X. FEJEZET Erdély a központosítás útján és a nemzeti küzdelmek élén (1606—1662) I. ÁLTALÁNOS RÉSZ A) Elbeszélő források A XVII. század elbeszélő forrásairól általában tájékoztatnak : G. Haner, De scriptoribus rerum Hungaricarum et Transylvanicarum saecvli XVII. scriptisque eorundem (Nagyszeben 1737—1749). Sok kéziratos (részben máig kiadatlan) feljegyzést sorol fel Kovaohich M. Gy., Séries chronologica diariorum (SRM I. Buda 1798). Barcsa J., A XVII. század magyar történetirodalma (Hajdúnánás 1901, felületes), Angyal D., A XVII. század történetirodalma (Beöthy Zs.—Badics F., Magyar irodalomtört. L). — Az erdélyi anj-agra külön : Szilágyi S., 'Erdélyország irodalomtörténete (BpSz 1858). Az emlékírókból magyar szemelvényeket hoz (bevezetésekkel) az Erdély öröksége c. sorozat {szerk. Cs. Szabó L. és Makkai L., Bp 1942, 10 kötet), Az erdélyi emlékírók között az Apafi-korszakig (1662) időbelileg nagyjából \ét csoportot különböztethetünk meg. Az első Bethlen Gábor korában, mint a biztonságos Erdély szemtanúja írta meg saját korának, vagy az előző nehéz időknek történetét. Ilyenek Bethlen saját emberei : Bojthi Veres Gáspár (330. L), Hídvégi Mikó Ferenc (328. I.), valamint néhány követ mellett Sepsi Laczkó Máté lelkész (318. 1.). A második csoport írói Erdély romlásának szemtanúi 1657 után. Emlékirataikban az „aranykort" idézik vissza, melyre maguk is jól emlékeznek. Ilyen munkák Kemény János fejedelem (magéi is a küzdelmek áldozata) Önéletírása (1607—1655; ld. 347. 1.), Szalárdi János, Siralmas magyar krónikája (1526—1662; Id, 348. 1.), Bethlen János latin történeti munkája (1629—1663; ld. 348. 1.). Az előkelőbb politikai szereplők, s mellettük az udvari tisztviselők, lelkészek iratain kívül igen érdekesek egyes polgárok feljegyzései, így Nagy Szabó Ferenc marosvásárhelyi bíró Memoriale^ (1580—1658; ld. 348. 1.), és Segesvári Bálint kolozsvári polgár jegyzetei (1606—1654; ld. 348. L). Az említettek mellett az egyes időszakok (így Bethlen Gábor kora, stb.) küiön forrásait a fejezet illető szakaszainak élén ismertetjük. Az 1662 utáni írók esetleg visszatekintő munkáit pedig az Apafi-kor forrásai között. Ugyanez áll a szász emlékíróknak ezt az anyagot az egész korszakon át kiegészítő, bár rendszerint egyszerűbb, krónikaszerű feljegyzéseire is. Ezek fejlődését és hátterét részletesen megvilágítja Szekfű Gy., Az erdélyi szász történetírás (MT 1943, 2 közi,). Közülük nagyobb időszakot fognak át : 323
Krauss György (nagyszebeni kereskedőcsaládnak Bethlen Gábor álta) taníttatott fia, 1646-tól Segesvár jegyzője), Tractabus rerum, 1599—1606. Kiadta Kemény J. (DFS). U. ő, Siebenbürgische Chronik, 1608—1665. Kiadva : FRA, Script. 3—4 (Bécs 1862—1864). Ed. még 319., 350. 1. A különböző szerzőktől származó Chronicon Fuchsio-Lupino-OUardinum sive annales Hungarici et Transilvanici, opera et studio . . . Simonis Massae et Marci Fuchsii . . . nee non Christiani Lupini et Joannis Oltard . . . concinnati quibus quaedam adjeeit Joannes Ziegler. Kiadta J . Trausch (Brassó 1847—1848, 2 részben). Néhány kritikai megjegyzés : Deák F., Rövid észrevételek . . . (AÉt 1886). Joh. Goebel—Georg Wachsmann, Chronica Civitatis Schaesburgensis' 1514—1663. Kiadta Kemény J . (DFS II). Legbővebb I I . Rákóczi György korának utolsó szakaszára. A XVII. század általános magyar (és erdélyi) vonatkozású külföldi híranyagát, az egykorú történészek (Thuanus, stb.) sok, de rendszerint nehezen kielemezhető adatot egybegyüjtő kompendiumaitól a Meyer-féle Ortelius Redivivuß-ig és Theatrum Europaeum-ig Id. a Habsburg-királyság fejezetének elbeszélő forrásai között. Általában természetes, hogy az itt ismertetett erdélyi anyaggal párhuzamosan mindenkor figyelembe kell venni a Habsburg-királyság történeténél ismertetett forrásokat is, mert hiszen bármennyire kifejeződik a politikai szétválás a történetirodalomban és a hivatalos aktákban, bármily speciális vonások és eltérő feltételek különböztetik is meg az erdélyi fejlődést, e két variáns : Erdély és a ,.nyugati" királyság története mégsem érthető és ábrázolható összefüggésük és párhuzamos fejlődésük állandó figyelembevétele nélkül. Erdélyen e korban (a tulajdonképpeni geográfiai fogalmon túlmenően) a kettévált egykorú magyar államszervezet keleti (s a török hódítás miatt területileg jóidon át nagyobb) felét értjük. B) Iratkiadúsok Az előzőkben (291. 1.) már idézett általános jellegű kiadványok és forrásgyűjtemények (így : ETT, ETA, DFS, TL) mellett sok adatot nyújt nemcsak pusztán politikai, hanem gazdasági és társadalmi vonatkozásban is a Szilágyi S. által szerk. EOE idevágó 6—21. kötete (1608—1699, Bp 1880—1898). Amilyen bő anyagot publikáltak egyébként Szilágyi S. és követői Erdély XVII. századi politikai történetére, olyan hiányosan vannak még a gazdaságés társadalomtörténeti dokumentumok kiadva. E tekintetben valóban hiányt pótol Jakó Zs. nagy kiadványa, A gyalui vártartomány urbáriumai (Kolozsvár 1944), mely egy kisebb fiskális uradalom viszonyait világítja meg (1599— 1737), az erdélyi birtokfejlődésre általában is haszonnal olvasható bevezetéssel. Az erdélyi fiskális jószágok összeírása : Transsumptum regesti originális bonorum fiscalium (Marosvásárhely 1840). — A székely társadalmi fejlődésre az ETA által közölt néhány iraton túl sok adatot tartalmaz Szabó K., Székely ohlevéltára (a 4—7. kötetben) és Barabás S., Székely oklevéltár (Bp 1934). Székely falutörvények és gazd. utasítások, 1616—1688 (EGSz 1897). Lustrákat, nemesi összeírásokat adtak ki : Kolozsmegye : Lázár M. (1634, TT 1878), Szádeczky B. (1613, Gen. Füz. 1906). Aranyosszék : Weress S. (1642, u. ott). Gyergyószék : Kelemen L. (1616, u. ott 1907). Fogaras vidéke : Iványi B. (1637, T XXXII). Erdély és a részek nemes324
sége, 1642 (MGSz 1897, 410 ; 7288 nemesi személy). A belső viszonyokat az erdélyi vármegyék- statútumai, stb. alapján megvilágítja a Kolozsvári S. és óvári K. által szerk., Corpus statutorum (363. i.). Kolozsvár történetére okmányok : Barabás S. (TT 1881), városi rendszabályok, 1646 (EM 1900). Az ipar, céhek történetére a részletes anyagban alább közöltek mellett : Barabás IX, Székelyudvarhelyi céhrendszabályok (TT 1887). Barabás S., A kolozsvári képírók céhszabályai, 1618—1653 {MGSz 1898). Erdély II. Rákóczi Gy. idejében szerkesztett törvénykönyve (magyarul !) : Approbatae Constitutiones Regni Transylvaniae et Partium Hungáriáé eidem annexarum, 1540—1653. Kiadások : Nagyvárad 1653, Kolozsvár 1677, 1696, valamint részletes index kíséretében : Erdély Országának három könyvekre osztott törvényes könyve (I. Kolozsvár 1815). Az általános jeilegű politikai anyagra : Torma K., Okiratok Erdély történetéhez, 1596—1717 (TT 1885, 3 közi.). Barabás D., Oklevelek Erdély történetéhez Udvarhelymegye levéltárából, 1615—1676 (TT 1889, 3 közi.), Szilády Á.—-Szilágyi S., TörÖk-magyarkori álíamokmánytár (1—3. kötet. 1661-ig, Pest 1868—1869). E. Hurmuzaki nagy sorozata : Documente privitoare la istoria Românïlor (főleg a IV/1—2, Bukarest 1882—1884), és u. ő, Fragmente zur Geschichte der Rumänen (Bukarest 1884, 3 kötet). A. Veress, Documente privitoare la istoria Ardealului, Molđovei fi J'arii-Românesti (8—10, kötet, 1607—1660, Bukarest 1935—1938). I. Lupas, Documente istorice Transilvane (I. 1599—1699, Kolozsvár 1940). I. Martian, Acte fi documente (Archiva Somesanä 1929). F. Firnhaber, Aktenstücke zur Aufhellung der ungarischen Geschichte des XVII. und XVIII. Jahrhunderts (Akad. Sitzungsberichte, Bécs 1859). A Habsburg-királysággal kötött szerződések szövegei : ft. Gooss, Österreichische Staatsverträge, Fürstentum Siebenbürgen (Bécs 1911). Hatvani ( = Horváth) M., Brüsszeli okmánytár (IV., 1608—1652, MHHD 4, Pest 1859). I. Hudrjä, Répertoire des documents concernant les négociations diplomatiques entre Iß France et la Transylvanie au XVIIe siècle (Paris 1926). Simonyi E,, Magyar történelmi okmánytár a londoni könyves levéltárakból, 1517—1629 {Bp 1875, MHHD 5). Angyal D., Pótlékok a londoni okmánytárhoz (TT 1901). Calendar of State Papers in the Archives of Venice (London 1864—1914, erdélyi vonatkozások a 16—20. kötetben. A svéd iratkiadásokat Id. alább (334. 1.). A vallási problémára a reformáció szakaszában már id. általános anyag mellett Veszély K., Erdélyi egyháztörténeti adatok (Kolozsvár 1860). Bocz J., A berekeresztúri deliberatwm (TT 1885 ; 1602-ből való, utóbb is megerősített lelkészi és tanítói szabályok). Török I., Adatok a kolozsvári ev. ref. egyházközség XVII. századi törtéveiéhez (TT 1896). Biás I., Unitárius egyháztörténeti adatok, 1619—1866 (Marosvásárhely 1910). Rákosi Gy., Erdélyi rej. egyházközségi élet a XVII. században (MPE I). C) Irodalom A már előzőleg (294. 1.) id. általános irodalom mellett Szilágyi S., A Rákócziak kora Erdélyben (Çest 1868) ; u. Ő sok részletet feldolgozott az EOE egyes kötetei bevezetésében, valamint alább idézett számos tanulmányában is. Főleg az ő és követői munkásságának köszönhető, hogy Erdély XVII. századi politikai történetét sokhelyt valóban részletekbe menően ismerjük. Részlettanulmányok mellett a kor összefoglaló képét adta Angyal D. a MNT 6. kötetében. A VITI, fejezetben (295—298. 1.) id. általános, itt is 325
alapvető erdélyi anyag mellett még : R. Kiss, I. Az erdélyi fejedelmek nemzeti politikája (Bp 1927), A fejedelmi postarendszerre : Szádeczky L., Az első magyar postaszervezet és az erdélyi posták a fejedelmek korában (Bp 1890) ; ehhez postarendtartások : 1634 {MGSz 1900, 131), és 1641 (MGSz 1897, 262). A gazdasági és társadalmi viszonyokra adatokat nyújtó megyei és városi, helyi monográfiákat id. ugyancsak a VIII. fejezet ált. anyagában. Ezek mellett : Rozvány Gy., Nagy-Szalonta mezőváros történelme, tekintettel a derecskéi uradalomhoz tartozó egykori hajdúközségek viszonyaira (Gyula 1870, benne Bethlen G. hajdúnemesítése, I. Rákóczi Gy. községszabályzata, az 1658-as „nagy futás", stb.). Szádeczky L.-—Koncz J., A kománai uradalom, történetéhez (EGSz 1898). Szabó T. Attila, Zilah és Magyaregregy összeírása,l65& (EM 1938), és u. ö. A kalotaszegi nagybirtokok jobbágyságának szolgáltatása és adózása, 1640—1690 (kny. EM 1940). Az iparra és városokra még : Žoltai L., Ismeretlen részletek Debrecen múltjából (Debrecen 1936, benne : Debrecen élete a 17. századeleji főbírói számadások tükrében), u. ő, Debrecen város zálogos jobbágyai (MGSz 1903, 36), és u. ő, Földosztásról való statútumok Debrecen város közlevéltárából {MGSz 1905, 294). Komáromy A., Nagyváradi szabók céhszabályzata ,1614 (TT. 1901). Daichendt, Zünftiges aus Siebenbürgen im XVII. Jahrhundert, nebst einigen Gebräuchen und Sitten der Kupferschmiede (Besztercei iparisk. ért. 1886). A birtokososztály életére, szokásaira, neveltetésére, stb. részletes adatokat nyújt, értékelés nélkül, Halmos FI., A magyar ás székely nemesi társadalom Erdélyben a két Rákóczi György korában, 1630—1660 (Bp 1912). Kővári L., Viseletek és szokások Erdélyben a nemzeti fejedelmek korában (1861). Szendrei J., Adatok az erdélyi férfiviselet történetéhez a XVII. században (AÉ 1908). A román jobbágyságra a VIII. fejezet általános anyaga (297. L), az etnikai változásokra (magyar parasztság pusztulása, új telepedések, stb.) is az ott {370. 1.) id. irodalom veendő figyelembe. A moldvai magyarokra Bandinus Márk püspök vizitációs útjáról készült jelentése a kor főforrása : Gh. I. Nastase, Ungurii din Moldova la 1646 dupa Codex Bandimis (Chisinau 1935) ; az összeírás pontos feldolgozással, irodalommal : Mikeos L., A moldvai katolikusok 1646—47. évi összeírása (Kolozsvár 1944). A harmincéves háborúnak (1618—1648), melybe Erdély Bethlen G. és I. Rákóczi Gy. hadjárataival tettleg is bekapcsolódott, roppant irodalmáról képet ad E. Préclin—V. L. Tapié, Le XVIIe siècle (Paris 1943, a Cliokézikonyvek sorozatában), valamint K. és M. Uhlirz, Handbuch der Geschichte Österreichs und seiner Nachbarländer, Böhmen und Ungarn (I. Graz 1927). Az összefoglaló művek közül : A. Gindely, Geschichte des dreissigjährigen Krieges (4 kötetes mű a háború első szakaszára, Prága 1869—1880, és ugyanazon címen egy 3 kötetes teljes összefoglalás, Prága 1882). Wedgwood, The Thirty Years War (London 1938). G. Pages, La guerre de Trente ans (Paris 1939, rövid és világos politikai összefoglalás). Erdély szerepét a harmincéves háborúban érdekesen világítja meg, helyenként kiütköző tendenciái ellenére is (ld. Benda K. megjegyzéseit, Sz 1939), M. Depner, Das Fürstentum Siebenbürgen im Kampf gegen Habsburg (Stuttgart 1938). A külpolitikai problémákra ezek, és a Vili, fejezet ált. anyagában (295. Î.) id. irodalom mellett : E. Sayous, Les relations de la France avec la Transylvanie pendant la guerre de Trente ans (Scéances et travaux de l'Académie des sciences morales et politiques, CIV). I. Hudip, Histoire des relations diplomatiques entre la 326
