VIRÁGKÖTÉSZETI ALAPISMERETEK

Forrás: http://www.doksi.hu

VIRÁGKÖTÉSZETI ALAPISMERETEK TANULMÁNYI SEGÉDLET

- KÉZIRAT RÉSZLETEK -

ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE: KOMISZÁR LAJOS A SZERKESZTŐ MUNKATÁRSAI: CSÁSZI KATALIN HONFI PÉTER CZIGÁNY KRISZTIÁN

BUDAPEST, 2008.


Mottó: „… A virágkötészeti mű anyagszerűsége is azt kívánja, hogy alkotója úgy vágja, úgy fektesse, csavarja, lágyítsa vagy támassza a növényeket, hogy ne érezzük, miszerint egy hóhér kezébe kerültek volna azok e műben, ami – bármit mondjanak is – az élet és a halál virágmisztériuma…” Balogh András, 1999.

VIRÁGKÖTÉSZET FOGALMA, JELENTŐSÉGE, FELADATAI, SZINTJEI A virágkötészet a kertészeti lexikon leírásában, a dísznövények egyik felhasználási módja. Általában vágott virágok és levélzöldeknek is nevezett vágott zöldek, ritkábban élőnövények feldolgozásával foglalkozik, ezek elrendezésének művészete. Más meghatározás szerint, a virágkötészet a virágdíszítő művészet legfejlettebb ága, vagy másféle megfogalmazásban, a környezetkultúra talán legkifinomultabb eleme. Lényegre törőbb az olyan meghatározása, hogy a dísznövénytermesztés által előállított virágokból, gyűjtött növényekből ipari segédanyagokat felhasználva hoz létre kedvező esztétikai hatású virágkötészeti munkákat. Költői megfogalmazásban: a virágkötészet olyan néma alkotó tevékenység, amely mélységben, tartalomban és általánosságban, csak magával a természettel hasonlítható össze (Balogh 1999.). A virágkötészet fogalma, a meghatározása, talán a legáltalánosabban az is lehet, hogy a különféle virágok és egyéb növényrészek, valamint az egyéb hozzávalók – kellékek – igényes elrendezése. A jelentősége, hogy képes növelni az általa felhasznált virágok és egyéb növényrészek, valamint más anyagok, kellékek esztétikai és pénzbeni értékét. Oly módon, hogy egyben hozzájárul az ember szép iránti, vagyis esztétikai igényének a kielégítéséhez. Ez az életszínvonallal együtt változik, ha nő az életszínvonal, akkor növekszik a virágkötészeti munkák keresettsége is, és fordítva. A feladatai sokrétűek. Közülük a következők a legfontosabbak: - az emberi sorsfordulók, mint a születés, a ballagások, a házasságkötés és az elhalálozás alkalmával az illő virágdíszítés, - a családi, a vallási, a társadalmi és egyéb ünnepek virágokkal is meghittebbé, ünnepélyesebbé tétele, - az igényes virágkötészeti munkákkal: o a közízlés fejlesztése, o az embertársaknak örömszerzés, o az ember környezetének barátságosabbá, kellemesebbé tétele.

1


Nem virágkötészet (még), az ismeretei legalább alapszintű/en elsajátítása nélkül, az elvárásainak emiatt sem megfelelő virágos készítmények – bármilyen jóhiszeműséggel, naivan-készítése. Szakiparos tevékenység a virágkötészet, - legalábbis attól kezdve – amikor a készítményei,- minimálisan az alapismeretei akárcsak betanítással elsajátításának eredményeként (is) – az elvárásait legalább már elfogadhatóan kielégítik. Kézművesség a virágkötészet, ha az elsajátított ismeretek alkalmazásával és akár csak némi szakmai gyakorlattal, leginkább a kereskedelmi tevékenység keretein belül, sajátos egyéni és művészeti jellegek nélküli, tömeges virágkötészeti készítményeket állít elő. Erre szinte mindenki képessé válhat, legalább valamennyi gyakorlással (Horváth 2000., Hegyi 2005.) Alkalmazott iparművészet a virágkötészet legalábbis akkor, amikor a virágkötő szakma mesterei egyedi alkotásokat - hoznak létre, virágok és más növényi részek, valamint egyéb, hozzájuk illő anyagok felhasználásával (Szabó, 2005.). A többi, hagyományos alkotástól a virágkötészeti alkotást leginkább az különbözteti meg, hogy él és így változik; de legalábbis a változatlanul megmaradó száraz virágkötészeti – készítményt – alkotást is szinte lehetetlen mégegyszer megismételni, újra ugyanúgy létrehozni (Kuhn 2005.). Művészet a virágkötészet, amikor a készítménye - az alkotása, nemcsak az alapvető szabályoknak és a szokásos elvárásoknak felel meg, hanem van olyan egyéni sajátossága, amiáltal egyedi és eredeti is, van mondanivalója, ezt kifejezőereje és ezek együttese által művészeti hatása. Ehhez, a jó felkészültség, vagyis a szakismeretek alapos elsajátítása, ezek alkalmazásának képessége, készsége és a kellő gyakorlat mellett, nélkülözhetetlen a jó ízlés, érzék, fantázia, rátermettség, kitartás és az elhivatottság is. (Balogh – Nagy 1978., Elekné Ludányi – Császi 1999.) A virágkötészetben jól haladás emberi – humán – feltételei – bármelyikük hiánya vagy elégtelensége elakaszthat, megbéníthat, mégoly korszerű „szekeret” is! Kiegészítőek: • a fantázia – motor, • a gyakorlás – üzemanyag, • az igény – indító-kulcs, • a mértékletesség – fék, • az önbizalom – tengelykapcsoló, • az önképzés – sebességváltó • a tehetség – kormány, • a törekvés – gáz.

Alapvetőek: • az ízlés – első kerék, • az érzék – második kerék, • a kitartás – harmadik kerék, • a tudás – negyedik kerék;

2


A VIRÁGKÖTÉSZET TÖRTÉNETE

HONFI PÉTER LEÍRÁSÁBAN, NAGY, 1966; GALLUS, 1989; HILLIER, 1990; KLINCSEK, 1990; ELEKNÉ LUDÁNYI ÉS CSÁSZI, 1999; ARNOLD, 2000; HORVÁTH 2000; SZABÓ, 2008. NYOMÁN Az emberiség története és a virágok felhasználása ismereteink szerint egyidősnek tekinthető: a szocializálódott ember a kezdetektől kapcsolatban állt a virágokkal, noha virágkötészetről, a virágok tudatos elrendezéséről természetesen ekkor még nem beszélhetünk. Az első – egyes források szerint bizonyítható, mások szerint feltételezett – virágkötészeti alkotások a Kr. e. 3000-400 között virágzó, fejlett kertkultúrával rendelkező, Szemirámisz királyné függőkertjéről híres Mezopotámiában jelentek meg, a belső terek dekorációját virágfüzérekkel, girlandokkal, gyümölcstálakkal és vázadíszekkel oldották meg, temetkezési helyeiket rózsával és örökzöld cserjékkel borították be. A virágok kompozíciókba rendezésének első vitathatatlan emlékei az ókori Egyiptomhoz kötődnek, Kr. e. 2500-ból származó falfestményeken és domborműveken találkozhatunk az első virágos alkotásokkal. Történelmi feljegyzések szerint az ókori egyiptomiak a virágokat már különleges tartóedényekbe, a vázák őseibe rendezték, a virágok kultúrájuk fontos elemei voltak, virágdíszeket használtak temetések, felvonulások alkalmával, vagy egyszerűen az asztal, a lakás fő díszeként. A virágtartók anyaga leggyakrabban arany vagy ezüst volt. A termek falait virágfüzérekkel díszítették, a vendégeknek csokrot vagy egy-egy szál virágot nyújtottak át. Egy fennmaradt írás szerint az egyik ünnepre 40 000 virággal gazdagon díszített rúdcsokrot rendeltek, emellett virágtálakat és kézben, függesztve vitt girlandokat is készítettek. A felhasznált virágok kiválasztásában hangsúlyos szerepe van azok szimbolikus, főként vallási jelentésének. Például az Isis istennőt jelképező, és „a napisten felé forduló” lótuszvirág az egyiptomi kompozíciók gyakori virága, de előszeretettel alkalmazták a gyakorta kötegcsokorba kötött papiruszsást is. A nagyobb rendezvények résztvevői parókájukat is lótuszbimbókkal vagy lótuszvirágokkal ékesítették, emellett virágkoszorúkat, csokrokat, füzéreket viseltek. A piros virágú lótuszból font koszorú a szerelem titkos jeleként szolgált, de az isteneknek bemutatott virágáldozat főszereplője is a lótusz volt. Más virágokat is termesztettek dísz-, illetve gyógynövényként, elterjedt volt a gránátalma, a búzavirág, mimóza és a mákfélék használata. A hölgyek gránátalma virágjából, lótusz sziromból, olajfa és mirtusz levélből készült nyakláncot, és diadémszerű fejkoszorút viseltek. A temetkezésben is fontos szerepe lett a virágoknak: az elhunytat kedvenc virágaitól is elbúcsúztatták, a múmiák az ún. halotti virágokból (búzavirág, mákvirág, mályva, sáfrányos szeklice, szarkaláb stb.) készült koszorút viseltek. III. Ramszesz fáraó Amon isten tiszteletére 500 virágoskertet létesíttetett a papságnak, és számtalan virágkoszorút adományozott a templomok díszítésére is, ami alátámasztja azt a tényt, hogy már ebben a korai időszakban kimondottan virágkötészetre specializálódott szakmának is léteznie kellett, emellett külön temetőkertész és zöldségkertész szakma is létezett. Az ókori görög civilizációban (Kr. e. 1100-300) szintén fontos szerepet töltöttek be a virágok, sőt, az antik népek közül talán a görögök virágkötészete volt a legfejlettebb. Igaz, többnyire nem csokorba kötve használták fel a virágokat, sokkal gyakrabban készí3


tettek füzéreket és koszorúkat belőlük, az istenek szobrait ezekkel díszítették, de koszorúval jutalmazták művészeiket, nyertes atlétáikat, és csatáik hőseit is, gyermekek születésekor az ajtóra függesztették, frissítő díszként a saját fejükre is tették, de a kegyeleti kötészetben is ennek a készítménytípusnak jutott a legnagyobb szerep. (Nem közismert, de a koszorúk használatát kis-ázsiai népektől vették át.) Az egyiptomiakhoz hasonlóan a virágok és egyéb növényi díszek kiválasztásánál a görögök esetében is saját szempontok érvényesültek. A legnépszerűbb felhasznált levéldíszek a tölgyfalevél, a babér, a borostyán, valamint az illatos fűszernövények voltak, a görögöknél ezek közül kiemelkedő szerepe volt a fény istenének, Apollónak szentelt babérnak. (A babérlevélből font tömör alapú koszorúk ma is görög koszorú néven ismertek.) Az egyes virágok egy-egy istent jelképeztek, ezt a hagyományt a római kultúra is átvette: Növény Hedera helix (borostyán) Laurus nobilis (babér) Myrtus communis (mirtusz) Olea europaea (olajfa) Papaver (mák, pipacs) Quercus (tölgy) Rosa (rózsa)

Görög isten Dionüszosz Apolló Aphrodité Athéné Demeter Zeusz Aphrodité

Római isten Bacchus Apolló Vénusz Minerva Ceres Jupiter Vénusz

A legkedveltebb virágok a rózsa, a jácint, a loncfélék, az ibolya és a liliom voltak, de különböző színű és formájú tulipánokat, szarkalábakat és margarétákat is szívesen alkalmaztak. A sírra mirtuszkoszorúk és liliomszirmok kerültek. A papok és papnők virágkoszorúkat viseltek a fejükön, és a népszónokok fejére is mirtuszkoszorút fontak. A görög menyasszonyok fehér rózsakoszorút viseltek (később ezt a rómaiaknál a hajba tűzött narancsvirág váltja fel). A lakomákon a férfiak fejüket, karjukat rózsakoszorúkkal díszítették, a terített asztalon megjelentek az első virágkötészeti asztaldíszek. A tűzött virágtálak őseinek kialakulása is ekkorra tehető, a görögök előszeretettel helyeztek virágokat színes kerámiatálakba. A vázadíszek felhasználása leggyakrabban az esküvőkön volt szokás. Az említett koszorúk, girlandok, füzérek mellett gyakran használtak tirzus-botot és botcsokrokat is. A tirzus (thyrsos) borostyánnal, termésekkel, szőlővel és szalagokkal díszített bot volt, amely a csúcsán egy szőlőfürtöt jelképező fenyőtobozt viselt, és a bor istenének, Dionüszosznak (rómaiknál Bacchusnak) a jelképe, az istenség tiszteletére tartott ünnepségek, a Bacchanáliák elengedhetetlen kelléke volt. A rómaiak (Kr. e. 800. – Kr. u. 476) – más kulturális területekhez hasonlóan – a virágkultuszt is görög mintára alakították ki, a fő eltérés a felhasznált virágok mennyiségében volt megfigyelhető: a Római Birodalomban sokkal nagyobb tömegben alkalmazták a virágokat, állítólag volt olyan lakoma, ahol olyan sok rózsaszirmot használtak fel, hogy a vendégek egy részét rosszullét kerülgette. Ekkorra tehető az árukertészetek megjelenése mellett a virágkötészet mint kézműves iparág megjelenése is, bár egyes karthagói és 4


athéni leletek tanúsága szerint a görögöknél is létezett a korabeli „virágbolt” intézménye. A készítmények köre hasonló a görögöknél említettekhez, gyakrabban találkozunk azonban vázadíszekkel, melyekben a főszerepet a rózsa és a liliom játszották, de a szegfű elterjesztésében is a rómaiak játszották a főszerepet. A virágfüzér (girland) és a virágszőnyeg a rómaiak körében is nagy népszerűségnek örvendett, a lakomák, ünnepek helyszínét ezek mellett virág- és gyümölcskosarak, vázák is díszítették. A győztes hadvezéreket a lábuk elé szórt virágszirom-szőnyeg fogadta, de a rómaiak előszeretettel szórtak virágszirmokat az ágyra is. A szerelmesek szintén a rózsát részesítették előnyben: többnyire rózsakoszorú díszítette homlokukat. A nyitott fejkoszorúkat arany- vagy ezüstszállal átfonva rangot és kitüntetést jelző készítményt kaptak, melyek mindig babér- vagy tölgylevélből készültek. A koszorú római neve (corona) változatlan formában maradt fent a későbbi uralkodói jelvény neveként. Fontosabb ókori görög és római virágkötészeti készítmények Név Készítménytípus Felhasznált anya- Felhasználás gok Corona civica koszorú tölgylevél, makk nagy tisztelet jelképeként átadott koszorú Corona radiata koszorú tölgy, babér, arany- istenek és hősök koszoszállal rúja Corona natalitia koszorú borostyán, babér, gyermek születésekor ajpetrezselyem tóra akasztva Corymbus csokor levelek, borostyán szobrok díszítésére termés Encarpa félkoszorú (füzér) gyümölcsök, virá- szobrok és festmények gok díszítésére Serta koszorú vegyes virágokból házak, templomok, oltárok ünnepi díszítésére Mirtuszkoszorú koszorú mirtusz városvezetők, győztes olimpikonok (görög), költők, harcias játékok győztesei (római) viselték Babérkoszorú koszorú babér hadjáratok győztesei, akadémikusok (görög) Taenia füzér babér, tarkón leom- hadjáratok győztesei, ló szalagpánttal akadémikusok (római) Cipruskoszorú koszorú ciprus kegyeleti felhasználás: a halott házának bejárata fölé helyezték A május elején megtartott Floraria, a virágok ünnepe volt az az alkalom, ahol a legnagyobb mennyiségben készültek virágdíszek, az ezekkel felvonuló tömeg a nyár köze-

5


ledtét ünnepelte. Erre az alkalomra gyakran jellegzetes és drága rózsakoszorút készítettek fejdíszként: a rózsa szirmait háncsra varrták. Az egyiptomiak mellett az ókori kultúrák történetében a kínaiak játszották a legnagyobb szerepet a virágkötészet kezdeteiben. Történelmi emlékek szerint az ősi Kínában a Han-korszak alatt (Kr. e. 207-től Kr. u. 220-ig) már foglalkoztak a virágok elrendezésének művészetével. Ez alatt az időszak alatt a virágok fontos szerepet töltöttek be a vallási nevelés és a gyógyászat területén. A buddhista, a taoista és a kunfuciuszi tanok követői egyaránt virágokkal díszítették vallásuk oltárát a Kr. u. 618-906 közötti időszakban. A vágottvirágok vízbe való állítása, a vallási szertartásokon és a gyógyászatban betöltött szerep mellett, az ókori kínaiak szeretetüket és elismerésüket is gyakran virágok ajándékozásával, vagy virágok más módon való ábrázolásával (festmények faragványok, hímzett elemek létrehozásával) mutatták ki. Mivel a buddhista tanítások tiltják az élet bármely formájának elvételét, a vallási célra csak igen „takarékosan” vágtak virágot, jellemző volt (főleg kezdetben), hogy minden összeállításban csak egyféle virágot használtak. A kompozíciók összeállításánál mindenkor tekintetbe vették az adott virágok, levelek szimbolikus jelentését. A bambuszág, az őszibarackfa és a körtefa virágos ága például egyaránt jelképezte a hosszan tartó életet. Más virágok, mint a tigrisliliom, a gránátalma és az orchideafélék a termékenységet jelképezték. A legnagyobb tiszteletnek mindazonáltal a „virágok királya” nevet is viselő peóniák örvendtek, melyek a gazdagságot, a jó szerencsét és a társadalmi elismerést jelképezték. Az egyes évszakoknak is megvolt természetesen az uralkodó virága, így a tavaszt a pünkösdirózsa és az őszibarackvirág, a nyarat a lótusz, azt őszt a krizantém, a telet pedig a kínai kajszi virága és a fehér nárcisz uralta. Az 500 és 1453 közötti időszakban a Bizánci Birodalmat kell megemlítenünk a virágdíszek felhasználásának történetében, amelynek a Római Birodalom bukása után nagy szerepe volt a római kultúra virágkötészeti művészetének továbbvitelében. A bizánci kultúrkörben a kúp alakú formák voltak a legjellegzetesebbek, ami a virágkötészetben is megnyilvánult. A kúpszerű alakot kirajzoló zöld leveles ágakat kelyhekben vagy urnákban helyezték el, majd gazdagon díszítették feltűnő színű virágokkal és termésekkel. A leggyakrabban alkalmazott növények a margaréták, a liliomok, a szegfű és a különböző ciprusok, fenyőfélék voltak. A bizánci kultúrában találkozhatunk először a színes szalagok virágkötészeti felhasználásával. A virágok kompozíciókba való rendezésének szokása Európa nyugati részén csak kb. Kr. u. 1000 körül, a középkor „legsötétebb” korszakának elmúlásával honosodott meg. A népvándorlás évei nem kedveztek a kertkultúrának, ezen belül a virágkötészetnek sem. A román kor (X-XII. század) időszaka alatt a virágok termesztése és a virágdíszítés is a kolostorokba szorult vissza, és még sokáig a legnagyobb szerepe a templomok és kolostorok kertjeinek, illetve a várkerteknek volt, ahol ebben az időszakban növényeket élelmezési és dekorációs célokra egyaránt termesztettek. A keresztes háborúkból visszatérő hódítók érdekes és új növényeket hoztak magukkal a Közel-Keletről, ennek eredményeként az európai országok lakosai olyan növényekkel is kísérletezhettek a virágkötészetben, amelyeket korábban nem is ismertek. A felhasznált virágok köre

6


nagy változáson ment át, jó példa erre, hogy a rózsa és a liliom – a pogány világ fontos motívumai – hogyan vált eleinte tiltott növényből később egyházi szimbólummá. A gótikus művészeti korszakban (XII-XV. század) a virágszimbolika további fejlődése volt megfigyelhető, amit az ember és a virágok a kolostor- és várkertekben kialakult szorosabb kapcsolatával magyaráznak. Néhány ekkor kialakult jelentéstartalom napjainkig is fennmaradt, a liliom (főleg a fehér liliom) a tisztaságot, erényt, a mimóza az érzékenységet, a mirtusz a szüzességet és a szeretetet, míg az ibolya a szerénységet, tiszteletet jelképezi. A kertművészetben valódi nagy fellendülést csak az olasz reneszánsz hozott, ugyanakkor a virágkötészet csak kissé lemaradva követte ezt a folyamatot, ez volt az a korszak, amikor a legtöbb klasszikus virágkötészeti stílus első csírái megjelentek. A XVXVI. század fordulójára a virágkötészeti alkotások a mindennapok részévé váltak, és a virágokat a legkülönbözőbb anyagokból készített edényekbe és tálakba állították. Gyakori volt a márvány, a velencei kristály és a bronz használata. A gazdagon díszített vázákat elsősorban a firenzei kerámiaüzemek készítették, köztük kimondottan a virágoknak kialakított, különböző furcsa, csöves vázákkal. Az üvegedények ma is egyik leghíresebb műhelye Muranóban alakult meg ebben az időszakban. Teljesen új elemként jelent meg ebben az időszakban a trópusokról származó termések (ananász, gránátalma, eper, díszalmák) virágkötészeti felhasználása, mellyel többek között a színkontrasztok hatása is hangsúlyozható volt. A legfontosabb ebben a korszakban használt virágdíszek a bokréták, fejkoszorúk és virágfüzérek voltak, a legkedveltebb virágok pedig a rózsa, a liliom, a rozmaring, a szegfű és a viola. A koszorúkötés tulajdonképpen a lovagkorban vált általánossá Európában: a rózsafüzérkészítéssel együtt az erkölcsi nevelés része volt. A XV. század végén már több, mint 20 koszorúnövényt használata volt divatban közülük sok kimondottan illatos volt (majoránna, rozmaring, menta, levendula, viola, szegfű, liliom, rózsa stb.). A barokk korszakban (XVII-XVIII. század) kertművészetét a szabályos, geometrikus elrendezés hatotta át, a művészeti kor jellemzője az igen gazdag díszítés, szinte túlzó szín- és formagazdagság jellemezte. Mindez természetesen a virágkötészetben is jelentkezett: a paloták belső tereinek díszítését grandiózus, színekben és formákban tobzódó csokrokkal, kosarakkal oldották meg. XVII. századra fontos szerephez jutnak a szárazvirágok is: elsősorban az illatos, aromás virágokból és levelekből kötött csokrokat hordtak magukkal az emberek, hogy „távol tartsák a bajt”, de már ekkor megjelenik a ma „pot-pourri”-nak nevezett illatos zsákok szekrények illatosítására való felhasználási módja is. A XVIII. században már sokféle virágtartót készítettek, többek között ekkorra jelentek meg az azóta is gyakran alkalmazott asztali porcelánvázák, melyekben a fényűző virágcsokrok elsősorban az arisztokrácia otthonait díszítették. Ebben az időszakban alakult ki a vázák kandallópárkányra – illetve nyáron a tűztér elé – való helyezésének szokása, ugyanakkor többnyire a lakás középpontjában elhelyezett asztalokat is csokrok díszítették. A felhasznált virágok, növények köre természetesen országonként némileg változó volt, Angliában például a rózsák, szegfűk, nőszirmok, pünkösdirózsák, szarkalábak, si7


sakvirágok és mályvarózsák voltak a nyár legfontosabb virágai, az őszi időszak főszereplőjévé az erre az időszakban Európában is elterjedt krizantém csak körülbelül egy évszázaddal később vált. A klasszizmus korszakához, illetve városi polgárság életstílusához kapcsolódóan ezzel párhuzamosan jön létre a biedermeier irányzat, ami a virágkötészetben is fellendülést hoz, sajátos stílusirányzatot kialakítva. Jellemzője a formakötészet hangsúlyozása, mely merev, mesterkélt formákhoz ragaszkodik. A virágok egyedileg nem érvényesülnek, csak tömegükben, a teljes készítmény formájával adnak díszítő hatást. A készítmények közül gyakran alkalmazott a virágokkal letűzött tömör görögkoszorú-alap, a félgömb for,ájú csokor, a süveg- és tányércsokrok, valamint a virágokból megformált füzérek, tárgyak, állatok, karneváli díszek, melyeket tüllel, szalaggal gazdagon díszítettek. Nagy fellendülést kapott a szárazvirágok használata is, ami elsősorban a nagy utazások alkalmával készített herbáriumok, préselt virágok ihlette szép házi gyűjtemények készítésében nyilvánult meg, ekkor készültek el az első szárazvirág-csokrok. Az alkalmazott szárazvirágok sokfélesége később folyamatosan csökkent, és csak a XX. század vége felé indult újra fejlődésnek. A XIX. század közepén, a romantika stíluskorszakában a korábbi szabályos, merev formákat a lazább, természetesebb elrendezésű csokrok és kosarak váltották fel. A laza, fesztelen kompozíciók nagy részére a grandiózus méretek voltak jellemzőek. Újabb lendületet vett a távoli földrészekről behozott egzotikus növények felhasználása és nemesítése, a választék folyamatosan alakult és bővült. Egyre nagyobb jelentőséghez jutottak a ma klasszikusan vezető kultúrának számító rózsa, szegfű és krizantém. Ugyanebben a korszakban kezdett (újra) elterjedni az egyféle virágból álló kompozíciók készítése, melyet ekkor már a mai vágottzöldek elődjeivel, néhány szál fűvel, sással vagy akár páfránylevéllel együtt helyeztek a vázába. Divatosak voltak a feltűnő színkontrasztok is. Ekkorra számos virágkötészeti témájú könyvet is kiadtak, melyek elsősorban a különleges alkalmakra előállított kompozíciókkal (virágfüzérek, asztaldíszek) foglalkoztak. A XIX. és XX. század fordulóján az eklektika stíluskorszaka köszöntött be, ami a virágkötészetben a neobarokk makart-csokor megjelenésével és elterjedésével járt (a név Hans Makart bécsi festőnek állít emléket). Ezekben a készítményekben a legszembetűnőbb a csokor mozgalmassága, változatossága. A nagyméretű csokor mindig sokféle (honos és egzotikus) virágot és levelet tartalmazott, kedvelt kelléke volt a pálmalevél, a pávatoll, de gyakran trópusi lepkékkel, kagylókkal is díszítették. A XX. század elején beköszöntő szecesszió, és ennek jegyében a hagyományokkal való szakítás a virágkötészetben gyakorta érzelgős, „hatásvadász” munkák megjelenésében tükröződött. Ezekben az előszeretettel alkalmazott népies motívumok mellett gyakran művi hatású figurákat, tárgyakat helyeztek el (pl. lant, óra, galamb stb.). Az Amerikai Egyesült Államok területén is egyre komolyabb teret hódított a virágkötészet, az európai mintát új fajokkal tarkították (pl. dáliák, sarkantyúvirágok, azáleák, kaméliák). A főállású háziasszonyok körében egyre divatosabb lett a műkedvelő virágkötészet, így a virágcsokrok hamarosan minden otthonban megjelentek. 8


A II. világháború utáni időszakban a virágkötészet fejlődése – érthető módon – megtorpant egy időre, majd az 1950-es években megalakult német virágkötő iskolák jelentőségének megnövekedésével indult újra. A több évszázados múltra visszatekintő, dekorációs szemléletű kötészet Moritz Evers hatására mellett létrejött az ún. vegetatív stílus, amely honos növények felhasználását szorgalmazta, és így egy időben, azonos élőhelyen megtalálható növények felhasználásával készült kompozíciók létrehozásában mutatkozott meg, fő jellemvonása a természetes megjelenés volt. Az 1950-es, 1960-as években jön létre a ma is használatos spirálkötési technika. Az 1960-as évekre Európában is egyre inkább teret hódított az ún. vonalas-grafikus kötészeti stílus, mely a japán ikebana jegyeit közvetíti, és kevés, de feltűnő díszű anyaggal dolgozik. Ezzel rokon hatást képvisel az 1960-as évek végén megjelent paralel stílus, mely párhuzamos vonalakra építi fel kompozícióit, amit egyenes szárú virágok és erre merőlegesen álló levelek felhasználásával alakít ki. Fontos szabály, hogy az alapanyagokat nem szabad például drótozással megváltoztatni, ami a felhasználható növények körét nagyban leszűkíti. Az 1980-as évektől egyfajta kísérletezés indult a virágkötészetben, ennek egyik eredménye az ún. struktúra stílus létrejötte. Ennek fő jellemvonása, hogy a virágokat foltszerűen, szerkezetben használták fel, térben kissé megmozgatva. Ebből az alapból emelkedtek ki a vonalas elemek, illetve indák, melyek összekapcsolták a szerkezeti részeket. Az 1990-es években az íves formák divatja terjedt el, a technikák közül pedig – a meleg ragasztópisztoly 1980-as, majd a hideg ragasztó 1990-es megjelenésével) egyre nagyobb teret nyert a ragasztásos technika, a hagyományos drótozás rovására, ezzel együtt a dekordrótok díszítőelemként jelennek meg a kompozíciókban. A XXI. század elején, napjainkban a virágkötészet további fejlődését elsősorban a dísznövénytermesztő és kellékeket forgalmazó cégek évenként változó trendjei, új irányzatai befolyásolják, a felhasznált virágok, növényi részek egy része folyamatosan változik, új és új kultúrák jelennek meg a piacon, ami szintén nem marad hatás nélkül. Jellemző, hogy az új kialakítási formák, a modern és posztmodern irányzatok mellett klaszszikus stílusjegyeket viselő készítmények is gyakorta feltűnnek, a stílusok szinte egymás mellett élnek a mai virágkötészetben. Az új ötletek, új irányzatok megvalósításának, a virágkötészet változásának, fejlődésének gyakorlatilag nincs határa. Vagy ha mégis, akkor az emberi fantázia határával esik egybe.

9


A VIRÁGKÖTÉSZET ESZKÖZEI 1. 2. 3. 4. 5.

BETŰSABLON CELLUX-TÉPŐ ECSET HŐLÉGFÚVÓ ÍRÓESZKÖZÖK 5.1. Íróceruzák, -tollak 5.2. Rostironok – színesek 5.3. Vízállóan írók 6. KÉZI PERMETEZŐ 7. MÉRŐESZKÖZÖK 7.1. Hőmérő 7.2. Mérleg 7.3. Mérőhenger 7.4. Mérőszalag 7.5. Páratartalom-mérő 7.6. Vonalzó 8. MŰANYAGFÓLIA-HEGESZTŐ 9. ÖNTÖZŐKANNA 10. PILLANATSZORÍTÓ 11. SZALAGTARTÓ ÉS –VÁGÓ 12. SZERSZÁMTARTÓ-TÁSKA 13. TÁROLÓEDÉNYEK 14. TISZTÍTÓESZKÖZÖK 14.1. Cirokseprű 14.2. Szemétlapát 14.3. Tollseprű 15. TŰZŐKAPOCS-BEÜTŐ 16. VIRÁG/CSOKOR FOGADÓ-TARTÓ ÁLLVÁNY 17. VIRÁG/CSOKOR TARTÓ – asztali vagy másmilyen mikrofonállvány is lehet

10


A VIRÁGKÖTÉSZET SZERSZÁMAI 1. KÉZI SZERSZÁMOK 1.1. KÉS. Többféle is lehet: 1.1.1. Háztartási –konyha kés 1.1.2. Kertész kés – hajlított pengéjű-kacor 1.1.3. Speciális kés – szárak 45 fokos vágásához 1.1.4. Tapétavágó kés – Schnitzel-kés 1.1.5. Tűzőhab-vágó kés 1.2. OLLÓ. Többféle kivitelben is kell: 1.2.1. Fémvágó olló 1.2.2. Közönséges vagy papírvágó olló 1.2.3. Metszőolló 1.2.4. Virágkötész olló (az univerzális típusa az előbbieket is kiválthatja) 1.3. FOGÓ. A választékból többféle is megfelelő: 1.3.1. Csípőfogó 1.3.2. Harapófogó 1.3.3. Kombinált fogó 1.4. FŰRÉSZ. Többféle is lehet: 1.4.1. Fafűrész 1.4.2. Fémfűrész 1.4.3. Lombfűrész 1.4.4. Derék-szögvágó fűrész 1.5. FÚRÓ. Legalább egyféle kell: 1.5.1. Csigafúró 1.5.2. Spirálfúró 1.6. CSAVARHÚZÓ 1.7. CSIPESZ (fogorvosi- hajlított hegyű) 1.8. FAVÉSŐ 1.9. KALAPÁCS 1.10. RAGASZTÓPISZTOLY (lehetőleg hőszabályzós) 1.11. RÓZSATÜSKÉTLENÍTŐ 1.12. SZIKE 1.13. ÜLTETŐKANÁL 1.14. ÜVEGMOSÓ 1.15. VÁGÓPENGE

11


2. GÉPI SZERSZÁMOK – kisgépek 2.1. ELEKTROMOS FÚRÓGÉP 2.2. KOSZORÚALAP-KÖTŐ GÉP 2.3. SZÁRDRÓTOZÓ GÉP 2.4. SZÁRTISZTÍTÓ GÉP 2.5. SZÁRVÉG KIHEGYEZŐ GÉP 2.6. SZÚRÓFŰRÉSZ GÉP 2.7. TŰZŐGÉP 2.8. VIRÁGÁRUSÍTÓ AUTOMATA 2.9. VIRÁG/CSOKOR SZÁLLÍTÓ GÉP-JÁRMŰ 2.10. VIRÁG/CSOKOR TÁROLÓ HŰTŐ-GÉP A VIRÁGKÖTÉSZET MUNKAHELYEI, HELSZÍNEI 1. 2. 3. 4.

DÍSZNÖVÉNYTERMESZTŐ ÜZEM – TELEP NAGYBANI VIRÁGPIAC VIRÁG ÉS KELLÉK NAGYKERESKEDÉS ZÖLDNÖVÉNYT, CSEREPES ÉS VÁGOTT VIRÁGOT IS ÁRUSÍTÓ ÜZLETLÁNC ÜZLETE 5. ZÖLDNÖVÉNYT, CSEREPES ÉS VÁGOTT VIRÁGOT IS ÁRUSÍTÓ BEVÁSÁRLÓKÖZPONT 6. ALKALMI ZÖLDNÖVÉNY, CSEREPES ÉS VÁGOTT VIRÁG ÁRUSÍTÁSI HELY 7. VIRÁGÁRUSÍTÓ HELY – „STAND” (utcán, vásárcsarnokban, piacon és máshol) 8. KERTÉSZETI ÁRUDA 9. KERTÉSZETI ÁRUHÁZ 10. VIRÁGÜZLET 11. VIRÁGSZALON 12. „VIRÁGSTÚDIÓ” 13. SZÓRAKOZÓHELY 14. ÉTTEREM 15. SZÁLLODA 16. KÖZINTÉZMÉNY 17. MAGÁNINTÉZMÉNY 18. TEMPLOM 19. SZÍNHÁZ 20. RENDEZVÉNY 21. KIÁLLÍTÁS 22. VIRÁGKÖTÉSZETI VERSENY 23. VIRÁGKÖTÉSZETI OKTATÁS 24. VIRÁGKÖTÉSZETI BEMUTATÓ 25. VIRÁGKÖTŐ MŰHELY

12


VIRÁGKÖTÉSZETI ANYAGOK ÉS ALKALMAZÁSUK A virágkötészeti anyagok mindazok a különböző anyagféleségek, amelyek valamilyen formában és módon, a virágkötészetben felhasználásra kerülnek. Ezek ezzel rendszerint el is „használódnak”, mint az anyagok általában. Csak kivételes alkalmasak és kerülhetnek többszöri felhasználásra. Már nagyon sokfélék és mind újabbakkal is gyarapodik a számuk, bővül a választékuk. A virágkötészeti anyagok csoportosítása, a sokféleségük miatt is szükséges és ez könnyíti meg az eligazodást közöttük. A csoportosításuk nem is csak egyféleképpen lehetséges: ● Beszerzésük – biztosításuk, előteremtésük – módja szerint lehetnek: ●● gyűjtött virágkötészeti anyagok: nem védettek és nem természetvédelmi területen, a természetes lelőhelyükről kerülhetnek begyűjtésre. Ilyenek még, az akár már egy más célú termesztés, tenyésztés vagy kézműves előállításuk ill. ipari gyártásuk során is, - anélkül, hogy ez az így előállításra kerülő értékeket veszélyeztetné – és méginkább ezek melléktermékeiként, valamint a hulladékaikból, virágkötészeti hasznosításra ki, - le ill. összeszedhető anyagok. Mint a vadon termő gombák, növények és a zuzmós gallyak, a vízparti kavicsok, a szigetelőhab hulladékok, a tégla- és üvegtörmelékek is, ●● saját előállítású virágkötészeti anyagok: szintén az akár legegyszerűbb, házilagos kivitelezésű termesztésből, tenyésztésből vagy gyártásból – előállításból – már közvetlenül az előállítójuk, vagy közvetetten, a megbízottja/i által virágkötészeti felhasználásra. Ilyenek leginkább a maradványokból házilag szárítva előállított száraz virágkötészeti anyagok, és a mohagolyó is. ●● vásárolt virágkötészeti anyagok: bel- vagy külföldi, kis- vagy nagykereskedésekből kerülnek beszerzésre; és ha eredetileg gyűjtöttek is, mint az ún. erdei vagy erdészeti melléktermékek – már kereskedelmi áruként kerülnek forgalomba, forgalmazásra. Ilyenek a termesztésből, tenyésztésből, a kézműves, valamint a kis- és nagyüzemi gyártásból, meg a kereskedelmi gyűjtésből kikerülő virágkötészetben használt anyagok. Mint a termesztett vágott virágok, a tenyésztett kalitkás dísz-madarak, valamint a gyártott drótok, festékek és hasonlók is. ● Eredetük szerint alapvetően kétfélék: ●● természetes eredetű virágkötészeti anyagok: eredete, vagyis a létrehozója, a szülője közvetlenül, de legalábbis közvetetten a természet. A létrejöttük így adódó módjai szerint lehetnek: ●●● természetben létrejövő és innen környezetkárosítás nélkül gyűjthető természetes eredetű virágkötészeti anyagok, pl.: a kagylók, a mohák, a zuzmók, ●●● termesztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti anyagok: pl.: a dáliák, a flamingóvirágok, a lepkeorchideák, ●●● tenyésztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti anyagok: pl.: a dísz/baromfi és –madár tojások, tollak, ●●● természetben és termesztve, ill. tenyésztve is létrejövő természetes eredetű virágkötészeti anyagok: a borsóvarjúháj, a gyöngyvirág, az éticsiga-ház, 13


Az állapotuk szerint a csoportosításuk aszerint történik, hogy milyen állapotban kínálkoznak virágkötészeti felhasználásra is. Eszerint lehetnek: ●●● élő természetes eredetű virágkötészeti anyagok: a természetes eredetükön túlmenősen, még élő állapotban kerülnek virágkötészeti felhasználásra .Ezek a következők: - élő növények: szabadgyökerűek, vagy edényesek – cserepesek, 1,5-2 litertől konténeresek is – és ritkán földlabdásak, - élő növényrészek: - élő száras virágok vagy virágzatok: az ún. szálas virágok, festettek is lehetnek, - élő száratlan virágok vagy virágzatok: az ún. virágfejek, részben az ún. koszorúvirágok, - élő leveles földfeletti növényrészek: az ún. vágottzöldek, - élő, legalább terméses földfeletti növényrészek: a tartósan fenn-, ill. megmaradó termésűek, - élő, de levél-, virág- és termés- nélküli földfeletti növényrészek: vesszők, galylyak, ágak, törzsek és darabjaik - látványosan repedezett, paraléces, színes héjkérgűek vagy csavarodottak, torzultak és másféleképpen mutatósak; - élő termések vagy terméscsoportok: még nem szárazak, többnyire húsosak és színesek, - élő levelek és darabjaik: mutatós formájúak vagy legalább érdekes színűek, - élő gyökérmódosulások és darabjaik: leginkább gumók vagy répák, - élő földbeni szár-módosulások és darabjaik: leginkább hagymák és hagymagumók, - „élő” talajok: helyi és hozatott ún. termőföld, - élő (kis)állatok: leginkább akváriumi halak, kalitkás madarak, terráriumi hüllők, - élő emberek: virágkötészeti alkotások viselői, ●●● élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: a természetes eredetükön túlmenősen, már nem élnek a virágkötészeti fehasználásukkor, vagy eddig sem voltak élők – élőlények. Ezek akár még aszerint is csoportosíthatók, hogy milyen származásúak, ill. minek a származékai. Eszerint lehetnek: ●●●● növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: mindegyike olyan teljes növény vagy növényrész (lásd: az élőknél) amely már nem él; egyébként viszont még akár az eredeti – ún. natúr – kinézetű. Ezeknek a további csoportosítása lehetséges még annak az alapján is, hogy miként képződtek, hogyan keletkeztek. A keletkezésük szerint lehetnek: ●●●●● természetesen – elhalva – keletkezett növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: élettelenek már, de az esetleges megtisztításukon kívül, ugyan olyanok, ahogy maguktól a természetben, ill. a termesztésben képződtek-keletkeztek, vagyis eredeti – ún. natúr – kinézetűek, megjelenésűek. Ilyenek: ●●●●●● elhalva szárazzá vált növényi származású élettelen, természetes eredetű virágkötészeti anyagok: maguktól is képesek ilyenné válni és a leginkább gyűjtöttek, az ilyen eredeti – ún. natúr – kinézetükben. Pl.: a selyemkóró, a takácsmácsonya, a tobozok, 14


●●●●● mesterségesen előállított –ki/készített növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: azonkívül, hogy már szintén nem élnek, az esetleges megtisztításukon felül, még legalább egyféle emberi beavatkozással – tartósító konzerválással, ill. preparálással vagy egyéb kezeléssel – készültek. Vagyis készítmények, az akár természetesen keletkezőkből is (lásd: előbb); Miközben azért legalább az alapanyagukban vagy egyébként is, többé-kevésé megmaradnak olyannak, ahogy maguktól, a természetben, ill. a termesztésben képződtek-keletkeztek. Közülük a fontosak a következők: ●●●●●● szárított növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: a kellő önszáradási képesség hiányában, vagy erre akár csak rásegítésként, még természetes vagy mesterséges szárításúak. Pl.: az egynyári és évelő sóvirágok, a jószagú cickafark, a sötétkék szamárkenyér; ●●●●●● fehérített növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: rendszerint már száraz, ill. szárított állapotukban sorrakerülő és még leginkább hypós vagy hidrogén-peroxidos fehérítő kezelés, valamint az ezutáni kinti – szabadtéri – utánszárítás termékei. Pl.: gyökerek, szárazvirágok, toboz-termések, ●●●●●● festett – színezett – növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: többnyire még a szárításukat megelőzően kerülnek a keresett és akár az eredetileg hiányzó, vagy a meglévőt megerősítő színűre megfestésre, valamilyen festékszórással, méginkább bemártva – bemerítve – festék oldatába – ha egészen sűrűbe, az az ún. vakolás. Pl.: mákgubók, raffiaszálak, száraz-termések, ●●●●●● formázott – alakított – növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: leginkább még lédús állapotukban, csavarással, hajlítással többnyire csigavonalban kúpos, ill. öblös vagy spirálisan hengeres alakúra formáltak. Ez, az akár ezelőtti hántolásukat (lásd: később) követheti, vagy a még többnyire ugyancsak sorrakerülő szárításukat, valamint a fehérítésüket, ill. a festésüket is megelőzheti. pl.: hengeresen vagy kúposan, ill. öblösen csavart végű szárak, vesszők és héjkéreg-darabok, ●●●●●● glicerinezett növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok; akár még élő állapotukban, általában negyedrész, de legalább egytized arányban glicerint tartalmazó vizes oldatban kerülnek egy napig vagy még hosszabban felszivatásra. Ezt követheti a szárításuk vagy még a fehérítésük, ill. festésük is. Pl.: szép színes levelek, beszínesedő levélzetű hajtások-vesszők és termések, ●●●●●● hántolt növényi származású élettelen természetes eredeű virágkötészeti anyagok: gyakran órákon át tartó előzetes vízben áztatással fellazított héjkérge, a legegyszerűbben, csak kézzel kerül lefejtésre. Ezt követően száríthatók, vagy még fehéríthetők, ill. festhetők is. Pl.: csavart-mogyoró, spirálfűz vesszők, ●●●●●● maratott növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: leginkább az ehhez elég nagy és bőrszerű levelek, maró hatású, többnyire közel tömény mosószeres oldatban tartós főzésével vagy legalább áztatásával is létrehozhatók. Az akár levél érhálózatok, így elérhető feltárását, a szárítás követi. Ezelőtt még glicerines oldatban is felszívathatók, -áztathatók – hogy rugalmasabbak legyenek. Majd a fehérítésük, ill. a festésük is sorrakerülhet. Pl.: levél-hálók, lufatök „terméshálózatok”. 15


●●●●●● préselt növényi származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: szakszerűen, a szokásos módon, szépen préseltek. Ezek leggyakrabban a különféle mutatós formájú és jól préselhető, akár több levélkéből álló levelek, valamint a préselten ellapulva, mintegy szétterülő és így is különösen látványos virágfejek vagy virágok kisebb-nagyobb darabjai, de még egyéb növényrészek is lehetnek. Pl.: árvácskavirágok, babér-, babérmeggy levelek és fűszálak; ●●●● állati származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: már élettelenül kikészített – preparált – állatok vagy valamelyik részük, az akár még eredeti – ún. natúr – állapotában – kinézetében. Ezeknek a további csoportosítása ugyancsak lehetséges még annak az alapján is, hogy miként képződtek, hogyan keletkeztek. A keletkezésük szerint lehetnek: ●●●●● természetesen – elhalva – keletkezett állati származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: már élettelenek, de az esetleges megtisztításukon kívül, ugyanolyanok, ahogy maguktól a természetben, ill. a tenyésztésben képződtek-keletkeztek és így az eredeti – ún. natúr – kinézetűek is. Ezek egymástól nagyon eltérőek – különbözőek és sokfélék. A csoportjaik kerülhetnek csak felsorolásra a következőkben: - bőrök, - csigaházak, - csontok, - igazgyöngyök, - kagylóhéjak, - korállok, - szarurészek, - szőrök, - tollak; ●●●●● mesterségesen előállított – készített – állati származású élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: már ugyancsak élettelenek, valamint az esetleges megtisztításukon felül, még legalább egyféle emberi beavatkozással – tartósító konzerválással ill. preparálással, vagy egyéb kezeléssel – készültek. Vagyis készítmények, az akár természetesen keletkezőkből is. Többé-kevésbé megmaradnak olyannak, ahogy maguktól, a természetben, ill. a tenyésztésben képződtek-keletkeztek. Ilyenek: leginkább a természetesen – elhalva – keletkezőkből (lásd előbb) készült készítmények is. ●●●● egyéb szervesanyag-származékú élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: korábban élt és elpusztult élőlények maradványai, ill. a származékai, az akár még eredeti – ún. natúr – állapotukban – kinézetükben. Ezeknek a további csoportosítása ugyancsak lehetséges még annak az alapján is, hogy miként képződtek, hogyan keletkeztek. A keletkezésük szerint lehetnek: ● ● ● ● ● természetesen keletkezett egyéb szervesanyag-származékú élettelen természetes eredetű virágkötészeti anyagok: már élettelenek, de az esetleges tisztításukon kívül, ugyan olyanok, ahogy maguktól a természetben képződtek-keletkeztek és így az eredeti – ún. natúr – kinézetűek is. Közülük a fontosak a következők:

16


- avar: legnagyobbrészt lehullott és a levegős körülmények közötti korhadással, akár már bomlásnak indult levelek, - borostyánkő: főleg a balti-tengeri partvidéken előforduló, megkövesedett ősi fenyőgyanta, - kókuszrost: a kókuszpálma, ill. gyümölcsének, a kókuszdiónak a külső fedő rostanyaga, ún. téglák formájába préselve is forgalomba kerül, - korhadék: szerves és főként növényi anyagok, baktériumok hatására, közönséges hőmérsékleten és levegős körülmények között végbemenő bomlása, az ún. oxidációja nyomán keletkezik, és ezt fáknál, farontó gombák tevékenysége is megindíthatja, - kőszén: a köznapi szóhasználatban szén, főleg növényi szerves anyagok átalakulásával keletkezett kőzetkeverék, - szalma: leginkább a szemtermést hozó növények termés-kinyerő cséplése után visszamaradó szárai, ill. szárrészei, - tőzeg: túlnyomórészt növényi és csak csekély részben állati szervezetek, elhalásuk után, víz alá jutva, emiatt csupán kevés levegő – oxigén – jelenlétében, lassú bomlása – humifikálódása – és elszenesedése – a tőzegesedés – útján keletkezik. Olyan formában, hogy a növények egyes szálas részei többé-kevésbé felismerhető állapotban ugyan megmaradnak benne, az anyaguk viszont megváltozik. Barna, sötétbarna, valamint akár egészen feketéig színeződött, könnyű, szivacsszerű anyaggá válik a tömegük. Lápokban, mocsarakban képződik, rendszerint, többféle olyan rétegben, amelyek egymástól különböznek, a következők szerint: o kotu: lehet már a legfelső réteg. Ez a felszíni levegős körülmények miatt, teljesen elbomlott, vagyis humifikálódott – oxidálódott ezért laza, porosodó és már alig van, vagy egyáltalán nincs jó rostos része, valamint fekete színű. Így leginkább csak földkeverék vagy másféle anyag adaléka; o rostos tőzeg: felületi kotu réteg alatt is, a létrejöttének körülményei szerint, még ugyancsak többféle lehet: felláptözeg: leginkább savanyú talajokon és hűvös, óceánikus, vagyis csapadékban gazdag, hűvös éghajlaton képződik. Az itteni ún. szfagnum-, ill. tőzegmoha- vagy más mohalápok, nagyobbrészt lombos moha növényállományának az elhalásával jön létre, egyaránt savanyú kémhatású és tápanyagszegény, kétféle rétegben: Ezek: • fehér tőzeg: a nevének is megfelelően világosbarna színű, felső, egyben fiatal réteg, ezért nagyon kevéssé bomlott, alig humifikálódott, erősen rostos szerkezetű; A fokozottan levegőigényes gyökérzetű dísznövények ültetéséhez is jó, • fekete tőzeg: sötétbarnás színű, alsóbb helyzetű, egyben régebbi lerakódású és emiatt növényi maradványainak bomlása már előrehaladott, ezért akár alig rostos. Így csak az igénytelenebb dísznövények ültetéséhez jó. síkláptőzeg: rétláptőzeg más néven és vízparton, méginkább feltöltődő állóvizes réti területeken jön létre. Az itteni jellegzetes tőzegképző növé17


nyek, mind a nád, a káka, a gyékény, a különféle sások és egyes fűfélék elpusztuló részeinek víz alatti, levegőtlen körülmények közötti rétegződésével alakul ki. Már erősen elbomlott – humifikálódott – és ezért kevéssé rostos is lehet. Ekkor ráadásul, a rendszerint magas tápanyagtartalma mellett, többnyire csak semleges, méginkább meszes, lúgos kémhatású. Emiatt így önmagában, ültetőanyagként, vagyis akár földpótló ún. termesztő, de még szaporító közegnek is, általában ritkábban jó, mint akár ezek előállításához alap-, ill. adalék-anyagnak. Baltikumi, finn, litván, osli vagy egyéb származású rostos tőzeg fő tulajdonságai: - rostos, szálas részek formájában jól látszanak benne a növénymaradványok, - színe világosabb-sötétebb dohánybarna, - térfogatsúlya szárazon kicsi, - vízből, legalább súlyával megegyező mennyiséget tud megkötni, ill. a tömegének minimálisan kétszeresét, - de a száraz-tömegének akár közel 8-12-szeresét is – képes felvenni és még nem válik levegőtlenné, - bomlása még levegős körülmények között is lassú, ezért legalább 3-4 évig is jól megmaradhatnak benne növények, - felületi megkötő-képessége jó, képes nagy tápanyagmennyiséget kicserélhetően, a növények számára majd hasznosíthatóan tárolni. A felületén a tápoldatok sói sem gyűlnek úgy össze, hogy zavart okoznának, - kémhatása leginkább savanyú, - akár 3,5-5,5 pH értékű – és ez emelhető meszezéssel is, a növények igényének megfelelően, - mentes legalábbis a veszélyesebb kártevőktől, kórokozóktól és többnyire a gyomoktól is, - nincsenek benne teljesen elbomlott, vagyis humifikálódott – kotsu – részek, - serkentheti a gyökérképződést is, - tápanyagtartalmát nem szokás figyelembe venni, - tartalmazhat bőségesen is, nitrogént és foszfort, de ezek a tápanyagok csak később, levegő hatására alakulnak át a növények által felvehető tápanyagokká, - természtésben, növénytartásnál szaporítóközeg lehet önmagában és legalább egyharmad arányban homokkal vagy más szaporítóközeggel keverve is. Termesztő és fenntartó ültetőanyag – szintén lehet önmagában is, mésszel és tápanyagokkal dúsítva. Föld nélküli, ún. tápoldatos növény-termesztés és tartás során elsősorban magvetéshez, valamint másféle szaporításokhoz és cserepes, ill. edényes növények ún. kemokultúrás előállításához is jó; - tépett vagy darált és zacskózott, zsákolt, bálázott vagy ömlesztett formában is, - alkalmas tőzegfalak és tőzeg alapú földek, ill. föld-, valamint másféle keveréke készítéséhez is; - beszerezhető;

18


VIRÁGKÖTÉSZETI TARTÓK ÉS ALKALMAZÁSUK A virágkötészeti tartók, amelyekbe vagy amelyekre a virágkötészet készítményeinek valamelyike készült, és ezt hivatottak tartani. Mindegyikük a bele-, ill. a rákerülő növények, növényrészek és egyéb anyagok, valamint a környezetük között helyezkedik el. Annyira sokfélék is, hogy pontosan még csak számba sem vehetők: A virágkötészeti tartóknak a jellemzői: - arányos méretűeknek, elég szilárdaknak, ill. stabilaknak és szükséges esetben víztartónak is kell lenniük; - díszes kivitelben is, inkább csak finoman díszítettnek, apró-mintásaknak, feltűnés nélkülieknek illik lenniük; - formájuk az anyaguknak megfelelő kell, hogy legyen = anyaghűség. Hiszen minden alapanyaguknak van, a belőle előállításra kerülő bármilyen készítmények formáját is meghatározó, akár több sajátossága. Emiatt se jó használni a virágkötészetben nem anyagszerű termékeket, tartóknak sem; (mint amilyenek a fémutánzatú kerámiák, a műanyagból készült fa és kerámia utánzatok is); - illeniük kell a környezetükhöz és méginkább mindahhoz a növényi és egyéb anyagokhoz, amit tartanak; különben a tartott készítményt még giccsessé is tehetik; - megjelenítésük a kész készítményben is elvárt, legalább akkor, amikor a készítmény feltűnő részévé is válnak amellett, hogy egyben különlegesen formázottak, mintásak, színezettek. Ilyenkor szokás ezek legalább egyikét-másikát a kész készítményben is visszahozva, megjeleníteni; - színük is szolid kell, hogy legyen. Lehetőleg semleges vagy pasztell színű. Nem pedig hivalkodóan élénk, harsogó és nagyon színes, ahogy inkább csak önmagukban lehetnek szépek, mintsem virágkötészeti készítmény, vele jól harmonizáló tartói; - tartaniuk kell a velük együtt használt tűzőhabot vagy egyéb rögzítő-anyagot, ill. az ültető – vagyis a szaporító vagy már termesztő és fenntartó- földet, földkeveréket, vagy az ezt helyettesítő – kiváltó közeget; - védhetik is azt, amire rákerülnek. A virágkötészeti tartóknak a csoportosítása: a sokféleségük miatt ugyancsak szükséges és ez könnyíti meg közöttük is az eligazodást. A csoportosításuk szintén nem is csak egyféleképpen lehetséges: • alkalmazásuk – használatuk – szerint lehetnek: o virágkötészeti tartó-alapok: mindazok, amelyekre a virágkötészet készítményeinek valamelyike készül, ill. rákerül. Közülük a fontosak a következők: ajándékdísz-tartó alapok: az ajándékokra rendszerint a díszcsomagolásukkal rákerülő kisebb-nagyobb díszítések tartó alapjai. Ma már leginkább öntapadósak. Pl.: az ún. Mini Deco;

19


autódísztartó alapok: sajátos kialakításúak is lehetnek és a vákuumos rögzítésűek, 40-50 km/ó gépkocsi haladási sebességnél is megbízhatóan – stabilan – tartják a rájuk került autódíszt. Az eltávolításukkor sem sértik a gépkocsi fényezését és a vezető kilátását sem zavarják. Pl.: Oasis, Auto-Corso, Auto-Corso Mini, Auto Rondella; csokortartó alapok: az ún. keretes csokrok módjára teszik lehetővé a kézben csokorkötést-készítést. Ezeket ma már nem szokás teljesen elrejteni, ill. takarni sem. Az ún. modern csokrok akár a hangsúlyos részei, sőt az egyik, ha nem éppen a legfőbb díszítő elemévé válnak/válhatnak. Készülhet/nek még mindig házilag is. Ilyenkor könnyen formázható – hajlítható –, vagyis nem túl vaskos, valamint lehetőleg mutatós felületű, szép színű hajlékony vesszőkből a kézben fogva, a lehető legkönnyebben jó tartást biztosító akár több drótlábbal, előre kigondolt formájú keret készülhet. Majd az ezáltal bezárt teret, vagy annak legalább egy részét, többé-kevésbé szabálytalanul szokás még behálózni, leginkább színes dekorációs dróttal, méginkább valamilyen elég mutatós szálas növényanyaggal, akár a ma divatos szizállal. Legalábbis a hálós szerkezetük, fantázia és szándék szerint, nagyon különböző anyagokból kerülhet kialakításra. Készen is beszerezhetők, rendszerint három vagy négy drótlábbal. Kialakításuk leggyakoribb boltív, bőségszarú, félhold, koszorú, tárcsa alakú keret formában. Ráadásul nemcsak síkban, hanem térben formázottak is lehetnek. Ezáltal is növelt a változataik sokfélesége, a vágott virág – valamint zöld szálak, bármelyikükön viszonylag egyszerűen megoldható áthúzásához, és a különben szokott módon, már általában a spirálisan rendezve, összefogásukhoz. Alkalmazásuk alkalmi csokrok készítéséhez vált be leginkább. egyedi készítményeket tartó alapok: jelképes – szimbolikus – alakzatokban is, leginkább már előre elkészítettek, ill. készen is beszerezhetők. Fa, gyékény, moha, szalma, vessző és egyéb hasonló természetes vagy akár alátéttel társított kivitelezésű műanyag – a leggyakrabban tűzőhab alapanyagú – formák, vagyis testek. Pl.: állat, épület és egyéb figurák, Oasis Dekorette, Oasis Florasoil, Oasis Garnette; faldísz alapok: segítik a falra rögzítést, egyben védik a falat a víztől és a rákerülő faldíszek esetleges egyéb szennyezésétől. Ezenfelül az eredetitől akár független, vagy ezt kiegészítő és a virágok, valamint más díszítőelemek szépségét jól kiemelő hátteret is adhatnak. Pl.: falapok, fonatok, képkeretek; fejdísz, fejkoszorú alapok: akár saját kivitelezésű, szalaggal takart nyitott drótváz-alapok is lehetnek. Pl.: menyasszony fejdísze, az ún. diadém alapok;

20


gyertyatartó alapok: amelyek legalább egy gyertyát tartanak és még virágkötészeti díszítést is kaphatnak. Pl.: egyszerű és karos gyertyatartók; hajdísz alapok: alkalmasak lehetnek kisebb-nagyobb hajkötegek, a frizura összefogására is. Pl:: beragasztózható alkalmas méretű hajcsatok; ívdísz alapok: akár saját kivitelezésű, íves alakzatban hajlított drótvázasak és levélalapok is lehetnek. Pl.: csuklón hordozható menyasszonyi ívdísz-alapok, Oasis Bioline, Garland; karácsonyi asztaldísz alapok: leginkább természetes eredetűek, de legalábbis ilyen alapanyagúak. Többnyire laposak, ugyan lehetnek többé-kevésbé kiemelkedőek is. Pl.: ferdén fűrészelt és lehetőleg még szép kérgű fatörzskorongok, ill. –szeletek, az ún. fatalpak és gyökér-, kéreg-, törzsdarabok, szőlőtőke-részek; koporsódísz-tartó alapok: az ún. koporsócsokor-tartók tarthatják a koporsóra kerülő díszt, ill. csokrot és kerülnek vele együtt a sírgödörbe. Nyél nélküli sírcsokor-tartók és már öntapadó tűzőhab-alapok is lehetnek. Pl.: Oasis koporsódísz-tartók; koszorúalapok: az ún. koszorútestek. Hagyományosan drótvázas ún. abroncsosak és még a többnyire vesszőfonatos ún. áttörtek, valamint a rendszerint mohaborítású vagy enélküli szalma, ezenkívül fenyőtoboz és műanyag – mégpedig a leggyakrabban fehérszínű hungarocell, újabban viszont már akár tűzőhab – alapanyagból készült, ún. tömörek is lehetnek. Egyben még rögzíthetnek is, leginkább a tömörek, és e funkciójuk miatt szerepelhetnek a rögzítő anyagok között is. Pl.: adventi, megemlékezési, temetési – gyász – koszorú valamint egyszerű vagy alátétes Oasis koszorú alapok; koszorúfejrész-tartó alapok: a leggyakoribb ún. díszítő csokorrészes koszorúk díszítő csokorrészének az alapjukon jó tartására hivatottak, a koszorúmérethez illő nagyságban. Pl.: Oasis koszorúfejrész-tartó alapok; menyasszonyicsokor-tartó alapok: a tűzéssel készülő menyasszonyi csokrok készítéséhez leghasználatosabbak. A csokorkészítést meggyorsítják és a felhasznált élő vágott virágokat és zöldeket hosszú ideig elláthatják vízzel. Rendszerint fehér színben, kézbeillő műanyag fogórésszel és összefogó műanyag rácsba tett nedvesíthető tűzőhabgallérral is kiegészülhetnek. Pl.: Oasis Lady és Princess, ún. mikrofonok; növényfal alapok: az ún. virágos vagy virágzó, ill. zöld falak egyik legalkalmasabb alapjai. Lehetnek akár dróthálósak és lécvázasak a saját kivitelezésükkor is. Általuk kerülhet élő növény oda, ahol különben nincsenek meg ennek a természetes feltételei, hiányzik a talaj vagy a vízellátás. Pl.: tőzegfalak; 21


ruhadísz alapok: az ún. kitűzők tartóiként is, használatosak a biztosítótűk – az ún. ziherájsztűk – kisebb-nagyobb méretben, vagy ma már ezek inkább speciális kitűző tartó-alapok. Amelyek a vőlegény, a násznagy, a vendég kitűzők, valamint a kalap-, a mell-, az öv-, és a válldíszek kialakításához, a mostmár rendszerint ragasztással rögzítve rájuk kerülő növényi vagy egyéb anyagokat megtartják. Így egyben könnyen rögzíthetők ruhához, vagy még virágnyakkendőként is alkalmazhatók. Pl.: az ún. Gala-Clips; sírcsokortartó alapok: a tűzéssel készülő sírcsokrok, de akár hasonló más sír- vagy egyéb díszeknek is a készítéséhez használhatók. Általában zöld színű műanyagból és többnyire fogórésszel kialakított tartóban, rácsos fejrésszel rögzített tűzőhab-betéttel készülnek. A munkavégzést megkönnyíthetik és nedvesíthető tűzőhab-alkalmazásukkor, a felhasznált élő vágott virágok és az ilyen zöldek, hosszan jó vízellátói is lehetnek. Pl.: Oasis sírcsokortartók; szőttes alapok: leginkább vágott élő- vagy száraz-, ill. selyem- vagy művirágok felhasználásával, fonással készülő, szőttes-utánzatú virágkötészeti készítmények alapjai. Leggyakrabban hajlékony fém-, műanyag vagy textil anyagú és különböző „szemméretű” hálók. Pl.: csibehálók, kerítésfonatok, netlon- és zsineghálók; tartókeret alapok: sírcsokortartókkal megegyezők vagy legalábbis hozzájuk hasonlóan, szintén készülhetnek zöldszínű műanyagból és nyélrésszel is, tűzőhab befogadásához. Amit a nyílásán átfűzött takarószalag és ragasztás is rögzíthet, ezt kiváltó rögzítő rácsos fejrész hiányában. Pl.: Oasis tartókeretek; térkompozició alapok: térbeli, ill. térben készülő virágkötészeti készítmények alapjai. Ezek különösen sokfélék lehetnek. Pl.: alaktartó fém és fa ágak, fonatok, állványzatok, emelvények – ún. podesztek – kisebb nagyobb fa ágak, törzsek és darabjaik, térelválasztó rácsok és polcok, polcrendszerek, valamint szekerek és más szállító járművek, ill. felépítményeik, vagy csak az utánzataik (modelljeik); termés alapok: leginkább önmagukban is mutatós és elég nagy színes, húsos, valamint száraz termések, egyenként, akár félbevágva, szeletelve vagy másképpen feldarabolva, ill. többesével, tartó-alapként alkalmazva. Pl.: almák, fenyőtobozok, kókuszdiók; tűzőhab alapok: az ún. tűzőalapok, vagyis a tűzőhab formák, azaz alátétek. Valamint egybetartó fém vagy műanyag háló, ill. rács borításúak, vagy ezek nélküliek is lehetnek. Az egyedi készítményeket tartó alapokként is (lásd. előbb), éppen annyira alapok, mint ahogy egyben rögzítők, és így a rögzítő anyagok között is szerepelhetnek. Éspedig legalább az alapvető – legegyszerűbb és hagyományos – ún. tégla formájukban. (lásd: Virágkötészeti anyagok és alkalmazásuk című részben). Pl.: ajtó- és ablakívek, gömbök, korongok, kúpok, kereszt- és szívformák; 22


tűzőkorona alapok: az ún. pinholderek, a legismertebbek halványzöld színű műanyagból készült négyágú kis koronákként. Ezek szintén éppen annyira alapok, mint ahogy egyben rögzítők és így a rögzítő anyagok között is szerepelhetnek. A talpukkal, száraz állapotukban, vízzel nem oldódó ragasztóval különösen jól rögzíthetők kívánt helyen. Helyben megmaradhatnak, a rájuk tűzve, általuk már jól tartott mohagolyóba vagy tűzőhab-darabba tűzéssel összeállított virágkötészeti készítmény szétszedése után is; csupán a tűzőhab-részt kell rajtuk újra cserélni és így többször is, jól használhatók. Pl.: az ún. Oasis székek; tűzőtüske alapok: a négybordás pár centiméteres tüskerészükön kívül, lényegében mindenben megegyezők a tűzőkorona alapokkal (lásd előbb). Pl.: Oasis tűzőtüske; „újított” – többhasznú – tartó-alapok: még mindazok, amelyek az akár egyébként más módon szokásos alkalmazásukon túlmenően, és abból már mintegy kikopva – legalábbis némi találékonysággal - virágkötészeti tartó-alapokként is jól hasznosítottak, vagy éppen újrahasznosítottak. Pl.: fedők, evőeszközök, szerszámfejek és –nyelek; o virágkötészeti tartó-edények: mindazok, amelyekbe a virágkötészet készítményeinek valamelyike készül, ill. belekerül. Vagyis minden, ami ilyen módon szerepel –funkcionál – virágkötészeti tartóedény. Nagyon sokfélék lehetnek: bélésedények: az ún. betétedények, bár rendszerint nem szépek, azonban szükségesek lehetnek. Belekerülhetnek legalább a nélkülük vízáteresztő, de mégis víztartóként használni kívánt tartóedényekbe, a víztartással együtt, ezek állagának a védelmére is. Pl.: bádog, műanyag és üveg bélés-, ill. betétedények; díszcserepek: emelhetik, kihangsúlyozhatják, a beléjük kerülő, vagyis az általuk befogadott növények szépségét, az esztétikai hatásait. Anyaguk csak hagyományosan égetett agyag, ill. kerámia, a még mindig gyakori műanyag és az ennél alkalmasabb egyebek mellett. Formájuk mindeddig, szokásosan, legalább megközelítően a hagyományos cserépforma. Víztartóak, felületükön se a vizet, se a tápoldatokat nem eresztik át, és a levegőt sem, de nem is szükséges a levegőáteresztésük. Nem szennyezik a környezetüket. Színük legtöbbször egynemű, vagy mintásak és a felületükre tetszés szerint ráégethető máz. Csúnyán tarkává sem válik a külsejük az ún. sókivirágzástól. Készülhetnek két vagy több anyag kombinálásával is. Alkalmazásuk során, egyikükbe sem ajánlatos közvetlenül beültetni növényeket, (hanem inkább a porózus és így levegőt is áteresztő falú agyag virágcserepükkel kerüljenek bele). Mivel nemcsak a felesleges öntözővíz gyűlhet öszsze bennük, hanem az oldalfalukon át levegő sem jut, a különben levegőigényes gyökerekhez és ez könnyen a pusztulását okozhatná. Pl.:

