Ficsor Károly. Elrejtett kincs VI. 11. Hit 12. Gyógyulás

Ficsor Károly

Elrejtett kincs VI. 11. Hit 12. Gyógyulás

Orgovány 2013

ISBN 978-615-5140-07-5

Borító és tördelés: Ficsor Donát

A ’4H’ / Magyar Misszió támogatásával kiadja az Örömhír Alapítvány 6077 Orgovány, Vörösmarty u. 14. [email protected] www.oromhiralapitvany.hu

Belső használatra!

NEM ÁRUSÍTHATÓ!

2

TARTALOM Előszó...........................................................................8

HIT ...........................................................11 A hitről általában .......................................................12 A hit definiálása .................................................................... 16 Remény vagy hit ....................................................................... 16 Szívhit és fejhit .......................................................................... 18 Bűn, ha nem hiszel az Úr Jézusban ......................................... 20 A hitetlenség súlyos következménnyel jár................................... 20 Ami nem hitből származik, az bűn ............................................. 21 Küzdjetek a hitért! ..................................................................... 22 Ha nem hiszel a Bibliában, Istennek nem hiszel.......................... 23 A hit Isten parancsa ................................................................... 23 A hit Isten ajándéka .............................................................. 24 Hite tulajdoníttatik igazságnak................................................... 26 Harcold meg a hit harcát! ...................................................... 27 A Jézusba vetett hit győz e világ felett........................................ 28 Törekedj a hitre! ................................................................... 28 Légy példa a hitben!.................................................................. 28 Jézus tud mindent, azt is, hogy ki hisz .................................... 29 Ha megtörténik, higgyetek!....................................................... 29 Látható, észrevehető hit ............................................................ 30 A hit mértéke........................................................................ 31 Bizonytalan hit .......................................................................... 31 Kicsi-, mustármagnyi hit ............................................................ 33 Hiányos hit................................................................................ 35 Erőtlen hit ................................................................................. 35 3

Erős hit ......................................................................................35 Gazdag hit .................................................................................37 Győztes hit.................................................................................39 Nagy hit ....................................................................................39 Teljes hit ....................................................................................41 Bővölködő hit ............................................................................41 Növekvő hit ...............................................................................42 Hittel kell kérni, imádkozni.....................................................43 Hit másokért ..............................................................................48 Hit – Jelek, csodák .................................................................51 Képessé tette őket jelek és csodák véghezvitelére........................52 Jelek és csodák nélkül sokan nem hisznek ...................................52 Jeleket látva hittek......................................................................52 Csodákat látva hittek ..................................................................53 Ha csodák lettek volna... ............................................................57 Jeleket és csodákat láttak, mégsem hittek ...................................58 Hitetlenség miatt elmaradnak Jézus csodái .................................61 Hívőnek is szüksége lehet megtérésre......................................61

A hit fajtái ................................................................. 64 Hétköznapi hit .......................................................................65 Hamis hit...............................................................................66 Igei hit...................................................................................67 Hitből élni..................................................................................72 Isten erején nyugvó hit ..............................................................73 Szeretet által munkálkodó hit .....................................................73 Képmutatás nélküli hit................................................................74 Egészséges, józan hit ..................................................................74 Üdvözítő hit...........................................................................74 A hitünk célja: az üdvösségünk...................................................77 A hit cselekedetek nélkül halott ..................................................78 A csodatevő hit, mint kegyelmi ajándék ..................................81 Gyógyító hit...............................................................................84 Hittel mondott szó .....................................................................86 Hit a gyakorlatban .................................................................90 A hit működik........................................................................96 Alkalmazzuk a hitünket! .........................................................98

4

GYÓGYULÁS ...............................................105 Egészség – betegség .................................................106 Egészségmegőrzés ............................................................... 106 Elkerülhető betegségek........................................................ 107 Az egészség feltétele az engedelmesség ................................ 113 Isten akarata szerinti élet ..................................................... 114 Megóv a bajtól, betegségtől .................................................... 115 Isten az Ura az életnek és a halálnak .................................... 116

Az Ige megtartása által van az élet ...........................117 Meghatározza napjainkat..................................................... 122 Megtoldja napjaink számát, teljessé teszi.............................. 123 Betelve az élettel................................................................. 125 Hosszú élet.............................................................................. 126 A bűn megrövidíti napjainkat .............................................. 127

Az öregedés .............................................................129 Boldog öregkor ................................................................... 131 Az öregedés jelei ................................................................. 134 Nem mutatkoztak az öregedés jelei ......................................... 134 Mutatkoztak az öregedés jelei.................................................. 135 Ősz haj.................................................................................... 138 Testünk romlandóság alá vettetett ....................................... 139 A test halálra ítéltetett ......................................................... 143

Bűn és betegség összefüggése ..................................144 Bűnünk okozhat betegséget, halált...........................147 A Bibliában található betegségek közül néhány .................... 150 Depresszió, üldözési mánia ...................................................... 151 Lepra ...................................................................................... 152 Bélbaj...................................................................................... 153 Dögvész .................................................................................. 154 Vakság .................................................................................... 155 Meddőség............................................................................... 157 Csontbetegség......................................................................... 159 Erőtlenség ............................................................................... 159 Reszketés ................................................................................ 159 Halál ....................................................................................... 160 5

Démonok és a betegség ........................................... 161 Az Úr Jézus hozzáállása.........................................................162 Amikor démonok okozzák a betegséget ................................163 A megszállottak....................................................................166 Láz – Simon anyósa ................................................................ 168

A betegség oka ........................................................ 170 Az Úr iránti hűtlenség...........................................................174 Szenvedélyek, függőségek ....................................................177 Okkultizmus.........................................................................185

A betegség célja....................................................... 200 Betegség által tanít, nevel az Úr............................... 202 Szenvedés eredménye ..........................................................217 Figyelmeztet bensőm ...........................................................218 Fájdalom által tanít ................................................................. 222 A gyógyulás kezdeményezője ...............................................222 Az Úr Jézus ............................................................................. 222 A beteg, vagy hozzátartozója .................................................. 223 A gyülekezet vagy a szolgáló................................................... 226

A gyógyítások kegyelmi ajándéka............................. 229 A gyógyítások kegyelmi ajándékáról .....................................229 A gyógyító kenet .................................................................... 232 Enyhülés, gyógyulás a betegségből .......................................234 Ha kéred, megsegít................................................................. 235 Gyógyulás, de csak Isten által ...............................................236 A gyógyulás célja .................................................................... 240 A gyógyítás az Atya akarata ..................................................243 Az Úr Jézus küldetése ...........................................................244 Gyógyulás-bűnbocsánat .......................................................... 248 Az Úr Jézus Megváltónk és Gyógyítónk.................................... 250 Azonnali gyógyulás ..............................................................253 Folyamatos gyógyulás ..........................................................258 A szellemi gyógyulás ............................................................261 Jézus akarja a test gyógyulását is...........................................263 Minden gyógyulni vágyót meggyógyított ..............................267 Jézus parancsa: a beteggyógyítás és ördögűzés ......................270 A gyógyítás középpontjában az Úr Jézus áll ............................. 272 6

Hit általi gyógyulás...................................................272 A gyógyulás történhet ......................................................... 274 Mások hite által....................................................................... 274 A beteg hite által ..................................................................... 277 A beteg és az érte imádkozó hite által...................................... 281 A gyógyulás módjai............................................................. 284 Érintés által ............................................................................. 284 Szó által .................................................................................. 284 Engedelmesség által ................................................................ 285 Alázatos kitartás által ............................................................... 285 Egyéb cselekedetek által.......................................................... 287

Némelyek nem gyógyultak meg................................295 Ászá nem Istent kereste, mint gyógyítót .................................. 296 Amikor Isten nem gyógyít meg ............................................... 297

Hit és orvoslás ..........................................................298 Sok orvostól sokat szenvedett .............................................. 306 Orvosság............................................................................. 310 Gyógyító központok ............................................................ 314

7

ELŐSZÓ A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Zsid 11:1.

Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek. 3Ján 1:2.

Régi gyakorlatom, hogy szeretett Bibliám olvasása közben széljegyzeteket készítek, szövegkiemelővel festek be rövidebb, esetleg hosszabb szakaszokat. Máskor apró betűkkel a lap felső részére, vagy két rész közé beírom az aktuális üzenetet. Fecniket készítek, és azokat bedobom a fiókomba, hogy majd később részletesebben foglalkozzam egy mondattal vagy egy igeszakasszal. Gyakran előfordul, hogy Isten megszólításának engedve idézek az éppen olvasott Igéből egy rövid szakaszt és leírom az elmélkedésemet. Úgy tapasztalom, hogy ez jó módszer a felejtéssel szemben. Más részt pedig lehetőséget biztosít arra, hogy akár sok évvel korábbi feljegyzésemet idézhessem a megfelelő időben és alkalmas helyen. E könyvemben is többször idézek a témához kapcsolódó szakaszokból. Ilyen esetekben a jobb érthetőség kedvéért apró betűkkel felírom a dátumot is. Az idősebb embernek már megadatik a lehetőség, hogy évtizedekre tekintsen vissza. Ahogy ezt gyakorlom, rájövök, mennyire kuszált tud már lenni az 5060 éves emlék. Ezek tisztázásában nagy segítséget 8

jelent a gyermekkoromban kezdett naplóírás, amit ma is folytatok. E könyvemben két olyan témával foglalkozom – a hit és a gyógyulás – amely nem megkerülhető, és nagyon fontos, hogy Isten Igéjére legyen alapozva nagyon szilárdan. E nélkül messzire eltérne az igazságtól. Drága Uram újra, meg újra megpróbálja a hitemet, hogy ezáltal mindjobban elkötelezzem Neki életemet. 2011-ben az egészségem megromlásával tett próbára. Akkor a Jakab apostol levelének 4. része által emlékeztetett a Tőle való függőségre. Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jk 4:13-15.) Egyedül kezdtem a hitharcot. Átmeneti gyógyulásban részesültem. Aztán ismét előjött a betegség. Felismertem, hogy szükségem van a szentek közösségére, a közbenjárásra. Kértem szeretteimet, hogy imádkozzanak értem. Tisztán és világosan szembesültem azzal, amiről Pál apostol beszél: „Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.” (1Kor 15:53.) Az éveim múlásával párhuzamosan tapasztalom a fizikai erővesztést, a fel-felbukkanó betegségek emlékeztetnek arra, hogy készüljek az Úrral való találkozásra. Urunknak úgy volt kedves, hogy meghallgassa az értem imádkozók könyörgését és visszaadta egészségemet. Ez a közel két évvel ezelőtti esemény is serkentett arra, hogy osszam meg másokkal azt, amire Isten megtanított, vagy inkább tanítgat. Szeretnék ezzel segíteni a Kedves Olvasóknak a hitbeli elmélyülésben, a teljes szívvel való Istenre támaszkodásban.

9

10

Hit

11

A HITRŐL ÁLTALÁBAN 4Móz 14:24. „De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt.” Zsid 11:3. „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.”


Tizenkét kém látogatta meg Kánaánt. Beszámolójukból kiderült, hogy mindnyájan ugyanazt látták: „Valóban tejjel és mézzel folyó föld az”. Hoztak magukkal egy hatalmas szőlőfürtöt is, hogy megmutassák a népnek, milyen termést várhatnak az új hazában. Az ország elfoglalásának kérdésében azonban nem volt egység. Tízen elérhetetlennek látták a bevonulást. Szemüket az ott élő óriásokra vetették. Önmagukat pedig csak szöcskéknek látták azokkal szemben. Ez a hitetlen nézőpont az ünneplést zúgolódásba vitte, a látottak ellenére rossz hírét terjesztették annak a földnek. Káléb bátor hittel csitította a Mózes ellen fellázított népet, megvallotta hitét: „Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele.” (4Móz 13:30.) A történet folytatásából tudjuk, mennyire fontos a hit és annak mozgásba-hozása. A tíz ember hitetlensége miatt egyetlen lázadó sem mehetett be az Ígéret földjére. Káléb viszont hitének jutalmaként családjával együtt gazdag örökség részesévé lehetett az új országban. (Józs 14:6-15. 15:13-19.) 12




Ha a hit és az optimizmus látcsövén átnézünk, akkor az egyhangúság és a megszokás felhőin túl megpillanthatjuk az élet titkait, melyek számtalanok, akár a csillagok. Maria Fontaine




Két magzat beszélget ondd, te hiszel a születés utáni életben? - Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. - Lárifári! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! És különben is, hogy nézne az ki? - Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk. - Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Még, hogy szájjal enni! Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid. - Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk. – Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész. - Figyelj, nem tudom pontosan, mi lesz, de majd a Mama segít nekünk… - A Mama? Te hiszel a Mamában? ! - Igen. - Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki? - Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk. - Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom. - Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.

M

13


Zsid 11:2. „Hitük miatt voltak olyan kedvesek Isten számára azok a régi emberek.” (Egysz. ford.) Zsid 11:6. „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Hab 2:4. „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él. Csel 16:30-31. „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” Zsid 6:12. „… ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” Zsid 10:39. „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elveszszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”


A

„hit” szóról nekem a keresztyének Istenébe vetett hit jut legelőször eszembe. Azért van ez így, mert én Őbenne hiszek. Mielőtt megtértem volna, azelőtt is hittem Istenben, de nem volt Vele személyes kapcsolatom. Vagy azt mondanám inkább, hogy nem voltam Vele egyetértésen. Azt tettem, amit jónak láttam. Nem foglalkoztam azzal, hogy Neki mi a véleménye rólam. Talán ebben hozott nagy változást – a bűneim megbocsátásán túl – a megtérésem. Ma milyen hitem van? Hiszem, hogy amit Isten kijelent a Biblián keresztül, vagy egy biblikus tanításon keresztül, vagy személyesen az én szívemhez vagy értelmemhez szól, az a 100%-os 14

megoldás. A legfontosabb a hitemben, hogy ha megértem az Ő szavát, az nekem csak a javamra lehet. Ő ilyen Isten. Például gondoljunk az adakozásra! Hit által adok egy összeget, az nekem abban a pillanatban negatív egyenleget okoz a pénztárcámban, azonban tudom, hogy szükségem van arra, hogy adjak, és az Úr tudja, hogy nekem mikor, mire van szükségem, és gondja van rám anyagilag is. Más. Elvállalok egy munkát, szolgálatot, ez időkiesést fog okozni számomra, azonban tudom, hogy Ő erről is tud, és nem kell aggodalmaskodnom, hogy hogyan csináljak magamnak helyette időt. Egy másik példa. Feleségül veszek egy lányt, akivel előtte nem feküdtem le, de nem kell aggódnom amiatt, hogy majd összeillünk-e, mert Ő nem csinál bolondot szeretett gyermekeiből. Hitben lehet lakóhelyet váltani. Hitben lehet munkahelyen maradni, és munkahelyről eljönni egy másik helyre. Hitből teszem, és először tenni a legizgalmasabb, amikor még azelőtt soha nem élte át az ember, hogy Isten anynyira hatalmas, hogy tényleg válaszol teremtménye Belé vetett, Rá alapozott hitére. S bár ezerszer megtapasztaltam, hogy az Úrba vetett hit működik, mégis ezerszer nem hitből cselekszem, hanem emberi megfontolásokból, vagy félelemből, vagy csak egyszerűen kicsi a hitem. Nem elég ahhoz, hogy elhiggyem, hogy el tud tartani egy ötfős családot. Vagy ötfőset elbír, de 6 főset már nem. Szóval nevetséges hívő vagyok, mert nem tudok mindig erősen hinni, de amúgy meg óriási dolgokat is átéltem már, amelyeket tudom, hogy Nélküle nem tudtam volna megtenni. S mi ez, ha nem a hit ereje? A hit mindenhol érvényes. Nincs olyan élethelyzet, amiben ne lehetne hittel Hozzá fordulni. Somogyi Harold

15

A hit definiálása Zsid 11:1. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Károli ford.) „Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.” (Egysz. ford.)


S

ebesen folyó patak mellett álló csoportból két személy hirtelen a patakba zuhant. A parton állók kötelet dobtak utánuk. Mindkettő megragadta, de az egyik közben meglátott egy hatalmas farönköt és azt biztonságosabbnak vélte, ahhoz csatlakozott. A kötélen kihúzták azt, aki fogta a végét. A másikat pedig a patak sodrása magával ragadta a farönkön és a szakadékba zuhant. A hit sokszor ehhez a bizonytalan, gyenge kötélhez hasonlít. Viszont a kötél vége Isten kezében, biztonságban van. Amíg Vele vagy összeköttetésben, addig nem kell félned. Ő szilárdan tarja a kötelet, Nála biztonságban vagy. Vigyázz! Ne tévesszenek meg a „farönkök”, azokat elviszi az ár. Spurgeon




Neked milyen „farönkjeid” vannak? Remény vagy hit Két fő különbség van közöttük: - A remény a jövőre vonatkozik, a hit viszont már most, a jelenben a miénk. - A remény elsősorban az elme területén lelhető fel, a hit pedig a szív birodalmában. 16


1Thessz 5:8. „Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.”


A hit, a szeretettel együtt a szív tájékával, míg a remény, mint sisak, a fej környékével kerül kapcsolatba. Talán érthetőbbé válik ennek az Igének a mondanivalója, ha mondok egy hétköznapi példát a reménynyel és a hittel kapcsolatban. Egy négytagú család eltervezi, hogy kocsit vásárolnak. A házaspár két felnőtt gyermeke is keresőképes már. Mindenkinek van munkahelye, ami nem is olyan természetes a mai világban. Fél millió forintjuk már van e célra. Ebben az évben 300 ezret félretesznek a fizetésükből. A házaspár és az egyik gyermek cigarettázott eddig, de most elhatározzák, hogy ebben az évben nem cigarettáznak, kiszámították, hogy ezzel 700 ezret tudnak megtakarítani. Így már 1,5 milliójuk lesz karácsonyra. Ezért egy használt, de még viszonylag jó Suzukit tudnak vásárolni. A remény az, hogy egy év múlva meg lesz a kocsi. A hitből fakadó cselekedet pedig az, hogy a cél érdekében azonnal abbahagyják hárman a cigarettázást. ***

Addig, amíg így gondolkodsz, amíg azt mondogatod, hogy majd egyszer meglesz, addig nem történik semmi, mert ez csak remény. A hit ezzel szemben azt mondja: Ez az enyém, már most az enyém. A hit valóságot ad a reménylett dolgoknak. 17

Szívhit és fejhit

Ahol az értelem csak a szenvedés fellegét látja, ott a hit az ígéret szivárványát szemléli. Spurgeon Jn 20:25. „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” Péld 3:5. „Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” Mk 11:23. „Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.” Róm 10:9-10. „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”


Az ember elsősorban szellemi lény, de van lelke és testben lakik. Mivel a test a látható, hajlamosak vagyunk a testben gondolkodni, és azzal érzékelni a környező világot. De nem engedhetjük meg magunknak, hogy a látható legyen domináns. Az intellektuális világgal való kapcsolatteremtésben a léleké a főszerep. A hitbeli döntéseknek viszont szellemben kell történni. Mindenképpen ez legyen a meghatározó az életünkben. Ezzel tudunk túltekinteni e világ dolgain. Ezzel ragadhatjuk meg az örök életet. Ennek a felismerése rendkívül fontos, hisz a hit lakhelye a szív, 18

vagy más kifejezéssel a szellem: a belső ember. Ahogy az idézett Igékből is láthatjuk, a hit nem a fejből, vagy a test más részéből származik, hanem a szívből. Ilyen szívhittel rendelkezett Ábrahám, és nem kételkedett abban, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. (Róm 4:17-21.) A szívhitnek nagy ellensége az elmebeli hit, de fontos tudni, hogy akkor is tudok hinni a szívemmel, ha az elmém mást mond. Már pedig az értelem ugyancsak gyakran mást mond. Isten megígér valamit. Hittel megragadom, de az agyam rögtön elkezd okoskodni, arra próbál rávenni, és azt mondja, hogy az lehetetlen.

Ha csak azt akarjuk megtapasztalni, amit értelemmel felfoghatunk, akkor nagyon sekélyes és üres lesz az életünk. Sosem lesz részünk természetfölötti élményben, mert az sohasem a logikából következik. John Hagee Tamásnak fejhite volt. Hallotta tanítványtársaitól, hogy találkoztak a Mesterrel, látták Őt. Ő azonban így válaszolt nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” Miért mondta ezt? Mert ő a fejével közelítette a témát. Napjainkban is hallom sokszor: „Hiszem, ha látom!” Ez teljesen nonszensz: amit látok, azt már nem kell hinni. Hinni azt kell, amit nem látok. A hit a nem látható dolgokról való meggyőződés. (Zsid 11:1.) A következő alkalommal Jézus a zárt ajtókon át ment be tanítványaihoz és Tamást szembesítette azzal, amit az Ő távollétében mondott. Lehetőséget adott neki, hogy az ujját a szegek helyére, kezét pe19

dig az oldalába helyezze. Teljesítette Tamás kívánságát, de figyelmeztette őt, hogy ne legyen hitetlen, hanem legyen hívő. (Jn 20:27.) „Tamás pedig így felelt: Én Uram, és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20:28-29.) Tehát megállapíthatjuk, hogy a fejhit tulajdonképpen hitetlenség.

Bűn, ha nem hiszel az Úr Jézusban Jn 16:8-11. Szent Szellem „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”


M

it kíván Jézus Krisztus tőlünk? Csak hitünket, szeretetünket, hálás magasztalásunkat, megszentelt szívünket és életünket. Túl sok ez, amit kér? Billy Graham

A hitetlenség súlyos következménnyel jár Lk 1:20. „De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.” Júd 5. „Emlékeztetni akarlak pedig titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy amikor az Úr a népet egykor kiszabadította Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította.” Mk 16:16. „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”
20

Egyszer éppen a hitről prédikáltam, amikor a hallgatóság soraiból valaki háromszor is azt mondta: „Én nem hiszek.” Folytattam a prédikációt, mert számomra semmit nem jelentettek ezek a szavak. Minden nap készen állok a harcra, a hit harcára. Meg kell őriznünk a ránk bízott hitet. Tovább prédikáltam, és a férfi egyszer csak kiabálni kezdett: „Én nem hiszek.” Kifelé az ajtón újra ezt kiáltotta: „Nem hiszek.” Másnap hallottam, hogy amikor ez a férfi elhagyta az összejövetelt, a Szent Szellem így szólt hozzá: „Amiért nem hiszel, megnémulsz.” Hiszek a pokol létezésében. Kik vannak a pokolban? A hitetlenek. Ha a pokolba akarsz kerülni, elég, ha megtagadod Isten Igéjét. Kérésemre a gyülekezet vezetője később meglátogatta ezt a férfit otthonában, és szörnyű állapotban találta. A hitetlen férfi elővett egy papírt, és ezt írta rá: „Lehetőségem volt, hogy higgyek, de én ellenálltam, és most nem tudok sem hinni, sem beszélni. Smith W

Ami nem hitből származik, az bűn Róm 14:23. „Minden, ami nem hitből származik, az bűn.”


Sokan nem hittek, és ma sem hisznek az Úr Jézusban. Én hiszek. Tőle van az üdvösségem, tőle van a szabadulásom a bűneimből, tőle van a gyógyulásom is az Ő vére által. Egyedül az Úr Jézusnak köszönhetem, hogy gyülekezetünk szolgálata által sokakat Krisztushoz vezethettünk. ***

Tovább imádkozom családom tagjaiért, tudom, mit jelent a család elhanyagolása. „Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (1Tim 5:8.) Felelősséget hordozok a gyülekezetért. Az elmúlt évek során megtapasztaltam, hogy ez rendkívül fon21

tos. Gyakran megtörténik, hogy a testvérek feladják, reményüket elveszítik, járhatatlannak látják az Úr útját. Azokért – és ha kell helyettük – imádkozom, akik már számtalanszor elestek, akik úgy érzik, nincs már esélyük, nem tudnak hitben kitartani. Nem mondok le, imádkozom a különböző megkötözöttségben szenvedőkért. Tudom, hogy Jézus Krisztus meghalt értük, türelemmel, hosszan vár rájuk, tehát én sem tehetek mást és nem is akarok másként cselekedni, várom – hittel imádkozva – a helyreállást. Hittel imádkozom azokért, akik talán messziről jöttek el egy-egy alkalommal konferenciánkra, vagy lelkigondozás céljából kerestek meg bennünket. Megszabadultak bűneiktől, megkötözöttségeikből, de aztán visszaestek a régi bűnbe. Ez már többször, talán sokszor megtörtént velük. Nem látnak már kiutat. Nem mondok le róluk, imádkozom értük.

Világos dolog, hogy életünk legegyszerűbb cselekedete is, ha hitből származik, nagy és magasztos lehet. Spurgeon Küzdjetek a hitért! Júd 3. „… szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.” „… védjétek a hitet, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek.” (Kat. ford.) „… Arra biztatlak benneteket, hogy tovább küzdjetek a hitért, amit Isten egyszer és mindenkorra átadott népének!” (Egysz. ford.)


22

Ha szörfözés közben egy óriási hullám tart feléd, két dolog történhet: elkapod és meglovagolod, vagy a hullám átcsap feletted. Emelkedj felül a problémáidon, és lovagolj rajtuk a diadalig. Maria Fontaine

A hit már azelőtt nekiveselkedik, hogy az ember ismerné a következményeket. John Hagee Ha nem hiszel a Bibliában, Istennek nem hiszel Jn 5:46-47. „Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?” Jn 2:22. „Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

Természeténél fogva a legkisebb hitetlenség is olyan, mint a legnagyobb. Spurgeon A hit Isten parancsa Mk 11:22. „Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben!” 1Jn 3:23. „Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.” Róm 1:4-6. „Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk, aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és en23

gedelmességre hívjunk fel minden népet: akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai.” Mk 1:15. „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Jn 14:1. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.”


A hit nem alternatíva. Isten azért adta parancsba, hogy higgyünk, mert egyedül hit által kaphatunk bűnbocsánatot, hit által van üdvösségünk Jézus Krisztusban. Nem véletlen az, és nem az én rögeszmém, hogy a még hit nélkül élő embereket minden eszközzel próbálom hitre vezetni, akkor is, ha ezt sokan nem értik meg, sőt elutasítják, és erőszaknak tekintik. Isten parancsba adta a hitet, mert tudta, hogy milyen az ember. Krízishelyzetben még a legengedelmesebb gyermekeinek is szükségük lehet arra, hogy tudják: a hit Isten parancsa. Ez ugyanis istenfélelemmel párosulva átsegíti őket a (krízisen) próbán.

A hit Isten ajándéka Róm 10:17. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Ef 2:8-9. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.”

A hit ajándék. Bárki számára elérhető, aki akarja. 24

A hit ugyan ajándék, de mindenkinek saját magának kell azt elfogadni: mint a levegőt be kell szívni, a vizet meg kell inni, a hitet el kell fogadni. Egy frissen fakadó forrásnál is szomjan lehet halni, ha valaki nem iszik a forrás vizéből. A nyílt levegőn is meg lehet fulladni, ha valaki befogja az orrát és nem vesz levegőt. Persze, úgy gondolom, ilyen ember nemigen volt még. Sajnos ugyanezt nem mondhatjuk el a hitről. Emberek sokasága utasítja vissza Istennek eme drága ajándékát. Miért? Azért, mert nem hiszi el? Ez nem változtat a tényen. A bűnük az, hogy nem hisznek Benne. (Jn 16:9.) ***

Egy kedves testvérem kérdezte tőlem ma: Miért van az, hogy az egyik ember hisz, a másik pedig nem? A válasz a fentebb írottakban van. Isten mindenkinek ajándékozza a hitet, de sokan nem fogadják azt el. Nagyon szomorú, hogy hit nélkül élik le az életüket, és így nem törődnek a közeli és a távoli jövőjükkel sem. Ebből fakadóan nem készülnek fel az örök életre. ***

Igen, az üdvözítő hit ajándék. Az üdvösség számunkra ingyenes, de Isten – „gazdag lévén irgalomban” – még a hozzávezető ajtó kulcsát, a hitet is ajándékba adta. Miénk lehet a Menny! A kulcs rendelkezésünkre áll. Csak át kell menni az Ajtón. Aki ezt nem teszi meg, az már tudatosan ellenáll.


A

hit szerepe hasonlít a vezetékhez, amelyen át a kegyelem forrásvize a bűnös szívekbe ömlik. Spurgeon


25

A

z evangélizáció nyolcadik napján a lakókocsimban ültem és a Bibliámat olvastam, amikor lecsapott ránk egy szélroham. Aztán egy újabb, és még egy. A csapat egyik tagja futva közeledett az ajtómhoz. A szemében félelem: – Gyere és nézd meg! Az ég már szürke volt a levegőben kavargó portól. A munkatársam észak felé mutatott, ezért arra néztem. A láthatáron óriási viharfelhők gomolyogtak elő egy hegyvonulat mögül. Tőlük származnak azok a széllökések is, amelyek lecsaptak ránk a síkságon. Látható volt, hogy rövidesen hozzánk ér az égiháború. Meghallottam a Szent Szellem suttogását a szívemben: Dorgáld meg az ördögöt! Állj ellene, és elfut tőled! Elindultam a felhők irányába, és kinyújtottam feléjük az ujjamat. Hirtelen olyan szavak jöttek ki a számon, amelyeket nem terveztem be; prófétaiak voltak: – Sátán, hozzád szólok Jézus nevében: Ha tönkreteszed ezt a sátrat, bízni fogok abban, hogy Isten háromszor ekkorát ad! Szavaim végiggördültek a síkságon, aztán történt valami, amitől csak kapkodtam a levegőt. A hatalmas zivatarfelhő széthasadt középen és elindult északra meg délre. A következő óra során a vihar kétoldalt elvonult mellettünk, de a sátrat nem érintette. Hallottam a Szent Szellem hangját: A hit megijeszti a sátánt. R. Bonnke

Hite tulajdoníttatik igazságnak Róm 4:3, 5, 22. „De mit mond az Írás? „Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul... Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak… Ezért Isten ezt „be is számította neki igazságul”. Gal 3:6. (1Móz 15:1-6.) „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.”

26

Jak 2:23. „Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt, és Isten barátjának neveztetett.”

Az igaz hit azért hisz az ígéretben, mert Isten mondta. – Spurgeon Harcold meg a hit harcát! 1Tim 6:12. „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál…” 2Tim 4:7. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája…”

A Mennyben viselt legszebb koronákat óriási problémák kohójában próbálták meg, olvasztották meg, fényesítették ki és szépítették meg. John Hagee

A

világ tele van kétkedőkkel, akik azt mondják: „ezt nem lehet”. De a történelem folyamán mindig bebizonyosodott, hogy a világot azok viszik előre, akik azt mondják: „lehet”. ***

H

a nem tudsz átkelni a hegyen, kerüld meg! Ha nem tudod megkerülni, repülj át felette! Ha nincs rá módod, ülj le, és gondolkodj el rajta, hogy tényleg olyan fontos-e a túloldalra jutnod! Ha igen, kezdj alagutat ásni! Maria Fontaine

27

A Jézusba vetett hit győz e világ felett 1Jn 5:4-5. „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?”


A

Mindenható Istenbe vetett hit minden lelki győzelemnek a szülőanyja. A hit átveti magát az idő korlátján, és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik. ***

A

hit Krisztus katonáit tetőtől talpig vassal vértezi, amelyen sem kard, sem dárda, sem golyó nem fog. Spurgeon

Törekedj a hitre! 1Tim 6:11. „… törekedj az igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.”

Légy példa a hitben! 1Tim 4:12. „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.” 2Tim 3:10. „Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak…”

28

Jézus tud mindent, azt is, hogy ki hisz Jn 6:64. „De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.” Jn 2:24-25. „Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.” Jel 2:19. „Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról…”


Nagyon sok a megtévesztő ember, aki csak imitálja a hitet. Valamelyik vallásos közösséghez csatlakozott, odatartozik. Rendszeresen, vagy kevésbé rendszeresen jár templomba, gyülekezetbe, de valójában nincs élő közössége Istennel. Te hogyan hiszel? Ez egyáltalán nem mindegy. Az ördögök is hisznek és rettegnek. (Jak 2:19.) Nem kívánom, hogy ilyen rettegést kiváltó hited legyen. Ha megtörténik, higgyetek! Jn 13:18-19. „Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát. Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.” Jn 14:28-29. „Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.”
29

Az Úr sokszor kijelent előre tervéből valamit szolgáinak, hogy ezzel vezesse, bátorítsa arra, amit meg kell tenniük. Egy példát megemlítek ezzel kapcsolatban. A gyülekezet lelkipásztora négy házaspárral a gyülekezeti teremben maradt és késő éjszakába nyúlóan imádkoztak. Látomásban mutatott az Úr a pásztornak egy idős férfit, aki már túllépte a hetvenet. Ez az ember – neveltetéséből adódóan – nem hitt a pokol létezésében. Az Úr azt mondta: „Ő már a fél lábával a pokolban van, és a másik is éppen lefelé csúszik.” Majd a testvér látta, amint az öregúr felállt és előre jött. Az oltár előtt letérdelt és megtért. Vasárnap este, rögtön az istentisztelet kezdetén látta a lelkipásztor az idős embert, pontosan úgy nézett ki, mint a látomásban és azon a helyen foglalt helyet, ahol előre megmutatta az Úr. Az öltözete is pontosan olyan volt, amilyennek a látomásban látta péntek este. Nagy bátorítást jelentett a lelkipásztornak, hogy az Úr előre megjelentette neki ezt az eseményt. A igehirdetés után látta, amint előre megy a nevezett öregúr és átadta életét Jézus Krisztusnak. Utána a személyes beszélgetésben a férfi elmondta, hogy most volt először templomban. Soha nem ment, mert nem hitt a pokolban, nem is kereste az Urat. Még mondott valami jelentőség teljeset, ami pontos válasz volt az előre megjelentett dolgokra: „Volt egy komoly szívinfarktusom, és az orvos azt mondta, hogy a szívem bármikor megállhat, meghalhatok. Igen, bármikor a pokolba kerülhettem volna.” Látható, észrevehető hit Mk 2:5. „Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a bűneid.”

30

Csel 14:9. „Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon.” Róm 1:8. „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.” 1Thessz 1:7-8. „Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre.”

A félelem ketrec, mely fogva tart. A hit a szabadulás kulcsa. Marie Fontaine A hit mértéke Róm 12:3. „A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.”

Bizonytalan hit 1Sám 14:6. Jónátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást.” 2Kir 19:4. (Ézs 37:4.) Ezékiás Ézsaiásnak üzeni „Talán meghallja Istened, az ÚR a kincstárnok minden szavát, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megbünteti Istened, az ÚR azokért a 31

szavakért, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért!” Jóel 2:14. „Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az ÚRnak!” Jón 3:9. „Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!”


Sokan tartozunk e bizonytalan kategóriába. Jobb lenne már hitben érettebbnek lenni, de az itt idézett Igékből látjuk, hogy, akik ilyen „talán, hátha” hittel indultak, de aztán egyre jobban Isten vezetésére figyeltek, azok nagy dolgokat hajtottak végre. Így indult Jónátán is, de elindult. Fegyverhordozóját is magával ragadta Jónátán bátor hitlépése. A királyfi jelet kért és kapott. A jel tovább bátorította hitében, immár megállíthatatlanul tört előre. Ugyanaz a cselekedet, ami fegyverhordozójában hitet ébresztett, az az ellenség táborában rettegést eredményezett. Ketten legyőzték a húszfős előőrsöt, és megfutamították az ellenség teljes hadát, mert Isten riadalmat támasztott a filiszteusok között. Ha Isten látja bennem és benned a hit szikráját, akkor Ő tovább visz, mert gyönyörködik abban, hogy hitünket növelje. Nagy dolgok véghezvitelére akar felhasználni. Ha hiszel, Isten melléd áll. Jónátán hitt és elindult. Egy ember – a fegyverhordozója – mellé állt. Hitüket Isten megjutalmazta, riadalmat támasztott az ellenségben. Isten egy angyalát is küldhette volna, hogy megsemmisítse a filiszteusok hadát, de nem ezt tette, azt akarta, hogy övéi gyakorolják a hitüket. Magam is átéltem már többször, hogy bizonytalankodva, de elindultam. Így történt ez a nyolcvanas évek végén is. Isten megszólítását felismertem. Tud32

tam, hogy új szolgálatba kell állnom, de féltem. Nem láttam, hogyan tudok gondoskodni a családomról. Túl nehéznek éreztem a feladatot. Tele voltam kérdésekkel a jövőnket illetően. Hosszabb útkeresés után – hezitálva ugyan, de – mégis elindultam. Uram lépésről-lépésre vezetett, mint Jónátánt. Visszatekintve látom, hogy jó volt a hívásnak engedelmeskedve belépni az új szolgálatba. Sok harc és küzdelem árán, de sokakat Istenhez vezethetünk. Talán azt gondolod, gyenge vagy, még fiatal, gyakorlatlan az Úr dolgaiban. Ne magadra nézz! Amikor Jeremiás szabadkozott, félt a rá váró feladattól, ifjú éveire hivatkozott. Isten válasza pedig ez volt: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahová csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!” (Jer 1:7-8.) Jeremiás elindult. Sok szenvedés között, de végig kitartott az Úr mellett, Aki nem hagyta magára, de nagyon nehéz próbákon vitte át. Kicsi-, mustármagnyi hit Mt 14:31. „Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mt 17:20. (Lk 17:6.) Tanítványok – hódkoros gyógyítása „Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” Lk 12:28. (Mt 6:30.) „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!”


A mustármag kb. 1 mm-es átmérőjű, tehát igen kicsi magocska. Az Úr Jézus mégis azt mondja, ha már akkora lenne a hitetek, mint a mustármag, akkor semmi sem lenne lehetetlen. 33

Hitünk lehet olyan kicsiny, mint a mustármag, de ha élő és valódi, összeköt a Mindenhatóval. – Egy szemernyi hit többet ér egy hordónyi könnynél. Milyen kevés (kicsi) hitük lehetett a tanítványoknak! És nekünk?


A

z Úr ezt válaszolta: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek.” (Lk 17:6.) Érdemes felfigyelni rá, hogy míg a hegy esetében egyszerűen elmozdításról vagy tengerbe vetésről van szó, a fa esetében már beültetésről. Urunk mindkét szakaszban azt hangsúlyozza, hogy ezekhez csupán az Isten hitének egy mustármagnyi részecskéjére van szükségünk. (Mt 17:2021. és Lk 17:6.) Ha tehát Isten hitéről beszélünk, azt nem feltétlenül szükséges nagy kanállal adagolni. A hit többi fajtájával más a helyzet, ez azonban isteni hit. Jézus lényegében azt emeli ki, hogy ennek a hitnek nem a mennyisége, hanem a minősége az, ami számít. Mikor már javában tervezgettem, hogy feleségül veszem Lydiát, az egyik alkalommal az Olajfák hegyén sétálgattam, és azon tűnődtem, milyen lesz a hit misszionáriusaként Izráel földjén élni. Lydia több történetet is elmesélt olyan esetekről, amikor az éjszaka közepén is fel kellett kelnie, hogy imádkozzon, mert természetes szinten nem volt mit adnia a gyermekeknek másnap reggelire. Imádkozni kezdtem, és azt mondtam az Úrnak, hogy én soha nem szeretnék ilyen kiélezett helyzetbe kerülni. Ily módon hit által lezártnak is tekintettem az ügyet Istennel, és teljesen biztos voltam benne, hogy soha nem is fogok így járni. Azóta is valahányszor visszagondolok arra az imára, tudom, hogy az Úr akkor meghallgatott, vagyis ott azonnal megkaptam, amit kértem. Semmiféle küzdelmembe, semmiféle erőfeszítésembe nem került: egyszerűen tudtam, hogy így lesz, az életem így fog alakulni. Azután harmincévnyi 34

házasság következett Lydiával, és végig ugyanezt tapasztaltuk. Természetesen mindez nem az én érdemem! Csak azért említem meg, hogy rámutassak: előfordulnak az életünkben olyan pillanatok, amikor az Úr saját hitének mustármagnyi részét ejti bele a szívünkbe, amivel aztán úgy tudunk imádkozni, és úgy tudunk áldásokat birtokba venni, hogy bizonyos ügyek egyszer s mindenkorra eldőlnek. Derek P.

Hiányos hit 1Thessz 3:10. „… amikor éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait!”


A hit némely helyen gyenge talajban is szépen fejlődik, de előfordulhat, hogy máshol látszólag sokat ígérő körülmények között csenevész marad. Spurgeon

Erőtlen hit Róm 14:1. „A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.”

Az erőtlen hit csak a szélcsendben nem süllyed el. Spurgeon Erős hit Róm 4:19-20. „Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek…”

35

Az erős hit, mint az életmentő csónak, biztonságot nyújt a viharban is. Spurgeon Marikát és családját a 2011. február 12-i dicsőítő alkalomra hívta meg unokatestvére. Örömmel mondtak igent. Már az istentisztelet elején megérintette őket Isten ereje, a prédikáció pedig egyenesen Marikának szólt. A parázna asszonyról szóló tanítás azonnal eszébe juttatta az ő korábbi parázna életét, amelyből már megtért. Hitte, hogy a megvallott bűnét Isten megbocsátotta. Most pedig hit gyulladt a szívében, hogy meg is gyógyítja őt az Úr. Amikor sor került a betegek előrehívására, azonnal indult. Többen is imádkoztak érte, de Roland imájának egy fél mondata nagyon megérintette szívét: „egy kevés idő még és nincs gonosz, nézed a helyét és nincsen ott”. Marika ezt teljesen beazonosította a petefészek elváltozásra és hitte, hogy Isten meggyógyította. A műtétet 2011. március 1-jére tűzték ki. Teljesen előkészítették a műtétet. Aláírattak vele egy papírt, hogyha bármi komplikáció van, eltávolíthassák a méhet és a petefészket is. Mielőtt a műtőbe beléptek volna, arra kérte Marika az orvosát, hogy csináljanak még egy ultrahangos vizsgálatot, mert hiszi, hogy hit által meggyógyult. – Marika! Maga még hisz a csodákban? – kérdezte a sebész. – Igen, hiszek. – válaszolta ő. Amint a betegtoló vitte őt a két emelettel lentebbi ultrahangvizsgálat helyére, Marika így imádkozott: „Az én testem a Szent Szellem temploma, és azon nem lehet semmilyen vágás.” Az ultrahangos orvos a 36

baloldalon kezdte, mert így írták a betegkísérő lapon. De mert nem talált elváltozást, megnézte a jobb oldalit is, hátha elírták. Majd megszólalt az orvos, és ezt mondta: „Minden rendben van, az ön petefészke és méhe teljesen egészséges és ép! Nyoma sincs a daganatnak. Még a helyét sem találom az elváltozásnak!” A vizsgálati eredménnyel, örömmel ment vissza a sebészhez, aki megnézte a leletet, és azt mondta: „Mégis vannak csodák! Nincs más teendő, öltözzön fel, és menjen haza!” Otthon meglepetéssel, de annál nagyobb örömmel fogadták szülei és húga. Örömkönnyek között magasztalták Istent gyógyító csodájáért.


A hit rugalmas, isteni erőt kölcsönöz, a hitetlenség ezzel szemben elbágyaszt és lankadttá tesz. Spurgeon

Gazdag hit Jak 2:5. „Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért.”


M

ásodik gyermekünk augusztus közepén született. Az ő idejében évvesztesnek számított. Középső csoportos volt az oviban, amikor a bátyja felkerült az iskolába. Olyan erős vágy hajtotta, hogy iskolába szeretne menni, hogy végül engedtünk neki és szóltunk az óvodavezetőnőnek, hogy szeretnénk, ha az iskolaérettségi vizsgálaton részt vehetne, mert nagyon szeretne iskolába menni. Néhány évvel korábban nem számított évvesztesnek – sőt már azóta újra nem –, de azokban az években ez olyan komoly kérdésnek számított, hogy nem sok támogatást 37

kaptunk benne. Mi magunk se tudtuk, harcoljunk-e tűzönvízen át, vagy fogadjuk el, most ez a törvény, és illeszkedjen bele a gyermek. Az iskolaérettségi vizsgálaton megfelelőnek találták, de néhány kérdőjelet mellé tettek. Az illetékesek véleménye megoszlott. Felkerestük az Urat is. Elmondtuk neki, hogy mi a helyzet, azt is, hogy nekünk nem sürgős az az iskola, de valamiért ennek a kislánynak nagyon sürgős. Magunk is tudunk pro és kontra érveket. Szeretnénk jól csinálni, sőt Isten szerint jól, ami a legjobb lesz ennek a gyermeknek. Az Igéből egy ismert történetből szólt hozzám az Úr. Dávid és Góliát történetét olvastam. Megjelent a kis Dávid egy „nem számára kijelölt” helyen. (Legalábbis nem az emberektől neki jelölt helyen.) Meghallott valamit és elindult benne valami. Konkrétan, hogy legyőzi ő Góliátot, majd ő harcol ellene. Ez hasonlóan lehetetlen volt, mint középső csoportból iskolába menni. Dávid minden kérdésére, érdeklődésére csak kritika volt a válasz. Minek jöttél ide? És hasonlók. De a vége az lett, hogy ez a kis Dávid, aki nem volt harcedzett, csak a katonabátyjait látogató kisöcs volt, mégis harcolhatott és győzött. Hitben elfogadtam, hogy ez a kislány ugyanúgy győzni fog, mint Dávid. Ma már 5. osztályos, jó tanuló és soha nem vágyott viszsza a „korosztályába”. Hogy hosszútávon mért kellett meglépnie ezt az előrelépést, azt nem tudjuk a mai napig sem, lehet, hogy soha nem tudjuk meg, de hálásak vagyunk, hogy meg mertük lépni. Egy kis óvodás vágyából indult. Az ő szívébe helyezte azt az Úr, és utána elvégezte bennünk felnőttekben is. Mások általában mindent megtettek, hogy gyermekeik még egy évet maradhassanak óvodában, hogy még jobb tanulók lehessenek, mi pedig azért küzdöttünk, hogy előbb mehessen iskolába, mint a törvény engedélyezi. Amint döntésre jutottunk, az óvónő áttette a nagycsoportba és onnan már nem volt visszaút. Furcsa szituáció, de hitben kellett tudnunk, hogy mit teszünk, és hisszük, hogy jól tettük, hogy megharcoltuk, és győzni is fogunk. Vné F Renáta

38

Győztes hit 1Jn 5:4. „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”


Itt az ideje, hogy Isten gyermekeiként komolyan vegyük a hitet. Az ördögi világrendszer összes erői megpróbálják foglyul ejteni gondolkodásunkat. Legyünk tudatában, hogy nagyobb, Aki bennünk van, mint aki a világban van. (1Jn 4:4.) Ennek tudatában nem zavarhat meg bennünket az sem, hogy a sátán valóban képes természetfeletti dolgokat is cselekedni. Soha ne feledd el: a sátán pórázon van, csak addig mehet, ameddig Isten megengedi neki. Mi viszont a győztes oldalon állunk, használhatjuk az Istentől kapott támadó és védő fegyvereket. (Ef 6:14-17.) Már a harc kezdetén tudhatjuk, hogy győzünk, mert a Győztes oldalán állunk. Nagy hit Mt 8:10. Százados „Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.” Mt 15:28. Kánaáni asszony „Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.”


Ilyennek ismerem Müller Györgyöt, Wigglesworthöt, Hatvani Margitot, a neszmélyi árvaház alapítóját és még másokat. Ők semmit nem kételkedtek Isten hatalmában. Nem ilyennek születtek, lehet, hogy rosszul kezdték, talán sokkal rosszabbul, mint néhány más keresztyén, de engedték, hogy az Ige formálja életüket. Müller György árvák ezreiről gondoskodott hit által. Wigglesworth rendíthetetlen hitével 39

sokakat segített hitre, gyógyulásra és megkötözöttségekből való szabadulásra. Hatvani Margit hite más magyar keresztyéneket is elindított a hitáltali szolgálat útján.


A

z Úr Jézus szereti a nagy hitet, és igen csodálkozik, amikor látja, hogy olyan ritka. ***

Ha a hitben nincs hiány, nem hiányzik semmi. Spurgeon




S

zombat volt. Ez két napra való előkészületet jelentett, hogy a vasárnap zavartalan lehessen. A készlet fogyóban, még egy napra is csak szűkösen volt. Türelmetlenkedve vártuk a postást, aki oly gyakran volt eszköz nehézségek, szorongatott helyzetek megoldására. Várakozásunk hiába volt, nem jött semmi. Mindezek ellenére valami nagy, belső öröm töltött el, s örömteli bizonyossággal jelentettem testvéreimnek, hogy gazdag segítség fog érkezni, még ma. Valóban, délután szekér állt meg házunk előtt, és hatalmas ládát hoztak az árvaház címére. Örömujjongással, s kíváncsi gyerekektől körülvéve bontottuk fel, és boldogan szedegettük ki a soksok élelmi cikket. Urunk gondoskodásának gazdag megnyilvánulását. „Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” (Zsolt 34:20.) ***

K

iürült a kamra, kiürült a kassza… Szorongó szívekben feltámadt a kétség, vajon cselekszik-e most Isten? Az előző segítség nem csupán a véletlen játéka volt? Lehet-e most mást tenni, mint könyörögni a láthatatlan Istenhez, újabb csodájáért? Elharangozzák a delet és még semmi biztató jel. A testvér mégis megteríti az asztalt, leülteti a gyermekeket. Kétségekkel a szívünkben könyö40

rögni kezdünk: „Íme, megcsapta a kősziklát, és víz ömlött, de vajon tud-e kenyeret is adni? Vagy készíthet-e húst az Ő népének?” (Zsolt 78:20.) Alig hangzott el: Amit adtál, áldd meg, kérünk! Amikor nyílik az ajtó, és egy szolgálóleány lép be hatalmas kosárral, finom, kész ebédet hozva. Az asszonykonferencia elnöknője azon a napon nagy ebédet rendezett, és abból juttatott nekünk nagy bőséggel. Így időzíti az Úr az Ő terveit, az Ő dicsőségére a benne hívőkön. Utolsó percben, de nem későn. Hatvani Margit

Teljes hit Csel 6:5. „Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt…” 1Kor 13:2. „És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” Zsid 10:22. „…járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől…” Jak 2:22. „Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.”

Isten bármit megtehet érted, ha esélyt adsz Neki. Maria Fontaine Bővölködő hit 2Kor 8:7. „Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek.” 41




I

sten dicsőítésére törekedni és annak terjesztését szorgalmazni – ez az igazi, valódi hitbuzgóság. Spurgeon

Növekvő hit 2Kor 10:15. „Nem dicsekszünk mértéktelenül mások fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön.” 2Thessz 1:3. „Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban…” Júd 20. „Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben…”


A korábban idézett Igék világosan mutatják, hogy a hit mértéke nagyon eltérő Isten gyermekei életében. Az sem kérdés, hogy a minél inkább kiteljesedett hit a kívánatos az egyéni életünkben és a szolgálatunk végzése közben egyaránt. Ez pedig úgy lehetséges, ha hitünket tudatosan növeljük. Hitünket az Igéből történő rendszeres táplálással és a hit gyakorlatba ültetésével tudjuk növelni. Sok keresztyén panaszkodik, hogy nincs hite, vagy nincs elég hite, ugyanakkor nem fordít kellő figyelmet a Biblia rendszeres olvasására. Sajnos magam sem vagyok kivétel. Gyakran kapom magamat azon, hogy már megint nem foglalkoztam eleget Isten Igéjével. Az nemigen fordult elő velem, hogy elfelejtettem volna naponta háromszor étkezni, hogy tápláljam vele a testemet. Az aktív éhségérzet mindig emlékeztet ebbéli feladatomra. Az Igére való éhség nem csenget nálam olyan gyakran. Smith Wigglesworth-ről olvastam, hogy a Bibliáját soha nem hagyta el, mindig vitte magával. Bibliája annyira élete részévé vált, 42

hogy ki sem tette volna lábát otthonról Bibliája nélkül. Egyszer azt mondta: „csakis akkor érzem magam megfelelően felöltözöttnek, ha ott lapul zsebemben a Bibliám.” Minden étkezés után olvasott Isten Igéjéből. Ez akkor is érvényes volt, ha étteremben vagy kávézóban táplálta testét. Nem kérdezte asztaltársait, hogy igényelik-e. Komótosan hátradőlt a székén és egy szakaszt olvasott Bibliájából, majd néhány mondatban értelmezte azt. „Eddig a külső embert tápláltuk, most tápláljuk a belsőt is!” – mondta asztaltársaságának.

Hittel kell kérni, imádkozni Jak 1:6. „De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” Mk 11:24. (Mt 21:21-22.) „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” 1Jn 5:14-15. „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.”


Széles körben elterjedt gondolkodás, hogy amit akarunk, azt kérjük és megadja az Úr, hiszen ezt olvassuk a Márk 11:24-ben: amit kértek, megkapjátok. A teljes Írásból kiragadják ezt az egyetlen mondatot. Sőt az 1Jn 5:15. megerősítése szerint már úgy tekintik, hogy amit kigondoltak, azt meg is kapták. Teljesen figyelmen kívül hagyják az ezt megelőző 14. versben írottakat: ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. 43

A János 15-ben az Atya, a Fiú és az Isten gyermekeinek tökéletes egységéről olvashatunk. Az Úr Jézus önmagáról, mint szőlőtőről beszél, mirólunk pedig, mint szőlővesszőkről. A tökéletes egységet fogalmazza meg. Belőle táplálkozunk, Vele egyek vagyunk; mi Benne, Ő pedig bennünk él. Eme tökéletes egység megtermi annak feltételét, hogy úgy kérjünk, hogy meg is kapjuk azt. Ebben az egységben az is benne van, hogy ismerjük az Atyát és a Fiút és így nem kérünk olyat, ami nem egyezik meg az Úr akaratával. Jól emlékezem még arra az időre, amikor édesapámmal és testvéreimmel együtt dolgoztunk mindennap a mezőgazdaságban. A munkát édesapám irányította, ő látott át mindent, ő tudta, mit miért tesz. Sok mindent elmagyarázott, de nem mondott el mindig minden részletet. Mi, gyermekek az évek során megismertük, és már tudtuk, hogy mi az, amit kérhetünk tőle, ami az ő gondolkodásmódja szerint, ami az ő és a mi javunkat is szolgálja. Ebből az ismeretből fakadóan nem kértünk bizonyos dolgokat, még akkor sem, ha nekünk, gyerekeknek a kívánságlistánkba nagyon beleillett volna. Igen, mi, gyerekek gyakran nem tudtunk különbséget tenni a saját kívánságunk és a valóságos szükségünk között. Édesapánk, az ő tapasztalatával jobban tudta ezt, és arra odafigyelt, hogy a szükséges dolgokat megadja nekünk, de megóvott olyan kívánságaink teljesítésétől, amely esetleg a kárunkra lett volna. Nem adott olyan eszközöket a kezünkbe – még akkor sem, ha kértük – amelyekkel kárt tehettünk volna magunkban. Tehát, ha Isten valamit nem ad meg, akkor óvni akar, hogy az ne okozzon nekünk kárt. Viszont ha ad valamit, amitől esetleg tartunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az nem fog a kárunkra válni, sőt inkább áldás lesz számunkra. Egyre jobban ismerem mennyei Atyámat, ebből következően egyre jobban megértem, mi az Ő akarata életemre és cselekedeteimre nézve. Ez segít abban, 44

hogy mindinkább akarata szerint kérjek Tőle szellemi és fizikai életemhez szükséges dolgokat. Közbenjáró szolgálatom során kérhetek Tőle másoknak is. Élek a lehetőséggel, gyakorlom a másokért való imádkozást. Teszem ezt a lelki látásom szerint, de figyelek testvéreim szükségére. Ők pedig jönnek nagyon különböző kérésekkel. Azt várják, hogy álljak melléjük és velük együtt, sőt időnként nélkülük kérjem a mennyei Atyát kívánságuk teljesítésére. E kívánságlistába nagyon sok minden belefér. Kérnek pénzt, egészséget, jó előmenetelt, munkahelyet, eredményes vizsgát, stb. Sokszor azonban semmit sem tesznek meg érte. Paszszívan várják, hogy az Atya kiszolgálja őket. Nagyon fontos, hogy a Lélek vezetésére figyeljek. Gyakran előfordul, hogy a lelkigondozói beszélgetés során rá kell vezetni a testvéreimet arra, hogy előbbrejutásukhoz nem azt kell kérnünk, amit ők szeretnének, hanem azt, amit az Atya akar adni, hogy megdicsőíthesse Önmagát ez által. Isten azt akarja ugyan, hogy olyan bizalommal kérjünk, mint egy gyermek az édesapjától, de mégis olyan bölcsességgel, mint egy felnőtt, aki józan és már elhagyta a gyerekes kívánságokat. Sokan gyermeki bizalommal, de gyermeki bohósággal kérnek. Mások felnőttkori bölcsességgel, de ugyanakkor a gyermeki bizalom helyett „felnőttes” bizonytalansággal kérik Istent. Egyik sem helyes.

Őrizd meg gyermeki hitedet, feltétel nélküli szeretetedet és felhőtlen boldogságodat, de légy bölcs és nemes lelkű felnőtt! Maria F. Érdeklődéssel figyelem napjaink és az elmúlt évszázadok hithőseinek életét. Ezek közé sorolom, a 45

már említett Müller Györgyöt, aki az angliai Bristolban több ezer árva gyereket nevelt fel, indított el az életbe úgy, hogy semmi emberi fogódzó nem volt számára. Emellett több mint 100 misszionáriust tartott fenn. Hitét Jézus Krisztusra szegezte, és Tőle várta mind a szellemi, mind az anyagi támogatást szolgálatához, hogy ezáltal Isten megdicsőüljön. Lídia Prince akkor még magányos hölgy volt, amikor nyolc árva leányt magához fogadott. Később Derek Prince feleségül vette, és együtt nevelték fel a gyermekeket. Hudson Taylor szíve égett az elveszett pogányokért. Isten hívásának engedve menni akart, de a missziós társaság szabályai gátakat szabtak neki, és így nem tudta teljesíteni az Atya rávonatkozó akaratát. Isten akaratának engedelmeskedve kilépett a missziós társaságból, és hit által elindult. Lépésének áldott következményeként sok-sok elszánt hitű fiatalt tudott vinni a pogányok közé, és így megsokszorozódott a lélekmentés eredményessége. A múlt század közepén (1934-1958.) Magyarországon működött egy árvaház, Hatvani Margit vezetésével, amely teljes egészében a hitre alapozódott. Kovács Géza lelkipásztort, az ateista nevelést célzó állami irányzat miatt megfosztották gyülekezetétől. Polgári állást vállalt. Segédmunkásként kezdte, de küldetését nem adta fel, tovább hirdette az örömüzenetet. Faluról-falura és városrólvárosra járt, erősítette, bátorította a megfélemlített hívőket, megtérésre vezette a még hit nélkül élőket. Évekkel később „megkönyörültek” rajta, visszahelyezték a lelkipásztori szolgálatba, de egy pici halódó gyülekezetet adtak neki, azzal a gondolattal, hogy ott semmit nem tud kezdeni. Nincsenek fiatalok, a néhány időssel pedig már a hatóság sem sokat törődött. Géza bácsi gyakorolta a hitét, és dolgozott keményen. Tíz év múlva már egy virágzó gyülekezet lett a kicsiből, benne sok aktív fiatallal. Már a hetvenes éveiben járt, amikor másik két gyülekezetben olyan eredmé-

46

nyes szolgálatot végzett, hogy a közösség száma megháromszorozódott. Köszönöm Uram ezeket a hitben járó férfiakat és nőket! ***

Christopher Plant szülei nem voltak hajlandók elhinni, hogy már nincs remény fiuk számára, akinél rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak. A röntgenfelvételek tanulmányozása után Ben Carson idegsebész azt mondta nekik: „Semmivel sem tudom önöket biztatni.” Az anya így válaszolt: „Georgiában is ezt mondták a szakértők, de Isten elvezetett minket Baltimore-ba, és azt mondta, hogy itt van egy orvos, aki segíteni tud. Mi úgy hisszük, hogy ön ez az orvos.” „Megteszek mindent, ami tőlem telik” – felelte Carson csodáért imádkozva. Műtét közben úgy tűnt, hogy Christopher agytörzsét már teljesen felemésztette a tumor, anélkül pedig nincs igazi élet. A várószobában az orvos ezt mondta Plantéknak: „Sajnálom, nem tudok segíteni a fiukon. Mindnyájan imádkoztunk, de időnként nem érthetjük Isten útjait”. A szülők megingathatatlanul állították: „Isten meg fogja gyógyítani a fiunkat. Mi bízunk az Ő ígéretében”. Carson csodálta a hitüket, de a lelet egyértelmű és megcáfolhatatlan volt. A kis Christopher három napig kómában feküdt, de tekintete fókuszált volt, és mozgásképességei javulást mutattak. Egy újabb vizsgálat után Carson ismét megoperálta a fiút, és miután eltávolított egy hatalmas rákos szövetet, és megtisztította az alatta lévő rétegeket és minden kis zugot, egyszer csak ott volt az egészséges agytörzs, eltorzultan, de sértetlenül! Egy hónappal később a szülők hazavihették a kórházból a fiút, az orvossal együtt adtak hálát Istennek a csodáért. „…mert aki az Istent keresi, an47

nak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik”. (Zsid 11:6.) Az idegsebész azt mondta: „Amikor kimentek aznap a kórház kapuján… fény ragyogott az arcukon, és hallottam, ahogy édesanyám újra ezt mondja nekem: – Ha kérsz valamit Istentől, és hiszed, hogy Ő megteszi… akkor Ő megteszi.”


R

égóta tartó köhögéssel küszködtem hosszú időn át. Általában reggelente jött rám, illetve fontosabb megszólalások, imádkozás előtt és közben. Nagyon kellemetlenül éreztem magamat miatta. Egyik istentisztelet alatt odajött hozzám a lelkipásztorunk, és megkérdezte, hogy imádkozhatunk-e a köhögéstől való szabadulásért. Mondtam, hogy igen. Imádkozott értem, majd én is kijelentettem a szellemvilág előtt, hogy nem fogadom el ezt a sátán által rám tett igát. A gyülekezetből még néhányan imádkoztak értem. Azóta is próbálkozik a kísértő, de összehasonlíthatatlanul kevesebbet köhögök, mint korábban. Ilyen esetekben újból és újból imádkozom, és hitben megvallom, hogy elmúlt a köhögés. Hálás vagyok az Úrnak a gyógyulásért. Király Imre




A

z ima univerzális gyógyszer, amely minden betegséget leküzd. Spurgeon

Hit másokért 4Móz 13:27-30-33. „Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele…”


48

Konferenciáinkon nagy hangsúlyt helyezünk az imádkozásra. Reggel korán egyenkénti imában megyünk a mennyei trónhoz. Az istentiszteleteket és bibliatanulmányozásokat megelőzően énekléssel és imádkozással dicsőítjük Urunkat. A késő estét pedig arra használjuk, hogy személyesen vagy kiscsoportokban adjunk lehetőséget a testvéreknek az imádkozásra. Ma is jól emlékszem egy négy évvel ezelőtti eseményre. Egy Igére nagyon éhező nőtestvérrel és két fiatal testvérrel mentem be a szobánkba, hogy ott meghallgatva kérésüket, imádkozzak értük, és bátorítsam őket az imádkozásra. Mind a hárman Isten szíve szerinti kérést tártak fel, de különös módon egyikőjük sem tudta elképzelni, és főleg nem elhinni, hogy Isten megadhatja szívük kérését. Sóhajom az Úrhoz szállt. Miközben hallgattam őket, bölcsességet és bátorságot kértem Atyámtól, és bátor hitet kaptam ajándékba. Azt mondtam a három testvéremnek, hogy ti ugyan nem hisztek abban, hogy ezt megkapjátok, de én hiszem, és ezzel a hittel imádkozom. Csoda történt. Nagyon nyilvánvaló csoda, mindhárman megkapták, amit kértek. Azóta egyikük – a kedves, de nagyon félénk hölgy – otthoni gyülekezetében egész csoport nőtestvért tanít és bátorít a hitbenjárásra, fiatalokat buzdít az aktív szolgálatra. Gyülekezetünkben, az Örömhír Közösségben is az a tapasztalatom, hogy többen a testvérek közül is hihetetlennek tartják, hogy én még nem mondtam le róluk. Az őszintébbek, az önkritikusabbak gyakran látva a maguk tehetetlenségét, nem tudnak hinni abban, hogy Isten teljesen átformálja őket, és alkalmassá teszi őket a szolgálatra, a példaadó életre. 2002 nyarán egyszer Marika bizonyságtételéből megértettem, hogy ő már látja, hogy bukdácsolásuk ellenére sem mondok le róluk. Ez nagy bátorítás számomra. *** 49

Úgy tűnik, hogy Káléb nagyon hétköznapi dolgot kért. A felületes szemlélő ezt túlzott anyagiasságnak tekinti. Egyszerűen azt látja, hogy birtokot akar magának és törzsének. Szeretném a kedves olvasó figyelmébe ajánlani, hogy lássa meg: Káléb azt akarta, ami Isten akarata volt. Eredetileg nem Mózes, Józsué, Káléb és mások találták ki, hogy elfoglalják Kánaán földjét, ez Isten határozott akarata volt a választott nép számára. Ennek az országnak elfoglalása parancs volt Isten részéről. Káléb felismerte ennek szellemi vonatkozását, ezért nem riadt meg az ott lakó erős népektől. Szolgálatom része, hogy hittel bátorítsam azokat, akik az utóbbi időben tértek meg, és új életet kezdtek Jézus Krisztussal, beépültek gyülekezetünkbe. Elmondom nekik, hogy az Úr Jézus követése a legtöbbet, az örök életet jelenti, azonban komoly hozadéka van abban is, hogy Isten gyermekeként anyagi előnyöket élvezhetnek. Elhagyván a bűnös szokásokat, a káros szenvedélyeket, a felszabaduló anyagi erőket nemes célokba fektethetik. Ezzel pedig az jár, hogy kitörnek a mélyszegénységből, megfelelő alap előteremtésével fokozatosan növekedhet az életszínvonaluk. Sajnos azt kell tapasztalnom, hogy egyszerűen nem tudnak hinni e jó irányú változásban. Úgy gondolják, hogy szegénynek születtek, és szegényeknek is kell maradniuk. Sőt felállítottak maguknak egy tant, amely szerint a gazdagok nem mehetnek be az Isten országába. Nehéz őket meggyőzni, hogy a gazdagság nem bűn. Isten senkit nem zár ki a Mennyek országából a gazdagsága miatt. Viszont kizárja, ha könyörtelen, kapzsi. (Lk 16:21.) Ma beszélgettem egy fiatalemberrel, akiről tudom, hogy mennyire lusta, nem szeret dolgozni. Nagyon elítélte a gazdagokat, de egyetlen egyszer sem jutott eszébe, hogy Isten Igéje a lustaságot, a szegénység forrásaként nevezi meg. Büszkén mondta: „Nem akarok gazdag lenni.” Egyetlen Igét tud a Bibliából és azt 50

idézte nekem: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (Mt 19:24.) Arra egyáltalán nem gondol, hogy Isten Igéje a lustaságot bűnnek nevezi. Sajnos a munkát messziről kerüli. Nem foglalkozik bölcs Salamon tanításával, aki számtalan esetben figyelmeztet a lustaság veszélyére, az abból adódó nyomorúságra. Csodálkozik, hogy olyan nagy szegénységben él, de nem hajlandó meghajtani magát az Ige előtt. „A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik.” (Péld 19:15.) Hálás vagyok drága Uramnak, hogy mégsem hiábavaló az ez irányú bátorításom sem. Ha nem is sokan, de azért vannak, akik igyekeznek a jó tanácsot megfogadni és elkezdeni egy másforma életet, aminek segítségével szellemi növekedésükkel párhuzamosan az anyagi életükben is növekedés következik be. Hitemmel másokat is segítek, hogy „kirázzák magukat a porból”. Nem mondok le erről a fiatalemberről sem. Tovább imádkozom érte, és bátorítom a munkavégzésre, a becsületes, tiszta életre.

