XXIV. évfolyam 3. szám február A Táncsics Mihály Kollégium lapja

XXIV. évfolyam 3. szám 2009. február A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Tartalom: A Mikulás-küldetés… A kolihét programja A kolihétről általában Sportol a koli apraja-nagyja... Koli Oscar 2008 Sértődés és dilemma Szedelényi János válasza Heinczinger Zorán válasza Akikre büszkék vagyunk A hónap kérdése

2. old. 4. old. 6. old. 7. old. 9. old. 11. old. 13. old. 14. old. 15. old. 16. old.

Táncsics Tükör XXIV. évf. 3. szám

2009. február

A Mikulás-küldetés… Hivatásos Mikulásként sokfelé jártam már, sokfelé tapostam bakancsommal a fehér havat, és sokszor csúszkáltam le a kéményeken, hogy letehessem az ajándékaimat. Talán már unalmas is lehetne a történet, hiszen mindenki ismeri karácsony estéjét. De az idei szezon igen nehéz volt, és költségvetési problémák is közbejöttek, illetve a rénszarvasszaporulat is csökkent, mégis, a nagy megpróbáltatásokat elfelejtve mondhatom azt, hogy ez volt a legszebb karácsonyom. Hogy miért? Hát, elmesélem… Hiszen azt tudják, tudjátok ti is, hogy ismeretségem határtalan, nincs olyan gyerek vagy felnőtt, aki ne tudná a nevem, így persze a Táncsics Kollégium főmanói is lustaságuk homályából feléledve segédkeztek munkámban. Elindult a Mikulás – manufaktúra, s gyártották nagy izgalommal a játékokat s dobozokat, hiszen ezek az ajándékok nem kacatok, hanem valódi, szeretetből készített meglepetések voltak. Szabó Ricsi, a télapó Tudom, persze, még nem mondtam, hogy miért is készültek e csomagok. Jó, én sem vagyok már mai gyerek: azért csak én vagyok az Öreg Mikulás – szóval, nagyon nagy dolog miatt álltak neki szorgos kis manóim a munkának, hiszen meglátogattam a csapatommal a Hűvösvölgyi Gyermekotthon kis lakóit. Örömteli és felemelő érzés ezeket a kis emberkéket megajándékozni. Talán nem is kell ahhoz milliomosnak lenni és százezreket költeni ajándékokra azért, hogy valaki örüljön. Hogy miért? Mert van olyan gyerek is, aki a csekély, de a szívből készült és szeretettel adományozott meglepetéseknek is örül. Csapatom lázasan készülve, az utolsó időben éjt nappallá téve azon dolgozott, hogy az árva gyerekeknek szép karácsonya legyen. Az utolsó előtti napon a munkaszoba telis-tele volt ajándékokkal, amelyek bizony rám vártak: hogy kiszállítsam őket a címzetteknek. Igaz, kicsit késve (már mondtam, kissé öreg vagyok), elindultunk az árvaházba. Megérkezvén a kapuhoz izgalom töltött el engem is és a csapatomat is, hiszen azért jöttünk ide, hogy ajándékozzunk. Bizony ez a történet egy mesebeli álom is lehetne, de szerencsére nemcsak egy homályos és ködös bizonytalanság, hanem a valóság igazi arca. Csengőmet szorgosan rázva legelőször egy aprócska fiatalember látott meg, fülig érő mosollyal és csodálatos, ragyogó szemekkel kiabálta nevemet: „Mikulás!”. Lehet, már idős vagyok és férfi, s lehet, hogy el kéne ezt a dolgot inkább titkolnom, de könnybe lábadt a szemem, amikor ezt a hároméves kisfiút az ölembe vettem. Egy kisautót szorongatott a kezében, s ügyesen, illedelmesen, ahogy csak tudott, válaszolt a kérdéseimre. Bizony lássatok csodát, még le is guggoltam hozzá játszani az autóval, hiszen nem mindennapi élmény az, hogy valaki autózhat személyesen a Mikulással. Igaz, utána alig tudtam felkelni, mert a derekam jelezte, hogy „hát, Miki, nem vagy már balett-táncos korodban”. Így aztán valahogyan felemelkedtem és elbúcsúztam kis barátomtól. Utunk azonban nem ért véget, mivel beléptünk az épületbe, ahol élnek a „mi” kis árváink.

