VITAANYAG POLGÁRI VÉDELEM KORSZERŰSÍTÉSI PROGRAMJÁHOZ

VITAANYAG POLGÁRI VÉDELEM KORSZERŰSÍTÉSI PROGRAMJÁHOZ

2 „A környezetbiztonság az általános biztonság filozófiájának része, amelyen belül kétségtelenül prioritást kap a technikai-, és az ipari katasztrófák elleni védekezés. De csak akkor lehet eredményes, ha a környezet és a természet óvása mellett az ember egészének védelméről sem feledkeznek meg." /Láng István/

I. BEVEZETÉS A magyar biztonságpolitikai felfogás és ezen belül az ország védelmi rendszere az elmúlt években alapvető változáson ment át. A korábbi időszakban az ország biztonsági kérdéseit, a honvédelem ügyét leszűkítő értelemben a fegyveres védelemmel azonosították. Ez a felfogás gyökeresen megváltozott. Megszűnt a kétpólusú világ, a NATO és később az Európai Unió stratégiai koncepcióiban előtérbe került a természeti és ipari katasztrófák elleni védekezés, amelyet össztársadalmi feladatként határozhatunk meg. Az élethez és a biztonsághoz való jog alapvető emberi jog, amit az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával összhangban egyetlen – demokratikus – írott vagy íratlan alkotmány sem kérdőjelez meg. E jogérvényesítésnek azonban feltétele, hogy az állam biztosítsa polgárai számára a veszélyforrások megismerését és azt, hogy elsajátíthassák a veszélyhelyzetben követendő magatartási szabályokat. Minden embernek joga van tehát ahhoz, hogy biztonságos környezetben éljen és a veszélyekkel szemben megfelelő védelemben részesüljön. Ma még sokan – a szakemberek köréből is – a polgári védelmet leszűkítve csak a „lakosság és anyagi javak védelme” feladatrendszerének tekintik, ahogyan ez megszokott volt az elmúlt évtizedekben. Európában és a világban azonban a ’70-es évektől megindult a feladatok egyfajta koncentrációja, mely következtében a klasszikus polgári védelmi tevékenység kibővült a polgári szállítás, egészségügyi- és élelmiszerellátás szervezése, a válsághelyzetekre való felkészülés, a kormányzati vezetés folyamatosságának biztosítása, a katonai műveletek polgári támogatása a társadalmi és gazdasági élet megfelelő szintjének biztosítása, valamint a nemzetközi segítségnyújtásban való részvétellel. Mindezen feladatrendszer összevont fogalmaként a polgári veszélyhelyzet (szükséghelyzet) tervezési rendszerekben öltött testet. 2001. szeptember 11-ét követően átértékelődtek azok az elvárások, melyek a XXI. század új kihívásaiként számos nemzetközi fórumon már korábban is megfogalmazódtak. Az Európai Unió meghirdette az új közösségi polgári védelmi mechanizmust, az ENSZ a Nemzetközi Katasztrófa Csökkentési Stratégiában a civil szféra szerepét hangsúlyozta a fenntartható fejlődés biztonsági megalapozása érdekében. A NATO prágai csúcs a terror fenyegetettségre és a kritikus infrastruktúrák védelmére, valamint a közös fellépésre alkalmas képességek fejlesztésére és a fogadó nemzeti támogatásra hívta fel a figyelmet. II. A POLGÁRI VÉDELEM ALKOTMÁNYOS ALAPJAI 1, Minősített időszakok (az országvédelem komplex rendszerének feladatai) jellemzői A pártállami berendezkedés lebontásának alapdokumentuma, a többször módosított 1949. évi XX. törvény a hatályos Alkotmányunk. Az alaptörvény az állam kötelezettségévé írja elő, hogy biztosítani kell a rendkívüli körülmények között is (az ún. minősített időszakokban) a polgárok alapvető emberi jogait, ám lehetőséget biztosít arra is, hogy ezen jogok külön törvényekben meghatározott korlátozás alá essenek. Az állam kötelezettségét e minősített helyzetekben a cselekvés jellemzi és ebben a polgároknak – törvényekben meghatározott – együttműködési kötelezettséget ír elő. Az

3 Alkotmány az ún. minősített helyzetekben a rendestől eltérő ún. rendkívüli jogrendet tételez fel, melynek szabályait békeidőben kell megalkotni. Az országvédelem rendszerét komplexitásban, az alkotmányos szabályozást alapul véve, az ország biztonságát fenyegető események szerint vizsgáljuk. A minősített időszak fogalma: az állam életét, rendes működését, az élet- és vagyonbiztonságot, belső-, vagy külső eredetű, társadalmi, illetve természeti-, technikai jellegű erőhatalom megjelenése veszélyezteti és ennek elhárítására – az Alkotmány felhatalmazása alapján – a rendkívüli jogrend eszközei vezetők igénybe. A rendkívüli jogrenden alapuló hatalomgyakorlás lényege: - az állam általános működésétől, alkotmányos rendjétől való ideiglenes és részleges eltérés - a kormányzati és közigazgatási szervek felépítésének, működésének, hatáskörének átrendeződése -az állampolgári jogok korlátozása - gazdasági folyamatokba való beavatkozás. A rendkívüli jogrend korlátai: az Alkotmány nem függeszthető fel, az Alkotmánybíróság működése nem korlátozható, meghatározott alapvető jogok nem korlátozhatók és nem függeszthetők fel (pl. élethez való jog) 2, A Magyar Köztársaság Alkotmánya az alábbi minősített időszakokról rendelkezik. Rendkívüli állapot1 A rendkívüli állapot kihirdetésére az ország függetlenségét vagy területi épségét veszélyeztető idegen (külső) hatalom erőszakos fellépése vagy támadásának közvetlen veszélye esetén kerülhet sor. Ilyen helyzet állhat elő: - hadiállapot - háborús veszély esetén. Hadiállapot: az ország függetlenségét vagy területi épségét idegen hatalom erőszakos fellépése veszélyezteti. Háborús veszély: feszült nemzetközi helyzet, amikor az idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen a veszélye. A rendkívüli állapotot az Országgyűlés hirdeti ki, és létrehozza a Honvédelmi Tanácsot2. Amenynyiben a törvényhozás akadályoztatva van (pl. nem ülésezik és összehívása elháríthatatlan akadályba ütközik) a Köztársasági Elnök helyettesítő jogkörében dönt. Megelőző védelmi helyzet Az Országgyűlés külső fegyveres támadás veszélye esetén vagy szövetségi kötelezettség teljesítése érdekében meghatározott időre kihirdeti (meghosszabbítja) a megelőző védelmi helyzetet, és felhatalmazza a Kormányt a szükséges intézkedések megtételére.

1

1949. évi XX. törvény 19.§ (3) bekezdés h.) pont A Honvédelmi Tanács olyan egyesített (kivételes) hatáskörű kormányzati csúcsszerv, amely egyesíti a törvényhozás, az elnöki hatalom és a végrehajtó hatalom jogkörét.

2

4 Az alaptörvény 2004. évi módosítása az Alkotmány által ismert minősített időszakok körét bővítve kiegészíti az Országgyűlés hatáskörébe tartozó döntések felsorolását a megelőző védelmi helyzet minősített többséggel történő kihirdetésével, illetve meghosszabbításával. Az új minősített időszak kihirdetésére vagy korábbi elrendelés esetén annak fenntartására külső fegyveres támadás közvetlennek nem minősíthető veszélye esetén vagy szövetségi kötelezettség teljesítése érdekében kerülhet sor. Az Országgyűlés az erről szóló döntés meghozatalakor szabadon határozza meg a minősített időszak időtartamát, egyidejűleg a veszély elhárításához vagy a szövetségi kötelezettség teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételére hatalmazza fel a Kormányt. Az Országgyűlés külön dönt az általános hadkötelezettség bevezetéséről. A megelőző védelmi helyzet a békeidőszaki rendhez képest magasabb fokú védelmi készültséget jelent, azonban a rendkívüli állapottól eltérően nem ad módot az alapvető jogoknak az Alkotmány 8. § (4) bekezdése szerinti felfüggesztésére, vagyis a megelőző védelmi helyzetben hozott normatív intézkedéseket az Alkotmánybíróság az alapvető jogok korlátozásának alkotmányossági megítélésére kialakított szükségességi/arányossági teszt alapján vizsgálhatja felül. Szükségállapot3 Szükségállapot bekövetkezhet: az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos, erőszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén. Az előidéző körülmények jellege szerint a szükségállapoton belül három tényállás különböztethető meg: a hatalom megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, erőszakos hatalomátvétel (pl. puccs); fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett terror jellegű egyéb súlyos, erőszakos cselekmények; természeti vagy civilizációs katasztrófa. Az utóbbi kettő ún. szükséghelyzet megállapítását eredményezi, amennyiben az élet- és vagyonbiztonság tömeges méretekben kerül veszélybe. Kihirdetésére az Országgyűlés (akadályoztatása esetén a Köztársasági Elnök) jogosult. Országot ért váratlan támadás4 Az országot ért váratlan támadás minősített ténye külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése esetén következik be. Ebben az esetben a kormány az alábbiakra köteles azonnal intézkedni: a támadás elhárítására, az ország területének a Magyar Honvédség légvédelmi és repülő készültségi erőivel való oltalmazására, az alkotmányos rend-, az élet- és vagyonbiztonság-, a közrend-, a közbiztonság védelme érdekében.

3 4

1949. évi XX. törvény 19.§ (3) bekezdés i.) pont 1949. évi XX. törvény 19/E. § (1) bekezdés

5 A kormány intézkedési kötelezettsége és jogosultsága a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi terv szerint, a támadással arányos, erre felkészített erőkkel történhet és a szükségállapot vagy a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig terjed. Veszélyhelyzet5 A veszélyhelyzet az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás. Ezen alkotmányos rendelkezés tehát csak elemi csapás esetén teszi lehetővé a kormányzat kivételes intézkedését, a következmények elhárítása, valamint a közrend és közbiztonság védelme érdekében. Az 1996. évi XXXVII. törvény a polgári védelemről kibővíti a veszélyhelyzet értelmezését és a kormányzati rendkívüli intézkedések lehetőségét. A törvény alkalmazásában: „… veszélyhelyzet a szükséghelyzetet [Alkotmány 19. § (3) bekezdés i) pont] el nem érő mértékű, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát vagy a környezetet veszélyeztető természeti csapás, illetőleg ipari baleset okozta állapot, melyet különösen a következő események válthatnak ki: a) súlyos, több embernél halálos lefolyású tömeges megbetegedést előidéző kórokozó megjelenése, amely kórokozót ürítő embertől, kórokozót tartalmazó holttesttől, kórokozóval szennyezett élelmiszerből, vízből, talajból, tárgyról, anyagról, levegőből, állatból vagy állati tetemből származik; b) ivóvíz célú vízkivétellel érintett felszíni vizek haváriaszerű szennyezése; c) kedvezőtlen meteorológiai viszonyok következtében fellépő légszennyezettségi állapot, amelynek során bármely légszennyező anyag koncentrációja a 30 perces levegőminőségi határértéket a megengedett esetszámon felül meghaladja; d) a környezet veszélyes hulladékkal való közvetlen és súlyos szennyezése; e) az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítményben, berendezésben radioaktív anyaggal végzett tevékenység során vagy nukleáris űrobjektum becsapódását követően a biztonságot kedvezőtlenül befolyásoló és a lakosság nem tervezett sugárterhelését előidéző esemény; f) ipari létesítményben, továbbá szénhidrogén-kitermelés során vagy veszélyes anyag tárolása és szállítása közben bekövetkező baleset, amikor a szabadba kerülő mérgező anyag az emberi életet vagy egészséget, továbbá a környezetet tömeges méretekben és súlyosan veszélyezteti; g) árvízvédekezés során, ha az előrejelzések szerint az áradó víz az eddig észlelt legmagasabb vízállást megközelíti és további jelentős áradás várható, vagy elháríthatatlan jégtorlasz keletkezett, illetőleg, ha töltésszakadás veszélye fenyeget; h) több napon keresztül tartó kiterjedő, folyamatos, intenzív, megmaradó hóesés vagy hófúvás; i) régión belül egyidejűleg járhatatlan vasútvonal, főút, valamint legalább öt mellékút; j) belvízvédekezés során, ha a belvíz lakott területeket, ipartelepeket, fő közlekedési utakat, vasutakat veszélyeztet és további elöntések várhatók." A polgári védelemről szóló törvény tehát taxatíve felsorolja azokat az okokat és körülményeket (veszélyeztető hatásokat), amelyek fennállása esetén a kormány rendeletben veszélyhelyzetet hirdet ki és dönt az egész ország területének vagy meghatározott részének katasztrófa sújtotta területté nyilvánításáról, a veszélyhelyzetet meghaladó méretű katasztrófa esetén kezdeményezi a szükségállapot kihirdetését. A törvény hatályba lépése óta Magyarországon a veszélyhelyzetet e törvény, és nem az Alkotmány szerint hirdették ki. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt időszakban bekövetkezett eseményeket (beleértve a 2001. évi gátszakadással együtt járó tiszai árvíz esetét is) lehetett kezelni veszélyhelyzettel, nem volt indokolt szükségállapot bevezetése. Teljességében nem kizárható viszont egy olyan esemény, amelynél mindez indokolttá válhat. A fentiek függvényében kijelenthető, hogy a veszélyhelyzetek kezelése csak ott lehet sikeres, ahol a normál állapotban működő helyi, területi közigazgatási rendszer képes igen gyorsan átállni „veszélyhelyzeti rendkívüli üzemmódra”. Magyarországon ennek jogi alapjai a legmagasabb szinten 5