France et la Transylvanie, 1635—1683) (Paris 1927, az iratok közt id., általa kiadott anyag feldolgozása ; tévedéseit korrigálja, bár ugyanakkor Iorgával szemben megvédi, Angyal D., Sz 1928). L. Villát, Les relations de la France avec l'empire ottoman durant la première moitié du X VIIe siècle et l'ambassade à Constantinople de Philippe de Harkty, Comte de Césy, 1619—1640 (Toulouse 1942). — Erdély és Svédország : C. L. Wibling, Sveriges forhêdlande till Siebenbürgen, 1623—1648 (Lund 1890), Id. Szilágyi S., Erdély és a svéd történetírás (Sz 1891). Lukinich L.. A Rákóczialc és Jakab kurlandi herceg (BpSz 1938). — Márki SM Orosz-magyar érintkezések az erdélyi fejedelmek korában (EM 1894, 2 közi.). V. Motogna, Relaliunile dinire, f arile Romanelli §i Ardeal in veacul al XVII-tea (Dés 1935). Az egyházi, vallási problémákat Id. a VI. fejezet idevonatkozó anyagában (353. 1.). A Pokoly J. (i, u. ott) által is képviselt hagyományos felfogásnak a modern vallási türelem visszavetítését és a protestáns törekvésekkel való azonosítását veti szemére Szekfű Gy., A vallási kérdés (Magyar Történet IV. kötet, 3. fejezet), aki Troeltsch és Dilthey munkáira hivatkozva arra a megállapításra jut, hogy mindegyik felekezet a maga kizárólagos uralmát akarta berendezni és csak védekezésből argumentált a vallásszabadsággal ; ld. u. ő, Az erdélyi tolerancia körül (KSz 1934), és Révész I., Protestantizmus és vallásszabadság (PSz 1934). A puritán, stb. mozgalmak irodalmát pedig ld. alább a részletes anyagban. Az általános európai összefüggésekre : D. Ogg, Europe in the Seventeenth Century (London 1925). — Pokoly J., Az erdélyi fejedelmek viszonya a protestáns egyházakhoz (PSz 1896), Hegedűs L., Adatok és tanok a XVII. századbeli magyar ref. egyház életéből (Sárospataki Füzetek 1857). Sámuel A., A református pap a XVII. században (PSz 1918). Dávid Gy., Az erdélyi református egyházközség XVII. századbeli képe {Marosvásárhely 1931). Nagy G., The Influence-of the Reformed Church on the Politicai History of Transylvania (The Evangelical Quarterly 1933). Tréc3ányi B., Magyar református teológusok Angliában a XVI. és XVII. században (Angol Filológiai Tanulmányok, és külön : Debrecen 1944). A katolikusok erdélyi helyzetére több tanulmány, Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene c. gyűjteményes munkában (Dicsőszentmárton 1925). Pompéry A., A két Rákóczi György és a jezsuiták (Magyar Kultúra 1918). Balázs A., Az erdélyi katholikus antonómia (KSz 1930). Boros F., Az első erdélyi törvénykönyv és a katholicizmus (Kolozsvár 1930). — Kővári L., A szombatosok Erdélyben (KM 1867). Az unitáriusok küzdelmeire, visszaszorítására ]d. az előzőleg (251. 1.) id. anyagot ; a szász egyházi viszonyokra (253, 260. 1.) és a románok és a reformáció viszonyára (253. 1.) ugyancsak a VI. fejezet, irodalmát. — Székely M., A protestáns erdélyi fejedelmek hatása a román kultúra fejlődésére (Debrecen 1935). Az iskolázás és szellemi élet anyaga a korábban már felsorolt ált. irodalom (265. 1.) mellett alább szakaszonként elosztva található. Főbb általános összefoglalások : Szombathi János, A sárospataki főiskola története, ford. Gulyás J. (Sárospatak 1919). Harsányi I., Adalékok Sárospatak múltjához (Sárospatak 1921, apró rajzok). Gulyás J., À sárospataki ref. főiskola rövid története (Sárospatak 1931). Marton J., A sárospataki ref. főiskola története (I. 1931). Török I.. ^4 kolozsvári református kollégium története (Kolozsvár 1905). Gál M., A kolozsvári unitárius kollégium története (2 kötet, Kolozsvár 1933). P. Szathmáry K., A gyulafehérvár-nagy enyedi Bethlen-főtanoda története (Nagyenyed 1868). Koncz J., A fejérvári főiskola történetéhez, 1630 (TT 1884). Barabás S., Adatok a nagyenyedi ref. főiskola történetéhez, 1571—1675 (TT Ì890. 179). Koncz J., A maros327
vásárhelyi ev. réf. kollégium története (Marosvásárhely 1898, kny., koll. Ért), Herepei J., A dési ref. iskola XVII. és XVIII. századbeli igazgatói és tanítói (EM 1941). — Koch I., Az erdélyi szász iskolák a nemzeti fejedelmek korában (Bp 1906), — E vonatkozásban is sok adatot tartalmaznak a nyomdatörténetek, így : Ferenezi Z., A kolozsvári nyomdászat története (Kolozsvár 1896). Naményi L., A nagyváradi nyomdászat története (1ÍK 1901, 3 közi.). II. AZ UJ ERDÉLY KEZDETEI S ZAVARAI (1606—1613) A) Elbeszélő források A Bocskai utáni évek és Báthori Gábor fejedelemsége korának főbb forrásai a fent (323.1.) id.. általános források közül idevágó műveken és Szepsi Laczkó Máté írásán (318. 1.) kívül : Hídvégi Mikó Ferenc (Csik-Gyergyó főkapitánya, Bethlen Gábor kincstartója, többszörös portai, stb. követ), Históriája, 1594—1613. Kiadta {Biró Sámuel folytatásával) Kazinczy G. (Pest 1863, MHHS 7). A Conspiratio Kendiana c. (tévesen Szamosközynek tulajdonított) históriás ének a Báthori ellen készített merényletről, 1610. Latin szövegét közölte (a berni Bongarsius-gyüjteményből) Pettkó B., A Kendy-féle összeesküvés (TT 1888), magyar szövegét pedig Szádeczky L., Szamosközy históriáé éneke az 1610-iki Kendy-féle összeesküvésről (Sz 1899, 2 közi.). A kritikai irodalomra ld. Szamosközyt a XVI. század forrásai között. A Cantio de Transylvania c., a belső harcokat elítélő protestáns magyar éneket (1611) közölte Thaly K. (Sz 1871, 315). Weiss Mihály brassói bíró, Liber Annalium, 1590—1612 ; folytatták 1615-ig. Kiadta Kemény J. (DFS). Életrajza: Mika S., Weiss Mihály (Bp 1893). Nössner Simon (barcaságilelkész, szász létére is Báthori híve), Rés Actae, 1570—1619. Kiadta Kemény J . (DFS III). Hegyes András (ld. 300,1.) rövid kivonata egy ismeretlen szász krónikából, 1603—1612. Kiadta Kemény J. (DFS III). Egy névtelen (Báthori-ellenes) szász író feljegyzése (főleg Nagyszeben elfoglalására Báthori által), Eigentliche Beschreibung, wie und was massen der Báthori Gábor in die Hermanstadt kommen und geplündert. Item... ivie er bis in seinen Tod gelebt, 1610—1631. Kiadta Kemény J . (DFS I). Sutoris Pál (brassói polgár) krónikája, 1603—1620 (Báthori mint „zsarnok kutya" ellen). Kiadva : Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó (IV. 1903). B) Iratkiadások Regestrum regni Transylvaniae, (az erdélyi kormányzati főtisztviselők névsora a XVII. század elejéről), kiadta Hodor K. (TT 1879). Komáromy A., Rákóczi Zsigmond kormányzósága történetéhez, 1606 (TT 1884), és u. ő, Rákóczi Zsigmond és Homonnai Bálint versengése történetéhez, 1607—1608 (TT 1899). Thaly K., A régi Rákócziak, különösen R. Zsigmond történetéhez (Sz 1869 ; 328
feljegyzés 1695-ből). I. Lupas, 0 învoiala intre Ardeleni §i Munteni la 28 mai 1608 (Anuarul Inst. Ist. Na{. 1923). Rákóczi Zs. egy oklevele, 1607 : GyF 1861, 73. Kérése a szultánhoz : ETA I I I . 324. Végrendelete, 1607 : TT 1884, 561. Kemény L., Az 1601-iki mozgalmak történetéhez (TT 1890). Torma K., Olcmányok az 1607. és 1608. év történetéhez (MTT XIII, Petki János erdélyi korlátnok levelezése). Komáromy A., Levelek és akták az 1607—8. hajdulázadáshoz (HK 1893). Szabó K., Báthory G. és a hajdúk, 1608—1611 (TT 1880). Lónyai András és követtársainak jelentése (1608 márc.) aBáthorival a hajdúk leesüiapítása ügyében kötött megállapodásról : ETT I I , u. ott Báthori választási feltételei, esküformája és az 1608 márciusi kolozsvári országgyűlés cikkelyei. Báthori G. athnáméja : ETA II. 328. W. F. A. Behrnauer, Sultan Ahmed's I Bestallungs und Vertragsurkwnde für G. Báthori, 1608 (kny. Bécs 1857). Báthori pénzverési engedélye Ötves Andrásnak, 1608 :MGSz 1898, 44. Az 1609-i országgyűlés árszabályzata : EOE VI. 132. Báthori irata a szebeni szászokhoz, 1610 : ETA I I I . 329. — Komáromy A., Adatok az 1610. év történetéhez, (TT 1898, 2 közi.), és u. ő, Adatok Báthory G. fejedelem történetéhez, 1613 (TT 1902). Szilágyi S., Okmányok és levelek az 1611. év történetéhez (TL I. 1874, 44—-49. sz.). Angyal D., Pótlékok a londoni okmánytárhoz (TT 1901). Géczi András udvari lovas kapitány levele Báthori G. megöletéséről, 1613 : ETT II. 289. C) Irodalom Szilágyi^., Báthory Gábor fejedelem története (Pest 1867), erre reflexiók : Salamon F.. Báthory G. (Kisebb tört. dolgozatai, Bp 1889). Jó kritikával készült politikai történet : Angyal D., Báthory Gábor uralkodása (Sz 1896). Egyes problémákat világítanak meg : Árday P., Bákóczi Zsigmond fejedelemmé választásához (EM 1914), Majláth B., A hajdúk kibékítési kísérlete Ináncson, 1607 (AÉt 1882). Komáromy A., Az 1607. hajdulázadás történetéhez (HK 1891), és u. ő, Báthory G. történetéhez, 1611—1613 (HK 1896, 2 közi.). Deák F., A széki merénylet 1610-ben (Sz 1876, vallatasi jegyzőkönyvek alapján Kendy István és Kornis Boldizsár sikertelen kísérletére Báthorit eltenni az útból). Schmidt V., Báthory G. és Bethlen G. viszonya a lengyel koronához (Sz 1887). Görög F., Báthory G. és Bethlen G. viszonya a két oláh vajdasághoz (EM 1904, 2 közi.). V. Motogna, Räzboaiele lui Radu Çerban, 1602—1611 (Bukarest 1926). Lovas R., Báthory Gábor és a szászok (Debrecen 1940, a korábbi irodalommal szembefordulva Báthorit igazolni próbálja). Mika S., Egy év Brassó és Erdély történelméből. 1612—1613 (EM 1891, 2 közi.). Komáromy A., Nagy András hajdugenerális halála, 1612 (HK 1910). Báthori katolikus-ellenes intézkedéseire pl. Zayzon F., A székelyudvarhelyi ev. ref. egyházközség története (Székelyudvarhely 1893). IH. BETHLEN GÁBOR KÖZPOIÍTOSITÓ RENDSZERE (1613—1629) A) Elbeszélő források 1. Hazai források A XVII. századi erdélyi történet mondhatni valamennyi, nagyobb időszakot átfogó forrása, s különösen Szalárdi János és Kemény János művei (347. 1.), az előzők közül Sepsi Laczkó Máté (318. 1.), továbbá a Habsburgpárti Pethő Gergely krónikája (357. 1 ) mellett : 329
Bojthi Veres Gáspár (a fejedelem bizalmas titkára, levéltárnok), De rebus gestis magni Gabrielis Bethlen libri III (1624, fiatal éveire is, okiratok alapján) Kiadta Ch. Engel (MU). Angyal D., Adalék Bojthi Veres 6. művének kritikájához (Sz 1898 ; rámutat megbízhatóságára : pl. egy rétori költésnek ható követi beszédben is Bethlen egy — azóta megtalált' — instrukcióját írja át). Irt Bethlenhez egy Panegyrist is (Heidelberg 1617). Makoldy S., Bojthi Veres O. élete és történetírói munkássága (Nagykároly 1904). Toldalagi Mihály (többszörös portai követ 1614—1639 közt. Bethlen biztosa a gyarmati és szőnyi békekötésnél, I. Rákóczi György tanácsosa). Emlékiratait (1613—1631) kiadta Mikó I. (ETA I ; mellette T. levelei Bethlenhez Konstantinápolyból, 1628, és követi instrukciója, 1639). Evkönyvét (konstantinápolyi követségéről, 1613—1615) kiadta Szilágyi S. (TT 1881); jeljegyzéseit 1619-es követségéről u. ő (TT 1882), végül részletes naplóját a szőnyi (török) békealkudozásokról (1627) Salamon F., Két magyar diplomata a XVII. században (Pest 1867 ; jelentéseivel és Bethlen instrukcióival). Több, ugyancsak Erdély és a Porta viszonyát megvilágító jelentése ki van adva a Török-magyarkor i államokmánytár köteteiben s az (alább id.) iratok között. Szilágyi S., Tholdalaghy és társai vallomásai Bethlen István 1629-iki agitatiója ügyében (TT 1884). Árday P., ThoUalagi Mihály élete, és történeti szereplése (Kolozsvár 1910). Hídvégi Mikó Ferenc {Bethlen bizalmasa, portai követe, majd I. Rákóczi Gy. tanácsosa, csiki főkapitány) munkája : Erdélyországnak siralmas változásai, csak Bethlen megválasztásáig terjed ; Bíró Sámuel folytatta 1624-ig. Kiadta Kazinczy G. (MHHS 7, Pest 1863). Ld. fent 328. 1. Borsos Tamás {marosvásárhelyi bíró, Borsos Sebestyén fia, Bethlen többszörös portai követe és megbízottja az 1615-ös nagyszombati és az 1625-ös gyarmati tárgyalásokon), Itinerarium ad fulgidam Portám Oüomanam, 1613. Kiadta, Borsos emlékiratával : Vita vei potius peregrinatio (magyar nyelven, 1612-ig) együtt Kemény J. (ETT II). Igen részletes (és leveleket is beiktató) emlékiratát pedig : Második portára való járásának közönséges históriája (1618—1620) kiadta Mikó I. {ETA I I ; függelékül Borsos levelei Bethlen István erdélyi gubernátorhoz, 1618—1619). Borsos emlékiratát budai követségérői {1630) kiadta Gergely S. (TT 1884). Életére adatok : Magyary K. (Alsó-Fejér vm. tört. és rég. egyes, évkönyve, 1897). Barts Gy., Borsos T. élete és történeti szereplése (Kolozsvár 1912). Nagy Szabó Ferenc (az előbbi rokona és útitársa) Borsos Sebestyén (ld, 291. 1.) folytatója, marosvásárhelyi bíró emlékiratait: Memoriale, 1580— 1658 kiadta Mikó I. (ETA I). Ld. I I . Rákóczi György korának forrásai közt. Segesvári Bálint (kolozsvári polgár) krónikáját (1606—1654) kiadta Jakab E. (ETA IV). Ld. 348. I. Thurzó Szaniszló {felvidéki protestáns nagybirtokos) naplóját (1623— 1624, a bécsi béke megkötésének történetére) kiadta Szilágyi S. (EOE Vili). Závodszky György (a Thurzó-család titkára), Diarium rerum per Hungáriám gestarum, 1586—1624. Kiadta Bél M. (AH). Révay László (felvidéki nemes, Bethlen támadásakor fiatalon erdélyi szolgálatba lép, de rövidesen katolizált és Esterházy Miklós embere lett. Rövid naplóját kiadta Dualszky J. (MTT III). Benne leírja Dóczi István erdélyi követ oldalán tett útját Konstantinápolyba, 1620. Ezt kiegészíti egy rövid szöveggel: Ipolyi A., A Révay-család naplója, 1555-1661 (Üj Magyar Múzeum 1857,1.). 330
