X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencia március 7

X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencia 2012. március 7. 1131. Budapest, József Attila tér 4.

11.20-13.00: Kerekasztal II. Összefoglalás és jegyzőkönyv Téma: Mit tudunk tenni azért, hogy a közösségi pszichiátria és addiktológia (újra) fejlődni tudjon Magyarországon és a betegeink, klienseink egyenlő hozzáféréssel jussanak hozzá a megfelelő minőségű, szükségleteikre alapozott orvosi és pszichoszociális gondozáshoz? Körkérdések: 1. Rövid helyzetelemzés 2. Javaslatok 3. Konszenzus előkészítése Moderátorok: Harangozó Judit (MPT Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Szekció, Ébredések Alapítvány), Silling Tibor (Magyar Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesülete) Résztvevők: Kissné Horváth Ildikó (NEFMI), Mihalicza Péter (GYEMSZI), Velkei Mariann (NRSZH) Lehóczky Pál (MPT), Kassai-Farkas Ákos (MAT), Gecse Andrea (NYITNIKÉK Magyar Antistigma Kezdeményezés), Gordos Erika (Szigony Alapítvány), Herold Krisztián (INSZI Közösségi Pszichiátriai Ellátás, Pécs), Kosik Éva (II. ker. Közösségi Ellátás), Lencse Menyhért (Kék Pont Alapítvány), Lőrintz Zsuzsa (Egyensúlyunkért Alapítvány), Piross Krisztina (B-A.-Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház Szent Ferenc Kórház Telephely Pszichoterápiás Osztály) Szathmári Éva (Debrecen, Kenézy Kórház), Csókos Lászlóné (Lélek-Hang Egyesület), Varga Tiborné, (MSBT Kálvária Egyesület), Wernigg Róbert (Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv)

Összefoglalás (Készítette Harangozó Judit a kerekasztal-beszélgetés, a résztvevők által korrigált jegyzőkönyve alapján.) A közösségi pszichiátria fejlődését a döntéshozók, a felhasználók, hozzátartozók és a szolgáltatók egyaránt fontosnak tartják, megjegyezve, hogy „Angliában …a közösségi pszichiátria (KP) nem kérdés, hanem norma. Kicsit lehangoló, hogy a KP-nak Mo-on még indokolnia kell a jelenlétét, pedig köztudomású, hogy olcsóbb és hatékonyabb is.” (Wernigg Róbert), és, hogy „a közösségi pszichiátria nálunk inkább szlogen, mint terjedő jó gyakorlat” (Harangozó Judit). A közösségi pszichiátriai ellátásnak és szemléletnek számos hazai jó gyakorlata működik, főképp a szociális ellátásban. „Megjártam a poklok poklát, forgóajtós beteg voltam. Régebben kilátástalan helyzetnek éreztem ezt. A közösségi ellátás rendszerében kb. 1 év volt, amikor rájöttem, ez mit jelent. Bevonták a családot, felmérték az igényeinket. Szeretnék tanulni, szeretnék dolgokat elérni az 1

