XX. Balog Ádám rettenetes beavatása

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

XX. Balog Ádám rettenetes beavatása

XX, fejezet

A Táltoslaki idillikus csendnek, a reggeltõl estig fénylõ júliusi, augusztusi és szeptemberi napnak, valamint az udvaron érõ baracknak, szilvának, körtének és szõlõnek köszönhetõen, abban a miliõben, ahol a hétnek öt és fél napját mások (de fõként az aggodalmaskodó szülõk!) által nem zavarva, Júliával kettesben tölthettük, Edua, teljesen épen és egészségesen, csodálatosan könnyen, mintegy a derült égi villámos viharként lezúduló isteni megtestesülés siklott ki Júlia méhébõl a reflexbõl alá tartott tenyerembe, a klasszikus vajúdási fájdalmaktól, valamint a szülés közbeni tágulás okozta fájdalomtól csaknem teljesen megkímélve édesanyját. Ugyanilyen probléma mentesen élte le rövid, nem egészen három hónapos földi életét, semmiféle jelét nem mutatva annak, hogy bármiféle egészségi problémája lenne, akárcsak Verácska a két és fél éves élete folyamán. A különbség a két gyermek születése és életének elsõ hetei - hónapjai között nem csak abban állt, hogy Verácska nem egészen másfél órás, erõs vajúdási fájdalmak után csusszant ki Júliából magzatvíz elfolyása után, miközben mindezt Edua öt perc alatt “lerendezte”, hanem abban is, hogy mindezzel ellentétben, Eduának mindössze csak öt órás lehetõsége volt a születés után a zavartalan pihenésre. Ekkor ugyanis, az én balga telefonértesítésem nyomán megérkezett az a magánpraxist folytató szülész nõgyógyász orvosnõ, akinél Júlia az ideérkezésünk után egy hónapra, ellenõrzõ vizsgálatra jelentkezett és akivel az elsõ vizsgálatot követõen én is megismerkedtem, mivel ez a magyarországi orvosnõ nem csak a természetgyógyászat iránt bizonyult fogékonynak, hanem az asztrológiai és a metafizikai életszemlélet iránt is. Nem csak azért volt fontos az orvosnõt értesítenem, mert elõzetesen a természetes szülésrõl szóló elképzeléseinket finoman, de “hivatalos” elkötelezettség nélkül támogatta, vagy mert az általa végzett korábbi vizsgálatok után õ is gyanúsítható lett volna az egészségi hatóságok részérõl, hogy a korházon kívüli szülésre bíztatott minket, hanem én is szükségét éreztem akkor egy olyan gesztus elkövetésének, amely, ha látszat szintjén is, de arra utal, hogy a magyar egészségügyi törvényekkel és szabályokkal nem szegülünk szembe, hogy nem akarunk elkövetni semmiféle szabálysértést és, hogy mindössze a véletlen játéka volt az, hogy Edua otthon született és nem a korházban. De, a Verácska születésekor tanúsított alapállásommal ellentétben, most amiatt is aggódtam egy kicsit, hogy nehogy Júliának, vagy a gyermeknek mégiscsak valamiféle baja essen, mivel sem Júliának a foganás közben tanúsított szellemi- lelki magatartása, sem a várandóssági idõszakban általa megélt “veszélyeztetetett terhességi” állapothoz fûzõdõ lelki események nem voltak olyan bíztatóak, mind a Verácska fogantatását és világra érkezését megelõzõ idõszak eseményei. Sõt: a szülés után általam azonnal felállított és megvizsgált Edua horoszkópjában ott éktelenkedett a négy különbözõ bolygó (Hold, Mars, Jupiter és Szaturnusz) és a Lilith által is támadott Plútó az Ég alja pontján, illetve az otthon és a család életterületét megtestesítõ négyes horoszkópház csúcsán. Bár nem szóltam és semmivel nem is jeleztem, mégis rossz néven vettem a szimpatikus orvosnõ részérõl, hogy az elsõ dolga volt a kislányt megfürdetni, vagyis az õt védõ magzatmázat, aminek a nyoma Verácskán még kilenc hónapos korában is látszott, meleg vízbe mártott pelenkával Eduáról teljes mértékben lecsutakolni. Ezzel a természetellenes mûvelettel, a születés után fél órával általam elkötött köldökzsinórra tett ragtapasz is megázott, ami oda vezetett, hogy a köldökzsinór ugyan hamarabb levált az Edua hasáról, mind a Verácskáéról két évvel korábban, de az Edua köldökcsonkja inkább lemállott, mint leszáradt, aminek következtében az õ köldök-ürege nem volt annyira begyógyulva, mind a Verácskáé annak idején. Mindez akkoriban múló kellemetlenségként tûnt, de a késõbbi események, illetve a hirtelenül és látszatra abszurd módon beállt csecsemõ-halál perspektívájából annyiban nyertek jelentõséget, amennyiben ezek lehettek azok az elsõ, szülés utáni mozzanatok, amelyek oda vezettek, hogy hagytam, hogy lassan - lassan, az irányítást, illetve az Edua személyéért való felelõsséget a jóindulatú és segítõkész magyar orvosok kivegyék a kezembõl. Az orvosnõ megállapította és “hivatalosan is” leírta, hogy mind az anya, mind az újszülött egészségesek és ugyanezt diagnosztizálta a másnap megérkezõ körorvos is. Ez utóbbi különbözõ helyeken elkezdte Eduát szurkálni, hogy vérmintákat vegyen belõle, mondván, hogy az õk orvosi kötelessége nem szorítkozik “a megfelelõ” oltások beadására, hanem õk, azt is meg kell megvizsgálják, hogy az újszülött szervezete nem-e rejt magában valami lappangó, különleges betegség okozó vírust, vagy bacilust, ami miatt õt és az édesanyát esetleg izolálni kellene és ami ellen szükséges lenne õt, a Magyarországon épp divatos oltásokon kívül, más, rendkívüli védõ-oltásokkal is ellátni. Bár lelkem mélyén tiltakoztam a fölösleges kínzások ellen és valóságos lelkiismeret furdalást éreztem amiatt, hogy nem tudom Eduát mindettõl a számomra nyilvánvalóan fölösleges fájdalomtól megkímélni, úgy gondoltam, hogy ezek a számára heves fájdalmakat okozó szurkálások mindössze a Mars princípiummal való, kivédhetetlen korai találkozást jelentik, és hogy ezek a tûszúrások egyféle korai Marsi beavatásként szolgálnak a számára, amit másképp úgy sem kerülhetne el, mivel a Holdja együtt áll a Marssal egy T-kvadrát nevezetû alakzat csúcsán, amit a Szaturnusz és a Plútó is támadt. Civilizált fegyelmezettséggel elfojtott haragomban és szégyenteljes apai tehetetlenségemben megelégedtem azzal, hogy a joviálisan gondos fiatal orvossal finoman és “békülékenyen” gúnyolódtam, amikor a védõnõvel együtt másnap is megjelent az albérleti lakásunkon, hogy az udvaron békésen alvó kislányt felébresztve, tõle még egy adag vért vegyen. Mondtam neki, hogy sok baj van a tudománnyal és a hivatalos felelõsségekkel. Az orvos egyáltalán nem haragudott meg ezekért, a romániai környezetben biztos, hogy szemtelennek és okvetetlenkedõnek ható megjegyzéseimért és türelmesen - tudományosan magyarázni kezdte, hogy minderre a prevenciós tudományos eljárásra miért is van szükség pontosan a gyermek egészsége megõrzése és élete fenntartása érdekében, http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 5 July, 2016, 11:00


ugyanis “ezen a vidéken, ma napság”, rengeteg a régebben nem ismert fertõzõdési lehetõség. “- Nem kellett volna annyi betegséget feltalálni”, mondtam neki rezignáltan, amire õ szintén rezignáltan válaszolt, hogy mindezért nem az orvostudomány okolható, hanem a civilizáció, és sorolni kezdte a többi lehetséges, a civilizációval együtt megjelent újabb és újabb fertõzõdési lehetõséget. Azt már meg sem kíséreltem elmagyarázni neki, hogy, amennyiben Júliával nem rendelkeznénk metafizikai ismeretekkel, a fertõzést éppen õ követné el, aki a kismama tudattalan képzeletét a különbözõ rémképekkel bombázza. Egészen biztos voltam benne, hogy mi Júliával eléggé fel vagyunk készülve spirituálisan az ilyen romboló tudományos ismeretek szellemi hatásainak a kivédésére, semlegesítésére. Sajnos, sõt: kétségbeejtõ, hogy ebben, mármint a Júlia képzeleti-spirituális zavarhatatlanságában, én a kelletnél sokkal jobban bíztam. A Júlia életellenes és család- és gyermekellenes karma-programokat tartalmazó tudattalan képzetvilága ugyanis akkor teljesen megnyílt, és a könnyû szülése, illetve a szülés közben és a szülés után tanúsított rendkívüli fizikai képességeivel ellentétben, nagyon könnyen befolyásolhatóvá vált a szülést követõ idõszakban és minden értelmi-metafizikai felülvizsgálat és szûrés nélkül “lenyelte” és elraktározta a jóindulatú orvosból áramló negatív képzeteket. Azokon a napokon, estéken és éjszakákon, amikor a Körvári elõadások megtartása miatt magára kellett hagynom, a negatív képzetek és gondolat-képek, illetve e képzetek által kiváltott félelmei elnyomták a spirituális öntudatát és aktiválták ezeket a tudattalanjába leszorított, ott az örökölt negatív programokkal szimbiózisba kerülõ és az ösztönös rombolási késztetéseket felerõsítõ, különbözõ lehetsége betegségek és veszélyek képeit tartalmazó tudományos képzeteket. Mindezek ellenére, egy enyhe náthán kívül, Eduának nem jelentkeztek a hirtelen beálló haláláig, bármiféle spirituális problémát is jelzõ egészségi problémái. Ezt, az egyetlen egészségi rendellenességét is, mindössze közvetlenül az influenza és agyhártyagyulladás elleni védõoltás utáni idõszakban észleltük, ami mindössze két napig tartó enyhe nátha formájában jelentkezett a halála elõtt két héttel. De ezt sem írhattuk a védõoltás következtében fellépõ legyengülés számlájára, mert ugyanakkor Júlia is meg volt hûlve és mi már megszoktuk, hogy a gyermekek egészségi állapota nálunk tökéletesen tükrözi a Júlia lelki és szellemi világának folyamatait. Ezért csak annyit mondtam Júliának, hogy vizsgálja meg jól a naplójában, hogy kit - mit és miért támad gondolatban és éjszakánként vegye maga mellé az ágyba a gyermeket. Az anya-mellel való kéjelgési késztések tekintetében Edua természete csak mérsékeltebben volt zsarnoki a Verácskáéhoz képest, akit tizenegy hónapos korában kimondottan csak emiatt, az anyai mellel való játszadozásai (viccesen általam “kurválkodási mániának” nevezett szokása) miatt választottuk el az anyatejtõl a születését követõ évben megtartott nyári táborunkban, annak ellenére, hogy Júliának még bõven volt teje akkoriban. A szüntelen didizéssel és az annak következtében fellépõ alvatlanságban eltöltött két éjszakai együtt- alvás, nem csak azt idézte elõ, hogy Eduának elmúlt a náthája, hanem azt is, hogy Júlia még jobban meghûlt és teljesen kifáradt, hiszen a mélytudattalanja szintjén, önkéntelenül támadta a babát, amiért nem hagyja aludni. Ezért semmi ellenvetésem nem volt az ellen, hogy az anya és a csecsemõ megint külön ágyban aludjanak és nap közben csak a szoptatás, a mosdatás és a tisztába tevés idõszakában tartózkodjanak egyazon helyiségben. Edua az édesanyja bõséges anyatején kívül, más táplálékkal nem élt, azt viszont akkora mohósággal szívta, hogy minden egyes alkalommal derülni lehetett a félrenyelt anyatej okozta tikkadásokat követõ, értetlenkedõ arckifejezésein. Halála elõestéjén is csak ezt a rendkívüli étvágyát nyugtázhattuk, amellyel a sírással ráadásként kikövetelt második szopás alkalmával is úgy vetette rá magát az édesanyja emlõjére mint egy kis “fejõgép”. Ha valami új volt az akkori viselkedésében, az semmi esetre sem egy beteg gyermek viselkedésére utalt, hanem épp fordítva: miután a kezdeti szomjúságát lecsillapította, az alsó, Júlia oldalánál hátra nyúló kezével kezdte kaparászni szopás közben Júlia oldalát, sokkal korábbi idõszakban tehát, mint Verácska csecsemõ korában. Júlia tetetett haraggal még panaszkodott is játékosan neki ez oldal-kaparászás miatt. Az eredmény az volt, hogy a kicsi végül abba hagyta a szopást és mintha erõsen koncentrálna, figyelni kezdte az édesanyja hang-modulációit. Amikor az anyai hangok áramlása megszûnt, Edua a fejét keresõen tekergetni kezdte és végül engem, az õk egységétõl teljesen különlevõ lényt megpillantva, addig fixírozott csodálkozó-okos tekintetével, amíg újból eszébe nem jutott az a nyilvánvaló tény, hogy amennyiben az anya mellét testközelben érzi, szopni is lehet és e fölöttébb fontos tevékenységbe bele is vágott a szokásos alaposságával. Szopás után szintén az utóbbi napokban felvett új szokása szerint - az édesanyjára kétszer is rámosolygott, olyan elégedett és hálás mosollyal, amit én azelõtt nála még nem láttam. A tisztába tevést - pólyálást, ha lehet ezt mondani, még békésebben tûrte mind máskor és a kezeslábasába való beöltöztetése után, a Júlia mutató újaiba kapaszkodva, guggoló helyzetbõl a lábait kiegyenesítve ügyesen kinyomta magát, megnyugtatva minket afelõl, hogy egy ilyen erõs vasgyúró nem lehet vérszegény, amire a Táltoslaki körorvos gyanakodott a védõoltás beadásakor észlelt enyhe sáppadsága miatt. Sem lázat, vagy a szokottól bármiben is eltérõ légzést nem észlelhettünk, és semmiféle más jelét annak, hogy a vírusok végeznék halálos munkájukat a szervezetében. Ezért volt számomra annyira lehetetlen és elfogadhatatlan tény õt, illetve már csak az arányosan jól fejlett testét, másnap “hullaként” látni. Akkor éjjel, épp úgy mint elõzõ éjszaka, a normális öltözékén kívül, még két rend meleg kezes-lábas ruhába, egy még a Verácska méretét is meghaladó, zipzáras, téli overallba, valamint egy szintén vastagon bélelt, kezes - csuklyás zsákocskába dugva, áttettük õt a mellettünk levõ, fûtetlen szobába aludni, mivel abban a szobában ahol mi aludtunk bután-gáz kiszüremlést érzékeltünk. A bután gázzal úgy kerültünk kapcsolatba, hogy mindössze egy hónapos reménykedéseink beteljesedéseként, végre elköltõzhettünk Táltoslakról a legközelebbi városka egy négy szobás, emeletes házába, mivelhogy a Johannának a télire egyre sötétebbé váló Táltoslaki háza reménytelenül kimelegíthetetlennek bizonyult azzal a félig korhadt fával, amivel teljesen teli volt tömve a fásszín - és amit õ használható, jó tûzifaként, annak megfelelõ árban átadott nekünk - és azokkal az agyonhasznált, gyengén záró apró szénkályhákkal, amelyek a több éve lakatlan ház berendezéséhez tartóztak. Johannával megegyeztem, hogy két ágyat, egy szekrényt és egy gyermekágyat magunkkal viszünk és utólag neki kifizetem. Paplanokat és ágynemût korábban már kaptunk egy nemzetközi segélyszolgálattól. Az, ami késõbb a sötét http://kozmaszilard.hu




