VIDÉKLOGISZTIKA, mint az önfenntartás alapja

Mag János Gyakorlati logisztikai tanácsadás

www.logisztikexpert.hu

Jelen anyaghoz fűződő szellemi alkotói jog fenntartva!

VIDÉKLOGISZTIKA, mint az önfenntartás alapja

(Tisztelt olvasó! E tanulmány a vidék gazdasági felemelkedésében nyújt segítséget. Az I. Fejezete a „mit” kérdésre ad választ. A II. Fejezet a „hogyan” módszereit mutatja be. A tanulmányom II. Fejezete csak egy személyes megbeszélés után lehet hozzáférhető települési önkormányzatok számára. Amennyiben érdeklődne, a honlapomon keresztül elérhet. Köszönöm.)

A logisztika ott van mindenütt, rombol vagy hasznot hajt!

1/31




Tartalomjegyzék: I.

Fejezet

Bevezető 1. A szükségletek 1.1. A Maslow piramis 1.1.1. Fiziológiai szükségletek 1.1.2. Biztonság és védelem 1.1.3. Szeretet és biztonság 1.1.4. Önbecsülés 1.1.5. Önmegvalósítás 2. A települési önkormányzatok feladatai 2.1. Az önkormányzatok kötelező feladatai 2.2. Amiben a települési önkormányzat közreműködik 2.3. Amit a települési önkormányzat felvállalhat 3. Az önkormányzatok bevételei 3.1. A törvényben meghatározott helyi adónemek 3.2. Az adó-jellegű saját bevételek 4. A szabadság, mint az emberi létezés lényege 5. A vidéklogisztikám célja 6. Vidéklogisztikai előtanulmány 6.1. Mit értsünk vidéklogisztikán? 6.2. Logisztikai alapismeretek 6.2.1. Az állandó költségek 6.2.2. A változó költségek


2/31




6.2.3. Az abszolút és a fajlagos költségek 6.2.4. Fedezetszámítás 6.2.5. A gazdaságos üzemméret fogalma

7. Néhány gyakorlati példa A./ A kibuc B./ Az osztrák Buschenschank C./ Az olasz szociális szövetkezet D./ Magyarországi lehetőségek

8. Az önkormányzat szerepe a vidéklogisztikámban 8.1. A települési önkormányzat 8.2. A települési önkormányzatok feladatai II. Fejezet 9. GYAKORLATI VIDÉKLOGISZTIKA A logisztika első lépése A logisztika második lépése A logisztika harmadik lépése A logisztika negyedik, utolsó lépése 9.1. A főcél és a részcélok Részcélok 9.1.1. A település pénzei maradjanak a településen belül 9.1.2. A településen belül kiadott pénz a lehető legjobban hasznosuljon 9.1.3. A településről meg nem akadályozhatóan kiáramló kiadások csökkenjenek a minimumra


3/31




9.1.4. A település legyen önellátó, a felesleget pedig értékesítse a településen kívülről megszerezhető bevételekért 9.1.5. A településre egyre több pénzbeáramlás legyen 9.2. Helyi ötletek, helyi lehetőségek, települési brainstorming 9.2.1. A település vállalkozóinak a felmérése 9.2.2. A település önkormányzatának a felmérése 9.2.3. Milyen javakkal rendelkezik a település 9.3. Adatgyűjtés az üzemméret számításokhoz 9.3.1.Az önkormányzatok vagyona 9.3.2. Az önkormányzatok vagyona forgalomképtelen, korlátozottan forgalomképes és forgalomképes vagyonokból tevődik össze A./ Forgalomképtelen vagyon B./ Korlátozottan forgalomképes vagyon C./ Forgalomképes vagyon 9.3.3. Az önkormányzatok bevételei 9.4. A Kompenzációs Rendszer 9.4.1. Kompenzációs Rendszer lényege 9.4.2. Hitellimit (tartozás) 9.4.3. Érvényesíthető követelés dokumentumai 9.4.4. A Kompenzációs Rendszer működése 9.4.5. A Kompenzációs Rendszerben a nyilvántartási szám 9.4.6. A Kompenzációs Rendszerben részvétel feltételei Összefoglalás


4/31




I. Fejezet

Bevezető Manapság, szinte csak olyan híreket hallani, olvasni a médiumokban, hogy éppen melyik önkormányzat került a csőd közelébe, lett fizetésképtelen, vagy, hogy melyik településen, milyen mértékben nőtt a munkanélküliség, árvereztek el családi otthonokat, vagy nőtt a megélhetési bűnözés. Sőt, ma már csődbe ment önkormányzataink is vannak, ide jutott a magyar valóság. A panaszkodók mindig másokra mutogatnak, másokban látják saját sikertelenségük okát. Támogatásra, segélyre, leszázalékolásra, korai nyugdíjazásra, stb. számítanak. Erre rendezik be az egész, vagy a még hátralévő életüket. Vagy kényszerből, vagy tudatosan. Mindkettő káros és romboló, úgy az egyénre, mint a családjára és a közösségre egyaránt. Sikertörténetektől alig tudósítanak a médiumok, hogy melyik településen, milyen hasznos ötlet született, amely esetleg még meg is valósult. Pedig ezek az ötletek, ha megfelelően kidolgozottak, elterjeszthetők lennének országos szinten is annak érdekében, hogy a negatív hírek száma csökkenjen. Csökkenjen azáltal, hogy a település lakói és vezetői végre kilépnek az úgynevezett rendszerváltás előtti, és az az óta is létező központi csodavárás és az adófizetők forintjaiból finanszírozott szociális rendszerrel szembeni követelőzés állapotából és gyakorlatából. Az önfenntartás képessége hiányzik a mai magyar társadalom legtöbb állampolgárából. Ennek okai objektív vagy a szubjektív körülmények lehetnek. Objektív indok csak azon magánszemélyek esetében elfogadható el, ahol az egyén egészségileg korlátozott az önfenntartásban. Semmilyen más esetben (család, közösség, egyéni vagy társas vállalkozás, jogi személy, vagy nem önálló jogi személy, vagy önkormányzat) nem lehet olyan objektív körülmény, amely elfogadható ok lenne az önfenntartás kiiktatására. Ha így lenne, akkor az ősembertől nem jutottunk volna idáig. Neki nem voltak eszközei, kiszolgálói. A maga erejére, megszerzett tapasztalataira, az elért képességeire utalva elvette a természettől, amire szüksége volt az életben maradásához. Fenntartotta magát a saját szellemi szintjén, a természetnek kiszolgáltatva. Ő is megtehette volna, hogy objektív körülményekre hivatkozik, várja a csodát, és elpusztul. Szerencsénkre nem ezt tette. A probléma alapvetően az önmagunkban rejlő szubjektív indokok elfogadásában rejlik, illetve abban, hogy ezeket másokkal is objektív okként próbáljuk elfogadtatni. Mert könnyebb ezekre hivatkozni, mint ahelyett az első lépéseket megtenni az önfenntartás felé. Alapvetően az önfenntartáshoz szükséges hasznos ötletek logisztikai kidolgozottságára lenne szükség. Amit sajnos nem kellő felkészültséggel és alapossággal tesznek meg, nem gondolnak végig. Mert nem értenek hozzá. Művelnek valamit, majd a sorozatos kudarcok láttán visszatérnek a szubjektív indokok objektívre faragásához, azaz a külvilág számára is megindokolják, hogy a kudarcuk oka külső tényező volt. Ezzel ugyan nem alapozzák meg önnön létezésüket, de feljogosítva érzik magukat arra, hogy a sikeres emberek adóforintjaiból követeljenek a maguk számára létfenntartási forrásokat. Államtól, önkormányzattól, vagy bárkitől, aki célpontként meghatározható önmaguk hasznára.


5/31




Ma Magyarországon az újonnan alakult vállalkozások 65-70 %-a, 3-5 éven belül tönkremegy. Lényegében mindegyiknek ugyanaz a gondja. Nem terveztek logisztikai költségszámítással. Létrehozták a vállalkozást, rettentő állandó költséggel. Nem volt lépcsőzetes költségfelépítés, sem fedezetszámítás, és nem került meghatározásra a gazdaságos üzemméret sem. Teljesen mindegy, hogy a „vállalkozás” a gyakorlatban milyen szervezeti formában jelenik meg. Lehet az magánszemély, a család, a közösség, egyéni vagy társas vállalkozás, jogi személy, vagy nem önálló jogi személy, vagy maga az önkormányzat. Mindegyik „vállalkozásnak” szükségszerűen vannak ráfordításai, költségei, amelyeket elemezni kell a logisztika módszereivel. Mindig, minden tevékenységnek van ráfordítása. Az élet lényege, hogy a ráfordítást (táplálkozás, munkavégzés, stb.) meghaladja az eredmény, vagyis maga a létezés. A vidéklogisztika szempontjából ezt a ráfordítást pénzben kifejezve mérjük. A ráfordítás célja itt is az azt meghaladó eredmény (bevétel, teljesítmény, árumennyiség, stb.). A vidéklogisztika célja pedig az önfenntartás elérése az adott település minden szereplője számára. Ezek a ráfordítások, költségek a természetes szükségletekből, vagy jogi, jogszabályi kötelezettségből származnak. Nézzük meg ezért azt, hogy mi is az a szükséglet, ami kiváltja az eredmény utáni vágyat, vagy kényszert?