X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencia 2012. március 7. 1131. Budapest, József Attila tér 4. életemben. Mellérendelt kapcsolatba kerültem a segítőimmel. A pszichológustól sok segítséget kaptam, éreztem a teamet magam mellett. Most is vannak tüneteim, de most nem félek. Tudok bánni a problémáimmal. Pszichoedukáció, asszertív tréning, minden eszközt megkaptam ehhez. Tanítanak minket.” (Gecse Andrea). Nagyok az egyenetlenségek azonban. Vidéken általában rosszabbak a lehetőségek, és szinte teljesen hiányoznak a kiscsoportos lakhatást és közösségi gondozást egyaránt biztosító szolgáltatások mindenhol. Ez nagy aggodalmat okoz a felhasználóknak és a hozzátartozóknak egyaránt: „Nekünk szülőknek az nagyon nagy gond, hogy mi lesz a gyermekünkkel. Az én gyermekem sajnos nincs olyan jól, mint Andrea. A kórházból kikerülve nincs olyan háló, amely fogadná a betegeket.” (Varga Tiborné). „Úgy hallottam, kisebb családi otthonok, kezelések lesznek, én ezeket szeretném, szeretném látni a gyerekem jövőjét. Most nem látom.” (Csókos Lászlóné). Az egészségügyben elmaradt a fejlődés, most a kormányzat a Norvég Alap pályázati lehetőségeiből szeretné fejleszteni ezt a területet. Az egészségügyi területen a közösségi pszichiátria lényeges elemére, az együttműködésre vonatkozóan nincsenek megfelelően számonkért irányelvek.: „Személy szerint pszichiáterként az egészségügyi és szociális ellátásokat is átlátom. A közösségi ellátás egy nagyon jól definiált ellátás. Jól tudunk dolgozni. „Alá” tudunk dolgozni az egészségügyi ellátóknak. Az egészségügyben nincs jól meghatározva a közösségi ellátás. Azon múlik, hogy az ott dolgozó orvos éppen hogyan gondolja, akar-e együttműködni. Nincs szabályozva ez a kérdés.” (Lőrintz Zsuzsa). A szociális közösségi ellátások a finanszírozás csökkenése miatt nagyon nehéz helyzetbe kerültek sok területen, de a jó gyakorlatokat folytató szervezetek nagy része inkább vállalta a sanyarú munkafeltételeket, mint a kliensek „szélnek eresztését”. „Vidéken nem tudjuk pótolni a hiányt, sokáig nem tartható fenn így a rendszer, miközben a jelzések száma növekszik, „új típusú” szociális krízis helyzetekkel kell megbirkózni a pszichiátriai betegséggel élőknek, egyre több, a terepen mozgó képzett közösségis kollégára lenne szükség a hatékony esetmenedzselésekhez.” (Herold Krisztián). A döntéshozók is „kitartásra” bíztatják a szolgáltatókat, keresik a továbbélés és fejlődés lehetőségeit (pl. más szociális szolgáltatások keretében végzendő közösségi munka, magán-ellátások lehetővé tétele): „Célunk a kapacitásbővítés lehetőségének megteremtése, ezért kérjük, hogy tartsanak ki és „tartsák” a minőséget. Szükség van Önökre.” (Velkei Mariann). A szociális közösségi ellátásokat egységesen hatékonynak, hatásosnak, költség-hatékonynak tekintették a résztvevők. Ezt támasztja alá az Állami Számvevőszék jelentése is. Több hozzászóló is kiemelte, hogy az egészségügyben és a szociális szférában egyaránt, a szakmai módszertan mellett a felépülést segítő, a klienst egyenrangú partnernek tekintő, szükségleteikre reagáló, a kliens segítőit is közvetlenül támogató közösségi szemlélet és a hálózati együttműködés meghatározó, amely kedvezőtlenebb intézményi körülmények között is szükséges és lehetséges. „A korábbi munkahelyemről azért mentem el, mert olyan intézményes feltételeknek, és beosztásomból következően olyan feladatoknak kellett megfelelnem, amely közém és a páciens közé állt. A jól működő közösségi ellátásban jó esély van arra, hogy a páciens szükségletei teljesebben, jobb feltételekkel jelenjenek meg. Természetesen nem kizárt, hogy a klasszikus szolgáltatóknál is létrejöjjön ez az 2

