Lélek a Szentföldön A Szentföldre eljutni, olyan mint haza menni, haza az igazi gyökereinkhez. Ez nem fizikai utazás, ez a lélek gyökereinek keresése. Az Úr mindannyiunkhoz jött: „mert látták az én szemeim a te üdvözítésedet, melyet készítettél minden nép szeme láttára, világosságul a pogányoknak és népednek, Izráelnek dicsőségére„(Luk 2,30-33). A repülő csak késő este indult, így az egész napot a készülődésnek szentelhettem. Érkezés három órával indulás előtt, ez állt az utazási iroda által kiállított ismertető élén, legalább fél évig érvényes útlevéllel. Már utaztam egy pár országba, így nem igazán akartam korán érkezni, de mivel a csoporthoz kellett igazodnom, így nem késhettem el. Sanyi barátom vitt fel a reptérre, fél nyolcra már fent is voltunk. Találkozás 19 45-kor az EL AL Tel Avivba induló járat kapujánál. Felhívtam Madari Gyulát, a Makrovilág utazási iroda igazgatóját, akinek a telefonszámát minden eshetőségre felkészülve elkértem az utazási irodától, hogy hol keressem a csoportot. Ott kell lenniük a bejelentkező kapunál, kaptam meg a választ, egy papot keressek, ő sajnos késni fog, mert elakadt egy közlekedési dugóban. A megadott kapunál csak Izraelbe igyekvő kis fejsapkás utasokat láttam. Odajött egy biztonsági ember, és megkérdezte melyik csoporttal megyek. Makrovilág. Feleltem. Mi is őket várjuk. Ez megnyugtatott, hogy tudnak rólunk, tehát jó helyen vagyok, csak várni kell. A biztonsági őr egy idő után úgy gondolta, ha már a csoport nincs is itt, én legalább itt vagyok, és velem is előrébb vannak, beinvitáltak a kordon mögé, ahol kis kerek asztalkáknál állva elkezdődött a kihallgatás egy izraeli vámtiszt és egy tolmács segítségével. Miért megyek, hová megyek minek, kivel utazom, ismerem –e az útitársaimat, ki csomagolt, mit a bőröndbe, mi a szakmám, mennyi idő míg elkészítek egy fogsort, stb. Minden kérdés a hitelességemet, és bombagyártási, ön és mások felrobbantására irányuló szándékomat igyekezett kideríteni. Ekkor csörrent meg a telefonom. Az utazást vezető atya keresett Attilának hívták, és érdeklődött, hogy merre vagyok. Felemeltem a kezemet, hogy megláthassanak, és csodák csodája a csoportom a reptér másik oldalán gyülekeződött. Mondtam, hogy már nem tudok oda menni mert engem már el kezdtek kihallgatni, majd később találkozunk. Azt nem gondoltam, hogy ez a később Izraelben lesz. Valamiért gyanús lettem, talán én voltam az első, jó magas is vagyok, a bőröndömre éppen most egy belső indíttatásnak eleget téve galaktikus háromszöget festettem, hogy könnyebben megismerjem ha majd lejön a repülőről, vagy mert nem ismertem senkit a csoportomból, nem derült ki, de megkértek, hogy kövessem őket egy eldugott kis helyiségbe. Végigmentünk a várakozók előtt be a biztonsági zónába, és egy elég lepusztult szobában leülhettem. Elvették a csomagjaimat, egy bőrönd kozmikus háromszöggel, egy hátizsák, egy igazolványos táska. Leadni derékszíjamat, telefont, pénzt, kis cipőimet, szóval mindenemet elvették. Ott ültem a kis szobában, kaptam egy fehér műanyag pohárban vizet, és vártam, míg a másik szobában átnézik a dolgaimat. Angolul nem beszélek annyira, hogy a személyemet és biztonságomat érintő kérdésekben megvédhettem volna magam, így mindig tolmácsot kértem, aki láttam igyekezett mindig a leghűebben tolmácsolni amiket mondtam. Így történt akkor is amikor megkérdeztem, miért engem választottak. Valami hibát követtem el ami gyanús lett, vagy csak hasraütésszerűen találgatnak. Mert én nézem a sorozatot a Hazudj ha tudsz-ot, és tudom, hogy lehet olvasni az emberek arcáról. Alkalmaznak ilyen embereket? Kicsit furcsán néztek rám, de megnyugtattak, csak találomra lettem kiválasztva. Javasoltam, nekik alkalmazzanak ilyen embereket, sokkal hatékonyabban működhetnének. Ezek után egy kicsit meg nyugodtam. Nem hibáztam a testi kommunikációban, csak ezt most itt meg kell élnem.
Furcsa érzés volt. Elvették mindenemet, amit sajátomnak gondoltam, és éreztem. Csak én maradtam, mindazzal ami bennem volt. Az érzéseimmel a gondolataimmal. Ezek a enyémek, ezekről csak kérdezhetnek, de el nem vehetik, reméltem. Jézus azt mondta: „ Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti és a tolvajok nem ássák ki és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed, ott van a szíved is.( Mt 6,19-21) Ezután érkezett egy fess fiatalember, aki akkurátusan végigmasszírozott. Zokniba bujtatott lábfejemet különös figyelemmel és alapossággal. Kellemes test és talpmasszázs volt. Ezek után érkezett Mónika. Egy román magyar lány, asszony? volt akit szintén kiválasztottak a három órás motozásra. Neki a fényképezőgépe és a telefonja volt gyanús. Mikor vette, ki vette, hogyan kell használni, mutassa a legutóbbi felvételeket stb. Ő nem viselte olyan jól a vallatást. A vámtiszt megjelent egy darab fehér két eres kábeldarabbal a kezében. Ez mire kell nekem? A telefon töltőhöz, ha nem lenne megfelelő a dugó, válaszoltam, és elfogadták. Csak annyit fűztek hozzá, hogy ez egy kicsit veszélyes. Igazi bomba gyártónak nézhettem ki azzal a rengeteg konzervvel, zsinórral. Kezdő turista aki még nem volt szállodában. De mivel csak másnap estére ígértek vacsorát így kénytelen voltam gondoskodni magamnak túlélő csomagról. Ezt is megértették, és minden rendben felkiáltással betoltak három műanyagkosarat, ahová eddig dobálták a csomagjaimat. Visszapakolhatok! Mindent visszakaptam! Egészen meglepődtem. Mónika nem járt ilyen jól. Ugyan ő is vissza kapott mindent, de egy zenélő kutyust azt elkoboztak tőle, és külön papírdobozba csomagolva utazik majd a raktérben. Tel Aviv-ban átveheti. Ha nem megy érte sajnálják. Mindezek után indulás előtt pár perccel külön folyosókon külön utakon elvezettek kettőnket a repülőhöz, ami előtt már várt a tömeg a beszállásra, vagyis ránk. Ugyanis mi szálltunk fel elsőként a gépre. 22:45 kor. Amikor leültem a székemre eszembe jutott, még mindig nem találkoztam a csoportommal. Nem baj, majd Izraelben megkeresem őket. Magyarok ültek mellém, /egyébként össze vissza volt ültetve a csoport odafelé és visszafelé is/ és végre találkozhattam a csoportból két emberrel. Három órás utazás után, / jó volt a kaja/ megérkeztünk Tel Avivba.
A csomagok rendben megjöttek, bemutatkoztam a csoportnak, ők már addigra megismerkedtek. Aggódó arcok figyeltek rám: Mi történt? – kérdezték. Röviden elmeséltem a történteket. A futószalagnál Mónikával találkoztam, várta a dobozba zárt kutyust. Az Attila atya is kapott ilyen dobozos utaztatást, az ő csomagja már megérkezett és kiderítette hol lehet átvenni, így segíthettem Mónikának, hogy a dobozt ne a futószalagnál várja, hanem egy külön erre a célra fenntartott ablaknál adják át. Remélem megtalálta. Elvált utunk, és többet nem láttam. Az idegenvezetőnk Simon vette át a helyét. 160 cm magas energikus fiatalos bácsi fogadott minket, és vezetett ki a repülőtéri útvesztőből, egy szép fehér Mercédesz típusú autóbuszhoz. 2
Kiléptünk a repülőtér épületéből a Szentföldi éjszakába. Itt voltunk, megérkeztük a Szentföldre. Elindultunk Názáretbe. Simon XXXIII János pápa reggel imájával köszöntött minket, melyben a pápa többek között humorért is fohászkodik. Idegenvezetőnk a zsidó Simon Segali 78 éves őszes hajú, érces hangú, mint később kiderült róla komoly énekesi múlttal is rendelkező figyelemre méltó ember volt. 1948-ig Magyarországon élt Székely Lászlóként. Egész utazásunk során, akár pozitív akár negatív értelemben emlegette a zsidókat, mindannyiunk tetszésére mindig hozzáfűzte különös hangszínnel: „nahát, ezek a zsidók?!” Már az első találkozáskor elmondta: rögtön Izraelbe érkezése után, mint a többi „hazatért” zsidónak, neki is nevet kellett változtatnia, s akkor a bibliai Simon nevet vette fel Segali vezetéknévvel. Hatvan éve él Izraelben „magyar zsidóként”, aki hosszú pályafutása során volt itt mindenféle: madárijesztő, tisztviselő, operaénekes, színész, hajós legény, tanár s immár 45 éve szakavatott, magyarországi és izraeli igazolvánnyal rendelkező idegenvezető. Színes életéről nemrég dokumentumfilm is készült, amit a Duna TV mutatott be nemrégen Simon mesél címmel, s amit – ismerve most már az embert, akiről szól – látatlanban is jó szívvel ajánlok minden tv-nézőnek. Szükségesnek tartok tájékoztatásul elmondani néhány fontos dolgot. A közel-keleti Izrael olyan földrajzi területen fekszik, amely mindhárom nagy monoteista vallás – a keresztény, az iszlám és a zsidó – számára egyaránt „szent föld”-nek számít. Mint köztudott, a zsidó és a keresztény vallás ezen a földterületen született meg, az iszlám pedig Jeruzsálemet, mint Mohamed állítólagos mennybemenetelének a helyét tiszteli, s így Mekka és Medina mellett, ez a város nekik a legjelentősebb harmadik szent helynek számít. Izrael, sosem volt úgynevezett „nagyhatalom”, és Jeruzsálemnek a római Titus által történt lerombolása (Kr.u.70) óta 1948-ig nem is volt önálló állam. 1948-ban egy ENSZ határozat alapján jött tulajdonképpen létre. Területe ma 26 000 km2. Ebben persze benne vannak az 1967-ben a „hat napos háború” idején elfoglalt területek is (Ciszjordániában 5572 km2, a Golán fennsíkon 1150 km2, valamint a Gáza övezetben 202 km2. A Sínai-félszigetet, amit Izrael 1967-ben szintén elfoglalt, az 1979-es egyiptomi–izraeli békeszerződés megkötése után, 1982-ig kiüresítették. Az egész közel-keleti terület történelmi központjaként ismert Izrael igen gazdag történelmi emlékekben. Ezek a 8-ik évezredig nyúlnak vissza, amikor Jerikó (ahová az arabok zarándoklatunk során nem engedtek be, portékáikat viszont kihozzák ezért a Holt-tenger felé vezető út mentére), mint a világ egyik legelső települése, már virágzott. Ezen a fél-Erdélynyi területen mindenütt fellelhetők az ősi nyomok, Jerikó lakóié csakúgy, mint a kánaánitáké, az Ószövetség zsidóié, valamint a görögöké, rómaiaké, bizánciaké, európai keresztes vitézeké, törököké és végül azoké az európai és orosz keresztényeké, akik az elmúlt századokban számos helyen építettek templomokat és kolostorokat. A jelenlegi ország azonban nemcsak gazdag történelmi emlékeiből (százezrével érkeznek nap mint nap a világ minden tájáról a zarándokok és a turisták), hanem a jelen izgalmas történéseiből és eseményeiből is él. Az „ellenségektől” körülvett Izrael, a fennállása óta eltelt néhány évtized alatt az országépítésben mind mennyiségileg, mind minőségileg csodálatraméltó megvalósításokat tud felmutatni. Alapvetően ez a túlélés és a megmaradás ösztönének az elemi erővel bíró kifejeződése: ősi vallási erőből sikeresen túl tudja élni a szétszóródottság és az üldöztetés hosszú-hosszú korszakait. S mindez egy területileg olyan kis országban történik, amely bizonyos értelemben a Föld nagyobb tájegységeinek mintegy koncentrátumát tárja elénk, amelyben szorosan egymás mellett találhatók a legkülönbözőbb éghajlati övezetek és tájak: a 3
virágzó Galilea és a száraz Negev, a hegyvidék, a tengerparti síkság és a végeláthatatlan kősivatag. A Szentföldre látogató, legyen az vallásos zarándok, művészetkedvelő turista vagy a régi történelem iránt érdeklődő kíváncsi ember, vagy akit a jelen problémái és kiváló teljesítményei érdekelnek – nagyon sok mindennel találkozhat ebben a hosszúságában ugyan nagy (420 km!), de szélességében nagyon keskeny (20 és 116 km között) országban, ami lenyűgözi. Még talán azt az embert sem hagyja érintetlenül e vidéknek az egyedülálló varázsa, aki a Földközi-tenger vagy a Vörös-tenger partján akarja szabadságát pihenéssel eltölteni. Mindenképpen érdemes ide kívánkozni, s ha lehet – el is jutni. A Nazaretig tartó két órás út alatt átgondoltam miért is vagyok itt. Mit is keresek. Kapcsolatot, igen kapcsolatot az Úrral. Az ami nem fogható és nem érinthető, itt Izraelben azokon a szent helyeken, ahol Jézus a földre szállt Isten megjelent, itt kézzelfogható valóság. Kézzel és lélekkel érinthető, élhető. Simon örömmel közölte, hogy nagyon jó időt futottunk, így van időnk egy kis teázgatásra a hotelben ahol majd aludni fogunk. Ez a Szent Gabriel hotel ami Simon szerint két éve készült el, és azóta ide hozzák a csoportokat.
Valóban mesés helyen van a kastélyszerű szálloda. A hegyoldalba épült, és tartozik hozzá egy kis templom is, amelynek a kapujából csodálatos kilátás nyílik a völgyben elterülő városra. Letettük a csomagokat, és mire végeztünk a műsoron kívüli teával és kávéval már rohantunk is kifelé a napfelkeltében gyönyörködni. A völgyben gomolygó felhők tó látszatát keltették, amire gyönyörű színeket varázsolt a felkelő nap. Sorra aludtak ki a lámpácskák a házaknál, lassan ébredt a város. Mi is buszra szálltunk, mindenki ugyan oda ahol eddig ült, mintha bérelt helyek lettek volna, és elindultunk a Genezáreti tó felé. 4
Említést kell tennem itt mindjárt a Tel Avivtól induló vadonatúj autópályáról, amely kivételesen egyedül fizetéses sztráda Izraelben, mert magánvállalkozónak a megvalósítása. A ráhajtáskor nem kell matricát váltani, fizető kapuk sincsenek sehol, hanem fénykép készül a járműről, amikor rámegy a pályára, s egy másik fénykép, amikor lejön arról. Ez a fénykép aztán a megfelelő úti hatósághoz kerül, s az a megtett kilométerek függvényében megállapítja a díjat, arról hivatalos számlát készít és küld is postán haza az autótulajdonosnak. Az út mentén a kőrengetegben sok-sok zöldövezet, telepített erdők láthatók, amelyeknek a léte és folytonos szaporodása a zsidók dicséretes ugar-törő és áldozatos munkájának, földszeretetének köszönhető. Simon Segali szerint az állam 1948-ban történt megalakulása óta 350 millió fát ültettetett a szem számára teljesen terméketlennek tűnő talajba. Jól gazdálkodó kibucok is feltűnnek az úton, amelyek a hajdani szovjet típusú kolhozoktól abban különböznek, hogy nem felsőbb parancsra, hanem önkéntes szerveződés és társulás alapján jöttek létre. A kibuc tehát sajátos közösségi település Izraelben, közös tulajdonnal, közös termeléssel és munkával, valamint közös berendezésekkel a fogyasztáshoz és az életvitelhez, magántulajdon és magángazdasági tevékenység nélkül. Látnunk kellett, sajnos, már az első napon, az épülő 3–4 méteres falat is, amit a zsidók építenek „önvédelem” céljából, s ez a fal (Németországban, hála Istennek lebontották a múlt században az Európát kettéosztó berlini falat) ott húzódik az egymással tőszomszédos zsidó és palesztin területek között, bár az utóbbi területek lakóinak, az araboknak még nincs „elismert” államuk. A síkságot magunk mögött hagyva, feltűnnek az ugyancsak sajátságos arab települések és falvak, amelyeknek lakói izraeli állampolgárok. Egy érdekes információt közölt útközben velünk Simon: az arabok nem szolgálhatnak a zsidó hadseregben, csak akkor, ha önként jelentkeznek. Egy ilyen, egyébként nagyon rokonszenves arab férfi volt a gépkocsivezetőnk is. Az arab falvak különben arról ismerhetők fel, hogy nincsenek kertek, ültetett fák és nincs zöld gyep sem a házaik körül. Az egyetlen fa, ami megtalálható, az olajfa, de az azért, mert hasznos, „ingyen” termést hoz. Másik ismertetőjel az, hogy házaik nagyon sok esetben befejezetlenek, félkész állapotban leledzenek, aminek azt a magyarázatát adta Simon, hogy adót ilyen esetben nem kell fizetniük. Ugyanis egyértelmű jogszabály van arra, hogy az épülő ház addig, amíg az építése be nem fejeződik, nem adózik. Az arabokkal szemben a zsidók települései viszont rendezettek, mindenütt zöldövezetekkel és ültetett fákkal. Ők, ha házat építenek, akkor először fákat és virágokat ültetnek, öntöznek, vagyis zöldövezetet hoznak létre. Az izraeli táj-sivárság legszámottevőbb oka az, hogy nem csupán 150, hanem 400 évig voltak itt a törökök. Az 1948-ban kirobbant szabadságharc óta fokozatosan megváltozott, s folyamatosan változik, egyre rohamosabb ütemben „zöldül” a sivár táj. Péntek van ma, zarándokutunk első napján, s a sztráda mondhatni teljesen üres, a moszlimok ünnepelnek, péntek ugyanis az ő „szombatjuk” illetve az ő „vasárnapjuk”. A hágó elhagyása után, amit Simon szellemesen „Izrael vereckei szorosának” nevez, elénk tárul Jezrael üde, termékeny völgye. Jezrael jelentése: Isten fogja bevetni. Az itt élők többnyire földműveléssel foglalkoznak, ez a terület az ország tulajdonképpeni „kenyérkosara”, hiszen kétszer is aratnak. Terményeik: búza, árpa, rozs, kukorica, napraforgó. Itt nincs hó! Mint Simon mondja, kéményseprők és síelők nem igen élnének itt meg. Izrael jelenlegi lakosságának összlétszáma 7 és fél millió. Amikor 1948-ban ENSZ határozat alapján megalakult, mindössze 600 000-en voltak. Éghajlata rendkívül változatos. Esős 5
hónapok: december, január és február, amikor bő csapadék hull (600 mm), a többi hónapokban, a mindvégig száraz időszakban öntözéssel biztosítják a csapadékszükségletet. A távolról felénk közeledő, szinte centiméterre Balaton nagyságú Genezáret tava is, amelynek négy ismert neve van: Genezáreti-tó, Tibériás-tó, Kinneret-tó (jelentése: hárfácska, hárfa formája miatt) és Galileai-tenger – tengerszínt alatt van 212 méterrel. Ebből a „tengerből” szivattyúzzák a vizet száraz időben nagyon-nagyon messzire, amit mellesleg fel is kell „útközben” emelni tengerszint felett legalább 500 méterre. Nem semmi. A tó táplálója az északról belefolyó bővizű Jordán. (Ennek felső szakaszán, Jardenitben, ahol a Jordán folyó kilép a Galileai-tengerből, láthattuk több fehérbe öltözött, fekete bőrű csoportnak az alámerítéses megkeresztelkedését). Maga a tó 12 km széles, 21 km hosszú és 46 m mély, Izrael legnagyobb víztárolója. A tó vizét egy vezeték különböző gyűjtőmedencékbe, majd onnan egészen a déli Negevig viszi. Az út mentén eukaliptuszok, fikuszok, gyapot, mangó ligetek, pálmafák, datolyák, banánültetvények láthatók. Ez utóbbiakon kékszínű nylonzacskókba „menekítik” a világszerte kedvelt gyümölcsöt. Így védekeznek a madarak pusztításai ellen. Utunk elhalad egy Afula nevű város mellett, amely 1925-ben épült. Ezt csak azért említem, mert Simon szerint ez a város a „csődök városa”. Oka ennek az, hogy minden vállalkozásuk sikertelenségbe fullad. Legutóbb még a tűzoltólaktanyájuk is leégett! Megérkezünk a Genezáret-tó mellett fekvő Tibériásba. Ezt a Genezáret-tó nyugati partján fekvő várost Heródes Antipász, Nagy Heródes fia 17-ben építtette és Tiberius római császárról nevezte el. Negyvenezer lakosú település, amely mint Simon mondta, a történelem folyamán mindig és mindenkinek behódolt, és ezért gazdaságilag folyamatosan virágzott. A tó északi partján, Kafarnaum romjai felett emelkedik a Boldogságok hegye, ahol Jézus a hagyomány szerint leghíresebb beszédét, az un. Hegyi beszédet tartotta. (Mt 5-7 fejezet). Ennek emlékére épült helyben kitermelt bazaltból a nyolcszögletű (oktogonális,!) templom, az Üdvösség temploma, amelynek oszlopos körfolyosójáról csodálatos kilátás nyílik a Galileai-tengerre. Az épületet, mint ahogy azt a templom belsejében lévő latin feliratok tanúsítják, kifejezetten a nyolc boldogságnak szentelték, melyeket Jézus a hegyi beszéd elején (Mt 5,3-10) mondott el a völgykaréjban előtte összegyűlt többezres seregnek. Egy kis bizánci templom romjait 1935 –ben fedezték fel itt de a ferencesrendiek úgy döntöttek, hogy a modern templomot a hegy csúcsán emelik fel. Itt ünnepeltük az első eukarisztiát, első szentföldi szentmisénket.
A Nyolc boldogság temploma, mely a hegyi beszéd emlékére épült
6
A Genezáret-tó partjától emelkedő dombon található a nyolcszög alakú templom, festői környezetben. Vezetőnk, Simon Segali magyarázza: minden bizonnyal a templom helyén a nép állt, hiszen a környező táj egy amfiteátrum képét sugallja. Jézus nem a tetején, hanem lent, a tóparton állt, és onnan beszélt a néphez, hiszen a hang így terjedhetett jól, s utána, mint tudjuk, hajóra szállt. A templom környékén turisták, zarándokok járnak csendesen, talán a boldogságokat sorolgatják magukban, lélekben hallják Jézus tanítását. Itt a Boldog mondások hegyén mondta el Jézus üzenetét (Mt 5,3-10), amely jelentőségében messze túl mutat a galileai dombokon, és az akkori világon. "Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván: Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak." (Máté 5,1-12)
Yardenit: "Mert ti átmentek a Jordánon, hogy bemenvén bírhassátok a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek."(5Móz 11,31) Mózes nem mehetet át! De az egész föld Urának frigyládája átment, Izrael papjaival és seregeivel, át a Jordánon! Méghozzá úgy, hogy a Jordán vize kettévált, lefutott, és a nép száraz lábbal átment, mint egykor a Sás-tengeren (Vörös tenger). (Józs 3) Jordán - Mi is volt a szíriai hadvezér, Námán véleménye a vízről? (2Kir 5,12) Hát igen, lesújtó, mégis meggyógyult tőle! Az a hely, ahol a Genezáretet elhagyja a Jordán, Yardenit, keresztények számára bemerítkező hely. Úgy olvassuk, hogy kimentek Jánoshoz az egész Júdea, és a 10 város, sőt, maga Jézus is! "És lőn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelteték János által a Jordánban." (Márk 1,9) A zsidók számára négy szent hely van: Jeruzsálem, Hebron, Tiberiás és Safed. Galilea főváros Heródes Antipasz idejében, "a róka", 13 km van Kapernaumtól, itt állították össze a Talmudot, 13 zsinagóga volt a városban. Safed, a kabala, miszticizmus városa, egy időszakban 300 rabbi, 18 vallási iskola, 21 zsinagóga működött. Tiberias városa nemcsak nappal él, éjszaka is nyitva vannak a boltok egy része.
7
A Jordán folyó vize ahol Keresztelő János /Johannan- Isten irgalma, akit már az anyja méhében betöltött a Szentlélek/ megkeresztelte Jézust, és itt szállt az Úrra a Szentlélek galamb képében. Pálmafák szegélyezte sétány vezet a bejárathoz. A bejárat után, ajándékbolton keresztülsétálva juthatunk el a várva várt folyóhoz, a Jordánhoz. Fémkorlátokkal határolt lépcsők vezettek le a partra. Több helyet alakítottak ki ahol lehetőség van a megkeresztelkedésre. Így több csoport egyszerre is alámerítkezhet a Szent vízbe. A víz így januárban nagyon hideg, de azokat akik hittel teli lélekkel érkeztek nem tántorította el a megkeresztelkedéstől. Én is keresztségem megújítása mellett döntöttem. Ez a program másnapra volt betervezve, de Simon célszerűségi okokból /a busznak ne kelljen kétszer eljönnie/ az első napra helyezte át a Jordán megtekintését. Így nem tudtam kellőképpen felkészülni sem testileg, sem lelkileg egy teljes alámerítkezésre. Attila tiszteletes javasolta, kérjük a már meglévő keresztségünk megújítását az Úrtól, és ehhez elég a Jordán vizébe mártott kézzel keresztet vetnünk. Én biztosra mentem. Feltűrt nadrágszárral térdig gázoltam a vízbe, és miközben a baptisták pár méterre tőlem az itt bérelhető hófehér ruhában alámerítkezve megkeresztelkedtek az Úr Jézus Krisztus nevében, addig én ugyanebből a célból háromszor merítettem a fejemre a Jordán vizéből, ott, ahol valószínűleg Jézus is belemerült a keresztségbe. Nagyon hideg volt a víz, de ez senkit sem zavart abban az áldott, áhítatos pillanatban. A gyönyörű természeti környezetben kiépített parkban számos nyelven olvasható a Márk Evangéliumából vett, Jézus megkeresztelkedéséről szóló részlet. A hívek adakozásából állit ott magyar nyelvű kerámia táblát 2007. júniusában avatta fel a Budaörsi Római Katolikus Plébánia és a Budapest-Terézvárosi Szent Teréz Plébánia zarándokcsoportja. A vízből hódok csatlakoztak hozzánk, lábainkhoz állva, hátha megajándékozzuk őket egy kis ennivalóval. Átélve a pillanat és a hely meghittségét még eltöltöttünk egy pár percet sok más Jézust keresővel együtt emlékezve a Jordán partján, majd folytattuk utunkat a Galileai tenger mentén.
