XXIV. évfolyam 1. szám 2008. október A Táncsics Mihály Kollégium lapja
O.K.! Beköltözünk!
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
Beköszöntő Üdv mindenkinek! Folk Zsófi vagyok, a Spec. volt Egyetlen Leánya. Miután e minőségemben megszűntem különlegesnek és egyedülállónak lenni, tekintve, hogy megérkezett Nóri és Kata, gyorsan ki kellett találnom valami új megkülönböztető címet – tudniillik hozzászoktam már. A Táncsics Tükör megüresedett diákfőszerkesztői posztja épp kapóra jött, így aztán én lettem az Egyetlen Diákfőszerkesztő-Leány. Miután új titulusomat tisztáztuk, el kellett gondolkodni a cikkek témáján-hosszúságánminőségén. Túl sokat nem törtem a fejem, Demjén tanár úrnak is, nekem is volt ötletünk bőven: beszélgetés ezzel-azzal, riport itt – ott, cikk erről-arról… már csak neki kellett állni, összeszedni, és olvasható formába rendezni az anyagot – ez úgy-ahogy sikerült is. Természetesen elsősorban kollégiumi hírekről szól az újság. Ebben a számban leginkább komoly-fontos-közérdekű cikkek kaptak helyet, például az újak, a fantasztikus felújított Ménesi úti épület bemutatása, a gólyatábor, beszélgetés Csonka tanár úrral a menza állapotáról, és még sok egyéb fajsúlyos kérdés boncolgatása. Néha-néha ugyan elszaladt velem a ló, és olyasmikre gondoltam, hogy hát jó lenne létrehozni egy irodalmi rovatot, vagy könyv-, film-és kiállításajánlót írni. Persze nem álltam meg, hogy be ne tegyek a cikkek közé egy fotókiállításról szóló személyes véleményt, ami annyiban kötődik a kollégiumhoz, hogy Szemenyei Emma tanárnő vitt el minket - ürügy tehát van, amiért az újságban a helye. Nézzétek ezt el nekem. (Várom a visszajelzéseket, van-e igény a továbbiakban hasonló jellegű cikkekre!). Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy természetesen mindenki búját-baját szívesen közöljük, tehát írjatok cikkeket, kritikákat, ötleteket, leveleket, bármit, amihez kedvetek támad. Nagyon hálás lennék érte, egyrészt, mert nem lenne túl egyhangú a lap, és a benneteket érdeklő témák is helyet kapnának, másrészt nagyon nagy segítség lenne, ha ti is próbálnátok bekapcsolódni valamilyen szinten a szerkesztésbe. Persze van, aki már dolgozott a mostani számon is. Hálás köszönet Fonyó Dávidnak, aki a hónap kérdését összeállította-megszerkesztette, Szedelényi Janinak a gólyatáborról szóló cikkért és persze a Spec.-tanárinak, aki keményen dolgozik azon, hogy a kaotikus szöveghalmazoknak valami formát adjon. Szeretném, ha az újság az maradna, ami eddig volt, a régi színvonalon: egy kollégiumi diákfórum, kiegészülve mindazon dolgokkal, ami titeket érdekel, legyen az akár művészet, tudomány, kultúra, akármi… Jó szórakozást!
www.tankol.hu
2
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
World Press Photo A világ nyomor, igazságtalanság, erőszak egyvelege vérrel, szennyel, haldoklással. Nem tanácsos erről megfeledkezni, és hagyni, hogy csak úgy jó kedvünk kerekedjen. Egyébként nem is nagyon engedik, hogy efféle hibába essünk – elég kinyitni egy napilapot, megnézni a híradót, és máris lelkiismeret-furdalásunk támad, mert tulajdonképpen nekünk nincs semmi bajunk, miközben milliók szenvednek. És borzasztóan szégyelljük magunkat, amiért boldogok vagyunk. Vagy azért haragszunk meg magunkra, mert a saját kis gondjainkkal foglalkozunk, pedig lám-lám, mennyivel nehezebb sorsok is vannak a világon. Tehetetlen dühvel szemléljük önmagunkat és a körülöttünk zajló eseményeket, és a médiából csöpögő méreg lassan de biztosan eléri célját, mi megbizonyosodunk róla, hogy az élet nem ér semmit, a világ pedig borzalmas. Ha pedig még nem látnánk teljesen reménytelennek a helyzetet, érdemes ellátogatnunk a World Press Photo kiállításra. Az év sajtófotóinak remekeit bemutató rendezvény hűen ábrázolja azt, ami napjainkban hírérték: a háborúkat a Közel-Keleten, az öngyilkos merényleteket, Benazir Bhutto maradványait, éhezést, állatkínzást, dél-amerikai kilátástalan helyzetű prostituáltakat, civilizációs problémákat. Valahol a háttérben egy-két kép családról, sportról, idegen kultúrákról, mintha a szervezők se nagyon tudnák, hogy keveredtek ezek a fotók ide. Én sem igazán értem, miután száz meg száz nyomorult életkép után észreveszem őket. Az emberek bizonytalanul elmosolyodnak előttük, körbelesve: most szabad egy kicsit...? Aztán úgy döntenek, mégse. Nem illik az alkalomhoz holmi győztes arcokon vagy idilli családfotókon merengeni. Még szerencse, hogy kevés van belőlük. Nem úgy a háborúból. Afganisztánban. Irakban. Pakisztánban. Törökországban. Afrikában egy kicsi itt, egy kicsi