Dallos Miklós (győri püspök, Habsburg-békebiztos) naplóját, politikai iratait (1618—1626, főleg a Bécs és Erdély közt folytatott tárgyalásokra) kiadta Franki V,—Ráth K. (Esztergom 1867). Ld. 358. 1. Rimay János (1573—1631 ; költő, államférfi és diplomata ; először a Báthoriak, Bocskai, majd Thurzó György és I I . Mátyás, végül Bethlen G. szolgálatában, akinek többször követe volt. Munkáit, közte a szőnyi békekötésről írt naplója töredékét, kiadta Radvánszky B., Rimay J. munkái (Bp 1904 ; a függelékben Dézsi L., Balassi és Rimay Istenes Énekeinek bibliográfiája). Ez a legjobb kiadása verseinek is, melyek közül saját korában csak Istenes Énekei láttak napvilágot. Rimay mint költő Balassi B. tanítványa (és fiatal emberként barátja), hazafias énekei közül a (korábban Balassinak tulajdonított) Oh szegény, megfogyott, elromlott magyar nép kezdetű, a haza romlása mellett társadalmi problémákat is tükröz (más a főúr, más a szegény legény igazsága). A fenti kiadást a poiitikai történet szempontjából fontos anyaggal egészíti ki Ipolyi A., Rimay J. államiratai és levelezése (Bp 1887, Szilágyi S. bevezetésével), benne jelentései 1608—1609-i török követségéről ; Bethlenhez 1620-as török követségéről, valamint fontosabb kortársai egész sorát szerepeltető levelezése (1594—1630). Komáromy A., Rimay J. életéhez (ITK 1894). Ferenczi Z., Rimay J. (Bp 1911, elég hiányos életrajz). Radvánszky B., Balassa és Rimay barátsága (Sz 1904). Ld. még 336. 1. Szenczi Molnár Albert (a XVII. század eleji protestáns irodalomnak székely származású pozsonyi molnárcsaládból született, kimagasló alakja, vallási író, zsoltárfordító, nyelvész, sok utazás és küzdelmes évek után Bethlen hívására 1624-ben visszatért Erdélybe), német, svájci, olasz földön tett vándorlásait megvilágító Naplóját (1584—1617) kiadta Dézsi L. (Bp 1898, benne irományai, és irodalomszervező munkáját is megvilágító levelezése, 1591— 1626). Műveiből szemelvények : Incze G. (Bp 1939), Kemény L., Szenczi M. Albert életéhez, 1612—1626 (TT 1891 és 1896). Dézsi L„ Szenczi Molnár Albert (Bp 1897). Császár E., Szenczi Molnár A. zsoltárai {ITK 1914). Varga B., Szenczi Molnár A. (Bp. 1942). Kerékgyártó E., Szenczi Molnár A. zsoltárai magyar verstörténeti szempontból (Bp 1941). Ld. még 346. 1. Redmeczi T. János ref. lelkész könyvecskéje : Az felséges Bethlen Gábornak öt rendbeli Isten anyaszentegyházával cselekedett 'jótéteményéről (Kassa 1622). Bethlen első hadjáratára és művelődéspolitikájára hoz adatokat. Majdnem egészében kiadta Makkai L. (Erdély öröksége V). Az egykorú hazai (sokszor röpiratszerű) verses források közül két Bethlenpárti, ünnepélyes éneket kiadott Thaly K. (Régi magyar vitézi énekek I) : Gabriel princeps (a pozsonyi választásig, 1619 végén), és Hungária (1621 végéről). Egy 1621 nyarán Bethlen és a hozzácsatlakozott urak ellen írt Habsburg-párti versezetet közölt Szilágyi S., Gúnyirat Bethlen G. idejéből (Sz 1875), ennek szerzőjét megállapította Révész K., Egy Bethlen G. korabeli pasquillusról (Sz 1897), Kanyaró F., Bethlen G. diadaléneke (EM 1893). Gyalui F. Bethlen G. lakodalma, egy röpirat a XVII. századból (EM 1893). Bethlent sirató Cantiókat adtak ki : Gombos A., Régi magyar ének Bethlen G. haláláról (EM 1901) ; Borbély S.—Erdélyi P., Cantio Gabrielis Bethlen (EM 1907). Váradi Mihály latin és magyar versezetét Bethlen haláláról kiadta Dézsi L. (MK 1898). — Kristóf Gy., Bethlen G. és a magyar irodalom (BpSz 1930 és Kny.). A szász írók közül a fent (323. 1.) már idézettek mellett : 331
Andreas Hegyes (1613-tól brassói tanácsos), Diarium, 1613—1617. Kiadta Kemény J. (DFS III.). Peter Banfi (brassói szász polgár, tanácsos), Tagebuch, 1599—1616Kiađta Kemény J. (DFS III.). 2. Külföldi források J. J. Rusdorf (Pfalzi Frigyes cseh király titkára), Mémoires et négociations secrètes. Kiadta E. W. Cuhn (Lipcse 1789, 2 kötet). F. Krüner, J. v. Rusdorf, Kur pfälzischer Gesandter und Staatsmann (Halle 1876, kiadatlan magyar vonatkozású leveleket is említ). Ambassade extraordinaire des Messrs le Duc ďAngoulème, Comte de Bethune et de Preux-Chateauneuf, envoyés par le roi Louis XIII vers l'Empereur Ferdinand II, avec les observations politiques de Mr. de Bethune. (Paris 1667 ; a cseh felkelést követő francia közvetítő kísérletre s az ehhez fűződő, Bethlennel folytatott 1620-as pozsonyi tárgyalásokra, melyeknek azonban Fehérhegy után vége szakadt). The Negotiations of Sir Thomas Eoe in his Embassy to the Ottoman Porte (London, 1740 ; a konstantinápolyi angol követ valósággal folytatásos elbeszélést képező jelentéseinek igen érdekes anyaga). Az egykorú külföldi nyomtatványok, röpiratok, újságok Bethlenre vonatkozó nagy anyagának kritikai egybegyűjtését sürgette Szekfű Gy., A Bethlen irodalom áttekintése (Bethlen G., Bp 1929, 280). Az egykorú (1618— 1619) cseh vonatkozású nyomtatványok anyagát Zíbrt bibliográfiája (10. Î.) több száz oldalon soroíja fel. Az anyagra vonatkozó irodalomból : E. Weiler Die Lieder des dreissigjährigen Krieges (Basel 1855). Zwiedineck-Südenhorst, Zeitschriften und Flugschriften in der ersten Hälfte des XVII. Jahrhunderts (Bericht der Landesoberreralschule, Graz 1873). K. Mayr-Deisinger, Die Flugschriften der Jahren 1618—1620 und ihre politische Bedeutung (München 1894). Ä. Wolkan, Deutsche Lieder auf den Winterkönig (Prága 1898, Bethlen mint Csehország támasza). A több mint félszáz (és főleg az első támadás idején, 1619—1622 körül keletkezett) német népies ének közül érdekesebbek : Wahre Contrafactur . . . des Herrn Bethlen Gabor (az 1619—1620-as pozsonyi országgyűlés idején készült protestáns és a magyar viszonyokat jói ismerő szöveg). Kiadta L. Opel—A. Cohn, Der dreissigjährige Krieg. Eine Sammlung von historischen Gedichten. Türkischer Bethlehem und Mohamedischer Gabor (Habsburg-párti, katolikus gúny vers a „rebellis" Bethlen ellen). Kiadta Scheible, Die fliegenden Blätter des XVI. und XVII. Jahrhunderts (Stuttgart 1850). Ezek és egyéb énekek felsorolása : Leffler B., Magyar vonatkozású német népénekek, 1556—1697 (Sz 1911 és kny.), ehhez éppen Bethlen-vonatkozású adalékokat (1619—1621) közöit u. ő (MK 1913, 321) ; újabban, a fentiek részletes ismertetésével, Kristóf Gy., Bethlen G. alakja az az egykorú német népköltészet tükrében (PSz 1930) ; u. ő, Bethlen G. neve a külföldön (MNy 1931). Fest S., Bethlen Gábor in English Literatuře (Hűiig. Spectator 1913). Kóna É., Hungary and the Beginnings of English Journalism (Angol Fii. Tanúim. IV„ Bp 1942). 332
B) ïratfciadasok G. Pray, Gabňelis Betklenii Principatus Transylvaniae coaevis documentis illustratus. Kiadta Miller (Pest 1816, I : 1612—1613, I I : 1624—1631). A fejedelem kiterjedt és fontos levelezésének anyaga : Szilágyi S., Bethlen G. fejedelem kiadatlan politikai levelei (Bp 1879, ennek alapján B.mint levélíró jellemzése : Károlyi Ä. Bethlen G. levelei, BpSz 1880). Szabó K., Bethlen G. politikai levelezése, 1613—1620 (TT 1880—1881, 3 közi.). Szilágyi. S., Bethlen Gábor levelei {TT 1885, 3 közi.) és u. ő, Bethlen G. fejedelem levelezése (Bp 1887, különböző tartalmú, de nagyrészt politikai levelek, 1613—1629, a függelékben Talleyrand és Roussel, Bethlen G. megbízottjai, orosz követségének iratai, 1629—1634). Az utóbbiak külön (GéresiK. orosz levéltári gyűjtéséből) : TT 1887, 53. Szádeczky L., Bethlen G. levelei Illésházy Gáspárhoz, 1619—1629 (MTT XXVII, Bp 1915, a dubnici levéltárból). Egyéb általános jellegű iratok : Firnhaber, Aktenstücke zur Aufhellung der ung. Geschichte des XVII. u. XVIII. Jahrhunderts (Akad. Sitzungsberichte, Bécs 1859). Szilágyi S., Bethlen G. fejedelem uralkodása történetéhez (TT 1879, 3 közi.), u. ő, Levelek és acták Bethlen G. uralkodása történetéhez, 1620—1629 (TT 1886, 2 közi.), u. ő, Bethlen G. életéhez, 1619—1626 (TT 1888), u. ő, Levelek és okiratuk Bethlen G. utolsó évei történetéhez, 1627— 1629 (TT 1887) és u. ő, A Rákócziak levéltárából, 1611—1630 (TT 1893—1895, 8 közi.}. Lukinich I., Bethlen G. uralkodása történetéhez, 1615—1630 (TT 1908). Bethlen néhány, a külföldi tanulmányok dolgában írt levelét kiadta Thury E. (Pápai Páriz Ferenc szövege toldalékában, MPE V. 1906). A diplomáciai iratanyagból Erdély és a Porta viszonyát megvilágítják a Török—-magyarkori államokmánytár I. (1540—1626, Pest 1868) és I I . (1627—1637, Pest 1869) kötetei (TMTE 3—4), továbbá Szilágyi S., Bethlen G.ésa Porta (TT, 1881), ehhez adalék : Gergely S. (TT 1882—83, 3 közi.). A Bethlennek adott athnáme kiadva : ETA II., u. ott Bethlen levele Dóczi István és Rimay János portai követekhez, 1621 ; u, ezekhez, valamint Gáspár János, Balassi Ferenc és Mikó Ferenc portai követekhez intézett levelei : ETA I. — Fontosak Rimay J. fent (331. 1.) id. iratai. Erdély és a Habsburg-királyság viszonyára, a tárgyalásokra, szerződésekre Hatvani ( = Horváth) M., Brüsszeli okmánytára (IV., 1608—1652,. Pest 1859) és R. Gooss, Österreichs Staatsverträge, Fürstentum Siebenbürgen, 1526—1695 (Bécs 1911) mellett a nyűg. királyság anyagában id. iratgyüjtemények, különösen Dallos Miklós iratai és naplója az 162l-es és 1623-as tárgyalásokra. Hosszútóthy György relációját erdélyi követségéről (1627)kiadta Kovachich (SM I). Szilágyi S., Bethlen G. és a felsőmagyarországiak, 1614— 1619 (TLII. 1875,13—19, 24. sz.). — A diplomáciai anyagból a konstantinápolyi angol követ, valamint Angouìème herceg követségének fent (332. 1.) id. iratai mellett : Simonyi E., Magyar történelmi okmánytár a londoni könyv- és levéltárakból, 1517—1629 (Bp 1875, MHHD 5). Gindely A., Okmánytár Bethlen G. fejedelem uralkodása történetéhez, 1618—-1625 (Bp 1890, főleg a cseh, de részben az osztrák, dán, stb. kapcsolatokra is). Sasinek F., Csehországi regestak Prágában (TT 1891—1892, a 3., 4. és 5. közi.). W. Goetz, Die Politik Maximilians von Bayern, 1618—1651 (2 kötet, a Briefe und Akten zur Geschichte des dreissigjährigen Krieges c. sorozatban ; benne a bécsi bajor ágens Bethlen-vonatkozású levelei). A velencei áll. levéltár idevágó fontos anyagát Mircse János másolataiból kiadta Óváry L., Oklevéltár Bethlen G. diplomáciai összeköttetései történetéhez, 1620—1626 (Bp 1886). A lengyel vonatkozásokra : 333
Monumenta Poloniae Historien, Scriptores V. (1621—1631, kiadta Sokolowski), benne I I I . Zsigmond lengyel király levelei Bethlenhez. Szilágyi S., Lengyel levéltárakból, 1619—1627 (TT 1891). Fraknói V., Bethlen G. és IV. Keresztély (TT 1881, dán kapcsolatok 1625—1628). — A svéd dolgokra : Szilágyi S., Oklevelek Bethlen G. és Gusztáv Adolf történetéhez, 1626—1629 (TT 1882). Wibling K., Okiratok a svédországi levéltárakból, 1613—1645 (TT 1892, 2 közi., benne jelentés Erdély állapotáról). C. G. Styffe, Konung Gustaf II Adolf skrifter (Stockholm 1861), és u. ő, Rikskanslern Axel Oxenstiernas slcrifter och brefvexling (Stockholm 1888—1909, 4 kötet, magyar vonatkozásai közt a kancellár levele Strassburg Pálhoz és, előzőleg, Sadler Fülöp erdélyi svéd követ utasítása, 1626). Sadler erdélyi jelentését kiadta Westrin K. (Historisk Tidskrift 1890), egyéb iratait említi Szilágyi S., Sadler Fülöp követsége Bethlen G.-hoz, 1626 (TT 1891). U. ő, A Coìlectio Camerarianából (TT 1883 ; Camerarius, Gusztáv Adolf követének iratgyüjteménye alapján, adatok az 1622-es országgyűlésre is). Bethlen levelezése a franciákkal : Bopp Á., A párisi Bibliothèque Nationale-ból, 1619—1636 (TT 1891). Radul moldvai vajda levelei : ETA II. 379 és Thaly K. (Sz 1874, 59). A kormányzat belső viszonyaira érdekes anyagot adott ki az EOE idevágó kötetei mellett Radvánszky B., Bethlen G. fejedelem udvartartása (Bp 1888, benne egyebek közt számadáskönyv Bethlen vásárlásairól 1615— 1627, a kassai kamara számadásai Bethlen G. alatt, stb.). Egyéb adalékok (az események időrendjében) : Kubinyi M., Bethlen G. levele Justh Andráshoz. 1596 (Sz 1889). B.. Bethlen G. és István osztozásai, 1600 (TT 1800). Szabó K., Bethlen G. sajátkezű feljegyzése, 1608 (TT 1882). Komáromy A., Adatok Bethlen G. történetéhez, 1611 (TT 1899). Bethlen, Ibrahim pasa, stb. leveleit közli : ETA III. Bethlen levele Rédei Ferenchez, 1611 (ETT II. 189). Szkender pasa levele az erdélyi rendekhez Bethlen fejedelemmé jelöléséről (u. ott, 251). Bethlen rendelete az udvarhelyszéki székelyek fejenkénti katonáskodásáról, 1615 : ETA I., 273. Irata az udvarhelyi várról : u. ott, 276. Bethlen Theophisus vladika alatt egyesíti az erdélyi román eg57házat, kinevezési irata, 1616 : N. Dobrescu, Fragmente privitoare la istoria bisericii Románe (Bp 1905). Szilágyi S., Oklevelek a Homonnaiféle mozgalom történetéhez, 1616 (TT 1881). Barabás S., Adatok Homonnai György támadása történetéhez, 1616 (TT 1885), u. ő, Balassa Zsigmond támadása, 1616 (TT 1881). Csukási K., Bethlen G. zálogba veszi Hunyad várát, 1617 (GyF 1863). Paikoss E., Bethlen G. történetéhez, 1616—1619 (TT 1887). Makkay D., Bethlen G. biztosító- és adománylevele a lippai vitézeknek, 1617 (TT 1888). Bethlen levele Iilésházy Gáspárhoz, 1619 (Prot.Egyh. Isk. Lap 1914, 34). Thury E., Bethlen G. levelei Sopron városához, 1619—1620 (TT 1889). Szilágyi Š., Oklevelek Bethlen G. 1619—1620-iki hadjáratai történetéhez (MTT IV). Barabás D., Bethlen G. 1620-iki hadjárata és a székelyek (TT 1887). Kárffy Ö., Két levél Dampierre haláláról, 1620 (HK 1918). Áldásy A., Egykorú levél Dampierre haláláról (HK 1927, Pozsony ostrománál, 1620). Bethlen 2 levelét (1620—21) kiadta Liohner P. (GyF 1863, 82). Kováts L., Bethlen G. rendelete a miskolciakhoz (TT 1898). Szilágyi S., Bethlen G. és a bányavárosok, 1620—1629 (TT 1893), és u. ő, Gr. Batthyány József köj)csényi levéltárából, 1613—1627 (TT 1882, 2 közi., főleg Bethlen G.és Thurzó Imre viszonyára). Thurzó I 2 levele Péchi Simon kancellárhoz : ETA II. 380. Lasztókay L., Erdélyi fejedelemasszonyok levelei, 1619—1627 (TT 1885). Milecz J., Károlyi Zsuzsanna levelei Bethlen G.-hoz, 1620 (GyF 1865). Szabó K., Bethlen G. és nejének, Károlyi Zsuzsannának levelezése, 1620—1621 (TT 1879).