Mikor is Simon egy újabb meglepetéssel állt elő, ami szintén nem volt a programban. Bárkára szálltunk! Igazi Galileai tengeri lapos fenekű bárkára. Nagyon jó időt fogtunk ki, és ne feledjük, ez itt most az esős évszak. Volt magyar zászló felvonása, magyar himnusz éneklése, és nagyon szép halvány zöld színű nylon halászháló kivetése a bárka bal oldalán. Sajnos nem fogtunk semmit, ami várható volt a kapitány szerint, /aki magyar származású volt/, mert itt nagyon mély a víz. De rendes volt, mert a kérésemre kivetette a hálót a bárka másik, azaz jobb oldalán is, hátha itt nagyobb sikerünk lesz, de a hitünk kevésnek bizonyult. Csak a szép zöld Genezáret tó vize csorgott le a hálóról, ami persze szép látvány volt a számunkra még így hal nélkül is.
8
Ahol kikötöttünk egy fiatalokból álló csoport már várta a lehetőséget, hogy elfoglalja a helyünket, és ők is bárkára szálljanak. A partról kivezető út mentén hatalmas kövekbe faragott képek és minták sorakoztak, hol jobbról, hol balról mutatva akad még itt ráérő művész. Mert a képek nagyon szépen voltak kifaragva, belevésve a kövekbe. Megkerestük a buszunkat, és pár perces utazás után megérkeztünk a híres kenyérszaporítás helyszínére Tabghába. A templom előtt keresztelő kádakat láthattunk, és gyönyörű bugenvillákban gyönyörködhettünk a bejáratnál. A templom padlóját csodás mozaikok díszítették. A mozaik képek használata majdnem minden templomban jelen van itt Izraelben.
Ismét buszra szállva három perces utazás után megérkeztünk a /Jn.21/ Péter elsősége templomához, ami csodálatos környezetben fekszik egy nagyon szép park mellett a Galileai tenger partján azon a helyen, a hol Jézus harmadszor jelent meg tanítványainak, és halat sütött nekik / Szent Péter halat/. Itt kérdezte Jézus Pétert háromszor is arról, hogy szereti-e őt, és hogyan szereti. Ez egy nagyon fontos része Jézus tanításainak. Itt Jézus maga fogadta el Péter emberi korlátait, és alkalmazkodott hozzá. Első két alkalommal Jézus kérdezte Pétert, hogy szeretsz-e engem, de a kérdés ismerve szeretésre vonatkozott. Péter válasza: igen én rajongva szeretlek Téged Uram. Így másodszor is, és harmadszor Jézus kérdése megváltozott. Rajongva szeretsz –e engem Péter? És a válasz igen volt. Legeltesd juhaimat!
9
A ferencesek által gondozott kis templom (Szent Péter Elsősége-templom) előtt áll az egyik szerzetes által alkotott szép vonalú kecses bronzszobor, amely történetesen nem a megszokott kulcsok, hanem a pásztorbot átadását formázza, illetve ábrázolja, emlékeztetve Jézus jól ismert, Pétert „főpásztorrá” avató szavaira: „Legeltesd bárányaimat! Legeltesd juhaimat” (Jn, 2,15-16). Itt mondhatjuk el igazán, hogy az Isten részese lett emberségünknek, és reméljük, hogy mi is részesei lehetünk majd Istenségének. A tenger partján áll a Primátus temploma, itt adta át a stafétát Jézus Péternek, a Mennyország kulcsaival.
A templomban van az a szikla, ahol Jézus valószínűleg a halat sütötte az apostoloknak. /Jn.21,9/” Mikor partra szálltak parázsló tüzet pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret.”
Nem tudom megmondani miért, de ez volt az első hely, ami igazán megérintett. Ez a szikla, az ami Itt történt, valahogy mélyebbre ment mint eddig bármi. Én is megöleltem ezt a sziklát, és hálát mondtam. Nagyon jó volt itt lenni! A tenger, az eső hiánya és valószínű az állandó szivattyúzások miatt kissé visszahúzódott, mint ahogy azt a korábbi képeken láttam. Attila tiszteletes segítségével, aki a kamerát tartotta itt próbáltam meg a vízen járást. Mikor már a csodálatos víz a térdemig ért adtam fel a próbálkozást, és a víz fröcskölésébe kezdtem. Feldobáltam a magasba és élveztem, ahogy visszahull a fejemre. Szintén egy kevés buszozás után betértünk egy tengerparti kis étterembe, ahol már vártak ránk. A menü Szetpéterhal. 20 dollárért. Annyi salátával amennyit csak kértünk. Én maradtam a szendvicsem mellett. Ami csodálatos Isteni kegyelem volt, és nem csak itt, hanem végig az egész úton, csak egyszer áztunk el Ceasareában. Itt is akkor érkezett meg a vihar, amikor 10
beléptünk az étterembe, így védett ablakok mögül nézhettük végig a Galileai tengeren átsöprő vihart. Ebéd után érkeztünk el Péter házához Kapernaumba. A ház fölé ötletesen építettek egy templomot, amit vasbeton áthidalók tartanak Péter volt háza felett. Elég rondára sikerült. Nem messze a háztól található annak a Zsinagógának a maradványai, ahol feltehetően Jézus is tanított.
A templom belsejében található négyzet alakú nyíláson át letekintve láthatóak Péter házának maradványai..
A templom kívülről:
Jézus Názáretből való eltávozása után a leggyakrabban itt tartózkodott és itt hívta meg első tanítványait az általa megalapított egyházba. Közismert az elbeszélés, amely Jézusról és a viharban életveszélybe került Péterről szól. A mi Simonunk ezt a települést, mert itt lakott Péter, szellemesen Péterfalvának hívja. 1894 óta itt működik egy ferences kolostor, amelynek a szerzetesei több régésszel együtt kutatták a régi várost és hozzájárultak két jelentős épület, Péter lakóháza és a zsinagóga helyreállításához. 11
Alvás és pihenés nélkül egy kicsit fárasztó volt ez a nap. Hirtelen belecsöppenni a Szentföld csodáiba testet-lelket megerőltető volt a számomra. Jól esett visszatérni a szállodába, ahol csodák csodája megvártak a csomagok. Megkaptuk a szobakiosztást, és ekkor ért egy újabb kellemes meglepetés, Zsolt tiszteletessel kaptunk közös szobát. Erről csak álmodni mertem, hogy így alakuljon. Az első szoba kellemetlen nagyon erős hintőpor szagot árasztott oly annyira, hogy nem lehetett megmaradni benne, így kértünk egy másikat. Valószínű, hogy a Nigériaiak közül valamelyik lakhatott benne, mert ők porozták magukat olyan nagyon, hogy amikor az egyikkel összepacsiztam, pár órán keresztül nem tudtam lemosni a kezemről a jó minőségű hintőport. A Nigériai kormány adóvisszatérítés címén minden évben Nigériaiak ezreinek ad lehetőséget ide utazni ingyen, plusz még zsebpénzt is kapnak az utazáshoz. Simon szó nélkül segített, és kaptunk egy kevésbé illatosat, amiben egy darab francia ágy volt betéve. Nagyon tetszett az ötlet mindenkinek, hogy a tiszteletessel aludjunk egy ágyban, de végül is Attila tiszteletes átvállalta az illatos szobát a francia ággyal, és mi megkaptuk az ő lakosztályát, ami az éjszakai Názáretre nézett. Csodálatos kilátás, kényelmes ágyak. Nagyon el voltunk kényeztetve. Vacsora nagyon Pazar svédasztalos, levessel, gyümölcsökkel, és rengeteg édességgel. Az itt nagyon divatos. Sajtok, hófehér héjú főtt tojás, főtt krumpli.
A lábunk alatt elterülő város valóban csodálatos látványt nyújtott. A szállodához tartozott egy templom is ami a képen látható. Itt elmélkedtünk egy kicsit, és ide jöttem ki este zongorázni, mert volt gyönyörű hangú hangversenyzongora a templomban. Este a baptisták éneklős miséje után is volt időm és reggel is kinyitották hatkor a templomot, hogy bemehessek imádkozni, és zongorázni. Vacsora után, hamarosan elcsendesedtünk, mindenki ment aludni mint lehetett.
12
1011.01.08. szombat Éjszaka megtudtam, hogy miért nem én aludtam egyedül, és a két tiszteletes együtt. Ők már rég óta ismerik egymást az iskolából, és Attila tiszteletes jól tudta, hogy Zsolt tiszteletes nagyon horkol. Őneki pedig pihennie kell. Így én vállaltam a horkolás velejáróit, ami engem ne nagyon zavar, mert ha én elalszom, akkor bármi történhet. Most is így volt. Zsolt tiszteletes megjegyezte reggel, hogy én is horkolok. Az éjszaka jól telt, csak nem sokat gyönyörködtünk a kilátásban. Reggel hatkor nyitották ki nekem a templomot. A templom ajtó előtti kis teraszon elvégeztem a reggeli tai ji gyakorlataimat, majd utána bementem a templomba imádkozni, és zongorázni. Csodálatos élmény volt ezt annak tudatában tenni, hogy Názáretben vagyok. Jézus városában. Attila tiszteletes nem jelent meg a reggelinél, és ez gyanút ébresztett bennünk, hogy valószínűleg elaludt. Zsolt tiszteletes felment és felébresztette. Még éppen volt ideje reggelizni, mert korán kellett indulnunk Názáretbe a reggeli szentmisénkre. Felszálltunk a buszra, és lassan legurultunk a városba. Út közben megnéztük Csontvárit megihlető Mária kutat, ami egyébként Simon elmondása szerint nem volt soha Mária kútja, csak Csontvárinak rossz volt az idegenvezetője.
Az Angyali Üdvözlet Bazilika
13
Galilea hegyeinek déli peremén terül el Názáret. Hajdan csak egy kis falu volt. Lakói többségükben keresztények. Ezért itt hétvégi ünnepnap kivételesen a vasárnap, nem pedig a sabbat, miért is a legtöbb üzlet zárva van. A VI. Pál pápa által vatikáni tervek alapján 1964-től öt éven keresztül építtetett, már messziről látható Angyali Üdvözlet temploma, amelyet 1969-ben március 23-án szentelt fel Garonne bíboros az elmúlt évtizedek legnagyobb szakrális építményének számít zsidó földön. Alatta fekszik 4 egymásra épült templom a régmúltból. Ez az a hely, ahol az evangélium szerint Gábriel arkangyal hírül adta Máriának a Megváltó születését, s ahol Jézus élete legnagyobb részét is töltötte. Immár másfél évezrede látogatott keresztény zarándokhely. A város jellegzetes képét a templom 37 méteres kupolája uralja és határozza is meg, mégpedig a nagy misztériumot hirdető latin felirattal: Verbum caro hic factum est! Magyarul: itt lett testté az Ige. Érthetőbben: itt lett emberré, illetve közülünk valóvá az Isten. A templom kerengőjében különféle nemzeteknek a sajátos arculatú Mária-ábrázolásai láthatók. Többek között tájföldi, kínai, vietnámi, guatemalai, afrikai és a mára már világszerte közismertté vált görög ábrázolás, az isten-anyaként ismert ikon. A templom belső gerendáit úgy képezték ki, hogy a látogatóban a fagerendák benyomását keltsék. Ferences felügyelet alatt áll ez a szent hely is. Az csak természetes, hogy a formabontónak számító, modern vonalú templomépület-együttest megálmodó VI. Pál arcképe is kiemelt helyet kapott ebben a szentély terében. Amióta Szent Péter elhagyta a Szentföldet, azóta VI. Pálig nem járt pápa itt – mondja Simon. A nyolc szög fölötti belső kúpkupola liliom alakú, ami ősrégi Mária jelképre utal. A templom belső falán egy magyar vonatkozású falikép is látható Patrona Hungariae felirattal. II. János Pál 2000-ik évi látogatásának a jelentőségét csökkenteni, illetve „ellensúlyozni” szerették volna a városban lakó muszlimok. Ezért 1998-ban – meséli Simon – megvásárolták a templom körüli telkeket azzal a céllal, hogy a lehető leggyorsabban a bazilikánál is nagyobb méretű mecsetet húzzanak fel, takarva ezzel valamelyest a bazilikát. A terv hallatán a keresztények nyomban tüntetni kezdtek, verekedésekig fajult a dolog. Viszont az alkotmány szerint minden kisebbségnek joga van templomot építeni. Nos, kaptak is rá engedélyt, de csak 2001-ben. Közben persze megtörtént a pápalátogatás, és most már nincs igény a nagyméretű mecsetre. Hát, így oldotta meg a kényes helyzetet a város zsidó polgármestere. Különben az a gyakorlat, hogy ha a főpolgármester keresztény, akkor a városi tanács zsidókból tevődik össze, és fordítva. A bazilikától néhány méterre helyezkedik el az 1914-ben felszentelt Szent József-templom. Mégpedig azon barlang fölött, amelyet Szent József ácsműhelyeként tartanak számon és mutogatnak a látogatóknak. Az Angyali Üdvözlet templomától kb. 1,5 km-re északkeletre, a Tibériásba vezető főút közelében van Mária-kútja. Az ő idejében édesvizű forrás volt, ma már itt víz nem csobog. Különben ezt a kutat örökítette meg Csontváry Kosztka Tivadar Mária kútja Názáretben című festményén. Názáret ma 100 000 lakosú arab város. Egy érdekes dolog: Izraelben parlamenti határozat tiltja a disznóhús forgalmazását. Názáret mellett van az az egyetlen olyan kibuc, amely kivételesen mégis előállíthat ilyet és forgalmazhat. Az egyik keresztény képviselő ugyanis az alkotmányra hivatkozva a legfelső bírósághoz fordult a Kneszet említett határozata ellen azzal az indoklással, hogy az sért egy kisebbséget, s így végül is módosították a törvényt. Ennek értelmében „csak olyan helyen szabad a disznóhús forgalmazása, ahol keresztények élnek, mégpedig 10 km-es körzetben”. 14
Így kipihenten, tele lelkesedéssel, kíváncsisággal, léptünk be az Angyali Üdvözlet bazilikájába, amely József és Mária háza fölé épült. A főoltár képén Vazul lánya látható, akinek hatására lett keresztény Skócia. A bazilika az egyetlen, amit zsidók építettek fel a keresztényeknek. A tervektől csak annyiban tértek el, hogy a bazilika tetejére egy üvegkupolában elhelyezett lámpát építettek. A Vatikán kérdésére azt a választ adták, hogy a fény a kereszténység eszméjét a világ minden tája felé sugározza. Így maradhatott a változtatás annak ellenére, hogy kikötés volt, egyetlen épület sem lehet magasabb a Szent Péter bazilikánál. Az Angyali Üdvözlet bazilikája így 50 cm –el magasabb Simon szerint. Szinte hihetetlen volt, hogy én itt állok, ezen a szent helyen ahol Mária fogant méhében a Szentlélektől. Valószínű, hogy így kipihenten jobban rá tudtam hangolódni, vagy a hely szentségi volta okozta nem tudom, de a szívembe, lelkembe mélységes áhitat költözött, olyan amilyet előtte még nem éreztem. Ott álltam azon a helyen, ahol az Isten arra méltatott egy embert, hogy Szentlelke beléköltözött, és így lehetőség nyílt arra, hogy az Úr emberi alakban megjelenjen a földön megvalósítandó a mi megváltásunkat! Ott ahol az Úr megfogant azon a Szent helyen kívántam, hogy költözzön az én szívembe, lelkembe is. Egy órával nyitás előtt engedtek be minket, hogy szentmisénket zavartalanul végezhessük. Csak a mise végén jöttek be turisták a bazilikába. Első igazán lélekemelő élményem ide kötődik. Itt térdepelni és itt hálát adni, óriási kegyelem volt életemben.
„ Ime a szűz méhében fogan és fiút szül, És Emmanuelnek fogják hívni”
Velünk az Isten. Valóban így éreztem.
A templom előtt arabok árulták fejfedőiket. Lesétáltunk az úton a buszhoz, és elindultunk Kána felé. Kána: A kánai menyegző helyszíne, ahol Jézus anyja is részt vett, és ahol Jézus az első csodatételét véghezvitte. A vizet borrá változtatta. Itt volt lehetőség az esküvői fogadalmak megújítására, a házassági áldás felvételére, és így a lelki kapcsolataink megerősítésére. Mielőtt bementünk volna a templomba Simon kérésére kinyitották nekünk a templom papok által használt saját toalettjét. Előtte egy szép kis kertben hatalmas citromfa állt tele érett citromokkal. Én voltam az aki magasságom révén elértem egy párat, és amit tudtam leszedtem, hogy így mi is részesei 15
legyünk a kánai menyegzőnek. A citromnak isteni illata volt. Ilyen erős tiszta citrom illatot még soha nem éreztem. Amíg bent voltunk a templomban, addig odakint olyan jégeső esett, hogy amikor kijöttünk, azt hittük, hungarocellt szórtak szét. Mindenhol állt az apró jégdara. Szemben a templommal egy kis boltban megvendégeltek mindenkit egy kis műanyagpohár borral. Nagyon finom édes majdnem likőrszerű bor volt. Jól esett ez a kis kedvesség. Simon elmondta nekünk, ha már itt vagyunk nézzük meg Mária igazi szülőfaluját. Bizonyos iratok alapján az derült ki, hogy Mária nem Názáretben, hanem Cikoriban született egy kis faluban nem messze Kánától. Igy ide vettük az irányt. A természet lágy ölén, lankás dombtetőn találtunk egy templommaradványt, ami feltehetőleg Mária szülőháza szent Anna és Joakim otthona helyére épült. Volt valami kellemes kisugárzása a helynek. A béke, a nyugalom kis oázisát fedeztük fel benne. Nagyon megnyugtató volt. Innen mentünk Zipporiba, ami egykor hatalmas római település volt rengeteg hatalmas épülettel, úthálózattal, szinházzal.. A volt paloták padlóit rengeteg mozaik borította, amik egy része megmaradt. Így a Nílus padlójának nevezett mozaikkép is. Galilea történelmi fővárosa volt.. Zippori héberül madarat jelent. A látogatáshoz kapott útmutató szerint a babiloni Talmud onnan származtatja a nevét, hogy a település úgy ül a hegy tetején, mint egy madár. Jézus idejében virágzó város volt. Nagy arányú építkezés folyt, ami valószínűvé teszik, hogy szent József (az ács, építőmester?) és Jézus is dolgozhattak itt. Mivel lakói nem vettek részt a rómaiak elleni felkelésében, a város megmenekült attól, hogy lerombolják és több nemzedéken át a környék kulturális és gazdasági központja volt. 170-200 között itt székelt a Szánhedrin is. 315-ben Cipori volt a Gallus elleni lázadás egyik „tűzfészke”, ezért a felkelés leverése után a rómaiak lerombolták a várost. 1187-ben a keresztesek Ciporiban gyülekeztek egy ütközet előtt, ahol azután Szaladintól nagy vereséget szenvedtek. Az ásatások feltárták az ókori római utat, több római házat (Nilus-, Orpheus, közösségi ház) Még áll a keresztesek által épített erődítmény, amelynek a tetejéről szép kilátás nyílik a környékre. Jó állapotban van a római színház, valamint a patricius ház, amelynek mozaikjai közül a legszebb a galileai "Mona Lisa". Ugyanakkor megtekinthető a feltárt zsinagóga, és a vízgyűjtőciszternák.
16
Az időjárás ismét nagyon kegyes volt hozzánk, verőfényes napsütésben sétálgathattunk a romok között magunkba fogadva a melengető napsugarakat. Tábor hegy
Innen egy kellemes falafel bekebelezése után, ami olyan mint a girosz csak csicseriborsóval készítik utunkat a Táborhegy felé vettük ami 588 m magasan emelkedik ki, Afulától 21 km-re északkeletre, a Jezrael síkságból, amelyet tölgy és bükkerdő borít. A hegy alatt parkoltunk, s onnan kilenc személyes minibuszok szállítottak a csúcsra életveszélyes szerpentin haladva felfelé. Korlát minimális, de a sofőr olyan magabiztossággal vezetett, hogy nem jutott eszünkbe aggódni. Csak egy kicsit. A hegytetőről mivel egyetlen kiemelkedés közel s távol mindenfelé tökéletes kilátás nyílik. Simon itt mutatta meg nekünk, hogy a bors fán terem. Meg is kóstoltuk, és tényleg bors íze volt a pici nagy részben még fehérkés terméseknek. Jelentős bizánci templommaradványok láthatók ott, s egy gyönyörű nagy bazilika,
amely egy bizánci és keresztes templom romjaira épült 1924-ben. Márk evangéliuma 9. fejezetében említik Jézus találkozását Illéssel és Mózessel. Mindkettőjük emlékét egy-egy kis 17
kápolna őrzi bent a bazilikában. Itt hallatszott az Úr szózata egy felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Szerintem ez a föld egyik legcsodálatosabb helye. Itt állt Jézus, Mózes és Illés társaságában, az apostolok, Péter, Jakab és János tanúságában az Isten jelenlétében! Bár Jézus szerint a hajdan tüzes szekéren mennyberagadott „Illés már eljött” Keresztelő Szent János személyében, a zsidók még mindig várják az ő visszatértét, s közvetlen nyomában az „igazi” Messiás megérkezését. Köztudott, hogy a zsidók legnagyobb ünnepe húsvét, a Pesah, ami „átlépést” jelent. Az egyiptomi halál angyala ugyanis „átlépte” a bárány vérével bekent zsidó ajtófélfákat kivonulásuk éjszakáján. A házak ajtófélfáin ma is látható ennek emlékére az úgynevezett mezuza, s benne a József Attila által is megverselt híres ima, a Smá Jiszróel (Halljad Izrael). Nem lesz talán érdektelen, ha ennek az imának a szövegét korszerű fordításban itt le is írom: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben és vésd gyermekeidnek is az eszébe; beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz és amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz. Igen jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon. Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára (Mtörv 6,4-9)”! Folytatva az előbbieket, húsvétkor még egy plusz-széket tesznek az ünnepi asztalhoz és egy poharat a zsidók, sőt még az ajtót is félig nyitva hagyják, hogy ha érkezik Illés, be tudjon lépni és asztalhoz ülni. Krisztus tanítása szerint Keresztelő János Illésnek a megtestesülése, ő Krisztus útjának a közvetlen előkészítője, nincs kire várni! Egyébként a „tabor” fogalomnak semmi köze a magyar tábor szóhoz. Jelentése: köldök, s ilyenszerűen emelkedik ki az alatta messzire szélesen elterülő síkságból. A Tabor-hegy az ószövetségi Bírák könyvében is szerepel a 4. fejezetben, és érdemes elolvasni azt a részt, ahol a nagyon okos Debóra prófétanő és Bárák hadvezér összegyűjtötte a zsidó seregeket, hogy megsemmisítsék a kánaánita Sziszérát. „Sziszéra egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem”(Bírák 4 4,16). A Debóra által kitalált sikeres hadi taktika az volt, hogy megvárták a Földközi tenger felől érkező hatalmas esőt, amelynek hatására a lábuk alatti fekete föld pillanatok alatt sártengerré változott, és a harci szekerek (az akkori „tankok”, két oldalt kardok álltak ki a kerekeikből) beleragadtak a sárba, s így az ellenfél katonái tehetetlenekké, harcképtelenekké váltak. Innen származik a mondás: Úgy veszett oda, mint Sziszéra hada. A római uralom, majd később a keletrómai-bizánci uralom megszűnte után a 11. században következett egy török nép, a szeldzsukok elnyomó uralma Palesztinában. Ezeknek a keresztény zarándokok ellen elkövetett erőszakoskodásai nyomán indultak meg tulajdonképpen az un. keresztes háborúk, II. Orbán pápa felhívására, hogy a „hitetlenektől” megvédjék a veszélybe került szent helyeket és az oda elzarándokolókat. Győzelmük után megalakították a keresztesek a jeruzsálemi keresztény királyságot. Magyar vonatkozású volt a keresztes háborúk közül a 4-ik (1217-ben) annyiból, hogy II. András a Szaladin egyiptomi szultán által elfoglalt Jeruzsálemet vonult ugyan visszaszerezni, de hadai kudarcot vallottak. 1291-ben meg is szűnt a keresztény jeruzsálemi királyság. Később Palesztina az Oszmán Birodalomnak lett a bekebelezett része. A keresztesek 5 keresztből egy jelvényt formáltak (fehér alapon 5 piros, egy nagy és 4 kisebb kereszt), amelyet szabály szerint csak azok használhatnak, akik voltak Jeruzsálemben, miért is Jeruzsálemi zarándokkereszt a jelvény neve. Később a ferenceseké lett a szimbólum.
18
A jeruzsálemi kereszt olyan mankós vagy görög kereszt, melynek szárai között egy-egy kisebb görög kereszt van. Ilyen kereszt van Jeruzsálem címerében, ahonnan a nevét is kapta. Ez a címer látszólag vét a heraldikai színtörvény ellen, mert ezüst alapon arany keresztet tartalmaz, de valójában azon kivételek közé tartozik, melyek erősítik a szabályt. Hasonló a Szent Sír Lovagrend keresztje is, de a színe vörös. A heraldikában számos egyéb változata van. Nagyon hasonlít a régi európai pénzeken látható keresztekhez, melyek szárai között kisebb keresztek vannak, de ezek nem jeruzsálemi keresztek.
Először Bouillon Gottfried használta a címerén. A keresztesek keresztjének is nevezték, ami II. Orbán pápa útmutatására utal az első keresztes hadjárat résztvevői számára. A négy kis keresztet a négy evangéliummal magyarázzák vagy a négy világtájjal, amelyek felé Jézus tanítása Jeruzsálemből elterjedt. A nagyobb kereszttel együtt az öt kereszt pedig egyesek szerint Jézus öt sebére utal, melyet a megfeszítésekor szenvedett el.