végzet játékának bizonyult, számomra akkor a sors pozitív segítségének látszott: valószínütlenül könnyen oldódtak meg egymás után a Táltoslakról való elköltözés közben felmerülõ nehézségek. Így például a bútorok, a ruhák és a számítógépek elszállítása is, amihez valóságos csodaként találtam, egy a bútornak az új lakáson belüli elhelyezésére is kapható személyzetû, nagy rakterû, ponyvás teherautót, miután a bútor mennyiséghez képest kis rakterû, ponyva nélküli furgonok gazdái visszamondták a szállítást. A végzet kastélyának bizonyuló, meleg vizes fürdõszabával és belsõ vécével is rendelkezõ Csonkakõi emeletes ház viszont, amit azért adtak volna nekünk bérbe viszonylag olcsón mert sem bútor sem konyhai tûzhely nem volt benne, csakugyan tágas, csendes és fényes volt, mint amilyen lakásba mi vágyakoztunk évek óta, de a fûtését biztosító szénkazánt nem tudták mûködésre bírni sem a beköltözés más napján, sem a rá következõ napon, sem három nappal az Edua halála után. Ezért este nyolc után, miután egy koszos ruhás, inkább ambíciósnak, mind hozzáértõnek bizonyuló alkoholista férfi, akit a házigazda a vasútállomás melletti büfébõl hozott magával, egész napon át hiába kísérletezett a szénkazán begyújtásával, kényszer-megoldásként, el kellett fogadnunk egy, a házigazda által hozott, bután gázzal mûködõ, hordozható kályhát, aminek a mûködtetésére kioktattak ugyan, de arra nem, hogy egy olyan kis szobában, mind amekkorában mi összehúzódtunk, a butángáz-fûtés mellett, minden félórában szellõztetni kell. Ezért, miután négy órai fûtés után furcsa, levegõhiányt és csípõs szagot éreztünk a szoba légkörében, úgy döntöttünk, hogy a szellõztetés ellenére sem hagyjuk Eduát a helyiségben, mivel a december végi hideg miatt, a fûtést nem szándékoztunk éjszakára leállítani. Másnap örvendtünk a döntésnek, mert mi egész nap kábáknak és szokatlan módon, csontig hatolóan gyengének éreztük magunkat. De akkor még arról volt szó, hogy a kazán-fûtés, ha nem is percek alatt, de néhány óra alatt be fog indulni. Ezért Eduát, akinek hálásak voltunk a tõle már megszokott sztoikus nyugalmáért, amivel csak öt-hat óránként jelentkezõ éhségekor kezdett el sírni, csak a szoptatás és a tisztába-tevés alkalmával tartottuk az immár sokkal mérsékeltebben, de még mindig csak a gáz-tûzhellyel fûtött szobában. Verácskát is, aki nagyon szeretett szabadon mozogni és jól felöltözetve, többnyire “a gázos szobán” kívül tartottuk. A kazán viszont nem javult meg és én hiába kértem délután a házigazdától villanymelegítõt és az alváshoz pokrócokat a palackozott gázzal való fûtés helyett. Estére újból fûtetlen házban és ugyanazzal a gáz-melegítõvel találtuk magunkat. Természetes volt, hogy a betegségnek semmi jelét nem adó Eduát a korábbi éjszakához hasonlóan, külön szobában altatjuk, hogy minden lehetséges gáz mérgezéses- ártalomtól megóvjuk a finom szervezetét. Soha nem fogom megérteni, hogy a halálosan beteg tüdejû gyermek (késõbb, a korboncnoki jelentés alapján tudtuk meg, hogy az ismeretlen vírus elõbb a tüdejét bontotta szét), miért nem kezdett köhögni, vagy legalább zsémbelni, a hetek óta fûtetlen lakás szobáiban, sem abban a melegebb, de szüremléses helyiségben ahol Júlia szoptatta és ahol mi az enyhe gázmérgezés tüneteit észleltük magunkon? Sokáig nem bírtam elmozdulni a Csorbakõi korház kórboncnoksága épülete mellõl, valami irracionális csodában reménykedve, hogy egyszer csak jön majd valaki és közli velem, hogy nyugodjak meg, az egész csak tévedés volt, a gyermekem él. Akkor, és azután még napokig, nem csak hogy iszonyúan bûnösnek éreztem magam, hanem isteni igazságtalanságként éltem meg azt a tényt, hogy én itt maradtam egészségesen, miközben õ, akire elképzeléseim szerint, az enyémnél sokkal szebb és értelmesebb élet várt volna, jövõvel rendelkezõ személyként már nincs közöttünk. A visszafordíthatatlan valóság elfogadásában az elején talán éppen az segített, hogy magamat okoltam a halála miatt. Úgy képzeltem ugyanis, hogy a fûtetlen szobában történõ kényszeri éjszakázás miatti túlzott elõvigyázatosságból, lefektetéskor a kelletnél jobban bepólyáltam a fejét és amiért azt nem tudta szabadon mozgatni, fulladt belé a gyomrából feltörõ hányadékba, amit a szája szélén és a nyakán láttam, amikor reggel fel akartam venni, hogy az édesanyjához vigyem szoptatásra. Mivel a mohósága következtében hirtelenül feltöltött gyomrából szokása volt az alapos bökizések ellenére, lefekvés után is visszaengedni egy részét a mértéken felül kiszopott anyatejnek, a fulladás veszélyét mi mindig úgy igyekeztünk elkerülni, hogy félig az oldalára fektettük, amikor letettük aludni éjszakára. Halála észlelésekor az elsõ gondolatom az volt, hogy épp most az egyszer nem figyeltem erre a részletre, mivel a letevésekor a fontos az volt számomra, hogy nehogy a fûtetlen helyiségben éjszaka megfázzon. Ezt a feltételezésemet viszont harmadnapra megcáfolta a kórboncnoki szakértõi vizsgálat, amely szerint a halál oka: tüdõgyulladás. Amikor ezt olvastam a helyi újságban megjelent cikkben, a tüdõgyulladás tényét pont úgy nem tudtam elfogadni, mind korábban a halál tényét. A körorvos viszont megnyugtatott, hogy az ilyen kisbabáknál ez lehetséges, mert náluk minden másképp történik mind a nagyobb gyermekeknél és a felnõtteknél. Másnap, a halotti bizonyítvány kiváltásához szükséges rendõrségi és korházi okiratokon is még csak ez volt a halál okaként megjelölve. Sokáig semmi másra nem tudtam emlékezni az Edua halálának történetébõl, mint az általam átélt kifejezhetetlen rettenetre. Korábban, kétszer voltam igen nyomasztó lelki és fizikai helyzetben - állapotban elájulva, kétszer volt olyan autóbalesetem, amelyek során a pillanatnyi eszméletvesztés elõtti pillanatban lepergett az életem filmje mielõtt a baleset hatalmas csattanásait követõ csend beállta után ráébredtem volna, hogy mégis élek. Legutóbbi halálélményem egy olyan eszméletvesztés volt, amikor számomra soha meg nem tudható idõre (percekig, tízpercekig?) feküdtem eszméletlenül egy fürdõszoba padlóján, miután egy ismeretlen vírustól leteperve a kibírhatatlan fájdalomtól elájultam. Bár ez utóbbi Szaturnuszi élményemet egy soha nem tapasztalt gyengeséggel járó, igen nehéz felépülési idõszak követett, még ezzel a misztikusok által horror vacum-nak nevezett személyes halálélmény után sem éreztem azt, amit a magyar nyelv a rettenet fogalmával jelöl. Amikor Eduát hullaként kellett látnom, és utána két napig, a gyakorlati teendõkre irányított szükséges figyelem alatt - és fölött - végig csak ezt a rettenetet éreztem. Ez olyan érzés volt, ami mellett az ijedségnek, a félelemnek és a gyásznak, majdhogynem nincs is jelentõsége. És mégis, a tragédia mögött nem csak ez a rettenet áll, nem csak a fizikailag is érzett mérhetetlen szülõi szívfájdalom (több metafizikai elõadás alkalmával is jeleztem a hallgatóknak, hogy nem véletlenül és nem fölöslegesen nevezik szülõnek az apát is anyanyelvünkön...), hanem a bennem élõ kutató - keresõ szellem nyughatatlansága, amely önkéntelenül “isten http://kozmaszilard.hu




õrvényeivel is szembenézve”, a végsõ miértekre, minden áron, meg akarta találni a választ. Ezek a válaszok azok, amelyek nem a külsõ történésekre való emlékezetben (nem a látható és számon kérhetõ, illetve a polgári törvények szerint büntethetõ tettekben és mulasztásokban) és még csak nem is a halott Edua személyi horoszkópjában találhatóak, tehát nem csak a Hold-Szaturnusz- Plútó, a Hold-Mars- Szaturnusz, Mars-SzaturnuszPlútó alakzataiból és a Plútó többi negatív fényszögébõl kikövetkeztethetõ, halmozott életellenes szellemi programokban, hanem a kettõnk aurájában, a Júlia aurájában és az én aurámban: a személyes és a családi múltunkban. Lehet, hogy ez, a szellemi miérteket keresõ, skorpiói oknyomozó szenvedélyem mentett meg az õrülettõl és az is, hogy tudtam: amikor a lélek és a szellem visszahozhatatlanul elválik a testtõl, a legfontosabb, hogy ebben a folyamatban nem szabad megzavarni a szellemét az õt mindenáron visszahozni kívánó érzelmeimmel. De fõképp az mentett meg az õrülettõl, hogy mindazért ami miatt a tragédia történt, amirõl akkor tudtam, amit most tudok és amirõl a jövõben fogok csak tudomást szerezni, igyekeztem felvállalni a legtöbb személyes felelõsséget. Számomra, a “beavatott” apa számára, a halál igazi, spirituális és kauzális okai, az éberség- vesztések miatt elmulasztott spirituális felelõsség-felvételekhez vezetõdtek vissza. A valamikor az utóbbi hetekben - hónapokban általam rosszul értelmezett felelõsséget - a szellemi mulasztásokat kellett felgöngyölítsem és megnevezzem az emlékezet segítségével. Ilyen emlék például az is, hogy részben megnyugodva attól, hogy Edua oly könnyen és egészségesen érkezett a világra és másrészt azért, mert megtévesztett az, hogy az újszülöttnek és az anyának itt annyian a gondját viselik és ostoba érzelmi indítatásból (szentimentális okokból) az Edua születése után mindjárt egy hét múlva, haza utaztam Erdélybe a korábban a nagyszülõknél hagyott Verácskáért. Pedig a helyes az lett volna, ha a feleségem és az újszülött mellett maradva, szellemileg alaposan megágyazom - apailag be kötöm, be programozom a földi - természeti létezésbe az Edua spirituális személyét, hogy ezzel semlegesítsem, nem csak azokat a lehetséges fizikai ártalmakat (vírusos és bakteriális fertõzéseket) amelyek az anya finom, tudati és képzeleti (pszichikai és mentális) bódulatának következtében a kialakulatlan immunrendszerrel rendelkezõ újszülött szervezetét veszélyeztethetik és az, ha minden mozzanatot metafizikailag értelmezve, kivédem és/vagy semlegesítem azokat a kikerülhetetlen, egészségügyi és gyógyszeripari gazdasági érdekeket szolgáló törekvéseket (több évvel a családi tragédiánk után a Duna tévé egy reggeli mûsorában beszélgettek egy olyan közismertté vált amerikai orvosnõvel, aki Az orvosi és az egészségügyi Maffia címmel írt egy a világranglistákon sokáig elsõ helyet elfoglaló könyvet, amely pontosan ezt az intézményesített maffia-jelenséget írja le), amelyek folytán két hónap alatt a körorvos Edua szervezetébe összesen négy erõs, úgynevezett védõoltást, vagyis a fejlõdési sors-programjával ellentétes, hamis információt tartalmazó szérumokat befecskendezett. Hivatalos helyzetünkben arról szó sem lehetett, hogy a fiatal körorvos által képviselt magyar egészségügyi hatósággal, illetve a tudományos felelõsség-megosztást szolgáló személytelen orvosi apparátussal szembeszálljunk. A Verácska születésekor megtehettük, hogy õt nyolc napig ne vigyük az orvosok elé és azt követõen is visszavigyük az erdélyi hegyek közé, ahol élete elsõ hét hetét természetes és zaklatásoktól mentes környezetben eltölthette. Akkor viszont otthon voltunk a szülõföldünkön, ahol a megyei egészségügy nõgyógyász fõigazgatója éppen egy közeli rokonunk volt és bármennyire is fenyegetõzött szegény édesanyámnak telefonon, és akármennyire is haragudott ránk, a végén csak talált egy kompromisszumos megoldást a Verácska anyakönyveztetéséhez szükséges orvosi igazolások kibocsátására. Fent, a tiszta levegõjû hegyek között, a Verácska születési helyéül szolgáló metafizikai táborban, minden szükséges szertartást, minden spirituális programozást elvégeztünk, ami egy újszülött szellemének a természeti világba való beágyazását - bekötését hivatott szolgálni, beleértve a spirituális névadást: a keresztelést is. Egy kristálytiszta csermely által táplált tehénitató vályúnak az augusztus eleji nap által fellangyosított vizét merítettem a tenyerembe és azt csurgatva a Verácska fejére, teljes komolysággal, szülõi felelõsséggel és spirituális öntudattal, mondtam Júliával együtt, hogy “Megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szent lélek nevében” és nagyon is tudtam, hogy mit beszélek. Ezt követõen, még egy párszor meglocsolva, teljesen belemerítettem Verácskát a vályú “szenteltvizébe”, vigyázva arra, hogy még a sarka se maradjon ki az alámerítésbõl, nehogy úgy járjon mint annak idején a késõbb a sarkán át halálra sebesített Achilész. Persze, Verácska ezt a szertartást már nem szívesen viselte, de tulajdonképpen ez volt az élete elsõ igazi fürdése is, amit alaposan el kellett végezni, mert azelõtt csak az ásványvízzel való locsolások utáni enyhe csutakolásokban volt része. De nem csak ebbõl állt Verácskának a földi életre vonatkozó spirituális beprogramozása, amelyet nem csak én és Júlia folytattunk mikor tudatosan, mikor öntudatlanul, több rá vonatkozó pozitív gondolattal a személyét és születését emlegetve egy - egy metafizikai elõadásban, hanem ezt tették a baráti társaságunknak az asztrológus - metafizikus elõadóvá fejlett barátaink is. Spirituális szempontból, a román egészségügy, amelyben a személyi felelõsséget kizárni igyekvõ nyugati biztosítási rendszer még nem mûködött, kevésbé bizonyult hathatósnak és könyörtelennek mind a magyar egészségügy, mert Verácska otthon csak két adag kábított baktériumokból és zavart vírusokból álló “védõ oltást”, azaz hamis információt kapott három hónapos koráig, miközben az Edua finom szervezete, a magyar orvostudomány elõírásai szerint, öt adag hamis információval kellett volna megküzdjön két hónapos koráig, amire végül képtelennek bizonyult. A természeti törvényeket kicselezni szándékozó, az isteni - kauzális sorsprogramokba szentségtelenül beavatkozó, személytelen tudomány ezúttal is tévedett: Eduának a korábbi négy oltással összezavart két hónapos szervezete már nem tudott az ötödik adag, influenza és agyhártyagyulladás elleni “védõoltás” terhével megküzdeni! Ezt, a végzetes adagot az államilag kötelezõ, a megnevezett védõoltások lajstromában az “egyéb védõoltások” címmel feltüntetett oltásként fecskendezte belé a jóindulatú fiatal körorvos, annak ellenére, hogy a gyermek enyhén meg volt náthásodva. Hiába szívta magába oly mohón Edua a mesterségesen a szervezetébe juttatott bacilusok és vírusok káros hatása semlegesítése érdekében a jótékony anyatejet és hiába aludt a tiszta levegõn minden szopás után öt - hat órákat is, mert épp ezzel a látszólagosan egyensúlyban maradt egészségével fosztott meg minket attól a gyanútól, hogy az õ spirituális - energetikai egészségével valami baj lenne. http://kozmaszilard.hu