1949. évi XX. törvény 35. § (1) bekezdés i) pont

6 biztosítottak, az Alkotmányban deklarált szükségállapotban és a megelőző védekezést szolgáló veszélyhelyzetben is. Elmondható tehát, hogy a tervezés zsinórmértékeként az állami cselekvés korlátjaként, illetőleg kötelezettségként előírt magatartásformák törvényekben rögzítettek. A veszélyhelyzet körülményei között bevezethető intézkedések köre6 A kormány rendeleti úton vezeti be a veszélyhelyzetben alkalmazandó szabályokat, melyek keretében gondoskodik az államháztartás körében szükséges átmeneti intézkedések megtételéről és az országgyűlés ezzel kapcsolatos tájékoztatásáról. Az intézkedéseket a kormány csak az érintett területekre vonatkozóan is bevezetheti. Megjegyzendő, hogy a hivatkozott törvény a megelőző védelmi helyzet, rendkívüli állapot, az alkotmány 19/E. §-a szerinti eset és a veszélyhelyzet idején alkalmazható szabályokat tartalmazza. Ezen intézkedések köre – a katasztrófa következményei, a védekezési munkák összetétele szerint – más és más lehet. Különbözhet egy árvízi esemény például egy ipari baleset esetétől, azaz mindig az adott, kialakult vagy prognosztizálható helyzet dönti el a bevezetendő intézkedéseket. A következőkben azon intézkedéseket sorolom fel – a teljesség igénye nélkül – amelyek súlyosabb helyzetben bevezethetők: a települési önkormányzat képviselő-testületének feladat- és hatáskörét a polgármester gyakorolja (az 1990. LXV. törvény 10. §-ának (1) bekezdés k) pontjában foglaltak kivételével7) a közúti-, vasúti-, vízi- és légi járművek forgalma a nap meghatározott tartamára, illetőleg meghatározott területre (útvonalra) korlátozható, illetve az ország egész területén, vagy meghatározott részén ideiglenesen megtiltható; korlátozni lehet a lakosság utcán vagy más nyilvános helyen való tartózkodását (kijárási tilalom); elrendelhető, hogy az ország meghatározott területét a lakosságnak a szükséges időtartamra el kell hagynia (kitelepítés), egyben kijelölhető a lakosság új tartózkodási helye; rendeletben az államháztartásra vonatkozó szabályoktól eltérő rendelkezések állapíthatók meg; a rendkívüli helyzet következtében szükségessé váló élet- és vagyonmentés érdekében elrendelhető a mentésre alkalmas bármely jármű, műszaki- és földmunkagép igénybevétele; elrendelhető a vasúti-, közúti-, vízi- és légi szállítások biztosítása érdekében a javító kapacitások, valamint az állomások, kikötők, repülőterek, raktárak igénybevétele vagy használatának korlátozása; elrendelhető a postai- és távközlési szolgáltatások szüneteltetése, korlátozása és ellenőrzése, továbbá a távközlési hálózatok és berendezések igénybevétele. A törvény az általános rendelkezéseken túlmenően részletesen meghatározza a honvédelmi igazgatás körében, a közigazgatásra, közrendre és közbiztonságra és igazságszolgáltatásra, valamint a gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségre vonatkozó rendkívüli intézkedéseket. Ezen túlmenően külön rendelkezik a megelőző védelmi helyzet bevezetésével összefüggő rendszabályokról és intézkedésekről. 3, A minősített időszakok meghatározásának problémája, a „válsághelyzet” terminológiai jogszabályi alapjainak hiányossága A XXI. század válságainak jellemzői A válságkezelés tapasztalatai – beleértve a nemzeti, szövetségi és globális megoldásokat – arra mutatnak, hogy mind a helyi válságok, mind a globális veszélyhelyzetek – még a katonai jellegűek is – óhatatlanul igen összetett polgári válságokká növik ki magukat. 6

2004. évi CV. törvény XIV. fejezet Állásfoglalás megyei önkormányzati intézmény átszervezéséről, megszűntetéséről, ellátási szolgáltatási körzeteiről, ha a szolgáltatás a települést is érinti

7

7 A polgári válságok mindig, és mindenütt általános biztonsági (közrend, közbiztonság, közlekedés, szolgáltatás, ellátás biztonsági) kérdéseket vetnek fel. Megnő a normális létfeltételeket biztosító infrastruktúrák fenyegetettsége és az info-kommunikációs igény. Felértékelődik a lakóközösségek, a társadalmi- és karitatív szervezetek és általában az önkéntes segítségnyújtás, a társadalmi összefogás és szolidaritás szerepe. Jellemzőjük továbbá, hogy gyakran váratlanul, előre nem jelezhető módon (pl. terrorcselekmény) vagy csak rövid, gyors, esetenként a szükségesnél rövidebb reagálási időt biztosítanak (pl. szélvihar). Megelőzésük következményeik hatékony felszámolása, körültekintő tervezést, az igénybe vehető erők – és eszközök pontos ismeretét, azonnali bevethetőségét, minden közreműködői tevékenység centrális irányítását és gyors döntéshozatalt igényel. A válság fogalma és kategorizálása Válság: a nyugati terminológiák alapján olyan gyűjtőfogalom, amely magában foglal minden olyan helyzetet, amely a súlyos áldozatokkal járó balesetek, természeti- és civilizációs katasztrófák, a jelentős következményekkel járó környezeti és ökonómiai szennyezések, a migráció, a határmenti konfliktusok, polgárháború, háborús veszélyhelyzetek és a fegyveres összeütközések esetén a lakosság, az anyagi javak védelme, a gazdaság és a közigazgatás, a kormány működőképessége megőrzése érdekében a normális viszonyoktól eltérő intézkedések megtételét teszik szükségessé. A válsághelyzetek közül a legismertebb fogalmak a politikai és gazdasági más összefüggésben is használatos, pl. kormány-, bizalmi-, stb. válság természetesen nem tartozik e kérdéskörbe, bár egyes elemei – pl. politikai vagy gazdasági – kiváltója lehet a polgári engedetlenségnek vagy elégedetlenségnek, tehát oka lehet a válság itt megfogalmazott gyűjtőfogalomban foglalt helyzeteknek. (pl. taxis blokád, októberi és márciusi zavargások) A válságok enyhébb fokozatai lehetnek azok az események, amelyek még a normál időszakban a rendelkezésre álló eszközökkel kezelhetők, nem befolyásolják döntően a demokratikus alapjogokat, nem rendítik meg a gazdaság működőképességét, csak enyhébb rendszabályok bevezetését teszik szükségessé, hatályuk kisebb területre terjed ki. A válsághelyzetek súlyosabb változata a politikai vagy gazdasági, illetve egyéb okokból bekövetkező polgári engedetlenség, a fennálló hatalom, vagy demokratikus rend megdöntésére irányuló fegyveres cselekmények, etnikai-, faji zavargások, polgárháborús helyzet következtében kialakuló válsághelyzet, mely esetében az Alkotmányban meghatározott veszélyhelyzetre, szükségállapotra vonatkozó rendszabályok kerülnek bevezetésre. Jellemző, hogy ezek időben elhúzódóak, nehezen kezelhetők, bevezetésük parlamenti- vagy köztársasági elnöki jogkört igényel. A válsághelyzetek legsúlyosabb esete egy külső állam részéről bekövetkező fegyveres támadás vagy annak közvetlen veszélye. Az erre történő felkészülés időszaka komplex rendszabályok előkészítését, az Alkotmányban rögzített rendkívüli állapot és a háborús jogrend bevezetését teszi szükségessé. A válsághelyzetek kezelésével összefüggő hiányosságok Az előzőekben leírtak látszólag lefedik az Alkotmányban rögzített minősített időszakok eseteit, de a megváltozott biztonsági környezet és az új kihívások mára meghaladták ezen jogi szabályozást. Nem beszélve arról, hogy hazánk az euro-atlanti integráció kapcsán kötelezettséget vállalt – a NATO és EU keretén belül – más térségekben kialakult válságok kezelésében való közreműködésre. Az iraki példa jól mutatja, hogy ezen területen az intézményeink nem stabilok, a döntéshozatal lassú és körülményes, amelyet a NATO illetékesei felróttak hazánknak.

8 A válsághelyzet, rendkívüli helyzet és válságkezelés fogalmak általánosan használatosak ugyan, de társadalmilag, politikailag és jogilag egységesen elfogadott definíciójuk Magyarországon nincs. A jelenlegi „válságkezelési” rendszer működését partikuláris érdekek befolyásolják. A feladatok végrehajtását – a komplexitást figyelmen kívül hagyva – gyakran tárcaérdekek és helyi érdekek határozzák meg. Egyes közigazgatási szervek olyan tevékenységeket akarnak irányítani, koordinálni, felügyelni, melyek tekintetében mások rendelkeznek kompetenciával. A Kormány, mint a végrehajtó hatalom legfőbb szerve felelős minden, a lakosság életét- és a vagyonbiztonságot fenyegető veszélyforrás megszüntetéséért, a veszélyhelyzet felszámolásáért, de az egységes felelősség ágazatilag (szakmailag) felosztott, szétaprózott és nagyon sok közbeeső, nehezen koordinálható szervezet (kormánykabinetek, kormánybizottságok, tárcaközi bizottságok, kormánybiztosok, miniszteri biztosok) végzi a központi döntések előkészítését és végrehajtását. Sajnos – a korábbi hagyományok alapján – a tevékenységek fő részesei ma is a Honvédség és a rendvédelmi szervek állománya, mivel az állampolgári felelősségtudat az elvárhatónál egyelőre alacsonyabb szintű, a rendkívüli helyzetek kezelésére történő felkészítettségük hiányzik. A nem kormányzati szervek bevonása szintén nem megfelelő. Másik oldalról belátható, hogy a védelmi feladatok hatékony kezelésének, a védelmi rendszer egésze hatékony működésének kulcsa a települési szint. A területi, helyi védelmi-igazgatási vezetők honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa védelmi, államigazgatási jogkörrel felruházottak, azonban – egy részük – ezen feladatok hiányos ismerete miatt, döntési felelősségét és kötelezettségét a szakmailag együttműködő és döntési hatáskörrel nem rendelkező rendvédelmi szervekre igyekszik áthárítani. Az alapvető jogszabályokat az elmúlt évtizedben többször kellett módosítani, amelyet egyrészről – nagyon helyesen – a fejlődés menetének felgyorsulása, a kialakult helyzetekre való reagálás (alkalmazkodás) tett szükségessé, másrészről – helytelenül – tárcaérdekek, politikai- és csoportérdekek indukáltak, amelyek átgondolatlan szervezési változtatásokhoz vezettek. A hatályos jogszabályok jelenleg szinte átláthatatlan halmazt alkotnak a válsághelyzetek és ezen belül kiemelten a polgári veszélyhelyzetek kezelése terén. Számos esetben egymásnak ellentmondó rendelkezést tartalmaznak, ezért nem biztosított – e tekintetben – a közigazgatási szervek egységes eljárása, a hatáskörök helyes megosztása, végső soron a válsághelyzetek (veszélyhelyzetek) kezelésének hatékony eljárás- és eszközrendszere, az ebben résztvevő szakmai szervezetek magas színvonalon történő működése. Nem megoldott az állam számára létfontossággal bíró szervezetek, intézmények (ún kritikus infrastruktúra) védelme. A kritikus infrastruktúra magában foglalja a telekommunikációt és informatikát, az energia szektort, a pénzügyi rendszert, a szállítást, az egészségügyet, mentő- és veszélyhelyzeti szolgáltatókat, közigazgatási szerveket.8 A kritikus infrastruktúra munka meghatározását a NATO Polgári Védelmi Bizottság (CPC) dolgozta ki, amely a következő: „A kritikus infrastruktúra azokat a létesítményeket, szolgáltatásokat és információrendszereket jelenti, amelyek olyan létfontosságúak a nemzetek számára, hogy működésképtelenné válásuknak vagy megsemmisülésüknek gyengítő hatása lenne a nemzet biztonságára, a nemzetgazdaságra, a közegészségre és közbiztonságra és a kormány hatékony működésére.” Az adott infrastruktúra megzavarása, megsemmisítése vagy kiesése által okozott minőségi és mennyiségi hatásokra osztható a következők szerint:

8

Bár a kritikus infrastruktúra felmérését a katasztrófavédelmi szervek évente elvégzik, pontosítják, de e tekintetben nincs egységes iránymutatás és visszacsatolás. Ebből kifolyólag ezen felmérések nem elégítik ki az elérendő célt, nem a valós helyzetet mutatják és a tartalma egy-egy ügyintéző tevékenységétől függ.

