Wass Albert - a nemes költő, író és hazafi Dr. vitéz zarkafalvi és práznóczi Práznovszky Miklós előadása a 2012. február 24-én Érsekújváron megtartott Wass Albert-emlékesten
Vitéz gróf szentegyedi és czegei Wass Albert (1908 – 1998) magyar író és költő erdélyi főnemesi családból származott. Felmenői között neves személyiségeket találhatunk, akik jelentős szerepet játszottak Erdély történetében. A Wass-család Erdély egyik legrégibb családja; leszármazása oklevelek alapján egyes források szerint 1047, mások szerint viszont a 12. század végéig vezethető vissza. Ekkor szerezték meg azokat a Doboka vármegyei birtokaikat (Cegét, Szentegyedet, Szentgotthárdot és másokat), amelyek a 20. századig a tulajdonukban voltak. Pontosabban Szentkothárd (vagy Vasasszentgothárd), ahol Albert felnevelkedett, 1142 óta volt a család birtokában. A 14. században előbb a Kán nembéli László vajda, majd a nagyhatalmú Lackfi család familiárisaiként várnagyi és megyésispáni tisztségeket töltöttek be és részt vettek Nagy Lajos király sűrün ismétlődő hadjárataiban. Később Wass György (†1594) szamosújvári kapitány, tanácsúr, Kolozs vármegyei ispán és az utána következő nemzedékek tagjai jutottak fontosabb szerephez a politikai életben. Ükunokáját, ugyancsak Györgyöt (1657 vagy 1658–1705) leginkább hátrahagyott naplója révén ismeri az utókor, azonban a család legismertebb tagja ma kétségkívül Wass Albert író (1908–1998). Az erdélyi családok esetében a 18. században történt grófi rangra emelések nagy többsége Mária Terézia (1740–1780) hosszú uralkodására esik, ekkor ugyanis nem kevesebb, mint tizenegy család kapta meg e címet. Így volt ez a Wass nemzedék esetében is, amely 1744-ben kapta a grófi címet, jóllehet Erdélyben addig is a legjobb és legrégibb családok közé tartoztak. Főnemesi cím megszerzése A főnemesi címet megszerzők általában előbb hivatali vagy katonai pályát befutva magas rangot értek el, illetve a legkülönfélébb módon szolgálták uralkodójukat. Ez így volt a Wassok esetében is. Noha a diploma számba veszi a több száz évvel azelőtt élt családtagok érdemeit is, a bécsi udvar természetesen az 1744-ben élő és a közvetlen azelőtti generációk érdemeire volt tekintettel. Ezek közül különösen a naplóíró György (1658/1659–1705) és unokatestvére, Dániel (1674–1741) Bécs iránt tanúsított huségét emeli ki az oklevél, noha 1744-ben egyikük sem volt már az élők sorában. Mi több, György ága ekkorra már kihalt, annak ellenére, hogy neki tizenkét gyermeke született
és László (1696–1738) nevű fiának is ugyanannyi. Az utóbbiak azonban kivétel nélkül már gyermekkorukban meghaltak (a legutolsó 1741-ben), és ezzel az ág kihalt. Az említett Dánielnek nem kevesebb mint tizennégy gyermeke született, de 1744-ben közülük már csak Miklós, György és Ádám élt. Ők, illetve gyermekeik – tehát a rokonság összes akkor élő tagjai – elnyerték a grófi rangot és a címerbovítést, de ez tovább már csak fiágon öröklődött. Wass György (1658/1659 – 1705) A címerszerzők közvetlen felmenőinek életpályáit a Habsburg-berendezkedés és a Rákóczi-mozgalom eseményekben gazdag korszaka alakította. Wass György (László és Teleki Anna fia) 1658. vagy 1659. november 11-én született, Enyeden tanult, majd 1677-ben Apafi Mihály (1632–1690) udvarába került és a fejedelem famulusa lett. 1684-ben Doboka vármegyei ülnök, 1688–1691 között császári csapatok mellé rendelt hadi biztos, majd 1691 tavaszán Szebenben számvevő. 1703 augusztusában a gubernium a császárhű csapatok kezén levő Kolozsvár kapitányává nevezte ki, de 1704 októberében átállt Rákóczi Ferenc hűségére. Regalistaként többször részt vett az országgyuléseken. Gyermekei két feleségétol, Bodoni Zsuzsannától és hídvégi Nemes Máriától születtek. Buzgó református volt, 1697-ben megválasztották a kolozsvári Református Kollégium kurátorává, Méhesen és Cegén pedig templomot építtetett. 1705. november 11-én halt meg Kolozsvárott. Wass Dániel (1674 – 1741) Wass Dániel (János és Ébeni Éva fia) 1674. március 6-án született, 1741. január 18án halt meg, 67 éves korában és január 25-én temették el a cegei kápolnában. 1690-ben csatlakozott Thököly Imre (1657–1705) mozgalmához, 1698-ban királyi hivatalos az országgyűlésen, 1699-ben a román papok állapotát kivizsgáló császári bizottság tagja. a kuruc szabadságharc elején, 1704-ben a császárhű nemességgel együtt Szebenben rekedt, szabadulása után azonban Rákóczi mellé állt. Katonaként főkapitányi rangot ért el, csapataival többször járt Máramarosban. 1707-től – valószínűleg 1711-ig – Doboka vármegye, 1708-ban pedig Belső-Szolnok vármegye foispánja. A szatmári béke egyik aláírója 1711-ben. 1721-tol a királyi tábla ülnöke és királyi hivatalosként többször részt vett az országgyűléseken. 1728-tól az erdélyi igazságszolgáltatás reformjának kidolgozására létrehozott bizottság tagja, az 1734-i országgyűlésen a reformátusok közül guberniumi tanácsosságra választották, de nem őt nevezték ki. A Széki Református Egyházmegye (tractus) főkurátora volt és jelölték a református egyház világi ügyeit intézo igazgatási szerv, az 1709-től újjászerveződő Főkonzisztórium tagjává. Három fia elsosorban az ő hűségéért kapta a grófi címet. Gyermekei két feleségétől, bodoki (hídvégi) Mikó Ilonától és vajai Vay Judittól születtek.