Lefelé a hegyről ugyanúgy a taxikkal jöttünk. Lefelé még izgalmasabb volt az út, de mindenki szerencsésen megérkezett. Huszonegyen voltunk a csoportba és így három autóval tudtunk csak lejönni. Innen utunk a szállodához vezetett vissza Názáretbe. A szállodához épített templomban imádkoztunk vacsora előtt, majd a jóllakott csapat közös ismerkedési esthez gyűlt össze a szálloda halljában. Így a második napon pár szóval mindenki elmesélte ki ő, honnan jött stb. amit fontosnak tartott, hogy mások is tudjanak róla. Lefekvés előtt miután kigyönyörködtük magunkat az éjszakai Názáretben Zsolt tiszteletessel beszélgetem a rendezett házaséletről, Istennek ajánlott cselekedetekről, az érintés csodájáról, a figyelmességekről, a minőségi szabadidőről, és az élet egyéb ajándékairól. Az Úr áldja meg érte Zsolt tiszteletest, hogy egy ilyen fárasztó nap után még szánt rám időt a lefekvés előtti kötelezettségei után. Nagyon zavaros álmaim voltak. Kinn szakadt az eső egész éjjel, de reggelre abbamaradt, és kisütött a nap. 2011.01.09.vasárnap: Reggelre lelkileg szét lettem szedve. Isten keres engem. Vigasztalt Zsolt tiszteletes. Ez egy kicsit megnyugtatott. Reggeli, és búcsú a szállodától, Názárettől. Utunkat a tengerpart felé vettük, Akkó, Haifa / 1Kir.18.20-40, 1Kir19.1-18, 2Kir.2.1-12 / Ceasarea Maritima / Ap.Csel.10.1-48 / , és haladtunk Jeruzsálem felé! Ismét feltűnt a különbség a zsidó és az arab falvak között. A zsidó falvakban növényekkel beültetett kerteket láttunk, az arab falvakban sehol olyan növény amelyik nem hoz hasznot. A víz drága kincs az arabok szemében így a gyümölcsöző fák és bokrok kivételével /a többi csak kihasználja a természetet/ nem ültetnek mást. Nem pocsékolják rá a vizet. Áthaladtunk egy sínen, amelyik látszólag olyan volt, mint a többi szerte a világban, de ez egy nevezetes vasútvonal említette Simon, ez az Orient Express vonala. Megérkeztünk Akkóba. 19
Akko, a hétezer éves város Hétezer éves múltú, jelenleg 45 ezer lakosú, tulajdonképpen egy kis félszigetre épült város. Míg a tenger felőli várfal 2–3 m, a szárazföld felé eső, ahonnan gyakrabban érkezett az idegenek támadása, 17,5 (!) m széles dupla árokkal amit nem lehet látni, csak ha már valaki a külső falon átjutott, de akkor már késő. A méretére jellemző, hogy a belső várárokban most kosárlabdapálya van kialakítva a sportolni vágyóknak. Miután a törökök elfoglalták, feltöltötték törmelékkel az építmények belső termeit. 40 éve dolgoznak, ásnak és rengeteg törmeléket hordtak s hordanak ki. A Vatikánban „véletlenül”az egyik szerzetes akit beengedtek a levéltárba, takarítás közben talált egy térképet, Akko város korabeli térképét. Ennek segítségével sikerül beazonosítani a feltárt termeket. „ A régész feleségek a világ legboldogabb asszonyai. Minél öregebbek lesznek, annál jobban becsüli őket a férjük.” / Agatha Christi/ Az ő férje is régész volt!
Az itt megtelepedő keresztes vitézek a francia alapítású ispotályosok rendjéhez tartoztak. Jótékony szociális tevékenységük abban merült ki, hogy alamizsnát osztottak a szegényeknek, s kórházakat építettek a betegeknek. A Vatikánban megtalált korabeli térkép alapján végzett utólagos számítások szerint, 300 lovag és 5000-es létszámú katonaság tartózkodott Akkóban. Simon meséli érdekességként, hogy török időkben Akkónak volt egy kegyetlen pasája, a szultán megbízottja. Gezsárnak hívták, neve mészárost jelent. Nem alaptalanul. Kegyetlenségére jellemző, hogy zsidó tanácsadójának is, halála bekövetkeztekor, csak egy keze és egy lába volt. Különben ő verte meg 1798-ban Napóleont. Ezért aztán a török szultán személyesen köszönte meg neki a nagy hőstettet, s ennek emlékére épült a torony, amelyen ma héber betűkkel körbe írt toronyóra látható. Közben szó esik az állatvilágról és a költöző madarakról. A legnagyobb költöző madarak a gólyák és a pelikánok – mondja Simon, aki szerint legalább 2 millió gólya és félmillió pelikán Izraelen keresztül repül délebbi tájakra. Sok kárt tesznek ugyan a halastavakban, de nem szabad pusztítani őket, s ezért a kormány a tulajdonosoknak a veszteséget megfizeti. Akkónál is régebbi városok ezen a vidéken csak Jerikó (kilenc és fél) és Jaffa (kilencezer) éves. Ha jól belegondol az ember, Európa ekkor még lakatlan volt, s a mi magyar történelmünk is ehhez képest csak 1100 éves.
20
Akkóban a polgármester zsidó, az alpolgármester viszont arab. Az óvárosban laknak az arabok, az újban a zsidók. Lila akácfák között látható egy itt maradt mozsárágyú Napóleon idejéből, akit – mint már jeleztem – megvert a török. Akko az ókortól kezdve Palesztina legjelentősebb kikötője is volt. A föníciaiak hozták létre, akik feltalálták a mély fenekű hajót, s így át tudták hajózni a Földközi-tengert. Ők találták fel aztán közismerten a pénzt, hiszen előttük Légifelvétel Akko városáról cserekereskedelem működött. És ők találták fel az üveget is. Utánuk következtek a többi foglaló nemzetek: macedóniaiak, szíriai szeleukusok, egyiptomi ptolemajoszok, rómaiak, bizánciak, arabok, keresztes vitézek, szeldzsuk és oszmán törökök, angolok és zsidók. A mai népesség fele-fele arányban zsidó és arab. Az emberek sokaságától nyüzsgő ókori óváros mecseteivel, karavánszerájaival, erődítményeivel, keresztes korabeli épületeivel, bazársikátoraival és ősrégi kikötőjével az elképzelhető legnagyobb ellentétet mutatja az innen csupán 23 km-re fekvő Haifával szemben. A keresztesek csak 5 évvel Jeruzsálem elfoglalása után, 1104-ben tudták bevenni a várost. Jeruzsálem 1187-ben történt eleste után Akko volt a kisebb területre szorult keresztes királyság fővárosa. Amikor 1918-ban az angolok elfoglalták a törököktől Akkót, a városnak 8 000, többségében arab lakosa volt. 1948 május 17-én izraeli csapatok foglalták el a várost. A föld felszíne alatt található egy keresztes kori város, amit 1291-ben földdel-törmelékkel födtek be, s arra építette Ahmed Dzsazzar a citadelláját. 1955-től folyamatosan a középkori építmény nagy részét feltárták. Jelenleg is folynak az ásatások. Az északi részben 7 nagy termet találtak, előkerült a lovagok számára fenntartott dormitorium és refektórium is (amit korábban kriptának neveztek) és a lovagtermek. Az ásatások előtt a mai utca szintjén levő ablakon keresztül lehetett a legnagyobb terembe bejutni, amelynek bordás keresztboltozatát három kör alakú, legalább 3 m átmérőjű oszlop tartja. A refektóriumból egy kivilágított (eredetileg 350 m), jelenleg csak 65 m nagyon alacsony és nagyon szűk folyóson jutottunk fel a felszínre.
21
Kiérkezésünk után, miután jól kifújtuk magunkat, meséli Simon, hogy egyik turistacsoportjának egyik testesebb hölgytagját / Schwarz nénit, ahogy Simon nevezte/ csak két ember segítségével lehetett ezen a folyóson elölről áthúzni, és hátulról áttaszítani. A perzsák idejéből származó szűk alagutat a hajdani keresztesek is titkos átjáróként használták a kikötőhöz.
A lovagok étterme: Igazi lovagregénybe illő környezetben voltunk. Eddig ilyet csak filmen láttam. És itt minden valóságos volt!
22
Haifa:
Haifa, Izrael harmadik nagy városa Haifa, Izrael harmadik nagy városa és legjelentősebb gyáripari központja az öböl másik oldalán. 350 - 400 ezer lakosságának 90 százaléka zsidó. Kikötőváros. Haifa madártávlatból
Tulajdonképpen a tengerig előrenyúló Kármel-hegy északi részén fekszik. Mai szent misénket a Karmel hegyen tartottuk egy templomban. Minthogy a város a Karmel-hegy lejtős oldalán épült ki, területe 3 egymásra épült zónára oszlik. Az óváros, a kikötő és a tengerparti sáv alkotja az alsóvárost. A középső zóna a 60– 120 m magasan fekvő Hadar HaCarmel negyedet és a város üzleti központját foglalja magában. Végül a felső város, a Central Carmel a 250–300 m magasan fekvő legfelső városrész. Ezeket a zónákat 1959 óta a Carmelit földalatti vasút köti össze. A perzsa-kert néven ismert csodaszép francia parkban található a Bahai-szentély, amelynek csillogó kupolája magasan kiemelkedik a városképből. Bent nyugszik a Bahai vallás megalapítója. 1844-ben a perzsa Mirza Ali Mohammed „bab”-nak (Istenhez vezető kapu) nyilvánította magát. 1850-ben Tabrizban lelőtték. Utóda Mizra Husszein Ali baha-u-illahnak nevezte magát, az Oszmán Birodalomba menekült, ahol 1868-ban imámmá kiáltotta ki magát. Ezután 24 éven keresztül Akkóban raboskodott, 1882-ben halt meg, és az Akkótól északra fekvő mai Shamerat-kibucnál temették el. Hívei, elődjének, Mirza Ali Mohammednek a földi maradványait Perzsiából titokban Palesztinába vitték, és sírját 1909-ben Haifában állították fel. A már említett sír fölött emelkedik ez a monumentális, kupolás építmény, amely 1953-ban készült el. A Bahai vallás, amelynek tudomásom szerint Kolozsváron is vannak követői, 3 alapvető tételt tanít Simon szerint: 1. Egy az Isten, aki 2. Jóság és 3. Szépség. Külön jellegzetessége, hogy Bahai követőinek nincsenek szövegileg előírt imáik. Haifa egy másik megtekintésre érdemes épülete a karmelita kolostor. A karmelita rendet itt alapították 1150-ben. Első kolostorukat 1291-ben Akko eleste után lerombolták, majd a XVIII. század végén, Ahmed Dzsazzar uralma alatt újjáépítették. 1821-ben ismét elpusztult, 1828-ban azonban újra felépítették. A kolostort Illés prófétának és tanítványának, Elizeusnak a tiszteletére szentelték. Az ő életüket ábrázolják a templomban látható képek, ahol egy cédrusfából készült, porcelán fejű madonna (1820) is található. Ez a Kármel-hegyi Madonna. Turisztikai látványosság, hogy gombnyomásra megfordul a szobor abban a pillanatban, amikor a túloldalon megszólal a szerzetesek kórus-imája. A templomból egy lépcső vezet le a barlangba, amelyben Illés próféta egykori lakhelye található. Haifa az első világháború előtt nem létezett, mondhatni teljesen új város. Az angolok voltak első telepesei.1919 után épitették, először angol munkások lakták. Itt használnak kétemeletes vonatot is. A két világháború között sok német, majd később franciák is jöttek misszionálási 23
szándékkal, de egyiküknek sem volt sikerük, az építészetben viszont, a városképben a nyomuk itt maradt. Haifa Izrael legtisztább városa, nem látni sehol egy eldobott szivarcsikket, papírdarabot, nylonzacskót vagy egyéb szemetet. Köszönhető ez egyik polgármesterének, akinek az az ötlete támadt, hogy a gyermekek iskolából hazafelé menet rendszeresen csatlakozzanak egyegy felnőtt nyomába azért, hogy ha netán eldobna valamit, vegyék fel, és udvariasan nyújtsák át neki azzal a kedves megjegyzéssel, hogy „kérem, valamit el tetszett ejteni”. Hatásos pedagógiának bizonyult! S ha mégis találni szemetet, az csak idegen turista „műve” lehet – mondják a helybeliek. A felsőváros Panoráma nevű utcájából csodálatos kilátás nyílik a tengerre, s onnan tekintettünk le a szemünk előtt fekvő varázslatosan szép Bahai parkokra. Ez a világ „legmanikűrözöttebb” francia parkja, mondja Simon, mert az angolparkban minden „vadon”.
Ceasarea Maritima: Caesarea félúton fekszik Tel-Aviv és Haifa között. Legfontosabb látnivalója a keresztesek hajdani városa, és az attól 1 km-re délre fekvő színház. A két létesítmény együttesen egy nemzeti parkot alkot. Nem messze innen, a tengerparti fürdőhelynél húzódó ókori vízvezeték maradványai tekinthetők meg. Utunkon továbbhaladva megálltunk ebédelni du.fél 1 körül egy szupermarketnél,/itthon Pláza/ ahol az ajtóban biztonsági átvizsgálás lett volna, ha a Simon nem szól az érdekünkben. Itt finom pizzát ebédeltem.
Az első települések itt is a föníciaiak korára vezethetők vissza, akik Kr. e. a 4-ik században kikötőt létesítettek. A várost, miután Nagy Sándor Kr. e. 322-ben elfoglalta, görögök lakták. A többszörösen gyilkos galileai és júdeai király (hiszen megölette többek között második feleségét, sőt fiait is!), a monumentális megvalósításaiban viszont zseni Nagy Heródes Kr. e. 32–22 között építtette fel ezt a teljesen római kultúrára emlékeztető, 900 holdon elterülő várost 150 000 ember számára, s díszítette is azt, az emberi testet anatómiailag tökéletesen megmintázó szobrokkal. A bizánciak azonban a szó szoros értelmében lefejezték a szobrokat, mint megannyi tűrhetetlen és megengedhetetlen „istenképmást”. Apollónak még a fütyülőjét is levágták. 24
638-ban az arabok foglalták el a várost, aminek Augustus tiszteletére a Caesarea nevet adta. Caesarea maritima. Az Augustus-templommal, színházzal, hippodrommal (ló- és kocsiversenypálya, amely 230 m hosszú és 80 m széles volt, 20 000 néző befogadására) és jó vízellátással büszkélkedő Caesarea tekintélyes várossá nőtt, kikötője nagy forgalmat bonyolított le. Zsidók és nem zsidók mindig vegyesen éltek itt.
Amikor Júdeából római provincia lett, Kr. u. 6-tól Caesarea lett a prokurátorok székhelye is. Itt élt 26–36 között Poncius Pilátus, akinek az uralkodása alatt Jézust keresztre feszítették, majd 52–60 között az a Felix, aki 2 évig itt tartotta fogságában Pál apostolt (Apostolok cselekedetei 23, 35). Időszámításunk után 35 táján, nyilván még Pilátus idejében, Péter apostol itt keresztelte meg Korneliusz századost (Apostolok cselekedetei 10), ami nagy feltűnést keltett, mivel ez volt az első eset, hogy nem zsidót kereszteltek meg (Apostolok cselekedetei 11, 1-18). Ez az esemény vezetett egyébként a halaszthatatlan ún. „apostoli zsinathoz”. A város zsidó és görög lakói közti összetűzések robbantották ki aztán tulajdonképpen 66-ban a zsidó felkelést, amit Vespasianus fia, Titus, 70-ben levert. Caesareaban kiáltották ki császárrá Vespasianust 69-ben, aki a várost római kolónia rangjára emelte. A Bar-Kohba-féle Róma elleni második zsidó felkelés is kudarcba fulladt. Annak szellemi vezetőjét, Ben Akibát, 135-ben ugyancsak itt kínozták halálra. Fülöp apostol még az első században keresztény közösséget alapított Caesareaban, amely a 2. század végén püspöki székhely lett. A 3. században itt tanított az Alexandriából származó egyházatya, Origenész, s megalapította híres könyvtárát. 313 és 340 között Caesareaban született Euszebiosz, az első egyháztörténész, aki a város püspökeként működött. Ez a virágzó fényes korszak azonban 637-ben az arab hódítással véget ért. A terület régészeti vizsgálata 1951-ben kezdődött s mind a mai napig tart. A keresztesek városától délre, a heródesi déli várfal közelében található az épen maradt római színház. Lenyűgöző látvány! Ma rangos zenei fesztiválokat szerveznek itt. Fenomenális akusztikája van, 2200 (!) férőhelyes, úgy néz ki, mint Heródes idejében, az előadóknak nem kell mikrofont használniuk. Ezt Simon be is bizonyította nekünk, akik a nézők – hallgatók szerepét játszottuk, és elénekelte a „Hazám, hazám” kezdetű dalt, amit Simándi József adott elő csodálatosan pár évvel korábban.
Egy külön fal veszi körül kívülről a színházat, amelyet azért építettek, hogy a korabeli csőcseléket távol tartsák. A részleteiben is tökéletesen helyreállított amfiteátrumot úgy 25
alakították ki, hogy az ülőhelyekről a zenekar és színpadtér fölött a tengerre lehessen látni. Meggondolkoztató, hogy a 21. századi helyenkénti szellemi érdektelenséggel szemben, milyen nagy kulturális igényről tanúskodik ez az ősrégi színház! A színház területén talált szobormaradványok között a bejáratnál egy kőtöredéken (másolat, az eredeti ugyanis a jeruzsálemi zsidó múzeumban van !) olvasható Poncius Pilátus neve, aki 26–36 között volt az ország kormányzója: „Tiberieum (Pon)tius P praefectus Juda(eae)”. Mint már jeleztem, nemcsak ő, de a többi római kormányzó is itt élt, s csak a zsidó nagyünnepekre mentek fel Jeruzsálembe, hogy elejét vegyék esetleges zavargásoknak-tüntetéseknek. Zsidóország akkori lakossága különben kb. 4 millió volt. Egy óra körül értünk ide a csoporttal. Az égen nagyon, de nagyon komor felhők gyülekeztek. Az az igazi sötétkék, amit csak filmeken lehet látni. Simon befejezte az éneklést bebizonyítva, hogy a hang csodálatosan terjed felfelé az ilyen színházakban, és Jézus hegyi beszédénél is valószínű, hogy ugyanezt az akusztikai törvényszerűséget használta fel, hogy mind az ötezer ember jól hallja, amit mondott. / Zárójelben megjegyzem, Simon elfelejti, hogy Jézus Isten is volt és, ahogy az apostolokat is mindenki megértette a szentlélek segítségével, így szerintem, Jézusnak sem okozott ez nehézséget bárhol is állt./ Ebben a pillanatban kezdett el szemerkélni az eső. Gyorsított tempóban végighaladtunk a ló- és kocsiversenypálya mellett, de nem sikerült időben visszaérkeznünk a buszhoz. A vihar lecsapott. Esett ahogy kell! Az esernyők csak derékig védtek, így a többség alatta csurom vizes lett. Így szálltunk fel a buszra. Négy éve tárták fel Nagy Heródes palotáját, azt is törmelék meg homok fedte. A palota 2 emeletes volt. Meg kell mondani, Heródesnek nem volt rossz ízlése. A heródesi kor másik emléke – a település legészakibb részén – az ókori vízvezeték, amelyen a várostól 6 km-re északra fekvő forrásból szállították a vizet Caesareaba. A hidat csak nem régen fedezték fel.1954 ben egy repülőgépből fotózták a tengerpartot, és így fedezték fel a csíkokat, amiket megvizsgálva találták meg a hidakat. Mire ide értünk a busszal már el is állt az eső. Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tovább is ment. Lehetőséget kaptunk lesétálni a híd boltívein keresztül a tengerpartra. Csodálatos élmény volt!!!! A sötétkék távozó felhők, a habos hullámok, rengeteg kagyló a puha homokban. Alig sikerült visszaterelni a csoportot a buszba.
Elindultunk Jeruzsálem felé. Az Ég megajándékozott bennünket egy kettős szivárvánnyal ami sokáig elkísért utunkon. Két autópálya is visz délre, lefelé. Caesareatól a 2-es számú Tel-Avivig, az 1-es számú TelAvivtól Jeruzsálemig. Tel-Aviv mindössze 100 éves város, 1,2 millió lakossal a legnagyobb izraeli település, ahol 65 emeletes felhőkarcolók is láthatók. Simon úgy informált bennünket, hogy csak az autóbuszok és a taxik járhatnak Izraelben gázolajjal (diesel), a szennyeződést 26
megakadályozandó, illetve csökkentendő. Baloldalt új vasútvonal épül Jeruzsálem felé, s egyre több telepített erdőt látunk. Közben megmutatja nekünk Simon a buszból az 1948-as háborúból „mementóként” az útmentén hagyott tankokat. A Júdeai hegyek tetején pedig feltűnik előttünk Jeruzsálem. Három-három sávos sztrádán zajlik a főváros közelében a hatalmas forgalom, és miután elénk tárul lenyűgöző látványával a szent város, Simon hangosan felolvassa a 122. zsoltárt („Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: / ’Az Úr házába fölmegyünk’. / ’Íme, már itt is áll a lábunk / kapuidban, ó, Jeruzsálem”.), majd hatalmas héber betűket olvas magyarra fordítva: Isten hozott! A budapesti Erzsébet hídhoz valamelyest hasonló Háló-híd mellett elhaladva a Hotel Caesarben szállunk meg 4 éjszakára.
27
A hidnak egy pillére van és az tartja acélsodronyokkal a hidat.
A híd rendkívül impozáns látvány! Jeruzsálemben a szálloda 4. emeletén a 416-os szobában laktunk. Érdekessége volt hogy a padló az ágy lába felé lejtett egy picit. Furcsa érzés volt. Vettem egy útikönyvet a Simontól, /hozzá kaptam egy puszit is/ biztos ami biztos legyenek hiteles útiélményeim is meg fényképeim az elveszettek helyett.
2010. 01. 10. Jeruzsálem. (a béke otthona) A hegyre épült várost Dávid és Salamon templomának városaként, Krisztus szenvedésének és Mohamed mennybemenetelének a helyeként egyaránt tisztelik zsidók, keresztények és mohamedánok. 326-tól fejlődött „keresztény” várossá, amikor Konstantin császár és anyja Szent Ilona (Heléna) templomokat építtettek. Eudoxia császárné, II. Theodosius felesége, aki 444 és 460 között Jeruzsálemben élt, valamint Julianus szászár (527-565) is – támogatta keresztény templomok építését. Ez a korszak azonban 614-ben, a perzsa hódítással véget ért. Az iszlám seregek 638-ban foglalták el Jeruzsálemet, ahol felépítették a Szikla- és az El-Aksa mecsetet. 1099. július 15-én újra keresztény uralom vette kezdetét, amikor keresztes lovagok foglalták el a várost. 1187-ben, amikor Szaladin szultán bevette Jeruzsálemet, ismét az iszlám vált meghatározóvá. E tekintetben nem történt változás az egyiptomi mamelukok (1291-1517) és az oszmánok (1517-1917) uralma idején sem. Ez utóbbiak alatt (1537) épült a most is látható városfal. Azok után az évszázadok után, amikor zsidók nem lakhattak a városban, a 13. században újra megkezdődött visszaszivárgásuk és letelepedésük. Az angolok 1917. december 11-én vonultak be Jeruzsálembe. 1920. július 1-től Jeruzsálem a brit főmegbízott székhelye lett. 1947-ben az ENSZ elhatározta, hogy az országot felosztja az arabok és a zsidók között, Jeruzsálemet pedig nemzetközi területté nyilvánítja. A mandátumos korszak végetértével, 1948-ban az izraeliek és a jordániaiak között harcok kezdődtek a város birtokba vételéért. Az 1949-es fegyverszünet alapján a várost kettéosztották. Az izraeliek 1950-ben államuk fővárosává nyilvánították Nyugat-Jeruzsálemet. Az 1967-es hatnapos háború után pedig annektálták Kelet-Jeruzsálemet. Újabb zavargások robbantak ki, amikor 1980-ban Jeruzsálemet (az arab óvárost is beleértve) „Izrael örök fővárosává” nyilvánították. Azóta sincs teljes nyugalom és béke, erőszakos cselekedetek ismételten előfordulnak. Jeruzsálem óvárosát 1981-ben az UNESCO felvette az emberiség „védett kultúrkincsei” közé. Maga a 28
város négy negyedre van osztva. Van zsidó, arab, keresztény és örmény negyed. Utóbbiak nagyon kevesen, jelenleg mindössze 2 és fél ezren vannak, akiknek a hajdani elődjei pedig 30 000-res nagyságrendben, az első világháború idején (lásd Franz Werfel A Musa Dagh negyven napja c. regényét) érkeztek Jeruzsálembe, s akik a többségektől ma is félnek, s ezért nem engednek be idegeneket a negyed területére.
Reggelire érdekesség gyanánt vízben főtt vagy sült rántottát adtak a rengeteg hideg és meleg tál étel mellé. Nagyon pazar volt a felhozatal. Éhezésről szó sem lehetett. Az étterembe liftekkel jutottunk le. Itt is nagyon sok volt a sötétbőrű látogató. Reggel nagyon hideg volt, de a kék ég jó reményekkel dédelgette a szívünket. Ma van a nagy nap. A kereszt út bejárása.
A sofőr nagyon profin vezeti a buszt miközben mi elmondjuk a reggeli imáinkat. Simon felhívta figyelmünket a sarkokon álldogáló és beszélgető, vagy éppen nagy fontosságtudattal valahová igyekvő fekete ruhás fekete kalapos emberekre, a Haszidokra.
Ez a mozgalom Ukrajnában jött létre, és forradalmi mozgalom volt a XVIII. Században. / Simon szerint/ Ezt mindig hozzá kell tennem, mert az én történelmi tudásom nem elég ahhoz, hogy igazolhassam ő tanításait. A haszidok szerint az Istenhez vezető út nem a tudományok, hanem az ima. Semmilyen változás nem lehetséges, nem engedélyezett a számukra így ősi ruhákat hordanak. Idegen nőre nem nézhetnek. Az autóbuszon külön bejárat van a férfiaknak és a nőknek. Nem is érinthetik egymást. A testi kapcsolat egy lepedőn keresztül történik, ami a megfelelő helyen ki van likasztva! Simon mondta, hogy a kint száradó lepedőkön láthatók ezek a lukak. Nem dolgoznak, gyermekpótlékból élnek, 10 – 12 gyerek is van egy családban. Kb. 200 ezer ember akik nem dolgoznak, nem fizetnek adót és nem adnak katonai szolgálatot sem. Kelet Jeruzsálem arab lakta terület. Az Olajfák hegye alatt autószerelő műhelyek vannak. Az arab autószerelők nagyon ügyesek. A városba az oroszlános kapun keresztül mentünk be. Hét óra hét perckor értünk a Szent Anna templomhoz ahol az itteniek szerint Szűz Mária született. A templom közvetlen szomszédságában találhatók a Betezda fürdő maradványai. Az ásatások igazolták János evangéliumát. A templom előtt nagyon szép parkot találtunk rengeteg zöld papagájjal amik régen egy hajóról szöktek meg és mostanra úgy elszaporodtak, hogy már mindenkit zavarnak a rikácsolásukkal, és mindent megesznek. 29
A Betezda fürdő megtekintésekor láthatóvá vált, hogy a régi város valóban 4-5 méterrel a mostani szintje alatt van. Így az akkori kereszt út is öt méterrel lentebb vezetett. Bent a templomban Mária szobrát láthatjuk karján a kis Jézussal, és az egyik beugróban egy tüneményes Szűzanya szoborral ami a megvilágítás hatására árnyékot vet a falra, és úgy néz ki mintha a Szűzanyának angyal szárnyai lennének. Nagyon szép élmény. Ilyen ráhangolódás után kezdtük meg a Keresztutat, a Via Dolorosán.