1. A szükségletek1 Miért fontos a szükséglet fogalmát meghatározni? Azért, mert ez mutatja meg, teszi egyértelművé, hogy a létezés (legyen ez személy, vagy szervezet) érdekében kell valamilyen 1 Forrás: http://www.doksi.hu. Kapás Katalin: A szükségletek fogalma, típusai, hierarchiájuk, a szociálpolitika szerepe, hatóköre a szükségletek kielégítésében


6/31




tevékenységet folytatnunk, bármilyen szinten (pl. ősközösség, vagy a mai társas vállalkozás), amelynek ráfordítása van (egyéni erőfeszítése, csere dolog vagy pl. pénzbeli ellenérték, stb.). Ez a ráfordítás – mint ahogyan később látni fogjuk – az, amely: - lehet reális (arányban áll az eredmény a ráfordítással), - lehet irreális (aránytalan a ráfordítás az eredményhez képest), - lehet szabad döntésen alapuló (lásd 4. pont, a szabadságról), és - lehet a kényszerhelyzet diktálta ráfordítás. Létfenntartásunk során anyagi, szellemi, biológiai igényeink merülnek fel, amelyek kielégítése érdekében tevékenykedünk. Szükségünk van ruházkodásra, táplálkozásra, lakóhelyre, de a pihenés, szórakozás különböző formáira, és a megfelelő érzelmi háttérre, biztonságra is. Igényeink rendkívül sokfélék, ezért köznapi értelemben igen tág a szükségletek fogalma. A vidéklogisztikában csak azokkal az igényekkel foglalkozunk, amelyek anyagi javakkal (termékekkel) és/vagy pénzben mérhető értékű szolgáltatások igénybevételével elégíthetők ki. A szükséglet anyagi javak és szolgáltatások iránti igényt, hiányérzetet jelent, mely cselekvést vált ki önmaga megszüntetésére. A szükségleteket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: • jellegük, • alanyaik, • kielégíthetőségük, • fontosságuk szerint. A fogyasztó gazdasági döntése, hogy a szükségleteit hogyan rangsorolása és, hogy milyen sorrendben elégíti ki. A szükségletek összessége mindig felülmúlja a fogyasztó gazdasági lehetőségeit, tehát mindig létezik kielégítetlen szükséglet. Ez a piacon rejtve marad, de nagyon fontos szerepe van a különböző szükségletek rangsorolásában, és a fogyasztók cselekedeteiben. Jellegük szerint megkülönböztetünk anyagi és nem anyagi (szellemi) szükségleteket. Anyagi szükséglet például az élelem, a ruházkodási cikkek, a lakás, a lakberendezési cikkek, a gépkocsi iránti igény. A vidéklogisztika területe a szükségletek kielégítésében az anyagi szükségletek köre. Nem anyagi szükséglet a művelődés, a kultúra, a testedzés, sportolás iránti igény. Ez utóbbi szükségletek is az élet tartalmasabbá, szebbé tételét szolgálják. Ezekkel a területekkel a vidéklogisztikában akkor foglalkozunk, ha azokból gazdasági tevékenységből származó bevételt lehet elérni. Alanyaik szerint megkülönböztetünk egyéni és közösségi szükségleteket. Az egyének létfenntartásával kapcsolatos igényeket, amelyeket különböző termékekkel és szolgáltatásokkal elégítünk ki, egyéni szükségletnek nevezzük. Ide tartoznak az élelmiszerek, ruházati cikkek, különböző iparcikkek, a kulturális javak (könyv, hanglemez, újság stb.) és a szolgáltatások (tisztítás, javítás, fodrászat, a színházi előadások, kiállítások stb.) iránti igények.


7/31




Azokat az igényeket pedig, amelyek kielégítése a társadalom fennmaradásához, zavartalan működéséhez szükségesek, közösségi szükségleteknek nevezzük. Ilyen például a honvédelem, a közbiztonság, a jogrend, a tömegközlekedés, a megfelelő út- és csatornahálózat, a közvilágítás, az oktatás, stb. iránti igény. Ezeket a közösségi szükségleteket az állam vagy az önkormányzatok a befizetett adókból elégítik ki. Kielégíthetőségük szerint megkülönböztetünk teljes, tényleges és lappangó szükségleteket. A teljes szükségletek körébe az adott időpontban jelentkező és kielégítésre váró igények összessége tartozik. E szükségletek egy része a gazdaság adott fejlettségi szintjén kielégíthető, másik részének kielégítését a gazdaság, a társadalom fejlettségi szintje még nem teszi lehetővé. A tényleges, más néven effektív szükségletek azok a szükségletek, amelyek a társadalom, a termelés adott fejlettségi fokán már tömegméretekben kielégíthetőek. A teljes és az effektív szükségletek közötti különbséget a lappangó vagy más néven látens szükségletek köre adja - ezek a már megjelent, de tömegméretekben még nem kielégíthető szükségletek. A termelés, a technika fejlődésével a lappangó szükségletek is széles körben kielégíthetővé válnak, de ezzel egyidejűleg újabb látens szükségletek keletkeznek. Ez a fejlődés mozgatórugója. Azáltal, hogy a lappangó szükségletek mindig megújulnak, miközben közülük a korábbiak tényleges szükségletté válnak, a teljes szükségletek köre állandóan bővül. Fontosságuk szerint megkülönböztetünk elsőrendű, valamint másod és harmadrendű szükségleteket. Igényeink mindig nagyobbak, mint a lehetőségeink, ezért szükségleteinket rangsorolni kell. Azon anyagi javak, és szolgáltatások iránti igények, amelyeknek kielégítéséről a család, illetve az egyén semmiképpen nem tud, vagy nem akar lemondani, azok számukra elsőrendű szükségletek. Azok a szükségletek, melyek kielégítésére csak az elsőrendű szükségletek kielégítése után törekszik az egyén a másod, illetve harmadrendű szükségletek. Ezek kielégítésére általában akkor kerülhet sor, ha a család jövedelme emelkedik, és az elsőrendűnek tartott szükségleteit már kielégítette. A másod, illetve harmadrendű szükségletek kielégítése általában halasztható.


8/31



Jelen anyaghoz fűződő szellemi alkotói jog fenntartva! Kielégíthető szükséglet

3

2

1

Bevétel

1.1. A Maslow piramis A szükségletek tehát az életünk mozgatói. Maslow világítja meg ezt igen egyszerűen és érthetően a szükségletpiramisával:


9/31




Abraham Maslow szerint az emberi szükségleteket hierarchikusan lehet rangsorolni. Ezek a szükségletek alulról felfelé építkeznek. Míg alul az elsődleges szükségletek találhatók, addig legfelül a már minden egyéb szükségletét kielégítő egyén kiteljesedése valósulhat meg. 1.1.1. Fiziológiai szükségletek: a piramis alján helyezkednek el, a létfenntartáshoz tartozó szükségletek (az előző fejtegetés szerint: elsődleges szükségletek). 1.1.2. Biztonság és védelem: a létfenntartás megteremtése magával hozza a biztonsági szükségletek kialakulását: ez a megszerzett javak megóvását, védelmét jelenti. 1.1.3. Szeretet és összetartozás: a szociális szükségletek az ember társas-lény mivoltából fakadnak. A szociális szükséglet kapcsolatteremtési, összetartozási szükséglet. Ennek kielégítése érdekében törekszik jó családi, érdeklődésének, gondolkodásmódjának megfelelő baráti, munkahelyi kapcsolatokra. 1.1.4. Önbecsülés: az ember igyekszik megtalálni helyét a többiek, a társai között, ebből fakad az elismerés iránti szükséglete: igyekszik elfogadtatni magát, elismertetni egyéniségét, képességét, rátermettségét. 1.1.5. Önmegvalósítás: a piramis csúcsán az önmegvalósítás szükséglete áll. Az emberek egy része erős késztetést érez arra, hogy képességét, tehetségét maximálisan kihasználja. Figyelmesen elemezve a piramist, láthatjuk, hogy alulról felfelé haladva először a dologi, materiális módon kielégíthető, elsődleges szükségletek jelennek meg, majd a szolgáltatásokkal kielégíthetők, végül a szellemi szükségletek következnek. Az első kettő szükséglet a része a vidéklogisztikának. Ezek a legmeghatározóbb részek! Az egyén, a család, a közösség, az önkormányzat gyakran kerül olyan gazdasági állapotba, amelyben még az elsőrendű (Maslow piramis 1. és 2. szintje) szükségletek kielégítése is napi problémát jelent, ami egyben azt is jelenti, hogy ebben a kategóriában a „nem tud lemondani” szükségleteken túl már meg sem tud jelenni a „nem akar lemondani” szükséglet lehetősége. A „nem tud lemondani” szükséglet jelzi a kényszerhelyzet meglétét, a „nem akar lemondani” szükséglet pedig már feltételezi egy bizonyos fokú döntési szabadság meglétét is az egyén, vagy a közösség számára. Az egyén, a család, a közösség, az önkormányzat a fenti gazdasági állapotban kényszerhelyzetbe kerül. Ekkor a döntéseik már nem szabadok (lásd 4. pont), mert nincs az elsődleges, ezen belül a „lemondani semmiképpen nem tud” szükségletkategórián túli szükségletekre anyagi keretük. Nem tudnak a Maslow piramis következő lépcsőfokaira jutni. A felsőbb szintek elérhetetlenségének a képe demoralizáló hatású.


