X. évfolyam 3. szám. A Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona Zsira eseti lapja

14

X. évfolyam 3. szám

A Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona Zsira eseti lapja X. évfolyam 3. szám 2012. október 15. ingyenes kiadvány

Az újság szerkesztésében közreműködtek: Gosztom Józsefné, Ecker Zita, Őri László Számítógépes szerkesztés, tördelés: Hanis Krisztián Felelős kiadó: Hollósi Péter (99/543‐201) online: http://www.efozsira.hu

2



Az V. Erdősori hét

Idén már ötödik alkalommal került megrendezésre július 10‐13. között a peresznyei telephelyen az Erdősori hét. A hetet a peresznyei Önkéntes Tűzoltó Egyesület rövid kis bemutatója nyitotta meg, ahol a tűzvédelmi szabályok ismertetése mellett rövid kis oltási bemutatót tekinthettünk meg. Az itt élők ki próbálhatták a tűzoltás néhány fontos kellékét, sőt tűzoltóruhát (sisakot) is ölthettek, valamint a perzselő napsütésben hűsítő vízsugarat is kaptak. Július 11‐én a hét talán legnagyobb szabású rendezvényére készültünk. Délelőtt tíz órára megérkeztek vendégeink Darvastóról, a peresznyei Idősek Otthonából, valamint a zsirai anyaintézményből. A délelőtti események két fő szálon futottak. A rövid kis köszöntőt követően a csapatok kér részre oszlottak. Egy segítő és két fő lakó a főzőversenyre készült. Minél ízletesebb lecsót kellet készíteni a csapatoknak, na és a szigorú zsűri számára. A csapatok másik része pedig érdekesnél érdekesebb ügyességi és szellemi feladatok megoldásáról tett tanúbizonyságot egy akadályverseny keretében. Délelőtt tehát volt aki a vizes lufikkal bajlódott, volt, aki a horgászzsinórba gabalyodott bele, míg mások a hagymától könnyeztek, mégis gyorsan és vidáman telt a délelőtt. Egy órára már a szigorú zsűri is túl volt a gasztronómiai csodák értékelésén. A finom ebédet követően az időjárás kissé megtréfálta a jelenlévőket, így az eredmény hirdetésre a foglalkoztatóban került sor. Ezt követően az időjárás ismét kegyeibe fogadott minket, a kinti színpadon megnézhettük a darvastóiak rövid kis előadását a „Made in Hungária” darabból. Majd önfeledt retró‐party vette kezdetét. Késő délután vettünk búcsút vendégeinktől a mielőbbi viszontlátás reményében. Talán a retró‐party után a második legnépszerűbb program a hagyományosnak mondható dottózás. Csütörtökön a fel‐feltámadó széllel dacolva kb. 50 fő vett részt a sétautazáson. A vonatozás során mindenki megcsodálhatta a környező falvakat, és a településeket körülvevő tájat és Csepreg városát. Pénteken sajnos az időjárás átírta a tervezett forgatókönyvet, így a tervezett grill partit nem az intézmény falain kívül, hanem az intézményben tartottuk meg, zsirai vendégeinkkel közösen. A társas és ügyességi játékok mellett a grill sütőben finomabbnál finomabb falatok készültek, melyek elkészítésében és elfogyasztásában a sokszor szemerkélő eső sem gátolt meg senkit. Őri László szociális és mentálhigiénés munkatárs

Az idei nyár is úgy indult, mint a többi: gyerektáborok után ifjúsági tábor, majd felnőtt tábor. Szerencsére sok a visszajáró, megy minden a maga útján… Az utolsó turnusba megérkezett Erika, Terezka, Kató néni, Attila, János, István, Csaba, Ricsi, Zoli, Józsi és Ludvig. Jó társaság. Majdnem mindenkivel ismertük már egymást, hiszen volt aki éveken keresztül íjász edzésekre járt, volt akivel a hagyományőrző napon ismerkedtünk össze a lovas bemutató után és volt olyan, aki már a korábbi években is élvezte táborunkat. Elkényeztetett, hisztis kis‐ és nagykölykökön edződött csapatunk számára is minden évben vannak meglepő események, de ez a hét még annál is meglepőbben zárult. A megérkezés utáni „szerződéskötés” fegyelme már megnyugtató volt, nem is beszélve a fekvő helyek szétosztásánál tapasztalható udvariasságról és tapintatról. Egy ilyen hét kemény feladat a résztvevőknek, mert az egész napon át tartó íjászedzéseket és kézműves foglalkozásokat kora este lovaglás követ, majd az éjszakába nyúló közös dobolás, vagy az éjszakai túra teszi tényleg nagyon embert próbálóvá. Ez a csapat, ez a 11 értelmi akadályozott fiatal felnőtt megmérettetett és bizony nem találtatott könnyűnek. A reggelinél egymást figyelve fogyott a kakaó, az íjászedzésen mindig akadt olyan, aki segített vesszőt szedni, a kézműveskedésben is körültekintőek maradtak, a lovaglások alkalmával bőségesen kapott mindenki bátorítást a társaktól is, s az esti mondázások alatt is csendesen aludt el mindenki… Minden turnuszárást egy átfogó értékelő megbeszélés követ, ahol összegzésként mindannyian egyetértettünk abban, hogy ha valaminek, akkor ennek a hétnek volt értelme, és bizony ez a 11 ember igazi CSAPATTÁ formálódott. Olyannyira egyértelmű volt az eredmény, hogy azt gondolom, ezt sokaknak látni kellene. Tehát meg is van a jövő nyári feladat: kedves barátainknak integrált formában is lehetővé tenni a táborozást. Marton Ágoston táborvezető A Szivárványhíd Alapítvány 2012. 09. 07‐én tartotta ülését. ‐ Szalai Péterné beszámolt a Magyar Dal Napjára gyűjtött 420 eFt pénzbeni támogatásról. ‐ Horváth‐Lukács Galéria 15 db képkeretet (kb 400 eFt értékben), valamint 60 eFt értékben művészeti kellékeket adományozott az otthon képzőművészeti körének. ‐ 100 eFt képzési támogatást nyújt az alapítvány, az MSMME által indított műhely munka lebonyolítására. ‐ Kuratórium köszönetét fejezte ki Szalai Péterné Gittának a támogatók felkutatásáért.

