XVII. évfolyam 3. szám

XVII. évfolyam 3. szám

2012. õsz

önkormányzati lap

London

Tingleff

Párizs

Reisensburg

Henfenfeld Rain

Vízkelet Taksonyfalva

Taksony

Csíkszentimre

BÚCSÚ 2012 AUGUSZTUS 20. Szent István tér

A 250 éves kápolna újraszentelése

Fotók: Wágner Attila

3

Elõszó

Taksonyiak az Olimpián

Egy helyi sajtóorgánumot illik komolyan kezdeni, kell tehát egy Elõszó. Igen ám, de mirõl szóljon? Nyári élménnyel hergelni az olvasót az elsõ emberes hónapunk kezdetén!? Ki merné? Okos, és bölcs gondolatok!? Az ókor óta keveset találtunk ki, és ahogy az idõben elõre felé haladunk – mintha hátrafelé lépkednénk… Ekkor jön a megváltó ötlet: szóljon az elõszó arról, hogy mirõl szól az újság! Ritkán fordul elõ, hogy tematikus kiadással jelentkezzen a Hírharang, ám ez most kézenfekvõ volt. Sokan jutottak el közülünk Európa legkülönbözõbb pontjára, volt aki „csak” pihenni, kikapcsolódni,- volt aki összekötve a kellemest a hasznossal a szemlélõdés mellett dolgozott is, volt aki tanult, és volt olyan is, aki Taksony és lakóinak hírnevét öregbítette. Lapozgatva az oldalak között átélhetjük a Bogarak londoni olimpiai élményeit, felfedezhetjük az iskolásokkal Henfenfeldet és környékét, részt vehetünk Matuskovó (Taksony) falunapján, és vendégeskedhetünk a vízkeleti Szt. Anna búcsúban, kapunk egy kis szelet Párizst és Erdélyországot, diákok lehetünk Dániában, Reisensburgban pedig a múltat kutatjuk. És, ha már elfáradtunk - mert mindenhol jó, de legjobb otthon-, akkor leülünk Taksonyban, ahova házhoz jön a nagyvilág. Joggal gondolhatja az olvasó, hogy ennyi minden 28 oldalon!? Igaz, örömmel írunk, szerkesztünk, tördelünk… - de varázsolni mi sem tudunk. Segítségünkre siet azonban a technika. Ettõl a lapszámtól kezdve a nyomtatott Hírharang bõvített verzióját találhatják meg az érdeklõdõk a honlapunkon (www.taksony.hu oldalon), melyben sok olyan dolog talál helyet magának, ami a festék illatú papírlapokról lemaradt. Kedvcsinálóként sok helyütt elkezdjük a cikket az újságban, a teljes terjedelem azonban csak elektronikusan érhetõ el. A fiatalokat pedig arra kérjük, hogy a nagyinak nyomtassák ki azt, amire kíváncsi, hogy õ se maradjon le semmirõl! Így talán beigazolódik a mondás a kecskérõl és a káposztáról, és minden hír és anyag eljut az összes olvasóhoz. r.b.

Tartalomjegyzék I Taksonyiak az olimpián I Egy doboz Gauloise... I Búcsú és falunap Szlovákiában I A nagyvilág Taksonyban I Három emberöltõ egy életben I Egy év Dániában I Hit és sport - interjú Rácz Ernõvel I Közös dolgaink I Egyházi hírek I Programok I Mi történt? I Iskolai hírek I A bölcsõde tájékoztatója I Sporthírek I Angol oldal – Divat a XX.században I Taksonyiak az olimpián I XXX. Olimpia – London I Búcsúzás I Taksonyiak Bajoroszágban

3. 4. 5. 6. 8. 9. 10. 11. 12. 17. 18-19. 20-23. 24. 25-26. 29. 30-31. 32. 33. 34.

Ki ne álmodott volna már arról, hogy kijut egyszer az Olimpiára? Ha nem is sportolóként, de legalább nézõként... végigszurkolni a meccseket, gyönyörködni a Föld minden tájáról érkezett forgatagban, ott lenni a világ figyelmének közepén... ... és nem is olyan lehetetlen ez, mint amilyennek elõszörre tûnik. Csak némi rugalmasság kell hozzá: elfogadni, hogy nem sportolóként, de nem is nézõként, hanem takarítóként jut el oda az ember. Ez történt néhány taksonyi és haraszti fiatallal, szentjánosbogárral, akik kék egyenruhában, „tisztítási managerként” lehettek ott Londonban, a XXX. Olimpiai Játékokon. Az egyetemi diákköröm levelezõlistáján ajánlották ezt a nyári munkát. Rögtön éreztem, hogy ott a helyem. Elég korán, már õsszel jelentkeztünk. Volt néhány teendõ ezzel kapcsolatban, de nem volt semmi komoly válogatás. Június utolsó napján mentünk ki, hogy aztán augusztus 20-án végül hazatérjünk. Dolgozni mentünk, de mivel szinte mindenki gimnazista, vagy egyetemista volt, eléggé fiatalosra sikerült az a napi 8-12 óra pénzkeresés: nagyon jókedvûre. Véletlenszerûen osztottak be minket a különbözõ helyszínekre, én a Játékoktól a lehetõ legmesszebbre kerültem, a média center ebédlõjébe. Eleinte nehéz volt beletörõdni, hogy nem jutok be a stadionokba, versenyekre, de végül a társaság kárpótolt ezért. Valamennyire azonban így is elkaptam a hangulatot, hiszen én is azokat a sétányokat, utakat koptattam az Olimpiai Parkban, amit minden látogató; minden nap a stadionok és az olimpiai falu mellett vitt az utam. Ehhez kapcsolódik az egyik legkedvesebb élményem is, amikor várnom kellett az egyik barátomra, leültem egy padra és zenét hallgatva gyönyörködhettem az emberekben, ahogy mentek el elõttem. Mennyi különbözõ arc, test: britek, feketék, arabok, ázsiaiak, dél-amerikaiak, európaiak... mindegyikük milyen más és mégis milyen hasonló! Az Olimpiának éppen ez az egyik varázsa, ahogyan összeborul az emberiség és sportszerû játékokban megméretteti meg magát. Békében, egyetértésben. Nem is olyan nehéz elfogadni egymást. Bárcsak minden nap ünnepelhetnénk ezt! Eleinte próbára tettek a nehézségek, mert nem minden úgy alakult, ahogyan azt ígérték és ahogy azt vártuk, de idõvel élvezetessé váltak a mindennapok és elkezdtek szaporodni az élmények. A honvágy pedig napról napra erõsödött, nagyon vágytunk hazajönni. De a vége elõtt volt még egy nagy dobás: a nõvéremék, Erzsóék kijöttek az utolsó hétvégére és együtt fedeztük fel ezt a hihetetlen izgalmas és csodálatos világvárost, Londont. És most újra itthon, vége a nyárnak, folytatódik az egyetem és a 2012-es londoni nagyszerû Olimpia napról napra szebb emlék. Szinte hihetetlen érzés: ott voltunk, részesei voltunk, mi is csináltuk. Sosem tudhatjuk, mikor válik valóra egy nagy álom... Komáromi István További élménybeszámolók a www.taksony.hu/Hírharang/õszi számban

FIGYELEM

A Hírharangot olvashatja mobiltelefonján is!

Honlapunkon - a kibõvített Hírharangban - további cikkeket olvashatnak: • a Szentjánosbogár csoport tagjainak olimpiai szerepvállalásáról; • az egykoron Németországba telepített taksonyiakról; • az olimpiáról Kreisz Ferenc szemével, valamint itt található az • angol oldal is - a XX. század divatjairól.

TAKSONY A NAGYVILÁGBAN

4

E

lõrebocsátom, hogy igazi kocadohányos vagyok, aki csak hébe-hóba gyújt rá, sõt máson zavar is a dohányfüst szag, de ez most nem fontos, mert nem errõl akarok írni, hanem arról, hogy számomra egy érzelmes utazáshoz (Sentimental journey) hozzátartozik az élményszerzés, mi több ez a lényege az egésznek, ha nincs velõdig hatoló élmény, akkor inkább maradj otthon, unatkozni és együgyûen éldegélni otthon is lehet, ha már egyszer az ember kimozdul, akkor keresse, kutassa lelke elveszett forgácsait

szomorúság, és csak egy kávét iszom, na meg a Gauloise, amit ugyan nem szabadna itt elszívni, mert EU rendelkezés tiltja, de ez a franciákat kevéssé izgatja, akkor meg minek izgasson engem így reggel hétkor, amikor csak a munkába menõk állnak itt, hogy megkapják az elsõ lökést, mint odahaza a Tavaszban, csak itt senki sem iszik komolyat csak kávét, legalábbis ilyenkor reggel

egy tegnapi Le Monde is ott ásít a pult melletti asztalon széjjel nyitva-szedve- szakítva, ordítanak a címek, elnökválasztási kampány volt éppen, de a híreket nem engedem beszûrõdni magamba mit sem ér, ha felületes kalandtúrákban pazaroljuk csak a felszínen tartom, fontos ez, hogy ne engedjünk be mindent, van ami csak felületi el magunkat, csak azért , mert a média most ezt sugallja, a legegyszerûbb, sokszor legolcsóbb kis hámsérüléseket okoz, de nem hatol beléd, akkor nem árthat meg, így van ez a külvilággal, ha túrák is hozhatnak valami újat, és ez az új nem egy Rue de Rivolin vásárolt gyíkbõr neszeszer (c'est hagyod magad, keresztbe lenyel és mire necessaire?) hanem olyasvalami , ami csak neked felébredsz semmi sem marad, mert a hiábavalóságok elborítottak, de én nem hagyom jelent valamit, az utazás tehát szubjektív éned magam, mondják bár, hogy közönyös vagyok, foltozgatása, sebek és hegek beszerzése, amely nem érdekel, õk is rájönnek majd egyszer, fájdalmat okoz néha, de a végén mindig hoz valamit, amitõl több leszel, persze nem úgy több, vagy nem hogy több lesz a zsebedben, mert inkább a téren a piacosok épp kevesebb volt benne, mire hazaértem, hanem akkor pakolták mélyen odabent a lelked mélyén rakódnak le ki a zöldséget olyan igazgyöngyök, amiért érdemes sajtot, hetente lélegzetvisszafojtva, fulladást is kockáztatva kétszer ilyen mozgó piac le-le merülni, késõbb is visszajárni ér ide erre a külvárosi terecskére, ehhez a tengerfenékhez, hátha a metrólejárat szele elöl az árusok nõttek ezek az igazgyöngyök, és ponyvája mögé bújok, csodás házi vaj illata érzik, tényleg nõnek, legalábbis sosem persze eszembe jutott az elmulasztott croissant, na állandóak, vagy eltûnnek, meg az, hogy odahaza csak harasztin, a lidliben kiszelektálódnak a hamis emlékek vagy kitûnik, lehet kapni a párizsihoz hasonlót, az is mélyhûtött, hogy melyik volt a jellemformáló, csak téged de mindegy, mégis visszaidézi az igazit, alakító, és az viszont nem enged el, nem ereszt ki megveszem a vajat, majd a pékségnél a többit, a a kezei közül, hanem két kézzel beléd boulanger már második nap úgy köszön és kapaszkodva újra és újra visszatér, akár érdeklõdik mintha harminc éve ott vásárolnék, ezt álmaidban is, mondani akar valamit, üzenni honnan tudják ott a Lajtán túl, sose fogom neked a végtelen velük valamit, csak légy elég megérteni, valahogy ott Hegyeshalom táján szemfüles, hogy észrevedd, mert ha nem hát valami Bermuda háromszög (vagy hármashalom) neked rég rossz… lehet, ahol az üzleti kedvesség elolvad most jövök rá, hogy milyen sok idõ telhetett el, szóval csak kocadohányos vagyok, ott tartottam, amióta eljöttem otthonról, biztos türelmetlenekde az a doboz Gauloise ott a Place Piaf sarkán, éhesek már, újra meg kell mászni a lépcsõket, de egy örökké bezárt bárral szemben, ahol, úgy képzeltem, halkan sír a Non je ne regrette rien, és most már édes teherrel, megvolt az elsõ Gauloise egy pohár burgundiba fojthatom magam, de aztán még egy pár vörösborban oldva Ady nem, mert zárva volt és nagyon, de nagyon nyomdokán, Radnóti is ott kísért ahol lejt az utca, sajnáltam de pék már nincs, emléktábla van, érdekes ugyanott lakott ahol Marquez csak korábban, ja viszont a Gauloise-t csak megvettem, reggeli harmat ülte a kis teret, igazi kertvárosi lét, kicsiny József Attila is ugyanott lakott, ahol Napóleon még fiatal tiszt korában, frissiben Korzikáról kertek, nyíló orgona, korai fények és azon tûnõdtem, hogy hol is nyissam ki a dobozt, leüljek érkezve elszállásolta magát, de ugorjunk egy egy padra, nehéz lett volna szabadot találni, mert nagyot térben na meg idõben még korán volt és néhány hontalan (obdachlos) a helyszín pici Hargita megyei falucska a Csíkban, még édes(?) álmát aludta, na meg amúgyis rossz másik szerelmem Erdély, estére harangoznak, a szokásom, mondhatni szenvedélyem, de poros úton hazafelé baktatok, hûvösödik is már, a legalábbis rögzült szokásom kávéval indítani a templom kertben õsi sírkövek, alig betûzhetõ, napot, akár többször is, így inkább egy kávéházat moha lepte életek, a súlyos ajtó nyikorogva választottam, persze nem ültem le, mert a enged, a szenteltvíztartó szinte szikkadt, a pap kis franciáknak csoda egy szokása, hogy külön árlap orgonistát tanít a kóruson, belül szinte hideg van, van a pultnál fogyasztott kávéra és a mellette lévõ eljövök misére is gondolom rögtön, mert vágyom széken megivottra, épeszû ember nem pazarol el ide rég, sokan se lesznek talán, mindig zavar a 50 centime-ot ilyen hülyeségre, hiszen ugyanazt a tömeg, nekem valahogy, tudom, rossz kávét kapod, ráadásul a társaság mindig a pultnál álldogál, sokszor húszan is egyszerre ott szoronganak, alig éri el kezük a frissen kirakott vajillatot árasztó croissant-t, én is közéjük tolakszom, zajos magány, egyik kezemmel nyúlnék is a péksütemény felé…

ise

bo

ulo z Ga

do Egy

de eszembe jut, hogy miért küldtek le engem az emeletrõl, hogy valami reggelit szerezzek be a családnak, így visszahúzom a kezem, kényszerû

y avag

tulajdonságom, de egyedüllét kell, másként nem megy, a templomba magamat keresem vagy Istent? vagy akkor találom meg magam, ha megtalálom õt, csak akkor találom meg õt, ha magamat már keresztül kasul ismerem, ezért a szûrõ, ezért nem szabad beengedni mindent, a bõr kevés, hogy kívül tartsa a bajt, tudatosság kell, a nélkül elveszel, ráadásul észre sem veszed, csak akkor amikor már úgyis késõ el is megyek arra a hajnali misére, ketten vagyunk a pap meg én, a sekrestyés benéz a vége felé, gondolom is, hogy szólok, ugyan tisztelendõ atyám, nem vagyok méltó, de nem nekem misézik, magának, igaza is van

pán

uró ig E

vég

az Olt hídja mellett a mezõre térek, korán kelõ gólyák csemetéiknek gyûjtenek, taposom a magas, még vizes füvet, átnedvesedik a cipõm, már cuppog is, de nem bánom, nem messze három juhászkutya követ, keresni kéne egy botot, ha szemtelenkednek, de mellettem az Olt oly békésen szendereg a mederben, nem érhet baj, a sás néhol benövi a partot, sekély a víz, a szélén békalencse, cipõm belenyomódik a sárba, lábnyomom ott hagyom, eszembe is jut, hogy talán ennyi a nyom, amit hagyunk magunk után, elmossa az elsõ hullám, a víz fürgén belefut a rovátkákba, kikezdi az éles kontúrokat, elvékonyítja a mintát, homályossá lapítja, ami élesen látszódott, és mire körülnézel, már semmi sem maradt, csak emlék a kocsma pultján több a légy mint a pohár, jól esne egy házi pálinka, de azt persze nem adnak, csak valami gyári löttyöt, csekély e kéj, végül unicumot kérek, azt itt csak a gazdagok isznak, mert irtó drága, de most jól esik, a helyiségben aszott meleg, zúg az ezer légy, kik a hideg elõl beszöktek, áporodott, savanyú sörszag, inkább kiállok az ajtóba, nézem a reggeli buszhoz sietõket, néhányan betérnek, feles-cigi-egy pillantás a pultos dekoltázsára, már mennek is, én meg csak állok ott, benyúlok a zsebembe, valami nyom, hát nem az doboz Gauloise onnan messzirõl, arról a másik tájról?(térkép e táj?) megvolt a második Gauloise

nyár vége már, az almafa alatt halomban áll a lehullott gyümölcs, levelekkel vegyes, kutyám nedves orra hozzámér, hidegnek érzik a lépcsõ, amin ülök, de jó így közel a földhöz néha, nem kell mindig a párnás szék, barátom mellettem, nagyokat hallgatunk, esteledik, nem kell mindig beszélni, de jól esne most egy cigi, gondolom és már nyúlok is a zsebemhez, noha tudom, hogy nincs nálam, sose szokott, inkább kunyerálok, vagy borravalót adok a csaposnak és tõle kérek egy szálat, de mi ez itt zsebemben? kicsit kopott a doboz már, a sarka már nem ép, a celofán rég lekopott, de a kékség még virít rajta, ezerbõl is felismerném, remegõ kézzel nyitom, de csak egy szál van már, az is gyötört kissé, ráncos, de még egyben van, kettétöröm, ketten vagyunk rá megvolt a harmadik Gauloise

Arnóti Péter

TAKSONY A NAGYVILÁGBAN

5

Búcsú és falunap Szlovákiában Az ember társas lény, és ha ez kicsiben igaz, akkor miért ne lehetne kibõvíteni a kört? Akár települési szinten is mûködhet a dolog. Az újdonságokra amúgy is kíváncsiak vagyunk: más népek kultúrája, történelme, épített és természeti öröksége, szokásai, mûvészete érdekelnek bennünket. Ezek megismeréséért milliók kelnek útra nyaranta, pénzt és erõt nem kímélve. Elmerengtem, hogy mikorra nyúlhat vissza a szokás, hogy falvak, városok választanak partnert maguknak. Õszintén szólva elképedtem az olvasottaktól, miszerint 836-ból származik az elsõ kapcsolat, mely egy német és egy francia városka között köttetett. A szokás általános elterjedése azonban a második világháború utánra tehetõ, így mi sem maradtunk le annyira az 1991-es elsõ eseménnyel. Taksony immár négy testvértelepüléssel büszkélkedhet: Henfenfeld 1991-ben, Vízkelet 2004-ben, Matuskovo 2010-ben, Rain városa pedig 2011-ben vált partnerré. Az utolsó nagy találkozó 2011-ben volt, amikor a három település delegációja részese volt a Rain és Taksony közti frigynek. A rengeteg program között a taksonyi színpad deszkáin meghívások is elhangzottak, melyekre idén július 21-én került sor. A Taksonyból kigördülõ buszt már reggel is felhõk kísérték, de ez akkor még nem zavarta az utasokat. Ügyesen kellett pakolni, hogy a rengeteg sváb ruha, az íjak, tegezek és szkíta öltözék, valamint a gitárok között kényelmesen utazzon a Bálint Gyöngyi vezette Taksonyi Felnõtt Sváb Tánccsoport, a Ruff András vezette Szkíta Örökség Taksonyi Íjászcsapat és a Höchszt Erika vezette Szent Anna kórus. A delegáció – élén Kreisz László polgármesterrel és feleségével, valamint Wágnerné Bartha Zsuzsanna alpolgármester asszonnyal – ebédidõben, tûzõ napsütésben ékezett meg Taksonyfalvára, ahova a táncosok és az íjászok voltak hivatalosak falunapra, Mészáros Márta polgármesterasszonynak köszönhetõen. Mivel itt a csapat kettévált, így a krónikás csak a beszámolókra hagyatkozhat, miszerint fellépõink ismét kitettek magukért. Nem csak a produkciók váltottak ki elismerést, hanem a vérmes kiállás is, lévén szegény íjászok esõben mutatták be tudományukat késõ délután, amikor a zuhogás már alább hagyott, mert az idõ teljesen elromlott. A busz délben még verõfényben gurult tovább, hiszen a kórust a vízkeleti búcsúba várták a kocsival csatlakozó Láng András prépost atyával együtt. Õket Nagy Pál polgármester hívta meg, egyetértésben Szlávik Antal vízkeleti plébánossal. Az ebédet követõen megismerhettük az esti mise helyszínét: a Szt. Anna templomot, mely 1911ben épült fel neogót-neoromán stílusban, majd rövid buszos kirándulás következett Hidaskürtre és Feketenyékre – igaz, már itt is esõben. Mindenütt a templomot látogattuk meg, melyek méltán tölthetik el büszkeséggel az ott lakókat. A három település alkot egy fíliát, közös pappal. Utoljára maradt a vízkeleti hegyi Szûz Mária születése templom felkeresése, mely 1220-1230 között épült román stílusban. A július 21-i látogatás adott keretet az egyházi kapcsolat hivatalos felvételére is, melynek apropóján András atyát kérték fel a szombat esti szentmise celebrálására, amin a kórus szolgált mindenki megelégedésére. Miután a vízkeleti templom védõszentje is Szt. Anna csak úgy, mint a mi templomunké, erre a közös misézésre csak úgy kerülhetett sor, hogy Szlávik atya idén egy héttel elõbbre hozta a búcsújukat. Ezért cserébe – ahogy ezt András atya már a mise végén bejelentette,- 2013-ban S Megtakarítások, nálun k lesz egy héttel elõbb a búcsú, hogy Szlávik atya is S Életbiztosítások, eljuthasson hozzánk, és misét mutathasson be. Reméljük, S Nyugdíjbiztosítás, sokan elkísérik a faluból – kihasználva a lehetõséget. Ha jól érzi magát az ember, akkor gyorsan repül az S Családi ház - lakás és nyaraló biztosítás, idõ – ahogy ez erre a napra is igaz volt… Örömmel S Kötelezõ - Casco -, tettünk eleget a meghívásnak, és legalább ekkora S Vállalati vagyon és szakmai örömmel fogadtak minket a testvértelepülések lakói. Kényeztetésben sem volt hiány, a produkciókért felelõsségbiztosítás, cserében a kórustagok, a táncosok és az íjászok is S Meglevõ biztosítások átdolgozása és fejedelmi ellátásban részesültek, amirõl a ügyintézése, hazaúton a buszban még sokáig folyt a diskurzus. r.b. S Személysérüléses kár ügyintézés

Biztosítások kötése és ügyintézése TÖBB BIZTOSÍTÓNÁL

nyitvatartás: hétfõtõl csütörtökig 13-17 más idõpontban egyeztetés alapján

INTERJÚ

6

A

N A B Y N O S K A T NAGYVILÁG ISKOLAI

Még gyermek és kiskamasz voltam, de máig jól emlékszem… A tv készüléken másfél programból választhatott az ember, ám ha megérkezett a mûsorújság, mindenki végig böngészte, és bejelölte a számára izgalmas adásokat. A Delta címû tudományos magazin mellett több jel is szorongott, a család egyik kedvence volt. Szuperszonikus repülõgép, lávafolyam, sarki expedíció hóviharban, csillagköd… Az egykori szignál képkockái, melyek után Kudlik Júlia jelent meg a képernyõn, hogy a tudomány és a technika csodáit bemutassa a nézõknek. Nagyjából 30- 35 évvel ezelõtt lehetett, amikor az optikai szálról - közkeletû nevén az üvegszálról – szólt egy kisfilm. Akkor senki nem sejtette, hogy pár év múlva Taksony határában gyártják majd ezeket a kábeleket, melyek a napi létezésünk elemévé válnak… Magam is csak erre a cikkre készülve csöngettem be a Varsányi közben álló Rosenberger OSI GMBH névre hallgató céghez. Ha egy szóval kellene jellemeznem a látottakat, akkor az a praktikum lenne. A német precizitás mellett a rendezett környezet kívül-belül, a célszerû „egyszerûség”, átláthatóság – és legfõképpen a tisztaság volt szembeszökõ. A nagy pontosságú munkát segítik a kézreálló munkaeszközök, a láb dõlésszögéhez igazodó lábtartók, a megfelelõ magasságú székek, a precíziós mûszerek. Ameddig a szem ellát, vezetékbe gömbölyödõ üvegszálak fekszenek, lógnak, kunkorodnak. Azóta is az jár a fejemben, hogy miként lehet az üveget drótként hajlítgatni… Kalauzolásomra és néha laikus kérdéseim megválaszolására a taksonyi részleg cégvezetõje, Dornbach József vállalkozott. Mióta nyugszik a vállán ez a felelõsség? Nyolcadik éve vezetem az üzemet. Az Ön esetében is igaz, hogy inasból lesz a legjobb mester? Természetesen fontos, hogy a vezetõ pontosan ismerje a munkafolyamatokat, és tisztában legyen azzal, hogy mikor mi történik, hiszen segíteni és dönteni is csak így tud. A dolgozók tudják, hogy mennyire fontos a munkájuk? Írott és képi anyagokkal egyaránt találkoznak, melyek éppen errõl tájékoztatják õket, de ez a folyamat vége. A folyamat eleje legalább ennyire fontos, hiszen a közelmúltban vezettük be az ötlet menedzsmentet, ahol kimondottan az õ véleményükre és újításaikra vagyunk kíváncsiak, hiszen elsõ kézbõl, tapasztalati úton jutnak ezekhez a felismerésekhez, melyekkel a gyártást tudjuk racionalizálni. Hol jut szerep a termékeiknek? Korábban számítógépközpontokban használták, ma már egyre elterjedtebb a távközlésben, a mobil hálózatok kiszolgálásában, ahol ugrásszerûen megnõtt a továbbítani kívánt adatok mennyisége. De, nélkülözhetetlen a telekommunikációra épülõ világrendezvényeken is (például olimpia), ahol komplett közvetítõkocsik épülnek fel üvegszálakból. A produktumunk eljut Európa mellett Kínába, ÉszakAmerikába, és újabban Kanadából is van érdeklõdés. Mi a technológia lényege? A rézbázisú vezetékekhez hasonlóan jeltovábbítás folyik az üvegszálakon, de nagyobb mennyiségben, gyorsabban, és sokkal jobb minõségben. Az üvegszál magját használjuk erre a célra, melybõl ma már 50 és 9 mikron vastagságú készül. Utóbbi biztosítja a legnagyobb gyorsaságot, és ez valószínûleg már nem csökkenthetõ. További eredményeket már csak a szál tisztaságának növelésével lehet elérni. Elvileg az ablaküveg is lehetne vezetõ? Az alapanyag hasonló, de a tisztaságon van a hangsúly és a méretpontosságon, ami kritikus. Éppen ezért az európai gyártók 99%-a Amerikából szerzi be a nyersanyagot. Mi a munkájuk lényege? A kábelek méretre szabása, és a csatlakozók felszerelése, aminek tökéletesnek kell lennie. Évente két millió csatlakozót építünk be! Büszke vagyok arra, hogy a korábbi gyakorlattal szemben ma már az elõkészítéstõl - mekkora az

anyag,- gyártási idõ és élõ munka szükséglet, - a minõségbiztosításig és ellenõrzésig minden nálunk történik, és a folyamatok végig dokumentálásra kerülnek. Mi az Achilles-sarok a gyártásnál? A legnagyobb ellenségünk a por, a szennyezõdés. Az anyagban lévõ zárványok vagy a karcok rontják a jeltovábbítást, nõ a jelveszteség. A mikroszkópos vizsgálat ezeket próbálja kiszûrni. Konkurencia? Mi a kisebb cégek közé tartozunk, ami egyben az elõnyünk is. Egyfelõl komplex szolgáltatást nyújtunk felmérés, tervezés, kivitelezés, és szervizelés egyben,másfelõl rövid idõn belül képesek vagyunk kiszolgálni az egyedi igényeket. Nem állandó szortimentünk van, hanem túlnyomórészt az adott megrendelésre gyártjuk le a termékeket. Valószínûleg így értük el, hogy a cégünk híre olyan, mint a kocsik között a Rolls Royceé – és ezt egy konkurens cég képviselõje állította! Itt az ideje, hogy magát a céget is megismerjük. Az anyavállalatunkat Rosenberger OSI (Rozenberger Ozi)-nak hívják, melynek központja Augsburgban van, ügyvezetõje pedig Thomas Schmidt úr. Náluk van a kutatás, a fejlesztés és a kereskedelem feladatköre, a mi leányvállalatunknál pedig a gyártás történik. A dolog családi vállalkozásként indult Reinhold Nar úr vezetésével évtizedekkel ezelõtt. AZ OSI Hungary KFT-t 1996-ban alapították német tulajdonosok budapesti székhellyel. A fejlõdésnek köszönhetõen 15-20 fõrõl mára közel 300-ra nõtt a dolgozói létszám, és ennek kiszolgálására épültek sorra az épületek is itt Taksonyban. 2000-ben az elsõ, majd 2005-ben a második és 2011-ben a harmadik épületszárny, mely Nyugat- Európában is párját ritkító a szubfolyosós rendszerével. Nagy öröm volt számunkra, hogy a tavalyi átadáson egyben az anyacég – az OSI GMBH - fennállásának 20. évfordulóját is ünnepeltük, amit nem csak a vállalat vezetõi tiszteltek meg, hanem sok megrendelõnk is eljött. Adódik a kérdés, hogy miért pont Taksony? Itt találtak egykor olyan környezeti, ipari és munkakultúrára, ami jó ajánlólevél volt. A német mentalitás nem vész el, és ez erõs kötõdést jelent. Munkatársaink 40%-a taksonyi lakos, de ma már három buszjáratunk van Délegyháza - Varsány, a Csepel-sziget és Dunaharaszti irányából.

