Szt Bonaventura: Élet fája
(részletek)
Jézus szenvedésének titkai V. GYÜMÖLCS: BIZAKODÁSA A VESZÉLYBEN Jézus, elárult szeretet, Jézus, esdve imádó Jézus, tömegtől körülvett, Jézus, kötözve járó. VI. GYÜMÖLCS: TÜRELME A JOGTALANSÁGOK KÖZEPETTE Jézus, nem ismert ismerős, Jézus, elrejtett orca, Jézus a helytartó előtt, Jézus, halálra vonva. VII. GYÜMÖLCS: ÁLLHATATOSSÁGA A SZENVEDÉSBEN Jézus, világtól megvetett, Jézus, keresztre fűzött, Jézus, latrok közé vetett, Jézus, epét ki ízlett. VIII. GYÜMÖLCS: GYŐZELME HALÁLTUSÁJÁBAN Jézus, kit meggyászolt a nap, Jézus, vaslándzsa-járta, Jézus, kínjában egy csatak, Jézus, sírjában árva.
41. 2007. március Szt. Bonaventura: Élet fája Assisi beszédek : Carol Gentile OFS Mi a képzés ? II. Életutak : Varga István Ferenc, Krisztus szentsége
Jézus megdicsőülésének titkai IX. GYÜMÖLCS: FELTÁMADÁSÁNAK UJDONSÁGA Jézus, meghalva aki győz, Jézus, serkenve boldog, Jézus, kit fénye megelőz, Jézus, bír minden dolgot. X. GYÜMÖLCS: MENNYBEMENETELÉNEK MAGASZTOSSÁGA Jézus, ki népe élin állt, Jézus, a mennybe szállott, Jézus, ki lelkét hagyta ránk, Jézus, a bűnbocsánat. 1
Assisi beszédek - a Ferences Világi Rend Általános Káptalanján – 2005. november 07. Carol Gentile OFS - Lester Bach OFMCap II. rész Carol Gentile OFS, a FVR USA országos minisztere - 1. rész A II. vatikáni zsinat új hangsúlyt helyezett az életszentségre szóló egyetemes hívásra és arra, hogy az evangélium mindenki számára elérhető legyen. Ezáltal Isten népe meg akarja osztani az egész világgal a saját belső természetét és küldetését. Figyeljük, hogyan határozza meg a Lumen Gentium Isten népének fogalmát. Állíthatjuk, hogy az Egyház egy olyan nép, amelyet közös örökségünk egyesít. Isten a szeretetében alkotta, Jézus nevében gyűlik össze, és a Szentlélek köteléke tartja egybe. (Lumen Gentium IV. fejezet, amint az szerepel a II. vatikáni zsinat egyszerű angol nyelvű kötetében. … kiadásában, II. kötet 1996. 24. oldal. ) A II. vatikáni zsinat az evangéliumban szereplő Jézus reménységének és örömének képére emlékeztet bennünket. A Lumen Gentium lefekteti annak az alapját, hogy megvizsgáljuk, hogyan cselekszik az Egyház ennek a világnak a keretei között. Ezt a saját szavaimmal is megmagyarázom. Nem vagyunk többé már önmagunk számára való egyedek. Azért vagyunk, hogy mindenkivel megosszuk Krisztus világosságát, mert ő a Lumen Gentium, az emberiség fénye. Így tehát az Egyház, mint Isten népe, megtalálja a maga helyét minden népben és nemzetben. A világiakat arra buzdítják, hogy Isten országát ennek a világnak az ideigvaló dolgai közepette is kijelentsék. Ennek megfelelően az evangelizáció arcvonalában van a helyünk, hogy ott Istent szavainkkal és tetteinkkel nyilvánítsuk ki. Az Egyház számára a család az evangelizáció elsődleges helye. Ez a házi egyház és a szülők felelősek a gyermekeik vallásos neveléséért. A Lumen Gentium nyilvánvalóvá teszi az életszentségre való egyetemes meghívást: minden személy, függetlenül az életállapotától, életszentségre van hivatva. Az Apostolicam Actuositatem a világi hívek apostoli munkájának a dekrétuma az a dokumentum, amelyben a zsinat elismeri a világi hívek azon szerepét és hivatását, hogy részt vegyenek az Egyház életében és küldetésében. A Gaudium et Spes dogmatikai konstitúció az Egyházról a modern világban azt a kihívást továbbítja számunkra, hogy vallásunkat vigyük ki a plébániai templomaink ajtajain túlra. Arra hív bennünket, hogy minden embert tisztelve induljunk ki a világba, és Isten minden teremtményének viseljük gondját. Hallható ennek a dogmatikai konstitúció szavainak az ereje. Nézzük a Szentírás szavait, amely a következőt mondja számunkra: „Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben. Mert mindannyian, akik 2
megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban. Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.” (Gal 3,26-29) A II. vatikáni zsinat a Lumen Gentiumban a következőre emlékeztet bennünket: „Mindannyiunk hétköznapi életén keresztül működve a Lélek megadja az Egyháznak mindazt, amire szüksége van mind a vezetésben, mind pedig a szolgálatban, és így lehetővé teszi az Egyháznak, hogy megőrizze ifjonti energiáját. A hívek szívében történő imádkozás által, valamint azáltal, hogy mintegy templomban, úgy lakik bennünk, a Lélek egyesít mindannyiunkat szeretetben.” Lumen Gentium IV.