2
Wass Miklós (1701 – 1769) Dániel megadományozott fiai közül a legidősebbik, Miklós (2. kép), 1701. május 31-én született és 1769. október 26-án halt meg.
2. kép. Wass Miklós (1701–1769) arcképe (Huszti: Genealogia heroica 75r) A kolozsvári református kollégiumban tanult, majd később a birtokain gazdálkodott; közszereplést nem vállalt. Első felesége gr. széki Teleki Éva volt, halála után újranősült és br. losonci Bánffy Krisztinát vette el. Még 1744 előtt királyi tanácsosi címet kapott. Nyolc gyermeke közül csak három érte meg a felnőttkort, az egyetlen fiú, Farkas (1769–1795) pedig utód nélkül halt el. Ifj. Wass Görgy (1704 – 1777) A megadományozottak közül a következő fiú György volt; ő 1704. március 15-én született Görgény várában és 1777. május 17-én halt meg Cegén. A kolozsvári Református Kollégiumban tanult. Akárcsak sok más nemes társa, a kuruc háborúk leverése után katonai pályára lépett és 1727-tol gr. Gyulai Ferenc generális regimentjében Németországban és Olaszországban szolgált. Hazatérte után feleségül vette sajószentpéteri Szentpéteri Erzsébetet, akitol öt gyereke született. Az egyetlen fiú, Sámuel utód nélkül halt meg 1812-ben.
3
Wass Ádám (1720 – 1776) A legkisebb fiú, Ádám (3. kép) Császáriban született 1720. április 12-én és ugyanott halt meg 1776. június 24-én. A cegei családi kriptában temették el június 27-én.
3. kép. Wass Ádám arcképe a család grófi címerével (Huszti: Genealogia heroica 79v–80v) A kolozsvári Református Kollégiumban tanult, de 1738-ban megszakította tanulmányait a pestis miatt. 1739-ben losonci br. ifj. Bánffy Zsigmond erdélyi guberniumi tanácsos jóvoltából kancellista lett Szebenben. 1774-ben Kraszna, 1774– 1779 között pedig Belső-Szolnok vármegye ispánja volt. Támogatta a kolozsvári Református Kollégiumot. Feleségétől, gróf nagyercsei Tholdalagi Katalintól tíz gyermeke született, közülük pedig a két felnőttkort is megért fiú, Dániel (†1811) és Miklós (1744 - l829; 4. kép) vitte tovább a családot. A jogtudós Huszti Andrással (1700?–1755) megíratta a család történetét és rendeztette a Wass-levéltárat.
4
4. kép. Ifj. Wass Miklós (1744–l829) arcképe (Huszti: Genealogia heroica 87r) A Wass család címere A középkori címeres emlékek leginkább pecsétlenyomatokon, kisebb mértékben sírköveken maradtak fenn. A Wass család esetében az első ilyen emlék 1361-ből való, és Wass Miklós dobokai ispán gyűrűspecsétjének lenyomatán látható. A címerkép az 5. képen látható.
5. kép. Wass Miklós dobokai ispán gyűrűspecsétje 1361-bol (Siebmachers Wappaenbuch) Mária Terézia császárnő az 1744-ben kiállított díszes grófi címerlevélben (6. kép) a Wass család által a középkorban is használt ősi címert bővítette, amely megmaradt a pajzson. A címer részletes ábrázolása a 7. sz. képen látható.
5
6. kép. A Wass család grófi címerlevele 1744-ből (ENMLt, Wass Ottília hagyatéka, 234. sz.)
7. kép. A címerlevélen található címer Az címerlevél vörös bársonyba kötött könyv formájú oklevél, a hártyalapokat arany színu fonálon függő pecsét tartja össze. A címerképet a hártyafüzet első lapjára, annak belső oldalára festették, hangsúlyozottan dekoratív jellege van. Ezt erősíti a pajzs mögött látható drapéria, a három sisakdísz és a rangjelző korona megléte is. A rangkorona – amelyet
6
a főnemesség megkülönböztető jelként kezdett el használni a 17. században – a pajzs és a sisakdísz között helyezkedik el. A 18. század elterjedt gyakorlatához híven gyöngyökben végzodik, és a grófi címnek megfelelően kilencágú A korona ágaira van tűzve a három sisak, amelyek számát ugyancsak a grófi cím határozta meg. Maga a címer a klasszikus heraldika szabályait már figyelmen kívül hagyja: szín színen jelenik meg, a pajzs többszörösen osztott, a címerképek nem stilizáltak (8. kép).
8. kép. A bovített (grófi) Wass-címer (Siebmachers Wappaenbuch) Az adománylevelet a túldíszítettség jellemzi, de az egész kompozíció a barokk oklevéldíszítés szép példája és méltán szolgálhatta a nyolcszáz éves Wass család reprezentációs igényeit, ma pedig a családi irathagyaték egyik legérdekesebb darabja. Szerencsés fennmaradása annak is köszönhető, hogy közgyűjteménybe került, így ma nem gyűjtők kezén vándorló antikváriumi darab. Wass Albert a költő, író és hazafi Wass Albert 1908. január 8-án született egy erdélyi főnemesi család sarjaként a Kolozs vármegyei Válaszúton, a Mezőségben. Gyermekkorát Vasasszentgothárdon töltötte. Szülei - gróf Wass Endre és Bánffy Ilona - korai elválása eléggé magányossá tette az érzékeny fiút. 1926-ban érettségizett a kolozsvári Farkas utcai Református Kollégiumban, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián tanult s szerzett diplomát. Tanulmányai befejezése után 1934-ben hazatér a vasasszentgotthárdi családi birtokra, amelyből a román földosztást követően mindössze 200 hektár megművelhető
7
föld maradt, valamint további pár száz hektár erdő. Ha a kolozsvári Wass-házat összehasonlítjuk például pl. a Bánffy-palotával, könnyen levonhatjuk a következtetést a család – saját társadalmi pozícióján belül – anyagi viszonyait illetően. Ugyancsak 1934-ben veszi át nagyapjától a kolozsvári egyházkerület gondnokságát, mely szintén kötelezettséget rótt a családra. A Wass család ugyanis a pujoni és szentegyedi református egyházkösség fentartója volt. Wass Albert műveiben – nyelvi, képi világában – többszörösen megnyilvánul református, vallásos műveltsége. Ugyanebben az évben megnősül, a ez ugyancsak kötelezettségekkel jár: hat fia, akik közül öt megélte a felnőttkort, ma képzett tagja a társadalomnak, és apjuk emlékére tett alapítványuk révén az edélyi magyarság támogatója. Wass Albert végigélte a huszadik századot és annak megannyi ellentétes társadalmi és politikai rendszerét. Beleszületett a monarchiába, eszmélésének ideje az első világháború éveire esett, megtapasztalta a Trianon okozta elszakadás borzalmait, valamint a kommunista rendszer okozta kiresztettséget nemzetétől. A nacionalizmus okozta bosszú kegyetlensége arra kényszerítette, hogy örökre elhagyja ősei ezeréves földjét. Wass Albert annak az erdélyi arisztokráciának a képviselője volt, amely társadalmi állását sohasem privilégiumok, hanem kötelezettségek forrásának tekintette. Nemesi származása ellenére Wass Albert szivéhez az egyszerű emberek álltak közel és gondolkodását azok alakították. Minden embert egyformán értékesnek tartott. Felhasznált irodalom: [1] Pomogáts Béla: A Wass Albert jelenség. http://wassakarat.multiply.com/journal/item/138/138?&show_interstitial=1&u=%2 Fjournal%2Fitem [3] Frigyesy Ágnes: Adjátok vissza a hegyeimet! - Gróf Czegei Wass Albert életútjáról. http://magyarerzelmek.multiply.com/journal/item/42?&show_interstitial=1&u=%2 Fjournal%2Fitem [3] W. Kovács András: A cegei Wass család grófi diplomája 1744-ből. http://adatbank.transindex.ro/vendeg/htmlk/pdf3341.pdf [4] Temesvári Pelbárt – Ferences gimnázium és kollégium. http://frankaegom.ofm.hu/wass_albert_evfordulo/fotok_szobrok/fotok.htm [5] Siebmachers Wappenbuch [6] Balázs Ildikó: Wass Albert erdélyi korsaza 1923 – 1944. Bölcsészdoktori értekezés. Debreceni Egyetem, 2008. http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/78128/6/osszes.pdf [7] Takaró Mihály: Gróf Czegei Wass Albert 1908-1998. http://www.wassalbert.eu/wasalbert/rola/tm_grofczegeiwa.pdf
8
[8] http://frankaegom.ofm.hu/wass_albert_evfordulo/fotok_szobrok/fotok/csalad_fotok/nemesi_ad omanylevel_cimere.jpg
9