Balatoni nyár…

A peresznyei telephelyen élő mozgáskorlátozott, kerekesszékkel közlekedő lakók számára kirándulást szerveztünk Keszthelyre. A kirándulás szervezésében nagy segítségünkre volt: az IDŐKÉP.hu, mert mind ahányszor megtekintettük az oldalt, más‐más időjárást jelzett. Így indultunk útnak, bízva saját ösztöneinkben és a lakók utazási kedvében. A reggeli órák kicsit fázósan találtak minket, de meleget hozott a MÁV dolgozók segítsége, akik a kerekes székes lakókat a vonatra varázsolták. A Balaton partjára érkezvén a merészebb lakók és dolgozók már reggel részesültek egy kis felfrissülésben. Ezután a délelőtti órákat hajókirándulással töltöttük. A sétahajózást követően jóízűen elfogyasztottuk az ebédünket, ami természetesen balatoni sült hal volt. Nagy örömünkre kisütött a nap, volt, aki le is égett. A délután a fürdőzés is a jókedv jegyében telt el. Jóleső fáradtsággal érkeztünk vissza, s másnap élménybeszámolót tartottunk azok számára, akik a következő csoport résztvevői lesznek, és lehetőségük lesz megtapasztalni a: „Jaj úgy élvezem én a strandot!” csodás érzését. Őriné F. Eszter telephelyvezető

13

Íjász tábor MARTONSZÁLLÁSON

12



3

Utazás a barokk korba – kirándulás Pápára

Színjátszótábor 2012. július 2 – 5. Őrimagyarósd

A peresznyei telephelyről október 14‐én 4 fő lakó és két kísérő vonattal Pápára utazott. Az utazás célja kettős volt, meglátogatni Cs. Lajos édesanyját, valamint megismerkedni a barokk kort idéző Pápa nevezetességeivel. A kora reggeli indulást követően már délelőtt fél 9‐kor az Eszterházyak városába értünk. Nagy öröm volt számunkra, hogy Lajos édesanyjával már a vasútállomáson találkoztunk. A találkozás pillanatairól ezt mondta Lajos: „Tudtam, hogy ki fog jönni anyu a vasútra, jó volt Őt megölelni!” Az otthoni élményekről így emlékezett: „Jó volt megint (két éve volt L. otthon), meglátogatni anyukámat. Nagyon örült az ajándékoknak. Találkoztam egyik testvéremmel is. Vele is jót beszélgettem. Ja és finomat ettem. Köszönöm, hogy elhoztatok” –mondta Lajos hazafelé a vonaton. Amíg Lajos az édesanyjánál volt, addig 5 fős csapatunk elindult, hogy megtekintse a város nevezetességeit. Sétánk elején a Várkert volt az első állomásunk. A gyönyörű parkban leltünk rá hazánk első és második legvastagabb törzsű platánfáira. Lenyűgöző látványt nyújtottak, vastag ágaikkal, őszi színekben pompázó leveleikkel, és hatalmas törzseikkel. Innen utunk a kastély mellet a város Fő terére vezetett. Itt megcsodálhattuk a monumentális és korának tán legkiemelkedőbb építészeti alkotását a Nagytemplomot. Hatalmas tornyai már messziről csalogatják a turistákat. Tovább haladva a Fő térről elsétáltunk a Dunántúli református élet központjának számító Pápai Református templomhoz és Kollégiumhoz, ahol hajdan Petőfi Sándor és Jókai Mór is járt. Ezt követően szétnéztünk a város piacán, majd a márciusban nyílt Eszterházy kastélyba indultunk. Ahol bár a kastély kiállítása még rendezés alatt áll szinte visszacsöppentünk a barokk korba. Megtekinthettük miként éltek az akkori előkelő és szegényebb emberek. A kora délutáni órákban vettünk búcsút Lajos édesanyjától és a barokk kisvárostól.

