VII. téma A jogi norma-jogtétel. A jogi norma szerkezete, a jogi norma csoportosítása. Érvényesség, hatály. Közzététel.
1.1. A jogi norma és a jogtétel kapcsolata: tipikus jogelméleti kérdés, a jogalkalmazás során a gyakorlati életben nem találkozunk ezzel a gondolattal, a mindennapi hatósági (bűnügyi nyomozati, vizsgálói, közlekedésrendészeti, migrációs, vámigazgatási stb.) tevékenységünk során a jogi normát és a jogtételt összefoglalóan a „jogszabály” kifejezéssel illetjük, de ugyanúgy fogalmaznak a bírók, ügyészek és egyéb jogi hivatást gyakorlók, mi (és a jogi/igazgatási felsőoktatás) azért foglalkozunk ezzel (röviden), mert a jog fogalmát, felépítését és használhatóságát érthetőbbé teszi;
1.1.a., - a jogtétel: - a jogi norma legkisebb egysége, egy olyan mondat, ami jogilag a jogi norma része, egyik alkotó eleme - általában egy bekezdése a jogi normának, de (ritkábban) lehet egy olyan paragrafus, amelyhez még csatlakozik egy másik is és így együtt fejeznek ki egy adott jogi normát 1.1.b., - a jogi norma: - a jogtételek logikai egysége, ami lefedi az adott magatartás jogilag szabályozandó egészét
- másként: a jogtételek azon összessége, amely egy törvény vagy rendelet egy-egy önálló szabályát jelenti például: az 1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról az alábbiak szerint rendelkezik: 2. § (1) A gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (…) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. (2) A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni. (3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. A fenti (1), (2) és (3) bekezdések mint jogtételek adják ki azt a jogi normát, mely szerint a gyülekezésen résztvevők joga véleményük kinyilvánítása, amelynek korlátja a bűncselekményre felhívás tilalma és mások jogainak tiszteletben tartása.
2
Összegzésként megállapítható, hogy a jogi norma nem azonos az adott jogszabály (például a gyülekezési jogról szóló jogszabály) egy-egy bekezdésével. Általában több bekezdéssel (jogtétellel, amit kifejezhetünk a „jogszabály szakaszai” elnevezéssel is) írja körül a jogalkotó az adott magatartási szabályt.
1.2. A jogi normák szerkezete klasszikus értelmezésben 1.2.1. klasszikus, hagyományos értelmezésben a jogi norma három szerkezeti elemből áll: hipotézis (feltételezés) diszpozíció (rendelkezés) jogkövetkezmény
a) a hipotézis összefoglalja azokat a feltételeket, amelyek beállta, bekövetkezése esetére a jogalkotó meghatározott magatartást ír elő, másként: a hipotézis meghatározza, hogy mi az a feltétel, szituáció, amelynek esetére a normába foglalt magatartást az embernek tanúsítania kell b) a diszpozíció a konkrét tanúsítandó emberi magatartást írja le, másként: a diszpozíció meghatározza azt a szabályt, amit kívánatos modellként mindenkinek követni kell két alaptípusa jogi tartalma szerint: lehet - kötelező (kógens) - megengedő (diszpozitív) - előző esetben a hipotézis bekövetkezésekor az előírt magatartás betartása feltétlen, amit a diszpozíció a norma szövegében a „kell”, „köteles” segédigékkel fejez ki, vagy egyszerűen kijelentő módot használ, és bármelyik be nem tartása jogellenes magatartásnak minősül például: „Főútvonalon 6 éven aluli gyermeket felügyelet nélkül hagyni tilos.” A BTK különös része jellemzően kógens szabályokat tartalmaz! - a diszpozíció másik alapeseténél, a megengedő diszpozíciónál a hipotézisben leírt feltételek bekövetkezésekor a címzettnek választási lehetősége van arra, hogy több jogilag engedett magatartás közül döntsön, amit a diszpozíció a norma szövegében a „lehet” segédigével, esetleg a „-hat”, „-het” képzővel fejez ki például: „Az építési engedély iránti kérelem benyújtása előtt elvi építési engedély kérhető…” A diszpozitív szabályok a Ptk-t jellemzik. c) jogkövetkezmény:
