Voice of the Village. Research 1.: Migration and re-migration process Authors: Irén Gábrity Molnár dr., Sándor Illés dr

Voice of the Village Projekt acronym: VoV Application ID: HUSRB/1002/222/033 A hely szelleme – Kapcsolattartás az elszármazottakkal Duh zavičaja – Kontakt sa dijasporom LB: KFTE PP1: ZaKVM

Research 1.: Migration and re-migration process Authors: Irén Gábrity Molnár dr., Sándor Illés dr.

This document has been produced with the financial assistance of the European Union. The content of the document is the sole responsibility of the Academic Society for the Development of the Micro-regions and of the Institute for Hungarian Culture in Vojvodina and can under no circumstances be regarded as reflecting the position of the European Union and/or the Managing Authority.

Gyermekkorom, mindig téged kereslek, ha járom a poros-boros Szabadkát. Mióta labdám elgurult itt, nem ér az élet egy fabatkát.

Szerzők: Dr. Gábrity Molnár Irén és Dr. Illés Sándor A Kutatás a Vajdaságban és az Alföldön a migráció és remigráció folyamatának kérdéskörével foglalkozik. A kutatás új eleme, hogy térben két ország két jelentős térségét egy kutatási egységként (Alföld és Vajdaság) vizsgálja. Ennek megfelelően nem aktuálpolitikai motívumokkal kívánja a folyamatot magyarázni, hanem a mélyebb társadalmi és gazdasági okokat keresi. A kutatás az elvándorlást nem tekinti teljességgel negatív jelenségnek, azt egy folyamat részének tekinti, amelyet, ha jól ismerünk, akkor részben alakítható, befolyásolható. A kutatás során három módszertant alkalmazunk:  A témához kapcsolódó szakirodalmak, kistérségi és makró elemzések feldolgozása.  Az Alföld és a Vajdaság elmúlt két évtizednyi migrációs és remigrációs folyamatainak, társadalom statisztikai adatok feldolgozásán alapuló vizsgálata.  A migránsok és remigránsok társadalmának a bemutatása. Szabadka – Budapest, 2012

2

Gábrity Molnár Irén A migrációs és remigrációs folyamatok 1990 és 2010 között az Alföldönés a Vajdaságban Bevezető A Szerbiából elvándoroltak kapcsolatos hivatalos statisztika pontatlan, már azért is, mert a szerbiai lakosság-összeírások idején az otthon nem tartózkodókat is összeírták. Sokszor a hozzátartozók nyilatkozataiban nem mindig szerepelt a külföldön tartózkodók státusa, különösen az illegálisan, vagy szezonálisan munkát vállalók esetében, vagy a határmenti települések ingázói kapcsán. A velük kapcsolatos adatgyűjtés hézagos, ezért szociológiai kutatásokra1 támaszkodva tudunk életvitelükről, migrációs szándékaikról. Ugyanúgy a tranzitmigránsok esetében is elégtelenek azok az információink, amelyek a Szerbiából indulók sorsát követik valamely EU-s államba, vagy éppen Kanadába, Magyarországon át. Azt interjúk során többször felfedtük, hogy a Magyarországra irányuló emigráció gyakran nem jelenti az ottmaradás szándékát huzamosabb ideig. A magyarországi statisztika szerint 199293-ban volt legtömegesebb a kis-Jugoszláviából érkezők száma, miután csökkent a bevándorlás és ma inkább átutazó országként jelentkezik.2 A visszatéréseket ösztönző folyamatokról kevés információnk és szakszerű elemzésünk van. Ez a jelenség család- és egyéni sorsfüggő. Azt azonban joggal feltételezzük, hogy a Szerbiában zajló politikai és gazdasági instabilitás, valamint az EU-hoz való csatlakozás üteme ezeket a döntéseket is nagyban befolyásolják. A külföldi munkával megspórolt tőkét a szerb állampolgárok addig nem hozzák haza, míg nem látnak biztonságos beruházási esélyeket. A fél évszázada tartó, szinte folyamatos emigrációs hullámok jelenségét Szerbiában számos empirikus felméréssel, terepmunkák elemzésével próbálják a szakemberek feltárni. A reprezentatív minta kiválasztásakor természetesen a meglévő (főleg a célországbeli) statisztikai adatokra is lehet támaszkodni. A tanulmány első részében a meglévő szakirodalom feldolgozását ismertetem, az IPA projektum (2011) néhány eredményét kapcsolom be, azután a határmenti kapcsolatokkal, majd a Szerbiából elvándorlók jellegzetes csoportjaival foglalkozom (munkavállalók, vállalkozók, karrierépítők, tanulók, magas 1

A szerző a jelen tanulmányban felhasználja azokat a tapasztalatokat, amelyeket néhány migrációprojektekben végzett, és kérdőíves vagy mélyinterjús lekérdezés eredményeképpen elemezhetett a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) projektkoordinátoraként. Lásd (1) A vajdasági magyarok migrációjának hatása társadalmi szerkezetükre (az Illyés Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott kutatás, 2000-2001; (2) A jugoszlávok / vajdasági magyarok migrációjának okai és következményei a társadalmi-politikai krízis okán (az MTA Arany János Közalapítványának támogatásával, 2002); (3) Integrating (Trans)national Migrants in Transition States (IMIG) Research Project in the Framework of the Co-operation Programme SCOPES; Submitted to the Swiss National Science Foundation (SNSF) by Prof. Dr. Doris WastlWalter (Department of Geography, University of Bern), Prof. Dr. Károly Kocsis (Geographical Research Institute, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary), Dr. Mónika M. Váradi (Centre for Regional Studies, Hungarian Academy of Sciences, Pécs, Hungary), Prof. Dr. Saša Kicošev (Department of Geography, Tourism & Hotel Management, University of Novi Sad, Serbia), Prof. Dr. Irén Gábrity Molnár (Scientific Association for Hungarology Research, Subotica, Serbia). Bern (2010—2013) 2

Lásd Népmozgalmi adatok KSH. Illés Sándor tanulmányában részletesen feldolgozza a magyarországi be- és kivándorlási statisztikai trendeket.

3

szakképzettek). A dolgozat második részében a migrálókkal készült rendelkezésünkre álló mélyinterjúk másodelemzése következik, néhány karakterisztikus kérdés szempontjából: elvándorlás okai, identitásváltás, az alkalmazkodás szubjektív megítélése.

4

I. fejezet 1. A témához kapcsolódó szakirodalom, térségi elemzések feldolgozása A migráció folyamatainak a szerb társadalom, a jugoszláv népközösség fennállása, illetve széthullása óta mintegy fél évszázada részese. A jugoszlávok tömeges külföldi munkavállalása több évtizeden át szociális, gazdasági, erkölcsi, politikai és kulturális okokkal magyarázható (Gábrity Molnár 2006). A délszlávok esetében először is gazdasági migrációról beszélünk (1965-től az1980-as évek végéig). A politika indíttatású, „rezsimmel dacoló” migráció is jelen volt ugyan a kezdetektől fogva, mégis az1990-es évek háborús válsághelyzetében ölt nagy méreteket. Több migrációs hullámot különböztethetünk meg, amelyben nincsenek élesen elhatárolható modellek, de jellegzetes vándorlási típusok igen: 1. az 1920-as években a legszegényebb rétegek emigrációs hulláma, 2. a II. világháború után az 1945-öt követő szocialista Jugoszlávia politikai emigránsai, 3. Az „új diaszpórának” nevezett 1960-as évek gazdasági emigránsai, akik ma is a migráns hálózatok alapját képviselik, 4. A 70-es évek tömeges vendégmunkásai, amely már lánc-migrációban működött (odaés visszavándorlások), fokozatosan beletorkollva a nyugat-európai államokban bevezetett restriktív bevándorlási politikába 5. A 90-es évek háborús migránsai a Balkánról megindították a migránsok szerteágazó formáit (kényszermigráció, privát kereskedelem, tőkeáramlással párosuló munkavállalás) 6. 2000-től az új évszázad vállalkozói, tanulói, karrierépítő és családegyesítő migránsai (magas szakképzettek és a szakképzetlenek emigrációja, szezonális vándorlások, cirkulálók) A jugoszláv közvélemény és szakirodalom, a tömeges külföldre vándorlásra a titói korszakban figyelt fel (60-as évek második fele). A 70-es években az akkori jugoszláv szocialista államapparátus által „ideiglenesen külföldön munkát vállalóknak” (temporary labour migrants) Grečid 2001)3 nevezett emigránsok száma folyamatosan növekedett. Az egyetlen szocialista ország volt, amely engedélyezte polgárainak a nyugat-európai munkavállalást. Így a lakosság életszínvonalának viszonylag jelentős része származott a Nyugaton megkeresett magasabb jövedelemből. A lakossági megtakarítások nagy hányada is a vendégmunkások hazautalt fizetéséből került a bankszámlákra (ezt Slobodan Miloševid befagyasztotta és a háború finanszírozására elkobozta). A múlt század kilencvenes éveiben 3

Az JSZSZK területén a szervezetlen és spontán kivándorlás megengedett, de váratlan volt. A pártdokumentumokban később a munkaerő más országoknak való „átengedéséről" beszéltek, melyet az indokol, hogy elhárítsák a túlnépesedés és a munkaerő-felesleg kedvezőtlen következményeit, az agrárlakosság túlnépesedését, a felszínre kerülő regionális különbségeket (Gábrity Molnár 2006). Gredelj jelentős „kiviteli cikként” jellemzi őket 1,2 milliárd DM átlagos évi devizatranszferrel (Gredelj 2006). Tóth Pál Magyarország esetében a rendszerváltást megelőző időszakban a „korábban letagadott” és „szemérmesen elhallgatott” jelenségként definiálja a népességmozgás ezen formáját, amelyet a bolsevik típusú hatalmi-politikai rendszer összeomlása „kelt életre” (Tóth 2001).

5

az elvándorlás még inkább felerősödött – ekkor már jelentős mértékben a háború hatására. A külföldi munkavállalás néhány motívuma: 1. A földrajzi, politikai nyitottság adta lehetőség; 2. Munkanélküliség, létfenntartási gondok; 3. „Agyelszívás” a képzett szakemberek otthon nem találnak tehetségüknek megfelelő munkát, nélkülözik az anyagi megbecsülést; 4. Beszűkült szociális és kulturális lehetőségek; 5. Hosszú távú kilátástalanság érzése. A volt jugoszláv régiók (Montenegró, Koszovó, Szerbia, Vajdaság stb.) összlakosságának 1,9–3,9%-át tették ki 1971 és 1991 között az emigránsok. Regionális összehasonlításban, a Vajdaságban csökkent csak 1991-ig a kivándorlók száma (47 522 fő), míg a többi régióban folyamatosan növekedett (Laki–Gabrity Molnar – Kovač Žnideršič 1997). Ennek oka a régió fejlettségével, regionális identitással, önrendelkezéssel egyaránt magyarázható. A titói korszakban a faluról városba özönlő munkanélküliektől való szabadulás csatornája volt az ideiglenesen külföldön vállalt munkalehetőség, vagyis a szociális feszültségeket enyhítő tényező. A vajdasági lakossági mozgás folyamatosan kutatási célpont a tartomány demográfusai és migrációs szakemberei jóvoltából.4 (Đurđev 1994). A Titói Jugoszlávia idejében, több hullámban indult el az emigráció külföldre. A Szerbiát elhagyó emigránsok, kevés kivételtől eltekintve, főleg az európai országokat választották. A korábbi évtizedekben 92%-uk Németországba, Ausztriába és Franciaországba vándorolt ki, s mindössze 7,2%-uk Európán kívüli országba. Ami az európai befogadó országokat illeti, első helyen Németország áll (a hazájukat elhagyók közül Szerbiából 49,3%, Boszniából és Hercegovinából 70%, Horvátországból 70,1%, Szlovéniából 62,2% százalék ide távozott)5 (Scara 1972). A második helyet – hagyományosan – Ausztria foglalja el, majd Franciaország, Svédország és Svájc következik; a távolabbi földrészek országai közül Ausztrália, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada vezet. A tömeges külföldre költözés kapcsán a hetvenes években születtek meg az első jelentős demográfiai elemzések,6 majd előtérbe került a belgrádi Társadalomtudományi Intézet kutatócsoportjainak a munkája (Centar za demografska istraživanja 1978).7 Szerintük az 1971-ben Szerbiából távozott (Scara 1972)8 vendégmunkások 86,3%-a volt munka- és keresőképes, a többi eltartott, gyermek, tanuló, egyetemi hallgató, háziasszony, munkaképtelen. A jugoszláv lakosok gazdasági migrációja többrendbeli kárt okozott a társadalomnak és a gazdaságnak. A munkaerő-elvándorlás negatív következményeit taglalva először is megállapítható, hogy a kivándorlás nagy aránya feltétlenül károsan befolyásolta az ország természetes demográfiai és gazdasági fejlődését. Egy 1971-es adat szerint Szerbia aktív 4

Đurđev, Branislav S. 1994. Peopling of the Vojvodina province after the second world war. In The first regional geography conference 'Geographical researches in the Carpathian-Danube space'. Temesvár, Universitatea de Vest din Timişoara, Facultatea de Chimie–Biologie–Geografie–Departamentul de Geografie, 139-148 5

Scara, Ljubica 1972. Ekonomska emigracija stanovništva kao negativan fenomen društvenog i privrednog razvoja Srbije. Sociologija, XIV. évf. 1972. 1. sz. 14. 6

Bukurov, Branislav 1977. Etnička struktura radnika koji su na privremenom radu u inostranstvu. In Zbornik radova / Srpska akademija nauka i umetnosti, Geografski institut „Jovan Cvijić”. Beograd, 1977, Naučno delo, /Zbornik radova, 29./, 135–156. 7

Demografska kretanja i karakteristike stanovništva Jugoslavije prema nacionalnoj pripadnosti. Beograd, 1978, Centar za demografska istraživanja – Instituta društvenih nauka,445. 8

Scara1972, 21.

6

lakosa közül minden tizenkilencedik lakóhelyet változtatott, illetve minden száz foglalkoztatott közül nyolc; ez azt mutatja, hogy a munkaerő mozgása (fluktuációja) igen nagy, de nem biztos, hogy jó irányú. Az emigrációs területek nem a legfejletlenebb országrészek voltak. A statisztikai elemzések azt is mutatják, hogy nem a legsűrűbben lakott és legnehezebb életkörülményeket nyújtó területekről vándoroltak el. Kivándorlásra ösztönzött a munkanélküliség, a szociális-anyagi helyzettel való elégedetlenség, de nem mindig ez a volt a döntő. Ezt alátámasztja, hogy Szerbia területén eleinte a legnagyobb mértékű kivándorlás Vajdaságból volt, noha ez a terület a köztársaság legfejlettebb része. Vajdaságon belül a külföldre távozást illetően a legintenzívebb régió a viszonylag fejletlen Dél-Bánát, valamint Észak-Bácska, amely viszont gazdasági és kulturális szempontból is a legfejlettebb. „Szűkebb Szerbia községeinek felében – ott, ahol a fejletlen területekről szóló köztársasági törvény szerint anyagi támogatást és ösztönzést kapnak – a lakóhelyüket elhagyók aránya 32%-kal kisebb, mint a fejlettebb régiókban. Az olyan kimondottan fejletlen községekből, mint például Sjenica, Bujanovac, Razanj vagy Bela Palanka, a kivándorlás nem éri el az 1%-ot”.9 A titói években lezajlott belső migrációs folyamatok etnikai vonatkozásait Ruža Petrovid kutatta (Petrovid 1990)10 megállapítva hogy az államalkotó népek mozgása intenzívebb volt, mint a nemzeti kisebbségeké, sőt jellegzetes nemzetiségi migrációs szerkezeti modellt állított fel. Petrovid szerint11 az etnikai migráció a hatvanas években jelent meg és három jellegzetes területi modellt mutatott: 1. Az etnikumok koncentrált területei (köztársaságok, ahol a legnagyobb számban élt egy nemzet (például a szlovénok Szlovéniában, a magyarok Vajdaságban); 2. Autochton területek (földrajzi térség, ahol egy történelmileg őshonos lakosság több nemzedék óta él: szerbek és horvátok őslakosként is élnek Boszniában, de a muzulmánok is őslakosok Szerbia vagy Macedónia egyes területein); 3. Migrációs területek (ahol a lakosság nagy része jövevény, betelepült: például a Vajdaságba betelepített szerbek, bosnyákok, montenegróiak). A magyarok, románok és a bolgárok ismertek a Vajdaságon belüli migrációjukról, de legtöbben saját nyelvterületeiken maradtak (a magyarok koncentrációja Észak-Bácskában és a Tisza-mentén). Az egyetlen (majdnem) egynemzetű köztársaság a valamikori Jugoszláviában Szlovénia volt. Háromtömbös nemzetiségi szerkezete volt és van Bosznia-Hercegovinának (muzulmánok, szerbek és horvátok), míg a többi köztársaságra kéttömbös struktúra volt jellemző (Horvátországban: horvátok és szerbek, Közép-Szerbiában: szerbek és albánok, Macedóniában: macedónok és albánok, Crna Gorában: Crna Gora-iak és muzulmánok). Szerbián belül létezik egy jellegzetes soktömbös terület Vajdaság, ahol legtöbb a szerb és a magyar. Koszovóról ma már elmondhatjuk, hogy egynemzetű: összetételének 90%-a albán. Az egyes népek és nemzetek belső vándormozgalmáról az 1981. évi adatokból megtudható, hogy a Crna Gora-iak és a szerbek költözködtek legnagyobb számban, valamint a magukat jugoszlávnak vallók, a nemzetiségek közül a cigányok, szlovákok és a bolgárok, majd az albánok és a magyarok. 9

Scara 1972, 27.

10

Petrović, Ruža 1990. Etnički aspekt migracija u Jugoslaviji. Sociologija, 3. sz. 225–233.

11

Petrović 1990, 225–233.

7

A befogadó országban élő hazai és külföldről érkező munkavállalók közötti természetes különbségek – kulturális, ideológiai, értékbeli és történelmi-generációs eltérések – szembeötlők.12 A hazai és „jövevény” munkások közötti kommunikációs nehézségeknek nemcsak nyelvi oka van (ez viszonylag könnyen áthidalható); nagyobb gondot okoznak az életfelfogásbeli különbségek, a más értékrendszer. A vendégmunkások többsége külföldön való tartózkodását ideiglenesnek tekintette egészen a balkáni háború kitöréséig. Azóta ez az „ideiglenes állapot” több évtizedekig tartó külföldi tartózkodást és szezonális hazautazást jelent. 1991-ben, 1971-hez viszonyítva 51,1%-kal több jugoszláv állampolgár keresett külföldön személyes és egzisztenciális érvényesülést (Gábrity Molnár 2006). Gredelj az emigránsok „virtuális generációinak” nevezi az emigránsok gyermekeit, akik esettől függően a szülőkkel együtt emigráltak, illetve már külföldön születtek. 250 000-re becsli számukat. A délszláv háború következményeképpen a becslések szerint 2,5 millió (további becslések szerint pedig négy millió)13 szerb, illetve szerb származású ember él Szerbián kívül (Gredelj 2006). Kényszerhelyzetben, túlélési megoldást keresve a jugoszlávok határ menti vállalkozásalapításba kezdenek, tőkebefektetőkké válnak, a politikai mellett, gazdasági okokkal is magyarázható külföldi tartózkodásuk. Szerbia a ’90-es évektől külön minisztérium létrehozásával látszólag nagy hangsúly fektetett a diaszpórára: „együtt erősebbek vagyunk”, „Szerbia a Csendes-óceánig”, beruházások idevonzása, politikai indíttatású külhoniak választói névjegyzékének „gyártása” (Gredelj 2006). Grečid szótárában megjelenik a „diaspora migration“ fogalma, sőt egyéb különböző migráns csoportok is: politikai menekültek, vendégmunkások, kiköltözők, száműzöttek, etnikai és faji csoportok, tengerentúli közösségek... (Shuval 2000. Idézi: Grečid 2001). A kilencvenes évek második felében a szerbiai áttelepülők oda irányultak, ahol befogadták őket: Kanadába,14 (Dragan Vlatkovid 2000) Új-Zélandra vagy épp Dél-Amerikába. A legutóbbi 2002. évi lakosság összeírás adataiban a migráció kiváltotta etnikai szerkezetváltásra is felfigyelhetünk.15 A vajdasági szakemberek16 a sokat elemzett depopularizáció jelenségét (Đurđev, 2006)17 az emigráció negatív hatásával együtt kezdték taglalni. Lásd Radislav Bugarin a referatumát a térség lakosságának demográfiai jövőjéről,

12

Tanić, Živan 1972. Ekonomske emigracije: klasno odredjenje i svest. Sociologija, 3 sz. 441–461.

13

Strategija za upravljanje migracijama 2009. Službeni Glasnik RS, 59. sz.

14

Vlaković, Dragan 2000. Konkurs za budućnost, Danas 2000. június 3–4. sz.(977–978. sz.). Torontóból küldött riportjában olvasható, hogy a kanadai Imigrációs Iroda közleménye szerint az utóbbi tíz évben 2 millió idegen érkezett az országba. Az Ontario és Toronto provincióba 300 000 szerb települt (10%-uk menekült státusban). A nagybecskereki születésű Angela Mihaljčić várja őket, szervezi meg első napjaikat. Szerinte szerbiaiak 90%-a egyetemet végzett fiatal; egyedül települ át, vagy kisgyermekes családdal. Legtöbbnek a kötelező orvosi vizsgálat után letétbe kell helyezni 5000 dollárt, amit meg is tesznek. Ezek szerint Kanada állam már 1 millió dollárnyi összeghez jutott depozitként. A riport szerint a jugoszlávok (köztük jelentős számú vajdasági magyar is) türelmesek, habár lelki válságok mennek át, várnak és nem hajlandók a hazatérésről beszélni. 15

Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. Beograd, 2004, Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore. 16

Uo.

17

Lásd a konferenciakötetet:Đurđev, Branislav S. szerk. 2005. Stanje i perspektive stanovništva Vojvodine i susednih regiona. Zbornik Matice Srpske za društvene nauke, 121. sz. A szimpóziumon nem csak Vajdaság lakosságmozgását, hanem a szomszédos régiókat is górcső alá vették.

8

vagy Ivo Marinid írását.18 Vesna Lukid és Dragana Matijevid községenként a menekültek letelepedésének dinamikáját elemezte, aminek a konklúziója az volt, hogy a régió lakosságszerkezete (nemzeti, iskolavégzettségi) a migrációs jelenségek miatt jelentősen megváltozott.19 Az elvándorlás és kitelepülés Vajdaságból főleg kényszerhelyzetek eredménye. A háborús összetűzések miatt főleg a szomszédos országokba (Magyarország, Horvátország) emigrált a lakosság jelentős számban (Marinid–Bugarin 2006). Tanulságos adatokat mutat (Szerbia Statisztikai Hivatal adatai 2003) a tartomány lakosságának és azon belül a magyar lakosság számának alakulása is.20 A belső vándorlásokhoz képest a tartomány területét elhagyó, többnyire külföldre irányuló migráció súlyosabb veszteségeket okozott az itteni magyarságnak, mint az asszimiláció. A munkavállalási célúnak gondolt első nagy kiáramlás 1965–1970 között történt: 16 627 magyar, a tartományból származó vendégmunkások 27,5%-a vállalt munkát Nyugaton (Bukurov 1977).21 Legtöbb magyar a szabadkai, újvidéki, topolyai, zombori és adai községekből kelt útra, legnagyobb arányban a bánsági és bácskai nyelvszigetekről. Mérsékelt becslések szerint az utóbbi tíz évben kb. 40-50 000 magyar vándorolt ki Vajdaságból, de van, aki ennél többre becsüli a külföldön élők számát. A Szerbiából távozó magyar emigránsok kezdetben, célországként, kevés kivételtől eltekintve, európai országot választottak: Németország, Ausztria, Svédország és Franciaország, s kisebb számban indultak Európán kívüli országba, például Kanadába. Érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi két évtizedben, amikor az európai országokat ellepték a menekültek és vendégmunkások, emigránsaink nemigen válogatnak, oda mennek, ahol befogadják őket: Kanadába, Új-Zélandra vagy éppen Ausztráliába (Gábrity Molnár 2006).22 2. A Vajdaság befogadó/kibocsátó szerepe A Szerbiába érkező menekülthullámok hatása a migrációs szaldóra jelentős volt. 1990 és 1993 között, majd 1995-ben több mint 270 ezer menekült telepedett le a tartományban, ami az összes szerbiai menekült 40%-a, Vajdaság lakosságának pedig 13%-a. A menekültek 92%-a 18

Uo. 59–67.

19

Uo. 103–110.

20

Vajdaság lakosainak száma 1948 és 1981 között folyamatosan növekedett. Azóta azonban nem történtek jelentős változások a népesség számát illetően. A vajdasági magyarok lélekszáma azonban 1961 óta folyamatosan csökken: 1961-ben 442 561 magyar élt Vajdaságban, számuk 2002-ben pedig már csak 290 207 főt tett ki. Vajdaságon belül Bácska a legnépesebb tájegység, itt él a legtöbb magyar is. Vajdaság kistérségeinek népességében jelentős eltérések vannak. A két népszámlálás közötti 10 év alatt Észak-Bácska, Közép-Bánát, Dél-Bánát és Észak-Bánát lakosainak száma csökkent, míg Nyugat-Bácska, Dél-Bácska és Szerémség lakosainak száma nőtt. Oka az alacsony natalitás és az elvándorlás (emiatt kb. 7% csökkenés). E körzeten belül Ada és Zenta községekben a legsúlyosabb a lakosság fogyása, ahol jelentős a magyarok lélekszáma (kb. 10%-kal kevesebb, mint 1991-ben). A legveszélyeztetettebb község a közép-bánáti Magyarcsernye (a lakosok száma 11%-kal csökkent). A lakosság számának legnagyobb növekedése a betelepítések miatt, a szerémségi körzetben történt (15,8%-kal nőtt a népesség). Ahol a legnagyobb mértékben nőtt a lakosok száma: Stara Pazova község (21,11%-kal). Forrás: Statistički bilten 2002. Beograd. 21

Bukurov 1977, 135–156.

22

Lásd Gábrity Molnár Irén 2006. Szerbia és Vajdaság demográfiai mutatói – migrációk. In Gábrity Molnár Irén – Ricz András szerk. Kistérségek életereje – Délvidéki fejlesztési lehetőségek. Szabadka, Regionális Tudományi Társaság, 57–71.

9

szerb nemzetiségű volt, akik a délszláv háborúk során több hullámban érkeztek, Horvátországból, majd Boszniából. Elsősorban Bácska délnyugati részén és a Szerémségben telepedtek le, valamint a nagyobb városokban. A menekültek száma Újvidéken 25 000, Rumán 6-8000, Zomborban, Pancsován, Inđia-ban, Szabadkán 6000 fő. Főképp a Dél-bácskai körzet (Novi Sad, Sremski Karlovci, Beočin) lakossága jellemezhető migrációsnak, hiszen oda érkezett legtöbb menekült a háborús térségekből. Maga tartományi főváros fejlődést ígérő jövője vonzotta őket, majd a Belgrád közeli szerémségi körzet (Inđija, Ruma, Stara Pazova, Šid): a lakosság 16,3% Horvátországból és 10,9% a pedig Boszniából jött.23 (Marinid – Bugarin 2006) Az 1990-es évek elején Szerbiából mintegy 200 000 fiatal szakember távozott. A kivándorlás Vajdaságban volt a legnagyobb arányú, noha ez az ország gazdaságilag viszonylag fejlett része. A fiatalokat tömegesen a katonai kötelezettség és a háborús veszély elől, valamint gazdasági okok miatt távoztak. A vajdasági lakosságszám gyenge növekedésének vagy stagnálásának okát Goran Penev a kedvezőtlen migrációs szaldóban látja.24 Vajdaság emberi erőforrását a lakosság migrációja jelentősen befolyásolja (Marinid – Bugarin 2006). 2002-ben az őshonos lakosság a régió populációjának 53,1%-át teszi ki, míg 45,9%-a a betelepülő. A tartományba a betelepülők 8,5%-a Szerbiából érkezett, 17,9%-a pedig az egykori JSZSZK tagköztársaságaiból: Horvátországból, valamint Bosznia és Hercegovinából (Popis 2002). Vajdaság a ’90-es évektől „a néhány százezer menekült fő desztinációjává” vált. A „’40-es évek kolonizációját is felülmúló” mértetei miatt 2002-ben a lakosság 9,2%-át a menekültek teszik ki (Đurđev 1995. Idézi: Penev 2006). A Vajdaság demográfiai és népességmozgása ellentmondásos: a régióra jellemző az elnéptelenedés, a lakosság gyorsuló elöregedése, a mortalitás növekedése, illetve a natalitás csökkenése (a természetes szaporulat -4,7‰), ugyanakkor a jelentős imigrációs folyamatok, a menekültek betelepedése a lakosság abszolút növekedését eredményezték. A betelepülő lakosság natalitásra gyakorolt esetleges hatása elenyésző, annak ellenére, hogy a migránsok általánosságban a reproduktív lakosság köréből kerülnek ki (a politikai migráció esetében főleg fiatal férfiak) (Golubovid – Markovid Krstid 2006). Etnikai összetételben a régió minden nemzetisége lakosságcsökkenést jegyez, két nemzetiség kivételével: a szerb és a roma. A Vajdaság etnodemográfiai képének alakításában nagy szerepet játszanak a tömegesen betelepülő szerbek és az emigráló őshonos magyarok. Mind több az etnikailag egyre homogénebb kistérség a tartományban (Golubovid – Markovid Krstid 2006, Rauški 2001). A 2002-es népszámlálás módszertani változások miatt nem számol be teljes körűen a kivándorlókról. A hivatalos statisztikáktól a valós népességmozgás jóval nagyobb méreteket öltött. Erre a befogadó országok adatbázisai szolgálnak legjobb példával.25 A 2002-es népszámlálás adatai szerit a Vajdaságból mintegy 70 000 ember távozott, ami mintegy 50%kal növelte meg a kivándorlók számát a két népszámlálás közötti időszakban (Popis 2002). A 23

Marinić, Ivo –Bugarin, Radislav 2006. Neke karakteristike razvoja stanovništva Vojvodine. Zbornik Matice srpske za društvene nauke, 121. sz. (Đurđev, Branislav S. szerk.) 65. 24

Lásd Penev, Goran 2006. Vojvođanske migracije tokom 1990-tih godina: više doseljenih manje odseljenih. Zbornik Matice sprske za društvene nauke, 121.sz. (urednik tematskog broja: dr. Branislav S. Đurđev), 82. 25

A szerb statisztika 4,2 ezer Magyarországra távozó emigránsról számol be 1992-t követően, míg Magyarországi forrásokra támaszkodva 1994-2001 között 9,2 ezer szerb és montenegrói állampolgárt említ Vukmirović–Prokić. (Vukmirović–Prokić 2005. Idézi: Penev 2006).

10

Vajdaságot elhagyók nemzeti összetétele: szerbek 15 258, magyarok 3 004, horvátok 683, montenegróiak 568 romák 538 (Popis 2002). Letelepedésükben az anyaország, határmenti térségek játszanak nagy szerepet. 3. A szerb–magyar határrégió kapcsolatai Vajdaság és Dél-alföld régió kapcsolata a földrajzi közelségnek és a történelmi hagyományoknak köszönhetően szoros. Az első világháború utáni határ meghúzásával BácsBodrog vármegye szinte egésze az északi felső Bácska kivételével az akkori Szerb–Horvát– Szlovén Királysághoz került hasonlóan Torontálhoz, míg Csongrád és Csanád vármegyék déli részei lettek elcsatolva Magyarországtól. A két régiót a történelmi összetartozáson és a földrajzi közelségen valamint az infrastrukturális hálózatokon (folyami- és vasút) kívül összekötik az itt élő emberek együttműködési hagyományai, a rokoni/baráti kapcsolatok, a közös kultúra. A második világháború utáni elhidegült politikai időszak után a 60-as években kezdtek kialakulni a magyar-szerb intézményesített kapcsolatok. A térségben a településközi és lakossági kezdeményezéseket elsősorban a gazdasági egymásrautaltság és a közös múltból való töltekezés táplálta. A kilencvenes években a két ország kapcsolata a délszláv válság, meg Magyarország NATO-ba lépésével megváltozott. Az ENSZ embargó miatt az addigi intézményesített kapcsolatok java része megszakadt, de a közvetlen, a nem formális emberi kapcsolatok (különösen az országhatár mentén) megmaradtak. Ebben az időszakban Szerbiából emigrálók hulláma érkezett Magyarország területére, ugyanis a hiperinfláció okozta bizonytalanság miatt tömegesen indultak el a munkanélküliek, a fiatal szakemberek a munkavállalás vagy a továbbtanulás okán. A szerbiai családok legtöbbje külföldre menekítette a takarékpénzét, vagy a beruházásra szánt tőkéjét is. Új piaci viszonyok kiépítésével, számos vajdasági vállalkozó alapított céget Magyarországon. Ezeknek a telephelye elsősorban a Dél-alföldi régió területén volt, majd Kecskemét irányába vezetett Budapestig. A letelepülők beilleszkedése az új környezetbe számos nehézséget okozott, amiről újabb kutatások tanúskodnak. Azok, akik kapcsolataikat nem szakították meg véglegesen a szülőfölddel, főleg az országhatár mentén ingáznak és alakítanak ki együttműködési csatornákat. Ők a kettős állampolgárság igazi haszonélvezői. A szerb–magyar határrégióban a társadalmi kapcsolatok különböző hatótényezői egymással bonyolult kölcsönhatás-rendszerben állnak. Mélyebb elemzések esetén figyelembe kell vennünk a földrajzi adottságokat, a politikai valamint a társadalmi jellemzőket is, de ezt ezúttal kihagyjuk és csak néhány demográfiai és munkaerő-piaci adatot mutatunk be. A demográfiai folyamatok az elmúlt évtizedek folyamán kedvezőtlenül alakultak a térségben. A határ mindkét oldalán az elöregedés, a gyenge gyermekvállalás és a munkanélküliség emelkedése figyelhető meg. Ugyanakkor a két térségben nagy egyenlőtlenségek alakultak ki a mobilitási, elhelyezkedési lehetőségek és a munkanélküliségi mutatók tekintetében. 1. térkép:Az országhatár menti lakónépesség számaránya (2009) Forrás: INNOAXIS The Borderline as an Axis of Innovation – IPA (2011) 11

A határrégió két szakaszát eltérő időben (mintegy 10 éves különbséggel) érték a tranzíciós változások. A gazdasági térszerkezet átrendeződése ezért eltérő a két ország esetében, ugyanakkor minkét régió gazdasági potenciáljában csökkent a mezőgazdasági foglalkoztatottság, leépült az ipari termelés, növekszik a szolgáltatási szektor. A magyarországi térségben növekedtek a külföldi beruházások, míg a szerbiai oldalon ennek a nagysága elégtelen. Az aktuális munkaerőpiaci adatok mindkét országban a munkaerő komoly szerkezeti változásait jelzik, valamint a szakképzetlen, nem eléggé mobil munkaerő kínálat eredményeként a munkanélküliség növekedését. A megfelelő szaktudás, rátermettség, inovatív készség hiányában nehezen képzelhető el bárminemű térségfejlődés. A határrégió gazdasági térszerkezetének átalakulása 2001-2009 között megmutatja, hogy a szerb oldalon (2001-ben) még viszonylag fejlett ipari szektor látható, sőt a tercier szektor foglalkoztatottsági részaránya is, a magyarországi kistérségi összehasonlításokban, fejlettebbnek mutatkozik. Az agrárszektorban foglalkoztatottak száma szintén Szerbiában magasabb (tulajdonképpen a megkésett tranzíciós folyamatoknak köszönhetően). Újabban a kistérségi/községi adatok a szegedi tercier szektor és például a mórahalmi ipari beruházások növekedését jelzik. 2. térkép: A szerb-magyar határtérség foglalkozási szerkezete Forrás: INNOAXIS The Borderline as an Axis of Innovation – IPA (2011) Az utóbbi évtizedekben a régió gazdasági térszerkezetére jellemző változásokat összefoglalva az IPA projektanyagban (2011) a regionalisták megállapítják.26 Szerbiában afoglalkoztatottak száma 10%-al (átlagos) csökkenést. Negatív változásokat mutatott Észak-Bácska, Észak-Bánát, Nyugat-Bácska foglalkoztatottsága. Csökkent a mezőgazdaság, erdészet, vízgazdálkodás (45–55% csökkenés), a feldolgozóipar (24–43% csökkenés) foglalkoztatottjainak a száma. Az építőipar Nyugat-Bácskában sikeres szerkezetváltást élt meg, ugyanis 35%-os növekedést mutat (Szabadka 87%, Magyarkanizsa, Zenta, Apatin, Hódság). A vendéglátóipar (49–59%), közlekedés (20–35%) és a pénzügyi szolgáltatások (54–62%) területén a gazdasági tevékenységek visszaestek. Néhány községben a magántulajdonú vállalkozói szektor éppen ezekben az ágazatokban hozott foglalkoztatottság növekedést (vendéglátóiparban Topolyán, Szabadkán, Kúlán, vagy a közlekedés, szállítmányozás területe Szabadkán, Kishegyesen, Adán, Magyarkanizsán). Szabadka város és környéke a szerkezetváltás során is megőrizte foglalkoztatottainak számát, sőt növelte (4%). Ugyanez nem mondható el Zomborról, sem Nagykikindáról (26– 27%-os a foglalkoztatás csökkenés). A gazdasági térszerkezet alakulását követően a foglalkoztatottság növekedett a következő szektorokban: kis-és nagykereskedelem (7– 134%), ingatlanpiaci közvetítés (144–476%), államigazgatás (20%), egészségügy (6–7%), oktatás (13–25%), egyéb szolgáltatások (55–72%). A magánszektor (vállalkozók, önálló tevékenységet folytatók és alkalmazottaik) számbeli növekedése Szerbiában evidens (Szerbia

26

Lásd INNOAXIS The Borderline as an Axis of Innovation – IPA (2011) kutatás eredményeit. Regionális Tudományi Társaság (Szabadka) honlapját: http://www.innoaxis.hu/files/innoaxis/agazati/magyar/IPA_INNOAXIS_HUMAN_OPERATIV_PROGRAM.pdf

12

szinten 41%, Vajdaságban 35%, míg a határrégió községeiben kevesebb, 16–29%-os növekedést mutat). Magyarországon 2001–2009 között a foglalkoztatottság növekedett (országos szinten 58%). A déli határrégióban a megyei szintű foglalkoztatottság nem éri el ezt a szintet (23– 29% a növekedés). Dél-Alföldön növekedett az agrárfoglalkoztatottság (16%). Jelentősebben az iparban (51–84%), de főleg az építőiparban foglalkoztatottak száma növekszik (508–560%os növekedés, jóval az országos átlag fölött!). A kereskedelem, vendéglátóipar és pénzügyi szolgáltatás átlagos visszaesést mutat, az ingatlanügyek stagnálnak. A megyei szint jóval az országos alatt alakul (a pénzügyi szolgáltatás Magyarországon 46%-os növekedést, megyei szinten 29–44%-os csökkenést mutat). A közlekedés, szállítmányozás (51–62%), közigazgatás, társadalombiztosítás (58–82%) növekszik, de szintén az országos átlag alatt. Az oktatásban foglalkoztatottak száma Csongrád megyében növekszik 46%-kal (országos szinten 7%). A fejlődő gazdasági ágazatok a régióban: ipar (HU), építőipar, kereskedelem (SRB), közlekedés és szállítmányozás (HU), ingatlanügyek, közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás, oktatás (SRB), és némiképp a humán tevékenységek, egészségügy és szociális védelem (SRB). A reálgazdasági folyamatok és a felsőoktatás közötti kommunikáció hiány diplomás munkanélküliek megjelenését eredményezi. Szerbiában magasabb a diplomás munkanélküliek részaránya (10,8%), mint Magyarországon (5,3%).27 A határmenti munkaerőmozgásnak továbbra is nagy a jövője, mégpedig a következő lehetőségekkel: kereskedelem, szállítmányozás (vasút- és a tiszai hajózás újraindítása), építkezések, speciális logisztikai központok, közös kis- és középvállalkozások indítása, oktatási és kulturális kapcsolathálózat kiépítése. A határon átívelő régiók munkaerő-mozgása egyeztetett térségfejlesztést igényelnek. A potenciális magyar befektetők egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a szerb privatizációs és zöldmezős befektetési lehetőségek iránt. Több száz magyar érdekeltségű vegyes-vállalat került megalapításra, főként a Vajdaságban és Belgrádban, elsősorban a bankszféra, kereskedelem és a szolgáltatások területén. A miloševidi rendszer bukása után Szerbiában lassan halad előre a demokratizálódás és a gazdasági stabilizálódás. Az emigrációs hullám mégis csökkent és ezzel párhuzamosan, (különösen Magyarország EU tagsága óta) észleljük a határon átívelő kapcsolatok szükségességét. A főbb eszközök és keretek a határmenti együttműködéshez gyakori vitatéma egyes gazdasági intézmények, önkormányzatok és minisztériumi partnerszervezetek között. A tömeges emigrációt immár felváltják a regionális kapcsolatokat építő, határokon átnyúló érdekkapcsolatok, amihez nagyon fontosak a közös tervezés és programok (régiókapcsolatok Dél-alföld és Vajdaság között vagy a határ menti kapcsolatok helyi szándékok szinkronjaként), a forráskoordináció és jövedelemhatékonyság. Így jönnek létre a szigetszerű fejlesztések, a térségi optimalizálás, a közös programok szinergikus hatása. Mindebben fontos szerepük van a korábban spontánul együttműködő szervezeteknek, amelyek ma már Euró-régiós formációk vagy területi együttműködési

27

Szerbiában is és Magyarországon is az országos szint alatt van a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek részaránya, a Szegedi Kistérség kivételével (10,8%).

13

csoportosulások lettek.28 Fontos úgy kezelnünk az utóbbi évtizedek intenzív migrációs folyamatait, hogy abból pozitív előnyöket kovácsoljon mindkét ország. Ennek igen jelentős útja a közös regionális fejlesztési elemek kidolgozása. Vegyük figyelembe, hogy 1991–1999 közöttMagyarországon a külföldi érdekeltségű kisvállalkozások száma 29 megnégyszereződött. A 90-es évek végére Magyarországon a külföldi tőke sajátos térszerkezete mutatta, hogy a Központi körzet a külföldi szervezetek 59%-t, a jegyzett tőke 65%-t vonzotta; a régiók közül Nyugat-Dunántúlon van a befektetések 11%, a jegyzett tőke 10%-a; következett a Dél-alföldi régió az üzleti társaságok 8 és a jegyzett tőke 5%-ával. Magyarországon a külföldi vállalkozássűrűség (külföldi vállalkozások aránya a regisztrált vállalkozásokhoz viszonyítva 1999-ben) 2,6%. Akkor Csongrád megye az országos átlagot is felülmúlta: 2,9%. A jugoszláv cégek 70%-át a határmenti régióban alapították (ebből 44%-ot Csongrád megyében). A jugoszláv vállalkozások térbeli mozgása kettős mozgást mutatott: egyik a települési hierarchia mentén való terjedés, a másik a határ mentén a határátkelőkből terjedt szét a határ és a megye területeire. A szerbiai, többségében magyar nemzetiségű vállalkozók arculata főleg a következő vállalkozási típusokat mutatta: (1.) gyakorlott kis- és középvállalkozások külföldi bedolgozó alvállalkozókkal, befektethető tőkével; (2.) számos fiktív vállalkozás (kellett a munkavállalási engedélyhez vagy lakás/házvásárláshoz, tartózkodási engedélyhez); (3.) családi vállalkozások a határ menti falvakban (kisüzemi, néhány tíz főt foglalkoztató cégek). A szerb-magyar határtérség kapcsolatában ma felfedhetjük, hogy a vertikális (a központ és a periférikus határtérség) együttműködés még hiányos, ugyanis gyakran kimarad a kormányok hatékonyabb koordinációja. Ezt pótolandó a határrégióban kistérségi vagy lokális területi együttműködési (fejlesztésstratégiai) tervezés kell. Szükséges a kistérség önszerveződésének és kezdeményezőkészségének a fejlesztése, vagyis főleg a magyarmagyar határmenti önkormányzati együttműködések, a lokális közösségek egységes fellépése. 4. Magyarországra érkezők A cél-országok közé a ’90-es évek változásait követően Magyarország is bekerült.30 A magyar állampolgárság jugoszlávok általi megszerzésének első, jelentősebb fázisát Tóth Pál 1989 és 28

A magyar–szerb határvidékről lásd bővebben Pál Ágnes 2003. Dél-alföldi határvidékek. A magyar–szerb– román határ menti települések társadalom- és gazdaságföldrajzi vizsgálata. Pécs, PTE Természettudományi Kar Földrajzi Intézete – SZTE JGYTF Kar Földrajz Tanszék, 233. 29

Szónokyné Ancsin Gabriella 2001. Külföldi működő tőke gazdaságformáló szerepe a Dél-Alföldön. In Dormány Gábor – Kovács Ferenc – Péti Márton – Rakonczai János szerk. A földrajz eredményei az új évezred küszöbén. Magyar Földrajzi Konferencia, 2001. október 25-27. Szeged, Szegedi Tudományegyetem TTK Természeti Földrajzi Tanszék, 3. 30

Az áramlás iránya a ’80-as évek végéig a nyugat- és közép-európai országok voltak: NSZK, Ausztria és Franciaország. 92%-uk Európa, míg 7,2%-uk Európán kívül, a tengerentúlra távozott (Gábrity Molnár 2006, 2008a). Németország a legattraktívabb ország a jugoszláv migránsok, munkások, menekültek, azilok és politikai emigránsok számára. Pavlica 1990-ben 600.000 jugoszlávról számol be, amely a hazai emigránsok 25%-a, az 1991-es Népszámlálás adatai szerint. Németország után Ausztria (22,5%), Svájc (14,1%), Franciaország (7,7%), Svédország (3,5%), USA (6,3%), Kanada (2,2%), Ausztrália (1,9%) területén éltek a jugoszláv emigránsok. 1990-et követően Németország tömeges menekültáradatot jegyez: 1994-ig 316 243 főt, majd 1995-1999 között pedig újabb 156 645 menedékjoggal rendelkező személyt (Pavlica 2005). Megjegyzés: Öt év alatt

14

1994 között említi. Mintegy 1500-an lettek magyar állampolgárok (Tóth Pál 2001). Ugyanitt Magyarországot a „menekülők országának” nevezi, 1991 második felétől. A jugoszlávokat az állampolgárság megszerzésében az egyik legkevésbé érdekelt népekként említi Tóth Pál, hiszen az 1958-2000-res időszakban mindössze 9 000 volt jugoszláv állampolgár vált a fentiekben vázolt okokból magyar állampolgárrá (Tóth Pál 2001). Magyarország (a menekültek/bevándorlók szubjektív megítélésével) a politikai menekülteket „viszonylag megértően fogadja”, a gazdaságiakat „ellenszenvvel”. „A szomszédos országokból érkező magyarokat „szivesebben látják” (Gábrity Molnár 2008b). A kitelepülő magyarok Nagy tanulmányában nehézkesen találják fel magukat, idegennek érzik magukat és az új mentalitást, hiányoznak a kapcsolatok, visszavágyakoznak… Másik jelentős csoportjuk „utazó állampolgárok”, a „két-és több lábon állás” „nagymesterei”, gyermekeiket iskoláztatják Magyarországon, nekik lakást vásárolnak, „második biztonságos otthont teremtenek” külföldön (Nagy 2006). Magyarországot és Lengyelországot Grečid a ’90-es években megszigorított uniós bevándorlási politika következtében a tranzit migránsok országának (transit migrants) nevezi (Grečid 2001). Nagy „ugródeszkaként” jellemzik ezeket az országokat (Nagy 2006). A célországba való nehéz bejutás azonban sok esetben ottmaradásra kényszerítette az áttelepülőket (Grečid 2001). Az interjúelemzések után beszámolhatunk arról, hogy a jugoszlávok nemigen akarták végleg elhagyni a szülőföldjüket, inkább a délszláv háború végét szerették volna kivárni külföldön. A Genfi Egyezménynek értelmében „menedékesek” lettek, de nem rendelkeztek jogilag garantált menekült státusszal (Tóth Pál 2001). A szerbiai magyarok állampolgársági kérelme az anyaországban, ezekben az időkben vált aktuálissá. 1993-ban a hiperinfláció évében sok jugoszláv magyar kért letelepedést vagy állampolgárságot (Gábrity Molnár 2001). Ebben szerepet játszott az az új társadalomgazdasági légkör, az a biztonság, amelyet Magyarország az ezredfordulón biztosítani tudott, a szerb társadalom pedig nem (háború, mozgósítás, szankciók, az ország gettósodása, bombázás, elszegényedés, munkanélküliség, gazdasági hanyatlás, befektetések hiánya, anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya, a bizonytalan kisebbségi lét, korrupt politikai és társadalmi légkör). A tipikus emigránsok így jellemezhetők: fiatal szakemberek idegennyelvtudással, kezdőtőkével, vállalkozó üzletemberek, anyaországban 31 tanuló/képzésekben résztvevő fiatalok, külföldi munkavállaló , hazai „technológiai feleslegek”, szezonmunkások, határmenti ingázók – feketézők (csencselők, terepesek) (Gábrity Molnár 2008b). Ebben a helyzetben, az ezredforduló új migrációs hulláma - a határmenti migráció hatásait figyelembe véve a határon átnyúló érdekkapcsolatok felélénkítésével, közös regionális fejlesztési elemek kidolgozásával, a határokon átívelő munkaerő-fluktuáció problémájának közös megoldásával válhat a kép ország közös térségfejlesztési lehetőségévé (Gábrity Molnár 2008b). 1988 és 1999 között Magyarországra 155 105 menekülő érkezett (Tóth Pál 2001). Az említett időszakban a menekülők 54, 7%-a volt jugoszláv állampolgár. 1991-ben volt a legtömegesebb a menekültáradat: 48 485, ami később a frontvonal eltolódásával csökkent, megközelítőleg annyi jugoszláv menekült érkezett Németországba, amennyi menekült 1988 és 1999 között összesen Magyarországra érkezett: Európából, a világból. 31

Grečić a következő angol megnevezéseket említi: seasonal and frontier workers, cross-border commutes, labour tourists, petty traders (Grečić 2001).