Sok‐sok évvel ezelőtt már jártunk ki, azóta mindig tervezgettük, hogy visszatérünk az Őrség varázslatos vidékére. A táj ismerősen üdvözölt bennünket, s mi örömmel fedeztük fel a régi, szép dolgokat, de az újdonságok örömét is. A háziasszony elénk jött a buszmegállóba és együtt sétáltunk be az Őrség Vendégházba, elhelyezkedtünk az apartmanokban, ahol a párok külön kétszemélyes elhelyezést kaptak. Az apartmanok televízióval, hűtőszekrénnyel, mikrosütővel, gáztűzhellyel, kávéfőzővel, hajszárítóval felszerelve. Ebédidőben érkeztünk, így rögtön egy kellemes étkezéssel indult ott tartózkodásunk első napja. (Étkezés: Reggeli – büféreggeli 8‐10‐ féle választási lehetőséggel Ebéd – Háromfogásos ebéd Az étkezéseknél az Őrség jellegzetes, házias ételei mindig jelen voltak.) A vacsorát – a csapat összekovácsolás érdekében – közösen készítettük a háziakkal, amely minden este így zajlott, s mindig nagyon jó hangulatban készült. 1. nap: Megérkezés után ebéd, majd elhelyezkedés a szálláson. Frissítő fürdés után ismerkedés a helyszínnel, asztaliteniszezés, hintázás, csocsó stb. Estefele séta a környéken, a faluban, ismerkedés a többi vendéggel, majd közös vacsorakészítés. 2. nap: Reggeli után bevásárlás, majd íjászverseny. Ebéd, majd séta a Vadása‐tóhoz, ahol az egész délutánt eltöltöttük. Kemencében sütés közösen (oldalas, csülök, tarja, hagymás burgonya készítés) stb. Vacsora után közös beszélgetés, mulatozás. Ezen a napon már Betuker Botond is velünk volt. 3. nap: Reggeli után bevásárlás. Színházi kvíz‐játék csapatokban, önálló énekes produkciók, eredményhirdetés. Ebéd után rövid pihenő, majd csoportos tekeverseny a helyi elektromos tekekpályán. (A bérleti díjat az Őrség Vendégház finanszírozta.) A forróság enyhülésével 1 ½ órás lovaskocsikázás az Őrségben; közös dalolással, videózással és egy rendhagyó „lánykéréssel”. (Szintén a Vendégház finanszírozta.). Este tábortűz, szalonnasütés, zene‐tánc, majd búcsúzóul a házigazda hívta meg a csapatot hangulatos pincéjébe, ahol tetőpontjára hágott a hangulat, bár csak csekély mértékben fogyasztottunk alkoholt, inkább csak jelképesen, hogy koccinthassunk a házigazda egészségére és egy jó hangulatú nyaralás végére. 4. nap: Reggeli, közös fotózkodás és hazautazás. Összefoglalva elmondható, hogy tartalmasan sikerült eltöltenünk a nyaralást, ahol mindenki jól érezte magát, s ahol senkivel sem volt probléma, sem egészségügyi szempontból, sem a magatartása miatt. Sőt, volt akire különösen jó hatással volt a tábor, hiszen kipróbálhatta az önállóságnak azt a formáját, amelyre vágyik, s amelyre idehaza készül. A közösségi tevékenységekből sem vonta ki magát senki. Az üdülő egyetlen hátránya, hogy a tó félórás sétára van, amelyet azonban meg lehet – esetleg újabb nyaraláskor – oldani úgy, hogy a lovas kocsi elviszi a nehezen mozgó lakókat. A házigazdák és a többi vendég kivételes figyelmességét és szeretetét meg kell említenünk, mint ahogy a családiasságot is, amely meghitté tette az ottlétünket. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora

Őri László szociális és mentálhigiénés munkatárs

Szüreti mulatság Peresznyén Az idei évben sem maradhatott ki a telephelyen élők életéből az szüreti mulatság. Amelyen az őszi munkálatokról és a szüretről emlékeztünk meg szeptember végén. A délelőtt folyamán a vidám zene mellett a főzésé volt a főszerep. A lakók aktív közreműködése mellett két bográcsban készült a finom paprikás krumpli. Délután sajnos esőfellegek gyülekeztek az égen, így beszorultunk a foglalkoztatóba, ahol a már hagyományossá vált tökfigurák elkészítésén szorgoskodott mindenki. Idén már annyira népszerű volt ez a munkafolyamat, hogy három figura is készült, amelyek az intézmény bejáratánál hirdetik az ősz eljöttét. Ezt követően került elfogyasztásra a paprikás krumpli. Majd folytatódott a zenés táncos mulatság, amelyről még az ősz egyik „sláger gyümölcse”, a szőlő sem hiányzott.

Őri László szociális és mentálhigiénés munkatárs

Szülinapi party az Opál házban 2012. szeptember 24.‐én H. Erika és O. Mariann nevű lakóink születésnapját ünnepeltük. Sütöttünk, főztünk finom ételeket, táncoltunk is. Az együtt vidáman eltöltött idő erősítette az összetartozás érzését lakóinkban. Váratlan vendégeink is érkeztek Őrimagyarósdról: Hegyiné G. Csilla és Hegyi Vilmos, akik lakóink nyaralásáról gondoskodtak őrségi vendégházukban. Beszélgettünk a közös emlékekről és adományokat is hoztak a lakóknak. Sokat gondolnak ránk és mi is gyakran emlegetjük őket szeretettel. Emlékezés ünnepi pillanatokat éltünk meg közösen.