www.tankol.hu

2


2009. február

Amikor kinyílott az ajtó, valami varázslatos erő ragadott el engem és csodás szépségű krampuszaimat. Azt hiszem, mindenki lelkében ugyanaz az érzés támadt. Valahogy elfeledtük az egymás közti konfliktusainkat, és talán mindenkinek eszébe jutott egy pillanatra a családja. Igen, a család, ha van, hangsúlyozom, ha van, az a biztonságos háttér, az a búvóhely, ahova bármi elől bármikor el lehet menekülni, ami megvéd. Család: úgy gondolhatnánk, ismeri mindenki ezt a szót, de ez nem így van. Ezek a gyerekek nem családban vagy nem igazi családban nőttek fel. Anya nem mossa a ruhájukat, nem vigasztalja őket, ha sírnak, nem segít rajtuk, ha betegek, nem melegíti fel a takarójukat, és nem főz nekik finom illatú ebédet. Sorolhatnám még, hogy milyen, számunkra természetesnek tűnő dolgok vannak, amiket sokszor észre sem veszünk, és néha elégedetlenek vagyunk. Amikor a nappaliba beléptem, csak azt vettem észre, hogy a végtagjaimon vigyorgó gyerkőcök csimpaszkodnak, és ölelésre vágynak. Szóval, ölelés… Lehet, hogy nevelőjüktől kapnak egy-egy jóleső ölelést, de az nem olyan, mint amilyet mi kapunk, még ha olykor vonakodunk is beismerni. Amikor pedig meglátták az ajándékokat, csak annyit kérdeztek: „ezeket tényleg megkapjuk?”. Én csak annyit feleltem rá: „igen”. Akkor olyan öröm töltötte el egy-egy gyerek szívét, hogy csapatom minden egyes tagját meghatotta, és csak velük foglalkoztunk. Krampuszaim odaadó segítséggel adogatták kezembe az ajándékokat, én pedig továbbadtam a gyerekeknek, akik persze akkorra már az ölemben ültek. De, sajnos, mint ahogy egyszer minden jónak, ennek is vége lett. Nehéz Filiczki Alexandra, az ördöglány szívvel, de egy csoportkép és egy-két puszi, ölelés után elhagytuk az otthont, amelynek lakói szerintem mindörökre belopták magukat a szívünkbe (legalábbis az enyémbe biztos!). Egyszóval remélem, mindenki elgondolkozik, és magába száll: „hányszor veszekedtem azért anyuval vagy a családommal, mert nem adtak pénzt, nem kaptam meg azt, amire vágytam…”. Jusson eszetekbe az, hogy van, aki még egy jóéjt-puszit sem kap lefekvéskor, és nem élhet családban. Higgyétek el, gazdag emberek vagytok azáltal, hogy veletek vannak a szüleitek, vagy vannak rokonaitok, akikkel boldogan élhettek. Utoljára álljon itt egy jól ismert közmondás: KAPNI JÓ, DE ADNI MÉG JOBB!!! Hát, ilyen egy nem átlagos műszakom, de még egy dolog hiányzik a történetből. Amikor visszafelé indultunk, a Mikulás, mármint én, a BKV segítőkészségét kihasználva villamossal utazott. Fura tekinteteket láttam a krampuszaimmal a villamosra fellépve. Nem leplezhettem le magam, de így is kiszúrtak egyből: egy kis család fiúgyermeke, aki önszántából, kérés nélkül belehuppant az ölembe, és anyukája készített rólunk egy fotót. Hát igen, a népszerűség átka, meg az is, hogy amikor a kollégium felé tartottunk, újságíró fotósok kaptak lencsevégre. Nekem sem kellett több, minden gátlásomat levetve pózoltam a kamera előtt. A gép meg kattogott, mint egy sztárnál. Bizony, a Mikulás híres, de ezután még milyen hírnevem lesz! Hajaj…

www.tankol.hu

3


2009. február

A KOLIHÉT PROGRAMJA 2008. DECEMBER 15-19. Időpont

00

Program

00

15 – 16 1600 – 1700

HÉTFŐ – DEC. 15. - NYITÁS Karácsonyfa-díszítés NYITÓÜNNEPSÉG

1700 – 1900

Köszöntés Állatkerti örökbefogadás KONA ösztöndíjak Paródia – Szabó Richárd Duett (Vanya Róbert, Takács Barbara) Berlioz: Rákóczi-induló – Kürti Dávid KŐHOKI Karácsonyi kavalkád Palacsintasütés Koli Oscar-szavazás Házasságkötés Archív felvételek vetítése Csocsóbajnokság

1700 – 2000

Ajándékkészítés

2000 – 2010 2010 – 2130

Hetényi-előadás HONFOGLALÓ

1700 – 1900 1700 – 2000

00

00

16 – 19 1600 – 1730 1600 – 1700 1700 – 1800 1700 – 1900 1700 – 1900 1730 – 1900

www.tankol.hu

Helyszín

Aula Ebédlő

Aula Aula Aula Aula Aula Aula Galéria (lány oldal) Ebédlő Ebédlő

KEDD – DEC. 16. Koli Oscar-szavazás Izomfoci Divatbemutató Fekvenyomás Teaház Spanyol est Kötélhúzás