23


akár részleges fa vagy fonat borítással kombinált fém, kerámia és műanyag díszcserepek; hidro-díszcserepek: az ún. hidrocserepek, az 1956-ban bemutatott „pilnitzi víztartó díszedény” nyomán, a tápoldatos dísznövénytermesztés, - nevelés módszerével, az ezesetben szükséges állandó és viszonylag magas tápoldat-szint biztosításához alakultak ki. Őseik lehettek „a jácinthagymák hajtatásához használt üvegek, vagy a táplálkozás-élettani kísérleteket végző kutatók kísérleti növényeit, a gyökérnyakuknál egy lapos betéttel rögzítő üvegedényei, amelyek pedig a legrégebbi víztartó edényekhez állnak közel.” Kétrészesek. A külső részükbe kerül a tápoldat, de legalábbis víz és az ebbe belemerülő betétcserépbe meg akár több növény is, vagy az ezutáni gyökeresedésre képes egy vagy több növényrész. • Hidro-díszcserepek betétcserép-része: alakra a hagyományos virágcseréphez hasonló, vagy ettől kismértékben tér el, a henger, a kúp, vagy a négyszögletes keresztmetszetű oszlopforma felé. Mindegyikükben növények, a külső tápoldat-tartó edény-páruktól függetlenül, a nevelésükkel foglalkozó kertészek vizet át nem eresztő növényasztalain is gazdaságosan nevelhetők. Majd ezzel a betétcserép-részükkel együtt, átültetés nélkül, egyszerűen belekerülhetnek az alkalmas méretű külső tápoldat-tartó edénypárrészükbe, értékesítéshez. A gyökerek a kertészetben nevelkedés ideje alatt, az akár kavics borítású, víztartó növényasztalokra, a külső tápoldat-tartó edénypár-részükbe átkerülésüktől kezdve pedig, annak az oldatába nőnek ki, a betétcserép-részükből. Ezért, ha a betétcserép-részük a hagyományos módon, égetett agyagból készült, akkor ennek az alján legalább 3-4 viszonylag tág lyuk szükséges, ha pedig műanyagból készült, akkor az alján, - akár keresztirányú elrendezésben – fúgák, ill. rések, vagy oldalhelyzetű hoszszanti nyílások kellenek, a gyökerek ezeken át viszonylag akadálytalanul kinövéséhez. A fenékrészük még ki is üthető, ezt legfeljebb műanyagból készített ún. talprács helyettesítheti. A felületük pedig sima legyen, hogy a gyökerek ne nagyon tapadjanak rá. A nagyságuk - méretük – a befogadó külső tápoldat-tartó edénypár-részük felső nyílásának átmérőjétől függ. Eszerint lehetnek 8-as, 10,5-es, 11-es és 12-es betétcserép-részek is. Jó megoldásúak a három, mind nagyobb méretű külső tápoldat-tartó edénypár-részbe is beillő betétcserép-részek. • hidro-díszcserepek tápoldat-tartó külső edénypár-része: lényegében betétcserép-rész befogadására alkalmas felső nyílású és többnyire öblös alakú egyféle díszcserép (lásd előbb). Ez az egyszerű formájában is lehetővé teszik a szobai tartásra alkalmas növények föld nélküli, ún. hidrokultúrás nevelését, - tartását. Hátránya csak, 24


az ilyen esetben a tápoldatszint kissé körülményes megállapítása, amihez ki kell venni a betétcserép-részét. Ráadásul gyakran még túl kicsi a tápoldat-tartó része. A tápoldatszint-jelzős kivitelben, kémlelő-ablakrészének kialakításával vagy méginkább úszós folyadék/ szintjelző beépítésével adódik a tápoldatszint biztonságos egyszerű ellenőrzési lehetősége és emellett ezesetben még elég nagyméretű lehet a tápoldat-tartó része is. hidro-nagy díszedények: az ún. vízkultúrás növénykádak és hasonlók alkalmasak a térben is célszerű elrendezésű, kisebb-nagyobb növénycsoportoknak (is) már a föld nélküli, korszerű ún. hidrokultúrában neveléséhez, -tartásához. Ehhez a fordulópontot a már különböző méretben előállítható szintjelző, folyadékállás-mérő kifejlesztése jelentette, mert ezek kiegészítő beruházás nélkül tették lehetővé nagy tartóedények ilyen továbbfejlesztését. Ezt még nagyban elősegítette, az ilyen a hidrokultúrához korábban használatos kavicsnál és kőzúzaléknál sokkal könnyebb, égetett agyag granulátum – az ún. grodan – megjelenése, mint ehhez is kínálkozó korszerű, steril közeg. Ami a hidro-nagy díszedények mozgatását, szállítását is megkönnyítette. A szintjelzőjük pedig még egy feltöltő, ill. leeresztő-csapos csőrésszel is készülhet. Edénykombinációk az esetünkben is még ugyancsak lehetségesek. Éppen úgy ,mint az egyéb nagy tartóedényeknél szokásos (lásd később). Pl.: a hidro- vagy ún. vízkultúrás növényládák, padlóedények, vályúk; fiolák: az előzetesen szálasvirág tartósító oldattal, de legalábbis tiszta, friss vízzel megtöltésük után kerülhetnek legalább az értékes vágottvirágok szár-aljára, - az itteni metszlapnak, akár csak hosszanti ferde vágással felújítása után. Az előzőleg betöltött és fogyásakor majd még utántölthető tartósító oldattal, ill. vízzel, segítik a hosszabban jól életbenmaradást, vagyis az ún. vázaélettartam meghosszabbítói is lehetnek. Pl.: műanyag és üveg víztartó fiolák; függő növény- vagy virágtartó edények: az ún. ampolnák, térbeli függyesztett növény-, ill. virágtartásra szolgálnak. Tartóedényük cserép, léc- és másféle kosár, ill. ún. kaspó is lehet. Készülhetnek drót, kötél, lánc és műanyagszálas függesztékekkel is. Függeszthetők lehetnek állványra, állványzatokra, rúdra, rudazatokra és a tér több irányába is. Pl.: függő cserepek és kosarak. „mini-növényházak”: az ún. floráriumok és a palacküvegházak formájában is a viszonylag kis, zárt lég-terükben, a környezetüknél sokkal párásabb légter(ek)et képesek biztosítani, az ezt igénylő és egyben nem is túl termetessé váló, cserepes virágzó, vagy legalább levelűkkel díszítő, ún. levéldísznövényeknek. Rajtuk kívül vágott élő- de legalább száraz-virág összeállítás is készülhet, szinte bármelyikükbe. Formájuk a vékony rézbordás pagoda-alakzatoktól kezdve, a házikó és a piramis 25


formákon át, a gyümölcsutánzatokig, vagy éppen csak egyszerű befőttes üvegekig, a legkülönfélébb lehet. Méretük szintén nagyon változatos. Anyaguk vagy jól átlátszó és nem is túl vastag üveg vagy hasonló tulajdonságú műanyag. Áthelyezésük is egyszerű, akár ablak közelébe, vagy mindig oda, ahol éppen legjobban mutatnak. Pl.: öblös üvegedények, üveggömbök, virágpagodák; konténerek: edények, minimálisan másfél-két literes űrméretben a legalkalmasabbak a szabadföldi évelő, valamint fásszárú növények beültetésére, az ezután már edényes továbbnevelésükhöz, ill. az ilyen módon való előnyös forgalmazásukhoz, értékesítésükhöz és még akár ezutáni fenntartásukhoz is. Anyaguk általában műanyag, ritkán préselt tőzeg-, ill. kókuszrost, vagy textil. Formájuk felfordított csonka kúp vagy csonka gúla, vagyis kör vagy négyszög keresztmetszetűek. Készülhetnek belőlük, a nagyobb arányban már kemények, vagyis ún. merevfalúak és így akár egészen virágcserép jellegűek, valamint akár többéves élettartamúak, vagy kisebb részben még, ún. lágyfalúak, ahogy leginkább zacskószerűek, és általában legfeljebb 2-3 éves élettartamúak. Kialakíthatók egyedileg és méretsorozatban is, valamint az aljukhoz közeli oldalrészükön is, vízkivezető nyílásokkal ellátva; A merevfalúaknak pedig, a felső nyílásuk peremrészénél külső vagy belső merevítő, és az aljuk belsejében ún. gyökérterelő bordáik, valamint még a mozgatásukat megkönnyítő fogó- fülrészeik is lehetnek. Pl.: polietilén fóliazacskó és kemény PVC konténerek; nagyméretű növénytartó-edények: teszik lehetővé az akár térkialakításban is jelentős, már tekintélyes méretű és így önmagukban is mutatós – ún. szoliter – növények, valamint az ilyen jellegű kisebb-nagyobb növénycsoportok – növényegyüttesek – kül-, vagy beltéri tartását. Ezenkívül még leginkább arányosan elég nagyméretű vágott élő-, vagy legalább száraz-virág összeállítások tartóedényei is lehetnek. A jelentőségük egyre nő, a szilárd poliuretán műanyag megjelenése óta, ami lehetővé tette sokféle formában, méretben és színben, a nagy növénytartó edények nagybani előállítását. Anyaguk a műanyag mellett, mostmár csak ritkán másféle: eternit, márvány és műkő. Formájuk lehet egészen egyszerű, téglalap, ill. négyzet alapú is. Készülhetnek belőlük sarokelemek, ívelt és önmagukban díszesek, különleges kialakításúak is. Társításuk, építőelemekként összeillesztésükkel, lehetővé teszi térhatároló, terelő funkciókra hasznosításukat is. Amellett, hogy az építőszekrény elve alapján, akár még különböző mértani formákra és lépcsőzetes elrendezésben, vagy körszelet, hatszögletű méhsejt és másféle rendszerekbe is összeállíthatók. Mozgatásuk görgős alátétekkel pedig szintén egyszerű. Fagyállók is lehetnek, mint többek között az olasz égetett agyag- és samottedények. Ezek a növényanyagukkal együtt, télen-

26


nyáron kint, szabadban is tarthatók. Pl.: növénydézsák, -kádak, -ládák, vályúk; növénykosarak: a kosarak bármelyike, amely az akár előzetesen víztartó fóliával vagy hasonlóval kibélelés, méginkább ilyen bélésedénnyel ellátása után, legalább egy élő, gyökeres növényrész, ill. növény befogadására és tartására alkalmas. Anyaguk mindeddig még a leggyakrabban fűzvessző, ami hántolt és fehérített vagy másképpen színezett, ill. ún. antikolt, valamint majd lakkozott is lehet. Azonban gyakoriak másféle hajlékony szálas anyagból, mint bambuszból, gyékényből, mogyoróvesszőből és nádból valamint műanyag szálakból fonva is. Formájuk a szokásosakon kívül, még legtöbbször különféleképpen kehelyszerű és ovális. Készülhetnek a bennük kialakításra kerülő virágkötészeti készítménybe illeszthető, vagy ellenkezőleg, szabadon hagyva érvényesülő egy, ritkábban több füllel vagy fül nélkül, valamint feltűnően vastag és akár hullámvonalú szegélyrésszel vagy anélkül. Méreteik a csak pár centiméteres alapmérettől indulnak és tartanak egészen a kisbútorokéig. Vagyis az apró kosárkáktól kezdve, a fáskosarakat is meghaladókig, a legkülönfélébb nagyságúak. Néha az aljukba helyezhető súlyos kődarab vagy hasonló nehezék nélkül még borulékonyak is lehetnek. Pl.: fali és függő, valamint "padlókosarak"; növénytálak: legalább egy élő, gyökeres növényrész, ill. növény befogadására és tartására alkalmas, a magasságuknál általában jelentősen szélesebb, valamint rendszerint jó víztartó, (vagy –akár előzetesen vízüveggel kikenve vagy bélésedénnyel ellátva, esetleg más módonilyenné tett), de az aljukon általában egy vagy több vízkivezető nyílással is ellátott tartó-edények. Anyaguk leginkább égetett agyag, ill. kerámia, a műanyag mellett, ami általában a legkevésbé esztétikus. Formájuk a hagyományos tálon kívül, még legtöbbször csésze- és kehelyszerű. Méreteik legalább az apró süteményes tálkák és a legnagyobb leveses, méginkább húsos tálak méretei közöttiek. Pl.: mázas agyag és egyéb kerámia, valamint műanyag tálak; növénytartós kisbútorok: legalább egy tál-tálca, vályú vagy egyéb hasonló kialakítású, rendszerint műanyagból készült és így víztartó része alkalmas egy vagy több, élő gyökeres növényrész, ill. növény befogadására-tartására is. Anyaguk, kivitelezésük és a formájuk is, színük igazodhat a társaiknak szánt egyéb berendezési tárgyakhoz. Gyakran többszintesek és görgős alátétekkel könnyen mozgathatók is lehetnek. Pl.: növénytartós kisasztalok, virágállványok; rendezőtálak: tűzőhabbal is készülhetnek, leginkább kezdő virágkötőknek, tömegmunkákhoz. Formájuk általában kerek és négyzet vagy téglalap alapúan szögletes, valamint talpas és még tartószáras, sőt hullámos szélű is lehet. Méretük többnyire kicsi, csak 8 cm körüli is lehet az átmérőjük, ill. az oldalszélességük, néhány cm-es oldalmagassággal. 27


Színük leggyakrabban fehér. Anyaguk hagyományosan kerámia vagy műanyag. Tűzőhabrögzítő tüskék is lehetnek a belső részük alján. Víztartók szoktak lenni. Bele kerülhetnek még igényesebb kivitelű tartóedénybe is. Pl.: Oasis rendezőtálak; tároló tartó-edények: lehetnek átmeneti tartóedények is, a készülő virágkötészeti készítményeknek, a készítésük közben és ezt követően, az átadásukig vagy elszállításukig, ill. végleges elhelyezésükig. Amellett, hogy még leginkább vágott virágok és zöldek, ritkábban másféle anyagok szokásos befogadására és tároló tartására használhatók szolgálnak. Vázaszerűek vagy vödrök is lehetnek. Formájuk is a lehető legegyszerűbb lehet. Kinézetük ugyancsak. Anyaguk hagyományosan bádog, újabban inkább műanyag és ha másféle, lehetőleg akkor se legyen törékeny, valamint nehéz és növényekre ártalmas anyagokat magából kibocsátó sem. A víztartóak, a vágott élő virágok és zöldek tartásához alkalmasak. Hűtőben, munkatérben, raktárban vagy még szállításkor is használhatók lehetnek. Pl.: hordók, kádak, teknők, vödrök; tartó-tölcsérek: lényegében kis vázaszerű tartóedények, leginkább arányos méretű növényrészek befogadásához és a víztartóak, a még élőkéhez is. Elhelyezésük és rögzítésük több szintes is lehet. Ez lehetséges drótozás vagy ragasztószalag segítségével, ill. ragasztással és tűzéssel is, akár tűzőhabba, különösen az ezt elősegítő alsó nyúlvánnyal rendelkezők esetében. Pl.: Oasis tartó-tölcsérek, sírdísztartó műanyagtölcsérek; virágcserepek: a növénytartó edények közül a legismertebbek, az élő gyökeres növények vagy még akár gyökértelen növényrészek befogadásához és ezeknek a kül-, méginkább a beltéri fenntartásához. Formájuk hagyományos akkor, ha azonfelül, hogy csonkakúp-szerűek, a felső átmérőjüknél jóval magasabbak, vagyis keskenyek és ezért könynyebben is borulnak, de az erős hosszúra nyúló és karó gyökereket fejlesztő növényeknek a legalkalmasabbak lehetnek. Az ún. hanganövény cserepek viszont a felső nyílásátmérőjűeknél már szembetűnően, jóval alacsonyabbak, vagyis laposak, és ezért az elfekvő növényeknek jók. Szögletesek is lehetnek, legalább felül. Méretük a felső nyílásátmérőben mérve, legalább 3-4 cm-től a 40 cm-ig terjed. Az ún. végcserepek, amelyekben a leggyakoribb a növényértékesítés, és ezek leginkább 10,5 vagy 12 cm felső nyílásátmérőjűek szoktak lenni. A peremrészük minél szélesebb és vaskosabb, általában annál kevésbé hajlamosak a szétrepedésre. Vízkivezető nyílásuk van, legalább egy, az aljukon. Készülhetnek jelcimke – az ún. tikett – és még támpálca vagy támasztórács befogadó résszel, valamint a függesztésükre alkalmas akasztókkal vagy peremmel, lyukakkal és még felrögzíthető vízfelfogó alátéttel ellátva is. Anyaguk hagyományosan égetett agyag, újabban azonban inkább már csak műanyag. Eszerint a következők lehetnek: 28


• agyag virágcserepek: az ún. agyagcserepek, újra mind gyakoribbak növénytartó edényként is. Anyaguk iszapolt agyag, ami lehetőleg mészmentes, hogy a mésztartalma később se okozzon zavart. Készülhetnek egyedileg, korongolással, leginkább a hosszabb formákban, és gyakran préseléssel. Kiégetésük is jó kell, hogy legyen, különben használat közben szétmállanak. Porózusak, az oldalfalukon át is elpárolog víz, a gyökerekhez viszont levegő juthat. Kinézetük gondos előállításukkor és újonnan, a kellemes terrakotta színükkel, kifejezetten mutatós, díszes is lehet. Az első használatbavételüket megelőző alapos áztatásuk vízben,- amíg belőle légbuborékok távoznak,- biztosíthatja az égetésükkor agyagfalukban megrekedő és a növényekre káros gázok ezzel kiszorulva eltávozását. Valamint azt is, hogy így vízzel eléggé telítődjenek és ne később vonjanak el ehhez vizet, a bármelyikükbe bekerülő növényektől, növényrészektől. • műanyag virágcserepek: az ún. műanyagcserepek is nagyon elterjedtek növénytartó edényekként. Anyaguk rendszerint kemény – többnyire PVC-műanyag. Készülhetnek különféle préseléssel és legalább az aljukon egynél több, viszonylag tág vízkivezető nyílással, valamint az alattuk esetenként megrekedő vízből némi kiemelkedésüket biztosító kisebb-nagyobb körív alakú, nyúlványszerű „lábrészekkel” is. Vízmélyedéses oldalfalúak is lehetnek, az öntözővíz jobb hasznosítása érdekében. Nem porózusak a falrészeik, ezeken át nem is párolog el víz. Emiatt viszont hamar ártalmasan megrekedhet bennük feleslegesnek bizonyuló öntözővíz is. Színük az égetett agyagcserép természetes terrakotta – barnás – színét utánzón kívül, a legkülönfélébb lehet még, mintegy virágszínt „előrejelző” is. Kinézetük azonban csak legfeljebb közelíti a jó agyagcserepekét. Előnyük a kis önsúlyuk és a viszonylagos olcsóságuk, valamint az is, hogy az agyagcserepeknél kevésbé törékenyek, „újrahasznosításukhoz” könnyebben tisztíthatók, fertőtleníthetők. Pl.: Teku műanyagcserepek; virágkosarak: a kosarak bármelyike, amely legalább egy szál száraz vagy, - az ehhez szintén, az akár megelőző kibélelésével, ill. betétedénnyel ellátásával előzetesen víztartóvá téve – még élő vágott virág, ill. zöld befogadására és tartására is alkalmas. Az utóbbiakhoz szintén, az egyebekben már akár ugyancsak a növénykosarakkal megegyezőek (lásd előbb). Pl.: ún. díszkosarak, Florentin kosarak, színpadi kosarak; virágládák: az ablak- vagy az ún. balkonládák formájában legismertebbek növény, ill. virágtartóként is. Leginkább ablakok,- balkonok és teraszok, de akár más helyek díszítésére is alkalmas, főként egynyári virágos növények beültetéséhez valók. Aynaguk hagyományosan félhárom-negyed collos vastagságú gyalult deszka, fenyőfából, vagy más29


féle puhafából, ritkán keményfából. Újabban szinte kizárólag, a jobb térkihasználású kemény – általában PVC – műanyagól kerülnek előállításra, akár fautánzatú kivitelben és még vízfelfogó alátét tálcával is ellátva. Formájuk a keresztmetszetük szerint, hagyományosan lefelé kissé keskenyedő fordított csonkagúla-szerű. Méreteik a keresztmetszetükben legalább 15×15 cm és a hosszúk, a készen beszerezhetők esetében általában 30-40 vagy 50-60 cm, de lehet 100-150 cm vagy még ezt meghaladó is, bár akkor a mozgatásuk is egyre nehézkesebb. Készülhetnek akár a növényállományukkal együtt is jól kiemelhető fém vagy szintén műanyag betétrésszel. Színük legalábbis ne ritkítson és a virágállományuk tarkaságát se szárnyalja túl. Szomszédos elhelyezésük során, az elhelyezésükben, a méretükben és a színükben is elérhető összhangjuk, szebb összhatást is eredményezhet. Pl.: akácfa, fenyőfa és műanyag virágládák; virágtálak: minimálisan egy szál vágott élő, de legalább száraz – a nem víztartóak is – virág vagy zöld befogadására és tartására alkalmas, a magasságuknál általában jóval szélesebb, valamint gyakran egy vagy több rögzítő tüskével is ellátott belsejű tartóedények. Egyebekben ezek is már megegyeznek a növénytálakkal, ill. a rendezőtálakkal (lásd. előbb); virágvázák: legalább egy szál, már száraz, vagy – az ehhez eredetileg nem eléggé víztartók is, az akár előzetesen, belsejüknek vízüveggel bevonásával, vagy hasonló másféle kezelésével, ill. betétedénnyel ellátásukkal víztartóvá téve – még élő, vágott virág, ill. zöld befogadására is alkalmas, szélességüknél magasabb tartóedények. Anyaguk leggyakrabban valamilyen kerámia, de még nagyon sokféle lehet, melyek közül az esetükben is, a műanyag a legkevésbé esztétikus és a legnehezebben tartható tisztán. Formájuk egyenes és így akár szögletes, méginkább ívelten bő- vagy szűknyakú, vagy csészeszerű, ill. egészen szokatlan – bizarr – is lehet. Méreteik az akár csak pár centimétertől kezdve, magasságban még az egy-másfél métert is túlhaladhatják. Pl.: asztali-, fali- és padlóvázák; virágváza-pótlók: a virágvázákként, vagyis a virágvázák módjára is hasznosítható egyéb tartóedények. Különben lényegében már megegyeznek a virágvázákkal (lásd előbb). Pl.: kancsók, kupák, poharak; „újított” többhasznú tartóedények: még mindazok, amelyek az akár egyébként más módon szokásos alkalmazásukon túlmenően – és abból akár már mintegy kikopva – virágkötészeti tartó-edényekként is jól hasznosítottak, vagy ilyen módon éppen újra-hasznosítottak; akár csak némi találékonyság árán és persze még a jó ízlés határain belül. Ezáltal mintegy át is változhatnak, új életre is kelhetnek. Pl.: fogasok, mozsarak, talicskák;

30


• eredetük szerint lehetnek: még szintén éppen ugyanolyan csoportjaik is, mint a

virágkötészeti anyagoknak, (amelyek közé is tartoznak az anyagként szokásos alkalmazásukkor, lásd: Virágkötészeti anyagok és alkalmazásuk című részben); Vagyis lehetségesek: o természetes eredetű virágkötészeti tartók: eredete, vagyis létrehozója - szülője – közvetlenül, de legalábbis közvetetten a természet. A létrejöttük így adódó módjai szerint lehetnek: természetben létrejövő és innen környezetkárosítás nélkül gyűjthető természetes eredetű virágkötészeti tartók. Pl.: beültetésre szánt csigaházak, kéregdarab-alapok, üreges terméskövek; termesztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti tartók: Pl.: alapként szolgáló díszfenyő-tobozok, szőlőtőkék, ún. zöldalmák; tenyésztve létrejövő természetes eredetű virágkötészeti tartók. Pl.: alapként szolgáló baromfi tojások, tenyészkagyló-héjak; o természetesen nem keletkező, vagyis mesterséges, ill. ún. ipari eredetű – előállítású – virágkötészeti tartók: mindegyikének, az ugyanilyen eredetű anyagokéval, (amelyek közé is tartoznak az anyagként szokásos alkalmazásukkor, lásd: Virágkötészeti anyagok és alkalmazásuk című részben) jellegében megegyező az eredete, ill. a létrejötte. A létrejöttük így adódó módjai szerint lehetnek: környezetbarát, -kímélő természetesen nem keletkező, vagyis mesterséges, ill. ún. ipari eredetű – előállítású – virágkötészeti tartók: egyike se és még a hulladékaik sem ártalmasak a környezetre, miután természetes módon – úton – képesek ártalmatlan anyagokká elbomlani. Ezek közül a fontosak a következők: • fa tartók: egyre gyakoribbak és még önmagukban is mutatósak lehetnek. Anyaguk, a fa, a felületén, a természetes állapotában is, és méginkább feldolgozva, szép látványos rajzolatú szokott lenni. Készülhetnek kézi vagy gépi formázással és ezutáni fényesítő csiszolással – polírozással – vagy az akár egyben vízhatlanító lakkozással is. Pl.: fa tartó alapok: fa lapok, talpak, tálcák: fa tartó-edények: dézsák, kádak, ládák, vályúk; • papír tartók: viszonylag még ritkák. Anyaguk különféle előállítású és kivitelű papír. Ez még vízhatlan, ill. vizet át nem eresztő, vagyis víztartó is lehet, ilyen hatású kezelésekor. Készülhetnek kézi hajtogatással is, amihez előre megfelelően kivágottak és szállításukhoz laposan szétteríthetők is lehetnek. Pl.: kartonlapok, papír cserepek és poharak, valamint tálcák; • parafa tartók: gyakran rusztikus hatásúak. Rugalmasak és gázállóak is. Anyaguk leginkább a paratölgy lehántott kérge. Készülhetnek kézi vagy gépi vágással és préseléssel formázva is. Pl.: parafa korongok, lapok, kalapok;

31


• természetes szálasanyagból font tartók: többé-kevésbé rusztikusak. Anyaguk a faháncs, gyékény, juta, káka, kender, kukorica-csuhé, nád, pálmalevelek és rafia mellett még leginkább vessző, éspedig fűzvessző, ami használt lakkozással, valamint ún. antikoltan is. Pl.: font tartó-alapok: fonatok, korongok, rácsok; font tartó-edények: díszkosarak; • tőzegcserép tartó-edények: leginkább ún. palánták és másféle még fiatal, de legalább kis gyökeres növények vagy ilyen növényrészek gyökérzetének befogadói. Oly módon, hogy velük együtt ültethetők el, akár nagyobb tartóedénybe vagy szabadföldbe is. Anyaguk rendszerint legalább alkalmas ragasztóanyaggal kezelt – kevert – jó minőségű rostos tőzeg. Készülhetnek egyedileg és szögletes formában csoportosan is, valamilyen préseléssel formázva. Pl.: Jiffy tőzeg cserepek és tálcák; • vájtüregű fatörzs- és ágdarab-tartók: a legtermészetesebb kinézetűek szoktak lenni. Anyaguk többnyire még szép kéregborítással, ehhez elég nagy méretben, akár fűrészeléssel levágott és felfüggeszthető vagy leállítható vaskos törzs-, ill. ágrész. Készülhetnek kézi faragással, véséssel, vagy gépi fúrással és házilagosan is, az erre alkalmas részükön legalább egy szál vágott virág vagy zöld, méginkább élő, gyökeres növény befogadásához és tartásához elég nagyméretű lyuk – üreg – kimélyítésével. Pl.: vájtüregű ágvillarészek, nyírfatörzs-darabok; • vájtüregű kő-. ill. szikladarab-tartók: ugyancsak természetes hatásúak lehetnek. Anyaguk leginkább viszonylag könnyen munkálható dolomit mészkő, -tufakő előnyös formájú, valamint billegés nélkül (is) megálló súlyos darabja. Készülhetnek ugyanúgy (is), mint a vájtüregű fatörzs- és ágdarab-tartók (lásd előbb). Pl.: „kiüregesített” márvány és mészkő, -kőtál, vályú; környezetterhelő, -veszélyeztető természetesen nem keletkező, vagyis mesterséges, ill. ún. ipari eredetű – előállítású – virágkötészeti tartó: mindegyike és még a hulladékaik is, ártalmasak lehetnek a környezetre, szennyezhetik, miután képtelenek ártalmatlan anyagokká elbomlani. Ezek közül a fontosak a következők: • fém-tartók: ritkák és viszonylag drágák is. Készülhetnek belső felületükön plasztikfólia vagy más műanyag, ill. a növényeket nem veszélyeztető lakk bevonattal. Anyaguk szerint többfélék is lehetnek: o alpaka-tartók: ritkán használtak; o bádog-tartók: cinezettek, ill. horganyzottak és elég olcsók is lehetnek; Pl.: bádog tálak, teknők, vödrök; o bronz-tartók: alkalmilag, leginkább múlt idézésekor használatosak. Formáik, a hagyományosak is, nagyon illőek lehetnek vi-

32


rágkötészeti készítményekhez. Pl.: bronz kancsók, kupák, poharak; o ón-tartók: leginkább matt, szürke felületűek. Formáik, szintén hagyományosak és meghatározók. Pl.: ón csészék, tálcák, tányérok; o eternit tartók: használata egyre ritkább, bár viszonylag könnyűek is lehetnek. Anyaguk hagyományosan azbesztcement, és ennek az egészségre veszélyes azbeszt-tartalma miatt is, már a legjobb tartózkodni az alkalmazásuktól. Formáik ugyan sokfélék lehetnek. Méretük nemkülönben. Színük az egyszerű színezésük nyomán, az eredeti sivár szürkeségüket is jól feledtetheti, ill. elfedheti. Készülhetnek még többrészes kivitelben is. Elég jó víztartóak és fagyállónak is bizonyulhatnak. Pl.: eternit ládák, tálak, vályúk; o réz-tartók: még fényes vagy már patinás és ilyenkor már matt, valamint sötét felületűek és meleg színtónusúak. Anyaguk sárga- vagy vörösréz. Formáik keleti hatásúak is lehetnek, elsősorban a még fénylő sárgarézből formázottak esetében. Pl.: sárgaréz kancsók, kelyhek, tálcák; • kerámia-tartók: edények szoktak lenni. Anyaguk más kerámiákkal megegyezően agyag, ill. agyag-tartalmú keverék, valamint más fém-oxid, ill. szilikát tartalmú nyersanyag. Készülhetnek bármelyik alap-, ill. nyersanyagúknak a vízzel alakíthatóvá keverése, formázása, szárítása és a szemcséik összesülésével bekövetkező megszilárdulásukat előidéző, különféle hőfokú égetésük munkaműveleti útján. Mintásan a mintájuk színével megegyező színű virágokkal mutathatnak. Formáik és más szerinti sokféleségük is ebből adódik. Változatosságuk miatt is sajátságos kialakítású – „mesterkéltebb” – virágkötészeti munkákhoz leghasználatosabbak. Mintásan a mintájuk színével azonos színű virágokkal lehetnek a legharmonikusabbak. A megkülönböztetésük – csoportosításuk – az égetési hőfokuk szerint szokásos. Az eszerint alakuló: o törésfelületük alapján lehetnek: durva kerámia-tartók: durván szemcsés törésfelületűek. Fehér színben harmonizálhatnak modern környezettel is. Pl.: az ún. fajansz és porcelán edények; o víztartóképességük alapján lehetnek: vízáteresztő kerámia-tartók: az ún. porózus kerámia-tartók, a számtalan parányi pórusukon – nyílásukon – átengedik nemcsak a levegőt, hanem a vizet is. Hacsak nem kapnak ezt meggátló belső vízüveg-, vagy hasonló más – „vízhatlanító” – bevonatot, ill. bélelést, bélésedényt. Pl.: égetett agyag-

33


edények, máznélküli fazekasáruk, ún. paraszti kerámiák (terrakotta= égetett máztalan cserépedény); víztartó kerámia tartók: szintén még többfélék lehetnek: • mázas, eredetileg vízáteresztő – ún. porózus – kerámiatartók: festett fémoxid mázbevonata, a díszítésükkel együtt, biztosítja az olyan víztartó képességüket is, ami víz tartására és így vágott élő virágok befogadására és megtartására is alkalmassá teszi közülük mindazokat, amelyek erre egyébként is megfelelőek. (Eltérően: a csak száraz virágkötészetben alkalmazható ún. földpátmázas kerámia-tartóktól.) Pl.: ún. fajansz-ónmázas cserép tartóedények, ún. majolika=itáliai fajansz tartóedények; • porcelán-tartók: a többi, porcelánból előállításra kerülő készítményekkel megegyezően, szintén víztartóan tömör felületűek, a nagyon kemények, a vegyi- és hőhatásoknak is ellenállnak; Valamint fehér alapszínűek és általában kecsesek. Pl.: porcelán csészék, tálak, tányérok; • tömör kerámia-tartók: az egyéb hasznosítású tömör kerámiákkal megegyezően, a magas hőfokon, barna vagy szürke színűre égetésük során, üvegszerűvé válnak; miután már egyáltalán nem engedik át a vizet. Pl.: ún. kőedények; • műanyag tartók: általában nem törékenyek, egyben könnyűek és kémiailag semleges hatásúak, valamint víztartóak. Anyaguk többféle lehet, de a leggyakrabban kemény – PVC – műanyag. Formáik nagyon változatosak. Készülhetnek tömegesen is, mivel könnyen előállíthatók – gyárthatók – is lehetnek. Színük gyakorlatilag szintén tetszés szerinti lehet ugyan, de a bármelyikükbe bekerülő egy vagy több növény, ill. növényrész színét, esztétikai hatását a leglátványosabb kialakításuk még színessége és formássága sem múlhatja felül. Pl.: műanyag tálak, vázák, virágládák, ún. vízkultúrás tartóedények; • műkő tartók: elég nehezek szoktak lenni. Anyaguk a szokásos homok és márvány vagy más ún. nemes adalék tartalmú cementen kívül ugyan lehet ún. könnyűbeton, vagyis a kis önsúlyú perlit adalékanyagú beton-féleség is. Formáik is lehetővé teszik, az egyedileg, de az akár egymással kombinálva, építőkövekként mutatósan összeillesztve, a terelő és térhatároló funkciókra alkalmazásukat egyaránt. Készülhetnek nagy méretben és sima vagy rücskös felülettel is. Színük a leggyakrabban sárgás-szürke. „Fagyállók is szoktak lenni.” Ezért a bennük lévő növényekkel együtt, télen is kint maradhatnak. Pl.: műkő „köblök”, tálak, vályúk ún. virágtartók; 34


• samott tartók: tűz- és fagyállóak is. Ezért a bennük lévő szabadföldi növényekkel együtt kint telelhetnek. Anyaguk agyag vagy kaolin. Formáik leginkább szokványosak vagy figurálisak. Készülhetnek többrészes kivitelben is. Pl.: samott tálak, vályúk, vázák; • üveg-tartók: edények formájában szintén a leghagyományosabb virágtartók. Törékenyek, kiváltképpen a vékonyak. A közülük vaskosak pedig nehezek is lehetnek, különösen ha egyben nagyok is. Anyaguk eredendően a közönséges – normál – üveg. Készülhetnek viszont csiszolt, festett, kristály, maratott, muránói és másféle üvegminőségben is lehetnek. Formáik alakulásával együtt, minél mívesebb – díszesebb – kivitelűek, általában annál behatároltabb a virágkötészeti alkalmazási lehetőségük. Méretük parányi és egészen nagy is lehet. Átlátszók, áttetszők vagy átlátszatlanok. Színük legyen legalább teljesen sötét akkor, amikor gyökeres növények vagy ilyen részeik tartós tartására szántak ill. erre kerülnek felhasználásra. Ez gátolja a kinézetüket elcsúfító algaképződést. Láthatók lehetnek a bennük elhelyezett szárak és az esetleges merevítéseik, meghosszabbításaik – drótozásaik – is. Megtölthető rétegesen ezek takarására, „álcázására” is homokkal, kagylókkal, esetleg átlátszatlan üveggolyókkal. Pl.: üveg palackok, poharak, tálak; A virágkötészeti tartók és kapcsolatuk az általuk tartott virágkötészeti készítménnyel, ill. ennek az alkotóelemeivel, másutt kerül ismertetésre!

35


FORMÁK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN A forma a virágkötészetben is, a felhasznált anyagok és az ezekből készült különféle virágkötészeti készítmények – alkotások, munkák – alaki – külsődleges – megjelenésmódja. Ez a leghamarabb érzékelhető és különböző érzéseket kelthet. Elsődleges és közvetlen a hatása. A „forma formái” – vagyis a változatai = variáció – a virágkötészetben is annyira sokfélék, hogy az áttekintésükhöz sem nélkülözhető a csoportosításuk. A formák csoportjai a virágkötészetben a következők: ● jelleg = karakter vagy személyiség – megjelenési formák: jellemzőik: a sajátosan jellegzetes = karakteres – személyiség jellegű – megjelenésükkel = formájukkal határozhatók meg és egyben különböztethetők is meg egymástól. Ezek a következők: ●● uralkodó = arisztokratikus jelegű = karakterű formák: jellemzőik: legdominánsabbak másokkal összetéveszthetetlenek, és előkelőek, feltűnőek, másfélékkel nem vagy nehezen társíthatók jól, ezek hozzájuk képest csak mellé- vagy alárendeltek lehetnek, - hatásuk: mindig erősen uralkodó, fennkölt, lenyűgöző, - jók: központi helyzetben, vezér elemnek, egyesével vagy legfeljebb párban, - ilyen uralkodó-formájú: vágottvirág pl.: a helikónia, a nagy flamingóvirág, a papagájvirág, - - vágott zöld pl.: a banánlevél, a datolyapálma levél, a papagájvirág levél, - - cserepes levéldísznövény pl.: a lantlevelű és a szobafikusz, a szoba fenyő, a törzses jukka, - - cserepes virág pl.: a kerti hortenzia, a mikulásvirág, a lovagcsillag, ●● pompás = látványos jellegű = karakterű formák; jellemzőik: erősen dominánsak, elegánsak, érdekesek - különlegesek, - hatásuk: némileg uralkodó, felülemelkedő, olykor egzotikus, - jók: önmagukban vagy másokkal úgy társítva, hogy egyedileg még jól érvényesüljenek és súlypontot képezzenek, - ilyen pompás formájú: vágottvirág pl.: a katleja és a papucs orchidea, valamint a szálas liliom, - - vágottzöld pl: a kroton levél, a nagy flamingóvirág levele, a színeslevelű bunkóliliom levele, - - cserepes levéldísznövény pl.: a foltos buzogányvirág, a sárgaszegélyű szanzevéria és a sárkányfa, - - cserepes virág: a gloxinia, a kis flamingóvirág, a lándzsarózsa, ●● nemes = tetszetős jellegű = karakterű formák; jellemzőik: legalább közepesen dominánsak, egyedien sajátosak és csinosak, - hatásuk: kecses, megragadó, vonzó,

36


●●

●●

●

●●

- jók: egyesével-hármasával is, de igazán többesével érvényesülnek, egymás hatását erősítve, - ilyen nemes formájú: vágottvirág pl.: a csónakorchidea, a gerbera, a szálas szegfű és rózsa, - - vágottzöld: a fátyolaszparágusz, a kukoricalevél, a szobapáfrány levele, - - cserepes levéldísznövény: a csüngőágú fikusz, a királybegónia, a tenyérarália, - - cserepes virág: az Elatior = hiemalis begónia, szobaciklámen, vitorlavirág, mutatós = figyelemreméltó = szép jellegű = karakterű formák; jellemzőik: közepesnél kevésbé dominánsak, nem feltűnőek, legfeljebb mellérendeltek, - hatásuk: kellemes, megnyugtató, de egyedileg kevésbé, mint csoportosan, - jók: többesével önmagukban, méginkább másokkal társítva, alárendelten oldalirányú térbeli meghatározókként, - ilyen mutatós formájú: vágottvirág pl.: a csokros krizantém, rózsa és szegfű, valamint a dália, a kardvirág, a lizike, a nőszirom, - - vágottzöld: az arália levél, az eukaliptusz, a tömött aszparágusz-klárisfű, - - cserepes levéldísznövény: a csokrosinda, a márványlevél, a rákvirág, - - cserepes virág: a cserepes gerbera, rózsa és szegfű, valamint a korállvirág, a szobai primula, egyszerű = szerény jellegű = karakterű formák; jellemzőik: nem dominánsak, nem tűnnek ki, leginkább alárendeltek, - hatásuk: barátságos, kedves, oldott, - jók: alap-, háttér, körítés képzésére, takarásra, térkitöltésre tömegesen önmagukban és másokkal társítottan is, - ilyen szerény formájú: vágottvirág pl.: az egynyári és évelő fátyolvirág, a gyöngyvirág, az oroszlánszáj, az őszirózsa, a rézvirág, - - vágottzöld: a klárisfű, a pünkösdirózsa levél, a rombuszpáfrány, - - cserepes levéldísznövény: a borsarc, a hálóslevél, a szobafutóka, - - cserepes virág: az afrikai ibolya, a mini ciklámen, a sokvirágú kankalin, mértani alapformák: jellemzőik: befogadóformák is lehetnek. Mértanból - geometriából – is ismert egyszerű sík vagy térbeli idomok. Ezek megközelítő pontossággal találhatók meg a természetben is. Még ha eredetileg síkban megjelenőek is, a virágkötészeti munkák során, legalább némileg térbelivé teljesednek ki, ez eredendően térbeliek módjára. Ilyenek a következők: háromszög, eredetileg síkban és az akár csonka gúla vagy kúp térben megjelenő formák: - jellemzőik: a térbeli határozott mozgásirány és az, hogy a kibontakozásukhoz szabad teret kívánnak, bezártan veszítenek hatásukból, - hatásaik: a felfelé irányulásukból eredő aktivitásuk mellett az is hogy térfoglaló hatásúak és formájúk, vagyis az ún. háromszögelés követelése hathat legharmonikusabbnak, 37


●●

●●

●●

- megjeleníthetik: az erőt, a hatalmat, a kiegyensúlyozottságot, a tökéletességet, - ilyen alapformák - formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a háromszög alakú- kontúrú csokrok, a készített karácsonyfácskák, a virág kúpok, - - a növények, növényrészek közül: felfelé mutatva: a kardvirágok, a jegenyefenyő tobozok, a nőszirom levelek; oldalirányba mutatva: a flamingóvirágok, a bokrétafa termések, a muskátli levelek; lefelé mutatva: az akác virágzatok, a szivarfa termések, a repkényszőlő levelek, - - a kellékek közül: a piramis gyertyák, a tűző-, tűzdelőhab kúpok, a kör eredetileg síkban és a gömb térben megjelenő formák: - jellemzőik: kerek, zárt alakzatok és a virágkötészetben is gyakoriak, - hatásaik: a lágyság, a nyugalom árasztása, valamint a gömbölyűségük következtében barátságosak, simulékonynak is hatnak, - megjeleníthetik: a kör formák: az önmagukba visszatérő görbe vonalvezetésű formájukkal, az örök megújulást, az újjászületést, a végtelenséget, míg a gömb formájúak: a Nap, ill. a fény, a világosság megtestesítői, - ilyen alapformák, - formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a kör alakot követő kerek csokrok, a dísz- és kegyeleti koszorúk, valamint a szárazvirág gömbök is, - - a növények, növényrészek közül: a margaretta virág/zat, a mákgubó a platánfa termése és sokféle színes bogyótermés is, - - a kellékek közül: a koszorú alapok, a gömb gyertyák, a gyöngy- és üveggömbök is, a körcikk az ellipszis eredetileg síkban és a keskenyebb-testesebb kifli, félgömb gömbszelet, valamint csepp, viszont a térben ugyancsak megjelenő formák: - jellemzőik: hogy ha van is egyenes részük, kisebb-nagyobb mértékben mindig íveltek, valamint viszonylag kis térigényűek és jól illeszkedhetnek másféle formákhoz, - hatásaik: a lágyság, a simulékonyság, - megjeleníthetik: a kiforrottságot, a társulási készséget is, - ilyen alapformák, -formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a csepp alakú és az íves alakú – kontúrú – csokrok közül a félhold csokor, valamint a feszton, - - a növények, növényrészek közül: a flamingóvirág virágzatának színes spáthája, a holdviola termés-lemezkéi, a papagájvirág virágzata, - - a kellékek közül: fatörzs-szeletek, fonott körcikkelyes és ovális alakú alapok, a négyszög, a téglalap, valamint a körlap = korong, eredetileg mind síkban és a kocka, a hasáb, valamint a henger, viszont térben megjelenő formák: - jellemzőik: a síkban két-két párhuzamos vonallal, a testeknél, térben három-három párhuzamos oldallal, a hengernél két körlap és hengeres oldal38


●

●

●

●

lal – palásttal – határoltak. Oly módon, hogy ezek a vonalak, ill. oldalak egymással kilencven fokos szöget zárnak be. Ilyen formában nagyon szabályos felépítésűek, - hatásaik: a különféle magassági, szélességi és mélységi méreteik miatt is különbözőek. Amíg a hosszú, lapos hasábok nehézkesnek hatnak és nyugalmat árasztanak, a vékony hasábok inkább határozottságot, a kockák pedig még merevséget is sugározhatnak, - megjeleníthetik: a bezártságot, a büszkeséget, a magabiztosságot, a pontosságot, a rátermettséget, - ilyen alapformák, -formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a díszcsomagolású dobozok, könyvek, palackok, a szárazvirágos képek és –virágoszlopok, - - a növények, növényrészek közül: a gyékény buzogányok, a szivartobozok, a tartórács-támaszú növényféleségek, - - a kellékek közül: az oszlop gyertyák, a rácsos alapok, a tűző-, tüzdelőhab téglák, összeállított – kombinált – formák: jellemzőik: több, legalább közel egyforma vagy kisebb-nagyobb mértékben eltérő – ellentétes – formákból összeállítva jönnek létre. Középpontos vagy tengelyes szimmetriájúak és asszimetrikusak is lehetnek, spirál, a síkban is megjelenhet ugyan, de gyakoribbak a térbeli megjelenésű henger, kúp és fordított kúp alakú spirális formák: - jellemzőik: hogy leginkább egyforma vagy szabályosan táguló, ill. szűkülő, de teljesen nem záródó és síkban: ívek, térben: körívek egymásba vagy egymásra illeszkedő, esetleg lépcsőzetes sorozatai, - hatásaik: egy középpont felé vagy ettől éppen kifelé irányulónak is hathatnak, - -megjeleníthetnek: befelé fordulást, ki-, ill. feltörekvést, alulról felfelé keskenyedéskor nagyra törést, felülről lefelé keskenyedéskor bizonytalanságot, visszafejlődést is, - ilyen spirálformák, -formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a spirál-hajtásúak, -szálúak, - - a növények, növényrészek közül: a csavart-akác, -mogyoró, a spirálfűz vesszők, gallydarabok, spirálisan nevelt sárkányfa hajtások, - - a kellékek közül: a spirálisan meghajlított huzalszálak, pálcák, stilizált – leegyszerűsített – formák: jellemzőik: többé-kevésbé bonyolult virág formáknak is, a fő jellemzőit, a lényegét kiemelő leegyszerűsítésével jönnek létre - születnek. Főképpen reklám vagy még díszítő céllal is, leginkább árcédulákra, csomagolóanyagra és kirakati plakátra – grafikára – kerülhetnek; jelképes = jelkép, szimbolikus – formák (lásd. Jelképek – szimbólumok - a virágkötészetben című részben is):

39


●

●●

●●

- jellemzőik: amellett, hogy stilizáltak – leegyszerűsítettek – is lehetnek, megjelenésükkel érzelmi jelentéshordozók, szimbolikus, vagyis átvitt, - jelképes – értelműek is, - hatásaik: érzelemébresztés, figyelemkeltés, néha ingerlés is, csoportok, népszokások, vallások és hasonlók egyetemes, ill. kultúrához kötött vagy vallási – szakrális – szimbólumai – jelképei, - ilyen szimbolikus formák, formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: az alkalmiak, méginkább a kegyeletiek és az ünnepiek, - - a növények, növényrészek közül: a karácsonyfa, a mikulásvirág, az ún. négylevelű lóhere, („hajtatott” madársóska) - - a kellékek közül: a különféle csillag, a kereszt és a koszorú alapok, valamint a szív és sokféle ünnepi figura, szabad formák: jellemzőik: alapformák és szerkesztett formák (lásd ezután) legalább némi átalakításával hozhatók létre. Leginkább akkor kerülhetnek virágkötészeti alkalmazásra, amikor a felhasznált növény anyagok sem igénylik egy meghatározott formához igazodásukat, ill. igazításukat. Keletkezésük szerint kétfélék lehetnek: szerves – organikus – szabad formák: - jellemzőik: az eredendően, természetben fellelhetőkből is, mesterséges beavatkozás, leginkább csavarás, darabolás, hajlítás, nyomás, nyújtás útján keletkeznek, - hatásaik: a lendületesség, az oldottság, a természetesség, - megjeleníthetik: a felszabadultságot, a könnyedséget, a természetközelséget, - ilyen szerves szabad formák, formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a fonatok legalább egy része, az áttört alapú koszorúk, - - a növények, növényrészek közül: a fonott ágazatúak-törzsűek, a kiemelkedő magvúak és tövűek, - - a kellékek közül: a kidomborodó díszítésű tartók, telt formájú kiegészítők, véletlen vagy esetleges szabad formák: - jellemzőik: az előre meg sem határozható alakulásuk, megjelenésük. A végső megjelenésük akár több műveletnek a váratlan eredménye. - hatásaik: az élénkítés, az izgatás, a megszokottság oldása, - megjeleníthetik: a felszabadultságot, a pillanatnyi hangulatot, a szertelenséget is, - ilyen véletlen vagy esetleges szabad formák, formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: az akár „festékpacával” színezettfestett alap/hát-lapra ragasztott száraz virágkötészeti képek, a virágsziromszórással asztaldíszítés,

40


●

●

●●

- - a kellékek közül: a meggyúrt agyag és gyurma golyó, összegyűrt papír, textil és más dekorációs anyag, szerkesztett formák: - jellemzőik: mesterségesen és általában terv szerint, mértani pontossággal, akár több egymást követő művelettel, éspedig leginkább „drótozással”, ragasztással, rajzolással, szegeléssel előállított alapformák; ill. belőlük meghatározott szabályok szerinti szerkesztésű alakzatok, amilyen a csillag, a kereszt, a szív is. Szabályosak és mérhetőek is. - hatásaik: a behatároltság, a meghatározottság, a merevség, a visszafogottság érzetének is a keltése, - megjeleníthetik: a kiszámíthatóságot, a megszokottságot, a szabályosságot is, - ilyen szerkesztett formák, formájúak: - - a virágkötészeti készítmények közül: a dobozolt orchidea virágok és virágcsokrok, a „mini üvegházas” kompozíciók, az ún. palacküvegházak, a rámás száraz virágkötészeti térplasztikák – térkompozíciók, - - a kellékek közül: a faládák, az előre gyártott ún. gyorsmasnik, a figurális tűző-, tüzdelőhabok, a hajtogatott papírdíszek, - - a növények, növényrészek közül: a leginkább hajtogatással, kötözéssel, nyírással, vázszerkezettel teljesen szabványos – mértani – alakzatokra formázottak. vonalas – lineáris – formák: - jellemzőik: akár térben is mozgó rajzolatok; Mint egy gally, ami ágból kiindulva, grafikai rajzolatként jelenik meg, egyben mozog is a térben. „Legkifinomultabban a japán virágkötő díszítőművészet, az ikebana alkalmazza a vonalakban rejlő hatásokat és ennek a jelentését” (lásd: ott); Ilyenek a következők: a vonalak: - jellemzőik: a mértaniak – a geometriaiak – is, elválaszthatatlanok a mozgástól. Egy vonal szemmel követésének, általában mozgást szokás tulajdonítani. E mozgás pedig különféle érzelmeket is kifejezhet – tükrözhet: - - az egyenes vonalak közül: - - - a vízszintes vonalak: nyugalmat fejeznek ki, - - - a függőleges vonalak: feszültséget, nyugtalanságot fejeznek ki, - - - az átlós vonalak: mozgást fejeznek ki és ennek az irányát mutatják; valamint biztosítják akár az átmenetet is, a vízszintestől a függőleges felé és érhető el így, az önmagában kiegyensúlyozatlanságot idéző átlóval, a kiegyensúlyozottság – a harmónia; - - a görbe vonalak: mozgásirányukat változtatják. Közülük: - - - a domború (konkáv) vonalak: leginkább záróvonalak kívánatos íveltségének a meghatározói, kirajzolói, - - - a homorú (konvex) vonalak: szintén főként záróvonalak kívánatos íveltségének meghatározói, kirajzolói, 41


- - - a hullám vonalak: kígyózóak. Közülük: - - - - a szabályos hullám vonalak: kiszámíthatóságot, megbízhatóságot fejezhetnek ki, - - - - a szabálytalan hullám vonalak: kiszámíthatatlanságot, megbízhatatlanságot fejezhetnek ki, - - - a csigavonalak: spirálisak. Közülük: - - - - a szabályos csigavonalak: szintén a kiszámíthatóságot, megbízhatóságot fejezhetik ki, - - - - a szabálytalan csigavonalak: pedig szintén a kiszámíthatatlanságot, megbízhatatlanságot fejezhetik ki, - - - az egyéb görbe vonalak közül: - - - - a szabályos irányvonalúak: ugyancsak a kiszámíthatóságot, a megbízhatóságot fejezhetik ki, - - - - a szabálytalan irányvonalúak: pedig ugyancsak a kiszámíthatatlanságot, megbízhatatlanságot fejezhetik ki, - - a megtört vonalak: hirtelen, váratlanul, minden átmenet nélkül változtatnak irányt, (ahogy a megtört virágszárak, levelek, hajtások is) és a beletörődést, a kiábrándultságot, a lehangoltságot, a szomorúságot is kifejezhetik; ● természetes – adott formák: jellemzőik: a természetadta tárgyak, élőlények, mint a növények – virágok –, akárcsak a kész termékek mindegyikének még az eredeti, azaz a természetes megjelenési – kialakulási, növekedési, ill. kialakítású – alakjai = formái, habitusai. Vagyis amelyekben eredendően adódnak, megtalálhatók és lényegesen meg sem változtatottak. Van térbe irányuló erő szerinti mozgásvonaluk – irányuk – is. Amely szerint pedig, - már mint ún. mozgásformák is – még a következők lehetnek: ●● aktív természetes formák: jellemzőik: a nehézségi erővel legalább részben ellentétes mozgási iránnyal, kifelé irányuló látványt nyújtanak, nagy a térfoglalásuk, - igényük. Ezek is még alapvetően kétfélék lehetnek: ●●● felfelé irányuló aktív természetes formák: jellemzőik: a nehézségi erővel ellentétesen, nagyjából egyenes vonalban felfelé tartanak. Ezek még háromfélék lehetnek: ●●●● hegyesen záruló formák: jellemzőik: felfelé keskenyedők és az oldalirányú kiterjedésük minimális: - hatásuk: ünnepélyes és bár kissé merev, mégis lazának hathat, - megjeleníthetnek: büszkeséget, célratörést, erőteljességet, - jók: vonalrendszerek képzésekor, kialakításához, - ilyen mozgás-formájú pl.: a gyékény-buzogány, szarkaláb, a tátika. ●●●● kerekdeden záruló formák: jellemzőik: határozott egyenes vonalban felfelé hatolásukat – irányulásukat – legalább némileg oldalirányba kiterjedő és íves csúcsrészük zárja, 42


- hatásuk: ünnepélyes, merev, zárt, - megjeleníthetnek: befelé-fordulást, zárkózottságot, - jók: alapelemek, -vonalak kialakításához, felfelé mind kisebb kibomlásuakat, átmérőjűeket választva, - ilyen mozgás-formájú pl.: az óriáshagyma, a szamárkenyér, a szalmarózsa és a szegfű, ●●●● szétágazóan záruló formák: jellemzőik: felfelé irányultságukat a csúcsi elágazásuk váltja fel, - hatásuk: fennkölt, nemes, - megjeleníthetnek: céltudatosságot, méltóságot, - jók: kiemelkedő, hangsúlyos elemeknek, - ilyen mozgás-formájú pl.: a flamingóvirág, a liliom, a papagájvirág, ●●● elhajló aktív természetes formák: jellemzőik: a nehézségi erővel legfeljebb részben ellentétesen, kisebbnagyobb mértékben ívelt vonalban és többé-kevésbé oldalirányba tartanak. Ezek még négyfélék lehetnek: ●●●● oldalirányba elhajló formák: jellemzőik: egy tetszőleges oldalra „néző” egyirányú fejállásúak, - hatásuk: emelkedett, nyugtató, - megjeleníthetnek: elkötelezettséget, határozottságot, megállapodottságot, - jók: középpontból kifelé irányuló – „néző” – elemnek, - ilyen mozgás-formájú pl.: a gerbera, a lepkeorchidea, a nárcisz, ●●●● szétbomlóan elhajló formák: jellemzőik: egy csúcsi vagy középső pontból háromnál is többfelé válnak szét, - hatásuk: élénkítő, könnyed, lazító, térhatásnövelő, - megjeleníthetnek: érdeklődést, nyitottságot, őszinteséget, - jók: körbefogásra, térlezárásra, - ilyen mozgás-formájú pl.: az inkaliliom, a csokros krizantém, rózsa és szegfű, ●●●● szertelenül elhajló formák: jellemzőik: részben vagy teljesen legalábbis szabálytalannak tűnő elágazódásúak, hajladozásúak, - hatásuk: játékos, mozgalmas, pezsdítő, szórakoztató – mértéktelenül viszont már az összevisszaság hatását keltik, - megjeleníthetnek: játékosságot, oldottságot, szertelenséget, - jók: lazításra, térkitöltésre, - ilyen mozgás-formájú pl.: az egynyári sóvirág, többféle fű kalásza, ●●●● törékeny elhajló formák: jellemzőik: eredeti, kiindulási mozgásirányuk megtörik, majd legalább kétfelé elágazódással, vagyis két vagy több elágazó vonalban folytatódnak és a mellékágak – mellékvonalak – olykor újbóli és akár még többszöri elágazódásával, finom, rövid oldalági részekkel végződnek, 43


-

hatásuk: feloldó-lazító, de enyhén merev és kissé ünnepélyes, megjeleníthetnek: érzékenységet, törékenységet, jók: lazítónak, térkitöltőnek, ilyen mozgás-formájú pl.: az egynyári és évelő fátyolvirág, a fátyolaszparágusz, seprűzanót, ●● passzív természetes formák: jellemzőik: a nehézségi erővel legalább közel azonos mozgási iránnyal, lefelé, ill. befelé irányuló, korlátozott látványt nyújtók. Ezek is még szintén kétfélék lehetnek: ●●● befelé irányuló – gyűjtő passzív természetes formák: jellemzőik: többnyire spirálisak- spirális irányultságúak, - hatásuk: központosító, összpontosító, - centripetális – erő érvényesítésével is megnyugtató, - megjeleníthetnek: gyűjtési hajlamot, gyűjtő szenvedélyt, takarékosságot, - jók: középpont képzéséhez, stabilitás megteremtéséhez, fokozásához, - ilyen mozgás-formájú pl.: a dália, a kövirózsa, a szalmarózsa és több más telt fészekvirágzatú virág, valamint a tündérrózsa, ill. tavirózsa virág, ●●● lefelé irányuló passzív természetes formák: jellemzőik: akár egy növekedési pontból kiindulva felfelé irányulóan leomlanak, - hatásuk: elegáns, feszültségoldó, könnyed, laza mozgalmas, - megjeleníthetnek: gyöngédséget, hajlékonyságot, kapcsolatteremtési készséget, természetességet, - jók: körítésre, szegélynek, takaráshoz, terek kitöltésére és összekapcsolására, - ilyen mozgás-formájú pl.: a borostyán, a meténg és más leveles-virágos indák, a szívvirág, a tőzike, Fontos lehet természetes = az adott vagy az eredeti mozgás/formák figyelembevétele és az anyagok eszerinti felhasználása – alkalmazása, elhelyezése – a virágkötészeti készítményekben, – munkáknál.