9 - terjedelem: az adott létfontosságú infrastruktúra megzavarását vagy kiesését azon földrajzi terület nagysága alapján lehet osztályozni, amelyre az infrastruktúra kiesése kihat, - súlyossága: társadalmi hatás, gazdasági hatás, környezeti hatás, politikai hatás, pszichológiai hatás, közegészségügyi következmények. E kritérium rendszerek kidolgozásával kell az egységes kritikus infrastruktúra védelem alapjait kimunkálni, a felmérés elvégzéséhez, illetve ezen fogalmat és definíciót meg kell jeleníteni a polgári védelmi tevékenységet szabályozó ágazati jogszabályokban is A válságkezelési feladatokra tudomásom szerint (!) az önkormányzatok a művelődési-sport fejezetben összevontan kapnak támogatást. A megfelelő arányban történő szétválasztás szinte lehetetlen, és a települések vezetői ezt nem is tartják kardinális kérdésnek. (Ezt támasztja alá az elmúlt években bekövetkezett rendkívüli időjárások kezelésének tapasztalatai, amely során megállapításra került, hogy a települések egy része nem is tervezett ilyen jellegű kiadásokat, azzal az érveléssel, ha „nagy a baj, a kormány úgyis segít”). Ezen túlmenően nem biztosított egy olyan „katasztrófavédelmi alap”, mely forrásképződési automatizmus révén nem lenne rendszeresen az éves költségvetési vita tárgya, vagy inkább áldozata. Összefoglalva Az EU tagság keretében Magyarországnak hozzá kell járulnia az EU közös védelmi- és biztonságpolitikája formálásához, a közös polgári és katonai válságkezelő, válságmegelőző képességek kialakításához. Javítani kell a hagyományos, illetve az új típusú kockázatok kezelésére alkalmas civil és katonai védelmi, biztonsági képességeket és azok összehangolt, célirányos, hatékony alkalmazhatóságát. Mindezek megvalósítása érdekében jogharmonizációs feladatként jelentkezik, és véleményem szerint össze kell hangolni, pontosítani a minősített időszakra vonatkozó alkotmányi tételeket, valamint az ezzel kapcsolatos egyéb ágazati törvényeket. Az EU és NATO kompatibilitás megteremtése érdekében szükséges a „válság” terminológia beillesztése a magyar jogrendszerbe, amely során alaptételként kell kezelni, hogy a válsághelyzet két típusa különböztethető meg, úgymint polgári válsághelyzet és katonai válsághelyzet. Ez a követelmény abból fakad, hogy az Alkotmány elszórtan szabályozza a rendkívüli állapot, a szükségállapot és a veszélyhelyzet fogalmakat, és az ágazati törvények sem fedik le teljességében napjaink új típusú biztonsági kockázatait, valamint a válaszreagálást kifejező összefüggéseket. Ugyanakkor szabályozni szükséges a két válsághelyzet típus egymásra hatásából eredő, a védelmi rendszerre, annak szereplőire háruló feladataikat. Ebből kifolyólag felül kell vizsgálni a polgári veszélyhelyzeti tervezés rendszerét, és az új rendszer fundamentumát a lakosság- és anyagi javak védelme, a kormányzás, a közigazgatás működése folyamatosságnak biztosítása, a gazdaság működőképességének biztosítása és a honvédségi feladatok polgári támogatása kell, hogy képezze. III. POLGÁRI VÉDELEM JOGÁGAZATI STRUKTÚRÁJA, ELLENTMONDÁSAI 1, Polgári védelmi igazgatás (ha van ilyen egyáltalán) A Magyar Köztársaságban a rendszerváltás időszakának kiemelt feladata volt az egyközpontú pártállami berendezkedés közjogi és szervezeti viszonyainak lebontásával egy a jogállami feltételeknek

10 megfelelő a többpárti demokratikus elveket következetesen érvényesítő, a fékek és egyensúlyok (hatalmi ágak megosztása) rendszerének megvalósításával és ezen belül az önkormányzatiság következetes érvényesítésével olyan feltételeket biztosítani a társadalom számára, melyek között az alkotmányos működés és a polgári szabadságjogok érvényesítése megvalósítható. E célok érdekében folyamatosan át kellett alakítani a különböző államszervek működésének jogszabályi alapjait. A polgárok élet- és vagyonbiztonságának garantálása a veszélyhelyzetekben két kiemelt feladatot rótt az 1990-ben demokratikusan megválasztott Országgyűlésre. Meg kellett határozni azokat a biztonságpolitikai alaptételeket, melyek megvalósításához eszközként a jogi szabályozást, biztosításaként pedig szervezeti rendszert kellett hozzárendelni. A biztonságpolitikában megjelent egy új elem, nevezetesen, hogy a katonai szembenállás csökkenésével megnőtt az egyéb, nem politikai jellegű veszélyforrások, elsősorban a természeti- és civilizációs katasztrófákból, terrorcselekményekből eredő veszélyek jelentősége. Kormányzati döntés alapján a polgári védelem feladata és szervezete 1990-ben a Honvédelmi Minisztériumtól a Belügyminisztérium irányítása alá került. A belügyminiszter polgári védelem irányítására vonatkozó hatáskörét azonban nem törvény, hanem kormányrendelet9 vonta el a honvédelmi minisztertől, ezért az Alkotmánybíróság a 18/1995. (III.28.) AB határozatában a polgári védelemre vonatkozó jogszabályokat alkotmányellenesnek minősítette, és a megsemmisítésükre irányuló eljárást 1995. december 31-ig felfüggesztette. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Alkotmánybíróság lehetőséget adott a jogalkotónak arra, hogy a rendelkezésre álló idő alatt az alkotmányellenes helyzetet megszüntesse. Ez a tény szükségessé tette a polgári védelem jogszabályi hátterének megújítását. Ennek következményeként 1996. április 30-án a Magyar Köztársaság Parlamentje elfogadta az 1996. évi XXXVII. törvényt a polgári védelemről. A jogalkotó abból az alkotmányos alapelvből indult ki, hogy az állampolgároknak egyfelől joguk van a biztonságra, másfelől viszont tevékenyen részt kell venniük annak megteremtésében. Ennek során a törvény érvényesíteni kívánja az alapvető emberi jogok védelmét, biztosítja a lakosság és a jogi személyek védelméhez szükséges jogi garanciákat és a megvalósítás során a közreműködésben az önkéntesség és a kötelezettség megfelelő arányát. A törvény célja, hogy elősegítse a fegyveres összeütközés, a katasztrófa-, valamint más veszélyhelyzet életet és a létfenntartáshoz szükséges anyagi javakat fenyegető hatások elleni védekezést, a lakosság oltalmazása érdekében a védekezésre való felkészülést, tekintettel a genfi egyezmények I. és II. Kiegészítő Jegyzőkönyvében meghatározott kötelezettségekből eredő feladatokra. A törvény alkalmazásában a polgári védelem: „a honvédelem rendszerében megvalósuló szervezet, feladat- és intézkedési rendszer, amelynek célja a fegyveres összeütközés, a katasztrófa és más veszélyhelyzet esetén a lakosság életének megóvása, az életben maradás feltételeinek biztosítása, valamint az állampolgárok felkészítése azok hatásainak leküzdése és a túlélés feltételeinek megteremtése érdekében;” A polgári védelem megszervezése és irányítása államigazgatási feladat. Ezeknek az ellátásában elsősorban a hivatásos polgári védelmi szervek, az államigazgatási szervek, valamint az önkormányzati szervek vesznek részt. 2, Polgári védelmi feladatok A törvény az alapvető célok megvalósítása érdekében meghatározza a polgári védelmi feladatokat: - a lakosság felkészítése a védekezés során irányadó magatartási szabályokra; 9

15/1992. (I.27.) kormányrendelet

11 -polgári védelmi szervezetek létrehozása és felkészítése, valamint a működéshez szükséges anyagi készletek biztosítása; - figyelmeztetés, tájékoztatás, riasztás; -egyéni védőeszközökkel történő ellátás; - óvóhelyi védelem; - lakosság kimenekítése és kitelepítése; - a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak (különösen víz-, élelmiszer-, takarmány- és gyógyszerkészletek, állatállomány) védelme; - elsötétítés, fényálcázás10 - a kárterület felderítése, a mentés, az elsősegélynyújtás, a mentesítés és a fertőtlenítés, illetve az ezzel összefüggő ideiglenes helyreállítás, továbbá a halálos áldozatokkal kapcsolatos halaszthatatlan intézkedések; - polgári védelmi tervezés, szervezés; - szakhatósági tevékenység ellátása; ; („A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról” szóló 2006. évi CIX törvény 173.§ (1) bekezdés o) pontja hatályon kívül helyezte 2007. 01.01-től). - települések veszélyeztetettségének felmérése; - közreműködés a lakosság légi riasztásában, a kulturális javak védelmében, a vizek kártételei elleni védekezés külön jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásában, a menekültek elhelyezésében és ellátásában, továbbá a tűzoltásban, illetve a nemzetközi szerződésekből adódó tájékoztatás és kölcsönös segítségnyújtás feladatainak ellátásában. A törvény, tehát nagyobb csoportonként határozza meg azokat a teendőket, amelyekre a polgári védelem feladatrendszere építkezik. Ezek jelentősebb részben a lakosság életben maradásának feltételeit biztosító feladatok: az egyéni és kollektív védelem, a riasztás, az élelmiszer, ivóvíz biztosítása, másfelől a szervezeti, szervezési és felkészítő munka és a mindezt megalapozó tervezés. A polgári védelem alapvető feladatainak ellátása mellett közreműködik olyan feladatok teljesítésében, amelyekért elsősorban más szervek felelnek, továbbá ha olyan esemény következik be, amely több szerv együttműködését igényli. A törvényalkotók már a megalkotás pillanatában is hangsúlyozták, hogy a jogszabály átmeneti jellegű és 5-7 év múlva felülvizsgálatra szorul. Ezt támasztja alá, hogy az elsötétítés és fényálcázás a mai kor technikai szintjéhez viszonyítva valós és végrehajtható feladatot jelent-e, ezért mindenképpen átgondolásra szorul. További problémát jelent, hogy a katasztrófavédelemről szóló törvény megjelenésével teljesen felesleges átfedések és ismétlődések jelentek meg a jogi környezetben, amelyek értelmezési problémákat vetnek fel. Megoldást jelentene, a két említett törvény hatályon kívül helyezésével új magas szintű jogszabály készülne, amely tartalmazná a polgári válsághelyzetek jelentkező feladatait, az irányítási rendszert és a felelősség kérdését. 3, Polgári védelmi kötelezettség A polgári védelmi kötelezettség a honvédelmi kötelezettség része, ezen belül is személyes közreműködési kötelezettséget jelent. A polgári védelmi kötelezettség azokat a magyar állampolgárságú férfiakat (18-55 éves korig) és nőket (18-50 éves korig) terheli, akiknek Magyarországon belföldi lakóhelyük van. A törvény taxatíve felsorolja a kötelezettség alóli mentesség eseteit, amelyek elsősorban a gyermekneveléshez és a kötelezettség alatt álló személy egészségi állapotához igazodnak és csak ezen állapot fennállásáig érvényesek. A polgári védelmi kötelezettségét munkaköre ellátásával, közmegbízatása gyakorlásával teljesíti aki a törvényben meghatározott szervezetnél, avagy munkakörben dolgozik, illetve az ott megjelölt 10

A felsoroltak közül ezen feladat az egyetlen, amely tipikusan hadiállapot vagy háborús veszély esetén elvégzendő, szemben a többi feladattal, amelyekre akár béke, akár minősített időszakban sor kerülhet.

