12
X. évfolyam 2. szám
A Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona Zsira eseti lapja X. évfolyam 2. szám 2012. július 1. ingyenes kiadvány
A Szivárványhíd Alapítvány 2012. 07. 06‐án tartja soron következő ülését.
A nagy találkozás
Róka Szilvia a C osztály lakója, 2002. 01. 04. óta él a zsirai Otthonban. Családjáról, hozzátartozóiról nagyon keveset tudtunk. Hivatásos gondnokán kívül más nem látogatta. 2012. május 12‐. én megható pillanatoknak lehettünk részesei, Szilvit meglátogatta a testvére, akivel soha nem találkozott. A látogatás után a következő levelet küldték a hozzátartozók, akikkel azóta a kapcsolat folyamatos.
Némethné Dvorák Márta osztályvezető ápoló
Tisztelt Hollósi Péter Úr! 2012. május 12‐én meghívásukat elfogadva részt vettünk intézményük nyílt napján, mely során meglátogattuk feleségem, Róka Brigitta testvérét, Róka Szilviát. Mivel Szilvike születése óta intézetben él, feleségem pedig nevelőszülők szárnyai alatt nevelkedett, ezért Szilvia sorsáról ez év tavaszáig csak hallomásból értesültünk. Feleségem az Önök intézetének mindennapjairól készült felvételek egyikén fedezte fel testvérét. Telefonos érdeklődésére az ön munkatársai megerősítették, hogy valóban Róka Szilvike látható a felvételen és meghívtak minket az előzőekben már említett nyílt napra. Látogatásunkkor pozitív meglepetésként ért bennünket az intézményben tapasztalható rend, az intézmény által a gondozottak számára biztosított rendkívül otthonos lakhatási körülmények, az ápolók kedvessége, a gondozottak számára biztosított igen sok külső program és foglalkozás. Kifejezetten megható volt látni azt az otthonosan, lakószoba módjára berendezett kis szobát, melyben Szilvike él. Úgy gondolom, megismerve Szilvi állapotát, a vele való speciális foglalkozás és az odafigyelő gondoskodás eredményei lemérhetőek azon, hogy ragaszkodik a vele foglalkozó ápolókhoz, reagál szavukra. Ezúton szeretném megköszönni Önnek és munkatársainak Szilvikéről és az ellátottakról való lelkiismeretes gondoskodásukat és az értük végzett áldozatos munkát. Tisztelettel: Puppán György
VIII. Zsirai Asztalitenisz Találkozó Az április 11.‐én tartott hagyományos rendezvényünkön ezúttal 5 intézmény 35 versenyzője vett részt. Sajnos anyagi helyzete miatt több intézménynek is le kellett mondania a versenyt. Akik itt voltak most is rangot adtak a rendezvénynek, színvonalas meccseket is láthatott a közönség. Az érmek eloszlottak az intézmények között, a mieink egy első, egy második, és két harmadik helyezést értek el. Várunk mindenkit jövőre is !!! Marton Gergő fejlesztő pedagógus Az újság szerkesztésében közreműködtek: Gosztom Józsefné, Ecker Zita, Őri László Számítógépes szerkesztés, tördelés: Hanis Krisztián 25. lapszám Felelős kiadó: Hollósi Péter (99/543‐201) online: http://www.efozsira.hu
2
X. évfolyam 2. szám
X. évfolyam 2. szám
Labdarúgó EB – Dánia 2012. június 28. – július 2.
Felkészülés: Az előzetesen kiválogatott 10 labdarúgó, a tartalékok, és mi edzők áprilisban Darvastón találkoztunk először, egy kispályás tornán. Kezdetben kissé tartózkodva fordultak egymás felé sportolóink, de a torna végeztével már együtt tudtak örülni sikerüknek. Néhány héttel később Pálfán, talán a nehezebb ellenfeleknek (mérkőzéseknek) köszönhetően, már mindannyian láthattuk, hogy melyek azok a problémák, amiket az edzői stábnak kezelnie kell ahhoz, hogy ez a gárda csapatként tudjon elindulni Dániába. Erre teremtett kiváló lehetőséget a zsirai edzőtábor. A három napban csapatépítő programok mellett folyamatosan „tömtük” a fiúk fejét. A taktikánál talán fontosabb volt, hogy mindannyiukkal megértessük, egyénileg, egymás segítése, támogatása nélkül, veszekedéssel nem érhetünk el eredményt. Sokat léptünk előre, bizakodva vártuk az indulást. Európa Bajnokság ‐ Koppenhága: A tornához hasonlóan az utazást is nagy várakozás előzte meg, hiszen a társaság nagy része még nem ült repülőn. Az út jól sikerült, nagy élmény volt. Szállásunk Koppenhága külvárosában volt, mely egy sportkomplexum mellett helyezkedett el, ez adott otthont az Európa Bajnokságnak. A körülményekre sem az elhelyezést, sem a sportlétesítményt illetően nem lehetett panaszunk. Utóbbiról talán mindent elmond, hogy egyszerre akár hat pályán is bonyolíthatták volna a tornát, és ez mellett egy óriási hangár két műfüves pályája is rendelkezésünkre állt. Június 29. a divízionáló mérkőzések és a megnyitó napja volt. Az SO labdarúgó szakágának európai koordinátora kiemelte, hogy ezeken a felmérő meccseken is minden csapatvezető ugyanabban az összeállításban szerepeltesse csapatát, mint a tétmérkőzéseken, a sportolók teljes erőbedobással játszanak, hiszen csak ebben az esetben mutat reális képet a divízionálás. Négy mérkőzésünk alapján (‐ Málta 1‐ 0, ‐ Nagy Br. 1‐0, ‐ Lengyelo. 0‐1, ‐ Oroszo. 0‐2) három divízió közül a másodikba soroltak bennünket Dánia, Monaco, Oroszország és Izland társaságában. 