X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencia 2012. március 7. 1131. Budapest, József Attila tér 4. illesztés, mert a hagyományos ellátási formákra, így a fekvőbeteg-intézményekre is szükség van, és ott is megvalósítható a szükséglet-közeli ellátás, de ehhez szemléletváltásra van szükség.” (Lehóczky Pál). „Nappali kórházban dolgozom, terápiás közösségben. Pár éve adódott a lehetőség, hogy nyissunk a közösségi ellátások felé. Ennek módszerei megjelenhetnek a hagyományos intézményekben is. A készségfejlesztés, edukáció, a család bevonása, a problémakezelés, ezeket nálunk is lehet csinálni. Ha mindenkinek erre változna a szemlélete, akkor már sokat fejlődnénk. Az oktatás is fontos, amiről a másik szekcióban volt szó. A közösségi ellátásokkal jó az együttműködés, megelőzi sokaknál a kórházi felvételt a közösségi gondozás. Ez már méri a közös munka eredményességét.” (Szathmári Éva). „Ami fontos: partnerség, a szakmai standardok, a felépülésre törekedni, a pozitív lehetőségekből kiindulni (nem a patológiából), a hálózatiság.”(Wernigg Róbert). Mindenki egyetért azzal, hogy szükséges a kórház is, de fontos a fentiekben leírt szemlélet és a felesleges hospitalizáció elkerülése: „A rehabilitációs osztályon vannak olyan betegek, akik járóbetegként is hatékonyan kezelhetőek. A betegek kapnak zárójelentést, és akarnak kapni zárójelentést, a kórház érdeke, hogy tele legyen. Talán inkább közösségi ellátásra kellene költeni?” (Piross Krisztina). „A közösségi ellátás alacsony költségű, rugalmas, hatékony ellátási forma. Költségek alacsony volta mellett a betegek ebben az ellátási formában sokkal kisebb számban kell, hogy igénybe vegyék az intézményi ellátást.” (Kosik Éva). A GYEMSZI-ben fontosnak tartják az igényes döntéselőkészítést. Mihalicza Péter hivatkozik a WHO-s kutatásra, amiből az is kiderült, hogy „az osztályos rehabilitációval valami baj van. Ez sok dologgal magyarázható, lehet, hogy a közösségi pszichiátria az alternatíva, meg kell vizsgálni, jobb-e, olcsóbb-e, vagy drágább és a döntés utána a döntéshozóké, itt már értékválasztások is vannak.” A kerekasztal-beszélgetésen szó esett az új Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézettel kapcsolatos elképzelésekről és elvárásokról is: „Válaszút előtt a pszichiátria, a nagy intézmények, vagy a közösségi alapú ellátások fejlesztése felé megy?” (Silling Tibor). „Egy ország sem költ egyszerre a nagy intézményekre és a közösségi ellátások átfogóvá tételére. Szervezni kell az együttműködést. Olyan OPAI kell, amelyik megszervezi az ellátási hálózatokat, de nem tart fent saját szolgáltatást, a szociális ellátókat felügyelő, szervező, pályáztató NRSZH-hoz hasonlóan, amely a jó gyakorlatokat felmutató szolgáltatókhoz szervezi ki a módszertani munkát. Nem osztályokra és vizitelő főorvosokra van szükségünk, hanem konkrét szervezői munkára, hálózati működtetésre, kutatásra. Úgy érzékelem, a szakmai vezetés csak egy megoldási alternatívát közvetít a döntéshozók felé, pedig több is van, és nem került sor nagyon sok szakmai szereplő és felhasználó, hozzátartozó megkérdezésére.” (Harangozó Judit). „Korszerű szakmai szemlélet, tudományos szakmai transzfer kell, ezt több helyen, több szinten lehet megvalósítani. Az érdekekre kell települni, az érdekek mentén lehet működni, az érdekek között a betegek érdekeinek ugyanúgy meg kell jelennie, mint szakmai érdekeknek. Kellenek indikátorok, hogy ne azok legyenek a jó ellátások, akik ezt mondják magukról, hanem akik indikátorokkal igazolják.” (Lehóczky Pál).

3

X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencia 2012. március 7. 1131. Budapest, József Attila tér 4. „Olyan intézményrendszer kell, ahol a döntéshozatal megfelelő előkészítése és monitorozása történik, a döntések megalapozottak, koherensek és konzekvensek. Ebben a visszacsatolás és a kommunikáció nagyon fontos szempontok.” (Mihalicza Péter). „Cserháti Úrhoz juttassák el a döntésüket a szakmai kollégiumtól. Integráltnak kell az ellátásnak lennie, ehhez finanszírozási, működési változás kell. Konkrét javaslatokat várunk Önöktől, a mindennapokban megjelenő problémák kommunikációja szükséges. Jó volna tudni, ki mit tud ajánlani ehhez a közös munkához. Dolgozzunk együtt.” (Kissné Horváth Ildikó). A kerekasztal moderátorai a kerekasztal-beszélgetés nyomán javaslatot tettek Lehóczky Pálnak, a Magyar Pszichiátriai Társaság jelenlegi elnökének, hogy szervezzük meg közösen a civilek, az érdekeltek és a szakma széles köreinek bevonásával az OPAI-val kapcsolatos egyeztetést. Elnök Úrral hamarosan személyes megbeszélésre is sor kerül e tárgyban.

Részletes jegyzőkönyv

KHI: Norvég Alap: pályázati forrás bevitele. A kormányzat a közösségi pszichiátria fejlesztésére „szavaz”, ennek az egészségügyi lába nem épült ki. Az ÁSZ jelentés elemzi a pszichiátria helyzetét. Párbeszéd fontos a fejlesztési koncepciókról. (ST kérdése: Van-e a GYEMSZInek szakmai állásfoglalása?) MP: A GYEMSZI döntés-előkészítést végez, javaslatokat tesz, alternatívákat mutat. Az ajánlásokhoz oki feltárás szükséges, itt feltárásra van szükség. Utal a WHO-s kutatásra, amiből az is kiderült, hogy az osztályos rehabilitációval valami baj van. Ez sok dologgal magyarázható, lehet, hogy a közösségi pszichiátria az alternatíva, meg kell vizsgálni, jobb-e, olcsóbb-e, vagy drágább és a döntés utána a döntéshozóké, itt értékválasztások is vannak. (ST felvetése: Szociális közösségi ellátásokból kiesett sok beteg, kirúgták az ellátók felét. Az adatnyilvántartással is sok kérdés, kritika merült fel.) VM: A támogató szolgáltatások, közösségi