Kerékgyártó Judit és Nagy Győzőné segítők

4



Fonyódligeti nyaralás és alkotótábor

11

Nyaralás Balaton nélkül elképzelhetetlen. Idén Fonyódligetre a Somogy megyei Gyermektátorba utaztunk az MSMME által szervezett alkotótáborba. A hely nem volt ismeretlen, visszatérő vendégek vagyunk. 24 lakó és 4 segítő vett rész a nyaraláson. A fonyódligeti vasútállomástól egy 20 perces séta után érkeztünk meg a táborba. Elfoglaltuk a szállásunkat. A kijelölt faházban, 4 ágyas szobákban kaptunk elhelyezést. Igyekeztünk az igényeket figyelembe venni, hiszen a cél az volt számunkra, hogy mindenki jól érezze magát. A szobákat osztályonként osztottuk be (korábbi tapasztalatok alapján ez a legpraktikusabb, mert így a ruhák és egyéb tárgyak nem keverednek annyira össze). Az emeletes ágyak sem okoztak problémát, aki nem tudott felmászni, leraktuk a földre a matracát. A folyosóról gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra. A faházban a lakók számára két fürdőszoba volt kialakítva, női illetve férfi, egy harmadik pedig a segítők számára. A ház mellett nagy focipálya állt rendelkezésünkre, melyen jó hangulatú focimérkőzés zajlott lakók és segítők együttes részt vételével. Az étkezőt egy 10 perces sétával közelíthettük meg, ahol minden nap változatos, bőséges és finom reggelit, ebédet és meleg vacsorát kaptunk. Első nap este 20 órakor Asztalos Zsolt az MSMME elnöke megnyitotta az alkotótábort, a résztvevő csoportok és műhelyvezetők rövid bemutatkozásával. Varró, kerámia, bőrös, fotós, batikolás műhelyben tevékenykedtek a lakók. Mivel ők elsősorban nyaralni mentek néhányan nem értették, hogy miért kell nekik alkotni. Ennek ellenére mindenki részt vett a műhelymunkákban, senki nem jött haza üres kézzel. A foglakozásokat napi rendszerességgel látogathatták, délelőtt 9‐12‐ig, délután 15‐18 óráig. Két nap az időjárás megengedte, hogy megmártózzunk a vízben. A szabad strand pár méterre volt szállásunk mögött. A víz a parttól eltávolodva is nagyon sekély volt, így lakóink is bátran bejöttek a vízbe: pancsoltunk, labdáztunk, frizbiztünk. A tábor területén rajtunk kívül nagyon sokan nyaraltak még, nagyrészt gyerekek, ezért esténként integrált disco szórakoztatta lakóinkat a többi táborlakóval együtt. Jó volt látni, hogy a gyerekek többsége elfogadta a fogyatékkal élő embereket, együtt táncoltak. A néptánc néhány elemét is megismerhették egyik este a táncházban. Az ajándékvásárlás sem maradhatott el. Szombaton Zsira szabadnapot kapott, így piacoztunk Fonyódon. Ez nemcsak a szokásos bazársorból állt, hanem régiségek, házi készítésű étkek, lacikonyhák is voltak. A táborból dottóval mentünk be a városba és vissza is. Asztalos Zsolt elnök Úr az egész tábort meghívta egy vasárnap délutáni vitorlás kirándulásra. Talán ez volt a legemlékezetesebb, legizgalmasabb program a 7 nap alatt. A viharos Balatonon ez másfajta „hajókázás” volt, mint, amit eddig megszoktak. (a viharos Balaton nem szerepelt a tervekben…) Amikor a szél belekapott a vitorlába, a hajó megdőlt, amit egy‐két lakó megpróbált rákenni a társára, mert túlságosan előrehajoltak a korláton…., volt aki, megjegyezte, hogy Siófokon sokkal jobb hajók indulnak, mért nem azokkal megyünk. Tény, hogy itt zordabb körülmények voltak. Az egy órás hajókázásból fél órás lett a viharnak köszönhetően, de kapitányunk magabiztosan kormányozta hajónkat. A zápor előtt sikerült partot érnünk és azt fedett helyen átvészelnünk a busz érkezéséig. A tábor végét a legjobb munkákból válogatott kiállítás zárta a tábor étkezőjében, illetve hétfőn este Asztalos Zsolt megtartotta a táborzáró ceremóniát, megköszönve mindenki, hogy részt vett az alkotótáborban. Nagyon jól ellátott büfé állt rendelkezésünkre, szolgáltatásait minden nap igénybe is vettük: frissen sütött, ízletes palacsintát, hot‐dogot, hamburgert, sült krumplit, lángost, sokféle üdítőt, jégkrémet és egyéb finomságot vásároltunk.

Kerekesszékkel Kőszegre

Az idei év kora nyarától a Vasi Volán jóvoltából lehetőség nyílik arra, hogy a helyközi autóbuszjáraton kerekesszékes lakókkal Kőszegre utazhassunk. Ezt a lehetőséget kihasználva a nyár és a kora ősz folyamán több turnusba szinte az összes kerekesszékes lakóval ellátogattunk Kőszegre. Nagy élmény volt a lakók számára az autóbuszon való utazás. Egyikük így nyilatkozott: „ Jó volt, hogy csak felgurultunk a buszra, nem kellett emelgetni a tolókocsit. Leszállni is egyszerű!” Az összes utazás nagy élményt jelentett mind a kísérőknek, mind a lakóknak, akik ezen alkalmakkor megismerhették Kőszeg szépségeit, boltba mehettek és a forró napokon fagylalttal hűsíthették magukat a város Fő terén. Talán a legmeghatóbb volt az idős I. Ferenc bácsi utazása. A városba érve elmondta, hogy „Milyen jó itt a csendes kisvárosban! Ugye elhoznak máskor is?” Természetesen Feri bácsi kérést teljesítettük. Reméljük, hogy továbbiakban is lesz alkalmunk az integráció jegyében minél többször autóbuszon Kőszegre utazni mozgásukban akadályozott lakókkal. Hullerné H. Gyöngyi osztályvezető helyettes