Az immun rendszer kialakulását - spekulatív koncepciók, vagyis természetellenes elképzelések szerint - idõnap elõtt és erõltetetten beindítani hivatott eljárással az alakuló szervezetébe befecskendezett hamis információt tartalmazó szérumnak a bevitele, ellentétbe került az Edua nagyon is kényes - és utólag (késõn!) általam “egy hajszálon függõ”-nek felismert - spirituális élet-programjával. A korboncnoki jelentésben szereplõ egyszerû tüdõgyulladás meséjébe nem csak azért sem tudtam hinni, mert éppenséggel tüdõvész elleni védõoltás volt az, amit már két hetes korában megkapott, hanem azért is, mert amikor a korház ambulanciáján a ruhájából még melegen kibontották, a jobb füle alatt és a fül környékén nem csak véres lepedéket észleltem, amirõl akkor még úgy képzeltem, hogy a szájából folyt oda a véres tej a fulladás elõtti percekben, miközben õ jobb felé igyekezett elfordítani a fejét, hogy levegõhöz jusson, hanem a lepedékes - véres nyálkánál jóval nagyobb kiterjedésben, szintén a fül zónájában és fõként a fül alatti nyakrészen, bõr alatti véraláfutásos, kékes - lilás foltokat is, akárcsak a fejtetõnél, különösen a kutacsánál. Ezekre a véraláfutásos foltokra, amelyekrõl a halál körülményeirõl felvett másnapi tanúvallomásom jegyzõkönyvét készítõ rendõrnõnek tettem említést elõször, azért emlékszek ilyen élesen mert, rémületemben még attól is félni kezdtem, hogy a levegõért vívott harca közben erõszakosan próbálván jobb felé fordítani a fejét, durván megnyomhatta - megdörzsölhette a ruháiban a füle tájékát, amit a korboncnoki vizsgálat esetleg ütési (csecsemõvel való kegyetlen bánásmódi) nyomoknak értelmezhet. Ezért mind a halált megelõzõ teljesen tünetmentes viselkedése miatt, mind a horoszkópjából kiolvasható negatív szellemi késztetései, illetve az azoknak megfelelõ betegség-hajlamok miatt, meg voltam gyõzõdve arról, hogy amennyiben létezett is már korábban a szervezetében lappangó tüdõgyulladás, ez csakis az agyhártyagyulladással együtt tudott oly végzetesen hatni, hogy a halál beállta elõtt négy órával még semmit ne érzékeljünk a veszélybõl. Hiszen még csak enyhén sem köhécselt és láza egyáltalán nem volt. Miután a Táltoslaki körorvos értesült arról, hogy visszaköltõztünk, azonnal behívatott Verácskával a rendelõbe, mondván, hogy a Verácska védõoltásai közül is hiányzik egy, amit Romániában nem kapott meg és õt is nyomban beoltotta járványos influenza és agyhártyagyulladás ellen, vagyis beadta Verácskának is, azt a szédített baktérium adagot, amit Eduába korábban fölöslegesen belenyomott. Verácska az oltást követõ rosszullétét a néhány óra múlva jelentkezõ zsémbelést követõ hatalmas délutáni alvással “lerendezte”, de bennünk ekkor kezdett az a felismerõ sejtés derengeni, miszerint mindannyian egy kegyetlen és abszurd, tudományos és tömeges felelõsség elhárítási gyakorlatból - egy modern szokásrendbõl! - eredõ sors-dráma ostoba áldozatai lettünk, ami végül a kislányunk életébe került. És, hogy ez az általános “tudományos-dráma”, az Edua csodálatos születése után beállt szellemi éberségvesztésünk következtében vált tragédiává a mi esetünkben! Hogy az igazi okok sokkal mélyebben rejlenek, mint ahogy azt a felszíni történetekbõl ki lehet következtetni, akkor is tudtam, amikor még csak magamat okoltam a tragédia miatt. Úgy néz ki, hogy ezt a Csonkakõi korház újszülött osztályának egyik orvosi rendelõjében megtörtént kihallgatásomat végzõ, fiatal rendõrnõ misztikus intuíciója is jelezte, aki, a nála sokkal mérsékeltebben és megértõbben viselkedõ férfi kollégájával ellentétben, merõen agresszíven, épp hogy gyermekgyilkossággal nem vádolt, miután, a szolgálatos szülész orvosnál érdeklõdött az Edua születése elõtörténetérõl. Az elején azzal gyanúsított meg, hogy ellenszegültem az oltások beadásának, majd amikor közöltem vele, hogy errõl szó sincs, akkor olyan, az adott helyzettõl és a halál beálltának az objektív körülményeitõl teljesen eltérõ, az idõben két és fél évig is visszahatoló kérdéseket tett fel az Edua és a Verácska természetes - orvosok nélküli születésérõl, mind egy misztikus törvénybíró, aki az Edua halálának az okát a Verácska két évvel korábban történt születési módjából akarja levezetni, illetve abból, hogy Júlia miért nem feküdt be két évvel korábban Istenhidegében a korházba szülni? “ - Ott, azon a vidéken, ahol önök laknak, gyakoriak a korházon kívüli és orvos nélküli szülések?” - Annak ellenére, hogy szinte megõrültem a lelkemet marcangoló, önváddal terhelt fájdalomtól, igyekeztem értelmesen a tudtára adni, hogy manapság már csak a Gyimesi hegyekben lakó csángóknál fordul elõ elvétve az ilyesmi és az egyes, még mindig nomád életmódot folytató cigány csoportoknál. Szemmel látható felháborodásában még folytatta volna a méltatlankodó és vádló vizsgálódást, de mielõtt a következõ keresztkérdését feltette volna, a kapitányi rangban levõ fiatal kollégája félbe szakította, valami más, az Edua halálának körülményeire vonatkozó, jegyzõkönyvileg fontosabb, tárgyi kérdéssel és a következõkben nem nagyon hagyta szóhoz jutni az engem mindenképp felelõtlenségbõl elkövetett halál okozással vádolni igyekvõ kolléganõjét. A rendõrnõ méltatlankodó magatartása viszont szemmel láthatóan megenyhült, amikor a százados azon kérdésére, hogy hibásnak érzem-e magam a történtekért, habozás nélkül rávágtam, hogy igen. Talán ez a magyarázat rá, hogy másnap amikor a második: a rendõrség székhelyén felvett jegyzõkönyvet írta a számítógépbe, pont õ akart megnyugtatni afelõl, hogy én nem lehettem a halál közvetett okozója, mivel mindabból, amit én a tetem állapotáról közöltem vele, õ arra a következtetésre jutott, hogy a “csecsemõhalál” néven ismert “baleset” történt és elmagyarázta nekem a jelenséget. Ekkor felhagytam ugyan azzal az önváddal, hogy a figyelmetlenségemmel okoztam az Edua halálát, de az összes felelõsségeket megtartva, még mélyebb rétegekben kezdtem keresni az okokat, idõben lépésrõl - lépésre visszahatolva majdnem ugyanoda, ahol a rendõrnõ szaglászott korábban, persze teljesen más indokkal mint én: az Edua születését követõ idõszakban elkövetett spirituális és gyakorlati mulasztásaim labirintusába. Tudtam azt, hogy amennyiben a gyötrõ miértekre nem kapom meg a spirituális értelemben vett világos válaszokat, a hátra levõ életemnek semmi értelme nem lesz, még akkor sem, ha, amint a százados mondta, aki az autójával a korházból haza vitt a frissen bérelt négy szobás lakás elé, ahol Júliával kellett közölnöm a számomra is elfogadhatatlan hírt: “ - Önnek most össze kell szednie magát és folytatni kell az életet, mert itt van a másik gyermeke és a családja, amelynek továbbra is a gondját kell viselnie.” De azt is tudtam, hogy amennyiben a könnyebb utat választom és a külsõ, un. objektív körülményekre hárítom a tragédia okát és nem tartom meg a magam számára a felelõsség nagy részét, ezeket a jövõnk szempontjából életbevágóan fontos válaszokat soha nem találom meg. http://kozmaszilard.hu




A vártnál sokkal emberségesebb második rendõrségi kihallgatásom után az volt a rendõrnõhöz intézett kérésem, hogy a “csecsemõhalálra” vonatkozó nézetét mondja el Júliának is, aki az én kihallgatásom után kellett kikérdezzen és az, hogy az idegenrendész kollégáját értesítse, hogy beszélni szeretnék vele, mert pontosan az Edua halálát követõ délelõtt kellett volna jelentkeznem nála a Magyarországi tartózkodási engedélyünk kiváltásához szükséges munkavállalási vízum bemutatása céljából, amit két héttel korábban kaptam meg otthon, a Magyarország Romániai nagykövetségén. Az idegenrendész is nagyon megértõnek bizonyult és “a tragikus körülményekre való tekintettel” elnézte nekem a határidõ meghaladását, de nagyon a lelkemre kötötte, hogy a gyászom ellenére is szedjem össze magam és hét végéig írjuk meg Johannával és vigyem be neki a korábban igényelt lakásbérleti szerzõdést, a munkaügyi hivataltól a munkavállalási engedélyt és kérjem meg valamelyik ismerõsömet, hogy tegyen le a nevemre minimum négyszázezer forintot, garanciaként arra, hogy amennyiben sikertelennek bizonyulna a beindított asztrológusi vállalkozásom, és pénzügyi gondjaim akadnának, nem folyamodok segélyért a magyar állami intézményekhez. Számomra az volt a legborzasztóbb élmény-sorozat a halált követõ idõszakban, amit mások gondûzõ, “áldásos” körülményeknek hisznek: az tudniillik, hogy a munkavállalási engedély napokig tartó és hiábavalónak bizonyult hajkurászása miatt és más, a Táltoslakra való visszaköltözésünkkel járó gyakorlati teendõk miatt, nem csak hogy nem maradhattam Júlia és Verácska mellett és így nagyon kevés idõm volt arra, hogy Júliával felfedezzem és kiszálazzam a halál spirituális okainak a korábbi tévedéseinkben és mulasztásainkban rejlõ indítékait, hanem a Verácska különlegesen “jópofa” személyi jegyeit már ilyen korán is nagyon nevettetõ módon kinyilvánítani képes jelenlétét is kénytelen voltam hiányolni. Ha velük maradhatok akkor, talán hamarabb megértem, hogy mi is történt voltaképpen és így hamarabb elmúlik a folytonosan, mikor az utcán, mikor a vonaton autóbuszon rám törõ sírhatnék. Pedig a Sorsirányító Párkák tevékenységének megértéséhez nyugodtabb lelki és szellemi állapotra azért is nagyobb szükségem lett volna, mert mindeközben azt a luxust sem engedhettem meg magamnak, hogy ne álljak a hallgatóim elé és ne az én szájamból, az én akkori értelmezési lehetõségeim szerint szerezzenek tudomást arról, hogy mi is történt valójában. Körváron a halál éjszakáját követõ másnap estére volt meghirdetve a karácsony spirituális jelentésérõl szóló elõadásom és az ottani hallgatóim nagy része, már egészen komoly, a sikerorientált, pozitív miszticizmussal ellentétes metafizikai alapállásra vonatkozó alapkérdéseket is kezdtek elsajátítani, aminek köszönhetõen már annyira baráti, illetve személyes és bensõséges kapcsolatba kerültem velük, hogy úgy éreztem, hogy a az érzelgõs és tragikus vallásosság, vagy az abszurd determinizmus szemétgödrébe taszítanám õket, ha nem kísérelném meg akár ilyen állapotban is elmondani nekik, hogy a történtek egyáltalán nem ingatták meg a szellem világosságába és szeretet éltetõ erejébe vetett hitemet és továbbra is hiszek abban, hogy a feltámadásnak és a megváltásnak semmi köze nincs a fogyasztói és a biztosítási õrületében a természetet szennyezõ-nyomorító, a földet tönkretevõ civilizációnak a hipokrita vallásosságához. Hamvas Béla egyik esszéjében olvastam még akkor, amikor Medárd fiamat magamhoz vettem és a Kántor család elkezdte az ellenem indított lejárató-korrupciós hadjáratát, hogy amennyiben nem találod valaminek a pozitív értelmét, azt jelenti, hogy nem kerested jól, vagy még nem kerested eleget. “Minden sötétség igazi értelme, hogy fény. Minden szenvedés értelme, hogy öröm. A kárhozat az üdvért van. A sötét évet eddig negatívan értettem. Valódi értelmét most találtam meg. A bûn és a pokol és a kárhozat misztériuma. Át kell menni rajta, mint a halálon. Jaj annak, aki a sötétség borzalmas titka elõl menekül. Magadra kell venned. Mert az örök nem a sötétség és nem a kárhozat. Nem a negatív. Az örök az üdv. Ahol a bûn túlsúlyra jut, ott elárad a kegyelem.” Az Edua halála utáni hét napos böjtöm után, ami közben, az utolsó kettõ, a szombat-vasárnap kivételével majdnem állandóan utaznom és tevékenykednem kellett, ezzel a pozitív kereséssel éltem és azzal a hittel, hogy ezentúl Edua helyett is élnem: szeretnem és gondolkoznom, illetve felelnem kell az életért, a jelenlétért. Nem csak azért mert az a lény, aki õ lehetett volna, már nem létezik földi személyként, hanem azért is mert tudtam, hogy a következõ években és évtizedekben sok újszülött érkezik a világra az övéhez hasonló nehéz szellemi programmal - ezek éppen a pozitivista misztikusok által indigó jelzõvel ellátott tizenvalahány éve már születni kezdett “furcsa” gyermekek, akik állítólag csak úgy, misztikus tehetségükbõl kifolyólag, megmentik majd a földet és az emberiséget, annak ellenére, hogy egyesek közülük az Eminem számait hallgatják legszívesebben - de akik nem föltétlenül szükséges, hogy az életnyerés õrült eszméje által mûködtetett, illetve a szellemi felelõsség ellen védekezõ civilizáció tudományosan rafinált istentelensége és a szülõk szellemi tájékozatlansága miatt meghalljanak mielõtt még magukra eszmélhetnének. Ez, a környezetemben való szüntelen éberségkeltés egyetlen lehetõségem, hogy az Edua halálának rám esõ terhét méltóan viselhessem és ezáltal jóvá tehessem. Valahányszor az egyéni tudat és a külvilág közvetlen viszonyrendszerének az életterületét megtestesítõ egyes horoszkópház, az Egyetemes törvényekrõl és azon belül a Rezonancia, illetve a Tükrözõdés törvényérõl beszéltem hallgatóimnak, figyelmeztettem õket arra, hogy egy kiemelkedõen jelentõs életesemény, egy õket, vagy másokat ért, kellemetlen, tragikus, vagy katasztrofális jelenségrõl tudomást szereznek, észlelnek, vagy átélnek személyesen még ha ez nagyon nehéz, akkor is -, tegyenek erõfeszítéseket annak érdekében, hogy a fizikai és a pszichikai események alatt meghúzódó igazi kauzális okokat felderítsék. Ugyanakkor vigyázniuk kell arra is, hogy ne elégedjenek meg egyetlen, vagy két - három, sebtében felderített okkal, mivel életünk minden eseménye létrejöttében közrejátszik mind a hét egyetemes törvény. (A Metától szertett alap-ismereteim alapján, akkor még csak hét törvényrõl tudtam, mivel a hermetikusok nem írták le külön - nem ismerték? - az Evolúció törvényét). Az ilyen rendkívüli eseményeknél több, az események végsõ lefutását megelõzõ, általunk, a környezetünk és az egész emberiség által a közelmúltban, vagy a távoli múltban elindított mentális ok - okozati összefüggés mûködik közre. És valóban, ahogy teltek a napok Edua halála után, én is egyre több szellemileg jól körvonalazott okát, és megszámlálhatatlan un. misztikus okokozati kapcsolatát fedeztem fel annak, hogy miért kellett ennek a makkegészségesen születõ gyermeknek mindenféle fizikai elõrejelzés nélkül meghalnia? http://kozmaszilard.hu