4

Aula Aula Ebédlő Aula E-klub Piros 7 Aula


2009. február

SZERDA – DEC. 17. 00

30

00

00

00

00

16 – 17

FOCI VILLÁMTORNA (+FORRALT BOR)

Műfű

CSAK ÉRETTSÉGIZETTEKNEK

16 – 17 1600 – 1900 1600 – 1900 1700 – 1800 1800 – 1900 2000 – 2200

16 – 17 1715 – 1800

1800 – 2130 1830 – 1930 2000 – 2200

00

00

20 – 22

www.tankol.hu

Tollaslabdatorna Goffrisütés Koli Oscar-szavazás Pingpongbajnokság döntő Musicalest - kvARTett DISCO ÉS KARAOKE

Aula Aula Aula Aula Ebédlő Ebédlő

CSÜTÖRTÖK – DEC. 18. – ZÁRÁS Mókás sorverseny ZÁRÓÜNNEPSÉG Eredményhirdetések Koli Oscar-gála Vers (Galambosi Gábor) Játékklub Fittball bemutató KONCERT: RÖVID PÓRÁZ

Aula Aula

E-klub Aula Ebédlő

PÉNTEK – DEC. 19. – LEVEZETÉS DISCO

Palacsintázás az aulában Sejben Gizi nénivel 5

Ebédlő


2009. február

A kolihétről általában

Karácsonyfa-díszítés Kövesi tanárnővel

A kolihét mindig is az év fénypontjai közé tartozott. Ez a hét azon ritka hetek közé tartozik, amikor igyekszem nem négy óra után két perccel beesni a kollégiumba. Az épület hangulata ilyenkor teljesen megváltozik. Áll a karácsonyfa, ki van díszítve a galéria. Persze nemcsak az épület, a dolgozók hangulata is változik. A tőlem oly gyakran hallható „Elnézést nem találom a kártyám. Mondhatnék kódot?” kérdésre minden konyhás néni kedvesen bólint. A tanárok… na, ők ilyenkor nagyon bőkezűen osztják a kimenőket. A közeledő karácsony a portásokra is nagyon pozitív hatással van, ezért a késésekkel kapcsolatban igen elnézőek. De kikre is hathatna ki a kolihét a legjobban, ha nem a diákokra? A programok iránti lelkesedést az aula állandó telítettsége is mutatja. A pingpongasztalt és az új tollaslabdapályát megszállják ilyenkor a sportőrültek, és néha bizony igen vérre menő csatákat is vívnak. Ezzel szemben, az aula másik végébe letelepszenek a kreatív kézművesek, akik karácsonyi ajándékokat, dekorációkat gyártanak. Eközben az épületet már átjárja a goffri vagy a palacsinta illata, az asztalok előtt pedig éhes szájú kollégisták állnak kígyózó sorokban. Ha a gyanútlan diák esetleg egy eltorlaszolt aulára lesz figyelmes, tele fura (pink topba öltözött, kirúzsozott szájú, esetleg papnak álcázott) figurákkal, akkor valószínűleg a kőhoki készülődik. Ha viszont az aula üres, de az ebédlőből taps és ijesztő énekhang szűrődik ki, na az akkor a Honfoglaló lesz. Idén két új programmal is gyarapodtunk. Az egyik a Rövid Póráz együttes koncertje volt, a másik pedig Balog Attila divatbemutatója, ahol saját készítésű ruháit mutatta be. Ezt is igen nagy érdeklődés fogadta mind a fiúk, mind pedig a lányok körében. Persze a szokásos jól bevált programok is megmaradtak, amik szintén nagyon népszerűek voltak a kollégisták körében. Összességében a kolihét jó buli, és azért el tudnék belőle viselni egy kicsivel többet is. F.E. Balog Attila divatbemutatója

www.tankol.hu

6


2009. február

Sportol a koli apraja-nagyja... „Vigyázz a testedre, mert ez az egyetlen hely, ahol élhetsz…” – mindenki által ismert, ezerszer hallott mondat, de igaz. Az utólag kissé kérdéses Koli Oscar mellett említést érdemel a kolihéten megszervezett változatos sportprogram, amelyet a DT profi módon szervezett meg: volt foci, hoki, tollas, pingpong, súlyemelés... Itt köszönnénk meg a DT-seknek a szervezést, Papp Sanyinak és csapatának a pakolást és végül, de nem utolsó sorban Deák Évának és Dezső Attilának a szervezést és a sok munkát. Most nézzük sorba a rendezvényeket. Elsőként említeném a műfüves focit, ahol a Tanarok csapata fiatalokat megszégyenítő módon játszott☺, még Tolnoi tanár úr biztatása nélkül is remekelt a pályán… Mellesleg forralt bor is volt. Nyam-nyam…