10/31




Demotíválttá tehet egyént, családot, közösséget, cégvezetőt, önkormányzati dolgozót egyaránt. És ezzel belekerülnek egy „rabszolga csapdába”. A települési közösség logisztikai együttműködése révén azonban van ebből kiút. Ez nem „ajándék”, nem csoda, nem „égi manna”, hanem egy nagyon tudatos és önként vállalt együttműködés, amelyet szakmailag a vidéklogisztika irányít a település önkormányzata menedzselésében, az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv gyakorlati megvalósítása révén. A települési önkormányzat menedzselése elengedhetetlen. Ezt fel kell fognia és meg kell értenie a polgármesternek, a jegyzőnek és a képviselőknek egyaránt. Ugyan az egyén is logisztikázhat, szükséges is, és az is, hogy azt tudatosan tegye, de ez csak alapja a kezdeményezésnek, a település felemelkedésének. A településen az egyénnek is el kell fogadnia, tudomásul kell vennie, hogy a logisztikai alaptézis, a gazdaságos üzemméret (később vizsgáljuk a fogalmat), az egyén szintjén (relatívan) jellemzően csak magas lehet. Tekintettel arra, hogy nem érthet mindenhez.

2. A települési önkormányzatok feladatai2 A települési önkormányzatok feladatait a helyi közszolgáltatások körében az önkormányzati törvény írja elő. Mivel nem lehet minden közszolgáltatás biztosítását megkövetelni az önkormányzattól, a törvény meghatározza és elkülöníti a kötelező feladatokat azoktól, amik biztosításában a települési önkormányzatnak közre kell működnie, és végül azoktól, amiket önként felvállalhat. Ezek a feladatok értelmezhetők a szükségleteknek is megfeleltetve: kötelező feladatok → elsődleges szükségletek, önkormányzati közreműködés → másodlagos szükségletek, önkéntes vállalás → harmadlagos szükségletek. 2.1. Az önkormányzatok kötelező feladatai: 2

Forrás: http://www.doksi.hu: Település fejlesztésének szereplői és szerepei


11/31




- az egészséges ivóvízellátás, - az alapfokú oktatás, - az egészségügyi és szociális ellátás, - a közvilágítás biztosítása, - a helyi közutak és - a köztemetők fenntartása, valamint - a nemzetiségi/etnikai kisebbségek jogainak érvényesítése. 2.2. Amiben a települési önkormányzat közreműködik: - a helyi energiaszolgáltatás megszervezésében, - a foglalkoztatás biztosításában, - az óvodai és az alapfokú oktatás megszervezésében, - a közművelődés, a tudomány, a művészet és a sportolás támogatásában, - az egészséges életmód feltételeinek elősegítésében. 2.3. Amit a települési önkormányzat felvállalhat: a fentieken túlmenően olyan feladatokat is, amelyeket maga határoz meg. Köztük pl. a - fejlesztési és rendezési tervek készítése, - az épített környezet védelme, - a lakásgazdálkodás, - a vízrendezés és csapadékvíz elvezetés, - a csatornázás, - a helyi tömegközlekedés megszervezése, - a közbiztonság és a tűzvédelem.

3. Az önkormányzatok bevételei Az önkormányzat bevételeinek két nagy csoportját a központi költségvetésből származó bevételek és saját bevételei képezik. Településfejlesztési programjainak megvalósításához külső pénzforrásokat és kölcsönöket is megpályázhat. Az önkormányzatok gazdálkodásának alapja az, hogy csak annyi feladatot vállalhatnak, amennyire a bevételeik lehetőséget adnak. A központi költségvetésből származó bevételek több forrásból származnak. De a települési önkormányzatok saját bevételei is több forrásból származnak. Ezek közt a törvény által meghatározott helyi adók jelentik a legnagyobb hányadot. Ezen belül az települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik, hogy e lehetőségekkel milyen mértékben élnek, vagyis lehetőségük van a helyi adottságok mérlegelésével helyi adópolitikát űzni. 3.1./ A törvényben meghatározott helyi adónemek: - Vagyoni típusú adók - Kommunális jellegű adók - Idegenforgalmi adó fizetésére - Helyi gazdasági tevékenységhez kötődő iparűzési adók. 3.2./ Az adó-jellegű saját bevételek mellett még a következő helyi bevételforrásokkal is lehet számolni:


12/31




- saját tevékenységéből, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj, - illetékbevétel, - átvett pénzeszközök: környezetvédelmi és műemlékvédelmi bírság, működési ár- és díjbevételek, valamint a megosztott privatizációs bevételek. Az önkormányzati bevételek akár központi támogatásból, akár saját forrásból származnak, alapját a vállalkozások és a magánszemélyek adó és egyéb befizetése teremtik meg.

4. A szabadság, mint az emberi létezés lényege „A szabadság minket elsősorban hétköznapi értelemben, és különösen, mint politikai szabadság, tehát mint jog érdekel. Ez azt jelenti, hogy az embernek joga van ahhoz, hogy a közösségen belül maga határozza meg az életét, a dologhoz való hozzáállását, maga döntsön a saját sorsa felett, feltéve, hogy ezt nem önzően teszi, hanem úgy, hogy a közösségen belül, annak a javát szem előtt tartja. A szabadság, mint jog azonban feltételezi azt, amit metafizikai szabadságnak nevezhetünk. Azt ti., ami az emberi létnek a jellemzője, hogy ti. képes önmagát meghatározni. A tudatos önbirtoklás, a képesség arra, hogy döntsön (latinul ez a liberum arbitrium), ez a szabadságnak a veleje.” 3 „Legegyszerűbb, ha a szabadság mindennapi értelméből indulunk ki. A köznapi meghatározásokban az a legfeltűnőbb, hogy a szabadság értékjelleget hordoz, mégpedig pozitív értéket. A szabadság ugyanis köznapi értelemben általában mentességet jelent valami kényszer alól, ….. Szélesebb értelemben a szabadság olyan állapotot jelent, amely egész népek számára az elnyomástól való mentességet, az egyének számára pedig az élet kiteljesítésének lehetőségét teremti meg……” 4 A szabadság fogalmát több nézőpontból is megvizsgálhatjuk. A Wikipédia pl. az alábbiak szerint határozza meg e fogalmat: „A politikai szabadság fogalma szorosan összekapcsolódik az állampolgári és emberi jogok körével. A demokratikus társadalom megszerveződésének alapja, hogy az állam intézményi, jogi, erkölcsi és minden egyéb eszközzel kiáll polgárai különböző szabadságaiért. Ezek közül néhány: • • • • • • • 3 4

a gyülekezés szabadsága az egyesülés szabadsága az oktatás szabadsága mozgásszabadság szabad sajtó szabad vallásgyakorlás gondolati szabadság

„A szabadság jelentései” Roboz Gabriella pszichológus honlapja „A szabadság filozófiai fogalma” Dr. Weissmahr Béla S.J.München, DE


13/31



Jelen anyaghoz fűződő szellemi alkotói jog fenntartva! • • • •

véleményszabadság szólásszabadság szexuális szabadság a tudományos és a művészi élet szabadságának joga.”

Azonban, ami ebből a tipizálásból hiányzik, az a gazdasági szabadság, amely – ahogyan azt Dr. Weissmahr is írja - mentességet jelent valami kényszer alól. Az ember lényege tehát a szabadság. A mai ember azonban egyre inkább nem szabad. Nem az, mert egyre nagyobb mértékben meg van fosztva az önfenntartás, az élete kiteljesítésének a lehetőségétől, amely a túlélését jelenti. Nem szabad, mert anyagi, jövedelmi körülményeiből adódóan nem tud az lenni. Kényszerhelyzetben van a mindennapi létezése, megélhetése kapcsán. Cserekényszerben. Kénytelen a napi megélhetési kiadásaihoz bevételt, jövedelmet szerezni, s akkor, amikor a megélhetési kiadásait (Maslow: fiziológiai szükséglet) nem, vagy csak igen csekély mértékben képes befolyásolni, vagyis az elsőrendű szükségletei kielégítésére is csak nagy nehézségek árán képes, vagy csak részlegesen képes, akkor szükségszerűen kényszerhelyzetben van. Szabad gazdasási értelemben csak akkor lehet, ha megvan a lehetősége a másod, netán a harmadrendű szükségletei kielégítésére, azaz az elsőrendű szükségletei kielégítése felett anyagilag adott a lehetősége a szabad döntésen alapuló cserére. Vagyis, ha vannak az egyénnek olyan cserehelyzetei, amikor az elsődleges szükségleteihez szükséges megélhetési kiadásain túl szabadon felhasználható anyagiak felett rendelkezhet. Ehhez azonban a kényszercserére fordítandó kiadásait követően olyan többlettel kell rendelkeznie, amely megadja a szabad döntés lehetőségét, a szabadság érzetét.

