X. évfolyam 4. szám tél

X. évfolyam 4. szám

2008. tél

2008. tél

Tartalom

3

18

19

Az Örök Nôi emel a magasba Eljött körünkbe Wotan legkedvesebb leánya Pro Cultura díj Beszélgetés Josef Lienharttal Hans Sachs és az értelmiség felelôssége Félelmetes, lenyûgözô ez a tudás Meixner Mihály 80. születésnapjára Egy obsitos operaszerkesztô jókívánsága Milyenek a „kis mesterek” A Ring elsô elôadásairól Elmenôben az utolsó hattyú Wagner a látnok Lev Tolsztoj: Mi a mûvészet? Két Wagner kiállítás Pesten Scherzi musicali Lipcsében jártunk, Rienzit láttunk „Alter, brumm nicht…!”

3 6 8 9

8

11 12 14 15 16 18 20 22 24 27 28 30 32

A címlapon Kovács Eszter operaénekes A hátlapon Az 1876-os bayreuth-i Ring bemutatóra J. Hoffmann festette színes színpadtervek

11

30

Albert Niemann mint Siegfried 1876 (18) Kiadja a Richard Wagner Társaság Fôvédnök: MARTON ÉVA 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. 27 32 Telefon: 383-0101 • 467-0611 Fax: 383-0101 E-mail: [email protected] Internet: www.wagnertarsasag.hu Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András fôszerkesztô, Dr. Király László, Pallós Tamás, Vajai Balázs Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Társaság rendezvényein, a Magyar Állami Operaházban ISSN 1587-1525

Támogatóink:

2008. tél

Az Örök Nôi emel a magasba zzel a híres mondattal zárul Goethe Igen a küzdés, – mert mint vendégünk szeréFaustja, és ezzel a megváltó gondolat- nyen, kedvesen mondta – egy nagy ívû mûvészpálya tal ér véget Wagner Tetralógiája. S így mentén, a siker mögött a küzdés, a munka, a törekköszöntötte hallgatóságát Brünnhilde vés, az állandó készülés a mûvész világa. A mûvész lágyan csengô énekével Kovács Eszter világhírû sorsa Brünnhilde sorsa, sorsbetöltô küldetés teljesíoperaénekesünk. tése. Ars poeticája: el kell jutni a máglyához! BiElôadásra gyûltünk és ünnep lett belôle, arany- zonyságtétel, hogy a talentum, amit kapott a Terembetûs ünnep, a mûvész dícsérete, egy magasan szár- tôtôl, az szorgalmával kibontakozott, az emberek nyaló életpálya összegzô újörömére és gyönyörûségére raélése. Már amikor a színszépen kamatozott. A mûházterembe léptem, a színvész tiszte a mindennapi padon csillogó mécses-sor megmérettetés, mely nélkül és a sok szép virág jelezte a az élet szánalmas igyekezet megkülönböztetett napot, a csupán. Sok példaképe válvárható zenei és intellektutozott vezérlô csillaggá, ôket ális élményt, melyben récsak az látja, aki feltekinteszünk lesz – és lett is! ni tud. Fellépés elôtt mindig A laudáció a sikeres páa Máté passió zárókórusát lyatárs Sümegi Eszter mûénekli magában, ez a lámvésznô köszöntésével kezdôpaláz elleni égi orvosság dött, aki felidézte régi zenetitka. akadémiai élményét. A Mindnyájan kíváncsiak könyvtárban felvételrôl voltunk – Boros Attila is –, hallgatta Kovács Eszter elhogy ívelt ez a pálya Tiszabûvölôen szép elôadásában nánától, a csöppnyi hevesi Senta balladáját. Megmáfalutól a Metropolitanig? morosodva majd’ tucatszor A pályához, a nagy küzújrahallgatta, egyre jobban delemhez a szülôktôl kapott érezve, ezért érdemes tanulhatalmas erôt. Édesapja ni, küzdeni. A cél: ilyen gyömichelangelói ideál, kinek nyörûen énekelni! Máig is váratlan elvesztése a fájdahálás ezért az indíttatásért, lom olyan máig ható gyáKovács Eszter, Zubin Mehta, La Scala in Florence a nemes példaképért. Ahol a szát tárta fel, mely BrünnAz istenek alkonya világon Sümegi Eszter meghilde szomorú lelkének fordult, s megtudták honnan jött – igen a kis ország, mélységeit idézi, – vallja a mûvésznô. Milyen szép ahonnan Kovács Eszter is származik – mondták. volt ehhez az Istenek alkonyából felhangzó zenei „Akkor büszke voltam Kovács Eszterre és hazámra.” részlet… Ruhe, ruhe… Ahogy további szavaiból kiA beszélgetés aranyszálára Boros Attila zenetu- elemeztem, édesanyjától pedig szerény, kedves lényét dós szólította szép sorba a gondolat-gyöngyöket, és örökölhette. Még most is sokszor visszatér szülôfamosolyogva jegyezte meg: „nem hittem volna, hogy lujába, ahol „feltöltést”, tiszta emberi mélységet kap Kovács Eszter mûvésznôvel egy színpadon fogok va- újra meg újra. laha szerepelni”! S máris elkezdôdött a sikeres, de A gondolatdús beszélgetés a nagy sikerek helyküzdelmes pályáról a beszélgetés. színére terelôdik. Egy nagy világtérkép tárul elénk

E

3

2008. tél elôször Budapesttôl Düsseldorfon át San Francis- den pillanatnak megvan a maga veszélye. Itt hajszálon cóig. Ebben a városban azonban érdemes megállni, függ minden. Persze sok múlik a karmesteren. Soha mert itt Birgit Nilssonnal énekelt Wagnert, együtt, nem felejthetô élményeim közé tartozik sok szereplésem illetve felváltva, óriási közönség- és sajtósiker mel- Lovro von Matac˘ ic´ –tyal. Az az értô átélés, ami benne lett. A kritikák egyenrangúként értékelték ôket! Ez volt, átterjedt a zenekarra, énekesre. Az ô személyébôl minden bizonnyal hihetetlen életélmény lehetett! S Wagner sugárzott! Érthetôvé válik a tragédia: Wotan, mindezt olyan szerényen mondja el, hogy a hallgató a nagy karrierista hibázik, legszeretettebb lánya bizonyos lesz: nagyon nagy magaslaton, nagy szel- Brünnhilde saját életáldozatával megmenti az elrontott lemi bázison engedheti meg magának valaki, hogy világot. Mert az örök nôi visz a magasba! Brünnhilde a gyûrût visszaadja a megtisztító folyónak, a víznek, ezilyen bölcsen szerény legyen! Pedig ez a pálya hihetetlenül tartalmas: a nagy zel megmenti az embereket a pénz hatalmától, az arany átkától. A mai világWagner szerepek ban a pénz urai túl Sieglinde, Brünnnagy erkölcsi és hilde, Isolde, szellemi hatalmat Kundry, Venus melragadtak maguklett Leonóra a Fidehoz. A történelem lióban, Lisa a Pique folyásának tanulDámában, fôszesága szerint az ilyen replô a Parasztbehatalom összeomcsületben és a Jenulik, – csak ne járjon fában, Elektra és akkora pusztulásCrysothemis sal, mint Wagner Strauss operájájósolta a Ringben! ban. Nemzetközi Hogy miként karrierje Az istenek sodródott Wagner alkonya Brünnhilvilága felé? dájával kezdôdött A sors, a hangi Düsseldorfban, Riepredesztináció, a derbuss mellett. Ezkvalitás és a lelkiután London, Metropolitan A walkür ség szinte genetiFrankfurt, Basel, Kovács Eszter és Jon Vickerks kusan erre rendelBonn, Lyon, Berlin, Genf, Milánó, Róma, Lisszabon, Moszkva, Memp- tek, vallja a kérdésre Kovács Eszter. Erre érdemesítethis, Zágráb következtek, és sok amerikai nagyváros, te édesanyja tisztán látó készsége. Ô a család bölcs Erdája volt! Meghatva hallgattunk ezek után két szép úgy közel 40 operaszínpad a világon. Idézzük egy emlékezetes fellépését az 1981-beli Wesendonck dalt, melynek meghitt elôadása mindenMilánói Scala vendégszereplését Firenzében. Az is- kit elbûvölt a teremben! Stehe still – heilige Natur! tenek alkonyában Brünnhildét alakít, Zubin Mehta Szent, örök természet. A természet, melyet a modern rendezés számûz volt a karmester. Óriási siker, így írnak róla: „Friss csengô hang- Wagner színpadáról és felváltják pártházak, mûszaja betöltötte a színházat, szép fiatal jelenség, hôsies ki irodák, sivár üzemek, elmegyógyintézetek – veti játéka gyengéd. Ez az ô estéje volt!” Megható, hogy közbe Boros Attila. Azért van ez – válaszol vendéaz elôadás után Zubin Mehta szülei és családja in- günk –, mert a rendezônek nincs ötlete, és azt nediai viseletben gratuláltak a mûvésznônek. (Szeret- gatívumokkal tussolja el. – Rombolni könnyebb, mint építeni, – záródik a gondolatkör. tem volna ott lenni….) Szép emlékei közé tartozik a Metropolitan 100 éves Az operaelôadás, a szereplés kegyelmi állapot, – fûzi tovább gondolatait a világjárt mûvésznô –, de min- fennállására rendezett szuper-koncert, ahol Kovács

4

2008. tél Eszter és számos világhírû mûvész sereglett össze a Arra a kérdésre, hogy kik voltak mesterei, akik James Levine vezényelte gálaesten. Mégis, két hazai pályája kezdetén segítették? Nagy szeretettel emlékehangverseny felejthetetlen. Az egyik éppen akadémi- zett Va rga Pálra, aki nemcsak zenét, hanem zeneai végzésekor A kékszakállú Kovács Kolossal, melyet kultúrát, a mû korabeli atmoszféráját, auráját is taaz erre legkompetensebb dirigens: Ferencsik János nította. Igazi polihisztorok segítették, mint Lukács vezényelt. Az elôadás után bejött Fischer Annie és Ervin, Erdélyi Miklós, Békés András, vagy külfölkönnyes szemekkel gratulált…Ez nekem többet ért, dön Doráti Antal, Colin Davis és még sokan, akikmint egy Kossuth díj! A nek köszönetet kellene világ számos országámondania. ban Berlinben, PráS ha szabad a gában, Frankfurtban, krónikásnak szeméHágában énekeltem „A lyes vallomást tennie, Kékszakállú” Juditját, nekem a sok szép zede a pesti marad a csonei idézetbôl az utolda, a felejthetetlen. jára elhangzó MahA másik hasonlóan ler dal indította meg szép emlék – meséli –: legjobban a szívemet. Az istenek alkonyában Ennek szövege: a viénekeltem egy zenelág számára elkallódakadémiai koncerten. tam, azt hiszik megSándor Judit jött utáhaltam… Ez rám is na hozzám és elmondvonatkozhatna – ta, nem messze ült tôle mondta Kovács EszKroó tanár úr, és mint ter mûvésznô… látta lehajtott fejjel sírt. Nincs igaza! Micsoda érdem! MiMert gyönyörû csoda felértékelôdés! hangjának fénye Brünnhilde lelkét tudfennmarad az embetam megidézni? rek lelkében, szép játéBudapest Ezért érdemes „kikát, kedves lényét A walkür vert kutyának” lenni megôrzi az emlékezet! Kovács Eszter és James King még a legjobb szállodáEzen a gyönyörû délban is, mert a mûvész – különösen ha nem társasá- utánon a szép gondolatokon kívül örökbecsû felvégi lény – csak a színpadon él. El kell viselnie a fel- teleibôl csodás zenei csokrot nyújtott át. Ôt látni és készülés irtózatos munkáját, hogy jó legyen. Élete hallani azért is nagy élmény volt, mert a hazai zenefélelmetes várakozás a következô kiállásra. rajongók itthon sajnos ritkán gyönyörködhettek Persze vannak vidám percek is. Birgit Nilsson mûvészetében. mesélte el azt a történetet melyet Robert Castellivel Ide illenek Weöres Sándor szép sorai: „Szórd játszottak a Covent Gardenben. A Siegfried-beli éb- szét kincseidet, a gazdagság legyél te magad”. És redési jelenetrôl van szó. Castelli hatalmas fickó, Kovács Eszter szórul szóra ezt tette, amikor a Wagtöbbször körbejárja Nilssont, ébresztgeti, költögeti: ner Társaság tagjainak ajándékba hozott CD-it és „Erwache heilige Frau!” Majd leveszi a pajzsot DVD-it szétosztotta. Brünnhilde mellérôl, amikor elôvillan egy pajzs Ezt a szép délutánt ismét Weöres Sándor idézetalatti felirat: Bitte nicht stören! Nos tessék komoly tel köszönjük meg: maradni, hisz a színpad vészesen az! Londonban Alattad a föld, fölötted az ég, máskülönben nagyon emberi, laza világ vett körül, benned a létra" könnyû volt ôket megszeretni. Király Éva

5

2008. tél

Eljött körünkbe Wotan legkedvesebb lánya ársaságunknak azok az összejövetelei, Újra meg újra hallottunk egy-egy rövid szakaszt amikor egy-egy neves énekmûvész láto- Az istenek alkonya zárójelenetébôl, Brünnhilde hagat el hozzánk, mindig színes élményt talmas monológjából. Wagner Wesendonck-dalainyújtanak, és ilyenkor gyakran a ven- nak szenvedélyes második és elmélyült ötödik darabdég pályájának kevéssé ismert szakaszaiba, fordula- ja mellett Mahler daltermésének egyik drágagyöntaiba pillanthatunk be. gye, a Rückert szövegére írt „Ich bin der Welt abÍgy történt október 5-én is, amikor Kovács Eszter handen gekommen” teremtette meg az est meghitt szopránénekesnô keresett fel minket. A mûvésznô légkörét. neve természetesen Más szerzôk színnem volt ismeretlen padi mûveinek részleelôttem, a hangját is tei közül Aida (I. felv.) ôrzöm a Hungaroton és Santuzza áriáit, vaBartók – összkiadásálamint A Kékszakállú nak egyik lemezén,* – egy részletét (a darabde azt nem tartottam nak eléggé az elejébôl) volt számon, hogy kültudom felidézni. földi tevékenysége soÚgy tûnt számomrán sokfelé és sikerrel ra, nem csupán a tárénekelte Wagner mûsaságunk kedvéért veinek nagy szopránépült az est zenei mûszerepeit, közöttük a sora leginkább a waglegigényesebbet is: neri zenedrámákból Brünnhildét a Ring vett szemelvényekre, de három darabjában. valóban e mûvek hôsSzégyenkeznem kellett nôi azok a szerepek, magam elôtt, hogy míg amelyek vendégünk Marton Éva világsikeszívéhez a legközelebb re ezekben a szerepekállnak. Senta balladáben nem volt titok száját, a Csarnokáriát momra, addig Kovács hallottuk a korai mûKovács Eszter Eszter diadalainak hívekbôl, és elbûvölt re csak most jutott el hozzám. minket a Liebestod csodája. Az este elsô felében Boros Attila beszélgetett a Az összejövetelünkön elhangzott zeneszámok kövendégünkkel, a szünet után filmet láthattunk, zül – úgy éreztem – a Ringbôl vett szakaszok mutatamelyen Antal Imre társaságában látogat el a mû- ták meg legerôsebben a mûvésznô muzsikusi arcuvésznô a szûkebb hazájába, Tiszanánára, amely latát. A Walkürbôl választott egyik részletben az önhelység a folyó jobb partja közelében fekszik, kö- váddal küzdô Sieglinde gyötrôdik, a másikban (a zéptájon Tiszaújváros és Szolnok között. („Által- mûvet befejezô kettôs elejében) Brünnhilde hiába kímennék én a Tiszán ladikon…”) A filmet is át- sérli meg igazolni magát a haragvó Wotan elôtt. A szôtték a beszélgetés közben lemezrôl is sûrûn fel- Siegfried-beli rövidebb szerepbôl az isteni és emberi hangzottak, a mindvégig lebilincselôen elôadott lét határmesgyéjén álló Brünnhilde lírai áriájában énekszámok. gyönyörködhettünk („Ewig war ich…”).