Az első pár lépés után ahogy lenéztem az útra találtam egy sakkfigurát. Egy parasztot. Simon segítségével megtekintettük a valós helyszíneket, és a hagyomány szerinti helyszíneket. Az első két stációt az eredeti helyszínén érinthettük meg. A 3-9 ig a régi út felett 4-5 méterrel jártuk végig, míg a 10-14.et megint az eredeti valós helyén éltük meg. Első stáció: Antónia torony ama római erődítmény nyomait őrzi, ahol Jézust elítélték. Jézust a Petóriumban hallgatta ki és ítélte el Poncius Pilátus az Antonius Erődben, amely a római helyőrség főhadiszállása volt Jeruzsálemben. Ma az első stáció az Al-Omariya iskola udvarán található. A Lithostrotos: kövezet ami a Cion nővérek kolostor alatt található. A hagyomány szerint az ítélet helyszíne ezen a kövezeten volt, amely az Antónius Erőd nyugati részében található. Itt emlékeztünk meg mi is. A Sion nővérek zárdája az Antonius-erőd helyén épült. Ez a négytornyú vár volt a prokurátorok lakhelye, amikor Jeruzsálemben tartózkodtak. Ennek udvarán történtek az ítélkezések is. Az ásatások során találtak egy követ, amelybe a római legionáriusok kockajátékának a táblája volt vésve. Aki vesztett a játékban, azt levetkőztették, megvesszőzték, palástot terítettek rá, és megkoronázták, de meg persze nem ölték. Ám ha adódott éppen egy halálra ítélt rab, akkor rajta-vele végigvitték a játékot - ő volt a vesztes helyett a bűnbak. A kockajáték kőtáblájába vésve látható a X. légió jele, a skorpió. Ők feszítették meg Jézust - rajta játszották végig a játszmát. A római utak köveit recékkel látták el, hogy a lovak el ne csússzanak rajta. Az Antonius-erőd sima kövekből épült udvarát átszelte egy ilyen recézett kövekkel kirakott út. Ezen hagyhatta el a vállára vett kereszttel Jézus az épületet. Második stáció, ahol Jézust megkorbácsolták, és ahol vállára vette a keresztet.
30
„Pilátus azért amikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és üle a törvénytevő székbe azon a helyen, a melyet Kőpadolatnak hívtak, szidóul pedig Gabbathának”. / Ján.19:13/ Minden stációnál megtartottuk a megemlékezéseket, és felolvasásokat a Szentírásból, így próbáltuk lelkünket mind jobban a Jézus által megélt események felé fordítani. A személyes elmélyedésre nem sok idő maradt, mert, ahogy az a csoportos utaknál már lenni szokott időre kellett odaérnünk a Szent Sir Templomba ahol a mai szentmisénket tartjuk. De a sietés ellenére vagy hatására sikerült hátra maradnom, és egy – két személyes percet szánnom a második stáció felidézésére. Itt ezen a helyen vette a vállára a keresztet a Megváltó Jézus. Itt kezdődtek a szenvedései: A törvényházban való elitélése, töviskoszorúval való megkoronázása, a kereszt utjának kezdete. Le sem tudom írni, milyen érzések szorongatták a lelkemet és a torkomat. Most éppen négy méterrel vagyunk a mai utcaszint alatt, a kétezer év előtti szinten. (Itt végeztük el a keresztút második stációját.) A további állomások a mai város utcáin nem követ(het)ik Jézus valóságos keresztútját. Arab könnyűzene harsog, kereskedők özöne rajzza körül a járókelőt és a zarándokot, csecsebecsét, vallásos tematikájú giccset, bizarr női fehérneműt és ezer mást kínálnak fennhangon, túlkiabálva a zarándokcsoportok énekét és imádságát. Idegenvezetőnk figyelmeztet: vigyázzunk az értéktárgyainkra, mert ebben a tumultusban könnyen meglophatják az embert. Próbálunk vigyázni. Igyekszünk felidézni magunkban a legszentebb történetet, közben hessegetjük az árusokat és a ki tudja, milyen szándékkal közeledőket. Ezeknek az utcáknak a hangulata ma szinte teljesen nélkülözi a fennköltséget, a megváltó szenvedése fölötti megrendülést. De talán nem volt ez másképpen közel kétezer évvel korábban és mintegy négy méterrel alacsonyabban sem. Jézus talán ugyancsak a közöny és az érdektelenség hullámzása közepette járta végig a keresztutat, több közönyös, mint kíváncsi, és még kevesebb részvétteli szempár követte őt ezen az úton miközben ő nem a pénztárcája, az útlevele vagy a fényképezőgépe miatt aggódott... Harmadik stáció: Jézus először esik el. Egy örmény katolikus kápolna jelöli a helyet az El-Wad utca sarkán, ahol Jézus először esett el, és a bejárat felett egy dombormű ábrázolja Jézust, amint megroggyan a kereszt súlya alatt.Thadeusz Zielinsky munkája. Ottjártunkkor egy érdekes látványt nyújtó narancssárga felirat díszelgett a kapu boltívén: Armenian Catholic Patriarchate.
31
A kápolnában található szobor és kép együttesen emlékeztet. Negyedik stáció: Az örmény Fájdalmas Miasszonyunk templom azt a helyet jelöli, ahol Jézus a keresztet vivén találkozott anyjával, Szűz Máriával.
Jelenleg ez a boltívkép egy méterrel a harmadik stáció után található. Üzleti szempontból valakinek jobban megérte, ha a negyedik stációt húsz méterrel előrébb helyezik át. A régi stációt most csak a dombormű helye jelzi a kapu felett. Ötödik stáció: Cyrenei Simon lett kiválasztva a tömegből, hogy segítsen Jézusnak vinni a keresztet. Erről egy ferences rendi kápolna emlékezik meg. Itt fordul jobbra és itt kezdődött a kereszt útja felfelé menet a Golgota hegyre. Három méterrel tovább haladva, Simon mutat egy lukat a falban amit a falat megérintő emberek keze koptatott ki. A hiedelem szerint mondják az idegenvezetők, Jézus itt támaszkodott neki a falnak. De ez azért sem lehetséges, mondja Simon mert a régi út öt méterrel alattunk megy. Így ez csak hagyomány.
Hatodik stáció: A hagyomány szerint ezen a helyen segített Veronika Jézusnak, letörölte arcáról a port és a verejtéket. Jézus arcának lenyomata ott maradt Veronika kendőjén, amelyet a Szent Péter Templomban őriznek Rómában. A Szent Veronika Templom a Jézus Kis Nővérei birtokában van. Itt megemlékezve egyik útitársunk jobban érintett volt mint mások, őt ugyanis Veronikának hívták, és két nap múlva volt a neve napja. Innen kilencven lépés volt nekem a Hetedik stáció: Ahol Jézus másodszor esett el. Nekem kilencven lépés, Jézusnak mennyi lehetett a hatalmas kereszttel a vállán? Itt ismét egy kereszt utca ahol majd balra kell kanyarodnunk, hogy kijussunk a régi várfalon kívülre. A ferences kápolnában elhelyezett római oszlop jelzi Jézus második leroskadásának helyét, közvetlenül a városkapu elhagyása után. A hagyomány 32
szerint az Ő halálos ítélete is e helyen volt kifüggesztve. Innen ered a hely keresztény neve az Ítélet Kapuja. Nyolcadik stáció: Megjelölése a Szent Charalambos görög kolostor falán található egy kő egy latin kereszttel és egy felirattal, amely azt mondja: „Jézus Krisztus győzedelmeskedett”. A hagyomány szerint ez a stáció Jeruzsálem városfalán kívül helyezkedett el. Ezért vitt minket Simon máshová a Suo Ed-Dabbagha utca sarkára, ami alatt állítása szerint húzódik a régi városfal, ott ahol Jézus idejében volt. Így mi itt emlékeztünk. „ Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon”. / Lukács 23:28/ Amikor a nyolcadik stáció után kiérünk a muzulmán negyed szűk, olykor fedett, egy merő bazárt (bevásárlóközpontot) jelentő szűk utcái közül, akkor elhagyjuk a Jézus korabeli várost. Innentől már a falakon kívül vezetett az út a Kálvária felé. Mi persze házak között haladunk, és jócskán belül vagyunk a Szulejmán által emelt, ötszáz éves falakon. A keresztény negyedben járunk - a lakók többsége itt is arab, de egészen más a légkör. A kilencedik stációnál, ahol a harmadik elesésre emlékszünk, az oroszok építettek kápolnát. Kilencedik stáció: Egy római oszlop jelzi a kilencedik megállót. A közelben a Szentsír bazilika látható. Jézus a keresztrefeszítés helyszínének közvetlen közelében esett össze harmadik alkalommal. Tízedik stáció: A Kereszt következő öt stációja a bazilikában található. A Jézus Lemeztelenítése kápolnához lépcsők vezetnek fel. Itt fosztották meg ruháitól. Az udvar elejében található. Áthaladva az udvaron jutunk el a bazilika bejáratához, amin áthaladva jobbra fordulunk és fellépkedve pár lépcsőfokot már ott is vagyunk a
Tizenegyedik stáció: helyén, ahol Jézust keresztrefeszítették. 1938–ban mozaikkal csodálatosan újradekorálták a főszentélyt. Talán öt lépést kellett megtennünk, hogy a kereszt helyéhez jussunk. Tizenkettedik stáció: Egy keletiesen díszített görög oltár áll a Kálvária sziklán, ahol Jézus és a két tolvaj keresztje állott hajdanában. A sziklaágy alján egy repedés van, amit a Jézus halálát követő földrengés okozott. A faszoborral díszített XVI századbeli kisoltár 1778- ban érkezett Lisszabonból. A Szűz Mária, valamint az összes anyák gyermekeik halála fölött érzett egyetemes gyászát szimbolizálja. „ kiáltá pedig Jézus: Éli, Éli, lámá sábakténi? azaz én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván kiadá lelkét”.
33
A Kálvária Sík vidék volt ez a falakon kívüli terület, a közepe táján egy kis szikladombbal, amelynek volt talán két barlangja, amely szemüregre emlékeztette a korabeli jeruzsálemieket: mindenesetre Koponya dombnak nevezték (arámul gol golta, latinul calvus egyaránt azt jelenti: koponya). Ide hozták fel a rómaiak a halálra ítélteket, mert a városfalakról jól látható volt, és a halálbüntetés végrehajtása nemcsak a bűnösök megbüntetésére, hanem a lakosság elrettentésére is szolgált. A domb köré 327-ben Szent Ilona templomot épített, amelyet a 618-ban betört mongolok elpusztítottak. A keresztesek a XII. században építettek kettős templomot erre a helyre amelynek egyik fele a Kálvária, másik meg a Szent Sír szikláját foglalta magába - két kupolával. A keresztút utolsó négy stációja már a templomon belül található: ezek eredetiségéhez aligha fér kétség. A templomba lépve egy nagyobb előtérből tizennyolc meredek lépcső visz föl két kápolnához, amelyek az egykori Kálvária-domb sziklájára épültek. Az itt kialakított kápolnát nagyjából kétszáz évvel ezelőtt kettéválasztották, a jobb oldali a katolikus, a bal pedig az ortodox egyház kezelésébe került. A miénk fogadja be a tizenegyedik stációt, az oltárkép is Jézus keresztre szögezését ábrázolja. Az oldalfalon látható Ábrahámot és Izsákot ábrázoló mozaik Krisztus áldozatának ószövetségi előképére emlékeztet. Az ortodox kápolna oltárán a magasba emelkedik a kereszt, az oltár alatt pedig egy díszesen megjelölt mélyedés, ahová a térdelő zarándokok a kezüket is bedughatják, hogy megérintsék magát a sziklát, amelybe Jézus keresztjét állították. Nehéz megszólalni ezen a helyen, minden áldozatok áldozatának valóságos helyszínén. Ha mindennapi imáinkban akár évtizedek óta emlékezetünkbe idézzük is a megváltás művét, itt valamiképp mélyebben érinthet meg, hogy mindez értem is történt. És hogy ebből számomra sem kevesebb következik, mint hogy az életemet kell adnom azokért, akikről azt hiszem és vallom, hogy szeretem őket. Az életemet adni - napról napra morzsolva, vagy ha kell, egyetlen gesztussal. Itt nem lehet lágyan meghatódni, itt csak mélységesen megrendülni lehet. (Aki mosolyogva fényképezteti magát, vagy közönyösen továbbsiet, az is megérzett ebből valamit, csak nem hajlandó közel engedni magához...) Tizenharmadik stáció: Az előtérbe visszaereszkedve egy vöröslő kőlap, a megkenés köve a tizenharmadik stáció.
34
A keresztről levett testet ezen kenték meg, majd a zsidó temetkezési szokásoknak megfelelően tekerték gyolcsba az asszonyok. A kőlap körül a nap minden órájában sokan térdelnek, kezükkel, homlokukkal érintik, csókolják. Síró embereket is látni a kő fölé hajolva, akik - akárcsak az őket nézők - nyilván átérzik Jézus szavainak igazát, amikor egy korábbi állomáson a jeruzsálemi asszonyokhoz szólva emlékeztette őket: magatokat sirassátok... A megbizonyosodás A hatalmas kupola alatt álló kis kápolnát a görögök építették vagy négyszáz évvel ezelőtt. Ez rejti a sírt. Mindig hosszú sor kígyózik, a hívők mint a hajdani tanítványok, látni akarják azt, ami látható. Ha mást nem, hát az üres sírt. A hosszú sorban állás idejét bőven kitöltő húsvét előtti meditációnk témáját az egyik kápolnában mondott szentmiséről hozzuk magunkkal: a szenvedés nem hiábavaló. Krisztus előttünk ment a halálba, és előttünk jött ki belőle. Reményt ad életünknek, vigasztalást a szenvedés és a halál óráján, és értelmet ad a hitünknek -, Pál apostol írta, hogy ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi hitünk. Magyar papok és civilek - akárcsak sok ezer társunk a világ minden tájáról -, itt vagyunk, hogy megerősödjünk abban a meggyőződésünkben, hogy az eddig átélt és a ránk váró további szenvedések éppúgy nem hiábavalók, mint a hitünk. Hosszan állunk a sorban. Tudjuk, odabent, a kis sírbarlangban, ahová csak lehajtott fejjel tudunk belépni, egy márványlapot látunk majd a félhomályban, amely alatt húzódik az a kő, amely a legközvetlenebb - merthogy egyetlen - tanúja Jézus feltámadásának. Állunk a sorban, mondjuk a fájdalmas, majd a dicsőséges rózsafüzért, de valahol bent mintha egy még mélyebb imádság gomolyogna bennünk. Az egész életünk: minden történésével, fájdalmával, reménységével és hitével. Eszembe jut egyik zarándoktársam története. Sok évvel ezelőtt még hosszabb sor várta itt őket a Szent Sír előtt. Idegenvezetőjük - nyilván inkább értetlenségtől, semmint rossz szándéktól vezetve - azt mondta nekik: gondolják meg, érdemes-e három órát várakozni itt, hiszen odabent nem látnak mást, mint egy üres sírt. Az egyik zarándok akkor ugyanazt válaszolta, amit most itt mi is érzünk: de hiszen éppen ezért jöttünk. Ez a hitünk, ez a húsvétunk lényege. Hogy üres a sír. Mi az utolsó négy stációt csak utólagosan néztük, és éltük át, mert nagy sietve kellett átrohannunk a bazilikán, kis ajtókon és folyosókon egy eldugott szentélybe ahol a mai misénket megtartottuk. Megemlékezve a feltámadás csodájáról, Jézusról aki értünk halt meg és támadt fel legyőzve a halált is. Tizennegyedik stáció: A Szent Sir a kereszténység legszentebb helye, a Rotunda / kör alakú épület, csarnok, terem/ közepén található egy gazdagon díszített edikulában / oszlopokkal körülvett, esetleg timpanonnal lezárt kis fülke v. beugró halotti emlékmű, esetleg istenszobor számára./.
35
A sir eredetileg egy sziklába vájt barlangban volt, és a Rotunda a fölé és köré épült. A szent szikla márvánnyal van borítva, és felette a Feltámadást ábrázoló festmények vannak. Maga a sir egy sima márvány táblával van lefedve amely 1555 óta álla helyén! A sir felett 42 lámpa ég éjjel-nappal – 13-13 a latin, görög ortodox és örmény egyház, valamint négy a kopt egyház nevében. Az első terem a sir belsejében az Angyal kápolna. Mária Magdolna itt látott egy angyalt fehérben, amint a kőoltáron ült, amikor meglátogatta a sírt a keresztre feszítést követő első vasárnapon, és látta, hogy a test eltűnt. A terem közepén levő pilaszter tartalmaz egy darabot abból a kőből, amellyel a sirt bezárták.
Viszonylag rövid sorban állás után mi is megnéztük, megérintettük az üres sírt, a márványlapot mely az egykori kőlapot fedi. Simon megmutatott még néhány eredeti zsidó sírhelyet amelyet a kősziklába vájtak. Ezek is a Bazilika területén belül vannak. Kiléptünk a félhomályból a fénybe. Ebéd egy csendes kis utcában. A szokásos falafel, és egyéb finomságok. Én most megtartóztattam magam és a pénztárcámat. Lassan sétálva haladtunk a városfal felé. A feltárt régi városfal maradványai fölé épített úton sárga kövekkel ki van rakva, hol húzódik a városfal az út alatt, hogyha tovább akarnák feltárni, ne kelljen máshol is felbontani a kövezetet. Milyen előrelátók! I.sz.70 után lerombolt várost i.sz. 130-ban Hadriánusz építette újjá. Egy széles úttal kettéosztotta a várost. Ennek maradványai most is láthatóak. Végighaladtunk Jeruzsálem főterén mely minden látványosságtól mentes. Kivéve a rengeteg légkondicionálót, ami a házak falát „díszíti”. A golyókkal lyuggatott Sion kapun elhagytuk a várost, hogy megnézzük az Utolsó Vacsora termét, és Dávid király sírját. A templom előtt áll egy szobor, Dávid király szobra. Ez egy gipszből készült szobor, aminek valamelyik testrészét mindig restaurálni kell, mert a szobor ellenzői rendszeresen megcsonkítják a jobb kezében hárfát tartó király szobrát. Ugyanis hitük szerint Dávid királyról nem lehet szobrot készíteni, és így az Oroszországból származó szobor itteni felállítása illetlenség az egykori uralkodóval szemben. Most éppen az orra volt letörve.
36
Mielőtt a kath.net cikkét közölném, álljon itt egy részlet H V. Morton „Az Üdvözítő nyomában” című 1937-ben megjelent könyvéből: „A két tanítvány utána ment a vizes vödröt vivő embernek, fel a meredek utca lépcsőin, mintha csak a mai modern Dávid utcáján menne. Végre elértek a házhoz, melyet a kereszténység legrégibb és legszentebb hagyománya az Utolsó Vacsora helyének tart. Néhány lépéssel kívül áll a sionhegyi kapun és a római időktől kezdve Coenaculum a neve. Ha az épület valóban az, aminek gondolják, akkor minden keresztény templom őse. A hagyomány pedig nagyon pontosa adatokat hoz fel. Már a 400-ik év előtt említi szent Epiphanius, hogy amikor Hadrián 135-ben meglátogatta Jeruzsálemet, a »keresztényeknek még meg volt ez a kis templomuk … az volt ez, amelyben az apostolok összegyülekeztek a mi Urunk mennybemenetele után. Sion negyedében állt, mely megkíméltetett, mikor a várost lerombolták.« Ettől az időtől kezdve a hagyomány állandóan hozzáfűződött ehhez a leomló és újra felmagasodó házhoz, »az apostolok első templomához«. Ebben a házban volt az a felső szoba, melyben az Utolsó Vacsora lefolyt s ahol Jézus később megjelent tanítványainak. De az Apostolok Cselekedeteiben is szó van róla: ide menekült Péter, mikor kiszabadult a börtönből és itt történt a pünkösdi csoda: a Szentlélek eljövetele. Palesztina minden őskeresztény zarándoka megemlíti a szép templomot, mely ezen a helyen épült. A világ egyik legszentebb helye volt. A tizenhatodik században híre járt, hogy Dávid sírja fekszik alatta, teli mesés kincsekkel. A franciskánusoké volt már abban az időben is. A muzulmánok kiűzték őket. A templomot saját szentélyükké alakították át. Még ma is muzulmán mecset. Nebi Daud a neve: »Dávid sírja«… A »felső szoba« tiszta keresztes munka. Letérdelni nem szabad benne keresztény embernek és a mozlim őr olyan sietve vezet rajta át, hogy szinte vonszol magával. Az alsó rész, melyben Dávid sírját sejtik. A férfiak és a nők csak külön paravánnal elválasztva látogathatnak be. A férfiak fedetlen fejjel nem léphetnek a sírhoz, ezért a bejáratnál papírsapkát adnak a rászorulóknak. A katolikus Egyház számára ez a legfájdalmasabb veszteség a Szentföldön. Amikor nagycsütörtökön a világ összes templomában Jézus lábmosására és utolsó vacsorájára emlékeznek, magán az esemény helyszínén az istentiszteletek továbbra is be vannak tiltva. A jeruzsálemi Utolsó Vacsora-terme állami kézben van. Bár a látogatók akadálytalanul megtekinthetik a termet, de ima-alkalmak számára csak kivételes esetekben adnak engedélyt. Nekünk sikerült imádkoznunk és énekelnünk, nem haragudott érte senki. A ház szemléletes példája a különböző korok és vallások bonyolult egymás feletti, melletti és összevisszaságának a szent városban. A terem, mely ma az Utolsó Vacsora színhelyeként látogatható, a középkorból származik. De történelme sokkal régebbre nyúlik vissza. Az Evangéliumokban nem található pontos adat arról a helyiségről, melyben Jézus halála előtt az apostolokkal a pászka bárányt akarta elfogyasztani. De már a kezdetekkor úgy vélték, hogy ez azzal a »felső teremmel« volt azonos, ahol az apostolok később a Szentlelket megkapták. Az első adatok 130-ból származnak, amikor egy zarándok a pünkösdi esemény színhelyén egy „kis keresztény templomról” számolt be. Efölé építették a 4. században a »Hagia Zion« nagy bazilikát, melyet a keresztesek romba döntve találtak meg, s melyet ők újra felépítettek. 1333ban az újfent rommá lett szentélyt a ferencesek gondjaira bízták, akik mellette építették fel szentföldi központjukat, és akik a teremnek a mai gótikus formáját adták. 1551-ben azonban az új ozmán uralkodók a területet elkobozták a ferencesektől. Ennek oka az a kereszteseknek tulajdonított monda volt, miszerint az Utolsó Vacsora terme alatt található Dávid király sírja. A muzulmán hatalmasságok idővel a templomot egy »Dávid prófétának« szentelt mecsetté alakították át. A terem mind a mai napig magán viseli ennek nyomát, például az arab módon díszített ablakokon. 1948-ban, az első zsidó-arab háborúban a Zion-hegy Izraelhez került. Mivel az óváros 1967-es bevételéig a zsidóknak nem volt szabad a Sirató-falhoz menni, a »Dávid-sír« 37
kedvelt zarándokhellyé vált a körükben. Az épület alsó részét zsinagógává alakították át, magát az Utolsó Vacsora termét pedig múzeummá. Ha még maradt valami kis rész az egykori első templomocskából, akkor az lent található. A bársonnyal bevont »Dávid-koporsó« egy koromfekete fülke előtt fekszik, mely a kora-keresztény szentélyből származhat. A ferencesek hagyományos Nagycsütörtöki-körmenete azon ritka liturgikus maradvány, melyet ma az Eucharisztia megalapításának helyszínén még engedélyeznek. Hogy II. János Pál pápa 2000-ben a Szentföldön tett látogatása alkalmából itt misét mutathatott be, kisebbfajta szenzációnak számított – és a zsidók között igencsak sok vitára adott alkalmat. Azon híresztelések, miszerint az Utolsó Vacsora termét visszaadhatják a katolikus Egyháznak – például a Toledo-i egykori zsinagógáért cserébe – rendszeresen felháborodást vált ki a zsidó médiában. Mindenekelőtt a nemzeti-vallási Tóra-iskola, a »Diaspora-Jeschiva« – mely 1967-ben a Zion-hegy kolostorai közé fészkelte be magát – tagjai azok, akik »a jelentős zsidó szentély katolikus átvétele« ellen tiltakoznak. A hatalmas Dávid-koporsót még senki sem merte kinyitni, és megvizsgálni, Simon szerint „nehogy kiderüljön - hátha nem is Dávid sírja.” Dormitio – Elszenderülés temploma: Mária nyughelye, ahol Magyar emlékkápolna is van.
Mária elszenderülésének a temploma, amely a Sion hegy felett emelkedik. Alatta kripta van, amelynek középpontját, egy kisebb mozaik-kupola alatt, a halottas ágyában fekvő Máriaszobor foglalja el. Ezt ismét kisebb kápolnák veszik körül, amelyeket különböző országok adományoztak a templomnak. Egyiküket, a Patrona Hungariae-kápolnát magyarországi adományokból hozták létre és a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja. Feje felett angyalok tartják Szent István koronáját. Szűz Mária két oldalán pedig Árpád-házi szentek alakjai láthatók. Az oltár előlapján a Boldogasszony Anyánk kezdetű közismert énekünk szövege olvasható, mégpedig eredeti megfogalmazásban, és így is énekeltük el közösen a csoport tagjaival: „Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról”. 2000. február 26-án a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyar Püspöki Kar közösen hálatáblát helyeztetett el itt a következő szöveggel: „Szent István király emlékére, aki szorgalmazta a magyarok szentföldi zarándoklatát, koronázásának ezredik évfordulóján”. Az alábbi képeken látható a márvány oltár, amin "Magyarország kegyes hódolata" felirat van, illetve a fali mozaik: Szt. Imre, Szt. István, Szt. László és Szt. Erzsébet, közöttük Mária a kisdeddel. Az oltár alatti táblán könyörgés olvasható a Boldogasszonyhoz, az ország nevében.