Hit – Jelek, csodák Józs 10:12-13. „Amikor az ÚR Izráel fiai kezébe adta az emóriakat, Józsué az ÚRhoz szólt, és ezt mondta Izráel jelenlétében: Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-völgyben! És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt a nép.” Ézs 38:7-8. „Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett: 8 Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.”
51

Olykor a természeti törvényeket is megváltoztatja Isten az Ő korlátlan hatalmával, különleges jeleket és csodákat téve. Képessé tette őket jelek és csodák véghezvitelére Csel 14:3. Pál és Barnabás „Mégis elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez.”

Jelek és csodák nélkül sokan nem hisznek Jn 4:48. Jézus mondta „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” Lk 2:12. „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”


Éppen szabadságra készült Grasfold Don. Kíséretével együtt elhagyta a missziómezőt és odaérkezett a folyócskához, amin át kellett kelniük. Azonban az áradásra nem számítottak, amivel akkor kellett szembesülniük. Csónakjuk nem volt. Egyetlen lehetőségként az Úrtól jövő csoda adhatott megoldást. Imádkozni kezdtek, ez alatt egy nagy, hatalmas fa, amely már évek óta ott állt a víz partján, egyszerre csak elkezdett inogni, majd lezuhant, keresztül a vízen. Örömmel kiáltott fel Grasfold: „Az égnek királyi hidászai építettek utat az Isten szolgái számára.” Jeleket látva hittek Jn 20:30-31. „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” 2Móz 4:30-31. „Áron elmondta mindazt, amiről az ÚR beszélt Mózessel, aki bemutatta a jeleket a nép előtt. A nép pedig hitt.”

52

2Móz 10:2. „Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak, amit Egyiptommal cselekedtem, és jeleimet is, amelyekkel sújtottam őket. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az ÚR!” Jn 2:11, 23. „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. ... sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.”

Csodákat látva hittek 1Kir 17:24. „Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az Úr igéje!” 1Kir 18:36-38-39. „Akkor lecsapott az ÚR tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta: Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten!” Dán 2:1-47-49. Nebukadneccar „Dánielnek pedig azt mondta a király: Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok ura és a titkok feltárója, ezért tudtad feltárni ezt a titkot.” Dán 6: 2-27-28. Dárius „Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké... Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. Ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából.” Kapernaumi tisztviselő Jn 4:53. (46-54.) „A te fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe.”

Jn 12:9-11. „Lázár feltámadását látva sokan hittek Jézusban.” Csel 9:34-35. „Péter így szólt hozzá: Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat! És azonnal felkelt. Lidda és Sáron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.” Csel 9:40-42. „Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: Tábita, kelj fel! 53

Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.”


Zsuzsa otthagyta az otthon kényelmét, hogy elmenjen, és a Jézus Krisztusban való hitre segítse a muzulmánokat. Szolgálata során számtalan nehézséggel találkozik. Sok megvettetésben, elutasításban van része, de ő nem hátrál meg, mert ég a szíve a távoli országban élő elveszettekért. Elektronikus úton tartunk kapcsolatot Zsuzsával. Tőle ismerünk meg olyan eseteket, amilyenekkel a kényelmes Európában nem találkozhatunk. Zsuzsa viszont többször átélte, hogy egy természetfeletti csoda, pl. egy gyógyulás miként változtatta meg a muzulmánok gondolkodását, és nyitották meg szívüket az Úr Jézus befogadására. Így történt ez Miriammal is, aki 2001-ben egy súlyos bőrbetegséget kapott. A gyógyulást keresve szakorvostól szakorvosig, kórháztól kórházig járt. Minden – ott az „Úr” nevű településen – rendelkezésre álló nyugati és keleti gyógymódot kipróbált... hiába. 2004 májusában egy frissen megjelent könyvet kapott Zsuzsától, aminek a címe: A lélek gyógyulása. A könyv olvasása közben többször leültek beszélgetni arról, hogy Jézus Krisztus nemcsak Úr és Megváltó, hanem Gyógyító is. Miriam szívében hit kezdett el megfoganni arra, hogy Jézus Krisztus meggyógyíthatja őt ebből a kínzó bőrbetegségből is, ami évek óta szégyenben tartja. Mikorra elérkezett a nyár, Miriam szíve megnyílt, hitben lépést tett, elhagyta a felírt gyógyszerek használatát, egyszerűen tiszta vízzel mosta a bőrét rendszeresen. A tünetek elmúltak, a bőre begyógyult. Ennek a muzulmán lánynak a csoda általi gyógyulás óriási bizonyítéka annak, hogy Jézus 54

Krisztus élő Úr, Aki törődik vele, meggyógyította őt, elvette betegséggel járó szégyenét. Ezek után nem volt semmi kétsége. Behívta életébe Jézus Krisztust. Azóta nyolc év telt el. Közben négy évvel ezelőtt lehetőség nyílt számára, hogy Ausztriába menjen egyetemi tanulmányokat folytatni. Ott beépült egy gyülekezetbe. Talált egy mély hitű barátnőt, aki tovább segíti hitbeni növekedésében. Óriásit fejlődött ismeretben és hitben. Az a terve, hogy a diploma megszerzése után beiratkozik egy bibliaiskolába, ahonnan kétéves felkészülés után visszatér hazájába, tanítani azokat, akik már elindultak, vagy a jövőben el fognak indulni Krisztus követésében.


Kedves lelkipásztor testvéremtől hallottam 2010 februárjában először Mariska néniről. Tivadar elmondta, hogy Mariska néni gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, már a halálra készült, amikor nővére rábeszélte, hogy menjen el egy gyülekezetbe, ahol imádkoznak a betegekért, és közülük számtalan meggyógyult. Bár addig sem volt ateista a hatvanas éveinek végén járó néni, de nem is volt semmi köze a hithez. Ritkán elment templomba, de a Bibliát nem vette a kezébe, nem érdekelte. Gondolkodásában és szellemi életében 180 fokos fordulatot hozott az, hogy személyesen, úgymond a „saját bőrén” átélt egy csodát. Olyan betegségből gyógyult meg az érte imádkozást követően, amelyből a szakemberek nem tudnak gyógyítani. Ezekben a napokban éppen ezt a témát kutattam a Bibliában. Úgy láttam, hogy az Úr Jézus földön járta idején és az apostoli korszakban az segítette az embereket a hitre jutásban, hogy csodák megtörténését látták. Tivadar elbeszélése nagyon felvillanyozott, és azonnal telefonkapcsolatot létesítettem Mariska nénivel. Néhány perces beszélgetésből további részleteket ismertem meg az életéből, és azt kértem tőle, 55

hogy írja le ezt a történetet. Igent mondott és pár nap múlva már megkaptam bizonyságtételét, amit a következő sorokban olvashatunk:


K

edves Olvasóm! Szeretném, hogy bizonyságom – a változatlan örök Isten gyógyításáról, szabadításáról – felnyitná szemed, és megtalálnád te is az utat Hozzá. 1992-ben megrázó körülmények között szólt hozzám a Szentlélek. Szent tüze átjárta a testem. A szigetszentmiklósi sárgaházba vittek egy evangélizációs összejövetelre, mert annyira rosszul lettem, hogy elvesztettem az eszméletem, amit a hólyagomban levő rákos daganat okozott. Eddig az ideig én sosem hallottam Isten gyógyító erejéről. Hogyan is hallhattam volna, hiszen még Bibliát sem láttam, nemhogy olvastam volna. Nővérem, aki ismert testvéreket, és hitt az imádság gyógyító erejében, mozgósította azokat, akik örömmel imádkoztak gyógyulásomért, köztük Jim S. testvért is. S. testvér úgy imádkozott értem, mint akinek a gyógyítás kegyelmi ajándéka adatott. Bár akkor nem tudtam, hogy Isten különös gonddal vett karjaiba, hiszen a fájdalmak miatt már élni sem akartam. Az imameghallgató Isten ereje átjárta testemet, és teljesen új emberként, gyógyultan tértem magamhoz. „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.” (1Pt 2:24) Ez a csodálatos gyógyulás teljesen megfordította életemet, ezt követően már csak Jézussal akartam járni. Hittem abban, Aki a gyógyulást megadta részemre. Amikor 1992. február 4-én a kontroll vizsgálatra jelentkeztem az Üllői úti Urológiai Klinikán Szabó főorvos úrnál, az Úr adta a számba a szót: „Eljöttem, hogy bizonyságot tegyek az én Uramról, mert az Ő sebeiben gyógyultam meg, és engem többé nem kell embernek kezelnie.” (Ézs 53:5.) Megvizsgált, és csodálkozva mondta az asszisztensnőnek: „Én ilyet még sosem láttam, eltűnt a daganat!” 56

Azóta Jézus az én UTAM, ÉLETEM, IGAZSÁGOM. (Jn 14:6.) Bibliatanfolyamot végeztem, ott hívott el az Úr közbenjárónak: „A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal.” (1Tim 5:5.) Férjem 1981ben halt meg, azóta egyedül élek. A csodálatos gyógyulásom óta is voltak megpróbáltatásaim, de hálával megköszönöm az Úrnak a szívembe zárt Igéket: Zsolt 37:4-5. Péld 3:5-6. Mt 7:7-8. Jn 14:6,15. Ő most is az Atya jobbján ülve esedezik értünk. (Jn 17:11, 15.) Szeretnék szüntelenül Vele együtt lenni, és érted is imádkozni. Olvasd a Bibliát! Sok csodát láttam, de a legnagyobb öröm, hogy a Szent Lélek él a szívemben. Kívánom, hogy az Atya „...adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által...” (Ef 3:16.) Balázs Istvánné

Ha csodák lettek volna... Mt 11:23. „Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna a mai napig.” Lk 10:13. „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna.”


A tizenhét évvel ezelőtt létrejött gyülekezetünk tagjainak némelyike nagyon mély szegénységből és sokféle nyomorúságból jött. Ők is különös szeretettel viseltetnek Herminka iránt. Sokszor imádkoznak érte, többek között gyógyulásáért is. Ezt mi is nagyon vágynánk. Herminka is szeretne meggyógyulni és járni ismét. Volt idő, amikor buzgóságosan imádkoz57

tunk gyógyulásáért, de az Úr így válaszolt: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12:9.) Nem mondom, hogy könynyen megnyugodtunk, de elfogadtuk. Volt, amikor elvittük messzire, hogy imádkozzon érte Isten felkent szolgája. Testében nem történt változás, de szellemében tovább erősödött. Igen, az ő életében is az Úr ereje erőtlenség által ér céljához. Emlékszem, és – hogy ne felejtsem el – naplómban is feljegyeztem az egyik két évvel ezelőtti eseményt. Testvéreim buzdítottak, hogy imádkozzunk Herminka húgom gyógyulásáért. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen rezonanciára hajló húrjait pengették meg szívemnek. Nem akartam, de nem is tudtam volna ellenállni e szívem szerinti kérésnek. Mindenesetre újból elkezdtem lapozgatni szeretett Bibliámat. Kerestem az összefüggéseket, legfőképpen pedig Istenem akaratát. Küzdelmeimet az alábbi sorok őrzik ma is naplómban: Jeleket és csodákat láttak, mégsem hittek 4Móz 14:11. „Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?!” Jn 12:37-38. „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” Jn 12:40. (Ézs 6:10.) „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”


Jogosan azt várjuk, hogy amikor csodák történnek, különlegesen nyilvánvaló csodák, akkor hisznek az emberek. Samáriában tömeges megtérés történt Fülöp szolgálata nyomán: „mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett.” (Csel 8:6.) Péter vá58

rosról városra ment, látogatta a gyülekezeteket, hirdette a Jézus Krisztusról szóló örömüzenetet. Amikor meglátta az évek óta ágyban fekvő beteget, megszólította: „Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!” Ő pedig engedelmeskedett a Péter ajkán elhangzott isteni szónak, azonnal elkezdett járni. A város és a környék lakói tudomást szereztek e nyilvánvaló csodáról és ezt látva megtértek. (Csel 9:35.) Málta szigetén Pál apostol kézrátétellel imádkozott Publiusz apjának gyógyulásáért, és az meggyógyult. Mások látva ezt, az egész szigetről hozták betegeiket, hogy ők is meggyógyuljanak. Így nyitott kaput Isten az evangélium terjedésének a máltai pogányok között. Misszionáriusok történeteit, beszámolóit olvasva megfigyelhetjük, hogy a különös csodák áttörést eredményeztek a misszióban. Napjaink Afrikájában pl. Reinhard Bonnke szolgálatát követik jelek és csodák, az emberek pedig tömegesen fordulnak el a bálványoktól, és hívják be életükbe Jézus Krisztust. Mostanában jelent meg magyarul Angus Buchan életéről és szolgálatáról egy könyv. E Dél-Afrikában élő farmer is arról tesz bizonyságot, hogy akkor térnek meg tömegesen az afrikai emberek, amikor az igehirdetést jelek és csodák kísérik. Egy-egy igehirdetői szolgálata után egész régióra kiterjedő életváltozás következett a megkötözöttségekből való szabadulás és betegségekből való gyógyulást követően. Felvetődik a kérdés: ha pl. Herminka húgom kilépne az ágyból, sokan megtérnének? Egy eset jut eszembe. Huszonöt évvel ezelőtt Géza ezt mondta: „Ha édesapám meggyógyul, akkor én is hiszek.” Nem gyógyult meg az édesapja, nem is hisz. Attól tartok, hogy édesapja meggyógyulása sem lett volna elég ahhoz, hogy higgyen. Az Úr Jézus nagyon nyilvánvaló csodákat tett. Képtelenség lenne felsorolni; hogy hány csodát tett. Beteget gyógyított, halottat támasztott, vaknak szemét nyitotta meg, süketet hallóvá, 59

némát beszélővé tett, mégsem hittek benne. Egész pontosan némelyek hittek benne, de sokkal többen nem. Megdöbbentő, amit Ézsaiás ír: Isten megvakította őket, megkeményítette a szívüket. Miért? Mert játszottak a kegyelemmel, nem hallgattak Istenre, engedetlenekké lettek. Betelt a pohár, Isten könyörülete lezárult. Szomorú, hogy ma is sokan megkeményednek, nem hajlanak meg Isten előtt, nem engedelmeskednek Neki. Isten szól hozzájuk többször, különböző módon, de nem hallgatnak Rá. Egyik vasárnap este későn kaptuk a hírt: „Autóbaleset következtében meghalt Dénes, 17 évesen!” A család szomorú, nagyon szomorú. Okkal. Pedig nem az igazi ok miatt szomorúak. Nem azért szomorúak, mert Dénesnek nincs üdvössége, hanem azért szomorúak, mert sajnálják magukat: nincs többé fiuk, nincs testvérük. Az öccsét gyászoló Enikőre és férjére gondolok. Ők már tudják, mit jelent a hit. Az anyukája és a bátyja hitben él, de ők elutasítják a kegyelmet. Nekik nincs szükségük az ilyen „anyámasszony katonája” státusra. Enikő már foglalkozik az örök élet kérdésével, de nem hajlandó lépni, mert mit szólna a környezete. Férje nem akar, szülei sem, így ő sem. Dénes mert lépni, a rossz irányba. Nem gondolkodott azon, mit szól a környezete. Kicsapongó, könnyelmű életet élt. Nem törődött az iskolával, nem készült a földi jövőre sem. Most viszont eljött a számadás órája. Sajnos nem készült fel az örökkévalóságra. Jézus nem ítél el senkit, de elítéli az Ige, amelyet mondott. Elítéli az engedetlen cselekedete. Jézus nem, Ő megmenteni jött. Ez volt a célja, és változatlanul ez a célja ma is. Engedelmes szolgái vagyunk, akik hirdetjük a jó hírt? Elmondjuk az embereknek, hogy Jézus nem akarja az elesésüket, Jézus az örök életüket akarja? Ezért halt meg. Azért ment el a Mennybe, hogy övéinek helyet készítsen. 60

Hitetlenség miatt elmaradnak Jézus csodái Mk 6:5-6. (Mt 13:58.) Názáretben „Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.”


Azt nem mondanám, hogy nincsenek csodák országunkban. Azt viszont igen, hogy sokkal kevesebb, mint ami várható lenne. Ennek a magyarázatát a csodákhoz való rossz hozzáállásban, valójában a hitetlenségben látom. E témában történő beszélgetésekben visszatérően az a válasz, hogy nálunk fejlett a technika, jól műszerezettek a kórházak, és szakmailag jól felkészült emberek vannak az élet minden területén. Ez a gondolkodás vakvágányra visz bennünket. Isten helyett magunkban bízunk. Afrikából és Indiából csodálatos gyógyulásokról szóló hírek érkeznek. Erre a válasz: Ott kezdetlegesek a kórházak, kevés az orvos, ott szükség van a csodára. Sajnos ez a gondolkodási mód megmételyezte hazánk és egész Európa lakosságának nagy százalékát. Ezzel szemben én hiszem, hogy Jézus Krisztus ma is ugyanaz. Erről beszélnek e könyvemben leírt bizonyságtételek is.

Hívőnek is szüksége lehet megtérésre Jer 15:18-19-21. Jeremiásnak mondta az Úr „Erre így szólt az ÚR: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk.” Lk 22:32. Péternek mondta az Úr Jézus „...de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.”

61

Jel 2:5, 16. „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. … Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával.”


Hosszasan időztem eme igeversek mellett. Próbáltam magam behelyezni Jeremiás helyébe. Olyan időszakban élt, amikor Ábrahám leszármazottai messzire távolodtak az Úrtól, és az Úr Jeremiást küldte hozzájuk, hogy közölje velük Igéjét, mondja el nekik büntető üzenetét. Ő pedig, bármilyen nehéz is volt számára, megtette. Igaz, belőle is feltört a panasz (Jer 15:10-18.). Ezt a panaszt rótta fel neki az Úr? Én, az esendő ember azt gondolnám, hogy ez igazán nem olyan nagy vétek. Te, Uram, nem így látod. Te, a tiszta és szent, a bűnnek semmilyen fajtájával nem tudsz azonosulni. Te nem panaszkodó szolgákat akarsz, Uram. Tudom, hogy nekem is szól az üzenet. Ne panaszkodjak, amikor a méltatlanokhoz küldesz Igéddel. Pedig ha Jeremiáshoz hasonlítom magam, akkor látom, hogy nekem hányszor könnyebb a szolgálatom, és mégis oly panaszos tudok lenni időnként. Köszönöm, hogy engem sem vetettél el, mint ahogy Jeremiást nem vetetted el színed elől, hanem új lehetőséget ajánlottál neki: „Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj.” Az Úr Jézus jól ismerte Pétert. Tudta, hogy heves, ingadozó, de ezzel együtt is nagyon szereti a Mestert. Azt gondolta magáról Péter, hogy minden próbában szilárdan megáll az Úr mellett. Az Úr szenvedése előtt ismét figyelmezteti őt és tanítványtársait a sátán csalárdságára. Ugyanakkor a közbenjárásáról is biztosította őket. Péter most is magabiztos és fogadkozik, hogy még az életét is kész odaadni Mesteréért. Jézus, a mindenek ismerője kijelenti neki: „nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadsz…” Cso62

dálkozom, hogy Jézus Krisztus nem küldi el Pétert nagyon messzire magától, hanem szolgálatot bíz rá: „ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait”. Milyen nagy bátorítás ez számomra! Megyek tovább az utamon, és egyre jobban törekszem a tiszta életre. Mindig csodálkozással tekintek az első gyülekezetekre. Gyönyörködöm abban az odaadó, buzgó, nagyszerű szolgálatban, amely létrehozta ezeket. Igyekszem tanulni tőlük. Látom, hogy Jézus Krisztus mennyire felügyelte azok tisztaságát. A Jelenesek könyvében olvashatunk a hét kisázsiai gyülekezetnek adott üzenetről. A megtért, újjászületett testvéreknek szóló kijelentésekből megérthetjük, hogy szükséges a mindvégig tartó hűség és a szent élet. Megdöbbentett az Úr Jézus üzenete: „Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával.” (Jel 2:16.) Fel kell tennem a kérdést: Mit mond rólam és testvéreimről az Úr, akik ma szolgáljuk Őt, akik ma akarunk sokakat elvezetni az igazság megismerésére, a Jézus Krisztussal való találkozásra? Hiteles az életünk, vagy méltatlanokká váltunk a szolgálatra és az üdvösségre? Hol kell, hol lehet meghúzni a határt a tisztaság és a szentségtelen élet között? Azt látom, hogy némely testvér kettős életet él. Barátkozik a világgal, bűnös utakon jár. Néha Bibliát olvas és imádkozik, máskor a kocsmás emberekkel tölti napjait és éjszakáit. Hetekig nem látjuk a gyülekezetben, aztán egyszermásszor megjelenik, elsőnek szólal meg a hangos imádkozáskor. Az utóbbi években egyre többen vannak azok, akik odaragadnak az internethez. Elrabolja idejüket. Éjszakákba menően barangolnak rajta. Fáradtak, álmosak, de azért igyekeznek még eljönni az istentiszteletre is. Kettősségben vannak: próbálják az Urat követni, de szenvedélyeik által mégis elszakítják Tőle magukat. Hasonló a sport is, nem bűn, hanem egyenesen hasznos a test jó kondícióban tartása szempontjából, de némelyek ezt Isten, és az Ő 63

szolgálata elé helyezik. Isten Igéje viszont azt mondja nekünk, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel. Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek. (Jak 4:4.) Én pedig a Krisztustól kapott szeretettel szeretem ezeket a testvéreimet is, és várom, hogy megtérjenek hiábavaló gondolkodásukból és cselekedeteikből.


H

a úgy érzed, nincs hited, ne add fel! Újra visszanyered abban a csodálatos pillanatban, amikor Istenhez fordulsz bizakodva. Maria F.


Tit 2:11-12. „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban…”

A HIT FAJTÁI Személyes beszélgetéseim során megtapasztaltam, hogy milyen sokan tévesen közelítik meg a hitet. Növekszik azok aránya, akik azt hangsúlyozzák, mindegy miben hiszel, valamiben mindenkinek hinni kell. A következő oldalakon szeretnék néhány fontos dolgot megfogalmazni e területen, hogy az érdeklődőt segítsem az élő Istenbe vetett hit megértésében és megragadásában.

64

Hétköznapi hit Mindenki rendelkezik hétköznapi hittel. Tapasztalat alapján, méghozzá többnyire mások tapasztalata alapján elhiszik, amit a földrajz-, vagy a történelemórán tanulnak. Elhiszik azt, amit az újságok írnak. Hisznek az orvosnak és a gyógyszerésznek. Gondolkodás nélkül beveszik a felírt és a patikában megvásárolt gyógyszert. Megeszik a vásárolt élelmiszereket, noha nem ismerik annak összetevőit. Hisznek a politikusok ígérgetéseiben. Hisznek a médiának, a híreknek. Ezt nevezem hétköznapi hitnek. Valamiben mindenki hisz. Ez nem elég. Az élő Istenben kell hinni! Istent az Ő Igéjéből, a Bibliából ismerhetjük meg. Éppen ezért a hit szót másként, az Ige alapján kell definiálnunk. Mivel a hit az Ige hallásából van, ezért a hitet az Igéhez kell kapcsolnunk. ***

Sajnos nem csak utcai beszélgetésekben, de esetenként vallásos körökben is tapasztalom a hitről alkotott lehangoló véleményt. Sokan vallják, hogy mindegy, miben hiszünk. Különben is honnan tudhatjuk, hogy a mi hitünk a helyes hit? Hisznek Buddhában, Mohamedben, Krisnában, vagy éppen a csillagok valamelyikében, a horoszkópban, stb. Az elmúlt héten beszélgettem egy régi ismerősömmel. Annak ellenére, hogy gyermekkorában rendszeresen járt templomba, csakúgy, mint a szülei, Istenben nem hitt. Férjhez menés után a templomba-járást is elhagyta, mivel a férje azt hiábavaló időpocsékolásnak tekintette. Talán nem nevezhetők nyilvánvaló istentagadóknak, de ők nem Istenben, hanem eszmékben hisznek. Ma is jól emlékszem, hogy harmincöt évvel ezelőtt a feleség súlyosan megbetegedett. Kórházba szállították. Az orvosok nem láttak esélyt a gyógyulásra. Egyik alkalommal, férjével együtt én is meglátogattam. Látványa lehangoló volt, de bennem 65

Isten Lelke hitet és bátorságot ébresztett. Nem zavartattam magam sem a többi betegtől, sem a mellettem álló férjétől: ágya mellett állva elkezdtem imádkozni. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nem a megnyugvásért, a szomorú tragédiába való beletörődésért imádkoztam, hanem a fiatalasszony gyógyulását kértem drága Uramtól. Ezt követően még kicsit beszélgetett a házaspár, majd elindultunk haza. Néhány nappal később hallottam barátomtól a jó hírt: felesége állapota megváltozott, elindult a gyógyulás folyamata. Hamarosan elhagyhatta a kórházat. Élete későbbi szakaszában és ma is kiváló egészségnek örvend. Nemrégen beszélgettem a férjjel és próbáltam őt emlékeztetni Isten csodálatos gyógyítására. Ő már nem emlékezett rá. Nem is gondolta azt, hogy Isten adta neki vissza a feleségét. Így nincs is benne hála Isten iránt. Egy héttel ezelőtt pedig feleségével beszélgettem a hitről. Meghívtam a gyülekezetbe. Udvariasan, de elzárkózott. Majd később megígérte, de eddig még nem jött el.

Hamis hit Könyvemben ezt nem tárgyalom. Ez oldalak százait betöltené. Sajnos keresztyén országunkban sokakat magával ragad. Betegek gyakran keresnek fel olyan alternatív gyógymódokat, amelyek nemcsak, hogy nem kedvesek Isten előtt, hanem kimondottan elveti azokat. Ezek az emberek testük gyógyulása oltárán feláldozzák szellemüket, amelyet Isten a Menny dicsőségébe akar bevinni.

66

Igei hit Róm 10:17. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Zsid 12:2. „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére…”


A szellemi fejlődés 3 egymást követő, folyamatosan az előbbire épülő állomása: Isten Igéje + (meg)hallása –> élő hit az Atyában az Úr Jézusban és a Szent Szellemben Az Igének hangozni kell! Ez felfokozott érdeklődést, őszinte vágyat vált ki az Ige befogadására és megértésére. Majd a hallásból fejlődik a hit. Fontos megérteni, hogy az Isten Igéje elindít egy folyamatot, ami hitben végződik. Miért olyan kevés hát a buzgó, élő hit ezen a földön? Némely dolgot hisznek, mást nem. Hiszik, hogy Dávid király létezett. Hiszik, hogy Jézus Krisztus megszületett. Nem hiszik, hogy a Zsid 13:8. azt jelenti, hogy gyermekei által ma is mindazt megteheti, amit 2000 évvel ezelőtt megtett Ő és az övéi. Kornél hiszi. Hiszi, hogy rokona, Lajos is kedves az Úrnak, ő is üdvösséget kaphat. Segíteni akar neki. Nem sajnálja az áldozatot, mert tudja, hogy nagyon fontos döntést kell neki meghoznia. Lajos súlyos beteg. Előrehaladott rákbetegséget diagnosztizáltak nála. Orvosi szakvélemény szerint a napjai meg vannak számlálva. Éppen ez a tény sürgeti Kornélt. Tegnap ismét meglátogatta, hogy Jézus Krisztusról, mint Szabadítóról tegyen bizonyságot neki. Lajos konokul tagadja a pokol létezését. Hisz a Mennyországban, nem hisz viszont a kárhozat helyében. E tagadás hátráltatja az előbbre jutásban. Kornél viszont nem adta fel. 67

Édesapjával együtt igyekszik Isten Igéje fényében megvilágítani az előtte álló perspektívát. Próbálja Lajossal megismertetni a Bibliát, mint az Életnek Beszédét. Buzdítja őt a Biblia olvasására. Még nem jutottak el oda, hogy Lajosban éhség támadjon az Úr Szava iránt. Kornél viszont nem adta fel. Tovább megy ezen az úton, azzal a hittel, hogy a Biblia mélyebb megismerése rokonában is hitet támaszt.
2Tim 3:15-16. „… gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre…”


Azért kevés a valódi, tiszta hit, mert kevés időt szánunk az Ige olvasására, hallgatására, tanulmányozására, az Úr Szavára való figyelésre és a Szent Szellem vezetésére. Az igei hit nem azt jelenti, hogy abban hiszünk, amit kívánunk, amit szeretnénk, vagy amit akarunk. Az igei hit azt jelenti, hogy elhiszem, hogy Isten komolyan gondolja, amit mond, hogy az Ő Igéje az igazság (Jn 17:17.), és megcselekszi, amit Igéjében megmondott. Dávid és Mária ilyen igei hitet gyakorolt és tapasztalt meg: „Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.” (Lk 1:45.)


68

1Krón 17:23. „Most azért, URam, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének megígértél, és tégy úgy, ahogyan ígérted.” Lk 1:38. „Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal.”


Ők ismerték az igei hit titkát: a Te Beszéded szerint. Az igei hit a szellemben születik meg, az Isten Szavának meghallása által. A szellem aktívan reagál rá és várja annak beteljesedését. Ez a hit az alapja az Isten és az ember kapcsolatának. „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11:6.) Igen, ha Isten elé akarsz járulni, akkor hinned kell Benne! ***

Az Úr arra késztetett több mint húsz évvel ezelőtt, hogy készítsek tematikus igei gyűjteményt. Elkezdtem a munkát. Fiókomban megőriztem jegyzeteimet, abban a hitben, hogy eljön a nap, amikor könyv formájában kiadhatjuk. Az ezredfordulón érkezett el az idő arra, hogy már felajánlást kaptam a kiadásra. Ettől kezdve aktívan rendszereztem az anyagot. Gyűjteményemnek az ELREJTETT KINCS sorozat nevet adtam. Az első kötet 2003-ban jelent meg. Majd ezt követte még négy. Az ötödik 2011. év kezdetén jött ki a nyomdából, amelynek témája: GYŐZELEM AZ ÚR JÉZUSBAN. Az egyes kötetek megjelenését követően folyamatosan érkeznek a visszajelzések, amelyekből tudjuk, hogy sokan épültek általa. Másokat segít a szisztematikus tanításban. Már az első kötet megjelenését követő hetekben két lelkipásztor is írta, hogy 69

ebből olvas fel a testvéreknek imaközösség előtt. Lelkimunkások és egyéni olvasók írják, hogy milyen nagy áldást jelentenek e kötetek számukra. Többen az olvasottak alapján segítő szolgálatunkat kérik, helyreállásban, szabadulásban, lelki tanácsadásban, stb. Természetesen nemcsak a régi jegyzeteimet használom, hanem folyamatosan új áldásokban részesít Uram. Máskor pedig megpróbál, de a próbákat is azért adja, hogy abból kijőve még inkább megszilárduljak hitemben. Folyamatosan ad friss üzeneteket, ezeket lejegyzem, és tovább gyűjtöm immár a számítógépemben. Éppen ma kaptam bátorítást egy házaspártól, hogy folytassam tovább a munkát, ők pedig segítenek a kiadásban. Ami Isten Igéjén alapuló hitben születik, az áldásul szolgál sokaknak. Dicsőség az Úrnak, hogy Ő felhasználja az Elrejtett kincseket gyermekei életében hitük növekedésére. ***

Az évezred legelején Uram arra inspirált, hogy építsünk egy házat az alapítvány részére, ahol tudjuk Őt dicsőíteni, szolgálni és az örömhírt terjeszteni. A készség megvolt bennem, de nem láttam a kivitelezés lehetőségét az anyagi fedezet hiányában. Ő gyengéden bátorított, én pedig lassan nekifogtam. Megkezdtem a tervezést Ágikámmal és Donát fiunkkal. 2002-ben a hivatalos tervek készítését végeztük, majd elindítottuk az engedélyeztetés folyamatát. A következő év végén hitben megkezdtük az építkezést is. 2003. okt. 27-én bejegyeztem a Bibliámba, amit akkor mondott az Úr a Fil 4:19-20. által. Megígérte, hogy be fogja tölteni minden szükségünket. Ez nagy bátorítást jelentett akkor számomra. Az Ő ígéretében bízva bátrabb lépéseket tettem a kivitelezés területén. Öt kemény esztendő következett, újabb próbákkal tűzdelve, de Uram soha nem hagyott cserben. Elkészült a szép épület Isten dicsőségére. Az Úr akaratából, hit által megvalósult, amit kért tőlünk. Közben 70

a gyülekezetünk szépen növekedett, így ma már feltétlen szükséges egy ekkora gyülekezeti ház a miszsziónk folytatásához.
Róm 10:14. „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?” „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akiről még nem is hallottak? De hogyan hallhatnának róla, ha senki sem mondja el nekik az üzenetet?” (Egysz. ford.)


Számtalan kérdést vet fel bennünk ez az Ige. Megértjük belőle, hogy igehirdetés nélkül nem juthatnak hitre az emberek. Ugyanakkor azzal kell szembesülnünk, hogy nem is akarnak igehirdetést hallgatni. Sokan nem hisznek a Bibliában, Isten kijelentett Igéjében. Nem tudják segítségül hívni azt, Akiben nem hisznek. Azt kell mondanom, hogy még ennél is sokkal bonyolultabb e kérdés, mert nem lehet kimondani, hogy nem hisznek. Sőt, sokan hangsúlyozzák, hogy ők hisznek Istenben. Ezek az emberek úgy vélik, hogy ez a nagyon felszínes hit elég a számukra. Nem akarnak közelebb kerülni Istenhez. Félnek Tőle, de nem akarják közelebbről megismerni Őt. Nem akarnak beszélni, de még hallani sem az örökkévaló dolgokról. Ha a pokol borzalmairól idézünk a Szentírásból, beszélünk annak szörnyűségeiről, akkor úgy érzékelik, hogy indokolatlanul rémisztgetjük őket. A Mennyről még szívesebben hallgatnak tanítást, de a válaszuk az: „Onnan még senki sem jött vissza, nem lehet tudni, mi lesz velünk a síron túl”. Nem csodálkozom, mert a felszínes hit nem ad választ e kérdésekre.

71

Hallom a szívemben, ott cseng bennem az ismétlődő felszólítása Uramnak: „Menj és hirdesd az Igémet, tégy bizonyságot rólam minden számodra elérhető embernek! Ne azon gondolkozz, hogy alkalmas-e az idő! Minden idő alkalmas, az alkalmatlannak látszó is! Bátorítsd a gyülekezetet is erre! (2Tim 4:2.) Ne engedd, hogy a kételkedők letérítsenek az Én utamról! Légy állhatatos, légy kitartó! Igen, mert ha te hallgatsz, akkor újabb felnőttek és gyermekek számára lesz késő. Ha te szólsz, és a gyülekezetben mások is ezt teszik, akkor Én megáldom Igémet, és az nem tér vissza üresen.” (Ézs 55:11.) Így meghallják az örömhírt olyanok, akik még nem ismerik az Úr Jézust, mint Megváltót és Szabadítót. Hitből élni Hab 2:4. „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.” Róm 1:17. „… mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Gal 3:11-12. „Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert az igaz ember hitből fog élni A törvény pedig nem hitből van, hanem aki cselekszi, az fog élni általa”.

Áldott dolog minden alárendelt reménységtől mentesülni, és egyedül hit által élni. Spurgeon John G. Lake jól kereső üzletemberként kezdte ifjú életét. Azonban szívében egyre jobban érezte, hogy segíteni kell az embereknek az üdvösségük megtalálásában. Sok esetben az üzleti beszélgetések helyett 72

ima-összejövetelek lettek. Nem maradt sokáig e kettőségben. Feleségével egyetértésben örökre leszámolt mindennel, ami az üzleti világhoz kötötte, csakhogy Jézus Krisztus evangéliumát hirdethesse és bemutathassa annak erejét. 1907-ben megvált minden ingatlan és ingó vagyonától. Családjával együtt teljes mértékben Istentől kívánt függni. E döntése után Isten Szelleme szólt hozzá és azt mondta neki, hogy készüljön fel egy nagy téli prédikációs sorozatra. Tavasszal pedig menjen Afrikába. Mindezekben engedelmeskedett az isteni hívásnak és soha többé nem tért vissza munkájába. Élete végéig az örömüzenet hűséges szolgálatában állt. Munkálkodása révén tömegek tértek meg az Úrhoz és gyógyultak meg betegségekből. Az Úr megszólítására nekem is döntést kellett hoznom. Korábban is szolgáltam Őt, de huszonnégy évvel ezelőtt azt kérte tőlem és feleségemtől, hogy teljes időmben munkaviszony és fizetés nélkül hirdessük a Róla szóló örömüzenetet. Öt gyermekünkkel elindultunk. Létrehoztunk egy alapítványt és annak szervezeti egységében szolgáljuk Őt huszonkét éve. E több mint két évtizeden keresztül sok harcon átmentünk, de Urunk soha nem hagyott magunkra. Mindenkor kirendeli a szükségeseket. Folyamatosan gyönyörködhetünk emberek megtérésében, szabadulásában, hitük és életük fejlődésében. Isten erején nyugvó hit 1Kor 2:5. „… hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.”

Szeretet által munkálkodó hit Gal 5:6. „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.”

73

Ne azt várd, hogy a dolgok maguktól az öledbe hulljanak! Tegyél is értük valamit! Maria F. Képmutatás nélküli hit 2Tim 1:5. „Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.”

Egészséges, józan hit Tit 1:13. „Éppen ezért kímélet nélkül fedd őket, hogy egészséges legyen a hitük…” Tit 2:2. „… hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek…” 1Tim 2:15. „Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.”

A hit a megpróbáltatások sorozata ellenére is diadalmaskodik. Spurgeon Üdvözítő hit Jn 3:16, 18, 36. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen … Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten 74

egyszülött Fiának nevében … Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” Jn 5:24. „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” Jn 6:40. „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.” Lk 7:50. (36-50.) A bűnös nő „Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!” Mt 9:2. (Mk 2:5.) „És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” Jn 4:42. „... az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” Róm 6:8. „Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” Csel 16:31. Pál és Szilász „Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”


C

sodálatos ígéret ez, mely reménységet ad, mikor csüggedünk, bizonyosságot, amikor erőnk éppen elhagyni készül. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor otthonomban – ahol ketten voltunk akkor, az Atya és én – egy könyvet olvastam, melynek címére ma is emlékszem „Isten Atyai szíve”, megértettem Isten akaratát, megtapasztalhattam az Úr Jézus megváltó kegyelmét és irgalmát. Így kez75

dődött az első hitbeli lépésem, döntöttem Isten mellett és elfordultam addigi bűnös életemtől. Amikor rádöbbentem Isten mélységes szeretetére, hogy odaadta személyesen értem a Fiát, a mi Urunk Jézus Krisztust, csak sírni tudtam. Órákat töltöttem Isten jelenlétében, és csak sírtam, és sírtam, hogy Ő ennyire szeret, én pedig mennyi fájdalmat okoztam Neki, a legdrágábbnak, majd kiszakadt a szívem a helyéből, annyira fájt. Akkor még nem tudtam – ma már tudom –, ez Istenünk kegyelmi ajándéka volt. Hitet kaptam, hogy higgyem, Ő értem halt meg. Szerettem volna, hogy ezt mindenki megtudja, hogy más is részesülhessen ebből a csodálatos ajándékból! Azóta sok-sok felnőttnek, fiatalnak, gyermeknek elmondhattam ezt szolgálatom 15 éve alatt, és sokan közülük elfogadták az Úr Jézust Megváltójuknak. Egy ígéret beteljesülése még várat magára, de hiszem, hogy a mennyben már el van készítve, hiszen maga Isten ígérte meg számomra: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Csel 16:31.) Hiszem, hogy a gyermekeim életében is ez beteljesül, és megláthatják a szemeim, annál is inkább, mert egy éjszaka sok-sok évvel ezelőtt, amikor még nem ismertem a Biblia szavait, Istentől egy Igehelyet kaptam, a Zakariás 10:12-t. Alig vártam, hogy reggel legyen, és megnézzem van-e ilyen Ige a Bibliában. Nagyon izgultam, és megtaláltam! Örömömben szóhoz sem jutottam, mert Isten személyesen nekem üzent, kis porszemnek, nem hagyott kétségekben, mert Isten nem ember, hogy hazudjék. „És megerősítem őket az Úrban, és az ő nevében járnak, így szól az Úr.” (Zak 10:12.) Amikor elfáradok, ez erősít meg, ha ellankadok, felemel, mert Isten ígéretei igazak. Köszönöm Uram a hit ajándékát. Csákiné Svantek Györgyi




V

an a községben egy istentelen ember, aki éppen haldoklik. Hallani sem akar Jézusról, és nem engedi, hogy a hívők közül bárki meglátogassa. Borzasztó lenne, ha megtérés nélkül kellene meghalnia. Hiszen akkor elkárhozik! Nem, nem halhat meg, míg hitre nem jut! Kér76

jük, látogassa meg, és segítsen már rajta! Mi majd közben a térdeinken maradunk és imádkozunk, míg vissza nem jön a hírrel, hogy ez a szerencsétlen ember megmenekült.” Vonakodás nélkül elindultam a beteghez, és odaérve kopogtattam. Az ember valóban halálán volt. Dühösen rám támadt, hogy mit akarok. Szívemben részvéttel az ágyához léptem: „Hallottam, hogy nagyon beteg és azért jöttem, hogy meglátogassam.” – „Nincs szükségem semmi látogatásra!” – mondta haragosan. „Ide figyeljen – feleltem amilyen kedvesen csak tudtam –, nekem Isten gyermekszájon át adta azt a megbízást, hogy meglátogassam magát.” Elmondtam, hogy két odavaló leányka kért fel a látogatásra, akik szeretnék, ha beszélnék neki Jézusról, hogy el ne vesszen. Csodálkozással és mély megindulással hallgatta. Magam is meglepődtem, milyen belső felszabadultsággal tudtam Jézus szeretetéről szólni. Elmondtam neki, hogy Jézus a kereszten az ő bűneiért is megfizetett. Könnyes szemmel kérdezte, van-e még számára kegyelem, meg tude Jézus neki is bocsátani, megmentheti-e őt is? Fülemnek ez valóságos mennyei muzsika volt. Micsoda öröm, ha átélhetjük, amikor egy ember belső ellenállása megtörik, és kegyelemért, békességért, bűnbocsánatért kiált! Isten Igéje alapján felkínáltam a Krisztusban való üdvösséget, s – ó csodák csodája! – a beteg megragadta. Egyre zokogott, míg én – ágya mellett térdelve – könyörögtem, és hálát adtam érte. Úgy ragadta meg Jézust, mint személyes Megváltóját, mint szabadítóját, s szívét teljesen kitárta előtte. Kimondhatatlan örömmel hagytam el a házat és siettem, hogy a két kis imádkozónak megvigyem a jó hírt. Mikor beléptem, mindkettőt még a térdein találtam, és hármasban magasztaltuk Urunkat a győzelemért. E. Sailer

A hitünk célja: az üdvösségünk 1Pt 1:8-9. „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel 77

örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” Róm 10:9-10. „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”


Nem az eszünkkel kell hinni: Szívünkkel kell megragadnunk az Ő igazságát. Hogy e hit által kilépjünk kudarcainkból és belépjünk Krisztus mindenhatóságába. Az örök életet nem a jövőben kell keresni. Az már most az enyém. Ezért használ Jézus jelen időt a János 6:47. versben. „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van.”


A

keresztyén élet a vízen járáshoz hasonlítható. Minden hullám elnyeléssel fenyeget és pusztulásunkra tör, de hitünk arra képesít, hogy sértetlenül parthoz érhessünk. Spurgeon

A hit cselekedetek nélkül halott Jak 2:14-17-20-21-26. „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? ... Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. … Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? … Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” Mt 7:21. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” 78




Nem így tanít Jézus Krisztus: Hit vagy cselekedetek? A cselekedetek nélküli hitnek nincs jelentősége, a Biblia azt mondja: halott. A cselekedetek soha nem helyettesíthetik a hitet. Ezek a hit természetes velejárói. A 2003 januárban benyújtott építési engedélykérelmünket elutasították. Sokat foglalkoztatott a „miért”. Tulajdonképpen arra vártam a választ, hogy felismerjem: az Úrtól, vagy a sátántól jött az elutasítás. A válasz nem egyik percről a másikra jött, hanem folyamatosan kezdte az Úr kibontani előttem. Egyre jobban azt láttam, hogy az Úr késztet várakozásra, de hogy miért, azt nem tudtam. Ma már tudom, hogy Istenem a Tőle való függőségre tanított ezzel is. Nem akarja, hogy emberekben bízzak. Ugyanakkor, a várakozás idején arra is nagyon figyelnem kellett, nehogy a sátán ezt a várakozást kihasználja ellenem, és az építkezésre vonatkozó látásomban megingasson. Nem hagyott bizonytalanságban Uram, az 1Móz 15:11. igevers által szólt hozzám: „Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elhessegette őket”. Nekem az építkezést támadó sátáni erőket kell elhessegetnem. Az Úr szövetséget kötött Ábrahámmal, akinek ekkor még Abrám volt a neve. Úgy értelmezem, hogy a szövetségkötés dokumentumát képezte a két oldalon elhelyezett áldozati hús. Isten és Ábrahám szövetségét fejezte ki, de a ragadozó madarak – a sátán képviselői – be akartak lépni Isten és Ábrahám közé. Ábrahám tudta, hogy ezt nem engedheti meg, azért hűségesen hajtotta el a madarakat. A ragadozó madarak támadását nem tudta megakadályozni, de azt igen, hogy a madarak szétcincálják a húsokat. Nekem ebben az az üzenet, hogy a sátánnak és démonainak a támadásait nem tudom ugyan megakadályozni, de felelős vagyok azért, hogy kárt ne tegyenek 79

bennem és az építkezésben. Minden tőlem telhetőt tegyek meg azért, hogy az Örömhír Közösség lelki növekedését ne akadályozzák. „Ezen a napon kötött az ÚR szövetséget Abrámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig...” (1Móz 15:18.) Az Úr bízott meg az építkezéssel. Ő megígérte, hogy ebben is betölti minden szükségünket. Az itt idézett igeverssel is megerősíti, hogy e szolgálatnak jövője van. Nem átfutó céllal építkezünk, hanem az utódaink is használják ezt az Ő dicsőségére. A következő három versben felsorolt népek pedig a megtérők sokszínűségét mutatják. Nem csak a nemzetiségükben mutatkozik a különbözőség, hanem a társadalmi pozíciójukat illetően is. Köszönöm Uram! ***

A cselekedetekkel alátámasztott hitemet megáldotta az Úr, és többen mellém álltak. Öt évig tartó kemény munka után elkészült a gyönyörű épület. Azóta újabb négy esztendő telt el, és mi folyamatosan hálát adunk Urunknak gondoskodó szeretetéért. Az épület több funkciót tölt be. Miközben az imádság házává lett, sokan és sokszor hajtottunk ott térdet és gyakoroljuk ezt napjainkban is. Ugyanakkor láthattuk megkötözöttek szabadulását, együtt adhattunk hálát a velünk együtt szolgáló testvérekért, új életek megszületéséért, stb. Rendszeresen gyakoroljuk azt is, hogy a lelki kenyér mellett fizikai segítséget is nyújtunk az éhezőknek és ruhátlanoknak. ***

A cselekvő hit nagy példája Müller György. Megtérése után gyermekek tanításával kezdett. Az utcáról behívta a gyerekeket a gyülekezeti terembe és Vasárnapi Iskolát alakított belőlük. Hamar észrevette, hogy közülük soknak nincsenek szüleik, nincs otthonuk. Szánalomra indult irántuk és közülük egyet befogadott saját otthonába. Csak pár nap kellett hoz80

zá, hogy felismerje, sokkal nagyobb a szükség, mint egy gyermekről való gondoskodás. Hit által létrehozta az első árvaházat. Azután újabb és újabb gyerekek jöttek hozzá segítségért, ő pedig folyamatosan bővítette az épületet. Minden centet hittel kért el Istentől. Csak Neki mondta el szükségeiket, soha nem kért emberektől adományt, segítséget. Szolgálata folyamán erősödött, növekedett a hite. Egy dollárral kezdte megpróbálni Istene hűségét. Majd a gyermekek számának növekedésével folyamatosan nőtt a kiadás, ő pedig mindig többet kért az Úrtól. Az évek során árvák ezreiről gondoskodott. Életének kilencvenharmadik évében a következőt írta naplójába: „Amikor először kezdtem imádkozni és hinni (azaz gyakorolni, vagy használni a hitnek bennem meglévő mértékét), az összes hitemre szükség volt ahhoz, hogy elhiggyem: Isten képes megáldani akárcsak egyetlen dollárral. Ám miután ötven éven keresztül napi rendszerességgel tápláltam és edzettem a hitemet, eljutottam arra a szintre, amikor már az egymillió dolláros áldásban is ugyanolyan könnyedén tudtam hinni, mint annak idején az egydollárosban.”


M

indennap újból kell hinnünk, a tegnapi hit mára mit sem használ! ***

H

inni annyit jelent, mint Istent számításunk legnagyobb tényezőjévé tenni, majd a legjózanabb következetességgel számolni Vele. Spurgeon

A csodatevő hit, mint kegyelmi ajándék 1Kor 12:7-9-10. „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a böl81

csesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait.” „Azonban, a Szent Szellem mindenfajta működését azért kaptuk, hogy ezzel a többieket szolgáljuk és segítsük. Az egyik embernek például a Szent Szellem azt adja, hogy képes legyen bölcsen beszélni. A másiknak ugyanaz a Szent Szellem természetfeletti ismeretet ad, amikor beszél. Megint másiknak ugyanaz a Szent Szellem hitet ad, másiknak meg a gyógyítás ajándékait.” (Egysz. ford.)


A Szent Szellem ajándékai felkészítik és felszerelik a hívőt minden jó cselekedetre, hogy szolgálatával a Krisztus testének építését és a világ megmentését mozdítsa elő. ***

A Szent Szellem egyes ajándékai egymástól függetlenül működnek. Ez érvényes a hit kegyelmi ajándékára is. Nem a csodatevés ajándékával, vagy a gyógyítás ajándékával működik együtt, és nem is elsősorban a gyógyuláshoz kapcsolódik a hit ajándéka. Ebből következik, hogy amikor egy nagy hitű emberről beszélünk, akkor nem a fizikai gyógyulásokra kell asszociálnunk. Dániel hit által megszabadult az oroszlánok verméből, a három zsidó ifjú az égő kemencéből, Jónás a cethal gyomrából. Illést naponta kétszer kenyérrel és hússal táplálták a hollók. Müller György árvák ezreiről gondoskodott hit által. Soha senkitől nem kért támogatást, mégis a legközelebbi barátai mondták róla, hogy egyetlen éjszakát sem töltött álmatlanul aggódva amiatt, hogy ki fog az otthonnak élelmiszert és más szükséges dolgot adni. Én is tudnék jó néhány példát felsorolni napjainkból, amik a hit ajándékával valósultak meg, de nem a gyógyuláshoz kötődnek. Azonban, mivel a könyv témája a gyógyulás, ezért többnyire a gyógyulással összefüggő példákat említem. 82

***

A csodatevő hit, mint szellemi ajándék a szolgálatra való képességért adatik, de nem csak kivételezett emberek kiváltsága. Isten a Tőle kapott feladat elvégzéséhez hitet ad neked is. Mózesre nagy feladatot bízott, és annak bátor elvégzéséhez hitet is adott. Müller György az Istentől kapott hit ajándékával árva gyermekek ezreit nevelte fel, vagy Corrie ten Boom üldözött zsidókat rejtegetett. A hit kegyelmi ajándékát mindazok megkapják, akiknek az előttük álló, Istentől kapott feladathoz erre szükségük van.


A

mint imádkozni kezdtem a betegekért, a Szent Szellem ezeket a szavakat helyezte a szívembe és az elmémbe, és hangosan ki is mondtam őket: – Valaki itt nagyon vágyik gyermekre. A mai naptól számított kilenc hónap múlva kisbabád lesz. Olyan erősen éreztem ezt, hogy még egyszer kimondtam: – Mához kilenc hónapra kisbabád lesz. Közben Sulamith alig tudott uralkodni magán: „Vajon nekem szólnak ezek az szavak? Uram? …” Tíz nappal a konferencia után a Babaváró Központ közölte velük, hogy semmiképpen nem születhet gyermekük, forduljanak az örökbefogadás felé. Számukra ez az egyetlen lehetőség. Sulamith szóhoz sem jutott. Minden reménye darabokra tört, mint egy kristálypohár. Az Úr azt mondta neki, hogy számoljon kilenc hónapot. Az orvos azt, hogy egyáltalán ne számoljon. A kisebbrendűségi érzés úgy szállt rá, mint egy sötét felhő. Eddig csak sejtette, hogy nőként kudarcot vallott, most már viszont tudta. Teljes erővel ránehezedett a fájdalom, hogy soha nem fog megszülni egy olyan gyermeket, 83

akinek ő a biológiai anyja. Örökbefogadásra gondolni sem tudott. Hét hét telt el. Sulamith érezte, hogy valami megváltozott benne: Először nem mert szólni, de a teste határozottan változni kezdett. Végül megosztotta új érzéseit a férjével, aki azonnal időpontot kért az orvostól. Az orvos elvégezte a vizsgálatokat, és nem hitt az eredményeknek. Sulamith hét hetes várandós volt. Lehetetlen! Tíz héttel a konferencia után kaptam egy e-mailt arról, hogy a Tűzkonferencián elhangzott ígéretből terhesség lett. Az anya és a magzat is rendben van és egészséges. A babának 2000. február 23-án kell megszületnie – pontosan kilenc hónappal Isten kijelentése után. Ma Mörtshkéék két egészséges gyermeket nevelnek az Úr tanításában és intésében. Az egyik apróság abba az óvodába jár, ahol anyukája dolgozik. Sulamith elnyerte szíve vágyát. Reinhard B.

Gyógyító hit Mt 9:22. (Lk 8:48.) Vérfolyásos asszony „Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: Bízzál, leányom, hited megtartott téged. És meggyógyult az aszszony abban az órában.” Mt 9:18-25. „Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy zsinagógai elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog… Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt.” Mt 9:28-30. Két vak „Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték: Igen, Uram! Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük.” Mk 10:46-52. Bartimeus „Jézus ekkor így szólt hozzá: Menj el, a hited megtartott téged. És azonnal újra látott, és követte őt az úton.” 84

Csel 3:16. „Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.”


1979-ben a gyomortükrözéskor szövetmintát vettek a fekély környékéről. Betegállományba kerültem. Szabadidőmben a Bibliát és keresztyén könyveket olvastam. Saját helyzetemre gondoltam. Betegségem esetleges végzetes kimenetelére. Arra, hogy egy gyomordaganat talán néhány hónap múlva elszakít a családtól. Feleségem 4 kislányunkkal kenyérkereső nélkül marad. Mi lesz velük? Ki gondol rájuk? Miből élnek? A kísértő már-már elhitette velem, hogy én vagyok a család gondviselője. Az Úr azonban mellém állt, és így buzdított: „Semmiért se aggódj, hanem imádságos könyörgéssel kérd tőlem a gyógyulásodat! Ha hittel kéred, én megadom.” Csendességemben egyedül, majd feleségemmel együtt imádkoztam. Erőtlenségemet letettük az Úr elé. Kértük, hogy áldja meg és sokasítsa parányi hitünket. Kezdtünk bővölködni a hálaadásban, és ezzel együtt éreztük, hogy Isten szilárdabb talajra helyezett bennünket. Jób életpéldája és az új átélések új tartalommal töltötték be hálaadásomat. Megértettem, hogy e betegség is értem, értünk van. Ebben a helyzetben sokkal nyitottabb voltam a kegyelem befogadására. Nem tartottam már istenkísértésnek a hálaadást a látszólagos rossz helyzetért. Megértettem, hogy az Úr útjai nem az én utaim. Megtanultam másként érezni, látni, gondolkodni és különösen másként hálát adni. 33 év telt el azóta. Még ma sem mondhatom, hogy jól tudom a leckét, de azt igen, hogy számtalanszor megtapasztaltam Isten szeretetét, és egyre jobban megtanulom a hálaadást és az Isten dicsőítését. Az 85

Úr akkor meggyógyított. A következő évben egy 5. gyermekkel is megajándékozott bennünket. Ma már gyermekeinkkel és unokáinkkal együtt magasztaljuk Istenünket jóságáért, hűségéért. ***

Sándor, akkor vasárnap délután úgy jött az Alfa Klubba, hogy „ma meggyógyulok”. Pontosan ez történt. Hittel hallgatta a gyógyulásról szóló tanítást és a végén megköszönte az Úrnak a gyógyítását, amit az ő testében végzett el. Matild megbetegedett a rák valamelyik változatával. Felkereste az orvosát, és annak utasításai szerint járt el, de abban hitt, hogy az Úr meggyógyítja. Férjétől értesültünk a gyógyulásáról. K. Zsolt nagy szenvedéseken ment át 2009 tavaszán. Kórházi vizsgálatra beutalta a háziorvos. Csigolyaporc problémát diagnosztizáltak nála, és sürgősséggel előjegyezték műtétre. Zsolt ekkor sem adta fel. Hitte, hogy műtéti beavatkozás nélkül meggyógyul. Nem emlékszem már, hány nap szenvedés következett még, de a kitűzött műtéti nap előtt meggyógyult és csak azt közölte az osztállyal, hogy meggyógyult, ezért nem megy műtétre. Később leírta gyógyulásának történetét, amit feltettünk a internetre és a Gyógyítások című fejezetben megjelentetünk e könyvben is. Hittel mondott szó Mk 11:23. „Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.”


Szolgálatunk eredményességének nagyon fontos feltétele, hogy Istent mindjobban megismerjük. Ő szól hozzánk, csak sokszor oly nehéz felismerni a hang86

ját. Nagyon hálás vagyok drága Uramnak, hogy akkor vasárnap délelőtt, amikor a Végtelen hit című filmet vetítettük, a film megtekintését követően hitet kaptam az Úrtól Lilláékra nézve. A hit mellé bátorságot is adott, hogy merjek kilépni és megvallani a hitemet. Ő segített meg abban, hogy ne a megelőző hónapok kudarcaira, hanem Jézus Krisztusra tekintsek. Imámban megvallottam, és megköszöntem az Úrnak, hogy a gyermek után sóvárgó édesanyát megajándékozza kisgyermekkel. Majd az alkalom után, még kézrátétellel imádkoztam Lilláért. A továbbiakat Lilla mondja el: „Karinánk után volt egy méhen kívüli terhességem. Ez egy nehéz, fájdalmas, szomorú időszak volt, és vártuk, hogy mikor kapunk helyette másik kisbabát. Vártunk, vártunk, de nem jelentkezett újabb kis lakónk. Azon is aggódtam, egyáltalán lehet-e még kisbabánk... Imádkoztunk mi is, mások is, de semmi. Ekkor jelent meg magyar felirattal az interneten a Végtelen hit című film, amit a gyülekezetben közösen megnéztünk. Én olvastam mikrofonnal, hogy mindenki értse a filmet. Az egész film nagyon hit-mélyítő volt, de nekem különösen a vége volt bátorító, amikor kiderült, hogy a főszereplőnek és feleségének, az orvosok véleményét meghazudtolva, mégiscsak született gyermeke. A vetítés végén odajött hozzám apa (aki egyben a lelkészünk is), nagy hittel megáldott engem, és kérte Istent, hogy adjon nekünk kisbabát. Nem volt semmi különös ebben, nem is nagyon vette észre senki a gyülekezetből. Egy szimpla, hittel mondott áldás és kérés volt, de feljutott Isten trónjához. Hamarosan megtudtuk, hogy új élet növekszik bennem. Barnabásunk – a vigasztalás fia – még abban az évben megszületett. Áldott, jó kisfiú. Nem hibátlan, de nagyon sok örömünk van benne nekünk, szülőknek is, és nővérének is. Nagyon hálásak vagyunk mindkettőjükért Istennek.” 87

***

Áldom nagy Nevét, Aki vigasztalást adott Barnabásban. Hisszük, hogy a családban és a gyülekezetben további imameghallgattatásokkal ajándékoz meg Édesatyánk a jövőben is. ***

Naámán azt várta Elizeustól, hogy majd kijön a házából, kezét a testére helyezi, és úgy gyógyítja meg. De erre nem volt szükség. Elizeus hitte, hogy ha Naámán megteszi, amit mond neki, akkor meg fog gyógyulni. Kiváló példái az ilyen hittel mondott szónak a következő esetek is:


A

z első sorokban két másik nő között ült egy nagyon beteg asszony, akit ők vonszoltak be a te-

rembe. „Hozzátok elém!” – szólt Wigglesworth. Nagy nehézségek árán sikerült is az asszonyt előrevinniük. De ahelyett, hogy imádkozott volna érte, ahogy ezt mindenki várta, azt mondta: „Engedjétek el, hagyjátok egyedül állni!” Amikor a két asszony hallgatott rá, a beteg nő lezuhant a földre. Miután felemelték, ismét azt parancsolta nekik, hogy hagyják egyedül állni, és az asszony újból a földre esett. Megint felemelték, és bár a jelenlévők már megjegyzéseket tettek, Wigglesworth harmadszor is azt mondta: „Hagyjátok ismét magára!” De ezúttal nem akarták már megtenni, amit mondott. „Érzéketlen szörnyeteg!” – kiabált valaki előre a közösségből. De Wigglesworth ránézett és azt mondta: „Hallgass, én tudom a dolgomat!” Azután ismét a két asszonyhoz fordult, és megismételte a parancsát: „Engedjétek el és hagyjátok egyedül állni! Tegyétek, amit mondtam!”