Peresznyei SzŐSzölés

A tavalyi sikeres „Színes Őszi Napok”‐on felbuzdulva idén újra indult a rendezvénysorozat „Színes Őszi Szerdák” elnevezéssel, egyszóval idén SzŐSz‐ölünk. Kilenc héten keresztül minden szerda délután olyan programok várják a lakókat, amelyeken ismereteik bővülnek, formálódnak szokásaik, segítenek ráhangolódniuk a közelgő ünnepekre. Az első SzŐSz‐ön (október 10‐én) András Mónika volt a vendégünk, ill. mi voltunk az ő vendégei, hiszen megkínált mindenkit a vitaminokban gazdag sütőtök krémlevesével, valamint megkóstolhattuk a gabona kolbászos, köleses, napraforgó magos melegszendvicseit is. A finom étkek elfogyasztása közben hasznos tanácsokkal látta el a lakókat, elmondta a gyógynövények jótékony hatásait, a vitamin pótlás fontosságáról is esett szó. Homoktövises szörpje pedig feltette a koronát a délutánra. Második alkalomra őszi túra volt meghirdetve, de az időjárás közbeszólt, helyette A Föld című természetfilmet láthatták a nagyszámú érdeklődők. Október 24‐én peresznyéről érkezett egy maroknyi társaság a helyi hagyományőrző egyesülettől. A horvát tradícionális énekeket követően a közönséget énekeltették meg ismert népdalokkal, nótákkal. Előadásukat vastaps díjazta. A programok december elejéig tartanak, minden érdeklődő előtt tárva van otthonunk kapuja, örömmel fogadjuk vendégeinket a következő programokon is: Október 31én: Halottak napi megemlékezés, temető látogatással, klasszikus zenehallgatással egybekötött mécses gyújtással az otthonunk udvarán November 7: Halloween Party, töklámpás készítése, zene, tánc November 14: Márton napi szokások felelevenítése, Szent Márton legendájának megismerése, Márton liba sütik készítése November 21: Mozi: természetfilmmel November 28: Adventi koszorúk készítése közösen, az első gyertya jelképes meggyújtása énekléssel, versekkel December 5: Mikulás ünnepség otthonunkban Berzlánovicsné N. Klára szociális és mentálhigiénés munkatárs

10



5

Késő nyári, kora őszi labdarúgó tornák

A büfében kiszolgáló lány is nagyon kedves volt, türelmesen állta ostromunkat. A segítők maximálisan együtt tudtak dolgozni. Ezt a harmóniát érezhették a lakók is, mert az utolsó napon – annak ellenére, hogy hosszú ideig nyaraltunk – senki nem akart még hazamenni. Sajnos azonban eljött ez a nap is. A reggeli elfogyasztása után, a megérkező mikrobuszra csomagjainkat felpakolva, hideg élelemmel felszerelkezve, elhagytuk Fonyódligetet: ki autóval, ki vonattal. A visszaút során a mikrobusz kora délután megérkezett Zsirára. A „vonatozók” többszöri átszállással délután fél 5‐kor átlépték a zsirai intézmény kapuját épségben, egészségesen és sok‐ sok élménnyel feltöltődve.

MSOSZ Labdarúgó Torna – Zsira: Augusztus 25.‐én rendezte meg intézményünk az MSOSZ‐szel karöltve regionális labdarúgó tornát. A csepregi mazsorett csoport megnyitó műsora után 7 csapat kezdte meg a napot 2 divízióban. Öröm volt látni, hogy ezúttal már kettő zsirai csapat vett részt a megmérettetésen, így közel húsz helyi sportszerető focizhatott a gyönyörű időben. Szurkolás, szerelés, passz, lövés és védés, egyikben sem volt hiány, így elégedetten zárhattuk a napot az alábbi eredménnyel: I. Divízió II. Divízió 1. Szentgotthárd 1. Zsira II. 2. Darvastó 2. Ágfalva 3. Zsira I. 3. Csákánydoroszló 4. Győr Szlovák Paralimpiai Labdarúgó Torna – Nagyszombat: Ekecsi barátaink meghívásából ismét részt vehettünk a Nagyszombati műfüves labdarúgó tornán. Első délutánon Ekecs közeli családi birtokon szállásoltak el bennünk, ahol egy kis gulyás és két német csapat társaságában tartalmas estét zártunk. A focitorna jól sikerült, az első helyet szereztük meg, a szép nyereményeken kívül Kabelács Károly a legjobb gólszerző díját is elnyerte. Köszönjük a meghívást és a szép élményeket! MSOSZ Labdarúgó Torna – Csákánydoroszló: A versenyek sorát Csákánydoroszlón zártuk szeptember 29.‐én. Egy csapattal vettünk részt az eseményen, ahol három divízió közül az elsőbe kerültünk. Két győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel a harmadik helyen zártunk. A csoportot a pápai fiatalok csapata nyerte. Jó volt tapasztalni, mennyire kreatívan, kombinatívan és labdabiztosan játszanak, lakóink is hasznos tapasztalatokkal gazdagodhattak a velük vívott meccsen.

Nagy Judit

szociális és mentálhigiénés munkatárs

Rimanóczy napok 2012.

Ha augusztus, akkor Rimanóczy napok. A nyár utolsó hónapjának első hetében ismét gazdag program várt ránk. Kezdődött a hét egy kis sportos bemelegítéssel. 10 állomáson ügyeskedtek, versenyeztek a lakókból segítőkből álló csapatok. Kedden a merészebbek elgyalogoltak a Hétforráshoz (na jó, Kőszegig busszal mentünk, de onnan tényleg gyalogoltunk és persze rekkenő hőség volt!). Felértünk, pihentünk és szalonnát is mertünk sütni ( itt most nem részletezem, hogy miért kell merészség a szalonnasütéshez a 40 fokos hőségben.....) Akik inkább kényelmesen szeretnek kirándulni, azok elDottóztak Bükre és persze vissza ☺ Szerdán, csütörtökön bocsáztunk. Első nap az intézmény dolgozói. Olyan jó látni, hogy ennyi kedves kolléga itt maradt munka után és mert játszani! A kollégák egy másik szorgos kis csapata pedig bográcsos lecsót készített. Bár, én nem kedvelem a lecsót, de akik ettek belőle megnyalták a tíz ujjukat. Másnap a lakók gurították a golyókat. Háát (tudom, hogy így nem kezdjük, de ide ez kívánkozik), megirigyeltem egy‐két remek gurítást. Élvezetes, izgalmas meccseket láttam. Pénteken kenyérlángos. A tésztagyúrás‐dagasztás‐ sütés egy igazi pék(!) intstrukciói alapján már a délelőtt folyamán elkezdődött. A hangulat a konyha és az idő ma is forró volt. A kenyérlángos pedig finom ☺ Délután a hangulat tovább fokozódott a karaoke‐partyval, ami egyben a hét záró programja lett. Jövőre újra, ugyanitt! Nagy Judit szociális és mentálhigiénés munkatárs