38
Innen már busszal továbbhaladva megtekintettük a parlament épületét és a vele szemben felállított legfőbb zsidó emlékművet a Menorát. Kneszet. Izrael parlamentjét hívják így. A bejárattal szemközt látható egy 5 m magas, hétkarú gyertyatartó, az un. menóra, Izrael állam szimbóluma. Benno Elkan nevű művész tervezte és öntötte bronzba. A rajta levő 29 relief a zsidó történelem nagy alakjait és fontosabb eseményeit ábrázolja. Különben a kneszetet 1966-ban avatták fel. Mozaikjait és faliszőnyegeit Marc Chagall tervezte. Az épület 4-ik és 5-ik emelete beépült magába a sziklába 1958–1966 között. Azokban az időkben a város egyharmada Jordániához tartozott és onnan lőttek Jeruzsálem zsidó negyedére. A támadások során biztonságos légoltalmi helynek is bizonyult a kneszet épülete. Megvédte az ott dolgozó 120 parlamenti tagot. A hatnapos háború idején éjjel-nappal minden parlamenti tag itt tartózkodott, egyfajta konklávéban, mint pápaválasztáskor a bíborosok, és nem esett senkinek bántódása, nyugodtan dönthettek és határozhattak. Egyébként felemás demokrácia van itt is, akárcsak nálunk, de Winston Churchill már régen megmondta: a demokrácia rettenetes szisztéma, de nincs jobb nála. A sok üres duma miatt a parlamentben dolgozókat itt is eléggé lenézik. Viszont, ha valamit megszavaznak, mondja Simon, a gyakorlati kivitelezéshez azonnal hozzálátnak. Harminc évig vitatkoztak például azon, hogy legyen-e „villanyos” (és nem villamos!) és most végre eldöntötték, hogy lesz. TelAvivban ugyanez volt a helyzet a földalattival. Különben a kezdetben induló 34 pártból mára már csak 9 maradt. A külföldi nagykövetségek nem itt, hanem Tel-Avivban vannak. Mert ha itt lennének, vagyis ha a nemzetek ezzel mind elismernék fővárosként Jeruzsálemet, abból megint csak nagy baj lenne.
39
Szemből nézve bal oldalán a holokauszt képei, középen fent Mózes látható, lentebb a feltámadás jelenete lett megörökítve.
2011.01.11. Betlehem:
Alig 10 km-re délre fekszik Jeruzsálemtől. Idegenvezetőnk (Simon) a zsidó-palesztin „határnál” kiszáll a buszból, s néhány pillanat elteltével visszatér – mint mondja – „most már nem izraeli, hanem magyar állampolgárként”. Ettől fogva utasítására Betlehem területén „Lacikának” kell őt szólítanunk, tehát eredeti, 78 évvel ezelőtt Budapesten kapott nevén (Székely László).
A furcsaság oka az, hogy az izraeli kormány megtiltotta a zsidóknak, hogy betegyék lábukat palesztin városokba. S Betlehem palesztin város. Idegenvezetőként sem működhet Simon palesztin területen. Persze létezik ebben az esetben is az un. „kiskapu”, mert ugyanakkor tolmácsolhat, vagyis fordíthat, persze ez is jelképes mert a mi Simonunk továbbra is azt mondta amit akart. Tehát papír forma szerint fordíthatja az imént vele érkezett, egyik betlehemi souvenir-üzlet tulajdonosának (Nabil) kiküldött hölgy / Gabriella / idegenvezetőnek a szavait, aki később az autóbusz busás parkolási díját /1h.- 160 dollár, Simon állítása szerint/ annak ellenében fizeti ki helyettünk, hogy az ő üzletébe térünk be valamennyien 40
emléktárgyakat vásárolni. Hát, itt vettem én is fából művészein kifaragott állatokat és kereszteket. A fafaragványokat itt készítik és tényleg olcsóbb is volt egy két dollárral. Különben Betlehem is jordániai terület volt 1967-ig, innen lőtték annak idején az arabok Jeruzsálemet. Bét-lehem jelentése: „kenyér háza vagy hazája”. Itt született Dávid, s leszármazottainak is annak idején (Máriának és Józsefnek) ide kellett jönniük a meghirdetett római népszámláláskor. Arabok lakják, akik egyharmad részt keresztények, kétharmad részt mohamedánok. Előbbiek aránya évről-évre csökken a gyermekszaporulat visszaesése, valamint a folyamatos elköltözés-elvándorlás miatt. Egészen más volt a helyzet 40–50 évvel ezelőtt. Bizony szomorú, hogy Jézus szülővárosa mára megszűnt teljesen keresztény városnak lenni. A lakosság nagy része különben az idegenforgalomból él, emléktárgyak készítése és eladása jelenti a fő kereseti forrást. Hatalmas méretű ilyen üzlete van az imént említett Nabilnak is. Simon úgy említette, hogy ez a BSC –azaz a Betlehem Suvenir Center. A Születés temploma az előtte elterülő térről nézve erődítményszerű épületnek tűnik. Az első templom a barlang felett a negyedik század első felében épült a bizánci császár Konstantin és anyja Heléna császárné kezdeményezésére. A nyolcszögletű oltár amelyet ők emeltettek, még mindig a helyén van. Egyes elképzelések szerint Szent Ilona építette 327-ben. Ezt a templomot részben lerombolták a szamaritánus felkelés során a hatodik században. A jelenlegi templomot Jusztitianusz építette 530-ban
A bejárati ajtó ma 1,20 m magas, amelyen keresztül csak lehajolva lehet a templomba belépni. Annak idején azért falazták be, kétszer, illetve kicsinyítették ennyire le, hogy a mamelukok ne tudjanak lovon ülve a szent helyre behatolni. A végén még egy küszöböt is raktak, mert az állat egyszerre nem képes fejet hajtani és lábat emelni, így védett lett a templom a mohamedánoktól és lovaiktól, amik folyton bepiszkítottak a templomba. A lovak persze. A legtöbb templom a perzsa megszállás alatt elpusztult, az i.sz..hetedik században, de a Születés Templomát megkímélték a megszentségtelenítéstől, ami a homlokzaton található mozaiknak köszönhető. A Három Bölcset akik hűségajándékot hoztak az újszülött Jézusnak,( Máté 2:2) perzsa öltözékben ábrázolták, és a hit szerint ez tartotta vissza a perzsákat a templom lerombolásától. A Heléna templom eredeti mozaikpadlójának maradványai a padlón lévő csapóajtón keresztül láthatóak. Négy, egyenként 11 monolitból álló oszlopsor hordozza a mellékhajók tetőzetét és a hosszhajó emeleti részét. Képről talán ismerős az olvasó előtt is a szóban forgó betlehemi templom. A csarnok maga 54 m hosszú és 46 m széles. Innen lépcső vezet le a Születés tulajdonképpeni barlangjába, ahol Jézus világrajövetelének a helyét ezüst csillag jelzi. Ennek latin felirata így szól: „Hic de virgine Maria Jesus Christus natus est”. Magyarul: Itt szülte meg Szűz Mária Jézus Krisztust. Sajnos azonban, a katolikus egyháznak jelen pillanatban egyetlen talpalatnyi helye sincs saját tulajdonként ebben a templomban. Jelenleg görög ortodox, a latin és az örmény felekezetek osztoznak rajta. Szerencsénk volt mert ide is jókor és korán érkeztünk /7. 25/, így csak fél templomnyi embertömeget kellett végigvárnunk míg lejuthattunk a Születés Barlangjához. Volt egy kis tülekedés, de a végén sikerült sorba rendeződnünk. A születés helyét jelző csillaghoz, 41
letérdelve egy oltárszerű asztal alá bújva lehet odajárulni. Egy pár másodperces intim pillanat után már terelnek is tovább, de hátrébb van üres hely ahol letérdelve hálát és köszönetet mondhattam.
A születés helyét jelző csillag.
Igazán mély lelki élmény, és bensőséges közösség alakult ki a barlangban töltött idő alatt. Az odafordulás és odaadottság percei voltak. Mire felértem a csoportom már tovább ment, így elvesztem a számukra. Pár perces keresgélés után miközben filmbe való ügyességgel elkerültük egymást, szerencsére rám találtak, és így nem kellett egyedül folytatnom Betlehemi zarándokutamat. Elhagyva a Születés barlangját a kereszthajóból átmegyünk a közvetlenül szomszédos Szent Katalin katolikus templomba, amelyet a ferencesek építettek a 19. században (1881). Itt, miután körülnéztünk, a szentmisével elővételeztük az idei karácsonyt. A Duna Tv különben ebből a templomból közvetíti évről-évre az éjféli misét. A templomban található a Szent József Kápolna és az Aprószentek Kápolnája, ahová Herodes elől falazták be a gyermekeket. Még valamit el kell itt mondanom. 386-ban Betlehembe utazott a dalmáciai származású Szent Jeromos, aki szerényen meghúzódott egy, a születés barlangjához közeli másik barlangban, és latinra fordította több évtizedes itt-tartózkodása alatt a teljes Bibliát. Nem volt ugyanis megelégedve a görögből fordított változattal (Septuaginta), és ő eredetiből, héberből fordította le azt. Ez lett a közismert Vulgata, amely korábban egyedüli forrása volt a nemzeti nyelvekre való többi fordításnak. Nagyméretű szobra a Szent Katalin-templom előtt áll. A város északi részében, a kivezető úttól balra található a Benjamin születésekor meghalt Ráchel sírja, ami szintén betonkeritéssel van bezárva mert zsidó sir. Itt temette el Jákob szeretett feleségét. / Gen.35:16/. Itt eszembe jutott Arany János gyönyörű és mélyen megható, a heródesi gyermekgyilkosságot feldolgozó Ráchel siralma című költeménye. Különben egész Jeruzsálem körül ma ismét fal épül, ami idegesíti ugyan az arabokat, de – mint Simon mondja – építése óta nincsenek robbantások autókban, piacokon, vagy bevásárlóközpontokban. Kíváncsi kérdésemre, hogy mi a zsidók sikeres előretörésének a titka, Simon így válaszolt tréfásan: Kérlek, mialatt az arabok bámulják a zsidó lányokat, a zsidók elfoglalják azokat a területeket, ahol ők laknak. Simon magyarázata szerint Jézus születrése 7 évvel korábbra tehető, mint ahogy azt most állítják. Mivel Herodes Kr. előtt 4 – ben meghalt, és Kr. előtt 7 ben volt népszámlálás, és Pilátus ittléte is ezt igazolja, ha helytartósága első évében feszítették meg Jézus Krisztust,akkor volt 33 éves. Másképpen nem egyeznek az adatok.!?
42
10 órakor már a csodálatos fafaragványokban gyönyörködtünk, és vásároltunk a szuvenirboltban. Dél körül elhagytuk Betlehemet és egy ebédre alkalmas szállodát kerestünk, ami előtt nagyon szép rózsákkal kaktuszokkal díszített park volt. Itt ebédeltem a reggel csomagolt szendvicseket, majd elindultunk Jeruzsálem felé. Simon minden csoportnak ad egy nevet. A mi nevünk egy kicsit cinikusan : A Jajj de JÓ csoport lett. Mert mindenre azt kellett mondanunk, hogy Jajj de jó! Ez az önkéntes megelégedettség! A legkisebb kaput Herodesről nevezték el. Sokak szerint a legszebb a Damaszkuszi kapu.
Az olajfák hegyén a legmagasabb ponton, a Mennybemenetel emlékére egy torony épült. Miatyánk-templom, Jeruzsálem: templom az Olajfák hegyén, a mennybemenetel helyének közelében. - A 4-7. sz. zarándokok beszámolnak egy templomról, amit Eleonának, Olajfák hegyi templomnak neveznek. A templomot Nagy Konstantin (ur. 306-337) építtette a barlang fölé, ahol Jézus éjszakákat szokott tölteni és tanította apostolait a világ végéről. 940 k. a tp. romokban volt. 1102-06: a keresztesek kis kápolnát emeltek, ezután úgy tekintették, mint a helyet, „ahol Jézus írásba foglalta tanítványainak a Miatyánkot”. E hagyomány hátterében a Mk 11,25 áll: Virágvas. után a város felé tartva az Olajfák hegyén figyelmezette Jézus tanítványait: „amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket”. E szavakban a Miatyánk egy kérése visszhangzik, ez a hagyomány az egész imádságot e helyhez kötötte. A korábbi Eleona a 11. sz-tól a Miatyánk helye. Későbbi hagyomány szerint az apostolok oszlásuk előtt itt fogalmazták meg a hitvallást. - A kármelita apácák 1868: épített új templomukat ~nak nevezték el, s az előcsarnok és a kvadrum falára több mint 50 nyelven írták föl a Miatyánkot. ** Simon szerint 143 nyelven. Nem számoltuk meg, de minden eszembe jutott nyelven megtaláltam. Még eszperantóul is. Sőt még a vakok számára olvasható Braille írással is.
43
A magyarnyelvű imaszöveget a templomban helyezték el, ami nagyon megtisztelő számunkra. Simon felolvasta nekünk eredeti héber nyelven a Miatyánk szövegét. Ahogy a múltat idéző nyelv hangzása betöltötte a kertet, egy kicsit visszacsöppenhettünk a régmúlt Jézusi korba. A busz az Olajfák hegyére szállított minket, ahonnan leereszkedtünk a Virágvasárnap útján, Jeruzsálem látképében gyönyörködve haladtunk a Könnyek temploma felé. Dominus flevit kápolna. Ez arra emlékezteti a látogatót, hogy Jézus, amikor utoljára ment fel Jeruzsálembe, sírni kezdett a város várható sorsa miatt. Ezért az építmény formáját tekintve könnycsepp alakú. (Lk.19, 41-44). 1954-ben épült, körülötte terül el a világ legnagyobb zsidó temetője, mert hitük szerint a Messiás az Olajfák hegyén keresztül érkezik majd, s először az itt eltemetettek támadnak fel. A temetőben különben sehol nincs virág. Hadd említsem meg, hogy sok sírkő itt is megrongálódott vagy eltűnt a jordániaiak korábbi pusztítása révén (ezt a jelenséget mi kolozsváriak jól ismerjük, elég, ha a Házsongárdi temetőre gondolunk!), akik megszentségtelenítették a halottak nyughelyét. Különben a zsidók lefektetik földre a sírkövet, s nem állítják fel, mint felénk. Bent a kőtömbökben pedig lyukak vannak kiképezve a mécsesek részére, hogy a szél el ne fújja őket.
A templomban énekeltünk egy kicsit a Jézus életem című dalt, megcsodáltuk a világon egyedülálló oltárképet, ami maga Jeruzsálem látképe a díszes üvegen keresztül. Azon a helyen ahol Jézus megsiratta Jeruzsálemet. / Luk.19.41-44/
44
Getszemáne kert.
Bevezetőnek álljon itt egy idézet: Vácz Jenő püspökszentlászlói atyától „Ez a hely biztos ott volt, ahol most mutatják, ahol most is tudjuk. Tehát nézzünk szét ezen a helyen. Az Úr Jézus az utolsó vacsora után ide ment. Énekekkel, zsoltárokkal, imádkozva, énekelve mentek ki ide nagycsütörtök estén. Egy határozott kert volt olajfákkal. Ma is van még ott kilenc ősöreg olajfa, amelyek – noha annak idején Jeruzsálem ostromakor kivágták még a fákat is Jeruzsálem környékén – a kivágott olajfák tövén nőtt sarjadékokból valók. Három további hely van itt az Olajfák hegyén ma is. Az első hely, ahol a kilenc további tanítványt hagyta az Úr Jézus, a második hely, ahol a hármat hagyta, és a harmadik, ahol leborulva imádkozott és vért izzadt. Aztán ott van egy barlang. Többször kijött ide az Úr Jézus tanítványaival. És ebben a barlangban, ami elég tágas és olajprésnek használták, ebben a barlangban éjszakázott a tanítványokkal. Az egyik hagyomány az, hogy ez a barlang az árulás barlangja. Ide jött Júdás, itt fogták el a barlang szájában az Úr Jézust. Aztán, ha távolabb nézünk a Getszemáni kertből, akkor dél felé van egy völgy, a Kedron völgyének az a része, amely tele van sírokkal. A jámbor zsidók most is oda akarnak temetkezni. Az a hitük, hogy ott lesz a feltámadás, a Jozefát völgyében. Ez tehát a helyszín. Itt játszódik le az, amiről szemlélődni akarunk. Nemzetek temploma. Az Úr Jézus szenvedése szeretetből vállalt szenvedés. Az Ő szenvedése olyan, mint egy hőmérő: szenvedésének nagysága méri a szeretetének a nagyságát. Kérjük, hogy úgy érezzük meg az Úr Jézusból a szenvedésén keresztül az Ő szeretetét, hogy az állandóan ránk melegítsen, szinte süssön napként felénk. Megérezzük az Úr Jézusból az Isten szeretetét, mert erre hallatlan nagy szükségünk van, főleg nekünk, mai embereknek. De úgy érezzük meg ezt a ránk, felénk sütő, tüzelő szeretetet, hogy az bennünk visszhangra leljen, késztessen minket viszonzásra és megtaláljuk a viszonzásnak a módját is. És most szemlélődjünk. A szemlélődés szerkezete Szent Ignácnál az, hogy a személyeket nézzük, aztán azt, hogy mit mondanak, mit tesznek, de nem valami merev szabály szerint, hanem hol ezt, hol azt. Ez a három szempont, ami segít bennünket, hogy együtt éljünk velük, hogy a hatásuk alá kerüljünk azoknak, akik itt szerepelnek, akiket itt nézünk. Hogy azok, akik itt az Isten kegyelmét hordozzák, jó hatással legyenek ránk, és teljesen hatásuk alá vonjanak bennünket. Akik pedig a szereplők közül hibáznak, vétenek – mint itt az apostolok is elalszanak, mint Júdás, aki elárulja az Úr Jézust –, ők meg megint más hatással legyenek ránk, üdvös hatással, hogy visszatartsanak ugyanazoktól a hibáktól. Így nézzük most a szereplőket. Először a szemlélődés első részében az utolsó vacsora terméből jövet halljunk valamit az Úr Jézus ajkáról, halljunk egy mondatot, ami itt nagyon fontos. Amikor azt mondja nekik: „keljetek fel, menjünk”. Az utolsó vacsora is így fejeződik be: „most keljetek fel és menjünk”. Valahogy ezeken a szavakon keresztül megérezzük azt, hogy e mögött a mondat mögött az Úr Jézus részéről mi van. 45
Hasonló ez a mondat ahhoz, amit Lukács leír máshol, ahol Jeruzsálem felé indul el az Úr Jézus tanítványaival és azt mondja Lukács: „érckemény lett az arca”. Görög szót használ itt: olyan lett az arca, mint a vas, az érc, hogy olyan elszántan indult Jeruzsálem felé, a szenvedése felé. Most ugyanez a határozottság, ez a végsőkig menő elszántság érződik ezen a szaván, hogy „keljetek föl, menjünk”. Ha valaki igazán szemlélődni akar, az ne törődjön azzal, hogy még mi minden lesz majd később, nyugodtan itt le is állhat, és csak hallhatja az Úr Jézusnak ezt a szavát, „keljetek fel, menjünk”. Ezen keresztül is meg lehet érezni az egész Úr Jézust, ahogy most a szenvedése felé indul. És akkor valóban elindulnak és látjuk a személyeket, az Úr Jézust és a félénk apostolokat, akik valami módon most megdöbbenve mennek, bár azért segíti őket a megdöbbenésük ellen az a zsoltárének, amit útközben énekelnek és imádkoznak. Nem keríti teljesen hatalmába őket az a megdöbbenés, hogy most mi lesz. Ugyanakkor, amikor itt megyünk az Úr Jézussal és az apostolokkal együtt a Kedron patakon át a Getszemáni kert felé, a távolban a város másik része felé is megy valaki: Júdás. Keresi az estében a főpapokat. Nem tudom, hova megy most, Annáshoz, vagy Kaifáshoz megy-e, vagy pedig valami alárendeltebb emberhez, a templomőrség fejéhez, hogy most keljetek föl, vigyázzatok, most van itt a jó idő, ne szalasszátok el az alkalmat és így tovább: ott van. Megy elárulni. Így szemlélődve érkezünk el az olajfák hegye alján lévő Getszemáni kertbe. Belépve a kertbe azért valami kis megkönnyebbülés észlelhető a tanítványokon meg az Úr Jézuson is, mert ez meghittebb hely volt a számukra. Itt már többször időztek. Igaz, talán biztonságosabban érezték volna magukat, ha kimennek Betániába, de előírás volt, hogy a húsvéti vacsora elfogyasztása után az éjszakát még Jeruzsálemben kell tölteni. S mivel rengeteg volt a zarándok és a falakon belül nem volt elég szállás, kiterjesztették az utasítást. Úgy is eleget lehetett tenni a parancsnak, hogy a nagy Jeruzsálem területén éjszakáztak a zarándokok. Hát a Getszemáni kert meg az olajfák lejtője nagy Jeruzsálemhez tartozott és így eleget tettek az előírásnak: Jeruzsálemben maradtak ezen az éjszakán. Tehát egy kis megkönnyebbülés fogta el őket a meghitt, jól ismert, körülkerített helyen. Már tudták, hogy mi hol van, barlang is van, védettebben tölthetik az éjszakát, de az Úr Jézus nem hagyja őket elernyedni, vagy ellanyhulni. A maga részéről mindjárt azt mondja, hogy most maradjatok itt egy kicsit. Imádkozzatok még! Útközben is imádkoztak, de most egész más értelemben mondja nekik, hogy imádkozzatok velem. Kérte őket, hogy imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. Aztán kiválasztotta Pétert, Jakabot és Jánost, azt a másik evangéliumból tudjuk, és odébb ment úgy egy kőhajításnyira és térdre borulva imádkozott. Mert a másik evangélium meg azt mondja, hogy szomorú az én lelkem mindhalálig. A szomorúság lett úrrá az Úr Jézuson itt az olajfák hegyén. Ezt is látjuk magunk előtt. Nem tudom, mi mit csinálunk szomorúság idején, vagy miért vagyunk mi szomorúak, ha szomorúak vagyunk? Érdemes itt megállni, mert a szomorúságnak nagy helye van az ember életében. Van rossz, bénító szomorúság, meg van üdvös, jó szomorúság is. Mi emberek a szomorúságot próbálnánk elkergetni. És akkor az ember föltesz valami zenét, vagy megy ideoda, vagy valami könyvet vesz a kezébe, vagy elmegy, próbálja elkerülni a szomorúságot. Attól függ, hogy miféle szomorúságról van szó. Pázmány azt mondja, hogy azért engedte az Úr Jézus magára nehezedni itt a szomorúságot, hogy azt a szomorúságot, amelyet mi emberek érzünk, hogy megrohan bennünket, segítsen legyőzni, kivegye a fullánkot az emberi szívünkből. A mi szomorúságunkat a bűneink táplálják bennünk, mert a legkeservesebb szomorúság, amit egy ember megélhet, azért a bűnei miatti szomorúság. Egy névtelen valami ez, amit nem tudunk hová tenni, de elválaszthatatlanul követik a bűneinket. Ha egy rossz szót mondok otthon, vagy megsértek valakit, rám telepszik valami szomorúság, amitől addig nem tudok szabadulni, ameddig meg nem szabadít engem az ima, vagy az Úr Jézusnak a jósága. Mert
46
hogyha idő telepszik is a szomorúságra, azért a nyoma ott van, ha nem intézem el a szomorúságomat. Ezt a jézusi szomorúságot úgy keressük itt, hogy szemlélődünk, próbálunk a nyomában járni. Uram, miért vagy szomorú, miféle szomorúság ez Benned? Halálos szomorúság? Honnan? És Lukács azt mondja, hogy aztán a szomorúság ellen imádkozott. Egy kőhajításnyira ment el és imádkozott. Mi a szomorúság ellen ugye mindenfélét próbálunk. Szórakozunk, zenét hallgatunk. Az Úr Jézus meg imádkozik. A másik dolog, amin megakadhat a szemlélődésben a figyelmünk, hogy imádkozik. Mintha most fedeznénk fel az imát. A szomorúság ellen imádkozni kell valójában. Szoktunk, tényleg? Felfedeztük már, hogy az imában még milyen csodálatos erőforrás rejlik? Ezt az Úr Jézus most itt megmutatja előttünk. Mert hallatlan nagy a szomorúsága. A szomorúság mellé aztán más is jön. Félt. A félelem is elfogta, sőt, azt mondja a latin, hogy undor fogta el az élettől. Ezek döbbenetesen erős szavak. Mind az egész környezet, az a világ, amely Őt körülfogta ott, az a három év, amit működött Jeruzsálemben, környékén, Júdeában, Galileában nemzetéért, meg az egész emberiségért, itt végződik: teljes sikertelenség és undor attól, ami Őt körülveszi. Semmi nem szépíti ezt. Hogy mi gyülemlik fel itt az Úr Jézusban belül, azt mind érzékeljük, és látjuk. Méltán népe részéről is, de aztán végső fokon mindnyájan ott vagyunk. Mindnyájunk részéről is mindent megtettünk, hogy szomorú legyen, hogy féljen, és hogy undorodjon attól, amit készítünk neki, amit bennünk ott talál. És hogyha körülnézünk a mai emberiség életében, meg még inkább a magunk életében, kicsit keressük ki azt, ami hozzájárul ahhoz, hogy az Úr Jézus szomorú legyen, féljen, undorodjon. Keressük ki azt az életünkben és vegyünk attól valahogy távolságot, mint a keresztségünkben mondtuk, hogy ellene mondok a bűnnek, ellene mondok a kísértésnek, ellene mondok ennek a világnak, pompájának. Mert mi az, ami az Úr Jézust ilyen lelkiállapotba hozza? Ádám óta az egész emberiségen rajta van mindaz, ami ezt előidézi Isten és közöttünk, emberek között. Az emberi viselkedés valóban döbbenetes a saját teremtőnkkel szemben, Mennyei Atyánkkal szemben, aki olyan végtelen szeretettel mondta ki azt a nagy mondatot: „teremtsünk embert”, és a semmiből elindulva tesz meg mindent, hogy sikerüljön ez az „embert teremteni”. Azért vállalkozik erre az óriási munkára, feladatra, hogy velünk a maga tökéletes életét, boldogságát közölje és a javunkon dolgozik, értünk dolgozik, a legjobbat akarja, és a mi részünkről valami hallatlan ellenállással találkozik. Közönnyel, nem törődéssel. A teremtett világot a mi segítségünkre, szolgálatunkra szánta. Ez minket lenyűgöz, foglyul ejt, rabul ejt. Ennek a kis benyomásai, világ kínálta kis kielégülései, élvezetei lekötnek, rabul ejtenek bennünket és Isten kisebb és kisebb lesz, kiszorul az ember figyelme, öntudata köréből – és eltűnik. Fölnagyítódik az ember előtt az a kis semmiség a világból, az a kis hatás és mi magunk – Isten meg eltűnik. Ennek a fordítottja kellene, hogy bekövetkezzen: mi kisebbedjünk, mint ahogy Keresztelő Szent János mondta. „Nekem kisebbednem kell és Neki kell növekedni.” Az Úr Jézus egzisztenciális érzések hatalmában van: félelem meg szomorúság meg undor. Az emberi lét hatása ez rajta. És a kilenc tanítvány ott hátul lemaradt, a három tanítvány közelebb hozzá; az is lemaradt, és nem imádkoznak. Elfogta őket a gyöngeség, elalszanak. Ő meg itt van. Szemlélődjük ezt a jelenetet és érezzük meg a szomorúsággal, a félelemmel és undorral küzdő Úr Jézusban a szeretetének ezt a végső erejét, mert annak erejében küzdött és küzd azért, hogy az Atya akarata legyen meg. Ne az, amit én akarok, hanem Atyám, amit Te akarsz. Az Ő akarata, az Ő emberi akarata, ami felé az embersége hajlana. Mi lenne az? Talán az elfutni, itt hagyni ezt az egészet, lecsapni mindent, nem érdemlik ezek meg; és így tovább. Talán ez lenne az Ő akarata? Vagy menni külföldre valahova? Disszidálni ebből a zsidó népből, mert ez borzasztó nép…