12 közfeladatot látja el (a teljesség igénye nélkül, pl. országgyűlési képviselő; miniszter; ügyköre szerint polgári védelmi feladatot ellátó köztisztviselő és közalkalmazott, önkéntes tűzoltó; jegyző; bíró; ügyész; közjegyző; bírósági végrehajtó; ÁNTSZ köztisztviselője; hivatását gyakorló lelkész, stb.11). A polgári védelmi kötelezettség az adatszolgáltatási, a bejelentési, a megjelenési és a szolgálatadási kötelezettséget foglalja magában. Az a polgári védelmi kötelezettség alatt álló állampolgár, akit nem osztottak be polgári védelmi szervezetbe, a lakcíme szerint illetékes polgármester határozata alapján köteles részt venni olyan mentési munkálatokban, amikor a település védelme azonnali beavatkozást igényel. A polgári védelmi kötelezettséggel kapcsolatos ügyekben első fokon a polgármester jár el. Az ideiglenes polgári védelmi szolgálat azonnali teljesítésének elrendelésére a Kormány az önkormányzati és területfejlesztési miniszter, a megyei közgyűlés elnöke, a főpolgármester, valamint a polgármester jogosult. 4, Polgári védelmi szervezetek12 A polgári védelmi feladatok végrehajtása érdekében a polgári védelmi kötelezettség alatt álló állampolgárokból területi, települési és munkahelyi polgári védelmi szervezeteket kell létrehozni. Területi polgári védelmi szervezeteket kell létrehozni annak a polgári védelmi feladatnak a végrehajtására, amelyet a települési polgári védelmi szervezetek nem képesek ellátni. Községben, városban, megyei jogú városban, fővárosi kerületben polgári védelmi kötelezettségen alapuló települési polgári védelmi szervezetet kell létrehozni, amelyek alapvető feladata a településen jelentkező polgári védelmi feladatok végrehajtása. A munkahelyi polgári védelmi szervezetet a polgári szerv polgári védelmi feladatainak végrehajtása érdekében hozzák létre hatósági határozattal. A települési és munkahelyi polgári védelmi szervezetek polgári védelmi parancsnokságokból és szakalegységekből, a területi polgári védelmi szervezetek szakszolgálat-parancsnokságból és szakalegységekből állnak. A vezetésbiztosító- és híradó szakszolgálat-parancsnokság, a kárfelszámolási szakszolgálat-parancsnokság, a lakosságvédelmi szakszolgálat-parancsnokság és a logisztikai szakszolgálat-parancsnokság a területi, települési polgári védelmi szervezetek szakalegységeinek szakmai tevékenységét irányítja. A szakszolgálat parancsnoka a polgári védelmi szervezet alkalmazásának elrendelését követően a megyei (fővárosi) védelmi bizottság operatív törzse tagjaként végzi feladatait. Területi polgári védelmi szervezeteket kell létrehozni annak a polgári védelmi feladatnak a végrehajtására, amelyet a települési polgári védelmi szervezetek nem képesek ellátni. 5, A polgári védelmi feladatok és a tervezés rendszere A polgári védelmet országos szinten az önkormányzati és területfejlesztési miniszter, megyei szinten a megyei közgyűlés elnöke, településen (fővárosi kerületben) a polgármester irányítja. Polgári védelmi kérdésekben a megyei közgyűlés elnöke, a főpolgármester, a polgármester államigazgatási jogkörben jár el, döntéseit a képviselő testület nem módosíthatja, meg nem változtathatja, intézkedéseit a címzett köteles végrehajtani. A polgári védelem területén az első fokú hatósági jogkört a polgármester, a másodfokú hatósági jogkört a megyei közgyűlés elnöke, míg a polgári védelmi szakhatósági jogkört a hivatásos katasztrófavédelmi szervek gyakorolják. 11

1996. évi XXXVII. törvény 20-21. § A polgári védelmi kötelezettségen alapuló polgári védelmi szervezetek létrehozásának, irányításának, anyagi-technikai ellátásának, illetve alkalmazásának részletes szabályait az 55/1997. (X.21.) BM rendelet határozza meg. 12

13 A polgári védelmi tervezés rendszerét és követelményeit a 20/1998. (IV.10.) BM rendelet határozza meg. A tervezés rendszerében megkülönböztethetők általános polgári védelmi tervek és veszélyelhárítási tervek. Az általános polgári védelmi terv és a veszélyelhárítási terv a tervezés szintje szerint lehet: alapterv, összesített terv és központi terv. Veszélyelhárítási tervek rendszere Veszélyelhárítási alaptervet kell készíteni a polgári védelmi szempontból I., II., III., csoportba sorolt településeken, a fővárosi kerületekben a hatósági határozattal kijelölt polgári szerveknek az alkalmazottaik védelmére, a tevékenységükre jellemző veszélyeztető hatások elhárítására. A tervkészítésre a jogszabály alapján nem kötelezett településen a veszélyelhárítási alapterv elkészítéséről, valamint a tervkészítésre kötelezett településeken a veszélyelhárítási alapterv szükség szerinti kiegészítéséről a polgármester dönt. A településeken a tervet a települési polgári védelmi parancsnokság, a helyi védelmi bizottságok székhelyén az OKF területi szervei alárendeltségében működő polgári védelmi kirendeltség készíti. A veszélyelhárítási alaptervek felhasználásával veszélyelhárítási összesített tervet készít a katasztrófavédelem területi szerve és a polgári védelmi kirendeltség az illetékességi területén jelentkező veszélyelhárítási feladatok összehangolására. A megyei összesített terv felhasználásával központi veszélyelhárítási tervet készít az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, a katasztrófavédelem területi szerveinek beavatkozási, elhárítási lehetőségeit meghaladó veszélyhelyzetek kezelésére, összehangolására. A megyei közgyűlés elnöke által kijelölt nem sorolt településeken meghatározott polgári védelmi feladatok ellátására veszélyelhárítási résztervet kell készíteni (pl. a sorolt települések lakosságának kitelepítéséből adódó elhelyezés, befogadás, védelem biztosítására). Veszélyelhárítási feladattervet kell készíteni a polgári védelmi feladatok végrehajtásában közreműködőként érintett határőrségi és a meghatározott rendvédelmi szerveknek a veszélyeztető hatások következményeinek felszámolásában való részvételükre. A tervben szereplő feladatokat az adott településen, illetve polgári szervnél jellemző vagy feltételezhető veszélyeztető hatás típusaira kell kidolgozni, a polgári védelmi feladatok közül azokat kell tervezni, amelyek a veszélyeztető hatások elleni védekezés során szükségesek. Az általános polgári védelmi tervek rendszere Míg a veszélyelhárítási tervek alulról felfelé építkezve készülnek, az általános polgári védelmi tervek vonatkozásában fordított tendencia érvényesül. Központi általános polgári védelmi tervet kell készíteni az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon a minősített időszaki szervezeti és működési szabályzathoz igazodóan, amely az összesített általános polgári védelmi tervek és a polgári védelmi alaptervek alapját képezi. Illetékességi területükre kiterjedően összesített általános polgári védelmi tervet kell készíteni a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságon, a fővárosi polgári védelmi igazgatóságon, továbbá a polgári védelmi kirendeltségeknél, amelyek a polgári védelmi irodák részére az illetékességi területükre vonatkozó tervkivonatot biztosítanak. Az elkészítés alapjául szolgáló adatokat az adott tervezési szinten jelentkező koordinációs feladatok ellátásához szükséges mértékben kell összesíteni és adattárban rögzíteni. Az adott tervezési szint által irányítandó feladatokat teljes részletességgel kell kidolgozni. Általános polgári védelmi alaptervet kell készíteni a polgári védelmi szempontból sorolt településeken, fővárosi kerületekben, a kijelölt településeken, a hatósági határozattal kijelölt szerveknél.

14 A polgári veszélyhelyzeti tervezés szervezeti feltételei Összefoglalva az eddigieket érintőlegesen vázolom a tervezés szempontjából meghatározó szerveket. Az Országgyűlés feladata a polgári védelem alapelveinek és az azokban előírt feladatok végrehajtásának fő irányait és feltételeit meghatározni. A katasztrófák elleni védekezésről, valamint a polgári védelemről szóló törvény a polgári védelem irányítása körében rendezi a szervezeti struktúrát, a polgári védelem irányításának részeként. A Kormány a polgári védelem irányításának körében elrendeli az együttműködő szervek egyidejű alkalmazását, és ebben az együttműködésben valamennyi központi államigazgatási szervnek részt kell vennie. A Honvédség alaptevékenységeként fogalmazódik meg a polgári veszélyhelyzetekben való közreműködés. Természetesen – mint korábban látható volt – az egyes ágazati miniszterek a vizek kártételei elleni védelem, a humán- és állategészségügyi és más járványok, stb. esetén kiemelt szerepet kapnak mind a tervezés, mind a különböző veszélyhelyzetek felszámolása során. Hangsúlyozandó, hogy az egyes rendvédelmi szervek (rendőrség, tűzoltóság, stb.) szerepe elengedhetetlen a tervező, szervező és végrehajtó tevékenység során. A polgári védelem, illetve a polgári veszélyhelyzeti tervezés központi irányításának szakminisztere az önkormányzati és területfejlesztési miniszter. Feladat- és hatáskörét a törvények tételesen meghatározzák. A területi szervek rendszerében olyan területi és helyi szintek kerültek kialakításra, melyeknél megyei szinten a megyei közgyűlés elnöke, a településeken a polgármester gyakorolja e körben a hatásköröket. Az összehangolt működés és tervezés érdekében meghatározó szerepe van a területi védelmi bizottságoknak, melyben valamennyi érdekelt személy és szervezet képviselteti magát már a tervezés és szervezés időszakában is. Ezzel érzékelhető, hogy a veszélyhelyzetekért való felelősségrendszer egyaránt számít az állami és az önkormányzati igazgatási szervezetre. A hatósági, egyedi határozatokat az állampolgárok kötelezettségére, illetve jogaik korlátozására azonban a polgármester adja ki. Ez a – polgárközeli – megoldás feltételezi azt is, hogy ezen tevékenység legfontosabb szereplői a polgárok. 6, A települések polgári védelmi besorolása A polgári veszélyekkel szembeni tervezés alapvető feladata a lakosság felkészítése az életet és anyagi javaikat fenyegető, károsító hatások elleni védekezésre. Ennek a komplex – sokszereplős – feladatnak a végrehajtását szolgálja a települések polgári védelmi besorolásának szabályairól szóló 114/1995. (IX.27.) Kormányrendelet, amely alapján I-IV. kategóriába kell – a veszélyeztetettségi felmérés után – a településeket besorolni. A felmérés során a nukleáris, árvízi, vegyi, közlekedési és határközeli veszélyforrásokat kell figyelembe venni. A besorolás szabályrendszerét lényegesen befolyásolta a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK (SEVESO II) Tanácsi Irányelv hazai bevezetése, amely egyben EU csatlakozásunk előfeltétele volt. Magyarország az Irányelv törvénybe iktatásával és a végrehajtására kiadott kormányrendelet megalkotásával eleget tett a jogharmonizációs kötelezettségeinek. E besorolás képezi alapját a polgári védelmi tervezésnek, a helyi polgári védelmi szervezetek létrehozásának, felkészítésük és felszerelésük célirányos kialakításának. A különböző csoportokba való besorolás meghatározza a differenciált védelmi követelményeket és normákat, ezzel az ország valamennyi települése részére egyenértékű – a szükséges és elégséges védelem elvén alapuló és a veszélyeztetettség mértékével arányos – védelem lehetőségét biztosítja.