Kőhoki

Másodsorban a kőhoki, amelynek mostanra hagyománya van és nemcsak lánynak maszkírozott fiúk, hanem lányok is játszanak a meccseken, sokszor hevesebben, mint a fiúk, így történhetett, hogy Varga Kata lett a gólkirály… Mellesleg én konferáltam, így nem romlott a játék minősége, bár az elmúlt két évben Bíró Áronnal tarkított ÖJT csapata hiányzott a mezőnyből, így idén más is megszerezhette a győzelmet… Nem szeretem magam ismételni, de Oroszi Józsi bácsi évről évre csak jobb lesz, és látszik a srácokkal a koliban eltöltött plusz idő is, mivel az ő tanítványai közül Huszty Dani egyre magasabban veri a mezőnyt. De nem feledkezhetünk meg Dezső Attila játékáról, aki idén is visszalépett a döntőtől, teret engedve a fiatalabb korosztálynak. És itt említeném még a mezőny legfiatalabb élharcosát, Kovács Mikit is.

www.tankol.hu

7


2009. február

A koli zaba- és erőgépe: Radányi Máté

A koli erősembere címért Radányi Máté vívott ádáz harcot, de a 107 kg kinyomása után senkinek nem volt kétsége a cím odaítélését illetően; bár közrejátszhat az is, hogy ő lett A koli zabagépe is… De Rácz Laciról sem szabad elfeledkezni… Itt említeném meg a „Toljadneki” játékot is, amiről nem sokat tudok, de a résztvevők bizonyára nagyon élvezték a küzdelmet… A sorból nem maradhat ki – bár még önálló versenyszámként nem szerepelt az idén – a tollas, ami azóta nagy népszerűségnek örvend, és kiszorítja az aulából a pingpongosokat is. De helyet enged a sarokban megbúvó csocsósoknak, akik idén is izgalmas versenyt produkáltak, és szoros meccseket játszottak a győzelemért… Annak ellenére, hogy nem sport, a palacsinta-, és goffrisütés is nagyban hozzájárult a sportversenyek sikeréhez; mellesleg sokan választották sport helyett is az ínycsiklandozó nyalánkságok fogyasztását. Ezért Sejben Gizi néninek, valamint az ügyes diákkezeknek tartozunk köszönettel … Az idén sajnos elmaradt, de az elmúlt években megrendezésre került Zsúúúúga nagyon hiányzott a kolihét programjából, mivel az agytornászok most nem érvényesültek, és ezt személy szerint én is sajnálom, főleg azért, mert idén nem hallhattam Kendét érvelni… Remélem, Bunth úr idén decemberben vagy már a juniálison pótolja ezt a hiányosságot… És végül, de nem utolsó sorban ide sorolható a koncert és a disco is, ahol a kevésbé sportosak is kiugrálhatták magukat… Valamint a szép teremtéséből sportot űző kézművesek Papp Anikó, KirályNagy Éva és Táncos Ágnes vezetésével az idén is aranyérmesek lehetnének. Ezúton köszönöm meg mindenkinek a részvételt és a segítséget… Remélem, a juniálison még többen fognak indulni valamilyen sportversenyen. Karácsonyi ajándékkészítés

ÁRVERÉS! ÁRVERÉS! ÁRVERÉS! ÁRVERÉS! ÁRVERÉS! ÁRVERÉS! ÁRVERÉS! Vegyél részt Te is az árveréseken! Kitűnő hangulat, zseniális aukciós tárgyak! Soha vissza nem térő alkalom. Ne hagyd ki a lehetőséget! ÁRVERÉS! ÁRVERÉS! ÁRVERÉS! ÁRVERÉS! ÁRVERÉS! ÁRVERÉS! ÁRVERÉS!

www.tankol.hu

8


2009. február

Koli Oscar 2008 Az év tanára: Az év tanárnője: Az év dolgozója: A koli boszija: A koli IQ-ja: A koli kockája: A koli arca: A koli evője: A koli legszomjasabb embere: A koli legszomjasabb hölgye: A koli colosa: A koli törpéje: Citrom Díj:

Az igazgatónő megnyitja a kolihetet

Bíró Áron Jó Andrea Solti Zsolt Szemenyei Emma Bene Sára Kerekes Kristóf Huszty Dániel Radányi Máté Inoka László Horváth Alexandra Horváth Dávid Sörés Alexandra Huszty Dániel