§ A Lélek mindannyiunkat szeretetben egyesít. Egy család vagyunk. Ha Krisztus az életünk középpontja, akkor egymáshoz vagyunk kötve. Testvérek és nővérek vagyunk. Krisztus a mi testvérünk. Olyan kapcsolatban vagyunk egymással, amit nyilvánvalóan megértünk. Nincs szükség szavakra. A II. vatikáni zsinat a kapcsolatainkat így magyarázza meg: „Valóban mi vagyunk Krisztus igazi teste. De mit jelent ez, hogy Krisztus testének hívjuk magunkat? Először azt jelenti, hogy a közösség által sajátos módon egyesülünk Krisztussal, és ez a közösség Krisztus képére alakít bennünket. A keresztségben Krisztus létezésének minden aspektusa, az élet, a halál, a föltámadás gyökeret ver bennünk testünkben és lelkünkben. Másodsorban az eucharisztiában mindaz, ami a keresztségben elkezdődött, folyamatos gondoskodást és megerősítést nyer. Az eucharisztiában megtapasztaljuk a valódi közösséget, az igazi testvéri kapcsolatot, és Krisztushoz és minden emberhez való megtagadhatatlan kapcsolódást, kötődést. Ezáltal két szentségen keresztül az Egyház teljes jogú tagjaivá és Krisztus testének tagjaivá válunk. Amit valójában állítunk, az az, hogy az Egyház az ő teste. Lumen Gentium 7 Ennélfogva, ha kijelentjük magunkról, hogy mi vagyunk az Egyház és kijelentjük magunkról, hogy Krisztus teste vagyunk, akkor amennyire csak lehetséges mindenben, gondolatainkban, szavainkban, cselekedeteinken újra fel kell építenünk Krisztust. Mi vagyunk az Egyház. Királyi örökösök vagyunk, és azt a parancsot kaptuk, hogy úgy szeressünk, ahogy Krisztus szeretett. Ma azzal a kihívással kell szembe néznünk, hogy hogyan tudjuk megújítani a vízió iránti érzékenységünket, egyidejűleg azt biztosítva, hogy a struktúrák nem uralkodnak a vízió fölött, hanem szolgálják és segítik azt. A mi víziónk az, hogy Krisztusra hasonlítsunk, amennyire csak lehetséges. Nemcsak, hogy megosszuk az ő üzenetét, hanem hogy mi legyünk az ő üzenete. Nem tehetjük meg, hogy az eucharisztiában Krisztust vesszük magunkhoz, és utána hazamegyünk vagy visszamegyünk a munkahelyünkre, és nem veszünk részt a minket körülvevő világ dolgaiban. (folytatjuk)
3
Mi a képzés? ( folytatás) III. A hivatás megítélése Cél: az Isten-adta hivatás meghatározása és alapvető elköteleződésre. További célok Ez a rész segíteni fog: – Tanulni a hivatás eldöntésének folyamatát – Megtanítani a leendő tagoknak, hogyan ellenőrizzék a hivatást – Felismerni a hivatás útjába gördülő akadályokat – Tanulni a hivatás pozitív jeleit – Felismerni a hivatás jeleinek hiányát
alkalmasság a végleges
A világi ferences hivatás megítélése A világi ferences hivatás megvizsgálása kétirányú utca. Mind a közösség, mind az egyén megfontolja a hivatás meglétét vagy hiányát. Legjobb a hivatást megítélni, amilyen hamar lehetséges, de meg kell várnunk a Szentlélek vezetését. A megfontolás nem könnyű, és az út nem egyenes. Minden érintettnek hinnie kell, hogy ha a döntés megszületik, Isten Lelkét követjük. Az Általános Konstitúció rendelkezik az alapvető alkalmassági feltételekről, amelyek a világi ferencessé váláshoz kellenek. Én a kevésbé nyilvánvaló jelekről beszélek. A megfontolás folyamat. Ez egy tiszta és tudatos döntés: meghallani Isten hívását és válaszolni rá. Ahhoz, hogy halljuk Istent, imádkozni kell. Az ima lényeges és elsődleges eszközünk a döntésben. Sok szöveg helyett megpróbálom a megfontolás nehezen megfogható elvét egyszerű, konkrét feltételek közt. Megvizsgálni egy FVR-i hivatást, mind a leendő tagnak, mind a közösség döntéshozó testületének kell: – imádkozni – ez a mi elsődleges eszközünk – figyelni a Lélek csendes, kis hangjára, vagy a Lélek hangos, rohanó szelére – kiüresíteni szíveteket és elméteket az előítéletektől és elfogultságtól – megfontolni a hivatás eredetét o meglepődhetsz, ha megtudod, hogy egy személy elkerülheti a hívást o a megfontolás együttműködés a kegyelemmel o sok hangot hallunk – a kultúráét, karrierét, szociális nyomásét, önérdeket stb. – Elfogadni egy időre a bizonytalanságot, mert nincsenek egyszerű szabályok o Mindennek teljesen Istentől kell függni: megismerni és betölteni Isten akaratát Amíg nem tudok tökéletes szabályzatot adni követésre, itt áll néhány lényeges elv, amit kereshetünk egy leendő tagban: – Nyilvánvaló fejlődés a ferences lelkiségben és képesség olyan választásokra, amelyek összhangban vannak az evangélium – Nyilvánvaló lelki érettség és képesség arra, hogy megmozduljon a biztonság igénye nélkül; – Nyilvánvaló megtérés – amikor a szív Istenhez fordul, megváltoznak az értékek és mi magunk is. Mindig fennáll annak a lehetősége, hogy hibát követünk el; azonban elfogadjuk ezt a kockázatot, mert tudjuk, hogy Isten tiszteli szívünk szándékát. Ha mi megmaradunk az imában, Isten megáldja tevékenységünket és kijavítja hibáinkat.