334
Gergely S., Bethlen G. levelei feleségéhez, Károlyi Zsuzsannához, 1621 (TT 1882). Szilágyi S., Históriai forgácsok (TT 1884, irat Bethien István kormányzósága történetéhez, 1621). Illésy J. ; Művelődéstörténeti adatok (TT 1903, Bethlen 2 intézkedése, 1621). A Bethlen átaí Alvincre telepített morva anabaptisták 2. kiváltságlevele, 1625 : TT 1892, 367. Lukinich L, Bethlen Ferenc levelezése, 1622—1633 (TT 1907). Pettkó B. : Olasz emlékirat Bethlen G. megbuktatásáról, 1624 (Sz 1890, a római Barberini-könyvtárból, állítólag Khlesl bíborostól). Szabó Gy., Bethlen G. házassága Brandenburgi Katalinnal, 1625 (TT 1888), és (u. ő), Bethlen G. második házasságához adatok, 1625—1626 (TT 1883). Bethlen levele Alvinczy Péter kassai paphoz, 1627 : Sz 1868, 227. Koncz J., Bethlen G. két levele, 1629 (TT 1882). Szabó K., Bethlen G. házának emléke, 1629 (TT 1882). Bethlen végrendeletét kiadta Koncz J., (Marosvásárhely 1878, kny. Erdélyi Hiradó). C) Irodalom 1. A Bethlen-irodalom, Életrajzok : Gindely A., Bethlen Gábor '(Bp 1890), benne függelékül Acsády I. írta meg Bethlen udvarát. Gindely, a harmincéves háború történetének cseh szakértője, alapjában véve idegenül állt a Bethlen-korabeli Erdély belső problémáival szemben. Előzőleg (Geschichte des dreissigjährigen Krieges, I—II) adott, kevéssé hízelgő Bethlen-portréját bírálja Károlyi Á., Bethlen G. levelei (BpSz 1880). Azt a pozitivista munkát, mely az akkori történeti módszerekkel elvégezhető volt, igen szépen végezte el Angyal D., az adatok kritikai megszűrésével és a politikai események világos elmondásával, a MNT 6. kötetében (Bp 1898), valamint külön, szabatos összefoglalásban : Gabriel Bethlen (RH 1928). A hagyományos kép : R. Kiss I., Bethlea G. (1923). A legújabb életrajz, kiemeli Bethien uralmának protestáns abszolutista, gazdaságpolitikájának korai merkantilista vonásait : Szekfű Gy., Bethlen Gábor (Bp 1929). Erre haragos megjegyzések : R. Kiss I., Az átértékelt Bethlen G, (Debrecen 1929). Nyílt polémia nélkül ellenvetések : Angyal D. r Adalékok Bethlen G. történetéhez (Sz 1929—1930, 2 közi.). Nagy G., A legújabb Bethlen-irodalom (EM 1931). Kisebb vázlatok : F. Krüner, Bethlen G,, Fürst von Siebenbürgen (HZ 58). Szilágyi S., Bethlen G. életrajza (Bp 1885, gyenge). Angyal D., Bethlen G. (Magyar Könyvtár, 133). Kosáry D., Gabriel Bethlen (SR 1938), Tolnai G., G. Bethlen (NRH 1941). — Egyéb, általános jellegű tanulmányok : Komáromy A., Bethlen G. Déva várában (Sz 1897, Angyal D. megjegyzése u. ott, 272). Křižko P., Bethlen G. Körmöcbányán (Sz 1897, 2 közi.). Szádeczky L., Bethlen G. és Trencsén vármegye (Sz 1915, 2 közi.). Kerekes Gy., Bethlen G. fejedelem Kassán (Kassa 1943). Bethlen leveleit jellemzik : Jancsó B., Bethlen G. magyarsága (M. Nyelvőr 1881). Kristóf Gy., Bethlen G. levélírása (EM 1914). Bethlen feleségeire : Bodrogi J., Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony (Nagyenyed 1899). Novák R., Brandenburgi Katalin (Kolozsvár 1903, naiv és lírai). Bethlen őseire Keserűi Dajka János (Bethien udvari ielkesze) 1618-ban írt, panegyrikus ízű irata : Ejňstoia de genealogia et virtutibus jrrinďpis G, Bethlen (kiadta Engel, MU). Karácsonyi J., Bethlen G. erdélyi fejtdélem ősei (T 1897). Fiatal éveire : Szilágyi S., Bethlen G. ifjúságáról (Sz 1885). Strassburg Pál (Gusztáv Adolf követének) egykorú mendemondát tartalmazó feljegyzését (TT 1882) helyes kritikával kj^gazftja Angyal D., Hibás adatok Bethlen 335
G. ifjúságáról (Sz 1899). Veress E., Bethlen G. fejedelem ifjúsága (Kolozsvár 1914, kny. EM, leveleket is közöl). — Szilágyi S., Bethlen G. fejedelem trónfoglalása (AÉt 1867). 2. Kormányzat, pénzügyek, gazdaságpolitika Bethlen kormányzatáról érdekes képet ad Makkai E., Bethlen G. országalkotó politikája (EM 1914). A gazdasági és pénzügyi viszonyokra : Simákovits L., Erdély művelődése Bethlen G. korában (Bp 1910), nem használja ki eléggé az EOE köteteiben található nagy anyagot. Bethlen udvarára a Radvánszky-féle, id. iratkiadás alapján Acsády I. (BpSz 1889) és Salamon F., Bethlen G. udvara (Kisebb tört. dolgozatai, Bp 1889) mellett Kardos M., Bethlen G. udvara (Bp 1918). K. L., Adalék Bethlen G. udvartartásához (TKA 1913). Herczeg E., Bethlen G. uralkodásának belső története (Bp 1915, rövid d, néhány pénzügyi és társadalmi adattal). A portai követek költségeire kimutatás : Géresi K, (GyF 1863). A pénzügyi problémákra : Kamuthi Balázs erdélyi kincstartó utasítása, 1620 (MGSz 1898, 41). Kerekes Gy., Bethlen pénzjavítási törekvése: pénzhamisítás (MGSz 1901), u. ő, Kassa város számadása a Bethlentől bérelt pénzverésről, 1629 (u. ott, 181), és u. ő, Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró, 1573—1635 (MGSz 1902 ; Bethlen G. és Kassa összeköttetéseire). Kemény L., A kassai pénzverőház (MGSz 1902, 248). Divald J., A körmöd pénzverdéből, 1619—1624 (TT 1879, a Bethlennek átadott összegekre). Az aprópénzverésre : Gárdonyi A., A nagybányai pénzverő intézet 1619. évi viszonyairól. (NK 1904). A nagybányaiak bérleti szerződése a pénzverdére, 1620: MTT 1875, 288. Rampacher P., Bethlen G. 1620. évi tallérja (NK 1907). Gálócsy Z,, Az ötpénzes garas (NK 1911, melléklet). Ernyey J., Pénzverő kísérlet Trencsénben, 1621 (NK 1937—38). Huszár L., A munkácsi pénzverő működése és a pénzrontás kora Erdélyben Bethlen G. idejében (BÉ 1934), és legújabban "u. ö, Bethlen G. pénzei (Kolozsvár 1945, alapos tanulmány, táblákkal). Bethlen (hagyatékában talált) kincseinek listája : Hormayr, Taschenbuch für vateri. Geschichte, 1827. Bethlen gazdaságpolitikáját illetően : a birtokkezelésre Szádeczky L., Bethlen G. utasítása fogarasi udvarbírája számára (EGSz 1897). Kiváltsága az erdélyi bányászat ügyében : Wenzel G., Magyarország bányászatának kritikai története (Bp 1880) ; általa megerősített bánya-csereszerződések, 1619—1621 (MGSz 1898, 93) ; Bethlen velencei kereskedelmi tárgyalásaira : Óváry L., Jelentés olaszországi kutatásaimról (Sz 1884). K., Skót kereskedők kibérlik az erdélyi higanyt és viaszt, 1624 (MGSz 1898, 46) ; Bethlen szerződése egy török kereskedővel (sót ad árucikkért), 1625 (MGSz 1898, 105). Fejérpataky L., Bethlen G. portai vásárlásai (TT 1878). Ipolyi A., Rimay János portai vásárlásai (TT 1878). A belső kereskedelmet illetően : gyulafehérvári limitatio, 1625 (EOE Vili. 873) ; Bethlen Gyulafehérváron nyomtatásban is kiadott árszabályozó rendelete 1627 : Nagy I. (MTT XVIII, 206). — Kisebb gazdasági és társadalmi vonatkozású adalékok : Veszély K., Az alvinczi plébánia (MSi 1863, egykorú naplót idéz a Bethlen által odatelepített anabaptistákra). Tagányi K., A deési nemesség és polgárság közti egyezség, 1613, 1628 (MGSz 1895, 34), és u. ő, Csanád és Kál falu egyezsége, 1628 (u. ott 1897, 83). Lehoczky T., A munkácsi Páli nevű szőlőhegy 1625-iki szabályzata (MGSz 1895, 362). Huszt várához tartozó egyteikes nemesek rendtartása, 1624 (MGSz 1896, 331). — A szászokkal való megegyezésre : Lovas R,, A szász kérdés Bethlen G. korában (Sz 1944). 336
3. Szellemi élet, iskolák A (protestáns) fejedelmi abszolutizmus jelentkezésére ideológiai síkon : Kerecsényi D., Fejedelmek órája (PSz 1929), egykorú műveket vizsga], így : Prágay András (szerencsi prédikátor), Fejedelmek órája (Bártfa 1628, Guevarai Antal spanyol püspök műve után németből fordította) ; Pataki Füsüs János, Királyoknak tüköré (Bártfa 1626) : Szepsi Csombor Márton, Udvari schola (Bártfa 1623). Keserűi Dajka id. Epistolája, (MU) is említi a ,,iugum sarutaris oboedientiae"-t. Idesorolható I. Jakab angol király Basilikou dóronjának Szepsi Korocz György által készített magyar fordítása és hazai kiadása (1612), Szenezi Molnár Albert előszavával ; az utóbbi naplóját, irodalmát Id. az elbeszélő források között. — A kormányzat protestáns jellege és a különböző felekezetek együttélésének problémája : Révész I., Bethlen G. a kálvinista fejedelem (PSz 1914), és u. ő, Protestantizmus és vallásszabadság (PSz 1934). Bethlen minden erdélyi ref. lelkészt egyszersmindenkorra megnemesít : Zsinka F., Bethlen G. címeres levele (Nagyenyedi Album, szerk. Lukinich I., 101). R. Kiss L, Az egyházi rend közjogi helyzete Erdélyben és Bethlen G. armálisa (Theol. Szemle 1936). Herepei J., Bethlen G. kiválasztottjai (kny. Ref. Szemle 1939 ; Szilvási K. Márton esperesről). A katolikusokra ; Bíró V., Bethlen G. és az erdélyi katolicizmus (1929), és u. ő, A kolozsmonostori belső jezsuita rendház és iskola Bethlen és a Rákóczi-fejedelmek idején (Kolozsvár 1931). Galla F., A csíksomlyói ferences kolostor viszontagságai Bethlen G. idejében (BÉ 1934). Bethlen rendelete az udvarhelyszéki katolikus templom védelmében : Veszély K., Erd. egyháztört, adatok (Kolozsvár 1860, 394) s újabban Szádeczky L. (PSz 1929). Bethlen oklevele az unitáriusokat alárendeli a kalvinista püspököknek, 1614: Bod Péter, História Hung. ecclesiastica (Lugduni Batavorum 1890). Péchi Simon (a szombatos kancellár, szerepére és életére adatok : Milecz Sz. (GyF 1863), Vass M. (TT 1905 és 1907). Kohn S., A szombatosok, történetük, dogmatikájuk és irodalmuk, különös tekintettel Péchy Simon főkancellár életére és munkáira (Bp 1890, németül 1894). Péchi -psaltériumát kiadta Szilády Ä. (Bp 1913), szombatos imádságos könyvét Outtmann M. és Harmos S. (Bp 1914). Az egykorú erdélyi közoktatásügyre az ált. irodalom (327. Ì.) mellett Kemény L., A sárospataki iskola történetéhez, 1615, 1629 (TT 1891, iratok) ; a Bethlen által 1622-ben Gyulafehérvárt alapított (s utóbb, 1662-ben a török elől Nagyenyedre áthelyezett) Aeademicum Collegiumra : P. Szathmáry K., A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen főtanoda története (Nagyenyed 1868). Néhány tévedést tisztáz : Szilágyi S., Bethlen G. fehérvári síremléke és alapítványai (AÉt 1884). Váró F., Bethlen G. kollégiuma (Nagyenyed 1903 I., több nem jelent meg, egy része : PSz 1903), és u. ő, Bethlen G. nemesítő •iskolája (EM 1903). Szabó K., A gyulafehérvári Bethlen-féle főtanoda szervezeti szabályzata (TT 1879). — Az első külföldi tanár rövid működésére Gyulafehérvárt, 1622 : Jakab B., Opitz Márton a gyulafehérvári Bethleniskolánál (Pécs 1909). Opitznak Erdélyről német-humanista lenézéssel írt versei : Opitius, Opera Poetica (Amsterdam 1646). A Bethlen által élete végén meghívott herborni német protestáns tanárokra (Alstedt, stb.) Id. Î Rákóczi Gy. korának anyagát. — A külföldi iskolázás, tanulmányutak példája : Gergely S., Bethlen Péter utazása történetéhez, 1628 (TT 1884), u. rrról Szilágyi S. "(TT 1881, 197) ; Lukinich I. (TT 1911 és Sz 1911), és u. ő, .1 Bethlen-fiúk külföldi iskoláztatása, 1619—1628 (Bp 1926, kny. Nagyenyedi Album). A Bethlen-fiúk utazásának egykorú napiója : Kecskeméti Gergely, Llysses Pannonicus (Nürnberg 1627). £2 KosAry : Bfvrat'tés r, magyar történelem forrásaiba
337
4. Külpolitika Bethlen uralkodása első szakaszának diplomáciájára némi fényt vet Szilágyi S., Nápolyi Péter, egy diplomata a XVII. század elejéről (AÉt 1880, lengyelországi követség, Bethlen instrukciójával, 1617). — A cseh felkeléssel (1618) kezdődő harmincéves háborúra (melybe Bethlen háromszor kapcsolódott bele katonai akcióval), az általános irodalom (326. 1.), főleg M. Depner, Das Fürstentum Siebenbürgen im Kampf gegen Habsburg (Stuttgart 1938, Id. Benda K. megjegyzéseit, Sz 1939). Raffel D., Bethlen G. erdélyi fejedelem első és második támadásának okai (Bp 1913, d). Bethlennek az első támadás megindításakor (1619) magyar, latin és német nyelven kiadatott kiáltván37a, vagy inkább politikai röpirata (a Querela Hungáriáé) szövege : Katona I., História Critica (XXX, 204). Török I., A Querela Hungáriáé és az általa támasztott polémia (Kolozsvár 1883). A kiáltvány írójára (Alvinczi Péter 1570—1843, kassai pap, erdélyi fejedelmek bizalmas híve, akinek Pázmánnyal és Balásfi Tamással vívott tollpárbaja a háborút megelőzte), a továbbiakban (361. 1.) id. irodalom mellett : Imre S., Alvinczi Péter élete (1898). Szilágyi S., Bethlen G. és a kassai pap (M. Prot. Egyháztört. Monographiák, Bp 1881). A hadjáratra : Olchváry ()., Bethlen G. első támadása, 1619—1621 (HK 1890, 2 közi.). A. Stamm, Der erste Feldzug des Gabriel Bethlen (Jéna és Brassó 1895, d ; a pozsonyi fegyverszünetig, 1619 dee). Veres I., Bethlen G, első hadjárata a harmincéves háborúban és a nikolsburgi béke (Nagyvárad 1911, felületes). Az erdélyi seregre és Bothlen hadvezetésére általában : Olchváry Ö., Bethlen G. hadseregének szervezete és hadviselést módszere a II. Ferdinánd ellen viselt háborúkban (HK 1888), és Gyalókay J., Bethlen G, mint hadvezér (HK 1929, 2 közi.) és u. erről (PSz 1929). Bethlen útvonalára a felvidéki előnyoniuláskor : Rátli K., Bethlen G. 1619—1621. évi táborszállásai (GyF 1863, a hadjárat idején tett adományok nem teljes listájával). Révész K., Kassai események Bethlen első támadásakor, 1619' (TT 1896), és u. ő, Alvinczi Péter és a kassai vértanúk (PSz 1899, tisztázza Alvinczi szerepét). Hennig A., A három kassai vértanú (Bp 1898). Lányi E., A kassai vértanúk (1920), A gyors sikerek, Pozsony elfoglalása után, 1619 őszén Összehívott országgyűlésre, mely a katolikus egyházi javakat a végvárak céljára lefoglalta, Pázmányt száműzte és a detronizáeió gondolatát is megpendítette : Demkó K., Adatok az 1619—20-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez (Sz 1881, lőcsei követjelentóseket használ). Pázniánj' vitairatban válaszol : Vindiciae ecclesiasticae, 1620. (Kiadva : Opera omnia VI., ld. 360. 1.). Csíki István püspök (akitől Pázmány adatokat kért Bethlenre) levelét (1620 okt.) kiadta Podhraczky J., Adalék Bethlen G. jelleméről (MTT VI). Pázmány válasza a Querela vádjaira : Falsae originis motuum Hunguricorum succincta refutatio, a magyarországi támadások hamisan költött eredetének rövid és velős hamisítása, 1621. Pázmány P. és Balásfi Tamás püspök idevonatkozó polémiáit, stb. ld. a Habsburg-királyság anyagában (301. 1.). Biró V., Bethlen viszonya Pázmánnyal (EM 1914). — Lukinieh I., Bethlen G. és Pozsony városa, 1619—1621 (Sz 1921). A korona átvételére és a koronaőrök ellenkezésére : Szilágyi F., Révay Péter és a szt. korona (AÉt 1875, iratokkal), annak további sorsára és visszaadására : Komáromy A., A szt, korona és Bethlen G. (Sz 1898). A Ferdinánddal kötött 1620-as fegyverszünet és a cseh szövetség tárgyalásaira Katona és Pray ált. művei, Firnhaber és Óváry (Mircse) fent id. iratkiadásai és Hatvani M. Brüsszeli okmánytára (IV. Pešt 1859, MHHD 4) mellett Szilágyi S., Az 1620. pozsonyi tárgyalásokhoz (TT 1889, benne Haller István, Laminger, Thurzó Imre köveíségei338