Kik dolgozhatnak itt? Ezt a munkát csak nálunk lehet megtanulni, iskolában nem. Ami fontos, hogy precizitás, szorgalom és nagyfokú koncentrációképesség jellemezze a munkavállalót, hiszen tizedmilliméterekkel kell dolgozni. Középfokú végzettséget várunk el a jelentkezõktõl. Miért jó ebbe a csapatba tartozni? Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt években csak felvettünk embereket, és 2004-tõl a recesszió ellenére sem kellett leépítenünk. Megbecsüljük dolgozóinkat, amit prémiumokkal is kifejezünk, és a munkakörnyezet is párját ritkító. Augusztusban és karácsonykor is fizetünk jutalmat – a cég helyzetétõl függõen, és külön preferáljuk a minõségi munkavégzést. Barátságok szövõdhetnek? Még házasságok is köttetnek! Évente rendezünk vállalati szintû közös programot, de kialakulnak kollektívák is, melyek sûrûbben is összejönnek. Idén indult a nõi foci, mely nagy sikert hozott – igaz, a munkatársaink 85%-a a gyengébb nembõl kerül ki… E mellett a magyar és a német kollektíváknak is bemutatjuk kölcsönösen az üzemeket, a német és a magyar miliõt. Mitõl lesz az üzem a falu részévé? Jó kapcsolatot ápolunk a helyi civil szervezetekkel és egyesületekkel, több ízben támogattuk sport-és kulturális rendezvényeiket. Ami ennél is nagyobb örömmel tölt el, hogy a vállalat vezetése és Taksony vezetése között az évek alatt egy stabil kapcsolat alakult ki. Idõrõl idõre leülünk, áttekintjük a cég és a falu helyzetét, a felmerülõ kérdésekre pedig közösen találunk megoldást. A mai világ egyik markáns kérdése a jövõ. Hogy körvonalazódik ez a Rosenberger OSI esetében? Abszolút optimisták vagyunk, hiszen az a technológia, melyet gyártunk, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is felívelõ pályát mutat. Erre alapozva szerepel a rövidtávú terveink között a negyedik épület megépítése, mely tisztán gyártó üzem lesz, és ezzel párhuzamosan természetesen a munkahelyek számát is bõvítjük – a jelenlegi 300 körülirõl – 5-600 közé. A vállalat filozófiáját megõrizve, a munkatársi gárdánkra alapozva minden adott ahhoz, hogy továbbra is jól prosperáljon a cég a szûkebb környezet és a megrendelõink megelégedésére szolgálva. r.b. Képek a 27. oldalon

7

INTERJÚ

8 Nagy ünnep lesz Taksonyban október 7 –én vasárnap

100. életévét ünnepli Lindwurm Mihályné Évi néni - második legidõsebb taksonyi polgárunk (Boris néni Ruff Józsefné 104 éves ) Évi nénivel ezen jeles alkalomból Wágnerné Bartha Zsuzsanna beszélgetett

Három emberöltÕ egy életben

Egy augusztus eleji forró péntek délelõtt várt Évi néni és családja nagy szeretettel a Mareslitõl nem messze levõ szép családi házukban – takaros kertjükben. Évi néni korát meghazudtolóan sürgött- forgott. Szép a kert! Van minden benne. Szõlõ, krumpli, borsó, paprika, paradicsom, padlizsán. Ki csinálja? Anti unokám és felesége, Kati. Tavaly mondtam nekik, most már csinálják õk, eddig én csináltam. Minden megtermett benne. Azt szerettem mindig, hogy kimentem és mindent behoztam a fõzéshez és nem kellett elõtte sehova se menni a boltba. Szõlõ mindig volt, mindenféle zöldség és állatok is voltak régebben. Most tyúkok és az unokám fõ hobbija: galambok vannak. Kedves Évi néni! Nagy öröm számomra, hogy én készíthetek riportot. Aktívabb Hírharang szerkesztõségi idõszakomban rendszeres tudósítója voltam a régi világ életképeinek. Tavaly, amikor Polgármester Úrral 99. születésnapján köszöntöttük, már akkor megbeszéltük, hogy idén is jövünk köszönteni! Kezdjük veled! Te ott laktál Csokonai utcánál fönn a dombon a Nani húgomtól nem messze. A családodat is jól ismerem. Meséljen a szüleirõl, családjáról! A szüleim, mint akkoriban a legtöbbek földmûveléssel foglalkoztak. Hárman voltunk testvérek Én 11 éves voltam akkor, 1923-ban, amikor született egy lánytestvérem, az édesanyám meghalt. Mi nevelgettük a kislány csecsemõt a húgommal. A fivérem 14 éves volt akkor. Én 11 éves koromban olyan súlyos beteg voltam, hogy sírhelyet vettek nekem és még most is itt vagyok! Ennyi gyerekkel apám nem maradhatott egyedül: asszonyt hozott a házhoz. Úgy hívták, ahogyan engem is: Grimm Évának. Neki 4 gyereke volt. Olyan korúak, mint mi. 1925-ben született a közös testvérünk - akkor 10-en lettünk..

A testvérei mikor születtek? A legidõsebb József 1909. Én - Éva 1912, Anna 1914, Jakab 1917, Lénárd 1921 (õ 17 éves korában meghalt) Apollónia 1923. Apám új feleségének a gyerekei, féltestvéreim: Teréz 1908. József 1909, (katona volt, õ a Don kanyarban halt meg) Sebõ 1912, Jakab 1914. Egy családban két Jakab és két József egyidõsek voltak – hogyan különböztették meg õket? Az egyik volt a kicsi a másik a nagy. Veszekedtek a testvérek? Nem volt szabad, ki lett jelentve, hogy nem veszekedhetünk. Apám mondta: ti kirepültök, nekem meg tovább kell élnem a feleségemmel. Ruha ha kellett, nem volt szabad mondani: akarom, csak ezt: kellene. A fiataloknak ezt nem kívánnám. Télen félcipõvel, nyáron magas szárú cipõvel jártunk. Olyan foltos volt, hogy nem lehetett látni, melyik az eredeti, melyik a folt. Télen fagyoskodtunk, és ha hiszed, ha nem, ma is érzem: most is fájnak sokszor a gyerekkori fagyások. Fiatalkoráról mi jut eszébe? Én 15 éves koromig otthon dolgoztam utána a Mechanikába mentem. Ott dolgoztam 10 évig. Aztán férjhez mentem, Lindwurm Mihályhoz. Õ két évvel idõsebb volt, õ is ott dolgozott. 1933 és 1937 között építettük itt a házunkat. 1937-ben született a lányom Apollónia. Egyedüli lány. Hol laktak addig? A szülõknél. Fél évig kellett a keresetünket hazaadni. Kilencen laktunk egy konyhában. A kisgyerek ruháskosárban aludt. Háború? A háborúban munkaszolgálatra vitték a férjemet, lövészárkokat kellett ásni. A mi ruhásládánkat (truhét) elvitték az oroszok mindenestül telis- tele jó ruhákkal, cipõkkel és mi akkor kalapból varrtunk cipõt madzaggal megkötve, és abban jártunk. Sós krumplit ettünk. Nekem szerencsém volt, hogy nem vittek el, mert ott volt a lányom. De olyan is volt, akinek 2 volt, már a 3. útban, mégis elvitték. Szerencse is kell és egy kicsit ellenállni. Voltak, akik hazajöttek, amikor másokat elvittek. A férjem sebesülten jött haza 46-ban. Mivel 1 évig volt „csak” – senkitõl semmit nem kapott (kárpótlást), mert rövid volt az egy év. De nekünk nagyon hosszú volt! Amikor hazajött a sebesülés miatt nem tudott dolgozni. Én mentem akkor a Textilbe Soroksárra, de nem nagyon bírtam. Akkor itthon maradtam. Amikor felépült a férjem eljárt napszámba dolgozni. Mi volt szép mégis akkor? A férjemmel 59 évig szépen éltünk együtt. 1993-ban halt meg. Szép is volt- néha rossz is volt.

Jártak bálba, mulatságba? Szórakozni nem jártunk. Mi volt a rossz? Ha betegség jött- az volt a rossz. 1 keresetbõl éltünk. 34 éve éltünk már a házunkban, amikor bevezettük a villanyt. Addig petróleumlámpával világítottunk. Legalább nem volt villanyszámla. Az igaz. Akkor még csak 4 ház volt itt. Volt libánk, kacsánk, disznóink – ebbõl el is adtunk. Egy disznót vágtunk le, azt osztottuk be. Nem volt hûtõszekrény, fölfüstöltük a húst. Mi a kedvenc étele? Nekem minden jó. Kedvenceim a házi sütemények.

Mikor kel reggelente? ½ 7 -1/2 8 körül kelek, akkor reggelizek: teát, kekszet. Aztán nézek rajzfilmeket és sorozatot is. Azok is tetszenek. A híradót nem hagyom ki. Szeretem nézni a Bud Spencert is. 2 szemüveggel nézem a TV-t. Ilyen szép hosszú élet után mit tud mondani visszatekintve? Jól éltünk békében, nem veszekedtünk. Most is szépen élünk. Ha valami nem tetszik, szépen megmondjuk. 5 dédunokám van, nem panaszkodom. Mit mondana most a fiataloknak? Apám azt mondta, elõször építsetek magatoknak házat, utána jöjjön a család. Én is azt mondom és húgommal együtt betartottuk ezt. Csak akkor vettünk valamit, ha annyi pénzünk volt, hogy ki tudtuk fizetni. Hiteleket nem akartunk, mert az mindig több lesz, hiába fizetik... Kedves Évi Néni! Köszönjük a beszélgetést, a szép délelõttöt és a Hírharang olvasói valamint a taksonyiak nevében kívánunk még szép hosszú életet örömökben, egészségben Önnek és kis családjának!

INTERJÚ

Egy év n a b á i n á D

Mirõl szól ez a dán suli? Dominika: Ez egy kollégiummal ellátott „utóiskola” (Nachschule), mely az általános iskolából vezeti át a gyerekeket a középszintû oktatásba két év alatt, a 9. és 10. osztály elvégzésével. Vannak, akik több évet is eltöltenek más-más ilyen jellegû iskolában, mert nem tudják, hogy merre menjenek tovább… Honnan jönnek a tanulók? Cili: Ez a Dániában élõ németek iskolája. Mindkét évfolyamon három osztály van, az egyikbe járnak a dán gyerekek, akik németül szeretnének tanulni,a másikba a Dániában élõ ám a német nemzetiséghez tartozó gyerekek, a harmadikba pedig a Németországból érkezõ gyerekek. Osztogatnak ösztöndíjakat is, így kerülnek a csapatba magyarok, hollandok, csehek, olaszok és lengyelek. Miért pont ti? C.: Karika Ági néni és Schäffer Ildikó választotta ki a gyerekeket – így minket is. D.: Jó tanuló legyen a jelölt, a nemzetiségi osztályból jöjjön. Jól beszélje a németet, hiszen az oktatás németül folyik és néptáncos legyen, mert az õ révükön kaptuk a lehetõséget . Mit vártatok ettõl az évtõl? C.: Barátokat és nyelvtudást. És, mit kaptatok? D.:Ezeket és kreativitást. Mit tanítottak nektek? C.: Biológia, történelem, fizika, matematika, kémia... és legfõképpen azt, hogy mindent magunk csináljunk meg. Abszolút a kreativitásra fókuszálnak, de a tanulmányi szint sokszor a mienk alatt van. Például matekból szerkesztést és szorzást is tanultunk,- volt aki még nem tudta a szorzótáblát... Megpróbálják ebben a két évben egy szintre hozni a gyerekeket? D.: Igen. Furcsaság? D.: A tanárok és a diákok kapcsolata. Sokkal lazább, a gyerekek sokszor havernak tekintik a tanárt… Néha a tiszteletet sem adják meg, és ennek az oktatás is kárát látja idõként. C.: És az értékelés is fura volt, az adható osztályzatok: 12, 10, 7, 4, 02-es, 00-ás, és mínusz 03-as, ha valaki meg sem jelenik a vizsgán. Ha egy vagy két tantárgyból bukik valaki, akkor pótvizsga sincs, három tárgy esetén viszont automatikusan évet kell ismételni Ti milyen szinten voltatok? C.: A legjobbak között voltunk, sõt a dán nyelvbõl is nekünk volt a legjobb vizsgaeredményünk! Kellett dánul tanulnotok? D.: Igen. Az órákat németül hallgattuk, és a dán és angol nyelv jött mellé.

9 H Ha Taksony kulturális életérõl van szó, a szálak szinte mindig egyazon személyhez vezetnek vissza. Karika Ági néni jóvoltából ünnepelhettük tavaly a henfenfeldi testvérvárosi kapcsolatunk 20. évfordulóját, meghatározó szerepe jó ó vvolt a nemzetiségi néptáncmozgalom felkarolásában, útjára indította a Sváb Baráti Kört, a lakásában szervezett zzenebarátok köre volt az alfája a mai adventi hangversenyeknek. És most, amikor leültem beszélgetni a Dániából nnyár elején haza érkezett iskolásainkkal, akkor is az õ neve került elõ elsõként. A fáma szerint a langenhorni zenekar já á egykoron Taksonyban, amit a táncosaink viszonoztak németországi fellépésükkel. Ennek keretében jutottak egy járt ddániai település német nemzetiségi iskolájába. Karika Gyuláné felvetette, hogy örömmel vennénk, ha egy-egy tanuló eeljuthatna Tingleffbe, e messzi kisvárosba. A 2011-2012-es tanévben Bárdos Dominika és Kreisz Cili a hetedik „„csapat” volt ebben a sorozatban. Korábban ugyan csak eegy-egy tanulót fogadtak, de õk olyan respektet vívtak ki a ttaksonyiaknak, hogy egyelõre ketten képviselhetik M Magyarországot. Az alábbi beszélgetés Cilivel és Dominikával készült néhány nappal ezelõtt.

Nehéz nyelv? A nyelvtana nem annyira, de a kiejtés az igen. Hogy lehet erre a tanévre felkészülni? D.: Sokszor jöttünk össze Cilivel és anyukájával, hogy tantárgyi szaknyelvet és kifejezéseket tanuljunk, ami könnyíti majd az életünket az órákon. Hogy csomagol az ember egy évre, ha 1600 kilométerre utazik? C.: Már egy héttel elõtte elkezdtünk pakolni, és a téli ruhákat is õsszel kocsival kivittük. Teljesen kiürült a szobám, de így is volt hiánylista. Hol laktatok? C.: Leginkább a kollégiumban, néhány hosszú hétvégén kellett családokhoz menni – a szobatársainkhoz. Nagyon megszerettük egymást, közösen mentünk evezni, kerékpározni, késõbb sok idõt töltöttünk együtt. Az iskolához kaptatok könyveket, füzeteket? C.:Csak írólapokat és dossziékat, illetve egy kis notebookot amit minden órán használtunk, és ezt év végén haza is hozhattuk magunkkal. (!!!) Étkezés? D.: J - az fantasztikus volt! Naponta ötször kaptunk enni. A reggeli svédasztalos volt: többféle kenyér, sajtok, felvágottak, lekvárok, tejautomata, juice, cornflakes… A második óra után volt tízórai, ami reggelrõl megmaradt. ½ 1-kor ebéd, de a levest nem ismerik. Sokszor volt gyros, spagetti, lasagne, taco, húsok, hal… A fõételhez többféle saláta volt, és utána desszert, gyümölcs. Háromkor uzsonna, vacsorára pedig hideg. Mi is be voltunk osztva a konyhára segíteni, hiszen ez is a képzés célja. De, például mosni is nekünk kellett magunknak saját mosószerrel. Hogy telt egy nap? C.:Hétkor volt ébresztõ, délután ½ 3-ig tanítás, majd az év elején kiválasztott programok, ki mit jelölt be: lovaglás, show-kórus, fotózás – gépet adtak hozzá, színházi képzés… Szerdánként volt nagytakarítás, az iskolát is mi takarítottuk. Tanulás? Vacsora után ½ 7- ½ 8 között, majd ½ 10-ig szabad program. Mire lehet egy háromezres kis faluban a szabadidõt kihasználni? D.:Volt egy szép tó, sétálni mentünk, volt konditermünk, szaunánk, kétszer egy héten lehetett menni a helyi uszodába úszni, de sokszor maradtunk bent is. A dánok hogy élnek? C.:Csak földszintes házak vannak, egy-két bolttal. Nem nagyon látni embereket az utcán, és sehol nem volt függöny, mindenhova belátni. Helyiekkel nem nagyon találkoztunk…

Extra feladatok? C.: Sokféle volt, de a legizgalmasabb a Moulin Rouge címû musical volt, amit mi adtunk elõ. Mindent mi csináltunk, három hétig készültünk rá – addig nem tanultunk. A hang-és fénytechnikát, a jelmezeket, a sminket, a díszleteket, a dramaturgiát…, mindent. Aztán öt elõadást adtunk belõle. Nagy meglepetés volt, hogy édesanyáink is eljöttek erre az estére. Mit tudtatok meg az országról? D.: Szinte semmit…, õk maguk sem nagyon beszéltek róla. Megható pillanat? C.: Az évzáró után, amikor a búcsúra került a sor. Magunkra hagytak minket, szem nem maradt szárazon. A folyosón az összes gyerek sírt. Vélemény rólatok? D.: Örültek a jókedvünknek, és hogy ott jártunk. Volt tanár, akinek az elsõ évéhez mi adtunk erõt. Színt vittünk az életükbe, az biztos. Mi hiányzik a legjobban? C.: Nekem a két szobatársnõm, és a musicalre való készülés. Nagyon hamar elrepült, de mély nyomokat hagyott bennünk. D.: A musical, a barátok és néhány tanár is. Ki vette át a stafétabotot? C.: Galambos Krisztián és Gál Peti ment ki, tartjuk velük a kapcsolatot, nagyon jól érzik magukat. Hogyan tovább? D.: Az erzsébeti Kossuth gimnáziumban tanulok, két tannyelvû képzésben a 10. c osztályban – a kilencediket különbözeti vizsgával kihagyhattam. C.: Szigetszentmiklósra járok a Batthyány Kázmér gimnáziumba, nulladik osztályba, ahol az angolt tanulom, anyuval pedig a németet. A nyelveket alapozom meg. Két cserfes, helyes lánnyal beszélgethettem, akik már az új generáció tagjai. A csillogó szemek mögül az értelem sugárzik, az élet terhei még édesek… A határok nem csak fizikális értelemben tûntek el, de számukra már a kapcsolatteremtésben sem léteznek. Négy nyelven beszélnek, és a tudás mellett most a kreativitásba is belekóstoltak. Eladni már nem lehet õket! r.b. Képek a 27. oldalon

INTERJÚ

10

HIT és SPORT Ha nekem valaki azt mondja, hogy TAO, akkor az õsi kínai vallás jut eszembe. A TAO a kínai filozófiában az õserõ, mely az állandó mozgásban lévõ és szakadatlanul változó valóságot testesíti meg. S bár a TAO az öt látványsportágra is erõvel bír - így mozgásban tartva azokat is, - minden bizonnyal véletlen a rövidítések egybeesése. A TAO hazánkban a '96 óta érvényben lévõ társasági – és osztalékadóról szóló törvény rövidítése. Ennek 2011. évi törvénymódosítása ad lehetõséget arra, hogy gazdasági társaságok nyereségadójukkal sportszövetségeket, egyesületeket támogassanak. A kiemelt látványsportágak: labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, jégkorong és vízilabda. Ezzel élt a Taksony S.E. vezetése is, amikor benyújtotta az MLSZ-hez pályázatát, mely több mint 20 millió forintot hozott – mindannyiunknak. Errõl kérdeztem a Taksony S.E. elnökét, Rácz Ernõt. Hogy mûködik ez a dolog? Az állam a felhasználható keretet leosztja a szövetségeknek, akik az egyesületeket pályáztatják. A besorolás alapján lehet pályázni, létszámtól (igazolt gyerekek, sportolók…), és egyéb szempontoktól függõen – ez nálunk egy 18-20 milliós összeget feltételezett. Természetesen sokféle elõírásnak kellett megfelelni már magához a beadáshoz is. A pályázatíró cég munkájának köszönhetõen 23,6 milliót nyertünk, melynek önrésze 4,7 millió Ft. Megszabták, hogy mire használható fel az összeg? Tárgyi eszközökre, felújításra és beruházásra 12 millió, a fennmaradó rész pedig utánpótlás nevelésre költendõ.

Illetve egy szelet jutott sportorvosi eszközökre is, így már van defibrillátorunk is, amit másod, harmad osztályban sem láttam még. Honnan sikerült ekkora önrészt szerezni? A pályázat elnyerése után kezdtünk támogatókat keresni, akik közül legalább a kiemelt támogatóknak szeretnem ezúton is megköszönni a segítségüket: Dombi Árpád, Lukács Lajos, Megatool Kft., Nagy László, Sziget Étterem,Varga László, Végh Gábor, VIRABEL Kft., és Wágner Zoltán. Ezzel párhuzamosan folyt az ajánlatok bekérése, mert a lehetõ legjobb minõséget szerettük volna az eszközökbõl megvásárolni. Nagy falat volt az 51 személyes busz, mely nem csak nekünk ad kötetlen mobilitást, de szívesen segítünk más taksonyi egyesületeknek is. Felújítottuk az öltözõépületet, szigeteltük a tetõt, nyílászárókat cseréltünk. Felszereltük a csapatot az ötéves gyerektõl kezdve egységes edzõruhával, mezekkel, táskával, utazómelegítõvel… Akkor úgy néztek ki, mint egy profi csapat, amikor begördül a buszotok valahova… Nagyon büszkén viselik a fiúk. A Mo.- Írország mérkõzésre kaptunk jegyeket, ahova 100 busszal érkeztek iskolák, egyesületek, de ilyen egységes csapat nem volt több. Ki a buszvezetõ? A „családból” oldjuk meg, Keresztesi Ferenc vállalta a feladatot, akinek a fia edzõsködik nálunk, és az unokái is ide járnak. Ki döntött a pénzrõl? Az elnökség, de nagy segítségünkre volt Petike János, a labdarúgó szakosztály vezetõje. Õ tudta, hogy mire van szükség: kapuk, bóják, hálók, sorfalak, UEFA minõsítéses kispadok… A busz is az õ ötlete volt, erre kevesen gondoltak a pályázók közül. Egyáltalán honnan van a pénz? Egy huszárvágással a vállalkozók nem adóként fizetik be a nyereségadójukat, hanem ezeknek a nyertes egyesületeknek utalják át az összeget. Ehhez azonban az egyesületnek kell megtalálni a vállalkozót, aki ebben partner. Nekünk szerencsénk volt a KUKA Robotics Hungáriával, melynek vezetõi – polgármester úr

segítségének köszönhetõen azonnal mögénk álltak, és egy összegben megkaptuk a pénzt. A pénz felhasználását vizsgálták? Folyamatosan és szigorúan, de már az elszámoláson is túljutottunk. Az eredményességünket jelzi, hogy hozzánk hasonló egyesületek 3- 5 millió között nyertek, magasan mi voltunk a legjobbak. Hogyan tovább? A mostani fejlõdéshez hasonló Végh István idejében volt utoljára, és ennek hamar híre ment a megyében. Ennek is köszönhetõ, hogy máris újabb támogató keresett meg minket – Andrásik Sándor, aki NB I-et is megjárt valamint magasabb osztályban játszó fiúkat hozott magával. Õk nagy húzóerõt jelentenek a mieink számára, ami már most érezhetõ. Kaptunk egy elektronikus kijelzõt is, amibõl a megyében sincs több. Ezt Andrásik úr, Sólyom József zöldséges, Wágnerné Bartha Zsuzsanna alpolgármester asszony és az elnökség tagjai adták össze. Ami a jövõt illeti, természetesen tovább pályázunk – az anyagot már be is adtuk, és bízunk benne, hogy elõbbutóbb sikerül egy nagyobb összeget elnyernünk, melybõl elkezdõdhet a mûfüves pálya öltözõépületének az építése, ami nagyon hiányzik. r.b.