4
Mivel minden ember egyedi, minden hívás is egyedi. Az egyik ember nyugtalanságot tapasztalhat az életével kapcsolatban, amilyen az. A másik vágyódhat valami után, ami hiányzik az életéből. Isten hívását hallva az ember megtalálja valódi önmagát. A Lélek hívását nem tudjuk elemezni. Egy valódi hívás, egyszerűen hívás Isten akaratának követésére életedben. Jézus, mint modell és példa, mondja: „Aki szeret engem, megtartja parancsaimat.” (Jn 14,15) Ismét közelebbről: van néhány viselkedés, amely segít megállapítani Isten hívását mint világi ferences hivatást. A legfontosabbak: 1. Bizalom: A Példabeszédek Könyve mondja, hogy teljes szívből bízzunk az Úrban, és ne saját értelmünkre támaszkodjunk, mert Isten irányítja útjainkat. Hogy bízni tudjunk, hinnünk kell, hogy: • Isten jelen van • Isten beszél hozzánk • Isten szeret és irgalmas • „Minden javára válik azoknak, akik Istent szeretik. (Róm 8,28) 2. Figyelem (odafigyelés) Isten szól hozzánk mindenben – fájdalomban és örömben, érzelemben, értelemben. Nyitott szívvel kell figyelnünk és nyitott értelemmel, különösen arra, amit nem szeretnénk meghallani. A figyelem csendet követel. Illés a halk, kicsi szellőben hallotta Istent, nem a rohanó szélben. (1Kir 19,11-13) 3. Ima és várakozás: Sámuel úgy imádkozott „Szólj Uram, hallja a Te szolgád!” Sámuel várta a választ. A megfontolásért való ima magában foglalja a teljes figyelést Istenre. Az Isten akarata mindenben megtalálható és ha mi hisszük ezt, egész életünk imádsággá válik. 4. A Szentírás ismerete: A Szentírás tartalmazza az Isten és az Ő népe közti viszonyok sokaságát. Minél jártasabbak vagyunk ezekben a viszonyokban, annál inkább szól hozzánk Isten szava, és a helyes irányba vezet minket. 5. Alázat. Az alázat alapja az önismeret. Az alázatos ember se nem magabízó, sem nem túl szerény. Az alázat egyik alapköve a megfontolásnak, mert az alázatos szív elfogadja az emberi tudás határait, és Istenhez akar tartozni és másoknak segíteni. 6. Fegyelem, állhatatosság, türelem és távlat: lényeges a hivatás megítélésében. • • • •
A benyomás a fegyelem ellenőrzése alatt van A bizonytalanságon úr az állhatatosság A türelem az ingerültség helyébe lép A távlat emlékeztet, hogy ez Isten hívása, amire válaszolunk.
Átnéztük a megítélés pozitív feltételeit. Most nézzük az akadályokat vagy korlátokat a hivatás megítélésében. Ha akadálytalan, ez egy egészséges közösséget működésképtelenné tehet. Ezért fontos ezeket a tényezőket irányítani, ami a közösség javát szolgálja. Egy pillanatra gondolkodunk el a Regula 22-n. „A helyi közösség ’alapegysége az egész rendnek és látható jele az Egyháznak, a szeretet közössége. Kiváltságos helye kell, hogy legyen az Egyházhoz tartozás értézésének, a ferences hivatásnak és a tagok apostoli életének lelkesítője. Individualizmusnak, egyénieskedésnek és versengésnek nincs helye a közösségben.
5
A főbb akadályok az egészséges közösségi életben: • egyénieskedés, versengés • önmagával való elfoglaltság • ambíció (törtetés) • ön(túl)becsülés • ellenőrzés hiánya • nehézségek a személyes kapcsolatokban Sajnos, a lista véges. Ha bizonytalan vagy abban, hogy képes vagy dönteni, emlékezzél Mózesre, Jeremiásra és Izajásra, akik mind azt hitték, hogy alkalmatlanok Isten tervét végbevinni. Szerencsére, Isten meggyőzte őket másképp. Ha mi megítélünk egy hivatást, a jelenlegi ismereteink alapján cselekszünk, kérve, hogy Isten javítsa félreértéseinket. Következésképpen néhány pozitív és negatív jele a világi ferences hivatás meglétének vagy hiányának: • tudatában van mások igényeinek • becsületes indíttatást mutat, hogy szeretne belépni a VR-be • béke és nyugalom (derű) látszik rajta, az életében lehetséges problémák és zavarok ellenére • örömet sugároz mélyen önmagából • nyitott és hiteles a közösségen belüli kapcsolatokban • bizonyságot tesz állhatatosságáról és türelméről az akadályok és korlátok ellenére • elfogadta a közösség, és hiszi, hogy a közösség az, ahová ő tartozik • tele van hálával és szeretettel, amely nem fakul meg az idővel • átmegy a megtérés tapasztalatain Negatív jelek vagy figyelmeztetések: A leendő tag: • túl sokat vállal és kimerült, • belső nyugtalanságot, zavart, szomorúságot, depressziót él át; • korábbi, sürgető elkötelezettsége van, amely komoly megfontolást követel, különösen a gyerekek és házastárs felé; • aggodalmat vagy megszállottságot tapasztal; • az abszolút biztonság tulajdonságát mutatja, arroganciát, felsőbbrendűséget, hiúságot, szorongást, érzékenységet, megbántódást, elítélést vagy leereszkedést. Az USA-ban bevált dolog, hogy ha kétség merül fel egy egyén készségével kapcsolatban a világi ferences hivatás magáévá tételére, a kételkedés javára válik a közösségnek (a közösségnek a kétely haszna adatik). Következésképpen, a döntés mind a leendő tag, mind a döntéshozó testület részéről az odahallgatás művészete az ember bensőjére, teljes alázatban és Isten iránti bizalomban és annak tudatában, hogy a Szentlélek minden körülmények közt működik.