30.‐án elkezdtük a tétmérkőzéseket, Dániától egy kissé szerencsétlen mérkőzésen szenvedtünk 1‐0‐s vereséget. Ezután lett fontos szerepe a divízionálásról fentebb leírtaknak. Oroszország csapatát Izland ellen aratott fölényes győzelme után az 1. divízióba helyezte át a szervező bizottság, így négy csapat maradt a csoportunkban. 1.‐én Izlanddal kezdtünk, akiket 1‐0 –ra vertünk, majd ezután sorsdöntő meccs következett Monaco ellen, ahol csak a győzelem lett volna elfogadható a döntőbe jutáshoz. 1‐0‐s hátrányból, 3‐1‐re fordítottunk, de előnyünket sajnos nem sikerült megtartani, 3‐3‐as döntetlennel csak a bronzmeccs maradt nekünk. A bronz medált sikerült megszereznünk, 3‐1‐re nyerünk Izland ellen, így győztes meccsel, és jó érzéssel zártuk a tornát, amelyen kis szerencsével még jobb pozícióba is érhettünk volna. A minden külcsínt mellőző eredményhirdetésen büszkén vették át sportolóink az érmeket. Végeredmény: 1. Dánia 2. Monaco 3. Magyarország 4. Izland
11
SokSzín Feszt, Bük
Június első hétvégéjén a színházé volt a főszerep Bükön: a Sok‐szin‐pad Társulat ünnepelte fennállásának 5. évfordulóját. „E jeles alkalomból meghívtuk az 5 év alatt szerzett barátainkat, a volt tagokat és a támogatókat, hogy együtt töltsük a hétvégét.” Ezekkel a gondolatokkal kezdte beszámolóját Major Ágota a társulat vezetője arról a fesztiválról, amelynek az idén mindkét zsirai Színház a részese lehetett. Születésnapi ajándékként elvittük az Alternatív Képszínház Elhagyott madár című produkcióját, valamint a KOMISZ® kis csapatának bohózatát, a Puffici a vendéglőben című darabot. Mindkettő elnyerte a nézők tetszését, így a zsirai színjátszók több oldalukról is bemutatkozhattak ezen az estén. Most első ízben vehettünk rész ezen a csupa lelkes, amatőrből álló színházi fesztiválon. Ezúton is köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk, s hogy már most meghívást kaptunk a következő évi összejövetelre. Úgy érezzük ezzel mi is bekerültünk ebbe a baráti körbe, ahol igazán remek volt a hangulat, ahol úgy tudtunk beszélgetni a többiekkel, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ők voltak az ünnepeltek, de mi is kaptunk ajándékot, személy szerint mindenki magáénak mondhatott egy kis felálló orrú üvegelefántot, mely a keleti hiedelem szerint szerencsét hoz tulajdonosának. Vacsora után bármennyire is fáradtak voltunk, kíváncsian leültünk, hogy belenézzünk mások produkcióiba is és reménykedtünk, hogy legközelebb mindkét napon ott lehetünk majd újonnan szerzett barátaink között, ahol nem volt verseny, nem volt zsűri, nem volt görcsös izgalom, csak jókedv, önfeledt szórakozás és színház, színház… színház! Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora
„Költő vagyok, …
Mit érdekelne engem a költészet maga?” (József Attila: Ars poetica) Már ars poeticá‐ja is ellentmondásos, akár csak ő maga. Bár korának vitatott személyisége volt, ma mindannyiunk számára egyértelmű, hogy ő a magyar irodalom egyik legnépszerűbb, legtehetségesebb alakja; az értett ‐ meg nem értett József Attila. Az a költő óriás, akinek születésnapjához kötődik, hogy minden évben megünnepeljük a Költészet Napját. Mi is ezt tettük – hagyományosan – 2012. április 16.‐án, amikor is sok‐sok lakó készült fel, hogy versmondásával megörvendeztesse a hallgatóságot. Tavaszi képek, zenék, versek váltották egymást a színpadon a sopronhorpácsi általános iskola diákjainak előadásában. Nem először járnak itt, szívesen jönnek évről‐évre, hogy közösen ünnepelhessük ezt a jeles napot. Előadásukat a zsirai általános iskolások Mátyás király mondái követték, majd egy Petőfi vers is elhangzott egy verseket kedvelő kisdiáktól. A ráhangolódás után kezdődhetett a verselés. Sajnos az előadók számát egy kicsit megritkította a nem várt felső légúti megbetegedés megjelenése, de így is szép számmal vettek részt a megmérettetésen. Ez a nap nem is elsősorban erről szólt, inkább az ünnepélyes megemlékezésről, mert sajnos most először nem lehetett tovább jutni Búcsúszentlászlóra, ahol eddig minden évben részt vehettünk a helyi versmondó gálán. Ez azonban nem vette el a verset és a verstanulást szeretők kedvét és lelkesedését. Most első ízben nem volt kötött témája a versmondásnak. Mindenki kedve szerint válogathatott. Ezzel a szabadsággal még tudnunk kell élni, mert nem mindig sikerült igazán jól, az egyéniséghez és a képességeknek megfelelő verset találni. De mindent összevetve, aki készült, az derekasan helytállt a szereplésben. A három tagú zsűri is így látta az eseményt. Hozzáértő füllel hallgatták az előadókat, s magyar szakos tanárokhoz méltóan nem rejtették véka alá a véleményüket. Szerencsére szinte csak dicsérő szót kaptunk, s néhány jó tanácsot. A fellépő lakók boldogok voltak; a sok‐sok gyakorlás meghozta eredményét. Szép elismerő oklevél és egy kis csokoládé pedig még csak tovább édesítette a délutánt. A vidám, önfeledt perceket szerző versektől és a lelket megérintő szép gondolatoktól lelkileg töltődhettünk fel, s melegedhettünk át ezen a fázós, szeles, áprilisi délutánon. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora
10
X. évfolyam 2. szám
„A legszebb ünnepen….” Ismét eltelt egy év, s május első vasárnapján most is mindenki izgalommal készült a Szülőtalálkozóra. Esőt jósolt a meteorológia, de az égiek másként gondolták, így verőfényes napsütés köszöntött az ünneplő ruhás lakókra, akik különös gonddal készülődtek erre a napra. Aki hozzátartozóját várta az azért, aki már évek óta hiába várja őket, az azért, mert az ünnep öröme őket is mindig megérinti valamilyen módon. A park, az udvar tavaszi köntöst öltött, a lakószobák is készen álltak a vendégfogadásra. A szívek pedig azzal a nyílt őszinteséggel és reménységgel teltek meg, amely ilyenkor különösen jellemzi az itt élőket. A portán megélénkült az élet, autók gurultak sorban egymás után, s foglalták el helyüket a parkolóban. A padon már korán izgatottan üldögéltek, némelyek pedig a kapuban, vagy a hídon strázsáltak és várták az érkezőket, az autóbuszokat. 11 órára a Foglalkoztató Centrum Katalin terme is megtelt az érdeklődő szülőkkel, hozzátartozókkal. Sokan voltak kíváncsiak mindarra amelyet az intézményvezető úrtól megtudhattak ezen a napon. A délelőttöt az Alternatív Képszínház: Az elhagyott madár megható produkciója nyitotta, mely különösen alkalmas erre az eseményre, hiszen a darabban megmutatkozó embert próbáló dilemmát valószínűleg valamennyien átélték egykor. Frank Ildikó verse könnyeket csalt az édesanya szemébe, majd egy mindent átfogó film mesélt az otthon életéről. Ezután az intézményvezetőtől hallhattak kiegészítést a látottakról, továbbá az otthont érintő változásokról, nehézségekről. S hogy mennyire nem protokolláris, hanem párbeszédes egy ilyen találkozás, azt ékesen bizonyítja, hogy volt mód hozzászólni az elhangzottakhoz. Az előteret a lakók és segítőik által készített virágok díszítették, de a színpompás virágtenger hamarosan gazdát talált a hozzátartozók körében. Aztán mindenki szétszéledt, hogy a nap hátralévő idejét csak a gyermekével töltse. Ki az otthon kertjében sétálgatott, ki a közeli vendéglőben, ki a lakóegységben beszélgetett. Az intézmény vezetői elvegyültek a szülők és lakók társaságában, így mindenütt lehetőség volt a személyes beszélgetésekre is. Úgy tűnt, az idén több látogatónk volt, mint a tavalyi esztendőben, hiszen bármilyen nehéz is az élet, a szeretet ilyenkor legyőz minden akadályt, hogy az egész évben várt találkozó létrejöhessen. A lakók napokig emlegették az együtt töltött időt, mely segít abban, hogy az újabb találkozóig boldogan élhessék azt az életet, melyet az otthon minden nehézség ellenére, a teljesség igényével igyekszik biztosítani a számukra. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora
Időutazás
2012.Május 30‐án kora reggel 5 fő lakó és 2 fő kísérő indult az „ IDŐUTAZÁS” című rendezvényre a tordasi társintézménybe, ahol István király és az államalapítás idejébe érkeztünk meg. A vásári forgatagban árusítottuk lakóink által készített portékákat és a frissen sütött „ zsirai lepénykenyér” nagy sikert aratva vonzotta a kóstolókat. Koronázás, zenés‐táncos ünnepség és a korhű ételek fogadták egész nap az arra látogatókat. Az íjászatot és a lovaglási lehetőségeket mi zsiraiak is kipróbáltuk, amiben lakóink megmutathatták tehetségüket. Mindenki kellemesen elfáradva, de élményekben gazdagon térhetett vissza Zsirára. Bertháné Sári Adrienn fejlesztő pedagógus
Szentgotthárdi Juniális
Immár második alkalommal vehettünk részt peresznyei lakóinkkal a Szentgotthárdon megrendezett Juniálison. Délelőtt összemérhettük ügyességünket lengőtekében, kosárlabdadobásban, célbadobásban vagy akár asztaliteniszben, síkfutásban is. Az ügyesebbek sakkozhattak, „horgászhattak” és megmutathatták tudásukat műveltségi totó kitöltésével is. A versenyek díjazása után kezdődött a kulturális program. Tíz különböző intézet fellépői zenével, tánccal, kabaré jelenetekkel szórakoztatták az érdeklődőket. A peresznyei lakók a szülőtalálkozóra megtanult legyezős tánccal köszönték meg a meghívást és a szívélyes vendéglátást. Papp Tibor nagyon hálás és meghatott volt, hogy egy év után újra találkozhatott édesanyjával és kettesben eltölthettek egy délelőttöt. Berzlánovichné N. Klára fejlesztő pedagógus
X. évfolyam 2. szám
3
Az öt napban egy rövid városnézésre is volt lehetőségünk. Sétánk alatt megnéztük a Carlsberg sörmúzeumát, valamint voltunk a Tivoliban, ami Koppenhága csodálatos (vidám)parkja. Rengeteg sportélménnyel gazdagodtunk, edzőként pedig olyan tapasztalatokat adott ez a pár nap (csapatépítés, felkészülés, szervezés, szervezettség, irányítás), amelyek munkánkat a következő években is segíteni fogják. Köszönjük az intézmények, alapítványok, családok, és a MSOSZ támogatását, hogy lehetővé tették a sportolóknak és nekünk felkészítőknek a részvételt ezen az Európa Bajnokságon. Marton Gergő edző
