A Köztisztasági Egyesülés havi információs lapja XVII. évfolyam 3. (176.) szám
Mi lesz vele? Tartalom 2
Jegyzőkönyv-kivonat az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának üléséről Tájékoztató a környezetvédelmi ipar és szolgáltatások helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről. A gazdasági válság hatásai a hulladékgazdálkodásra, a kötelezően bezárandó hulladéklerakók problémái
2009. március
Köztisztaság
Jegyzõkönyv-kivonat az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottságának 2009. február 17-én, kedden, 14 órakor a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének tárgyalótermében (Budapest II., Keleti Károly u. 11/A) megtartott ülésérõl
Tájékoztató a környezetvédelmi ipar és szolgáltatások helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről. A gazdasági válság hatásai a hulladék gazdálkodásra, a kötelezően bezárandó hulladéklerakók problémái
Az ülés résztvevői A bizottság részéről Megjelent
A meghívottak részéről Hozzászólók
Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság alelnöke Fetser János (MSZP) Gyula Ferencné (MSZP) Dr. Józsa István (MSZP) Kis Péter László (MSZP) Bányai Gábor (Fidesz) Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Seregélyes Kálmán (Pénzügyminisztérium) Dr. Kovács László elnök (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége) Horváth Sándor (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) Balatoni Henrik elnökségi tag (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége) Nagy György igazgató (Köztisztasági Egyesülés)
Helyettesítési megbízást adott Gyárfás Ildikó (MSZP) Fetser Jánosnak (MSZP) Kránitz László (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP) Dr. Tompa Sándor (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP) Winkfein Csaba (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP) Balogh József (Fidesz) dr. Rétvári Bencének (Fidesz) Fehérvári Tamás (Fidesz) dr. Nagy Andornak (KDNP) Fülöp István (Fidesz) Bányai Gábornak (Fidesz) Velkey Gábor (SZDSZ) Katona Kálmánnak (MDF) Császár Antal (független) dr. Orosz Sándornak (MSZP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 06 perc)
2 2009. március
Köztisztaság
Elnöki megnyitó KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a vendéglátókat és a bizottság tagjait. Átadom a szót a vendéglátóknak. DR. KOVÁCS LÁSZLÓ elnök (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm a bizottság kihelyezett ülésén résztvevőket. Nagy megtiszteltetésnek vesszük. Egy kicsit szorosan vagyunk, de talán el fogunk férni. Máris visszaadom a szót, az én szerepem a második napirendi pontnál kezdődik. Köszönöm szépen. ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Természetesen csak a környezetvédelmi iparnak akartunk szentelni egy ülést, de a munka nem engedi, tehát még két napirendi pontot meg kell tárgyalnunk ma. Szerintem gyorsan végzünk. A kiküldött napirend szerint az első az ÁPV Rt., a második a fogyasztóvédelmi jelentés, és a harmadik a környezetvédelmi iparral kapcsolatos tájékoztató. (Dr. Józsa István: Ügyrendit szeretnék javasolni.) Józsa képviselő úr, parancsoljon! DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Ügyrendiben szeretném kérni – az előterjesztő felkérését tolmácsolva –, hogy a 2 napirendi pontot, tehát a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos napirendi pontot és határozatot ne tárgyaljuk. ELNÖK: Mielőtt szavazásra teszem fel: szerintem két perc alatt végzünk vele. Ez egy egész jó jelentés. DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Csak aztán újra napirendre kell venni, mert átszövegezésre kerül. ELNÖK: A határozati javaslatot fogják módosítani, de most arról döntünk, hogy általános vitára alkalmas-e. DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Én tolmácsoltam az előterjesztő kérését. ELNÖK: Én időtakarékosságból nem támogatom, de felteszem szavazásra, ha kéred. DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Én elmondtam, amire felkértek, a bizottság bölcsességére van bízva.
Tájékoztató a környezetvédelmi ipar és szolgáltatások helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről. A gazdasági válság hatásai a hulladékgazdálkodásra, a kötelezően bezárandó hulladéklerakók problémái
ELNÖK: Most jön a bizottsági ülésünknek még nem a csúcspontja, hanem most kezdődik el a csúcs felé haladás. Úgy láttam, az előzetes tervek úgy szóltak, hogy három tájékoztatót fogunk kapni, három tömör, világos tájékoztatót, hogy a bizottság tagjai átérezzék a környezetvédelmi szolgáltató helyzetét a jelenlegi körülmények között. Ez a sorrend, ahogy itt van, így lesz? DR. KOVÁCS LÁSZLÓ elnök (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége): Igen. Én kezdem. ELNÖK: Az a szokás, azt vezettem be, hogy mindenki szépen hangosan a jegyzőkönyvbe bemondja a nevét, a titulusát, hogy úgy legyen leírva, ahogy kell. Elnök úr, légy szíves! Dr. Kovács László elnök (KSZGYSZ) szóbeli kiegészítője DR. KOVÁCS LÁSZLÓ elnök (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége): Kovács László vagyok, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének az elnöke. Valóban – ahogy az elején mondtam – nagyon megtisztelő, hogy a bizottság eljött hozzánk és kíváncsi arra, hogy mi hogyan értékeljük, hogyan vélekedünk a környezetvédelem és a környezetvédelmi ipar helyzetéről. Miután nagyon sok mindenkivel nem találkoztam még, három szóval a szövetségről is szólnék. Szövetségünk ’92-ben alakult 26 vállalkozás elhatározásából azért, hogy a ’95-ben megszületett környezetvédelmi törvény előkészítésében igyekezzünk részt venni és megfogalmazni a környezetvédelmi ipar által jónak vélt törvényeket, tehát próbáljunk korrigálni a jogalkotáson. Ma a szövetség 310-nél több tagot számlál, és azt lehet mondani, hogy a környezetvédelmi ipar árbevételének körülbelül a 70 százaléka realizálódik a szövetség tagjainál. Ebből a merítésből kiindulva igen sok problémával találkozunk, igen sok lehetőséget látunk, és úgy gondol3 2009. március
Köztisztaság juk, hogy hasznos volna ezt végigtekinteni. Különösen fontos volna egy kicsit mélyebben és távlatosabban gondolkodni, amikor jobbról-balról azt halljuk, hogy ilyen és olyan válság van, és ugyanakkor a környezetvédelem egy olyan terület, ami első rátekintésre kön�nyen lefékezhető, abbahagyható terület a gazdaságban; tehát első gondolatként, ha baj van, akkor azt mondjuk, hogy legfeljebb nem visszük ki a szemetet, erre-arra nem fizetünk elő, tehát az első és legkönnyebb megtakarításnak látszik. Ugyanakkor viszont mindannyian tudjuk – és azt hiszem, az itt lévők különösen elkötelezettek –, hogy ez egy olyan terület, ahol a legkisebb megállás, a legkisebb szünet is egyre súlyosabb problémákhoz vezet. Részletesebben, például a hulladékkezelés témaköréről Balatoni Henrik utánam fog szólni, tehát ezt én nem akarom említeni. Ugyanakkor látszik az, hogy most a tavalyi év vége, ennek az évnek az eleje egy jelentős lefékeződés az iparban, egy jelentős igénycsökkenés a szolgáltatások iránt. Amiben mi szeretnénk kérni a bizottság és mindenki másnak a támogatását, az az, hogy a környezetvédelem, mint a jövő iparága érdekében a lehető legtöbbet tegyünk közösen. Miért gondoljuk így? A környezetvédelmi ipar lehet egy olyan húzó iparág, mint ahogy korábban is mondták, hogy az elektronikai után a környezetvédelmi ipar az egyik legjelentősebb ipar a fejlett országokban; mi is úgy gondoljuk, hogy a válságban az egyik meghatározó és a válságból kivezető utat meghatározó ipar lehet a környezetvédelmi ipar, a megújuló alapanyagok használata, a megújuló energiák használata. Egyáltalán, hogyha mélyebben elgondolkozunk a válságról, akkor oda kell hogy jussunk, hogy ennek a válságnak a hátterében – azon kívül, hogy a felszínen pénzügyi válság van – tulajdonképpen egy irreálisan kikényszerített, a reklámok által az emberekre erőltetett túlfogyasztás van. Ha itt továbbmegyünk, akkor láthatjuk azt is, hogy valamennyi termék, amit az ember előállít, kivéve mondjuk a szolgáltatások egy részét, tehát valamennyi termelő tevékenység végeredményben hulladékot eredményez. Ez a hulladék az, ami befed minket, amitől előbb-utóbb nem fogjuk látni a napot sem, tehát a környezetvédelmi iparnak igenis nagyon fontos szerepe van. A környezetvédelmi ipar jellemzői: viszonylag nagy élőmunkaigény, tehát a munkahelyteremtésben komoly szerepe lehet, és a természeti erőforrások megóvása, ha a minél további újrahasználatot, a minél többszöri használatot tudjuk elérni. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy ebben a mostani időszakban – ami kétségtelenül egy nehéz időszak, 4 2009. március
nemcsak a mi, de az egész ország életében – a környezetvédelmi ipar egy lehetőség arra, a környezetvédelmi iparnak a támogatása egy lehetőség arra, hogy ebből a válságból az ország is és a világ is kijusson. Miért mondom azt, hogy támogatás? Nagy valószínűséggel mindig azt mondjuk, hogy a támogatás egy rossz dolog, mert amit támogatnak, az vagy nem kell, vagy pedig fölöslegesen drága lesz. Ugyanakkor egészen biztos, hogy ezeknek az új technológiáknak az elterjesztése, ezeknek a technológiáknak a fejlesztése, amik egy újszerű anyaghasználathoz vezetnek, ez a korábbi szolgáltatások árába nem építhető bele, ezek olyan távlatos fejlesztések, amikhez mindenféleképpen szükség van átgondolt és központi támogatásra. És tulajdonképpen a környezetvédelmi ipar helyzetét ha röviden összefoglalom, akkor valóban arról van szó, hogy most egy elég nehéz helyzet van, de ebből a helyzetből mi is látjuk a kivezető utat, és szeretnénk kérni mindenkinek a segítségét. Amikor először találkoztunk az elnök úrral, amikor bemutattuk a szövetséget, akkor mi azt kínáltuk fel, hogy ha kérdés van, forduljon hozzánk, és ha nekünk van valami bajunk, akkor őhozzá fogunk fordulni – azt hiszem, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy erősítsük egymást. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Először elmondjátok, aztán utána kérdezhetünk. DR. KOVÁCS LÁSZLÓ elnök (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége): Igen. Balatoni Henrik (KSZGYSZ) szóbeli kiegészítője BALATONI HENRIK elnökségi tag (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége): Balatoni Henrik vagyok, a KSZGYSZ elnökségének tagja. Az én dolgom, hogy a hulladékügyben felmerült helyzetről mondjak egy rövid tájékoztatást. Onnan kezdeném, hogy a környezetvédelmi iparnak ez a szegmense, amelyik a hulladékkezeléssel kapcsolatos, beleértve a begyűjtést és a hasznosítást egyaránt, a 2008‑as évben képes volt teljesíteni az európai uniós követelményeket – természetesen Magyarország ennek az iparágnak a jóvoltából eszerint teljesítette. Csak néhány kiugró számot hadd meséljek el, hogy ez mivel jellemezhető. Ez több mint 320 ezer tonna papírhulladékbegyűjtést, 52 ezer tonna műanyaghulladék-begyűjtést, 45 ezer tonna elektronikaihulladék-begyűjtést stb., stb.