6
IV. Módszertan és eszközök a kivitelezésben Cél: Annak a tudásnak és jártasságnak az asszimilációja, ami szükséges annak kivitelezéséhez szülőföldeden, amit Rómában tanultál és tapasztaltál. Ez a rész segít majd neked: – megérteni, miért kell elfogadnunk a képzésre kerülő személyt, – értékelni minden egyes személy pozitív tulajdonságait és megnevezni azokat, – megérteni, miért szükséges a képzendőket bevonni a képzés folyamatába, – képesnek lenni eszmék és információk átadására olyan embercsoport számára, akiknek tudásszintje különböző, – felismerni a felnőtt-képzés jellegzetességeit, – megtanulni a hivatás pozitív jeleit, – felismerni a hivatás jeleinek hiányát. Módszerek Habár ugyanahhoz a rendhez tartozunk, különböző kultúrákból jöttünk. Lehet, hogy neked nehéz lesz megérteni az általam előadott anyagot, mivel az általam használt kifejezések az én kultúrámból valók, és lehet, hogy ti nem ugyanúgy használjátok. Ez a te kihívásod. A te felelősséged továbbadni otthoni közösségednek, amit tanultál és tapasztaltál Rómában. Ez egy igazi kihívás! Felhasználva a 2001-es Nemzetközi Irányelveket, 4 részben fogom tárgyalni a módszertant. 1. a képzendő személyek elfogadása, 2. bizalom minden egyes személy pozitív tulajdonságaiban, 3. a leendő tagok bevonása a képzés folyamatába, és 4. eszmék és információk közvetítése különböző műveltségű emberek csoportjának. 1. A képzendő személy elfogadása A Szentírás szerint, ha Isten hív egy személyt, akkor nevén szólítja. Ez a nevünkön szólítás tesz minket egyedivé. Tisztelni az egyént, mint Isten gyermekét: a képzési felelős alapvető szempontja. Az emberi méltóságot soha nem szabad megsérteni. A képzés összekapcsolja az emberi tapasztalatot a Szentírással és a ferences karizmával, engedve a jelöltet felfedezni, értelmezni és megítélni saját belső megtérési élményeit az evangéliumoknak és a ferences karizmának megfelelően. Ha a képzés csoportban történik, lehet, hogy egyesek nagyon különböző úton közelítik meg a képzés folyamatát. – Egyesek hallgatnak, amíg megértik az anyag jelentését, és aztán spontán ugrást tesznek önmaguktól. Ezek gyorsan tanulnak és jól dolgoznak önállóan. – Mások előnyben részesítik a konkrét bemutatásokat. Ők szeretik a lépésről lépésre való irányítást, és a személyes bevonást a tevékenységbe. – Ismét mások szeretik a jelképeket. Ők megteremtik saját lelki képeiket, és szeretik a jól szervezett bemutatásokat a lényeggel. – Vannak, akik szeretik (élvezik) a vitát és a kötetlen összejöveteleket. Szeretnek reflektálni az anyagra és következtetéseket levonni. Ha a képzendő csoportod különböző személyiségekből áll, a legjobb, ha van képző csapatod (team) különböző személyiségűekből, így mindenki megkapja, amire szüksége van. Minden, amit kérünk, hogy fogadd el a személyt úgy, amilyen ő ebben a pillanatban, emlékezve arra, hogy Teremtőjének képét tükrözi.
7
2. Bizalom minden egyes személy pozitív tulajdonságaiban A képzés személy-központú. Habár a képzés csoportban történik, nem vehetjük semmibe az egyes személyek egyéniségét. Feltételezzük, hogy aki hozzánk jön, felelősségteljes, némileg értelmes, érett, becsületes és megbízható. Mi elvárjuk, hogy rendelkezzünk bizonyos mértékű önismerettel és ön-elfogadással. Tiszteljük és elismerjük minden ember Isten-adta szabadakaratát. Mindegyikük fel tud ajánlani valamit másoknak, a helyi közösségnek, az egyháznak és a világnak. A képzési felelős segít a jelölteknek, hogy felismerjék képességeiket és így használják azokat a közjó szolgálatára. A jó akart néhány példája mások szolgálatára: – a betegek szolgálata, – fiatal csoportokkal való munka, – imaszolgálat megtervezése, – kiterjesztett vendégszeretet, – bekapcsolódás apostoli munkába, szociális tevékenységbe stb. 3. A képzendők bevonása a folyamatba Már mondtuk, hogy a párbeszéd fontosabb az előadásnál, és a megosztás fontosabb a vitánál. A párbeszéd céloz mind a meghallgatásra, mind a beszédre. Hallgatni anélkül, hogy megadja a választ, két okból is nehéz lehet a képzési felelős számára: először, mert valószínűleg tudja a választ; másodszor, mert a másik személy szeretné, ha ő adná meg a választ. A mi szerepünk nem egyszerűen információt önteni az emberek fejébe. A képzési felelős gyakran utánajárhat egy kérdésnek, úgy, hogy feltesz egy hasonló kérdést, és segít azon gondolkozni. Ha mi megválaszolunk egy olyan kérdést, amelyet a másik is meg tud magától válaszolni, akkor mi saját tudásunkat és jártasságunkat nyújtjuk és kihagyunk egy alkalmat az önbizalom építésére, és arra, hogy segítsünk valamint megtanulni saját indítékairól, hogy kérdezzen. A megosztás különbözik a megvitatástól abban, hogy a megosztás tartalmazza az egyén személyes élményeit, a vita pedig egyszerűen az értelmet dolgoztatja anélkül, hogy elárulna valami személyes természetűt. Én vitatkozhatnék veled egy témáról, és te soha nem tudnál meg rólam semmit, sem arról, hogy valójában mit hiszek. A Szentlélek az, aki az embert a FVR-be vezeti. A Lélek vezeti élettapasztalaton keresztül. A képzési folyamat alatt az illető kezdi megérteni, mi is történt vele. Ki tud tökéletesíteni a Szentlélek módszerein? Szent Ferencnek növekednie kellett a megértésben, és ugyanúgy nekünk is. Mikor Jézus szólt Ferenchez a San Damiano-i keresztről, Ferenc félreértette az üzenetet. Hallotta a szavakat. „Menj, építsd újjá házamat, amely, mint látod, romba dől” – és betű szerint értelmezte. Hozzáfogott a templomok újjáépítésének tégláról téglára, de végül megértette igazi küldetését. A mi érdeklődő és újonc testvéreink is növekednek bölcsességben és megértésben hivatásuk tekintetében, ahogy haladnak a képzés fokozatain. A képzés folyamatában éppúgy megtapasztaljuk a testvéri szeretetet és elfogadást, mint az ismeretközlést. A képzési összejövetel a közösség egy élménye. Mi ma átéljük a közösség szeretetét és elfogadását. 8
4. Eszmék és információk közvetítése különböző műveltségű emberek csoportjának A kreativitás lehetővé teszi a képzési összejövetelen, hogy különböző tudásszintű tagokból álló csoportnak közvetítsen eszméket és információkat. Semmi nem helyettesítheti azt az izgalmat és elégedettséget, amit a kérdésre megtalált saját válasz okoz. A tehetséges képzési felelős csak általános irányítást nyújt, és aztán hagyja, hogy a személyes bepillantás és tudás öröme képezze a tagokat. Ha mi változatos erőforrásokat használunk inkább, mint egy egyszerű szöveget, jobb esélyünk van arra, hogy a különböző emberek igényeivel találkozzunk. Mindig emlékezzünk rá, hogy nem kizárólag a képzési felelős felel az egyéni képzésért. Már sokszor hallottuk, hogy a képzés tényezője a Szentlélek, és hogy a jelöltek viselik az elsődleges felelősséget saját képzésükért. Azonban amikor mi elfogadjuk a képzés szolgálatát, elfelejthetjük, hogy a Szentlélek és a személy alapvető egysége szent. Ez az alap, amin a képzési folyamat nyugszik. Mi többiek csak egyszerűen segítünk ebben a Szentléleknek. Helyesebb a képzési felelőst asszisztensnek (segítőnek) gondolni, mint tanítónak. Az ügyes asszisztens segít másoknak tanulni saját szintjükön és ezzel építi az önbizalmukat. A tanuló kevésbé függ a képzési felelőstől, magabiztosabb lesz és önállóbb. Azok a képzési felelősök, akik magukat tanárnak tekintik, gyakran túl hamar kimondják a véleményüket a kérdésről. Ez gyengíti a jelöltek magabiztosságát és önálló gondolkodóképességét. Néha jobb megválaszolni egy kérdést egy másik kérdéssel, különösen, ha véleményről van szó. Fogalmazd át a kérdést, és kérd meg a személyt, hogy keresse meg a saját válaszát. Az illető válaszolni fog saját megértési szintjén. Alább egy egyszerűsített lista a felnőtt-képzés jellegzetességeiről egy világi ferences szemszögéből: – A felnőtteket a tapasztalatok képezik – A felnőttek felhasználják tapasztalataikat az élet értékelésében és a jövőre vonatkozó döntések megtételében – A felnőttek belebonyolódtak önazonosságuk keresésébe Istenben és a FVR-ben, élethossziglan – A felnőttek elvárják a kényelmet a képzésben – A felnőttek tiszta célokat kívánnak – A felnőttek pozitív és tiszteletteljes kapcsolatokra reagálnak, amit a képzési folyamat kihangsúlyoz – A felnőttek elvárják, hogy egyéni erősségeiket és gyengeségeiket vegyék figyelembe – A felnőttek különböző tanulási és kommunikációs stílussal rendelkeznek. Módot nyújt az ilyen csoport igényeivel való találkozásra különböző eszközök használata, mint vendék-előadó, audio-vizuális eszközök, röplapok, újságcikkek a témáról, és tevékenységeik, amelyek megengedik a tanultak és tapasztaltak alkalmazását. Így