15 A besorolás ellentmondásai A csernobili atomkatasztrófa traumája, a veszélyes vegyi anyagoktól való nem megalapozatlan félelem, a nagy gyakoriságú veszélyes áruszállítási balesetek miatt a települések veszélyeztetettségi megítélésében a civilizációs, technikai eredetű potenciális baleseti helyzetek túlsúlyba kerültek ott is katasztrófaveszélyként jelentek meg, ahol pedig ennek kockázata és valószínűsége rendkívül csekély. Esetleges bekövetkezésük üzemen belül jól kezelhető, a következmények lokalizálhatók és a „békeidőszaki” kárelhárító szervezetekkel megoldhatók. Az említett kormányrendelet, majd a polgári védelemről szóló törvény megjelenése utáni módosításai sem küszöbölték ki azokat a túlzásokat és hiányosságokat, melyek súlyuknál nagyobb jelentőségűnek ítéltek egyes technikai veszélyforrásokat és alábecsülték a természeti szélsőségeket. Azért, hogy ezek is tervezhetővé váljanak, és figyelembe vehessük őket a települések besorolásánál, szükségesnek tartjuk az elmúlt 10 év időjárási káreseményeit feldolgozni és ennek alapján meg kellene határozni azokat a területeket, ahol a földrajzi, földtani, vízrajzi adottságok, meteorológiai sajátosságok miatt visszatérési, előfordulási valószínűségük nagyobb az átlagosnál, vagy súlyos károkat, zavarokat okozhatnak. Évek óta rendszeresen javaslatot teszünk a besorolási szabályok időjárási szélsőségekkel (viharok, felhőszakadások), és a belvízi veszélyeztetettségével való kibővítésére – amelyet az elmúlt évek eseményei és igen komoly kárai alátámasztanak – de sem a szakmai, sem a védelmi igazgatási vonal nem reagált ezen kezdeményezésekre. A IV. kategóriába azon települések tartoznak, amelyek a jelenlegi szabályozás szerint veszélyforrással nem érintettek, hanem a határtól 30 km-es sávon belül helyezkednek el, amely az 1995-ben hatályos honvédelmi elvek szerint került meghatározásra, elsősorban hadszintér előkészítési feladatokhoz kapcsolódó polgári védelmi intézkedések foganatosítására. Ezen szabályozás a NATO és EU csatlakozásunk következtében létjogosultságát vesztette és az ország biztonságpolitikája sem támasztja alá. Ugyanakkor a határközeli veszélyeztetettség fenntartásának bizonyos települések vonatkozásában van realitása azokban az esetekben, ha a határ túloldalán lévő veszélyes üzem másodlagos hatása érvényesülhet vagy komplex veszélyeztetés áll fenn ezáltal ( árvízi, közlekedési, vegyi, stb.). Ezen településeket tehát az általános elvek szerint kell I. II. vagy III. kategóriába besorolni, így a IV. kategóriát meg lehetne szüntetni és valamennyi fennmaradt település nem sorolt kategóriába kerülne. Ugyanakkor a III. kategóriába lehetne sorolni azokat a településeket is, amelyek az I-es és II-es csoportokba sorolt településeket veszélyeztető hatások által másodlagosan veszélyeztetettek. Ezáltal átláthatóbban, hatékonyabban és objektív alapokra helyezve lehetne érvényesíteni a védelmi követelményeket már a tervezés folyamatában is. 2003-ban az új országos Nukleáris Balesetelhárítási Intézkedési Terv (BEIT) a településeket az atomerőműtől való távolságuk szerint 0-3, 3-30 és 30-80 km-es zónákba sorolta. A fenti kormányrendelet a közvetlenül (0-9 km) és a közvetetten (9-30 km) veszélyeztetettekre vonatkozó védelmi követelményeket tartalmazza, viszont a 30-80 km-es zónába eső településekre vonatkozó követelmények még kidolgozásra várnak. Ez esetben is szükséges az érintett települések osztályba sorolása és a védelmi követelmények meghatározása érdekében a jogszabály módosítás. A rendelet szerint a sorolt településeken védelmi követelményeket kell érvényesíteni, amelyek tervezési, felkészítési és technikai fejlesztéseket jelentenek. A teljesség igénye nélkül néhány példára szeretnék rávilágítani: - a lakosság riasztása, tájékoztatás feltételeinek biztosítása: Az elmúlt 17 évben a riasztóeszközök terén – Paks körzete kivételével – szinte semmiféle előrelépés nem történt, az eszközök elavultak, karbantartásuk hiányos és nem biztosítják az ország lefedettségét. A lakosság az egyes jeleket, jelzéseket nem ismeri, ezért rendkívüli helyzetben a megszólaltatásuk inkább pánikot és zavart eredményezne, holott a cél éppen az ellenkező. Ezt a helyzetet a szórólapon történő lakossági tájé-

16 koztatással nem lehet megoldani. Megoldást és előrelépést jelentene, ha első ütemben hasonlóan nukleáris veszélyeztetettség lakossági tájékoztatási feladatainak kezeléséhez biztosítva lenne és kiépítésre kerülne az I. kategóriába tartozó településeken a SEVESO Irányelv hatály alá tartozó üzemek lakosság tájékoztató rendszerének kiépítése. Második ütemben hosszú távú programként kellene meghatározni a II. kategóriába tartozó településeken a riasztó és tájékoztató eszközök fejlesztését. Tisztába kell tenni azonban az üzemeltetést és a tulajdoni jogosultságok kérdését. Az új elvek kidolgozásánál figyelembe kell venni, hogy Magyarországon köztudottan nagyon komoly bevétel származik a turizmusból. Ennek ellenére nem került értékelésre, hogy a tájékoztatás a magyar területeken sem egyszerű, de ha a turisztikai központok sajátosságait figyelembe vesszük ott egyszerűen esélytelen. Ennek hiányában nem tudunk eleget tenni a legalapvetőbb kötelezettségünknek. A megoldás lenne, a turizmussal érintett területeken (pl. Balaton környéke, Főváros, stb.) több nyelvű működésre alkalmas beszédátviteli tájékoztató eszközök beszerzése. - egyéni védőeszköz ellátás: Nem biztosított sem az érintett szervek, sem a lakosság tekintetében. A meglévő vegyvédelmi eszközök zöme a minimális védelmet sem képes biztosítani, bevizsgálásuk akadozik, mennyiségük és minőségük miatt alkalmatlanok a rendeltetésüknek megfelelő alkalmazásra, az amortizálódás miatt a lakosság ellátása gyakorlatilag teljesen megszűnt. Abból kiindulva, hogy az állam erőforrásai nem teszik lehetővé a lakosság teljes ellátását, amire egyébként nincs is szükség, azon területekre kell koncentrálni, ahol SEVESO Irányelv szerinti kiemelt üzemek működnek, hasonlóan a nukleáris üzem körül raktározott lakossági védőeszközökhöz. Az üzem a veszélyességi övezetén, illetve a hatásterületén élő lakosság veszélyeztetettség mértékével arányos ellátása (pl. menekülőkámzsa) biztosítaná a szükséges és elégséges védelmet, amely egyben költségtakarékos megoldást is jelent. - polgári védelmi szervezetek létrehozása, felkészítése, felszerelése: A vonatkozó BM rendelet kimondja, hogy a területi és települési polgári védelmi szervezetek anyagi-technikai eszközökkel való ellátása központi készletekből, illetve a honvédelemi törvény gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségeket tartalmazó fejezetében meghatározott szabályok szerint történik. 1997-ben a polgári védelmi szervezetek létrehozásra kerültek, a beosztó határozatokat a polgármesterek az érintettek részére kézbesítették. Ezen túlmenően sem felszerelés, védőeszköz, vagy a kiképzés területén előrelépés nem történt, központi pénzeszközök vagy anyagok átadására szinte egyáltalán nem került sor. A polgári védelmi szervezetbe beosztottak nem érzik át ennek lényegét, nem ismerik helyüket és szerepüket e rendszerben. A szervezetek kiképzése megrekedt a települési polgári védelmi parancsnokságok (jórészt a hivatalok dolgozói) részére évente egy alkalommal adott tájékoztatásnál. Álláspontunk szerint indokolt lenne a jelenleginél kisebb, de hatékonyabb szervezetek létre-hozása a település veszélyeztetettségének megfelelően. A polgári védelmi szervezetek létrehozásának területi egységeként a jövőben meg kell, hogy jelenjen a többcélú kistérségi szervezeti elem, hiszen ma már ez az új közigazgatási (önkormányzati) struktúra a meghatározó a védelmi igazgatásban. Ennek gyakorlati megjelenési formája lehetne kistérségenként egy-egy 30-50 főből álló komplex csoport, akik kiképzett és rövid időn belül bevethető állományból tevődnének össze. Ezeket a csoportokat el kell látni a szükséges védő és szakfelszerelésekkel, valamint a kiképzési feltételeiket is egyszerűbben és költségkímélően lehetne megteremteni, mint a jelenlegi nagy létszámú, felszerelés nélküli települési szervezeteket. Jelen helyzetben a gyakori munkahelyváltoztatás és a gazdálkodó szervek megszűnése, átalakulása miatt hiába képeznénk ki végrehajtó állományt, azok egy év – félév múlva már nem állnak alkalmazásban. Irreális követelmény az azonnali készenlétű -3 6 órás készenléti idejű- polgári védelmi szervezetek köre. A folyamatos üzemű (három műszakos) gazdálkodó szervek száma, az egy műszakban fog-

17 lalkoztatottak létszáma nem biztosítja a termelés folytatása mellett a polgári védelmi szervezetek kiállítását. Polgári védelmi szervezetek ilyen készenléti idővel történő megalakítása -a gazdasági élet szereplőinek és működési rendjének változásával elvesztette realitását, fenntarthatóságát. A polgári védelmi szervezetek jelenlegi bonyolult polgári védelmi parancsnoksági és szakalegységi rendszerét - mely négy illetve tizennégy elemből áll – tehát egyszerűbb, valamint kevesebb típusú szervezettel tarjuk indokoltnak felváltani. Tapasztalataink szerint bebizonyosodott, hogy a védelmi igazgatási rendszerben felesleges elem és vezetési szint a szakszolgálat-parancsnokság. A megyei védelmi bizottság munka apparátusa az operatív törzs képes a feladat nagysága szerinti létszámú felelőssel ellátni a jogszabály szerint önálló vezetésbiztosító és híradó, lakosságvédelmi kárfelszámolási és logisztikai szakszolgálat-parancsnokság feladatait. Ezért a polgári védelem korszerűsítése során javasoljuk a szakszolgálat-parancsnokságokat megszüntetni. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy számos feladat ellátására állami szervezet van kialakítva (EÜ., ÁNEÜ, ÁNTSZ), éppen ezért az ilyen jellegű tevékenységekre nem szükséges polgári védelmi szervezeteket létrehozni. Évek óta húzódó probléma az önkéntes mentőszervezetek részvétele a katasztrófavédelem tevékenységében, annak ellenére, hogy számos speciális feladatot tudnak átvállalni a hivatásos szervektől. Jogszabályi háttér megalkotása elengedhetetlen és folyamatosan ösztönözni kell a szerepvállalásukat, hiszen a jövő a feladatmegosztásban és együttműködésben keresendő. Ez akkor is igaz, ha „kényelmesebbnek” tűnik a jelenlegi – a kizárólag az állampolgárok kötelezésére alapuló koncepció fenntartása, amelynek kétségkívül realitása van minősített időszakban. Célszerű lenne a polgári védelmi kötelezettség felső határát a mindenkori nyugdíj korhatárhoz igazítani, hiszen ez lenne a ”polgári élettel kompatibilis”. Nézzük az első példát. A település pénzügyi irányítását végző személy 55 éves, a település éves költségvetése 2,5 milliárd forint. Miért ne lenne képes a már említett személy egy védekezéssel és az azt követő helyreállítással kapcsolatos pénzügyi munkák irányítására, hiszen a normál időszakban kidolgozott pályázati munkák nem könnyebbek vagy mások, mint a vis maior pályázatok, vagy a védekezés közbeni költségek tervezése. Lássuk a másik példát: 57. éves földmunkagép kezelő elvégezhet a mélygarázs kialakításával kapcsolatos munkákat vagy a homokbányában a kitermelést. Egy veszélyhelyzet esetén egyik napról a másikra elfelejti a már évek (évtizedek) alatt megtanult és begyakorolt mozdulatokat? Mindezek alapján a korhatár kérdését a valós igényekhez és szituációkhoz kell igazítani. - óvóhelyi védelem feltételeinek biztosítása: 1961-től a 2/121/1960. Mt határozat megszüntette az általános építési kötelezettséget és csak meghatározott helyeken központi hitelkeretből és jelentősen visszafogottabb ütemben tette lehetővé az életvédelmi létesítmények létrehozását, illetve korszerűsítését. 1985 óta életvédelmi létesítmény építése gyakorlatilag megszűnt. A települések 96,6%-án egyáltalán nincs életvédelmi létesítmény és mindössze 0,9%-án találhatók jobb védőképességű (ún. osztályba sorolt) létesítmények, amelyek a lakosság 3-4%-nak befogadására alkalmasak. A gyengébb védőképességű létesítményeket is figyelembe véve az összlakosság kb. 8%-a helyezhető el védőlétesítményben, de ezek egy részénél jelentős megerősítéseket kell végrehajtani. (Csak zárójelben: nemzetközi viszonyításként: a semleges Svájcban és Finnországban 95%-os, Dániában 60%-os, Hollandiában 30%-os az óvóhelyi ellátottság.) A rendszerváltás után, a különböző tulajdonban lévő (állami, önkormányzati, stb.) ingatlanok elidegenítésével és jogszabály hiányában az óvóhelyi ellátottság nagymértékben csökkent. Ezen a helyzeten nem segített a 37/1995. (IV.5.) Kormányrendelet az életvédelmi létesítmények egységes nyilvántartási és adatszolgáltatási