Ezek az okok másfél évre nyúltak vissza az idõben, azokig a lelki élményekig, amelyek akkor következtek be, amikor a Júlia szexuális zavartságából, valamint az én házasságon kívüli szexuális vágyaimból a Lilith igazi hatalmát és sorsformáló veszélyes erejét felfedeztem. Ekkor ugyanis Júlia már második alkalommal erõsen a hatása alá került, az egyik hallgatóból frissen asztrológus-elõadóvá lett, családi barátunkhoz fûzõdõ, önkéntelen és részben öntudatlan, de részben tudatos szexuális vágyainak, aminek hatására, szembetûnõen fölöslegesen, egy négy órával korább induló vonattal utazott el a szomszéd városba, ahol õk ketten kellett volna elõadást tartsanak akkor este. Persze, a konkrétan meg nem beszélt és mindössze ködösen elképzelt intim együttlétbõl nem lett semmi, mert a szintén Skorpió karmával küszködõ barátunkat, aki úgy látszik, a felesége távolléte miatt, szintén össze - vissza fantáziált mindent, elkísérte elõadói utjára egy másik nõi tagja is a baráti körünknek és így egyszerre hárman találták magukat a Magyarországon elõadásokat tartó feleség albérleti lakásában. (Ugyancsak Hamvas Béla írja valahol, hogy azt a személyt, aki a megváltás útjára lépett, hét angyal õrzi, nem a bajoktól és a tragédiáktól, hanem a kárhozattól. És tényleg, késõbb magam is tapasztaltam, hogy amikor a szexuálisan erõsen kísértett skorpiói képzeletem hatására, közel kerültem olyan állapotokhoz és helyzetekhez, amelyben Júliát megcsalhattam volna, a más nõvel való szeretkezés gyakorlati lehetõsége sem szavak, sem gesztusok szintjén nem merülhetett fel.) Ahogy este haza érkezett Júlia, azonnal kikérdeztem afelõl, hogy mi is történt Szenterdõdön és figyelmeztettem arra, hogy nagyon vigyázzon, mert a VIII. házban a Jupiterrel együttálló Lilithje hatása alá került és kábulatában olyasmit tehet, ami veszélyezteti nem csak a házasságunkat, hanem mindhármunk egészségét is. A Júliát zavaros szellemi (tudati-lelki) állapotba taszító szexuális bódulat hatására megfogant homályos “házasságtörési” szándék meghiúsult annak következtében, hogy a barátunk - aki, miután a Lilithrõl szóló elõadásaim hatására, néhány hónap múlva rájött, hogy benne miféle személyi zavarokat hoz létre a Lilith, lemondott az elõadástartásokról - nem volt egyértelmûen határozott és céltudatos a Júliával való intim együttlétet illetõen és nem küldte el a harmadik személyt a találkahelyrõl. A Júlia mentális és szexuális zavartsága viszont nem szûnt meg és miután én Magyarországra utaztam, meg is jött a menstruációja, ami a Verácska születését követõen kilenc hónapig nem jelentkezett, és amirõl mi úgy képzeltük, hogy addig nem is fog jelentkezni, amíg Verácskát szoptatni fogja. A menstruáció jelentkezése még nem lett volna baj, legalábbis számomra, hiszen engem egyáltalán nem zavart az a gondolat, hogy Verácska után azonnal foganjon meg és szülessen egy újabb gyermekünk. Sõt, úgy láttam, hogy erre elsõsorban a Júlia felnõtti, anyai lénye kialakulása, illetve a felelõsségtudata és a családanyai maturizácíója megerõsödése miatt szükségünk is lenne. Másrészt úgy véltem, hogy még egy gyermek a családomban annak lenne a jele, hogy a Hold által megtestesített õsi teremtõ erõvel és a család spirituális erõterével szembeni karmikus adósságaim, illetve az ezekkel szemben tanúsított önkéntelen szorongásaim feloldódtak és ezáltal az anyámtól örökölt, család -és gyermekellenes tudat alatti negatív imaginációs tevékenységem megszûnt. Amint viszont késõbb kiderült, mindennek az ellentéte zajlott le a Júlia lelki világában. Õ egyrészt azért szorongott, mert érezte, hogy nem tudja legyõzni a mások iránti intenzív szexuális vágyait, illetve az ebbõl eredõ személyi zavartságát, másrészrõl azért mert úgy hitte, hogy amennyiben még szül egy gyermeket, azzal végleg le kell mondania minden házasságon kívüli szexuális vágya valamikori kielégítési lehetõségének a reményérõl, mert ezzel megpecsételi családanyai sorsát és megfosztja magát ettõl a jövõbeni gyönyör-lehetõségektõl. Csak az Edua születését megelõzõ Táltos laki idillikus esti beszélgetéseink alkalmával tudtam megértetni vele, hogy ez nem a gyermekek számának a kérdésén múlik, hanem az õ egyéni döntésén. Ha õ úgy dönt, hogy szeretkezni akar rajtam kívül valaki mással, azt õ öt, vagy hat gyermekes anyaként is meg teheti és meg is fogja tenni, anélkül, hogy én, az esetleges féltékenységi jeleneteken és a lehetséges bánatom, vagy felháborodásom és méltatlankodásom kifejezésén kívül, maximum az elváláson kívül, bármit is tehetnék ellene. És viszont: ha úgy dönt, hogy bármennyire is gyötörnék a kapcsolatunkon kívüli szexuális élményekre és tapasztalatokra ingerlõ szexuális vágyai, ezeket le akarja gyõzi, akkor akár egy gyermekkel, akár anélkül is le fogja gyõzni, attól függetlenül például, hogy én féltékenykedek-e, vagy sem. Nem kell tehát a szabad akaratának az elvesztésétõl, illetve a szabad akaratát feltételezõ felelõsség-tudata gyakorlásától való félelmeit a gyermekek számára, illetve a családanyai állapotára fognia. Ezt viszont egy évvel az Edua születése elõtt még nem tisztáztuk, mivel az akkori asztrológiai tudásommal még én sem tudtam, hogy a Merkúr által támadott Jupiterrel a nyolcas házban - a halál és az újjászületés élet-területén- együtt álló Lilith által jelzett “halálos” szexuális vágyak ennyi, a kívülállók számára elfogadhatatlan és egyenesen megbotránkoztató, a személy számára viszont metafizikai ismeretek nélkül és megfelelõ partner (értõ élettárs) nélkül gyakorlatilag megoldhatatlan és feloldhatatlan belsõ gondot okozhatnak. Az általam ismert, Lilithre vonatkozó asztrológiai szakirodalom ugyanis állandóan belebonyolódik egy személytelen és absztrakt okoskodás, illetve a tudományoskodás labirintusába, megragadva a mindent “megértõ és toleráns” humanista elv hangoztatásánál, vagy a kultúrtörténeti ismeret-terjesztés felszínén lebegve, megelégszik a mitológiai filozofálgatásokkal. Még számomra, a sok és sokféle lelki bonyodalmat megélt és sok szexuális furcsaságot tapasztalt Skorpiószemély számára is nehéz volt megérteni - Hát még családapaként és férjként elfogadni! - azt, hogy létezik olyan, a mûvészetben a “lárt pur lárt” irányzat néven ismert öncélú, mélypszichológiai késztetés a csalásra, amelynek semmi más indítéka nincs mind egyszerûen magának a csalás helyzetének az átélése, a csalás állapotának az átélési lehetõsége, illetve a csalás élményére való sóvárgás, a csalás varázslatos vonzata! Ahogy Júlia fogalmazott: semmi más, csak kizárólag a partnerrel, az élettárssal való kib.-ás élményére való sóvárgás. És errõl, a mélypszichológiai jelenségrõl nekem, épp az én feleségem által, kellett tudomást szereznem! Most viszont az Edua halálának a spirituális okairól van szó és nem arról, hogy erre az önkéntelen csalási késztetésre milyen biztos kézzel mutattam rá a késõbbi horoszkópelemzések során és nem arról, hogy rendszerint a jelenség eredetét is ki tudtam mutatni, vissza tudtam vezetni, az anyai nagymamának, vagy dédnagyanyának a férjével - a nagyapával, vagy a dédapával - szemben érzett, de a tudattalanba mélyen elfojtott tehetetlen dühére, illetve azoknak http://kozmaszilard.hu




a rejtett szexuális bosszúvágyára. Júliának a szexuális orgazmus gyönyör-érzetét soha meg nem ismerõ nagyanyja is ezt élte át fiatalasszonyként, valahányszor megtudta, hogy a vele kegyetlenül elbánó daliás nagyapa megcsalta valakivel. Az ok - okozati láncnak ez a gyökere csak azért fontos, mert Júlia ennek következtében is élt kettõs szorongásban: egyfelõl a szexuális csalási vágyával velem szemben, akit annak ellenére szeretett volna megcsalni, hogy állítása szerint, nagyon szeretett és rettegett attól a gondolattól, hogy elveszít, másfelõl egy második gyermek megfoganásának és világra hozásának a gondolatától való félelem. Ennek a következménye természetesen az lett, hogy amint haza érkeztem egy újabb Magyarországi elõadássorozat megtartása után, egy olyan magzatot fogant, amely nem jutott be a méhben, hanem a méhszájban “akadt meg”. A konzultált nõgyógyász viszont csak akkor jött rá, hogy valami baj van a magzattal, illetve a foganással, amikor kiderült, hogy Júlia a “terhesség” megállapítása után egy hónap múlva is, egyfolytában enyhén vérzik. Azelõtt büszkén dicsekedtem minden ismerõsömnek, hogy máris jön a második gyermekünk. E lelkesedésben viszont, Júlia latható módon nem osztozott. Csak a magzatnak e furcsán beszédes téve elhelyezõdése - nem a rendeltetési helyén: nem az otthonának számító anyai méhben fogant, hanem “az elõszobába küszöbén” és ezért bizonytalan volt a fizikai épsége és a megmaradása is - tudomásul vétele után kezdtem megérteni, ugyancsak a “rendkívüli” foganás szellemi okait keresve, hogy nagyobb baj van a családban, illetve a Júlia lelki világában, mind ahogy a kezdeti lelkesedésemben én gondoltam. Sõt! Ekkor minden belsõ méltatlankodási vágyamat visszafogva és minden bántó szándék nélkül, de oknyomozó skorpiói kíváncsiságomból nem engedve, kezdetem faggatni Júliát a horoszkópja alapján arról, hogy mi is történt benne az utóbbi hónapokban? Ekkor derült ki az is, hogy nem helyes születési idõponttal van elkészítve a horoszkópja, mert mindaz, amit nekem rengeteg sírás közben el tudott mondani, egyértelmûen arra utal, hogy eltérés van a tudott (hivatalos) születési idõpontjával korábban kiszámított horoszkóp és az õ spirituális struktúrájának megfelelõ horoszkóp ideje között. Az a sok sötét és perverz szexuális izgalom utáni vágy, ami benne rejtõzik - aminek hatására nem is annyira a szép legények vonzzák önkéntelenül magukhoz a szexuális figyelmét, hanem inkább azok a “csonka-bokák”, akik valamiféle fizikai vagy pszichikai rendellenességgel rendelkeznek, egyértelmûen annak a jele, hogy a Júlia Lilithje nem a kilences házban, az egyetemes törvények megismerési lehetõségének és szükségének megfelelõ asztrológiai életterületében áll, hanem a nyolcas házban. Ez viszont azt is jelenti, hogy a csupa negatív fényszöget kapó Uránusz, a teremtõ imagináció bolygója sem az Ascendensén áll, mint ahogy azt addig tudtuk, hanem a tizenkettõs házban, az Istennek hozott áldozat, a rejtett szenvedélyek, a rejtett betegségek és a rejtett ellenségek, illetve a mélyebb belátási képesség eléréséhez szükséges elzáródások: a remetei állapotban végzett kontempláció életterületén. De akkoriban még csak a VIII. házban álló Lilith hirtelen felfedezett és megsejtett végzetes hatásaitól ijedtem meg és annak a teljes felderítését tûztem ki önkéntelenül jövendõ szellemi kutatásaim céljaként, teljesen rábízva Júliára, hogy a horoszkópja XII. házában álló negatív Uránusz által jelzett diszharmonikus imagináció hatásait és következményeit figyelje meg és semlegesítse a naplóírás segítségével. Nos, itt voltam én asztrológus családapaként és metafizikus férjként felelõtlenül felületes. Talán a féltékenységem, vagy a saját Lilith jellegû problémáim, amelyek hatására még mindig élt bennem az a késztetés, hogy minden nõnek, akivel akárcsak beszélõ viszonyba is kerülök, bebizonyítsam, hogy én vagyok a legigazibb szexuális élményeket nyújtó férfi a világon, okozták azt a farkasvakságot, aminek hatására rávetettem magam a Lilith probléma összes vetületének a felderítésére és nem számoltam a Júlia XII házában és a Skorpióban álló, csak negatívan fényszögelt Uránusz által jelzett önkéntelen késztetésnek: a Júlia tudattalanjában mûködõ, romboló hatású, sötét imaginációnak a hatásaival és következményeivel. Pedig jól tudtam, hogy a tizenkettõs ház erõtere, ugyanannyira “okkult”, tehát veszélyes életterületet rejt magában, mind a nyolcas házé és Hamvas Bélától azt is tudtam, hogy “nincsen az égvilágon semmi, ami a lelket meg tudja érinteni vagy akár megölni, csak az imagináció. Se tûz, se kard, csak ez a varázslat, ez az õ halálos mérge, mert a kezdetek kezdetén az imaginációból született, és az marad helye örökké.(...) A túrba a léleknek az a megzavarodása, amikor az imagináció a középpontjában nem a Nagy Lény képe áll. Amikor a lélek elvész és a kép elsötétül. Az Upanisadok ezt az állapotot abhimannának, õrületszerû megzavarodásnak hívja. Ez a túrba. A fekete imagináció. Pokolnak is hívják. (...) Mindenkinek saját külön pokla van és nem érintheti semmi más, mind csakis saját mérge. A túrba a feneketlen és örvénylõ düh felkavarása és felébresztése, az alvilági fundamentum kitörése. Isten haragja. Orgé theou, amint Pál mondja. A túrba õsszó. Éppen úgy mind az üdv. Csak éppen nem az üdv, hanem a kárhozat. A kárhozat az, amikor a lélek az infernális imaginációt felébreszti és ebben önmagát foszlányokra tépi. Nem, nem más marcangolja. Nem az ördög. Saját imaginációja. Az égvilágon semmi nincs, ami a lelket megérintheti, akár egyetlen újjal is, se tûz, se kard, csak az imagináció.” Júliának akkor szüksége lett volna a segítségemre, hogy azt a teremtés-ellenes és élet-ellenes fekete imaginációt, ami az édesanyja kamaszkori fekete-mágiázásai következtében öröklõdött át az õ lényébe, a tudatosítás segítségével feloldja és felszámolja. Neki az én éber és szeretõ segítségemre lett volna szüksége ahhoz, hogy azt, az anyai ágon átszármazott személyes fekete imaginációt, amely a Júlia nagyszülei által épített és fenntartott zavaros és feszült otthoni és családi légkör ellen, illetve a család képzete ellen irányult, feloldja és felszámolja. Ezt a segítséget viszont nem kapta meg tõlem, mert akkor én a fõ kérdésnek képzelt Lilith jelenség teljes felderítésére vetettem rá magam és teljesen ráhagytam, hogy a naplóírás segítségével oldja meg a belsõ élete “részletkérdéseit”. Holott a Lilith jelenség, a bûnbeesés révén elválaszthatatlan a fekete imaginációtól és viszont: a félelmet okozó és a félelembõl táplálkozó fekete imaginációt, vagyis az ellenséges külvilágba, a sötétségbe, a rosszba, a veszteségbe, a szerencsétlenségbe, a “bajba” való hitet voltaképpen a Lilith hatása mûködteti valójában. A negatív Uránusz önmagában ehhez gyenge. Az imagináció tisztítást szolgáló napló viszont szent, abba csak a szentségtörés tudatával olvashattam volna belé, amit semmiképp nem szabad elkövetni. Ezért nem tudhattam, hogy Júlia, mindazok ellenére, ami történt másfél évvel korábban, és késõbb, még azóta sem volt képes az anyai ágon örökölt, életromboló tudattalan programjának, a fekete http://kozmaszilard.hu