Erről szól ez az anyag, a vidéklogisztika. Arról, hogy milyen logisztikai alátámasztással tudja a szabadságát elérni, majd növelni. Vonatkozik ez az egyénre, a családra, a csoportra, és az önkormányzatra egyaránt. L.Ron Hubbard, amerikai közgazdász egy múltszázad közepi egyik előadásából érdemes idézni néhány mondatot: „Ha viszont vennétek a közgazdaságtant, és teljesen nyitott szemmel, nyitott szívvel vennétek e tárgy egyszerűségét…a lényege csupán annyi, hogy az egyéni állampolgárnak elég pénzzel kell rendelkeznie ahhoz, hogy megvegye az eladásra kínált árukat. Ez az alapelv. Egyszerűen elég pénzzel kell rendelkeznie, hogy megvegye az eladásra kínált árukat, és elég eladásra kínált árunak kell lennie, amit megvehet. Nos, amikor ezeket a közgazdaságtani elveket a jó céljaira fordítjuk, akkor csak egy változási irány lehetséges, és ez a felfelé. ….. A változás a nagyobb gazdagság, a nagyobb virágzás irányában lehetséges. …… A szabad ember több munkát és több kommunikációt akar. A szabad ember azt akarja látni, mennyit tud elvégezni. A szabad ember azt akarja látni, mennyit tud véghezvinni, és milyen jól tudja megcsinálni.”


14/31




Majd még megjegyzi, mi lesz a következménye, ha nem ez történik: „De mindenképpen felborul a gazdasági rendszer egyensúlya, mert elhanyagolják a valódi gazdagság egyik tényezőjét: a dolgozó hajlandóságát a munkára”. a.) Kezdetben az ember hordák (vérségi alapon szerveződő primitív közösségek) tagjaként elvette a természettől, amire a legelemibb szükségletei kielégítéséhez szüksége volt. Aztán elkezdte alakítani azokat, eszközöket készített, amellyel könnyebben (pl. kés, balta, stb.), vagy hatékonyabban (a ráfordított erőfeszítéshez képest nagyobb találati pontossággal), a sikeres végeredmények számát növelve javította a túlélése esélyeit.

Majd később még nagyobb csoportokba tömörülve tette ezt, a csoport minden tagját szolgálva ezzel. Mindenkinek megvolt a feladata, és a többiekéhez képest nagyobb hozzáértése a reá osztott feladathoz. Megindult a munkamegosztás a csoport tagjai között, de még mindenki egyformán részesedett a közösen megszerzett, „megtermelt” javakból. A személy, a csoportból rá osztott feladatból - a hozzáértésénél fogva - többet végzett el a saját igényeinél, fogyasztásánál, vagyis a saját szükségletei feletti többletet termelt. Ezt a többletét „cserélte” el a csoport más tagjainak a többletével. A csoport minden tagja ismerte a másik többletét és fogyasztását. És tudtak „tervezni”. Tiszta és szabad cseréket folytattak. És szabadok voltak, mert a szükségleteik ki voltak elégítve. Karl Marx munkaérték-elmélete szerint a javak értéke a beléjük fektetett munkából származik. A munka által létrejött értéktöbblet realizálása csak értékesítés útján lehetséges. Az értékesítés egy árucsere-folyamat, melyben az eladó a birtokában lévő értéket (információt, tárgyat vagy szolgáltatást) egy megegyezett áron elad a vevőnek, azaz birtoktárgyát fizetségre cseréli. Ez a fizetség történelmileg valami közvetlenül használható tárgyból (például jószág, vagy szerszám) idővel elvont fogalmú pénzzé változott, de a csere lényege nem változott meg. A csere ugyanis kortól függetlenül feltételezi, hogy mind az öt feltétele egyidejűleg létezik: 1) áru, 2) eladó, 3) vevő, 4) csereeszköz és 5) megegyezés. A csere csak abban az esetben jöhet létre, ha az kölcsönös előnyöket nyújt mindkét félnek. Általánosságban tehát megállapíthatjuk, hogy az érték a munkavégzésből származó értéktöbblet értékesítéséből keletkezik. A csere alapját olyan áru képezheti, amiből tulajdonosának feleslege van. Az emberiség hajnalán ilyen felesleg nem létezett, mert mindenki csak szükségletei szerint gyűjtögethetett. Csak a munkamegosztás kialakulásával kezdődhetett el a cserekereskedelem, és csupán az ősközösség felbomlásával kialakult társadalmi rangsor hozhatta létre azt a jelenséget, mikor a munkavégző képesség, a munkaerő maga áruvá válhatott. Ez a jelenség a szolga-rabszolga- munkás fejlődésen keresztül jutott el a mai kor állapotáig, mikor a társadalom túlnyomó többsége munkavállalóként éli életét, azaz az egyetlen számára értékesíthető áru a saját munkaereje, amit a munkavégző képességét fenntartó, úgynevezett munkabérért ad el a munkapiacon. Ez a munkaerő egy


15/31




termelési folyamatba helyezve folyamatosan értéket termel a folyamat tulajdonosa(i) számára. Ebből a tényből származik a munkaerő-kizsákmányolás fogalma. A csere tehát a megkívánt termék, szolgáltatás megszerzésének az a változata, amikor viszonzásképp felajánlunk érte valamit. Ahhoz, hogy a csere megtörténjen, legalább két félre van szükség. Mindegyik félnek rendelkeznie kell valamivel, ami a másik számára értéket hordoz, kommunikációképesnek kell lenniük, hogy értsék egymást, rendelkezniük kell az ajánlat elfogadásának, illetve elutasításának jogával, helyénvalónak vagy kívánatosnak kell tartania a másikkal való megegyezést (ami a csere 5. feltétele!). b.) Aztán valakinek több kellett annál, mint amit ő adott a csoportnak. Már nem a természettől vette el, amit akart, hanem a másiktól. Már nem ismerte el a szabad cserét, hanem olyan cserére kényszerítette a csoport többi tagját, amelyben a csere 5. elemét, a megegyezést, azok nem a szabad akaratukból, hanem kényszerből, a túlélésük érdekében fogadták el. Ez a valaki vagy olyan ellenértéket kínált fel, amelyre a másikaknak nem volt szüksége, de erőszakkal elérte a „cserét”, vagy pedig átértékelte - a maga előnyére- a cserearányt. Ezzel csereértékben kevesebbet adott, mint amit azért a másiktól kikövetelt.

És a másiknak már nem maradt többlete, amit szabadon cserélhetett volna. Csak kényszercseréje maradt. És vele a szabadságtól megfosztottsága. Mint a mai emberek (de akár az önkormányzatok is) zömének. És most gondoljunk itt a jelenben a bankokra, a közműszolgáltatókra, a munkaadók jelentős hányadára, a tömbházakba kényszerített emberekre, a „munkásosztályra”, amelyik totális cserekényszerben van, teljesen megfosztva a szabad cserén alapuló önfenntartás lehetőségétől. De a falu embere sincs sokkal jobb helyzetben. Egyre inkább nincs a lakhelyén munkája, vagy távol lakik a munkahelyétől. Amit a falu korábban megadott az egyénnek - az önellátás, önfenntartás területén -, az egyre inkább „elolvadt”, úgy szubjektív, mint objektív okokból. A vidéklogisztikám ott tud hathatósan segíteni, ahol már az elsőrendű szükségletek kielégítése is problémát jelent, vagyis az egyén abban a kényszerhelyzetben van, amelyben a másod, netán a harmadrendű szükségletei kielégítésére már végképp képtelenné válik. Olyan kényszercsere helyzetben van, amely teljesen kiszolgáltatottá, önfenntartásra képtelenné teszi. A vidéklogisztikám visszaállítja részben, vagy egészben a szabad csere lehetőségét, a szabadságot, de olyan mértékben, amilyen mértékben a település egyénei, családjai, csoportjai és az önkormányzat a közös cél érdekében, egyenként és önkéntesen hajlandó megtenni.


16/31




Igen erőteljes a hangsúly az önkéntességen. Az emberek nagy többségének megvan a lehetősége az önfenntartás beindításához. Nem csak a falun élő, saját ingatlannal és az azt körülvevő kerttel, földdel rendelkezők számára, de még a tömbház lakóinak is. Hiszen minden tömbházhoz tartozik telekterület is. Ha mást nem, legalább különösebb gondozást (metszést, permetezést) nem igénylő gyümölcsfák, bokrok (málna, szeder, ribizli, stb.) telepítésével. A tömbház közösségi helységei is felhasználhatók közös célokra, ahol a közös költségből fizetik a lakók által igénybe vehető szolgáltatásokat. És itt is működhet a 9.2. pont 3. alpontja.

5. A vidéklogisztikám célja A jelen tanulmányom célja, logisztikai alapon megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy az egyén, a család, a csoport, a vállalkozás, a település (önkormányzat), hogyan térhet vissza az önfenntartás állapotába, legalább olyan mértékben, amilyenben a kényszercsere állapotából a szabadság állapotába kerül. Hogyan járják végig ezt az utat? Mit és hogyan cselekedjenek meg? Hogyan gondolkodjanak és működjenek együtt azért, hogy újra szabadok legyenek gazdasági értelemben, amely megadja a szükségleteik szabad kielégítésének a lehetőségét, és tartóssá teszi az önfenntartás állapotát. Szlogenem: „A logisztika ott van mindenütt, rombol vagy hasznot hajt!” Mindenki, mindig logisztikázik, akár tudja, akár nem. Legyen hát tudatos a saját túlélése érdekében! Éljen túl biológiailag, gazdaságilag és mentálisan egyaránt! Minden cserének két oldala van. Adni és kapni. A kettő között van az a többlet, amely szabaddá tesz. De hogyan aljunk és hogyan kapjunk, hogy többletünk keletkezzen? Erre adunk választ a vidéklogisztikám segítségével.