Köszönet Betegségünk miatt sajnos nem tudjuk magunkat ellátni, szinte megoldhatatlan feladat számunkra a bevásárlás, fõzés. Ebben a szorult helyzetben sietett segítségünkre a Két Fenyõ étterem tulajdonosa, Kreisz Ildikó, aki számunkra az étkeztetést biztosítja. Nagylelkûségét ezúton is köszönjük. a Kovács család A KRISZTUS SZERETETE EGYHÁZ Taksonyi Gyülekezete meghívja Önt és mindazokat, akik gyógyulni szeretnének, rendszeres istentiszteleti alkalmaira. Idõpont: minden csütörtök 17 óra Helye: Taksony Vezér Általános Iskola „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.” (Róma 10:13)

KÖZÖS DOLGAINK

11

Tisztelt Taksonyi Lakosok! Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy a Dunavarsány és Térsége Önkormányzati Szennyvíztársulás a DTV Zrt-vel együttmûködve az ivóvíz és szennyvíz bekötések ellenõrzését kívánja végrehajtatni. A dunavarsányi székhelyû ivóvíz szolgáltatást és szennyvízelvezetést végzõ DTV Zrt. teljes szolgáltatási területén még az õsz folyamán egy olyan átfogó vizsgálatra kerül sor, amely során szakemberek keresik fel az ingatlanok tulajdonosait, hogy ellenõrizzék a mûszaki körülményeket, az esetleges szabálytalanságokat, mûszaki anomáliákat. Mindemellett az ellenõrzéssel megbízott cég munkatársai az általános adategyeztetési feladatokat is elvégzik majd. A Társulás és a Szolgáltató az ellenõrzés végrehajtásával a referenciával rendelkezõ Numerus Aqua Szolgáltató és Kereskedelmi Kft-t (1047 Budapest, Fóti út 56., III. em.) bízta meg. A vizsgálat segítségével fény derülhet arra is, hogy az érintett fogyasztási területek melyikén használják helytelenül a rendszert és mely ingatlanok tulajdonosai sértik meg a fogyasztói kötelezettségüket, károsítva ezzel a többi tulajdonost és a szolgáltatót. A közmûves ivóvízellátásról és szennyvízelvezetésrõl szóló Kormányrendelet [38/1995. (IV.5.)] pontosan elõírja azokat a szabályokat, amelyek betartásáról a fogyasztóknak és a szolgáltatónak gondoskodniuk kell, mert megszegésükkel, be nem tartásukkal az összes fogyasztó érdeke sérül. Tapasztalatok szerint a fogyasztók széles köre ismeri és betartja ezeket a normákat, hiszen a közmû bekötéskor a közszolgáltatási szerzõdésben és hírlevelekben igyekszik a Szolgáltató is széles körben tájékoztatni a lakosságot. Mindezek ellenére sajnos gyakorta elõfordulnak szabálytalanságok, amelyek veszélyeztethetik a többség egészséges és zavartalan ivóvízellátását, illetve a folyamatos és problémamentes szennyvízelvezetést, ezzel anyagi kárt és sok kellemetlenséget okozva az elõírásokat betartó fogyasztóknak. Ilyen kár lehet például: a csapadékvíz bevezetéssel úgynevezett szennyvíz elöntések okozása nagyobb esõzések idején, vagy a szabálytalan vízvételezés, a hozzájárulás nélküli szennyvízbekötés és a díjfizetés elkerülése. Az egészséges ivóvíz biztosítása alapszolgáltatás, ez a visszaélések szankcionálásában is kisebb mozgásteret ad a szolgáltató számára, ugyanakkor, ha hagyjuk, a szabálytalanságokat fennáll a veszélye annak, hogy csökken a szolgáltatás színvonala és szabályszerû közmûhasználóknak is nõ a díja. A fentiek miatt kérjük a Tisztelt Fogyasztókat, hogy segítsék az ellenõrzést végzõ szakemberek munkáját, hiszen az egészséges, folyamatos és problémamentes ivóvízellátás és szennyvízelvezetés mindannyiunk közös érdeke. Dunavarsány és Térsége Önkormányzati Szennyvíztársulás

Ivóvíz javító program Taksony Nagyközség Önkormányzata a település ivóvízminõségének javítása és vízellátó rendszerének korszerûsítése, bõvítése érdekében a Közép-Magyarországi Operatív Program keretében kiírt „Taksony települési vízminõség-javító program” keretében kétkörös pályázaton indult. Elsõ körben a tervdokumentáció elkészítésére 19.752.898 Ft támogatást nyertünk, melyhez a 4.938.225 Ft összegû önerõt településünk önkormányzata biztosította. Második körben a tervben megfogalmazott tartalomra 332.912.299 Ft összeget nyertünk. Annak érdekében, hogy településünk költségvetését ne terhelje az önerõ kigazdálkodása, annak teljes összegét, 38.718.720 Ft-ot Európai Uniós Önalap finanszírozásból biztosítottuk. A projekt során Taksony ivóvízhálózatát olyan szintre bõvítjük, mely képes lesz településünk lakosságszámának növekedésével lépést tartani a megnövekedett igények kiszolgálásában. A vízhálózat elavult vízvezetékcsöveinek cseréjével biztosítható a tisztított ivóvíz minõségének a megtartása. Egy speciális vízkezelõ technológia alkalmazásával az Európai Unió szabványainak megfelelõ minõségû ivóvizet tudunk biztosítani a lakosság számára. A beruházás részeként egy új vízmû épületben kerül elhelyezésre a 3 víztisztító technológia, megépül 2 db 150 m -es víztározó medence, 2 db 50 3 m -es iszapülepítõ, egy új kutat fúrnak, egy kutat felújítanak. A projekt során 1771,3 m töltõ vezetéket, 3106,1 m összekötõ vezetéket építenek meg, és a hálózatra nyomásfokozó berendezéseket telepítenek. Az Önkormányzat a kivitelezõt közbeszerzési eljárás keretében választotta ki. Szeptember 3-án a Képviselõi Testület meghozta döntését és a PK Taksony Konzorcium, (2010 Gödöllõ, Kenyérgyári út 1/E.) nevû ajánlattevõ ajánlatát fogadta el érvényesnek és õt nyilvánította nyertes ajánlattevõnek. Az egyösszegû ajánlati ár: 342.398.735 Ft + ÁFA. A vállalkozóval 2012. szeptember közepén kerül sor szerzõdéskötésre, és ezt követõen kezdõdnek meg a munkálatok. Az építkezés, átalakítás által okozott esetleges kellemetlenségekért elõre is elnézésüket és türelmüket kérjük. Az alábbi látványterv szemlélteti a projekt során megvalósítandó tartalmat.

FALUGONDNOKI TÁJÉKOZTATÓ A helyi környezetvédelmi rendeletben megfogalmazott és elfogadott követelmények betartása mindjobban meglátszik településünk képén. Persze vannak még, kis számban ugyan, de gondozatlan ingatlanok és utcarészek is. Megkeresésük és ellenõrzésük folyamatos. Itt említeném meg, hogy jó segítség az, hogy 2012 májusától már kéthetente az ASA elszállítja a lenyírt füvet, az összekötegelt egyéb zöldhulladékot. Éppen ezért elfogadhatatlan az, hogy néhányan a levágott füvet az utcai árokba vagy a Kis-Duna partjára szállítják. A nagy szárazságra való tekintettel az Országos Katasztrófavédelmi Felügyelõség ORSZÁGOS TÛZGYÚJTÁSI TILALMAT rendelt el! Ezen belül a helyi rendeletünkben is tiltva van továbbra is a tûzgyújtás, október 1-jéig. Ha az országos tiltó rendelkezés feloldásra kerül, akkor is csak 2012. október 1-jétõl 2013. április 30-ig lehet a kiskertekben tüzet gyújtani, keddi napokon 1 órás idõtartam alatt. Egészségre káros anyagot ekkor is tilos égetni! (mûanyag, festék, gumi stb.) Az õszi nagy zöldhulladék begyûjtési akció napja: 2012. november 17. (szombat) reggel 6 órától. A faleveleket zsákokban, az egyéb nyesedéket, gallyakat kötegelve (max. 2 m hosszú, 10 cm-nél vastagabb ágak nem lehetnek) rakjuk ki. Az idei nyáron a Marestli-tónál a gyerekek megismerkedhettek az íjászat rejtelmeivel. Köszönhetõ ez Wágner Mihály íjász önzetlen segítségének. Telefon: 06-30-470-7682

Tóth József falugondnok

Petõfi u.

Tisztelt PERGAMEN BARÁTI-KÖR Taksonyi Magyar Hagyományõrzõ Egyesület! Köszönet az önzetlen segítségért /TENS készülékekért/, amivel könnyebbé tették munkánkat. Segítettek abban, hogy betegeink gyógytornakezelése gördülékenyebben menjen. Betegeink gyógyulása, fájdalmaik enyhítése a gépek segítségével hatékonyabbá vált. Hálás szívvel köszönöm: Sárosi Éva gyógytornász /Szigetszentmiklósi Szakorvosi Rendelõ/

EGYHÁZ

12

Római Katolikus Egyház Plébániahivatal: 2335 Taksony, Fo tér 1/b. Tel./Fax: 06-24/518-990

Láng András prépost, esperes Mobil: 06-30-441-21-71 E-mail: [email protected] honlap: www.plebi.hu Krisztus Fénye újság: [email protected]

Bemutatkozik az új káplán Amint az köztudott, augusztus elsejei hatállyal Beer Miklós püspök atya elhelyezte egyházközségünkbõl Horváth Berci atyát és új káplánt nevezett ki személyemben. Úgy gondolom, illõ, hogy újonnan érkezett papként eme fórumon is röviden bemutatkozzam: Nevem Berta László, 1985-ben születtem és Mátranovákról származom, ahol szüleim és egy húgom jelenleg is élnek. A nováki általános iskolai tanulmányok után Egerbe kerültem a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumba, melynek angolmagyar kéttannyelvû szakán 2005-ben érettségiztem. A papság kisgyermekkortól újra és újra felötlõ gondolatával a gimnáziumi évek második felében kezdtem komolyabban foglalkozni és hivatásomat felismerve érettségi után azonnal jelentkeztem a Váci Egyházmegye növendékei közé. A készületet a váci Propedeutikus (Elõkészítõ) Szemináriumban kezdtem meg, innen Pestre kerültem a Központi Papnevelõ Intézetbe, ahol teológiai tanulmányaimat a szomszédos Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán végeztem négy évig. 2010 nyarától, a Fõtisztelendõ Havass Géza Alapítvány ösztöndíját elnyerve, két évet tölthettem az USA-ban, az Oregon állambeli Mount Angel Seminary-ban. Onnan sok értékes tapasztalattal hazatérve, nagy lelkesedéssel és izgatott várakozással kezdem meg a szent szolgálatot a Váci Egyházmegye papjaként a taksonyi és dunaharaszti egyházközségekben mint káplán. Újmisés papi jelmondatom: „Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.” (1 Kor 9,22) Az itt töltött egy hónap után azt tudom mondani, hogy nagyon jó benyomások értek és máris megszerettem elsõ állomáshelyemet. Remélem, ezen bemutatkozás olvasása után már egyre többen köszönthetnek ismerõsként, és nekem is adódik majd alkalmam, hogy minél több embert megismerjek. Ha bárkinek bármiben szolgálatára lehetek, kérem, forduljon hozzám bizalommal.

Célpontban a biztonság! Sajnos az elmúlt években többszörösen bebizonyosodott, hogy lehetünk mi bármennyire nyitottak és befogadóak egy újonnan elkészült, Taksony központjában lévõ csodálatos templomkert tekintetében, ha egyesek gondolkodásmódjukban, viselkedésükben nem nõttek fel ahhoz, hogy értékeinket megóvják és megõrizzék közösségeink számára. Ezt tükrözik az immár rendszeressé váló, különféle típusú és formájú károkozások, melyeket kénytelen voltunk elszenvedni. Többek között sorozatosan megrongálásra került a nemrég felújított automata öntözõberendezés, a kertben található növények és kulturális emlékek, a II. János Pál Közösségi Ház, ezen kívül pedig gyakoriak az éjszakai randalírozások és a velük járó nagyfokú szemetelések. Ezek helyrehozatalai anyagi értelemben is jelentõs megterhelést okoztak a taksonyi egyházközösség számára. Sajnos a Fõ tér megépítésekor elhelyezett térfigyelõ kamera a templomkertre nem biztosít kellõ rálátást, ennek megfelelõen a bekövetkezett károkozásokat egyetlen esetben sem sikerült visszakövetnünk. Értékeink megóvásának egyetlen módja a preventív kontroll alkalmazása. Ennek megfelelõen most a templomkert egészére kiterjedõ, 24 órában folyamatosan mûködõ, zártláncú videó rögzítéses kamerarendszer került telepítésre, amely képes közel egy évnyi felvétel megfelelõen védett eltárolására és visszakereshetõségére. A rendszert 6 db kiterjedt tudással bíró kamera alkotja, amelyek egymással szinkronban mûködnek. A tervezés és kivitelezés költségeit teljes egészében a Taksonyi Templomért Szent Anna Alapítvány viselte. A rendszernek további fenntartási díja nincsen. Bízom benne, hogy ezzel hozzájárultunk értékeink anyagi és erkölcsi értelemben vett megóvásához. Barna Tamás Taksonyi Templomért Szent Anna Alapítvány kurátora

TAKSONYI REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG Református imaház:

Taksony, Virág u. 6. Lelkipásztor: Stefán Attila Tel.: 06-30/743-5184) E-mail: [email protected] Honlap: www.taksony.reformatus.hu Lelkészi hivatal címe: Taksony, Széchenyi út 41. Fogadóóra a lelkészi hivatalban: szerda: 9.00-14.00 csütörtök: 16.00-19.00 A vasárnapi istentiszteleteink 9 órakor kezdõdnek.

Dunaharaszti Evangélikus Egyházközség Az evangélikusok várják egyháztagjaikat és az érdeklõdõket a következõ alkalmakra: minden vasárnap de. 9 órakor istentisztelet, minden pénteken 15 órakor gyerekhittan, 16 órakor bibliaóra. Cím: Dunaharaszti, Damjanich u. 33. Varsányi Ferenc lelkész elérhetõsége: 24/ 462-602, 20-824-52-75 E-mail: varsanyif@ gmail.com Világháló:http://dunaharaszti.lutheran.hu

Köszönetnyilvánítás

Köszönetnyilvánítás

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett családtagunk – Hevesi István– temetési szertartásán részt vettek, sírjára virágot hoztak és osztoztak fájdalmunkban. A gyászoló család

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik Fibi Mátyás temetésén és gyászmiséjén részt vettek, sírjára virágot, koszorút hoztak, osztoztak fájdalmunkban. A gyászoló család

13

SZÕNYEGTISZTÍTÁS HÁZTÓL-HÁZIG !

Régi szõnyegét, szõnyegpadlóját, bútorkárpitját újjávarázsoljuk! Kasza István

06-70/622-52-07 Taksony, Szent Mihály u. 11.

MEGOLDÁS SZIGET SZERVIZ és ALKATRÉSZBOLT LAKÁSÁN: mosógép, bojler, tûzhely, hûtõ stb. nagygépek javítása garanciával ÜZLETÜNKBEN: mikró, porszívó és más kisgépek javítása garanciával ALKATRÉSZ CSERÉNÉL 1 ÉV GARANCIA! JAVÍTÁS ESETÉN A KISZÁLLÁS INGYENES!

Szigetszentmiklós, Tököli u. 33.

(Tököli-Bajcsy Zs.u. sarok) Nyitva: H-P 8-17 Szo: 9-12

Tel: 06-24-441-725 06-30- 9 50-17-17 Új címünk: Dunaharaszti, Bezerédi u. 58. Somogyvári u.sarokViktória üzletház Tel.:06-24-460-490 06-30-9-50-17-17 Nyitva H-P: 8-17 Szo: 9-12 www.megoldasszerviz.hu Minõségi szolgáltatás elérhetõ áron már 19 éve!

14

OBO Bettermann Magyarországon A 100 éves, német székhelyû családi vállalkozás mára piacvezetõ lett az elektromos szerelvények piacán Európa szerte. A magyar leányvállalat közel 20 éve mûködik a Bugyi nagyközség melletti ipari parkban és több mint 600 dolgozónak nyújt biztos megélhetést. Az OBO legutóbbi, jelentõsebb referenciái: • 4-es metró kábeltartó rendszerének kiépítése Budapesten, • Audi gyárbõvítés Gyõrben, • Hankook gyár, Dunaújvárosban, • Opel gyárbõvítés Szentgotthárdon. Tavaly újabb nagy beruházás kezdõdött, melynek részeként gyártó és logisztikai csarnokok, valamint egy oktatóközpont épül fel Bugyin. A fejlesztés által az OBO további 150 munkahelyet teremt 2013 végéig, és stabil megélhetést biztosít a környéken élõk számára hosszú távon.

Elérhetõségeink: H- 2347 Bugyi, Alsóráda 2. • Telefon: +36 29/349-000 www.obo.hu

THINK CONNECTED.

Csapatunk bõvítésére keresünk az alábbi munkakörökbe munkatársakat:

BESZERZÕ Feladata: • elektronikai alkatrészek beszerzése • gyártáshoz szükséges egyéb termékek beszerzése • együttmûködés a diszpozícióval és a termeléssel • kapcsolattartás az anyavállalati (németországi) beszerzéssel és a beszállító partnerekkel • tárgyalások, egyeztetések lebonyolítása Elvárásaink: • felsõfokú gazdasági végzettség • felsõfokú szakmai német- és angol nyelvtudás szóban és írásban • magas szintû számítástechnikai ismeretek (excel) • beszerzési területen szerzett tapasztalat elõny • jogi ismeretek elõnyt jelentenek Amit nyújtunk: • versenyképes fizetés • kreatív, kihívásokkal teli feladatok • hosszútávú együttmûködés • fiatal, dinamikus csapat A munkavégzés helye: Bugyi község (Pest megye)

MINÕSÉGBIZTOSÍTÁSI MUNKATÁRS Feladata: • reklamációk kezelése, feldolgozása • döntéshozatal a termékek minõségi besorolásával kapcsolatban • vizsgálati és selejtezési jegyzõkönyvek elkészítése • a gyártás szúrópróbaszerû ellenõrzése • ellenõrzési utasítások készítése Elvárásaink: • közép- vagy felsõfokú mûszaki végzettség • minõségbiztosítás területén szerzett tapasztalat • felhasználói szintû számítógépes ismeretek • alapfokú német nyelvtudás • határozottság, döntéshozatali képesség • jó problémamegoldó képesség • önállóság, megbízhatóság, precizitás Amit nyújtunk: • versenyképes fizetés • kreatív, kihívásokkal teli feladatok • hosszútávú együttmûködés • fiatal, dinamikus csapat A munkavégzés helye: Bugyi község (Pest megye)

A pályázati anyagokat (magyar és német nyelvû önéletrajz, bizonyítványmásolatok) az alábbi e-mail címre várjuk: [email protected]

Két Fenyõ Étterem Szeretettel várjuk kedves vendégeinket

VASÁRNAPONKÉNT SVÉDASZTALOS EBÉDRE

kiemelkedõ gasztronómiai kínálatunkkal és élõ zenével a Két Fenyõ Étterembe!

Szívesen látjuk kerthelyiségünkben!

www.ketfenyo-etterem.hu

Felnotteknek: 2500 Ft/fo • 10 éven aluli gyermekeknek ingyenes

ASZTALFOGLALÁS: telefon: 06 24/487 426 • mobil: 06 20/ 9492 865 e-mail: [email protected] • 2335 Taksony, Szent Imre út 86.

Szeretettel várjuk Önöket továbbra is a hét minden napján: az étterem dolgozói és tulajdonosa: Kreisz Ildikó • Chef: Révész József

Minden péntek este élõzene Stark Ferenccel.

16

ÕSZI PROGRAMJAI HÉTFÕ KEDD

18:30 19:30 19:00-20:30

Zumba (kezdõ) Pilates (kezdõ) Jóga (gerincre ható és eszközös) (elõzetes bejelentkezéssel)

SZERDA

18:00 19:00-20:30 CSÜTÖRTÖK 10.00-11.00

Western tánc (kezdõ) Western tánc (haladó)

JÓGA REKREÁCIÓ (könnyû, regeneráló hatású, gyógyulást segítõ, idõsebbek részére is.

PÉNTEK SZOMBAT

Pilates kezdõ-haladó 17:30-18:30 Jóga (könnyed, relaxációs) 19:00-20:30 Gerinctorna 18:00 Fõzõtanfolyam (csak jelentkezéssel)

KÖZÉRZET JAVÍTÓ KEZELÉSEK, SZOLGÁLTATÁSOK idõpont egyeztetéssel: de természetgyógyász: HÉTFÕ önismereti elemzés, tanácsadás du kozmetika, lábmasszázs, testmasszázs de: kozmetika KEDD du. lábmasszázs, testmasszázs du kozmetika, lábápolás SZERDA CSÜTÖRTÖK du kozmetika, masszázs, prána nadi energetizáló kezelés Biotermékek, PÉNTEK de csontkovács ( egész nap), vitaminok és gerinc állapotfelmérés természetes du kozmetika, lábmasszázs, kozmetikumok testmasszázs egyre bõvülõ SZOMBAT elõzetes egyeztetéssel: kínálatban kozmetika, masszázs

Siposné Irén jóga és minden program: 06-70 336 0525 Masszázs: 06-70- 361-4628 • Kozmetika: 06-70 363 8589 Csontkovácsolás: 06-20 976 0449 Cím: Taksony, Arany J. u.1. www.mosolyzo.hu e-mail: [email protected], [email protected]

-szeptemberben akciós árakon. Kedvezményes bérlet választható.

Szeretettel várunk mindenkit folyamatosan bõvülõ szolgáltatásainkkal, programjainkkal!

TÉLI GUMI AKCIÓ!

Gumiabroncsok szezonális tárolása

PROGRAMOK

17

„Csöndes estéli zsoltár” Istenes és hazafias versek három nemzedék tükrében KIEMELT AJÁNLATAINK: Október 28-án, vasárnap 18.00 órától „CSÖNDES ESTÉLI ZSOLTÁR” – A magyar költészet gyöngyszemei

ÁLLANDÓ PROGRAMOK MINDEN HÉTFÕN 16.00 órától A Tökmag néptánccsoport próbája 16.15 órától A Pöttöm néptánccsoport próbája 17.00 órától A Napsugár néptánccsoport próbája 17.15 órától A Rozmaring és a Napraforgó néptánccsoport próbája 18.15 órától A Babszem néptánccsoport próbája 19.00 órától A Profi néptánccsoport próbája MINDEN KEDDEN 13.00 órától Nyugdíjasklub 18.00 órától A Sváb Baráti Kör táncpróbája 19.00 órától A Férfikórus próbája MINDEN SZERDÁN 8.00-12.00 Falugazdász fogadóórája 19.00 - 20.30 Ifjúsági néptánccsoport próbája 19.30 órától A Taksonyi Sváb Tánccsoport próbája MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN 18.30 órától A Nõi kórus próbája MINDEN PÉNTEKEN 15.00-20.00 New Style Afro, Samba, Modern, Balett táncok http://www.afronewstyle.tar.hu

ALKALMI ESEMÉNYEK 24-ÉN, HÉTFÕN 15.00-17.00 25-ÉN, KEDDEN 10.00-12.00 18.00 órától

SZEPTEMBER

Látásvizsgálat A Mozgáskorlátozottak Közép-mo-i Regionális Egyesülete Taksonyi Szervezetének fogadóórája Taksony Nagyközség Önkormányzata Képviselõ-testületének ülése

28-ÁN, PÉNTEKEN 9.00-11.30 Vásár 29-ÉN, SZOMBATON 17.00 órakor Esküvõ 30-ÁN, VASÁRNAP 15.00 órakor Idõsek Napja

OKTÓBER 2-ÁN, KEDDEN Érces Ferenc, Györke Erzsébet, Szalay János és 17.00-18.00 Wágnerné Bartha Zsuzsanna képviselõk fogadóórája 3-ÁN, SZERDÁN 9.00-12.00 Vásár 18.00-19.00 Áncsán Mihály és Varga László képviselõk fogadóórája 4-ÉN, CSÜTÖRTÖKÖN 15.00-18.00 Véradás 6-ÁN, SZOMBATON 16.00 órakor Esküvõ 8-ÁN, HÉTFÕN 14.00-16.00 Látásvizsgálat 9-ÉN, KEDDEN A Mozgáskorlátozottak Közép-mo-i Regionális Egyesülete 10.00-12.00 taksonyi szervezetének fogadóórája 10-ÉN, SZERDÁN 9.00-12.00 Vásár 18.30-20.00 Vidám Nõk Klubja elõadás 19-ÉN, PÉNTEKEN 8.30-11.30 Vásár 20-ÁN, SZOMBATON 14.00 órakor Esküvõ 30-ÁN, KEDDEN 9.00-12.00 Vásár

Km.: Fekete Gergõ, Fekete Ferenc és László András

Idõpont: 2012. október 28. vasárnap 18 óra Helyszín: Petõfi Sándor Mûvelõdési Ház Színházterem (Taksony)

FELHÍVÁS

Szüreti must- és bormustra 2012-ben a – 2011. évihez hasonlóan – a szüreti felvonulást rendezõ Lokálpatrióta Egyesület a következõ felhívással fordul a taksonyi szõlõtermelõkhöz, borosgazdákhoz: Szervezünk saját termésû taksonyi háziborokból és mustból ustból kóstolót 2011. évihez hasonlóan. Azok a szõlõsgazdák, akik szeretnék zeretnék színesíteni a szüreti mulatság hangulatát saját készítésû szítésû borral - ha van musttal - kérem jelentkezzenekk 2012. szeptember 25-ig ( kedd) a következõ számon: artha 06 20 243 7767 vagy személyesen Wágnerné Bartha Zsuzsánál a részletek megbeszélése miatt.

PAPP AUTÓSZERVIZ Taksony, Dózsa György u. 47. Nyitva tartás: Hétfõ-péntek: 9-18 Sz-V: elõzetes megbeszélés szerint

Tel.: +36 30 949- 5304 04

Jó zenék,, vidám hangulat, tánc = Afro New Style Szeptembertõl ismét indulnak a táncórák a Petõfi Sándor Mûvelõdési Házban és a Német Nemzetiségi Óvodában. A modern tánc, balett és a felnõtt afro tánc órák mellett idén elindul a zsírégetõ gumiszalagos edzés is. Nyár elején nagy örömmel vettünk részt a Dunaharaszti Utcabálon. Az iskolás és felnõtt csoportok ismét nagy sikert arattak a településhatárunkon kívül is. Ezzel is hírét vittük Taksony kulturális életének és a jó hangulatot megalapozva egy fergeteges közönségtánccal zártuk produkciónkat. Immár hagyományosan az idei tánctábor is jó elfoglaltságot jelentett a gyerkõcök számára. Szeretettel várjuk a régi és az új táncosokat. Óvodás foglalkozások az ovi tornatermében hétfõn 15:00-tól ovis balett és szerdán 15:00-tól ovis modern tánc. Továbbá kedd esténként zsírégetõ gumiszalagos edzés. Péntekenként a mûvelõdési házban 15:00-tól felsõs modern tánc, 16:45-tõl alsós modern tánc és 18:30-tól felnõtt afro tánccal várunk mindenkit. Ha szeretsz táncolni vagy csak fontos, hogy mozogj és tenni szeretnél az egészségedért vagy a gyermekedet szeretnéd mozgásra szoktatni és szeretnél egy jó társaság részese lenni, akkor itt a helyed.

MI TÖRTÉNT

18

MEGJELENT TAKSONY TÉRKÉPE Örömmel tesszük közhírré, hogy augusztus végén megjelent Taksony Nagyközség elsõ önálló térképe 1 : 15 000 méretarányban. A klasszikus kivitelben készült kiadvány tartalmazza a település térképét és utcajegyzékét, a belsõ rész („belváros”) kinagyított részletét, valamint Taksony és környéke térképét, mely a falunak a környezõ településekhez illetve a fõvároshoz való viszonyát mutatja be. Az „A” oldalon látható a Taksonytérkép az utcajegyzékkel, valamint a

A tél elmúltával már nem is annyira a rügyet fakasztó tavasz izgatja az embert, hanem maga a nyár. Elkezdõdik a tervezgetés… Van, aki külföldre indul, van, aki honi tájakat keres fel, de olyanok is szép számmal akadnak, akik a kistérségben töltik el a szabad estéiket, hétvégéiket – és ebbe Taksony is bele tartozik egyre gazdagodó közösségi tereivel. Önkormányzatunk és civil szervezeteink is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy az itt lakók és az ide látogató vendégek színes programok részesei lehessenek a nyár folyamán. Ebben az esztendõben négy alkalommal vártuk a közönséget az önkormányzat által szervezett Fõtéri estékre, melyek soha ennyire színes zenei élményt nem kínáltak. Elsõ pénteken - június 15-én - a skót duda rejtelmeivel és hangzásával, valamint az eredeti skót öltözékkel ismerkedhettünk meg, de három bátor jelentkezõ a skót whiskybõl is kapott egy üveggel ízelítõül. Legközelebb a gospel örökzöldjei csendültek fel, és a szép dallamok mellé megfontolásra érdemes gondolatokat is kaptunk. A harmadik péntek a klasszikus muzsikáé volt, és a fúvósötösre átírt dallamok, Brahms, Liszt, Strauss, Farkas Ferenc, Müller József egykori slágerei most is sikert arattak. A szeptember 8-i utolsó este hozta a legnagyobb várakozást, hiszen rock'n roll még nem csendült fel a díszletül szolgáló templom közelében – ám a virtuóz elõadásmód és a régi, fülbemászó zene elérte célját – a zenekar nehezen szabadult a tapsok ölelésébõl. Június 16-án a Sport Egyesület várta a fiataloktól az öregfiúkig az összes korosztályt együtt ünneplésre, hiszen 80 esztendeje képviselik Taksonyban az egészséges életmódot. A következõ szombaton a tûz lángjai és fénye csalogatta a nagyérdemût. Szent Iván estéjén a Szkíta Örökség Íjászcsoport tartott bemutatót, ahol nem csak a tudományukat csodálhattuk meg, hanem az õsi ruházatot és jurtát is – a benne folyó élettel. Június utolsó hétvégéje a Nyári fesztiválé volt, ahol a tánc és a nemzetiségi muzsika kapott fõszerepet. Hatalmas teljesítmény volt a fellépõk részérõl, hogy közel 40 fokos hõségben hol kalocsai, hol palotás, hol nemzetiségi ruhába beöltözve több órán át a színpadon voltak.

nagyítás a belsõ részrõl, illetve a hirdetések, melyek lehetõvé tették a megjelenést. A „B” oldalon található az intézmények (hatóság, oktatási és kulturális, egészségügyi) felsorolása címmel, telefonszámmal, a taksonyi látnivalók, nevezetességek listája, illetve egy fotóösszeállítás, mely hûen tükrözi azon természeti és épített örökségünket, melyre joggal lehetünk büszkék. Elsõsorban az ide látogató, a helyismerettel nem rendelkezõ vendégeknek és turistáknak szolgál

idegenvezetõül a szintén a „B” oldalon található ismertetõ szöveg, melynek segítségével sétautat lehet tenni a faluban a szigetrõl, a belsõ rész érintésével a 100 éves keresztig, végigkövetve az állomásokat a képek segítségével. A térkép megvásárolható az önkormányzat ügyfélszolgálatán, valamint a Petõfi Sándor Mûvelõdési Ház könyvtárában. Forgassák hasznosan az új kiadványt, és kérjük, vigyék hírül megjelenését ismerõseik, barátaik körében is!