47
Ne az én akaratom legyen meg. Ne a gyönge, gyáva emberi testnek, vérnek a félelme legyen az akaratom, hanem a Te akaratod legyen meg. Itt aztán megtalálja a kapaszkodót, mert nagyszerű dolog egyet akarni Istennel. Meg vagyok róla győződve, hogy a mi életünknek ez az igazi titka. Emberileg is megélitek azt talán a barátságban vagy a szerelem élményében, hogy ketten egyet akarni. Ketten egy szövetségre jutni. Hogy micsoda szépségeket, gazdagságot, erőt rejthet az, ha igazán jól, szépen egy akaratra tudunk jutni akár csak ketten is. Kedves Testvérek! A szemlélődés Annás, Kaifás házába vezet bennünket és esetleg onnan Pilátushoz, Heródeshez. Ezeket az utakat tesszük meg szemlélődve és közben az eseményeknél megállunk, de megint csak nem kell mind bevenni a szemlélődésünkbe, nyugodtan ott köthetek ki, ahol megtalálom azt, amire most jobban rezonálok. Nem ismerős előttünk, hogy Annás háza hol volt. Nincs határozott hagyomány arra vonatkozólag. Getszemánit tudjuk, megvan most is. Kaifás házára vonatkozólag már tudjuk, hogy visszafelé vezették az Úr Jézust: amerre ők kimentek a Getszemáni kertbe, arra visszafelé vezették. Bal kéz felől volt Dávid városában, a Sion-hegynek a lejtőjén – a hagyomány szerint – Kaifás háza. De hogy Annásé hol volt, azt nem tudjuk. Aztán az egész városon végig kellett menni az Antónia várig, ahol Pilátus palotája volt, azt megint tudjuk. Határozottan megvan a kihallgatás terme, megtalálták a nagy kvadrát kövekkel kirakott teret is, ahol a rostrum volt. A gabbata, héberül gabbata, ahol az ítéleteket kimondták, ahol ítélőszékbe ült Pilátus helytartó. Tehát a színtér most változatos, ahol a szemlélődésünk folyik. Kérni? Mit kérjünk itt? Megint csak azt kérjük, hogy minél teljesebben az Üdvözítő személyének a hatása alá kerüljünk. Akár úgy, mint Péter, akire az Úr Jézus rátekintett ott Kaifás házában, akinek az udvarán lezajlott az ő tagadása. Akkor egy óriási fordulat következett be Péter életében. Akár úgy kerüljünk az Úr Jézus hatása alá, mint ahogyan hatása alá kerülhetett mondjuk itt Ponciustól Pilátusig – ahogyan a magyar is mondja – a hurcolások közben sok-sok ember. Lehetetlen, hogy ne kerültek volna a hatása alá. De senkit sem említ a Szentírás külön ebben a folyamatban, hogy Jézus Krisztus ilyen és ilyen értelemben hatással volt rá, hatása alá került. Csak talán későbben, mikor Péter prédikációjára már sokan, háromezren megtértek egy nap alatt, talán akkor bontakozott ki az, ami itt az ítélet napjában, meg az Úr Jézus szenvedésének napjában zajlott. Talán ezek az emberek, akikkel az Úr Jézus itt találkozott, ezek az ismeretlen emberek talán akkor kerültek Jézus hatása alá és hittek benne. Itt csak Péterről tudjuk kifejezetten, hogy milyen hatást tett rá az Úr Jézus tekintete. Szóval kérjük, hogy az Úr Jézus hatása alá kerüljünk. Aztán akkor itt szemléljük a jeleneteket. Az első, hogy a csőcselék – vagyis a különítmény, ahogy most mondanák; a magyar történelemnek éppen ebben a fél századában vagy három negyed századában voltak ilyen dolgok az országban, ilyen elfogatási különítmények – vezette az Úr Jézust először Annás főpap házához. Itt Annás volt az igazi ellensége az Úr Jézusnak. Hidegen, számítóan gyűlölte Jézust és érezte, látta, hogy az ő hatalmának egy komoly veszély, ha az Úr Jézust működni engedi. Az most a vélemény, hogy a tulajdonképpeni ellenfél, politikai számításból ellenfél az Úr Jézussal szemben Annás volt. Ő játszatta csak le aztán Kaifással meg a főpapokkal meg az írástudókkal az ítéletet. És szinte azért vezettette magához és nem Kaifáshoz először, hogy meggyőződjön arról, hogy sikerült elfogatni ezt a veszedelmes embert. Tényleg megvan? Mégiscsak sikerült? Odavezette magához. Ennek tulajdonképpen az elítélés szempontjából nem volt jelentősége, ez teljesen magánakció volt, hogy meggyőződjön róla, hogy rendben folynak a dolgok. És faggatta, teljesen szabálytalanul faggatta a tanítása felől. Hallgatjuk ezt a faggatást és az Úr Jézus válaszát. Ő tudta, hogy neki mint vádlottnak nem kötelessége itt vallani arról, hogy mit tanít és így tovább. Tudta, hogy hamis prófétaként
48
vádolták. Tudta, hogy miről van szó és azt mondta: „Kérdezd azokat, miért kérdezel engem? Nyíltan szólottam, kérdezd azokat, akik hallgattak engem a templomban, vagy máshol.” Most a szemlélődésben meglepetésszerűen magunkkal szembe is fordíthatnánk a dolgot. Kérdezhetne engem valaki Jézus tanítása felől? Mit mondanék? Az Úr Jézus válaszára Annás szolgája arcul ütötte az Úr Jézust. Hogy mer így felelni a főpapnak? Hát hogyan? Nem szabad? Nem lehet? Milyen furcsa felfogásokkal találkozik az ember ilyen szolgák meg beosztottak meg alárendeltek között, hogy akik így önhatalmúan kitöltik a bosszújukat valaki fölött. A pszichológia azt mondja, hogy a szolga, a beosztott, aki parancsra teszi, hogy kitölti a bosszúját, a szenvedélyeit szabadjára engedi valakivel szemben, egy elítélttel szemben, akkor ebben az élete során tapasztalt elnyomatás meg mások részéről tapasztalt taposás tör fel. Ővele szemben is úgy jártak el: elhallgattatták, igazságtalanul elnyomták, és az most kitör. Ha az ember odakerül, hogy elfogják, vezetgetik és különböző őrökkel találkozik, nagy különbséget lehet tapasztalni katona és katona, fegyőr és fegyőr, beosztott és beosztott között. De ott is lehet találni embereket, akik bámulatos módon megéreztetik az emberrel akaratlanul is, hogy emberek. Ott is megtartják a maguk emberi méltóságát és nem igazságtalanok, noha abban a beosztásban vannak. Olyant is tapasztalt az ember, hogy valaki durva hangon szólt, de mégis érezte az ember, hogy ez jó. Ezt csak teszi, de amikor lehet, akkor segíti az embert. Például egy ilyen őr volt a Fő utcán, a budai oldalon – ahova először került az ember, ilyen processzus nyomán –, aki hangos volt, rászólt az emberre, amikor meg a láthatár tiszta volt, akkor beadott egy remek könyvet: „ezt olvassa!” A döbbenetes az volt, hogy képzeljétek el, hogy pont azt a könyvet kaptam elsőnek olvasni bent, amit kint Zaránkon, messze Pesttől elkezdtem olvasni, de nem tudtam végigolvasni: Reymondnak a Parasztokja. Remek Nobeldíjas könyv, lengyel író könyve. Azért mondom el ezt, hogy ha szemlélődtök, akkor reálisan szemlélődjetek és úgy próbáljátok az emberekből kiérezni – ebből a katonából is vagy alárendelt, beosztott emberből, aki arcul ütötte az Úr Jézust –, hogy mi van ebben az emberben. És próbáljunk reflektálni magunkra is. Hogy viselkedünk mások szeme előtt? Nem vagyunk meghunyászkodók, mikor valaki felettesnek elkönyvelt jön, mikor meg nincs ott senki, akkor egész mások vagyunk? Arcul ütötte az Úr Jézust. A torinói halotti lepel tanúsága szerint az Úr Jézusnak a bal arcán, ami egy komoly arcul ütésnél számításba jön, valóban dagadt részek vannak a szeme alatt a csonton, meg lehet állapítani. Tehát ez az első arcul ütés nagyon durva arcul ütés lehetett. Most hallottam, hogy egy olasz professzor öt évi zseniális munkával eltüntette a torinói lepelről ezeket a szenvedés okozta nyomokat, és mindenféle számítással meg szakszerű módosítással visszahozta az eltorzítás nélküli arcot. Most kíváncsi vagyok rá, hogy – mert most fejeződött be ez a keresés – milyen lesz az Úr Jézus arca, amit ez a professzor így helyreállított, a szenvedések okozta elváltozás nélkül. Most itt a szemlélődésben valóban maradhatunk az Úr Jézus arcánál is. És azért reflektálhatunk a magunk arcára. Az én arcom nincs eltorzítva valamivel? Tiszta? Mi lenne, ha az én arcom leredukált volna az eredeti, igazi énem, személyem szerint? Nem lehetne esetleg elképzelni, hogy az én keresztségem kegyelmére, ahol Isten gyermekének születtem újjá, hogy annak megfelelő arc lenne az én igazi arcom? Nem lehetne aszerint gondolkodnom, éreznem, örülnöm, ahogy a keresztségben kaptam arcot Istentől? Egy témája a szemlélődésnek: Jézus Annás előtt, ahol tanítása felől kérdezték és ahol arcul ütötte ez a katona. Aztán megkötözve Kaifáshoz viszik, ahol együtt voltak az írástudók és a vének. Ez rokoni gesztus volt, mert Annás benősült Kaifás házába és az igazi öreg, aki intézkedett, az Kaifás volt. Ott együtt voltak egybe gyűlve az írástudók és a vének. Itt zajlott le Péter tagadása. Péter valóban megint olyan, hogy szemlélődhetünk, ahogy a tűznél ül. János írja ezt le olyan részletesen. És ahogy még mindig abban a hiedelemben van, hogy őneki meg kell mentenie Jézust. Az elfogatásnál is ő akarta megmenteni Jézust, 49
kirántotta a kardját. Érdekes, hogy nevelte az Úr Jézus ezt az embert, Pétert. Valóban az egyház fejévé és az Ő utódjává. Olyan ambiciózus ember volt, aki – ha végiggondoljuk az életének a jeleneteit, amiket megőriznek az evangéliumok – aki természetszerűleg vezető típus volt, mindjárt ura a helyzetnek. Ő az, aki felel, hogy kinek tartják az emberek Jézust és kinek tartja ő. Ő az, aki a vízre mer lépni és megy az Úr Jézus felé. Valóban az Úr Jézus számára olyan valaki, aki lelkesedik, akiért az életét is odaadná, de van benne egy alapvető hiba, ami a vezetés szempontjából nem maradhat meg. Nem ő menti meg Jézust, hanem Jézus menti meg őt. Ezt neki tudomásul kellett vennie. Az Úr Jézus kénytelen volt nagyon kemény kézzel megtanítani Pétert rá, hogy nem te vagy a megváltó, hanem én váltalak meg téged. Mi lenne a világból, hogyha terád szorulnék? És itt van a csúcspontja Péter nevelésének, amikor elveszti a fejét és összevissza beszél már, és akkor az Úr megfordulva rátekint. Egy szójáték van, azt a magyarban nem lehet visszaadni. Mert a megfordulni az episztreferm; az ugyanaz a szó, mint megtérni. Tehát az Úr tett egy fordulatot Péter felé, ránézett. Ez ugyanazzal a szóval van kifejezve. Az Úr megtért és Péter megtért. Remek írói fordulat! Péterre tekintett megfordulva és Péter is megfordult. Mert a megtérés: fordulat. Belső fordulat. Nem tudom, ti hogy vagytok, életetekben hol jártok, mint jártok, de az biztos, hogy döntő, hogy az ember ezt a belső fordulatot megtegye, amit látunk Péternél. És döntő, hogy az Úr Jézus megadja ezt a kegyelmet, hogy rátekintsen az emberre. Hogy tekinthetett rá? Mi volt a tekintetében? Biztosra veszem, hogy nem harag, nem szemrehányás, nem csodálkozás, hanem: Péter, én szeretlek téged így is, ne félj. Biztatás volt a tekintetében. Teljesen elfogulatlanul, mert az Úr Jézus ártatlan. Nem ravasz, agyafúrt meg szemrehányó. Tudjátok, milyen az ártatlan ember? Isten is ártatlan. Isten nem ravaszkodik az emberrel. Isten tiszta jó. Az Úr Jézus tekintetéből ez a tiszta jóság áradt Péter felé, és az idézte elő ezt a nagy fordulatot. Hogy az egész világ nem kell nekem, csak te kellesz nekem. Megfordult, kiment, keservesen sírt. És ott maradt benne az Úr Jézusnak minden értékelése, helyezése. Ez a megtérés. A megtérésben az játszódik le bennünk, ami fordítottja az Istentől való elszakadásnak, ha ez végbemegy valakiben. Mi szakít el Istentől? Csak az szakít el, hogy ez a világ, vagy ebből a világból valami hatás, valami kábulat, valami varázs, valami bűvölet, valami vonzás a vágyainknak vagy kívánságainknak, elképzelésünknek megfelelően leköt, lebilincsel bennünket, hogy felejtünk Istent, embert, mindenkit. Egy pillanatért is képes az ember mindenről elfelejtkezni. A megtérés pontosan az ellenkezője. Egyszerre eloszlik a világból minden, amit én eddig nagyra tartottam. Ami fogvatartott, az felszabadul, elenged engem és egyszerre nagyot fordul az ember és felfedezi, hogy az Úr Jézus több, mint az egész világ, mert Ő a Teremtő, az üdvösség, az igazság, a boldogság, a jóság, tehát semmi sem érhet fel ebből a világból Őhozzá. És gyerekek! Mondhatom nektek, tanúskodhatok az életemből, hogy ez sokszor egy életre terjedő dolog, hogy az ember így megforduljon, megtérjen, hogy eloszoljék az emberben minden illúzió, ami odatapad a vágyaink, szenvedélyeink nyomán a dolgokhoz vagy személyekhez vagy bármihez. Az az illúzió, hogy ott a boldogság, annak el kell oszolnia és ez sokszor hosszú időt vesz igénybe. De örüljetek, ha minél előbb rátaláltok és minél előbb sikerül elszakadnotok ettől a világtól ilyen értelemben. Ahogy az Úr Jézus mondja: Aki utánam akar jönni, az tagadja meg magát és kövessen engem, és aki el nem hagy mindent, az nem méltó hozzám. Még a saját szüleit, testvéreit is; ilyen értelemben az egész világot el kell hagyni, hogy az Úr Jézushoz forduljon az ember, hogy igazán Isten legyen számára az Úr Jézus. Itt megállhattok a szemlélődésben. Nagyon termékeny, gazdag kincsek vannak elrejtve Péter tagadásának és megtérésének a jelenetében. Aztán itt vannak utána a hamis tanúk. Hú, mi van itten! Hogy most hány hamis tanú jár két lábon keresztényeknek elnevezve, akik teljesen hamis képet adnak az Úr Jézusról! Itt is lehet
50
szemlélődni és könyörögni: Uram, add, hogy ne hamis tanúd legyek, hanem igazi tanúd. Egyszerű, igazi tanúd legyek. Tanúsítsalak életemmel, szavaimmal, gondolataimmal őszintén. És itt zajlik le, Kaifás házában a hamis tanúskodások után, hogy az Úr Jézus csak hallgat. Mit csináljon? Mit csináljon most az Úr Jézus, ha ezer és ezer hamis tanúzó keresztény más képet fest róla, mint az igazi. Hogy a pogányok megbotránkoznak rajta. Az a sok szekta, az a sok széthúzás, hogy keresztények egymásnak hátat fordító, ellentmondó dolgokat mondanak és mindegyik megy a maga feje szerint. Ugye, mennyire kiemelkedik korunkban is az a néhány nem hamis tanú? Teréz anya, Charles de Foucauld: nagyon egyszerű, alázatos emberek és igazi tanúk. Vagy a pápa most. És aztán sok-sok igazi tanú azért van. Ne ferdítsük el azért a dolgokat. Vannak csöndes, egyszerű, igazi tanúk: férfiak, nők, édesapák, édesanyák, fiatalok. Törekedjünk igazi tanúk lenni. És hogyha rajtakapjuk magunkat, hogy hamisak vagyunk, megtagadjuk az Úr Jézust, akkor csak tekintsünk az Úr Jézus szemébe, mint Péter: gyerünk vissza, hogy igaz tanúk legyünk. Itt hangzik el a döntő kérdés: „Te vagy-e az Isten fia? Valld meg nekünk!” Keresztségünk óta mi is Isten gyermekei vagyunk. Valljuk meg! Akármilyen körülmények közé kerülünk. Az Úr Jézus csodálatos példát ad nekünk. Ebben aztán nincs kecmec. Ezek vagyunk, igen. Az vagyok. Még hogyha nem is látszik, még hogyha én magam próbáltam ezt valahogy radírozni, vagy nem annak megfelelően cselekedtem, de most ha kérdezed, tudatosan megvallom: az vagyok. Keresztény vagyok. És akkor – érdekes! – erre szabadulnak el aztán az indulatok az Úr Jézus körül. Nem könnyű, nem egyszerű dolog megvallani azt, hogy kik vagyunk. Akkor elég is ez. Annásnál és Kaifásnál az Úr Jézus: szemlélődjük így végig. „ / Vácz Jenő SJ atya (1914-2003)/
Valóban lenyűgöző élmény volt itt lenni! Az ajtóban olajfa ágakat árultak a leleményes helybéliek. Ez valóban az a hely ahol Jézus értünk vért verítékezett. Az emberi elme kevés ahhoz, hogy ezt felfogja, ezt csak a lélek képes megérteni, ha hagyja magát megérinteni az itt jelenlévő Isteni Lélek által. A kertet vaskerítés veszi körül és a fákhoz nem lehet bemenni. Így csak azokat körbejárva jutunk el a Nemzetek Templomához, ahol van állítólag az a kőlap amin Jézus imádkozott. A templom oltárképe alatt ott találjuk a magyar címert. A bazilikának 12 kupolája van, utalva arra a 12 nemzetre, melyek építtették ezt a templomot. Köztük Magyarország is. A főoltár előtti kövön imádkozott Jézus elfogatása előtt. De ugyanilyen kő található az olajfák udvarán is. Barluzzi tervei alapján készült egy régebbi templom romjaira épülve 1919 és 1924 között. Az első templomot még a perzsák pusztították el 614-ben. A keresztesek újjáépítették, de azt is lerombolták 1187-ben.
51
Euszebiosz már 330-ban említi a halálfélelem helyét. Jeromos megemlíti, hogy 390-ben már templomot építettek föléje. Aegeria 383-ban egy pompás templomról beszél. Valószínűleg Theodisziosz császár alapította.
A magyar címer a jobb alsó sarokban található szemből nézve. Kijöttünk a templomból, és elindultunk az elárulás barlangja felé az olajfák mellett, és ekkor történt az ami Simon szerint 45 éve nem fordult elő. A kertből Simonhoz lépett egy hozzá hasonló alkatú, rá nagyon hasonló kinézetű és talán ugyanolyan korú barna csuhás szerzetes ősz fehér hajjal, ami nagyon jól illett a derekát átkötő fehér kötélhez, és beszélgetésbe elegyedtek. Aminek az lett a következménye, hogy minket egyszerű magyar túristákat beengedtek a 2000 éves olajfák alá. Megérinthettük azokat a fákat…. Kaptunk 5 percet az Úrtól…. Teljesen meghatódva és elérzékenyülve érkeztünk meg a barlanghoz, ahol Jézus és tanítványai oly sok időt töltöttek el, és ahol Jézust elfogták Júdás árulásának követeztében. Ahogy az meg volt írva.
52
Elárulás barlangja.
Simon elbeszélése szerint az elárulás barlangjához 1868-ban egy bajai paraszt Mérő József hozott ide, gyalogos zarándokként, egy fakeresztet, amit másfél éven keresztül a vállán cipelt Bajától idáig, és amelynek azonban az 1955-ös árvíz idején nyoma veszett. A jelenlegi keresztet az ő dédunokája hozta el ide az elveszett helyett. A következő, elsősorban papokat figyelmeztető latin felirat olvasható ezen a helyen: Sustinete hic et vigilate mecum, memento Domine sacerdotum tuorum. Magyarul: tartsatok itt énvelem és virrasszatok! Emlékezz, Uram, papjaidra!
Nem messze innen található az ortodox Mária elszenderedése Bazilikája:
A bejárat egy piros vaskapu. Több lépcső vezet le a templomba ami a föld alatt lett kialakítva. Itt találhatók Mária, József és az ő szüleik sírjai.
53
2011.01.12. 7-8 ig mise a gecemáni kertben, 8- siratófal 9 ig. 9 – 9.40 Kajafás, 9.40 től Khumran holt tenger. Korán reggel érkeztünk a gecemáni kertbe, pontosabban a kert azon részébe, ahová külön engedéllyel, /amit nekünk Simon intézett el/ lehet bejutni, és itt tartottuk a mai szent misénket, háttérben Jeruzsálem panorámájával. Áhítatos lelkülettel kezdtük a napot, és indultunk tovább autóbuszunkkal, a siratófalhoz. Siratófal – a zsidók legszentebb zarándokhelye 48 m hosszú és 18 m magas kőfal. A zsidók legszentebb zarándokhelye, amit az előtte kiképzett nagy előtérrel együtt tulajdonképpen zsinagógaként (nem templomként, hanem találkozóhelyként!) használnak, s ezért ráccsal két részre van osztva. Jobbra a nők, balra a férfiak. (Simon tréfásan megjegyzi: azért van ez így, mert a férfi, ha meglát egy jobbképű nőt, nem tud igazán koncentrálni, legkevésbé imádkozni. Itt a fal előtt zajlanak le a nagy vallási ünnepek, és itt esketik fel a frissen bevonult katonákat is. Nevét onnan kapta különben, hogy itt siratják a templom 70-ben történt lerombolását. Maga a siratófal nem a hajdani nagytemplomnak, hanem a köréje épített falnak a maradványa. Az alsó hét kősor Nagy Heródes idejéből való, amelyre előbb a keresztesek építettek, majd később a törökök újabb, más formájú sorokat. A siratófalnál imádkozni, olyan mintha személyesen az Istennel beszéltünk volna. Ez itt nem távolsági, hanem helyi hívás, ahogy Simon egy viccre hivatkozva megemlítette. Még II. János Pál pápa is helyezett el imádságos cédulát a fal kövei közötti rések valamelyikébe. Mi is megírtuk a kis imáinkat egy - egy papírdarabkára, és gondosan összehajtogatva indultunk a falhoz. A nők jobbra a férfiak balra. De fedetlen fővel férfi nem léphet a fal elé imádkozni, igy valamilyen alkalmas fejfedőt mindannyiunknak be kellett szerezni. Itt a helybéli rendfenntartók erre is gondoltak, és mindenkinek akinek szüksége volt rá biztosítottak egy eredeti kis sapkát a feje búbjára. Legtöbben ezt személyes ajándéknak gondoltuk, és a sapkával együtt távoztunk. A kis imádságos papír elhelyezése nem is volt olyan egyszerű, mert már minden rés minden magasságban tele volt tömködve velük, és úgy illett, hogy más imáját tiszteletben tartsuk. Kilenc óra körül érkeztünk Kajafás házához. A házhoz vezető út szélén egy idős hölgy hegedült. Nagyon szépen játszott. Ilyen kellemes zenés fogadtatás után mutatta meg Simon azt az utat, ahol elfogatása után Jézust felvezették a főpap házához kihallgatásra. Nem csak megmutatta, hanem fel is vezetett minket ezen az úton , /ami persze kötelekkel volt elzárva a turisták elől / nem törődve az épület felső ablakaiból hallatszó kiabálással. Ha már itt vagyunk ezt nem lehet kihagyni, mondta. Ezen az úton nekünk is fel kell mennünk. Jézus az estét itt töltötte, valószínűleg egy verem féle börtönben, ahol Attila tiszteletes Simon kérésére felolvasta a 88. Zsoltárt. 1. (Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetõnek a "Machalat" szerint énekelni - az eszrachita Heman tanítókölteménye.) 2.
Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed elõtt panaszkodom.
3.
Imám hatoljon fel hozzád, hallgasd meg könyörgésem!
4.
Mert a lelkem tele gyötrelemmel, s életem közel van a holtak országához.
5.
Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak, olyan ember vagyok, ki a végét járja. 54
6. A halottak közt hagytak, mint kiket legyõztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk. 7.
A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba.
8.
Súlyosan rám nehezedik haragod, minden hullámod összecsap fölöttem.
9. Barátaimat távol tartod tõlem, borzalommá tettél a szemükben. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok. 10. Szemem elhomályosult a nyomortól. Uram, mindennap téged hívlak, kitárom feléd a kezem. 11.
Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Fölkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek?
12.
A sírban emlegetik még jóságodat, és hûségedet a holtak országában?
13.
Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet?
14.
Ám én, Uram, tehozzád kiáltok, már hajnalban eléd száll imám.
15.
Miért veted el a lelkemet, Uram, miért rejted el arcodat elõlem?
16. Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem. 17.
Haragod tüze átjárt, a fájdalmak semmivé tettek.
18.
Folyvást körülvesznek, mint az áradó víz, mind együtt szorongatnak.
19.
Barátomat, bizalmasomat elidegenítetted; már csak a sötétség ölel körül.