6. Vidéklogisztikai előtanulmány 6.1. Mit értsünk vidéklogisztikán? Azonnal szögezzük le, hogy a jelen tanulmány alapján kezelt vidéklogisztika fogalma nem azonos a city (városi) logisztikával, amely alapvetően azzal foglalkozik, hogy a város ellátását (mindennel, ami a városi emberek megélhetéséhez szükségesek) miképpen oldják meg a megadott kritériumok mellett. „A citylogisztika a városi áruszállítás összehangolását a kereskedő cégek között, továbbá a közös raktározási feladatok ellátását foglalja magában. Ez a konszolidált megoldás jól szolgálja a történelmi városrészek megóvását, illetve a környezeti terhelés csökkentését. A kisebb forgalom következtében kisebb a balesetveszély, csökken a tehergépjármű-forgalomnak a személygépkocsi-forgalomra gyakorolt lassító, akadályozó hatása. Mivel a magas és emelkedő telekárak, üzleti bérleti díjak miatt a belvárosi üzletek, áruházak esetében egyre kevesebb áru helyszíni raktározására nyílik lehetőség, a citylogisztikai központból viszonylag rövid idő alatt megoldható az üzletek megbízható, gyors áruutánpótlása. Az áruterítés mellett a A logisztika ott van mindenütt, rombol vagy hasznot hajt!

17/31




citylogisztikai központba (CLK) visszatérő gépkocsikkal visszaszállíthatók az üres egységrakomány-képző eszközök, továbbá az üres és/vagy elhasznált csomagolóeszközök, hulladékok.” Ugyan a logisztikaoktatás időközben a citylogisztika fogalmát kiszélesítette a városról általában a településekre, és településlogisztikának nevezte azt el, de tartalma alig különbözik a citylogisztika fogalmától. A Corvinus Egyetem pl. a következő megfogalmazásban mutatja be az általános településlogisztikát: „A tárgy a település térbeli pozíciójából, szerepköréből adódó gazdasági feladataihoz, működtetéséhez szükséges készletek, illetve működése során keletkező hulladékok szállítási, tárolási és rakodási feladatainak tervezésével, szervezésével és lebonyolításával kapcsolatos tevékenységekkel illetve ezeknek a település egészének közlekedési- szállítási rendszerébe illesztésével foglalkozik. Ezen belül a település szerkezet (területfel-használás) és közlekedési, szállítási hálózatok kölcsönhatása, az európai integrált közlekedési rendszerek, regionális, és helyi rendszerek kapcsolata a településszerkezettel. A szállításból és raktározásból adódó forgalmi terhelések hatása a település környezetére. A modal point fogalma. A kombinált fuvarozás területi igényei a településben, konténer terminálok, raktárbázisok, eszközváltási zónák. Többfunkciós közlekedési területek. Forgalmi- szállítási övezetek a városon belül. A csillapított forgalmú és gyalogos övezetek szállítási tárolási feltételei, központi övezetek kereskedelmi létesítményeinek áru ellátása. Gazdasági övezetek kialakítása a település szerkezetén belül, különös tekintettel, az ezzel járó szállítási igények és a településszerkezet kölcsönhatására. (kereskedelmi, - ipari parkok, közraktárak, üzemanyag-tároló telepek, stb.)”5 Mint látjuk, nincs a tevékenységét és a célját illetően jelentősebb különbség a kettő fogalom között. A citylogisztikát azonban ezzel a fogalmi meghatározással nem lehetett minden településre kiterjeszteni, hiszen az angol city szó magyarul azt jelenti: nagyobb város, nagyváros. Az én vidéklogisztikám lényege, hogy a logisztika szakmai ismereteit felhasználva, azzal a céllal vizsgálja meg egy település és az ott élők életét, működését, hogy az ott élőknek milyen lehetőségei vannak a saját és a közösségük életminőségének a javítására bevételi és kiadási oldalról? A település lakói először egyénileg érjenek el olyan bevételmaximumot, amellyel nincsenek másokra utalva, a plusz bevételt szerző tevékenység a számukra ne, vagy legalább is kisebb mértékben járjon további pénzkiadással. Használjanak ki a saját életterükben minden lehetőséget, amely a saját, a családjuk és a település minden résztvevője megélhetését a lehető legnagyobb mértékben segíti. A következő lépésben, a közösség egyéni tagjai között alakuljon ki olyan együttműködés, amely segíti az együttműködés valamennyi tagját az egyéni céljaik elérésében a közös cél elérésén keresztül. Tekintve, hogy az „önzetlenség” kevésbé fér össze a magyar mentalitással, „belső 5

www.uni-corvinus.hu honlap


18/31




elszámoló rendszer” létrehozása célszerű. Egy klíring rendszerű, településen belüli elszámolás oldhatja fel a pénznélküliség problémáját (tárgyalása később). Az ábra a település csere-kapcsolati rendszerét mutatja, a településen belül és azon kívül. A kör nem csak a település „földrajzi határát” jelképezi, hanem egy fontos választóvonalat is.

A körön kívüli „világgal” a kapcsolat csak megközelítőleg determinálható, abban az értelemben, hogy a település résztvevői milyen termékeket, szolgáltatásokat vesznek igénybe ebből a „világból”. A körön belül ez a csere-kapcsolati rendszer azonban teljes egészében determinálható (meghatározható), vagy nagymértékben elvihető ebbe az irányba. A településen megjelenő szükségletek és kiadások felmérhetők, összesíthetők és ez által determinálhatók. Számszerűen is meghatározhatóvá válik, hogy a körön belül kik, miből, mennyit, mikor használnak fel, és az is, hogy kik, miből, mennyit, mikor tudnak feleslegként felkínálni. És eljutunk ahhoz az alapkérdéshez, hogy a körön (a településen) belül elérhető-e az a gazdaságos üzemméret az ott felmért adatok alapján, amely a logisztika alapvető tézise? A másik kérdés, amire megkeressük a választ a vidéklogisztikámban, hogy a település szereplőinek összefogásából eredő erő mennyiben és hol használható fel arra, hogy a körön kívüli szállítókkal, szolgáltatókkal szemben kedvezőbb cserepozíciót érjenek el. Harmadszor, pedig azt vizsgáljuk meg, hogy hogyan, milyen módon vonjunk be a körön kívül levőket a körön belüliek szolgáltatásainak, áruinak igénybe vételére, annak érdekében, hogy a körön belül élők jövedelmi viszonyai ez által is javuljanak úgy, hogy ebből a másod és harmadrendű szükségleteiket is kielégíthessék, és újra SZABADOK LEGYENEK.


19/31




6.2. Logisztikai alapismeretek Ahhoz, hogy érteni tudjuk a település és a logisztika összekapcsolását, néhány logisztikai alapfogalommal meg kell ismerkednünk. A logisztikát, mint költségkonfliktust vizsgálva, megállapítható, hogy minden településen vannak állandó és változó költségei az ott élőknek, az egyéneknek, családoknak, csoportoknak, vállalkozásoknak és az önkormányzatnak egyaránt. Vannak igényeik, fogyasztásaik, amelyek települési összesítésben elérhetnek egy olyan optimális teljesítményküszöböt (gazdaságos üzemméretet), amelyek már alkalmasak arra, hogy egy, vagy több helyi vállalkozást a helyi igények, fogyasztások kielégítésével életben tartson, ezzel a településen belül tartva a vállalkozásokat, a munkahelyeket, a bevételeket és a kiadásokat. Az önkormányzat elérheti, hogy munkahelyeket kínáljon a településen. Ezeket a munkahelyeket a helyben alapított vállalkozások adhatják. A vállalkozások gazdaságosan, de legfőképpen gazdaságilag stabilan működhetnek, amelynek már adott a gazdaságos üzemmérete, hiszen a helyi szükségletek kielégítésén alapulnak. De csak akkor, ha a település szereplői hajlandók a közös cél érdekében erre a determinációra. Hajlandóak arra, hogy az igényeiket (szolgáltatások), és a fogyasztásaikat (áruk) önkéntesen feltárják, és hozzájárulnak ahhoz, hogy ezen adatokat a közös cél érdekében nyilvántartsák, összesítsék és felhasználják a településen belül. Vannak lehetőségeik, ismereteik, tudásuk, gyakorlati tapasztalataik, települési adottságaik, amelyekkel a településen kívül élőket is odavonzhatják fizető félként, hogy ezzel tovább emelhessék azt a teljesítményt, amely a vállalkozásokban a gazdaságos üzemméret túllépéséhez szükséges. A vidéklogisztikám végső eredménye, egy oly módon funkcionáló település, ahol az emberek egyénileg és közösségbe szerveződve elérik, hogy az egyén és a település is élni tud, jól prosperál, és a település az életminőségére az európai normákat tűzhetik ki célul. És most nézzük meg, hogy milyen költségekről beszélünk, amikor állandó és változó költségekről szólunk? Bármilyen tevékenységről legyen is szó, egyik sem menekülhet a költségek elől. Legtöbbször azonban a költségismeret kimerül abban a tudásban, hogy az bérköltség, villanyszámla, élelem, üzemanyagköltség, stb. Az említett és a még nem említett többi költségnek van egy fontos tulajdonsága: Ezek a költségek vagy együtt mozognak a teljesítménnyel, vagy attól függetlenek maradnak (egy bizonyos teljesítményszintig). E viselkedésük alapján a költségeket alapvetően két csoportra oszthatjuk. (Mielőtt megtennénk, felhívom a figyelmet, hogy itt nem adózási, és nem számviteli költségcsoportosításról van szó, hanem kifejezetten logisztikairól).