Sportprogramok Toljadneki! – Autótoló verseny Körverseny: I. Stettner János – Makláry Tamás 25,44” II. Radányi Máté – Tóth Zoltán 25,7” III. Kerekes Kristóf – Hutvágner Mátyás 28,36” Gyorsulás I. Monori József – Koncz Gábor 6,78” Csocsóbajnokság I. Semperger Balázs – Tóth Gergő Yeti II. Inoka László – Szatmári Antal III. Hegedűs Zoltán – Váradi Roland Pingpongbajnokság I. Huszty Dániel II. Oroszi József III. Kovács Miklós IV. Petren Attila Kötélhúzás Abszolút I. A 8 lány I. Die Insect

www.tankol.hu

9

A csocsóbajnokság néhány résztvevője


2009. február

A Kőhoki győztes csapata: Bimbik

Érettségizettek focitornája I. Tanarok II. Freedos III. Leroy Kőhoki I. Bimbik II. Álarc III. Pity-puty IV. Kukucok1000 V. F9 VI. Dögös 5-ös Gólkirály: Varga Katalin Legjobb jelmez: Galambosi Gábor Izomfoci

I.

Bimbik

A dögös 5-ös, a gólkirállyal (balról a második: Varga Katalin) www.tankol.hu

10


2009. február

Sértődés és dilemma Dolgozzunk értetek, vagy legyünk szabadok? Minden kolihét várva várt programja a Koli Oscarok kiosztása a diákok többé-kevésbé spontán véleménye alapján. Ezek között vannak egyértelműen pozitívak („Az év tanára”), egyértelműen negatívak („A koli boszorkánya”), és olyanok is, amelyek az indoklástól és az átadás módjától függően lehetnek nagyon sértőek („A koli zabagépe” – zabálj meg valami hatalmas adag ragacsos ételt evőeszköz nélkül), vagy éppen cinkosan barátiak („A koli nagyevője” – fogyassz el egy nagy adag ételt késsel-villával). A Koli Oscar általam ismert 17 kiadása során volt minden: lett az év tanára olyan is, aki elvégezte a munkáját, amiért a fizetését kapja, meg olyan is, aki nem, de együtt ivott a diákokkal, sőt még olyan is, aki bezárkózott a tanáriba, és leoltotta a villanyt, hogy meg ne találják. Az emberek sokfélék, és én nem vitatom el a diákság jogát sem a jó, sem a rossz választásra – habár a választás cinizmusa, vagy az átadás durvasága ellen sokszor berzenkedett az ízlésem. Ha megmaradtunk volna a diákság többé-kevésbé spontán véleményénél, valószínűleg az idén sem akadtam volna ki. Ez alkalommal azonban volt egy néhány műsoron kívüli értékelés, és azok között is különösen egy, amelyet vérlázítónak találtam: „A koli állata”. A 200250 diák boldogan nevetett és tapsolt. Hogy a kollégáim közül hányan tartottak velük, nem tudom, de sem akkor, sem azóta nem hallatták túl sokan a hangjukat. Én megdöbbenten álltam, és azóta sem értem, hogy nevethet ezen annyi ember, akik közül persze egyik sem szeretné, ha állatnak neveznék – különösen ekkora tömeg előtt nem. Nagy baj van, hölgyeim és uraim! Állatnak nevezni egy embert nem gyerekjáték. Ezt kiérdemlik azok, akik másokat megaláznak, kínoznak, megölnek – de nem az a tanár, aki a zuhogó esőben főzi mindannyiunknak a bográcsgulyást, aki a szabadsága alatt sátorozni viszi a diákjait, vagy éppen síelni, miközben magára hagyja a családját. És ha már itt tartunk, gondoljuk végig, milyen visszajelzést kapott a diákságtól és kollégáitól a többi olyan tanár, aki a szabadidejét áldozza rájuk: Szemenyei Emmának „nagyvonalúan” elfelejtik megköszönni a sokak által kedvelt teaházat, és az elmúlt évek alatt pályázatokon kulturális célokra szerzett sokmillió forintot. Évente több száz kiállítás-, színház-, mozi-, és koncertjegyet oszt ki ingyen, sok délelőtti, hétvégi utánajárással. Ha nem felejtik el odaítélni neki „A koli boszorkánya” címet, jó lenne, ha ezt sem felejtenék el.