tud az egyén saját tempójában növekedni. Következésképpen, ha a képzési felelős gondolkodik és beszél a leendő tagok helyett, és nem hagyja őket közvetlenül és aktívan részt venni a folyamatban, éretlen világi ferenceseink és gyenge közösségeink lesznek. Ha vezetés vállalására kérjük fel őket, nehézségeik lesznek a tekintély gyakorlásában. A gondolat, amit én ki akartam emelni, hogy mi szolgáltathatunk lényeges információkat. Azonban, ha személyes cselekvést vagy elhatározást kell tenni, figyelembe véve a képzés tárgyát, legjobb, ha a képzési felelős háttérbe húzódik, és engedi a személyt gondolkozni róla és imádkozni, felhasználva minden élettapasztalatát a folyamatban. Anne Mulqueen OFS 9
VARGA ISTVÁN (1931. 09.17. – 2006.10.29) Szentkirályon élt (Szombathelyhez csatolt kis falu). Két leánya, unokája van. Egyházközségének aktív, buzgó tagja volt – napi áldozó, imaóra szervező cursillo tag – áldásos életével szép példát mutatott családjának, rokonságának faluja népének. Már többször hallottuk, hogy rendünkbe kíván jönni (kb. 2 éve), de csak 2005. szeptemberében kezdett el összejöveteleinkre járni, rendszeresen részt vett ünnepeinken, programjainkon. Buzdított, érvelt, támogatott minket megnyilvánulásaival, észrevételeivel. Mátraverebély – Szentkúton is jelen volt, káptalanunkon, minden programban részt vett, éjszaka fáradhatatlanul adorált. Tudtuk, hogy négy éve műbillentyűs szívvel él – kímélni próbáltuk – mégis a nagy melegben, ebéd után jött velünk Mária forráshoz, Szent László király lovának pata nyomát keresve, nem éppen „sétagalopp”-ban fel a nagy kereszthez, a remete barlangokhoz. Nyíltan, szívélyesen ismerkedett, szólította meg más közösségekből jött ferences testvéreinket. Augusztus 22-én került kórházba, vastagbél daganattal, hasfali sipolyokkal. Nagy kínok, fájdalmak, magas láz, hidegrázások. Októberi tranzitusz napján szenvedéseit felajánlotta közösségünkért, egyházközségünkért és a hitetlenek megtéréséért. Láttuk, hogy teste erőtlenedik – bár zokszó ajkát soha el nem hagyta – látogatásainkkor buzgón imádkozott velünk. Éreztük, orvosilag láttuk, hogy készülődik a nagy útra – fohászokkal belenyugodva Ő is mondta ezt! Ekkor Márk atyával és tanácsunkkal megbeszéltük – egyetértésben eldöntöttük – hogy rendkívüli befogadásban és fogadalomban részesítjük. Boldogsággal kitörő örömmel fogadta. Kilenc napig volt a Szent Bonaventura Közösségünk erősítő testvére – azóta az égi Ferences Seregben halad az örökélet boldog útjain. Pista bátyánk, köszönjük életáldozatodat! Urunk Istenünk, Ferenc atyánk, köszönjük, hogy Istvánt élete alkonyán közénk vezéreltétek. Hálát adunk 75 éves buzgó keresztény létéért! 2007. január hó Radimeczkyné Dr. Fadgyas Zsuzsanna a helyi közösség miniszter 10
Ferenc, Krisztus szentsége (Krisztus-hasonlóság) Regula 4: A világi ferences regulája és élete ez: megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát, követve Assisi Szent Ferenc példáját, aki Krisztust választotta az Istennel és az emberekkel együtt élt életének középpontjául és inspirálójául. Bevezetés Krisztus-centrikus, azaz Krisztus-központú: gyakran nevezik így a ferences lelkiséget. Jézus Krisztus volt Ferenc Isten-imádatának középpontja? Nem igazán! Ferenc imáinak és írásainak közelebbi vizsgálata gyorsan kimutatja, hogy kb. 150 alkalommal Úrnak nevezi Istent, legtöbbször úgy beszél róla, mint Atyáról. Csak kb. 15-ször nevezi Úrnak úgy, ahogy Jézusról, a Fiúról szoktak beszélni. Akkor hogy vonatkozik a Krisztus-központúság Ferenc életére, lelkiségére? A példára céloz, amit Ferenc követett. Ferenc a példát látta Jézusban, azt a tökéletes utat, amely tetszik az Atyának, a tökéletes utat az Atya akarata szerinti életre. Ferenc úgy találkozott Jézussal, mint közvetítővel az Atya és önmaga között. Ferenc szorosabban követte Jézus példáját, mint addig bárki. Ő maga elé helyezte Jézust, és olyan közelről követte, amennyire csak lehetséges, el nem térve ettől az iránytól, megpróbálva se jobbra, se balra eltérni, hanem egyenesen és szorosan, ehhez a középvonalhoz képest. Szent Bonaventura később Ferencre vonatkoztatja az „alter Christus” [másik Krisztus] kifejezést, mert ő követte Jézus példáját ilyen szorosan. Három Krisztus-kép Ferenc szerelmes volt három Krisztus-képbe, ezek: a) a betlehemi Gyermek, b) a szegény keresztre feszített a Kálvárián c) az alázatos Úr az Eucharisztiában. Mindhárom előkelő helyet foglal el Ferenc életében és lelkisége alakulásában. Ő meglátta mindegyikben az igazság megszemélyesítését az ő életében. Hol akadt rá ezekre az igazságokra? Az evangéliumban, amelyet hagyott kicsírázni a szívében. Emlékeznünk kell, hogy Ferenc idejében nem voltak Jézusra vonatkozó tankönyvek az átlagember számára. Amit tudott Jézusról, azt mások tanításából és prédikációjából tudta, de a legfontosabbat onnan, hogy szívében eltűnődött az evangéliumon. Celanói feljegyzi számunkra (1Vita, XXX. 84) „Szentünknek legfőbb törekvése, legforróbb vágya és legelszántabb eltökélése az volt, hogy mindenütt és mindenben megtartsa a szent Evangéliumot, és tökéletesen, teljes éberséggel, teljes odaadással, elméjének teljes megfeszítésével és szívének minden rezdülésével kövesse a mi Urunk Jézus Krisztus tanítását és utánozza példáját. Egy pillanatra sem szűnt meg tehát szavairól elmélkedni, és beható szemlélődéssel szüntelenül szem előtt tartotta cselekedeteit. Különösen a megtestesülés alázatossága és a kínszenvedés szeretete fészkelte be magát olyan mélyen emlékezetébe, hogy mellettük alig tudott másra gondolni.” 11
a)
A betlehemi Kisded
Ferenc számára karácsony volt a legfontosabb ünnep. Számára ez mutatta be Isten szeretetének teljes ajándékát az emberi nemnek. Ferenc megértette, hogy Isten a megtestesülés révén tette magát elérhetővé számunkra. Isten annyira szeret minket, hogy azt választotta, hogy egy legyen közülünk. Az Isten Fia emberi alakot öltött, hogy megossza velünk Isten szeretetét, és megtanítsa nekünk, hogyan kell Istent helyesen viszontszeretni. Istennek ez a teljes önátadása volt ellenállhatatlan Ferenc számára. Tudjuk, hogy a megtestesülésről való megemlékezésnek különleges útját választotta Greccioban. (1 CXXX 85, 86) Milyen leckét tanult meg Ferenc a Krisztus születéséről való elmélkedésből? Celanói leírja a színhely ellentmondásait: „Ünnepelt itt az egyszerűség, vigadozott a szegénység, felmagasztaltatott az alázatosság, és Greccio mintegy új Betlehemmé alakult át.” (1C 85) Ferenc a betlehemi Kisdedben azt látta, hogyan választotta meg Isten a világba jövetel módját. Azt választotta, hogy egyszerűségében jön. Nem volt látványosság a megtestesülésben, nem voltak plakátok, hirdetve Isten jövetelét, nem volt trombitaszó, kivéve azoknak, akik fülükkel hallottak és szemükkel láttak, mint a pásztorok és a bölcsek. Hasonlóképpen Ferenc az egyszerű életet választotta magának és követőinek, az őket körülvevő élet kifogásai nélkül. Először és mindenek előtt, Ferenc egyszerűen utánozni akarta Krisztus szegénységét. Ő nem idealista volt, aki elvont ideált követ. tiszta képe volt az evangéliumról – egy Krisztus, akinek nincs hova lehajtania a fejét – és Ferenc válaszolt: „Mint ő tett, én is azt akarom.” Ezt az alapvető leckéjét a ferences szegénységnek soha nem szabad elfelejteni. A szegénység, a nembirtoklás értelmében, se nem jó, se nem rossz – egyszerűen tény. Szent Pál nagy himnusza azt mondja Jézusról, hogy „kiüresítette” önmagát, miután előzőleg dicsőségben volt része mint Istennek, magára véve az emberi természetet annak minden hatásával, gyengeségével és szenvedésével (Fil 2,6-11). Nem volt semmi tulajdona. Isten volt, mégis emberként jött, teljesen függve az emberi létfeltételektől, létfenntartástól. Ferenc megtanulta, hogy neki meg teljesen Istentől kell függnie. Ha Isten ránk bízta önmagát, nekünk is teljesen rá kell bízni magunkat. Ez jól kifejezésre jut a Regula 11-ben. Krisztus azt választotta, hogy teljes alázatosságban jön. Szent Ferenc az ő egyszerű bölcsességével a szegénységet és az alázatosságot ikreknek látta. Mi az alázat? Minden dologban teljesen Istentől függünk. Ez az alázat. Isten fog gondoskodni rólunk. Mi semmi vagyunk Isten nélkül. Ez az alázat. Az alázat az az erény, amellyel tudomásul vesszük és azzal összhangban cselekszünk, hogy Isten előtt semmi vagyunk és tökéletesen függünk tőle. Ez látható a Hegyi beszédben a boldogságokkal (Mt 5.3-) Az alázat pozitív és negatív nézőpontjának alapvető állítását az Úr adta: ’Akik bennem maradnak és én bennük, sok gyümölcsöt hoznak, mert nélkülem semmit nem tehettek (Jn 15,5).
