XXIV. évfolyam 8. szám 2009. május Ballagási különszám A Táncsics Mihály Kollégium lapja
Táncsics Tükör XXIV. évf. 8. szám
2009. május
Heinczinger Zorán: Búcsúzunk Búcsúzáskor nem illik rántani kardot Így hát én most inkább felveszem a lantot Remélem nem haragszik rám a spec. népe Tudom ez az ő búcsújuk fontos része De ezt az öt évet nem hagyom szó nélkül Most mindenki megkapja, hogy belekékül Minden családtagról kicsi jellemrajzot Kik körül az életünk öt évig zajlott Ő volt a csapat apja, és egyben anyja Ki az égi áldást a képünkbe adta Fejét általunk érte szörnyű átok De ő a nagy zűrből könnyedén kimászott Bennmaradós táján törhette a fejét Ennyi bűnöző közt hol lelje a helyét Vitt minket moziba, színházba és másba De szerény kis csoportunk őt vitte táncba Hiába van alatta Honda paripa IFÁ-k környékén éri a nagy galiba. Így kerül kórházba, s tőlünk diliházba Pedig Isaszegen felesége várja Csoportját megvédte, mindig, s minden áron Ő a mi pótapánk: a jó Bíró Áron Rajta kívül lett még néhány apánk, anyánk Mikor öt év előtt itt vertük fel tanyánk Vegyük szépen sorba, kikből áll a család Van köztük kicsi, nagy, kedves, szép és galád Először is itt van Katonafi Péter Ki földtől a búbig vagy két-három méter. Ő éjszakásként tépte száját és haját De a tízes csoport ellátta a baját Szakmája a töri, avagy história Nekünk minimum húszszor kellett szólnia Tanáriban szomszédja Tolnói Róbert Aki minden este felveri a kótert Kukorékol, ordít: „Tíz óra van srácok” Mikor én épp akkor zuhanyozni mászok Síeléskor nem sokszor, éppen csak egyszer Kiütötte őt egy emberölő vegyszer Ébresztettük reggel, ugráltunk az ágyán De kukorékolásunk nem tört át álmán
www.tankol.hu
2
Táncsics Tükör XXIV. évf. 8. szám
2009. május
Szeretne lenni bíró, edző, vagy csatár De a pályán posztot magának nem talál Focihoz áll közel, de nem játszik, rendez Deák Éva aki minden sportot szervez Első emeleti, nem láttuk őt sokat De általa sportoltunk mindig nagyokat Lehet foci, kosár, röpi vagy épp hoki Hogyha ő szervezi, megmozdul a koli Az elsőn lakik még hős Maklárynk apja Takács Gábor, aki a nyelvtant oktatja Vele sokat nem találkozott a csoport De legtöbb gondjáért joggal minket okolt Ámde ácsi, itt jön Csefkó Zoli bácsi Nála a legkisebb vész is csak mohácsi Táncsics Tükröt szerkeszt, emészti a méreg Ürdüng, Fonyó, Csonka! Néhány cikket kérek! Minden feladatra rámondja a „gyík”-ot Nosza bevezet még három idősíkot Néki nagy barátja, egykori apája Demjén Józsi bácsi, a koli titánja Izomzatát ő sem teniszben szerezte Hanem a kondiban, súlyokat emelve Inkább két kicsit mondj, mint egyet, de nagyot! Szájából hallhattunk sok ilyen mondatot A sorban következzék most János Csonka Kinek szava zeng, ha valami rút, ronda Harcos reformer, néha érzékeny fajta Ha sérelem éri panaszos a hangja Bevezette a zéró toleranciát Innentől a házban senki nem nyel piát Következzék sorra most Ringhofer Ervin Nézze csak tanár úr, beértünk a derbin Kissé indulatos önismeret óra Nosza hát tanár úr, jöjjön ki a hóra Hiába okított minket a sok jóra Az eftíz sohasem hallgatott a szóra Aki ezután jön, az kicsit sem fránya Nem is tudom, hogy lett kolink boszorkánya Aki e versikét most tőlük megkapja Az volt itt évekig lányainak anyja Megköszönik szépen, hisz ez a nap szebb ma Ő nem lehet más, mint Szemenyei Emma
www.tankol.hu
3
Táncsics Tükör XXIV. évf. 8. szám
2009. május
Ha tágul a szív, ér, és minden kapilla A sportot megszervezte Dezső Attila Az ötleteivel mindenkit megfogott És a koliba sok új sportot behozott Bár csak néhány évig sportoltunk mi nála Azért üldözze őt is köszönet, s hála Szeretve gondolunk Igazgatónőnkre Mindig csak szépet és jót kaptunk mi tőle Nem mondhatunk róla rosszat, csakis sok jót Úgy vár minket vissza, mint Erzsi a hollót Habár végső, de nem utolsó a listán A Zsuuúga s a játék mestere: Bunth István Másfél éve már, hogy játékklubot szervez Hogyha Isten végez, ő az, aki tervez Képekből idáig összegyűlt pár tera Rajta van fiú, lány, szenyorína, bella Fényképezőjével összeforrt alakja Aki fotogén, azt biztosan lekapja Ím a lista végén mindenki megkérdi, Kimaradt a sorból Sándorunk, a Bérdi ? Ő sem maradhatott ki ebből a sorból Ki ha rosszat teszünk, apaian korhol Néki, s mindennek köszönjük ez öt évet Kívánunk is nekik minden jót, és szépet!!!!!