18 rendjéről. A 22/1992. (XII. 29) KTM rendelet kiadása az Alkotmánybíróság által megsemmisített 15/1992. (I. 27). Kormányrendeletben adott felhatalmazás alapján történt, így kérdéses ennek a jogi relevanciája. A korábban már felmerült „biztonságos lakás, védett otthon” koncepciójának érvényesítésével, adókedvezményes támogatással kellene ösztönözni a magánszemélyeket és gazdálkodószerveket óvóhelyek kialakítására, amely nem feltétlenül jelenti minősített létesítmények építését. Összességében tehát, szükséges átgondolni az óvóhelyi védelem tartalmát. Véleményem szerint jelenlegi formájában – fővárosi metró kivételével – a jelenleg kijelölt életvédelmi létesítmények sem felszereltségük, sem elhelyezkedésük (általában a múlt század első felében épített gyárépületek, illetve lakóházak pincéi, melyek már távol esnek a nagy tömegeknek otthont adó lakótelepektől) alapján nem alkalmasak hirtelen bekövetkező békeidőszaki katasztrófák esetén a lakosság védelmére. Ezért célszerű lenne a hangsúlyt a szükséglétesítmények terveinek korszerűsítésére, a szükséges technológiák, anyagok felkutatására, nyilvántartására, valamint a létesítmények megépítéséhez szükséges területek kijelölésére helyezni. ( Ebben a témában valós és használható tapasztalatokkal a Fővárosi PV rendelkezik, ezért az ő szakmai véleményük a mérvadó. ) - polgári védelmi tervezés: az előzőekben ismertetett tervezési rendszer véleményem szerint nem váltotta be a jogalkotó által elérni kívánt célt. Egyrészt azért, mert az általános polgári védelmi tervek „titokzatossága” nem teszi lehetővé annak szélesebb körben való feldolgozását, és az intézkedések átláthatatlan halmazt alkotnak, melynek következtében nincs olyan települési vezető aki azt alkalmazni tudná. Ebből kifolyólag ezen tervezés öncélúvá vált amely teljesen felesleges papírhalmazt eredményezett. Másrészt azért, mert a veszély-elhárítási terveken kívül számos „részterv” született a hivatásos szerveknél (teljesség igénye nélkül: ár-és belvízvédelmi, határbiztosítási, bajbajutott légijárművek, terror-elhárítási, nukleáris-balesetelhárítási, rendkívüli időjárási, ….stb) amely átfedéseket, információ és adat ismétlődéseket tartalmaz. Ezen problémák azt eredményezték, hogy a tervezés rendszere elszakadt a realitásoktól, a napi gyakorlattól és nem biztosítják a veszélyhelyzetek kezelését. Nem beszélve arról, hogy a katasztrófavédelem nem rendelkezik a számonkérésre, adatszolgáltatásra, gyakoroltatásra és ellenőrzésre vonatkozó jogkörökkel és hatáskörökkel. Ebből kiindulva a vonatkozó jogszabály ugyan tartalmaz rendelkezést, de tartalmatlanná és súly nélkülivé vált az elmúlt években. A SEVESO Irányelv hatály alá tartozó felső küszöbértékű üzemeknél ugyanakkor a külső védelmi tervet évente kell gyakoroltatni (3 évente átfogó). Véleményem szerint az adott településeken egy tervet szükséges készíteni, amely mentes a párhuzamosságoktól és szélsőségektől, tartalmaz veszélyelemzést, értesítési feladatokat, végrehajtó állományt és veszélyforrásonként feladatsort ill. intézkedési sort, a mai divatos kifejezéssel élve chek-listát. Meghatározott rendszerességgel kell megkövetelni a terv gyakoroltatását, ezzel ellenőrizve az alkalmazhatóságot, hiszen csak ez lehet a legfőbb kritérium: „szakmaiság, időszerűség, gyorsaság, és az eseményekre való gyors reagáló képesség” Persze ez nem jelenti azt, hogy a tervezés időszakában ne tervezzünk háborús időszaki feladatokat is. A tervekhez kapcsolódó adattárakat a kor követelményének megfelelően elsősorban elektronikus formában, korszerű adatbázis-kezelő rendszerre építve (közel a banki szektor adatbiztonságát elérve) kell megvalósítani. Továbbá a terv rendszerek részeként felfoghatóak az említett adatbázisokat alapadatul használó elsősorban döntéstámogató rendszerek a térinformatikai rendszerek (GIS). Természetesen a térinformatikai rendszerek bonyolultsága, illetve ára miatt nem lehet abban gondolkodni, hogy minden alaptervet vele kiegészítsünk, de megyei, vagy kirendeltségi szinten ez talán már lehetséges. Viszont az ilyen rendszerek felépítéséhez és naprakészen tartásához megengedhetetlen az a jelenlegi gyakorlat, hogy egyes állami szervezetek a másik állami szervnek adato-

19 kat csak pénzért adjon át. Továbbá rendezni kellene a polgári védelem hivatásos szerveinek az adatgyűjtési, nyilvántartási jogosultságát is. Továbbra is alapelv, hogy a védelmi rendszer és a védelmi tervezés kialakításakor - gyakorlatias meggondolásból – az ország életében előforduló legnagyobb katasztrófa, a háború bekövetkezhetőségével célszerű számolni, a szervezeti – és intézkedési rendszert erre a lehetőségre szükséges méretezni és előkészíteni. - polgári védelmi felkészítés: A legellentmondásosabb és legvitatottabb kérdéskörök egyike. Abban mindenki egyetért, hogy külön kell választani a hivatásos katasztrófavédelmi szervek állományának, a polgári védelmi szervezeteknek és önkénteseknek, a közigazgatás szereplőinek ( szinttől függően), és az állampolgároknak a kiképzését illetve felkészítését. Ennek a sokszereplős feladatnak akkor tudunk megfelelni, ha megfogalmazzuk azokat az elvárásokat amelyeket követelményként támasztunk. Akkor lehet azonban hatékony ha első lépcsőben a „belső” képzésünket tesszük rendbe, hiszen erre épülhetnek a további kérdéskörök kidolgozása. A hivatásos szerv vonatkozásában évek óta hiány a polgári védelmi szakemberek képzése. Alaptételként kell kezelni, hogy más elvárások jelentkeznek az újonnan belépő személyekkel szemben és más a rendszerben már több éve dolgozó szakemberekkel szemben. A szakmai képzés leépülése maga után vonta az identitás, a jó értelemben vett „szakmai sovinizmus”, és a tradíciókra épülő szakmaszeretet hiányát. A jelenlegi képzési rendszer azon a téves alapokon nyugszik, hogy valamennyi katasztrófavédelemben dolgozó szakembereknek ugyanazt az ismereteket kell elsajátítani (lásd katasztrófavédelmi –és tűzvédelmi szervező képzés, ahol a 10 éves szakmai múlttal rendelkező tűzoltó szolgálatparancsnok ugyanazt az ismereteket kapta, mint a néhány hónapja kinevezett polgári védelmi kirendeltségvezető). Ez ugyanolyan hibás elgondolás, mintha az egészségügyben dolgozó valamennyi közalkalmazott tekintet nélkül az általa ellátott feladatra ( orvos vagy ápoló ) ugyanabban a képzésben részesülne, vagy az, hogy az elsődleges beavatkozás ugyanazokat a kompetenciákat igényelné, mint az azokat is magában foglaló komplex szervezési-, feladat- és intézkedési rendszert művelőié. /A túlzás szándékos, de a probléma adott/. A polgári védelem mint szakma vonatkozásában újra kell indítani az alap, közép, és felsőfokú képzést, meg kell találni a megfelelő arányt az elmélet és a gyakorlat között, és biztosítani kell az átjárhatóságot és az egymásra épülés elvét. A tananyagot ennek megfelelően kell előkészíteni. Megszűnt a 2000-ig jól működő szakterületi összevonások rendszere, a szaktisztek továbbképzése és felkészítése is. A közigazgatás szereplőinek a felkészítése, főleg a döntést hozók körében indokolt és törvényileg szabályozott, azonban nem kötelező érvényű ezért fordulhat elő, hogy nem kompetens személy vesz részt az általunk szervezett képzéseken. /Teljesen egyetértek a Pest Megyei és a Győr-Moson Sopron Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságok által e témában leírt elemzésével./ A kiragadott példák jól érzékeltetik a megoldásra váró problémák súlyát. A jogszabályok a lakosság védelme érdekében meghatároznak kötelezettségeket. Azonban a jogalkotó által meghatározott feltételeket az állami szervek nem biztosítják, az önkormányzatok nagy része ezt képtelen átvállalni. A helyi szinten lévő szakemberek így az állami- és önkormányzati szervek és a társadalom kereszttüzében igyekeznek megfelelni mind a jogi, mind a szakmai előírásoknak. Hozzá kell tenni, hogy egyre kevesebb sikerrel, hiszen sem hatáskörrel, sem pénzügyi fedezettel nem rendelkeznek. A jövőben markánsabban kell elkülöníteni az állami- és önkormányzati feladatokat és ezek finanszírozásának feltételeit annak érdekében, hogy e területen a szakmaiság és a jogalkalmazás hatékonyan biztosítani tudja az állampolgárok elégséges biztonságát.