A legnagyobb rendezvény ebben az esztendõben is a Búcsú volt. Az önkormányzat a taksonyi sportegyesülettel, a Németh- és a Greznár vidámparkkal valamint Kátai Ferenccel, a FORRÁS intézményüzemeltetõvel és a Taksony Településüzemeltetõvel fogott össze – miközben a háttérben a Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Táncegyesület és a mûvelõdési ház dolgozói is segítették a munkát.

Taksonyi nyár

Külön köszönet illeti alpolgármester asszonyt a sok segítségért. Emelte az ünnep fényét – Búcsúkor mindig a templom védõszentjére, Szt. Annára emlékezünk – hogy Kreisz László polgármester úr meghívására vendégek érkeztek Matuskovóból és Vízkeletrõl egyaránt. A Mészáros Márta polgármester asszony és a Nagy Pál polgármester úr által vezetett csapatok a focipályán kezdték a napot egy barátságos öregfiú mérkõzéssel, majd a délutáni zenés kivonulás után került sor a kulturális seregszemlére a Szt. Anna téren, melynek a vízkeleti Harmónia éneklõcsoport mellett kistérségi résztvevõi is voltak. Áporka volt a díszvendége a délutánnak – az Apor Kató Néptánc Ropó Együttes – de megtisztelte a taksonyi Búcsút a dunaharaszti Német Ifjúsági Hagyományõrzõ Egyesület Örökifjú Tánccsoportja is. A programot Huj Peti indította két nagy slágerrel, majd jöttek a Rozmaring tánccsoport gyermekei, a felnõtt táncosaink és a Sváb Baráti Kör soha el nem fáradó nagymamái… Az este az emlékeké volt, hiszen évek óta a kitelepítettekre, a málenkij robotra elhurcoltakra és a kommunizmus áldozataira emlékezünk a KÉSZ helyi csoportjának vezetésével. A szentmisét követõen – melynek keretében Berci atya elbúcsúzott Taksonytól – a templomkert adott helyet a mûsornak, melyben a Hungaro-Art zeneiskola növendékei által megszólaltatott klasszikus részletek adták a zenei szövetet a gondolatébresztõ felszólalásokhoz. A búcsútéren a nosztalgiára vágyók, a tánczene, a mulatós, és a nemzetiségi muzsika szerelmesei egyaránt megtalálták a kedvükre valót a három nap alatt.

A nyár egyik legforróbb napján tisztelegtünk államalapító királyunk emléke és munkássága elõtt a Szent István parkban. A Divertimenti kamarazenekar magas színvonalon elõadott örökzöldjei mellett (Brahms, Weiner, Haydn) izgalmas ellenpont volt a Taksonyi Református Fiatalok elõadása, melyben Máté Péter, Ákos, Koltay Gergely valamint a Szörényi-Bródy szerzõpáros egy-egy slágere csendült fel. A polgármesteri gondolatok és a kenyérszentelés mellett a délután leginkább várt pillanata a Dózsa György utca lakói által készített házi sütemények kóstolója volt – mely évek óta hagyományos eleme az augusztus 20-i ünnepségnek. Ebben az esztendõben ezen az ünnepi délutánon szólt utoljára a Sziget étterem teraszán fúvós-és sramlizene a Szigeti Fiúk elõadásában, akik a Taksonyi Sváb Hagyományõrzõ Egyesület fúvószenekarával minden hónap elsõ vasárnapján várták a táncos lábú vendégeket. A nyári programok zárásaként harmadik alkalommal került sor szeptember 8-án a Templomok éje címû ökumenikus programra, melynek a református imaház és annak kertje, valamint a Virág utca – illetve a Szt. Anna római katolikus templom adott otthont. Az imaház csendjében és békéjében berendezett kiállítás paravánjai megállásra késztették a halandót, hogy utána a kertmoziban az élet nagy kérdéseirõl szóló filmeket nézzen meg finom sütemények valamint aromás kávé vagy tea kíséretében. A katolikus templom belsõ kontúrjait mécsesek és gyertyák lustán nyújtózó lángocskái rajzolták meg, ezzel megfestve a harmonika, a cselló, az orgona a trombita, és a kórusok hangján felcsendülõ csodálatos dallamoknak a hátteret. A langyos estébe kilépõ közönséget csak a száraz levelek finom zizegése emlékeztette arra, hogy hamarosan az õsz lépteinek hangja váltja fel a nyári emlékek még fülünkbe csengõ foszlányait…

r.b.

Ezúton mondunk köszönetet a Taksonyi Polgárõr Egyesületnek rendezvényeink biztosításáért, önzetlen munkavégzésükért.

MI TÖRTÉNT KARITÁSZ HÍREK

FELELÕSSÉGVÁLLALÁS 2012-BEN A Taksonyi Karitász Csoport az egyik legszínesebb, legmozgalmasabb idõszakát tudhatja maga mögött az eltelt 8-9 hónap jóvoltából. Idén ünnepeljük megalakulásunk 10. évfordulóját, s ezt megkoronázandó, az idei évben egy új, reményeink szerint idõvel hagyománnyá váló programot – pályázatot – indítottunk útjára, melynek keretén belül tavasszal zöldségpalántákat osztottunk szét a pályázatra jelentkezõ rászorulók között. Célunk az elindított programmal, hogy az emberekben erõsödjön az öngondoskodás képessége, és fizikai áldozatvállalásuk révén motiválva legyenek mind a kétkezi munkára, mind pedig önmaguk megsegítésére. Júniusban a Taksony Vezér Német Nemzetiségi Általános Iskolával közösen ruhavásárt tartottunk, ahol testvérvárosunk, Henfenfeld nagylelkû tárgyi felajánlásait értékesítettük közösen, ezzel támogatva az iskola alapítványát és a Taksonyi Karitász Csoport munkásságát. Szeptember hónapban nagy lehetõséget kaptunk egy községbeli család jóvoltából. Felajánlásuk révén az újhartyáni Sváb Parti zenekar állt rendelkezésünkre egy teljes estére. Ezt a lehetõséget kihasználva, szeptember 8-án jótékonysági bált tartottunk, melyen a jelzett zenekar húzta a talpalávalót. A hirtelen jött felajánlás miatt csak rövid idõnk volt a bál megszervezésére és kihirdetésére, de végül a kis létszám ellenére fergeteges hangulat kerekedett. A bál megnyitóját András atya tartotta, a jókedvet a mulatsághoz a vendégfellépõ Vidám Nõk Klubja elõlegezte meg. A bál kapcsán szeretnénk megköszönni a jótékony családnak az ajándékba kapott zenekart, az önkormányzatnak a bál helyszínéül szolgáló termet a Petõfi Sándor Mûvelõdési Házban, és a Doril nyomda segítségét a plakátok elkészítésében. Köszönjük a tombolára felajánlott ajándékokat a Csengeri Cukrászdának, az Erzsike Virágboltnak, Kátai Ferencnek, a Nádaskay Gyógyszertárnak, a Gabi lottózónak, a V-Power Kft.-nek és a Családi Italboltnak. Tevékenységünk további támogatására a tárgyi adományokat, felajánlásokat most is nagy szeretettel várjuk szeptembertõl péntekenként 17-18 óráig a római katolikus plébánián. A korábbi idõszakhoz hasonlóan ugyanitt szívesen fogadjuk azt, aki csak beszélgetni, tanácsot kérni jönne. Felhívjuk az érdeklõdõk figyelmét, hogy õsszel újra lehet válogatni a ruhanemûk között.

Október 6-án, szombaton 8-12 óráig újra használtruha-vásár lesz a plébánián. Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretné ruhatárát jó állapotú darabokkal bõvíteni. Kihelyezett postaládáink a katolikus plébánián és a Petõfi Sándor Mûvelõdési Házban továbbra is fogadják a községbeliek jelzéseit a közelükben élõ rászorulókról.

SSegíts, g , hogy gy segíthessünk! g

19

Ha nyár – akkor néptánc tábor Remek hangulatban telt a Taksonyi Dunamenti Fiatal Svábok Egyesületének ifjú táncosai részére megrendezett nyári napközis néptánc tábor. Táborozásunk elsõ napján egy hajóskapitány elrejtett kincsét kerestük meg a Molnár-szigeten, s megismerkedtünk a sváb hagyományokkal a Soroksári Helytörténeti Múzeumban. Másnap ellátogattunk a szigethalmi Emese Parkba, ahol az Árpád korabeli magyarság ruházatát és eszközeit tekinthettük meg, íjászkodással, csónakázással, gyertyamártással és kelevéz hajítással töltöttük ezt a szép napot. Szerdán a Madagaszkár 3. nyújtott nagyszerû szórakozást a Lurdy ház mozitermében. A csütörtök fürdõzéssel, játékkal és kézmûveskedéssel telt, s végül a hetet a Csillebérci Kalandpark mászó- és csúszópályáinak felfedezésével, kipróbálásával zártuk. A táncosok bebizonyították, hogy jó egyensúlyérzékkel, nagyfokú figyelem-öszpontosítással képesek legyõzni a nehéz pályákat. Óriási élményekkel gazdagon tértek haza a gyerekek. Mindenki nagyon jól GYERE érezte magát, a táborozók és a szervezõk is: Galambosné Schuszter Anna, NÉPTÁNCOLNI! Varga Rita és Winkler Andrea Ha eddig még nem tetted meg, és Jövõre várunk Téged is! Galambosné Schuszter Anna azt hitted már nem is lehet, most itt a jó alkalom: Szeretettel várunk mindenkit, aki a „T” faktor kerestetik néptánc iránt érdeklõdik, fiút és lányt, kezdõt és haladót, Tehetséges Táncosokat keresünk korosztályokra bontott PROFI NÉPTÁNCCSOPORTUNKBA tánccsoportjainkba.

Várjuk jelentkezésedet, ha 9 és 25 év közötti vagy, aki magas szinten szeretné a magyar táncstílusokat és a német táncanyagot elsajátítani. Jó társaság, kemény munka, magas színvonal. GYERE, TARTOZZ KÖZÉNK!

Jelentkezési határidõ: 2012.szeptember 30. Galambosné Schuszter Anna: 06-20/581-9779 A jelentkezés feltétele legalább két éves táncos múlt, és a jelenlegi tánccsoportban való aktív részvétel.

CSUDAJÓ EGYÜTT ÉNEKELNI, MOZOGNI, GYERE, NE MARADJ KI BELÕLE!! Jelentkezés: 2012 szeptemberében személyesen a tánctanároknál: hétfõnként 16-20 óráig a Petõfi Sándor Mûvelõdési Házban.

Regionális Német Nemzetiségi Zenei Verseny

Másodszor Taksonyban Lassan hagyományként ünnepelhetjük és köszönthetjük településünkön az ÉMNÖSZ által támogatott Regionális Német Nemzetiségi Zenei Versenyt. Ebben az évben is több mint 100 általános és középiskolás vett részt ezen a megmérettetésen. A Taksony Vezér N Német Nemzetiségi Általános Iskola és a Taksonyi Német Nemzetiségi Önkormányzat összefogása által sikerült az idei évben is egy rendkívül színvonalas versenyt megszervezni. Ha a vendégek is jól érzik magukat nálunk, akkor igazán elégedettek vagyunk. Ezt sikerült ebben az évben is megvalósítani. Taksonyban tiszteljük és õrizzük a sváb hagyományanyainkat. A zene nagyon fontos számunkra, itt sokan zenélnek és táncolnak és el sem tudják képzelni az életüket zene nélkül. Bennük van minden reményünk, hogy értékeink megmaradnak. Büszkék vagyunk származásunkra és hagyományainkra, bennünk sváb szív dobog. Büszkék vagyunk gyermekeinkre is, akik nagyon jól szerepeltek. Arany minõsítést kapott Fekete Bálint, Kiss Liliána és Kreisz Janka, valamint a Solymosi testvérek. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a Solymosi testvérek kapták az összes résztvevõ közül a második legmagasabb pontszámot. A különdíj, a „Donaugongpreis” ebben az évben szóló kategóriában és duó-csoport kategóriában került kiosztásra, a szóló kategória különdíját Schäffer István Zsolt Szigetcséprõl, a duó-csoport különdíját pedig a Pilis Bass Band nyerte kiemelkedõ teljesítményével. A 2012-es év zsûri tagjai: Kocsis Natália – Hungaro-Art Mûvészeti Iskolaigazgató asszonya Kreisz Ferenc - Landesrat énekkari szekciójának elnöke Weisz Nándor – Nemzeti filharmonikusok ütõse, Farkas Antal díjas, a müncheni zeneakadémián végzett zenész, Szigeti fiúk zenekar tagja voltak. Bálint Gyöngyi és Kreisz Jánosné Köszönjük munkájukat!

ISKOLA

20

A köznevelést érintõ változásokról A magyar közoktatás rendszere az elkövetkezendõ években több szinten fokozatosan átalakul. A 2012. szeptember 1-jén hatályba lépõ új Nemzeti Köznevelésrõl szóló törvény számos intézkedése felmenõ rendszerben fog megvalósulni. A törvény nagy hangsúlyt fektet az egész ember nevelésére, mely magában foglalja a testi, szellemi és erkölcsi nevelés egységét. Cél, hogy az új köznevelési rendszer hatékonyan segítse a felnövekvõ nemzedék értékrendjében az alapvetõ társadalmi értékek, normák rögzülését és személyiségükbe való beépülését, mindezt kiegészítve az egészségmegõrzéssel és a rendszeres testmozgással. Az új köznevelési törvény legtöbb újdonsága csak a következõ, 2013/2014-es tanévtõl kerül majd bevezetésére. Viszont lényeges, és már a 2012/2013-as tanévet érintõ intézkedések az alábbiak: 1. Mindennapos testnevelés bevezetése 2. Köznevelési intézmények állami fenntartásba kerülése 2012. szeptember 1-jétõl bevezetik a mindennapos testnevelést az iskolák 1., 5., 9. osztályaiban. Ez azt jelenti, hogy az eddigi heti 3 órát plusz 2 órának az órarendbe történõ beiktatásával egészítik ki úgy, hogy az óraszám növelés nem történik másik tantárgy rovására. A heti plusz 2 óra kiváltható olyan esetben, ha a tanuló vagy az iskolai sportkörben vagy valamely sportegyesületben versenyszerûen sportol vagy amatõr sportolói szerzõdés alapján jár edzésekre és ezt megfelelõen dokumentálja. 2013. január 1-jétõl a köznevelési intézmények az óvodák kivételével állami fenntartásba kerülnek, és a települések önkormányzatai csak mûködtetõi szerepet vállalnak, és köznevelési feladatai megszûnnek. Az állam csak a pedagógusok és a nevelõmunkát segítõk bérét fogja finanszírozni, a többi dologi költség az önkormányzatnak, mint mûködtetõnek kell vállalnia. A mûködtetõnek biztosítania kell, hogy az ingatlanban a köznevelési feladatokat megfelelõ színvonalon és körülmények között lehessen ellátni. Ez magába foglalja a szükséges taneszközök beszerzését, szolgáltatások biztosítását, a karbantartási munkálatok elvégzését, az ingatlan állagmegóvását. 2013. szeptember 1-jétõl kerül majd sor többek között a kerettanterv kiválasztására és a helyi tanterv kidolgozására, ekkor lép életbe többek között az új pedagógus életpályamodell, a pedagógusok új típusú munkaidõ-számítása, a pedagógus szakszolgálatokkal kapcsolatos jogszabályok, a 16 éves korig érvényes tankötelezettség, és az erkölcstan vagy hittan óra beépítése az órarendbe. A köznevelési intézmények pedagógusai számára ez a tanév az említett változások tükrében mindenképp a felkészülés éve lesz. A településünk általános iskoláját érintõ konkrét intézkedésekrõl a Hírlevél hasábjain adunk további tájékoztatást.

Kedves Szülõk! A médiában mostanában oly sokat emlegetett mindennapos testnevelésrõl szeretnék információt nyújtani, hogyan, milyen módon kerül ez bevezetésre iskolánkban, milyen lehetõségeket tud kínálni az iskola gyermekeiknek, hogy a mindennapos testnevelésben, testedzésben részesülhessenek. 27. § „(11) Az iskola a nappali rendszerû iskolai oktatásban azon osztályokban, ahol közismereti oktatás is folyik, megszervezi a mindennapos testnevelést heti öt testnevelés óra keretében, amelybõl legfeljebb heti két óra) a) a kerettanterv testnevelés tantárgyra vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott oktatásszervezési formákkal, mûveltségterületi oktatással, b) iskolai sportkörben való sportolással, c) versenyszerûen sporttevékenységet folytató igazolt, egyesületi tagsággal rendelkezõ vagy amatõr sportolói sportszerzõdés alapján sportoló tanuló kérelme alapján a tanévre érvényes versenyengedélye és a sportszervezete által kiállított igazolás birtokában a sportszervezet keretei között szervezett edzéssel váltható ki.” A törvényi rendelkezés értelmében, iskolánkban az 1. és 5. évfolyamon kell bevezetni a mindennapos testnevelést, a többi évfolyamon pedig a mindennapos testedzés lehetõségét kell biztosítanunk. Ennek megfelelõen az érintett két évfolyamon órarendi keretek között került beépítésre a heti öt testnevelés óra. Iskolánkban továbbra is mûködik a Brózik Tibor Taksonyi Diáksport Egyesület, ahol

eddig is sokak számára biztosítottuk a mindennapos sportolás lehetõségét. Úgy tûnik, az idei tanévben bõvíteni is tudjuk a repertoárt. Az alsó évfolyamon tanuló diákjaink az idei tanévben atlétika, röplabda, kosárlabda, kézilabda, szertorna sportágak közül választhatnak. A felsõ tagozatos diákjaink pedig atlétika, röplabda, kosárlabda, kézilabda sportágak közül. Emellett szakköri, tömbösített foglalkozások keretében rendszeres túrázásra (gyalog, kerékpár) invitáljuk a lelkes tanulóifjúságot. Továbbra is folytatódik a már „õsi” hagyománynak tekinthetõ labdarúgó házibajnokság, ami az idei tanévtõl egy asztalitenisz bajnoksággal is kiegészül. Örömmel hirdetjük továbbá, hogy az idei tanévben ismét sikerült megszerveznünk a tököli uszodával karöltve az úszásoktatást. A cikk megírásakor még folyik az egyeztetés a tornatermek beosztásának lehetõségérõl, ezért az edzések, foglalkozások pontos idõpontját osztályfõnökök segítségével juttatjuk el gyermekeikhez és Önökhöz. Úgy gondolom, közös érdekünk, hogy gyermekeink sportot szeretõ, egészséges felnõttekké váljanak. Ebben mi jelentõs részt igyekszünk vállalni, hogy az Önök munkáját is segítsük. A Testnevelési Egyetem jelmondatával kívánok Önöknek és minden kedves tanítványunknak egészségben, sportsikerekben bõvelkedõ új tanévet: Szellemet, erkölcsöt, erõt egyesíts! Gera Imre testnevelõ

1. helyezett Jakab Tünde

hányada nem beszéli a nyelvet. Ezért is tartottuk nagyon fontosnak, hogy egy cigány gyerekeknek meghirdetett szavalóversenyen minden résztvevõtõl elhangozzék egy anyanyelvén elõadott mû. Abban az évben még kevesebben mondtak cigányul verset vagy prózát, de ahogy múltak az évek, jó volt hallani, hogy egyre többen, egyre bátrabban bben az évben már tizedik szólalnak meg anyanyelvükön. Az idén már alkalommal rendeztük meg cigány mondhatjuk, ez szinte természetes volt gyerekek számára a szavalóversenyt, minden résztvevõ számára. Kreisz László polgármester úr is a Költészet Napja tiszteletére. Ha visszaemlékszünk 2002-re, az elsõ megtisztelte a rendezvényünket, az Õ szavalóversenyre, amikor még csak a köszöntõje nyitotta meg a versenyt. A zsûri elnöke, Ruva Pál (író, költõ, környezõ településekrõl és természetesen Taksonyból érkeztek a versenyzõk, az idén szociológus) a zsûri tagjai: Pató Selam már az ország távoli városaiból, Siófokról és (költõ) és Vajna Ferenc (kultúrpolitikus) Békés megyébõl is érkeztek versenyzõk. Tíz voltak. év alatt országos rendezvénnyé nõtte ki Godány Judit a Kossuth Rádió magát a helyi kezdeményezésünk. szerkesztõ-riportere nagyon szép Elmondhatjuk, szép hagyományt terem- összeállítást készített a szavalóversenyrõl, tettünk. mely a verseny után egy héttel vasárnap Már a második évtõl kezdve a felhívásban hangzott el a rádióban. Megszólaltatta a kértük a jelentkezõket, hogy egy mû elõadása résztvevõket, a helyezést elért versenyzõket, cigány nyelven kötelezõ a versenyzõk a kísérõket, felkészítõ tanárokat, és a számára. Mint tudjuk, a cigányok jelentõs szervezõket.

E

Amíg a zsûri visszavonult, hogy döntsön a helyezésekrõl, addig a Ráckevei táncosok percek alatt vidám hangulatot varázsoltak. Nem kellett biztatni a jelenlévõket, egymás után perdültek a színpadra, énekeltek és táncoltak.

Fõ út, Termelõi Húsbolt Széchenyi utca,Zöldséggyümölcs Taksony,Fõ út, Komoróczi Virágkertészet Taksony Fõ út, Zöldség bolt Taksony, Fõ út, Zöldség Áruda Taksony, Baross tér, Újság-Áruda Taksony Baross tér, Nádaskay Gyógyszertár Taksony, Fõ út,Uzovics Mária Budapest, Szabadidõ Divat Márkás Sportruházat Taksony Fõ út, KOTORKA bolt Taksony, Höchst Zsolt Non-Stop Élelmiszer bolt Taksony Fõ út, Szépvölgyi Jakabné Szikvíz és Szörp Taksony, Ruff Hús Soroksár, CBA Soroksár, Helena Divat

I. díj Jakab Tünde (Dömsöd) II. díj Kolompár Petra (Dömsöd) III. díj Kolompár Dániel ( Dömsöd) A zsûri különdíját kapta: Nánási Bianka (Doboz) Szeretnénk megköszönni mindazoknak Soroksár Ruva Pál az önzetlen segítségét, akiknek író, költõ, újságíró köszönhetõen nem csak a helyezést elérteket a Cigány Írószövetség és Nemzeti (köz) jutalmazhattuk meg, hanem minden Mûvelõdési Társaság elnöke résztvevõt virággal, éremmel, emléklappal, könyvekkel és ajándéktárgyakkal. Támogatóink: Kreisz László polgármester úr, Schmittné Makray Katalin KEH Budapest, Kreisz-Pékség Taksony, Wág-Mix Kft Taksony, ÁSZ Kolbász Kft, Termelõi Húsbolt Deka-Meat Taksony, Fõ út, Andristyák Ferencné Ital- diszkont Taksony, Fõ út, Telepolc Kft Taksony Fõ út, GABI lottózó Taksony Fõ út, Anikó Virágbolt Taksony Fõ út, Erzsike virágboltja Taksony Fõ út , Lakástextil-Függöny bolt, Taksony

A polgármester úr és a zsûri

ISKOLA

21

Iskolai eseménynaptár 2012/2013 2012. szeptember 3. (hétfõ) 2013. június 14. (péntek) 2012. szeptember 3. 2013. június 14. 2013. január 11. 2012. október 29. (szerda) – 31-ig (péntek) Utolsó tanítási nap: 2012. október 27. (szombat) Elso tanítási nap: 2012. november 5. (hétfo) Téli szünet: 2012. december 27-tõl 2013. január 2-ig Utolsó tanítási nap: 2012. december 21. (péntek) Elso tanítási nap: 2013. január 3. (csütörtök) Tavaszi szünet: 2013. március 28-április 2. Utolsó tanítási nap: 2013.március 27. (szerda) Elso tanítási nap: 2013. április 3. (szerda) Tanévzáró ünnepély: 2013. június 20. (csütörtök) Tanévzáró értekezlet: 2013. június 21. (péntek) Tanévnyitó ünnepély: 2013. szeptember 1. Tanév kezdõnapja: Tanév zárónapja: Elso tanítási nap: Utolsó tanítási nap: Tanév elso féléve: Oszi szünet:

Tanítás nélküli munkanapok: 5 nap 1 nap továbbképzés November 10.(szombat) 1 nap nevelési értekezlet December 15.(szombat) 1 nap diák-önkormányzati nap Február 15.(péntek) 1 nap tantestületi kirándulás Május 2.(csütörtök) 1 nap társadalmi munka Május 3.(péntek) Papírgyûjtés Iskolaszék összehívása Megemlékezés iskolarádión keresztül október 19-én Nemzeti ünnep (október 23.) Iskolai ünnepély október 23. 9 órakor „Fut a falu” futóverseny szeptember vége szeptember 28-ig október 6.

Továbbképzés 1. osztályosok negyedéves értékelésének kiadása november 12-14. Nyílt órák november 19. 17-19ó Fogadóóra november 20. Pályaválasztási szülõi értekezlet NOVEMBER 23-NOVEMBER 29. TAKSONY- HÉT (KÜLÖN PROGRAM SZERINT) november 23., 26., 27.,28.,29. humán munkaközösség napja Taksony-kupa/foci/, területi matematikaverseny természettudományos délután november 26. Nemzetiségi nap november 24. Egészségnap NOVEMBER 10. november 14.

DECEMBER 6. december 10. december 21.

JANUÁR január 11. január 14.

Mikulás ünnepségek osztálykeretben 8. osztályosok központi írásbelire jelentkezése Karácsonyi ünnepély rendezése Fakultatív program 1. órában: - istentiszteleten való részvétel - erkölcsi foglalkozás - karácsonyi szokások Nyári táborok szervezése Osztályozó értekezlet Területi népmesemondó és rajzverseny

I.félévi értékelés kiadása A továbbtanuló 8. osztályos jelentkezési lapjának elkészítése Központi írásbeli felvételi napja 6 és 8 osztályos gimnáziumba jelentkezõknek január 19. Központi írásbeli felvételi napja a 9. évfolyamra jelentkezõknek január 21 16 –1630 SZMK gyûlés 1630-1700 Félévi szülõi értekezlet az alsóban 1700-1730 Félévi szülõi értekezlet a felsõben 5.-7. évfolyam 1730 – 1830 Fogadóóra

január 16. január 19-tõl tanulók január 18.

FEBRUÁR 4. 17ó február 8. du február 15-ig

március 31.

8. osztályos szülõi értekezletek Jelmezbál, karnevál 8. osztályos tanulók jelentkezési lapjainak, ösztöndíj kérelmének továbbítása Nemzeti Ünnep (Iskolai ünnepély) Elsõ osztályosok beíratása -Óvodai szülõi értekezlet 8. osztályos felvételi lap módosítása 1. osztályosok háromnegyed éves értékelésének kiadása Locsoló bál

ÁPRILIS április 15. 17-19ó

Ki mit tud? Fogadóóra

MÁRCIUS 14. március 18-19. március 18- 20. március 27.

június 13. június 14. június 20.

feleslegessé vált, kidobásra szánt BICIKLIKET!