T

* E lemezen számos népdalfeldolgozást énekel, valamint az 1916-beli két dalciklust Fellegi Ádám közremûködésével.

6

2008. tél Az foglalkoztatott az est elmúltával, nem hiányzott-e, hogy Brünnhilde már említett hatalmas monológját teljességében hallgassuk meg befejezésül. Beláttam végül, helyesebb volt mellôzni. A mintegy húsz perces zenedarab túlzottan súlyos záróköve lett volna a családias hangulatú találkozónak. Ha utólag visszapillantok az összejövetelre, abból, amit láthattunk, a Tiszamenti aldöldi táj képe ötlik fel bennem legjobban. Ez – ha a szé-

les folyót nem tekintjük – a Hajdúság jól ismert vidékét idézi fel bennem. A zenei emlékek közül pedig elsôként a Mahler-dal bukkan fel, amelyet kissé a vendégünk önvallomásának is éreztem. A költô – így szól Rückert verse – elvonult a világtól, és kedvére van, hogy mindenki már-már halottnak véli; csöndes magányában a szerelem és a mûvészet tölti be életét. Dr. Ádám András Bayreuth, próbán Wolfgang Wagner, Kovács Eszter és Donald Mclntyre

Baseli Opera Az istenek alkonya Kovács Eszter és Manfred Jung

San Francisco, Opera A walkür Kovács Eszter és Leonie Rusanek

7

2008. tél

Pro Cultura

A Richard Wagner Társaság vezetôsége és tagsága szeretettel gratulál JOSEF LIENHART elnök úrnak az Európai Kultúráért Alapítvány által adományozott EURÓPAI KULTÚRA ÉS KAPCSOLATTEREMTÉSI DÍJ elnyeréséhez. Azoknak az elvitathatatlan érdemeknek elismeréseként kapta, melyeket a Richard Wagner Társaságok Nemzetközi Szövetségének megalapításával és annak 4x5 éves idôszaka folyamán lelkes, önzetlen és odaadó vezetésével szerzett éppúgy, mint világszerte a társaságok megteremtéséért. Ez a rendkívüli teljesítmény a zenemûvészetek és az egyetemes mûvészettörténet terén birtokolt széleskörû ismereteinek köszönhetô. Másrészt a kitüntetett a velencei Richard Wagner Európai Kutatóintézeti Központ kiemelkedô mecénása, melynek terjedelmes magán gyûjteményét adományozta. Strassbourg, 2008. november 14-én. D r. Ernst Seidel elnök

8

2008. tél

Beszélgetés Josef Lienharttal, a Nemzetközi Wagner Szövetség elnökével Richard Wagner Nemzetközi Szövetség publikumhoz, részben modernizálni a cselekményt, mintegy 37 ezer tagot fog össze világ- mai tartalommal megtölteni, részben emléket állítani szerte 14o regionális szervezetbe, me- az 1956-os eseményeknek, illetve a politikai fordulat lyek közül nem véletlenül egyedül Né- idôszakának Magyarországon. Ez események emlémetországban 47 szervezet tevékenykedik a tudomá- két gazdagon feldolgozta az irodalom, bôségesen nyos munkától a könyvkiadásig, a zenei neveléstôl voltak képzômûvészeti emlékkiállítások is, zenei emkiállítások szervezéséig. Céljuk Richard Wagner lék azonban még nem. És persze amellett, hogy maéletmûvének ébrentartása, szellemének ápolása és gyarázatát elsôsorban Magyarországnak szánta, a az énekes utánpótnémet múlttal sem lás támogatása. A bánt el éppen kesz99 éves Szövetség tyûs kézzel. nemzetközi elnöke, – Nemrég Abu Josef Lienhart szíDhabiban is megavesen állt rendelkelakult egy Wagner zésre néhány kérTársaság, milyenek désre, melyeket róla személyes berészben a genfi nyomásai? kongresszus moti– Szinte hihetetvált. len, hogy a gazdag – Ha az utóbbi arab világ tehetôs idôk Lohengrinképviselôit mennyirendezéseire gonre lenyûgözte a dolok, az az érzéWagner zene. Tudsem, az opera kisjuk, hogy az elesé „kísérleti nyugáns szállodák viJosef Lienhart Arábiában szi” lett, minden lágában mennyire rendezô megpróbálja újra felfedezni magának, mi- eltér a kulturáról alkotott fogalom a miénktôl. A közben a nézô kellemetlen, elképesztô, elutasítható, sejkek, az uralkodó család ugyan megtiszteli jelenléde legalábbis az élvezetet nélkülözô interpretációk- tével a kultúrális eseményeket, de a gyakorlat szerint kal konfrontálódik. úgy tesz, mint a mór, „aki megtette kötelességét és – A sokféle felfogást, változatos megfogalmazást idô elôtt mehet”. A Drezdai Opera zenekarának felnem tartom haszontalannak. Lehet vitatkozni róla, lépése alkalmával azonban szinte elvarázsolva ülték hogy tetszik vagy nem tetszik, de véleményem szerint végig az elôdást. Megjegyzem, a Richard Wagner a Wagner-képet mindenképpen gazdagítja és ezáltal Társaság elnöke arab, aki szinte betéve ismeri Wagszínesedik nagy „családunk” élete, és bôvülnek a ner mûveit, csak ügyvezetôje egy a Sorbonne-on tanemzetközi Wagner-követôk ismeretei. nító német professzor. – Hogy értékeli Elnök Úr Katharina Wagner Minél több sarkában fedezik fel a világnak Wagnagy port felkavart és többnyire elutasított budapes- nert, annál jobb! ti rendezését? – A szervezeti élet persze nemcsak nagy vonalak– Bátor ötletnek tartottam, hogy Katharina meg- ban határozza meg a Wagner kultusz feladatait, hapróbált a történelem tanulságának nyelvén szólni a nem számtalan pályázatot, versenyt ír ki, még wag-

A

9

2008. tél neri színpadképre, rendezésre is. Hogy értékeli a reuth vezetését Katharina lányára, illetve annak félsvájci szervezet által kiválasztott kongresszusi témá- testvérére, Evára bízza. Hogy látják a jövôt a „bennkat – Svájc természeti szépségének Wagner muzsi- fentesek”? kájára tett hatását, illetve a wagneri mû viszatükrö– Ilyenkor sok a spekuláció, amibe semmiképp zôdését Appia mester színpadképeiben? sem szeretnék belemerülni. Katharina szeret és tud – Svájc arra a témára koncentrált, amiben az or- is rendezni, Eva az USA-ban fôként énekes-kapcsoszág a legjelesebb – és ez az ország tájainak a láto- lataival jeleskedett. Eddig nem nagyon ismerték egygatóira gyakorolt esztétikai mélysége és szépsége. mást, mégis úgy gondolom, egyik jól kiegészíti majd Svájci kollégám elôadását igen szellemesnek talál- a másikat. tam, kár, hogy a wagneri önéletrajzból és levelekbôl –Lienhart Úr a genfi kongresszussal egyidôben precízen összegyûjtött idézetek szelleme valahogy leadja ügyvezetôi posztját, miért? nem szólította meg eléggé a közönséget. Adolf Appia – Sokan mondják, jelöltessem magam újra. Húsz mély benyomást kiváltó grandiózus színpadképei pe- éven keresztül voltam a szövetség nemzetközi elnöke, dig tökéletesen visszaadják azt a hangulatot, amit úgy gondolom, elég volt. Nem szabad, hogy a Wagner turisztikai élményei során szerzett. Miköz- hosszantartó vezetés alatt egy szervezet élete megben a képeket élvezcsontosodjon. A cél tem, Tony Palmer érdekében jobb, ha 1983-évi többrészes új szelek is fújnak. Wagner filmje juA hivatalos lemontott eszembe a címdás azonban koszerepet játszó Rirántsem jelenti, chard Burtonnal hogy elfelejtem Riés Marthe Kellerchard Wagnert! rel. Vittorio Solaro – A 1oo. kongkamerafelvételei ressus Drezdában ugyanolyan hatáslesz. Publikusak sal voltak rám, már tervei? mint Appia három– Természetesen dimenziós úgynelesznek elôadások a vezett világító és Semper Operában, nem megvilágított Tristan, Bolygó és Josef Lienhart Budapesten a Wagner Társaság tagjaival színpadai. Baselegyéb részletekkel, ben, Olaszországban alkalmazta ôket jóval megelôz- de számomra a csúcspontot Philipp Godefroid ve Wieland Wagner korszakot jelentô Parsifal-ren- grandiózus rendezéseirôl történô elôadása jelenti dezését.Gondoljuk csak meg, 5o évvel Bayreuth elôtt majd, ami kedvünkért franciául és németül is elés csak kevesek megértését aratva, mégis micsoda hangzik. epochális jelentôséggel! – Remélem akkor is beszélgethetünk majd, addig – A napokban lett ismeretes, hogy Wolfgang is sok sikert kívánok! Wagner befejezi fôintendánsi tevékenységét és BayReviczky Katalin

10

2008. tél

Hans Sachs és az értelmiség felelôssége (Miért modern és idôszerû Richard Wagner?) z év októberében az Operában A n ü r nbergi mesterdalnokokat hallgatva, a gyönyörû szerelmi szál mellett most a mûvészet és közösség kapcsolatát felmutató Hans Sachs személye kapott számomra különös jelentôséget. Az utcai verekedés után, - melyet a fiatalok szökésének megakadályozására hangoskodásával jórészt éppen ô maga provokál – Hans Sachs arra a kérdésre keresi a választ, hogy az emberek, az emberiség miért pusztítja magát a viszályok, háborúk sorával? Überall Wahn! (Téboly… mindenütt!) „Zûrzavar mind, Az ember tévelyeg, de tudni nem lehet, hisz krónikák nem írják, hogy mért hull annyi vér, mért gyötrik kínozzák egymást az emberek, miért? Hasznot ez senkinek se hoz, ki tébolyultan másokat üldöz, nem hallja önmaga jajszavát, saját húsába büszkén vág, s úgy érzi, hogy ô gyôzött! Nevét ki mondja meg? Téveszmék hozzák ezt, A zavar ebbôl támad, Mely létünkön elárad.” (III.felvonás l. jelenet) Erre nincs megoldás a világkrónikákban, a könyvekben, ott tehát csak zûrzavart talál. Hol itt a kiút? Wagner Sachson keresztül sugallja számunkra a választ. Parttalan indulatok rabjává vált népnek a mûvészet, a mûvészek mutassanak etikai – morális – életfilozófiai példát? Sachs egyenes beszédben kimondja a mû végén: a mûvészet, a szent német mûvészet teremt józan emberi továbbélést. „…hogy német szó és vers hazánkban még fennmarad, mesterek mûve csak…” A mûvészet, mint a valláshoz közelálló spirituális je-

E

lenség, képes és alkalmas arra, hogy feloldja az ellentéteket. Felemel és egyesít minden emberi közösséget, ezzel egyben megóvva a feloszlástól, szétszakadástól, pusztulástól. És, ha a baj mégis ránk szakad? „ Ha bármi tört is ellenünk, Ôk bátran állták meg helyük És azt mi kell, s amit lehet, Mind megtették a mesterek.” A mesterek, azaz a mûvészek, írók, tanárok, filozófusok, vagyis az értelmiség. Ez az értelmiség felelôssége. Az opera (Sachs) német mûvészetrôl beszél, de ez nekem szent magyar és minden hallgató számára a saját országának, népének szent mûvészete! De térjünk vissza az Operába! Számomra a mûvészet spirituális voltát mutatják a (sokat vitatott) gömbök a színpadon, példázva, hogy a mûvészet, a mûvészek földtôl intellektuálisan elemelkedett, inkább elvonatkoztatott égi, mint földi entitások. És, hogy a mûvészet – mint lelkiség – egyfajta megnyilvánulása közel áll a valláshoz , hivatott bemutatni az a kép melyben Sachs a lehajtott katedrális ablakán keresi a választ az emberi viszályok megoldására. Wagner válasza az operában a háborúhoz vezetô ellenségeskedések feloldására a mûvészet lelkiségének egyesítô, értelmi összefogó ereje: az ami kibékíti az ellentéteket csoportok, országok között. Talán ezért is a Béke Temploma az Operaház! Wagner annak a felelôsségét bízta ránk, hogy a béke gondolatát adjuk tovább. Valaki azt mondta, hogy nagyon-nagyon szép és emelkedett, de nagyon naiv gondolatokról írtam itt. Én nem így gondolom. Nagyon egyszerû dolgokról írtam. Például operajegyet ajándékozni egy – nem túlságosan kedvelt – ismerôsnek karácsonyra… Dr. Szûcs Györgyi

11

2008. tél

„Félelmetes, lenyûgözô ez a tudás” Puccini Wagnerrôl lsô pillantásra úgy tûnhet, aligha talál- Olyannyira, hogy nem térítette le útjáról az akkor már nánk a zenetörténetben két olyan különbö- idôs, nagytekintélyû Verdi kritikája sem, aki korán felzô indíttatású és vérmérsékletû komponis- ismerte az ifjú zeneszerzô tehetségét, de megrótta, mert tát, mint amilyen Wagner és Puccini. Azt úgy vélte, Puccini túl nagy hangsúlyt fektet a zenekargondolhatnánk, nincs közös pontjuk: világok választják ra – (sokszor) az énekhang rovására. Igaz, igaz… el egymástól a két újító és korszakkoronázó szerzôt. Mégis, ma talán épp a pazarló színgazdagsággal kiWagner Puccini születésekor negyvenöt éves, már túl dolgozott, bonyolult hangszerelést szeretjük a legjobvan a Rienzin, A bolygó hollandin, a Tannhäuseren, a ban operáiban. E tekintetben tehát mindenképpen Lohengrinen, túl a Wagner követôjének biTrisztán és Izolda szözonyult. Puccini azonvegkönyvének megírában kezdettôl kerülte a sán; befejezte a Ring-cikbôbeszédûséget. Az lus librettóját és a Siegügyetlen librettóra komfried közepéig megkomponált, de figyelemre ponálta a Tetralógiát... méltó zenei értékeket, Mire Puccini elsô operádrámai erôt mutató Lijával, a Lidércekkel (Le dércek játékideje bô hatvilli) leteszi névjegyét, van perc, az elôbb négy, Wagner már halott. Lasmajd három felvonásan leáldozik a (vad)rososra formált Edgar is mantika napja Itáliában, alig több mint másfél hogy átadja helyét a „zeóra… (Nem is beszélve nei naturalizmusnak”, a a Bohémélet második verismónak. A XIX. száfelvonásáról, az operaizad végén és a századrodalom egyik legrövifordulón alkotó zenedebb, mégis hihetetlen szerzôk, köztük Humösszeszedettséget, zenei perdinck, Kienzl, Goldés érzelmi bôséget tükmark, Saint-Saëns, rözô tizennyolc perces D’Albert, Pfitzner, Rirészletérôl.) chard Strauss (de még Wagnerhez hasonlóPuccini az idôs Erkel is az István an Puccini mûveit is átkirállyal) a „wagnerizmeg átjárja a spirituális mus” hálójába gabalyodva próbálják továbbfejleszteni sa- érzékenység. Mégis, micsoda különbség van a Tannját zeneszerzôi technikájukat, vagy épp fordítva, igyekez- häuser és különösen a Parsifal magasröptû, teológiailag nek megszabadulni a „súlyos örökség” terhétôl. Ki így, ki is megokolható „megváltás-mechanizmusa” és az Angeúgy szeretne rátalálni egyéni hangjára, stílusára… lica nôvér ugyancsak mélyrôl forrásozó, magától értôdô Puccini nagyra becsülte, mi több, tisztelte Wagnert csodajelenete között. Puccini mindvégig úgy tudta csodálés életmûvét, de a kezdetektôl nem engedte magát befo- ni a német géniuszt, hogy nem érintette meg a „Wagnerlyásolni. Autonóm, kényes ízlésû, eredeti alkotó, aki- epigonság” kísértése. Más kérdés, hogy átkomponált, a nek határozott elképzelése volt az operamûfajról. zárt számokat teljesen elhagyó operája, A Nyugat lánya