imaginációjának a végzetes hatásait semlegesíteni, annak mûködését a tudatosítás segítségével megszüntetni. Csak az Edua halálát követõ napokban és éjszakákon folytatott beszélgetéseinkbõl derült ki, hogy ez e fekete - imagináció nem szûnt meg annak ellenére sem, hogy az elsõ közvetlen eredménye a rosszul fogant magzat, majd annak a két és fél hónapos korában történt elvetélése volt, aminek következtében Júlia mégiscsak bekerült az Istenhidegei korház szülészeti osztályára, ahol ugyanazokat a “nõgyógyászati” borzalmakat kellett átélnie amelyektõl megszabadult a Verácska születésére való spirituális felkészüléssel. Miközben hetente egyszer egyedül maradt éjszakánként a fûthetetlen Táltoslaki házban, amikor én a Körvári elõadásaimat tartottam, szorongató félelmében és a mostoha sorsával szemben érzett haragjában olyan negatív érzelmekhez kötött képzetek is gyötörték, amelyekben az egyébként Verácskánál jóval nyugodtabb és csendesebb, de jogait mégiscsak sírva követelõ Eduára több ízben is haraggal gondolt. Júliának ezt, az általa születéstõl fogva mindig ellenségesnek érzékelt élettel szembeni képzeleti és mentális agresszivitását kellett volna én, már az egy évvel korábban történt rossz fogamzásnak és az azt követõ eseményeknek és felismeréseknek a hatására feloldanom. És ha akkor elmulasztottam, akkor legalább az Eduának a valamivel normálisabb, de az egészségestõl ugyancsak távol álló foganásának és fejlõdésének az észlelése után, vagyis az Edua méhlepényének a méhfalról való leválásának az észlelése után, nem szabadott volna megelégednem a Júlia szükségállapotának a tanácsaim segítségével történõ meghaladásával, majd a szerencsés szüléssel, hanem a józanságomat, illetve a figyelõ családapai éberségemet a maximálisra srófolva, ennek a fekete imaginációnak a megszüntetésére - feloldására kellett volna fordítanom minden spirituális, intellektuális és lelki energiámat. Ehhez viszont hónapokra el kellett volna halasztanom és teljesen meg kellett volna szüntetnem, minden, az ottani létezésünk törvényesítését célzó tevékenységet. Ehelyett elteltem az egészséges, sõt: csodaszerû születés és az Edua egészséges fizikai állapota fölötti stupid apai büszkeséggel és úgy képzeltem, hogy ez a legjobb kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy spirituális szempontból mi Júliával teljesen jó úton járunk és kisebb - nagyobb hibákat elkövetve ugyan, de általában az átlagot jóval meghaladva végezzük az élet-feladatainkat. Ez így is volt az elsõ napokban. Azután viszont, hogy Verácskát elhoztam és a gyermekkorában minden házi teendõtõl és minden más munkától és minden gyakorlati probléma megoldásától megkímélt Júliának most már nem csak saját, az édes - kettesben töltött idõszak alatt közösen még fel nem derített, negatív képzeteivel kellett megküzdenie, hanem az egyre hidegebbé váló és a keletre nézõ ablakaival a nyári idõszaknál jóval sötétebb és ezért egyre nyomasztóbb hangulatot árasztó öreg házban a két gyermek ellátásával is. Apai büszkeségemben és boldogságomban nem vettem észre, hogy a Júlia számára, az anyai bûntudatból és nagyszülõi szeretetbõl minden nehézségtõl megkímélt lány számára, ebben a lakásban élni, amelyben az Istenhidegei folytonos melegvíz szolgáltatással ellátott fürdõszobás komfortját felváltotta az udvaron álló hidegvíz csap, olyan elõre nem várt megterhelést jelentett, amelyet nem enyhíthetett az a körülmény, hogy a sûrûn mocskolódó Verácska ruháinak a kimosásába, valamint a pelenka - és babaruha mosásba, azok tisztálásba és teregetésébe, amennyire az idõmbõl telt, igyekeztem besegíteni és Verácskát esténként megetetni. Ezen nem segített az sem, hogy Júliának rám soha nem kellett mosnia, utánam nem kellett takarítania és sem magának vagy Verácskának, sem nekem nem kellett sütnie és fõznie mivel a természetes táplálkozásunk mindezt nem igényelte. Az udvari csapból hideg víz folyt, amit - ha kifogyott addig, amíg én Körváron voltam elõadásokat tartani és horoszkópokat értelmezni - vederrel be kellett hozni és a kályhára fel téve meg kellett melegíteni, majd onnan levenni és csak így lehetett mosni. Sõt: a munkás - szocialista hõskorszakban gyártott, kölcsönkapott mosógépet, ami nem csak, hogy rettenetesen burrogott, hanem az alján csepegett is (!), kezelni kellett, és más ilyen szörnyûségekkel volt teli ez a lakás, ami Júlia képzeletét - a két apró gyermeknek a sírásban kifejezett igényei mellett - folyamatosan irritálta és egyre sötétebb jövõ-képzetek alkotásokra sarkallta. Mindketten úgy képzeltük, hogy Júliának az Edua megszülésétõl számított negyedik hét után egyre gyakrabban jelentkezõ fáradsága annak köszönhetõ, hogy kényeztetett nevelése miatt, nem szokta meg a rendszeres házi munkával járó fizikai igénybevételt és persze annak, hogy felnõtt koráig semmit nem sportolt. Azt a fizikai kondícióját, amit a Verácska születése elõtti és utáni karate-edzéseken való szórványos részvételével megszerzett, elveszítette az Eduával való “veszélyeztetett terhessége” által igényelt, néhány hétig tartó, többnyire háton fekvést jelentõ, nyugalmi helyzetek miatt. Táltoslakon viszont, ahonnan heti több alkalommal el kellett utaznom vagy Körvárra, vagy Csonkakõre, nem csak elõadásokat tartani és horoszkópokat értelmezni, hanem mikor a hónaponként lejáró turista vízumaink Magyarországon való tartózkodásra jogosító havonkénti meghosszabbítása miatt, mikor a várva-várt, hosszabb lejáratú tartózkodási engedély kibocsátásához szükséges újabb és újabb papírok beszerzése miatt, mikor a számítógépeinknek a nyomtatókkal való összehangolása, a számítógép üzemeltetés közben felmerülõ hibák kijavíttatása, az én számítógépem kapacitásának növelése és a nyomtatók üzemeltetéséhez szükséges kellékek megvásárlása miatt, úgy éreztem, hogy semmi nem tehettek, sem a Júlia fáradsága megszüntetése ellen, sem az ellen a Júliában lezajló veszélyes szellemi folyamat ellen, amire következtetni lehetett abból a figyelmeztetõ jellegû jelenségbõl, hogy a Júlia dús fekete haja ismét hullani kezdett, úgy mind két évvel korábban, amikor Verácskára haragudott önkéntelenül és öntudatlanul, amiért az, a szûnni nem akaró és semmiféle megnyugváshoz - elcsituláshoz nem vezetõ, az anyai kebellel való öncélú kéjelgési, (“malackodási”) igényének erõszakos kifejezésével, nem hagyta õt éjszakánként pihenni. Úgy éreztem, hogy e problémáknak a megoldása az adott körülmények között, vagyis a papírok és a pecsétes aláírások utáni hajsza és a megrendelt horoszkópok becsületes elkészítése által fenntartott körforgásban, aminek a végetérésében reménykedtünk, egyelõre nem tehetek semmit annak érdekében, hogy Júliát annyira tehermentesítsem. “ - Naplózzál többet, írjál többet minderrõl a naplódban és a mentális okok megkeresése és a szellemi megoldások keresése mellett, keressél gyakorlati megoldásokat is.” Ma már tudom, hogy a rendkívülien jól sikerült szülés és az Edua egészséges természete miatti lelkesedésemtõl http://kozmaszilard.hu




elkábulva (“Ha lehetséges az, hogy egy gyermek Verácskánál egészségesebb és jobb természetû legyen, akkor Edua ennek az eszményi gyermeknek a megtestesülése.”, szoktam mondani, ha a ismerõseim, vagy az otthoniak kicsi hogyléte felõl érdeklõdtek.), elveszítve az éberségemet, nem figyeltem oda, hogy a mélyrétegekben igazából mi is történik a környezetemben és az én életemben. Így nem vettem észre és nem is gyanítottam, hogy Júlia fiatal anyai és nõi lelki világában, nincs még minden rendbe téve azáltal, hogy a szülés elõtti utolsó, nyári és õszi hónapokban sikerült majdnem mindent helyre hoznunk mentálisan abból, amit Júlia az Istenhidegei munkahelyén a szexuális képzeletét is felizgató világi tapasztalatok hatásától elkábulva, rosszul indított el. Nem vettem észre, hogy bizonyos idõhatárokat túl lépõ kellemetlen, kényelmetlen és nehéz helyzetekben - fõként akkor, ha nélkülem kell e nehéz és kellemetlen helyzeteket elviselni és megoldani! - még jobban beindul a negatív imaginációja mind azelõtt. Hogy neki, még nem sikerült elnyernie azt a képességet, hogy automatikusan a saját imaginációja által beidézett személyi feladatának tekintsen minden sorsnehézséget. Hogy akárcsak én rég óta, õ is minden kellemetlenség, fájdalom és látszólag minden energiát elszívó igénybevétel ellenére, bizonyos gyakorlat után, egyfajta szellemi élvezettel bogozzon szét és szálazzon össze: “Mert az Én terhem könnyû és az Én igám gyönyörûséges.” Nem vettem észre, hogy annak ellenére, hogy sorsrendeltetés és az annak megfelelõ személyi sorsproblémák színezete szerint és természetesen az ebbõl következõ egymás iránt érzett szerelem - szeretet szerint egymáshoz jól illettünk, de a téves neveltetésébõl és a fiatalságából eredõ tapasztalatlansága miatt, õ a saját sorsában és saját életében még nem olyan otthonos mind én az enyémben és végül is a spirituális dimenziók lehet, hogy egységet képezünk, de a mindennapi gyakorlatban - és ezen belül az egyéni imagináció mûködtetésében egyáltalán nem. Így történhetett meg, hogy miközben én a külvilágban és az erõsen megtépázódott egyéni egészségem helyreállításában egyre nagyobb sikereket könyvelhettem el, Júlia, a tudattalan szférájába nyomott és ott még intenzívebben növekvõ vastagodó félelmei és fojtott neheztelései hatására, egyre beljebb szédült a fekete imaginációja labirintusába. E negatív képzetekbõl - ördögi hitrendszerbõl - álló labirintus építésébe besegített Júliának az Edua születése második napján máris jelentkezõ helyi körorvos és a védõ nõ is, akik, nem csak hogy két védõ-támadó oltást belényomtak az addig teljesen nyugodt, még a születésekor sem síró újszülöttbe, hanem rárakták egy hideg mérlegre, hogy lemérjék a súlyát, majd miután egy szalaggal levették a méreteit, vért is vettek tõle is meg Júliától is, nem tudom milyen kacifántos tesztekhez, és részletesen elmagyarázták, hogy milyen szörnyûségek következhetnek, be amennyiben mindezt a bajt megelõzõ (sicc!) mûveletet és vizsgálatot nem végeznék el. Sajnos, a korábban egyenesen a Körvári idegenrendész rendõrtisztek által kilátásba helyezett tartózkodási engedély megszerzési lehetõsége miatt, nem akartam szembeszállni egyetlen Magyarországi hivatal képviselõjével sem. Mivel az egészségügy errefelé állami intézmény, annak ellenére, hogy épp annak tudatában, hogy mit jelent az a sok negatív szuggesztió, amit ezek az egészségvédõ személyek mentális szinten magukban hordoznak, egészen mást gondoltam mint amirõl õk meg akartak gyõzni, igyekeztem minél jobb képet vágni valahányszor az egyébként nagyon humánus vész-emberkék újra és újra meglátogattak. Úgy képzeltem, hogy Júlia már sokkal érettebb spirituálisan annál, hogy az anyai képzeletére az efféle tudományos negatív szuggesztiók hatással lennének, valamint abban is, hogy Eduának az egészséges világra érkezése nem más mind egyszerû visszaigazolódása annak, hogy a gyermek spirituálisan tökéletesen “be van lõve” az ilyen civilizációs ártalmakkal szemben és nem árt neki, ha efféle próbatételekben részesül. Hát ezekben, a spirituális szempontból, a legjobb indulattal is csak naivnak nevezhetõ elképzeléseimben én végzetesen tévedtem! Sem a Júlia horoszkópjából kiolvasható spirituális élet-programja, de ez Eduáé még annyira sem jogosított fel engem e naiv és ostoba képzetek létrehozására és fenntartására. Júliának épp elég feladat lett volna a saját negatív imaginációjával és a két gyermek gondozásából és ellátásából eredõ teendõkkel megbirkózni, nem hogy még az egészség hivatalos szakértõinek és képviselõinek a rendszeres negatív szuggesztió - bombázásait kivédje, illetve, hogy a benne felébredt spirituális fényén azokat átszûrve, azok negatív hatását semlegesítse és mindemellett ne zavartassa magát, amiért azok a sterilitás eszméjébe vetett hitük szerinti ellenõrzõ látogatásukat végzik a hálószobájában, vagy ellenõrzõ konzultációra rendelik be az orvosi rendelõbe, illetve a gyermekvédelmi hivatal székhelyére. Én, az ellenvéleményem és ellenérzésem ellenére, akárcsak egy közepesen aluli tájékozottsággal és felvilágosultsággal rendelkezõ magyar átlagpolgár, elnéztem a hivatalos személyeknek ezeket, a Júlia kedélyállapotára láthatatlanul egyre negatívabban ható megalázásokat és nem vettem észre, hogy baj van, még akkor sem, amikor Júlia azzal a hírrel jött haza az egyik vizsgálatról, hogy a Csorbakõrõl kijött gyermekorvos (egy újabb szakember) egy kicsit meggyötörte Eduát, mert kiszedte a köldökébõl azokat a vadhússzerû sejthalmazokat, amelyek annak következtében jöttek létre, hogy a köldök-csonkja nem száradt le teljesen, mint annak idején a Verácskáé, hanem inkább levált, mivel a fölösleges csutakolása közben az õt elõször megvizsgáló doktornõ azt beáztatta. Sajnos ekkor is megelégedtem a szentségtelen orvosi beavatkozások miatti bosszankodással, ahelyett, hogy a probléma, illetve az orvosi matatás helyének a sokat mondó szimbolikájára felfigyeljek. A köldök, amint a Júliához írt levelemben is jeleztem, az anya testével való kapcsolat fizikai szerve mellett, az emberi lényeknek a Teremtõ Istenanyához: a Jin õsprincípiumhoz, valamint a természethez, illetve a fizikai dimenzióhoz való spirituális kapcsolatrendszer fizikai leképezõdése. Nem gyõzök eleget csodálkozni azon, hogy akkor nem értettem meg a jelzést: a környezõ világ üzent, hogy baj van a gyermekemnek a kapcsolatrendszerével, vagy a fizikai-természeti létezés irányába, vagy újra csak a spirituális anyai õserõk irányába, és nekünk mindenképp és mihamarabb ezt, a szeretet-információ áramlási rendszert kell kitisztítani és megerõsíteni! Nem kellett volna megelégednem tehát, a kislány vérrögös köldöke gyógykenõccsel való bekenésével és az orvosok elleni morgolódással, hanem azonnal fel kellett volna hagynom minden olyan elfoglaltságot, ami nem közvetlenül a vele és általában a családdal való szellemi, lelki és fizikai kapcsolatomra vonatkozik és az összes szellemi-lelki energiámat Eduára és a családra fordítani. Azonnal gyökeresen irányt kellett volna változtatni, úgy ahogy a halálát követõ napokban gondoltam - amikor is kiderült, hogy a munkavállalási engedély három hónapos hajszolása hiába való volt, http://kozmaszilard.hu