44


FORMAI TÖRVÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN A formai törvények – a formák ismerete mellett – segíthetik elő a leginkább a formáikban – formailag – is jó virágkötészeti készítmények készítését, - legalábbis addig, amíg ez önmagától adódó – automatikussá – nem lesz. Emiatt elengedhetetlen ezeknek a törvényszerűségeknek az ismerete, illetve az értelemszerűen kellő betartása, követése. Az érvényesülő forma a virágkötészetben: - elemek – részek – esetében a forma, azaz alak: adott már, a felhasználásukkal készítménybe bekerülésük előtt is önálló módon, saját magukra jellemzően, de bizonyos rendszer, illetve törvényszerűségek szerint, - készülő készítmény/ek egésze esetében a forma, vagyis alak: újonnan alakul ki a készítmény(ekk)el – kompozíciósan jön létre – az elemek – részek – elrendezésével, összegzésével -–kombinálásával -, a különbözőségeik rendszerezésével. Mindez/ek szintén bizonyos rendszerben, törvényszerűségek szerintiek. A virágkötészetben is fontos formai törvények – melyekből levezethetők a többiek is (illetve a továbbfejlesztésük): ● formai arányosság: az elkészülő készítmény legalább egyes meghatározó formai elemeinek – részeinek – méretviszonya – kellemes hatása, méretekben, ● formai alá-, fölé-, mellérendelés – dominancia viszony: uralkodó = domináns formájú fő motívumhoz, nem ilyen formájú mellék motívumok alá- vagy mellérendelése, ● formai ellentét = kontraszt legalább két, egymástól formailag láthatóan látványosan különböző elem – rész – együttese, illetve szembeállítva/ásukkal társítása, ● formai harmónia = összhang: a legalább formailag – formai szempontokból – kellemes összhatás, ● formai ponthatások: ún. növekedési pont és súlypont = bázis formájában – révén – is érvényesülése, ● formai részarányosság = szimmetria: az elkészülő készítmény legalább meghatározó formai elemeinek – részeinek – egy ponthoz – a középponthoz – vagy ún. szimmetria tengely(ek)hez képest – viszonyítottan – elhelyezkedésükben, illetve távolságaikban – térközeikben – is megegyezése, ● formai részaránytalanság = aszimmetria: az elkészülő készítmény szembenálló elemeinek – részeinek – formailag látványos eltérése – különbözősége, ● formai ritmus: a formailag (az) akár hangsúlyosságuk mértékében is eltérő - különböző – elemek – részek – szabályosan azonos térközökkel ismétlődése- váltakozása, ● formai el/rendezés: sík = terület- és térkitöltés: valamint „testöltés” a pont-, a vonalés a testhatásokat együttesen érvényesítő térhasználat (Klincsek, 1990). ● Formai arányosság: a virágkötészetben is, az el/kész/ülő készítmény egyes elemei – részei – ill. a kész egésznek egyes rész(let)ei közötti helyes méretbeli arány. Ez alap-

45


vető elvárás. A térben, a szemlélőnek,- és így a virágkötészeti készítmény szemlélőjének ugyanis sohasem a méretek, hanem elsősorban szintén az arányok fontosak. Meghatározása – megtalálása – alapja: - az aranymetszés (sectio aurea) arány-szabálya, ami az európai művészetekben a leghasználatosabb, éspedig úgy, ahogy azt először, több mint 2000 évvel ezelőtt, az ókori görögök fölfedezték, az általuk legtökéletesebbnek tartott teremtmény, az atléta alkatú ember arányos testén. Ahol is a fejbúbtól a köldökpontig tartó nagyobb rész (5) aránylik a köldöktől a talpig tartó kisebb részhez (3) és ez a rész aránylik a kettő összegéből adódó teljes magassághoz (8). A test többi része is, ugyanígy felosztható. És miután akkor mutatkozhat szépnek egy ember, ha testarányai megegyeznek az aranymetszés arányaival, ugyanígy a virágkötészeti készítmény is akkor lehet szép, arányos, ha az aranymetszés szabályának megfelelő. Használata: vagyis az aranymetszés alkalmazása – hasznosítása – tudatosan, az etekintetben lehetséges összhang megteremtését segíti elő, illetve megvalósítani. Kifejezhető: egy hányados, illetve aránypár formájában: 3:5 és 5:8 (3+5=8) vagy 5:8 meg 8:13 (5+8=13), és így tovább… Leírható: számtanilag – matematikailag – úgy is, hogy a:b = b:c; Pl.: 3:5 = 5:8, Megfelelő arány-érték: kicsi és nagy rész között: ilyen módon általában – rendszerint – legalább közel 1:1,6 körüli. (Mivel megközelítőleg az 1,6×3=5 és az 1,6×5=8.) Ez valóságos varázsszám pár arányosság tekintetében, a virágkötészetben is, amit minden egyes készítmény esetében be kell tartani! Megfelelő pár-meghatározások: az aranymetszés szerint, az adott méreteket elosztva vagy megszorozva: - szakasz-egység esetében: 1,6-al, - terület-egység esetében: 2,6-tal, - térfogat-egység esetében: 4,6-tal. Megfelelő arány-alakítás – alkalmazás: ilyen módon persze nem kizárólagos – abszolút – érvényű és nem szükséges eszerint mindig méricskélni, valamint előre mindent kiszámolni. Azonban az értékét legalább több-kevesebb eltéréssel be kell tartani, az e-tekintetben is tetszetős harmónia – összhang – eléréséhez. Megfelelő gyakorlat után, akár csak kizárólag a szemmértékre lehet hagyatkozni, minthogy akkor a „mérce” már a szemben van. (Szabó, 2008.) Vagyis a virágkötészeti készítmények kisebb részének általában úgy kell aránylania a nagyobbhoz, mint ahogy a nagyobb aránylik az egészhez. Ezt legalább még a közvetlen környezet viszonylatában sem nélkülözhető. Az aranymetszés emberközpontú arányosság és a virágkötészeti készítmények végül is embernek kívánnak tetszeni (Klincsek, 1990.). Ilyen módon adódik az is, hogy például: - vázába készülő-kerülő csokor, esetleg más készítmény esetében: - - a vázában legmagasabbra szánt, még hangsúlyos elem – rész – kinyúlása a vázából, nem haladhatja/ná meg a vázamagasság mintegy másfélszeresét – 1,5-1,6-szorosát, - - a vázából az oldalirányú kinyúlás, még hangsúlyos elem – rész – esetében nem lehet/ne nagyobb, a váza legnagyobb átmérőjének, mintegy a felénél – 0,5-0,6-szorosánál. - virág/tálba/n készülő készítmény esetében: 46


Klincsek, 1990., Elekné Ludányi – Császi, 1999., Szabó – V. Hegyi 2005. nyomán

47


Klincsek, 1990., Elekné Ludányi – Császi, 1999., Szabó – V. Hegyi 2005. nyomán

48


- - a tálból a legmagasabbra fel/nyúlás még hangsúlyos elem – rész – esetében általában a tál szélessége – legnagyobb átmérője – és a magassága összegének másfélszerese – 1,5-1,6-szorosa – legfeljebb kétszerese lehet/ne, - - a tálból az oldalirányú kinyúlás, még hangsúlyos elem-rész – esetében, legmagasabbra felnyúlóhoz hasonló lehet/ne. - további virágkötészeti készítmények esetében is – mint virágkötészeti díszcsomagolások, koszorúk stb. – arányosság ugyancsak hasonlóképpen követelmény (lásd: később ott). Az arányérzet befolyásoló, vagyis a látszólagos=optikai megítélés/e folyamatában közreható tényezők lehetnek: - a tartó- alap vagy edény/váza/ – anyaga: átlátszó, üveg anyag más arányérzetet eredményez – vált ki –, mint a tömör kerámia, stb. … - a tartó – alap vagy edény/váza/ – formája: a karcsú, magashoz képest az alacsonyban, szélesben alacsonyabbnak tűnik ugyanaz a készítmény, - a tartó – alap vagy edény /váza/ – színe: fehér vagy világos szín megnyújtja, a fekete, illetve sötét szín csökkenti a méretek érzetét, - a virágformák: az apró, könnyed virágúakhoz képest a nagy méretű, nehéz virágokból készülő készítmény kétszerte magasabb tartót is kíván/hat, - a virágszínek: többek között a világos színűekhez képest magasabb készítmény készíthető a sötétebb színű virágokból, - a rendezési mód, stílus: a dekoratív, tömören zárt készítményeknél magasabb lehet a filigrán, vonalas-grafikus készítmény. ● Forma/i alá-, fölé- és mellérendelés, - vagyis dominancia viszonyok: a virágkötészetben szintén érvényesül/het/nek. Mint a legtöbb művészeti alkotás, a virágkötészeti készítmény ugyancsak kifejezésre kell, hogy juttassa a készítője mondanivalóját is (már, ha van!). Ehhez viszont választani kell, a készülő készítmény indítékának, alapgondolatának formailag is alkalmas díszítő elemet – részt-, vagyis fő formai motívumot, ami etekintetben a készítmény meghatározója és netán ismétlődik is benne. Ehhez kell választani a mellékmotívumokat, a mellé-, vagy alárendelésükhöz. Legalábbis főmotívumnak célszerű formailag, szerkezetileg – is uralkodó = domináns formájú és akár egyéb ilyen színű virágot választani (lásd: előbb, a Formák csoportosítása és később a Színek csoportosítása alcímű részekben is). Hatása: meghatározza az elkészülő készítmény jellegét = karakterét és a mondanivalóját is. Alkalmazása: hasonló alá-, fölé- vagy mellérendelhető, vagyis megegyező dominanciájú formai elemek – részek – se keveredjenek, vagy csak legfeljebb mérsékelten. ● Forma/i ellentét = kontraszt: a virágkötészetben szintén létrejön a formájukban legalábbis közel azonos – megegyező – egy vagy több elemnek – résznek – a tőle/ük legalább észrevehetően eltérő formájukkal szembeállításával. Az enélküli készítmény ugyancsak semmitmondó, unalmas lehet. Kiváltói lehetnek: - eltérő alapformák: háromszög, kör, négyszög. (Pl.: hamisbanán vagy helikónia közel háromszög, krizantém kerek, papagájvirág közel négyszög virágformája),

49


- eltérő jelleg = karakter – formák: egyszerű, mutatós, nemes, pompás, uralkodó. (Pl.: fátyolvirág egyszerű, csokros krizantém mutatós, szálas szegfű nemes, papucs orchidea pompás, nagy flamingóvirág uralkodó virág/zat/formája), - eltérő mozgásformák: hegyesen záruló, kerekdeden záruló, szétágazóan záruló… (Pl.: szarkaláb hegyesen, szalmarózsa kerekdeden, papagájvirág szétágazón záruló virágformája), - eltérő terjedelmű (méretű, nagyságú formák: kis és nagy virágfejű virágok … (Pl.: kisvirágú csokros és nagyvirágú szálas krizantém ….), - eltérő vonalas – lineáris – formák: vonalak (mértaniak - geometriaiak): egyenes, görbe … (Pl.: bambusz szár egyenes, maci/fű görbe – íves vonal – formája ….), Hatása: a belső feszültséget is fokoz/hat/ja és megerősít/het/i a mondanivalót. Alkalmazása: minél több formai ellentét = kontraszt kiváltásával jár együtt, annál nagyobb esztétikai – látványbeli = optikai – élvezetet nyújt/hat. ● Forma/i harmónia = összhang: a virágkötészetben ugyancsak, a készülő készítmény egészét alkotó különböző alakú = formájú, illetve megjelenésű, valamint pontés vonalhatású, stb… - elemeinek – részeinek – arányos egybeilleszkedése. Alapja ennek, az ilyen anyagú elemekből – részekből – is eredően, a természetes közeg. A színharmónia – a színek kiegyensúlyozottsága = összhangja – társaként, a kettőjük együtt, bonyolultan összetett, vagyis komplex módon érvényesül (lásd később is). Hatása: a harmónia hiányon = diszharmónián úrrá lévő harmónia = összhang megteremtésével, kiegyensúlyozottság, békés, megnyugtató érzés keltése. Alkalmazása: szükséges amiatt is, hogy az ember ugyan bizonyos, viszonylag rövid ideig hajlamos átélni emelkedett, megrendítő, vagyis katartikus harmónia hiányokat, illetve diszharmóniákat. (Klincsek, 1990.) A mindennapjaiban azonban az ilyen látványt se szívesen fogadja, még virágkötészeti készítmény esetében sem! ● Formai pont/hatások: a virágkötészetben abból (is) adód/hat/nak, hogy még pontformaként – módjára – is hat/hat/nak a virágkötészeti készítmények egyes elemei. Mégpedig leginkább a virágfejei, különösen, ha ilyen a főmotívumuk, akár uralkodó – domináns – módon, azáltal, hogy olykor a figyelmet is egy-egy ilyen pont ragadja meg, és: - a készítmény szerkezetét is meghatározza, a főmotívumot alkotó pontok együttese, - továbbá lehet: - - növekedési = gyűjtő pont: kialakító/ja: a pontok alkotóelemek mentén olyan vonalakká egyesülésével, melyek legtöbbször valahol metszik egymást; és ez az ún. növekedési pont, amelyből mintha az egész – elkészülő, létrejövő – készítmény – kompozíció – mintegy „kinőne”. Ez is még lehet: - - - egy: az egy-növekedéspontú készítményeknél. Pl.: vázába készülő- kerülő készítmények esetében, amelyeknél a száraik valahol a vázában keresztezik egymást, - - - több: az ilyen több-növekedéspontú készítményeknél. Pl.: tálba készülő készítmény lehet olyan is, hogy nem csak egy, hanem két vagy több növekedési pontból „nő ki” és válik ilyen módon kerek egésszé. Ez ad leginkább lehetőséget, a tér mozgalmasabb, változatosabb kialakítására, illetve betöltésére vagyis 50


a készítmény térhatásának növelésére. Szélsőséges esete az ún. párhuzamos – paralel – vagy kiskert technika, mely esetben valamennyi elem – rész – önálló növekedési pontból indul ki. ● A növekedési pont helye: ●● szokásosan – normálisan rendszerint a tartóedény alsó harmada; Hatása: leginkább természetes. Mivel a tartóedény váltja ki jelképesen – szimbolikusan – a földet, illetve a termőtalajt, ami a természetben a növényszárak növekedési = gyűjtő pontjának természetes helye, hiszen hagyományosan – szokásosan – onnan indulnak ki. Alkalmazása: a legbiztonságosabb, legalábbis a kezdőknek, megfelelő gyakorlat hiányában. ●● szokásostól eltérően – abnormálisan lehet: ●●● tartóedény alatt/i; Hatása: a készítmény biztos egyensúlyi helyzetét, vagyis a stabilitását növeli, a távlatát, azaz a perspektíváját javít, és a térkapcsolatát bővíti. Alkalmazása: leginkább a sajátos hangulatkeltés, térhatás érdekében indokolt – kerülhet sorra; A vegetatív stílusú készítményeknél is, a három vonaluk -/fő-, ellen és mellék,/ meghosszabbítása látszólag = optikailag jóval a tartóedény alatt találkozik, ●●● tartóedény felett/i – az ikebana kötészetben is, ahonnan ez átvételre került, Hatása: a készítményt lazábbá, könnyedebbé és a tér alakítását-képzését emelkedettebbé teszi. Velejárója lehet viszont összhatásában borulékonyabbá válás, legalábbis látszólag-optikailag. Alkalmazása: inkább (csak) már művészi kivitelezéseknél helyénvaló. Mivel csakis ilyenkor kerülhető el, a könnyen túl magasra kerülése, előidézve ezzel a borulékonyságot és összhatásában a kívánt cél lerontását. (Klincsek 1990). - - súlypont: a virágkötészeti készítmény központi része – a mérleg középpontja – és nem is csak egyféle lehet: - - - esztétikai = látvány vagy látszólagos = optikai súlypont: a szembetűnően is legmutatósabb elem – rész kiemelkedése, - - - tényleges = valós, vagy valódi fizikai súlypont: az ennél alátámasztás, illetve felfüggesztés esetén, kibillenés nélkül, tényleges egyensúlyt eredményező - biztosító – pont, - - - ellen-súlypont = a tényleges, vagy legalábbis az esztétikai látszólagos – optikai súlypontnak a szintén legalább esztétikai – látszólagos = optikai ellentételezője, Súlypont helye: ●● általában a készítmény tartóedénye és az e fölötti része találkozásánál van, ●● részarányos = szimmetrikus készítményeknél pontosan középen van, ●● részaránytalan = aszimmetrikus készítményeknél kissé oldalra eltolódik, ●● súlyos hatású, tömör tartó-edényűek esetében viszont az alsó harmadukban van, ●● térbeli és méginkább a botokon, pálcákon álló magas, modern készítményeknek lehet a súlypontjuk a fölső részükben is, és ez az ún. kiemelt súlypont (Szabó 2008.). ●● függőleges mellett, az oldalirányú elhelyezés/e is fontos, mivel az elkészülő készítmény térbeli alakzat. Csakhogy, amennyiben a súlypont oldalra kerül, a készítmény

51


„billenékeny, borulékony” érzetet kelt/het – ilyennek tűnhet – vagy esetleg el is billenhet, fel is borulhat, legalábbis az ezt (is) megelőzni képes ellensúlypont nélkül. Alkalmazása: a nem részarányos = aszimmetrikus készítményeknél nélkülözhetetlen és a hatását ellensúlypont fokozhatja. Ha a tényleges- valódi = fizikai és az esztétikai – látszólagos = optikai súlypont nem ugyanaz az elem – rész, vagyis nem esnek egybe akkor az egymáshoz minél közelebb kerülésük az előnyös. Súlypontképzés lehetséges: ● formával: a súlypontban kerek, gyűjtő mozgásformájú virág, esetleg egyéb ilyen növényrész, termés vagy más elem – rész – elhelyezésével, ● nagysággal: a súlypontban a legnagyobb és akár fizikailag is a legsúlyosabb virág, termés vagy egyéb növényrész, kivételesen más ilyen elem – rész – elhelyezésével, ● tömeggel: a súlypontban, az egy példányban még nem elegendő virágból, vagy termésekből, esetleg egyéb növényrészekből, esetleg- kivételesen- más elemekből – részekből – ehhez már elegendő egyedszámban, együtt elhelyezésével, ● színnel: a súlypontban az élénk, meleg, sötét színek uralmának – dominanciájának – biztosításával, a nem sötét készítmények esetében, a sötéteknél viszont a világos színek lesznek a hangsúlyosak és ezért a súlypontba valók (lásd: A színek és alkalmazásuk a virágkötészetben című részben). Hatása: a biztos egyensúlyi helyzet, a statikailag kiegyensúlyozottság megteremtése. Mégpedig a megbillenés, a borulás tényleges veszélye, sőt ennek az érzése – látszata – nélkül, vagyis nemcsak valóságosan, hanem esztétikai – optikai – értelemben is. Alkalmazása: a részaránytalan = aszimmetrikus készítményeknél nélkülözhetetlen; - „rásegítő” hatásfokozó lehet ellensúlypont képzése-kialakítása, - a súlypontképzési lehetőségek hasznosítása együttesen legeredményesebb szinte minden alkalommal; Ezért a súlypontképzéshez – vagyis a súlypontba olyan elem/eket –rész/eket érdemes választani, amelyek a formájukkal, a nagyságukkal vagy legalább a tömegükkel és nemcsak a színükkel, ténylegesen vagy szembetűnően is, eltérnek a többi, felhasználásra kerülő elemtől-résztől, - rendezéskor felülre az akár legkisebb finom, könnyed valamint a legvilágosabb színű vékony virágok vagy egyéb ilyen elemek valók- kerüljenek. Viszont a kerekdedek, valamint az akár legnagyobbak, továbbá a nem sötét készítmények esetében a legsötétebbek is, alulra illőek. Azért is, hogy ez utóbbiak, legalább látványban, látszólag = optikailag lejjebb vigyék a készítmény súlypontját. - - Szemlélési = nézőpont: ahonnan szemlélve/nézve, a készülő készítmény a legjobban érvényesül – hat – vagyis a legjobb hatású, -kinézetű. Ez (is) lehet: - egy-pontú: ha csupán egyetlen szemlélési/nézési helyzet, vagyis nézőpont lehetséges. Ahogy ez adódik az akár később – mint az átadásuk után vázába helyezésükkor is rendszerint – átrendezésre kerülő, valamint ideiglenesen el/lefektetéshez vagy háttér elé szánt, részaránytalan = aszimmetrikus és féloldalas, illetve egyoldalú készítmények esetében (is). Éspedig úgy, hogy ilyen módon van mindegyiküknek „eleje” és „hátulja” is. Valamint a főmotívum/uk elől érvényesül és mondanivalójuk kifejezése is így történik meg. Hatása: csakis az adódó egyetlen szemlélési/nézési pontból szemlélve/nézve teljes értékű. 52


Alkalmazása: rendszerint meghatározott céllal kerül sorra, vagy már eleve csak átmeneti megoldásnak szánt; (Mint a vágott virág eladásához készülő ún. vázacsokrok esetében is.) Miatta se fordulhat/na elő azonban hátul sem elnagyoltság, kidolgozatlanság, még kevésbé „üresen maradás”, mivel akkor ettől teljesen kirakatszerű és sík hatás adódna. A hátoldalon a főmotívum szerényebb megismétlése, néhány kevésbé látványos kiegészítő elemmel – résszel –, szükséges még, mintegy befejezésként is. - körkörös: lehet a körüljárható helyre, illetve elhelyezésbe kerülő olyan körkörösen = sugarasan részarányos – középpontosan szimmetrikus – készítményeknél is, amelyek legalábbis az ilyen esetben – helyzetükben – körös körül közel egyformán szemlélhetők. Hatása: körben, minden oldalról legalább közel azonos, egyforma; Alkalmazása: szükséges legalábbis akkor, ha követelmény, hogy a készülő készítmény minden oldalról egyformán mutasson – nézzen ki. Mint, például egyenrangú felekkel körülültetni kívánt kerek tárgyalóasztalra szánt készítmény esetében is. - szűkített körű: szűk körű megközelítési, illetve akár emiatt előálló ilyen szemlélési/nézési helyzet – nézőpont esetében adódhat. Hatása: csak az adódó szűk körű szemlélési/nézési pontból szemlélve/nézve teljes értékű. Alkalmazása: szükséges legalább akkor, ha követelmény, hogy a készülő készítmény a teljes körnél szűkebb körűen mutasson – nézzen ki – egyformán. Mint például nem teljesen kör alakú tárgyalóasztalra szánt készítmény vagy vágottvirág árukínáló ún. vázacsokor esetében is ez lehetséges. - rendezés során: a legjobb a végleges elhelyezés(e) helyszínén és helyzetében, de legalábbis ennek ismeretében, a már eleve olyan magasságban való készítés közbeni szemlélési nézőpont, amilyenbe kerül a készülő készítmény. Illetve a készítéskori szemlélési/nézési helyzetbe, - nézőpontba – azaz szemmagasságba kell majd elhelyezésre is kerülnie. Különben torzultan hozhatja csak az eredeti elképzelést: - - a magasabbra kerülésekor adódó, alulnézetben az ezzel együttjáró torzító ernyőhatás, - - az alacsonyabbra kerülésekor előálló felülnézetben pedig az emiatti torzító gombahatás (Wenszky – Balogh, 1990.). ● Formai részarányúság = szimmetrikusság – szimmetria viszony – a virágkötészetben ugyancsak adódik, az alkalmazott formáknak legalább a látszólagos = optikai egyensúly megteremtésében játszott szerepe szerint is. Ehhez figyelembe kell venni: - hogy miként; - - két azonos tartóedényt egy adott ponttól egyenlő távolságra látva, egyforma súlyúnak szokás érzékelni akkor is, ha csak az egyikük vízzel telt, valamint, - - látszólag = optikailag könnyebbnek tűnnek: - - - a tömegre különben ugyanakkor elemek – részek – közül: nemcsak az áttetszőek, a nem átlátszóaknál, és: - - - a fényes felületűek a fénytelen, - matt – felületűeknél, - - - a selymes felületűek a durva, rusztikus felületűeknél, - - - a világos színűek a sötéteknél, hanem - - ugyanígy még: 53


- - - az egybefogott formá/júa/k a szétszórtaknál, valamint - - - a hosszú, keskeny formá/júa/k a kerekdedeknél szintén látszatra könnyebbek; Ugyancsak amiatt hogy a látszólagos = optikai egyensúlyt a szem teremti meg az ember számára. A látszat így csal/hat is! A formai látszólagos – optikai – egyensúly egyike: - a formai részarányosság = szimmetria: a virágkötészetben is, az egy akár csak képzeletbeli adott ponttól – a középponttól – sugarasan vagy vonaltól, illetve vonalaktól – a szimmetria tengelytől,- tengelyektől – pedig legalább kétoldalt jobbra és balra illetve fent és lent, tükörképesen, egyelően azonos távolságra lévő, egyenlő nagyságú vagy azonos megjelenésű elemek – ezesetben formaiak – látványa. Ez a részarányos = szimmetrikus egyensúly teremtés az „egyenlő hosszú erőkarú mérleg elvén alapul”. Az azonosság pedig nemcsak két oldal irányába, hanem körbeforgatva is érvényes, lévén térbeli a részarányos = szimmetrikus virágkötészeti készítmény is. Vagyis minden oldalról azonos hatású. Bármely oldalról nézve érvényesül nála – benne – a részarányosság = a szimmetria, az eszerinti szigorúan szabályos elrendezési mód (Szabó, 2008.). A részarányosság = szimmetria az alapja szerint lehet: - középpontos = sugaras ami végtelen számú – egyre kisebb-vékonyabb – azonos részre osztás lehetőségét adja (körtorta felszeletelés módjára). Ez a természetben leginkább az alacsonyabb rendű állatok, a kristályok és a növények, de az utóbbiak esetében is inkább csak a részeik – esetében adódik. A virágkötészeti készítmények közül leginkább a dekoratív stílusa, mint a hagyományos biedermeier és kerek csokrok, valamint a virággömbök készülnek a leggyakrabban középpontosan = sugarasan részarányos = szimmetrikus elrendezéssel. - tengelyes = tükörképes, és ez még lehet: - - egytengelyes = egy tükörképes, ami egyetlen hosszanti vagy a rövidebb (függőleges, vagy vízszintes) ill. átlósan keresztirányú (egyenes) vonal = szimmetria tengely mentén két azonos félre – részre – osztás lehetőségét jelenti. A nyújtott, csepp alakú csokor is készülhet egytengelyesen – egy tükörképesen részarányos = szimmetrikus elrendezéssel. Kizárólagos az ilyen részarányosság = szimmetria a természetben a magasabb rendű állatok – ízeltlábúak, gerincesek- de az ember, esetében is. Vagyis a természet, ha részekben részarányos = szimmetrikus is, az egészben viszont általánosan még csak egytengelyesen = egy tükörképesen sem részarányos = szimmetrikus, hanem éppen inkább részaránytalan = aszimmetrikus szokott lenni. - - kéttengelyes = két tükörképes, ami egy hosszanti (függőleges) és egy rövidebb (vízszintes) illetve két átlósan keresztirányú – (egyenes) vonal = szimmetria tengely mentén, összesen négy azonos részre osztás lehetőségét jelenti. A négyzet, a rombusz és a téglalap, valamint testjeik is ilyen részarányúak = szimmetriájúak. Az ellipszis alakú csokrok és koszorúk is készülhetnek kéttengelyesen részarányos = szimmetrikus elrendezésével. Hatása: kissé merev, de a szabályos tükörképszerűsége – megjelenítése – révén rendkívül ünnepélyes is lehet. Olykor viszont, az ismétlődés hatását keltve, erőltetettnek, üresnek is hathat.

54


Alkalmazása: a nyújtott formájú és különösen az egyben ünnepi asztalok, valamint a barokk és gótikus oltárok virágkötészeti készítményeinek készítésekor lehet a legindokoltabb. A formai látszólagos = optikai egyensúly másika: - a formai részaránytalanság = aszimmetria: a virágkötészetben is, az egy, akár csak képzeletbeli adott ponttól – a középponttól – vagy vonaltól, illetve vonalaktól – szimmetria tengelytől vagy tengelyektől – egyaránt különböző távolságokra lévő, valamint eltérő súlyú elemek – részek – és ez esetben szintén formaiak, látványa. Ez a részaránytalanság = aszimmetrikus egyensúlyteremtés – kialakítás – két, különböző hosszú erőkarú mérleg elvén alapul. (Ugyanis, ha az erőkar és a tömeg szorzata megegyezik mindkét oldalon, akkor egyensúly áll be.) (Szabó, 2008.). Előállhat ez ha: - - azonos elemek – részek – egy adott ponttól vagy legalábbis egy vonaltól = szimmetria tengelytől eltérő távolságokban kerülnek elhelyezésre, vagy - - különböző formai elemek – részek – kerülnek az akár csak képzeletbeli adott ponttól – a középponttól – vagy vonaltól = szimmetria tengelytől azonos – egyforma távolságba. A természetben: elemek – részek – esetében is elterjedt – gyakori – a részaránytalanság = aszimmetria, mint a királybegónia levele, a kánna és a papagájvirág virágzata esetében is. Szemből nézve ugyan a részarányosságot = szimmetriát is megtalálni bennük. Az egész – teljes állat, ember, növény – esetében pedig már általánosan jellemző is a részaránytalanság = aszimmetria, mintha a természet e tekintetben nem részesítené előnyben, nem kedvelné a részarányosságot = szimmetriát. (Lásd előbb is.) A virágkötészeti készítmények közül elsősorban a párhuzamos = paralel, a vegetatív és a vonalasgrafikus stílusúak készülhetnek részaránytalan = aszimmetrikus elrendezéssel. ● Formai ritmus: a virágkötészetben szintén a felhasználásra kerülő azonos, méginkább a legalább formailag eltérő hangsúlyú – különféleképpen hangsúlyos – és ezesetben formai elemek – részek – egyedeinek vagy kisebb-nagyobb egyöntetű csoportjainak egyazon térközökkel és így szabályszerűen ismétlődése – váltakozása. (Például a természetben azonos elemekből – részekből – álló ritmusos sorok, a bambusz ízekkel osztott szárai a szárakon átellenesen, keresztben álló levelek sora, - ahogy az építészetben az ornamentika néven ismert díszítő művészet, relief elnevezésű, domború épület díszítései is.) Lehet: ●● kötött, zárt szabályszerűségű ritmus: részarányos = aszimmetrikus készítmények készítésekor megszokott. (Pl.: kerek csokor és koszorú hangsúlyos, - mint a nagyobb fejű virág – és a hangsúlytalan, - mint a kisebb fejű virág, valamint vágott zöld – elemeinek – részeinek – a szabályosan, azonos térközökkel ismétlődése-váltakozása.) ●● nyitott, oldottabb szabályszerűségű ritmus: részaránytalan = szimmetrikus készítmények készítésekor a leggyakoribb. Azonban ez esetben is felismerhetők – mutatkozik – szabályszerűség. (Pl.: egyoldalas, illetve féloldalú = frontális csokor hangsúlyos, - mint a terjedelmes virág – és a hangsúlytalan, - mint az apró virág, valamint vágott zöld - elemeinek leginkább csak megközelítően azonos térközökkel ismétlődése-váltakozása.) Hatása: elsősorban a hasonló és ez esetben formai elemekből – részekből – készülő készítmények e nélküli egyhangúságának az elkerülése, illetve a megszüntetése.

55


Alkalmazása: legjelentősebb hosszú készítményeknél – gyertyákkal készülő, soros asztaldíszítés, terméscsomós, virágfejes díszítésű füzér és hasonlók esetében is. Hatása: nem minden oldalról tekintve azonos és rendszerint kötetlenebb, legalábbis az ellentéténél, a részarányosságnál = a szimmetriánál. Általában ezért tűnik természetesnek is, hacsak valamilyen okból, éppen nem az ellenkezője várt, (vagyis a részarányosság = szimmetria). Alkalmazása: a mai, modern virágkötészetben inkább helyénvaló, mint az ellentéte a részarányosság = a szimmetria. Amelynél sokkal szabadabb, változatosabb megoldásokat enged meg. Még ha az alaptörvény, azaz legalábbis a látszólagos = optikai egyensúly megteremtése ez esetben sem maradhat/na el, az összképben (csak) elvárt egyensúly érvényesüléséhez. Valamint a részaránytalan-aszimmetrikus elrendelés nemcsak síkban, hanem térben is szükséges. Az ilyen elrendezésben a fő motívumot elől érvényesülve, de mindig a súlypont közelébe fontos kialakítani és ezt kell ellensúlyozni a mellék-, illetve ellenmotívumokkal, csoportokkal. Az ilyen módon kialakuló egyoldalú, illetve féloldalas = frontális készítmény/ek/nek lesz mindig „eleje” és „hátulja”, az ún. szemlélési/néző ponthoz viszonyítva is. (Lásd még előbb is.) Az aranymetszés szabályán alapulhat mindezek mellett – a valamennyiük esetében – a harmonikus egyensúllyal együtt, még ugyancsak elvárt arányosság (is) (lásd korábban). ● Formai el/rendezés: a virágkötészetben is azt jelenti, hogy a készítmények elemekből – részekből – állnak össze egésszé. Éspedig helyesen – jól – csakis tudatosan alkalmazott rendezési elvek és módon, vagyis törvényszerűségek alapján – szerint – , illetve ezek betartásával, követésével. A kialakuló alakzata – formája – vagyis térbelisége alapján a készülő készítmény el/rendezése lehet: ●● vonalas, illetve soros = egyirányú (egy dimenziós), ●● felületi, illetve síkban = kétirányú (két dimenziós), ●● térbeli csoportosítással, illetve térben = háromirányú (három dimenziós). ●● Vonalas, illetve soros elrendezés = egyféle, de legalább hasonló vagy különféle formai elemek – részek – egyvonalban, egymás melletti elhelyezése. Ez lehet: ●●● egyszerű vonalas, illetve soros elrendezés: egyvonalban, egymás mellé egyféle formai elemek – részek – egységesen elhelyezése. Pl.: folyamatos, azonos vastagságú girland, koszorúalap, virágcserép-sor, természetes: az ízekkel tagolt szár is. Hatása: egységes, kiegyensúlyozott, nyugodt, változatlanságot sugárzó. Alkalmazása: minden formához illő azáltal, hogy kevés benne a mozgás. ●●● lépcsőzetes = súlypontos vonalas, illetve soros elrendezés: szintén egy vonalban, egymás mellett, azonban nem azonos elemeknek-részeknek az elhelyezése, és különböző távolságokban meg is szakítva a folyamatos vonalat, egy-egy elem lépcsőzetesen kiemel(ked)ésével, de egy súlyponthoz kötődéssel. Pl.: feszton – ami két végén vékonyabb, befelé haladva közepén a legvastagabb, Hogart-ív, - ami szintén közepén a legtestesebb, virágdiadém- ami elől kiemelkedik, hátul elvékonyodik, természetben: az amaránt és az aranyeső lépcsőzetesen leomló, elvékonyodó virágzata is. Hatása: erőt, mozgást sugalló. Alkalmazása: súlyponttól lépcsőzetes forma-, illetve méretváltozással megfelelő.

56


●●● ritmikus vonalas, illetve soros elrendezés: ugyancsak egyvonalban, egymás mellett egyféle vagy különféle formai elemek – részek – azonos térközökkel ismétlődő elhelyezése. Pl.: girland, termés vagy virágcsomókkal díszítve, levélfüzér ugyanígy, sorba rakott különféle cserepes növények; természetben: a keresztes virágzatúak leveles szára, virágzata is. Hatása: egyféle elemekkel – részekkel – megnyugtató, különfélékkel feszültségkeltő is lehet. Alkalmazása: a nagyobb elemcsoportokon – részcsoportokon – belül mindig egyféle elemekkel – részekkel – kedvező. ●● Felületi, illetve síkban elrendezés, melynek nyomán az elemek – részek – és így akár a felhasznált virágok is, felületként jelennek meg. Ez is többféle lehet: ●●● osztatlan felületi, illetve síkban elrendezés: még szintén lehet: ●●●● súlypontos: amikor a felületen csoportok kerülnek kialakításra, közülük egyesek kiemelésével. Pl.: dekoratív csokor, koszorúalap-dísz szabályosan ismétlődő, kissé kiemelkedő nagyobb virággal, koszorúalap tobozdíszítéssel, ●●●● szórt: laza, rendszerezettség nélküli. Pl.: gömb bogyókkal borítva, koszorúalap párnamoha borítással; ●●● osztott felületi, illetve síkban elrendezés: a kialakuló felület = sík határozott vonalakkal kisebb részekre osztása. Pl.: díszcsomagolás szalagdíszítéssel, száraz virágkötészeti falikép szögletes elemekkel – részekkel – (akár a dekorációs textíliaként hasznosítható ún. foltvarrásos – patchwork – terítő vagy függöny mintázata.) Hatása: a tér síkjait = kétdimenziós zárt egységeit a szemlélő számára is kedvező - kívánt – szempontok szerint oszthatja fel, a kész készítménynek az elhelyezéséhez is figyelemreméltóan. A készítmény hatáspontjai, vonalai síkokat is alkothatnak, amelyekkel a térbe kapcsolódik. Alkalmazása: ún. háromszögelés lehet/ne leginkább, ahogy a legjobb a „terület” kialakítása is, oly módon, hogy az esztétikai, vagyis látszólagos = optikai súlypontok háromszöge/ke/t alkotnak. A háromszögelés legjobb a lehetőleg minél tágabb értelemben, vagyis függőleges, ferde és vízszintes vetületben is alkossanak a súlypontképző elemek – részek – háromszögeket (Kilncsek 1990). ●● Térbeli csoportosítással = térben elrendezés: miként a tér (maga) is, hosszúság, illetve magasság és szélesség, illetve mélység kiterjedésű (is). Ez eredményezheti egyben a körbejárhatóságot is. Pl.: térkompozíciók; Hatása: kiegészítő, megosztó, mozgalmasságot keltő is lehet. Alkalmazása: a tájesztétikai szabályszerűségeknek is a helyes felhasználásával, a rendelkezésre álló teret esztétikailag – látszólag = optikailag, növelheti és szűkítheti is, természetesen az arányosság szabályainak ugyancsak a figyelembevételével. Ez azonban csakis egyben a látvány egyértelműségének elérésére törekvően megfelelő. Általános érvényű: - csoportok összerakása, felületek elforgatása, a mozgások kihasználása mellett, a végleges felületi szerkezetet is meghatározva, az alkotó elemek – részek – állhatnak: - - lazán: látszanak a szárak és a mozgásirányaik is. Pl.: tűzött virágtálaknál.

57


- - tömören = zártan: amikor nem feltűnő a szárak találkozási helye. Pl.: adventi koszorú, köteg – párhuzamos=paralel csokor és szerkezeti struktúra csokor esetében; - hatnak: a terekben, éspedig eltérő módon még a különböző síkok, síkidomok is: - - hegyesszögek (ált. 10-80 fok között): cselekvésre késztető: aktív, - - a derékszög: semleges, - - a tompaszögek: nem tevékeny-passzív módon; - tér és test összefüggése szerint, a virágkötészeti készítmény önmagában is valamilyen testet ölt, amivel a térbe kapcsolódik (Pl. gömb, félgömb, gúla, kúp, szabályos test, szabálytalan test, stb. …); - térhasználat során a pont, a vonal, illetve sor, a felület, illetve sík, a tér, illetve test hatások együttes módon érvényesülnek (Klincsek, 1990). - természetes vagy mesterséges felületek formái – alakulása – a virágkötészetben, a készítmények készítésekor nem hagyható figyelmen kívül, a felhasználásra kerülő levelek, termések, virágok vagy egyéb növényrészek, valamint a kellékek és másféle hozzá/juk valók, továbbá még a lehetséges hátterük, illetve legalább a közvetlen környezetük felülete tekintetében – felületeként – sem. Ez jelentheti: - közvetlenül a felületüket, de a - tömeghatásukat is, ami az így adódó megjelenésük, a csoportosan felhasználásukkor (Szabó, 2008.). Lehetnek: ○Bársonyos-bolyhos felület/ű/ek: bársonyosak, filcesek, molyhosak, nemezesek, simulékonyak; Ilyen bársonyos-bolyhos felületű pl.: - vágott virág: bojtocska, lovagcsillag, tátika; - vágott zöld: gyapjas tisztesfű vagy nyuszifül, ráncoslevelű vagy örökzöld bangita, tengerparti aggófű vagy hamvaska, illetve ezüstlevél; - termés: cserszömörce, erdei iszalag, gyapot; - cserepes levéldísznövény: cicafülü korallvirág, királybegónia, szarvasagancs, páfrány; - cserepes virág: afrikai ibolya, csuporka vagy gloxínia, papucsvirág; - kellék: gyapjú/szerű anyag, textilszalag, toll; Illő tartójuk: matt kerámia-edények, vesszőkosarak; ○Fémes felület/ű/ek: fényesek, kemények; Ilyen felületű pl.: - vágott virág: flamingóvirág, hamisbanán vagy helikónia, papagájvirág, - vágott zöld: arália, fényes rombuszpáfrány vagy rumóra, kukoricalevél - termés: csipkebogyó, madárberkenye, magyal, - cserepes levéldísznövény: fácánlevél vagy szanseviéria, márványlevelű törpebors vagy borsarc, rákvirág, - cserepes virág: lándzsarózsa, ráncos sárkányfűzér vagy afelandra, vitorlavirág, - kellék: fóliák, dekor drótok, fém figurák; Illő tartójuk: fémedények; 58


○Rusztikus felületű/ek: durvák, érdesek, szálkásak, szárazak, szúrósak; Ilyen felületű pl.: - vágott virág: cickafark, napraforgó, rézvirág, - vágottzöld: klárisfű vagy tűlevelű aszparágusz, közönséges boróka, mahónia; - cserepes levéldísznövény: datolyapálma, jukka-pálma, palack-pálma, - cserepes virág: kerti cineraria, szobai kankalin, virágos valódi kaktuszok; - termés: borzaskata, fenyőtoboz/ok, takácsmácsonya, - kellék: vesszőfonatos gömbök és koszorú alapok, valamint alakzatok; Illő tartójuk: durva, tompa felületű kerámia edények és fa, háncs anyagú tartók; ○Selymes felületű/ek: áttetszőek, fényesek, finomak, könnyedek; Ilyen felületű pl.: - vágott virág: bazsarózsa, illatos lednek, lizike; - vágott zöld: fátyolaszparágusz, finomlombú vénuszfodorka-páfrány, bambuszpálma vagy gyompálma; - termés: holdviola, selyemkóró, trombitafolyondár, - cserepes levéldísznövény: kétszínű kaládium és nyílgyökér vagy maranta, mimóza, - cserepes virág: kattleja orchidea, rózsa, szegfű – cserepesen, - kellék: dekorációs selyem textíliák, szalagok, zsinórok Illő tartóik: fénylő mázás kerámia, valamint porcelán és üveg edények; ○Porcelán és üveg felületű/ek: csillogóak, fényesek, törékenyek; Ilyen porcelán és üveg felületű pl.: - vágott virág: ibolya, jácint, liliom; - vágott zöld: eukaliptusz, kálla, kövirózsa/rozetta; - termés: fagyöngy, fakin, hóbogyó; - cserepes levéldísznövény: csodacserje vagy kroton, pozsgafa, tarka-levél vagy kaládium, - cserepes virág: koszorúfutóka, sokvirágú jázmin, viaszvirág; - kellék: gyöngyök, karácsonyfa-díszek, üveggömbök, -edények. Illő tartóik: porcelán vagy porcelánszerű finom kerámia edények. Hatásaik: felület-féleségként – csoportonként – különböző. Társításaikban: - egymáshoz közel állók: (társításban) harmonikus = összhangos hatásúak, - egymástól távol állók: (társításban) ellentétes = kontrasztos hatásúak; Alkalmazásuk: az alkotó elemek – részek – , közöttük a virágok, a termések, a levelek, akárcsak a különféle díszítő anyagok mindegyikére, valamint a tartóra, de még az esetleges háttérre, illetve környezetre vonatkozóan is lehet: - önállóan: egyféle, egy készítmény esetében, - társítva: legalább kétféle, egy készítmény esetében, és ez is (még) lehet: fémes és rusztikus, valamint – ellentétes = kontrasztos társítás/ú, pl.: bársonyos-bolyhos és porcelán, vagy - harmonikus = összhangos társítás/ú pl.: az egymáshoz közel álló bársonyos-bolyhos és rusztikus, vagy fémes és porcelán-üveg, valamint selyem felületek társításakor.

59


A SZÍNEK, CSOPORTJAIK, HATÁSAIK ÉS ALKALMAZÁSUK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN A színek: a.) a színesek = a tarkák – színe az, ami visszavert a fehér szín/törésével a szivárvány színeire bomlásakor (és ami elnyelt, az nem látszik). Ezek az ún. kromatikus (valós) színek (Pl.: a sárgaszínű rózsavirág a fehérből csak a sárga hullámhosszú fényt veri vissza, a többit elnyeli - amelyek láthatatlanok). b.) szürkék = a semlegesek – amelyek adódnak a fehér fény fel nem bomlásakor, amikor ez különböző mértékben visszasugárzott, ill. visszavert vagy elnyelt. Ezek az ún. akromatikus (nem valós) színek. (Pl.: fehér – teljes visszasugárzáskor/visszaveréskor, és fekete- teljes elnyeléskor.) A színes – tarka – színek ábrázolója a színkör. Ilyenből ismert többféle - tudományosan megalapozott és ún. természetes – is. Az Ostwald-féle színkör 8 alapszín, (a 6 színes és a 2 szürke), 24 féle színárnyalata együtt. A festők színmegnevezéseinek az alapja. Lényege: a két csúcs – a fehér és a fekete. Középvonalában helyezkednek el, a három elsőrendű – tiszta szín és az ezek különböző arányú keverésével létrejövő másodrendűkevert színek összességét jelentő alapszínek. A közülük szorosan egymás mellettiek a szomszéd (kis eltérés a keverésben) és a kissé távolabb állóak pedig a rokon (nagyobb eltérések a keverésben) színek. Tőlük fölfelé haladóan egyre világosabb köztes színek, a világos színárnyalatok vagy –tónusok, a felső csúcson – póluson – lévő teljesen fehér szín eléréséig. Lefelé haladóan pedig egyre sötétebb köztes színek, a sötét színárnyalatok vagy –tónusok, az alsó csúcson – póluson – lévő teljesen fekete szín eléréséig. (Lásd még: a színekkel foglalkozó szakirodalmakat.) Az egyszerűsített színkör 6 alapszíne a szivárvány színei – a színes = tarka színek (ibolya-lila, kék, narancs, sárga, vörös, zöld). A virágkötészetben is leghasználatosabb/ak. A színek érzékelése függ: a.) a megvilágítástól, b.) az egymás melletti színek kölcsönhatásától, c.) az ember színlátási képességétől, képzettségétől. A színek csoportjai és hatásaik: 1. alapszínek: 1.a. elsőrendű (vagy elsődleges = primer) – tiszta színek: kék, sárga, vörös; amelyekből hozhatók létre, fény hozzáadásával a fehér, valamint fény elvonásával a fekete szín, és amelyek nem keverhetők ki más színekből, de – azonos arányú – keverésükkel ezekből nyerhetők a: 1.b. másodrendű (vagy másodlagos = szekunder) – kevert színek: ibolya-lila, narancs, zöld (akárcsak a szürke a fehérből és a feketéből);

60


Megjegyzés: valamennyi szín, amit az emberi szem érzékel, előállítható három szín, a kék, a zöld és a vörös megfelelő arányban összekeverésével. A növények eredendő színe természetes színtestek révén adódó igazi – valódi – szín – (Juhász Zs., 2004.) Hatásaik: - a színes = tarka alap/színek – a szivárvány színek – hatásai: - - a legnagyobb teltségűeknek vagy/is a legvilágítóbbaknak – a legnagyobb világítóerejűeknek hatnak, a saját belső fényük mellett, a szín minőségét is jelentő színtelítettségük – színtisztaságuk – következtében; - a fehér szín hatásai – más színek elválasztásakor, keretezésekor: 1. feketével – szürkével tompítja, semlegesíti a színeket; 2. hidegebb hatásúvá tesz, 3. könnyed, könnyítő hatású, 4. méret/arányt látszólag növel – hosszabbít, 5. világítóhatást – világítóerőt csökkenti, 6. sötétít, - a fekete szín hatásai – más színek elválasztásakor, keretezésekor is: 1. méret/arányt látszólag csökkent- rövidít, 2. súlyos, nehezítő hatású, 3. világító hatást – világítóerőt növeli, 4. világosít, - a szürke szín hatásai – más színek elválasztásakor, keretezésekor: 1. gyöngítés, megszelídíti a színeket, 2. ritkító színellentéteket képes áthidalni, miközben megélénkül. 3. világítóhatás – világítóerőt semlegesíti – tompítja, 2. harmadrendű színek: egy első és egy másodrendű szín azonos arányú keverékei: Pl.: kékeslila, kékeszöld, sárgászöld, vöröseszöld; 3. színárnyalatok: az egyes színeken belüli színkülönbségek másik színbe átmeneteknél, amelyek a szerint is különböznek, hogy milyen arányban van bennük az egyik ill. a másik színösszetevőjük: 3.a. sötét színárnyalatok = alapszínek feketével keverve; (Pl.: sárga feketével: kénsárga, óarany), 3.b. világos színárnyalatok = alapszínek fehérrel keverve, (Pl.: sárga fehérrel: tojáshéjszín, vajszín); Hatásaik: - a sötétek súlyosnak tűnnek – nehéznek hatnak. - a világosak könnyűnek tűnnek – könnyednek hatnak, Megjegyzés: az átlagos emberi szem közel 400 különféle színárnyalatot képes megkülönböztetni. (Elekné Ludányi - Császi 1999.) 4. színtónusok: a fehér, a fekete és a keverékük a szürke, valamint egy adott színes = tarka szín, (vagy színárnyalat) lehetséges saját belső fényének erőssége - intenzitása szerinti sötétebb vagy világosabb átmenetei: 4.a. sötétebbek: azonosan sötét színek / színárnyalatok; (Pl.: mély piros, mély kék, mély citromsárga), 61


4.b. világosabbak: azonosan világos színek / színárnyalatok, (Pl.: halvány kék, halvány piros, halvány citromsárga), Hatásaik: a színárnyalatokéval megegyeznek (lásd ott). 5. kiegészítő vagy kontraszt – ún. komplementer – vagyis a színkörön/skálán egymással szemben elhelyezkedő színes = tarka színek összetartozó párjai – „ellentét-színpárok”: narancs – kék vörös – zöld sárga – ibolya-lila vörösesnarancs – kékeszöld sárgásnarancs – kékesibolya-lila vörösesibolya-lila – sárgászöld Hatásaik: a. egymás mellett a legvilágítóbbak = legnagyobb világítóerejűek b. megkívánják kölcsönösen a másik jelenlétét is, vagyis párjuk hiányában kiváltják, hogy ezt az emberi szem önmaga mégis létrehozza – vörös színfoltot nézve, körülötte zöldet látni és így tovább, c. összetartozó párjaik keveredése fehér-szín- hatás létrejöttét eredményezi, d. „többes” keverékükben egymást már szürkévé semlegesítik;

62


LEEGYSZERŰSÍTETT SZÍNKÖRÖK

(Elekné Ludányi Zs. – Császi K., 1999 nyomán) meleg színek

hideg színek Első-, másod-, harmadrendű színek

Johannes Itten színköre 63


6. rokonszínek: egy alapszín színárnyalatai (pl.: lásd a következőkben); Hatásaik: eltérően más színekkel is már kedvezőtlenül ható, kiegyensúlyozatlan színegyveleget idéz/het/ne elő. Rokonszínek – egy alapszín színárnyalatai – (példák) Alapszínek Színárnyalatok A színesek = tarkák Ibolya-lila: padlizsánlila, püspöklila; Kék: égszínkék, jégkék, levendulakék, szilvakék, tengerkék; Narancs: barna, drapp, kakaóbarna, mogyorószín, mustársárga; Sárga: aranysárga, bézs, kanárisárga, krémsárga, napsárga; Vörös: barackrózsaszín, bordó, borvörös, korallpiros, tűzpiros; Zöld: fenyőzöld, fűzöld, keki, mohazöld, smaragdzöld; A szürkék = semlegesek Fehér: falfehér, hófehér, liliomfehér, mészfehér Fekete: ébenfekete, éjfekete, koromfekete, szénfekete Szürke: egérszürke, ezüstszürke, galambszürke, hamuszürke, ólomszürke A színárnyalatok megnevezése: rendszerint valamivel való összehasonlításon alapul. 7. alapot – hátteret alakító vagy ún. közvetítő színek: alap- vagy háttérszínként szolgálnak és nem kerülnek a figyelem középpontjába. A legmegfelelőbbek ilyenféleképpen is, általában a finom tompa-tört/matt színek (lásd később). Hatásuk: befogadva, körülvéve érvényesítenek, kiemelnek. 8. évszakok színei: a. tavasziak: a fehér, a tiszta kék, sárga színek. Hatásaik: frissítők, derűárasztók, üdítők. b. nyáriak: az élénk-ragyogó tiszta meleg színek. Hatásaik: élénkek, harsányak, meg/magukkal ragadók, vidámak. c. ősziek: a meleg barna és narancs színárnyalatok. Hatásaik: bágyasztók, melengetők. d. téliek: a fehér, a barna, a zöld és egyéb hideg színek. Hatásaik: lehangolók, reménykeltők. 9. hideg színek: ibolya-lila, kék, zöld és színárnyalataik – tónusaik, – háttérképző színek is lehetnek; Hatásaik: a. alárendelt – nem domináns –csillapító – passzív –,hatásúak – tiszta színként pihentetők, nyugalmat teremtők, -sugárzók, de az élénk meleg színek elnyomják őket, b. egyre világosabbnak hatnak, tűnnek csökkenő megvilágítottságban – fényintenzitásnál és fordítva, c. hideg hatásúak – hideg érzet keltésével, d. távolító hatásúak – optikailag a valóságosnál távolabbinak tüntetik fel, azt aminek a színét adják. 10. meleg színek: narancs, sárga, vörös és színárnyalataik – tónusaik, -előtérbe kerülő kiemelkedő, súlypontképző színek is lehetnek,

64


Hatásaik: a. közelítő hatásúak – optikailag a valóságosnál közelebbinek tüntetik fel azt, aminek a színét adják, b. egyre sötétebbnek hatnak – tűnnek csökkenő megvilágítottságban – fényintenzitásban és fordítva, c. meleg hatásúak – meleg érzet keltésével, d. uralkodó – domináns – élénkítő – aktív –hatásúak – tiszta színként akár már drámai hatást válthatnak ki, viszont a világosabb és sötétebb színárnyalataik visszafogottabbak. 11. érzelmi, pszichikai hatású, valamint jelképes, szimbolikus – színek és hatásaik: Lásd. Jelképek – szimbólumok – a virágkötészetben című részben. 12. „leg-” színek és hatásaik: a. a leghidegebb hatású – a kékeszöld harmadrendű szín, és utána a kék: elsőrendű – tiszta szín, b. a legmelegebb hatású a vöröses-narancs: harmadrendű szín, és ezután a narancs elsőrendű – tiszta szín, c. a legkönnyebb: a fehér után az égszínkék – világos színárnyalat és ezután a kék elsőrendű – tiszta szín, d. a legnehezebb a fekete után a „föld barna” – sötét színárnyalat és ezután a barna - a narancs elsőrendű tiszta szín, sötét színárnyalata, e. a legsötétebbnek ható – az ibolya-lila másodrendű: kevert szín, f. a legvilágosabbnak ható – a sárga elsőrendű: tiszta szín. 13. telített – ragyogó (fényes-fénylő tiszta) színek: az alapszínek – a szivárvány színei; - a színes = tarka színek: ibolya-lila, kék, narancs, sárga, vörös, zöld; bennük nincs semmi fehér. Hatásaik: csillogás, elegancia, fényesség, ragyogás, ünnepélyesség és közelinek hatnak. 14. tompa – tört/matt színek: a telített – ragyogó/fényes-fénylő színek (lásd előbb) tompítva, megtörve: Az őket hidegebbé változtató, valamint könnyítő és a világító erejüket csökkentve sötétítő: - fehérrel, vagy a nehezítő hatású és a világító erejüket növelve világosító: - feketével, vagy a semlegesítve tompító: - fehérrel és feketével = szürkével, vagy a szürkítő: - kiegészítő vagy kontraszt – az ún. komplementer – szín/ükkel/párjukkal, vagy a - fénytelen, matt hatást kiváltó anyag/felület/minőséggel, pl.: bolyhos, nemezes, rusztikus, szőrős felülettel. Hatásaik: gyöngítés, tompítás és távolinak hatnak. 15. világító (világos) színek: a sárga és árnyalatai; mivel a fehérből sok fényt vernek vissza, ahogy már csak közel ugyanennyit az emiatt kevésbé is, de még azért egyformán világító piros és zöld ugyancsak; ellentétben az ilbolya-lila, valamint a kék színnel és árnyalataival = az ezért ún. sötét színekkel; Hatásaik: sötétben is feltűnőek, világosnak hatnak-tűnnek, valósággal világítanak.

65


A SZÍNEK HATÁSAINAK, HATÓEREJÉNEK BEFOLYÁSOLÓI Színhatás, -hatóerő befolyásolója: a.: a szín anyag- alapja: vagyis a színt hordozó- viselő anyag-felület minősége azáltal befolyásolhat, hogy egyazon szín, másképpen hat: átlátszó, áttetsző, bársonyos, csillogó, matt, selymes, viaszos fényű és rücskös, ill. sima felületű anyagon – felületen; b.: a szín divatossága: a legmeghatározóbb és így egyben a legbefolyásolóbb is lehet, az ún. színtrendek révén is; c.: a szín érzelmi hatása(i) és jelképes jelentése(i) – ha van(nak) ilyen(ek): áttételes módon befolyásol(hat)nak, az érzelmi – pszihikai hatásaikkal és jelentéseikkel (is). Lásd.: Jelképek – szimbólumok – a virágkötészetben című részben; d.: a szín íve/lése: az időközbeni színváltozás, tetőzéssel (kulminációval) is, bizonyos mértékig előre láthatóan – a színprognózis szerint – befolyásol/hat ugyancsak, a virágoknál a bimbófakadástól az elnyílásig éspedig a kötészeti készítmények egésze - része, másrészt a szín majdani új viszonylatokban való beilleszkedése és várható viselkedése tekintetében; e.: a szín kedveltsége: 1. életkor szerint: – fiatalok: a tiszta alapszíneket, a világos színárnyalatokat, tónusokat kedvelik, – idősebbek: a pasztell színeket, a sötétebb színárnyalatokat, tónusokat részesítik előnyben. 2. személyiség szerint: – nyitott, kifelé forduló (extrovertalt) személyek a meleg és élénk-sugárzó színeket kedvelik, – a zárkózott, befelé forduló (introvertalt) személyek a hideg és halvány-tompa színek kedvelői. 3. a hangulat szerint – derűs hangulatban is a meleg és élénk-sugárzó színekre szokott esni a választás. Borús hangulatban az ellenkezőkre; f.: a szín kiterjedése = a folt-nagysága: értelemszerűen egyenes arányban befolyásolja; g.: a szín megvilágítás – megvilágítottság • ereje – intenzitása: – módosíthatja: a színnek a sötétségi és világossági értékeit, ill. tónusait. Emiatt előfordul(hat), hogy a színtónus: – – egyféle (= helyes): fényes nappali természetes vagy az ezt legalább megközelítő mesterséges megvilágításban, – – másféle (= hamis): alkonyati természetes vagy az ezzel leginkább közel azonos mesterséges megvilágításban is. – változtathatja: a szín-viszonylatot/okat úgy is, hogy: – – csökkenő – alkonyati – fényben: – – – láthatatlan lesz: először a vörös, azután a sárga, végül a zöld szín, – – – látható marad: legtovább a kék szín, éspedig a minél világosabb, annál hosszabban: – – – sötétebbnek hat: a narancs, a sárga, a vörös szín és minden árnyalatuk, – – – világosabbnak hat: az ibolya-lila, a kék, a zöld szín és minden árnyalatuk, 66


fény/forrása – színtartománya: szintén és többféleképpen is befolyásol/hat: – teljes természetes nap/fényben: látszik csak olyannak a szín, amilyen valójában – jellemzően: – – a kék szín szürkésebbé változik, – – az ibolya-lila szín melegebb barnába, pirosba hajlik, – – a sárga szín elveszti az erejét, fehérbe hajlóan, sápadt lesz. – más típusú világítótestek fényében: a szín még másképpen is módosulhat – „befolyásolt” lehet; Pl.: kékes fényű fénycsövek fényében a sárga és a vörös színek háttérbe szorulnak; • iránya – többféleképpen befolyásol/hat: – átvilágító fényben: az anyag-hatás, – háttérfényben: a színhatás, – oldalfényben: a képlékeny – plasztikai – hatás, – szembefényben: a körvonalas – sziluett – hatás (lesz) az uralkodó – domináns; h.: a szín szerepe: az ember egyéni életében, a hagyományokban, a közfelfogásban, a szokásokban; i.: a szín társítása/i: fehérrel, feketével, vagy szürkével (lásd előbb) vagy színessel/tarkával (lásd később) egyaránt (a) mellé kerülő, egy vagy több színtársával létrejövő kölcsönhatás/ok által befolyásolható; j.: a szín új környezetbe kerülése: a környezetével, vagyis akár a készítés helyéről az új és már véglegesnek szánt vagy majd még akár egy esetleg több másik helyre átkerüléssel – áthelyezéssel, átrakással – áll/hat elő. Ez felborít(hat)ja, az ennek előrelátása nélkül kialakított – kalkulált – színívelési – változási és egyéb ilyen szín(át)alakulási előtervet – programot – vagy előrejelzést – prognózist is (lásd később is). Kelthet – kiválthat azonban még új hatást is – élénkülést, fényt és hasonlókat. k.: a szín világítóerő értéke: még szintén befolyásol/hat. Azáltal (is), hogy az alapszíneknek a kiegészítő vagy ellentétes – az ún. komplementer – párjukkal képzett párosai – az „ellentét-színpárok” – közül, csak a vörös-zöld páros két színének egyforma a világítóerő értéke. A narancs-kék páros esetében már a narancs szín világítóerő értéke a kék párjának a kétszerese, és a sárga-ibolya-lila párosnál, a sárgáé az ibolya-lila párjának a háromszorosa. Ezt pedig még az esetleg társuló fehér szín csökkentheti és a fekete szín növelheti (lásd előbb is). Színkontrasztok Elekné Ludányi Zs. – Császi K., 1999. nyomán •

Kevert kontraszt

Tompított kontraszt 67


Színkontrasztok Elekné Ludányi Zs. – Császi K., 1999. nyomán

Mennyiségi kontraszt

Szín aszimmetria és szimmetria Színharmóniák

A komplementer színek harmonikus arányai

A színek harmonikus mennyiségi köre

Harmonikus színegyüttesek

Távolálló színek harmóniája Szomszédos színek harmó- Azonos színek harmóniája – – összhangja niája – összhangja összhangja 68


Színtörvények és alkalmazásuk a virágkötészetben A színtörvények, a színek ismerete mellett (lásd előbb is), lehetnek a legjobb elősegítői, a színekben is jó virágkötészeti készítmények elkészítésének, legalábbis addig, amíg ez is önmagától adódó – automatikussá – nem lesz. Ezért nélkülözhetetlen ezeknek a törvényszerűségeknek is az ismerete, ill. az értelemszerűen megfelelő betartása, követése. Szín-arányosság a virágkötészetben: legalábbis a nem egyszínű készítményekben ugyancsak az alkotóelemeknek – ezesetben a szín-elemeknek – elsődlegesen szintén: - a méret-, vagyis a kiterjedés = folt – nagyság – viszonya (lásd: korábban) és emellett még akár egyben: - a világítóerő érték-viszonya is lehet. Ez utóbbi pedig a sárga – narancs-vörösibolya-lila-kék-zöld alapszínek viszonylatában is úgy aránylanak mint a 9:8:6:3:4:6, (Ezek Goethe nyomán adódó közelítő értékek. Dönteni ugy/an/is érzéssel kell, ennek jó érzékeléséhez a szemet begyakorlással kellően érzékenynyé téve.) Meghatározható: ugyancsak egy aránypárral, vagy hányadossal is lehet: - természetes arányok alapján: felezés, harmadolás, negyedelés is, valamint: - a nem természetes – egyéb arányok alapján: az előbbiektől eltérő/k is. Egyenlő arány = arányosság esetében is, mindig: - alárendelt – nem domináns – szín/hatásuk a hideg színek – az ibolya-lila, a kék, a zöld és az árnyalataik – tónusaik, - uralkodó – domináns – szín/hatásúak a meleg színek – a narancs, a sárga, a vörös és az árnyalataik – tónusaik; Színellentét-kontraszt a virágkötészetben (is): ugyancsak nélkülözhetetlen már amiatt is, hogy e-nélkül készítve, általában unalmas lenne a virágkötészeti készítmény. Érzékelése: vagyis a színek közötti különbségtétel, csakis a színeknek az egymás mellé állításukkal – kerülésükkel – járó társításuk esetén lehetséges. Hasznosítása során, egy meghatározott módja szerint is tiszta stílusban munkálkodáskor – alkotáskor – az összes többi lehetőségét mellőzni szokás, vagy legfeljebb visszafogottan, csak mellékesként szerepelhet/nek. Hatása: élénkség, feszültség, tarkaság keltése, ki/hangsúlyozása, a színek általa kifejezőbb erejűek lesznek. Mértéke: enyhébb ellentét kifejezője kis színeltéréseknél, és a színeltérés növekedésével nő ez is, ill. a kontraszthatás is. Megvalósítás elérése – a virágkötészetben is, ugyancsak többféleképpen (is) lehetséges. • Alap-színellentét-kontraszt / másoknál magábanvaló színkontraszt): adódik ez azáltal (is), hogy az alapszínek esetében az ellentét-kontraszt: - legerősebb: a kék-piros-sárga között, - kevésbé erős: az ibolya-kék-narancs-zöld között, - egyre gyengébb: ahogy a három elsőrendűtől távolodnak a választott színek – pl.: kékeslila, kékeszöld, sárgászöld és más harmadrendű színek esetében. Alkalmazása: leggyakoribb a népművészetben és lehetséges az akár ezt követő virágkötészeti készítményekben – munkáknál is. 69


• Egyidejű-együttes – szimultán – színellentét-kontraszt: alapja az, hogy az emberi

szem valamely szín meglátásával egyidejűleg, illetve együtt – vagyis szimultán módon – megköveteli – és ezért, ha éppen nincs, akkor magától – öntevékenyen – is létrehozza az ellentétes – az ún. komplementer – színt. Ez tehát valójában nincs is jelen, csak színérzetként keletkezik a szemben. Kiváltója ilyen módon, azonban nemcsak az, hogy: - valamennyi szín eképpen létrehozza a maga ellentétes – ún. komplementer színét, hanem még: - a szürke és valamennyi tiszta szín közötti feszültség, valamint az is; - ha két tiszta szín nem pontosan egymás ellentétei – ún. komplementer színei. Ugyanis ilyenkor mindkét szín megkísérli a másikat a maga ellentétévé – ún. komplementerévé – kényszeríteni, miáltal általában elvesztik a valós jellegüket – karakterüket – és „új hatásokban ragyognak fel”. Alkalmazása: csak mértéktartással nem kiábrándítóan megtévesztő és másféleképpen sem zavaró. • Hideg-meleg (távolító-közelítő) színellentét-kontraszt: adódik abból (is), hogy: - az alapszínek közül leghidegebb hatású elsőrendű-tiszta szín, a kék és a legmelegebb hatású, elsőrendű – tiszta szín, a vöröses, illetve – a két sarokpontot – pólust - képező leghidegebb hatású harmadrendű szín, a kékeszöld és a legmelegebb hatású harmadrendű szín, a vöröses-narancs színek közötti: - egyéb – köztes – színek hideg-meleg érzete szintén függ attól (is), hogy melegebb vagy hidegebb színekkel kerülnek e össze, – állnak-e - ellentétes kontraszt hatásban. Pl.: ugyanaz a sárga szín hidegnek (is) hathat, melegebb színek mellett, és melegnek, amikor a mellette lévő színek hidegek. Alkalmazása: a legegyszerűbb mindenféle virágkötészeti készítmény készítésekor. • Kevert színellentét, kontraszt: adódik: többes színegyüttesekben, a színkörön egymással ellentétben elhelyezkedő színek olyan kiválasztásával, hogy az uralkodó – domináns – fő szín melletti egyik és a másik szín mellé, a középső fő színűek, esetleg másikuknak a kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – színe, tehát az „ellentét színpárja” kerül. Pl.: a narancssárga uralkodó – domináns – főszín melletti aranysárga egyik, és a vörösesnarancs másik szín melletti szín az indigókék kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – szín, azaz a narancssárga „ellentét színpárja”. Alkalmazása: csakis jó színismerettel lehet sikeres. • Kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – színellentét-kontraszt: alapja, hogy az ilyen, vagyis a kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer színek – az „ellentét színpárok” – ha különbözőképpen is – de mindig ellentétesek – kontrasztosak. (Lásd. korábban is.) Emellett egyben még valamennyiüknek megvan a maga különlegessége – sajátossága: - a kettős ellenszínű: a színkörön egymással szemben elhelyezkedő – álló – két színnel ad/hat legnagyobb ellentétes – kontraszt – hatást; - a narancs- kék: erőteljes meleg-hideg ellentét/kontraszt képző (is); - a sárga-ibolyalila: erőteljes világos-sötét ellentét/kontraszt képző (is); 70