88

Félelemmel, reszketve engedelmeskedtek neki, és ezúttal a nő már nem esett le, de a földön ott volt egy nagy, rákos fekély, amely a testéből esett ki. Wigglesworth-nek igaza volt. Hitte, hogy a nő meggyógyul, és képes lesz egyedül megállni – és így lett. ***

W

igglesworth meglátogatott egy templomi segédpásztort, akinek történetesen nem volt lába. Minthogy ez jól látható, hamar ki is derült. Beszélgetés után Wigglesworth azt mondta ennek az embernek: „Holnap korán reggel menj el és vegyél egy új cipőt!” A pásztor úgy érezte, gúnyt űz belőle, de éjszaka az Úr szólt hozzá: „Tedd azt, amit az én szolgám mondott neked!” Az ember korán reggel felkelt, bement a városba és az üzlet előtt várakozott nyitásig. Végre megjött az üzletvezető. Hamarosan egy eladó lépett hozzá, akitől ő egy pár cipőt kért. „Igenis, Uram, és milyen színűt és mekkora méretűt óhajt?” A pásztor egy pillanatig késlekedett a válasszal. Ekkor az eladó észrevette az állapotát: „Pardon, Uram, azt hiszem, hogy önnek nem szolgálhatunk a megfelelővel.” „Értem, fiatal barátom, de ennek ellenére szeretnék egy pár fekete 39-es cipőt vásárolni.” Az eladó elment és hozta a kért cipőt és átnyújtotta a pásztornak. És ekkor hirtelen egy új láb és új lábfej képződött! Aztán ugyanez történt a másik lábbal is! A pásztornak nem csak új cipője, hanem új lába is volt! Wigglesworth-öt ez egyáltalán nem lepte meg, mert ő ezt az eredményt várta. Engem az lepett meg, hogy Wigglesworth nem is imádkozott ezért az emberért, csak megmondta neki, hogy mit kell tennie. Ő pedig engedelmeskedett. Az Isten Igéjébe vetett hit működött. ***

89

R

ákkal megoperáltak és a daganattal együtt a nyelőcsövemet is kiszedték; így most tudok lélegezni, de nem tudok nyelni.” Megmutatta a csövet, amit kapott: egyik végét a gyomrán levő lyukba illeszti, másik végén pedig egy tölcsérbe tölti a folyadékot. Három hónapja így tartotta életben magát. Élő halott volt. Mit tudok én itt tenni? Lássuk, mit mond Isten Igéje: „Ha valaki nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak meg is adatik az.” Isten azt akarja, hogy az Igével összhangban cselekedjünk. Az előbbi sorokra alapozva ezt mondtam: – Ma este jót fog vacsorázni. – De hát nem tudok nyelni! – Ma jót vacsorázik; menjen és egyen! Amikor hazaért, elmondta a feleségének, hogy a prédikátor azt mondta: ma este egy jót vacsorázik. „Készíts valamit, és majd meglátom, hogy tudok-e nyelni.” A feleség finom vacsorát készített, ő pedig a szájába vett egy falatot. Már korábban is próbálkozott ezzel, de a falatok sosem mentek le. Isten Igéje azonban azt mondja, hogy „amit mond, az megtörténik”, így ez a falat lecsúszott, aztán a többi is lement egészen addig, míg jól nem lakott... Kereste a lyukat a hasán, de Isten bezárta ezt a lyukat, amikor megnyitotta a másikat. Ez az ember csordultig van hálával, és dicséri az Istent a hitért, ami legyőzi a lehetetlent. Smith W.

Hit a gyakorlatban Zsid 11:23. „Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.” 2Pt 1:5. „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt.” (Károli ford.) 90




Isten, Aki a szíveknek és a veséknek vizsgálója, pontosan tudja, mi van a szívemben. Ismeri szívem vágyát. Tudja azt, ha képmutató módon cselekszem, és csak jónak akarom magam mutatni. Azt is tudja, ha odaszánom magam őszintén, de a körülmények miatt ez nem felismerhető. Esetleg pontosan az ellenkezőjét látja a vallásos világ. Ő Izráel gyermekeinek jajkiáltását is meghallotta. Látta szorult helyzetüket és eldöntötte, hogy most szabadítja meg őket. Mózest 40 éves képzés után élükre állítja. E negyven év a pusztában elégséges volt Mózesnek arra, hogy megtanulja az alázatot, ami Isten szolgálatában nagyon fontos.
2Móz 3:7-9. „Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak.”


Mózes a feladat súlya alatt megrettent, de Isten bátorította és erősítette. Felruházta hatalommal, tekintélyt adott neki. Istentől kapott tekintély nélkül lehetetlen szolgálni. Elindult, kivezette a népet. Elérkeztek az Ígéret földjének határához és tizenkét kémet küldött előre. Ők visszajöttek és beszámoltak. Kettő hitt, tíz nem vette komolyan Isten ígéretét. A 10 nem tudta hitét gyakorolni. Ennek következménye, hogy mások is 91

hitetlenkedtek. Isten pedig nem engedte be a hitetleneket az örökségükbe – hosszú, 40 éves „haldoklás” következett, amíg a hitetlenek mind elhullottak a pusztában. A kivonulás során elérkeztek Kádeshez. Isten ígérete teljesedett. Ott voltak Kánaán határán, csak be kellett volna lépni. A nép azonban nem úgy gondolkodott, mint később Dávid, vagy Mária, akik ezt mondták: Tégy úgy, ahogyan ígérted, legyen nékem a te beszéded szerint! Ők hittek, ezért Isten beteljesítette rajtuk ígéretét. A 10 törzsi vezető nem hitt, ezért nem mehettek be Kánaánba. Ami nagyon szomorú, hogy hitetlenségük miatt gyermekeiknek is pusztai vándorlás következett. A te hited, az Istennel való kapcsolatod, az Igének való engedelmességed meghatározza gyermekeid jelenét és jövőjét. Az, hogy szüleim hittek, azt jelentette, hogy minket is hitben neveltek. Megtanítottak imádkozni, megszerettették velünk a Bibliát, Isten Igéjét. Valójában, magát az élő Igét, Jézus Krisztust szerettették meg velünk. Feleségemmel tovább vittük és visszük e vonalat. Gyermekeinket úgy tanítottuk, neveltük, hogy legfontosabb legyen számukra az Úrral való közösség, a Benne való bizalom. Komolyan vették, és ők is tanítják gyermekeikkel, unokáinkkal, hogy hitüket a gyakorlatban használják.
4Móz 14:30-33. „Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia. De gyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, azokat beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek. De ti holtan hullotok el itt a pusztában. Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven 92

esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg holttesteitek az utolsóig a pusztában nem lesznek.”


Nehogy úgy járjunk, mint a zsidók: gyermekeik féltéséről beszéltek, de valójában hitetlenek voltak. Járjunk hitben! Ne a láthatókra nézzünk, hanem a hit szerzőjére és beteljesítőjére, az Úr Jézusra!
1Móz 13:17-18. „Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom. Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van. Ott is épített oltárt az ÚRnak.
Naplóm: 2011. márc. 11

2004-ben, egyik februári reggel szólt hozzám az Úr. Nagyon érthetően világossá tette előttem, hogy a most épülő épület egy bázis lesz a számunkra. Szolgálati területünk nem csak Orgovány, sőt nem ez az igazi terület, bár itt növekedést ad a gyülekezetnek, de sokak felé szolgálunk, ahogy azt korában megmondta. Sátrunkat kiterjesztjük. Ábrahámnak azt mondta az Úr a 17. versben: „…járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom”. Így kell nekünk is tovább menni, és bejárni a „földet”. Felismertem, hogy ez Isten ránk vonatkozó akarata, ennek megfelelően végeztem szolgálatomat. Amikor kellett Kunszentmiklósra, Bagamérba, Hatvanba, stb. mentünk Csendes Napokat tartani. Nem a kényelmünket kerestük, hanem arra figyeltem, mit vár tőlünk Urunk. A maga idejében készek voltunk engedelmeskedni akkor is, ha határainkon túlra hívott. Mentünk, hirdettük az örömüzenetet, a szorult helyzetben élőknek hirdettük az Úr szabadítását, tanácsoltuk a bi93

zonytalankodókat. Urunk pedig új életet sarjasztott lábunk nyomán. Ábrahám Mamré tölgyesében letelepedett. Isten nekünk adta ezt az épületet, amely az Ő dicsőségére hamar megépült. Ez lett a hálaadás és a dicsőítés oltára, ahol hálaáldozatot mutatunk be az Úrnak. Ez által az Ige által értem meg, hogy miért nem készen vásárolhattuk meg az épületet, ahogyan én nagyon szerettem volna. Az Úr azonban azt akarta, hogy mi építsük meg az Ő oltárát. – Uram, engedelmeskedem, és építem a Te oltárodat. Köszönöm a bizonyosságot. Köszönöm a bátorítást. Köszönöm, hogy minden szükségünket betöltöd, ahogy azt megígérted a 2003. év október 27-én. Uram a Te ígéreted elégséges számomra. „Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” (Zsid 13:15.) „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” (Zsolt 50:23.) Uram, hálás vagyok azért, hogy ezen az úton vezetsz. Sokszor elfáradtam, de az Úr nevében mindig újra kezdtem. Nem állok meg Uram! Megyek tovább, akaratod szerint hálaadással. Uram, készítjük a helyet az „oszlopcsarnokban”. Szép házat építünk a Te dicsőségedre. Köszönöm, hogy velünk leszel, és minden napra megadod az erőt. Ma megértettem, hogy a gyülekezeti termet kell előre helyezni. ***

Közben eltelt nyolc év. Istentől jövő csodák sorozatát élhettük át, miközben újra meg újra odaáldoztuk életünket az oltáron. Kezdetben csak humanitárius célokra használtuk az építés folyamatában levő épületet. Még csak a falak álltak, rajta volt a tető, ami biztonságot nyújtott az időjárás viszontagságaival szemben. Mi már ott helyeztük el a segélyárut: ruhákat, cipőket, bútoro94

kat, a különböző használati berendezéseket, stb., amiket az Isten Lelkének inspirálására hoztak az emberek mindenfelől. Szortírozás után innen vittük a szélrózsa minden irányába a segélyárut, olyan településekre, ahol önkéntes jelentkezett a segély elosztására. Itt, az alapítvány központjában, Orgoványon készítjük a csomagokat, hogy postai úton küldjük a szükségben lévő családok részére. Innen látjuk el folyamatosan az utca másik oldalán szolgálatot végző Katicát, aki minden nap várja az anyagilag nagyon elesett helyieket és erdélyi vendégmunkásokat, hogy az azonnali szükségeiket kielégítse: pulóvert, kabátot, takarót, tartós élelmiszert, stb. adjon nekik. Közben az Úr az épületünkkel szemben egy újabb épületet ajándékozott az Örömhír Alapítványnak, ahová folyamatosan átterelhettük a tárolást, az oltár pedig egyre inkább helyet biztosíthatott a szellemi tevékenységeknek. 2006-tól már csoportokat tudtunk fogadni, hogy előre elkészített értékes csomagot adjunk át nekik egy szép műsoros délelőtt során, ahol felcsendült Isten Igéje és az erőteljes bizonyságtételek, ahogy megvallották régebbi és újabb hívők a hitüket. A következő évtől pedig már a távoli településről érkező, pihenni és szabadulni vágyókat is tudtuk fogadni vendégszobáinkban a felső szinten. 2008-ban ünnepélyesen felszenteltük a befejezett oltárt. Azóta folyamatosan tapasztaljuk, hogy nem csak közelről, de távolról is jönnek a békére, szabadulásra vágyódó lelkek, hogy velünk együtt mutassanak be élő és szent áldozatot az Úr oltárán, a Közösségi Házban. 2011 jubileumi esztendő. Húsz éve indultunk el feleségemmel, Ágikával abba az úttörő szolgálatba, amiben azóta is szolgáljuk drága Urunkat. Magunk mögött hagytuk az anyagi biztonságot, és hitben elindultunk a teljes-idős önkéntes szolgálatban. A két évtized során sok nehézségen és próbán átvitt Mesterünk, és bár mindig úttörő munkát végeztünk, még95

sem égtünk ki, mert a legnehezebb, és legviharosabb napokon a „vállára vett” bennünket jó Pásztorunk, és úgy vitt át a következő állomásra. Most éppen Jánoshalmára készülünk négy napra, ahová sok településről jönnek Isten Igéjére és imádására vágyakozó emberek. Később itt Orgoványon jövünk össze azokkal, akik rendszeresen imádkoznak értünk, hogy ez esetben együtt magasztaljuk Istenünket jótéteményéért. A nyár és az ősz folyamán még más alkalmakkal is összegyülekezünk jubileumi hálaadásra, hogy azzal együtt az Élet kenyerét és Istenünk gyakorlati ajándékait oszthassuk a nehéz körülmények között élő családoknak.
Dán 2:16-23. „Dániel pedig bement a királyhoz, és azt kérte tőle, hogy adjon neki időt, ő majd megadja a magyarázatot a királynak… Magasztallak és dicsőítlek én téged, atyáim Istene, mert bölcsességet és erőt adtál nekem, és most tudtul adtad, amit kértünk tőled, tudtul adtad nekünk a király dolgát.”


Dániel és társai könyörgésére Isten Dánielnek éjszakai látomásban adta meg a választ. Hittel kérték Istent, és amikor Ő válaszolt, azt hittel elfogadták. Dániel tovább nem aggódott saját és társai élete felől, áldotta Istent, Aki kérésüket teljesítette.

A hit működik 1Sám 17:8-9, 45-46. „Nézzétek, én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy síkra szálljon velem! Ha le tud győzni, és megöl engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le, és én ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk. … Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és 96

dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben.”


Nagyon fontos része hitéletünknek, hogy tudatosan pozitív megvallásokat tegyünk. Ez alatt azonban nem azt értem, hogy megfelelő beszédtechnikával bármire is rábírd Istent. Nem a jól megválogatott szavak, vagy mondatok vezetnek sikerre, még csak nem is az ismételgetés, hanem az Isten erején nyugvó hit, amely ezeket motiválja. Góliát megvallása nagyon pozitív és magabiztos volt, de a maga erejére alapozta gondolkodását és beszédét. (1Sám 17:8-9.) Ennek eredményeként részéről a történet kudarccal végződött. Ezzel szemben Dávid megvallását az élő Istenbe vetett hitére alapozta: „… a seregek Urának… nevében megyek ellened…” (1Sám 17:45.) A történet folytatását ismerjük, Isten különleges csoda által győzelmet adott Dávidnak, és általa Izráelnek. Dávid katonai képzettség és fegyver nélkül indult a párviadalra. Csak egy parittyája volt és öt kis kő a tarisznyájában. Elgondolkodtam ezen az Igén. Ha két jól képzett katona indul megvívni egymással, akkor is nagy szükség van a hitre ahhoz, hogy tudhassa az egyik, ő lesz a győztes. Az emberi erők összevetése nagyon kiszámíthatatlan módon hozhat győzelmet vagy veszteséget. Valahol a háttérben mégiscsak azt gondolják az emberek: valamelyik csapat, és azon belül egy-egy harcos jobban felkészült a harcra. Itt azonban az effajta gondolkodást ki kell iktatni, mert itt egy háborúra jól felkészített, hatalmas, erős katona, a korabeli legmodernebb fegyverekkel indul - Góliát személyében. A másik pedig fegyverzet és kiképzés nélkül - Dávid személyében. Az emberi gondolko97

dás, az ész azt mondja: nincs esély, egész pontosan, a csata eldőlt, az a győztes, akinek a kezében van a fegyver. Dávid azonban nem az eszével indult, ő a szívére hallgatott. Szívébe pedig mélyen bezárta Istenébe vetett hitét. Ez rejtve volt mások elől, csak Isten és az ő titka volt. Ezt sem a filiszteusok, sem Saul katonái nem látták. Góliát a tapasztalatára és az úgynevezett hétköznapi hitére támaszkodva magában bízott. Dávid ezzel szemben az igei élő hittel Istenben, mint győzelmének forrásában bízott. Isten győzelemre vezette őt és az egész izráeli tábort.

Alkalmazzuk a hitünket! 2Móz 14:21-22. „Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé, az ÚR pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel, és szárazzá tette a tengert, úgyhogy a víz kettévált. Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbrólbalról falként állt.” Ám 5:8-9. (9:6.) „Szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az Úr az Ő neve. Pusztulással sújtja az erőseket, és pusztulást hoz az erődökre.” Náh 1:3. „Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma; nem hagy az ÚR büntetés nélkül. Förgetegben és forgószélben visz az útja, felhő a lépteinek pora.” Hag 2:6. „Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet.” Zsid 12:26-27. „Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.” 98

2Pt 3:10-11. „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek…”


Özönvízzel pusztította el Istenünk az egész bűnös világot, egyetlen igaz embernek, Nóénak a családja kivételével. (1Móz 7:17-24.) Isten választott népe előtt feltorlaszolta a Vöröstenger és a Jordán folyó vizét, hogy az egyiptomiak igájából kimentse, és bevigye őket a nekik ígért országba. Az üldöző egyiptomi seregre pedig rázúdította azt a vizet, ami Izráel számára védelmi gát volt. A Mózes ellen lázongó Kórah és csoportja alatt megnyílt a föld, és elevenen temette el őket. (4Móz 16:29-33.) Időnként büntető, vagy éppen szabadító eszközül alkalmazta Isten az ilyen jellegű természeti katasztrófákat a régi időkben. Az Úr Jézus Krisztus földön-járta idején sokféle csodát cselekedett. Parancsára betegségek múltak el egyetlen pillanat alatt, vak szemek megnyíltak, némák beszélni tudtak, süketek visszakapták hallásukat. Poklosok megtisztultak. Ha szólt az Úr, elcsendesedett a vihar. Mesterünk előtt nem volt lehetetlen. Ahogy elérkeztünk az utolsó időkbe, egyre gyakrabban vagyunk átélői, szenvedő alanyai Isten ilyen figyelmeztetésének. Igen, mert napjainkban többször így szólította meg Isten az embert, hogy leomlott egy hegy, és belecsúszott a tengerbe. Máskor a tengert öntötte ki a szárazföldre. Ez történt Indonéziában 2004-ben, közel 300000 embert pusztított el a cunami. 2011-ben földrengéssel figyelmeztette Isten a lakosságot Japánban. Magam is láttam fényképe99

ket a vízzel együtt partra vetett hajókkal, felborított vonatszerelvényekkel. Szakértők szerint úgy megrázta a Földet, hogy az Északi- és a Déli-sark kicsivel elmozdult a helyéről. India és Sri Lanka közötti Mannar-öbölben csaknem 560 négyzetkilométernyi területet nemzeti parkká nyilvánítottak a 21. század legelején. Az ott elhelyezkedő 21 szigetből kettő belesüllyedt a tengerbe az elmúlt év során. 2010 májusában a kínai Beichuan városát a földrengés szinte porig lerombolta. A város felett 3 km-rel a leomlott hegyoldal a városon átfolyó folyót eltorlaszolta, és egy fennsíki tavat hozott létre, ami most újabb veszélyt jelent a folyómenti városokra. Emiatt 150000 embert kellett kitelepíteni a környéken. Guatemalában 2010 tavaszán az Agatha hurrikán súlyos természeti csapásokat okozott. A heves esőzés okozta kráter 3 embert elnyelt és 12 ház tönkrement. A türingiai Schmalkaldenben a város egyik lakónegyedében óriási kráter keletkezett. Hat házat ki kellett üríteni, 25 embert evakuáltak. Szerencsére személyi sérülés nem történt, csak egy gépkocsit nyelt el a föld. Tab közelében, Kapolypuszta és Pusztaszemes között megnyílt a föld, csaknem 40 méter hosszú és 3-4 méter mély árok keletkezett egy napraforgótáblában. Székesfehérvár közelében egy kukoricásban 4-5 méter mély és 3 méter széles hasadék keletkezett. Ezek az események nagyon emlékeztetnek engem arra, amikor Kórah és csoportja lázadt fel Isten szolgái, így Isten ellen, és Isten elpusztításukkal válaszolt gonosz tettükre. Az Úr hangját és lépteit vélem felfedezni ezekben a történésekben. Jó lesz figyelnünk. Egyelőre semmi jelét nem látom annak, hogy össztársadalmi változás történne, mint például Ninivében, amikor Jónás által figyelmeztette őket Isten. Azok bűnbánatra jutottak. Böjtölésbe kezdtek, és Isten megkönyörült rajtuk, nem pusztította el őket. 100

Sajnos a sok figyelmeztetés ellenére nem tapasztalom, hogy az emberek felismernék a szabadulás feltételét. Addig is, amíg nem lesz szélesebb körű válasz bűnbánattal, közbenjáróként tehetjük egyénileg. Forduljunk az Úr felé bűnbánattal! Az Igében kijelentette az emberiség számára, hogy nem csak a Földet, de egyszer az eget is megrengeti. Mindent elpusztít. Azonban kegyelme még mindig tart. Türelmes hozzánk, mert nem akarja az Úr Jézus, hogy az emberek elvesszenek. Azt akarja, hogy mindenki megtérjen, és örökké éljen Vele a dicsőségben. A mi generációnk feladata a kegyelmi üzenet hirdetése, ami magában foglalja azt is, hogy hirdessük az érkező veszedelmet. Nem lehetünk puhányak, udvariaskodók. Nem gondolkodhatunk így: csak óvatosan, nehogy valakit megbántsunk a pokol rémisztgetésével. Kétezer éve az Úr Jézus figyelmeztetett az állandó készenlét fontosságára. Óvta kortársait attól, hogy magyarázkodásaikkal megnyugtassák magukat és elaltassanak másokat. Lukács evangéliuma 13. részében olvasunk Pilátus vérengzéséről és a siloámi torony összeomlásáról, amely maga alá temetett 18 embert. Jézus figyelmeztette azokat, akik magukat jobbaknak tartották az áldozatoknál, nehogy arra gondoljanak, hogy ők különbek, és azért kerülte el őket a tragédia. A minden ember számára szükséges megtérés fontosságára tette a hangsúlyt. (Lk 13:5.) ***

Vajon hányan hallottak korábban a kegyelemről a katasztrófa sújtotta területeken, és ebből hányan fogadták el azt? Voltak-e a térségben bizonyságtevők? Voltak-e nagyon elszánt lélekmentők? Ezek a gondolatok foglalkoztatnak engem! Természetesen én, aki Magyarországon élek, nem gondolom, hogy Indiában, Sri Lankán, Thaiföldön vagy Indonéziában kell betöltenem e küldetést. Nem, egyál101

talán nem. Nekem és a kedves Olvasónak itt van a feladatunk, a mi környezetünkben, Magyarországon. Az Úrtól kapott látással, de kitartással menni kell az elveszettek felkutatására. A barátnak, szomszédnak, utcabelinek, iskolatársnak elmondani: van élet a síron túl, és még tart a kegyelem. Ma még meg lehet szabadulni a pokol gyötrelmeitől, de nem biztos, hogy holnap is lesz rá lehetőség. Minden lehetséges alkalmat meg kell ragadnunk a figyelmeztetésre. Nemcsak a dél-ázsiai százezreknek fejeződött be az élete egy pillanat alatt. Számtalan ember országúti balesetben hal meg az ütközés pillanatában. Egyre több hírt hallunk tömbház vagy sorház felrobbanásáról. Ezek már mindennapos események. Az utóbbi egy hét alatt csak Budapesten két lakótömb robbant fel. Valamelyik lakó figyelmetlensége miatt berobbant a gáz, vagy éppen, mert egy elkeseredett ember a „gázhalált” akarta választani élete kioltására, meggyújtotta azt. ***

Éppen száz évvel ezelőtt Isten nélkül indult első útjára a hatalmas óceánjáró hajó, a Titanic. (No God, (Nincs Isten) ezt írták hatalmas betűkkel a hajótestre.) A sok szórakozni vágyó ember közül 1502 a jeges tengerben lelte halálát és csak 705-en élték túl a katasztrófát. A tizennégy emeletes luxus hajó, a Costa Concordia több mint 4000 utassal a fedélzetén hasonló céllal, az élet gyönyörét élvezni indult el 2012 januárjában. A minden szórakozást biztosító hajóóriás megfeneklett egy zátonyon és oldalára billent. Az utasok többségét élve kimentették, mielőtt a hajó a víz alá merült. Egy hónappal később, február 27-én a hajótársaság egy másik hajóján, a Costa Allegra-n tűz ütött ki, amint az Indiai óceánon haladtak. A tűz pusztítása miatt nem lehetett használni a konyhát, az utasok a fedélzeten várták szabadulásukat. Élelmiszert, telefonokat és fontos életmentő eszközöket 102

helikopterről dobáltak le a rendkívül rossz körülmények enyhítése céljából. A segítségére siető hajó egy Seychelle-szigeteki kikötőbe vontatta be a Costa Allegra-t. Csak pár nappal később, március elején egy görög tankhajó süllyedt el több mint kétezer tonna olajjal a fedélzetén, Görögországban. A kapitány eltűnt. Még nem tudni, milyen természeti katasztrófát rejteget a sok olaj, ki tudják szivattyúzni, vagy a tengerbe ömlik az olaj, szörnyű természeti katasztrófát okozva. Közvetlen ezt követően két gyorsvonat ütközött egymásba Lengyelországban. Sok a halott és a súlyos sebesült. Már nem is említem a csak 2-10 halálos áldozatot követelő hazai és külföldi közúti karambolokat, az ismétlődő ház felrobbanásokat és lakástüzeket, stb. A tragikus hirtelenséggel elhunytak között csak kevesen voltak olyanok, mint John Harper, aki korábban üdvösségre jutott, és amíg el nem nyelte a jeges ár, többeket Krisztushoz vezetett. Az egyik túlélő az Ontario államban levő Hamiltonban bizonyságot tett arról, hogy ő John Harper „utolsó megtértje”. Senki nincs biztosítva, hogy 70 éves kora után lesz lehetősége a Jézus Krisztus melletti döntésre. Az én és a te felelősséged, kedves Olvasóm, hogy újra meg újra figyelmeztessük az embereket. A döntés pedig már az övéké. Tapasztalatból tudom, hogy nagy az ellenállás az emberekben. Ahelyett, hogy megköszönnék a segítést, inkább bolondnak néznek. Mégis azt mondom, érdemes felvállalni a lélekmentés szolgálatát, mert ezáltal némelyeket üdvösségre vezethetünk. ***

Csak a balga ember nem akarja meglátni és hallani Isten figyelmeztetését, amint hív bennünket magához. *** 103

Alkalmaznunk kell a hitünket! Bizonyságot kell tennünk Jézus Krisztusról, mint Megváltóról, Szabadítóról. Meg kell osztanunk másokkal a hitünket, hogy az Úr Jézus visszajövetele közel van. Ki kell használnunk a kegyelmi időt, és megragadni minden lehetőséget, hogy a hitünk hitből hitbe jusson, és még sok elveszett lélek megtérjen, és befogadja szívébe az Úr Jézust, és így megmeneküljön az eljövendő harag elől. Buzgó hittel cselekedjük a lélekmentés szolgálatát!

segítsééHitet nem tudunk adni senkinek, de a Szent Szellem segíts gével munkálhatjuk a hitre ju jutásukat.

104

Gyógyulás

105

EGÉSZSÉG – BETEGSÉG Zsolt 91:16. „Megelégítem hosszú élettel.”

Egészségmegőrzés Az egészségünk nagyon drága, óriási kincs! Csodálatos, nagyszerű ajándéka Istennek. Vigyáznunk kell rá! Gondozni kell a testünket, védeni minden káros szenvedélytől, veszélyes, romboló hatástól! Így sok súlyos betegségtől, nyomorúságtól mentesek lehetünk. Elkerülhetünk nehéz, fájdalmas időszakokat. Figyelnünk kell az életmódunkra, táplálkozásunkra, testünk karbantartására, de lelkünk és szellemünk építésére még fontosabb. Ne legyünk könnyelműek, felelőtlenek! Tegyünk meg mindent, hogy egész lényünk Isten irányítása alatt, tervének megfelelően az Úr dicsőségére éljen és szolgáljon áldásként! Az egészségünket el lehet fecsérelni, lehet rombolni, és el lehet veszíteni is. Ha megbetegszünk, tudjuk, de még inkább érezzük, hogy bajba kerültünk. Felmerül bennünk a kérdés: Miért? Miért éppen énvelem történik ez? Mit tegyek, hogy meggyógyuljak? Hogy nyerhetem vissza az egészségemet? Próbálunk mindent megtenni, hogy a gyógyulás minél előbb megtörténjen. A Biblia – Isten Szava – eligazítást ad ezeknek a kérdéseknek tisztázásában. Legyünk készségesek az Élet Adójától és Urától elfogadni javaslatait, hasznos tanácsait, eredményes gyógymódjait! 106

A következőkben ebben szeretnék némi segítséget nyújtani Kedves Olvasóimnak.

Elkerülhető betegségek Zsolt 91:9-10. „Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” 1Pét 2:11. „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.”


McMillen gyakorló orvos praxisának gyakorlása közben elmélyült a kutatásban. Saját betegeinél nyert tapasztalataival élőbbé tette a kollegáitól kapott információkat. Felismerte, hogy a betegségek túlnyomó többségét az emberi indulatok: félelem, szorongás, aggodalom, irigység, harag, gyűlölet stb. okozzák. Betegek panaszából és az objektív tünetekből az orvosok felismerik a betegséget, de a betegség okát képező, láthatatlanul jelenlevő lelki zavarok ellen alig tehetnek valamit. Ez szomorú, de lelki békességet nem lehet fiolákból, vagy gyógyszeres üvegekből szerezni. Tablettáknál többre van szüksége a túlhajszolt embernek, a cserbenhagyott lánynak, a gyógyíthatatlan rákban szenvedő ifjú apának vagy anyának, a megcsalt feleségnek, a szenvedélyek rabságában élő férjnek. Baráti és testvéri körömben több olyan orvos van, aki betegének többet tud adni, mint a felírt gyógyszert, vagy az elköszönéskor mondott figyelmeztetést: vigyázzon magára, dolgozzon kevesebbet! Ők azok, akik önmagukat odaadják, nem a hírnevük és a jövedelemszerzés van a központban, hanem a test mellett a lélek gyógyítása. Örülök annak, hogy szép számban ismerek ilyeneket. Ők egyszerre igyekeznek 107

foglalkozni a lélekkel és a testtel. Fáradozásuk nem is eredménytelen, a náluk kezelt betegek arról tesznek bizonyságot, hogy nem hiába mentek a rendelésre. Dr. Gubacsi László éveken keresztül rendelt a falunkban. Praxisában a megelőzést helyezte előtérbe. Nem a gyors és látványos eredményt tűzte maga elé, ami az ő hírnevét öregbíti, hanem a betegek érdekeit képviselte. Jól tudta, hogy a gyógyszereknek káros mellékhatásuk van, amelyek akkor mindjárt nem jelentkeznek, hanem később, esetleg évek múlva. Betegeire időt szánt, megmutatta együttérzését és elmagyarázta, hogy érdemes a gyógyszerek fogyasztását kordában tartani olyan áron is, ha ez néhány nappal elnyújtja a várva várt gyógyulás elérkezését. Orvos rokonaim kórházi osztályokon dolgoznak. Kedvesen, segítőkészen fogadják betegeiket. Ez már az első pillanatban megnyugvást, gyógyulást jelent számukra. Bizalmukat megnyerve készek fogadni az egészséges életmódra, a nyugodt életvitelre vonatkozó tanácsaikat. A látszatos gyors eredmények helyett a megelőzésre teszik a hangsúlyt. ***

Személyes tapasztalatom nincs, de könyvekből olvasva tudom, hogy azok a zsidók, akik hűségesen ragaszkodnak Isten törvényének megtartásához, ezen belül az egészségügyi rendelkezésekhez, azok életében sokkal kevesebb betegség jelentkezik, mint a liberálisan gondolkodó, Isten parancsolataira fittyet hányó társaiknál. Ismeretes, hogy Izráel gyermekei csaknem fél évezredig Egyiptomban éltek, ahol különös kultusza volt a különleges gyógyítási eljárásoknak és gyógyszereknek. Krisztus előtt 1552-ben állították elő a híres Eber Papyrus kézikönyvet. Ez részleges tudósítást ad a korabeli orvostudományról és a gyógyszerekről. Érdemes megjegyezni, hogy a gyógyszerek fő alapanyaga általában a következő volt: Gyíkok vére, 108

sertés fogak, rothadt hús, bűzös zsiradék, sertés orrváladék, erjesztett tej, szamár pata, végül az ember, a szamár, a macska, a nyúl és a legyek ürüléke. Pl. ha szálka ment valakinek a bőre alá, azt gilisztavérrel és szamár trágyával kezelték. A trágya hemzsegett a tetanuszbaktériumoktól, tehát nem nehéz elképzelni, hogy miért halt meg a sebesültek többsége. Ilyen történelmi helyzetben könnyű megérteni, miért adott Isten egészségügyi rendelkezéseket választott népének, amikor kihozta őket Egyiptomból. Mózes az egyiptomi királyi udvarban jól megismerhette ezt a szörnyű állapotot. Néhány évtizeddel később kapta Istentől a kijelentést, ahogy a törvényben megfogalmazta az egészségügyi rendelkezéseket. „Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az ÚR, vagyok a te gyógyítód.” (2Móz 15:26.) Az egyiptomiak kezelni akarták a betegeket, olyan kultikus gyógyszerekkel, amelyek szinte biztos halált jelentettek. Ezzel szemben Isten a betegség megelőzésére, elkerülésére tette a hangsúlyt. A járványos méreteket öltött lepra megelőzésére az elkülönítést, a karantént rendelte Isten. A poklosság gyanúja esetén ki kellett zárni a beteget a közösségből. (3Móz 13:4.) Európában, ahol nem tartották be a mózesi törvényeket, még a 18. században is milliókat ragadott a halálba a tífusz, kolera és a vérhas. Miért? Mert falvakban és városokban az utcákra dobálták az ürüléket, amiben a legyek megtelepedtek és észrevétlenül terjesztették a betegségeket. Mindez elkerülhető lett volna, ha a nagyon egyszerű, primitív törvényt betartották volna, ha elásták volna azt, ami az embertől elment. (5Móz 23:13-14.) Évezredek után Semmelweisnek kellett újból felfedezni a kézmosás és a fertőtlenítés törvényét. (4Móz 19:8-22.) Nemcsak a mózesi tör109

vényt, hanem Semmelweis felismerését is elutasították nagyon sokan, aminek következtében emberek milliói haltak meg idő előtt. De jó lenne tanulni mások hibáiból és korunkban komolyan venni azokat a szabályokat, amelyek betartásával elkerülhetnénk soksok betegséget! Ezzel szemben süket fülekre talál, kinevetnek bennünket, amikor figyelmeztetjük a felnőtteket a változatos étkezésre. Azoknak az ételeknek fogyasztására, amelyek egészségesek. A zöldségek, gyümölcsök intenzívebb fogyasztása helyett az édességeket, a húsos, az erősen fűszerezett ételeket választják. Nem törődnek a rendszeres étkezéssel, egész nap nassolnak, rágnak valamit, és a különböző úgynevezett „üdítőket” tartalmazó flakonokat viszik magukkal mindenhová. Nem gondolnak a jövőre. Nem törődnek az egészségmegőrzéssel, a betegségek megelőzésével.


Elkerülhető betegségek – és a helyes táplálkozás. z orvos, de talán leggyakrabban a család orvosa találkozik azokkal a betegségekkel, melyek megelőzhetők lennének a mainál helyesebb életmóddal. Ez alkalommal csak a lakosság többségének helytelen táplálkozási szokásait, valamint annak káros következményeit emelem ki. A családi otthonokban gyakran megjelenő orvos korán felismeri az elhízás korai jeleit, módja van kifürkészni a család táplálkozási szokásait. A rögzült étkezési szokásokkal szemben nehéz eredményt elérni. Szívós munkával rá kell venni a kis pácienseket, adott esetben a felnőtteket az energia-bevitel csökkentésére és a bevitel, mozgással, sporttal való felhasználását kell szorgalmazni. A szülőnek és orvosnak közös meghatározó szerepe van ebben a harcban. Felvilágosítással, okos szóval, és következetes példaadással, türelemmel, jó felkészültséggel el kell fogadtatni a gyermekekkel, a felnőttekkel, hogy a válogatás, az egyol-

A

110

dalú étkezés, az ezt, vagy azt nem szeretem különböző súlyosságú betegséget, betegségeket okozó veszélyeit. A helyes táplálkozást csecsemőkorban kell elkezdeni, mint annyi mást is! A Courageous című filmből a következő egy-mondatos ajánlásra hívom fel a fiatal házasok figyelmét, kérve őket, hogy jól jegyezzék meg: „Néhány rövid év áll rendelkezésünkre, hogy befolyásolhassuk a gyerekeinket. Bármilyen példával szolgálunk nekik, azt fogják ők is továbbadni az ő gyerekeiknek:” A helyes táplálkozás lényege, hogy étrendünk minél több természetes táplálékot tartalmazzon. A fehérjék, zsírok, szénhidrátok, vitaminok, mikroelemek… rendszeres fogyasztása, ajánlott mennyiségben és helyes arányban elengedhetetlenek. Nem szabad elfelejteni, hogy a legjobb szomjoltó a tiszta víz, de ihatunk frissen préselt gyümölcs és zöldség leveket… Az itt ajánlottak hatékonyan erősítik immunrendszerünket. Napjainkban nehéz eligazodni, mivel a médiák már-már erőszakosan buzdítják a vásárlót minél több fogyasztásra, harsogják, hogy együnk többet. Ezeknek az ételeknek többsége vonzó, de valódi táplálék alig van bennük, csak a kalóriák. Így aztán nem csoda, hogy az átlagos fogyasztó 40-45 éves korára legalább 4-5 olyan betegségben szenved, ami elkerülhető volna a helyes táplálkozással. Az ember életében vannak tényezők, amelyeket nem tudunk befolyásolni. Ilyenek a nemünk, öröklött hajlam bizonyos betegségekre, életkorunk… Viszont a betegségek nagy többségének kialakulásáért magunk vagyunk a felelősek életmódunk és táplálkozásunk okán. Ezen kóros elváltozásokat életmód- és táplálkozásfüggő betegségeknek nevezzük. Érdemes hát az egészséges táplálkozásra figyelni. Ennek következtében a lakosság többségét érintő súlyos betegségek részben elkerülhetővé válnak, részben jelentősen csökken a számuk. Természetesen más rizikófaktorok tel111

jes vagy legalább lehetséges mértékű elhagyásáról sem szabad elfelejtkezni. A fent leírtak megerősítésére néhány példa: A kardiovaszkuláris betegségekből származó halálozás is sok esetben elkerülhető. Egészséges táplálkozással (telített zsírsavak csökkentésével, negyedannyi só-, jóval több rostos élelmiszerfogyasztással) és életmóddal a szívérrendszeri betegségek egyharmada megelőzhető. Hazánkban a daganatos betegségekből származó halálozás a világon az egyik legnagyobb arányú. Ez a lesújtó statisztikai adat megváltoztatható lenne, hiszen a daganatos betegségek 30-40%-a megelőzhető egészséges táplálkozással. A túlzott energia-bevitel és cukorfogyasztás nemcsak az elhízás kockázatát rejti magában, hanem a II. típusú – időskori – cukorbetegség kialakulását is. Természetesen több más betegséget is okozhat, mint pl. az érelmeszesedés, csontritkulás (osteoporosis), időskori renyhe bélműködés, stb. Mindezek arra késztetnek, hogy minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy elkerüljük a betegségeket! Vigyázzunk egészségünk megőrzésére kiegyensúlyozott, helyes életmóddal és egészséges táplálkozással! Ehhez kívánok bölcsességet, kitartást és türelmet következetes szeretettel fűszerezve minden gyermeket nevelő szülőnek és felnőttnek! Dr. Gubacsi László




A

táplálkozástudomány egy kifejezetten fontos, sok ismeretanyaggal rendelkező tudományág. Több dietetikus kollégát személyesen is ismerek, nagyra tartom tudásukat, sokat segítenek a gyógyulni vágyó embereknek, sokat tehetnek a betegségek megelőzésében is. A baj az, hogy rengeteg féltudományos, áltudományos, vagy egyszerűen csak szenzáció-hajhászírás jelenik meg, főleg a bulvár sajtóban, de már itt-ott az ismeretterjesztő, 112

sőt esetenként a szaksajtóban is. Így az a véleményem, hogy aki nem műveli magas szinten ezt a disciplinát, könynyen becsapódhat, üzleti manipulációk vagy egyszerűen félreértések áldozatává válhat, másrészt egyszerűen belezavarodhat a töméntelen, sokszor egymásnak ellentmondó információk áradatába. Máskor az üzleti vagy gyártási titok akadályozza, hogy megtudjuk, mit eszünk. Mindig is nehéz volt kiigazodni a világban. A Jó Isten adott nekünk értelmet, „józan paraszt ésszel” sok mindent kiszűrhetünk. De mint mindig, a legnagyobb segítség az eligazodásban, Isten Igéje, a Biblia. A Szent Írásban ezt olvassuk: „De a Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Ebből most a mértékletességet emelném ki, mint kulcsszót. Mi, akik nem vagyunk táplálkozás-szakértők, a Jó Istentől kaptunk egy könnyen és eredményesen használható módszert, szűrőt, mértéket, melyet ha betartunk, akkor jó úton haladunk. Erre az Istentől kapott segítségre támaszkodva bátran és hálaadással élvezhetjük azt a sokféle ételt, amit gazdagon megteremtett számunkra Isten. Nagyon fontos, hogy életünk más területein is kialakuljanak a helyes arányok, munka, pihenés, család, szolgálat, pénzkeresés, önkéntes munka, nonprofit munka stb. Ebben is a Szentlélek segít eligazodni. Dr. Somogyi Tihamér

Az egészség feltétele az engedelmesség 2Móz 15:26. „Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az ÚR, vagyok a te gyógyítód.” 5Móz 7:12-15. „Ha tehát hallgattok ezekre a döntésekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az Úr, a te Istened is hűsége113

sen megtartja a szövetséget… Távol tart tőled az ÚR minden betegséget, mindazokat a rosszindulatú egyiptomi bajokat, amelyeket ismersz. Nem bocsátja rád, hanem mindazokat sújtja velük, akik téged gyűlölnek.” Zsolt 28:5. „Mivel nem figyelnek az ÚR tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket.”

Tartsd meg az egészséget! Az Isten Igéjének való engedelmesség az önmérsékletet alakítja az emberben. Az önmérséklet az egészség, az erő és a békesség fundamentuma. Ez mértéktartás a jó dolgokban és teljes tartózkodás a rossz dolgoktól. ***

Részletekbe ugyan nem megyek bele – mivel ez egy következő tanulmánynak a témája –, azonban mindenképpen említést kell tennem arról, hogy az engedelmesség elhanyagolása, vagyis az engedetlenség nemcsak azt jelenti, hogy nem leszünk egészségesek, hanem különböző átkok követik életünk mindennapjait. A 28. Zsoltárból idézett vers rávilágít Isten természetére, Aki építés helyett rombolja azokat, akik nem figyelnek az Ő tetteire, akik nem tartják meg parancsolatait, akik engedetlenek Neki. A Mózes 5. könyvének 28. részében a 15. verstől a 69. versig olvashatunk azokról az átkokról, amelyek az engedetlenség következtében sújtják az embereket.

Isten akarata szerinti élet Péld 3:7-8. „Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.” 114

Péld 14:32. „A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös, de vigaszt kap az igaz, ha halálán van is.” Ézs 58:11. „Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.”

Megóv a bajtól, betegségtől 5Móz 8:4. „Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt.” Zsolt 91:9-10-12. „Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” Zsolt 105:37. „És kihozá őket… és nemzetségeikben nem volt beteges.” (Károli ford.) Zsolt 34:20-21. „Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR. Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.”


A tartós egészség csodálatos állapot. Nemcsak isteni gyógyulást, hanem isteni egészséget is vágyok. Vágyom, hogy eljöjjön az az idő, amikor minden hívő egészséges lesz. Tudom, hogy ez az Isten akarata az ember számára. Azt is tudom, hogy vannak olyan szentek a Krisztus testében, akik az isteni egészség feltételeit megtartják és ezért nem betegek, hanem folyamatos egészségnek örvendenek. Ilyennek ismertem Baranyay Irénkét, aki az elmúlt esztendőben – 85 évesen – ment haza az Úrhoz.


D

icsérem az én Uramat, hogy az Ő Igéje ma is élet, erő és igazság. A napokban újra örömmel mondtam el bizonyságként, hogy az Úr mennyire vigyázott rám, milyen kegyelmesen 115

őrzött. A 34. Zsoltár 21. versét olvastam: „Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.” – és csak dicsérni és magasztalni tudom az én Megváltómat – így hatvanon felül –, hogy mindez ideig pontosan így történt az életemben. Egy csontom sem tört el. Nemcsak a csontjaimat őrzi, hanem még a fogaimat is, mert egy sem hiányzik belőlük! Az Úré a dicsőség egyedül! Nagyon hálás vagyok őrző szeretetéért, az Ő oltalmáért. F. K-né

Az egészség erősebb a betegségnél! Isten erősebb az ördögnél! Oral Roberts Isten az Ura az életnek és a halálnak 5Móz 30:15. (30:19.) „Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.” 1Sám 2:6. „Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét.” Zsolt 116:15. „Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát.” Péld 8:35. „Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az ÚRtól.”

116

AZ IGE MEGTARTÁSA ÁLTAL VAN AZ ÉLET 3Móz 18:5. „Őrizzétek meg rendelkezéseimet, döntéseimet, mert aki megcselekszi azokat, él általuk. Én vagyok az ÚR!” 5Móz 32:46-47. „Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek benneteket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg, és teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét! Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek. Általa éltek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.” Neh 9:29. „Intetted, és törvényedhez akartad téríteni őket, de ők gőgösek voltak, és nem hallgattak parancsolataidra, hanem vétkeztek törvényeid ellen; pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. Pártütően hátat fordítottak, nyakaskodtak, és nem engedelmeskedtek.” Zsolt 107:20. „Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket.” Ez 18:9. „… rendelkezéseim szerint él, törvényeimet megtartja, és hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog! - így szól az én Uram, az ÚR.” Ez 20:11. „Rendelkezéseket adtam nekik, és megismertettem velük törvényeimet, amelyek által él az ember, ha megtartja azokat.” Lk 10:27-28. „Ő pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, 117

és felebarátodat, mint magadat. Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” Róm 10:5. „Mózes ugyanis azt írja, hogy aki cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni általa”.


A

z életben sok mindennel lehet foglalkozni, de kell hozzá egészség. Amikor betegen feküdtem a hátammal, bizony elgondolkodtam, hogy mi lesz ezután. Én vagyok a család fenntartója anyagilag, feleségem a gyermekeket neveli. Még ha egészséges is az ember, akkor sem könnyű helytállni, de ha beteg, akkor mit tehet? Sokat olvastam már arról, amit a Biblia tanít a gyógyulásról. Tudtam, hogy Isten akarata az emberek számára az egészség. Ez része az evangéliumnak. Jézus vére megtisztított a bűneimtől, és az Ő halálán keresztül megelevenített engem, újjászülettem. Ugyanakkor a kereszten magára vette a betegségeimet. Jézus legyőzte az ördögöt, és nekünk is, akik őt követjük, megígérte, hogyan járhatunk ebben a győzelemben. „Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1 Jn 5:5.) Ahogy feküdtem a fájdalmaim között, reménységet adott az a tudat, hogy akármilyen súlyos a helyzet, Isten mindent tud, és mindent megtehet. Az emberek gyakran bíznak az orvosokban, mert jót hallottak felőlük. Amikor a vizsgáló orvos az MR-felvételek alapján bejelentette, hogy műteni kell a gerincemet, akkor sem éreztem félelmet, csupán meglepett az idő rövidsége. Kedden délelőtt közölte velem a doktor úr, hogy péntek reggel be kell feküdnöm a kórházba, és hétfő reggel megműtik a gerincemet. Sajnos nekem egy teljesen kiszakadt porckorongsérvem volt, amit ha megműtenek, utána már nem lesz tökéletes. Isten viszont tökéletes munkát végez, aminek nincs mellékhatása. Ámen! Volt tehát két és fél napom, hogy átvegyem Jézustól a megígért gyógyulásomat. A műtét semmi esetre sem volt elfogadható számomra. Tudtam, hogy az Úr ismeri a hely118

zetemet, a kötelességeimet. A betegségben az egyik jó dolog, hogy van ideje gondolkodni az embernek Isten dolgain. Valahogy az isteni gyógyulásra mindig úgy tekintettem, hogy kell hozzá egy hatalommal felkent szolgája Istennek, aki imádkozik értem, és én meggyógyulok. De hol fogok én találkozni egy ilyen emberrel? Talán az Úr elküld miattam valakit? Jobbat küldött az Úr egy embernél. Az Igéjét küldte el a Mennyből, ami által azonnal, teljesen meggyógyultam. „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amenynyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézs 55:8-11.) Három hétig feküdtem, jajgatva, kínlódva. Elhatároztam, hogy nem megyek el orvoshoz, mert az Úrban fogok bízni. „...megbetegedett. Ászának a lába és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz.” (2Krón 16:12.) Isten csodálatos módon megnyitotta az ajtókat és egy hét alatt már az MR felvétel is elkészült. Felismertem az Úr vezetését ezekben az eseményekben, hiszen a gyógyulás után ezekkel a leletekkel tudom igazolni a betegséget. Igazából az evangélium gyógyulásos részében nem volt hitem. Ez volt a baj. Nem értettem, hogy hogyan működik. Azért is izgatott annyira, mivel sok keresztyén testvérem is szenved betegségekben. Éreztem, hogy ez a helyzet most egy jó lehetőség arra, hogy végére járjak az igazságnak. Azt hiszem csodálatos megtapasztalás, ha Isten – aki fenn van a mennyben, bár szemeimmel sohasem láttam – személyesen értem tesz valamit. Feküdtem az ágyamban, és azon gondolkodtam, vajon hogy fog megtörténni a gyógyulásom? Először arra gondol119

tam, hogy egyszercsak fényárba borul a szoba és személyesen Jézus jelenti be a gyógyulásomat. Ahogy ezen gondolkodtam, éreztem, hogy nem stimmel valami. Kedd éjszaka volt, tehát volt még két napom hátra, így még nem izgultam nagyon. Később szólt a Szent Szellem, és megmutatta, hogy miért helytelen arra várnom, hogy Jézus személyesen megjelenjen. Eszembe jutott Tamás története, aki csak a látható bizonyíték hatására volt hajlandó hinni. Rájöttem, hogy az ördög csapdája ez, aki azt akarja, hogy látásban járjak és ne hitben. „...mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5:7.) Próbálkoztam más módszerrel is. Koncentráltam figyelmemet a fájó csigolyára, közben Jézus nevét mondogattam. Ez egyfajta meditáció volt, amivel próbáltam mozgósítani lelki energiáimat. Körülbelül fél óra múlva megszólított a Szent Szellem, hogy most be akarok segíteni Istennek? Ha most meggyógyulok, az nem Istent fogja dicsőíteni. Tudtam, hogy Ő mindent megtehet, elég csak egyet szólnia. Akkor én minek erősködöm? Akkor és úgy teszi meg, ahogy akarja. Ebben azután meg is nyugodtam és elaludtam. Kedden délután összejöttünk a gyülekezetben imádkozni, ahol megkentek olajjal. Ezt azért is fontosnak tartottam, mivel Isten nem zugolyában gyógyít, titokban, hanem nyilvánosan. Nagyon logikusnak találtam ezt a lépést, mivel minél többen látták a betegségemet, annál több embernek lesz személyes bizonyság a gyógyulás. Isten jó gazda, és akkora hasznot akar húzni a befektetett munkájából, amekkorát csak lehet. Nem mondom azt, hogy a Jó Pásztor nem megy utána az egy báránynak, de azért a jó bizonyság sokak hitét megerősíti. Ezen kívül fontosnak tartottam betölteni az Igét: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.” (Jak 5:14-15.) Tudtam, hogy az engedelmesség az egyik kulcsa a gyógyulás120

nak. „Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg.” (Jn 2:5.) Az Ige azt mondja: „...megvan az ideje a gyógyításnak” (Préd 3:3.) Amíg várakoztam az Istentől rendelt pillanatra, folyamatosan az Igére koncentráltam, és megvallottam őket, amik által jobban felbátorodott a belső emberem. Én úgy látom, hogy ez a kulcsa minden dolognak, amit Ő megígért, hogy nekünk adja, és Krisztusban ezt el is végezte. Ha gyönge, erőtlen a szellemem, az nem tudja hit által átvenni az ajándékot, amit Krisztus már megszerzett nekünk. Ha kapni akarunk valamit az Úrtól, akkor először hatalmasan meg kell erősödnünk a szellemünkben az Ige és a Szent Szellem által. (Ef 3:16-20.) Ez csak akkor történik meg, ha cselekvő hittel olvassuk az Igét. A betegségem sokat segített abban, hogy jobban megértsem ezt. Sokkal elevenebb az Igével való kapcsolatom. Sokat segítettek Kenneth E. Hagin könyvei, melyeket a hit által való gyógyulás témakörében írt. Szerda este 10 órakor gyógyultam meg. A szobában feküdtem a földön és a Mt 8:17-et olvastam. ”Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.” Ahogy az Igén gondolkodtam, hirtelen, mintha a sötétben egy villanyt felkapcsoltak volna bennem: „betegségeinket ő hordozta.” A bensőmből jött egy kérdés: Zsolti, ha a porckorongsérved Jézuson van, akkor te tulajdonképpen teljesen egészséges vagy. Szinte mellbe vágott a felismerés. Éreztem, hogy elment mellettem az Úr, és most történik valami, amire anynyira vártam. (1Kir 19:20.) A következő gondolat, amire a Szellem inspirált, hogy vegyem fel a futócipőmet és fussak egy nagyot a faluban. Szóltam a feleségemnek, hogy nemsokára jövök. Elkezdtem lendületesen futni, és mire a szomszéd utcába értem, átjárta testem a szabadság érzése. Tudtam, hogy szabad vagyok. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8:36.) Nagyon élveztem a friss tavaszi levegőt, és a győzelmet. 121

Természetesen az ördög sem nyugodott bele a vereségbe, hiszen a kitartás az egyik nagy erénye, de nagyobb az, aki bennem lakik, mint aki a világban van. Mikor hazaértem a futásból, a feleségemnek örömmel mondtam, hogy éppen most gyógyított meg az Úr. Ne gondoljátok, hogy aznap éjszaka tudtam aludni. Ugyanúgy szúrt az ágyéki csigolyámnál valami, a lábamnak szintén nem találtam a helyét. Tudtam, hogy ez még a harc része, és most aratom a teljes győzelmet. Nincs más dolgom, mint szilárdan kitartani, mivel az ördögnek szabott ideje van arra, hogy megpróbálja a hitem. Az idő a sátán ellen dolgozott, és ő ezt jól tudta. Tudtam, hogy ilyenkor csak a tüneteket hozhatja vissza, a betegséget nem. Ha megijedek, és a habokra nézek, akkor jogot adok az ördögnek arra, hogy magát a betegséget is visszahozza. Körülbelül egy hétig tartott, mire teljesen elcsendesedett a csatazaj, és teljes fizikai erőmmel dolgozni tudtam. Nagyon imádkoztam, hogy az orvosnak hogyan mondjam el a történteket. Nem akartam elhallgatni azt, amit Jézus tett velem, de éreztem, hogy a Szent Szellem vezetésére kell figyelnem. Péntek reggel felhívtam telefonon, és az asszisztensnő vette fel. Elmondtam neki, hogy az Isten Igéje által meggyógyultam. Erre ő azt mondta, hogy Isten kezében vagyunk mindannyian, és megköszönte a visszajelzést. Úgy éreztem, ezt fontos volt megtennem. Két héttel később személyesen is elhoztam az MR-rel készült leleteimet. Körmöndi Zsolt

Meghatározza napjainkat Zsolt 139:16. „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Zsolt 31:16. „Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.” (Károli ford.) 122

Zsolt 90:10. „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.”

Megtoldja napjaink számát, teljessé teszi Ézs 38:1, 5. (2Kir 20:1-6.) „Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben! … Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.” 2Móz 23:25-26. „Ha Isteneteket, az URat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem.” Péld 9:11. (Péld 10:27.) „Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei.”


1973-ban feleségem nagyon súlyosan megbetegedett, sokkos állapotba került. Az orvosok mindent megtettek érte, de erőfeszítéseik eredménytelennek látszottak. Nem biztattak az életben maradását illetően. Közbenjáró imádságunkban kerestük meg Urunkat, Ő meghallgatta könyörgésünket és meggyógyította feleségemet. Smith Wigglesworthről olvastam, hogy 1932-ben a missziós konferencián bejelentette, hogy még további tizenöt évet kért az Úrtól. 1947 márciusában, pontosan azon a héten halt meg, amikor letelt a tizenöt év. Lujzika néni, három pici gyermek édesanyja halálos beteg lett. Az Urat kérte, hogy könyörüljön meg rajta, adjon még 10 évet, hogy valamennyire felnevelhesse a kisgyermekeit és elindíthassa őket a hit123

élet útján. Sokkal többet kapott, mint amit kért. Még egy negyedik gyermekkel is megajándékozta az Úr. Évekkel később visszaemlékezett Isten csodájára és leírta. Eme bizonyságtételét az alábbiakban olvashatjuk: emlékezem, amikor az én Mennyei ÉdesH álával atyám kezébe vett, hogy formáljon engem. 27 éves voltam, 3 pici gyermekemért nagy odaadással dolgoztam. Egy reggel, minden előzmény nélkül – imaházba készülés közben – bevérzett a tüdőm. Nagyon megijedtem. Az orvos megállapította: kaverna. Nem dolgozhattam. Teljesen munka nélkül feküdtem heteken át. Gyógyszert szedtem, és ez a bevérzés tizenkétszer megismétlődött. Nem bírtam semmit tenni ellene. Volt, hogy alvás közben jött. Máskor étkezés közben. Ilyenkor lovas kocsival 10 kilométert mentünk orvoshoz, aki beoltott. Néha használt, máskor nem. Szinte levegőt sem mertem szívni. De a vér csak jött. Nem bírtam befolyásolni. Borzasztó volt látni, tudni tehetetlenségemet. Míg én halálfélelemmel, a vérrel küszködtem, kisgyermekeim önfeledten futkostak, játszottak. Láttam, nekik élni kell. Nekem menni? – „Édesatyám kérlek, hosszabbítsd meg életem. Jó Atyám ajándékozz 10 évet. Csak 10-et, akkor már nem lesznek ilyen gyámolításra szorulók. Majd maguk tudnak öltözködni. És meg tanulják félni szent nevedet. Engedd, hogy taníthassam őket szent neved tiszteletére. Hogyha nem is lesz édesanyjuk, tudnak bánatukkal hozzád jönni, és kérni segítséged. Gyógyíts meg Édesatyám, és én neked adom megújult egészségemet.” Hosszú hónapokra kórházba kerültem. Nehéz súlyos műtétem alatt is tapasztaltam mennyei Édesatyám segítségét. Kicsi gyermekeim édesapjukkal együtt imádkoztak értem. A legnagyobb gyermek ekkor 4,5 éves, a középső 2 éves, a kicsi 10 hónapos volt. Ez volt az első karácsony, amit otthonomtól távol töltöttem. Kimondhatatlanul nehéz volt. Családom, rokonaim több mint 100 kilométerre voltak tőlem. Férjemet már hetekkel előbb megkértem, hogy ne jöjjön hozzám karácsony124

kor, maradjon kicsi gyermekeim mellett, tanítsa őket és beszélje el nekik az Úr Jézus születésének történetét. Most az ünnep varázslatában rám nehezedett súlyos betegségem, egyedülvalóságom. Jó Atyámhoz menekültem. Kértem, ne hagyjon el, küldjön vigasztalást, kegyelmes gyógyulást. Még alig fejeztem be a kérést, mikor megjelent az ajtóban a kedves arc. Férjem csak eljött hozzám, hogy velem töltse a szentestét. Jött egy testvérnő is, akinek a férje ártatlanul volt börtönben. Ez a szenvedő nő nem merült bele saját fájdalmába, hanem jött örömet szerezni nekem, hogy el ne fogyjon a hitem. Benső indíttatásból, a Szentlélek késztette őt, és használta fel az én hitem erősítésére. Itt a kórházban is találkoztam emberekkel, akiknek szívében Jézus él, akiket Isten föl tudott használni. Ők lettek nekem, az imámra válasz. Nem voltam elhagyatva. Köszönöm, hogy az én életemben ezt megcselekedted. Köszönöm az éveket, amit ajándékul adtál. Az egészségemet, hogy meggyógyítottál. Köszönöm, hogy igaz lett ez az Ige életemben: „Imé áldásul volt nékem a nagy keserűség, mert Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből.” Ézs 38:17. (Károli ford.) „Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” 2Kor 1:4. (Károli ford.) K. Lászlóné

Ne vonulj nyugdíjba az életből! Billy Graham Betelve az élettel 1Móz 25:8. „Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került.” 125

1Móz 35:29. „Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.” 1Krón 23:1. (29:28.) „Dávid megöregedve és betelve az élettel, fiát, Salamont tette Izráel királyává.” 2Krón 24:15. „Azután megöregedett Jójádá, és betelve az élettel, meghalt. Százharminc éves volt halálakor.” Jób 42:17. „Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.”

Hosszú élet 1Móz 15:15. „Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el.” Préd 11:8. „Azért ha sok évig élhet az ember, örüljön mindig, de gondoljon arra, hogy sok sötét napja is lesz, és ami következik, az mind hiábavalóság!” 1Kir 3:14. „Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked.” Zsolt 21:5. „Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót.” Péld 3:2. „… hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!” Ef 6:2-3. „Tiszteld apádat és anyádat: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.”

126

Hogy mindig hasznosak lehessünk, állandó kegyelemre van szükségünk. Spurgeon A bűn megrövidíti napjainkat Péld 14:30. „A nyugodt kedély élteti a testet, a szenvedély olyan mint a csontszú.” (Kat. ford.) Péld 15:4. (Péld 15:13.) „A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.” Ez 22:4. „A vér, amelyet kiontottál, vétkessé tett, és bálványaid, amelyeket készítettél, tisztátalanná tettek. Te vagy az oka, hogy közel van már a napod, elérkeztél esztendeid végéhez.”


A próféta által megszólítja Isten Jeruzsálem lakosait. Határozottan elmondja nekik, hogy bűnös életük miatt megrövidülnek napjaik, korábban szállnak sírba, mint ahogy Isten eltervezte azt. Salamon az idézett Igében kiemeli a szenvedély veszélyét, amely oly sok ember életét kikezdte a múltban, és nincs ez másként a jelenben sem. A szenvedélyek rabjai közül sokan észre sem veszik, hogy rabokká lettek. Akik pedig felismerik ezt, akár önmaguktól, akár mások rávezetése által, azok sem veszik komolyra a figyelmeztetést, mennek tovább bűnös útjaikon. Elintézik azzal, hogy „én ilyen vagyok, ez a természetem”, az Ige figyelmeztetése ellenére is maradnak indulatosak, irigyek. Nem zabolázzák meg a nyelvüket, nem uralkodnak az indulatukon. Nem gondolkodnak azon, 127

hogy beszédükkel nemcsak másokat, hanem saját magukat is tönkreteszik, összetörik a lelküket. Az elmúlt héten a sajtóból hallottam, hogy hazánkban az egyik népcsoport átlagéletkora 10 évvel alacsonyabb, mint az országos. A statisztikát készítő személy azzal magyarázza, hogy túlságosan kicsapongó életet élnek ezek az emberek. Olyan káros szenvedélyek, mint az alkohol, a cigaretta, a kávé, a drog, stb. rabjai közülük nagyon sokan. Általánosan eluralkodik a szabad szex. Nem szűnik a játékgépezés szenvedélye, de újabban az internet ad számtalan lehetőséget a bűnös szenvedélyek kielégítésére. Nagyon erkölcstelen életet élnek, felelőtlenül gondolkodnak. A Bibliából láthatjuk, hogy nem új keletű jelenség az indokolatlanul alacsony átlagéletkor. Így volt ez már évezredekkel ezelőtt is. A bűn kikezdte Isten választott népét is. A felelősség alól nem ment fel az, hogy valaki egy adott népből származik. Isten törvénye minden emberre vonatkozik. Olyan sokan zúgolódnak ellene, nem értik meg, hogy Isten a törvényeket mindig az ember érdekében, annak védelmére adta. Nagyon fontos szabályokat fektetett le választott népének. Ezek egyaránt erkölcsi, és egészségügyi szabályok. Megtartása, vagy meg nem tartása alapvetően befolyásolja szellemi és fizikai életünk alakulását. Jól felfogott érdekünk, hogy ne térjünk ki ezek elől. Isten megtette a maga részét. Rajtunk múlik, hogy mi megtesszük-e a miénket. Érdemes ezen elgondolkodni, mert ha áthágjuk Isten törvényét, akkor mi magunk szenvedjük annak kárát.

128

AZ ÖREGEDÉS

A

mikor valakinek hosszú élet adatik, az öregedés természetes folyamat, de rajtunk múlik, hogyan éljük ezt meg. Billy Graham

Préd 3:2. „Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.”