Köztisztaság jelent – összességében ez a forgalom megközelíti a 600 és 700 ezer tonnát. Ezzel a forgalommal durván 28–30 milliárd forintos árbevétel keletkezett ebben a folyamatban. Mi a probléma? A gazdasági válság hatása konkrétan erre az iparágra miben jelenik meg? Abban jelenik meg, hogy a járműipar, az építőipar, az elektronikai ipar, a textilipar jelentősen visszafogta a termelését, megjelenik abban, hogy az olajár nagyon régen látott mélységekbe süllyedt és megjelenik abban, hogy a különböző valuták árfolyamai és ezeknek a mozgásai is elég károsan hatnak ránk. Kell erről tudni, hogy ez a szakma részese a világkereskedelemnek, hangsúlyosan európai, de jellemzően azt is mondhatom, hogy a világkereskedelemnek. Milyen helyzetet állított ez elő? Először is előállította azt, hogy nagyságrendileg csökkent a hulladékból előállított másodnyersanyagok iránti kereslet. Tehát az egyik probléma a keresletcsökkenés, és a második probléma az, hogy ami kereslet megjelenik, az rendkívül alacsony, a korábbi árszinteknek általában a felén jelenik meg. Szándékosan mondom, hogy általában a felén, mert a világpiaci árak jellemzően hetente, naponta változnak, ilyen módon ebből nagyon nehéz átlagszámot csinálni. Mi a KSZGYSZ-ben kialakult koncepció ennek a helyzetnek a kezelésére? Szeretném előrebocsátani, hogy a KSZGYSZ mellett a Hulladékhasznosítók Országos Egyesületével és a Fémszövetséggel már a környezetvédelmi és a gazdasági tárca felé is küldtünk egy javaslatot arról – ezt küldtük meg az elnök úrnak is –, hogy milyen megoldást látunk ebben a helyzetben és hogyan kellene ezt a helyzetet kezelni. A mi koncepciónk az, hogy Magyarországon az elmúlt néhány évben óriási erőfeszítések és óriási pénzügyi ráfordítások árán nagyon szépen fejlődött a lakossági szelektív hulladékgyűjtés. Ma ott tartunk, hogy – eltérőek egy kicsit a számok – nagyjából ötmillió ember az, aki a lakossági szelektív hulladékgyűjtéshez hozzá tud férni. A legfontosabb az, hogy a lakossági szelektív hulladékgyűjtést megkíméljük a válság hatásaitól. Ezt az ötmillió embert – de ha az alsó számot mondom is, 3,5, vagy ha a felsőt, akkor 5,5 – valamilyen folyamatba beavatni, bevonni, annak a fontosságáról meggyőzni, piedesztálra emelni, hogy ezt ő most nagyon jól csinálja, és utána leejteni onnan, és azt mondani, hogy ez egy felesleges dolog, ez életveszélyes ügy. Úgy gondolom, hogy ha a lakossági szelektív hulladékgyűjtést megőrizni nem tudjuk, akkor hihetetlen kárt okozunk hosszú távon az egész iparnak és az egész országnak is. A mi koncepciónk az, hogy a lakossági szelektív hulladékgyűjtést
a továbbiakban is mindenféleképpen a legmagasabb szinten fenn kell tartanunk és fejleszteni kell. A problémát a hulladék-előkezelőknél és a hulladékhasznosítóknál kell ilyen módon kezelni, azaz ott kell biztosítani, hogy áthidaljuk azt a problémát, hogy felmerül az összes költségük, ugyanakkor nincs vagy lényegesen kevesebb az árbevételük. Ezért mi egy csomagot szedtünk össze, ami a következő elemekből áll: feltétlenül szükséges egy árkiegészítő támogatás az önkormányzati szolgáltató vállalatoknál, egy gyűjtésre és előkezelésre vonatkozó átmeneti támogatás a hulladék-előkezelőknél, a hasznosítóknál pedig arra a men�nyiségre vetítve, amely egyáltalán ezen a rendkívül alacsony áron eladható, szintén szükséges valamilyenfajta ártámogatás megfogalmazása. A mi számításaink szerint egyébként ez nem egy nagy összeg, ez hét- és nyolcmilliárd körüli összeg. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az iparág sohasem volt és ma sem híve a támogatásoknak, és mi rendkívül veszélyesnek tartjuk a piaci folyamatokba támogatások révén való beavatkozást. Ezért mindenféleképpen egy olyan technikai megoldásban gondolkodunk ezeknek a kezelésére, hogy először is átmeneti jellegűek legyenek, kizárólag a hulladékbegyűjtés megmentését és fenntartását szolgálják, és mindenféleképpen egy olyan semleges csatornán vonuljanak be ezek a vállalkozói szektorba, amely az alapvető piaci viszonyokat nem borítja föl. A megoldás kapcsán még két kérdésről kell beszélnem. Az egyik, hogy az ezen a területen működő, kezelést koordináló szervezeteknek van egy hasznosítási kötelezettségük, ugyanúgy, mint ahogy az országnak is van az Európai Unió felé hasznosítási kötelezettsége. Mi azt gondoljuk, hogy a fél év folyamán a piaci helyzet alakulása, annak értékelése alapján mindenféleképpen fel kell azt mérnünk, hogy várható-e teljesítés az év végére vagy nem, és amennyiben nem, akkor kell tárgyalni ezeknek a kondícióknak bizonyos fokú módosításáról. Van olyan feladat is, ahol az a kérdés, hogy jó időben léptünk-e meg bizonyos dolgokat. Ilyen például, hogy a kezelést koordináló szervezeteknek a bevételük öt százalékát PR-ra kell költeni. Lehet, hogy ebben a rendkívül nehéz helyzetben ebben is átmeneti korlátozásokat és felfüggesztéseket kellene bevezetni. Végezetül, talán célszerű lenne megfontolni, hogy ös�szefér-e ez az ország gazdasági filozófiájával és az európai uniós szerződéssel, és a hazai ipar védelme, ezen belül a környezetvédelmi ipar védelme érdekében lehetséges-e bizonyos fajta preferenciákat érvényesíteni. Köszönöm szépen. 5 2009. március
