VONZATSZERKEZETEK A MAGYAR JELNYELVBEN MTA Nyelvtudományi Intézet, 2012. január 24.
Párhuzamok és különbségek a hangzó nyelvek és a jelnyelvek között A jelnyelvi grammatika eszközeinek plaszticitása: A tér, illetve annak bizonyos részletei hogyan jelennek meg nyelvi eszközként. Maguk a jelek eleve vizuálisan percipiálható egységek, a térben artikulálódnak. A „látványosság” módszertani szempontból néha korlátozó is lehet – képesek vagyunk-e észrevenni minden apró kis részletet? Hogyan írjuk le, amit látunk? (Ld. különféle lejegyzési rendszerek – melyik mire jó/jobb…) Minden nyelvi szint és főbb nyelvi funkció, kategória a jelnyelvekben is megtalálható. Sok esetben a definíciós problémák is hasonlóak.
Szó felett, szó alatt… Régens, rectum (vonzat), szabad határozó – a hangzó nyelvben és a jelnyelvben egyaránt megtalálható kategóriák
Az egyeztetést biztosító keretet jelentik A magyar jelnyelvre érvényes konkrét megvalósulás típusait a következőkben mutatom be
Előbb azonban… Fogadjuk el, hogy egy lexikai elemnek (jelnek) tekintjük mindazokat a képződményeket, amelyek:
valamilyen kézforma + orientáció, mozgási komponens, artikulációs hely elemekből épülnek fel; valamilyen (egyszerűbb vagy komplexebb) jelentéssel rendelkeznek
Kvázi szófajok A jelek – viselkedésüket tekintve – különböző „szófaji” csoportokba sorolhatók: tárgy-/
tevékenységjelek (vagy cselekvésjelek) tulajdonságjelek határozók (manuálisak vagy nonmanuálisak) névmások (térpontok!!!, proformok, osztályozók) számnevek (rendkívül gazdag rendszer, inkorporációs formákat is szép számmal találni) egyebek (sok ilyen „egyéb” jel valódi jelnyelvi létjogosultsága is már vitatott – pl. kötőszavak)
A jelnyelvi vonzatok alkotórészei Milyen nyelvi eszközök révén alakulnak ki a jelnyelvi vonzatszerkezetek? Milyen nyelvi „hozzávalók” kellenek egy ilyen szerkezet megalkotásához? „Igék”, azaz tárgy-/tevékenységjelek (más néven: cselekvésjelek) A cselekvésjelek és a térpontkezelés kapcsolata – ez már lényegében az egyeztetés módját határozza meg Maguk a névmási formák A jelen előadásban kizárólag magyar jelnyelvi (HSL) példákkal, jelenségekkel foglalkozom.
Cselekvésjelek A „jelnyelvi igék” szerkezetüket, és ebből kifolyólag viselkedésüket tekintve két fő csoportba sorolhatók: testhez
kötötten létrejövők / változatlan tövűek: a jel kivitelezésekor megérintjük valamelyik testrészt, vagy valamely testrész közvetlen közelében hozzuk létre a jelet. Pl.: LÁT, FÉL (vmitől), (MEG)ÉRT testtől függetlenül kivitelezhetők / változó tövűek: a jelet nem közvetlenül a test felületén, hanem a test előtti „buborékban” képezzük. Pl.: NÉZ (SZEMLÉL), ÜZEN, (MEG)HÍV
‘Csaba már nem szereti Krisztát.’
‘János tartozik Zolinak.’ – A.)verzió
‘János tartozik Zolinak.’ – B.)verzió
Amikor nem kötelező a térpontozás… Nem szükséges térpontot kijelölni az olyan egyszereplős generikus mondatok esetében, mint pl. Kati imádja a spenótot, ez jelnyelvi átírásban: KATI [névjel] SPENÓT IMÁD. Azonban nem ritka, hogy még ilyen esetben is történik térindexálás: KATI [névjel] index-3 SPENÓT IMÁD.
Mikor kell névmási vonzat? Azt, hogy mely esetben és hogyan kell névmási vonzatot használnunk, ismét a cselekvésjelek szerkezete határozza meg. A változó tövű jelek flexibilisek, ezek esetében a mozgási komponens kiinduló és végpontja utal a szereplőkre. Pl. Gyuri emailt küldött nekem. 4-KÜLD-1
A statikus szerkezetű változatlan tövű jelek esetében a mondat szereplőinek kijelölése, és a köztük lévő viszony pontos kifejezése csakis névmási formákkal oldható meg. Pl. Gyuri szeret engem. SZERET 4-delta-1
Példák változó tövű cselekvésjelek vonzatkeretének kitöltésére 3-VITATKOZIK-4 ’Az egyik személy vitatkozik a másikkal.’ 2-TARTOZIK-1 ’Te tartozol nekem.’ 1-ÉRTESÍT-3-2-4 ’Én (ki)értesítek mindenkit.’ index(G)-3 FELESÉG 3-VÁLASZT-1 ’Feleségül vesz engem.’ (megragadó komponens) 3-ELKAP-4 ’A házmester rajtakapta a tolvajt.’ (megragadó komponens)
Vonzat és névmási forma kapcsolata
G
B
„delta”
Példák névmási vonzatformát igénylő változatlan tövű cselekvésjelekre index-1 (=„én”) ISMER index(G)-3 ’Én ismerem azt’ – itt egy tárgyról vagy fogalomról van szó. index-1 (=„én”) ISMER index(delta)-3 ’Én ismerem őt’ – ilyenkor személyről van szó. FÁJ index-G (– hasra mutat) – pl. a hason lévő sebről vagy kiütésről beszélünk. FÁJ index-„delta” (– hasra mutat) – belső hasi fájdalomról lehet szó. index(G)-4 index(B)-2 TETSZIK kérdés és kételkedve – Neked ez tényleg tetszik?
A nem létező névutók és ragok… A jelnyelvekben hagyományos értelemben vett rag, névutó vagy éppen elöljárószó kevés van. Létezik ugyan olyan kifejezés, hogy „vele” „rá” vagy „hozzá”, de ezeket névutóként szinte sosem alkalmazzák, helyette vagy a delta forma vagy a ‘ketten’ jelentésű névmási elem valamely változata kerül elő. TANÁR index(G)-3 SOK (értsd: „sokat”) FOGLALKOZIK 3-KETTEN-1 (értsd: „ő és én együtt”) ’A tanár sokat foglalkozik velem.’
Példák Vagy éppen ezek a lexikális elemek egyszerre egyesítik magukban az igei szerepet is, és nincs külön „hozzá” +„(oda)megy” vagy „hozzá” + „tesz” egység a mondatban, hanem ezek is inkorporációként működnek: a kézforma és a kapcsolódó mozgás fejezik ki a komplex jelentést. HOZZÁ HOZZÁ HOZZÁ kicsi/kevés ‘Több körben, apránként tett valaki hozzá valamit valamihez.’ HOLNAP index-1 (=„én”) NAGYMAMA 1-HOZZÁ-3 ‘Holnap elmegyek a nagymamához’
A nem létező névutók és ragok… (2.) Ha a vonzat ok-okozati összefüggést mutat, ilyenkor ennek jelnyelvi megoldása is ezt képezi le a ’miatt’ jelentésű elem használatával. SZABOLCS [fonomimikai „SZ”] index-3 VÁLÁS MIATT KÉSZ BETEG hirtelen és intenzíven ‘Szabolcs belebetegszik a szakításba.’ ANNA [fonomimikai „N”] index-3 SZERELEM MIATT ARC SZÉP hirtelen és intenzíven / LÁTVÁNYOS intenzíven ‘Anna megszépül(t) a szerelemtől.’
Térpont és egyeztetés Ha a mondatba illesztendő „ige” testtől függetlenül kivitelezhető, annak mozgási iránya a szereplők térpontjaihoz alkalmazkodik. (A szótári forma az E/1.) Jellemzően a kiinduló pont az ágensé, a célpont pedig a páciensé / beneficiensé.
KÜLD: 1-KÜLD-2 (‘én küldök neked’);
Ez alól csak az olyan ritka, „fordított” szemantikai szerkezetű kifejezések kivételek, mint pl. a
MEGHÍV (1-MEGHÍV-); KAP (1-KAP-2)
ahol az ágens felé történő közeledésről (’én meghívlak téged’) beszélhetünk.
Térpont és egyeztetés
A testhez kötötten létrejövő „igéknek” csak egyféle alakjuk létezik, mindenképpen fontos az alany (és esetlegesen a többi szereplő) megnevezése és „térpontozása”. Ezt a megoldást kell követnünk akkor is, ha az ugyancsak statikus szerkezetű tulajdonságjelekhez (KEDVES, FÉLTÉKENY) kell vonzatot csatolnunk, mivel ezek is statikus szerkezetűek, ugyanakkor vonzatokat várnak maguk mellé.
Példák (változó tövűek) (A)MIKOR index(G)-1 GYEREK MÚLT BETEG // ANYA index(B)-1 (értsd: „enyém”) index(G)-3 3-ÁPOL-1 ’Amikor gyerekként beteg voltam, anyukám ápolt engem.’ TANÁR index(G)-3 / 3-VÁLASZOL-2 ’A tanár válaszolt neked.’ IGAZGATÓ VÁLASZT(ÁS) / MINDENKI 4-TÁMOGAT-1 ’Az igazgatóválasztáson mindenki engem támogatott.’
Példák (változatlan tövűek) index(G)-1 AKAR index(G)-4 ‘Én azt akarom.’ (valamilyen tárgyat, pl. választás esetén) Laci [névjel] index(B)-4 TETSZIK OKOS SZŐKE LÁNY SZEMÉLY-3 ’Lacinak tetszik egy okos szőke lány.’ Index(G)-1 ENNYI kis/kevés mimika KÉSIK / SZERENCSE (értsd: „szerencsére”) LÁNY index-3 MEGVÁR 3-delta-1 ’Kicsit késtem, de szerencsére a lány megvárt engem.’
Példák (tulajdonságjelek) index(G)-3 KEDVES 3-delta-1 ’Ő kedves velem.’ FÉLTÉKENY 1-delta-2 ’Én féltékeny vagyok rád.’
Hasonló jelentés, eltérő szerkezet index(G)-3 UDVAROL 3-index(delta)-1 ’Ő udvarol nekem’
3-OSTROMOL-1 ’Ő nagyon udvarol nekem’ vagy szlengesen: ’Nyomul nálam’
Hogyan „udvarol”? (1.) index(G)-4 UDVAROL 4index(delta)-1
Hogyan „udvarol”? (2.) 3OSTROMOL -1
„Kombinált stratégia” Bizonyos esetekben a kétféle elem kombinálódik, azaz egy statikus szerkezetű jel után egy egyeztethető típust is illesztenek mintegy kiegészítésként. Ezáltal oldható fel a jelentésbeli viszonyok kifejezésének „gátja”, tehát amíg önmagában a változatlan tövű jel nem engedné meg a térbe való befordítást, viszont ő hordozza a jelentés fő összetevőjét, addig a kiegészítő – változó tövű – elem kötelező jelleggel hozza magával a viszonyok térbeli kifejezését. KASTÉLY SZÉP HATALMAS nagy/sok mimika proform-5)-4 / MI CSODÁL 1-NÉZ-4bal-4jobb xx elismerően
A formát felidéző vonzatok
Proform(ok): lehet egyes számú, inherensen többes számú, elhúzott proform, külön-külön elhelyezett/mozgó proform Osztályozó(k): eleve statikusabbak… Vannak egyértelműen olyan formák, amelyek csak aktívak (proformok), illetve csak passzívak (osztályozók) tudnak lenni. Így például a fentebb már többször említett B-lefelé vagy B-élén, illetve az embert felidéző összes forma csak proformként fogható fel, míg pl. az ún. At vagy az S kézforma egyértelműen arra utal, hogy a tárgyak egy bizonyos formai osztályába tartozó tárgyat hogyan tudunk megfogni.
Hogyan válik „élővé” a proform?
Egyetlen proformnak sincs konkrét jelentése, csupán formai besorolást ad – pl. B-lefelé, B-élén, G stb. Azoknak a mozgási komponenseknek is csak általános jelentést tulajdoníthatunk, amelyekkel a proformok egységgé szerveződnek. Azonban egy proform+mozgás páros már egészen pontosan definiálható, sokszor a hangzó nyelvben ez csak egy komplett mondattal adható vissza. És
akkor most érvényes-e még a definíciónk a lexikális egységekről?! (kézforma + orientáció + mozgás + hely) + jelentés = jel
A proform = ágentív vonzat
A proform tehát egy mozgási komponenssel „igévé” válva egyúttal annak ágentív vonzatává is válik. ‘kanyarodik’
– ember, autó, bicikli, csuklós jármű stb.
Hasonlóképpen az egyidejűleg több proformot mozgató szerkezeteknek is csupán egy általános váza fedezhető fel. Mindig az aktuális kitöltés adja meg a pontos(abb) jelentést. ’x
megelőzi y-t’ ’x elhalad y felett’ ’x és y útja keresztezi egymást’
‘A nagypapát érdeklik a régi autók.’
Az osztályozó mint „eszköz-vonzat” Egyes vélekedések szerint az osztályozók a proformok egy altípusának számítanak, amelyek a dolgokat ugyanúgy egy-egy osztályra utalva nevezik meg, de az „igébe” épülve mindig passzívak – tipikusan ilyenek az eszközhasználatot felidéző jelek. KALAPÁCS(OL) KAJAK(OZIK) FÉSŰ/FÉSÜLKÖDIK vagy FÉSÜL AUTÓ/AUTÓT-VEZET ÍR-kézzel (értsd: tollat tartva)
(Mások nem választják ennyire élesen külön a proformokat és az osztályozókat.)
Hogyan válik „élővé” az osztályozó? Bizonyos lexikai elemek párhuzamosan több változatban is léteznek ,különféle osztályozókat tartalmaznak – mindez úgy is értelmezhető, hogy egy alap mozgási struktúra (egy részben definiált jelentéssel) különféle osztályozókkal bővíthető
Így ennek a mozgás+kézforma kapcsolatnak a jelentése ezáltal már pontosan meghatározható. Ilyen elemek jellemzően a megragadással, átadással, elvétellel kapcsolatos jelentésű jelcsaládok. És akkor ismét a szó-definíciós csapdánkba estünk…
‘A kisfiú virágot adott az anyukájának.’
Példák
AD (semleges forma, illetve pl. papírt, mindkettő:) A-t forma 1-AD-doboz-2, itt: 2x5) 2-AD-virágcsokor-1, itt: S 3-KICSERÉL-papír-4 (2xAt) 1-KIOSZT-egyesével (At) 1-SZÉTOSZT-mindenkinek (At) MEGFOG-egy szál virágot (F) MEGFOG-poharat (C) KIHÚZ – pl. kilógó cérnát a ruhából (F) KIHÚZ – pl. kutya a vízből embert (5) –> S) KIHÚZ – pl. cetlit a kalapból (delta-csippentés)
Szó-át-képzés A jelek a szituáció tömör képét jelenítik meg. Jó példa erre az „indít”, hiszen mást kell leképeznünk akkor, ha egy gyereket noszogatunk az iskolába, mint ha berakjuk az autónkba a kulcsot (újabban a kártyát), netán repülőgépet vezénylünk. A jelnyelv neologizmusra való erős hajlama is éppen abban ragadható meg, az ilyesfajta kifejezések esetében, mint a „vezet” és az „indít” – leszűkítve a járművezetésre – maguk a jelnyelvi kifejezések folyamatosan változni fognak, ahogy a technikai újítások megjelennek, illetve a korábbiak eltűnnek. A szituációt híven tükröző osztályozók megválasztása kulcsszerepet játszik ezekben a folyamatokban.
Hogyan lesz a vonzatszerkezetekből mondat a jelnyelvben? Hány argumentumú az adott jelnyelvi „ige”? Ø:
ESIK-AZ-ESŐ; ESIK-A-HÓ, VILLÁM(LIK) 1: SÉTÁL (ki?); FÁJ (mi?); VONYÍT (ki?/mi?) 1 vagy 2: ESZIK (ki? (+mit?)); OLVAS (ki? (+mit?)) 2: IMÁD (ki? + kit?/mit?); ODAMEGY (ki? + hová?) 3: VISZ (ki? + mit? + kinek?) 4: ELCSERÉL (ki? + kivel? + mit? + mire?)
Hogyan lesz a vonzatszerkezetekből mondat a jelnyelvben? A kitöltött vonzatkeretek elemeit a mondatalkotás szabályai szerint mozgatjuk a megfelelő pozícióba. Ha nincsen ágens megnevezve (térpontkijelöléssel), és az „ige” pusztán az egyéb vonzataival jelenik meg egy jelnyelvi megnyilatkozásban, akkor azt jelösszetételnek tekinthetjük, nem pedig mondatnak. KULCS
FELAKASZT-4-2-3 [kül. térpontokban ismételt jel] [szájkép: „tartó”] = ‘kulcstartó’ KÖNYV1 KÖNYV2 KÖT/FON [közben hezitál] CSINÁL KÖNYV2 ÖSSZERAK [szájkép: „p-p-p”] = „könyvkötő”
Szórendi kérdések Téma – réma szerkesztési elv Alany, többi mondatrész, ige Körülményekre utaló határozók, alany, stb., ige (A módhatározó a cselekvésjel szerves tartozéka, emiatt az a cselekvésjel előtt, vagy éppen abba inkorporálódva jelenik meg, sokszor nonmanuálisan.) A kérdőszó lényegében új infót hordoz, emiatt szívesen bukkan fel a mondat végén – a hangzó magyar nyelv hatására a mondat elején (is) szerepelhet. Sajátos jelnyelvi megoldás a „background”: a jelelő előbb leírja a körülményeket (pl. ki hol helyezkedett el), majd utána tesz állítást a közölni kívánt történésről.
Hangsúlyos elemek A hangsúlyozott mondatrésznél, elemnél a szemöldök felemelkedik, egyes jelelőknél a fejtartás kissé visszafordul, és hosszabb, lassabb lesz az adott jel kivitelezése a mondat többi elemének ritmusához, tempójához képest (Braze 2004). Ha a mondat bizonyos elemei között kontraszt is érezhető, akkor a jelelő gyakran rámutatással vagy egyéb kiemelő eszközzel jelzi, hogy a mondat melyik elemére helyez extra erős hangsúlyt.
Az összetett mondatokról – általában Kötőszavakat az anyanyelvi jelelők általában nem használnak – bár léteznek ilyesfajta jelek (’és’, ‘de’, ‘mert’ stb.), ezek inkább a kevert kódhasználatban bukkannak fel. Két tagmondat között inkább szünetet tartanak, a tekintet irányán változtatnak, vagy valamilyen jellegzetes mimikát alkalmaznak. Nagyon plasztikus azonban, ahogyan a névmási referenciák hosszú tagmondatokon, sőt szövegrészeken keresztül is megőrzik egyértelműségüket, így az újabb visszautalások alkalmával sem szükséges a térpontok lexikai elemmel történő feloldása, megerősítése – ez utóbbi a hangzó nyelvekben sokkal hamarabb szükségessé szokott válni.
Alárendelő szerkezetek A vonzat kitöltésének egy speciális módja, amikor egy egész tagmondatot vonatkozói alárendelésként szúrunk be. Erre a jelnyelvben kedvelt megoldás a NA-MI, illetve más kérdőszavak, pl. a MIÉRT, HOGYAN alkalmazása – ezek pont úgy viselkednek, mint az adott alárendelést bevezető kötőszavak.
Példák a „NA-MI” alkalmazására (1.) (307.) CSALÁD ŐK-2 SZÓRAKOZIK NA-MI kérdés / KÁRTYÁZIK [szájkép: „kártya”] ŐK-2 ’A családnak (az a) szórakozás, hogy kártyáznak.’
NA-MI kérdés (Hajni) Kéztartás + jellegzetes fejtartás (áll felfelé-előre) és kérdő mimika
Példák a „NA-MI” alkalmazására (2.) OLYAN SZOKÁS STABIL SÍK PRÓBA NA-MI kérdés / HARMINC MATRÓZ FUT 3-HALAD-SORBAN[proform 2x4]-4 […] ’A [hajóépítésben] stabilitási próba az volt, hogy 30 matróz futott egy vonalban a hajó egyik oldaláról a másikra. […]’
NA-MI kérdés (Jufe) Kéztartás + jellegzetes fejtartás (állát leszegi, nyakát behúzza) és „tehetetlen”kérdő mimika
NA-MI kérdés – eltérő vagy hasonló? Hajni
Jufe
Szerkezeti variánsok Az is észrevehető, hogy ugyanaz a jelentés – ahogy a hangzó nyelv esetében is – többféle szintaktikai szerkezettel is előállítható. LÁNY
NAGY index-4 UTÁL nagyon MI kérdés [szájkép: „mit”] / FUT Ez egy vonatkozói mellékmondatként fogható fel (’utálja, hogy fut(nia kell)’) LÁNY NAGY FUT / UTÁL intenzív index-2lent (= monitorra mutat) Ez inkább egy infinitíves szerkezetre hasonlít (’futni utál’)
Köszönöm a figyelmet! Köszönöm siket kollégáim és barátaim készséges és töretlen segítségét, folyamatos adatközlői és „konzulensi” munkáját! A magyar jelnyelv szintaxisáról eddig még nem készült átfogó elemzés. Ez az itt bemutatott anyag egy ilyen jellegű kutatás-kezdemény előkészítéseként is felfogható. Folyt. köv. (?)