-

a sárgásnarancs-kékesibolyalila: legerőteljesebb világos-sötét ellentét/kontraszt képző (is); - a vörös-zöld: fényértékükben megegyeznek, egyformán világosak (is); - a vörösnarancs-kékeszöld: a legerőteljesebb meleg-hideg ellentét/kontraszt képző (is); - a vörösesibolya-lila-sárgászöld: a viszonylag leggyakoribb ellentét/kontraszt képző (is); - hasonló hatású: a szürke = semleges (kromatikus) fehér szín és egy/etlen akármilyen másféle, illetve színes-tarka (kromatikus) színnek az együttese is. Pl.: fehér-kék, fehér-piros, fehér-sárga, stb. kardvirágok együtt. Alkalmazásuk: viszonylag egyszerű és emiatt is gyakori. • Mennyiségi színellentét-kontraszt: adódik arányellentét/kontraszt formájában, két vagy több szín méretviszonya vonatkozásában, a szín/ek hatóerejének alapvető befolyásolói közül: - a kiterjedés, a folt nagyság szerint: az együtt alkalmazott – ható színek mennyiségi kiterjedése – folt nagysága – arányának az elcsúsztatásával is elérhető eltéréseikor is. Amikor egy/ik szín hangsúlyozott azáltal, hogy ennél, az egy vagy több másik mellérendelt szín, a kiegyenlítőnek minősülőnél – tekinthetőnél – is, csak csekélyebb kiterjedésű, illetve kisebb foltnagyságú. Pl.: eltérő mennyiségű vörös színű szegfű és zöld színű krizantém együtt/esében; - a világítóerő szerint: aminek az értékei a sárga – narancs – vörös – ibolya – lila – kék – zöld alapszínek viszonylatában is úgy aránylanak, mint a: 9 : 8 : 6 : 3 : 4 : 6 . (Ezek Goethe nyomán adódó közelítő értékek. Dönteni ugy(an)is érzéssel kell, ennek jól érzékeléséhez a szemet begyakorlással kellően érzékennyé téve. Valamint figyelembe véve azt is, hogy a szín világító-erő értékét az esetleg társuló fehér csökkenti és a fekete növeli (lásd előbb is).) Alkalmazása: a virágkötészeti készítmények különféle színű virágokból készítésekor a leggyakoribb. • Minőségi színellentét-kontraszt: adódik a minőségük, vagyis a telítettségi és tisztasági fokuk szerint megkülönböztethető: - telített –ragyogó (fényes-fénylő) színek (lásd korábban) és a - tompa tört/matt színek (lásd korábban) közötti ellentét/ek eredményeként - következtében. Pl.: nőszirom fénylő kék virágú szálai és tátika kevéssé fénylő matt sárga virág szálai együtt/esében. Alkalmazása: a „világító-tompa” színellentét/kontraszt hatás(a) viszonylagos voltával is számolva válhat be. Ugyanis ugyanaz a szín, amely a nála telítettebb – ragyogóbb (fényesebb – fénylőbb), illetve világítóbb mellett, akár teljesen tompa-tört/matt jellegűnek mutatkozik egy tényleg tompa-tört/matt szín társaságában valósággal világíthat is. • Sötét-világos (árnyék-fény) színellentét-kontraszt: alapja az is, hogy amíg: - az egyforma sötétségű vagy világosságú szín/tónusok, a színeket „egymással rokonítják”, - az eltérő tónusú színek ellentét – kontraszt – képzők,

71


-

a legerőteljesebb pedig a fehér és fekete viszonylatában, melyek között sok a szürke tónus. Pl.: fehér és ún. fekete tulipán szálak együtt/esében. Alkalmazása: gyakori a különféle művészeti ágazatokban, de különösen a keletázsiai művészetekben és legalábbis az ezek szerinti virágkötészetben. • Tompított színellentét-kontraszt: adódik akkor, ha a színkörben elhelyezett: - egyenlő oldalú, vagy – még tompítottabban, mérsékeltebb ellentéttel, kontraszttal - egyenlő szárú háromszög csúcsainál elhelyezkedő színek kerülnek össze. Pl.: kék-piros-sárga, (Δ) illetve kékeslila-liláspiros-sárga (Δ) kardvirág szálak együtt/esében. Alkalmazása: szintén egyszerű és ezért is széleskörűen lehetséges; Még különösen jól társulhat az ún. háromszögeléssel is, (lásd. előbb). Színharmónia – összhang a virágkötészetben (is): az alkalmazott színek harmonizáló összeillő hatásának az elérése, a színellentétek-kontrasztok közötti kapcsolat megteremtésével. E nélkül sem lesz tökéletes a készülő virágkötészeti készítmény. Megvalósítása-elérése a virágkötészetben szintén többféleképpen is lehetséges: • Azonos színek harmóniája – összhangja (monokromatikus színösszeállítás): – Egy szín sötétebb és világosabb árnyalatai, különböző fényerejű (világosságú) tónusai (lásd korábban) egymás mellé állításakor – kerülésekor – jön (jöhet) létre; Pl.: narancssárga körömvirág, sárga mézvirág és sárgászöld oroszlánszáj, vagy sötét és világoskék őszirózsa virágszálak egy csokorba kötve: – – sokaknak szokatlan. – – nem kerülhetnek ezekhez már más színek, mert akkor zavaróan kiegyensúlyozatlan színkeverék / kavalkád keletkezne. – – a legmegnyugtatóbbak lehetnek, valamennyi színösszeállítás közül, nincsenek bennük olyan kifejezett kontrasztok, melyek már zavarnák a szemet. Alkalmazása: olyan helyeken szokásos, ahol meg kell tartani a környezet kiegyensúlyozottságát, nyugalmat. – „Szín a színhez” (Ton in Ton) is a leheletfinom színátmenetek elsődlegessége esetén jön létre: – – ez ily módon szintén egyetlen szín sötétebb és világosabb árnyalatainak, esetleg még a színek közötti átmenetek finomságának, vagy szomszéd színek együttesének megjelenítése; Pl.: különbözőképpen piros rózsa szélek együtt/esében – – nem önálló stílus tehát, hanem akármilyen stílusú virágkötészeti készítmény készítésekor alkalmazható – követhető – színtársítás; – – szemlélésekor (is) a meghatározója a színek, ill. a velük való játék hatása; – – általában nem szokás együtt használni határozott, kifejező – agresszív, erős – formákkal; Alkalmazása: már mind gyakoribb; • Szomszédos színek harmóniája – összhangja: – A színkörben / skálán egymáshoz közeli elhelyezkedésű – szomszéd – vagy azonos alapszínből származtatott – rokon – és általában legalább három szín választásával – egymás mellé illesztésével – valósulhat meg – még kis ellentét72


tel, kontrasztosan. Pl.: narancs, piros és sárga virágszínű egynyári szegfű, oroszlánszáj, rézvirág szálakból kötött csokorban; Alkalmazása: kezd divatba jönni. • Távolálló színek harmóniája – összhangja: – Kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – színharmónia / összhang formájában, vagyis a színkörön / skálán egymástól távoli elhelyezkedésű és emiatt egyben már akár erős ellentétet = kontrasztot is képző színek kiválasztásával, ill. társításával – egymás mellé illesztésével – valósul/hat meg, többféleképpen is: – – két szín együttese esetében kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer színek, ill. színpárok lehetnek ezek is (lásd korábban a színellentéteknél – kontrasztoknál és a következőkben is). A harmóniájukat – az összhangjukat – az egyensúlyukat megtartva biztosító szín-felületméreteik – kiterjedéseik, illetve foltnagyságaik- mindegyikét, valamennyiük esetében, a világítóerő értékeik – a fényértékeik alapján, ezek számainak az ún. „reciproka” ad/hat/ja meg. Pl.: a kétszerte erősebb világító erejű – fényerejű – virágzatokkal díszítő bársonyvirágnak fele akkora kiterjedése – foltnagysága – kell ,hogy legyen, mint a felényi világítóerejű – fényerejű – kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer kék színben virítva mellé kerülő bojtocskának, a kettejük színegyensúlya és ezzel a színharmóniájának – összhangjának – az eléréséhez. Kiegészítő vagy ellentétes –ún. komplementer – színpárok világítóerő értékeinek az arányai eredetileg, valamint az ezek alapján „reciprok” módon meghatározható szín-felületméreteinek – kiterjedéseinek, illetve foltnagyságainak az arányai egyensúlyra – harmóniára – törekvéskor a következők: sárga – ibolya-lila = 9:3 = 3:1 = 3/4:1/4 1:3=¼:¾ narancs – kék = 8:4 = 2:1 = 2/3:1/3 1 : 2 = 1/3 : 2/3 vörös – zöld = 6:6 = 1:1 = ½:½ 1:1=½:½ – – három szín együttese esetében: két szomszédos szín és harmadikként szintén az egyikük kiegészítő vagy ellentétes – ún. komplementer – párja lehet harmonikus – összhangban lévő. Pl.: kék virágszínű bojtocska és a kiegészítő – komplementer – narancs és sárga virágszínű bársonyvirág vagy rózsa együtt/esben. – – négy vagy öt szín együttese esetében: a harmonikus, vagyis az egymással harmonizáló – összhangban lévő – színek is azok lehetnek, amelyek négyszög (négyzet), ill. ötszög csúcsainál helyezkednek el a színkörön / skálán. Pl.: narancssárga virágszínű bársonyvirág vagy gerbera, kékeslila termésszínű és lilás pirosra/bíborlilára beszínesedő levélzetű julián borbolya, valamint zöldes-sárgán tarka lombú örökzöld kecskerágó csokorban; – – ötnél több szín együttese esetében: a szín/harmónia – összhang – sem érvényesül/het amiatt, hogy ilyenkor a színhatás, ennek a kifejezőképessége már csökken. Alkalmazása: öt színig szokásos, ötön felül viszont ritka;

73


Színek természetes – természetbeni – harmóniája – összhangja: a színeknek a természetben – eredendően – egymás mellé kerülésével (is) adódik (adódhat), – jön (jöhet) létre – mindig harmonikus érzetet is keltve. „Mivel harmonikusnak hat/hat minden természetben látott”, vagyis természetes eredetű színösszeállítás, – színegyüttes – illetve ilyen színösszeállítás-társítás is. Alkalmazása: természetességre törekvéskor a legjobb (is lehet). Színek tudati/os = szubjektív harmóniája – összhangja (szubjektív színharmónia): – meghatározásának is, az alakító alapja az, hogy az ember, - mint tudatos = szubjektív lény – az adottságai, a beállítottsága-befolyásoltsága, az életkora, a hangulata, az iskolázottsága-neveltetése, a tapasztalati, a temperamentumavérmérséklete szerint is, más és más színtársításokat érez/het – érzékel/het – harmonikusnak, ill. összhangban lévőnek; (lásd korábban is alszíneknél). Pl.: a kékeslila, a lila és a liláskék virágszínű egynyári vagy évelő szarkaláb virágszálakból kötött csokor, egy még fiatal és kiváltképpen egyben vidám hangulatban lévő hölgy számára – szemében – kedves, „szín a színhez” (Ton in Ton) is lehet. Ugyanez, akár egyidejűleg viszont, egy már korosabb és arra kifejezetten érzékeny és különösen az egyben épp borús hangulatban lévő hölgyet fel is ingerelhet/i. Alkalmazása: legkiterjedtebb a jelképes – szimbolikus – színekre (lásd: Jelképek – szimbólumok – a virágkötészetben című részben). Szín-ritmus – színnel ritmus teremtés/e – a virágkötészetben: legalábbis a nem egyszínű készítményeknek ugyancsak a hangsúlyos és a nem hangsúlyos alkotó-elemei, ezesetben az ilyen szín-elemei- egymással legalább közel szabályosan – akár egyforma térközökkel – váltakozása. Ez a nélküle és leginkább a hosszan, hasonló szín-elemekkel készülő virágkötészeti készítményeknél „fenyegető” szín/egyhangúságot előz/het/i, illetve szüntet/het/i meg. Szintén lehet: – nem teljesen szabályos – kötetlenebb, oldottabb – váltakozású: az ún. aszimmetrikus készítményeknél. Pl.: ún. egyoldalas – frontális – csokorban élénk, sötét- arany – sárga és kék vagy legalább halványabb – citromsárga virágszínű jácint szálak egymással, legalábbis nem egészen szabályosan – akár nem teljesen azonos térközökkel – váltakozása; – teljesen szabályos – kötött – váltakozású: az ún. szimmetrikus készítményeknél (általában). Pl.: kerek csokorban élénk, sötét – borvörös és kék vagy legalább halványabb – láng-vörös virágszínű őszirózsa szálak, egymással teljesen szabályosan – akár azonos térközökkel – váltakozása. Alkalmazása: a leghatásosabb általában a formai ritmus alkalmazásával együtt. Szín-súlypont – színnel súlypont képzés/e – a virágkötészetben: legalábbis a nem egyszínű készítményeknek legalább az ún. látszólagos vagy optikai súlypontját jelentheti, illetve eredményezheti. Ez szintén lehet/séges: – általában, leginkább a súlypontképző színeknek is minősülő – tartott – meleg színek – narancs, sárga, vörös és színárnyalataik – tónusaik – legalább egyikével és: – sötét színű készítményekben: világos színnel – mivel ezesetben ez lesz – válik – hangsúlyos/sá. 74


Alkalmazása: azért (a) leggyakoribb az általában formai súlypontot is jelentő kerek és nagy virágokkal, mégpedig leginkább sötét szín-tónusúakkal, hogy ezek legalább látszólag – optikailag – a készítmény súlypontját lejjebb vigyék. Szín-részarányosság = szimmetria-viszony a virágkötészetben: szintén kétféle lehet: Szín-részaránytalanság -aszimmetria: amikor legalábbis a nem egyszínű készítményeknek ugyancsak a szín-elemei, egymásnak n e m a t ü k ö r k é p e i . Még bizonyos szabályok szerint elfordítva is, elérhetetlen az egymással fedésbe kerülésük. Pl.: számos sárga virágszínű gerbera és akár csak pár szál kék virágszínű holland nőszirom együttes/ében. Alkalmazása: szokásosan formai-részaránytalanság -aszimmetria alkalmazásával (is) társul/hat. Szín-szimmetria: amikor legalábbis a nem egyszínű készítményeknek szintén a színelemei, egymásnak a t ü k ö r k é p e i . Vagyis legalább bizonyos szabály szerint elfordítva, a szín-elemek egymással fedésbe hozhatók-kerülnek. Pl.: Lido vagy más őszirózsa fajtacsoport kék, és piros vagy még sárga vagy ennél is több színű, olyan szál-együttese amelyben színenként a szálmennyiség és az egyébkénti megjelenés is már legalább közel teljesen megegyező. Alkalmazása: leginkább szín-sort képező fajta-sorozatok, ill. fajtacsoportok esetében lehetséges. Szín/ek alkalmazása a virágkötészetben: • egyéni ízlés és még inkább beállítottság, valamint ezek befolyásolása – vagyis a befolyásoltság – szerint alakulhat, • figyelembe véve és betartva – követve – olyan alapszabályokat, amelyek érvényesülése – követése – is segít elkerülni már kedvezőtlen – bántó színalkalmazásokat – társításokat is – a virágkötészeti készítményekben. Virágkötészeti színalkalmazás alapjai: • az alkalomnak is általában megfelelőnek kell lennie, a virágkötészeti készítmény legalábbis meghatározó színeinek, • együtt használható és keverhető is bármely más, színes=tarka színnel, a fehér, a fekete, valamint a keverékük, a szürke, miután ezek nem színesek= tarkák, hanem szürkék=semlegesek és az ellentetteik mindegyiküknek, • előzetesen ellenőrizni is célszerű a várható színhatásokat, az alkalmazni kívánt színek tervezett felhasználásuk szerinti kipróbálásával. Annak a már biztos ismeretében, hogy milyenek a kívánatos – keresett – színek, kerülhet csak sorra - az ehhez is szükséges növényismereti tudással, - a szín szerinti növény-, illetve virágválasztás, majd a hozzájuk valóknak a kiválasztása, • elvárás (lehet) egy többféle színű virágkötészeti készítmény színeinek illetve árnyalatainak vagy tónusainak a közép- vagy súlypontjától, ill. az alulról felfelé és kifelé világosodása, • harmonizálniuk kell – összhangban kell lennie – a virágkötészeti készítmények színeinek,

75


• igazodni szokás a virágkötészeti készítmény legalább meghatározó színeivel az

évszakhoz is, (lásd előbb: az évszakok színeit és később: az évszak szerinti színtársításokat), • illeniük kell a virágkötészeti készítmény színeinek, az adódó- várható környezetünknek legalább a meghatározó színeihez, és megvilágítottságához is, • a kevesebb ér/het többet a „színfélékből” is. Mivel a már túl sokféle szín, illetve színárnyalat vagy –tónus egymás mellett kifejezéstelenné válhat. Amiatt, hogy így egyikük sem érvényesülhet igazán, egyes színek még el is veszhetnek, mások meg túlzott fölénybe kerülhetnek, • legalább mintegy félszáz – 50 körüli – színnel biztosan bánva, - ami nem is fed több ismeretet, az átlagember színismeretével – „bizony még csak az alapok sajátíthatók el”. Pontosabban ez a már nagyon ízléstelen virágkötészeti színösszeállítások elkerüléséhez elegendő, de színösszeállításában is igényesebb, eléggé változatos – megragadó – készítmények készítéséhez kevés és ennél több szükséges. • Meghatározó színalkalmazási szempont (lehet), ha adott az alap vagy a háttér szín/e is. Amennyiben pedig mindkettő, vagy akár csak az egyikük még megválasztható, akkor ajánlatos elsőnek azt megtenni, • pótolhatnak hiányzó növény-, illetve virágszíneket kellékek, kiegészítők, valamint tartók és hasonlók színei, • a színérvényesülés érdekében is a legjobb, ha a virágkötészeti készítmény a végleges helyén vagy ennek adottságai ismeretében készül, nemcsak olyan magasságban és beállítottságban, hanem olyan megvilágításban is, amilyenbe várhatóan kerül, • a színmeghatározást segítheti, az ismert növényszíneket és az egyes színek pontos megnevezését is közlő – tartalmazó – Kertészeti színatlasz (Horticultural Color Chart). Ami Magyarországon az Országos Mezőgazdasági Könyvtárban is megtalálható. Színtársítás: • fehér szín társítása: jó lehet csaknem minden más (virág)színnel. o árnyékoltan valósággal világít. Ezért ideális „szín-társ” árnyékban is; o csökkenő megvilágításban – mint szürkületi fényben – is, a leghosszabban látható, élénk szín-„társszínként (is)”; o háttérbe szorul piros mellett, o ellentét – kontraszt – képző, ill. kiváltó (is), o árnyalatai: a tiszta, hófehéren felüli sokféleségéből, a kékkel, zölddel adódó kékesfehér, az ezüst szín, valamint a sárgával előálló krém szín, nemcsak virágok, hanem gyakran termések, méginkább levelek színe is lehet. Alkalmazása: kizárólagosan az árnyalataival „kerülendő”, • fekete szín társítása: leginkább sötétítésként lehetséges, • kék szín társítása: sárga színnel lehet a legsikeresebb, o árnyékoltan: a fehérhez hasonlóan, szinte világító „szín-társ” is, o erős megvilágításban – teljes napfényben – viszont el/halványul, erőtlen lesz, társításban is, 76


o árnyalatai közül: a kékeslilák bársonyosan lágy, puha hatásúak, a kékeszöldek ellenben rendkívül kontrasztosak – ellentétként hatók – lehetnek „színtársakként” is. Alkalmazása: alap, méginkább háttér képzésben legmegfelelőbb; • lila szín társítása: a kékkel megegyezően lehetséges (lásd ott), • narancs szín társítása: a sárgával megegyezően lehetséges (lásd ott), • sárga szín társítása: a kék színnel legkedveltebb. Ugyanis ez a legfigyelemfelkeltőbb színtársítások egyike, bár egyben „eléggé nyers hatású” is, hacsak nem „természet-adta” módon jött létre; (a természetes elfogadott); o harmonikus – kellemes – viszont még különösen zölddel társítva, o árnyalatai társítása is, a kék árnyalataival bevált. Még jól harmonizálhatnak a narancs és a zöld árnyalatokkal, ill. tónusokkal is. Alkalmazása: társítva is, a legnehezebb, ellentétben a közhittel. Azért is, mert ugyan óvatosan alkalmazva, fiatalos és üde, energiakölcsönző is lehet, viszont nagy arányban – mennyiségben – már erőteljes, nyomasztó és így fárasztóvá is válhat; • vörös szín társítása: csaknem minden színnel jó lehet. Kiegészítő vagy ellentét – ún. komplementer – színe ugyanis a lényegében mindig jelenlévő zöldnek; o kiemelkedik a fehér szín mellett; o árnyalatai közül: a bordónak a kékkel keletkezése is utal, a vörösből a kékbe való színátmenetek – és így a társítások – sikeres alkalmazhatóságára; o a mélybordó színárnyalat/tónus közelíti meg legjobban, a különben elérhetetlen feketét is. Alkalmazása: óvatosan a legmegfelelőbb, az élénksége, a „harsogó erőssége és a mozgalmassága” miatt is; • rózsaszín szín társítása: különösen jó lehet ezüst és kék (virág- és lomb-) színekkel, o émelyítő is lehet, nagy tömegben, sárgával együtt, o „üti” már a narancs és a vörös színt is, o fehérrel és halványzölddel megkapó szelídséget vagy már egyféle bágyadtságot sugároz, o árnyalatai közül: legkedveltebb az a viszonylag erősen élénkebb kékes, amely még ciklámen színként is ismert. Alkalmazása: a legjobb lehet, a pirostól a zöldig terjedő színátmenetekben - társításokkal; • zöld szín társítása: adódik abból is, hogy gyakorlatilag mindig jelenlévő növény-szín, o árnyalatai közül: bármelyik a mély-sötét és a halvány-világos közötti legkülönfélébb tónusokban is természetes, jó hatású „szín-társ” lehet. Alkalmazása: a számtalan árnyalatában, az ugyancsak sokféle vörös árnyalattal lehetséges a leginkább. • évszak szerinti színtársítások – összeállítások: ○ a tavasziak: tiszta, de halvány – pasztell – mintsem erős – érett – színek társításával – összeállításával – fejezhetik ki – jeleníthetik meg – a tavaszt. Amihez a leginkább jellemző, domináns színűk a rózsaszín, illetve ennek a nem kékes, 77


hanem kissé sárgába hajló árnyalata, a barackvirág és a lazac árnyalatok, melyek derűsek sugárzóak friss hatásúak ○ a nyáriak: élénk, erőteljes kissé agresszív színek társításával – összeállításával a meleget és egyben ragyogást is sugározva, a nyár kifejezői, megjelenítői, ○ az ősziek: a meleg színek bőséges- tobzódóan – gazdag-társításával, -összeállításával és így, -bár már, ugyan kevésbé harsányan, vagyis lágyabban, a nyári színgazdagsággal is vetekedve az ősz kifejezői és megjelenítői. ○ a téliek: ragyogó hófehér valamint az ezzel ellentétes kontrasztos sötétebb színárnyalatok és közöttük az erre az évszakra eső karácsonyi ünnepkörök színárnyalatok és közöttük a erre az évszakra eső karácsonyi ünnepkörök fényes, ragyogó arany-sárgája és sötétpirosa mellett, az élettelenséget sugárzó barnásfeketesötétbarna – színek társításával – összeállításával – a tél kifejezői – megjelenítői. Alkalmazásuk: – a szakiparos tevékenység szintjén is már szokásos, legalábbis betanítás szerint, – kézműves mesterség szintjén már önállóan is sorra kerülhet, legalább az alapos - biztos – ismeretükre alapozottan (megvalósításukkal) vagyis a megismert szabályaik, illetve törvényszerűségek követésével. – alkalmazott iparművészet szintjén és méginkább, – művészet szintjén, az etekintetben érvényes szabályoknak, törvényszerűségeknek, az ismeretük birtokában megfelelően érvényesítése – követése – csak önmagában, már nem elég, ezt túl kell haladni. A virágkötők és a virágkötészeti munkáik színekhez való viszonya ekkor viszont már inkább a divattervezők vagy akár festők szemléletével, legalábbis közel rokon. Ez már sokkal inkább a kevésbé kézzelfoghatóan, a megjelenítő – optikai – és az érzelmi – pszichikai – jó harmóniára – jó összhatásra – épül, mintsem ezek szabályain – törvényszerűségein alapul (Szabó J. Hegyi L. 2004) Általános érvényű: • deríteni – világosítani lehet fehér szín alkalmazásával, túlságosan sötétnek mutatkozó színtársítást – összeállítást, • sötétíteni lehet fekete szín alkalmazásával különben nagyon világosnak mutatkozó színhatást – összeállítást, • szín fénnyel társítva (nem mellette, hanem magába foglalva): o legalkalmasabb háttérként, ill. hangulatteremtőnek, leginkább romantikusnak, o önálló felhasználása – alkalmazása – különleges alkalmak virágkötészeti készítményeire korlátozódik, hagyományosan karácsonyiakra, o hatása: változatos – elegáns, méltóságteljes, ünnepélyes is lehet, o eltúlozva: giccsbe hajlóan, természetellenes. • társítani könnyebb: hideg színnel meleget és fordítva, mint hideget másik hideg színnel, vagy meleget másik meleg színnel, akárcsak egy sötét színt, egy másik sötéttel, vagy világost világossal ugyancsak; o a színek többségéhez társítható arany és bronz általában meleg, az ezüst pedig hideg hatást kelt:

78


BIOLÓGIAI TÖRVÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN A biológiai törvényszerűségek a virágkötészetben, az alkalmazott – használt növény-anyagoknak, közöttük a már életteleneknek is, a legalább természetes eredetéből (is) adódnak – fakadnak. Az igény törvény, az élőnövény együttesek összeültetésének biológiai törvénye. Miszerint csakis a legalább közel hasonló biológiai – környezeti-igényű két vagy több élő, gyökeres növénynek a mindeddig még leginkább növénytálba – kosárba szokás közösen tartásához, együttessé akár összeültetése biztosíthatja az ezután (is) lehető leghosszabb ideig szépen díszítésüket. Különben viszont legalábbis valamelyikük idő előtt tönkremegy, elveszti a díszértékét. Emiatt azután általában az egész együttesük már szintén, legalábbis veszít díszítőértékéből. A fény, a hőmérséklet, a talaj, ill. ültetőközeg, a tápanyag, a víz és legfőképpen a pára igényüknek kell legalább közel megegyezőnek lennie, tehát, a lombozatuk alakulásában, a növekedésükben, színükben és egyéb megjelenésükben is egymáshoz illőeknek, az elég tartósan (jól) díszítő növényegyüttessé összeültetéssé válásukhoz. Alkalmazása: azaz vagyis a betartása – követése – a különféle élőnövényegyüttesek – összeültetések-készítésekor, az ezek utáni megfelelő elhelyezésük és helyes ápolásuk melletti – sikerességének is előfeltétele; A tájtörvény – japánoktól átvéve – a hiteles táj-megjelenítés törvénye. Eszerint az ehhez alkalmas növényekből vagy részeikből – a már nem élő állapotukban is -, az ökomorfológiájuk figyelembevételével, az élőhelyük, a származásuk alapján – szerint – is összetartozóknak, a természetes előfordulásuk módjainak ismeretében, az ennek megfelelően alkalmazása jelenít(het) meg hűen – különleges táj-részleteket is. • Évszakok megjelenítése: szintén lehetséges és ugyancsak az előbbiek módjára – szerint (lásd előbb). Alkalmazása: leggyakoribb a tájrészleteket is bemutató virágkötészeti készítmények, így az ún. biorámák készítésekor/kialakításakor. A tartósság törvénye/i módjára érvényesülhetnek még a következők is: • Vágottan tartósság az ún. váza-élettartam közel egyforma mértéke elvárt (lenne) még, az egyébként akár különféle élő vágott virágokból és zöldekből valamint esetleg más ilyen növényanyagokból készülő virágkötészeti készítmények esetében is. Tartósak közé kevésbé tartósak, vagyis rövidebb váza-élettartamúak bekerülése, az ilyenkor ezek elhalásával együttjáró korai-idő előtti díszérték vesztése, az egész készítmény díszérték vesztését is kiválthatja. Pl.: élő- és száraz vagy glicerines felszívatással tartósított és e nélküli virágok, színes lombok együttese/ében. Alkalmazása: az egyre elmélyültebb-pontosabb tartóssági és tartósítási ismeretek hasznosításával lehet mind hatékonyabb – sikeresebb. • Társítások tartósság befolyásolása törvényszerű ugyancsak, legalábbis számos esetben, (a gondoltnál többször is). Az, hogy a virágkötészetben alkalmazottak – felhasználtak – közül, melyik virág vagy egyéb növényrész ill. teljes növény, 79


melyik másikkal marad meg tartósan, vagy éppen sietteti annak a másiknak az elhalását, nagyban függ legalábbis az utóbbinak a korától, ill. a biológiai állapotától, valamint a fajától vagy fajtájától és különösen ennek a bio-, ill. növénykémiai jellemzőitől. Eszerint lehetnek: – – tartósságot – vázaélettartamot csökkentők és – – tartósságot – vázaélettartamot növelők (lásd a következőkben). Alkalmazása: az ezzel kapcsolatban is egyre gyarapodó ismeretek hasznosításával lehet szintén mind hatásosabb. A biológiai törvényszerűségektől eltérés azonban már ugyancsak mind elfogadottabb. Úgy, hogy (még élő) növények is „bármikor a legkülönfélébb variációkban” megjelenhetnek kötészeti készítményekben. Legalábbis a száraz és tartósított növények, valamint a mind tökéletesebb selyemvirágok egyre bőségesebbé is váló választéka ad – kínál – elegendő lehetőséget, a virágkötő-fantázia csapongásainak. Ennek kiélése is azért lehetőleg a választék bőségével kínálkozó szélsőségektől mentesen történjen, ügyelve – törekedve – a természetesség teremtette belső harmóniára (Szabó, 2005.)

80


JELKÉPEK – SZIMBÓLUMOK – A VIRÁGKÖTÉSZETBEN A jelkép – a szimbólum – a virágkötészetben is meghatározott tartalom – fogalom vagyis mondanivaló megjelenítése – prezentálása. Éspedig az ezt magába sűrítő olyan jelben = jelképben, szimbólumban, ami már hagyományos – hagyományozott – vagy éppen újonnan jött létre. Persze ez is, mint minden más, folyton változik, átalakul. Megjelenítői pedig ezesetben elsődlegesen, az ilyen módon már jelképes – szimbolikus formák, – az ugyanilyen jellegű – sajátosságú – növények, illetve virágok, számok és színek mellett. Amelyeknek vannak olyan nem valós, hanem képzelt vagy vélt tulajdonságaik – hatásaik – is, melyek révén alkalmasak jelképek megjelenítésére. Így érzelmek, gondolatok, kívánságok, vágyak közvetett kifejezői és ingerlőek is lehetnek, de még üzeneteket is közvetíthetnek. Ezért sem nélkülözhető legalább a fontosabb forma, valamint növény ill. virág, szám és szín jelkép – szimbólum – ismerete. Forma szimbólika: Jelképes – szimbólikus – formák a virágkötészetben is leginkább szakrálisak, vagyis hit, ill. vallási – egyházi, felekezeti – jellegűek, tartalmúak. Ilyen volt rövidebb-hosszabb időn át, de legalábbis eredetileg, a másik nagy részük is. Ha stilizáltak, akkor többnyire különösen könnyen – jól – értelmezhetők, ill. felismerhetők, azonosíthatók is, lévén így eléggé egyértelműen meghatározottak. Részben már készen – kialakítottan - felhasználva, másrészt az alkotások velük való kialakításával hasznosulnak a virágkötészeti munkákban is. Közülük a virágkötészetben is legjellemzőbbek és egyben leggyakoribbak kerülhetnek csak ezesetben ismertetésre, a következőkben (lásd: Klincsek P., 1990., Juhász Á., 2004. nyomán készült összeállításukat). Jelképes – szimbólikus – növények, virágok a virágkötészetben rendre nem is csak egyféle jelkép – szimbólum – kifejezői, ill. megjelenítői lehetnek. Közülük, az ún. virágnyelvben is legfontosabbak kerülhetnek itt ismertetésre, a következőkben (lásd: Klincsek P., 1990 nyomán készült összeállításukat). Növény-virág szimbólika: jelképes – szimbolikus – számok a virágkötészetben, az életkort, évfordulót és más kiemelkedő esemény évszámát szokásosan közvetlen – direkt – módon kifejező - megjelenítő – számok mellett, még inkább csak a jelek – szimbólumok – megtestesítőinek is tartott alapszámok közül az ilyenként legismertebbek. Csupán az egy és a tizenhárom közötti alap számoknak alakult ki és maradt meg legalább részben mindmáig a különös, némelykor misztikus és többnyire nem is csak egyféle jelentése – szimbóluma. Velük minőségek és ideák, vélekedések is kifejezhetők. A közülük virágkötészetben is a legfigyelemreméltóbbak kerülhetnek csak ezúttal ismertetésre a következőkben (lásd: Klincsek 1990, Horváth, 2008 nyomán készült összeállításukat). Színszibólika: jelképes – szimbolikus – színek a virágkötészetben, többek között legalább részben azok is, amelyek közismerten egy-egy meghatározott növényhez – virághoz - kapcsolódnak (lásd előbb is). Ezeknek és a hasonlóaknak a sokszor nem is csak egyféle szimbólikus jelentés tartalma leginkább a hozzájuk társuló – ragadt – sajátos és különféle képzeteken alapul. Bizonyos szerepe van ebben az öröklött kulturális – kultikus – és egyéb hagyományoknak, szokásoknak, valamint a színek optikai és még az életkorral is változó pszihikai hatásainak, érzelemkeltéseinek. Mindezekből is, itt csupán a virágkötészeti szempontokból legjelentősebbek kerülhetnek ismertetésre a következőkben (lásd: Klincsek 1990., Elekné L. Zs. – Császi K, 1999., és Horváth, 2000. nyomán készült összeállításukat). 81


A színek – színesek = tarkák (kromatikusak), meg a s z ü r k é k = s e m l e g e s e k (akromatikusak) vagyis az alapszínek, valamint az ún. harmadrendűek és egyben az „Oswald-színköriek” és mások,– érzelmi – pszihikai – hatásai és a jelképes – szimbolikus – jelentéseik. (Klincsek 1990., Elekné L. Zs. – Császi K, 1999., és Horváth, 2000. nyomán.) Színek

Érzelmi – pszihikai – hatásaik

Jelképes – szimbolikus – jelentéseik fehér felszabadító-könnyed, megnyug- ártatlanság, erkölcsi győzelem, matató, olykor ünnepélyes hatású gasztosság és tisztaság, tökéletesség ezüst-fehér elegancia, emelkedettség kivál- erény (második a legjobbak közül, 25. tója lehet évforduló) fekete elcsüggedés, olykor komolyság alázat, elmúlás, fájdalom, gyász, halál, és komorság, szomorúság kilemondás, mesterség olykor megtiszváltója, egyes árnyalataiban teltetés ünnepélyes hatású kék frissítő vagy üdítő „hűsítő”, anyaság, béke, csönd, hűség, igazság, nyugtató/passzív, felismerést és lelki szeretet, megnyugvás-nyugalom, szomorúságot kiváltó is lehet pártatlanság, remény, visszahúzódás „enciánkék” beletörődést, de legalábbis en- belátás, engedelmesség, hit, lebegés (világoskék) gedelmességet és fellélegzést, meghátrálás, megkönnyebbülés, fel/megvilágosodást vagy ezszabaságvágy, világosság iránti vágy kiváltó is lehet „indigókék” közel ua., mint a kék közel ua., mint a kék „kékeslila” közel ua., mint a kék (és lila) közel ua., mint a kék „kékeszöld” közel ua., mint a kék (és zöld) közel ua., mint a kék „középkék” közel ua., mint a kék közel ua., mint a kék türkiz/kék önmegvalósítást, a szürkeség, függetlenségre törekvés, önkifejezés az egyenlősdi – az uniformizálás elutasítását erősítheti „ultramarin” alkotó gondolkodást, állóképes- álhatatosság, állandóság, erkölcs, el(kék, sötét-) séget, elszántságot, kitartást, kötelezettség és elszántság, hűség, meggyőződést fokozhatja szilárdság ibolya (-lila) alázatosság, elgondolkodtató, fantázia, hit, lemondás, misztikum, emelkedettség, komolyság kihölgyek korossága, ünnepélyesség váltója, nyugtató „bíborlila” közel ua., mint a lila (és a vörös) közel ua., mint a lila „liláskék” Közel ua., mint a lila (és a kék) közel ua., mint a lila narancs barátságos, élénkítő/aktív, „me- életöröm, életszeretet, háziasság, a lengető”, serkentő Nap narancslehangoló, de nyugtató, „ottho- anyagszerűség, alázat, állandóság, barna (bronz) nos” vagy indulatkeltő (melegharag, számkivetettség, szegénység ség) (szeretet, harmadik a legjobbak közül) 82


Színek

Érzelmi – pszihikai – hatásaik

„narancssárga” sárga

közel ua., mint a narancs (és a sárga) bíztató, élénkítő, élményre törekvés, érdeklődés és tudatosság kiváltója lehet legfeljebb emelkedettség, ünnepélyesség kiváltója – „óaranyként”

„aranysárga”

„citromsárga” fokozottan élénkítő „középsárga” közel ua., mint a sárga „sárgászöld” közel ua., mint a sárga vörös (piros) aktivizáló-buzdító, erősítő, fel/hevítő, késztető, lelkesítő, mozgósító „bíborvörös”

emelkedettség, méltóságteljesség kiváltója lehet „cinóber” közel ua., mint a vörös (és a sárga) „kármin/piros” közel ua., mint a vörös „középvörös” közel ua., mint a vörös (rózsaszín) csendes bágyadtságot, olykor már melankóliát, vagy émelygést, de lányos könnyedséget, vidám ünnepélyességet is kelthet „vörösesközel ua., mint a vörös (és a nanarancs” rancs) szürke belenyugvásra-, -törődésre, ösztönző, unalomkeltő lehet

Jelképes – szimbolikus – jelentéseik közel ua., mint a narancs derű, fiatalság, nap/fény, nyíltság, optimizmus, őszinteség, örökkévalóság, világosság, de féltékenység, hamisság is bőség-gazdagság, elsőség, győzelem, (kiválóság, méltóság, szerencse, első- a legjobbak közül, 50. évforduló, ünnep) elsősorban a féltékenység, hamisság, irigység, közel ua., mint a sárga közel ua., mint a sárga energikusság, életerő, forradalom/iság, harc/osság, lángolás, melegség, szerelem, szenvedély, tűz, tüzesség, testi/szerelmi vágy és beteljesülése, vér, véráldozat, véráldozatra is készség büszkeség, hagyománytisztelet közel ua., mint a vörös közel ua., mint a vörös közel ua., mint a vörös bájosság, kedvesség, könnyedség, kis/lányosság, nemes egyszerűség szelídség, törékenység, vidámság, (leginkább akkor, ha halvány), közel ua., mint a vörös, narancs

egyformaság, félelem, szegénység, szerénység, szolgálás, szorongás, visszahúzódás, takargatás-leleplezés zöld éltető, frissítő, reménykeltő, üdí- béke/sség, csend, egészség, élet közelitő ség, felfrissülés, létezés, megújulás, nyugalom, remény, természet/esség, -szeretet (+ megengedő, szabad jelzés színe) „középzöld” közel ua., mint a zöld közel ua., mint a zöld „levél/fű/zöld” közel ua., mint a zöld közel ua., mint a zöld „smaragdzöld” közel ua., mint a zöld közel ua., mint a zöld „tengerzöld” közel ua., mint a zöld közel ua., mint a zöld

83


Számok jelképes – szimbolikus jelentései – számszimbolika példák és a használatuk a virágkötészetben (Klincsek P., 1990.; Horváth Zs., 2000. nyomán) 1-esé pl.: az egyedüllét, a középpont, a magány, a páratlanság és a tett, a tökéletesség is – virágkötészetben: kivételes, 2-esé pl.: ami már szinte elfeledett, hogy az élet vitele párban szokásos – virágkötészetben: nem kedvelt, nehéz vele jól dolgozni, 3-asé pl.: a misztikus rend – 2 szülő, 1 gyermek – (anya - apa - gyermek, múlt – jelen jövő), teljesség, tökéletesség, – virágkötészetben: az aranymetszés, ill. arányosságok számainál is, 4-esé pl.: a négy évszak, a négy égtáj a négy főelem: fény, föld, levegő, víz és a negyedelések, – virágkötészetben: ritkán használt, 5-ösé pl.: a jó minősítés (osztályzat), a népességet is gyarapító család – 2 szülő, 3 gyermek, az emberi érzékszervek és kézujjak, ötös lottóban a telitalálat, – virágkötészetben: gyakori virágszám csokor kötéskor, 6-osé pl.: a gyermekkor-forduló – iskoláskor elérése, a világteremtés hat napja, – virágkötészetben: nem kedvelt, 7-esé pl.: a hét napjai, a dinamikus tökéletesség, a világot alkotó hét őselem: fa, fém, föld, hold, nap, tűz, víz, a világteremtés hat napja után, a hetedik, a pihenőnap, a népmesék hét próbája és hétfejű sárkánya, stb. – virágkötészetben: nagyon gyakran használt a kifejezésgazdag és mégis egyszerű választékosság érdekében, 8-asé pl.: a négy fő és a négy „köztes” égtáj együttesen és a nyolcosztályos általános iskola, – virágkötészetben: nem kedvelt, 9-esé pl.: a serdülőkor kezdete is lehet, – virágkötészetben: már fenntartás nélkül használt, 10-esé pl.: az egységnyi-kötegnyi leggyakoribb virágszál-mennyiség, a tízparancsolat és a tizedelés is, – virágkötészetben: gyakran használt, 11-esé pl.: a labdarúgás egyik büntetőrugása, – virágkötészetben: ritka, 12-esé pl.: az apostolok – Krisztus tanítványainak, az év hónapjainak és az egy tucatban lévő tárgyak száma, – virágkötészetben: keveset használt jelképesen – szimbólikusan, 13-asé pl.: az aradi vértanúk – kivégzett 1848-as tábornokok, a halál, a baljós: szerencsétlenséget vagy szerencsét hozó szám, – virágkötészetben: inkább csak „szerencse-számként” használt.

84


Növények – virágok jelképes – szimbólikus – jelentései – növény-virágszimbolika („virágnyelv”) példák (Klincsek P., 1990; Juhász Á., 2004. nyomán) Növények/virágok Jelképes – szimbolikus – jelentés alma bűnbeesés, életfa, halál és feltámadás, tiltott gyümölcs, babér bűnbocsánat, halhatatlanság, kiemelkedő művészi teljesítmény, borostyán (akárcsak állandóság, hűség, örök emlékezés, gyakran más örökzöldek is) citrom virág / bimbó (ál- „lányosság”, szűziesség, talában a citrusféléké) csarab - erika egyedüllét, elhagyatottság, magányosság, párnélküliség, fehér liliom ártatlanság, erény, erkölcsösség, érdem, szemérmesség, szűziesség, tisztaság, tisztelet, flamingóvirág bujaság, érzéki ígéret, testi kapcsolatra felhívás, - vágyakozás, (és rokonai) gránátalma hatalom, szerelem, szeretet, termékenység/gyümölcse, hóvirág (a nem védett barátság, elfogadás kifejezése és megerősítése, keleti is) ibolya alázat, megilletődöttség, szerénység, tisztelet, kardvirág feltörekvés, férfiasság, mimóza érzékenység, túlérzékenység, mirtusz ragaszkodás, szeretet, szerelem(lelki), szűziesség, krizantém, elhunytakra emlékezés, részvét mák (főleg vörösben) lángolás, szerelem, nárcisz féltékenység, önteltség, (egoizmus = befelé fordulás), törtetés, nefelejcs emlékeztetés, hűség, megbízhatóság, múltidézés, visszautalás, orchideák (mindegyike) bensőséges kapcsolat vagy erre utalás, érzékiség, gazdagság, szerelem (testi is), pálma (levél) és olajág béke, békesség, békülékenység, halál feletti diadal, vértelen győzelem, rozmaring hűség, kitartás, rózsa harmónia, szerelem, - fehér, bimbósan gyengédség, szülői szeretet, - fehér, kinyíltan mulandóság, tisztaság, - piros, bimbósan első szerelem, lángra lobbanás, remény - piros, kinyíltan belső – intim – érzelem, szerelem, szerelmi vallomás sárga színben féltékenység, hűtlenség, hűvös kapcsolat, irigység, szolidság, százszorszép tartózkodás, tartóztatás – a rámenősség, türelmetlenség, viharosság csillapítása – visszautasítása, szegfű büszkélkedés (a megajándékozottal), elismerés, szeszélyesség, tisztelet, - piros színben fellángolás, szerelem, - rózsaszínben „lányosság”, ünnepélyesség, vidámság, tüzes liliom szerelem 85


Formák jelképes – szimbolikus – jelentései – formaszimbólika példák és a használatuk a virágkötészetben (Klincsek P., 1990 nyomán) Címer

– síkban vagy domborítottan készülő díszített – cizellált - forma, – jelképes – szimbólikus – jelentése: egy bizonyos család (nemzetség), lakóhely (kerület, megye, város) vagy nemzet és ilyen „tudat”, – virágkötészetben: a kivételes ünnepi alkalmakkor használt, Csillag – többféle is lehet, az ágai számtól függően, – jelképes – szimbólikus – jelentése: – – a három és négyágú csillag esetében egyaránt legfeljebb alkalmi, mint többek között egyesület, szervezet, testület, megkülönböztetéseként, – – az ötágú csillag eredetileg Salamon zsidó király csillaga volt, később vörös színnel lett a munkásmozgalom, majd egyes pártok jelvénye, – – a hatágú csillag a választott nép (izrael) ősidőktől használatos nemzeti és egyben egységének, valamint összetartozásának is a jelképe, – – a nyolcágú csillag, a többágú csillagok közül még a legismertebb és velük együtt szintén a fényesség, a megvilágosodás, az örökkévalóság és tündöklés jelképe, – virágkötészetben: karácsonyi készítményeken kívül csak ritkán használt bármelyikük jelképesen – szimbólikusan, Háromszög – a legegyszerűbb síkidom és így az összes többi alapja is: – jelképes – szimbolikus – jelentése: az egyensúly, a tökéletesség – kiváltképpen a sajátos eseteiben, mint többek között a derékszögű, az egyenlő oldalú és az egyenlő szárú is; –virágkötészetben: a háromszög három pont összhangjában szintén a kiegyensúlyozottságot, a tökéletességet és így a harmóniát eredményezheti. – A háromszögelés ily módon a japán virágrendezés alapja is. – Amikor a hangsúlyos fő pontok háromszögben helyezkednek el és a többi elem is háromszög-kötésben csatlakozik a korábbiakhoz, aminek révén a térhez is jó lesz a kapcsolódás. Figurális – síkban, domborítva vagy térben is kialakítható sokféle forma, – jelképes – szimbólikus – jelentése: – – újév köszöntés, jókívánságok pl.: gomba, kéményseprő, négylevelű lóhere, szerencsepénz-érme, – – farsang hangulata pl.: álarc, csillám/por, flitter, lampion, – – nemzeti ünnep: március 15-e köszöntése, pl.: nemzeti színű szalag, csokor/masni, kokárda, zászló, – – húsvét hangulata pl.: csibe, fészek, gomba, nyuszi, tojás, – – államalapítás és a kenyér ünnepe, augusztus 20-a köszöntése pl.: búzakalász, - kéve, - koszorú, kenyér, nemzeti színű szalag, csokor/masni, zászló, – – szüret hangulata pl.: hordó, kotyogó, prés, szőlőfürt, -levél, – – Mikulás nap hangulata pl.: ajándékkal teli cipő, csomag, puttony, valamint szánkó, mikulással is, krampusz, virgács, 86


Kereszt

Kör-gömb

Négyszög

Spirál/is

– – karácsony hangulata pl.: angyal, csengettyű-harang, negyed-hold, gyertya, fűzér, karácsonyfa és díszek, – – szilveszter, óévbúcsúztató hangulata pl.: álarc, cilinder, évszám-pár, füzér, kereplő, kis-malac, kürt, pezsgős pohár és üveg, síp, trombita, – – születés köszöntés pl.: bölcső, gólya, pólyás baba, – – születésnapi köszöntés pl.: évszám/ok, pezsgős pohár és üveg, – virágkötészetben: alkalomnak megfelelően használt/ak; – sokféle típusa közül a leggyakoribbak: az andrás (×), az egyszerű (+), az emelt (g), a hordott ( ), a kettős (Т) és a talpas (†), – jelképes – szimbolikus – jelentése: – – eredetileg: a fény, a megvilágosodás, – – őskeresztényeknél – a Római Birodalomban: a bánat, az elmúlás, a fájdalom, a megpróbáltatás, a szenvedés, a teher (a megváltás pillanatáig), – – keresztény-tanok megjelenésétől: a kereszten meghalt Megváltó feltámadásának hite révén visszanyerve az eredeti jelképes – szimbolikus – jelentését, újra a fény és a megdicsőülés, a világosság, - amiért viszont az embernek bánatot, fájdalmat, megpróbáltatást, nehézséget, szenvedést, terhet is el kell viselnie, le kell küzdenie – és így egyben: – – a keresztény hit – a megváltás hitének – jelképe is; – a virágkötészetben: keresztény egyházi események, ünnepek, gyászszertartások, temetés kapcsán a leggyakoribb, – a végtelenített véges, – jelképes – szimbolikus – jelentése: – – ősidők óta: a fény, a Nap, a világosság és ebből fakadóan: – – ugyancsak régóta: a dicsőség, az elmúlhatatlanság - halhatatlanság, a megújulás, az örök fényesség, az örökkévalóság, a végtelenség, – virágkötészetben: e forma jelentéseinek is legkifejezőbb megjelenítői mindmáig a különféle koszorúk készítése, használata; jelképezve mindegyikükkel egyúttal a kerek egészet, az adventi koszorúnak is a koszorúalapjával, a kerek egy esztendőt és az advent négy előhetének megfelelő négy gyertyájával, az elkövetkező négy évszakra jelképesen ugyancsak utalva. – szabályos egyszerű, síkidom, mértani forma, – jelképes – szimbólikus – jelentése: a négy évszak, olykor a négy fő égtáj /is, – virágkötészetben: viszonylag ritkán használt (még leginkább tartóedényeknél), – hajlékony alakzat, – jelképes – szimbólikus – jelentése: az élet, a haladás, a lendületesség, a lüktetés, a mozgás, – virágkötészetben: a mozgalmassága – a külön mozgást kölcsönzése oldhat, anélkül már unalmas egyformaságot, egyhangúságot és túlzott feszességet, merevséget is, 87


Szív

Üstökös

– íves síkidom vagy domborított, ill. térbeli alakzat, – jelképes – szimbólikus – jelentése: a szívbeli szeretet (átnyilazva: a gyötrődés, a mártírság, szenvedés, vértanúság) – virágkötészetben: legillőbb az anyák napi és a Bálint, ill. a Valentin napi készítményekbe, – csóvás égitest forma, – jelképes – szimbólikus – jelentése: a fellángolás, a rövid életűség, a pillanatnyi tündöklés, – virágkötészetben: legfeljebb karácsonyi készítményekhez használatos,

88


VÁGOTTVIRÁG KEZELÉSEK Vágottvirágok kezelése az előzetesen tisztára mosott vázába vagy másféle tartóedénybe töltött, lehetőleg kéz-meleg és lágy vízbe beállításuk előtt is, még nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az adott körülmények között, majd a lehető leghosszabban, de legalább minél szebben tovább viruljanak. A virág szárvégének visszavágása kerüljön legalább mindig sorra a vízbeállítást megelőző, vágottvirág előkezelési munkaműveletként. Ez lehetőleg éles késsel és ferde szögben, valamint sohasem ízrésznél történjen. Azért, hogy minél hosszabb legyen az így kapott új, friss metszési felület, a vízfelvételhez. Legalábbis némely rózsát a víz alatti vágással megoldott ilyen szárvég felújítása tehet tartósabbá. Az alsó levelek eltávolítása, vagyis a várhatóan vízbemerülő szárrészről, a rajta még meglévő levelek, akár csak a csonkjaik, lefelé húzó mozdulattal, a maradéktalanul leszedése, még ugyancsak kerüljön sorra. Különben ezek majd valósággal belerohadnak a vízbe. Viszont ettől se sérüljön számottevően a virágszár, mivel a roncsolt részekben már akadozna a további vízszállítás. A tüskék eltávolítása se maradjon el, a tüskés szárak esetében, a könnyebb kezelhetőség, illetve sérülések megelőzése érdekében. Ehhez kés használható, ha nem pattinthatók le könnyen, kézzel. A száralj megkaparása, pontosabban a szárvégen a külső rész, - a bőrszövet, illetve héjkéreg – lehántása mintegy 5 cm hosszan, éles késsel, esetleg olló élével, segítheti elő még a hatékonyabb vízfelvételt. Ez különösen keményebb szárnál előnyös. A szárvég felhasítása hosszában, akár késsel, közel 5 cm hosszan bemetszésével, még ugyancsak segítheti a vízfelvételt. Ez kiváltképpen megkaparással társítva és a már fás szárak esetében hatékony. Ha ettől felkunkorodna a szárvég két vége, akkor tőlük mintegy körömnyi magasságban felfelé 1-2 cm hosszan két-három helyen, még függőlegesen is bekarcolható. A szárvégroncsolás főleg fás vagy fásodó virágszárak esetében vált már szokássá is, a fás szárvég lehetőleg fakalapáccsal vagy háztartási klopfolóval, esetleg harapófogóval 4-5 cm hosszan elroncsolásával. Azért, hogy ettől a szárvég hosszirányban több helyen megrepedjen, és ezzel nőjön akár többszörösére is, az így ugyancsak jó vízfelvevőnek tartott sebzési felület. Ez ma már csak legfeljebb a nagymértékű szétroncsolás és az ellapítás előidézése nélkül ajánlott eljárás. A kitisztító vízbeállítás, a jácint, a nárcisz és az egyéb, sok nyálkát vagy tejnedvet tartalmazó szárú – tőkocsányú – virágok tartósságát fokozhatja. Ha így mintegy elvéreztetve, a nyálka, illetve tejnedv feleslegük kifolyhat és nem marad vissza a víz útját elálló tömítőanyagként. Ehhez az ilyen szárakat, illetve tőkocsányokat, a végük visszavágása után 40-50 °C-os vízbe kell beállítani, hogy a nyálka, illetve tejnedv feleslegük ebbe kifollyon. Csak azután kerüljenek át friss vízbe. A szárvég megperzselése is, a sok nyálkát vagy gyantát és a tejnedvet kibocsátó szárú – tőkocsányú – virágoknál bizonyulhat tartósságot növelő hatásúak. Ez lehetőleg az előzetes szárvég visszavágást és az alsó levelek eltávolítását követve, a szárvégnek 5-10 másodpercre forrásban lévő vízbe mártásával, méginkább égő gyufa vagy gyertya 89


lángja feletti némi elszenesítésével is jól megoldható. Eközben a virágszár többi részét, a rajta lévő leveleket és a virágrészeket, az előzetesen papírba vagy fóliába becsomagolásuk, de legalább a szár kellően ferdén tartása óvja, nehogy a gőz vagy a láng megcsapja őket. Az így elszenesedő szárvég, illetve a szövetei, olyan szűrőként hatnak, amelyen már akadálytalan a vízbeáramlás. Az alkoholos szárvégkezelés, legalább roncsolást vagy perzselést követően, de önmagában is, még szintén tartósságnövelő lehet. Ehhez a szárvég 4-5 percig kerüljön beállításra tömény alkoholba, ami denaturált szesz éppen úgy lehet, mint valamilyen erős pálinka, és csak ezt kövesse a vízbeállítás.

90


VIRÁGKÖTÉSZETI SZÁRMEREVÍTÉSEK, -HOSSZABBÍTÁSOK, -PÓTLÁSOK ÉS -TAKARÁSOK A szár merevítése, megerősítése, az ún. drótozás a virágkötészeti felhasználáshoz önmagukban gyenge, vagy kétes állóképességű, rossz tartósságú, és emiatt gyakran már eleve kedvezőtlenül elgörbülő, elpattanó szárú vágottvirágok megerősítésére, megtartására szolgál, ugyanerre a célra használható vágottzöldek esetében is. Hasonlóan használható a már meggörbült, ill. elpattant virágszár javítására, korrigálására. Szintén fontos, szinte elkerülhetetlen a szármerevítés alkalmazása olyankor, ha a szárnak egy adott helyzetbe kell kerülnie, illetve ott is kell maradnia. Ezzel az elvárással pl. egyes füzérek, menyasszonyi csokrok és fejdíszek, valamint templomi padok díszítő csokrai esetén találkozunk. Szárazvirágok esetében azért is célszerű ezt a módszert alkalmazni, mert ezek szára kimondottan törékeny, és nemegyszer túlságosan rövid is. A drótozás előnye – a szár nem kívánt elhajlásának megakadályozásán felül –, hogy az így merevített szár (adott keretek között) szinte tetszőleges irányba hajlítható, beállítható, ami a megfelelő szálelrendezést is leegyszerűsíti. Szintén előny, hogy a merevített szárak alakja és helyzete a továbbiakban számottevően nem változik, valamint, hogy a drót a kívánt módon és mértékben meghosszabbíthatja a virág szárát. Szármerevítésre hagyományosan a kellő hosszúságú, lehetőleg hegyesre levágott végű, rendszerint kötegelten forgalmazott ún. vágott vasdrótok (huzalok) alkalmazhatók. Közülük – a merevítendő szár erősségének megfelelően – különböző vastagságúak állnak rendelkezésre, többnyire az ún. 6-os, 8-as és 10-es (azaz rendre 0,6, 0,8, ill. 1,0 mm átmérőjű) drótokat szokás használni. A zöld műanyag bevonatú, ill. a zöldre, barnára vagy esetenként más színűre festett drótok előnye, hogy a kompozícióban kevésbé látszódnak, nem annyira szembetűnők. A szármerevítések mindegyikénél fontos, hogy a lehető legkevésbé látszódjék. Általában elegendő, ha a drótozás csak a szár felső kétharmad részéig tart, így nem ér bele a váza (vagy egyéb tartóedény) vizébe. Esetenként csak a hajlítani kívánt szárrészen vagy a virág feje alatt van szükség szármerevítésre. A drótszálnak közel egyenletesen és épp elég szorosan kell illeszkednie a virág szárára, amit a szár ütemes forgatásával, a huzal a szárra való mintegy feltekerésével érhető el. A szár merevítésének módjai változatosak, közülük az adott célra leginkább megfelelőt kell alkalmazni, de az is fontos, hogy az adott technikában megfelelő gyakorlattal rendelkezzen az alkalmazója. - Szármerevítés alulról való felszúrással. Az egyik legegyszerűbb drótozási módszer, melynél a kellő vastagságú drót egyik hegyes végét a szár legfelső részén keresztül vagy közvetlenül a virágfejbe szúrják, vigyázva arra, hogy csak a virágfej alsó („csésze”) részébe érjen, felül ne bukkanjon elő. Ezután a drótot a száron nyújtott csigavonalban lefelé vezetve mintegy rátekerik arra, vigyázva, hogy a száron lévő leveleket ne sértsék meg, és a drót minél jobban a szárhoz simuljon. Drótozás közben a szárat óvatosan kell kezelni, csak nagyon kis mértékben szabad hajlítani, nehogy megtörjön, elpattanjon. - Szármerevítés a fejrészen való átszúrással. Az előző módszertől annyiban különbözik, hogy a drótot ebben az esetben teljesen át kell szúrni a fejrészen is, a felül elő91


bukkanó drótvégre pedig apró kampót hajlítva visszahúzni a virágfejbe, és ott kissé öszszenyomni. - Szárpótlás („szárassá alakítás”). Az előbbi módszert alkalmazva akár teljesen szártalan, letört virágokat és lágy terméseket is elláthatunk „szárral”. Többek között szalmarózsa virágzatának felhasználásakor gyakran alkalmazott eljárás. - Szármerevítés a fejrész aljának kampóba illesztésével. Ennél a módszernél a megfelelő vastagságú drót egyik végére a virágfej alsó részéhez (kerületéhez) illeszkedő méretű kampót formálnak, melynek síkja a drótra merőlegesen áll. Ezután a virágfejet belehúzzák a kampóba, amit kissé megnyomva rögzítenek a virágfejen. Maga a drótszál ebben az esetben is a szárral közel párhuzamosan fusson végig, hogy ezután a száron lefelé nyújtott spirál, ill. csigavonalban elég szorosan körbe lehessen tekerni. A száron túlnyúló drótvég visszahajlítható a szárvégre, vagy levágható annak közelében. - Szárhosszabbítás céljából a merevítő drót a szár alján túlnyúló részét a szükséges hosszúságban meghagyják. - Szármerevítés a szár belsejében. A vastag és üreges száraknál alkalmazott módszer. A megfelelő hosszúságú és vastagságú drótot az üreges szár aljához illesztik, majd óvatosan felfelé tolva teljes hosszúságában a szárba vezetik, anélkül, hogy közben kiszúrnák a szár oldalát. Ez a módszer a virág tartósságát, az ún. vázaélettartamot lerövidítheti, ezért inkább csak alkalmilag, rövid idejű díszítésre szánt vágottvirágok esetében ajánlott. - Szárhosszabbítás a szár belsejében végzett merevítés esetén is lehetséges, sőt, a hosszabbítandó szárral közel azonos kinézetű és állagú szárrész ezzel a módszerrel toldható a szárhoz, ami a szárhosszabbítás egyik legkevésbé szembetűnő módja. - Szár-összeillesztésről akkor beszélünk, ha az előbbiekben leírt módon – esetleg ragasztással kiegészítve – akár több és méretében is eltérő szárdarabot illesztenek viszsza a szárhoz. - Szártörés korrigálása. A megtört szárrész korrigálásának legegyszerűbb módja – a sérülés feletti levágáson kívül – szintén a szár belsejében való merevítéssel történő összeillesztése (ld. ott). Ezzel a módszerrel javítva az eredeti szártörés alig észrevehető. - Szármerevítés villás visszahajlítással. A megfelelő vastagságú drótszál egyikvégét legalább pár centiméter hosszan villásan (V-betűszerűen) visszahajtják, majd ezt egy kézzel hozzáfogják a merevítendő szár felső (nyaki) részéhez, rásimítva a szárra. Ezután a másik kézzel a drótszál másik végét három-négy menetben körbetekerik a szár felső részén, úgy, hogy az előzőleg hozzáfogott rövidebb drótvéget is körbefogja. A műveletet elég szorosan kell végezni, de ügyelni kell arra is, hogy a szár ne törjön meg közben. Végül a drót hosszabb végét a száron lefelé az eddigiekben leírtak szerinti nyújtott csigavonalban tekerik a szárra úgy, hogy az előzetesen hozzásimított másik drótvéget is rögzítse. A drótozásnál ebben az esetben is ügyelni kell a száron lévő levelek, oldalágak sértetlenségére. - Szárhosszabbítás a villás visszahajlítással történt szármerevítés esetén is lehetséges, a fentiekben leírt módon elvégezve a drótozást a száron túlnyúló drótrész kívánt méretben való meghagyásával.