www.tankol.hu

11


2009. február

Ugyanilyen „nagyvonalúan” feledkeznek el hosszú évek óta Bunth Istvánról, aki minden rendezvényen fényképez, hogy utána otthon, a szabadidejében dolgozza föl a képeket – évente összesen több száz óra alatt. Nem is beszélve a csütörtökönkénti Játékklubról, amit sokszor takarodóig nyúlóan szervez – jelentős részt saját szabadideje terhére – díjazás nélkül! A kollégium honlapját gondozó Csefkó Zoltán számtalan kritikát kap innen is, onnan is a színválasztás, az el(nem)érhetőség, a tartalom miatt – de segítséget keveset, elismerést nem. Jómagam évek óta foglalkozom a menzával, naponta vállaltam másokért olyan konfliktusokat, amelyeket az érintettek saját magukért nem. Az elmúlt évek alatt számtalan ötlettel, kérdőíves véleményfölméréssel segítettem az étkezés javítását. Az idei tanévben – az igazgatónőtől kapott megbízást messze meghaladóan – heti 15-20 órát töltöttem a fölszerelés, az étlap, és a konyhai folyamatok föltárásával, és lehetőség szerinti javításával. Ezt mindenki számára láthatóan tettem, hiszen a próbafőzések alkalmával új ételeket kóstolhattak, minden változtatás előtt kérdőíveztem, tájékoztattam a diáktanácsot, mindenről kikértem a véleményüket. A kolihéten megdicsért tanárok sorába nem fértem bele. Végül essék szó Bérdi-Tóth Sándorról is, aki a diákok számára legkevésbé látható, de egyúttal az egyik leghálátlanabb feladatot vállalta magára, ugyancsak a szabadidejében: a logisztikai területen végzi ugyanazt a hibaföltáró, problémamegoldó munkát, amit én az étkezés terén. A nevelés egyik alapvetése, hogy a visszajelzésből tanul a gyerek. Ezúton közlöm, hogy a tanár is. A föntieket már a Koli Oscarok kiosztásának másnapján szóvá tettem, és öt hete várom, hogy a nyilvánosan elhangzott sértés, és el nem hangzott dicséretek ügyében nyilvános jóvátétel szülessék. Amíg ez meg nem történik, én is élvezem a hosszú reggeleket, szabad délelőttöket, mint a dicséretre érdemesek. U.i.: Köszönöm mindazon kollégák és diákok elismerését, akik magánemberként nem a közösséggel szembeni „kötelességemre” figyelmeztettek, hanem biztosítottak róla, hogy észrevették, és hasznosnak találták a munkámat! Egyúttal elnézést kérek azoktól a kollégáktól és diákoktól, akik rendszeresen a szabadidejüket áldozzák a többiekért, és sem valamely kollégiumi rendezvény nyilvánossága előtt, sem a cikkemben nem kaptak érte köszönetet. U.i.2: Szemenyei Emma nyomatékosan kéri, hogy legközelebb ne porosan, szutykosan adják át a boszorkánysüveget! ☺

Csonka János

www.tankol.hu

12


2009. február

Válasz Avagy sértés vagy jelzés Olvasván Csonka tanár úr levelét, az alábbiakat írnám rá válasznak. Elöljáróban szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, akit a műsorunk során esetleg megsértettünk, avagy nem említettük meg a – kollégium gördülékeny működése szempontjából, illetve a diákok szabadidejét szolgáló – kiemelten fontos feladatokat végző személyeket. Először térjünk azokra, akiket nem dicsértünk meg. Az én véleményem az volt a kolihét zárásának idején, hogy ha mindenkinek megköszönjük mindazt, amit a diákság érdekében tett, akkor egyrészt a lista igen hosszúra sikeredett volna, illetve biztosan kihagytunk volna valakit, amiből további bonyodalmak származtak volna – ahogy ebben az esetben ez meg is történt. Úgy gondolom, a kolihét a diákokról szóljon, bár ne menjünk el csukott szemmel azok mellett, akik a kollégiumot a hátukon viszik. Másrészt a kolihét zárógálájának szervezését alig három-négy ember látta el, aki igencsak el volt havazva ez időben a rengeteg feladattal, ezáltal nem tudtunk mindenre teljes energiával koncentrálni, átgondolni, átbeszélni a felmerülő problémákat. (Ne sértődjön meg senki, most csupán a konkrét szervezésre, ötletelésre gondolok, a tényleges lebonyolításban sokkal többen vettek részt.) Tóth Sándorné igazgatónőnek természetesen megköszöntük a hozzáállását és munkáját, mivel a Diáktanácshoz mindig pozitívan viszonyult, illetve szinte kivétel nélkül minden megmozdulását támogatta. Aztán a DT nevében – más DT-sek kezdeményezésére – megköszöntük Dezső Attila tanár úr és Deák Éva tanárnő munkáját, hogy annyi program megrendezését vállalták. Én nem ellenkeztem, bár nem is értettem vele egyet teljes mértékben, ennek oka az előbbiekben leírtak. A további címeket a kollégium diáksága osztotta, igaz, a DT írta ki a kategóriákat. A kollégium állata címet nem szántuk sértőnek, elnézést, ha mégis úgy érezték az érintettek. Története a következő: mikor az állatkerti örökbefogadásról szóló szavazatokat számoltuk, találtunk pár szavazatot Tolnoi tanár úr nevére is, ennek oka valószínűleg az, hogy „aranyjanis” körökben ismert a tanár úr kukorékolással való ébresztése. A kollégium boszija címet a diákság – véleményem szerint – nem sértésnek, csupán a jelzésnek szánja, hogy az adott tanár – idén Szemenyei Emma tanárnő – valamennyivel szigorúbb, esetleg kevésbé toleránsabb az átlagnál. A kollégium zabagépe az említettek közül – szerintem – a legkevésbé sértő, erre bizonyíték, hogy az illető a gála előtti nap külön meg is kérdezte, hogy „ugye, ő lett a zabagép”, mert ha igen, akkor rá fog készülni a „nagy evésre”. Természetesen köszönöm Csonka tanár úr építő kritikáját, és még egyszer köszönöm mindenkinek a munkáját, akit nem említettünk meg a Kolihéten.