15

miután 1998-1999-től ismét politikai indíttatású migráció vette kezdetét (Koszovói problémák miatt). A menekültek cca. 30%-a magyar nemzetiségű volt. Grečid Magyarországot jelentős etnikai migráció helyszíneként említi (Grečid 2001). Tömegesen érkeztek továbbá a muzulmánok és horvátok is, akik „távozását” megakadályozni nem igen igyekezett Jugoszlávia (Tóth Pál 2001). A vizsgált 12 év alatt Magyarországon 3 982 jugoszláv befektetés valósult meg, az összes külföldi cégalapítás 16%-a. 70%-uk a Dél-alföld régióban, míg mindössze 20%-uk Budapesten (1993-ban éri el a csúcspontot, mintegy ezer vállalkozással) (Szónoky Miklósné Ancsin 2001). Gábrity Molnár hazai vállalkozóink jelentős mennyiségű anyaországba, elsősorban Csongrád megyében befektetett pénztőkéjét emeli ki. A vállalkozások térbeli terjedését illetően pedig két irányt határoz meg: a települési hierarchia mentén az ország-központ felé, illetve a határ mentén a határátkelők vonzáskörzetében (Gábrity Molnár 2008b). Tóth Pál a ’90-es években végzett kutatásaiban kiemeli, hogy az 1993-94-ben Magyarországra érkezők legnépesebb tábora épp az értelmiségi elit volt, majd a tanulók és a középiskolát végzett munkások (Tóth Pál1997, Idézi: Gábrity Molnár 2001). Az 1991 és 1993 közti időszakot Nagy az értelmiségiek távozásának időszakaként, a Kft.-alakítás, tőkekimenekítés időszakaként jellemzi (Nagy 2006). A szakemberek szerint a szerb lakosság akkor kezd gondolkodni az emigrációról, amikor tarthatatlannak érzi a társadalmi stabilitást (Mežnarid 2003). Mihailovid szerint a délszláv háborút követő időszakra is jellemző a lakosság nagy részére a gerontokrácia, önmegsemmisítő közösségi szellem, biológiai fennmaradási harc szindrómája (Mihailovid 2004). A bevándorlókról szóló magyarországi statisztika feldolgozásával, az ország befogadó készségéről Illés Sándor írt tanulmányában, külön tekintettel az idősek bevándorlására, családösszevonás körülményeire, majd a vállalkozási és munkavállalási lehetőségekre. A jövőben érdemes lesz újabb migrációs kutatásokat végezni a néhány év óta érvényes határon túli magyarok állampolgársági jogosultsága kapcsán. Ugyanis, e megváltozott körülmény nem indított be újabb tömeges elvándorlást Magyarország felé, ugyanakkor a határon túli térségek közül éppen a Vajdaságból kértek viszonylag a vártnál is többen kettős állampolgárságot. Beigazolódhat az a feltevés, hogy a Szerbiából emigrálók elvándorlási motívumait elsősorban az országban uralkodó rossz gazdasági helyzet és az életszínvonal visszaesése, valamint a munkavállalási esélytelenségek határozzák meg és csak másodsorban a külföldre vonzó erők. A ma is fiatalok tervezik a külföldi kapcsolatok és karrierépítés lehetőségeit, de legtöbben a hiányzó alaptőke miatt inkább képesítik magukat, vagy ingáznak és a cirkuláló munkavállaló szerepét vállalják. E tanulmány következő fejezetében külön foglalkozunk a Magyarországon tanulókkal. 5. A határrégiókat összekötő intézménykapcsolatok jelentősége A délszláv háború után a Szerbia és Magyarország ország között újraindult az intézményi kapcsolatok fejlődése. Számos korábbi közösségi, vállalkozási kapcsolatot újítottak fel, mint például, a vajdasági városok partner/testvér települési rendezvényei a magyarországi településekkel. Szinte nincs olyan nagyobb település, amelynek nincs magyarországi testvértelepülése (főleg a Dél-alföldi régióban). A vajdasági települések számára ez az európai kapcsolatokat jelentik, amelyek főleg a kultúra, a sport, a turizmus területén fejlődtek tovább. Néhány éve az intézményesített gazdasági kapcsolatok, elsősorban a 16

megyei és a körzeti kamarák együttműködésével, a vegyes kamarák létrehozásával indultak be. A Vajdaság Tartomány és Dél-alföld régiókapcsolatában megnyilvánuló jelenségek között érdemes követni: a határon átívelő lakosságmozgást, az intézményes nemzetközi együttműködési programokat, a civil és vállalkozói kezdeményezések sikereit. A szerb-magyar határrégióban elégtelen a határon átívelő intézményesen szervezett hálózati kapcsolattartás. A koordinált tevékenységre irányuló intézménykapcsolatok szükségessége ugyan látható, de kivitelezhetősége homályban van; a stratégiai megfontolások gyakran keverednek a személyes, rövidtávú konkrét tervekkel, feladatokkal. Megjelennek ugyan a lokális térségek igényei, de az önkormányzatok kezdeményezései elégtelenek, különösen, amikor a fővárosból érkező rábólintások/engedélyek késnek. A jelenlegi szakképzési igényekre tekintettel, a régióban támogatandó a határokon átívelő, kutatói és felsőoktatási intézmények hálózatos tevékenysége, akár közös projektumok, konferenciák és kiadványok révén. Ehhez fontos, hogy a vajdasági tudós elit megfogalmazza a saját tudásalapú regionális fejlesztési elképzeléseit, meghatározza a megvalósításhoz szükséges legfontosabb teendőket, prioritásokat, körvonalazza a realizáláshoz szükséges forrásstruktúrát (szerbiai, magyarországi és uniós csatornák). Szükséges egy átlátható oktatásügyi és kutatási regionális helyzetkép, átjárható szervezettségi szint kialakítása, valamint a térség (a határ mindkét oldalán) egyetemi káderállományának (tanszékek és hallgatói önkormányzatok) a hatékony ösztönzése. Át kell gondolni a gazdasági (vállalkozói, kereskedelmi, szállítási), pénzügyi, de a kulturális és az oktatási intézmények régióban működő hálózatát, kikerülve ezzel az átfedéseket, párhuzamos tevékenységek létesítését. A magyar-szerb határ menti intézményfejlesztés terén hathatós nemzetközi kapcsolatok fejlesztése is létrejöhet, amihez szükség van kistérségi kutatói stratégiákra, a közösen meghatározott prioritást élvező témákban (közlekedési infrastruktúrafejlesztés, környezetvédelem, turizmus, tehetséggondozás, káderutánpótlás, élelmiszertechnológia stb.) Ehhez közös pályázati forrásokat is biztosítanának egy közösen működtetett projekt-menedzseri iroda segítségével, biztosítva az intézményhálózatok folyamatos kommunikációját. A vállalkozói és a szakemberi mobilitás és cirkuláció mellett fontos lenne a regionális gazdasági és szakmai információcsere. Így kidolgozhatók az összehangolt beruházási, gazdálkodási és kutatási projektek. Mivel a térség jelenlegi – társadalmi integrációt segítő – szolgáltatási struktúrája nem elégséges a komplex problémák (egészségi ellátás, szegénység, társadalmi kirekesztés) feloldására, ezért mindkét államnak, érdemes újragondolnia azokat a beavatkozási területeket, amellyel javíthatnak az itt élők helyzetén. A társadalmi felzárkóztatás és a foglalkoztatottság növelése mindkét állam érdeke, melynek érdekében támogatni kell a helyi szociális és egészségügyi szolgáltatások kibővítését, modernizációját, a munkaerőpiacok összehangolását, valamint az érintett intézmények infrastrukturális fejlesztését. 6. Vajdasági magyar fiatalok Szerbia és Magyarország migrációs folyamataiban A vajdasági magyarok Magyarországra történő bevándorlása, a nemzetközi migrációs folyamatokban sajátos helyet mutat, mert a bevándorló nem egy idegen országba, hanem többnyire a saját hazájuknak tekintett anyaországba „vándorol ki” (Gödri 2004). Ez azért is jelentős, mert az emigráns nem szembesül jelentős nyelvi és kulturális akadályokkal. A 17

külhoni bevándorló, aki már megtapasztalta szülőhazájában a kisebbségi létet, kilép abból a státuszból és csatlakozik egy olyan társadalomhoz, amely nyelvi és kulturális szempontból, etnikai identitásában és történelmi gyökereiben azonos vele. Ők az ún. etnikai emigránsok, akik esetében a kisebbségi lét elutasítása és az ebből fakadó bizonytalan jövőkép jelenti a legfőbb motivációt (Gödri 2004). Az ő esetükben a nyelvtudás, konvertálható szimbolikus tőke (Kiss 2004), amit érvényesítenek a befogadó országban és ez által előnyt élvezhetnek más etnikumú emigránsokkal szemben, akik viszont ambivalensek a „Hazatérni vagy maradni?” kérdéssel kapcsolatban, hiszen ők kisebbségbe szorultak a befogadó országban (Extra – Yagmur 2004). Az utóbbi 20 évben, befogadó országként, Magyarország szerepe a vajdasági tanuló fiatalok oktatásában is megnyilvánult. 1988 és 1994 között (Tóth Pál 1997) az összes Magyarországon tanuló külföldi 10,3%-a jugoszláviai magyar volt. Gábrity Molnár kutatásaiban az 1999/2000-res tanévről tesz említést, amikor is Magyarországon 395 általános iskolás, 676 középiskolás és 600 egyetemista tanult (Gábrity Molnár 2001). Az egyetemisták migrációs motivációit T. Mirnics 2001-ben a következőképpen összegezte: elsődleges ok az anyanyelvű tanulási lehetőség (Nagy 2006), a jobb színvonal, és az otthoni rossz életkörülmények. A vajdasági fiataltok zömét foglalkoztatja ma is az emigráció gondolata. Legtöbbjüket a kedvezőbb anyagi körülmények, a szakmai lehetőségek vonzzák. Elképzelt cél-országok sorrendjében Magyarország az első helyen van, majd Nyugat-Európa országai, végül Ausztrália, Kanada (T. Mirnics 2001). Magyarország sok esetben a tranzit migránsok célországa (transit migrants) (Grečid 2001), illetve „ugródeszkaként” (Nađ 2006) jelenik meg. Mihailovid tanulmányában minden második szerbiai fiatal menne, Európába, „és a fejlett világba, önállóan, Szerbia nélkül”! A többiek esetleg Szerbiával Európába, vagy inkább Szerbiával egy időgépbe, vissza az „ünnepelt múltba”. Megállapítható, hogy immár két évtizede a fiatalság arra vár, hogy „diplomázzon és emigráljon” (Mihailovid 2004). Az emigrációból származó veszteségek között emberi, anyagi, illetve demográfiai jellegűek említhetők. Következménye pedig a „régió erőtlensége, fejlődési lehetőségeinek hiánya” jelenik meg (Gábrity Molnár 2008b). A szakemberhiány számos további probléma forrása: lassuló gazdasági fejlődés, munkatermelékenység csökkenés, innováció hiánya, technológiai elmaradás, versenyképesség fokozatos vesztése, stb. Mihailovid a fejletlen és tranzíciós országok kifejezetten erős jelenségeként számol be a „brain drain” jelenségről, amelyet a Balkánon már „brain flight-nek” neveznek (Mihailovid 2004). A ’90-es évektől Jugoszláviát mintegy 30 000 magasan képzett szakember hagyta el (Grečid 2001). Gredelj a „tudományos és kutatói gárda újratermelésének”, „az intellektuális tőke szétszóródásának” (Gredelj 2006), Gábrity Molnár a „profilok pótolhatatlanságának” problémáját hozza fel (Gábrity Molnár 2008b). Gredelj tanulmányaiban a szakemberek, a szerb intellektuális tőke „virtuális visszatérésének”, „interaktív virtuális hálózatépítésének” lehetőségeivel foglalkozik. Különböző csoportjaikat különbözteti meg: „reális visszatérők”, „half-breed”, „szezonos emigránsok”, „költöző madarak”. Tudásuk, tapasztalati és kapcsolati tőkéjük mozgósítására hívja fel a figyelmet (Gredelj 2006). Ehhez kapcsolódóan Korhecz az „élhetetlen Szülőföldképzetet” szeretné eloszlatni az emigránsokban, akik előtt egykori otthonukban új lehetőségek nyílnak meg (Korhecz 2009). Grečid 2001-ben a rendszer reformátorait látja a 18

potenciális visszatérőkben, illetve mint a „professzionális munka depolitizálásának megtestesítőit“, vendégtanárokat, tudományos-kutatómunkát irányító, segítő szereplőket. Két lehetőséget lát a jugoszláv emigránsok által képviselt „szakmai, anyagi potenciál“ kihasználására: a visszatérés (return option), illetve az intellektuális hálózati diaszpóra megoldás (diaspora option, diaspora network) (Grečid 2001). Az ezredforduló után európaszerte egyre inkább növekszik a tanulási célú migráció. Ennek lényege, hogy a kivándorló nem hoz végleges döntést, hanem csak egy ideiglenes időszakra költözik el szülőhazájából azzal a szándékkal, hogy tanulmányai befejeztével visszatér oda. Ezzel a mobilitással a szellemi tőke növelhető, nyereség érhető el (L. Rédei 2008b) a befogadó országban, ugyanakkor fontos szerepet játszik az egyén tudásának bővítésében is. A földrajzi mobilitás szélesíti a látókört, stimulálja az intellektuális képességeket és bővíti az általános tudásszintet (Brooks – Waters 2011), mivel a tudásalapú országokban nem csupán a magasabb szakképzettséget követelik meg a munkaerőtől, hanem azt is, hogy a munkaerőpiaci követelményekhez idomítva folyamatosan bővítsék a tudásukat. Ezek a tényezők arra motiválják a fiatalokat, hogy elérjék a hatékonyabb oktatási intézményeket. A kibocsátó ország számára azok a diákok, akik külföldi tanulmányaik befejeztével hazatérnek, igen jelentős nemzetközi kommunikációs tőkét képviselnek (Gürüz 2008). A tanulmányaikat külföldön végzők jól ismerik az adott ország munkaerő-piaci sajátosságait, a lehetőségeket, a kihívásokat, az ottani szokásokat (Hajduk 2008). A délvidéki magyar közösség migrációs veszteségének kárpótlásához nélkülözhetetlen a visszatérés a szülőföldre. Az anyaországban tanuló, diplomát szerző fiatalok tapasztalatára, kapcsolati tőkéjére (transznacionális hálózati kapcsolataikra) nagy szükség van Vajdaságban. A szerb-magyar határrégió szerepe akkor definiálódik újra, ha a társadalmi, kulturális és gazdasági egyének és csoportok közötti kapcsolatok revitalizálódnak (Langer 2001). A háborús múlt a szerb-magyar határt védőfalként jelenítette meg, ahol a fiatalok egy nehéz problémákkal küszködő országot hagytak maguk mögött, egy perspektivikusabb és nyugodtabb életkörülményeket és jobb tanulási feltételeket biztosító ország miatt. Magyarország attraktívvá vált a fiatalok számára (Tóth Pál 2001, Gábrity Molnár 2001, Fábri 2008, Fercsik 2008, L. Rédei 2009). A felsőoktatás területén Szeged szerepe válik egyre szembetűnőbbé (Pál 2003). A határrégióban a Szegedi Tudományegyetem jelenti a legnagyobb „elszívó erőt”. Az utóbbi években (2007–2010) mintegy 300 hallgató nyert felvételt. 2010-ben 927 tanuló felvételizett, és 293 tanuló nyert felvételt a Szegedi Tudományegyetem karaira (Educatio Kht. 2011). A felvettek tudományterületi rangsorában első helyen a bölcsész szakok (21,5%), természettudományi szakok (16,4%), informatika (8,2%), orvos-és egészségtudomány (20,1%) és társadalomtudományok (13,3%) állnak.A tanulók tudatosan válogatnak a Szerbiában (magyarul) rendelkezésre nem álló képzési lehetőségek közül. A potenciális migrációs veszteség nagy, ugyanis a határ dinamikus tanulási célú mozgást, és későbbi emigrációs csatornát jelent. 2010-ben magyar felsőoktatási intézményekben 1 385 szerbiai állampolgárságú hallgató tanul. A nappali tagozatos hallgatók száma 1 009. Alapképzésen 905, mesterképzésen 84, osztatlan képzésen 97, szakirányú képzésen 29, doktori képzésen 40 hallgató tanul, míg 230 hallgató egyéb képzési formában vesz részt (felsőfokú szakképzés, főiskolai képzés). A külföldi állampolgárságú hallgatók 7,6%-át teszik ki a szerbiai származású magyar hallgatók, főleg a Délvidék, Tisza mente, többségében magyar lakta községeiből. A 19

szülőföldön, az Újvidéki Egyetemen (állami karokon és főiskolákon) összesen 3 152 hallgató tanult. Tehát a mintegy 4 500-4 700 fős teljes magyar hallgatói kontingens 30-35%-a tanul Magyarországon (Nemzeti Erőforrás Minisztérium, APV Pokrajinski sekretarijat za obrazovanje, Vojvodina–Srbija 2011). A vajdasági magyarok majdnem fele-fele arányban tanulnak itthon és Magyarországon (az elsőéves hallgatók statisztikái):32 30% Magyarországon (Szeged, Budapest, Pécs, Debrecen), 50 % szerbiai állami karokon, részben magyar nyelven (Szabadka-Újvidék) és 20% Szabadka környéki magánkarokon, kétes akkreditációval rendelkező képzési programokon. 7. Összefoglaló a szerbiai migrációs folyamatokról A dél-európai térségben már egy évszázada negatív a migrációs szaldó. A szerbiai migrációs jelenségek formái: 1. Belső migráció, amely három jellegzetes területi modellt alakított ki az országban: az etnikumok koncentrált területeit, az autochton területeket és a migrációs területeket ahol a lakosság nagy része jövevény, menekült vagy betelepült. 2. Külső migráció, amely az utóbbi században magába foglalja a 920-as évek szegényeinek emigrációs hullámát, aztán a világháború utáni politikai emigránsok következtek. A titói érában megjelentek a ’60-as évek gazdasági migránsai, a vendégmunkások. A 90-es háborús évek migrációs egzóduszt okoztak, majd 2000-től az új vállalkozói, tanulói, karrierépítő migránsok követnek. 3. Az országok közötti (a szerb-magyar határsávban mind intenzívebbé váló) lakosság cirkuláció új jelenség a térségben. Az egyirányú áttelepüléseket mind nagyobb számban felváltják a két vagy több irányba mutató nemzetközi migrálások. A határon átívelő mobilitást kiváltó munkakeresés, szakembervándorlás, karrierépítés nagy tömegek gyakori utazását, életmódváltozását eredményezi. Az utóbbi évtizedek során a szerb-magyar határsávban kialakultak a következő jellegzetes migrációs típusok: A. Státus szerint: 1. Letelepült bevándorlók (hosszú távú/végleges migráció; legtöbben kettős állampolgárok) 2. Az áttelepült cirkulálók (gyakori hazajárás, kétlaki munkavégzés) 3. Ingázó szezonális migránsok, átmeneti munkát vállalók (3 hónaptól egy évig) 4. Tanulók, egyetemisták 5. A menekültek/menedékkérők B. 1. 2.

Migráció célja szerint Gazdasági migráció, munkát keresők Kreatív típusok: vállalkozás, ingatlanközvetítés, kereskedelem (viszonylag hosszú távú, de sok esetben visszatérési migráció)

32

Összehasonlító elemzések: Központi Statisztikai Hivatal (Budapest), Köztársasági Statisztikai Hivatal (Belgrád), 2011.

20

3. 4. 5. 6.

Szakmai tudást és karriert építők (agyelszívás, brain gain vagy szakember circulation) A családegyesítők (házasodás, idősek eltartása) Állampolgárságot igénylők Rekreációt keresők, turisták

A migráció során a lakosság nagy része új életvitelszerű mobilitáshoz idomul. Gyakori utazások, élethely-változások, ingatlankereskedelem és munkahelyváltozás jellemzi életüket. Megjelennek a beilleszkedési zavarok az új környezetbe. A nemzetközi szakirodalom egy fajta transznacionális gyakorlatok azonosításával foglalkozik (változó életmód és identitások keveredésének a kutatása). A hosszú távon migrálók esetében kialakul egy fajta identitásváltás: „hol van az otthon és hol az itthon?”; megjelenik a regionális, nyelvi és etnikai identifikálódás válsága és váltása is. Amire egy határmenti régió a tömeges migráció közepette építeni tud, az az új kommunikációs csatornák, vállalkozói-, munkatársi-, magánemberi kapcsolatok kiépülésének a hasznosítása. A kiépülő migráns életstratégiák új lehetőségeket nyújtanak a kreatív rétegeknek, munka és vállalkozási hajlamukat emelve. II. fejezet Interjútapasztalatok33 1. Transznacionális kapcsolatok, migrációesetek a szerb-magyar határtérségbe A migrációkutatások egyik sarkalatos kérdése, hogy a vándorlók az évek során gyakorolt utazásaik során mennyiben alkalmazkodnak új környezetükhöz; vajon veszítenek-e a szülőföldkötődésből, illetve nemzeti vagy térségtudatukból? Ugyanakkor mennyire veszik át a transznacionális kapcsolatokból eredő új azonosságtudatukat, hiszen sokszor több távol eső régió életvitelszerű szokásait ismerik meg, sőt több nyelvet használnak, kapcsolati hálót építenek ki. Az empirikus kutatás34 során, 2009-2010-ben a munkatársak mélyinterjúkat35 készítettek a Szerbiából Magyarországra áttelepültekkel, a gyakran ingázókkal. A migránsok életvitele mellett, a vajdasági magyarok anyaországgal való kapcsolatának szociológiai és 33

A szerző a jelen tanulmány mellékletében felhasználja azokat az interjúszövegeket, amelyeket elemezhetett a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) projektkoordinátoraként. Lásd Integrating (trans)national migrants in transition states (IMIG) research project in the framework of the co-operation programmed SCOPES; Submitted to the Swiss National Science Foundation (SNSF) by Prof. Dr. Doris Wastl-Walter (Department of Geography, University of Bern), Prof. Dr. Károly Kocsis (Geographical Research Institute, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary), Dr. Mónika M. Váradi (Centre for Regional Studies, Hungarian Academy of Sciences, Pécs, Hungary), Prof. Dr. Saša Kicošev (Department of Geography, Tourism & Hotel Management, University of Novi Sad, Serbia), Prof. Dr. Irén Gábrity Molnár (Scientific Association for Hungarology Research, Subotica, Serbia). Bern (2010—2013) 34

A kutatásban és a terepmunkában a Magyarságkutató Tudományos Társaság megbízásából 80 interjú készült. Az interjúalanyok 4 kategóriába sorolhatók: Magyarországra áttelepült szerb állampolgárok, utazók (tanulók), határon átívelő intézményes kapcsolatokat ismerő vezetők és észak Vajdaságban letelepedő szerb menekültek. 35

A jelenlegi projektanyag tartalmazza a mélyinterjúk másodlagos szövegkivonatát: 10 Magyarországon tartózkodó emigráns, 16 anyaországban tanuló, azután 15 határon átívelő kapcsolatokkal rendelkező intézményvezető nyilatkozatát; végül pedig 10 a térségben letelepült (többségükben szerb) menekült interjúját.

21

gazdasági arculatát is igyekeztek megvizsgálni. A célcsoport a szerb-magyar határ menti térség migránsai voltak. Elsősorban figyelemre méltók a vándorlók identitástudatukkal kapcsolatos nyilatkozatai, ugyanis erős regionális tudatról tanúskodnak: valamennyien vajdasági magyaroknak, vagy vajdasági szerbeknek vallották magukat. Az empirikus kutatást megelőzően hipotéziseket fogalmaztunk meg, amelyek az elemzés után igazolódtak: 1. A vajdasági magyarok anyagi helyzetmegélése, sőt a térségben megvalósított társadalmi és gazdasági aktivitása is befolyásolja az identitástudatuk kialakulását. Történelmi tevékenységükben és sorsuk építésében az itt élő magyarok Vajdasághoz kötődnek legerősebben; munkájuk, mozgásterük a kistérségekhez kapcsolódik. 2. A Tito korszakban sokat utazó lakosság többsége rugalmas az elvándorlási lehetőségekhez, mégis régiójához ragaszkodó, jövőjét főleg a tartomány (Vajdaság) életképességéhez köti. A külföldre vándorlás szándéka a magasabb életszínvonal és a kereseti lehetőségek függvénye, ami a fiatalabb, szakképzett korosztály vágya. 3. A tájtudat többsíkú, kiindul a településből (születéshely), és addig terjed, ameddig a személy életvitelszerűen mozog (dolgozik, utazik, jövőképét alkotja), és kulturális életét éli (anyanyelvhasználat, oktatás), vagyis, ez főleg Vajdaság területe. Az identitás tudat kultúrnemzeti azonosulást mutat, amelyben fontos a térség anyagi és immateriális értékeinek a használata is. Az önbesoroláskor döntő az élet- és mozgástér dimenziója, a nemzeti kultúrjavak igénybevételének szintje, de az emocionális emlékek is.36 2. A nemzeti és tértudat elemzése A megkérdezettek többsége kiforrott és szélesedő régiótudatról tanúskodik. Ebbe tartozik a jellegzetes vajdasági nyelvjáráshoz ragaszkodás is. Egyikük megjegyzi: ,,a középzárt é, az meg is maradt, azt nem is akarom kitörölni, hadd tudjanak megkülönböztetni tőlük…” Vajdaságot nem csak szülőföldjükként, hanem elsődleges otthonukként élik meg, miközben az országhatárt adminisztratív és politikai akadályként kezelik a nemzetközi kapcsolataik építése közben. Kornél, a magyarkanizsai jogász szerint: ,,…mi úgymond teljesen nemzetköziek vagyunk. Itt is vannak barátaink, ott is vannak barátaink… tehát mi már próbáljuk eltörölni a határt teljesen… Már csak fizikailag létezik.” Egy másik válaszadó, H. L., a határ politikai formalitásként kezeli: ,,Még az itteniek sem akarják megérteni, hogy nem a Magyarország mostani határait kell nézni. Ez a pár év diktatúra, kommunizmus, ennyire megrontotta az emberek egészséges gondolkodását, önérzetét, öntudatát.” A régióvonzás legtöbb esetben az otthon ápolását jelenti, miközben a munkalehetőségek beleszólnak abba, hogy mennyire kötődnek továbbra is szülőhelyükhöz. Katalin, egy 38 éves fogorvosnő esete: „Én azért mentem Magyarországra, és azért is Szegedre, mert közel van Kanizsához. (…) Csak ő miattuk ingáztam! A szüleim, a testvérem miatt, volt miért hazajönni, volt hova hazajönni. (…) Szükségem van arra, hogy hetente, 36

A témában készült bővebb tanulmány: Gábrity Molnár Irén 2007.Tájidentitásunk a materiális és immateriális tényezők ölelésében. In Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa szerk. Regionális erőnlét. A humánerőforrás befolyása Vajdaságban. Szabadka, MTT.

22

kéthetente azért csak lássam őket, beszélgessek velük… (…) Ez nekem fontos. És ezt messziről nem lehet…” Megjegyzem, hogy városok szintjén Szeged és Budapest a leggyakoribb célpont a vajdasági magyarok számára. Kivételek a vállalkozók, akinek több magyarországi településhez fűződtek üzleti kapcsolatai a ’90-es évek eleje óta. A nemzeti identitás szempontból Vajdaságban a magyarok ki vannak téve a szláv asszimilálódásnak, Magyarország pedig egy új magyar identitás olvasztótégelye. A vegyülés és öntudat-őrzés paradox módon párhuzamosan zajlik. A vándorlók esetében az alkalmazkodás létkérdés, ami jellegzetes nemzetiségi ,,rugalmasságot”, keveredési hajlandóságot követel meg tőlük, ezért nyitottak és hajlandóak közösséget vállalni másokkal. Erre, mint a legtermészetesebb dologra mutatott rá az egyik interjúalany, P. A. Vajdaságban élő muzeológus és helytörténeti kutató: ,,...letűnt egy rendszer, amikor deklaráltan testvériség-egységet hirdettek, és az emberek megpróbáltak ennek eleget tenni... Ez a megpróbálás ez sok esetben sikerült is, tehát ténylegesen nem is csak egymás mellett, hanem egymással éltek az emberek, ugye, itt... (...) ...jó néhány vegyes házasság is köttetett, tehát nyilvánvaló, hogy ezeket a dolgokat különben se lehet letagadni, és nem is kell, és ez az élethez tartozik, nem pedig egy nemzetiségi politikához, tehát ezt nem úgy kell venni, hogy az egyik nemzet a másik rovására gyarmatosít, vagy ilyen... Tehát ez a mindennapi biológiai élethez tartozik, és azt hiszem, senkinek nem kellene, hogy beleszólása legyen...” ,,Hát az, ami komolyan megbontotta a kapcsolatokat, az a délszláv háború egyértelműen... Azóta, a kisebbségek részéről is, a többségi nemzet részéről is megtörtént a nemzeti homogenizáció, ugye ez az akció-reakció elvén, meg némi külső támogatások hatására, és ez mind a két oldalon érezhető...” A többségbe való vegyülés, a látottak-hallottak alapján, többnyire a fiatalabb emigránsok sajátossága. Megkülönböztethető azonban az, hogy egyesek a kiindulási területhez kötődnek jobban, mások azon élethelyzetekhez, amelyek meghatározzák az új eltervezett életvitelüket (élénkebb társasági élet, a baráti körnek a célországban történő kialakítása, ott kötött házasság...). A lényeg az, hogy kinek hol alakul ki a „bázisa”, mert általában ott tud mélyebben integrálódni egy társadalomi közösségbe. H. L. példája szembeötlő: „Mivel az én gyerekeim már gyakorlatilag Magyarországon nőttek föl (…)pont a gyerekek miatt nem jövünk haza, ők jól illeszkedtek/illeszkednek.” Ami pedig őt magát illeti, ennyit mond: ,,Azért a legtöbb barátom vajdasági magyar. (…) Én nem véletlenül jöttem vissza. Én úgy látom, hogy nekem Magyarkanizsa az otthonom. Ez a falu az, ahol tudok élni. Jól van, most elvagyunk mi Szegeden is, de nem nagyon tudnám elképzelni, hogy máshol éljek. Úgy is gondoltam, amikor elmentem, hogy nyugdíjasként visszajövök.” A vajdasági magyar imigránsok identitástudatát tulajdonképpen „abszorbeálja Magyarország”. A nyelv nem akadály, a kommunikációkorlátok minimálisak, de a ,,vajdaságiságot”, mint hátrahagyott kultúra-térséget az anyaország nem tudja semlegesíteni. Ez, ha másban nem is, egyéni kötődésekben, korábbi baráti szálak ápolásában, esetleg honvágyban nyilvánul meg. Több interjúalany személyes tapasztalata a kényszermigráció: ,,Én nem úgy mentem, hogy el akartam menni…. Úgy mentem el, hogy a TV-ből hallottam, hogy lezárták mögöttem a határt. Tehát, én úgy mentem el itthonról, hogy másnap jövök haza… És lett belőle ez…” – emlékszik vissza az egyik válaszadó. Húsz év leforgása alatt a nacionalizmus arculata sokat változott. A tömeges migráció és a határok fokozatos nyitottsága (vízumkényszer megszüntetése) következtében, főleg a fiatalok körében immár terjed a transznacionalizmus Az egyik interjúalany erről így beszél:. ,,Lehet, hogy régebben volt... tehát drasztikus 23

[nacionalizmus] mentalitásbeli különbség... Ezek úgy látszik, hogy el... hogy lassanként elmosódnak, ahogy bedarálnak bennünket ebbe az évszázadba, az új életvitelbe, tehát itt... itt most már nem annyira országhoz [nemzethez] kötődik a viselkedési forma, hanem inkább egyfajta kultútérséghöz, és... és itt a határok kezdenek elmosódni...” Az ilyen és hasonló vélemények a jövőben áthidalhatják az esetleges széthúzásokat és megalapozott vagy megalapozatlan, nemzetek közötti antipátiát, egy messzebbre mutató együttműködés, a közép-kelet-európai identitás felé. 3. Az egyén és a társadalom közti transznacionális kapcsolatok intézményesülése Noha gyakorlati értelemben nemzetközi migrációról van szó, egy vajdasági magyar emigráns vagy ingázó számára, etnikumánál és anyanyelvénél fogva mégsem a klasszikus értelemben vett ,,idegenbe” való távozást jelenti. Másrészt a kivándorlás, illetve ingázás okaiként azok a tényezők szerepelnek, amelyek általában a szerb állampolgárok esetében (munkavállalás, szakmai perspektíva, munkalehetőség, vállalkozás, egyéb illegális gazdasági tevékenységek). A fiatalok esetében a személyes okok velejét leggyakrabban a szakképzés, a szakmai előrehaladás és a karrierépítés vágya jelenti, amely a szülőföldön esetenként nem váltható valóra, Magyarország viszont esélyekkel kecsegtet a későbbi munkavállalás terén is. A ’90-es évek elején az ún. spekulatív migránsok voltak többségben, akik előzetes munkaajánlat nélkül érkeztek az új országba, és egzisztenciájukat ott helyben, úgymond a nulláról indulva kezdték felépíteni. Róbert így emlékszik vissza: ,,…a feleségemmel együtt indultunk el Győrbe, a kisfiunkat itt hagytuk a nagymamánál, hogy szétnézzünk, és megnézzük,hogy tényleg maradjunk ott, vagy ne maradjunk. (…) …nem volt egyszerű dolog az biztos. Mikor az ember… hát mindenét hátrahagyja. Családi házban laktunk, ezenkívül [itthon, Vajdaságban] … hát és akkor egy kis szobába húztuk meg magunkat az ismerősöknél.. (…) …segítettek az ismerősök is, hogy munkát kerestek nekem. És hát jelentkeztem arra a, azokra a hirdetésekre, amik ott az újságba is megjelentek, és hát nem könnyen, de azért, nem olyan könnyen, mint ahogy számítottam rá, de fölvettek egy helyen…” Interjúalanyaink legtöbbje visszatérő migráns, tehát még a célországban való letelepedés esetén is gyakran visszatér hazájába (nem csak rokonlátogatás ürügyén, hanem újabb kereseti lehetőség kikutatása miatt). Legtöbbnek nincs is állandó munkája, hanem határozott időre szóló szerződése, rugalmas munkaidőben. Az országhatárt mentén élők kihasználják a meglévő kapcsolati hálókat is. Judit, egy gyári munkás, egy közvetítő ügyintézőnek köszönhetően tudott elhelyezkedni a biatorbágyi üzemben. Az interjú során arról is mesélt, hogy a szükséges hivatali eljárásokat már a határon való első átutazása előtt lebonyolították: ,,...az első tartózkodási engedélyt itt kaptam a Magyar Konzulátuson. Ez már ilyen bevett szokás volt ennél a közvetítőnél, ő utasított, összeszedte számomra a dokumentumokat, meg hát egy részét nekem is össze kellett szedni és akkor mentem a Konzulátusra és megkaptam a tartózkodási engedélyt. (...) …ahhoz kellett a munkavállalási engedély, amit az ottani minisztérium ad ki, és nekem a közvetítő elintézte, hozta Magyarországról, annak idején kétezer dinárba került. Azon kívül volt még egy regisztrációs díj ott Becsén. Tehát anélkül semmiféleképpen nem juthattam a dologhoz, le kellett tenni egy tesztet és ahhoz kellett kifizetni nyolcszáz dinárt, azon kívül orvosi vizsgára is el kellett mennünk…” 24

Az ingázók gyakorlatilag mindkét helyen, Szerbiában és Magyarországon is élnek, vagyis a pénzüket az egyik országban keresik és a másikban költik el. Számukra fontos szempont a fizetésük nominálértéke is, az árfolyamról nem is beszélve. Judit például fizetése egy részét hazahozza: ,,Havonta egyszer szoktam átutazni, olyan tizedike környékén, azért mert akkor kapunk fizetést és akkor hozom, hogy a gyerekeimnek legyen miből megélnie.” Ritkán de másnál előfordul ennek a fordítottja is: „Sajnos én abba a hibába estem, hogy a szerbiai fizetésemet Magyarországon költöm. Azok, akik fordítva csinálják, tehát Kanizsáról járnak Szegedre dolgozni, és az ottani fizetést költik itt, azok sokkal jobban járnak. Nekem egyelőre ez a megoldás arra jó, hogy nem vagyok munkanélküli, van munkám, de anyagilag nem nagyon segített rajtam. Ebből a tanári fizetésből, amit fizetek itt rezsit, meg lakbért, utazgatok... nem jut semmi sem haza… .már ott tartunk, hogy kikapcsolják a villanyunkat, gázunkat. Nagy problémáim vannak.” Vegyük szemügyre a magántőke vándorlást is. A kilencvenes évek hiperinflációs időszakában a devizatakarékok kimentése az országból tömeges jelenség volt. Ez érvényes a kezdőtőkével rendelkező kisvállalkozókra: ,,…nem üres kézzel mentünk át. Volt egy szisztematikus vagyonátmenekítés. Még ha nem is volt az illető gazdag, akkor is volt tartaléka. Úgy jellemezték, hogy a romániai magyar átment egy zacskóval, a vajdasági magyar meg egy komoly bankszámlával. De ez sem annak a romániai magyarnak róható föl, hanem az akkori rendszernek. Itt meg pont a jó rendszernek köszönhetően, volt egy pár ezer márka a zsebében…” Mindinkább kifejezésre jutott a szerbiaiak vállalkozói hajlama: „…annyit láttam, hogy Szegeden minden jugó boltot nyit, gondoltam, megpróbáljuk mi is. Tehát csak a minta kellett.” Mindezt, ki-ki váltakozó sikerrel vitte végig: ,,...privát boltot vezettünk, fél évig, de belebuktunk. A magyar munkaügyi központ start hitelét vettük igénybe, de bele is buktunk, mert nem volt elég pénzem, nem volt árum, nem volt választék…” – folytatja elbeszélését ugyanaz a megkérdezett, hozzátéve, hogy azért volt, aki megtalálta ebben a számítását. ,,A komám nagy vállalkozó Szegeden, sőt most már annyi pénze van, hogy már nem is dolgozik… Neki volt Szegeden a legszebb, legnagyobb fürdőszoba szalonja. Nekem nem sikerült ezt megtanulnom.” Megint mások országszerte kezdtek el üzleti hálózatot építeni. Róbert meséli: ,,...egy időbe úgy volt, hogy két helyen tartottam fönn a céget mer’ hát olyan céget nyitottam, ami hát nincs annyira városhoz vagy egyébhez kötve. Tehát gyakorlatilag az egész országba, öö mi villamos ipari termékeket szállítottunk és az, hát úgy gondoltam annak idején, hogy öö hát ugyanezt tudom majd Szegedről is csinálni, úgyhogy nem lesz olyan borzasztó nagy megrázkódtatás az, hogy ha átköltözünk Szegedre. És hát egy időbe azt tudom mondani, hogy nagyon sokat ingáztam Szeged és Győr között…” V.V. részletes áttekintést adott a határ egyik és másik oldalán zajló üzleti életről, az elmúlt két évtizedben: ,,...egy kereskedelmi cégnek a tulajdonosa vagyok és külkereskedelemmel foglalkozunk... elég sok külföldi partnerünk van főleg Magyarországon. (…) A... *üzleti+ tervek... tehát a kilencvenes évek elején kezdődtek, akkor, mikor nálunk még embargó volt, és a kereskedelem az főleg Magyarországgal folytatódott, ott voltak ismerőseim, barátaim, rokonaim… (…) …észrevehető volt, hogy... tehát a privát üzleti élet Magyarországon is a kilencvenes évek elején eléggé gyerekcipőben járt, és… ez... ez ugye az utóbbi húsz évben nagyon szépen fölfejlődött.” Alanyunk cége egy kiterjedt hálózat szegmense: ,,…üzleti kapcsolatban vagyunk Kecelen a Pintér-művekkel… akkor… Budapesten a Cipker Kft-vel… Akkor Hódmezővásárhelyen a… Hódmező Zrt-vel… Akkor Kecskeméten… 25

szintén egy céggel kapcsolatban vagyunk, az InvestTrade Kft-vel…” Elmondása szerint óvatosnak kell lenni, ha az ember nem akarja ,,megégetni a kezét”: ,,Magyarországon is, az üzleti életben, és Szerbiában is, elég sok a komolytalanság… ” Az kisvállalkozások között nem ritkán akadunk olyanokra, amelyek tevékenysége mindkét országban zajlik: az egyik a beszerzés, a másik az értékesítés helyszíne. Zsuzsa árubeszerzés céljából ingázik, ennek megkönnyítésére alapított egy közvetítő céget: ,,A vállalkozást, mint butikot, azt már most húsz éve tartjuk itt Zentán és ezt a külkereskedelmi vállalatot pedig egy éve nyitottuk pont azért, hogy az üzleteinket el tudjuk látni áruval.” Összességében a kereskedelmi vállalkozások dominálnak: Róbert, aki villamosmérnök, villamos ipari termékeket forgalmazó céget indított, míg Viktor, aki mezőgazdasági főiskolát fejezett, mezőgazdasági termékekkel, állati takarmánnyal, műtrágyával való kereskedésbe vágott bele. 4. Tanulói migráció esetei A legtöbb esetben az oktatás minősége, illetve tannyelve a döntő ok a magyarországi továbbképzéshez. B.E. esete: ,,Szerbiában egyrészt nem találtam olyan minőségű oktatást, amit Magyarországon megkaptam, ráadásul nem az anyanyelvemen. Tehát amiket itt néztem Szabadkán vagy környékén magyarul a Műszaki Főiskola kerülhetett volna szóba, de ettől a szegedi egyetem azért magasabb színvonalú oktatást biztosít.” A délszláv háború időszakában a döntésekre a behívótól való félelem és a szerbiai kilátástalan társadalom körülményei is rásegítettek: ,,A háború során nem volt meg a folyamatos iskolázási lehetőség, illetve nem szerettem volna katonának bevonulni.” Mára már az elbocsátó ország viszonyai stabilizálódtak, így a fiatalok távozása nem kényszerű, hanem egyéni megfontolásuk eredménye, melyben Magyarországot mint EU-t, mint a ,,Nyugat kapuját” látják, és némelyek tanulmányaik befejeztével továbbállni terveznek, így Németország vagy Ausztria mint esetleges úti cél erre tipikus példa. A jövőképük valóra váltásához az anyaország inkább csak ,,híd”. Általánosságban viszont elmondható, hogy többségük a magyarországi munkaerőpiac porondján lép színre: ,,...az egyetem befejezése után ott ragadtam a jelenlegi munkahelyemen.” – vallja egyikük. Sokszor magából az ottani képzésből automatikusan adódik az ottani munkalehetőség is. ,,Az egyetemi éveim alatt illetve az egyetemen lehetőség van arra, hogy tanulmányok mellett különböző cégeknél gyakorlati tudást is szerezhessünk, ezt nevezik kooperatív képzésnek és az utolsó évben én is megpályáztam egy ilyen helyet. Be is kerültem, és akkor egy éven keresztül egy akkor frissen, Szegeden települt cégnél voltam gyakornok és miután megszereztem a diplomámat ez a cég úgy döntött, hogy meg szeretne tartani teljes állásúként is, tehát maradtam náluk és munkába álltam. Ez egy német cég és kezdetben Németországban kezdtem náluk dolgozni, kint voltam három hónapig, ez olyan próbaidő volt illetve betanítás illetve megismerkedtünk a kinti kollégákkal, és ezután kezdtem a szegedi munkát.” Szándék és próbálkozás a hazatérésre is van néhányuk részéről, ezen igyekezet sikere azonban igen változó. Ezt példázza Katalin esete, aki a bombázáskor előállt zűrzavarban nem tudta Újvidéken folytatni a megkezdett tanulmányait, így Szegeden kezdte meg, majd fejezte is be az egyetemet. ,,Sok idő elmúlt, mire sikerült honosítani a diplomát. A gyerekek 7 hónaposak voltak, amikor Szabadkára mentem el, hogy megcsináljam a kötelező egyéves gyakorlatot. Semmi biztató nem volt sem Szabadkán, sem Kanizsán, sehol sem, hogy majd lesz valaha szükség 26

fogorvosra. Mivel itt nem kaptam munkát, így visszamentem Szegedre, és ott kezdtem dolgozni. (…) Magyarországon volt jogom dolgozni, mint fogorvos, ezért én ott elkezdtem dolgozni, de egyébként haza szerettem volna jönni…” A Magyarországon tanulók döntő többsége az ottani munkaerőt fogja gyarapítani. A képzés esetében a döntő az anyanyelv és a szakmai minőség, praktikusan az Európai Uniós diploma. Sok vajdaságiban aggodalmat ébreszt a folyamatos eltávozások tendenciája és az a tény, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet a közeljövőt illetően sem kecsegtet sok jóval: ,,...ha így folytatódik, akkor itt a gyerekeknek sem lesz perspektívájuk, és erre nagyon vigyázni kell az itt- megtartás miatt. (…) ... jó, hogy a gyerekek el is távoznak, de jó lenne, hogyha sokan itt is maradnának. Hát a végén nem lesz, aki elkapcsolja a villanyt...”

5. Migránstípusok a szerb-magyar határtérségben A vándorlók között külön kategóriát képeznek az értelmiségiek, akik kész szakemberként vándorolnak ki. Két alapvető esetet lehet definiálni: az egyikben maga a szakma űzése fontos, vagyis az itthoni gyér elhelyezkedési lehetőségek folytán a szakmában maradás vágya az, ami a külföldön való munkavállalásra, vagy pedig ingázásra készteti az illetőt; a másik esetben a professzióhoz való ragaszkodás másodlagos, fontosabb a kereset (főleg a háborús időszakban, kényszerből távozottaknál volt megfigyelhető, hogy noha szerettek volna, nem tudtak a saját szakterületükön tevékenykedni). Az első verziót példázza V. L. gépészmérnök, aki ,,nem fejvesztve menekült, hanem ment a szakmája után, ment a bizonyítási vágy után.” Tipikus szerződéses migráns, aki nem a bizonytalanba, hanem a számára megfelelő munkahelyre távozik, közben rendszeresen hazautazik. Sajátos eset A., akit muzeológusi munkakörén kívül eső helytörténeti kutatások végett jutott el Pestre. Később az Országos Zsidó Egyetem Doktori Iskolájának is a hallgatója lett. Az interjúalanyok közül ő az egyetlen, akinek az ingázásához nem kapcsolódnak gazdasági okok, sokkal inkább kulturálisak, hiszen nála az önképzés sem úgy jelenik meg, mint egy később a megélhetést biztosító képesítés megszerzése: ,,...a Doktori Iskolával (...) tapasztaltam, tehát hogy sok hozzám hasonló korú, sőt, idősebb beírta, tehát... És nem okvetlenül azért, mert ettől remél egyfajta előrehaladást, hanem ,,csak”. Noha nem volt soha az anyaországi munkavállalás vagy az átköltözés problémáinak sűrűjében, kívülállókét, kiváltképp pedig történészként sajátos rálátása van a helyzetre: ,,[A vajdaságit] bizonytalanként jellemezném, tehát nincsenek fix pontok mint mondjuk régebben voltak, de ez az amit az új társadalom képtelen a polgárainak lehetővé tenni, illetve biztosítani, az, amit mondjuk mi, az idősebbek már megszoktunk annak idején, hogy volt mindig egy fix pont, ami felé lehetett orientálódni, most ez nincs, ez megszűnt. Teljes bizonytalanság van, akár a munkahelyek tekintetében, akár... akár minden más egyéb, tehát a fizetés terén is... társadalmi ranglétra, megbecsülés…” A magyarországi boldogulást is problematikusnak látja, amely szintén politikumfüggő. Az érvényesülés ott sem mindig a teljesítmény és a képességek függvénye, hanem sok esetben egyes pártszimpátiák is döntőek lehetnek ilyen szempontból, ez pedig bizonytalanságot teremt. ,,Mi ezt itt már megszoktuk, mi nem is csodálkozunk ezen, hacsak nem azért, mert a parlamentáris demokrácia az újabb időkben Magyarországon azért régebben kezdődött. Míg mi Milosevity alatt nyögtünk, addig ott azért sok minden történt, és aztán azt kell tapasztalni, hogy sok mindenben még mögöttünk vannak ilyen tekintetben, vagy azon a szinten, és mi azt várnánk, 27

hogy átmegyünk Magyarországra és ott egész más világot találunk. (…) …ha valaki útra kel azzal a szándékkal, hogy valahol egy új egzisztenciát megteremtsen magának, nyilvánvalóan alaposan körül kell néznie nemcsak... pláne most, amikor végül is semmi nem kényszerít bennünket erre.” A legellentmondásosabb eset azoké, akik a kényszermigránsok, hiszen legtöbbször a szakmában maradás háttérbe szorul. Többségük képesítésüket jóval alulmúló munkakört kénytelenek betölteni. Egy villamos mérnök meséli: ,,...gyakorlatilag én a szakmámban helyezkedtem el olyan szempontból, hogy hát előtte mint tervező is voltam, meg hát öö komolyabb funkciókon, itt inkább ilyen, hogy mondjam öö kisebb, alacsonyabb funkció kellett, hogy kezdjem a dolgokat. Mint üzletkötő öö kaptam munkát az egyik cégnél, amely különböző villamos termékeket forgalmazott.” Az esetek zömében a ranglétra újrajárása, a többszörös újrabizonyításra nincs esély. K. kanizsai jogász ad hoc munkakeresésbe kezdett. A két ország között volt egyezmény, hogy a diplomát elfogadják, elismerik, viszont a szakvizsgát újra kellett volna lerakni. „Üres zsebbel” nem vállalta, így nem tudott ügyvédként dolgozni. Magánvállalkozóknál helyezkedett el, eközben mellékes jogászkodást is űzött: „A jogi tevékenység az mindig ott volt, ami az enyém volt, de mint nem szakvizsgázott ügyvéd, úgy éreztem, hogy ez nem lehet hosszú távú. Ameddig ez a háborús helyzet forrongott, és jöttek sokan céget alapítani, mert ott remélték a jövőt, megélhetést, de ez egyszer lecsengett, elkezdett apadni a jelentkezők száma, ezért jött váltás, mást is dolgoztam.” – a következő állomás egy brókercég volt, majd a Metro áruház, a KTC vállalat kereskedelmi igazgatói posztja, majd az autóipar. Aztán egy csavar: ,,Pár évvel ezelőtt már volt ez a szerbiai invitálás. (…) …jött a döntés, hogy bevállaltam az ingázást. Átjöttem barátom igazgatása alatt a Magyarkanizsai Egészségház jogászi munkakörét. Magyarországon öt helyen dolgoztam, Szerbiában kettőn. Elégedett vagyok, 2-ig dolgozom, végre a saját munkámban.” Sokrétű tapasztalatainak köszönhetően bennfentesként beszél egy odaérkező diplomás vajdasági munkaerőpiaci lehetőségeiről, különös tekintettel a ’90-es évek viszonyaira: „annak idején a vajdasági magyarok úgy mentek át, hogy vagy vállalkozást alapítottak (90%), vagy valamilyen szerbiai érdekeltségű cégben alkalmazták őket, ahol a nyelvtudás volt a meghatározó. Kifejezetten magyar cégeknél, esetleg nagyon specifikus szakmával lehetett csak elhelyezkedni. Például egy adorjáni ismerősöm, Ivica, olajmérnök, ő a MOL-nál helyezkedett el, ő konkurencia volt nekik, mondta is, hogy rossz szemmel néztek rá… Akár én is a Metro áruházban, ott helyezkedtem el, sok szerb járt oda, és a munkaidőm felét szerbül beszéltem.” A matematika-informatikaszakos tanár szociális mobilitása párját ritkító, mert többször, többféle munkát végzett, közigazgatási-önkormányzati megbízatást, politikai és civil aktivitást, de fizikai munkát is: ,,Én béreslegénytől miniszterig, már minden voltam. Mikor kidobtak az állásomból, akkor a Kovács Simon haveromnál kötöttem a zsákot aratáskor, …aztán az apjánál béres legény voltam, hegyeztük a mákot, permeteztük a hagymát, hánytuk a ganét, gyűjtöttük a szénát. Sőt még kovácsoltam is… Aztán a „KÖCE Kormányban” miniszter voltam a helyi kormányban (2004-2008), Média, ifjúság, informatika, civilek, egyházak tartoztak hozzám. Mindezt összegezve legszívesebben középiskolai tanár lennék, mert tanárember vagyok…” Nem volt jobb visszajövetelekor sem. ,,Szerbiában a dolgozók ki vannak szolgáltatva a munkáltatóknak. Ahogy mink „pedósok” *pedagógusok+ nem tudunk kiharcolni magasabb fizetést a kormánnyal szemben, alacsonyabb szinten az egyszerű munkásnak még nehezebb 28

(legyen az pincérnő, varrónő, szakács, szobafestő, stb.), mert kiderül, hogy vagy nincs bejelentve, vagy nem lesz kifizetve. (…) Ezt csinálták magyaroknál is, most meg itt látom Magyarkanizsán. Ez nem nemzetfüggő.” Ez arra enged következtetni, hogy inkább beszélhetünk a szerb-magyar határ menti régióra, mintsem az országra jellemző munkavállalási és megélhetési viszonyokról. A migráló kétkezi, gyári munkások életkörülményei mutatkoznak a legnehezebbnek. Sokan képesítés hiányában annak reményében vállalnak Magyarországon valamilyen manuális munkát, hogy így elkerülik az itthoni állástalanság problémáját, és esetleg valamicskével jobban lesznek fizetve. A mobilitási hajlandóságukat jelentősen csökkentik a kiköltözés vagy ingázás előrelátható költségei. ,,…a gyár, ahol dolgozom, munkásszállókon helyezi el a munkásait. Máskülönben át se lehetett volna menni, mert nincs akkora fizetésünk, hogy albérletet tudnánk fizetni belőle. Főleg én nem, akinek gyerekei vannak és az itthoni háztartásra is költenem kell nem kevés pénzt.” A munkásszálló körülményei első hallásra az ipari forradalom urbanizációs zsúfoltságára emlékeztetnek: ,,Ez egy… tulajdonképpen egy egyszerű családi ház egy három és fél szobás családi ház, és hát elég zsúfoltan, abba a három és fél szobás családi házba húsz embernek van kialakítva lakóhely. Hatan alszanak egy szobába, háromban, a fél szobába meg ketten.” Migrációs motivációjuk általában egyszerűen az egzisztencia biztosításában rejlik: ,,…nekem jobb volna, ha Szerbiában tudnék munkát kapni, megélhetéshez jutni. Mindig azt szoktam mondani, hogy a jelenlegi nem túl nagy fizetésemnek csak a kétharmadát kereshetném Szerbiában, már otthon is maradnék.” – vallja egyikük. A feketegazdaság a szerb-magyar határrégióban általában jövedelem-kiegészítésként virágzik, főleg a kereskedelemben. Egyfelől Magyarországról Vajdaságba hoznak át olyan árut, ami itt nem, vagy pedig csak ott kapható. Másrészt, olyan termékek változó irányú cseréje is folyik, amelyeket piaci áringadozása hol itt, hol ott lesz olcsóbb. Tipikusabb példa erre az üzemanyag. A jövedéki adók változásainak köszönhetően a velük terhelt termékek csempészése is potenciális haszoncsinálás eszköze lehet. Az interjúalany tapasztalata ezen a téren: „Volt, sverc-turist. Hordtunk olyan dolgokat át, mint alkohol, kávé, rumpuncs. Átvittem egy üveg alkoholt, eladtam 500 Ft-ért, aztán ott bevásároltam és jöttem haza. Onnan (HU) meg hoztuk a sajtot, túrót, Pick szalámit, lángolt kolbászt, amit szintén nem lett volna szabad hozni. Aztán hordtuk a benzint. Hol onnan ide, hol innen oda… A ’80-as években Magyarországon tankoltunk, mert ott volt olcsóbb, most pedig itt tankolunk, mert most meg itt az olcsóbb (de ez az emberek szabad joga, hogy eldönthetik, hol szeretnének tankolni, nem?).” Áruáramlás természetesen Magyarország felé is van, köszönhetően sok termék itteni alacsonyabb árának. Ennek a kereskedésnek jelentős gócpontja a szabadkai piac (alapvető előnye, hogy közel van a határhoz), ahol becslések szerint évente százmilliónyi euró értékű áru is gazdát cserél amiből kevesen adóznak. ,,…a fiam minden osztálytársa tudja, hogy mi az a patika (sportcipő), mert a fiam hozza nekik Szabadkáról a Nike patikát, mert 1/5-ébe kerül. Szegeden 100, itt meg 20 Euró… hát nagy különbség… valami török hamisítás, ugyanúgy néz ki, mint az eredeti…” A Vajdaságból áttelepülők, illetve ingázók között nagyobb számban képzett szakemberek vannak, emellett újabban komoly méreteket ölt az egyetemista korosztály távozása. Mindez értékes emberi tőkét jelent, amit a befogadó társadalom készen, vagy már félkészen kap. A munkaerő az erőforrásokban gazdag vagy fejlett technológiával rendelkező 29

régiókat veszi célba, amikor azonban ezek,,túlcsordulnak”, túlnépesednek, a migrációk irányt változtatnak, mivel egy ilyen térségben a bevándorlási hullámmal telítődnek a potenciális munkahelyek és egyre kevesebb a szabadon maradó lehetőség. Katalin, a szegedi magánrendelő fogorvosa nyilatkozik: ,,A rendelő, ahol dolgozom, szeretem azokat a munkatársaimat, akikkel ott együtt dolgozom. Egyrészt szép rendelő, jó gépek és jó eszközök állnak rendelkezésre, és ott szép munkákat lehet készíteni. Az jót tesz az ember lelkének, amikor egy szép munkát kiad a kezéből, és a páciens is elégedetten távozik. Ezt itt is meg lehet csinálni, csak ahhoz, hogy itt én (Magyarkanizsai egészségház) kb. hasonló munkát tudjak végezni, én ahhoz már nagyon sok mindent idehordtam. Lehet itt is minőségi munkát végezni, csak vannak nagy hiányosságok az eszköztárban.”.