ellátások, utcai szociális munka és krízisközpontok 2012. - 2014. közötti finanszírozási évre vonatkozó ellátó rendszerbe történő befogadására, a Miniszter által meghirdetett általános pályázat 6.4 Mrd Ft-os pénzügyi kerettel került kiírásra. Magunk is megdöbbentünk, amikor a költségvetési soron ezzel szemben 4,4 Mrd forint került betervezésre, beleértve ebbe nemcsak a pályázati kiírásban szereplő ellátásokat, hanem a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást is. Az előttem szóló által már említett ÁSZ jelentés megerősíti a közösségi ellátások területén tapasztalt kedvező irányú folyamatokat és a költséghatékonyságot. A pályázat során a lecsökkent keretösszeg ellenére kiemelt szempont volt az országos lefedettség biztosítása, emiatt több szolgáltató kevesebb ellátottra kapott forrást. A hozzánk beérkező éves elszámolások is azt bizonyítják, hogy a szolgáltatók egyre jobb színvonalon és egyre emelkedő esetszámmal dolgoznak, amely biztos alapot nyújthat a többi 4

X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencia 2012. március 7. 1131. Budapest, József Attila tér 4. szociális szolgáltató valamint az egészségügyi ellátórendszer részére is. Az elmúlt 3 év finanszírozási időszakának tapasztalata, hogy jól együtt tudunk dolgozni a szolgáltatókkal, igyekeztünk szolgáltató barát módon működni. Célunk a kapacitásbővítés lehetőségének megteremtése, ezért kérjük, hogy tartsanak ki és „tartsák” a minőséget. Szükség van Önökre.” (ST felvetése: Válaszút: a pszichiátria, a nagy intézmények, vagy a közösségi alapú ellátások fejlesztése felé megy? MPT-MAT kapcsolat) LP: A betegeknél is mindig van válaszút, most az intézmények szintjén van válaszút. A korábbi munkahelyemről azért mentem el, mert olyan intézményes feltételeknek, és beosztásomból következően olyan feladatoknak kellett megfelelnem, amely közém és a páciens közé állt. A jól működő közösségi ellátásban jó esély van arra, hogy a páciens szükségletei teljesebben, jobb feltételekkel jelenjenek meg. Természetesen nem kizárt, hogy a klasszikus szolgáltatóknál is létrejöjjön ez az illesztés,mert a hagyományos ellátási formákra, így a fekvőbeteg-intézményekre is szükség van, és ott is megvalósítható a szükséglet-közeli ellátás, de ehhez szemléletváltásra van szükség. A MAT-tal szeretnénk többet egyeztetni pl. a döntéshozókkal kapcsolatban. KFÁ: A közösségi ellátásokról van szó, én nagy pszichiátriai osztályokat vezettem, ezekre is van szükség. Lehet a széllel vitorlázni, és célra vitorlázni. Itt átgondoltság és együttműködés kell. A meglévő erőforrásokat kell úgy „összefűzni”, hogy célra vitorlázzunk. ST: Az arányokról van szó, amikor a válaszútról beszélünk. GA: Megjártam a poklok poklát, forgóajtós beteg voltam. Az Ébredések Alapítványhoz járok most. Régebben kilátástalan helyzetnek éreztem ezt. A közösségi ellátás rendszerében kb. 1 év volt, amikor rájöttem, ez mit jelent. Bevonták a családot, felmérték az igényeinket. Szeretnék tanulni, szeretnék dolgokat elérni az életemben. Mellérendelt kapcsolatba kerültem a segítőimmel. A pszichológustól sok segítséget kaptam, éreztem a teamet magam mellett. Most is vannak tüneteim, de most nem félek. Tudok bánni a problémáimmal. Pszichoedukáció, asszertív tréning, minden eszközt megkaptam ehhez. Tanítanak minket. CSL: A Lélek-Hang egyesületben mi magunk vagyunk, sorstársak, nincs velünk orvos. A fiam is beteg, az OPNIba került, akkor egyetemre járt. Kétszer is kezelték az OPNIban, látogattam. Amikor én az OPNIban voltam, mert engem is ott kezeltek, úgy éreztem, mintha börtönbe lettem volna ártatlanul. Emiatt második kezelése során nem tudtam látogatni. Jó gondozóba jártunk, Koffler főorvos és munkatársai. Akkor kétséges volt, folytatni tudja-e az egyetemet, de befejezte, nagyon jól. Úgy mondanám, rehabilitáltam, 28 évesen el tudott helyezkedni. Volt egy visszaesése, akkor abbahagyta a gyógyszert. Azóta jól van, ő találta magának a hivatását, megtalálta a helyét. Én mindent megcsinálok a gyógyulásért, de a kórházat nem viselném el. Gyerekeket szültem, annak ellenére, hogy beteg vagyok, nem bántam meg. Úgy hallottam, kisebb családi otthonok, kezelések lesznek, én ezeket szeretném, szeretném látni a gyerekem jövőjét. Most nem látom. ST: Jó volna a felhasználók korrekt tájékoztatása.