12
Szent Ferenc azoknak, akik követik őt, a „Kisebb Testvérek” nevet választotta. Az alázat, ezért, mély és egyszerű erény. Elismeri abszolút semmiségünket Isten nélkül, és teljes és abszolút függőségünket Tőle minden nap minden másodpercében. A legmeglepőbb dolgok közé tartozik, amit Ferenc mondott az alázattal kapcsolatban: „Az ember annyi, amennyi Isten szemében, és semmi több.” b) A kereszt A másik nagy hangsúly Ferenc életében a keresztre feszített Krisztus. Itt találkozunk a második Krisztusképpel, ami oly nagy jelentőséggel bírt Ferenc számára. Krisztus utolsó szeretet-cselekedete a teljes önátadás cselekedete. „Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, aki életét adja barátaiért (Jn 15,13). Ferenc hivatásának kezdete és csúcsa a keresztben van. Először hallotta a hívást: „építsd újjá házamat”, amikor a San Damiano-i kereszt előtt imádkozott, hivatása pedig a stigmák megkapásában csúcsosodott ki, La Vernán. A kereszt hatalma egyedülálló helyet foglalt el Ferenc útján. Cenanótól tudjuk, hogy Ferenc mindennap imádkozta a zsolozsmát. Azonkívül mégis, elimádkozta a „Szenvedés zsolozsmáját” is. Mi ez? A „Szenvedés zsolozsmája szívből jövő 15 zsoltár-imát tartalmaz, amelyet Ferenc írt, megemlékezve Jézus életének különböző eseményeiről. Az egész ferences mozgalom kezdete mélységesen karizmatikus volt, és ez a kereszt rányomta üzenete bélyegét a szívükre, alakítva lelkiségüket. Izzó szeretet terjedt ki a kereszttől Ferencre és Klárára, tőlük pedig a többiekre, úgyhogy valamennyien lángoltak a Szentlélektől. Az ő szeretetük és bűntudatuk heves volt, könnyen ment át ékesszóló kifejezésekbe. Nagy mélységű megosztás volt valamennyiük között, örömmel mondták el újra és újra szenvedélyes Krisztus-élményeiket. c) Eukarisztia A harmadik Krisztus-kép, amelyben Ferenc olyan hatalmasan megtapasztalta Jézus jelenlétét, az eukarisztikus Úr. Ferenc látta Jézus nagy szeretetét őiránta, amikor a keresztre nézett. Ennek következtében ő vonzódott Jézus Krisztus testének és vérének szentségéhez, mivel jelen van az eucharisztiában, a mise szentségében, amelyben Jézus halála nyilvánul meg. Az volt a vágya, hogy eggyé váljon az Isten Fiával, nagy tisztelettől és áhítattól indíttatva Jézus testi jelenléte iránt ezen a világon. Emberi nyelv nem tudja leírni azt a szenvedélyes szeretet, amellyel Ferenc lángolt Krisztusért, az ő jegyeséért; olyannak látszott, mint akit teljesen felemészt az isteni szeretet tüze, mint egy égő szén. A keresztre feszített Jézus Krisztus emlékezete mindig jelen volt szíve mélyén, mint egy csomag mirha, és vágyódott arra, hogy egészen hozzá alakuljon a szeretet tüze által. Ő olyan forrón szerette Krisztust, és Krisztus állandóan a szeme előtt volt, ahogy ő egyszer bevallotta társainak. „Ő szeretettől égett az Úr testének szentsége iránt, és csodálatba ejtette az ilyen leereszkedő szeretet, ilyen szerető leereszkedés gondolata. Gyakran járult szentáldozáshoz, és olyan áhítatosan, hogy másokat is áhítatra serkentett.” (LM IX. 1-2.) „Reszkessen az ember, reszkessen az egész világ, és örömtől repessen az ég, midőn az oltáron a pap kezében nyugszik Krisztus, az élő Isten Fia. Ó, csodálatra 13
méltó nagyság és bámulandó méltóság (leereszkedés)! Ó, fölséges alázatosság! Ó, alázatos fölség! Hogy a világegyetem Ura, Isten és Isten Fia annyira megalázza magát, hogy üdvösségünkért a kicsiny kenyér színe alá rejtezik!” (L Rend) Nem hallgatni legalább egy misét mindennap, ha lehet, Ferenc nem kis megvetésre méltónak tartotta. Ő gyakran járult szentáldozáshoz, és olyan áhítatosan, hogy másokat is áhítatra serkentett. (II. Cel, L Rend, Intelmek, 3 társ legendája XIV., Peruggai legenda 80, Tökéletesség tükre, Regula 8) Az egyházról írva van, hogy Krisztus misztikus teste. Mi a keresztség által az Egyház tagjai lettünk. Mint a Test tagjai, abban a kitüntetésben van részünk, hogy különleges helyünk van adományaink megosztására. A mi egyedi jelenlétünk Isten kinyilvánítása a körülöttünk lévők számára. Mikor mint Egyház, összejövünk, Jézus élő és cselekvő személyével találkozunk mindazokban, akik körülvesznek minket. Mint az egész, mi, az Egyház, meghívjuk a világot, hogy találkozzon Krisztus élő és aktív személyével a mi jelenlétünk és tevékenységünk által a világ küzdőterén. A legfontosabb, hogy mi az Eukarisztiában találkozunk Krisztus élő és cselekvő személyével. Bőven van alkalom számunkra, hogy találkozzunk Krisztussal, azonban ez néhány dolgot megkövetel tőlünk. Nyitottnak kell lennünk a találkozásra, keresnünk kell azt. Egy találkozás az Úrral nem tartható magunkban. Egyszerűen átjut mindenbe, amit teszünk; belefolyik mindenkibe, akivel találkozunk, kitüntet olyan utakon, amelyek felfedezéséhez erőtlenek vagyunk. Ha a ferences élet középpontja és jelentése Krisztus, szükséges, hogy ezt az értéket a mindennapi életben is alkalmazzuk. Életünk minden pillanata hivatkozás kell, hogy legyen Krisztusra. Kérdések a feldolgozáshoz: 1. Ferenc egységbe nőtt az Úrral. Hogyan változott a te viszonyod Jézushoz fogadalmad óta? 2. Miért volt olyan fontos Krisztus Ferenc számára? 3. Sorolj fel néhány módot, ahogy te találkoztál az Úrral! 4. Milyen gyakran olvasod a Szentírást és milyen nehézségeket tapasztalsz abban, ahogy magadra alkalmazod? 5. Ha elfáradsz a munkában, mint Jézus apostola, keresel-e erőt a Mester lábainál, vagyis az Ő eukarisztikus jelenlétében? Br. Irudaya Samy ofm. cap. generális asszisztens A Ferences Világi Rend képzési levele. Megjelenik kéthavonta. “Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” Kiadja a FVR Országos Tanácsa belső használatra. 1024 Budapest, Rómer Flóris u. 4. 14