Filmes álmok: alkot(hat)nak az értelmi fogyatékosok
Zsira Aki látta a filmeket, úgyis tudja, aki nem, annak pedig érdemes utánanéznie, hogy milyen művészi alkotásokkal rukkolnak elő az értelmi fogyatékosok. A Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Zsirai Otthonában az intézmény és a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület együttműködésével immár negyedik alkalommal rendezték meg az „Álmodtam egyet...” Zsirai Speciális Filmszemlét. A zsirai otthonban dolgozó vasi filmes, Fábián Gábor ötletéből fogant megmérettetésre idén tizenegy intézmény értelmi fogyatékos alkotói tizenhat filmmel neveztek, egy film pedig Ausztráliából érkezett. Nem volt tehát könnyű dolga a Halmy György filmrendező, Lovass Tibor elnök (West‐ Pannon Audiovizuális Klaszter), médiapedagógus és Szendi Péter fotóriporter (Vas Népe) alkotta zsűrinek. Az értékelő szakemberek mindent összevetve nagyon jónak, értékesnek és változatosnak ítélték az idei filmeket, majd számos díjat osztottak ki az alkotóknak. A versenyzők és a zsűri tagjai is mindenképpen elégedettek lehettek az eredményhirdetés után. A sérültek körében a különböző alkotói tevékenységek különösen fontosak, ezek által ugyanis olyan érzelmek kifejezésére nyílik alkalmuk, amelyeket szavakkal csak kevésbé vagy egyáltalán nem tudnának elmondani. Értékelő összefoglalójában Halmy György filmrendező emellett arra is rámutatott, hogy olyan módszer, olyan lehetőség nyílt meg a fogyatékkal élő emberek önkifejezésében, amely nem csupán számukra, de a „kinti” társadalomnak is komoly értékeket tartogat. A zsűri elnöke elmondta, hogy az évek múlásával észrevehető az alkotók egyre növekvő magabiztossága, érett hozzáállása. Eredmények: A szemle legjobb alkotása: A kunyhó – Nagy Rita, Zsira. Dokumentumfilm kategória: 1. Alkossunk alkotótábort – Orsós Aranka, Bogdán Attila, Magyarszerdahely, 2. Balatoni örök nyár – Vass Sándor, Püspökladány, 3. Kaleidoszkóp – Ecce Homo – Streicher János, Kozma András, Kabatek Antal, Koltai Katalin, Weber Terézia, Szekér Károly, Kiss József, Horváth Mihályné, Tengelic. Kisjátékfilm: 1. Láb‐kép – Baranyai Tünde, Ertl Tibor, Horváth Sándor, Nagy Zoltán, Tóth István, Ágfalva, 2. VisszaVáltozás – Kiss Ferenc, Szalai István, Peresznye – Zsira, 3. Főszakács – Drapos Antal, Kéthely. Szabadon választott: 1. Tűz – Horváth Sándor, Ertl Tibor, Ágfalva, 2. Joli a kertészetben – Pötös Jolán, Hordós Erika, Zsira, 3. Rum‐kastély MÁS szemmel... – Kovács Márton, Kovács László, Szita Gergő, Rózsa Sándor, Rum. Közönségdíj: VisszaVáltozás – Kiss Ferenc, Szalai István, Peresznye – Zsira. Szerző: Kiss Tamás, Vas Népe Fábián Gábor mentálhigiénés munkatárs
4
X. évfolyam 2. szám
A „Vastaps” díjas képszínház
2012. május 13.‐án vasárnap otthonunk Alternatív Képszínháza is fellépett a XXII. Mosonmagyaróvári Színjátszó Találkozón. A más néven Kárpát‐medencei színjátszók találkozóját a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület szervezi, már több mint két évtizede színjátszó csoportoknak, amatőr társulatoknak és diákszínpadoknak, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak részükre. Az időközben a Magyar Szín‐Játékos Szövetség tagjává vált képszínház a teljes mértékben épek által előadott csoportok között előadásával és előadásmódjával kivívta magának az elismerést, a figyelmet és a közönség szeretetét. A zsűri az előadást Vastaps díjjal jutalmazta, kiemelve a „teljes értékű színházi élményt” és a "közönség – előadás" interakciójának csodálatos élményét. Ahogy az előadott darabban a szereplők megigazulása és önfeláldozása meghozta eredményét, úgy a társulat kitartó, nehézségektől sem mentes munkája végre keresztül vitte magát mindenen és azon is túl. Egy pillanatra itt említést tennék a képszínház által felvállalt értékről, ahol is nincsenek szavak, csak gesztusok, egymásra épülő szimbólumok, egymásra utaltság és emberség. Már kezdetektől a "kinti" társadalom figyelmének felkeltése és közönyének megtörése volt a cél, olyan összetett szimbólumokkal és komplex művészeti elemekkel, melyek előre nem láthatóan, nem tudhatóan, de mégis biztosan hatást érnek el a nézőkben kortól és identitástól függetlenül. A zsűri elnöke ünnepi záró beszédjében külön utalást tett a Zsiraiak előadásáról, a szereplők és a közönség emberséget tükröző katartikus élményéről. A zsűri tagjai ‐ elmondásuk szerint ‐ a darab láttán feltették maguknak a kérdést, hogy mi is az a színház és hogy milyen díj is létezhet mindenen túl? Az értékelésen a darab összefüggésében hosszasan taglalták a szeretet és a világ egyszerű mégis elválaszthatatlan viszonyát, az emberséget és a színházi előadásmódok fokozataiban való elhelyezését, valamint színházelméletei szerepét. Így került szóba a Peter Brook által leírt "szent színház" fogalma is a zsirai Alternatív Képszínház kapcsán. Az egyik zsűri tag a következő képen fogalmazott: évezredek vonultak át a színpadon, az előadás szertartásainak és szimbólumainak köszönhetően, mely mélyen megszólította a közönség tudat alattiját, ‐ valamint kiemelték az előadásmód terápiás értékét is. Méltatták továbbá az egyik főszereplő Németh Attila "Sati" színpadi jelenlétét, alázatát, központi szerepét és a sérült szereplőkhöz való csodálatos viszonyát. Nem várt siker volt ami Mosonmagyaróváron történt. A hosszú perceken át dübörgő és folyton újjáalakuló vastaps még akkor sem hallgatott el, amikor a képszínház tagjai elhagyták a színpadot. Így történt, hogy először, könnyeikkel küszködve vissza kellet jönniük a színpadra, mert akkor, ott mindenki ezt akarta. Fábián Gábor mentálhigiénés munkatárs
XXII. Moson Megye Színjátszó Találkozó szöveges értékelés (részlet)
(...) "Lélekemelő keleti (indiai hangszeres, mongóliai(?) vokális) zene, a színpadon együtt mozduló barna kámzsás figurák csoportja. Jobb hátul halvány fénypontban mozdulatlanul ül egy alak. Találgatunk: törzsfőnök? sámán? a Jóisten? A történeten kívül, mégis jelenvalóan. A mozdulatlanság és a lassú mozdulatok hatalmas koncentrációt sugároznak, a feszültségtől a nézőtér szinte sistereg. A cselekmény jobb hátul indul, lassan hullámzik előre, majd vissza. Férfiak, nők. A főhős férfi szemlátomást a játékmester, nem titkolva, de alig észrevehető érintésekkel, mozdulatokkal tereli, irányítja a csoportot. A használt néhány tárgy, a mozdulatok szimbolikája egyszerű. Néma szertartás, a hatása alá kerülünk. Peter Brook Szent Színháznak nevezné. A történet ős‐egyszerű: a szeretetet a sötét erő meg akarja ölni, de végül a szeretet győz. Így kimondva, banális. A játék meggyőző: ez a legkomolyabb küzdelme az embernek, mióta világ a világ, és talán minden küzdelem visszavezethető erre. A játék a szereplők számára is szemlátomást katartikus. Kísértő a gondolat: nem mi, a világegyetem „egészségesen” perszonalizálódott részei vesztettük el a Mindenségben létezés élményét? A zömében kamaszok alkotta nézőtértől én még ilyen együtt lélegző figyelést, és ilyen vastapsot nem tapasztaltam. Végül ez lett a díj neve… " (...) /Kiss László – Pápai László/
X. évfolyam 2. szám
Vendégünk volt a TEKI Band Fiatalok, jókedvűek, lendületesek, mint a többi tinédzser. Ugratják egymást, miközben ügyesen és pillanatok alatt összeszerelik a zenekar technikai berendezéseit, hangolják a hangszereket, beénekelnek. Rock zenekar gondolnánk, egy a sok közül. Nem is ismernek bennünket, a sérültek világát egy otthonon belül meg pláne nem, és mégis itt vannak. Fontos nekik a találkozás, boldogan jöttek, készültek és várták ezt a fellépést. Sokkal korábban érkeztek, mint az előadás kezdete, hogy még gyakorolhassanak, hogy a legjobbat adhassák a közönségnek. Ebéd után megtelik a Katalin terem. A hallgatóság kíváncsian fürkészi a fiatalokat, ők pedig kedves egyszerűséggel konferálják fel, s adják elő dalaikat. Igen, ők a TE‐KI Band, a kőszegi evangélikus szakközépiskola zenekara. Tóth Tamás tanár úr röviden bemutatja az együttest, akik egy angolverseny kapcsán zenéltek először együtt. Egy alkalomnak indult, de olyan sikerük lett, hogy elhatározták együtt maradnak és zenélnek. Hangszeres játékukon nem érződik, hogy még egy éve sincs annak, hogy megalakultak. Most már nemcsak egy zenekar tagjai, hanem igazi, jó barátok.. A mai világ tele van szennyel, hívságokkal, az igazi értékeknek nehéz utat törni ezekben az útvesztőkben. Nekik azonban sikerült, pedig nem szokványos amit csinálnak, hisz zömében vallásos dalokat énekelnek,
9
mai divatos hangszerelésben; blues, rock, jazz, reggae is felhangzik a repertoárban éppúgy, mint a megzenésített vers, a modern korál, az ősi arám zenei hangzás izgalmas dallamvilága. Érdekes és magával ragadó. Igényes, megérintően szép dalszövegek, amelyek hitelesen hangzanak az előadók szájából. Minden dal után taps, s végül vastaps zárja a koncertet. A fiatalok ragyognak az örömtől a színpadon. Láthatóan nem is értik egészen, mi történik velük. Annyira szerények, hogy nem is készültek ráadás számmal, így néhány boldog, de tétova mozdulat után úgy döntenek, hogy még egyszer eljátszák az utolsó dalt. Írnak néhány sort emlékül a vendégkönyvbe és ezerszer megköszönik a lehetőséget. Elvegyülnek lakóink között, átölelik őket és fogadják a feléjük áradó szeretetet. Nem sietnek, láthatóan nehezen mennek el, élvezik ennek a másik szerető világnak a kisugárzását, mely hasonlít az övékéhez. Fiatalok, akik olyanok mint bárki más? Igen, de akiknek egy óra alatt „sikerült olyan közel hozni hozzánk Istent”, ahogy az csak keveseknek sikerül. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora
Tisza pARTján A Tisza‐parti Szolnok adott otthont 2012. június 22‐25.‐ig a negyedévszázados múlttal rendelkező, jubiláló Magyar Speciális Művészeti Műhely által rendezett országos fesztiválnak. Otthonunk már a kezdetektől rendszeresen részt vesz ezen a hagyományos rendezvényen. Most sem volt ez másképp, bár ottlétünk különböző gondjaink miatt, rövidre sikerült. Mégis nagy lelkesedéssel készültünk erre az eseményre. Már reggel korán útnak indultunk, hogy időben fel tudjunk készülni a szereplésre. Délután egy órakor már az öltözőben készülődtünk és ismerkedtünk az impozáns Szigligeti Színház épületével. Technikus, ügyelő, színpadmesterek, mindenki nagyon készséges és segítőkész volt. Nem hiába a 25 éves tapasztalat látszódott a szervezőkön. A színpadmesterek vidám fickók voltak, akik a színfalak mögött ismerkedtek velünk, s az előadás alatt „könnyesre” nevették magukat, végül még egy fénykép is készült rólunk emlékképpen. Ha pedig így volt, akkor ügyesek voltunk, hiszen a cél az volt, hogy Gábor Andor: Puffici a vendéglőben című bohózatunkkal megnevettessük a közönséget. A tapsból és a kedvező kritikából valóban erre következtethettünk. A színpad díszítése is nekünk kedvezett; valóban egy előkelő pesti étteremben érezhettük magunkat. Sokan, még ismeretlenek is gratuláltak, amely megerősítette a darab rendezőjét és a szereplőket is, hogy jó úton járunk. Most már megnyugodva kényelmesen elhelyezkedtünk a nézőtéren és végignéztük az utánunk következő fellépők műsorát. Még arra is maradt időnk, hogy kisétáljunk a Tisza partra, beledugjuk a lábunkat a rekkenő hőség enyhítésére, aztán kimentünk a térre, ahol a szabadtéri programok közül is láthattunk, hallhattunk néhányat. Sajnos lassan el kellett indulnunk hazafelé. Egy nap, s mégis telis tele élményekkel, jó hangulat, kedves tanyavendéglő, Szabó Attila szüleinek szeretetteljes vendéglátása Monoron. Mindez még hozzájárult ahhoz, hogy egy tiszavirág életű, de tartalmas és szép napot mondhassunk a magunkénak. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora
8
X. évfolyam 2. szám
Nyaralás az „Élővizek városában”
X. évfolyam 2. szám
I. helyezés (megosztott) Lábkép ‐ Baranyai Tünde, Nagy Zoltán, Tóth István Segítő: Szalay József, Ágfalva Tűz ‐ Ertl Tibor, Horváth Sándor Segítő: Szalay József, Ágfalva II. helyezés Zsira Hiphop tánc ‐ Kabelács Károly, Segítő: Fábián Gábor, Zsira III. helyezés Való? Világ ‐ Major József, Huzlinger István, Sztojka György, Segítő: Márkus Péter, Tordas A zsűri dicsérő oklevélben részesítette: Joli a kertészetben Pötös Jolán, Hordós Erika Segítő: Fábián Gábor, Zsira HAH... Miklós Sándor, Kürthi Andor, Hadnagy Béla, Németh Ferenc Segítő: Kiss Sándor, Dunakeszi Átváltozás II. Kiss Ferenc, Szalai István Segítő: Őri László, Peresznye Zsűri: Halmy György, Sodics Péter Gratulálunk a díjazottaknak!
Szülőtalálkozó Peresznyén
A hagyományokon nem változtatva idén április 21‐én került megrendezésre a peresznyei telephelyen a szülőtalálkozó. Az ünnepet megelőző hetekben nagy volt a készülődés. Mint minden évben idén is igyekeztünk elvégezni a tavaszi nagytakarítást, kert,‐ udvarszépítést, valamint az érkező vendégek, szülők, hozzátartozók számára az ünnepi műsor készítését. A várva várt szombati napon lakók és segítők ünneplőbe öltözve, izgatottan kémlelték a kaput, hogy ismét megpillanthassák a szülőket, testvéreket, gondnokokat. A műsor ‐ 11 órakor az ebédlőben – a lakók verseivel, majd egy látványos legyezős tánccal kezdődött. Az ünnepi műsort pedig közös dal zárta. Ezt követően a tavalyi év ünnepeit, kirándulásait, nyaralásait bemutató rövid kis filmet tekinthették meg a vendégek. Amely után már a kisfoglalkoztatóban a szokásos intézményvezetői tájékoztatás következett. Majd az udvaron a lakók és szeretteik beszélgettek, meséltek és megajándékozták egymást. Az idő e szép napon gyorsan szaladt. A mielőbbi viszont látás reményében intettünk búcsút vendégeinknek, remélve, hogy jövőre újra együtt, ugyanitt, még több élménnyel gazdagodva találkozhatunk. Őri László szociális és mentálhigiénés munkatárs
MSOSZ Bocsa Verseny – Zsira
Június 23.‐án az MSOSZ égisze alatt rendeztünk bocsa versenyt intézményünkben. A felújított talajú pályán 8 csapat mérte össze tudását 2 divízióban. Vendégeink Darvastóról, Ekecsről, és Peresznyéről érkeztek. Színvonalas mérkőzéseken nagy taktikai csatákat láthattunk. A játék mellett lehetőség volt lovas kocsizásra, bőrkarkötők készítésére. Jó hangulatú, tartalmas napon az alábbi eredmények születtek: I. Divízió: 1. Darvastó II. Divízió: 1. Zsira III. 2. Zsira V. 2. Zsira IV. 3. Zsira I. 3. Peresznye 4. Zsira II. 4. Ekecs
5
„Itt és most” III. Zsirai Filmnapok, eredmények
Az idei évben ismét lehetősége nyílt 10 fő zsirai és 8 fő Peresznyén élő lakónak, valamint 5 fő kísérőjüknek arra, hogy június 27‐től július 1‐ig élményekben gazdag napokat tölthessenek el az Öreg‐tó partján. Sokan már ismerősként érkeztek meg az akadálymentesített szálláshelyre az Öreg‐tó Club Hotel és Ifjúsági Táborba. A szállás elfoglalása és az ebéd elfogyasztása után a lakókkal közösen elkészült az öt nap forgatókönyve. Könnyű dolgunk volt, hiszen annak ellenére, hogy többen már sokadik tatai nyaralásukon vesznek részt, a kis város még számukra is sok meglepetést tartogatott. Ahogy K. Krisztina lakó fogalmazta meg: „Minden évben valami megszépül, megváltozik itt, új élményekkel szolgálva az ideérkezők számára.” Ezen kívül nyaralásunk idején rendezték meg az országos hírű Víz, Zene, Virág Fesztivált, amely ebben az évben is jeles nagykoncertekkel, érdekes kiállításokkal és látványos kísérőprogramokkal várja a látogatóit. A programok kiválogatása után a tavaly óta megújult Öreg‐tó partját vettük szemügyre. Örömünkre szolgált, hogy a köves partszakasz elbontásra került és homokos, könnyebben megközelíthető part vette át a helyét. Csütörtökön a délelőtti órákban sötét fellegek ijesztgettek minket, ezért a szálláshelyen kártya és ügyességi játékokkal mulattuk az időt. Szerencsénkre az ég ebédre kiderült, s olyannyira szép idő lett, hogy a délutáni palacsinta parti előtt lehetőség volt arra, hogy bátrabbak megmártózzanak a tó hűsítő habjaiba, míg a többiek a tópart élővilágába és a felbukkanó sárkányhajókba gyönyörködtek. A palacsinta partit követően az este fagylaltozással telt. A Víz, Zene, Virág fesztiválnyitó napjának délelőttjén (június 29.) kisvonattal fedeztük fel a várost. Sokaknak már ismerős volt a vár, a templom az angolpark, vagy a kálvária, de a városnéző séta során ők is láttak új, felújított dolgokat. Délután az esti szalonnasütésre készültünk. A szalonnasütést követően a fesztivál egyik rendezvény színpadához mentünk, ahol közösen énekeltünk részleteket az István a királyból Varga Miklóssal, és a „Vén Európáról” sem feledkeztünk meg. A Bikini koncert kezdetéig lángost és frissítő jégkását fogyasztottak a lakók. Fél tíztől pedig néhány szám erejéig, a máig népszerű Bikini együttes koncertjén mulattunk. Szombaton délelőtt a fesztivál másik egyben legnagyobb helyszínére a tatai várhoz látogattunk. Itt lehetőség nyílt megcsodálni a várat, valamint végig sétálni és vásárolni a vásári forgatagban. A kisvonattal visszautazva szállásunkon ebédeltünk. Késő délután újból az Öreg‐tavat választottuk. A fürdőzés mellet ugyanis itt tartott légi bemutatót Veres Zoltán műrepülő. Sokan a lakók közül a vízből csodálták meg a műrepülő figurákat. A vacsorát követően újra a tó partjára mentünk, hogy megtekintsük az esti lampionos vízi karnevált és koronájaként a káprázatos víztükör fölötti tűzijátékot. Amely talán az egyik legnagyobb élményt jelentette a lakók és kísérőik számára. Késő este érkeztünk vissza szálláshelyünkre. A másnapi bőséges reggelit követően rengeteg új és érdekes dolgot megtapasztalva élményekkel gazdagon indultunk haza. Reménykedve abban, hogy talán lesz még szerencsénk jövőre is ellátogatni az Öreg‐tó partjára és a fesztivál vásárján vásárolt édes mézeskalácsot majszolva újabb, és újabb szépségeit fedezzük fel a városnak. Őri László fejlesztő pedagógus
Marton Gergő fejlesztő pedagógus
Velem –Bozsok gyalogtúra
Június 21‐én több napos esőzés után reménykedve elindultunk busszal Velembe. Kőszegi állomáson elszállt minden kedvünk, amikor nagy cseppekben elkezdett esni az eső, és kaptuk a telefont, hogy Zsirán fél órája zuhog. Velemben egy rövid pihenő után az égiek kegyükbe fogadtak minket, mert igazi gyalogtúrás idő lett. Itt megtekintettük a vízesést, az új fahidat és a forrást. A kerékpárút elején a tábla jelezte, hogy Bozsok 4 km. Elindultunk felfedezni az újat, mivel ezen az úton eddig senki sem járt a túrázók közül. Az izgalom akkor kezdett fokozódni, amikor az út nem akart elfogyni . Mindenki érezte, hogy már ki kellett volna érni Bozsokra . A templomtorony megpillantása után az Opál‐házi és a peresznyei lakók valamint a kísérők közösen megállapították, hogy ez az út több volt, mint 4 km. De még az úti célunkig 2 km hátra volt. Határmenti Vigadóban hatalmas fatányéron a sok finomság és a hideg „almafröccs” elfeledtette velünk a megtett sok km‐t. Wölfel Lászlóné szociális és mentálhigiénés munkatárs
6
X. évfolyam 2. szám
Kürtőskalács receptje
Kell egy elhatározás, hogy a nyári kánikulában tüzet rakj a sütéshez. Végy 3 kg lisztet, 25 dkg margarint, 8 tojást, 1,5 l tejet, 10 dkg élesztőt, cukrot, pici sót és nagyon erős kézzel dolgozd össze. (Vigasztalásul: a 35 fokban pillanatok alatt megkel a tészta.) Ezután végy 10 pár tiszta kezet, amik szorgos munkával hosszú „kígyót” sodornak. A felmelegített sütőfára gyorsan rálapítjuk a dióval, cukorral megszórt tésztát. Jöhet a kitartó kolléga, aki vállalja a füstölődést és órákon át csak tekeri –tekeri a tűz fölött a kalácsot. Az izzadság cseppes, kész kürtőskalács pillanatok alatt eltűnik a szemünk elől. S ha jól dolgoztál elhangzik a kérdés: „Mikor sütünk legközelebb kürtőskalácsot?” Berzlánovichné N. Klára fejlesztő pedagógus
23. Barátság útja Amatőr Kerékpártúrára
Három lakóval közösen a reggeli öt órás indulást követően Mosonmagyaróvárra indultunk. Itt találkoztunk a MSOSZ képviselőjével, Janeba Miklóssal. Vele és másokkal együtt indultunk útnak a szlovák főváros Pozsony felé gépkocsival. A kerékpáros túra Pozsonyból délelőtt fél 10‐kor indult, amelyen szlovákok, magyarok és osztrákok vettek részt. Útunk hazánk felé vezetett, Rajkánál léptük át a magyar határt, és Mosonmagyaróvár felé kerekeztünk. Itt egy órás pihenőt tartottunk, amely alatt elfogyasztottuk ebédünket. Kerékpárjainkkal ezután Hegyeshalom felé indultunk, majd átlépve a magyar határt Nickeldorfba érkeztünk. Az osztrák településen zenés délutánnal egybekötött gulyáspartin vettünk részt. Majd innen indultunk hazafelé gépkocsival, bár már annyira belejöttünk a kerékpározásba, hogy szívesen tekertünk volna hazáig is. Molnár Tamás szoc. gondozó ápoló
Rajztalálkozó
Gulyásparti
2012. május 31‐én rendezték meg Csákánydoroszlón a hagyományos rajztalálkozót. Az idei téma a mesék világa. Tekán János és Csikós László a Medve és a macska c. magyar népmese egyik jelenetét varázsolta a rajzlapra. A délutáni kulturális programok is a mese jegyében zajlottak. Az őrségi mesemondó asszonyság meséibe belevonta a közönséget, a mesékről előadást tartó zalaegerszegi színésznő pedig beszélgetett a mesék eredtéről, kialakulásáról, és azokról a jegyekről, amik szinte minden mesében fellelhetők. Nagy Judit szociális és mentálhigiénés munkatárs
Megérkezett a nyár és vele együtt a szabadban főzés lehetősége. Mi zsiraiak is ezen felbuzdulva indultunk a sportpálya melletti sütőhelyhez. A kertészet és a konyha is biztosított néhány alapanyagot, amit a délelőtt folyamán felaprítottunk és előkészítetünk. Délután jöhetett a bográcsos főzés, amit mindenki izgatottan, de türelemmel várt. Beszélgetés, nevetés és éneklés közben fogyasztottuk el a finomra sikerült ételt. Bertháné Sári Adrienn fejlesztő pedagógus
X. évfolyam 2. szám
7
Régi ismerősök Peresznyén
Az esővel tarkított hét péntekjén (június 15‐én) a peresznyei telephelyre vendégségbe érkezett 11 fő lakó Zsiráról. Legtöbbjük olyan, akinek jó barátai, régi szobatársai élnek Peresznyén. Nagy öröm volt, amikor az autóbusz megérkezett Peresznyére. Végre ‐ igaz kis idő elteltével, ‐ de újból találkoztak a barátok, ismerősök, vagy csak leendő barátok. Volt, aki örömmel mutatta be Zsiráról érkező társának az otthonát, szobáját. Mások teljesen otthonosan mozogva keresték fel régi ismerőseiket. A kötetlen beszélgetést grill parti tette ünnepélyessé. A peresznyei lakók és néhány Zsiráról érkezett lakó is aktívan segédkezett a piruló szalonna, virsli és cukkini forgatásában, amelyet jóízűen fogyasztott el mindenki. Sajnos az idő hamar elszaladt, de a jókedv még a búcsú pillanataiban is megmaradt.
Májusfa kitáncolás
Május utolsó napján a hagyományos májusfa kitáncolásra került sor Peresznyén. Délelőtt folyamán az idő először megtréfált minket, de később sikerült nekiállni a szabadban elkészíteni a paprikás krumplit. Amelyet, mint mindig most is sok lakó segítségével főztünk meg. A finom falatok mellé friss bodzaitalt készítettünk. A jó hangulatról vidám zene és nótaszó gondoskodott. Ám délután a tornyosuló fellegek mulató kis csapatunkat beparancsolták az étkezőbe. De még a sötét fellegek és a zuhogó eső sem tudta elvenni jókedvűnket. Mindenki vidáman falatozott a szabadban készült ételből, és vidáman táncolt. Őri László fejlesztő pedagógus
Június, tánc, Bolero
2011‐ben a Jubileumi ünnepség során került bemutatásra Ravel: Bolero c. zenéjére készült tánc. Az eredetileg nyolc párossal táncolt koreográfia időközben átalakult, párok cserélődtek, végül négy párosra csökkent a létszám, de továbbra is igyekeztünk, hogy táncunkkal „betöltsük” a színpadot. A produkcióban szereplők: Nagy Rita, Kabelács László, Darabos Ilona, Levkovits József, Hordós Erika, Diczházyné Holler Anita, Marton ‐ Szőnyi Melinda, Kabelács Károly. Júniusban Győrben, majd Tordason mutattuk meg magunkat. Mindkét helyen nagy szeretettel vártak bennünket, a visszajelzések pedig nagyon pozitívak voltak. A győri fellépés után ügyességi játékokon vehettünk részt, majd az Ép testben ép lélek programsorozatban vérnyomást – testsúlyt‐ testmagasságot mértek, talpvizsgálatot végeztek végül Lola koncerttel zártuk a napot. Tordason két napot töltöttünk a Dallal, tánccal c. rendezvényen, a próbák mellett jutott időnk a szórakozásra is, az esti zenés összejövetelen, találkoztunk régi ismerősökkel, új barátságok szövődtek. A gálaműsort, Kárász Róbert a Mokka műsorvezetője, és Juhász Adrienn (a Jóban, Rosszban Elvira nővére) vezette, a társintézmények mellett, neves művészekkel együtt léptünk fel, Varga Miklóssal, Mága Zoltánnal, a siker hatalmas volt. Nagy élmény volt mindannyiunknak. Marton‐Szőnyi Melinda fejlesztő pedagógus