mert a Magyar Nagykövetségen száz márkáért megszerzett munkavállalási vízum és munkaügyi személyi lap mellett, még újabb bürokratikus formaságoknak kell tenni - hogy itt mindent felszámolok és haza utazunk, ahol a Verácska esetében már sikerült úgymond a gyermek érdekében támadó - zaklató egészségügyiekkel való kapcsolatot a minimális szükségesre visszaszorítani és a védõnõt az otthonunkból teljesen kizárni. És ha nem is hozok ilyen radikális döntést, legalább annyit kellett volna változtatni, hogy egy ideig abba hagyok minden olyan ügyködõ járkálást és utazgatást, ami a munkavállalási engedély mihamarabbi megszerzését célozta és a minimálisan szükségesre szorítom a horoszkóprendelések kielégítését. Mindez szükséges lett volna nemcsak azért, hogy az Edua égi és földi kapcsolatait és az édesanyja lelki nyugalmát, azaz a tudattalanja szülés elõtti zavartalan, vagy legalábbis kevésbé veszélyes állapotát visszaállítsam, hanem azért is, hogy alaposan utána nézzek és megvizsgáljam azt, hogy voltaképpen milyen “elkerülhetetlen” végzetes betegségek ellen oltogatják be itt a gyermeket egyre másra és az itteni törvények mennyiben köteleznek minket ezeknek az elfogadására? Nemcsak azt tudtam, hogy rendeltetése és funkciója szerint, nem kell a természettel való kapcsolatával szemben az embernek védekeznie, nem csak azt, hogy nem szabad megsérteni a Ciklus és a Ritmus törvényét - ahogy a védõoltásokkal, illetve az immunrendszer idõnap elõtti erõltetett kialakításával megsértjük - hogy a csecsemõk és a kiskorúak fizikai fertõzõdése csak az anya személyi tudatának a szellemi - lelki fertõzöttségének a tükre és következménye, és ezért elsõsorban nem védõ oltással, hanem az anyának az érzelem és gondolatvilágának a tisztántartásával kell a babák egészségére vigyázni. Hanem azt is tudtam, hogy a betegségek és a fertõzések miatt létrejövõ természetellenes halál, vagy a betegség, nem a az ellenséges kórokozó vírusok, bacilusok és baktériumok véletlenszerûen “abszurd” támadásnak a következménye, ahogy az orvostudomány ma képzeli, hanem épp fordítva: normális, tehát nem mesterségesen fenntartott körülmények között, a betegség és a betegség okozta halál annak a természetellenes és hamis (bódult és zavart testi-lelki-tudati) állapot miatt következik be, amelyben az ember akarva, vagy akaratlanul, tudatosan, vagy öntudatlanul, de huzamosan és sokáig, egyértelmûen hamis információt áramoltat a fizikai és a pszichikai állapota felõl az egyetemes teremtõi képzelet (Isteni intelligencia) irányába. Minderrõl én tudtam tehát, de pontosan ott, ahol a legnagyobb szükség lett volna e tudásomra, nem alkalmaztam. Hogy spirituális felületességbõl és felelõtlenségbõl-e, vagy a magyar hatóságokkal semmilyen körülmények között újat húzni nem akaró gyávaságból-e, hogy mind a két árulási forma miatt-e, ez, a tények szempontjából már mindegy, de az én hátra levõ életem minõsége szempontjából, az alapállásom szempontjából nem! A tény az, hogy a Júlia anyai ágon öröklött negatív imaginációjának a csecsemõ szellemi állapotára nézve végzetesnek bizonyuló zavaró hatásait semlegesíthettem volna. És tény az is, hogy a tudományos szempontból is fölöslegesen nagy mennyiségben beadott sokféle védõoltásból eredõ - és a születése másnapjától a kábított vírusadagolásokkal folyamatosan fenntartott - hamis fizikai és spirituális állapotának a végsõ összezavarását, legalább az agyhártyagyulladás és influenza fertõzés elleni védõoltás beadásával szembeni ellenszegüléssel, megakadályozhattam volna! És ebbe, a gyáva magatartásomba, amivel nem akadályoztam meg az Edua negyedik, végzetes beoltását, amely annyira legyengítette a szervezetét, hogy egy másfajta, légúton terjedõ vírussal, amivel vagy a Csorbakõi lakásban, vagy a Csorbakõre való utazásunk közben találkozhatott a vonaton, nem tudott megbirkózni, sokáig nem tudtam belenyugodni annak ellenére sem, hogy tudtam azt, hogy a volna az a nincs, az nem valóság mert nem létezik. - Úgy gondoltam, hogy mindig kísérteni fog a végzetes mulasztás emléke és mindig tudni fogom, hogy én ezt meg kellett volna tegyem. Hogy ennek a mulasztásomnak az emléke, ami a lányom életébe került, melankóliaként mindig követni fogja a bûntudattól szabaddá válni vágyó kedélyemet. Az Edua halálát okozó tényleges biológiai okokról csak másfél hónap múlva szerezhettünk tudomást, amikor a Csorbakõi rendõrkapitányságra megérkezett a budapesti orvos ezredes korboncnoki jelentése. Nem véletlenül ugyanaz a fiatal rendõrnõ adta át a jelentést, aki az elsõ kihallgatáson rám támadt a gyermekem haláláért hibáztató, nem odavágó, ellentétes állításokat tartalmazó vádaskodásával, amelyek pontosan arról szóltak, amit nem tettem meg és amit meg kellett volna tennem: elhárítani az egészséges gyermek fölösleges orvosi gondozását és beoltását, illetve az anya kedélyállapota és tudattalanja fölösleges zaklatását. A rendõrnõ egy szóval sem jelezte, hogy bánja amiért azokban a rettenetes órákban fölöslegesen zaklatott a vádaskodásával, annak ellenére, hogy neki már csak szolgálati kötelességbõl is el kellett olvasnia elõzetesen a jelentésnek a rendõrség archívumában maradó példányát, amelyben az állt, hogy egy olyan légúton terjedõ vírus támadta meg az Edua szervezetét, amely ha bejut a tüdõbe és a tüdõn keresztül a vérbe, órák alatt szét bontja a szívet, a májat, a vesét, a lépet, a tüdõt és a szervezet legfontosabb szerveit. Az a lilás lepedék, ami a szája sarkából a nyaka és a füle felé lefolyt és amit én hányásnak képzeltem, a gyermek szétbomlott tüdejének a folyékonnyá vált darabkái voltak, amit a halála elõtt még kiköhögött. Ma már tudom, hogy a csorbakõi rendõrnõ tudattalanja is telve van a Júliáéhoz és az enyémhez hasonló életellenes programokkal és a saját irracionális szorongásai és félelmei miatt támadt akkor rám. Bocsánatot azért nem kért mert kevés tapasztalatából is tudta azt, hogy olyan erdélyi magyarként, aki hónapok óta tartózkodik Magyarországon, de még nincs tartózkodási engedélye, biztos, hogy van valami hézag a papírjaimmal, illetve a törvényes állapotunkkal, tehát neki nem kell tartania egy esetleges feljelentéstõl és bírósági eljárástól, amit egy öntudatos és önérzetes magyar állampolgár biztos, hogy végig játszott volna vele. A rendõrnõ, akárcsak az Eduát megtámadó ritka vírus, amelyet még nem ismertek ki a tudósok és amely ellen még nem találtak védõoltást, tudta, hogy minket támadni lehet, mert ha Magyarországon akarunk élni huzamosabb ideig, idegen polgárokként évekig emigránsok maradunk és tudjuk, hogy mint lehetséges bajforrást is jelentõ személyek, a rendõri és az egészségügyi hatóságok által megkülönböztetett figyelemben részesülünk, mint a rezervációban élõ indiánok. Fél ével a szörnyûséges napok után, amikor a csillapíthatatlan honvágyam által létrehozott körülmények és az idejében megértett sors-akarat hatására haza költõztem Istenhidegébe és esténként - éjszakánként nézhettem http://kozmaszilard.hu




a tévénket, a Discovery csatornán láttam egy dokumentum filmet, amely arról szólt, hogy a rezervációban élõ Navajo indiánok körében ismeretes még ez a külsõ tünet mentes, gyors halál, aminek a vírusát úgy fedeztek fel, hogy egy ily módon hirtelenül meghalt fiatal indán házaspár szülei kérték a hatóságoktól az elhunytak felboncolását és a halál okának a kivizsgálását. Amikor ezen egész éjszaka gondolkozva, másnap elmeséltem Júliának, õ tökéletesen találónak érezte az Edua halálát megelõzõ és az azt követõ lelki állapotát azzal, ahogy egy, az életnyerõ amerikai mentalitástól eltérõ, természeti és szellemi életmódot követõ indián érezheti magát egy rezervációban. A szokványostól eltérõ életszemlélet miatti elkülönültséget, tetézte a hontalanságból adódó idegenség érzet. Az általunk a keletnél intenzívebben átélt emigráns szerepkör, állandó védekezési és magyarázkodási kényszert, majd fojtott agresszivitást váltott ki belõlünk amiatt, hogy úgy képzeltük: a hivatalok képviselõi, akárcsak Istenhidegében a városi tanácsnál, ha nem is mondják ki nyíltan, de rosszalják amiért nem úgy neveljük, tápláljuk és gondozzuk a gyermekeinket, ahogy azt szokás és ahogy azt teszik a hivatalos nézeteket képviselõ többségiek. És hogy mindez annak ellenére történik így Magyarországon is, hogy számunkra egészen világos: a gyermekeink egészsége és kiegyensúlyozottsága, nem a szerencsés véletlenen múlik, hanem azon, hogy hagyják-e, hogy úgy gondozzuk és neveljük, ahogy mi szeretnénk csinálni, ha békén hagynának. Annak ellenére, hogy nem csak fizikai egészsége, hanem az intellektuális reakciókészsége szempontjából is, Edua sokkal erõsebb és jobban fejlett csecsemõ volt mind Verácska a vele egy idõs korában, utólag visszatekintve, a köldöke csipeszekkel történõ orvosi megtisztítását követõ idõszakban, oly finom szinteken gyengültek és szakadoztak el a földi gyökerének szellemi szálai, hogy az erre utaló jeleknek felsorolása már a babona határait érinti: valahányszor le akartam rajzolni az éles és határozott tekintetû arcocskáját, közbe jött valami halaszthatatlannak látszó, gyakorlati elintézni való, vagy éppenséggel a pillanatnyi ötletek csábításának engedve, másvalakinek a portréját, vagy absztrakt figurát rajzoltam le helyette. Két olyan elõadás alkalmával is jelen volt az egész családunk, ahol fényképeztek és én világosan emlékszem, hogy több olyan felvétel is készült, ahol én Eduát hátával a mellemen tartva, a fényképezõ gép lencséjébe néztünk. Ennek ellenére õ, a fotózók által megküldött egyetlen fényképen sem jelent meg. És végül: valahányszor a Júlia útlevelébe be akartuk tetetni, hogy alkalom adtán vele haza utazhassunk, mindig közbe jött valami, amiért e szándékunk megvalósítását késõbbre kellett halasztani. Júlia állítja, hogy õ más, az imént felsoroltaknál konkrétabb, belsõ és külsõ jelzéseket is kapott afelõl, hogy valami nincs rendben sem vele sem Eduával, de úgy képzelte, hogy a Táltoslaki szorongatott helyzetbõl való melegebb és fény-telibb (világítottabb) otthonba költözésünkkel megoldódik minden. Hát igen, e költõzéssel a Júlia számára, a két gyermek miatti aggodalmaskodás feszültsége megszûnt, de olyan áron, hogy ebbe a radikális megoldásba én majdnem beleõrültem. Az õrültség viszont a felelõsségnélküliségnek, illetve a belsõ felelõsség-elhárításból következõ értelmezési képtelenségnek a következménye és én ezzel ellentétes irányba igyekeztem már sok - sok éve. Bár sokkal nagyobb volt a veszteség-érzetem, mint húsz évvel ezelõtt, amikor azt képzeltem, hogy Dórát végképp elvesztettem, amiért egymás után két nõ is gyermeket várt tõlem, most tudtam, hogy nem õrülhetek meg. Annak ellenére hogy önkéntelenül is számba vettem minden, az Edua halálához vezetõ külsõ tényezõt is, ezúttal a felelõsséget nem hárítottam sem Júliára sem az Eduát fölöslegesen beoltó körorvosra, sem a rezervációban élõ Navajo indiánokéhoz hasonló társadalmi helyzetünkre, mert ha racionálisan nem is volt ennyire világos, metafizikusként tudtam, hogy mindezek valahol a mélyben engem tükröznek, hogy a felszínre nem hozott tudattalanom: a karmám negatív tartalmait képezik le. Tudtam, hogy az õrülttel ellentétes tudatra, spirituális belátó képességekre kell szert tennem, ahhoz, hogy valamikor minden részletében megérthessem azt, hogy most mi történt és azt is, hogy mi miért történt. De mivel, mint minden a normálisnál érzékenyebb szülõnek, néha az iszonyú, konkrét forma nélküli és az átlátható, vagy az értelem nélküli bûntudat nyomta a lelkem, máskor viszont az Edua szempontjából éreztem a veszteséget abszurdnak és igazságtalannak. Az érzelmeim nem csak a halált követõ hetekben, hanem a következõ hónapokban is úrrá lettek az éberségemen és ilyenkor, ha egyedül voltam és megengedhettem magamnak, hogy elgyengüljek, sírtam. Bár könnyeimet, vagy azok nyomait csak Júlia látta néha, az elsõ hetekben annyit sírtam, mint egész felnõtt életemben. Csak akkor kezdtem emiatt fegyelmezni magam, amikor a szemüregeim annyira befeketedtek, hogy vese, vagy szívbajra gyanakodván, elmentem az orvoshoz, aki a negatív laboratóriumi eredményeim után, azt mondta, hogy talán a helytelen táplálkozás miatt karikásak a szemgödreim, vagy azért mert fizikailag túlerõltetem magam. Azonnal tudtam, hogy a túl gyakran rám törõ sírási kényszereimnek kell ellenállnom és azt valami mással behelyettesítenem. Ezért meditációkban próbáltam feloldani a helyzetet. Tudtam , hogy csak akkor maradnak el a sírás-ingereim, ha képessé válok az Edua halálában is meglátni és elfogadni azt amit csak az õrjöngõ örültek szélsõséges ellentétei: a beavatott szellemi Bolondok képesek elfogadni, illetve meglátni: az egyetemes kiegyenlítõdés egyik aktusát: az isteni igazságot. A Bolondot a Tarot beavatási rendszerének huszonkettes kártyalapjáról és a misztikus irodalomból ismertem és persze én is szerettem volna elérni ezt a fokozatot, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy árat kell fizetnem érte. Hét és fél éves kora táján, amikor a lecketanulásra fordított közös erõfeszítések eredményeképpen kapott jó jegyeit szemlélve elégedetten nyugtázhattam magamban, hogy Medárd fiam igenis olyan intelligens, mind ahogy én azt láttam amikor foglalkozni kezdtem vele és nem egy született hülyegyerek, mind aminek kinézett amikor az anyja Magyarországon ragadva szeretõjével, otthagyta õt a nagyszülõkkel Istenhidegében, megkérdeztem Medárdot, hogy mi szeretne lenni? - Bolond! Mondta õ félig komolyan - félig viccesen, kíváncsian pislogva a szemüvege alól, mintegy a “komoly felnõtt” típustól eltérõ apját tesztelõen, akivel kezdte megszokni, hogy annak õszintén és játékosan is válaszolhat. Értettem én, hogy miért mondja ezt a gyermek, de mégiscsak furcsa volt számomra válaszban az, hogy én akkoriban olvastam el többszõr a Hamvas Béla Arlequin címû esszéjét és bármenyire is másképp láttam és másnak sejtettem én akkor a bolonddá válás kérdését mint õ, végül is, én sem akartam már mást, csak szintén http://kozmaszilard.hu