Szedelényi János A Diáktanács elnöke

www.tankol.hu

13


2009. február

Mélyen tisztelt Csonka tanár úr! Nagy megdöbbenéssel fogadtam a cikkét, de emellett sajnálat is kavargott bennem. Annyit a Tisztelt Olvasónak is illik a tudtára adni, hogy nem kevés időt töltöttünk beszélgetéssel az elmúlt években. Ami hibát akarva-akaratlan elkövettem, azért mindig vállaltam a felelősséget és a következményeket. Ide tartozik az a tény is, hogy ezeket a problémákat, amiket említ, megbeszéltük, és úgy érzem, minden alkalommal közös nevezőre jutottunk, harag vagy veszekedés nélkül. Mikor a cikkét olvastam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy a nagy részét hozzám címezte, amit nem teljesen érzek magaménak. Kezdjük az elején. Mint azt már személyesen is megtettem, most megteszem írásban is. BOCSÁNATOT KÉREK TOLNOI RÓBERT TANÁR ÚRTÓL!!!, amiért neveztem a koli kabalaállat-szavazásán, mivel nem gondoltam bele, hogy ennek a mókán kívül nyilvános következménye is lesz. A Koli Oscarhoz idén érdemi közöm, a konferáláson kívül, nem volt, és ezért zavar a tény, hogy hozzám kötik az ott történt „sértés(eke)t”. Annak viszont örülök, hogy Tolnoi tanár úr humorral fogadta a túlkapást. Egy dolog azonban nem hagy nyugodni. Ha A koli boszija címről van szó, akkor illett volna a cikkébe Méhesné tanárnő is, aki a cím elnyerése után nemegyszer találkozott a róla készült fotóval, amin magam is jól mulattam, de lehet, hogy ő nem…. Hosszú beszélgetésen vagyok túl Ringhofer Ervin tanár úrral, akinek jeleztem a következőkben leírt észrevételeimet: 1. Az intézmény meghálálja a tanárok munkáját (Ringhofer Ervin tanár úr állítása szerint), de erről a diákság nem szerez tudomást; 2. Sajnos az elmúlt években a fiúk közül nagyon kevesen mentek Szemenyei Emma tanárnővel színházba vagy bárhova, így gyakorlatilag a kollégium fele nem szembesül az ilyen téren végzett munkájával, csak a másik oldalát ismerik; 3. A részemről elkövetett sértéseket lehetőségeim szerint igyekeztem elsimítani a sértettekkel. A levél maradék részével mélységesen egyetértek, de ezért érdemben tenni – azon kívül, hogy az érintetteknek megköszönöm a munkájukat, és meg is dicsérem őket – nem tudok. Korábban kellett volna… Remélem, ez a levél elegendő lesz nyilvános elégtételnek, és abban is reménykedem, hogy folytatja munkáját mind Csefkó, mind Bunth, mind Demjén tanár úr, és Ön is. Lehet, hogy nyíltan kevesek köszönik meg a munkájukat, de a háttérben, félve – mint ahogy az a tantestületnél szokás – megteszik. Csak azt sajnálom, hogy ez nem jut el Önökhöz. Zárásként azt emelném ki, hogy az intézmény dolgozóinak túlnyomó többsége a közös ügyért dolgozik. Mindannyiuknak hálásak vagyunk! Ha időm engedi, azon leszek, hogy minden diák megismerje a háttérben dolgozók érdemeit is. Remélem, a közöttünk eddig kialakult „barátság” a régi marad! Őszinte tisztelettel: Ui.: Köszönöm mindenki munkáját, és nagyon jól tudom, ki miért érdemel elismerést. Igyekeztem ezeket elmondani a Koli Oscaron is.