hez adatok a köpesényi Batthyány-levéltárból). A Pfalzi Frigyes (1619-ben választott) cseh királlyal kötött szerződés hazai példányát közli Pettkó B. (TT 1889, 105). A rendek felajánlják Bethlennek a királyi trónt : Demkó K., A magyar-cseh konföderáció és a besztercebányai országgyűlés, 1620 (Sz 1886, 3 közi.). Frigyes (Bethlen támogatásával) segélyt kér a szultántól : "N. Forst, Der türkische Gesandte in Prag (1620) und der Briefwechsel des Winterkönigs mit Sultan Osman II. (MIÖG 1895). A cseh felkelés bukására (Fehérhegy 1620 nov.) és az azt követő elnyomásra : T. Bílek, Dějiny konfiskací v Čechách po roku 1618 (Az elkobzások története Csehországban 1618 után, Prága 1882—83, 2 kötet), A. Gindely, Geschichte der Gegenreformation in Böhmen (1893), E. Denis, La fin de l'indépendance bohème (2 kötet, 1891, 2. kiad. 1930) ; J. Pekař, Bílá hora. Její příčiny a následky (Fehérhegy. Okai és következményei, 1921). Az egykorú francia politikára : V. L. Tapié, La politique étrangère de la France au début de la guerre de Trente ans (Paris 1934, számos egykorú kiadványt is felsorol). K. Kleiner, Sedm set let angloceskych vztalm (London 1942, benne I. Jakab és Ffalzi Frigyes). A cseh emigránsok szerepére (Thurn részt vett Bethlen további Habsburg ellenes akcióinak szervezésében) : O. Odložiiík, Ze zápasu pobělohorské emigrace (Az emigráció harcai Fehérhegy után, Brno 1933) és u. ő, Bratři na Slovensku (Morva testvérek Szlovákiában, Cas. Mat. Mor. 1931), száműzött cseh papok leveleit kiadta Pettkó B., Kassa város levéltárából (TT 1885). — A cseheknek küldött magyar segédcsapatra : Bethlen G. lovassága a fehérhegyi csatában (HK 1910). A Felvidéken nagybirtokai folytán kulcspozícióval bíró Thurzó-család és Bethlen viszonyára : Kubinyi M., Gr. Thurzó Imre (Bp 1888), Péchy Simon leveleit Thurzóhoz kiadta Szilágyi S. (TT 1878); Thurzó Szaniszló kettős szerepére, váraira : Komáromy A., Sempte és Galgócz hadi fölszerelése (Sz 1889). — Hajnik I., Az 1621. nagyszombati országgyűlés és Pozsony meghódítása (AKÉ 1865). Follajtár J., Ocskay Gáspár, Pozsony város főkapitánya, 1621 (HK 1929). A felvidéki nemesség egyezkedő hangulatára emellett : Botka T., Kisfaludi Lipthay Imre emlékezete (Pest 1867), — Pettkó B., Kik tették le a hűségesküt Bethlen Gábornak 1621-ben? (TT 1887). Komáromy A., A nyitrai árulás (HK 1894 ; 1621 tavaszán feladták a császáriaknak). Nagy J., Kiadatlan térkép Érsekújvár 1621-i ostromáról (HK 1930). Az Érsekújvár alatt elesett császári vezérre : A. Weyhe-Eimke, Karl Bonaventura v. Longueval, Graf v. Bucquoy (1876, elfogult). —• A nikolsburgi béke (1622 jan), előzményeire : Pelez B., A haimburgi béketárgyalások, 1621 jan.—ápr. (Sz 1914, 2 közi.). A békeokmányt kiadta Pray (Miller), legjobban Firnhaber (AÖG 1852). Bethlen G. sziléziai tartományokat kap : Veress E., Báthory Zs. és Bethlen G. viszonya az Oppeln-Ratibori hercegségekhez (kny., EM 1907). Bethlen G. második támadására : F. Tadra, Beiträge zur Geschichte des Feldzuges Bethlen Gabors gegen Kaiser Ferdinand II, 1623 (AÖG 1877). Az 1624-es béketárgyalásokra : Szabó K., Kamuthy Farkas bécsi követségéhez, 1624 (TT 1889, AKÉ VIII). Bethlen szerepére a török-magyar békekötésben : Jászay P., A gyarmati béke, 1625 (Tudománytár I. 1837). — A harmadik támadáskor Mansfeld német protestáns vezér vereségére és Bethlenhez hátrálására : Villermont, Ernest de Mansfeld (Brüsszel 1865—66, 2 kötet), Wallenstein utána nyomul és farkasszemet néz Bethlennel : L. Pvanke, Geschichte Wallen st eins (Sämmtliche Werke, 23. kötet), Fr. Hurter, Zur Geschichte Waüensteins (1855) ; Zwiedineck-Südenhorst, Wallensteins Feldzug gegen Mansfeld im Herbst 1626 und die Brucker Conferem (MIÖG 1885, 339
benne Padavin velencei követségi ügynök jelentései alapján Wallenstein és Bethlen hadainak érintkezésére is kitér). . H. Hallwich, Fünf Bücher Geschichte Wallensteiné (1910, a 3. kötetben Wallenstein levelei Esterházy Miklóshoz). Ballagi A., Wallenstein horvát karabélyosai {Bp 1882), A pozsonyi béke {1626 dee.) szövegét • ld. R. Gooss, Österreichs Staatsverträge (Bécs 1911, 66—68. sz;.). Garády, Az 1626. pozsonyi béke és előzményei (BpSz 1868). és u. ő, Az 1626. pozsonyi béke után (u. ott 1873). Bethlennek e szakaszban mind szélesebb körben kibontakozó diplomáciai kapcsolataira a Habsburgokat körbefogó északi és nyugati államokkal és a velük részben Konstantinápolyon át folytatott tárgyalásokra az id. akták mellett: Szilágyi S., Adalékok Bethlen G. szövetkezéseinek történetéhez (AÉt 1872), u. ő, Bethlen O. és a svéd diplomácia (AÉt 1882, a stockholmi levéltár és az uppsaíai könyvtár anyagából), u. ő, Q. Bethlen und die schwedische Diplomatie (kny., URe 1882). A nagy svéd vonatkozású irodalomból : J . Paul, Gustaf Adolf (3 kötet, Lipcse 1926—1932, az előző művek kritikájával). A velencei dolgokra : H. Zwiedineck—Südenhorst, Die Politik der Republik Venedig während des dreissigjährigen Krieges (I. 1882, rosszakaratú tévedésekkel). Óváry L., Bethlen G. diplomáciai összeköttetéseiről (AÉt 1888, id. okmánytára alapján). — Angyal D., Erdély politikai érintkezése Angliával (Sz 1900). A dán kapcsolatokra : N. Slangén, Geschichte Christian des Vierten, Königs v. Dänemark (Kopenhága 1757). Haga Cornelius portai holland követ szerepére : H. Wätjen, Die Niederländer im Mittelmeergebiet zur Zeit ihrer höchsten Machtstellung (1909). Van Oordt újabb munkáját (Nederíand en Turkije in het begin den dertigjarigen oorlog) ism. Miklós Ö., Bethlen G. és a holland diplomácia (PSz 1929). — Az utolsó évek terveire : Schmidt V., Báthory G. és Bethlen G. viszonya a lengyel koronához (Sz 1887, a 2. közi.). Szilágyi S., Bethlen G. halálához (Sz 1883). Deák Ï 1 ., Bethlen G. erdélyi fejedelem végrendelete (Sz 1878). IV. I. RÁKÓCZI GYÖRGY (1630—1648) A) Elbeszélő források
A nagyobb időszakot átfogó források közül Kemény János e korra különösen részletes önéletírásán (ld, 347. 1.), Szalárdi János (Rákóczi levéltárnoka és titkára) művén (ld. 348. L), valamint Nagy Szabó Ferenc; (a fejedelem tiszttartója) emlékiratán (ld. 348. 1.) kívül : Ï. Rákóczi György fejedelem (rövid) naplóját kiadta Koncz J. (EM 1900, a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárból). Levelezését, stb. ld. az iratok között. Haller Gábor (Rákóczi udvari bejárója, utóbb zarándmegyei főispán, fi663), rövid (s részben külföldi tanulmányairól szóló) naplójegyzeteit kiadta Szabó K. (ETA IV ; függelékül Haller levelei és rávonatkozó iratok, 1654— 1663). Bánffy György (utóbb Doboka főispánja, az 1674-ben kivégzett B. Dénes testvére) naptárszerű feljegyzéseit Rákóczi Habsburg-ellenes támadására (1644), valamint Káinoki István (Miklósvár szék lovas főhadnagya) naplóját a hadjárat második szakaszáról (1645) kiadta Mikó I. (ETA IV). A fejedelem egy névtelen udvari emberének naplókönyvét (benne a
340
kihallgatások, vendégek, stb. jegyzékével. 1632) kiadta Abafi L. (TT 1883, 2 közi.). Illésházy Gáspár (trencséni főispán) emlékiratát (főleg rokona, Bethlen István 1636-os támadására) kiadta Szilágyi S. (TT 1891). Gonfessio Rakocziana, egy Habsburg-párti magyar verses gúnyirat. Rákóczi és Geleji Katona István beszélgetése formájában, az 1644-es hadjárat idejéből. Kiadta Thaly K. (Sz 1871). Miskolczi Csulyak István (zempléni ref. esperes) egyházlátogatási jegyzökönyveit (1625—1645) kiadta Zoványi J. (TT 1906, 3 közi,), a zempléni ref. dioecesis zsinati iratait (1629—1645) u. ő (TT 1909). Csulyak «apróját, leveleskönyvét, egyéb iratait, így Bocskai és Rákóczi Zsigmond fölött tartott gyászbeszédeit, kiadta Zsinka F. és Zoványi J. (MPE 11—13, Bp 1927—1929). — Harsanyi I., M. Csulyak I. élete és munkái (Theoi. Szemle 1926, Zoványi J. megjegyzése u. ott). B) Iratkiadások A Bethlen halála utáni idők (Brandenburgi Katalin rövid fejedelemsége és mellette Bethlen István kormányzóságának) anyaga : Gergely S., Okiratok az interregnum történetéhez, 1629 (TT 1884, 2 közi. a Teleki-levéltárból). — b. 1.. Okmányok Brandenburgi Katalin székfoglalása történetéhez {TT 1894). A. A., Brandenburgi Katalin és a diplomácia (TT 1895—1899, 8 közi., az előbbihez hasonlóan a berlini áll. titkos levéltárból). Marczali H., Regesták a külföldi levéltárakból Brandenburgi Katalin és a Rákócziak történetéhez, 1629—1712 (TT 1882, 2 közi.). Gergely S., Brandenburgi Katalin és Bethlen István összeköttetése a Portával, 1630 (TT 1885). Barabás S., Brandenburgi Katalin kiadási jegyzéke, 1630 (TT 1881). Szilágyi S., Brandenburgi K. életéhez, 1630—1634 (TT 1880). Bethlen István fia és veje (Zólyomi Dávid) hűségnyilatkozatát I. Rákóczi Györgyhöz kiadta Acsády I. (TT 1884, 786). Deák F., Wesselényi Anna, Csáky Istvánné életrajza és levelezése (Bp 1875 ; néhány politikai vonatkozás mellett sok adat az egykorú gazdálkodásra, a főnemesség életére, stb.). Szilágyi S., I. Rákóczi Gy. levelezése Kassay Istvánnal, 1614—1639 (TLII. 1875, 28—39. sz. ; III. 1876, 1—2, 20—26. sz.). Szilágyi S., A két Rákóczi György fejedelem családi levelezése, 1632— 1660 (MHHD 24, Bp 1875) és u. ő számos egyéb közlése (a megjelenés rendjében) : /. Rákóczi Gy. fejedelemsége történetéhez, 1632—1646 (TT 1884), Adatok I. Rákóczi Gy. kora történetéhez (TT 1885), Okiratok a két Rákóczi Gy. történetéhez, 1635—1660 (TT 1887), /. Rákóczi Gy. udvari iskolái történetéhez (MK 1892—93), A Rákócziak levéltárából, 1611—1630 (TT 1893—1895, 8 közi.), Okmányok I. Rákóczi Gy. történetéhez, 1631 (TT 1898), Okiratok I. Rákóczi Gy. uralkodása történetéhez, 1632 (TT 1899, 2 közi.). — Továbbá Mednyánszky D., /. Rákóczi Gy. sajátkezű levelei Mednyánszky Jónáshoz, 1646—47 (TT 1882). Rákóczi levele a külföldön tanuló Haller Gáborhoz, 1633 : TT 1890, 562. Mika S., /. Rákóczi Gy. levelezése a brassói bíróval és tanáccsal, 1631—1646 (TT 1892—1893, 3 közi.). Koncz J., Három levél I. és II. Rákóczi Gy.-től (TT 1898). Török J., Adatok I. Rákóczi Gy. fejedelem uralkodása történetéhez, 1637—1646 (TT 1904). Rákóczi edictumát (szabályzatát) udvari bejárói (nemes apródjai) számára kiadta Thaly K. (Sz 1875, 341). A fejedelem intelmeit György fiához (1637) pedig Szilágyi S.; Fejedelmi Parainesis (Rajzok és tanulmányok I. Bp 1875). — Bethlen István 1636-os kiáltványát a hajdúkhoz I. Rákóczi Gy. ellen kiadta Milecz Sz. (GyF I I . 1863) ; a támadásra egyéb iratok : Szilágyi S., Levelek Bethlen 341
I. támadásának történetéhez (TT 1885 ; benne Bethlen I. rövid naptári feljegyzései). Beké A., Rőthi Orbán jelentései Rákóczihoz az 1636-iki mozgalmak idejében (TT 1891) és Lukinich I., Okiratok Bethlen I. 1636. évi támadása történetéhez (TT 1909). Komáromy A., Adalékok a Mikesek notaperéhez, 1638 (TT 1885) ; u. ő, Hajdú szabadságlevelek, 1630—1649 (TT 1901). Sokhegyi B., Rákóczi Gy. szabadságlevele a luczi hajdúk részére (M. családtört. Szemle 1941, 67). Lehoczky T., Adalékok az oláh vajdák és kenézek intézményéhez hazánkban (TT 1894 ; R. kiváltságai). Rákóczi hadi edictumának (1644 febr.) Bzövege : Magyar Tud. Értekező (II. 1862). A diplomáciai anyagot illetően a Rákóczi-korabeli Erdély és a Porta (valaha csak Hammer—Purgstall és Zinkeisen hiányos adataiból ismert-} visaonyát részletekbe menően megvilágítják az alábbi kiadások : Szilágyi S., Levelek és okiratok 1. Rákóczi György keleti összeköttetései történetéhez (Bp 1883, nagy anyag főleg Erdély és a porta, részben Havasalföld, Moldva, Lengyelország és a kozákok kapcsolatára), ehhez fűződik : u. ő, Levelek és acták I. Rákóczi Gy. és a porta diplomáciai összeköttetéseinek történetéhez, 1631—1633 (TT 1883, 2 közi.) ; ugyancsak nagy és fontos anyagot nyújt : Beké A.—Barabás S., /. Rákóczi Gy. és a Porta (Bp 1888, benne főleg diplomáciai jelentések és utasítások Erdély és Konstantinápoly meg a hódolt terület török vezetőinek viszonyára) ; ezt kiegészíti Beké A., Adalékok I. Rákóczi Gy. és a Porta összeköttetései történetéhez (TT 1894, 2 közi.) ; mindehhez említhető még a Török-magyarkori államokmánytár II. (1627—1637, Pest 1869) és III. (1638—1661) kötetében közölt anyag, valamint Ötvös Á., Rejtelmes levelek 1. Rákóczi Gy. korából (Kolozsvár 1848). Az I. Rákóczi Gy.-nek adott athnáme kiadva : ETA II., 343. Mindehhez az egykorú francia gyűjtemény : Michel Baudier, Inventaire de l'Histoire Générale des Turcs, 1300—1640 (Rouen 1641, korabeli újságok anyagából is reprodukál). — E. Hurmuzaki, Fragmente zur Geschichte der Rumänen (Bukarest 1884, 3. kötet). Erdély és a Habsburg-királyság viszonyára fényt vet az egykorú nyugati és keleti magyar vezetők levelezésének anyaga : Szilágyi S., Rákóczi és Pázmány (Pest 1870, levelezésükkel, okmánytárral); Esterházy Miklós nádor és I. Rákóczi Gy. levelezése (1637—1640) kiadva : ETA ÏV., 1862. Beké A., Pázmány, Lippay és Esterházy levelezése I. Rákóczi Györggyel, 1629—1644 (TT 1881-—83, és külön : Bp 1882), mindehhez figyelembe veendő a nyugati királyság történetének idevonatkozó forrásanyaga, így pl. Hatvani ( = Horváth) M. gyűjteménye, Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból (IV. 1608—1652, Pest 1859, benne II. Ferdinánd és mások levelei egyebek közt Erdély ügyeiről is). A bécsi udvarral kötött szerződéseket kiadta : R. Gooss, Österreichs Staatsverträge (Bécs 1911). Szilágyi S., A linzi béke okirattára (Bp 1885, benne a békekötés (1645) anyagát kiegészítik a béke végrehajtására (1646—1648) vonatkozó iratok). Kemény L., Okiratok a linczi béke történetéhez (TKA 1912). Az első (sikertelen) svéd kísérletet (Rákóczit bekapcsolni a harmincéves háború svéd szakaszába) megvilágítják Strassburg Pál, Gusztáv Adolf (formailag sógornője, Brandenburgi Katalin ügyeinek rendezése céljából küldött} követének iratai : jelentését közölte a Históriáé Ecclesiasticae, Polilicae et Literariae (Frankfurt 1725) c. munka, magyar fordításban : Ötvös Á., Strassburg Pál követsége I. Rákóczi Gy. és IV. Amurát szultánhoz (GyF I I . 1863), u. erre modernebb gyűjtemény : Szilágyi S., Okirattár Strassburg Pál 1631—33-Í követsége és I. Rákóczi Gy. első diplomáciai összeköttetései történetéhez (MHHD 26; Bp 1882) ; Strassburg útjáról Erdélyen át 342