A harmincas éveim végéhez közeledtem. Fiatalos lendülettel osztályvezetőként dolgoztam a főiskolán. Munkám kapcsán számtalan emberrel találkoztam. A hatalmas épület-együttes karbantartása, felújítása, újabb épületszárnyak építése során tervező vállalatok mérnökei, kivitelező cégek építésvezetői, beruházó vállalkozások igazgatói jöttek hozzám egyeztetni. Máskor én mentem tervtárgyalásokra, építészeti- és gépészeti munkákat megrendelni, szerződéseket kötni. Egy-egy új arccal való találkozáskor mindjárt felvetődött bennem a gondolat az illető korát illetően. Igyekeztem az idősebbeknek járó kellő tiszteletet megadni. Akkor lepődtem meg, amikor a partner ugyanerre törekedve, ő próbálta az idősebbnek járó tiszteletét kifejezni felém. Ebben az időben szembesültem először a ténnyel: Kortársaimat nálam idősebbeknek gondolom. Arra is rájöttem, nem vagyok egyedül ezzel a tévedéssel. Egyszerűen másokon jobban érzékeljük a kor előrehaladását, mint magunkon. Ebben az időben, és még később is gyakran 129

megtörtént velem, hogy bácsinak szólítottam a kortársamat, netán nálamnál fiatalabbat. Érdekes, hogy ez a téves kormeghatározás még sokáig elkísért, annak ellenére, hogy többször rájöttem a tévedésemre. Még ma is gyakran előfordul velem, hogy hatvanas éveikben járó férfiakat, nálamnál idősebbnek gondolok az első meglátás során, de azért utána hamar leesik a tantusz. Igen, az évek újabb és újabb barázdát húznak a homlokunkra, az arcunkra. Megőszül a hajunk. Előbb lassan, majd később rohamosan gyengül a fizikumunk. A feledékenység egyre intenzívebb méreteket ölt. Olyan dolgokat elfelejtünk, amiket tavaly még jól tudtunk. Ami több, az egy órával ezelőtt hallottakról pedig legjobb esetben annyit tudunk, hogy valamit mondott a feleségem vagy a gyermekem, de mit is? Születésünk pillanatában megkezdődik az öregedés folyamata. Csak ránézel egy kisbabára és látod, hogy még csak pár hetes újszülött. Később már egyévesnek saccolod. A csecsemő növekszik testben és fejlődik az értelemben. Jön az óvodás-, majd az iskoláskor. Egyre erősödik. Már elvégez kisebb feladatokat. Ismereteket gyűjt otthon és az iskolában. Szóval mindig többre képes. Majd egyszer elér a csúcsra. Fizikailag ez valahol a húsz-huszonöt éves kor tájékán lehet. Ettől kezdve, nagyon lassan ugyan, de fogy az ereje, gyengül. Szellemi képességeket illetően ez a határ, illetve fordulópont sokkal később következik be. Noha az is igaz, hogy a felvevő képesség és annak sebessége már csökken, de még sokáig képes új információkat befogadni az agy. Annak ellenére, hogy korban előrehaladás történik, mégsem nevezzük öregedésnek. Az öregedés – emberi gondolkodásunkban – negatív folyamat, értékvesztés. Helytelenül ugyan, de ebből adódik az, hogy leértékeljük az időseket, sőt maguk a korban előrehaladottak is ezt teszik önmagukkal. Gyakran halljuk a következő mondatot, jaj, már ennyi, vagy annyi éves vagyok, – mintha ez 130

rossz lenne. Nem kellene inkább hálásnak lenni minden megélt évért?! Istenünk az Ő Igéjében sokat elmond nekünk a születésről, a növekedésről, a megerőtlenedésről, a betegségről és a meghalásról. A betegség és a halál nem volt az eredeti tervében, Ő édeni állapotot teremtett, életet, erőt, egészséget adott, az emberrel teljes közösségben akart élni, de a bűn ezt meggátolta, és vétkeink elválasztottak Tőle. Végtelen kegyelméből, bűnös állapotunk miatt sem taszít el magától. Újabb lehetőségeket kínál fel a helyreállásra az Úr Jézus Krisztusban. Az Ő vére megtisztít minden bűntől. Könyörülő szeretetéből felajánlotta számunkra a Menny dicsőségét, ahol az édeni állapotnál is csodálatosabb állapot uralkodik. Földi életünk minősége függ az Istenhez való viszonyulásunktól, gyakorlatilag a hitünktől. Élhetünk kiteljesedett életet. Egyáltalán nem természetellenes, hogy kerüljük a betegséget, a betegséggel járó szenvedést, a fizikai és érzelmi fájdalmakat. Másoknak és magunknak jó egészséget kérünk imádságunkban. Megbetegedés esetén pedig gyógyulásért esedezünk. A magam és a környezetem életében látom, hogy eközben nem teszünk kellő hangsúlyt a betegség okának, vagy céljának a keresésre, és éppen ez okozza a sok szenvedést. E tanulmányomban szeretném magam és mások figyelmét odafordítani e fontos témához.

Boldog öregkor Zsolt 90:9-10. „… úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. … olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” Zsolt 92:15-16. „Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, és hirdetik: Igaz az Úr.” 131

Az élet mértékegysége nem a hossza, hanem az általa hozzáadott érték. Corrie Ten Boom Anyai nagypapám és édesanyám is kilencvenes éveikben haltak meg. Utolsó éveikre is az üdeség, békesség és kiegyensúlyozottság volt a jellemző. Édesapám nyolcvanhét évesen ment haza az Úrhoz. Ha rájuk gondolok, felüdül a szívem. Nem kerülték el az idős korral járó nehézségeket. Egy-, majd két botra támaszkodva közlekedtek. Mozgásterük végül már csak a lakásra korlátozódott. A bejárati lépcsők már magas hegyként tornyosultak eléjük, de ők nem lefelé, hanem felfelé néztek, és onnan kaptak segítséget. Boldog öregkoruk titka a Krisztussal való élő közösségben és az emberek felé való szolgálatban rejlett. Készségesen segítettek, amiben tudtak. Édesanyám kilencven évesen is fáslikat kötött a lepramisszió részére. Gyermekei és unokái kabátjára gyakran ő varrta fel a gombokat. Szívesen stoppolta a harisnyákat, takarókat kötött. Sokszor a Bibliát vette kezébe. Naponta kétszer édesapámmal együtt olvastak Isten Igéjéből. Minden építő keresztyén könyvet elolvastak. Igyekeztek pótolni azt, amit ifjú korukban a 9 gyermek nevelésével kapcsolatos sok munka mellett nem tehettek meg. Nagyon jó kontaktust alakítottak ki az ifjabb nemzedékkel. Nem csak gyermekeik és unokáik látogattuk őket gyakran, hanem szomszédok, távolabbi rokonok és ismerősök is felkeresték a békés otthont. Nem a kesergés, a nehézségek miatti panaszkodás jellemezte őket. Az Úr áldása meglátszott rajtuk idős napjaikban is, mert életük biztos alapra volt építve: Jézus Krisztusra, a Kősziklára.

132

Szeretet, ha lelkedben ég – Bármily gyorsan is szálljanak az évek, Múljanak napjai születésnek – Téged nem ér öregség. Maria F. A nagyon kedves, mosolygós, vonzó egyéniségű Soós néni a nyolcvanas évei vége felé költözött az idősek otthonába. Soha nem hallottam panaszkodni. Hamar kiderült, hogy szépen tud varrni. Az egész épületre vonatkozó felújítás éppen a vége felé közeledett. Felajánlotta, hogy ő megvarrja a függönyöket. Meghoztuk a sok anyagot. Nem gondoltam, hogy ilyen nagy munkát el tud végezni. Megtette. Boldog volt, hogy szolgálhat ezzel. Nővérem segédeszközzel közlekedik, de még buzgón dolgozik alapítványunknál, segélyezésben segít. Naponta sok szegény családnak állít össze csomagot ruhából és élelmiszerből. Mindig mellékel hozzá egyegy igei idézetet a Bibliából, és bátorító, buzdító szavakkal adja át. Ezek az idős testvérek életükkel is hirdették, hirdetik, hogy igaz az Úr! Erőt ad a megfáradtaknak. Hűséges mindvégig ígéretéhez. Velünk marad, nem hagy el. Bátran rábízhatjuk magunkat, mert Ő erős, és megtartja az övéit idős korukban éppúgy, mint fiatalabb éveikben.


A

kegyelemben való öregedés mindenki számára lehetséges, aki a szívében és elméjében minden kegyelem forrására, Jézus Krisztusra támaszkodik. Billy Graham

133

Az öregedés jelei Mélységes hálával gondolok vissza életem eltelt szakaszára. A háború alatti és utáni nehéz körülmények között hogyan őrzött meg az Úr különböző betegségektől. Amikor pedig valamilyen betegség hatalmat vett a testem fölött, hogyan gyógyított meg kegyelmes Istenünk. Tizenéves koromban vérszegénységet diagnosztizáltak nálam, majd később gyomorfekélyt, amely bizonyos korlátokat határozott meg életvitelemben. Enyhébb gyógyszeres kezeléssel és az étkezés szigorú kontrollálásával minden feladatomat el tudtam látni, de azért folyamatos tehertétele volt az életemnek. Urunk csodálatos kegyelme folytán ez már a múlté. Nagy hálával a szívemben mondhatom, hogy az idős korba belépve egészségi állapotom javult: jobb, mint húsz évvel ezelőtt. Ez nem jelenti azt, hogy semmi problémám nincs. Tisztán és világosan látom és érzem, amiről Pál apostol beszél: „Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.” (1Kor 15:53.) Az éveim múlásával párhuzamosan tapasztalom a fizikai erővesztést, a fel-felbukkanó betegségek emlékeztetnek arra, hogy készüljek az Úrral való találkozásra. Nem mutatkoztak az öregedés jelei 5Móz 34:7. „Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, és nem hagyta el életereje.” Józs 14:10-11. Káléb „Mostanáig életben tartott engem az ÚR, ahogyan megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az ÚR Mózesnek, amikor a pusztában járt Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek.”

134

Zsolt 105:37. Izráel népe „És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.” (Károli ford.) Zsolt 103:5. „Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.”

Aki abbahagyja a tanulást, öregember, legyen akár húszéves vagy nyolcvan. Henry Ford Mutatkoztak az öregedés jelei 1Móz 27:1. „Amikor Izsák megöregedett, és annyira meghomályosodott a szeme, hogy nem látott, behívta a nagyobbik fiát, Ézsaut…” 1Móz 48:10. (48:1-2.) „Izráel szemei az öregség miatt homályosak voltak, és már nem látott jól. Közel vitte azért őket Jákóbhoz, ő pedig megcsókolta, és megölelte őket.” 1Sám 4:15. (3:2.) „Éli akkor már kilencvennyolc éves volt, révedező szemeivel alig látott.” 2Sám 19:36. Barzillaj „Most nyolcvanesztendős vagyok, nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között, nem érzi szolgád annak az ízét, amit eszik és iszik, és nem gyönyörködöm az énekesek és énekesnők hangjában. Csak terhedre lenne a szolgád neked, uram, király!” 1Kir 1:1. „Amikor Dávid élemedett korú, öregember lett, nem tudott fölmelegedni, bár betakargatták ruhákkal.” 1Kir 14:4. „Jeroboám felesége így is tett: felkészült, elment Silóba, és bement Ahijjá házába. Ahijjá azonban már nem látott, mert az öregség miatt hályog támadt a szemén.”

135

Préd 12:3-5-6. „Akkor reszketni fognak a ház őrizői, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők. Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és elhalkul minden énekszó. Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton.” Zak 8:4. „Ezt mondja a Seregek URa: Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg.”


Amikor megszületik egy gyermek nagyon tehetetlen. Semmit nem tud megtenni önmagáért. Az édesanya segítségére van utalva. Ő gondoskodik táplálásáról, biztonságos otthont teremt számára, a megfelelő hő- és fényviszonyok biztosításával. Ő tartja tisztán. Ő tesz mindent, amire egy tehetetlen kisbabának szüksége van. Mire a kicsi felnő és a saját lábára áll, gondoskodik önmagáról, a szülők kezdik észrevenni, hogy az ő életükben elindult egy ellentétes irányú folyamat. A naponkénti erősödés helyett lassú gyengülést érzékelnek a testükben, megöregszenek, és ez nem természetellenes, így teremtett bennünket Istenünk. Ő ránk bízta a gyermekeinkről való gondoskodást, gyermekeinkre pedig a megöregedett szülőkről való gondoskodást. Mélységes hála van szívemben, hogy drága feleségemmel öt gyermeket indíthattunk el az életbe, taníthattunk meg járni és a maguk lábára állni. Tehettük ezt a fizikális mellett a szellemiekben is. Átvették tőlünk a stafétabotot. Most ők indítják unokáinkat. Nagyon hálás vagyok Alkotómnak a jó egészségért. Ennek az sem mond ellent, hogy régóta szemüveget használok. A halkabban beszélők hangja tompán jut el a fülemhez, vissza-visszakérdezek, hogy mit is 136

mondtak. Időnként a botot is kezembe veszem már, máskor a székkarjára támaszkodom, hogy a testem terhének egy részét levegyem vele a lábamról. Nem tekintem betegségnek sem azt, hogy a kisbaba nem képes járni, dolgozni, sem azt, hogy az idős ember ereje folyamatosan fogy. Én ez utóbbit élem át napjainkban és egyre többet foglalkozom az örökkévalóságra készüléssel. Tudom, hogy egy napon haza visz Uram. Hiszem, hogy a várakozás időszakában számíthatok Rá és számíthatok gyermekeinkre, akik nagy szeretettel támogatnak bennünket. ***

Egészen fiatal korom óta úgy ismerem Eszter nénit, mint az Úr nagyon elkötelezett életű követőjét. Gyönyörűségét leli abban, hogy Őt szolgálja. Kemény fizikai munkát végzett egész életében. Hűséggel gondozta előbb beteg édesapját, majd később édesanyját. Az anyuka elköltözése után egyedül maradt. Az egyedüllét azonban nem teperte maga alá, mert állandóan szolgált az emberek felé. Ajtaja kora reggeltől késő estig nyitva állt, de gyakran volt éjszakai vendége is. Az istentiszteleteket nemcsak, hogy nem hagyja el, hanem azokon folyamatosan jegyzetel. Nem akar egyetlen szót sem elszalajtani. Egész hirtelenül jött a támadás, amely egyszerre mindkét szemét érintette. 88 éves volt Eszter néni, amikor mindkét szemén megjelent a hályog és vaksággal fenyegette. Elment a háziorvosához, aki beutalta szemészeti vizsgálatra. Ott hivatalosan is diagnosztizálták a betegséget, és rögtön javasolták a lézeres műtétet. A gyülekezet elé hozta problémáját, majd az imakör tagjaival együtt az Úr elé vittük. Arra a bizonyosságra jutott, hogy vállalnia kell a műtétet. Nem szerette volna sötétben botorkálva élni hátralevő életét. A műtétet előbb egyik, majd a másik szemén végezték el. Istennek adjuk a dicsőséget, hogy viszony137

lag gyorsan gyógyult és a látása teljesen helyre jött. Ma már 92 éves, de még legtöbbször szemüveg nélkül olvas a gyülekezetben. Nagyon hálás az Úrnak, és vele együtt mi is, hogy visszaadta látását és így szolgálhatja Őt idős korában is.

Tégy meg mindent, amire képes vagy, mert annyi az életben a tennivaló, hogy kár minden erőért, amely kárba vész. Spurgeon Gyermekkoromban nagyon jól láttam. Ifjú éveim alatt azonban már jelentkeztek problémák. Olvasáskor erős szem- és fejfájást érzékeltem. Szemüveget kaptam és ez megoldást hozott. Azóta is használom, és az évek előre haladásával erősebb lencsékre van szükségem. Nemcsak a szemem gyengül, más területen is érzékelem az évek múlását. Egyre fázósabb vagyok. Indokolatlanul soknak tűnő ruhát kell magamra öltenem. Dávid királyról azt olvassuk, hogy élemedett korában nem tudott felmelegedni. Ősz haj 3Móz 19:32. „Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. És félj a te Istenedtől! Én vagyok az ÚR!” Péld 16:31. „Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található.” Péld 20:29. „Az ifjaknak dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz haj.” Ézs 46:3-4. „Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz koro138

tokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”

Ne neheztelj az öregedés miatt! Sok embernek nem adatik meg ez a kiváltság. Bár egyes személyeknél eltérő korban jelentkezik az őszülés, mégis határozottan az öregedés egyik jele ez. Végső soron az elmúlás felé mutat. A legtöbb ember megőszül, legyen az férfi vagy nő. Nem kell szégyellni, „az öregek ékessége az ősz haj”. Isten védelmébe veszi az öregeket, és a fiatalok figyelmét azok megbecsülésére irányítja. (3Móz 19:32.)

Testünk romlandóság alá vettetett Róm 8:11. „Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” 1Kor 15:53-54. „Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: Teljes a diadal a halál fölött!” 2Kor 4:10-12. „Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek.” 2Kor 4:16. „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” 139

2Kor 5:1. „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.” Fil 1:21. „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” Zsolt 73:26. „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!”

Az életben az utolsó fejezet a legjobb. Wance Havner Nem tartom véletlennek, hogy olyan sokat foglalkozunk a betegség és a gyógyulás kérdésével. A betegség majdnem minden esetben fájdalommal jár együtt. Esetenként a fizikai megterhelés elmarad, de akkor is jön az érzelmi küzdelem. Szeretnénk a betegséget elkerülni, ha pedig ez nem sikerül, akkor minél hamarabb szeretnénk kijutni belőle. Én magam is beletartozom az így gondolkodó csoportba. Visszatekintve az elmúlt hét évtizedemre, Istenünk iránti hálával elmondhatom, hogy viszonylag nagyon jó az egészségem. Ma is aktívan tudok dolgozni, semmi sem gátol meg ebben, de azért vannak itt-ott fájdalmak, elváltozások a testemben, amelyek emlékeztetnek a mulandóságra. Ébren tartják bennem a tudatot, hogy nincs itt maradandó városunk, a jövendőt keressük. (Zsid 13:14.) Pál apostol a korinthusi gyülekezethez írott leveleiben többször megemlíti a test mulandóságát, annak leépülését. Nem gondolom, hogy nagyon egyértelműen meg tudjuk magyarázni az ő írásait. Már Péter apostol is megemlíti ezt az első században, a keresztyénség kialakulásának kezdetén. Úgy nyilatkozik Pál írásairól, hogy azokban vannak nehezen érthető dolgok, melyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok 140

kiforgatnak a maguk vesztére. (2Pt 3:15-16.) Ez még inkább óvatosságra int engem, amikor igyekszem megérteni a fentebb idézett Igéket. Tudatában vagyok annak, hogy a betegség mellett számtalan más dolog is eljuttathat bennünket a halál szélére, vagy halálba vihet. Témám azonban ez esetben a betegség és gyógyulás, illetve a betegség és a test elmúlása, meghalása. Most éppen egy vírusos influenzajárványon jutottunk túl. Feleségemet és engem elkerült, családtagjaink többsége és a gyülekezetünk tagjainak nagyobb része viszont sokat szenvedett tőle, legtöbben nemcsak pár napig, hanem hetekig, sőt esetenként hónapokig. Sokan vannak, akik szinte folyamatosan betegeskednek. Egyáltalán nem nehéz megérteni Pál apostol itt közölt üzenetét: „életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk…” Azonban a három pont után folytatja: Jézusért. Sokat gondolkodtam ezen. Mit is jelenthet ez? Hiszem, hogy helyes megértésre jutottam, és ez is segít feldolgozni, miért van olyan sok betegség, és miért olyan nehéz meggyógyulni azokból. Mert ezek a nyomorúságos, szenvedésekkel teljes idők fogékonyabbakká tesznek az Isten felé fordulásban. Amikor minden jól megy, sikeres az életem, egészséges vagyok, nincsenek gondjaim, akkor nehéz meghajtani a térdemet. Akkor csak rohanok. Nem mondom én azt, hogy feltétlenül roszszat, bűnös dolgot cselekszem. Még csak azt sem mondom, hogy ilyenkor elhanyagolom az Ige olvasását, a gyülekezetbe járást, vagy az imádkozást. Nem, de valójában ilyenkor kevésbé érzem az Istentől való függésemet. Egy betegség, vagy közeli családtag betegsége mindjárt közelebb hoz az Úrhoz és egymáshoz. Így történt ez a közelmúltban is. Testemet egy titkos betegség támadta meg. Csendben elkezdtem imádkozni. Az Úr meghallgatta imádságomat és meggyógyított, anélkül, hogy bárkivel is megosztottam volna e problémát. Aztán ismét jelentkezett ugyanaz a betegség. Ismét imádkoztam, de most nem gyógyul141

tam meg. Ágikám és gyermekeink segítségét kértem. Összejöttünk, hogy együtt imádkozzunk. Csodálatos élvezni a család együttérző szeretetét. Senkit nem kellett unszolni, azonnal jöttek, és együtt hajtottuk meg magunkat mennyei Atyánk előtt. Egy idő után változás állt be. A tünetek egyre ritkultak, és ma, közel másfél évvel a betegség jelentkezése után, Uram iránti hálával mondhatom: meggyógyultam. Mindenek felett nagy az örömöm, az egységben rejlő áldás megtapasztalásáért. Imádságunkra gyógyítással válaszolt az Úr. Gyülekezetünk 78 éves tagjától, Emma nénitől búcsúztunk. Az ő romlandó teste már romolhatatlanságba öltözött. Néhány éve, hogy a Dunántúlról ide költözött családjával. Fia és menye már az Úr megváltott gyermekei voltak, de a néni még nem. Gyülekezetünkre bízatott, hogy Krisztushoz vezessük. Elmondásból tudom, hogy rengeteg szenvedésen ment át életében. Azt magam is tapasztaltam, hogy rendkívül nagyothalló. Éppen ez tette fel nekem a kérdést: Hogyan tudjuk felé közvetíteni az Igét, amelyben élet van. Nem hallja, így nem érti az igehirdetést. Szükségessé vált a személyes szolgálat felé. Elmentem otthonába. Lassú, hangos, érthető szavakkal, a szemébe tekintve, jól artikulálva mondtam el neki, hogy az Úr Jézus szereti, meghalt érte, és várja, hogy a szívébe költözhessen. Emma néni mosolyával jutalmazta meg a személyes szolgálatot. Megnyílt a szíve, vágy támadt benne a gyülekezetbe-járásra. Átadta életét az Úr Jézus Krisztusnak, Aki pedig nem sokkal később hazavitte mennyei hajlékába, ahol már nincs hallás-zavar, sem egyéb szenvedés. Ezért gyász helyett örömünnepünk lehetett.

142

A cél Isten dicsősége. Ezt keressük, amikor a szentek hitének erősítésén, és a bűnösök megmentésén fáradozunk. Spurgeon Tegnap este az istentisztelet keretében együtt kerestük a választ az isteni gyógyítással kapcsolatban. Azt nem mondanám, hogy megtaláltuk, de azt igen, hogy ismét közelebb kerültünk a dolgok megértéséhez. Hiszem, hogy az Isten szuverenitása mellett nem csak lehetőségünk, de kötelességünk is imádkozni a betegekért, ez feladatunk. Küldetésül kaptuk az üdvösség evangéliumának a hirdetését és a betegekért, a megkötözöttekért való imádkozást. (Mt 10:7-8.)

*** Érdemes azon is elgondolkodni, hogy túlságosan a testünkre koncentrálunk. Bármilyen bántalom éri, azonnal keressük a gyógyulást. Ezzel szemben, ha szellemünket éri valami támadás, azt gyakran észre sem vesszük, de ha érzékeljük is a problémát, akkor sem sietünk a gyógyulás/szabadulás keresésével. Ez nem helyes, sőt egyenesen helytelen gyakorlat. El kell jutnunk a szellemi egészség elsődlegességének felismerésére!

A test halálra ítéltetett 1Móz 3:19. „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” Préd 8:8. „…senkinek sincs hatalma a halál napja fölött.” 143

Préd 12:7. „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” Róm 7:24-25. „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” Zsid 9:27. „… elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik…”


S

zületésünk pillanatában belépünk a halál folyamatába. A természetben minden a halál folyamatában áll, mégis a legtöbben úgy élik az életüket, mintha soha nem halnának meg. Szerte a világon férfiak és nők sokasága, úgy él, hogy szinte soha nem gondol az örökkévalóságra... Az évszakok jönnek és mennek, az évtizedek elmúlnak, az idő tovahalad, mi pedig folyvást idősödünk. Egy nap mindnyájan meghalunk. Billy Graham

BŰN ÉS BETEGSÉG ÖSSZEFÜGGÉSE Jn 5:14. „Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” Jn 9:3. „Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”

144

Jn 11:4. „Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.”


A betegség és a halál a bűn következménye. Ennek ellenére nem minden betegség közvetlen következménye egy konkrét bűnnek. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: Nem ez vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” (Ján 9:2-3.) A tanítványok tévedtek, amikor bűnt kerestek a betegség, a vakság hátterében. Jób a „... fedhetetlen és becsületes ember...” szörnyű betegséget és más terhet hordozott. Márk 2-ben Jézus első megnyilatkozása a gutaütött felé: „Fiam, megbocsátattak a bűneid.” Csak miután beszélt az írástudóknak az Emberfia hatalmáról, akkor mondta: „... kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” (Mk 2:5. és 11.) A Betesda tónál Jézus figyelmezteti a meggyógyult bénát: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” (Jn 5:14.) A vakon született ember és Jób esetében elhatárolódik a bűn és a betegség. Ugyanakkor a gutaütöttnél a betegséget és a bűnt azonosítja Jézus. A harmincnyolc éves beteg gyógyulása után az Úr figyelmeztetése hangzik: „Íme egészséges lettél, többé ne vétkezz.” Jób igaz ember volt, mégis egy komoly lelki érlelődésen ment át a szenvedés alatt, a 42:5-ben így vall Jób: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.” 145

***

Először 1975 őszén néztem komolyan szembe a kérdéssel: E szörnyű balesetnek oka a balesetet szenvedő öcsémben, bennem, vagy a család más tagjának bűnében keresendő? Miközben fivéremet látogattuk a kórházban és sokáig nem tudtuk, hogy életben marad-e, ha igen, meggyógyul-e, kell-e amputálni a karját, és így tovább. Isten formálta, alakította életemet, életünket. Húsz éves hívő múltam után azon a nyáron nyitotta meg Isten szememet a más felekezetben élő hívők felismerésére és megbecsülésére. Akkor döbbentem rá, hogy vallási gőg telepedett életemre, és az egyházamat favorizáltam. Más felekezetű embereket pedig legjobb esetben másodosztályú keresztyéneknek minősítettem, ahogy ezt tanultam a gyülekezeteink idősebb tagjaitól. 1975 júniusában Uram egy felekezetközi szolgálatba állított, a Monte Carlo Rádió magyar nyelvű osztálya részére készítettem felvételeket. Ebben a „földalatti” misszióban az én feladatom volt élő bizonyságtételek felvétele. Így találkoztam különböző felekezetekhez tartozó, áldott életű hívőkkel, akikről azt kellett megállapítanom, hogy ők sokkal érettebb keresztyének, mint én. A nyolcvanas évek második felében, szeretetházi szolgálatom idején, amikor az ország akkori legnagyobb baptista gyülekezetébe jártam, ismét szembekerültem a kérdéssel: Isten büntetése-e egyik testvéremnek a halála, a másiknak lába elveszítése ugyanabban a balesetben? Rájöttem, hogy abban a gyülekezetben általános nézet, ha egy személyt valami váratlan baleset, vagy más tragédia ér, akkor a testvérek rögtön azt magyarázzák: a bűne miatt van. A választ Istentől még az előbbi kérdés keretében megkaptam, nem egyik pillanatról a másikra, de hosszabb belső vizsgálat után. A választ így fogalmazhatnám meg: Nem feltétlen büntetés egy betegség, egy baleset, stb., lehet az egy tanítás Istentől. Akkor ez nekünk nagyon drága lecke volt és a „tandí146

jat” elsősorban fivéremnek kellett „megfizetni”. Ő egészen a 2010 októberében bekövetkezett haláláig testében hordozta a balesetének következményeit. Azonban soha egy pillanatig nem zúgolódott érte, elfogadta azt. Ilyen előzmények után én már nem követtem másokat a nyolcvanas években az ítélkezésben. Ehelyett buzgón könyörögtem az Úrhoz, a gyászolók és a beteg szenvedéséhez kértem erőt. Ugyanakkor személyes beszélgetéseinkben próbáltam nyitogatni az ítélkező testvérek szemeit. Nem mondhatom, hogy gyors eredményekre jutottam, és egyik napról a másikra megváltozott volna a gyülekezeti légkör. Azt viszont mondhatom, hogy némely testvérnek megnyílt a szeme, sokan pedig vakok maradtak továbbra is.

BŰNÜNK OKOZHAT BETEGSÉGET, HALÁLT Jer sir 5:16-17. „Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk…” 1Kor 11:29-30. „Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.” Zsolt 31:10-11. „Légy kegyelmes, URam, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak.”

147

Zsolt 41:5. „Ezt mondom: URam, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!”


Az Elrejtett kincs V. kötetében egy más aspektusból vizsgáltam a betegségeket. Ott arról írtam, hogy a démoni befolyásoltság gyakran okoz különböző betegségeket. A kettő között kapcsolat van, ezért érdemes ott is elolvasni, hogy segítséget kapjunk a gyógyulás, illetve a szabadulás útjának megismeréséhez.

Különbség az igaz és a bűnös között Mal 3:18. „Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között.” 2Pt 2:6-7. „Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől.” Zsolt 5:13. „Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.” Ez 33:12. „Te pedig, emberfia, mondd meg népednek: Az igazat nem menti meg igazsága, ha vétkessé válik; a bűnös sem bukik el bűne miatt, ha megtér bűnéből. Az igaz sem maradhat életben, ha vétkessé válik.”


Az egész Biblián végig vezethető, hogy Isten határozott különbséget tesz az igaz és a bűnös között. Végül az igazat beviszi az üdvösség honába, a bűnös pedig ítélet alá kerül és az örök tűz lesz az osztályré148

sze. (Jn 5:24. és 29.) Számtalan Igéből tudjuk, hogy már a földi létben is megkülönbözteti Isten az igazat a bűnöstől. Némely esetben ez a Krisztusért való szenvedést jelenti az igazak számára, máskor pedig erőt, szabadulást, gyógyulást eredményez. ***

A Zsolt 37:39-ben így szól Isten. „Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején.” Ugyanennek a Zsoltárnak 25. versében mondja Istenünk Dávid szája által: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.” Hívő nagyszüleim, szüleim és magam is sok nehézségen, próbán, szenvedésen átmentem, de megtapasztaltam, mennyire igaz, amit Isten mond Igéje által. Különösen sok szenvedésen mentek át szüleim, de a legnehezebb időkben is ők segítettek a koldusokon, és nem ők koldultak. Több mint két évtizede szolgálok anyagilag és erkölcsileg kifosztott emberek felé. Közülük többen hitre jutottak, látom, hogy ők anyagilag gyarapodnak, életükön Isten áldása megnyugodott. Mindenkor bátorsággal teszek nekik bizonyságot arról, hogy ha hűségesen követik Istent, engedelmeskednek szavának, megcselekszik akaratát, akkor számíthatnak Isten segítségére. Billy Graham mondta: „A hívő életmóddal együtt járnak bizonyos testi előnyök. A bűn és benső értéktelenség érzete megnyomorítja fizikai és szellemi jólétünket. A testi tisztátalanság és testi halandóság érzete, az embertársaink ellen táplált gyűlölet érzése, saját alkalmatlanságunk, kiábrándultságunk és az áhított cél elérésére való képtelenségünk tudata – ezek mind valóságos okai a testi és szellemi betegségnek. A bűntudat, amit a testi ember magában hordoz, alkalmatlanná teszi őt kötelességeinek teljesítésére, megbetegíti szellemileg és testileg egyaránt. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus földön járásakor a gyógyítást összekapcsolta prédikálásával és tanítá149

sával. Nagyon valóságos kapcsolat van a lélek élete és a test, valamint a szellem egészsége között.” Korunk kihívásai szükségessé teszik, hogy ebben az irányban is adjunk világos, tiszta tanítást az istenkeresőknek és a hitre jutottaknak. Igyekszem e könyvemet is felhasználni arra, hogy hittestvéreim felé szolgálva rámutassak arra, hogy a Jézus Krisztussal való jó kapcsolat mennyire építő hatással van a testre és a szellemre egyaránt. Szeretném mindjobban meglátni magam is és megláttatni másokkal, hogy a jó függőleges kapcsolat, tehát az Isten és az ember közötti egység számtalan esetben felszabadít az érzelmi és a testi betegségek terhe alól.

A Bibliában található betegségek közül néhány Az egész Biblián végig követhető az ember bűnössége. Számtalan esetben olvashatunk a bűn büntetéséről. Nyilvánvaló az Isten igazságossága és a kegyelme is. A következőkben néhány Igét idézek és kiemelek néhány betegséget. Egy-egy témakörben bizonyságtételeket írok, vagy könyvből idézek. Ezek némelyike egyértelműen bűn következménye, máskor közvetett módon jelenik meg.
3Móz 26:14-16. „De ha nem hallgattok rám, és nem hajtjátok végre mindezeket a parancsolatokat, és ha megvetitek rendelkezéseimet, és megutáljátok döntéseimet, ha nem hajtjátok végre minden parancsomat, hanem megszegitek szövetségemet, akkor én így bánok veletek: Meglátogatlak benneteket szörnyűségekkel: szemet elhomályosító és lelket gyötrő sorvadással és lázzal...” 5Móz 28:15-22-27-28-35-58-61-69. „De ha nem hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára … Megver az ÚR sorvadással, lázzal és gyulladással. … Megver az ÚR egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. Megver az 150

ÚR tébolyodással, vaksággal és elmezavarral. … Megver az ÚR tetőtől talpig, rosszindulatú fekélyekkel térdeden és a combodon, amelyekből nem tudsz kigyógyulni … Ha nem tartod meg és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben, és ha nem féled Istenednek, az ÚRnak dicsőséges és félelmes nevét, akkor az ÚR csodálatos csapásokat küld rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat, rosszindulatú és tartós betegségeket. Rád hozza Egyiptom minden baját, és rád ragad mindaz, amitől irtózol. Mindenféle olyan betegséget és csapást is hoz rád az ÚR, amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben, míg csak ki nem pusztulsz.” 2Sám 12:15. Dávid bűne miatt a fia lett beteg „Ezután hazament Nátán. Az ÚR pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak.” Zsolt 3:8. „Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait!”

Depresszió, üldözési mánia 3Móz 26:17. „Szembefordulok veletek: megvernek ellenségeitek, és uralkodni fognak rajtatok gyűlölőitek; akkor is menekültök, ha senki sem üldöz titeket.” 5Móz 28:65-66. „De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az ÚR. Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz.”

Ha elcsüggedsz, lehangolt leszel, ha mindennel szemben rossz és cinikus a magatartásod, sokkal hamarabb megbetegszel. Oral Roberts

151

Súlyos műtéten esett át az ötvenkét éves, négy gyermeküket nevelő édesanya. A rákos gócot ugyan eltávolították, de a kemoterápia és egy tartós kellemetlenséggel járó testi fogyatékosság depresszióba vitte az anyát, ami nem csak az ő életét, hanem a férjéét és a gyermekeiét is megszomorította. Azonban a házaspár az Ige folyamatos tanulmányozása és az imádkozás közben hamar felismerte, hogy a depreszszió legjobb ellenszere, gyógymódja a hálaadás és a dicsőítés. Azóta ebben gyakorolják magukat, és immár sok évvel a betegség bekövetkezése után is boldog, kiegyensúlyozott életet él a család. ***

Depresszióban és pánikbetegségben szenvedett. Másfél évig szívgyógyszereket szedett, de a végén már az sem használt. Közel volt ahhoz, hogy megőrüljön. Teljesen reménytelenné vált betegünk. Amikor minden kapaszkodót elveszített, elment egy gyülekezetbe, ott kézrátétellel imádkoztak érte, és Jézus teljesen meggyógyította. Két éve már, hogy nem ismeri a betegség, a depresszió kínzását. Lepra 4Móz 12:9-10. „Az ÚR haragra gerjedt ellenük, és elment. Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.” 2Kir 5:27. Géhazi „Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre! És az olyan poklosan ment ki előle, mint a hó.” 2Krón 26: 16-20-21. (2Kir 15:5.) Uzzijjá „Amikor azonban megerősödött, vesztére felfuvalkodott, és vétkezett Istene, az ÚR ellen. Bement ugyanis az ÚR templomába, hogy illatáldozatot mutasson be az illatáldozati oltáron... Amikor Azarjá főpap és a többi pap feléje fordult, látták a poklos foltot a homlokán. Ekkor kiűzték onnan, de ő maga is sietett kimenni, mert az ÚR verte meg őt.”

152

Bélbaj 2Krón 21:12-15-18. Jórám „Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, annyira, hogy betegséged miatt minden nap kijön a beled… Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt az ÚR.”


K

ét-három napos szenvedés után elmentem a háziorvoshoz, aki megállapította, hogy ilyen jellegű tüneteket csak bélprobléma okozhat (részleges bélelzáródás). Azonnal beutalt endoszkópos vizsgálatra, ahol az orvos megállapította, hogy a bél bizonyos szakaszán karfiolszerű térszűkítő folyamatot lát, amit ő rosszindulatú elváltozásnak tart. A szövetmintából kimutatták, hogy vastagbél rákom van, és ha életben akarok maradni, akkor azonnali műtétre kell jelentkeznem. 1998. október 15-én befeküdtem a kórházba műtétre, de kiderült, hogy a beavatkozást csak október 19-ére tervezték. Ennek én nagyon megörültem, mert így részt vehettem a Hit Gyülekezete csarnokának megnyitó istentiszteletén. Ez több szempontból is fontos volt számomra. Egyrészről látni akartam az új csarnokunkat, amire oly sok évet vártunk, másrészről tudtam, hogy az Úr imameghallgató és meg tud gyógyítani, hiszen Jézus Krisztus sebeiben mi már meggyógyultunk. Megkértem a főorvost, hogy engedjen el. Az intézményt csak a saját felelősségemre hagyhattam el. Az első összejövetelen rövid bevezető után az igehirdető felszólította a rákos betegeket, hogy menjenek előre, mert imádkozni fog a gyógyulásukért. Természetesen én is csatlakoztam az imára várók sokaságához. Amikor kézrátétellel imádkozott értem, éreztem, hogy a rákos elfajulás leszakad a bélfalról, de ugyanakkor azt is megtapasztaltam, hogy a végbél tájékán megkapaszkodik, szinte ezzel egy időben biztos voltam abban, hogy az Úr meggyógyított. Erre a bizonyosságra szükségem is volt, mert a tünetek a további napok alatt megmaradtak. Vasárnap reggel vissza kellett mennem a kórház153

ba, hogy folytassák a műtéti előkészítést. A reggeli beöntéseknél éreztem, hogy leszakad az a kapaszkodó valami. Elmenve a mosdóba, a csészében megláttam egy kb. 6x3 cm-es húscafatot. Ettől az undorító elváltozástól annyira meglepődtem, hogy sajnálatos módon lehúztam a vécét. Az orvosom meglátogatott közvetlenül a műtét előtt, és elmondtam neki, hogy mi történt, de ő azt válaszolta, hogy ez butaság és különben is a műtő elő van készítve. Így aztán megoperáltak. Amíg a műtét tartott, a feleségem a várószobában megkérdezte az altatóorvost, hogy miért tart a beavatkozás ilyen sokáig. A válasz az volt, hogy a beteggel nincs probléma, csak keresnek valamit, amit nem találnak. Három nap elteltével, a kötözés alkalmával az orvosom elnézést kért a hitetlenségéért. Igazából az onkológus orvostól tudtam meg biztosan, hogy nem találták meg azt a karfiol alakú rákos elfajulást a bélben, amit előzőleg több vizsgálat alkalmával is kimutattak. Azóta, többször vettem részt ellenőrző vizsgálatokon, ami mindig jó eredménnyel zárult. Az utolsó vizsgálat 2000. október 11-én volt. Dicsőség az Úrnak, hogy megtartotta az életemet, sőt életerős és egészséges vagyok! Hálás vagyok Neki, mert Ő ma is ugyanúgy gyógyít, mint régen. C. S.

Soha ne add fel! Soha, soha, soha ne add fel! Winston Churchill Dögvész 3Móz 26:21-25. „...Ha városaitokba veszitek be magatokat, akkor dögvészt bocsátok rátok, és az ellenség kezébe adlak benneteket.” 1Krón 21:12, 14. (2Sám 24:12.) „Három esztendeig tartó éhínség legyen? Vagy dúljanak három hónapig támadóid, és érjen utol ellenséged fegyvere? Vagy legyen három napon át az ÚR fegyvere, a dögvész 154

az országban, és pusztítson az ÚR angyala Izráelnek egész területén? Most azért döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött … Az ÚR tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és elhullott Izráelben hetvenezer ember.” Jel 2:22-23. „Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint.”

Vakság 1Móz 19:11. „Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót.” 2Kir 6:18. „Amikor aztán az arámok rárontottak, így imádkozott Elizeus az ÚRhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal Elizeus kérése szerint.” Csel 13:8-11-12. Elimás varázslón „Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!” Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket.” Csel 9:8. (1-19.) „Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott.”


A Királyok II. könyve 6. részében leírt történetben Elizeus otthonát arám csapatok vették ostromgyűrű alá. A prófétát akarták megsemmisíteni, hogy ne tudja Izráel királyát informálni az ő haditerveikről. A szolga megrettent. Elizeus nem félt, mert tudta, hogy Isten védelmezi. A szolga megnyugtatására kérte a próféta Istent, hogy nyissa meg a szolga szemeit és lássa azokat a tüzes lovakat és harci kocsikat, melyeket Isten küldött hűséges prófétája megvédésére. (2Kir 6:17.) Ezt követően megkezdődött a nagy szel155

lemi ütközet. A próféta az arám katonákra vakságot kért, hogy ne tudjanak neki ártani. Isten meghallgatta, úgy ahogy a próféta kérte. Azt adott, amit gyermeke kért tőle. Ezen a ponton eldőlt a csata. Elizeus a hite által betekintett a láthatatlan világba, és onnan előhívta a szellemi harcosokat, akikkel elvezette az arám katonákat Samáriába és ott a megöletésük helyett megvendégelte őket. Ezzel a cselekedetével tartós békét hozott Izráel számára. Pál apostol határozott és bátor tette még sokkal tovább ment. Az Úr kezét nehezítette a zsidó mágusra és álprófétára, ezzel hitre segítette a helytartót. Nagyon nyilvánvalóan szembekerült a két erő. A mágus a gonosz képviseletében szembeszállt Pállal és Barnabással. Pál pedig megtelve Szentlélekkel, hatalommal szólt Elimáshoz: „Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az ÚR egyenes újait? Most, íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!” (Csel 13:1011.) E szellemi összeütközésből fakadó győzelem nyomán a helytartó hitre jutott. Korábban Pál maga is átélt háromnapos vakságot és ez idő alatt nyílt meg a lelki szeme. Ezt követően fogadta el Jézus Krisztust élete urának és lett hűséges követője. Engedelmeskedett az elhívásnak és maradéktalanul betöltötte azt. ***

Repülős alakulatnál töltöttem a sorkatonai szolgálatomat. A vadászgépeknél, az üzemeltetés biztonsága céljából a tisztításhoz tiszta szeszt használtunk. Az alkoholra szomjas ember minden kockázatot vállal, ha másként nem jut szeszhez. Egyik alkalommal a gépekhez használt tiszta szeszből loptak el a kiskatonák és abból ittak, nem tudták, hogy ez milyen nagy veszélyt rejteget. Talán soha nem került volna fény a lopásra, ha az egyik katona nem vakult volna meg a tömény alkohol fogyasztása következtében. 156

A nyáron kaptam egy füzetet, amely 2003-ban jelent meg. Olyan bizonyságtételeket olvashattam belőle, amelyek az alkohol rabságából szabadult személyek tollából születtek. Béla elmondja például, hogy kiskorában kezdte az alkoholizálást. Aztán egészségügyi területen dolgozott. Ott a tiszta alkoholból is italt kevertek maguknak. 1985-ben egy este nagyon lerészegedett, majd másnap reggel arra ébredt, hogy nem lát mást, mint ködszerű fehérséget. Szemidegsorvadást kapott – állapította meg az orvos. Semmi kezelés nem segített, 80%-os látássérülést szenvedett. Harmincegy évesen fehér bottal járt. Bélát még ez sem állította meg a bűnös szenvedélyének hódolásában. Amikor elvonó-kúrára vitték kórházba, ott a kerítésen csempészte be az italt. Hosszú, szörnyű rabságának az vetett véget, hogy elment Dömösre, ahol a Református Iszákosmentő Misszió tart rendszeresen kéthetes kúrákat. Ott teljesen új életet kapott. Életének középpontjába Isten került. Ugyanott élte át a gyógyulás csodáját is 1991ben egy csendesnapi alkalmon: egyik napról a másikra visszanyerte látása nagy részét. Béla ma azok felé szolgál, akik hozzá hasonló szenvedélyben élnek. Segíti őket a szabadulásban. Meddőség 1Móz 20:17-18. „Ábrahám pedig imádkozott Istenhez, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóit, úgyhogy ismét szülhettek. Mert az ÚR meddővé tett minden nőt Abímelek házában Sárának, Ábrahám feleségének az esete miatt.” 2Móz 23:25-26. „Ha Isteneteket, az URat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem.” 5Móz 7:13-14. „Szeretni fog, megáld és megsokasít téged, megáldja méhed gyümölcsét és termőfölded gyümölcsét, gabonádat, musto157

dat és olajodat, marháid ellését és juhaid szaporulatát azon a földön, amelyről esküvel ígérte atyáidnak, hogy neked adja. Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted magtalan férfi és nő, sem állataid között meddő.” 2Sám 6:20-23. „Ezért nem lett gyermeke Mikalnak, Saul leányának holta napjáig.”


Közel öt éve kötöttek házasságot, de nem volt gyermekük. 2009-ben önkéntes csoporttal jött László hozzánk, hogy segítsen az építkezésben. Közben meghívtuk személyes beszélgetésre és imádkozásra. Imatémaként elmondta, hogy nagyon szeretnének kisbabát kapni az Úrtól. Gyermekáldást kértünk számukra, ahogy ezt kérte. Néhány hónappal később telefonon hívott és köszönte, hogy imádkoztunk értük. „Az Úr meghallgatta az imádságot és gyermeket várunk. Feleségem most van áldott állapotának félidejében.” – mondta a boldog férj. Majd egy újabb esztendő elteltével megszületett második gyermekük. Istenünké a dicsőség, Aki meghallgatja az Ő akarata szerint hittel mondott imát!


M

iután összejöttünk, és elkezdtünk a házasságról beszélni, Jackie ezt mondta: – Mielőtt összeházasodnánk, van egy dolog, amit el kell mondanom: NEKEM NEM LEHET GYEREKEM! Micsoda egy lehangoló kijelentés! Asszonyok ugyanezt a kijelentést teszik szerte a világon. A kérdésem most is ugyanaz, mint amit évtizedekkel ezelőtt Jackie-től kérdeztem: – Óh, igazán? Ki mondta? Ki mondta, hogy nem lehet gyereked? Én mindig felteszem ezt a kérdést az embereknek.

158

Mert az élet egyetlen területén sem mindegy, hogy ki mondta. Jackie azt válaszolta, hogy az orvosok mondták. – Aha, értem. Isten viszont azt mondta, hogy lehet gyereked – mondtam neki –, bár hálát és köszönetet adok Istennek az orvosokért, kórházakért, és a megállás nélkül fejlődő orvostudományért, de nem ezek a végső forrásaink, nem az övéké az utolsó hatalmi szó, hanem Istené. Isten pedig azt mondta, hogy lehet gyereked. – Tényleg azt mondta? – Tényleg. A Biblia tele van gyerekekre vonatkozó ígéretekkel. Isten azt mondta, hogy beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak örömteli anyját. Azt is mondta, hogy gyermekeid olyanok lesznek, mint az olajfacsemeték, a feleséged meg, mint a termő szőlő. Megáldja méhednek gyümölcsét, és a Biblia szerint nem lesz magtalan férfi vagy nő Isten népe között, vagyis, annyi gyerekünk lehet, ahányat csak akarunk. Így is lett. Négy gyermekünk van, két fiú és két lány. J. M.

Csontbetegség Zsolt 31:11. „Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak.” Zsolt 32:3. „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.” Péld 3:8. „Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.”

Erőtlenség Zsolt 32:4. „Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.”

Reszketés Zsolt 6:3-4. „Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, URam, mert reszketnek tagjaim! Lelkem is csupa reszketés, és te, URam, meddig késel?” 159

Ne hangolódj rá a betegségre! Halál 2Móz 12:29. „Történt azután éjfélkor, hogy megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén…” 4Móz 16:1-21-35-17:14-15. „Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! … Ezután tűz jött ki az Úrtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerrel közeledtek hozzá. … Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt…” 1Sám 25:37-38. „Reggel azután, amikor kijózanodott Nábál, elmondta neki a felesége ezeket a dolgokat. Erre elhalt a szíve, és szinte kővé dermedt. Mintegy tíz nap múlva aztán megverte az ÚR Nábált, és meghalt.” 2Sám 6:7. „Ezért fellángolt az ÚR haragja Uzzá ellen. Nyomban lesújtott rá meggondolatlanságáért az Isten, és meghalt ott, az Isten ládája mellett.” 2Sám 12:14, 18. „Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked… A hetedik napon meghalt a gyermek.” 1Kir 13:21-24. „Így szól az Úr: Mivel ellene szegültél az Úr szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, az Úr adott neked… ezért holttested nem jut őseid sírjába!... az úton egy oroszlán talált rá, és megölte.” Jer 28:16-17. „Azért ezt mondja az ÚR: Eltöröllek téged a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert beszéded lázítás volt az ÚRral szemben. Meg is halt Hananjá próféta még annak az esztendőnek a hetedik hónapjában.” Csel 5:5, 10. Anániás és Safíra „Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, 160

akik ezt hallották... Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé.” Csel 12:23 Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek emésztették meg, így pusztult el. 1Kor 5:1-4-5. „… a mi Urunk Jézus hatalmával, átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.” „Akkor, Urunk Jézus hatalmával adjuk át a sátánnak azt a férfit. Ez ugyan most teste romlását vagy pusztulását jelenti, azonban szelleme mégis megmenekülhet az Úr Napján.” (Egysz. ford.)


Megdöbbentő, hogy bűneinknek milyen szörnyű következményei lehetnek. Nem szeretünk ilyeneket hallani. Folytathatnánk az Igék felsorolását, ahol Isten megölte az embereket bűneik miatt. Tette ezt, mind az ó-, mind az újszövetségi időben.

DÉMONOK ÉS A BETEGSÉG Az Elrejtett kincs V. kötetében részletesen tárgyalom e témát, ezért itt csak említést teszek a démonok és a betegség összefüggéséről. Azoknak viszont, akik bővebben szeretnének olvasni erről, azoknak feltétlenül ajánlom e könyv alapos tanulmányozását. Az olvasók eddigi visszajelzéséből tudom, hogy már eddig is sokaknak segített a mindennapi lelki harcok győzelmes megélésében. Többen elmondták, hogy nem161

csak saját maguk jutottak győzelemre, hanem a környezetükben másoknak is tudtak segíteni.

Az Úr Jézus hozzáállása Lk 13:32. „Erre ő ezt mondta nekik: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet.” „Menjetek – mondta nekik -, mondjátok meg annak a rókának: Íme ma és holnap ördögi szellemeket űzök és gyógyításokat végzek...” (Csia ford.) Mt 4:24. „El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket.” Mt 8:16. (Mk 1:32, 34. Lk 4:40-41.) „Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított...” Mk 6:13. „… sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyítottak.” Mk 16:17-18. „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki … betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” Lk 7:21. „Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását.” Lk 8:2. „...és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki...”


162

Az a tény, hogy Jézus beszél ördögűzésről, betegek gyógyításáról, illetve, hogy hatalmat ad az ördögök felett és a betegek gyógyítására, azt jelenti, hogy nem feltétlen démoni megkötözöttség következménye egy betegség. Ennek megfelelően a gyógymód, a szabadítás is eltérő. Említek egy példát Jézus Krisztus szolgálatából, majd egyet a 20. századból: Ugyanazt a betegséget, a vakságot Jézus egyszer démonűzéssel, máskor kézrátétellel gyógyította: Vak – Mt 12:22-24. – démonűzéssel gyógyult. Vak – bétsaidai – Mk 8:22-26. kézrátétellel gyógyult. ***

Wigglesworth egy alkalommal két ember felé szolgált, akik – úgy tűnt – ugyanazzal a problémával mentek oda hozzá. Ugyanis mindketten süket-némák voltak. Csak egyedül ő ismerte fel a két beteg között a különbséget. Amikor az elsőhöz lépett, ujját annak fülébe tette és parancsolt: „A Jézus Krisztus nevében nyílj meg!” Aztán kezét az ajkára fektette és ismét parancsolt: „Nyelv, oldódj meg!” Az ember meggyógyult. De amikor a második süket-némához ment oda, teljesen másképp bánt vele. Egyenesen a szemébe nézett és keményen szólt: „Te süket-néma szellem, a Jézus nevében menj ki!” Ez az ember is csodálatos módon szabad lett.

Amikor démonok okozzák a betegséget Lk 6:18. „Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.” Lk 13:11. „Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni.”
163

Vasárnap délelőtt körülbelül húszan voltunk. Erdélyből vendégként érkezett Anna anyukája és egy fiatal fiú. Rövid bemutatkozásukból megtudtam, hogy a fiúnak semmi köze a hithez, Anna anyukája pedig 5 éve megtért, de még ma is félelmek gyötrik. Rögtön a lányára gondoltam, aki félelmeitől megszabadult pár hónappal ezelőtt. Az anyukának is felajánlottuk, hogy imádkozunk érte, ha kívánja. Kérte. A Lélek vezetésére figyelve, az alkalom utánra tettük az imádkozást, azt kértük, hogy csak az maradjon itt, aki tiszta a szívében és kész a lelki harcra. A családunkon kívül egyedül Anna maradt itt. Komoly vizsgálódás előzte meg a szabadító imádkozást. Előtte sikerült beazonosítanunk a démonokat: irigység, gyűlölet, kisebbrendűségi érzés, meg nem bocsátás. A testvérnő csodálatos szabadulást élt át. ***

A szokatlanul elhízott néni meggörnyedve járt, botjára támaszkodva. Senki nem tudta a gyülekezetből, hogy titokban ördögi praktikákat folytat. Egy alkalommal vendégek érkeztek a gyülekezetükbe. A néni nem sietett a rendhagyó gyülekezeti alkalomra, ahol olyan vendég szolgált, akinek adatott a kijelentés ajándéka. Mások buzdítására végül bement és ott a Szent Szellem kijelentette a vendégnek, hogy a néni okkultizmussal van megkötözve. Az imádkozás során több részlet is nyilvánosságra került. Megdöbbentő, hogy egy gyülekezetbe betagolódott asszony még a halott-idézésig is elment. A Lélek kijelentése nemcsak megdöbbentette, hanem őszinte bűnbánatra is jutott. Arca csupa könny volt, de ragyogott az örömtől, amikor az imát abbahagyta. Isten megbocsátotta a bűneit. Amikor felállt térdelő helyzetéből, a résztvevők legnagyobb megdöbbenésére elkezdett kiabálni: „Nem fáj, nem fáj! Meggyógyultam!” Kirohant a gyülekezeti teremből és fennhangon folytatta a kiabálást: „Nézzétek meg, tudok bot nélkül járni!” Aztán kiszaladt az utcára, botját elhajítva a 164

járdán szaladt le és fel, örömujjongva ismételgetve: „Meggyógyultam!” Öröme másokra is átragadt. Az imaharcosok is könnyek között adtak hálát Istennek kegyelméért. Ők semmit nem tudtak arról, hogy a nénit 15 év óta betegség gyötörte. Az Úr a bűntől való szabadulással együtt a gyógyulást is megadta.

Még a legreménytelenebbnek látszó helyzetekben is segít Isten meggyógyítani a szívedet. M. Fontaine


A

gyülekezetünkben szolgáló egyik leány az elmeosztályról elhívott négy beteget, akik egyforma szürke ruhába voltak öltözve. Először arra gondoltam, hogy a börtönből jöttek. Olyan állapotban voltak, hogy alig tudtak beszélni. Az igehirdetés után megkérdeztem, hogy ki szeretné az Úr Jézust befogadni a szívébe? Mind a négyen jelentkeztek, felálltak, hogy elmondják a megtérők imáját. Az ima vége felé az egyikük elesett, és a székbe beütötte a tarkóját. A sátán meg akarta akadályozni, hogy ne mondja végig az imádságot. Ezután – egyedül – imádkoztam mind a négyükért, hogy Jézus adjon nekik szabadulást. Az imádságot követően azt láttam, hogy kitisztult a szemük, és tisztán tudtak beszélni. Aki leesett a székről, elmondta, hogy egyszer gyógyszerrel meg akarta ölni magát. Máskor a forró kályhára rákönyökölt, de nem égett meg, a sátán annyira a hatalmában tartotta. Most azt kérte, imádkozzam azért, hogy az Úr szabadítsa meg őt a gonosz hatalmától. Éreztem, hogy annyira jelen van a Szent Szellem kenete, hogy csak rámutattam a szabadulni vágyóra, majd ráparancsoltam a sátánra, hogy jöjjön ki ebből az emberből. Az ordítva kijött, amely erőtől betegünk leesett a földre. Amikor innen felkelt, teljesen szabad volt. 165

Dicsőség az Úrnak! Léman Jenő




E

gy görnyedt férfi eljött a rendezvényre, és a démonok kínzása miatt a porban fetrengett. A démonok Jézus nevében kiűzettek, s a férfi azonnal meggyógyult. A következő nap már tisztességes öltözetben jelent meg, nyugodt volt, és bizonyságot tett hitéről. J. Giraud




A

mikor a fedélzeten egy férfi hirtelen összeesett, a felesége és minden jelenlevő szörnyen megijedt. Néhányan azt mondták, haldoklik. De én láttam, hogy ez csupán egy dicsőséges lehetőség arra, hogy Isten ereje láthatóvá váljon. Ott helyben, a hajó fedélzetén, Jézus nevében megdorgáltam az ördögöt. A feleség és saját maga legnagyobb megdöbbenésére, a férfi fel tudott állni. „Mi ez? - kérdezte. Az egész testemen átfolyik. Soha nem éreztem még ilyet!” Isten ereje tetőtől talpig megrázta őt. Isten hatalmat adott nekünk az ördög minden ereje fölött, hogy olyan szinten élhessünk, ahol ezt mindig megvalósíthatjuk! Smith W.

A megszállottak Csel 10:38. „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.”


Sokunkat foglalkoztat a kérdés: Miért gyógyul meg egyik, és miért nem a másik? A válaszok annyira eltérőek, hogy mai napig sem tudok eligazodni e területen. Miközben magam és családtagjaim is többször 166

átéltünk csodálatos gyógyulást, esetenként azonnal, máskor folyamatosan. Olykor természetfeletti módon, máskor orvosi beavatkozással. Ugyanakkor Herminka húgom ifjú korától kezdve súlyos betegségben szenved. Világosabb és tisztább a kép a szellemi betegségekkel kapcsolatban, amikor az ördög igájában szenvednek az emberek. Ilyen esetekben sokkal jobb a gyógyulás hatásfoka. Ezen a területen bátor hitre van szüksége a segítőnek és a betegnek egyaránt. Ha ez megvan, akkor jön a szabadulás.


H

árom hónappal ezelőtt egy orvosi vizsgálat során súlyos, rákos daganatot diagnosztizáltak a lábamban. Váratlanul érintett a bejelentés, nem voltam képes feldolgozni. Szinte állandóan halálfélelem gyötört, lidérces álmaim voltak. Gyakran láttam unokámat nagy veszedelemben, ilyenkor felijedtem álmomból és azonnal telefonon hívtam őket az éjszaka kellős közepén. Ezzel gyermekeim családját is nyugtalanságban tartottam. Máskor fekete ruhás, félelmetes alakokat láttam álmomban, próbáltak bejönni az ablakon, én pedig a kizárásukon fáradoztam, azonban nem voltam képes az ablakot elreteszelni. E szörnyű álmok gyötörtek szünet nélkül, hétről-hétre. Idegileg és fizikailag kimerültem, állandó fáradtság uralta életemet. Állapotomon műtéti beavatkozással próbáltak segíteni. A kórházban feküdtem, amikor az Örömhír Közösség egy hétvégi konferenciára hívott meg Jánoshalmára. Mivel már máskor is voltam velük konferencián, tudtam, hogy ott áldásban részesülök, de nem láttam a lehetőséget az utazásra. A seb miatt cipőt nem húzhattam a lábamra. Imádkoztam és Isten enyhülést adott. Mire elérkezett az utazás ideje, már fel tudtam öltözni, és ha nehézkesen is, de eljutottam Jánoshalmára. A tanításokat hallgatva egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy kérjem testvéreim segítségét az értem való imádkozásban. A gyógyulásban való hitemet erősítette, 167

amikor váratlanul Károly testvérem azt mondta, hogy szabadulásra van szükségem és szeretnének imádkozni értem. Egy percig sem haboztam, azonnal igent mondtam a felajánlásukra. Még aznap este kerestünk egy csendes helyet. Imádkoztunk. Én pedig hittem, és bensőmben éreztem, hogy megszabadultam az ördög csapdájából. Késő volt már, amikor fáradtan a szobámba mentem és lefeküdtem. Hosszú idő után ez volt az első nyugodtan átaludt éjszakám. Reggel üdén ébredtem, és keltem fel. A harmatáhítaton testvéreimmel együtt örömmel adtam hálát Istennek a bennem elvégzett csodájáért. Azóta egy hónap telt el. Jól vagyok, jól alszom éjszakánként. Nem gyötörnek már a rossz álmok. Egész pontosan, egy alkalommal rossz álmom volt, de álmomban felismertem a démont, mely egy női alakban jelent meg. Azonnal megdorgáltam. Határozottan ellenálltam neki, és így nem tudott ártani. Megvallottam, hogy Jézus Krisztusé vagyok és utána csodálatosan aludtam ismét. Varsányi Lászlóné.

Láz – Simon anyósa Mt 8:15. „Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki.” Mk 1:31. „…aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.” Lk 4:39. „Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.”


Simon anyósának a láztól való megszabadulását mind a három szinoptikus evangéliumban olvashatjuk. Máté és Márk feljegyzése a kézzel való érintésre teszi a hangsúlyt. Jézus megérintette, megfogta a kezét és a láz elhagyta az asszonyt. Lukács azt mondja 168

nekünk, hogy Jézus ráparancsolt. Kire? Az asszonyra? Nem, a lázra, „mire a láz elhagyta az asszonyt.” Felvetődik a kérdés: Gyógyulás vagy szabadulás történt? Máté és Márk bizonyságtétele megengedi azt a következtetést, hogy gyógyulás, azonban nem mondja ki egyértelműen. Bár Jézus a kézrátételt alkalmazza, mégis mindkét leírás szerint azt olvassuk, hogy a láz elhagyta az asszonyt. Tehát valaki elment belőle. Lukács sem mondja, hogy a láz démona hagyta el, vagy hogy a démonnak parancsolt volna Jézus. Az viszont tény, hogy a lázra parancsolt rá, és nem az asszony, hanem a láz ment el. Elhagyta az aszszonyt, elkülönült az asszonytól. „Ő pedig azonnal felkelt,” és szolgálatba állt. Lehet, hogy azt gondolod, Kedves Olvasó, hogy mindegy, melyik eset állt fenn, a gyógyulás vagy a szabadulás, az eredmény ugyanaz: a betegség megszűnt. Ez részben igaz, mert valóban megoldódott a kérdés, elmúlt a baj. A válasz ennek ellenére nem ennyire egyszerű. Jézus Krisztusnak valóban mindegy, Számára nincs semmi lehetetlen. Bár az Ő nevében mi is gyógyíthatjuk a betegeket, megszabadíthatjuk a megszállottakat, de ahhoz, hogy a szolgálatunkat eredményesen végezhessük, pontosan fel kell ismerni, hogy éppen mire van szükség. Teljesen másként kell kezelni egy beteget, mint egy démonok által befolyásolt személyt. Csak egyetlen példát említek: Egy beteget, szakmailag jól felkészült nem hívő orvos is meg tud gyógyítani és megszámlálhatatlan esetben meg is gyógyítja. Ugyanakkor egy démoni befolyásoltság alatt levő személy gondjait legfeljebb enyhíteni tudja hit nélkül a szakember. Neki nem gyógyulásra, hanem szabadulásra van szüksége. Szabadító szolgálatot viszont csak Jézus Krisztus nevében és hatalmával lehet végezni. Ehhez pedig Jézus Krisztusban- és az Ő szabadító hatalmában való hitre van szükség.

169

A BETEGSÉG OKA 4Móz 12:1-9-10-15. „Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi aszszony miatt … Az ÚR haragra gerjedt ellenük, és elment. Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.” 2Kir 5:20-26-27. „Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat végy? Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre! És az olyan poklosan ment ki előle, mint a hó.” Zsolt 16:4. „Megsokasodnak fájdalmaik, akik más isten után sietnek;” (Károli ford.)


Mirjámot úgy ismertük meg, mint Mózes szeretett és áldozatot vállaló nővérét, aki már gyermekként is segítette öccsét. Azonban egyszer elragadtatta magát és lázongott Mózes ellen, aki alázatban vezette Izráel fiait. Az Úr meghallotta, amit Mirjám mondott és nagyon keményen, poklossággal büntette meg. Géházit a kapzsisága vitte bűnbe. Hazugsággal próbált vagyont szerezni magának. Üzletelését el akarta hallgatni Isten embere előtt. Nem gondolt arra, hogy Maga Isten kijelentette Elizeusnak, amit ő titokban próbált cselekedni. Nem mérte fel előre bűnének súlyát. Nem gondolta, hogy a bűnét követő büntetése nem csak az Elizeus melletti szolgálattól fosztja meg, hanem kizárja vele magát a saját családjából is. Dávid az idegen istenekhez, a bálványokhoz fordulók bűnének veszélyéről szól nekünk.