Bolond lenni. - Bolond? Hm... Nos, ennek én örvendek. Ez már egészen komoly dolog te Medárd. Te egészen jól választottál, mert ez végül is a legtöbb, amit az ember elérhet. De tudnod kell, hogy amennyiben ilyen nagy emberré akarsz válni, akkor igen sokat kell tanulnod és olvasnod. A Bolond ugyanis az egész világon a legokosabb ember. - Valószínû, hogy a koma mégsem ilyen válaszra számított, mert egy kicsit mintha meglepõdött volna és az elején bátortalanul fürkészve sandított rám, majd amikor látta, hogy nem viccelek, egészen komolyan maga elé nézett. Mivel a beszélgetésünket követõ harmadik hónap táján történt elrablása óta többé egyszer sem beszélhettem normálisan és õszintén vele, nem tudhatom, hogy az elkomolyodása annak volt-e a jele, hogy fontolóra vette a hallottakat, vagy csak egyszerûen megijedt, mert úgy vélte, hogy a végén mégiscsak igaza lesz a nagyapjának, akinek az akkori véleménye az volt, hogy én egy kötözni való bolond vagyok, amiért nem akartam õt selypítõ hülyegyerek állapotában kiengedni Magyarországra. Medárdot végül is megmentette az éber képzeletû Bolonddá válás veszedelmes kilátásától a gyakorlatiasan józan és racionálisan komoly nagyapja azáltal, hogy otthonról elrabolta, külföldre csempészte és még az emlékezetét is manipulálva, ellenem nevelte. Engem viszont (különösen miután a METÁ- tól is elváltam) a Bolond misztériuma és a Bolonddá válás lehetõsége tovább és egyre inkább foglalkoztatott. Nem csak hogy itt volt hát az alkalom, de szellemi kényszerhelyzetemben nem is tehettem mást, mint hogy teljesen Bolonddá váljak az átélt borzalmak értelmessé tételének, illetve az utcán, a vasúti és buszállomási várakozások közben, vagy az elalvás elõtti egyedülléteimben folytonosan rám törõ sírási kényszer feloldásának az érdekében. Ezt a képességet csakis úgy szerezhettem meg, ha egész értelmemmel és minden szellemi világosság-fakasztó ambíciómmal el kezdem keresni és ha meg is tudom találni a két és fél hónapos, ép és egészséges kislányom halálában az isteni igazságot. Négy nappal a halál után megtartott Kóborréti elõadás alkalmára már valamivel jobban össze tudtam szedni magam mint két nappal azelõtt Körváron és határozottan állítottam azt amit mai is hiszek, hogy amennyiben Jézus azért élt harminc három évet, hogy megváltsa az emberiséget, e türelmes kis lélek azért kellett ilyen korán eltávozzon, hogy finom és könnyû születésével, a csecsemõknél szokatlanul türelmes viselkedésével és abszurdnak tûnõ, hirtelen halálával megváltson engem és Júliát. Ez mintha máris bolondul hangzott volna, de akkor még nem egészen voltam annak a tudatában, hogy ez gyakolatilag mit jelent? Mindenesetre már akkor biztos voltam abban, amit ma is hiszek, hogy sok olyan képzelettisztítási feladatot, aminek a végrehajtásához korábban nem voltam eléggé eltökélt és következetes, aminek a felvállalása és elérése érdekében, nem voltam elég bátor és nem tudtam a gyengeségeimmel szemben helyt állni, ezentúl véghez viszek. Ahhoz viszont, hogy a Bolond éberségét és megváltott életképzeletét elérjem, a Magyarországi tartózkodási és munkavállalási engedély megszerzésének az abszurd tortúráján túl kellett még esnem és a világapparátus magatehetetlen és az isteni törvényeknek alárendelt természetének a felismeréséhez el kellett jutnom. A világi és a kauzális apparátus által megtestesített anyai ágon öröklött negatív sors-programok értelmi víziója, mint az Edua halálához vezetõ gyökér- oknak a megsejtése, csak hetek múltával jött fel a tudatom felszínére, amikor a halálokok felgöngyölítése közben eszembe ötlött, hogy milyen gyûlöletet váltott ki belõlem az édesanyám, akit a Csorbakõre való költözésünk elõtti percekkel felhívtam telefonon. Mivel úgy képzeltem, hogy hetekbe fog kerülni, amíg a telefonunkat átszerelik, a városon levõ, kényelmes és fényes lakásba való költõzési lehetõség eufóriájában, felhívtam õt telefonon, részben azért, hogy tudjam meg jól van-e, másrészt, hogy megmondjam neki, ne izgassa magát, ha több ideig nem hívom. Õ viszont ahelyett, hogy örvendett volna az örömhírnek, azonnal panaszkodni kezdett arról, “Hogy milyen jópofa”, az a Feketéék által láthatóan jól lepénzelt román mérnök, akit a bíróság azzal bízott meg, hogy a bírósági ítélet meghozatalához, illetve az ítélethez szükséges tiszta kép alkotáshoz a mûszaki szakértõi véleményezést elkészítse. Szó, ami szó, amikor szembesültem vele ezt, a leginkább egy, a XX század eleji, avantgarde irodalom költõi mûveinek némelyikére emlékeztetõ, science fiction szerû feltételezéseket és misztikus fantazmagóriákat tartalmazó “mûszaki szakértõi” véleményezést olvastam megdöbbentem. De azóta már, annak rendje és módja szerint, racionálisan és tárgyilagosan kielemeztem és az Istenhidegei törvényszékre küldött beadványomban hivatalosan visszautasítottam. Semmi szükségem nem volt tehát épp a költözésünk idején arra, hogy az anyám ellenségképzetektõl duzzadó érzelmi áradatait hallgassam a szakértõi véleményezés román szerzõjére vonatkozó személyi benyomásairól. Az, hogy még a külföldi költözködésem közben is az anyámnak a társadalmi gyávasága és családdal szembeni felelõtlensége által elõidézett földper szereplõire vonatkozó hangulatoskodását kell hallgatnom, annyira felbõszített, hogy hiába vettem erõt magamon gondolati szinten, a lelkem mélyén erõsen lázadoztam utazás közben is az anyai örökségem ellen. Valami analogikus kapcsolatot tehát, a folyamatos gyûlölködést kiváltó anyai örökségem és a rajta keresztül érvényesülõ családi karmám elleni neheztelések és az Edua által az utazás közben felszedett halálos vírusok között nem zárhattam ki. Mert akkor is, ha a csecsemõk és a kiskorú gyermekek az anya tudattalanjához vannak kapcsolva közvetlenül, az egymáshoz nem csak lelkileg és szellemileg, hanem karma szerint is (kauzálisan is) kötõdõ élettársak a legfinomabb aura szinteken, akarva, vagy akaratlanul, de kölcsönösen befolyásolják az egymás idea- világát. Amikor ez az emlékképp és a lehetséges analogikus kapcsolatok felötlöttek bennem, arra is visszaemlékeztem, hogy egy hónappal korábban, akkoriban, amikor Edua másfél hónapos lehetett, majdnem egy hetet azzal kellett töltenem, hogy a két síkon futó, két különbözõ Erdélyi városban zajló, de egymáshoz közel álló határidõkhöz kötött fölperhez, különbözõ ro nyelvû beadványokat szerkesztettem, nyomtattam és postáztam és persze, édesanyámat is felvilágosítottam telefonon afelõl, hogy mi a beadványok tartalma és, hogy neki mit kell tennie és mondania a tárgyalásokon. És mindezt tettem azzal a tudattal, hogy ehelyett nekem a családommal és az itteni dolgaimmal kellene törõdnöm, a huncut otthoni ügyvédek és korrupt mûszaki szakértõk által írt román nyelvû jogi ravaszkodásokra és mûszaki szakértõi munkának nevezett misztikus fantazmagóriákra alapozott önkényes állítások kivédése és nem utolsó sorban a http://kozmaszilard.hu




racionális, tárgyi érvelést az érzelmi megközelítések érdekében mindegyre felhagyó, a valóság tudomásulvételével reflexszerûen szembeszegülõ anyám felvilágosítása helyett. A harmadik napon, estére már teljesen kimerültem és miután egy félórányit játszottam külön-külön a gyermekekkel, visszahúzódtam a szobámban és megpróbáltam ellazulni, majd meditálni. Mivel több napja, amióta bele fogtam a hetek óta elnapolt és a titokban gyûlölt íratok megírásába és megszerkesztésébe, képtelen voltam pihenni, az izmaim még a négy nappal korábbról visszamaradt izomláztól égtek. Hosszú lazító gyakorlatok és belsõ fegyelem útján mégis sikerült végül ellazulnom, majd meditációba kezdenem. Amikor viszont a szeretet-áramoltatás gyakorlatába fogtam, valahonnan felötlött egy racionális képzet, hogy ezt a szeretet-áramoltatást nem tudom a földper miatt a mindennapokban is gyakorolni, illetve a gyakorlatban is kimutatva állandóan megtéve azt! - folytonosan átélni és hogy ennek a kárát leginkább a családom látja. Errõl már konkrét gondolatok és képzetek tolultak a lecsendesített képzeletem homlokterébe. Amikor ezt a “tisztának” képzelt állapotomat már a Feketéék bírósági húzásai által kiváltott, és mindaddig háttérbe szorított ellenséges érzések is megzavarták, valahonnan a fejem tájékáról a szívembe hatoló és onnan még nagyobb erõvel az egész testemen végighatoló gyûlölethullám áradt széjjel, hogy valósággal éreztem, amint ez a szervezetemben materializálódó gyûlölet, mint egy szurok szerû fekete massza behatol a medencetájéki szerveimbe - különösen a prosztatámba - és mély, bénító fájdalmat okoz. Csak hónapok múlva értettem meg, hogy ez, a lelki méreg hatására, a mirigyek által termelt mérgezõ hormonális anyagok lehettek, amelyek a mit sem sejtõ, neheztelve “ártatlanul” gyûlölködõ emberek betegségeit okozzák általában. Akkor viszont, nem akarván több fájdalmat okozni magamnak és félvén attól, hogy a per miatti, hétköznapi önkéntelen mérgeimet, nehogy kauzális szintre emeljem, mint annak idején a Tünde édesanyja, aki meditációk közben szabad utat engedve az irántam és a Tünde apja iránt érzett gyûlöletének, túlvilágon találta magát, a meditációt abba hagytam és eldöntöttem, hogy amíg nyugodtabb és oldottabb, illetve az anyám által keltett otthoni folyó ügyekkel szemben kevésbé irritált állapotba nem kerülök, nem kezdek el meditálni. Az Edua halála viszont, ami után feladtam minden világi ambíciómat, egészen más perspektívába helyezte ezt a korábbi vészterhes meditációs élményt, szokatlan mélységben megvilágítva a hatás - visszahatás (karma) törvényének a hatásmechanizmusát. Edua halála után másfél hónappal, egészen pontosan: hét héttel, amikor Júlia már két hete hazautazott Verácskával Erdélybe, egy este arra lettem figyelmes, hogy minden fizikai ok nélkül, két nap óta már másodjára fáj a bal kisujjam. Azonnal leültem töprengeni, hogy mi lehet az oka és felülvizsgálva a gondolkozásomat, illetve az aznapi és a korábbi racionális gondolataimat a jobb agyféltekében lakozó szeretet-gondolatokkal, vagyis a kevésbé racionális érzelmi és a képi-képzeti tevékenységemmel egybevetve, hamar fel is fedeztem, hogy a lelkem mélyén még mindig abban reménykedek, hogy talán mégis létezik reinkarnáció és Edua a következõ hónapokban - években vissza fog térni hozzám. Nem, ezt a visszazuhanást nem engedhetem meg magamnak! Hülye Ádám, hagyd már abba a gyáva, egoista, érzelgõs marhaságaidat. Miért nem hagyod, hogy az a valami, ami még mindig az Edua isteni szelleme, teljesen visszaolvadjon az örök isteni képzeletbe? Nem látod, hogy nem csak saját szeretetedet fojtogatod, hanem az isteni igazság megvalósulását is akadályozod? Elõvettem a naplómat és kiírtam magamból ezt az egészet. Leírtam, hogy teljesen elengedem Eduát és ez azt jelenti, hogy többé nem haragszom a halála miatt sem az ostoba tetteivel engem zavaros sorsra ítélt anyámra, illetve saját sorsomat támadó, önkéntelenül gyûlölködõ természetemre, sem Júliára, sem az õ lelkét és képzeletét még mindig gyermek-ellenes képzet-bogarakkal fertõzõ és szorongásban tartó édesanyjára, sem a mi anyai ági õseinktõl örökül hozott gyermek- és életellenes programjainktól egykönnyen fel nem oldó Istenre és nem haragszom a Júliát fölöslegesen zaklató és az Edua szervezetét a halmozottan begyömöszölt védõoltásokkal legyengítõ orvosra sem. Ettõl megkönnyebbültem és újra egy szeretet-meditációba kezdtem. Ettõl a naptól kezdve, bár voltak még indulatos-haragvó perceim, valahogy mégis oldottabbá váltam. Ettõl a naptól kezdve, lassan bár, de egész lényemben kezdtem elfogadni a valóság mágikus természetét és bár kissé szorongva még, de ténylegesen kezdtem megszûnni ambíciósan agresszív, illetve pragmatikusan normális ember lenni. Edua halálának elsõ gyakorlati következménye az életemben az volt, hogy a Magyarországra való költözésünk után egyre inkább feledésbe szorult és a tudattalanom egyre mélyebb rétegeibe süllyedõ régi vágyam, miszerint a szilveszter éjszakákat, és különösen az ezredforduló “ünnepi” éjszakáját, nem csak józanul, de a lehetõ legtermészetesebb módon átaludjam, beteljesült: miután a Júlia által elkészített zöldségsalátából jól laktunk és megvizsgáltuk a 2001. évnek, illetve a huszonegyedik századnak és a harmadik évezrednek, a jósolgató asztrológia szempontjából semmi jót nem ígérõ asztrogramját, 2000 december harmincegyedikén este tíz óra után lefeküdtünk és nyomban mélyen el is aludtunk mindhárman a Táltoslaki bérelt ház legbelsõ szobájában, ahova az Edua halálával egy idõben a vidékre telepedett hideg elõl visszahúzódtunk. A Csorbakõn bérelt emeletes remény-házban, ahol Edua szervezetébe bekerülhettek a légutakat, a tüdejét és a szívét támadó, néhány órán belül õt megölõ vírusok, csak a vissza költõzésünk utáni harmadik napon (öt napra a beköltözésünk után), tudta beindítani a fûtést egy komoly kazánkovács, aki teljesen szétbontotta a kazánt és kipucolta. Ekkor én már a bútorainkat és a zsákokba gyömöszölt ruháinkat-ágynemûinket költõztettem vissza Táltoslakára. A Táltoslakára való vissza költõzés nem csak azért nem oldotta fel a ránk zúduló komor hangulatot, mert két napig, amíg sikerült egy fuvarozót szerelnem, a földön kellett aludnunk, hanem azért sem, mert még rengeteg dolgot, illetve a természet ellen bebiztosított civilizáció által létrehozott rengeteg bürokratikus formaságot kellett elintézni, mikor egymagamban, mikor Júliával együtt. Az egyik ilyen formaság, a halotti bizonyítvány kiváltása és a felboncolt tetem (ami nem maradhatott a Csorbakõi boncházban) további sorsának “intézése”, illetve a majdani temetéshez való elõkészítése volt (az elhamvasztása és urnába tevés bizonyult nem csak a spirituálisan legmegfelelõbb eljárásnak, hanem a legolcsóbbnak is), ami pénzben, egy Magyarországi polgár havi átlagjövedelmének megfelelõ összegbe került volna nekünk, ha a Táltoslaki önkormányzat jóindulatú ügyintézõje nem telefonál a temetkezési vállalkozónak, hogy a számlát az önkormányzat nevére küldje. A másik sürgõs “elintézni valónk”, ami miatt nem értelmezhettük nyugodtan és elmélyülten az egészséges http://kozmaszilard.hu




kislányunk hirtelen halálának a szellemi okait a Szlovákiába való átrándulás volt, a látszat - határátkelés annak érdekében, hogy határátkelõ pecsétek kerüljenek az útleveleinkbe, mivel a munkaügyi hivatalnál kiderült, hogy a munkavállalási vízummal még semmit nem érek, mert munkavállalói engedélyt csak harminc napra a megfelelõ okiratokhoz és dokumentumokhoz mellékelt személyes kérvényezés után kaphatok. Sõt: a Munkaügyi központban még meg is tagadhatják a munkavállalási engedélynek a kibocsátását, amennyiben találnak a kérésemben valamilyen kifogásolni valót és amennyiben a harminc nap alatt nem találnak egy olyan magyar állampolgárt, aki azt a munkát, amelynek a hivatalosításáért én a Betéti Társaságot létrehoztam, be akarja tölteni. Mind a munkaügynél, mind a rendõrségnél biztosítottak afelõl, hogy ez a harminc nap csak egy olyan formaság, amit nem lehet kikerülni és “biztos, hogy nem lesz semmi baj”, várjak türelemmel és addig is menjek át maradék családommal a közeli Szlovák határon, ha - a számunkra akkor legalábbis nagyon messzire levõ - szülõföldünkre: Romániába nem akarunk haza menni. Romániába, azaz Istenhidegébe nem csak azért nem akartunk vissza térni, mert ahhoz kevés volt a pénzünk és mert rettenetesen fárasztó is lett volna, hanem azért is, mert amikor Verácskát elhoztam, kiadtam a lakásunkat azoknak a barátainknak, akik szintén gyermeket vártak és akiknek két hónapra rá, hogy Edua a világra jött, megszületett a kisfiúk. Õket semmiképp nem akartuk zaklatni azzal a még csak azzal gondolattal, hogy esetleg otthon maradnánk és ez azzal járna, hogy õk idõvel el kellene költõzzenek a lakásunkból. Másfelõl egyetlen családtaggal sem akartunk beszélni a történtekrõl mindaddig, amíg mi Júliával ketten a lehetõ legnagyobb mértékben fel nem dolgoztuk spirituálisan az Edua halálát. És fõként nem akartuk, hogy a spirituális feldolgozás nélkül, a maga nyers vadságában jusson el a hír a Júlia új-várandós édesanyjához, akit a nyár elején Júlia rávett, hogy tartsa meg a váratlanul “beakadt” magzatát. Így december harmincadikán, egy nappal az ezredforduló elõtt és tizenkét nappal az Edua halála után, egy igazi gyászhoz illõ hózivataros napon, Verácskával és Júliával elvonatoztunk a Szlovák - magyar határig, ott Felültünk egy autóbuszra és át kényszer-kirándultunk Pozsonyba, ahol igazából semmi keresnivalónk nem volt. Hogy a kéjutazás még idillikusabb legyen, a Halak Sárkányfarokkal rendelkezõ Verácska, aki életében elsõször lépett havas járdára, attól úgy megrémült, hogy az Istennek sem akarta a lábát letenni a földre. Amint késõbb kiderült, nem csak hogy megijedt, de valósággal irtózott a hótól és úgy képzelte, hogy az egész föld, az épületeken belüli padlókkal együtt egyik napról a másikra meg telt azzal a sikamlós valamivel, amire õ irtózik ráállni. És hogy az élvezetek szaporodjanak, Júlia elfelejtett csere-pelenkát, valamint csere-nadrágot feltenni az útra és a vendéglõi ebéd után, amikor ez kiderült, az is kiderült, hogy nem maradt annyi pénz nálunk, amennyibõl eldobható pelenkát vásárolhatnánk. Így csak az a megoldásunk maradt, hogy Verácskát végig a karjaimban hordozom és az ölömben tartom. Elképzelni is rossz, hogy mi lett volna velünk, amennyiben Verácska egy elkényeztetett gyermek. Szerencsére, azon kívül, hogy a még a száraz földre sen akarta semmi áron letenni a lábát (elveszítette bizalmát a sikamlós földben), semmi más gondot nem okozott és miközben különbözõ tömegközlekedési eszközökkel utazgattu Pozsonyig, Pozsonyban és onnan vissza, sztoikus nyugalommal viselte magán tíz órán át a bokáig átnedvesedett harisnyáját és nadrágját. Természetesen, mindez az egyéninek látszó nyomor, amit viszont nem csak mi éltünk át, mert erre, az idõnyerõ - pecsétszerzõ - határátlépõsdi játékra, amit a határõrök teljesen nyílt megértéssel kezeltek, a magyar országgyûlés által hozott törvények, illetve a magyar bürokrácia a Trianoni döntés nyomán a határokon kívül rekedt összes magyart hosszú évtizedek óta rá kényszerítettek, fölöttébb dagasztotta a nemzeti büszkeségtõl duzzadó szívemet. Az emberi civilizáció nagyobb része által, pontosabban, a nyugati mentalitás által befolyásolt Világ része által orgiás zabálással, részegeskedéssel, kábítószerrel, vagyis mesterséges boldogsággal és még több mesterséges külsõ-fénnyel átmúlatott és átõrjöngött éjszakát követõ három pihenõnap, végre meghozta az igazságtalannak látszó halál szellemi feldolgozáshoz szükséges fizikai csendet és pszichikai nyugalmat. Ezek a napok sem voltak teljesen tevékenység-mentesek, egyrészt mert egy fagy-hullám tört a vidékre, aminek következtében elfagyott az udvaron álló vízcsapunk, ami az évek óta használatlan kút vizének a meregetésére és szûrésére - fõzésére szorított bennünket és ugyanakkor a Johanna által jó pénzért ránk testált, könnyen ellobbanó, korhadt és vékony nyírfával való tüzelésre is nagy figyelmet kellett fordítanunk, másrészt ki kellett mosnunk az idõközben felgyülemlett szennyes ruháinkat is. Voltaképpen ezek, a házimunka végzése közben, de fõként a magyarországiak által ócskavasként tárolt, ötvenes években gyártott mosógéppel történõ mosási munka folyamatok közben folytatott beszélgetések világítottak rá az Edua halála spirituális okainak a mélyeredetére, az anyai és az õsanyai teremtõ -és romboló félelmek által befolyásolt képzelõerõben rejlõ élet-halál játszmákra. Ekkor értettem meg, hogy a szülést követõen valójában mi zajlott le Júliában. Az, hogy valaki például orosz-rulettezni kezd, csak kései következménye és személytelen kisülése annak, hogy a fogantatását megelõzõ idõszakban, a fogantatás idején, vagy azt követõen, az édesanyja is rulettezett a saját, vagy a magzat életével és vagy az öngyilkosság, vagy az abortusz: a magzat-gyilkolás gondolatát fontolgatta. Sõt: már a nagyanyja is rulettezett a lánya, illetve a rulettezõ anyja életével. Júliának a szexuális orgazmus örömét soha meg nem ismerõ nagyanyját több ízben megverte és megcsalta a rendõr nagyapa már a házasságuk elején. A hagyományos házasság kalitkájába bezárt, megvertségében és megalázottságában tehetetlen, kilátástalan helyzetében kétségbeesett nõ, ha önkéntelenül is, de mentálisan támadja azt a gyermeket, vagy a magzatot, amelyet Õ attól a férfitõl fogant és szült, aki õt kétségbeesésben tartja és akitõl, úgy véli, hogy pontosan a megszületett, vagy megszületendõ gyermek miatt, még kevesebb lesz és lett a szabadulási lehetõsége. Júlia vékonydongájú, alacsony (“filigrán”) édesanyja második gyermekként született egy ilyen romboló programokkal terhelt spirituális anyai tudat-erõtérben és egy ilyen, a polgári erényekkel és a nyers erõszak törvényével mûködtetett családi élettérbe. Hogy miért, miért nem, õt is fiúnak várták mind a jó keményre sikerült bátyját, és ehelyett vékony, “nyápic” kislánnyá sikeredett, aki sehogy sem találta meg a helyét a sem az erõs szülõk családjában, sem késõbb, a saját életterében. Õ nem csak a fogantatása elõtti anyai aurából örökölt egy rakás rettegést, félelmet, http://kozmaszilard.hu




gyûlöletet és bosszúvágyat, valamint menekülési vágyat (és persze: kilátástalan menekülési vágyat: halál-vágyat) spirituálisan, hanem ezekkel a programokkal töltõdött tovább csecsemõ- és gyermekkorában is. Mivel az édesanyja - a Júlia nagymamája - kóros álmatlanságban szenvedett, illetve alvási zavarokkal küzdött, éjszakánként takarított, fõzött és mosott a családra. Annak érdekében, hogy ne maradjon egymagában, az éjszakai tevékenykedései során, amennyire lehetett, éberen tartva, magával vitte a kislányát is azokba a helyiségekbe, ahol épp tevékenykedni valót talált a maga számára. Nem csoda hát, hogy a kicsire nõtt és roppant érzékeny Mártika, kamasz korában több hisztériás rohamban végzõdõ idegösszeroppanáson ment keresztül. És az sem csoda, hogy miután tudomásul vette, hogy a késõbb Júliaként megszületõ magzat a szenvedélyesen romantikus Kõveremi szerelmi viszonya gyümölcseként megfogant, elsõ értelmi megoldásként, a saját maga elõl való elrejtést, illetve a “terhesség” tudomásul nem vételét választotta, és csak több hét elmúltával választotta értelmesebb megoldásként a más legényhez (a Júlia hivatalos apjához) való férjhez menést. Sõt: harmadik útként az öngyilkosság is felmerült a képzeletében és azzal fenyegetõzött a váratlanul jött bejelentésétõl - mármint attól, hogy õ azonnal férjhez megy Szorgos Antihoz - megijedt szüleinek, hogy amennyiben ezzel ellenkezni merészelnek, befojtja magát a Küküllõbe. De a becsület-mentõ házasság variánsa sem bizonyult teljesen megnyugtatónak, nem csak azért, mert a hirtelenül választott férjbe nem volt annyira szerelmes, mind a Júlia biológiai apjába, hanem azért is, mert a hasában természetes módon fejlõdõ - növekvõ Júlia, a házasságkötés idõpontjához viszonyítva, jóval korábban jelentkezett megszületésre, mind ahogy az illett volna. A magzatnak a hónapokig történõ rejtésnek és a megszületett gyermek kései lelki elfogadásának, valamint annak az életútra indító szellemi csomagnak, amit anyai ágon örökölt Júlia, már az életbe-lépése kezdetén, illetve már a lányka elsõ éveiben az lett a következménye, hogy Júlia, a korához képest igen késõre tanult meg tárgyakat a kezébe fogni, járni, beszélni és, hogy félt és rettegett minden hangosabb szótól és szenvedélyesebb gesztustól. Pedig ezeket meg kellett volna szoknia, mert három éves korától huzamosabb idõközökre, gondozás céljából átkerült a szenvedélyes Kos jegyében született nagyszülõkhöz, akik nyugdíjasok lévén, inkább ráértek vele foglalkozni, mind a reggeltõl estig dolgozó szülei és ha értelmiségi-humanista nevelést nem is tudtak biztosítani számára, de jól fûtött lakást és kalória-dús táplálékot igen. A nagytata ugyanis, az élet viszontagságai, az egészségi károsodások és a rendõri rang-fokozat, illetve a hivatallal járó polgári tekintély emelkedésével arányosan, felhagyott a feleségneveléssel és valamennyire megcsendesedett. Ezért Júlia számára a szenvedélyes érzelem-kitörések hangulatával színesített nagyszülõi otthon még mindig rendezettebbnek és biztonságosabbnak látszott, mind a szülõi lakás, ahol az édesanya több ízben öngyilkossággal is kísérletezett. Mindezek után nem csoda, ha az életben maradt és a második gyermeket is vállaló, valamint a rég álmodott pszichológusi diplomáját levelezõi szakon megszerzõ értelmiségi anya által, tudományos módszerekkel szintén pozitívan programozott Júliának a tudattalanja teljesen feltáratlan maradt és a Verácska megszületése után néhány nappal még olyanokat álmodott, hogy a kicsi babáját egy nagy késsel ketté vágja és az erdõben elássa. A magzat-ellenes és a gyermekellenes, valamint az általános gyûlölködési-rombolási program tehát mindvégig ott lapult a tudományos módszerekkel “édesanyja jó kislányává” manipulált Júlia, tudattalanjában. Amikor ezt az álmát elmesélte, arra gondoltunk, hogy a gyermekrejtés és a rombolási program keveredésébõl létrejött tudattalan késztetés és a róla szóló, felszínre tõrt álomkép már csak maradéka kell legyen mindannak, amirõl úgy képzeltük, hogy fel kellett oldódjon és semmivé kellett váljon a Verácska születésével. Sajnos Júliának ezt az álmának a jelentését is, mind minden más finomabb jelt, ami arra utalt, hogy az õ lelki világában az otthonhoz családhoz kötõdés ideája és a szabadság-féltése közötti feszült ellentmondás nincs még feltárva és a helyére téve, az édesanyám által belém nevelt polgári etikában jóérzésnek, kíméletes toleranciának és tapintatos nagyvonalúságnak nevezett gyávaságnak: a korrupcióval és a gonosszal kiegyezõ, önáruló becstelenségemnek köszönhetõen feledésre ítéltem és csak három héttel az Edua halála után jutott eszembe. Ekkor értettem meg azt, hogy bármennyire is teszem magam felelõssé az éberség-vesztésbõl eredõ mulasztások miatt és bármennyire érzem úgy a továbbiakban is, hogy én vagyok elsõsorban a felelõs az Edua halála miatt - már csak a bennem is lapuló, teljes mértékben még fel nem oldott, anyai élet- ellenes program-maradványoknak köszönhetõen is -, egy olyan tragédiának voltam a résztvevõje, amely az én spirituális észlelési és átvilágítási képességeimet jóval meghaladó szférákban fogant és amely tragédia-okokkal szemben az utóbbi években összegyûjtögetett spirituális éberségemet elnémító boldogság-kábulatomban nem tehettem semmit. Mert én, az Edua születésétõl a haláláig én egészen boldog ember voltam. De legalábbis akkor úgy éreztem, hogy boldog vagyok az alatt a két és fél hónap alatt, amíg Edua köztünk volt. Eközben Júlia, az erejét meghaladó nehézségeivel küzdött és a számára megoldhatatlanként jelentkezõ “ellenséges körülmények” által belõle kiváltott latens stressz-állapotaiban, félelmeiben, amelyekre nekem nem hívta fel nyomatékosan a figyelmemet mivel úgy gondolta, hogy azokat neki kell legyõzni és megoldani - õ egyáltalán nem volt boldog. Azaz, ahogy késõbb mondta, õ csak nagyon kevés ideig, inkább az intim szerelmes együttléteink alatt, amikor minden elcsendesült és a sötét jövõ-képzetei nem gyötörték, csak annyit volt boldog. Nem csak a modern ember követi el a teremtõvel szembeni vétkét, amiért úgy képzeli, hogy a boldogság amit el akar érni, az nem más, mind bizonyos bódult lelki állapottal egybeesõ kényelmi, vagy élvezeti érzetekben átélt állapot. Valójában ez a tévedés csak földi megjelenési formája, csak következménye annak az egyetemes tévedésnek, amit az ember még isteni idea állapotában: Ádámként követett el, és követ el állandóan. A boldogság ugyanis nem földi, illetve nem csak földi, hanem elsõ sorban mennyei állapot. A boldogság a helyes (korrekt!) megváltás-szolgálat, az Istenés teremtés-szolgálat következménye. A boldogság a Plútó által megtestesített teljes kiegyenlítettség következménye. A bennem levõ és az általam megtestesülõ Fény és a Szeretet egymáson való teljes áthatolásának és megtermékenyülõ kiegyenlítõdésének a következménye. A bennünk - pontosabban: a bennem - levõ teremtõnek az általam megtestesített teremtéssel való teljes kiegyenlített állapotnak a következménye. Ezt viszont nem idõszakosan és nem http://kozmaszilard.hu




néhány hónap alatt éli meg az ember, hanem az idõtlenségnek jobban megfelelõ hosszabb idõtávban, mondjuk, egy egész évtizedben. Ahhoz a kis boldogságnak tûnõ állapothoz-érzéshez, a boldogság szurrogátumhoz is, amit a két és fél hónapon belül több alkalommal és majdhogynem folyamatos idõszakonként - de nem mindennap! - éreztem, kishitû voltam és úgy képzeltem, hogy ez nekem már túl sok, hogy ezt teljes józan tudatállapotban nem viselem el. Ilyenkor egy-egy három decis fekete Unikumot (“Egyediség - pálinkát”!) vásároltam, aminek a képzete a távoli múltban úgy hatolt be a tudattalanomba, hogy az nem is igazi ital, hanem jótékony és természetes gyógy-ital és amibõl ugyan Júliát is megkínáltam, de a javát persze én ittam meg. Ezek, a két - három hetente ismétlõdõ, boldogság fokozó, finom kábulatok is rombolták az éberségemet. - Íme az én vétkem. Íme, az én igen nagy vétkem! “Ahogy közeledsz Istenhez, közeledik hozzád a sátán”. Nem elég, hogy hamis volt a kiegyenlítettségállapotom, hiszen a Júlia állapotát figyelmen kívül hagytam! - még az isteni igazságnak megfelelõ boldogságállapotomat is mesterségesen fokozni kívántam és ezáltal a bomlasztottam, züllesztettem ezt a finom állapotot magamban. És mindezt annak a tudatában, hogy a hamis Szeretettel kiegyenlített Fény, illetve a kábult Fénnyel kiegyenlített Szeretet még jobban összezavarodik és ennek hamis fényáramlás: vírusfertõzés lehet a következménye. És a szellemi vírus, illetve a zavart értelem és a zavart képzelet nem csak ebbõl, a személyemen belül történõ züllött nászból eredt, hanem belülrõl is. Hiszen, amikor az éberségemet elveszítem, automatikusan vissza- kapcsolom magam az emberiség tradicionális eszme-rendszeréhez: a tudományos és intézményes boldogság elérését célzó pragmatista ideológiák a vészterhes áramkörébe. Így követtem - követtük el a legnagyobb vétket a Júlia és a saját horoszkópomból is kiolvasható sors- feladattal szembe: amikor megtudtam, hogy az öt hónapos magzat placentája levált a méhfalról és a köldökzsinór könnyen elõeshet és aminek a várandósági idõszak alatt elõálló nehézségek - szövõdmények és esetleg a császármetszés alkalmazását szükségessé tevõ szülési nehézségek jöhetnek létre, de azt követõen is, hogy ez a közvetlen veszély elmúlt, de a gyermeket még egészségesen meg kell szülni és a szülés után egészségben tartani, tudván jól, hogy Júlia a leginkább attól fél - és azért támadta a megfoganás észlelése után magzatot - , hogy neki ezután, sorozatban kell szülnie a gyermekeket, ígéret gyanánt többször azt felvillantottam azt, hogy a szülés után egy spirált tetetünk be a méhszájba az orvosnõvel és akkor nem kell félnie egy korai újabb magzatfoganástól. Jézus tanította, hogy azokkal a személyekkel szemben, akik ismerik és értik is az atya parancsait, nagyobb az égi elvárás, mint másokkal szemben. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy azok, akik ismerik és értik az egyetemes törvényeket sokkal durvább visszahatásokat szenvednek el, a lét-törvények megsértése és a személyis sorsfeladataik megtagadása esetén mint azok, akik nem tudják, hogy valójában miféle sorsjátszmák zajlanak a felszíni látszatok alatt megbúvó szellemi dimenziók méhében. Arra, hogy Eduának az is okozhatta a halálát, hogy a születése után másfél hónappal ezt a vétket elkövettük, gondoltam már a halál utáni hetekben is, de ez akkor még nem vezetett el ahhoz a következtetéshez is, hogy Júliának ezt a törvényellenes állapotát azonnal meg kell szüntetni. Ez a spirituális igény és szükség, csak három hónap múlva fogalmazódott meg bennem határozottan, amikor észlelvén azt, hogy sem az anyagi helyzetünk nem javul, sem a munkavállalási és a tartózkodási engedély megszerzésével nem haladtunk elõre egy tapodtat sem, megijedtem, hogy a családanyának ez a törvénytelen (fogamzás-ellenes: teremtés-ellenes) és hamis állapota, Edua elvesztése után, még a Verácska egészségét, sõt: esetleg az életét is veszélybe sodorhatja.

http://kozmaszilard.hu



XX. Balog Ádám rettenetes beavatása

Recommend Documents