92


- Csokrok, ill. virágcsomók szármerevítése és szármeghosszabbítása szintén a villás visszahajlításnál leírtaknak megfelelően oldható meg legegyszerűbben (ld. ott). Ezzel a módszerrel a legkisebb, akár csak két-három szálas, és egészen rövidre (1-1,5 cm hosszúra) kurtított szárú, csomónyi csokrok és vágottzöld-csomók éppúgy kezelhetők, mint a legnagyobb virágcsokrok. - Vesszőknél, gallyaknál és erős szárú virágoknál a szárhosszabbítás és szármerevítés célja elsősorban a rögzítés megkönnyítése, hiszen ezek önmagukban is jó tartással rendelkeznek, száruk meghosszabbítására azonban szintén szükség lehet. Erre a célra viszonylag vastag, 16-os, vagyis 1,6 mm vastag, 350 mm hosszú, vagy 18-as, vagyis 1,8 mm vastag és 500 mm hosszú vágott vasdrótra van szükség. Az ilyen anyag drótozásánál a szokottnál szorosabban rögzítik a drótot, mert még a kellően száraz galylyak és vesszők is tovább zsugorodnak idővel. Ha a drótozandó gallyon elágazás vagy csomó (ízrész) található, célszerű a drótozást efölött végezni, így a drót a későbbiekben sem tud lecsúszni a gallyról. Szárhosszabbítás esetén a kiválasztott drótot félbehajlítják, és a gally ill. ág alsó részéhez illesztik, ráhurkolják, majd szorosan végigcsavarva rajta rögzítik. A drót az ágrészen túlnyúló két végét egymásra csavarva érik el a kellő hosszúságot. - Virágzati – virágzathordozó – szár merevítése esetén a megfelelő vastagságú és hosszúságú drót végére kis kampót formálva beakasztják azt a virágzati szárrészre, lehetőleg a csúcshoz közeli részen, úgy, hogy a drótszál lefelé a szárral közel párhuzamosan fusson tovább. Ezután a drótot a száron nagyon óvatosan tekerik körbe, először a virágzati szárrészen a virágok között, szükség szerint hajlítgatásokkal vezetve, majd a szár alsó részén is, a rajta lévő levelek megsértése nélkül. Egyebekben az előzőekben ismertetett szármerevítési módoknál leírtak az irányadók, ebben az esetben is ügyelni kell arra, hogy a drótot kell a szár köré tekerni, és nem fordítva. - Levélnyél-merevítés, -drótozás. Szintén hagyományos módszer, melynél a megfelelő, általában vékony, vágott drót egyik, előzetesen hegyesre vágott végét a felfordítva kézbevett levél lemezének fonáki (vagyis hátoldali) részén a tövétől körülbelül egyharmadnyi távolságban, a főérhez közel óvatosan átszúrják. Nagyon kell ügyelni, hogy a drót a levéllemez színén a lehető legkevésbé látszódjon. Ezután a levéllemezen átfűzött drótszál visszahajlítása és esetleg enyhe összecsavarása után a főér mellé hajlítják, és lesimítják azt. A drót másik végét a levélnyél kezdetéig lehúzzák, és néhányszor rátekerik a levélnyélre, akár egészen a végéig, nyújtott spirál, ill. csigavonalban. - Levélnyélpótlás drótozással. A letört, vagy már eleve hiányzó levélnyél pótlására szintén használható a drótozással való merevítés. Ehhez a drótot a levélnyélmerevítésnél leírtaknak megfelelően átszúrják és rögzítik a levéllemezen, majd a levél főerének alsó végződésénél, annak két oldalán a levéllemezt kissé bevágva az így szabaddá váló főér-végre tudják a drótot néhány menetben rátekerni, lehetőleg szorosan, hogy még a későbbiek folyamán se csúszhasson le róla. Ezután a drót végét kiegyenesítik, vagy a visszahajlításos módszert alkalmazva mindkét drótvéget a levél főerének végéhez vezetve, arra, majd egymásra rátekerve rögzítik. Ha az így kialakított, pótolt levélnyél rövidnek bizonyulna, az eredetileg választott drótnál vastagabb drótszál rátekerésével megerősíthető és megtoldható. 93


- Levélnyélpótlás és -merevítés ragasztással. A levélnyél pótlása ill. merevítése úgy is megoldható, hogy a megfelelő hosszúságú és vastagságú drótot félbehajlítva ráfektetik a levél fonákára, úgy, hogy legalább az egyik vége elég hosszan nyúljon túl a levéllemez alján és simuljon rá a levélnyélre, vagy ennek meghosszabbításához nyúljon túl azon is. Az így rögzített drót levéllemez fonákára fektetett részére egy – lehetőleg zöld színű – ragasztószalagot is tesznek. Ha a fonák szőrözöttsége, porossága miatt a ragasztószalag nem tapad meg, hideg ragasztóval, vagy melegen, ragasztópisztollyal beragasztózott fonákú, az eredetinél kisebb levelet kell a merevített levélnyelű, drótozott levélre alulról ráragasztani. (Ha az eredetinél nagyobb levelet használnának, azt utólag még körbe is kellene vágni.) Utóbbi esetben a levéllemez hajlítását – amennyiben szükséges – a ragasztás végleges megkeményedéséig lehet elvégezni. - Levélnyél-hosszabbítás, akárcsak a szárhosszabbítás, toldás formájában is megoldható. Ennek hagyományos módja, hogy a meghosszabbítani kívánt levélnyél mellé egy alkalmas hosszúságú és vastagságú drótszál, pálca vagy vessző, emellé pedig egy vékonyabb drótszál kerül, utóbbinak a hosszabbik fele felfelé (a levél felé) irányul. A vékony drót hosszabbik végét ezután lehajlítva, nyújtott spirál mentén, ill. csigavonalban, legalább 10 cm hosszan körbecsavarják a levélnyélen és a vastagabb dróton ill. vessződarabon. A drót maradéka végül levágható, vagy sűrűn körbecsavarva dolgozható el, így a drótfonat önmagát is rögzíti. Az így kialakuló pót-levélnyél, ill. levélnyél-toldás a szükséges hosszúságú lehet. - Szárak és levélnyelek meghosszabbításánál feltétlenül biztosítani kell, hogy a még élő levélnyél- ill. szárrész eredeti alja is kellő mélységben az éltető vízbe kerüljön, különben a meghosszabbított levélnyelű levelek, ill. meghosszabbított szárú virágok nem lesznek tartósak. - A szárpótlás („szárassá alakítás”) az esetek többségében ragasztással tehető még egyszerűbbé. Ehhez a megfelelőnek ítélt hosszúságú és vastagságú vágott drótszál egyik végét karikára vagy más alkalmas formára hajlítják, és ehhez ragasztják hozzá ragasztópisztolyos meleg ragasztással vagy élő anyag esetén hideg ragasztóval mindazokat a virágfejeket, tobozokat, makkokat és más terméseket, amelyek drótszárat, ún. lábat igényelnek további felhasználásukhoz. - Szártakarás, burkolás. Drótszárak esetében indokolt és rendszeresen használt eljárás, melynek során a megfelelő szélességű és színű takarószalag (ennek hiányában esetleg szigetelőszalag) egyik végét a csúcsával lefelé kézben tartott szár csúcsának tövéhez fogják hozzá, majd feszesre húzzák, és a szárat pörgetve spirális vonalban rátekerik a drótszárra, ügyelve arra, hogy a takarószalag folyamatosan fedje a szárat. A szalag vége – megfelelően szorosan végzett burkolásnál – önmagát rögzíti. - Terjedelmes, súlyos virágoknál, virágzatoknál és terméseknél a drótozásos szárhosszabbítás vagy szárpótlás a célra megfelelő hosszúságú és vastagságú veszsződarabbal vagy hurkapálcával kiegészítve oldható meg viszonylag egyszerűen. A vesszőt vagy pálcát az egyik végével a meglévő szárcsonk mellé kell illeszteni, illetve ha csonk sem áll rendelkezésre, a hegyesre faragott csúcsú vesszőt a szár helyén alulról legalább 1,5-2,0 cm mélyen a virág, virágzat, ill. termés aljába szúrva kell rögzíteni. Ez-

94


után a végleges rögzítést egy a virág vagy termés alján átvezetett, megfelelő vastagságú drótszál vessző, ill. hurkapálca köré való csavarása adja (ld. előbb). - Tobozok tartószárának kialakítása. Leggyakrabban alkalmazott módja, hogy egy az erre a célra eléggé hosszú és vastag drótszálat a felső harmadában villásan visszahajlítanak, és a meghajlított végével átvezetik a toboz már megnyílt, legalsó pikkelysora fölött, a toboz tengelye mentén. (Ha a legalsó pikkelysor még nem nyílt meg, a pikkelyek előzetesen akár egy éles késsel is kifeszegethetők.) A drótszál vége mintegy kisujjnyi hosszan ki kell, hogy nyúljon a másik oldalon a tobozból. Ezután ezt a túlnyúló drótvéget szorosan visszahajlítják és a drótszál szabadon maradó másik végével összecsavarják. (Ezt a műveletet lehetőleg fogóval kell végezni, így lehet csak kellő erőt kifejteni ahhoz, hogy a drót szorosan – elmozdíthatatlanul – a pikkelyek alá illeszkedjen, így a tobozpikkelyek takarásában maradjon.) Végül a drót szabadon maradt végét a toboz alja alá görbítve a tengelynek mintegy folytatását képezi, így a toboz befűzéssel vagy betűzéssel is rögzíthető a virágkötészeti készítményben.

95


MASNI A VIRÁGKÖTÉSZETBEN A masni leginkább szalagból – ez az ún. szalagcsokor – és zsinórból, vagy hasonló szálas anyagból kötött csokor. Ez akármilyen kialakítású, valamilyen virágkötészeti készítményre vagy bele kerülve, már ennek sem csupán a kiegészítője, hanem a szerves része. Előállítása ugyancsak ősi és mindmáig gyakori a virágkötészetben is. Ez elkülönülő tevékenység is lehet. Az ún. készmasni előállítása pedig mindig ilyen. Kialakulása azzal kezdődhetett el, hogy a valamilyen kötözőanyaggal szokásossá vált kötések rögzítő csomója után túlnyomó kötözőanyagrész, az eltávolítása helyett is, már díszítési szándékkal, legalább részben visszamaradt, bármiféleképpen visszahajtva és burkolva vagy hasonló más módon. Az ókori római időktől fogva pedig már ismertek is, különféle díszítő masni alkalmazási módok, leginkább fejdíszeken és ruhákon. Ettől kezdve legalább virágok csokorba kötésekor is, sorra kerülhetett már díszítő masni készítése. Jellemzői: - illenie kell, anyagával, formájával, méretével, színével egyaránt annak a virágkötészeti készítménynek az egészéhez, amihez szánt, illetve felhasználásra kerül, - súlypontképző legfeljebb kivételesen lehet, - társulhat viszont más súlypont-képzőhöz, - több azonos vagy eltérő kivitelű is lehet belőle, egy virágkötészeti készítményben. Alapanyaga: leginkább valamilyen szalag vagy zsinór, esetenként rafia és hosszú, keskeny levél, valamint más hasonló szálas anyag. Anyagszükséglete: átlagosan és hosszában, a tervezett átlagos fülhosszúsága kétszeresének és a fülek számának szorzata. Vagyis egy átlagosan 10 cm fülhosszúságú és 8 füles masni elkészítéshez legalább 160 cm hosszú és megfelelő szélességű masnianyag kell. Ezen felül lehet, ha a füleken túlnyomó anyagrészek is kívánatosak, illetve szükségesek, az ezeknek adódó együttes hossza. Készítése a virágkötészeti készítmény elkészítésének a végén, vagy legalábbis a végső műveletei egyikeként szokott sorra kerülni. Mindig kellő gondot kell még erre is fordítani! Szalagból ún. szalagcsokor – masni készítésének módjai is különfélék: - azonos fülhosszúságú, egyszerűen hajtogatott szalagcsokor – masni készítése: a kiválasztott és ehhez kellő hosszúságban levágott vagy tekercsből a szabad végével kézbefogott szalagnak, a hosszában, a tervezett fülek kívánt hosszúsága kétszeresét elérő hosszúságú hurkokba összehajtogatásával indulhat. Majd az így kapott íves szalaghurkok közepét kell lefogni két újjal és itt megkötni. Ez megoldható, félbehajlított, legalább négyes – 0,4 mm átmérőjű – drótszállal átfogva és a szálfelek egymásra is szorosan rácsavarásával, majd akár azonos kivitelű rövid kis szalagdarabbal ,a lefogott középrésznél szorosan megkötésével; - eltérő oldalú szalagból szalagcsokor – masni készítése kerülhet sorra, valahányszor a felhasználásra szánt szalag oldalainak különböző a mintázottsága, de legalábbis a színe vagy csupán a fényessége. Ez még szalagcsavarással is meg96


oldható úgy, hogy végül kifelé egységes kinézet adódjon. A választott szalagnak, az első fülrészt képző hurokba fogása után, ennek tövénél, a szalag 180 fokban elfordulását eredményező megcsavarása kell, hogy megelőzze, a másik oldalra, a soronkövetkező fület képező hurokrész kialakítását. Amit, az ismételt tőbeni csavarást követően követhet, a sorrendben következő újabb fület képező szalaghurokrésznek, az előző oldalra kialakítása. Ezután is így kell folytatódnia ennek, a kellő fülszám eléréséig. Amikor már szintén következhet, a szokásos középen megkötés; - fülközépen meghajlított szalagcsokor – masni készítése: még különben az akár azonos fülhosszúságú, egyszerűen hajtogatott módjára is megoldható (lásd. előbb). Ez különösen jó térkitöltésű – ún. habos – szalagcsokrot, illetve masnit eredményezhet, ugyan a másféléknél némileg több idő és türelem árán, valamint legalább némi gyakorlás után (lásd. hajtogatási – origami – technikáknál is); - hurkos szalagcsokor – masni készítése: az ehhez választott szalag egyik végénél kezdhető, ennek két helyen, mindkét kéz hüvelyk és mutató ujja közé összecsípésével. A két kéz eközbeni távolsága, az így velük közrefogott szalagrész hossza határozza meg a hurok-, ill. a fülméretet. Majd bal kézbe fogva a két becsípett szalagrészt, kialakul a szalagcsokor – masni középpontja. A jobb kézzel pedig ismét becsípve a szalagot, készülhet el a második hurok, illetve fülrész, ami az előzővel megegyező méretű legyen. Folytatásban is, az azonos méretű fülképző hurok készítéséhez, a jobb kézzel becsípett szalagrésznek át kell kerülnie a bal kézbe, miáltal a szalag magától hurkot képez. Készülhet így összesen hat hurok is, hogy az elkészülő szalagcsokor – masni mindkét fele három-három fülképző hurokból álljon. Az utolsó hurok után a szokásos módon ferdén vágható le a folytatódó szalagrész. Ezután jobb kézzel eligazíthatók, a még mindig szorosan a bal kéz hüvelyk és mutató ujjai között tartott hurokrészek, hogy ettől a szalagcsokor - masni szimmetrikusan gömbölydeddé váljon. Egy levágott rövid szalagdarabot a jobb kézbe fogva, ezt kell a kialakult szalagcsokor – masni középpontja felett, a hurok találkozási pontjához helyezni. Majd lehetőleg segítséget is igénybevéve ehhez, vele kell jó szorosan átkötni a szalagcsokor – masni közepét. Ezután ismét el kell igazítani a fülképző hurkokat, hogy a szalagcsokor – masni tényleg szimmetrikusan gömbölyded legyen. Ezt követően a szalagcsokor – masni, akár a közepét összefogó kis szalagdarabbal, már a kívánt helyre is jól rögzíthető. - kész szalagcsokor, ún. gyorsmasni készítése: már kézműipari tevékenység is lehet. Ez az eredetileg általában lapos szállítási és tárolási állapotából, ill. formájából, a kinyúló összekötő – vezér – szálának meghúzásakor összehúzódva, veszi fel a kívánatos térbeli alakzatát; - két- vagy még több szalagból szalagcsokor – masni készítése: szintén sorra kerülhet, a vele harmonizálva, így még mutatósabbá váló egyes virágkötészeti készítményekhez. Ez az ehhez alkalmasnak talált, a méretükben, az esetleges mintázatukkal és a színükkel egymáshoz is illő, legalább két különböző kivitelű szalagból, külön-külön szalagcsokor – masni kialakításával indulhat. Majd ezeket egymás fölé kell tenni, találó sorrendben úgy, ahogy a legjobban mutatnak. Ha méretükben 97


is különböznek, akkor felülre kerüljenek a kisebbek. Ezután már csak össze kell őket fogni és a szokásos módon, középen drótszállal áthurkolni, vagy hozzájuk illő rövid kis szalagdarabbal átkötve, rögzíteni; - kivágott közepű szalagcsokor – masni készítése: az ehhez választott szalag szabad végének, a kívánt méretű fülnek megfelelő hurokban visszahajtásával kezdődhet. Majd az így kialakuló hurokra hajtható még legalább négyszer egymásra, a szalag. Ennek mérete határozza meg a szalagcsokor – masni végső nagyságát. Az ilyen négyszeri hajtás, nyolchurkos, ill. fülrészes szalagcsokrot – masnit fog eredményezni, a hatszoros tizenkettest és így tovább. Az utolsó hurok után le kell vágni a szalag további részét. Majd ugyancsak ollóval, az összehajtott szalagrészeket középen, két oldalról, „v” alakban ki kell vágni, de a kettévágásuk nélkül. Ezt kövesse a kivágott közép részüknél a szorosan átkötésük lehetőleg azonos kivitelű, de keskenyebb szalag-darabbal. Ezután egyik kézzel az átkötött közepüket fogva, a másikkal már sorra különválaszthatók, az addig egymásra fekvő, összehajtogatott szalaghurkok, olyan módon, hogy végül már pompon-virágzathoz hasonlítson az így kialakuló szalagcsokor – masni; - különböző fülhosszúságú, egyszerűen hajtogatott szalagcsokor – masni készítése: az azonos fülhosszúságúéval alapjában megegyező is lehet. Csak az ehhez használt szalagból először a kívánt legnagyobb fülhosszúságnak megfelelően nagy, majd fokozatosan egyre kisebb hurkokat kell egymás fölé kialakítani; - nyolcasok formálásával szalagcsokor – masni készítése: úgy a legegyszerűbb, hogy az ehhez választott szalag végén egy szabad szakaszt hagyva, kerül belőle egy kívánatos méretű nyolcas megformálásra, valamint megtartásra is, mutató és hüvelyk ujjak között. Oly módon, hogy ezután a szalaggal bő hurkot vetve, az előző teteje fölé készülhessen újabb nyolcas forma a szalagból, szintén a hüvelyk és mutató ujjak közé befogva. Ezt esetleg követheti a szalagból még egy vagy több további nyolcas forma kialakítása, a különösen látványos – ún. habos – szalagcsokor – masni készítéséhez. Majd az ujjakkal összefogásuk helyén, az így összecsípett szalagrészeket, még a szokásos módon, szintén szorosan, át kell kötni drótszállal vagy szalag-darabbal. Végül a másikkal közel azonos hosszúságú szabad véget hagyva, kell levágni a szalagot, az ezen túlnyúló részéről, ill. a tekercséről; - széles szalagból szalagcsokor – masni készítése: lehetséges úgy is, hogy az első, fülképző hurokrészének kialakítását, az ennek tövében – közepén – a szalagrész harmonikaszerűen összehajtogatása és az így egybefogása, valamint az eltérő oldalú szalagnak az egyben még az előzetesen megcsavarása is követi, az újabb fülképző hurokrészének kialakítását megelőzően. Ezután ezt is, a fülek megfelelő számban kialakulásáig kell még folytatni; - szokásos szalagcsokor – masni készítése: egyszerűen ujjak közötti szalagvezetéssel és hurkák hajtogatásával is lehetséges. Olyan módon, hogy az ehhez felhasználásra kerülő szalag szabad végének, az egyik kéz hüvelyk és mutató ujja közé, hurokba fogását követően, a szalagból a továbbiakban, ugyancsak kisebbnagyobb méretben, egyforma vagy különböző nagyságú hurkokat képezve, kerül kialakításra szalagcsokor – masni. 98


Szalagvégek eldolgozása legjobb, tiszta és éles ollóval, akárcsak a lehetőleg hoszszan, ferdére, vagy a félbehajtásuk után legegyszerűbben elérhető csúcsos vagy fordított „v” alakúra visszavágásukkal. Ez nemcsak a mutatósságukat fokozhatja, hanem az akár későbbi, kellemetlen foszlásukat is gátolja. Ezt követheti még a szabadon maradó szalagvég-részek, közöttük az átkötéshez használt szalag-darabok két szabad végrészének, vagy akár csak az utóbbiaknak, - amelyek egyébként ezért is, tetszőleges hosszúságúra hagyhatók -–kés vagy olló pengerészével finoman meghúzása. Ez legjobb a belső, rendszerint kevésbé fénylő oldalukon -–felükön, az ún. fonákukon. Amitől általában maguktól és rendszerint látványosan be is pöndörödhetnek, ill. pödrőthetnek. Zsinórból ún. zsinórcsokor – masni készítésének módjai is, részben a szalagcsokoréval – masniéval megegyezők (lásd előbb); Rafiából és más hasonló szálas anyagból masni készítésének módjai is, részben a szalagcsokoréval – masniéval megegyezők (lásd előbb).

VIRÁGKÖTÉSZET TECHNIKÁI ÉS ALKALMAZÁSUK A technika a virágkötészetben is, mint minden más esetben, az anyagok – és ezáltal a virágkötészeti anyagok – célirányos feldolgozási módja munkavégzéskor – ezesetben virágkötészeti munka során. Ez pedig többféle is lehet. Ezek az eddigi alkalmazásuk gyakoriságának – az elterjedtségüknek – a sorrendjében a következők. A virágkötészet technikái: Kötés: ősi, hagyományos és mindeddig gyakori. Kétféle lehet: - gépi kötés: vagy még csak kivételes – ún. egyen-virágcsokorok esetében is – vagy nagyon is elterjedt és a leginkább üzemszerűen követett a gépesített koszorúalap kötészetben, - kézben kötés: a legősibb, a leghagyományosabb és mindeddig csaknem kizárólagos virágkötési mód – technika. Lényegében a virágszálak és a hozzájuk valók kézben elrendezése és megkötése. A leggyakoribb csokorkötéskor. Fonás: rövidebb-hosszabb szálas-szalaggal történik. Háromféle is lehet: - gúzs-fonás: hagyományosan egyetlen szállal és legalább közel kör – karika – alakúra. Leggyakoribb egy szál hajlékony vesszőből álló koszorútest készítésekor; - fonat fonás: legalább két szállal lehetséges kötél-, illetve hajfonatszerűen is. Leggyakoribb hosszú asztal, ablak, ajtókeret, falfelület díszítésére szánt rövidebbhosszabb fonat készítésekor; - „síkban, laposan” fonás: a korcolás is, egy vagy többféle szálas anyag számos, egymásra leginkább merőleges helyzetű szálaival szokásos, akár még bármilyen térbeli formában, ill. alakzatúra is. Leggyakoribb saját előállítású – kialakítású - tartók – alapok – készítésekor. Fűzés: kisebb-nagyobb hosszúságú „rögzítő” szálas anyag egy szálára, vagy szálpára közé, akár harmadik, ún. vezetőszál alkalmazásával – segítségével – rövidebb és 99


akár szintén szálas anyagok rögzítése, a kellő hosszúságban és vastagságban, valamint az elvárt keresztmetszeti formában. Leggyakoribb keskenyebb-szélesebben lapos aljú és többé-kevésbé félkörívesen domború füzér, valamint kisebb-nagyobb vastagságú és közel kör keresztmetszetű, ún. girland készítésekor. Tűzés: valamilyen rögzítő tűzőanyagba szúrva rögzítése a virágszálaknak, kellékeknek és az egyéb hozzájuk valóknak. Leggyakoribb virágtálak, virágkosarak, virággömbök készítésekor. Ragasztás: újabban mind gyakoribb, a korábbi technikák helyett is. Kétféle lehet: - hideg ragasztás: erre alkalmas, többnyire folyékony ragasztó anyagok valamelyikével. Leggyakoribb ragasztható élővirág-fejekkel készülő készítmények összeállításakor, - meleg ragasztás: ragasztópisztoly alkalmazásával. Leggyakoribb szárazvirágkötészeti készítmények, virágkötészeti ajándékcsomagolások készítésekor. Élőnövény összeállítások, összeültetések mindeddig a leggyakrabban. Ezek egész élő gyökeres növényekből, lehetőleg legalább az alapvető igényeik- valamint a megjelenésük, de akár növekedésük szerint is jól összeillőek közül minimálisan kettőnek, „társító” az összerakásával vagy még leginkább az ehhez megfelelő ültető anyaggal – közeggel – egy alkalmas kivitelű közös kosár illetve tál vagy üveg tartóedénybe összeültetésével késülő – létrejövő – kisebb-nagyobb növényegyüttesek. Ilyenek a virágkötészetben is a legkülönfélébb elhelyezésre szánva, az ehhez alkalmas módon készülhetnek. Vegyes technika: az előbbi technikákból legalább kettő együtt alkalmazása. Leggyakoribb adventi koszorúk, karácsonyi készítmények és térkompozíciók készítésekor.

100


KÖTÖTT VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK A kötött virágkötészeti készítmények vágott szálas virág vagy akár csak másféle elemei – részei – elrendezését követő rögzítése, összekötéssel történik meg. E kötést még kisegítheti a ragasztást is, ami azonban már mind gyakrabban ki is váltja. Készítésük: hagyományos és mindeddig a legtöbbször kerül sorra a mindennapi – kereskedelmi – virágkötészetben is. Kialakulásuk: egybeesik a virágkötészet kialakulásával. 4000 évnél is régebben, a korabeli mezopotámiaiak és egyiptomiak már kötöttek a ceremóniáikon, temetéseiken és az ünnepeik alkalmával használt virágcsokrokat (Szabó, 2008). Az ókorban készült egyiptomi falfestményeken nők kezében látható lótuszvirágok már csokorba kötöttek. Ilyenek voltak az ókori görögöknek, a templomlépcsőikre szánt és főként fűszernövényekből készült csokrai is. Az őket követő rómaiak pedig a győzteseik kezébe adtak már rendszeresen összekötött virágköteget – fascicolum florum-ot. Majd a középkor óta, mind máig elterjedtek a különféle kötött virágkötészeti készítmények. Jellemzőik: – csokrok hagyományosan és mindeddig a legtöbbször, a – a leggyakoribb virágkötészeti készítmények – is, mert a virágüzleteknek legalábbis a többségében leginkább különféle kötött csokrokat készítenek forgalmazásra, – változóak, éspedig nemcsak koronként, hanem a divatnak is megfelelően. Típusaik és alkalmazásuk: – géppel kötöttek: virágszál vagy akár csak másféle elemeik – részeik – akár még kézben elrendezését követően, az ezeknek legalább a szorosan összekötése, már géppel vagy minimum gép segítségével történik (meg). Pl.: gépi kötésű koszorúalapok, ún. egyen-csokrok (lásd később). – kézben kötöttek, ill. kézi kötésűek: virágszál vagy akárcsak másféle elemeik – részeik – kézben kerülnek elrendezésre és összekötésre is. Azaz kézben elrendezettek és kézzel összekötöttek – valamilyen erre alkalmas kivitelű kötöző-anyag darabbal. Ezek (még) lehetnek: – – kézben kötött alapok: a tartó-alapok sokféleségéből, a leggyakrabban egy vagy több különböző természetes eredetű szálas anyagból, kézi kötéssel készülőnek. Pl.: kézi kötésű csokortartó és faldísz, valamint koszorú alapok (lásd később). – – kézben kötött csokrok vagy kézicsokrok: a manapság is többségben lévők. Virágokból, levelekből, termésekből vagy másféle növényi, illetve kiegészítő, valamint anyagokból és a szárakból kialakuló száruk kézben összefogásával, majd kötöző anyag-darabbal kézzel összekötésükkel rögzítve létrejövő virágkötészeti készítmények. Sokfélék. – – – Alakjuk = formájuk, illetve megjelenésük szerint lehetnek: • biedermeier vagy kerek csokrok: a 19. század első felében, a romantika korai és kispolgári változataként, az európai területeken elterjedt polgári – átme101


neti – művészeti irányzatnak – stílusnak – a biedermeier fénykorában – 182050 között – tűntek fel és még ma is gyakoriak. A hagyományosnak számító ún. formakötészet (lásd: Stílusok, irányzatok és alkalmazásuk a virágkötészetben című részben) jellegzetes megjelenítői. Jellemzőik: - formájuk szabályos félgömb, - virág-elemeik – részeik – különféle ellentétes – kontrasztos – színűek, és legalább közel azonos szárhosszúságúak, - virágaik és az egyéb alkotó elemeik – részeik – színenként váltakozva, körkörösen és szorosan egymás mellett helyezkednek el, - záró aljuk – részük – a szárakat közel az alsó harmaduknál gallérszerűen, - az ún. mandzsettaként – szintén körben, teljesen körülvéve fogja össze, Készítésük: alapanyaguknak legalkalmasabbak az apró és gömbölyű virágok (pl.: bársonyvirág, csokros krizantém és rózsa, pompon dália, százszorszép), − az apró virágokat (a) legjobb előzetesen csomózni (lásd. korábban), − a középre helyezett viráguk köré virágféleségenként körkörösen 3-5 kör kerülhet, − szalagos díszítésükhöz szalagcsokor – masni – előre elkészítve és drótra tűzve is rögzíthető az összekötés tervezett helyéhez, zárásuk alul legjobb vágott zöldek övével és belehelyezett hosszabb szárú virágokkal (pl. fátyolvirág, fürtös gyöngyike, gyöngyvirág, stb.). Helyettesíthető is így akár a különben a tortapapírból vagy tüllből szokásosan kialakítható záró gallér – mandzsetta – (is). • francia csokrok: ugyancsak a biedermeier időkben, - az 1840-es években – lettek divatosak és esetükben még monogramok – nevek kezdőbetűje – is kirakásra került, virágokból. Napjaink szárazvirágcsokrainak némelyike készülhet még így is. (Lásd később a Száraz virágkötészet című részben.) Jellemzőik: - alig kiemelkedő középpontjuk körül szorosan helyezkednek el a további virágaik, - laposan, zárt formájúak, - záró aljuk hagyományosan csipke, de legalább tortapapír gallér – mandzsetta; • puszpángcsokrok: a 19. század közepén – 1850. körül – jöttek divatba. Megjelenésükben leginkább a mai dekoratív csokrokhoz hasonlóak (lásd később). Jellemzőik: - tölcsér alakjuk puszpáng ágakkal kialakított, - virágszáraik a puszpángágak közé kerülnek beszúrásra; • olasz csokrok – biedermeier bokréták: a 19. század közepét követően – az 1860-as években – alakultak ki, az eddigi mereven szabályos csokorformák lazább, természetesebb elrendezésükkel felváltására törekvéssel. Jellemzőik: - kerekre formáltak és ennyiben még megegyeznek az elődeikkel, de már, - szabálytalanul laza a virágelrendezésük, - záró gallérjuk – mandzsettájuk – csakis természetes vágott zöldből készül,

102


piramis vagy kúpos csokrok: a 19. század közepe után – az 1850-70-es években – nyertek teret. Eredményezte ez egyben ezidőtájt az egyik, függőlegesen nyújtott (formában) hosszúkás csokorforma térhódítását. Jellemzőik: - gerincszerű hossztengelyük egy bot végére erősített virággal, - körkörösen, a bot-tengelyük köré, dróttal felfűzöttek a virágfejek, - ilyen módon, jellegzetes lefelé szélesedő, tengelyesen szimmetrikus piramis alakú lesz a formájuk,- és ez már idegen a mai kor ízlésvilágától, - a záró aljuk a francia a francia tányércsokrokéhoz hasonlóan, hagyományosan csipke vagy tortapapír gallér-mandzsetta, • Pompadour csokrok: ugyancsak a 19. század második harmadában – az 1880-as években – váltak divatossá, gyakorivá. A báli-csokor hasonnevüket is adó korabeli bálokon, a hölgyek a karjukon hordták. Ilyen módon lettek ezek a koruk másik, bár inkább dekoratív jellegű és oldalra nyújtottan hosszúkás csokorformái. Jellemzőik: - drótra feltűzöttek ugyancsak a virágaik, - féloldalasan lapos formájúak, - hagyományosan sztaniollal díszített selyempapírba csomagoltak, a kézbentartójuk ruhájának védelme érdekében is; • Makart csokrok: szintén a 19 század második harmadára – az 1880-as évekre – jellemzőek. Ihletői legalábbis egyike, a neobarokk hatására, fehérítetten és természetes színben, pálmaleveleket, pampaszfüvet, pávatollakat, trópusi lepkéket is, a festményein díszként alkalmazó bécsi festő – Hans Makart – által festett csokrok voltak. Jellemzőik: - sokfélék az érdekes, különleges külhoni – egzotikus – és a honos virág vagy más növényi elemeik – részeik –, eredeti, valamint festett színekben is, és ezek lazán összefogottak, - több, különféle kellék található bennük és közöttük hagyományosan a tartósított – preparált – pillangók, tollak, valamint hasonlók, vagy legalábbis ezeknek a mű-utánzatai. • „Dekoratív csokrok” ősei: a 19. század vége felé – az 1890-es évek végén – tűntek fel, az eddigi merev csokorformáknak a már mindinkább fellazulásával. Jellemzőik: - formailag is már változatosak, - a virágok mozgásformája bennük kezd érvényesülni; − mai csokrok hasonmásai: a 20. század kezdetén – az 1900-as évek elején jelentek meg már a maiakhoz hasonlókként – hasonlítva. Ezek még a következők lehetnek: ●● egyoldalas = frontális csokrok: a 20. század első évtizedétől – 1910-től – számítható feltűnésük óta kedveltek. Jellemzőik: •

103


- aljuk fölött rendszeresen kiszélesednek, - általában csak egy oldalról, szemből érvényesülnek igazán jól és lesz ezáltal

is elejük, valamint hátoldaluk, - hátoldaluk ún. mindig egyszerűen, hangsúlytalanok, de ez sem lehet/ne sohasem befejezetlen = kidolgozatlan, - többnyire nyújtott háromszög alakúak- formájúak, és részaránytalan = aszimmetrikus az elrendezésük, kialakításuk. Készítésük: főszálúknak legalkalmasabb valamilyen felfelé irányuló, aktív természetes formájú vágott virág (pl.: fáklyaliliom, oroszlánszáj, sárgaviola) esetleg ilyen vágott zöld (pl.: kukoricalevél, papagájvirág-levél, sárkányfalevél - főszáluk szokásosan elsőként kézbe véve, kerülhet így majd végül a leghátulra, - az ún. arcukkal egy oldalra „nézve”, tehát frontálisan és a teret is betöltve állíthatók jól össze, az akár csak egyféle virágaik, a hozzájuk valókkal együtt, - közepüktől szélesedhetnek, - súlypontnak a legsötétebb, de legalábbis a legnyílottabb, illetve a legnagyobb viráguknak, általában az alsó harmaduk felett, helyes az elhelyezése, - vágott zöldekből készülő hátoldallal, itt is kidolgozottak, befejezettek lesznek, ●● egyszerű csokrok: a 20. század második évtizedében – 1920 körüli – megjelenésük óta nagyon elterjedtek és mindeddig gyakoriak a kereskedelmi virágkötészetben is, általában 1-3-5 szál virágból összeállítva. Éspedig még az egy virágszálasok esetében is használva az összeállításukhoz kiegészítő zöldet, szalagot, valamint egyéb kiegészítőt. A több szálasak pedig már az elrendezés szabályainak is általában megfelelőek. Jellemzőik: - egyszerűségük lehet a nagyszerűségük, nem komoly alkotás létrehozására törekedve, a készítésükkor, - a kevés, és a páros szálszám esetében előnyös egyforma megjelenésű virágaik társa egy-, legfeljebb kétféle térkitöltő, ill. lezáró vágottzöld, - lépcsőzetes virágelrendezésnél is általában nyújtott, vagyis háromszög, esetleg lapított gömb formájúak. Készítésük: - 3-5 virággal (a) legjobb, a virágok egymáshoz képest már lentről felfelé, jobbra és balra, lépcsőzetesen csoportosításával, - 5-nél több azonos virággal jó elrendezés, a legalább közel egyforma szárhoszszúsággal valamint a lépcsők nélküli csoportosítás. ●● körkörös = kerek csokrok: a 20. század második évtizedében – 1920-ra – már ugyancsak színrelépésük után szintén tért hódítottak és gyakoriak mindmáig. Jellemzőik: - félgömb vagy kúpos formájúak, mindig legalább közel kör alakú felülnézettel, és így díszesek, mutatósak, - majd minden csokorkötési alkalomra megfelelnek, készülhetnek, - minden oldalról jól mutatnak, - többnyire részarányos = szimmetrikus kialakításúak, 104


- térkitöltésük egyenletes, - záró levélkoszorús gallér – mandzsetta – részük az optikai lezárásukkal ad

stabilitást is. Készítésük: - félgömb formában/ra lehetséges; - - a főszáluknak eléggé egyenes és merev szárú, vagy valamely tulajdonságában kiemelkedő vágott virág szál, esetleg ilyen vágott zöld, méginkább termés kiválasztása után, ennek közepén/re elhelyezésekor, - - a további és közöttük a csokorkötési helytől legtávolabbra „kiengedett” szálak hosszának pedig, az első szál hosszúságával mindvégig megegyezésének is a biztosításakor, (a minél szabályosabb félgömb forma elérése érdekében), - kúpos formában/ra lehetséges, - - a főszáluk/nak, az ehhez egyébként is legmegfelelőbb leghosszabb szál kiválasztása utáni középre elhelyezésekor, - - a további, a főszál/uk köré, a vágott zöldekkel vegyesen elhelyezkedésre kerülő virágszálak hosszának pedig fokozatosan rövidülésével; Ahogy ezeknek az elsőfőszál köré elhelyezésére halad lefelé, az ezesetben is befejező = záró levél – mandzsetta – részük ezután még szintén szükséges kialakításának a helye felé, ●● tarka csokrok: a 20. század első harmadától – 1935-től – kedveltek, éspedig leginkább az olyan kerek, kisméretű mezei vagy ezt utánzó és akár kerti virágokból, amelyek a megjelenésükkel is idézik a népies bokrétát, ami szintén virágcsokrot jelent; Hagyományosan azonban az efféle csokrocskákat hajdan a falusi legények tűzték a kalapjuk mellé, többnyire árvalányhajjal díszítve. (Itt tartva megjegyzendő, hogy a csokréta pedig a csokor és a bokréta elnevezés ötvözete, játékosabb megfogalmazása, Juhász, 2004). Jellemzőik: - nagy az alak és színgazdagságuk, - kerek vagy részarányos = szimmetrikus és részaránytalan = aszimmetrikus formájúak is lehetnek. • Vázacsokrok - múltbeliek: a korábbi századelőn, - az 1900-as évek elején – a virágok akkor ugyancsak szokásos, közvetlenül vázákba „tűzködésével” kapott virág-együttesek korabeli elnevezése. Viszont a kézben kötött csokrok is – mind – bekerülhetnek vázába, sőt végül általában be is kell ebbe tenni őket, az élővirágosak számára legalább vizet is beletöltve, hogy „éltessen”, amíg az ilyen módon még lehetséges. Történelmi csokrok gyűjtőnéven is számon tartott eddigi csokorféleségek- típusok még egyike sem volt eredetileg ún. spirális szárelrendezésű. A virágaik és alkotóelemeik - részeik – összekötése is mindig sorra kerül(t), de akár folyamatosan és nem az összeállításuk/rakásuk végén. • Spirális szárelrendezésű csokrok: a 20. század közepén, - az 1950-es, 60-as években – váltak már ismertté. A legszebb kézben kötött csokrok, ha minden viráguk még saját szárú és a száraik, egymást keresztezve, spirális elrendezésűek. Jellemzőik: 105


- csokorszáruk is így a lehető legkeskenyebb, közel egyharmadával vékonyabb

annál, amikor a szárak nem ilyen módon, hanem össze-vissza rakosgatottak, - a legkeskenyebb ponton lehetséges az összekötésük, - fűzött és ragasztott elemeik, – részeik – is lehetnek, legalábbis közülük az ún. kereszteseknek, - a száraik általában az alsó egyharmaduknál kereszteződve találkoznak, - a száraik egy-irányban állnak, azaz bal kézben fogva őket, mind arra is dőlnek, - a száraik, az időközbeni összeugrásuk után, az össze-kötésük helyén bármikor elfordíthatók, szétnyithatók, az összekötésük előtt még könnyen ki- és be is húzhatók, a törődésük és a csokoralakjuk –formájuk, megváltozásának a veszélye nélkül, - térkitöltők és nem lesznek egyoldalasan laposak. Ezek is lehetnek még: ●● dekoratív csokrok: a virág elemeik legalább két-háromfélék. A formáik, a színeik és a teljes szerkezetük szerint is tudatosan összeállítottak- komponáltak. Fokozottan igénylik ehhez a fantáziát és az ízlést is. Jellemzőik: - díszítőik lehetnek, szalagok, csokorban – masniként – is, de természetesebb a növény díszítésük, - együtt is akár, több különböző mozgásforma érvényesülhet bennük, - élénkek, látványosak, ötletesek, színesek, - nyári nagy virágbőség jó hasznosítói. Készítésük: - legjobb drótozás nélkül, - a szál ill. szárelrendezés(ük)ben mindig fokozottan kell érvényesülnie a formai és a színtörvényeknek is, - nagyobb méretű virágok, füvek, ágak, alkalmazása – „beválogatása” hasznosíthatja különösen jól a különféle mozgás ill. növekedésformákat is, Ezek is lehetnek még: Horváth 2000. és Szabó 2005.,2008. leírása szerint: ●●● hosszúkás vagy nyújtott dekoratív csokrok: ma már nem olyan merevek, szabályos elrendezésűek – kialakításúak – mint a 19. századi elődeik voltak (lásd korábban). Mostmár ezek kifejezetten lendületes hatásúak. Jellemzőik: - alakjuk-formájuk zárt/an kúp/os, - felfelé törekvő virágaikat illeti a „vezető szerep”, - jellegzetes hatásúkat adja a többféle növekedési-, ill. mozgásformájú és személyiségű – karakterű – és színű növényanyaguknak a harmónikus alkalmazása, - körvonaluk-kontúrjuk felülnézetben szintén kör, oldalnézetben háromszög, térben pedig kúp formájú, - méret-, illetve részarányaik kialakítója, hogy a legszélső elemeik közötti távolságból adódó szélességük (5) határozza meg a magasságukat (8=5×1,6), amibe a torzó-váza magassága is „beleszól”, a (csokor)szárak szokásos (3) részaránya mellett, 106


- mértéktartóan lehet gyöngy és más ilyen díszítésük is.

Készítésük: - a kezdő egy vagy több száluknak, felülre „kivezetőnek” mindig még egyenes szárú, hosszan kinyúló és akár uralkodó jellegű = karakterű, fölfelé irányuló aktív természetes formájú virágszál (pl. helikónia, kardvirág, korbácsliliom), kerüljön kiválasztásra és elhelyezésre, hogy ez megadja a lendületet és meggátolja a csokor felül lezárását, - a követők, a kúposan szélesedő elrendezésben, a legalább pompás jellegű = karakterű, még mindig felfelé irányuló, de szétágazóan záruló formájúak (pl.: flamingóvirág, szálas liliom és orchidea). Ezek már belülre is kerülhetnek. - az utóbbiak követői lehetnek az akár már csupán nemes vagy mutatós jellegűkarakterű, egyenes szárral felfelé irányuló, de kerekdeden záruló formájúak (pl.: óriás és kisebb díszhagyma, rózsa, szegfű); - kerülhetnek – társulhatnak – már az utóbbiakhoz egyszerű = szerény jellegű = karakterű, valamilyen elhajló aktív természetes formájú virágok (aszter, fátyolvirág, esetleg csokros krizantém) lazító, ill. egyben térkitöltő elemekként = részekként. (A lazítás azt jelenti, hogy a viszonylag nehezebb, de legalább nagyobb fejű virágok között lévők, a teret apró kis virágaikkal fellazítják és így egyben el is választják őket egymástól. A tér(ki)töltés pedig azt jelenti, hogy betöltik, eltakarják az üres helyeket.); - kissé lejjebb kerülhetnek még szintén egyszerű- szerény jellegű = karakterű és leginkább szertelenül elhajló formájú elemek – részek (pl.: többféle fű kalásza, levélzete) persze a természetes mozgásirányuknak megfelelően elhelyezve. Ezek ilyen módon, amellett, hogy látszólag – optikailag is kifelé hajló hatásúak lehetnek, az egyben hegyes végződésűekkel, még a folyamatos mozgásukat is tovább viszik és ezáltal/így nem zárul be a csokor, nincs vége oldalra sem, hanem ellenkezőleg, nyitott lesz; - súlyponti rész alsó harmadban jó kiemeléséhez, legalább nemes jellegű- karakterű és leginkább befelé irányuló-gyűjtő passzív természetes formájú (pl.: dália, szalmarózsa- akár többesével együtt) és lehetőleg a legnyitottabb, illetve legnagyobb felületű, és egyben a legsötétebb virág, illetve termés esetleg a pótlója kerüljön. Kiváltva ezzel egyben az egyenletes súlyeloszlatás legalább látszatát is, látványban, vagyis optikailag: szalag – masni – is kerülheti ide; - lezárás szokásosan levél-gallér-mandzsettával még a stabilitást is fokozza, míg nélküle az együttes elrendezése üresnek, bizonytalannak hat; - lefelé kerülhet még további ilyen természetes mozgásformájú elem –rész (pl.: lehajló fűszál, hosszabb-rövidebb inda, leveles hajtás-darab). Ez esetben is, az összes alkalmazott növényi elem – rész – az eredeti mozgásformájának megfelelő elhelyezésben kelt/het hiteles hatást; Vázájuk: karcsú, arányosan felfelé keskenyedő is lehet. ●●● ívelt csokrok: szintén dekoratív besorolásúak, ill. ilyen stílusban és a középső – általában kerek csokor formájú- részükből, ennek a szűkülésével két el-

107


lentétes irányba kiinduló, majd folyamatosan keskenyedő ívűek, és ez ún. csokor-tartó keret használatakor igazán szép. Jellemzőik: - arányaik az íveiknek a kihajlásától és a középső részük méretétől függenek, - íveik szélesebbek és szűkebbek, tengelyesen tükörképesek = szimmetrikusak, valamint nem tükörképesek = aszimmetrikusak is lehetnek, aszerint, hogy milyen a keretük vagy legalábbis mennyire hajlékonyak a virágaik, zöldjeik, - méretarányaik megegyeznek a kerek csokoréval (lásd előbb, ott), csupán a szélességi méreteik az íveik legtávolabbi széléig tartanak, - szélesen szétterjedő száraljaik miatt is, leginkább alul kiszélesedő gömb vázákba valók, Készítésük: - az akár készen kínálkozókból választott vagy saját készítésű keretüket már a középső részük kialakításához kézbe kell venni; ár az nem fontos, hogy ez majd belül is látszódjon, inkább az ívekben díszítsen, - az általában legalább közel kerek formában kialakítandó – készülő – középső részükbe, több egyszerű megjelenésű, kitöltő vágott zöld is szükséges, az olyan hangsúlyos virágok mellé, amelyek ellensúlyozzák a kihajló íveket, - az ívekbe valók leginkább az érdekes, különleges virágok, - az ívek még csüngő, de legalább lehajló alkotó elemeket – részeket – is kívánnak, éspedig az eredendően – természetesen – ehhez nem kellően meghajlóknak, esetleg a drótozásával is elősegítve az eléggé ívesen kialakulást, - az ívekbe szükséges kihajló szálak, szára, az ellenoldalon felemelkedik és emiatt is, ezek szintén csak kéveszerűen = spirális szárrendezéssel helyezhetők el jól. ●●● ívelt csokrok: szintén dekoratív besorolásúak,- illetve iylen stílusban készülnek- és a középső, általában kerek csokor formájú- részükből, ennek a szűkülésével, két ellentétes irányba kiinduló, majd folyamatosan keskenyedő ívűek, és az ún. csokor-tartó keret használatakor igazán szép. Jellemzőik: - arányaik az íveiknek a ki/hajlásától és a középső részük méretétől függenek, - íveik szélesebbek és szűkebbek, tengelyesen részarányosak = szimmetrikusak, valamint részaránytalanok = asszimetrikusak is lehetnek, aszerint, hogy milyen a keretük, vagy legalábbis mennyire hajlékonyak a virágaik, zöldjeik, - méretarányaik megegyeznek a kerek csokrokéval (lásd előbb, ott), csupán a szélességi méreteik az íveik legtávolabbi széléig tartanak, Készítésük: az akár készen kínálkozókból választott vagy saját készítésű keretüket már a középső részük kialakításához kézbe kell venni; Bár az nem fontos, hogy ez majd belül is látszódjon, inkább az ívekben díszítsen, - az általában legalább közel kerek formában kialakítandó – ksézülő – középső részükbe több egyszerű megjelenésű, kitöltő vágott zöld is szükséges, az olyan hangsúlyos virágok mellé, amelyek ellensúlyozzák a kihajló íveket, - az ívekbe valók leginkább az érdekes, különleges virágok,

108


- az ívek még csüngő, de legalább lehajló alkotóelemeket – részeket – is kíván-

nak; Éspedig az eredendően – természetesen – ehhez nem kellően meghajlóknak esetleg a drótozásával is elősegítve az eléggé ívesen kialakulást, - az ívekbe szükséges kihajló szálak, szára, az ellenoldalon felmelkedik és emiatt is, ezek szintén csak kéveszerűen = spirális szárelrendeződéssel helyezhetők el jól. Vázájuk: szélesen szétterjedő száraljaik miatt is, leginkább alul kiszélesedő gömbváza lehet. ●●● kerek dekoratív csokrok: kerek elnevezésük a francia bouquet – ejtsd buké – szóból ered, ma már szintén nem olyan merevek, szabályos elrendezésűek, mint a 19. századi elődeik voltak (lásd előbb). A most már nem vagy csak nagyon kevéssé „drótozott” hagyományos romantikus formájukban még zártabbak, mint a fiatalos, harmonikusabb hatásuk miatt is már divatosabb formáikban, amikor a virágaik sem állnak szorosan egymás mellett, hanem az elrendezésükben lazábbak. Jellemzőik: - készülhetnek egyféle vagy többféle virággal, - körvonaluk – kontúrjuk felülnézetből ugyancsak kör, oldalnézetből félkör, térben pedig félgömb vagy legalábbis fél-ellipszis-szerű forma, - méret-, illetve részarányaik, vagyis a (csokor) száruk (a) és az efölötti felső (virágos) részük (b) aránya, az összekötési helyüktől számítva: - - kisméretűeknél: általában a:b=1:1, - - nagyméretűeknél: leginkább a:b=5:3 (~5:1,6), és emellett a felső (virágos) részük szélessége 8 (=5×1,6) - nagyságukat a szálaik – esetükben egyben általában egyforma – hossza és száma együttesen határozza meg, - nem illik hozzájuk semmilyen szögletes dolog (csokorkeret, csomagolópapír, díszítőkellék), - szerény megjelenési formájú elemek – füvek, kis virágok, indák - alkalmazásával válhat játékosabbá, mozgalmasabbá a különben nyugodt, akár kissé már unalmas hatású formájuk, - középpontosan részarányosak = szimmetrikusak. Készítésük: - kerek és általában apróbb, valamint legalább közel egyforma méretű, de még nem túl hosszú szárú virágokból a legkönnyebb, - a kezdő egy vagy több száljuk középre, a legmagasabb pontba kerüljön, itt alakuljon ki a látszólagos = optikai súlypontjuk is; ami hivatott elsőnek magára vonni a – figyelmet – tekintetet méginkább vonzhatja egy nyílottabb, szebb virággal is hangsúlyosabbá tétele, - a középponti virágot körbefogó termetesebb virágok hármas, ötös, vagy hetes kötésbe kerüljenek. Ezek valamint a vágott zöldek és a kitöltő anyagok is, minél szorosabban illeszkedjenek egymáshoz, mivel annál könnyebb elérni a kívánt kerek csokor-formát, 109


- különösen fontos a készítés közbeni forgatás, hogy minden oldalra hasonló

mennyiségű virág jusson, - mindvégig folyamatosan ellenőrizni kell az alkotó elemek – részek - magasságát, mélységét, eloszlását, hogy a középrész körül a felhasználásra kerülő virágok és minden más is, egyenletesen elosztott legyen és így minden oldal egyensúlyba kerüljön valamint létrejöjjön a látszólagos optikai egyensúly is, - ne legyenek páros számban hangsúlyos elemek – részek – és kisebb virágokból álló – kialakított – csoportok sem, még az alkotói szabadságot is elfelejtve, ezesetben minden az összképnek legyen alárendelve; A kihajló, sajátos vonalú vágott zöldek is visszafogottan és körülölelően szerepeljenek, hogy a természetesen még szintén alkalmazható indák és kellékek ugyancsak a körbefutó mozgás elvágása vagy keresztezése nélkül. - többféle növényanyag alkalmazásakor, ezekből csoportok is képezhetők, de a középpontos részarányosságot = szimmetriát a formák és a színek tekintetében is meg kell tartani úgy, hogy ezek adják az arányos elrendezés alapját és a súlypontot (is), - a szokásosan három egymástól eltérő nagyságú csoportjuk, az aránypárban szereplő számoknak – 3 : 5 : 8 – megfelelő arányban növekedjen és az elhelyezésük is ennek az aránynak megfelelően történjen, - a lezárásuk legjobb a jellegtől függően egyszínű, nagy semleges vagy éppen könnyed, szeldelt, színes levelekből vagy egyéb ilyen anyagokból álló gallérral- mandzsettával – és ez szorosra alakítva alap lesz, szalaggal, filigran virágokkal fellazítottan pedig a csokor mozgását is tovább viheti. Vázájuk: lehetőleg szűk nyakú és lefelé szélesedve kiöblösödő, illetve gömb alakú legyen. Azért is, hogy a megkötési helyük a váza nyakához kerülhessen, a szétálló száraljaik pedig szabadon szétnyílhassanak a vázatestben. (Amit viszont keskeny vázatest összenyomna és ezzel megváltoztatná a csokor-alakot, illetve formát is, ami így máris nem kedvezően kerek lenne, hanem egy kiábrándítóan zsúfolt virágköteggé válna!) ●●●● szorosan zárt, kerek dekoratív csokrok: a mostani kereskedelemben a biedermeier vagy rövid megnevezésükkel csak „bieder”-csokrok. Ezek az 1800-as évek körüli hagyományos (lásd korábban) biedermeier csokroknál (sokkal) egyszerűbbek. Jellemzőik: - készülhetnek egyféle virággal is, - méret, illetve részarányaik megegyeznek a kerek dekoratív csokrok szokásosakkal (lásd előbb) - virágszáraik szintén spirális elrendezésűek, - záró vágott zöld levelekből, termésekből organza szalagból vagy tortapapírból kialakításra kerülő gallér = mandzsette részük, a zárásuk mellett teremt biedermeier-korabeli hangulatot is;

110


Készítésük: - lényegében az akár nagyon sokféle virág, termés és díszítő kellék (anyag) – mint csiga, dekordrót gömb, kagyló, toll elemeik – részeik – egészen szorosan, zárt felületet képezve, egymás után elhelyezése az ehhez alkalmasként kiválasztott és elsőként kézbevett fővirág köré. Éspedig a virágszálak eközbeni spirális szárelrendezésével, majd az aljukat akár csak csipkés papír – tortapapír – gallér = mandzsetta résszel zárva. - A száraljaikból kialakuló (csokor)szárat takarószalaggal majd textilszalaggal vagy levelekkel is be szokás tekerni-borítani. Ez a szárakat összeszoríthatja, mert a virágok olyan szorosan helyezkednek el egymás mellett, hogy nem kell tartani a kedvezőtlen elmozdulásuktól és ezáltal csokor alak, illetve-forma megváltozásától sem. Vázájuk: lehet egyenes falú vagy egy alkalmas kivitelű pohár is. ●●●● szorosan zárt, gömb formájú csokrok: is mind az 1800-as évekbeli hagyományos (lásd korábban) biedermeier csokrok eféle mai- újabb formaváltozata. Ezeknek a kötése ugyanis nem ér véget a szokásos beljebb elhelyezésével, majdnem egy teljes gömb alak- forma- eléréséig. Jellemzőik: - formájuk, tényleg közel teljes gömb, - méret-, illetve részarányaik a gömbrészük és a (csokor) szárrészük arányában általában 1:1, - szárelrendezésük szintén spirális, azért is, hogy be lehessen húzni az aljukra, melyen hajlékony szárú virágokat, - száraljaik alul közel 180 º-os szöget zárnak be, vagyis az ellenkező – szemben lévő – oldalon felérnek a virágokig, - záró gallérjuk = mandzsettájuk nincs. Készítésük: - legegyszerűbb a kerek csokrok módjára (lásd előbb) látszólagosan=optikailag zavaróan rezegnének-vibrálnának, - maradjon hosszan a (csokor)száruk, mivel az alsó virágok nem érhetik el a vázát, amibe belekerülnek. Vázájuk: legjobb, ha üveggömb. Ebben kitöltő szerepet is kap a száruk, látszik, ezért is különösen tisztára kell megkötni. ●●● szerkezeti = struktúra csokrok: korszerűek, modernek és a virág, valamint az egyéb növényi alkotó elemeik – részeik – csoportosított és ezek az egymáshoz viszonyítva térben is eltérő elhelyezkedésű csoportjaik együtt/ese az egész szerkezeti felépítésük, idegen szóval a struktúrájuk. Formájukat tekintve a kerek csokrokhoz hasonlítanak a leginkább. Jellemzőik: - körvonaluk – kontúrjuk felülnézetben ugyancsak kör, oldalnézetben pedig többnyire félkör, - felületük hagyományosan – rendesen – legalább közel zárt, a csoportosításukkal együtt, tömörítve szokásos növényanyag-elrendezéseikből is eredően, 111


- hatásuk, az elemeikből – részeikből – kialakított csoportjaik elhelyezkedésé-

nek, ismétlődésének, nagyságának, színhatásának a változatosságától és ritmusától függ. - - méret-, illetve részarányaik megegyeznek a kerek dekoratív csokrokéval (lásd előbb ott), Készítésük: - általában a legegyszerűbb és a legsikeresebb is lehet, a csoportosan vagy az így is jól ható, egyszerű = szerény jellegű = karakterű virágok, levelek és termések, esetleg más ilyen növényrészek sokféleségéből, - egyes csoportok kialakíthatók virág helyett csak díszítő vagy esetleg más ilyen alkalmas, nem növényi anyagból, legalábbis szükségből, akár virághiány miatt vagy színesítésként, különösen az egymástól jól el is különíthető felületekkel, - gyarapítható a csoportok mérete, a színességükkel együtt, közéjük illő, sok, előre, egy drótszálra felfűzött színes terméssel, amivel az egyetlen szál miatti szárvastagság – növelése sem számottevő, - elsőként középre elkészülő csoport köré kell kialakítani a további csoportokat, éspedig a felületen egyenlően, részarányos eloszlásban ismétlődően elrendezve, eltérő magasságokban: Valamint egymástól levelekkel vagy másféle vágott zöldekkel kell őket egymástól elválasztani. Mégpedig az elválasztó zöldeket folyamatosan betéve közéjük, mivel ezek utólagos berakásakor elveszhet az arányosság, - hasznosul(hat)nak bennük/velük, a legalábbis közel egyformán, már nem egészen friss, de még nem hervadt virágok vagy más ilyen növényrészek is. (Mivel a belőlük kialakításra kerülő egyes csoportok jól összetartják egymást, és így nem látszik az sem, hogy nem éppen a legfrissebbek), - kellő gyakorlat hiányában, legalábbis elméletben előre is, el-, ill. összerendezhetők az egyes csoportjaik, - kiemelésekkel, lesüllyesztésekkel még gazdagítható a szerkezet, - könnyíthető a kialakuló tömör és többnyire zárt csokorforma, a felületen áthúzva, de a belőle kiinduló és vissza is térő mozgásformában megjelenő és így tömörséget, zártságot feloldó elemekkel (pl.: csinos indák, dekorációs drótok, zsinegek), - különféle díszítő anyagok, mint ág-és gallydarabok, bőr, kéregrészek, levélháló kötegek, textília és hasonlók felhasználásával, ezek felületképző hatásai is jól érvényesíthetők, - megegyező felületű anyagokból terjedelmesebb csoportok kialakítása, megerősíti a hatásukat, - színekből, árnyalatokból a színskálán egymáshoz közel állóak alkalmazása is segítheti a felületek könnyebb felismerését és jobb érvényesülését, - zárni lehet (még) a csokor-aljat könnyed, szeldelt levelekkel vagy kiszélesedő és így nyugodtabb hatású levelek tövébe helyezett, kifelé hajló, játékos, lazító fűszálakkal vagy egyéb ilyen növényrészekkel.

112


Vázájuk: nemcsak a spirális elrendezésű virágaik száralját is magában foglaló (csokor)száruk állásának, hanem egyben még lehetőleg a többségben szereplő felületeiknek is megfelelő legyen. ●● Nyaláb- vagy kévecsokrok: ugyan már nem dekoratív besorolású spirális szárelrendezésű csokroknak az egyikeként még szintén újszerűek. Múltjuk viszont nagyon nagy, akárcsak a levágott gabona szálak átnyalábolásának és kévébe kötésének. Jellemzőik: - formájuk leginkább kéveszerű, - kiemelve rendezhetőek önállóan is, a szokásos/an spirális szál-, ill. szárelrendezésben, az egyes vágott virág és zöld, valamint termés elemeik = részeik, - természetes anyaggal szokásos az össze-kötésük. ●● vegetatív = természetes csokrok: a 20. század közepétől – 1950-től – a természetes dolgok iránt ismét felfokozódott érdeklődés – érzékenység – mondhatni „újszülöttjei”. Formai kialakításuk alárendelt, a hozzájuk – előállításukhoz – felhasznált növényanyagok természetes megjelenési formáinak, ellentétben a dekoratív csokrokkal. Jellemzőik: - az alkotó növényanyagok megtartják eredeti megjelenésüket, - állásuk, görbületük, hajlásuk, ívük sem kerül mesterségesen megváltoztatásra, - általában nincsenek bennük nem növényi eredetű díszítő és hasonló egyéb anyagok, kellékek sem, - hagyományosan részaránytalanok = aszimmetrikusak, - jellegzetes természetes hatásúak, a hozzájuk felhasznált növényanyagok köre és azoknak a természeteshez legalább közeli elrendezése következtében is, - szokásos spirális szárelrendezésük eredményeként (is), jó és változatos is, a térkitöltésük. Készítésük: - a legjobb szintén a mindjárt meghatározott „vázához” kötésük/kel, - egybe csakis olyan növényanyagok kerüljenek, amelyek a természetben is egy helyen (tájtörvénynek megfelelően) és egy időben (évszaktörvénynek megfelelően) fordul(hat)nak elő – a külhoniak esetében is, - előzetesen a levelektől megtisztítás csak olyan mértékű legyen, hogy az öszszekötés helyéhez és vízbe ne kerüljön belőlük semmi, - elsőnek az alapjuk készüljön el, akár ágdarabok, gombák, kéregrészek, levelek, termések egyikét - másikát beletéve, ahogy a természetben is előfordul, a látszólagos – az optikai-stabilitás megteremtése érdekében is, - a felsőrészük kialakításához felülre kerüljenek a természetben is magasra növő növényanyagok, majd lépcsőzetesen vagy csoportos elrendezésben következhetnek az alacsonyabbak, míg alulra pedig a talajszinten vagy eközelében előfordulók valók- mintegy „kiskertet, erdőfoltot, tájrészletet alakítva” így ki, az összességükből,

113


- kiegészítőkként helyezhetők el még ágak vagy legalább füvek, az uralkodó –

domináns – hatású virágok befolyásolása nélkül, - kellően arányos formaképzés és növényalkalmazás még fő-, és mellék-, valamint ellenpontok kialakításával segíthető elő, megfelelő – (:5:3 - magasságbeli tagolódással (is), - mértékkel ugyan, de erdőt-mezőt, parkokat járva, – sohasem védett területen –, gyűjthető természetes alkotórészeiknek alkalmas formás gallydarabok, levelek, termések és egyéb ilyen növényrészek is, felhasználásra kerülhetnek, - még legfeljebb természetes hatású textilszalag kerülhet hozzájuk, akár szalagcsokorban – masniként – is, - az összekötés is legjobb természetes kötöző anyaggal (pl.: raffia, kender, zsineg), - a végső elrendezéssel érhető el a jó térhatás (is), ahogyan a kívánatos természetes megjelenés a legjobban elképzelhető. Vázájuk: durva – rusztikus – kerámiaanyagú vagy fonat borítású legyen. ●● vonalas- grafikus csokrok: kialakulása idején, a 20. század közepén, derekán, – az 1950-es években – aránylag kevés virágot termesztettek (még) és újra nagyon erős volt – akkor már a modern – japán virágkötészet, az ikebana hatása is. Formáikat tekintve tényleg egyféle kis ikebanákra hasonlítanak leginkább. Formai kialakításuk ilyen módon, ugyancsak alá is rendelt, az összetevőik mindegyikének, de közülük legalább valamennyi növényanyaguknak, az eredeti alakzatukban – megjelenési formájukban – megtartásának és az ilyen módon érvényesítésének. A dekoratív csokroktól – azok minden formájától – típusától – ebben még ugyancsak eltérően, sokkal filigránabbak, és természetesebb hatásúak. Jellemzőik: - kialakítói, az előállításukkor a sajátos formák és vonalak tudatos alkalmazása, valamint az erős ellentétek – kontrasztok – képzése, - az alkotó elemeik – részeik – a megmaradó természetes és eszerint csak „összehangolt” alakzatukban érvényesülnek, - „drótozás” nélküliek, hiszen éppen legalábbis a virágaik sajátos görbületei adják többek között a „grafikusságukat”, - feltételezik, ill. igénylik a fokozott alkotókészséget és a szakmai felkészültséget, (az esetünkben adódó egyedi – sajátságos – növényi – és más mozgásformák, alakzatok és ezek játékának a jó kihasználásához, az ehhez alkalmas sajátos csoportosítási, elrendezési módokkal, a bizarr formáknak is, az együttesen sikeresen alkalmazásához), - különlegességeket kedvelők igényeinek lehetnek leginkább a kielégítői, - meghatározóik is az alkotó elemeik – részeik – súlypontból kiindulóan leglátványosabb mozgás-, ill. növekedési formái, - méret., illetve részarányaik szokásosan a hosszúkás vagy nyújtott dekoratív csokrokéval (is) megegyezően – csokor-száruk 3 egysége mellett a szélességük 3×1,6 ~ 5 egység és magasságuk 5×1,6=8 egység, - végletekig kevés számú lehet a növényanyaguk – ikebana hatás (is). 114


Készítésük: - célszerű ugyancsak közvetlenül (egy), az ez esetben többynire „szolid” formában alkalmasnak ígérkező „vázához” kötésük/kel, - eredetileg is egyedi, érdekes formájú és sajátságos színű virágok, valamint más ilyen akár szárított növényanyagok akár csak önamgukban, az egyszerűek pedig őket is különlegessé változtató formás gallydarabok, ágrészek, levelek, termések és díszítő anyagok közül választott kiegészítőkkel társítva lehetnek a legjobb elemek- részek, - ellensúlyozók is legyenek, nyugodt, gyűjtő formákból, - először szintén az alap készüljön el, töltőanyagokkal is, hogy az ennek is spirálisan elrendezett szárai közé ezután beszúrható további növényanyagok és közöttük a többnyire hengeres szárú virágok se forduljanak majd el abból a helyzetükből, amibe kerülnek, és ahogy a legmutatósabbak, - hátoldal kidolgozása se maradjon el, - kiegészítőik lehetnek hatásnövelő álló keretek, látványosan rajzolatos - grafikai – mozgásformájú elemek – részek – is. Vázájuk: leginkább szerény megjelenésű, egyszerű geometrikus – mértani - formája lehet. ●● tartó-alapos keretes csokrok: a 20. század végén (az 1980-as években) mintegy „berobbantak” a csokorkötészetbe. Elődeik, az 50-60-as évek Magyarországának is a legismertebb, máig népszerű menyasszonyi csokrai, a francia csokrok virágainak rögzítője is eredetileg egy itt-ott vesszőből készült váz. Csakhogy amíg azt a pusztán technikai szerepe miatt teljesen eltakarni, ellentétben a modern mostani keretes csokrokéval. Jellemzőik: - az alkalmazott keretük segítve a virágoknak a megtartását, a virágok és levelek között helyezkedik el, nem takart és a hangsúlyos, de legalábbis az egyik díszítő elemük – részük – is lehet, valamint még a meghajtástól, töréstől is véd, - az áttetszően légies könnyedségük a legkülönfélébb alkalmakra megfelelővé – felhasználásra alkalmassá teszi őket, - különösen jók lehetnek bennük a fűzött és ragasztott elemek – részek is, - legmutatósabbak aránylag kevés, de érdekesen jellegzetes = karakteres növényanyagból összeállítva, Készítésük: - általában lehetséges, akár bambuszszálból, csirkehálóból, dekordrótból, gyékényből, szőlővenyigéből, stb., saját előállítású vagy az ennél még sokszor olcsóbb, készen beszerzett kerettel egyaránt (lásd. bővebben: Virágkötészeti tartók és alkalmazásuk című részben), a keret, ha vele kerek csokor készül (lásd előbb), akkor kör vagy gömb alakzatban, viszont ha ívelt csokor (lásd előbb) készül, akkor hajlított palást, és ha párhuzamos = paralel csokor (lásd következőkben) készül, akkor pedig álló palást formájában is előállítható vagy készen megvásárolható. Mindenféleképpen nemcsak díszítő lehet, hanem megkönnyítheti a virágok megtartását és az el/rendezését is. 115


- még viszonylag kevés is elegendő lehet, a megfelelően jellegzetes = karakte-

res növényi elemekből- részekből, - a növényi anyagokhoz és a készítés alkalmához illően, külön is díszíthető a keret legalábbis egy része, - a szálas vagy más növényi elemeik – részeik – is, a keretük hálós részén áthúzva, és ez alatt, meg felett, mintegy „úsztatva” a forma és a méret által meghatározott súlypontba, száraikat szintén spirálisan rendezve foghatók jól össze, - a szokatlan különleges hatás növelésére, legalábbis vesszőből formált keret esetében, általában lehetséges a súlyponttól távol is, könnyed növényrészek, vagy egyéb díszítő eleme – részek – függesztése, lelógatása, - zárásként is alapot és így egyben stabilitást szintén nyugodt formák biztosítsanak, akár nagy, szép levelek szintén közel gallérszerű – mandzsettaszerű – alkalmazásával – elhelyezésével. Le/záró levél-, esetleg más ilyen gallér- mandzsetta- rész is, a keret, ill. hálós, szerkezete alatt kerülhet (még) kialakításra. Vázájuk: anyaga is igazodjon a keretnek – a felhasználható virágokat, zöldeket ugyancsak nagyrészt meghatározó anyagához. ●● párhuzamos- parallel csokrok: a 20. század derekát követő (1960-as) években, feltűnésük után, mintegy két évtized elteltével, – 1980-tól – kezdtek egyre kedveltebbé és egyben mind ismertebbé is válni .Fő ismérvük, a virágszáraik/nak sem a csavartan, spirális, hanem a párhuzamos/an elrendezése. Jellemzőik: - általában legalább közel párhuzamosan és merőlegesen helyezkednek el, a legalábbis a virág és levél, valamint termés elemeik – részeik - hagyományosan – rendesen – részaránytalanok = aszimmetrikusak, - hármas tagozódásúak, fő- ellen- és mellékvonalra – mint a természetes - vegetatív csokrok, - körvonaluk – kontúrjuk – felül – és oldalnézetben négyszög, ill. háromszög, - a leginkább egyenes szárú növényi részeik csoportos vagy lépcsőzetes elrendeződésűek úgy, hogy mindegyiküknek saját mozgási kiinduló, ill. növekedési pontja van, - méret-, illetve részarányaik szokásosan úgy arányulnak, hogy a csokorszár az összekötés helyéig 5, a felette lévő részek és a csokorszélesség 3 egység, - némileg merev, szokatlan hatásúak, a párhuzamos növény-elrendezésük miatt, - többfélék is lehetnek a párhuzamos növény elemeiknek – részeiknek – a térbeli és a felületükön elhelyezkedése szerint: - - függőlegesek = vertikálisak: amikor a növényi elemeik – részeik – egyenesen felfelé állóak, - - rézsútosak vagy átlósak = diagonálisak: ha a növényelemeik – részeik - szintén egyenesen felálló szárállása mellett, a virág/virágok és a levél/levelek, átlagosan mintegy fél-derékszögnyi hegyes szögben – kb. 45 fokban – hajlanak el, - - vízszintesek = horizontálisak: mikor a növényelemeik-részeik szárai egyenesek, de a virág/virágok vagy legalábbis a levél/levelek közel derékszögben – kb. 90 fokban – elhajlik/anak.