170

Ahazjá, Samária királya leesett és megbetegedett. Követeit elküldte Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez, hogy tanácsot kérjenek tőle a felgyógyulását illetően. Az élő Isten viszont angyalával küldött üzenetet Illésnek, hogy menjen el a király követei elé és mondja meg nekik: „Talán nincs Isten Izráelben, hogy ti Baalzebúbot, Ekrón istenét mentek megkérdezni? Ezért így szól az ÚR: Nem kelsz föl abból az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni!” (2Kir 1:3-4.) Ahazjá az életével fizetett eme istentelen tettéért. Elizeus jót tett a város lakóinak, hogy a rossz vizet adó forrás vizét meggyógyította. Amint tovább ment a környékbeli fiúk így kezdték csúfolni a prófétát: „Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz!”. Elizeus az Úr nevében megátkozta őket. Ekkor két medve jött ki az erdőből és negyvenkét gyermeket szétszaggatott. (2Kir 2:19-25.) Sok-sok oka lehet a betegségnek. Isten néha betegséggel figyelmezteti, vagy akár bünteti is övéit, hogy ráébressze gyermekeit bűnös voltukra. Szeretném én is olvasóim figyelmét a szent életre való törekvés felé fordítani. Megértetni, hogy Istennek sokféle eszköz áll rendelkezésére, hogy visszatereljen bennünket az Ő útjára. Sőt, olyan eseteket is ismerek, amikor valaki hűségesen követte az Urat, egyetlen terület volt csak az életében, amely nem volt Isten előtt kedves: Nem hajtotta végre Isten neki elkészített tervét. Pl. valakinek azért tört el a lába, mert addig nem tudott időt találni a könyvírásra, amire Isten kérte. Így kapott időt Istentől. Az én életemben is többször előfordult, hogy éppen egy betegséggel figyelmeztetett Istenem. Amit addig nem tudtam megérteni, azt megértettem, amikor ágyba fektetett Uram. Az általam ismert esetek közül egy súlyosabbat is megemlítek: Ignác elindult az Úr útján. Megtapasztalta az Úr Jézus követésének szépségét. Megszabadult káros 171

szenvedélyeitől. Boldogan élt családjával. Felesége és gyermekei életét is megszépítette. Aztán engedett a kísértőnek, rokonai biztatására újból felemelte a poharat. Aztán a másodikat és a harmadikat is. Delíriumos állapotában elfelejtette, hogy kinek fogadott hűséget. Hitetlen testvérével elindult a faluba és a kocsmában kötöttek ki. Folytatta a poharazgatást. Elveszítette a kontrollt. Illetlenül beszélt egy másik alkoholos férfivel, aki kezet emelt rá és több csontját eltörte.


E

gy napon meghallottuk, hogy Liu, a cipész súlyos beteg. Sokat imádkoztunk érte és kértük Istent, állítsa helyre őt lelkileg. Majd Beckerné meglátogatta és nagy együttérzéssel elbeszélgetett vele. A férfi sírva mondta: „Misszionáriusnő, magam vagyok a betegségem oka. Nem volt időm istentiszteletre járni, üzletemet vasárnap is nyitva tartottam, nem adtam le a tizedet, nem törődtem a bibliaolvasással és az imádkozással. – Gazdag akartam lenni. – Most az Úr ilyen súlyos betegséget bocsátott rám. Meg kell halnom, pedig még csak 23 éves vagyok. Elisabeth Seiler




E

gy ismerősömtől hallottam, hogy Rózsika nagyon beteg. Valakit – akiről tudta, hogy imádkozni szokott – megkért, hogy imádkozzon őérte is, hogy meggyógyuljon. A szívemben hallottam, amint Isten így szólt hozzám: „Menj el a lakására, és beszélj rólam!” Megkerestem a lakását, és megkérdeztem, hogy bemehetek-e hozzá. Beengedett. Beszélgettünk a körülményeiről, hogyan él, mióta a férje meghalt. Megtudtam, hogy már évek óta nagyon beteg. Csak külföldről tudja beszerezni a gyógyszert, több százezer forintért. Eddig nem is volt probléma, de most anyagiak híján – mivel az állam sem támogatja a gyógyszert – nem tudja megvenni. Megkérdeztem tőle, szeretné-e, hogy Isten elé vigyük a betegségét, Ő tud segíteni. Bizonytalanul, de azt mondta, hogy jó lenne. Ek172

kor imádkoztam és kértem Istent, hogy tekintsen Rózsika állapotára. Kicsit még beszélgettünk Isten hatalmáról, és kértem egy újabb időpontot, amikor ismét imádkozhatnánk. A megbeszélt időben elmentem hozzá, és Isten jelenlétét érezve kézrátétellel imádkoztam gyógyulásáért. Közben a fia is megjött, aki az ajtón keresztül látta, hogy imádkozunk, de nem jött be. Rózsika elmondta, hogy az imádkozás alatt egy érzést tapasztalt, ekkor kértem, hogy ő is imádkozzon. Saját szavaival nem tudott, de utánam mondta az imádságot, amit az ő nevében mondtam el. Pár nap múlva, amikor találkoztunk, beszámolt, hogy furcsa dolog történt vele. Otthon, ahogy ült a széken, nem bírt megmozdulni, mert forróság járta át az egész testét, és úgy érzi, Isten meggyógyította. Nagyon örültünk neki, és hálát adtam Istennek. Már nem tartott igényt arra, hogy együtt Isten előtt álljunk. Különböző kifogásokat mondott (fia, unoka, stb.), hogy nincs ideje. Közben elkezdte előző életmódját folytatni, újra cigarettázott és presszóba járt barátnőjével. Pár hónap múlva azt hallottam, hogy kórházba került egy másik betegséggel /agydaganat/. Meglátogattam. Ekkor már a műtét megvolt, és vezetékeken folyt le az agyvize. Amikor meglátott a kórházban, azt kérte: „Marika, add nekem, ami neked van!” Én akkor nem kaptam indíttatást a szívemben, hogy gyógyulásért imádkozzam érte. Istentől fennhangon azt kértem, hogy enyhítse fájdalmait, és rövidítse meg szenvedését. Négyen voltunk a szobában. Ketten sírtak az imádság alatt, egy beteg pedig tüntetőleg hátat fordított nekünk. Rózsika pár nap múlva meghalt. Engem nagyon megdöbbentett, hogy Isten neki csak addig kellett, amíg előző betegségéből /mirigyrák/ meggyógyította. Nem tudta azt, hogy Isten szent, nem lehet vele játszadozni. Sz. M.

173

Az Úr iránti hűtlenség Jer 2:8. „A törvény magyarázói nem ismertek engem, a vezetők hűtlenül elhagytak engem, a próféták Baal nevében prófétáltak, és haszontalanságok után jártak.” 3Móz 26:40-42. „De ha megvallják bűnüket és atyáik bűnét, azt hogy hűtlenül ellenem szegültek, meg azt is, hogy szembeszálltak velem, ami miatt én is szembeszálltam velük, és elvittem őket ellenségeik földjére, ha majd megalázkodik körülmetéletlen szívük, és békével hordozzák büntetésüket, akkor visszaemlékezem a Jákóbbal kötött szövetségemre…” Péld 3:3. „A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!” Mal 2:16. „Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” 1Kor 4:2. „Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” Jel 2:10. „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”


Isten hűséges. Hűséges a gyermekeivel, népével kötött szövetségéhez. Nekünk is osztatlan szívvel kell ragaszkodni Hozzá, alázatban engedelmeskedni mindenben Őneki. Hűségesen követni és szolgálni mindhalálig – ez az Isten akarata a mi javunkra! Legyünk mi is hűségesek a Vele kötött szövetségünkhöz! Mind jobban világossá válik előttem, hogy Isten természetét – még népének közösségében sem – ismerjük eléggé. Bármerre fordulok meg, találkozok nehézségekkel, betegséggel, nyomorral, tragédiával, a katasztrófák különböző változataival, és azt tapasztalom, hogy az esetek többségében Istent okolják 174

érte az emberek, és nem magukban keresik a baj gyökerét. Azt nem mondom, hogy ennek a kárhoztatásnak intenzitása egyforma nagy, inkább úgy fogalmazok, hogy nagyon is különböző, széles skálán mozgó, de valahol mégiscsak Istent számon-kérő. Miért mi? Miért pont én? Vagy miért beteg, miért szenved olyan sokat az a férfi, az a nő, és különösen az az ártatlan gyermek? Hát hol van ilyenkor az Isten? Sajnos többségében idáig jut az ember. Sokkal kevesebb azok száma – de Istenünké legyen a dicsőség, hogy azért vannak ilyenek –, akik a bajban képesek visszaemlékezni hűtlenségükre. Nem felelőst, bűnbakot keresnek, hanem megadják magukat az Ige igazsága előtt, és bűnbánatot tartanak, mert megértették, hogy az Isten miért haragszik és kész velük megbékülni, ha látja a bűnbánatot. Ők azok, akik kezdik megismerni az isteni természetet, mi több, készek letenni önös akaratukat, saját elképzelésüket, vágyaikat, képesek a test kívánságait megtagadni és átadni magukat, hogy az Úr használhassa őket, egészen az Ő tetszése szerint, és így isteni természet részeseivé lesznek. Péter apostol olyan csodálatosan rámutat arra, hogy Isten megajándékozott minket mindazzal, amire szükségünk van, azáltal tette ezt, hogy megismertük Őt. (2Pt 1:3.) Az Isten mélyebb megismerése olyan értékes áldás, és nagy ajándék nekünk, ami alkalmassá tesz az Isten ránk vonatkozó tervének megismerésére. „Ezeket az áldásokat pedig azért adta, hogy saját isteni természetének részesei lehessünk, és a világban levő romlottságtól elmenekülhessünk.” (2Pt 1:4.) Ez a kulcs a hűtlenségből fakadó bűnök elkerülésére. Az Úr iránti hűtlenség szörnyű következménnyel jár! Ha az Úr közelségében, Vele szoros, állandó kapcsolatban éljük napjainkat, erősek leszünk a kísértések és a világi kívánságok leküzdésére, nemet tudunk mondani a sátánnak, aki hűtlenségre csábít, és megpróbál letéríteni a helyes útról. 175

***

Küzdelmekkel teljes évtizedek voltak már Ignác háta mögött, amikor nagyon elkeseredett állapotban összetalálkozott Andorral. Andor próbált neki segíteni, megtalálni a Mennybe vezető utat, és elvitte őt egy élő gyülekezetbe. Ott a lelkipásztor személyesen beszélgetett és imádkozott Ignáccal, ő kitárta szívét, és életét átadta az Úr Jézus Krisztusnak. Beépült a gyülekezetbe. Hűségesen látogatta az istentiszteleti alkalmakat vasárnaponként és hét közben is. Gyorsan növekedett lelki életében. Amerre járt, elmondta az embereknek, hogyan változtatta meg Isten az életét és milyen boldoggá tette azt. A gyülekezetben is mindig örömmel vallotta meg apróbb és nagyobb átéléseit. Talentumait hasznosítva boldogan szolgált mások felé. A sátán viszont folyton támadta a családja által. Ő a testvéri közösség támogatásával sorban visszaverte a támadásokat. Sajnos egyszer csak teret adott a kísértőnek. Érzelmeit szabadjára engedte, testének szabad utat engedett, hogy abban testi vágyak ébredjenek. Ez porba zúzta szellemi életét. (1Pt 2:11.) Előbb csak hanyagolta az Isten népével való közösséget, majd teljesen elmaradt a gyülekezetből. A bűn ideig-óráig való gyönyörűségét választotta. Ebben a helyzetben azt gondolta, hogy a családhoz alkalmazkodva megoldódnak a problémák, helyreáll a megromlott kapcsolat. Ehelyett a kapcsolat tovább romlott. Már az elviselhetetlenség határán van. Azonban még sem ő, sem az élettársa nem tudott megalázkodni és Istenhez fordulni, Aki minden bűnbánónak kész megbocsátani. A hűtlenség „férges gyümölcsei” egyre roszszabb hatással vannak a gyermekekre is. Azért imádkozom, hogy ne szalasszák el Isten kegyelmét.

176

Szenvedélyek, függőségek Róm 12:21. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” 2Pt 2:19. „… mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte.”


Sajnos ma már senkinek nem kell magyarázni, mit jelentenek e fogalmak: szenvedély, függőség. Tömegek veszítik el józan ítélőképességüket és különböző káros szenvedélyeiknek hódolnak. Fiatal koromban, ha szóba esett e fogalom: függőség, akkor idült alkoholistára vagy erős cigarettásra gondoltam. Persze ez nem azt jelenti, hogy más függőségek nem voltak, de ezek uralták a mezőnyt. Ezek ma is a sor elején állnak, de sok másik felsorakozott mellettük. Néhány nagyon elterjedtet felsorolok, az alkohollal pedig kicsit többet foglalkozom: Internet, játékgép, TV, drogfogyasztás, okkult tevékenységek, keményzene, szabad szex, perverz szexualitás, kávé, kóla, vásárlási kényszer (akár hitelsorozatból is), túlzott ételfogyasztás (bulimia) vagy éppen nagyon kevés (anorexia) stb.
1Sám 25:36-38. „Amikor Abigail visszaérkezett Nábálhoz, olyan lakoma volt a házában, akár egy király lakomája. Nábál jó hangulatban volt, de annyira részeg, hogy az asszony egyáltalán nem mondott el neki semmit egészen reggelig. Reggel azután, amikor kijózanodott Nábál, elmondta neki a felesége ezeket a dolgokat. Erre elhalt a szíve, és szinte kővé dermedt. Mintegy tíz nap múlva aztán megverte az ÚR Nábált, és meghalt.” Péld 23:31-32. „Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.” 177

Ef 5:18. „Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt…”


Ma is vita tárgyát képezi, hogy az alkoholfüggőség betegség, vagy nem. Magam nem kívánok beszállni e vitába. Ez nem célom. Azt viszont látom, hogy nagyon sok nyomorúságot okoz az alkohol egészséges menynyiségnél nagyobb fogyasztása. Káros, romboló tevékenysége messze túljut azok pusztításán, akik e rabságban szenvednek. Egész családokat, közösségeket tud tönkretenni egyetlen részeges ember. A Biblia sok helyen foglalkozik az alkohol fogyasztásával. Az Úr Jézus a kánai menyegzőben, amikor felismerte, hogy nincs elég bor, a vizet változtatta borrá, hogy a háziak ne maradjanak szégyenbe, tudjanak felszolgálni italt a násznépnek. (Jn 2:1-11.) Pál apostol gyógyszerként ajánlotta Timóteusnak. (1Tim 5:23.) Általánosságban a borivást nem tiltja Isten Igéje. Vannak azonban bizonyos esetek, pl. a papok a szolgálat idején nem ihattak. Sőt olyan személyekről is olvasunk, akiknek egész életére vonatkozott a borés részegítő ital fogyasztásának tilalma. (Bír 13:4.) A Biblia külön foglalkozik a nazírokkal, akiknek még a szőlő termését sem lehetett fogyasztani, nemhogy a bort! A rékábiták, ősüknek Jónádáb parancsának engedelmeskedve önként nem ittak bort. Istenük engedelmességükért megjutalmazta őket, ígéretet tett nekik arra, hogy örökké a színe előtt maradhatnak. (Jer 35:19.) Már ifjú koromban láttam, hogy milyen sok nyomorúságot hoz az alkohol mérték nélküli fogyasztása, ezért elhatároztam, hogy nem fogyasztok bort és más szeszes italt. Évtizedekkel a hátam mögött, ma is örülök annak, hogy fiatalon így döntöttem, ez segített át sokszor a kísértésen. Bárcsak ilyen döntést hozott volna János is! Először csak hétvégeken ivott. Nagyfiú akart lenni diszkós társai előtt. Ké178

sőbb már a munkahelyén is iszogatott. Otthon mindennaposakká váltak a veszekedések. Mindenért a szüleit, tanárait és főnökeit okolta, egy pillanatig sem gondolt arra, hogy az alkohol tette tönkre az ő és a családja életét. A nyomorúságot látva megpróbált elköltözni otthonról, Budapestre ment dolgozni. Azt gondolta, hogy itt már senki nem szól bele az életébe és ezzel minden jóra fordul. Nem így történt. Egyre sűrűbben ivott, pénze pedig kevés volt. Játékgépezni kezdett. Megpróbálta a katonaságot, de az alkohol miatt – 30 hónap után – leszerelték onnan is. Kőműves mellé szegődött segédmunkásnak. Ebből az időből így ír magáról: „Hónapokig egy tyúkólban aludtam két hordó között, hungarocellen. Ezután börtönőrnek álltam azért, mert legalább adtak szállást, így nem kellett hazamennem. Egyszer a szobában ücsörögtem, kiégetten és fásultan azon törtem a fejemet, hogyan lehetnék öngyilkos.” Ebből a munkából is menesztették hamarosan. Haza kényszerült. Aljas módon meglopta édesanyját is, mert a játékgép ahelyett, hogy pénzhez juttatta volna, azt is elvitte, amije volt neki. Pszichológussal próbálkozott, aki azt mondta, alkoholista és játékgépfüggő, szenvedélybetegségeiből már csak a jó Isten segítségével gyógyulhat ki. Bár nagyon megharagudott a pszichológusra, többet a tájára sem ment, de azért csak el kezdett gondolkodni. Tizenhét évi lealjasodott élet után, valakinek a bátorítására elment az iszákosmentő misszióba. Ott a missziómunkások szeretete és Isten élő Igéje megragadta. Megszabadult az alkohol rabságából, majd két hónap múlva a cigarettától és a kávétól is. Édesanyja megbocsátott neki, visszafogadta a családba. ***

A napokban az alkohol fogyasztásával kapcsolatban kérdezett meg a riporter több szakembert. Minden egyes válasz arra mutatott, hogy milyen ká179

ros az egészségre és a gazdasági életre az alkohol túlzott fogyasztása. A téma lezárásaként azt kérte a riporter a szakterületen működő orvostól, hogy mondja el tanácsait, javaslatait az alkoholfogyasztással kapcsolatban. A megkérdezett négy pontban foglalta össze: – – – –

Nem minden nap! Töményet soha! Mindig étkezéshez kötve! Mindig családi körben! ***

Igyekszem Istenemtől kapott időmmel jól gazdálkodni. Nem foglalkozni hiábavalóságokkal, és különösen nem tölteni a drága órákat különböző szenvedélyeknek hódolva. Nem vagyok fanata. Nem mondok ki olyat, hogy nem szabad netezni, tévézni, de igyekszem arra, hogy ne váljak azok rabjává. Fontosnak tartom, hogy legyen kitekintésem a világban zajló eseményekre is. Naponta meghallgatom a híreket. Megdöbbenéssel hallgattam a minap, hogy Kecskemét–Kiskunfélegyháza között valaki erősen ittas állapotban vezette kocsiját a megengedettnél lényegesen nagyobb sebességgel, és előzés közben a szembejövő kocsinak hajtott. A vétlen sofőr feleségével és két gyermekükkel meghalt az ütközés következtében. Az ittas vezetőt pedig 8 év börtönbüntetésre ítélte a bíró. Súlyosbító körülménynek vette, hogy az utóbbi években már két másik alkalommal került a törvény elé ittas vezetés miatt, de a korábbi esetekben pénzbírsággal megúszta. Megdöbbentő: egy személy felelőtlen alkoholizálása kioltotta egy egész család életét, maga pedig – az otthon biztosította kényelem helyett –, családjától elszakítva a társadalom nyakán élősködik 8 évig. Tegnap délben, amint ebédeltem, szintén bekapcsoltam a rádiót, és sokkoló hírt hallottam. Csehországban valaki pancsolás közben etilalkohol helyett 180

metilalkoholt kevert az italba. A nagy haszon érdekében nemcsak hazájában értékesítette, hanem exportált a szomszédos országokba is. Pár nap alatt máris 26 halálos áldozatot követelt az ily módon készített alkohol. Mások pedig jelenleg is kórházi kezelésen vannak, próbálják még megmenteni az életüket. Hogy milyen értelmi és testi károsodást szenvednek, az még ezután derül ki. Az érintett államok törvényileg kötelezték a vétlen forgalmazókat, hogy ennek az alkoholnak az értékesítését azonnal szüntessék meg. A tények magukért beszélnek, rávilágítanak az alkohol rabságának szörnyű pusztítására. ***

Nem terveztem külön foglalkozni a játékgépek embert nyomorító hatásával. Most mégis írok pár mondatot, mivel éppen ma terjeszti be a Parlamentnek egyik képviselő a játékgépek alkalmazásának tiltására vonatkozó törvényt. Nagy örömmel konstatáltam, hogy országos vezetőink között többen vannak olyanok, akik látják ezt a szörnyű veszélyt, ami soksok családot vitt nyomorba, mert a férj a jövedelmüket betette a „félkarú” pusztítóba. Megdöbbentett az egyik törvényt ellenző véleménye, aki arra hivatkozott, hogy az állam jelentős adóbevétel kiesés mellett negyven munkás veszíti el munkahelyét. Ő abban tud gyönyörködni, hogy negyven személy azért dolgozzon jó fizetésért, hogy családok ezreit vigye nyomorba. ***

Számos más esetet is ismerek, de nem folytatom a példákat, hisz olyan sok van, hogy önállóan betöltene egy könyvet! Összegzésként csak annyit, hogy az alkohol emberek sokaságát tette és teszi érzelmi és fizikai beteggé. Többségük idő előtt hal meg. Családjuknak is sok fájdalmat, testi- lelki szenvedést okoz. A jó hír az, hogy Jézus Krisztusban van szabadulás az alkoholizmusból és más függőségekből is! Ő azért jött, hogy a foglyokat megszabadítsa. Aki 181

segítségül hívja, megmenekül! Senkit sem küld el, aki Hozzá jön!


N

agyon rossz életem volt, amíg bűnben éltem. Nem törődtem semmivel és senkivel, még a gyerekeimmel sem. Állandóan kocsmáztam, a gyógyszereket marokszámra szedtem, paráznaságban éltem, hazudoztam öszsze-vissza, irigykedtem másokra. Mindig tudtam, hogy ezek bűnök, de nem tudtam abbahagyni, bár próbáltam sokszor, de nem sikerült. Sokat imádkoztam, kértem az Úr Jézus segítségét, és Ő meghallgatott. Az Úr megszabadított engem: az alkoholtól, a gyógyszerfüggőségtől, a paráznaságtól, az irigységből és a hazudozásból. Nagyon hálás vagyok az Úr csodálatos szabadításáért! P. R.




Milyen hatással van az életünkre az, ha a családunkban függőségben élő ember van? függőség kialakulása legtöbb esetben nem is nyilvánvaló. Az, hogy az egyik szeretett családtagom függővé lett, nem azonnal derül ki. Ha gyanús is lesz egy idő múlva, előjön az, hogy „ez nem lehet”, pl. „ő nem ittas, csak fáradt”, stb. vagy hogy most előfordult, de „kivel nem fordul elő?”. Aztán, ha mégis eljön az a pillanat, amikor nyilvánvalóvá lesz, akkor meg a ragaszkodás, a szeretet érzése miatt, meg hát a szégyen miatt sokáig maga a családtag is rejti, takargatja a problémát. Így tulajdonképpen fenntartja azt. Volt „szerencsém” látni gyermekként is, majd házastársként is, milyen az, ha egy családban felbukkan a függőség. Hála az Úrnak, hogy nem esett szét sem a szülői, sem a saját családom emiatt, mert mindkét esetben le tudták győzni az alkoholt. A saját családomban az Úr Jézus megismerése és az Általa való szabadulás hozta el a győzelmet, míg szüleim saját elhatározásukból, (persze voltak

A

182

más motivációk is, pl. betegség megtapasztalása) tették le a poharat, az egyik szülőm a cigarettát is. Sajnos éveken át láttam, és szenvedtem a veszekedéseket, a munkahelyi problémákat a munkahely elvesztését, azt, hogyan lesz egy egészséges, szép ember emberi roncscsá, amikor már a napi feladatait sem tudja rendesen ellátni. Volt részem a környezet általi megbélyegzésben is, amikor a gyermekekre is rányomják a részeges szülő miatti bélyeget, amikor beszédtéma a család, de segítő kezet meg nem adnak, nem mutatják a megoldáshoz vezető utat. Aztán – hála az Istennek – láttam a felépülést is, amikor már nem kell attól rettegni, mikor jön haza ittasan a szülő, a házastárs, és milyen lesz a reakciója. Amikor már nem fogadkozik senki, hanem normálisan éljük a mindennapokat, csendben, bízva egymásban, az Úrban, mert Ő a garancia a megtartásra. H. E.




T

izenhat éves koromban fél évig Budapesten, a Ganz Mávagnál dolgoztam. Vecsésen éltem a nagybányámnál és vele jártunk naponként vonattal a gyárba. A vasútállomáson levő Resti minden nap korán kinyitott és kínálta a különböző alkoholokat és a feketét. Én soha sem mentem el mellette ivás nélkül. Általában egy felest fogyasztottam, de gyakran utána még egy sört is megittam. Kávét pedig rögtön kettőt. Eggyel nem elégedtem meg. Persze ekkor még csak Vecsésen jártunk. Az is előfordult, hogy úgy elmerültem az ivásban, hogy lemaradtam a vonatról és csak a következővel tudtam bemenni Budapestre, nagy késéssel. Persze ez engem nem nagyon zavart. Anynyira nem, hogy a vonat beérkezése után sem szaladtam a gyárba, hogy minél rövidebb legyen a késésem, hanem az ottani büfében álltam be sorba kávéért. A gyárba érkezve pedig másokkal együtt folytattam a kávézást. Felmérhetetlen mennyiségű kávé lecsúszott a torkomon, minden munkanap. A vasárnapot pedig teljes egészében a Restiben töltöttem Vecsésen. Képes voltam korán felkelni, hogy minél előbb élvezhessem a kávé és az alkohol ízét. 183

Miután kikerültem a gyárból, hazamentem Bugacra. Vittem magammal a kávézás szenvedélyét, és átadtam azt a családom többi tagjának is. Én pedig még intenzívebben belevetettem magam az alkoholfogyasztásba, amire ugyancsak buzdítottak az otthoniak. Már teljesen alkoholistának számítottam 18 évesen, amikor egy 13 éves lánynyal összeköltöztem. Néhány hónappal később Miskére költöztünk, de ott is csak fél évig maradtunk. Nem érdekelt semmi más, csak az ital. Feladataimat nem végeztem el, a gyermekeinkkel nem törődtem, sőt rosszul bántam velük. Mit is tehetne mást egy alkoholista? Innentől kezdve kálvária volt az egész életem. Egyik helyről a másikra vetett a sors. Izsákra már 4 kicsi gyerekkel mentünk, ott is befogadtak egy rövid időre a rokonaim, de tartósan nem tudtunk maradni, mert továbbra is az italozásnak éltem. Az alkoholista életmóddal magyarázható kapcsolatunk rövid élete. Kiskunfélegyházára már egyedül mentem, majd négy év múlva Kiskőrösre. Beteg nagybátyám állandó gondozása volt a feladatom. Ennek fejében kaptam ételt és egy matracot, amit a padlóra tettem és azon aludtam éjszaka, már ha tudtam aludni. Általában nem nagyon tudtam, mert a beteget sokszor kellett segíteni az éj folyamán. Hét évvel ezelőtt egy napon, nagybátyámat pár napra kórházba vitték. Hogy addig se egyek ott, elküldtek Orgoványra a családomat meglátogatni. De hálás vagyok Istenemnek ezért az orgoványi látogatásért! A család elhívott az Örömhír Közösségbe. Elmentem velük, és ott átadtam életemet Krisztusnak. Ez egy felejthetetlen történet. Teljesen megváltozott az életem. Azóta rendszeresen járok a gyülekezetbe, olvasom a Bibliát, keresztyén könyveket kölcsönzök a gyülekezetben. CD- és DVD-lemezeket viszek ki a könyvtárból, és azok által is táplálom szellememet. Az Ige mélyebb megismerése során ráébredtem, hogy szenvedélyemmé vált a kávé, mások számára talán ez hihetetlennek tűnik, de napi 10-12 kávét is megittam. Az alkohol és a cigaretta szenvedélyétől már megtérésemkor megszabadultam, de soha sem gon184

doltam, hogy a kávé is szenvedélyem. A gyülekezetben egy péntek esti bibliatanulmányozás során felismertem ezt, és azonnal erőt kértem az Úrtól a szabaduláshoz. Ő megadta, és így ma elmondhatom boldog szívvel, a több évtizedes kávé szenvedélyéből is megszabadultam két és fél évvel ezelőtt. Patai Ferenc




A

sátán poharának első kortya élvezetes, buborékja a gyönyör csábító színében csillog, de a pohár alján ott leselkedik a pusztulás csírája. ***

A

boron, sörön és pálinkán megtakarított pénzen hamarosan házat lehet építeni. ***

A

z iszákosok ne csodálkozzanak azon, ha kinézésük bamba, zsebük üres, és nincs két gramm bölcsesség a fejükben. Éppúgy várhatnak körtét szilvafától, mint a rendetlen életmódtól jó egészséget és jólétet. C. H. Spurgeon

Okkultizmus 2Móz 20:3. Ne legyen más istened rajtam kívül! 1Ján 4:1. Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.


A

z okkultizmus divatba jött, és az emberek egyre másra keresik a természetfölötti erőkkel való kapcsolatot, mert kíváncsiak, hiszékenyek, és nem gondolják, hogy ez a dolog sokkal veszélyesebb, mint az első pillantásra látszik. Az okkultizmus titokzatos erőkben és szelle185

mekben való hit, (a ’titkos, rejtett’ jelentésű latin occultus szóból) a természetfeletti erőkkel és a szellemvilággal kapcsolatos ismeretek összefoglaló elnevezése, amely magában foglalja az ezoterikus nézetek, kultuszok és varázslójósló praktikák teljességét. Azaz a természetfölötti világgal való kapcsolat keresése nem az Istentől elrendelt módon. Különféle okkult hagyományokat lehet találni az egyes kultúrák és vallások ölén vagy perifériáin. Pl. Egyiptom, Babilon, Perzsia, India, Tibet hagyományai között, a sámánvallások körében. Az 1. parancsolat erre céloz, amikor megtiltja az idegen istenekhez való fordulást, azok „segítségének” keresését, és azok imádását. Az ember szellemi lény. Isten arra teremtette, hogy az örökkévalóságban Őt imádja. Isten imádására vagyunk teremtve és a vele való szeretetteljes kapcsolatra. Az Istennel való kapcsolat egy természetfölötti kapcsolat, egy szellemi „becsatlakozás” Isten jelenlétébe. A Sátán az első pillanattól kezdve irigyelte Istentől az ember imádatát, és mindent megtett, hogy ezt ellopja. A természetfölötti keresése a nem Istentől elrendelt és megengedett módon nem veszélytelen. Gyakori „mellékhatásai” a depresszió, kedvetlenség, csüggedtség, összezavarodottság, erőtlenség, érdektelenség, dühroham, öngyilkossági gondolatok, elmebetegség, koncentrációs zavarok, félelem (sokszor irreális), munkanélküliség, elszegényedés, stb. Jómagam először 1999-ben találkoztam ilyen "különleges" természetfölötti erőkkel. Az unokatestvérem meghívására részt vettem egy Pránanadi tanfolyamon (nem volt ingyenes), ahol 3 nap után beavattak a tibeti lámák által gyakorolt és őrzött kozmikus energiagyógyászatba. 26 fokozata van, én csak az első lépcsőfokig jutottam, mert a fent felsorolt mellékhatások nagy zömmel jelentkeztek nálam. Aztán Isten megkönyörült, és eljutottam a Jézus Krisztusba való hitig, és már éjszaka nem féltem, hogy valami idegen természetfölötti erők elrabolnak a testemből, hanem Jézus nevét ismételgettem és Őt hívtam segítségül. 186

Csak dióhéjban írnám le, hogy mikkel foglalkoztam érdeklődés vagy hobbi szinten: asztrológia, jóga, agykontroll, tenyérjóslás, reinkarnáció, buddhista meditáció, buddhizmus, hinduizmus, bioenergetika, természetgyógyászat, szerzők közül: Rudolph Steiner tanai, Szepes Mária, Deepak Chopra, stb. 1999-ben olyan Isten-élményben volt részem, ami meghatározta a sorsomat. Csak álltam és sírtam, miközben azt éreztem, hogy Isten ott áll mellettem. Nem láttam, csak egy hatalmas szeretetet éreztem, ami semmi mással nem volt összetéveszthető. Tudtam, hogy Ő az, akiről a Bibliában szó van. Ahogy telt az idő, megértettem, hogy ezek a természetfölötti „kiruccanások”, amiket én tettem, nem az Istennel való kapcsolat felvétele volt. (Arra ugyanis elég egy egyszerű ima is.) Az ezután következő 5-6 évet a depresszió, halálvágy, öngyilkossági gondolatok, csüggedtség, gyengeség, munkaképtelenség és kilátástalanság jellemezte. Végül, mint „hab a tortán” naponta többször pánikrohamok kezdtek el gyötörni, és úgy éreztem, hogy abban a pillanatban meg fogok halni. Komoly gyógyszereket kellett szednem, hogy egyáltalán tudjak aludni, fel tudjak kelni, és ki tudjak lépni az utcára. Sokszor úgy éreztem, hogy értelmetlen élni, ha nem tudok gyógyszerek nélkül létezni. Hogyan lesz családom? Milyen jövő vár rám? Néha szorongtam, hogy kifogy a patikából a nekem felírt gyógyszer, és lassan meg fogok halni. 2-3 óra mozgás után elfáradtam, le kellett feküdnöm. Arról, hogy munkát vállaljak, szó sem lehetett. Olyan volt, mintha egy vákuumban lettem volna, ahova csak nagyon kevés jutott el az életből és az örömből. Sírógörcsök kaptak el, mikor arra gondoltam, hogy telnek az évek és én vegetálok, jövő nélkül. A szüleim nagyon aggódtak értem, de tehetetlenek voltak. Aztán Isten újból megkönyörült rajtam. A kezembe került egy könyv a böjtről, és annak szellemi előnyeiről, hatásairól. Egy reménysugár volt. Elkezdtem böjtölni, és csak böjtöltem, és böjtöltem, és böjtöltem. Csak víz, vagy még az sem. Az eredmény hamarosan megmutatkozott. A dolgok elkezdtek történni. 2005 augusztusában rátaláltam az 187

Örömhír Alapítványra, ahol két hónapig voltam vendég. Eközben gyógyultam és új erőt merítettem. 2006 júliusában végleg abbahagytam a gyógyszerek szedését, és októbertől munkát tudtam vállalni. Még évekig érzékeny és sérülékeny voltam és nagyon sok segítség kellett, de mára már egyedül tartok fent egy albérletet, dolgozok, tanulok, és reményteljesen várom a jövőt. Mert Istennek jó terve van velünk. Nem halál, hanem élet. Reményteljes jövő és nem romlás. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer 29:11.) Ny. J.




A

lig kezdtem el gimnáziumi éveimet, amikor már tudtam, hogy létezik olyan erő, ami képes megmutatni a jövőt, az emberi szív számára kielégíthetetlen vágyat, a kíváncsiságot tápláló hatalom. Számomra ekkor a boszorkányság volt az egyetlen, ami megtestesíthette a jövő és az abban található titkok felfedésének útját. Otthonomhoz közel, egy poros utca vezetett a régi temető háta mögé, ahol egy olyan boszorkány lakott, aki mindent látott a cigány és a tarot kártya lapjaiból. Még fiatal diáklány voltam, amikor már ellenállhatatlan erővel vonzott oda a számomra ismeretlen és rejtélyes világ, a boszorkányság, ami képes volt a jövőt előre láttatni, az előre nem látható eseményeket megsúgni. Olyan fiatalon én még nem sejtettem, hogy az ilyen erő nem a világosságra, nem a fényre vezet, hanem kizárólag a sötétség birodalmát kínálhatja fel nekem. Annyira vonzó volt számomra az is, hogy megsejtettem, bennem is ott rejlik ez az erő és ez a tudás, én is birtokában vagyok és idővel egyre erősebb leszek az okkultizmus egyik legősibb területében, a boszorkányságban, ami teljes egészében kötődött városunk múltjához és jelenéhez, hisz Szegeden a boszorkányság sokkal elterjedtebb volt, mint az ország bármely nagyvárosában. Egyre gyakoribbá váltak látogatásaim a kártyavető jósasszony házában, már nem pusztán a saját jövőm kifürkészése érdekelt, 188

hanem maga a mesterség és az ahhoz kötődő minden természetfeletti hatalom. Nagyon fiatal voltam még ekkor, de láttam, hogy nem pusztán a kártyavetés, de az asztrológia, a számmisztika, de legfőképp a tenyérjóslás is segítségemre lehet ebben a titokzatos, némileg félelmetes, de számomra egyre vonzóbb világban. Alig múltam tizenöt éves, amikor megvettem életem első cigánykártya pakliját, ami elindította az események végtelen sodrát. A gimnáziumomban egy diáknapon, amikor minden osztály a saját termét valamilyen témára rendezhette be, akkor mi egy besötétített teaházat választottunk, ahol a forró ital mellett, javaslatomra egy jósasztal is helyet kapott, ami mögött én foglaltam helyet. Egyik kíváncsi diák érkezett a másik után, kártyát vetettem számukra, látva a kártyákból kivetett megdöbbentő valóságot, a tanárok füléig jutott a sebtében berendezett, homályosan megvilágított jósda. Ahelyett, hogy tiltás érkezett volna, egyik tanárom is helyet foglalt velem szemben az asztalnál és amennyire mókásan, annyira komolyan is kérte, hogy vessem ki számára a jövőt. A szokásos, addigra már számomra jól ismert, a jósasszonytól tanult mozdulatokkal, ügyesen forgattam kezeim között a kártyalapokat, a megfelelő sorrendben terítettem őket az asztalra. Ahogy tanárom jövőjét, és számomra ismeretlen jelenét kezdtem el olvasni, tekintetében megláttam a döbbenetet, a leírhatatlan meglepetést, ami a homlokán megjelenő minden ráncot, és kételkedést elsöpört. Saját életét látta kiterítve az asztalon, mégpedig úgy, hogy egy diákja jósolja meg számára. A kártyalapok nem sejtettek jót, és nem kecsegtették széppel tanáromat, egy fájdalommal és keserűséggel teljes képet festettek le életéről és jövőjéről. Tisztelettel megköszönte jóslataimat, majd távozott. Következő napon a vele való óránkra egy fáradt, kissé megtört ember jött be tanítani, akinek sötét karikák húzódtak meg a szeme alatt. Jól láthatóan nem sokat aludt az elmúlt éjjel, majd félig tréfásan, de jól láthatóan, humorával pusztán leplezve szomorúságát és keserűségét, megjegyezte: „Nóra jóslata miatt forgolódtam egész éjjel, rettegve jövőmtől.” – nevetése hamisan csen189

gett, és amikor rám emelte tekintetét, pontosan láttam, hogy a szívét összeszorító félelmet valóságként éli meg. Ahogy teltek a hónapok, egyre nagyobb tudást szereztem az okkultizmus legkülönfélébb területeiről, majd idővel a modern New Age felé fordulva tapasztalataimat bővítettem, mágustól vettem energiát – akkor még így hittem –, majd az agykontrollban is megtaláltam szellemi erőm kibontakozását. Barátnőim ügyes-bajos, kamaszos szerelmi problémáikra mindig kérték, hogy vessek kártyát, és a kártya sohasem hazudott. Testem akkorra már olyan szellemi erők otthonaként szolgált, amik egyenes utat mutattak a jövőmben biztos anyagi forrást mutató jóslás irányába. Kristálytisztán láttam, hogy milyen erővel kötözi meg az embereket a jövőjük iránti kíváncsiság, a kiszolgáltatottság megdöbbentő ereje, miként láncolja a jóslóhoz klienseiket. Ha őszinte szeretnék lenni, akkor azt sem titkolhatom el, hogy egy büszke, intellektuálisan hiú, cinikus, szarkasztikus, kevély lány lettem rengeteg keserűséggel gimnáziumi éveimre. Könnyen manipuláltam pusztán szavaim révén másokat, igazi verbális vámpír, és mentális hiéna voltam, aki nem sokat, de gyakran rengeteget ivott tizenhét éves korára, tizenkét éves koromtól pedig már dohányoztam. Gyermekkoromtól fogva álmodoztam arról, hogy egy nap író leszek. Magát az önpusztító magatartást a művészélet elengedhetetlen részeként kezeltem. Úgy hittem, hogy az irodalomban és az okkultizmusban megtaláltam önmagam, és kellő mennyiségű önmarcangolás révén egy nap elismert íróvá válok. Mindemellett egy komoly, nagy baráti társaságban éltem, tekintélyt magam fölött nem ismertem el, szociális gátlásaim nemigen voltak. Egyre erősebben kristályosodott ki előttem a célom, ami gyakorta nem volt más, mint maga a polgárpukkasztás. Aztán egy télen, amikor tizennyolcadik évem felé közeledtem, minden megváltozott körülöttem, az egész életem átformálódott. Az utolsó alkalom, amikor magamnak vettettem a kártyát a temető mögött élő boszorkánynál, súlyos bajok jövetelét sejtette, és még egy nagyon érdekes lap került elő, mert a cigánykártya ismeri „Isten szemét”. Isten 190

szeme, ami rajtafügg a halandón, fentről figyelik és óvják léptét. A kártya azt mutatta, hogy Isten szeme függ rajtam, és nem veszi le rólam tekintetét, bármilyen tragédia is jöjjön. Ez számomra akkoriban nem jelentett többet egy kiüresedett vallási frázisnál. Az okkultizmus ismeri és elismeri Isten létezését, ismeri feljebbvaló voltát, de vakká teszi az embert a megtérés a megigazulás útját illetően, hiszen az okkultizmus az embert és az ő szellemi hatalmát emeli trónra, különleges képességeit bálványozza, miközben nem is sejti, hogy erejének forrása és eredője a sátán birodalmából származik. Azon a télen, a reggeleken úgy ébredtem fel, hogy már nem láttam az életnek és az ébredésnek az értelmét, feküdtem az ágyban a csörgőóra mellett, és agyam lázasan zakatolva kereste az okot, ami a felébredést szolgálta volna. Napról napra, mint egy jégmező a tavasz napsugarai alatt, úgy olvadt el elmémből minden, ami valójában okot és motivációt szolgáltathatott volna arra, hogy miért nyissam fel a szememet. A nagyon elemi létkérdés érintette meg a szívemet olyan erővel, amit nem lehetett volna elodázni: mi értelme az életnek? Végzős gimnazista voltam, amikor az egyetlen személy, akihez igen erős, őszinte szeretetkapcsolat fűzött, az Anyukám, halálos ágyán feküdt. Egy nap megfogta a karom és mérhetetlen keserűséggel a hangján kimondta, hogy itt fog meghalni. Ő, aki mindent megszerzett ebben az életben, amit a világ „valaminek” mond. Úgy tetszett, hogy lángba borult körülöttem a világ, és annyira elviselhetetlenül égetett a gondolat, hogy nem hozunk be ebbe a világba semmit és nem viszünk ki belőle semmit, hogy jártam az utcákat, és ittam éhgyomorra a konyakot, de semmi nem enyhítette ezt az égető, fájó érzést. Emlékszem egy fagyos téli napra, amikor egy ellenállhatatlan érzés azt súgta, hogy imában kell megszólítanom azt a személyt, akinek még csak biztos sem voltam a létezésében. A belvárosban bolyongtam, és betértem a szegedi Dómba, leborultam az egyik padra és életemben először megszólítottam az egy élő Istent. Egyfajta ultimátummal indítottam, azt mondtam 191

neki, ha létezik, adjon jelet és tartsa életben az Anyukámat. Egy akkor még számomra ismeretlen erő tovább ragadott az imára, és mire befejeztem, odaadtam az élő Istennek az életemet. Nem ez volt a teológiai megtérésem, de mire néhány hónappal később 2001 tavaszán meghallottam, hogy Jézus meghalt értem, mert bűnös vagyok, annyira ki voltam éhezve lelkileg, minek utána már odaadtam Istennek az életemet, hogy „mohón” befogadtam Isten igazságát, Fia megváltásáról. Anyukámat Isten életben tartotta, bátyám hónapra pontosan ebben az évben megtért, úgy hogy nem tudtuk egymásról megtéréseinket, hisz csak eléltünk egymás mellett, ez csak később derült ki. A megtérésemet követő egy év, a kezdeti örömből, boldogságból egy hátborzongató, összefüggő, végeláthatatlannak tűnő rémálommá vált. Minden éjjel valamilyen szörnyűséges rémkép gyötört, kergettek, megöltek, élve temettek. Minden egyes ilyen álomból verejtékben fürödve, zihálva ébredtem, míg egy nap már minden álmom a borzalmak netovábbjává fajult. Sötét árnyak üldöztek és gyötörtek. Tombolt a sátán, dühöngött, amiért elveszítette ezt a fiatal tanítványát, aki olyan ígéretes módon gyűjtötte számára a „híveket”. Úgy döntött, hogy leveri rajtam a sérelmét, és ha már nincs hatalma felettem, akkor az egyetlen, valamirevaló eszközzel fog kínozni, amivel kínozhat egy keresztényt: a félelemmel. Éjjel már nemcsak a rémálmok kísértettek, az egyik hajnalon arra riadtam fel, hogy a nevemet suttogják a szobámban lévő szellemek. Tehetetlennek éreztem magam, minden ima haszontalannak bizonyult. Egy misszionárius jóbarátom arra bíztatott, hogy nyissam ki az Igét, a Bibliát az éjjeleken, abból olvassak fel, világítani fog sötétségben, mint Isten kétélű kardja, úgy szeli majd ketté a gonoszságot. Mindent megtettem, amit gyermeki keresztény bölcsességgel megtehető volt, de minden hasztalannak bizonyult. Végül már paranormális tevékenységek működtek a szobámban: üvegtárgy röpült és tört ketté a szemben lévő falon, mozgott a függöny, az ajtó. Őszinte megtörtségemet az Úr elé vittem, és értetlenül kérdeztem az imámban, hogy miként lehet az, hogy ilyen 192

félelmek közepette éljem az életemet, hiszen Ő megígérte, hogy nem a félelemnek, de az erőnek, a szeretetnek, és a józanságnak a lelkét kaptam tőle. Mindennek csak a hiánya tátongott a szívemben, hiszen erőtlennek éreztem magam, Isten szeretetét akkor nem láthattam a félelemtől, és kezdtem úgy érezni, hogy józan elmémet is elvesztem, ha az ellenem folytatott hadjárat nem ér véget. Isten nem hagyott válasz nélkül: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve, többé tehát nem én élek, hanem a Krisztus él bennem; az az élet amit pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal.2:20.) Ezen az igehelyen keresztül mélyítette el bennem Isten a tudást, hogy mit jelent az életemben a Krisztussal való egylényegűség. Erre az igehelyre alapozva született meg a leghatékonyabb keresztény „hadászati eszköz” a szellemi háborúban, ami nem más, mint Jézus, az Ő neve, amely előtt minden térd meghajol. Egészen fiatal, néhány hónapos keresztényként igazi hitlépésre szántam el magam. Az elkövetkező éjszaka, amikor újabb démoni rohamot szenvedtem el, akkor nem tettem mást, mint ennyit mondtam: „Jézus Krisztus nevében parancsolom, hogy távozzatok tőlem!” Előtte nem tapasztalt csoda történt: a démonok kénytelen, kelletlen távozni kényszerültek, hisz egy olyan ember parancsolt rájuk Jézus nevében, akinek a szívében ott élt a Megváltó. Még néhány éjjel megpróbálkoztak a rohammal, majd végleg távozásra kényszerültek, mivel én mindig ugyanazt mondtam nekik, amit első alkalommal. Elvitték magukkal olcsó, de rendkívül rémisztő trükkjeiket, távoztak szobámból a paranormális tevékenységek, a rémálmok, velük együtt: nevem suttogói. Ez volt az első keresztény évem, és a megszentelődési folyamat nem állt meg: Isten szellemi ajándékainak végtelen gazdagságát töltötte ki rám, birtokba vette álmaimat is, így ajándékozva meg a prófétálás ajándékával. Így lett egy fiatal boszorkányból Jézus követője, immáron tizenkét éve. Terhes Nóra


193

M

ár egészen fiatalon, 16 évesen kapcsolatba léptem az okkultizmussal és más különböző keleti tanok-

kal.

Az előzményekről röviden: Testvéremmel együtt jó anyagi körülmények között, nagycsaládban nőttünk fel, szerető keresztszülők, nagyszülők közvetlen szomszédságában. Mikor a szüleim – 11 éves koromban – elváltak, mélyen megrendült az egész családi közösség, és attól a ponttól kezdve fokozatosan egy más szellemiség kezdte kifejteni hatását az életünkben. A közeli rokonság igyekezett minden tőlük telhetőt megtenni, mind anyagi, mind lelki értelemben, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt. Ugyanakkor a düh, a keserűség, a bánat, s a meg nem bocsátás alattomosan, fokozatosan kezdte mérgezni az otthoni légkört. Mindennapossá váltak közöttünk a viták, veszekedések, egymás meg nem értése. Sajnos ezek idővel olyan mély réseket ütöttek a családon, amik még ma is fenn állnak... A serdülőkor beköszöntével, testvéremmel a külvilágban kezdtük keresni az elveszített boldogságot. A barátok, haveri körök, szórakozóhelyek és az utca szolgáltak menedékül. Megtört édesanyánk már nem tudott hatást gyakorolni ránk, irányíthatatlanná váltunk. 14-15 évesen már ittam, dohányoztam, diszkóba jártam és az első szexuális együttléten is túl voltam. Édesapánkkal nagyon rossz volt a lelki kapcsolat, ami bennem olyan erős férfigyűlöletet eredményezett, amely végül a nemi identitásomra is gyökeresen kihatott. Egyre inkább a saját női nemem felé kezdtem érzelmileg és szexuálisan is orientálódni. Depresszióba estem, kilátástalannak, értelmetlennek és szennyesnek éreztem az életemet. Ekkor már drogokhoz is nyúltam, végül pedig az öngyilkossági kísérletig fajult a dolog. Ebben az összetört állapotban kezdett kifejlődni a spirituális igényem. Kerestem a miértekre a választ, fényt derí194

teni az ok-okozati összefüggésekre. El kezdtem keresni Istent. A kereszténység nem volt vonzó számomra, mivel csak azt láttam, tapasztaltam magam körül, hogy az csupa tiltásból, törvénykezésből áll. Ezt nem szabad, azt nem szabad. Nem hallottam az igazi evangéliumot az Úr Jézus kegyelméről, a bűnök bocsánatáról, a Szentlélekről. Nem éreztem magam bűnösnek, hanem áldozatnak. Arra volt szükségem, hogy szeressenek, elfogadjanak, felemeljenek. Szomjaztam a bölcsességre, a szellemi ismeretekre. Elkezdtem ezoterikus irodalmakat olvasni. Így ismerkedtem meg az okkultizmussal és különböző keleti vallásokkal (buddhizmus, taoizmus, hinduizmus, new age), majd azok gyakorlataival. Meditálni, jósolni kezdtem. Hol drog hatása alatt, hol „tiszta” állapotban meditáltam és ilyenkor csodálatos, vagy különös természetfeletti élményeket tapasztaltam. Pl. lebegés, hallucinációk, testen kívüli élmények, repülés, energia átvitel, stb. Egy idő után éjszakánként furcsa, torz, vigyorgó alakokat kezdtem el látni a hálószobában. Eleinte féltem, de később már mókásnak találtam a helyzetet. Volt, hogy egy meditációs ellazulás alkalmával ott lebegtem közöttük. Ez így utólag visszanézve nagyon durva. Nemrégiben beszéltem erről édesanyámmal és elárulta, hogy bizony ő is látta ezeket, zaklatták is, de senkinek nem mert róla beszélni ez idáig. Bújtam a jóskönyvet, álmoskönyvet, horoszkópokat, Popper, Müller és más ezoterikus írók könyveit. Próbáltam szellemeket, távoli spirituális segítőket megidézni és tőlük várni a segítséget. Látszólag az életem kezdett rendbe jönni. Átiratkoztam másik iskolába, elhagytam a drogot. Ugyanakkor nem szűntek meg az „éjszakai látogatások”. Párkapcsolatom lett egy másik lánnyal, aki szintén ilyen démonikus jelenlétben élte az életét és hasonló spirituális tevékenységeket folytatott. 195

Szinte egyik pillanatról a másikra jelent meg életemben az agorafóbia, ami egyfajta pánikbetegség. Szorongani kezdtem tömegben, iskolában, üzletekben, utcán. Szédültem, remegtem, néha el is ájultam. Ez lassan odáig fajult, hogy a szomszédba is alig mertem áttenni a lábam. Emiatt a közép-, majd a főiskolát is levelező tagozaton fejeztem be. Gyógyszeres kezelést kaptam, ami ugyan sokat javított a helyzeten, de meg nem szüntette a problémát. Nem sokkal a pánikbetegség kialakulása után jött a következő „csapás”. Egyik nap fulladási roham tört rám a szobámban. Asztmatikus tünetekkel vittek a sürgősségi osztályra, majd azonnal be is fektettek két hétre tüdőszanatóriumba. Ezt követően rendszeres vizsgálatok és gyógyszeres kezelésre került sor. Továbbra is foglalkoztam az ezotériával, jósoltam és jósoltattam magamnak. Az volt a megtévesztő ebben, hogy nagyon sok igazságot tartalmaztak a jóslások a jelenemet, s a múltamat illetően, ám a jövőt tekintve olyan utak felé irányítottak el, amik újabb és újabb kelepcékbe vezettek. Később egy párkapcsolat miatt messzire költöztem a családomtól. Ez a megtérésem előtt volt kb. másfél évvel. Ám az Úr már ekkor elkezdte a szabadításomat. Ahogy önállósultam, fokozatosan kezdett alábbhagyni a pánikbetegségem. Emellett belefogtam a Biblia olvasásába, magam sem tudom, milyen indíttatásból. A párkapcsolat végül romba dőlt, ami miatt újra haza kellett költöznöm. Ezt követően tértem meg végül, és adtam át az életemet Istennek. Megkaptam tőle a Szentlélek ajándékát és egy olyan csodálatos betöltekezésben volt részem, melyben megtapasztalhattam az agapé szeretetet. Ez a szeretet túláradt rajtam. Azokat az embereket, akik iránt eddig közömbös vagy haragvó voltam, hirtelen már az isteni szeretet fényében szemléltem. Képessé váltam megbocsátani apukámnak. A férfiakkal kapcsolatos téves előítéleteim, nézeteim leomlottak, és újra kezdtem vonzódni irántuk. Az addigi irányultságomnak és kapcsolataimnak véget vetettem. 196

Az agorafóbia megszűnt, nem szedek rá gyógyszert már legalább két éve. Az asztmával kapcsolatban is fokozatos javulás indult. Az elmúlt három viziten egyre jobb eredményeket mutattak ki. A legutolsó orvosi jelentkezés alkalmával az asszisztens és a doktornő arcára is kiült a nagy meglepettség. A „fújásom” hála Istennek kiemelkedően jó lett. Újra sportolok, bírom a fizikai terhelést, futást. Hiszem, hogy az Úr meggyógyított ebből is, és bízom, hogy megtart benne, folytatja testi és szellemi szabadításomat. ***

E

ddigi sorsom alakulásából számos következtetést, tanulságot levontam, amiket szeretnék másokkal is megosztani. Sajnos megtérve is még sokszor, de megtéretlen állapotunkban különösen szellemi vakságban szenvedünk. (Mt. 6:22-23.) Csak sodródunk a történések, különböző szellemi befolyások alatt, nem látjuk át, mi miért történik az életünkben és hová vezet. Sokszor képtelenek vagyunk kontrollálni a helyzetet, az érzelmeink irányítanak, hol jó, hol rossz irányba. Ha lelkileg fogékonyabbak, érzékenyebbek vagyunk, idővel megtörünk ebben. Szeretetre, elfogadásra vágyunk, ugyanakkor képtelenek vagyunk észrevenni, hogy már mi magunk is belesodródtunk azokba a bűnökbe, amik következményei elől menekülnénk. Keressük a vigasztalást, a szabadulást, de mindent és mindenkit kizárólag saját érzelmeink, gondolataink szemüvegén keresztül szemlélünk. Várjuk, hogy megváltozzon a világ, az életünk, a kapcsolataink, de azt nem látjuk, hogy elsősorban önmagunknak kell megváltozni. Nekünk kell az Úr segedelmével gondolkodásunkban megújulni, elhagyni a rosszat, kivonulni az ártalmas közegekből áron is, megtisztulni és megszentelődni. Még nem tudjuk, hogy így állunk majd helyre, válunk képessé diadalmaskodni az élet viharian, megállni a kísértésekben és áldássá válni a többi ember számára is. 197

Ez az az állapot, ami táptalaja lehet különböző okkult tevékenységeknek, gyakorlatoknak, hitnézeteknek. Ez az az állapot, amikor az emberek „az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük”. (2Tim 4:3.) A természetfeletti megtapasztalások, hamis csodák szintén kecsegtetőek és vonzóak. A new age és más távol keleti vallások sok igazságot tartalmaznak. Vonzerejük pont ebben rejlik, hogy tartalmaznak ugyan igazság magvakat, hirdetik az egyetemes szeretetet is, de összességükben szemlélve őket teljesen ellentétesek az evangélium üzenetével. A féligazság pedig sokszor veszélyesebb, mint a hazugság! Legkárosabbnak a new age-t tartom, mivel vallja Jézust, de az egy „másik jézus”! Azt hirdeti, hogy minden vallás egy igazsághoz vezet, és ezek tanait, gyakorlatait kénye kedve szerint vegyíti. Ezeknél a vallásoknál, irányzatoknál azonban számos lényeges pont található, amik miatt végül teljesen megdőlnek az evangélium fényében. A keresztény szakirodalomban rengeteg értékes írás fellelhető, amik pontról pontra taglalják, felfedik ezeket. A következmények tükrében nagyon fontos, hogy a kereső ember mélyebben utána járjon a témáknak, megvizsgálja őket. Legfontosabb azonban a Biblia tanulmányozása! „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” (Zsid 4:12-13.) A bűn bűnt szül. Meggyőződésem, hogy a felhalmozódó egyéni, családi és közösségi bűnök által nyitjuk meg a kaput azoknak a démonikus erőknek, amelyek otthonra lelvén bennünk lelki fájdalmak, keserűségek, illetve fizikai megbetegedések, függőségek okozóiként felléphetnek. 198

Az okkult tevékenységek által még erőteljesebb démoni jelenlét befolyásolása alá kerülhetünk. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy pont ezek gyakorlása közben szereztem testi betegségeket, az agorafóbiát és az asztmát. Ha valahol megfogan egy bűn, beláthatatlan lavinát képes elindítani. Ezért fontos annak felismerése, megbánása, megvallása. Ehhez viszont szükségünk van az Úr Jézusra, mert igeismeret nélkül legtöbbször nem is tudunk különbséget tenni jó és rossz között. Így jutottam el végül Őhozzá, mikor minden más eszme, tan és gyakorlat elbukott. Mikor csak álltam és kiáltottam: Istenem segíts! Meghallgatott, megtisztított, kivezetett és továbbra is csak az Ő vezetésében bízom. Ma már vallom, hogy nincs más út Rajta kívül! Nincs megváltás senki másban! Ő a Gyógyító, a Szabadító, a Csodálatos Tanácsos, az Erős Isten. Nincs más közbenjáró, s csak egyedül Őáltala van üdvösségünk! B. E.




éve történt. Sorkatonai szolgálatomat töltötH uszonkét tem Szentkirályszabadján, már öregkatonaként. Valahonnan, az ország egy másik laktanyájából egy „kopasz” honvédot vezényeltek hozzánk, aki a mi szobánkban nyert elhelyezést. Nem nagyon találtam vele a hangot, hiányzott belőle az elvárható alázatos viselkedés. Néhány nap után aztán kiderült, hogy mire volt olyan nagyon büszke. Azt hiszem hétvége lehetett, amikor a laktanyában kicsit unalmasabb az este, mint hét közben, amikor mindenki a munkától elfáradtan készült a lefekvéshez. Egy ilyen este emberünk elmondta magáról, hogy több távol-keleti sportban is jártasságot szerzett, és birtokosa egy nagyon ritka képességnek. Felkeltette az érdeklődésünket egy olyan kísérletre, ami természetfeletti megnyilvánulással fog járni. 199

Bennem semmiféle vészcsengő nem jelzett ekkor, hírből sem hallottam akkor még az okkultizmusról. A kísérletben vele együtt öten vettünk részt, amely abból állt, hogy egyik katonatársunk – a maga 90 kilójával – helyet foglalt egy széken, mi pedig a kezünket a feje felé helyeztük egy időre. Rövid koncentráció után négyen az összesen nyolc mutatóujjunkat a hónalja illetve a térde alá helyeztük, majd lassan levegőbe emeltük, de olyan könnyen, mint egy kiló kenyeret. Félni lehetett attól, hogy hirtelen mozdulatunktól esetleg a plafonba verheti magát. Én is, mint mindannyian, telve voltam csodálattal, és már nem is nehezteltem fiatal katonatársamra, mert úgy gondoltam – ez alapján kijár neki a tisztelet. Azért lett böjtje a dolognak: egy gerincbecsípődést sikerült begyűjtenem a következő napokra. Tizenhárom év múlva, megtérésem évében egy jánoshalmi hétvégén, az Örömhír Alapítvány Csendes Napján megvallottam bűnként ezt az eseményt, és csodálatos békességet nyertem. K. Zoltán

A BETEGSÉG CÉLJA Péld 20:30. „Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások.”


Nagyon hűségesen szolgálta az Urat. Gyülekezetében szerették a testvérek. Látták, hogy mennyire szívügye a nyáj pásztorolása. Feleségével együtt otthon érezte magát a rábízott közösségben. Szolgálata 200

több mint tíz éve alatt szellemben és létszámban gyarapodott a gyülekezet. Eszébe sem jutott arra gondolni, hogy másfelé menjen. Az Úr azonban mást tervezett a házaspárral. Megszólította a testvért, és utazó szolgálatba hívta el. Ő azonban nem akart mozdulni. Maradt a városban és pásztorolta tovább a gyülekezetet. Megbetegedett. Sokáig nem értette betegsége okát. Igazából az orvosok sem találták meg a betegség gócát. Lassan kezdte megérteni az én drága testvérem, hogy az Úr a betegség által szólt hozzá. Azzal a konkrét céllal adta a betegséget, hogy vegye észre: nem az engedelmesség útján jár. Mikor kimondta az Úrnak az igent, meggyógyult és megkezdte utazó szolgálatát.


V

olt az intézetben egy 17 éves fiú, aki nagyon szerette az Urat. Élete sok ember számára áldást jelentett. Egyszer hirtelen megbetegedett és úgy látszott, a halála közeleg. „Misszionáriusnő – szólt hozzám – kérlek, menj el a tanár úrhoz és mondd meg neki, hogy jöjjön ide az összes növendékkel. Nemsokára az Úr Jézushoz megyek, de szeretnék még elbúcsúzni a gyerekektől. Hadd legyenek itt, ha hazavisz az Úr!” Sietve adtam tovább a haldokló kérését. A 260 fiút percek alatt összeszedték az iskolából és műhelyekből, hogy haldokló társuk ágyához siessenek. Mikor mind összegyűltek, a fiú azt kérte: „Énekeljétek el nekem még egyszer azt a szép éneket, amit tanultunk: A mennynek az ajtaja nyitva.” Kívánságának könnyes szemmel tettünk eleget. A fiú szeme felragyogott, karját kinyújtotta és felkiáltott: Jönnek! Jönnek! – Fehér a ruhájuk – kezükben pálmaág (Jel 7:9. 13-17.) – és fehér lovon ülnek (Jel 19:14.). – Hívnak engem is.” – Egy idő múlva sugárzó tekintettel még egyszer megszólalt: „Közelebb jönnek. Integetnek. Megyek haza!” Szemét becsukta, és ragyogó arccal távozott közülünk. 201

Elköltözése mély benyomást tett valamennyi gyermekre, és többen – olyanok, akik addig még nem döntöttek – megnyitották szívüket az Úr előtt és életüket átadták Neki. Elisabeth S.




A

keresztyének szembenéznek a bajokkal, nyomorúságokkal és személyes szenvedésekkel, mert a Krisztus nélkül élők által el nem érhető természetfeletti erő birtokában vannak. Kínában Christiana Tsai, a Kingsu tartomány egykori kormányzójának istenfélő lánya írta: „A betegség sok-sok éve alatt (53) soha nem mertem megkérdezni Istent, miért engedte meg, hogy ily sokáig szenvedjek. Csak azt kérdeztem: mit akar, hogy cselekedjem?” Billy Graham

BETEGSÉG ÁLTAL TANÍT, NEVEL AZ ÚR 5Móz 32:39. „Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált s életet, összezúzok és gyógyítok, nincs ki megmentsen kezemből.”