Kajafás házának egykori maradványai fölé egy kisebb templomot emeltek. Kiálltunk a templom előtti teraszra, ahol valószínűleg Péter várakozhatott, és ahol háromszor ismerték fel, és ennek okán háromszor tagadta meg Mesterét. Ezt felidézendő áll egy szoborcsoport a terasz szélén. Péter egy oszlop tövében térdel karjait széttárva mentegetőzik egy asszonynak aki felismerni véli, mögöttük egy római katona áll, a római birodalom jelképeként és felettük az oszlop tetején egy kakas. Éppen elmesélte Simon a történetet, megemlítve, hogy amikor harmadszor tagadta meg Péter Jézust akkor szólalt meg a kakas, és abban a pillanatban valóban megszólalt egy kakas valahol Jeruzsálemben. Hogy ez a Simon mikre képes. Igazi vérbeli idegenvezető állapítottam meg. Még ezt is elintézte nekünk. Hála Istennek érte! A vallásos hit kérdéseiben, mint bárhol a világon, az izraeli zsidók sem teljesem egységesek. A főrabbinátus a zsidóság ortodox irányzatát képviseli. Ehhez tartozik a lakosság kb. egyhatoda. Külsőleg a „kipa” (a férfiak hímzett fejfedője) viselésében különböznek a többi izraelitől. Sokan abban a városnegyedben laknak, ahol szigorúan betartják a zsidó vallási előírásokat. Egyébként a legtöbb ortodox zsidó ugyanúgy él, mint az összes többi, un. „világi zsidók”. Ezek közé tartozik a mi idegenvezetőnk is, Simon. Velük szemben teljesen mások még külsőleg is az ultraortodox zsidók. Rögtön felismerni őket fekete ruházatukról (ott jártunkkor a sirató falnál nagyon sokan voltak), a fülük mellett pödörítve lecsüngő pajeszről, valamint a széles karimájú fekete kalapról. Általában jiddisül beszélnek, mivel a hébert „szent nyelvnek” tekintik, amit csak a templomi szolgálatban, istentisztelet alkalmával használnak. Mondhatni nyugodtan, hogy ők külön szektát alkotnak. Nem ismerik el Izrael Államot sem, 55
mivel nézetük szerint azt csak a majd valamikor eljövendő Messiás alapítja meg. Ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy ne vegyenek aktívan részt a politikai életben. Csekély számukat tekintve meglepő, hogy milyen nagy befolyásuk van a politikai döntésekben és a kormányalakításokban, gyakran ők játsszák (ahogy mondani szokás) a mérleg nyelvének a szerepét. Mindennapos szokásaik erősen eltérnek a többi zsidóétól. Mint megtudtam, általában nem használnak modern technikai berendezéseket, tilos a televíziót nézniük, nem olvasnak újságot sem, nagyszámú gyermekeik vallásos magániskolákba járnak, nem teljesítenek katonai szolgálatot, tehát egész életüket a szigorú vallás jegyében élik le.
Elindultunk Khumran felé, ahol a tekercseket megtalálták. Jeruzsálemet elhagyva áthaladtunk egy völgy mellett, amit Gyehenna völgynek neveznek. A gyehenna vagy gehenna arámi kifejezés eredeti jelentése tűztó; az ógörög nyelvű Újszövetség továbbfordításakor a Hádes kifejezés mellett ezt a szót is Pokolnak vették – valószínűleg tévesen.[forrás?] Maga a szó az arámi megfelelője a héber Ge-ben-Hinnon szónak, ami annyit tesz: Hinnóm völgye. Ez a terület Krisztus idejében, illetve az ókorban Jeruzsálem szeméttelepeként szolgált. A völgy korábban áldozati helyszínként funkcionált: itt kapott helyet egy tűzoltár; később mint hulladéklerakó szinte folyamatosan füstölgött, égett. A zsidó hagyomány szerint, ha egy ember meghal, akkor a lelke először a gyehenná-ra [tisztítótűzre] száll, hogy ott megtisztuljon. Azonban ez a hely nem a purgatórium vagy a kárhozat helye, ahol a léleknek örökké szenvednie kell bűneiért. A lélek, attól függően, hogy mennyire szennyezett a bűntől, legfeljebb egy évig ég a tisztítótűzben, ezalatt megtisztul a szellemi tisztátalanságtól. Ennek a fájdalmas folyamatnak az a célja, hogy felkészítse a lelket arra az örök üdvösségre, amely az Édenkertben vár rá, ahová nem léphet be bűntől szennyezetten.[1] gyehenna (héber, latin = "Hinnom völgye (Jeruzsálem mellett régen a kánaáni istenségeknek emberáldozatokat mutattak be") Történelmi háttér: A Hinnom-völgy (gyehenna) Jeruzsálem falain kívül húzódott. Egy időben bálványimádati hely volt, ahol még gyermekáldozatokat is bemutattak. Az első században a Hinnom-völgy Jeruzsálem szemétmegsemmisítő helye lett. Elpusztult állatok tetemeit vetették oda, hogy megeméssze őket a tűz, melyet kénnel vagy terméskénnel tápláltak, hogy segítsék az égést. A kivégzett bűnözők holttesteit is ide vetették — őket nem tartották méltónak arra, hogy tisztességesen el legyenek temetve egy emléksírba. Ezért mondta Jézus a Máté 5:29, 30ban, hogy az ’egész testet’ a gyehennába vetik. Ha a holttest az állandóan égő tűzbe esett, az megemésztette, ám ha a tetem a mély szakadék szélére esett, oszló húsát ellepték a férgek, illetve kukacok (Márk 9:47, 48). Élő embert nem vetettek a gyehennába, az tehát nem volt az öntudati állapotban való gyötrelem helye. Nemsokára egy alaguton keltünk át /előrelátóan rengeteg menekülő utat járatot ástak az alagút falába/ aminek a túloldalán teljesen más időjárás és ennek megfelelő táj fogadott minket. Kősivatag, a beduinok földje. Az út mellett beduintáborok, sátrak mellettük tevék. A beduinoknak négy feleségük lehet. Nem fizetnek a vízért, ők ingyen kapják. Itt ma is 7 teve egy jóképű lány ára. Látszólag teljesen kívül élnek a világon, de mégis mindenről tudnak, mert bár nincs villanyáramuk, elemmel működtetett tévét néznek rendszeresen. E végeláthatatlan kősivataggal szemben homoksivatag csak kettő van a világon: a Szahara Észak-Afrikában, és Ázsiában, Mongólia és Kína területén a Góbi sivatag. 56
1300 métert süllyedünk. Az út elhalad Jerikó/ a pálmák városa, egy igazi oárzis a sivatagban/ mellett, ahová most nem lehet bemenni, /palesztin város/ így az árusok jönnek ki az út szélére a portékáikkal, hatalmas bazársorokat alkotva. Elértük a tengerszintet amit egy SEA LEVEL feliratú kőtömb jelöl a turisták számára. Ismét megszólal tréfásan Simon: délutánig ne lélegezzenek, kérem, mert ide visszatértünkig tengerszínt alatt leszünk. Innen már csak 400 métert kell lefelé haladnunk, hogy elérjük a Holt tengert. A SEA LEVEL feliratú kőtömb mellett egy beduin várakozik, mellette a tevéje. Izgatott turistákat ültet fel a teve hátára. 1 dollárért fel lehet rá ülni, 5 dollárért a teve hajlandó lesz fel is állni! Én csak az egy dolláros verziót próbáltam ki, ez is nagyon felemelő érzés volt. Úgy tűnt a teve még a szemét sem nyitotta ki, annyira nem hozta lázba a dolog. Az égen csodálatos felhőformációkat alakított ki a helyre jellemző légáramlás. A kedvencem egy repülőgép hármas légcsavarjára emlékeztetett. Qumran: Ha a kopár dombokról letekintünk erre a forró katlanra, olyan, mintha egy gigászi kútba néznénk, amelynek alján higanyos csillogással bukkan elő a Holt-tenger vize. Történelmi hely ez: a parttól nem messze emelkednek Jerikó romjai, a szemközti Nebo-hegy csúcsáról pillantotta meg Mózes az Ígéret Földjét. A közelben hirdette igéit bűnbánó hallgatóságának Keresztelő János, és Jézust is ezen a zordon vidéken kísértette meg a sátán. Itt kerültek elő ötven évvel ezelőtt a XX. század egyik legjelentősebb régészeti felfedezésének tartott holt–tengeri tekercsek. 10.40-re meg is érkeztünk Qumranba, ahol a híres tekercseket megtalálták. Itt töltötte ideje nagy részét Keresztelő János az esszénusokkal, és feltehetően Jézus is sokat járt erre. Megnéztük étkezési szokásaikat, a merítkező medencét ahol evés előtt fürödtek. Itt a sivatag közepén hatalmas vízgyűjtőket ástak, és az ebben összegyűlt esővizet használták egész évben tisztálkodásra, és étkezésre is. Megnéztük a hosszú kőasztalokat, ahol a tekercseket írták. Majd megláttuk a szikla oldalában a barlangokat, ahol a tekercseket véletlenül megtalálták.
A Jerikótól 20 km-re délre fekvő Kumrán (Ciszjordánia) akkor lett híressé, amikor 1947-ben egy beduin testvérpár az egyik barlangban megtalálta az első „holttengeri tekercseket”, amelyeket az esszénusok (a szadduceusok és farizeusok mellett a zsidók harmadik vallási pártja volt) rejtettek el a pusztító római hadak elől, s akik nagyon szigorúan szabályozott 57
közösségi életet éltek. Keresztelő János is egy ideig hozzájuk tartozott. Tudták, hogy elfoglalják és elpusztítják településüket a rómaiak, hát legalább az írásaikat meg akarták menteni. Tüzetesen tanulmányozták ők a Bibliát és hálaadó himnuszokkal dicsérték közösségben az Istent. Emellett a közeli En Gediben folytattak mezőgazdasági tevékenységet. Életvitelük a legteljesebb igénytelenség, vallásos jámborság és testi-lelki tisztaság volt. A helyszínen számunkra is bemutatott rövid dokumentumfilm szerint fehér ruhát viseltek. A holt-tengeri tekercsek első darabjait 1947-ben beduin pásztorok találták a Qumrán hegység egyik barlangjában. A későbbiekben - beduin sírrablók és hivatásos régészek egyaránt további barlangokat fedeztek fel, összesen tizenegyet. A legelső tekercsek az 1-es barlangból kerültek elő. Legnagyobb jelentősége a 4-es barlangban talált Ézsaiás tekercsnek van, amely 7,34 méter hosszú és szerencsére egészen jó állapotban maradt ránk. A többi tekercs kevésbé volt ilyen "szerencsés". A tekercseket hosszúkás (60 cm magas) agyagkorsók őrizték, melyeket viasszal légmentesen lezártak, ez garantálta azt, hogy ilyen hosszú időn át fennmaradhattak. Mivel a beduinok nem tudták a tekercseket hasznosítani, azok meglehetősen kalandos körülmények között jutottak el a Palesztinai Régészeti Múzeumba, majd az izraeli Könyv Szentélyébe, amelyet a tekercsek őrzésére emeltek. Mivel az akkori politikai helyzet nagyon instabil volt, a tekercseken végzett kutatás nagyon lassan haladt előre. A különféle nemzetiségű (7 tagú) tudósokból álló első kutatócsoport munkáját a tekercsek körüli szenzációhajhászat is számos alkalommal megzavarta. A tekercsek anyaga többségében pergamen illetve papirusz, ám az emberiség történelmében egyedülálló módon az egyik barlangban vörösréz tekercspárost is találtak. Sehol a világon nem volt erre példa még. Az írások nyelve nagyrészt héber, de néhány görög, illetve arámi nyelvűt tartalmaz, korban pedig a i. e. 2. század és az i. sz. 1. század között készültek. Az idővel egymás után előkerülő több száz tekercs egy része tönkrement (egyes darabokat még a felfedezés idején a beduinok égettek el), illetve darabkái összekeveredtek, így egy gigantikus kirakósjáték összeillesztéséhez hasonlított a mai napig folyó összeillesztési munka. A tekercsek és töredékek jelölési rendszerében az első szám a barlangot jelöli, amelyben megtalálták, a második a tudósok által hozzárendelt sorszám vagy rövidítés [1] Minden turistáknak osztogatott brosúrában ott áll, hogy 1947 nyarán egy a beduinok félnomád taamira törzséből származó pásztorfiú, név szerint Muhammad Ahmed el-Hamed (becenevén edh-Dhib, vagyis „A farkas”) elveszett kecskéje keresése közben bukkant rá – a később 1. számúnak keresztelt – barlangban az első hét tekercsre, melyekkel saruját akarta megfoltoztatni. Csakhogy Muhammad 1956 októberében egy háromtagú bizottság előtt úgy nyilatkozott, hogy a tekercseket még 1945-ben találta, s azokat hosszú ideig sátrában őrizgette. A hét tekercs közül előbb hármat a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora, Eliezer L. Sukenik vett meg 1947-ben, /amiket a hóna alatt buszon vitt haza,/ négy pedig egy betlehemi arab régiségkereskedő, Kando közvetítésével jutott el Samuel Mar Athanasius Jesuéhez, a Szent Márk-kolostor rendfőnökéhez, aki később azt hazudta, hogy a kéziratok kolostorának könyvtárában bukkantak fel. Az apát, miután Sukenik profeszszor közreműködésével azonosította a kéziratokat, a tekercseket az Egyesült Államokba csempészte. Innen sikerült 1954-ben a Héber Egyetemnek megvásárolnia /névtelen ügyvéd közvetitőkön keresztül/ azokat 250 ezer dollárért. A Könyv Szentélye a jeruzsálemi Izrael Múzeumban, ahol a tekercseket őrzik A kutatások ezután sem szüneteltek. 1947 és 1956 között tizenegy Kumrán környéki barlangból egy tucat pergamenre és egy rézlemezre írott komplett tekercs került elő. Ide kell 58
még számítanunk azokat a papirusz- vagy pergamentöredékeket is, amelyeknek pontos számát ugyan még nem ismerjük, de a becslések szerint ez a szám hatjegyű is lehet. Az eddig azonosított kéziratok között több mint 800 eredeti szöveg található, teljes vagy töredékes formában. Egyedül a Kumránhoz közeli 4. számú barlangban talált kéziratok tartalomjegyzéke 555 különböző dokumentumot tartalmaz! A kéziratok túlnyomórészt héberül íródtak, kisebb részük arámi nyelvű, néhány tekercs szövege pedig a Biblia legrégibb görög változatát, a Szeptuagintát őrzi. (A 7. számú barlangban talált néhány aprócska görög nyelvű töredék egyes kutatók szerint az Újszövetségből származik, de a tudományos közvélemény ezt a feltételezést mindmáig elveti.) A már korábban is ismert kéziratok között – teljes vagy töredékes formában – a héber Szentírás valamennyi könyve szerepel. Ez azért hallatlanul jelentős dolog, mert a héber Biblia legrégibb szövegeit a kumráni tekercsek felfedezése előtt csak a középkorból (9–10. század) fennmaradt kéziratok jelentették. A legkorábbi holt-tengeri bibliakézirat Sámuel második könyvének egy részletét tartalmazza az i. e. 3. század végén készült átírásban. Érdekes, hogy ennek az ősi héber kéziratnak a szövege közelebb áll a görög fordításhoz, mint a ma fennmaradt maszoretikus, kora középkori szöveghez. A barlangokból azonban nemcsak bibliai kéziratok, hanem egyes apokrif, azaz az ószövetségi kánonon kívül rekedt, de a Szeptuagintában meglévő vallásos szövegek is előkerültek. A kéziratok harmadik csoportját alkotják a pszeudepigrafikus (ál-szerzőségű) iratok, amelyek sem a júdeai héber, sem az alexandriai görög kánonba nem kerültek bele, ugyanakkor meglehetősen népszerű olvasmányok voltak. Ide tartozik a Jubileumok könyve, az Újszövetségben is idézett Énokh könyve; továbbá a Józseffel, Amrámmal és Mózessel kapcsolatos fiktív történetek, és néhány apokrif zsoltár is. A kumráni közösséget az ötvenes évek óta csaknem egybehangzóan a zsidóság harmadik legismertebb vallásfelekezetével, az esszénusokkal azonosítják. A közösségi irodalmat szabályzatok, bibliaértelmezések, vallásos költészet, prózai vagy verses formában írt bölcseleti művek, sajátos időszámítási rendszerben mozgó naptárak, valamint liturgikus szövegek alkotják. Van azonban néhány, az eddigi kategóriákon is kívül eső lelet is, melyek közül kétségkívül a legtitokzatosabb az úgynevezett Réztekercs, amely összesen 64, nemesfémeket és értékes kéziratokat őrző rejtekhelyet sorol fel. A több mint 100 tonnányi (!) elrejtett aranyat és ezüstöt sokan próbálták már megtalálni az elmúlt fél évszázad során, mindeddig sikertelenül. . Holt-tenger: Holt-tenger, a világ legsósabb (27 százalék!) tengere. A 30 fokos víznek kénes szaga van. Elpárologtatás után különféle ásványokból (káli, bróm, magnézium stb.) szépítő szereket, pikkelysömört gyógyító kenőcsöket gyártanak egy itteni, AHAVA nevű kibuc laboratóriumában. A Holt-tenger közelében lesülni ugyan lehet, de leégni nem, mert köztünk és a Nap között a tengerszínt alatt pluszban még 400 m távolság van. Az út mentén láthatók „az unalom oszlopai”, amelyeket az útépítők állítottak föl unalmas óráikban. 1976 előtt ez is Jordániához tartozott. Simon meséli: muzulmán szokás szerint 4 felesége lehet egy férfinak, de törvényileg nincs bigámia. A júdeai sivatag csupa fehér mészkő. Arab falvak mellett megyünk el ismét, nem látni a házak között zöld növényt, sem kerítést. 1967-ig ez a terület is Jordániához tartozott, s itt lesz majd (ha lesz?!) az új Palesztin állam. Ezért az autók számtáblája i s más színű, mint a zsidóké.
59
Öltöző kabinok, mint egy rendes strandon, betonkockákra fektetett deszkalapok, a térelválasztó néhány szőnyeg, de a célnak megfelel. Kevesen voltak a parton, talán 20 ember összesen. Ezt is Simon intézte. Kibérelte nekünk az egész strandot. Vagy csak a januári időpont? Nagyon klassz volt!!! A tengerben lesüllyedni nem lehet, még hasra fordulni is csak oldal irányban, mert a sűrűsége olyan nagy, hogy visszalöki az embert. Zsolt tiszteletes mutatta be a felállni nehéz ebből a vízből gyakorlatot. Mindannyian jót mulattunk a saját esetlenségünkön. Hihetetlen élmény volt, hogy minden eddig tanult mozdulat amivel a vízben lehet közlekedni, itt más, és újra tanulandó. Viszont akinek a szemébe ment a 70 % -os ásványi koncentrátum, az megtudta
milyen érzés a Sós-tengerrel való szembesülés! A tengerben egyszerre csak fél órát lehet tartózkodni, az erős ásványi anyag tartalom miatt. A bőr érdekesen nyálkás lesz, mint egy bevonat lesz rajta, és a szél sem érinti már meg az embert. Utána egy zuhanyzás, és jé fázok kiáltással lehet visszarohanni a meleg tengerbe. Amúgy kint is 30 fok van legalább, és minden Isteni! Itt rendesen el lehet fáradni, és el is fáradtunk. Jó nap volt! Ahová nem jutottunk el, mert nem működött a felvonó, de igy utólag utána nézve történetének nem is bánom. Maszada Kumrántól 17 km-re fekszik a híres-hírhedt Maszada, amit Nagy Heródes építtetett. Úgynevezett kígyóösvény vezet fel a csúcsra, minket azonban drótkötélpályán, 40–50 személyt befogadó kabinban szállítottak fel a „fellegvárba” ijesztő mélység felett. A várnak 33 őrtornya van, 3–4 km hosszú, tizenegyszer akkora, mint Visegrád – mondja Simon. Nagy Heródes, aki összesen 33 évig uralkodott, azért építette, mert rettenetesen félt a zsidóktól, s úgy gondolta, lázadás esetén itt biztonságban lesz. Ezer katonát állomásoztatott ezen a helyen, akik képesek megvédeni őt a zsidók ellen. Az ásatások során, amelyek most is zajlanak, 17 hatalmas élelmiszerraktárt, különféle szobákat, háló helyiségeket, tróntermet, függőkertet, fürdőházat, padlófűtéses berendezést stb. találtak. Nagy Heródes Kr. e. 4-ben halt meg. Utána a római kormányzók hetven éves időszaka következett, és a zsidók 66-ban fellázadnak az elnyomás ellen. A hatalmas római erődítmény úgy lett zsidó várrá, hogy elkergették onnan a római őrséget. Hogy Heródes maga járt-e itt, nem tudjuk – mondja Simon. Mindenesetre Titusz pusztításai elől 70-ben ide jöttek a menekülők közül sokan. Josephus Flavius szerint 960 zsidó érkezett ide. Ebből kb. 200 harcos volt, s ők védték Maszadát a rómaiak ellen. Titus itt hagyott egy generálist (Flavius Silvát), aki egy hónap alatt elfoglalt két másik várat. Később, 3 éves védekezés után Maszada is elesett. Elestével szűnt meg tulajdonképpen a zsidó függetlenség egészen 1948-ig (!). Hogyan történt az erődítmény bevétele? – kérdeztük Simont. Úgy, hogy rámpát építtetett a generális és azon próbálták felhúzni a korabeli romboló hadi kosokat. A zsidók ugyanakkor 60
nagy kőgolyók legörgetésével sikeresen akadályozták a rámpa építését. Csak csellel tudták megtörni erejüket. Zsidó rabszolgákat küldtek maguk előtt a rómaiak, akik rimánkodtak és könyörögtek: ne gurítsatok ránk köveket, hiszen mi is zsidók vagyunk. Amikor már teljesen reménytelenné és kilátástalanná vált a helyzet, a zsidó várkapitány összehívta az embereket az erődítmény zsinagógájába és megrendítő beszédet intézett hozzájuk: Bajtársaim! Emlékezzetek! Rögtön a háború megkezdésekor elhatároztuk, hogy élve nem kerülünk a rómaiak kezébe. Hát, elérkezett az idő, a döntő csata ideje, a holnapi nap. Nincs tovább! Döntenünk kell! Holnap szemetek láttára fogják meggyalázni feleségeinket, édesanyáinkat, meggyilkolják gyermekeinket. Ezért azt mondom: ne várjuk meg a holnapot, menjünk haza otthonainkba, égessük el mindenünket, hogy ne maradjon nekik, s végezzünk mi magunkkal. A szabadság szeretete kényszerít bennünket arra, hogy elbúcsúzzunk családtagjainktól és saját életünktől. Aztán az utolsó 10 ember vessen kockát: ki kivel végezzen, s a legutolsó legyen öngyilkos. És így történt. Betörtek másnap a rómaiak, de megrökönyödésükre sehol egy élő embert nem láttak. Órákkal később az egyik víztárolóból előjött két megrémült asszony megriadt kisgyerekeikkel. Ők mondták el Flavius Silvanak azt, ami az erődítményben elmúlt éjszaka történt. Jelentést küldött Rómába, s abban ő maga írta le mindezt az utókor számára. A sorsvetésre használt kockákat az ásatások során megtalálták, s azokat az ide látogatók ma, a rajtuk olvasható nevekkel együtt saját szemükkel láthatják.
2011.01.13 Ein Karem: Reggel fél nyolcra értünk a Keresztelő Szent János templomhoz, ahol életem legnagyobb élménye várt rám.
Lévén Keresztelő János születési helye, több fontos keresztény templomnak és kolostornak ad otthont. A falu központjában fekvő Keresztelő Szt. János katolikus templom és kolostor a 19. században épült, bizánci és keresztes romokra Keresztelő Szt. János születési helye fölé. Udvarában két magyar nyelvű kerámia tábla is található:
61
A szent helyen ez a latin felirat köszönti a látogatót: Hic praecursor Domini natus est. Magyarul: Az Úr előfutára itt született. A falakon mindenütt a Lukács 1. 68-79 olvasható, természetesen a már itt megszokott módon többféle nyelven, többek között magyarul is! Az első templom ezen a helyen a bizánci korban épült, majd a Keresztes lovagok újjáépítették, de később lerombolták. Gyönyörű festmények és díszített kerámia mozaikpadló található benne. A lépcsők egy természetes barlangba vezetnek, Keresztelő Szent János születési helyének Barlangjába. A homlokzatra a „Benedictus” egyházi ének ez sora van bevésve: „ Áldott legyen az Úr, Izrael istene: mivel meglátogatta és megváltotta népét!” És itt ebben a templomban kért fel Attila tiszteletes, hogy felolvassak a Szent Írásból! Olvasmány Szofoniás proféta könyvéből - Veled van az Úr, a te Istened! Dalolj, Sion lánya zengj éneke, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből, Jeruzsálem leánya. Elvette az Úr ítéletedet, elűzte ellenségedet: Izrael királya, az Úr közöttetek van, ne félj többé semmi rossztól! Azon a napon igy szólnak majd Jeruzsálemben: „Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed!” Veled van az Úr, a te Istened, az erős szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével: örül majd neked ujjongó örömmel, úgy mintha ünnepet ülne. Ez az Isten igéje.-Istennek legyen hála. Amikor megkérdezték Zakariást, a hitetlensége miatt megnémult főpapot, az öreg édesapát, mi legyen a gyermek neve, így válaszolt: Jochanam (magyarosított formája János), aminek a jelentése: Isten irgalma. A hagyomány szerint Zakariás főpap háza felett áll ez a templom. Különben a jelenetet ábrázoló képen az unokahúgát (Erzsébetet) meglátogató Mária tartja ölében a gyermeket. Itt olvasható a kerengőben látható táblák egyikén Zakariás jövendölése is magyarul, az un. Benedictus (Lk 1,67-79) A Látogatás Templomát Barluzzi tervezte Erzsébet és Zakariás otthonának helyén. 1935-ben épült az előző templom maradványaira, amelyek közül az első a negyedik századból származott. A templom belsejében lévő freskó Szűz Mária látogatását ábrázolja, és alatta található az oltár és a régi forrás. Yad Vashem:
62
Az 1953-ban alapított Jad Vasem ()םשו די, angolos írásmóddal Yad Vashem (emlékjel, tkp. „kéz és név” héberül, l. Jezsajás 56:5) intézménye a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága; helye a jeruzsálemi „Har Hazikaron”-on (Emlékhegyen) elterülő többhektáros komplexum, amelynek részei: A Nevek csarnoka (a holokauszt áldozatainak nevei) A Nemzetközi Holokauszttanulmányok Iskolája A Világ Igazai fasor (nemzsidók, akik zsidókat mentettek a holokauszt alatt) Az Emlékezés Csarnoka A Gyermekemlékmű A Könyvtár és az Archívum A Történelmi Múzeum A Művészeti Múzeum Az új Holokauszt Történeti Múzeum Egy évtized munkája eredményeképp, az új Holokauszt Történeti Múzeum a Yad Vashem különböző forrásait és a 21. század eszközeit felhasználva őrzi meg a holokauszt emlékét a jövő nemzedék számára. A Nevek Csarnoka A Nevek Csarnoka több millió emléklapot tartalmaz, amelyekben megtalálhatóak a holokausztban meggyilkolt áldozatok nevei és személyes adatai. A Yad Vashem kötelezettségének tekinti, hogy minél több emléklapot gyűjtsön össze, és hogy az áldozatok adatait megőrizze. Yad Vashem egyik fő célja, hogy ne csak az áldozatok számát ismerjük, hanem próbáljunk meg emberként, egyénként is megemlékezni rájuk. Ezt a célt szolgálja a Nevek Csarnoka, ahol a holokauszt áldozatainak neveit, személyes adatait gyűjtik össze, mindenkiről egy Emléklap, esetleg egy fénykép. Az Emlékezés Sátra Ebben a sötét betonépületben található a meggyilkolt áldozatok emlékére meggyújtott örökmécses, mely lángjának megnövelésével a látogató diplomaták az áldozatokról emlékeznek meg, ünnepélyes keretek között. A Hősiesség Oszlopa Ez az oszlop a gettókban, a táborokban, erdőkben és a földalatti mozgalmakban harcoló zsidók emlékét őrzi. A Gyermekek Emlékműve Ez az egyedülálló emlékmű a holokausztban meggyilkolt 1,5 millió zsidó gyermeknek állít emléket. Az emléképületben égő gyertyák fényének visszatükröződése végtelen számú fénypontot alkot a sötét térben, miközben az áldozatok neveit halljuk. A zsidó katonák és partizánok emlékműve Közel 1.500.000 zsidó származású katona harcolt partizánként, a gettókban fellázadva és a Szövetséges csapatok egységeiben a náci uralom ellen. Ez az emlékmű azoknak az emlékét őrzi, akik életüket áldozták a náci uralom megdöntéséért. A holokauszt alatt elpusztított zsidó közösségek völgye Ez a hatalmas kövekből felépített emlékmű a holokauszt alatt elpusztított zsidó közösségeknek állít emléket.