116


Készítésük: az alapelemeknek – részeknek is legalkalmasabb virágok a hosszan egyenes szárúak, vagy a kis hajlítgatással ilyenné tehetők, szármerevítő drótozás nélkül - az alap készüljön el elsőként, – az esetünkben is –, ebbe való súlyosabb elemekből-részekből, - egyenes szálaik az alapjukból mintegy előtörve, párhuzamosan kerüljenek egymás mellé elrendezésre, a párhuzamos = paralel forma eléréséhez - kialakításához, éspedig az eredeti mozgás, ill. növekedési formáik eközbeni megváltoztatása nélkül, inkább a jó kiválasztásuk, összeválogatásuk segítse elő a párhuzamosságot, ennek az elérését, - egyféle elég hegyes szögben merőlegesen elrendezésükhöz a levelek, ill. nyélrészeik is, szükséges esetben még drót segítségével hajlítható meg jól, - növényi elemeken – részeken – kívüli és akár esetlegesen díszítő anyagok hasonlóképpen kerülhetnek még alkalmazásra, - végül a legerőteljesebb fő vonal és a második, ellen vonaluk után, a leggyengébbként, a mellék vonaluk létrejötte is elérhető, szintén az ehhez megfelelő formai- és színhatásokkal megjelenítve, valamint az arányaikban is megfelelő – 8:5:3 – magasságbeli tagolódással. Azért, hogy a legmagasabb, a középső és a legalacsonyabb helyzetű csoportok is kivehetők legyenek és így érvényesüljenek. ●●● emeletes csokrok: (a) párhuzamos = paralel csokrok csoportjába - kategóriájába tartoznak, szintén a párhuzamos szárelrendezésük miatt. A hagyományos biedermeier (lásd korábban) csokrok elrendezési módjaira hasonlító elrendeződésűek, csakhogy függőleges irányban. Jellemzőik: - alul a legszélesebbek, - fentről lefelé mind szélesebb örvökben helyezkednek el a virágaik, - megfelelő méret-, illetve részarányaik a párhuzamos = paralel csokrokénál szokásosan és így a (csokor) száruk az összekötés helyéig 5 egységnyi, a felette lévő – nagyobb virágos – részük 8 egységnyi és ennek szélessége 3 egységnyi. Készítésük: - lényege, hogy az egyes virágféleségek föntről lefelé egymást követő és egyre szélesebb örvökben kerüljenek elrendezésre, - örvenként, a bekerülő virágoknak az elrendezését kövesse mindjárt a szárkötegük szorosan átkötése, hogy ezután a virágok már ne mozdulhassanak el, - legfelülre való a legkisebb, középre a középtermetű, illetve súlyú és alulra a legnagyobb, de legalábbis a legsúlyosabb – legnehezebb – virágok, annak megfelelően, hogy alul kell elérni a legnagyobb (csokor) szélességet, - végül legalább két helyen szükséges még az átkötés, - zárás alul levélgallérral –mandzsettával – történjen meg.

117


köteg csokrok: (a) párhuzamos = paralel csokrok csoportjába - kategóriájába soroltak ugyancsak. Nevüknek megfelelően visszatérést jelenteknek a marokra fogott csokrokhoz, a köteghez. Jellemzőik: - általában a lehető legegyszerűbben kötöttek, - kedvesek és olcsók is lehetnek, - a megfelelő méret-, illetve részarányaik a párhuzamos = paralel csokroknál szokásosak is lehetnek, vagyis a (csokor) száruk, az összekötés helyéig 5 egységnyi, az efölötti részük 8 egységnyi és ennek a szélessége 3 egységnyi. Készítésük: - szintén visszavezethető arra a technikai megoldásra miszerint egyszerűen felmarkolva egy csomó virágot, az ezeknek még kevés vágott zölddel kiegészítését már követheti is az összekötésük, - mutatósságuk, látványosságuk, vagyis az esztétikai értékeik fokozatos - növelése – érdekében széles levelekből vagy egyéb anyagokból, mint a jobb minőségű hálószövet, a karton-, méginkább krepp- vagy csak selyempapír, de akár rattan, szizál vagy más hasonló palást borítással is kaphatnak. Valamint még dekordrót, szalag, vagy zsinór díszítést is elláthatók. Vázájuk: legjobb, ha csőszerű és a legnagyobb átmérője ne is haladja meg sokkal a (csokor)száruk vastagságát .azért, hogy ne dőljenek el benne, hanem így a szárakat még fogja össze a váza is. Aminek aljába tölthető nehezéknek legalább elegendő kavics vagy üveggolyó is, hogy a súlypont esetünkben feljebb kerülése ellenére, biztosan megálljon. • Újszerű (modern-) kísérleti csokrok: legutóbbi többségükben nem is az alkotás újítási vágyának, hanem még inkább a vásárlóerő csökkenésének és az emiatt is egyre fontosabb üzleti rézéknek a „szülöttei”. Ezek lehetnek: - Szabó 2008. leírásában: ●● apró = miniatűr csokrok: ajándékozáshoz, asztaldísznek, beteglátogatásra köszöntésekhez is ajánlhatók, alkalmasak. Jellemzőik: - megfelelő méret-, illetve részarányaik, az össze-kötésük alatti szár és az efölötti részük arányában általában 1:1, esetenként 1:2, - hatásukat, különlegességüket (is) fokozzák a jelképes-szimbolikus – formájú és színű kiegészítő, valamint a keresztbe elhelyezett elemeik-részeik (anyagaik), Készítésük: - legjobb egy szín, árnyalat vagy legfeljebb két szín alkalmazásával, - lehet csak egyetlen szál vágott viráguk (pl.: akár mini gerbera, vagy csokros krizantém, rózsa, szegfű) és ez vehető körül térkitöltőkkel, (pl.: fátyolvirág, kenyérből cickafark, sóvirág vagy aszparágusz), majd kis gallér - mandzsetta – formában zárhatók le (még) levelekkel (pl.: borostyán, bőrpáfrány, gyöngyvirág), - különlegessé is tehetők, almák, katicabogarak, lepkék, szívek utánzatainak és hasonló kiegészítőknek az elhelyezésével, - még egyes elemek – részek (anyagok) keresztben elhelyezése és rögzítése is ●●●

118


fokozhatja a hatásukat, - rendezésük csak kerek formában, szimmetrikusan és a kevés anyaguk miatt is, szerkezeti – struktúra – felületjáték nélkül jó. Vázát helyettesítő kis kerámia tartóba, pohárba, mécsestartóba is kerülhetnek, ●● álló csokrok: dekoratív vagy bármilyen más virágkötészeti stílusban is készülnek, rendesen tálba, tálcára vagy tányérra állítottak. Az alakjuk mellett, az arányaik változása és az ilyen sajátságosan álló helyzetben megjelenésük – bemutatásuk – mutatkozásuk – miatt adódik a külön csoportba elkülönítésük, az egyébként tőlük nem sokban különböző másféléktől (többiektől) is. Kialakításuk módja szerint lehetnek: - Szabó 2009 leírásában: ●●● rövid szárakkal, spirális szárelrendezésű álló csokrok: kiegyensúlyozásuk nehéz, ●●● hosszú szárakkal, spirális szárelrendezésű, magasan összekötött szárú álló csokrok: összekötésük alatti szárrészei(k) szabadon maradnak vagy fedhetik – takarhatják zöld fűszálak, levelek is, ●●● párhuzamos = paralel szárelrendezésű álló csokrok: az egyéb ilyen szárelrendezésűektől eltérésük leginkább csak az álló helyzetük (lásd. párhuzamos = paralel csokrok leírásánál), Jellemzőik: - arányaikat befolyásolhatja a tartójuk szélessége is, - legalábbis a még élő virág száljainak és az ilyen zöldjeik, esetleg terméseik mindegyikének a száralja egy szintben van, hogy a váza helyett, leginkább lapos tálba, tálcába vagy tányérba szokásos elhelyezésükkel együttjáróan, csak viszonylag sekély vízbe vagy tartósító oldatba merülésük mellett – ellenére – is, ebbe mindegyikük beleérjen, - megfelelő méret-, illetve részarányaik szerint, az összekötésük alatti szár részük hossza 8 egységnyi, és az efölötti részük magassága 3, a szélessége pedig 5 egységnyi, - összekötési helyeik jól látszanak és ezért is általában elég díszes, mutatós a kötöző-anyaguk, - rögzítőjük Oasis tüske – akár előzetesen ragasztással rögzítve – vagy a már majdhogynem elfelejtett virágtűző tűpárna, az ún. kenzán, de még elég nagy ágdarab, kavics, kő és vesszőkből összefogott köteg is lehet. (Tűzőhab viszont azért sem, mert ezáltal már tűzött készítmények lennének.) ●● egy szálas „csokrok”: a vágott orchideák, rózsaóriások, és egyéb, hasonlóan különleges virágok térnyerésével, valamint a virágra fordítható pénz csökkenésével kerültek ismét előtérbe. Jellemzőik: - egyetlen (fő)virágszáluk megtartja sajátosságait, formájában, megjelenésében is, - díszítésük a viráguk értéknövelő kiegészítése, - sajátosságaiknak az alakítói fokozottan a fantázia és az üzleti érzék, - tartóedény-váza nélkül tovább tarthatók (lehetnek). Legalábbis a száraljukon, vizet vagy tartósító-oldatot tartalmazó fiolával vagy kémcsővel ellátottak! 119


Készítésük: - lehetséges, akár saját lábán, meg(álló), kisebb-nagyobb ágdarabokkal, fűkötegekkel, rafiaszálakkal mutatósan körülvett, valamint vizet, méginkább tartósító oldatot tartalmazó fiolába vagy kémcsőbe elhelyezett egyetlen helikónia vagy éppen orchidea vágott virág szál és látványos fűszálak társításával is. ●● egyéb – másmilyen kialakítású „csokrok”: még ugyancsak lehetséges „újszülöttjeinek szülői” a csokrokhoz-valók választékának folyamatos bővülése és még inkább a virágkötészettel foglalkozók fantáziájának szárnyalásai. – – – Az alkalom – alkalmazásuk – szerint lehetnek: • Ajándék – illetve alkalmi csokrok: jelentős eseményhez kötődnek, ennek alkalmával/ból készülnek és kerülnek átadásra – átvételre (is): Alkalmi jellegüket fokozhatják is, az alkalomhoz illő és hangulatteremtő, valamint jelképes, vagyis szimbolikus növényi, meg egyéb ilyen anyagaik, akárcsak a szám- és szín jelképek = szimbólumaik. Jellemzőik: legalábbis a jók esetében: - alkalom „szerintiek” – céljának megfelelőek és illőek, - csak szárazvirágból készítésük mindeddig legfeljebb kivételes, szokatlan, - egyetlen szál vágott virágból elkészülhetnek egy szál vágott zölddel vagy csak szalagcsokorral = masnival (is), - évszaknak is megfelelőek lehetnek, - fantázia, lelemény, mintsem pénz „tükrözői” - közvetíthetnek a „virágnyelven” (beszéd nélkül) érzelmet, gondolatokat, - megfelelnek a velük megajándékozott: - - ízlésének – kedvenc virág, szín, stílus, esetenként illat is, - - korának – gyerekeknek játékos, tarka, fiataloknak élénkebb színben, idősebbeknek sötétebb, tompább pasztell árnyalatokkal, - - nemének – hölgyeknek melegebb, élénkebb színekben, férfiaknak hidegebb sötétebb színekben illőek, - - viszonyának az ajándékozóhoz- barátság, szerelem, szeretet, tisztelet érzékeltetői, - a szokásos minden másféle és köztük a szakmai, mint az arányosság, a harmonikusság, a tartósság valamint az egyéb követelményeknek, elvárásoknak is megfelelőek! Ezek szerint is, – függetlenül a formájuktól – még lehetnek: ●● anyák napi csokrok: a hagyományosan május első vasárnapján szokásos köszöntéshez készülnek: Jellemzőik: - anyagaik általában jó minőségűek, - gyakori bennük a piros szín és a szív-forma, - rendszerint tartósak. ●● ballagási csokrok: középiskolai vagy másmilyen ballagási alkalmakra készülnek Jellemzőik: - általában egyoldalasak = frontálisak, 120


- karra fektethetők, - szokásos szalagdíszük viszonylag széles, sokszor színes és valamilyen idézet

van jókívánság van ráírva. ●● Bálint napi = Valentin napi csokrok: a február 14-e Bálnit, ill. Valentin napon, a nemcsak családtagok, barátok, jó ismerősök, hanem akár főnökök éspedig kivételesen mindkét nembeliek, nem rég óta és még inkább csak a városokban szokássá vált, akár alkalmi ajándékozást is jelentő köszöntéséhez készülhetnek. Jellemzőik: - a piros, élénk árnyalataiban is a meghatározó, de legalábbis egyik elmaradhatatlan színük, - tartozékok, szív formák valamilyen kivitelben, méretben és leginkább piros színben, - virágaik legtöbbször (még) ún. hajtatottak. ●● évfordulók csokrai: mindeddig leginkább házzaságkötési évfordulókra, valamint akár 5,10,15 éves és más jubileumok ünneplésére is készülhetnek. Jellemzőik: - annyi szál virág is lehet bennük, ahányadik évfordulót ünneplik, - díszítésük szalaggal is szokásos, hagyományosan a 25. évfordulóra ezüst, az 50 évfordulóra arany színben, - szám-díszük is lehet. ●● beteglátogatáshoz való csokrok: kórházi vagy inkább szanatóriumi, méginkább otthoni beteglátogatás alkalmára készülhetnek. Jellemzőik: - jó színeik élénkek, de még nem harsogók és főleg nem vörösek, valamint nem is fehérek, ami esetünkben már bágyasztó, kifejezéstelen (lenne), - virágaik és az egyéb növényanyagaik közé sem valók az illatosak, ●● névnapi csokrok: legalább hölgyek névnapjára készülhetnek. Jellemzőik: - a legkülönfélébbek lehetnek; ●● nőnapi csokrok: a hölgyek március 8-án szokássá vált köszöntéséhez készülnek. Jellemzőik: - akár előre is elkészíthetők, legalább részben, - szokásosan egyszerűek, szolidak, - virágaik többnyire tavaszi, még ún. hajtatott vágott virágok. ●● születésnapi csokrok: a születés első évfordulójától az életből eltávozásig, a születésnapra köszöntéséhez – gratuláláshoz - készülnek. Jellemzőik: - annyi szál virág is lehet bennük, ahányadik születésnapra szánták. ●● üdvözlő-köszöntő csokrok: az ún. jeles alkalmakon kívüli egyéb alkalmakkor is lehetséges vagy el is várt, kedves figyelmességeknek számító virágcsokorral üdvözléshez-köszöntéshez készül(het)nek. 121


Jellemzőik: - a legkülönfélébbek lehetnek, - önmagukban is lehetnek ajándékok és másféle ajándékokat is kiegészíthetnek, - értéküknél a róluk el nem feledkezés általában a jelentősebb, - a leggyakoribbak: - - gyermekszületés köszöntéséhez, - - eljegyzéskor a jegyespár hölgytagjának köszöntéséhez, - - győztes köszöntéséhez, - - hosszú útról, -hosszabb távollét után – hazatérő/k köszöntéséhez, - - hivatalos vagy „csak” különösen kedves látogató fogadásához, - - keresztelő vagy névadó alkalmával, - - kismama köszöntéséhez - - kitüntetett köszöntéséhez, - - művészi teljesítmény elismeréséhez, - - tanárok tanév végi köszöntéséhez, - - vendéglátó háziasszony üdvözléséhez, megajándékozásához, - - versenyek legjobbjainak köszöntéséhez. ● esküvői csokrok: a házasságkötés/ek alkalmára készül(het)nek (lásd.: esküvői virágkötészet témakörben). Ezek lehetnek: ●● eldobó csokrok: mindegyik(ük) az eredetihez hasonló, csak kisebb méretű menyasszonyi csokor másolat. Ami azért készül, hogy a menyasszonynak legyen mit emlékbe eltennie akkor, amikor az eredetit szokásosan az őt körülálló még hajadon nővendégeknek háttal állva, közéjük eldobja – ugyanis hagyomány szerint, aki ezt elkapja, annak lesz soron következően az esküvője; ●● koszorúslányok csokrai: az ifjú párt kisérő koszorúslányoknak a kezében kerülő kisebb, szalaggal díszített, de a menyasszonyiéval nem vetekedő kerek csokrok; ●● menyasszonyi csokor: az esküvő napján szinte egész nap a menyasszony karján fekvő vagy kezében tartott csokor; szokásosan kifinomult virágkötészeti készítmény; ●● szülő köszöntő csokor: általában két teljesen egyforma és pár virágszálas, egyszerű csokor. Az ifjú pár szokta ezeket kölcsönösen egymás édesanyjának átadni; ● kegyeleti csokrok: elhunyt búcsúztatásakor és a róla megemlékezéseknél a kegyelet kifejezésére készülnek. (Lásd: kegyeleti virágkötészet témakörnél.) Ezek lehetnek: ●● részvét csokrok (kondoleáló = részvétnyilvánító csokrok): legalábbis, ha temetkezésre meghívásnak nincs mód személyesen eleget tenni, a gyászoló hozzátartozónak – részvétnyilvánításként – elküldésükhöz készülnek. Általában hosszúkásra – nyújtott vagy kerek formájúak és a mindennapi szokásos csokroktól csupán a virágaik összetételében (pl.: kála, krizantém, rózsa, szegfű) valamint a díszítésük kegyeleti jellegében eltérőek; 122


sírcsokrok: temetési szertatásra, búcsúztatásra, az elhunyt távolabbi rokonaként vagy ismerőseként is vihetők vagy (csak) az elhunytról megemlékezések alkalmaira szántak. ● Vázacsokrok – maiak: szintén még legfeljebb a vágott virágok, áruként kínáló, vázában tartásának lényegében csupán egyféle formái. Ezek, akár kirakat felé, de az üzletben, a vásárlók számára is fontos, olyan - vázacsokroknak nevezett – virágegyüttesek, amelyeknek a tartója váza, valamint minden oldalról van elejük, és így valóban úgy néznek ki, mint egyetlen kisebb-nagyobb csokor. Más/különben ez a – vázacsokor – megkülönböztetés, indokolatlan, nem is létezik (Szabó, 2005.). Jellemzőik: - bármelyik száljuk könnyen kiemelhető, vevő kívánságára is, - körben, legalább közel egyformán mutatnak, - összekötésük helyettesítője szokásosan a tartó-vázájuk legszűkebb átmérőjű része, - sok virág látványos megjelenítői is lehetnek. Készítésük: - együtt sok vágott virág, önmagában vagy akár csak némi vágott zölddel is, szokásosan helyezhető el, a vízbeállításukhoz már előkészítésüket követően, az ehhez alkalmas és már ugyancsak jól előkészített vázába, - a jó elrendezés, akár csak közelítően gömb vagy félgömb formában is, eredményezheti egyben, a végül minden oldalról, illetve teljes körben a mintegy „eleje” kinézetüket (is). – – – Készítésüknek a módja szerint lehetnek: • ösztönös/en, még természetes kötéssel készülők: miként a virágszerető, a virágkötészethez még nem eléggé értő ember is össze szokta rakosgatni csokorba az akár saját gyűjtésű vagy termesztésű, ill. vásárolt vágott virágokat, ilyen zöldekkel (is); • tudatos/an, a már szakszerű kötéssel készülők: a hozzájuk-valók megfelelő kiválasztását követően, az elrendezésük törvényeinek is megfelelően elkészülő csokrok; Készítésüknek a stílusa, irányzata, ill. elrendezési forma szerint lehetnek: ● öt alaptípus és az ezek valamelyikének irányzataként kezelendő: ●● többi ismert stílus-irányzat szerintiek: (lásd: Stílusok, irányzatok virágkötészeti című részben). Ezek szerint lehetnek: ● dekoratív (díszítő) stílusúak: hosszúkás vagy nyújtott dekoratív csokrok, gömb alakú- formájú – dekoratív csokrok, – kerek dekoratív csokrok. ●● amerikai stílus-irányzatúak: fellazított, laza kerek dekoratív csokrok, ●● angol stílus-irányzatúak: ívelt dekoratív csokrok, ●● biedermeier stílus-irányzatúak: biedermeier csokrok – szorosan zárt kerek dekoratív csokrok, ●● francia stílus-irányzatúak: keretes dekoratív csokrok, ●●

123


szerkezet(i) = struktúra stílus-irányzatúak: struktúra = szerkezeti dekoratív csokrok, ●● tányér stílus-irányzatúak: tányér csokrok, ●● paralel = párhuzamos stílusúak: paralel = párhuzamos csokrok, – emeletes paralel = párhuzamos csokrok, – köteg paralel = párhuzamos csokrok, ●● vegetatív (természetes) stílusúak: – vegetatív (természetes) csokrok, ●● bozót stílus-irányzatúak: – bozót csokrok, ●● vízesés = zuhatag (Cascade-Wasserfall-) stílusúak: – vízesés menyasszonyi csokrok, – zuhatag (Cascade= kaszkád) menyasszonyi csokrok, ●● vonalas grafikus vagy lineáris (formal - linear) stílusúak: hosszúkás vagy nyújtott vonalas – grafikus vagy lineáris (formal linear) csokrok, ●● újszerű = modern kísérleti (konstruktív) stílusúak,- irányzatúak: – apró = miniatűr új/szerű = modern – kísérleti (konstruktív) csokrok, – álló újszerű = modern – kísérleti (konstruktív) vagy dekoratív csokrok, - egy szálas új/szerű = modern (konstruktív) „csokrok” – – – Növényanyaguk és kiváltóik jellege – „milyensége” szerint lehetnek: ● élővirág csokrok: még élő és ún. csokros = többvirágos vagy szálas = egyvirágos vágott virágokból, valamint másmilyen hozzájuk valókból készülnek (lásd: előbb és később), ● száraz-virág csokrok: leginkább szárított és akár ún. drótszárú virágokból, termésekből, levelekből, valamint egyéb ilyen és másmilyen hozzájuk valókból készülnek (lásd: Száraz virágkötészet című részben), ● élő- és száraz-virág csokrok: élő- és száraz növényanyag társításával, egyébként viszont az előbbiek szerint készülnek (lásd. előbb), ● élő-, száraz- és selyem-virág csokrok: élő- és száraz növényanyag, valamint ún. selyem-virág anyag társításával, egyébként viszont az előbbiek szerint készülnek (lásd. előbb). Készítésüknek (általános) jellemzői: Ideje: akár jóval megelőzheti a várható végleges felhasználásra vázába állításukat is, hogy legyen belőlük készen elegendő, kínálkozó választéknak is, – lehessen miből választani – méginkább pedig azért, hogy közülük választva, az egy vagy több a kiválasztottat azonnal lehessen csomagolni és vinni… - persze az élővirágosak esetében is, az ezután még legalább elfogadható, „tisztes” időtartamú „utóéletet”, vagyis, ún. vázaélettartam reményében. Időtartama: akár nem is teljesen öt perc (lásd. J. Packer 2002. Virágcsokrok villámgyorsan című könyve). Átlagosan leggyakrabban egy negyed- fél- órányi. Azonban még legalább a bő egy-másfél órát is meghaladja. Függ ez az előkészítettségen, gondosságon és gyakorlottságon kívül még leginkább a követett elrendezési formától, illetve stílustól, valamint a mérettől és az ezekszerint felhasználásra kerülő anyagmennyiségtől (is). Stílusa: az éppen ezesetben nagyon sokféle lehetséges stílus – irányzat, illetve kialakítási forma – közül, csakis egyetlen, a legcélszerűbbként kiválasztott. Ezt egyértelműen egyedüliként, a rá jellemző stílusjegyekkel következetesen vé●●

124


gig is kell vinni, közben másikra át nem váltva, ami csak rosszul végződhet/ne. Egynél több stílus – irányzat – jellemzőinek együtt, vagyis különböző stílusjegyeknek a közösen mutatkozása is, az ilyen módon stíluskeverés, -keveredés végeredménye legalábbis vitatható – hibás – esztétikailag és szakmailag egyaránt. (Szabó 2005.) Bár az egyes stílusok – irányzatok – között nem éles a határ, mivel az egyéni kifejezőkészség, az egyre bőségesebb anyagválaszték és a kifejezésmód miatt ugyancsak, több kombináció is előállhat, így az átmenet az egyikből a másikba folytonos (Klincsek 1999.). A tényleges formai-, ill. stílusbeli hovatartozás, az ezzel kapcsolatos követelmények szerint is elvárhatóan megmutatkozó legjellemzőbb forma-, illetve stílusjegyekből adódhat. Készítésüknek az általános menete – műveletei: ● Igényfelmérés: akár „kikérdezéssel, piackutatással” (is). ● Előkészítés – előkészületek: ●● Tervezés: ●●● egyszerűbbek, gyakoribbak esetében: ez gyakorlottan alig egy perc alatt és csak fejben is megtörténhet. A felhasználni kívánt összes virág és minden más, az alakjának, színének, mozgásformájának és még a követni kívánt egyféle stílus szerint is megfelelő helyén jelenhet meg már a képzeletben. ●●● különlegesek, ritkábbak esetében: az elképzelés le is rajzolható és szükséges a fokozottan tudatos növényválasztás és elrendezés. ●● hozzávalók biztosítása: az elképzelés – terv, tervezés – szerinti mindegyikének: ●●● összeválogatás: az esetenként hiányzók pótlásával vagy elhagyásukkal számoló újra átgondolással – tervmódosítással (is). ●● előkészítése: a felhasználásukhoz alkalmas állapotban amihez: ●●● szükség szerint: kozmetikázás, szárhosszabbítás, merevítés, pótlás, tisztítás a levelektől, tüskéktől is, hogy összefogási- kötési pont alatt ne maradjanak vissza és majd vízbe se merüljenek valamint a száraljak legalább éles késsel ferdén, hosszan visszavágása és ezután vízbe vagy tartósítószeres oldatba állítva, felszivatásuk (lásd. korábban). Továbbá a szükséges rögzítő-kötöző anyagok megfelelő méretre vágva, valamint elég tartóedény előzetesen megtisztítva, feltöltve ugyancsak kézközelbe helyezése, ●●● besorolása: előrendezéssel, akár az elképzelt – tervezett – felhasználásuk sorrendjében egyenként sorba kirakva vagy csoportosítva éspedig legalább elméletben, aszerint is, hogy a formáik, színük és egyéb megjelenési módjuk figyelembevételével (is) melyikük alkalmas kiinduláshoz, melyikük súlypontképzéshez, melyikük térkitöltésre, melyikük záráshoz,. Ezeket majd közben keresgélni ugyanis nem lehet! Megfelelő gyakorlattal viszont nem is kell, még az ehhez előzetesen besorolás, előrendezés nélkül sem. ● Megvalósítás – kötés: ●● kezdés: miután a hozzávalóknak az elrendezéséről és a felhasználásuk eszerinti sorrendjéről (is) kialakuló elképzelés véglegessé vált;

125


●●

-

-

-

-

-

-

-

-

elrendezés: legszebb csokorformát eredményezheti a végén, az alkotó elemek- részek-, de legalábbis a virágszálak és a közéjük való vágott zöldek mindegyikének, a ma szokásossá vált, kéveszerűen = spirálisan, egymás utáni folyamatos elhelyezése – szárelrendezése – a párhuzamos = paralel csokrok kivételével . Ennek következők a lépései: az elsőként elhelyezésre szánt virágszálat a bal kéz – természetesen a balkezeseknél a leírtak tükörképe érvényes – hüvelyk, mutató és középső ujja közé kell fogni, a gyűrűs és a kis ujjal pedig rögzíteni, kitámasztani alulról is, a második szálat szintén átlósan és már nagyobb szögben kell a másodikra helyezni, valamint ennek az első harmada is ugyanoda kerüljön, ahová a másodiké került, a további szálakat – a még hátralévőket – ugyancsak átlósan és mindig egyre nagyobb szögben kell egymásra tenni, az alsó harmaduk pedig szintén oda kerüljön, ahová már az előzőeké is került, csomózhatók is előzetesen legalább a virágok, termések, esetleg levelek és más növényrészek közül, a kis méretük vagy csak törékenységük miatt enélkül, azaz szálanként, egyesével legalábbis nehézkesen használhatók, a könnyebben jól elhelyezésük, – elhelyezhetőségük – érdekében, akárcsak akkor, ha ez már súlypontképzéshez szükséges (lásd előbb). hátoldalra szálak elhelyezése, szintén a kévébe, illetve a spirál vonalban illesztve történjen – hátoldali kidolgozáskor, egyoldalas – frontális (csokor) formák esetében is. Éspedig lehetőleg ezesetben sem előzetesen megdrótozva a szárukat és ezt hajlítgatva, hanem a drótozás nélküli természetes formájukban legyenek formálva a velük elérni kívánt alakzat kialakulásáig. vágott zöldek elhelyezése, folyamatosan, a virágszálakéval együtt és velük meg(is)egyezően történjen meg. lezárásként, a súlyponttal stabilitást adó alap vagy ún. gallér ill. mandzsetta, töltőanyaggal készüljön, hogy a belekerülő többnyire hengeres és sima szárú virágok se forduljanak majd el, abból a helyzetükből, amilyenbe belekerülnek és ahogy a legjobban is érvényesülnek. Teljes hiányában pedig, a csokor, alap nélkülinek, és így befejezetlennek, valamint még bizonytalannak – üresnek is hathat – tűnhet. marokra fogás, az ujjak közül is ehhez átvéve marokba, a már több szár öszszefogását követheti, ezekhez továbbiak hozzáfogásának a folytatásához, de az újjak közötti fogáshoz eleve nehéz vagy vaskos szárak esetében pedig általában már kezdettől csak ez lehetséges. A szárak azonban ilyenkor is az alsó harmadukban egy ponton érintkezzenek – találkozzanak egymással. igazítás a megkötést megelőzően, amikor még formatorzítás nélkül könnyűszerrel be- és kihúzhatók a szálak, ismételten is, – és kerek csokorformára kötéskor folyamatos körbeforgatás közbeni –elvégzése biztosítsa, hogy: - - felülre vagy középpontba bimbós, de legalábbis a legkevésbé nyílott vagy máskülönben is a lehető legkisebb virágfejű egy vagy több virág kerüljön, és

126


●●

-

-

-

lefelé, akárcsak kifelé fokozatosan a nyílottabbak és az akár emiatt egyre nagyobbak, legalább látszólag=optikailag nehezebbek=súlyosabbak; - - súlypontokba vagy hozzájuk lehető legközelebb, a termések, vagy legalább a virágok közül a legnagyobb felületűek, de legalábbis a legsötétebb színűek és ez akár már csak emiatt is legalább látszólag legnehezebbek, legsúlyosabbak kerüljenek: az így akár csupán optikai – látvány – hatásával stabilitást adó súlypont létrejötte érdekében (is): nehogy máskülönben – akárcsak súlypont teljes hiányában – „felbillenés” vagy a veszélyesnek legalábbis a látszata következzen be. - - vágott (díszítő) zöldek ne takarják a virágok fejét és sokkal ne is nyúljanak túl rajtuk. - - virágok fejrészei se kerüljenek egymás takarásába és egy szintre se, mivel legalábbis az esztétikai, azaz az optikai – látvány – súlypontot alkotók egy magasságba kerülésével óhatatlanul előálló sík, mintegy kettévágná az összképet is. Ráadásul egyben így kivétel nélkül, nagyon tömöttek és unalmasak is lennének. Ellentétben az egymástól akár virágfejnyi szintkülönbségekkel és térközökkel, térben is kedvezően elhelyezkedőkkel, térkitöltőkkel; - - valamennyi virág/szál szára spirális kötésben, egy irányban is álljon – vagyis bal kézben fogva őket, balra is dőljenek! össze-kötés: sorra kerülése: (csakis) az utolsó virág vagy zöld, esetleg éppen másmilyen szál elhelyezését követően lehetséges: helye: - - spirális szárelrendezéskor: helyesen és szokásosan azon a legkeskenyebb ponton van, ahol eddig kézben voltak az alkotó elemek-részek-, a szálak. Ezek az ennél lejjebb kötés esetében széteshetnének, és feljebb kötéskor pedig, ettől összenyomódva, elveszne a spirális szárelrendezéssel (is) elért eddigi kedvező alakzat-forma, - - párhuzamos szálelrendezéskor: lehet még leginkább virágfejek alatt, közvetlenül is, és esetenként terméscsomók-csokrok aljában vagy levelek nyélrészének lemez-tövi részénél ugyancsak, a különösen sűrűn tömött, zárt formában összefogásukhoz. kötöző anyaga: ehhez alkalmas kivitelű kellően erős és lágy, szálas, kötözésre használható anyagból elég hosszan levágott darab, módja: a kötöző-anyag darabnak az egyik végén a bal kéz hüvelyk ujjával leszorítása és így folyamatosan feszesen is tartása mellett, a jobb kézzel jobbról balra tartó csavaró mozdulattal, - a szárakra, az őket végig szorosan áttekerése után,- akár így már a csokrot asztallapra letéve és esetleg másvalaki segítségének is az igénybevételével,- még egy-két csomóra vagy végül már masnira kötéssel szokásosan elvégzett szorosra kötése. megkötéssel egyidejű szál-, szár- összeugrás korrigálása: viszonylag ugyancsak egyszerű, mivel a szálak szára a megkötés helyén általában bármikor el127


fordítható, szétnyitható és ilyen módon újra a kívánt kedvező alakzatra visszaigazíthatók. - díszítés céljából is, és esetenként egyben a hagyományosan leginkább levelekből szokásos kivitelezést vagy hasonló kialakítást is helyettesíthető - kiváltó, pótló – egyféle záró alapként – az ún. gallérként, illetve mandzsettaként – és akár csak legalább egyszeri körbetekerésével vagy harmonikaszerűen hajtogatottan felkerülhet, még leginkább színes papír vagy celofán, illetve szövet, esetleg másféle anyag is. Ez szintén a megelőző szármegkötési ponton kerüljön rögzítő megkötésre, szalaggal vagy mással (is). Máshol megkötése furcsa látványt nyújtana! ● Utóműveletek: ●● megkötés alatti rész ellenőrzése: akár ismételten (is) szükséges azért, hogy ez levelektől, a csonkjaiktól is, valamint kidudorodásoktól, és minden más ilyen, az össze kötésnek a szorosan tartását is gátló, vízbe kerülve pedig még bomlás-, romlás-veszélyt is fokozó részektől mentes, és szükséges esetben pedig, legalább egy ekkori utótisztogatással még mentesítve legyen, ●●● szárvégek megkurtítása: megoldható akár marokban összefogva és egyenesre, méginkább a vázába kerülve is jobb tartást elősegítő félkör alakban levágásukkal. Éspedig szokásosan a megkötési hely feletti felső csokorrész hoszszának – magasságának – mintegy a felével megegyező, a kerek formájú csokroknál viszont akár vele közel azonos hosszúságúra, vágva – kurtítva – meg ezáltal a szárak megkötésen túlnyúló vég-részeit, a menyasszonyi csokroknál pedig olyan rövidre, hogy éppen csak jó kényelmesen lehessen megfogni és ilyen módon kézben biztonságosan tartani, a szárvégek tenyérrészen számottevően túlnyúlása nélkül. Így felállítva, még akár a "saját" lábán is megállhat a csokor. ●● száraljak visszavágása: szintén akár már ismételten is, még sorra kell, hogy kerüljön. Ez legjobb lehet éles késsel, a vízfelvételt segítő hosszan ferde metszlappal megoldva, sohasem a víz felvételét gátló íz – nódusz – illetve bütyök vagy csomós résznél. ●● készen, össze-kötve elhelyezés: szükséges még, éspedig lehetőleg napsütéstől vagy erős fénytől és huzattól is védett, hűvös helyen, de legalábbis haladéktalanul vízbe, méginkább tartósító oldatba beállítva, elég mélyen (és) akárcsak az ennek még hátralévő végleges módon való megoldásáig. Csokrok csomagolása: - elmaradhat, - közvetlenül (is) követheti az összekötést, - az összekötésnél (akár) sokkal később is sorra kerülhet. Jellemzői (ha jó): - alkalmazkodik a csokor-mérethez, - átfedései és az eldolgozásai egyébként is, hátoldalra kerülnek, - a kialakított csokorformát nem változtatja meg, nem lapítja le, nem nyomja meg, nem szorítja össze és megcsavarodást, törődést sem idéz elő, 128


- lehet rajta virágüzleti vagy másmilyen logó, cím, piktogram vagy másféle tájé-

koztatás és név- vagy üzenő-kártya, valamint kis tasaknyi vágottvirág tartósító készítmény is, - mentes hozzá nem illő díszítésektől, - nyári melegben nem zárt annyira, hogy befülledést okozzon, - véd legalább némileg az időjárási ártalmaktól és egyéb viszontagságoktól. Kivitelezése: alkalmasnak talált kivitelű – anyagú, mintázatú, színű vastagságú, stb. … – csomagolóanyagból, a teljes takaráshoz elegendőnél is, csak legfeljebb másfélszer nagyobb darab szükséges, - az elterített csomagolóanyag-darabnak, a lehetséges hosszabb vagy – ha célszerűbb – a rövidebb szimmetria-tengelye szerinti közepére kell elfektetni a csomagolásra kész csokrot, amennyiben van, akkor az ún. arcrészével lefelé fordított helyzetben, - a hátoldalra a csomagolóanyag-darab két oldalról összehajtása is legfeljebb pár cm-es átfedéssel történjen. Ezután lehetséges a szétnyílás ellen, az egy vagy több helyen, átszúrt gombostűvel vagy cellux ragasztószalag-darabokkal esetleg tűző-kapoccsal vagy a másféleképpen szokásos rögzítése, - a legalább kevéssel a csokorcsúcson is túlnyúló csomagolóanyag-résznek az esetenkénti lehetőleg finom redőzéssel összefogását, méginkább a szintén hátoldalra, és csak keskeny csíkban, egyszeri-kétszeri visszahajtását és esetleg kétoldalt sarkosan is behajtását követheti, az akár szintén előbbiek szerinti rögzítése, - mutatós zárógallér – mandzsetta – papírból, esetleg ún. kristályfóliából, de inkább egyéb megfelelő(bb) anyagból, még ugyancsak készülhet. Ez a másféleképpen csomagolást is kiválthatja és többféle lehet: - - kapni ehhez, a felsőnek szánt széle – éle vagy peremrésze – besodrásával is, akár már előre elkészített krepp-papírt, tekercselve. Ennek, a csokor legalább egyszeresen teljes körbefogásához elegendő hosszan lemért és levágott darabja, jobb kézzel, kis hajtásokkal összeszedése után, a bal kézbe fogott csokorra, a nyakrészénél egyszerűen rátekerhető. Majd a csokor öszszekötési helyénél ez is szorosan megköthető, körülbelül az alsó harmadában. Ezután lehetőleg néhány helyen egymásra húzva, össze is ragasztható, akár cellux ragasztószalag darabokkal, rejtetten, hogy ez ne tűnjön fel. Végül még, takarásként is, papír vagy textil szalag (is) kerülhet a kötéshelyre; - - kényszer-megoldása lehet még csupán a virágcserép dísz/ítő csomagolásához rendszeresített és sima – ép – vagy mélyebben-sekélyebben csipkésen „karéjozott” szélű, kör formára vágott csomagolóanyagnak, - mint a többnyire nyomottan színes mintás ún. körcelofánnak vagy kristályfóliának,szintén egyféle csokor gallér – mandzsetta – formában történő alkalmazása. Akár olyan módon, hogy ez, a közepén kivágott ehhez elég nagy nyílásán át, csak a szárával, vagyis az összekötése alatti száraljaival átbújtatott cso-

129


kor nyakrészénél kerül meg-, illetve összekötésre úgy, ahogy elfogadhatóan redőzését-hullámzását eredményező elrendezésével egyidejűleg; - - saját kivitelezésű mutatós – díszes-záró gallér – mandzsetta – készítése ugyancsak lehetséges, méghozzá a legegyszerűbb selyempapír – az ún. kalappapír akár csak egy, de inkább két-három, ehhez elég nagy méretben, négyzet alakúra vágott darabjából is. Éspedig olyan módon (is), hogy az egyik átlója mentén háromszög alakban összehajlított papírdarab, az öszszehajtott részénél vékony redőzésekkel, harmonikaszerűen összehajtogatása után, ezzel a részével a csokor összekötési helyén körkörösen elhelyezve, az aljától pár centiméterre, szintén szorosan megkötésre kerül. Ezután pedig a kötéséből kihúzása ill. kiesése és megszaggatása nélkül,- a kötés feletti részének az óvatos széthúzása közben, ezt ügyesen hajtogatva is, még látványosan -–mutatósan, - széthajtható a csokor alj fölött, legalább egynegyed- vagy félkörben, - sorra kerülhet még, díszítéshez szánt, méretarányos, színében is harmonizáló – illeszkedő – szalag vagy szalagcsokor – masni -, esetenként díszes üzleti reklám embléma, illetve logó, valamint név vagy inkább megfelelő szövegű üzenő-kártya, sőt vágottvirág-tartósító készítményből egy adag elhelyezése és rögzítése is, - védőcsomagolás is lehet, szükséges esetben a díszítő feletti -legalább többrétegű selyem, illetve ún. kalappapír, vagy újságpapír borítás. (Ennek, akárcsak az át nem látszó díszcsomagolásának is az eltávolítása, átadás előtt, az átadó feladata!), - tartósító hatású, igényes csomagolás; mint a Flower Bag virágtasak vagy hasonló biztosíthatja a hosszabb ideig tartó szállításkor is, a végcélig elég frissen eljut(tat)ást.

FONOTT VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK A fonott virágkötészeti készítmények is, a szálas anyagokból fonással készülő virágos alkotások. A kötés a kisegítő technika még leggyakrabban a készítésükkor. Előállításuk: ma már viszonylag ritka. Bár legalább részben még jól „előre is gyárthatók”. Kialakulásuk: a virágokból és gallyakból font formában való első megjelenésükkel kezdődhetett el. Azóta is lényegében csak az anyaghasználatuk színesedett, mind újabb anyagoknak a virágkötészetben is térnyerésével. Jellemzőik: - anyagaik legalább részben viszonylag hosszú szálásak, - elegánsak és alkalmiak – tartósak csak azesetben, ha örökzöld, vagy toboz és más száraz növényrészekből, valamint egyéb nem élő anyagból készülnek, - formájuk jellegzetes, 130


- kifejezik a felszabadultságot, az örömet, a vidámságot – a hozzájuk használt anyagoktól függően, - munka és anyagigényesek. Típusaik és alkalmazásuk: Kör formájúra fontak: a viszonylag gyakoribbak. Ezek lehetnek: - gúzs formájúra fontak: leginkább egyetlen szál hajlékony hajtás vagy vessző, esetleg gally karikába hajtásával, hajlításával kialakítottak. Pl.: koszorútest, alap, megtöbbszörözve: gúzs-köteg, függeszték, keret, - koszorútest formájúra fontak: legalább két szál hajlékony hosszú hajtás vagy vessző, vékony gally, sás és más hasonló szálas anyaga, kötél készítéséhez, ill. hajkötegek fonatba fonásához hasonlóan, hajlítással, csavarással koszorúba - koszorúformára -–fonottak. Pl.: koszorútestek, - alapok készítéséhez (lásd: Virágkötészeti koszorúk és készítésük c. részben), Vonalas formájúra fontak: vízszintesen, függőlegesen vagy ferdén egyenes és ívelt vagy hullámos vonalvezetéssel kialakítottak. Ezek akár tetszőleges, de még jól kezelhető hosszúságban, lehetnek: - kötélszerű formájúra fontak: kívánt – kisebb-nagyobb – vastagsági méretben, legalább némileg íves vagy inkább kör (formájú) keresztmetszetűek. Pl.: fokhagyma fonatok, valamint ajtók, ablakok, asztalok, belső és külső terek, dobogók, emelvények, falak, homlokzatok, kép és tükör keretek, kocsik, koporsók, oszlopok, ravatalozók, színpadok, szobrok és hasonló műtárgyak, templom belsők, urnák fonott díszei, - szalagszerű formájúra fontak: kívánt – keskenyebb – szélesebb – szélességi méretben és közel vastag vonal formájú átmérővel. Pl.: mint az előzőek (lásd: kötélszerű formájúra fonottaknál). „Síkban, laposan” fontak: mint a korcolás is, és az alakzatra fonottak-formáltak szintén, rövidebb-hosszabb egyféle vagy több különböző szálas anyag, egymást leginkább merőlegesen – derékszögben – keresztező szálai vagy kisebb-nagyobb vastagságú szálkötegei összefonásával kialakítottak. Pl.: akár saját készítésű alapok, tartók, testek. Lehet még mindegyikük: - lombdíszes, - termésdíszes, - virágdíszes, - díszítő anyagokkal – kellékekkel – díszített, - vegyes díszítésű is.

131


Rafiafonat készítése

Koszorúalap vesszőből

132


FŰZÖTT VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK A fűzött virágkötészeti készítmények is, szálas, anyag legalább egy szálára, további egyéb, kizárólag vagy csak kisebb-nagyobb részben és akár szintén szálas növény anyagok fel-fűzésével készülő virágos alkotások. A kötés a kisegítő technika még, - legalább indítási és zárási műveletként -, a készítésük során. Előállításuk: az egyik legősibb virágkötészeti munka, „virágkötészeti forma”. Rajzolatként, stukkódíszként az építészetben is tért hódított. Kialakulásuk: pontosan nem ismert. Az ókorban és a középkorban viszont már elterjedtek voltak, termek és más belső terek, valamint épülethomlokzatok, utcák és egyéb külső terek legalább alkalmi díszeiként. Laza füzérek viselése is hagyományos a természetközeli népek különféle kultikus ünnepein. Valamint több népszokás, népünnepély hagyományos díszei is a különféle füzérek. Fejdísznek vagy nyakba akasztott viseléshez a füzéreket olykor összekötötték és így alakultak ki belőlük a koszorúk is. Zöldség és más termésfüzérek forgalmazása is szokásos, mégpedig leginkább az akár már teljesen bepirosodott fűszerpaprika füzéreké. Jellemzőik: a fonottakétól (lásd: virágkötészeti fonott készítmények és alkalmazásuk c. részben) lényegében csak annyiban térnek el, hogy rövid – csonka – szárú vágott virágokból és a másra esetleg már alkalmatlan rövid leveles hajtásokból is készülhetnek. Vagyis szinte egyféle „hulladék-hasznosítók” is lehetnek. Típusaik és alkalmazásuk: - feston: közepén a legtestesebb vagy legalábbis a legszélesebb, amitől akár egészen rövid „távon” és így rohamosan is vékonyodhat, az általában kissé ívesen felnyúló két végéig, ahol még bojtszerű kis zömök, csüngő résszel egészülhet ki. Pl.: függődísz leginkább ajtó, ablak vagy kapu nyílás tetején, homlokzati és más szabad felületeken, - füzér: csak fűzötten és kötéssel is, többféle lehet: o „lapos” formában is kétféle lehet: „fél=egy-oldalas” füzér: nyitott legyezőszerű, a kívánt és akár szabálytalanul egyenetlen – hullámzó – szélességben. Pl.: ajtók, ablakok, asztalok, belső és külső terek, dobogók, emelvények, falak, homlokzatok, kép és tükör keretek, kocsik, koporsók, oszlopok, ravatalozók, színpadok, szobrok és hasonló más műtárgyak, templom-belsők, urnák „fél=egy-oldalasan” fűzött dísze, „két-oldalas” füzér: nyitott madárszárny-szerű, a kívánt és akár szabálytalanul egyenetlen – hullámzó – szélességben. Pl.: mint az előbbinél (lásd: „fél=egy-oldalasnál”), o „íves” keresztmetszeti formában szintén kétféle lehet: „részlegesen telt=teljes” füzér: legalább némi szélességben még sík – felfekvő – aljú és a kívánt, akár szabálytalanul egyenetlen – hullámzó – szélességű. Pl.: mint az előbbieknél (lásd: „fél=egy-oldalasnál”),

133


„telt=teljes” füzér=girland: leginkább hurkaszerűen a kívánt méretben közel egyenletesen vastag és legalább megközelítően szabályos kör, ill. keskenyebb-szélesebb ellipszis keresztmetszetű. Pl.: mint az előbbieknél (lásd: „fél=egy-oldalasnál”), - Hogarth-ív: akár virág vagy másféle növényszárakkal alkotott – kirajzolt – lágyan elnyúló S betű alakú alapja a két vége felé fokozatosan elvékonyodik és a közepén – az S „hasa” – teltebb – kövérebb - , valamint gazdagabban is díszített. Így a megjelenésében romantikus, mértéktartó eleganciájú, egyben ünnepélyes, gazdagságra is utal, meghitt hatású, miután „magában hordja az ún. ölelő vonalakat”. Pl.: szabad felületek, oszlopok, templom-belsők dísze. Lehet még mindegyikük: - lombdíszes, - termésdíszes, - virágdíszes, - díszítőanyagokkal – kellékekkel – díszített, - vegyes díszítésű is.

134


TŰZÖTT VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK A tűzött virágkötészeti készítmények tűzési technikával, tartóba vagy tartóra készülő virágos alkotások. Más technikák kisegítő alkalmazása az esetükben sem kizárt. Előállításuk: ma már nagyon gyakori a virágkötészetben. A kézzel kötött csokrok kivételével, mindenféle virágkötészeti alkotás készülhet ilyen módon. Legelterjedtebb szárazvirág-kötészeti anyagokkal. Kialakulásuk: a japánok és kínaiak kenzán-tűpárnára alapozott „tűzéses” virágkötészeti kompozíció-készítési technikájának múlt századi ismertebbé válásával indulhatott el, az európai virágkötészetben. A mohagolyókat is kiváltó tűzőhabok megjelenése után válhatott a legszélesebb körűvé. Jellemzőik: - tartó-tűzőanyag az alapjuk: pl.: agyag, drótháló, gélanyag, gyurma, huzalgombóc, mohagolyó, tűzőhab. - kell mindegyikükhöz befogadó tartóedény: pl.: leginkább kosár, tál, váza, vagy tartó alap: pl.: drótháló-idom, fali-tartó, fatalp, fonat, kenzán-tűpárna, koszorúalap, sírcsokortartó. - tűzési – szúrási mozdulattal történik az anyagbehelyezés – rögzítés. Típusaik és alkalmazásuk: - élő- vagy szárazvirág tál. pl.: alkalmi-, asztali-, ünnepi dísz, árubemutató, - élő- vagy szárazvirág kosár, pl.: ajándék, húsvéti, köszöntő (Floreintin), - élő- vagy szárazvirágos tűzött vázadísz, pl.: kirakatdísz, virágbemutató, - élő- vagy szárazvirágos tűzött kegyeleti készítmény (lásd kegyeleti virágkötészetnél) - élő- vagy másolatban már selyemvirágos tűzött menyasszonyi csokor (lásd esküvői virágkötészetnél), - élő- vagy szárazvirágos falidísz, pl.: ajándék, dekoráció, beltéri dísz, - élő- vagy szárazvirágos tűzött díszítésű életfa, gömb, koszorú, kúp és szív valamint egyéb hasonló alakzatok, formák-testek (lásd alkalmi virágkötészetnél). Készítésük – kivitelezésük – általános munkaműveletei: - az előkészítés munkaműveletei, - a megvalósítás munkaműveletei: o a választott tartó-edény előkészítése – alkalmazható / tiszta állapotban és kézközelben: a ki/tisztítása – ha szükséges és az élővirágokból, valamint más élő növényrészekből – a nem fiolás aljúakból – készülő készítmények – kompozíció számára előzetesen legalább tiszta vízzel alaposan ki is öblítve; méginkább fertőtlenítő hatású, akárcsak háztartási hypó és víz közel egyenlő arányú oldatával ki is mosva, a tisztavizes kiöblítése előtt. Eközben lehet meggyőződni arról is, hogy jó víztartó, mert ha nem ilyen lenne, akkor: víztartóvá is kell tenni, akár kibélelve fóliával, vagy pedig beleillő tartóedényt behelyezve, hogy ne folyjék ki belőle a víz, a környezetet is szenynyezve, 135


o rögzítő-tűző-anyag választás, tűzőhabból lehetőleg nem sokáig tárolt, és emiatt elöregedett, valamint mindig új, mintsem már használt választásával ,ami lyukacsos és ezért meggyengült a tartása, valamint baktériumokkal és gombákkal is fertőzött lehet, az előzőleg tartósan benne tartott virágok, vagy más növény anyagok miatt. o a választott rögzítő-tűzőanyag előkészítése: a nedvesíthetőnek felszivatása, lehetőleg a lapos, feliratos oldalával vízfelszínre téve legalább 2-5 percig, hogy így magától teljesen átnedvesedjen, belsejében, középen se maradjon száraz része, mert ez az élőanyag tartósságát csökkenti, feldarabolása – a különben túl nagy méretűnek o a kellő méretűre vágása, faragása –formálása, – már pontosan – a rögzítő-tűző anyag elég nagy méretű darabjának a választott tartóedénybe legalább két oldalával – a nedvesíthető esetében viszont víz vagy tartósító oldat utántöltéséhez egy helyen ehhez elég nagy hézagot is hagyva – szorosan illeszkedésének, vagy tartóalapra illő –alkalmas nagyságának bepróbálásával, o Ez tűzőhab esetében a legjobb: – akár hosszú pengéjű késsel vagy drótszállal, vágva, – a nedvesíthetőnek,- takarékosságból-, inkább a felszivatása előtti, még száraz állapotában, – szokásosan legalább 1,5-2 cm-rel edényperemrész fölé nyúlásával, de felületi dísz készítésekor ellenkezőleg, 1-2 cm-rel edényperem alá süllyesztésével, – szögletes sarok, felesleges szélei körben vékonyan levágásával –mivel úgyis letöredeznének-, és a tartó edényperemrészével találkozási helyeinél a peremrésznél kissé mélyebbre levágásával, különben kivezetné később a szükséges utántöltéskor ráöntött vizet, – vizet átengedő tartóba/edénybe, mint amilyen az alacsony hőfokon égetett kerámia anyagú és a terrakotta is, vagy a kosár, a behelyezéséhez a nedvesíthetőt előtte célszerű gumival vagy kötözőszállal összefogott többrétegű celofánba vagy műanyagfóliába csomagolni, hogy csak a felsőrésze maradjon szabadon, az így is már körülményessé váló vízutánpótláshoz (is), szétesés elleni védelme akár nagylyukú vékony hálódarabbal egyszerűen körülvételével,- sem hiábavaló óvatosság, legalábbis szétpréselését különösen könnyen kiváltó, nagy, nehéz, vastag szárú virágok, zöldek, termések felhasználásának tervebevételekor, szilárdan rögzítése még szintén szükséges lehet. Ami viszont többféle módon is megoldható-történhet: - - lapos tartó/edény aljába szokásos rögzítését Oasis tüske és ragasztó gyurma is biztosíthatja. Ehhez ragasztó gyurma darabkát kell az Oasis tüske aljára nyomni. Majd akár gyertyaláng fölötti megmelegítése után 136


nyomható jól rá, az ehhez előzetesen már szárazra és tisztára törölt – mivel porosan és nedvesen nem ragadna rá tartó/edény aljra (ahogy jobban hozzáragad). Ezután kerüljön az Oasis tüskére a kívánt méretben és formában előkészített tűzőhab-darab. Ezt legjobb még körberakni nagyobb kavics-szemekkel vagy más, nehezebb anyaggal, ami meggátolja a későbbiekben is, az elfordulását, valamint a szállítástűrést is elősegítheti; - - szögletes tartó/edény esetében szokásosan, hasznosítható a tűzőrögzítőanyag rögzítés régi módja, a vessződarabokkal vagy drótszálakkal kitámasztását is, - - vizet is álló ragasztóval rögzítése keresztben átragasztásával lehet még a viszonylag legegyszerűbb. Csakhogy látszik, takarni kell és annyiban nem eléggé biztonságos, hogy nedves felületen nem tapad meg elég jól. o növényanyagokról gondoskodás, a betűzni kívánt, vagyis a felhasználásra tervezett és ehhez már előzetesen kiválasztott, összeválogatott és alsó levelei leszedésével, valamint más, szükséges módon elő is készített növényanyag legalább java részének, lehetőleg előrendezve, kézközelbe készítésével, o a növényanyag betűzése: az elsőként betűzésre érdemes – illő – virágszál vagy más növényrész kiválasztása formája, színe, nagysága, mozgásformája, állapota szerint is, és a követni kívánt kivitelezési mód, illetve stílus(a) – virágkötészeti irányzat – jellemzőinek is a figyelembevételével, az elsőnek betűzésre választott virágszál, illetve növényrész „bepróbálása” a tervezett – neki szánt – helyre és helyzetében: szintén az ezelőtti munkaművelet még ugyancsak érvényes – vonatkozó – szempontjait is figyelembe véve, szárkurtítás az elsőként betűzésre kiválasztott virágszálnál vagy más növényrésznél, a „bepróbálásának” alapján is megfelelőnek talált - eldöntött – helyének és helyzetének, valamint a betűzés 2-5 cm-es mélységének is a figyelembevételével. Ez éles késsel és lehetőleg a minél nagyobb vízfelvevő friss, sima vágásfelületet – sebfelületet – eredményező, hosszanti ferde vágással történjen meg. Akkor is, ha erre már egyszer, az előkészítéskor sor került. Ezt a jobb vízfelvétel és a könnyebb betűzés érdekében kell, akár ismételten megtenni, de sohasem íz-, ill. bütyökrészt átvágva, ahol nem jó az élő vágott virágok, vagy más ilyen növényrészek levágásuk utáni jó életbenmaradási időtartamát a szokásos körülmények között meghatározó vízfelvétele. Ráadásul az emiatt szélesebb szárrészük túlságosan kitágítaná a rögzítő-tűzőanyagot, - közülük is leginkább a tűzőhabot-, és így mozoghatnak benne vagy ki is esnének belőle. Vastag szár így újonnan adódó alja még „ék alakúra is legyen vágva”, ami meggátolja, hogy a betűzése után a kívánt – beállított – helyzetéből, ill. irányból elforduljon. Ez egyben a rögzítő- tűzőanyag miatt a szétrepedésének veszélyét is csökkenti,

137


az újonnan kapott száralj megtisztítása: a kívánatos betűzési mélységnek megfelelő részén, vagyis legalább 2 cm hosszan szükséges. Úgy, hogy itt se levelek, se tüskék vagy tövisek, de másféle kiágazódások se maradjanak vissza rajta – amik gátolnák a szoros betűzést, az első szál betűzése: már lehetőleg olyan módon történjen, hogy a megtisztított száralja fölött, megközelítően abban a szintben, ameddig kívánatos a betűzése, vagyis 2-5 cm felett, két újjal megfogva, egy határozott, erőteljes nyomási mozdulattal kerüljön beszúrásra a rögzítő tűzőanyagba, az előzetes „bepróbálásával” is, számára megfelelőnek talált – eldöntött, kiszemelt - helyen és a meg/kívánt helyzetben, a további szálak betűzése: ugyancsak az elsőnek betűzésre érdemesített szál kiválasztási szempontjai szerinti kiválasztásukat követheti, szintén lehetőleg még a „bepróbálásukkal” is megfelelőnek talál – mutatkozó – helyeikre és helyzetükbe. Ez lehetőleg még csak ne is veszélyeztesse a már betűzött szál(ak) épségét és beállított helyzetét se változtassa meg; A beszúrások pedig anélkül, hogy a szárak keresztezik egymást, mindig lehetőleg a rögzítő-tűző anyag közepe felé rányuljanak, mert ezzel az egyirányú betűzéssel minden szár elfér, - levél gallér = mandzsetta résszel tervezett készítmény készítése ennek az elkészítésével kezdődjön, majd következhet a váz felépítése – kialakítása és csak ezután kezdődjön el a kitöltése, - egyszerre csak egyféle virág, kerüljön betűzésre, ami különösen a dekoratív stílus követésekor – esetében – segítheti elő, az egységes virágeloszlást is, a szálbetűzések folytatása: az egymás után következő szálakkal, legjobb általában bentről kifelé és alulról felfelé haladva, a fő motívum kialakítása: elsőként történjen meg, az ehhez alkalmas hangsúlyos virágszálakból, ill. növényrészekből, mellék motívumok kialakulása: még szintén sorra kerülhet, a térkitöltő, lazító betűzések, a térkitöltésre, lazításra megfelelő virágszálakból, ill. növényrészekből, legalábbis a főmotívum kialakításáig ne kezdődjék el, az alaplazító növényanyagok – virágszálak és egyéb növényrészek - betűzésével kezdés, legfeljebb kivételesen lehetséges, egyes stílusoknál – mint a vegetatív és a vonalas-grafikus stílus esetében. - vízzel vagy inkább tartósító oldattal töltött szárvégi fiolájukkal illetve kémcsővel kerüljenek betűzésre is, legalább az ilyennel ellátott nagyvirágú flamingóvirágok és orchideák, - zsinór, méginkább textília és szalag darabban, de szalagcsokor = masni formájában is, a megdrótozásánál lehetőleg celofánba vagy műanyag fóliába burkolva – csomagolva – és ennek a részének majd akár levelekkel eltakarásával – kerüljön csak betűzésre nedves rögzítő-tűző aynagba és közvetlenül ne érintkezzen vele, nehogy kivezesse a vizet. 138


Utóműveletek: - a megvalósítás, - elkészítés – kivitelezés – végére érve, az alaposan - figyelmesen – átvizsgálás, körbenézés – az ennek helyesen már időközben sorrakerülését követően is –már ismételten, - a még mutatkozó ún. üres részek feltöltése, akár már csipeszt használva a betöltésükhöz is a még szükséges betűzések ilyenkor elvégzéséhez, a korábban betűzöttek elmozdításának, törésének elkerülése érdekében, - minden egyéb, még fellelhető hiányosság lehetőség szerinti megszüntetése, az igazítani valók kiigazítása, - végül a nedves rögzítő-tűző anyagú kész tűzött készítmény még lehetséges utántöltése vízzel, vagy inkább tartósító oldattal. Készítésüknek – kivitelezésüknek – (a) stílusa szerint a tűzött virágkötészeti készítmények lehetnek (Szabó, 2008): - dekoratív-részarányos = szimmetrikus (hosszúkás-nyújtott, kerek, kúp, szerkezeti-struktúra, vízszintes, zárt-biedermeier), - párhuzamos = paralel, - vegetatív (bozót), - vonalas-grafikus – részaránytalan = aszimmetrikus (hosszúkás- nyújtott, leomló, párna-vízszintes), - kísérleti (szabad formájú) tűzött (díszítésű) kosár, és tál, valamint váza készítmény egyaránt (lásd később).