Köztisztaság Nagy György (Köztisztasági Egyesülés) szóbeli kiegészítője NAGY GYÖRGY igazgató (Köztisztasági Egyesülés): Nagy György vagyok, a Köztisztasági Egyesülés igazgatója. Én is hadd szóljak pár szót röviden a Köztisztasági Egyesülésről. 1972-ben alakult az egyesülés, és a városgazdálkodási és városüzemeltetési szakvállalkozásokat tömöríti. Jelenleg 84 tagja van. A hulladékkezelési közszolgáltatásban 2028 települést, 7 millió 450 ezer lakost szolgál ki a hulladékkezelők közszolgáltatása. Ebből adódóan az itt összegyűlt tapasztalatok kapcsán a hulladéklerakók bezárásának kérdésével szeretnék foglalkozni, ami némiképp eltér az előző két előadástól, de szorosan összekapcsolódik vele. Egy 2004-es kormányrendelet említette meg először, hogy a nem megfelelő műszaki védelemmel rendelkező hulladéklerakókat 2007. október 31-én – azaz hároméves haladékkal – be kell zárni. Ez a kormányrendelet 2007-ben módosult úgy, hogy ezt a határidőt külső ránézésre 2009. július 15-ére módosította. Természetesen ennek megvoltak az egyéb okai, azonban látszólag úgy néz ki, hogy két év haladékot kaptak az önkormányzatok a nem megfelelő hulladéklerakók bezárására, jóllehet 2007. október 31-ére sem készültek fel ennek a feladatnak a végrehajtására. A lerakókról egy külön miniszteri rendelet szól, amelynek egy kritikus pontjára szeretném felhívni a figyelmet. Ez is módosult: az első megengedte a kombinált szigetelésnél, hogy a műszaki védelem ellátásánál egy, két milliméter fóliavastagságú mesterséges szigetelő geomembránt alkalmazzanak, az új rendelet pedig két és fél millimétert ír elő. A KVVM honapján olvasható egy táblázat, amely a tovább üzemelő hulladéklerakók számát 71-re teszi, és tájékoztató jellegű felsorolással a lerakók nevesítve is vannak. Csak tájékoztatásul: amikor az első felmérés készült, 1995-ben, 2450 hulladéklerakóról vagy leánykori nevén szeméttelepről beszéltünk, egy 1999-ben készült Phare-felmérés, amely 2003-ban fejeződött be, már 1200-ról, ma pedig körülbelül 150-ről, és ezt kellene lecsökkenteni július 16-án reggelre hetven körüli lerakóra. Rendkívül örvendetes ez a statisztika, azonban nagyon sok komoly problémát vet fel. Az első talán a hulladékgazdálkodási törvény elfogadásával együtt datálható: 1990-ben készült a Hgt. gazdasági-társadalmi hatásvizsgálata, amely kimutatta, hogy a megnövekvő elvárások mellett az önkormányzatok kötelező feladatához mintegy 11 milliárd forint normatív támogatás szükségeltetik. 2001-től, a hulla6 2009. március
dékgazdálkodási törvény hatályba lépését követően ezt egyetlen költségvetési törvény sem tartalmazta, tehát miközben hiányzott egy 11 milliárdos támogatás, addig hazai és európai uniós forrásból hatalmas fejlődés indult meg a hulladékgazdálkodási iparban – ha szabad így fogalmazni –, és e mellől a 11 milliárd forint mellől egyre inkább kezdett hiányozni ezeknek a létesítményeknek a rendkívül megnövekedett üzemeltetési költsége. Ugyanis hiába következett be egy hulladékgazdálkodási rendszerváltás, a díjpolitika megmaradt a helyi településpolitika egyik fontos forrásának. Ennek is köszönhető – az egyesülés ’94 óta méri a hulladékkezelési díjakat –, hogy 2008 végén egy átlaglakás legalacsonyabb éves díja Magyarországon, amit hívjunk szemétszállítási vagy hulladékkezelési díjnak: 4800 forint/év, a legmagasabb pedig 25 ezer forint. Ha csak ezt a két számadatot nézzük és azt elfogadjuk, hogy a 25 ezer forint kielégíti a korszerű hulladékgazdálkodás feltételeit, és abban szerepel a hulladéklerakók 30 éves utógondozásának költsége is, akkor a 4300 forintos díjat hatszorosára kell emelni. Nem azt akartam mondani, hogy 600 százalékos díjemelés, de ezt is mondhattam volna. Mindeközben 2008. december 31‑én az általunk végzett, 2 millió 925 ezer főre kiterjedt, 90 napot meghaladó kintlévőségek vonatkozásában azt tapasztaljuk, hogy az meghaladta az 1,1 milliárd forintot, az összes árbevétel 15,7 százalékát, ami 136 ezer 300 ügyszámot jelent. Ezt azért említem, mert a helyi jegyzői adóhatóságnak – mivel bírói útra nem mehetünk a köztartozás behajtásával – ennyi ügyszámmal kellene vagy kellett volna megbirkóznia, és mindezek közben kell bezárni 70 hulladéklerakót. Egy korszerű hulladéklerakó ártalmatlanítási díja 6000‑től 10 ezer forint/tonna, a nem megfelelőké – a másik 70–75, amit be kell zárni – 1000 és 4500 forint/tonna között változik. Ez a két számadat azt mutatja, hogy legjobb esetben kettő, legrosszabb esetben tízszeresére változik az ártalmatlanítási díj. Két körzetet vizsgáltunk: egy dél-alföldit és egy nyugat-magyarországit, ahol bezárandó hulladéklerakók vannak és minimálisan 100 százalékos díjemelést kell végrehajtani 2009. július 16-tól. Ezek vetik fel bennünk azt a kérdést, hogy elegendő-e ez a fél év – természetesen ezt a kérdést másként is fel lehet tenni – arra, hogy a bezárandó lerakók térségéből átirányítsuk a korszerű hulladéklerakók ártalmatlanítási helyére ezeket a régiókat, miközben közbeszerzési eljárásokat kell lefolytatni, beruházásokat, átrakóállomásokat, egyebeket kell végrehajtani. Miként lehet ebben a gazdasági, társadalmi környezetben akár 30 százalékos díjemelést
Köztisztaság végrehajtani a 100 helyett? Milyen fedezetet tudunk találni, hogy az európai uniós fejlesztésekből megvalósult létesítmények valóban az eredeti célnak megfelelően üzemeljenek és ne bezárva – költségcsökkentés címén – álljanak? A 2009. július 15-i határidő azért is kritikus a mi szemszögünkből nézve, mert egyszer már volt egy kétéves hosszabbítás. Nagyon sokszor hangzik el az általunk szolgáltatott önkormányzatok oldaláról: ez a határidő körülbelül ugyanolyan lesz, mint a másik – ez borzasztó rossz és tulajdonképpen, ami ezt igazán megnehezíti, a hatósági díjemelés kényszere, ami egyúttal ennek a féke is. Úgy véljük, hogy rendkívül fontos lenne a 71 korszerű hulladéklerakó minél előbbi nyilvánosságra hozása, hogy mindenki fel tudjon erre készülni és a szükséges intézkedéseket egy intézkedési tervben összefoglalva mindenki megismerhesse. Köszönöm szépen. ELNÖK: Erre azt is mondhatnám, hogy ügyes volt ez a váltás. Én ez ügyben már egyszer interpelláltam, sikertelenül. Annyival volt kiegészítve a dolog, hogy a behajtási összegekkel is gond van, mert egy elmaradással jogszerűen bírósághoz nem lehet fordulni, hanem meg kell várni, míg összegyűlik annyi, hogy megfelelő nagyságú összeg legyen ahhoz, hogy egyáltalán elindítható legyen az eljárás; de nem szeretnék itt okosabb lenni a többieknél, ezért megkérdezem – most már lehet kérdezni, képviselő urak, remélem fel lettetek izgatva. Parancsolj, Andor!
Kérdések, vélemények DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm szépen. Azt szeretném mondani, hogy nekem nagyon hasznos ez a kihelyezett bizottsági ülés, mert rengeteg információt tudok meg és javaslom, hogy tartsunk gyakrabban olyat, amikor olyan emberekkel találkozunk, akik azokat a dolgokat csinálják, amiről mi általában beszélünk. A politika sokszor szenved attól a problémától, hogy kicsit elszakad a valóságtól és nem érti meg azoknak az embereknek a problémáját, akik azokkal a problémákkal naponta szembesülnek, és az ilyen együttlétek mindig egy kicsit közelebb visznek bennünket egymáshoz. Mi pénzt nem tudunk adni önöknek, ez nem az a hely, az a „kormány-bácsi”, mi itt egy parlamenti bizottság vagyunk, és mi tájékozódni tudunk; illetve a kormánypárti képviselők talán kéréssel tudnak fordulni, de mi, ellenzékiek ezt nem tudjuk megtenni, ennek ellenére mondom, hogy ez nekem személyesen – de talán a többi képviselőtársamnak is – nagyon hasznos. Szeretnék néhány észrevételt tenni és kezdeném a végével, meg javasolnék is valamit azzal a problémával kapcsolatban, amit Nagy György úr felvetett. Én egy egyéni országgyűlési képviselő vagyok Nógrád megyében, és kétéves fáradozás eredményeként talán most sikerül egy olyan projektet csinálni Nógrád megyében, hogy ez a folyamat ott elinduljon, hogy a nem EU-konform hulladéklerakókat rekultiválják – és ahogy a dologgal foglalkoztam, rengeteg problémával szembesültem. Többek között azzal – és azt nem említette meg és azt is ide behoznám –, hogy vajon a fenntarthatóság szempontjából az a döntés, hogy a 2500-ból 71 lesz, az jó-e? – mert autókkal viszik el a hulladékot ötven kilométernél nagyobb távolságra, ezek CO2-kibocsátást produkálnak, és ha vonok egy energiamérleget, nem állítom, hogy az pozitív. Lehet, hogy a 71-es szám nem jó, de az is lehet, hogy a logikánk nem jó, mert nem ilyen módon kellene megoldani. Aztán a probléma másik oldala, hogy az önkormányzatokat meg akarják büntetni. Most a polgármesterek egy része azt mondja, hogy nem foglalkozom vele, hajtsák be, úgysincs pénzem, meg láttam én már karón varjút; meg vannak lelkiismeretesek, akik azt mondják, hogy igen, csináljunk valamit, mert ez jó a környezetnek, törvényi előírás – tehát nem egyértelmű a kép. Azt szeretném javasolni az elnök úrnak, hogy a bizottságunk tűzze napirendre ezt a problémát. Ennek olyan dimenziói vannak: önkormányzati is, szakmai is, ami érinti önöket, akik azon a részén vannak a történetnek, 7 2009. március
Köztisztaság ahol a pénzt csinálják. Tehát ez szerintem most egy olyan akut ügy és határidő van, és ez a határidő, látszik, ez nem tartható. Akkor ennek milyen következményei lesznek, ha megint nem tartunk egy határidőt és van egy európai uniós elvárás? Mi fáj jobban? Azt gondolom, hogy erre egy fél órát érdemes lenne rászánni, hogy egyáltalán tájékozódjunk – ezt szeretném itt javasolni. Amit Balatoni Henrik mondott, azzal messzemenőkig egyetértek. A mostani globális válság felhívja a figyelmet arra és látszik – Barack Obama megválasztása, de Sarkozy, Merkel, korábban Tony Blair működése kapcsán is –, hogy valamennyien, jó részük a válság előtt is elmozdult a fenntartható fejlődési modell irányába. Most pedig ez a globális válság az egész világgazdaságot ebbe az irányba löki, és ebben a modellben a környezetvédelmi iparnak kulcsszerepe lesz, tehát most nem segíteni ezt az iparágat, amely előtt nagy jövő áll, az egy gazdaságpolitikai hiba. A kérdés az, hogy lehet-e segíteni, van-e rá pénz? A 7–8 milliárd forint elvileg nem sok pénz, de amikor nincs pénz, akkor sok és ilyenkor kell prioritásokat megfogalmazni. Azt gondolom, hogy önmagában a szelektív hulladékgyűjtés rendszere van egy olyan érték, meg az a nem tudom mennyi munkahely, amelyet önök teremtettek, az is van önmagában egy érték (Balatoni Henrik: 20 ezer), 20 ezer. Tekintettel arra, hogy ez a jövő – ez az iparág a jelenben is, de a jövőben is óriási fejlődés alatt áll –, azt gondolom, hogy nem kérdés, hogy ezen valamilyen módon segíteni kell. Elhangzott az, nagyon fair módon, hogy ez egy átmeneti segítség és nem is szeretnek kérni, de most olyan helyzet van, hogy ilyenkor talán nem szégyen kérni, mert az emberek munkahelyei veszélyeztetettek, családokról van szó, és nem mindegy, hogy azokkal mi történik, tekintettel arra – még egyszer mondom –, hogy az a jövő iránya. Nagyon sajnálnám, ha nem történne meg az, amiben önök reménykednek. A következőt szeretném megkérdezni. Engem régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy ha már van ez a szelektív hulladékgyűjtési rendszerünk és, ha jól emlékszem, ötmillió embert ér el – valamelyikük, azt hiszem, talán Kovács László ezt mondta –, miért nem tudjuk azt megcsinálni, hogy bevisszük a háztartásokba a szelektív hulladékgyűjtést. Vannak országok, ahol ez sikerült. Én olyan helyen lakom, ahol rendszerint megtelnek ezek a hulladékgyűjtő szigetek, és az emberek odadobálják mellé a papírhulladékot és a műanyagot is. Túl azon, hogy ez a dolog zavar, a dolog értelme is sokszor megkérdőjeleződik bennem, és azt érzem, hogy 8 2009. március
a rendszer nem elég hatékony. Amikor kutatom ennek az okát, azt feltételezem, hogy azért, mert a felvevőpiac nem bírná talán a nagyobb terhelést. Azt szeretném megkérdezni, hogy egyáltalán értelmes felvetés-e ma Magyarországon – mondjuk nem a mostani helyzetben, mert most túl kell élnünk egy vagy két évet – azon gondolkodni, hogy ha a termékdíjrendszerhez hozzá kell nyúlni, akkor nem lehetne-e ennek egy olyan leágazása is, azért, hogy a szelektív hulladékgyűjtés egyszerűbb legyen és a háztartások jobban érdekeltek legyenek benne – jelenleg a meggyőződéses emberek járnak el ezekre a hulladékgyűjtő szigetekre, persze hozzáteszem azt is, hogy megint autóval, a CO2-kibocsátást növelve –, nem volna-e egyszerűbb berakni a kukákat? Ez áremelkedést okoz-e, vagy olyan kezelhetetlen problémát okoz, nem tudom, kinek, hogy egyszerűen nem is értelmes a felvetés? Köszönöm szépen a lehetőséget. ELNÖK: Köszönöm szépen. Orosz Sándor! DR. NAGY ANDOR (KDNP): Bocsánat, elnök úr, lehetne egy javaslatom? Elnézést kérek, de én egy másik bizottságban is tag vagyok, és fél négykor az EU‑elnökségi munkacsoport ülése lesz. Kérhetném-e kivételesen azt, hogy most válaszoljanak, és utána a következő kérdés jönne, mert el kell mennem negyedkor? Elnézést kérek, nem udvariatlanságból megyek el, csak ott előterjesztő vagyok, és kénytelen vagyok ott lenni a Parlamentben. ELNÖK: Arra hívnám fel a figyelmed, hogy Orosz Sándor mindig olyan fontosakat mond, hogy nem lenne baj, ha hallanád. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Az elnök úr nagyvonalú volt, nekem akart szót adni. Én csak annyit mondok, hogy természetesen hozzájárulok ehhez, csak arra kérlek, hogy amikor elkezdem, azt még hallgasd meg, és utána… Elnök úr, ha eleget tesz Andor kérésének, akkor meghallgatjuk a választ, mert a válasz nekem is segítség lesz. ELNÖK: Természetesen. Akkor osszátok be a válaszokat!
Köztisztaság Balatoni Henrik (KSZGYSZ) válaszadása BALATONI HENRIK elnökségi tag (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége): Én egy dologra szeretnék válaszolni, arra, hogy miért nem visszük be a háztartásokba. Úgy gondolom, hogy először is néhány évvel ezelőtt Magyarország elindult egy úton, ezt az utat megfogalmazta egy települési szilárdhulladék-gazdálkodási stratégiában, ebbe a stratégiába épített bele egy csomó mindent, ami a települési szilárdhulladékkezeléssel kapcsolatos, ezen belül a lakossági szelektív gyűjtést is. Ez a stratégia tartalmazza, hogy gyűjtőudvar vagy gyűjtősziget. Alapvetően ez a súlypont. A házhoz menő gyűjtés, úgy gondolom, egyre aktuálisabb, és leginkább talán a lakosság részéről egyre nagyobb igény merül fel ebbe az irányba, de tárgyszerűen látni kell, hogy ennek a költségei lényegesen magasabbak. Úgy vélem, hogy mi most azért megyünk elsősorban abba az irányba, hogy gyűjtősziget, gyűjtőudvar, mert ennek a költségstruktúrája sokkal jobb, mint a házhoz menő gyűjtésé, jóllehet a házhoz menő gyűjtésnek lényegesen kulturáltabb a megjelenési formája, a magas költségszint mellett, és lényegesen jobb a kihozatala is. Valószínűleg a későbbiekben ezeknek a rendszereknek valamilyen szinkronját kell kialakítani, tehát azt kell mondani, hogy bizonyos településszerkezeten nagyon jó ez a gyűjtési mód, bizonyos településszerkezeteken jobb a házhoz menő gyűjtési mód, tehát el fogunk oda jutni, hogy elkezdjük specifikálni és ilyen módon továbbfejleszteni. Úgy gondolom, hogy a visszagyűjtésnek nincs olyanfajta korlátja, hogy feldolgozás vagy feldolgozhatóság, hiszen meggyőződésem, hogy a környezetvédelem alapkoncepciója az kell hogy legyen, hogy ne menjen lerakóra. Bármi más megoldás ennél jobb. Ilyen értelemben, úgy gondolom, ilyenfajta gyakorlat pillanatnyilag nincs. Dr. Kovács László (KSZGYSZ) válaszadása DR. KOVÁCS LÁSZLÓ elnök (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége): Még egy egész kicsi kiegészítés ehhez, hogy a szilárdhulladék-telepek, tehát a lerakó, a szeméttelep és a gyűjtés között is van összefüggés. Ugyan itt arról volt szó, hogy a mostani árak is nagyon nehezen elérhetők, és igazából azt kell elérni, hogy még ennél drágább legyen, de természetesen akkor nem fogják beletenni. Szóljál közbe, Gyuri, ha
nem értesz vele egyet! Tehát van egy olyan probléma, hogy most egységárat fizetünk kukánként, akármi van a kukában, ugyanannyit fizetünk. Ha úgy alakítanánk át ezt a rendszert, hogy ne legyen értelme a flakont, az újrahasznosítható anyagot beletenni a kukába, akkor a kuka ára jóval drágább lehetne, az a rendszer gazdaságosabb lehetne, és a visszagyűjtés hatékonyságát is lehetne növelni. A környezetvédelem egyik jellemzője, hogy nincs egy szegmense, legalább öt kapcsolata van minden problémának. ELNÖK: Orosz Sándor, parancsolj!
További kérdések, észrevételek DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Azért kértem, hogy Andor néhány percet szenteljen rám is, mert a legelején szeretném rögzíteni, hogy a saját meglátásom szerint az a fajta gondolkodás, amelynek egy bemutatása is volt ez a hozzászólás és kérdés, amelyet az alelnöktársam megtett, úgy látom, hogy egyre terjedőben van, hála a jó istennek, nem ismer párthatárokat, de sajnos összességében még mindig kisebbségben van. Én is azt gondolom, és ezen nem változtat az sem, hogy vezető államok vezető politikusai milyen, egyre divatosabbnak tetsző kijelentéseket tesznek, ettől a folyamatok sajnos a fő tartalmukat és a fő áramukat illetően még mindig a régi mederben zajlanak, ezért egyáltalán nem baj, ha minél többen hitet teszünk amellett, hogy ezen mindannyiunk érdekében változtatnunk kell. E tekintetben ennek az üzleti előfutárai azok, akiknek ti vagytok a szövetségei – ha nem haragszotok ezért a leegyszerűsítő minősítésért –, és én személyesen tökéletesen megértelek benneteket, már azon oknál fogva is, hogy én is egy ilyen szövetségnek vagyok a vezetője, a Haltermelők Országos Szövetsége és Terméktanácsának, amely egy más szegmens, de pontosan tudom, hogy ez az időszak mi mindent tud jelenteni egy-egy ilyen szövetségbe tömörült társaságban. Mint falat ke9 2009. március
Köztisztaság nyérért, fordulnak azok is a szövetséghez, akik adott esetben az élet mindennapjaiban legyintenek. Igenis fontos, amit csináltok, és nagyon köszönöm azokat az észrevételeket, amelyeket eddig elmondtatok. Én három különböző filozófiai szintűnek érzékeltem, de ez nem besorolás kíván lenni. Kovács úr, ahogy megfogalmaztad, ez a lényeg, és itt van abszolút összhang például Nagy Andor mondandójával, hogy a válságból való kilábalás nem más, mint a fenntarthatóság egyre szélesebb körű érvényesítése. Akkor tudunk valós választ adni a válság kihívásaira, ha megfelelőek a fenntarthatóság követelményei. Ebből a szempontból a környezetvédelmi vagy környezetipar – nyilván precízebben kell majdan fogalmazni – a jelenleginél nagyobb figyelmet, ha nem kitüntetett figyelmet érdemel a nagypolitikában. Szerintem kitüntetett figyelmet érdemel. Régen vagy hagyományos gondolkodásnál azt szoktuk mondani, hogy húzóágazat. Ha valaki csak ezt érti, annak azt mondom, hogy húzóágazat. Balatoni Henrik úr hozzászólása a válságnak azt a közvetlen hatását mutatta be, amit egyébként ez a válság, akármilyen progresszív, de erre az ágazatra is gyakorol, mert hiszen ami itt a hulladék-újrahasznosítás területén ma megjelenik, az nem más, mint a gazdasági válság közvetlen lefordítása a nyersanyagpiacokra – ez egy másodlagos nyersanyagpiac. Miért pont ez ne érné el, különösen akkor, hogyha egyébként a világ pontosan ugyanolyan logika szerint működik, mint tegnapelőtt. Nagyon-nagyon tudom támogatni azokat a megfogalmazásokat, amelyek például abban is látják a válságból való kivezetés útját, hogy igenis kapjon preferenciát a másodlagos alapanyag az elsődlegeshez képest. Csakhogy ez teljesen nyilvánvaló, ez túlélést igényel, és a javaslatotok egyébként ebben a vonatkozásban szerintem ugyanabba az irányba mutat. De ez csak akkor fogadható el ma, ha egyébként vázoljuk a jövő preferenciáját is, mert máskülönben csak bezsákoltunk egy újabb problémát és kifizettünk egy nagy csomó forintot. Ugyanakkor kérdésem lenne e tekintetben mindenképpen, hogy vannak-e külföldi példák a hulladékgazdálkodás most aktuális, az általatok is ismert hulladékalapanyag-probléma kezelésére. Kérdezem – nem tudom ki lesz a válaszadó – azt is, hogy itt szóba került ez a szelektív hulladékgyűjtés. Azt tudjátok, hogy én nem vagyok annyira a pártján, annyira nagyon, elsősorban azért nem, mert azt gondolom, hogy léteznek jobb megoldások, és teljesen osztom Kovács úr véleményét, hogy egyedül üdvözítő megoldás persze nincs, na de ma időnként a szelektív 10 2009. március
hulladékgyűjtésre nézünk úgy, mint egyedül üdvözítő megoldásra. Éppen ezért szeretném kérdezni, hogy egy, a jelenleginél testesebb betétdíjas rendszert ti akár a válságkezelés menetében – most a szabályozás nehézségeivel nem érdemes kibúvókat keresni, mert azt mindig lehet mondani –, ha a jelenleginél nagyobb terjedelmet tudna fogni ezen a piacon a betétdíjas rendszer, azt ti hogyan értékelnétek, akár a válságkezelés, akár a másodlagos hulladékgazdálkodási alapanyagpiacon? A lerakók ügye. Nem is merek balra nézni, ez a sokadik határidő és még egy-kettő elő fog kerülni. Egyébként sok szempontból osztom azt a véleményt, hogy az Európai Unió egy picit uniformizált ebben a történetben; nem biztos, hogy a fenntarthatóság követelményének ez mindenben megfelel, és nyilván sok minden mással is összefügg, hogy milyen lerakókra van szükség – mert bocsánat, leraknivaló sajnos mindig lesz, tehát a legkomolyabb mellett is lesz. De a mostani helyzetben reális volna-e – akár ennek kapcsán – végignézni, hogy környezetvédelmi, és más vállalásaink egy jelentős része a mai válság közepette mennyire reális; de most nem úgy, hogy lazítsunk a feltételeken, ilyet meg nem engednék magamnak, hanem azt megvizsgálni, hogy vajon mennyiben reális és mennyire célszerű az az elvárás, aminek az érdekében ilyen-olyan aktivitásba kezdtünk. Hogy csak egy példát mondjak: zeng a világ a mi vízminőségi, ivóvíz-minőségi gondunkról, nevesen, hogy a magyar víz az Alföld jelentős részén nem felel meg a szabványoknak, ezért súlyos-súlyos milliárdokat kellene ráfordítani, és ezt állítólag vállaltuk. Csakhogy azok a szabványok, amik alapján ez nem minősül ivóvíznek, egészen más fogyasztási struktúrából következnek, ahol adott esetben ilyen anyagokkal meglehetősen telített sok tengeri élőlény fogyasztásához már nem lehet ivóvízben is hozzátenni ilyen anyagokat. Arra gondolok, hogy itt például egy életképes gondolat azt mondani, hogy miért nem lehet az egészségügyi értékeknek nem a nagy európai szabványoknak, hanem életképes helyi szabványoknak megfelelni. Tehát hogy ha így értelmeznénk a vállalásokat, látnátok-e ebben realitást, ez jelentene-e segítséget a mindennapi munkátokban, hogyha ilyen irányú tevékenység is zajlana, nevesen, hogy indokolatlanul vállalt vagy indokolatlannak tűnően vállalt határidőink legalább ne szorítsanak be bennünket fölösleges aktivitásokba. Köszönöm a figyelmeteket. (Dr. Nagy Andor távozik a tárgyalóteremből.) ELNÖK: Köszönöm szépen. János!
Köztisztaság FETSER JÁNOS (MSZP): Várjuk meg a reagálást? ELNÖK: Nem, az előbbiekben csak az Andor kérte, mivel távoznia kell, hogy meghallgassa a reagálást. FETSER JÁNOS (MSZP): Én is így gondoltam, csak annyira érdekelt volna, hogy a betétdíjról mit mondanak az urak. Mert minden ilyen hozzászólásomnál el kell mondjam elkeseredésemet a csomagolóipar kapcsán, hogy gyakorlatilag sok más, azt nem mondom, hogy tudatosan rossz döntés, elferdült döntés nyoma, hogy gyakorlatilag ma Magyarországon megszűnt az üvegipar, a csomagolóipar és sajnos az élelmiszer-, a szeszipar, az üdítőipar tekintetében is, ami számomra érthetetlen, nézve Németországot és Ausztriát. Visszatérve, mint 12 évig gyakorló polgármester és megszenvedője annak a döntésnek, amit közösen hoztunk valamilyen formában, mindegy, hogy egyetértettünk vagy nem értettünk vele egyet. A jelenleg kialakult szituáció, amit Nagy György úr mondott befejezésként, az egy nagyon jó kerek mondat volt, hogy szükséges a tárcától itt levő vezetőknek a figyelmét felhívni arra, a feladatokat összegezni és egy intézkedési tervbe foglalni, mert olyan mérhetetlen eltéréseket és nagyon súlyos problémákat okoz ez a döntés, hogy 71 lerakó marad, hogy szinte felmérhetetlen. Azért súlyos probléma ez, mert mindig is vitatkoztam, hogy szakmai alapon hozták-e azokat a döntéseket, hogy kiemeltek egy-egy megyei jogú várost, egy-egy nagyobb térséget, amikor lerakóépítésről volt szó, vagy a nagyon jól működő lobbirendszer kijárta. Nagyon sajnálom, hogy elment a balszélső… ELNÖK: Képviselő úr. FETSER JÁNOS (MSZP): Képviselő úr, az Andor, akit én nagyon szeretek, mert összefüggésben azzal, ami az első napirendi pont is volt, az ÁPV Rt., hogy olyan irgalmatlanul meggondoltan privatizáltunk a vidékfejlesztésnél ezen a területen is, hogy a lakosság oly módon három-négy részre szakadt és szegényedett, hogy ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni. Jól mondta Nagy György, hogy 100 százalékos emelés, ugyanakkor csak egy összehasonlítás a hulladékszolgáltatás területén: most mondjuk Dél-Békésben Battonyától Mezőhegyesig, Orosházától Gyuláig vagy átviszi Vásárhelyre, vagy a bizonytalan, nem is tudom, hogy mikor működő békéscsabaira. A makói, meg a gyomaendrődi kicsi, a szegedi pedig messze van. Most, amikor itt az önkormányzatokat sajnáljuk, meg
politikai alapon próbáljuk őket helyzetbe hozni, akkor azt tudomásul kell venni, hogy bizony volt olyan megye vagy volt olyan nagyobb régió – egyébként a megyét, csak a mi megyénk 27 milliárdos költségvetése, elnézést Gábor – régen meg kellett volna szüntetni, mert nincs egyetlenegy lakosa sem, nincs felelőssége semmi. Akinek volt, az megszervezte, azt mondta, hogy nyolcvan önkormányzattal ezt a projektet megszervezem és beadom, és beviszem egy társulásba. Azt hiszem, Andor említette a rekultivációt. A rekultivációról a jelenlegi helyzetben szakembereknek vagy a tárcának kellene nyilatkozni, hogy ahol van egy komoly előkészület százszázalékos támogatással, nem biztos, hogy most az a legnagyobb probléma, lehet, hogy abból a pénzből kellene lecsippenteni, hogy ezek a félig vagy háromnegyed részig kiépített rendszerek, a hulladékszigetek és egyebek működőképesek legyenek. A másik: itt a huszonnegyedik óra, és nagyon sok helyen még hozzá sem kezdtek az átrakóépítésekhez, és lejár a határidő. Akkor mi jön? Az képtelenség, hogy száz kilométert tegyen meg egy település szemete, mert húszmillió forinttal a magánújság-kiadást, a tévéközvetítést és mit tudom én, mit támogatott az elmúlt tíz évben, és nem gondolt arra, hogy a szeméttel majd valamit kezdeni kell. Arra, amit a bevezetőben az elnök úr mondott: én holnap egy főkönyvelő cég vezetőjével jövök föl, akik nyolcszáz embert az autóiparba szállítanak. Úgy tűnik, hogy nyolcszáz embert kénytelenek lesznek elküldeni, mert nincs megrendelésük. Huszonnégy nagy cégnek szállítottak be. Ezt azért mondom, mert nem lehet így mutogatni, hogy majd a jobboldal vagy a baloldal adjon erre meg arra pénzt, mert ezek komplex feladatok, tehát komplexen kellene róluk beszélni. Nagyon fontos, hogy most már kistelepüléseken is látszik, hogy igenis hozzászokik a lakosság, hogy szelektíven gyűjtse a szemetet, és ezt egy fontos értéknek tartja, ezért ha visszamenne bármilyen ok miatt a jelenlegi helyzetből a hulladékipar, az helyrehozhatatlan bűn lenne, tehát mindenféleképpen keresni kell a megoldásokat. Én az utolsó időszakban 104 településsel létrehoztam egy szervezetet, amely arra lett volna hivatott, hogy Délkelet-Magyarországon Szegedtől Békéscsabáig és sok más településig közösen, egy szakmai segítséggel oldja meg és kezelje ezt a problémát. Sajnos ez, úgy tűnik, kipukkadni látszik, mert egyre jó – és itt még jelezném egyszer az illetékeseknek –, hogy hatalmas rekultivációs pénzek százszázalékos vissza nem térítendő támogatását le lehet nyúlni, de arra nem jó, amire az eredeti koncepció ki lett dolgozva. 11 2009. március
Köztisztaság Én nem idegenkednék annyira a hulladékégetőtől. Bécsben háromszor megnéztem, a belváros központjában működik egy hulladékégető, kiválóan. Amikor az energiáról volt szó, akkor kiment a tévé is, és megmutatta, hogy milyen jó ötlet. Már tíz éve ott van, nem egy nagy dolog, meg lehet csinálni. Én egytől félek, Gyuri, és nem biztos, hogy erre kapok választ, hogy jelen pillanatban van olyan város, nem falu, ahol 28 százalékos az utcák kiépítettsége szilárd burkolattal, tehát ilyen helyzetben a falvakban nem is nagyon tudják gyűjteni a szemetet. Ha erre még rájön az a költség, hogy el kell szállítaniuk 50–100 kilométerre, mert el kell egy darabig, akkor ez a vidék további lemaradását, elszegényedését jelenti, ami nagyon komoly problémát jelent. Én azt gondolom, hogy nem kellene újabb két év haladékot adni, hanem ezt az intézkedési tervet ide kellene tenni, és tételesen átnézni, hogy végrehajtható vagy nem hajtható végre. Összességében az egész iparág ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint a magyar gazdaság, tehát én azt gondolom, hogy ma minden felelős politikus számára a legfontosabb munkahelyeket megtartani és munkahelyeket teremteni, ehhez pedig nagyon alapos és bölcs döntések szükségesek. Bízom benne, hogy közösen meg tudjuk hozni ezeket a döntéseket. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK: Képviselő asszony, urak? (Nincs jelentkező.) Akkor nagyon rövid próbálok lenni. Engem az az aggodalom vezetett, hogy a szelektív gyűjtéssel kapcsolatos tudatformálásba befektetett tőke nehogy elvesszen, magyarul nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szelektív gyűjtés „megzakkanjon”, akármilyen gazdasági problémák is vannak. Azt kérdezném, hogy a miniszter uraknak írt levélre jött-e válasz – Bajnai Gordon és Szabó Imre kapott. Olyan nagy a mozgás, hogy mindig figyelni kell, hogy jó nevet mondjon az ember. A másik gondolat, hogy nem új dolog a hulladéklerakók bezárása; tetszett nekem, hogy július 16-án reggel. Én úgy tudom, hogy 15-én éjfélig kell bezárni, de mire az ellenőrök jönnek, még van egy kis idő, még egy kicsit odaraktok hajnalban. A lényeg az, hogy ebben van egy olyan elem, hogy ez jelentős áremelkedéssel jár a bezárás után, száz kilométereket fognak utazni – ahogy az alelnök úrral beszéltük –, egy kis pihenővel, a gyűjtőhelyeken lesz valami tömörítés, vagy nem tudom, mi lesz. (Közbeszólás.) Átrakóállomáson. A lényeg az, hogy a július 15-e elég közel van a következő választáshoz, tehát én megnézem majd azt a kormányzatot, amely ezt keményen bedobja, hogy 12 2009. március
most pedig megáll, és nem lehet tovább egy grammot se lerakni. Erre lelkileg fel kell készülni. Andor az EU‑ra hivatkozott, de én azt gondolom, hogy ennek már megvan a technikája. A kötelességszegésben nem vagyunk rosszak, tehát azt gondolom, hogy ezzel is lehet játszani. Amit fontosnak tartok: az egyik az, hogy történt-e már legalább valamilyen egyeztetés ez ügyben, a másik az, hogy tényleges veszély van-e arra, hogy megbukik a rendszer. Ezt a gyűjtés oldaláról kérdezem. Nyilván ismerjük, elmondták, hogy milyen gondok vannak a feldolgozás, a tárolás területén. Szerintem Andor egy kicsit leértékelte annyiban a bizottság munkáját, hogy pénzt valóban nem osztunk, de együtt is tudunk fordulni a kormányhoz, annak van a legnagyobb ereje. Az én célom az volt, hogy ha mindannyian kapunk egy képet, akkor a bizottság együtt fel tudja hívni a figyelmet arra, hogy van egy ilyen probléma és van ezzel kapcsolatban megoldandó feladat, és egyenként is mindenkinek megvan a maga érdekérvényesítő útja, tehát az ilyen típusú kihelyezett ülés erre mindenképpen jó. Mi Dunaújvárosba is meg vagyunk hívva, de én nagyon jó eredménynek tartom, hogy a Duna túlsó felére át tudtam hozni a bizottságot, és határozatképesek is voltunk. Azt gondolom, hogy a következő lépés lehet akár már egy kicsit messzebb is. Nekem gyakorlatilag egy kérdésem volt. Ha nincs több képviselői kérdés, akkor a válaszokat kérjük szépen. Balatoni Henrik (KSZGYSZ) válaszadása BALATONI HENRIK elnökségi tag (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége): Orosz képviselő úr. Úgy gondolom, hogy az, amit a Kovács elnök úr mondott, meg én mondtam, az teljes összhangban van azzal, ami a fenntarthatóságot, az átmeneti intézkedéseket illeti; a jövővel valóban nem foglalkozunk azért, mert az én dolgom most az volt, hogy a pillanatnyi operatív helyzetet mutassam be. A jövőt illetően úgy gondolom, hogy a KSZGYSZ és a HOE részéről szintén megvan egy ilyen stratégia, amely stratégiának a legfontosabb elemei, hogy ha a gyűjtés eléri azt a szintet, ami szükséges, a súlypontot át kell helyezni a hasznosításra, a hasznosítás oldaláról kell piacilag vezérelni ezt az egészet – tehát erről is megvan a koncepció, csak az nem volt ma tárgya ennek a dolognak. Betétdíjas rendszer. Most rendkívül szépen szeretnék
Köztisztaság fogalmazni. Halkan mondom és csak így magunk között, hogy a szakmának nem nagyon esett jól, hogy a képviselő úr egy kategorikus kijelentést tett a sajtó felé és ezzel állást foglalt a betétdíjas rendszer mellett, mert helyesebb lett volna erről előbb beszélni, mert ennek a szónak és egy ilyen képviselői megnyilvánulásnak nagyon nagy súlya van. A mi álláspontunk a betétdíjas rendszerrel kapcsolatban nagyon röviden a következő. Az első dolog. Csak azt tudom mondani, amit Nagy Andor képviselő úrnak elmondtam, hogy Magyarország elindult egy úton, a TSZH stratégia kijelölt egy utat, ennek megfelelően milliárdos fejlesztések kerültek európai uniós támogatással megvalósításra, amelyet elsősorban a közszolgáltató vállalatok működtetnek. Ha ezekből elkezdem kivonni az árualapot, magyarul a hulladékot, akkor ezeknek a rentabilitása folyamatosan csökkenni fog és nagyon félek tőle, hogy a végén felmerül a kérdés, hogy a meg nem valósult termékért ki a felelős. Az-e, aki a projektet vállalta és ezeket a vállalásokat megtette, vagy az a jogalkotó-e a felelős, aki ebből különböző kiegészítő jogszabályokkal majd utána kivonta az anyagot, ez elég cinkes, kéne erről beszélni – én folyamatosan azt mondom, hogy kellene erről beszélni. Úgy gondolom, hogy az arányok – betétdíj nélkül – egy jól szervezett nyitott rendszerre elvihetőek és ezek lényegesen olcsóbbak. Nagyon súlyos gondnak érzem azt, hogy hogyan lehet párhuzamosan működtetni a piacon az úgynevezett fizetős rendszereket és a nem fizetős rendszereket, mert a közszolgáltatók által működtetett gyűjtőszigetbe ezt a PET-palackot, ha kiürült, bedobhatom, és nem kapok érte ellenértéket. A másik változatban, a betétdíjas változatban, ha ezt visszaveszem, akkor kapok érte ellenértéket, de sajnos már ez merül fel kettő mostani élő változatában is, hogy kapok érte ellenértéket, és a kötelezettségek okán több áruházlánc – Tesco, ismerjük: Spar, Interspar, Cora stb. – elindult a visszagyűjtésben. Ma azzal a jelenséggel szembesülünk, hogy jó esetben a gyűjtőszigeteket felborogatják, ezeket kiszedik belőle és elviszik a Tescóba, rosszabb esetben a gyűjtőszigeteket véglegesen használhatatlanná teszik és megrongálják ugyanennek a célnak az érdekében. Ez indukálja bennem azt a kérdést, hogy vissza kellene akkor térnünk oda, hogy TSZH stratégia, ahol mi most megállapítottunk egy utat. Na most, ha ettől az úttól el akarunk térni – legyen ez E1, E2, legyen ez betétdíj, legyen ez bármilyen más eszköz, ami más műszaki megoldás és más közgazdasági motivációt hoz létre –, meg
kellene megint nézni, hogy na jó, akkor hogy nézünk ki a koncepciót illetően, és hogyan tudjuk ezeket a koncepciókat összefésülni. Magyarul, úgy gondolom, hogy nagyon óvatosan kellene ezzel bánni, hogy a jelenleginél testesebb betétdíjas rendszer bevezetése, legalábbis mindezeket a dolgokat – és még sok minden mást, ami most nem jutott eszembe – alaposan meg kellene vizsgálni. Egyébként ilyen van most folyamatban, mert a környezetvédelmi tárca működtet egy Termékdíj Stratégiai Bizottságot, ahol többek között ez is az asztalon van, mint az egyik vitatéma. Ennyit gondoltam. Fetser képviselő úr kérdésével kapcsolatban, pontosan nem értettem, hogy az üvegipar megszűnt és az üveghulladék visszagyűjtése hogyan áll összefüggésben, mert nekem az a véleményem, hogy számtalan ilyen kérdés, amikor felmerül, az az ipari struktúra kapcsán merül fel. Az iparban egy rendkívüli mértékű termeléskoncentráció zajlik; a magyarországi színesüveg-gyártás megszüntetésének az az oka, hogy ellátják Európából Magyarországot színes üveggel és nincs szükség ilyenfajta gyártásra, mert az olcsóbb, mint itt gyártani. Annyiban tökéletesen érzékelem a problémát, hogy ez az üveghulladék-hasznosításban rendkívül nagy gondot jelent, halkan teszem hozzá, hogy majdnem hogy ma a megoldhatatlanság szintjén lévő gondot jelent. Elnök úr kérdésére. A szervezetek nem kaptak választ sem a KVVM-től, sem az NFGM-től, ellenben mind a két minisztérium tartott egy részletes egyeztetést, ahol mi feltárhattuk, hogy ténylegesen mi a helyzet, mi a probléma, tehát megindult egy ezzel kapcsolatos egyeztetési folyamat, és a mi információink szerint a KVVM hősiesen küzd a társtárcákkal ezeknek az érdekeknek az érvényesítése érdekében, amelyben úgy gondolom, hogy nem ártana a bizottság ez irányú segítsége sem. Mekkora a gyűjtés, raktározás összeomlásának a veszélye, ha jól értettem ezt a kérdést. Úgy érzem, hogy ma korai róla beszélni, annyira intenzíven változik a piaci helyzet. A bizottság előtt van egy ilyen anyag, amit mi leírtunk, amiben azt írtuk annak idején, hogy a papíripar helyzete rettenetes. Na most ehhez képest az elmúlt egy hónapban az történt, hogy a magyarországi papíripar elindult rendkívül lecsökkentett áron, de elindult, sőt egynéhány európai gyár is elindult – szintén nagyon lecsökkentett áron, de elindult; vagy a műanyagiparban bizonyos termékek eladhatóvá kezdenek válni rendkívül rossz áron – ez egy rettenetesen dinamikusan fejlődő helyzet. Mi azt mondjuk, hogy most minden intézkedést meg kell tenni a szelektív gyűjtés megmentése érdekében, és abban a pillanatban, ahogy 13 2009. március
Köztisztaság ez a piac elindul és normalizálódik, akkor természetesen vissza tudunk térni a normál menetrendbe. Remélem, hogy ami engem illet, mindent elmondtam. Köszönöm szépen. ELNÖK: Nem akarom az időt húzni, nem tudom, hogy elég nyilvánvaló volt-e mindenkinek, hogy van ennek az ügynek egy szabályozási vonzata is, mégpedig a törvény. Egyik oldalról a termékdíjtörvény határoz meg visszagyűjtési arányokat, meg vannak uniós pályázatok is, ahol nem biztos, hogy teljesíthető a jelen körülmények között az, amit a jogszabály előír. Ez ügyben is folyik egyeztetés? Igazából most azt keresem, hogy azon túlmenően, hogy minden képviselő előtt van egy ilyen tájékoztató tervezet, amit gondoltam, hogy a bizottság kiad némi változtatással, amit már itt – úgymond az elnökséggel – egyeztettünk, hogy ezzel kapcsolatosan van-e valami pluszinformáció, amit tudnunk kell. Ezúton akartam a képviselő urakkal is tudatni, hogy ezzel is fogunk majd találkozni; és mi van akkor, ha nem teljesíti a törvényt – ugye így kell mondani? BALATONI HENRIK elnökségi tag (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége): A pályázatokkal kapcsolatban úgy gondolom, hogy van fejlemény, az NFGM részéről ebben történt módosítás. A múlt évi pályázati kiírások úgy szóltak, hogy árbevétel-növekményt kell elérni, ez most visszamenőleges hatállyal úgy változott, hogy vagy árbevétel-csökkenés fogadható el 10 százalékig, vagy a létszámot kell tudni megtartani. Tehát ebben történt lépés – a kérdés az, hogy elegendő lesz-e, ezt most nem tudom megmondani. A kötelezettséget illetően – erre kitértem abban a rövid felvezetésben, amit elmondtam – úgy vélem, hogy igen, lehet, hogy arról lesz szó, hogy a kezelőszervezet sem tudja betartani a törvényt és Magyarország sem tudja betartani az európai uniós előírást. De úgy vélem, hogy ezzel még muszáj egy picit várni, meg kell várni, hogy a piaci helyzet hogy alakul. Jelenleg azt látjuk, hogy a kibocsátáshoz képest a visszagyűjtési arány nem csökkent szignifikáns módon. Ez nyilván azért is van, mert minden anyagot átveszünk, és pillanatnyilag amiben kell, abban készletezés történik. A közszolgáltató is teljesíti egyelőre a kötelezettségét, néhány kivételtől eltekintve –, amit Gyuri talán jobban tud mondani, mint én – tehát pillanatnyilag a rendszert fenntartják azok a vállalkozások, amelyek ezt csinálják, és várják azt az ominózus beavatkozást, amelyet a részletes elemzésnél elmondtam. 14 2009. március