63
A Világ Igazainak sétánya E sétány mentén azoknak az embereknek a tiszteletére ültettek fákat, akik a holokauszt alatt, életüket veszélyeztetve, zsidókat mentettek. A svéd mentőautó Ez a mentőautó egyike annak a 36 mentőautónak, amelyek 1945. áprilisában a svéd Vöröskereszt jóvoltából érkeztek Németországba, ahonnan 25.000 túlélőt Svédországba szállítottak. A haláltáborok áldozatainak emlékműve Ez a bronz emlékmű hű másolata a Dachauban találhatóénak. Távolról a koncentrációs tábor szögesdrótjára emlékeztet, közelebbről nézve a csontig lesoványodott rabok elkínzott testrészei rajzolódnak ki. A varsói gettó lázadóinak emlékműve A varsói gettólázadás emlékterének falán két szoborkompozíció látható. Az egyik a felkelőket, a másik a halálba vonulókat ábrázolja. A szoborkompozíció hű mása, a lengyelországi Varsóban, a volt gettó területén található.
Yad Vashem. A szavak jelentése: hely és név. Izaiás próféta szavaira utalnak: „Mert az Úr ezt mondja:...helyet adok házamban és falaimon belül, és olyan nevet, amely több mint a fiak és a lányok, örök nevet adok nekik, amely nem hal ki soha”(Iz 56,4-5). A Yad Vashem, amelynek a felállítását a kneszet 1953-ban határozta el, s amelyet 1957-ben avattak fel a mártírok és a hősök emlékezetére, a Hitler Adolf fémjelezte nemzetiszocializmus hat milliónyi áldozatának állít monumentális méretű emlékművet. Először az „igazak” kertjébe lép be a látogató. Az Emlékezésnek ezt a Yad Vashemnek nevezett épületcsarnokát hatalmas terméskövekből emelték, melyeken óriási betonlap nyugszik. A zsidók, mint már utaltam rá, kőlapot fektetnek a sírra, saját szemünkkel láthattuk ezt Jeruzsálemben, a világ legnagyobb zsidó temetőjében, s nem állítják fel azt élére, mint mi keresztények, arra emlékeztetve ezzel, hogy a pusztai vándorlás alatt meghaltak tetemeit a ragadozóktól így óvták meg, köveket hordtak a sírokra, s így nem tudták a tetemet a homokból kikaparni.
64
Odabent, a tágas, ablak nélküli helyiségben a koncentrációs táborok nevét rögzítették a padlózatba héber és latin betűkkel. Emlékezésül és emlékeztetőül ugyanott örökmécses lángja is ég. Jeruzsálembe érkező vezető diplomaták soha nem tárgyalnak addig az izraeli kormány megbízottaival – magyarázza Simon – , amíg nem tisztelegnek itt, a 6 millió áldozat emléke előtt. A megemlékezés „sátra” ez. A zsidók ősatyja, Ábrahám is sátorlakó volt, az örökmécses lángja pedig Mózes emlékére ég ott csipkebokor formájában. E helyiség után dokumentációs termek következnek: egy terem az áldozatok neveivel, majd fényképkiállítás, korabeli filmek és túlélők megismételt vallomásai, valamint egy különleges könyvtár. Néhány fontos, bennünket kifejezetten érdeklő adat. Összesen 742 800 magyar, és 342 000 román zsidót deportáltak. A képeken és filmen bemutatott haláltáborok főbejáratán ez a cinikus mondat olvasható: Arbeit macht frei! Magyarul: A munka felszabadít (vagy szabaddá tesz). Van itt még mindezen kívül egy művészeti múzeum is a koncentrációs lágerek lakóinak, illetve olyan művészeknek a kiállított munkáival, akik életük során a holokauszt témájával behatóan foglalkoztak. Gyermekek emlékhelye Soha el nem felejthető benyomást gyakorol ez a hely a legtöbb látogatóra. 1987-ben állították fel. Egy földalatti, vaksötét terem tulajdonképpen, üvegfalakkal körülvéve, amelyek megszámlálhatatlan számban tükrözik vissza 5 gyertyának a lángját. Mintha egyfajta csillagos eget látna belülről az ember. Minden láng-csillag egy-egy gyermek lelkét szimbolizálja. A háttérből női hang sorolja tagoltan (magnóról) szünet nélkül, éjjel és nappal, a lágerekben meghalt másfélmillió gyermek nevét, pontos életkorát és születési helyét, illetve azt az országot, ahonnan elhurcolták. Ez a felolvasás időben közel félévig tart, s akkor megfordul a szalag, s kezdődik a névsorolvasás elölről. Döbbenetes! Hadd mondjam el itt, Simon nyomán a Gyermekek emlékhelye születésének a rövid történetét. Kárpátaljáról egy fiatal zsidó házaspár Auschwitzbe került 5 éves fiúkkal együtt, aki ott veszett. A szülőpár a háború után kivándorolt Amerikába, ott meggazdagodtak, s elpusztult gyermekük emlékére emlékoszlopot szerettek volna állíttatni Jeruzsálemben. A zsidó hatóságtól azt a választ kapták, hogy ez így és ebben a formában kivételezés lenne a másfélmilliónyi gyermekáldozattal szemben, finanszírozzák hát egy közös emlékhelynek a felállítását. És így történt. A bejáratnál persze elhelyezhették fiúk arcmását. A lángokat csillag formájában tükröztető megoldást a kivitelező művésznek a házaspár családneve adta (SPIEGEL). Simon meséli ugyancsak a következőket: amikor kitudódott Nyugaton a szörnyű náci gazság, hogy zsidók százezreit gázkamrákban elégetik, „okosan” létrehoztak Prága mellett egy „mintatábort” (Teresienstadt), ahová jól öltözött, jól tartott és ápolt embereket, felnőtteket és gyerekeket gyűjtöttek össze, s akik ott „normális életet” éltek. Tehát színházba jártak, szórakoztak, Strauss-walzereket hallgattak, a gyermekek pedig önfeledten fociztak. Ezt a tábort mutogatták aztán a külföldi látogatóknak. Két színház is volt a táborvárosban: egy német és egy cseh. Sőt, gyerekszínház is működött. Történt, hogy egyik nap gyermekoperát próbált a gyermekszínház társulata, de nem volt elegendő rendelkezésre álló énekes, s a rendező (Sors Gusztáv) azzal a kéréssel fordult a táborparancsnokhoz, hogy gondoskodjék róla. Válaszul azt kapta, hogy aznap este érkezik Budapestről egy éppen gyerekeket szállító szerelvény, amely immár 3 napja úton van, és válogathat az érkező gyermekek közül. Nem nehéz elképzelni, hogyan nézhettek ki az étlenségtől és az összezsúfoltságtól legyengült gyermekek, amikor megérkeztek. Miután megkérdezték tőlük, kinek a családja rendelkezik valamilyen színházi háttérrel, az 1140 gyermekből végül is csak egy jelentkezett. Ki volt ő? A mi idegenvezetőnk, Székely László –, aki ma 76 évesen Simon Segali. A nagyszámú transzportból így egyedül ő menekült meg, a többieknek nyoma veszett. Ő pedig azért maradt 65
meg, mondta most már könnyes szemekkel, hogy mindezt elmesélhesse nekünk. Még hozzátette: Magyarország jelenlegi országgyűlési elnöke, Szili Katalin, legutóbbi izraeli látogatásakor Székely Lacikát kereste, és meg is találta Simon Segali személyében. „Hitközségek völgye” Ezt a fásított területen, közvetlenül a Yad Vashem mellett létrehozott „települést”, illetve alkotást, amelyen 10 évig dolgoztak, 1990-ben avatták fel. 8–10 m magas kőfalak állnak szorosan egymás mellett, amelyekre a náci rezsim által kiirtott, vagy valamilyen formában meggyalázott hitközségek nevét írták fel. Olvashatók itt többek között mind az anyaországi, mind az erdélyi helységek nevei: magyarul és héberül. Meséli Simon, hogy Románia kifogásolta a helységnevek magyar kiírását, de azzal nyugtatták meg, hogy amikor a zsidók deportálása zajlott, valamennyi itt szereplő helység területileg és politikailag is Magyarországhoz tartozott. A sok-sok embertelen szörnyűséget, a halálraítéltek kegyetlen sorsát, az emberi csontvázak hegyeit fényképen is látva, a látogatót fojtogatja a „néma sírás”. Ezért a kijáratnál fölfektetett Emlékkönyvbe ezt írtam: „Az ördög létét az Emlékhelyen látott sokféle szörnyűség kézzelfoghatóan bizonyítja”.
Simonnak személyes élményei is vannak ezzel a hellyel kapcsolatban. Minket is soron kívül engedtek be mindenféle átvizsgálás nélkül Simonra való tekintettel. Hat millió zsidót végeztek ki, és 1.5 millió gyermeket. Simon Segali Isteni csodával túlélte a haláltábort és megmenekült. Ezeket mesélte erről: A Budapesti Fesztiválzenekar a budapesti Mahler-ünnep keretében mutatta be a MûPa Fesztiválszínházában Fischer Iván vezényletével Hans Krása Brundibár címû gyermekoperáját. A mû eredetileg egy 1938-as prágai kultuszminisztériumi operapályázatra íródott, eredményhirdetésre azonban a német megszállás miatt már nem került sor. Bemutatóját - konspiratív körülmények között a prágai zsidó árvaházban tartották. A konspirációra azért volt szükség, mert a faji törvények tiltották, hogy zsidók kulturális rendezvényeket látogassanak. A szerzõ, Hans Krása már nem vehetett részt az árvaházi bemutatón, õ akkorra már a cseh kulturális élet számos képviselõjével együtt a theresienstadti, vagy ahogy csehül hívták: terezíni koncentrációs tábor foglya volt. A prágai bemutató és az azt követõ második elõadás után nem sokkal az elõadásban részt vevõ gyerekek többségét a bemutatót betanító és vezénylõ karmesterrel együtt ugyancsak Terezínbe deportálták, ahol a mû egy év leforgása alatt ötvenötször hangzott el. Krása a többi terezíni zeneszerzõvel, Gideon Kleinnel, Viktor Ullmann-nal és Pavel Haasszal, valamint a produkcióban szereplõ gyerekek többségével együtt 1944 késõ õszén az auschwitzi gázkamrában halt meg.
66
Terezín helyzete különbözött a többi koncentrációs táborétól: „átmenõtábor" volt, és egyben propagandacélokat is szolgált: a koncentrációs táborok iránt érdeklõdõ külföldieknek is mutogatták, sõt, 1944 nyarán Der Führer schenkt den Juden eine Stadt (A Führer várost ajándékoz a zsidóknak) címmel a nácik filmet is forgattak. (Ez - a világhálón is megtalálható - propagandafilm a táborban folytatott különbözõ szabadidõs tevékenységek mellett részletet mutat a Brundibár egyik elõadásából is.) A Brundibár mostani budapesti bemutatójára érkezett Izraelbõl a legutolsó terezíni Brundibár-elõadás egyik szereplõje, Simon Segali, aki késõbb Izraelben operaénekes lett, énekesi pályája lezárása óta pedig idegenvezetéssel és tolmácsolással foglalkozik.
A történet idején, 1944-ben még Székely Lacikának hívták, és pesti zsidó kisfiú volt. - Terezínben elsõsorban cseh, német és holland zsidók raboskodtak, magyarok nem sokan. Ön hogy került oda? - Tizenegy éves voltam 44-ben. Egy májusi napon az utcán összefogdostak egy transzportnyi magyar zsidó gyereket, köztük engem. Teherautóval vittek a Nyugati pályaudvar egyik külsõ vágányához, és ott bevagoníroztak. Ezeregyszáznegyvenkét gyerekkel indult el a szerelvény. Az út három és fél napig tartott. - A családja mit tudott önrõl? - Csak annyit, hogy eltûntem. A felszabadulás utánig a szüleim nem tudtak rólam, nem tudták, mi történt velem. 45 után viszont a csodánkra jártak az ismerõsök, mert a négytagú család minden egyes tagja visszatért a deportálásból. - Azt tudjuk, hogy összesen tizenötezer gyerek került Terezínbe, és hogy közülük mindössze ezren maradtak életben. Vajon a Pesten összeszedett és Theresienstadtba vitt gyerekek közül önön kívül hányan élték túl a deportálást? - Nem tudom. Nekem szerencsém volt. Amikor kiszálltunk a tehervagonból, már aki túlélte az utat, mert fõleg a kisebbek közül sokan haltak meg útközben a zsúfolt vagonban étel és ital nélkül, felsorakoztattak bennünket, és azt mondták, most megyünk mosakodni. Ekkor történt meg az a csoda, aminek valószínûleg az életemet is köszönhettem: a vonatnál megjelent egy Gustav Schorsch nevû fiatalember, akirõl kiderült, hogy az egyik terezíni színház színésze és rendezõje, és megkérdezte, van-e közöttünk valaki, akinek van valami színházi elõélete vagy tapasztalata? - Milyen nyelven beszélgetett önökkel? - Csehül. A többi gyerek nem is értette, az én nagyszüleim viszont a Felvidéken éltek, úgyhogy minden vakációt, születésnapot és szénszünetet náluk töltöttem, így aztán jól megérttettem magam szlovákul és értettem a cseh nyelvû kérdést. Feltettem a kezem, merthogy én akkor már Lakner bácsi gyerekszínházában színészkedtem. Schorsch kikérdezett, majd magával vitt a színészlaktanyába. A többi gyerek sorsáról nem tudok, elszakadtam tõlük, nem tudom, mi történt velük. Valószínûleg vitték õket tovább Auschwitzba. Theresienstadt átmenõ állomás volt. Onnan állandóan indultak a szerelvények Auschwitzba, és sosem tudhattuk, ki lesz a követezõ transzportban. - Említette a színész-laktanyát. Tudnivaló, hogy Terezín erõd és garnizonváros volt, amely II. József idején épült, és eredetileg védelmi célokat szolgált. Itt, a laktanyákban létesítettek a németek 1941 novemberében koncentrációs tábort. Ismert tény, hogy itt - szöges ellentétben a többi táborral - élénk szabadidõs tevékenység és benne kulturális élet folyt. Színházak mûködtek, koncerteket rendeztek, volt könyvtár, iskola. - Az egész város azt a célt szolgálta, hogy elhitessék a nyugati világgal: a koncentrációs táborokról szóló hírek nem igazak. A város utcáin viszonylag jól öltözött emberek sétáltak, és tele voltak a kirakatok, amelyek mögött nem voltak üzletek... De ezt a svéd, svájci és egyéb vöröskeresztes delegáltak nem látták. - Ott tartottunk, hogy a színészkaszárnyába került. Milyen körülmények között élt ott? - Viszonylag jó körülmények fogadtak, kaptam enni, nem vittek el dolgozni, még egy vaskályha is volt, úgyhogy õsszel és télen sem fáztunk nagyon. Minden elfoglaltságom abból állt, hogy próbákon kellett részt vennem. Fizikailag tehát viszonylag jó állapotban voltam, lelkileg viszont nem, hiszen állandóan újabb és újabb transzportokat indítottak. Nem tudtam, hogy hová, csak azt, hogy akit elvittek, nem tért már vissza.
67
- Ezt egy tizenegy éves kiskölyök is pontosan így látta? Vissza tud emlékezni akkori lelkiállapotára? - Valószínûleg már akkor is erõs lehetett bennem a túlélõ ösztön. Nem engedtem túl közel magamhoz, amit láttam. És szerencsére már gyerekkoromban is volt humorérzékem. A humor sok mindenen átsegíti az embert. Amúgy meg kerestem a többi gyerek társaságát. Voltak ugyanis néhányan, sõt, egy kis létszámú iskola is mûködött, ez is azt volt hivatott bizonyítani a vöröskeresztes delegációknak, hogy Terezínben normális élet folyik. A gyerekek iskolás egyenruhát kaptak, és tanító néni is volt, akit Lauscher Irmának hívtak. Ha csak tehettem, az iskolásokkal játszottam. Bár fogalmam sem volt a zsidóságról és a zsidó ünnepekrõl, emlékszem, Lauscher Irma néni egyszer szerzett valahonnan egy palántát, és elmondta, hogy ma ünnep van, Tu bisvát, és ilyenkor a zsidók világszerte fát ültetnek. Mi is kerestünk egy helyet, lehettünk talán húszan-huszonegyen, és Irma néni vezetésével elültettük a facsemetét. A többiek énekeltek néhány gyerekdalt, én az éneklésbõl kimaradtam, mert nem ismertem a cseh dalokat. Egyébként másfél évvel ezelõtt jártam Theresienstadtban, és megkerestem a fát. Gyönyörû juharfa, legalább húszméteres. Az egyik ágát elvitték Jeruzsálembe, és a hatmillió meggyilkolt zsidó emlékét õrzõ Jad Vasem Intézetben ültették el. Theresienstadtban most megnéztem az eredetit. Valószínûleg egyedül vagyok életben azok közül, akik elültették. - Terezín 1945 májusában szabadult fel. A foglyok többségét 44 õszén-telén haláltáborokba vitték. Önt hol érte a felszabadulás? - Végig Terezínben voltam. Októberben megvolt még az a Brundibár-elõadás, amelyben a kórusban énekeltem. Azután történt, hogy megmentõm, Gustav Schorsch megbetegedett, és átvitték a „kiserõdbe". Én is vele mentem. Rettenetes körülmények közé kerültünk, egy hatalmas terembe, ahol háromemeletes priccsekre hatszáz embert zsúfoltak össze. Többségük nagybeteg volt, vagy szerepelt a következõ auschwitzi transzport listáján. Schorschot is el akarták vinni, de már olyan beteg volt, hogy hagyták ott meghalni. Az én karjaimban halt meg. Másfél napig titkoltam a halálát, mert nem akartam, hogy elvigyék. - Innen hogy került vissza a táborba? - Egy napon ebbe a hatszáz fõs hodályba bejött egy fiatal tiszt, aki egy németül tudó fiatalembert vagy gyereket keresett csicskásnak. Magával vitt a villájába - az eredeti garnizonvárosban a tisztek külön házakban laktak -, ahol takarítottam és a csizmáját fényesítettem. Egy német tiszt csizmájának mindig tükörfényesnek kellett lennie. Ebben a házban maradtam végig. Aztán egy szép napon - már ha ezek a napok szépek voltak - láttam, hogy a németek pakolnak. Csomagolt az én tisztem is, mondta, hogy õk mennek tovább Németországba. Hagyott nekem ennivalót, és a lelkemre bogozta, hogy maradjak a házban, ne mozduljak ki néhány napig. Négy nap után kimentem, és sehol nem láttam egy németet sem. Felszívódtak. A kaput sem õrizte már senki. Felszabadultunk. Az oroszok nem jöttek be, elmentek a tábor mellett, siettek, hogy még az amerikaiak elõtt megérkezzenek Berlinbe. - Ha jól értem, ön beállt a már „futó" Brundibár-produkcióba. A próbák során megismerkedett Krásával vagy a terezíni zenei élet valamelyik jól ismert alakjával? - Személyesen nem ismertem senkit Gustav Schorschon kívül, végtére is én csak egy tizenegy éves kisfiú voltam, csak a próbákon láttam Krását. Egyébként Schorsch sem a gyerekszínháznál dolgozott, hanem a cseh színháznál. Ezt csak azért fontos hangsúlyozni, mert a cseh mellett német színház is mûködött. A cseh színházban könnyedebb szórakoztatás folyt, a fajsúlyos, nagy drámákat a német színház játszotta. - Ön látott ezek közül valamit? - Nem, hiszen gyerek voltam még. Az elõadásokra csak felnõttek mehettek. Egyébként próbák mindvégig folytak, az elõadásokra azonban inkább csak akkor került sor, amikor jött valamilyen delegáció. Olyankor az idõsebb és középkorú rabok közül választották ki a közönséget. - Jó lenne tudni, mi játszódott le az elõadások résztvevõinek és közönségének a fejében. Van abban valami abszurd, hogy emberek a halál árnyékában opera-elõadásokat rendeznek és néznek, színházat csinálnak és muzsikálnak. Ugyanakkor a történet megható és felemelõ is. Hogyan emlékszik vissza, mit jelentettek ezek az elõadások akkor és ott? - Az akkori lelkiállapotunkban úgy éreztük, hogy minden számít, minden nagy eredmény, amit még elérünk. Hiszen közel a halál. A színészek többsége is Auschwitzban pusztult el. Szeptemberben a cseh színház egyik elõadásán az SS-ek a felvonás kellõs közepén bejöttek, és a nyílt színrõl szedték össze a színészeket. Nem várták meg a végét, mert sürgõsen szedték össze a követezõ transzportot. Ez volt a vége a cseh színházi társulatnak. Soha többé nem volt elõadásuk. Az ember Theresienstadtban sosem tudhatta, mit hoz a holnap vagy akár csak a követezõ perc. De amit aznap elért, az az övé volt. A tegnap pedig szép volt. Nagyon büszkék voltunk rá, hogy még ezek között a körülmények között is színre tudtunk vinni egy operát vagy egy prózai elõadást. Hihetetlenül sokat segített.
68
- A terezíni kulturális és zenei életre csak az elmúlt egy-két évtizedben csodálkoztunk rá. Elõkerültek az ott játszott mûvek, megjelentek könyvek a theresienstadti kulturális életrõl. Azt hiszem, Terezín nagyon jól szemlélteti a náci rendszer természetét. Ugyanakkor a kép nagyon más, mint például Auschwitz esetében. Vajon mi az oka, hogy ez a történet csak késõbb került a figyelem középpontjába? - Azóta, hogy engem deportáltak, hatvanöt év telt el. Ebbõl a hatvanöt évbõl én jó negyvenig nem szólaltam meg magyarul, mert nem akartam magyarul beszélni. Nem is olvastam magyarul, ahogy arról sem beszéltem, hogy mi történt velem. Ez a hozzáállás nagyon jellemzõ a túlélõk többségére. Az emberek a saját gyerekeiknek sem mondták el, hogy min mentek keresztül. - Az elfojtás oka nyilván az volt, hogy õk maguk felejteni akartak, a gyerekeiket pedig meg akarták kímélni a traumatikus történettõl. - Szerintem ebben azért egy csöpp szégyenkezés is volt. A túlélõk szégyellték, hogy nem álltak ellen, hogy birkaként tûrtek, és nem lázadtak föl. Akik kijöttek Izraelbe, egy új zsidó országba érkeztek, amely újfajta zsidóságot akart teremteni. Olyat, amelyik válságos idõben merõben másképpen viselkedik. Talán ezért sem beszéltek róla. Nekem is nehezemre esett megszólalnom. Nem akartam tudni sem a holokausztról, sem a magam múltjáról. - Végül is mi volt az oka, hogy megszólalt? - Ez egy hosszabb folyamat volt. 1987-ben - még a Magyar Népköztársaságból - elsõ ízben érkeztek magyar turistacsoportok Izraelbe. Szám szerint négy. Akkoriban én voltam az egyetlen magyar idegenvezetõ, úgyhogy engem bíztak meg a kísérésükkel. Az elsõ csoportban egy volt osztálytársamat fedeztem fel, a másodikban egy távoli unokatestvéremet. És minden egyes találkozáskor felidézõdött bennem a gyermekkorom. Rájöttem, hogy az ember nem menekülhet el a múltja elõl, mert hiába menekül, az utoléri. Hiába gondoltam úgy, hogy ez a fiók be van zárva, a kulcs pedig elveszett, a kulcs meglett, a fiók pedig újra kinyílt.
Ilyen idegenvezetőnk volt, aki végigkísért minket ezen a csodálatos úton! Hálásan köszönjük neked Simon! Yed Vashem nem a legkedvesebb emlékeim közé tartozik, de sajnos sokaknak életének a része volt. Így nekünk is örökségünk amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Kettő óra felé hagytuk el az emlékhelyet. Irány a reptér. Attila tiszteletestől kaptunk egy képeslapot Pásztói templomról, amit minden ezen a túrán résztvevővel aláírattam.
Fél négykor már a reptéren álltunk sorban, és persze fényképezgettem, így rögtön kiszúrtak egy ellenőrzésre. Ezt elszúrtam gondoltam, már megint kezdődik mint Budapesten, de ekkor odajött Simon Segali a barátom, mert addigra már összebarátkoztunk, és pár szót váltott a reptéri illetékesekkel. Szó nélkül visszaengedtek a sorba a többiek közé. Többet rám sem néztek. Mindenki csak tátotta a száját. Így volt ez akkor is amikor a röntgen megállapította, 69
hogy nagyon sokunknál, / nálam is / több kilogramm átvilágíthatatlan valami van. A Holttenger vize, és agyagja. Simon ezt is szóban elmagyarázta, hogy nem bomba, és még csak ki sem kellett nyitnunk a csomagokat. … Nagy ajándék volt ez a Simon. A repülőút hazafelé számomra csak a Szentföldi utazás által rám borított ködfátyolon át létezett. Mikor hazaértem furcsán néztem a házat ahol lakom. Kicsit ismeretlen volt, mintha más lenne. Persze én voltam más. / Beóka/
70