139


A tűzött kompozíciók elkészítési technikái (Elekné Ludányi Zs., - Császi K., 1999 nyomán)

Tűzőhab használata

Rögzítőanyag elhelyezése

Virágszárak ne keresztezzék egymást!

Virágtál összeállítása

140


A tűzött kompozíciók fajtái

Körkörös és frontális készítmény

Függőleges és vízszintes elrendezés

Szimmetrikus és aszimmetrikus elrendezés 141


RAGASZTOTT VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK A ragasztott virágkötészeti készítmények hideg vagy meleg ragasztási technika alkalmazásával készülő virágos alkotások. Közülük az élővirágosak és a másféle élőanyagot hasznosítók legfeljebb kivételesen készülhetnek meleg ragasztási technikával. Előállításuk: bár csak újabbkeletű szokás, azonban már elterjedt a virágkötészetben. A ragasztópisztoly terjedésével lett egyre gyakoribb is, a virágkötészeti munkák körében. Kialakulásuk: elkezdődött a meleg ragasztás lehetőségét megteremtő – biztosító – elektromos ragasztópisztoly megjelenésével – 1980-ban. Kereken tíz évvel később – 1990-ben már az élő növények, növényrészek ragasztására is alkalmas hidegragasztó megjelenése jelentett további nagy előrelépést, a ragasztott virágkötészeti alkotások készítésében. Jellemzőik: - egyébként már kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmazható növényi és más anyagokat is jól hasznosíthatnak, - legbiztosabb lehet a rögzítésük, - az alkotókedv, a fantázia kifejezetten jó megjelenítői lehetnek, - legalábbis a többségük más technika alkalmazásával is készülhet, - viszonylag gyorsan készülhetnek. Típusaik és alkalmazásuk: - a leggyakrabban – leginkább – ragasztottak: o faliképek – főként szárazkötészeti anyagokból: pl.: ajándék, faldísz, o kis kiegészítő készítmények: pl.: hajdísz, kitűző, szalvétagyűrű, o térkompozíciók – leginkább szárazkötészeti anyagokból: pl.: bel- vagy kültéri dekoráció, térleválasztó, kirakati és színpadi dísz, - még ragaszthatók, a más technikákkal készíthetők közül is elsősorban mindazok az egyéb virágkötészeti készítmények, amelyek nem élővirág vázadíszek vagy tálak és élőnövény összeültetések, valamint nem is kézben kötött virágcsokrok, - az alkalmilag – ritkán – ragasztással készülők: pl.: a menyasszonyi csokrok, a temetési virágkötészeti készítmények.

TELJES - ÉLŐNÖVÉNY ÖSSZEÁLLÍTÁSOK A VIRÁGKÖTÉSZETBEN Élőnövény összeállítások be-, illetve összeültetések ún. növény-aranzsmanok a virágkötészetben is a többségükben. Ezek mindig még egész élő (gyökeres) növények közül, a lehetőleg igényeikben és megjelenésükben vagy még a növekedésük erőssége szerint is egymáshoz illőekből legalább kettőnek, a mindeddig leginkább egy közös tartóba/ra összeültetésével (társításával) készülő virágos alkotások. Éspedig a legtöbbször (még) az ehhez alkalmas ültetőanyaggal – közeggel – ún. növénytálban és kosárban vagy már üvegedényben kerülnek kialakításra. Készülnek még mind gyakrabban az ehhez akár elő142


re eléggé kivájt fatörzs darab vagy hasonló és másféle tartó alapokra, illetve edényekbe is. Kiegészítőik: lehetnek az anyagokból a vágott virágok és egyéb növény, valamint más, - elsősorban díszítő – anyagok is. Másféle technikák társként/i legalább kisegítő alkalmazására (még) szintén sor kerülhet. Előállításuk: legalább alkalmanként kifejezetten virágkötészeti feladatnak minősül/ne (legalábbis sokak szerint). Általában az így alkalmazott növények hatásának ilyen módon leginkább csoportosításával és összeültetésével (is) lehetséges fokozása érdekében. Kialakulásuk: legjelentősebb elősegítője, a kosarak után, a tálak virágkötészeti használatba már szintén bekerülése. Miáltal lehetővé vált már, egész élő gyökeres - cserepes – növényeknek az eddig szinte kizárólagos egyedi alkalmazásánál, illetve elhelyezésénél és tartásánál látványosabb – attraktívabb – együttes, azaz ún. kombinatív hasznosítása is. Jellemzőik: - általában olyan eltérő díszhatású – esztétikai – értékű növények „társítói” többnyire egy közös dísztő tartón vagy inkább tartóedényben, amely a jó megmaradásukhoz – díszítésükhöz – legalább közel azonos környezeti adottságokat – feltételeket illetve ún. mikroklímát igényelnek, - el/rendezésük magasságban, de térben is, az aranymetszés (lásd korábban) szabályai szerint megfelelő, - három fő növekedési pontjuk is lehet, a virágkötészet vegetatív stílusa (lásd: Stílusok, irányzatok a virágkötészetben című részben) szabályainak - törvényszerűségeinek – figyelembevételével, illetve az ezek szerint szokásos kialakításuknak – készítésüknek – (is) megfelelően, - a helyigényt csökkentik, - a látványt fokozzák, a növénytársak, illetve a társításra kerülő növények egyedi szépségének kiemelésével is, méginkább megvilágításukkor vagy akár társítva vízzel – akváriummal – terráriummal, stb. … - mozgásformákat is érvényesítenek, más virágkötészeti készítményekhez hasonlóan, (lásd korábban), - a tartójuk/edényük meghatározó, a helyes arányaik megteremtésében, a méretlehetőségeikben és a látványukban-mutatósságukban, vagyis azesztétikai megjelenésükben ugyancsak. Ráadásul sajátos hatású is lehet; (Pl.: a fényes fémből készült elegáns, gazdagságot is sugalló, a hidrokultúrás korszerű-modern, a mázatlan-matt kerámia, méginkább a cserép-terrakotta szerény-visszafogott, míg a fertőtlenítésben is részesített vájt fatörzs vagy taplógombatestű természetesnek hat, - a zöldfelületi hatást erősítik. Típusaik és alkalmazásuk: - tartásuk (várható) helye szerint lehetnek: - - beltériek: a virágkötészetileg leginkább megvalósíthatók, - - kültériek: inkább csak a legalább részben zárt, körülhatárolt, mintsem a teljesen nyílt terekbe szántak, - valók - tartósságuk szerint lehetnek:

143


- - alkalmiak vagy ideiglenesek: leginkább csak egyetlen alkalomra, akár csak órákra vagy legfeljebb pár napon át/együtt/esen tartáshoz és díszítésre szántak (valók) Ezek esetében a látványos – esztétikus megjelenés törvények érvényesülésénél is. Ezeknek – a szébontásukat követően – különösen alkalmasak lehetnek legalábbis az egyes növényei a már egyedileg – önállóan – tovább tartásra. - - tartósak: amelyek növényei, a formai, a növekedésbeni, a színbeli harmóniájuk = összhangjuk mellett, elsősorban még a biológia, illetve a környezeti igényeiket tekintve is legalább közel egyformák – megegyezőek. Egyben így megfelelőnek (is) kell lenniük a tervezett helyük várható környezeti, vagyis mikroklimatikus, mint a huzat – a légkondicionálás is, - valamint a forgalmi, a fenntarthatósági, a belsőépítészeti adottságoknak és még akár a velük együtt élő személyek növényszeretetének vagy éppen utálatának, meg az egyéb személyi sajátosságaiknak egyaránt. Mégpedig éppen a további minél jobb tartósságuk és fenntarthatóságuk érdekében. Jóllehet, ehhez a kialakításra kerülő élőnövény összeállítások – együttesek – minden növény/elem/ének valamennyi igényét aligha lehet egyszerre figyelembe venni – és mégkevésbé ki (is) elégíteni. Ez azonban el sem maradhat/na legalább/is a közülük legfontosabbak esetében. Vagyis a fény, a hő, a víz, a tápanyag, de kiváltképpen a légnedvesség, illetve a pára iránti igény/ük legalább közel azonossága alapvető; - tartójuk szerint (Lásd: Virágkötészeti tartók és alkalmazásuk című részben) különösen sokfélék lehetnek: - - alkalmazása szerint lehetnek: - - - tartó-alapos, pl.: növényfal alapúak, - - - tartó-edényes; pl.: hidro-nagy díszedény, nagyméretű növénytartó-edény, növénytartó kosár tartójúak, - - anyaga szerint: a legkülönfélébbek; - - eredete szerint lehetnek: - - - természetes eredetű, pl.: kagylóhéj, szőlő-kék, üreges kő tartójúak, - - - természetesen nem keletkező, pl.: fa, kerámia, műanyag tartójúak, - - elhelyez/hetőség/e szerint lehetnek: - - - függeszthető/ek: éspedig: - - - - falra függeszthető: fali tartó/edény tartójúak, - - - - falra függeszthető: akasztós, illetve függő (kaspó) tartójúak, - - - - aljzatra = padozatra lehelyezhető, pl.: nagyméretű növénytartó edény és kosár tartójúak, - - - - bútorra el/helyezhető, pl.: kivájt és növénytál, -kosár tartójúak, - - zártsága szerint lehetnek: - - - nyitott, pl.: növénykosár, -tál, üvegkehely tartójúak, - - - részben zárt, pl.: üveggömb –kád, -medence tartójúak, - - - teljesen zárt, pl.: „mini-növényház” mint az ún. florárium és palacküvegház tartójúak, - - kialakítása, illetve beépítettsége szerint lehetnek:

144


- - - beépített pl.: ún. növény-ablak, (vagy ablakkert, illetve üvegház), -vályú, vitrin, „tartójúak”, - - - nem beépített = szabadon álló; pl.: növénytartós kisbútor, virágláda tartójúak, - - mozgathatósága szerint lehetnek: - - - mozgatható, pl.: görgős alátétű nagy (méretű) növénytartó edény, és növénytartós kisbútor, tál tartójúak, - - - mozdíthatatlan, pl.: ua. (is), mint a beépített (lásd ott), - társított növényeink jellemző igénye szerint lehetnek: - - fényszegény helyre valók: kis fényigényű növényekből, pl.: rákvirág, sarlós babérpáfrány, vitorlavirág, - - jó fényellátottságú helyre valók: nagy fényigényű növényekből, pl.: kanári főnixpálma, szobafikusz, viaszvirág, - - hűvös helyre szántak-valók: alacsony hőigényű növényekből, pl.: borostyánarália, ciklámen, kanáriborostyán, - - meleg helyre valók: melegigényes növényekből: pl.: afrikai ibolya, buzogányvirág, királybegónia, - - nedves légterű helyre szántak-valók: nagy páraigényű növényekből: pl.: csavarpálma, ciklámen, szoba- és szobafűpalka, - - száraz légterű helyre valók: a légszárazságot is elviselő növényekből, pl.: buzogányfa, korállvirág, törzses jukka, - - szennyezett levegőjű helyre valók: a dohányfüstöt és a hasonló légszennyezettséget is tűrő növényekből, pl.: fácánlevél vagy szanzaviéria, kukoricalevél, narancsliliom, - társított növényeik összetétele szerint lehetnek: - - egyféle növénycsoport növényeiből összeállítottak: pl.: ún. bromélia vagy epifita fák – broméliákból; kaktusz vagy pozsgás együttesek – kaktuszokból, ill. legalábbis pozsgásokból; páfrányos csoportok – páfrányfélékből, - - többféle növénycsoport növényeiből összeállítottak: pl.: ún. arboflor - legalábbis kistermetű szakál-bromélia és ebből minimálisan egyetlen példánynak, az akár nyirkos mohaborítással egyszerűen feldrótozását követően, a már jó megtartására alkalmas – képes – arányosan vaskos és hosszú törzsszerűen levéltelen szárú törzses jukka vagy sárkányfa esetleg buzogányfa vagy másféle ilyen növény együttese; méginkább ún. virágkosár, egymáshoz illő virágszínű és alakú – formájú – valamint lobozatú és legalább közel egyidejűleg virágzó, különféle cserepes virágokból; ún. zöldnövénytál, összeillő megjelenésű és növekedési erősségű – nehogy rövid idő alatt elnyomják egymást vagy aránytalanná váljanak – valamint igényükben is közelálló, különféle levéldísznövényekből. Továbbiak mindezekről a dísznövény-kertészeti ismeretek között találhatók (lásd ott).

145


SZÁRAZ VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK A száraz virágkötészeti – és nem szárazvirág-kötészeti – készítmények, ma használt, a korábbinál pontosabb és megfelelőbb meghatározás szerint nem csak száraz virágok, hanem más száraz növényrészek, valamint egyéb, hozzájuk illő anyagok – a továbbiakban összefoglalva száraz kötészeti anyagok – felhasználásával készülő „szárazvirágos” alkotások. Messze nem csak szárazvirágok virágkötészeti hasznosításáról van tehát szó. Előállításuk nagy múltú, hagyományos virágkötészeti munka, mely mára újra valósággal „divatba jött”. Kialakulásuk, a szárazvirágok hasznosítása a régmúltba vezethető vissza. Az ókori rómaiak a hervadhatatlan – amaranthus – és a halhatatlan – immortalis – szóhasználat nyomán immortella összefoglaló névvel illeték azokat a növényeket, amelyek száraz állapotban is megtartották formájukat és színüket, vagyis a szárazvirágokat, melyekből korukban még leginkább fonott koszorúk készültek. A klasszikus világ elmúltával is divatosak maradtak az immortellákból készült koszorúk, sőt hosszabb idő után használatuk még általánosabbá vált, nemcsak koszorúkat készítettek belőlük, hanem igyekeztek velük pótolni minden más virágdíszt is. A 17. századtól terjedt el a virágok szárítása, eleinte még illatosításhoz – ahogy szín- és illatösszeállítása miatt napjainkban is (újra) kedvelt a főként szárított, festett és illatosított virágokból és termésekből, valamint egyéb száraz növényrészekből álló ún. potpourii. A 18. századtól, az ekkor már számtalan formában kínálkozó virágtartókba is kerültek szárazvirágok. A 19. század derekán, Hans Makart terjedelmes szárított, színezett, trópusi eredetű növényekből készült színes csokrokat is megfestett, melyek azóta makart-csokor néven ismertek. A 20. század elején napvilágott látott leírások szerint a téli időszakban a magyar virágárusok kosarát is olyan szárazvirágok töltötték ki, mint a homoki gyopár és a sziki lapu, sokszor egészen élénk színekre festve. Ezután egyre csökkent az érdeklődés a szárazvirágok iránt. Egészen addig, amíg az 1970-es években fel nem lendült a virágok, levelek levegőn való szárítása, ami után a szárított növények választéka évről évre gyarapodott, és az érdeklődés is egyre nőtt irántuk, egy valóságos új iparág kialakulását eredményezve. A szárazvirágok magyarországi forgalma az 1980-as évektől, húsz év alatt megtízszereződött. A glicerinnel tartósított növények bevezetése is nagyon szokat változtatott a szárazvirág-kötészet minőségén és lehetőségein. A száraz virágkötészeti készítmények ezáltal nemcsak egyre változatosabbá, hanem tartósabbá és szállíthatóbbá is váltak. Az elektromos ragasztópisztoly megjelenése és használatának terjedése 1980-tól pedig, számos munkaműveletet leegyszerűsítve, meggyorsítva, új technika térnyerését tette lehetővé, valósággal forradalmasítva a szárazvirág-kötészetet, miáltal egyféleképpen tömeg-termékké – áruvá – is váltak a termékei, a száraz virágkötészeti készítmények.

146


Jellemzőik: - alkalmazásukat az alkalom, a hely és a kialakult szokások korlátozzák leginkább: gyermekáldás, -születés alkalmából, leánykéréshez és nyári temetésre nem szokás száraz virágkötészeti készítményt vinni; - anyagaik és maguk egyaránt, a természetes száradás vagy a mesterséges szárítás után sokáig megtartják kedvező, természetes tulajdonságaikat, törékenységük csökkenthető vízzel bepermetezve őket; - anyagválasztékuk gazdag és egyre bővül, a velük jól társítható selyemvirágok kínálatával együtt; - előre is „gyárthatók”, elkészíthetők; - fenntartásuk során lehetőleg védve legyenek a tartós nedvességtől és az erős közvetlen napsütéstől, mert előbbitől megpenészedhetnének, utóbbi pedig hamar kifakítja – „kiszívja” – elsősorban virágaik színét. Portalaníthatók tollseprűvel, vagy hideg levegő fújására állított hajszárítóval. Hajlakkal lefújva a készítmények új fényt kapnak, egyes elemeik, részeik rendszeres kicserélésével is megújíthatók, mintegy „renoválhatók”. Ezzel meg is változtathatók kisebb-nagyobb mértékben, ha már eredeti látványuk unalmassá vált volna; - majd minden virágkötészeti készítménytípus elkészülhet szárazkötészeti anyagokból; - választékukat bővíti a tűzési és ragasztási technikák alkalmazása; - a változatlanság, az időt álló formák megjelenítői; - tartósak, hosszú időn át megtartják díszítőértéküket, legalább egy évig, illetve a következő „szárazvirágos szezonig”; - a tárgyiasult világhoz viszonylag közel állnak. Típusaik és alkalmazásuk valamint a készítésük sajátosságai: - száraz virágkötészeti csokrok: a leggyakoribb száraz virágkötészet készítmények: - a készítésük technikája szerint: - kézben kötött száraz csokrok: - száralkalmazás szerint: - saját szárral kézben kötött száraz csokrok: - kialakítási forma – stílus – szerint: - kerek vagy félgömb formájú saját szárral kézben kötött száraz csokrok: leginkább a dekoratív, struktúra stílus irányzatnak megfelelő elrendezésben és temetői megemlékezési vagy egyéb sírdísznek készülnek. Mégpedig a készítésükhöz legalkalmasabbnak tartott és ehhez előre összeválogatott, legalább közepesen hosszú szárú szálas virágok, valamint esetleg más ilyen növényrészek felhasználásával. Szárukat fejrészüktől számítva mintegy 15 cm-ről kezdve, előzetesen teljesen le szokás tisztítani. Majd a száruk alsó harmadánál fogva, lehetőleg a már előre kigondolt elrendezésüknek megfelelő rendszerben és tömöttséggel valamint a szokásos spirális szárelrendezést is követve, szokás végül akár marokba összefogni és a száruk egy pontban találkozási helyénél ösz147


szekötni. ahova egyszerű vagy színes és akár masniban fogott szalag takarás is kerülhet. ezenfelül még leginkább színes krepp-papír mandzsetta díszítést kaphatnak. - hosszúkás – nyújtott – háromszög formájú saját szárral kézben kötött száraz csokrok: álló, fekvő, vagy lelógatott, vagyis mennyezet-gerendára, falra, szekrényajtóra függesztett felhasználásra is készülnek. A ritmikusságuk mellett, a növényi részek mozgásformáinak megfelelő elrendezésben a legjobbak. Mégpedig a méretükkel, formájukkal, a színükkel, a környezetbe is beillő és többnyire viszonylag hosszú szárú, különféle száraz virágokból összeállítva. Ezeknek a szárvégi megtisztításuk után kisebb-nagyobb nyalábjai, csomói, találó sorrendben, egymás után lazán marokra szedve, kerülnek végül szorosan átkötésre. Majd a kötéshelyet is takaró szalagdíszt kapnak, ha szükséges, függesztő akasztóhurokkal. - vonalas-grafikus formájú, saját, kézben kötött száraz csokrok: ajándékok és méginkább szobadíszek lehetnek hozzájuk való száraz kötészeti anyagok választékának már behozatallal is egyre bővülésével, mind nagyobb számban készülnek. A formagazdagság és az ellentétek hatásán alapuló kialakításúak szoktak lenni. - drót szárral kézben kötött száraz csokrok: - kialakítási forma – stílus – szerint: - kerek vagy félgömb formájú, drót szárral, kézben kötött száraz csokrok: leginkább dekoratív, struktúra elrendezésben és anyák napi vagy más alkalomra szánt ajándéknak készülnek. Közülük legalábbis a kisebb méretűek minden egyes szál száraz virág szál levele, termése, esetleg más növényi része, rövidre visszavágott szárral kerül feldrótozásra a szokásos módon (lásd: Virágok és más növényrészek virágkötészeti előkészítése c. részben). Elkerülve ezzel a szárcsonkjaiknak a kialakított drótszáraik sorrakerülő összetekerésének helyére benyúlását. A drótozásuk mindig csak annyira lehet szoros, hogy ez törést még ne idézzen elő. A már jól megdrótozott növényszálakból, az előre kigondolt – megtervezett – elrendezésük szerint legbelülre, középre szántak közül elsőnek kettőt szokás szorosan összefogni úgy, hogy a fejrészük egyforma magasságban legyen. Majd ebben a helyzetükben kerül sor a drótszáraik lazán, elnyújtottan összetekerésére. Ezekhez ugyanígy hozzáillesztett és a drótszárával az összetekert drótszárukra rátekerve rögzített harmadik virággal alakul ki a csokor közepe. Ezt követően, már soronként körbe haladva, a fejükkel, az előzetes tervnek megfelelő sorrendben és tömöttséggel, vagyis többé-kevésbé szorosan egymás mellé téve a szálakat, „tekerhető fel” az egész csokor. Eközben gondoskodva a fejek elhelyezése során, a csokorfelület egyenletes ívéről – „domborodásáról” és az egyes szálak felülethez képest merőlegesen – függőlegesen – állásáról egyaránt. A drótszálak feltekerése mindvégig annál jobb, minél vékonyabb és a végén elkeskenyedő drótszár alakul ki általa. A csokoraljon körben, a lezárás, a legalább egy sorosan, az ugyancsak előzetes drótozásukkal „drótszárúvá, -lábassá” tett – vált – levelek csokor-gallérként rögzítése. Ez egy148


szerű a drótozásukkal, vagyis a drótszáruknak, az eddig kialakult csokorrész drótszárára tekerésével. Az ezenfelüli ún. mandzsetta részük elkészítése a lezáró levélsoruk alatt is, a drótszáruk legalább maroknyi – kézfej – hosszan meghagyásával, az ezen túlnyúló részük egy szintben levágását, majd még lehetőleg takarószalaggal betekerését követheti. Ez díszcsomagolóval, méginkább kézzel vagy géppel besodrott szélű, jó minőségű, illő színű és szélességű krepp-papír, két-három sorosan körbetekerésével és pár helyen rejtetten összeragasztásával is kialakításra kerülhet. Valamint ugyancsak illő szélességű, hosszúságú és színű, akár masnira kötött és drótlábukkal vagy ragasztással rögzített papír- vagy textilszalag díszítést is kaphatnak, a drótszáraik összecsavarásának felső, kiindulás – átkötési – helyére és a belső szélükre is; - hosszúkás-nyújtott háromszög formájú drót szárral, kézben kötött száraz csokrok: lényegében a saját szárral, kézben kötöttek módjára készülnek (lásd ott). - vonalas-grafikus formájú, drót szárral, kézben kötött száraz csokrok: esetleg a saját szárral, kézben kötöttekkel lényegében megegyezően készülnek (lásd ott). - ragasztott száraz csokrok: ajándéknak, méginkább szobadísznek és sírdísznek is, a ragasztásos technika terjedésével, a kialakítási forma könnyebben megvalósíthatóvá válásával, várhatóan egyre gyakrabban készülnek. Paralel és vegetatív kialakításúak – stílusúak – is lehetnek. - száraz virágkötészeti dísszel ajándék, valamint egyéb díszcsomagolások: gyakoriak és az élővirágosak módjára is készülhetnek, de sokkal tartósabbak lehetnek (lásd: Virágkötészeti ajándék, valamint egyéb díszcsomagolások című részben.); - száraz virágkötészeti fali díszek: a virágos faldíszek közül a leggyakoribbnak és sokszor mintegy „sorozat-gyártásban” készülnek. Akárcsak az élővirágosak, - növényesek, leginkább szabad falfelületek terét jól kitöltő, figyelmet magukra irányító – vonó – díszei. Az alapjuk leggyakrabban kerek vagy másmilyen alakú- formájú – és kisebb-nagyobb méretű lapos fonat, vagy többé-kevésbé öblös kosár, tál; de ennél jóval több-féle alapjuk lehet. Legalább egy alkalmasnak tartott pontjára – részére –, arányos méretű mohagolyó kerülhet. Méginkább felső szélrészei szokásos, faragással lekerekítésén kívül, a szétrepedése ellen 3-4 pálcadarabbal is szegett vagy inkább hálóba kötött száraz tűzőhab darabot, netán másmilyen tűző-rögzítő anyagot szokás, legalább két helyen megdrótozva vagy ragasztással felerősíteni. Ez tarthatja meg jól rögzítetten a rákerülő dísznek – csokorrésznek – az összeállítására szánt valamennyi szárazkötészeti anyagot. Az ehhez összeválogatott és előző nap vízzel megpermetezve, a törékenységüket csökkentő enyhén nyirkos állapotuk így biztosításával is előkészített növényanyagból legalábbis a szárasakat, a szokásos módon előzetesen pár centiméter hosszan megtisztított és ferdére vágott aljú szárukkal is lehet rögzíteni. Két újjal megfogva a szárvégük felett mintegy 2 cm-re, egy határozott mozdulattal, 1,5-2,0 cm mélyen betűzve a tűzőanyagba, a tervezett helyükre és helyzetükben, rögzíthetők a legegyszerűbben. Különben akár pár szálas cso149


mókba fogva, vékony drótból vágott 4-6 cm-es darabok félbehajlításával kapott U alakú drót hajtűkkel, az aljuknál leszúrva is rögzíthetők a tűzőanyagra. A vékony dróttal szokásos drótozásukkal kapott drótszárukkal is betűzésre kerülhetnek. Még ragasztással is jól rögzíthetők. Mindezzel is, a legjobb a lehetőleg már előre jól megtervezett olyan elrendezést követni, ami mindig a kívánatos, legalább közel egyenletesen domború díszített – csokor – felületet eredményezi. Akasztó jó elhelyezéséhez, az elkészülte után, először körülbelül középen fogva, lógatni szokás. Így meghatározható az a felső helyzetű pontja, ahol egyensúlyba kerül és ahova az akasztó is való illetve rögzíthető dróttal vagy ragasztással. - az elkészült díszítés – csokorrész – és a tartó alap kiterjedési méretének az aránya szerint: - 1:2 arányú: vagyis a tartó alap egyharmad részére kiterjedő díszítésű száraz virágkötészeti fali díszek: a szokásos módon nagy felületű tartó alapra készülnek, - 2:1 arányú: vagyis az egészhez képest egyharmadnyi tartó részű száraz virágkötészeti fali díszek: a szokásos módon, a dísz – csokorrész - kiemelésének igényével és kis felületű vagy takarást kívánó tartó alapra készülnek; - száraz virágkötészeti fonatok: alkalmasak minden olyan felhasználásra, amire általában a fonatok, és ezek szerint is készülnek (lásd: A virágkötészeti fonott készítmények és alkalmazásuk című részben), - száraz virágkötészeti füzérek: szintén alkalmasak minden olyan felhasználásra, amire általában felhasználhatók a füzérek, és ezek szerint is készülnek (lásd: A virágkötészeti fűzött készítmények és alkalmazásuk című részben), – a száraz virágkötészeti fonatokkal egyetemben – a száraz anyagaikból általában adódó tartósságuk és a jó előre elkészíthetőségük is. - száraz virágkötészeti kosarak: ajándéknak, lakásdísznek és hagyományosan kihajló szélű, hosszú fülű, ún. florentin-kosarakba készülnek. Bármilyen a választott kosár, a szokásosan száraz tűzőhab belehelyezésekor, a tűzőhabbal teljesen kitöltése helyett, takarékosságból elegendő az aljába csak egy kisebb kockát rögzíteni, akár ragasztással- Majd efölé egy legalább 2 cm vastagságú, akkora darabot is ami lehetőleg szorosan befedi a kosarat, valamint 1,5-2,0 cmt túlnyúlik a kosár szélén. Ahol a sarkai, élei szokásos módon lekerekítése után, a közepe maradjon magas az oldalról jó betűzésekhez. Lehet a kosár szélénél két centiméterrel alacsonyabban is a tűzőhab teteje, drótból hajlított hajtűkkel – haklikkel rögzített törmelékes moha borítással. Miután ekkor nem kell a tűzőhabot teljesen takarnia a beleszúrt növényrészeknek. A kosarat, mint a bőség jelképét, teljesen tele szokás rakni, kissé magasítva is, hogy túlcsorduljon. Betűzését a legszélső gallérozó levelek betűzésével, vagy legalábbis ezután már a kosárfül alatt, a legmagasabb résznél szokás kezdeni, ahol még a virágfejek is felfelé nézzenek. Haladva ezzel a kosár szélei felé, a fejek állása alakítja ki a domború felületet, a szükség szerint bekerülő tömítő csomókkal. Minden szál 150


anyag végére ragasztóanyag is kerülhet a beszúrása előtt. A kiegészítő szalagdísz, akárcsak az esetleges krepp-papír, vagy tüll csokorgallér és a kosár színe, lehet a benne lévő anyagok színének egyike is. Akár az is, amelynek méretéhez a virágok méretén kívül, elég a díszítő szalag szélességének még úgy igazodnia, hogy kisebb kosarakhoz 8 mm széles, nagyobbakhoz 15 mm széles szalag illik leginkább. - száraz virágkötészeti koszorúk: advent idején ajtóra, asztalra vagy falra kerülő vendégváró dísznek, egyébként pedig lakás díszítéséhez, télen gyakran megemlékezési koszorúknak készülnek. A leginkább tűzéssel vagy ragasztási technikával, egy-egy körben közel azonos nagyságú gombvirággal, papírvirággal, szalmarózsával, vagy borzaskata termésekkel, akárcsak más hasonlókkal jól fedett, vagy enélküli, az így is mutatós alapjuk. Az ilyen alapjuk még önmagában is, vagy ezen lévő díszítéssel – csokorrésszel – készítve, az ehhez főmotívumként felhasznált színes száraz virágokkal és termésekkel, esetenként levelekkel, évszakonként más és más színhatásúak is lehetnek. - száraz virágkötészeti vázadíszek: viszonylag ritkán készülő készítmények: - a készítésük technikája szerint: - kézben kötött csokorrészes – csokrú – és tűzött gallérú száraz virágkötészeti vázadíszek: akármilyen erre érdemes váza díszítésére és leginkább a drótozott szárú, vagyis kerek vagyis félgömb formájú kézben kötött száraz virág kötészeti csokor módjára kialakított csokorrésszel készülnek. Ehhez mohagolyó, még inkább száraz tűzőhab elég nagy darabja kerül csak a választott váza szájnyílásába beragasztásra. Ez 1,5-2,0 cm-t kinyúlik, a drótozott leveleknek a majd gallérszerűen betűzéséhez. Eközben a váza szájnyílásához hajlításukkal kerülhető el, a drótszárak benyúlása középre. Ahová való a beragasztott tűzőhab közepének némi kifúrása után, a drótozott szárú csokor módjára (lásd kerek vagy félgömb formájú kézben kötött száraz virágkötészeti csokrok-nál) elkészült csokorrész. Ami a szárának meleg vagy hideg ragasztóval bekenését követően, az ezt megelőző próbák szerint legmegfelelőbbnek mutatkozó helyzetben beszúrásával és még szükség szerint igazítva rajta, pontosan középre kerül – ahova illik. - tűzött száraz vázadíszek: bármely erre alkalmasnak talált váza díszítésére, az ehhez előzetes terv szerint, színük, formájuk, méretük szerint is jól összeválogatásukat követően, felhasználásra kerülő növényanyagok saját szárukkal betűzésével készülnek. A választott váza szájrészébe kerül csak szorosan mohagolyó, méginkább tűzőhab. Amely alul, a nyakrészéig beleér, a vázának a nyíláspereménél pedig 1,5-2,0 cm-rel magasabb. Az itteni körülvágása, – hogy a vázanyílás peremén belül maradjon –, majd az éleinek szokásos közel domborúra faragása után, még a körbe ragasztása rögzítheti jól, a vázanyílásból kifordulása ellen. A dísznek szánt növényrészeknek, a lehetőleg előre eltervezett rendszerben sorra kerülő betűzésekor – beszúrásakor – pedig a szárvégük legalább 1,5-2,0 cm hosszan megtisztítása és ferdére

151


vágása utáni, hideg ragasztóba mártása vagy meleg ragasztóval bekenése biztosítja, a betűzésük után szilárdan helyben maradásukat. - száraz virágkötészeti tálak: az élővirágosak módjára is készülhetnek. Azonban akár sokkal hosszabb időn át díszíthetnek. Viszont nem a nedvesíthető, hanem a száraz tűzőhab a legalkalmasabb, a tűzött technika alkalmazásával leggyakoribb készítésükhöz. Tartó-táljuk nem kell, hogy vizet megtartson és különösen gyakran lehet, egyébként más célra használatos, vagy abból már kikopott is. Legalább a különben másra használatosba nem is szokás beragasztani a bele illő méretű száraz tűzőhab darabot sem. Hanem ezt elég, akár csak ragasztószalag darabokkal a tál-szélhez, lehetőleg több helyen rögzíteni; - száraz virágkötészeti alakzatok: - formájuk szerint: - száraz fa formájú alakzatok: kisebb-nagyobb stilizált karácsonyfa vagy gömb koronás, esetleg másmilyen, akár absztrakt koronaformájú fa formájában, esetenként pedig ligetszerűen mutatkozó facsoportként készülnek. Az ehhez leginkább kínálkozó terrakotta cserép vagy egyéb mutatós tartóedény - kaspó – a tartójuk. Az ebbe beleszorított, vagy bele is ragasztott száraz tűzőhabba tűzve, méginkább gipszbe öntve rögzített, a tartóedényével együtt a fa nagyságot meghatározó, arányosan rövidebb-hosszabb és a fatörzs szerepét is betöltő, legalább ceruzavastagságú vessző- vagy gallydarab „törzsrészük”. Ennek kihegyezett és ragasztóanyaggal bekent felső végére szúrva - nyársalva rögzített a többnyire száraz tűzőhabból, akár házilagos faragással kialakított keskenyebb-szélesebb kúp, az 5-30 cm közötti átmérőben beszerezhető gömb, vagy esetleg egyéb fa formát adó alakzat. Azért, hogy ennek megjelenése, kiterjedése lényegében ne változzon meg, a ráerősítésnek szánt, összeválogatott virágok és más növényrészek is, az előzetesen ferdén rövidre visszavágott szárukkal tűzhetők be. Vagy kis csomókba fogva, a szokásosan, vagyis vékony drót 4-6 cm-es darabjainak félbehajlításával kapott U alakú drót hajtűkkel – haklikkal – a tövüknél tűzhetők le. Esetleg a tövükre a szokásos módon, azaz vékony drótból felcsavarva képzett, rövid, 2-3 cm-es drótlábukkal betűzve, vagy az enélküli egyszerűbb hideg vagy meleg ragasztásukkal lehetnek jól rögzítve. Ekkor is, a jó rögzítési szög a formára simuló és nem arra merőleges, mert így haladósabb a munka és kisebb az anyagszükséglet. A felületborító anyagrögzítés a szokásos módon, alulról felfelé végezve és tetőcserépszerűen, legalább némi átfedésekkel szokott a legmegfelelőbb lenni. Ezenfelüli lehet még a kis szalaggal vagy az ebből készült apró masnikkal díszítés. A tartó cserép – edény – felső nyílásrészét, a fácska töve körül szép zöld szálas moha, vagy gyöngykavics, agyaggranulátum, kókuszrost, kéregapríték, szizál, esetleg levelek borítása is mutatósan fedheti. - száraz gömb formájú alakzatok: Mozart-gömbök névvel is illetve, - a hasonló formájú édesség után – leginkább belső terek és különösen kirakatok, lépcsőfordulók téli díszítésére készülnek. Alapjuk mohagolyó vagy már inkább 152


száraz tűzőhab. Ez 12-15 cm átmérőjű vagy más méretű. A felfüggesztéséhez, a belsejében átvezetett vékony, 6-os vagy 8-as dróttal vagy ragasztással rögzítve, és a kisebbek esetében keskeny, a nagyobbaknál szélesebb, valamint a gömb-átmérő átlagosan 2-3-szorosát elérő hosszúságú színes szalag vagy zsinór darab – pánt – kerülhet rá felerősítésre. A felületére az általában pár szálas kis csomókba fogott szárazvirág csokrocskák, jól rögzíthetők rövidre vágott saját szárukkal, 1,5-2,0 cm mélyen betűzve. Még a tövüknél drót hajtűkkel – haklikkal – letűzve, vagy az aljukra tekert vékony huzallal kialakított rövid drótszárukkal leszúrva is rögzíthetők. A szár nélküli virágfejek, akár gombostűvel átszúrva kerülhetnek rögzítésre. Vagy méginkább enélkül, hideg vagy meleg ragasztással jó a rögzítésük, ugyancsak szorosan egymás mellé. Ezzel alulról felfelé szokás haladni, akár a szín és forma szerint körkörös – ún. geometrikusan gyűrűs – vagy spirális, vagy másféle mintás elrendezés követésekor is. Eközben mindig megtartva természetesen a gömb formát, a lehetőleg rá-simuló és nem tőle elálló, betűzési szöggel is. Az ehhez legalkalmasabb rózsa, százszorszép, szegfű és más hasonló, a gömb kialakítását magukon hordozó kerek típusú virágok felhasználásakor is, ezeknek az ugyancsak jó kiegészítője több, akár különféle színű apró masni vagy kis vékony, színes szalag díszítés, dróttal vagy ragasztással rögzítve. Egy adott térben, belőlük több, különböző hosszúságokban – szintekben – felfüggesztve, különösen jó térkitöltő és játékos, vidám összhatású lehet. - száraz fűzött, gömbszerű formájú alakzatok: az általában viszonylagos termetességük miatt is, leginkább egy lépcsőforduló vagy szabad szobasarok-rész betöltéséhez és karika akasztórésszel készülnek. Munkavégzés szempontjából kényelmes felakasztott, legalább 3-4 cm átmérőjű fa vagy inkább fém függöny karikára legegyszerűbb feltűzni, az ehhez felhasználni kívánt és összeválogatott, előzetesen le is tisztított aljú, legalább közepes szárhosszúságú szálas száraz virágokat és esetleg egyéb ilyen növényrészeket. Ezek legalább pár szálas csomóit a szokásos módon, a letisztított szárvégüknél szorosan, de nem túl hosszan összedrótozásuk, méginkább a tovább száradásukkor is eléggé szorító gumigyűrűvel többszörösen átfogása után, tekercselt fűző dróttal lehet sorra felfűzni a függönykarikára. Ez legjobb hozzá közeli szárvégállással és egymás után aszerint, hogy az így kialakuló gömbforma melyik részébe szántak. Végül csak csomók eligazítása, némi átrendezése szükséges. Mielőtt a kiszemelt helyen sor kerülne a felfüggesztésre úgy, hogy a tartó függöny karika is teljes takarásba kerül. - száraz betű és év-szám formájú alakzatok: leginkább évfordulós ünnepekre, jubileumokra és szárazvirágokból készülnek. A betű, illetve szám vázának elkészítése, - éspedig többnyire lábrésszel vagy akasztórészt is hagyva – a legegyszerűbb kemény kartonlapból, méginkább hungarocell lemezből, előrajzolása utáni kivágásával. A váz megformálásához még leghasználatosabb két vagy több összefogott, esetleg csak egyetlen, ehhez elég vastag - alaktartó – drótszál, ami legalább kombinált fogó segítségével formálható megfe153


lelően, hajlításokkal. Az elkészült vázat be szokás tekerni szorosan, az elcsúszása ellen ragasztással is rögzítve, papírcsíkokkal, méginkább takarószalag két-három rétegével is, úgy, hogy a rétegek eltolódva legyenek egymáson. Ezt a váz borításához tervezett és összeválogatott szárazvirágok és esetleg egyéb növényrészek szárának rövidre kurtítása követi. A szokott módon, aljukra vékony drót felcsavarásával kapott drótszáruk feltekerésével, vagy kisebb-nagyobb csomókba fogva, tekercselt fűző dróttal többszörösen áthurkolva legegyszerűbb a vázra felerősítésük. Még ragasztással is rögzíthetők, minden más, nem drótozható anyaggal, kiegészítőkkel együtt. Olyan számban szükségesek, hogy a vázát teljesen és elég szélesen – vastagon – be is fedjék, a találó elrendezésben. - száraz fészek formájú alakzatok: leginkább húsvétra és a díszes tojásoknak, de másokkal, mint szép színes gyümölcsökkel vagy éppen bonbonszemekkel díszítésükhöz, húsvét utánra is készülnek. Lehetnek lapos vagy gyékény, esetleg másféle anyagból készült kosár, vagy fa korong, tálca aljúak, de e nélküliek is. Szőlővenyigék, fűvesszők, iszalag vagy másféle indák, egyetlen kör alakúra hajlított szálára, további rátekerésével legszokásosabb fészekszerű alakzat kialakítása. A biztosabb formatartása érdekében, meghajlított mogyoró vagy som vessző is bekerülhet az ilyen fészket formázó kötegbe. A díszítésre szánt száraz virágok, levelek és egyéb növényrészek, az előre kigondolt rendszerben, a szokott drótozásukkal kapott drótszárukkal befűzve és föltekerve, vagy ragasztással rögzíthetők a megfelelő helyzetükben. A fészek-középbe kerülhet kisebb-nagyobb csomónyi raffiaszál, esetleg kóc, méginkább szizál-szál. Kitölthetik húsvétra különféle húsvéti díszek, közöttük csokiból vagy másból készült csibe és nyuszi figurák, valamint tojások. Éspedig akár olyanok, amelyek különféle méretben, papírból vagy mohából, fagypontból formázottak, tekercselt fűző dróttal sűrűn körbedrótozva és a felületükön levelekkel beragasztva vagy színes pamutszálakkal teljesen körültekerve, szépen fedettek. Ezenfelül szalagok, masnik, is díszíthetik. Mindehhez még maradék anyagok is jól hasznosulhatnak, masnik is díszíthetik. Mindehhez még maradék anyagok is jól hasznosulhatnak, az ötletes alkalmazásukkal. - száraz gömbökön kívüli szabályos és stilizált formájú alakzatok: sokoldalú díszítési és felhasználási lehetőséget kínálva már nemcsak bizonyos alkalmakhoz illő ajándéknak vagy dísznek készülnek. Bár a száraz virágkötészeti anyagokból is, újévre gomba, a malac, a négylevelű lóhere, a patkó ,a február 14-ei Valentin napra a szív, akárcsak a május első vasárnapján tartott Anyák napjára, a március 15-ei Nemzeti ünnepre, a kitűzhető kokárda, húsvétra a csibe, a nyúl, a tojás, az augusztus 20-ai Alkotmány ünnepére az állami címer, a búzakalász, a kenyér, a november 2-ai Halottak napjára a kereszt, a december 6-ai Miklós napra a mikulás és csizmája, valamint már a karácsony előtti negyedik héten kezdődő adventtől kezdve, az angyalka, a fenyőfa, a gyertyatartó, a harang, a hold, a karácsonyi csillag utánzatú - for154


májú alakzatok készítése még a legjellemzőbb. Azonban a különböző gyümölcsformák és legalábbis egyes állatfigurák, másokkal együtt, viszont már akár egész éven át is készülhetnek száraz virágüzleti anyagok felhasználásával. • az alakzatuknak megfelelő alapformák elkészítése: általában többféle eljárásmód – technika – követését kívánja meg. ●● az egybefüggő sík és lapos alakzatúak alapformájának az elkészítése: legegyszerűbb, az előre lerajzolását követően, vastag kartonlapból ollóval, vagy hungarocell, esetleg vékony fa lapból fűrésszel kivágásával. Erre, szükséges esetben, még papír vagy textil, esetleg más kivágásával. Erre, szükséges esetben, még papír vagy textil, esetleg más alkalmas anyagok maradékából, méginkább szizálból, esetleg rafiából különféle domborulatok is felkerülhetnek, tekercselt kötöző dróttal sűrű átkötésekkel vagy ragasztással rögzítve; a majd két, vagy esetleg több oldalról is láthatók, valamennyi ilyen oldalán. ●● a vázas sík vagy térbeli alakzatúak alapformájának elkészítése: legkönnyebb drótszálakból hajlítással és esetleg még forrasztással vagy hegesztéssel. Lehet szükséges számú hurkapálcikából vagy elég hosszú és vastag bambusz, fa, esetleg fém, netán műanyag rudakból is. Ezek összeállítása után, a találkozási pontoknál, majd legalább takarószalaggal elfedésre kerülő sűrű, szoros drótozással, méginkább hideg vagy meleg ragasztással rögzítve kialakítása is elég egyszerű. Akkor is, ha legalább részben fedve lesz, vagy fedetlen marad. ●● adott – meglévő – test alakzatúak alapformájának az elkészítése: mér annak során megtörtént, hogy ez más célból előállításra került, mint bábú, cserép, dob, doboz, hasáb, henger, hordó, kocka, láda, orsó, palack, tálca és más hasonló. Közülük az éppen alkalmasként kiválasztottnak a kiürítésén, tisztításán kívül, még leginkább az előszínezésére vagy lakkozására, valamint a felületének papírral vagy szövettel, esetleg mással beborítására szokott sor kerülni. ●● a figurális, - vagyis konkrét – test alakzatúak alapformájának az elkészítése: tulajdonképpen a testük kialakítása, ami legegyszerűbb hungarocellből, méginkább száraz tűzőhabból vagy hasonlóan faragható egyéb hab-, netán másféle anyagból, akár a házilagosan, éles késsel kifaragásával. Legalább a szabályosan szögletes formájúak, vastag kartonlapból vagy fém- netán műanyaghálóból, a megfelelő kivágásokkal és hajtogatásokkal is, viszonylag egyszerűen megformázhatók. Ezenkívül még leginkább gyűréssel tömörített, enyhén nyirkos újságpapírból vagy fagyapotból, ennek a tömörítésével formálhatók meg jól. Az utóbbi esetben, még tekercselt kötöző dróttal úgy szokás a sűrűn áttekerésük, hogy eközben, - a végleges test alakzatuknak a létrejöttéhez – a drót különböző erősségű meghúzásával, e test alakzatuk egyes részei kiemelésre, illetve szükség szerinti után igazításra vagy javításra is kerülnek. • az alakzatuknak megfelelő formára kialakított alapformájuk felületborítása: legkedvezőbb szép szálas zöld mohával vagy a szokásos módon tetőcserépszerűen némileg átfedő levelekkel, esetleg más hasonlóan jól borító anyagokkal. Ezeket a

155


díszítő dróttal vagy raffiával sűrűn átkötésük, betekerésük vagy ragasztásuk rögzítheti jól. • az alakzatuknak megfelelő formára kialakított és már beborított felületű alapformájuk díszítése: az erre szánt száraz virágok és más növényrészek, valamint egyéb anyagok, kellékek, lehetőleg már előre jól átgondolt elrendezésben felragasztásával a legegyszerűbb. Esetenként némelyiküknek az egymásra is ragasztása fokozza még jól a térhatást is. Befejezésül díszítő drót és más ilyen szálakkal betekerésük pedig a látványosságukat fokozza. Felfüggesztéshez, kívánt hosszúságúra hagyott, illők kialakítású – kidolgozású – , színű és szélességű szalag alsó, arányos méretű masnira kötött vége kerülhet még, valamely erre alkalmas pontban rögzítésre, dróttal vagy ragasztással. − száraz virágkötészeti „illatósítók”: a sokféle potpourri = franciából fordítva: egyveleg, keverék, az illatárasztó lakásdíszek iránti ismét egyre növekvő keresletnek az ilyenféleképpen kielégítésre készülnek. Legtöbbször fantázia néven kerülnek forgalomba, számtaaln illat kombinációban, többféle, külöböző színű és illatú összevetővel. A régebben szokásos, edényben, sóval összekeverve és így megerjedve erős illatot árasztó virágszirmok alakulásánál is jobbak. Miután a készítésükhöz felhasználásra kerülő különféle növényrészek szárítása és festése mellett, már inkább illat-eszencia/olaj hozzáadásával, az illatanyagok így még pótlólagosan is megoldható adagolásával érhető el velük a kívánt hatás, a szokásosan mutatós kerámia vagy üveg tartóedényben tartásuk során. Ehhez a szárításuk után is sokáig illatozó, illóolajat tartalmazó fűszer- és gyógynövény magvakon kívül, még számtalan növény, illetve része alkalmas. A közülük leginkább alkalmazható, a gyöngyvirág, az ibolya, a levendula, a liliom, a rózsa, a szegfű, a viola, éppen megnyíló bimbós állapotban már leszedve, lehetőleg száraz időben, miután más a harmat is fölszáradt. − száraz virágkötészeti képek: leginkább falfelületek díszítésére készülnek. Egyesek szerint mintegy „térbeli festmények”, mivel három dimenziósak, minimálisan annyiban, hogy a síkból legalább a készítésükhöz alkalmazott – felhasznált – anyagok vastagságának mértékében elválnak – kiemelkednek. A befogó méret növekedésével a síkból kilépés mértéke és így egyben a látványuk érvényesüléséhez nagyobb tér is szükséges. Más virágkötészeti munkákhoz hasonlóan, a kivitelezésük ugyan tetszőleges stílusú lehet. Azonban a legsikeresebbek a struktúra, a vonalas-grafikus, a vegetatív és a paralel stílusokban készülhetnek. Az alkalmazott növények vagy részeik eredeti, rajzos mozgásformái már meghatározzák a lehetséges vonalrendszert. Őket a hozzájuk illő, mértékkel, visszafogottan használt egyéb díszítő anyagok, kellékek egészítik ki, lehetőleg a természetes anyagok előnyben részesítésével. A természetes színükben, anyagszerűségükben a növényekhez jól illő fa, fém még inkább textil maradványok, hulladékok is jól hasznosulhatnak a készítésükhöz. A jó színalkalmazás inkább harmonikus nem túl élénk, amihez nehéz jó színű környező fafelületet választani, találni. Befejezésként a színtelen lakkozás legfeljebb módjával megfelelő, mivel az összes anyagnak azonos fényt ad és így a lényeges részek nem válnak el a 156


lényegtelenektől. A keretesek kerete, ennek fa, fém vagy másmilyen anyaga, illetve színe, mérete, kialakítása, vagyis kinézete is meghatározó. Nemcsak ennek és a kép méreteinek, formájának kell az adott helyhez megfelelően megválasztottnak lennie, hanem a kivitelezésének, technikájának is. Nagyon sokféle módon kivitelezhetők, - alakíthatók ki – készülhetnek el. A közülük leggyakoribbak: − kialakításuk, elkészítésük szerint: − képkeret tartójú száraz képek: − hátlap nélküli, üres képkeret tartójúak: az elkészítésükhöz szolgáló szabad, egyszínű falfelület „hátlapkénti” – háttérkénti – hasznosításával készülnek, − semleges hátlapú képkeret tartójúak mindig semleges hatású műanyag vagy fém fólia, de inkább csak karton-papír vagy zsákvászon, esetleg más hasonló textil-anyag hátoldalú képkerettel készülnek, − színes hátlapú képkeret tartójú képek: legalább egy feltűnő színnel és akár mintásan színezett hátoldalú képkerettel készülnek, Mindhárom képkeretnek leggyakrabban az alsó részén és legalább egy pontban – helyen – szokás mohagolyót, méginkább száraz tűzőhab darabot, esetlege másféle, tűzési, ragasztási technika alkalmazását biztosító tűző- rögzítő anyagot felerősíteni, a legtöbbször drótozással, szögeléssel vagy inkább ragasztással. Erre kerülhetnek betűzésre vagy ráragasztásra, vagy a kettő kombinálásával, ritkán még kötéssel és fonással, fűzéssel is, a lehetőleg előre kialakított terv szerint összeválogatott és már szoksásosan elő is készített száraz kötészeti anyagok és egyéb hozzávalók. Felfüggesztéséhez tartó karika elhelyezése, a száraz virágkötészeti faldíszekével legalább közel megegyező lehet (lásd ott). − hátlapra ragasztott száraz képek: tetszőleges nagyságú és alapanyagú, alaktartó – merev – ,vagy kellő nagyságú keretre feszítve, majd akár rászögelve vagy ragasztással rögzítve, kimerevített anyagdarabokra, – mint alapokra – a száraz kötészeti és más hozzávaló anyagok felrasztásával készülnek. Az ehhez felhasználni tervezett anyagok legalább java részének összeválogatását és a még szükséges előkészítését követő, terv szerinti kirakása és a már tényleg jónak talált elrendezése után szokás csak hozzálátni a felragasztásukhoz. Olymódon, hogy az éppen ragasztani kívánt anyagnak, az egymagában és akár kis csipesz segítségével megfogása, majd a fonákának - a hátoldalának - hideg vagy meleg ragasztóval bekentése után, az előrendezés szerinti eredeti helyére kell visszakerülnie, kicsit még az előzőleg ragasztott anyagot is jó megnyomkodni és ha kell, meg is igazítani néhányszor, mert különben rendszerint félrenyomódik, elnyomja magát a ragasztási felülettől,- vagyis az alaptól – és a ragasztóanyagtól egyaránt. A tudatos mellett is, legalább némileg érzés szerinti anyagelhelyezéssel történő elrendezés hagyja érvényesülni elég szabadon az alkalmazott anyagok mozgás-formáját, nagyságát, színét. Elsőnek legszebb vagy legérdekesebb anyag-darabot szokás a legjobbnak mutatkozó helyére és helyzetben felragasztani. A következők már hozzá viszonyítva kerülhetnek

157


olyan messze vagy közel jól elhelyezésben, egyenként felragasztásra, ahogy a legjobban mutatnak. − színalkalmazás szerint: • semleges, egyszínű hát-lapra, mint alapra - ragasztottak: fehér vagy nem túl élénk teljesen egyszínű lapra, ragasztással készülnek. A felragasztott anyagok színe érvényesül – dominál; • színezett-festett hát-lapra, – mint alapra – ragasztott képek: olajfestékkel, illetve spray-vel, temperával vagy zsírkrétával egyenletesen vagy éppen foltokban, pöttyökben, sávokban vagy előre-rajzolva figurálisan, netán ötletszerű összevisszaságban már előre vagy csak utólag színezett lapra ragasztással készülnek. A túl élénk alap-színezés már elnyomhatja a természetes anyagok eredeti szépségét. Az önmagukban jelentéktelen elemek is érdekesebbé válhatnak a színezéssel. Ilyen módon mértéktartó színezés alkalmazásával még hétköznapi száraz virágkötészeti anyagokból is kedvesek lehetnek e készítmények: • színezett-festett anyagokból hát-lapra, - mint alapra – ragasztottak: az alkalmazott – felhasznált – anyagok legalább egy részének megfestésével készülnek. Hiszen: „a pontos gondolat kifejtéshez hozzátartozhat a festékek használata”; • féldombormű hatású – háromdimenziós – száraz képek: a síkból legalább némileg kiemelkedő vagy a hát-lap, - mint alap - , illetve keret zárt vonalain is túlhaladó anyagalkalmazással készülnek; • száraz virágkötészeti levelezőlap-kollázs készítmények: üdvözlőlap jelleggel is, ragasztással és leginkább préselt száraz virágokból készülnek. Szépen préselve szárított virágok egyedileg vagy virágrészekből, virágokból és más préselt száraz növényrészekből összeállított csokorkombinációk formájában, levelezőlapnak is megfelelő kartonlapra kerülhetnek ízlésesen ötletes elrendezésben felragasztásra; − száraz virágkötészeti térplasztikák – térkompozíciók: − szerkezetük szerint: − rámás száraz térplasztikák – térkompozíciók: térbeli díszítő függesztésekhez és térelválasztásra is készülnek. Képkeret két oldalának, méginkább fa, fém, esetleg másféle anyagú rámáknak a beüvegezésével legegyszerűbb a kialakításuk. Éspedig a ráma-mélységgel megegyező szélességű, száraz tűzőhab alappal, a beltér szabadon kihasználhatósága érdekében. Elkészülhetnek akár függőleges vagy vízszintes elrendezésben, esetleg másféleképpen, még absztrakt megoldásokkal is, a tűzés mellett, kötés, méginkább ragasztásos technikával, − ráma nélküli száraz térplasztikák – térkompozíciók: talpon szilárdan álló vagy térben kikötött, esetleg másmilyen alkalmas módon rögzített formában készülnek. Kialakíthatók száraz tűzőhab, több szinten és szintenként is különféle módon elhelyezésével, a tűzésen kívül kötés vagy inkább ragasztás és vegyes technika alkalmazásával. − száraz virágkötészeti biokollázs készítmények: leginkább bel- vagy kültéri díszítésekhez – dekorációnak – és térelválasztásra készülnek. Szárazzá vált ágak, 158


gallyak, kérgek és más hasonló száraz virágkötészeti anyagok, másféle, formailag és színben is érdekes növényrészekkel kerülnek összedolgozásra, akár az eredeti formájuk megtartásával és mintha összetartoznának. A fantázia, az ötletesség és még leginkább a különleges formai és színhatások érvényesítői. Természetesen szintén a kötés, a fonás, a fűzés, a ragasztás vagy a vegyes technikai megoldásaik szembetűnése – kiütközése – nélkül kell elkészülniük. − száraz virágkötészeti szőttesek: díszes egyszínű vagy inkább tarka színes terítőként, asztalra, alacsony bútor tetejére, méginkább szabad falfelület díszítéséhez felfüggesztésre, néha ablakdísznek készülhetnek. Különféle kivitelezésűek lehetnek. Nemcsak száraz virágokból vagy másmilyen növényrészekből, hanem, legalábbis részben, még különböző színű és anyagú szálakból, fonalakból, valamint beszínesedő vesszőkből, színezett pálcákból, továbbá minden egyéb eléggé hajlítható, hálónyílásokon is áthúzható szálas száraz virágkötészeti anyagokból is elkészülhetnek. Alapjukként leghasználatosabbak a négyzet vagy hasonló rácsozatú és lehetőleg réz vagy műanyag bevonatú fémhálók, vagy kellően alaktartó műanyag, esetenként textil anyagú hálók is. Bármelyiküknek a megfelelő méretben, a kívánt alakzatúra vágott darabja, legalább alul és felül vízszintes zárószál végződéssel. Az ezzel egy vele megegyező hoszszúságú, valamint minimálisan ceruzavastagságú farúd, méginkább bambuszszál a darabra, legalább fél-háromnegyed menetben rátekerve, majd tekercselt fűző dróttal többszörösen átfűzve, vagy a hátoldali ragasztásával, már biztonságos rögzítésű, falra felfüggesztéséhez is. Lehetőleg előre jól átgondolt és legalább nagyjából papírra is lerajzolt terv szerint, a hálónyílásokon átbujtatásukkal vezetve szokás a széles anyagok ezesetben beszövése. Az így nem rögzíthető anyagoknak pedig a ragasztással felrögzítése is lehetséges, szintén a kívánt elrendezésben és helyzetben. A széleken zavaróan túlnyúló anyagrészek éles késsel vagy ollóval egyenesre levágása még a szokásos záróművelet, − száraz virágkötészeti vendégváró-kínáló készítmények: leginkább a stílszerűen száraz ropogtatnivalók, de másfélék kínálásához is készülnek. Az alapjuk többnyire fa vagy fonott tál, tálca, esetleg lapos kosár, éspedig nem is túl kicsi méretben, hogy sokminden elférjen benne. A választott, előkészített alap és a tervezett összeállítás tervbevett nagyságához igazodó méretű mohagolyót, méginkább száraz tűzőhab darabot, az alapnak az alkalmasnak talált részére drótozással vagy tűzőkorong segítségével, illetve ragasztással szokás rögzíteni. Ebbe a díszítés összeállításához felhasználni kívánt növényrészek, az előzetesen megtisztított és ferdére vágott aljú saját szárukkal egyszerűen beszúrhatók. Egyébként a ragasztással rögzítésük a szokásos. Ez minden esetben a lehetőleg előre eltervezett rendben lehet a legjobb, a szabadon maradó kellő nagyságú alaprész tölthető ki a mindenkori kínálnivalókkal. − száraz virágkötészeti viseleti, viselhető, - hordozott, hordozható készítmények: és akárcsak az ilyen élő virágosak, növényesek, valamilyen sajátos alkalomra, annak ünnepélyességét kifejező dísznek készülnek. Az ilyen kiegészítő szere159


pük figyelembevételével, a növényanyag, a kellékek és más hozzájuk valók mindegyikének, valamint ezek színének kiválasztása is, a kialakításukkal együtt, elsősorban a majdani viselőjük személyiségéhez igazodónak kell lennie. Az alkalom, amire készülnek, valamint az akkori haj- és ruhaviselet mellett, még főképpen a viselőjük viselkedési szokása – temperamentuma – és az egész személyisége határozhatja meg még leginkább a kialakításukat. A kecses vonalvezetésük mellett a díszítésük, vagyis a használatuk szükséges, illetve várható időtartamának megfelelő tartóssága virág és egyéb növényrészek, valamint kellékek használata is a jellemzőjük. Kidolgozásuk viszonylag aprólékos valamint precíz – pontos – és eldolgozott is kell, hogy legyen és még könnyen viselhetőnek – hordozhatónak is kell lenniük. Készülhetnek szokásosan drótszárra fűzött – drótszárassá tett – növényi anyagokból, és esetleg még vizes vattázással, kézben kötéssel, vagy már inkább ragasztásos technikával. Használatuk a leggyakoribbnak számító esküvői alkalmakon kívül, bálok, fodrász, ruha és egyéb bemutatók, valamint fogadások alkalmával is már mind megszokottabb, A viselésük módja – helye – szerint: − haj és fejdíszek: − a kialakulásuk szerint: − fejkoszorúk: a fej vonalát követő, olyan apró virág és más növényrész, valamint kellékek füzérek, amelyek leginkább szalaggal borított, nyitott drótalapra, rendszerint ragasztással készülnek. A szokásos anyagelrendezésük ritmikusan szimmetrikus. − diadémok: a homlokot övező és végig egyenletes szélességű vagy középen kiszélesedő fejdíszként készülnek. Készítésük a fejkoszorúkéhoz legalábbis hasonló (lásd előbb). − virágcsatok: hajcsatokra ragasztással rögzített és aszimmetrikus virágdíszként készülnek. Ezek egyben frizurát is képesek összetartani; − ruhadíszek: − a kialakulásuk szerint: − kitűzők: az esküvők alkalmával szokásos vőlegény, násznagy és vendég kitűzők mellett, más alkalmakra is, mell-, váll- és kalapdísznek készülnek. Szokásosan kecses, könnyed vonalvezetéssel, aszimmetrikus elrendezésűek. A tartójukként már leghasználatosabb Gála Clips különösen jól megtartja a ráragasztott alkotórészeiket és könnyen rögzíthető ruhához; − kalap, ruha, táska díszek: ezek kifejezetten díszítésre készülnek. Leginkább vászon, még gyakrabban szalma kalapra, táskára és ruha levehető zsebrészének felületére, ízléses, találó elrendezésben, legalább préselten szárított virágok ragaszthatók fel hasonlóan, mint az ilyen képek (lásd ott is); − virágnyakkendők: a kívánt nyakkendő-formára és leginkább ragasztással készülnek. A legtöbbször már Gála Clips a tartórészük, vagy ez kartonlapból kivágott forma. Apró virágokból és más ilyen növényrészekből, valamint kellékekből, lapos, de mozgalmasan látványos felületkialakításúak. Tépőzáras szalagrésszel ellátva, egyszerű a nyakba rögzítésük. 160


ÜNNEPI VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK Az ünnepi virágkötészeti készítmények az adott ünnep hangulatának virágos kifejezői, bármilyen ünnepre is készüljenek. Előállításuk kezdete az ünnepekével, az ünneplés szokásaival legalább közel egy időre nyúlik vissza, azóta is az ünnepek számbeli gyarapodásának és átrendeződésének, valamint hagyományaiknak, jellegüknek és sajátosságaiknak követője. Kialakításuk a különféle családi (személyes) és társadalmi, valamint vallási ünnepekkel kapcsolatos. Alakulásuk az anyagválaszték változásán kívül leginkább az ünnepek alakulásával függ össze. Jellemzőik - a régi és új keletű hagyományok őrzésének és ezek továbbfejlesztésének eszközei, részei; - a formai, színbeli és növényanyagban megmutatkozó szimbolika árnyalt felhasználása, jelképek megjelenítése (lásd: a Jelképek – szimbólumok – a virágkötészetben című részben is); - az adott ünnep jellegzetes hangulatának megjelenítése a virágok és más növényi részek és a hozzájuk illő kellékek felhasználásával; Az ünnepek számontartása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezeket virágossá tegyük, ezáltal formálhassuk: e nélkül nem lehet rájuk megfelelően előkészülni. Az ünnepek többsége hagyományosan sem nélkülözi a virágdíszeket, az ezeken kívüliek pedig kitartással és kellő kreativitással ugyancsak „virágdíszessé” tehető. A hagyományosan virágdíszeket alkalmazó („virágdíszes”) ünnepek nagyobb részben meghatározott naphoz – naptári időponthoz – köthetőek, ami megfelelő előkészítésük szempontjából is előnyös. (A legfontosabbakat lásd az ezekről készült összeállításban.) A legfontosabb naptári naphoz kötött „virágdíszes” ünnepek: - a kiemelkedő női névnapok, a még mindig nagy számban viselt – választott – női keresztneveké (lásd az ezekről készült összeállításban), - az évfordulók, megemlékezések napjai, a születésnapok. A nem meghatározott naphoz kötött „virágos” ünnepek közül a legfontosabbak sem szoktak visszatérően ugyanabban az időpontban lenni (felsorolásukat ld. az erről készült összeállításban).