E

12

2008. tél felvet némi távoli, halvány „Wagner-befolyást”; és már szinte közhelyszerû emlegetni, hogy Puccini a Turandot harmadik felvonásában a Trisztán és Izolda szerelmi kettôsének „latin változatát” szerette volna megírni – annak izzását, mindent elsöprô erejét akarta olasz operaszínpadra ültetni. Halála azonban megakadályozta ebben. Turandot és az ismeretlen herceg, Kalaf utolsó nagy kettôsében tanítványa, Franco Alfano nyilván csak megközelíteni tudta Puccini eredeti elképzelését… Puccini sokszor, élvezettel és ôszinte érdeklôdéssel lapozgatta a Wagner-partitúrákat. Lekötötte az újszerû dallamvezetés, a sûrû zenekari szövet és a wagneri énekbeszéd tanulmányozása, s foglalkoztatta mindaz, amit Wagner a „(színpadi)zene megreformálásával” elért. Amikor csak tehette, hazájában és külföldön látogatta a Wagner-zenedrámák elôadásait. Elôször 1889-ben jutott ki Bayreuthba: a Wagnermûvek olaszországi elôadási jogát megszerzô Giulio Ricordi, Puccini kiadója küldte el pártfogoltját (két díszlettervezô társaságában) a Zöld dombra, ahol A nürnbergi mesterdalnokokat nézték-hallgatták meg. William Ashbrook Puccini operái címû munkájában a mester második bayreuthi útjával kapcsolatban nem az élményt idézi, hanem egy Puccini magánéletét érintô – kissé bulvárszerû – epizódot: 1912 augusztusában a zeneszerzô Bayreuthba ment a Parsifal elôadására, további bizonyítékául annak, hogy más komponisták mûvei iránti érdeklôdése sem szûnt meg. Ez a bayreuthi kirándulás kínos helyzet forrásává vált Puccini számára. Amikor Cosima Wagner meghallotta, hogy Puccini a közönség soraiban tartózkodik, meg akart vele ismerkedni, de minthogy Puccini hölgykísérôje nem Elvira (a felesége) volt, megôrizte inkognitóját, s ezáltal elvesztette lehetôségét, hogy találkozzék Bayreuth nagyhatalmú úrnôjével. (Más források szerint 1894 júniusában Puccini Szicíliából hazatérôben már találkozott Liszt Cosimával, aki Blandine von Bülow-val – lányával – útitársa volt a hajón.) Wagner szent városában szerzett zenei élményérôl lelkesen ír egyik levelében: „Három tökéletes varázslatban eltöltött nap. Nagy és fenséges, isteni muzsika; közkinccsé nem válhat, mert az a gondosság és vallásos áhítat kell hozzá, amely csak Bayreuthban található.” Ashbrook megjegyzi, hogy Puccini ezúttal tévedett, hiszen – a Bayreuthon kívüli bemutatása tilalmának lejártával –1914-ben hatalmas sikerrel vitték színre a Milánói Scalában a Parsifalt, amelyet abban az évadban huszonhétszer (!) adtak elô ott…

Puccini Budapesten is idôt szentelt Wagner zenéjének. Nikisch Artúr a Manon Lescaut elôadására hívta meg a Maestrót, aki nemcsak saját dalmûvére volt kíváncsi, hanem A walkürre is.* Fajth Tibor Puccini-könyvében ugyancsak utal az olasz komponista más zeneszerzôk, s különösen Wagner iránti érdeklôdésére: A régebbiek közül Verdiért, és még sokkal inkább Wagnerért rajongott. Ez utóbbihoz való viszonyában volt valami alázatszerû. Egyszer hosszas (és ki tudja, hányadszori) tanulmányozás után ezzel tette le a Trisztán partitúráját: „félelmetes, lenyûgözô ez a tudás. Ô volt a mester, és mi mindnyájan sarlatánok vagyunk hozzá képest.” Máskor, amikor Bécsben járt, a Parsifal három elôadására vett jegyet azzal a céllal, hogy minden este egy felvonást hallgasson meg, és így teljesen frissen merülhessen el a mû szépségeiben. Aztán mosolyogva vallotta be, hogy mindhárom estén végigülte mindhárom felvonást, mert nem tudott elszakadni ettôl a muzsikától. Jeles kortársairól szólva Puccini Debussy kapcsán is utal – ha némileg áttételesen is – a német mesterre: Debussy iskolájának óriási érdeme, hogy a zenemûvészetet különösen finom és rafinált hangzásokkal, fordulatokkal gazdagította, és a nagy Wagner-utánhatás sûrûjében elsônek vágott új utakat. Mindezeknél még érdekesebb, hogy Puccini „önreflexiójában” miként jelenik meg Wagner-tisztelete: Jól tudom, hogy mûveimben sok a hely, amelyet kifogásolnak. Ez nem lepett meg. De mindent szándékosan csináltam. A mûvészet olyan, mint az élet, az életben pedig nemcsak nagy fordulatok és felemelô pillanatok, de jelentéktelen történések és percek is vannak. Akárcsak a természetben a nappalok és az éjjelek, meredekek és lapályok. Ha minden magasztos és felemelô volna, lehetetlenné válna az élet. A legszebb álmokat sem lehetne elviselni, ha nem volnának bennük sötét színfoltok is. Wagner, az emberiség egyik legnagyobb géniusza az általa bejárt területen oly magasságokba jutott, mint azóta senki. Mégis, olykor-olykor ô is bölcsen leszállt a mélybe, s ezek a részletek csak az ô drámai és filozófiai beállításai miatt nem tûnnek fel banálisnak. Azért, ha hangokban filozofál, mint helyenként én – banális. Ez a fogyatékosság azonban látszólagos, s alapjában emeli azt, ami értékes. Pallós * A Manon Lescaut bemutatója 1894. március 17-én volt az Operaházban (13 hónappal a torinói ôsbemutató után). Puccini Április közepén járt Budapesten. (A szerk.)

13

2008. tél

Meixner Mihály 80. születésnapjára „Meixner Mihály Baráti Társaság" nevéDe talán a legjobban Muzsikáló délutánjait ben – így neveztem a Kossuth Klubban az kedveltem, melyet kiváló dalmûvész feleségével, ünneplô hallgatóságot - tisztelettel kö- Szôkefalvy Nagy Katalinnal közösen készített. A szöntöm születésnapján Meixner Mihály péntekenként jelentkezô lebilincselô élô adásokat Erkel-, Ezüst-Toll és Szabolcsi Bence-díjas rádiós- legtöbbször autóban, vezetés közben hallgattam. szerkesztôt, akinek személyében az újkori magyar ze- Ilyenkor nemcsak a csúcsforgalmat nem vettem nei rádiózás egyik kiválóságát tiszteljük, szeretjük évti- észre, de sokszor még arra sem emlékeztem, hogy zedek óta. 1957 óta dolgozik a Magyar Rádióban: volt milyen útvonalon értem a célállomásra! szerkesztô, osztályvezetô, szerkesztôségi tanács elnöke. Most már csak az a kérdés, hogy mi Meixner Én 51 éve figyelem, Mihály titka? Fantasztihallgatom a rádióból zekus tudása, melyet Szernei mûsorait, élôket és vánszky Endre, dr. Major rögzítetteket egyaránt. Ervin és Vaszy Viktor taMegszámlálhatatlan nítványaként tökéletesíazoknak a mûsoroknak a tett? Páratlan, anyanyelszáma, melyekkel Meixvû szintû német, angol, ner Mihály az elmúlt félolasz nyelvtudása? Vagy évszázadban engem is elprofizmusa, felkészültsébûvölt. Melyik mûsorát ge, szorgalma? Vagy taszerettem a legjobban? lán ô is azon szerencsés Talán a Mi a titka? címût, mûvészek közé tartozik, melyben zenei világnagyakit már itt a földön muságok megfejthetetlennek zsikáló angyalok oltaltûnô remekléseit idézte fel maznak? utolérhetetlen tökéletesA titkot nem szeretném séggel, eleganciával. megfejteni, mert hûséges Azokról szólt mûsoraihallgatóival együtt várom a ban, akik minden bifolytatást! zonnyal már itt a földön Ennek reményében kícsodával felérô égi kapvánok további jó egészséget csolatokkal rendelkeztek. és alkotókedvet minden A második helyre a Ki csodálója nevében. Meixner Mihály és felesége Szôkefalvy Nagy Katalin nyer ma? c. mûsorát említem, amelyeken végtelen humanizmusával mindig Zelinka Tamás elvarázsolta a versenyzôket és a rádióhallgatókat. Ha ô volt a mûsorvezetô, akkor biztos voltam abban, A köszöntô a Kossuth Klubban 2008.november 12-én hanghogy játszótársai tudásuk legjavát fogják nyújtani. zott el.

A

() 14

2008. tél

Szeretettel köszöntjük Meixner Mihály tanár urat 80. születésnapján Egy obsitos operaszerkesztô jókívánságai Misinek nyolcvanadik születésnapjára Élvezz zenét CD-n kótán, Legyél férfias, mint Wotan. Kapj ruhát, mi jó szaloné, Légy érzéki, mint Salomé. Vegyen körül sok pártoló, Légy gazdag, mint Don Bartolo. Ellenséged legyen maustot, Tudományban gyôzd le Faustot. Szóljon Neked flóta, hárfa, Láss a jövôbe, mint Márfa. Legyen jól szabott, mit kihordsz, Sose panaszkodj, mint Tiborc. Kedvenc légy Te, sok nénié, Fejet ne vessz, mint Chénier. Sose kelljen Neked hajszer, Légy ékes szavú Tannhäuser, Lásson el az Auchan, Tesco, Légy oly szép, mint Manon Lescaut. Kapjál sok üdvözlô faxot, Poézisben kövesd Sachsot. Bírj a lépcsôn felrohanni, Légy csábító Don Giovanni. Rád még sok szép idô vár, lám, Ha annyit iszol, mint Varlaam. Élj rétesen, pitén, fánkon, Honfiságban tégy túl Bánkon. Légy bölcs, tartsanak jó fejnek, Nagy tudású Doszifejnek. Légy szorgalmas, bírd a melót, S legyél jobb barát, mint Melot. Legyél friss, elegáns, vonzó, S nyerj sok pénzt, mint Don Alfonso. Jusson jó falat, máj, pacal, Legyél élelmes, mint Kecal. Hajad ne fesd be lilára, S fôleg ne bízd Delilára. Légy ügyes, ki mit sem szúr el, Érj meg szép kort, mint Titurel. Légy legény a gáton, ha kell, Lôjj oly jól, mint Vilmos a Tell.

Meixner Mihály

Kertész Iván Budapest, 2008. november 13.

15

2008. tél

Milyenek a „kis mesterek” A nürnbergi mesterdalnokokban? emrégen a Hírmondónkban olvastam egy érdekes és értékes cikket a „Mesterdalnokok”-ról. Ebben a következôket találtam Udo Bermbach elemzése szerint: „Nürnberg… az anyagi és szellemi gazdagság, biztonság, a védettség és megbízhatóság, egyáltalán a jóemberek megszemélyesült birodalma…”. Tehát a mesterdalnokokról, mint emberekrôl lesz szó. Természetesen nem Hans Sachsról beszélek; sokan és sokszor fejtegették az ô szerepét és jellemét – bár a téma kimeríthetetlen. Beckmesser, az ellenpólus is sûrûn „kitárgyalt” egyéniség. Nézzük meg a fentiek szerinti jóembereket, az úgynevezett kis mestereket! Már az elsô felvonásban kiderül, hogy némelyik mester nemcsak megalkuvó, hanem egyenesen köpönyegforgató. Vogelgesang (szûcs) elôször helyesel, amikor Sachs a nép ítéletére bízná a János napi énekverseny véleményezését. „Én így hiszem” – mondja. Majd társai ellenállását tapasztalva a szavazásnál „helyeslôen feláll” – magára hagyva a cipészt. Walther bemutatkozó énekének elsô része után így szól: „Csinos két strófát adott elô”. Beckmesser letorkolja:

N

Nachtigall (bádogos) Pognert támogatja, amikor az aranymûves bemutatja a lovagot mint mesterdalnok aspiránst: „Mit Pogner mond, az megfelel.” A vizsgadal megkezdése elôtti megjegyzése már ingadozását tükrözi: „Furcsa eset…” Késôbb egyértelmûen Beckmesser oldalára áll, amikor Sachs vádját hallja. Sachs: „…mert benne vetélytársat lát, becsmérli ellenlábasát.” „Ez mégis sok!” – kiáltja Nachtigall.

A mesterek utolsó megnyilvánulása egyöntetû: „Énekelt: megbukott!” Legleleplezôbb a II. felvonás verekedési jelenete. Ekkor mindenki egyszerre beszél, kiabál, énekel. A zenekar is óriási zajt csap – de milyen remeket! Természetesen a német szövegbôl ilyen körülmények között jóformán semmit sem érthet meg még a született német sem. Ahol feliratozás van, ott sem látható a teljes szöveg, olyan gyorsan pörögnek az események. Amennyiben egykét kellemetlen megjegyzés mégis megjelenne a kivetítôn, akkor sem tudná senki, hogy azt ki mondta, kinek és kire vonatkozik. Amikor a „Dicsérje csak, ön érti jól, Vogelgesang, ha madárnyelven „Mesterdalnokok” szöMég a szentjeik is emberarcúak szól!” vegkönyvvel dolgoztunk, Aszûcs még helyesli, hogy vizsgadalt énekelhessen az egésszel nem kínlódtunk annyit, mint ezzel a a lovag („de hát legyen!”), ám amikor az írnok félbe- résszel. Pedig az egész jelenet mindössze öt és fél szakítja Walther dalát, sürgôsen a többiek mellé áll és perc! Blum Tamás fordítását összevetettük a partitúrával. Igen ám, de egy-két ütemhez 10–15 sor szöveg velük együtt fújja: „Nem tudtuk jól, hogy mit akar, is tartozott. Végül személyekre és csoportokra bontVártam, hogy vége lesz-e hamar?” va közöltük a teljes szöveget, megjelölve az egyidejû-

16

2008. tél séget e rövid zenei anyagra vonatkoztatva. A könyvben 10 oldalon keresztül olvashatjuk, ki mit mond. A zene hallgatása közben ennyit senki sem tud elolvasni – különben is a zenére figyelünk inkább! Ha azonban vesszük a fáradságot és külön, zene nélkül elolvassuk ezt a részt, rájöhetünk, hogy koránt sincs olyan csoda nagy egyetértés a mesterek között. Az éjszakai „zavargást” fel is használja némelyikük, hogy a normál körülmények között nem hangoztatható véleményét a másik fejéhez vágja. Kiemelve nézzük az ide vonatkozó részt: Zorn Vogelgesan Zorn Vogelgesang

No lám, hát itt van? Minek jött el? Mi gondja rá? Talán bántották itt?

Zom Vogelgesang Zorn Vogelgesang Zorn Vogelgesang Kothner

Ismerik jól! Magát még jobban! Engem hagyj! Hát Így! (megüti) Szamár! (visszaüt) Ökör! Hogy vártam e percet! No, de most odavágok!

Vogelgesang Zorn

No, kell még? Vinne a hétszentséges istennyila el! Ugye most reszket? Ütném, ha tartaná! Tulok! Az asszony vitte rá? Csibész! Mert följelentett! No, elege van már? Nesze! Mert feljelentett!

Moser Esslinger Nachtigall

Hogy nincs az az idilli békesség a mesterek között, az inasok és segédek kisebb nagyobb torzsalkodásaiból is kitûnik. Természetes, hiszen követik mestereik példáját. A III. felvonás ünnepségére már újra teljes

egyetértésben gyülekeznek a mesterek, mintha az éjjel semmi sem történt volna. Beckmesser zagyva dalának hallatán, bár csodálkozva, de elfogadják Sachs javaslatát, hogy Walther legyen a tanuja. Mesterek: „Ej, Sachs, nagyon szokatlan ám. De legyen, amit ô kíván!”

Természetes, hogy Wagner nem tér ki a XVI. századi Nürnberg gazdasági, politikai és társadalmi mibenlétének taglalására, hiszen nem az a célja. Az azonban tévedés, hogy csak „jóemberek” gyülekezeteként írja le a mestereket. Ortel Esslinger Kothner

Vogelgesang Zorn Foltz Schwarz Nachtigall Zorn Moser Zorn Nachtigall Schwarz, Ortel, Foltz

Gazember, itt van? Várj csak, te bitang! Mi gondja rá, ha maradok? Kotródjatok, az asszony hazavár! Menjetek legények! Betyár! Ezt vártam rég! Kotródjatok! Csibész! Ugye félsz? Vagy kell-e még? És hogyha mégis maradok? Ezt vártam rég! Menjetek legények! Mi köze hozzá, ha mégis maradok? Mester vagyok, akár csak te! Menjetek legények! Ejnye már, nem mozdulok! Bádogos! Rajta most! Takarodj! Meg ne moccanj! Üsd le ôket! Bele csak! Arra üss! Üsd le ôket! Kotródjatok már odébb!

Molnár Róbertné (A túloldalon a nürnbergi St. Sebald templomból Veit Stoss: Szent András szobrának részlete látható.)

17

2008. tél

A Ring elsô elôadásairól (történeti áttekintés és szereposztás) Mesterdalnokok 1868. júniusi nagysi- Wüllner vezényletével került színre: A Rajna kincse kerû ôsbemutatója után, amelyet Hans 1869. szeptember 22-én, A walkür 1870. június 26von Bülow vezényelt, II. Lajos király án jutott el az ôsbemutatóig. utasította a müncheni operaházat, A müncheni elôadásokról mind Wagner, mind hogy kezdje meg a Nibelung-tetralógia régóta meg- Cosima távol maradtak, Liszt Ferenc viszont 1870. szólalásra váró elsô két darabja elôadásának elôké- júliusában megtekintette a két zenedrámát. születeit.1 A Siegfried partiturájának befejezésére még A királyi rendelkezés helyessége mind mûvészi, Triebschenben került sor 1871. februárban, akmind gyakorlati szempontból erôsen vitatható volt. korra Wagner már eldöntötte, hogy Bayreuthban Maga Wagner a Meisterteremt 1 végleges otthont családjának és alkotásaisingert követôen újra nak. Az utolsó Nibelungdolgozni kezdett a Siegmû, Az istenek alkonya fried tíz éven át pihente1874. novemberében jutett bôséges vázlatain, és tott el a lezáráshoz; néa dráma-ciklust csak telhány hónappal a bayrejességében kívánta beuthi lakóház, a Wahnfrimutatni. Az is kétséges ed elkészülte után, amivolt, megfelelô erôkkel kor a Festspielhaus – rendelkezik-e a münchealighanem a történelem ni színház az elsô két Nielsô „egyszerzôs” színbelung-mû méltó színreháza – építése is javában hozatalára. Bülowra folyt.2 nem lehetett számítani Végül 1876. nyarán eltöbbé, Richter János – következhetett a régóta aki a ’68. júniusi sikervárt nagy esemény: a Gyûhez karigazgatóként és rû teljes elôadása. A drákorrepetítorként járult ma-ciklust a szerzô állítothozzá – nem vállalta a ta színpadra, Richter Jádirigálást, és az elsô nos dirigált. A bajor uralHans Sachs, Franz Betz kodó a fôpróbákon volt jeis elhárította, hogy részt len, a világ számára a vegyen az új produkcióWotan, Franz Betz 1876 Rheingold augusztus 13-i ban. Lajos király egyik kezével nagyvonalúan támo- elôadásával avattatott fel a színház. A walkür 14-én gatta a Münchenbôl a svájci Triebschenbe visszavo- került színre, majd a Siegfried és a Götterdämmenult mestert, a másik kezével azonban ragaszkodott rung ôsbemutatói következtek 16-án, illetve 17-én. Á. A. a parancsa teljesítéséhez. A két mû végül is Franz

A

1

2

18

A Rajna kincsét 1854. májusban, A walkürt 1856. márciusban fejezte be Wagner. Ezekrôl az eseményekrôl lapunk 2000/4. számában is megemlékeztem, a Pesti Wagner Egylet létrejöttéhez kapcsolódóan (15–16. oldal).

2008. tél A müncheni és a bayreuthi elsô elôadások szereplôi München Bayreuth Wotan August Kindermann Franz Betz Brünnhilde Sophie Stehle Amalie Materna Alberich Wilhelm Fischer Karl Hill Siegmund Heinrich Vogl Albert Niemann Sieglinde Therese Vogl Josephine Schefzky Siegfried – Georg Unger Fricka Sophie Stehle (RG) Friederike Grün Anna Kaufmann (W) Erda Emma Seehofer Louise Jaide Freia Henriette Müller Marie Haupt Donner Karl Samuel Heinrich Eugen Gura Froh Franz Nachbaur Georg Unger Mime Karl Schlosser Karl Schlosser Loge Heinrich Vogl Heinrich Vogl Fafner Kaspar Bausewein Franz von Reichenberg Fasolt Anton Petzer Albert Eilers Hunding Kaspar Bausewein Joseph Niering

München Hagen – Gunther – Gutrune – Woglinde Anna Kaufmann Wellgunde Therese Vogl Flosshilde Wilhelmine Ritter Waltraute Hemauer Gerhilde Karoline Leonoff Ortlinde Henriette Müller Schwertleite Emma Seehofer Helmwige Anna Possart Siegrune Eichheim Grimgerde Wilhelmine Ritter Rossweisse Tyroler Waldvogel – 1. Norn – 2. Norn – 3. Norn –

Bayreuth Gustav Siehr Eugen Gura Mathilde Weckerlin Lilli Lehmann Marie Lehmann Minna Lammert Louise Jaide Marie Haupt Marie Lehmann Johanna Wagner Lilli Lehmann Antonie Amann Hedwig Reicher Minna Lammert Lilli Lehmann Johanna Wagner Josephine Schefzky Friederike Grün

Úgy látszik a képeknek is megvan a maguk sorsa... A Ring 1876-beli bayreuthi elôadásainak díszleteit Josef Hoffmann festômûvész tervezte. A festményei alapján épített színpadképeket a világ azóta is ismeri a róluk készült fekete-fehér fényképek nyomán. Maguk a színes festmények Hoffmann tulajdonában maradtak, és tisztázhatatlan, hogy a halála utáni évtizedek során kiknek a birtokában fordultak meg. A céltudatos nyomozás és a szerencsés véletlen összetalálkozása révén azonban 2006-ban sikerült ráakadni a sokáig elkallódottnak vélt tizenkilenc festményre, és azokat ma már a legilletékesebb helyen: Bayreuthban ôrzik. Újságunk hátlapján e színpadtervekbôl látunk három képet.

Brünnhilde (Amalie Materna), 1876 3

Az énekesek némelyikének csak a családnevét sikerült fellelni.

|{ 19

2008. tél

Elmenôben az utolsó hattyú Soiréek Wagnerrel és paródiával em véletlen a „Wiener Schmäh” szó keletkezése és hogy e fogalom éppen Bécsben született. Ha valaki nem érti e speciális, jobbára csak Ausztriában használatos kifejezést, az nem is tudja milyen az, amikor az embert becsapják, átverik, hoppon marad és mégis remekül érzi magát, mi több, még köszönetet is mond érte! A „Schmäh” a viselkedés magas szintû, kifinomultan hamis eszköze és a bécsi society hierarchiájának minden lépcsôje szivesen él vele, mert hogy oly szívélyessé, társaságképessé teszi az embereket, és persze egyébként is velük született. Tôle és általa kellemes itt az élet, de jaj annak, aki komolyan veszi! Az sem véletlen, hogy éppen ezen a talajon kedvelt a Schmäh-n nyugvó irodalmi és zenés paródia, olyannyira, hogy már a Volksoper, a második számú operaház mûsorába is rendszeres jelleggel beépült. És hogy kik apró nyilainak célpontjai, természetesen a nagyok, nevesek, kedvencek - róluk élcelôdni különös (kár)öröm. Itt van mindjárt Leo Slezak! Remek hangja volt, charme-ját imádta környezete, karizmatikus egyéniség volt. Volt azonban az operazene mellett egy másik szenvedélye, inkább gyengéje is: nem tudott ellenállni a nemes nedûnek és azt a nap bármely szakában, néha elôadás elôtt is tette. Amellett szívesen mesélt, élcelôdött a szakma titkairól és fôképp szeretvegyûlölt hátrányairól, arról, milyen nehéz a tenor helyzete. Mindenek elôtt azért, mert az utolsó felvonásban általában meg kell halnia. Ettôl kellemesebb egy másik dolog, hogy ugyanis illik gyakran szerelembe esnie. Többnyire persze viszontszeretik, valami zavaró körülmény azonban majdnem mindig akad, ha más nem, akkor a bariton áskálódása, aki szívesen húzza keresztül a hôstenor számítását, vagy legalábbis kárörömmel kísérli meg azt. „Mi jó származik a tenornak belôle, ha riválisa végül nevetségessé is válik, mégis a tenort vonja ki a zeneszerzô a forgalomból!?” – írta Slezak. Tenornak lenni egyáltalán nem veszélytelen, fölöttébb igénybeveszi például az ember idegrendszerét. Amit minden más halandónak csupán egyszer kell átélnie az életben, ugyanis az elmúlást, a tenornak legalább háromszor hetente. Csoda-e, ha egy tenor (akirôl úgyis azt állítják a rossz nyelvek, hogy nem hang, hanem ál-

N

20

lapot) kétségbeesett lelkiállapotban leledzik és, tekintettel a vissza-visszatérö haláltusa fölöttébb kellemetlen színpadi élményére, lelkileg megrázkódtatott?! Slezak például – kivéve az operaház nyári szünetét – szüntelenül lelkiállapotáról panaszkodott. – Talán ezért is szalasztotta el az utolsó hattyút! Azt is mesélte Slezak, hogy idôvel csak beleszokott a búcsúzásba, megnyugodva feküdt el a színpadon és a darab aznap estére részérôl be is volt fejezve: szunyókált egyet vagy éppen figyelte az arra érdemesebb kollégákat, akik még körülötte szorgoskodtak, mert hogy tovább tartott munkaidejük. Ugyanakkor nem szûnt meg panaszkodni arról, hogy amíg már-már belenyugodott tenorságába és abba, hogy amíg tenor, addig a dolognak így kell lennie és immár megadta magát a nyiltszíni elmúlásnak (anélkül, hogy a tragédiából komédiába esett volna és Gott behüte! nevetség tárgyává vált volna), észrevétlenül nagyapai korba került. Slezak arról is gondolkodott, mit kell tudnia a tenornak. Megállapította, hogy többnyire nem árt tudni a szerepét. No csak egy kissé persze, csak úgy approximative, hogy nagyjából mirôl is van szó. Borzasztónak már csak azt találta, hogy a számtalan nehézség és hatalmas követelmény ellenére még azt is állítják a tenorról, hogy szellemileg nem áll egészen a helyzet magaslatán. Olyan igazságtalanság ez, ami Leo Slezak homlokára örökké ráncokat vont. Csoda-e, hogy ezzel foglalkozott és nem a Wagner-színpadon menetrend szerint közlekedô hattyúval? Mint ismeretes, az operairodalom Leo Slezakot tartja az elsô hivatalos operaguide-nak, aki e mûfaj csínját-bínját könyvében magyarázta. Csak természetes, hogy elsôként kedvenc szerepét, a „Lohengrin”-t elemezte. Magyar fordításban valahogy így: Egy jó házból való úrilány állítólag elteszi kisöccsét az útból. Felelôsségre vonják a király és egész udvara elôtt. A király rosszalóan simogatja hosszú szakállát, a férfiak (die Mannen kérem és nem die Männer, ezzel is hangsúlyozva a dolog eredendô, archaikus komolyságát!) némán és tervszerûtlenül csapkodják pajzsukat. Telramund, a hôs – egyébként a fölöttébb unalmas és miz Ortrud férje – istenítéletre

2008. tél hívja fel a férfiakat, akik közül senki sem áll ki ElzáA nagyszerû kávéházi író, Egon Friedell szerint a ért. Hirtelen megjelenik egy csónak, melyet hattyú tenor helyzete akkor a legtragikusabb, amikor a húz, következik egy Schmuselied, mivel a jövevény be színpadtól búcsúztatják. Itt van például Heinz Holekíván vágódni, meg biztos fáradt is a hosszú úttól. cek, egy darabka megszemélyesült régi bécsi kultúrMég nagyon az opera elején vagyunk, így egy oktáv- történet, aki évtizedeken át énekelt a Staatsoper sikeval mélyebben énekel, hogy férfiasnak tûnjön. Dalra res tenorja-, majd baritonjaként. Ahogy azonban az fakad hát, de nem kíván bemutatkozni és ezt be is je- operai siker bizonytalanná vált, és mivel színészi vélenti. A király kétkedôleg símogatja hosszú szakállát, nája amúgy sem lebecsülendô, hogy továbbra is gaza férfiak (die Mannen) egykedvûen és tervszerûtlenül dagítsa a régi Bécset oly jellemzô karakterisztikus szecsapkodják pajzsukat, majd vége az elsô felvonásnak. mélyiségek számát, bécsi daloknak szentelte mûvésze– A második felvonás – húú! sötétséggel kezdôdik. A tét. A híres „Fiakerlied” például összenôtt vele, akárközépkorban ugyanis szokás csak Bilicsi Tivadarral, mevolt, hogy házasulandó fiatal lyet utánozhatatanul ad elô lányok a Holddal beszélgetnek. ma is. Színpadi búcsúztatása Ortrud kihallgatja Elza valloe hetekben aktuális a sok Xmását. Elza akkora butaságot es évforduló miatt. – Friedell csinál, amilyet csak lehet, bea pszichológus és neves káhívja Ortrudot a palotába. véházi író – kit Holecek idéz Amikor elindulnának a temp– írja egyik humoreszkjében, lom felé, Ortrud Elza útjába áll hogy amikor az operaéneés bolhát ültet a fülébe: fôleg ô, kes-szinész végleg búcsúzik de mindenki más is szeretné a világot jelentô deszkáktól, tudni, mily nemû választottja az ünnepi aktust elôször a (welchen Geschlechts? – na ja, Tudományos Akadémia ela szó kétértelmû és az elôkelô nöke kezdi meg. Botjával származásra éppúgy utal, mint nagynehezen a mikrofonig az intim kérdésre, vajon férfi-e botorkál, majd sok hümmöaz idegen lovag?). Elzának géséböl, ciccegéséböl valami …az utolsó hattyú… azonban gyôz veleszületett optiolyasmi vehetô ki, hogy „bár mizmusa, meggyôzi magát és mennek tovább. Majd az ünnepelt jó szinész volt, mégis meglepôen mûvelt”. hirtelen Telramund állja el útjukat és mágusnak ne- A következô felszólaló a színházigazgató, aki, mint vezi az ismeretlent, aki környezetkímélô hattyúval ér- mindig, a stressztöl zaklatottan lihegve esik be, majd kezett. Különben is miért nincs nála legalább valami pillanatonként lesve óráját megállapítja: "igazi nagy igazolvány? –Harmadik felvonás meglehetôsen szegé- mûvész volt, csak mindenki félreértette mûvészetét". nyes berendezéssel: aki itt elsôosztályú nászéjszakát Az idô közben úgy elszaladt, hogy az ünnepelt már remél, jobb, ha felhagy minden reménnyel! A király szóhoz sem jut. A rendezô szerint: „Mit is mondott idegesen símogatja hosszú szakállát, a férfiak (die volna, amit még nem mondott el!?” Amikor aztán a Mannen) eszeveszetten csapkodják pajzsukat. Az is- mûvész elhúnyt és temetésére került sor, szürke ködös meretlen erre bemutatkozik. De hozzá is teszi, kissé el- idô lett. Mintha csak ôt siratta volna az Ég, úgy megkésett Elza tiltakozása, ezért bûnhôdnie kell, neki pe- eredt összes csatornája. Csak egy-két rokon és kollédig menni. Elza kisöccsét még hamarjában elôvará- ga kísérte az elhúnytat utolsó útjára. Az egyszerû és zsolja a hattyúból, ami azt jelenti, hogy eléggé nem- gyors szertartást követôen mindenki szedte lábát, professzionális módon már csak galambra futja, aki hogy minél hamarabb tetô alá érjen. A temetôkapuhazahúzza a lovagot. Teljességgel nonsense! De már ban két nyugdíjas énekes dugja össze fejét: „Na ja, a késôre jár, a király is türelmetlenül símogatja szakál- rossz idô bizony nagy publikumot vont meg szegénylát, a férfiak (die Mannen) már nem csapkodják paj- tôl!” zsukat. A nézôk is jobbnak látják végre hazamenni. Reviczky Katalin

21

2008. tél

Wagner, a látnok A Ring fokozódó aktualitása erômûvekben, mint amennyit ki tudunk termelni, ez a forrás is kimerülôben van. 220 ezer négyzetkiloFelvidéki borász ismerôsömmel a morvaországi méternyi napelem biztosítaná a Föld áramfogyaszMikulov városában sétáltunk. A csodálatos közép- tását, míg jelenleg alig harminc négyzetkilométernyi kori kisváros erôdítményénél jártunk, ahol a járda napelem mûködik. Nincs kiút, nagyarányú energiaaszfaltjából kis zsenge fácska emelkedett ki. „Így korlátozások elé néz az emberiség. Ez ugyanakkor fogja visszavenni a természet ismét magának a Föl- csak egy kis része a ránk leselkedô problémáknak. det!” – mutatott a kis fára ismerôsöm. – „Ezt te ko- Az üvegház-hatás miatt felgyorsult a Grönlandon és az Antarktiszon felhalmolyan gondolod?” – mozódott jégtakaró olvakérdeztem meglepôdve a dása. A megnövekvô jégneves borászt. „ – Tudod, bôl olvadt édesvíz leállásolyanok vagyunk mi emsal fenyegeti a Golfberek, mint az élesztôáramlatot, ami egész Eugombák. Amikor bekerülrópa éghajlatát gyökerenek a frissen préselt sen megváltoztatná. Lakmustba, elkezdik habzsolhatatlanná válna így elôni a szôlôcukrot, és átalaször Anglia, a Skandináv kítják alkohollá. Közben félsziget, aztán egyre nagyors szaporodásba kezgyobb térségek. Amennyidenek, hatványozott ben az Antarktisz jégtakamennyiségben élik fel a rója felolvadna teljesen, cukrot, és egyre gyorsabaz mintegy 70 méterrel ban szaladnak a végzetük emelné meg a tengerszinfelé, mert a mustból bor tet. De ha csupán ennek lesz, a cukor elfogy, a az egyhetede következne gombák pedig elpusztulbe, az a 10 méteres emelnak. Mi is ilyenek vaFafner: Christian Christianssen, Koppenhága 2003. kedés is katasztrofális gyunk, a Föld javai hamarosan elfogynak, mi pedig képtelenek vagyunk lesz, és elöntéssel fenyeget városokat, országokat. Aki Wagnernek a Ringben megfogalmazott üzeönszabályozásra.” Borász ismerôsöm szavai gyakran jutnak eszem- netét megértette, az csak azon csodálkozhat el, hogy be, hiszen szinte hétrôl hétre kapunk újabb aggasz- mennyire pontosan látta elôre ezt a folyamatot a tó jelzéseket arról, hogy feléljük a jövôt, az emberi- bölcs mester már a XIX. század közepe táján. 1848 ôszén készült el „A Nibelung-mítosz. Vázlat ség jövôjét. A fenntartható fejlôdés csak szlogen egy drámához”, vagyis a Ring cselekményének elsô szinten maradt meg, valójában Földünk lakói nem törôdnek azzal, hogy a következô generációk életle- változata. Akkor, amikor az európai forradalmak hetôségeire figyelmet fordítsanak. Tíz év alatt meg- nagyjából megbuktak, és már csak hazánk tartott ki tízszerezôdött az olaj ára, az utolsó jelentôsebb olaj- a forradalom útján. Nem jöhetett létre nagy álma, bázisokat 2003-ban fedezték fel. A világ nyersolaj amirôl úgy írt 1848 nyarán a Dresdener Anzeigerigénye egyre nô, ugyanakkor idén érjük el a kiter- ben, hogy az európai forradalmak révén a pénz hamelési csúcsot, a hozam ezután fokozatosan csök- talmának megtörése remélhetôen egyetlen csepp vérken. Jelenleg több urániumot használunk fel az be vagy könnybe sem fog kerülni. Wagner ekkor „Alles! Alles! Alles weiss ich”

22

2008. tél úgy döntött, hogy ha közvetlen politizálással nem sikerült, akkor a mûvészet, a zenedráma révén fogja egész népét, illetve a világ összes népét „tanitani”. Nagyívû tetralógiájában lényegében ennyit fogalmazott meg: Vigyázatok, mert megjelent körünkben egy, az európai tradícióktól alapjaiban idegen gátlástalan pénzhajhászó szemlélet, és ha ez uralkodóvá válik, akkor az a Föld pusztulását jelenti. Wagner Ringjében azt vizionálja, hogy Földünk a végzetes pusztulás útjára áll rá, ha engedi globálisan érvényesülni a pénz fetisizálódását, egyeduralmát. AFöldgolyón különbözô idôkben különbözô beállítódású, mentalitású törzsek, népcsoportok, nemzetek telepedtek meg, és építették fel saját kultúrájukat. Homályos emlékeink vannak arról, hogy ôseink valamikor, az Aranykorban békésen éltek, a szellemet tekintették elsôdlegesnek, az anyag elé és fölé helyezték úgy, ahogy azt több más költôvel a görög Hésziodosz beszéli el a görögök elôtti (pelaszgnak nevezett) népek hagyományai alapján. Az egyiptomi kultúra a természet tiszteletét, a természet erôinek való hódolást tûzte címerére. Jelképük a skarabeusz volt, az a bogár amely ügyel a természet rendjére, összegyûjti, és gombócokba formálva széthordja az állati ürüléket, ami ezáltal nem égeti ki a pázsitot, hanem egyenletesen elosztva táplálja, segíti annak növekedését. Az egyiptomiak elképzelése szerint a napkorongot is ilyen skarabeuszok görgették végig az égbolton, pontosan ügyelve annak pályájára, és idôbeosztására. Az egyiptomi kultúra mintapéldáját adta annak, hogyan lehet békésen együtt élni a bolygónkkal úgy, hogy élvezzük annak áldásait, és ne veszélyeztessük jövôjét. Az ókori görög kultúrában az emberi test, a sport, az „ép testben ép lélek” elvnek kultusza jött létre teljes harmóniában a mûvészetekkel, és ezen belül is elsôsorban az athéni drámával. Mértékletesség, bátorság, igazságosság, állhatatosság, önuralom, szelídség. Ezek voltak a görögök körében az emberi jellem ideáljai. De hasonlóképpen a természettel való harmóniát élték meg pl. a kínaiak, az etruszkok is. A nagy birodalmak felbomlását követôen különféle életfelfogású népek teremtettek maguknak önálló kultúrát. Ezek között voltak olyan törzsek, népcsoportok, akiknek mentalitásában az arany már nem csupán az istenhez méltó ércet, az esztétikai szépséget jelentette, hanem a kincshalmozást, a pénz fetisizálását is. Láthatjuk, hogy Európa eredetileg mentes volt a görcsös és gátlástalan kincsharácso-

lás, pénzgyûjtés szellemétôl, a Nibelungok törzse és szemlélete az iparosodás korában szivárgott ide. Ha a pénz hatalmát istenítô törzsek, népek csak a saját határaikon belül élték volna ki ösztönüket, nem lett volna túl nagy gond, azonban ennek a mentalitásnak lényege minél több kincs, vagyon, hatalom megszerzése, ami logikusan keres magának teret és magától értetôdôen nyúlnak át az ország-, és kontinenshatárokon, a cél természetesen a Nibelung-gyûrû, vagyis a világuralom megszerzése. A tôkés társaságok világuralma, a globalizáció a XX. század végére teljesedett ki, és a jelek szerint századunkban döntô tényezôvé válik. Pénzéhes tôkés csoportok egész országokat képesek megfosztani nemzeti vagyonuk jelentôs részétôl, természeti kincseitôl, termôföldjeitôl. Az istenek alkonyában már a kincsétôl, aranyától megfosztott Rajna vize sötét, nem ragyogja vissza Napanyánk fényét, mint valaha – adják tudtára Siegfriednek a sellôk. Az arany elrablása a Rajnából természetesen csak jelkép, azt demonstrálja, hogy ha az ember gátlástalanul kirabolja a természet kincseit, végzetes útra lép. Az erdélyi Nagybánya térségében bekövetkezett gátszakadás az eddigi legsúlyosabb vízszennyezést okozta. Cianiddal és nehézfémmel terhelt szennyvíz került a Tiszába. Wagner forgatókönyve drámai pontossággal következett be tehát a Tiszán; kilopják az aranyat, és ezáltal tönkreteszik a folyót az élôvilágával és környezetével együtt. A Föld, a folyók, a levegô minôségének fokozatos romlása még csak apró figyelmeztetés, az arany, a pénz hatalmának csak elsôdleges eredménye. A globalizáció révén egyetlen ország egyetlen embere sem érezheti magát teljes biztonságban, bárki lába alól kihúzhatják a szônyeget. Nem lehet már úgy élni, hogy akit a pénz nem érdekel, az békésen elvan a maga külön kis világában. Nem élhet így a halász, aki a mérgezett folyó mellett felhagyni kényszerül mesterségét. Nem élhet így a földmûvelô sem, hiszen a nagy áruházláncok akár a felvásárlói ár alatti dömping-áron adják el külföldrôl származó agrártermékeiket, és egész évi fáradozásuk gyümölcse veszik így kárba, kiönthetik termékeiket a nagy áruházláncok parkolóiban. Ha a mezôgazdasági termelô rendre nem képes eladni a termékeit úgy, hogy azon haszna is legyen, meg kell szabadulnia a földjétôl, és épp ezt akarják elérni a spekulánsok, felvásárolni az olcsó termôföldeket hogy aztán megvál-

23

2008. tél toztatva a piaci viszonyokat ôk már haszonnal termelhessenek, milliókat téve földönfutóvá. A világpusztulás, melyet Wagner fest a Tetralógia végén, sajnos már nem utópia. A profithajhászás miatt megállíthatatlanná vált a globális felmelegedés annak minden tünetével, hatásával együtt, ami lerövidíti a Föld jelenlegi interglaciális korszakát. A Rajna, a Duna, a Tisza elszennyezése csak az elsô lépés volt ezen az úton. Az elmúlt 150–200 esztendôben az ember a fosszilis energiahordozók (kôszén, kôolaj, fa, földgáz, stb.) egyre gyorsuló felhasználásával és a szén-dioxidot megkötô erdôk irtásával beavatkozott a természet évmilliárdok alatt kialakult egyensúlyi állapotába. A Nap fénye sem azt jelenti már amit egykor, nem csillog olyan tisztán, mint amikor ráragyogott a Rajnában ôrzött kincsre, az ózon-pajzson egyre több a lyuk, az UV-B sugárzás erôsödése folyamatos, ugrásszerûen nôtt a bôrrák veszélye. Az idôjárás egyre szélsôségesebbé, a viharok, hurrikánok, cunamik egyre gyakoribbakká válnak. Wagner 1853-ban, amikor befejezte A nibelung

gyûrûjének szövegkönyvét, Lisztnek így kommentálta: „Benne van a világ kezdete és pusztulása”. A népek meg beültek az operába, néztek, mint a moziban, és talán csak most kezdik lassan kapiskálni, hogy mindaz mennyire félelmetesen úgy történik, ahogyan a szerzô megjósolta, mindez mennyire a véres valóság, és ráadásul mennyire félelmetesen közeli. A tudósok szerint csak a szorosan egymásra utalt kisközösségek lehetnek képesek összefogni és dacolni a természeti csapásokkal. Oda kellene eljutnunk, ahová Brünnhilde, amikor kimondja Az istenek alkonya III. felvonásában: „Mindent, mindent, mindent értek”. És ha idáig eljutnánk közösen, akkor talán cselekedni is tudnánk. Közösen. Dékány Tibor (Szerkesztôségünk azzal a megjegyzéssel adja közre Dékány Tibor érdekes és súlyos gondolatokat tartalmazó cikkét, hogy a benne szereplô megállapítások némelyike – például a mítoszokban elôforduló régmúlt Aranykor léte vagy nemléte – többoldalú megvilágítást igényelne.)

Lev Tolsztoj: Mi a mûvészet? (részlet) zt mondják, hogy Wagner mûveit nem lehet megítélni, amíg nem láttuk ôket színpadon. Az idén télen Moszkvában játszották e dráma második napját vagy második felvonását; mint mondták nekem, valamennyi közt a legjobbat, s elmentem az elôadásra. Amikor megérkeztem, az óriási színház már zsúfolásig megtelt. Megjelentek nagyhercegek, az arisztokrácia, a kereskedô és tudóstársadalom, meg a városi középhivatalnokság krémje. Legtöbbjük kezében tartotta a librettót, s igyekezett behatolni értelmébe. A zeneszerzôk – néhány agg, ôsz ember – partitúrával az ölükben követték a zenét. E mû elôadása szemmel láthatólag afféle esemény volt. Kissé elkéstem, de megnyugtattak, hogy a rövid elôjáték, amely megnyitja a felvonást, nem különösebben jelentôs, s mulasztásom nem fontos. A színpadon olyan díszletek között, amelyek sziklabarlang benyomását voltak hivatva kelteni, valamilyen tárgy elôtt, amely nyilván kovácsüllôt akart

A

24

jelképezni, trikóba és bôr gallérba öltözött, parókás, ragasztott szakállú színész ült, karja fehér, gyenge, munkát sohasem látott (szertelen mozdulataiból s fôleg pocakjáról és az izmok hiányáról rögtön látni lehetett, hogy színész), s egy kalapáccsal, amilyet még soha senki sem látott, kalapált egy kardot, amilyen egyáltalán nem létezhet, s úgy kalapált, ahogy kalapáccsal soha nem dolgoznak, s eközben száját furcsán eltátva énekelt valamit, amit nem lehetett megérteni. Különféle hangszerek zenéje kísérte a színész által kibocsátott furcsa hangokat. A librettóból megtudhattuk, hogy a színész barlangban élô erôs törpét alakít, aki kardot kovácsol neveltje, Siegfried számára. Hogy törpe, azt abból lehetett megtudni, hogy a színész trikóba bújtatott térdét behajlítva járkált. A színész száját továbbra is furcsán kitátva, hosszan elnyújtva félig-meddig énekelt, félig-meddig ordított valamit. A zene eközben furcsa futamokat variált, mintha folyton elkezdett volna valamit, ami aztán nem folytatódott, és sem-

2008. tél mivel sem végzôdött. A librettóból megtudhattuk, anyja az erdôben szülte, apjáról pedig csak annyit hogy a törpe magában beszélt a gyûrûrôl, amelyet tudni, hogy volt egy kardja, amely eltört, és amelynek elorzott az óriás, és amelyet Siegfried révén meg akar darabjai Miménél vannak, és hogy Siegfried nem szerezni; Siegfriednek pedig jó kardra van szüksége; ismer félelmet, és el akar menni az erdôbôl, de Mime e kard kovácsolásával van elfoglalva a törpe. Miután nem akarja engedni. A zenés beszélgetés közben a törpe meglehetôsen hosszan beszélgetett vagy valahányszor az apát, a kardot stb. említik, sehol sem énekelt magában, a zenekarban hirtelen más han- mulasztják el felidézni e személyek és tárgyak gok hallatszanak, megint valami kezdôdô és sehol vezértémáit. A párbeszéd után felharsannak Wotan sem végzôdô, s megjelenik egy másik színész kürttel isten hangjai és megjelenik a vándor. Ez a vándor a vállán és egy emberrel, aki négy lábon jár és med- Wotan isten. Wotan isten ugyancsak parókában, vének van öltözve, és ezzel a medvével kergeti a törpe ugyancsak trikóban, lándzsával a kezében ostoba kovácsot, aki most már úgy szalad, hogy nem hajlít- pózban áll, s elmond mindent, amit Mime szükja be térdben trikóba bújtatott lábát. Ez a másik szí- ségképpen tud, de amit el kell mondani a nézôknek. nész magát a hôst, Siegfriedet alakítja. A színész Mindezt azonban nem egyszerúen mondja el, hanem belépésekor a zenekarban felharsanó hangok rébuszok formájában, amelyeket neki kell megfejteSiegfried jellemét hivatottak ábrázolni, s Siegfried nie, mintha az életével kezeskedne megfejtésük vezértémájának nevezik ôket. És ezek a hangok min- helyességéért. Eközben, amint a vándor lándzsájával den alkalommal megismétlôdnek, valahányszor a földre dobbant, a földbôl tûz csap fel, s a zenekarSiegfried megjelenik. Minden egyes szereplônek van ból a lándzsa és a tûz hangjai hallatszanak. A ilyen vezértémája, meghatározott hangkombinációja. párbeszédet kíséri a zenekar, amelyben állandóan Úgyhogy ez a vezértéma minden alkalommal fel- mesterkélten összefonódnak az említett személyek és hangzik, amikor megjelenik az általa ábrázolt tárgyak vezértémái. Ezen kívül a legnaivabb módon szereplô; még ha csak megemlítik is valamelyik fejezik ki az érzelmeket a zenével: a borzadást szereplôt, felhangzik a téma, amely megfelel a basszushangokkal, a könnyedséget gyors diszkant szereplônek. Sôt, minden tárgynak megvan a maga futamokkal stb. vezértémája vagy akkordja. Van ilyen témája a A rébuszoknak semmi más értelmük nincs, mint gyûrûnek, ha a sisakot, az almát említik, felhangzik az, hogy a nézô megtudja, kik azok a Nibelungok, a sisak, az alma vezértémája vagy akkordja. A kürtös az óriások, az istenek, és mi történt elôzôleg. Ez a színész ugyanolyan természetellenes, mint a törpe, kitátja a száját, és hosszan kiabál kántálva valamilyen szavakat, és ugyanígy kántálva valamit válaszol neki Mime. Így hívják a törpét. Ennek a beszélgetésnek az az értelme – ezt egyébként csak a librettóból lehet megtudni –, hogy Siegfriedet a törpe nevelte, s Siegfried, nem tudni, mi okból, gyûlöli ezért a törpét, és mindenáron meg akarja ölni. A törpe viszont kardot kovácsolt Siegfriednek, ám Siegfried elégedetlen a karddal. A tízoldalas (a librettó füzete szerint), félórás, ugyanolyan furcsa szájtátogatással, kántálva folytatott párbeszédbôl kiderül, hogy Siegfriedet Végignéztem küzdelmét a szörnnyel és undorral futottam ki a színházból.

25

2008. tél párbeszéd is furcsán kitátott szájjal, kántálva folyik, és a librettó szerint nyolc oldalon át, illetve a színpadon hasonlóképpen hosszan tart. Ezután a vándor eltávozik, újra elôjön Siegfried, és további harminc oldalon át beszélget Mimével. Melódiát nem hallunk egyet sem, folyton csak a párbeszédben említett személyek és tárgyak vezértémái csengenek különféle variációkban. A párbeszéd lényege az, hogy Mime meg akarja tanítani Siegfriedet a félelemre, Siegfried pedig nem ismeri, mi a félelem; Siegfried a beszélgetés végén felkap egy darabot abból a valamibôl, aminek a kard egy darabját kell jelképeznie, szétfûrészeli, ráhelyezi arra, ami a kovácsüllôt hivatott jelezni, és összeforrasztja, s azután kovácsol és darabol: Heaho, heaho, hoho! Hoho, hoho, hoho, hoho; hoheo, haho, haheo, hoho, és vége az elsô felvonásnak. (…) El akartam menni, de barátaim, akiknek társaságában voltam, marasztaltak, mondván, hogy a java a második felvonásban lesz – és ott maradtam megnézni a második felvonást. A második felvonás – éjszaka. Azután kivirrad. Általában az egész darab tele van hajnalokkal, köddel, holdvilággal, homállyal, varázsfénnyel, viharral stb. Aszínpad erdôt mutat, az erdôban barlang. Abarlang bejáratánál egy harmadik trikós színész ül, egy másik törpe szerepében. Hajnalodik. Megint elôjön lándzsájával Wotan isten, megint vándornak öltözve. Megint hallatszanak az ô hangjai és új hangok is, az elképzelhetô legmélyebb basszushangok. Ezek a hangok azt jelentik, amit a sárkány beszél. Wotan felébreszti a sárkányt. Ugyancsak basszushangok hallatszanak, egyre mélyebbek. A sárkány elôször azt mondja: aludni akarok, azután elôbújik a barlangból. A sárkány – két ember pikkelyes zöld bôrbe bújva; a sárkány hátul a farkát csóválja, elöl pedig kitátja a száját, amely olyan, mint a krokodilusé, s egy villanylámpa segítségével tüzet okádik. A sárkány, amelynek ijesztônek kell lennie, és amely valószínûleg ijesztô is ötesztendôs gyermekek számára, bôgô basszusban valamilyen szavakat mond. Mindez annyira ostoba, vásári, hogy az ember csak csodálkozik, hogy hét éven felüli emberek hogyan tudják komolyan végignézni ezt; de a kvázi-mûvelt emberek ezrei csak ülnek és figyelmesen hallgatnak, és néznek és lelkesednek. Megjelenik a kürttel

26

Siegfried és Mime. A zenekarban felhangzanak az ôket jelölô hangok, s Siegfried és Mime beszélgetésbe elegyedik arról, hogy Siegfried tudja-e vagy sem, mi a félelem. Mime ezután eltávozik, s megkezdôdik az a jelenet, amelynek a legköltôibbnek kell lennie. Siegfried lefekszik trikójában egy szépnek szánt pózban, és hol hallgat, hol pedig magában beszélget. Ábrándozik, hallgatja a madarak énekét és utánozni akarja ôket. A karddal levág egy nádszálat, és nádsípot készít. Egyre jobban világosodik, a madarak énekelnek. Siegfried utánozni próbálja a madarakat. A zenekar a madarak hangját utánozza, s ez váltakozik a Siegfried által mondott szavaknak megfelelô hangokkal. De Siegfriednek nem megy a játék a nádsípon, s akkor kürtjét kezdi fújni. Ez a jelenet elviselhetetlen. Nyoma sincs a zenének, vagyis a mûvészetnek, amely a szerzô által átélt hangulat kifejezésére szolgál. Van valami, ami zenei szempontból teljesen érthetetlen. Zenei értelemben állandóan reményt érzünk, amelyet rögtön követ a csalódás, mintha megkezdôdne egy zenei gondolat, de rögtön félbe is szakadna. Ha valami felbukkan, ami kezdôdô zenére hasonlít, ezek a kezdetek annyira rövidek, annyira fel vannak sallangozva túlbonyolított harmóniákkal, a hangszereléssel, a kontraszthatásokkal, annyira áttekinthetetlenek, annyira befejezetlenek, s emellett oly visszataszító a színpadon lejátszódó hamis jelenet, hogy észrevenni is nehéz ôket, nem hogy érzelmileg hatásuk alá kerülhetne az ember. De a legfôbb az, hogy a szerzô szándéka elejétôl végéig és minden hangban annyira hallható és látható, hogy nem Siegfriedet és nem a madarakat látja és hallja az ember, hanem csakis a korlátolt, öntelt, erôlködô hangját és ferde ízlését egy németnek, akinek a leghamisabb fogalmai vannak a költészetrôl, és aki a legdurvább, legprimitívebb módon akarja rámtukmálni a költészetrôl alkotott hamis elképzeléseit. (…) Valahogy még végigültem a következô jelenetet, amelyben elôjött a szörny basszushangokkal kísérve, miközben fel-felhangzott Siegfried motívuma, végignéztem küzdelmét a szörnnyel, végigültem ezt az ordítozást, a lángokat, a karddal való hadonászást, de már nem bírtam tovább, és olyan undorral futottam ki a színházból, amelyet máig sem tudok elfelejteni. (Fordította: S. Nyírô József)

2008. tél

Két Wagner kiállítás Pesten ichard Wagner születésének 195.,halálának 125. évfordulójáról emlékezett meg egy-egy szép kiállítással két eminens budapesti intézmény, a Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyüjteménye, és az Országos Idegennyelvû Könyvtár. 2008. május 21.-én nyílt meg az Idegennyelvû Könyvtárban gondos kezek munkája nyomán egy érdekes kiállítás, mely „Richard Wagner irodalomban, zenében, színházban" címet viselte. Az Engel Judit, Kóbor Mária és Mitkó Tamás által összeállított értékes válogatás, számos soha nem látott régi kottát, szövegkönyvet, archaikus képet tárt az érdeklôdôk elé. Emellett egy egész teremnyi színháztörténeti kuriózumot láthattunk régi magyar Wagner elôadások színpadképeibôl, színpompás kosztûm terveibôl, mûvész portrékból. Ismert és többnyire ismeretlen képek sokaságát élvezhettük, közöttük egy fantáziadús Rajna-atya (Rhein Vater) megszemélyesítését is! Nagy számban vettek részt Társaságunk érdeklôdôi már a megnyitó ünnepségen, ahol Király Éva elnök Wagner életbölcseletérôl tartott elôadást. Június 4.-én pedig Meixner Mihály zeneesztéta a jubileum alkalmával „Nagy énekesek és karmesterek Wagner felvételei" címmel emlékezett a Mesterre. Másnap május 22.-én a Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár „Arany-szalonjában’ a zeneköltô életmû-

R

vének egy-egy szegmensére utaló rendkívül érdekes dokumentumok voltak láthatók. A szépen illusztrált értékes válogatást Liszka Zsuzsa, Vértessy Szabolcs a Zenei Gyûjtemény munkatársai állították össze Kiss Katalin osztályvezetô segítségével., melyben könyvritkaságok, korabeli kiadványok, kották, hanglemezek foglaltak helyet, különös tekintettel a magyar kiadásokra. A kiállítás fénypontja a Budapesti Gyûjtemény anyagából származó könyvritkaság, Barlösius hírneves, A nürnbergi mesterdalnokok csodás grafikákkal illusztrált kalligrafikus kódex jellegû, nagy kapcsos könyve volt. Könyvmûvészeti remekmû! Ebbôl a könyvbôl vett képek a Wagner irodalomban, cikkekben gyakran láthatók, de „szemtôlszembe" vele ritkán találkozhat a Wagner rajongó. A Mesterdalnokok 140 éves ôsbemutatója alkalmával, a megnyitó ünnepségen a közönség filmen láthatta e népopera III.felvonását, melyet rövid elôszóval ismertetett a Wagner Társaság elnöke, kiemelve a mû emberi szépségeit, mûvészi, társadalmi üzenetét. A mesterdalnokok türelmet, derût, emberséget, örömet, megértést és BÉKÉT üzen a mai erôszakos világnak. A szép kiállítások is ezt sugallták. Szerk. A fenti grafika Barlôsius könyvébôl való.

27

2008. tél

Scherzi musicali (Zenei vidámságok) Mi a különbség az operaénekes és a túszejtô között? A túszejtôvel lehet alkudozni. * Hány vicc van operaénekesekrôl? Csak egy. A többi igaz. * Egyszer a Ceaus‚escu házaspárt Moszkvában elvitték a Balsojba, és amikor Elena megtudta, hogy A hattyúk tavára mennek, akarta vinni a fürdôruháját. * Rossinihez egyszer elment egy ifjú tenorista, hogy a nagy operaszerzô meghallgassa. Amikor belépett, rögtön elkezdett dicsekedni: – Mester, nekem van ám magas C-m! Mire ô ijedten: – Te jó ég! Remélem, az elôszobában hagyta! * Sarasatet egy gazdag házaspár meghívta vacsorára a hegedûjével együtt. Szerették volna, ha játszik nekik, mire ô így tért ki:

– Én szívesen eljövök, de a hegedûm nem szokott vacsorázni! * Mascagni dirigált valamikor Magyarországon, de az elôadás elôtt a portás nem akarta beengedni az Operába. Mascagni magára mutogatva a nevét hajtogatta, mire a portás: – Nem lehet itt kérem mászkáni! * Ferenc József és az udvar Bad Ischlben idôzött, s az udvari orgonista Anton Bruckner is jelen volt, akivel a császár szívesen tréfálkozott kedves, jámbor természete és romlatlan, paraszti humora miatt. Nagy ebédet rendeztek, ahol a Mester – a császár állandó bíztatására – rengeteget evett, míg egyszer csak felkiáltott: – Felséges császárom, a legjobb jóakarattal sem férne már belém egy falat sem! A császár csak erre várt, intett a szolgáknak, akik azon nyomban Bruckner elé tették a kedvencét,

A walkürök lovaglása. Lipcse 1876, Puck

28

2008. tél egy jól átsült kacsát. Nagyot sóhajtott, nekilátott és betermelte majd’ az egészet. A császár így fordult hozzá: – Kedves Brucknerem, hát nem azt mondta, hogy egy falatot sem bír már enni? Mire ô így válaszolt: – Tudja Felség, úgy van ez, mint Ön a Stefansdom esetében. – Hogyan? – szólt kicsit sértôdötten a császár. – Ez nem valami jó hasonlat! – Pedig megvan a maga igazsága – válaszolta Bruckner. – Bármennyire tele legyen is a dóm, Felségednek mindig jut hely! * Ferencsik János egyszer így kiáltott fel az Egy kiállítás képei címû Muszorgszkij mû próbáján: – Hogy játszák ezt, emberek? Ez a kijevi nagykapu, nem egy diszónól ajtaja! * Einstein tudvalevô, hogy szabadidejében szívesen (ámde pocsékul…) hegedült. Egy ízben a kiváló Beethoven-játékos, Arthur Schnabel volt a partnere, egy szonátát játszottak. A fizikus azonban valahogy elkavarodott, mire Schnabel fölhorkant: – Mi az, maga nem tud számolni? * Szintén Einstein hegedûjátékával kapcsolatos anekdota, hogy egyszer nagy társaságban hegedült és iszonyatosan melléhúzott, s ekkor a társaságban lévô Molnár Ferenc hangosan felkacagott. Erre Einstein így szólt: – Hogy képzeli ezt, uram? Nevettem én valaha az ön vígjátékain? Egyszer Toscanini próbált egy operát. Nagy sztárok voltak az énekesek, és a mester – szokás szerint – kiborult és üvöltözött. Az egyik díva már nem bírta elviselni a hisztit és kifakadt. – Ne haragudjon, de velem nem beszélhet így, én egy csillag vagyok! Erre Toscanini így szólt: – Az lehet, de a csillagok nem látszanak, ha süt a Nap… * Egy utcazenész épp Wagnert játszott, mikor maga a szerzô sétált arra. Meghallgatta a darabját, majd pár tanáccsal látta el a zenészt, aki fel-

Wagner és Bruckner

ismerte a mestert. Másnap már egy tábla volt kint a zenész elôtt a következô felirattal: „WAGNER TANÍTVÁNYA” * Brucknernak volt egy kutyája, akit nagyon szeretett. Tanítványai meg akarták tréfálni, így míg a mester elment ebédelni, ôk ott maradtak és „beidomították” a kutyát. Játszottak a zongorán egy Wagner motívumot, majd ütötték, verték szegényt. Aztán játszottak egy Bruckner-dallamot a Te Deumból, és finom falatokat adtak neki enni. Ezt sokszor megismételték, míg el nem érkezett a tréfa ideje. Visszaérkezett Bruckner, s egyik tanítványai közül így szólt: – Kedves Mester, tudjuk, mennyire tiszteli Wagnert, de úgy gondoljuk, fel sem ér önnel. – Ugyan, hogy mondhatnak ilyet!!! – válaszolt Bruckner felháborodottan. – Dehogynem! Be is bizonyítjuk! – válaszolták. Eljátszották az iménti Wagner motívumot, mire a kutya nyüszítve menekült. Majd a Bruckner-dallamot, mire az csóválta a farkát. Bruckner rendkívül meg volt hatva…

†

29

2008. tél

Lipcsében jártunk, Rienzit láttunk sôs hajnalban indulunk. Passau után ki- jongói. 132 év történelme néz velem szembe. Hallgat a süt a nap. Napfényben ragyogó ôszi táj a nézôtér. Becsukom az ajtót. Walhalláról. Csillog a fény a Dunán. A bayreuthi temetô. A sírokon ôszi csokrok. Liszt Késô délután érünk Bayreuthba. Rö- Ferenc sírja. A kis kápolna eddig csupasz volt. Most vid séta: Barokk Opera. A Wahnfried, Wagner és Cosi- már oda is kerülnek csokrok. ma sírja. Siegfried Strasse: Liszt lakóháza, ahol olyan Tovább Wartburg vára felé. Thüringischer Wald. A méltatlanul fejezôdött be földi pályafutása. Thüringiai Erdô. Most értem meg, hogy miért olyan Másnap reggel elsô utunk a Festspielhaus. Most fontos az erdô a német romantikában. Carl Maria von nincs elôadás vagy próba. Már vár minket a Haus- Weber, Schumann, Mendelssohn, Liszt, Wagner, Rimeister, aki megmutatja az épületet. A nézôtér. chard Strauss erdôinek hangját hallom, amikor lenézek Mennyire más így üresen, mint nyáron az elôadáson a vár elôl az ezerszínû ôszi lombokra. és mennyire más a földszint második sorából, mint a A Wartburg. Egy darab német történelem. Irodalom Galériáról. és zene. Mozaikok. Szent Erzsébet élete képekben. A Aztán a híres zenekari árok. Állok a karmesteri dobo- magyarországi (?) varázsló, Erzsébet Kisasszony lelki gón. Ott, ahol Wagner, Siegfried Wagner, Richard támasza, Klingsor. Rózsacsoda. Eszünkbe jut Liszt mûStrauss, Hermann Levi, Richter ve, a Szent Erzsébet legendája. János, Toscanini, Furtwängler, Falfestmények: minnesängeKarajan, Knappertsbusch, Karl rek és a dalnokversenyek. Böhm, Solti György, James LeWolfram von Eschenbach, vine, Daniel Barenboim, FisWalter von der Vogelweide, Bicher Ádám és még sok más viterolf. Wagner operájának a lághírû karmester állt. Tannhäusernek a helyszíne. A Innen a színpadra medalnokok csarnoka. „Dich, tegyünk. Ezeken a deszkákon ure Halle, grüss ich wieder”. énekeltek a Nagyok: Mátray Aztán lépcsôk, falak, folyoDezsô,Amalia Materna, Pisók. Luther szobája. Itt fordílinszky Zsigmond, Max Lototta németre a Bibliát. Itt vágrenz, Kirsten Flagstad, Lauta a megjelenô ördöghöz a tinritz Melchior, Maria Müller, tatartóját. Íróasztal van, tintaAstrid Varnay, Hans Hotter, folt nincs. Birgit Nilsson, Kónya Sándor, Következô programpontunk: Anja Silja, Siegfried Jerusaelkóborolt útitársunk izgalmas lem, Marton Éva, Peter Hofkeresése a sötétedô erdôben. NeWartburg vára mann, Waltraud Meier, Plácihezen, de megtaláljuk. do Domingo, Nina Stemme és a többiek. Kinézek a Esti séta a kivilágított Eisenachban. Bach szülôhávasfüggöny ajtaján, szemben az üres nézôtér. Megcsap za és szobra, Luther ház és Luther szobor. Egy izgala Génius Loci, a hely szelleme. Régi tapsok visszhang- mas nap éjszakája. ja. Kik ültek itt? Császárok, királyok, hercegek, diktáReggel indulunk Weimarba. Zuhog az esô. Gyalogos torok, tömeggyilkosok, kancellárok, politikusok, köl- városnézés esôben. Schiller és Goethe emlékek. Kettejük tôk, humanista írók, gyilkosok és áldozatok, katonák szobra ázik a színház elôtt. Szemben vele Bauhaus múdíszegyenruhában, sebesült katonák, vesztesek és zeum. A kerti lak. Liszt háza: benne múzeum. Nézünk, gyôztesek, gazdagok és szegények, hírességek és hír- ázunk, fázunk. Egy esôs hétfô délután. hedt hírességek és persze a wagneri muzsika igazi raMásnapra megjavul az idô. Lipcsébe érünk. Város-

E

30

2008. tél nézés busszal és gyalog. Idegenvezetônk meglepô figura. Hosszú ôsz szakáll, ôsz lófarok. Mûvészi produkciókkal szórakoztat bennünket. Szájharmonikán játszik. Széles a repertoár. Örömóda, Brahms: Magyar táncok, népdalok. Közben nézzük a várost. Az Opera: mint az Erkel Színház, a Gewandhaus (finoman szólva: nem szép), Schiller házacskája, ahol az Örömóda született, kertváros, majd a belváros. Mindent átszelô érthetetlen kék csövek. Kicsit távolabb a Népek csatája emlékmû (finoman szólva rémes). A busz után gyalogos séta. Miklós templom, Piactér, Tamás templom, Bach emlékek. Állunk a ház helyénél, ahol Wagner született. Emléktábla. Fényképezzük. Megszólít minket egy férfi. Ô a lipcsei Wagner Társaság üzletvezetôje. Tud egy keveset magyarul. Este az Operában találkozunk majd vele. Megyünk a szállásra átöltözni. Korai vacsora egy hangulatos étteremben. Hatkor kezdôdik a Rienzi elôadása. Már nagyon várjuk. Rövid séta után megérkezünk az Operába. A több mint ötórás hosszúságú darabot elviselhetôen, három és félórára meghúzva játszották. Elmaradt például a majd félórás balett-betét. Viszont néhány szereplô szövegének megkurtítása a szerep jelentôségét erôsen csökkentette. A rendezésrôl az mondható el leginkább, hogy nem volt rendezés (Nicolas Joel). Sokkal inkább félig szcenírozott koncertre hasonlított, mint valódi színházi elôadásra. A darab színpadi kiállítása nem került túl sokba. Az elsô felvonásban az antik Róma térképe, rajta egy lyukkal, és egy létra volt látható, amelyen szegény Irenet rángatták leányrablás címén. A második felvonásban láttunk kb. 15 darab széket és egy valóban pompázatos kristálycsillárt. A további három felvonásban Róma jellegzetes épületeinek embermagasságnál jóval kisebb makettjeit csodálhattuk, némiképp Minimundusra emlékeztetô formában. Ettôl az utolsó három felvonás színpadi megjelenítése meglepôen hasonlított a Gulliver Lilliputban c. mesejáték gyermekszínházi elôadásához. Az utolsó jelenetben meglehetôsen mulatságosnak tûnt a megoldás, hogy a szereplôk hasáig érô mini Capitolium felgyújtott tornya temette (volna) maga alá a fôszereplôket. Sajnos, a rendezô az énekeseket sem segítette abban, hogy valamiképpen jellemeket ábrázoljanak, ezért az énekes-színészi alakítások megmaradtak a bevált operai sablon-színjátszás szintjén. A zenét a Gewandhaus Zenekar szolgáltatta. Axel Kober vezényletével szépen, erôteljesen, de nem har-

sogva játszottak, bár arra a darab bôven adhatna lehetôséget. A néhány rézfúvós-bizonytalanságáról nagyvonalúan feledkezzünk el. A lipcsei Operaház kórusa nagyszerûen szólaltatta meg a lenyûgözô kórusjeleneteket. Rienzi óriási méretû hôstenor szerepét Stefan Vinke énekelte. Néhány bizonytalan pillanattól eltekintve, végig bírta hanggal és erôvel a nagyon megerôltetô szerepet. Az utolsó áriája: Rienzi megrendítô imája nem csak a szerep, hanem az egész darab csúcspontja volt. Irene amúgy sem túlságosan jelentôs szerepét a húzások szinte minimálisra csökkentették, ezért alakítója, Marika Schönberg a darab nagy részében csak néma szereplôként volt jelen a színpadon. Adriano nadrágszerepét Elena Zhidkova szép mezzoszoprán hangján hallgathattuk. Sajnos, a lenyûgözô hanghoz nem társult hasonlóan lenyûgözô színészi játék, ezért jobban jártunk, ha csak hallgattuk, és nem néztük. Tipikus esete annak, amikor egy alkatilag filigrán énekesnôt férfiruhába bújtatnak, de a rendezô nem segíti abban, hogy játékban legalább valamennyire elfogadható férfit-fiút alakítson. Így aztán sokszor mintha paródiát láttunk volna. A szerelme és a családja között ôrlôdô ifjú helyett sokkal inkább egy nemi identitási zavarokkal küzdô, némiképp hisztérikus kamaszt láthattunk, aki dühös, mert elvették a nyalókáját. Kár volt, mert az énekesnô nagyszerû hangi adottságokkal rendelkezik. Stefano Colonna kissé eljelentéktelenedett szerepében egy számunkra ismeretlen honfitársunkat, Sebestyén Miklóst hallottuk. A rendezés ügyetlenségei és az apróbb hibák, hiányosságok ellenére az elôadás méltán aratott nagy sikert. A rövidítések és összevonások által egy elviselhetô hosszúságú, szép, élvezhetô operát láttunk, hallottunk, amely bár még nem viseli magán a késôbbi, érett Wagner stílusjegyeit, de a hatásos áriák, a nagyszabású finálék és a hatalmas kórusok által mégis jelentôs mûnek bizonyult. Olyan mûnek melyben felfedezhettük a késôbbi Tannhäuser és Lohengrin zenei csíráit is. Örülünk, hogy láthattuk és örülnénk, ha Budapesten is láthatnánk, hallhatnánk, a magyar közönség is megismerhetné Wagnernek ezt a korai mûvét, ha máshogyan nem, hát koncert, vagy félig szcenírozott formában például a Mûvészetek Palotájában, esetleg a Wagner Napok keretében. 2008. október 25–29. Gold György