Marton Gergő


Panoráma Kupa – Siófok

Kiállítás lakóink alkotásaiból.

Szeptember második hetében öt napot töltöttünk el Siófokon a Panoráma Kft. üdülőjében. Ebben a pár napban otthonunk hat sportolója más intézmények lakóival három sportágban mérhette össze erejét: asztaliteniszben, csocsóban, gokartban. Lakóink több számban is érmes helyezést értek el, értékes üdülési utalványokhoz, illetve illatszercsomagokhoz jutva ez által. Üres kézzel egy versenyző sem távozott az eseményről, mindenki egy nagy élelmiszercsomaggal gazdagodott. A Siófokon eltöltött idő nem múlhatott el strandolás nélkül sem, szerencsére az első néhány nap ennek is kedvezett, boldogan mártózhattunk a Balaton sekély vízében. Szabadidőnkben a bazársorokat jártuk, esténként nagy sétákat tettünk a parton, és a naplementében gyönyörködtünk.

A Tízforrás Fesztivál keretében, Tekán János és Csikós László festményeit mutatták be a nagycenki Horváth‐Lukács Galériában. Időt, fáradtságot és anyagi áldozatot nem sajnálva hozták létre az igényes kiállítást. Egy galéria jó lelkű tulajdonosai, akik eddig mit sem tudva rólunk mellénk álltak, pedig kiállítótermükben várakoznak a Munkácsy‐díjas festőművészek, hogy sorra kerüljenek. Ám nekik mi legalább annyira fontosak voltunk, mint a nagyok. A több mint 60 éve működő intézmény szakmai munkájának az értelmi akadályozott emberek tehetségébe vetett hit eredménye, hogy az alkotások megszülethettek. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora

Marton Gergő


6



9

Szentjánosbogarak – Magnificat

Szeptember 9.‐én Otthonunk első alkalommal csatlakozott a négy évvel ezelőtt Presser Gábor által meghirdetett és azóta is nagyon népszerű Magyar Dal Napjához. Hollósi Péter intézményvezető így fogalmazott a nappal kapcsolatban: „Az értelmi fogyatékos emberek között is sokan kiemelkednek a sport, a kultúra, a zene területén. Ezt szeretnénk megmutatni a világnak, amikor ők is színpadra állnak. Az otthonban élők közül sokan szeretik a magyar zenét, érzelmileg könnyen azonosulni tudnak az előadóval. Miért is ne lehetne idehozni számukra ezt a kulturális programot?” Hát tényleg, miért is ne? Szerencsére ezt rajtunk kívül többen is így gondolták, így jöhetett létre ez a vendégeit tárt kapukkal váró rendezvény. Így gondolta ezt a Magyar Dal Napja Nonprofit Kft Budapesten, Varga Miklós és a Pa‐DöDő együttes, akik fellépti díj nélkül vállalták el, hogy dalaikkal felejthetetlen perceket szereznek számunkra. Presser Gábor is első szóra jött és megtisztelte a programot, sőt egyszercsak ott termett a színpadon és a Pa‐Dö‐Dő‐s lányokkal, valamint a közönséggel és a program moderátorával elénekelte a „Neked írom a dalt” című nótát, mindannyiunk örömére, nagy‐nagy ováció mellett. A dombóvári Reménysugár zenekar, az ajkai Hangadók, a felvidéki Vox Megere együttes, a tordasi Szivárvány Zenekar, Betuker Botond és Barátai, valamint a hazaiak közül Szendrő Attila és a KOMISZ® is igényes zenével, a nap rangjához méltóan készültek fel előadásaikra és teremtettek jó hangulatot a szikrázó napsütésben egészen este 10 óráig.

Tóth L. Kristóftól hallottam igehirdetésében azt a történetet, hogy egy szentjánosbogárkának csak annyi fénye van, hogy épp csak jelzi a létét. Ám mindannyiunk kezében van egy szentjánosbogárka, s ha sokan összegyűlünk hatalmas világosság támad. Ez jutott eszembe, amikor 2012. augusztus 9.‐én egy csendes nyári estén fehér ruhába öltöztethettem azt a hat hittanos lakót, akiknek régi vágya volt, hogy megkeresztelkedhessenek és egy keresztény közösség tagjaivá váljanak. Régóta készültünk rá, tanultunk, szentmisékre jártunk, zarándoklatokra mentünk, s lelkigyakorlaton vettünk részt a kőszegi missziós atyáknál. Izzott a levegő az izgalomtól, amikor a harang hívó szavára és az orgonaszóra bevonultak a templomba, ministránsok, keresztszüleik, Juhos Imre és Dumovits István atya kíséretében. Hétköznap volt, de a fehér virágokba öltözött templomban sokan kísérték figyelemmel a nem mindennapi szertartást, hiszen felnőttként nemcsak keresztelkedtek, de az eucharistia, a bérmálkozás szentségét is megkapták ezen a szép napon. Eljöttek a falubeliek akik ismerték őket, a jelen és a régi dolgozók, hogy érezzék az Otthon amelyben élnek, fontosnak tartja ezt az elhatározásukat. A szertartások gyönyörűek voltak, s bizony a könny is a szemükbe szökött sokaknak, átérezve a nap jelentőségét. Szép és megható szertartás volt, ahogy egy ismerős megfogalmazta a szentmise után: „felemelő”! Sokan megállítottak bennünket az utcán, apró figyelmességeket, ajándékokat is adtak át a számukra. Ezen a napon mindenki velük ünnepelt, velük örült. Az eseményt egy közös agapé követte, ahol sok‐sok finomság került az asztalra, s további meglepetések vártak a megkeresztelkedettekre. Nem tudom mindenkinek név szerint megköszönni a segítségét, hiszen, hála Istennek, sokaknak része volt abban, hogy ez a szép ünnep létrejött, de kérem, hogy Isten megáldja mindannyiukat ezért! A keresztszülőket pedig, akik ezt a felelősségteljes szerepet elvállalták lakóink életében, arra kérem, hogy kísérjék és segítség lakóink hitéletét!

A Szivárvány Zenekar Tordasról még másnap is velünk maradt és az Őszi Napok záróakkordjaként megtartott integrált napon Szivárványos Mesetár címmel szórakoztató és látens módon tanító műsorral kedveskedtek a környék óvodásainak, kisiskolásainak és lakóinknak, miközben a kézműves sátrakban készültek a szebbnél szebb alkotások, amelyeket a vendégek magukkal vihettek emlékbe. Ők azok a gyermekek, akik már kisgyermek korukban megtapasztalhatják nálunk évről‐ évre, hogy lakóink kedves, szeretetreméltó emberek, akik nagyon örülnek, ha meglátogatják őket. Amikor az év elején az anyagi nehézségek miatt azon aggódtunk, hogy vajon ilyen körülmények között milyen programot tudunk összeállítani az Őszi Napokra, nem gondoltuk, hogy ennyi szép élményben lesz részünk. Nem gondoltuk, hogy milyen gazdagok vagyunk kreativitásban, s milyen gazdag az, akinek olyan partnerei vannak, aki úgy gondolták, hogy igen, ezt a szép kezdeményezést, hogy továbbélhessen, segíteni kell.

Ti pedig újonnan keresztelkedettek most, hogy egy új közösség tagjaivá váltatok, legyetek annak kis Szentjánosbogárkái! Példátokkal Ti is világítsatok! Néhány nap múlva, még az ünnep hatása alatt, elzarándokoltunk a kópházi templomba, ahol a kegytemplomban Nagyboldogasszony ünnepén vettünk részt. A templomban a horvát, s a német nyelvű szentmise után, a magyar nyelvűn is tele volt a templom zarándokokkal. Nagy örömünkre külön köszöntöttek bennünket, hiszen tudtak az odaérkezésünkről. Jóleső érzés volt látni, hogy hittanosaink milyen aktívan és komolyan vesznek részt a szertartáson. A szentmisét négyen celebrálták, köztük egy aranymisés atya, aki természetesen aranymisés áldásban részesítette az egybegyűlteket.

Amikor az év elején az anyagi nehézségek miatt azon aggódtunk, hogy vajon ilyen körülmények között milyen programot tudunk összeállítani az Őszi Napokra, nem gondoltuk, hogy ennyi szép élményben lesz részünk. Nem gondoltuk, hogy milyen gazdagok vagyunk kreativitásban, s milyen gazdag az, akinek olyan partnerei vannak, aki úgy gondolták, hogy igen, ezt a szép kezdeményezést, hogy továbbélhessen, segíteni kell. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora

A gyönyörű homília legfőbb mondanivalója mindenkihez szólt, miszerint ahogy a Nagyboldogasszonynak, úgy valamennyiünknek meg kell fogalmaznia a maga magnificat‐jat, s mindennap el kell mondanunk. Mai világunkban hajlamosak vagyunk csak a negatívumokat észrevenni, pedig naponta történnek velünk apró csodák, csak látni, csak észre kell venni őket, s hálát adni mindazért, amely nekünk ‐ néha talán méltatlanul is, ‐ de adatott! Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora


7

8


Zsirai Őszi Napok Magyar Dal Napja

A film pereg tovább… XX. Homokszobrász Fesztivál Nem tudni, hogy a rendezvény születésekor vajon a körülötte bábáskodók milyen hosszúra tervezték életútját, de a rendezvény megérte II. jubileumi évtizedét is. Egy napos ugyan a fesztivál, de annak előkészítése, a szervezés közel egy hónapot vesz minden alkalommal igénybe. Húsz év… húsz alkalom, húsz téma. Mi legyen az idei Fesztivál témája? Nem kevés fejtörést okozott a csapatnak, napokon keresztül ötleteltünk, szőttük tovább a felmerült gondolatokat, majd szépen sorban vissza is bontottunk jó néhányat, s ültünk le újra és újra… mígnem egyszer csak kipattant… ☺ Az első szikra megszületése után már tudtuk, hogy jó vonalon indultunk el, egyik ötlet hozta a másikat, s a rendezvény kezdeti filmkockáiból lassan egész napos történet kerekedett ki, mely szeptember 5‐én, ragyogó napsütéses időben vetítésre is került…élőben. A mozigépész miután befűzte a filmet a lejátszóba, több apró jeleneten át eljutott az árnyjátékon keresztül életre keltett történet a mozgófilm kezdetétől, s a kezdetleges technikától a mai filmekhez, a modern technikához. A film nagy klasszikusai vetítették árnyékukat a vászonra: az első mozgófilm vetítésen keletkezett pánik (Lumiére‐fivérek, 1895, a lyoni vasútállomásra befutó vonat láttán menekülő nézők), Charlie Chaplin, Karádi Katalin, Marilyn Monroe, Volt egyszer egy vadnyugat, Csillagok háborúja, Michael Jackson…Zorro. Ez évben is 13 homok kupac várta az alkotókedvű csapatokat. Mi pedig kíváncsian vártuk, vajon ki mit formál meg, kiben milyen gondolatokat ébresztett a fesztivál kiírása, téma megjelölése. Mit gondolnak a filmről, televíziózásról, s ezt hogyan lehet pergő homokszemekbe önteni… izgalmas kérdések. Melyekre a 13 válasz két órán belül megszületett. Ezzel elkészült a napi „film” fő mondani valója. Ebéd után került sor az alkotások bemutatására, melyek között ez évben is volt néhány csapat, mely tényekre támaszkodva tette azt, s voltak, akik igazi fesztiváli hangulatot teremtettek zenével, tánccal. A záró filmkockákon már a zsűri látható, mely összeszokott szakmai teamként gyorsan megalkotta értékelését, ehhez valószínű az is hozzájárult, hogy színvonalas alkotások születtek, így minden csapat elismerésben részesült. ..s hogy a Homokszobrász Fesztivál filmje hogyan pörög tovább…(?), reméljük, a mozigépész jövőre is befűzheti a filmet, folytatódhat a történet… születik újra egy olyan ötlet, melyet érdemes életre kelteni… Hiszem, hogy ennek a rendezvénynek a jövője nem pénzkérdés, anyagi nehézségek nem tudnak akadályt állítani addig, amíg van egy csapat, melynek lelkesedése, összetartása és teremtő ereje ezt tovább tudja vinni. Kiss Klára szakmai vezető

Nyoma sem volt a szeles, esős ősznek, talán mert odafönt is úgy gondolták, hogy a Zsirai Őszi Napok rendezvénysorozat megérdemli, hogy beragyogja a napsütés. Így derűs nap köszöntötte a XX. Homokszobrász Fesztivál résztvevőit, akik az idén „A film pereg tovább” témakörben alkották meg homokszobraikat. Mint mindig most is sok érdekes alkotás született; találkozhattunk Tom & Jerry‐vel, a Metro Goldwin Mayer oroszlánjával és még számos jellegzetes, egy‐egy filmes korszakot megjelenítő homokkölteménnyel. A film jegyében készült a nap nyitó árnyjátéka is, amely sok‐sok ötletes megoldással, képi élménnyel örvendeztette meg a közönséget. S hogy még mindig a filmnél maradjunk, szeptember 7.‐én került sor a speciális filmkészítéssel foglalkozó segítők és alkotók összejövetelére Lovas Tibor médiapedagógus és Halmy György filmrendező közreműködésével. Számos jótanács, ötlet, módszer hangzott el a filmkészítés fortélyairól, továbbá egy interjút láthattak az „Álmodtam egyet” filmfesztivál díjazottjaival, akik arról, meséltek Fábián Gábornak, hogy mit jelent számukra a filmezés élménye. Még aznap este vendégül láthattuk Dr. Papp Lajos szívsebész professzort, akinek előadását nagy várakozás előzte meg. Megnyugtató lénye hamar magával ragadta a hallgatóságot. Feszült figyelemmel, csendben hallgattuk végig megható történeteit arról, hogy mit jelent egy emberi szívet tartani a kézben, mit jelent leállítani, és újraindítani, mit jelent mindezt megélni. Mi az amikor valakiben hitet kell ébreszteni, hogy meggyógyulhat, és mi az egyáltalán hinni, nemcsak a gyógyulásban, hanem önmagunkban, a gondviselésben. Rádöbbentünk mi is Papp professzorral, hogy az ember minél többet tud egy dologról, annál inkább érzi, hogy mennyivel több az, amit nem tudunk róla. Elmélkedhettünk az ember nagyságáról és semmisségéről, kiszolgáltatottságunkról és a teremtőbe vetett bizalomról. Ízelítőt kaptunk ékes és gazdag magyar nyelvünkről és csak bámultunk, hogy egy ilyen nagy tudású ember hogy tud ilyen alázatos és egyszerű maradni és ezzel fölébe kerekedni minden emberi hívságnak. Sok szó esett az egészségről, így aztán másnap annál érthetőbb volt, hogy az Otthon apraja‐nagyja, vagyis dolgozók és lakók jókedvűen vettek részt a Sport‐ és egészség napon, hogy játékosan, mégis önmagukat felülmúlva egy kicsit saját testi és lelki egészségükkel, és jó közérzetükkel foglalkozzanak.

Aztán jött a szombat este és mi hirtelen az amerikai Brodway‐n éreztük magunkat, hiszen a soproni Song Office társulat zenés‐táncos revüműsora odarepített bennünket. Számos ismert és kevésbé ismert dal csendült fel musical‐ekből, revükből, filmekből, melyet a táncosok tettek még izgalmasabbá és hangulatosabbá. Már nem első ízben jártak nálunk a társulat tagjai, így régi ismerősként jöttek hozzánk és tették az estet vidámmá mindannyiunk számára.

X. évfolyam 3. szám. A Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona Zsira eseti lapja

Recommend Documents