Sztambulba (1632) magyar részletet hoz Szamota I., Régi utazások (Bp 1891). A további svéd dolgokra : Wibiing K., Okiratok a svédországi levéltárakból, 1613—1045 (TT 1892, 2 közi., benne az 1637-es svédországi követségre is adatok). Erdély akcióba lépésére, svéd és francia szövetségben, fontos anyagot nyújt Szilágyi S., Okmánytár I. Rákóczi Gy. svéd és francia szövetkezéseinek történetéhez, 1632—1648 (MHHD 21, Bp 1873), u. ez francia címlappal, Actes et documents pour servir à l'histoire de l'alliance de G. Rákóczi avec les Français et les Suédois dans la guerre de Trente ans. A hosszan húzódó francia tárgyalások anyagát kiegészíti : Gergely S., / . Rákóczi Gy. összeköttetése Franciaországgal, 1638—1644 (TT 1889—1890, 2 közi.), valamint Hudi^á, Répertoire (Id. 325. 1.). Avenel, Lettres, instructions diplomatiques ti papiers de Richelieu (az V. követ). Chéruel, Lettres du Cardinal Mazarin pendant son ministère (II.)- A szász kapcsolatokra : Szabó Gy., A drezdai kir. államlevéltárból (TT 1891, az 1633-as kísérletre a protestáns hatalmakkal szövetkezni, benne Szentpáli István követi megbízása). A lengyel dolgokra : B., Adalékok Csernél György 1634-iki lengyelországi követsége történetéhez (TT 1890) és Lukinich I., Bethlen Ferenc levelezése, 1622—-1653 {TT 1907, iőudvarmester és diplomata, Rákóczi lengyel trón jelöltségén fáradozott). — (Szilágyi S.), Ujabb okiratok I. Rákóczi Gy. külföldi összeköttetései történetéhez (TT 1894). C) Irodalom Rákóczi meghívásáról, a rendek ingadozásáról is tájékoztat : Deák F., Egy magyar főúr a XVII. században, gr. Csáky István (Bp 1883, Brandenburgi Katalin bizalmasáról). Fr. Krones, Katharina v. Brandenburg-Preussen als Fürstin Siebenbürgens (Zeitschrift für Allg. Geschichte 1884). — A Rákóczicsalád leszármazását Összeállította Keresztes K., A Rákócziak (T 1928). Az anyagot különböző munkáiban elsőnek Szilágyi S. foglalta össze, A Rákócziak kora Erdélyben (Pest 1868) u. ő, /. Rákóczi György (Bp 1893) és u. ő, Lorántffy Zsuzsanna (Rajzok és tanulmányok I. Bp 1875 ; vázlat). 1. Kormányzat, gazdaságpolitika Szilágyi erősen idealista motívumokkal magyarázza Rákóczi György birtok- és vagyonszerző akcióit, melyekkel családi és vele fejedelmi hatalmát megszilárdította. A munkácsi uradalom megszerzésére : Lehoczky T., /. Rákóczi Gy. és Bethlen G. özvegye közti egyezkedés, 1631 (TT 1878). A fejedelmi székfoglalással kapcsolatos 1631-es számadásokat kiadta Szilágyi S., A •pénzügyi viszonyok történetéhez I. Rákóczi Gy. idejében (TT 1894, benne a sóbányák jövedelmi kimutatása is, 1643 ; továbbá Klobusiczky kimutatása a pataki kincstárról 1642 ; a csíki vashámor szabályzata 1646, bányászok, kovácsok, stb. tartozásai és járandósága). Vízaknai sóvágási és szállítási szabályzat, 1639 (MGSz 1898, 163). Vincze G., /. Rákóczi Gy. kincsei, 1643 (TT 1878). (Szilágyi S.), /. Rákóczi Gy. birtokviszonyai történetéhez (TT 1895, a sárospataki uradalom részletes terméskimutatása, 1642). A Rákóczi által felülvizsgált, terjedelmes ecsedi urbáriumot (1648) kivonatosan közli Géresi K., Károlyi -oklevéltár (Bp ]887, IV. 282). Koncz J., I. Rákóczi Gy. fejedelem gazdasági utasítása a gyulafehérvári tiszttartó részére, 1634 (MGSz 1894, 311), és u. ő, /. Rákóczi Gy. gazdasági rendeletei (MGSz 1895, 216 ; a fejedelmi konyhával kapcsolatos intézkedések. Kisebb adalékok a fejedelmi magánháztartásról : Beké A. {TT 1886, 206), Barabás S. (TT 1881, 343
180). K. S., Rákóczi Gy. rendelete juMszata ügyében, 1648 (MGSz 1895, 61) A fejedelem méhészmestere, Horhi Miklós egykorú szövegére (Méhész kony vecske, 1645) : Kőszeghy S., Régi méhészeti tanácsadó (MGSz 1895, ,57). A bir toküzemre egyéb adatok : az ebesfalvi tiszttartó utasítása, 1630 (MGS 1899, 324). AO., A bethleni italmérés szabályozása, 1641 (MGSz 1895, 317] Veress E., Déva vára és uradalma I. Rákóczi Gy.-fejedelem idejében (Déva 1906] Az adózás, ipar, kereskedelem, stb. viszonyaira sok adat a Szilágyi S. álta szerk. EOE IX. és X. kötetében (1629—1648, Bp 1883—84). Ezek alapján Kopp T., Erdély művelődése I. és II. Rákóczi Gy. korúban (Nyitra 1903, d és Szmuk O., /. Rákóczi Gy. pénzügyeiből (Bp 1919, rövid d). Mesteremberei hozatása Lengyelországból : Jakab E., Kolozsvár története (II. Buda 1870) Koncz J., /. Rákóczi Gy. kiváltságlevele a brassói rézmívesek javára, 1635 (FI 1898) ; a brassói kőműves céhnek, 1636 (TT 1895). Komáromy A., Az erdély országi királyi könyvekből, 1623—1647 (TT 1911, benne Rákóczi Gy. ren delete a görög, stb. kereskedők adózásáról, 1643 ; valamint a jobbágyol fegyverviselése elíen, 1642). Rákóczi kiváltságlevele : a Székelyföldön ninc. ,,ius regium", 1636 : ETA I. 276. Erdélyi görög kereskedők szabadalomlevelei 1643—1678 (MGSz 1898, 402). A fejedelem által nyomtatásban kiadót' árszabályozó rendelet (Gyulafehérvár 1642). Szászok limitátiója, 1642 (EOí X. 341). — Hadiipar, felszerelés : Thaly K., /. Rákóczi Gy. és Bánffy D ágyúi (Sz 1875). Thallóczy L., A sárospataki fegyvertár lajstroma, 1642 (TI 1879). Szendrei J., A sárospataki és gyulafehérvári ágyúöntő házak, 1630— 1648 (HK 1891). Rákóczi Gy. hadi szabályzatait kiadták : Szilágyi S. (Hí 1894, 1634-ből), Veress E. (HK 1911, 1645-ből). 2. Külpolitika Erdély és a nyugati királyság viszonyára Rákóczi uralkodásának e!s( szakaszában :. Szilágyi S., Rákóczi és Pázmány (Pest 1870) és : Rajzok ét tanulmányok (I. Bp"l875). Fraknói V., Az eperjesi béke, 1633 (Sz 1871, 2 közi.). A Rákóczi-terjeszkedés miatt elégedetlen urak fő képviselője. Bethlei István (török segítséggel kezdett, de sikertelen) Rákóczi elleni akciójárt (1636) az id. speciális iratanyag mellett Karácson !.. I. Rákóczi Gy. 1636-; háborúja (HK 1893) és Lukinich I., Bethlen I. támadása 1636-ban (Sz 1910 5 közi.). — Az Erdély-nyugat, protestáns-katolikus ellentétpár jelentkezé sére az egykorú hitvitázó röpiratokban : Iilésy J., Nova Transylvanica (MK 1891), ism. Széchenyi György (későbbi érsek) e című, Rákóczi-ellenes válaszai (1642) Lorántffy Zsuzsanna Moses és a propheták c. iratára (1641), vaia mint Keresztúry Pál Talio c. válaszát Széchenyinek. Rákóczi külpolitikai akcióira : Szilágyi S., I. Rákóczi Gy. és a diplo mácia (AÉt 1878), u. ő, Georg Rákóczi und die Diplomatie (Bp 1878, kny.] és u. ő, /. Rákóczi Gy. első összeköttetései a svédekkel (AÉt 1882). A francia kapcsolatokra Hudita munkája (benne a Torstenson-féle 1643-as és a CroissyFouquet-féle 1645-ös szerződés) mellett Kosa J., L'Alliance française de. Georges I. Rákóczi (NRH 1942). E. Pavîesco, La participation de la principauté de Transylvanie à la guerre de Trente ans devant l'opinion publique française, 1643—1645 (Jassy 1931, kny. Archiva). A lengyel kapcsolatokra : Lukinich I., / . Rákóczi Gy. és a lengyel királyság (Bp 1917), és u. ő, Keresdi br. Bethlen Ferenc, ]601—1653 (Sz 1908, 3 közi., főudvarmester és diplomata). Erdei L., Erdély viszonya Lengyelországhoz a XVII. század első felében (Szeged 1929, gyenge d). A romári kapcsolatokra : I. Sírbu, MateiuVodá Bäsarabäs auswärtige Beziehungen, 1632—1654. Zur Geschichte des 344
europäischen Orients (Lipcse 1899). Görög F., A két Rákóczi Gy. fennhatósága a két oláh vajdaság fölött (Bp 1904). Sonleithner I., I. Rákóczi Gy. kapcsolata az oláh vajdákkal (Bp 1914). — Rákóczi bekapcsolódására a harmincéves háborúba és támadására a Habsburgok ellen az id. forrásokat, aktákat kiegészítő adalékok : Szádeczky L., Az 1644. hadjárat történetéhez (TT 1880), Szilágyi S.. Kemény János és Bornemisza Pál levelezése az 1644—1645. hadjárat idejéből (TT 1880, 2 közi.), Mikulik J., Adalékok az 1644—45-ik évi felkelés történetéhez (TT 1885), Pettkó B., //. Rákóczi Gy. kormányzói utasítása, 1644 (TT 1891). Szilágyi S., Szatmár capitulatiója 1644-ben (HK 1892). Gömöry G.; Hajdúk Lippa alatt, 1644 (HK 1892). Rákóczi az általános felkelésről : HK 1896, 375. Merényi L.. Adatok az 1644. évi hadjárathoz (HK 1915). Az eseményeket összefüggően elmondja Tóth L., /. Rákóczi Gy. beavatkozása a harmincéves itAhorúba, 1644—45 (HK 1917, 2 közi.), ezt kiegészítik : Kemény L., Az 1644.- hadjárat történetéhez (HK 1917). Kárf'fy Ö.. I. Rákóczi Gy: tüzérsége 1644-ben (HK 1918) és u. ő, Adalék I. Rákóczi Gy. 1644. hadjáratához (HK 1918). A svéd erőkkel, Torstenson csapataival való katonai együttműködésre : B. Dudik, Schweden in Böhmen und Mähren, 1644—1650 (1878). P. Gantzer, Torstensons Einfall und Feldzug in Böhmen. 1645 {2 kötet, 1905). L. Tingsten, FäÜmarskalkarna J. Bauer och Lennart Torstenson säsom härtotare (Stockholm 1932). — A békekötésre Szilágyi S. iratkiadása mellett Zsilinszky M., Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644—45-ben (AÉt 1886 ; egy presbiteriánus küzdelme a jobbágy vallásszabadságát kimondó cikkelyért) ; u, ő, Törös János szerepe a linczi békekötésben (AÉt 1886), és u. ő, A linczi békekötés és az 1647-iki vallásügyi törvénycikkek története (Bp 1890). Péter M., Lónyay Zs. (S. A. új hely 1902). 3. Iskolák Az egykorú erdélyi szellemi élet egyik központját képező gyulafehérvári főiskola (áit. irodalmát ld. 337. 1.) külföldi, német protestáns tanerőire, Alsted János és a Rákóczi külügyi levelezését is intéző, diplomata-tanár Bisterfeld szerepére : Kvacsala J., J. H. Alstedt (URe 1889), u. ő, Bisterfeld János Henrik élete (Sz 1891, 2 közi.), és u. ő, Az angol-magyar érintkezések történetéhez, 1620—1670 (Sz 1892, 2 közi.). — Rákóczi Gy. új szabályzata a Lorántffy-örökséggel 1620-ban kapott sárospataki iskola számára : Békefi R., A sárospataki főiskola 1621. évi törvényei (Bp 1899), további magatartására : I. Rákóczi Gy. fejedetem levelezése Tolnai István sárospataki pappal (Prot. Egyh, és Isk. Lap, 1875). A korszak legjobb erdélyi pedagógusa : Keresztúri Pál (1589—1655, gyulafehérvári tanár, majd Rákóczi Gy. fiainak udvari iskolában nevelője), a Csecsemő keresztyén (Gyulafehérvár 1638) írójának szerepére ld. Bethlen M. Emlékiratait (349. 1.). 4. A puritanizmus és a református egyház Az immár nyolc évtizedes esperes-püspöki kormányzathoz ragaszkodó kálvinista ortodoxia és az egyház kormányzatába a köznépet is bevonó presbiteri, puritán törekvések küzdelmére : Szabó G., A magyar református orthodoxia (Bp 1943), Zoványi J,, Puritánus mozgalmak a magyar ref. egyházban (Bp 1911, alapvető, a régebbi irodalmat is adja) ; adatokat közöl, u. ő, Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez (MPB X. Bp 1911). A puritánok külföldi mintáira, tanulmányaira (Tolnai Dali János Hollandiában, Angliában 1631—38, stb.) : Erdős K., Az angol puritanizmus (Deb345
recen 1912). G. P. Gooch, English Démocratie Ideas in the XVII01 Century (Cambridge 1898). A. S. P. Woodhouse, Puritanism and Liberty (London 1938), Bodonhelyi J-, Az angol puritanizmus lelki élete és magyar hatásai (Debrecen 1942). Gál I., kisebb tanulmányai: Erdély és Anglia, és u. ő, Debrecen és Anglia (a Magyarország, Anglia és Amerika, c. kötetben, Bp é. n.). Stonghton angol lelkész Tolnai Dalihoz intézett levél formájában adta ki Rákóczinak -ajánlott (és az új tanrendszert magasztaló) munkáját : Félicitas ultimi saeculi (London 1640). Medgyesi Pál (ld. 3491.) pxiritán irányzatú munkája : Praxis pietatis, azaz kegyesség-gyakorlás (Debrecen, 1636, új kiadás : Jncze G. Bp 1936). A régi rendszer hívei (főbb papság, nemesség) győzelmét hozó szatmárnémeti „nemzeti zsinat'' (1646) története : Révész I., A szatmárnémeti nemzeti zsinat és az első magyar református ébredés (Bp 1947) ; aktái : Fv. A. Lampe, (Debreceni Ember Pál kéziratából), História ecclesiae reformatas in Hungária et Transylvania (Utrecht 1728), Szilágyi Benjamin I., A szatmárnémeti nemzeti zsinat történetének részletei (Sárospataki Füzetek, 1857). Az újító puritánok kemény elienfele, Geleji Katona István (püspök ; 1633—1649) szerepére és a zsinat megbízásából szerkesztett 100 cikkelyes ú. R. Geleji-kánonokra (melyek egyebek közt arra hivatkoznak, hogy szerintük a prespiteri rendszer ,,a nép nyomorú és szolgai állapota és képességhiánya" miatt nem idó'szerű) : Brassay K., Geleji Katona I. élete és munkái (Hajdúnánási gimn. ért. 1901—2), és Kis À., Geleji Katona I. egyházi kánona és a szatmári református egyházmegye érvényes statútumai (Kecskemét 1875). Ötvös Á., Geleji Katona I. élete és levelei I, Rákóczi Györgyhöz (Üj Magyar Múzeum 1859, II). Koncz J., Geleji Katona, I. könyveinek lajstroma (MK 1899). Gál L., Geleji Katona I. igehirdetést (Debrecen 1939). Nagy G., Geleji Katona I. személyisége levelei alapján (EM 1940). Benczédi P., Geleji Katona I. és az unitáriusok (KM 1940). Geleji és Keserűi Dajka püspökök az Öreg Graduai (1636) c. szertartási énekgyüjteményt azon puritán törekvések ellen szerkesztették, melyek a személyes vallásos élményt és, Szénczi Molnár Albert (331.1.) zsoltárfordítását (Psalterium Ungaricum, 1607) felhasználva, a magyar zsoltáréneklést helyezték előtérbe. Geleji egyéb munkái : Praeconium Evangelicum (2 kötet, Gyulafehérvár 1638—1640 ; benne a fejedelmi hatalom isteni eredetének hangsúlyozása). Három kötetes (több mint 4000 lapos !), a Rákóczi-család tagjainak ajánlott főműve : a Váltság titka (Nagyvárad 1645—1649 ; prédikációk). Ugyancsak Geleji munkája a visszaszorított és a kálvinista államhatalomnak alárendelt unitáriusok ellen írt Titkok titka, háromi többségek felől való mennyei tudomás (Gyulafehérvár 1645, HMK I. 772). Az unitáriusok elnyomatására : Gál M., A dési komplanáció létrejötte és hatása (KM 1912). Szilágyi S., Az unitáriusok 1^38-iki üldöztetésének története (KM 1874). — Az unitarizmusból továbbfejlődött, és az 1638-as országgyűlés után elnyomott szombatosokra : Kohn S., A szombatosok, történetök, dogmatikájuk és irodalmok, különös tekintettel Péchy Simon főkancellár életére és munkáira (Bp 1890, német kiadás 1894). Boros Gy., A szombatosok irodalmi maradványai és vallásos nézeteik (KM 1886). Vass M., Komis Borbála és szombatos pőre (u. ott 1906), Thury Zs., Adalék a szombatosok történetéhez (Sz 1909). Kőváry L., Pécsi Simon kancellár (u. ott 1871). Az utóbbi alakjára és műveire Id. Bethlen G. korának anyagát. Rákóczi jóindulatúan sem.eges magatartására a Dury János skót pap által az európai protestantizmus összefogása céljából indított mozgalom iránt : Révész M., A protestáns unió és az erdélyi reformátusok (M. Prot. Elnyelő VSftiy — TLav&cs S., I. Rákóczi, Gy. és a pápá« renaissance (PSa 346
5. Román valláspolitika A fejedelmi udvar román valláspolitikáját is meghatározó Geleji által fogalmazott református szellemű kondieiókat, meíyek alapján Rákóczi megerősítette (1643) Simion Çtefan román püspököt (az Újszövetség kiadóját román nyelven, 1648), magyar fordításban közli Jancsó B., A román nemzetiségi törekvések (I. Bp 1896, 530). A Rákóczi által felállított gyulafehérvári román nyomda termékeire : N. Draganti, Cea mai veche carte Rákócziana (Az Inst, de Ist. Nat. évkönyve, I., Kolozsvár 1922), A református missziónak határon túl is érethető hatásával, az ellene tiltakozó moldvai zsinattal (1642), stb. kapcsolatos káté- és vitairodalomra a 40-es és 50-es években : I. Mihaicesco, Les idées calvinistes du -patriarche Cyrille Lukaris (Revue d'hist, et de philosophie reiig,, Strasbourg 1931). Melchisedec, Biserica ortodoxa in lupiä eu protestantismul (Bukarest 1893). N. Cartojan, Mitropolitul Varluam; Räspunsul la catehismul calvinesc (Bukarest 1942). G. Bari^iu, Catechismul Calvinesc (ISTagyszeben 1879). Tamás L., Fogarasi István kátéja (Kolozsvár 1942), Mózes A., A román reformáció kátéirodalma (Kolozsvár 1942). Révész I., Lorántfy Zsuzsanna oláh re}, iskolája Fogarason (Reformáció 1921). V. ERDÉLY ROMLÁSA (IL RÁKÓCZI GYÖRGY, 1648—1662) A) Elbeszélő források 1. Hazai
források
E korra több érdekes (és a múltra visszatekintésük miatt már előbb is id.) eibeszélő kútfővel, emlékirattal rendelkezünk, szemtanuk tollából. Ezek Kemény János (az 1657-es lengyel vállalkozásban szerencsétlenül járt erdélyi sereg fővezére, majd fejedelem, f 1662) tatár fogságban (1657— 1658) készített Önéletírása, 1607—1655. Kiadta Rumy K. Gy. (MH) és Szalay L. (MTE, Pest 1865). Erős, bár helyenként találó kritikája : Deák F., Észrevételek Kemény János önéletírásáról (AÉt 1886) ; szerinte Kemény nem emlékezést, hanem elsősorban politikai röpiratot akart írni az erdélyi közvélemény megnyerésére saját fejedelemsége érdekében, innen igyekezete a Rákócziak (kiknek bizalmas embere volt) s különösen II. Rákóczi György (akire a romlás felelősségét is hárítja) presztízsének csökkentésére, valamint magánleveleinek eltérései e szövegtől. Ruina exercitus Transylvanici c. iratát szövegükbe illesztik Szalárdi és Enyedi alább id. munkái, kiadta továbbá Gr. Bethlen I.. II. Rákóczi György ideje (Enyed, 1829). és Szalay L. (Kemény önéletírása fent. id. kiadásának függelékében). Kemény J. leveleit és a rávonatkozó iratokat kiadták : Deák F., Kemény J. erdélyi fejedelem levelei a gr. Csákyak kassai levéltárában (Sz 1873). P. Szathmáry K., A Keménycsalád fejedelmi ágának okmánytára, 1538—1722 (MTT XVIII). Szilágyi S., Kemény J. és Bornemisza Pál levelezése, 1644—1645 (TT 1880, 2 közi.), u. Ő, Kemény J. és krimiai rabok levelei, 1657—1664 (TT 1882), u. ő, Rákóczi Zs. és Kemény J., 1651 (Sz 1886), és u. ő, Kemény J. kora és fejedelemsége (MTT VII ; benne Kemény edictum militare-ja, 1657, manifestuma az erdélyi rendekhez, 1660, stb.). Magyary K., A Kemény-család levéltára és Kemény J. levelei a tatár fogságból (EM XIV), és u. ő, Adatok Kemény"£J. életéhez, 1634—1660 (TT 1905). Tóth E., Kemény J. leveleiből, 16Ő0—1656 (TT 1901)
347
•és u. ő, Kemény J. és Lányai Anna levelezése, 1656—1662 (TT 1900). Koncz J., Kemény J. egy kiadatlan levele, 1659 (TT 1885) és u. ő, Kemény J. levelei, 1659—1662 (HK 1892). Pettkó B., Kemény J. főkomomyiksága (Sz 1887, Bálintitt J. igazítása u. ott, 270 ; I. Rákóczi Gy. megbízólevele, 1637). Basilius moldvai vajda levele Keményhez, 1647 : MH II. 310. A. I. Lapedatu, Din grijüe §i greutüíile unci domnii. Opt serisori ale lui Gheorghe-$tefan-Voda cätre loan Kemény (Bukarest 1932). I. Mar|ian, 0 alta scrisoare a generalului loan Kemény (Archiva Some^ana 1930). — Irodalom : Márki S., Kemény J. {Sz 1883). Csabai I., Kemény J. erdélyi fejedelem irodalmi munkássága (Bp 1911, ismerteti Kemény 1656-ban írt genealógiai jegyzeteit és 1659-ben megjelent Gileád Balsamuma c. zsoltáros könyvét is). Szalárdi János (1601—1666 gyulafehérvári levéltáros, majd udvari tisztviselő}, Siralmas magyar krónika, 9 könyvben. Kiadta Kemény Zs. (Pest 1853). Szemelvények: Angyal D. (Magyar Könyvtár 168. sz.). Erdély történetét adja elő (1526—1662). különös figyelemmel és nosztalgiával Bethlen Gábor és I. Rákóczi György korára (az utóbbinak bizalmas titkára volt). A külön erdélyi haza híve, a szerinte inkább bajokat hozó magyarországi kapcsolattal szemben is. Erdély hanyatlását tragikus színekkel festi, felelevenítve a XVI. századi kálvinista énekírók gondolatát : a magyar, mint a Zsidó, választott nép, a csapásokat Isten küldte büntetésül. Ez az első nagyobbszabású történeti mű magyar nyelven. Szalárdi leveleit kiadta Koncz J . (ITK 1899). Életére : Szabó K. (TT 1880, 414). Kemény J (Üj Magyar Múzeum 1855). Horváth D., Szalárdi J. és Siralmas krónikája (Sz Ï923). Herepei J., Szalárdi J. halála ideje és egyéb megjegyzések gr. Kemény J., Szalárdi J, a történész c. dolgozatára (EM 1939). Nagy Szabó Ferenc (1581—1658, hosszú közéleti szerepet játszó marosvásárhelyi polgár, bíró, I. Rákóczi Gy. tiszttartója) korábbi feljegyzései alapján 1653-ban foglalta egészbe s folytatta 1658-ig (Marosvásárhely tatár megrohanásáig, melynek ő is áldozatul eshetett) Memoriale e. emlékiratát (elébe másolva nagyapja, Borsos Sebestyén krónikáját, íd. 291.1.). Kiadta Mikó I. (ETA I). Segesvári Bálint (szász eredetű kolozsvári polgár) helyi jellegű, a nemességgel szembeforduló, magyar nyelven írt krónikáját (1606—1654) kiadta Jakab E. (ETA IV). Bethlen János (1613—1678), erdélyi főnemes, Küküllőmegye főispánja, Apafi alatt kancellár, a székelyudvarhelyi kollégium alapítója), Rerum Transylvanicarum libri IV (1629—1663). Erdély története a Rákócziak korában és a fordulat idején. Egykorú kiadások : Nagyszeben 1663, Amsterdam 1664. Bethlen Elek jegyzetei egy egykorú példányon : Torma K., Adversariák Bethlen J. históriájához (Sz 1885). Későbbi kiadás : Commentarii de rebus Transylvanicis (Bécs 1779—1780, 2 kötet). Műve folytatását megírta 1763-ig, de ez egykorú kiadásban már nem, csak később jelent meg : História rerum Transylvanicarum, 1662—1673. Kiadta Horányi E. {Bécs 1782, Kolozsvár 1789). A munka német átdolgozását adta Tröster János szász iskolaigazgató, Das bedrängte Dada (Nürnberg 1666). Bethlen sok okiratot, naplójegyzetet is illeszt művébe. Levelei Apafihoz (1674) kiadva: Hon és Külföld (1842, 81) és Erd. Prot. Közlöny (1871, 16). Bodnár Gy., Bethlen J. erdélyi kancellár és történetíró (Nagyvárad 1922). A lengyel balsiker után, meiyberj mint Krakó parancsnoka vett részt, Bethlen II. Rákóczi Gy. ellen fordult és külön röpiratban : Innocentia Transylvaniae (Kolozsvár 1659) is őt tette felelőssé az Erdélyre zúdult csapásokért. Erre válaszolt : 348
Basirius (Basire) Izsák (az angol forradalomban kivégzett I. Károly udvari lelkésze, aki Rákóczi meghívására Erdélybe jött és 1655-ben az elhunyt Bisterfeld utóda lett a gyulafehérvári főiskolán) I I . Rákóczi Gy. megbízásából készített vádiratában : Vindiciae Honoris sivé manifestům.. . . D (orni) ni Georgii Rákóczi. . . sive Annales rerum gestarum Transylvanico-Hungaricarum, 1653—1659. Kiadta (a Basire hagyatékából származó durhami kéziratos másolatról) Kropf L., Basire vádirata (TT 1888, 2 közi.) ; u. őr Basire kéziratai sorsáról: MK 1886, 67. B. életére adatok : W. N. Darnell, The Correspondent oj Isaac Basire . . . vsiih a Memoir of his Life (London 1831, néhány Erdélyben kelt levelével). Koncz J., Adalék Basirius I. erdélyi tartózkodásához, 1658 (TT 1886). Kropf L., Basirius I. életrajzához (TT 1889.) Könyvtárára : Nagy Gy. (MK 1883, 258). Endrődi Fr., Basire Izsák Erdélyben (Angol Filológiai Tanulmányok, Bp 1937). A puritánok és Apáczai Csere János ellen folytatott küzdelmére ld. 354. 1. Barcsay Ákos (erdélyi fejedelem) éleshangú polemikus röpiratát I I . Rákóczi Gy. ellen (1659) kiadta Thaly K. (Sz 1871, 412). Bethlen Miklós (Bethlen János fia, a későbbi kancellár), Önéletírása (kiadta Szalay L., MTE Pest 1858 I.) első részében bőven és érdekesen beszél fiatal éveiről, Keresztúri Pál (a Rákóczi-fiúk nevelőjének) tanári működéséről, Apáczai Csere Jánosról és az erdélyi változásokról. Bethlen életére, irodalmára ld. az Apafi-kor erdélyi forrásait. Rédey László gr. (mármarosi főispán, Rákóczi udvari főbejárója, majd háromszéki főkapitány, "j" 1664) rövid, naptárszerű feljegyzéseit (1653—1657, főleg a lengyel hadjáratra, melyben mint dandárnok vett részt) kiadta Wass J. (MTT I). Ezt kiegészíti Nagy I., Rédei László történeti maradványai {MTT XVII ; benne Bécs, Nagyszombat, Varsó latin leírása, úti jegyzetek a lengyel expedícióból, Rédey Ferenc fejedelemségére vonatkozó iratok, valamint R. László levelező könyve, 1658—1663). Halálára : Lukinich I. (Sz 1907, 568)_ Petrityvity—Horváth Kozma (Barcsai híve), önéletírását (1634—1660) kiadta Tha'íy K.. Történelmi kalászok (Pest 1862). Keresztúry Demeter (Barcsai híve), Acta Dierum, 1659—1660. Kiadta, bevezetéssel, Albrich (ASL 1884). Főleg Nagyszeben ostromára, beiktatott magyar levelekkel. K. néhány országgyűlési jelentését Andreas Frank (kL alább) is felhasználta. Enyedi István (Nagybánya város jegyzője) I I . Rákóczi Gy. veszedelméről írt magyarnyelvű szövege : Occasio suscepti itineris et belli principia G. Rákóczi II., 1657—1660. Részben Szalárdi alapján. Kiadta Mikó I. (ETA IV). Medgyesi Pál (1624—1663, sárospataki lelkész, Lorántffy Zsuzsanna udvari papja) sorozatos „jaj"-okban panaszolta Erdély romlását. Ezek közt érdekesebbek : Erdély s egész Magyar Nép egymás után csak Jiamar érkezett Hármas Jajjá és Siralma (benne nosztalgikus portré I. Rákóczi Györgyről) ; Ötödik jaj és siralom (Sárospatak 1658 ; az 1657-es katasztrófáról) ; Magyarok hatodik jajjá (Sárospatak 1660, a török-tatár pusztításról). Egyéb munkáit és irodaimát ld. 346. és 352. 1. Czeglédi István (kassai ref. lelkész, utóbb a pozsonyi törvényszék elé idézve halt meg, 1671) hitviták (Barátsági dorgálás, Kassa 1663) mellett Erdély romlásáról is megemlékezett : Az országok romlásáról írott könyvnek első része (Kassa 1659) ; I I . Rákóczi Gy. felett mondott beszéde (Várad 1660). 349
Paskó Kristóf (portai követ) historiés éneke : Erdély országának pusztításáról szóló siralom (Nagyszeben 1663 ; főleg a török és tatár pusztításra 1658—-1660 között). Későbbi iratait ld. az Apafi-kor forrásai között. Dézsi h., Paskó Kristóf (KLEkv, 1925). Az Erdély romlása c. históriás éneket (1657) a vele egykorú Tatár rabok énekével együtt kiadta Thaly K. (Sz 1871, 485). 2. Erdélyi szász írók Johannes Lutsch (nagyszebeni királybíró, diplomata, erdélyi hazafi). Diarium, 1607—1661 (főleg Köprili nagyvezérhez Barcsav Ákossal vitt követségére). Kiadta Kemény J. (DFS I). Georg Krauss (Segesvár jegyzője), Siebenbürgische Chronik, 1608—1665. Röviden beszámol az 1660-as székely mozgalomról is, és arról, hogy I I . Rákóczi Gy. az utolsó pillanatban szabadságot ígért a táborához csatlakozó jobbágyoknak. Ld. még 324., 319. 1. Historische Anmerkungen eines Kronstädters. Brassói helyi följegyzések, 1631—1660 ; főleg II. Rákóczi Gy. korára. Kiadta Kemény J. (DFS III). Johannes Graffius (szász evang. lelkész, magyarellenes), Siebenbürgische Búin, 1658—1661. Kiadta Kemény J. (DFS II ; Nagyszeben ostromára a Barcsay ellen harcoló II. Rákóczi Gy. által, a tatárdúJásra, stb.). Wahrhaftige Beschreibung, was sich in . . . HermannMadt unter der Rákóczyschen Belagerung zugetragen, 1659—1660. Kiadta Kemény J. (DFS III) ; valószínűleg Paulus Brölfft tollából, aki fiatalemberként az ostromot végigélte. Andreas Frank (szebeni szász polgár, Barcsai híve, Rákóczi ellensége) részletes és pontos országgyűlési beszámolóit (1657:—1661) kiadta Szilágyi S. (EOE XII, Bp 1887), ezeket egybekötő (és Keresztúry Demeter szövegét is beiktató) naplójegyzeteit pedig u. ő (TT 1888). Joh. Simonius (a szász universitas jegyzőjének) országgyűlési tudósításait közölte Szilágyi S., Simonius Jánosnak országgyűlési tudósításai (Bp 1888, kny. ; ld. még az EOE XIII. kötetét). Hegenitius, Trostfried (Brassó orvosa), Nota pro a. 1660 (az óv első felének eseményeit a városi jegyzőkönyvben felírta). Kiadta Kemény / . (DSF III, Nekescíi feljegyzéseivel bővítve, 1660 végéig). 3. Külföldi feljegyzések Conrad Jacob Hiltebrandt (stettini ev. lelkész, a Rákóczihoz küldött svéd követség tagja), Dreifache schwedische Gesandtschaftsreise nach Siebenbürgen, der Ukraine und Gonstantinopel, 1656—1658. Kiadta Fr. Babinger (Leiden 1937 ; inkább útleírás). Zani Lajos gr. (bolognai olasz származású fiatal tiszt az Erdélybe vonuló császári seregben) levelei Erdély állapotáról (1661—1664) megjelentek az II genio vagante e. útirajz-gyűjteményben (Parma 1691). Szemtanú a segesvári és kolozsvári harcokra, az erdélyieket törökpártiaknak rajzolja. Magyar ism. : Sz 1892, 605. 350
Montecuccoli (a császári segítősereg fővezére) iratait és Zrinyivel folytatott polémiáját ld. Zrinyi korának anyagában. A török források közül a közel egykorú udvari történész : Náima munkája (Karácson I.—Szekfű Gy., Török történetírók I I I . Bp 1916) megbízhatatlan. Érdekesebb Eviia Cselebi (török utazó) szemtanú leírása Ali pasa erdélyi hadjáratáról. Magyar fordítása, (jegyzetekkel : Karácson I., Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, 1660—1664 (Bp 1904) ; felhasználja u. ő, Erdélyi fejedelem-jelöltek 1661-ben (Sz 1901). Mehmed Chalife, Tárich (1625—1864) c. munkáját a Rákóczi elleni török hadjáratokról részletesen ismerteti : Fekete L. (HK 1925). B) Iratkiadások Szilágyi S., A két Rákóczi Gy. fejedelem, családi levelezése, 1632—1660 (Bp 1875), ù. ő, Okiratok a két Rákóczi Gy. történetéhez, 1635—1660 (TT 1887), u. ő, II. Rákóczi Gy. levelei Rhédey Ferenchez, 1658r—1660 (TT 1892), valamint u. Ö. Hg. Rákóczi Zsigmond levelezése, 1642—1652 (TT 1887—1891, 9 közi.). I I . Rákóczi Gy. leveleiből és instrukcióiból (1651, 1657) Mednyánszky Jónáshoz {megbízottja a nádornál) néhányat kiadott Rumy K. Gy. (MH I). Szádeczky L., II. Rákóczi Gy. levele Wesselényi Ferenchez, 1650 (TT 1880). Koncz J., II, Rákóczi Gy. levelei, 1658—1660 (HK 1894) és (u. ő), II. Rákóczi Gy. levelei, 1658 (HK 1897). Gergely S., II. Rákóczi Gy. küzdelmei történetéhez, 1657—1660 (TT 1893). Deák F., Barcsay Ákos levelezése id. gr. Gsáky Istvánnal, 1659—1660 (Sz 1873). Szilágyi S., Kemény János kora (MTT VII, benne az 1657—1661 közti országgyűlések végzései is). Kemény János iratait ld. az elbeszélő források között. Nagy és fontos anyagot adott ki Szilágyi S. az EOE idevágó köteteiben ; bennük a kormányzati akták, stb. mellett Milley János jezsuita jelentéseit Erdélyről, 1648—1653 (XV. kötet). — Az erdélyi várak összeírása 1648 körül : Barabás S. (TT 1881, 199). Rákóczi 1658-as edicitum militare-}át közli Zsilinszky M., A magyar hadászat történetéhez (Sz 1877). Márki S., Várparancs 1658-ból (HK 1925). A nyugati magyar államférfiak és Rákóczi viszonyára Lippay György érsek Rákóczihoz intézett levelein (kiadta Szilágyi S., TT 1892) kívül ld, a Zrinyi-kor anyagát, így Zrinyi Miklós leveleit. — A diplomáciai iratok közül a legtöbbet szintén Szilágyi S. adta ki : Okmánytár II. Rákóczi Gy. diplomáciai összeköttetéseihez, 1648—-1657 (MHHD 23, Pest 1873 ; benne levelezés a Portával, Lengyelországgal, Svédországgal, a románokkal, a pápai nunciussai, Cromwellel) ; ezt kiegészíti u. ő, Levelek és okiratok II. Rákóczi Gy. diplomáciai összeköttetéseihez, 1649—1655 (TT 1889 és kny. ; benne levelezés Brandenburggal, a lengyelekkel és a kozákokkal). Hatalmas anyagot hoz ug3rancsak ő, Erdély és az északkeleti háború (Bp 1890, 2 kötet, bevezetéssel). — A francia dolgokra Hudi^ä fent (325. l.) id. anyaga. — A. Levinson, Die Nuntiaturberichte des Petrus Vidoni über den ersten nordischen Krieg, 1655—1658 (AÖG 95). Svéd vonatkozások : K. Wiblmg, Diplomáciai okmányok II. Rákóczi Gy. uralkodása történetéhez, 1651—1658 (TT 1893, 2 közi.). Rákóczi svéd tárgyalásaira : S. Pufendorf, Histoire du règne de Charles-Gustave, roi de Suède (I. Nürnberg 1692). A lengyelek meglepetését Rákóczi támadásakor, stb. feljegyzi leveleiben a lengyel királyné titkára : Lettres de Pierre Des Noyers, 1655—16Ö9 (Berlin 1859). Ennek magyar ismertetése : Szilágyi S., Egykorú levelek II. Rákóczi Gy. lengyel
351
Tiadjáratáról (Rajzok és tanulmányok I I . Bp 1875). Egy francia ágens a svéd táborban szemtanú Rákóczi és Károly Gusztáv találkozására Lengyelország földjén : Mémoires du Chevalier de Terlon, 1656—1661 (Paris 1681, 2 kötet). A porta haragszik Rákóczi vállalkozása miatt : Levini Warneri de rebus Túrcicis epistolae ineditae, 1645—1665. Kiadta G. N. Du Rien (LugduniBatavorum 1883). Az erdélyi-török viszonyra emellett : Szádeczky L., Egy konstantinápolyi követjelentés, 1650 (TT 1880 ; Jósika Farkas Rákóczihoz). Rákóczi portai tárgyalásairól Reniger jelentéseit közölte E. Hurmuzaki, Fragmente zur Geschichte der Rumänen (III. Bukarest 1884). — Rédey Ferenc megbízottja, Sebesi Ferenc budai török követségének iratait kiadta Ráth K. (GyF 1861). Barcsay Ákos levele Sebesihez, 1658; MH I. 312. — Fr. Babinger. Zwei türkische Schutzbriefe für Georg II. Rákóczi, 1649 (Uppsala 1920, kny. Le Monde Oriental). C) Irodalom
A fejedelem életrajzai : Szilágyi S., //. Rákóczi György (Bp 1891), erre reflexiók : Angyal D. (BpSz 1892). Ujabban : Kosa J., II. Rákóczi Gy. (Bp 1942). — Feleségére : Lőcsey M., Báthory Zsófia, 1628—1680 (Bp 1914, d) és Meszlényi A., Báthory Zs. élete és végrendelete, 1628—1680 (Regnum 1938—1939). Szilágyi S., II. Rákóczi Gy. fejedelemmé választása és beigtatása, 1642 (Rajzok és tanulmányok I. Bp 1875). 1. Kormányzat, gazdasági viszonyok A kormányzatra nemcsak politikai, hanem gazdasági és társadalmi vonatkozásban is sok anyag az EOE köteteiben (bevezetésekkel). Ezek alapján : Kopp T., Erdély művelődése I. és II. Rákóczi Gy. korában (Nyitra 1903, d), Szabó M., II. Rákóczi Gy. erdélyi fejedelemsége (Szeged 1935, d). valamint (az 1653-ban kiadott Approbatae Gonstitutiones nyomán, ld. 325. I.) Beké I., Erdély társadalma és művelődése (Szeged 1927, d). A sóbámTák jövedelmi kimutatását (1654, 1655, 1660) kiadta Szilágyi S. (TT 1894, 703). A szilágysomlyói uradalom urbáriuma (megnőtt terhek) : Pétri M., Szilágy vármegye mono g raphiája (II. 203). Kisebb gazdasági és társadalmi vonatkozású adalékok : Gyöngyös rendtartása, 1659 (MGSz 1897, 473 ; Rákóczi mint a város egyik földesura hagyja jóvá). Szilágyi S., II. Rákóczi Gy. egyik ménesének összeírása (MGSz 1895, 52). A brassói posztókereskedés szabályozása, 1651 (u. ott 1897, 66), A rettegi nemesség rendtartása. 1652 (u. ott 3 896, 273). 2. Szellemi és vallási irányok A vallási-szellemi irányok közül a puritanizmusra s az azt Sárospatakon tovább támogató Lorántffy Zsuzsanna (I. Rákóczi Gy. özvegye) és fiatalabb fia, Rákóczi Zsigmond szerepére : Szilágyi S., Lorántffy Zsuzsanna (1872, 1873), Kovács S., Lorántffy Zs. {PSz 1901—1902). Szilágyi S., Rákóczy Zsigmond (Bp 1886) ; az utóbbinak Bisterfeld segítségével gyűjtött könyvtárára : Harsányi I., A sárospataki Rákóczi-könyvtár és katalógusa (MK 1913— 1916, és külön : 1917) ; házasságára : A. Wendland, Die Heirat der Prinzessin Marie Henriette v. d. Pfalz mit dem Prinzen Sigmund Rákóczi (Neue Heidelberger Jahrbücher 1906), Az özvegy fejedelemasszonyt e törekvéseiben (így Tolnai Dali János visszahelyezésében is) támogató udvari papjára : Szilágyi S., Medgyesi Pál életéhez (PSz 1890) és Császár K., Medgyesi Pál 352
élete és működése (Bp 1911). A presbiteri kérdés társadalmi összefüggéseire is fényt vet Medgyesi egykorú műve : Dialógus politico-ecclesiasticus: azaz két keresztyén embereknek egymással való beszélgetések . . . az egyházi igazgató
presbyterekről (Bártfa 1650, RMK I. 831). Egyéb munkáit ld. 349. 1. Medgyesi és társai oktatási reformtörekvéseire (a puszta latin nyelvgyakorlással szemben több reális ismeret óhajtása, Comenms Jtm/wa-jának tankönyvként való bevezetése, stb.) : Kvacsala J.. Egy félszázad a magyarországi philosophia köréből (BpSz 1891). Rácz L., A filozófia oktatása a sárospataki főiskolán (Sárospatak 1923), valamint az ált. iskolatörténeti irodalom (327. L). A nagy cseh pedagógus : Coraenius (Komenský) Amos Jánosnak Rákócziék meghívásából a sárospataki főiskolán vitt szerepére (1650—1654) az igen nagy Comenius-irodalomból itt csak a következőket idézzük időrendben : Dezső L.. Comenius Magyarországon (1883, vázlatos). A Lux in tenebria. História revelationum, stb. a Drábik-kapcsolatot. is megvilágító szövegeit először használta fel Kvacsala J.. Comenius és a Rákócziak (BpSz 1889). Szinnyei G.. A sárospataki főiskola Comenius előtt és idejében (Sárospataki Lapok 1892). és u. ő, Comenius Sárospatakon (u. ott, 1894). Iványi E., Comenius A. J, élete, paedagogiai s egyéb irodalmi munkássága (Bp 1906). A közben kiadott nagy anyagból fontosabb : A. Patera. J. A. Komenského korrespondence (Prága 1892). J. Kvacala. Korrespondence J. A. Komenského (2 kötet, Prága 1898—1902), és u. ő, Analecta Comeniana (1909). Stromp L., Comenius sárospataki beköszöntője (PSz 1900). — J . Kvacala, J. A. Comenius, sein Leben und seine Schriften (J892. és u. ő kisebb C. életrajza, 1914). A. Heyberger, J. A. Comenius (Paris 1928). H. Schönebaum, Comenius bei den Rákóczy in Sárospatak (1930). Az újabb Comenius-kutatások eredményeit felhasználja és 0. pataki beszédeit, műveit kivonatosan ismerteti Rácz L., Comenius Sárospatakon (Bp 193.1). H, Schönebaum. Der Versuch einer Volkslehre bei J. A. Comenius (ÜJb 1937). Comenius kapcsolataira a cseh-niorva testvérek közül kikerült (utóbb, 1671-ben kivégzett) Drábik Miklóssal, akinek szenvedélyes jóslatai („utolsó idők"', a Habsburg-ház romlása a Rákócziak által, stb.) Rákóczi Gy. politikai döntéseire is hatással voltak : Kvacsala J., Egy álpróféta a XVII. században (Sz 1889), és u. ő, A XVII. századi chiliasmus történetéhez (PSz ì 890 ; u. ő kiadta Comeniusnak Rákóczi Zsigmondhoz és Györgyhöz intézett iratait, melyekben fellépésre bíztatja őket a hit védelmében az elnyomó hatalom ellen (MPE IV. Bp 1905). Iványi E., Comenius és a chiliasmus (Szolnoki giinn. ért. 1902—1903). A régebbi irodalomra : Grüneberg, De Nicolao Drabido neopropheia in Hungária délirante ( Altorf ii 1721). Drabiknak Comeniussal szemben is vezetőszerepet tulajdonít : Szimonidesz L., Drabik M. próféciái és egy magyar-latin kiadású részletük (MK 1942). A presbiteriánus reformért, az erdélyi oktatásügy ,,jobb labbra állításáért" új erővel és már cartesianus szellemben síkraszálló, jobbágyszármazású Apáczai Csere János (1625—1659) fiatal, tragikus életére (tanulóévek itthon Alstedt, Bisterfeld, Piscator vezetésével, majd a leydeni és utrechti egyetemen ; tanszék a gyulafehérvári, majd onnan menesztve a kolozsvári főiskolán ) : Gyalui F., Apáczai Cs. J. életrajzához és műveinek bibliographiájához (EM 1892 és kny.). Heinrich G., Apáczai mint pedagógus (BpSz 1893). Neményi L., Apáczai Cs. J. mint pedagógus (Bp 1893). Algöver A., Comenius A. J. és Apáczai Csere J. pedagógiájának bírálatos egybevetése (Balassagyarmat 1906). Imre S., Apáczai Cs. J. (EM 1907). Király I., Apáczai Cs. J. művelődéstörténeti jelentősége (Marosvásárhelj7 1910, d). Kremmer D., Apáczai 23 Kosáty: Beveïetés a magyar történelem forrásaiba
353
Cs. J. élete és munkássága (Bp 1911). Schneller I., Comenius és Apáczai (PSz 1918). Rácz L., Comenius és Apáczai (Theológiai Szemle 1925). Neményi L., Apáczai és Comenius (Theoíógiai Szemle 1925), és u. ő, Apáczai Cs. J. (Bp 1925). Mitrovics Gy., Apáczai Cs. J. (PSz 1925). Tavaszy S., Apáczai Cs. J. személyisége és világnézete (Kolozsvár 1925). Fináczy E., Apáczai Cs. J. emlékezete (KLEkv. 1925). Turóczi-Trostter J., Magyar cartesianusok (M 1933), u. ő, Les cartésiens hongrois (RÉH 1934). A cartesianusok fő ellenfelére : Makkai E., Pósaházi János élete és filozófiája (Kolozsvár 1942). Kerecsényi D., J. Apáczai Csere (NRH 1940). Herepei J., Scholabeli állapotok Apáczai Kolozsvárra jövetele előtt (EM 1943). — Apáczai munkái : Magyar Encyclopaedia (Utrecht 1653, nagyrészt Alstedt 1630-ban megjelent Encyclopaediája nyomán) ; Magyar Logikácska (Gyulafehérvár 1654). Az utóbbit (az Encj'clopaedia filozófiai részeivel együtt) kiadta Horváth C. (Pest 1867, bevezetéssel). Az Encyclopaeclia előszavát, a Magyar Logikáeskához csatolt tanácsot az iskolák szükséges voltáról, latin beszédeit magyar fordításban, valamint Barcsay fejedelemhez benyújtott tervét (Egy Academia felállításának módja és formája iránt) kiadta Hegedűs I., Apáczai Csere J. paedagogiai munkái (Bp 1899). Az akadémia {= egyetem) tervét előzőleg, bevezetéssel : Szabó K. (Akadémiai Értekezések a nyelv- és széptud, köréből, Pest 1872). — Basire Izsák (Id. 349. 1.) az angol forradalom, az erdélyi presbiteriánusok, s velük Apáczai ellenfele (a gyulafehérvári nyilvános vitán is, 1655), Apáczai ellen irta Triumvirátus, sive Galvinus, Beza et Zanchius pro episcopatu c. munkáját (Gyulafehérvár 1656) ; erre a presbiteriánus ellenirat : Triumvirátus et ultra (Sárospatak 1656). Basire iskolarendje : Vargha Z., A gyulafehérvári főiskola 1657-iki szabályzata (Bp 1907, d). 3. Külpolitika Erdély viszonyára a nyugati királysággá! (a Zrinyi-irodalom mellett) : Szilágyi S., II. Rákóczi Gy. fejedelem összeköttetése gr. Nádasdy Ferenccel (Sz 1874, és : Rajzok és tanulmányok II. Bp 1875, Mednyánszky Jónás levelei alapján). Kapcsolataira keleti és déli szomszédaival a fent (295. 1.) id. ált, irodalom mellett : Thallóczy L., II. Rákóczi Gy. és az oláh szemények ( = a havasalföldi vajda zsoldos testőrei, akiknek lázadását R. leverte, Sz. 1892). Görög F., A két Rákóczi Gy. fennhatósága a két oláh vajdaság fölött (Bp 1904). Ç. Andreescu—C. Stoide, Stefäni(ä Lupu (Lupu moldvai vajda, 1659— 1661 ; Bukarest 1938). Chmielnicki és az ukrán mozgalmak : S. Grondski, História belli Cosaco-Polonici (1789) mellett Hodinka A., Chmelyniczkij Bogdán (Sz 1891, 2 közi., N". Kostomarov orosz monográfiája, Pétervár 1884, alapján). Zarczyczki, Georg Rákóczi II und die Kosaken (URe 1889). Kapcsolatok az európai protestáns hatalmakkal : Angyal D., Erdély politikai összeköttetései Angliával (Sz 1900), Márki S., Cromwell és Erdély (EM 1901). — A lengyel trónt illető tárgyalásokra : Szilágyi S., Dalmqßy István svédországi követsége, 1648 (Rajzok és tanulmányok I. Bp 1875, követjelentés alapján) : u. ő, Első szövetkezés Lengyelország felosztására (BpSz 1875). Lukinich I.. A bethleni gr. BethUn-család története (Bp 1927). Tóth Gy., II. Rákóczi Gy. lengyel vállalatának diplomáciai előzményei (Szatmár 1912), és Gáspár G.. Az erdélyi fejedelmek törekvései a lengyel trónra (1940, jó adatok, naiv megjegyzésekkel). A katasztrófával végződő 1657-es lengyelországi hadivállalat nemzetközi hátterére : E. Haumant, La guerre du Nord et la paix d'Oliva (Paris 1893) ; a dán támadás miatt visszavonuló svédek : Carlson, Geschichte Schwedens (IV). C. L. Wibling, Carl X. Gustaf och Georg Rákoczy II. (Lund 354
1891). Csázy E., X. Károly Gusztáv európai politikája, 1654—1657 {Bp 1927, d). Szilágyi S., //. Rákóczi Oy. lengyel hadjárata 1657-ben (Rajzok és tanulmányok II. Bp 1875), és u. ő nagy munkája : Erdély és az északkeleti háború (Bp 1890, az iratok elé írt bevezetés). Adalékok : Szádeczky L. (TT 1881, 200), Thallóezy L. (MIÖG 1893 és T 1895). Deák F„ Egy dal II. Rákóczi Gy. lengyel hadjáratáról (ITK 1907). Az elbeszélő források közül különösen Szalárdi és Enyedi István művei, bennük Kemény János, a szemtanú és fogságba került hadvezér irata : Ruina exercitus Transilvanici, valamint egyéb idevonatkozó levelek Keménytől, a törököktől, stb. Egykorú beszámoló Schaum Comeniushoz írt (és Londonba továbbított) levelében, 1657 okt. (TT 1893, 673). Hauber L., II. Rákóczi Gy. przemysli veszedelme (Sz 1895). Az erdélyi csapatok krimi fogságának ügyeire Kemény Jánosnak a források közt id. iratai mellett : Deák ï\, Adatok a török-tatár rabok történetéhez (Sz 1885, 2 közi.). Barabás D., A tatár rabok váltságdíja az 1657 szept. 2.-i szamosujuári partiális gyűlésen (Sz 1887, a felelősség kérdése is felmerül), és u. ő, A tatár rabok történetéhez (TT 1888), Balió I., Tatár rabság (TT 1889). A tatár fogságba került erdélyiekről jegyzéket közöl Lukinich I. (Geneal. Füz. 1912). Nagy R., A krimiai tatár rabok történetéről (Losonc 1918, elég részletes Kemény J. és társai sorsára). Makkai L., Intervenuta damnïlor romàni pentru scäparea lui Ioan Kemény din robia Tätarilor (A román fejedelmek közbenjárása Kemény J. kiszabadításáért a tatár rabságból (Lapedatu-Emlékkönyv, Bukarest 1936). 4. Erdély bukása Az Erdély romlását kísérő zavarokra (Köprili betörése, Rédey Ferenc átmeneti fejedelemsége, Rákóczi visszatérései és bukása, stb.) : Erdélyi A., Barcsay Ákos fejedelemsége (Sz 1906, 2 közi. és külön, Kolozsvár 1908) részletezi a pénzügyek, így a török hadisarc kérdését is ; ehhez még (az EOE alapján): T. ZomboryL, Erdély pénz-és hadügyei Barcsay Ákos, Kemény János és Apafi Mihály fejedelmek idejében (Bp 1906, d). J. Lupas, Principele ardelean Aca\iu Barcsai §i Mitropolitul Sava Brancovid, 1658—1661 (Anal. Acad. Rom., S. II., T. 35, Bukarest 1913, a g. kel. püspökség körüli vetélkedés, Barcsay felmenti a román papságot a tized és kilenced alól). M. Lupas, Mitropolitul Sava Brancovid (Kolozsvár 1939). Persián K., Barcsai Á. földi maradványai (Geneal. Füzetek 1907, cf. T 1908, 92). Szilágyi S., Egy államférfi fiatalságából (Sz 1881 ; Lázár György, Barcsay 1660-ban elesett híve). Rákóczi halála a gyalui csatában, 1660 : Révész K., II. Rákóczi Gy. halála napja (Sz 1899), temetésére Sváby Fr. (TT 1880). Jármy J., //. Rákóczi Gy. szászfenesi csatája, megsebesülésének és halálának körülményei (EM 1902, 2 közi.). Gyalókay J., A szászfenesi ütközet, 1660 (HK 1914). A török a segítségül hívott császári hadaktól (Id. 330. 1.) nem akadályozva elfoglalja Erdély kulcsát. Vár adót : Deák F., Nagyvárad elvesztése 1660-ban (AÉt 1878). Gyalókay J., Nagyvárad ostroma, 1660 (HK 1911). Szendrey J.. Ali pasa levele a nagyváradi táborból, 1660 (HK 1888), Konez J., Nagyvárad capitulatiója, 1660 (HK 1892). Nagyvárad pusztulására : Bunyitay V., Nagyvárad a török foglalás korában (Bp 1892). Karácson I., A török sereg átvonulása Erdélyben, 1661 (Sz 1902). Benedek F., Tatárbetörés Csíkba 1661-ben (Kolozsvár 1945). A Bécsre támaszkodó (és végül Montecuccoli által magára hagyott) Kemény János fejedelemségére (1660—1662) és halálára a nagyszőllősi csatában : az id. iratok mellett Szilágyi S., Kemény J. kora (MTT VII), és u. ő, Kemény J. fejedelemsége (BpSz 1860). Márki S.: Kemény J. 355
(Sz 1883), Dómján L, Kemény J. fejedelemségének története a besztercei országgyűlés után (Sz 1891), Persián K., Kemény J. fejedelemsége (Kolozsvár 1907). P. Szathmáry K., Kemény J. fejedelem kincstára, 1662 (TT 1881). Rónay E., Kemény J. fejedelem halála és nyugvóhelye (Erd. irod. szemle 1929)., A török új területi hódítása mint Erdély további gyengeségének egyik lényeges oka : Szilágyi S., Az erdélyi hódoltság és végvárai (Rajzok és tanulmányok II. Bp 1875).
356