20 IV. A KATASZTRÓFAVÉDELEM SZERVEZETI ÉS IGAZGATÁSI PROBLÉMÁ 1, A katasztrófavédelem végrehajtását végző szervek 1999. június 22-én az Országgyűlés elfogadta az 1999. évi LXXIV. törvényt, a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről. A törvény deklarálja, hogy a katasztrófák megelőzése és az ellenük való védekezés NEMZETI ÜGY. Tekintettel arra, hogy 1998-ban a kormányprogram egy hatékonyabban működő katasztrófaelhárító rendszer működtetését tűzte ki célul, a törvény egyrészt eleget kíván tenni annak a korábbi igénynek, hogy természeti és ipari katasztrófák bekövetkezése esetére törvény szabályozza a különböző szintű állami szervek tevékenységét a védekezés irányításában, másrészt meg kívánta teremteni jogi alapjait egy új szervezeti felépítésben működő katasztrófaelhárító szervnek. A törvény szerint olyan hatékony katasztrófaelhárító szervezetet kell működtetni, amely a hazai természeti és ipari katasztrófák elleni védelemben való részvételen túl alkalmas nemzetközi segítségnyújtás adására, illetve annak igénybevétele esetén a feladatok összehangolására. A törvény indokolása szerint, lényeges eleme a törvénynek, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság jogállásának változatlanul hagyása mellett biztosítja jogi alapját annak, hogy országos és megyei szinten a polgári védelem és a hivatásos állami tűzoltóság bázisán – a belügyminiszter irányításával – a katasztrófavédelemmel összefüggő ágazati feladatok irányítására, összehangolására és végrehajtására egy egységes rendvédelmi szerv került létrehozásra. A törvény alapján 2000. január 1-jétől megalakult a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság valamint a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok. Helyi szinten a polgári védelem és a hivatásos önkormányzati tűzoltóság továbbra is egymástól elkülönülten végzi a tevékenységét úgy, hogy az elsődleges beavatkozás (tűzoltás, műszaki mentés, illetve annak megkezdése) továbbra is a hivatásos önkormányzati tűzoltóság feladata maradt. 2, A fogalmi meghatározások és a szervezeti kialakítás problémája A katasztrófák elleni védekezésről szóló törvény új jogi helyzetet teremtett a katasztrófa, a katasztrófahelyzet és a katasztrófavédelem fogalmainak törvényi szintű szabályozásával. A törvény alkalmazásában: - Katasztrófa: a szükséghelyzet vagy veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, illetőleg a minősített helyzetek kihirdetését el nem érő mértékű olyan állapot vagy helyzet (pl. természeti, biológiai eredetű, tűz okozta), amely emberek életét, egészségét, anyagi értékeiket, a lakosság alapvető ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt szervezetek előírt együttműködési rendben történő védekezési lehetőségeit és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttműködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli. - Katasztrófahelyzet: olyan mértékű katasztrófaveszély, illetőleg bekövetkezett katasztrófa, amikor az arra felhatalmazott állami szerv vezetője a katasztrófa veszélyének, a bekövetkezésének tényét megállapította, és a szükséges intézkedéseket elrendelte. - Katasztrófavédelem: a különböző katasztrófák elleni védekezésben azon tervezési, szervezési, összehangolási, végrehajtási, irányítási, létesítési, működtetési, tájékoztatási, riasztási, adatközlési és ellenőrzési tevékenységek összessége, amelyek a katasztrófa kialakulásának megelőzését, közvetlen veszélyek elhárítását, az előidéző okok megszüntetését, a károsító hatásuk csökkentését, a lakosság élet- és anyagi javainak védelmét, a katasztrófa sújtotta területen az alapvető életfeltételek biztosítását, valamint a mentés végrehajtását, továbbá a helyreállítás megteremtését szolgálják.

21 A katasztrófa meghatározása igen bonyolult és mást jelent a társadalomnak, mást a szakmát gyakorló embernek és a jogalkotónak. A fogalmak meghatározása igen összetett és komplex szemléletmódot tükröz, azonban gyakorlati problémát jelent annak eldöntése, hogy mi az a küszöb, mi az a felső határ, amely felett felelősséggel kijelenthető a katasztrófa tényének megállapítása és a katasztrófahelyzet kinyilvánítása. Ez a helyzet az elmúlt időszakban számos alkalommal vita tárgyát képezte, az államigazgatási, önkormányzati és szakmai vezetők körében. Elgondolkodtató, hogy az Alkotmány nem használja, illetve nem deklarálja a fenti fogalmakat. Ebből a nézőpontból kérdésként merülhet fel, hogy a törvénynek és az általa létrehozott szervezeti rendszernek, illetve a Kormány által alkalmazható jogi feltételeknek van-e alkotmányjogi alapja? Szerencsés-e állampolgári alapjogok korlátozásánál nem tiszta alkotmányjogi eszközökkel operálni? A válasz többféle lehet. Véleményem azonban az, hogy amennyiben a cél nem kizárólag egy új szervezet létrehozása volt, amely politikai érdekek és alkuk eredménye, hanem egy új, a körülményekre reagáló – ahhoz alkalmazkodó – ágazat megteremtése, amely meghatározó tényezője a közigazgatás rendszerének, akkor annak alkotmányjogi alapjait meg kell teremteni. (Meggyőződésem, hogy a cél ez utóbbi.) A fentiek tükrében – az alapvető igazgatásszervezési tétel alkalmazásával – meg kell határozni a célt (az állami- és társadalmi érdeket), ki kell alakítani a feladatrendszert és ennek alapján kell meghatározni azt a szervezeti struktúrát, amely az állami akaratot a leghatékonyabban és a leggazdaságosabban kifejezésre juttatja. 3, A helyi szervek A jelenlegi szervezeti rendszerben problémát okoz a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok alárendeltségében működő helyi szervek működése és jogállása. A törvény a katasztrófavédelem helyi szerveiként kizárólag a polgári védelmi kirendeltségeket nevezi meg. Valójában a kirendeltségek alatt a gyakorlatban – „hallgatólagosan” – polgári védelmi irodák működnek. Ez a megoldás teljességgel érthetetlen, hiszen az irodák a kirendeltségekhez hasonlóan a helyi védelmi bizottságok mellett látják el tevékenységüket és illetékességi területük is a helyi védelmi bizottságokhoz igazodik (ez is eltérő lehet megyénként). Ugyanazt a feladatokat látják el, és ugyanannyi hatáskörrel rendelkeznek (illetve nem rendelkeznek) mint a kirendeltségek. Véleményünk szerint az irodákat a továbbiakban kirendeltségi szintre kellene emelni, melyek illetékességi területe egyezzen meg a kistérségek illetékességével azonos helyi védelmi bizottságokkal. Így biztosítható a hatékony információáramlás, a döntéshozatal során pedig a szubszidiaritás elve. A polgári védelemről szóló törvény a VI. fejezetében (a költségviselés rendje) kimondja, hogy a polgári védelem központi, területi, illetőleg helyi szervei fenntartásával, működésével és fejlesztésével összefüggő kiadásokat, a polgári védelmi szervezetek működéséhez szükséges technikai eszközök beszerzésének fedezetét az Országgyűlés évente a költségvetésről szóló törvény az illetékes minisztérium fejezetében biztosítja. Ezzel szemben a hivatkozott a polgári védelmi törvény hatálybalépése óta (1996. VI. 14.) a helyi szervek sem működésre, sem a beszerzésre és fejlesztésre központi támogatást egyáltalán nem kaptak. A működési költségeiket többé-kevésbé az önkormányzatok biztosítják, amely nagymértékben múlik a település képviselő-testületének hozzáállásán és lehetőségein. Ez a helyzet mára feloldhatatlan (?) ellentmondásokhoz vezetett, hiszen a helyi szakemberek kiszolgáltatottá válnak, olykor identitászavart és morális válságot okoz. A központi szakmai és politikai vezetés figyelmét számos alkalommal felhívták, de olybá tűnik, mintha ezen helyzetet mindenki elfogadta volna, és mintha elvárásként jelentkezne a kirendeltség és irodavezetők lobbizási tevékenysége.

22 4, Polgári védelmi szakhatósági feladatok: A szakhatósági feladatokat a 2004. évi CXL. törvénynek (a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól) megfelelően az I. fokon a megyei igazgatóságok látják el, II. fokon az OKF. A polgári védelmi szakhatósági feladatok terén ellentmondásként jelentkezik, hogy számos jogszabályban a polgári védelem van megjelölve eljáró szakhatóságként. A jogalkotók azonban nem alkottak olyan normákat, amelyek rögzítenék a követelményrendszert és nem állnak rendelkezésre nemzeti szabványok sem. Így a szakhatósági munka nincs megfelelő alapokra helyezve, hiszen a szakhatóság kikötéssel csak abban az esetben élhet, ha azt ütköztetni tudja vagy jogszabályba vagy kötelező érvényű szabványba. Tudomásunk szerint egyeztetés alatt van az Országos Katasztrófavédelmi Szabályzat, amely vélhetően tartalmazni fogja azon szabályokat és szabványokat, amelyek kellő alapot nyújtanak a polgári védelmi szakhatósági és hatósági tevékenység ellátásához. Ebből kiindulva és a közigazgatási eljárási törvényhez kapcsolódva az lenne kívánatos, ha első fokon a legalacsonyabb szintű szerv járna el és a szankciók is nevesítve kerülnének meghatározásra, mint pl. katasztrófavédelmi bírság vagy szabálysértés ( ez a tűzvédelem területén szabályozott ). Éppen ezért is tartjuk szükségesnek az irodák és kirendeltségek egy szintre való emelését, amely megszüntetné a kettő szint közötti hierarchiát, ezzel összhangba kerülne a védelmi igazgatás jelenlegi és a közigazgatás tervezett (kistérségnek megfelelő) rendszerével. Mindezek alapján javasoljuk az I. fokú szakhatósági és hatósági jogkörök polgári védelmi kirendeltségekhez való telepítését, és az illetékességük meghatározását az általános közigazgatási szintnek (kistérségnek) megfelelően. Ebben az esetben a helyi szervek hatáskörének szintje polgári védelmi szempontból illetékességi területükön megegyezne a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok tűzvédelmi hatáskörének szintjeivel, hiszen mindkét szerv a saját szakterületének megfelelően I. fokú hatóságként és szakhatóságként járna el. Ez a megoldás biztosítaná azt, hogy a katasztrófavédelem területi szervei járjanak el tűzvédelmi és polgári védelmi ügyekben II. fokú közigazgatási szervként, kivéve azokat az ügyeket, ahol külön jogszabály a területi vagy központi szervet jelöli meg I. fokú hatóságként. Ez azért lenne előnyös, mert egyrészről a rendszer átláthatóbbá válna, másrészről 6 év után a tűzoltóság és a polgári védelem területi szerveinek összevonásával érvényesülne a kitűzött cél, hogy a tűzvédelmi és polgári védelmi kérdések a beavatkozás és helyreállítás mellett a megelőzés területén is azonos szinten dőlnének el. Ez természetesen maga után vonja a jelenlegi struktúra és jogi szabályzók átdolgozását, valamint állomány kellő mértékű felkészítését. 5, Közigazgatási problémák A kérdés vizsgálatakor abból kell kiindulni, hogy az ágazatok tekintetében rendkívül nehéz tiszta ágazatokról beszélni, hiszen az egyes társadalmi viszonyokat esetlegesen több ágazathoz tartozó normák szabályoznak. A kérdés az, hogy létezik-e polgári védelmi ágazat? Ha igen, önálló ágazatnak minősül-e vagy sem? Mi szól amellett, hogy nem? A polgári veszélyhelyzet kezelés mint szituáció szempontjából problémát okoz, hogy igen sokféle ágazati tevékenységben jelentkezik, ugyanis szinte valamennyi miniszternek, illetve minisztériumnak van kötelezettsége e tekintetben. A Polgári Veszélyhelyzeti Tervezésről jelenleg csak a honvédelmi törvény rendelkezik, amely szerint ezen tevékenység a honvédelmi felkészítés feladat-

23 rendszerében végzett tervező tevékenység, a kormányzás folyamatos biztosítása, a lakosság és az anyagi javak védelme, a gazdaság működőképességének fenntartása, a Honvédség és a rendvédelmi szervek, valamint a szövetségi műveletek polgári támogatása, továbbá a polgári hatóságok katonai erőkkel és eszközökkel történő segítése érdekében. Ebből kiindulva a Magyar Köztársaságban jelenleg a polgári veszélyhelyzetek kezelésének és tervezésének nincs egységes rendszere, a tevékenységgel kapcsolatos feladatokat több miniszter végzi. Meghatározó szerepet tölt be a Honvédelmi Miniszter, az Önkormányzati és Területfejlesztési, valamint az Igazságügyi és Rendészeti Miniszter, de jelentős feladatok hárulnak a Pénzügy, a Gazdasági és Közlekedési, a Környezetvédelmi és Vízügyi, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszterekre. Stratégiai kérdésekben fontos szerepük van a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárságainak és számos főhatóságnak a végrehajtásban. A honvédelemről szóló törvény szerint a védelmi igazgatás rendszerét – amelyre ráépülnek az ország fegyveres védelmével kapcsolatos feladatok – a Honvédelmi Miniszter irányítja azzal, hogy abban az esetben, ha védelmi bizottságok a katasztrófavédelemmel kapcsolatos tevékenységgel foglalkoznak, az irányítási jogosítványokat a az Önkormányzati és Területfejlesztési Miniszter gyakorolja, és koordinálja az érintett miniszterek feladatait. A gazdaság mozgósításával, felkészítésével kapcsolatos tevékenységet a Pénzügyminiszter szervezi és koordinálja. A gazdaságbiztonsági tartalék és egyéb intervenciós eszközök felhasználásáról a Gazdasági és Közlekedési Miniszter dönt, de fontos tartalékgazdálkodási feladatot lát el az SZCSM és az FVM is. A jogszabályok vonatkozásában a honvédelemről szóló törvény keretjelleggel határoz meg feladatokat a polgári védelmi tervezéssel kapcsolatban, azonban a miniszterek részletes feladatait kormányrendelet állapítja meg, de már a polgári védelemről szóló törvény végrehajtásaként. A lakosságvédelemmel kapcsolatos operatív feladatok koordinálását – mind béke, mind háborús időszakban – a hivatásos katasztrófavédelmi (polgári védelmi) szervek végzik, mivel ők rendelkeznek a szükséges szakmai felkészültséggel és megfelelő adatbázissal. Ezen tevékenységet, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgató irányításával végzik. A főigazgató meghatározó szerepet gyakorol a veszélyhelyzetek kezelésében résztvevő polgári védelmi szervezetek létrehozására, felkészítésére, a veszélyhelyzeti tervek elkészítésére azzal, hogy a veszélyhelyzetek kezelésének feladatait az önkormányzati vezetők irányítják, de a döntés-előkészítést és a feladat elvégzésének szakmai előkészítését a hivatásos szervek hajtják végre. A fentiek csak célirányos kiragadások a komplex rendszerből, de egyértelműen igazolják, hogy a vizsgált területre – mind szervezeti, mind feladat- és hatásköri vonatkozásban – az elaprózódottság és széttagoltság a jellemző. Mi szól amellett, hogy igen? A legjellemzőbb érv az, hogy a polgári védelem a rendészeti igazgatásnak és a honvédelmi igazgatásnak határterületén mozog, olyan speciális szakértelmet és képzettséget igénylő igazgatás, amelynek lényege, hogy elsősorban nemzeti ügyet szolgál, de kardinálisan megjelenik a multidiszciplinaritás és globalitás, amelyekre reagálni szükséges. A feladatrendszer éppen ezért nem szűkíthető le egyetlen ágazat tevékenységére, hiszen az egész társadalmat átfogó komplex kezelést igényel, amelyben mind az egyéni, mind az önkormányzati és államigazgatási felelősség markánsan megjelenik. A polgári védelem helye és szerepe a védekezési környezet hatékonyságának szakmai megalapozásában rejlik, ahol szorosan együttműködik mindazon tárcák szerveivel, hatóságokkal, gazdálkodó és társadalmi szervezetekkel az