ott. Természetesen az Év Fényképe sem szólhat másról: egy, az afganisztáni fronton összecsukló amerikai katonát ábrázol; Tim Hetherington a mű megalkotója. Persze műértelmezők-szakértők-elemzők rájöttek a kép szimbolikus-mély értelmére, amiről még maga Hetherington sem tudott a kép készítése közben, miszerint egyértelmű, hogy a katona a kifáradó Nyugat jelképe. Én persze nem tudhatom, mire gondolt az a fiú ott kint. Lehet, arra, hogy ő a Nyugatot jelképezi. De az is lehet, hogy fütyült a Nyugatra, leginkább félt, és nem érezte magát semmiféle szimbólumnak. Ahogy a kiállítás összes többi „emblematikus” figurája sem. Nem is értettem meg igazán a lényeget. Választ kaptam a „mi van?” kérdésre. De a „miért?” valahogy kimaradt. Alig láttam képet kultúrákról, mindennapokról, egyszerű, hétköznapi emberekről – nem jelképekről! –, ami közelebb hozhatta volna mások világát, segíthetett volna a világ megértésében, elfogadásában, rávezethetett volna a kultúrák közti konfliktusok miértjeire (a Közel-Keletről szóló képek közül például az egyetlen sorozat, amelynek nincs köze a háborúhoz, Vanessa Winship alkotása törökországi kislányokról, akik végre járhatnak iskolába). A kiállítás tulajdonképpen szánalmat ébreszt, némi bűntudattal keverve, amivel viszont senki nem megy semmire. Talán néhány embert felráz, aki ezután megpróbál tenni valamit a kényelmes sajnálkozás helyett. Szerintem csak ez lehet az értelme a nyomor ennyire tömény ábrázolásának.
www.tankol.hu
3
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
Mi történt idén a gólyatáborban? Idén is megrendeztük az új kollégisták számára a gólyatábort augusztus utolsó hetében, közvetlenül a suli előtt. Mi, a szervezők kedden délután érkeztünk, és felkészítettük a kollégiumot a gólyák másnapi rohamára. Megvásároltuk, amire még szükségünk volt és elvégeztük az utolsó simításokat. Szerdán dél körül érkeztek az első gólyák, és amíg a többség nem érkezett meg, addig pingpongozhattak, Na ezt kapd el! vagy a könyvtárban tölthették el az időt. A vacsora után megkezdődött a hivatalos program, a gólyákat csoportokra osztottuk, illetve egy kis bemelegítőt kaptak a majdani reggeli tornák fáradalmaiból. Az este az aulában folytatódott, ahol a csapatok megírták a „himnuszukat”. Demjén tanár úr változtatott a szokásos feladaton, most nem megadott szavakból írták a művet, hanem megadott zenére. A csapatok különböző stílusokat kaptak, például: opera, heavy metal, szinti pop, rap; a feladatot több-kevesebb sikerrel teljesítették. A másnap délelőttjén Csonka tanár úr tartott előadást a kollégiumi élet „veszélyeivel” kapcsolatban, majd az udvaron egy sportvetélkedőn próbálták ki erejüket, ügyességüket, kitartásukat a gólyák. Sajnos a puskista diákoknak megkezdődött e napon a tanév, így ők nem vehettek részt a délelőtti programokon. Ebéd után kirándultunk egyet a kerületben, megtekintettük a nevezetességeket, illetve a hasznosabb helyeket. Este Bunth tanár úr megszokott játékklubjáÍgy készül a múmia. val, a VanEzÍgy’ Go Klubbal várta a játszani vágyó gólyákat.
Ezt kell megborotválni? www.tankol.hu
4
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
Pénteken, amíg a puskásosok hajóval igyekeztek Visegrádra a tanévnyitójukra, a többi gólya busszal vágott neki az útnak, hogy megtekintsék a várat, illetve hogy egy jót bobozzanak a hegyen. A visszautat már mindenki hajóval tette meg. A vacsora után éjszakába nyúló disco-t rendeztünk az aulában, ahol az eddigi koleszos disco-kkal szemben fergeteges volt a hangulat. A hétvége első napján egy mókás vetélkedőn vettek részt a gólyák a város különböző pontjain, például a Ezt jól eltoltam! Kossuth téren, a Váci utcában, a Budai-várban, illetve a Feneketlen-tó partján. A délután a sport jegyében telt, a mozogni vágyóknak lehetőségük nyílt focizni, röplabdázni, minigolfozni, illetve Tolnoi tanár úr vezetésével légpuskás lövészeten vehettek részt. Az este egy dunai hajókirándulással végződött, ahol megismertükk Budapest egyik leggyönyörűbb arcát, a kivilágított Dunapartot. A tábor zárásaként, vasárnap délelőtt közös sétát tettünk a Budai-várban, ahol megkoszorúztuk kollégiumunk névadójának, Táncsics Mihálynak emléktábláját. Véleményem szerint a tábor az eddigiekhez képest is jól sikerült, remélem sok új barátság és szerelem született ez idő alatt. Köszönet azoknak a tömegeknek, akik a TMK-t először választották ideiglenes otthonuknak, illetve köszönet azoknak a dolgozóknak, tanároknak, diákoknak, akik időt és fáradságot nem Mit van a gólya kímélve eljöttek segíteni a szervezésben. zacskójában?
Szedelényi János
Zsákba macska? www.tankol.hu
5
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
Interjú Marton Annával, a kollégium új tanárával Természetes, hogy ugyanúgy, mint a diákok között, a tantestületben is lehetnek újoncok. Az idén is – mint eddig szinte minden tanévben – érkezett hozzánk tanár gólya. Milyen szakos tanár, hol dolgozott eddig? Földrajz-angol szakos tanár vagyok. Dolgoztam egy ideig kollégiumi tanárként, gimnáziumi tanár is voltam, Pakson tolmács… Annyi mindent csináltam, nem is tudok mindent összeszedni. Egy orvosi műszerekkel dolgozó osztrák cég alkalmazottja voltam, és tizennyolc éven át tanítottam a Kalmár László Számítástechnikai Szakközépiskolában. Tavaly, miután nem volt rá lehetőség, hogy tovább folytassam az iskolában a tanítás melletti pályázatírói munkámat (külföldi diákcseréket szerveztünk), úgy döntöttem, váltok. Melyik tantárgya áll közelebb a szívéhez – a földrajz vagy az angol? A földrajz! Az angol nyelv csak eszköz. A földrajz szakma. Ezen a területen belül is leginkább a környezetvédelem, a Föld tönkretételének problémája foglalkoztat. Mit a legnehezebb megszokni a kollégiumban ennyi év tanítás után? Nem volt nehéz elszakadni attól, hogy mindennap a tárgyaival foglalkozhatott, taníthatott napi négy-öt órát? A földrajz biztosan nagyon fog hiányozni, de angolt tanítok itt is. Heti tíz órám van az „aranyjánososokkal”, és tartok korrepetálást is. Amit nehéz lesz megszokni, hogy alkalmazkodnom kell más tanárok tanmenetéhez. A középiskolában magam építettem fel az óráimat, és bizonyos fokig szabad kezet kaptam a tanterv követésében – én határoztam meg, milyen módon, milyen rendet követve akarok eljutni egyik témától a másikig. Itt én vagyok az, akinek figyelembe kell venni más tanárok szokásait, és az alapján megpróbálni dolgozni a diákokkal. Mennyiben különbözik ez a kollégium a régitől, ahol tanított? Ez itt teljesen más. Régen a kollégium egyfajta „gyerekmegőrző” volt, nem voltak tanulást segítő szakkörök. Most nagyon kötött rendben kell a diákoknak részt venni különböző elfoglaltságokon, nagy a terhelés, a diákoknak alig van szabadidejük. Rögtön az első évben kapott csoportot. Mekkora kihívást jelent ez? Milyen nehézségek adódnak? Egyáltalán nem jelent problémát. Érettségizetteket kaptam, ez az a korosztály, amellyel én a legjobban együtt tudok dolgozni. A tizennégy évesek világát nagyon távolinak érzem, de a csoportomban lévő fiúkat felnőtt, egyenrangú partnerként lehet kezelni, felelősségteljesek és illemtudók.
www.tankol.hu
6
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
Miben különbözik a tanár-diák kapcsolat egy kollégiumban és az iskolában? Jobban megismerhető egy diák a kollégiumban? Eleve az élethelyzet, a viszony más a két fél közt. A kollégiumban bizonyos fokig együtt kell élnünk, nem annyira hivatalos a kapcsolat. Itt sokkal nagyobb teret kapunk a nevelésre is, elvégre a szülők ránk bízták a gyerekeket. Mindez sokkal személyesebb. Az iskola inkább a tanításról szól. Ugyanakkor én végig osztályfőnök voltam, és valahogy mindig nagyon jó, összetartó osztályt kaptam. Általában őket is sikerült nagyon jól megismernem. Muszáj egyfajta mélyebb kapcsolatot kialakítani a diákokkal, így könnyebben megérthető, mit miért tesznek, miért olyan a viselkedésük, amilyen. Természetesen van egy határ, amit nem lépek át, ha a diák nem szeretné: próbálom megismerni őket, de tiszteletben tartom, ha ők kevésbé akarnak közeledni. Hogyan próbál a diákok felé közeledni, mi az, amit Ön szerint értékelnek? A humor a legfőbb kulcs a diákok felé. Ugyanilyen fontos, hogy egy tanárnak ne legyenek hangulatingadozásai, a gyerek mindig tudja, mire számíthat. Alapvetően szigorú tanár vagyok, de észérvekkel lehet rám hatni, bizonyos kereteken belül meg lehet engem győzni. Nem csinálok hiúsági kérdést abból, ha a diáknak van igaza. Említette, hogy pályázatírással is foglalkozott. Milyen jellegű pályázatok ezek? A kollégiumban szeretne hasonló programokat megvalósítani? Előző iskolámban többféle projektben részt vettünk – ezek közül a legösszetettebb talán a Comenius-program volt. Öt, más-más országban található iskola kapcsolatáról van szó. Az iskolák diákjai minden évben ellátogatnak valamelyik másik intézménybe, közös témákon, projekteken dolgoznak, ismerkednek egymás kultúrájával. Ez a pályázat rengeteg adminisztrációs munkát igényel, a munka oroszlánrésze a tanárokra hárul. A másik program az E-Twinning. Két iskola interneten keresztül kidolgoz egy témát (mi például egy német iskolával a hulladék problémakörét vizsgáltuk – a szemét története, biológiai, földrajzi jelentősége…), de bármilyen más témakört ki lehet dolgozni. Később, ha jól sikerült a projekt, a munka egymás iskolájában folytatódik, tehát az utazás lehetősége itt is adott. Jó Andrea tanárnővel arra gondoltunk, 2009-ben meg lehet próbálni a kultúra évének jegyében egy kollégiumi pályázat kidolgozását. Ami szükséges a jelentkezéshez: angol nyelvtudás és számítógépes ismeretek. Érdeklődésben szerintem nem lesz hiány. Mi az, amivel még szívesen eltölti szabadidejét a pályázatokon kívül? Régebben sokat sportoltam, nagyon szeretek mozogni, de a színház, a múzeumok is vonzanak (színházbérletem is van). Nagyon szeretem a zene szinte összes műfaját, de a mai pop, rap, techno nem az én világom. Imádok kertészkedni, kirándulni, mindent, aminek köze van a természethez.
www.tankol.hu
7
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
A menza állapotáról Interjú Csonka tanár úrral Miután Micsík tanárnő nyugdíjba ment, a feladatoknak, amelyeket eddig ő végzett el, új gazdát kellett találni. Ide tartozott például a kollégiumi étkeztetés, és mivel Csonka tanár úr eddig is érdeklődött a menza állapota, és az ételek minősége iránt, idén a teljes körű ellenőrzés az ő és az Élelmezési Bizottság hatáskörébe került. Hogyan, miért vállalta el ezt a szerepet? Nyughatatlan természet vagyok, ha bármi baj van, szólok, megpróbálok beszélni az illetékesekkel. A főzés, az evés a szívügyem, így ha láttam, hogy valami nem az igazi, elmondtam a véleményem a konyhán. Gyakran sikerült orvosolni a bajt, de ha nem hallgattak meg, felkerestem az igazgatónőt, és közösen próbáltunk megoldást találni. Négy évvel ezelőtt létrehozta az Étkezési Bizottságot, melyben minden részleg képviselteti magát, és ahol a fogyasztók beleszólhatnak a konyha dolgaiba. Itt közvetlenül beszéljük meg az ügyeket Répa Erika élelmezésvezetővel. Miután az igazgatónő nem akart megbízása utolsó évében új embert felvenni a posztra, átmenetileg én vállaltam a tényfeltáró-tanácsadó szerepét. A munkáltatói jogokat (munkaerőfelvétel, fegyelmi ügyek, díjazás stb.) továbbra is az igazgató gyakorolja, a mi dolgunk a fogyasztókat érintő kérdések ellenőrzése, a vélemények közvetítése, a konyha segítése információval, ötletekkel. Mit takar ez? Mi az Élelmezési Bizottság szerepe? Elsősorban a fogyasztói igényeket és véleményeket mérjük föl. Tavaly kezdtünk el kérdőívek segítségével véleményt kérni a diákoktól. Egy-egy alkalommal 15-40 diák „mondja el” a véleményét az adott ételről. Érdekes eredmények születnek, nem ritkák a szélsőségek sem. A túrós nudlira pl. 51% mondta, hogy ehetetlen, 48%, hogy ha nagyon muszáj, megeszi, mindössze 2%-nak (1 fő) ízlett. Ugyanakkor a meggyleves a megkérdezettek 91%-a szerint finom. Ezek hitelt érdemlő felmérések, mert sokan nyilvánítanak véleményt, a válaszokat nem az indulat diktálja, a legrosszabbtól a legjobb értékelésig terjednek. A diákoknak nem érdeke és célja, hogy bántsanak valakit, csak jó ételt szeretnének. Igyekszünk még az ősszel minden diákot megkérdezni az összes ételről, és ha valamely ételt egyöntetűen elutasítanak, az lekerül majd az étlapról. Ez a munkánk tényfeltáró része. Ezzel párhuzamosan megpróbáljuk kideríteni, mitől rossz egy étel, ha rossz. Miért sós, miért nincs íze, miért rossz az állaga, stb.? Ha eljutunk a problémához, igyekszünk megoldást találni, például a megfelelő nyersanyagot, és eszközöket beszerezni, megváltoztatni a receptet, vagy az elkészítés módját. Négy év alatt sikerült elérnünk, hogy az ételekben csökkenjen a cukor, a zsiradék és a só mennyisége, kiiktattuk a vegyszereket (pl. az ízfokozókat, mesterséges aromákat, állományjavítókat). Változatosabb lett az étlap, és van választási lehetőség. Ma már egy vegetáriánusnak sem kell nálunk éhenhalnia. Célunk a táplálkozás egészségesebbé tétele is. Ennek érdekében próbafőzéseket végzünk: harminc kisadagot főzünk egy-egy, a kollégiumban eddig nem www.tankol.hu
8
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
főzött ételből, és megkérdezzük azok véleményét, akik hajlandóak megkóstolni (furamód sokan nem készek erre). Ha az emberek nagy részének ízlik az étel, felvesszük az étlapra. Vannak egyéb tervei? Az ételek minősége mellett fontos a mennyiség, a környezet, a tálalás is. Mérni fogjuk a kiosztott adagokat. Jó lenne valahogy megoldani a mosogató hangszigetelését is, hogy az ebédlő kellemes, beszélgetésre, barátkozásra is alkalmas, nyugodt hely legyen. Bár evőeszközt, tányért nem szabad kivinni az ebédlőből, minden héten sok tűnik el belőlük, és ezeket pótolnunk kell. Szeretnénk végre olyan késeket venni, amelyekkel vágni is lehet, megpróbálunk beszerezni könnyebb tálcákat. Szeretnénk javítani a technológiákon, a lehető legkorszerűbb és legpraktikusabb berendezéseket beszerezni. (Ember tervez, költségvetés végez…)
Vanezígy… Interjú Bunth tanár úrral a játékklubról Fél évvel ezelőtt Bunth tanár úrnak elege lett a Piros 7-ben bugyuta filmek előtt vegetáló ifjúságból, és radikális lépésre szánta el magát. Arra gondolt, létre kéne hozni egy klubot, ahol a tagok játszhatnak, szórakozhatnak, valamit esetleg tanulhatnak. Mivel a tanár úr szívéhez mindig is közel álltak a társasjátékok, természetes, hogy az alapítandó klubot is eköré szervezte. Körbeadva egy kérdőívet kiderült, hogy a diákság nagy része is szívesebben játszik szabadidejében, ha van rá lehetőség, mint hogy beájuljon a tévé elé, és félkómás állapotban vészelje át a szilenciumot. Így alakult meg fél éve a Vanezígy’ Go Klub, huszonkét alapító taggal. Eredetileg a Piros 7-ben működött volna, de a DT ebbe nem egyezett bele, végülSzemenyei Emma tanárnő lelkes támogatásával- a lányoldali E-klubban kötött ki. A székek kissé kemények ugyan, a rutinos játékosok már kispárnával járnak le, de kényelmetlenség ide vagy oda, a klubtagok száma cirka hat hónap alatt hatvanhatra növekedett. Az újonnan csatlakozók a „juniorok”, ebből a státuszból indulva lehet aztán szépen lassan előrelépdelni a ranglétrán – minél sűrűbben és szorgalmasabban játszik valaki, annál magasabb pozícióba kerül.
www.tankol.hu
9
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
A klubnak természetesen rengeteg előnye van: közösség- és csoportépítő, a társasági életben fontos szerepet játszik, nem utolsó sorban hatalmasakat lehet beszélgetni és nevetni egy-egy közös játék során. Lehet például „Bang!”-ezni, amitől ugyan egy kezdőt kiver a víz (én jelenleg ebben a fázisban vagyok), de állítólag ha az ember végre rájön, hogy ki az, akit épp lőni kell, többé nem tudja letenni. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a „Bang!” a legnépszerűbb játék, és egy parti lejátszása után mindig van, aki átvegye az esetleg megüresedő helyeket. Persze rengeteg más játék is van: logikai, nyelvi, kártyákkal játszható, gondolkodtató, olyan, amihez elég a vakszerencse (tudom ajánlani a „Kac-kac-kukac”-ot!), amit ketten játszanak, amit sokan, egyszóval mindenki megtalálja a neki leginkább megfelelő szórakozást. Ha pedig valaki tökéletesen társasjáték-analfabéta, annak végtelen türelemmel elmagyaráznak mindent. Közel ötven játék közül lehet választani, az új játékokat Bunth tanár úr a saját készletéből behozza egy próbajátékra, és ha tetszik a klubtagoknak, beszerzi a kollégium számára is. Mindezt csütörtökönként fél öttől fél tízig lehet kipróbálni. A szilenciumi időszak az úgynevezett „csendes klub” 5-10 fővel, aztán héttől beindul az élet, körülbelül húsz ember szokott ilyenkor lent játszani. A hangulat nagyon jó, (egy-egy másfél-kétórás játék kellően fel tudja dobni az embert), a játékok bárki számára érdekesek lehetnek, a komoly tagokat pedig várja a Társasjátékolimpia (merthogy ilyen is létezik). Mindent összevetve és mérlegelve levonhatjuk a konklúziót: jó, hogy van végre valami rendszeresen működő közösségformáló program a kollégiumban.
www.tankol.hu
10
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
Jelentés a Ménesi útról 2008 szeptemberében befejeződött a kollégium Ménesi úti épületének teljes felújítása. A 145 millió forintos projekt és a kétévi munka eredménye: egy élhető, barátságos környezet a lehető legkorszerűbb berendezésekkel. A hely hosszú-hosszú évek óta működik mint egy közel 70 férőhelyes lánykollégium, körülbelül húsz évvel ezelőtt került egy vezetőség alá a Rátz László utcai intézménnyel. A 2007 májusában (a Fővárosi Önkormányzat javaslatára) megkezdett felújítás idén szeptemberre fejeződött be. A négyszintes épület két felső emeletén vannak a lakószobák: tizenegy háromágyas, hat négyágyas és két ötágyas helyiség. Az emeleteken van mosdó, zuhanyzó, teakonyha. Mindennek tetejébe a tizenkilenc szobából hat erkélyes, gyönyörű panorámával. A berendezés teljesen új – a bútorok, a padló, a festés, az ablakok-ajtók stb. A két alsó szint a társasági termeké és az irodáké. A tévészoba, a konditerem, a közösségi helyiség, a könyvtár közel négyezer könyvvel (pályázati pénzből most kerültek a kollégiumba 350 000 Ft értékben lexikonok, új bestsellerek), a számítástechnikai terem, a betegszoba, az ebédlő, a tanulószobák, a speciális lift és mosdó mozgássérülteknek mind a lehető legnagyobb kényelmet biztosítják az itt lakó lányoknak. Emellett nem elhanyagolható a kollégium technikai felszereltsége sem: a projektor, a vetítővászon, a kamera, a lézernyomtató, a fénymásoló, minden tanárnak külön számítógép, a konditerem gépei, a 8 diákszámítógép, a házimozi-berendezés… „Vannak még hiányosságok – közli Gulácsi Barnabás tanár úr, a kollégium új vezetője –, szeretnénk például egy stúdiót, hogy elindulhasson a rádió. Esetleg diákújságot is szerkeszthetnének a lányok, ezeknek a dolgoknak fontos közösségépítő szerepük van. Ezért akarjuk létrehozni a diákönkormányzatot is. Jó lenne egy külön honlap a felújított kollégium képeivel. A mosdókba megpróbálunk hajszárítót tenni, hogy ne a lányoknak kelljen behozni.” Sok terv van még kilátásban, ami a kollégium szépítését illeti – ilyen a kert rendbetétele. Megkezdték a terület megtisztítását, a füvesítést. „Beadtunk egy projektet a kollOKA XIII. pályázat kiíróinak. Ebből a pénzből szeretnénk felújítani a kertet, kerti bútort venni és sportpályát létesíteni a lányoknak, felszerelni a stúdiót. Szeretnénk kiépíteni „testvér-kollégiumi” kapcsolatokat villányi, fonyódi, soproni kollégiumokkal, ennek megvalósítását is a pályázati pénzből szeretnénk megoldani.”
www.tankol.hu
11
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
A kollégium színvonalát mutatja, hogy a szeptemberben 35 lánnyal induló intézmény létszáma 49-re duzzadt másfél hónap alatt. „Főleg érettségizettek laknak itt, mindössze négy középiskolásunk van. Két lány jött vissza azok közül, akik a felújítás előtt is itt laktak, a többiek újak. Három csoport van, az elsőnek én vagyok a csoportvezető tanára, a második Méhesné D. Ibolya tanárnőé, a harmadik Pethő Kataliné, a negyediket pedig Hajdú Katalin tanárnő vezeti (sic!). Rengeteget köszönhetünk Kobjakov Igornak is, aki végig felügyelte a munkálatokat. Én csak június végén kaptam meg az itteni igazgatóhelyettesi posztot, akkor tudtam belefolyni valamennyire a felújításba. Egész nyáron együtt dolgoztunk azon, hogy szeptemberben lakható épület várja a lányokat. A kollégium nagyon otthonos, családias a légkör. Próbálunk minél több szabadidős programot szervezni, ebben nagy segítségünkre lesz a majd megalakuló diákönkormányzat. Létrehoztuk a Kiskaland Túracsoportot… Szervezünk egy kirándulást az Erzsébet-kilátón keresztül a hárshegyi kilátóra. Minden táncsicsost szeretettel várunk, mind Rátz László utcait, mind Ménesi útit.” Méhesné D. Ibolya tanárnőt is megkérdeztem, aki egyfajta kultúrfelelőssé vált itt, mi a véleménye az új helyről. „Egyszerűen csak szeretem a színházat, főleg a musicaleket, a lányok pedig nagyon érdeklődőek. Ma este a Chicagóra megyünk, több mint húsz lánnyal, de voltunk a Macskákon, tervezzük az Operaház fantomját, táncszínházakba is elviszem őket. A lányok javasolták a Beugró c. műsort (az MTV-n futó program – a szerk.), ha sikerül jegyet szereznünk, oda is elmegyünk. Nagyon szeretek itt lenni. A lányok komolyak, felelősségteljesek, tudják, mit akarnak. A tanárdiák kapcsolat is sokkal közvetlenebb. Néha kicsit nehéz őket a középiskolásokra vonatkozó szabályok közé szorítani, de legtöbbször elfogadják és megértik ezt a helyzetet. A másik, amit nehéz megszokni, hogy kevesen vagyunk tanárok, ezért többször kell bent éjszakázni, de remélem, ez a helyzet idővel megoldódik. Néha Táncos Ágnes tanárnő is besegít. Mindent összevetve nagyon otthonos és kellemes hely a Ménesi út.” Én csak azt tudom elmondani, amit másfél óra alatt láthattam az épületből: egy gyönyörű, otthonos, összkomfortos kollégiumot remek lehetőségekkel arra, hogy erős közösség jöjjön létre ebben az épületben.
www.tankol.hu
12
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
Gólyavélemények Kovács Nóra (133-as szoba) Kilencedikes vagyok a Fazekas Mihály Gimnázium speciális matematika tagozatán. Már kiskoromban kiderült, hogy ebben vagyok tehetséges, s a legjobbat akartam választani, így kerültem Budapestre. Még csak másfél hónapja vagyok kollégista, de úgy gondolom, hogy majd négy év távlatában is ugyanilyen örömmel fogok visszaemlékezni az első időkre. Számomra csak a takarításhoz volt nehéz hozzászokni, más nem okozott különösebb gondot ☺. Zsófi ajánlotta a specet, ahová annak ellenére, hogy millió előnye van, sajnos nagyon sok lány nem vállalkozik, hogy hetente eljárjon két szakkörre. A rengeteg ösztöndíj és ráadás kimenő végül elcsábított. Mindez egyáltalán nem olyan rémisztő, mint amilyennek mások gondolják, arról nem is beszélve, hogy a specesek irtó jó fejek ☺. Általánosban nyolc évig csellóztam, de mivel úgy gondoltam, hogy itt nem lesz rá kellő időm a tanulás mellett, felhagytam a zenéléssel. Szabadidőmben szívesen hallgatok zenét és vagyok a barátaimmal. Kürti Dávid (203-as szoba) A Táncsics Mihály Kollégiumi éveim az augusztus végén megrendezett gólyatáborral kezdődtek. Így utólag visszatekintve nem volt rossz, de akkor csak a már amúgy is haldoklófélben lévő nyári szünet utolsó napjainak elmúlását láttam benne. Az első napokban nehéz volt beleszokni abba, hogy nyolc óra után nem szabad kimenni az udvarra. Mi az, hogy tízkor takarodó? Miért nem adnak többet a menzán? De utána már beletörődtem a dolgokba. Tetszett a társaság, a játékklub és, hogy az ebédlőben van zongora. A kollégium felszereltségével akkor is és most is meg voltam elégedve. Nem is olyan rossz, ahhoz képest, hogy önkormányzati kollégium. A lakószobák rendesen felszereltek, kulturáltak. A számítógépterem használható, habár az internet sebessége nem valami lenyűgöző. A könyvtár könyvállománya megfelelő. Természetesen a legjobb hely a zeneterem, habár az furcsa volt, hogy eddig már négy pianínót találtam, és ezek közül csak egyet lehet használni. A társaság egész normálisnak mondható, nem a legalja emberek laknak itt. A tanárok segítőkészek és rendesek általában, csak meg kell találni velük a közös hangot. A menzán kiadott ételek minőségével még meg lennék elégedve (persze lehetne jobb is), de a mennyiség nem elegendő. Az ebédlő felszereltsége és a kiszolgálás gyorsasága azonban elég jó. A kollégium sok programot szervez, és sokféle – tanulmányokat segítő – foglalkozást nyújt. Ezek mindig is tetszettek nekem. Amit a kollégiumtól vártam, az nem változott sokban, mindössze annyiban, hogy több szabadságot reméltem. De már megszoktam a dolgot. Kürti Dávid 9/b.
www.tankol.hu
13
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
Ferenc Katalin (133-as szoba) Budapesten születtem, de Hatvanban lakom, és általános iskolába is Hatvanban jártam. Érdekel a matek és a természettudományok, ezeket szerettem volna magasabb szinten tanulni (mint ahogy Hatvanban tudtam volna), ezért jöttem Pestre. Annak, hogy kollégista lehetek, szintén örültem, már nyár elején alig vártam, hogy jöhessek. Most a Fazekas Mihály Gimnáziumba járok matek tagozatra. A tanulmányok mellett sportolni is szeretek. A kollégium szerencsére rugalmasan kezeli, hogy edzésre járok. Az iskolai feladatok mellett szakkörökön tanulhatok többet a számomra érdekes témákban. Még alig másfél hónapja vagyok kollégista, de könnyen el tudom képzelni, hogy négy év múlva sem fogom megunni ☺. Simon Dávid (205-ös szoba) Emlékszem, amikor először elolvastam a kollégium szabályzatát. Kicsit elhűltem azon, hogy engem most valami zárdába adnak a szüleim és nem hittem el, hogy ilyen létezik: háromnegyed 4 re kellene beérni? Kizárt! (Főleg, ha belevesszük a különórákat is.) Aztán idejön az ember, és megtapasztalja, hogy az olyan szigorúnak tűnő szabályok nem is annyira azok. Lehet kimenőt kérni, a tanárok emberből vannak, még beszélni is lehet velük :)... Aztán a többiek a koleszban... Hát itt aztán van minden. Lehet találkozni mindennel és mindenkivel. Ezen is kicsit megütköztem. Aztán, most semmi különös nincs benne. El tudja fogadni az illető, hogy nem csak olyanok léteznek, mint ő. A szobatársak rendesek (igen, Mikes, csak, hogy ne akadj ki, amiért nem raktalak bele. Ezzel a kötelező kör is kipipálva :) és az ember hamar megtalálja a közös hangot azokkal, akikkel szeretné. Ezenfelül rengeteg mindent lehet itt csinálni, az a legritkább eset, ha valaki unatkozik. (u.i.: a kaja lehetne több, mert finom)!
Szeretnél barátságot kötni európai diákokkal?! Vegyél részt az eTwinning-programban! Testvériskolákat keresünk a Táncsics Mihály Kollégiumnak! Két projekttel szeretnénk pályázni: Az egyik: Részletek – Budapest arcai fotóink tükrében. (Projektfelelősök: Jó Andrea, Marton Anna, Papp Viktória, Csonka János; projektünk eddigi tagjai: Bene Sára, Horváth Hanna, Mráv Orsolya, Pente Barbara, Sándor Károly) Lelkes, megbízható, kreatív, alkotó embereket várunk csapatunkba! Folyamatosan várjuk a jelentkezőket! Akit érdekel, fényképezőgéppel vagy anélkül tartson velünk 2008. november 2-án, vasárnap 15 órakor! Találkozó a portánál. A másik: Zöld-falat! – a zöldebb jövőnkért, kollégiumi szelektív hulladékgyűjés. (Projektfelelősök: Benkő Bea, Király-Nagy Éva, Szemenyei Emma)
www.tankol.hu
14
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
A KOLLÉGIUM KÖRNYEZETVÉDELMI PROJEKTJE
GYŰJTSD TE IS SZELEKTÍVEN A HULLADÉKOT! Hol? Hová? Mit? AULA
HULLADÉKTÁROLÓK
ELEMGYŰJTŐ
PET PALACK – laposra taposva ZÖLD HULLADÉK PAPÍR
A KOLLÉGIUMI TÁROLÓKBA TE IS ÍGY, SZÉTVÁLOGATVA HELYEZD A HULLADÉKOD! TEGYÜNK EGYÜTT – LEGALÁBB ENNYIT – A KÖRNYEZETÜNKÉRT, A BOLYGÓNKÉRT!
www.tankol.hu
15
Táncsics Tükör XXIV. évf. 1. szám
2008. október
A hónap kérdése Mit iszik a gólya? − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − −
Gólyakoktélt: 2 rész békavizelet, 1 rész kígyóméreg, 1 kis lime és 3 rész vodka (Ezt legföljebb otthon! – a szerk.) jól összekeverve, zellergyökérrel díszítve. Hát semmit, te kis buta! Közismert ornitológiai tény, hogy a gólya nem iszik. Minden nedvességet a szilárd táplálékból (borjúpaprikás, sörtéspörkölt, női szeszély, stb.) von ki a szervezete. (Ha inna, a tantestület őt vonná ki a forgalomból… – a szerk.) Nem tudom... De hogy nem a Morzsikában, az biztos! Akkor 100%, hogy láttuk volna. A gólya nem iszik, hanem 70%-os víztartalmú élelmiszert fogyaszt (ld. Testkontroll). Csakis azt, amit a Kollégium Gólyaszabályzata engedélyez számára. A girlgólya például azt issza, amit meghagyott a boygólya. Amire őt az aszcendense szerint predesztinálja a bolygója. Ihat bármit, csak utána ne hozza ide vendégségbe a rókát! Bármilyen alkoholalapú, Morzsikában beszerezhető italt. Hát kerozint, Agyas! Máskölömbe mitő tunna röpűnyi? Hát nehézvizet tuti nem, mert akkor zöld lenne. Mit iszik, mit iszik? Azt iszik, ami jólesik neki. Bort, búzát, békességet, a magánéletben is. Azt, amire ösztönzi a belső ruGÓLYA. Mindegy, csak jó sok legyen, és ártson. Csonka küldött? Semmi közöd hozzá! Vízzel dúsított, erjesztett gyümölcsöt. A tudást issza magába CseFizikán! A Tetemnéző titkos készletét. Nincs semmi jelentősége. Bármit, amit adnak neki. Jeget dupla whiskyvel. Természetesen sört. Nem iszik, vedel. Gólya dzsúszt? Gólya juicét. Magánügy. Békalevet? Főszerkesztő: Demjén József Vizet. Diákszerkesztő: Folk Zsófia Vért! Tördelő: Csefkó Zoltán Áá… Korrektor: Csonka János Ja. Fotók: Bunth István Címlap: Király-Nagy Éva
www.tankol.hu
16