Mindenféleképpen úgy gondolom, hogy a második negyedév során, inkább a második negyedév vége felé kell arra visszatérni, hogy a helyzet pozitív irányban változott-e, és ez elegendő-e ahhoz, hogy a törvényt betartsuk, illetve Magyarország is teljesítsen. ELNÖK: László! Dr. Kovács László (KSZGYSZ) válaszadása DR. KOVÁCS LÁSZLÓ elnök (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége): Orosz képviselő úr „vizes” kérdésével kapcsolatban szeretnék reagálni. Mindannyian tudjuk, hogy hogyan működnek a lobbiszervezetek. Az első lépés az, hogy alkossunk egy megfelelő jogszabályt, egy határértéket, a következő az, hogy erre hozzuk létre az ipart, amely ezt majd teljesíteni fogja. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a szükségtelen, fölösleges, rossz szabályozás alól, ha már egyszer bele is bújtunk, érdemes volna kimenekülni. Látszólag saját magunk ellen beszélek, mert a környezetvédelemi ipar, valószínűleg mi is részt vettünk abban – mármint a megfelelő tagjaink –, hogy létrejöjjön ez a szabályozás, hiszen nincs jobb buli, mint egy szigorú határérték, amelyet nekünk teljesítenünk kell. Közbeszerzéssel kétszáz, hatszáz, nem tudom, hány településen lehet ivóvizet csinálni. Kérdés, hogy az országnak ez valóban érdeke-e. Ugyanakkor, ha a másik oldalról nézzük ezt az egész problémakört, akkor azt kell látnunk, hogy minden ország, minden európai uniós ország igen kemény protekcionista intézkedéseket vezet be azért, hogy a saját érdekeit tudja érvényesíteni. Csak példaként: a mai bizottsági ülést megelőzően mi is beszélgettünk egy kicsit arról, hogy nagyon nehezen tudjuk rákényszeríteni az osztrákokat, hogy azokkal a bőrgyárakkal valamit kellene csinálni, mert most az a határérték fölött van, a határérték alatt van, szerintük nem, szerintünk igen, habzik, nem habzik… Számtalan más példát lehet hozni, hogy az egyes országok pontosan ezekkel a módszerekkel, a határértékekkel, a szabályokkal, a jogszabályokkal hogyan próbálják megúszni a környezetvédelemi problémákat, vagy hogyan próbálják a másikra áthárítani ezt a dolgot. Ebből oda szeretnék kilyukadni, hogy van egy felelős magatartás, van egy józan határ, amelyet érdemes betartani, be kell tartanunk, de az összes olyan dolog, amely betarthatatlan, inkább ellene dolgozik a környezetvédelem érdekének, és legfőképpen a zsebünknek. Nagyon sok magyar cég
Köztisztaság issza ennek a levét, és erre érdemes volna egy kis időt szánni. Egyébként éppen a beszélgetés közben mondtam azt, hogy ma megemlítettünk témákat, földobáltunk egy jó csomó labdát, sok közülük külön-külön megérne egy mélyebb elbeszélgetést, értékelést. Nem biztos, hogy mindenkinek végig kell hallgatnia, de az abban érdekelt vagy az ahhoz legjobban értő emberekkel üljünk le és beszélgessünk. Még egyszer mondom azt, amiben egyszer megegyeztünk, hogy folytassuk ezeket a beszélgetéseket. Köszönöm. ELNÖK: Gyuri, parancsolj! Nagy György (Köztisztasági Egyesülés) válaszadása A szelektív hulladékgyűjtésről egyrészt Orosz képviselő úr, másrészt Nagy Andor képviselő úr felvetésére: óriási érték, és vállvetve harcolunk ennek megtartásáért, de milyen áron? A mi felmérésünk 2008 harmadik negyedévére datálódik. 3 millió 706 ezer főnél vizsgáltuk a szelektív hulladékgyűjtés számadatait. 41 023 ingatlannál ebből a 3 millió 706 ezerből a házhoz menő gyűjtőjárat, a sárgazsákos gyűjtés bevezetésre került. Úgy gondolom, ez a leghatékonyabb, de ahogy Balatoni úr is említette, a rendszer alapvetően a gyűjtőszigetes rendszerre hegyeződött ki. Ez a 3 millió 700 ezer fő 2943 gyűjtőszigetet használ, az általuk begyűjtött csomagolási hulladék 37 400 tonna, ami azt jelenti, hogy 8,53 kg/fő/év. Az összes begyűjtött szelektív hulladék, amelyben a biológiailag lebomló is benne van, 54 000 tonna. Csak zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy 2009-ben az összes kibocsátott csomagolási hulladék 920 000 tonna, és ennek a hat százalékát kötelezően vissza kell gyűjteni a lakosságtól, tehát mintegy 55 000 tonnát. Úgy néz ki, hogy ez teljesül, viszont visszatérve a felmérésünkhöz, hogy milyen áron: az összes árbevétel 1,4 milliárd volt a szelektív hulladékgyűjtésből, az összes költség 2,6, az eredmény mínusz 1,2 milliárd. Levetítve 37 forint 22 fillér kilogrammonként a veszteség, tehát a rendszerből ez is hiányzik. Henrik fölvetésére: amikor beindult a fizető-nem fizető dilemma, vagyis az integrált és a duális rendszer egymás melletti, párhuzamos futása, és az egyik áruházlánc elindította a visszagyűjtést, akkor itt, a fővárosban fordult elő, hogy három gyűjtőszigetet fölvágtak, 380 ezer forint kárt okozva, és annak, aki ebből a PET-palackot visszavitte az áruházba, körülbelül 500 forint haszna
származott. Tényleg meg kell vizsgálni, hogy futhat-e egymás mellett ez a két rendszer. Véleményünk szerint nem, és ez is benne van ebben a költségben. Köszönöm szépen. ELNÖK: Én nagyon megokosodtam. Van egy tájékoztató, amelyet a képviselőknek kiadunk. Úgy gondoltam, hogy ha megbíztok bennünk, akkor ezt a mostani információkhoz igazítjuk egy kicsit, egy kicsit átalakítja az elnökség, mert azt nyilván nem lehet együtt fogalmazni. Köszönjük szépen a lehetőséget, a vendéglátást, az érdeklődők jelenlétét. Azt tudom mondani, hogy mi ezt visszük tovább, mindenki viszi a maga vonalán, és majd a bizottság is átgondolja, hogy meg kell-e hallgatni a miniszter urakat, nem kell meghallgatni, attól függően, hogy rámozdulnak-e az eseményre. Nyilván elmegy a hír, hogy mi hangzott itt el. Mindenképen arra kérlek benneteket, hogy álljátok a sarat. Egy-két biztató mondat elhangzott, hogy valami mozdult a papírfronton. Arra gondoltam, hogy ha válság van, akkor kevesebbet fognak az emberek venni és elhajigálni, de nem is teszem fel a kérdést, mert a metakommunikációs jelek azt üzenték, hogy egyelőre nem. Akkor nem is igazi a válság, akkor lehet, hogy becsaptak minket. (Derültség.) Köszönöm szépen még egyszer a bizottsági tagoknak és az érdeklődőknek is a részvételt. A bizottsági ülést bezárom. (Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 50 perc) Katona Kálmán a bizottság elnöke Jegyzőkönyvvezetők: Takács Aliz és Turkovics Istvánné
15 2009. március
Saját légifotó A Civertan Grafikai Stúdió közel tíz éve készít légi felvételeket Magyarország és a Kárpát-medence felett repülve. Közel 100.000 légifotót digitális technikával, repülőgépen, illetve helikopterben repülve fotografáltunk. Legújabb eszközünk egy földről irányítható, fényképezőgéppel ellátott robothelikopter, melynek munkáját a földről, egy laptop segítségével tudjuk figyelemmel kísérni. A laptopon megjelenik, amit a robot fényképezőgépe lát, így könnyű a megfelelő fotót gyorsan beállítani és elkészíteni. A kép a leszállás után rögtön CD-re írható és felhasználható. A másik nagy előnye ennek a robottechnikának, hogy a helyszínen kell felszállni, így a légióradíj jóval alacsonyabb. A referenciánkból több tízezer kép megtekinthető a www.civertan.hu oldalon, illetve a legújabb website-on, a www.legifoto.com oldalon.
László János – Civertan Bt. 1064 Budapest, Izabella u. 69. fsz. 2. Tel./fax: 06-1-332-3261, 06-1-354-0103 Mobil: 06-30-952-9533 E-mail:
[email protected] Web: www.civertan.hu, www.legifoto.com
Kiadja a Köztisztasági Egyesülés Levélcím: 2483 Gárdony, Bóné Kálmán u. 44. (Pf. 15) Telefon: (22) 355-065, 355-253, 356-189, fax: (22) 355-253 E-mail:
[email protected], internet: www.koztegy.hu