5

X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencia 2012. március 7. 1131. Budapest, József Attila tér 4. VT: Nekünk szülőknek az nagyon nagy gond, hogy mi lesz a gyermekünkkel. Az én gyermekem sajnos nincs olyan jól, mint Andrea. A kórházból kikerülve nincs olyan háló, amely fogadná a betegeket. A győri Kálvária Egyesülettel a Baptista Szeretetszolgálat működtet egy nappali szociális ellátást Győrben, de nem mindenkinek ez kell, nem mindenki szeret oda járni. Olvasni lehet a teamből álló hálózatokról, amik talán drágák, de a fiatalok korai jó kezelése, gondozása sokakat megmenthetne. Az ilyen betegek, köztük az én lányom is, nem tudnak a serdülőkoron átmenni, megakad a fejlődésük. Sokkal több pszichológusra volna szükség. Többet kellene áldozni a kormánynak az egészségügyre, a pszichiátriára. Sokszor a pszichiátria pénzét más osztályok kapják meg. Fel szeretném vetni, hogy nincs megoldva a pszichiátriai betegek fogászati ellátása, sok betegnél altatásban lehetne csak megoldani, de nincs, aki segít. HK: Sokat vitatkoztunk már a konferenciákon a jó gyakorlatokról, a pályázatokról, ezekre most jó érzéssel gondolok vissza, mert jött a hideg zuhany, a finanszírozás csökkenése, ami sajnálatos aktuális téma lett a mai napra is. Viszont nagyon jó volt látni a szakma (szociális, egészségügy) összefogását ekkor, aminek révén el tudtuk érni legalább azt, hogy az ellátási térkép ne legyen ritkább, bár a térképen meggyengített, alultáplált szolgáltatók vannak. Az évek során a közösségi ellátások megbecsültté váltak, az ellenőrzési rendszere a finanszírozót is meggyőzte, az egészségügy partnernek tekintett minket, a szociális terület számít a speciális tudásunkra, mindenki látta, ez egy szükséges pszicho-szociális, rehabilitációs szolgáltatás. GE-re, HJre nézek, akik sok emberi erőforrást tettek a képzési rendszerbe, most akár ezen kollégákat az alulfinanszírozás miatt elveszíthetjük, ami egyrészt luxus, másrészt szakmai űrt okozhat sok helyen. Rosszkor jött a szűkítés, nehéz most más forrást mobilizálni. Helyi szinten, a fenntartók több mint takarékos gazdálkodása idején nincs esély korrigálni a kiesett pénzt, most inkább logisztikai szakemberként működöm, hogy fent tudjam tartani a szolgáltatást. 60%-kal esett vissza a finanszírozásunk, nem egyszerű a helyzet, mit tegyünk a kliensekkel, a munkatársakkal. Vidéken nem tudjuk pótolni a hiányt, sokáig nem tartható fenn így a rendszer, miközben a jelzések száma növekszik, „új típusú” szociális krízis helyzetekkel kell megbirkózni a pszichiátriai betegséggel élőknek, egyre több, a terepen mozgó képzett közösségis kollégára lenne szükség a hatékony esetmenedzselésekhez, mondom ezt úgy, hogy nappali ellátást is működtetünk. GE: Most itt az ideje komplexen gondolkodni az ellátásról, megpróbálni egyben tekinteni a komplex palettát, beleértve az egészségügyet és a többi szociális szolgáltatásokat. Az új betegeket valahogyan fogadni kell, nem eshet el a szükségletekkel rendelkező személy a szolgáltatástól. Sokat jelent a felépülése szempontjából, kap-e egy olyan szolgáltatást, ahol a készségfejlesztés, stresszkezelés átsegíti a nehéz időszakon, a család bevonása csökkenti a családi stresszterhelést. Mi jobb helyzetben vagyunk, mert nappali ellátást működtetünk, az új klienseket tudjuk fogadni. Nem tudunk nemet mondani, hiszen olyan sokat jelent ez az első epizód utáni betegeknek a jövőjük szempontjából. Némi kompromisszumot kötünk a forráshiány miatt. A kórházak szűkülése nem lenne olyan borzasztó, ha a súlyosabb állapotú kliensek ellátása a lakóotthonban is történhetne. Erre nem találtam jogszabályi helyet. Januárban azt mondták, erre jogszabály már lehetőséget ad. Sokszor a szülők elindítják az elhelyezést, mert félnek, ha meghalnak, mi lesz a gyermekkel. Furcsa, hogy az ilyen betegek nem a 6