161


A legfontosabb meghatározott naphoz kötött virágos ünnepek január 1. Újév február 14. Valentin-nap március 8. Nőnap március 15. Nemzeti ünnep * márc. 22. – ápr. 25. Húsvét május első vasárnapja Anyák napja máj. 3. – jún. 6.** Pünkösd augusztus 20. Szent István ünnepe október 23. Nemzeti ünnep november 1. Mindenszentek november 2. Halottak napja november 30. után Advent négy hete december 6. Mikulás december 24-26. Karácsony A kiemelkedő női névnapok január 16. Piroska január 21. Ágnes február 16. Julianna február 19. Zsuzsanna március 10. Ildikó április 18. Andrea június 10. Margit július 26. Anna, Anikó augusztus 5. Krisztina augusztus 18. Ilona szeptember 8. Mária („kis Mária”) szeptember 12. Mária („nagy Mária”) október 15. Teréz november 13. Szilvia november 19. Erzsébet november 25. Katalin december 12. Gabriella december 24. Éva

* **

A tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni első vasárnap és hétfő. Húsvét után 7 héttel (vasárnap és hétfő). 162


A legfontosabb nem meghatározott naphoz kötött virágos ünnepek Évszakhoz kötődőek: - aratási ünnepek - majálisok - szüreti mulatságok Alkalmiak: - avatások - ballagások: - középiskolákban: április közepén - általános iskolákban: május közepén - családi – személyes – ünnepi alkalmak: - áldozás - bérmálás - gyermekszületés - házasságkötés - keresztelés - kitüntetés - egyes egyházi ünnepi események: - búcsú - templomszentelés - jubileum - névadó

163


VIRÁGKÖTÉSZETI AJÁNDÉKCSOMAGOLÁS ÉS EGYÉB DÍSZCSOMAGOLÁSOK Virágkötészeti ajándék- ill. díszcsomagolás a csomagoláshoz, díszítéshez legalább egy szál virág, vagy esetleg más növényi rész felhasználásával készülnek. (Az egyéb csomagolástípusok nem ehelyütt tárgyaltak.) Előállításuk ún. védőcsomagolással is társulhat. Mai formájukban leginkább kiegészítő szolgáltatásként jelennek meg a virágkötészetben, alkalmi jellegűek, és leginkább az ünnepekkel kapcsolatosak, az ünnepek idején visszatérő, gyakori virágkötészeti feladatok. Kialakulásuk feltehetőleg akkor kezdődött, amikor a szép iránti igény növekedésével az addig szokásos, lepellel való fedést valamilyen látványosabb borítás váltotta fel. Az, hogy ez pontosan mikor történt, nem ismert, mindazonáltal már az ókori legendás mózeskosárra is állítólag lótuszvirágok között lebegve leltek rá megtalálói. Miután az ókori rómaiak virágkultusza, szépre való fogékonysága, igényessége is jelentős volt, valószínűsíthető, hogy az ajándékként átadott tárgyakat - feltehetőleg akkor is alkalmi jelleggel – nemcsak díszesen csomagolták, hanem szép virágokkal, vagy más mutatós növényi részekkel is díszítették. A régi népszokások egyike-másika is őrzi a becsomagolt ajándékokra virágokkal való ékesítésének hagyományát. A csomagolópapír előállításának kezdete óta, és annak fejlődésével a virágkötészeti ajándék- és díszcsomagolások is egyre igényesebbé váltak. A csomagolópapírok kínálatának változásai, divatirányzatai és a virágkötészeti stílusirányzatok együttesen hatnak a csomagolási módok fejlődésére. Jellemzőik - Díszítők, vagyis esztétikus hatásúak, ez az elsődleges szerepük, minden más funkciójuk csak ez után következik. - Védelmi, reklám és tájékoztató funkciót is betölthetnek. - Értéknövelő hatásúak (legalább esztétikai értelemben). - Valódi érzelmek megjelenítésére is alkalmas, tartalmi és formai kiegészítője a díszcsomagolásnak az alkalmazott növény-, illetve virágdísz. - A lényeget, az értéket a becsomagolt ajándék, illetve egyéb tárgy képviseli, mindenféle kiegészítésnek vele kell összhangban lennie. Vagyis a csomagolás módja, a csomagolóanyag kivitele, minősége, színe és esetleges mintázottsága, valamint a hozzá választott szalag vagy zsinór, akárcsak a növény-, illetve virágdísz, és ezek tulajdonságai ahhoz kell, hogy illőek legyenek, amit a csomagolás rejt. - Helyes méretbeli arányt kell érvényesíteni készítésüknél, vagyis a becsomagolt ajándék vagy egyéb tárgy mérete és a virágkötészeti díszcsomagolás, illetve az ennek súlypontját képező növény- vagy virágdísz mérete arányos kell, hogy legyen. Ennek során a növény-, illetve virágdísz: - terjedelme a látható csomagolt felület egyharmadánál ne legyen nagyobb,

164


- túlterjedése legfeljebb csekély mértékben haladja meg a becsomagolt ajándék körvonalait, - magassági kiterjedése se haladja meg számottevően az ajándék alapmagasságának másfélszeresét. - Fordított, ún. inverz arányt alkalmaznak apró, de értékes ajándék esetén. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben maga a becsomagolt tárgy mérete képezheti az egész méret egyharmad részét, és az esetben ún. foglalatnak nevezett virágdísz adja a teljes méret kétharmadát. - A felhasznált virág- ill. növénydísz - általában nem lehet hivalkodó, túlságosan cifra vagy jóval értékesebb a becsomagolt ajándéknál – az ilyen (aránytalanul) értékesebb virágdíszt jobb inkább külön, önmagában ajándékozni, az eredeti ajándék mellé, - ne különüljön el, ne éljen úgymond önálló életet, - meghatározó kell, hogy legyen a technikájának megválasztásában, kivitelezésében becsomagolt tárgy alakja, jellege, nagysága, színessége és átadásának alkalma, sőt adott esetben a megajándékozott személy beállítottsága, elvárásai, igényessége vagy még akár az allergiás vagy egyéb érzékenysége is. Minden esetben további elvárás: - A felhasznált csomagolóanyag nagysága a teljes fedéshez szükséges méret legalább másfélszerese legyen. - A csomagolóanyag felületborítása elég feszes legyen, vagyis az anyag simuljon rá az ajándék felületére, a sarkoknál se maradjanak kiálló részei, ha szükséges, ragasztással kell rögzíteni. - A csomagolóanyag egymást fedő részei, és az adott esetben látható ragasztásai ne zavarják a díszítési elemeket, soha ne szembetűnő és ezért díszítendő felületre kerüljenek, hanem legfeljebb oldalra, vagy még inkább az ún. hátoldalra. Átlátszó csomagolás esetén a „láttatni érdemes”, ún. címlapi vagy címke részre sem kerülhet ragasztás vagy akár a csomagolóanyag átfedése, visszahajtása sem – kivéve díszesen hajtogatott csomagolóanyag esetén. - A rögzítés legyen szilárd, mind a csomagolóanyag, mind a növény-, illetve virágdísz esetében. - A használt rögzítőanyagok lehetőleg láthatatlanok, illetve takartak legyenek. - Kicsomagolásnál az ajándék akár úgy is kivehető legyen a díszcsomagolásból, hogy az ajándékozott a növény- illetve virágdísz megbontása nélkül legalább egy rövid ideig önmagában is megtarthassa azt. - A díszcsomagolást szükség esetén kiegészítésül védőcsomagolással is el kell látni, legalább időlegesen, de szükség esetén egészen az átadásig. (Közvetlenül átadás előtt a védőcsomagolás – pl. egy egyszerű papír- vagy nejlonzacskó – feltétlenül eltávolítandó.)

165


Típusaik A csomagolási mód – a „csomagoltság mértéke – szerint A nem teljes, vagy nem zárt (ún. nyitott) csomagolások: csak részben borító (fedő) csomagolással készülnek. Az alkalmazott csomagolóanyag átlátszósága szerint lehetnek: - át nem látszó nem teljes csomagolások: át nem látszó csomagolóanyaggal, de csak részben fedő csomagolással készülnek, a csomagolt tárgy a csomagolóanyaggal nem fedett részének esztétikai értéke is érvényesül, - átlátszó nem teljes csomagolások: legalább bizonyos részein átlátszó csomagolóanyaggal és csak részben fedő csomagolással készülnek, így a csomagolt tárgy nagyobb részének esztétikai értéke is érvényesül. - A teljes, vagy zárt csomagolások: teljesen takaró csomagolással készülnek. Az alkalmazott csomagolóanyag átlátszósága szerint lehetnek: - át nem látszó teljes csomagolások: át nem látszó csomagolóanyaggal, teljesen takaró csomagolással készülnek, a csomagolt tárgy esztétikai értéke egyáltalán nem érvényesül, - átlátszó teljes csomagolások: legalább bizonyos felületein átlátszó csomagolóanyaggal és teljesen takaró csomagolással készülnek, így részben a csomagolt tárgy esztétikai értéke is érvényesül. Az alkalmazott – felhasznált – csomagoló- és díszítőanyagok jellemzői szerint - Harmonikusak: azonos felületű, és egy színhez tartozó színárnyalatú, pasztell színű csomagoló- és díszítőanyagokkal készülnek, hatásukban visszafogottak, szolidak, szerények. - Kontrasztosak: sima-rusztikus, fényes-matt, vastag-vékony és anyagukban akár más módon is különböző, valamint ellentétes (narancs-kék, vörös-zöld vagy egyéb kiegészítő ún. komplementer) színű csomagoló- és díszítőanyagokkal készülnek. Hatásuk élénk, feltűnő, megragadó, de szokatlanságukkal is figyelemfelkeltőek lehetnek. A csomagolt ajándék csomagonkénti száma szerint - Egy darabosak: egyetlen ajándéknak vagy más tárgynak a felhasználásával készülnek, az ilyen csomagolás tekinthető tipikusnak. - Több darabosak: egynél több ajándék vagy más tárgy közös becsomagolásával és díszítésével készülnek. Az együtt becsomagolandó darabokat semleges hatású közös alátétre téve, vagy cellux segítségével szokás egymáshoz rögzíteni, hogy együtt maradjanak, számottevően ne tudjanak elmozdulni. Ezután a díszcsomagolás, díszítés már leginkább a fantázián és ötletességen múlik.

166


Növény-, illetve virágdíszük elkészítésének technikája szerint - Kézben kötött: drótozással, takarószalagos fedéssel és vizet vagy tartósító oldatot tartalmazó, díszített vagy eltakart fiola alkalmazásával. - Fonott: kör formában, vagy gyakrabban vonalas formára, síkban fonással kialakított díszítéssel. - Fűzött: leggyakrabban arányos hosszúságúra kialakított füzér dísszel. - Tűzött: drótozással vagy ragasztással rögzített mohagolyó, vagy gyakrabban nedves, illetve száraz tűzőhab-darab és ezt rögzítő tüskés tartó (Oasis szék vagy tűzőkorona, ill. pinholder, Oasis Mini Deco), vagy gyurma, ill. Oasis-fix alkalmazásával. - Ragasztott: ragasztópisztolyos meleg ragasztással, vagy – az élőrészek esetén inkább – hideg ragasztóval. - Vegyes technikával készült: az előbbiek közül legalább kétféle technika együttes alkalmazásával. A rögzítést szolgáló díszítőszalaggal vagy zsinórral, ill. más szálas anyaggal való átkötésük vezetésének módja szerint - Egyszeres vezetésű: * tengelyesen hosszirányú (függőleges) * tengelyesen keresztirányú (vízszintes) * átlós * hullámos - egyenletesen hullámos - egyenlőtlenül hullámos * csavart - csigavonalban - spirálisan - Többszörös vezetésű: * ua., mint az előzőekben (ld. ott) átkötésük helye szerint - Egymagában: * középen, * oldalt, * sarkon, - Többszörözötten: * ua., mint az előzőekben (ld. ott) - Társítottan: * hagyományosan szalagból (vagy más hasonlóból) készült masnival, * többnyire hozzá társuló növény-, illetve virágdísszel is társítva.

167


átkötésük módja szerint - Középpontos átkötésűek; többnyire egyben a masni és a virág- ill. növénydísz is középpontos elhelyezésű, a szalagvezetés középpontosan tengelyes. - Oldalpontos átkötésűek; többnyire egyben a masni és a virág- ill. növénydísz is oldalpontos elhelyezésű, a szalagvezetés keresztirányú. - Sarokpontos átkötésűek; többnyire egyben a masni és a virág- ill. növénydísz is oldalpontos elhelyezésű, a szalagvezetés átlós irányú.

középpontos átkötésű szalagdíszek

c) sarokpontos átkötésű szalagdísz

b) oldalpontos átkötésű szalagdísz

e) orchideadoboz díszítése szalaggal

d) szalagdísz készítése Ajándékdobozok szalagdíszei (Elekné Ludányi Zs. – Császi K. (1999): Virágkötészet) 168


Ajándékdobozok néhány csomagolási módja (Elekné Ludányi Zs. – Császi K. (1999): Virágkötészet)

169


A HÚSVÉT, VALAMINT ÜNNEPKÖRE VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEI ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK A húsvét, valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei, a vele vagy a húsvéttal, ill. a tavasz köszöntés, – „az újraéledés visszatarthatatlanságának, az optimizmusnak” – ünnepével kapcsolatos virágos alkotások. A karácsonyiak fontosabbak csak náluk! (Azokat lásd később.) Előállításuk: is, a kezdetétől, mindmáig, leginkább hitéleti – szakrális – hagyományok és népszokások, jelképeit – szimbólumait – is alkalmazó, ill. kifejező, virágkötészeti megformálása. Erre még a szokások és a divat változásai is hatással vannak. Kialakulásuk: leginkább azzal kapcsolatos, hogy világszerte ünnepelt a beköszöntő tavasz. A keresztények pedig az egyik legfontosabb – legnagyobb – ünnepükként élik ezt meg, Jézus Krisztus feltámadásának évfordulójaként. Az alakulásuknak befolyásolói, szintén még leginkább az anyagválaszték időközbeni változása, gazdagodása. A húsvét, valamint ünnepköre ideje úgy alakul, hogy március 22-e és április 25-e között – változóan – van húsvét napja, ami ezen ún. mozgó ünnepek csúcs,- ill. központja. Mivel ennek, a 8. századtól már általánossá vált egységes időpontja a tavaszi napéjegyenlőség – március 21-e utáni holdtöltét követő vasárnap. Farsang vasárnapja ezt hét héttel előzi meg. Virágvasárnap, az ún. fekete vasárnapot követően, a húsvéti vasárnapja előtti vasárnap, amikor szokásos az ún. barkaszentelés is. Pünkösd pedig húsvétot követő 50 nappal van, a Szentlélek eljövetelének ünnepeként. A magyar neve – a húsvét – kapcsolatos az ilyenkor szokásos 40 napos nagyböjt befejezésével. Miután már húst is fogyaszthatnak az ennyi ideig húst sem fogyasztva böjtölő hívők. A húsvét ünnep létrejötte tekintetében meghatározó, hogy a korai kereszténység idejében, III. században már ünnepelték. Előzményei az ókorba is visszanyúlnak. Csírái nemcsak a zsidó, hanem más közel-keleti ókori vallásokban is megtalálhatók (pl.: Adonis-ünnep). A húsvéti ünnep tartalma az élt újrakeletkezésével kapcsolatos. A húsvéti tojás, a katolikus vallás jelképtárában – szimbólikájában – a sírjából feltámadó Krisztust is jelképezi. Valamennyi vallás és nép, amely tart húsvéti ünnepet, az élet megújhodásának gondolatát, ill. reményét ünnepli ezzel, más-más jelképekkel – szimbólumokkal. A húsvét népszokásai is sorra alakultak vele – a húsvéttal – , a tavaszi megújulás ünneplésével kapcsolatosan. Ezek ma már számosak is, és különféle népeknél - etnikumoknál sokféleképpen ismert. – Az ételszentelések alkalmával, a népszokások közül, a termékenységvarázzsal kapcsolatosakat alakították így nagyon sokáig, a felszentelt bárány, sonka, tojás és egyéb ételeknek tulajdonított mágikus hatás alapján. – A feltámadás megjelenítése, a passiojátékok ezelőtt, szintén népi és liturgikus, vagyis szertartásrendi elemek kapcsolódása, ugyancsak a termékenységvarázslattal kapcsolatosan. Ilyenek a locsolás különböző változatai és határjárás szokása is.

170


– A határjárással hajnalfa-állítás, a ma is előforduló májusfa-állítás elődjeként vált szokássá. Ezt a határkerülésből hajnalban hazatérő legények állították, ill. tűzték a lányos házak kapujára. Ez fenyőág volt, amelyet színes szalagokkal és hímes tojásokkal díszítettek. A húsvét, valamint ünnepköre hatásai a virágkötészetre, vagyis a virágkötészettel is kapcsolatba hozható húsvéti népszokások, a hajnalfa állítással együtt viszont, már csak kivételesek. – A húsvéti ajándékozás, a hagyományos ún. komakosarak küldésének, valamint a keresztgyerekek megajándékozásának a szokásán már túlmenően és egyben vidékenként eltérően is, alakulhat. Így adódhatnak a húsvéti virágkötészeti ajándék, valamint egyéb díszcsomagolások. – A húsvéti locsolkodás, a lányok hagyományosan vízzel leöntéséről mára jelképes, kölnivízzel történő locsolássá változott – szelídült – formájában is, már új keletű, polgári eredetű szokás. Locsolók és más alkalmi vendégek fogadásához, kínálásához is készülhetnek ilyenkor virágkötészeti készítmények. – A húsvéti mulatságok – huncutságok – húsvét hétfőn, már a felszabadult örömünnep jegyében kerülhetnek sorra. A párválasztás legjelentősebb elemei is lehetnek néhol ezek, a fiatalok közös játékaiként. Virágkötészeti készítmények tehetik ehhez is hívogatóbbá, meghittebbé a környezetet. – A húsvéti tojás festése és ágakra aggatása, szintén a velük kapcsolatban igen változatos – egyben változó – népszokásokban gyökereznek és lehetnek még a modern virágkötészettel is kapcsolatban. A különféle módon díszített tojások inkább a keleti, az egyszínűre festettek pedig, nyugati eredetűek. A húsvét, valamint ünnepköre virágkötészeti megjelenítése, a készítményei minden formájában, szintén leginkább a sajátos hangulatának megteremtése, a jelképei – szimbólumai - alkalmazásával is. Mondanivalója, tartalma pedig összekapcsolt az élet újrakeletkezésével, és legalább az európai földrészen, a természet újjáéledésével is, ahol a húsvét a tavaszi napforduló idejére esik. Amikor jellemző, hogy az ezelőtti dermedtség, mozdulatlanság, szinte tetszhalott állapota után, a természet is, mintegy újra életre kel és adódik így a megújulásnak a hangulata. Jellemzőik: – meghatározók bennük, az élet újra keletkezésének, a természet tavaszi megújulásának jelképei – szimbólumai, – az előbbiek kihangsúlyozó az olyan jellegzetes húsvéti kellékei, - amelyek lehetnek akár ún. ipari segédanyagok is – mint, a katolikus vallásúaknak a feltámadó Krisztust is jelképező, ill. a belőle kikelő élet miatt, a megújulást, a termékenységet, vagy termékenység-varázslást megjelenítő tojások festetten és hímes tojásokként, vagy más módon díszítve is. Társulhatnak hozzájuk az állatok, de inkább csak állatfigurák közül, leginkább a bárány, a csibe, a kakas, a kotlóstyúk, a nyuszi, a múltbeli paraszti élet húsvéti hangulatainak idézőiként is. Kiegészítőik még a színes húsvéti mintás szalagok, zsinórok és a tojásgyertyák.

171


– növényanyagaik kiválasztása, alkalmazása során, az adott évszak, a kora tavasz és a praktikusság szempontjainak érvényesítése mellett, elmaradhatatlanok a jelképesek – szimbólikusak is. Úgy, hogy a közismerten hagyományos húsvéti növényanyagok közül az ún. barkák, a közel-keleti keresztényeknél ilyenkor kézben hordozott szokásos pálmalevelet hivatottak kiváltani, helyettesíteni, a magyarországi viszonyok között is; Emellett, a hasonlóan korán rügyező és kivirágzó cserjék, fák vesszői, vagy gallydarabjai, ill. az ilyen évelő és más virágok, jelképezhetik még ugyancsak leginkább a természet tavaszi magújulását, – a növényhasználatuk kapcsolódik a szokásos barka-szentelés, húsvét vasárnapja előtti Virágvasárnap, hagyományához: – – a legmegfelelőbb barkák ehhez: – – – elsősorban a kecskefűz (Salix caprea) és – – – még másféle, kisebb-nagyobb barkájú füzek (Salix-ok), valamint a rezgőnyár (Populus termula), esetleg az égerek (Alnus-ok), a mogyorók (Corylus-ok) és a nyírek (Betula-k) porzós virágú = barkás vesszei, gallyai, – – a legmegfelelőbb egyéb növények még: – – – a lombhullató cserjék, fák közül az egyéb, szintén korán rügyezők, ill. már a lombfakadásuk előtt virágzók, mint az aranycserjék (Forsythia-k), a barackok, cseresznyék, mandulák, meggyek, szilvák (Sorbus-ok, Prunus-ok) is, – – – az évelő virágok közül a tavasszal virágzó hagymások, mint a jácint (Hyacinthus orientalis), a nárciszok (Narcissus-ok), a tulipánok (Tulipa-k) is, valamint az egyéb tavaszi virágzásúak, mint az ibolyák (Viola-k), a kankalinok (Primula-k), a meténgek (Vinca-k) is, – – – az ún. növényházi cserepes és vágott virágok közül, a fréziák (Fresia-k), a kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla), a liliomok (Lilium-ok), a rózsák (Rosa-k), a szegfűk (Dianthus-ok) és még mások is, amelyek éppen ekkor kaphatók, – a színek alkalmazása, használata során, ez esetben is, a fehér az ártatlanságot, a tisztaságot, a sárga pedig a fényt, a megvilágosodást és a zölddel együtt ,a tavaszt megjelenítő színjelképek. Ezek egymás hatását ilyenkor is erősíthetik. Készítésük stílusa a virágkötészeti stílusok bármelyike lehet (lásd: Stílusok, irányzatok a virágkötészetben című részben). Kötetlenül, bármelyikük szerint készülhet az alapjuk és végezhető el ennek a díszítése is, Technikája leggyakrabban tűzés – tűzdelés – és fonás vagy fűzés. Valamint közülük bármelyiknek vagy többnek is, a ragasztással társításával adódik a vegyes technika lehetősége. A kötés leginkább csak társul hozzájuk,

Húsvét valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei, típusai és alkalmazásuk, készítésük - Húsvéti ajándék és hangulatteremtő díszek: készülhetnek nemcsak különböző alakú, anyagú, méretű és színű virág-tálak és kosarak, hanem horganyzott lemezből előállított vödrök vagy virágtartó edények és hasonlók tartóként felhasználásával is. Élő-, 172


selyem- és szárazvirágos dísz egyaránt kialakítható bennük. Választékgazdagítók az akár kézi festéssel színezett cserepek és fa valamint háncs ládák is. Ezekbe még hajtatott hagymás és más egyéb, éppen viruló virágok is ültethetők, akár többesével is. Kiegészítő díszeik lehetnek a barkák, a húsvéti mintás szalagok, a díszzsinórok, sőt még műállat figurák is. Készítésük lehetséges olymódon is, hogy tartósaknak is bizonyuljanak. Elhelyezhetők asztalon, akárcsak egyéb alacsony bútoron, ill. polcon és háttér elé is, akár többesével. - Húsvéti ajándékcsomagolások és díszítések: dobozos desszert, könyv, palack, valamint már tárgy és csomag húsvéthoz illő díszcsomagolása (lásd: Virágkötészeti ajándék csomagolás valamint egyéb díszcsomagolások és készítésük című részben). - Húsvéti „biokollázsok”: készülhetnek különböző természeti tájak tavaszi éledésének hangulati megjelenítőiként. Készítésük alapanyagai, a hagyományosak és szokásosak mellett, rendszeresen még a csirkeháló darabok, háncsrészek, mohalapok, ill. – párnák, nádszálak, szalmanyalábok, tőzegcsomók, valamint más hasonlók is. - Húsvéti fali díszek: készülhetnek akár korong vagy kosár alakúra és koszorú alap, ill. tojásformára font vesszőfonat alapra is. Kiegészítő díszeik lehetnek legalább a selyemvirágok és az ízléses művirágok is. Készítésük akasztórész – szem - kialakításával is lehetővé teheti, a falon jól elhelyezésüket. - Húsvéti függő díszek: készülhetnek, akár tartó kampó vagy szem segítségével, ablakba, ajtónyílásba és másféle bel- vagy kültérbe felfüggesztéshez is. Készítésük leggyakoribb fűz vagy egyéb hajlékony vesszőkből font, néha másból és másképpen kialakított koszorú vagy tojás formájú alapra, legalább barka és szalagcsokor, ill. masni díszítéssel. - Húsvéti koszorúk: készülhetnek fészek formában, vesszőfonatos alappal, bozontosan, bozót stílusban is. Előállításuk különösen egyszerű és gyors is lehet, ilyen természetszerű alappal. Amit, a még akár ugyancsak keresztül-kasul vezetve befűzött hajlékony vessződarabokból kialakított aljjal ellátása után, a legjobb ki is bélelni, elég nagy csomónyi rafiával vagy szizállal, esetleg más hasonló szálas anyaggal, ill. hánccsal, hogy így különösen fészket idézővé váljon. Készítésük során az így vagy akár más módon elkészülő ún. fészek részük, kétségtelen a tavasz és így a húsvét egyik legjellemzőbb, a polgári díszítésekben szokásossá vált megjelenítése. Ez egyben hozzásegít, az egyéb hagyományos jelképek, szokásos szimbólum-hordozók, mint a bárány, a csibe, a nyuszi, a tojás formájú figurák és társaik sikeres alkalmazásához, még a modernebb összeállításokban is. - Húsvéti templomdíszek: készülhetnek a templomok legalább egyes gyertyatartói, valamint a keresztelőmedencéi, a fő-, méginkább a mellékoltárai, a szobortalapzatai és karzatai, valamint mellvédei díszítésére is. Illően, visszafogottan elegánsak, fennköltek és könnyedek, légiesen áttetszők, mintsem harsányan hivalkodók és önálló életet élők. Készítésük hagyományos virágai a fehér liliomok, rózsák és szegfűk, a hortenziákon kívül. Elegánsak és elég tartósak is ehhez még, a hófehér vagy csontszínű flamingóvirágok, lizikék, ill. harangtárnicsok, szálas vagy csokros krizantémok és szegfűk, valamint tulipánok. Kiegészítő díszeik lehetnek a gerberák, a holland nőszirmok, ill. íriszek, a jácin-

173


tok és a nárciszok is. Változatosabbá teheti még mindezeket, a vágott fátyol-aszparágus, pálmalevelek és egyéb ilyen zöldek színárnyalatokban is gazdag használata. - Húsvéti vázadíszek: készülhetnek igazán könnyen és gyorsan is, csak pár szál levágott rügyező-bimbozó, vagy már virágos vessző-, ill. gallydarab, ehhez elég nagyméretű és illő formájú, színű, valamint víztartó vázában mutatós rendben elhelyezésével. Kiegészítő díszeik lehetnek, pár szál harmonizáló formájú és színű, valamint kellően nagy méretű virágon kívül, még inkább néhány díszes – festett vagy hímes – tojás is, rájuk felaggatva, mintegy ún. tojásfaként.

A KARÁCSONY, VALAMINT ÜNNEPKÖRE VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYEI ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK A karácsony valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei az év talán leghosszabb, de mindenképp legbensőségesebb ünnepkörének virágos alkotásai. Ez az András naphoz (november 30.) legközelebbi vasárnaptól egészen vízkeresztig (január 6.) tartó időszak. A várakozás – advent – négy hetes időszaka után a karácsony az ünnepkör csúcspontja. Előállításuk kezdettől fogva napjainkig hitéleti (szakrális) hagyományok jelképeit is tükrözi, ezek virágkötészeti megjelenítését napjainkban a divat befolyásolja nagy mértékben. Kialakulásuk kezdetét azzal is összefüggésbe hozzák, hogy ebben az időszakban (a téli napfordulón, illetve az azt megelőző időben) az ünnepkör már a természeti népeknél és később a nagy világvallásokban is megtalálható, mint az életbe és annak megújulásába vetett hit ünnepköre. Az ünnepkör virágkötészeti készítményeinek kialakítási módját pedig leginkább az anyagválaszték módosulása, bővülése befolyásolta. A karácsony és ünnepköre ideje is a római mitológia ünnepeiből származtatható. December 25-ét már i. sz. 325 óta ünnepelik Jézus születése napjaként, aki a keresztény vallás szimbolikája szerint az isteni fényforrás, az örök nap megtestesítője. (Ezt az időpontot tekintik a Jézus születési időpontja körüli vita lezárásának is.) Ez az ünnep azután a korabeli keresztények között hamar elfogadottá vált és elterjedt, szertartásrendjükben (liturgiájukban) pedig kialakult a karácsonyi előkészület ideje, az advent és az ünnep előnapja (vigiliája) december 24-e is. Később az ünnep jellemzői germán szokásokkal is gazdagodott, a családiasság, az érzelmesség kapcsolódott a karácsonyi ünnepkörhöz. Sok – a mai napig többé-kevésbé megváltozott formában élő – népszokás alapja is karácsony ünnepéhez, annak szimbolikájához kötődik. Ilyenek a szintén római eredetű karácsonyi ajándékozás, ami különösen elterjedt szokás, valamint az általánosan ismert aprószenteki korbácsolás, betlehemezés és a háromkirályok köszöntése. Fontos eltérés, hogy a rómaiak még nem december 25-én, hanem Kalandae Januariae, vagyis január első napján küldtek egymásnak ajándékot. A középkorban még egy időpontra esett a karácsony és az Újév, ezért ezek az ünnepek nem is választhatók el élesen egymástól.

174


A karácsony családi ünneppé válása, ami a XVII. századtól, a protestantizmus elterjedésével következett be, az ajándékozási szokásokat is átalakította, úgy, hogy már főként a szülők ajándékozták meg a gyermekeiket. Ez időtől létezik az a gyermeki hiedelem is, hogy az ajándékozó valamilyen földöntúli lény. A mikulás, az amerikaiak „karácsony apója”, az oroszok „fagyapója” egyenes folytatása annak, a német alföldön ajándékozóként megszemélyesített Szent Miklósnak, akit azután ugyancsak a protestantizmus elterjedése szorított ki a német területeken és helyette egy 1601-es németalföldi ábrázoláson már feltűnt Szent Kristóf, vállán ülve Jézus (Jézuska, Kis Jézus), mint ajándékozó. Magyarországon is fennmaradt mindkét ajándékozó; Miklós (Mikulás, Télapó) december 6-án és Jézuska (Kis Jézus) december 24-én. Sőt, velük együtt még „az angyal” is szerepel ajándékozóként. A karácsonyi ünnepkör hatásai a virágkötészetre: - a karácsonyi ajándékozás és az ezzel együtt járó ajándékcsomagolás, -díszítés mellett - a várakozás, vagyis az advent és az erre időszakra szánt adventi koszorú és ajtódísz, illetve kopogtató készítések, majd - az eljövetelt köszöntő karácsonyfa állítása és díszítése, valamint - a karácsonyi ünnepi asztal, a díszítésére való asztaldísz, vagyis karácsonyi váza- vagy inkább táldísz, az ún. aranzsman készítés, és - az egyéb karácsonyra szánt díszítések, végül - az óév búcsúztatását követő újév virágosan köszöntésének szokásaival érvényesülnek leginkább, a fentiek tehát a karácsonyi ünnepkör hagyományos virágkötészeti készítményei. A karácsony valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei, megjelenítése, elsősorban hangulatának megteremtésében, illetve szimbólumainak megjelenítése, kifejezésre juttatása terén régóta igen ötletgazdag, változatos és várhatóan az lesz a jövőben is. Mondanivalója Európa-szerte mindig a tél megjelenítésével is összekapcsolódik. Miután a karácsony az európai földrészen a téli napforduló idejére esik, ilyenkor a fagy, a mozdulatlanság jellemző, a természet is mintegy megdermed, akár az elmúlás hangulata is felmerül – utóbbinak kimondott ellenpontja a karácsony mint az élet megújulásának jelképe. Jellemzőik - Bennük az elmúlás, az enyészet és a diadalmas élet jelképeinek kell társulnia, éspedig úgy, hogy az előbbiek képezzék a hátteret, legyenek alárendelt helyzetben. - Az előbbieket kell kidomborítani, hangsúlyossá tennie az olyan jellegzetesen karácsonyi kellékeknek – ipari segédanyagoknak – is, mint a gyertya, a karácsonyfadíszek, színes szalagok. - A színek alkalmazásában, használatában a fehér, a piros és még inkább a sárga, mint a fény, a megvilágosodás, az arany, és különösen az óarany, az ünnepélyesség, a diadalmaskodás, az ezüst az ártatlanság, a boldogság megjelenítő 175


színe, jelképe. Ezen kívül újabban az évente megjelenő trendek - színalkalmazási irányzatok – alakíthatják az éppen divatos színhatásokat; - A növényanyag kiválasztásában, alkalmazásában az időszak – az évszak – és a praktikusság szempontjai mellett a szimbolikus szerepek érvényesítése sem maradhat el. Így a hagyományosan karácsonyi növényanyagok közül a csupasz és zuzmós gallydarabok, kéregrészek az elmúlást, addig az áttelelő, méginkább az örökzöld lomblevelű cserjék és fák, de leginkább a tű- és pikkelylevelű, vagy csak tűlevelű fenyők az életfát, a tudásfát, a lombtalan gallyrészek, vesszőrészek a termőágat, a különféle és többségében színes termések, valamint a tobozok a halhatatlanságot, a termékenységet jelenítik meg. - A növényhasználathoz (pl. a karácsonyig kivirágoztatható húsos somhoz, mogyoróhoz, valamint a lencse és a búza csíráztatásához) kapcsolódnak az olyan jeles napok, mint az András-nap (november 30.), a Borbála-nap (december 4.) és Luca napja (december 13.), melyekhez pogány eredetű jóslatok, varázslatok kötődnek. - A szilveszteri és újév napi növényhasználat legmegfelelőbb az olyan, gazdagságot is jelképező növényekkel, mint a csírázó, zöldellő gabonafélék, a gomba, a négylevelű lóherét mintázó, meghajtatva levelesre előnevelt madársóska (Oxalis). Ezekhez a növényekhez az év végi vidámsághoz és az újévi hagyományos szerencsekívánságokhoz, kötődő figurális szimbólumok, a kéményseprő és malac figurák, a szerencsepénz érmék is kapcsolódnak. - Az egyéb jelkép-alkalmazások közül a Nap, az életet adó, vagy pusztító, ősi eredetű fényisten, a Hold a Naptól függő változások, az újjászületés, az ötágú, betlehemi és a háromágú, Dávid-csillag a hősök és az istenek, a csengő az ég és a föld közötti közvetítés, a gyertya, illetve a gyertyaláng fénye a meleg, az örök élet megjelenítője. Mindegyikük szerepelhet egyesével vagy többesével, és másokkal társítva is. - Alap- és háttérképzőkként leginkább az élet jeleit a télben is megőrző örökzöld növények kisebb-nagyobb részei használatosak, valamint azok, amelyek akár hajtatással lombosodtak be, illetve virágoztak ki. Ezeket egészítik még ki a színes termések és tobozok, esetenként magvak. - Előtérbe valók az igazi színkontrasztot adó és a Megváltó, Jézus születése feletti örömöt, a karácsony vidám ünnepét szimbolizálni hivatott és így súlypontképzésre is alkalmazható, élénk színű, szép virágok. Ezek társaiként olyan karácsonyi kellékek, ipari segédanyagok alkalmazhatók, mint a gömbdíszek, gyertyák, karácsonyfát mintázó díszek és hasonló egyéb figurák, valamint a színes szalagok. - Díszítő anyagaik mindegyikének (általában még az élőknek is) a használat egész ideje alatt díszítenie kell. Ehhez a legmegfelelőbbek:

176


Örökzöldek Lomblevelű örökzöldek babérmeggy (Prunus laurocerasus) borostyán (Hedera helix) japán kecskerágó (Euonymus japonicus) magyal (Ilex aquifolium) mahónia (Mahonia aquifolium) puszpáng (Buxus sempervirens)

Tű- és pikkelylevelűek (jó lombtartó fenyők) borókák (Juniperusok) duglászfenyők (Pseudotsuga) erdeifenyő (Pinus sylvestris) életfák (Thuják) hamisciprusok (Chamaecyparisok) jegenyefenyők (Abiesek) Leyland-ciprus (× Cupressocyparis leylandii) selyemfenyő (Pinus strobus) tiszafák (Taxusok)

Egyéb növények, növényrészek Színes, húsos termések, ezekkel teli vesszők, gallyrészek (a télig is jól megmaradók) almák (Malus) fagyalok (Ligustrum) fagyöngy (Viscum album) fakín (Loranthus europaeus) homoktövis (Hippophaë rhamnoides) hóbogyók (Symphoriicarpos) kecskerágók (Euonymus) lampionnövény (Phisalis alkekengi) lilabogyó (Callicarpa bodinieri) madárbirsek (Cotoneaster) orbáncfüvek (Hypericum) rózsák (Rosa) tűztövisek (Pyracantha)

Száraz termések, ezekkel teli vesszők, gallyrészek toktermések: császárfa (Paulownia tomentosa) felfújt termések: csörgőfa (Koelreuteria paniculata) dudafürt (Colutea arborescens) hólyagfa (Staphylea pinnata) diók (Juglansok) mandula (Prunus amygdalus) mogyorók (Corylusok) vadgesztenyék (Aesculusok) szelídgesztenye (Castanea sativa) érmeszerű termések: erdei holdviola (Lunaria rediviva) hártyamag (Ptelea trifoliata) hüvelytermések: lepényfa (Gleditsia triacanthos)

Színes héj-kérgű vesszők (gallyrészek) boglárkacserjék (Kerria) fűz fajták (Salix) magaskőris fajták (Fraxinus excelsior) nyírek (Betula) som fajták (Cornus) zanótok (Cytisus)

csüngő termések: platánok (Platanusok) szivarfák (Catalpák) A száraz termések eredeti (natúr) formájukon kívül fehérítettek, festettek és lakkozottak is lehetnek, akárcsak a következőkben felsorolt tobozféleségek.

Legalább részben egyben maradó tobozok égertobozok (Alnusok) fenyőtobozok - apró rózsatoboz: a törpefenyő (Pinus mugo) toboza - kis rózsatoboz: az erdeifenyő (Pinus sylvestris) toboza - nagy rózsatoboz: a feketefenyő (Pinus nigra) toboza - hasítótoboz (hasítható toboz): a selyemfenyő (Pinus strobus) toboza 177


-

szivartoboz: a közönséges luc (Picea abies) toboza apró szivartoboz: a szerb luc (Picea omorika) toboza puha pikkelyű szivartoboz: a szúrós luc, az ún. ezüstfenyő (Picea pungens f. glauca) toboza nyelvszerűen kilógó pikkelylevelektől „borzas” tojás alakú toboz a duglászfenyők (Pseudotsugák) toboza a pikkelylevelek vaskos peremétől „rücskös” felületű tojás alakú toboz: a mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) toboza sima felületű, tojás alakú és nagyságú toboz: az atlaszcédrus (Cedrus atlantica) toboza széles, kis tojás alakú toboz, ami a tűlevelek őszi lehullása után is megmarad a gallyrészen, a vörösfenyő (Larix decidua) toboza

Széteső tobozok (szétesés előtt vághatók) jegenyefenyők toboza (Abiesek) Buga vagy kalászvirágzatok (akár teljesen száraz állapotban télen is mutatósak) díszfüvek és egyéb füvek kalászai gabonafélék szárított kalászai nádak és rokonaik bugáinak kis részei

Készítésük: - Bármilyen virágkötészeti stílusú lehet (lásd: Stílusok, irányzatok című részben). Kötetlenül, bármely stílusban készülhet alapjuk és ennek díszítése is, a tűzött és ragasztott készítmények szempontjait is figyelembe véve. (lásd: a Tűzött virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, valamint a Ragasztott virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk című részekben). - Díszítő anyagaik megjelenése, hatása is ünnepélyes kell, hogy legyen, kerülve ugyanakkor a komor, lehangoló hatást. - Díszítő növényanyagaik és egyéb díszeik, kellékeik rögzítése az előre megtervezett helyre és helyzetbe lehetséges saját szárukkal, vagy szükség esetén drótszálra való felerősítés után (lásd a Virágkötészeti szármerevítések, -hosszabbítások, -pótlások és -takarások című részben). Rögzíthetők közvetlenül az alapba tűzve, vagy pedig (egyesével vagy kis csokrokba fogva) az alaphoz leszorítva és hajtűalakba meghajtott drótot rászúrva, illetve vagy tekercsdróttal folyamatosan haladva legalább egy ráhajtással (lásd a Virágkötészeti koszorúk és alkalmazásuk című részben). Tűzés helyett a ragasztással való rögzítés is alkalmazható. - Díszítő tobozaik lakkozása – többnyire még felhasználás előtt – akkor szükséges, ha a tobozok pikkelyeit melegítéssel nyitották fel. (Ennek szokásos módja, hogy a zárt pikkelyű tobozt a meleg fűtőtest fölé helyezik.) A lakkozott tobozok később hűvös, párás levegőben sem záródnak össze. A lakkozáshoz lehetőleg színtelen és matt (nem fényes felületet előidéző) lakkot használjunk, egyenletesen befújva vele a tobozokat.

178


- Élő vágottvirág-díszeik elhelyezéséhez – főként az érzékenyebb virágok esetén: a virágszárra friss, minél hosszabb, ferde metszlapot vágnak amire vízzel vagy virágtartósító oldattal töltött fiolát húznak. Ezt a fiolát tűzik, esetleg ragasztják a virágkötészeti készítmény alapjába (lásd: a Vágottvirágok és -zöldek virágkötészeti felhasználásra való előkészítése című részben). - Gyertyáik rögzítése többféleképpen oldható meg: - Betűzés a tűzőalapba. A tűzőalapba (mohagolyóba, tűzőhabba) való betűzés akkor jó megoldás, ha az ehhez akár aljukon kissé meg is faragott gyertyák, 3-4 cm mélyen az alapba tűzve is kellően stabilan állnak a tervezett helyen és helyzetben, és ezáltal a tűzőalap sem sérül olyan mértékben, hogy a többi díszítőanyag ne legyen rögzíthető, illetve elegendő hely marad ezek betűzéséhez. - Drótlábbal való betűzés. A gyertyák rögzítésére általában ez a legjobb megoldás. Kivitelezéséhez legalább 10-es drótszálból 6-8 cm hosszúságú darabot vágnak, és egyik végét kombinált fogóval megfogva a másik végét gyertyalángba tartva felizzítják, majd ezután 2-3 cm mélyen a gyertya aljába nyomják, ügyelve arra, hogy a gyertya ne repedjen szét. Ha a drótszál beszúrása közben a gyertyában üreg keletkezne, ezt legegyszerűbb egy égő gyertya megolvadt anyagával – parafinnal – kitölteni, ami kihűlés után megszilárdul, és a beszúrt drótot is kellően rögzíti. A gyertyák elfordulásának megakadályozása érdekében egy-egy gyertyába egymástól némi térközzel két vagy több drótdarab is beszúrható. Ugyanez érhető el, ha egy sasszeg módjára meghajlított drótszálat szemrészénél felizzítva szúrnak a gyertya aljába, úgy, hogy a gyertya aljából legalább 3-4 cm hosszan szabadon kiálló két drótvég V-betűszerűen szétálljon. Az így előkészített gyertyát a drótlábbal tűzik a készítmény alapjába. - Drótozás. Hosszú és vékony gyertyáknál a legegyszerűbben kivitelezhető rögzítési mód. Ehhez egy 8-as vagy 10-es vas drótszál közel arasznyi hosszú darabját háromszor-négyszer körbetekerik a gyertyaaljon, így mintegy spirális tartóhüvelyt képezve a gyertya aljának. A drótszálnak legalább az egyik végét szabadon hagyják és a gyertyatesttel ellenkező irányba hajlítják, amivel a gyertya az alapba tűzhető. - Gyertyatűre való felszúrás és szögre való rögzítés. A gyertyatűre való felszúrás, vagy a fatalpon, ágdarabon átütött szögre való felszúrás akkor gyors és megbízható rögzítésmód, ha a gyertyába előzetesen fúróval pontosan a tű ill. szög méretének megfelelő lukat sikerül fúrni, és így a gyertya alja a szög ill. gyertyatű felizzítása nélkül sem reped szét. - Ragasztással való rögzítés. A gyertyák ragasztással való rögzítése – főként a ragasztópisztolyos, meleg ragasztás – csak akkor szokott elég stabilan rögzíteni, ha mind a gyertya, mind az alap felülete teljesen száraz. - Tűzőkoronás rögzítés. A gyertyát tűzőkoronára ragasztva és ezzel betűzve rögzíthetjük a leggyorsabban és legbiztonságosabban, ha van mibe szorosan és stabilan beszúrni a tűzőkorona lábas alját. 179


A KARÁCSONY VALAMINT ÜNNEPKÖRÉNEK VIRÁGKÖTÉSZETI KÉSZÍTMÉNYTÍPUSAI ÉS ALKALMAZÁSUK, KÉSZÍTÉSÜK - Adventi koszorúk: laza vagy tömör, kész vagy készített koszorúalappal és hagyományosan négy gyertyával vagy már gyertyacsoporttal, adventre készülő díszek, díszkoszorúk. - Adventi asztaldíszek: tartóedénnyel vagy természetes alappal és négy gyertyával vagy gyertyacsoporttal díszítik az asztalokat adventkor. - Karácsonyfák: valódi – vagyis kivágott vagy gyökeres, illetve edényes - karácsonyi fenyőfák vagy mű utánzataik felállításával – de újabban csúcsukkal vagyis „fejjel” lefelé felfüggesztésével és feldíszítésével készített díszek. - Ajándékcsomagolások és –díszítések: dobozos desszert, könyv, palack vagy más tárgy, ill. csomag, kosár karácsonyhoz illő díszcsomagolása, növénydísszel. - Karácsonyi ajtódíszek: bejárati ajtók füzér, ív, koszorú formájú vagy súlypontos díszei. - Karácsonyi asztaldíszek (aranzsmanok): kosárral, tálal, vázával vagy egyéb tartóedénnyel, illetve természetes alappal és legalább egy gyertyával az ünnepi asztalok díszei karácsonykor. - Karácsonyi fali díszek: beltéri, ritkán kültéri szabad falfelületek és képek, tükrök keretező díszei. - Karácsonyi függő díszek: ablakok, belső terek, kirakatok függesztett díszei. - Karácsonyi gyertyatartók: egy vagy több gyertyát tartó, növénydíszítéssel készült díszek. - Másféle karácsonyi díszek: az eddig felsorolt, szokásos díszek kiegészítői a belső terekben, kirakatokban és a külső terekben pl. lámpafüzérek, girlandok. - Karácsonyra készített fák: fácskák, karácsonyfát is helyettesítő, azt pótló és az élet fáját (életfát) jelképező díszek, melyek kúp koronával készítve a karácsonyfa kis méretű és egyszerű változatának is tekinthetők. - Karácsonyi növénydíszek: belső vagy külső terek leginkább karácsonykor kapható cserepes virágos és levéldísznövényei vagy másféle növény díszei. - Szilveszteri-újévi díszek: az óévbúcsúztatás vidámságának és az újévköszöntés alkalmából szokásos szerencsekívánságoknak a gazdagság hagyományos jelképeivel megjelenő díszei. Adventi koszorúk: Hagyományos díszkoszorúk. Az ünnepvárás e díszei eredendően jelképes tartalmat is hordoznak, a koszorútestük kör alakjával és ennek a szokásosan,- a négy évszak vagy a négy égtáj szerint is-, egyforma térközökkel, a várakozás – az advent – karácsonyt megelőző négy hetét jelképező négy gyertya vagy az akár már négy gyertyacsoport kiegészítésével. Hagyományosan a gyertyákból 3 a bűnbánatot jelképező lila színű, 1 meg a bűnbocsánatot jelképező rózsaszín színű és minden vasárnap eggyel többet kell meggyújtani belőlük. Ilyen módon eredetileg a keresztény vallásban a megváltó megszületésére (való) várakozást jelenítették meg, ezt az örömteli várakozást szimbolizálták. Ma már viszont inkább egyszínű – piros, rózsaszín, sárga- vagy éppen el180


térő színű, az akár már nem is 4 gyertyájuk esetleg gyertyacsoportjuk és jelképesszimbolikus jelentés nélkül, ajándékként, illetve szobadíszként is gyakran használhatják őket, a szeretet ünnepére, az év végi ajándékozásra való várakozás idején. Előállításuk: ahhoz igazodik, hogy a hagyomány szerint már az adventi időszak kezdetétől, tehát a várakozásnak – adventnet – a karácsonyt megelőző négy hetén át tartó ideje alatt alkalmazzák őket. (Általában november utolsó hétvégéje már advent első vasárnapja.) Kialakulásuk: kezdete 1860-ra tehető, amikor Johann Wichern hamburgi lelkész elkészítette az első ilyen koszorút, amelyen még 24 gyertya volt, és nem templomba került, hanem „családja, gyermekei örömére” a lelkész lakásában függött. Későbbi eredetű a 4 gyertya megjelenése. A koszorú önmagába visszatérő vonala a feltámadást, az örökzöld növények pedig (melyek a kezdetben alkalmazott fagyöngyalapot fokozatosan leváltották) a természet örök körforgását jelenítik meg. Az adventi koszorúk felfüggesztésének szokása feltehetően abból adódik, hogy a templom kupolája alatt felfüggesztve minden templomba látogató jól láthatta, a feje felett „érezhette” a koszorút. A hívők számára a koszorún égő gyertyák lángja az isteni világosságot jeleníti meg. A termékenységet jelképező növények és díszek, majd ezek utánzatai – Kredits J., Nagy B. és Szabó J. (2005) szerint – a későbbiekben díszként kerültek a fokozatosan polgári hangulati dekorációvá váló adventi koszorúkra. Az ilyen növényi díszek közé tartoznak a különféle kalászosok, mint az Úrtól várt következő évi kenyér jelképei és a mákgubó, a termékenység szimbóluma. Szintén ebbe a csoportba sorolható a gránátalma, az alma, majd a betlehemi csillag és a templomharangok utánzatai is, melyek mind visszatérő elemei lettek az egyre díszesebbé váló adventi koszorúknak, és ma is gyakran előfordulnak rajtuk, jóllehet napjainkban többnyire jelentéseiket elveszítve, a nagyhatású ünnepi díszek részeként. Jellemzőik: (Horváth Zs. 2000 nyomán) – gyertyáik hagyományosan egyforma méretűek és azonos formájúak, ma már azonban mind nagyságban, mind alakban eltérhetnek egymástól. – koszorúalapjuk sokféle lehet (ld. Virágkötészeti koszorúk alkalmazásuk és készítésük c. részben), közülük a leggyakoribbak: - hungarocell koszorúalap: zavaró fehér színét átfedéssel rátekert széles szalaggal vagy színes krepp-papírból vágott pár centiméter széles papírcsíkkal lehet eltakarni, - mohaborítású koszorúalap: vízpermetezéssel felfrissíthető, zöld színével üdítő látványt nyújthat, a belekerülő élő növényi részeket némileg éltetheti, - szalma koszorúalap: jelképesen a nap melegét hozza a télbe, - toboz- és tobozpikkely-borítású koszorúalap: leggyakrabban száraz díszítőanyagokkal díszíthetők, - tűzőhab koszorúalap: a díszítőelemek betűzése ennél az alapnál a legegyszerűbb, - nedves tűzőhab koszorúalap: a betűzött növényi részeket a legtovább életben tartani képes alap,

181


- száraz tűzőhab koszorúalap: leginkább száraz virágkötészeti anyagokkal díszíthető, - vessző fonat vagy füzér koszorúalap: többnyire a legtermészetesebb díszhatást adó koszorúalap. – méretük a koszorúalap átmérőjét tekintve többnyire fél méter körüli, de ennél nagyobb is lehet, betartva a koszorúkra érvényes az átmérő, a vastagság, a díszítőelemek és egyéb kellékek nagysága között érvényesülő általános arányossági szabályokat (ld. Virágkötészeti koszorúk és alkalmazásuk c. részben). – színviláguk, a színek alkalmazása az esetükben többféle lehet: - klasszikus (hagyományos): arany, piros és zöld színekkel, - liturgikusan jelképes: lila, rózsaszín és violaszínű színekkel, - ma már szokásos: leginkább egyszerű piros, sárga vagy rózsaszín, - színtrend szerinti: az adott év bizonyos meghatározott trend-színével, -színeivel, vagyis a színtrend követésével. Készítésük: – bármely stílusban (lásd Stílusok és irányzatok a virágkötészetben című részben) készülhetnek, mégpedig kötéssel, tűzéssel vagy vegyes technikával, – díszítő élő növényanyagaik mindegyikének különösen tartósnak kell lennie, mivel hosszan, legalább négy héten át díszíteniük, mutatniuk kell (lásd: Karácsony valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei és alkalmazásuk című részben előbb), – díszes koszorúalapúak esetében az alapjuk díszértékének érvényesítése csak úgy lehetséges, hogy a felületének csupán egy része kap borítást, illetve díszítést, – díszítésük legalább a gyertyáik környékén szükséges, anélkül azonban, hogy gyertyaláng közelébe kerülne bármi, ami tüzet okozhatna. Ez a koszorúalap részük egy tetszés szerinti helyén indítva, az íven belülről kifelé haladva kell, hogy folytatódjon a kiindulási helyig, kihagyva eközben a gyertyahelyeket és a közvetlen környéküket, – gyertyáik elhelyezése, a koszorúalapjuk díszítése után lehet önálló/szoliter vagy csoportos, valamint a kettő kombinációja, illetve tengelyesen részarányos = szimmetrikus vagy súlypontosan részaránytalan = aszimmetrikus. Rögzítésük szokásos módja: – dísz-szalagjaik nyújtott csigavonalban (spirálban) közel egyenletesen körbevezetve, a koszorúalapjukat (legalább a gyertyák aljánál) körülölelhetik és ezzel a gyertyák rögzítése is elrejthető. Lehet a szalagokat a koszorútesttől kifelé mutatva és hangsúlyos díszítéssel társítva a gyertyatövekhez is tűzni. Típusaik és alkalmazásuk: A szimmetriaviszonyaikat és díszértéküket is meghatározó elhelyezésük szerint lehetnek (Horváth Zs. 2000 nyomán): - asztalra helyezhető adventi koszorúk: díszítésüknek felülnézetből kell leginkább érvényesülnie, mutatnia és a szimmetriaviszonyuk szerint lehetnek: - szimmetrikusak: gyertyáik és díszítésük legalább egy tengelyre szimmetrikus elrendezésű,

182


- aszimmetrikusak: gyertyáik és egyéb díszeik elrendezése, kialakítása aszimmetrikus, ami akár súlypontosan, fő- és ellenpontos módon is kivitelezhető. - felfüggeszthető adventi koszorúk: díszítéseiket a koszorúalapjuk oldalán szokás levezetni, vagy csak itt elhelyezni, miután rendszerint szemmagasságba, vagy efölé kerülnek, hagyományosan a mennyezetre, vagy még gyakrabban a csillárra függesztve. Ennek megfelelően legalább a gyertyák, a fő növény- és szalagdíszek elrendezése mindig (többnyire középpontosan) szimmetrikus. A koszorútestre a gyertyák között négy pontban megkötött, kellő hosszúságú, erős, a koszorú díszítésével harmonizáló színű szalaggal vagy vastag zsinórral függeszhető fel. A felfüggesztés helyét és magasságát úgy kell megválasztani, hogy a koszorú ne legyen útban, de látványa jól érvényesüljön, feltétlenül el kell kerülni a baleset- és gyulladásveszélyes elhelyezést! Karácsonyi ajtódíszek: Ezek az ajtóív vagy kopogtató néven is ismert, és a bejárati ajtókat díszítő karácsonyi díszek. Szintén akár már a karácsonyt megelőző négy hetes, adventi időszakban is alkalmazhatók, vendégvárónak, a vendég tiszteletére készülnek. Kezdettől fogva, és napjainkban is azt jelképezik, hogy az ajtó minden betérni szándékozó előtt nyitva áll, „tessék kopogtatni!”. Előállításuk: időszerű már az adventi időszak elejére. Jellemzőik: - nagyságuknak az ajtó-mérettel arányosnak kell lennie, - szükség esetén akár a kinti és viszontagságos időjárást is jól kell tűrniük egy hónapon át, hiszen többnyire ilyen hosszan az ajtón maradnak, - a karácsonyi ünnepkör hangulatát idéző élő növényanyag, vagy ezek mű utánzatának felhasználásával is készülhetnek, - a készítésükhöz alkalmazható anyagokat leginkább formájuk és az elérni kívánt hatás határozza meg, - függesztettek, ezért szemből is jól láthatók, ebből az irányból is jól kell mutatniuk. Típusaik és alkalmazásuk Ajtófüzérek: lapos vagy íves keresztmetszetű formájú, az ajtó fölé vagy az ajtó köré egyaránt felfüggeszthető füzérek. Ajtóívek: vesszőfonat vagy tűzőhab alappal készült díszek, melyekre legalább fenyő hajtásdarabokat, valamint még néhány más díszítőelemet (pl. tűzéssel) felerősítenek és az ajtó fölé, két-három pontban függeszthetjük fel. Ajtókoszorúk: az ajtó felületére és általában közel a közepére vagy a felső harmadába legalább egy pontban felfüggeszthető, legfeljebb közepes méretű, karácsonyi díszítésű koszorúk. Súlypontos ajtódíszek: hagyományosan szép leveleivel és piros bogyóterméseivel díszítő magyalhajtásból, illetve borostyán vagy más hasonló örökzöld cserje, elég hosszú hajtásaiból közel kör alakúra formált alappal készülő díszek, színes szalaggal, tobozzal díszítve és az ajtófelület közepére vagy annak felső harmadába függeszthetők fel. 183


Karácsonyi asztaldíszek (aranzsmanok): a karácsonyra megterített ünnepi asztal hagyományos díszei, melyeket napjainkban gyakran ajándékként adnak, és lakásdíszként is felhasználnak – gyakran már az adventi időszakban is. Előállításuk: - ajándéknak és lakásdísznek korábban is előállíthatóak, akár már a várakozás – advent – első vasárnapjára, - az ünnepi asztalra kirakott dísznek elkészítésük közvetlenül karácsony előtt sem késő. Jellemzőik: - meg kell jeleníteniük a karácsonyi ünnepkör jelképes tartalmát, ennek szimbólumait is felhasználva; - használhatóknak kell lenniük, a díszítő hatás mellett egyéb funkcióval is rendelkeznek; - egy vagy több gyertyát tartalmaznak, ennek is meggyújthatónak kell lennie, legalább kétharmad részében (vagyis ha meggyújtják, legalább az alsó harmadáig gond nélkül éghessen, ne álljon fenn a többi dísz meggyulladásának veszélye); - a gyertya nagyságát általában úgy kell megválasztani, hogy az alap legnagyobb méretének a másfélszeresénél-kétszeresénél ne legyen hosszabb, vastagsága pedig az elkészülő tömör díszítés magasságával egyezzen meg; - a bennük álló karcsú, és világos színű gyertyák magasabbnak tűnnek, mint az ugyanolyan magasak, de testesebb és sötét színű gyertyák; - a gyertya, illetve gyertyák lehetséges rögzítési módjai azonosak az adventi koszorúkba kerülő gyertyákéval (lásd ott); - műhóval vagy parafinnal való (részleges) befújásuk bár némileg tartósíthatja a vágottzöld díszítőelemeket, többnyire ízléstelennek hat, akárcsak a teljes asztaldísz egységes színezése. Típusaik és alkalmazásuk: – Tartóedény alapú karácsonyi asztaldíszek (aranzsmanok): kosár, tál, váza vagy hasonló edény az alapjuk. Ha az alap – eredendően vagy bélelése, illetve más kezelés után – víztartó, az aranzsmanok nedves tűzőalappal is készülhetnek, ami növeli a beléjük helyezett élő növényanyagok, köztük a víztartó fiola nélkül alkalmazott vágottvirágok élettartamát. Az elő növényi díszek mellett az aranzsmannak mindig része egy vagy több (a díszbe illő formájú és méretű) gyertya, emellett arányos méretű gombák, gömbdíszek, szalagok, illetve masnik, valamint tobozok, színes termések és esetleg egyéb szárazvirág-kötészeti anyagok díszíthetik, melyek előkészítése és rögzítése a szokott módon lehetséges. Készítésük: - tűzésük első lépés/e a szokott módon előzetesen vízben felszívatott, majd méretre szabott tűzőhab alap a tartóba vagy a tartóra való rögzítésével kezdődik, ennek során a tűzőhabot tenyérrel, teljes felületén nyomva kell rögzíteni. Ezután a kiválasztott gyertya vagy gyertyák előkészítése és a tervezett helyre és helyzetbe való beállítása, illetve általában csak „bepróbálása” következik.

184


- az alapot díszítő növényanyagok tűzéssel vagy más módon rögzítése az alapba a peremrészről a gyertyahely felé haladva, többnyire körkörösen, legalább egy teljesen záródó körben szükséges. Az így kialakuló, lágyan lefelé ívelő növényfelület a díszítőértékkel nem rendelkező tartóból (alapból) is takarhat annyit, hogy az teljesen alárendeltté, akár teljesen láthatatlanná váljon. Ezt követi a gyertya, illetve gyertyák körüli rész díszítése, a szokásos módon. (lásd: adventi koszorúknál is) – Természetes tartóalapú karácsonyi asztaldíszek (aranzsmanok): alapjuk leggyakrabban lapos, például sikkesen ferdén fűrészelt és lehetőleg szép kérgű fatörzsszelet (-korong), vagy olyan némileg kiemelkedő fatörzs- és gyökérdarabok, szőlőtőke-részek, taplógomba-testek, amelyek leállítva nem billegnek. Készítésük: Az alap esetleg szükséges alakítgatása vagy csak megtisztítása után leggyakrabban ragasztással (esetleg dróttal, szöggel vagy csavarral) akár több helyen is rá kell rögzíteni a megfelelő helyzetbe rendezett, arányos méretű, szétesése ellen lehetőleg műanyaghálóval is körbevett tűzőhab-darabot, esetleg mohagolyót. Az ebbe tűzött vagy legalább részben ráragasztott díszítő anyagok már többnyire kellő stabilitásúak lesznek. Ezek elrendezésének formája a szokásos módokon lehetséges (lásd: Karácsonyi virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk című részben).

185


TARTALOMJEGYZÉK Fogalma, jelentősége, feladatai, szintjei ................................................................1 A virágkötészet története........................................................................................3 Virágkötészet eszközei...........................................................................................10 Virágkötészet szerszámai ......................................................................................11 Virágkötészet munkahelyei, helyszínei ..................................................................12 Virágkötészeti anyagok és alkalmazásuk...............................................................13 Virágkötészeti tartók és alkalmazásuk ...................................................................19 Formák a virágkötészetben ....................................................................................36 Formai törvények és alkalmazásuk a virágkötészetben.........................................45 A színek, csoportjaik, hatásaik és alkalmazásuk a virágkötészetben ....................60 Biológiai törvények és alkalmazásuk a virágkötészetben ......................................79 Jelképek – szimbólumok – a virágkötészetben......................................................81 Vágottvirág kezelések ............................................................................................89 Virágkötészeti szármerevítések, -hosszabbítások, - pótlások és – takarások .......91 Masni a virágkötészetben.......................................................................................96 Virágkötészet technikái és alkalmazásuk...............................................................99 Kötött virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük .........................101 Fonott virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük ........................130 Fűzött virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük.........................133 Tűzött virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük.........................135 Ragasztott virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük .................142 Teljes - élőnövény összeállítások a virágkötészetben ...........................................142 Száraz virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük .......................146 Ünnepi virágkötészeti készítmények és alkalmazásuk, készítésük .......................161 Virágkötészeti ajándékcsomagolás és egyéb díszcsomagolások..........................164 Húsvét, valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei és alkalmazásuk, készítésük.........................................................................................................170 A karácsony, valamint ünnepköre virágkötészeti készítményei és alkalmazásuk, készítésük.........................................................................................................174 Virágkötészeti koszorúk, alkalmazásuk és készítésük...........................................186

VIRÁGKÖTÉSZETI ALAPISMERETEK

Recommend Documents