31

2008. tél

„Alter, brumm nicht…!” Egy vidéket járó operaszeretô élményei és elmélkedései „távol” Budapesttôl ôn szeretett atyai nagyapámat, aki „civilben” GYSEV fôfelügyelô, volt, áldott emlékû nagyanyám egy bécsi útjuk alkalmával – természetesen minden hátsó szándék nélkül - meglepte egy kis kávésbögrével, melynek a felirata a címben szereplô „Öreg, ne morogj!”. Nagyapám egyébként nagy irodalom-, mûvészet- és zenekedvelôként kitûnôen hegedült és brácsázott vonósnégyesben a kollégáival (apám mérnökként nagyon szépen zongorázott, sokszor szonátázott is a papájával, nekem már csak a gramofon maradt – hja, ’sic transit gloria mundi’). Másik nagyapám fôerdész volt, sajnos ôt nem ismerhettem, születésem elôtt sok-sok évvel meghalt, de örökölhettem tôle mély természetszeretetemet. Lehet, hogy e két vonal ötvözôdésébôl alakult ki, hogy számomra az elsô három zeneszerzô: Wagner, Mahler és Strauss Richard. No, ôróluk lesz a legkevesebb szó az elkövetkezôkben. De visszatérve a kis kávésbögrére, ha öregapám valami miatt zsörtölôdött, nagyanyám a felirattal gondosan felé fordítva ebben a bögrécskében tette elé kedvenc tejeskávéját, egy rész „A” és két rész „C” kávé keverékébôl fôzve (emlékszünk még az A–B–C kávékra, amit még annak idején házilag kellett megdarálni?). Hát már morogni sem lehet? – derült jobbkedvre az illatozó tejeskávé hatására. Azóta már lehet morogni, lehet, de minek? A 2000. év Adventjének egy délutánján kis csapatunk felkerekedett, hogy Debrecenbe menvén megtekintse Poldini Ede örökbecsû mûvét, a Farsangi lakodalmat. Odafele ugyan többször is megemlítettük azt a bizonyos pulykakakast, de megérkezvén megelégedtünk az Arany Bika cukrászdájának remekeivel. Hasunkat megtömve belecseppentünk az akkor elôször felszerelt karácsonyi kivilágításba. Gyönyörû látvány volt a fényárban úszó Nagytemplommal együtt. Már majdnem elbíztuk magunkat, de rájöttünk, hogy nem a mi tiszteletünkre szerelték fel a fényfolyamokat. Idônk már nem sok volt az álmélkodásra, mert kezdôdött a szem- és fülsimogató Berényi

H

32

Gábor rendezte elôadás. Kis csapatunk teljesen belelkesedett, megállapítván, hogy a budapesti Operaház felkötheti a zsinóros mentéjét, ha ilyet akarna alkotni (igaz, pont ebben az idôben volt Operaházunknak egy igen erôs mélyrepülése). Azóta is többször látott ragyogó énekes-szinészekkel ismerkedtünk meg, Wagner Lajos, aki a Nemzetes úr, Simon Katalin, a felesége a Nemzetes asszony szerepében tündökölt. Egy rövidke, felettébb humoros jelenetben a debreceniek régi nagy énekes egyénisége, kedvence, Va rga Magda is színre lépett Bükkyné – a szerelmesek számára „deus ex machina” – szerepében. Kedvencünk lett Urbán Nagy Róbert, aki Kálmán diák roppant hálás szólamát intonálta, kiválóan. Vele is több, kellemes elôadásban találkoztunk még (Titkos házasság, Hamupipôke, Denevér – több helyen is. A nagy meglepetés, Fodor Ildikó a bájos leányzó, Zsuzsika szerepében, aki Kálmán diák dala végén, a híres hegedûszóló elôtt a prímás kezébôl kivéve hangszerét, eljátszotta azt, cseppet sem rosszabbul, mintha az eredeti muzsikus adta volna elô. A produkció természetesen hatalmas tapsot kapott a hálás közönségtôl. Érdekessége ennek a szólónak, hogy a bemutatón Hubay Jenô játszotta. Az elôadás kedves cívises-hajdús beállítása nagyon jól illett a darab lelkületéhez. A debreceni együttessel pár évtizeddel korábban, miskolci egyetemista koromban már többször találkoztam. Akkor és ott nem lévén operatársulat, szocialista szerzôdés keretében idônként ôk jöttek el egy-egy elôadás erejéig. Több szép elôadást élvezhettek végig a miskolciak, természetesen szerényebb kiállításban, mivel a díszleteket szállítani kellett, és az akkor sem volt olcsó. Élénken él még ma is emlékezetemben többek között: Tibay Kriszta, Mohos Nagy Éva, Kôváry Anikó, Pallos Gyöngyi, Csongor József, Horváth Bálint, Járay József, Tóth József, Virágos Mihály, a fiatalon távozott Kertész Tamás, kedvencem lett Berczelly István, az együttes akkori vezetô baritonja (Igor herceg, Renato, Don Giovanni), és egy nagyformátumú

2008. tél basszista, Tréfás György, aki még ma is (nyolcvan körül) néha egy-egy kisebb szerepben megörvendezteti a „nagyérdemût”. A Poldini opera elôadása annyira felvillanyozott bennünket, hogy hirtelen kíváncsiak lettünk azon többi színházunkra is, ahol operát játszanak. Ez akkoriban nem is volt olyan könnyû, hiszen még nem volt internet, így a színházaknak honlapja sem, ahol legalább egy hónapra elôre – az illetô település határán túl is – meg lehet tudni, hogy mikor, mit fognak játszani. Nem kellett sokat várnunk a következô alkalomra, elvetôdvén Pécsre, az éppen futó Szöktetést élveztük végig. Nagyon tetszett a színpadi látvány ötlete – marionett-figurákként mozgó szereplôk egy, a színpad tetejéig érô cembalo alatt játszották el a történetet. (Egy késôbbi, debreceni elôadás rendezôje, Tim Carroll, bábosok által mozgatott, tényleges marionett figurákkal kezdte a mûvet, „akik” a cselekmény elôre haladtával fizikálisan folyamatosan nônek és a végén már az addig civilben, a háttérben, oratórikusan éneklô énekesek öltöznek be a szerep szerinti kosztümökbe. Így folyamatosan lôn a báboknak egyre több lelkük – „...akinek ennyi jó kevés”). Már az elején – amikor még szöktetésrôl szó sem volt – feltûnt, hogy a pécsi szereplôk milyen szép, míves ruhákba vannak öltöztetve. A zeneileg is nívós együttesbôl kitûnt egy nyurga fiatalember, aki Pedrillo szólamában jeleskedett. Ennek az estének volt egy másik, magánemberként jelentôs mozzanata számomra, több évtizedes „szünet” után a folyosón szembe találkoztam miskolci egyetemista korombeli opera- és zenebarát barátommal. Nagyon megörültünk egymásnak és hosszú ideje elveszettnek hitt barátom gyorsan be is mutatott jelmeztervezô feleségének, Rátkai Erzsikének, akinek köszönhetôk az est szép kosztümjei. (Ô ugyanis „hivatalosan” volt ott, a barátom csak a díszkíséretet adta). Megtudtuk, hogy Debrecenben a Lohengrint játsszák Molnár Andrással, akit már régen láttunk ebben a szerepben. Az elôadással – Horváth Zoltán míves rendezésében – a Wagner Társaság több tagja személyesen is megismerkedhetett, akár Debrecenben, akár a Fertôrákosi Kôfejtôben (sôt egy klubdélután keretében vele és több, Wagner mûvet is színre állító rendezôvel találkozhatott tagságunk. Ismeretet bôvítô, élvezetes együttlét volt!). Az álta-

lunk látott estén végülis nem Molnár András volt az ezüst-páncélos lovag, hanem Gyôrfi István, a pécsi színház tenoristája – szintén vendég. Jó kiállású, férfias, céltudatos alak lépett Elza álmában a színpadra, aki megnyerhette Sudár Gyöngyvér szívét. Sôt egy rövid ideig még az az érzése volt az embernek, hogy a III. felvonás talán másképpen fog befejezôdni?! De aztán gyôzött a wagneri elgondolás, kérdés mégiscsak feltéve, Telramund agyoncsapva, Elza lelkileg darabokra törve, a Grál elbeszélve, a lovag hazaparancsolva, az ifjú herceg visszavarázsolva – és vége az álomnak (lám, lám a jó öreg partitura-hûség!). És akkor rémlett fel, hogy ez a hibátlan Lohengrin ugyanaz az énekes, aki nemrégiben olyan nagyszerû Pedrillo volt Pécsett. Ezt a két szerepet ugyanis még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyazon tenorista alakítsa. Egy, a színpadi megvalósítás tekintetében igencsak harmatos pécsi Faust elôadás (Margit „bûvös hajléka” egy 2x2 méteres vasketrec, a Walpurgis éji balett – dögunalom, vetekedett a budapesti Ta n nhäuser invenciómentes Venusberg-jelenetével. Egyedül Airizer Csaba Mefistoja találkozott a Gounod-i kívánalmakkal). Elôadás után – bár aznap este sajnos nem ô, de a nem sokkal késôbb Debrecenben látott és késôbbiekben bôvebben elemzett Faustban már ô volt a címszereplô – összeismerkedtünk Gyôrfi mûvész úrral. Hosszasan elbeszélgettünk zenérôl, operáról, rendezésekrôl, úgyhogy már majdnem velünk söpörték ki a Mûvész klubot. Figyelmünkbe ajánltatott a szegediek Gregor József által rendezett Don Carlos elôadása, azzal a plusz és igencsak ígéretes kitétellel, hogy mindenképpen meg kell kóstolni az ottaniak specialitását, a Mûvész klub mézes-pálinkáját. Bár nem ennek a hatására, de rövid idôn belül realizáltuk azért a szegedi utat. Igen szép, nemes, „Verdi-hû” elôadást élvezhettünk végig a Tisza partján fekvô kedvelt városunkban. Érdekes rendezési ötlettel zárult a mû, amikor Fülöp tulajdonképpen átadja a fiát az inkvizíciónak, a – szerzetesként elôlépô - nagypapa menti ki unokáját a szorult helyzetébôl. Itt egy nagy füstfelhôbôl kiemelkedô – a korábban az inkvizíció által már a túlvilágra küldött – Posa márki (Rodrigo) nyújtja barátja felé, égi mosollyal az arcán, menekítô jobbját. Az elôadás címszereplôje természetesen Gyôrfi Pista – akkor már – barátunk volt, de mellette még kimagasló ala-

33

2008. tél kítást nyújtott, a hölgyek mellett, a „kedves papa” szerepében Gábor Géza, a színház kiváló basszistája, aki rendelkezik hangjában azzal, amit „kormos basszus”-nak neveznek. Miközben a realizált mézes-pálinkát ízlelgettük, odajött hozzánk Fülöp-papa, hatalmas tenyerével megveregette Pista gyenge vállát, elôvéve legmélyebb regiszterét, imígyen dördült meg: „szépen énekeltél édes fiam...!” A késôbbiekben több nagy szerepben is volt alkalmunk megcsodálni a basszista nemes orgánumát a másik nagy Verdi szólamban, Gvardianként. A Wagner Társaság szegedi Walkürt megjárt tagjai is elismeréssel adóztak Hundingjával kapcsolatban. Ha már ilyen hangja van egy opera-együttesnek, ki kell használni olyan szerepben is, mint Nicolai: Windsori víg nôk Falstaffja. Toronykôy Attila rendezte múlt évi elôadás méltó példája, hogyan lehet tisztességesen, mûhöz hûen elôadni egy múlt-múlt századi vígopera-gyöngyszemet, hogy az nem válik a mai, szinte csak az erôszakon neveltetett nézô számára „blôddé”, porossá és roppant jól tud szórakoztatni. Ragyogóan érvényesült Gábor Géza bôvérû komédiázó kedve, ebben méltó partnere a pohos lovagnak a két „víg” nô. Egyébiránt a szegediek általunk látogatott egyenletesen magas színvonalú elôadásai mindig nagy élményt jelentettek. Az elôbbieken kívül egy korábbi Szerelmi bájital (Gregor Józseffel volt meghirdetve, de lemondta – örökké sajnálom, hogy „hazájában” nem láthattuk élôben. Most már csak egy szép emléktábla ôrzi a bejárat mellett nem múló hírét és mûvészi nagyságát, a Végzet hatalma, a koncertszerû Walkür és legutóbbi remekük a Jose Curat is Szegedre csábító Otello.

A korábbi Végzet hatalmában találkoztunk elôször a mûvet lezáró halál pillanatának egy, a szokásostól eltérô színpadi megvalósításával. Általában a szerzô által halálra szánt hôs, hôsnô több-kevesebb teatralitással énekli ki nemes lelkét, omolva partnerének, partnernôjének karjaiba, vagy csak simán elterül a világot jelentô deszkákon. A Végzet hatalma oldal-díszletének falába egy hatalmas kereszt volt beépítve, mely Leonora utolsó szavai alatt a fal síkjából lehajlott a színpadra. Erre fellépve indult el Leonora, egy erôs szembe-fénysugárban a tisztább és szebb „más” világ felé – érdekes, hogy az ôt odajuttató testvérbátyja várt ott rá. Valami hasonlót próbált a debreceni elôadás és annak pesti áttétele is megvalósítani Vidnyánszki Attila vezetésével, csak az ott alkalmazott „ellen” Végzet hatalma díszlet (Alekszandr Belozub munkája) nem volt alkalmas ennek az ihletett realizálására. A színpadi halál pillanatának talán „legszebb” megvalósítása a Szikora János által Pécsett rendezett Traviatához fûzôdik. Violetta jobb sorsra érdemes életének utolsó pillanatai alatt lekopaszított betegszobájának falai eltûnnek, végtelenné válik az egész színpadi tér. A hôsnô Nagyági Marianna – a kôvé merevedett és – a szinte rá sem figyelô többi szereplô között – az egyre erôsödô farsangi hóesésben szép lassan kisétál a színpadról az örök életbe. Meghatóan szép lezárása volt a mûnek. (Folytatjuk) Hajtó Zolt A túloldalon látható képeket Hajtó Zsolt készítette operasétáin „távol Budapesttôl”.

Wagner elôadások 2009 Bayreuth Trisztán Mesterdalnokok Ring Parsifal Wels Lohengrin Parsifal

júl. 25. aug. 4. 13. 17. 28. júl. 26. aug. 3. 6. 14. 18. 26. júl. 27. 28. 30. aug. 1. 7. 8. 10. 12. 20. 21. 23. 25. aug. 2. 5. 15. 19. 27. máj. 24. 30. máj. 26. 28. (Németh Judittal)

Magyar Állami Operaház Tannhäuser márc. 18. 21. ápr. 2. 12. Mesterdalnokok febr. 1. 8. 15. Parsifal ápr. 5. 10. 13. Budapesti Wagner Napok-MÜPA I. Ring jún. 11–14. II. Ring jún. 18–21. Parsifal jún. 26., 28.

A ellenoldali képek: 1. Debrecen - Fôtér, 2. Pécs - Szöktetés a szerályból, 3. Debrecen - Szöktetés a szerályból, 4. Debrecen - Lohengrin, 5. Szeged - Don Carlos, 6. Pécs - Traviata, 7. Szeged - Windsori víg nôk, 8. Szeged - A végzet hatalma 34










Opera elôadások Debrecenben, Pécsett és Szegeden









JOSEF HOFFMANN, 1876. BAYREUTH

A Rajna kincse

Az istenek alkonya II.

Az istenek alkonya III.