X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencia 2012. március 7. 1131. Budapest, József Attila tér 4. lakóotthonokba kerülnek, hanem a nagy intézménybe, ahol veszítenek a készségeikből. Meg kellene tanulnunk teamként dolgozni, az együttdolgozás, a támogatás, ez valahogy nem megy elég jól, pedig a multidiszciplináris teamekben lehet jól reagálni a kliensek támogatási szükségleteire. KÉ: PARTNERSÉG fontos az egészségügyi szakemberekkel is, hogy pl. a kórház elfogadja a szakmai hitelességünket, amikor mi úgy látjuk, szükséges a felvétel. A szociális ellátókkal történő kommunikációt még aktívabbá, hatékonyabbá szükséges fejleszteni. Bizalom, partnerség, szakmaiság munkánk három alappillére – Andrea történetének is ez a tanulsága. Alacsony költségű, rugalmas, hatékony ellátási forma. Költségek alacsony volta mellett a betegek ebben az ellátási formában sokkal kisebb számban kell, hogy igénybe vegyék az intézményi ellátást. A szociális szférában dolgozók életminőségének javítása érdekében szükséges a nagyon alacsony bérek rendezésére. (TAPS). LM: 1997 februárjától dolgozom a Kék Pont Alapítványnál addiktológiai problémákkal küszködő kliensekkel. Emlékszem, hogy voltak olyan idők, amikor a bizonytalan finanszírozás miatt majdnem többször beszüntette működését az alapítvány. Főleg a 2001-es, 2002-es év volt ebből a szempontból bizonytalan. A közösségi szenvedélybeteg ellátásra 2005-től kértünk le normatívát. A normatíva biztosított egy alap finanszírozási stabilitást. Ezzel együtt a közösségi ellátásban dolgozó szakemberek közös gondolkodása, műhelymunkái révén kialakultak azok a szakmai keretek, melyek mentén az ellátást biztosítani tudtuk folyamatosan. Az elmúlt 3 év (2009, 2010, 2011) pályázati rendszerével megerősítettük a IX. kerületi, közösségi szenvedélybeteg ellátásunkat. Nagyon jól működött ez az ellátás, és az ellátást biztosító finanszírozási rendszer. 2012 januárjától a IX. kerületi közösségi ellátásunk kézifékes üzemmódban működik. 2011. december 31-én még 80-as feladatmutatóval „dübörgött” az ellátás, ez azt jelenti, hogy 2011-ben 200- 220 klienst láttunk el. 2012. január 1-től 40es feladatmutatóra kapunk finanszírozást szolgáltatásonként. Bár így is örülünk, hogy megmaradtunk. Nem küldtünk el klienst a szolgáltatásból, jelenleg is 65-70 embert látunk el, de új klienst nem tudunk felvenni, pedig jelentkeznek, naponta 3-5 főt tudnánk a szolgáltatásba rekrutálni. LZS: AZ Egyensúlyunkért Alapítvány közösségi és nappali ellátást működtet. Sok tervünk volt a bővülésre, amiket most nem tudunk realizálni. Személy szerint pszichiáterként az egészségügyi. és szociális ellátásokat is átlátom. A közösségi ellátás egy nagyon jól definiált ellátás. Jól tudunk dolgozni. „Alá” tudunk dolgozni az egészségügyi ellátóknak. Az egészségügyben nincs jól meghatározva a közösségi ellátás. Azon múlik, hogy az ott dolgozó orvos éppen hogyan gondolja, akar-e együttműködni. Nincs szabályozva ez a kérdés. Az oktatásban a közösségi ellátás már megjelenik, de fontos lenne az egészségügyi oldalon is megjeleníteni a protokollokban. Mert ez nagyon költség-hatékony, de együttműködést igényel. Meg kell jeleníteni az oktatásban, szabályozásban. ST: A pszichiátriai gondozók protokolljában ez szerepel. PK: Dolgoztam Miskolcon az ellátás minden szintjén. Miskolc az a szerencsés város, ahol most LETT közösségi ellátás, eddig nem volt. 3 kiváló kollégára találtam, a helyzet bíztató. A szemlélet talán nem alakult még ki a megyében, de van akinek megvan, a közösségi ellátás majd talán segít ebben. A rehabilitációs osztályon vannak olyan betegek, akik járóbetegként is hatékonyan kezelhetőek. A 7

X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencia 2012. március 7. 1131. Budapest, József Attila tér 4. betegek kapnak zárójelentést, és akarnak kapni zárójelentést, a kórház érdeke, hogy tele legyen. Talán inkább közösségi ellátásra kellene költeni? SZÉ: Nappali kórházban dolgozom, terápiás közösségben. Pár éve adódott a lehetőség, hogy nyissunk a közösségi ellátások felé. Ennek módszerei megjelenhetnek a hagyományos intézményekben is. A készségfejlesztés, edukáció, a család bevonása, a problémakezelés, ezeket nálunk is lehet csinálni. Ha mindenkinek erre változna a szemlélete, akkor már sokat fejlődnénk. Az oktatás is fontos, amiről a másik szekcióban volt szó. A közösségi ellátásokkal jó az együttműködés, megelőzi sokaknál a kórházi felvételt a közösségi gondozás. Ez már méri a közös munka eredményességét. A rokkantsági ellátás nagy szorongást kelt a betegeinkben, most a betegeink megfogalmazták, hogy álláskereső tréninget szeretnének. Fel akarnak készülni a munkára. Sok elemét beépítjük a munkánkba a közösségi ellátásnak. Betegekkel, hozzátartozókkal, egyesületeikkel dolgozunk, asszertív tréninget tartunk. WR: Angliában dolgoztam 2 évig, ott a közösségi pszichiátria (KP) nem kérdés, hanem norma. Kicsit lehangoló, hogy a KP-nak Mo-on még indokolnia kell a jelenlétét, pedig köztudomású, hogy olcsóbb és hatékonyabb is. A lényeg, hogy ki csinálja, és mit csinál. Partnerség, a szakmai standardok, a felépülésre törekedni, a pozitív lehetőségekből kiindulni (nem a patológiából), a hálózatiság. A népegészségügy, ez nehéz kérdés, a népegészségügy is ezt kérdezi, mi a szerepe. Korábban a higiénés kérdésekkel foglalkozott, meg a védőoltásokkal. Itt nagy teljesítményt nyújtott, de mással nem foglalkoztak. Ezért Magyarországon jelenleg Európán belül az egyik legrosszabb egyéb egészségmutatókkal rendelkezik. Később bevezették az egészségfejlesztést, mint célkitűzést, de ez kampányszerű programokban jelent meg, a lelki egészségüggyel való kapcsolatban nem megfelelő. Nincs országos stratégiánk ezen a területen. 11-ben a népegészségügy szét lett darabolva, itt a kormányhivatalok többféle szakmai gyakorlatot folytatnak. Nem értik pl Borsodban, mi az egészségfejlesztés, elbocsátják a szakembereket. A mentális egészségfejlesztés teljesen a helyi gyakorlat függvénye. Heves megyében megtesszük, amit tudunk, du. fogok beszélni az öngyilkosságmegelőző programról. Jó lenne, ha az újonnan tervezett egészségfejlesztési szervezeteknek legalább az ellenőrzése megmaradna a népegészségügynél. HJ: a közösségi pszichiátria nem egyenlő a szociális ellátással, többféle egészségügyi és szociális szolgáltatás is tartozik hozzá, és egy szemléletváltás is, hálózati működés. Sokféle módon lehet jó gyakorlatot folytatni, kórházban is lehet közösségi szemlélettel dolgozni. Magyarországon a közösségi pszichiátria inkább szlogen, mindenkinek a zászlóján van, de olyan, mint a szocializmusban a „népi demokrácia”. Nehéz körülmények között működnek a szociális ellátók, nem lehet azt mondani, hogy stabil a jövőjük, miközben ezekre épitenek pl. a Norvég Alap pályázatnál. Súlyos helyzet alakult ki, pl. az Ébredések Alapítványnak mintegy 100 beteget kellene elküldenie, de ezt nem tudtuk megtenni, inkább csökkentettük a fizetéseket és vállaljuk a csőd közeli helyzetet és a szakemberek a szívérrendszeri kockázatukat növelik (utalás Kapócs Gábor konferencián elhangzott előadására, aki a szociális helyzet és a betegségkockázat kapcsolatáról is beszélt). Jó kérdés az OPAI kérdése is, a kommunikáció nem nyílt. Ha lesz egy „új Lipót”, az meghatározza a jövőt, mert akkor nem lesz elég közösségi ellátás-fejlesztés. Egy ország sem költ egyszerre a nagy intézményekre és a közösségi ellátások átfogóvá tételére. Szervezni kell az együttműködést. A Józsefvárosban 40 szolgáltató van. Kiderült egy hálózatépítést segítő pályázat kapcsán, hogy pl. a szomszéd utcában dolgozik a remek 8

X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencia 2012. március 7. 1131. Budapest, József Attila tér 4. Megálló csoport, amiről 20 éve nem tudtunk. Olyan OPAI kell, amelyik megszervezi az ellátási hálózatokat, de nem tart fent saját szolgáltatást, az NRSZH-hoz hasonlóan, amely a jó gyakorlatokat felmutató szolgáltatókhoz szervezi ki a módszertani munkát. Nem osztályokra és vizitelő főorvosokra van szükségünk, hanem konkrét szervezői munkára, hálózati működtetésre, kutatásra. A szakmai vezetés csak egy megoldási alternatívát mondott ki, pedig több is van, és nem került sor nagyon sok szakmai szereplő és felhasználó, hozzátartozó megkérdezésére. Emellett az elmúlt évtizedekben a nagy szociális intézmények polírozására ment a pénz a kiscsoportos lakhatási formák elterjesztése helyett, bár a hirtelen bezárás sem megoldás. A közösségi pszichiátria nem a légköbméterekről szól, hanem elsősorban a humanisztikus szemléletről. A meglévő közösségi alapú ellátásokkal kapcsolatban kormányzati garanciára, kormányszintű országos lelki egészség-programra lenne szükség, amely projektekre bontható, kulcsfontosságú a pszichiátriai gondozók új finanszírozási modelljének bevezetése, illetve a háziorvosok bekapcsolása a rendszerbe, pl. a pszichológusok bevonása az alapellátásba. 2.kérdés HJ Egymondatos javaslatokat kérünk VT Legyen közösségi gondozás Győrben CSL A BNO kódok lehetetlenné teszik az elhelyezkedést SZÉ: Védett munkahely, szemléletváltás, együttműködés. PK: munkahely, akik pedig dolgoznak, kapjanak munkaidő után pszichiátriai ellátást. A krónikus betegek a munkahelyeken kapjanak munkaidő-kedvezményt. LK: Együttműködés, átjárhatóság a szociális rendszerben LM: Koordinátorok, gondozók képzése, közösségi szemlélettel az addiktológiában is KÉ: Együttműködés, partnerség GE: támogatási szükséglet megállapítása után a megfelelő szolgáltatások hozzárendelése HK: A közösségi ellátások felnőttek, nagykorúak lettek, az ellátórendszer részeként működik, nem kell már újra és újra bizonyítani a szakmán belül a szükségességét, de most finanszírozási krízisbe került. Ettől függetlenül bátran lehet ránk építeni, más pszichiátriai rehabilitációs szolgáltatásokat ráfűzni, megerősítve ezzel a munkánkat. GA: nagy szükség van a közösségi ellátásra, de kell a kórház. Mint egy fúzió, integrálni kellene ezeket. Csak akkor működik, ha nem szeparált. Akkor lesz egységes szemlélet, átjárás. Integráció, fúzió kell.

9

X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencia 2012. március 7. 1131. Budapest, József Attila tér 4. KFÁ: A hajón mindenkinek van feladata, tudja a feladatát, a hajó együttműködésessel tud menni, ahol mindenki ugyanazt érti. Közös a feladat, közös nyelv kell. LP: Korszerű szakmai szemlélet, tudományos szakmai transzfer kell, ezt több helyen, több szinten lehet megvalósítani. Az érdekekre kell települni, az érdekek mentén lehet működni, az érdekek között a betegek érdekeinek ugyanúgy meg kell jelennie, mint szakmai érdekeknek. Kellenek indikátorok, hogy ne azok legyenek a jó ellátások, akik ezt mondják magukról, hanem akik indikátorokkal igazolják. VM: Az infókat, amiket itt kaptam, továbbítani fogom. Igyekszünk szolgáltató-barát partnerek lenni és a köz. ellátások túléléséért dolgozni. MP: Olyan intézményrendszer kell, ahol a döntéshozatal megfelelő előkészítése és monitorozása történik, a döntések megalapozottak, koherensek és konzekvensek. Ebben a visszacsatolás és a kommunikáció nagyon fontos szempontok. KHI: Van altatásban fogászati ellátás Budapesten, dolgozunk a problémán. Cserháti Úrhoz juttassák el a döntésüket a szakmai kollégiumtól. Integráltnak kell az ellátásnak lennie, ehhez finanszírozási, működési változás kell. Konkrét javaslatokat várunk Önöktől, a mindennapokban megjelenő problémák kommunikációja szükséges. Jó volna tudni, ki mit tud ajánlani ehhez a közös munkához. Dolgozzunk együtt. A Norvég alap tervezése során konkrét gondolkodás folyik ezzel kapcsolatban, az alapellátásról, az integrációról, a közösségi segítők bevonásáról. A dohányzás területén már van hatása annak, amit csináltunk. Remélem ezen a területen is lesz felmutatható eredmény. VT utolsó megjegyzése: a nem dohányzó betegek nyelik a betegek és a személyzet dohányfüstjét.

10