A

zt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róm 8:28.) A betegszoba „lelki tornaterem” lehet, ahol az ember lelke edződik és fejlődik. A betegség a „minden” közül egy, amely közreműködik azok javára, akik szeretik Istent. Ne háborogj miatta! Ne keseredj meg miatta! Te, aki talán kórházi ágyon fekszel, fedezd fel ma, hogy a szerető mennyei Édesatya szerető simogatása ez! Billy Graham


202

Zsolt 119:71-72. „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet. Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.” Ézs 38:16-17-19. (Károli) Ezékiás „Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet! Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!” Jel 2:21-23. „… pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint.”
Naplóm: 2006. 04. 30.

Hat nappal ezelőtt, 2006. április 24-én, hétfőn reggel baleset ért, aminek következményét akkor még nem tudtam. Ablaknyitáskor beleléptem a régi kispincébe és hirtelen nagy fájdalom, valamint némi tudatzavar lépett fel. Paul ott volt közel hozzám és a segítségét kértem a felálláshoz. Pisti beszólt a lakásba Ágikámnak, hogy valami történt velem. Ő kijött megnézni és Pisti, meg Paul hónom alá nyúlva a bal lábamon ugrálva bevittek a lakásba. Nem mentem azonnal kórházba, vártam, hogy a fájdalom szűnik és a térdem dagadása lelappad. Nem történt meg, ezért a család buzdításának engedve délután Renátával bementem az SZTK-ba. Ott megállapították, hogy a sípcsont két helyen eltört a jobb lábamban. Begipszelték és hazajöttünk. Csütörtök délután kellett viszszamenni, hogy a dagadás megszűnése esetén új gipszet tegyenek fel. Szintén Renátával mentem. Há-

203

la az Úrnak a dagadás teljesen lelappadt. Megkaptam az új gipszet. Az udvaron egész héten folyt a betonozás, én viszont nem tudtam még csak kimenni sem. Donát és Ágika nagy aktivitással helytálltak. A kisegítő szolgálatból pedig a lányaink is alaposan kivették részüket. Donát nagyon kitartó munkával irányította a betonozást és Pisti tevékenységét egyaránt. Uram, nagyon hálás vagyok a családomért. Köszönöm neked a szeretetüket és az odaszánásukat a te szolgálatodra. Most, amikor szobámba zárt az Úr, a Bibliámhoz és könyvekhez kényszerültem. Tudom, igen tudom, hogy az Úr tette ezt, és érettem, nem ellenemre tette. Már korábban úgy ütemeztem a munkákat, hogy leálljunk egy időre az építkezéssel, hogy a szellemiekkel többet tudjunk foglalkozni. Körbeírtam azokat a feladatokat, amelyeket még a leállás előtt elvégzünk. Erről beszéltem a családomnak és a Közösségben is. A leállást megelőző időre terveztünk még egy nagyobb hajrát, ennek a része volt az a betonozás is, aminek a megkezdését ápr. 24-re ütemeztük. A munka már meg volt szervezve, egyik önkéntes, Paul meg is érkezett 23-án. Utólag úgy látom, hogy az Úr már nem akarta, hogy én ebben részt vegyek. Ő sürgette az iránymódosítást. Sőt, a szellemiek felé való aktívabb odafordulás mellett az Úrnak más terve is van velem, még inkább meg akarja gyorsítani az önvizsgálatot. Egyik üzenet a már említett szellemiek felé való még aktívabb odafordulás. A másik pedig a fizikailag erőtlenek, betegek, mozgáskorlátozottak, egy szóval a szenvedők szenvedésébe való jobb beleérzés. Most látom csak igazán, milyen nagy szükségem van erre szolgálatom jobb betöltéséhez és a most épülő épület kialakításához. Először tegnap mentem ki az udvarra és tolókocsiból nézelődtem, figyelemmel kísértem az önkéntesek munkáját. (Kori és édesapja, Paul és Körmöndi Zsolt valamint P. Zsolt homokot hordott ki az utcára, hogy előkészítsék a füvesítendő 204

parkírozó alakítását. Donát a belsőépítészet tervezésén és kivitelezésén dolgozott. Fájdalmaim közepette gondolok azokra, akiket a betegség már régen eljegyzett magának. Gondolok azokra is, akik csak átmeneti ideig betegek. Gondolok a tolókocsihoz, az ágyhoz kötöttekre. Gondolok a bottal és egyéb segédeszközzel járókra. Gondolok ezek kiszolgáltatottságára. Nem arról van szó, hogy ezt eddig nem tettem. Egyáltalán nem, mert eddig is gondoltam rájuk. Szolgálatunk egyik nagyon fontos célja, ezeknek az embereknek megmutatni Isten szeretetét. Ennek szellemében éppen pár héttel ezelőtt is meghívtuk a helyi mozgáskorlátozottakat. Betöltötték az új gyülekezeti termet. Közösségünk tagjai élő bizonyságtételeikkel szólították meg őket. Isten Igéjével én magam is a szellem felszabadulása felé terelgettem őket. A végén pedig egy-egy értékes csomaggal fejeztük ki szívünk szeretetét. Figyelemmel kísértem azt is, hogyan tudnak a rámpán közlekedni és a számukra készített ajtón bemenni kocsijaikkal és botjaikkal a Közösségi Terembe. Az akkor szerzett tapasztalatainkat be akarjuk építeni a terem további alakításába. Donát régóta szorgalmazza az egyik WC-ajtó szélesebbre cserélését, amit én mindig halogattam. Most sokkal jobban látom a szükségességét, és kész vagyok az azonnali intézkedésre. ***

A család tagjai a vasárnap délelőtti istentiszteleten vannak. Magam vagyok a szobámban. Nem kérhettem Ágikámat, hogy hozzon egy tollat az éppen most eszembe jutott feladat feljegyzéséhez. Magam indultam el és újból megtapasztaltam a mozgáskorlátozottság hátrányos helyzetét. Nehéz volt lábamat kivenni az íróasztal alól. A járókerettel kiballagtam az ebédlőbe, azután vissza a gép elé. Komoly feladat volt ez, és belegondolok abba, hogy az én esetem a legeslegkönnyebb esetek közé tartozik. Hol vannak a félkarúak, a láb nélküliek, az egyszerre több testré205

szen begipszeltek, azok, akiknek teste tele van életmentő eszközökkel, különböző csövek kötik őket az ágyhoz. Az én szenvedésem ezekhez viszonyítva csupán csak egy „kis nyíláson való fátyol fellebbentés” a nyomorúságba való betekintéshez. E napokban újra emlékezem arra az 1983-as kicsi műtétemre, amely közvetlenül a szeretetházi szolgálatom előtti napokban volt. Tényleg csak semmiségnek számított másokéhoz viszonyítva, viszont engem nagyon megpróbált. Azonnal felismertem, hogy Uram készített az idős emberek közötti szolgálatra. Mert az idős emberek többsége oly sok szenvedésen megy át, amin az egészségügy sem tud segíteni, amit el kell hordozniuk, meg kell tanulniuk a terhekkel együtt élni. Igen, jól emlékezem rá, hogy Uram ez által akart tanítani az együttérzés gyakorlására. Jó lecke volt, és én megtanultam. A következő esztendőkben számtalanszor megtapasztaltam, hogy a legjobb orvosi és nővéri ellátás ellenére sem tudtuk megszüntetni időseink fizikai szenvedését, de Uram jóvoltából, áldásos leckéjéből tanulva, együttérzésem kifejezésével tudtam enyhíteni lelki szenvedésüket. Tudom, hogy ez is része volt a kicsit későbbi ébredésnek, amit a Szeretetházban élhettünk át, és gyönyörködhettünk az idős nénik és bácsik megtérésében, Szent Szellemmel való betöltekezésében. ***

Erdélyből érkezett vendég a gyülekezetünkbe. Az igehirdetés után kértem bizonyságtételi szolgálatra. Elmondta, hogy nagyon csúnya életet élt. Bányászként dolgozott, messze az otthonától. Minden hétfőn hajnalban elment és szombaton jött haza, fizetés idején pedig részegen. Jövedelmét elitta, feleségével és gyermekeivel kegyetlenül bánt. Egy ilyen részeg állapotában kiesett a vonatajtón, mielőtt a vonat megállt. Beesett a kerekek közé és mindkét lábát levágta a szerelvény. Kórházba szállították. Ott végig gondolta az életét. Nagy nyomorúsá206

gában az Úrhoz kiáltott, Aki meghallgatta őt és megváltotta életét a kárhozattól. Megszabadította az alkohol rabságából, és teljesen új élettel ajándékozta meg. Hosszú kórházi kezelés után rehabilitációs kezelésre járt. Készítettek neki műlábakat. Azóta bottal sántikál, de – a régi bűnös életétől merőben különbözően –, boldog, mert tudja, hogy örök élete van. Miután részletesen elmondta élete történetét, megértettem, hogy miért olyan boldog. Nem az elveszett lábain sajnálkozik, hanem hálát ad az Úr Jézusnak e szörnyű balesetért, mert ez állította meg őt bűnös útján. Most már családja számára öröm, szerető férj és kedves édesapa. Mindez azért, mert elfogadta az Úr tanító-nevelését.
5Móz 8:2. „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?
Naplóm: 2006. május 2.

Újra a géphez tudtam ülni. Korábban nem fejezhettem be feljegyzésemet, mert már pihennem kellett. Közben nehéz két napom volt. Nagyon szenvedtem. Az éjszaka viszont már jobban aludtam. Nagyon hálás vagyok Uramnak, hogy folyamatosan ad erőt a szenvedéshez és enged egy kis betekintést mások szenvedéseibe. Igazából másokhoz viszonyítva még csak betegnek sem mondhatom magam. Gondolok Herminka húgomra és Ottó öcsémre. Gondolok Editkére, B. Klárira stb. Herminkának nem mozognak a végtagjai, több, mint húsz év óta ágyban fekszik. Ottó 1975 óta rengeteg szenvedésen átment. Egyiket sem hallom panaszkodni. Megadással és a Krisztusról szóló bizonyságtétellel telnek napjaik. Őket mindig 207

nagyon jól megértettem, és nagy empátiával gondoltam rájuk. Azonban amikor átmeneti ideig tartó betegekre gondolok, akkor másként kell megítélni magamat. Nem értettem meg őket, és egyáltalán nem is gondoltam át, hogy ők mennyire szenvednek. Most nyitogatja drága Uram a szemeimet, és másként viszonyulok a szenvedésükhöz. Azonban még ennél is fontosabb, hogy Istenem ezekben a napokban intenzív tanítást ad a szolgálati elkötelezettségben. Azt írhatom, hogy a baleset pillanatában felismertem, hogy Uramtól van e szituáció. Gyakran kérdés előttem, hogy a nehézség a sátántól, vagy Istentől jött. Most viszont mindjárt az esemény bekövetkezésekor felismertem, hogy Isten akar tanítani e próbán keresztül. Április 27-én – amikor enyhült a fájdalmam – kézírással készítettem egy kis feljegyzést, és azt ma begépelem ide: „3 napja eltört a jobb lábam, térd alatt. Sok fájdalommal jár. De nagyon gyönyörködöm az Úrban. Biblia és keresztyén könyvek olvasásával töltöm az időmet. Látom pl. a XX. század elején élő és szolgáló Fritz Berger sok-sok küszködését, és a megvetés, az elutasítás, a testi és lelki gyötrés elhordozását. Hitemben bátorít az ő elszántsága, aki minden tekintetben törekedett az önzetlen életre. *** Naplóm: 2006. máj. 18.

Ahogy időben távolodok a balesetem napjától, egyre inkább megerősödik bennem, amit kezdettől fogva tudok: áldott lecke ez számomra az Úrtól. Minden nap jobban beleérzek mások terhébe. Pl. soha ennyire nem gondoltam át, mit jelent egy lábbal élni. Láttam ilyen embereket (pl. Imre bácsit). Figyeltem, milyen fürgén megy a mankóival a lépcsőkön. Csaknem azt gondoltam, hogy semmi gondot nem jelent neki a „faláb”. Igen sokan csak úgy mondták: a falábú Imre. Soha nem gondolkoztam azon, hogy mit tud kezdeni a fürdőszobában, vagy reggel, amikor felkel az ágy208

ból. Azon sem gondolkodtam, hogy minden leüléskor alkalmas helyet kell keresnie a mankóinak. Szóval folytathatnám a sort… Biztos vagyok benne, ha még hónapokig mankóznom kellene, akkor újabb dolgokat kellene meglátnom. Most abban reménykedem, hogy Uram megelégeli a tanulásomat e területen és engedi, hogy ismét aktívan dolgozzak, ne fékezzenek a törés következményei. Ma is folytattam a Mózes 2. könyvének tanulmányozását. Láttam Isten milyen szeretettel és türelemmel vezette vadorzó népét. Újra meg újra elmondta nekik: Ha megtartjátok parancsolatomat... ha engedelmeskedtek nekem... akkor veletek leszek, megáldalak, megóvlak betegségektől. De ha hűtlenek lesztek, bűnökben jártok, akkor rátok hozom mind azokat a betegségeket, melyek az ott lakó népeket sújtották. (15:26, 19:5, 23:22. stb.) Van egy keresztyén irányzat, mely azt sugallja, hogy minden baj, betegség a sátántól jön. Az én meglátásom szerint ez még akkor sem lehet pontosan így, ha tudjuk, hogy végső soron bűn következménye a betegség, a szenvedés. Vannak azonban esetek, amikor Isten maga büntet ily módon. Olyan eset is van, amikor egy próba vagy tanítás céljából ad Isten nehéz leckéket. Spurgeontől olvastam a következőt: „Körülbelül három évvel ezelőtt, bepillantottam az örökkévaló világba. Akkor úgy tetszett Istennek, hogy ágyra fektessen a leggyötrőbb fájdalommal, és az életem kockán forgott nemcsak minden órában, hanem minden percben. Az örökkévaló dolgok élénken elém tárultak.” Igen most engem is lefektetett az Úr. Nagyon vágyom, hogy megtanuljam a leckét, amire Ő akar tanítani. *** Naplóm: 2012. április 03.

Péntek éjszaka (márc. 30.) rosszul aludtam, tipikus influenzatünetek gyötörtek. Sokat fent voltam és folyamatosan hálát adtam Uramnak az örök életért. 209

Elgondolkodtam azon, hogy milyen szörnyű állapot lesz a pokolban, az elkárhozók számára. Nem tudom, mikor gyógyulok meg az influenzából, de azért különböző kúrák segítségével enyhítem a fájdalmat, leginkább kamillateával gőzölök, és azt iszom. Arra számítok, hogy eljön a gyógyulás, a kárhozatba jutott személyek számára viszont soha nem lesz enyhülés. Szombat este (márc. 31.) a Harsona elején kértem a testvéreket, hogy imádkozzanak a gyógyulásomért. Nagyon buzgóságosan imádkoztak. Urunk válaszaként a következő éjszaka jól aludtam és vasárnap egész nap jól bírtam a strapát, amikor cigánytestvérekkel volt találkozónk. Még mindig harcolok az influenzával. Az éjszaka is párszor felébredtem, de egyre jobban vagyok. Köszönöm, Uram, hogy meggyógyítasz! E mostani betegségem határozott felszólítás számomra: még inkább el kell tökélnem magam a lélekmentés szolgálatára. Figyelmeztetnem kell az embereket a kárhozat veszélyére és az ottani szenvedés megfordíthatatlanságára. Vasárnap a romakonferenciánkon elmondtam a testvéreknek, hogy az eddigieknél is buzgóságosabban harcolok a sátán romboló munkája ellen. ***

Ralph Larson kétévi boldog házasságot követően elveszítette feleségét, magára maradt újszülött fiával, Frankkal. Újra nősült, Kate a felesége igazi szeretetébe fogadta a félárva gyermeket, és nagy gondossággal nevelte szeretett férjével együtt. Sajnos, ahogy Frank felnőtt, nagyon rossz útra tért. Sok gondot okozott szüleinek. Bűnöző életformát választott magának: Szüleit ez nagyon szomorította, de nem mondtak le róla. Ez a fájdalmas helyzet mind közelebb segítette az apát és a nevelő anyát az Úrhoz. A gyülekezetben többen melléjük álltak és velük együtt harcolták a hitharcot, könyörögtek Frank megtéréséért. A helyzet azonban a javulás helyett egyre 210

romlott. Frank megnősült és úgy látszott, hogy komoly felesége segítségével élete és viselkedése jó irányba fordul. Azonban ez csak rövid ideig, néhány hónapig tartott, utána minden addiginál rosszabb lett. Alkoholistává vált. Paráználkodott, lopott, csalt. A lejtőn mindig mélyebbre jutott. Egyre gyakrabban került a rendőrség kezébe garázdaságaiért. Szülei elkötelezett életű hívőkkel fogtak össze, akiktől sok bátorítást kaptak, de úgy tűnt semmi nem változik Frank életében. Végül az ifjú feleség megelégelte a helyzetet, és elvált tőle. A fordulatot Frank hirtelen megbetegedése hozta. Kórházba került. Majd jobban lett, szülei pedig szeretettel hazafogadták. Hívogatták gyülekezetbe. Ellenállt, de már nem annyira keményen, mint addig. Betegsége fokozódásával kezdett jó irányba változni, és időnként már hajlandó volt apjával együtt elmenni a gyülekezetbe. Ebben az időben egy neves evangélista szolgálatával evangélizációs istentiszteletek voltak abban a városban, ahol éltek. Az volt Ralph és Kate terve, hogy őt is meghívják az evangélizációra, azonban egészségi állapotának rosszabbodása miatt nem jöhetett ki a kórházból, még a záró istentiszteletre sem. A szolgálattevő kihirdette, hogy akinek valakije beteg, vagy valami nagy bajban van, annak nevét írják fel és adják oda neki, ő pedig imádkozni fog értük. Ralph is felírta fia nevét, és – akarata ellenére – odaírta a telefonszámát is. Az igehirdető délután felhívta telefonon, fél órát beszélgetett a beteggel és imádkozott érte. A várt gyógyulás helyett betegsége hamarosan súlyosabbra fordult. A családtagok és többen a gyülekezetből rendszeresen látogatták a kórházban. Az Úr Jézus szeretetéről beszéltek neki és meg is mutatták Franknak az Úr szeretetét azáltal, hogy érdemtelensége ellenére nagyon szerették őt. Ahogy szíve egyre lágyult, a volt felesége is meglátogatta a súlyos beteget. Hosszú idő után először Frank kedvesen fogadta 211

Dorist, és bocsánatot kért tőle a sok ellene elkövetett gonoszságáért. Doris megbocsátott, és ettől kezdve naponként ment ő is a beteghez, és együtt olvasták a Bibliát, valamint együtt imádkoztak. Még egy különleges csoda is történt. Egyik volt bűnöző társa bejött a kórházba, és próbálta megnyerni Frankot, hogy gyógyulása után menjen vele vissza az alvilági életbe. Ehelyett Frank bizonyságot tett neki arról, hogy befogadta az Úr Jézust, és új életet kezd, az elrontott dolgait helyre akarja hozni, a bűnösen felvett kölcsöneit pedig visszafizetni. Összesen két hét adatott meg Dorisnak és Franknak, hogy naponként elmélyüljenek Isten Igéjében és az imádásban, hálaadásban és dicsőítésben. Orvosa készült arra, hogy áthelyezik egy másik kórházba, hogy ott újabb próbálkozást tegyenek az egészség visszaállítása érdekében. Mindent előkészítettek arra, hogy repülőgépen átszállítsák a következő nap. Istennek azonban más terve volt Frankkal. Még éjfél előtt meghalt. A fájó szívű édesapa először nagyon összetört és nem értette, miért halt meg a fia most, amikor végre megtért. Azonban nemsokára megértette, hogy Isten bölcs előrelátásával mindent a legjobban végez. Még az evangélizáción megígérte a fia felé szolgáló lelkésznek, hogy levélben tájékoztatja, ha fiuknál változás történik. Elérkezett az idő, hogy gondolatait megfogalmazza: „Megértettük, hogy ez a betegség Istentől való. Nem is akartunk gyógyulásért könyörögni, amíg Isten be nem végzi fiunkon az elkezdett munkát.”
Jób 5:17-18. (Hós 6:1.) „Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.”
212

Nem győzök eleget csodálkozni Jóbon – az oly sokat szenvedő emberen –, aki igaz és feddhetetlen életet élt, aki Isten nagyon kemény iskolájába került, és mindezt türelemmel hordozta. Izráel népének történetét tanulmányozva egy cseppet sem csodálkozom azon, hogy ők nem ismerték eléggé Istent. Újabb és újabb szituációkban kellett őket megfeddeni Istennek, hogy kijózanodjanak makacsságukból és visszaforduljanak Urukhoz. Jól kifejezi e rossz természetüket Hóseás, amikor rámutat, hogy még a bűnbánatuk is csak múló hangulat. Jób élete ezzel szöges ellentétben van. Maga Isten tesz bizonyságot mellette, és a lehető legjobbat mondja el róla. (Jób 1:1.) Jób pontosan felismerte, hogy a próba, a fenyíték Isten megjobbító eszköze. Ezzel tudja jobb belátásra bírni a bűnös embert. Ezzel tudja elvezetni a szentség útjára. Ezzel tanít engem és kortársaimat, hogy jól felkészülten szolgálhassuk Urunkat. Ilyen életváltozásról tesz bizonyságot Éva a következő írásában:


A

z év végén egyre gyakrabban tapasztaltam, hogy a jobb kezem, az én erős, dolgos jobb kezem nem az igazi. Nem tudtam vele fogni, nem tudtam szorítani, minden kiesett belőle. Nem tudtam megfogni a kést, hogy hámozzam a zöldséget, a krumplit, kiesett a kezemből a fogkefe, a fésű, munkahelyemen pedig a toll. Aztán erőtlenül csüngött le a kézfejem. Az ujjaim nem mozogtak, nem tudtam kinyújtani a kezem. Gondoltam, hogy átmeneti dolog, esetleg megerőltetés következménye lehet. A szakrendelésen vizsgálatokra küldtek, ahol megállapítást nyert, hogy agyi, idegi eredetű a betegség. Túlfeszítettem a húrt… Én, aki korábban egy fél napra sem tudtam megállni a munkával, mert mindig jött újabb és újabb feladat, amit el kellett végeznem, most megálltam… Gyermekeim születése óta nem voltam kórházban, sőt orvosnál sem nagyon. „Be kell feküdnie kivizsgálásra!” – hangzott az orvosi utasítás. Nem bántam, mert hittem, 213

hogy ott segíteni fognak rajtam és már a sok ügyetlenkedésemből is kezdett elegem lenni. Aztán, amikor előző este „csomagolni” kezdtem, rám telepedett a félelem. Ekkor Orgoványról Ficsor Károlyné Ágika megnyugtatott és megvigasztalt. Mondta, majd később is üzente, hogy imádkoznak a gyógyulásomért. E szavaktól megerősítést kaptam. Hittem az ima erejében és biztonságot adott, hogy az imakörben többen is imádkoznak értem. Én is sokat imádkoztam a Teremtőhöz. Hálát adtam, amiért csak „így” jártam, hiszen nagyobb baj is történhetett volna. Hittem, hogy ez a kő azért került az utamba, hogy megálljak és elgondolkozzak. Tudtam, hogy Istenem pihenni hív. A kórházban infúziós kezeléseket kaptam 5 napon keresztül. Utána sem injekciót, sem gyógyszert, sem gyógytornát nem írtak elő. „Pihenjen, pihenjen!” – mondta a főorvos úr. A kórházban töltött tíz nap alatt tanultam a türelmet, keresztény irodalmat olvastam, melyre korábban a nagy rohanásban nem volt időm, és lehetőségeim szerint segítettem a betegtársaknak. Rendszeresen tornáztattam a kezem, de még rendszeresebben imádkoztam. Imában kértem az Urat, hogy kapjam vissza kezem erejét, ügyességét, hiszen még sok dolgom van. Megköszöntem, hogy megpihentetett és megóvott a nagyobb bajtól. Nem voltam elkeseredve, nem panaszkodtam. Hittem és tudtam, hogy rendbe jön a kezem. Uram figyelmeztetett, hogy szánjak több időt a pihenésre, az elcsendesedésre. Gyakran olvastam a következő gyógyulással kapcsolatos Igéket a Bibliámból: És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti… Jak 5:15. Aki bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk. Akinek sebeivel gyógyultatok meg. 1Pt 2:24. Uram, Istenem hozzád kiáltottam és Te meggyógyítottál engem… Zsolt 30:2. Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam, gyógyíts meg engem Uram… Zsolt 6:2.

214

Pedig betegségeinket ő viselte és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől… És ő megsebesített bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Ézs 53:4-5. A kezembe visszatért az erő és én is visszamentem dolgozni. Óriási örömet, kimondhatatlan hálát éreztem, amikor a kontroll vizsgálat jó eredményt mutatott! Meggyógyultam. Eszembe jutott az Ige, melyet bemerítésemkor kaptam: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Ézs 43:1. Ne félj, mert én veled vagyok, ne félj, mert megsegítelek… Egyetlen egyszer nem vontam kérdőre Istent, hogy miért történt és miért pont velem… Hiszem és tudom, hogy akik hisznek, azoknak minden a javukra van, és tanítani akar Istenem. K. Éva

Jób küzdelmei Jób 1:12, 21. „Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől ... és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!” Jób 2:3. „Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem.” Jób 2:6. „Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életére vigyázz!” Jób 5:17. „Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!” 215

Jób 19:25-27. „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek.” Jób 19:6., 21-22. „... akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem... Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem! Miért üldöztök, mint az Isten, miért nem elégedtek meg testemmel? Jób 30:21-22., 30. „Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem. Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban… Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt.”


Szükségesnek tartom Jób küzdelmét kiemelten megemlíteni. Abban mindenki egyetért, hogy Jób igaz ember volt. Abban is, hogy rengeteget – mindenkinél többet – szenvedett. Abban azonban nagy az elbizonytalanodás, hogy ki adta a szenvedést Jóbnak: Isten vagy a sátán? Ha figyelmesen olvassuk a néhány idézett Igét, akkor megkapjuk a választ: Isten adta a szenvedést. Látásom szerint Isten tette ezt azért, hogy hűséges szolgáját megpróbálja (5:17, 19:6 és 21-27, 30:21-22.) és bemutassa a sátánnak, hogy Jób nemcsak a számára jó napokban istenfélő, hanem a rossz napokban is. Azt gondolom, hogy Jóbnál keményebb próbán nem ment át ember. Az viszont bizonyos, hogy Jób kitartott a próbákban és tanult belőlük. Ez idő alatt még sokkal mélyebben megismerte azt az Istent, Akinek korábban is igaz emberként szolgált. A szenvedés idején mélyebb lelki-látásra jutott. Már képessé lett a jövőbe is betekinteni és prófétikusan szólni a Megváltóról (19:25.). 216

Szenvedés eredménye 2Kor 1:6 „Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk.” 1Pt 4:1-2. „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét.”


Az Újszövetségből most folyamatosan olvasom Péter apostol leveleit. Az első levél negyedik részének kezdete megállított: „Krisztus is szenvedett, amikor ebben a testben élt. Ezért erősítsétek meg magatokat a Krisztuséhoz hasonló gondolkodással! Mert aki testi szenvedést visel el, az eltávolodik a bűntől, hogy földi életének hátralevő idejét ne emberi vágyak, hanem Isten akaratának teljesítésére szánja.” (1Pt 4:12. Egyszerű ford.) Aki testi szenvedést visel el, az eltávolodik a bűntől. Elgondolkodtam: Összefüggés van a testi szenvedés és a szent élet között? Két testvérem jutott eszembe, ők sokat szenvednek ifjú koruk óta. Azután tovább analizáltam az Igét és megnéztem több fordításban is, hogy minél teljesebben megértsem annak üzenetét. A testi szenvedés megváltoztatja a gondolkodást. A nagy nyomorúságon átmenő hívő személy sokkal inkább az odafelvalókkal foglalkozik. Herminka betegsége miatt már közel három évtizede nem tud termelőmunkát végezni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tud szolgálni, sőt az imádkozásban, a közbenjárásban éppen ezért nagyon aktív. Ő, a beteg, a vigasztalásra szoruló, másokat vigasztal, másokért imádkozik. Szó sincs arról, hogy a földi 217

élet terheitől elfordul. Szó sincs arról, hogy az övéit elhanyagolja. Egyáltalán nem, de másként szolgál: Sokkal inkább az Isten szíve szerint teszi azt. Intimebb kapcsolata van az Úrral, mint nekünk, akik rohanunk, megállás nélkül dolgozunk. Péter apostolnak ez az Igéje segített mélyebben betekinteni a sokat szenvedő beteg életébe.

Figyelmeztet bensőm Zsolt 16:7. „Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.” „Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.” (Károli ford.) Zsolt 63:7. „Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.”
Naplóm: 2009. december 8.

Tegnap este megbotlottam a lépcsőnél és elestem. Megütöttem a bal kezem, a bal vállam, a jobb térdem és egy kicsit a halántékomat. A gyűrűsujjam vérzett és a térdem lehorzsolódott. Hirtelen erős fájdalmat éreztem, de ennek ellenére igyekeztem gyorsan felkelni. Nem volt senki a közelemben, így nem számíthattam emberi segítségre a felállásban. A fájdalom gyorsan enyhült. Bementem az irodámba és elkezdtem dolgozni. Leveleket írtam. Kicsivel 10 óra előtt hagytam abba a munkát, és hazamentem. Hamarosan lefeküdtem és elaludtam. Éjszaka többször felébredtem a fájdalomra, de azért újra tudtam aludni. Emlékeztem Dávid királyra, akit most jobban megértettem, miért mondta a 16. Zsoltárban: „éjszaka is figyelmeztet bensőm.” Magam is megtapasztaltam már sokszor, hogy a bajban fogékonyabb vagyok az Úr dolgaira. Amikor körülvesz a 218

szenvedés, jobban felismerem az Urat és az Ő közelségét. Ilyen állapotban sokkal jobban tudok elmélkedni Uram hatalmas tetteiről. A fájdalom arra késztetett, hogy keljek fel. Négy órakor kijöttem szobámból, átmentem az irodámba. Igéket és bizonyságtételeket olvastam gyógyulásokkal kapcsolatban. Ez a téma mindig foglalkoztatott, de az utóbbi időben még többet foglalkoztat. Az világos előttem, hogy a betegség hátterében az ördög munkája ott van. Ugyanakkor látom, hogy Isten büntető eszközként is alkalmazza. Lehetséges, hogy egyes esetekben helyesebb volna úgy fogalmazni, hogy Isten emlékeztet, figyelmeztet, gondolkodásomat formálja, mert célja van, és erre akar elvezetni. Amikor nem fáj semmim, akkor jól tudok aludni, és nem jut eszembe, hogy Isten nagyságos dolgairól elmélkedjem. Ha ébren vagyok, a munka köt le, és így megint csak kevésbé vagyok az Úrral. A betegség, fájdalom viszont mindig Felé fordít. Ilyen helyzetben sokkal inkább kész vagyok megkérdezni Uramat: Mi a terve velem? Mit akar, hogy cselekedjem? Mikor és hol rontottam el valamit az életemben, a Vele való kapcsolatomban? Pontosan ezek a dolgok foglalkoztatnak most is. Nem gondolom, hogy ez büntetés lenne. Azt viszont igen, hogy megállítás. Persze a megállítás valahol mégis figyelmeztetés. Megszólítása nélkül nem tudtam megállni és elgondolkodni ilyen formában. Köszönöm Uram, hogy nincs bennem a lázadásnak még csak a csírája sem. Köszönöm, hogy szereteteddel karolsz át. Köszönöm, hogy Te adsz bölcsességet. Köszönöm, hogy most a térdemmel és a vállammal oktatsz engem, az ujjamban és a halántékomban már nincs semmi fájdalom. Figyelek Rád. Köszönöm, hogy „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” (Zsolt 16:11.) Ebben a helyzetben még in-

219

kább örülök annak, hogy a Te gyermeked lehetek, hogy Jézus Krisztus megváltott a bűn hatalmától. Este különös dolog történt. Az imaórán betegekért imádkoztunk. Zsolt kérte, hogy kenjük meg olajjal. Bevezetőben elolvastam a Máté 8. részéből a 16-17. verseket. Beszéltem arról, hogy az Úr Jézus meggyógyította azokat, akik hozzá mentek, a tisztátalan lelkeket pedig kiűzte. Előbb csak hálát adtunk Urunknak hatalmáért és szeretetéért, majd magasztaltuk Őt gyógyító erejének kiáradásáért. Egyszer azt éreztem a lelkemben, hogy fel kell emelni a fájós karomat, amit a balesetem óta nem voltam képes felemelni. Megtettem, és hitből cselekedtem. Először nagyon fájt, de felemeltem, és hosszasan felemelt karokkal magasztaltam Uramat a nyilvánvaló csodáért, a gyógyulásért. A testvérek is hálaadásra hangolódtak, amikor látták a felemelt karjaimat. Utána még többször gyakoroltam ezt, és immár tudom használni a karomat. ***

Újabb öt nap telt el. Karomat jól tudom használni. Gyógyulásomról péntek este és ma a gyülekezetben is bizonyságot tettem.

Amikor Ő meggyógyít, a lelkünk és a testünk egységbe kerül újra, és mindkettőt helyreállítja. Oral Roberts

S

zombaton délelőtt még úgy dolgoztam, mint a korábbi napokban. 2002. december 7-ét írtunk. Azonban ebéd után hirtelen erős fájdalom támadta meg a derekam. Este már csak kapaszkodva és a falhoz támaszkodva tudtam járni. A fájdalom az éjszakai pihenő után sem enyhült. Különböző gondolatok kezdtek cikázni bennem. Egyre jobban hatalmába kerített a félelem. Azon gondol220

kodtam, hogy mi lesz így velem. Mit tudok csinálni? Fiatal vagyok, készülök az életre. Szeretnék megnősülni és családot alapítani, de ez a betegség meggátol ebben is. Éppen most, amikor egyre jobban kibontakozik előttem, kivel akar megajándékozni Uram. A külső fájdalomhoz belső is csatlakozott. Már-már alig cipelhető terhemmel drága mennyei Atyámhoz menekültem, eldöntöttem, hogy böjtölök és az imádkozásra több időt szánok. Nem várakoztam elhatározásommal, még vasárnap délelőtt elkezdtem a böjtölést. Nem láttam más megoldást. Édesanyám – látva szenvedésemet – egyre jobban aggódott értem. Másnap reggel egyik közeli barátommal, munkatársammal is találkoztam. Meglepődött, amikor kissé görnyedten látott. Édesanyámmal együtt szorgalmazta, hogy menjek el orvoshoz. Nem nagy kedvem volt, de engedtem az unszolásnak. Elmentem. Az orvos megvizsgált, gyógyszert írt fel, mást nem tudott velem csinálni. Én viszont nem váltottam ki a gyógyszert, az Úr gyógyítására vártam. Tovább is tartottam a teljes böjtöt, az imádkozásban pedig egyre aktívabb lettem. Az erős fájdalom miatt dolgozni gyakorlatilag nem bírtam, ez is segített az imádkozásban való hűséges kitartásban. A hét vége felére a fájdalom enyhült. Hét nap után befejeztem a böjtöt, természetesen az imádkozást folytattam és ma is imádkozó életet élek. A teljes gyógyulás azonban még nem következett be a hét végére, csak mintegy három héttel később. Lassan egy év telt el azóta, és az Úré legyen a dicsőség, azóta nem tért vissza a fájdalom. Az eltelt 10 hónap alatt el-elgondolkodtam az eseményen és arra a látásra jutottam, hogy Istenem tanítani akart e szenvedésen keresztül és konkréten a böjtölés gyakorlására akart elvezetni. Ő azt várja tőlem, hogy vegyem igénybe a böjtben és az imádságban rejlő erőt. Tanulok Tőle. Időnként azóta is böjtölök. Rendszerint rövidebb böjtöt tartok. Az eltelt idő alatt a leghosszabb böjtöm 3 nap volt, de úgy gondolom, hogy a télen, amikor nem végezek

221

olyan nehéz fizikai munkát, akkor ismét tartok hosszabb böjtöt. Király Imre.

Fájdalom által tanít Jób 33:17-18. „Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől. Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával.”


Emberi ésszel nem lehet megérteni Istent, és az Ő természetét. Egyszülött Fiát odaadta az egész világért, és ugyanakkor személy szerint értem. Azzal együtt, hogy látja naponkénti elesésemet, nem mond le rólam. Minden lehetséges eszközt felhasznál, hogy visszatérítsen az Ő útjára. Mindezt azért teszi, mert meg akar őrizni a pusztulástól, az örök kárhozattól. Amikor azt látja Isten, hogy minden próbálkozása az életem megmentésére kudarcot vallott, akkor előveszi fegyelmező eszközét. Ha nem értem meg kedves, szeretetteljes szavát, amikor az Igén keresztül megszólít, vagy éppen álom által ad útmutatást, akkor fájdalmat ad testembe, megháborgatja csontjaimat. Ez nagyon jó lecke arra, hogy megalázva magam, elforduljak gőgös, fennhéjázó természetemtől. Köszönöm Istenem, hogy a fájdalommal figyelmeztetsz, eltérítesz a rossz, a gonosz cselekedettől. Köszönöm, hogy ezt is megteszed értem, hogy hit által megőrizz az üdvösségre.

A gyógyulás kezdeményezője Az Úr Jézus Lk 9:41. „...Vezesd ide a fiadat!" 222

A megszállott fiút

Mk 10:49. Bartimeust „Jézus megállt és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: Bízzál! Kelj fel! Hív téged!” A meggörnyedt asszonyt Lk 13: 12-13. „Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedből. És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”

Lk 6:8. (Mk 3:3.) „Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel, és állj a középre!"


Az Úr Jézus gyógyító szolgálataiban nem alkalmazott kötelező formákat. Sokszor a betegek keresték fel. „Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből.” (Lk 6:17.) Azonban gyakran megtörtént, hogy Ő maga megszólította hallgatóit, előre hívta, középre állította. Természetesen ilyenkor is már tettek lépést a betegek: Jézust megkeresték, a közelébe jöttek. Számomra bátorító a megszállott fiú édesapjának cselekedete. Ő már túl van egy kudarcon a tanítványokkal, de nem adta fel. Úgy gondolkodott: Ha nem tudtak kisegíteni bajomból a tanítványok, megyek a Mesterhez. Hite gyönyörű gyümölcsöt termett. „... meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.” (Lk 9:42.) Ma is vannak szolgálattevők, akik előrehívják a betegeket, és a szenvedőket. Általában evangélizációs istentiszteleteken teszik ezt, az igehirdetést követően. Fontos lehetőséget adni a betegeknek, hogy imát kérhessenek gyógyulásukért. B. R.

A beteg, vagy hozzátartozója Csel 28:9. Pálhoz mentek Málta szigetén „Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket.” 223

Mt 15:22. Kánaáni asszony „És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Mt 17:15. Apa „Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is.”


Hirtelen betegedtem meg 1994 nyarán. Panaszommal kivizsgálásra mentem a kórházba. Azonnal bent fogtak és megkezdték a vizsgálatokat, majd a gyógykezelést. Nem éreztem súlyosnak az esetet, nem volt semmi fájdalmam, de szívem rendellenesen működött. Másfél heti kezelés után haza engedtek azzal, hogy kíméletes életet éljek. Jászberényben szolgáltam ebben az időben, de gyengélkedésem miatt vasárnap még nem utaztam el, hanem a helyi gyülekezetbe mentem a délelőtti istentiszteletre. R. László vendég igehirdető prédikációja alatt Isten Lelke elkezdett munkálkodni bennem és arra késztetett, hogy kérjem a lelkipásztor és az egyik helyi vezető testvér imádságát. Engedelmeskedtem az isteni szónak és az igehirdetést követően felálltam és kértem a két testvért, hogy a jakabi tanítás szellemében imádkozzanak a gyógyulásomért. Nem emlékszem rá, hogy valaha korábban történt volna ilyen felkérés a gyülekezetben, de a testvérek engedtek a kérésnek, imádkoztak értem. Az Úr pedig meggyógyított. Tizennyolc év telt el azóta. Istenem iránti hálával mondhatom: nagyon jól vagyok. Azóta nincs probléma a szívemmel. ***

A 12 éves fiúnál szívzörejt hallott az iskolaorvos, ezért a háziorvosához küldte. Édesanyja hittel imádkozott és azt kérte az Úrtól, hogy gyógyítsa meg, és a gyógyulást a háziorvos erősítse meg a következő nap, amikor viszi hozzá a fiát. Pontosan így történt. A há224

ziorvos másnap megvizsgálta, és megállapította, hogy semmi zörej nincs a szívnél. A teljes gyógyulás egyik napról a másikra bekövetkezett. ***

Mindent megpróbáltak a szakemberek, hogy a fiút meggyógyítsák daganatos betegségéből. Sajnos a rendelkezésre álló gyógymódokkal, kezelésekkel nem érték el az orvosok a várva várt célt. Hívő nagynénje keresett fel bennünket, kért, hogy imádkozzunk a betegért. Megtettük. Az Úr pedig megkönyörült a családon, visszaadta a fiú egészségét.


P

ontosan nem tudom már hogyan kezdődött, de egyre jobban zavart a lábam erőteljes zsibbadása. Hiszek abban, hogy Isten természetfeletti módon is tud gyógyítani, ezért elkezdtem imádkozni gyógyulásomért. Azonban nem történt semmi, sőt a napok múlásával a zsibbadás erősödött és már nagyon nehezen lehetett elviselni. Visszaemlékeztem korábbi gyógyulásomra. Eszembe jutott, hogy a problémámat elmondtam a gyülekezetben, és ott imádkoztak értem, és meggyógyított az Úr. Elhatároztam a szívemben, hogy most is ezt teszem, kérem a testvérek segítségét. Ezután a döntésem után az első adódó alkalommal megtettem. Az imaóra kezdetén kértem a gyülekezetet, hogy imádkozzanak értem, mert szenvedek a lábam zsibbadása miatt. Több mint tízen voltunk. Szinte mindenki imádkozott értem, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy valakinek a keze a fejemen van, de már hallottam is a lelkipásztorunk hittel-teljes imádságát. Ő már nem a gyógyulásomat kérte, hanem megköszönte az Úrnak, hogy meggyógyított. Utána még néhány más imatémában imádkoztunk, majd hazamentünk. Már pontosan nem emlékszem, mikor szűnt meg a szenvedés. Az igazság az, hogy a jó dolgokra sokszor nem figyelek fel olyan gyorsan, mint a rosszakra. Arra viszont 225

határozottan emlékszem, hogy amikor péntek este indultam a biblia-tanulmányozásra, már semmi jele nem volt a zsibbadásnak. Örömömben azonnal elmondtam mindenkinek, hogy milyen csodálatosan meggyógyított az Úr, megszabadított a térdemtől a talpamig tartó zsibbadástól. Január 24-én pedig a gyülekezeti istentiszteleten tehettem bizonyságot a két héttel korábbi gyógyulásomról. Azt is elmondtam akkor, hogy egy héttel később, 19-én más betegségemből is gyógyultam, amikor kiscsoportban imádkoztak értem. Nagyon hálás vagyok Istenemnek, Aki most is csodát tett az életemben. Köszönöm a testvéreknek is, hogy mellém álltak a gyógyulásomért való imádkozásban. B. Mária




E

gyik alkalommal meghívtak a Jászberényi Autonóm Gyülekezetbe szolgálni, és imádkozni a jelenlévő emberekért, akik körülbelül hatvanan lehettek. Még az alkalom elején egy roma asszony hozta hozzám a kislányát, akinek mellkasa és a hasa övsömörrel volt tele. Én engedelmeskedtem a kérésnek, és imádkoztam a gyermekért. Az igehirdetés után ugyanez az asszony a kislányával együtt odajött hozzám, és megmutatta, hogy az övsömör teljesen letisztult róla, még ott, a prédikáció alatt. Léman Jenő

A gyülekezet vagy a szolgáló Csel 3:6-7. „Péter ekkor így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája…” Csel 4:30. „... te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.” Csel 9:17. „Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, 226

az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” Csel 28:8. „Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.”


hogy Jézus Krisztus komolyan gondolta, amiH iszem, kor azt mondta, hogy az Ő nevében mi is megteszszük azokat a cselekedeteket, amiket Ő itt a földön megtett, sőt még nagyobbakat is. Azt is hiszem, hogy ezt nem csak a 12 tanítványra értette, hanem mindenkire, aki az Ő tanítványa, pont úgy, mint ahogy a többi mondását is. Éppen ezért nagyon szeretném, ha ez a prófécia az én életemben és az én gyülekezetemben is beteljesedne. Még mindig nem tudok úgy hinni, ahogy szeretnék. Nagyon sokszor a látható dolgok valóságosabbnak tűnnek előttem, mint a nem láthatók. Pedig fordítva van. Nincs annál valóságosabb, mint amit Isten Igéje mond! Egy vasárnap a gyülekezetünkben, a délutáni Alfa kurzus után, néhányan nem mozdultak, hanem beszélgetve a helyükön maradtak az egyik sarokban. Én is csatlakoztam hozzájuk, és hallottam, amint Saci elmeséli, hogy a múlt héten elájult a munkahelyén, kórházba vitték, és kiderült, hogy veseköve van, és az görcsölt be. Azt is megállapították, hogy olyan mértékű a betegség, hogy ha gyorsan nem jön ki magától a kő, akkor robbantani kell. Emiatt, és más, e mellé társuló egészségügyi problémák miatt nagyon izgult Saci, és nem nagyon tudott magával mit kezdeni. Valójában sötét gondolatok is cikáztak a fejében, mindenfélével ijesztgetve őt. A férje régebben az Úrban él, Saci pedig néhány hónapja kezdte el Jézust követni. Az volt bennem, hogy megint itt egy eset, ahol ha lenne hitünk és hatalmunk, akkor Jézus nevében ténylegesen segíthetnénk Sacin, és nem csak annyit tudnánk tenni, hogy emberi szimpátiával vigasztalgatjuk és bátorítgatjuk 227

őt, mondván: „Ne félj, minden rendben lesz!” és hasonlókkal, miközben tudjuk, hogy ez nem túl sokat ér. A vágy tehát megvolt bennem, hogy tegyünk valamit, ami a hit cselekedete ebben a helyzetben. Renáta imádkozást kezdeményezett, aminek nagyon örültem, és a többiekkel én is imádkoztam. Úgy éreztem, hogy nagyon bizonytalan talajon mozgunk. Semmi magabiztosság nem volt bennem. Mégsem hagytam el eléggé a biztos talajt, azaz nem tudtam egészen túllépni azon, hogy mi lesz, ha nem az történik, amit kimondok, és mit fog gondolni rólam Saci, hogy így halandzsázok stb. Nem az imázsomat féltettem, inkább nem akartam az ő lelki növekedésének ártani. Nem volt bátorságom azt mondani, hogy hiszem, hogy Isten a követ keddig eltávolítja (ugyanis keddre tűzték ki a robbantást), de azt kértem Istentől, hogy adjon Sacinak hitet arra, hogy át tudja venni a gyógyulását Isten kezéből, és mire a robbantásra kerülne a sor, addigra ne legyen benne a kő. Dicsőség Istennek, voltak, akik kicsit bátrabban imádkoztak. Az este folyamán még anyu is imádkozott az ügygyel kapcsolatban, de nem tudom, hogy miként. Kíváncsian vártuk a következő héten a híreket. Legnagyobb örömünkre Saci beszámolt, hogy kedden a kórházban a robbantás előtt újból megvizsgálták, és már nem volt kő a veséjében, úgyhogy semmi beavatkozásra nem volt szükség. Férjével, Lajossal együtt meg is állapították, hogy semmi kétség nem férhet hozzá, hogy Isten keze van a dologban. Azt pedig azt hiszem, mondani sem kell, hogy mi is hogy repestünk az örömtől, hogy az Úr megmozdult közöttünk. Tudjuk, hogy Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben, ezért zavar bennünket, ha az erőnek semmi nyoma sincs az életünkben. Ez az eset ezért boldogító volt, és azt várjuk, hogy gyakrabban forduljon elő ilyen és hasonló közöttünk, Isten dicsőségére! Ficsor Donát

228

A GYÓGYÍTÁSOK KEGYELMI AJÁNDÉKA E kegyelmi ajándék által betegek gyógyulnak meg természetfeletti módon. A Szentlélek egyszerű emberek által gyógyít. Nem az emberek a gyógyítók. Ők Istentől függő viszonyban vannak. Amikor lelki ösztönzést kapnak, akkor imádkoznak a beteggel vagy a betegért, és Jézus meggyógyítja őt. Az emberi irgalom és együttérzés miatt sokan ezt látják az egyik legfontosabb ajándéknak. Nem kell azonban arra gondolni, hogy a gyógyítás ajándékával rendelkező személy közreműködésével minden beteg meggyógyul, és megszűnnek a kórházak. Az első gyülekezet és Pál apostol idejéből sem olvassuk, hogy minden beteg meggyógyult, noha nyilvánvaló, hogy Pál megkapta e drága kegyelmi ajándékot. Amikor az Úr Jézusról olvassuk, hogy meggyógyított minden beteget, akkor tudnunk kell, hogy ez helyben és időben értelmezendő. A Biblia tanúsága szerint maradtak betegek Izráelben is. Egyáltalán nem gondolok arra, hogy Jézus Krisztus hatalma volt korlátozott. Arra sem szabad gondolni, hogy könyörületessége volt hiányos. A magyarázatot mindenképpen az emberi oldalon kell keresnünk, mert a bűn és a betegség között összefüggés van. Én a magam részéről nem találtam meg mindeddig a konkrét választ. Részeredményekre viszont eljutottam és azokat próbálom közreadni úgy, hogy a Kedves Olvasónak magának is felelősségteljesen kell vizsgálni az olvasottakat és a saját, valamint az ismerősei életét.

A gyógyítások kegyelmi ajándékáról 1Kor 12: 4-9-11. „Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait.” 229

Mt 10:8. „Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.”


Reinhard Bonnke szolgálata alatt milliók tértek meg és ezrek gyógyultak meg fizikai és szellemi betegségekből. Könyvében ír arról, hogy nem tudja mi a titka annak, hogy egyik ember meggyógyul, a másik nem. ***

Az általam nagyon tisztelt református lelkipásztor, Szabó Imre bácsi tanulmányt készített A Magyar Református Karizmatikus Mozgalomról, ami az 1988/6. számú Theologiai Szemlében jelent meg. Majd a Vigasztaló 2012/1 mellékletében olvashatjuk Imre bácsi bibliailag kiegyensúlyozott karizmatikus teológiájának rövid foglalatát. Ebben olvastam néhány fontos megállapítást a gyógyítások kegyelmi ajándékairól. Ezekből idézek: „Hangsúlyoznunk kell, hogy a gyógyítás Isten szuverén jó tetszésén múlik és nem a mi karizmatikus képességeinken. Nem mi gyógyítunk, hanem az Úr. Világosan rá kell mutatnunk a bűnbánat és a hit követelményére. Ugyanakkor a gyógyulás esetleges elmaradását nem szabad a betegre hárítani, mintha azt az ő bűnössége vagy hitetlensége hiúsította volna meg. A hit által való gyógyulást és az orvosi kezelést, valamint az orvosságok használatát nem szabad szembeállítani egymással.” Teljes egészében azonosulok Imre bácsi megfogalmazásával. Vallom, hogy a gyógyítás szolgálata soha sem válhat öncélúvá, hanem az mindig maradjon szoros kapcsolatban az evangélium szolgálatával. A betegekért való imádkozásaink közepette soha ne feledjük: a halhatatlan lelkünk üdvössége mérhetetlenül fontosabb a test gyógyulásánál. Termé230

szetesen ez nem jelentheti azt, hogy feladjuk a betegekért való imádkozást. Ezt nem tehetjük meg, még akkor sem, ha e szolgálatunk hatásfoka igen kicsi. Nagyon megérintette szívemet Imre bácsi következő kijelentése: „Ha 100 eset közül csak egyben történt gyógyulás, akkor is megérte, és lankadatlanul folytatni kell ezt a szolgálatot.” ***

Még egészen ifjú éveimben találkoztam Ungár Aladár, zsidó származású missziómunkással. Nagyon hűségesen szolgálta az Urat. Szószékről és írásain keresztül bizonyságot tett a Megváltóról. Idősebb korában előbb egyik, majd a másik lábát kellett amputálni, de ez sem gátolta meg az Üdvözítőről való örömhír terjesztésében. Széleskörű levelezést folytatott, bátorította a megszomorodott szíveket. Tőle olvastam Valter Strange evangélistáról, aki egyik alkalommal kézrátétellel imádkozott egy 12 éves vak kislányért, és Isten megnyitotta annak a szemét. Közvetlen utána egy súlyos beteg testvérnő térdelt le, hogy érette is imádkozzon a testvér. Az idős Valter Strange fejére helyezte kezeit, imádkozni kezdett érte – de abbahagyta. „Leányom te nem fogsz meggyógyulni, te a nagyobb kegyelmi ajándékot nyered Istentől, szenvedéseid által dicsőíted majd Őt.” Pontosan így történt, hosszú, szenvedésekkel teljes idő következett a testvérnő életében, de mindvégig hűséges maradt Urához. ***

A gyógyítások kegyelmi ajándéka gyakran más adományokkal együtt működik. Vannak gyógyító evangélisták, akiknél az ismeret igéje olyan erősen hat, hogy rámutatnak a beteg bajára. Ez a beteg hitét erősíti és gyakran ott a helyén ülve meggyógyul külön /kézrátételes/ imádkozás nélkül.

231

A gyógyító kenet Csel 10:38. „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.” 1Ján 2:20, 27. „Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan. … de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne.”


N

agyon hangsúlyozottá vált a kenet az életemben, amikor az Úr 1990-ben arra vezetett, hogy havonta tartsunk evangélizációs összejöveteleket szerte az államokban. Engedelmeskedtem, és a kenet növekedése meggyorsult. Meg vagyok róla győződve, hogy az engedelmesség közvetlen összefüggésben van a kenet növekedésével. Korábban is ismertem ezt a kenetet, de az evangélizációkon különleges erőt kaptam a betegségek, az erőtlenségek kiűzésére. A Szent Szellem megmutatta, hogyan szolgáljak a tizenkét-tizenöt ezres tömeg felé, mert ilyen sokan eljöttek egy-egy alkalommal. Ezrek tértek meg, bizonyított gyógyulások százai történtek, emberek keltek ki a tolószékből, mások eldobták a mankókat, visszanyerték a látásukat, hallásukat. Benny H.




I

sten arra vár, hogy a hívőkön keresztül megmutassa az Ő természetfeletti erejét. Emlékszem, egyszer egy tizenkét éve rákban szenvedő, fájdalmakban gyötrődő férfi jött oda hozzám. Isten gyógyító ereje jelen volt, és az az ember úgy jött vissza aznap az esti istentiszteletre, hogy minden daganat leszáradt róla. Smith W.

232




A

z összejövetel egy pontján a Szent Szellem olyan módon szállt rám, ahogyan azelőtt sem és azóta sem. Először egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy a Szent Szellem érint meg. Azt gondoltam, talán haldoklom. Olyan volt mintha elektromosság járta volna át a testemet, és a kezeimen át felfutott volna a két vállamig. Amint tovább imádkoztam, az Úr egy asszonyra szögezte a tekintetemet, aki a helyiség túlsó oldalán ült és a betegsége miatt kért imát. Senki nem imádkozott vele. Azonnal tudtam, hogy a Szent Szellem látogatása nem nekem szól, hanem neki. Nem kellett másnak közölnie velem, hogy ha ráteszem a kezemet, meggyógyul. Az ilyesmit a Szent Szellem hatása alatt egyszerűen tudja az ember. Nekem, a 12 éves gyereknek vita dúlt az elmémben, az is foglalkoztatott, hogy apám mit szól, ha elindulok. A bútorok mögé bújva, négykézláb kezdtem körbekúszni a helyiségben. A kezemen átfutó erőtöltés miatt minden karmozdulatnál megrándultam és remegtem, mint egy gutaütött. Amikor az asszony mögé értem, térdre emelkedtem és két kezemet a vállaira tettem. Ő felsikoltott, és a székről a padlóra zuttyant. Amint átpillantottam széke támlája fölött, tekintetem apáméval találkozott. – Reinhard, mit csináltál vele? – Apa, a Szent Szellem mondta, hogy tegyem rá a kezem. Mielőtt apám magához térhetett volna a döbbenetből, a testvérnő felpattant. – Bonnke testvér! Reinhard rám tette a kezét, és olyan volt, mintha átment volna rajtam az áram a fejem tetejétől a talpamig. Meggyógyultam! Meggyógyultam! Dicsőség Istennek, meggyógyultam! Ugrálva dicsérte Istent. Örömmel táncolt körbe a helyiségben. Reinhard B.

233

Enyhülés, gyógyulás a betegségből Zsolt 41:2-4. „Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.” Zsolt 30:3-4. „URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.” Zsolt 16:10. „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.” Péld 3:5-8. „Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.”


Isten Igéjével való kapcsolatunk nagymértékben hatással van az egészségünkre. A Példabeszédek könyve 4:22. szerint az Ige egész testünk számára egészség, vagy ha már megbetegedtünk, akkor gyógyulás. A Zsoltárok 107. részének 20. versében azt olvassuk „Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket.” Az Ézs 53:4-6. és az 1Pt 2:24. azt mutatja meg nekünk, hogy Krisztusban elvégzett dolog a gyógyulás. Isten Igéjének a megvallásával kifejezzük, hogy várjuk a gyógyulást és hiszünk abban, hogy Isten hatalmas annak megvalósítására. Hiszem, hogy Isten meggyógyíthatja a beteget természetfeletti módon, vagy gyógyászati beavatkozással. Sőt vannak olyan betegségek, amelyekre az orvostudomány válasza: nem gyógyítható, vagy nincsenek meg a gyógyításhoz szükséges eszközök. Tovább megyek: vannak olyan betegségek, amelyek gyógyíthatók jól fel234

szerelt kórházakban, de nem gyógyíthatók szegény országokban, ahol sokkal alacsonyabb szintű a felszerelés, rosszabb a gyógyszerellátottság, vagy ezekhez még kapcsolódhat a szakemberek kevésbé jó felkészültsége. Számtalan példa van rá, hogy ilyen helyzetekben a beteg hite és a segítője hite alapján Isten Igéje elvégezte a gyógyítást természetfeletti módon. Szükségesnek tartom még megemlíteni, hogy a gyógyszereknek gyakran van káros mellékhatása. Ezt ismeri az is, aki javasolja, de a nagyobb rossztól való menekülés érdekében mégis alkalmazzák őket. Arról nem is beszélve, hogy esetenként nagyobb kárt tesz a gyógyszer, mint amennyit használ. Erre is számtalan példa van a mindennapi gyakorlatban. Ilyenkor a beteg közli orvosával, aki másik gyógyszert ír fel. Isten Igéjének ezzel szemben soha nincs káros mellékhatása. Isten Igéje hittel párosítva gyógyít. Senkinek nem ajánlanám az Ige szajkózását hit nélkül. Ez nemcsak, hogy nem hozza meg a várt eredményt, hanem romboló a környezetedben élők számára is. Te ismételgeted: meggyógyultam, meggyógyultam, de végül mentővel kell kórházba szállítani, hogy életmentő beavatkozást végezzenek rajtad egy szakszerű műtéttel. Kárt okozol vele magadnak, másoknak és rombolod az Ige tekintélyét. Ha nincs meg a hited a gyógyuláshoz, akkor várakozás nélkül keresd fel az orvosodat, és higgy abban, hogy Isten felhasználja őt a gyógyításodra. Emellett törekedj a hitben való növekedésre! Ne állj meg hited jelenlegi szintjén! Növekedj abban! Ha szükségesnek érzed, lapozd fel ismét a könyvem első szakaszát, ott többet írtam a hitben való növekedésről! Ha kéred, megsegít Jak 5:14-15. „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte és kenjék meg olajjal az Úr 235

nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.” ***

Az elmúlt év őszén tért meg a testvér. Két hónappal később, gerincsérv által okozott nagy fájdalmakkal került kórházba. Nagyon szenvedett és este nyolc órakor elkezdett buzgón imádkozni önmaga gyógyulásáért. Hat órán keresztül folyamatosan imádkozott. Ekkor a fejét megérintette az Úr, és ő az egész testében megérezte a gyógyulást. A következő nap MR vizsgálatot végeztek a férfinél, és megállapították, hogy a gerincsérv eltűnt. Teljesen meggyógyult a testvér. Nem lett szükség műtéti beavatkozásra.


F

érjem elhagyott. Magamra maradtam a hat éves autista Attila fiammal, és a pici Csabival lakás és pénz nélkül. A beteg gyermek állandó gondozása lehetetlenné tette számomra az elhelyezkedést. Nagyon nehéz helyzetbe kerültem. A megoldhatatlan helyzetből az mentett ki, hogy megismertem az Urat, átadtam Neki életemet. Hitre jutottam és megváltozott a gondolkodásom. Ennek már öt éve van. Életem problémáinak megoldásához Istentől kértem segítséget. Kaptam. Van lakásom, munkába tudok járni, gyermekeim iskolába mennek. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy minden korábbi szakvélemény ellenére Attila meg tanult beszélni, rendes iskolába jár, tud magáról gondoskodni. Nagy dolgot cselekedett velünk Istenünk! B. Attiláné

Gyógyulás, de csak Isten által Zsolt 116:1-4. „Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok. De 236

az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet!” Ézs 57:18. „Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt.” 2Kor 12:9. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”


Rezső bizonyságtétele nélkül nehéz lett volna leírnom a következő mondatot: Fontosabb azt megtanulni, amire Isten bennünket a betegség által akar megtanítani, mint a betegségből meggyógyulni. Azzal együtt, hogy engem az átlagnál sokkal kevesebb és kevésbé súlyos betegség gyötört az életem során, mint rengeteg más embert, együtt érzek a szenvedőkkel. Igyekszem megérteni problémájukat és közösséget vállalni velük a fájdalmukban. Tőlem eltérően Rezső nagy szenvedéseken ment keresztül, amikor felcsillant neki a gyógyulás reménye, amit érthető módon nagyon óhajtott. Ő azonban megértette, hogy számára mindennél fontosabb az örökkévaló. A Biblia tanításához ragaszkodva erősen górcső alá vonta a felkínált gyógymódot. Nem szeretett volna még csak véletlenül sem olyat tenni, ami Isten akaratával nem egyeztethető össze, ami talán elhozta volna testének a gyógyulást, de az örök kárhozatba taszította volna. Igen, foglalkoznunk kell az alternatív gyógymódokkal is. Tartozunk embertársainknak azzal, hogy ezeken a területeken is segítsük őket. Bátorítsuk az Ige szerinti lehetőségek megragadására és óvjuk őket az olyan alternatív gyógyászati módoktól, amely lelküknek a kárát okozná. Köszönöm Rezsőnek, hogy a következő bizonyságtételében ezt megtette.

237

Ha a hit és a cselekvés együtt van, minden remekül működik. Kenneth H.

R

ákos daganatom felfedezésekor sok kemény harcon mentem keresztül. Sugárkezelés, két – összesen kilencórányi – műtét, kemoterápia, eléggé megviselik az emberi szervezetet. A legkeményebb harcot mégis a szellemi területen kellett megvívni. Megtapasztaltam az Úr szerető gondoskodását, az Ő békességét. Benne bízva harcoltam a csüggedés állandóan megújuló kísértése ellen. A sátán azonban, aki emberölő volt kezdettől fogva, nem nyugszik bele a kudarcba. Ha nem sikerült az élet elleni támadás, ha a szenvedéssel nem sikerült Isten ellen fordítania, más módszerek is vannak még a tarsolyában. Talán egy ártatlannak látszó „formai hiba”, egy lényegtelennek tűnő apróság „nyitott ajtó” lehet majd számára, és akkor ezen a szabad bejáráson keresztül még eltántoríthat az Úrtól. A sarokból csak egy vékony szál pókháló vezet a kifeszített háló közepén vergődő pillangóhoz, a háló alkotója mégis pillanatokon belül ott terem, és a pillangónak már nincs menekvése. Elég egy vékony szál pókháló is! Van egy kedves lelki testvérem, aki egy orvosi intézetben dolgozik. Főnöke személyesen beszélt az intézet pszichológusával az érdekemben, és javasolta, hogy keressem fel. Köztudott, hogy ilyen nehéz műtétek után a beteg gyógyulására pszichikai tényezők is hatnak. Tudat alatti félelmek, stressz hatások nagyban befolyásolhatják a rehabilitáció eredményességét. Ezért gyakran igénybe szokták venni a pszichológus segítségét. Különben is ez a doktornő nagyon jó nevű hívő szakorvos. A megbeszélt időben meg is jelentem nála. Tudta rólam, hogy hívő ember vagyok, és biztosított felőle, hogy a módszerei „nincsenek ellentétben a hittel”. 238

Beszélgetésünk során feltárta, hogy bizonyos rákoncentrálások, meditációk során az ember a tudatával képes az agyában különböző agyközpontok között létrehozni azokat a közvetlen kapcsolatokat, amelyek elősegítik a normális folyamatok helyreállását. Biztosított afelől, ha részt fogok venni az ő szeánszain, akkor már néhány hét után tapasztalhatom a javulás jeleit, s ha kitartóan folytatom, elérhetem a teljesen kiegyensúlyozott állapotot. A doktornő módszereinek ismertetése során alkalmazott kifejezések rögtön megütötték a fülemet, és azonnal éreztem, hogy itt vigyázni kell. Eszembe jutott annak a fiatalembernek a története, aki egy evangélizáción meghallotta az Úr hívó szavát. Szeretett volna megtérni, de nem tudott döntésre eljutni. Egy imacsoport sokat imádkozott vele. Egyik alkalommal egyik testvéremen keresztül megjelentette az Úr, hogy a fiatalembernek 8-10 éves korában volt egy erős allergiája, ami semmilyen orvosi kezeléssel nem akart elmúlni. Utolsó próbálkozásként a szülei felkerestek egy természetgyógyászt, és az alkalmazott gyógymód után az allergia teljesen megszűnt. Érdekes, hogy az allergia teljesen, örökre elmúlt. Soha nem jött vissza, de a gyógyulást nem Istentől kereste, és ezért ez olyan kötelet képzett, ami nem engedte, hogy Jézus Krisztus mellett döntsön. A doktornővel közöltem, hogy ezt a dolgot én az Úr elé fogom vinni, a feleségemmel együtt meg fogjuk imádkozni, mert én csak Isten akarata szerint akarom a gyógyulás útját is keresni. Néhány nap múlva, amikor az intézet udvarán véletlenül találkozva kedvesen számon kérte a döntésemet, közöltem vele, hogy még a gyógyulás sem olyan fontos számomra, hogy azt az Úr útjától eltérő módon keressem. Teljes nyugalommal és békességgel tudok lemondani az idegen erők által felkínált gyógyulás kecsegtető lehetőségéről. Az én gyógyulásom az Úr kezében van. Nagy Rezső

239

A gyógyulás célja Ézs 38:18-19. „Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, nem a sírba leszállók reménykedhetnek hűségedben. Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most.” Zsolt 118:17. (Zsolt 115:17.) „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit!” Mt 15:31. „A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.”