Heinczinger Zorán Ex. DT elnök

www.tankol.hu

14


2009. február

Akikre büszkék vagyunk Bodor Bertalan Bodor Bertalan Fonyó Dávid Fonyó Dávid Fonyó Dávid Fonyó Dávid Fonyó Dávid Fonyó Dávid Fonyó Dávid Fonyó Dávid Fonyó Dávid Kalina Kende Kalina Kende Nagy Dániel Nagy Dániel Nagy Dániel Szedelényi János Szedelényi János Szedelényi János Szedelényi János Szedelényi János Szedelényi János Szedelényi János Szedelényi János Tomon Gergely Tomon Gergely

Bodor Bertalan

www.tankol.hu

a Gordiusz (megyei) Matematika Tesztverseny II. helyezés (spec. mat. kat.). Arany Dániel Matematikaverseny (haladók III. kat.) I. helyezés. a Gordiusz (megyei) Matematika Tesztverseny I. helyezés (spec. mat. kat.). a Gordiusz (országos) Matematika Tesztverseny II. helyezés (10. évf.). Arany Dániel Matematikaverseny (haladók III. kat.) II. helyezés. XVII. Nemzetközi Magyar Matematika Verseny I. helyezés (10. évf.). Mikola Sándor Országos Tehetségkutataó Fizikaverseny XII. helyezés. Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok B jelű matematika feladatok versenyében I-II. helyezés. Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok fizika elméleti versenyében I. helyezés. Közép-európai Matematikai Olimpia II. helyezés. Közép-európai Matematikai Olimpia (csapatban) I. helyezés. Irinyi János Kémiaverseny II. helyezés. Arany Dániel Matematikaverseny (kezdők III. kat.) II. helyezés. Matematika OKTV (spec. mat. kategória) I. helyezés. Közép-európai Matematikai Olimpia I. helyezés. Közép-európai Matematikai Olimpia (csapatban) I. helyezés. a Gordiusz Matematika Tesztverseny IV. helyezés (Szakközépisk. kat.). Fővárosi Digitális Képalkotó Csapatverseny I. helyezés. „Édes Anyanyelvünk” Országos Nyelvhasználati Verseny Fővárosi fordulóján VIII. helyezés. Fővárosi Középiskolai Informatika Alkalmazói Tanulmányi Verseny I. kategória VI. helyezés. Mikola Sándor Országos Tehetséggondozó Fizikaverseny I. helyezés. Nemes Tihamér Országos Számítástechnika Verseny XXII. helyezés. Simonyi Károly Elektrotechnika Verseny (csapatban) I helyezés. Gábor Dénes Számítástechnikai Emlékverseny alkalmazói kategória 2. korcsoport V. helyezés. Gordiusz (országos) Matematika Tesztverseny IX. helyezés (szakközépiskola 9. évfolyam). Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaverseny III. helyezés (9. évfolyam).

Fonyó Dávid

Kalina Kende

Nagy Dániel

15

Szedelényi János

Tomon Gergely


2009. január

A hónap kérdése Voltál? − Tolnoit, mert Pély Barnának Hófehér Jaguárja van! Vagy ez már egy másik Hónap kérdése? − Ugye, nem kérdezed komolyan? Naná, hogy voltam, és nagyszerű volt! Ilyen kitűnően már régen éreztem magam! Mit is kérdeztél? Ja! Most már emlékszem! Mit képzelsz rólam? Én ilyen helyekre elvből nem járok. Csak, hogy tudd magad mihez tartani, Te kis köcsög! − Nem voltam, és nem is leszek! Legyen az, akinek két anyja van, és egyik sem kereszt! − Ez triviális. Ha én nem lettem volna, a tyúkok sem tojnának. Ezt mindenki tudja. − Igen, megvásároltam a karácsonyi ajándékaimat az Coraban meg a Tescoban. − Ki agyalta már ki megint ezt a baromságot? Biztos a főszerkesztő, mi? − Hagyj békén! Nem érdekel a Táncsics Tükör! Meg akarok halni! − Még nem voltam, de igazán elvihetnél, szép szőke herceg! − Jó a kérdés, csak nekem ne kelljen erre válaszolnom. − Igen. –Bővebben? – Miért, ez nem korrekt válasz? − Micsoda együgyű kérdés persze, hogy voltam! − Természetesen, Tanár úr… ööö… Hol is? − Ez nem kérdés: voltam, vagyok, leszek. − Az ügyvédem nélkül nem nyilatkozom. − Igen, a Játékklubban matekozni. − Csak ezt ne, fáj! Anyuuuuu! − Mindenhol, minden időben. − És mi a hónap kérdése? − Ál? Még valódi is volt. − Na tiplizz innen, haver! − Ez beugratós kérdés? − Miért, Csefkó volt? − Sőt, még vagyok is. − Nem én voltam! − Kellett volna? − Voltam. Főszerkesztő: Demjén József − Lecsó. Diákszerkesztő: Folk Zsófia − Min? Tördelő: Csefkó Zoltán − Ja. Korrektor: Folk Zsófia − Á. Fotók: Csonka János Címlap:

Makláry Tamás Király-Nagy Éva

XXIV. évfolyam 3. szám február A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Recommend Documents