6.2.1. Az állandó költségek


20/31




Azokat a költségeket, amelyek mértéke, mozgása, változása közvetlenül nem függ a teljesítmények változásától, mozgásától állandó költségeknek nevezzük. Tovább finomítva: olyan költségek, amelyek csak egy bizonyos termelési, vagy értékesítési volumen (teljesítményszint) után változnak, de nem változnak lineárisan a teljesítménnyel együtt (lásd az ábrát).

Ft

Állandó költség

Teljesítmény

T

Az állandó költség, tehát a teljesítménytől függetlenül megjelenik, akkor is, ha nem produkálunk semmilyen teljesítményt. Ebből a szempontból a legdrágább költség. Minden tevékenységnek más és más az állandó költsége. A túlélés sikere abban áll, hogy miképpen lehet az állandó költségeket csökkenteni. A csökkentés relatív kell, legyen: Ugyanazt a teljesítményt kevesebb állandó költséggel elérni, vagy ugyanazzal az állandó költséggel nagyobb teljesítményt produkálni! Lássunk néhány példát a könnyebb megértés kedvéért: - az iroda, vagy az üzem bérleti díja, vagy az amortizáció költsége akkor is felmerül, ha még nem termeltünk, nem adtunk el semmit, - a gépkocsi leasing díja, biztosítása, hatósági adói akkor is léteznek, ha a gépkocsi egyetlen kilométert sem tett meg az adott hónapban, ugyanannyi, ha csak egy személy használja, és annyi, ha minden férőhely ki van használva, - a dolgozók fix bére és közterhei akkor is kifizetendők, ha azok - pl. anyaghiány, iskolai szünet, stb., miatt - állnak, - az iskola, óvoda fenntartási költségei akkor is jelentkeznek, ha délután, hétvégén, nyáron, nem működnek, - a lakást akkor is fűtik, ha csak egy ember lakja, és akkor is, ha egy egész család lakja. Az állandó költség akkor is állandó, ha azt nem minden hónapban kell megfizetni. Nem az dönti el az állandóságát, hogy havi rendszerességgel kell-e fizetni, vagy sem, hanem az, hogy a teljesítménytől függetlenül létezik, nincs közvetlen kapcsolat a költség és a teljesítmény között, azaz a költség és a teljesítmény korrelációja → 0. (Korreláció: kölcsönös megfelelés, összefüggés két vagy több dolog között).


21/31




Az állandó költség a termelés, értékesítés hosszú időtartamán, több termelési, kereskedelmi cikluson keresztül épül be a termék értékébe.

6.2.2. A változó költségek A teljesítménnyel arányosan változó költségeket soroljuk ide. Nem attól változók ezek a költségek, hogy az egyik hónapban fizetjük, a másikban nem, hanem attól, hogy a teljesítménnyel arányosak, követik a teljesítményváltozást. Akkor is változó a költség, ha egy összegben fizetjük ki azt, és csak később használjuk el pl. az alapanyagot, vagy adjuk el a beszerzett árut. A költség a teljesítményváltozást követi, a teljesítménytől függően létezik, szoros a kapcsolat a költség és a teljesítmény között, azaz a költség és a teljesítmény korrelációja → 1. A változó költség azonnal beépül a termék értékébe, közvetlenül ráosztható a teljesítmény egységére. Néhány példa: - a gépkocsi üzemanyagköltsége a futással arányosan növekedik, - az eladásra beszerzett árut egy tételben fizettük ki, de ha többet vettünk volna, többet kellett volna fizetnünk (a mennyiségi engedménnyel most nem számolunk), - a dolgozók teljesítménybére a megtermelt áru mennyiségével arányosan változik,

- több a telefonköltség, ha többet telefonálunk, - több a takarmány költsége, ha több állatot etetünk, - több az élelem költsége, ha többet fogyasztunk, stb. Lássuk az ábrát! Költség Ft

Teljesítmény

T

Az ábrában, az elmélet szerint együtt haladnának a vonalak, de a valóságban különböző engedmények jelenhetnek meg a költségeknél, ezért nincs teljes párhuzamosság (a vidéklogisztikámban ezeknek az engedményeknek fontos szerepe lesz).


22/31




6.2.3. Az abszolút és a fajlagos költségek Az abszolút költség az, amit egy megfigyelési időszak végén kiszámoltunk, vagy egy mért teljesítménymennyiségre elköltöttünk. Például a gépkocsi összes havi költsége 350. 689 Ft volt. Vagy a vásárolt élelem havi 50.000 Ft volt. A fajlagos költség azt jelenti, hogy a költségeket valamilyen teljesítményegységre fajlagoljuk, vagyis ráosztjuk arra a teljesítményegységre, amellyel kapcsolatban felmerültek. Ha a gépkocsi 2. 524 km-t futott az adott hónapban, akkor a fajlagos költsége 350. 689 Ft / 2. 524 km, azaz 138, 94 Ft/km. Az élelmezés költsége pl. 10.000 Ft/ családtag. Mind az állandó, mind pedig a változó költségeket fajlagolhatjuk. Sőt. El sem kerülhetjük a fajlagolást, vagyis a teljesítményegységre ráosztást, mert e nélkül nem tudjuk a logisztikában, és a vidéklogisztikámban sem, a szükséges összehasonlítást a különböző probléma-megoldások költségei között megtenni. Mindig el kell döntenünk, hogy melyik költség minősül állandónak és melyik változónak az adott logisztikai vizsgálatban. Mert egy költség egyikben lehet állandó, a másikban változó költség. Továbbá azt is, hogy az egyes költségek melyik költséghelyhez tatoznak. Mindez azonban csak látszólag egyszerű feladat. Ugyanúgy szét kell válogatnunk, mint a tálban levő magvakat. Ami változó költség, azt kivesszük, ami állandó költség, az a tálban marad. Ezek fel nem osztható költségek. Ezeket a költségeket kell majd a fedezetszámítás eredményeként a vállalkozásnak kitermelnie. És csak az után lesz eredménye.

6.2.4. Fedezetszámítás Fogalma:


23/31




A fix és változó költségekkel, valamint a termelési mennyiséggel operálva, a becsült értékesítési árbevételre támaszkodva meghatározza a fedezeti pontot, azaz azt a termelési szintet, ahol az árbevétel megegyezik az összköltséggel. Ezen a szinten a bevétel fedezi az összes állandó költséget és a termelés változó költségeit. Ha a teljesítmény egységének az árbevételéből levonjuk az arra fordított változó költséget, akkor a bevétel fennmaradó részének (fedezeti hányad) az állandó költségeket kell fedeznie. Annyi teljesítményegységet kell produkálni, amennyinek a fedezeti hányada összességében lefedi az állandó költséget. Nézzük a „dominó” ábrát:

A teljesítményegységek piros színű fedezeti hányada egyenlő a piros színű össz állandó költséggel. A zöld színű hányad az egy teljesítményegység változó költsége (vagyis a fajlagos változó költség). Megállapítások: - a példában a kilenc teljesítményi egység fedezeti hányada fedi le az össz állandó költséget, a vállalkozás nullszaldós (fedezve van az össz állandó költség), - nyolc, vagy kevesebb teljesítményi egységnél nincs fedezve az össz állandó költség, veszteséges a vállalkozás, - tíz teljesítményegységnél már nyereség termelődik a vállalkozás részére.

6.2.5. A gazdaságos üzemméret fogalma Korábban láthattuk, hogy a költségek miképpen változnak a teljesítmény függvényében. Ezen teljesítményeket egy „üzem” produkálja. Az üzem szót a logisztikában általánosan értelmezzük. Üzem mindig az, amit vizsgálunk. Pl. üzem az egyén, ha csak az ő teljesítményeit vizsgáljuk. De üzem a család, a csoport. Üzem lehet egy cég szállítási részlege. Üzem a cég telephelye. Üzem egy iskola, vagy egy óvoda. Vagy üzem az egész önkormányzat. Vagyis ezek nem mások, mint költséghelyek. Minden „üzemnek” megvannak a maga állandó és változó költségei, és megvan a maga teljesítménye.


24/31




Ha változik az üzem teljesítménye, akkor az üzemnek az abszolút és a teljesítményegységre fajlagolt költségei is változnak. Az alternatívák összehasonlításában mindig van egy közös küszöbteljesítmény (gazdaságos üzemméret), amely alatt az egyik, és amely felett a másik megoldás a kedvezőbb összköltségű. Az összehasonlításhoz tehát két feltétel szükségesek - a statisztikai adatok a település összes felhasználásairól, - valamint az, hogy az összehasonlítás ugyanazon teljesítményegységre történjen. E miatt szükséges, hogy a település igényei (bevételei, kiadásai) felmérésre kerüljenek, ebből lehet az adott település gazdaságos üzemméreteit kikalkulálni. A vidéklogisztikámban mindig ezeket a teljesítményküszöböket keressük. Ha az „üzem” teljesítménye eléri ezt a küszöbértéket, akkor e felett gazdaságos az „üzem” működtetése, ha nem éri el, akkor az „üzem” nem gazdaságos méretű és semmiképpen nem lehet nyereséges a működése. Ha ez alatt a küszöb alatt működtetjük, csak és kizárólag veszteséget fog termelni. A logisztika folyamatorientált, vagyis folyamatokat tervezünk a cél elérése érdekében. EGY-EGY ILYEN FOLYAMAT EGY-EGY „ÜZEMNEK” FELEL MEG! Eddig arról szóltunk, hogy egy üzemnek vannak teljesítményei, amelyekre a költségeket fajlagolni kell, hogy összehasonlíthassuk az egyes folyamatokat, „üzemeket”. Ezek a teljesítmények azonban nem mind hasznosak, vannak és lesznek mindig holt teljesítmények is (pl. egy iskola nyáron nem üzemel). De, különösen az önkormányzatnak vannak olyan költségei, amelyekhez például semmilyen teljesítmény sem tapad, mint pl. segélyek, közvilágítás, stb. Hogyan lehet a logisztikában értelmezni a különbséget a hasznos és a holt teljesítmény között? Tekintve, hogy minket a logisztikában az összköltség minimalizálása vezet, a költségek és a bevételek oldaláról kell a különbséget feltárnunk. Mind a hasznos, mind pedig a holt teljesítményeknek megvannak a maguk költségei. Ebben egyformák. De a holt teljesítménynek sem közvetlenül, sem pedig közvetve nem lesz bevételvonzata, haszna! Csak és kizárólag költsége. E területen lényegében négy feladatunk van: 1. Mindig kutatni kell, hogy hol találunk holt teljesítményeket: szüntessük meg azokat, szervezzük ki a tevékenységet, vagy adjuk el mások számára ezt a teljesítményt. 2.

Csökkentsük az állandó költségek arányát: béreljünk, vétel, vagy beruházás helyett, vegyük meg a szolgáltatást másoktól, amíg a saját „üzem” el nem éri a gazdaságos méretét, szervezzük ki a tevékenységet.


25/31




3.

Az állandó költségeket váltsuk ki változó költségekkel: bérlet, alvállalkozók igénybe vétele, stb. 4. Majd csökkentsük az összköltséget!

A gazdaságos üzemméretben mindig az állandó költség jelenti a veszélyt. Ennek a nagysága határozza meg, hogy mekkora hasznos teljesítményt kell produkálnia az üzemnek a veszteség elkerülése érdekében, amelynek a fedezeti hányada – legalább küszöbként - betakarja az állandó költségeket. A vidéklogisztikám első lépése felmérni ezeket a „teljesítményeket”. A felmérésben ezek a teljesítmények azonosak a település résztvevőinek már meglévő elsőrendű szükségleteivel: az általuk felhasznált szolgáltatások értéke és a fogyasztásaik mennyisége. Ezek összesítése már ad olyan értékeket, amelyek alapján kiszámítható, meghatározható, hogy a településen belül milyen vállalkozások indíthatók be biztosan, nyereséges módon. Ezek a vállalkozások elsősorban olyan helyi szükségleteket elégítenek majd ki, amelyekből stabilan életben tartják a vállalkozásokat.

7. Néhány gyakorlati példa Vannak már önkormányzati kezdeményezések hazánkban is, de nem tudatosan használva a logisztikai ismereteket, és vannak külföldi - korábbi és mai példák -, amelyek bizonyítják, hogy van létjogosultsága a tudatos összefogásnak, önkezdeményezésnek a településen belül. A./ A kibuc: A kibuc mint olyan, a szovjet időkből datálódik, de kommunista eszméitől letisztulva ma is létezik, főleg Izraelben. A kibuc a "csoport" ill. "összegyűjteni" szavakból ered. A kibuc olyan kollektív település ahol a vagyon egy jelentős része közös. A mozgalom a szocializmus és a cionizmus egyfajta kombinációjaként egy gyakorlatias, munkaalapú cionizmust hozott létre Izraelben, olyan időkben, amikor a gazdálkodás független formái nem alakulhattak ki. A szükségből erényt kovácsolva, saját zsidó/szocialista ideológiájuk alapján a kibucok tagjai a közösségi élet olyan letisztult módját honosították meg, mely az ország határain kívül is komoly érdeklődésre tarthatott számot. Az első néhány generáció utópikus közösségei után a maiak alig különböznek a kapitalista vállalkozásoktól és a hagyományos városoktól, melyek mellett a kibucok alternatívát szerettek volna nyújtani. Az eredetileg főleg mezőgazdaságból élő kibucok mára bevételük jelentős részét ipari tevékenységből és turisztikából szerzik. A vagyonközösség a településlogisztikában nem cél, a vidéklogisztika nem vezet vissza a „kolhozosításhoz”, hanem segíti a magánkezdeményezést a települési közösség támogatásával. A közösség támogatása az egyén felé viszonos kell, hogy legyen, abban az értelemben, hogy az egyén a maga kezdeményezéséhez megkapja a közösség támogatását, de más egyén kezdeményezésében, mint a közösség tagja, ő is vállalja a viszonos támogatást.


26/31




B./ Az osztrák Buschenschank Olyan vidéki gazdaságot jelent, amely a saját maga által előállított termékeket (főleg élelmiszert) a saját gazdaságában működtetett boltban, vagy vendéglátásban értékesíti. Nem vizsgáljuk a speciális osztrák adózási szabályokat, mert számunkra a buschenschank működése, szervezettsége, logisztikai fenntarthatósága a mérvadó, amelyet a településlogisztikába is át lehet és kell emelni. Azonban nem az elkülönülés az, amit átveszünk ebből a példából, hanem a működése, amelyet a közösség fog támogatni. Magyarországon nincsenek olyan történelmi és gazdasági alapok, amelyek lehetővé tennék az ilyen példák másolását. A magyar vidéki lakosság jövedelmi és anyagi körülményei sem teszik ezt lehetővé, amelynek alapvető oka a múlt kényszerszervezése (szövetkezetesítés), és a jelen, vállalkozási kezdeményezést eltipró, az egyén önfenntartási képességét a végletekig lebénító adópolitikája. C./ Az olasz szociális szövetkezet Jellemzője az alábbi: A kedvezményezett, segítséget élvező célcsoport az egész közösség, különösen annak hátrányos helyzetű csoportjai, akkor is, ha azok nem tartoznak a szövetkezet tagságához: a szociális szövetkezet „az egész közösség jóléte, és az állampolgárok szociális integrációjának érdekében fejti ki tevékenységét” A tagság különféle érdekeltekből állhat: • olyan tagok, akik a szövetkezetben valamilyen tevékenységet látnak el, s ebből gazdasági nyereségük származik (a szövetkezet dolgozói, vezetői); • azok a tagok, akik a szövetkezet szolgáltatásain keresztül kerülnek számukra előnyösebb helyzetbe (például: idős emberek, mozgáskorlátozottak, a szolgáltatást igénybevevők általában); • azok a tagok, akik önkéntes alapon dolgoznak a szövetkezetnek „spontán, személyes meggyőződésből, profitszerzés célja nélkül”. A törvény szerint számuk nem lehet nagyobb a teljes munkaerő 50%-ánál (ez a kitétel nem vonatkozik a törvény hatályba lépte előtt alakult szövetkezetekre); valamint • finanszírozó tagok és állami intézmények. D./ Magyarországi lehetőségek A magyar jog is ismeri és elismeri a szociális szövetkezetet. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény és a szociális szövetkezetekről szóló 141/2006. (IV.29.) Korm. rendelet célja, hogy a társadalom tagjait ösztönözze, váljanak aktív szereplőivé a szociális gazdaságnak, olyan speciális szervezeti forma - szociális szövetkezet- létrehozásával, amely magában hordozza a szociális gazdaság jellemző alapértékeit és olyan igények, szükségletek kielégítésére törekszik, amelyekre a gazdasági szektor más területei nem alkalmasak. Az európai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szövetkezetek - szociális szövetkezetek - a foglalkoztatáspolitika, a regionális, a vidékfejlesztési, az agrár-, a környezetvédelmi politikai keretei között felmerülő problémák megoldásának, illetve a kiegyensúlyozásának egyik eszközét jelenthetik.


27/31




A szociális szövetkezetek olyan személyek autonóm társulásai, akik önkéntesen egyesülnek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi, oktatási és kulturális céljaikat együttműködésben, demokratikusan irányított vállalkozásuk útján valósítsák meg. A szociális szövetkezet a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet. A szövetkezeti tag a feladat egészét vállaló szövetkezet aktív részvevője; egyenlő joggal az egy tag - egy szavazat elvének megfelelően - vesz részt a szövetkezete működését meghatározó döntésekben, a végrehajtás ellenőrzésében, vezetői megválasztásában. A szociális szövetkezetek autonóm testületek, vezető tisztségeit tagjaik töltik be. Mindegyik példa közös jellemzője az akarat az önkéntes cselekvésre és az együttműködés olyan közös cél érdekében, amelynek eredményeként a részes szereplők együttműködésével érik el a jobb és biztosabb, egyre emelkedő életnívót. A helyi szövetkezetek ott kapnak létjogosultságot elsődlegesen, ahol a szaktudás, a tőke, a vállalkozási szemlélet hiánya miatt a lakosság vállalkozóvá válása nem reális, ugyanakkor a munkalehetőségek hiánya beavatkozást kíván a lakosság megélhetése érdekében. A Vidékfejlesztési Minisztérium http://videkstrategia.kormany.hu honlapja ekképpen fogalmazza meg a helyi szövetkezetek lényegét: „ Ez egyszerre jelent közösségfejlesztést és gazdaság-, vállalkozásfejlesztést, mert ennek keretében megtanítják a résztvevőket a szövetkezeti munkára, végigkísérik az alakulási és a működési folyamatot, közösségi keretben beindítják a gazdasági tevékenységet”.

8. Az önkormányzat szerepe a vidéklogisztikámban Miért kell külön foglalkoznunk ezzel a kérdéssel és miért kell kiemelt szerepet szánni az önkormányzatoknak? Egy település legmagasabb szintű irányító szerve az önkormányzat. Helyi választáson nyerik el a képviselők és a polgármester a megbízatásukat. Ez a szerv irányítja a települést, döntési joga és ráhatása van a helyi történésekre. A településen kötelező érvényű határozatokat hozhat, így nem csak feladata, de kézben tartott lehetősége is a vidéklogisztika felhasználása olyan eszközökkel, amely jogszerűen ad elsőbbséget a település körön belüli (lásd: 6.1. pont) résztvevői számára a körön kívüliekkel szemben. Az adópolitika alakításával, az önkormányzati ingatlanok bérleti jogának odaítélésével, a helyi kezdeményezések privilegizálásával, a közterületek igénybevételének szabályozásával, pályázatokban részvétellel olyan kardinális helyzetben van, amellyel senki más nincs az adott településen. A településlogisztikával való viszonyának könnyebb megértéséhez nézzük meg, hogy egyáltalán mi az önkormányzat szerepe a településen? 8.1. A települési önkormányzat A települési önkormányzat szerepe a település fejlesztésében legalább két szinten érvényesül. Először is saját költségvetésével, valamint megpályázott állami és egyéb fejlesztési kölcsönök és támogatások révén közérdekeket szolgáló fejlesztőként lép fel. A logisztika ott van mindenütt, rombol vagy hasznot hajt!

28/31




A települési önkormányzat gazdálkodása során hatékonyságra törekszik, mégsem válhat egészen vállalkozói típusú szervezetté: nem elsősorban profitra termel, hanem a törvény által ráruházott jogoknál és kötelezettségeknél fogva a helyi ellátás feltételeit kell biztosítania: - fejlesztési tevékenysége a közjavak és közszolgáltatások biztosítására irányul, - másik fontos szerepe az, hogy koordinálja a település lakói és a magántőke által mozgatott fejlesztési szándékokat. A település közösségének általában érdekében állnak a magán fejlesztések, amennyiben az élet minőségének emelését eredményezik, javítják az ellátást, munkahelyeket teremtenek, stb. A települési önkormányzat ezért adott esetben anyagilag is támogathatja a közérdeket is szolgáló fejlesztéseket. A fontosnak tartott fejlesztések esetében az önkormányzat a magán-fejlesztők partnere, társ-beruházója is lehet. Ha ehhez a helyi lakosság érdekközösségei is társulnak, megvalósítható a Nyugat-Európában ismert Public Private Partnership (PPP) valamilyen formája. Ez utóbbihoz esetenként magán befektetők és fejlesztők egész sora, valamint egyéb (magán-, társadalmi-, területi és állami, valamint szakigazgatási jellegű) partnerek is csatlakozhatnak; ez a nagyobb, komplex beruházások (pl. városrész-rehabilitációs programok) szervezésének hatékony eszköze. A szomszédos települések közös fejlesztési projektjeinek megalapozásában és egyeztetésében fontos szerepük lehet az önkormányzati társulásoknak, valamint a kistérségi szövetségeknek. Ezek alulról szerveződő szövetségek, amik létrejöhetnek egy-egy feladat megvalósításának időszakára (pl. közös szennyvíztisztító telep létesítése), de működhetnek folyamatosan is (pl. a közös szennyvízhálózat üzemeltetése). A települési önkormányzat koordinációs szerepének egyik legfontosabb eszköze a területhasználat és a beépítés szabályozása. A szabályozási funkció az átfogó településrendezési tervek készítésében és egyeztetésében, valamint a helyi építési szabályok megállapításában ölt testet. A településrendezési tervek fajtáit, tartalmi követelményeit, elkészítésük folyamatát és az egyeztetések rendjét törvény szabályozza. 8.2. A települési önkormányzatok feladatai A települési önkormányzatok feladatait a helyi közszolgáltatások körében az önkormányzati törvény írja elő. Mivel nem lehet minden közszolgáltatás biztosítását megkövetelni, a törvény meghatározza és elkülöníti a kötelező feladatokat azoktól, amik biztosításában a települési önkormányzatnak közre kell működnie, és végül azoktól, amiket önként felvállalhat. Az önkormányzatok kötelező feladatai: - az egészséges ivóvízellátás, - az alapfokú oktatás, - az egészségügyi és szociális ellátás, - a közvilágítás biztosítása, - a helyi közutak és - a köztemetők fenntartása, valamint - a nemzetiségi/etnikai kisebbségek jogainak érvényesítése. A települési önkormányzat közreműködik: - a helyi energiaszolgáltatás megszervezésében, - a foglalkoztatás biztosításában,


29/31




- az óvodai és az alapfokú oktatás megszervezésében, - a közművelődés, a tudomány, a művészet és a sportolás támogatásában, - az egészséges életmód feltételeinek elősegítésében. A települési önkormányzat a fentieken túlmenően olyan feladatokat is felvállalhat, amelyeket maga határoz meg. Köztük pl. - a fejlesztési és rendezési tervek készítése, - az épített környezet védelme, - a lakásgazdálkodás, - a vízrendezés és csapadékvíz elvezetés, - a csatornázás, - a helyi tömegközlekedés megszervezése, - a közbiztonság és a tűzvédelem. Az önkormányzat közreműködő szerepéből a „foglalkoztatás biztosítása” feladatot kell legjobban kihangsúlyozni. Miért? Azért, mert a vidéklogisztikám célja, hogy a helyi lakosság megélhetési viszonyait javítsa azáltal, hogy tudatosan és logisztikai szakszerűséggel avatkozik be abba a folyamatba, amely segíteni fogja a lakosság helyben történő jövedelemszerzésének beindítását, a helyi gazdasági kezdeményezések támogatását, és a település rálépését arra az útra, amelyen eljutnak ahhoz, hogy gazdasági értelemben ismét szabadok legyenek.

Nézzünk egy idézetet „A SZABADÍTÓ” című könyvből (Kasimir Edschmid, Európa Könyvkiadó 1975): „….meg tudod tanítani az embereket, hogy tiszteljék egymást, s ha eléred, hogy egymást és ennek alapján saját törvényeiket, a törvény tekintélyét is tiszteletben tartsák, akkor már sokat tettünk. Az emberek akkor majd megértik, hogy nem a szabadság után való óbégatás, hanem kizárólag az önnevelés hozza el nekik a szabadságot.” Így van ez a gazdasági szabadsággal is.

„Ha valaki csak annyit csinál, amennyit megkövetelnek tőle, akkor rabszolga. Amint saját elhatározásából ennél többet tesz, már szabad ember!” A.W. Robertson

Végszóként ennél időszerűbb és találóbb idézetet nem is találhattunk volna. Egyetlen mondatban foglalja össze a tanulmányom lényegét: saját elhatározásból, öntevékenyen, ötletesen és logisztikai tudatossággal tenni önmagunkért, a családunkért és a szűkebb pátriánkért, a saját


30/31




településünkért. Mert hiába minden tudomány, vagy tanítani akarás a részemről, ha az egyén, a közösség és a település önkormányzatának teljes stábja nem áll egy emberként a vidéklogisztikám mögé.

Még egy utolsó idézet: „Vagy találunk egy utat, vagy építünk egyet!” Hannibál

Létezik egy út, a vidéklogisztika. Az eredményhez vezető utat pedig közösen építjük ki. Nem valaki másra, segélyre, csodára, vagy szerencsére várva, hanem a magunk aktív ténykedésével, a magunk két kezi, vagy szellemi munkájával, a település és közössége javára. Jó munkát, tudatos munkát kívánok.

Mag János www.logisztikexpert.hu [email protected]


31/31

VIDÉKLOGISZTIKA, mint az önfenntartás alapja

Recommend Documents