Isten terve nem változott az évezredek során. Ő azt akarja, hogy a maga képére teremtett ember legyen Vele közösségben, és mint teremtmény folyamatosan dicsőítse az ő Teremtőjét. Ezzel szemben az ember hallgatva a kísértőre, messzire elhajolt Istentől és elveszítette a kontaktust, a sátán nyomásának hatására sokszor éppen az ellenkezőjét teszi, gyalázza, és mindenért Istent okolja. A sátán megnyomorgatja, különböző betegségekbe viszi bele és azt súgja neki, hogy ezt Isten tette vele. A végtelenül hosszútűrő Isten ezzel szemben keresi az újabb kapcsolatot az emberrel. Megszólította őket prófétái, majd Fia által. A becsapott ember nem szeret szenvedni. Menekül a szenvedés elől. Isten ezt is jól tudja. A hozzáfordulókon kész segíteni, ha gyógyulásra van szüksége az embernek, kész meggyógyítani. Az Úr Jézus Krisztus már a földi szolgálata idején is gyönyörködött abban, hogy az embereket meggyógyítsa, hogy visszaadja nekik azt, amit a sátán elrabolt tőlük. Visszaadja az egészségüket, megmentve őket ezáltal a szenvedéstől és az időelőtti sírba szállástól. Számtalan esetben látjuk a Bibliában, hogy amikor meggyógyultak az emberek, Istent magasztalták és dicsőítették. 240

A ma is élő és aktívan szolgáló Reinhard Bonnke az Úr Jézus Krisztus nevében emberek tízezreinek szolgált gyógyítással. Ezekből a gyógyulásokból egyet leírok. Omar Mohammed szudáni fiú az apjával dolgozott a mezőn, amikor egy hirtelen támadt trópusi vihar megremegtette a földet és a villám mindkettőjüket a földhöz vágta. Az apa azonnal meghalt, a fiú hosszú időre elveszítette az öntudatát. Amikor magához tért, nem tudott megszólalni és semmi hangot nem hallott. Az orvosok megfelelő igazolása után rokkanttá nyilvánították és ez Szudánban azt jelentette, hogy jogot kapott a koldulásra. Öt éven keresztül egyedül a koldulás biztosította a kenyerét. Egyszer Omar megpillantott egy plakátot, amely azt hirdette, hogy a húsvéti ünnepekben Reinhard Bonnke szolgál a Zöld téren. Egy mondat ragadta meg a fiú figyelmét: „Gyere és számíts gyógyulási csodákra!” Odament a harminc-ezres tömegbe. Mindent látott, de semmit nem hallott. Amikor az evangélista elmondott egy közös imát a betegekért, sok vak látni kezdett, és a bénák jártak. Omarban remény támadt. A második nap sikerült neki közelebb kerülni a színpadhoz. A prédikáció után ismét a betegekért való ima következett. Omar a többiekkel együtt felemelte a kezét a szeretet Istene felé. Nem hallotta, amikor a prédikátor felkiáltott: „Süket fülek nyíljatok meg! Néma ajkak szóljatok!” Omar úgy érezte, mintha újra belecsapott volna a villám. Ismét a földre esett és egy időre elveszítette az eszméletét. Mit jelentsen mindez? – Csak később tudta meg, mit kiáltott a prédikátor. Amikor magához tért ismét hallott mindent és folyékonyan elkezdett beszélni. A körülállók pedig meglepetve kiabálták: „Csoda történt!” Mindenki ujjongott örömében! Ezt tette Omar is! A következő nap már 120 ezres tömeg várta az evangélistát, aki érkezésekor látta, hogy állami veze241

tők is eljöttek az evangélizációra. Előre hívta Omart, hogy mondja el mi történt vele. Az ezt követő prédikálás nagy aratást hozott. A keresztyéneket gyűlölő mullahok is „szentemberként” emlegették a prédikátort. Áttörés történt Szudánban. Emberek tízezrei, majd később százezrei dicsőítették Istent. Pár héttel később meghívták Bonnkét, hogy a következő évben is menjen el országukba.


M

inden orvosi segítség hiábavalónak tűnt. Élet-halál között lebegtem az intenzív osztályon – eszméletlenül. Néha pillanatokra visszanyertem a tudatomat. Ilyenkor tisztában voltam azzal, hogy bármelyik pillanatban magához vehet az Úr, vagy itt hagyhat. Az Övé a döntés. Semmi félelmem nem volt. Az Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, kiáradt rám, betöltött teljesen. Őrá bíztam magamat, és Ő a tenyerén tartott engem. Ilyen az Ő csodálatos kegyelme! Aztán egyik napról a másikra jobban lettem. Erre sem találtak az orvosok magyarázatot éppúgy, mint a hirtelen összeomlásomra. Néhány hét után hazamehettem a kórházból. Ahogy teltek a napok, egyre jobban foglalkoztatott az a kérdés, hogy miért hagyott engem itt az én Uram a földön, hisz nekem sokkal jobb lett volna Hozzá menni. Persze a családom és nagyon sokan mások is imádkoztak a gyógyulásomért, mert tudták, hogy egy 22 éves feleségre és 3 pici gyermek édesanyjára igen nagy szükség van és sok feladat vár még. Igen, ezt én is tudtam. De ott volt bennem a kérdés, hogy mi az Úr válasza, miért hagyott itt a földön. A célját szerettem volna megtudni. Elkezdtem imádkozni ezért, és kértem, hogy mondja meg nekem. Egyik nap, amikor egyedül voltam az Úr előtt csendességben, olvastam az Igét. Egy versre lettem figyelmes, ahogy a 118. Zsoltárt olvastam. A 17. vers egyenesen nekem szólt, és benne volt az Úr válasza: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” Tudom, hogy Ő szólt 242

ezen az Igén keresztül a szívemhez. Azért hagyott itt, hogy hirdessem az Úr tetteit! – Ez volt a felelet. Közel negyven éve történt ez. És én igyekszem engedelmeskedni az én Uramnak, hirdetni az Ő tetteit, hogy betöltsem szolgálatomat, amiért itt tart engem. F. K-né

A gyógyítás az Atya akarata 2Móz 15:26. „Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az ÚR, vagyok a te gyógyítód.” Zsolt 30:3. „URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.” Zsolt 103:3. „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet...” Zsolt 147:3. „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.”


Az Úr Jézus mindig azt tette, amit az Atyától hallott. Amikor gyógyításra indította, akkor gyógyított. Jackunes Giraud lelkipásztor 1973-ban ment az Elefántcsontpartra szolgálni. Az igehirdetés mellett imádkozott a betegekért. Sokan meggyógyultak és megtértek. Munkássága eredményére egyszerű emberek és állami alkalmazottak, magas pozícióban élők egyaránt felfigyeltek. Giraud gyakorlata az volt, hogy először Krisztus csodáiról beszélt, majd Isten gyógyító erejéről prédikált. Rendszeresen hangsúlyozta, hogy minden ember előtt világos legyen: nem ő gyógyít, Isten cselekszik. Ő csak azért imádkozik, 243

hogy az Isten küldje oda erejét. A betegeket arra kérte, hogy tegyék kezüket oda, ahol fájdalmat éreznek és imádkozzanak vele együtt. Félórás igehirdetésben kiöntötte szívét, majd előrehívta a meggyógyultakat. Nyomorékok talpra álltak, ízületi betegségben szenvedők kiegyenesedtek. Vakok szeme megnyílt. Esetenként több százan jöttek előre.

Az Úr Jézus küldetése Lk 4:18-19. (Ézs 61:1.) „Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Csel 10:38. „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.” Mt 1:21. „Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.”


Már Ézsaiás próféciájából is láthatjuk, az Úr Jézus az örömüzenet hirdetése mellett, azzal párhuzamosan gyógyító és szabadító szolgálatot végez. (Ézs 61:1.) Úgy látom, hogy a démonok által befolyásoltakat minden esetben meggyógyította az Úr Jézus. (Csel 10:38.) ***

Ma reggeli csendességemben János 8. és 9. részét olvastam. Nagyon megragadott a vakon született ember hite. Ez a vak hallotta Jézus bizonyságtételét, amikor megkérdezték Őt, a vak és szülei bűneivel 244

kapcsolatban. Hallotta, hogy Jézus nem sorolja sem őt, sem a szüleit a bűnösök közé. Jézus a betegség hátterében mást, egészen mást látott: az Isten dicsőségének megnyilvánulását. E testében vak ember csodálatos belső látással rendelkezett. Hitt Abban, Akiben mások kételkedtek, sőt tagadták. Hitt, annak ellenére, hogy Jézus egy rendkívül furcsa dolgot cselekedett, a földre köpött és nyálával sarat csinált, ezzel bekente a vak szemeket. Majd azt mondta ennek a szerencsétlen vaknak, hogy menjen el a Siloám tavához és mosakodjon meg. A vak ahelyett, hogy megalázásnak érezte volna Jézus cselekedetét és megsértődött volna, elindult. Jézus nem mondta, hogy ha ezt megteszi, meggyógyul. A vak „vakon” hitt. Nem azon gondolkodott, mit mondott Jézus. Őt csak az foglalkoztatta: Ki mondta. Elment. Megmosakodott és már látott, amikor visszatért. E vakot nem kellett unszolni, hogy higgyen, nem kellett buzdítani az engedelmességre. 100 %-osan megbízott Jézusban. Nem így Naámán, a „nagy” ember, a királyi hadvezér. Ő „magas lovon ülve” érkezett a prófétához. Megalázónak tekintette a próféta kérését, pedig nyálas sárral nem kente be a leprás foltokat, ő csak ennyit mondott: „Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!” (2Kir 5:10.) Szemben a vakkal, Naámán a parancsban hallhatta azt is, hogy a hétszeri fürdő után eljön a gyógyulás. Ő azonban okoskodott, nem indult, sarasnak találta a Jordán vizét. Nem találta eléggé higiénikusnak. Zúgolódott, kritizálta a prófétát. Elő akarta írni a prófétának, tulajdonképpen Istennek a gyógymódot. Azt várta, hogy a próféta hajbókolva kijön elé, kezével végig simogatja a beteg részeket, és így gyógyítja meg őt. Naámán cselekedete nagyon emlékeztet a vallásos világ gondolkodására. Az emberek meg akarják mondani Istennek, hogyan gyógyítsa meg őket. Természetesen valami ismert módszert és mindenképpen bevett, mások által, a többség 245

által elfogadott módszert alkalmazzon. Elfelejtik, hogy Isten szuverén és nem ember, hogy emberi módon gondolkozzon. Naámán gondolkodása rávilágított az én beszűkült gondolkodásomra is. Nehezen tudok kilépni a természetesből a természetfelettibe. Köszönöm, hogy gyógyulásokat láthattunk a gyülekezetben a múltban, láthatunk a jelenben és még sokkal többet látunk a közeli jövőben. Köszönöm, hogy felhasználsz bennünket, hogy emberek megszabaduljanak megkötözöttségeikből, meggyógyulhassanak betegségeikből. Köszönöm, hogy a természetfelettibe való betekintés emberek szemeit nyitja meg, és sokan üdvösségre jutnak. ***

Kedden, január 20-án az imaóránkon Marika kérte, hogy imádkozzunk a lábáért, mert nagyon zsibbad. Talán 12 fő lehetett jelen. Többségünk imádkozott Marika gyógyulásáért. Néhány ima után a Lélek arra késztetett, hogy menjek oda Marikához és kézrátétellel imádkozzam érte. Miután ezt megtettem, hit ébredt bennem a hálaadásra. Megköszöntem az Úrnak, hogy meggyógyította Marikát, majd visszamentem a székemhez és leültem. Még több imatémában imádkoztunk és utána hazamentünk. Két nappal később ismét azt éreztem a szívemben – egyik itthoni csendességemben –, hogy köszönjem meg Uramnak Marika gyógyulását. Ez kihívás volt a hitemnek, de megtettem. Három nappal később bibliatanulmányozásra gyülekeztünk össze. Marika is jött. Az alkalom vége felé, minden bevezető nélkül megszólalt, hogy kedd este meggyógyult a lába, teljesen megszűnt a zsibbadás. Ekkor válaszul elmondtam, hogy csütörtökön, az otthoni csendességemben ismét megköszöntem Marika gyógyulását. ***

246

Naplóm: 2011. december 3.

Az utóbbi időben több testvértől hallom: Nincsenek csodák, nem látunk csodákat a közösségünkben. Szomorú vagyok, hogy olyan feledékenyek a testvérek. Igen, mert nagyon nyilvánvaló csodákat éltünk át az elmúlt években, ezek közül többet leírtunk, nyomtatásban is olvashatók, mégis elfelejtik a testvérek. Ma imaesténk volt. Sok témában imádkoztunk. Majd egy ponton az Úr Lelke arra indított, hogy mulasztási bűnként nevezzem meg a hála elhanyagolását a közösségünkben történt gyógyulásokért. Különösen rámutatott szívemben Uram, hogy Zsolt két és fél évvel ezelőtt milyen csodálatosan gyógyult meg imánkra adott válaszként, természetfeletti módon, orvosi beavatkozás nélkül. Néhány más gyógyulást is megemlítettem és elkezdtük az egyenkénti hálaadást. Megemlékeztünk az Úr előtt Saci gyógyulásáról is. Megköszöntük Rozika gyógyulását és még jó néhányat. Pl. ma este én gyógyultam az influenzából. Miután be akartuk fejezni az imaestet, Imre állt fel és kért bennünket, hogy kérjük az Urat esőért. A nagy szárazság miatt pang a mezőgazdaság. Nem tudnak kikelni az őszi vetések, amelyik pedig kikelt, az nem fejlődik. Imrét megkértük, hogy jöjjön előre, üljön be egy székbe, mi pedig körül vettük és buzgóságosan kértük az Egek Urát esőért. Az imaeste befejezése után kapcsoltam ki a fűtéseket és más feladatomat rendeztem a gyülekezeti teremben. Mások már elindultak haza, amikor az Oláh gyerekek visszafutottak és örömmel újságolták, hogy már esik az eső. Amint vittem haza Eszter nénit, magam is tapasztaltam, hogy szemerkél az eső. Ezt látva, szívemben a hála mellett hit is fakadt.

247

Gyógyulás-bűnbocsánat Mt 9:6. „Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!” Mt 9:22. „Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: Bízzál, leányom, hited megtartott téged. És meggyógyult az aszszony abban az órában.”


Személyesen soha nem találkoztunk. Olvastam a fiatal házaspárról, így ismertem meg őket. Történetük nagyon megragadott. Ádám tudta, hogy Sára súlyos beteg, naponta többször van rosszulléte. Ennek ismeretében vette feleségül. Bár hűségesen kitartott mellette, és folyamatosan támogatta, azért nagyon nehéz volt mindkettőjüknek. Számtalanszor haza kellett menni Ádámnak a munkahelyéről, hogy Sárával rohanjon a kórházba, ahol pár hetet töltött el a feleség, majd hazaengedték. Szilveszterre nagy bulit tervezett Ádám. Feleségével együtt mentek el a sógoráékhoz, alkohollal jól ellátta magát. Nagy meglepetésére a poharazgatás helyett sógora az Úrról kezdett beszélni. Kezdetben az egészet nevetségesnek tekintette Ádám, és ezt nem is hallgatta el sógora elől. A sógor azonban nem adta fel. Meghívta őket a szilveszteri istentiszteletre. Végül ráálltak, és együtt mentek a rokonok. Döntésre hívásnál mindketten előre mentek, Ádám indult és Sára is követte. Elmondták a megtérők imáját, majd hazautaztak. Csak otthon eszmélt rá Ádám, hogy egész éjszaka nem volt rosszulléte Sárának, és másnap sem. Ez az egész úgy hatott rá, mintha ollóval elvágták volna az egészet. Azonban egy darabig nem mert rákérdezni Sárára. Csak várt. Később derült ki, hogy Sára ugyanezen ment át, nem mert szólni Ádámnak, egy248

szerűen hihetetlennek tűnt neki az egész. Ádám törte meg a várakozást: „Sára nem különös, hogy eddig naponta ötször-hatszor is volt rosszulléted, most pedig semmi ilyet nem tapasztalunk.” Sára felvillanyozódva válaszolt: „Én is észrevettem, de egyszerűen féltem mondani.” Az ünnepek elmúltával felkeresték a kórházat. A főorvosnak elmondták, hogy szilveszterkor mindketten megtértek és Isten meggyógyította a feleséget. A főorvos valóban látta a változást, de ő nem Istennek, hanem a gyógyszeres kezelésnek tulajdonította a gyógyulást. Mindenesetre azzal bocsátotta őket haza, hogy Sára rendszeresen szedje a gyógyszert. Ők azt kérték, hogy szüntesse be. A főorvos annyit vállalt, hogy fél-adagra állította be. Ezután ők maguk döntöttek, hogy egy szem gyógyszert sem vesz be Sára. A gyógyulás tartósnak bizonyult. Átélték azt, hogy amikor Isten belép valaki életébe, akkor annak szellemét, lelkét és testét is meggyógyítja.

Bízd magad teljesen a te Megváltódra és Gyógyítódra!

L

uis Graf úgy lépett be a Bonnke házba, mint egy égő lámpás a komor barlangba. Félresöpörte a vallásos kételkedés és tespedés pókhálóit, amint az ágy felé haladt, melyben a „Trunz legjobb embere” vonaglott kínok között. Luis szabadságot hirdetett az elnyomottaknak, gyógyulást a betegeknek és üdvösséget a szegény, rászoruló bűnösöknek. Bejelentette: a Szent Szellemet azért küldte az Atya, hogy bemutassa Isten erejét, ami képes mindent újjátenni. Az isteni gyógyulások az evangélium prédikálását megerősítő jelek és csodák. Luis kézen fogta a beteget. Megparancsolta, hogy keljen fel és legyen éppé Jézus nevében. 249

August kiugrott az ágyból, karjait és lábait nézegette. Megtapogatta az imént duzzadt és gyulladt ízületeit: rugalmasak és fiatalosak voltak. Felesége, Marie, aki évekig ült az ágya mellett, sírva fakadt. August járkálni kezdett, aztán futni, majd ugrálni, végül kiabálni. Megragadta a feleségét és átölelte, miközben mindkettőjük arcán folytak a könnyek. Egy perccel korábban a legenyhébb érintést is képtelen volt elviselni a bőrén. Most már nincsenek fájdalmai. Valóban szabad lett. Újra élhette az életet. Meg is tette! Egészséges és életerős új életet kapott az az ember, akit lesújtott egy gonosz és gyötrő betegség. August Bonnke véglegesen megváltozott, és halála napjáig nem szűnt meg bizonyságot tenni arról, amit Isten azon a napon tett érte Trunzban. Azon a napon ketten fogadták el Krisztust Megváltójuknak: August és hálás felesége, Marie. Luis vezette őket a megtérés imájában. Azután rájuk tette a kezét, és a házaspár megkapta a Szent Szellem ajándékát. Reinhard B.

Az Úr Jézus Megváltónk és Gyógyítónk Mt 9:35. „Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.” Ézs 53:4-5. „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” Mt 8:17. „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta. 1Pét 2:24. „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.”
250

Naplóm: 2006. május 24.

Vasárnap délelőtt az istentisztelet keretében kértem a testvéreket, hogy áldjanak meg. Akkor már készülődtem a gyógyulásra. Ma reggel Eric és Rosemary imádkozott értem és a szolgálatunkért. Reggel a Máté evangéliumából és a Királyok 2. könyvéből olvastam, majd délelőtt könyvolvasásba kezdtem. Közel volt már a dél, amikor hirtelen hit támadt bennem arra, hogy meggyógyult a lábam. Szerettem volna valamit érezni, de semmit nem éreztem. Ettől függetlenül hitben megvallottam az Úr előtt, hogy meggyógyultam. Felálltam egy rövid időre, a jobb lábamra. Utána a bejárati ajtóhoz mentem és kiszóltam Ágikának, aki a bejárathoz közel dolgozott. Tünde is ott volt vele. Először nekik mondtam, hogy meggyógyultam. Rögtön utána Donát befutott és neki is elmondtam. Kimentem az udvarra, ott Hellával találkoztam, örömmel újságoltam neki és kértem, hogy mondja Zsoltnak is. Majd visszamentem a lakásba és az asztali imában is megköszöntem Uramnak a gyógyulást. Holnap kell kontrollra mennem a kórházba, azt fogom kérni az orvostól, hogy vegyék le a gipszet, mert meggyógyultam. Tudom, hogy előtte egy röntgenfelvételt készítenek. Hiszem, hogy a röntgen is kimutatja a gyógyulást. *** Naplóm: 2006. május 26.

Tegnapelőtt este Ágika, Hella, Imre, Donát és én összejöttünk Hella otthonában hálát adni a gyógyulásomért. Tegnap mentem kontrollra. A röntgen mutatta a gyógyulást, de az orvos ragaszkodott a szakmai előíráshoz, a gipsz maradásához további két hétig. Én továbbra is hiszem, hogy meggyógyult, ezért kezdem újra használni a lábamat. Persze egy hónap alatt nagyon elszoktam tőle és így most gyakorolni kell. Kezdem megérteni, hogy a csoda által gyógyult

251

betegeknél miért van, hogy lassan indulnak el a gyógyulásuk után. ***

Tegnap elmondta Ernő – 50 éves cigány ember –, hogy már át is vitték a börtönkórházba, mert megszűnt a vérkeringés a lábujjában, és amputálni akarták, s ő kért még egy órát. Megkapta. Imádkozott. Az Úr csodát tett. Visszatért a vérkeringés, és visszavitték a cellájába – nem kell megműteni. Amikor ezt hallotta Péter, a „misszión” (istentiszteleten), indítványozta, hogy a vége előtt öt percet szánjanak rá, hogy imádkozzanak Ernőért. Épp befejeződött az igehirdetés, s az ott levő harminc ember odaállt Ernő köré, kezüket rátéve imádkozni kezdtek. Ebben a pillanatban lépett be az őr. Egy szót sem szólt – csak állt, csodálkozva. Ilyet még nem látott. Ezek az emberek, cigányok és nem cigányok, fehérek, feketék és sárgák, együtt, egy körben állnak, és imádkoznak az egyik társukért. Nincs erőszak, nincs verekedés, lehúzás és ócsárlás. Semmi, amit egy őr megszokott a fogvatartottak között. Semmi… mert itt az Élő Isten jelenléte van. Ez gyönyörű. Ezt látni és átélni – Isten legnagyobb ajándéka.


I

sten mindenkit üdvözíteni akar és mindenkit meg akar gyógyítani. Azt mondta nekem az Úr egy reggel: „Sokan elfogadtak engem, mint Megváltót, mint Szabadítót, de nem fogadtak el mint Gyógyítót.” Az 5Móz 7:15. által kaptam ígéretet: „Távol tart tőled az ÚR minden betegséget, mindazokat a rosszindulatú egyiptomi bajokat, amelyeket ismersz. Nem bocsátja rád, hanem mindazokat sújtja velük, akik téged gyűlölnek.” 31 év óta nem voltam orvosnál és nem vettem be gyógyszert. Léman Jenő




252

rettebb, idősebb keresztényeknek meg kell tanulniuk, hogy saját maguk számára szolgáltassanak gyógyulást! Hiszem, hogy meg kell tanulnunk, hogyan használjuk Jézus Nevét! Meg kell tanulnunk, hogy ebben a Névben erő és hatalom van ma is, és hogy ez a Név a miénk!

É

Kenneth H.

Azonnali gyógyulás 2Kir 5:10., 14. „Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! … Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké.” Mk 5:29. „És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából.” Lk 13:12-13. „Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedből. És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”
Naplóm: 2009. december 1.

Ma este hálát adtunk többek között az elmúlt vasárnapi istentisztelet áldásáért. Megköszöntük azokat, akik eljöttek a gyülekezetbe. A gyerekek azért voltak hálásak, hogy a tanulmányukban és a figyelmességükben jó irányú változások történtek a napokban. Feri elmondta, hogy péntek este felismerte, hogy neki nem szabad a kávé rabságában élni és megszabadult tőle, ma vele együtt szabadulásáért adtunk hálát Urunknak. Egyik testvérnő pedig most akart szabadulni attól az erőtől, mely megakadályozza a hangos imádkozásban, a gyülekezetben. A feje is fáj. Lelkemben azt kaptam, hogy a fejfájás a meg253

kötözöttségtől van, és amikor imádkoztam a szabadulásáért, megvallottam azt is, hogy a szabadulással együtt megszűnik a fejfájása is. Még az imádkozás ideje alatt megszabadult, és meggyógyult a feje. Mindjárt hálát adott a gyógyulásáért, mi is csatlakoztunk hozzá a hálaadásban. ***

2012-ben is bekapcsolódtunk az országos böjt és ima közösségbe. Egy hónappal az esemény után Urunk iránti hálával tekintünk vissza azokra a csodákra, amelyek ez idő alatt történtek. Egyet konkréten is megemlítek ezekből. Egy 16 éves fiúnál korábban orvosilag diagnosztizálták az egyik szemére a teljes vakságot. A gyülekezeti összejövetelen körülfogták a beteget, kézrátétellel imádkoztak érte a testvérek. A fiú szeme azonnal megnyílt és azóta mindkét szemét tudja használni. ***

A következő tanulságos történet is mutatja Isten nagyságos dolgait. A közelmúltban, az egyik csütörtökön, amint a szolgáló testvér bement a börtönbe, azt látta, hogy minden eddiginél többen jöttek a szolgálatokat meghallgatni. Egy külön őrt is odaállítottak a kápolna ajtaja elé, mert azt mondták, hogy ez a létszám már kockázat-forrás. Testvérem nem tudta mire vélni, hogy miért vannak olyan sokan, de hamarosan kiderült. Az egy héttel korábbi istentiszteleten az egyik fogvatartott kérte, hogy imádkozzanak gyermekéért, aki otthon fekszik, és nagyon beteg. Nem tudták, mi a gyermek betegsége, de imádkoztak érte. Másnap a fogvatartott apuka felesége betelefonált a börtönbe, elmondta férjének, hogy a múlt csütörtöki imádság ideje alatt a kisgyerek azt érezte, mintha forró szurokkal öntötték volna végig – az egész testét elárasztotta a forróság. Fel is kiáltott, hogy minden milyen meleg lett. „Akkor odaszaladtam hozzá, megérintet254

tem a homlokát és éreztem, hogy nagyon forró. Megmértem a lázát, de még csak hőemelkedést sem mutatott. Gyermekünk azonnal meggyógyult. Nyugodtan kiengedtem az ágyából.” E történetet a boldog apuka, akivel csak találkozhatott, mindenkinek elújságolta. Ez a rendkívüli, csodás esemény vonzott sokakat az istentiszteletre.

Meg kell ragadni a gyógyulást – a betegség megtörésének pillanatát! Oral Roberts

M

ájus közepén, egyik hétfő este hirtelen magas lázam lett és mellkasi fájdalom kezdett gyötörni. Feleségem műszakban volt, én pedig nagyon vártam, hogy hazaérkezzen. Szükségem volt arra, hogy fájdalmamat megosszam vele, és hogy együtt imádkozzunk. Régen elmúlt már 10 óra, amikor belépett az ajtón. Nem is nagyon kellett mondanom a betegségemet, látta ő rajtam és szinte azonnal imádkozni kezdett, majd beborogatott hidegvizes ruhával. Nyugodtan aludtam. A láz reggelre megszűnt és a viszonylag hosszan tartó betegségem során többé nem is tért vissza. A fájdalom viszont nem szűnt meg. Állandó fáradtság és gyengeség kínzott. Nem voltam képes a munkám elvégzésére. Orvoshoz mentem, aki gyógyszereket írt fel és gyógykezelésekre küldött. Utasítását követve szedtem a drága gyógyszert és mentem a kezelésekre. Állapotom azonban semmit sem javult. Július 11-én, vasárnap, a munkatársi imaközösségben feleségem és Ágika imádkoztak értem. Örültem ugyan, de azért nem tudtam hitben ráállni arra, hogy Isten ezt természetfeletti módon ma is és itt is megteheti. Nem is történt semmi érdemleges változás az egészségi állapotomban. Valami azért mégis történt: elkezdtem magam is hűségesebben imádkozni. Kezdtem gyakorolni a hitemet. Egy héttel később, amikor az éppen aktuális Alfa tanfolyamon a 255

hit általi gyógyulásról esett szó, hirtelen elkezdtem nagyon figyelni. Azon gondolkodtam, ha Isten 2000 évvel ezelőtt gyógyított, akkor Ő ezt ma is megteheti, engem is meggyógyíthat. A székemen ülve, magamban imádkozni kezdtem. Kértem Istent, hogy most gyógyítson meg engem, mutassa meg szeretetét ezzel. Mikorra vége lett a tanításnak, teljesen eltűnt minden fájdalom a mellkasomból, meggyógyultam. Ott még nem szóltam semmit a feleségemnek, de amikor hazaérkeztünk a gyülekezetből, az volt az első, hogy Katimnak elújságoljam a jó hírt: élő Istenem van, aki ma meggyógyított engem. Gyógyulásom óta csaknem 2 hónap telt el. Jól érzem magam. Nem csak testileg, de szellemileg is erősödtem. Isten imádása az eddigieknél is fontosabbá vált számomra. Magam is meglepődtem magamon, hogy én, aki olyan csendes voltam eddig, kérdés nélkül soha egy szót sem mondtam, most a nyári bibliatanulmányozó táborunkban magam javasoltam, hogy gyülekezetünkben rendezzünk virrasztást. Újra dolgozom. Uram, az én drága Istenem kirendelt számomra egy eddiginél összehasonlíthatatlanul jobban kereső munkahelyet. Korábban is próbálkoztam én már jobb munkát találni, de sehogy sem jött össze. Most pedig szinte az ölembe hullott. P. Sándor




O

damentem ehhez a tizennégy év körüli kislányhoz. Könnyek csorogtak végig az arcán, miközben ezt kérdezte: – Imádkozik értem? – Mersz hinni? – kérdeztem. – Ó, igen – válaszolt azonnal. – Ez az összejövetel anynyira megérintett, hogy nagyon elkezdtem Jézus után vágyódni. Imádkoztam és Jézus nevében fejére tettem a kezem. „Anya! – mondta a kislány – Most meggyógyulok. Vedd le őket! Mindet.” 256

Mindkét lábán szíjak voltak és az egyik lábfején egy körülbelül nyolc centiméter vastagságú merevítő vas. Az anya kilazította a szíjakat és fűzőket, a kislány pedig ezt mondta: „Anya, biztos vagyok benne, hogy meggyógyultam.” Nem sok szem maradt szárazon, amikor a kislány tökéletes lábakon járni kezdett. Isten ott helyben meggyógyította. Smith W.

Csak higgy!

E

gyik testvéremet, akinek a gyógyító szolgálatáért Wigglesworth korábban imádkozott, egy alkalommal rákos beteghez hívták. Ennek az embernek valószínűleg 1-2 hete volt még hátra. A bátyám azt mondta neki: „Nem fogok most Önért imádkozni, hanem egy hét múlva visszajövök. Addig olvassa el az Újtestamentumban az összes csodát.” Egy hét múlva valóban visszament és megkérdezte, hogy elolvasta-e. Az ember az időszak alatt többször is átolvasta őket. Azonnal rátette a kezét és az azonnal meggyógyult.” Albert Hibbert




éves korában (1931-ben) Lake visszatért H atvanegy Spokane-be. Fáradt ember volt már; szinte teljesen meg is vakult. Elhatározta, hogy „elbeszélget” kicsit az Úrral. Emlékeztette Őt arra, mekkora szégyen lenne, ha megvakulna, miután csak Amerikában százezren gyógyultak meg szolgálata alatt. A séta végére látás teljesen rendbejött; és élete végéig tökéletes is maradt. Roberts L.




A

mikor beértünk Gizella néni házába, egy nagyon beteg asszonyra találtunk. Csontgyulladás – mondja Gizella mama. Holnap be kell menni a kórházba. 257

Mutatta kezében a beutalót. Akkor tudtuk, hogy miért kellett visszafordulni Gyarmatról, és Csaholcra menni. Férjem elővette a Bibliát és prédikált. Prédikálás közben Gizella mama felült az ágyán, majd imádkozott fölötte férjem és az egész gyülekezet. Majd Gizella mama kezdett imádkozni, aztán egyszer csak elkezdte magát ütögetni és kiáltozott: – Meggyógyultam, meggyógyultam! Leszállt az ágyról, pedig előtte annyira fájt minden testrésze, hogy a paplant is nehezen viselte. Olyan őszinte hálálkodást Isten felé az ő szabadulásáért magyarok között sem láttunk, mint ahogy az az asszony hálálkodott az Úrnak. Nem kellett másnap a kórházba menni, mert Isten meggyógyította. Kopasz Jenőné




A

sav okozta betegségből furcsa mellékhatások maradtak vissza: például, ha valamire túl hosszan szegezte rá a szemét, a feje remegni kezdett. Elmondta az Úrnak: ha azt akarja, hogy prédikáljon, előbb teljesen meg kell gyógyulnia. Ezután bukkant rá egy kis független közössége, ahol hittek a gyógyulásban. Amikor előre ment, hogy imát kérjen, azonnal meggyógyult. E mennyei erőt megtapasztalva, Branham maga is imádkozni kezdett. Roberts L.

Folyamatos gyógyulás Mk 8:23-25. „Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit? Az felnézett, és így szólt: Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak. Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.” Jn 9:6-7. „Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így 258

szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” 2Kir 20:5-7. „Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az ÚR házába… Majd ezt mondta Ézsaiás: Hozzatok egy csomó préselt fügét! Odavitték és a kelevényre tették; a király pedig életben maradt.”


A

z Úr nagy kegyelme munkálkodik életemben, családom életében. Anyukámat és apukámat az alkohol teljes leuraló fogságából mentette meg. Nekünk, gyerekeknek is nagyon sok nehézséget jelentett szüleink életvitele. Az Úr csodálatosan megszabadította őket, ma egyik sem iszik, mind a ketten az Úr útján járnak. Az Úr csodás munkája ellenére is 2010-ben egyre gyakrabban elő-előfordult velem is, hogy bennragadtam a kocsmában és berúgtam. Egy ilyen ivás estéjén hazafelé sétáltam már mámoros állapotomban, amikor összetűzésbe kerültem egy sráccal, aki megütött, és beszakadt a dobhártyám. Ez kellett nekem, hogy az Úr hangját meghalljam. Nemsokára visszatértem teljes szívből az Úrhoz, és egy jó időre teljesen elhagytam az alkoholt. A fülsérülésem megmaradt. Nagyon kellemetlen volt, hogy rosszul hallottam és folyamatosan zúgott a fülem. Orvosi kezelésekre kellett járnom, ahol elmondták, hogy nagyon kicsi esélyem van a gyógyulásra, de ha meggyógyulok, az is nagyon hosszú folyamat lesz, lehet, hogy kell neki egy év is. Nehéz volt ezt hallani, de zúgolódás nem volt bennem, hálás voltam Istennek, hogy megállított azon a veszélyes és meredek úton, ahol elindultam. Mégis nagyon kellemetlen volt. Tudtam, hogy a gyülekezetben sokan imádkoznak értem, és természetesen én is imádkoztam a gyógyuláso259

mért, de nem olyan teljes elszántsággal, hanem esténként, vagy néha, amikor eszembe jutott. Pár hét után éreztem, hogy javul a fülem. Mondtam is az orvosnak, de ő nem látta a javulást. Egyszer már úgy éreztem, hogy teljesen meggyógyult a fülem. Ismét mondtam az orvosnak a következő ellenőrzéskor, de ő ismét azt mondta, rosszul érzem, mert ott tátong a nagy lyuk a dobhártyámon. Következő vizsgálatra már teljesen biztos voltam abban, hogy a fülem meggyógyult. A doktor úr megvizsgált, majd azt mondta, hogy talán kisebb a lyuk. Mondtam neki, hogy nem kisebb, hanem meggyógyult, érzem. Megnézte újra és ekkor látta, hogy tényleg beforrt a lyuk. „Önnek nagy szerencséje van” – mondta. Csak annyit válaszoltam neki, hogy ez nem szerencse, ez Isten munkája. Azóta is teljesen rendben van a fülem. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy megmentett ebből is, és nagy kegyelmének köszönhetően még nem is hagyott magamra a büntetésemben. P. K.ornél

Isten az én Forrásom, és Ő mindennél erősebb!

S

zületése után 2 órával komplikációk léptek fel 2004. december 22-én született kisfiunknál. Felborult a vérháztartása és a cukorháztartása. A 7-8. órában tüdőgyulladást kapott, és légzési nehézségek léptek fel. Vácon gyógyszeres kezelést kezdtek, de az nem használt neki. Felvitték Pestre, inkubátorban helyezték el, mesterségesen lélegeztették, és szondával táplálták. Láthattuk őt, de csak bemosakodva, gyermekünkhöz nem nyúlhattunk hozzá, ez szívszorító volt. Én férfi létemre sírtam, mert látszott, hogy nem jól van. Az orvosok mondták, hogy van esélye a túlélésre, de egy hosszabb kezelés várható. Ezt elfogadtuk. Imádkoztam a kicsi fölött, bíztam benne, hogy imáim eljutnak az Úrhoz. Pár nappal később mások is csatlakoztak hozzám az imádkozásban. Ekkor megtörtént az első csoda. 260

Rám telefonáltak, hogy apuka, valami történt a fiával, mert táplálható a gyermek. Kérték, vigyünk be tejet. Bevittem, és tudták táplálni a gyereket. Elfogadta, innentől rohamosan javult az állapota. Ezután élénkebb lett. Mi tovább folytattuk a harcot a gyerekért, és egyre többen imádkoztak érte. Egyszer csak mentem be hozzá hétvégén, és közben telefonáltak, hogy a gyerek teljesen jól van, vihetjük haza. Nagyon örültünk neki. Utána teljesen egészséges volt, csak az oltásokra vittük vissza. Azóta kétszer voltunk kontrollon, teljesen jól van és tudjuk, hogy az Úr kegyelméből gyógyult meg, mert Ő beavatkozott az életünkbe. I. Ernő

A szellemi gyógyulás Lk 17:11-19. „És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”


Földi életünk csak egy parányi idő az örökkévalósághoz képest. Rendkívül fontos szempont a bűnrendezés. A test gyógyulása értéktelen lenne bűnrendezés nélkül. „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” (Jn 5:14.) ***

Imrét súlyos betegség támadta meg a testében. Izmai elsorvadtak és már alig tudott járni. Kérésére elmentünk egy presbitertársammal, szolgáltunk felé az Igével. Ő is, mi is imádkoztunk, majd megkentük olajjal a jakabi Ige tanítása szerint. Bár nagyon szerettük volna, hogy meggyógyuljon, és vártuk is ezt, nem történt meg. Isten másként döntött. Megszabadította őt a kárhozat hatalmától, örök életet adott neki, és nemsokára hazavitte a Mennybe.
261

E

gyik legfontosabb imatémánk volt az Úr előtt elsőszülött gyermekünk megtérése. Már fiatal korában többször szólította az Úr, de újra meg újra elhajlás történt. Aradon szolgáltunk, amikor még a 18. életévét be sem töltötte és Magyarországra távozott a rendszerváltás után. Eltávozásába besegítettek a botránkozások is, éppen úgy, mint a szigorúnak tartott fegyelem a családban, de még inkább az elvárások egy pásztorcsaládban növekedő fiataltól. Sok imatársunk volt úgy a gyülekezetekben, ahol szolgálhattunk, mint barátaink körében, akik meglátogattak bennünket. Erzsike sok veszélynek volt kitéve Magyarországon, ahol munkát vállalt, majd Franciaországba költözött. Kitűnően megtanulta a nyelvet, férjhez ment és a vendéglátó iparban dolgoztak. Egy éjszaka leégett a ház és a vendéglő, ahol dolgoztak. Arra ébredtek, hogy ég a ház, alig tudtak megmenekülni a lángoktól. Későbbi vállalkozásuk is csődbe ment, majd a házasságuk is. Az az érzés töltötte be, hogy nincs senkije, és nincs egy darabka hely, ahol otthon érezhetné magát. Az elmúlt év utolsó felében (2011) nagyon tönkrement az egészsége, a tüdeje a sok cigarettázás miatt, és a vendéglőben cigarettázók füstje miatt. Amikor az interneten beszéltem vele, és láttam, hogy néz ki, megrémültem. Nagy fájdalma volt, és nagyon mélyen köhögött. Nagyon féltem, hogy nem lehet megmenteni az életét. Ebben az időben még szorosabban fohászkodtunk az Úrhoz a megmentéséért. Kértem, hogy menjen el az orvoshoz, aki segíteni fog, hogy elhagyja a cigarettát. Az orvos azt mondta neki, hogy segít, ha eldönti az értelmében, hogy el akarja hagyni. Mivel anyagilag is tönkrement, a nagyobbik fiunk – aki lelkipásztor –, hívta, hogy jöjjön ide Vecsésre néhány hétre. Így jött el novemberben. Sikerült elhagynia a cigarettázást. Az Úr adott bölcsességet a fiunknak, hogy megnyerje testvérét az Úrnak. A legtöbbet őnáluk időzött és nagyon otthoniasan érezte magát a gyerekekkel, akik nagyon szerették a 262

menyünkkel együtt. Jól érezte magát a gyülekezetben is, segítőkészségét nagyon értékelték és imádkoztak érte. Decemberben megtörtént az Úrhoz fordulása, amikor a testvérével együtt imádkoztak, és elhatározta, hogy új életet kezd. Jó volt vele együtt imádkozni. A gyülekezetben bizonyságot tett, hogy ezután az Úrnak fog szolgálni. Már akkor szeretett volna be is merítkezni, de januárban vissza kellett mennie, mivel új munkahelyet kapott. A jó kapcsolat megmaradt és sokszor követte interneten mindazt, ami történt a gyülekezetünkben, és hallgatta a tanításokat. Újból meghívta a fiam a gyülekezeti táborozásra, Pünkösdre, és el is jött. A bemerítésre való felkészítés is az interneten történt. A bemerítésre a vácdukai táborozás alkalmával került sor május 26-án. Nagyon boldog vagyok, hogy az Úr meghallgatott bennünket és a leányunk örömmel térhetett vissza, úgy, mint az etióp kincstárnok a bemerítése után. (Ez az Ige volt felolvasva a bemerítés alkalmával.) Tovább is imádkozunk érette, hogy az Úr erősítse meg, és maradjon meg mindvégig az Ő szolgálatában. Tőtős Erzsébet

Jézus akarja a test gyógyulását is 1Thessz 5:23. „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” 3Jn 2. „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.”


„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz!” (Zsid13:8.) Jézus Krisztus, aki 2000 évvel ezelőtt meg tudott gyógyítani minden beteget, nem változott 263

meg, ma is ugyanezt teszi. Nem utasított el soha senkit, aki hittel közeledett hozzá. Ismert minden betegséget. Ő ugyan nem volt beteg, de miérettünk súlyos sebeket vett magára, húsát cafatokra tépte a római korbács. A töviskorona, az óriási szegek, amik tartották, szörnyű kínokat okoztak. Kibeszélhetetlen fájdalmak között függött a kereszten. Megízlelte a testi szenvedést. Együtt tud érezni a betegekkel és minden nehézséggel küszködővel, mert Ő a „fájdalmak férfia és betegség ismerője…” (Ézs. 53:3.) Az Ő hatalmas munkájáról tett bizonyságot F. Zoltánné:


szinte egyik napról a másikra nagyon megH irtelen, betegedtem. A kiskunhalasi kórházba kerültem, ahol komoly kivizsgálás eredményeként megállapították, hogy rosszindulatú daganatom és egy nagyon erősen vérző sebem van, amely miatt hamarosan 6 dl vért kellett kapnom. Ezenkívül a vastagbélen, több helyen kisebb-nagyobb rosszindulatú elváltozás van, amely a vastagbél egy részének eltávolítását teszi szükségessé. Mielőbbi nagy nőgyógyászati műtétre jegyeztek elő. Amikor a kezelő orvosom mindezt közölte velem, nagyon elkeseredtem és sírtam. Nem láttam semmi kivezető utat a nehéz helyzetből. Mindehhez hozzájárult a fizikai legyengülés, amely szinte néhány nap alatt annyit jelentett, hogy a Bibliámat sem voltam képes felemelni, hogy olvassak belőle valami vigasztalót. Azt tudtam csak tenni, hogy lelkemben Istenhez kiáltottam, aki egy percet sem késett a legjobb válasszal. Elém hozta a 23. Zsoltár verseit sorrólsorra. Amikor az a vers következett – „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy…” – olyan hirtelen szállt rám Isten ereje, hogy teljesen megerősödtem a Benne való bizodalomban. Ettől a pillanattól kezdve nem féltem attól, ami következik. Ezután – mivel a műtét nagyon súlyosnak ígérkezett – az orvosok javaslatára a szegedi női klinikára kerültem. Itt ugyanúgy, mint az előző helyen, nem kaptam semmi 264

gyógyszeres vagy egyéb gyógykezelést. A kivizsgálások után műtétre készítettek elő. Ez idő alatt itthon a család, a gyülekezet és sok más kedves testvér imádkozott értem. Helyi gyülekezetünk tagjai igazán példaértékű testvéri szeretettel, munkájukat félretéve, fáradságot nem kímélve imádkoztak, könyörögtek értem Istenhez. Ő meghallgatta ezeket a drága imákat, és hatalmas csodát tett az életemben. A műtét előtti utolsó vizsgálaton megállapították, hogy nincs szükség a műtétre. Amikor tudtomra adták ezt, majd elrepültem az örömtől. Nincs szükség a műtétre! – Dicsőség az Úrnak! Azt még megjegyezném, hogy miután Isten megvigasztalt és megerősített 23. Zsoltár által, mindenkinek igyekeztem elmondani, hogy énértem nagyon sokan imádkoznak, és én tudom: engem Isten meg fog gyógyítani, hogy milyen formában, azt még nem tudom. Miután közölték velem, hogy a műtétre nincs szükség, végigjártam a szobákat és elmondtam mindenütt, hogy amiről eddig beszéltem, azt most Isten igazolta, mert meggyógyított! Ez olyan nagy érdeklődést váltott ki a betegekben Isten iránt, hogy alig győztem a bizonyságokkal teli olvasnivalókat osztani közöttük. Mindenki igyekezett többet megtudni az élő és valóságos Istenről. Az elmondott bizonyságomat az is igazolta, hogy eddigi gyenge fizikai állapotom megváltozott. Hamarosan az osztály legelevenebb tagjaként tehettem bizonyságot a hatalmas Istenről, aki most is kész meggyógyítani minden betegséget és elvenni minden erőtlenséget. Azóta többször voltam ellenőrző vizsgálaton, közöttük egy alapos CT vizsgálaton is. Dicsőség az Úrnak: minden eredmény tökéletesen negatív. A kezelőorvosom azt a diagnózist állította ki, hogy a betegségnek még csak nyoma sincs! – ez egyszerűen csodálatos, mondta. Én pedig azt tapasztalom, hogy a mostani egészségi állapotom jobb, mint a betegség előtt. Hála az Úrnak! 265

Örömmel teszek bizonyságot Róla mindenütt, mert Ő az egyedül élő és hatalmas Isten, aki soha senkit sem utasított el. Övé a dicsőség! F. Z-né

Mindenki meggyógyul, de van, aki nem fogadja el a gyógyulást. Kenneth C.

S

úlyos beteg lett legkisebb gyermekünk, Zsolti. Bevittük a szakrendelőbe, ahol megkérdezték, bent hagyjuk a kórházban vagy mindennap behozzuk ellenőrzésre. Mi vállaltuk, bevisszük mindennap, és gondoltuk, vasárnap nem kell menni, így el tudunk menni a gyülekezettel a Jánoshalmi Csendes Napokra. Ez egy egynapos alkalom volt. Természetesen vasárnap is kellett menni Zsoltival. Választani kellett, mit teszünk, hova megyünk el. Nagyon elbizonytalanodtam, nem akartam felelőtlen szülő lenni. De aztán mégis a Csendes Nap mellett döntöttünk. Ahogy elkezdődött az alkalom, Zsoltiért imádkozott Károly testvér vezetésével a testvériség. Zsolti szinte átaludta ezt az alkalmat, mi megnyugodtunk egy kicsit. Hétfőn aztán aggódtunk, mit szólnak majd az orvosok. De egy másik orvos volt akkor, aki egy másik döntést hozott, nem írom le, mi volt a véleménye az első diagnózisról. A hiányzásunk fel sem tűnt neki, ő azonnal beutalta Zsoltit a gyermekkórházba. De ekkor én már tudtam a zavar okát, Zsolti meggyógyult. Mondtam is neki, ne aggódj kisfiam, három nap és jöhetsz haza, nem kell megműteni már téged. Dicsőség Istennek, úgy is lett. Tudom, és hirdetem: Jézus Krisztus ma is gyógyít. Nemcsak ez az egy megtapasztalásunk van már, akár a családra gondolok, akár a gyülekezetre. M. Lajos

266

Minden gyógyulni vágyót meggyógyított Lk 13:16. Meggörnyedt asszony „Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?” Mt 8:16. (Lk 4:40.) „Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak…” Mt 12:15. „Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat...” Mk 6:56. „Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak.”


John G. Lake egy alkalommal, amint a betegség szörnyű pusztítását látta családjában, elkeseredett állapotában Bibliáját az asztalra dobta és amint ott kinyílt, a Csel 10:38-ra esett a pillantása, akkor arra döbbent rá, hogy Jézus az ördögnek tulajdonította a betegséget. Ettől kezdve ő is így tekintett minden betegségre: mögötte az ördög gonoszságát látta. Ez a felismerés megváltoztatta szemléletét, és ettől kezdve megértette, hogy Jézus miért gyógyította meg a betegeket. Jézus mindenkor az Atya akaratát cselekedte, és ezáltal lerombolta az ördög munkáját. (Zsid 2:14.)
Mt 4:23. Mindenféle betegséget „Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében.” 267

Mt 8:3. „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És a lepra azonnal letisztult róla.” Mt 14:14. „Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.” Lk 6:19. „Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.” Mt 9:22, 25. „Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: Bízzál, leányom, hited megtartott téged. És meggyógyult az aszszony abban az órában… Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt.”


Amikor a földön járt az Úr Jézus, meggyógyította Jairus lányát, ezt a családért tette. Amikor meggyógyította a vérfolyásos asszonyt, azt az asszonyért tette. Azonban a kereszten nem egyesekért, hanem mindannyiunkért feláldozta magát, hogy megszabaduljunk bűneinktől, és meggyógyuljunk betegségeinkből: „hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.” (Zsid 2:9.)


K

ét év óta van kapcsolatom az Örömhír Közösséggel. Ez idő alatt többször voltam konferenciájukon. Volt alkalmam megtapasztalni Isten áldását azokon az alkalmakon. Amikor megtudtam, hogy nem messze tőlünk, Kunszentmiklóson Csendes Napot tartanak 2004. március 6-án, egy percig sem tétováztam, azonnal jelentkeztem. Szombaton reggel korán keltem, hogy időben odaérkezzem, nem akartam lekésni semmiről. Készülődés közben azonban szörnyű fájdalom nyilallt előbb a hátamba, majd a probléma tovább terjedt a nyakamra is. Megtorpantam és gondolkodtam, hogy elindulhatok-e így, vagy egyáltalán 268

van-e értelme, hogy elmenjek. Imádkoztam és békességre jutottam. Már pontosan nem emlékszem a részletekre, de talán lényegesen enyhült is a fájdalom, és én mentem nagy vágyakozással. A dicsőítés alatt egyre erősödött a fájdalom. Nemsokára éreztem, hogy képtelen leszek figyelni az Ige üzenetére. Felismertem azonban, hogy ez az ördög támadása és nem nyugodtam bele ebbe a helyzetbe. Fájdalmam tovább erősödött, már menekülnöm kellett valahová. A zsúfolt program egy rövid szünetét kihasználtam és odamentem a lelkipásztorhoz, hogy megkérjem: imádkozzon értem. Ő a feladata miatt nem tudott ekkor kikapcsolódni abból a szolgálatból, amiben éppen benne volt, de azonnal megkért két férfi- és egy nőtestvért a gyülekezetből, akikről tudta, hogy jó imaharcosok. Velük átmentünk egy másik terembe. Ők elkezdtek buzgón imádkozni, bennem pedig hit ébredt a gyógyulásom iránt. Nem kételkedtem abban, hogy Istennek ma is van hatalma a betegségek fölött. Amint imádkoztak értem, a nagy fájdalom azonnal enyhült. Folyamatosan éreztem a megkönnyebbülést, a felszabadulást. A többiekkel együtt visszamentem a gyülekezeti terembe és csendben leülve szívtam magamba az Ige üzenetét. Az esti órákra befejeződött a tanítás, de vége lett az én szenvedésemnek is. Befejezés előtt szót kértem és kaptam. Akkor néhány mondatban bizonyságot tettem a gyógyulásomról. Elmondtam, hogy a dicsőítés alatt már képtelen voltam felegyenesedni, a székek között görnyedeztem, de azon a napon meggyógyultam. Csaknem öt hónap telt el azóta. Istenem tartóssá tette gyógyulásom. Nagyon hálás vagyok neki, amit ott tett velem: megszabadított a testi szenvedésből és hitemben is növekedtem. Varsányi Lászlóné




E

gy nap egy afrikai család otthonában voltam, amikor megérkezett egy férfi, aki beutazta az egész országot, hogy utolérjen engem. Ez az ember napszúrást kapott, ami kihatott az elmeállapotára is, azon felül nagy 269

rákos daganat fejlődött ki rajta. Bejött a házba, és kiderült, hogy a család barátja. Kis idő múltán egy hatéves kislány, aki addig a közelemben üldögélt, keresztülment a szobán, fölmászott a férfi térdére, rátette a kezét a tumorra az arcán, és imádkozni kezdett. A rák a szemem láttára száradt el. Fél órán belül eltűnt az egész. A seb még ott éktelenkedett, de pár nap alatt az is begyógyult. Miután a gyermek a fejére tette a kezét, a férfi felállt és ezt mondta: „Ó, az agyamban az a tűz elmúlt!” – az elméje is rendbe jött. Az erő Istené. A legegyszerűbb lélek is megérintheti Istent, és magának Istennek a jelenlétében és erejében élhet. John G. Lake

Jézus parancsa: a beteggyógyítás és ördögűzés Lk 9:1-2. 12 tanítvány „Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak.” 72 tanítvány Lk 10:9. „Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa.”

Mt 10:1. „Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.” Mt 10:8. „Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.”


„Gyógyítsatok meg betegeket” (Mt 10:8.) – És nem: Gyógyítsátok meg a betegeket! (Bár más fordí-

270

tások egyértelműen a „gyógyítsátok meg” formulát alkalmazzák.) - Mt 10:5-8-ban csak Izráel gyermekeire vonatkoztatja a gyógyítást. - Mt 28:19-ben és Márk 16:15-18-ban már az egész világra kiterjeszti Jézus a misszió parancsot. A hitre jutás jeleként említi a Biblia a betegek gyógyulását. (Mk 16:18, Csel 8:6.) A tanítványok engedelmeskedve Jézus szavának, elindultak hirdették a megtérés evangéliumát. „... sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.” (Mk 6:13.) E parancs mára is vonatkozik. „...aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban;” (Jn 14:12-13.) A tanítványok pünkösd után „... elmentek, hirdették az Igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Mk 16:20.) Fülöp Samáriában hirdette Krisztust. A sokaság figyelemmel hallgatta, mert látták csodálatos cselekedeteit. „... sok béna és sánta is meggyógyult, és nagy öröm volt abban a városban.” (Csel 8:7-8.)


zületi gyulladás miatt hónapokon keresztül fájt a karom. Az orvosi kezelések nem segítettek. Fájdalmaim egyre erősebbek lettek, a karom erőtlenné vált. 1998 májusában evangélizációs alkalom volt a pécsi pünkösdi gyülekezetben. Két vendég testvér is szolgált. A vak Bartimeusról beszéltek, aki az út szélén ült és koldult. Hallotta, hogy Jézus arra megy és kiáltani kezdett: „Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Ültem és hallgattam. A vak koldusnak volt egy lehetősége, és élt vele. Tudtam, ez

Í

271

az üzenet nekem szól. Az jutott eszembe újból és újból: neked most van lehetőséged, élj vele! Az előrehíváskor kértem, imádkozzanak a beteg karomért. Megkentek olajjal, és hirtelen leszállt rám a mennyei erő. Láttam Jézust ülni a trónján dicsőségben, ott álltam Jézus trónja előtt és átjárt ereje. Jézus meggyógyított! Köszönöm szeretetét. I. Ernőné

A gyógyítás középpontjában az Úr Jézus áll A Mt 28-ban és a Mk 16-ban olvassuk, hogy Jézus kiküldte tanítványait hirdetni az evangéliumot, felruházta őket hatalommal: „… az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Mk 16:17-18.) Fontos, hogy e szolgálatot is az Úr Jézus utasítása szerint gyakorolják a felkent szolgálók. A gyógyítást az evangélium hirdetésével összekötve végezzék. A tanítványok a figyelmet mindig Jézusra terelték, az Ő nevében cselekedtek. Nagyon fontos, hogy e szabályt kövessék Jézus mai tanítványai is. A gyógyítás középpontjában mindenkor Jézus legyen!

HIT ÁLTALI GYÓGYULÁS A tizenkét éve vérfolyásban szenvedő asszonyhoz is eljutott a hír Jézus érkezéséről. Hatalmas tömeg vette körül a Mestert. Az asszony viszont annyira hitt, hogy mindenáron a közelébe akart kerülni, addig tolakodott, amíg sikerült neki Jézus ruhájának szegélyét megérintenie. Ahogy ezt megtette, azonnal elállt a vérének folyása. Jézus érezte, hogy erő árad ki Belőle, de mégsem azt mondta az asszonynak, hogy az 272

Én erőm tett téged egészségessé. Az asszony hittel várta a gyógyulását, hitte, hogy ha megérinti a ruhája szegélyét, az is elég lesz számára. Jézus így szólt az asszonyhoz: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!” (Lk 8:43-48.) Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 6. részében hét diakónusról olvasunk. István, az egyik hittel és Szent Szellemmel teljes férfi azzal emelkedett ki társai közül, hogy mozgásba hozta hitét és nagy csodákat és jeleket tett a nép között. István nem tartozott a tizenkettőhöz, nem volt apostol, próféta vagy evangélista. Ő egy szolgáló volt, egy diakónus, de működésbe hozta a hitét és ezért csodálatos dolgokat cselekedett általa az Úr. Néhány évtizeddel ezelőtt egy könyvet olvastam. Bizonyságtételek sorát tartalmazza csodálatos gyógyulásokról. Az író a Zsidókhoz írott levél 13. részének 8. versére alapozva vallotta, hogy Isten ma is megteheti azokat a csodálatos gyógyításokat, amiket a múltban, és elkezdett imádkozni a nyomorúságban szenvedőkért. Miután hitét mozgásba hozta, hamar észrevette, hogy súlyos, gyógyíthatatlan betegek is meggyógyulhatnak, ha azok hittel ráállnak az Úr ígéretére. Feleségem súlyos beteg volt ebben az időben. Kórházi kivizsgálásra ment, de nem találták meg a betegség gyökerét. Néhány nap után hazajött. Akkor küldte valaki postán ezt a könyvet, és ő olvasni kezdte. A bizonyságtételek megérintették szívét. A Bibliából elolvasta a hivatkozott Igéket és hitben elvette a gyógyulását. Az Úr teljesen meggyógyította. Azóta sem volt problémája ezzel a betegséggel. Bennem is vágy támadt az evangéliumok és az Apostolok cselekedeteiről írott könyv alaposabb tanulmányozására. Egyre jobban kezdtem látni, hogy Isten gyönyörködik abban, ha az ember mozgásba hozza, gyakorolja a hitét. Persze a nagy ellenség, a sátán aknamunkája következtében ezt leírni, vagy 273

mondani sokkal könnyebb, mint hitben járni. Ezzel együtt is vallom, hogy próbálkozásaink nem hiábavalóak. Érdemes elindulni ezen az úton. Ebben a fejezetben leírok néhány hitből fakadó gyógyulást.

A gyógyulás történhet Mások hite által Mt 8:13. Kapernaumi százados szolgája „Menj el, és legyen a te hited szerint." És meggyógyult a szolga még abban az órában.” Mk 2:5, 11-12. „Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a bűneid. … Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza! Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára.” Mt 15:28. Kánaáni asszony lánya „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.” Lk 8:50. „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.”

Jairus lánya




Négyen vittek egy bénát. Jézus elé akarták letenni, de olyan sokan voltak a házban, hogy lehetetlen volt a Mester megközelítése. Ez a négy barát azonban nem hátrált meg, megbontották a háztetőt és úgy helyezték Jézus elé betegüket. „Jézus pedig látva hitüket, így szólt a bénához: Fiam megbocsáttattak bűneid.” Az Úr Jézus szavára a béna meggyógyult és a jelenlevők ámulatára azonnal járni kezdett. Mindazok, akik látták e nyilvánvaló csodát, dicsőítették Istent. (Mk 2:1-12.)


Egyhetes ikreket inkubátorba kellett tenni, és úgy volt, hogy csak az egyik marad életben. A kórház nő274

vére szembeszállt a szabályokkal, és a babákat közös inkubátorba helyezte. Miután betette őket, az egészségesebb baba átvetette karját testvérén, és átölelve tartotta. Erre a kisebbik szívverése stabilizálódott, és testhőmérséklete is normálisra emelkedett.


T

izenkilenc éve járok a váci kórházba szolgálni. Van egy betegszállító testvér, és egy 2 éve bemerítkezett lány is, aki a hívogatás szolgálatát végezi. Egy hónappal ezelőtt elhoztak egy váci református hölgyet, aki tolókocsival tudott csak közlekedni, mert agyérgörcsöt kapott. Lebénult a bal oldala. Ha rátette az asztalra a kezét, leesett onnan, és felemelni sem tudta. Amíg az Igét hirdettem, többször sírásba tört ki. Az igehirdetés végén kérte, hogy imádkozzam érte, mert szeretne meggyógyulni. Odamentem a tolószékéhez, és kézrátétellel imádkoztam érte. Majd kisegítettem a tolószékből, és ő el kezdett járni. Először még fogtam a kezét, de utána teljesen egyedül járt, és azóta is tökéletesen jár. Dicsőség az Úrnak! Léman Jenő




E

gyütt utaztam egy lókereskedővel. Állandóan mellettem volt. Állandóan a lóversenyekről és egyéb világi dolgokról beszélt. A Fidzsi szigetcsoport egyik szigeténél partra szálltunk, és Isten csodálatos szabadságot adott nekem a prédikálásban. Utána ez a férfi visszatért, de már nem a lóversenyzésről és a kártyáról beszélt. Visszalopózott a hajóhoz és könnyes szemmel ezt mondta: „Haldoklom. Megmart egy kígyó.” Valóban bőre sötétzöld színű volt, a lába pedig teljesen feldagadt. „Tudna rajtam segíteni?” - kérdezte sírva… Kezemet a kígyóharapásra tettem, és ezt mondtam: „Jézus nevében, gyere ki belőle!” A férfi rám nézett, és megint könnyek jelentek meg szemében. A dagadás a szeme láttára lohadt le, és egy percen belül ez a férfi teljesen egészséges volt. Smith W.