Elõre is köszönettel:

Gera Imre

Köszönet Taksony polgárõreinek és a helyi rendõrségnek! Iskolánk ötödik évfolyama 2012. június 6-án Szigethalomra, az Emese Parkba kirándult. Az út tervezése sok fejtörést megkerülhetetlen.

Henfenfeldi diákcsoport látogatása Országos kompetenciamérés 4., 6., 8. osztályokban és a kéttannyelvû osztályokban május 31-ig A tanulók által a tanévben elért versenyeredmények leadása május vége-június eleje Táborozók eligazítása

június 10-12.

A Brózik Tibor Taksonyi Diáksport Egyesület szeretettel várja a kinõtt, tönkrement,

okozott, mivel az 51-es út egy szakasza

MÁJUS 16-25. május 28.

JÚNIUS 4. június 3-10.

EMLÉKEZTETÕ

Nemzeti összetartozás napja Következõ tanévre napközire jelentkezés befizetéssel Tanulmányi kirándulások szervezése Osztályozó értekezlet Ballagás 17 órakor Tanévzáró ünnepély 17 órakor

Szerencsére segítségünkre siettek a polgárõrök és a rendõrök: egész úton autóval mentek elõttünk, a hídon még a forgalmat is megállították a közel 80 biciklis kedvéért. A gyerekek így biztonságban, megnyugtató körülmények között jutottak el a célállomásra, majd vissza az iskolába. Szeretnénk a gyerekek és a szülõk nevében

is

megköszönni

a

segítséget és a szervezõmunkát!

a tanulók és a tanárok

Óvjuk környezetünket! 2012. szeptember 22-én szombaton, de. 8.00-12.00-ig és szeptember 24-én hétfõn, 6.00-17.00-ig elektronikai hulladékgyûjtést szervezünk az óvoda gazdasági udvarában.

és szerezz pénzt az óvodánknak!

profi

ISKOLA

22

Henfenfeld 2012

Környebánya kézmûves tábor

ISKOLA Henfenfeldi diákcsere 2012 Iskolánk immár több mint 20. alkalommal rendezte meg a testvértelepülések közti diákcserét. Ebben az évben rajtunk volt a sor, a taksonyi gyerekek kelhettek útra június végén. Mint minden alkalommal, idén is, hajnali 6 órakor tele lett a parkoló azokkal a nebulókkal, akik belevágtak ebbe a kalandba. Henfenfeld egy Németországban fekvõ kis falu, ahová én immár másodjára tértem vissza. A 11 órás út után délután ötkor megérkeztünk az iskolába, ahol mindenki csatlakozott fogadójához, akit a ” Steckbrief”-bõl már korábban megismert. Mivel Henfenfeldben nem volt elég vendéglátó család, így néhány gyerek a település közelében lévõ falvakba került. Valószínûleg mindenkinek az elsõ este volt a legnehezebb… Hisz új volt a család, újak a szokások, új ízek kerültek az asztalra. De hát ilyen, ha egy másik országot szeretnénk megismerni. Minden reggel 8-kor volt gyülekezõ a henfenfeldi általános iskola elõtt, ahol a magyar busz várt minket, hogy felvegyen, majd minden nap más-más helyre vigyen el bennünket. A hét során voltunk ásványvíz készítõ- és csomagoló gyárban, túrázni a környékbeli hegyekben, Nürnberg városában, Hirschauban egy Monte Kaolino nevû helyen , és többször is a hersbrucki strandon. Minden délután 4 órakor értünk haza kirándulásainkról és a nap további részét a vendéglátóinkkal töltöttük. Bicikliztünk, beszélgettünk vagy éppen azt csináltuk, amihez kedvünk volt. Amikor eljött a hétvége, a német vendéglátó családok programot szerveztek nekünk, így én eljutottam Németország leghíresebb versenyautó pályájára, ahol számos autóversenyt tekinthettünk meg. Voltak délutánok, amikor átjárhattunk egymáshoz és jókat buliztunk. Rukk-cukk elszaladt az egy hét és már a záró est elõkészületeinél tartottunk. Kísérõ tanáraink: Ildikó néni és Marika néni velünk készült a kis mûsorunkra. Volt, aki zongorázott, táncolt vagy furulyázott, de mindenki megmutathatta azt, amiben a legjobb. Vidám hangulatú volt az est, bár egy kicsit szomorú is. A búcsú nehezünkre esett annak ellenére, hogy az elsõ napokban még a honvágy gyötört bennünket. Egy hét alatt igaz barátságok alakultak ki. Hát egyszer minden véget ér. Így kicsit szomorúan, de nekiveselkedtünk a hazaútnak. Összegzésül pedig annyit, hogy élményekben gazdag hét áll mögöttünk. Jól éreztük magunkat! Német nyelvtudásunk gazdagodott, új barátságokra tettünk szert és nagyokat buliztunk. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné fejleszteni nyelvtudását és új ismeretségekre akar szert tenni, hogy ha legközelebb lehetõség lesz belekapcsolódni ebbe a diákcsere programba, akkor jelentkezzen bátran! Scholl Dávid 8.c osztályos tanuló

23

Kézmûves tábor Környebányán Idén talán utoljára került megrendezésre Kovács Ági néni által szervezett kézmûves tábor. Egy családias létszámú csapattal indultunk el a régi óvoda elõtti kis térrõl. Az eléggé összeszokott társasággal ismételten Környebányára látogatottunk el, ahol szeretettel fogadtak minket. Igazság szerint az a legjobb ebben a táborban, hogy rengeteg érdekes dolgot megtanulunk elkészíteni, így fejleszthetjük a kézügyességünket, de ezek mellett van idõnk saját magunkat és a társainkat is szórakoztatni. Minden egyes napunkat egy "bolt járattal" kezdtük, ami koránt sem volt könnyû feladat, hiszen a környéken egyetlen kis bolt üzemel, ami egy igen kiadós sétára van, de persze szívesen megtettük az utat annak érdekében, hogy csokit és cukorkát tudjunk venni. Üdítõ helyett minden nap rengeteg teát kaptunk, ittunk. Sok-sok gyümölcsöt ettünk, amit most már sok-sok éve Sólyom Józsi bácsi, a zöldséges ajánl fel a táborozóknak. Köszönjük a sok éves felajánlást. A nap további részét a kézmûves foglalkozások, valamint a szabad foglalkozások és a "csendes" pihenõk tették ki. Készítettünk pl.: fakanálbábot, a lányok rengeteg karkötõt, batikoltunk (régi szokás szerint mindenki egy batikolt pólóban megy haza), cserép állatkát, nemezeltünk, csuhéztunk és még sok mást készítettünk. Idõt kellett arra is szakítan, hogy készüljünk az utolsó esti tábortûzi mûsorra is. Mindenki beszállt egy csapatba és ezek a csapatok már hét eleje óta készültek, hogy tökéletes legyen a produkciójuk. A tábor minden egyes résztvevõje szerepelt egy közös elõadásban, amit idén is a tábor kis dalos pacsirtája, Ditti szervezett meg. Most a "Valahol Európában" címû darabból adtunk elõ egy részletet. Egyébként is sokat táncoltunk, jó kis „Csillagfény-discó-„t tartottunk a szabad ég alatt. De ne szaladjunk ennyire elõre, hiszen voltunk pancsolni is a tábortól nem messze. A kicsi tavacska nagyon rendezett, vize eszméletlenül tiszta volt. Itt aztán tényleg mindenki el tudott szórakozni. Labdáztunk, fröcsköltünk, fényképeket csináltunk, de ami a legfontosabb, maradandó emlékek születtek. Itt kétszer lubickoltunk, az elsõ alkalom után elmentünk fagyizni is egy nagyon jó kis cukrászdába. Voltak sportvetélkedõk is, valamint számháború. Ezen kívül jártunk lovardában, lovagoltunk, csikót etettünk kisállatokat simogattunk. A tábor egy meglehetõsen nagy területen helyezkedik el és azon a területen rejtették el a mosolygó napocska fejjel ellátott fehér kendõt. A tábor összes gyereke részt vett ebben a szórakoztató foglalkozásban. A csapatokat két segítõ osztotta szét, hogy igazságos legyen. Nagyon jól szórakoztunk. A hangulat pompás volt egészen az utolsó estéig, amikor legördült az emberek arcán pár könnycsepp, hiszen lehet, hogy utoljára voltunk ezen a remek kis helyen, ezzel a remek társasággal. Mindenki el volt keseredve, de a tábortûz és a kürtõs kalács kicsit enyhítette szívünk fájdalmát és beletörõdötten tértünk aludni. Másnap korán indultunk haza, hogy ebédelni már otthon tudjunk. Utoljára elénekeltük a búcsú dalunkat, majd megérkeztünk a családtagjainkhoz, barátainkhoz és búcsút vettünk egymástól. Persze örültünk, hogy otthon vagyunk, de azért rossz volt belegondolni abba, hogy talán most voltunk a táborban együtt utoljára. Érkezéskor együtt kiabáltuk, hogy „vissza,vissza”.Ettõl persze mindenki sírva fakadt, a szülõk pedig már ott álltak a busznál. Egy biztos, felejthetetlen emlékekkel gazdagodtunk. Én mindenképp. Ezúton szeretném minden egyes táborozónak megköszönni a szép napokat, valamint köszönet a segítõknek: Dittinek, Gábornak és Zolinak és a legnagyobb köszönet illeti azt az embert, aki ennyi éven át táboroztatott minket, megszervezett mindent és mosolyt csalt az arcunkra, valamint bearanyozta a nyarunkat, köszönünk MINDENT Ági néninek! Írta: Szabó Petra, aki nyolc évet táborozott

BÖLCSÕDE

24 2011 augusztusában a Taksony Bölcsõde Alapítvány kuratóriumának tagjai arra az elhatározásra jutottak, hogy fenntartóváltással átveszik a bölcsõde mûködtetését. A megnyitást hosszan tartó szervezés és elõkészületi munka elõzte meg. A gondozónõk, az alapítványi tagok kitartó, szorgos, együttmûködése hozzájárult ahhoz, hogy a bölcsõde zökkenõmentesen elindulhasson. November közepén megkezdtük az udvar takarítását, lombtalanítását, melyben minden gondozónõ, az alapítvány tagjai, valamint családtagjaik is aktívan részt vettek. Az elõzõ évekhez hasonlóan a faluban a hagyományokhoz híven megrendezésre kerülõ adventi vásárra is készültünk. A gondozónõk és az alapítvány tagjai kézzel készített munkájukkal színesítették az asztalunkat. A vásáron sokan meglátogatták a pavilonunkat, megcsodálták a különféle ajándéktárgyakat, díszeket, különösen az újdonságnak számított házilag készített csoki nyalókát is. A befolyt összegbõl karácsonyi ajándékként új játékeszközöket, könyveket, színes ceruzát stb. vásároltunk. Még decemberben Ürögi Béla vállalkozó a bölcsõde belsõ helyiségeit teljesen kifestette, ehhez a beltéri festékeket a Casati Color Kft. biztosította számunkra. A gondozónõk és a technikai dolgozó szorgos kezeinek köszönhetõen december utolsó napjaiban (az otthoni karácsonyi készülõdés elõtt) otthonossá, tisztává varázsolták a bölcsõdét, hogy januárban már itt a „régi” bölcsõdében tudjuk fogadni a régi és az újonnan érkezõ gyermekeket. Még az év elején a bölcsõde konyháját is át kellett alakítanunk tálalókonyhává. Az újonnan készült HACCP alapján, a Forrás Intézményüzemeltetõ Központ az elõírásnak megfelelõen segített megvalósítani az átalakítást. Ugyanez az üzemeltetõ biztosítja számunkra a bölcsõdei gyermekétkeztetést is. A szolgáltatóval a kapcsolatunk jó, folyamatosan egyeztetünk az étrend összeállításában. Tavasszal elkészítettük saját honlapunkat, melyen a bemutatkozásunk, elérhetõségünk mellett egyéb információkat, a bölcsõdei életrõl képeket is találnak az érdeklõdõk.

Honlap címünk: www.sunivarbolcsode.hupont.hu Intézményünk 2 csoportos, jelenleg 18 férõhelyes, melyet a közeljövõben tervezünk bõvíteni 24 fõre. A dolgozóink létszáma: 1 fõ vezetõ, 4 fõ gondozónõ, 1 fõ technikai dolgozó. A gyermekek gondozását-nevelését csoportonként 2-2 fõ gondozónõ végzi. A gondozónõi kollektíva sokrétûsége és megfelelõ szakmai felkészültsége segített át bennünket a kezdeti nehézségeken, sokat tanultunk és tanulunk egymástól. A gondozónõk tevékenysége igen sokrétû és nagy odafigyelést igényel. Feladatuk az intézménybe járó gyermekek gondozása, nevelése, a személyi adminisztráció vezetése. Az egyéni igények kielégítését, az egyéni bánásmód kialakítását segíti a saját gondozónõ rendszer. A saját gondozónõ rendszer lényege, hogy munkaidejében a gondozónõ a saját gyermekeit gondozza, velük foglalkozik, a társgondozónõhöz tartozó gyermekeket csakis annak távollétében látja el. Ez a fajta állandóság nélkülözhetetlen az egészséges személyiségfejlõdéshez. Feladatuk továbbá, hogy a nap bizonyos részében megadják azt a biztonságot és szeretetet, amely a gyermek testi, szellemi, értelmi, érzelmi fejlõdéséhez szükséges. Természetesen ehhez szükség van a család és a bölcsõde jó kapcsolatára is. A jó kapcsolat egyik alappillére a rendszeres napi találkozás a szülõkkel, ahol alkalom adódik a gyermekekrõl szóló információk átadására, az esetleges problémák megbeszélésére. A gyakorlat azt mutatja, hogy a családokkal sikerül jó kapcsolatot kialakítani és fenntartani. A szülõk bizalommal fordulnak hozzánk, mert látják, hogy gyermekeik biztonságban érzik magukat, folyamatos fejlõdésük feltétele biztosított. Bölcsõdénk szellemisége azon alapszik, hogy munkatársaimmal együtt szakmai felkészültségünk,

Beszámoló a Taksony Bölcsõde Alapítvány által fenntartott Sünivár Bölcsõde eddigi munkájáról hivatástudatunk, emberi magatartásunk, valamint egész személyiségünk a legmagasabb fokon szolgálja a gyermek érzelmi és testi fejlõdését. Szakmai munkánkat a kidolgozott és elfogadott Szakmai Program alapján folytatjuk, amely a bölcsõdei gondozás-nevelés országos alapprogramja alapján készült, és annak megfelelõ. Programunkat a Közép-magyarországi Regionális Módszertani Bölcsõde véleményezte és bevezetésre alkalmasnak találta. A bölcsõdébe járó gyermekek egészségügyi feladatait megbízási szerzõdéssel Dr. Fábián Dóra gyermekorvos látja el. A bölcsõdei felvételt követõen elkészíti a gyermekek felvételi státuszát és a negyedévenkénti vizsgálatokat. Ezen kívül a szülõk és a gondozónõk bármikor bizalommal fordulhatnak hozzá kérdéseikkel, észrevételeikkel. A bölcsõdékkel való kapcsolattartás, szakmai konzultációk fontos feladataink közé tartoznak, nagy hangsúlyt helyezünk a szakmai napokon, rendezvényeken való részvételekre. A kistérségi régióban lévõ intézmények közötti kapcsolatot jónak ítélem meg. Többször fordultam hozzájuk szakmai segítségért, mindig készségesen álltak rendelkezésemre. Az elmúlt idõszakban többször tettem szakmai látogatást más bölcsõdékbe, melynek célja szakmai ismereteim bõvítése volt. A szülõk is aktívan tevékenykednek a bölcsõde életében. Segítették a kitûzött célok megvalósítását, Kindlinger Éva keze munkájával a bölcsõdei átadó-elõtér helyiség falát színesítette mesefigurákkal, valamint közremûködött a fõbejárati kapu festésében is. Lindenmayer Ferenc segítségével elkészült a bölcsõde udvarán a gyerekek számára biztonságot nyújtó kerítés. A kerítés festésében Kovács-Jánosi Edina, valamint a bölcsõde dolgozói, és az alapítvány tagjai segédkeztek. A hagyományokhoz híven megtartottuk a nevezetes ünnepeket, jeles napokat. A gyermekek a gondozónõkkel együtt lelkesen készültek a farsang, a húsvét, az anyák napja megünneplésére. A farsangi mulatság fergeteges volt, ötletes jelmezekben jelentek meg a gyerekek, a gondozónõk segítségével színes kis álarcokat is készítettek. A húsvéti ünnepre is meglepetéssel készültünk a gyerekek számára. A „Nyuszika” eldugta a kertben a csoki tojásokat, és ezek megkeresése vidámsággal, örömmel telt, nagy csoki evéssel egybekötve. Anyák napjára a kicsik gondozónõikkel ajándékot készítettek, verseket és dalokat „tanultak”. Az anyák napi virágokat a szeptembertõl bölcsõdébe járó Komróczki Nikolett szülei ajánlották fel. Május végén nyílt nappal egybe kötött gyermeknapot szerveztünk, amelyre nem csak a szülõk, nagyszülõk, ismerõsök, barátok, hanem mindenki, aki szeretné megismerni a bölcsõdénket meghívást kaptak. A felhívás megjelent a helyi lapban, szuperinfóban, valamint a bölcsõde saját honlapján is. A gyereknapon a Kölyökidõ Alapítvány segítségével ugráló várat állítottunk fel, és arcfestés is várta a kisebbeket-nagyobbakat. A taksonyi Pöttöm néptánccsoport, elõadása, valamint a helyi óvodából az óvó nénik bábelõadása is gazdagította a rendezvényünk színvonalát. Ezúton is köszönjük. A bölcsõde udvarán elhelyezett házi büfénkben apró süteményeket, frissítõket, valamint tombolát is lehetett vásárolni. A tombolához az értékes nyereményeket a Tesco Hipermarket, a Wesselényi utcai Reál Élelmiszer áruház, ajánlotta fel. Önzetlen támogatásukat szintén köszönjük. A Rossmann Drogéria felajánlásával lufikat és papírból készült királyi koronát osztogattunk a nyílt napra érkezõ gyerekeknek. A nyári zárás elõtt az óvodába készülõ gyermekekkel átsétáltunk az óvodába. Az óvónénik süteménnyel és frissítõvel vártak minket. Bekísértek a csoportszobába, ahol

a gyermekek igen otthonosan érezték magukat, hamar felfedezték az ott található játékeszközöket. Az udvaron is körbenéztünk, kipróbáltunk egy-két udvari játékot. A látogatás után az óvónénik egy kis ajándékkal lepték meg a gyerekeket, majd visszasétáltunk a bölcsibe. Másnap délután „bölcsõdei ballagást” szerveztünk, melyen elbúcsúztattuk az õsszel óvodába menõ gyermekeket. Az apróságok részére süni tarisznyát és fotóalbumot, valamint horgolt sünit készítettünk. Tarisznyával a vállukon énekszóval kisétáltunk az udvarra, ahol a szülõk és nagyszülõk izgatottan vártak. Az intézmény dolgozóival együtt egy kis ballagó éneket adtunk elõ, majd süteménnyel és frissítõvel kínáltuk meg õket. A Taksony Bölcsõde Alapítvány, mint a Sünivár Bölcsõde fenntartója megállapodást kötött Taksony Nagyközség Önkormányzatával - a taksonyi lakosok szociális helyzetének javítása érdekében- hogy a bölcsõdében a szociálisan rászorultak részére férõhelyet biztosít a fenntartó. Jelentkezni lehet: 2012. szeptember 30ig az Önkormányzat Szociális osztályán. A 2011-es év végén, valamint ebben az évben támogatók felajánlásai, egyéb bevételek, valamint adófelajánlások gyarapították az alapítványunk vagyonát, mely bevételekbõl sikerült a nyári zárás ideje alatt a Fõ utca felõli nyílászárókat mûanyagra cserélni, vásároltunk fakerítés elemeket, kerítés festéket, egy mûanyag udvari hernyóalagutat, és két darab szobai gimnasztikai labdát, ezen kívül egyéb karbantartási munkákat tudtunk megvalósítani. A bölcsõde és a család együttmûködésének elmélyítésére továbbra is „nyitva tartjuk a bölcsõde kapuját” A jelentkezõ gyermekek és szüleik meglátogathatják a bölcsõdét, ismerkedhetnek az új közösséggel. Szeptember elejétõl fogadjuk az új gyermekeket, megkezdõdik a folyamatos beszoktatás, családlátogatás. Várunk minden leendõ bölcsõdést, és szolgáltatásaink iránt érdeklõdõ szülõt, ahol szeretetteljes légkör, biztonságot adó, érzelmekben gazdag bölcsõdei élet vár rájuk. Munkatársaimmal továbbra is megteszünk mindent azért, hogy a lehetõségeinkhez mért legmagasabb szintû bölcsõdei ellátást biztosítsuk. Minden eddigi támogatóinknak ezúton szeretnénk még egyszer köszönetet mondani, akik anyagilag vagy egyéb módon segítették törekvéseinket: Demkó Krisztián, Fülöp Ildikó és gyermekei, Gayerhosz Jánosné, Ruck Katalin, Heilné Mokos Ildikó és gyermeke, Taksony Nagyközség Önkormányzata, Széll Attila, Kreisz László, Winkler Éva és családja, Winkler Andrea, Wágner Róbertné és gyermekei, Taksonyi Lokálpatrióta Egyesület Grimm Józsefné és gyermekei, Palyov Krisztina, Csanyik Mónika, Grimm Dóra, Grimm József, Komróczki Sándor és családja, Cseténé Cseperkáló Mária, Grimm Veronika, Komróczki Sándor, Végh Gábor, Spét Krisztián, Mojzes Zsuzsanna, Mojzes József és felesége, Nádaskay Patika, Wág-Mix Kft, Két Fenyõ étterem, Taksony Német Nemzetiségi Óvoda bábcsoportja, Pöttöm Néptánc csoport, Forrás Intézményüzemeltetõ Központ, Tóth Lehel, Tóth Taksony, Urfi Dorottya, KUKA Robotics Kft. továbbá mindenki, aki támogatást nyújtott a bölcsõde mûködéséhez. Gáncs Magdolna az alapítvány elnöke

SPORT

25 80 ÉVES A Taksony SE

1932-ben érkezett az Angliában feltalált „nemes játék”, a labdarúgás Taksonyba, ekkor alakult a Taksony Sportkör (TSK – még szurkolói dal is szól errõl). 1933 tavaszán már szerepelt taksonyi csapat az akkori körzeti bajnokságban, a mérkõzéseket a régi temetõ mellett, a mai Vízmû területén rendezték. Azóta számos szép eredmény fémjelezte csapataink mûködését: járási bajnokság, megyei bajnokság, közben mûködési problémák is adódtak. A gondok megoldása után a csapat mûködésének fénypontja az NB-III-as szereplés az 1995-96-os bajnoki évtõl, ezt követte az 1998-99-es évektõl az NB-II-ben való indulás jogának kivívása. Sajnos az NB-I/B-ben való szereplés a jó ellenfelek, nagynevû ellenfelek ellen már nem sikerült. Ez 2000 júniusában történt, amikor 23 csapat küzdött a nyolc NB I/B-s helyért. A Pápa csapata lett az osztályzón csoportunkban az elsõ. Csapatunk a második és Komárom a harmadik. Majd az NB II kvalifikációs bajnokságban a rendszer átszervezése után az NB III-ba nyertünk besorolást. Jelenleg a megyei bajnokság szereplõi vagyunk, gazdag utánpótlással és egy pompás létesítménnyel, a 2005-ben átadott szigeti mûfüves pályával. 2012. június 16-án egész napos mûsorral ünnepelte az Egyesület a 80 éves fennállását. Délelõtt Dunaharaszti, Dunavarsány, Tököl és Taksony utánpótlás csapatai mérkõztek meg, délután Taksony-Ferencváros öregfiúk meccsre került sor. Az ünnepi köszöntõben, amelyet e sorok írója mondott, a történelmi áttekintésen túl az alábbiak hangzottak el: „ A sport az a mindenek elõtt álló szabadidõs tevékenység, amely a világon az embereket nagyon sok területen összeköti – legyen az körzeti-megyei vagy annál magasabb osztályú össznemzeti sporttevékenység – nagyon sok 19

32

szállal kapcsolódunk ahhoz, hogy ezt egyszerûen mi is csak „sportnak” , sportszeretetnek nevezzük. Erre megteremteni az alapokat, segíteni mindenkit a tovább vagy feljebblépéshez és ha ez sikerül is, már adott munkánk, ténykedésünk lényege. Nagyon sok olyan sportszeretõ ember lakik Taksonyban, akik ezt a megállapítást már nyolcvan éve igyekeztek, igyekeznek ma is, támogatni, sportolói-vezetõi-szurkolói szinten. 80 év –több mint egy emberöltõ. Mennyi név, mennyi sporttörténet kering a taksonyi sportban. Nagyon sok olyan egykori sportoló, sportvezetõ vagy csak szurkoló él még a „régiek” közül, akik érezték és átélték a sportolás szépségét, eredményeit és sajnos gondjait is. Tisztelettel hajtjuk meg fejünket elõttük és örülünk, hogy nagyon sok olyan sportolónk van, akik eredményeikkel bizonyítottak eddig is. Biztatjuk a fiatalokat, akik a szabadidõ értelmes eltöltését választották azzal, hogy sportolnak. Jól választottak, a feltételeket biztosítjuk.” E helyütt köszöntjük azokat , akik az Egyesület elnöksége kérésére a 80. évforduló sikeréért áldoztak, a rendezvényt támogatták felajánlásaikkal: pékáruk: Kreisz Pékség; zöldségek: Sólyom József, a Fõ úti Botos László,Grimm Ferenc, Baross téri Ildikó; hentesáruk: Kreisz és Stark Húsbolt, DEKA-MEAT, Ruff Lénárd, Poós István, Termelõi húsbolt Nagy Tibor, Fõ úti CBA ; mûanyag evõeszközök: Gráff László, nyomdai munkák: Doril nyomda; a Pállinger Gyula-Gráff Gáspár szakács páros. A Tesco-felajánlás az utánpótlás díjait fedezte, Lukács László és Wágner András a serlegekrõl gondoskodtak. A berendezésben az alpolgármester-asszony, a szervezõmunkában: Tóth József, a Büfé teljes személyzete a WÁG-MIX égisze alatt, valamint az SE elnöksége segédkezett. Így lehetett sikeres és eredményes az ünnepi rendezvény.

Az utánpótlás torna eredménye: U7

1. Dunaharaszti B 2. Taksony B 3. Dunaharaszti A 4. Dunavarsány 5. Taksony A Legtöbb gólt szerzõ: Szûcs Bence (Dvarsány és Farkas Péter (Dharaszti A) 8-8 góllal U9 1. Dunavarsány 2. Taksony 3. Dunaharaszti Legtöbb gólt Szûcs Balázs (Dvarsány) Molnár Barnabás (Taksony) szerezték, a legjobb kapus Tóth Ábris (Taksony)

U11 1. Taksony 2. Dunaharaszti 3. Dunavarsány Bédi Gergõ (Dharaszti) a gólkirály, a legjobb kapus Fekete Kolos (Taksony) U13 1. Dunaharaszti 2. Taksony 3. Tököl A legjobb kapus Csernyák Ádám (Dharaszti), a legjobb mezõnyjátékos a taksonyi Geyerhosz Kadosa. U17 1. Taksony 2. Tököl 3. Dunaharaszti A legjobb mezõnyjátékos a taksonyi Keresztesi Richárd.

Az ünnep fénypontjára izzasztó melegben került sor, szépszámú nézõközönség mellett. Ferencváros öregfiúk – Taksony 6-4 ( 3-2) A mérkõzés játékvezetõje Kerekes Béla, asszisztensei Schuszter Antal és Petike Áron voltak. Az FTC-kerete: dr. Kiss-Rigó László (Szeged-Csanádi megyéspüspök), Balogh Gábor, Keller József (több, mint 600 FTCmérkõzést játszott), ifj. Albert Flórián, Szkukalek Igor, Ebedli Zoltán (játékos-edzõ, Taksonyban debütált e minõségben), Lászka Balázs, Deszatnik Péter, Bubcsó Norbert, Wukovics László, Horváth Péter, Pogány László, Schultz Levente, Bánki József, Rab Tibor. Elnök Martos Gyõzõ, örökös ügyintézõ Vígh Ferenc Taksonyi keret: Herling Erik, Kaczeus Gábor kapusok, mezõnyjátékosok: Wágner Antal, Rácz Ernõ, Merczel Károly, Kõnig Róbert, Kreisz Péter, Rozs József, Málnai Tibor, Kátai Ferenc, Molnár Csaba, Cseresznyés György, Gégény Tamás, Rózsa Tibor, Pállinger Péter, Kecskés Csaba, Szabó Tibor, Petike János, Nagy Tibor, Krausz András A kezdõrúgásokat Wágner Lénárd, Péhl János és Proksa Pál egykori neves taksonyi játékosok végezték el. A gólokat Horváth Péter (3), Deszatnik Péter, Wukovics László és Pogány László lõtték, a taksonyi csapat négy gólját Málnai Tibor szerezte. A jó hangulatú mérkõzést lelkes beszélgetés, finom vacsora követte. 2017 a 85. évforduló dátuma.

LABDARÚGÁS A labdarúgó bajnokság(ok) átszervezése folytán a már közölteknek megfelelõen a 2012-13-as bajnokságtól kezdõdõen csapatunk a Pest megyei II. osztályban folytatja szereplését, tartalékcsapatunk Taksony SE II néven a megyei III. osztályban indul. Csapatink a Délcsoportba nyertek besorolást. Jelentõs játékos mozgás történt a nyári szünetben: Kontor Tamás (Kelen SC) és Naszály Gábor (Délegyháza) távoztak, érkezett Alsónémedirõl 11 játékos, valamint Koziorovszki Marek (Délegyháza), Bencsik Zoltán (Tintahalak) Játékoskeretünk az alábbi: (az aláhúzottak Alsónémedibõl érkeztek) Kapusok: Szeghegyi Gábor, Szeghegyi Ádám Hátvédek: Kozári Csaba, Kreisz János, Hégner Zoltán, Kõnig Csaba, Drgaonics Richárd, Andrásik II. Sándor, Kátai Ferenc Középpályások: Füzi Krisztián, Lakatos Zsolt, Piroska András, Cseresznyés György, Horváth Attila, Szabó Tibor, Málnai Tibor, Kiss András, Felföldi Csaba, Wéber Tamás Csatárok: Mészáros Dániel, Kajdácsi Imre, Zsigó Péter Játékos edzõ: Hégner Zoltán A keret tagja: Hajba László is, aki tartós sérülése miatt nem állhat a csapat rendelkezésére A bajnoki cél a dobogó valamelyik foka. Utánpótlás csapatok a számukra kiírt bajnokságokban indulnak, eredményeiket is közöljük. Az ifjúsági csapat edzõje Herling Erik, a Taksony II-t játékos-edzõként Petike János irányítja, az utánpótlás szakágvezetõje szintén Petike János, csapatai az U17 és az U13. Csapatonkénti edzõk: U-15 Keresztesi Ferenc, U11 – Rózsa Tibor, U9 –Szabó Tibor, U7- Krausz András. Fiatal csapataink sorsolása a késõbbiekben jelenik meg. Az U7 és U9 korosztály külön szervezésû tornákon vesz részt több alkalommal és helyszíneken. Gratulálunk az elõzõ szezonban II. helyen végzett U17es csapatunknak és edzõjüknek Petike Jánosnak! Elkezdõdött a 2012-13-as õszi bajnoki szezon Az eddigi mérkõzések eredményei: Megyei II. osztály 1.forduló (augusztus 19. Pereg SE – Taksony SE 1-2 (1-1) Játékvezetõ: Fazekas Attila (Görbe P. és Boros Z.) Új csapatunk az alábbi felállásban szerezte meg a gyõzelmet: Szeghegyi Á. –Kozári Cs., Hégner Z., Dragovics R., (Felföldi Cs.), Kõnig Cs., Füzi K. (Wéber T.), Lakatos Zs., Piroska A. (Szabó T.), Cseresznyés Gy. (Mészáros D.) – Kajdácsi I., Horváth A. (Zsiga Péter) Góljainkat Kajdácsi I. és Mészáros D. szerezte az idény eleji formában lejátszott mérkõzésen. Kajdácsi I. a forduló válogatottjába került. Ifjúsági mérkõzés: Pereg- Taksony 2-2 (1-1) Igazságos döntetlen a hajtós mérkõzésen, gólszerzõink Keresztesi R. és Holczimmer M. volt. Csapatunk a teljesítményéért dicséretet érdemel. Pest megyei Kupa 1. fordulója ( aug. 15-én, a Magyar Kupa elõselejtezõje) Sóskút KSK (megyei III.) – Taksony SE 2-6 A kupa 2. fordulója (aug.29.) Piliscsaba SE (megyei II.o.) – Taksony SE 2-2 A mérkõzést a tervek szerint szeptember 5-én megismétlik a csapatok, amely sötétedés miatt (?) nem hozott eredményt.

SPORT

26 2. forduló (aug.25.) Taksony SE – Hernád SE 2-1 ( 1-0) Játékvezetõ: Ónodi Zoltán (Fromm Gábor, Platschek Jenõ) Több kihagyott gólhelyzetünk volt, gyõzelmünk nagyobb arányú is lehetett volna a fiatal vendégcsapat ellen. Góllövõink: Kajdácsi I. és Mészáros D., rajtuk kívül Piroska A., valamint Füzi K. tûnt ki, utóbbi a 2. forduló válogatottja lett teljesítményével. Ifjúsági mérkõzés: Taksony –Hernád 2-0 (2-0) Góllövõk: Holczimmer Péter és Latinovits A. Megyei III. osztály 1. forduló (aug.25.) Kiskunlacháza SE – Taksony SE II. 4-4 (2-2) Játékvezetõ: Remenár M. (Szeleczky Gy., Kulcsár R.Gy.) Csapatösszeállításunk: Csesznák P.-Petkes L, Pállinger P. (Demjén Z.), Kõnig R.(Kõnig T.) Kiss A. – Rózsa T., Petike J. (Kátai F.), Bajzáth M., Keresztesi R.- Koziorovszki M. (Keresztesi F.), Bencsik Z. Koziorovszki Marek (2) és Rózsa T. lõtték góljainkat. Petike János játékos-edzõ: Remek sokgólos mérkõzést játszottunk, amelyet a közönség és mi is élveztünk. Sajnos a kapott góljaink a kabaré benyomását keltették. 3. forduló (szeptember 1. Ráckeve VAFC – Taksony SE 4-1 ( 2-1) Játékvezetõ: Fenyvesi Arnold ( Kristóf D., Molnár L.) Kõnig Csaba fejesgóljával szereztük meg a vezetést, ezt a helyiek még meg is fordították az elsõ félidõben. Kajdácsit kiállította a játékvezetõ az 51. percben a második sárga lap után. Egy elengedett les után kérdésre azt válaszolta a 2. számú partjelzõ: „nálunk a síp, nálunk a hatalom” – ilyen szemléletben vezetett csapatunk. A gyõzelmet megérdemelten szerezte meg a Ráckeve. Ifjúsági mérkõzés: Ráckeve –Taksony 1-0 Megyei III.osztály, 2. forduló (szeptember 2.) Taksony II – Szigetbecse 1-0 (0-0) Kevéssel a befejezés elõtt Keresztesi Feri óriási kapásgóllal biztosította csapatunk gyõzelmét.

Lapzárta után érkezett Pest megyei II. osztály 4. ford. (szept 8.) Üllõ II. – Taksony SE 0-7 (0-2) Góllövõk: Mészáros D. (4), Felföldi Cs. Horváth A., Kozári Cs. ifjúsági mérkõzés: Jászkarajenõ – Taksony 3-1 Pest megyei III. osztály: 3. forduló (szept 8.) Taksony II – Szigetszentmárton 5-0 (2-0) Góllövõk: Bajzáth Martin. 2, Petike János, Kiss András, Kátai F. Pest megyei Kupa (Magyar Kupa elõselejtezõje)

2. ford. (szept 5.) (megismételt mérkõzés) Piliscsaba – Taksony 2-3 3. ford. szept. 12. Taksony – Halásztelek 1-2 (0-1) (megyei 1. osztály) Nem érdemelt vereséget csapatunk a megye I. osztály listavezetõje ellen. Gólunkat Mészáros Dani lõtte. Halásztelek a továbbjutó. Szeptember 8-án kezdõdtek az utánpótlás bajnokságok: az SE U-13, U-15 és U-17-es korosztályban indít csapatokat. A mérkõzésekre szeretettel várjuk a szurkolókat.

BIRKÓZÁS Nagyon jól szerepelt Lukács Botond a legutóbbi versenyeken. Bátyját követve õ is megnyerte a Csepelen rendezett Szabadfogású Országos Bajnokságot 58-kg-ban. Ezt követõen Szlovákiában egy rangos nemzetközi versenyen, ahol 14 ország vett részt csak a döntõben maradt alul román ellenfelével szemben. Elõtte lengyel,szlovák,bolgár versenyzõket gyõzött le. Július elején Bécsben vettek részt nemzetközi versenyen a Lukács testvérek, ahol Botond aranyérmet szerzett.Lukács Norbert ugyanezen a versenyen kipróbálta magát a 74-kg-os súlykategóriában, ahol bronzérmet szerzett. Tapasztalatnak jó volt,így bebizonyosodott, hogy az õ kategóriája továbbra is a 66-kg kell hogy legyen. Gratulálunk! Támogatónk: Melinda Fehérnemû és Zokni üzlet • SÉF-Sörkert

Az õszi idény mérkõzései 2012-13. évi Pest megyei II. osztályú labdarúgó bajnokság Dél-csoport 1.ford. 08.19 vas 17:00 Pereg SE – Taksony SE 2.ford. 08.25 szo 17:00 Taksony SE – Hernád SE 3. ford. 09.01. szo 16:30 Ráckeve VAFC – Taksony SE 4.ford. 09.08. szo 16:30 Üllõ SE II – Taksony SE 5.ford. 09.16. vas 16:30 Taksony SE – Délegyháza KSE 6.ford. 09.22. szo 16:00 Dabas-Gyón FC – Taksony SE 7.ford. 09.30. vas 16:00 Taksony SE – Táborfalva KSE 8.ford. 10.07. vas 15:00 Dömsöd SE – Taksony SE 9.ford. 10.14. vas 15:00 Taksony SE – Bugyi SE 10.ford. 10.21. vas 14:00 Gyáli BKSE-Legea – Taksony SE 11. ford. 10.28. vas 13:30 Taksony SE – Dunaharaszti MTK II. 12.ford. 11.04. vas 13:30 Újhartyán SE – Taksony SE 13.ford. 11.11. vas 13.00 Taksony SE – Dunavarsány TE 14.ford. 11.18. vas 13:00 Kakucs KSE – Taksony SE 15.ford. 11.25. vas 13:00 Taksony SE – Dánszentmiklós KSK Az ifjúsági csapatok mérkõzései két órával korábban kezdõdnek. 2012-13. évi Pest megyei III. osztályú labdarúgó bajnokság Taksony II. csapat 1.ford. 08.25 szo 17:00 Kiskunlacháza – Taksony II. 2. ford. 09.02. vas 16:30 Taksony II. – Szigetbecse 3.ford. 09.08. szo 16:30 Taksony II. – Szigetszentmárton 4.ford. 09.15. szo 16:00 Újhartyán II – Taksony II. 5.ford. 09.22. szo 16:00 Taksony II. – Tatárszentgyörgy 6.ford. 09.30. vas 16:00 Pusztavacs – Taksony II. 7.ford. 10.06. szo 15:00 Taksony II. – Dabas-Gyón II 8.ford. 10.13. szo 15:00 Dabas II – Taksony II. 9.ford. 10.20. szo 14:00 Taksony II. – Inárcs II 10. ford. 10.28. vas 13:30 Inárcs I – Taksony II. 11.ford. 11.03. szo 13:30 Taksony II. – Bugyi ASE 12.ford. 11.11. vas 13.30 Szigetcsép – Taksony II. 13.ford. 11.17. szo 13:00 Taksony II. – Ócsa VSE

A sportoldalakat összeállította Kreisz Ferenc Az olimpiáról szóló cikkét elektronikus formában olvashatják: www.taksony.hu Hírharang/ õszi szám

Taksonyi Hírharang Kiadja: Taksony Nagyközség Önkormányzata Megjelenik: 2550 példányban Ingyenesen eljut minden háztartásba. Várjuk írásaikat a [email protected] címen illetve leadhatják a Polgármesteri Hivatalban. Szerkesztõség címe: Polgármesteri Hivatal 2335 Taksony, Fõ út 85. Tel.: (06-24) 520-780, 30/942-5682 www.taksony.hu/hirharang

Szerkesztõbizottság: Arnóti Péter, Ruff Béla, Kreisz János Rovatvezetõk: Fejes Márta, Kreisz Jánosné, Kreisz Ferenc, Nyeste Lászlóné, Szathmári Éva, Tömösvári Ildikó Jogelõdünk, a Szószóló alapítója Kiss István Hirdetések felvétele: Srankó Roland - Telefon: 30/609-8845 e-mail: [email protected] Elõkészítés, nyomdai kivitelezés: DORIL BT. - Taksony

Címlap: Tömösvári Ildikó montázsa

Taksonyi Hírharang XVII. évf. 4. (decemberi) szám:

lapzárta: 2012. november 17. megjelenés: 2012. december 8. A lapzárta után érkezett anyagok csak a következõ számban jelennek meg!

Ve

len

Egy

ce

i is

kol

év

Dá ai t niá áb ba or

n

Csapat megbeszélés

FLABÉLOS

Ki mit tud

10perc=470 Ft

Keringõ

Napsugár Szépségszalon Telefon: +36 20 354-7614

A nagy pakolás

Hajnali háromkor Szülinapi köszöntés

ny

o Taks Buli

Kis izgalom

ENGLISH

29

English is fun Today's various clothing - from the most comfortable jeans + t-shirt wear to the very elegant business style hasn't always been so diverse. As you will see, fashion has undergone such a big a change throughout the 20th century that it could result in the eclectic variety of styles nowadays. Can you match the pictures to the definitions on the timeline? (There's the solution at the bottom of the page)

a

c

b

e

d

g

f

i

h

j

Lithe, fluid, soft silhouette; Scheherezade-inspired harem looks, kimonos, vivid colours. Art Deco-movement with simple hats, turbans, usage of tulle. Clothes adapted to the working woman's lifestyle. Dress-length became above ankle, later mid-calf.

Modest clothing reflected the difficult economic situation. Woman's wear became romantic with a feminine silhouette. Backless, silk evening dresses came into fashion. Skirts became longer. Inspiration of the American cinema: Greta Garbo's velvet hat, high-neck pullover and barbecue dress of Scarlett O'Hara in Gone with the Wind.

Both revolution and nostalgic wears. Dior's New Look, Coco Chanel, American actresses Marilyn Monroe and Grace Kelly represent the diversity of the decade. Simply cut clothes made from luxurious materials (chiffon, fur, sequin). Ling erie manufacturing starts to spread.

Several disctinct fashion looks. Spread of the hippie look: Indian scarves, flower-patternes tunics. Disco look (inspired by Saturday Night Fever), glam rock/punk fashion: straight, cigarette-legged jeans. Conmemorable clothing items of the decade: platform shoes, wide-legged jeans, one-piece swimming suit. Iconic figures: John Travolta, Abba, David Bowie, Blondie, Charlie's angels, Andy Warhol.

Minimalism and simplicity addressed the new moves. Casual styles of the blue jeans and T-shirts. Tattoos and body piercings became mainstream. The whole heritage of the century is present: hippie-style floral dresses, denim shirts, cowboy boots, athletic looks with leggings and sneakers, turleneck shirts, opaque tights, miniskirts, tank tops, sweatpants, leather jackets. Hardcore punk, goth, hiphop, rock, etc. looks.

Long, elegant lines, hourglass-shaped, S-Bend silhouette (low chest, curvy hips). Skirts brushed the floor. High necklines with collars, blouses and dresses were full and puffed into a "pigeon breast". Very huge hats with ribbons and feathers.

Post-war fashion: above knee dresses; more masculine looks. Coco Chanel's iconic figure popularized the bob hairstyle, the little black dress, and the use of jersey knit for women's clothing and also elevated the status of both costume jewelry and knitwear. Other styles: geometric and cubist motives, fair isle patterns and two-inch high heels.

War-years: restriction of fashion, women adapted to trousers. Nylon stockings became popular. Knee-length skirts with simple-cut blouses and square-shouldered jackets. Post-war iconic figure was Christian Dior with a new collection: tiny waists, full skirts of feminine elegance.

Very diverse trends: novelties as Jackie Kennedy's pillbox hat, the bikini, the mini skirt. Capri trousers as casual wear, A-line minidresses, psychedelic prints, bell-bottom jeans. Looks of the Mod subculture (e.g. The Who) with anoraks and scooters, skinny jeans popularized by Audrey Hepburn. Other influential icons: the Beatles, the Rolling Stones, Brigitte Bardot. Hippie, skinhead movements.

Looser shir ts and tighter, close-fitting pants, oversized shoulder pads.. Inspiration of Madonna, Flashdance, Miami Vice, Michael Jackson's thriller and many other ended up in a very chaotic system of clothing: extraordinary goth-like looks, comfortable aerobic-style leggings ans sweatshirts, etc.

TAKSONY A NAGYVILÁGBAN

30

Taksonyiak az Olimpián Amikor az embernek azt mondják, hogy dolgozhat az Olimpián, méghozzá akár több hónapon át, nem sokat teketóriázik, hanem azonnal rávágja, hogy „IGEN, ott leszek!” Valahogy velem is így történt, amikor tavaly õsszel elküldtem a jelentkezésemet. Amikor megkérdezték tõlem, hogy „És te mit csinálsz a nyáron?”, nagy büszkén rávágtam, hogy én bizony a londoni Olimpián fogok dolgozni. Ezután jött a már jól megszokott kérdés: „Mit fogsz ott csinálni?” A válaszom már korántsem volt olyan magabiztos, és egyszerûen csak annyit feleltem: „Nem tudom...” Valahogy ez a „nem tudom” hangulat határozta meg az elsõ napjainkat Londonban a munkával kapcsolatban. Végül azonban minden és mindenki, így mi is a helyünkre kerültünk. Nagy meglepetésemre és örömömre a Stadionba osztottak be dolgozni, azon belül is az atléták bemelegítõpályájára. Sok ország kiváló és méltán híres sportolójával találkoztam, és láttam, ahogyan edzenek, versenyeznek, így például láthattam a világ leggyorsabb emberét, Usain Boltot is. De semmi nem volt olyan felemelõ, mint amikor a megnyitón kimondták azt, hogy „Hungary”, és bevonultak a magyar sportolók, vagy amikor a Stadionban Pars Krisztiánnak szólt a Himnusz, és közvetlenül ezután találkozhattam is vele. A szép élmények sorát növelte, hogy ott lehettem két gyõztes vízilabda-mérkõzésen, és ezt a fantasztikus érzést az ott dolgozó barátaimmal is megoszthattam. Jutott idõ városnézésre és tengerparti kiruccanásra is. Mind a megnyitó, mind pedig a záró ceremónia fantasztikus és életre szóló élmény volt. Munkában és fáradtságban sem volt hiány, és jó érzés volt, amikor landolt a gépünk a budapesti repülõtéren, mégis örülök, hogy volt bátorságunk igent mondani erre a nagyszerû élményre! Révész Barbara

TAKSONY A NAGYVILÁGBAN

31

Nagy várakozással indultam neki angliai utunknak. Ilyen, barátokkal és a testvéremmel történõ utazásom még nem volt. Nehéz volt a sok idegen és különbözõ nemzet emberivel dolgozni. Én úgy érzem jól tudok csapatban dolgozni, erre Szüleim jól megtanítottak, de itt mégis nehéz volt együtt a többiekkel, kiváltképp az sûrû csapatváltás miatt. Mikor már kialakultak a csapatok, s a tennivalók, nagyon jó volt. Én "negyedmagyarmagammal" takarítottam a stúdiókat, és nagyon jó kis csapat lettünk. Mikor megtudták az ottani dolgozók, hogy magyar egyetemisták vagyunk, akik nyári munkára jöttünk ide dolgozni, rendkívül nyitottak lettek velünk szemben. Az olimpiából csak részleteket és ritkán láttam, de volt olyan stúdió, ahol mikor takarítottunk behívtak, és felhangosították a televíziót, mert magyar sportoló is a rajthoz állt, s tudták, hogy mi onnan jöttünk. Ilyenmód láttam Gyurta Danit, Pars Krisztiánt, Cseh Lacit és Risztov Évát. Este volt, hogy bejöttek a sportolók interjút adni, s olyan jó volt beszélni velük, és megköszönni, hogy ilyen szépen küzdenek a mi kis Magyarországunkért. Az idõ megszépíti az emlékeket, ez nagyon igaz. Én szeretettel és mosollyal az arcomon gondolok vissza majd két hónapos kiruccanásunkra. Gintner Neszta

Életem egyik legjobb döntése volt Komáromi invitálására igent mondani, Lapzárta után Isti érkezett mikor megkérdezte tõlem a taksonyi táncosok Jubileumi fellépésén, hogy van-e kedvem kimenni vele dolgozni a Londoni Olimpiára. Habár az elsõ napok az angol fõvárosban még döcögõsen indultak, egy hét elteltével már minden a vágyaim szerint alakult. A Velodrome nevû Stadionban sikerült munkát kapnom. Ebben a stadionban rendezték a pályakerékpárosok versenyeit. Nekem a takarítási és szemétszedési munkálatokban kellett részt vennem, gyakran napi 12-14 órában. De dolgoztam a kosárlabda Stadionban, és a BMX versenyeken is. Nézõként pedig nagyon sok rendezvényre sikerült ingyen bejutnom, a dolgozói igazolványommal. Élõben láttam a nyitóünnepséget a VIP szektorból ahol többek között az angol királynõ, vagy Áder János magyar államfõ is ült. Ott lehettem az USA- Tunézia férfi-kosárlabda mérkõzésen, a magyar-olasz férfi vízilabda meccsen, a magyar-svéd férfi kézilabda elõdöntõn és láttam Usain Boltnak világ leggyorsabb emberének futását is férfi 200 méter síkfutásban. A szabadidõmben pedig lehetõség nyílt felfedezni magát a gyönyörû várost is. Így többek között jártam a Big Bennél, a Parlamentnél, a Towernél és a különbözõ Múzeumokban. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, bármikor újra visszamennék. Köszönöm Isti, hogy gondoltál rám! Geyerhosz Tamás

SPORT

32 Gyönyörû olimpia volt nagy pillanatokkal, katartikus, fantasztikus hangulattal, ragyogó magyar sikerekkel. A mára már letisztult örömmámor és büszkeség után számot vethetünk sportolóink teljesít-ményérõl az éremtáblázaton végeredményben elért szenzációs 9. helyrõl, az olimpiai örökranglista 8. helyérõl, a nem hivatalos összesített pontverseny 13. helyérõl. 8 arany, 4 ezüst, 5 bronzérem – kiemelkedõ teljesítmény – a sportvilág csodájára járó eredmények.

XXX. nyári olimpia London, 2012, június 27-augusztus 12.

Kik voltak az érem- illetve pontszerzõk? (1-6. helyezés) ÚSZÁS 1. Gyurta Dániel (200 m mell, világcsúcs) 1. Risztov Éva (10km) 3. Cseh László (200 m vegyes) Kiss Gergõ (6., 400 m gyors), Gyurta Dániel (4., 100 m mell), Cseh László-Gyurta D.-Pulai-Kozma Dominik (5., 4x100 m vegyes váltó), Kapás Boglárka (6., 800 m gyors), Hosszú Katinka (4., 400 m vegyes) VÍVÁS 1. Szilágyi Áron (kard egyéni) TORNA 1. Berki Krisztián ( lólengés) ATLÉTIKA 1. Pais Krisztián (kalapácsvetés) KAJAK-KENU 1. Kozák Danuta (500 m K-1) 1. Szabó Gabriella-Kozák Danuta-Kovács Katalin-Fazekas-Zur Krisztina (500 m, K-4) 1. Dombi Rudolf-Kökény Roland (1000 m K-2) 2.Kammerer Zoltán-Tóth Dávid-Kulifai Tamás-Pauman Dániel (1000 m, K-4) 2.Kovács Katalin-D.Janics Natasa (200 m, K-2) 3.D.Janics Natasa (200m K-1) Vajda Attila (6., 1000m C-1), Dudás Miklós (6., 200 m K-1)

BIRKÓZÁS 3.Módos Péter (kötöttfogás 55 kg) 2. Lõrincz Tamás (kf. 66 kg) CSELGÁNCS 2.Ungvári Miklós (66 kg) 3.Csernoviczki Éva (48 kg) Kanalas Hedvig (5., 57 kg), Joó Abigél (5., 78 kg) ÖTTUSA 3. Marosi Ádám ÖKÖLVÍVÁS Harcsa Zoltán (5., 75 kg) SPORTLÖVÉSZET Sidi Péter (6., kisöbû sportpuska összetett), Bognár Richárd (6., dupla trap), Csonka Zsófia (6., sportpisztoly) VÍZILABDA 4. nõi csapat 5. férficsapat KÉZILABDA 4. férficsapat

A kormány elfogadta a MOB elõterjesztését az eredményes sportolók jutalmazásáról: az aranyérmesek 35, az ezüstérmesek 25, a bronzérmesek 20 millió Ft jutalmat kapnak. A negyedik 15, az ötödik 10, a hatodikak 8, a hetedikek 4, a nyolcadikak 2 milliót kapnak. A páros számokban sikeres versenyzõk az elért eredményekért járó összeg 90%-át, a négy fõs csapatok a 80%-át, a 13-15 fõs csapatok a 70%-át kapják fejenként. A felkészítõ szakemberek a juttatás 60%-kal számolhatnak. megérdemlik a Magyarországnak szerzett hírnévért, dicsõségért.

Kreisz Ferenc

33 Ötven nyár és nincs több tavasz…. Elszállt egy angyal, hogy csillag legyen (Gyöngyike fejfájára)

M

egint elment egy angyal Taksonyból, a szürke hétköznapok forgatagából oda, ahová pihenni járnak az Istenek. El nem tudom képzelni, hogy ez a mindig vidám, és mindenkihez örökké kedves, mosolygós teremtés, élete derekán itt hagyjon minket, hogy máshová röpülhessen. Már csak azért sem gondoltam erre, mert már egyszer elröpült a családjával együtt az Óperencián túlra, de nem bírta sokáig a honvágy miatt, hazahúzott a szíve Taksonyba. Most aztán ki bíztat minket, csüggedteket, betegeket, öregeket, kicsiket és nagyokat – „de jó hogy így tudsz futni, bárcsak nekem is lenne rá idõm” – máskor másnak -„milyen jól nézel ki, látom meggyógyultál”…vagy -„ hallom gyermekáldás volt nálatok, mikor lesz a keresztelõ?” Szerintem sokan csak azért jártak a Mocsárba, hogy összefuthassanak Vele, hogy találkozhasson egy pillanatra a tekintetük, hogy elkapják egy röpke mosolyát, vagy megölelhessék, megpuszilhassák, vagy csak szimplán megérinthessék, mert akkor már biztos, hogy jól sikerült a napjuk! Most aztán megint sírhatunk, mert kevesebbek lettünk egy asszonnyal, egy anyával, egy rokonnal, egy testvérrel, egy nagymamával, és egy olyan szomszéddal, aki miatt érdemes volt Taksonyinak lenni. Én mindig azzal dicsekedtem ország szerte, amerre jártam keltem, hogy én a híres énekes Krisz Rudi anyjának barátja vagyok! s képzeljétek el, hogy Õ egy igazi drága Gyöngy, aki remélem sohasem süllyed el emlékeink habjai között. Te igaz Gyöngy! Üzenem Rézi mamának és szüleimnek egyaránt a mennyországba, hogy mi Taksonyiak sosem feledjük el az égbeszállt angyalokat, mert azok a szívünkben örökké élnek. S még csak annyit Gyöngyike, képzeld, hogy vasárnap hajnalban fölnéztem az égre, s láttam, hogy a Mocsár fölött a horizont alján egy új fényes ragyogó csillag jelent meg. Most aztán dicsekedhetek tovább, hogy nekünk Taksonyiaknak saját csillagunk van, aki ffigyel gy ránk és õriz minket, míg a világ a világ. 2012. szeptember 17. Nomád testvér-barátod: Ruva Pál

Paul Verlaine Chanson d' automne (1864) Les sanglots longs Des violons De l' automne, Blessent mon coeur D' une langueur Monotone. Tout suffocant Et bleme, quand Sonne l' heure, Je me souviens Des jours anciens Et je pleure; Et je m' en vais Au vent mauvais Qui m' emporte Deça, dela, Pareil a la Feuille morte.

Õszi chanson (1864) Õsz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón. S én csüggeteg, halvány beteg, míg éjfél kong, csak sirok, s elém a sok tûnt kéj kél. Óh, múlni már, õsz! hullni már, eresszél! Mint holt avart, mit felkavart a rossz szél... (Fordította: Tóth Árpád)

34

Taksonyiak Bajorországban

Ha Münchenből Stugart felé haladunk az A8-as autópályán mintegy 100 kilométer megtétele után érkezünk el Günzburgba, egy dombok közö megbúvó iparvárosba, amelyről a férfiembernek először egy ízletes sör, a Gönzburger Originál, a gyerekeknek pedig a Legoland jut eszébe. De ebben a városban volt a szép napokat megélt Mengele Gépgyár is, ahol a megbízható Mengele földmunkagépeket gyártoák egészen addig, amíg fény nem derült a család egyik tagjának sötét múltjára, és a gyárat lebontoák. Nekünk, taksonyi sváboknak más is eszünkbe jut Günzburgról. Ez az egyik olyan bajor település, ahova a 46-ban kitelepíte svábok kerültek. Ma már egyikük sem él, csak a leszármazoaik, akik már nem beszélik a magyar nyelvet, és mindössze nosztalgiával tekintenek vissza a húsz-harminc évvel ezelő rokonlátogatásokra. Tehát Günzburgban már nem, de a közigazgatásilag hozzá tartozó, annak idején még önálló faluban, Reisensburgban találtam egy házaspárt, akik idős koruk ellenére szerencsére egészen jó szellemi és fizikai állapotban vannak. Ruff Józsi bácsi december elején ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját, felesége, (Wágner) Annus néni néhány évvel fiatalabb nála. Bár még sosem találkoztunk egymással, szívesen fogadtak egy szomba napon a délutáni sziesztát követő süteményes kávézásra, és meséltek. Mesélték az életüket, a háborút, az azt követő borzalmakat, a németországi beilleszkedés nehézségeit, és a szülőföldhöz való kötődésüket. A történelemkönyvekből jól tudjuk, hogy a háború, a második világháború hat évig keserítee az embereket. Magyarország 41-ben kapcsolódo be, de a nagymamám mindig úgy mesélte, hogy hat hég tarto. Voltak azonban sokan, akik a frontot is megjárták. Józsi bácsi akkor még nem volt 18 éves... Annus néni: - Például a nagybácsikám… Az öccse az anyámnak, az hazajö, és akkor jöek az eszeszek, hogy menjen el kényszer eszeszre. Ő magyar katona volt, és

INTERJÚ

leszerelt, és azt mondták a németek, hogy el kell mennie önként eszeszre. Akkor azt ő soha életében nem csinálta volna meg. Inkább elment a magyar katonákhoz megint, és o... vie sagt’man das... meldet... jelentkeze, hogy katona megint. Ő nem ment el a németekhez. Kényszeríteni akarták. És nem ment el. És hazajö, és novemberben jöek az oroszok, és aztán elviék Oroszországba, és megint Oroszországból jö. Katonaságból hazajö, Oroszországból, és januárban megint elviék. És az a hat hét hogyan volt? Annus néni: - Hát az oroszok i voltak Taksonyban, és a szigeten még a németek voltak. Azok fellőek, ezek lelőek Tudja, a templomtorony volt az első, amit lelőek. Hat hég voltunk lent a pincében. A szigeten lent, tudja, hogy mennyi? Összefogták a férfiakat, hogy a német katonákat el kelle temetni a szigeten lent. Annyi halo volt o lent. Melyik részén? Annus néni: - A Kis-Duna melle. Ahol az éerem van. Ahol táncoltak. Józsi bácsi: - Az óvoda, az lent volt a szigeten a kocsmában. Annus néni: - Nem. Az óvoda, az fent volt, és a sziget, az lent volt. És az a kocsma, az… talán ismerte még… A Wágner… Matyi bácsié volt… Annus néni: - Igen, az a nagybácsim volt. Illetve a felesége a nagynéném. A Ka néninek az öccse, az fönt volt hentes, a faluban, a Fő utcán, és ők lent voltak a szigeten. A Ka nénire emlékszem… Micsoda halászlét főzö… Annus néni: - Egyszer mentünk a búcsúba. Azt mondta, Annus, is’téz á kirváj? Téz is’á trék, á szar is’téz, néd a kirváj! Ka néninek igaza volt, pedig nekünk, akik a hetvenes években voltunk gyerekek, még az a búcsú volt a BÚCSÚ, és azt már nem érhee meg, amikor a kilencvenes évekre a bóvli és a gagyi legmélyebb bugyraiba süllyedt. És bár Annus néni régen nem járt Taksonyban, a Hírharangból tökéletesen nyomon köve az ihoni eseményeket, és abban egyetérte velem, hogy ez az ünnep az utóbbi években új értelmet kapo és most reneszánszát éli. Na, de térjünk vissza a háborúhoz… Annus néni: - ’44 novemberében jöek az oroszok. Akkor hat hég kelle… a pincékben voltunk, először a nagypapáéknál, aztán át a Weinhardt Rozi néninél, akkor onnan is kikergeek az oroszok, átmentünk a nagynénémhez a Bugyi utcába, akkor kimentünk Kisvarsányra. O laktunk egy pár hég, akkor visszajöheünk. És akkor o a nagymamáéknál laktunk, mert nálunk már az oroszok voltak bent a konyhában. Őket 45-ben, januárban elviék Oroszországba, édesapámat is, meg az összes nagybátyámat is…

INTERJÚ Józsi bácsi: - Meg a nagynénédet is… Annus néni: - Meg a nagynénimet is, ő akkor 23 éves volt. És akkor anyukámat viék el a Károlyiba, meg a nagypapát. Mi meg a nagymamával együ voltunk a nagymamáéknál fent, és akkor minket is kikergeek, úgy ahogy voltunk, úgy, ahogy álltunk, nem volt semmink, még egy lábasunk sem volt, még egy kiskabátunk sem volt. Akkoriban voltak, akiket Kistarcsára viek internáló táborba. Annus néni: - Nem, minket nem. Mi fölmentünk a nagynénimhez, nekik volt két szobájuk, volt egy szobájuk meg konyhájuk, és o laktunk, mire édesanyám és a nagypapáék hazajöek, mert őket internálták, és 6 vagy 7 hét után hazaengedték. És akkor o laktunk két évig, majdnem két évig, és akkor minket kiviek májusban Németországba. Józsi bácsi: - És amit azt mondod, hogy Kistarcsára viek… Az internáláskor… Az ő nagyapját… az nem tudom 6… 13 évig volt bíró Taksonyban. Az ő nagyapja. Hogy hívták? Annus néni: - Beck József. Józsi bácsi: - 13 évig volt bíró és azt is elviék. Annus néni: - Soha semmi pártba nem voltunk… édesapám se, a nagypapám se… mégis mindent elkoboztak. Pedig azt mondták, hogy csak a volksbundistákat… Józsi bácsi: - Ááá! Hát mi sem voltunk a Volksbund-ba… Annus néni: - Dehogy is! Én sok volksbundistát ismerek, akinek mindent meghagytak… és minket kikergeek. Oan a Templom téren, ahol az a tkárnő lakik most benn… az volt a mi házunk. Templom tár 1. Józsi bácsi: - Templom téren, ahol a Hősök szobra van. Annus néni: - O jobb oldalt… Józsi bácsi: - O, az első ház, az az ő házuk volt. Az édesapja az bognár volt. Annus néni: - O az első házban, ahogy a szigetre megyünk Az egyik oldalon laknak a Wágner Leóék… Meg a Toncsiék, ők az unokatestvéreim… Mi lenn a sarkon. Oda egy tkárnő került. Először egy Bajnóczi lako bent, bérbe lako, és akkor a mi házunkat igényelte, és akkor azok elmentek, és akkor az a tkárnő jö be. És a nagyapja, az mikor volt bíró? Melyik időszakban? Annus néni: - Két évvel a háború elő. Akkor volt vége. 13 évig. De amikor az oroszok jöek, akkor már a sógora volt. Az Ullmann József. Hogy is hívják őtet.. A Krauszné… A Krausznénak a nagypapája. A nagymamának a testvére volt. A család kielemzése után Annus néni fényképet ve elő, rajta három kislány, korabeli fehér ünneplő ruhában, és két széken ülve egy jóvágású úriember, Beck József bíró és felesége, a büszke nagyszülők. Annus néni: - A Dózsa György utcában laktak. Hát az volt akkor a fő utca. Ami most a fő utca, az a háború elő országút volt. És o csak parasztok laktak. Aztán a háború után le Dózsa György utca. Mert a parasztokat

35 mind elkergeék, aztán jöek az idegenek… A telepesek. Ja, igen. Hát őket még behozták negyvenöt nyarán. A magokat még a svábok veteék el, de a termést már ők araák le. Annus néni: - Én mindig azt mondom a Józsinak, hogy nem tudom, hogy akkor miből éltünk. Apámat elviék minket meg kiteek, hogy akkor mi miből éltünk? Csak a rokonok hoztak valamit, mert nekünk semmi nem volt. A nagymamám azt mesélte, hogy cserélni jártak. Annus néni: - Ja. Az volt háború elő. Az oroszok ala mér nem. Újabb fénykép kerül elő. Három jókedvű mosolygós férfi. Három mosolygós testvér büszkén áll egyikük éppen elkészült háza elő. Arcukon derű, nem is sejtve, hogy néhány év múlva abban a házban már más lakik, olyasvalaki, akinek egy téglát sem kelle megmozdítania azért, hogy az övé legyen. Annus néni: - Édesapám bognár volt, és a Toncsinak az apja volt rajta, ez a Wágner Toncsi, ez meg a Wágner Lénárdnak az apja. Ez pesten csendőr volt. Apám ezt a házat 35ben építee, és 46ban elkobozták tőle. Mikor kész volt minden. Ki ment be abba a házba? Annus néni: - Hát először oroszok voltak benn, a konyhában, és aztán az a tkárnő volt bent. Hogy most ki van bent, azt nem tudom. Józsi bácsi: - És mi hazajöünk Oroszországból, nem volt ohon senki, és hárman vagyunk rajta i ezen a képen, akik színdarabot játszoak, Férjhez megy a bíró lánya. Ismét egy régi fényképet raktak elém. Annak idején, amikor a Pajtaszínházzal eljátszouk a Kis-Duna men passiót majd a Játék a kastélyban-t, Krausz András mesélt nekem egy háború utáni előadásról, amelyben taksonyi fiatalok léptek fel, többek közö az ő apja is. Annus néni: - A templomnak akarták ezt a pénzt odaadni, hogy felépüljön. Józsi bácsi: - A templomnak adtuk, hogy felépüljön, mert le volt bombázva. Amikor hazajöünk Oroszországból. Annus néni: - Egy évig ohon volt, és csak azután jö ki Németországba. És kik ezek i rajta? Tanítónő? Józsi bácsi: - Igen. Ez az igazgatónak, a Borbásnak a felesége. És mellee, az az igazgató? Józsi bácsi: - Ez a Borbás, az igazgató. Annus néni: - Ő vezee a színdarabot. Ő nálunk az iskolában volt. A Borbás. Ez a Rózsi, a Boros Rózsi, ez a Fibi Ka, A Rötzernek a felesége, ez a Krauszné, az Ullmann Erzsi, Ez a Hálle Lízé, ez a Grimm Rézi, A Szalai Janinak az anyja. Ez a Sol Misi, ez fölakasztoa magát, ez a Geyerhosz Mihály, és ez a Kromame Matyi, ez az én férjem, ez a Rötzer Toncsi, ez a Ruff Pista, a Flórisnak a bátyja. Milyen sokan meghaltak már… Józsi bácsi: - Hát, halnak… Na, ez a mi házunk. Kinn az új telepen. Rákóczi utca.

36 A ház, amelyben Józsi bácsi felnő, a Rákóczi utcában volt. Elmesélte, hogy akik benne laknak, behívták egyszer, és kedvesen fogadták őt. Furcsa érzéssel ment be oda, ahonnan kirakták a családját, és ahova néhány év múlva már nem tehee be a lábát, mert mások laktak o. De ő erről mit sem tudo. Egészen mással foglalatoskodo. Szénbányász volt a Donyecki szénmezőkön. Annus néni: - Jelentkezni kellete. Önként. De aki nem jelentkeze, azt mondták, hogy lelövik a családot. Akkor mindenki ment. Édesapám is. Úgy ki volt írva, hogy ezek és ezek, és ha nem jelentkeznek, akkor lelövik a családot. Akkor mindenki félt. És elmentek Lacháza felé, és onnan akkor a vonatra. Lacházáig gyalog... Azt mondták, hogy egy pár napi élelmet... akkor már gondban voltak, hogy miért kell két pár cipő, ugye? Akkor már lassan tudták, hogy hova mennek. Azt mondták, málenkij robot lesz, de nagy munka le. Hány napig tarto az út? Józsi bácsi: - Három hég. Három hég. És akkor már tudták, hogy hova mennek? Annus néni: - Máramarosszigeten mikor átmentek, akkor már tudták, hogy hova mennek. Le lehete szállni a vonatról? Józsi bácsi: - Dehogynem! Lehete leszállni… havat lapátolni… néha nyolc napig álltunk. Nagy hó volt. Januárban mentünk. Annus néni: - Három királyokkor mentek. Amikor szentelik a vizet, meg felírják az ajtó fölé, hogy Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A hogy hívják… a Gazsi bácsi az mindig azt mondta, hogy inkább azt mondják, hogy Gáspár, menjél borért. Józsi bácsi: - Kifelé mentünk, és az első hét az szabad volt, amikor kiérkeztünk, és a második héten, akkor gyalogoltunk hat kilométert. Dombászba… Novidombászba voltunk… de o is három csoportba leünk elosztva. Először a 15 bíszbe… Annus néni: - Én nem tudom, csak azt, hogy apámmal nem találkoztál. Józsi bácsi: - Az apáddal már nem találkoztam. Pedig együ mentünk ki… és megint egy biszes… hát el leünk osztva. És az apámmal, meg a Lénárddal, a kalapossal, meg én, meg még egy pár ismerőssel egy házban voltunk. Mi csak 11-en voltunk egy szobában, de a másik, a nagyszobában o már voltak 25-en. Emeletes ágyakban. Lent, és fönt. Be leünk osztva, és hat kilométert kelle gyalogolnunk, hóban, a bányába, és visszafelé, amikor kijöünk a bányából, az első nap, azt mondta a Stark Flóri bácsi, hogy fiuk, innen már nem megyünk haza. És sokan nem is jöek vissza. 730-an mentünk ki, és több mint 400 halt meg. És a normát meg kelle csinálni. 30-40 tonna. És csak guggolva. Nem tudtál fölállni. Robbantással. És utána ki kelle kaparni. Úgy robbantoak, hogy utána be kellete menni, és lapáal össze kelle fogni, hogy ne legyen füst, meg gázok, mert az berobbanhat. O halt meg az apám.

INTERJÚ

Józsi bácsi akkor nem volt o a bányában? Józsi bácsi: - Hát dehogynem! Minden áldo nap. Az apám, az majdnem két hónapig volt a kórházban. Annus néni: - A lábát azt leveék neki. A lábára zuhantak a kövek? Józsi bácsi: - Nem. Nem. Annus néni: - Hát te azt mondtad, hogy bementél a korházba, és a sarokban állt a lába, ő meg meztelenül feküdt az ágyban. Józsi bácsi: - Ááá. Ja, az ő lába? Hát leveék a lábát, és az o állt a sarokba. Majdnem két hónapig volt kórházban. Én nem tudom, a kórházban mit kapo. Én nem láam soha. Ameddig az én apám benn volt a kórházban, én nem láam egyetlen percig sem. Csak akkor már, amikor meghalt, akkor azt mondták nekem, hogy az apád már nem i fekszik, ez egy másik oldalon van. És mi volt a másik oldalon? Egy hullaház, szóval nem volt függöny rajta, így o feküdt az apám meztelenül. O láam utoljára. Nem láthaam meg soha. Hogy le eltemetve? Egyáltalán hogy leek eltemetve a haloak? Józsi bácsi: - Én az apámat magam… meg a másik nagybácsim, és még egy, az Itzelberger Lénárd volt még köztünk, és akkor betemeünk, én megkaptam az engedélyt, hogy a temetőbe meheünk, és egy kétkerekű kiskocsival kiviük a temetőbe, és o, mikor beraktuk a sírba, akkor kiabált az orosz, hogy nem így kell, ezek másképpen csinálták. Ezek ideteszik a fejet, hogy a keresztre lássanak. És mi másképpen csináljuk, nálunk a fej van o, ahol a kereszt. Ők fordítva csinálják. Annus néni: - Azt meséld el, hogy mit kaptatok enni! Józsi bácsi: - Enni? Hát minden nap egy-húsz kenyér, de az csak ilyen kis darab volt, csak olyan nehéz. És akik fönt dolgoztak, mondjuk kint a kolhozban, azok csak 500 grammot kaptak. Mert azoknak nem kelle annyi. Egyhúsz kenyeret mindjárt bevágtunk, más nem volt. Nem volt kövér ember egy sem. Annus néni: - Az édesapám 107 kilóval ment ki és hatvannal jö vissza. A bőr olyan volt a hasán, hogy így föl lehete emelni, és egy vödör vizet el lehete volna vinni alaa.

INTERJÚ Később már el lehete menni a bazárba és lehete venni valamit. Később már kaptak fizetést. Akkor már lehete venni tejet, meg csirkét. Józsi bácsi: - Én nem. Én nem éltem át a fizetést. Én három évig voltam o. De én nem éltem át… Annus néni: - Édesapám már kapo. Ók tovább voltak kint. Édesapám, meg a húga öt évig voltak kint. Utolsó évben már kaptak pénzt. Érdekes volt az, hogy ugye ő egy asztalosnál dolgozo a műhelyben, és amikor halloák, hogy haza szabado menni, akkor mindenki akart egy olyan fakoffert. És akkor édesapám segíte, és levágta az ujját, és egész úton hazafelé nem nyitoa ki az ujjait, és amikor hazaérkeze akkor már egészen büdös volt. És mitől függö az, hogy valaki három év után haza tudo jönni? Annus néni: - Hát, hogy olyan sovány volt. Józsi bácsi: - Én nem is voltam ötven kiló sem. És vérhas volt. Hú. És azt hogyan kapták el? Józsi bácsi: - Hát én nem tudom honnan jö. Fertőzéssel. Annus néni: - Egyszer olyan beteg volt, hogy nem tudo lemenni a bányába. Az a nacsalnyik, aki bent volt az irodában, azt mondta, Jozef, te feküdj le a padra, te ma i maradsz. Ha nem volt lázas, akkor le kelle menni a bányába, ha a nadrágba szart is. Ha lázas volt, akkor... Józsi bácsi: - Nem. Ez nem úgy volt. Ha kimentél a bányába, nem kérdezte tőled senki, hogy egészséges vagy-e, vagy nem. Kimentünk, és bent, mikor bejöünk az irodába, ahol kérdezték, hogy mi van, azt mondja nekem a főnök, Joska, mert Joskának hívtak, Joska, neked mi van? Mi van veled? Beteg vagy? Mondom, igen. Hát miért nem maradtál ohon? Mert nem engedtek. Azt mondja, hogy akkor i maradsz, mert éjjeles voltam. I maradsz, és kapsz egy vödröt, és ha hánysz, akkor ide hánysz majd bele. És reggelig i a padon fekhetsz. És o maradtam akkor pár napig. Annus néni: - Voltak jó oroszok is, nem csak rosszak. Jöek mindig ki az asszonyok a faluból, és akkor kaptak kenyeret. Józsi bácsi: - Sokszor mentünk koldulni az út felé, amikor gyalog mentünk. Annus néni: - Nekik sem volt semmijük. Az oroszoknak sem… de azért néha adtak valamit. Szabadon járkálhaak? Józsi bácsi: - Aól függ, hogy hányadik év volt. És senkinek sem juto eszébe, hogy megszökjön? Józsi bácsi: - Hát sokan szöktek meg. Annus néni: - A Gergő az úgy megjárta, elkapták, és egy gödörbe zárták le. O volt öt napig. Ezt nem lehet elfelejteni. Benne marad mindig. Volt, akinek sikerült a szökés? Józsi bácsi: - Hát mindet elkapták. Kétezer kilométer. Ugye? Például az egyik fönt volt a fán, és lent elkaptak két asszonyt. És azt mondta az egyik, hogy ezt a keőt nem viszik el? Aki fönt van a fán. Mert keen fönt voltak a fán.

37 De ők csak viék a diót. És a nők, azok mit dolgoztak? Annus néni: - Hát ők is a bányában. Édesanyám testvére öt évig volt lenn. 23 éves volt, amikor kiment. Még most is él. A testvérek közö ő a legidősebb. A többiek meghaltak 70 év elő, és ő 89 éves, és még mindig él. És a Veréb Béla mindig azt mondja, hogy a Józsi azért olyan egészsége.., mert neki köszvénye volt, meg minden, hogy a Józsi azért olyan egészséges, mert csalánlevest kapo Oroszországban. Józsi bácsi: - Sokszor kaptunk csalánlevest. De megeük… Annus néni: - Amit nem eél meg, az a kis sóshal volt, vagy mi. Józsi bácsi: - Azokat nem tudtam megenni. Az olyan kis hal, amit hordókba teek be, sok sóval. Nagyon sós volt. Azért nem eem meg. Annus néni: - És akik megeék, azok mind meghaltak. Mert sokat iak rá, és ilyen nagy le a hasuk, és vastag a lábuk, és azok meghaltak. És a szabadulás, az hogy volt? Józsi bácsi: - Hát éppen úgy, ahogy odamentünk. Éppen olyan kocsiba voltunk, marhakocsiba. Annus néni: - Akik hazajöheek, azokon kerestek még egy kis húst, és ha találtak, akkor nem jöheek. Sosem juto eszébe, hogy elmenjen oda, és sok év után megkeresse azt a helyet? Józsi bácsi: - Hát innen menjek el Novidombászba? Ááá. Hát azt nem találom már. Hát mit gondolsz? Hatvan év után? Két évvel ezelő néhány fiatal, köztük egy taksonyi lány is kijuto, és készíteek o egy filmet is. Megtalálták a kaszárnyákat. Nagyon érdekes volt, mert olyan volt, mint Taksonyban. Fehér falak, és zöldre festve minden ablak. De temetőt nem találtak. Egy krumpliföld volt o, ahová őket temeék. Józsi bácsi: - És ahol mi voltunk, o annyi volt a szénbánya, egyik szénbánya a másik után. De mélyen voltak ezek a szénbányák. Annus néni: - És az volt az érdekes, hogy amikor ők el voltak Oroszországban, akkor ők nem tudták, hogy mi Németországban vagyunk. Józsi bácsi: - Nem tudtuk, mi nem tudtuk. Annus néni: - Hát talán már ilyen nem lesz… Hát talán ilyen már nem. Ma, amikor a média irányítja az embereket, nem lehet megtenni ilyesmit. I Európában nem. De a hírek eljutnak ide mindenhonnan. És vendéglátóim képben vannak a világ történéseivel. Az arab tavasz őszbe nyúló eseményeivel éppúgy, mint Magyarország aktuális gondjairól. Néhány perc aktuálpolika után elérkeze a kávézás ideje, átvonultunk egy másik helységbe, amely amolyan ebédlő, de csak akkor használják, ha vendég érkezik. Tehát Józsi bácsi Oroszországban, Annus néni-éket pedig kitelepíteék. Tudták akkor, hogy hova kerülnek? Józsi bácsi: - Neeem.

38 Annus néni: - Nem szóltak semmit. Még azt mondták, hogy húsz kiló csomagot vihetünk egy személyre, mentünk a vonatra, kiviek kocsival a vonatra, és akkor felszálltunk a vonatra, nem is vonat volt, hanem disznókat meg marhákat… Józsi bácsi: - Marhavagon volt. Annus néni: - És akkor az esperesünk, aki volt, a Wieland Mihály, az kijö, a… Józsi bácsi: - A falu végéig. Annus néni: - A falu végéig, az állomásra, és aztán végig adta az áldást minden vagonra. Úgy sírtunk, hogy az borzasztó volt. Hogy hova megyünk, hova megyünk… De amikor Pestet elhagytuk, és nyugat felé mentünk, a határ felé, akkor már tudtuk, hogy nem megyünk Oroszországba. Akkor már jobban éreztük magunkat. Májusban. huszonnyolcadikán. De semmit nem tudtunk, hogy hova megyünk. Józsi bácsi: - De négy hég voltak úton. Annus néni: - Négy hég voltunk úton. Ki lehete szállni a vonatból? Annus néni: - Hát persze. Hát hova mentünk volna? Amikor átmentünk a Dunán, már tudtuk, hogy Ausztriában vagyunk. És akkor Ausztriában álltunk egy állomáson, egy kis falu végén, mert nem volt mozdony. Elviék a mozdonyt, és nem kaptunk mozdonyt. Nyolc napig o álltunk, mire kaptunk mozdonyt. És nem volt semmink. És akkor az édesanyám, meg az öregek elmentek be a faluba koldulni, egy kis kenyeret, egy kis cserép volt a szélén, és csináltunk egy kis aiprénszup... Józsi bácsi: - Ránto leves! Annus néni: - Ránto levest, de fiatalok voltunk. És mi ezt nem éreztük úgy, mint a szüleink, meg a nagypapáék. Nekik azért nagyon fájt, de mi fiatalok voltunk és összeálltunk, és énekeltünk, és a nagymamáék meg o bent imádkoztak. De hát, ez az élet. És a fiatalok, azok másképpen éreznek, ugye? Ha most visszagondolok, hogy mi volt akkor, akkor még ma is sírok. Ez nem volt szép élet. Na és akkor ő visszajö Oroszországból, akkor megismerkedtünk, mert Rainba jö a nagynénihez. Ne szaladjunk ennyire előre. Tehát amikor kijöek ide Németországba, akkor ide jöek… Annus néni: - Augsburgba. Akkor eljöünk egy lágerba, Augsburgba, akkor kijöünk Neuburgba egy másik lágerba… Meddig voltak Augsburgban? Annus néni: - 14 napig azt hiszem. Akkor még minden taksonyi együ volt… Annus néni: - Együ voltunk mind. Minden ház le volt bombázva Augsburgban. Nem állt egy sem. Józsi bácsi: - Romokban volt minden. Annus néni: - Meg München is, minden. Akkor elkerültünk teherkocsikon, elviek minket Neuburgba, egy lágerba, és o voltunk nyolc napig. És o akkor elviek a falukba. Mi kerültünk Unterbaarba. Józsi bácsi: - Szóval ez így volt. Egy csoport került

INTERJÚ Reisensburgba, Kaueurenbe volt egy csomó… Annus néni: - És onnantól megint a faluba jöek. Igen, és akik Günzburgba jöek, azok is el leek osztva megint egy kis falukba. Úgyhogy megint teljesen összevissza voltunk. Tíz kilométerenként volt ez, húsz kilométerenként volt az. Akkor jöek azok a nagy kocsik, és akkor Rainba, leteék a családokat Rainba, minket meg, három vagy négy családot kiteek egy kis faluba. A Luenberger család, aki a hentes, aki volt, o, ahol most a mozi van. Az is o volt. Ők is o laktak minálunk, azoknak is semmi... semmi nem volt. Ezek akkor később elmentek Würthenberg felé. És édesapám is odajö, öt év múlva, amikor hazajö Oroszországból. És egy nagy gazdaságban dolgoztunk a húgommal, ő 15 éves volt, én 16, o dolgoztunk, mint cselédek, egy nagy gazdaságban. És egy nagy sörgyárban. És akkor mindig azt mondtam, hogy i nincs Zukun , és elmentem Neuburgba egy henteshez és kocsmároshoz. O tanultam meg főzni, o sokat tanultam. De sokat kelle dolgozni. Családonként maradtak együ? Például egy család került ide Reisensburgba? Annus néni: - I Reisensburgban csak az édesanyja volt, meg a nagymamája. Józsi bácsi: - Meg a Zeitler Ádám bácsiék Annus néni: - Igen. Ők keen. Józsi bácsi: - Igen, de anyám először bent volt Günzburgba egy parasztnál, és akkor neki nem tetsze, hogy a parasztnál van, és bement a szövőgyárba. Annus néni: - A nagymamát nem veék fel a parasztok. Azt mondták, hogy mindenki i maradhat, de a nagymama nem. Józsi bácsi: - Az anyám az egy parasztnál volt. És te mondhatsz, amit akarsz, és fönt voltak egy kocsin, kis kocsin, és azt mondták, hogy ez, meg ez, mert az én unokabátyám, az is köztük volt, és azt mondták, hogy ez, meg ez i maradhat, de az öregasszonyt az nem akarjuk. A nagymamát. Akkor mi sem érünk semmit, ha a nagymama nem ér semmit, akkor mi sem érünk semmit. Tehát akkor neki ez egy kényszer volt… Józsi bácsi: - Egy kényszer volt, hogy őt fölvee. Néha rendőrséggel mentek be, és tudod, mi volt? Nagyon szereék az öreget, mert mindig söpörte az udvart, meg a malacokat etee, megcsinált mindent. És hol aludtak? Annus néni: - Egy szobába. Egy nagy házba. A rendőrség kijelölte a szobát, és négy gyerekük volt. De jö be a Herling Andrásnak az anyósa, a Nancsi, és egy szobát oda köllötö adniuk. Még alig volt nekünk helyünk. És akkor később aztán már, ötvenhatban, ötvenhétben elkezdtek lassan építkezni azok a... svábok. A svábok azok mindig dolgoztak. Akkor jól értelmezem, hogy a németek azok nem akarták… Józsi bácsi: - Azok nem akartak.

INTERJÚ Annus néni: - Ááá, nem akartak minket, volt egy paraszt, aki azt mondta, hogy inkább ezer kartofelkéfert, hogy is mondják ezt… Krumplibogarat. Annus néni: - Mint egy flüchtlinget. Józsi bácsi: - Menekült. Azt gondolták, hogy menekültek vagyunk. Annus néni: - Pedig nem voltunk menekültek, mi kényszerültek voltunk. Megérteék végül, hogy… Annus néni: - Hát muszáj volt. És akkor, amikor kicsit jobban le, 48ban akkor jö a D-mark, és akkor már kezde az élet jobban lenni i. Jobban kerestünk, és akkor már a svábok elkezdtek nyugtalankodni, és akkor elkezdtek házat építeni. Egy kis házat, egy kis konyhát… Kaptak hozzá földet, vagy meg kelle venni? Annus néni: - I a faluban kaptak, igen. Józsi bácsi: - Tudod, mi volt még? Megkezdték a házasságokat. Hogy ez elve egy bennszülöet, de ezt nem akarták, a bennszülöek, de mégis, a szerelem… Még el is lopták a lányokat. Volt egy eset, az Ingrud. Annus néni: - Hát az csak egy eset volt. Józsi bácsi: - Volt egy eset, ahol a férfi fölment létrával, mert a lány fönt volt az emeleten, ilyen… tudod, milyen emeletek vannak i, és akkor fölment a létrával, és elvie a lányt. Ellopta a némeől. A bennszülöől. És el is vee. De később azért hazament a lány? Józsi bácsi: - Később? Hát persze. Bent is laktak. Hát egy szorgalmas hentes volt a fiú. És hogyan érvényesültek a svábok? Először ugye a gazdaságokban dolgoztak, aztán az ipar, amikor helyreállt, bementek a gyárakba? Józsi bácsi: - Hát persze. Például az én anyám. A szövőgyárban dolgozo. I, Günzburgban. A szövőgyárban. Gyalog be, gyalog haza. És ez három kilométer. Korábban a gyár is le volt bombázva? Józsi bácsi: - Hát persze hogy le volt bombázva. Egy darabja. Hát Günzburg nem volt olyan nagy város, ha volt neki zenegyezer lakosa. De nem volt annyi, talán, ha nyolcezer lakosa volt. Most, most nagy. Mert a Reisensburg hozzátartozo, azt is hozzáveék, meg a másik falut is hozzáveék, most az egész társaság Günzburg. Amikor Józsi bácsi kijö ide, még akkor is annál a parasztnál laktak, akit a hatóság kijelölt? Józsi bácsi: - Hát hol laktunk volna? Meg hadifoglyok is jöek. Németek. O volt a Kuhn. Na, még egyet meg kell mondani. Azt mondtam az asszonynak, a háziasszonynak, mikor jöem, hogy hol fogok én aludni? Egy kis szoba volt, 12 négyzetméter volt a szoba, és o volt benn két ágy, egy ilyen kis kályha, vasból, az ládán állt, az ilyen az be le ltva. Ilyesmi nincsen ma. És én mindig azt gondoltam magamban, hogy hol fogok én aludni? Akkor megkérdeztem az asszonyt, a háziasszonyt, mondom, Kuhn néni, hol fogok én majd aludni? Nem alhatok én az istállóba? Te nem fogsz o aludni az istállóban! Te lent

39 fogsz aludni a díványon! Az a legszebb szoba volt. Te o fogsz aludni a díványon. Annus néni: - Csak szombaton, meg vasárnap mentek be. Addigra, gondolom a németek is láák, hogy kik mentek oda be. Hogy dolgos, szorgalmas emberek. Annus néni: - Hát persze. A svábok azok dolgoztak. Hát először azt mondták, hogy cigányok. De aztán rájöek, hogy ezek dolgoznak. Gondolom, sötétebb volt a bőrük, mint a helyieknek? Annus néni: - Például o, ahol mi voltunk, Unterbaarban csupa feketehajú ember volt. Nekünk meg szőke hajunk volt. Úgyhogy mondtuk, hogy mi nem lehetünk cigányok. O tartounk, hogy a díványon aludt. Józsi bácsi: - A díványon aludtam. És akkor közben hazajö a fiuk. A hadifogságból. Az egy évvel volt idősebb, mint én. És jó barátom le. Sajnos felakasztoa magát. Ez építe magának egy házat, olyan jó ember volt… Annus néni: - Nem tudjuk megérteni, hogy miért. Depressziós le. Építe egy házat az apja melle, és nem sokára rá felakasztoa magát. Még fiatalember volt. Öten voltak testvérek, két lány volt még és két fiú. Az egyik még él. Ő most a paraszt. A gazdaság vezetője. És miket termeltek akkoriban? Annus néni: - Krumplit, búzát, meg hát ilyesmifélét. Amikor mi Unterbaarba jöünk, o a gazdaságtól kaptunk egy kis kertet. Józsi bácsi: - Mindegyiknek adtak egy kertet. Annus néni: - Az olyan ember volt, hogy sok pénze volt, sörgyára volt, meg gazdasága, és o dolgoztunk, 25 nő volt, meg 4 férfi, a férfiak azok fogságban voltak, és akkor mi 25 nő voltunk, és kint voltunk a földeken, meg bent a sörgyárban, és akkor kaptunk egy kis kertet, és az ieniek mindig nézték, hogy ebből akkor most mi lesz? Mert a nagynéniék, azok mindig küldtek borítékban magokat. És mi paprikát ülteünk, meg paradicsomot... Józsi bácsi: - Hát ezek nem ismerték. Annus néni: - Ezek nem ismerték… A hagymát… a zöldhagymát. Egyszer a nagymama volt kint a kertészetnél, és azt mondta, hogy kér egy kis zöldhagymát. Azt mondta, hogy nem vagyok hülye, hogy kivágjam ezt a zöldhagymát. Józsi bácsi: - És most mindenü látni zöldhagymát. Annus néni: - A dinnyét, meg tököt nem ismerték. Mindent a flüchtlingek hozták be, meg az olaszok, meg most a törökök, úgyhogy régebben az idevalósiak teljesen egyszerűen éltek. Csak krumpli és a savanyú káposzta. Józsi bácsi: - Mit főztek nálatok? Annus néni: - A legnagyobb paraszt volt a faluban, ahol mi laktunk. Ilyen egyszerűen főztek. Az édesanyámnak nem volt kályha a szobában, akkor a konyhában szabad volt neki főzni, és a mama csak paprikás krumplit főzö, és akkor kérdezték, hogy néni, mit főz, olyan jó illat van i. Még azt sem ismerték. A sörgyárról meséljen nekem! O mit dolgozo? Annus néni: - Mit? Hát csináltuk a… akkor még nem volt

40 mosógép, hogy az üvegeket mossák, és kézzel mostuk egy nagy fazékban, és akkor jö az az árpa, és o, a nagy melegben, 50 fokban, és akkor csírázo, és a nagy melegben nekünk át kelle forgatni. És akkor az egyik fogta az üveget, a másik engedte bele a sört, megint egy másik lezárta, aztán jö egy férfi, az rakta rá a címkét, hogy milyen unterbaari sör. Józsi bácsi: - Ja. Az akkor volt. Most már egészen másképp megy. Ja, az az unterbaari már megszűnt… Annus néni: - Mindig gumicsizmában, és gumikötényben kölö menni, de legtöbbször kint voltunk a határban. Nagy gazdaságuk volt. Én ökrökkel jártam akkor még. Egy kicsi traktor volt még csak. Mert a gépek csak a hatvanas években leek. Most olyan nagy buldogok vannak, hogy nagyobbak a kerekek, mint a mi kocsink. Borzasztó, ami akkor volt. Mindent kézzel csináltunk. Negyvennyolc után, mikor jö a D-mark, akkor elmentem Neuburgba egy henteshez. Henteshez, és egy kocsmáros volt. Szolgálólánynak. Mi pucoltunk, a konyhában dolgoztunk, egy szakácsnő volt, egy nő volt még aki bent volt, egy kiszolgáló, és a férje volt a hentes, a hentesmester, és ő adta el a húst, meg ezeket. Nagyon sokat kölö dolgozni. És 25 márkát kerestünk egy hónapban. És biciklivel jártak át Unterbaarból Neuburgba? Annus néni: - Dehogy! 20 kilométer. Bent laktunk. Kaptunk egy szobát és ellátást. Az apám még Oroszországban volt, nekünk muszáj volt dolgozni. Nem volt i édesapám, öt évig volt édesapám Oroszországban. És amikor visszajö Oroszországból, akkor kijö ide? Annus néni: - Nem. Amikor visszajö Oroszországból, akkor kijö Unterbaarba. Akkor egy évig nem volt munkája, kapo pénzt érte, hogy… és akkor elment Meingenbe egy Siemens gyárba. Akkor busszal mentek át 11 kilométerre. És o dolgozo a Siemens gyárba. Unterbaartól Augsburg felé. És akkor apám meghalt gyorsan, két évre rá, mikor mi 54-ben házasodtunk, 56-ban meghalt édesapám. Na, most mit csináljunk az édesanyámmal, meg a nagymamámmal... Nyolc nappal ezelő még segíte kiásni a pincét, amikor a beton jö. És aztán hazament, és hat napra rá már meg is volt halva. Kimentek az erdőbe, mondta a parasz iú, hogy Wágner bácsi, most kimegyünk az erdőbe, mert kapo nem tudom hány tüzelnivalót, aszongya, nem jó kondiban vagyok, de azért kimentek az erdőbe, és o halt meg. Agyvérzést kapo és vége volt. Akkor i álltunk, a ház még nincs kész. Akkor gyorsan-gyorsan készre csináltuk, úgyhogy a nagymamát, meg az édesanyámat, meg az öreg mamát ideveük, úgy tele leünk, és még kész sem volt a ház, meg nem volt lepucolás, meg semmi. Édesanyám meghalt először, és akkor még a Béla jö, 56-ban jö a Béla, decemberben i volt karácsonykor, mert egy szénbányában dolgozo, de o nem tetsze neki, és akkor azt mondta, hogy el akar jönni hozzánk. Mondom, hova akarsz menni, i nincs hely. A Ruhrvidéken voltak öten, mert az volt a gondolatjuk, hogy

INTERJÚ elmennek Kanadába, vagy Ausztráliába, és akkor elmentek Essenbe, és nem tudta senki, csak a sógora tudta. Még az anyja sem tudta, hogy kijö hozzánk. És akkor i volt két és fél évig. És i megházasodo. Megint egy fénykép került a kezembe. Egy csoport nagy meggyőződéssel vonul fel egy német városka utcáján. Némelyikük kezében háromszínű zászló. Annus néni: - Mi is tünteünk Neuburgban, akartunk menni haza. Józsi bácsi: - Ez az Annus. Tüntete, vie a zászlót. Magyar zászlót? Józsi bácsi: - Hát persze, hogy magyar zászlót. Annus néni: - És akkor mi, tünteünk, magyarok, mert haza akartunk menni. Ez voltam én, ez egy soroksári nő, ez meg a húgom. Ezek, meg magyarok. Józsi bácsi mikor jö ki ide? Józsi bácsi: - ’48-ban, karácsony elő. Hazajöem a fogságból, négyen, vagy öten voltunk. És amikor bejöünk, oan Dunaharaszból, mert villamossal jöünk. És onnan gyalog mentünk haza, és o a Daininger… Ismeri a Daininger kocsmát? Haraszn, a falu végén a Postaváltó… vagyis Wégner kocsma… Józsi bácsi: - Ja, Wégner kocsma. Oda jöünk, és a Veréb Béla, az akkor még fiatal volt, talán 14 éves, vagy még nem is volt annyi, na, mindenesetre az jö, biciklivel, és mindjárt mondta, hogy az anyádék nincsenek ohon, há’mondom, hol vannak? Németországba’! Há’mondom Németországba’? Hogy kerülnek ők Németországba? Én még mondtam, hogy Pesten vannak? Azt mondja, nem, Németországban van. És akkor hova ment? Józsi bácsi: - Hát a házban nem volt senki, az el volt kobozva. Mások voltak bent. Akik most laknak bent, azokat nem tudom, hogy hogy hívják, azoknál már voltam bent, meghívtak. Na, mindenesetre akkor én odamentem a nagyapámékhoz, azok egy olyan kis kerülőházban voltak, ahol a parasztok nyáron vannak. Egy olyan nyári konyhában. Mert nem tudtak máshova menni, mert őket is kitelepíteék a házból, és akkor o laktak, és hazajöünk a Varsányi búcsúból, és azt mondják, meheek haza. Visszakapjátok a nyári konyhát. Na, jól van. Ha visszakapjuk a nyári konyhát, az jó lesz. Mert a Miska bácsiéknak, azoknak nagyon szép házuk volt. Na, mindenesetre nem volt hely, és engem akkor a raktárba telepíteek. És o kaptam egy ágyat. És mi keen, a Miska bácsi, meg én, o fontuk a kosarakat. És egyszer csak jöek a kosárfonók, hogy ők akarnak munkát. És én, minden áldo héten bementem Pestre, kocsival, egylovassal, árusítani. Eladtuk azokat a kosarakat, megvolt a helyünk, hogy hova megyünk, át a Dunán, és mindenü... Annus néni: - Nem csak kosarakat, hanem ilyen kis asztalokat, fotelokat is… mindenfélét csináltak, ugye…

INTERJÚ Józsi bácsi: - És ezeket, mi mind eladtuk. Megvolt a hely, csak oda kelle vinni, és kész. És én minden áldo héten bementem pestre. Lovas kocsival… Hát nem is volt akkor motoros kocsi… Annus néni: - Az Oberfranknak, annak volt. És hogyan juto oda, hogy kijön? Annus néni: - Azt még elmeséled, hogy bementél Pestre, hogy anyádékat hazahozni… Józsi bácsi: - Ja, azt még el kell mondanom. Hárman bementünk Pestre. Hogy majd hazahozassuk a családot. Bementünk, már meg volt jelentve, hogy hova megyünk… és akkor azt mondták… Annus néni: - Azt mondták, hogy az nem megy, de  kimeheek hozzájuk. És akkor az a másik ember megkérdezte, hogy hová menjünk, miből éljünk, ezek a szar ganék mindent elveek. Józsi bácsi: - Igen, és akkor azt mondta a szomszédom, hogy hallgass! Ilyet nem szabad mondani… Annus néni: - És akkor megkapta a papírt, hogy nyolc napon belül el kell hagyni a hazát. Nyolc nap ala el kelle hagyni a határt, mert csak Hegyeshalomig kapták a papírt, és feketén jöek át Ausztriába, és Bajorországba feketén jöek. Édesapám is. Józsi bácsi: - Hegyeshalomig kaptuk a jegyet, és akkor elveék a papírokat a határon, és az osztrákok kiabáltak a magyaroknak, hogy „Tú, Szepi! Da szind á und a cváj.”. Keen voltunk. Azt mondta, „Lász’mán ziccn!” Hagyjad csak ülve, majd elvisszük őket. De nem szóltak azok semmit... Annus néni: - Nem volt semmi pénzük. Józsi bácsi: - Mert a barátomnak, annak volt egy rokona Bécsben. És mindjárt, mikor megérkeztünk, és átmentünk egy kocsmába, és o felhívtuk azt a rokont. Azt mondta ez a rokon, hogy most éjjel nem lehet, nem jöheek, sötét van, és nem lehet utazni. Akkor még o is a ruszkik voltak, ugye? Józsi bácsi: - Persze! Na, és mi volt, nekünk volt sonka, szalonna, és ezek úgy örültek neki, mert őnekik nem volt semmi. Bécsbe. És akkor lágerbe mentünk, és nem volt nekünk pénzünk… Annus néni: - Egy vezetőt kaptak, aki elvezee őket a hegyeken, erdőkön keresztül, és így jö Bajorországba. Józsi bácsi: - Gyalog az erdőn keresztül. Linzből. És így kerültünk ide. És mikor idejöünk… És tudta, hogy hova kell jönni? Hogy hol van a családja? Józsi bácsi: - Hát persze! Hát volt már levelezés. És amikor kiszállunk a vonatból, hát kit találunk? Egy taksonyit. Egy Koresánszkit. Hát mondom, te Feri! Hát te hova mész? Azt mondja, megyek Ulmba. De nektek, te fölmész egyenest, aztán balra és utána jobbra. Hát tudjátok mit, majd én elmegyek veletek. És odaviszlek, hogy hova kell mennetek. És akkor megmutaa az utat, hogy ide kell mennetek. És te? Azt mondja te a mozdonnyal mész Leipheimbe. Oda is kerültek taksonyiak? Annus néni: - Hát persze! És akkor elvee azt a Schönléber

41 Borist, és akkor elmentek Chicagoba. És mi is o voltunk. És New Yorkban is voltunk, mert édesanyánknak van egy pap unokatestvére, és oda került ki, és o tanult papnak, és amikor mi Unterbaarban voltunk, és nem volt semmink, akkor ők csomagot küldtek. Kávét, meg mindenféle ruhákat. Józsi bácsi mit kezde dolgozni, amikor kijö? Annus néni: - A szövőgyárban. Tíz évig. És akkor mentünk be a kórházba. Józsi bácsi: - És azt mondták, ha elviszem a feleségemet, akkor azonnal felvesznek. Bent a kórházban. Mert ez nagy kórház, van neki z… osztálya. Annus néni: - Mindenféle van már. Szív, dialízis, minden van már. I a közelben. Józsi bácsi: - Gyalog át tudok menni. A dombon át, és akkor már o vagyunk. A Dunánál? Annus néni: - A Duna, az o van a slossznál. O van egy templom, és o megy le egy út, és o van. Mint Taksonyban. Józsi bácsi: - A szövőgyár z év, és aztán a kórház. Onnan mentem nyugdíjba. Annus néni: - Betegápolóként dolgozo. Három évig csináltunk iskolát, és akkor mindig több le a pénz… Józsi bácsi: - Te már előbb mentél… Mert beteg leél. Annus néni: - Mert mi hogy is mondják beamt… Közsztviselő? Annus néni: - Igen, mi jobban jártunk, mint egy alkalmazo. És akkor főnővér leheem. És akkor házinővér leheem. Mindig több le a fizetésem. És akkor mi ilyen jól voltunk, hogy nem tudtak elengedni, ha mégis nincs munka, mert beamter voltunk. Ugye a másikat el tudták küldeni, ha nincs munka. De mindig kevés volt, mert i tanultak a nővérek, nagy iskola volt i, egy három éves kiképzés. Józsi bácsi kezében fénykép, rajta egy bepucolatlan ház. Józsi bácsi: - És ez a mi házunk.. Ez volt valamikor… Egy kicsit megváltozo azóta… Józsi bácsi: - Ja, hát ez a ház. Annus néni: - De hát 79-ben át le építve. Akkor új ablakok jöek, akkor jö a háicung, akkor jö a lépcsőház, akkor a falakat veünk ki, akkor jö a terasz lent, de azt télen nem használjuk, nyáron lent vagyunk, az olyan jó o lent, nincsenek szomszédok, És mikor találkoztak? Akkor Neubeurgban dolgozo? Annus néni: - Akkor Neuburgban dolgoztam, és akkor jöem haza, és akkor Augsburgba mentem. Mindig azt mondtam, hogy ha én egy hentesnél dolgozok, meg egy kocsmába, akkor én soha nem tudok főzni egy kis családban. Akkor mentem egy orvoshoz, és o kaptam 60 márkát, neki két fia volt, az egyik már Bécsben volt, Ausztriában. És az a röntgen, mert röntgenorvos volt, az a pincében volt. És akkor este hatkor lementem, és zig pucoltam, és akkor kaptam megint 30 márkát. De egy hónapra! Sokat dolgoztam érte. És akkor jö a Józsi, a Tomanáékhoz, és én egy kicsit varrni akartam, mert a nagynénikéje az

42 varrónő volt. A Tomana néni. És én a varrással sokat nem akartam törődni. Nekem túl lassan ment. Akkor jö a Józsi, látogatóba, és aztán eljö hozzánk Unterbaarba, akkor még apám az élt, és azt mondja nekem, hogy azt hiszem, a Józsi az nem hozzám jö. Oroszországról beszéltek mindig, mert ő is Oroszországban volt, azt mondja, hogy ez nem én hozzám jön, ez tehozzád jön. Én nem is tudtam, hogy hozzám jön. Ez mikor volt? Annus néni: - 53-ban. Ötvenhatban, de sokan voltunk a házban. A mamájáék laktak i, a Béla volt i. Ötvenhatban jö a Veréb Béla. Az is két és fél évig volt i. A Boros Rózsikának a testvére. Mert a Béla az menekült, mert bezárták volna, és akkor valami baj volt, ötvenhatban... Hát volt egy kis balhé… Annus néni: - És akkor elmenekültek… Józsi bácsi: - A folyamőrségnél volt. Annus néni: - Volt egy szénbányában, És akkor o nem volt jó, és eljö hozzánk, mi ötvenhatban építeünk, akkor le kész a ház, ugye? Józsi bácsi: - Tudod, mit csináltunk? Egy matraccal, egy kész matrac. Ami az ágyban van, négy téglára teük, és fönt a kis kunyhóban, o lako. Mert sokan voltunk. Hatan... nem heten. Annus néni: - Amikor Magyarországról jöek vendégek, akkor a hálószobában négyen aludtunk. Nem nagyon engedték akkor még ki őket… Annus néni: - A Bélának az anyja. Az volt az első. Vannak még i magyarok? Józsi bácsi: - Ez a nő, o fönt, ez egy bácsalmási nő. Ez egy bennszülö. Annus néni: - Egy szót nem tud magyarul beszélni. Pedig olyan idős, mint én. I szemben volt egy bácsalmási család, azok csak magyarul beszéltek. Józsi bácsi: - Annyira elhagyta a magyar szót, hogy már nem beszél. Annus néni: - Mert a férfi az idegen volt, meg a gyerekekkel sem beszéltek magyarul, csak németül. Például a Tomana Annus, aki Rainban van, az negyvenes, az is nagyon rosszul ért már magyarul, mert a férje német, és ohon nem beszélnek magyarul, és i került első osztályba, és Magyarországon nem is tanult. Most már mi is úgy járunk, régebben például i volt egy szomszéd, az is bácsalmási volt, a Józsi azzal csak beszélt magyarul. Ez most két éve, hogy meghalt, azóta már senkivel nem beszélünk. Józsi bácsi: - De házakat építeek ezek a svábok, ezek a bácsalmásiak, ez nem volt jó, ez a kicsi… Annus néni: - Na és, most mire megy azzal a nagy házzal? Úgy tudom, voltak olyanok, akik nem tudtak beilleszkedni, és továbbmentek Svájcba. Annus néni: - Hát a Sári Jani. Az elkerült Svájcba, szövőgyárba, az még mindig o él. De o most jobb. O jól élnek. O nem veék be az Eurot. Józsi bácsi: - Nem tudom, hogy mi lesz azzal az euróval.

INTERJÚ Annus néni: - A D-márkával jobban éltünk. Mert amikor az Euro jö, akkor minden drágább le. Nagyon sok államot szedtek össze. Annus néni: - És még a jugoszlávokat is ide akarják venni. Hát aól nem félek, hogy nálunk Euro lesz mostanában… Annus néni: - A legnagyobb bajt csinált Magyarország, amikor a svábokat kiteék. Azok dolgoztak, nem a magyarok! Azok dolgoztak. Ezt én mondom. Mert én még lány voltam. De azért azt tudtam, hogy a svábok dolgoztak. Volt egy eset, mikor először benn voltunk Magyarországon, mikor először szabado nekünk, mert először nem volt szabad, még hatvanháromban akartunk bemenni. Aztán hetvennégyben megint beadtuk, és akkor volt egy ember, azt mondta, nektek van munkátok. Nekünk is van munkánk, de nektek több a munkanélküli. Nekünk a munkanélküliek a gyárban vannak és kártyáznak. De mi nem állunk az utcán, mert nincs munkanélküli. Mikor mentek haza először Magyarországra? Annus néni: - 1963-ban adtuk be először a kérvényt, és akkor 74-ben meheünk először. Húsvétkor. Akkor nem is volt kocsi még. Akkor megvolt a kocsi, akkor már mindig hazamentünk. Mi volt az első? Bogár? Józsi bácsi: - Nem. Egy Kade. Akkor még nem volt garázs, i mentünk be. Akkor kezde nőni a falu. Mi voltunk az utolsó ház. I nem volt semmi, csak erdő. Már régen nem voltak Magyarországon. Józsi bácsi: - Utoljára én voltam bent. Szegény Schiller Pityu temetésén. Annus néni: - I volt nálunk a polgármester. Meghívtak, mikor volt az évforduló. Az ötvenévesre bent voltunk. Egy egész busszal. És aztán, amikor a hatvan éves volt, akkor már nem tudtunk bemenni, mert az egyik meghalt, a másik nem tudo, mert mi már betegek voltunk, egy fél busszal sem meheünk volna. Akkor jö ki a Laci, akkor még nem volt burgermaister, jö ki, a Zsuzsa, az is i volt, és akkor még az a Szabóné, az a némeanár, és a Szige Fiuk, volt még keő i, és akkor elmentünk egy... Józsi bácsi: - Mi nem mentünk be, és akkor ők azért jöek ki. Annus néni: …találkoztunk még 30 emberrel, taksonyiakkal, akik még i vannak a közelben, és akkor o ebédeltünk, o kávéztunk… Józsi bácsi: - Már nem voltunk annyian, hogy egy buszt megtöltsünk, Annus néni: - A fiatalokat már nem érdekli. Például a húgomnak van egy fia, az 52 éves, az abszolút nem akar már Taksonyba menni, mert egyáltalán nem beszél magyarul, és azt mondja: Magyarországon mi van? K.J.