6. A fogadó társadalom jellemzése és a migránsok önszerveződése Az áttelepülők beilleszkedését főleg az új környezet, a célország szférája határozza meg, elsősorban az emberi kapcsolatok, tolerancia, rokonszenv/ellenszenv. Interjúalanyaink véleménye Magyarország befogadó készségét illetően igencsak megoszlott. Többen a jó tapasztalataikat tárták elénk: ,,[A magyar társadalmat]…csakis befogadónak mondhatom, szóval semmi elutasítót nem tapasztaltam. (…) …mindenütt vannak nyitott emberek és ugyanúgy segítenek ott neked, mint ahogy az itteni barátaid itt is, hogyha rászorulsz, tehát nem kell megijedni, barátokat mindenütt lehet szerezni. (…) Általában azt mondják, hogy a magyarországiak nem szeretik a külföldi magyarokat. Ezt én nem tapasztaltam feltétlenül. Hogy ez azért van, mert rossz emberismerő vagyok, esetleg pont olyan társaságba keveredtem, azt nem tudom. Én tulajdonképpen úgy érzem, hogy jelenlegi munkahelyemen maximálisan befogadnak…” Mások óvatosabb választ adnak, az érem mindkét oldaláról említést tesznek és értelmetlennek tartanak bármilyen sztereotípiás véleményezést: ,,Hát én úgy gondolom, hogy nem kell általánosítani, mert ezt embere válogatja, tehát volt olyan voltak ugye konfliktusaim magyar emberekkel, de ugyan úgy voltak akik ugyan úgy befogadtak, mintha itt születtem volna.” Egyesek szerint az esetleges ellenséges viszonyulás mögött konkrét okok vannak: ,,…azt gondolták, hogy a munkanélküliségben nehogy elvegyék az ő kenyerüket. De hát ez azér’ csak.. hogy mondjam, ilyen, egy pár ilyen nem fölvilágosult embernek a véleménye, ahogy én ezt látom.” A negatív tapasztalatokkal rendelkezők száma se kevés: ,,… inkább elutasító a magyar társadalom, sajnos. (...) ...amikor egy magyar azt mondja, hogy nem szereti a vajdasági magyarokat, azt nem értem meg.” A hosszabb ideje Magyarországon élők vagy hozzá valamilyen módon régebb óta kötődők véleménye a kollegialitásról: „Nekem volt több munkahelyem, nem volt olyan nagyon sok, de azért azt megtanultam, hogy egy munkahelyen többen dolgozunk, és nem kell egyik munkatársnak a másikról pletykálni, és énnekem ez Magyarországon nagyon furcsa volt, hogy egymás háta mögött kell fúrni… Magyarországon kicsit önzőbbek, „csak én rosszul ne járjak”, „csak nekem jobb legyen”, valahogy ez a mottó. Talán nálunk az emberek összetartóbbak. A régi szép időket emlegetik. (…) Összehasonlítva az itteni kollektíva a jobb. Jellemző odaát az anyagiasság, én központúság.” Egyesek a nyugati társadalmak jellegzetesen elidegenedett kapcsolatait festik elénk: ,,…hogy közelebb engedje magát hozzád, az nem jellemző. A fölszínes viszonyokat szeretik. Nem jön el kávéra hozzánk, hogy ne kelljen visszahívni… Meg a panel-szindróma… azt sem tudják kik a szomszédok, a nevüket sem tudják. Lehet, hogy jó 30

kapcsolatokat lehetne kialakítani, de mindenki be van gubózva, ellenzővel jár, csak a saját érdekeit nézik, egyáltalán nem figyelnek másra.” Az elkeseredettek véleménye: ,,Megsértenek bennünket kisebbségi magyar sorsunkban, nemcsak a szerb állam, de a magyar állam és bürokrácia részéről is. (…) Szerintem nem befogadók. Annyian leszerbeztek bennünket. Hivatalból is meg privátul is. (...) Ezek azok a trianoni pofonok.” Az áttelepülés és ingázás kulcskérdését jelenti az új kommunikációs csatornák kiépülése. Az interjúk a formálódó interakciós rendszer két jelentős elemére tértek ki részletesebben: a magánemberi, személyes kapcsolatokra, illetve a hivatalos szervekkel való viszonyra (hiszen a velük való érintkezés betelepülőként vagy ingázóként megkerülhetetlen). Az előbbiek alapvető jelentőségűek a két ország kapcsolatrendszerének fejlődésében, hiszen ,,a határon túli magyarsággal mindig személyes vonalakon épültek ki a kapcsolatok, és... ez nem elsősorban politikától függ…”. Ezeket a kapcsolatokat az integrálódás folyamatát könnyítik: ,,Az egyetemen is illetve később a munkahelyen is elég sok barátra tettem szert, és nyílván a munkahelyi kollégákkal napi kapcsolatban állok, velük találkozom a legtöbbet mostanában.„ „Sikerült Magyarországon is barátokat szerezni. Van köztük minden féle. Van, aki érdek nélkül segít, van aki bizonyos motivációk miatt. (…) …a jellem szerintem nem helyfüggő.” Egyik interjúalanyunkegy barátjánál váltotta be a márkáját forintra mindig, 30%-kal kedvezőbben, mint a bankokban. Elmeséli, hogy a panelben két szomszéddal, egy erdélyi családdal, meg egy magyarországi családdal nagyon szépen összejöttek. Judit a munkásszállón szerzett barátairól beszél: ,,Vannak magyarországiak is, vajdaságiak is, sőt erdélyiek is vannak. Egyik legjobb barátnőm erdélyi cigányasszony.” Megfigyelhetőek olyan jellegzetes életszférák, ahol ezek a kapcsolatok kialakulnak: néha az összezártságból, egymásrautaltságból, alkalomadtán kölcsönös rokonszenvből erednek. ,,Ott ahol mi lakunk, teljesen kívül álló, szinte falusi rész, ahol a szomszédokban benne van a segítőkészség (a szomszéd házára vigyázok, szerszámot odaadom, átmegyek segíteni, stb.). Az élet több területéről talán pár barátot sikerült szerezni: munkán talán egy-kettő, zenével szintén…” Érdemes megemlíteni, hogy a vajdasági magyarok felzárkózása a magyarországi kulturális- és közélethez, értékes lakossági kapcsolatépítési bázist hoz létre: ,,Se nyelvi, se kulturális, se irodalmi, se tévéműsori, se folyóirati… tehát ilyen különbségek nem jelentkeztek. Sok mindent ugyanúgy tudok, ahogy ők tudnak, sőt… Tehát már versenyzünk, hogy ki tud a kisujjából elővenni valamit, hogy a Vágó István mit kérdezett, meg mikor kérdezett, meg ki rohamozta meg A kőszívű ember fiaiban a várat, meg melyik Baradlay, meg ki volt az Eugen, meg ki volt a Jenő, meg satöbbi…” Az interjúalanyok véleménye szerint Magyarországon a hivatali viszonyrendszer erősen elbürokratizálódott. ,,Részletesek, precízek… (…) …nem azt mondom, hogy nem dolgoznak, csak nagyon lassú ott az ügyintézés... (...) ...nagyon elburjánzott a bürokratikus rendszer és amennyiben az ember bármilyen papírt el szeretne magának intézni, vagy bármilyen engedélyt kapni, rengeteg sorbaállással, utánakérdezéssel, ügyintézéssel jár, akár többször is vissza kell menni (. Míg itthon én úgy érzem, hogy azért könnyebb elintézni a papír ügyeket, mint Magyarországon). (...) Mindig rengeteg ember volt, nagy várakozás, lassan dolgoztak, elkomplikált bürokrácia. Az elején, még kevesebb menekült volt, nem volt nagy probléma.” Egyik alanyunk elmondása szerint úgy érezte magát ügyintézéskor, mintha fogságba esett volna egy Kafka-regényben. ,,A bürokrácia mindenütt ilyen, de Németországban, ahol én árkot ástam, ha én bementem az irodába, akkor a Frau Bayer azt mondta: Herr Hegedűs, 31

bitte schön. Tehát amire jogod van, arra jogod van, az utolsó árokásó cigánynak is, amire meg nincs jogod, azt meg senki sem kapja meg, mert nem bírod lefizetni, mikor ő kap 2,000 Euró fizetést, Te meg nyújtasz neki 100 Eurót. Hát nem fogja az állását kockáztatni a Te hülyeséged miatt, korrupció miatt. Magyarországon, annak idején 100 márkáért meg lehetett venni bárkit a szegedi hivatalban.” Összességében megállapítható, hogy igen kevés a pozitív tapasztalat e téren, és a döntő többség számára a hivatalos ügyintézés főleg időbeli hátráltatást, alkalmanként valóságos labirintust jelent. Az anyaországgal való kapcsolatnak fontos mozzanata az állampolgárság megszerzése. Az odaköltözők értelemszerűen már a kezdetekkor igényelték és rendelkeznek vele, az ingázóknál viszont nem jellemző. ,,…ez elsősorban érzelmi kérdés, másodsorban biztonság. Mondjuk, ha kivetítjük az egész határon túli magyarságra... tehát az, hogy a határon túl most már egy magyart esetleg vernek, az most már nem egy ország belügye, hogyha ő kettős állampolgár, hiszen joga van akkor akár az anyaországhoz jogorvoslatért fordulni, ha úgy érzi, hogy itt etnikai alapon fenyegetve érzi magát. Ilyen szempontból azért jó, hogy van egy anyaország, ami biztonságot ad, és szerintem a kettős állampolgárság az erről szól. (...) …ez egy jó kezdeményezés és lehet belőle hasznunk, bár ebben nem vagyok biztos, minden esetre jól esik, hogy erre egyáltalán gondoltak az anyaországban, hogy a határon túli magyarokat ilyen módon elismerik, befogadják az ő közösségükbe.” Ami Magyarországon nem volt mindig egyértelmű: ,, … ez… egy olyan természetes folyamat, amin… csak csodálkozni lehet, hogy hogy lehet ezt egyáltalán megkérdőjelezni… (…) Mondjuk az én generációm, vagy a tőlem idősebbek azok már megszokták, hogy... hogy mi vajdasági magyarok vagyunk, és nem vagyunk magyarul tudó szerbek, tehát mint sokszor... ez... ez egyfajta ilyen előítéletesség volt Magyarországon, illetve teljes tájékozatlanság, hogy mi... mi valójában kik vagyunk és hogy mi egyáltalán létezünk. (...) a kilencvenes években... hát a háború átkaként jobban kezdtek tájékozódni rólunk, jobban idefigyeltek, jobban megtanultak velünk kapcsolatban mindent... (...) Régen az anyaország felé nem is viszonyultunk úgy, mint anyaországhoz. Sokszor nem is úgy viselkedett velünk, inkább mostohaanyaként... ez ugye egy olcsó poén, illetve egy olcsó szóvicc, de ténylegesen így is volt, tekintet nélkül, hogy melyik párt volt hatalmon... (...)Tehát deklaráltan az anyaország aktuális hatalma kijelenthet bármit, hogyha nem annak szellemében cselekszik, nem annak szellemében viszonyul irántunk.” Megállapítható, hogy a kettős állampolgárság lehetősége sokkal inkább a nemzeti tudat megerősítése a vajdasági magyarokban, semmint valamiféle,,haszonélvezeti csomag”, amelyből inváziószerűen minden külhoni profitálni szeretne. ,,… a kettős állampolgárság előtt is nagyon sok mindent lehetővé tettek számunkra... (...) Tehát nem lehet azt mondani, hogy hú, most minden megváltozik ezzel... tehát nem kell attól félni, hogy mi majd most fogjuk a cókmókunkat és mindannyian átköltözünk máról holnapra.” A vajdasági magyarok anyaországi önszerveződése. A fiatal éveikben áttelepülteknek vagy ingázóknak a baráti kapcsolataik jelentős része korábban alakult ki: ,, A Szegeden töltött éveim alatt szereztem az igazi barátaim nagy részét. A vajdaságiak közül azokkal tartom a kapcsolatot akikkel szegedre költöztünk. (…) …sokat a kollégiumban ismertem meg. Én egy olyan kollégiumban laktam, ahol elsősorban határon túli magyarok voltak...” Az idősebb korukban (a háborús évek alatt, munka céljából) migrálók között inkább kollektív identitástudatról beszélhetünk, illetve az összetartozás érzéséről: „Vannak ilyen ismerőseink [más szerbiai áttelepültek], elég sok. Hát, nagyon sokszor, összegyűltünk egy társaságban, és 32

azt vettük észre, hogy vajdaságiak vagyunk csak. Voltak időszakok, amikor hetente, amikor egy épületben laktunk, szinte naponta, segítettünk egymásnak mindenben, gyerekekre vigyáztunk. Mivel ma mindenki csak rohan, nincs ideje, megkoptak ezek az összejövetelek, de havi egy alkalommal mindenképp találkozunk az ismerőseinkkel, családokkal.” Mindemellett etnikai szegregációnak nincs nyoma, mint esetleg más, nem magyar nemzetiségű betelepülőknél, akiknél a közös nyelv és kultúra sajátos kohéziós erőt képez. Jelen vannak az áttelepült vajdasági közösségen belüli specifikus intra-etnikus jellemzők (nyelvhasználat, jellegzetes értékrend, a munkamorál, alkalmazkodóképesség): ,,[A kiegészítő, plusz munka vállalása+ Vajdaságban mindig nagyon is jellemző volt, nemcsak most, hogy kicsit szegényebbek az emberek, hogy rá vannak kényszerülve plusz munkára… Találékonyabbak a vajdaságiak.” – az egyik válaszadó határozott álláspontját idézve. Ezt támasztja alá egy másik nyilatkozat: ,,Ha ránézel, rögtön tudod, hogy becsületes gyerek, kispiaci magyar paraszt szülők gyereke, egész évben dolgozott. Szegeden három ember helyett dolgozott, nem volt hétvégéje...” Éppen a magánemberi csoportosulások, személyes kapcsolattartás lanyhulása miatt kapott sajátos jelentőséget a politikai önszerveződés színtere, amelynek egyik jelentős gócpontja Szegeden a VMDK – Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége.37 H. L. az alapító tag és szervező szemszögéből mesél a kezdetekről, illetve a szervezet későbbi tevékenykedéséről. „… megtörtént az, hogy megyünk mi kanizsaiak hárman a Kárász utcán, a mostani Mc Donald’s sarkán összefutunk másik három kanizsaival, megállunk beszélgetni, aztán jön szembe húsz zentai, akkor azok is megálltak. És akkor azon gondolkodtam, hogy micsoda dolog ez, hogy mi itt az utcán kell, hogy megbeszéljünk ilyen létfontosságú dolgokat: hogy élsz, miből élsz, meddig tart a háború, mit lehet itt intézni, mikor mehetünk haza… alapvető egzisztenciális problémáink voltak, meg lelki…” A konkrét ötletet a Bánáti Svábok Egyesülete adta, akik elűzésük után közel fél évszázaddal minden félévben találkoznak, egy szombat délután megtartanak egy közgyűlést, aztán este egy bált. ,,…mondom, ha a bánáti svábok 48 év után ezt csinálják, mért ne csinálhatnánk mi, vajdasági magyarok is. És akkor jött ez az ötlet, hogy csináljunk magunknak egy egyesületet… (…) …megalakítottuk a VMDK Szegedi tagozatát. Rendszeresen szerveztünk keddenként, esténként összejöveteleket. (…) …rendszeresen tartottunk tematikus előadásokat meghívott előadókkal: menekültügyi hivatal igazgatója, városházi képviselőket, ÁNTSZ, vámosokat, munkaügyi központból kompetens embereket, akik a vajdasági magyar menekültek, áttelepültek, diákok kérdéseire, konkrét problémáira választ tudnak adni (papírügyek, mit lehet áthozni, milyen igazolások kellenek, milyen munkákat lehet kapni, stb.). Ez ment is az elejében, aki kicsit akart, kapott munkát, szerencséje volt, vagy vállalkozott, pénze volt, sikerült is beilleszkednie.” Az alapításkor 155 tag volt (a családfő tagosodott be általában, szimbolikus tagsági díj volt, 100 Ft), és akkor keddenként tartottak összejöveteleket. Első alkalommal, 1992. december 6-án, amikor sikerült termet szerezniük, rögtön Mikulás-ünnepséget szerveztek a gyerekeik számára, mert ez már a második Mikulás lett volna, amikor a gyerekek nem kaptak mikulásajándékot: „A mi gyerekeink nem tartoztak sehova se… és megszerveztük a csomagosztást.” Azóta is minden évben megszervezik. 1993-ban már BÁLT is szerveztek. 37

,,A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a polgárok önkéntes társulásán alapuló politikai szervezet, amely a kisebbségi jogok alkotmányban és törvényekben meghatározott rendszerével összhangban feltárja, kifejezi és képviseli a vajdasági magyarok kollektív érdekeit.” – a VMDK alapszabályából.

33

Nagyon kicsi pénzből, az MDF akkori Római körúti székházában (ingyen kapták el), saját maguk főztek, úgy hordták össze a hozzávalókat (friss kenyeret). Aki nem tudta befizetni, azok pedig ledolgozták (pincér, mosogatólány), és ők is ott lehettek. Ez egy működő, aktív egyesület volt, 300-400 emberrel, heti összejövetelekkel, bálokkal, szerb-horvát nyelvoktatással, nyári kirándulásokkal (Tisza hajózás, bográcsozás, közös focizás, kosarazás, és egyéb közösségi programok). A szervezet ott segített tagjainak, ahol tudott. Az ÁNTSZ bevezette az „AIDS-vizsgát, hogy a határon túli magyar áttelepülő Magyarországra be ne hozzon valami félelmetes betegséget, és fejenként 10,000 Ft volt a vizsgálat, amikor nekem 10,000 Ft volt a bruttó fizetésem” – meséli az interjúalany. „Én akkor elmentem és tárgyaltam az ÁNTSZ Csongrád megyei kirendeltségével, és kaptam egy olyan lehetőséget, hogy én a saját aláírásommal, pecsétemmel a rászorulókat fölmentsem a fizetés alól. A vizsgálatot, persze elvégezték. (…) Lényeg, hogy megkaptuk ezt a kivételezési lehetőséget, és így sok embernek (mieinknek) pénzt spóroltunk meg.” A migrációról való döntést sok esetben befolyásolják a személyes információs csatornák, akár munkaközvetítés, akár csak tanácsadás formájában. Ez általánosan megfigyelhető az egyetemisták körében, de előfordul néhány vállalkozó és magán-vagy állami szektorban dolgozó esetében is: ,,…megismertem egy lányt, akin keresztül ki tudtam jönni Magyarországra, aki segített ebben az egészben.” Néha a pályatársak jelentették az első összekötő kapcsot: ,,...az egész üzleti dolognak az egyik alaptényezője volt egy magyarországi rokonom, aki szintén üzletember, és az ővele való együttműködés.” A számos vajdasági áttelepülőnek és ingázónak köszönhetően egy egyre bővülő információs bázis alakult ki, amely további elvándorlásokat generál. Emellett léteznek ennek a kollektív, intraetnikus tudásnak jellegzetes ágensei, amelyekhez sokszor az első munka –vagy lakóhelyek megszerzése kötődik: ,,Vettem egy Déli Aprót, elkezdtem a hirdetéseket nézegetni, elkezdtem nekik írogatni, ki vagyok, mi vagyok, kézzel, tollal…” Ugyanez az interjúalany Szegeden négy évig élt a tízedik emeleten egy panelban, amely szintén sajátságos állomás a migránsok lakáskörülményeinek alakulásában. A szülőföld perspektívájára nézve alapvető jelentőséggel bír, milyen kapcsolatot tartanak fenn vele az áttelepültek vagy ingázók, másrészt ez egy olyan szempont, ami a vajdasági magyarok igen homogén pszichológiai tipizálását teszi lehetővé. Az általam elemzett interjúkban ugyanis egyetlen (hozzátenném: már 15 éves kora óta Magyarországon élő) alany állította, hogy semmit sem sajnált maga mögött hagyni, ami Szerbiához, illetve Vajdasághoz kötötte, a túlnyomó többség azonban igen erős lokálpatriotizmusról tett tanúbizonyságot. ,,A szüleim, a testvérem miatt, volt miért hazajönni, volt hova hazajönni. (…) …a milosevityi szerb politikai rezsimen kívül én mindent sajnáltam itt hagyni. A várost is, az embereket is, a Tiszát is… (…) Kanizsa egyébként is egy olyan kisvároska, ahol minden megvan: erdő, park, töltés, szórakozó helyek, nagyvárosi, kisvárosi jelleg, csönd, lárma, minden, ami kell, közel a barátok, rokonok, egy kis közösségben, tehát mint egy családban, őgy lehetett itt élni, együtt. És nekem mindezt el kellett hagynom… (…) Most én ide járok vissza dolgozni, tehát ez egy olyan érzelmi kapocs, hogy csak jó lehetett nekem itt, ha ma ide visszajárok dolgozni. (…) Kialakult egy vajdasági eszperantó nyelv, vajdasági nyelvet beszélünk, félmondat magyarul, félmondat szerbül. Nem is érdekelt egyáltalán az emberek nemzetisége, az volt a lényeg, hogy jól kijöttünk… (…) Zenta hiányozna elsősorban. Tehát ha emigrálnánk, akkor Zentát is magammal vinném, valamilyen formában, de én úgy hiszem, ez 34

elsősorban a zentaiaknak egy.... egy nagy teher a vállukon, hogy soha nem tudják kitépni a gyökereiket. Egy-egy településnek vannak ilyen jellegzetességei, ilyen kötődések, amelyek nem nagyon engedik az embert, ezért nem ürült ki, hála Istennek, Zenta eddig, és reméljük, hogy így is marad.” Elmondható, hogy a korábbi kapcsolatok a szülőfölddel igen erős gyökerűek – elsősorban a családi, baráti, rokoni szálak – , amely az ,,itt-megmaradás” szempontjából kiemelt fontosságú.

7. Határon átívelő transznacionális életformák, életviteli modellek, életstratégiá Az interjúkban megfigyelhetőek voltak olyan transznacionális életstratégiák, amelyet a nemzetköziesedés szüksége hozott magával. Ilyen esetekben a migráns mind az elbocsátó, mind pedig a befogadó országot bázisaként kezeli bizonyos értelemben, kialakul egy kétéltű életforma. ,,Nálam egy folyamatos kapcsolattartás van, én félig itt élek.” – vallja az egyik alany. Ennek a jelenségnek több tényezője van, illetve jelenléte több életszférában is megfigyelhető. Egyik a család. A Vajdaságban maradt hozzátartozók – többnyire a felmenő generációk – olyan szálat jelentenek, amelyen a legtöbb migráns időről időre visszakanyarodik a szülőföldjére. Ennek gyakoriságáról azonban, mivel az a megfigyeltek körében igen változónak bizonyult, nem vonható le általánosító következtetés, esetleg egy tipizálás lehetséges heti, kétheti, havi, illetve ritkábban, főleg ünnepekkor hazajárókra, a megoszlási arány pedig igen vegyes lehet a vizsgált mintától függően. Szintén releváns faktor a megosztott család (Magyarországon élő család és dolgozni hazajáró férj/feleség, vagy fordítva), amely a háztartási határon átívelő életvitel eredményez a mindennapokban. „Mivel az én gyerekeim már gyakorlatilag Magyarországon nőttek föl (fia 7 évesen, lánya 4 hónaposan került oda), én azt szeretném, ha ők Magyarországon, Szegeden maradnának meg”, meséli H. L., aki heti 2-3 alkalommal kel át a határon, ingázva magyarkanizsai munkahelye és Szegeden élő családja között. Kornél a potenciális visszatelepülés lehetőségeit mérlegelte: ,,…munkában már itt vagyok, de nem vagyok egyedül, család nem jönne, feleségem ott dolgozik, meg van elégedve a munkahelyével, nagyobbik lányom Pesten él, kicsi Szegeden született, jól érzi magát ott, tehát nincs esély.” Judit a Biatorbágyon keresett fizetését hozza haza havonta a Vajdaságban élő családjának: ,,Sajnálnám itt hagyni a lakásomat, az édesanyámat, az öcsémet, a barátaimat, a gyerekeimet. Tehát nekem jobb volna, ha Szerbiában tudnék munkát kapni, megélhetéshez jutni.” A hazajöveteleket gyakran jellemzi alkalmiság min például, vallási ünnepek, évfordulók, családi események apropóján tett látogatások. Az itthoni és az új környezetbeli közéletben való jártasság szintén a transznacionális életforma és érdeklődés ismérve. Különösen a gyakorta hazajáró migránsok esetében jellemző, hogy a vajdasági politikai, gazdasági, kulturális és közügyek folyásában is naprakészek. A média hírközlő szerepe ebben az esetben elsősorban a sajtón (Magyar Szó, Családi kör), másodsorban az újvidéki televízión keresztül valósul meg. Néhány kifejezettebb írói vénával bíró áttelepült vagy ingázó cikkei, meglátásai is nem ritkán olvashatók a Magyar Szóban, mint a vajdasági magyarság legjellegzetesebb médiumában. Erre hozható fel példaként H. L. és a magyar nyelv állapotával, fejlődésével kapcsolatos írásai: „A nyelvromlás ellen küzdök, harcolok.” Emellett civil aktivitást is folytat, politikai szerepvállalása különösen jelentős volt a ’90-es években, a magyar kultúra és megmaradás részben magyarországi, 35

részben vajdasági szószólója. A mellékállásban zenész Kornél együttesével gyakran fellép Magyarországon és Szerbiában egyaránt, a művészet mentén számos kapcsolatra tett szert, ismeretségi köre itt is, ott is szerteágazó, és Lászlóhoz hasonlóan valódi személyes kulturális hidat képez a két ország között. A hozzájuk hasonló értelmiségiek, politikai, kulturális és közszereplők átfogó képet adhatnak a külhoni közösség számára az anyaországiról és fordítva, ami pedig szintén lényeges, kiépítik köztük az iniciális érintkezési vonalakat. A határokon átívelő életvitel fent említett megjelenési formái kétségtelenül bejáródottabbá teszi az országok közötti kommunikációs csatornákat, közelebb hozva őket egymáshoz, amely a szélesebb régió- és európaiság-tudat kialakulása szempontjából is meghatározó.

8. „Térségvesztett nemzet” – formálódó transznacionális kisebbségek és transznacionális politika A kultúra városi dinamikája című írásában a deterritorializáció terminusának esetünkben is releváns jelentéstartalma jelenik meg, amely szerint „a migráció hatására az emberek elszakadnak attól területtől, amelyhez eredetileg kötődtek és új területeket találnak maguknak. Ezekhez azonban már kötődnek annyira, és innen is továbbállhatnak. A végeredmény az lesz, hogy kultúrájuk egyáltalán, semmilyen területhez sem kötődik majd.” Az egy adott térséghez kötő gyökerek effajta elsorvadására (vagy sorvadásnak indulására) főleg a fiatalabb – tehát koruknál fogva is mobilisabb, illetve a 21. századi, modern életvezetési trendekhez, stratégiákhoz és értékrendhez igazodó, legtöbb esetben magasan képzett szakemberek esetében lettem figyelmes, akiket az egyetem, esetleg a középiskola megkezdésekor történt, Magyarországra való áttelepülés vagy ingázás rugalmasabbá tett migrációs szempontból. Erre néhány esetben a diákcsere, vagy egy korábbi, rövidebbhosszabb külföldi munkavállalás is rásegít, amellyel a további potenciális célországok spektruma bővül. ,,...hogyha lehetőséget látok máshol, esetleg abban, hogy könnyebben vagy jobban élhessek, akkor nincs kizárva az, hogy továbbutazzak. (…) … munkába álltam. Ez egy német cég és kezdetben Németországban kezdtem náluk dolgozni, kint voltam három hónapig, ez olyan próbaidő volt illetve betanítás illetve megismerkedtünk a kinti kollégákkal, és ezután kezdtem a szegedi munkát. (…) Mennék, csak nem tudom hová mennék, NyugatEurópa tetszik, mert ott voltam részben voltam szintén kint két szemesztert, illetve a betanításon is, és tetszik az, ahogy az emberek élnek. Tehát tetszenek az életkörülmények, tetszik a városok is jól néznek ki, tetszik a nyugati élet.” A kulcskérdés az, létezik-e – egy szintén ingázó ismerősöm asszociatív szókreációját idézve – a ,,palesztin-szindróma”, azaz éle tovább és hogyan a talaját vesztett kultúra. ,, … a deterritorializáció a nemzettől való elszakadásról is szól: emlékezet nélküli kultúrák megjelenéséről…” – írja Barbero. Ebben sokunk valószínűleg kisebb-nagyobb mértékű nemzeti homogenizációt is sejt, és ez a sejtés összetett viták és sokváltozós megközelítési rendszerek kiindulópontja lehetne, amelyeknek központi kérdése: túlélheti-e az identitás a térségvesztést? Intragenerációsan valószínűleg, intergenerációsan azonban már kérdéses, de konkrét empirikus kiindulási alap nélkül ez a kérdés aligha boncolgatható itt tovább, másrészt e tanulmány keretei is szűknek bizonyulnának ehhez. A térségvesztésnek csupán potenciális eshetőségét, a rá való látens hajlamot figyelhettem meg a fentebb idézett interjúalanynál, ezért a jelenség tárgyalásánál 36

is óvatosságra kötelezem magam. A szűk empirikus kiindulási anyag alapján arra jutottam, hogy az új, területtől független kulturális identitásforma nem feltétlenül jelent nemzetelhagyást, ,,…a nemzet metaforáinak krízise egyáltalán nem jelent nemzetellenességet, hanem csak egy másik kulturális élet irányába mutat.” A térségvesztés érzelmi és szimbolikus motívumai elsősorban az urbanizálódó, flexibilisebbé váló életvitelben és az univerzalizálódó nyelvhasználatban – idegen nyelvek ismerete, az anyanyelvben növekvő germanizáció, tájszólások elhagyása – nyilvánul meg. A fizikai, valós motívumok, mint az állampolgárság vagy kettős állampolgárság, már sokrétűbbek. Egy vajdaságban maradó magyarnak ez főleg emocionális kapcsot jelent, az identitást viszont legtöbbjük esetében teljességében nem tükrözi (ide is - oda is tartozás), egy áttelepülőnek a valós migráció kellékét, és – ha az elvándorló felégeti maga mögött addigi életét – az identitás egységes, új definícióját is. ,,Napjainkban az összemosódás folyamatát éljük: megszűnnek a területi határok, a centralizáció, a struktúrák újraszerveződnek. Ezért bármilyen kutatás, ha meg szeretne határozni valamit, vagy határokat akar húzni, azt a kockázatot vállalja magára, hogy a legfontosabb és legújabb elemeket zárja ki a jelenleg is zajló társadalmi folyamatokból. Ezért nem szabad definiálnunk a jelenségeket, hanem meg kell őket értenünk.” Megértésükhöz emberi sorsokba kell néznünk, amelyeknek egyre sarkalatosabb eleme a nemzetiség, az identitás és az önmeghatározás.

9. Összegzés: 1. A határokon átívelő életvitelszerű lakossági migrációk kétségtelenül hozzájárulnak az országok közötti kommunikációs csatornák kiszélesítéséhez, közelebb hozva az embereket, családokat, intézményeket és szervezeteket. A migrációs formák meghatározók a szélesebb régió- és európaiság-tudat kialakulása szempontjából is. 2. A Vajdaságból áttelepülők, illetve ingázók között nagyobb számban jelennek meg a képzett szakemberek, a nyelveket (magyar, szerb, angol vagy német) beszélők és a fiatalok (30-40 évesek). Az elvándorlási motívum legfőképp a gazdasági érdek, munkalehetőség vagy továbbtanulás, illetve a nagyobb kereset esélye. 3. Vajdaság térsége a szerb, magyar (nemzetiségi) és vajdasági (regionális) tudat talaja, míg Dél-Magyarország az áttelepülők esetében a vajdasági és magyar (anyaországi) identitás olvasztótégelye. A vegyülés és öntudat-őrzés paradox módon párhuzamosan zajlik. A vajdasági multikulturalizmushoz szokott lakosság jellegzetes nemzetiségi „rugalmasságot”, befogadó készséget, keveredési hajlandóságot épített ki. A Magyarországra költözők gyakran nem tapasztalják ugyanezt a „rugalmasságot”. 4. Valamennyi vajdasági migráns visszatérő, ugyanis még a célországban való letelepedés esetén is gyakran jár haza, a szülőföldön hagyott ingatlant legtöbben nem adták el. Legtöbben szerződéses ingázók, akit ár várt egy munkahely, mielőtt elkezdte volna az átutazásokat, tehát, úgymond, nem a bizonytalanba távozott. 5. A migrációs lakossági hálózatok sajátságos és gyakorlatias logikával működnek. Pl. Magyarországon dolgozni, Szerbiában költeni. 37

Szelektív irodalom a témához: (Irodalomjegyzék) Arday Lajos 1990a. Jugoszlávia a „permanens reform” országa. Budapest. Arday Lajos 1990b. Magyarok a szomszédos államokban – külpolitikánk változása. Budapest. Arday Lajos 1992. Changes in Ethnic Composition of Three Major Towns in the Bácska /Voivodina/. Kézirat. Washington, 1992. Arday Lajos 1996. Magyarok a szerb-jugoszláv Vajdaságban 1944–1989. Budapest. Áron Kincses – Zoltán Takács 2011. Characteristics of Serbian-Hungarian international Migrations before Schengen. Geographical Bulletion. Statisztikai szemle, Különszám, 15. sz. 96–108. Brooks, Rachel – Waters, Johanna 2011. Student Mobilities, Migration and the Internationalization of Higher Education, New York, Palgrave Macmillan. Breznik, Dušan 1971. Migracija stanovništva Jugoslavije. Predgovor. Beograd, Instituta društvenih nauka – Centar za demografska istraživanja. Breznik, Dušan – Todorovid, Gordana– Lalovid, Mihajlo 1975. Metodi demografske analize migracija, Beograd, Instituta društvenih nauka – Centar za demografska istraživanja, 110. Breznik, Dušan 1991. Stanovništvo Jugoslavije, Beograd. Bubalo, Milka – Plavša, Jovan 2000. Izbeglice iz Bosne i Hercegovine u Vojvodini. Glasnik Geografskog društva Republike Srpske, 5. sz. 115-123. Centar za demografska istraživanja – Institut društvenih nauka 1971. Migracije stanovništva Jugoslavije, Beograd. Centar za demografska istraživanja – Institut drustvenih nauka 1990. Pogledi na migracije stanovništva Jugoslavije, Beograd. Cseresnyés Ferenc 1996. Migrációs potenciálok és trendek Európában. Regio,VII. évf. 1996. 4. sz. 19–46. Csorba Béla 1994. A lábadozástól az elsorvadásig. Regio. V. évf. 1.sz. 96–118. Denich, Bette 1993. Unmaking Multi-Ethnicity in Yugoslavia: Metamorphosis Observed. The Anthropology of East Europe Review, XI. évf. 1–2. sz. 48–60. Dippold Péter 1987. Határainkon túl élő magyarságra vonatkozó válogatott bibliográfia. Budapest. Wastl-Walter, Doris – Cvetanovid, Milan, – Erőss Ágnes –Filep Béla –Gábrity Eszter –GábrityMolnár Irén – Kicošev, Saša – Kocsis Károly –Nagy Imre–Rácz Katalin –Takács Zoltán– Tátrai Patrik –M. Váradi Mónika 2011. Transnationale Migration und grenzüberschreitende Mobilität als Einflussgrößen der Regionalentwicklung im ungarisch-serbischen Grenzraum. Transnational Migration and Cross-border Mobility as Indicators of Regional Development in the Hungarian-Serbian Border Region.In Janschitz, Suzanne – Lieb, Gerhard Karl szerk. Nachhaltigkeit –Regionalentwicklung– Turismus.Grazer Schriften der Geographie und Raumforschung, Jg 46 (2011)Graz, Institut für Geographie und Raumforschung – Universitet Garz, 247-262. www.unigraz.at/geowww 38

Európai Népesedési Értekezlet (Genf, 1993. március 23–26). Demográfia, XXXVI. évf.1993. 1 sz. 9–50. Etnički mozaik Srbije – prema podacima popisa stanovništva 2002. 2004. Beograd, Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore. Extra, Guus – Yagmur, Kutlay 2004. European perspectives on immigrant minority languages at home and at school. In Luchtenberg, Sigrid: Migration, Education and Change, Taylor – Francis e-Library. Einwachter János 1993. Menekültek a táborban. InSik Endre – Tóth Judit szerk. 1993. Jönnek? Mennek? Maradnak? Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete (A Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve), 139–148. Fábri István 2008. Kik tanulnak tovább? In Fábri György szerk. 2008. Felvételi. Budapest, Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht., 91–100. Fercsik Rita 2008. Szülőföldről a hazába – és vissza? In Szarka László. – Kötél Emőke. szerk. 2008. Határhelyzetek. Külhoni magyar egyetemisták peregrinus stratégiái a 21. század elején. Budapest, Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium, 124–138. Gábrity Molnár Irén 2001. A jugoszláviai magyarok vándormozgalmának okai és méretei. In Gábrity Molnár Irén. – Mirnics Zsuzsa. szerk. 2001. Fészekhagyó vajdaságiak. Tanulmányok, kutatások, statisztikák. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság, 115–161. Gábrity Molnár Irén 2003a. Az értelmiségpótlás körülményei. In Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa szerk. 2003 Kisebbségi létjelenségek. Szórvány- és szociolingvisztikai kutatások. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság, 287–329. Gábrity Molnár Irén 2003b. Anyanyelvű felsőoktatás feltételei a Vajdaságban. In A vajdasági magyar felsőoktatási konferencia publikációs anyaga. 2003. Szabadka, Magyar Nemzeti Tanács. Gábrity Molnár Irén 2005. Magyar vagy multietnikus egyetem alapításának indoklása Vajdaságban. In Kontra Miklós szerk. 2005. Sült galamb? Magyar egyetemi tankönyvpolitika. Somorja–Dunaszerdahely, Lilium Aurum Könyvkiadó – Forum Kisebbségkutató Intézet, 211–228. Gábrity Molnár Irén 2006a. Migrációs folyamatok. In Gábrity Molnár Irén – Ricz András. szerk. 2006. Kistérségek életereje – Délvidéki fejlesztési lehetőségek. Szabadka, Regionális Tudományi Társaság, 69–72. Gábrity Molnár Irén 2006b. A vajdasági magyar felsőoktatás szerveződése. In Juhász Erika szerk. 2006. Régió és oktatás. A „Regionális egyetem” kutatás zárókonferenciájának tanulmánykötete. Debrecen, Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete, 105– 113. Gábrity Molnár Irén 2007. Vajdasági magyar fiatal diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei. In Mandel Kinga –Csata Zsombor szerk. 2007. Karrierutak vagy parkolópályák? Friss diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei a Kárpátmedencében. Kutatási zárójelentés. Apáczai Közalapítvány, 132–172. http://www.apalap.hu/letoltes/kutatas/karrierutak_vagy_zarojelentes.pdf Gábrity Molnár Irén 2008a. Vajdaság népességmozgása az utóbbi fél évszázadban. KözépEurópai közlemények, I. évf. 2008. 2. sz. 74–85. 39

Gábrity Molnár Irén 2008b. A szerbiai emigráció fél évszázada. Határtalan határok. Jubileumi Nemzetközi Földrajzi Konferencia, 2008. október 26–27. Dobogókő. http://gabritymolnariren.com/emigracio.pdf Gábrity Molnár Irén 2008c. Oktatásunk látlelete. Oktatásszociológiai olvasmány. Újvidék – Szabadka, Fórum Könyvkiadó – Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar. Grečid, Vladimir 1993. Mass migration from eastern Europe: a Challenge to the West? In King, Russell szerk. 1993. The new Geography of European Migrations, London, Belhaven, 135–151. Grečid, Vladimir 2001. Migracije sa prostora SR Jugoslavije od početka 90-tih godina XX veka. Ekonomski anali. XLIV. évf. 2001. 153–154. sz. 57–84. Gredelj, Stjepan 2006. Virtuelni povratak „četvrte” i „pete” generacije migranata. Filozofija i društvo, 29. sz. 77–88. Gödri Irén 2010. Migráció a kapcsolatok hálójában. A kapcsolati tőke és a kapcsolathálók jelenléte és szerepe az ezredvégi magyarországi bevándorlásban. Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet Kutatási Jelentések. Budapest, 89 (2), 179– 185., 204. Golubovid, Petar – Markovid-Krstid, Suzana 2006. Kretanje stanovništva Vojvodine tokom XX i početkom XXI veka. Zbornik Matice srpske za društvene nauke, 121 sz. 39–48. Gürüz, Kemal 2008. Higher Education and International Student Mobility in the Global Knowledge Economy. Albany, State University of New York Press. Đorđevid, Biljana 2009. Evropska politika upravljanja migracionim tokovima i Srbija kao njen deo. Bezbednost zapadnog Balkana, 12. sz. 78–91. Gyurok János 1994. Jugoszláviai menekültek Magyarországon. Regio, V. évf. 1994. 4. sz. 50– 66. Đurđev, Branislav S.1996. Problem izbeglištva u Jugoslaviji In Zbornik Matice srpske za društvenenauke, 100. sz. 305–320. Đurđev, Branislav S. – Rančid, Miroljub., 1995: Rast stanovništva. In Raševid, Mirjana szerk.Razvitak stanovništva Srbije (1950-1991), Beograd, Institut društvenih nauka – Centar za demografska istraživanja, 29–44. Hablicsek László–Tóth Pál Péter 1996.A nemzetközi vándorlás hatása a magyarországi népesség számának alakulására 1994–2010 között. In Sik Endre – Tóth Judit szerk. 1996. Táborlakók, diaszpórák, politikák. Budapest, MTA PTI Nemzetközi Migráció Kutatócsoport –Sík Kiadó. 161–179. (A kutatást támogatta az Emberi Erőforrások Távlati Fejlesztési Bizottsága, OKTK 924/94 és az OTKA T-017929 program). Hajduk Annamária 2008. Esély vagy veszély? Bevándorlás Magyarországra. Budapest, Demos Magyarország Alapítvány. Hadas Miklós 1994. Határmentiség és modernizáció. Regio, V. évf. 1994. 2. sz. 31–45. International Migration Review folyóirat, 28. szám, 1994. Inántsy-Pap Elemér 1991. Identitásproblémák a magyar diaszpórában. Regio, II. évf. 1991. 4. sz. 166–173. Kocsis Károly 1993. Az etnikai konfliktusok történeti-földrajzi háttere a volt Jugoszlávia területén. Jugoszlávia: egy felrobbant etnikai mozaik esete. Budapest, Teleki László Alapítvány. 40

Kovács Róbert 1992. Az „idegenek" Magyarországon –Települések és menekültek. In Sik Endre szerk. Útkeresők. Az MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoportjának évkönyve. Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete, 49–65. Keller Magdolna 2008. Lokális kötődés és tanulmányi célú migráció. A Magyarország északkeleti határai mentén működő felsőoktatási intézmények határon túli hallgatóinak jövőtervei. Educatio, XVII. évf. 2008. 3. sz. 449–452. Kincses Áron – Takács Zoltán 2010. Szerb állampolgárok Magyarországon Serbian Citizens in Hungary Területi Statisztika, XIII. évf. (50.) 2. sz.182–197. Kincses Áron – Takács Zoltán 2010. Schengent megelőző szerb népességmozgás és a szomszédos Magyarország szerepe Migration of Serb Population before Schengen and the Role of Neighboring Hungary DETUROPE. The Central European Journal of Regional Development and Tourism, II. évf. 1. sz. 66–82. Kiss Tamás 2004. Az erdélyi migráció. Előadás az Áldás, népesség? – Sorskérdés a Kárpátmedencében című nemzetközi tudományos konferencián. Nagyvárad – Félix-fürdő, 2004. október 1–2. http://szpma.hu/node/94 Korhecz Tamás, ifj. 2009. Otthonteremtőben a szülőföldön. Jogi és politikai esszék. Újvidék, Forum Könyvkiadó. Komatina, Slavica 1997. Odliv stručnjaka iz Jugoslavije. Stanovništvo, XXXV. évf. 1997. 1–2. sz. 25–46. Laki László – Gabrity Molnar Irén – Kovač-Žnideršič Ružica 1997. Sociologija za ekonomiste. Subotica, Ekonomski fakultet Subotica, 243–255. Langer, Josef 2001. A határ új jelentése Közép-Európában. In Éger György – Langer Josef szerk.Határ, régió, etnikumok Közép-Európában. Budapest, MTA Kisebbségkutató Intézet –Osiris Kiadó, 74–92. L. Rédei Mária 1991. Küldő ország – fogadó ország. Változások a kelet-közép-európai vándorlási folyamatokban. Regio, II. évf. 1991. 4. sz. 72–90. L. Rédei Mária 1993. A nemzetközi népességmozgás negyven éve Magyarországon. In Tamás Pál – Inotai András szerk. Új Exodus. A nemzetközi munkaerőáramlás új irányai. Budapest, MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja – MTA Világgazdasági Kutató Intézete, 184–200. L. Rédei Mária 2006. A tanulási célú migráció a világban és itthon. Demográfia, XLIX. évf. 2006. 2–3. sz. 232–250. L. Rédei Mária 2006. Külföldön tanulni. Magyar Tudomány, CLXVII. évf. 2006. 6. sz. 746–757. L. Rédei Mária 2008. Magyar diákok a külföldi tanulásról. Közép-Európai Közlemények, I. évf. 2008. 2. sz. L. Rédei Mária 2009. A tanulmányi célú mozgás. Budapest, Reg-Info Kft. Luchtenberg, Sigrid 2004. (New Forms of) Migration, Challenges for Education. In Luchtenberg, Sigrid szerk. 2004. Migration, Education and Change, Taylor – Francis eLibrary, 40–63. Marinid, Ivo – Bugarin, Radislav 2006. Migracione karakteristike stanovništva Vojvodine. Zbornik Matice srpske za društvene nauke, 121. sz. 59–67. Mežnarič, Silva 2003. Migracijske aktuelnosti: stanje, problemi, perspektive paradigmi istraživanja. Migracijske i etničke teme, XIX. évf. 2003. 4. sz. 323–341. 41

Mihailovid, Sredko 2004. Oduzimanje bududnosti – Omladina Srbije u vodama tranzicije. In Mihailovid, Sredko szerk. 2004.Mladi zagubljeni u tranziciji. Beograd,Centar za proučavanje alternativa, 17–37. Migracije stanovništva Jugoslavije. 1971. Beograd,Centar za demografska istraživanja – Instituta društvenih nauka.(Sentid, Milica: Obim i tempo migracionih kretanja stanovništva Jugoslavije, 20–48. Ginid, Ivanka: Struktura stanovništva po rodnom kraju i migracije pomerilu odstojanja. Pravci migracionih struja i migracioni bilansi pojedinih područja, 49–150. Lalovid, Miroslav: Migracije stanovništva po polu. Migracije stanovništva po starosti, 152–188. Raševid, Miroslav: Migracije školovanog stanovništva, 188–206. Ginid, Ivanka: Migracije stanovništva po narodnosti, 206–236. Breznik, Dušan: Neki aspekti analize strukture doseljenog stanovništva po ekonomskim karakteristikama, 236–250. Rančid, Miroljub: Migracije i naselja, 250–296. Breznik, Dušan: Faktori migracionih kretanja. Neke posledice migracionih kretanja i razmišljanja o predlozima za njihovo rešenje, 297–340. Miles, R. – Carter, F.W.– French, R.A. – Salt, J. – Fernhout, R. 1994. A migráció és az új Európa. In Kisebbségkutatás, III. évf. 1994. 1. sz. 12–13. Nagy Imre 2006. Nekoliko obeležja migracije vojvođanske elite. Zbornik Matice srpske za društvene nauke, 121. sz. 445–456. Pál Ágnes 2003. Dél-alföldi határvidékek. A magyar-szerb-román határ menti települések társadalom- és gazdaságföldrajzi vizsgálata. Pécs, PTE TKFI – SZTE JGYTF, Bornus Nyomda. Pál Ágnes – Takács Zoltán 2011. A Vajdaság társadalom-gazdasági helyzetének változásai és regionális sajátosságai napjainkban. Regional Characteristics of Vojvodina and Changes in the Region’s Socio-economic Conditions Közép-Európai Közlemények, IV. évf. 2011. 3– 4. (14–15) sz. 156–165. Papp Árpád 1998. A vajdasági mi-tudat? In Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa szerk. Vajdasági útkereső. Kutatások, tanulmányok, jelentések. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság, 109–130. Pavlica, Branko 2005: Migracije iz Jugoslavije u Nemačku – migranti, emigranti, izbeglice, azilanti. Međunarodni problemi, LVII. évf. 2005. 1–2. sz. 121–158. Penev, Goran 2006. Vojvođanske migracije tokom 1990-ih godina: više doseljenih, manje odseljenih. Zbornik Matice srpske za društvene nauke, 121 sz. 77–84. Penev, Goran– Bobid, Mirjana – Đurđev, Branislav.S. – Radivojevid, B. 2007. Strukture stanovništva. In Đurđev Branislav S. szerk.Stanovništvo i domadinstva Autonomne Pokrajine Vojvodine početkom XXI. veka. Novi Sad, Pokrajinski sekretarijat za demografiju, porodicu i društvenu brigu o deci, 103–180. Penev, Goran– Sekulid, Ljiljana – Cicovid, Dragoljupka 1996. Projekcije stanovništva Savezne Republike Jugoslavije(1991-2021). [Population Projections of the Federal Republic of Yugoslavia(1991-2021)] Beograd, Savezni zavod za statistiku – Centar za demografska istraživanja – Instituta društvenih nauka. Petrovid, Ruža –Tošid, Zoran 1987. Migracije u Jugoslaviji i etnički aspekt. Novi Beograd, Istraživačko izdavački centar SSO Srbije. Petrovid, Ruža 1990. Etnički aspekt migracija u Jugoslaviji. Sociologija, 1990. 3. sz. 225–233. 42

Plavša, Jovan– Bubalo,Milka 1998. Izbeglice iz Bosanske Krajine u Vojvodini. In Gnjato, Rajko szerk. 1998. Republika Srpska u dejtonskim granicama: zbornik radova. Banja Luka, Geografsko društvo Republike Srpske, 135–142. Popis 2002. 2005. Beograd, Republički zavod za statistiku Srbije. Puskás Julianna 1991. Migráció Kelet-Közép-Európában a 19. és a 20. században. Regio, II. évf. 1991. 4. sz. 22–48. Raduški, Nada 2007. Nacionalne manjine u Centralnoj Srbiji: etničke promene i demografski razvoj. Beograd,Centar za demografska istraživanja– Institut društvenih nauka. Radovanovid, Milovan 1998. Desrbizacija i albanizacija kosovsko-metohijske stare Srbije. Arhiv za pravne i društvene nauke, LXXXIV. évf. 1998. 3. sz. 38–49. Rančid, Miroljub szerk. 1990. Pogledi na migracije stanovništva Jugoslavije. Beograd, Centar za demografska istraživanja. – Instituta društvenih nauka. Rauški, Nada M. 2001. Etnocentrične migracije stanovništva Vojvodine krajem XX veka – uzroci i posledice.Zbornik Matice srpske za društvene nauke, 110–111. sz. 157–166. Ricz András – Gábrity Molnár Irén 2010. A Vajdaság régiókapcsolatai a Dél-Alfölddel. In Soós Edit – Fejes Zsuzsanna szerk. 2010. Régió a hármashatár mentén.Szeged, SZTE ÁJK Politológiai Tanszék, 76–93. Kicošev, Saša– Kocsis Károly 1998. A menekültügy társadalmi-demográfiai aspektusai a Vajdaságban. Regio, IX. évf. 1998. 3. .sz. 63–74. Savid, Mirko 2008. Potencijalni pravci migracija tipa grad-grad u Vojvodini. Stanovništvo, XLVI. évf. évf. 2008. 2. sz. 63–80. Strategija za upravljanje migracijama. 2009. Službeni Glasnik RS, 59. sz. Sík Endre szerk. 1995. Refugees and Migrants: Hungary at a Crossroads. Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport évkönyve. Sík Endre – Tóth Judit szerk. 1998. Idegenek Magyarországon. Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete. Sík Endre – Tóth Judit. szerk. 1997. Migráció és politika. Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete. Sík Endre 1991. Menekülésről, vándorlásról. Mozgó Világ, XVII. évf. 1991. 1. sz. 103–109. Scara, Ljubica 1972. Ekonomska emigracija stanovništva kao negativan fenomen društvenog i privrednog razvoja Srbije. Sociologija, XIV. évf. 1972. 1. sz. 5–33. Szerbiai Menekültügyi Hivatal adatai alapján az újvidéki Földrajztudományi Intézet munkatársainak CD adattára – Kicošev, Saša szerk. 1995. Szónoky Miklósné Ancsin Gabriella 2001. A jugoszláv működő tőke a Dél-alföldön. Szeged, FÁROSZ Nyomda, 18–30. Statisztikai adatbázis 2011. Budapest, Educatio Kht. Statisztikai adatbázis 2011. Budapest,KSH Központi Statisztikai Hivatal. Statisztikai adatbázis 2011. Budapest, Nemzeti Erőforrás Minisztérium. Statisztikai adatbázis 2011. Újvidék, APV Pokrajinski sekretarijat za obrazovanje. Statisztikai adatbázis 2011. Beograd, Republički zavod za statistiku. Szügyi Éva – Takács Zoltán 2011. Menni vagy maradni? Esélylatolgatás szerbiai és magyarországi diplomával a Vajdaságban To Leave or Stay? The Options for Hungarian in Voivodina with Serbian or Hungarian Degrees. In Páger Balázs szerk. Évkönyv 2011. 43

Pécs, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola. 283–301. Szügyi Éva– Takács Zoltán 2011. Migrációs karrierkövetési vizsgálatok a vajdasági magyar fiatal közgazdászok és mérnökök körében Migration Carrier-study of Vojvodina Hungarian Economists and Engineers DETUROPE. The Central European Journal of regional development and tourism, III. évf. 2011. 3. sz. 66–84. Tanid, Živan 1972. Ekonomske emigracije: klasno odredjenje i svest. Sociologija, XIV. évf. 1972. 3. sz. 441–461. T. Mirnics Zsuzsa 2001. Hazától hazáig. A Vajdaságban és Magyarországon tanuló vajdasági magyar egyetemi hallgatók életkilátásai és migrációs szándékai. In Gábrity Molnár Irén– Mirnics Zsuzsa szerk. Fészekhagyó vajdaságiak. Tanulmányok, kutatások, statisztikák. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság, 162–204. Takács Zoltán 2006. Vajdaság Közép-Európa és a Közel-Kelet találkozásánál – gazdaságföldrajzi helyzetelemzés Vojvodina at the Meeting Point of Central Europe and the Middle East – an Analysis on Economic Geography. In Gábrity Molnár Irén – Ricz András szerk. Kistérségek életereje. Délvidéki fejlesztési lehetőségek. Szabadka, Regionális Tudományi Társaság, 39–57. Takács Zoltán 2006. Nem materiális tényezők és a határ menti települések társadalom- és gazdaságföldrajza Non-material Factors and the Social and Economic Geography of the Border Settlements. In Gábrity Molnár Irén – Ricz Andrés szerk. Kistérségek életereje. Délvidéki fejlesztési lehetőségek. Szabadka, Regionális Tudományi Társaság, 29–38. Takač, Zoltan – Kinčes, Aron 2010. Migracija stanovništva iz Republike Srbije u susednu Mađarsku u razdoblju pre Šengenskog sporazuma Migration of Citizens of Republic of Serbia in Neighboring Republic of Hungary before Schengen. Anali Ekonomskog Fakulteta u Subotici, XLVI. évf. 24. sz. 69–82. Takács Zoltán szerk. 2010. Strukturne karakteristike i potencijali razvoja ljudskih resursa vezano za proces pridruživanja EU u severnom delu Autonomne Pokrajine Vojvodine (Subotica, Bačka Topola, Mali Iđoš, Kanjiža, Senta, Ada, Bečej, Čoka) The Structural Characteristics and Potentials of Human Resource Development Regarding to EU Accession in the North Region of the Autonomous Province of Vojvodina (Subotica, Backa Topola, Mali Idos, Kanjiza, Senta, Ada, Becej, Coka). In Somogyi Sándor szerk. Évkönyv 2009. Szabadka, Regionális Tudományi Társaság.[Regional Science Association of Subotica]. 86–110. Takács Zoltán 2011. Student Mobility or Emigration Flow? The Case of Students Commuting From Serbia to Hungary.Elhangzott a Border Regions in Transition (BRIT) XI. című konferencián. Kézirat. Genf–Grenoble, 2011. szeptember 6–9., The University of Geneva – The University of Joseph Fourier/Grenoble 1. Takács Zoltán – Gábrity Eszter 2011. Vojvodina in Focus of Migration and Identity Changes. Elhangzott a Geopolitical Issues of the Adriatic – Yesterday, Today, Tomorrow (4th Conference of the Adriatic Forum, Workshop of the Working Group on Central Europe) című konferencián. Kézirat. Zadar, 2011. szeptember 16–18., The University of Zadar – Department of Geography. in (14-15th of September, 2011.) Tóth Pál Péter 1996. A Magyarországra menekülők, 1988–1994. Statisztikai Szemle, LXIV. évf. 1996. 5–6. sz. 438–459. 44

Tóth Pál Péter 2001. Jugoszláviából Magyarországra. In Gábrity Molnár Irén– Mirnics Zsuzsa szerk.2001. Fészekhagyó vajdaságiak. Tanulmányok, kutatások, statisztikák. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság, 251–269. Tóth Ágnes– Vékás János 2005. A bevándorlás hatása a hazai nemzeti kisebbségek összetételére. InTamás Pál– Erőss Gábor – Tibori Tímea szerk. 2005. Nemzetfelfogások. Kisebbség-többség. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó – MTA Szociológiai Kutatóintézete, 278–293. Tóth Pál Péter 1997. Haza csak egy van? Menekülők, bevándorlók, új állampolgárok Magyarországon (1988–1994). Budapest, Püski Kiadó. Vlakovid, Dragan 2000. Konkurs za bududnost (A kanadai Imigrációs Iroda közleménye). Danas, 2000. június 3–4., 977–978 sz. Wertheimer-Baletid, Alica 1990–1991. Problemi determinacije posttranzicijske etape u razvoju stanovnistva. Stanovništvo, 3–4/1–2. sz. 45–56. Závecz Tibor 1992. Csökkenő rokonszenv. In Sík Endre szerk. Menekülők, vándorlók, szerencsét próbálók. MTA Politikai Tudományok Intézetének Nemzetközi Migráció Kutatócsoport ÉvkönyveBudapest, MTA Politikai Tudományok Intézete, 49–57. Závecz Tibor 1993. Előítéletek a menekültekkel szemben. In Tamás Pál – Inotai András szerk. 1993. Új exodus. A nemzetközi munkaerő-áramlás új irányai.Budapest, MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja – MTA Világgazdasági Kutató Intézet, 168–175.

45

A jugoszláv utódállam Szerbia állampolgárainak Magyarországra vándorlása ILLÉS SÁNDOR 1. Bevezetés A második világháború alatti, és azt követő népességmozgások során többségében magyar nemzetiségűek érkeztek Magyarországra a Jugoszláv Királyságból a szerb szabadcsapatok és az ún. partizánok elől menekülve. 1956 végén és 1957 elején megfordult az áramlás iránya és a magyarországi forradalom és szabadságharc menekültjeinek egy kisebb részét Jugoszlávia fogadta be, a nagyobb számú menekültet befogadó Ausztria mellett. A szocialista táboron belül egyébként sem volt nagymértékű nemzetközi migráció, azonban a Tito vezette Jugoszláviának a kommunista blokktól való határozott elkülönülése és az el nem kötelezett országokhoz való sodródása, még inkább megakadályozta az országhatárok közötti vándorlásokat. Az óriási területi fejlettségbeli különbségeket felmutató Jugoszláviában a fejlett területek, úgy, mint Szlovénia, Horvátország és a Vajdaság nem voltak képesek a szegényebb tagköztársaságokból érkező tömegeket teljes mértékben befogadni és integrálni. A nyilvánvaló társadalmi feszültségekre a gyógyírt a nyugat-európai munkavállalás lehetőségének megteremtése jelentette. A spanyolokhoz, portugálokhoz és olaszokhoz hasonlóan jelenős számú jugoszláv vendégmunkás tűnt fel nyugaton az 1960-as évtizedtől kezdve. A migráció ez esetben nem csak társadalom feszültségek levezető szelepeként funkcionált, hanem a vendégmunkások hazautalásai révén jelentős külső források áramlottak az országba. A hazaküldött pénzek nem csak a belső fogyasztás élénküléséhez járultak, hanem a beruházások révén az ország modernizálódásához, egyfajta sajátos „nyugatosodásához”. Ezen körülmények között szinte megszűnt a nemzetközi vándorlás Jugoszlávia és Magyarország között. Az 1970-es évektől kezdődő politikai enyhülés következtében mindössze kisszámú és szigorúan megszűrt magyar turista érkezett az Adriai tenger partjára, ahol a mediterrán turisztikai miliőt élvezhették. Az 1980-as évek sajátos határ menti jelensége volt mindkét oldalon a turista státusban gyakorolt privát kereskedelem, mely a termékekben és szolgáltatásokban megnyilvánuló hiányhelyzeteket volt hivatott kielégíteni és a Szeged– Szabadka tengelyen virágzott leginkább. Megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltozás idejéig, tehát 1990-ig gyakorlatilag nem létezett áramlás vagy ellenáramlás Magyarország és Jugoszlávia között. Egyértelműen Jugoszlávia szétesése és az etnikai konfliktusok háborúkba torkoló sorozata értékelte fel Magyarországot a jugoszláv utódállamok polgárai számára. A migráció jellege a konfliktusok idején egyértelműen a kényszermigráció lett. A magyar munkapiac kínálta bérek nem versenyezhettek a nyugaton már megszokottakkal, így munkavállalási célú migrációról nem beszélhetünk. Sok magyar nemzetiségű menekült és menedékes törekedett a saját helyzetét megszilárdító bevándorló státusz elérésére és/vagy a jogi természetű beilleszkedés végső fázisának tartott állampolgárság megszerzésére. Ezen folyamatok következtében felerősödött továbbá a családegyesítési típusú migráció. Új migrációs típus is felütötte a fejét. Ez a tanulói migráció volt, melynek keretében a magyarországi középiskolákban és felsőfokú oktatási intézményekben, ezres 46

nagyságrendben tanultak szerbiai állampolgárok. Nem kizárólag embereket vonzó centrummá vált Magyarország, hanem tőkeáramlási célponttá is. Jugoszláv állampolgárok megtakarításaikat közvetlenül menekítették át vagy közvetve vállalkozásokat alapítottak. A fentebb felsorolt folyamatokat a Gábrity Molnár Irén által feldolgozott és összefoglalt szakirodalom, mind a két oldalon alaposan kikutatta és feltárta a főbb jellegzetességeket. Ebben a dolgozatban tehát nem lenne célszerű ismétlésekbe bocsátkozni. Ehelyett a legutóbbi évek új történéseire koncentrálunk a második fejezetben, mintegy folytatva a szakirodalom feltárását. Ezen kívül négy olyan résztémát fejthetnénk ki, melynek taglalása a szakirodalomban csak szórványosan fordul elő. Ezek az alábbiak: az időskorú szerb állampolgárok Magyarországra vándorlása, a szerbiai ingatlanvásárlók Magyarországon, az agyelszívás problematikája és a cirkuláció, mint ígéretes megoldási mechanizmusa a magyarmagyar dilemmának és még sok egyéb másnak. Terjedelmi korlátok következtében – a tudományos alaposságot szem előtt tartva – a harmadik fejezetben kizárólag az időskori migrációval és annak Magyarországot mint fogadó területet, és Szerbiát mint küldő területet érintő vonatkozásait vesszük górcső alá. A dolgozat tárgyának szintetizálását tartalmazza a negyedik fejezet, ahol a tanulmány megállapításain túlmenően megvitatjuk a legfontosabb vonatkozásokat és igyekszünk a közeljövő folyamatait kitapintani. E fejezet lesz az angol nyelvű összefoglaló alapja is.