Folk Zsófia: Kedves
Jelenlévők!
Egy búcsúzó embernek két lehetősége van. Az egyik, hogy sokat beszél, kimondva mindent, ami szomorú szívét nyomja, hangot adva igen tiszteletreméltó, bár fájdalomteli érzéseinek, úgymint „az élet tengerén tova kell hajóznunk immár” vagy „elválnak most útjaink, ki tudja, hova vezetnek, de szívünkben örökre őrzünk titeket”. És majd mindenki könnyezik és tapsol az elviselhetetlen bánat miatt. A másik lehetőség, hogy hallgat. Én nem tudok mindenki nevében beszélni. Általános emberek általános érzéseinek általános megfogalmazásából lesznek a közhelyek, ehhez pedig most nincs kedvem. Talán, ha kevesebb dolog kötne ide, többet tudnék róla mondani. Így viszont csak Lázár Ervin jut eszembe, és az az egy szó, amit hál’ istennek kitalált, hogy ne kelljen sokat és fölöslegesen beszélni. Mindenki más is gondoljon Dömdödömre, ha tudni szeretné, mi mindent jelentett nekem ez a négy év.
www.tankol.hu
4
Táncsics Tükör XXIV. évf. 8. szám
2009. május
Karaktervers 2009 Mottók: Ha a karaktervers gyenge, nem a költő rossz, – a jellem nem elég erős. „Elbúcsúztok tőlünk és, hogy mennyit értek? Megmondja az Idő, ha majd visszatértek.”
Látszólag ártatlan, csendes, szerény gyerek, Fülivel és Sráccal tévúton tekereg. Múltjában akadnak gyanús, sötét pontok, Erről – egyelőre – bővebbet nem mondok. Tudott rossz is lenni, nincs mit szépíteni, Egyszer szexbunkert is próbált építeni. Olykor kemény hangon intettük a jóra, Reméljük sikerrel, s hajlik majd a szóra. Olyan rendes lesz, kit soha, senki nem szid, Ha nagyon akarná, lehetne a best kid. Nála az akarás nem okozhat gondot, Tudjuk, a bagóról könnyedén lemondott. Fejébe vette, ha addig él is vezet, Rajta kívül másnak, ez nem lesz élvezet. Van, aki számára összefüggéstelen, Amikor egyszer csak, felkiált hirtelen. „Gedambaraj” – ezzel ki lehet fejezni, Amit egy érző szív csak képes érezni. Mindene a zene, zongorázik sokat, Plusz még erősíti a rézfúvósokat. Rabb Lacival szervez, sörszakért és vitáz, Csiklandozás közben skálázva hahotáz. Nem elveszett ember, a lányok közt hódít, Visszaigazolta az iwiwen Bródyt. Volt korszaka, mikor előtérbe tolták, Benn a rádióban meginterjúvolták. Életében van két, nagyon fontos bázis, Az egyik a Worms, a másik az Oázis. Voltak itt csibészek, én mondom ezt, hidd el, Hatan sem érnek fel egyetlen Beszkiddel.
www.tankol.hu
5
Táncsics Tükör XXIV. évf. 8. szám
2009. május
Bár váltig állítja, nagyon nem tud főzni, Ám az inverzéről nem lehet meggyőzni. Nem látja be úgyse, nem is olyan fajta, Egy mirelit pizza simán kifog rajta. Volna mit tanulni – tudja – nem is kevés, Helyette fontosabb neki a síelés. Próbálkozott néha, eljárt szakkörökre, Ám a lendülete nem tartott örökre. Hamar felőrölte az időnek malma, Kitartása lankadt, elapadt szorgalma. Esténként, Bozsérral, sűrűn tengelyt akaszt, A többiek arcán e tény mosolyt fakaszt. Kipróbálták már a vita összes ágát, Nehezen viseli Bozsér kockaságát. Ha a csapat hangos, mindig hisztis reggel, Keni magát krémmel, egy egész sereggel. Kilty Cat video, no meg a pipája, Tőle nincs veszélyben rég a papi pálya. Parafatábláján őrzi egy hölgy képét, Ezzel téveszti meg szobájának népét. Valójában egész más lány után futkos, Erről ne tudjatok, szigorúan titkos.
www.tankol.hu
Beszkiddel bármikor, akármiben fogad, Depeche Mode Fan klubba gyakran eljárogat. Hazafelé ritkán marad ki egy fázis, Egy fáradt vándornak fontos az Oázis. Az a pálya rögös, az a talaj szikes, Arra sose kószálj, ha teheted, Mikes.
6
Táncsics Tükör XXIV. évf. 8. szám
2009. május
Sokat okoskodott és nagy volt a szája, Elsőben Pék úr lett névadó papája. Kitűnően indult, remek volt a startja, És ezt a formáját, azóta is tartja. Felmérhetetlen az elme terjedelme, Bár a tanulásra nem volt gerjedelme. Bálványa, idolja, Pál úr, ama Pató, Eredményein ez, nem tapasztalható. Ugyanúgy, mint tavaly, OKTV-n győzött, Matektagozaton mindenkit lefőzött. Ezzel véghez vitt egy történelmi tettet, Ő előtte ilyet soha, senki nem tett. Azért olyan okos, néhányan úgy hiszik, Ez a reklám helye: Spar-os szörpöt iszik. Elég sokoldalú, ez nem puszta frázis, Belefér Aikido, floorball, és Oázis. Van egy kecses, karcsú, tünemény múzsája, Ki versírás során hatással van rája. Esti létszámnál a tanárnak csak intett, Kísérte ezért sok, rosszalló tekintet. Összekülönbözött virággal, fű-fával, Legbrutálisabban egy szál ibolyával. Joker programoknak szellemi vezére, Ez a műsor ment rá egyesek kezére. A módszer veszélyes, és van neki súlya, Ettől lett szinuszos egy tanár kisujja. Nem akarunk mindent a nyakába varrni, Csak intjük, ha lehet, csínján kell kavarni. Egy sör neki elég, ne gondold piásnak, Sem pedig tipikus komló fóbiásnak. Verembe eshetnek, akik másnak ásnak, Bár ez nyilvánvaló, talán Tóbiásnak.
www.tankol.hu
7
Táncsics Tükör XXIV. évf. 8. szám
2009. május
Van Felsőlajoson egy király bringája, Sokszor kerekezik, hogy égjen a hája. Kardiózik mellé, és jól bírja szusszal, Ibizára menne, leginkább kisbusszal. Tömege egy mázsa, vele van az erő, A Pokolgép koncert nála mindig nyerő. Játékok közül rá a Diablo hatott, Mindig hallhatsz tőle egy jó hasonlatot, A magyar, a töri nem az ő világa, Inkább küzdősportok ezer színes ága. De nem űzi őket, álmodozik, tervez, Beszkiddel nyomozóirodát is szervez. Bud Spencer filmeken szokott ellazulni, Akármikor képes Hulkká alakulni. Rém Rendes családot rendszeresen nézi, Akad, aki szimplán Lucsának becézi. Szereti a hurkát, Diszkópatkányokat, Aljas Kúszóbabot, s persze a lányokat. Egyenes, nyílt fickó, soha nem ködösít, Mindenkinek szembe megmondja a tutit. Csodagyerek volt rég, de ezt már kinőtte, Most már okos melák, de ne mondd előtte. Jóllakott óvodás, kedvence a medve, 130 kilót nyom, ha szottyan rá kedve. Ki kötekszik vele, az csúnyán meglakol, Hétvégén melózik, főleg pulykát pakol. Kezdj ki inkább három nyüzüge arabbal, Mint a jól megtermett, díjbirkózó Rabbal.
www.tankol.hu
8
Táncsics Tükör XXIV. évf. 8. szám
2009. május
Közel negyedévig az Adyban lakott, Aztán valakitől hasznos Fülest kapott. Ezután minálunk folytatta az évet, És így, véglegesen, helyes útra tévedt. Fehérhegyi csata nevezetes napján, Érkezett, hisz ez áll a törzskönyvek lapján. Szakkörökön mennyit gyötörték itt szegényt, Erről, ha akarná, írna egy rémregényt. Poétikus lélek, nem TTK-s alkat, Atomtudós nem lesz, ettől bátran alhat. Körvonalazódik vágyainak íve, Prága felé húzza az esze, s a szíve. Óvatos, így mindent nem tesz fel egy lapra, Máshová is menne, mondjuk japán szakra. Reggel nehezen kel, spórolósan mozog, Kajakátyát keres, s mindemellett csoszog. Polcán a könyvhalmok felérnek az égig, Ha jókedvű, ugrál a folyosón végig. Amikor számára csúf feladat akad, Méltatlankodik, és ily szavakra fakad: „Ezzel is zaklatnak, nem elég a bajom, Hát, belőlem nem lesz itt bazári majom.” Komolyzene-hívő, a diszkót utálja, Ellenben viccesen tud táncolni rája. A kekszes banános a társak sütije, Már csak az a fontos, vajon ő süti-e? Ezek tudatában talán az se csoda, Szlovák mustárra is rászokott a szoba. Mint akinek az Úr adott ezer kezet, Újságot ír, bemond, Honfoglalót vezet. Szinte a kilinccsel ront néha a házba, Doktor House-t néz, és eljár a színházba. Kulcscsomóján ezer, apró kacat csörög, Ha tanul, rágózik, agya attól pörög. Mikor feltornyosul a lét ezer gondja, Szlovákul cifrázza: „kurnyiksopá” – mondja.
www.tankol.hu
9
Táncsics Tükör XXIV. évf. 8. szám
2009. május
Azt hinnéd, hogy trágár, ha ezzel leteremt, Pedig e szó csupán csak tyúkólat jelent. Rooibos tea, meg a félliteres bögre, Akármikor jöhet, sose kerül szögre. Ha porzik veséje, vagy koplal a mája, Nem habozik, gyorsan sört is kerít rája. Boszorkány vagy tündér, de biztos nem sárkány, Büszke lesz rá egyszer pátriája, Párkány. Merjük remélni, hogy szeretett itt lenni, Most lejárt az idő, így hát el kell menni. Itt hagyja e kies, bús siralomvölgyet, Úgy bocsátjuk útra, mint egy komoly hölgyet. Zokognak a lelkek, remegnek az inak. Nehéz szívvel intünk most búcsút, Zsófinak.
www.tankol.hu
10
Táncsics Tükör XXIV. évf. 8. szám
2009. május
Így emlékezünk mi… Beszkid Márk és Rabb László Ha visszagondolunk erre a négy évre, hirtelen nem sok minden jut eszünkbe. Ezért csak ennyit mondunk: Mizu? De mivel Demjén tanár úr nem engedi, hogy csak ennyit írjunk, megerőltetjük magunkat. Amikor idejöttünk a koliba, nagyon idegennek tűnt. Ez az állapot nem sokáig maradt így. Összeismerkedtünk a többiekkel, megismerkedtünk a szakkörök ezerszínű világával, a gyúrodával, az ebédlő adta lehetőségekkel, és néztük evés közben a zongorát. Az itt megismert barátok közül mindig akadt valaki, akivel lemehettünk gyúrni, aki segített megoldani a leckét vagy olyan, akivel hülyülni lehetett. A tanárok mindig a jóra intettek. A szakkörökön megszerzett tudást hasznosíthattuk az iskolában, ezenfelül pénzt is kaphattunk, többetkevesebbet, tudásunktól függően. Tök jó, hogy ingyen vehettünk részt kiállításokon, mehettünk moziba és színházba is, pedig ezek nagyon drágák. A könyvtár is szerves részét képezte az életünknek, főleg akkor, amikor a kötelező olvasmányt meg kellet szereznünk későbbi elolvasás céljából. Külön öröm, hogy idén a toalettel szemközti szobában lakhattunk. Az eddigi szobák is kielégítették az igényeinket (hűtő, nagy ágyneműtartók és elegendően sok fogas), de azért ez volt a csúcs. Olyan jó volt négy évig itt lakni, hogy maradunk jövőre is. írta: Beszkid Márk Rabb László Nagy Dániel Nagy Dániel vagyok, alias Tóbiás, a spec. részleg reklámarca. Okos, mégis lusta ember. Viszonyom nagyon kifizetődő volt a tanárokkal. Én a tudásukat kaptam a „jokerért” cserébe. Soha nem felejtem el az együtt átmatekozott és beszélgetésekkel töltött éjszakákat, a kielégítő könyvtári kínálatot, a zongorát az ebédlőben, a konditermet és a méretes ágyneműtartókat. Vagy azt az izgalmat, amikor tíz után fenn voltunk szobatársaimmal. A „táplálék” minősége remek volt, de egy kicsit lehetett volna jobb is. Tetszett a laminált padló kék színe. Szeretném megköszönni az itt eltöltött négy év lehetőségeit és a törődést. Tóbiás (helyett megfogalmazta és lejegyezte szellemi-és lakótársa, Dér Béni!) Mikes Tamás Mikes Tamás vagyok, egy ikerpár fiatalabbik fele. Mindig végtelenül feldühített Bozsér reggeli zajos ébredése. Mindezt négy éven keresztül kénytelen voltam elviselni! Ebből egy életre elegem lett! A tanárok próbálkoztak mindenféle szakkörök munkájába bevonni, nem túl sok sikerrel. Ezenfelül képesek voltak majd két éven keresztül a nyakunkra szabadítani Zsófit, aki stúdium idejére beköltözött a szobánkba, kegyetlen módszerekkel kényszerítve bennünket a tanulásra. Ennyi megpróbáltatás után nem csoda, ha keserű szájízzel távozok a kollégiumból. Miki (helyett megfogalmazta és lejegyezte a szerk.)
www.tankol.hu
11
Táncsics Tükör XXIV. évf. 8. szám
2009. május
A hónap kérdése Hogyan tovább? Ennek a kérdésnek az adott helyzetben semmi jelentősége nincs, tehát nem is érdemes foglalkozni vele! Ez egy nagyon összetett kérdés, alaposan el kell gondolkoznom rajta, gyere vissza, mondjuk három másodperc múlva! Ez egy pofonegyszerű kérdés, három hét haladékot kérek a megválaszolására. Megfontoltan, körültekintően és óvatosan! Csak semmi kapkodás! Hogyan, hogyan? Mit kíváncsiskodsz? Majd csak lesz valahogy! Ne totojázzunk már annyit! Vágjunk bele a közepébe, és kész! Tovább, tovább, tovább, fel búcsúcsókra, cimborák! Tovább? Annak is örülök, hogy eddig eljutottam! Kit érdekel?: „Utánam az özönvíz!” (XV. Lajos) Kit érdekel?: „Előttünk a vízözön!” (Noé) Hát, ha így megy tovább, akkor sehogy! Hej, ha én azt tudnám, kedves barátom! „Csak előre fiaim, tovább!” (Bem apó) Majd a sors elrendezi helyettünk! Ezen még ráérünk gondolkodni! Gyorsan, frissen, szaporán! Ez így nem mehet tovább! Ezt most miért kérdezed? Azt csak a Jóisten tudja! Tovább a lenini úton. Hogyan? Tovább! Csak így tovább! Nincs tovább! Csak így ne! Optimistán! Ne tovább! Ja, igen! Hááát! Főszerkesztő: Demjén József Csak. Diákszerkesztő: Folk Zsófia Nos. Tördelő: Csefkó Zoltán Á. Korrektor: Csonka János Fotók: Csonka János Bunth István www.tankol.hu
12