másként joghatásnak is nevezhetjük - az az állapot, amely a diszpozícióban előírt magatartás nem teljesítésekor vagy éppen a tiltó cselekmény kifejtése esetén bekövetkezik - gyakori esete a szankció, aminek típusai:
3
a., személy elleni (BTK, Szabs.) b., anyagi jellegű (Ptk.) c., reparatív (a normasértés előtti helyzetet visszaállító) d., represszív (megtorló, büntető) 1.2.2. A jogi normák szerkezete más értelmezésben A fenti klasszikus felfogás 1949-ben vált a magyar jogelméletben elfogadottá, aminek előzménye volt a tárgybeli orosz nyelvű elméleti mű Szabó Imre általi fordítása. Ezt megelőzően Szladits Károly (1871-1956), Szászy-Schwanz Gusztáv (1858-1920) akadémikusok és számos követőik álláspontja szerint a jogi norma szerkezete lényegében két részből áll, nevezetesen: - tényállásból és a - jogkövetkezményből például: BTK. 160 § (1) bekezdés: „Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A hagyományos felfogás szerint a norma diszpozíciója úgy hangzana, hogy: „Tilos más megölése”. Ez azonban hiányzik an ormából, miként a hipotézis is. Helyettük egy tényállítás fogalmazódott meg a jogalkotó absztrakt módon, elvonatkoztatva, amit az „aki” általános alannyal fejezett ki. Ehhez pedig jogkövetkezményt csatolt a szabadságvesztés nevesítésével. A mai magyar felsőoktatásban mindkét iskola jelen van. 1.3. A normák csoportosítása, fajtái Többféle csoportosítást ismerünk. a., funkciójuk szerint: kétfélék lehetnek anyagi jogi normák, amelyek gyakran a jogalanyok jogait, kötelességeit szabályozza vagy szankciót állapítanak meg (pl.: közigazgatási, büntető, polgári anyagi jogi szabályok) alaki jogi normák az anyagi jogi normák érvényesítését szabályozzák és segítik elő (jellemző a büntető-közigazgatási- és a polgári eljárási törvények) b., tartalmuk szerint: jogosítóak vagy kötelezést tartalmaznak c., érvényesülési módjuk szerint: közvetlenül vagy közvetve érvényesülhet a norma, vagyis a címzett önként teljesíti, míg a másik esetben jogalkalmazással teljesül (a hatóság kérelemre engedélyez) A későbbi tanulmányok során (közigazgatási jogból) a fenti alapeseteket a tárgy tovább csoportosítja és különféle alrendszerekre bontja!
4
1.3. A jogszabály szerkezete A törvények és a rendeletek felépítését tárgyaljuk (nem a jogi norma szerkezetét!) Ismét hangsúlyozandó, hogy a jogi norma és a jogszabály elhatárolandó, előbbi összessége adja az utóbbit, vagyis a jogi norma formalizált kerete a jogszabály. Különbség állapítható meg a szerkezetük között is. Az alábbiakban a törvényekre leginkább jellemző szerkezeti sajátosságokat mutatjuk be (esetenként a rendeleti jellemzőre is rámutatva). A jogszabály szerkezet áll: a., jelölésből, címből például: - 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól rövidítve: Ket. - 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről rövidítve: Ptk. - 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről rövidítve: Btk. Az Alaptörvényünknek nincs száma, csak címe, 2012. január 01-én lépett hatályba (2011. április 18-án fogadta el az Országgyűlés) - mint látható (az AT kivételével) minden törvényt először évszámmal jelölünk, amit ponttal zárunk, majd római számmal jelöljük azt, amit szintén ponttal zárunk, majd következik a „törvény” szó használata, amit lehet „tv”-vel is rövidíteni. A rendeleteket előbb arab számmal jelöljük (pont nélkül) és ezt a „/”-jel után az évszám ponttal zárult számával folytatjuk, ezután zárójelben arab számmal az elfogadás hónapját és napját pontokkal zárva kell kifejezni, majd a kiadó szerv nagybetűs rövidített megjelölése és a „rendelet”kifejezés kerül rögzítésre, amit a tárgy (cím) követ például: 165/2014. (VII.17.) Korm.rendelet a fejlesztési adókedvezményről 25/2013. (VI.24.) BM rendelet a Rendőrség nyomozó hatóságainak hatásköréről és illetékességéről b., preambulumból ami fontosabb tv-ek bevezetője, nincs kötelező tartalma sokszor ünnepélyes jellegű
5
c., általános rendelkezésekből - ezek lehetnek – alapelvek (például Ket.) - hatálybeli kérdések, - értelmező rendelkezések, elvek (lehet a törvény végén is!), - hatásköri, illetékességi szabályok, - egyéb irányadó szabályok; d., részletszabályok a törvény „különös”, az általános keretei közötti részletszabályai, ebben a részben kerülnek rögzítésre az egyes konkrét viszonyok; e., záró rendelkezések hatálybaléptetés, hatályon kívül helyezett más jogszabályok felsorolása, felhatalmazó rendelkezés (például a Kormányra rendeletalkotásra);
a
törvény
kapcsán
a
A rendelet is tartalmaz mindig: - részletszabályokat, - hatálybaléptető rendelkezéseket (a jelölési cím mellett) - és utalást arra a törvényre, amely alapján ki kellett adni (van kivétel!) 1.4. Érvényesség, hatály NEM összekeverendő! NEM szinonim fogalmak! - érvényesség azt jelenti, hogy - a jogszabály létezik, lehet – esetleg későbbi időponttól – alkalmazni - azért létezik, mert: 1. a jogszabályt jogalkotásra feljogosított szerv hozta létre (és nem az FTC) 2. a létrehozására vonatkozó és jogszabályban rögzített eljárási rendet betartották (például a törvényt nálunk CSAK: - országgyűlési képviselő, - köztársasági elnök, - a Kormány, - és országgyűlési bizottság terjeszthet elő, amit az AT (6. cikk (1) bekezdése) ír elő, vagyis érvénytelenségi ok, ha például a miniszterelnök terjeszt be törvényt, (de hasonló eljárási rendet sértő lenne az a helyzet, ha a törvényt a képviselőknek csak a 10 %-a szavazta volna meg) - a jogszabálynak be kell illeszkednie a jogforrási hierarchiába, például a miniszteri rendelet nem sértheti a törvény, - a jogszabályt ki kell hirdetni (nálunk a Magyar Közlönyben)
6
- hatály: alkalmazást jelent - szervi - személyi - tárgyi - időbeli - területi értelemben. szervi hatály: azt mutatja, hogy milyen szervek alkalmazzák a törvényt (például államigazgatási szervek) személyi hatály: jelöli, hogy milyen jogalanyok szerezhetnek jogot, kötelezettséget (például a menedékjogi törvény a menekültekre, migránsokra, menedékesekre) tárgyi hatály: arra mutat rá, hogy az adott jogszabály milyen életviszonyokat fog át (például a Btk. a társadalomra veszélyes cselekményeket) időbeli hatály: azt jelöli, hogy mikortól (esetleg ritkán meddig) kell a jogszabályt alkalmazni visszamenő hatály: az időbeli hatályhoz tartozó kérdés. Azt jelenti, hogy a jogszabályt a hatálybalépés időpontja előtti viszonyokra is alkalmazni kell. Ha ez esetleg valamely kötelezettségre vonatkozna, úgy az különösen aggályos lenne a jogállamiság szempontjából, de hasonló gondolatok megfogalmazódhatnak a szerzett jog elvesztése okán is. területi hatály: azt jelenti, hogy a jogszabályt hol, milyen földrajzi helyen kell alkalmazni
Közzététel az érvényesség feltétele, ha a jogszabály nincs közzétéve, akkor nem érvényes, a törvényt és a rendeleteket a Magyar Közlönyben kell közzétenni, helyi önkormányzati rendeletet a helyi hivatalos lapban, illetve a helyben szokásos módon kell kihirdetni.