47

2. A Magyarországot érintő nemzetközi migráció A vándorlások és a vándorlók számának különbsége általános módszertani probléma. Egy bizonyos időszak viszonylatában (például egy év) egy személy a vándorló akár többször is vándorolhat a megfigyelési területek között (Rédei–Kincses 2008). Tehát a vándorlók és a vándorlások száma nem egyenlő, hiszen az utóbbi többnyire nagyobb. Minél kisebb a vonatkoztatási időszak, és nagyobb az elvándorlás és az odavándorlás területe, annál kisebb a két szám közötti differencia. Rendszerint nincs nagy különbség a két mennyiség között, azonban összekeverésük és helytelen használatuk félreértéseket szülhet. Ezen gondolatmenetet folytatva eljutunk az egyén többes vándorlásai problémaköréhez, mely gyakran rendszerszerű jellegzetességeket mutat, hiszen nem egy hanem legalább kettő vagy annál több áramlás kapcsolódik össze. A legegyszerűbb vándorlási rendszer minimum kételemű. Leghétköznapibb példaként a visszavándorlásokat említjük meg, amibe szükségszerűen beleértendő a visszavándorlást megelőző odavándorlás is. Ha a visszavándorlás nem csak egy alkalommal történik meg, hanem többször is, és esetleg még időbeli jellegzetességei is vannak, akkor szezonális vándorlásokról beszélünk. Gazdasági motivációk esetén ebben a perspektívában a távolsági ingázások fogalmához kerülünk közel (Nemes Nagy 1998), a kikapcsolódást célzó élményszerző mozgások esetén pedig a turizmushoz (Williams et al. 2004, Michalkó–Vizi 2005). Feltehető, sőt már egyre valószínűbb az is, hogy három vagy annál több földrajzi helyet kötnek össze az egyén rendszeres vagy rendszertelen mozgásai. Ez esetben viszont már egy új fogalom bevezetését kell javasolnunk, a cirkulációt. A cirkuláció tehát az egyének többes mozgásainak a rendszerét írja le és a többes szónak ugyanakkora jelentősége van, mint magának a mozgásnak (Illés – Kincses 2009). 2.1. Szakirodalmi előzmények Minden kétséget kizáróan a nemzetközi vándorlások kerültek a migrációs kutatások homlokterébe a kilencvenes évtizedben. Ebből következően ugrásszerűen megnőtt a tudományos publikációk száma és lényegében a vándorlás jelenségének „újrafelfedezése” történt meg. Számos társadalomtudós kezdett a témával foglalkozni és vette észre (állapította meg), hogy a saját tudománya szemszögéből is érdemes górcső alá venni a migrációt. Sőt, viszonylag gyorsan még tudományos újdonságokkal is lehet szolgálni, ami a szakmai fejlődés és általában a karrier szempontjából sem elhanyagolható tényezőnek számított.38 A magyar állampolgárok külföldi munkavállalása a Magyar Köztársaság Alkotmánya által biztosított alapszabadság. Ennek az alkotmányos szabadságjognak a gyakorlati alkalmazása azonban nemcsak a kiutazást lehetővé tevő magyar rendelkezésektől, hanem a fogadó országok szabályozásától és a munkaerő-keresleti viszonyoktól is függ. Mint ismeretes, az Európai Unió összes tagállama engedélyhez köti a harmadik országbeli állampolgárok 38

Zárójelben meg kell jegyeznünk, hogy a nemzetközi vándormozgalom 1945 utáni, de még inkább 1956-ot követő magyar vonatkozásai tabutémának számítottak. Az adatokhoz és a releváns iratokhoz hozzájutás lehetetlensége pedig megakadályozta a tudományos alapossággal elvégzendő elemzések elkészítését a rendszerváltozás előtt.

48

munkavállalását. Ezen a megszorító megközelítésen csak specifikus jogszabályok ütnek némi rést (nem érintve az illegális migráció kérdéskörét). A munkavállalási engedély megszerzése pedig nehézségekbe ütközhet, mert bizonyos országok egyáltalán nem vagy csupán valamilyen speciális szakismeret birtokában adják meg az engedélyt. Az Európai Unióban különösen kiütköző az a restriktív bevándorlási politika, amelyet a tagállamok a harmadik országokból érkező munkavállalókkal szemben alkalmaznak, mert eközben egymást között megvalósították a teljesen liberalizált, a belső határokat átlépő munkaerőmozgás szabadságát. A harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásánál azonban szigorú alapelv, hogy arra kizárólag akkor kerülhet sor, ha nincs az adott tagállamban elérhető hazai vagy más Európai Gazdasági Térségbeli munkaerő. A nemzetközi vándormozgalommal foglalkozó hazai demográfiai, szociológiai, politikatudományi, földrajzi, néprajzi, jogtudományi, pszichológiai kutatás területén jelentős mennyiségű eredmény és tapasztalat gyűlt össze az 1990-es évtizedtől kezdődően. A kérdéskörrel kapcsolatos nemzetközi szakirodalom természetesen még sokrétűbb és kiterjedtebb, mint amennyire lehetséges a magyar szakirodalom kapcsán. A történeti analógiák bemutatása és vizsgálata – bár hasznos lenne – nem tartozott az irodalom-feltárás fő csapásirányai közé. A legfontosabb és legidőszerűbb kutatási irányok megtalálása érdekében, könyvtárnyi mennyiségű migrációs szakirodalmat a tartalmi bemutatási célnak megfelelően, egyfajta szintézisként, öt relevánsnak tartott metszetből tekintettük át és végeztük el a szükséges szelekciót (nem tagadva a kiválogatás során óhatatlanul felmerülő szubjektivitás lehetőségét). Ezek a témakörök érdemesek a továbbgondolásra a véleményünk szerint, és nem lenne haszontalan dolog, jelentős anyagi forrásokat rászánni a kutatásukra. Az első az etnikai metszet, amely a magyarság közelmúltbeli és jelenlegi mozgását tekinti át. A második a vándorlások hálózatelméleti megközelítése. A harmadik metszet a globális a negyedik metszet pedig az európai aspektusait tárja fel a Magyarországot érintő harmadik országbeliek nemzetközi migrációnak. Az ötödik metszetben a népességi és népesedési következmények lehetséges irányait próbálják meg feltárni. A rendszerváltozás után folyamatossá váltak azok a kutatások, amelyek a menekültekre, huzamosan itt tartózkodókra, bevándorló státust szerzőkre, valamint az új állampolgárokra terjedtek ki. Az újjászülető hazai kutatások igen gyorsan a nemzetközi kutatások integráns részévé váltak, azonban nem történt kísérlet a migrációs folyamatok főbb összefüggéseinek feltárására, elsősorban a szisztematikus alapkutatások hiánya miatt. A kapcsolathálózatok hatása az egyéni szinten születő migrációs döntéshozatalban, a vándorlás megvalósításában, valamint a migrációt követő beilleszkedési szakaszban egyaránt tetten érhető. Az emberek viselkedése mélyen gyökerezik a társadalmi környezetükben: véleményeik, attitűdjeik a másokkal való interakcióik során alakulnak ki, döntéseiket a számukra jelentős „másokhoz”, az ún. referenciacsoporthoz igazítják. A migrációs hullám elindulása egy adott területen könnyen ön-erősítő folyamattá válhat. A migrációs folyamat során különböző ún. migráns hálózatok épülnek ki, amelyek szerepet játszanak a migráció fennmaradásában és fokozzák a migráció ön-tápláló jellegét. Az új rendszerek a küldő és a fogadó hálózatok összekapcsolódásával jönnek létre és összekötik a származási és a célterületet. A migráns hálózatok az ún. lánc-migráció motorját jelentik. 49

A migráció globalizálódása következtében a nemzetállami megközelítés egyre inkább érvényét veszti és a migráció elemzésekor már transznacionális gazdasági és társadalmi kapcsolatok generálta terek mentén lehet értelmezni a folyamatot. A népesség öregedési folyamatának felgyorsulása a fejlett országokban szinte szükségszerűen vezet az eltartási arányok romlásán keresztül a külföldi munkaerő fokozott igénybevételéhez. A magasan képzettek és a szakképzetlenek iránt meglóduló kereslet a bevándorlási korlátok fokozatos oldódását kényszeríti ki. Az öregedés következtében közvetetten előálló munkaerőhiány az egész munkapiacot érinti, azonban az egészségügyi személyzet iránti direkt munkaerő igény növekedni fog. Az egész glóbuszra kiterjedő folyamattá válik, hogy a jól-képzett szakemberek nemcsak megfelelő információk birtokában vannak, hanem az egyes, szelektív migrációs politikát folytató fejlett fogadó országok (pl. az Egyesült Államok, Ausztrália vagy Kanada) ottani munkavállalásukat kifejezetten ösztönözik is. A magasan kvalifikált szakemberek kivándorlása („brain drain”), ellen a potenciális kibocsátó ország aligha tehet valamit,39 annál is inkább, mert napjainkban, a világgazdaság globalizációs folyamatainak eredményeképpen, különösen a transznacionális vállalatok térnyerése következtében egyre több a nemzetközi cégeken belüli, de a nemzetállami országhatárokon túlnyúló vándorlás. Nem véletlen tehát, hogy a problémának meglehetősen kiterjedt szakirodalma van, s az utóbbi időben – minden bizonnyal összefüggésben a világgazdaság globalizációs folyamataival – az erre való reagálás is egyre nagyobb figyelmet kap. A személyek szabad áramlása alapelvével összefüggésben a magyar állampolgárok kivándorlására, továbbvándorlására, visszavándorlására és huzamos külföldön tartózkodására helyeződött a hangsúly. Az Európai Unióban a külföldi munkavállalók a szinte minden foglalkozást gyakorolnak, azonban a legnagyobb mértékben a munkaerőpiac felső (magasan képzettek) és alsó (szakképzetlenek) szegmensében helyezkedtek el. Ez az összefüggés teljes mértékben egybevág a munkaerő globális áramlásának jellemzőit feltáró megállapításokkal. A külföldi vándormunkások flexibilitásának mértékére nehéz, sőt szinte lehetetlennek látszó feladat világléptékű összehasonlításokat tenni. Úgy tűnik, hogy az Európai Unióban a migráns munkavállalók a helyieknél nagyobb valószínűséggel dolgoznak határozott időre szóló munkaszerződések keretében és/vagy rugalmas munkaidőben. További összefüggésnek látszik az, hogy az ágazat-specifikus munkaerőhiány betöltésében egyre nagyobb szerepet kezdenek játszani. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy az Európai Unió formálódó közösségi migrációs politikájában nem az általános, hanem az ágazati megközelítésmód vált uralkodóvá. Az 1990-es évek végétől, az Európai Unió intézményeiben lezajlott fejlemények, eredőjüket tekintve abba az irányba mutattak, hogy az integráción belül tovább erősödik a közösségi, egységes bevándorlási politika kialakítására irányuló szándék. Ez egyértelműen azt jelentette, hogy az egyes tagállamok szuverén migrációs politikájának mozgástere szűkül.40 E megállapítás természetesen vonatkozik a mindenkori csatlakozó új államokra is. A demográfiai realitások (öregedő népesség, a nemzetközi migráció fő népességnövekedési 39

Vannak lehetőségek! Sőt, a magasan képzettek végleges kivándorlásának megakadályozásának (a folyamat minél szűkebbre szorítását) az emigrációs politika fókuszában kell lenni. 40

E szűkülés, pontosabban fogalmazva átalakulás nem kizárólag a közösségi szintre emelt bevándorlási politikának tudható be, hanem a transznacionális (elsősorban gazdasági) aktorok megjelenésének is.

50

faktorrá válása), a szociális- és nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és általában a jólét megőrzése szempontjából a bevándorlást ösztönző migrációs politikákra van szükség, és ha lehetséges a jelenlegi helyzethez képest inkább több legális bevándorló munkaerőre, mint kevesebbre. Tehát egyértelműen paradigmaváltást szükséges a tagállami és a közösségi migrációs politikákban egyaránt. Nagy biztonsággal kijelenthető, hogy sem a migrációs politikák, sem a munkapiaci politikák fókuszába nem helyezhető a demográfiai problémák megoldása. A demográfiai problémák megoldására a népesedéspolitikák keresik a választ. Az Unió külső határain kívülről induló, hazánkat érintő migráció nagyságrendjének, összetételének, hatásainak vizsgálata ugyanakkor nyilvánvalóan jelentősen felértékelődött az Unión belüli mozgásokkal egyidejűleg. Az Unión belüli és azon túlmutató nemzetközi vándorlás összhatása, az ezzel kapcsolatos célok, a hatékonynak vélt eszközök, a várható következmények határozzák meg azt, hogy hogyan milyen irányban befolyásoljuk az Unió egészének migrációs politikáját. Hazánk az elmúlt húsz év során nemcsak kibocsátó, hanem befogadó országgá is vált. A bevándorlások vizsgálata a perspektívák megítélésekor különösen lényeges, hiszen várható, hogy a jövőben az országba való bevándorlás sokkal inkább a figyelem középpontjába kerül, mint az emigráció. Igaz ugyan, hogy a magyar állampolgárok lehetséges elvándorlása különösen a jól képzetteké – gyakran aggodalmat vált ki. Sőt ennek következményekén még egyes szakmák, foglalkozások eltűnésének víziója is felvetődik. A külföldön munkát vállalni szándékozók közül is viszonylag kevesen kívánnak a tengerentúlra menni (többségük csupán egy-kétéves munkavállalás céljából az Európai Unió valamelyik tagállamát választja). Ugyanakkor az Európai Unión kívüli országokba kivándorolni szándékozókra minden bizonnyal fokozottan igaz az a megállapítás, miszerint az adott fogadó ország bevándorlással, munkavállalással kapcsolatos jogszabályait az érintett magyar állampolgárok csupán kevéssé ismerik. Fontos lenne, hogy az adott külképviseleteken megfelelő tájékoztató csomag álljon honfitársaink rendelkezésére a helyi munkavállalási viszonyokról. Az emigránsok visszatérése hazánkba nem ismeretlen jelenség. A visszatérést ösztönző intézkedések rendszerének megalapozásához azonban egyelőre nem áll rendelkezésre megfelelő információ (a visszatérők körében az okokról végzendő felmérés e hiányosságon bizonyára segíthetne, mint ahogy más országok e vonatkozásban szerzett tapasztalatai szintén hasznosak lehetnek). A magasan kvalifikáltak hazahozatalára szintén voltak és vannak is különféle elképzelések hazánkban. Kérdéses azonban, hogy ezek mennyire hatékonyak, hiszen a különböző kiegészítő ösztöndíjak, pályázatok vagy a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér-hez vezető úton elhelyezett óriásplakátok csupán ideiglenes megoldásnak tűnnek. A felsőoktatási intézmények expanziója azonban valószínűleg valamelyest hozzájárult ahhoz, hogy a jól képzett szakemberek kiáramlása eddig nem okozott pótolhatatlan hiányokat. Az Európai Unió közös kutatási és fejlesztési programjaiban való magyar részvétel, s az abba való fokozott bekapcsolódás tudatos elősegítése, a közösségi jogi környezet megváltozása minden bizonnyal szintén hatékonyan akadályozhatja meg, hogy a jól-képzett szakértők az Unión kívül vállaljanak munkát. Ugyanakkor zárójelben meg kell jegyezni, hogy a technológiai átalakulás a fejlett gazdaságok többségében a magasan képzett munkaerő iránti kereslet növekedésével járt együtt. A kivándorlással kapcsolatos hazai politika megalapozottságát nehezíti az a közismert tény, hogy a velük kapcsolatos adatgyűjtés meglehetősen hézagos. E tekintetben szinte 51

kizárólag a fogadó országok úgynevezett tükörstatisztikáira hagyatkozhatunk, amelyek valószínűleg különösen az Unión kívüli országok esetében a magyarokra vonatkozóan aligha tartalmaznak részletes adatokat. Az önkéntes regisztráció megoldást jelenthetne, ennek ösztönző-rendszerét azonban ki kell dolgozni.41 A bevándorlási politika munkapiacot érintő kialakításában figyelembe kell venni egyrészt a tranzit-migráció növekvő jelentőségét, másrészt pedig azt, hogy különösen a csatlakozott szomszédos országok állampolgárai (főként a magyar nemzetiségűek) számára Magyarország mint célország, egyre csökkenő vonzerővel bír. Fox, J. E. (2007) a határon túli magyar kisebbség magyarországi munkavállalását vizsgálva magyar-magyar viszonnyal foglalkozik. A szerző egy látszólagos ellentmondásra építi gondolatait. Azt tételezte fel, hogy a magyar elit a nemzet kulturális egységének hirdetésével megtévesztette azokat a határon túliakat, akik Magyarországon kerestek munkát. Azzal magyarázza ezt a hipotézist, hogy a munkaerőpiacon az erdélyiek nem tapasztalták a nemzet egységét. Azonban az elit nemzeti egységről beszélt és nem a munkapiaci egyenlőségről vagy vendégmunkási kiváltságokról. A munkapiacon a magyar állampolgárok is versenyeznek egymással és ebbe a versenyhelyzetbe léptek be a vendégmunkások. Valóban nem kaptak kiváltságokat, de diszkrimináció sem sújtotta őket. Nem zárható ki, hogy egyszerűen csak a saját érdekükben szerették volna kikerülni a piaci mechanizmusokat és egy illúziókra épített logikát szerettek volna bevinni a köztudatba, vélhetően a munkáltatók befolyásolásáért és az állami tisztviselők lelkiismeret furdalásának felkeltéséért. Azonban az elit logikája, a kormányzati logika és a munkapiaci logika egymástól meglehetősen eltérően működik. Ugyanakkor például Románia csatlakozása után Magyarország megszűnt kivételezett célpontként szolgálni az ottani munkavállalók és azon belül is a magyar nemzetiségűek számára. Nagy a valószínűsége annak, hogy Magyarország etnikai alapú munkaerő-migráció tartalékai kimerülőben vannak. Ezután már nem lehet kizárólagosan a határ menti munkaerőbázisra építeni. Érdemes ugyanakkor a potenciális magasan képzett munkavállaló migránsok két nagy csoportját, vagyis a messzebbről, esetleg más kontinensről – Ázsiából, Afrikából -, illetve a szomszédból érkezőket megkülönböztetni. Az előbbi csoport fogadásakor mindenképpen számolni kell a fejlett országok – különösen az Európai Unió jelenlegi tagállamai – jelenlegi migrációs politikáinak tapasztalataival, eszközeivel, azok hatékonyságával. (Ezek eredményessége ugyan megkérdőjelezhető, de figyelembe kell venni, hogy hazánk nem folytatott olyan munkaerő-toborzó programokat, mint pl. Németország az ötvenes-hatvanas években, így ezek következményeivel – pl. családegyesítés – sem kell számolnia.).42 Ugyanakkor ez az a terület, ahol a többi, már csatlakozott kelet-közép-európai országok 41

Az önkéntes regisztráció egészen biztosan rossz megoldás lenne, hiszen a jelenlegi törvényben rögzített regisztrációs kötelezettség sem működik. A három hónapon túli külföldi tartózkodás kritériumát egy éven túlira kellene kiterjeszteni, ami a nemzetközi vándorlásokra vonatkozó fogalmi ajánlásoknak is jobban megfelelne (plusz a szezonálisan külföldön munkát vállalókat sem terhelnénk felesleges adminisztratív aktussal). Ezzel egy időben a jelenleginél szigorúbban kellene szankcionálni a bejelentési kötelezettségüket elmulasztókat. 42

A családegyesítés nem kizárólag a toborzásos munkaerő-vándorlás utáni kísérőjelenség. Sokkal általánosabb ennél, hiszen történeti és jelenkori példák is megerősítik, hogy egy induló és felerősödő vándoráramlást – egy bizonyos fáziskéséssel – szinte törvényszerűen követi a hozzátartozók mozgása is. Tehát amennyiben Magyarország továbbra is befogadó ország marad és az évenkénti 15-20 ezres mértékű bevándorlás folyamatosan fennmarad, akkor a családegyesítések növekvő arányával is számolni kell.

52

nyilvánvalóan hasonló helyzetben van, s épp ezért a közös érdekek alapján velük együttműködve lehet és kell az Unió migrációs politikáját befolyásolni. Az 1990-es évtizedben általánossá váltak a bevándorlást korlátozó kormányzati politikák a gazdag országokban. Ez annak ellenére történt meg, hogy az életviszonyok szabályozásában a dereguláció (az ellenőrzések, szabályozások csökkentése) volt a világtrend (Sutcliffe 2001) A fenti állítást elfogadva a nemzetközi migrációs szabályozás restriktívvé válása tehát kivételesnek, az általános trendek ellenében hatónak tekinthető. Egymástól jelentősen eltérő fejlettségi fokú, fejlődési ütemű, munkapiacú, munkanélküliségi rátájú, társadalmi és politikai berendezkedésű, más történelmi utat bejáró, eltérő migrációs hagyományokkal és külföldi eredetű népességaránnyal jellemezhető nemzetállamok, valamiféle, ez idáig tisztázatlan mechanizmusok által vezérelve ugyanabba az irányba mutató lépéseket tettek.43 Nem kívántak több külföldi bevándorlót fogadni az országukba. Ezen konvergens folyamattá összeálló egyedi lépések a hazai lakosság egyértelmű támogatásával zajlottak, a vélt belső érdekek nyilvánvaló érvényesítésével. A migrációval foglalkozó tudományos szakirodalomban azonban folyamatosan rámutattak a restriktív politikákból származó hátrányokra és hosszú távú tarthatatlanságára. Ezek az elképzelések a nemzetközi szervezetekben találtak a legbefolyásosabb támogatókra. Minden embercsoportnak, a nemzetközi vándoroknak is vannak – többé-kevésbé jellegzetes – demográfiai jellemzőik és magatartásuk. Azzal, hogy a migránsok kiválnak a kibocsátó ország népességéből és bekerülnek a befogadó ország népességébe, mindkét népesség megváltozik. Mindenekelőtt a migráns népesség számától és összetételétől függően azonnal módosulnak a népességszámok és a népesség szerkezete. Hosszabb távon a migráció úgynevezett multiplikatív hatástis produkál. Ez abból származik, hogy a vándorlók által életük során produkált események megoszlanak a kibocsátó és a befogadó hely (ország) között. A kibocsátó országban „hiányoznak” azok a gyermekek, akik a vándorlóktól a befogadó országban születnek, s ugyanígy „hiányoznak” majd az elvándorlók házasságkötései, válásai, halálozásai is. A befogadó országban mindez fordított. A magasan képzettek migrációja azonban nem a klasszikus értelemben vett tömegfolyamat. Ez esetben nem a mennyiségek, hanem a minőség játssza a főszerepet. A magasan képzettek migrációja esetében is jelentkezik a migráció multiplikatív hatása. Azonban ez nem hosszú távú demográfiai hatásként realizálódik, hanem a fogadó országokbeli azonnali vagy rövidtávú, alap- vagy alkalmazott tudományi teljesítménytöbbletként (értéktöbbletként).

43

Az okokat keresve két egymástól talán független tényezőcsoportra szeretnénk ráirányítani a figyelmet. Az első szerint pozitív visszacsatolási mechanizmusokkal láncreakció-szerű folyamatok indultak be a nemzetközi migráció szabályozása terén. A restriktív folyamatot elég volt talán egy országnak elkezdeni. Mivel a restrikció eltérítette a meglévő nemzetközi migrációs áramlásokat, ezért a módszert nem alkalmazó országokra hirtelen növekvő migrációs nyomás nehezedett. Ezen országok, mivel nem látták szükségesnek, vélhetően elsőként nem kezdeményeztek volna restriktív lépéseket. Tehát ha eredetileg nem is állt volna szándékukban megszorító intézkedéseket tenni a nemzetközi interakciók következtében, mégis rákényszerültek. A második tényezőcsoportnak megítélésünk szerint a politikai szférában történt radikalizálódás tekinthető. Az idegenellenességet nyíltan zászlajukra tűző szélsőjobboldali és nacionalista pártok választási sikerei legitimálták az elképzeléseiket is. A mérsékeltnek tekinthető pártoknak és tömörüléseknek nem volt más lehetőségük kifogni a riválisok vitorlájából kifogni a szelet, minthogy a retorikájukat és néhány javaslatukat egyszerűen magukévá tették és átvették. (Weiner–Teitelbaum 2001)

53

2.2. A migráció demográfiai jelentősége Magyarországon Magyarország a második demográfiai átmenet tünet-együttesével jellemezhető népességfejlődési szakaszba lépett a múlt évszázad utolsó évtizedeiben. Az alacsony termékenység és a magas halandóság következtében a természetes népmozgalom abszolút nagysága a zéró értékhez közeli lett, majd negatívvá vált. Tehát a végső eredőnek tartott egyenleget vizsgálva a természetes népmozgalom jelentősége csökkent a magyarországi népességszám változását okozó tényezők között. A termékenység és a halandóság relatív térvesztése mellett a harmadik népesség alakító tényező, nevezetesen a nettó nemzetközi vándormozgalom súlya egyre nőtt az 1980-as évek végétől. Hazánk migránsokat kibocsátó országból dominánsan nemzetközi vándorokat fogadó ország lett. Az 1988 óta folyamatosan pozitív nemzetközi vándorlási többlet nem tudja ellensúlyozni a népesség természetes fogyását, azonban mérlegszerű megközelítésmódot alkalmazva kijelenthető, hogy a magyarországi népesség számának és különböző ismérvek szerinti összetételének alakításában a nemzetközi vándormozgalom szerepe egyre növekszik. Általános szabályként megállapítható, hogy a vizsgált területi egységek földrajzi méretének csökkenésével (Föld, kontinensek, országok, régiók, települések…) a külső vándorlások népességalakító szerepe egyre növekszik. Tehát a hermetikusan zárt külső határokkal operáló népességi és területi modellek tudományos értéke egyre csökken és a nyitott (a külső vándorlást és általában külső hatásokat figyelembe vevő) modelleké egyre növekszik (Valkovics 2001). Minden embercsoportnak, így a nemzetközi vándoroknak is vannak – többé-kevésbé jellegzetes – demográfiai jellemzőik és magatartásuk. Sőt a migráció szelektív jellegéből következően a vándorló alnépesség összetétele nem hasonlít, sem a küldő sem a fogadó területen élők összetételére. Azzal, hogy a migránsok kiválnak a kibocsátó ország és bekerülnek a befogadó ország népességébe, mindkét népesség megváltozik. Mindenekelőtt a migráns népesség volumenétől függően azonnal módosulnak a népességszámok és – összetételek. Hosszabb távon a migráció úgynevezett multiplikatív hatástis produkál (Illés– Hablicsek 1996; Lénárt 2011). Ez abból származik, hogy a vándorlók által életük során produkált események megoszlanak a kibocsátó és a befogadó hely (ország) között. A kibocsátó országban „hiányoznak” azok a gyermekek, akik a vándorlóktól a befogadó országban születnek, s ugyanígy „hiányoznak” majd az elvándorlók házasságkötései, válásai, halálozásai is. A befogadó országban mindez fordított. A nemzetközi vándorlás évenkénti méreteit és mértékeit tekintve, ma még nem egyenrangú komponense a népességfejlődésnek Magyarországon. A születések és a halálozások még nagyságrenddel nagyobb „produktumok”. Ugyanakkor, ha a vándorlás pótló jellegét helyezzük előtérbe, tehát a vándorlási egyenleget a természetes népmozgalom egyenlegével mérjük össze, egészen más a kép: a migráció a fejlett országok egy jelentős részében a népesség-gyarapodás (egyedüli) forrása. Magyarországon különösen élesen vetődik fel a nemzetközi vándorlás létszámfenntartó szerepe. Egyrészt az ország 20. századi elvándorló jellege, másrészt, és talán elsősorban, az 1981-ben megkezdődött népességcsökkenés miatt. Harmadrészt pedig azért, mert a legjelentősebb migrációs forrás a határok mentén élő magyarság. Ezen adottság tekinthető a legjellemzőbb magyar specifikumnak a nemzetközi népességmozgás tárgyában (Hárs 2001; Tóth 2011a).

54

2.3. A Magyarországra érkezők, távozók és tartózkodók A Magyarországra bevándorlók gyarapítják az egy évnél hosszabb ideig hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárok számát, a kivándorlók, a magyar állampolgárságot szerzők és a bevándorló státusban elhalálozottak csökkentik az abszolút mennyiséget. Magyarország 2004. évi Európai Unióhoz csatlakozását követően, a korábbi időszakhoz képest jelentős volumennövekedést elkönyvelve, tartósan 22 ezer fő feletti bevándorló érkezett az országba (lásd 1. táblázat). A 2008. év volt a csúcspont, amikor összesen 35 547 bevándorló érkezett az országba. Az ország vonzerejének jelentős csökkenése egybeesett a pénzügyi-gazdasági válság kirobbanásával és már a következő évben hozzávetőlegesen 10 ezer fővel kevesebb bevándorló érkezett. A 2010. évi legfrissebb adat újabb, azonban már kismértékű csökkenést jelez a 23 884 bevándorlóval. Az Európai Unióhoz csatlakozásunk nem csak a bevándorlás élénkülését hozta meg, hanem a külföldi állampolgárok kivándorlása is megnövekedett a személyek szabad áramlása elv részleges érvényesülésével (lásd 2. táblázat). 2004-et megelőző időszakban 1-2 ezer fő kivándorlót regisztráltak az idegenrendészeti hatóságok évente. Ez a mennyiség 3-4 ezer főre ugrott fel Magyarország Uniós tagállammá válásával. Okunk van feltételezni, hogy az emelkedést a tranzitmigráció bekövetkezése okozhatta, hiszen a hazánkban jogszerűen tartózkodók szabadon beléphettek az Uniós tagállamokba. 208-ig nem valószínű, hogy az eredet-országukba tértek volna vissza. A 2008. év a kivándorlási trendekben is jelentős változást hozott. Az évenkénti kivándorlás az 1991-1992. évi szinteket is túlszárnyalva növekedett. 2009-ben 5 600 fő külföldi állampolgár vándorolt ki az országból, majd 2010-ben újabb 6 046 fő. Az egy évnél hosszabb időtartamban Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma folyamatosan nőtt 2004-et követően (lásd 3. táblázat). A fentebb taglalt tényezők következtében a növekedés mértéke nem egyezett meg a bevándorlás és kivándorlás különbözetével, hanem annál kisebb volt. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2010. január elsején 197 81 fő bevándorló státusú külföldi állampolgár tartózkodott Magyarországon, ami a populáció 2 százalékát tette mindössze ki Magyarországon. A bevándorlók között hagyományosan férfitöbbletet mértek. A megoszlás mértéke a következő volt: 53% férfi és 47% nő. Igen érdekes jelenség, hogy a Magyarországon tartózkodó bevándorló státusúak között 1995 óta folyamatosan növekedett a 60 felettiek, tehát az időskorúak aránya. 1995-ben még csak 6,2% volt öregkorú, 15 évvel később pedig ez az arány több, mint a duplájára nőtt és 2010-ben 14,2 százalékkal érte el zenitjét. Nincs okunk feltételezni, hogy ez a trend megszakadna, hiszen az időskorúak állományát nem csak a 60 évesnél idősebb bevándorlók növelik, hanem az országban tartózkodó 59 évesek idősödése (60. születésnapjukat betöltve) is emeli. Nemek szerinti megoszlásuk viszont jellegzetesen eltér a bevándorlók egészétől. A időskorú bevándorló státusúaknál egyértelmű nőtöbblet jelentkezik. Amíg a nők 16,2 százaléka 60 év feletti, addig a férfiak 12,4 százaléka öregkorú csak. A magyarázat egyértelműen demográfiai tényezőben rejlik. Nevezetesen a nők születéskor és 60 év felett is várható jóval magasabb átlagos élettartamában. A migránsok összetételét kialakító szelekciós folyamatok sem tudják ezt az összefüggést felülírni, legfeljebb a mértékét csökkenthetik. 55

Év 1980 1985 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Év 1980 1985 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

1. táblázat: A bevándorló külföldiek száma Magyarországon egyes kiemelt korcsoportokban nemek szerint, 1980–2010 50–59 éves 60–69 éves 70–79 éves bevándorló bevándorló bevándorló 80–X éves bevándorló férfi nő együtt férfi nő együtt férfi nő együtt férfi nő együtt 32 47 79 12 20 32 7 20 27 35 54 89 188 78 266 36 43 79 23 39 62 61 63 124 657 463 1120 229 255 484 66 103 169 291 295 586 531 371 902 185 221 406 70 100 170 273 292 565 483 379 862 233 275 508 62 116 178 238 266 504 572 511 1083 334 376 710 107 141 248 232 230 462 500 363 863 219 245 464 75 97 172 177 187 364 465 353 818 242 283 525 84 125 209 201 188 389 465 379 844 241 268 509 74 138 212 219 217 436 388 394 782 293 307 600 85 135 220 213 207 420 537 572 1109 432 474 906 138 198 336 271 255 526 616 785 1401 518 589 1107 141 216 357 296 278 574 631 747 1378 517 550 1067 152 217 369 298 302 600 705 860 1565 574 546 1120 155 187 342 173 188 361 625 421 1046 177 201 378 50 92 142 31 46 77 794 448 1242 235 248 483 74 95 169 87 110 197 813 739 1552 432 499 931 108 177 285 18 54 72 1282 875 2157 1071 793 1864 230 171 401 38 75 113 1003 919 1922 800 729 1529 242 248 490 60 63 123 1127 995 2122 647 579 1226 197 220 417 26 89 115 1895 1295 3190 1081 917 1998 329 338 667 58 123 181 1130 825 1955 819 704 1523 258 275 533 53 93 146 983 797 1780 729 591 1320 242 227 469 49 75 124

50–X éves bevándorló 60–X éves bevándorló Összes bevándorló férfi 86 308 1243 1059 1016 1245 971 992 999 979 1378 1571 1598 1607 883 1190 1371 2621

nő 141 223 1116 984 1036 1258 892 949 1002 1043 1499 1868 1816 1781 760 901 1469 1914

együtt 227 531 2359 2043 2052 2503 1863 1941 2001 2022 2877 3439 3414 3388 1643 2091 2840 4535

férfi 54 120 586 528 533 673 471 527 534 591 841 955 967 902 258 396 558 1339

nő 94 145 653 613 657 747 529 596 623 649 927 1083 1069 921 339 453 730 1039

együtt 148 265 1239 1141 1190 1420 1000 1123 1157 1240 1768 2038 2036 1823 597 849 1288 2378 56

férfi 1173 4771 19950 12883 8021 8595 7031 7809 7579 7200 8429 10090 10246 10630 10054 11242 12355 14601

nő 1528 2821 17292 10091 7092 7802 5721 6199 6155 6083 7623 10061 9938 9678 7918 8123 9809 10981

együtt 2701 7592 37242 22974 15113 16397 12752 14008 13734 13283 16052 20151 20184 20308 17972 19365 22164 25582

60–X bevándorlók (%) férfi nő 4,6 6,2 2,5 5,1 2,9 3,8 4,1 6,1 6,6 9,3 7,8 9,6 6,7 9,2 6,7 9,6 7,0 10,1 8,2 10,7 10,0 12,2 9,5 10,8 9,4 10,8 8,5 9,5 2,6 4,3 3,5 5,6 4,5 7,4 9,2 9,5

éves aránya együtt 5,5 3,5 3,3 5,0 7,9 8,7 7,8 8,0 8,4 9,3 11,0 10,1 10,1 9,0 3,3 4,4 5,8 9,3

2006 2105 1959 4064 1102 2007 1997 1883 3880 870 2008 3363 2673 6036 1468 2009 2260 1897 4157 1130 2010 2003 1690 3693 1020 Forrás: Népmozgalmi adatok KSH.

1040 888 1378 1072 893

2142 1758 2846 2202 1913

57

12963 12753 20972 14589 13446

10266 9854 14575 10993 10438

23229 22607 35547 25582 23884

8,5 6,8 7,0 7,7 7,6

10,1 9,0 9,5 9,8 8,6

9,2 7,8 8,0 8,6 8,0

2. táblázat: Az öregkorban Magyarországról kivándorló külföldiek száma egyes kiemelt korcsoportokban, nemek szerint, 1980–2010

Év 1980 1985 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Év 1980 1985 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

50–59 éves kivándorló 60–69 éves kivándorló 70–79 éves kivándorló 80–X éves kivándorló férfi nő együtt férfi nő együtt férfi nő együtt férfi nő együtt 35 23 58 10 5 15 4 7 11 3 1 4 94 39 133 24 12 36 4 11 15 0 3 3 315 112 427 54 36 90 9 11 20 26 12 38 122 55 177 46 24 70 4 13 17 3 5 8 170 64 234 33 27 60 5 11 16 5 4 9 112 75 187 32 31 63 12 13 25 5 10 15 116 38 154 27 24 51 6 9 15 0 6 6 120 37 157 32 23 55 5 8 13 39 47 86 130 46 176 30 23 53 9 8 17 201 169 370 81 20 101 16 6 22 2 3 5 141 132 273 152 53 205 41 20 61 8 7 15 2 8 10 162 49 211 40 25 65 6 8 14 2 4 6 124 34 158 36 20 56 5 9 14 3 7 10 84 42 126 17 13 30 6 4 10 1 4 5 105 67 172 32 34 66 8 6 14 0 4 4 138 66 204 49 54 103 12 10 22 5 10 15 171 91 262 51 68 119 17 14 31 2 3 5 170 74 244 58 53 111 23 10 33 10 8 18 216 109 325 58 49 107 19 15 34 2 3 5 172 93 265 50 43 93 18 15 33 4 8 12 229 75 304 44 28 72 12 15 27 1 6 7 418 131 549 100 62 162 35 27 62 5 11 16 391 159 550 199 146 345 128 107 235 23 32 55 60–X éves kivándorlók aránya (%) együtt férfi nő együtt 1556 1,9 1,9 1,9 2842 1,5 2,8 1,9 11271 1,1 1,7 1,3 5376 1,5 2,2 1,8 4594 1,4 2,9 1,9 2901 2,6 5,3 3,6 2378 2,0 5,3 3,0 2401 4,6 10,4 6,4 2833 13,0 20,2 15,5 1928 12,1 22,8 15,6 2343 3,3 4,4 3,7 2460 2,9 4,7 3,5 2208 3,1 4,6 3,6 1944 2,4 2,3 2,3 2388 2,8 4,5 3,5 2553 4,4 7,0 5,5 3466 3,3 6,4 4,5 3319 4,3 6,0 4,9 3956 3,1 4,7 3,7 4133 2,8 4,2 3,3

50–X éves kivándorló 60–X éves kivándorló Összes kivándorló férfi 52 122 404 175 213 161 149 196 370 240 203 210 168 108 145 204 241 261 295 244

nő 36 65 171 97 106 129 77 115 246 161 88 86 70 63 111 140 176 145 176 159

együtt 88 187 575 272 319 290 226 311 616 401 291 296 238 171 256 344 417 406 471 403

férfi 17 28 89 53 43 49 33 76 240 159 51 48 44 24 40 66 70 91 79 72

nő 13 26 59 42 42 54 39 78 200 141 35 37 36 21 44 74 85 71 67 66

együtt 30 54 148 95 85 103 72 154 440 300 86 85 80 45 84 140 155 162 146 138 58

férfi 887 1927 7851 3454 3154 1873 1637 1651 1841 1310 1546 1675 1429 1020 1417 1496 2141 2138 2541 2556

nő 669 915 3420 1922 1440 1028 741 750 992 618 797 785 779 924 971 1057 1325 1181 1415 1577

2008 286 124 410 57 2009 558 231 789 140 2010 741 444 1185 350 Forrás: Népmozgalmi adatok KSH.

49 100 285

106 240 635

59

2850 3770 3848

1391 1830 2198

4241 5600 6046

2,0 3,7 9,1

3,5 5,5 13,0

2,5 4,3 10,5

3. táblázat: Az öregkorban Magyarországon tartózkodó külföldiek száma néhány kiemelt korcsoportban nemek szerint, 1995–2010

Év 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Év 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

50–59 éves 60–69 éves 70–79 éves 80–X éves tartózkodók száma tartózkodók száma tartózkodók száma tartózkodók száma férfi nő együtt férfi nő együtt férfi nő együtt férfi nő együtt 5173 4473 9646 2194 2693 4887 956 1383 2339 483 904 1387 5646 4766 10412 2461 2906 5367 1058 1577 2635 505 948 1453 6073 5108 11181 2835 3108 5943 1116 1736 2852 533 955 1488 6877 5570 12447 3189 3432 6621 1281 1948 3229 517 1018 1535 7192 6239 13431 3684 4109 7793 1600 2344 3944 568 1069 1637 7633 6769 14402 4187 4605 8792 1777 2523 4300 645 1197 1842 4704 5145 9849 2772 3533 6305 1293 2067 3360 413 876 1289 5069 5697 10766 2956 3849 6805 1384 2196 3580 414 892 1306 5148 5999 11147 3224 4195 7419 1546 2321 3867 497 1041 1538 6012 7245 13257 3920 5172 9092 1954 2814 4768 631 1337 1968 6718 8492 15210 4546 6263 10809 2332 3230 5562 755 1571 2326 7973 8968 16941 4981 6263 11244 2304 3181 5485 808 1713 2521 9579 10206 19785 6226 7009 13235 2784 3511 6295 1005 2037 3042 10616 11076 21692 6812 7373 14185 3057 3768 6825 1038 2094 3132 11825 11786 23611 7290 7706 14996 3362 4051 7413 1197 2292 3489 12396 11976 24372 8027 8293 16320 3707 4398 8105 1256 2374 3630 60–X 50–X éves 60–X éves Tartózkodók összesen tartózkodók tartózkodók száma tartózkodók száma (%) férfi nő együtt férfi nő együtt férfi nő együtt férfi nő 8806 9453 18259 3633 4980 8613 73210 64891 138101 5,0 7,7 9670 10197 19867 4024 5431 9455 74361 65593 139954 5,4 8,3 10557 10907 21464 4484 5799 10283 76408 66098 142506 5,9 8,8 11864 11968 23832 4987 6398 11385 79295 68968 148263 6,3 9,3 13044 13761 26805 5852 7522 13374 77834 72411 150245 7,5 10,4 14242 15094 29336 6609 8325 14934 79101 74024 153125 8,4 11,2 9182 11621 20803 4478 6476 10954 53578 56450 110028 8,4 11,5 9823 12634 22457 4754 6937 11691 56857 59572 116429 8,4 11,6 10415 13556 23971 5267 7557 12824 56650 59238 115888 9,3 12,8 12517 16568 29085 6505 9323 15828 63117 66992 130109 10,3 13,9 14351 19556 33907 7633 11064 18697 68648 73474 142122 11,1 15,1 16066 20125 36191 8093 11157 19250 77361 77069 154430 10,5 14,5 19594 22763 42357 10015 12557 22572 84073 81957 166030 11,9 15,3 21523 24311 45834 10907 13235 24142 89938 84759 174697 12,1 15,6 23674 25835 49509 11849 14049 25898 95824 88534 184358 12,4 15,9 25386 27041 52427 12990 15065 28055 104719 93100 197819 12,4 16,2

Forrás: Népmozgalmi adatok KSH.

60

éves aránya együtt 6,2 6,8 7,2 7,7 8,9 9,8 10,0 10,0 11,1 12,2 13,2 12,5 13,6 13,8 14,0 14,2

3. A nyugdíjasok áramlása – öregkori migráció A túlnépesedés, idősödés és vándorlás összefüggéseit felvillantó első fejezet, majd az öregedési folyamatot felvázoló második fejezet után magával az időskori vándorlással foglalkozunk. A világméretű folyamatok és az egyedi esetek felvillantását tekintjük fő célunknak, azért hogy a később tárgyalandó magyar vonatkozásokat a megfelelő térbeli, időbeli és elméleti kontextusba helyezhessük. A vándorlók különböző ismérvek szerinti szerkezetének szelektivitásával kapcsolatban, az empirikus kutatásokkal ez idáig leginkább alátámasztott terület a migrálók kor szerinti összetételének vizsgálata. Nagyvonalakban igen korán felismerték, hogy a vándorlók korösszetétele nem hasonlít sem a küldő, sem a fogadó terület népességének kormegoszlására. Az eltérés irányát sem volt nehéz megállapítani, hiszen a közelmúltig – kevés kivételtől eltekintve – az önkéntesen44 vándorlók fiatalabbak voltak, mint a kibocsátó és befogadó terület összlakossága (Boyle et al. 1998; Fokkema 2003). E helyen is meg kell jegyezni, hogy a vándorlás kiváltotta hatások is nagyrészt a fiatalos korösszetétellel függtek és máig függenek össze.) A vándorlók korösszetételének magyarországi és külföldi vizsgálatai a Rogers-görbe „univerzalitására” hívják fel a figyelmet. Különösen abban az esetekben voltak érvényesek a görbe tükrözte összefüggések, amennyiben a kortengelyen tapasztalható hullámhegyeket és hullámvölgyeket a mikro-szemléletű megközelítések eredményeivel kombinálták. Ez annyit jelent, hogy az egyéni életút tipikus állomásait kapcsolták össze a korspecifikus arányszámok vagy a korspecifikus valószínűségek alakulásával (Bies–Tekse 1980).

44

Kényszermigráció esetén a korösszetételre vonatkozó összefüggések kevésbé érvényesülnek.

61

A. 1. ábra A Rogers-görbe Forrás: Rogers, A. – Castro, L. J. 1981 6. p. A. fázis: A gyermekek eltartóikkal vándorolnak együtt, feltehetően azok akaratából. B. fázis: A felnövő gyermekek oktatással kapcsolatos vándorlásai. C. fázis: Felsőfokú tanulmányok folytatása, illetve a tanulás világából a munka világába való átlépés, továbbá a családalapítás során a legvalószínűbb a migráció. D. fázis: Középkorúak költözései munkahely-változtatási, lakásváltoztatási és családi okokból. E. fázis: A nyugdíjba vonulás körüli vándorlások. F. fázis: Az életút végéhez közeledve az egyének főként egészségügyi okokból történő vándorlásai, melyek az "A." fázishoz hasonlóan már nem mindig a vándorló szuverén döntései.

A vándorlók korszerkezetét modellező görbét felfedezői (Rogers–Castro 1981) a múlt század hatvanas és hetvenes éveiből eredő vándorlási adatokból alkották meg, melyek Európa számos országából származtak. Főként a belföldi vándormozgalmakra vonatkozó áramlási adatok voltak.45 Már a Rogers-görbe publikálása idején is nagy feltűnést keltett az időskori második hullámhegy. Teljesen új jelenségnek számított az időskorúak jelentős mértékű területi mobilitása, hiszen az öregekről a helyhez, lakóhelyhez való merev kötődés képzete élt a tudományos és a közgondolkodásban egyaránt. Városrehabilitációs területeken különösen a nyugati sajtóban állandóan napirenden lévő téma volt a makacs idős emberek 45

Érdekes módon a nemek szerinti intenzitásokat vizsgálva, sem a férfiak, sem a nők nem tekinthetők összességében mobilabbnak a másik nemnél Európában. Újabb kutatási eredmények szerint, a korcsoportos nemek szerinti intenzitásokat az életciklus szemléletben vizsgálva, már voltak eltérések a vándorlások előfordulásának gyakoriságaiban. A nőknél a korábbi felnőtté váláshoz kapcsolódó szülői fészekből kirepülés miatt, a 15-24 éves korcsoportban, továbbá egészen más okból a hosszabb élettartam miatti gyakoribb özveggyé válás miatt, a 60. életév feletti korcsoportok többségében voltak magasabbak a női vándorlási intenzitások a XX. század utolsó harmadában. Ezt a két komponensből álló enyhe többletet ellensúlyozta a középkorú férfiak gazdasági aktivitáshoz kapcsolódó, összességében a hasonló korú nőknél nagyobb vándorlási gyakorisága (Rees et al. 1996).

62

kiköltöztetése a lebontásra ítélt háztömbökből, városrészekből (Egedy 2005). Az időskori vándorlási hullámhegy tüzetesebb vizsgálata ezután kezdődött meg. Egyre valószínűbbé válik, hogy a megnövekvő időskori lakóhely-változtatás nem egyöntetű folyamat, hanem legalább két jellemző szakasza van. Az egyén életútja mentén szemlélve az első időskori hullámhegy a nyugdíjba menetel körüli években domborodik ki, a második pedig késő öregkorban a halál közeledtével.46 A nyugdíjassá válás körüli mobilitás-növekedésben, a nyugállományba vonuláson kívül szerepe lehet még egyéb egyéni-családi életciklusokhoz kötődő eseményeknek, úgy, mint a gyermek(ek) kirepülésének a családi fészekből, vagy akár az idős felmenő szülők halálának is. A legjelentősebb tényező azonban a jövedelemcsökkenés, hiszen az állam által garantált nyugdíjak csak az aktív kori jövedelem egy részét teszik ki.47 Ha esetleg egyéb források bevonása miatt nem is csökken a jövedelem, akkor sem szükséges már a munkahely közelében lakni. A gyermekek, a barátok és ismerősök közelébe is lehet költözni, vagy bármi más olyan tervet megvalósítani, amit addig a pénzkeresés primátusa miatt elhalasztottak. A hullámhegy második felének okai között szerepel a házastárs halála az azzal járó nem anyagi és anyagi megpróbáltatásokkal egyetemben, továbbá a törvényszerűen bekövetkező egészségromlás miatti családi, illetve intézményi ellátás közelébe költözés48(Rogers 1992). A vándorlások életkor szerinti szelektivitására jó példa, hogy Európában az urbánus területek koncentrálódását és egyben megfiatalodását is támogatja a 15–29 évesek nagyvárosokba áramlása a középfokú és felsőfokú tanulmányok végzése, a szélesebb munkavállalási, partnerkeresési és szórakozási lehetőségek miatt. A dekoncentrációt erősítő, a nagyvárosokból az agglomerációba kiáramlás és a falusi területekre eláramlás a gyermekes családokra, vagyis a 0–15 gyermekekre és 30–45(50) éves szüleikre a jellemzőek. A nyugdíjas korúak (60–65 évesek és idősebbek) is elhagyják a városi magterületeket, a nagyvárosi élet jól ismert ártalmai és költségessége következtében. E jelenségek, a maguk teljességében, a fejlett nyugati országokra voltak jellemzőek a múlt század utolsó harminc évében. A szuburbanizációs folyamat egyes elemei az átmeneti országokban is megjelentek 1990 után. A magyarországi kiteljesedésén már túljutottunk és hanyatlásának első jeleit szemlélhetjük jelenleg a városi magterületek újraéledésével (Kovács 2010). 3.1. Globális hasonlóságok, mintázatok és szabályszerűségek az öregkorúak vándorlásában Az idősek vándorlása a Földet behálózó folyamattá válik ugyan, de méreteiben nem hasonlítható az aktív korú népesség nemzetközi migrációjához vagy az urbanizáció egyes ciklusaihoz kötődő belföldi népességmozgásokhoz. Ez részben azzal magyarázható, hogy Föld szegény országai között nagyon sok olyan található, ahol a nyugdíjas kort is csak kevesen érik meg, a társadalombiztosítási rendszer kevésbé fejlett illetve teljesen hiányzik a városokba

46

Nyilvánvalóan az évtizedes léptékekben egyre növekedő várható időskori élettartam is szerepet játszott abban, hogy az eredetileg egycsúcsú kiemelkedés megkettőződött. 47

Ezáltal nyilván relatíve megnövekednek a lakásfenntartás költségei, és a más típusú addig megszokott kiadásokra is kevesebb jut. 48

A szülőföldre, a gyökerekhez visszatérés motívuma mindkét öregkori hullámhegy kialakulásában is szerepet játszhat. További kutatást igényelne, hogy az elsőben vagy a másodikban játszik nagyobb szerepet.

63

özönlés, mint a jellegadó migrációs folyamat, ahol a turistaparadicsomok a külföldiek számára érhetőek el. Tehát eleve kisebb a bázis, mint az aktívak vándorlása esetében. Az ENSZ, az OECD, az Európai Unió, illetve egyes országok szervezetei, kutatóhelyei által vizsgált időskori migráció jelenségéről nem rendelkezünk megbízható és jól használható makro-adatbázisokkal. A nemzetközi nyugdíjas migrációs statisztikákban csak ritkán találni minden küldő és fogadó országra kiterjedő, a kor, nem és egyéb ismérvek szerint is tagolt migrációs adatokat, ezért a megállapítások döntően egyes országok, ország csoportok vizsgálatából származó esettanulmányokra, illetve az említett szervezetek (különösen az utóbbi kettő) adatgyűjtéseire támaszkodhatnak, ami jelentősen csökkenti a következtetéseik általánosíthatóságát. Ezeket a korlátozó tényezőket is figyelembe véve a következő összefüggéseket (törvényszerűségeket) lehet leszűrni az idős korú népesség vándorlását illetően. SZÖVEGDOBOZ 1. AZ IDŐSKORI MOBILITÁSI ÁTMENET ÉS AZ ÁTMENET ELMÉLETEK Az első demográfiai átmenet elméletéből teljesen kimaradtak a térbeli mozgásokkal kapcsolatos összefüggések. Ezt a hiányosságot Zelinsky (1971) próbálta orvosolni, amikor megalkotta a mobilitási átmenet elméletét. Közben bizonyossá vált, hogy a négy szakaszos demográfiai átmenet elméletéből csak a második és harmadik szakasz általános érvényű a glóbuszunkon. A demográfiai átmenet negyedik szakasza helyett a Van de Kaa fémjelezte második demográfiai átmenet tünet-együttesével lehetett jellemezni az 1960-as évek végétől a fejlett országokban lezajlott új népességi jelenségek eltömegesedésével jellemezhető változásokat (Rédei 2007). A mobilitási átmenet és a második demográfiai átmenet bázisán alkotta meg Andrei Rogers (1992) az időskori mobilitási átmenet elméletét. A térbeli mobilitás történeti szemléletét és az öregkorúak fejlett országokban tapasztalt növekvő részarányából kiindulva és néhány pionírkutatást felhasználva született meg az időskori mobilitás hipotetikus modelljének négy szakasza. A tömeges városba áramlás korszakával egyidejűen sok nyugdíjas korú egykori migráns döntött a vidéki szülőföldre visszatérés mellett, illetve ha már nem volt lehetősége pontosan a szülőfaluba visszajutni, akkor ahhoz hasonló rurális célterületeket választott, különösebb területi preferencia nélkül. Ezen fázis hallgatólagos előfeltevése az, hogy a rurális háttérrel a városban megöregedés az első generációs bevándorlók között nem lett általános, hiszen a megelőző generációk családi mintáiból nem táplálkozhattak. Viszont visszaköltözve olcsóbban élhettek és szüleik nagyszüleik kitaposta ösvényeken járhattak tovább. Rokonoktól, ismerősöktől körülvéve, ez egyfajta tiltakozás volt a nagyvárosi gyökértelenség és elidegenedés ellen. A második szakaszban is a városokból áramlanak ki az idősek. Azonban ekkor már nem a visszavándorlás a jellegadó folyamat, hanem az elmenekülés az egyre nyilvánvalóbb környezeti és egyéb problémákkal terhes városból. Ez már hasonlóképpen érinti az első generációs, a második generációs bevándorlókat valamint a tősgyökeres városiakat is. A célterület választásában már a környezeti tényezők szerepe értékelődik fel és nem csak a rurális gyökerek keresése a cél, hanem az egészséges élhető környezeté. (Ezen fázissal kapcsolatos előfeltevés az, hogy a városi környezetszennyezés, környezetromlás már oly mértékű, hogy a városban már nem lehet az egészséges életmódot folytatni időskorban. Az 64

egészséges életmód szinterei akár üdülővárosok is lehetnek a mediterrán tengerpartokon vagy hegyvidéki településeken. Tehát az időskorúak koncentrációja a második fázisban lett jellemző a „jó és tiszta helyeken”.) Az egyre intenzívebb nyugdíjas áramlások felfogásához a célterületek diszperziója szükséges, mivel a legnépszerűbb helyek telítődtek vagy a megnövekedett ingatlanárak miatt vesztették el vonzó erejüket. Rogers gondolatai mintegy megelőlegezték a később Butler (2004) által alkotott turisztikai desztinációs életgörbét, melynek telítődési fázisában, ugyanezekkel a tényezőkkel operál Butler. Valószínűleg mind a ketten nagy mértékben támaszkodtak Buller és Hogart (1994) monográfiájára, mely a brit nyugdíjasok megjelenéséről és letelepedéséről szól a rurális francia vidéken. Az egykori rurális területek városiasodása, az egyre javuló közlekedési és távközlési viszonyok oda vezetnek, hogy felértékelődnek a világtól távoli, ipari fejlődés nem érintette, alacsony népsűrűséggel jellemezhető korábban perifériáknak tekintett területek. A nyugdíjasok otthonai elszórtan nagyterületű telkekkel körülvéve valahol a második otthonok (hétvégi házak) és a farmok építészeti hagyatékait követve nőnek ki a földből. A negyedik szakaszban egyértelműen a célterületek dekoncentrációs tendenciája erősödik fel. A nyugdíjasokat már nem csak a városi tömeg taszítja, hanem gyakorlatilag a közeli szomszédság intenzív élményeire sem áhítoznak. A szakaszok nem egymást kizáró jellegűek, párhuzamosan is folyhatnak térben és időben. Tehát határaik gyakorlatilag nehezen húzhatók meg, hiszen a fentebb tárgyalt négy szakasz megfelelően hosszú idő és nagy terület vonatkozásában akár egymásra is rakódhat, egymás mellett létezhet. A korszakolásban csakis az újnak tekintett jellegadó folyamatok tömegessé válása segítheti az elemzőt. Az első és második demográfiai átmenetből kimaradt migrációs komponens szerepének felértékelődéséből indul ki a David Coleman (2006) által kigondolt harmadik demográfiai átmenet hipotézise. Az alkotó alapfeltevése, hogy az egyszerű reprodukciót sem biztosító igen alacsony termékenységi viszonyok és a növekvő bevándorlás miatt a népességfejlődés dinamikáját a nemzetközi vándorlás és a vándorok termékenysége fogják meghatározni. Mikor az első- és második generációs migránsok gyermekeinek száma eléri a helyben lakó fogadó népesség gyermekszámát, onnantól fogva nincs értelme asszimilációról beszélni. Sokkal inkább az együttélésre és egymás mellett élés mikéntjeire tevődik át a hangsúly. Az időskorúak vándorlása sok esetben egy bizonyos időbeli fáziskéséssel ugyan, de párhuzamos az aktív népesség mozgásával, amennyiben a megfelelő egzisztenciát felépítő gyermekek magukhoz költöztetik szüleiket. E folyamat a családegyesítés keretében megy végbe. Ez különösen az EU és hagyományos küldő országai (Németország esetében Törökország, a volt Jugoszlávia, Franciaország esetében az észak-afrikai volt gyarmatai, NagyBritanniában pedig a nagyobb távolságok miatt sokkal kisebb mértékben, de az indiai szubkontinens, illetve a Nemzetközösség más tagjai) között figyelhető meg. Érdekes és figyelemre méltó, hogy az összeköltözést nem nehezítette a kilencvenes években meghozott bevándorlási törvényszigorítások sorozata. A folyamat továbbterjedése ellen hat viszont az, hogy sokan szeretnék megőrizni hazai kapcsolataikat, gyökereiket, illetve ingatlanjaikat, azaz a szülők otthon maradnak, ha nem tudják megoldani a két terület közötti cirkuálást. Ezzel a megoldással fenntartják a vándorok későbbi visszavándorlásának bázisát. Az időskorba lépő egykori nemzetközi vándorok szintén gyarapítják a fogadó országban tartózkodó időskorú 65

migránsok állományát egészen addig, amíg nem kapnak állampolgárságot és nem vándorolnak vissza (haza) állampolgárságuk országába. A hagyományosan nagy befogadó államokban és a vendégmunkásokat tömegesen foglalkoztató országokban ez a forrás jelentősebben gyarapítja az időskorúak állományát, mint a folyamatos nyugdíjas bevándorlás. Más esetekben az időskorúak éppen az aktív népesség áramlásával szemben haladnak, amennyiben az előbb említett vendégmunkások, stb. a nyugdíj megszerzése után visszaköltöznek eredeti hazájukba, ahol a relatív árkülönbségek olcsóbbá teszik a megélhetést és az aktív korhoz képest szerényebb jövedelem, a nyugdíj (vagy annak egy része, mert egyes országok a határon túlra nem folyósítják a nyugdíj egészét) is elegendő a megélhetéshez, rendszerint a hazai átlag feletti szinten. Országokon belül is megfigyelhető az időskorúak vándorlása: az aktív kor végével az esetleg elmaradottabb (alacsonyabb ingatlanárakkal rendelkező) területekre elköltözéssel igyekeznek olcsóbbá tenni a napi megélhetésüket a nyugdíjasok, illetve az ingatlanárkülönbözetből származó „haszon tőkésítésével” próbálják öregkoruk anyagi biztonságát megerősíteni. Az már másodlagos, hogy az ilyen esetekben a visszaköltözésről van-e szó, vagy szülőföldükön túli más célterületet választanak. Általában felismerhető egy olyan törekvés, hogy az aktív korhoz képest alacsonyabb jövedelem és a magasabb életkorból következő egészségügyi kiadások növekedése miatt „olcsóbb” területek felé mozdulnak el. A desztináció telítődése esetén, vagyis ha egy-egy ilyen terület túl népszerű lesz, mert megdrágulnak az ingatlanok, költségesebbé válik a napi megélhetés, akkor a következmények lényegében a folyamat előidéző okait számolják fel, tehát negatív visszacsatolási mechanizmusok lépnek működésbe. A nyugdíjasok „betelepítése”, az időskori bevándorlás elősegítése, mint egy lehetséges területfejlesztési gyakorlat önmagában nem szünteti meg egy település vagy térség strukturális gyengeségét, azonban az ingatlanvásárlásból eredő tőke-injekció, továbbá a nyugdíjasok fogyasztása és speciális igényeik kielégítésére szolgáló infrastruktúra, mindenképpen fejlesztési tényezőkként értékelendők. Észak-Amerikában évtizedek óta zajlik a zord északról a napfényes Dél felé áramlás, Európában először országon belül, az integrálódás fokozódásával pedig egyre inkább az országhatáron túlra történik a déli irányba tartó vándorlás. Különböző esettanulmányokból tudjuk, hogy különösen a mediterrán térség számít közkedveltnek a kontinensünkön. A nagyobb területű, északi tagállamokban évszázados trend a délre vándorlás, amit különféle intézkedésekkel, akciókkal próbáltak fékezni (pl. Svédországban a harminc éves háború után a leszerelt katonáknak északon osztottak földeket). Nagy-Britanniában a délre mozgást az ingatlanárak nehezítik, ugyanis az ipari szerkezetváltás utáni évtizedekben a hagyományos iparvidékek minden szempontból veszítettek vonzerejükből, a Dél pedig szinte töretlenül fejlődött Londonnak köszönhetően. Sok országban azonban nincs jelentős különbség az éghajlati jegyekben az országrészek között, illetve a fejlettség szintje kisebb területi differenciákat mutat, ezért nem származik összetett haszon a délre vagy egészséges hegyvidéki területekre költözésből. Arányát tekintve csekélyebb jelentőségű folyamatként, de megindult az „egzotikus” területekre történő kiköltözés is. Ez részben a rendszerváltozás gyötrelmein áteső volt szocialista országokat, részben az európai életmódhoz szokottak számára elfogadható áron 66

elfogadható életkörülményeket nyújtani képes egyéb, fejlődő vagy közepesen fejlett országokat jelentette. A harmadik, de különösen a negyedik világ országaiban a népesség fiatal korszerkezete, a jövedelmi viszonyok, a nyugdíjrendszer hiánya, a politikai instabilitás miatt elszigetelt jelenségnek, de legalábbis marginális jelentőségű folyamatnak tekinthető az időskorú állampolgáraik belföldi illetve nemzetközi vándorlása. Ezen országok rendre jelentős földrajzi távolságra találhatók a Föld legfejlettebb, ezért az életszínvonal tekintetében legtöbbet nyújtani képes országaitól. Ez a távolság, valamint a közbeeső adminisztratív és egyéb jellegű akadályok még az aktív népesség számára is nehezen hidalhatóak át. Következésképpen az sem valószínű, hogy szomáliai nyugdíjasok tömegesen Svájcban akarnának letelepedni, hacsak a svájci állam nem fogad be időskorú menekülteket.49 A fentebb kifejtettek fényében megállapíthatjuk, hogy az öregedés, illetve az időskorúak aktivitásának és azon belül is térbeli aktivitásának kérdése elsősorban a fejlett országokban kerül az érdeklődés homlokterébe. Itt a következő problémák lépnek fel: 1. Az elöregedés miatt néhány évtized alatt elviselhetetlenné válhat az aktív korúakra háruló eltartási teher, finanszírozhatatlanná válik a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer és az állami büdzséből finanszírozott egészségügyi és szociális ellátások. Ezen a jövőképen látszólag nem segít, ha a bevándorlók egyre nagyobb hányada maga is időskorú, de nem is ront, amennyiben külföldről származó nyugdíjaiból képesek életvitelük finanszírozására. Kontinensünkön az időskorúak elvándorlása a naposabb Dél felé jórészt az EU-n belül marad. Az időskorúak tömegétől tehát nem kívánatos „megszabadulni” de nem is célszerű, mert befektetésükkel és fogyasztásukkal végeredményben az összeurópai gazdaságot szolgálják. 2. A növekvő generációs eltartási terhen részben az aktív kor határának kitolása segíthet (a világ fejlett országaiban több évtizedes téma a nyugdíjkorhatár folyamatos emelése, részben a nyugellátás során kifizetett transzferek csökkentése érdekében, de mindegyik megoldási változat nagy társadalmi ellenállásba ütközik). A probléma demográfiai eszközökkel történő kezelésére tehát két hatékony, bár nehezen megvalósítható módszer kínálkozik. 2.a. Az egyik a népesség korszerkezetének fiatalítása, illetve fiatalon tartása. Ez esetleg szociálpolitikával, pronatalista népesedéspolitikával, stb. érhető el (bár igen nehéz és költséges középtávúnál tartósabb eredményt elérni az esetleges születéstöbbletnek a természet rendjéből következő szükségszerű öregedése miatt), illetve a fiatalok bevándorlási ütemének növelésével, ami ugyan olcsó, de csak rövidtávon tekinthető megoldásnak. Nem csak azért, mert a fogadó lakosság fokozódó ellenállásával kell számolni, hanem azért is, mert az öregedés az egész Földön uralkodó demográfiai folyamattá válik, azaz hosszú távon (több emberöltőnyi idő alatt) „folyamatosan fogyófélben lesz” a mobilizálható fiatalkorú embertartalék. 2.b. A másik módszer az új kihívásra adandó újszerű válaszok megtalálását (kitalálását) jelenti, tehát az alkalmazkodást az elkerülhetetlenhez. Az alkalmazkodás alatt azt értjük, 49

Létezik ilyen réteg a gazdasági és politikai elitből. Sokkal érdekesebb viszont az ellentétes irányú mozgás. A trópusi szubtrópusi üdülőparadicsomok sok jegyükben az egykori gyarmatokon működő gazdaság jellemzőit hordozzák magukon (nem szerves részei az adott ország gazdaságának, az ott fogyasztott cikkek túlnyomórészt importból származnak). Tehát akár egyfajta „posztindusztriális gyarmatosításként” is felfogható az ilyen típusú területhasználat, hiszen nem mezőgazdasági és nem ipari, hanem harmadik szektorbeli tevékenység folyik ott a turisták és a lakóhellyel bíró bevándorlók kiszolgálásáért.

67

hogy fel kell készíteni a társadalmat, illetve a gazdasági és politikai szereplőket a népesség, tehát a munkaerő és a vásárlóerő elöregedésére és az elöregedés kiváltotta hatásokra. Például az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése az Innovatív Unió megteremtése. Az Unió bürokráciája azt szeretné, hogy Európában érdemes legyen innovációval foglalkozni és az ötleteket piaci termékké vagy szolgáltatássá alakítani. Megállapodás született az európai innovációs partnerségek indításáról, melyek közül a legelső az aktív és egészséges időskorral foglalkozik. Nyilván az erőforrások és a szaktudás egyesítésének szándékával próbálnak megoldásokat találni az öregedésre, mint a társadalom egészét érintő kihívásra, és nem titkolt cél hogy versenyelőnyhöz kívánnak jutni a globális versenytársakkal szemben a kulcsfontosságú belső és külső piacokon (Ács 2011). A vendéglátó- szórakozóhelyek, az idegenforgalmi létesítmények mellett többek között, pl. a ruházati-, vagy a wellness-ipart is hozzá kell igazítani a megváltozó igényekhez. Ez nem igényel különösebb állami beavatkozást, a piac működése ezt magával hozza. A hitelintézetek például már Magyarországon is kreatívan alkalmazkodtak az idősödési folyamat felgyorsulásához. Bizonyos életkor felett valóban nehéz hitelt kapni, azonban az ingatlant az életjáradékért cserébe konstrukció virágzásnak indult. Ha a nyugdíjas lakóhelyet akar változtatni, ingatlant akar vásárolni, azt szinte kizárólag saját erőből teheti és teszi. Következésképpen az egyén sikeres öregkorára való felkészülését már jóval a nyugdíjas évek előtt el kell kezdeni (Illés 2011). Fel kell készíteni a társadalmat az elöregedés okozta egyéb problémákra is (fokozódó generációs ellentétek). Például a dinamikusan növekvő vagy éppen sokadik reneszánszukat élő nagyvárosi magterületeken figyelhető meg a tehetős, húszas harmincas éveikben járók (szingli yuppie) időseket kiszorító hatása. Legjobb példák erre a globális kapuvárosok, melyek között például Budapesten a tömbrehabilitációs övezetekben fedezhetjük fel a fiatalkorúak tömeges betelepedésének időseket kiszorító hatását (Egedy 2005). A gyorsan megváltozó korszerkezet okozta gondok kezelésére időben kell lépéseket tenni. Egyes települések, térségek átmeneti fellendülést köszönhetnek az időskorúak bevándorlásának (ingatlanfejlesztés, növekvő vásárlóerő, stb.). Ezeket az előnyöket megfelelően kihasználva fenntartható fejlődés indulhat be, ami az aktív népesség számára is újra attraktívvá teheti a települést, tehát az idősek vándorlása akár fejlesztési hatású is lehet (a népsűrűség és általában a gazdasági fejlettség közötti különbségek csökkentésével). Egyes nyugat-dunántúli és Balaton-felvidéki falvak példája már ma is ezt mutatja: a többnyire második otthonként használt házak felújításával, csinosításával a településkép megszépül, a német, osztrák vásárlók felhajtják az ingatlanárakat, gyakran hozzák magukkal üzleti kapcsolataikat, sőt kisebb üzemek, szolgáltató létesítmények (például panziók) jöhetnek létre. Innentől már a településen (a lakosságán és választott vezetőin) múlik, hogy tudnak-e élni a kecsegtető lehetőséggel. A kibocsátó térségből így népesség, jövedelem, vásárlóerő, információ, stb. áramlik a befogadó felé, átrendezve, némiképp tompítva a fejlettségbeli különbségeket, sok esetben (pl. az iparterületek túlzott fejlesztése miatt elhanyagolt rurális térségek felélesztésével) éppen „történelmi sérelmet” jóvátéve ezzel. Magyarország esetében időskorú migránsokat befogadóként vándor-barátabbá kell tenni a jogszabályi környezetet (elsősorban a nem EU-ból származó időskorúak miatt). Növelni a fogadó, a bevándorlókkal érintkező népesség körében a világnyelvek tudását, illetve általában javítani a lakosság idegenekhez, beköltözőkhöz való viszonyán, hozzáállásán. 68

Továbbá helyi és más (térségi, régiós, országos és EU-s) köz- és magán erőforrásokra támaszkodva vonzóbbá tenni az ország megfelelő adottságokkal rendelkező területeit, illetve a most még nem elég attraktív térségek támogatásával azokat is felkészíteni a nálunk fejlettebb országokból érkező nyugdíjasok fogadására. Egy kritikus tömeget elérve (ez az érintett település, illetve térség nagyságától, fejlettségétől, stb. függ) ugyanis már érzékelhető gazdaságélénkítő hatása lehet pusztán az időskorúak bevándorlásának is (az építőipar, a vendéglátás, majd fokozatosan az egészségügyi és szociáis szolgáltatások igénybevételéből kifolyólag). Az országon belüli vándorlásnál hasonló a helyzet, azzal a lényeges különbséggel, hogy a magyar nyugdíjasok beköltözése egy adott térségbe az ország más részéről nem hoz akkora vásárlóerő növekedést, mint a gazdag országokból érkező társaiké. Ennek következtében a felsorolt kedvező hatások is mérsékeltek lesznek, de sok esetben a település fennmaradása, az elnéptelenedés elkerülése a cél. A törpefalvaknak mindenki számít, tehát egy-egy önkormányzat utolsó szalmaszálként kapaszkodhat az időskorúakba, bár ez inkább csak elodázza az elnéptelenedést – gondolják a pesszimisták (Szabó 2011). 3.2. Az öregkorú bevándorlók és kivándorlók Az időskorban bevándorló és kivándorló külföldiek számának és arányának elemzésével a Magyarországot érintő vándoráramlásokban tapasztalható új tendenciákra szeretnénk felhívni a figyelmet, és rájuk vonatkozó speciális összefüggéseket próbálunk meg feltárni. A negyedik táblázatból kiviláglik, hogy, az egyes években bevándorlók között – igaz a mennyiségek változásával párhuzamosan mozogva – de trendjében egyre növekvő arányban voltak hatvan év felettiek. Az 1980-as évek elejének közepének kisszámú bevándorlói között még kicsi, 3-5% körüli arányban fordultak elő idős korúak. Az 1980-as évek végének 1990-es évek elejének nagy volumenű bevándorlási hullámában az öregkorú külföldi állampolgárok aránya a 8% fölé emelkedett. A relatív áttörés a kilencvenes évek közepétől következett be, mikortól 6%-ot is megközelítette, majd meg is haladta az öregkorú bevándorlók részaránya. Az első helyi maximum 1998-ban volt 11,0%-al, amit követően 10% feletti szinten stabilizálódott az értékük 2001-ig.50 2001-ben a statisztikai adatgyűjtési módszertan változása kisebb csökkenést idézett elő. 2002-től új restriktív jegyeket hordozó bevándorlási törvény lett hatályos, aminek egyenes következményeként jelentősebb mértékű zuhanás következett be az időskori bevándorlási arányokban. Ez közel hat százalékpontnyi csökkenést jelentett egy év alatt. A restriktív jellegű új bevándorlási törvénnyel teljes egészében megfelelt az ország az Európai Unió külső határa által támasztott kritériumokkal szemben (Tóth 2004). A nagyobb hatást azonban az okozhatta, hogy a decentralizáció következtében az egyetlen egy budapesti irodát felváltó hét regionális központ valamelyikébe irányították a kérelmezőket. Ezen átszervezés nyilvánvalóan fennakadásokat okozhatott a BÁH ügymenetében, és direkt módon csökkentette az engedélyt kapók számát. A rákövetkező három évben a folyamat újraéledt, másképpen fogalmazva visszazökkent az eredeti kerékvágásba, ami esetünkben azt jelentette, hogy újra a 2001. évi szinthez közel került 50

A bevándorlók átlagéletkora 28 év volt 1990-ben. Az évtized közepéig ez az érték 33 évre szökött fel, és ezen érték körül állandósult. Tehát a bevándorlók átlagéletkorának jelentős növekedésével is igazolni tudtuk a bevándorlókra jellemző általános öregedési folyamatot.

69

2006-ra (8,3%). A KSH adatok alapján a nemek szerinti megoszlásokba is bepillantást nyerhetünk. A várakozásoknak megfelelően a nők aránya magasabb volt a férfiaknál a vizsgált időszak egészében a hatvan éves és idősebb bevándorlóknál. A magasabb arány nyilván összefüggésben van a küldő országok idős életkorú népességében tapasztalható nőtöbblettel, mely a nők általában vett magasabb élettartama miatt alakul ki. A kilencvenes évek elején megindult aránynövekedés azért érdemel kiemelt figyelmet, mert egy újra feléledő bevándorlási hullámból hasítottak ki egyre nagyobb részt, a túlnyomórészt vélhetően nyugdíjas státuszú bevándorlók. Példa gyanánt megemlíthető, hogy az 1997-et követő négy évben összesen több mint 5800 fő hatvan év feletti bevándorló külföldi állampolgár érkezett Magyarországra. Ugyanezen időszak alatt 296 fő idős külföldi vándorolt ki hazánkból, tehát az időskori nemzetközi vándorlási mérleg igen nagyarányú többlettel zárult. Ez az összefüggés 1997 előtt és azóta is érvényes. A megfigyelt időszak folyamán a 60 év feletti kivándorlók a bevándorlókhoz hasonlóan, egyre öregebb korösszetételűek lettek. A kivándorló időskorúak részaránya 1993-ig még a két százalékot sem érte el az összes kivándorló körében. Ezután három lépcsőfokban jelentős szintemelkedés következett be. Az 1993-94-et 3%-nál magasabb értékek, az 1995-öt 65-nál magasabb érték jellemezte, majd a megint csak nagy valószínűséggel adminisztratív okok következtében 15% fölé szökött fel 1996-97-ben. Ezt követően negyedére-ötödére esett vissza az arány, vagyis három és fél százalék körül alakult 1998-tól kezdve, majd egy százalékpontnyit esett az értékük 2001-ben, ami még így is csak kevesebb, mint a fele a bevándorlók között mért időskorú részaránynak. 2002-től kezdve a kivándorlók összlétszámával párhuzamosan meglódult az időskorú kivándorlók száma is. 2003-ban már az összes kivándorló 5,5%-a volt 60 év felett. Innen esett vissza arányuk 2006-ban 3,6%-ra, az 1990-es évek vége két utolsó évének szintjére. Az arányszámok tükrözte emigrációs trend alakulása az immigrációshoz hasonlított – tehát a kilencvenes évek első felében indult növekedésnek –, azonban jóval alacsonyabb szintekről van szó és a fluktuáció is gyakoribb és jelentősebb mértékű. Az időskorú nem magyar állampolgárok kivándorlásának mértéke rendkívül alacsony volt az államszocializmus idején (2%). E nagyságrend nem emelkedett a nyolcvanas évek végén kilencvenes évek elején lezajlott nemzetközi migrációs hullám (Laczko et al. 2002) idején sem. A jugoszláv polgárháború rövid ideig tartó hatása okozhatta az 1995-97-es évek kiugró értékeit. Az 1998. évi zuhanást felváltotta az idősek növekvő mértékű kiáramlása és az ezredfordulóig arányuk 3,5% körül stagnált. Ez az arány hozzávetőlegesen csak a harmada volt a bevándorlók körében regisztrált 60 év felettieknek. A 2001. évi éles zuhanást a bevándorlás körüli médiacsatározások és az elfogadott törvény jellege magyarázza. E két tényező hatására kivárási taktika alakulhatott ki a kivándorolni szándékozók körében. Az elhalasztott kivándorlási döntéseket 2002-2005-ben valósították meg, újabb 5,5%-os lokális maximumot hozva létre. A kivándorlók nemi összetétele a bevándorlóktól markánsan eltérő. A vizsgált időszak egészében több férfi vándorolt ki, mint nő a bevándorlók állományában levő enyhe nőtöbblet ellenére. Tehát a férfiak kivándorlási (eredetállamba visszavándorlási) hajlandósága sokkal nagyobb, mint a bevándorló nőké. A kvázi-megbízható adatokkal vizsgálható húsz év férfitöbbletének kiváltó okát valószínűleg a Magyarországon dolgozó külföldi vendégmunkások idősödésével (nyugdíjas életkorba kerülésével) magyarázhatjuk. Ők a külföldi állampolgárok azon csoportját alkothatták, akik nem integrálódtak be a magyar 70

társadalomba, nem lettek magyar állampolgárok és a nyugdíjas kort elérve valószínűleg a szülőhazájukba tértek haza. Ez az enyhe férfitöbblettel rendelkező visszavándorló típus az egykori keleti blokkban zajló alacsony mértékű munkaerő vándorlási rendszer egyik utolsó következménye lehetett az ezredfordulóig (Iglicka 2001). Azt követően már az 1990 körüli években érkezők elvándorlásairól lehetett szó. Érdekes módon a Magyarországról visszavándorló egykori vendégmunkások nemi összetétele igen hasonlított a jóval nagyobb tömegeket megmozgató spanyol állampolgárok Európából történő visszavándorlásához (Rodríguet et al. 2002). Az ezredfordulótól azonban már a rendszerváltás után érkezettek elvándorlásai kerülhettek túlsúlyba és ez a korábbi férfitöbblet lassú erodálódását eredményezi a közeljövőben. Az időskorú nemzetközi vándorlás jelensége egyre nagyobb szeletet hasít ki a Magyarországot érintő nemzetközi vándorlások egészéből az 1990-es évek elejétől fogva. Ezért megítélésünk szerint a jelenség megkülönböztetett figyelmet igényel. Az 1998 után kezdődő és 2001-ig tartó újabb migrációs hullámon belül, hozzávetőlegesen 8 ezer időskorú külföldi állampolgár érkezett hozzánk, hogy letelepedjem nálunk és kevesebb, mint háromszáz bevándorló státusú időskorú hagyta el az országot. Tehát leszögezhetjük, hogy az időskorúak Magyarországot érintő vándorlási folyamataiban az arányokat tekintve a bevándorlási oldal jóval felülmúlta a kivándorlási oldalt. Hangsúlyoznunk kell azonban azt, hogy az abszolút mennyiségek terén a bevándorlók még jelentősebb súllyal bírtak, mint a kivándorlók. 1998-tól kezdve az öregkorú bevándorlók mennyisége húszszor nagyobb volt a kivándorlókénál. Következtetésként levonhatjuk, hogy a bevándorló időskorúak döntő részben letelepedtek Magyarországon és alig volt jellemző rájuk a kivándorlás köntösében megnyilvánuló visszavándorlás vagy elvándorlás. Ebből következően jelentős mennyiségű Magyarországon tartózkodó időskorú bevándorló halmozódott fel az országban. 3.3. Öregkorú új magyar állampolgárok A Magyarországon tartózkodó idősek számát a kivándorláson és elhalálozásukon kívül az állampolgárrá válás csökkenti még jelentős mértékben. A magyar állampolgárság megszerzése iránti igény a rendszerváltást követően ugrott meg, részben a bevándorlók, részben az egykori magyar állampolgárságukat elvesztett emigránsok keresletének köszönhetően (Parragi 2000). Az 1990-es évtizedet megelőzően kevés külföldi állampolgár kérte a honosítását. A kérelmezők és az állampolgárságot nyertek többsége korábban külföldre távozó magyar volt. Előfordultak olyan esetek, hogy egyes emigránsok a nyugdíjas kor elérése után kívántak hazatelepülni és ezzel egyetemben kérték visszahonosításukat. Sajnos fogódzók hiányában az időskorú új állampolgárok nagyságrendjét még becsülni sem tudjuk. Összlétszámuk, tehát beleértve a gyerekeket, diákokat és aktív korúakat is a kilencvenes évekig nem haladta meg az évenkénti százas nagyságrendet (Tóth 1997). A minőségi változást a kilencvenes évtized hozta meg. 1997 végéig minden egyes évben körülbelül tízezer fő kapott magyar állampolgárságot, ami az évenkénti bevándorlók számához viszonyítva jelentős nagyságrendnek (70–150%) fogható fel, viszont ha az ország lakosságszámával hasonlítjuk össze, akkor elenyésző nagyságrendnek (1 ezrelék) tekinthető. 1998-tól visszaesett a magyar állampolgárságot kapottak száma és csak 2001-ben ugrottak meg újra az állampolgárrá 71

nyilvánítások a KSH adatok szerint, majd az addig tapasztalt legalacsonyabb szintre estek vissza a 2002-es adatok szerint (656 fő). 2003-ban újabb jelentősebb növekedés következett be (1011 fő), majd 2004 a stabilizáció éveként értékelhető. 2005-ben soha nem látott magasságba szökött fel az időskorú új állampolgárok volumene. 1869 fő új öregkorú állampolgára lett az országnak. 2006-ban újra kisebb mennyiségi esés következett be, az összes új állampolgárok csökkenő számával egyetemben. Az abszolút számok fluktuációja mellett az idősek arányának növekedése az új állampolgárok körében, szinte töretlenül növekvő folyamat volt 1993-tól. Az összlétszám zuhanásával párhuzamosan 1998-ban figyelhető meg egy minőségi ugrás. Ezt követően 12% körül állandósult az időskorban magyar állampolgárrá váltak részaránya. A 2002-ben újabb minőségi ugrás következett be. A kevéssel 20% alatti részarányból következik, hogy az idézett adatok szerint minden ötödik új magyar állampolgár 60 év feletti volt. Ilyen magas részarányra még nem volt példa állampolgársági statisztika készítése esetén. Ezt az arányt sikerült 2006-ban túlszárnyalni, mikor az időskorú új állampolgárok aránya 23,3%-on tetőzött. A nemek szerinti differenciák 1993 óta semmit sem változtak. Több időskorú nő lett magyar állampolgár, mint időskorú férfi. Sőt, a két nem közötti szakadék szélesedni kezdett 2003-tól. A fenti adatokat látva nyomatékosan meg kell cáfolnunk azt a bevándorlók és új állampolgárok összetételére vonatkozó, a köznyelvben is igen gyakran fellelhető sztereotípiát, miszerint a bevándorlók és új állampolgárok szinte kivétel nélkül fiatal, munkaképes korú férfiak. Vélhetően semmi tudatos, az időseket pozitívan diszkrimináló tényező nem játszott közre az idősek egyre növekvő részarányában. A mérték nagyságán azonban már a magyar migrációs politika formálóinak is el kell gondolkodniuk. Ackers és Dwyer (2004, 472) az időskorúak vándorlásának szociális hatásait kutatva rámutatott arra, hogy az időskorú nemzetközi vándorok milyen magas fokú tudatossággal érvényesítik jogaikat a fogadó országokban és kovácsolnak előnyöket az országok közötti mobilitásukból. Ez egy új kihívásnak tekinthető a szociálpolitikát formálók részéről, mint nemzeti, mint európai léptékben. Az új állampolgárság megszerzése nem egy egyszerű szimbolikus aktus, mellyel az állam keblére öleli új polgárait. Ez a státus egyre csökkenő kötelezettségekkel és növekvő előnyökkel jár manapság a legtöbb fejlett országban, közöttük Magyarországon is. Az európai integrációhoz való csatlakozási folyamatunk kezdetétől, de legkésőbb 1998-tól a külső szemlélők számára is világossá válhatott, hogy a magyar állampolgárság megszerzésével egyetemben az Európai Unió állampolgára is lesz a jelentkező. Új tagállam polgáraként a munkavállalási célzatú migráció kivételével szabadon léphetik át a határokat az EU-n belül. Immigránsként a fogadó országban joguk van szavazni és jelöltek is lehetnek az önkormányzati és az Európai Parlamenti választásokon. Petíciót intézhet az Európai Parlamenthez és diplomáciai védelmet élvezhet a nagyvilágban bármely tagállam nagykövetségén vagy konzulátusán (Gellérné 2004). Az EU szabályozás alapján gazdaságilag inaktív személyként joga van letelepedni más tagállamban két megszorítás figyelembevételével. Teljes körű egészségbiztosítással kell rendelkeznie, és nem szorulhat rá a fogadó ország szociális ellátó rendszerére. Ez a két alapvető bevándorlást korlátozó tényező például nem szolgál korlátként a magyar állampolgárság megszerzésében. A Warnes (2002, 148) által is leírt fentebbi lehetőségek nyilvánvalóan növekvő konfliktusokat okoznak a tagállami szuverenitások és az európai szuverenitás között. Összességében a késői életkorokban szerzett új állampolgárság váratlan nyomást gyakorol az egészségügyi ellátó 72

rendszerre. A portugál tapasztalatok azt mutatják, hogy nem célszerű a nyugdíjasok beáramlása elé adminisztratív korlátokat állítani, azok alacsony hatásfoka miatt (Fonseca et al. 2002). Mi nem érvelünk korlátozó intézkedések bevezetése mellett, támogatandónak tartjuk viszont a világos elveken nyugvó és kifinomultan részletes időskorúakra vonatkozó új szabályozást, abból a célból, hogy ne üthesse fel a fejét az időskorúakra vonatkozó xenofóbia a fogadó társadalom polgárai körében. A vonatkozó szakirodalom alapján az időskorú új magyar állampolgárok három jellegzetes csoportból rekrutálódtak. Emigránsok, akik elvesztették magyar állampolgárságukat, külföldön mentek nyugdíjba és visszavándoroltak az óhazába. A szomszédos országokban élő magyar nemzetiségűek, akik külföldön vagy Magyarországon mentek nyugdíjba. Olyan bevándorlók, akik vagy rendelkeznek magyar eredetű rokonokkal vagy nem, mindenesetre az ország polgárainak kötelékébe szeretnének tartozni (Tóth 2004). A határok rendkívül képlékenyek ezen csoportok között, a többes motivációs rendszerek gyakran átfedik egymást. Közös jellemzőjük viszont Ackers és Dwyer (2004) szerint, hogy aktívan terjesztik ki gazdasági, szociális és politikai jogosultságaikat. Parragi Mária (2000) még arról számolt be, hogy a tengerentúlon és Nyugat-Európában élő magyar emigránsok és gyermekeik körében folyamatos volt az érdeklődés egykori hazájuk, illetve gyökereik után. Az uniós csatlakozást követő években vélhetően az 1956-os kivándorlók kohorsza következtében visszaálltak az 1990-es évek végére jellemző szintek az új állampolgárok mennyiségeiben. Azonban a legfrissebb adatokból arra lehet következtetni, hogy a 2000-es évtized második felében újabb csökkenés várható. Természetesen ezek a hipotézisek csak abban az esetben válhatnak valóra, amennyiben akár vándorláspolitikai indítékból, akár más céloktól vezérelve nem történik beavatkozás a jelenlegi spontán folyamatokba. 3.4. A Magyarországon tartózkodó időskorú bevándorlók A Magyarországon tartózkodó öregkorú külföldiek száma és aránya függ a fentebb részletesen tárgyalt tényezőktől, a bevándorlások és a kivándorlások eredményétől, vagyis a nemzetközi vándorlási egyenlegtől, a státuszváltozásoktól melyeken belül a magyarországi viszonyok között a legfontosabb az állampolgárság elnyerése. Függ még a Magyarországon tartózkodó bevándorlók természetes népmozgalmától, vagyis a bevándorló státuszú nők szüléseinek a számától és a bevándorlókon belüli összes halálozástól.51 A termékenység elhanyagolható nagyságrendű tényező marad, azonban az időskorú migránsok öregedésével a halandóság egyre jelentősebb szerepet fog játszani. A tartózkodók számának alakulásába még egy tényezőcsoport játszhat közre. Ez pedig a törvényi szabályozásból, illetve a közigazgatási (idegenrendészeti) gyakorlat változásaiból következik, már amennyiben ezt a statisztika a saját belső törvényszerűségeit figyelmen kívül hagyva kritika és korrekció nélkül elfogadja. 51

Az időskorú vándorok állományának növekedésében szerepet játszhat az egyes bevándorló típusok extrém módon kedvező egészségi állapota, mely nyilván előzetes szelekció következtében alakulhat ki. Az átlagosnál sokkal jobb egészségi állapot következtében nyilván kitolódik az életkorok és valószínűleg az aggok és vének korcsoportjaiban is kedvezőbb halandósági rátákat produkálnak. A megfelelő időtáv hiányában még specifikus kutatások sem történhettek e tárgyban, így a fenti gondolatmenet jelenleg mindössze kutatási hipotézisként fogható fel.

73

Az időskorúak aránya a Magyarországon tartózkodó összes bevándorló körében a kilencvenes évek közepére meghaladta a 6 százalékot. Folyamatosan növekedve az ezredfordulón és azután elérte, majd meg is haladta a 10 százalék körüli részarányt (ez mindössze 6,6 ezreléket jelentett az ország időskorú össznépességen belül). Tehát minden tizedik Magyarországon tartózkodó bevándorló státuszú külföldi állampolgár 60 éves és azon felüli volt.52 2003-tól kezdve igen intenzív növekedésnek indult az időskorú állomány. A 2004. évet követő 12%-ot meghaladó részarányok azt jelentették, hogy már minden nyolcadik Magyarországon tartózkodó bevándorló státusú betöltötte a 60. életévét vagy annál is öregebb. Az állomány egészében 2000-ig férfitöbblet volt, majd női többlet alakult ki 2001-től. Az állomány természetes öregedésének egyik következmény e magasabb férfi halandóság, ami nyilván fokozta a nők túlsúlyát, továbbá az egyre idősebb bevándorlói áramlatban folyamatosan női többlet alakult ki. Az állomány idős korú tagjai között azonban mindig női túlsúlyt regisztráltak. Az arányokat tekintve az idős nők összes bevándorló nő közötti aránya hozzávetőlegesen három százalékponttal haladta meg a férfiakét az ezredforduló körüli években és a két nem közötti differencia fokozatosan növekszik. Megjegyezzük, hogy a bevándorlók magyarországi teljes állománya női többletének kétharmadát az időskorban tapasztalható női túlsúly okozta, ami egyértelműen a nemzetközi vándorlók körében tapasztalható feminizálódási tendenciát erősíti. Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy az egyre növekvő számú és arányú időskorú nemzetközi vándornépesség kialakulásában sokkal nagyobb szerepe van az egyre idősödő bevándorlási hullámoknak, mint a migráns alnépesség természetes öregedésének, Az öregedési folyamat egyik szintetikus indikátora az átlagéletkor. Az állományi adatok alapján, a Magyarországon tartózkodó bevándorlók átlagéletkora 28 év volt 1990-ben. Az évtized közepére 33 évre növekedett, majd ezen érték körül stabilizálódott 1998-ig, ami után újabb növekedés következett be. A nemzetközi vándorok átlagéletkora 35,8 év lett 2000-re és 2006-ra 37,3 évre szökött fel. Nincs olyan küldő ország, ahol másfél évtized alatt 9 évvel növekedett volna a népesség átlagéletkora. Tehát a küldő országok természetes öregedésén kívül lennie kell valamiféle olyan Magyarországon ható tényezőknek is, amelyek pozitív szelekciót gyakoroltak az idős korú migránsok kiválogatódására. Az alábbi alfejezetben ezen tényezők (magyar specifikumok) felkutatására teszünk kísérletet. 3.5. Az időskorú bevándorlók eredet-országok szerinti megoszlása A bevándorlók kibocsátó országok szerinti kutatásának kiterjedt szakirodalma lelhető fel Magyarországon. A nemzetközi vándorlások kutatásának e vonatkozása kiemelt területnek számított az 1990-es évtized kezdetétől. Ugyanakkor az egyes kiemelt korcsoportok, nevezetesen a gyermekkorúak, tanulók, aktívak, és öregek vizsgálatára csak szórványos történtek kísérletek. A bevándorló időskorúak eredet-országok szerinti szisztematikus 52

Az arányok alakulásában akkor sem következett be változás, amikor 2000 után a jelentős nemzetközi vándorlási nyereség ellenére, az állományt az egyik évről a másikra több mint 40 ezer fővel csökkentették a Központi Statisztikai Hivatalban. Az adminisztratív beavatkozás egy újabb faktor, ami jelentősen befolyásolhatja a bevándorló státusúak abszolút mennyiségét. A statisztikák készítői azonban módszertani tudásuk birtokában korrigálhatják a nem a vizsgált folyamat változásaiból eredő külső hatások következményeit. A valóság tisztelete és a kifinomult forráskritikai érzék nélkül nem lehet jó minőségű és megbízható statisztikákat készíteni.

74

analizálására tudomásunk szerint nincs ez idáig példa, tehát e helyütt kitaposatlan ösvényre léptünk. Mindent egybevetve az új összefüggések találása, eredeti felfedezések öröme talán ellensúlyozhatja az útkeresés nehézségeit. Az időskorú bevándorlókkal kapcsolatos általános trendeket fentebb elemeztük, így annak részletes bemutatásától e helyen eltekintünk. Csak annyit említünk meg, hogy 2001ben az állomány egésze csökkenéséhez hasonlóan az időskorúak számának addig tapasztalt abszolút számokkal mért növekedése is megtört, viszont a részarány fokozatosan emelkedett, ami az általunk vizsgált jelenség egyre növekvő súlyára mutat rá. A folyamat az új évezredben történt meglódulása következtében az időskorúak összes bevándorló státusú személyen belüli aránya soha nem látott magasságba emelkedett. A mennyiségeket megvizsgálva az EU–15 tagállamokból tartózkodók származók száma az 1996-ben mért 8278 főről egyenletes növekedés mellett 17 907 főre emelkedett 2000-re, majd egy csökkenési tendencia indult meg (2001-ben 11723 fő; 2002-ben 12181 fő; 2003ban 11629 fő és 2004-ben 12143 fő). Az uniós csatlakozás közvetlen hatásaként 2004-2005 folyamán megemelkedett a régi tagállamokból érkező időskorúak száma és 2006. január elsejére már 18 357 fő bevándorló tartózkodott az országban. Arra a tényre, hogy a mennyiségi növekedés mellett Magyarország egyre kedveltebb célponttá vált az 1990-es évtizedben, az arányok módosulásából következtethetünk. Az 1996-os állapot szerint az összes bevándorló között közel 6% volt az Uniós polgárok részesedése. Ez az arány 2000-re 11,7 százalékra növekedett majd a 2004-ig tartó csökkenés (9,3%) után 2004-ben és 2005ben dinamikusan növekedve közel 12% lett. Tehát 1996-hoz képest 2006-ra az EU–15 tagállamok polgárainak részesedése duplájára növekedett a bevándorlók táborában. A fenti számok láttán levonhatjuk azt a következtetést, hogy a magyarok munkavégzését és bevándorlását is korlátozó Uniós országok állampolgárai jelentős számban és mértékben választják letelepedési célpontul Magyarországot. Az EU–15 tagállamok letelepedett polgárai között egyre növekvő arányban találunk időskorúakat. 2006. január elsejére arányuk meghaladta a 17%-ot. Feltehetjük azokat a kérdéseket, hogy mely nálunk tehetősebb Uniós országok polgárai számára vagyunk célország? Vajon ugyanazon országokból származnak-e az ide érkezők, ahová jelenlegi közel sem kielégítő információk szerint a magyarok migrációja irányul? Van-e szerepe a szomszédságnak, a földrajzi távolságnak, a gazdasági kapcsolatok súlyának (Nemes Nagy 1998)? A közelség és szomszédság szerepe nyugati irányban meglehetősen csekély a bevándorlók minden korcsoportját felölelő mennyiségeket illetően az új évezred első évtizedének közepéig. A szomszédos Ausztriához képest több német, és ami meglepő lehet, brit állampolgár tartózkodott (egy évnél hosszabb időtartamig) Magyarországon, a franciák súlya pedig szinte azonos az osztrákokéval. Tehát holtversenyben a 4-5. helyen szerepel Ausztria. Savanyúan megjegyezhetjük, hogy a hosszú évszázadok közös történelme, az élénk gazdasági kapcsolatok nem tükröződnek a fenti számokban. E tény azért nem meglepő a migrációt tanulmányozó szakemberek számára, mert a két ország migrációs kapcsolatát nem a letelepedési célú vándorlás, hanem a napi, vagy annál ritkább időközű mozgások jellemezték, melyek nem feltétlenül a munkavállalással álltak szoros kapcsolatban (Csapó 1999). 2006-ra az osztrák állampolgárok száma már kicsit meghaladta az Egyesült Királyságbeliekét. A fenti időskorú migránsokat taglaló táblázatrészben viszont Ausztria a második legtöbb időskorú migránst kibocsátó ország, jelentősen meghaladva a brit és francia 75

állampolgárokat. Tehát a közelségnek és szomszédságnak sokkal nagyobb szerepe van az osztrák időskorúak Magyarországra irányuló nemzetközi migrációjában, mint az aktívaknál, diákoknál és a gyermekeknél. Németország kiemelkedő szerepét jelzi, hogy minden második bevándorlóként Magyarországon tartózkodó EU állampolgár német. Ezt a nagyságrendet magyarázza, hogy Németország Magyarország első számú gazdasági partnere, közel húsz éve működő kétoldalú munkaügyi kapcsolatokkal, továbbá az etnikai kapcsolatokon nyugvó tényezőkről sem szabad megfeledkeznünk (Haug 2005). Németország domináns szerepe még erőteljesebb az időkorúak esetében, ahol az egyre növekvő arány már a kétharmadot is megközelítette. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor rövidesen kijelenthetjük, hogy a 15 tagországot magába foglaló egykori magterületről származó minden három főből kettő német állampolgár. Az olasz, a görög állampolgárok még jelentősnek tekinthető számban élnek bevándorlói státusban, hazánkban. Azonban e két ország, továbbá az Egyesült Királyság és Franciaország időskorú állampolgárai egyre csökkenő számban élnek bevándorlóként Magyarországon. (Illés 2001; Illés–Lukács 2002)

76

4. táblázat: Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma nemek és a 20 legjelentősebb időseket küldő állam szerint, 1996–2010 (Az országokat a 2010-ben 60–X évesek együtt altábla mennyiségi sora szerint rendezve.)

Állampolgársá g Románia Németország Ukrajna Ausztria Jugoszlávia Szovjetunió Oroszország Hollandia Svájc Bulgária NagyBritannia Lengyelország Egyesült Államok Kína Csehszlovákia Olaszország Svédország Horvátország Franciaország Görögország Együtt Többi ország Mindösszesen

1996

2000

2001

Összes tartózkodó, férfi 2002 2003 2004 2005

3567 5 1552 2104 497 9337 3257 485 172 97 878

2870 0 3801 4951 697 8792 2173 1374 384 207 784

2008 6 2808 3919 461 6990 1803 795 207 147 626

2187 3 2983 4408 517 6516 1632 853 226 174 576

2300 2 2780 4481 504 6329 1978 729 247 179 545

2707 1 2853 6033 508 6640 1164 908 269 196 570

3268 3 2380 6616 337 6724 1607 1019 162 196 596

3280 2 4656 7295 979 2077 907 1086 420 208 568

3340 1 7104 7573 1413 2339 969 1089 679 266 558

3322 5 7034 8594 1650 1941 789 1101 732 288 583

3375 3 8378 8810 1915 1898 761 1171 835 323 592

457 2645

844 2363

402 835

456 824

589 734

634 802

282 761

973 878

1282 1025

1429 1031

1643 1632 1104 999

1151 2891 919 400 219 351 261 994 6434 2 1001 9 7436 1

1886 5407 780 592 367 719 617 1159 6659 7 1250 4 7910 1

932 3269 569 409 165 529 310 433 4569 5

968 3852 514 423 172 527 343 342 4817 9

915 3569 549 402 162 434 418 260 4880 6

979 3713 434 397 156 494 449 224 5449 4

946 3781 497 287 99 476 193 187 5982 9

7883 5357 8

8678 5685 7

7844 5665 0

8581 6307 5

8823 6865 2

1081 4737 375 599 280 439 772 228 6136 0 1600 1 7736 1

1084 4937 410 805 364 463 912 261 6693 4 1713 9 8407 3

1297 5606 352 955 367 501 919 262 6865 6 2128 2 8993 8

1319 5874 346 1183 447 534 1287 322 7249 5 2332 9 9582 4

2006

2007

2008

2009 2010

39009 9835 8551 2355 3106 907 1188 1074 451 599

1684 6101 302 1248 477 557 1165 298 81538 23181 104719

Állampolgársá g Románia Németország Ukrajna Ausztria Jugoszlávia Szovjetunió Oroszország Hollandia Svájc Bulgária NagyBritannia Lengyelország Egyesült Államok Kína Csehszlovákia Olaszország Svédország Horvátország Franciaország Görögország Együtt Többi ország Mindösszesen

1996

2000

2001

Összes tartózkodó, nő 2002 2003 2004 2005

3003 0 1535 2328 197 6836 6440 639 92 114 742

2864 3 5830 6065 356 6779 4164 1628 201 215 715

2147 5 4685 5028 233 5674 3753 1098 117 183 574

2310 4 4693 5427 268 5459 3428 1195 120 203 570

2427 9 4320 5372 246 5364 3693 1065 126 223 540

2860 5 4540 7063 272 5727 2818 1336 146 247 548

3484 6 4528 7317 207 5881 3487 1623 74 244 581

3338 1 5848 8042 515 1594 2129 1673 246 238 572

3355 0 7933 8293 812 1840 2158 1671 417 282 565

3261 1 7402 8695 921 1524 1918 1686 469 299 545

3261 5 8366 8800 1041 1446 1831 1752 540 323 540

3371 1 8856 8690 1350 2579 2077 2087 660 391 611

303 1876

534 1781

222 1444

244 1403

283 1211

329 1394

158 1417

478 1486

629 1656

678 1614

776 1672

795 1516

857 1385 2414 168 164 181 182 594 5707 7

1375 3454 2069 201 260 443 419 744 6587 6

704 2550 1797 133 134 388 201 277 5067 0

720 2988 1717 140 139 404 258 219 5269 9

699 2851 1891 143 122 366 293 164 5325 1

724 3077 1626 154 123 408 316 133 5958 6

733 3075 1751 117 82 361 137 112 6673 1

8516 6559 3

8087 7396 3

5610 5628 0

6706 5940 5

5838 5908 9

7402 6698 8

6770 7350 1

848 3847 1415 178 274 339 544 144 6379 1 1327 8 7706 9

847 4042 1439 215 323 350 594 160 6777 6 1418 1 8195 7

1046 4612 1339 252 292 351 562 147 6696 3 1779 6 8475 9

1060 4835 1321 329 412 380 898 177 6911 4 1942 0 8853 4

1404 5072 1140 350 460 359 757 165 7303 0 2007 0 9310 0

• 78 •

2006

2007

2008

2009

2010

1996

2000

Összes tartózkodó, együtt 2001 2002 2003 2004 2005

Románia

65705

5734 3

4156 1

4497 7

4728 1

5567 6

6752 9

Németország

3087

7493

7676

7100

Ukrajna Ausztria

4432 694

Jugoszlávia Szovjetunió Oroszország Hollandia Svájc Bulgária Nagy-Britannia Lengyelország Egyesült Államok

16173 9697 1124 264 211 1620 760 4521

9631 1101 6 1053 1557 1 6337 3002 585 422 1499 1378 4144

8947 694 1266 4 5556 1893 324 330 1200 624 2279

9835 785 1197 5 5060 2048 346 377 1146 700 2227

9853 750 1169 3 5671 1794 373 402 1085 872 1945

7393 1309 6 780 1236 7 3982 2244 415 443 1118 963 2196

6908 1393 3 544 1260 5 5094 2642 236 440 1177 440 2178

2008

3261

1636

1688

1614

1703

Kína Csehszlovákia Olaszország Svédország Horvátország Franciaország Görögország

4276 3333 568 383 532 443 1588 12141 9

8861 2849 793 627 1162 1036 1903 1324 73 2059 1 1530 64

5819 2366 542 299 917 511 710 9636 5 1349 3 1098 58

6840 2231 563 311 931 601 561 1008 78 1538 4 1162 62

6420 2440 545 284 800 711 424 1020 57 1368 2 1157 39

6790 2060 551 279 902 765 357 1140 80 1598 3 1300 63

Állampolgársá g

Együtt Többi ország

18535 13995 Mindösszesen 4

• 79 •

2006

2007

2008

2009

2010

6618 3 1050 4 1533 7 1494

6695 1 1503 7 1586 6 2225

6583 6 1443 6 1728 9 2571

6636 8 1674 4 1761 0 2956

7272 0 1869 1 1724 1 3705

3671 3036 2759 666 446 1140 1451 2364

4179 3127 2760 1096 548 1123 1911 2681

3465 2707 2787 1201 587 1128 2107 2645

3344 2592 2923 1375 646 1132 2419 2776

5685 2984 3275 1734 842 1210 2427 2515

1679

1929

1931

6856 2248 404 181 837 330 299 1265 60 1559 3 1421 53

8584 1790 777 554 778 1316 372 1251 51 2927 9 1544 30

8979 1849 1020 687 813 1506 421 1347 10 3132 0 1660 30

2343 1021 8 1691 1207 659 852 1481 409 1356 19 3907 8 1746 97

2379 1070 9 1667 1512 859 914 2185 499 1416 09 4274 9 1843 58

3088 1117 3 1442 1598 937 916 1922 463 1545 68 4325 1 1978 19

Állampolgársá g Románia Németország Ukrajna Ausztria Jugoszlávia Szovjetunió Oroszország Hollandia Svájc Bulgária NagyBritannia Lengyelország Egyesült Államok Kína Csehszlovákia Olaszország Svédország Horvátország Franciaország Görögország Együtt Többi ország Mindösszesen

1996

2000

60–X évesek aránya (%), férfi 2001 2002 2003 2004 2005 2006

4,4 13,3 9,1 16,3 4,3 13,1 3,9 8,1 25,8 25,4

9,0 15,4 11,8 15,6 7,4 15,4 5,8 7,3 33,8 25,5

8,1 18,3 10,8 17,8 7,5 13,6 6,7 9,2 40,1 29,1

8,1 20,4 9,8 20,5 7,9 13,4 6,6 11,9 37,4 26,2

9,0 23,5 10,7 21,8 9,1 12,4 7,5 10,9 41,3 27,2

10,3 26,3 11,9 25,6 10,2 13,0 7,8 13,8 40,8 29,8

11,3 26,0 10,7 34,4 11,3 16,7 8,6 19,8 43,9 30,9

9,9 25,5 10,5 27,9 12,8 16,8 9,0 15,5 49,5 31,3

9,2 34,1 10,6 33,7 13,5 18,4 10,7 21,2 49,6 35,5

8,6 38,5 9,1 36,5 15,2 19,6 11,7 22,8 52,1 34,3

8,8 35,3 9,8 34,5 15,6 20,6 13,9 22,4 53,6 34,8

6,6 4,9

6,6 7,8

8,2 8,1

7,5 7,2

7,1 7,8

8,0 9,0

13,5 11,4

9,7 10,5

11,0 11,7

12,7 11,8

13,3 14,8 13,0 12,4

13,1 1,1 8,3 11,3 13,7 5,7 7,7 5,1 5,8 2,9 5,4

10,8 2,2 10,5 14,4 14,4 7,4 5,5 5,0 9,2 3,6 8,4

11,1 2,2 6,9 13,2 17,0 10,0 6,5 8,8 9,3 3,0 8,4

11,6 2,4 7,4 13,9 18,6 10,4 7,3 10,5 9,3 3,1 8,4

13,0 2,2 7,5 13,2 22,8 12,2 6,0 12,3 10,2 3,7 9,3

14,1 1,9 9,2 15,6 27,6 11,7 5,8 16,5 11,3 4,0 10,3

16,5 2,1 12,1 22,0 41,4 11,8 12,4 22,5 12,0 4,8 11,1

16,9 2,2 14,9 15,0 26,4 11,8 4,1 19,7 11,7 5,8 10,5

17,1 2,5 15,1 18,9 29,7 12,7 5,8 21,8 13,3 6,3 11,9

15,2 2,7 16,2 18,7 30,2 12,4 6,4 20,2 13,4 7,9 12,1

15,5 3,3 17,6 18,3 26,6 13,9 5,4 17,1 13,8 8,0 12,4

• 80 •

2007

2008

2009 2010 7,2 36,9 10,1 36,3 17,7 25,5 15,2 26,4 54,3 34,1

12,5 3,3 19,2 18,1 22,6 13,5 5,7 20,1 13,8 7,7 12,4

Állampolgársá g Románia Németország Ukrajna Ausztria Jugoszlávia Szovjetunió Oroszország Hollandia Svájc Bulgária NagyBritannia Lengyelország Egyesült Államok Kína Csehszlovákia Olaszország Svédország Horvátország Franciaország Görögország Együtt Többi ország Mindösszesen

1996

2000

60–X évesek aránya (%), nő 2001 2002 2003 2004 2005

7,6 9,3 12,1 23,9 5,5 16,9 7,8 9,8 19,3 32,7

12,8 7,4 15,5 19,9 9,4 23,4 10,4 8,0 28,8 31,7

12,5 8,2 14,2 23,6 10,0 22,8 12,7 10,3 32,2 34,3

12,7 9,9 14,2 24,6 10,6 23,7 14,1 12,5 34,5 34,9

13,8 12,0 15,8 26,4 11,3 23,0 15,2 11,1 35,0 38,0

15,5 13,0 17,0 32,0 12,4 25,9 16,1 15,8 38,9 40,1

16,4 12,5 16,1 39,1 13,8 25,8 17,8 28,4 46,3 42,2

15,8 16,3 17,1 29,9 19,2 29,2 18,8 14,6 49,6 40,2

15,3 23,1 17,7 34,5 18,9 31,8 20,8 19,9 52,5 42,1

14,8 27,5 16,9 37,7 20,5 33,4 21,1 22,4 54,2 44,8

15,2 26,8 17,8 37,7 20,5 35,0 22,0 22,4 54,8 45,4

13,6 31,4 17,5 38,3 20,3 38,9 24,2 26,2 54,2 39,0

7,3 6,7

7,1 9,3

11,7 9,9

13,9 10,5

15,2 10,7

15,2 12,3

29,1 13,3

14,9 13,5

17,0 13,8

17,4 15,9

16,0 16,9

19,4 17,2

7,7 1,6 6,2 25,6 11,6 6,6 12,6 8,4 8,9 3,4 8,2

5,5 3,1 7,2 23,9 8,8 8,4 7,4 7,4 12,0 4,0 11,2

5,5 2,9 5,6 30,8 11,2 10,8 10,0 14,1 12,2 4,2 11,4

6,4 2,7 5,8 27,1 10,1 11,1 8,5 17,4 12,6 3,8 11,6

6,4 2,5 5,5 24,5 13,9 13,1 8,2 20,1 13,6 4,5 12,7

13,7 2,6 7,9 27,9 16,3 13,5 10,1 27,1 15,1 4,0 13,9

16,8 2,5 9,0 38,5 28,0 15,0 24,1 37,5 16,0 5,5 15,1

15,8 2,6 10,6 25,8 15,7 14,5 7,5 30,6 16,1 6,5 14,4

16,9 2,5 13,0 23,3 18,0 14,0 8,9 38,8 17,1 6,7 15,3

14,4 2,7 15,2 21,4 21,9 16,2 10,0 32,7 17,4 9,0 15,6

14,9 3,2 18,1 19,5 18,7 17,6 7,1 28,2 17,8 9,0 15,9

11,5 3,2 20,7 15,7 16,7 17,8 8,3 27,9 18,0 9,5 16,2

• 81 •

2006

2007

2008

2009

2010

Állampolgársá g Románia Németország Ukrajna Ausztria Jugoszlávia Szovjetunió Oroszország Hollandia Svájc Bulgária Nagy-Britannia Lengyelország Egyesült Államok Kína Csehszlovákia Olaszország Svédország Horvátország Franciaország Görögország Együtt Többi ország Mindösszesen

2000

60–X évesek aránya (%), együtt 2001 2002 2003 2004 2005 2006

2007

2008

2009

2010

5,9 11,3 10,7 18,4 4,8 15,6 6,1 8,7 22,3 28,8 6,8 5,6

10,9 10,6 13,9 17,1 8,3 20,6 8,3 7,5 31,3 28,5 6,8 8,5

10,4 12,0 12,7 19,7 8,6 19,8 10,1 9,6 35,8 31,6 9,5 9,3

10,4 14,0 12,3 21,9 9,1 20,4 10,9 12,1 35,8 30,5 9,7 9,3

11,5 16,5 13,5 23,3 10,1 19,3 12,1 11,0 37,8 32,5 9,7 9,6

13,0 18,2 14,7 27,8 11,2 22,1 12,7 14,5 39,7 34,9 10,5 11,1

13,9 17,1 13,6 36,2 12,5 23,0 14,3 22,5 45,2 36,4 19,1 12,7

12,9 20,3 14,0 28,6 15,6 25,5 14,9 15,2 49,6 35,8 11,4 12,4

12,3 28,3 14,3 34,0 15,9 27,6 16,8 20,7 51,1 38,8 13,0 13,0

11,7 32,9 13,0 36,9 17,5 29,4 17,4 22,6 53,2 39,4 14,2 14,3

11,9 31,0 13,8 35,6 17,7 30,8 18,8 22,4 54,2 39,8 14,2 15,4

10,2 34,3 13,9 37,0 18,9 34,8 20,9 26,4 54,3 36,5 16,3 15,3

10,8 1,3 6,8 15,5 12,8 6,0 9,7 6,4 7,3 3,1 6,7

8,5 2,6 8,1 16,8 12,1 7,7 6,3 5,9 10,6 3,8 9,7

8,7 2,5 5,9 17,5 14,4 10,4 7,8 10,8 10,8 3,5 9,9

9,4 2,5 6,2 17,2 14,8 10,7 7,8 13,2 11,0 3,4 10,0

10,2 2,4 5,9 16,1 19,0 12,6 6,9 15,3 12,0 4,0 11,0

13,9 2,2 8,2 19,1 22,6 12,5 7,6 20,4 13,3 4,0 12,2

16,6 2,3 9,7 26,7 35,4 13,1 17,3 28,1 14,1 5,1 13,2

16,4 2,4 11,5 17,5 21,1 13,0 5,5 23,9 13,9 6,1 12,4

17,0 2,5 13,5 19,8 24,2 13,3 7,0 28,3 15,2 6,5 13,6

14,9 2,7 15,4 19,3 26,6 14,0 7,8 24,7 15,4 8,4 13,8

15,3 3,2 18,0 18,6 22,8 15,4 6,1 21,0 15,7 8,4 14,0

12,0 3,2 20,4 17,6 19,7 15,2 6,7 22,9 15,8 8,5 14,2

1996

A jellegzetes EU–15-el kapcsolatos összefüggések tárgyalása után helyezzük szélesebb kontextusba vizsgálódásunkat és térjünk át a húszlegjelentősebb időskorú nemzetközi vándort küldő ország tárgyalására, melyek az egész állomány több mint 90%-át alkotják. A kilencediktábla alapján megállapítható, hogy a legtöbb hatvan éven felüli Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgár Romániából érkezett (1996 elején 3850 fő, 2000 elején 6241 fő, 2001 elején 4319 fő, 2002-ben 4696 fő, 2003-ban 5433 fő, 2004-ben 7212 fő, 2006-ban 8525 fő). A domináns időskorú román állampolgárok aránya 2000-ig növekedve az összmennyiség 41,9 százalékát érte el, majd enyhe csökkenéssel egyharmadnál alig magasabb arányra esett vissza 2001-re, hogy dinamikusan növekedve 2006-ra elérje a 45,6%-os részarányt. Az 1990-es évtized közepéig még Németország volt a második helyen, azonban a fantasztikusan intenzíven növekvő ukrán időskorú bevándorlás miatt a harmadik helyre szorult vissza 1996-tól. Az ezredforduló után tehát Romániát Ukrajna követte (2000 kezdetén 1528 fő, 2004 kezdetén 1920 fő, 2006-ban 2145 fő). Nem volt ez azonban mindig így. Az 1990-es évek közepén, a németeken kívül még több egykori jugoszláv, bolgár, lengyel és Szovjetunóból származó időskorú élt Magyarországon, mint Ukrajnából származó. A ukrán változás dinamikája figyelemre méltó, hiszen majdnem ötszörös növekedés • 82 •

tapasztalható röpke évtizednyi idő alatt. A mennyiségi sorban harmadik helyen álló Németország esetében is dinamikus növekedést regisztrálhattunk. Az időskorú német állampolgárok száma meghatszorozódott a jelzett tíz év alatt (Haug 2005). A negyedik helyezet Kis-Jugoszláviából származó idős bevándorlók száma sajátosan hullámzott. A 2000. évi helyi maximum után csökkent, majd a 2004-es második helyi maximumot követően újra zsugorodni kezdett. A jelenleg nyolcadik helyen álló bolgár állampolgárok helyzete annyiban különleges, hogy az 1990-es évek közepétől számuk az általános trend ellenére folyamatosan és jelentősen majdnem ötödével csökkent, és az új évezredben 400 fő körül stabilizálódott. Az ötödik helyen álló orosz állampolgárok növekedése is jelentős volt az 1990-es években (a németek és az ukránok közötti növekmény) közel ötszörös dinamikát mutat. 1996-ban és 2000-ben több időskorú amerikai állampolgár tartózkodott bevándorlóként Magyarországon (284 fő és 356 fő), mint a szomszédos Ausztriából vagy Oroszországból. 2001-re a már sokszor ostorozott adminisztratív beavatkozást forráskritika nélkül elfogadó statisztikai adat összeállítás eredményeként felére csökkent le a vélhetően nem illegalitásba húzódott amerikai állampolgárok száma (182 fő). Erről a nagyságrendről két év stagnálás után újra felfelé elmozdulás következett be, és 2006-ra a volumen (317 fő) megközelítette a 2000-es értéket. A 2006-ban tizedik helyen álló lengyelek száma is meghaladja a szomszédos horvátokét és svájciakét. Kirívóan alacsony a szomszédos jelentős számú magyar nemzetiséggel rendelkező Szlovákiából származók száma ( 2000. I. 1-jén 36 fő, 2001. I. 1-jén 34 fő). Ezen jelenség magyarázata további vizsgálódások tárgyát kell hogy képezze, hiszen gyakorlatilag annyi időskorú szlovák állampolgár él Magyarországon bevándorlóként, mint amennyi a parányi magyar etnikumú Szlovéniából. Csehszlovákia széthullása után közel fél évtizeddel, 1996-ban 225-en még csehszlovák állampolgárként regisztráltatták magukat, illetve ilyen úti-okmánnyal rendelkeztek. Érdekes módon számuk alig csökkent, mert 2006-ban is még 206-an voltak. Az utolsó vizsgált év szerinti mennyiségi sorban tizenegyedik helyen álló svájci állampolgárok száma az 1996. évi érték háromszorosára ugrott fel 2000-re (132 fő). Majd tovább növekedve 2006-ban 221 fő lett. A mennyiségi sorban 13. helyen álló időskorú kínai állampolgárok száma is imponáló mértékben emelkedett az 1990-es évek második felében. Az 1996. évi 55 fő megnégyszereződött 2000-re és a helyi maximum 229 főt takart. A 2001. évi adminisztratív beavatkozás hatása a kínaiakat sem kerülte el. Egy év alatt 137 főre esett vissza a számuk. Ezután lassú növekedés kezdődött, ami 2006. évben 206 fővel tornyosodott ki. Amennyiben abból az aspektusból vizsgáljuk meg az időskorú tartózkodókat, hogy mely ország küldött az onnan bevándorlók között az átlagosnál jóval idősebbeket, akkor nagy vonalakban arra a következtetésre jutunk, hogy az a fejlettséggel egyenesen arányosan alakul. 2006-bam az összes Luxemburgból tartózkodó ötven százaléka, a Svájcból tartózkodók ötven százaléka, az Ausztriából tartózkodók közel harminc százaléka, a Svédországból tartózkodók huszonegy százaléka, az • 83 •

Olaszországból tartózkodók tizennyolc százaléka hatvan életév feletti. Egyedül Bulgária esete kirívó és további magyarázatra szoruló, hiszen az idős korúak 42%-os részarányát a küldő ország gazdasági fejlettsége nem indokolja. Nagy valószínűséggel esetükben a Magyarországon megöregedett egykori bolgárkertészekről és családtagjaikról van szó, tehát ez esetben a munkavállaló nemzetközi migránsok öregedtek meg (Mód 2003). A másik rendkívüli eset Jugoszlávia 28,5%-os aránya a délszláv polgárháború idejéből ered. Vannak egyéb kivételes esetek is. A Magyarországon tartózkodó francia állampolgárok között mindössze 7% volt 60 év feletti 2006-ban. Magyarázatul az hozható fel, hogy a kéttannyelvű iskolákban és a vegyes vállalatoknál vélhetően sok francia állampolgár állt alkalmazásban. Továbbá a francia nyugdíjasoknak az országukon belül is a nyugdíjas paradicsomok széles választéka áll rendelkezésükre. Magyarország földrajzi, gazdasági, társadalmi és politikai nézőpontokból már sokszor bemutatott Kelet és Nyugat határzónájában fekvő átmeneti jellegét (köztesjellegét), a témánk szempontjából, az időskorú nemzetközi migránsok nemi arányánál tudjuk kimutatni. Az összefüggés (nem ok-okozati viszony) ott mutatkozik meg, hogy a nyugatinak tekintett országokból egyértelmű férfitöbbletet mértek az időskorúak között Svájc kivételével. A keleti hatás pedig a Romániából, Ukrajnából a KisJugoszláviából és Oroszországból származók nőtöbbletben mutatkozott meg Kína kivételével. A nem említett szomszédaink közül Szlovénia és Szlovákia nem értékelhetők a nemi arányok szerinti megoszlásukban a rendkívül alacsonynak tekinthető abszolút számok miatt. Szlovénia esetén ez könnyen érthető és magyarázható is. Szlovákia esetében a jelentős számú magyar kisebbség és a hosszú határszakasz alapján sokkal nagyobb számokra lehetne számítani. Figyelemre méltó, hogy a Horvátországból származók férfitöbblete nyugatias sajátosság. Az Unióból származó hatvan év felettiek férfitöbblete minden egyes vizsgált időpontra jellemző volt. E férfi túlsúly az okozója az EU–15-ből származók kiegyenlített nemi arányának, másképpen fogalmazva az összességében tapasztalható nőtöbblet hiányának. Úgy tűnik, hogy a nemek szerinti összetétel a legsajátosabb vonása e rétegnek és ez bátorította fel a szerzőt az előző bekezdésben használt „nyugatias” megjelölésre. E nyugatias összetétel kompenzáló (kiegyenlítő) hatású volt a bevándorlók egészére, továbbá a Magyarországon különösen a nyugdíjas korúaknál tapasztalható nőtöbbletre is, bár a mértéke igen csekély.

• 84 •

4. Összefoglalás – Kitekintés A rendszerváltást megelőzően Jugoszlávia állampolgárai számára, Magyarország, mint nemzetközi vándorlási célpont, szóba sem jöhetett, a potenciális fogadó ország zártsága következtében. A jugoszláv munkavállalók a nyugat-európai államokban legálisan dolgozhattak, mint egy külön-utas szocialista állam kedvezményezett polgárai. A jugoszláv etnikai mozaik széthullását kísérő háborúk, tisztogatások, embargók, gazdasági dezorganizáció végett vetett a szinte akadályok nélküli nyugat felé tartó nemzetközi vándorlásoknak. A szomszédos országok is a jugoszláviai migránsok célkeresztjébe kerültek. 4.1. Menekültek, menedékesek A Magyarországra bevándorlás lehetőségét a rendszerváltozás és a nemzetközi menekültügyi egyezményekhez csatlakozás teremtette meg. A széteső Jugoszláviából a háborús helyzet eszkalálódásának függvényében négy menekülthullám érte el az országot. 1991-92-ben közel 50 ezer fő menekült/menedékes érkezett, akik majd 199394-ben nagyrészt elhagyták az országot. A boszniai válság 1995-ben, majd a koszovói helyzet kiélesedése 1999-ben okozott egyenként 5 ezer főnyi menekülthullámot. A 2009-re kicsúcsosodó újabb koszovói krízis már három év alatt váltott ki közel 5 ezer főnyi menekültet. 4.2. Bevándorlók A rendszerváltással a migráció egyéb csatornái is kinyíltak a jugoszláv utódállamok polgárai, közöttük természetesen Szerbia állampolgárai számára is. Gondolunk itt elsősorban ez egy évnél hosszabb magyarországi tartózkodással járó bevándorló státus megszerzésére. Erre a bevándorlói körre 1995-től rendelkezünk hitelesnek tekinthető statisztikai adatokkal. A menekült/menedékes státust bevándorlóra felcseréltek száma, kiegészülve az új érkezőkkel, 1996-ra 16 173 bevándorló státusút tettek ki az aktuális Kis-Jugoszlávia területéről. Ez a szám 2005-re lassan 12 605 főre apadt le. 2006 egy nagy statisztikai adatrevízió valamint jelentős határváltozások éve volt és a mai Szerbia területéről Magyarországon tartózkodók száma 3 671 főre esett vissza. Ezt követően csak 2010. január 1-re nőtt meg jelentős mértékben a szerb állampolgárok száma, nevezetesen 5 685 főre. Ezt a növekedést a 2008-2009-ben megugró bevándorlási hullám okozta. Kérdésként merül fel, hogy mely rétegek járultak hozzá leginkább a növekedéshez? Szemléleti keretül első megközelítésben célszerű a dolgozatban bemutatott Rogers-görbét használni. A magyarországi munkavállalási hagyományok hiánya, továbbá a gazdasági válság következtében kevéssé valószínű, hogy a munkavállalási célú migráció lódult volna meg. Gyurkovics Róna (2012) legfrissebb kutatása szerint a gyermekekkel rendelkező házas fiatal középkorúak beáramlása jellemző a Vajdaságból, akik gyökereiket túlnyomórészt felszámolva (ingatlanjaikat eladják, sokszor magukkal hozzák vagy később maguk után hozatják a nagyszülőket is) véglegesen le kívánnak telepedni Magyarországon. • 85 •

4.3. Tanulói migráció A másik jellegzetes réteg a diákoké. Diákokon elsősorban a középiskolai tanulókat és felsőfokú hallgatókat értjük, akik többségét már szüleiktől független migráns szereplőknek kell tekintenünk. Gyurkovics Róna (2012) kutatásai szerint a diákok 86%-a önállóan költözött Magyarországra, tehát a szülőktől függetlenül kell életvitelüket kialakítaniuk. A motivációs rendszerükben legelőkelőbb helyen az anyanyelvi oktatás és az otthoninál magasabb szintű képzés szerepel. Ennél kisebb mértékben említették az ösztöndíjak következtében olcsóbbá váló tanulás lehetőségét. A folyamatos magyarországi oktatási statisztikák szerint 2000 körül a középiskolákban tanuló szerb állampolgárok száma meghaladta a 600 főt majd folyamatosan csökkenve 2010-re 400 fő körülire esett vissza. Ezzel ellentétben a felsőfokon tanulók száma a 2000 körüli 800 főről, igaz fluktuációkkal tarkítva, 2010-re 1 000 fő körülire növekedett. Az Oktatási Évkönyv 2009-2010 adatai szerint 1009 fő szerb állampolgár hallgató végezte tanulmányait magyarországi felsőfokú intézményekben. Ezzel a mennyiséggel a Szlovákiából (1943 fő) és Romániából érkezőket (1697 fő) követően a harmadik helyet foglalják el, megelőzve az ukrajnaiakat (896 fő) és a Horvátországból indulókat (128 fő). A szerbiai tanulók döntő többsége magyar nemzetiségű és vajdasági illetőségű. Gyurkovics (2012) mérése szerint a tanulás a bevándorlás előszobájának tekinthető, mert 77%-uk Magyarországon kívánja kamatoztatni a tudását, 17%-uk egy harmadik országban kívánja kíván elhelyezkedni és mindössze 7%-uk tervezi a hazatérését Vajdaságba. 4.4. Időskorú migráció Az életútszemléletből eredő harmadik jelentős rétegnek a 60 év feletti időskorú bevándorlók tekinthetők. A szerb állampolgárságú bevándorlók között nagyobb mértékűvé vált az időskorúak aránya, mint a Magyarországra bevándorlók egészében. 1996-ban mindössze 4,8%-uk volt időskorú. Röpke másfél évtized alatt 2010-re már 18,9% lett az időskorúak részaránya a Szerbiából érkezők között. A nemi differenciák tükrözik a vándorlók egészében mérteket, csak a különbségek még markánsabbá váltak. Az időskorú szerb állampolgárok körében 1996-ban még nem lehetett markáns különbséget érzékelni (férfiak 4,3%; nők 5,5%). A vizsgált időszak alatt a nemi különbséget szimbolizáló olló folyamatosan növekedett és 2010-re 2,5 százalékpontos lett (férfiak 17,7%; nők 20,3%). Megállapíthatjuk tehát, hogy az időskori nemzetközi vándorlás jelensége nem csak hogy felütötte a fejét a szerb-magyar relációban, hanem jellegadó folyamattá is vált. Már 2008-ban is jelentős súllyal bírt, amikor a Magyarországot érintő idősköri nemzetközi migráció típusait kutatva Illés és Kincses (2008) indirekt becslés módszerét használva az alábbiakat mutatta ki. A Szerbiából érkező időskorú migránsok és a Magyarországon megöregedő szerb állampolgárok körében a legjelentősebb típus a válsághelyzetek indukálta csoport. Ezt követi a családi motivációkkal rendelkező típus, mely egyszerre foglalja magába a családegyesítést és • 86 •

családformálódást. A harmadik jelentőségű típus a munkával kapcsolatos, mely a megélhetés anyagi jellegű faktoraival összefüggő tényezőket sűríti egybe. Ebbe beletartoznak a munkavállalók, az önfoglalkoztatók és a tőkejövedelmeikből önmagukat fenntartók is. A szakirodalmi jelzések egyértelműen mutatják, hogy a Szerbiából érkezők körében az átlagosnál kisebb jelentőségű a munkaerejük eladása, és az átlagosnál sokkal nagyobb mértékű a vállalkozóvá válás és a megtakarításaikból megélők aránya. Talán vitatható, hogy a klasszikus etnikai migráns típusa miért került csak a negyedik helyre, hiszen jórész vajdasági magyarok immigrációjáról van szó. Indokolásul annyi hozható fel, hogy a romániai és ukrán állampolgárságú bevándorlókhoz képest alacsonyabb volt a magyar nemzetiségűek aránya. Továbbá a már fentebb többször citált kutatás is megerősítette, hogy a nyelvi és etnikai problémák súlya nem volt meghatározó a vajdasági magyarok közül érkezők körében (Gyurkovics 2012). A viszonylagos jómód és tehetősség érzékelhető a Vajdaságból elszármazó időskorúaknál, mégis fenntartásokkal kell kezelni, hogy a jól-létet és kellemet kereső migráns típusa mennyire jellemző a körükben. Az ötödik hely nagy valószínűséggel megállja a helyét a súlyok vonatkozásában. A nyugdíjvadász időskori migránsok típusa elvétve fordulhatott elő a Szerbiából érkezők körében, mert az előd Jugoszlávia (majd utódállamai) és Magyarország között modern alapokon nyugvó nyugdíjegyezmény érvényes, mely a kölcsönös és arányos teherviselés elvén nyugszik. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a szolgálati idő és még egyéb más tényezők függvényében mind a két ország arányos nyugdíjat folyósított annak az egyénnek, akinek mind a két országban volt szolgálati viszonya. A valóságban ilyen esetek elvétve fordultak elő és a nyugdíj összegét az ide vagy oda költözés nem módosította. Krízisidőszakokban azonban jelentősége lehetett annak is, ha a Magyarországról folyósított nyugdíj nem tűnt el. Hetedrangú fontossága (súlya) lehetett az anyaországba, tehát Magyarországra hazatérő migráns típusának. Ebbe a típusba nagy valószínűséggel a Szerbiában fészket rakó, az állampolgársági értelemben vett, vegyes házasságokban élők eshetnek bele. 4.5. Szerb állampolgárok ingatlanvásárlása Magyarországon Meg kell említenünk a Magyarországon ingatlant vásárló szerb állampolgárok jelenségét is, mely jelenség sajátos időbeli és területi jellemzőket mutatott fel és nem volt független a szerb állampolgárok magyarországi területi elhelyezkedésétől (Kincses–Takács 2010). Lényegében privát invesztícióról van szó, mely a tőkeáramlás kategóriájába esik bele. A jelenség rokon volt a Dél-Alföldön kimutatott szerb állampolgárságú magánemberek egyéni számlanyitási bum-jával és a vállalkozásalapítási dömpinggel (Szónokyné 2001). A magyar gazdaság általános liberalizálásának és deregulációjának részeként a rendszerváltozás kezdete óta folyamatos a külföldiek magyarországi befektetéseire vonatkozó korlátozások megszüntetése. Ebbe a folyamatba szervesen illeszkedett a külföldiek munkavállalásának és ingatlanszerzésének fokozatos könnyítése is. A külföldiek által • 87 •

legkeresettebb területek közé a főváros egyes kerületei, a Balaton környéki megyék és néhány fürdőváros, illetve régióközpont tartoznak. A külföldiek által megszerzett ingatlanok több mint az egyharmada német állampolgárok tulajdonában van, egyötöde az osztrákok, egy-egy tizede a románok és a hollandok tulajdonába került. A németek a fővárosban és 13 magyarországi megyében domináns (az adott megyében legnagyobb részaránnyal bíró) ingatlanvásárlók, tehát területi preferencia az esetükben nem állapítható meg. Számukra az ország egésze ingatlanvásárlási színtér. A szomszédságnak és vele összefüggésben a közelségnek legnagyobb szerepe az osztrák, az ukrán és a szerb (jugoszláv) állampolgárok magyarországi ingatlanszerzéseiben van. Az osztrák, a román és szerb (jugoszláv) állampolgárságú ingatlanvásárlók helyválasztása esetén klasszikus egyirányú térbeli terjedési folyamatokra bukkantunk. A két ország földrajzi helyzetéből adódóan az osztrák terjedés iránya kelet felé, a román állampolgároké északnyugat irányban, a szerb (jugoszláv) állampolgároké pedig északkelet felé tartott. 2001 és 2003 között még szerb állampolgárságú ingatlanvásárlók domináltak Csongrád megyében a német ingatlanvásárlókkal együtt. Az összes külföldi ingatlanvásárló között 25,9%-os részarányt hasítottak ki maguknak, amivel 0,7 százalékponttal a németek mögé szorultak. Harmadlagos ingatlanvásárlóként pedig csak Békés megyében szerepeltek 5,3%-os részaránnyal. Az ország többi megyéjében előfordulásuk sporadikus volt, negyedik vagy annál alacsonyabb helyezéssel. 4.6. Cirkuláció Magyarország és Szerbia között A szokásos (állandó, végleges) lakóhely koncepciójára épülő migráció-felfogással, egyre kevésbé lehet leírni és elemezni a jelenkor vándorlási folyamatait. Az individuum életútja során egyre gyakrabban változtat lakóhelyet. A növekvő belföldi és nemzetközi vándormozgalom következtében egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szokásos lakóhely fogalma már nem alkalmazható a valóságban zajló egyes folyamatok, például a cirkuláció esetén. A nemzetközi vándorlás kontextusában értelmezett cirkulációnak a definíciója a következő lehet. A cirkuláció olyan különterű és különidejű, legalább három összekapcsolódó áramláselemből álló térbeli mobilitási rendszer, melyben az egyének többes, visszatérő mozgásai zajlanak. A teljeskörű, adminisztratív bázison nyugvó kutatásunk alapján megállapítható hogy a külföldiek cirkulációja hazánkba, mint fogadó országba, megjelent a nemzetközi vándorlási folyamatok keretében. A Magyarországra bevándorlók több mint 15%-a cirkuláló migránsnak tekinthető 2007-ben. Korábbi bevándorló státusuk miatt megelőző személyes tapasztalataik vannak az országról, hiszen hosszabb ideig (egy évnél tovább) éltek itt. A cirkulálók, tehát akiket már nem először regisztrált az idegenrendészeti hatóság bevándorlóként, 42,9%-nak ez a második belépése, 50,8%nak a harmadik belépése, és végül 6,3%-uknak ez már a negyedik alkalom, hogy Magyarországra jöttek vissza 2001óta. • 88 •

A nemzetközi vándorokon belül a cirkuláció elsősorban Románia, Ukrajna és Kína munkaképes korú, nőtlen, hajadon állampolgáraira jellemző. A cirkuláló vándorok nemek szerinti megoszlása nem tér el az összes 2007-ben bevándorlótól. Enyhe férfitöbblet jellemzi őket. A többször bevándorlók között kisebb arányban fordulnak elő diákok és idősek. A gyermekkorúak (0-14 évesek) és főleg az aktív korúak viszont felülreprezentáltak voltak 2007-ben. Megállapítottuk, hogy a 25-44 éves fiatal aktív korúak dominálnak a cirkuláris migránsok körében. Így feltételezhetjük, hogy elsősorban a fogadó országbeli jövedelemszerző tevékenység, és a szülőföldön maradás párhuzamos, tartós igénye késztetheti cirkulációra ezeket az embereket. A többszörös oda-vissza mozgás, döntően a nőtlenekre és hajadonokra jellemző, ami arra utal, hogy a formális párkapcsolat kötése már gátja lehet a nemzetközi cirkulációnak, továbbá arra is, hogy az együtt költözők köre, vagyis a vándorlási egységek nagyrészt egyének és nem kiscsoportok. Döntően Budapesten, a keleti határ, illetve a Dunán innen az autópályák nyomvonalához közeli térségekben telepednek le. Érdekes, hogy lakóhelyválasztásukban kiemelt jelentősége van a korábbi tapasztalatoknak, mert több mint háromnegyedük ugyanabban a megyében telepedett le, ahol korábban is lakott. Demográfiai összetételük, származási országok szerinti megoszlásuk és magyarországi letelepedési helyük nagyfokú koncentráltsága utal arra, hogy többszörösen szelektált alnépességnek tekinthetők a cirkuláló migránsok. Első Magyarországra vándorlásukkal még lehet, hogy csak az immobilak táborából váltak ki. Másodszori Magyarországra vándorlásuk már az országot kivándorlóként elhagyók csoportjából szakította ki őket és emelte be a cirkulálók közé. A bevándorlási sorszámok növekedésével egyre kisebb és kisebb, saját magukhoz egyre jobban hasonlító – egyre inkább önhasonlóvá váló – szubpopulációk tagjaivá váltak. Ezen kiválogatódási-kiválasztási mechanizmusok okozhatták a fiatal aktív életkorúak, a nőtlenek és hajadonok kiemelkedő arányait, Románia, mint eredetország és Budapest, mint kiemelt fogadóterület, a bevándorlók egészét jóval meghaladó részesedést. Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a szomszédos országokból érkezők köréből a magyarul tudó magyar, vegyes, vagy akár nem magyar nemzetiségűek térhettek vissza többszörös bevándorlóként, mintegy a cirkulálással oldva fel a szülőföldön maradás és az anyanemzet államában történő munkavégzés és tanulás dilemmáját. Figyelemre méltó, hogy amíg ezen dilemma megoldására kitalált felülről jövő kezdeményezések a legkülönfélébb tényezők miatt zátonyra futottak, addig a cirkuláció a magyar-magyar dilemma egyik alulról jövő megoldása lehet, ha a kiterjesztésére való törekvést beemelik a bevándorlási politika céljai közé. A cirkuláció jelensége ezres nagyságrendű, az országról vélhetően pozitív tapasztalattal rendelkező népességet közvetít Magyarországra. Motivációs rendszerüket, kapcsolati hálójukat s társadalmi tőkéjüket, nyilván empirikus felmérésekkel és változatos módszertani apparátussal bíró terepmunkák sorozatával lehet feltárni. A mintavétel kapcsán, illetve • 89 •

a terepmunka helyszíneinek kiválasztásával kapcsolatosan, már nagymértékben lehet támaszkodni a regiszterből származó adatokra és összefüggésekre, valamint a mérvadó nemzetközi közleményekre is. A legfontosabb összefüggés talán az, hogy a Magyarországra cirkuláló migránsok egyes ismérveikben meglehetősen nagy változékonyságot produkáltak 2006-ról 2007-re, csakúgy, mint ahogy a nagyvilágban is tapasztalták a legkülönfélébb cirkuláris vándorok kapcsán. A 2006 és 2008 közötti három év összesített adatai szerint az összes Magyarországot érintő cirkuláris migráns közül 6,5% szerb állampolgárságú. A mennyiségi sorban ezzel a harmadik helyet foglalják el Románia (50,6%) és Ukrajna (13,8%) mögött. Rendkívülinek tekinthető a belépések sorszám (paritás) szerinti megoszlása, mely szöges ellentétben áll az előzetes várakozásokkal. A formális logika szerint a negyedik Magyarországra belépésnek kisebb a valószínűsége, mint a harmadik belépésnek. A harmadik Magyarországra belépésnek kisebb a valószínűsége, mint a második belépésnek. A szerb állampolgárok részaránya a másodszor belépők között 5,7%, a harmadszor belépők között 8,1%, a negyedszer belépők között pedig 20,5% Levonhatjuk tehát a konklúziót, hogy a magas sorszámú nemzetközi cirkuláris migránsok között a szerb állampolgárok felülreprezentáltak. A hétköznapi élet szavaira lefordítva ez azt jelenti, hogy a szerbállampolgárok 2008-ig gyakran fordultak újabb és újabb bevándorló státusért, ahelyett, hogy az állampolgárságért folyamodtak volna. Biztos vagyok azonban abban, hogy ez a jellegzetesség a későbbiekben megváltozott. Erre utal Gyurkovics Róna (2012) kutatása, amelyben leírja, hogy 2011 őszén az általa megkérdezett 178 Magyarországra bevándorló vajdasági magyar nemzetiségű közül már csak 24 főnek nem volt magyar állampolgársága. Magyarországra költözésük előtt csak 16 fő rendelkezett magyar állampolgársággal, tehát azóta 138-an szerezték meg azt.

IRODALOMJEGYZÉK Ackers, Louise – Dwyer, Peter 2004. Fixed Laws, Fluid Lives: the Citizenship Status of Postretirement Migrants in the European Union. Ageing and Society, XXIV. évf. 2004. 3. sz. 451–476. Ács Vera 2011. A kutatók mobilitására vonatkozó uniós források. In Gellérné Lukács Éva szerk. 2011.Harmadik országbeli állampolgár kutatók magyarországi integrációja. Kézikönyv és konferencia riport [Third-Country National Researchers’ Integration in Hungary. Handbook and Conference Report] Budapest, Tullius Kiadó, 7–40. Ács Vera 2010. Temporary and Circular Migration: Empirical Evidence, Current Policy Practice and Future Options in Hungary. Budapest, European Migration Network. Bies Klára – Tekse Kálmán 1980. Migration and settlement: 7. Hungary. Laxenburg, International Institute for Applied Systems Analysis. Bottlik Zsolt 2010. Etnikai földrajzi kutatások a Kárpát-Balkán régióban. Budapest, Szám-térkép Bt. • 90 •

Boyle, Paul – Halfacree, Keith – Robinson, Vaughan 1998. Exploring Contemporary Migration. New York, Longman. Buller, Henry – Hoggart, Keith 1994. International Counterurbanisation: British Migrants in Rural France. Aldershot, Avebury. Breinbauer, Andreas 2007. Brain Drain – Brain Circulation or … What Else Happens or Should Happen to the Brains. Some Aspects of Qualified Person Mobility/Migration. FIW Working Paper, 4. sz. 32. Csapó Tamás 1999. Határ menti együttműködések a munkaerőpiac területén, különös tekintettel Vas és Zala megyére. In Nárai Márta – Rechnitzer János szerk. 1999. Elválaszt és összeköt – A határ. Társadalmi gazdasági változások az osztrák–magyar határ menti térségben. Pécs–Győr, MTA Regionális Kutatások Központja – Palatia Nyomda és Kiadó, 269–295. Egedy Tamás 2005 A városrehabilitáció hatásai a lakásmobilitásra és a társadalmi mozgásfolyamatokra. In Egedy Tamás szerk. 2005. Városrehabilitáció és társadalom. Budapest, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, 103–158. Fokkema, C. M. 2003 szerk. Residential Moving Behaviour of the Elderly: An Explanatory Analises for the Netherlands. West Lafayette, Pardue University Press. Fonseca, Maria Lucinda – Caldeira, Maria José – Esteves, Alina 2002. New Forms of Migration Into the European South: Challenges for Citizenship and Governance – the Portuguese Case. International Journal of Population Geography, VIII. évf. 2002. 2. sz. 135–152. Fox, Jon E. 2007. From National Inclusion to Economic Exclusion: Ethnic Hungarian labour Migration to Hungary. Nations and Nationalism, XIII. évf. 1. sz. 77–96. Gellérné Lukács Éva 2004. Munkavállalás az Európai Unióban. Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó. Gellérné Lukács Éva – Illés Sándor 2005. Migrációs politikák és jogharmonizáció. Budapest. KSH Népességtudományi Kutató Intézet. Gyulavári Tamás – Gellérné Lukács Éva 2005. A legális és illegális bevándorlók jogai az Európai Unióban. Európai Tükör, X. évf. 2005. 4. sz. 47–75. Gödri Irén 2010. The Role of Ethnicity and Social Capital in Immigration to Hungary. (Working Papers on Population, Family and Welfare). Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet [Demographic Research Institute]. Hárs Ágnes 2001. Népességmozgások Magyarországon a XXI. század küszöbén. In Lukács Éva – Király Miklós szerk. 2001. Migráció és Európai Unió. Budapest, Szociális és Családügyi Minisztérium, 43–66. Haug, Sonja 2005. Migration trends from Central and Eastern Europe to Germany. In Iontsev, Vladimir – Ivakhniouk, Irina szerk. 2005. International Migration Trends. Scientific Series: International Migration of Population: Russia and the Contemporary World. Moscow, MAX Press, 75–88. Hudák Annamária – Gellér Balázs – Kiss László – Lukács Éva 2003. A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése az Európai Unióban és Magyarországon. Budapest, Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium. Iglicka, Krystyna 2001. Poland`s Post-War Dynamic of Migration. Aldershot, Ashgate. Illés Sándor – Hablicsek László 1996. A külső vándorlások népességi hatásai Magyarországon 1955–1995 között. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet. • 91 •

Illés Sándor 2001. Külföldiek az Európai Unióból. Statisztikai Szemle, LXXIX. évf. 2001. 2. sz. 162–177. Illés Sándor – Lukács Éva szerk. 2002. Migráció és statisztika. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet. Illés Sándor – Gellérné Lukács Éva 2007. Towards Researcher Mobility. European Mirror, Selection of Studies Published in the First Half of 2007, Special Issue, August 2007. 139– 155. Illés Sándor – Kincses Áron 2008. Foreign retired migrants in Hungary. Statisztikai Szemle, LXXXVI. évf. 2008. Special number 12. 88–111. Illés Sándor – Kincses Áron (2009) Migráció és cirkuláció. Statisztikai Szemle, 87. évf. 7-8. sz. pp. 729-747. Illés Sándor 2011. A hallgatók elképzelései saját sikeres öregedésükről. In Michalkó Gábor – Rátz Tamara szerk. 2011. A turizmus dimenziói: humánum, ökonómikum, politikum. (Turizmus Akadémia 5. kötete) Székesfehérvár, Kodolányi János Főiskola, 108–120. Kincses Áron – Takács Zoltán 2010 Szerb állampolgárok Magyarországon. Területi Statisztika, L. évf. 2010. 2. sz. 182–197. Kis Norbert – Gellérné Lukács Éva – Illés Sándor 2011. A magyarok munkavállalása ÉszakEurópában – szintézis. Gellérné Lukács Éva szerk. Magyarok munkavállalása Skandináviában. A magyar állampolgárok munkavállalása az EU északi tagállamaiban: Svédországban, Finnországban, és Dániában illetve az EFTA tag Norvégiában. Budapest, Tullius Kiadó, 173–204. Kocsis Károly – Bottlik Zsolt – Tátrai Patrik 2006. Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli régióiban (1989-2002). Budapest, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. Kovács Zoltán szerk. 2010. Challenges on Ageing in Villages and Cities: the Central European Experience. Szeged, Department of Economic and Social Geography, University of Szeged. Laczko, Frank – Stacher, Irene – Klekowski von Koppenfels, Amanda szerk. 2002. New Challenges for Migration Policy in Central and Eastern Europe. The Hague, IOM-ICMPD, TCM Asser Press, 257. Langerné Rédei Mária 2009. A Tanulmányi Célú Mozgás. (Student Migration.) Budapest, REGINFO Kft. Langerné Rédei Mária 2005. A nemzetközi vándorlás folyamatának irányítása. Statisztikai Szemle, LXXXIII. évf. 2005. 7. sz. 663–680. Lénárt András 2011. 1956 emigrációs vesztesége. Az 1956-os magyarországi elvándorlásról. Rubicon, XXII. évf. 9–10. sz. 103–107. Lévai Imre 2000. Diákok és céhlegények vándorlása Európában. Társadalomkutatás, XVIII. évf. 2000. 3–4. sz. 211–222. Michalkó Gábor –Vizi István 2005: A turizmus és a globalizáció kérdései. In Michalkó Gábor szerk. Turizmusföldrajz és humánökológia. Fejezetek a természet, a társadalom és az ember turizmushoz fűződő viszonyáról. Budapest–Székesfehérvár, Kodolányi János Főiskola – MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, 85–100. Mód László 2003. Bolgár kertészek Szentes környékén. In Ekéné Zamárdi Ilona – Timár Judit szerk. Alföldi tanulmányok (2002–2003). Békéscsaba, Nagyalföld Alapítvány, 110–117. Nemes Nagy József 1998. A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba. Budapest, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület. • 92 •

Parragi Mária 2000. A magyar állampolgársági jog és a külföldön élő magyarság. Kisebbségkutatás, 1. sz. 37–50. Rédei Mária – Kincses Áron 2008. A szomszédból érkező migránsok hatása a hazai gazdasági és társadalmi különbségekre. Közép-Európai Közlemények, I. évf. 2008. 1. sz. 7–16. Rédei Mária 2007. Mozgásban a világ. A nemzetközi migráció földrajza. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 542. Rees, P. – Stillwell, J. – Convey, A. – Kupiszewski, M. 1996. Population Migration in the European Union. Chichester, John Wiley and Sons, 390. Rodríguez, Vicente – Egea, Carmen – Nieto, José Antonio 2002. Return Migration in Andalusia, Spain. International Journal of Population Geography, VIII. évf. 2002. 3. sz. 233–254. Rogers, A. szerk. 1992. Elderly Migration and Population Redistribution. London, Belhaven Press. Rogers, A. – Castro, L.J. 1981. Model Migration Schedules. Laxenburg, International Institute for Applied Systems Analysis. Sutcliffe, B. 2001. Migration and Citizenship: Why can Birds, Whales, Butterflies and Ants Cross International Frontiers More Easily than Cows, Dogs and Human Beings? In: Ghatak, Subrata–Sassoon, Anne Showstack szerk. Migration and Mobility: the European Context. New York, Palgrave, 66–82. Szabó Szabolcs 2011. Eltűnő aprófalvak, eltűnő életformák, eltűnő emberek? In Szabó Szabolcs szerk. Vidéki térségek Magyarországon. Budapest, Trefort Kiadó, 147–174. Szónoky Miklósné Ancsin Gabriella 2001. A jugoszláv működőtőke a Dél-Alföldön. Szeged, FÁROSZ. Tóth Judit 2004. Státusjogok. Budapest, Lucidus Kiadó. Tóth Pál Péter 1997. Haza csak egy van? Menekülők, bevándorlók, új állampolgárok Magyarországon, (1988–1994). Budapest, Püski Kiadó. Tóth Pál Péter 2011a. Népességfejlődés és magyarság. A nemzetközi vándorlás szerepe a Kárpát-medencei magyar népességfejlődésben. Budapest, Gondolat Kiadó. Valkovics Emil 2001. Demográfia. Budapest, Osiris Kiadó. Warnes, A. M. 2002. The Challenge of Intra-Union and In-Migration to ‘Social Europe’. Journal of Ethnic and Migration Studies, XXVIII. évf. 2002. 1. sz. 135–152. Weiner, Myron – Teitelbaum, Micheal S. 2001. Political Demography, Demographic Engineering. New York – Oxford, Berghahn Books. Williams, Allan M. – King, Russel – Warnes, Tony 2004. British Second Homes in Southern Europe: Shifting Nodes in the Scapes and Flows of Migration and Tourism. In Hall, Michael C.–Müller, Dieter K. szerk. Tourism, Mobility and Second Homes. Between Elite Landscape and Common Ground. Clevedon, Channel View Publications, 97–112. Zelinsky, Wilbur 1971. The Hypothesis of the Mobility Transition. The Geographical Review, LXI. évf. 2. sz. 220–249.

• 93 •

FÜGGELÉK

• 94 •

F.2. táblázat: Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok számaaz EU–15 tagállamokból, illetve más ország-csoportokból, néhány kiemelt korcsoportban nemek szerint, 1996–2010

199 6

200 0

200 1

50–59 éves, férfi 200 200 200 200 2 3 4 5

EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország

65 113 12 4 10 30 39 28 5

120 152 21 10 23 86 26 66 5

59 120 13 5 19 51 22 37 1

65 134 15 7 23 55 23 43 3

76 125 13 5 17 46 27 42 5

78 119 19 4 19 48 38 46 3

50 77 12 3 11 29 41 25 2

239

551

428

449

443

425

332

Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt

90 3 5 44 687

146 3 8 62 127 9

91 1 4 27 878

90 1 5 24 937

85 1 5 21 911

83 1 4 21 908

66

1 338

2 2 529

2 2 133

2 2 147

2 1 137

2 1 180

2 6 207

1 340

5 538

1 138

1 152

2 142

4 187

2 1 184 1 1 189

135 5 248 1

139 16 244 6

119 8 141 1

115 16 155 4

113 10 161 6

119 19 202 3

4

5

3

5

5

1 1 1 132

1 1 396

2 1 277

3

33

126

73

Állampolgárság

1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszorsz ág Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország

200 6

200 7

200 8

200 9

201 0

137 188 22 6 16 78 48 56 9 1 636

178 292 30 8 26 87 50 121 14 4 114 7 141 5 11 42 215 6

209 326 33 11 24 101 60 138 13 3 114 5 164 6 11 42 228 6

254 401 42 15 28 130 76 143 15 3 121 4 211 11 12 48 260 3

238 433 49 12 31 101 66 222 14 2 152 5 200 6 11 43 295 3

6 221

4 5 237 1 9 256

5 6 251 1 7 270

5 8 257 1 9 280

2 8 197 2 13 222

113 22 250 5

110 67 266 9

103 91 299 1

3

3

3

107 161 336 9 1 5

101 189 370 5

7

104 119 300 0 1 4

332

4 1 363

4 5 556

3 2 657

4 8 797

3 8 878

88

72

111

133

166

157

3 9 107 8 181

4 9 121 5 189

5 4 119 9 204

• 95 •

3 18 669

99 3 5 31 133 5

7

Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

279 3

313 0

189 4

211 3

218 4

284 4

343 8

382 4

423 4

449 9

506 0

541 4

1 6 18 19 12

3 8 42 36 21

1 3 38 21 16

1 4 43 20 13

1 3 44 16 15

1 2 44 24 23

2

5 6 45 40 32

6 3 53 45 38

6 5 56 52 39

4 7 52 59 56

3 7 74 58 35

33 1 90 688 104 8 564 6

72 2 184 959 154 3 763 3

62 2 143 711 940

59 2 142 669 105 6 506 9

52 2 133 669 110 9 514 8

51 2 147 728 119 7 601 1

64 1 170 816 143 6 671 8

71

77 2 224 397 231 2 957 9

76 2 236 352 297 3 106 16

87 3 268 356 325 8 118 25

80 2 259 577 297 1 123 96

470 4

• 96 •

42 31 30

199 340 205 4 797 3

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszorsz ág Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt

199 6

200 0

200 1

50–59 éves, nő 200 200 200 200 2 3 4 5

47 30 3 2 8 25 21 13 1

68 64 5 5 12 59 15 27 3 1

28 49 3 2 12 29 9 21

27 62 3 3 10 39 13 23

1

1

28 55 3 4 12 32 13 25 1 2

149 24 1 6 25

591 33 3 5 38

610 22 2 5 18

355

929

811

792 28 2 3 19 102 5

1 166 1 1 169

1 264 2 2 269

1 262 1 2 266

114 6 203 7

124 18 243 6

3 5 3 1 186 33 238 8

200 6

200 7

200 8

200 9

201 0

60 176 15 2 20 56 29 85 3 2 232 7 27 3 4 36 284 5

75 197 17 2 20 45 29 103 6 2 236 4 29 4 4 37 293 4

92 200 19 6 22 73 30 106 6 2 246 4 30 5 5 34 309 4

73 249 28 5 15 59 28 157 7 4 252 6 35 3 3 39 323 1

32 46 6 3 9 31 18 27

18 34

901 23 3 1 19 112 2

2 110 2 30 4 3 17 133 0

2 128 8 24 2 1 17 145 3

43 111 6 4 9 40 28 34 1 2 160 8 27 2 4 28 194 7

2 2 275 1 2 282

2 3 263 1 2 271

2 4 375 1 6 388

3 3 424 2 1 433

3 5 452 2 2 464

3 5 521 1 3 533

4 5 534 2 5 550

4 7 568 1 7 587

4 6 479

106 17 158 9

96 38 171 4

93 24 179 9

97 76 222 9

103 60 293 4

96 92 272 1

86 110 274 4

80 139 270 6 1

80 167 280 7 1

87 208 276 7 1

3 1 2 2

4 1 1

5 1 1 1

6 1 2 1

3 1 2 2

7

7

2 1

2 3

4 3

537 122 324 5

418 72 220 5

461 74 238 9

494 74 249 2

678 116 320 6

695 205 400 5

842 223 398 6

884 226 406 4

7 2 5 4 100 4 231 417 9

8 3 5 7 108 4 275 443 7

8 3 4 9 118 1 319 458 7

3. • 97 •

2 8 20 24 13

5 494

országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

2 3 23 2

2 9 55 7

1 2 58 2

2 2 62 4

2 2 67 5

3 1 72 4

2 1 61 7

3 4 58 7

4 3 64 6

5 2 67 7

5 2 68 8

3 4 84 12

2 14

14 44 2 133 622 156 9 676 7

18 43 1 125 510 122 7 514 4

19 43 1 133 502 136 5 569 6

19 42 1 138 522 145 3 599 8

22 48 2 152 576 159 3 724 5

22 51 2 146 617 183 8 849 2

28 47 1 148 218 220 5 896 8

32 52 2 163 245 235 6 102 06

28 48 2 159 210 304 4 110 76

38 54 2 177 207 328 4 117 86

21 47 2 173 394 309 7 119 76

46 420 138 6 476 4

• 98 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország Bosznia-Hercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

50–59 éves, együtt 2000 2001 2002 2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

388 114 4 11 69 1042

188 216 26 15 35 145 41 93 8 1 1142 179 6 13 100 2208

87 169 16 7 31 80 31 58 1 1 1038 113 3 9 45 1689

92 196 18 10 33 94 36 66 3 1 1241 118 3 8 43 1962

104 180 16 9 29 78 40 67 6 2 1344 108 4 6 40 2033

110 165 25 7 28 79 56 73 3 2 1527 113 5 7 38 2238

68 111 12 5 19 49 65 38 2 2 1620 90 2 4 35 2122

180 299 28 10 25 118 76 90 10 3 2244 126 5 9 59 3282

238 468 45 10 46 143 79 206 17 6 3474 168 8 15 78 5001

284 523 50 13 44 146 89 241 19 5 3509 193 10 15 79 5220

346 601 61 21 50 203 106 249 21 5 3678 241 16 17 82 5697

1 1 504 1 2 509

2 3 793 2 7 807

2 3 395 1 3 404

4 4 422 1 3 434

4 4 400 1 4 413

4 5 555 1 10 575

5 4 608 3 2 622

5 11 659 2 8 685

7 10 758 2 12 789

9 11 785 3 12 820

9 15 825 2 16 867

249 11 4518

263 34 4882

225 25 3000

211 54 3268

206 34 3415

216 95 4252

216 82 5439

206 159 5390

189 201 5735

7 6 4 2 318 66 5181

8 1 3 3 933 248 6375

3 2 3 1 695 145 4099

9 1 4

13 1 6 6 1234 227 6050

6 1 5 4 1352 338 7443

10

10

793 162 4502

10 1 5 2 857 146 4676

6 11 1639 389 7810

7 11 1762 383 8298

184 258 5706 2 11 2 8 13 2082 412 8678

187 328 6176 2 13 3 9 16 2299 464 9497

3 9 41 21 14 47 1 136 1108 2434 10410

5 17 97 43 35 116 4 317 1581 3112 14400

2 5 96 23 34 105 3 268 1221 2167 9848

3 6 105 24 32 102 3 275 1171 2421 10765

3 5 111 21 34 94 3 271 1191 2562 11146

4 3 116 28 45 99 4 299 1304 2790 13256

4 1 103 38 52 115 3 316 1433 3274 15210

8 10 103 47 60 118 1 347 558 4259 16941

10 6 117 51 70 129 4 387 642 4668 19785

11 7 123 59 67 124 4 395 562 6017 21692

9 9 120 67 94 141 5 445 563 6542 2361

1996 112 143 15 6 18 55 60 41 6

• 99 •

60–69 éves, férfi Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszorszá g Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország

199 6

200 0

200 1

200 2

200 3

200 4

200 5

200 6

200 7

200 8

200 9

201 0

18 54 6 2 2 10 25 9

40 68 11 4 4 19 31 18 4

24 55 2 3 1 12 24 15 1

26 77 4 5 2 15 24 22 2

33 77 6 5 4 16 20 21 2 2

42 97 11 5 4 15 22 30 2 2

25 78 7 4 2 14 24 23 1 1

73 209 15 3 9 22 27 54 3 2

2 21

400 67 2 6 39

352 43 3 4 15

424 46 2 4 20

454 41 2 1 26

520 45 3 2 31

403 43 3 4 27

306

713

554

673

710

831

659

832 69 3 6 54 138 1

104 368 25 7 16 39 26 115 9 2 170 7 112 4 6 75 261 5

136 455 33 6 15 43 27 133 10 2 184 2 127 3 8 72 291 2

155 473 34 9 20 48 25 144 14 2 192 3 156 2 7 72 308 4

166 604 35 7 14 46 27 227 10 8 234 3 164 3 6 66 372 6

1 1 73 1

1 1 127

1 27

1 25

1 4 51

1 6 81

1 6 82

1 6 87 1 11 106

1 128 28

27

34

1 1 45 2 49

1 57

6 94

7 96

1 6 103 1 9 120

76

1 129

28

26

27

1 36

83 2 101 1

81 10 166 9

71 6 103 0

50 6 107 7

47 9 123 7

56 9 163 7

63 8 221 2

66 11 191 2

82 20 173 7

83 28 157 4

90 33 158 0

86 45 145 6

2 2

1

4

2

2

4

6

6

6

7

5

1

1 1 127 12 123 7

384 53 220 1

268 38 141 4

279 38 145 4

293 36 162 4

417 38 215 9

430 54 277 1

439 61 249 5

438 66 234 9

440 74 220 5

493 90 229 4

1 1 511 95 220 0

3 1 17 5

6 4 48 8

3 1 42 5

3 2 47 6

2 2 51 6

2 2 48 8

2 1 50 10

1 3 62 11

2 3 76 16

1 3 86 17

2 3 104 20

1 2 154 17

• 100 •

BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

2 16 44 298

11 34 1 112 454

12 35 1 99 337

14 36 2 110 322

16 33 1 111 368

19 36 2 117 426

17 36 1 117 469

17 32 1 127 157

16 36 1 150 178

500 246 1

578 418 7

340 277 2

371 295 6

384 322 4

350 391 9

481 454 6

764 498 1

840 622 6

• 101 •

15 42 2 166 167 126 6 681 2

18 50 2 199 174 141 9 729 0

10 51 2 237 319 143 9 802 7

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszorszá g Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország

199 6

200 0

200 1

60–69 éves, nő 200 200 200 2 3 4

12 21 6 3 14 37 2 1 1

24 39 7 1 8 15 30 8 2 1

15 34 4 1 4 9 26 5

21 38 6 2 5 12 23 6

81 19 1 3 11

276 13 1 5 10

251 10

321 13

371 11

411 15

378 14

686 15

4 6

5 7

5 10

3 12

6 13

4 25

212

440

370

459

515

591

557

970

1 91 1

1 83

1 87

1 75

2 98

1 110 1

124 1

93

84

88

76

100

112

125

2 142 2 1 147

83 4 122 8

64 7 205 6

51 5 145 2

55 7 160 5

62 8 185 0

65 12 251 1

81 11 335 9

80 20 298 6

88 25 269 4

90 28 240 7

94 36 241 7

89 69 205 8

3 2 2 1 186 19 152 8

4 2

1 1

1 2

2 3

3 2

6 2

9 2

8 2

7 2

12 2

1 600 77 281 1

1 437 60 200 8

475 75 222 0

514 66 250 5

1 679 88 336 1

5 2 1 1 656 144 426 0

710 148 395 2

719 161 369 8

724 159 341 8

763 157 347 6

2 759 191 318 2

1

1 1 45 2

2 1 54 2

1 2 60 3

3 69 3

3 82 3

3 88 4

1 5 108 2

7 111 4

1 8 112 5

1 11 138 11

55 2 1 58

9 4

46 2

30 37 7 1 6 14 18 5

33 53 7 2 7 18 17 12 1

200 5

200 6

200 7

200 8

200 9

201 0

31 52 7 2 7 18 19 10

53 106 5 1 7 23 18 25 1 1

80 211 8 2 13 31 22 67

83 258 7 3 12 31 18 87

85 274 8 4 13 37 16 102

1 133 7 17

1 146 6 20

1 153 1 28

112 381 18 3 8 43 14 142 1 3 190 6 23

6 36 183 1

4 34 202 4

4 46 214 9

1 48 270 3

1 2 163 2 1 169

1 5 179 3 3 191

4 174 3 4 185

1

• 102 •

BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

20 226

7 20 1 77 367

5 20 1 75 321

6 25 1 91 331

7 26 2 101 345

9 31 3 118 397

8 30 1 127 458

10 30 1 136 166

862 290 6

817 460 5

675 353 3

660 384 9

653 419 5

605 517 2

749 626 3

914 626 3

7

• 103 •

10 31 1 158 172 100 3 700 9

11 36 1 170 154 143 8 737 3

22 44

15 42

192 134 156 4 770 6

218 259 174 6 829 3

Állampolgársá g EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszorsz ág Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt

19 96

30 75 12 2 5 24 62 11 1 2 20 9 47 1 5 32 51 8

1 1 12 8 3 1 13 4

16 6 6 22 39

3 3 3 1 31 3 31 27

60–69 éves, együtt 200 200 200 200 200 200 0 1 2 3 4 5

64 107 18 5 12 34 61 26 6 1

39 89 6 4 5 21 50 20 1 1

676 80 3 11 49 115 3

603 53 3 8 21

200 6

200 7

200 8

200 9

201 0

184 579 33 9 29 70 48 182 9 3 304 4 129 4 12 111 444 6

219 713 40 9 27 74 45 220 10 3 330 8 147 3 12 106 493 6

240 747 42 13 33 85 41 246 14 3 345 4 184 2 11 118 523 3

278 985 53 10 22 89 41 369 11 11 424 9 187 3 7 114 642 9

47 115 10 7 7 27 47 28 2

63 114 13 6 10 30 38 26 2 2

75 150 18 7 11 33 39 42 3 2

56 130 14 6 9 32 43 33 1 1

745 59 2 9 27 113 924 2

825 52 2 6 36 122 5

931 60 3 5 43 142 2

781 57 3 10 40 121 6

126 315 20 4 16 45 45 79 4 3 151 8 84 3 10 79 235 1

1

1 2

1 2

1 4

1 8

2 8

2 11

1 10

218 110 112 102 132 155 1 1 1 1 2

175 1 1

223 2 7

245 2 8

282 4 12

261 4 15

222 112 114 103 136 161

182

241

265

311

291

145 17 372 5

122 11 248 2

105 13 268 2

109 17 308 7

121 21 414 8

146 31 489 8

170 45 443 1

173 56 398 1

184 69 399 7

175 114 351 4

6 4

2 1

5 2

4 3

5 2

12 2

15 2

14 2

14 2 1

114 9 209 644

115 7 227 604

116 4 233 562

125 6 247 577

17 2 1 3 127 0 286 538

2

2

2

144 19 557 1

9 2 1 1 1 1 1 109 108 984 705 754 807 6 6 130 98 113 102 126 198 501 342 367 412 552 703 • 104 •

3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

65

2

2

4

9

0

1

7

7

3

0

2

3 1 26 9

7 4 94 10

4 2 87 7

5 3 101 8

3 4 111 9

2 5 117 11

2 4 132 13

1 6 150 15

3 8 184 18

1 10 197 21

3 11 216 25

2 13 292 28

2 23

18 54 2 189

17 55 2 174

20 61 3 201

23 59 3 212

28 67 5 235

25 66 2 244

27 62 2 263

26 67 2 308

26 78 3 336

40 94 2 391

25 93 2 455

821 139 5 879 2

658 101 5 630 5

653 103 1 680 5

713 103 7 741 9

823 927 123 955 0 909 108 1 09

323 167 8 112 44

350 184 3 132 35

321 270 4 141 85

308 298 3 149 96

578 318 5 163 20

64 52 4 13 62 53 67

• 105 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszorszá g Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország

199 6

200 0

200 1

8 19 4

8 22 3 1 2 8 21 8 1 1

7 19 2

136 14 1

1 6 20 3 1

64 10 1

70–79 éves, férfi 200 200 200 2 3 4

200 5

200 6

200 7

200 8

200 9

201 0

8 25 1 3 1 5 11 5 1 1

10 30 2 2

16 50 6 2

6 12 6 1 1

8 12 9

29 87 9 2 2 10 17 27

1

3

35 119 9 1 2 9 17 33 2 3

50 151 13 2 2 15 20 40 2 3 882 51 2 3 37 127 3

55 206 13 4 3 15 21 53 2 2 111 3 54 1 3 36 158 1

1 4 10 4 1 1

6 22 1 1 1 5 9 4 1 1

6 27 2 2 1 4 9 5

127 9

149 10

160 11

185 13

172 13

294 15

2 11

2 13

2 18

609 30 1 4 25

6

12

13

12

1 11

143

238

198

222

239

272

270

433

855

742 43 1 3 32 105 1

16 1

1 10 1

2 13 1

2 15 1

3 19

3 21

5 23

3 18

2 24

2 26

2 30

3 24

1 16 1

1 32

30 1 1 33

17

17

12

16

18

1 18 1 1 21

82 1

73 6

63 5

60 5

55 4

58 5

49 8

45 7

50 12

689

481

545

654

901

51 4 102 0

49 9

380

57 5 116 6

986

916

957

886

1

1

1

1

1

2

2

3

52 4

166 18

131 9

131 12

1 153 11

520

953

690

753

878

2 7 1

1 2 18 5

1 1 11 2

1 1 11 1

1 1 15

31

1

• 106 •

2 238 22 122 7

226 23 147 7

249 26 135 1

269 35 134 9

249 37 126 1

267 51 132 9

271 58 128 0

1 2 25 1

1 2 30 4

1 3 33 5

1 2 44 6

2 2 50 5

2 3 51 5

1 3 72 5

BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

4

1 17

16

2 16

3 17

14 86 263 105 8

44 180 328 177 6

31 166 191 129 3

32 167 193 138 4

37 175 205 154 6

• 107 •

3 19 1 52 205 182 195 4

6 18 2 63 231 273 233 2

8 17 2 69 79 351 230 4

9 18 3 83 98 375 278 4

8 17 2 86 88 545 305 7

10 19 2 92 80 558 336 2

10 19 2 112 160 550 370 7

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia

199 6

200 0

200 1

70–79 éves, nő 200 200 200 2 3 4

6 11 4

7 19 3

5 13 1

5 21 1

6 20 1

1 3 8 3

1 7 20 3

5 10 2

5 10 4

37 16

116 21

107 18

1 5 95

1 9 207

51

200 5

200 6

200 7

200 8

200 9

201 0

8 26 2 1

10 21 2 1

6 12 4

9 14 5

9 16 5

13 33 3 1 1 9 19 4

14 48 3 1 2 9 28 8

24 65 6 1 4 13 22 9

28 90 5 1 5 13 24 10

34 111 7 2 6 13 18 23

1 114 13

113 11

1 129 13

1 136 16

1 186 16

2 355 11

2 427 9

2 530 9

2 702 7

7 168

6 180

6 179

1 7 216

2 9 228

3 15 304

4 12 497

5 16 603

5 16 738

5 13 943

1 48 2

37 2

37 1

1 32 1

2 40 1

2 42 1

5 50 1

5 56 1

51

39

38

34

43

45

56

62

5 66 1 1 73

5 52

51

4 39 1 1 45

121 2

107 11 111 2

93 7

82 6

887

964

75 6 105 1

77 10 132 7

69 6 161 5

62 12 150 9

52 20 153 1

54 18 151 1

51 20 156 3

46 22 155 6

1

1

2 1

1 401 102 219 5

2 485 108 218 1

3 1 1 1 511 132 223 2

4 2 1 1 537 142 232 1

6 2

1 401 87 190 4

3 1 1 2 527 120 225 7

1 2 39 2

1 1 50 2

2 1 58 3

672 Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt

2 1 1 70 19 888

3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

270 64 156 4

215 56 125 8

238 69 135 9

1 264 68 146 5

57

514 206 235 2

10 2

10 5

9 3

9 2

10 2

19 3

18 3

19 3

1 29 2

1 3

3 10

4 15

3 14

3 15

3 14

3 18

4 12

4 11

5 14

9 15

5 13

16 100 394 154 4

28 207 430 248 7

31 181 370 204 7

28 184 382 217 1

30 191 401 230 0

39 217 395 281 4

42 236 484 323 0

38 78 535 318 1

47 102 552 351 1

63 93 715 376 8

78 98 743 405 1

82 155 809 439 8

• 108 •

• 109 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszorszá g Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország

70–79 éves, együtt 200 200 200 200 200 1 2 3 4 5

199 6

200 0

14 30 8

15 41 6 1 3 15 41 11 1 1

12 32 3

101 26 1 1 11 238

2 9 28 6 1

1 9 20 6 1 1

11 43 2 1 1 10 19 8 1 2

12 47 3 2 1 10 21 9

252 35 1 1 21

234 27

263 23

20

445

366

200 6

200 7

200 8

200 9

201 0

29 83 9 3 1 17 31 13

43 135 12 3 4 19 45 35

2

5

59 184 15 2 6 22 39 42 2 5 116 9 52 1 8 48 165 4

78 241 18 3 7 28 44 50 2 5 141 2 60 2 8 53 201 1

89 317 20 6 9 28 39 76 2 4 181 5 61 1 8 49 252 4

16 51 3 4 1 14 25 10 1 2

20 51 4 3

273 22

314 26

308 29

480 31

18

1 17

3 18

4 22

5 33

402

418

488

498

737

964 41 1 8 37 135 2

53 2

2 42 2

4 53 2

4 57 2

8 69 1 2 80

8 77 1 2 88

10 89 1 3 103

8 70

15 28 11 1 2

53 3

1 83

1 1 78 3 1 84

56

55

46

59

63

5 57 2 2 66

203 3 105 2

180 17 180 1

156 12 136 8

142 11 150 9

130 10 170 5

135 15 222 8

126 11 278 1

113 16 252 9

101 29 251 7

103 26 242 7

96 27 252 0

96 34 244 2

3 1

1

1

2

1

3 1

436 82 251 7

346 65 194 8

369 81 211 2

2 417 79 234 3

3 639 109 313 1

1 627 125 367 2

2 734 134 353 2

5 1 1 1 760 169 349 3

6 2 1 1 804 193 365 0

9 2

1 122 23 140 8

4 1 1 2 796 155 360 6

2 17 3

1 2 28 10

1 1 20 5

1 1 20 3

1 1 25 2

1 2 44 4

1 2 48 7

1 3 52 8

1 3 73 8

3 4 89 7

3 4 101 7

3 4 130 8

82

• 110 •

3 81

785 264 363 2

BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

1 7

4 27

4 31

5 30

6 32 67 366

6 33 1 91 422

9 36 2 105 467

12 29 2 107 157

13 29 3 130 200

30 186

72 387

62 347

60 351

657 260 2

758 426 3

561 334 0

575 355 5

606 384 6

577 476 8

757 556 2

886 548 5

927 629 5

• 111 •

13 31 2 149 181 126 0 682 5

19 34 2 170 178 130 1 741 3

15 32 2 194 315 135 9 810 5

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

199 6

200 0

200 1

80–X éves, férfi 200 200 200 2 3 4

200 5

200 6

200 7

200 8

200 9

201 0

4 8 2

8 19 3

2 8 3

2 7 4

3 6 4

1 8 4

3 8 3

5 14 6

8 21 9

1 7 6 2

1 4 4

1 5 3 1

5 3 1

1 6 4 2

2 4 6 3

1 2 6 2 1

1 4 14 2 1

14 36 7 1 1 7 10 3 1

20 45 6

4 6 2

10 28 7 1 1 7 9 1 1

14 7

51 4

34 2

35 3

38 1

46 4

43 7

59 6

109 10

127 9

154 10

174 8

3 3 53

1 2 104

1 59

61

61

1 77

1 1 81

1 2 105

1 8 188

7 208

1 10 255

6 280

26

28

25

18

20

25

27

23

20

19

18

19

26

28

1 26

1 19

1 21

1 26

27

1 24

1 21

1 20

1 19

1 20

58 1 174

46

48

41

222

126

140

46 1 180

56 2 243

64 2 318

61 6 320

67 5 364

68 7 379

71 8 423

68 6 456

13 3 250

36 9 313

25 6 205

24 6 211

34 8 269

61 11 373

1 55 11 451

1 79 11 478

1 93 16 546

1 95 18 568

1 107 22 632

1 84 28 643

1 1 1

1 4 1

6 1

1 7 1

1 8 1

1 7 1

1 6 1

1 8

2 12 1

2 14 1

1 18 2

1 19

2

2

3

3

3

1 2

2 3

2 5

2 3

1 5

1 5

3 13 160

8 15 176

9 19 95

12 24 87

13 33 100

12 44 99

11 61 124

14 29 153

505

644

413

414

497

631

755

803

22 40 188 100 5

22 40 180 103 8

27 42 222 119 7

26 70 217 125 6

5 12 4

1

• 112 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszorszá g Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország

199 6

200 0

200 1

80–X éves, nő 200 200 200 2 3 4

4 15 3

7 13 2

6 8 3

8 7 2

7 8 2

9 8 2

5 8 2

5 15 3

13 21 4

11 24 2 1

11 28 4 1

8 25 4 1

6 5 4

9 5 5

1 6 3 5

1 5 5 5

1 4 3 5

1 5 5 6

6 7 6

9 7 7

13 12 8

12 8 9

14 10 9

7 14 8

1 51 15

1 50 15

1 79 15

144 22

144 25

179 27

176 25

2 1 103

1 3 145

2 10 249

1 14 251

1 15 299

1 16 285

2 38 1 1 42

2 37 1 1 41

2 38 1 1 42

2 38 1 1 42

1 35 3 1 40

88 15 778

98 18 908

100 27 913

100 30 976

103 25 987

200 5

200 6

200 7

200 8

200 9

201 0

25 8 1 3 3 77

41 14 1 2 4 103

27 13

28 12

1 34 13

1 2 75

1 1 75

1 1 80

1 1 105

1 19 1

1 27

1 23

2 23

22

33

21

1 29

1 25

1 26

1 23

2 35

3 37 1 1 42

39 4 385

56 7 493

53 6 343

62 6 365

68 5 461

78 9 593

95 9 727

2

1 1

1

1

1

1

1

995

183 58 112 2

224 66 131 4

1 1 237 65 134 4

8 1

13 1

11 2

11 4

12 4

1 15 4

16 5

2 10

6

7

7

7

8

1 9

26 12

72 29

60 23

59 24

71 28

124 40

121 43

468

659

486

517

634

845

3 1

6 2

1 5 2

1 7 2

8 2

1 2

1 7

1 7

1 6

7 • 113 •

1 1 269 87 146 4

1 3 250 108 147 8

Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

7 49 292 914

16 64 284 115 5

16 63 191

17 61 183

856

879

17 71 201 102 6

• 114 •

21 98 233 133 7

20 115 296 157 1

20 62 290 168 1

22 74 337 203 7

23 65 369 209 4

28 65 394 229 2

31 109 431 237 4

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

199 6

200 0

200 1

80–X éves, együtt 200 200 200 2 3 4

200 5

200 6

200 7

200 8

200 9

201 0

8 23 5

15 32 5

8 16 6

10 14 6

10 14 6

10 16 6

8 16 5

10 29 9

21 42 13

1 16 11 7

2 10 7 5

2 10 8 6

1 9 6 6

2 11 9 8

2 10 13 9

1 17 26 10 1

39 15 1 6 6 130

92 18 1 3 6 207

61 15

63 15

1 72 14

1 97 19

1 93 22

1 11 13 9 1 1 138 21

25 64 11 2 1 21 20 12 1

28 70 10 1

10 11 6

21 52 9 2 1 19 17 10 1

253 32

271 34

333 37

350 33

2 2 134

1 1 136

1 1 141

1 2 182

3 2 184

2 5 250

3 18 437

1 21 459

2 25 554

1 22 565

1 45 1

1 55

1 48

2 41

42

58

47

1 57

2 51

2 45

2 44

3 61

3 64 1 1 69

2 61 1 2 66

2 57 1 2 62

2 57 1 2 62

2 56 1 2 61

1 54 3 2 60

97 5

102 7

101 6

103 6

114 6

134 11

559

715

469

505

641

836

159 11 104 5

149 21 109 8

165 23 127 2

168 34 129 2

171 38 139 9

171 31 144 3

3

1 1

1

1

1

1

12 26 12

1

1 176 54 144 6

1 262 69 160 0

1 317 82 186 0

1 2 332 83 191 2

1 2 376 109 209 6

1 4 334 136 212 1

39 15

108 38

85 29

83 30

105 36

718

972

691

728

903

185 51 121 8

1 4 2

1 10 3

1 11 3

2 14 3

1 16 3

1 15 2

1 19 2

1 19 2

2 23 5

2 26 5

2 33 6

1 35 5

1 2

1 9

1 9

1 9

10

2 13

1 8

2 10

2 12

2 10

1 13

2 14

10 62 452 141 9

24 79 460 179 9

25 82 286 126 9

29 85 270 129 3

30 104 301 152 3

33 142 332 196 8

31 176 420 232 6

34 91 443 248 4

44 114 525 304 2

45 105 549 313 2

55 107 616 348 9

57 179 648 363 0

• 115 •

50–X éves, férfi Állampolgárság 1996 EU tagállamokból Nagy-Britannia 95 Ausztria 194 Belgium 24 Dánia 6 Finnország 13 Franciaország 50 Görögország 90 Hollandia 42 Írország 6 Luxemburg 1 Németország 445 Olaszország 135 Portugália 4 Spanyolország 10 Svédország 74 Együtt 1189 1. országcsoport Ciprus 2 Csehország 1 Lengyelország 468 Észtország 1 Szlovénia 2 Együtt 474 2. országcsoport Bulgária 358 Szlovákia 9 Románia 4046 Málta Fehéroroszország 6 Lettország 2 Litvánia 2 Moldova 1 Ukrajna 324 Oroszország 52 Együtt 4800 3. országcsoport Albánia 4 Norvégia 10 Svájc 43 Törökország 26 BoszniaHercegovina 14 Horvátország 53 Macedónia 1 Együtt 151 Jugoszlávia 1085 Egyéb 1971 Mindösszesen 9670

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

176 261 38 15 30 120 84 94 10 1 1138 231 6 15 115 2334

92 202 20 8 22 71 60 56 3 1 941 145 4 9 55 1689

99 240 24 13 27 80 59 70 6 1 1057 149 3 9 56 1893

118 235 25 12 22 71 59 69 7 2 1095 138 3 7 58 1921

129 249 35 12 25 74 75 83 6 3 1176 145 4 8 64 2088

88 193 24 9 15 53 83 57 4 2 950 129 3 10 59 1679

231 461 49 11 26 110 93 121 13 4 1821 189 6 14 105 3254

319 768 73 17 45 140 107 265 24 9 3572 293 10 22 150 5814

390 928 82 19 42 160 113 305 26 8 3856 343 10 22 153 6457

473 1061 96 27 51 200 131 330 32 8 4173 428 15 23 167 7215

479 1288 103 23 48 167 126 506 26 12 5155 426 10 20 151 8540

3 3 714 1 7 728

2 3 201 1 2 209

2 3 206 1 2 214

2 2 194 1 3 202

3 3 252 1 6 265

3 4 271 2 3 283

3 11 299 1 9 323

5 14 357 1 18 395

6 15 373 1 17 412

6 19 401 2 21 449

3 17 321 3 28 372

339 32 5026

301 19 3048

266 27 3316

261 24 3687

289 35 4804

297 37 6201

288 88 5921

301 125 6078

5

9

7

10

7

10

10

313 209 6329 1 14

305 252 6503

8 2 1 1 982 206 6597

304 162 5869 1 12

2 1 701 126 4203

3 766 144 4531

4 2 843 127 4955

4 7 1272 182 6603

3 3 1368 221 8137

4 9 1564 264 8148

3 9 1678 274 8478

3 10 1862 310 8533

5 10 2082 352 9315

6 6 2065 385 9537

10 15 112 50

5 5 97 29

5 8 108 28

4 7 118 23

4 7 124 34

5 4 128 46

7 13 148 56

9 10 185 68

9 12 206 75

8 14 225 86

5 13 319 80

33 125 3 348 1608 2625 14240

28 115 3 282 1233 1566 9182

29 114 4 296 1182 1707 9823

34 105 3 294 1245 1798 10415

45 109 5 328 1403 1828 12515

54 120 4 361 1577 2314 14351

59 123 3 409 605 3322 16061

65 136 6 479 713 3715 19594

64 138 6 510 647 4964 21523

85 161 7 586 652 5457 23674

56 155 6 634 1126 5177 25386

• 116 •

15

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

1996

2000

2001

2002

69 77 16 2 12 48 71 22 2 1 292 67 3 13 44 739

106 135 17 6 21 90 70 43 5 2 1024 81 5 13 61 1679

54 104 11 3 17 49 48 33

61 128 12 5 16 61 51 38

2 995 63 2 10 33 1424

2 291 4 2 299

4 430 5 3 442

357 16 4322

50–X éves, nő 2003 2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

167 456 30 5 35 109 91 168 3 5 4163 77 3 16 94 5422

193 544 32 7 36 101 77 208 6 5 4401 83 4 14 101 5812

216 592 36 12 40 137 80 227 6 5 4704 94 5 15 111 6280

227 766 57 11 29 122 74 330 8 9 5310 90 3 10 116 7162

82 133 17 6 17 63 54 50 1 4 1693 73 4 8 37 2242

64 115 11 5 15 53 66 34

2 1255 66 2 9 33 1739

71 120 13 5 19 56 46 39 1 3 1419 58 3 7 36 1896

4 1852 69 2 11 40 2341

114 265 17 6 17 81 72 70 2 5 2559 73 2 12 71 3366

3 405 3 3 414

2 5 422 2 3 434

2 5 392 2 3 404

2 8 546 2 8 566

3 9 613 5 2 632

3 11 653 5 4 676

3 14 750 5 5 777

5 14 791 6 7 823

5 19 851 6 12 893

4 16 740 6 10 776

351 43 6097

303 35 4271

295 57 4648

298 43 5161

317 107 6660

348 86 8635

326 139 7994

324 173 7877

10 8 5 3 468 83 5272

8 4 2 3 1479 292 8279

1 4 1 1 1130 211 5957

5 4 1 1233 242 6485

7 5 1 2 1343 236 7096

10 4 2 3 1882 331 9316

9 3 3 4 1873 494 11455

15 3 2 5 2220 537 11241

19 3 5 5 2354 573 11333

324 212 7537 1 18 5 7 6 2476 587 11173

325 253 7763 1 19 7 7 9 2653 661 11698

325 324 7368 1 27 7 5 14 2704 824 11599

2 3 45 9

3 9 117 16

2 4 117 9

4 4 132 10

3 4 145 12

3 4 168 11

2 4 174 14

3 7 176 16

5 9 212 14

6 11 229 17

7 12 245 19

6 16 296 31

4 26

25 81 3 254 1260 3100 15014

28 85 2 247 1075 2463 11580

29 88 2 269 1078 2590 12595

29 90 3 286 1129 2708 13519

36 103 5 330 1288 2826 16568

33 105 3 335 1426 3367 19556

42 96 2 342 524 3944 20093

46 101 3 390 593 4248 22763

44 105 3 415 522 5566 24311

69 121 2 475 504 5985 25835

42 111 2 504 917 6083 27041

89 795 2934 10128

• 117 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

50–X éves, együtt 2003 2004

1996

2000

2001

2002

2005

2006

2007

2008

2009

2010

164 271 40 8 25 98 161 64 8 2 737 202 7 23 118 1928

282 396 55 21 51 210 154 137 15 3 2162 312 11 28 176 4013

146 306 31 11 39 120 108 89 3 3 1936 208 6 19 88 3113

160 368 36 18 43 141 110 108 6 3 2312 215 5 18 89 3632

189 355 38 17 41 127 105 108 8 5 2514 196 6 14 94 3817

211 382 52 18 42 137 129 133 7 7 2869 218 8 16 101 4330

152 308 35 14 30 106 149 91 4 6 2802 198 5 21 99 4020

345 726 66 17 43 191 165 191 15 9 4380 262 8 26 176 6620

486 1224 103 22 80 249 198 433 27 14 7735 370 13 38 244 11236

583 1472 114 26 78 261 190 513 32 13 8257 426 14 36 254 12269

689 1653 132 39 91 337 211 557 38 13 8877 522 20 38 278 13495

706 2054 160 34 77 289 200 836 34 21 10465 516 13 30 267 15702

2 3 759 5 4 773

3 7 1144 6 10 1170

2 6 606 4 5 623

4 8 628 3 5 648

4 7 586 3 6 606

5 11 798 3 14 831

6 13 884 7 5 915

6 22 952 6 13 999

8 28 1107 6 23 1172

11 29 1164 7 24 1235

11 38 1252 8 33 1342

7 33 1061 9 38 1148

715 25 8368

690 75 11123

604 54 7319

561 84 7964

559 67 8848

606 142 11464

645 123 14836

614 227 13915

625 298 13955

6 4 3 2 1831 337 10160

14 4 4 1999 386 11016

14 5 5 4 2186 363 12051

20 4 6 10 3154 513 15919

16 3 6 7 3241 715 19592

25 3 6 14 3784 801 19389

29 3 8 14 4032 847 19811

628 374 13406 2 30 5 10 16 4338 897 19706

638 462 14092 2 33 7 12 19 4735 1013 21013

630 576 13871 1 42 7 11 20 4769 1209 21136

16 10 7 4 792 135 10072

16 6 3 4 2461 498 14876

6 13 88 35

13 24 229 66

7 9 214 38

9 12 240 38

7 11 263 35

7 11 292 45

7 8 302 60

10 20 324 72

14 19 397 82

15 23 435 92

15 26 470 105

11 29 615 111

18 79 1 240 1880 4905 19798

58 206 6 602 2868 5725 29254

56 200 5 529 2308 4029 20762

58 202 6 565 2260 4297 22418

63 195 6 580 2374 4506 23934

81 212 10 658 2691 4654 29083

87 225 7 696 3003 5681 33907

101 219 5 751 1129 7266 36154

111 237 9 869 1306 7963 42357

108 243 9 925 1169 10530 45834

154 282 9 1061 1156 11442 49509

98 266 8 1138 2043 11260 52427

• 118 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

60–X éves, férfi 2003 2004 2005

1996

2000

2001

2002

2006

2007

2008

2009

2010

30 81 12 2 3 20 51 14 1 1 206 45 1 5 30 502

56 109 17 5 7 34 58 28 5 1 587 85 3 7 53 1055

33 82 7 3 3 20 38 19 2 1 513 54 3 5 28 811

34 106 9 6 4 25 36 27 3 1 608 59 2 4 32 956

42 110 12 7 5 25 32 27 2 2 652 53 2 2 37 1010

51 130 16 8 6 26 37 37 3 3 751 62 3 4 43 1180

38 116 12 6 4 24 42 32 2 2 618 63 3 7 41 1010

94 273 27 5 10 32 45 65 4 3 1185 90 3 9 74 1919

141 476 43 9 19 53 57 144 10 5 2425 152 5 11 108 3658

181 602 49 8 18 59 53 167 13 5 2711 179 4 11 111 4171

219 660 54 12 23 70 55 187 17 5 2959 217 4 11 119 4612

241 855 54 11 17 66 60 284 12 10 3630 226 4 9 108 5587

1 1 130 1 1 134

1 1 185 1 2 190

1 68 1 1 71

1 59 1 1 62

1 57 1 1 60

1 2 72 1 2 78

1 3 87 1 2 94

1 5 92 1 3 102

1 9 120

1 9 122

9 139

10 142

1 11 144 1 12 169

1 9 124 1 15 150

223 4 1565

200 16 2580

182 11 1637

151 11 1762

148 14 2071

170 16 2781

184 15 3696

178 21 3252

198 34 3087

200 43 2869

206 48 2960

204 63 2798

2 1 1

3 2

2

4

2

3

4

7

7

8

9

8

2 716 71 3759

1 711 88 4699

1 767 98 4324

1 800 117 4244

1 784 129 4034

1 1 867 163 4255

1 2 866 181 4123

192 19 2007

586 80 3467

424 53 2309

434 56 2418

1 480 55 2771

3 4 25 7

7 7 70 14

4 2 59 8

4 4 65 8

3 4 74 7

3 5 80 10

3 4 86 15

2 7 103 16

3 7 132 23

3 7 150 23

4 7 173 27

2 6 245 22

2 20

12 53 1 164 649 1082 6607

12 53 1 139 522 626 4478

16 55 2 154 513 651 4754

19 53 1 161 576 689 5267

22 58 3 181 675 631 6504

24 56 3 191 761 878 7633

27 52 3 210 265 1268 8088

27 59 4 255 316 1403 10015

25 62 4 274 295 1991 10907

29 74 4 318 296 2199 11849

21 75 4 375 549 2206 12990

61 397 923 4024

• 119 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

1996

2000

2001

2002

60–X éves, nő 2003 2004 2005

22 47 13 4 23 50 9 1 1 143 43 2 7 19 384

38 71 12 1 9 31 55 16 2 1 433 48 2 8 23 750

26 55 8 1 5 20 39 12

34 66 9 2 6 22 38 15

43 65 10 1 7 24 33 14

1 385 41

1 463 38

5 15 613

1 125 3 1 130

3 166 3 1 173

243 10 2285 7 3 2 2 282 50 2884

2007

2008

2009

2010

107 280 15 3 15 53 62 83

118 347 15 5 16 56 48 105

124 392 17 6 18 64 50 121

3 1836 50

3 2037 54

3 2240 64

154 517 29 6 14 63 46 173 1 5 2784 55

46 81 11 3 7 33 42 21

1 518 35

50 87 11 3 8 32 36 23 1 2 591 43

2 564 45

71 154 11 2 8 41 44 36 1 3 951 46

6 14 714

6 17 774

5 20 912

10 23 888

8 43 1419

12 58 2577

10 64 2878

10 77 3186

7 77 3931

2 143 2 1 148

3 147 1 1 152

2 129 1 1 133

4 171 1 2 178

6 189 3 1 199

6 201 3 2 212

9 229 4 2 244

1 9 257 4 2 273

1 12 283 5 5 306

10 261 6 5 282

227 25 3661

197 18 2682

199 19 2934

205 19 3362

220 31 4431

245 26 5701

230 47 5273

238 63 5133

244 73 4831

245 86 4956

238 116 4601

5 3

1 2

1 3

2 4

4 3

8 3

1 942 170 5034

1 712 139 3752

772 168 4096

1 849 162 4604

2 1204 215 6110

6 2 1 2 1178 289 7450

2 1378 314 7255

12 3 1 2 1470 347 7269

11 3 2 2 1472 356 6994

11 4 2 2 1569 386 7261

19 4 1 5 1523 505 7012

1

2 2 70 6

1 2 78 7

3 96 7

3 113 7

3 118 9

1 6 148 8

1 9 162 10

2 10 177 11

3 12 212 19

10 45 1 136 576 1225 6899

10 48 2 148 607 1255 7521

14 55 3 178 712 1233 9323

11 54 1 189 809 1529 11064

14 49 1 194 306 1739 11125

14 49 1 227 348 1892 12557

16 57 1 256 312 2522 13235

31 67

21 64

298 297 2701 14049

331 523 2986 15065

22 7

62 9

1 2 59 7

2 12

11 37 1 121 638 1531 8247

10 42 1 122 565 1236 6436

43 375 1548 5364

2006

• 120 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

60–X éves, együtt 2003 2004 2005

1996

2000

2001

2002

52 128 25 2 7 43 101 23 2 2 349 88 3 12 49 886

94 180 29 6 16 65 113 44 7 2 1020 133 5 15 76 1805

59 137 15 4 8 40 77 31 2 2 898 95 3 10 43 1424

68 172 18 8 10 47 74 42 3 2 1071 97 2 10 46 1670

85 175 22 8 12 49 65 41 2 3 1170 88 2 8 54 1784

101 217 27 11 14 58 73 60 4 5 1342 105 3 9 63 2092

1 2 255 4 2 264

1 4 351 4 3 363

3 211 3 2 219

4 206 2 2 214

3 186 2 2 193

466 14 3850

427 41 6241

379 29 4319

350 30 4696

9 4 3 2 474 69 4891

8 5

3 2

1 1528 250 8501

3 4 47 14 4 32 104 772 2471 9388

2006

2007

2008

2009

2010

84 197 23 9 11 57 84 53 2 4 1182 108 3 17 64 1898

165 427 38 7 18 73 89 101 5 6 2136 136 3 17 117 3338

248 756 58 12 34 106 119 227 10 8 4261 202 5 23 166 6235

299 949 64 13 34 115 101 272 13 8 4748 233 4 21 175 7049

343 1052 71 18 41 134 105 308 17 8 5199 281 4 21 196 7798

395 1372 83 17 31 129 106 457 13 15 6414 281 4 16 185 9518

1 6 243 2 4 256

1 9 276 4 3 293

1 11 293 4 5 314

1 18 349 4 11 383

2 18 379 4 12 415

2 23 427 6 17 475

1 19 385 7 20 432

353 33 5433

390 47 7212

429 41 9397

408 68 8525

436 97 8220

444 116 7700

451 134 7916

442 179 7399

5 3

4 4

7 3

15 3

1 1136 192 6061

1206 224 6514

2 1329 217 7375

4 1920 286 9869

10 2 1 3 1889 377 12149

3 2145 412 11579

19 3 1 3 2270 464 11513

19 3 2 3 2256 485 11028

20 4 3 3 2436 549 11516

27 4 2 7 2389 686 11135

8 7 132 23

5 4 118 15

6 6 135 14

4 6 152 14

3 8 176 17

3 7 199 22

2 10 221 25

4 13 280 31

4 16 312 33

6 17 350 38

5 18 457 41

23 90 2 285 1287 2613 14854

22 95 2 261 1087 1862 10914

26 100 3 290 1089 1876 11653

29 101 3 309 1183 1944 12788

36 113 6 359 1387 1864 15827

35 110 4 380 1570 2407 18697

41 101 4 404 571 3007 19213

41 108 5 482 664 3295 22572

41 119 5 530 607 4513 24142

60 141 4 616 593 4900 25898

42 139 4 706 1072 5192 28055

• 121 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

1996

2000

2001

Összes tartózkodó, férfi 2002 2003 2004 2005

2006

2007

2008

2009

2010

457 497 87 37 60 261 994 172 25 2 1552 400 17 48 219 4828

844 697 137 65 138 617 1159 384 61 3 3801 592 30 68 367 8963

402 461 71 26 123 310 433 207 28 3 2808 409 14 37 165 5497

456 517 89 39 145 343 342 226 42 2 2983 423 15 41 172 5835

589 504 101 38 102 418 260 247 40 3 2780 402 14 35 162 5695

634 508 104 49 110 449 224 269 47 4 2853 397 16 42 156 5862

282 337 64 31 51 193 187 162 22 2 2380 287 14 29 99 4140

973 979 163 83 192 772 228 420 111 5 4656 599 45 100 280 9606

1282 1413 235 87 230 912 261 679 151 12 7104 805 66 118 364 13719

1429 1650 245 82 201 919 262 732 157 9 7034 955 55 121 367 14218

1643 1915 329 136 320 1287 322 835 198 10 8378 1183 87 166 447 17256

1632 2355 338 112 214 1165 298 1074 206 17 9835 1248 116 248 477 19335

108 4 2645 16 45 2818

216 23 2363 12 71 2685

217 15 835 10 46 1123

220 33 824 8 51 1136

153 29 734 11 35 962

149 58 802 11 41 1061

40 27 761 11 18 857

130 81 878 13 49 1151

90 114 1025 14 69 1312

74 136 1031 15 82 1338

196 171 1104 20 102 1593

71 148 999 21 107 1346

878 204 35675

626 593 20086

576 718 21873

545 572 23002

39 3 18 20 3919 795 26099

44 3 22 23 4408 853 28520

38 3 22 33 4481 729 29425

570 704 27071 1 52 3 27 37 6033 908 35406

596 401 32683

53 23 21 30 2104 485 39473

784 716 28700 1 54 10 28 29 4951 1374 36647

55 1 20 38 6616 1019 41429

568 1521 32802 2 60 3 27 54 7295 1086 43418

558 1761 33401 2 59 3 29 62 7573 1089 44537

583 2056 33225 3 63 5 32 70 8594 1101 45732

592 2653 33753 4 66 6 37 70 8810 1171 47162

599 2637 39009 9 62 13 37 86 8551 1188 52191

41 90 97 475

46 292 207 706

30 264 147 380

40 264 174 462

32 209 179 398

27 156 196 460

25 24 196 499

28 183 208 590

37 144 266 685

43 148 288 818

45 295 323 841

51 303 451 1187

125 351 14 1193 9337 16712 74361

243 719 32 2245 8792 19769 79101

194 529 24 1568 6990 12301 53578

204 527 29 1700 6516 13150 56857

189 434 21 1462 6329 12777 56650

206 494 33 1572 6640 12534 63075

184 476 37 1441 6724 14061 68652

208 439 38 1694 2077 19415 77361

213 463 43 1851 2339 20315 84073

218 501 51 2067 1941 24642 89938

273 534 56 2367 1898 25548 95824

204 557 79 2832 3106 25909 104719

• 122 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

1996

2000

2001

Összes tartózkodó, nő 2002 2003 2004 2005

2006

2007

2008

2009

2010

303 197 56 25 74 182 594 92 12 3 1535 168 14 31 164 3450

534 356 84 39 165 419 744 201 36 4 5830 201 20 51 260 8944

222 233 42 15 120 201 277 117 10 2 4685 133 8 27 134 6226

244 268 55 19 129 258 219 120 26 2 4693 140 7 27 139 6346

283 246 64 21 98 293 164 126 20 3 4320 143 9 22 122 5934

329 272 67 36 103 316 133 146 24 4 4540 154 12 22 123 6281

158 207 43 26 54 137 112 74 5 4 4528 117 6 21 82 5574

478 515 107 63 188 544 144 246 62 5 5848 178 18 81 274 8751

629 812 140 59 199 594 160 417 76 8 7933 215 28 82 323 11675

678 921 130 58 174 562 147 469 74 8 7402 252 27 78 292 11272

776 1041 181 107 298 898 177 540 110 9 8366 329 41 121 412 13406

795 1350 198 80 192 757 165 660 153 13 8856 350 62 190 460 14281

58 16 1876 24 37 2011

137 51 1781 19 59 2047

112 43 1444 23 36 1658

94 60 1403 18 37 1612

61 59 1211 24 30 1385

52 84 1394 22 40 1592

9 45 1417 19 16 1506

42 88 1486 40 30 1686

38 112 1656 33 46 1885

35 148 1614 32 51 1880

75 173 1672 58 69 2047

73 163 1516 50 66 1868

742 286 30030

715 1001 28643

574 983 21475

135 60 34 29 2328 639 34283

55 20 24 37 6065 1628 38188

38 15 18 28 5028 1098 29257

570 1495 23104 1 44 17 26 54 5427 1195 31933

540 964 24279 1 44 21 24 69 5372 1065 32379

548 1768 28605 1 57 18 29 81 7063 1336 39506

581 824 34846 1 63 11 25 79 7317 1623 45370

572 2076 33381 2 76 21 33 86 8042 1673 45962

565 2515 33550 1 80 30 38 94 8293 1671 46837

545 2888 32611 3 87 36 44 111 8695 1686 46706

540 3453 32615 4 89 45 46 107 8800 1752 47451

611 3787 33711 7 123 54 49 151 8690 2087 49270

33 82 114 85

68 281 215 114

52 343 183 75

55 374 203 82

50 314 223 71

47 239 247 97

39 49 244 116

41 322 238 166

41 249 282 201

44 181 299 302

44 495 323 304

47 471 391 475

47 181 3 545 6836 18468 65593

158 443 11 1290 6779 16715 73963

130 388 5 1176 5674 12289 56280

152 404 10 1280 5459 12775 59405

136 366 11 1171 5364 12856 59089

154 408 17 1209 5727 12673 66988

129 361 15 953 5881 14217 73501

157 339 17 1280 1594 17796 77069

155 350 19 1297 1840 18423 81957

131 351 26 1334 1524 22043 84759

179 380 25 1750 1446 22434 88534

123 359 49 1915 2579 23187 93100

• 123 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

Összes tartózkodó, együtt 2003 2004 2005

1996

2000

2001

2002

2006

2007

2008

2009

2010

760 694 143 62 134 443 1588 264 37 5 3087 568 31 79 383 8278

1378 1053 221 104 303 1036 1903 585 97 7 9631 793 50 119 627 17907

624 694 113 41 243 511 710 324 38 5 7493 542 22 64 299 11723

700 785 144 58 274 601 561 346 68 4 7676 563 22 68 311 12181

872 750 165 59 200 711 424 373 60 6 7100 545 23 57 284 11629

963 780 171 85 213 765 357 415 71 8 7393 551 28 64 279 12143

440 544 107 57 105 330 299 236 27 6 6908 404 20 50 181 9714

1451 1494 270 146 380 1316 372 666 173 10 10504 777 63 181 554 18357

1911 2225 375 146 429 1506 421 1096 227 20 15037 1020 94 200 687 25394

2107 2571 375 140 375 1481 409 1201 231 17 14436 1207 82 199 659 25490

2419 2956 510 243 618 2185 499 1375 308 19 16744 1512 128 287 859 30662

2427 3705 536 192 406 1922 463 1734 359 30 18691 1598 178 438 937 33616

166 20 4521 40 82 4829

353 74 4144 31 130 4732

329 58 2279 33 82 2781

314 93 2227 26 88 2748

214 88 1945 35 65 2347

201 142 2196 33 81 2653

49 72 2178 30 34 2363

172 169 2364 53 79 2837

128 226 2681 47 115 3197

109 284 2645 47 133 3218

271 344 2776 78 171 3640

144 311 2515 71 173 3214

1620 490 65705

1200 1576 41561

188 83 55 59 4432 1124 73756

1499 1717 57343 1 109 30 52 66 11016 3002 74835

77 18 36 48 8947 1893 55356

1146 2213 44977 1 88 20 48 77 9835 2048 60453

1085 1536 47281 1 82 24 46 102 9853 1794 61804

1118 2472 55676 2 109 21 56 118 13096 2244 74912

1177 1225 67529 1 118 12 45 117 13933 2642 86799

1140 3597 66183 4 136 24 60 140 15337 2759 89380

1123 4276 66951 3 139 33 67 156 15866 2760 91374

1128 4944 65836 6 150 41 76 181 17289 2787 92438

1132 6106 66368 8 155 51 83 177 17610 2923 94613

1210 6424 72720 16 185 67 86 237 17241 3275 101461

74 172 211 560

114 573 422 820

82 607 330 455

95 638 377 544

82 523 402 469

74 395 443 557

64 73 440 615

69 505 446 756

78 393 548 886

87 329 587 1120

89 790 646 1145

98 774 842 1662

172 532 17 1738 16173 35180 139954

401 1162 43 3535 15571 36484 153064

324 917 29 2744 12664 24590 109858

356 931 39 2980 11975 25925 116262

325 800 32 2633 11693 25633 115739

360 902 50 2781 12367 25207 130063

313 837 52 2394 12605 28278 142153

365 778 55 2974 3671 37211 154430

368 813 62 3148 4179 38738 166030

349 852 77 3401 3465 46685 174697

452 914 81 4117 3344 47982 184358

327 916 128 4747 5685 49096 197819

• 124 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

60–X évesek aránya, férfi (%) 2002 2003 2004 2005

1996

2000

2001

2006

2007

2008

2009

2010

6,6 16,3 13,8 5,4 5,0 7,7 5,1 8,1 4,0 50,0 13,3 11,3 5,9 10,4 13,7 10,4

6,6 15,6 12,4 7,7 5,1 5,5 5,0 7,3 8,2 33,3 15,4 14,4 10,0 10,3 14,4 11,8

8,2 17,8 9,9 11,5 2,4 6,5 8,8 9,2 7,1 33,3 18,3 13,2 21,4 13,5 17,0 14,8

7,5 20,5 10,1 15,4 2,8 7,3 10,5 11,9 7,1 50,0 20,4 13,9 13,3 9,8 18,6 16,4

7,1 21,8 11,9 18,4 4,9 6,0 12,3 10,9 5,0 66,7 23,5 13,2 14,3 5,7 22,8 17,7

8,0 25,6 15,4 16,3 5,5 5,8 16,5 13,8 6,4 75,0 26,3 15,6 18,8 9,5 27,6 20,1

13,5 34,4 18,8 19,4 7,8 12,4 22,5 19,8 9,1 100,0 26,0 22,0 21,4 24,1 41,4 24,4

9,7 27,9 16,6 6,0 5,2 4,1 19,7 15,5 3,6 60,0 25,5 15,0 6,7 9,0 26,4 20,0

11,0 33,7 18,3 10,3 8,3 5,8 21,8 21,2 6,6 41,7 34,1 18,9 7,6 9,3 29,7 26,7

12,7 36,5 20,0 9,8 9,0 6,4 20,2 22,8 8,3 55,6 38,5 18,7 7,3 9,1 30,2 29,3

13,3 34,5 16,4 8,8 7,2 5,4 17,1 22,4 8,6 50,0 35,3 18,3 4,6 6,6 26,6 26,7

14,8 36,3 16,0 9,8 7,9 5,7 20,1 26,4 5,8 58,8 36,9 18,1 3,4 3,6 22,6 28,9

0,9 25,0 4,9 6,3 2,2 4,8

0,5 4,3 7,8 8,3 2,8 7,1

0,0 6,7 8,1 10,0 2,2 6,3

0,0 3,0 7,2 12,5 2,0 5,5

0,0 3,4 7,8 9,1 2,9 6,2

0,7 3,4 9,0 9,1 4,9 7,4

2,5 11,1 11,4 9,1 11,1 11,0

0,8 6,2 10,5 7,7 6,1 8,9

1,1 7,9 11,7 0,0 13,0 10,6

1,4 6,6 11,8 0,0 12,2 10,6

0,5 6,4 13,0 5,0 11,8 10,6

1,4 6,1 12,4 4,8 14,0 11,1

25,4 2,0 4,4

29,1 1,9 8,1

26,2 1,5 8,1

27,2 2,4 9,0

3,8 4,3 4,8 0,0 9,1 3,9 5,1

25,5 2,2 9,0 0,0 5,6 20,0 0,0 0,0 11,8 5,8 9,5

30,9 3,7 11,3

5,3 0,0 0,0 3,0 10,7 7,5 9,4

29,8 2,3 10,3 0,0 5,8 0,0 0,0 5,4 11,9 7,8 10,6

7,3 0,0 0,0 2,6 10,7 8,6 11,3

31,3 1,4 9,9 0,0 11,7 0,0 0,0 1,9 10,5 9,0 10,0

35,5 1,9 9,2 0,0 11,9 0,0 0,0 1,6 10,6 10,7 9,5

34,3 2,1 8,6 0,0 12,7 0,0 0,0 1,4 9,1 11,7 8,8

34,8 1,8 8,8 0,0 13,6 0,0 2,7 1,4 9,8 13,9 9,0

34,1 2,4 7,2 0,0 12,9 0,0 2,7 2,3 10,1 15,2 7,9

5,1 0,0 0,0 0,0 10,8 6,7 8,8

9,1 0,0 0,0 0,0 9,8 6,6 8,5

7,3 4,4 25,8 1,5

15,2 2,4 33,8 2,0

13,3 0,8 40,1 2,1

10,0 1,5 37,4 1,7

9,4 1,9 41,3 1,8

11,1 3,2 40,8 2,2

12,0 16,7 43,9 3,0

7,1 3,8 49,5 2,7

8,1 4,9 49,6 3,4

7,0 4,7 52,1 2,8

8,9 2,4 53,6 3,2

3,9 2,0 54,3 1,9

1,6 5,7 0,0 5,1 4,3 5,5 5,4

4,9 7,4 3,1 7,3 7,4 5,5 8,4

6,2 10,0 4,2 8,9 7,5 5,1 8,4

7,8 10,4 6,9 9,1 7,9 5,0 8,4

10,1 12,2 4,8 11,0 9,1 5,4 9,3

10,7 11,7 9,1 11,5 10,2 5,0 10,3

13,0 11,8 8,1 13,3 11,3 6,2 11,1

13,0 11,8 7,9 12,4 12,8 6,5 10,5

12,7 12,7 9,3 13,8 13,5 6,9 11,9

11,5 12,4 7,8 13,3 15,2 8,1 12,1

10,6 13,9 7,1 13,4 15,6 8,6 12,4

10,3 13,5 5,1 13,2 17,7 8,5 12,4

• 125 •

Állampolgárság EU tagállamokból Nagy-Britannia Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Együtt 1. országcsoport Ciprus Csehország Lengyelország Észtország Szlovénia Együtt 2. országcsoport Bulgária Szlovákia Románia Málta Fehéroroszország Lettország Litvánia Moldova Ukrajna Oroszország Együtt 3. országcsoport Albánia Norvégia Svájc Törökország BoszniaHercegovina Horvátország Macedónia Együtt Jugoszlávia Egyéb Mindösszesen

1996

2000

2001

60–X évesek aránya, nő (%) 2002 2003 2004 2005

2006

2007

2008

2009

2010

7,3 23,9 23,2 0,0 5,4 12,6 8,4 9,8 8,3 33,3 9,3 25,6 14,3 22,6 11,6 11,1

7,1 19,9 14,3 2,6 5,5 7,4 7,4 8,0 5,6 25,0 7,4 23,9 10,0 15,7 8,8 8,4

11,7 23,6 19,0 6,7 4,2 10,0 14,1 10,3 0,0 50,0 8,2 30,8 0,0 18,5 11,2 9,8

13,9 24,6 16,4 10,5 4,7 8,5 17,4 12,5 0,0 50,0 9,9 27,1 0,0 22,2 10,1 11,3

15,2 26,4 15,6 4,8 7,1 8,2 20,1 11,1 0,0 33,3 12,0 24,5 0,0 27,3 13,9 13,0

15,2 32,0 16,4 8,3 7,8 10,1 27,1 15,8 4,2 50,0 13,0 27,9 0,0 22,7 16,3 14,5

29,1 39,1 25,6 11,5 13,0 24,1 37,5 28,4 0,0 50,0 12,5 38,5 0,0 47,6 28,0 15,9

14,9 29,9 10,3 3,2 4,3 7,5 30,6 14,6 1,6 60,0 16,3 25,8 0,0 9,9 15,7 16,2

17,0 34,5 10,7 5,1 7,5 8,9 38,8 19,9 0,0 37,5 23,1 23,3 0,0 14,6 18,0 22,1

17,4 37,7 11,5 8,6 9,2 10,0 32,7 22,4 0,0 37,5 27,5 21,4 0,0 12,8 21,9 25,5

16,0 37,7 9,4 5,6 6,0 7,1 28,2 22,4 0,0 33,3 26,8 19,5 0,0 8,3 18,7 23,8

19,4 38,3 14,6 7,5 7,3 8,3 27,9 26,2 0,7 38,5 31,4 15,7 0,0 3,7 16,7 27,5

0,0 6,3 6,7 12,5 2,7 6,5

0,0 5,9 9,3 15,8 1,7 8,5

0,0 4,7 9,9 8,7 2,8 8,9

0,0 5,0 10,5 5,6 2,7 9,4

0,0 3,4 10,7 4,2 3,3 9,6

0,0 4,8 12,3 4,5 5,0 11,2

0,0 13,3 13,3 15,8 6,3 13,2

0,0 6,8 13,5 7,5 6,7 12,6

0,0 8,0 13,8 12,1 4,3 12,9

2,9 6,1 15,9 12,5 3,9 14,5

1,3 6,9 16,9 8,6 7,2 14,9

0,0 6,1 17,2 12,0 7,6 15,1

32,7 3,5 7,6

31,7 2,5 12,8

34,3 1,8 12,5

5,2 5,0 5,9 6,9 12,1 7,8 8,4

9,1 15,0 0,0 2,7 15,5 10,4 13,2

2,6 13,3 0,0 3,6 14,2 12,7 12,8

34,9 1,3 12,7 0,0 2,3 17,6 0,0 0,0 14,2 14,1 12,8

38,0 2,0 13,8 0,0 4,5 19,0 0,0 1,4 15,8 15,2 14,2

40,1 1,8 15,5 0,0 7,0 16,7 0,0 2,5 17,0 16,1 15,5

42,2 3,2 16,4 0,0 9,5 18,2 4,0 2,5 16,1 17,8 16,4

40,2 2,3 15,8 0,0 10,5 14,3 0,0 2,3 17,1 18,8 15,8

42,1 2,5 15,3 0,0 15,0 10,0 2,6 2,1 17,7 20,8 15,5

44,8 2,5 14,8 0,0 12,6 8,3 4,5 1,8 16,9 21,1 15,0

45,4 2,5 15,2 0,0 12,4 8,9 4,3 1,9 17,8 22,0 15,3

39,0 3,1 13,6 0,0 15,4 7,4 2,0 3,3 17,5 24,2 14,2

0,0 0,0 19,3 8,2

1,5 0,0 28,8 7,9

1,9 0,6 32,2 9,3

3,6 0,5 34,5 7,3

2,0 0,6 35,0 9,9

0,0 1,3 38,9 7,2

0,0 6,1 46,3 6,0

0,0 0,9 49,6 5,4

2,4 2,4 52,5 4,0

2,3 5,0 54,2 3,3

4,5 2,0 54,8 3,6

6,4 2,5 54,2 4,0

4,3 6,6 0,0 7,9 5,5 8,4 8,2

7,0 8,4 9,1 9,4 9,4 9,2 11,2

7,7 10,8 20,0 10,4 10,0 10,1 11,4

6,6 11,1 10,0 10,6 10,6 9,6 11,6

7,4 13,1 18,2 12,6 11,3 9,8 12,7

9,1 13,5 17,6 14,7 12,4 9,7 13,9

8,5 15,0 6,7 19,8 13,8 10,8 15,1

8,9 14,5 5,9 15,2 19,2 9,8 14,4

9,0 14,0 5,3 17,5 18,9 10,3 15,3

12,2 16,2 3,8 19,2 20,5 11,4 15,6

17,3 17,6 0,0 17,0 20,5 12,0 15,9

17,1 17,8 0,0 17,3 20,3 12,9 16,2

• 126 •

Állampolgárság 1996 2000 2001 EU tagállamokból Nagy-Britannia 6,8 6,8 9,5 Ausztria 18,4 17,1 19,7 Belgium 17,5 13,1 13,3 Dánia 3,2 5,8 9,8 Finnország 5,2 5,3 3,3 Franciaország 9,7 6,3 7,8 Görögország 6,4 5,9 10,8 Hollandia 8,7 7,5 9,6 Írország 5,4 7,2 5,3 Luxemburg 40,0 28,6 40,0 Németország 11,3 10,6 12,0 Olaszország 15,5 16,8 17,5 Portugália 9,7 10,0 13,6 Spanyolország 15,2 12,6 15,6 Svédország 12,8 12,1 14,4 Együtt 10,7 10,1 12,1 1. országcsoport Ciprus 0,6 0,3 0,0 Csehország 10,0 5,4 5,2 Lengyelország 5,6 8,5 9,3 Észtország 10,0 12,9 9,1 Szlovénia 2,4 2,3 2,4 Együtt 5,5 7,7 7,9 2. országcsoport Bulgária 28,8 28,5 31,6 Szlovákia 2,9 2,4 1,8 Románia 5,9 10,9 10,4 Málta 0,0 Fehéroroszország 4,8 7,3 3,9 Lettország 4,8 16,7 11,1 Litvánia 5,5 0,0 0,0 Moldova 3,4 1,5 2,1 Ukrajna 10,7 13,9 12,7 Oroszország 6,1 8,3 10,1 Együtt 6,6 11,4 10,9 3. országcsoport Albánia 4,1 7,0 6,1 Norvégia 2,3 1,2 0,7 Svájc 22,3 31,3 35,8 Törökország 2,5 2,8 3,3 BoszniaHercegovina 2,3 5,7 6,8 Horvátország 6,0 7,7 10,4 Macedónia 0,0 4,7 6,9 Együtt 6,0 8,1 9,5 Jugoszlávia 4,8 8,3 8,6 Egyéb 7,0 7,2 7,6 Mindösszesen 6,7 9,7 9,9 Forrás: Népmozgalmi adatok KSH.

60–X évesek aránya, együtt (%) 2002 2003 2004 2005

2006

2007

2008

2009

2010

9,7 21,9 12,5 13,8 3,6 7,8 13,2 12,1 4,4 50,0 14,0 17,2 9,1 14,7 14,8 13,7

9,7 23,3 13,3 13,6 6,0 6,9 15,3 11,0 3,3 50,0 16,5 16,1 8,7 14,0 19,0 15,3

10,5 27,8 15,8 12,9 6,6 7,6 20,4 14,5 5,6 62,5 18,2 19,1 10,7 14,1 22,6 17,2

19,1 36,2 21,5 15,8 10,5 17,3 28,1 22,5 7,4 66,7 17,1 26,7 15,0 34,0 35,4 19,5

11,4 28,6 14,1 4,8 4,7 5,5 23,9 15,2 2,9 60,0 20,3 17,5 4,8 9,4 21,1 18,2

13,0 34,0 15,5 8,2 7,9 7,0 28,3 20,7 4,4 40,0 28,3 19,8 5,3 11,5 24,2 24,6

6,8 18,4 17,5 3,2 5,2 9,7 6,4 8,7 5,4 40,0 11,3 15,5 9,7 15,2 12,8 10,7

6,8 17,1 13,1 5,8 5,3 6,3 5,9 7,5 7,2 28,6 10,6 16,8 10,0 12,6 12,1 10,1

9,5 19,7 13,3 9,8 3,3 7,8 10,8 9,6 5,3 40,0 12,0 17,5 13,6 15,6 14,4 12,1

0,0 4,3 9,3 7,7 2,3 7,8

0,0 3,4 9,6 5,7 3,1 8,2

0,5 4,2 11,1 6,1 4,9 9,6

2,0 12,5 12,7 13,3 8,8 12,4

0,6 6,5 12,4 7,5 6,3 11,1

0,8 8,0 13,0 8,5 9,6 12,0

0,6 10,0 5,6 10,0 2,4 5,5

0,3 5,4 8,5 12,9 2,3 7,7

0,0 5,2 9,3 9,1 2,4 7,9

30,5 1,4 10,4 0,0 5,7 15,0 0,0 0,0 12,3 10,9 10,8

32,5 2,1 11,5 0,0 4,9 16,7 0,0 2,0 13,5 12,1 11,9

34,9 1,9 13,0 0,0 6,4 14,3 0,0 3,4 14,7 12,7 13,2

36,4 3,3 13,9 0,0 8,5 16,7 2,2 2,6 13,6 14,3 14,0

35,8 1,9 12,9 0,0 11,0 12,5 0,0 2,1 14,0 14,9 13,0

38,8 2,3 12,3 0,0 13,7 9,1 1,5 1,9 14,3 16,8 12,6

28,8 2,9 5,9

31,6 1,8 10,4

4,8 4,8 5,5 3,4 10,7 6,1 6,6

28,5 2,4 10,9 0,0 7,3 16,7 0,0 1,5 13,9 8,3 11,4

6,3 0,9 35,8 2,6

4,9 1,1 37,8 3,0

4,1 2,0 39,7 3,1

4,7 9,6 45,2 3,6

2,9 2,0 49,6 3,3

5,1 3,3 51,1 3,5

4,1 2,3 22,3 2,5

7,0 1,2 31,3 2,8

6,1 0,7 35,8 3,3

7,3 10,7 7,7 9,7 9,1 7,2 10,0

8,9 12,6 9,4 11,7 10,1 7,6 11,0

10,0 12,5 12,0 12,9 11,2 7,4 12,2

11,2 13,1 7,7 15,9 12,5 8,5 13,2

11,2 13,0 7,3 13,6 15,6 8,1 12,4

11,1 13,3 8,1 15,3 15,9 8,5 13,6

2,3 6,0 0,0 6,0 4,8 7,0 6,7

5,7 7,7 4,7 8,1 8,3 7,2 9,7

6,8 10,4 6,9 9,5 8,6 7,6 9,9

• 127 •

3,9 11,1 0,0 2,1 12,7 10,1 10,9

Ez a dokumentum az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósult meg. A dokumentum tartalmáért teljes mértékben a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet vállalja a felelősséget, és az semmilyen körülmények között nem tekinthető az Európai Unió és/vagy az Irányító Hatóság állásfoglalását tükröző tartalomnak.

• 128 •

MIGRACIJSKI I REMIGRACIJSKI TOKOVI NA PODRUČJU JUŽNE MAĐARSKE I VOJVODINE (1990 – 2010) Dr. IREN GABRIĆ-MOLNAR – Dr. ŠANDOR ILEŠ

1. Migracijski tokovi u inostranstvo Srpsko društvo učestvuje u migracijskim tokovima ved skoro pola veka, od nastanka odnosno raspada zajednice jugoslovenskih naroda. Višedecenijsko masovno zapošljavanje Jugoslovena u inostranstvu može se obrazložiti socijalnim, ekonomskim, etičkim, političkim i kulturnim razlozima. U slučaju Južnih Slovena prvenstveno govorimo o ekonomskoj migraciji (od ’65. do kraja ’80-ih godina). Mada je migracija iz političkih razloga, tj. zbog suprostavljanja režimu bila prisutna ved od samog početka, ipak vedeg maha uzima tek za vreme ratne krize ’90-ih godina. Možemo razlikovati više migracijskih talasa unutar kojih nema jasno odvojivih modela, ali postoje karakteristični tipovi selidbi: 1. 1920-ih godina, talas emigracije najsiromašnijih slojeva 2. Posle Drugog svetskog rata, politički emigranti socijalističke Jugoslavije, u periodu nakon 1945. godine 3. Ekonomski emigranti ’60-ih godina poznati kao „nova dijaspora”, koji i danas čine osnovu migrantskih mreža 4. Masovni odlazak „gastarbajtera” na privremeni rad u inostranstvo 70-ih godina, što je ved funkcionisalo kao lančana migracija (odlasci i povraci), postepeno se suočavajudi sa restriktivnom emigracijskom politikom uvedenom u zapadnoevropskim zemljama 5. Ratni migranti 90-ih godina su sa Balkana pokrenuli talas različitih oblika migranata (prisilna migracija, privatna trgovina, zapošljavanje uz protok kapitala) 6. Od 2000. godine migriranje sa ciljem razvoja preduzetništva, studiranja, građenja karijere i sjedinjenja porodice (emigracija visoko kvalifikovanih kadrova i nekvalikovanih radnika, sezonska kretanja, cirkulacije) Na masovna iseljavanja u inostranstvo jugoslovenska javnost i stručna literatura prvi put je obratila pažnju u doba Titove vlasti (druga polovina 60-ih godina). Tokom 70-ih godina broj emigranata koje je tadašnja državna aparatura socijalističke Jugoslavije nazivala „radnicima na privremenom radu u inostranstvu (temporary labour migrants)” se stalno povedavao. To je bila jedina socijalistička zemlja koja je svojim građanima dopuštala da se zaposle u Zapadnoj Evropi. Na taj način relativno značajan deo životnog standarda stanovništva obezbeđeno je od vedih prihoda ostvarenih na zapadu. Velik postotak štednih uloga građana je takođe upladivana iz zarada • 129 •

„gostujudih radnika” (ove bankovne uloge je Slobodan Miloševid zamrznuo i koristio za finansiranje rata). Devedesetih godina prošlog veka emigracija stanovništva postaje sve izraženija – sada ved u značajnoj meri zbog ratova. Motiv za traženje zaposlenja u inostranstvu omogudili su: 1. Mogudnost koju je pružila geografska i politička otvorenost zemlje; 2. Nezaposlenost, egzistencijalni problemi usocijalističkoj državi; 3. „Odliv mozgova” – kvalifikovani stručnjaci u svojoj domovini ne nalaze odgovarajudi posao i nisu adekvatno materijalno nagrađivani; 4. Oskudne mogudnosti zadovoljenja socijalnih i kulturnih potreba; 5. Nedostatak dugoročne perspektive u razvoju životnog standarda. U vreme pre tranzicije Mađarska, zbog svoje političke zatvorenosti nije ni dolazila u obzir kao odredište za emigraciju jugoslovenskih građana. Radnici iz Jugoslavije su se mogli legalno zaposliti u državama Zapadne Evrope, kao povlašdeni građani jedne „vanblokovske” socijalističke zemlje. Međutim ratovi koji su pratili raspad jugoslovenskog etničkog mozaika, čistke, embarga, dezorganizacija i ekonomska nesigurnost okončali su gotovo nesmetano iseljavanje u pravcu zapada. Tako su i susedne zemlje postale ciljne destinacije jugoslovenskih migranata. Zahvaljujudi geografskoj blizini i istorijskim tradicijama Vojvodina i Južna Nizija neguju tesne odnose. Povlačenjem granica nakon Prvog svetskog rata gotovo cela teritorija Županije Bač-Bodrog, izuzev severnog dela Bačke pripala je Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca, isto kao i Županija Torontal, dok su u slučaju županija Čongrad i Čanad otcepljeni južni delovi. Pored zajedničke istorije, geobrafske blizine i infrastrukturalnih mreža (rečni i železnički saobradaj) ove dve regije vezuje i tradicija saradnje ovdašnjih ljudi, prijateljske i rodbinske veze, kao i zajednička kultura. Nakon što su posleratni „zahlađeni” politički odnosi popustili, tj. 60-ih godina, počeli su se razvijati institucionalni oblici mađarsko-srpske saradnje. Glavni motivi inicijativa za saradnju naselja i stanovništva u regiji bili su pre svega međusobna ekonomska upudenost i zajednička prošlost. Devedesetih godina, nastankom jugoslovenske krize i ulaskom Mađarske u NATO, odnosi dveju zemalja su se promenili. Zbog embarga Ujedinjenih nacija vedina postojedih institucioniranih odnosa se prekinula, ali su se neposredni i neformalni ljudski odnosi (naročito u pograničnim područjima) i dalje održali. U ovom periodu na teritoriju Mađarske je stigao talas emigranata iz Srbije, naime zbog egzistencijalne nesigurnosti izazvane hiperinflacijom nezaposleni i mladi stručnjaci su masovno odlazili iz zemlje, tražedi mogudnost da se zaposle ili da studiraju. Mnoge porodice iz Srbije su svoju ušteđevinu ili kapital prebacili u inostranstvo. Izgradnjom novih tržišnih odnosa veliki broj preduzetnika iz Vojvodine je otvorilo firmu u Mađarskoj. Sedišta ovih preduzeda su pre svega registrovana na teritoriji regije Južna Nizija, zatim u pravcu Kečkemeta, pa sve do Budimpešte. Integracija doseljenika u novu sredinu uzrokovala je brojne poteškode, o čemu svedoče • 130 •

novija istraživanja. Oni koji nisu potpuno prekinuli vezu sa domovinom uglavnom održavaju aktivnu prekograničnu komunikaciju i uspostavljaju kontakte i kanale saradnje. Oni u stvari uživaju najviše koristi od dvojnog državljanstva. 2. Tipovi emigracije iz Srbije/Vojvodine Početkom 1990-ih godina Srbiju je napustilo oko 200 000 mladih stručnjaka. Najvedi postotak iseljavanja zabeleženo je u Vojvodini, iako se ona smatra ekonomski relativno razvijenim delom države. Mladi su masovno odlazili pre svega zbog ratne opasnosti, odnosno da bi izbegli vojne obaveze, ali i zbog ekonomskih razloga. Slabo povedavanje ili čak stagniranje broja stanovništva Vojvodine objašnjavamo nepovoljnim migracijskim saldom. Migracija stanovništva ima značajan uticaj na ljudski potencijal Vojvodine. U 2002. godini autohtono stanovništvo čini 53,1% populacije regije, a 45,9% su doseljenici. Dok je 8,5% emigranata u Pokrajinu stiglo iz Srbije, 17,9% se doselilo iz bivših republika nekadašnje SRJ: Hrvatske, odnosno Bosne i Hercegovine (Popis 2002). Vojvodina je od ’90-ih godina postala „glavna destinacija nekoliko statina hiljada izbeglica”. Zbog migracije koja je po veličini „nadmašila čak i kolonizaciju ’40-ih godina” u 2002. godini 9,2% stanovništva čine izbegla lica. Talasi doseljavanja izbeglica u Srbiju značajno je uticalo na migracijski saldo. Između 1990. i 1993., a zatim i 1995. godine u Pokrajini se nastanilo preko 270 hiljada izbeglica, što predstavlja 40% od ukupnog broja izbeglih i raseljenih lica u Srbiji, a 13% od ukupnog broja stanovništva Vojvodine. Oko 92% izbeglica je bilo srpske nacionalnosti, i stizali su u više talasa, za vreme jugoslovenskih ratova, pre svega iz Hrvatske, a zatim i iz Bosne i Hercegovine. Nastanili su se prvenstveno na jugozapadu Bačke i u Sremu, odnosno u vedim gradovima Pokrajine. Broj izbeglica u Novom Sadu je 25 000, u Rumi 6-8000, u Somboru, Pančevu, Inđiji i Subotici 6000 lica. Naročito stanovništvo Južnobačke regije (Novi Sad, Sremski Karlovci, Beočin) možemo karakterisati kao migracijsko, naime u te krajeve se doselio najvedi broj izbeglica sa ratnih područja. Najprivlačniju destinaciju predstavljao je sam glavni grad Pokrajine, odnosno Sremska regija (Inđija, Ruma, Stara Pazova, Šid), gde je 16,3% stanovništva stiglo iz Hrvatske, a 10,9% iz Bosne i Hercegovine. U doba hiperinflacije, 1993. godine mnogi pripadnici mađarske nacionalne manjine u Jugoslaviji podneli su zahtev za trajni boravak ili za sticanje državljanstva Republike Mađarske. U tome je značajnu ulogu igrala novonastala društvenoekonomska klima, odnosno sigurnost koju je Mađarska na prekretnici stoleda mogla pružiti, za razliku od srpskog društva (rat, mobilizacija vojske, sankcije, izolovanost zemlje, bombardovanja, osiromašenje, nezaposlenost, pad ekonomije, nedostatak investicija, nedostatak materijalnog i moralnog vrednovanja rada, nesiguran položaj manjina, korumpiranost politike i društva). Tipični emigranti bi se mogli karakterisati na slededi način: mladi stručnjaci sa poznavanjem stranih jezika i početnim kapitalom, preduzetljivi poslovni ljudi, mladi koji se školuju/kvalifikuju u zemlji matici, domadi • 131 •

„tehnološki viškovi”, sezonski radnici, lica koja redovno prelaze granicu – crnoberzijanci (šverceri, terenci). U ovoj situaciji – uzimajudi u obzir efekte pogranične migracije, kroz jačanje prekograničnih veza interesnih strana, izradu zajedničkih regionalnih razvojnih elemenata, pronalaženje zajedničkog rešenja problema prekogranične fluktuacije radne snage – novi migracioni talas na prekretnici stoleda može stvoriti zajedničku mogudnost za teritorijalni razvoj obe zemlje. Profil preduzetnika iz Srbije, vedinom mađarske nacionalnosti naročito pokazuje sledede tipove preduzetništva: (1.) uhodana mala i srednja preduzeda sa stranim podizvođačima i kooperantima, i slobodno raspoloživim kapitalom; (2.) brojna fiktivna preduzeda (koja su bila neophodna za dobijanje radne dozvole, kupovinu stana ili kude, odnosno dobijanje boravišne dozvole); (3.) porodična preduzeda po malim pograničnim selima (mali pogoni i firme koje zapošljavaju nekoliko desetina ljudi). Fluktuacija radne snage u graničnoj zoni i dalje ima značajnu bududnost, i to u slededim oblastima: trgovina, špedicija (revitalizacija železničkog transporta i rečnog prevoza robe na reci Tisa), građevinarstvo, specijalni logistički centri, pokretanje zajedničkih malih i srednjih preduzeda, izgradnja mreže obrazovnih i kulturnih veza. Kretanje radne snage u prekograničnim regijama zahteva koordinisan teritorijalni razvoj. Potencijalni mađarski investitori pokazuju sve vede interesovanje prema mogudnostima privatizacije i grinfild investicija u Srbiji. Osnovano je više stotina preduzeda sa mešovitim domadim i mađarskim kapitalom, naročito u Vojvodini i Beogradu, pre svega u bankarskoj sferi, i u oblasti trgovine i uslužnih delatnosti. 3. Imigranti u Mađarskoj Pored postojedih regionalnih razlika u zaradama, najvedi uticaj na prostornu distribuciju emigranata ima geografski položaj ciljne destinacije. U izboru prebivališta najvedu ulogu igraju teritorije geografskog i ekonomskog centruma, odnosno periferije. U prostornoj distribuciji građana Srbije u migracionim tokovima ka Mađarskoj, prvenstveno gravitiraju prema pograničnim naseljima i ka Budimpešti, glavnom gradu, centralnom području Mađarske. Budimpešta je glavni i najatraktivniji centar u dinimičnim, međunarodnim migracionim tokovima. Kod graničnog pojasa bitna okolnost je blizina državne granice za veliki broj migranata, jer je olakšan kontakt sa porodicom u zemlji emigracije. Migranti sa graničnog pojasa Srbije se radije doseljavaju u mesta u blizini državne granice. Pogranični regioni su prema teorijama lokacije (location theory) u prošlosti bili tradicionalno marginalizovani i nerazvijeni, prvenstveno zbog barijera u međunarodnoj trgovini i zbog pretnje vojne invazije. Nacionalne granice su tada imale negativan uticaj na regionalni razvoj pograničnog pojasa. Porezi, različiti jezici, različite kulture i poslovna iskustva su sprečavali razvoj prekogranične trgovine, a samim tim i lociranje domadih i stranih proizvođača u ovim regionima. Ova nepovoljna okolnost se može izmeniti putem liberalizacije trgovinskih barijera, pospešivanjem migravijskih tokova. • 132 •

Ovi regioni mogu biti aktivna „kontakt-područja“. Na srpsko-mađarskoj granici, pogranični okruzi i naselja su postali najatraktivnija ciljna destinacija srpskih migranata. U istraživanjima, sprovedenim u Mađarskoj u periodu između 1988-1999 – realizovane su 3 982 jugoslovenske investicije, tj. registracija firmi, 16% ukupnih osnivanja firmi inostranih investitora. Od njih je 70% registrovano u južnom regionu (Dél-Alföld), dok je svega 20% u glavnom gradu Mađarske. 1993. godine broj registrovanih preduzeda dostiže zavidni nivo od hiljade malih i srednjih preduzeda i preduzetnika. Ovaj period karakteriše i odlazak jugoslovenske intelektualne elite, evakuacija kapitala. Vezano za pogranične regioneističemo i kategoriju etničke migracije u kojoj su najviše pogođeni vojvođanski mađari. Iz rezultata istraživanja je uočena tendencija permanentnog rasta srpskih migranata u Mađarskoj, posle 2001. godine. Desetogodišnja istorija od okončanja jugoslovenskih ratova još ne znači i promtno smanjenje migracione sklonosti srpskog društva. Istraživanje tokova migracije u Srbiji u nedostatku adekvatnih podataka nije kontinuirano. Sporan je period između 1991. i 2002. Bez tačnih podataka migracioni tokovi ovog perioda se teško argumentuju. Stručna literatura nakon 2000. godine se oslanja na procene. Iz 2002. godine, zbog izmene u metodologiji popisa, istraživačima stoji na raspolaganju veoma malo podataka. Mišljenja smo, da zbog ove okolnosti, najprecizniji rezultati istraživanja se mogu bazirati na statističkim bazama podataka ciljnih država. Države imigracije su do 1998. godine generalno kanalisali emigrante po mestu emigracije u „bivšu-Jugoslaviju”, otežavajudi istraživanja za regionalnu komparaciju. Relevantne baze podataka u Mađarskoj (Zavod za doseljavanje i državljanstvo odnosno Zavod za statistiku Mađarske) poseduju podatke po naseljima emigracije. U Mađarsku iz Srbije odlaze slededi tipovi migranata: 1. Izbeglice Mogudnost useljavanja u Mađarsku stvorena je promenom režima i priključenjem međunarodnim sporazumima o pitanjima migracije. Kao posledica eskalacije ratnog konflikta Mađarsku su zahvatila četiri talasa izbeglica sa teritorije Jugoslavije u raspadu. Godine 1991. i ’92 stiglo je blizu 50 hiljada izbeglica i azilanata koji su 1993– 94. vedinom napustili zemlju. Ratna kriza u Bosni 1995. godine, a zatim zaoštravanje situacije na Kosovu 1999. godine doveli su do novog izbegličkog talasa, sa po 5 hiljada izbeglih lica. Nova kriza na Kosovu koja je kulminirala 2009. godine je za tri godine donela još blizu 5 hiljada izbeglica. 2. Imigranti Kao posledica tranzicije pred građanima bivših jugoslovenskih republika, među njima naravno i građanima Srbije otvorili su se i drugi kanali migracije. Mislimo tu pre svega na sticanje useljeničkog statusa baziranog na boravku u Mađarskoj preko godinu dana. • 133 •

Sa relevantnim i autentičnim statističkim podacima o ovom krugu imigranata raspolažemo počev od 1995. godine. Broj onih koji su status izbeglica/azilanata zamenili statusom useljenika, zajedno sa novopridošlim imigrantima je do 1996. godine dostigao cifru od 16 173 lica sa teritorije aktuelne „Male Jugoslavije”. Ovaj broj se do 2005. godine polako smanjio na 12 605 lica. 2006-a bila je godina velike revizije statističkih podataka i značajnih promena u granicama, te je broj lica sa teritorije današnje Srbije koja su boravila u Mađarskoj opao na 3 671. Nakon toga broj srpskih državljana se u vedoj meri povedao samo do 1. januara 2010. godina, kada je ukupno registrovano 5 685 lica. Ovaj rast je rezultovao talas migracije 2008–2009. godine. Postavlja se pitanje koji slojevi stanovništva su u najvedoj meri doprineli ovom rastu? Pri prvom pristupu, kao okvir ispitivanja celishodno je koristiti Rodžersovu krivu prikazanu u ovom radu. Zbog nedostatka tradicije zapošljavanja u Mađarskoj, kao i zbog ekonomske krize malo je verovatno da se radilo o povedanju migracije sa ciljem zapošljavanja. Tipično je useljavanje bračnih parova sa teritorije Vojvodine, u ranim srednjim godinama, sa decom, koji vedinom raskidaju veze sa svojom domovinom (prodaju kude i često dovode sa sobom i roditelje) i žele se trajno nastaniti u Mađarskoj. 3. Studentska migracija Drugi karakteristični sloj migranata čine đaci i studenti. Pod njima pre svega podrazumevamo srednjoškolce i studente viših škola i fakulteta, koje vedinom trebamo smatrati samostalnim migrantima, nezavisnim od svojih roditelja. Oko 86% učenika i studenata se u Mađarsku doseljava samostalno, znači svoj život moraju organizovati nezavisno od roditelja. U njihovom motivacionom sistemu prvo mesto zauzima obrazovanje na maternjem jeziku, odnosno obrazovanje koje je kvalitetnije od domadeg. U manjoj meri se pozivaju na mogudnost sticanja stipendije, što im omogudava jeftinije školovanje. Prema mađarskim statističkim podacima o obrazovanju broj državljana Republike Srbije koji pohađaju srednju školu u Mađarskoj je oko 2000. godine prelazio 600 lica, da bi se taj broj do 2010. godine smanjio na oko 400 učenika. Suprotno od toga, broj studenata je sa oko 800 lica, koliko je registrovano 2000. godine do 2010. – uz određenu fluktuaciju – povedao na oko 1 000 lica. Prema podacima Godišnjaka obrazovanja 2009–2010. na višim školama i fakultetima u Mađarskoj studiralo je 1009 državljana Republike Srbije. Ovim brojem zauzimaju trede mesto iza studenata iz Slovačke (1943 lica) i Rumunije (1697 lica), a ispred Ukrajinaca (896 lica) i Hrvata (128 lica). Velika vedina učenika i studenata iz Srbije pripada mađarskoj nacionalnoj manjini i poreklom je iz Vojvodine. Školovanje i studiranje možemo smatrati kao „predsoblje” useljenja u neku zemlju, jer 77% studenata od svog znanja želi profitirati u Mađarskoj, 17% njih bi se želelo zaposliti u tredoj zemlji, a svega 7% planira da se vrati u Vojvodinu. 4. Migracija u starije životno doba • 134 •

Posmatrajudi iz aspekta ciklusa ljudskog života možemo ustanoviti da tredi značajni sloj useljenika čine osobe starije od 60 godina. Među imigrantima sa srpskim državljanstvom brojčani odnos lica starijeg doba se povedao u odnosu na ukupan broj useljenika u Mađarsku. Dok je 1996. godine svega 4,8% imigranata pripadalo starijoj populaciji, za svega deceniju i po, do 2010. godine njihovo učešde u ukupnom broju useljenika iz Srbije povedalo se na 18,9%. Među srpskim državljanima starijeg doba 1996. godine još nije bilo markantnih razlika u brojčanom odnosu polova (muškaraca je bilo 4,3%; a žena 5,5%). U posmatranom periodu razlika u broju polova se stalno povedavala, da bi do 2010. godine dostigla 2,5 postotna boda (muškarci 17,7%; žene 20,3%). Pojava međunarodne migracije starije populacije na relaciji Srbija-Mađarska postala je proces. U krugu migranata starijeg doba koji stižu iz Srbije, odnosno državljana Republike Srbije koji starije doba dožive u Mađarskoj najznačajniji tip čini grupa indukovana kriznom situacijom. Zatim sledi tip migranata motivisan porodičnim razlozima, koji obuhvata slučajeve ponovnog sjedinjenja i zasnivanja porodice. Tredi po značaju je tip migranata sa motivima vezanim za posao, i obuhvata činioce koji su povezani sa materijalnim faktorima egzistencije. U ovu grupu spadaju radnici zaposleni kod drugih subjekata, osobe koje egzistenciju obezbeđuju samozapošljavanjem ili prihodima od kapitala. Podaci iz stručne literature nedvosmisleno pokazuju da je u krugu migranata koji dolaze iz Srbije zapošljavanje kod drugih subjekata u odnosu na prosek manje prisutno, dok je odnos preduzetnika i onih koji žive od ušteđevine mnogo vedi od proseka. Možda je diskutabilno pitanje zašto je tip klasičnog etničkog migranta dospeo čak na četvrto mesto, s obzirom da se vedinom radi o imigraciji vojvođanskih Mađara. Kao obrazloženje možemo navesti da je u odnosu na broj useljenika sa rumunskim i ukrajinskim državljanstvom srazmer lica mađarske nacionalnosti je bio manji. Nadalje, kao što to potvrđuje i dosad više puta citirano istraživanje, među imigrantima mađarske nacionalnosti koji su stigli iz Vojvodine težina jezičkih i etničkih problema nije bila relevantna. Mada je primetno da su imigranti starijeg doba poreklom iz Vojvodine relativno dobro situirani, ipak se postavlja pitanje u kojoj meri je za njih karakterističan tip migranta koji traži dobrobit i prijatan život. Peto mesto je najverovatnije pravilno postavljeno po težini i zastupljenosti motiva. Među useljenicima iz Srbije tip migranata „lovaca na penzije” se mogao pojaviti samo u retkim slučajevima, jer između Jugoslavije (odnosno kasnije država sukcesora) i Mađarske postoji konvencija o uređenju pitanja socijalnog osiguranja njihovih državljana, koja se zasniva na modernim principima i načelima srazmernog obračunavanja troškova. To je u praksi značilo da u zavisnosti od radnog staža i nekih drugih faktora obe zemlje su ispladivale srazmerni deo penzije onim licima koja su u obe zemlje ostvarila radni staž. U stvarnosti takvih slučajeva je bilo veoma malo, a realan iznos penzije je bez obzira na mesto boravka ostao nepromenjen. Međutim u kriznim periodima mogla je biti od važnosti i činjenica da penzija koja se ispladivala u • 135 •

Mađarskoj nije nestala, tj. izgubila vrednost. Po zastupljenosti (težini) na sedmom mestu nalazi se tip migranata koji se vradaju u matičnu zemlju, tj. u Mađarsku. U ovaj tip najverovatnije spadaju ona lica koja su se udajom/ženidbom nastanila u Srbiji, tj. brakovi sklopljeni između različitih državljana. 5. Kupovina nekretnina u Mađarskoj od strane državljana Republike Srbije Moramo spomenuti i značaj kupovine nekretnina u Mađarskoj od strane državljana Srbije, koja pojava pokazuje specifične vremenske i teritorijalne karakteristike, i nije nezavisna od teritorijalne podeljenosti srpskih državljana u Mađarskoj. U suštini radi se o privatnim investicijama što spada u kategoriju kretanja kapitala. Pojava je bila srodna sa masovnim otvaranjem privatnih bankovnih računa, odnosno osnivanjem preduzeda od strane srpskih državljana na teritoriji Južne Nizije. Kao posledica opšte liberalizacije i deregulacije mađarske privrede, od samog početka procesa tranzicije neprestano se smanjuju i ukidaju ograničenja u vezi investicija stranih državljana na teritoriji Mađarske. Sastavni deo ovog procesa je i postepeno olakšavanje uslova za zapošljavanje stranaca odnosno za kupovinu nekretnina od njihove strane. Među najtraženije lokacije spadaju pojedini kvartovi glavnog grada, županije u okolini Balatona i nekoliko banjskih odnosno regionalnih centara. Više od tredine nekretnina koje su kupili stranci je u vlasništvu nemačkih državljana, vlasnici petine su Austrijanci, a po desetinu su kupili Rumuni i Holanđani. Nemački vlasnici su u dominantnom broju prisutni u glavnom gradu i u 13 županija Mađarske (gde su u datoj županiji prisutni u najvedem srazmeru), znači u njihovom slučaju se ne može utvrditi konkretna teritorijalna preferencija. Za njih celo područje države predstavlja potencijalno mesto za kupovinu nekretnina. Susedstvo i blizina pri kupovini nekretnine u Mađarskoj najvedu ulogu igraju kod državljana Austrije, Ukrajne i Srbije (Jugoslavije). Kod izbora mesta za kupovinu nekretnine u slučaju kupaca austrijskog, rumunskog i srpskog (jugoslovenskog) državljanstva zapazili smo klasične procese prostornog širenja u jednom pravcu. Kao što sledi iz geografskog položaja dveju zemalja pravac kretanja austrijskih državljana se širio prema istoku, državljana Rumunije prema severozapadu, a državljana Srbije (Jugoslavije) u pravcu severoistoka. Između 2001. i 2003. godine među kupcima nekretnina u Županiji Čongrad dominirali su državljani Srbije zajedno sa državljanima Nemačke. Od ukupnog broja stranih kupaca nekretnina čine 25,9%, čime za 0,7 postotna boda zaostaju za Nemcima. Po kupovini nekretnina na tredem su mestu među strancima u Županiji Bekeš sa 5,3%, a u drugim županijama je njihovo prirustvo sporadično, i zauzimaju tek četvrto ili niže mesto. 6. Cirkulacija građana između Mađarske i Srbije Poimanje migracije koje se temelji na koncepciji uobičajenog (stalnog, konačnog) prebivališta sve je manje pogodno za opis i analizu migracijskih procesa današnjice. Tokom svog životnog veka pojedinci sve češde menjaju prebivalište. Usled jačanja domadih i međunarodnih migracijskih tokova postaje sve jasnije da se pojam • 136 •

prebivališta u uobičajenom smislu više ne može koristiti kod pojedinih procesa u stvarnosti, na primer u slujaču cirkulacije. Definicija cirkulacije u kontekstu međunarodne migracije bi mogla biti slededa: cikrulacija je sistem mobilnosti u prostoru na posebnoj teritoriji i u posebnom vremenskom periodu, sastavljen od najmanje tri međusobno povezanih elemenata protoka, u kojem dolazi do više puta ponovljenih, povratnih kretanja pojedinaca. Na osnovu našeg celokupnog istraživanja zasnovanog na administrativnoj bazi može se konstatovati da se cirkulacija stranih državljana u našu zemlju kao državu primaoca pojavila u okviru međunarodnih migracijskih tokova. U 2007. godini preko 15% imigranata u Mađarsku može se smatrati cirkulirajudim migrantima. Zbog ranijeg imigrantskog statusa imaju prethodna lična iskustva o državi, jer su tu živeli duže vreme (preko godinu dana). Od 2001. godine među cirkulirajudim migrantima, znači licima koja su imigracione vlasti ranije ved registrovale kao useljenike, 42,9% je onih koji se drugi put, 50,8% tredi put, a 6,3% ved četvrti put vradaju u Mađarsku. Unutar grupe međunarodnih migranata cirkuliranje je karakteristično pre svega za radno sposobne neoženjene/neudate građane Rumunije, Ukrajne i Kine. Podela po polovima kod cirkulirajudih migranata se ne razlikuje od brojčanih odnosa kod ostalih koji su se doselili 2007. godine, tj. broj muškaraca je neznatno vedi. Među onima koji su se više puta useljavali ima manje studenata i starijih osoba, deca (0–14 godina) i noričto radno aktivna lica su međutim 2007. godine u mnogo vedem procentu reprezentovana u ovoj grupi. Ustanovili smo da među cirkulirajudim migrantima dominiraju mlada, radno aktivna lica između 25 i 44 godina. Na osnovu toga možemo pretpostaviti da je ono što ove ljude motiviše na cirkulaciju pre svega da ih posao kojim obezbeđuju egzistenciju vezuje za državu primaoca, ali paralelno sa time ne žele da se trajno odvoje od domovine. Višestruka migracija tamo i nazad pre svega je karakteristična za neoženjene odnosno neudate osobe, što ukazuje na to da sklapanje braka ved može biti prepreka za međunarodnu cirkulaciju, odnosno da krug onih koji migriraju zajedno, tj. migracione jedinice uglavnom čine pojedinci a ne male grupe. Ovi migranti se uglavnom nastanjuju u Budimpešti, duž istočnu granicu, odnosno sa ove strane Dunava, i na područjima oko saobradajnih koridora. Interesantan je podatak da pri izboru mesta prebivališta istaknuti značaj imaju prethodna iskustva, naime više od tri četvrtine njih se nastao u istoj županiji kao i ranije. Nihov demografski sastav, podeljenost po zemlji porekla i značajna koncentrisanost mesta nastanjenja ukazuje na to da cirkulirajude migrante možemo smatrati višestruko selektovanom subpopulacijom. Njihovom prvom migracijom u Mađarsku su se možda izdoviji samo iz grupe imobilnog stanovništva, ali njihova druga imigracija ih je ved izdvojila iz grupe emigranata, uvrstivši ih u grupu cirkulirajudih migranata. Povedavanjem broja useljenja postali su članovi sve manjih i manjih, sebi sve sličnijih subpopulacija. Verovatno su ovi selektivni mehanizmi doveli do toga da je procenat mladih, radno aktivnih neoženjenih/neudatih osoba značajno vedi, i da su u • 137 •

odnosu na ukupan broj imigranta Rumunija kao zemlja porekla i Budimpešta kao prijemna destinacija mnogo više zastupljeni. Sa velikom verovatnodom možemo pretpostaviti da od onih koji su u Mađarsku prešli iz susednih zemalja, višestruki imigranti su mađarske nacionalnosti, iz mešovitih brakova ili čak druge nacionalnosti koji govore mađarski jezik, rešavajudi dilemu ostanka u domovini i zapošljavanja ili studiranja u zemlji matici cirkulacijom između dve zemlje. Treba napomenuti da, dok se inicijative za rešavanje ovih dilema pokrenute od strane viših nivoa vlasti, zbog raznoraznih okolnosti nisu realizovale, cirkulacija bi mogla predstavljati jedno od rešenja pokrenutih „odozdo” za rešavanje mađarsko-mađarske dileme, ako bi se nastojanja za njeno proširenje uvrstila među ciljeve imigrantske politike. Cirkulacija je pojava koja dotiče više hiljad ljudi, i u pravcu Mađarske kanališe populaciju koja po svojoj prilici ima pozitivna iskustva o ovoj državi. Njihovi motivacioni sistemi, mreže kontakata i društveni kapital se zacelo mogu istražiti empiričkim ispitivanjima, i nizom terenskih radova uz primenu raznovrsne metodičke aparature. Pri uzimanju uzoraka, odnosno izbora lokacija za terenski rad u značajnoj meri se možemo osloniti na podatke i korelacije iz registra, kao i na relevantna međunarodna saopštenja. Najbitniju korelaciju predstavlja možda to da su migranti koji cirkulišu u pravcu Mađarske između 2006. i 2007. godinere po nekim obeležjima produkovali priličnu raznolikost, kao što se to pokazalo i u slučaju najrazličitijih cirkulirajudih migranata po celom svetu. Prema sažetim podacima trogodišnjeg perioda od 2006. do 2008. godine od svih cirkulirajudih migranata koji su imali veze sa Mađarskom 6,5% su bili državljani Srbije. Među cirkulirajudim migrantima sa vedim brojem uzastopnih useljenja reprezentovanost državljana Srbije je značajna. Srpski državljani su do 2008. godine često podnosili zahtev za ponovno sticanje imigrantskog statusa, umesto da su tražili državljanstvo. Međutim sasvim sam siguran da se ova karakteristika kasnije promenila. Tokom jeseni 2011. godine od upitanih 178 imigranata mađarske nacionalnosti poreklom iz Vojvodine koji su se preselili u Mađarsku samo njih 24 nije posedovalo mađarsko državljanstvo. Pre doseljavanja u Mađarsku svega 16 osoba je posedovalo mađarsko državljanstvo, što znači da je 138 njih kasnije steklo taj status. Migracioni dobitak odnosno gubitak sa obe strane granice je ljudskog, materijalnog i demografskog karaktera. Sumirajudi rezultate istraživanja zaključujemo da su migracioni odnosi između Mađarske i Srbije jaki i koncentrisani, broj doseljenih državljana Srbije u Mađarskoj iznosi 17186, a od 1993. godine njih 12 556 je steklo državljanstvo Republike Mađarske (97% njih je po nacionalnosti mađar). Prema tome broj doseljenih u Mađarsku u proteklih 15 godina je oko 30000. 3. Karakteristika migracijskih tokova iz Srbije – rezime Na području Južne Evrope migracijski saldo je ved sto godina negativan. Najčešdi oblici srpskih migracijskih pojava: • 138 •

4. Unutrašnja migracija, koja je stvorila tri karakteristična teritorijalna modela na području države: koncentrisana područja etničkih grupa, autohtona područja i migracijska područja gde je vedinu stanovništva čine pridošlice, izbeglice ili useljenici. 5. Spoljašnja migracija, koja u proteklom stoledu obuhvata migracijske talase siromašnih slojeva 1920-ih godina, koje su sledili posleratni politički emigranti. U titovskoj eri su se pojavili ekonomski migranti ’60-ih godina, tzv. „gastarbajteri”. Ratne godine 90-ih su dovele do migracijskog egzosusa, a zatim, od 2000. godine slede novi migranti – preduzetnici, studenti i karijeristi. 6. Međudržavnai pogranična (u srpsko-mađarskoj graničnoj regiji sve intenzivnija) cirkulacija stanovništva je nova pojava u regiji. Jednosmerna preseljenja u sve vedem broju zamenjuju dvosmerne ili višesmerne međunarodne migracije. Traženje posla preko granice, profesionalna migracija i građenje karijere rezultuje čestim putovanjem vedih masa ljudi i promenom životnog stila. Tokom poslednjih decenija u graničnoj zoni između Srbije i Mađarske stvorili su se slededi karakteristični migracijski tipovi: C. Po statusu: 6. Nastanjeni imigranti (dugoročna/konačna migracija; vedina njih poseduje dvojno državljanstvo) 7. Preseljeni cirkulirajudi migranti (često odlaženje u domovinu, radna aktivnost na obe strane granice) 8. Putujudi sezonski migranti, koji obavljaju privremene poslove (od 3 meseca do godinu dana) 9. Učenici, studenti 10. Izbeglice/azilanti D. Po ciljevima migracije 7. Ekonomska migracija, tražioci posla 8. Kreativni tipovi: preduzetništvo, posredovanje nekretninama, trgovina (relativno dugotrajan boravak, ali u mnogim slučajevima i povratna migracija) 9. Osobe koje usavršavaju stručno znanje ili grade karijeru (odliv mozgova, „brain gain„ ili profesionalna cirkulacija) 10. Sjedinjavanje porodice (sklapanje braka, izdržavanje starih osoba) 11. Podnosioci zahteva za državljanstvo 12. Rekreativci, turisti Tokom migracije veliki deo stanovništva se prilagođava novoj mobilnosti koja postaje stil života. Njihove živote karakterišu česta putovanja, promena životnog prostora, trgovina nekretninama i promena radnog mesta. Pojavljuju se smetnje pri integraciji u novo okruženje. Međunarodna stručna literatura se bavi identifikacijom transnacionalnih praksi (istraživanje saplitanja izmenjenog životnog stila i identiteta). U • 139 •

slučaju dugoročnih migranata se formira neka vrsta promene identiteta: „dal i mi je ovo dom, ili sam tamo kod kude?”; pojavljuje se kriza ili čak i promena regionalne, jezičke i etničke identifikacije. Ono iz čega jedna pogranična regija usled masovne migracije može profitirati, jeste iskorišdavanje novih komunikacijskih kanala, i preduzetničkih, poslovnih i privatnih veza i kontakata. Nastale migrantske životne strategije pružaju nove mogudnosti kreativnim slojevima društva, jačajudi njihove radne i preduzetničke sposobnosti.

Ovaj dokument je odštampan uz finansijsku podršku Evropske unije. Za sadržaj ovog dokumenta je odgovoran isključivo Academic Society for the Development of the Microregions ili Zavod za kulturu vojvođanskih Mađara i sadržaj ovog dokumenta ne odražava zvanično mišljenje Evropske unije i/ili Direktorata.

• 140 •

ENGLISH SUMMARY Authors’: Gábrity Molnár Irén, Illés Sándor

1. Introduction Quantitative and qualitative changes began in 1988 after four decades of controlled and restrictive migration. Mainly under the effect of the change of political regimes in Eastern Europe there was a modification in the international migrations in Hungary, too. At a significant growth of migration flows to Hungary – which up to that time was a sending country – became a receiving and a transit country, too. This transformation was in connection with the collapse of GDR, the last phase of Ceausescu’s rule in Romania, the civil war of former Yugoslavia. In 1990-1991 the number of immigrants to Hungary reached a peak and thereafter fell steeply. The figures for the last years show the absolute number of foreign immigrants stabilising around 15 000 and 20 000 the number of non-Hungarian emigrants stabilising at the 1000-3000 level. From 1993 until 1997 the international migration flows decreased to an average of 15 thousand immigrants and 3 thousand emigrants annually. A relatively new period started in 1998 when, related to closer relationships during the accession procedure to the EU, Hungary became a popular destination among ‘second-round country’ citizens. As a result of the continuous inflows and moderate outflows the number of foreign citizens staying in Hungary rose steadily. At the end of 2009 more than 197 819 long-term immigrant were living in Hungary, so their share within the total population grew to over 1.9%. We must mention it is a low share in the European context. In the last third of the 20th century the citizens of the countries desiring the accession to EU could not join the main stream of the labour flow to the west, except for former Yugoslavia. All I all, till the period of transformation because they belonged to the eastern block and during the transformation in consequence of the introduction of a restrictive immigration policy of the potential receiving countries.Because of the great differences in wages and in general in the quality of life the migratory movement existing in reality means to get a job in the west but it is not a great mistake to say that especially in case of Hungary at present this is not a mass phenomenon moving hundreds of thousands. The fears from the large-scale flows and other unfounded views played a very great role in these questions. It is not sure at all that a new emigration wave will start from the eastern part of Europe including successor states of Yugoslavia because of the admission postponed grows the probability to the potential migrants remain the original country and migrant workers do not return home. • 141 •

2. Mobility forms Tourism and migration are two of the principal elements of human mobility. The developmental phases, causes and consequences of migration are not independent of another and more recent form of mobility, tourism, and vice versa. Changes in the volumes and directions of tourism and migration often complement and substitute each other. While a substantial part of migration flows is motivated by aspirations of improving life conditions (broadly defined), tourism is driven by the motivation to acquire experiences. Both involve searches for advantageous locations, and sometimes these coincide. The authors argue that the connections between tourism and migration, and the exploration of the points of interaction between these two major phenomena, can only take place when analyzing the role of spatiality. Additionally, connections between tourism and migration have been examined in relation to Hungary’s geographical position, historical heritage and resulting geopolitical relations. The research adopted a holistic approach that, in particular, has meant combining quantitative and qualitative methods. An initial analysis of the literature from Irén Molnár Gábrity in this field was the main tool for identifying the key themes in migration relation between Hungary and Serbia. Except for the general description of the context, we utilized shares and rates as statistical tools in the analysis. This avoids the distortions that are associated with relying on absolute numbers and facilitates an analysis of underlying migratory processes. However, in some cases we will utilize absolute data in order to clarify the meaning of the relative data. Cartographic presentations are also used to explore further some of relationships between migration flows. Several researchers working in the field of migration and tourism have noted that one of the more important forms of mobility is a unique form of commercial activity – that is, shopping (trading) tourism. Commercially motivated travel in border regions has increased drastically in the past decade. Trading tourism is probably a side effect of the transition period in post state socialist societies but it is survived along the Serbian and Hungarian borderline. Based on the authors’ opinion, it is a short-lived phenomenon, which emerged temporarily and in changing forms on the boundaries between the one-time shortage economies and the functioning market economies, often constituting a strategy for survival and original capital accumulation on the part of the citizens. These forms of trading or shopping based mobility are constantly changing in response to institutional and economic changes. It is not difficult to understand that this sort of border is slowly relocating to the south-east following EU enlargement. The seasonality of tourists arriving from the southern Slavic states reflects a different pattern because of the timing of holidays amongst their employers. It is interesting that, in the case of Slovenia and Croatia, the local maximums of both • 142 •

visitors and tourists occurred in the spring and autumn months. This phenomenon probably goes back to the fact that Slovenes and Croats spent their summer months at the Adriatic seaside, either as providers of accommodation or as tourists in the classic sense of the term, tending to visit Hungary either before or after the main season, for instance for shopping. In terms of the third ex-Yugoslav state, Serbia-Montenegro, later Serbia, the above-mentioned double maximum only occurs with respect to those who take advantage of commercial accommodation. It is interesting that Serbian visitors show a summer peak in their monthly distribution and there is no double maximum. This phenomenon may be in connection with the summer harvest period in Hungarian agriculture. From 1996 until 2001 the majority of the 103 thousand immigrants (who stayed more than one year in Hungary) arrived from Romania (39.6%), the Ukraine (11.5%), Serbia-Montenegro (8.2%), China (7.1%), Germany (4.1%), Slovakia (3.0%) and the USA (2.6%). The citizens of Russia accounted for 2.3 percent followed by Vietnam with 1.8 percent, while neighbouring Croatia (1.0%) and Austria (0.8%) were relatively unimportant. There were also immigrants from France (1.1%), the United Kingdom (1.0%) and the Netherlands (0.6%). The largest increases are observed in the case of Romania and Ukraine; in the former, the yearly number of immigrants has tripled since 1996 in the latter case it has doubled in the same period. Chinese immigration has been decreasing continuously since 1996, and a similar process is observable in the case of the Vietnamese since 1998. The distribution according to the nationality of foreign property purchasers for the start of the new century shows that the majority of foreign-owned property (more than one-third) belongs to Germans, while further significant participants are Austrians (one-fifth), Romanians (less than one-tenth) and Dutch people (less than one-tenth). If we examine the national groups, which dominate the various counties of Hungary, we come to so interesting results. Germans represent the majority of foreign property owners in more than half of counties and in Budapest. At the start of the decade, in Smoggy county their rate among foreign citizens is 70.9 percent, which means the highest rate in contrast to Budapest, where Germans although also the leading buyers only accounted for 20.7 percent of foreign owners. Austrians dominate in Győr– Moson–Sopron and Vas counties in the common borderland. In the first they are 63.6 percent, in the second they represent 54.0 percent. Not surprisingly, Romanians are in a majority in two counties (Hajdú–Bihar, Békés) in the southeast part of Hungary. Ukrainians dominate in Szabolcs–Szatmár–Bereg county (31.5%) and citizens of SerbiaMontenegro in Csongrád county (28.1%). These indicators allow us to conclude that Germans can be considered potential buyers in the whole of the country, and do not display particular territorial preferences (except for Tolna and Baranya counties, which contain a considerable ethnic German minority). One of the factors explaining the dominance of German purchasers, and their spatial distribution, is likely to be the • 143 •

presence of other German-origin buyers in Hungary. As an example of the role of ethnic networks, they recruited new investors from their circle of friends and relatives due to their positive experiences of property ownership in Hungary. Research on the seasonality of tourism, in addition to foreign property purchase, was conducted in the blurred zone between international tourism and migration to Hungary. The composition of the tourism and migration flows in terms of the country of origin, and the vast discrepancy between the number of tourists and the amount of money spent, reflected the role of ethnicity. In other words, a significant portion of tourists was not arriving to Hungary in order to spend money and take advantage of commercial accommodation but to earn money and to stay with friends and relatives. Another proof of the presence of ethnic factors is related to the difference among seasonal patterns of arrivals and overnight visitors in the case of Romania, Ukraine and SerbiaMontenegro, where ethnic Hungarians lived in large numbers. The distance dependency is high, but the purchasing power and ethnic network of buyers - together with the uneven economic, social spaces in the receiving country – could modify the quasi-linear relationship. Other citizens, mainly those from the surrounding countries, prefer to buy in the counties near the border with their own country, which is probably motivated by access considerations, combined with different attractions. Moreover, the possibility of circulation between the countries would play an important role. In global scale, mass elderly migration emerged from the 1950’s and developed as a diffusive process. The expansion in numbers combined with spatial spreading and the growth of completely new forms in advanced societies. The spatial diffusion was twofold: from internal to international within continents, and from continent to continent. It was interesting that the spread of this eastward-facing process was not encountered in Central and Eastern European countries. Is it possible that warm coastal areas with Mediterranean milieu are only preferred by elderly international migrants and that the attractions of inland is outside of the scope of interest of retirees in this part of Europe? The literature echoes the multiple motivational system of international elderly migration. From this reason, the taxonomy of international elderly migration related to Hungary could bee created from different angles. International elderly migrants were not a homogeneous group. Exploring some Hungarian types were one of the most important aims of this research. We analyzed this heterogeneous mass from demographic, spatial, historical and legal point of view. Based on the relevant literature and the empirical results of the authors’ surveys we can distinguish seven different groups fit for the Hungarian context: family oriented, work-related, and return, amenity seeking, crises-led, ethnic related and higher pension hunting. The typology would be useful to judge the distinct impact of each migrant type on country of destination. For instance the crisis-related international retirement migration is the most relevant category for our research. It was constructed for the special purpose because the situation was more complex than classical refugee • 144 •

flows. The relevant processes happened during the civil war in successor states of Yugoslavia. In the following section we anticipate that purely one-motif-form of international retirement migration did not exist in reality and we emphasized again to the interconnectedness of different classes. We weight the types by countries and compass typologies into a coherent motivational system in order to make international comparison. Indirect estimation was made for testing the relative weight of each type mentioned by previous chapter, on the one hand, to draw comparison with another research, on the other hand. We construct a hierarchical motivational system on the citizens of top 12 sending countries (encompasses more than four-fifth of elderly migrants in Hungary in 2008) in which classify the elderly immigrants in Hungary by the most reliable three groups of international retirement migration, supposedly that the fourth one that is the ethnic factor related to all country. In other words, we categorize the sending countries according to their firstly; secondly and thirdly dominant retirement migrant types living in Hungary completed a constant fourth, namely ethnic Hungarian background. We suppose each migration class associated with separable motivations for migration and had different effects to the receiving country but the type reflected the main motive of migration or migrants. In the light of the distinct impacts that different types exert, we may create some conclusions. The types ranked are as follows in diminishing order: family oriented 32.9%, work related 21.0%, return 13.3%, higher pension hunting 10.4%, ethnic related 10.0%, amenity seeking 6.8% and crisis related 5.6%. If we compare this motivational structure to King et al.’s results of all listed reasons given for residence in four southern European destinations we can conclude some remarks on the differences between international retirement migration to inland with dry continental climate and international retirement migration to coastal areas with Mediterranean climate. The role of family related links was significantly higher in inland (32.9%) compared to the coastal areas (7.5%). The situation was the same on the work or business related reasons (21.0% and 3.3%) just as family orientation. However, the amenity related motivators as climate, environment, peace of life, health, lower living cost, social advantages (presence of national community, many friends, lively social life, opportunity for relatives to visit, friendly local population) and admiration of destination country had overwhelmingly higher proportion of the British retirement migration to the Mediterranean than elderly immigration to Hungary (76.9% and 6.8%). The ethnic related sub-reasons were found in the factors of social advantages (the presence of British community) and practical advantages (English widely spoken) in the Mediterranean survey. All in all we receive a total of 5% of ethnic related motives, which is the half of the relevant Hungarian percentage erected from the constant (10%).

• 145 •

3. Circulation The next section of this summary presents the findings of research on international circular migration related to Hungary as a receiving country. Unfortunately, there is scarce information on migratory phenomena interlinked by serial numbers in literature, so we provide empirical evidences on international circular migrant based on the registered-type of data arises from the Office of Immigration and Nationality in Hungary. Firstly, we draw on a conceptual framework for a sort of definition of international circular migration. We deal with the phenomenon of circulation as one of the parts of the international migration and concentrate on Hungary as a receiving country. We can distinguish the first parity immigrants, too as the reference group. Secondly, we seek to gain further insight into the demographic composition of international circular immigrants in Hungary by gender, age, family status and country of citizenship with special reference to the immigrants from Serbia. Unfortunately, there is scarce information on migratory phenomena interlinked by serial numbers, which become system of migration. We would like to contribute to fill this gap. What is perhaps most symptomatic, but not yet well documented is the increase of circulatory movements within migration systems. The interest of this research lies in spontaneous international circular migration where the government of receiving country did not take any attempts to encourage it. In this section we suggest introducing the old-new notion to migration studies – circulation. Circulation refers to a system of multiple, recurring spatial movements of individuals, while the characteristic of multiplicity is as significant as the spatial moves and the system itself. Circulation is one of the newly emerging phenomena in which recurring moves have been flooding among multiple residences. In other words international circular migration constitutes multiple return moves within the same spatial system. Utilize the specific classification of regional sciences on the conditions of overtime and across space whereas migration is not a mono-space process. However, as noted above it was a hetero-space process. If we interconnect the heterospace character with the simplest duality of time relation we get two possible solutions (hetero-space and one-time processes, hetero-space and discrete-time processes). The hetero-space and one-time international migration systems are separated by the centres of attraction. In global scale it can be distinguished only three gravity centres: North America, European Economic Area and Australia. The attraction power of continental scale has many sub-gravity centres, for instance the international migration system of South Africa, Middle East and Singapore with hetero-space and one-time character of the system. The simple sum of moves characterizes these kinds of relations with the prevalence of one gravity centre. The interconnection of separate flows with discrete-time character is not illustrative of the system. The hetero-space and discrete-time international migration systems have at least two attraction centres. • 146 •

We address the central concern of this study, including the returns to destination country (Hungary) and we point to that three interlinked and recurring migration steps are necessary for the creation of circulation. Scholars of transnational’s might specify a level international circular migration that would clearly undermine the traditional paradigm of usual place of residence. Ravenstein claimed that every single significant migration flow – after a certain time period – creates its reflection, the counter-flow. All in all the notion of transnational migration has the largest amount of literature in this respect. The analysis of transnational migrants’ activities from historical perspective proved that, transnational’s was not a brand new phenomenon emerged at the end of the twentieth century. In early nineteenth century travel to the home country and sending remittances back was sporadic practice. It is only a matter of time that the travel to the country of origin as tourist and the remittances became monthly and weekly routine. The personal communication without physical contact was made the people possible to change information smaller and smaller time gaps (a message back via persons, send a postcard, send a telegram, make a phone call, and write an e-mail…). As consequences of mass influx to America, transnational phenomena have been happening since XIX. century: In the course of the assimilation process to the host society, the link of migrant to the receiving society was not disrupted completely; - migration networks developed; - due to gaining citizenship of country of destination large amount of double citizens developed but it was inessential both the sending and receiving sides and the migrants themselves cold not make any advantage from their multiple legal status; - different sorts of migrant organisations cold be founded in the receiving countries; - some groups specialised peculiar economic activities (it was also erected from the home country) but they did not create interconnection between two countries. The end of obligatory military service, the prohibition of multiple tax legislation within international relations, the supranational rules of economic integrations broke through the absolute sovereignty of nation states, before the epoch of recognition of double citizenship. The last logical argument of the political community of receiving country against the double citizenship was the broke of the rule of “one person had one vote”. The immigrants may enjoy the consequences of their wise political decisions without barriers but in the case of negative consequences they could emigrate easier than the natives. The transnational’s runs into a new level after the rapid development of communication technology and transportation.

• 147 •

One of the core question is what the content of transnational status is, how do the transnational status extend? The main problem is how long does the transnational status maintain during an individual life course? Open question remains whether the multiple belongings to two or more nations will be a transitional phase of the immigrant life or we can expect their permanence across generations? Which conditions are necessary to maintain the transnational status of immigrants? Which kind of relationship does exist among phenomena? What the cause is and what the consequences are? Or simply coexistences do work created by common deep-routed causes? The research aims to enrich our knowledge of circulation within international migration context, focusing on Hungary as a receiving country. One of the main shortcomings of research of circulation is the lack of reliable data. Few circular movements are documented quantitatively so data gathering is. Naturally, Hungary is an individual (maybe exceptional) case, however, nonetheless its statistical system provides us to create unique database on international circular migrants. The empirical analysis below on international circular migrants limited to Hungarian immigration data. This choice has several advantages. The data set came from full-scope register, the data gathering and methods unified fit for international recommendations. The database originated from the continuous registration system of Office of Immigration and Nationality and contains of individual data files on immigrants each year between 2001 and 2008. We were not dealing with emigrant from Hungary directly. In this subsection we concentrated on the immigration side of multiple movers. As reference group, of course, we can distinguish the first parity immigrants, too. Men dominate among international circular migrants just as all international migrants but smaller extent. The propensities that international migrant women become circulars is higher than corresponding men’s values. The vast majority of circular migrants are single people (53.6%). The most characteristic age group comprised of those who got the immigrant status for more than once is 25-54. Labour mobility would be the overwhelming part of cycles of repeated migration, and many of migrants are involved in one or more system of emigration and return. It suggests that the female age composition was younger that male counterpart. The average ages of female international circular migrants are younger by parity than male counterparts. We can hypothesize with grand probabilities that women started their immigration careers earlier to Hungary than men. The analysis of spatial distribution of all immigrants shows that they are concentrated in two typical areas in Hungary. Firstly, 60.1% of them live in Budapest and its surroundings. Budapest and Pest County is the general dynamic migration centres of Hungary, while the proximity of the border is an important geographic motive, which is not a barrier but a contact zone from the aspect of migration flows. Secondly, migrants from neighboring countries prefer to settle in the Hungarian side of • 148 •

the border and become frequently commuters or self employed/entrepreneurs. Border counties were traditionally considered as disadvantageous territories according to location theories, because of the barriers in international trade and the threats of military invasions. The alteration of this unfavorable image could generate a new increase in traffic in the border counties through greater international economic integration – with lover trade barriers. These counties (Csongrád, Hajdú–Bihar and Szabolcs–Szatmár–Bereg) have characteristics by which they can be defined as active contact regions. The residence of international circular migrants highly concentrated in the capital, Budapest (51.2%) and its surrounding area, namely in Pest county (12.1%). The capital was the main receiving areas of Hungary. The circulation is more or less typical for border regions of neighbouring countries (Romania, Ukraine, and Serbia) as well, but the level was below the average. We can explore an extreme territorial pattern among the fourth parity circular immigrants. Their shares are relatively high the border counties of Serbia (Csongrád), Romania (Hajdú–Bihar, Szabolcs–Szatmár–Bereg) and Austria (Vas). We can presume that this phenomenon is strongly correlated with growing importance of cross border activities. Significant Hungarian minority lived in Slovakia without high share of international circular migrants (1.6%) to Hungary. But this phenomenon focused on the west part of the common border. In case of long geographical distances between certain countries this phenomenon drastically decreases. We could shade the county-level analysis of the territorial distribution of international circular migrants if we depict the small-region-level share of circular migrants within all immigrants. But any attempt to identify the emergent spatial characteristic in international circular migration over a period of investigated must inevitably full of caveats, to some degree speculative, certainly debatable. However, it is out of the scope of the current study. Another interesting aspect of international circular migration concerned spatiality is the latest choice of residence of international circular migrants. Our insight is limited by virtue of our exclusive focus on counties. Based on the county-level matrix we conclude that the county of residence of the international circular migrants changed in small extent. The share of the resettlement of the same county was above 75% all Hungarian counties. Data demonstrates that returnees back to their Hungarian county of emigration accounted for three-fourths of the total. According to the arguments pro and con listed above we can conclude that the Hungarian residence of international circular migrants highly concentrated in the capital, Budapest (51.2 per cent) and its surrounding area, namely in Pest county (12.1 per cent). The capital was the main receiving areas of Hungary. The circulation is more or less typical for border regions of neighbouring countries (Romania, Ukraine, and Serbia) as well, but the level was below the average. The multiple selection • 149 •

mechanisms caused the peak of the economically active singles, the high proportion of Romanian citizens and Budapest just the main destination. Through the process of circulation thousands of return migrants flowed to Hungary who had former positive experiences on the country year by year. The themes that emerged from this study raised several questions for the future research. Finally, we can draw a framework for our future research steps planned. We can explore their individual motivational systems, social networks and social capitals with the series of ground works with large variety of adequate methods. For the sampling and the choice of the places of surveys it relies on data and research results of administrative registers (for instance see this contribution) and the relevant international literature, too. 4. Summary of the migratory movements from the point of view of Serbia (Vojvodina) In Southern Europe the net migration has been negative for the last century. The relevant forms of migration in Serbia are as follows: 7. Internal migration in which three spatial models could be separated: ethnic areas, autochthon terrains and migration destination areas, where the majority of population first, second or third generation migrants, asylum-seekers or refugees. 8. International migration in which large variety of migrants are included: mass out flux to America, political emigrants after the Second World War, from the era of Tito regime migrant workers faced to the West countries, refugees and asylum-seekers during the civil war in former Yugoslavia and finally after the change of the regime new types of migrants appeared namely students, highly qualified workers, entrepreneurs, elders and circulars, 9. The circulation has become more and more intensive along the areas of common Serb-Hungarian borderline. The significance of settlement type of international migration has been eroding since the end of inner upheaval. Back and forth international migration has emerged. Job seeking in international space, brain circulation, multiple citizenship, identity, property owning, consumption of origin and destination places result completely new life styles. The most recent types of migrants along the Serb–Hungarian border areas are as follows: E. By status: 11. Settlers (with double citizenship); 2. Circulars and seasonal migrants; 3. Pendulum migrants (from 3 months to 1 year); 4. Students (secondary and third level); Refugees and asylum seekers. F. By the causes and purposes of migration 1. Economic migrants, migrant workers; 2. Creative class: entrepreneurs, businessmen, international traders (between the continuum of settlers and circulars); • 150 •

3. Investors and career builders (brain drain, brain gain, brain circulation); 4. Family unification or reunification (marriage as family formation and for instance retirement movement as family reunification); 5. Appliers for citizenship; 6. Recreational migrant-tourists. Transnational and peripatetic life styles have been emerging along the border zone with heavy travels, property purchases and changes of working places. The complete integration is not necessary in the destination areas because of the frequent spatial movements. In the other side of the coin new sorts of problems has been appearing just as crises of identity, where the real home is, what my mother tongue is, who I am. But the border regions provide large variety of communication channels and social networks. New transnational styles of life yield possibilities in order to solve the individual and ethnic level challenges first of all the members of creative class. 5. Final conclusions 1. Cross-border activities amalgamate the people, families and institutions both side of border. Regional and European identities are necessary at the same time. 2. Emigration and pendulum like movements of highly qualified youths (30-40 years) have increased from Vojvodina mainly for economic and professional career reasons. 3. In one side the regional identity is strong in Vojvodina fuelled by the Tito style multiculturalism but in the other side (mainly the Southern Great Plane, the xenophobe attitude of the locals do not disappeared completely against the ethnic Hungarians. 4. Most emigrants from Vojvodina became back and forth movers because they did not sell their properties. Most pendulum migrants worked under the umbrella of legal contracts in Hungary. 5. Personal migration networks are functioning with economic rationality: for example: „Production in Hungary but consumption in Serbia.”

This document has been produced with the financial assistance of the European Union. The content of the document is the sole responsibility of the Academic Society for the Development of the Micro-regions and of the Institute for Hungarian Culture in Vojvodina and can under no circumstances be regarded as reflecting the position of the European Union and/or the Managing Authority. • 151 •