24 állam vállalkozóival, a karitatív – veszélyelhárítást felvállaló – szervezetekkel és nem utolsó sorban az állampolgárokkal, akiknek feladatuk van vagy lehet a védekezésben. Éppen ezért az alig 2000 fős szervezetet nem lehet összetéveszteni a Magyar Köztársaság polgári védelmi rendszerével. Hangsúlyozottan elsősorban polgári erőket és erőforrásokat megmozgató védekezési rendszerről van szó, melyben természetesen helye sőt meghatározó szerepe van a katasztrófa jellege szerint illetékes szaktárcának és területi szerveinek. Ebben a szemléletmódban az alábbi alapelveket kell érvényesíteni: - A felelősség elve Ezen elv értelmében az, aki felelős valamely tevékenységért normál feltételek között, annak kell felelősséget vállalnia veszélyhelyzetben is A felelősség jelent területi, koordinatív és monitoring felelősséget. A testületi felelősséget a közigazgatás szintjeinek megfelelően kell meghatározni úgy, hogy minden szinten egyetlen testület (személy) viselje a teljes felelősséget. A koordinatív felelősséget egy központi kormányzati szervre kell telepíteni annak érdekében, hogy a veszélyhelyzetek kezelésébe bevonásra kerülő szektorok közötti együttműködés, összhang megteremtődjék. A monitoring felelősséget szintén központi kormányzati szervhez kell telepíteni, e szerv végezze az információgyűjtést és értékelést annak érdekében, hogy a döntési kompetenciákkal rendelkező szervek döntési helyzetbe kerülhessenek. - A paritás elve Ezen elv értelmében válsághelyzetben ugyanúgy kell szerveződniük a közigazgatási szerveknek mint békeidőben. (A helyi szervek vonatkozásában ezen elv jelenleg nem érvényesül.) - A szubszidiaritás elve A veszélyhelyzetre történő reagálásnak mindig azon a szinten kell történnie, ahol leghatározottabban lehet védekezni a veszélyhelyzetet kiváltó faktorokkal szemben. A veszélyhelyzeteket a lehetséges legalacsonyabb szinten kell kezelni. - A meglévő rendszer továbbfejlesztésének elve Ezen elv alapján a jelenlegit fejlesztve (korrigálva) kell kialakítani egy olyan jól működő rendszert, amely a demokratikus jogintézmények sérelme nélkül biztosítja a válsághelyzet kezelés hatékonyságát. Az új struktúrát úgy kell kiépíteni, hogy az alkalmas legyen mind a polgári, mind a katonai válság kezelésére. A fentiek megvalósítása érdekében önálló szervezet működtetése elengedhetetlen, amelynek helyéről nincsenek egységes álláspontok. Ha a NATO modellt tekintjük, amely a közös kül- és biztonságpolitikát vetíti elő, akkor több érv szól a védelmi közigazgatás körében történő elhelyezésre. Ha az alkotmányjogi alapokból indulunk ki, akkor számos érv szól a rendészeti közigazgatás mellett. Ha a felsorolt indokokban megfogalmazott szakminisztériumi feladatok koordinatív igényét akarjuk teljesíteni, a polgári védelem (polgári válságkezelés) országos szakirányító szervének helye, a minisztériumok munkáját összefogó Miniszterelnöki Hivatal szervezetében képzelhető el. A kérdés azonban akkor válaszolható meg igazán, ha az alkotmányjogi részek kitisztulnak. Addig nincs más feladat, mint a jelenleg érvényes jogszabályok alapján tisztázni a szervezeti feltételeket és növelni a működés hatékonyságát.

25 6, Összegzett következtetések A hivatásos polgári védelmi szervek az elmúlt közel 10 évben szinte folyamatosan rákényszerültek létjogosultságuk magyarázatára és bizonyítására. Mindezt olyan környezetbiztonsági körülmények között, mely vitathatatlanul szükségessé teszik az adott feladatrendszert és az azt végrehajtó szervezetet. A mai polgári védelem nem az egykori kifejezést és feladatrendszert tükrözi. A változás abban foglalható össze, hogy megváltozott a profilja, más a lakosság körében betöltött szerepe. A viták és félreértések gyakran abból adódtak (adódnak), hogy nem eléggé tudatosodott a szakmai és a döntéshozó körökben az a néhány speciális jellemző, amely a katasztrófavédelmi szolgálatot a többi rendvédelmi szervtől megkülönbözteti, ágazati, szakmai koordinatív jellegét igazolja. Ezek csak felsorolásszerűen – a teljesség igénye nélkül – az alábbiakban összegezhetők: - feladatainak jellegéből adódóan sokféle szakma közt integrál - tevékenysége elsősorban a tervezésre, szervezésre, vezetésre és felkészülésekre irányul - a megelőzéstől a helyreállításig a feladatok teljes vertikumában fontos szerepe van - legtöbb információval, adattal rendelkezik működési területén a veszélyforrásról és a veszélyeztetettekről - a Honvédség és rendvédelmi szervek közül a legszélesebb lakossági rétegekre van közvetlen befolyása.

V. ZÁRÓGONDOLATOK A Magyar Köztársaság sajátos úton jár és keresi a kibontakozást a veszélyelhárításban. Erőforrásaink nem teszik lehetővé nagy állami szervezetrendszerek fenntartását. Hiszünk azonban az állampolgári felelősségben és a társadalom értelmes célok érdekében való mozgósításának lehetőségében. A nemzetközi helyzetben bekövetkezett változások, az ország új védelmi koncepciója, a civilizációs veszélyeztetettség növekedése szükségessé teszi az állampolgárok biztonságára irányuló polgári védelmi felkészülés reformját és feladatrendszerének kialakítását. A katasztrófák – legyenek természetiek vagy társadalmiak – az emberi élet állandó kísérő jelenségei. Az ellenük való védekezés és felkészülés, a károk mérséklése valamennyi érintett érdeke. Nem méltányolják a határokat, válogatás nélkül pusztítanak, rendkívüli emberi szenvedéseket és óriási károkat okozhatnak. Akadályozzák a fejlődést, ellehetetlenítik az életfeltételeket. A mai korszerű világban az együttműködés fontosabb, mint eddig bármikor. A katasztrófák elleni védekezés szintje és lehetőségei szoros kapcsolatban vannak az adott társadalom fejlettségével. Annak eldöntése tehát, hogy mit tekintünk megfelelő, szükséges és elégséges védelemnek, elsősorban pénzügyi kérdés, az állam és polgárai teherbíró-képességétől függ. Az már a társadalmi közmegegyezés körébe tartozik, hogy a veszélyelhárításból mit tekintünk állami feladatnak, és mi az amit önvédelemként várunk el önmagunktól, illetve az állampolgárok gazdasági és társadalmi szerveződéseitől. Napjaink konfliktusa éppen ebben rejlik. A volt szocialista országok mindent állami szinten felvállaló gondoskodásával szemben nehéz elfogadtatni azt a tételt, hogy az állam polgárainak bizony jelentős terheket kell vállalni biztonságunk érdekében. Mára differenciáltan ugyan és messze nem az optimális és elvárt szinten, de az ország valamennyi településén megvannak a legszükségesebb feltételek ahhoz, hogy a polgári védelem szakmai támogatásával, a helyi és központi erőforrások gyors mozgósításával katasztrófák esetén a bekövetkezhető károk mérséklésében, illetve gyors helyreállításában a siker esélyével lépjünk fel.

26

27 FELHASZNÁLT IRODALOM

Magyar Közigazgatási Jog Általános rész, OSIRIS Kiadó 1999. Magyar Közigazgatási Jog Különös rész Európai Uniós kitekintéssel, OSIRIS Kiadó 1999. Európai Közjog és Politika, OSIRIS Kiadó 1998. Katasztrófavédelmi Igazgatás, Kiadja a Rendőrtiszti Főiskola 2003. Polgári Védelmi Szemle, 1996. I. évfolyam 3. szám, BM Kiadó Katasztrófavédelmi Szemle, 2000. V. évfolyam 4. szám, BM Dunapalota és Kiadó Katasztrófavédelmi Szemle, 2001. VI. évfolyam 2. szám, BM Dunapalota és Kiadó Nemzeti Katasztrófavédelmi Stratégia Tervezet, BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság 2000. A Belügyminisztérium átfogó stratégiai fejlesztésének kulcsterületei és fő irányai 2003-2006 között, Belügyminisztérium 2003. Stratégia a válsághelyzetek kezelésére, Belügyminisztérium 2003. Az anyagban felhasználásra kerültek a katasztrófavédelemben dolgozó szakemberek beszámolói, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és területi szervei összefoglaló jelentései, a média tudósításai. FELHASZNÁLT JOGSZABÁLYOK 1. Törvények: 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról 2004 évi CV. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről 1996. évi XXXVII. törvény a polgári védelemről 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről 2. Törvényerejű rendeletek: 1989. évi 20. törvényerejű rendelet a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmények I. és II. kiegészítő jegyzőkönyvének kihirdetéséről

28 3. Kormányrendeletek: 71/2006. (IV.3.) Korm. rendelet a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 114/1995. (IX.27.) Korm. rendelet a települések polgári védelmi besorolásának szabályairól és a védelmi követelményekről 37/1995. (IV.5.) Korm. rendelet az életvédelmi létesítmények nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjéről 196/1996. (XII.22) Korm. rendelet a mentésben való részvétel szabályairól, a polgári védelmi szakhatósági jogkörről és a miniszterek polgári védelmi feladatairól 60/1997. (IV.18.) Korm. rendelet az óvóhelyi védelem, az egyéni védőeszköz-ellátás, a lakosság riasztása, valamint a kitelepítés és befogadás általános szabályairól 4. Miniszteri rendeletek: 55/1997. (X.21.) BM rendelet a polgári védelmi kötelezettségen alapuló polgári védelmi szervezetek létrehozásának, irányításának, anyagi-technikai ellátásának, illetőleg alkalmazásának szabályairól 13/1998. (III.6.) BM rendelet a polgári védelmi felkészítés követelményeiről 20/1998. (IV.10.) BM rendelet a polgári védelmi tervezés rendszeréről és követelményeiről 48/1999. (XII.15.) BM rendelet a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek katasztrófavédelmi feladatairól és a védekezés végrehajtásának rendjéről, valamint e szervek irányítási és működési rendjéről 5. Határozatok: 94/1998. (XII.29.) OGY határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről