Vízbáziskutatás a DRV Zrt. által üzemeltetett, felszíni vízkivételi művek kiváltására
Büki Attila Imre DRV Zrt. /Hydrosys Kft. és ENVICOM 2000 Kft. terveinek felhasználásával/
2013.05.30.
Tartalom 1.
A DRV Zrt. által üzemeltetett víziközmű-rendszer a Balaton környékén, vízellátási problémák .... 3
2.
Vízbázis-kutatási projektek elindítása ............................................................................................. 5
3.
Balatonalmádi – Szentkirályszabadja – Balatonfűzfő...................................................................... 6
4.
3.1.
Térség vízföldtani bemutatása ................................................................................................ 6
3.2.
Balatonalmádi / Ferenc-forrás ................................................................................................ 8
3.3.
Balatonfűzfő vízbázisai ............................................................................................................ 9
Balaton-Felvidék............................................................................................................................ 12 4.1.
A Balaton-Felvidék vízföldtani bemutatása........................................................................... 13
4.2.
Felsőörs-Csopak-Balatonfüred .............................................................................................. 13
4.3.
Aszófő-Balatonudvari-Balatonakali ....................................................................................... 14
4.4. Előzetes környezeti vizsgálat a Balaton- Felvidéken .................................................................. 17 5.
6.
Dél-bakonyi vízbáziskutatás .......................................................................................................... 18 5.1.
A kutatási terület vízföldtani bemutatása............................................................................. 18
5.2.
Szabadon felhasználható vízkészlet meghatározása............................................................. 21
5.3.
Térinformatikai területelemzés – a kutak elhelyezésének szempontjai ............................... 22
5.4.
A tervezett vízbázisfejlesztés hatása, környezetvédelmi hatásvizsgálat............................... 23
5.5.
Üzemeltetői és tulajdonosi javaslatok, további lépések ....................................................... 24
Várpalota térségi vízkészlet-kutatás, konklúzió ............................................................................ 26
1. A DRV Zrt. által üzemeltetett víziközmű-rendszer a Balaton környékén, vízellátási problémák A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. a víziközmű-üzemeltetője a Balaton-part, valamint a Balaton közvetlen közelében elhelyezkedő települések csaknem 90%-ának (1. ábra). Három nagy vízellátó rendszer épült ki az elmúlt évtizedekben. A legnagyobb, összefüggő rendszer a Nyugat-balatoni Regionális Vízmű (NYBRV), Zánkától Keszthelyen, Marcalin és Fonyódon keresztül Balatonszemesig. Vízjogi üzemeltetési engedélyek szempontjából ez több egységre bontható, összefüggő rendszert alkot. Ebbe a rendszerbe csatlakozik be északról a nyirádi vízellátó rendszer (a nyirádi víz a nyári, csúcstermelés időszakában
eljuthat
egészen
Balatonfüredig,
délen
Fonyódig,
ideális
esetben
Balatonboglárig). Az északi partot nagyrészt a nyirádi karsztvízbázis látja el ivóvízzel. Keszthely környékén csatlakoznak a Keszthelyi-hegység forrásai (a gyenesdiási János-forrás, valamint a vonyarcvashegyi Festetics- és Erzsébet-forrás), valamint Keszthely / Vadaskert vízbázisa. Cserszegtomaj területén csatlakozik a Dobogó-karsztakna (a Hévízi-tóra való tekintettel csak nagyon korlátozott termelési kapacitással). A következő nagy betáplálási pont a fonyódi felszíni vízmű, Balatonboglár-Balatonlelle réteg-vízbázisai pedig tartalék szerepet kapnak (tavaly már nem üzemeltek). A rendszer délkeleti határa a balatonszemesi tározó. Innen indul kelet felé a Délkelet-balatoni Regionális Vízmű (DKBRV) ellátási területe. Három betáplálási pontja van: a balatonőszödi, a balatonszéplaki (a Balaton legnagyobb felszíni vízműve), valamint a balatonkenesei vízművek. Balatonkenesétől É-ra indul az Északkelet-balatoni Regionális Vízmű (ÉKBRV). Itt is található két felszíni vízkivétel: Balatonalmádi és Balatonfüred felszíni vízművei. Ebbe a rendszerbe kapcsolódnak a Balaton-Felvidék forrásvízművei is: Felsőörs / Malomvölgy, Csopak / Nosztori-forrás, Balatonfüred / Siske- és Kéki-forrás, valamint Aszófő és Balatonudvari termelő kútjai. Az ÉKBRV határa a vízjogi üzemeltetési engedély alapján Zánka település határa. A három regionális vízmű-rendszer – szükség esetén – vizet ad át egymásnak, így elégítik ki a Balaton környéki vízigényeket. Balatonkenese, Balatonőszöd és Fonyód vízművek csak a nyári szezonban üzemelnek (ún. csúcs-vízművek). Ezen rendszer jelenleg képes ellátni a Balaton környékét megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvízzel.
1. ábra: A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. üzemeltetési területe a Balaton környékén
A vízellátási probléma abból fakad, hogy ezen felszíni vízművek többsége még a 80-as években létesült, az eredeti tervek alapján 20-30 évre. A víztisztítás technológiai folyamata során, drágán beszerezhető, poli-alumínium-klorid és vas-szulfát pelyhesítő szereket alkalmaznak. A keletkező zagy alumínium- és vastartalma magas lehet. A megfelelő ülepedési folyamathoz megfelelő mélységű ülepítő medencék szükségesek. Pont ezért merült fel a vízbáziskutatás ötlete legelőször Balatonalmádi esetében, ahol a 80-as években létesített medencék túl sekélyek voltak. A zagyiszap gyakori elszállítása ellenére is előfordult az üzemállapot veszélyeztetése. A megfelelő méretű medencék megépítésének költsége tízmilliós nagyságrendű, továbbá, a víztisztításhoz szükséges vegyszerek költsége is igen magas. A többi felszíni vízmű felújítása is előbb-utóbb elkerülhetetlen (legutóbb a balatonőszödi vízmű részleges felújítása történt meg 2002-ben), ennek költségei pedig már százmilliós nagyságrendűek is lehetnek. Emiatt merült fel először a balatonalmádi, majd fentiek következményeként a többi felszíni vízmű kiváltása.
2. Vízbázis-kutatási projektek elindítása A felszíni vízművek kiváltásához költségbecslést kellett készíteni. Fel kellett mérni, mi az olcsóbb: felújítani és tovább üzemeltetni az elavult technológiát vagy a jóval kisebb üzemeltetési költségű, új karsztvíz-kivételeket megvalósítani. Ehhez ismerni kell a térség szabadon felhasználható vízkészleteit, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. A kutak elhelyezésénél figyelembe kell venni a megépítendő csővezetékek hosszát, átmérőjét (hidraulikai vizsgálatok), a kútfúrás és a technológia létrehozásának költségeit. Ezt pedig össze kell vetni az esetlegesen más szolgáltatóktól történő vízátvétel költségeivel. Ugyanis a Balaton környéki többlet-vízigényeket célszerű olyan vízbázisokból fedezni, ahol az utánpótlódást figyelembe véve jelentős többlet vízkészletek vannak. Ez alapján 4 kutatási célterület került meghatározásra: -
Balatonalmádi – Szentkirályszabadja – Balatonfűzfő térsége.
-
Balaton-Felvidék (Balatonakalitól Felsőörsig).
-
Déli-Bakony (Nagyvázsony – Tótvázsony – Nemesvámos).
-
Berhida – Litér – Tés – Várpalota térsége (Litér térségét a Bal.füzfő – Bal.almádi – Szentkirályszabadja kutatás már érintette).
A DRV Zrt. fő célja a szabad vízkészletek felmérése, majd a kutak pozíciójának, kialakításának, termelési volumenének meghatározása után, a környezetre gyakorolt hatás felmérését követően, elvi vízjogi létesítési engedély megszerzése. Amint ezek az engedélyek a rendelkezésre állnak és a mennyiségi adatok ismertté válnak, elkészül a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Regionális Vízellátása Fejlesztési Koncepció c. tanulmány felülvizsgált változata (ez először 1999-ben készült el). Ez a tanulmány nyújtaná az alapot a megvalósuláshoz szükséges, állami és EU-s pályázatokon történő indulásra.
3. Balatonalmádi – Szentkirályszabadja – Balatonfűzfő A projekt a tervezett célok megfogalmazásával indult, első körben Balatonalmádi és Balatonkenese felszíni vízművek kiváltása volt a cél. Emiatt a 2011 nyarán indított, beszerzési eljárás műszaki leírásában a kitermelni kívánt vízmennyiség 22000 m3/nap csúcs-, valamint 13700 m3/nap évi átlagos mennyiségben került meghatározásra. Mint később kiderült, ez jelentősen több mint a rendelkezésre álló, szabad vízkészlet. Az eljárás nyertese a Hydrosys Kft. lett, az elkészített tervet 2011 augusztusában nyújtotta be a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek (KÖDU-KTVF). A DRV Zrt. e terv alapján kérte az elvi vízjogi engedélyes eljárás lefolytatását. Számos hiánypótlás kiadása (Vízügyi Igazgatóság, üzemeltetők, DRV és a Tervező javaslatai), valamint a területen található víziközmű-üzemeltetőkkel (Bakonykarszt Zrt – Veszprém, SAL-X Kft. – Balatonfűzfő) kötött megállapodások megkötése után 2013 áprilisában következett a gyér érdeklődést kiváltott közmeghallgatás, ami az engedélyezési eljárás utolsó fázisának felelne meg.
3.1. Térség vízföldtani bemutatása
A vizsgált terület a Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv (OVGT) alapján a K.4.2. jelű, Balaton-felvidéki víztest ÉK-i részére esik. A vízföldtani felmérés során kiderült, hogy két
olyan vízbázis található a területen, ami szabad vízkészletekkel rendelkezik: Balatonalmádi / Ferenc-forrás vízbázisa, valamint a balatonfűzfői vízműkutak két részből álló, karsztos vízgyűjtője (2. ábra). A terület földtani sajátosságai miatt több kisebb, lokális víztartó egységre bomlik. A területet délről alsó-triász és ópaleozoós kőzetek határolják, ez egyben a Balaton-felvidéki karsztos víztárolók déli elterjedési határát adja. ÉNY-felé, a litéri feltolódási vonal mentén különböző korú és típusú triász és idősebb kőzetek tolódtak egymásra, meredek dőléssel (jó vízvezető és vízzáró kőzetek fordulnak elő váltakozva). Így tehát elmondható, hogy a Dunántúli Középhegységben található ún. fő-karsztvíztároló itt nincs meg, helyette több, egymástól elszigetelt vízadó egység található. Általában a Budaörsi és Megyehegyi Dolomit a fő vízadó, ezek maximum 200-300 méter vastag egységek, egymástól rosszabb vízvezető képességű kőzetekkel elválasztva és körülvéve.
2. ábra: A vizsgált terület áttekintő térképe
Fentiek következtében az egyes vízbázisok beszivárgási területei csak korlátozott kiterjedésűek, a forrás és a kutak hozama erősen függ a beszivárgási viszonyoktól. A területen mérhető karsztvízszintek és különbségeik is a több, de kisebb méretű, szeparált vízadókról árulkodnak. A 70-es évektől a 90-es évekig a területen átlagosan 15-20 méteres vízszintsüllyedés történt, ezt a beszivárgás csökkenése okozta. A 90-es évek közepétől csapadékosabbá vált az időjárás, ez a vízszint-adatokban rögtön jelentkezett. Ezek mellett pedig a terület üzemelő vízmű-kútjainak termelése is töredékére csökkent.
3.2. Balatonalmádi / Ferenc-forrás
Ferenc-forrás vízbázisa a forrás 1961-ben elkészült, gyűjtőgalériás forrásfoglalása (3. ábra). Ezt 1968-ban további négy db, 22-26 méter közé szűrőzött kút fúrásával egészítették ki. Az egykori karsztforrás bonyolult tektonikai helyzetben bukkan a felszínre a Litéri-törés D-i oldalán. A térség földtani felépítése miatt a galéria vizébe talajvíz is keveredhetett, a kutak azonban már az Iszkahegyi Mészkőben tárolódó karsztvizet hasznosították.
3. ábra: A Ferenc forrás völgyének hosszirányú geológiai szelvénye A Hydrosys Kft. a Ferenc-forrás utánpótlódási területének 4.4 km2-t számított, a beszivárgást a CRAE-modellel (Kiegészítő Kapcsolat a Területi Evapotranspiráció Meghatározásához) számította, figyelembe véve a veszprémi klímaállomás és a balatonalmádi csapadékmérő adatait. Az átlagos beszivárgási érték 140 mm-nek adódott (1951-2010 évi időszakra). Ez alapján a Ferenc-forrás átlagos vízkészlete 1800 m3/nap mennyiségnek adódott.
Sajnos, az 1968-ban kezdődött, vízminőségi vizsgálatok alapján a víz nitrát-tartalma folyamatosan emelkedett mind a galériában, mint a kutakban. Ennek fő oka a szentkirályszabadjai közművesítés volt, a háztartások szennyvize akadálytalanul jutott be a szikkasztókból a karsztvízbe. Már a 70-es években elérte a termelt víz nitrát-tartalma az 50 mg/l értéket, és ezt többször is túllépte. Emiatt a DRV Zrt. 2004-től nem üzemeltette a kutakat, a galéria pedig túlfolyóra üzemelt. 2010-ben a forrást a KÖDU-KTVF üzemen kívül helyezte, az Aquifer Kft. pedig elkészítette a vízbázis biztonságba helyezési záródokumentációját.
3.3. Balatonfűzfő vízbázisai
Balatonfűzfő környékén két vízbázist lehet lehatárolni. A délebbire fúrták még 1941ben a 2-es kutat (Balatonfűzfő K-21). Az északabbi vizét csapolja meg a szintén 1941-ben fúrt 3-as (Balatonfűzfő K-22) és az 1980-ban fúrt a 7-es (Litér K-3) kutak, valamint a Bakonykarszt Zrt. által üzemeltetett, jelenleg tartalék Királyszentistván K-3, K-4 és Vilonya K-5 kutak. A vízadó formációk a Megyehegyi Dolomit és a Budaörsi Dolomit. A fűzfői kutak vizében a nitrát-tartalom sohasem emelkedett 20 mg/l fölé (általában 5-20 mg/l közötti értékek), pedig utánpótlódási területük nyílt karszt. Ez is bizonyítja, hogy a szomszédos vízbázisok egymással csak igen korlátozott kapcsolatban vannak. Továbbá ez arra is utal, hogy
a
vízbázisok
utánpótlódási
területe
megfelelő
környezeti
állapotú.
Ha
a
területhasználatok nem változnak, valószínűleg a vízminőség sem változhat rossz irányba. A számított utánpótlódási terület (a Ferenc-forrásnál megadott módszer alapján) a 3-as kút, és ugyanezen vízbázis természetes forrásfakadása, a Bugyogó-forrás esetében 2,9 km2, a 2-es és 7-es kút esetében pedig 8,1 km2. A tervezéskor a Hydrosys Kft. a biztonság javára tért el, mivel a Séd-pataktól ÉK-re lévő Budaörsi Dolomit karsztos beszivárgási területét nem vették figyelembe. Jelen állapotban ugyanis ez a területrész már a Királyszentistván-Vilonya kutak eláramlási zónájába tartozik, azonban a tervezett vízbázisfejlesztés hatására a fűzfői kutak vízgyűjtő területe ebbe az irányba bővülhet. A vizsgált területeken az átlagos utánpótlás 4200 m3/nap. Az alkalmazott modell ellenőrzése alapján a mért és számított vízszintek közötti eltérés csak 5-10 %-nak adódott.
A víztároló véges kapacitását a termelés és a vízszintek közötti erős korreláció is mutatja (4. ábra). A fűzfői kutak termelése a 90-es évek eleji csúcsot követően jelentősen visszaesett, valamint az addig még üzemelő, királyszentistváni és vilonyai kutak is egyre kevesebbet termeltek (majd tartalék státuszba kerültek). Mind a helyi vízkivételek csökkenése, mind a várpalotai bányavíz-kivételek leállása elősegítette a tároló regenerálódását és 20 métert meghaladó vízszint-emelkedés is előfordult.
4. ábra: Balatonfűzfő és Vilonya-Királyszentistván kutak termelése és vízszintjei Eddigiekben a vízadó vízkészletéről beszéltünk. Ennek csak kisebb része a szabadon felhasználható vízkészlet. Ugyanis figyelembe kellett venni a jelenlegi és tervezett vízhasználatokat, valamint a Bugyogó-forrás fennmaradásához szükséges vízmennyiséget is (a tervezett vízkivétel a forrás hozamát kb. 18 %-kal csökkentené). Az üzemeltetőkkel (Bakonykarszt Zrt, SAL-X Kft.), valamint a KÖDU-KTVF-fel történt egyeztetések alapján, figyelembe véve a fenti vízigényeket, a szabadon felhasználható vízkészletre mindössze 2000 m3/nap mennyiség maradt. Ez messze elmarad az eredetileg kitűzött, 13700 m3/nap, évi átlagos vízkivételtől. A Hydrosys Kft. 4 kúthelyet jelölt ki a tervezett kitermelés megvalósításához. A kutak fúrásköltsége (figyelembe véve a kutak tervezett 220 méteres mélységét) 70-80 millió Ft körüli összeg. A Bakonykarszt és a SAL-X érintett kútjainak új védőterület-számítása is
szükséges, hiszen a depressziós hatás a Királyszentistván-Vilonyai kutaknál 3-4 méter, a fűzfői kutaknál akár 13-14 méter is lehet (5. ábra)! Ennek költsége 6-7 millió Ft. Továbbá, szükséges az ÉKBRV rendszerével történő összekötés, valamint a víztovábbítás létesítményeinek kiépítése, ami további több tízmilliós költség. A teljes beruházás már százmilliós nagyságrendű, ezt kell összevetni a balatonalmádi felszíni vízmű felújításának szintén százmilliós nagyságrendjével.
5. ábra: Vízbázis-fejlesztés depressziós hatása Balatonfűzfő környékén
4. Balaton-Felvidék A Balatonfűzfő körüli kutatás eredményének megismerésével párhuzamosan új területeken is megindult a vízkészlet-kutatás (6. ábra). A Balaton-Felvidék szabad vízkészleteinek vizsgálata kézenfekvő irány volt (ÉKBRV-közeli fekvés miatt közvetlen rácsatlakozási lehetőség a regionális rendszerre). Célkitűzésként itt is a 22000 m3/nap mennyiséget adtuk meg. A 2011 augusztusában indult beszerzési eljárás nyertese a Hydrosys Kft. lett, az elkészített tervet 2012 februárjában nyújtotta be a KÖDU-KTVF-nek. A DRV Zrt. a terv alapján kérte az elvi vízjogi engedélyes eljárás lefolytatását. Az elvi engedély kiadásához a KÖDU-KTVF előzetes vizsgálati eljárás lefolytatását kérte, ami gyakorlatilag megfelel a környezeti hatásvizsgálatnak. Erre a DRV Zrt. új beszerzési eljárást indított, aminek nyertese, az ENVICOM 2000 Kft. 2012 novemberében készítette el a hatásvizsgálati tervet. A KÖDU-KTVF hiánypótlásainak megválaszolása 2013 májusáig megtörtént.
6. ábra: Balaton-Felvidék kutatási területe
4.1. A Balaton-Felvidék vízföldtani bemutatása
A vizsgált terület a Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv (OVGT) alapján a K.4.2. jelű, Balaton-felvidéki víztestre esik. Itt sem beszélhetünk egységes vízadóról, a területen több, eltérő korú és kifejlődésű karsztos részvízgyűjtő található. Emiatt – bár az OVGT szerint a víztest mennyiségi szempontból jó állapotú –, az egymástól elkülönülő, kis vízgyűjtő területű vízbázisok mennyiségi állapota a beszivárgás-változás hatására gyorsan reagálhat. Északról a vízzáró tulajdonságokkal rendelkező, Veszprémi-törés feltolódási vonala jelenti azt a hidrogeológiai határt, amely megakadályozza a Balaton-Felvidék és a főkarsztvíztároló közötti, hidraulikai kapcsolatot (a nagyarányú bányászati vízkivételeknek a Felvidék forrásaira nem volt jelentős hatása). Az egyes triász karsztos blokkok között vízzáró márga rétegek korlátozzák a vízforgalmat (Arácsi Márga, Csopaki Márga, Veszprémi Márga). Emellett a fennsíkok közötti völgyeket kis vastagságú, de jó vízvezető képességű harmadkori rétegek is kitöltik. ÉK-felé a Litéri Törés, dél-felé az ún. Déli feltolódás a határvonal. A vízadók a Felvidék nyugati területén a Megyehegyi Dolomit (másodlagos az Aszófői Dolomit és az Iszkahegyi Mészkő), kelet felé megjelenik a Felsőörsi és Füredi Mészkő is, a fő víztároló azonban a felső triász Fődolomit. A felmérés során két részvízgyűjtő került lehatárolásra, figyelembe véve környezetvédelmi és üzemeltetési szempontokat is (500 – 1000 m3/nap vízmennyiség tartós kitermelhetősége, utánpótlódó vízkészlet, a kitermelhető víz ivóvíznek megfelelő minősége).
4.2. Felsőörs-Csopak-Balatonfüred
A
vízbázis
utánpótlódási
területe
23.6
km2,
a
Fődolomithoz
csatlakozó
területrészekkel együtt ez a Felvidék legnagyobb, egybefüggő beszivárgási felülete (7. ábra). A Fődolomit vonulat DK-i peremén, a vízzáró karni márgacsoport kőzeteivel érintkezve, nagy hozamú források lépnek a felszínre, amiknek a hozamát, valamint a tároló nyomásállapotát döntő részben a természetes utánpótlódás határozza meg. Keletről Nyugat-felé haladva először Felsőörs / Malomvölgy forrásvízmű mellé fúrt kutak, majd Csopak / Nosztori-forrás, végül Balatonfüred / Siske- és Kéki-források
következnek. Ezen források jelenleg is üzemelnek, vizüket az ÉKBRV regionális rendszerre továbbítják. A területen található, monitoring kutak adatainak elemzése alapján északról délre tartó vízáramlás jellemző. Nagy mennyiségű, tárolt vízkészlet itt nem található, mivel a források „szinte rögtön” elvezetik az esetlegesen megnövekedett beszivárgásból származó többlet-vízmennyiséget. Emiatt ezek a vízbázisok fokozottan sérülékenynek tekinthetők. Csopak / Nosztori-forrás kivételével mindegyik vízbázis rendelkezik a KÖDU-KTVF által kiadott, védőterület-kijelölési határozattal. A forrásvizek minősége a vízgyűjtőterületen található tevékenységekkel van összefüggésben. A Kéki-forrás védőterületeinek 90 %-ában erdő található, a forrásvíz nitráttartalma
3-4
mg/l
körüli.
A
Malomvölgyi-kutak
védőterületein
már
jelentősebb
mezőgazdasági tevékenység is előfordul, itt a termelt víz nitrát-tartalma 20 mg/l körüli. A sokévi, 1951-2010. időszakot figyelembe véve, a modellezés alapján 4070 m3/nap szabadon kitermelhető vízkészletet számított a Hydrosys Kft (figyelembe véve a sokéves átlagos forráshozamokat és a vízkivételek mennyiségét). Mivel azonban ez a vízkészlet a beszivárgás változására nagyon érzékeny, egy hosszabb száraz időszakra is elvégezte a modellezést az 1987-1994 évi csapadék és beszivárgás adatok figyelembevételével. Ekkor már 720 m3/nap hiánnyal kell számolni! Emiatt ezen részvízgyűjtő területén csak 2 db kút került kijelölésre Lovas és Paloznak területén. A kutak szerepe a Malomvölgyi kutakhoz hasonló, jelentőségük inkább csak a vízellátás hozam- és vízminőség-biztonságának növelésében van, hiszen a meglévő forrásvízművek a szabad kapacitásokat már nagyrészt lekötik.
4.3. Aszófő-Balatonudvari-Balatonakali
A vízbázis vízgyűjtő területe némileg kisebb, 18.4 km2 (8. ábra). A vízkészlet legnagyobb felhasználója az aszófői kútcsoport (ennek a vízbázisnak jelenleg nincs kiadott védőterület-kijelölő határozata, bár a kész tervek és földhivatali munkarészek már évek óta a KÖDU-KTVF-en vannak). Természetes állapotban az Aszófőtől Ny-ra található forrásréten fakadtak források, legnagyobb hozamú a Köböl-kút volt. Ezek azonban a kutak üzembe állítása óta megszűntek, a Köböl-kút hozama is erősen lecsökkent.
7. ábra: Balaton-Felvidék K-i kutatási terület Balatonudvari területén (több kisebb magánkút mellett) a DRV Zrt. 1 db termelő kutat üzemeltet. A vízbázis utánpótlódási területe azonban nagyrészt nyílt karsztterület, maximum néhány deciméter talajtakaróval borított, valamint itt található egy lakókocsi-park is. Ez a termelt víz minőségében is megmutatkozik, ugyanis a környéken a víz nitrát-tartalma itt a legnagyobb (30 mg/l körüli). 2000-től a kút csak a nyári csúcsidőszakban üzemelt, azonban a fokozott sérülékenységgel összhangban, az újra visszatérő, Pseudomonas baktériumok miatt 2009 óta nem üzemel. Balatonakali területén csak a szarmata mészkövet megcsapoló, a strand partfalában fakadó, kis hozamú Parti források ismertek, a karsztvíztároló Megyehegyi Dolomit
víztermelés szempontjából feltáratlan. Azonban ismert az a jelenség, hogy télen a Balaton szinte sosem fagy be Balatonakalinál, valamint gyakran láthatók a vízből feltörő buborékok. Ebből következik, hogy a tároló a Balatonnal állhat közvetlen hidraulikai kapcsolatban. Emiatt leginkább itt volt érdemes szabad vízkészletek után kutatni. Az érintetlenséget és a szabad vízkészleteket Balatonakali-1 monitoring kút vízszint-adatainak stabilitása is mutatja, hiszen a vízszint sokéves ingadozása a 3 métert sem éri el (Balaton vízszintjével szoros korrelációban).
8. ábra: Balaton-Felvidék Ny-i kutatási terület
A modellezés alapján az Aszófő-Balatonudvari-Balatonakali részvízgyűjtőn a Hydrosys Kft. 5123 m3/nap átlagos szabad vízkészletet mutatott ki, és ez tartós aszály esetén is bőven pozitív marad (2250 m3/nap), emiatt ezen a területen volt értelme kutak kijelölésének. 1 db kút Balatonudvari térségében (ahol az utánpótlódás nagyobb részben származik erdős területről, mint a jelenleg is meglévő kút esetében), valamint 3 db kút Balatonakali és Dörgicse településeken. A vízminőség Balatonakali térségében a vízbázis feltáratlansága következtében nem ismert, azonban figyelembe kell venni, hogy az utánpótlódás területén nagyüzemi mezőgazdasági terület nincs, csupán szőlők és gyümölcsösök találhatók. Így a víz nitráttartalma valószínűleg 10-30 mg/l közé várható (a termelés kezdetén a kisebb érték, majd beáll az állandósult állapot). Mivel a vízszintek a kutatási területeken a felszíntől csak 10 és 50 méter között vannak, az új kutak létesítésének költségei jelentősen alacsonyabban lennének, mint Balatonfűzfő környékén. Továbbá, a közvetlen ÉKBRV-re kötés lehetőségei is sok esetben adottak (maximum néhányszáz méter vezeték építése). A kutakat 1500 m3/nap kapacitásra méretezték.
4.4. Előzetes környezeti vizsgálat a Balaton- Felvidéken
A KÖDU-KTVF előírása alapján az elvi vízjogi engedélyezési eljárás felfüggesztésre került addig, amíg az ENVICOM 2000 Kft. nem készítette el a környezeti vizsgálat tervét (külön engedélyezési eljárásban). Ebben újfent leírásra került a tervezett vízkivételek célja, volumene, az érintett térség vízföldtani leírása. A terv fő célja a tervezett tevékenység környezetre gyakorolt hatásainak jellemzése. Fel kellett mérni a környékbeli vízkivételekre gyakorolt hatást. Meg kellett adni, hogy a kivitelezés és az üzemeltetés milyen környezeti hatásokkal jár (zaj, rezgés, talaj- és levegőszennyezés, hulladékok). A 2013 márciusában kiadott hiánypótlásban a tervezett kutak előzetes védőterületi lehatárolását is el kellett készíteni, az érintett települések pontos megjelölésével.
5. Dél-bakonyi vízbáziskutatás A legnagyobb reménnyel ez a kutatás kecsegtetett. Ugyan a vizsgált terület a Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv (OVGT) alapján a K.4.1. jelű, „Hévízi, Tapolca és Tapolcafői források vízgyűjtője” elnevezésű, mennyiségileg gyenge állapotú víztestre esik, a bányászati célú vízkivételek leállását követően a vízszint-emelkedés még nem állt meg. A Hydrosys Kft. vizsgálata alapján a teljes főkarsztvíz-tárolóban a visszatöltődés kb. 90%-a megtörtént. A Déli-bakonyban ennél kisebb, 75-80%-os lehet a visszatöltődés mértéke, az egykor elapadt források nagyrészt újraindultak, hozamuk fokozatosan növekszik. Emiatt a Veszprémet Tapolcával összekötő úttól É-ra fekvő területet jelöltük meg kutatási célterületként. A célkitűzés itt 24000 m3/nap mennyiség volt. A 2011 augusztusában indult beszerzési eljárás nyertese itt is a Hydrosys Kft. lett, az elkészített tervet 2011 novemberében nyújtotta be a KÖDU-KTVF-nek, a DRV Zrt. pedig a terv alapján kérte az elvi vízjogi engedélyes eljárás lefolytatását.
5.1. A kutatási terület vízföldtani bemutatása
A vizsgált térség (Nemesvámos – Márkó – Szentgál – Nagyvázsony a Déli-Bakony legmagasabban fekvő területe (9. ábra). A térség felső-triász kőzetei (uralkodóan Fődolomit, É-ÉNY-on Dachsteini Mészkő) nagy kiterjedésűek, hidraulikailag egységes rendszert alkotnak. A szerkezei vonalak módosíthatják az áramlások irányát. Délen a Balaton-felvidéki egységtől elválasztó vonal a Tapolca-Veszprém közút vonalában lévő feltolódási vonal, két oldalán különálló vízrendszerrel (a választóvonal mentén a vízzáró Veszprémi Márga jelenik meg). Északon a Magas-Bakony és a Déli-Bakony közötti, felszín alatti vízválasztó vonal jelölhető ki. A déli feltolódási vonal torlasztó hatása, valamint az összefüggő, nyíltkarsztos beszivárgási területek miatt pont ezen a területen a legmagasabb a karsztvíz szintje. A Hydrosys Kft. a vízszint-adatok, valamint a Szentgál térségében található, Kösseni Formációba sorolható,
márgás
részvízgyűjtőkre osztotta fel.
kőzetsáv
alapján
(10.
ábra) a
területet
karsztos
9. ábra: Dél-bakonyi vízbázis-kutatási terület
10. ábra: Felszín alatti vízválasztó a kutatási területen Fenti áramlási teret a bauxitbányászattal összefüggő vízkiemelés, elsősorban a nyirádi bánya vízkiemelésének depressziója jelentősen módosította. A 80-as, 90-es években elapadt források azonban többségükben újra megjelentek. A térségben az egymástól nagy távolságra található figyelőkutak vízszintje gyakorlatilag együtt változott, a fedő, édesvízi mészkőre szűrőzött, Kapolcs-1 figyelőkút vízszintje viszont nem változott (11. ábra). A vízkiemelés hatása Szentgáltól K-re csak korlátozottan, a fedő mészkőben pedig alig jelentkezett. Megjegyzendő, hogy Nagyvázsony térségében a jelenlegi vízszintek még 15-20 méterrel (Szentgál térségében 4-5 méterrel) alacsonyabbak, mint a bányavíz-kitermelés előtt. Magyarpolány, Ajka, Öcs térségében 50-60 métert is meghaladta a bányászati célú vízkitermelés okozta vízszint-csökkenés az intenzív bányavízemelés időszakában.
11. ábra: Források vízhozama és a karsztvízszint változása (1954-2010)
5.2. Szabadon felhasználható vízkészlet meghatározása
A modellezés a fent említett, vízföldtani hatások figyelembe vétele mellett számolt a környékbeli vízkivételek elmúlt években történt változásával. A víziközmű-üzemeltető az érintett területeken a Bakonykarszt Zrt. Vízbázisainak túlnyomó többségében már kijelöltette a védőidomokat, védőterületeket. A Hydrosys Kft. a fent említett vízválasztótól D-re eső, beszivárgási területet kb. 80 2
km -nek becsülte. Ehhez meghatározott, utánpótlódó vízkészlet átlagosan 40000 m3/nap lehet, aszályos időszakban azonban ez az érték akár 50 %-kal is csökkenhet. A Tervező figyelmeztetett, hogy a tervezett vízkivétel megvalósulása esetén a szomszédos víztestek felé történő eláramlás, valamint a források hozama csökkenhet, a vízválasztó K-felé történő elmozdulása várható. Fentiek alapján a kívánt, 24000 m3/nap szabad vízkészlet biztosítható. A szabadon felhasználható vízkészlet meghatározása mellett, megtörtént a K.4.1. jelű víztest OVGT-zárójelentésben szereplő, a tároló utánpótlódására vonatkozó becslés
pontosítása. Ez alapján az OVGT-ben megjelöltnél a valóságban legalább 35%-kal nagyobb értékkel lehet számolni. Vízminőség szempontjából figyelemre méltó a nitrát-tartalom változékonysága. Átlagosan 25 mg/l körül van az értéke, azonban a diffúz, mezőgazdasági eredetű szennyezőforrások környezetében (Szentgál, Nagyvázsony, Tótvázsony, Nemesvámos) 50100 mg/l is lehet!
5.3. Térinformatikai területelemzés – a kutak elhelyezésének szempontjai
A kutak optimális elhelyezése miatt térinformatikai adatbázist állított fel a Hydrosys Kft. Az elemzés elkészítéséhez fel kellett mérni a területen található szennyezőforrásokat is. A következő szempontok lettek figyelembe véve a kutak elhelyezésénél: • lejtőmeredekség, lejtőirány • karsztvíz terep alatti mélysége (kútfúrás költsége) • úthálózat, meglévő termelőkutak, szennyezőforrások • már kijelölt felszíni védőterületek • területhasználat, művelési ág • ellátandó területtől (Balaton, északi part) való távolság • természetvédelmi területek kizárása • katonai területek kizárása • létesítési hely megközelíthetősége Minden egyes tényezőhöz szabályok által meghatározott pontszámot rendelt a Tervező, majd a terület minden egyes pontjához hozzárendelte az egyes szempontokhoz megállapított pontszámok összegét. Így elkészült egy térkép (12. ábra), ami alapján a kutak tervezett helye könnyen kijelölhetővé vált.
Fentiek alapján 12 db, 2000 m3/nap kitermelt vízmennyiségre méretezett kutat jelölt ki a Hydrosys Kft (6 db Nagyvázsony, 4 db Tótvázsony és 2 db Nemesvámos területén). A tervezett hozam eléréséhez nagyátmérőjű, kb. 200 méter mély kutakat kell fúrni.
12. ábra: Javasolt kúthelyek térinformatikai területelemzés alapján
5.4. A tervezett vízbázisfejlesztés hatása, környezetvédelmi hatásvizsgálat A tervezett vízbázisfejlesztés karsztvízszint-csökkentő hatása a 13. ábrán látható. A legnagyobb csökkenés Nagyvázsonytól keletre várható (kb. 20 méter). A tervezett kutak közvetlen környezetében (Tótvázsony, Nemesvámos között) általában 10-15 méter csökkenés jelentkezhet, míg a modellezés kimutatja a felszín alatti vízválasztó ÉK-felé tolódását. A Veszprém környéki vízbázisok esetében nem várható csökkenés. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy a tároló feltelése még nem ért véget, a tényleges depressziós hatás maximális mértéke a területen 2030-ra csak 12 méter körül lehet. Összehasonlításul, a bányászati vízkivételek karsztvíz-csökkentő hatása Ajka – Öcs térségében az 50-60 métert is meghaladta.
A terv benyújtását követő időszakot élénk üzemeltetői és tulajdonosi érdeklődés kísérte, minden érintett önkormányzat ügyfélként jelentkezett be. A KÖDU-KTVF a 314/2005. kormányrendelet alapján külön eljárásban írta elő a környezetvédelmi hatásvizsgálat elkészítését (a tervezett vízkivétel 5000000 m3/év felett volt). A KÖDU-KTVF kérte a Veszprémi-Séd és Egervíz-patakok környéki vízszint-csökkenés pontosítását. Ezen patakok több település tisztított szennyvíz befogadói és a vízszintcsökkenés egyes mederszakaszok újra nyelővé válását okozhatják (így a tisztított szennyvíz bekerülhet a karsztvízbe). A kiírásban szerepelt az elmúlt években újra megszólalt források hozamcsökkenésének alapos vizsgálata is. Mivel a tervezett kutak jó része NATURA 2000 területeket is érint, a hatásvizsgálatot NATURA 2000 hatásbecsléssel is ki kellett egészíteni. A DRV Zrt. által kiírt beszerzési eljárás nyertese a Hydrosys Kft. és alvállalkozóként a Geo-Szisztéma Kft. lett, a terv 2012 júliusában készült el. A kormányrendeletben előírt vizsgálatok (tevékenység hatása a talajra, környezetre, gazdasági hatások) mellett a KÖDUKTVF által feltett kérdésre is válaszolt. A tervezett vízkitermelés hatásaként a Veszprémi-Séd hozama csak 4%-kal, az Egervíz-pataké pedig 1%-kal csökkenne. Vízminőség-vizsgálatok igazolják, hogy a tisztított szennyvíz bevezetése mellett, az érintett patak-szakaszokon a víz minősége kiváló. A források hozamcsökkenése 10-18 % körül lenne. A jelenleg még nem működő, de várhatóan ismét megszólaló, öcsi Kinder-tó és a vigántpetendi Mosó-forrás hozama az eredeti hozamnál 30-50%-kal lenne kevesebb. A visszatöltődés azonban ezekre a forrásokra is hat, tehát a vízbázis-fejlesztés mellett, 2030-ra tovább emelkedne a hozamuk. A területen lévő tartalék és üzemelő kutakra gyakorolt hatás maximum 10 méter nyugalmi vízszint-csökkenés lehet (ilyen hatás Veszprém térségben nem várható). Megtörtént a monitoring rendszer kijelölése is (felhasználva a területen már meglévő kutakat is).
5.5. Üzemeltetői és tulajdonosi javaslatok, további lépések
Az elkészült tervekre mind az üzemeltető, Bakonykarszt Zrt, mind a tulajdonos önkormányzatok reagáltak (mivel még élénken élnek bennük a bauxitbányászattal összefüggő vízszintsüllyesztés káros környezeti hatásai). Aggodalmaikat írásban, valamint a 2013 januárjában, Nagyvázsonyban megtartott közmeghallgatáson szóban is kifejtették.
13. ábra: A tervezett vízbázisfejlesztés karsztvízszint-csökkentő hatása
Az érintettek fő aggodalmai: • a térség vízellátásának veszélyeztetése (a jelenlegi termelő kutak működésének megnehezítése, üzemi költségek növekedése), • a források elapadása, a vízszint-süllyedéssel kapcsolatos, esetleges környezeti károk miatti aggodalom, • az új vízbázis újonnan kijelölendő védőterületein fellépő, tevékenységkorlátozások (gazdasági, gazdálkodási tevékenységek), • üzemelő kutak már meglévő védőterület-felülvizsgálatainak szükségessége, • áramlási irányok megváltozása miatt ismert vagy ismeretlen szennyezések kimozdulása. A DRV Zrt. fő feladata az üzemeltetési területén, jelen esetben a Balaton környékén élő lakosság, valamint az ország fő rekreációs területére érkező vendégek ellátása egészséges, vízminőségi szempontból kiváló ivóvízzel. Mindezt a lehető legkisebb költséggel kell megvalósítani, valamint törekednie kell a jelenlegi víztermelési költségek csökkentésére, az üzembiztonság növelésére. A DRV Zrt. azonban felelős víziközmű-szolgáltatóként nem hagyhatja figyelmen kívül a környezet védelmével kapcsolatos aggályokat, a leendő vízbázis területén élők érdekeit. Emiatt 2013 májusában a Hydrosys Kft-t a 2012-es tervek átdolgozására kérte fel. Az új tervben figyelembe kell venni az összes elhangzott kritikát, észrevételt. Emiatt a tervezett kitermelés mennyiségét is a felére, 12000 m3/nap mennyiségre csökkentve veszi figyelembe.
6. Várpalota térségi vízkészlet-kutatás, konklúzió Az előző vízbázis-kutatási eredményeket figyelembe véve kiderült, hogy a felszíni vízművek kiváltására nem elegendő a talált vízkészlet. A 2012 decemberében, Székesfehérváron megtartott, karsztvíz-felengedésekről szóló, MTA előadóülés tanulsága
szerint vannak olyan területek a Dunántúli-középhegységben, ahol a regionális víztároló feltöltődése már olyan mértéket ölt, hogy jelentős gazdasági károkat is okozhat. Figyelembe véve az ellátási területtől, a Balatontól lévő távolságot, a fentiekben ismertetett területeken kívül, az egyetlen, gazdaságilag szóba jöhető lehetőség a szabad vízkészletek felkutatására, a Balatonfűzfőtől É-ÉK-re fekvő térség. Kutatási területként a Berhida-Litér-Tés-Várpalota négyszöget jelöltük meg. A kutatás célja elsősorban az Országos Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervben (OVGT) meghatározott, k.1.1 jelzésű, „Veszprém, Várpalota, Vértes D-i források vízgyűjtője” elnevezésű víztest Ny-i és középső, valamint a k.1.2. jelzésű, „Tatai- és Fényes-források vízgyűjtője” elnevezésű víztest D-i részének vizsgálata a kitermelhető, szabad vízkészleteinek felmérése céljából. A tervezett kitermelés volumenének pontos meghatározása a szabadon kitermelhető vízmennyiség ismeretében lehetséges, cél itt is az elvi vízjogi létesítési engedély megszerzése. Az engedélyezési eljárásban létfontosságú a helyi víziközmű-üzemeltetőkkel, és a vízműtulajdonosokkal történő egyeztetés. Ugyanígy fontos lépés a vízátvételi lehetőségek mérlegelése is.
A fentiekben bemutatott, vízbázis-kutatási programoknak hidrogeológiai szempontból is jelentős eredményei vannak. Ezek révén ugyanis a térség vízföldtani környezetéről szereztünk többlet információkat. Az esetleges negatív hatások ismerete természeti kincseink megőrzésében játszhat szerepet. A DRV Zrt. fent ismertetett célkitűzései távolabbra mutatnak a víziközmű tulajdonosok és üzemeltetők közötti megállapodások megkötésén. A Balaton környezetének biztonságos, kiváló minőségű ivóvízzel történő ellátása, valamint az egyes helyeken gazdasági károkat okozó, karsztvízszint-emelkedés káros hatásainak kivédése országos érdek. Közös társadalmi szerepvállalás szükséges (az állam pénzügyi szerepvállalásával) eme két, nagy fontosságú ügy megoldásában.