275




S

udhir saját szemével látta, hogy feleségét, Renukát és lányát elüti az autóbusz. Tehetetlenül, vérezve feküdtek az úttesten. Sudhir egy motoros riksával beszállította őket a kórházba, és közben imádkozott: „Jézus, kérlek, add vissza nekem őket.” A kórházi diagnózis lesújtó volt: Renukának különböző fejsérülései voltak, 12 törése volt, a csípője pedig 42 darabra tört. Chasku, a kislánya részlegesen béna marad – mondták. Sudhir és több más keresztény azonban imába kezdett: hirtelen megváltozott a helyzet, abból a kórházból, ahova Chaskut szállították az a hír érkezett, hogy sem belső sérülések, sem bénulás nem fog nála visszamaradni. Normálisan fog tudni mozogni, mint azelőtt. Renukára azonban 9 órás műtét várt. Imádság után mosollyal az arcán tolták be a műtőbe. A műtét azonban a kezdés pillanatában véget is ért. „Melyik Istenhez imádkoztak? – kérdezte a meglepett sebész, aki azonnal kiszaladt, hogy beszéljen az ott várakozó családdal. – A feleségének nincs már szüksége műtétre. A csontdarabok egyszeriben most megint ott vannak, ahol lenniük kell.” Renuka kicsivel később már talpon volt. Isten meghallgatta az imádságukat. CBN- World Reach




M

ásnap délután betértem a főtéri nagytemplomba. Letérdeltem egy oszlop árnyékában, s olyan forrón és közvetlenül, mint még soha, Krisztus közelében voltam és kértem Tőle vissza azt a drága életet. Könnyeim folyton hullottak, és mennél többet ivott lelkem az Ő közelségéből, annál erősebben nőtt bennem a világosság. Olyasmit éreztem, hogy nem lehet, hogy ne feleljen nekem, mint ahogy egy anyának is lehetetlen volna szó nélkül elmenni kétségbeesetten könyörgő gyermeke mellett, aki eléje borulva kapaszkodik beléje segítségért. Mikor kijöttem a templomból, mintha egy palást melege vett volna körül, s azt éreztem, hogy már útnak indult a felelet. 276

Este otthon Bibliát olvastam és Gordon szép, egyszerű könyvében az igazi imádságról. Azt írta, helyesen imádkozni annyi, mint ÁTVENNI. Átvenni a kért ajándékot, ami készen vár reánk az Isten kezében, s ezért egyszer és mind megköszönve kell már kérni. „Azért mondom Én nektek, minden, amit Tőlem kértek, higgyétek, hogy megkapjátok és Én megadom néktek.” (Mk 11:24.) Azon az éjjelen alig aludtam valamit. Megpróbáltam már köszönve imádkozni, győzelmesen megharcolni kételkedés árnyaival, belevetni magam az imádságba, mint katona az ütközetbe. Reggel felé egyszerre világosan éreztem, hogy most már megpihenhetek, aludhatok. Mint simogató biztatás, úgy jött ez. S mintha ettől egyszerre lehullott volna rólam minden teher. Elaludtam kimerülve. Reggel tudtam, tudatfeletti tudással, hogy valami nagy jónak kell jönnie. Este felmentem hozzá egy fehér orgonaággal. Katinka azzal fogadott, hogy ma éjjel felfakadt az a nagy gennytályog, amit megtaláltak a tüdejében, az orvos ujjong, hogy meg van mentve. L. M.

A beteg hite által Mk 10:52. (Lk 18:42.) A vak Bartimeus „Jézus ekkor így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged.” És azonnal újra látott, és követte őt az úton.” Lk 8:48. (Mt 9:22, Mk 5:34.) Vérfolyásos asszony „Jézus pedig ezt mondta neki: Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!” Mt 9:29-30. Két vak „Legyen a ti hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük.” Lk 17:19. A tíz bélpoklosból a hálás „És ezt mondta az Úr: Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.” Csel 14:8-10. „Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy

277

meggyógyuljon. Ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábaidra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.”


K

islányunk születése után másfél évre elmentem egy rutin rákszűrésre. Nem gondoltam semmire, csak a „megelőzési” kötelességemet teljesítettem. Megdöbbenésemre az orvos közölte, hogy talált egy cisztát. Egyelőre semmi izgalomra való ok, de 2 hónap múlva megnézzük, hogy mi lesz vele. Lehet, hogy nem lesz sehol, de az is előfordulhat, hogy növekszik. Majd akkor meglátjuk, hogy mi legyen. Addig nem érdemes idegeskedni rajta. Nagyon optimista, kedves orvosom van, aki nem szereti az „ördögöt a falra festeni”. Legfeljebb el kell távolítani – mondta, de mindezt olyan higgadtan, hogy az ember még megijedni se tudott. Hazaérve elgondolkoztam a hallottakon. Az volt talán az első reakcióm, hogy felveszem a harcot ez ellen a ciszta nevű betolakodó ellen. Nem kívánok én semmiféle idegent a testemben. Az eltávolítását se igénylem. Aztán eszembe jutott, hogy tegyük fel egy hét kórházzal jár. Ennyi pihenés már igazán kijárna nekem, és különben is, ezek rutinszerű műtétek szoktak lenni. Az orvosom nagyon jól felkészült, az Úr is meg tud erősíteni, nem kell attól félni. Itthon a két gyerekkel férjem nagyon ügyesen el tud lenni… Szinte már el is képzeltem a „pihenőmet”, amikor az Úr felrázott. Nem szabad csak úgy a „könnyebbet” választanom. Ha az Úr meg tud erősíteni, meg tud tartani a műtétben, akkor miért nem kérem ezt előre. Ő azzal a cisztával is el tud bánni. Nem szükséges ahhoz kórház, műtét, stb…, még ha olyan kicsinek tűnik is. Lehet ám ott szövődmény is, meg bármi fejlemény. Ne várj semmit, hanem menj a ciszta ellen! – szólt hozzám a bensőmből az Úr. Megvallottam, hogy az Úré vagyok, megváltott gyermeke. Elmondtam a szellemi erők előtt, hogy mindenki hallhassa, hogy nem vállalok közösséget ezzel a cisztával és el kell távoznia tőlem. Elmondtam, hogy nem fog eljutni az ügy a műtétig, mert előtte kell távoznia. Pontosan nem em278

lékszem, de néhány nap még ezt hasonló formában megismételtem, közben hálát adtam a szabadulásért, áldottam az Urat kegyelméért, szeretetéért, irgalmáért, már eddig is értem tett csodáiért. Dicsőítettem Őt. Imádkoztam magyarul és nyelveken egyaránt. Mire a 2 hónap letelt lassan, de majdnem teljes bizonyossággal mondtam, hogy nincs a ciszta. Az orvostól is úgy kértem időpontot, hogy mikor tudná megnézni, hogy mi lett a cisztával? Nem a cisztát akartam megmutatni neki. Néha még a sátán jött, hogy mit képzelek én, hogy ez csak így működik?! Részben ellene mentem, részben pedig elhatároztam, hogy ha valamit talál az orvos, akkor időt kérek még, további megfigyelésre, és természetesen imádságra. Utolsó este még férjemet megkértem, hogy mondjon egy utolsó mondatot a cisztának, azaz küldje el. Ő megtette, de mintha falra hányt borsónak hatott volna. Nem így szokott értem imádkozni! Nem tudott rá magyarázatot adni, de nem imádkozott tovább. Elmentünk a kontrollra. Az Úr teljes békességgel töltött el, semmi izgalom nem volt bennem. Az orvos megnézte az előző leletemet és mondta, hogy 42 mm-es volt. Én teljesen meglepődtem, mert én csak 4 mm-re emlékeztem. Hirtelen az a gondolat futott át rajtam, hogy milyen csodálatos az Úr, hogy nem is 4, hanem 42 mm-es cisztát tüntetett el a szervezetemből. Pedig ekkor még nem tudtam semmi biztosat. Az orvos megnézte ultrahanggal, és elmondása szerint nyoma sincs az előzőleg ugyanitt látott „betolakodónak”. Elmondtam neki, hogy én is pont ezt az eredményt vártam, nagyon örülök neki. Aztán kimentem és elmondtam a férjemnek is, majd örvendezve, az Urat dicsőítve mentünk tovább dolgaink intézésére. Az esemény ma történt, amikor ezt leírom. Nagyon hálás vagyok az Úrnak ezért az újabb győzelemért, amit az utóbbi hetekben harcoltam meg. Az igazsághoz még hozzá tartozik, hogy néhányan tudtak még erről a problémámról, de valahogy úgy gondolom, hogy bár szükséges volt az imatámogatásuk, mégis a „döntő szó” most az enyém volt. Még csak nem is a férjemé. Nekem kellett eldönteni, hogy akarok-e szabadulni, és megharcolom-e a csatát. 279

Ez év elején a Zsoltárok 4:4. teljesen új Igeként, új megvilágításban jelent meg előttem. „Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha Hozzá kiáltok.” Ezt tapasztalhattam meg most ezen keresztül is. Újra és újra ráálltam erre az Igére, és igyekszem ezt tenni a jövőben is. Azért, hogy el ne felejtsem, kiírtam a konyhába jó nagy betűkkel jól látható helyre. Így is igyekszem a szívembe és az eszembe vésni, hogy az Úr csodákat tesz. V. P-né

Neked kell Jézus nevét a problémád neve fölé helyezned!

E

gy hasi műtéten mentem keresztül. A műtét oka daganat volt. A sikeres operáció után egy évvel, 1988 őszén ismét jelentkeztek a régebbi panaszaim. Annyira romlott az állapotom, és erősödtek a fájdalmaim, hogy novemberben újra kórházba kerültem. A vizsgálat során kiderült, hogy a daganat kiújult és rosszindulatúvá vált. December elején közölte velem a főorvos, hogy újra meg kell műteni engem. Hittem Istenben, de mégis nagyon elkeserített a diagnózis. A halálomra készültem. Kértem a főorvost, ha lehet, csak az ünnepek után műtsenek, hogy az utolsó karácsonyomat a családommal tölthessem. Ilyen nehéz ünnepem még soha nem volt. Elérkezett 1989 januárja, és be kellett feküdnöm a kórházba. Az ezt megelőző vasárnap este gyülekezetünkben, az igehirdetés alatt csodálatos dolog történt velem. Lelkipásztorunk a 38 éves beteg ember történetéről beszélt. Egy gondolatot emelt ki: „Akarsz-e meggyógyulni?” Ez annyira magával ragadott, hogy már nem is láttam az igehirdetőt, hanem maga az Úr Jézus állt előttem. Úgy éreztem, hogy személyesen tőlem kérdezi, hogy akarok-e meggyógyulni én is. Igen – mondtam –, testileg és lelkileg is meg akarok gyógyulni! Az Úr ezeket a szavakat komolyan vette, és meggyógyított. Éreztem, hogy forróság öntött el, egész testemet átjárta Isten Szelleme, bár akkor még nem tudtam 280

pontosan, hogy mi történt velem. Hétfő reggel a kórházban, a vizsgálat során kiderült, hogy eltűnt a daganatom! Akkor már tudtam, hogy Isten meghallgatta az imádságaimat. Miután megérkezett a vizsgálat eredménye, maga a főorvos jött be hozzám, és közölte, hogy minden rendben van, nincs szükség műtétre. Nagyon boldog voltam, örültem és dicsértem az Urat. Másnap hazaengedtek a kórházból. A főorvos azonban olyan gyógyszerekkel látott el, amit csak súlyos betegnek adnak. Engedelmeskedtem az orvos utasításainak, és minden este bevettem egy szemet. Az első, majd a második szem után egyre rosszabbul lettem. A harmadikat is bevettem, de állapotom csak tovább romlott. Egész éjjel az ágyam szélén ültem, és az Úrhoz kiáltottam szenvedéseim között. Ekkor egy hang így szólt: „Meggyógyítottalak, és mégsem hiszel?” Annyit tudtam mondani: „Uram, köszönöm neked!” Nem sokkal ezután kontroll vizsgálatra mentem vissza a kórházba. A gyógyszereimet visszavittem, mert többé nincs szükségem rájuk. Bizonyságot tettem arról, hogy Isten meggyógyított. Azóta nincsenek ilyen panaszaim, amiért egyedül Istené a dicsőség! R. Imréné

A beteg és az érte imádkozó hite által Jó, ha a beteggel együtt olvasunk a Bibliából gyógyulási történeteket, és elmondjuk a személyes tapasztalatunkat, átéléseinket a gyógyulások területén. Ajánlatos a bibliai igazság alapján álló ilyen témájú könyvek olvasása. Ha lehetséges, kételkedők és érdektelenek ne legyenek a teremben, amikor betegekért imádkozunk. Így tanuljuk ezt Jézustól. Jairus leányának életrekeltésekor „...mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt.” (Mk 5:40.) Péter is megtanulta szeretett Mesterétől, hogyan imádkozzon a kritikus helyzetben levőkért. Dorkász belehalt a betegségébe. A gyászoló tanítványok Péter segítségét kérték. Két férfit küldtek érte, azzal az üzenettel, hogy késleke281

dés nélkül jöjjön. Péter engedelmeskedett a kérésnek. Megérkezésekor meghallgatta a szomorkodó, sírva panaszkodó özvegyasszonyokat. Majd „kiküldött mindenkit, letérdelt és imádkozott.” Csak ezután szólt a halottnak, hogy azzal életre hívja őt. Majd behívta a szenteket, és bemutatta nekik az életre kelt Dorkászt. ***

Három éve élt már tolószékben a fiatal lány. Még a lába ujját sem tudta megmozdítani. 2011 februárjában egy üzenetet kapott egyik közismert evangélistától: „Másnap este, pontban hatkor tegye a kezét a fejére, én imádkozom érte, és feláll a tolószékből”. A deréktól a talpáig béna lány hittel fogadta az üzenetet, úgy, mint ami Istentől jött az Ő szolgájának közvetítésével. Értesítette húgát és elmondta a kórházban, mindazoknak, akik a környezetében voltak. A reagálások különböztek egymástól, többségében úgy fogadták, hogy a beteg gondolkodásában zavar állott be. Ő azonban nem hátrált meg, megmaradt az Istenben vetett hit talaján. Másnap délután meghívta egy ismert betegtársát, hogy menjen vele az udvarra imádkozni. Csatlakozott hozzájuk a nemrégen megtért betegápoló is. Hangos szóval dicsérték Istent, nem zavartatta őket, hogy sokan bolondnak nézik őket. Isten jelenlétében még hangosabbá vált a dicséretük. Többen az ablakokból figyelték őket, és mintegy 30 fős csoport köréjük sereglett, csodálva, ami történik. Betegek, ápolók és orvosok gyűrűjében a körülvevőkhöz szólt a béna: „Mindjárt hat óra lesz és én felkelek a tolószékből”. Pontosan így történt. A körülállók közül többen sírtak örömükben, mások nevettek és tapsolva ugrándoztak. Hihetetlennek tűnt, ami szemük előtt végbement, de a valóság felfakasztotta a hálát a kételkedők szívéből is. Közösen elmondták a megtérők imáját. Krisztus követése melletti döntések születtek ott, a romániai kórház udvarán. A meggyógyult beteg is282

tentagadó húga egyik pillanatról a másikra szintén hitre jutott. Nem kételkedik már, és nem háborog – az általa korábban tagadott – Isten ellen. Megérezte Isten szeretetét ebben a csodában. Ma már ő tesz bizonyságot másoknak. Hirdeti nővérével együtt Isten nagyságos dolgait.


A

Nagyváradi Baptista Gyülekezet meghívott az egyik alkalommal. Vendéglátóim közül az anya és leánya elmondta, hogy a fodrásznő, akihez járnak, rákos beteg. Azt kérdezték tőlem, imádkoznék-e érte, ha ő is akarná? A hölgyet meghívták lakásukra, aki kb. 30-35 éves lehetett. Beszéltem neki Jézus Krisztusról, a bűnbocsátóról, a gyógyítóról, a szeretetről, amelyet feltétel nélkül képvisel az életünkben. Ő befogadta szívébe az Úr Jézust. Ezután megkérdeztem tőle, szeretné-e, ha imádkoznék a gyógyulásáért? Hiszi-e, hogy meggyógyul? Azt válaszolta: nem csak hiszi, hanem tudja, hogy meggyógyul. Két hét múlva jött egy e-mail üzenet tőle, hogy teljesen meggyógyult. Az Úré minden dicsőség! Léman Jenő




C

sütörtökön a bibliaóra után arra kértek, hogy látogassak meg egy embert, aki teljesen béna volt. Ez az ember azt mondta, hogy Isten megmutatta neki, hogy az én imádságomon keresztül fog meggyógyulni. Erre a kijelentésre kivert a víz. Gyorsan átgondoltam, hogy mit tehetek. Ekkor jött a gondolat, hogy a kórusvezetőt és a gyülekezeti vént is magammal vigyem. „Ha ők is velem imádkoznak, és a férfi meggyógyul, akkor jó, de ha nem, akkor nem egyedül maradok szégyenben.” A gondolatot tett követte, együtt mentünk a beteghez és beszéltünk vele. Amikor az imádkozásra került sor, először a vén testvért, aztán a kórusvezetőt kértem imára. Nem 283

történt semmi, így én voltam soron. Mivel a beteg tisztában volt azzal, hogy az én imádságomra gyógyul meg, olyan erősen koncentrált imámra, hogy hitétől egész megszégyenültem. Kezemet béna kezére tettem és elkezdtem imádkozni. Hirtelen olyan erősen kapaszkodott a kezembe, hogy szinte fájt. Neki, aki a kezét sem tudta megmozdítani, újra erő volt a karjaiban. Én tovább imádkoztam és imám végére derékig meggyógyult. Ő megköszönte és mi vele együtt köszöntük Istennek ezt a csodáját. Hitem ezáltal úgy megerősödött, hogy meg voltam bizonyosodva arról, hogy egészen meggyógyul. Azt mondtam neki: „Az Úr holnap reggelig teljesen meggyógyít és te hívj fel telefonon az örömhírt elmondani!” Teli örömmel és hálával búcsúztunk el egymástól. Korán reggel csengett a telefon. Ő volt a vonalban és elmondta, hogy most egy telefonfülkében áll és szeretné az örömhírt elmondani, hogy teljesen meggyógyult. Hermann Riefle

A gyógyulás módjai Érintés által Mt 8:15. Mt 20:34.


P

ünkösd volt ott közöttünk! De ami a legmegindítóbb volt: százak próbáltak hozzám érni, annyira le voltak nyűgözve Isten jelenlévő erejétől. Sokan bizonyságot tettek arról, hogy ettől az érintéstől meggyógyultak. Ez nem azért volt, mert nekem bármiféle erőm van. Az emberek hitüket gyakorolták, mint Jeruzsálemben, amikor hittek abban, hogy Péter árnyéka meggyógyítja őket. Smith W.

Szó által Mt 8:16.

Lk 9:42.


284

Az Úr szavában teremtő erő van. Ha Ő szól, megváltoznak a dolgok. A vihar lecsendesedik, a vak szeme megnyílik, aki a sátán fogságában van, megszabadul, a beteg meggyógyul. A két ünnep közötti nagy hajrában megbetegedett Anna, a magas lázzal érkező nátha ágyba kényszerítette. Tudta, hogy a következő nap olyan feladat vár rá a munkahelyén, amit más nem tud elvégezni helyette, és ugyanakkor nem is halasztható. Arról nem is beszélve, hogy szilveszterre pedig süteményeket akar készíteni. Rettentő érzések fogták el. Komoly betegséget vélt felfedezni magában. Pont akkor olyan filmet nézett a tévében, amit nem lett volna szabad. Egy nőről szólt, aki rákos daganata miatt haldoklott. Neki is nagy fájdalmai lettek fizikálisan és lelki szinten is. Egyszer csak betegágyán a fal felé fordult és hallotta, amint az Úr szólt hozzá: „Kelj fel, meggyógyultál, már nem vagy beteg! Minden erejét összeszedte és nem törődve a 39 fokos lázzal, felkelt. Érezte, hogy minél többet beszélt és mozgott, annál inkább hagyta el testét a betegség. Harminc perccel később már annyira jól érezte magát, hogy kiment a konyhába és sütésbe kezdett. A betegségnek minden tünete elhagyta őt. Engedelmesség által 2Kir 5:14. Alázatos kitartás által Jób 42:10. Mt 15:21-28.


Gyógyulás az asztmából

F

érjemnek egy asztmatikus problémája van, ami folyamatosan nehezíti a mindennapjait. Lehet vele

285

élni, de állandóan visszatérő légzési problémái vannak, ami neki is nagyon kellemetlen, de a környezetének se kívánatos. Első gyermekünk, ahogy elkezdett cseperedni, egyre többet krahácsolt. Nem dohányzik senki a környezetében, igyekeztünk az optimális páratartalmat is megteremteni a lakásban, de a tünetek hol csak betegség előjelek lettek, hol hosszabbtávú problémára engedtek következtetni. Bár néha azt hittük, csak apukát utánozza, de az orvosunk úgy döntött 7 éves korában, hogy elküldi kivizsgálásra, hogy asztmás-e és kell-e valami állandó terápia neki. A gond csak az volt, hogy a kivizsgálásra olyankor kellett volna vinni, amikor legalább néhány hete nem evett gyógyszert. Ilyen időpontot viszont nem találtunk, mert ebben az időben nem tudtuk elhagyni a gyógyszereket semennyi időre, még pár napra se, mert akkor újra felerősödtek a köhögési tünetei. Elgondolkoztunk ezen a helyzeten, hogy vajon mért nem tudjuk elvinni kivizsgálásra. Arra jutottunk, hogy mennyei Atyánk elé kell hozni előbb ezt az ügyet, mert Ő tudja fogadni gyógyszerekkel együtt is. Egyébként is Ő az alkotója, Ő ismeri minden porcikáját, sőt a jövőjét is. Imádkoztunk, az Úr elé vittük és egy nagyon ismert történet egyik igeversét hozta elém az Úr. „Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád és megvív vele...” (1Sám 17:32.) Teljesen megnyugodtunk. Az orvos is elfogadta, hogy nem tudjuk így kivizsgálásra vinni. Valahogy észrevétlenül gyógyult, egyre kevesebbszer volt szükség a gyógyszerekre, és ha újra meghallottam a köhögést (nagyon ritkán jött, de még évekkel később is), akkor már nem csüggedtem, csak elmondtam imában, lehetőleg hangosan, hogy a szellemvilág minden érintettje hallja, hogy „elmegy a te szolgád és megvív vele”. Nem csüggedünk, harcolunk és győzünk. Azóta eltelt közel 5 év, de hála az Úrnak, soha nem került sor még a kivizsgálásra se, és a tünetek is megszűntek. Ha csak köhög is, eszünkbe jut az Úr kegyelme és gyógyítása, erre emlékezünk olyankor, és hálát adunk. Vné F Renáta

286

Egyéb cselekedetek által


– Távolban levő barát imádkozása által. Mt 8:8. és 13. kapernaumi százados: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám... Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”


T

izenegy évvel ezelőtt elestem a munkahelyemen, medencecsont és szeméremcsonttörést szenvedtem. Több mint egy héttel a baleset után nagy fájdalmak közepett néztem az ATV adását, a Vidám Vasárnap műsorát. Hallottam, amint a lelkész bejelentette, hogy most imádkozni fog a betegekért. Fiam azonnal tárcsázta a számot és máris a kezembe nyomta a kagylót, hogy imát kérjek. Miközben imádkoztak értem, én zokogtam, és még utána is sokáig. Hálát adtam az Úrnak gyógyulásomért, és dicsértem Őt. Ezt követően naponta feleződött a fájdalom. A következő héten már bizonyságot tettem arról, amit az Úr tett velem. A hatodik héten pedig már teljesen gyógyult voltam. Dicsőség Istennek! S. Zsuzsa




– Árnyék közvetítésével. „... A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogyha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre... mind meggyógyultak.” (Csel 5:15-16.)


– Kendők és kötények közvetítésével. „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak 287

tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük.” (Csel 19:11-12.)


Z

oli fiam tüdő- és mellhártyagyulladást kapott. Vérsüllyedése 125-re emelkedett, be kellett vinni őt a kórházba. Egy hétig küzdöttek vele az orvosok, de semmilyen gyógyszeres kezeléssel nem értek el eredményt, a vérsüllyedés értéke nem változott. Vasárnap Zoli pizsamája felsőrészét és a kispárnahuzatot elvittem a gyülekezetbe. Átadtam az egyik presbiternek, aki – éppen úgy, ahogy a Cselekedetek könyvében olvassuk – imádkozott felettük. Közben éreztem a Szent Szellem fuvallatát az ujjaim között. Megköszöntem az Úrnak a fiam gyógyulását. A két ruhát visszavittem a kórházba. Fiam azonnal felvette a pizsama felsőt és kérésére azonnal áthúztam a kispárnát. Két nap múlva 95, majd újabb két nap múlva már csak 65 volt a vérsüllyedés értéke. Pár nap múlva teljesen egészségesen távozhatott a kórházból. S. Zsuzsa




– Olajjal megkenés által. „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.” (Jak 5:14.) „... sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.” (Mk 6:13.)


Amerikából hazatérve Budapestre, a Nap utcai gyülekezetbe ment lelkipásztornak dr. Somogyi Imre. Ezt követően nagyon hamar súlyos betegség támadta meg a 10 éves fiát, Barnabást. Sokat szenvedett a folyamatos lábfájástól, az ágyat sem tudta elhagyni. Betegségének harmadik évében gép és mankó segítségével elkezdett járni. Klinikai szakemberek magashegyi vidékre, Svájcba akarták küldeni. Ennek költségeit nem tudták felvállalni. 288

Hosszú töprengés és imádkozás után, feleségével együtt meghozta a döntést: Nem kísérleteznek a költséges gyógykezeléssel, erős hittel elhatározták, hogy az Úrhoz mennek. Bement a szobába, és a díványon fekvő, éppen a Bibliáját olvasó fiát kérte, hogy keresse ki a Bibliában és olvassa el a Jak 5:13-15. verseket. Megkereste és elolvasta: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! … Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt…” Somogyi testvér megkérdezte: „Hiszed-e ezt édes Fiam?” Barna szívéhez szorította Bibliáját és határozottan válaszolta: „Hiszem.” Az édesapa behívta feleségét és kisebb fiát a szobába. Bezárta az ajtót, hogy senki ne zavarhassa őket. Lecsatolta fia lábáról a gépet, megkente a beteg részt olajjal, majd elolvasta a Bibliából azt a szakaszt, ahol Ábrahám oltárra helyezi fiát. A házaspár és az egészséges fiúcska letérdelt, és úgy könyörgött az Úrhoz Barna gyógyulásáért. Csoda történt, Isten megdicsőítette Magát gyermekük gyógyulásában. A baj góca elmeszesedett, jobb lába kissé megrövidült, de a gyógyulás folyamata beállt. *** Naplóm: 2009. 06. 14.

Jézus a szabadító, Ő a gyógyító. Nem olyan régen meggyógyította Zsoltot az Úr, mert hitt az Igében. Elhitte, hogy Jézus Krisztus az ő betegségét is felvitte a keresztre. Én is hittem, de tudom, hogy az én hitem mennyire fogyatékos volt e témában. Világos előttem, hogy az ő hitére való tekintettel történt meg a gyógyulás. Kedves volt az Úrnak, hogy bennünket is felhasználjon az érette imádkozásban. Megkentük őt olajjal is az Úrnak nevében. Tudom, hogy ez szükséges volt, de azt is tudom, hogy 289

nem elégséges. A hit, a feltétel nélküli hit nem spórolható meg, és Zsolt nem spórolta meg. Egy héttel ezelőtt felesége, Hella ment át nagy szenvedéseken. Bár testi fájdalmak kínozták, felismertem, hogy az ördög munkája ez. Imádkoztunk értük, velük, a szenvedés átmenetileg elmúlt, de visszajött. Szabályszerű harcba kellett mennünk. Harcoltunk. Csodálatos volt látni a hitüket. Nem az én erőtlen hitemre, hanem Jézus Krisztusra koncentráltak, Tőle várták a szabadítást. De minket, engem sem hagytak ki. Kérték az imatámogatást, kérték az olajjal való megkenést. Ágikával és még egy testvérrel mentem, hogy csatlakozzam Hellához és Zsolthoz. A démonoknak távozást parancsoltunk. Megkentem olajjal Hellát, és az Úr meggyógyította őt.


K

étezer-tíz nyarán egyik este arra ébredtem, hogy nagyon fáj a jobb tüdőm. Eleinte próbáltam visszaaludni, majd imádkoztam is, hogy múljon el a fájdalmam, de nem javult. Gondoltam, hogy szólok anyáéknak, hogy menjünk be az ügyeletre, vagy a kórházba. A fürdőszobából kifelé menet viszont elájultam. Nem tudom, hogy menynyi ideig feküdtem ott, de amikor magamhoz tértem, össze tudtam magam szedni annyira, hogy el tudtam menni apáék szobájához és tudtam nekik szólni, hogy baj van. Nem sok mindenre emlékszem, csak arra, hogy borzasztóan fájt az oldalam. Végül is bevitt apa Kecskemétre a kórházba, ahol egyből EKG-t csináltak, meg még néhány más vizsgálatot is elvégeztek. Másnap reggel is elájultam. Ezen a napon is voltak tesztek. Pontosan nem tudták, hogy mi a bajom, a röntgenen csak valami nagyobb árnyékot láttak az orvosok. Kaptam antibiotikumot, de nem húzódott össze. Gondoltak arra is (ezt utólag tudtam meg), hogy tüdőgyulladás valamivel kombinálva, esetleg félrenyeltem innivalót, vagy ételt, netán penészféleség, vagy talán rák, de szerintük ahhoz még túl fiatal voltam, hogy daganatom legyen. 290

Anyáék majdnem minden nap meglátogattak, és többször is mondta, hogy imádkoztak értem a gyüliben. Utána óvatosan megemlítette, hogy benne lennék-e, ha megkennének olajjal, és úgy imádkoznának értem. Tiltakoztam rendesen, hogy hogy nézne már ki, hogy bejönnek kis „bödönkével”, és „leöntik” a fejem, meg hát milyen lenne már ez ott a többi ember előtt! Különben is, Isten anélkül is meg tudna gyógyítani. Anya különösebben nem szólt semmit, látta, hogy nem akarom azt, hogy eljöjjenek. Utána következő látogatásnál is mondta, én meg akkor sem engedtem. De utána megint, és megint. Én meg úgy voltam, hogyha ettől boldogabbak lesznek, hát jól van akkor, jöjjenek el. Ekkor már kezdtem kicsit megváltozni, és valahogy a végére már semmi bajom nem volt ezzel a dologgal. Nos, egyik nap el is jöttek, de olyan tapintatosak voltak, hogy nem is a szobában, hanem egy félreeső kis helyen imádkoztak értem. Jólesett, hogy ilyen fontos voltam nekik, hogy értem még be is kocsikáznak Kecskemétre. Ezek után már az a valami a tüdőmben kezdett összezsugorodni (az orvosok szerint az antibiotikumra, szerintem az ima hatására...). Volt még néhány röntgenem, de már látszott, hogy sokat javult a helyzet, és mire kiengedtek, addigra egész rendbe jöttem. Néhány hét múlva mennem kellett CT-re, hogy leellenőrizzenek, de már nyomát sem találták az árnyéknak. Hiszem, hogy Isten gyógyított meg, és az orvosokat is felhasználta erre a célra. Ne szégyelld azt, ha a kórházban is imádkoznak érted, mert ez fontos dolog. És szeretném még egyszer megköszönni mindazoknak, akik vették arra a fáradtságot, hogy eljöjjenek imádkozni értem. H. Csenge




– Lélekben, kézrátétellel „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön.” (Róm 8:26.)


Még 1974-ben történt. Az érettségi előtt álló fiú szó nélkül elvitte otthonról édesapja új Wartburgját, és barátjával együtt elindult kocsikázni. Gyakorlatlan 291

vezetésének és gyorshajtás következtében az egyik kanyarban fának hajtott. Mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek, de életben maradtak, pedig a kocsi teljesen összetört. Isten megóvta őket a haláltól, még újabb esélyt adott nekik. Közülük az egyik később elment egy ébredési istentiszteletre. Isten Lelke leszállt az egyik jelenlevőre. Erzsike elragadtatásban részesült. Csukott szemmel feküdt mozdulatlanul. A többiek köré térdeltek és figyeltek az Úrra. Kicsivel később a fiatal lány megmozdult, szemeit ki sem nyitotta, Lélek által rátette kezét a súlyos beteg fiúra, akinek többek között a gerince tört el három helyen. A fiú azonnal meggyógyult és nyelveken kezdte dicsérni az Urat. ***

Mélyen megérintette szívemet Dávid hite. Bonnke egyik afrikai evangélizációs hadjárat utolsó estéjén imádkozott a fiúért. Kérte, hogy Isten Szent Szelleme töltse be az életét. Ezt követően azonnal indult haza a sötét éjszakában. Hajnalodott, amikor falujába megérkezett és egy, általa jól ismert fiatal édesanyával találkozott, aki éppen az evangélizáció előtt veszítette el a nagyobb kisfiát, fekete lázban halt meg. Most, ahogy kilépett kunyhójuk kapuján, egy becsomagolt kisgyereket nyomott Dávid kezébe. Őt is elkapta a láz. Látható volt rajta, hogy hamarosan meghal, és akkor az asszonyt mindkét gyermekétől megfosztja a fekete láz. Dávid – akit csak néhány órája töltött be a Szent Szellem – könyörületre indult. Érezte, hogy olyan szeretet árad bensőjéből, amilyennel még soha nem találkozott. Ez ellenkezett a törzs törvényével, de akkora szeretet volt benne, hogy döntött: kockáztat. Megkérdezte az asszonyt, hogy imádkozhat-e a gyermekéért. Az anya igennel válaszolt. Ekkor a halálos beteg gyermekre tette a kezét. Dávid érezte, hogy a kisfiú fejében ég a láz tüze. Kérte Istent, hogy vegye el a lázat 292

a gyermekről. A kicsi hirtelen abbahagyta a sírást, aztán felült és enni kért. Az anya elképedve fogta meg fia fejét és érzékelte, hogy elmúlt a láz. Az asszony kikerekedett szemekkel előre szaladt a fiával, egyenesen a törzsfőnök házához, akivel közölte: „Dávid imádkozott a gyermekért és meggyógyította. Nézd elmúlt a láza!” Megetette a kicsit és az azonnal kiment játszani. Dávid pedig hazament és családjának újságolta a történteket. A törzsfőnök magához rendelte Dávidot. Ott volt az anya is meggyógyult gyermekével. A törzsfőnök így szólt: „Dávid, hallottam, hogyan segítettél ennek az anyának. Van egy lányom, akin nem tudnak segíteni az orvosok. Nyomorék: kicsavarodott végtagokkal született. Elvittem a legjobb orvosokhoz Fokvárosba, de semmit sem tehettek. Elvittem a boszorkánydoktorokhoz. Semmi nem használt. Kérlek, menj el a kunyhójába, és imádkozz érte úgy, ahogyan ezért a kisfiúért reggel!” „Megteszem” – mondta Dávid. A folytatást így mondja el Dávid: „Velem jött az asszony, akinek meggyógyult a fia. Amikor beléptünk a kunyhóba, először semmit sem láttam, de ahogy a szemem hozzászokott a sötétséghez, megpillantottam a nyomorék lányt, aki ott feküdt egy szalmazsákon. A lábai borzasztóan kicsavarodva ott voltak alatta. Újra éreztem, hogy Jézus erőteljes szeretete kiárad belőlem felé. Beszéltem neki Jézusról. Elmondtam, hogy imádkozott értem Bonnke, hogy bemerüljek Szent Szellembe. Azután megmagyaráztam neki, hogy én nem tudok csodát tenni, de Jézus Krisztus arra is képes, ami nekünk lehetetlen. Aztán rátettem a kezem és imádkozni kezdtem. Rögtön hallottunk egy pattogó, kattogó hangot. Először nem tudtam mi az, de aztán láttam, hogy a lány lábai kiegyenesednek. Ekkor jöttem rá, hogy a csontjai pattogtak és kattogtak. Az asszony, aki velem jött, felsikoltott, majd kiviharzott a kunyhóból, hogy elmondja a történteket az egész falunak. 293

A lány életében először állt lábra. Örömében sírt és kisétált velem az udvarra. Ott volt a törzsfőnök is és látta a csodálatos gyógyulást. A falu egész népe öszszesereglett és örömujjongásban tört ki. Végül a törzsfőnök lecsendesítette a tömeget és azt kérte tőlem, hogy szóljak az emberekhez. Én pedig elmondtam, hogyan imádkozott értem az evangélista, hogy megkapjam a Szent Szellemet, és most ezért láthatok embereket meggyógyulni Jézus nevében. A főnök bejelentette, hogy egyhetes összejövetel sorozatot tart a falunk területén. Hírnököket küldött a törzs minden falvába, akik továbbították a parancsát az embereknek, hogy jöjjenek meghallgatni az evangéliumot. Azóta minden nap prédikálok és imádkozom a betegekért.”


E

gy közösségben, ahol szolgált, a pásztor megkérte, hogy látogassák meg együtt az egyik tagot. Egy aszszonyról volt szó, aki beteg volt. Amikor megérkeztek, rögtön szembetűnt, hogy a nő igen gazdag. A két prédikátort bevezették egy szobába, ahol feküdt. Mellette az éjjeliszekrényen sorakoztak a gyógyszeres üvegek. A pásztor megszólította: „Azért jöttünk, hogy imádkozzunk Önért.” De Wigglesworth ránézett: „Én nem! Önnek a betegség szórakozás! Egyáltalán nem fogok Önért imádkozni.” Ezekkel a szavakkal elhagyta a szobát és visszatért az autóhoz, hogy megvárja a pásztort. Az, miután az asszonyt megvigasztalta, csalódott arccal ült be Wigglesworth mellé. „Ezt igazán rosszul tetted a gyülekezet szempontjából. Ez a kedves testvérnő a gyülekezetnek jelentős pénzösszegeket adományoz.” – fordult hozzá. Wigglesworth élesen nézett vele szembe: „Pontosan ez a probléma!” „Nos, jó. – válaszolta a pásztor. – De nem tartom valószínűnek, hogy látjuk még őt az istentiszteleten.” 294

„De – válaszolta Wigglesworth nyugodtan – mégpedig hamarosan!” A pásztor házához mentek, ahol megvacsoráztak, majd a kis kápolnába, az esti istentisztelet helyére hajtottak. A nő, aki délután még betegen feküdt az ágyban, eljött az istentiszteletre. Az imánál ő is előrejött. Wigglesworth megkérdezte: „Kész vagy?” „Igen, készen vagyok! Aztán még hozzáfűzte: Miután Ön délután elment, a Szent Szellem átalakított engem. Önnek ugyanis igaza volt.” Azon az estén teljesen meggyógyult. Albert Hibbert

NÉMELYEK NEM GYÓGYULTAK MEG Jn 5:3, 9. A Betesda tónál a harmincnyolc éves beteg gyógyulásakor sokan maradtak betegek. Nem gyengítik a gyógyítás értékét a további példák: 1Tim 5:23. „... gyakori gyengélkedésedre való tekintettel...” 2Tim 4:20. „... Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen.” Gal 4:13-14. „... testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot...” Lk 4:27. „Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán.” Lk 5:15-16. „... nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.”


Úgy gondolom, hogy e földi létben nem fogunk eljutni minden titok megértésére. Nem is feltétlen fontos, még akkor sem, ha mi szeretnénk. Az Úr Jézus 295

nem adott magyarázatot hallgatóinak, miért csak egyetlen emberrel foglalkozott a Betesda tavánál, miért maradtak mások betegek. Akkor sem magyarázkodott, amikor sokan összegyűltek, hogy hallgassák tanítását és gyógyítsa meg betegeiket. Ő csak egyszerűen visszavonult a pusztába és imádkozott. Ő, Aki mindig az Atya akaratát tette, pontosan tudta, mit miért tesz. Pál apostolról ismert, hogy a Szent Szellem isteni erejével felhatalmazva – a Jézus nevében – számtalan beteget meggyógyított, megkötözöttségben szenvedőket megszabadított. A gyógyító kenet úgy áradt belőle, hogy a betegek, vagy azok hozzátartozói a testén levő ruhákat is elvitték, hogy azokat a távol levő betegekre ráhelyezzék, és tapasztalták, hogy azok meggyógyultak. Máskor meg azt írta a galatai gyülekezetnek, hogy testi erőtlenségében hirdette nekik az evangéliumot. Trofimoszt, kedves testvérét, pedig betegen hagyta Milétoszban, amikor szolgálati útján tovább indult. Timóteusnak pedig – ahelyett, hogy olajjal megkente volna, vagy kézrátétellel gyógyította volna – azt tanácsolta, hogy a vissza-visszatérő gyengélkedését kevés borral kúrálja. Ezek az Igék is arra mutatnak, hogy nem szabad egy-egy mondatot kiragadni a teljes Írásból és arra egy tantételt felállítani. Pl. azt, hogy mindenkinek meg kell gyógyulni, vagy azt, hogy a gyógyulások ideje lejárt, ma már ez nem működik. Ez egyik sem áll meg Isten Igéjének alapján. Éppen ezért mindig nagy felelősséggel kell keresnünk Isten ránk és betegeinkre vonatkozó akaratát. Ászá nem Istent kereste, mint gyógyítót 2Krón 16:12-13. „Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett. Ászának a lába és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az ÚRhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz. Azután Ászá pihenni tért őseihez, meghalt uralkodása negyvenegyedik évében.” 296

Amikor Isten nem gyógyít meg Mt 13:13-15. (Ézs 6: 9-10. Jn 12:40. Csel 28:27.) „Azért tanítom őket történetek segítségével, mert néznek ugyan, de nem látnak, hallanak ugyan, de nem hallgatják és nem értik meg, amit mondok. Beteljesedik majd rajtuk, amiről Ézsaiás így prófétált: Hallani fogtok, de nem értetek, néztek ugyan, de nem láttok. Mert megkeményedett e nép szíve. Fülükkel nehezen hallanak, és becsukták szemüket. Ezt azért tették, hogy ne lássanak a szemükkel, ne halljanak a fülükkel, vagy ne értsenek a szívükkel, hogy ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam őket.” (Egysz. ford.) Róm 11:7-10. „… a többiek pedig megkeményíttettek, ahogyan meg van írva: „Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig.” Dávid is ezt mondja: „Asztaluk legyen számukra csapdává és hálóvá, megbotlássá és megtorlássá. Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen.”


Belegondolni is fájdalmas, hogy előfordulhat az, amikor Isten megelégeli a bűnt, és nem gyógyít meg. Te pedig talán zúgolódsz és panasszal illeted Uradat. Méltatlankodsz, hogy olyan könyörtelen hozzád. Ezt a helyzetet kihasználja az ördög és Isten elleni lázadásra késztet. Vigyázz, ne hallgass az ellenség szavára! Isten ebben a szituációban is szeret, éppen szeretetéből teszi veled, mert tudja, hogy ez az egyetlen megoldás arra, hogy felébresszen bűnálmodból és visszavezessen Magához. E fájdalmas szenvedés által akar tanítani.

297

HIT ÉS ORVOSLÁS Zsid 11:6. „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” 1Jn 5:14-15. „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” Ézs 38:21. „Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni.”


Hit nélkül menni Istenhez pontosan olyan, mint pénz nélkül menni a boltba. Ha üres zsebbel indulunk a Tescóba, akkor üres kosárral is jöhetünk haza. Más nem történik, mint szemünket „hizlaljuk” a kívánatos áruk láttán, de semmi sem lesz a mienk belőle. ***

Kicsiny gyermekségemtől fogva tudom, hogy minden bajunkban Istenhez fordulhatunk és számíthatunk segítségére. Szüleink Istenhez kiáltottak egy-egy gyermekük betegsége idején. Tőle kértek tanácsot, hogy mikor vigyenek orvoshoz és mikor végezzenek otthoni kezelést. Tudták, hogy Isten fel tudja használni az orvostudományt a betegségek gyógyítására. Azt is tudták, hogy némely esetben közvetlenül hit által meggyógyulhatunk. 298

Tizenegy éves lehettem, amikor szüretelés közben beestem a lovas kocsi alá. Egy kiálló csavar éppen a fejem tetején húzott egy csontig érő sebet. Nagybátyám volt a közelemben. Ő emelt fel és vitt be a lakásba. Édesanyám nem volt otthon, ebédet vitt a szüretelőknek. Édesapám kezelte le a sebet. Ő vitt be a „Nagy Orvos” rendelőjébe és úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nem visz a falusi orvoshoz. Nem kaptam tetanusz elleni védőoltást, nem kötözték be a fejemet. Egy kis „házi gyógyszerrel”, piros paprikával szórták be a vérző sebet. Csoda történt: a seb begyógyult, a fejem tetején levő, viszonylag mély heg most is emlékeztet Isten csodájára. Pár évvel később – mivel gyenge, fáradékony voltam –, szüleim úgy döntöttek, bevisznek a megyeszékhelyen rendelő szakorvoshoz. Ő megállapította, hogy vérszegény vagyok és ennek megfelelően ellátta szüleimet gyógyszerrel. Rendszeresen szedtem a tablettákat és meggyógyultam. A következő évtizedekben soha nem volt panaszom vérszegénységre. Húsz évvel később egy éjszaka fivérem zörgette meg ablakunkat. Felébredtem és Ottó gyors segélykiáltását hallottam: „Azonnal gyere, édesapánk nagyon vérzik!” Kiugrottam az ágyból és rohantam a szomszédba, ahol laktak édesanyámmal. Nem tartottunk hosszú imaórát. Nem olvastunk a Bibliából, hanem csak úgy ápolás és intézkedés közben sóhajunk szállt a Menny felé, és gyorsan kiálltam a kocsival a garázsból. Késedelem nélkül mentünk a kecskeméti kórházba. Átadtuk őt a szakorvosnak, mi pedig viszszavonultunk, és a vizsgálat idején volt bőven időnk hosszabban imádkozni. Reggel tájékoztattuk orvos bátyánkat. Addigra megvolt az elsődleges diagnózis: előrehaladott tumor. A később megérkezett szövettani eredmény igazolta a vizsgálat helyességét. A várakozás ideje alatt gyakran összejött a család – és kedves, velünk együtt érző barátok –, hogy imádságban kérjük Istenünk vezetését. Néha szű299

kebb körben, máskor többen imádkoztunk együtt. Imatársaink között volt két orvos unokatestvérem is. Ők szakmailag is jól tudták a helyzet súlyosságát, és azt is, hogy Isten segítsége nélkül az orvostudomány sem elégséges. Bátyám késedelem nélkül megkereste azt a szakorvost, aki a legjártasabb az adott területen. Édesapánkat Szegedre vittük, ahol megműtötték és hosszabb orvosi kezelés után, még 17 esztendeig köztünk volt. Nyolcvanhét éves korában ment haza Urához. ***

Elcsodálkozom Isten szerető bölcsességén. Ő – Aki azt akarta és akarja ma is, hogy az Ő törvényeinek engedelmeskedjünk, hogy így elkerüljünk minden betegséget – gondol ránk és betegségben is kész segítséget nyújtani. Az ószövetségi időben a papokat adta, hogy szellemi szolgálatuk mellett orvoslási feladatokat is ellássanak. Pál apostol, aki a gyógyítás kegyelmi ajándékával sok betegnek adta vissza az egészségét, alkalmasint magával vitte Lukácsot, az orvost. Öt gyermekünk nevelése közben betegséggel is találkoztunk. Nem szaladtunk rögtön az orvoshoz. Sokszor átéltünk gyógyulást imádságra adott válaszként. Máskor az imádság mellett orvoshoz is mentünk. Hisszük, hogy az Úr a mi gyógyítónk ma is, bízunk Benne az egészségünket illetően is. ***

Ismerek több hívő orvost, aki rendszeresen imádkozik betegeiért, vagy bölcs tanácsért, az általa végzett műtét eredményességéért. Gyülekezetünket is szokták megkeresni nehéz eset előtt álló orvosok, hogy imatámogatást kérjenek tőlünk.

300

A főorvos többször bizonyságot tett hitéről. Bibliája rendszerint az asztalán volt. Munkatársainak, beosztottainak és betegeinek is szólt arról, hogy munkájához hitet és erőt a Bibliából merít. A műtétekhez is úgy kezd, hogy előbb imádkozik. Egyik alkalommal az a műtős segéd került a műtőasztalra, aki éppen nemrégen beszélgetett e témában a főorvossal. Most, amikor nehéz helyzetben volt, még altatás előtt megkérdezte: „Imádkoztál már?” Ben Carson neves idegsebész a műtétek előtt mindig imádkozik. Istentől kér tanácsot a műtéti részletekre. Vannak könnyebb és nehezebb esetek. Vannak úgynevezett rutinműtétek, de vannak egészen egyedi esetek is. Az imádkozást a rutin műtétek előtt sem hagyja el, de elmondásából tudjuk, hogy különlegesen nehéz esetekben a műtét alatt is folyton imádkozik. Craig nevű betegének egyik operációjáról részletes leírást ad. Egyszerűen nem tudta, mit kell tenni, még akkor sem, amikor már megkezdte a műtétet. „Istenem mutasd meg Te, hogy mit tegyek!” Ahogy tovább haladt a nagyon veszélyes agyműtéttel, így imádkozott: „Uram, most minden Tőled függ. Lépj, kérlek közbe!” Még mindig nem tudta, hogyan menjen tovább. Megállt és tekintete a semmibe meredt, de az Úrral való közösséget nem szakította meg. Így folytatta könyörgését: „Craig meg fog halni, hacsak Te meg nem mutatod, mit tegyek.” Néhány pillanattal később már pontosan tudta, mi lesz a következő lépés. Isten csodát tett, és a beavatkozás eredményes lett.

Hálás vagyok drága Uramnak a fejlődő orvostudományért és a hit által történő gyógyulásokért.

J

ézus nagyon hűséges. Áldom az Urat a kegyelméért, irgalmáért. Szeretném megosztani röviden az elmúlt 301

hónapok bizonyságát a gyógyulásommal kapcsolatban. Március végén az ultrahangos rutin vizsgálaton felfedeztek az orvosok valamit, valamiket a hasamban. A daganatok miatt néhány napon belül már a műtőben találtam magamat. Nem tudták biztosan, hogy mik ezek, de felkészítettek, hogy lehet, hogy megszűnök nőnek lenni, mert mindenemet eltávolítják, hogy ne legyen nagyobb a baj. Utólag tudtam meg, hogy rákra és az áttéteire gyanakodtak, de nem mondták meg. Én tudom, hogy nem érdemlem a gyógyulást, de mégis kértem Istent, hogy maradjon meg az összes szervem, amit születésemkor adott. Azért adta, mert arra szükségem van. Néhány testvérnek mondtam el a műtét előtt, hogy mihez kérek imatámogatást, könyörgést kegyelemért. Többek között két testvérnőnek, akikkel az Örömhír Alapítvány Csendes Napok óta tartom a kapcsolatot. Ők nagyon tiszta életet élnek. Tudtam, hogy az igazak imáját meghallgatja az Úr. Műtét előtti estén mindegyik testvér egymástól függetlenül megnyugtatott, hogy nem lesz probléma, csak kicsi gond, teljesen rendbe fogok jönni. Isten dicsőségére, Ő meghallgatta a hűségesek imáját: négy nagy miómát távolítottak el, de meghagyták a méhemet és minden mást is (már egy nagy mióma esetén is el szokták távolítani a méhet). Nagyon szeret az Úr minket és nem tetteink szerint bánik velünk, én vagyok az élő példa. F. E.




I

sten megtartja övéit, és ha kell, a halál torkából is visszahozza őket. Hogy mondhatok ilyet – kérdezed – és minek alapján állíthatom ezt? Úgy, hogy megéltem, megélhettem ezt! Hívő életemben eddig is megvallottam és hittem abban, hogy Istennek terve van az életemmel, hogy akarata szerint megtart, és kihoz bármilyen nagy bajból. Ez nem csak elmélet maradt az életemben, hanem Isten valóságosan is megmutatta az Ő megtartó hatalmát. 1994 szeptemberében egyik este a munkából hazafelé tartottam, amikor az utcán egy srác minden előzmény nél302

kül megtámadott. Leütött, a földön jó párszor fejbe rugdosott, végül egy késsel leszúrt. Bár én csak egyetlen erőteljes ütést éreztem a hátamban, később a vizsgáló orvostól tudtam meg, hogy kétszer szúrt egymás mellé. Nem akarom túldramatizálni, hogy ezt hány ember úszta volna meg, hogy ez bizonyosan halálos szúrás volt – nem, ilyet én nem mondok. Azt tudom csak, amit később az életveszély elmúltával a műtétet végző sebésztől tényszerűen tudtam meg: a kés, amelyet kétszer döfött hátamba a fiú, a bordák között előrement a mellkasi részbe, behatolt a jobboldali tüdőlebenybe és a tüdőt ellátó főütőér előtt kb. 2 centivel megállt. Vér mind a tüdőbe, mind a mellkasüregbe nagyobb mennyiségben került, no meg persze kifelé is jött (a pólóm, pulóverem és a bőrkabátom teljesen átázott). Isten megtartó hatalma a szúrás pillanatától mindvégig velem volt. Csodálatos módon egy taxis „épp ott volt” és elvitt az ügyeletre, nem én kértem tőle segítséget, hanem ő jött oda, azért állt meg, hogy „önmagától” elvigyen. Imádkoztam és Isten küldte az Ő minden értelmet felülhaladó békességét! Tudtam mosolyogni, örülni annak, amiben voltam. Hittem, hogy Isten kezében vagyok. Természetesen szükség volt az orvosok segítségére. Két és fél órás műtét során megfoltoztak kívül-belül, ezért is mindenekelőtt Istennek adok hálát. Isten minden tehetségüket és segítőkész tudásukat felhasználta. Cieklinski János




E

gy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor – aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember – azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja – aki engem egyébként jól ismert és tisztelt – felhívott, és részletesen elmondta az esetet. A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben. Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Lele303

tei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle: – Hisz-e abban, hogy életben marad? Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció. A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztető gép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat: „Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia.” A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott. Ami a döbbenetes, az most következik. A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta. Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították. Azt mondta a hölgy: „Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam velük szemben védekezni.” Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta: „Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről.” A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással, amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk – vagy nem tud még az orvostudomány –, nem azt jelenti, hogy az nincs is. Az biztos, hogy ezek után ne304

kem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt. De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira. Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról, amelyről ő beszámol – nevezetesen a szív újraindításának élményéről – abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem érezhet semmit, de nem is élhet. P. S.




R

obert D. tiszteletes arra kérte Branhamet, hogy jöjjön el hozzá ST. Louisba, és imádkozzon a kislánya gyógyulásáért, akinek betegségét nem tudták még csak diagnosztizálni sem, nem hogy gyógyítani. Ez az ember az orvosok nyújtotta lehetőségeket már sorra kimerítette, és úgy érezte, az ima az egyetlen lehetséges megoldás. Könnyek csorogtak Branham arcán, amint a szörnyen szenvedő kislány ágyához lépett. Csatlakozott a betegért imádkozók csoportjához, de nem történt semmi. Végül kérte, hogy félrevonulhasson egy csendes helyre, ahol az Atyától kért vezettetést. Egy idő után visszatért a szobába azzal a bizonyossággal, hogy tudja, mit kell tenni. „Hiszitek, hogy Isten szolgája vagyok?” - kérdezte az apától. és a többiektől. Igent kiáltottak. „Akkor tegyétek, amit mondok; szemernyi kétség nélkül!” Ezután kért tőlük néhány dolgot, majd imádkozott a kislányért - pontosan úgy, ahogy Istentől kapott látomásban történt. A gonosz szellem abban a pillanatban eltávozott a lányból. Gyógyulása után normális, egészséges gyermekként élt tovább. Roberts L.

305

Sok orvostól sokat szenvedett Márk 5:25-26. „Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett…” Lk 8:43. „Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt (és minden vagyonát az orvosokra költötte), de senki sem tudta meggyógyítani…” Jer 16:4. „Halálos betegségben halnak meg.”


Máté, Márk és Lukács evangélista is leírja a vérfolyásos betegségben szenvedő asszony történetét. A viszonylag rövid, tényszerű közlésből pontosan megérthető, hogy az asszony nem volt fukar, nem sajnált semmi áldozatot, nagyon gyógyulni akart. Nem elégedett meg azzal, hogy egy orvos megállapítja a bajt és kijelenti, hogy nem tudja őt meggyógyítani. Más specialistákat is felkeresett. Kész volt a gyógyulás árát megfizetni, akkor is, ha ez mindenébe kerül. Talán már azt is elfogadta volna, ha a betegség súlyosságát csökkenteni tudják, de nem következett be, sőt folyamatosan rosszabbodott a helyzet. Márk evangélista feljegyzésből így olvassuk: „sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett.” (Mk 5:26.) Ilyen előzmények után hallott Jézusról, Akinek hatalma van megváltoztatni a változhatatlannak nevezett dolgokat is. Nem engedte, hogy kudarcainak sorozata maga alá teperje, és reménytelenségbe tespedve, megadja magát a sorsnak. Meghallotta, hogy Jézus elérhető közelségbe kerül. Meglátta az Őt körülvevő tömeget, ami újabb nehézséget jelentett számára. Azonban ez az asszony nem volt a meghátrálás gyermeke. Nem mondott le könnyen. Nem adta fel 306

a hitét. Elindult és az illemszabályokat is félretéve addig tolongott, amíg előre nyújtott kezének egyik ujjával sikerült megérintenie Jézus ruhája szegélyét. Nem csalódott, hitének jutalmaként azonnal elállt a vérfolyása, „érezte testében, hogy kigyógyul bajából.” (Mk 5:29.) Nem tudom. Lehetséges, hogy az orvostudomány mai magas szintjén egyszerű gyógyszeres kezeléssel, vagy egy rutinműtéttel meg tudták volna gyógyítani. Lehetségesnek tartom, de ő kétezer éve élt és gyógyult meg, akkor, amikor az orvoslás még nagyon fejletlen volt, amikor még nem ismerték a gyógyszerek és a műtéti beavatkozások számtalan fajtáját. Nekem ennek az asszonynak a cselekedete azt üzeni, hogy feltétel nélkül higgyek Jézus hatalmában, könyörületében és irgalmában. Ő kész volt minden elérhető eszközt igénybe venni. Nem vetette meg az orvostudományt. Felkereste a szakembereket. Felkereste a nagy Orvost, Jézus Krisztust is. Nála talált gyógyulást. Könyvemben több helyen kifejezésre juttatom valamilyen formában, hogy nagyon nagyra becsülöm, és hiszem, hogy Urunk ajándéka az egyre inkább fejlődő orvosi szolgálat. Látom, hogy Isten különösen megáldja azokat az orvosokat, akik folyamatosan keresik Őt, és Tőle kérnek tanácsot gyógyító munkájuk eredményes betöltéséhez. Amikor úgy látom, szükségem van segítségüket igénybe vennem, akkor azt kérem Uramtól, hogy használja fel őket a gyógyításban. Nem csak magamért, másokért is teszem ezt. Sőt különösen másokért, mivel Uram abban a kiváltságos kegyelemben részesített, hogy csak nagyon elvétve kellett orvoshoz, kórházba mennem. Hét évtizedem során megtapasztaltam, hogy hit és csoda által történtek gyógyulások orvosi beavatkozással, de anélkül is! Néhány évvel ezelőtt felkerestem a fogorvost. Kértem, hogy javasoljon gyógyszert, amely megszünteti 307

az erős fogínyvérzést. Nagyon barátságosan válaszolt, de azt mondta, hogy ilyen nincs. Nem keseredtem el. Nem bántódtam meg. Uramnak ez esetben úgy volt kedves, hogy gyógyszer nélkül gyógyítson meg. Teljesen megszűnt ez a probléma. Sokszor, viszsza-visszatérően mondok köszönetet az én drága Gyógyítómnak, az Úr Jézus Krisztusnak. Ezt teszem most is, amikor e sorokat írom. ***

Az orvostudomány nagyon fejlett szintre jutott már el. Számtalan olyan beteget meg tudnak gyógyítani orvosaink, akiket ötven évvel ezelőtt, de még tíz éve sem tudtak. Nem kétséges előttem, hogy az orvoslás tudományának fejlődése nem áll meg. Sok-sok ember életminőségét javítják, az életet meghosszabbítják. De minden próbálkozás ellenére sem tudnak minden beteget meggyógyítani ma sem, és a testi halált nem tudjuk elkerülni. Istennek viszont korlátlan a bölcsessége, a hatalma és szeretete, együttérzése is! A következő beszámoló is erről szóló bizonyságtétel. Dicsőség az áldott Orvosnak!


E

zt a kisasszonyt a sebészet áldozatának nevezhetjük – huszonhét ízben műtötték meg, aztán lemondtak az életéről. Tudom, megbocsátjátok, ha nagyon nyíltan beszélek az esetéről. Meg kell tennem, hogy megtudjátok, mit tett Isten az életében. Az egyik operáció alkalmával felmetszették a végbél és a vagina között, és a seb nem gyógyult be. Háromszor is összevarrták, mindhiába. Ezenkívül tüdőbajt is megállapítottak nála; kétségkívül ezt a kórt is megkapta. Egy nap ez a drága lélek magához hívatta Westwood testvért, hogy szolgálatot kérjen tőle. Elkezdtünk érte hittel imádkozni, és a testén a sebek azonnal gyógyulásnak indultak, és minden külső sérülés begyógyult. Közelről látni 308

lehetett, hogy a nyakától lefelé mindenütt hegek borították, a huszonhat operáció maradványaként. Szeretném, ha meglátnátok Isten erejét! Amikor a hölgy felfedezte, hogy a végbél körüli vágás nem gyógyul be, ezért különleges módon imádkozni kezdtünk. Röviddel ezután leállt a bélműködése, és huszonnyolc napig nem volt széklete. Gondolj csak bele! Ha a te életedben ilyen dolog történne három vagy négy napig, azt gondolnád, ezt nem éled túl. De figyeld meg Isten tervét: az alatt a huszonnyolc nap alatt, amikor egyáltalán nem volt bélműködés, a seb begyógyult. K. kisasszony lement a város déli részébe, hogy dolgozzon egy kicsit (ruhákat készített), ám munka közben eszméletét vesztette a szívére és a tüdejére nehezedő nyomás következtében. Orvost hívtak, aki megállapította, hogy a vágás ugyan teljesen begyógyult, de a hosszú idő alatt, míg az alsó szakasza nem működött, a végbél összenőtt. Az orvos szerint a normális bélműködés újraindításához feltétlenül műtétre volt szükség. Már éppen át akarták szállítani a kórházba, amikor K. kisasszony magához tért és megszólalt: „Még egyszer engem nem vágnak föl, ha belehalok, akkor se. A testemet, a lelkemet és a szellememet Istennek ajánlottam!” Így hazavitték. Lejött a sátorba, hogy a karácsonyi műsort gyakorolja a gyerekekkel. Útközben hazafelé elájult az utcán. Bevitték a kórházba, ahol megvizsgálták, és megerősítették az előző orvos szakvéleményét. Éppen a Szent Lukács kórházba szállították, amikor magához térve így szólt: „Nem, uram! Több műtétet nem végeznek rajtam, még ha nem élem túl, akkor se!” Amikor megkérdezték, hogy akkor mihez fog kezdeni, azt mondta, hozzánk jött volna. Mindez november 27-én, egy szombati napon történt. November 28-án, vasárnap délután a hallgatóság soraiban ült. Mikor az ima elhangzott, saját beszámolója szerint 309

mintha valaki rátette volna a kezét a testére (hasára). Ezután pedig egy hangot is hallott, amely ezt mondta neki: „Meggyógyultál!” Teljesen épen távozott a gyülekezeti teremből, és azóta is egészséges. John. G. Lake

Orvosság Péld 17:22. (15:13.) „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” Péld 16:24. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” Ez 47:12. „Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledel, levelük pedig orvosság lesz.” Jel 22:2. „A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak.”

Mosolyod napfénye messze űzheti a felhőket valaki életéből. Maria Fontaine Ahogy az Igéből is látjuk, a legjobb orvosság nem materiális. A Biblia eme igazságát vallják olyan szakemberek is, akik előtt nincs tekintélye Isten Igéjének. Orvosok hirdetik hangosan, hogy a vidám betegek biztosabban és gyorsabban gyógyulnak, sőt a békességes, kiegyensúlyozott életű emberek sok betegséget elkerülnek, megelőznek. 310

Sajnos azonban számtalan esetben nem tudjuk elkerülni a különböző káros testi elváltozásokat, betegségeket. Egészségügyi ellátásra szorulunk. Így volt ez az ószövetségi időkben és így volt Jézus Krisztus földön járása idején is. Isten számtalan esetben természetfeletti módon beavatkozott, és meggyógyította a betegségben szenvedőket. Az idézett Igék is ezt mutatják nekünk. Jézus Krisztus megszámlálhatatlan esetben hatalmi szóval, vagy érintéssel gyógyította meg a beteget, nyitotta meg a vak szemét, tisztította meg a leprást. Ritkán, de ezektől eltérő módszert is alkalmazott. Az Úr Jézus nyálból és homokból kevert masszát helyezett a vak szemre. Ézsaiás szárított fügét tetetett Ezékiás király gennyes sebeire. Elizeus sóval gyógyította az ihatatlan vizet, liszttel a főzeléket. (2Kir 2:19-22, 4:38-41.) Vízfürdővel tisztította a leprát. (2Kir 5:10-14.) Minden esetben időre, de nem hosszú időre volt szükség a gyógyuláshoz. Nagyajtai néni tejből és ecetből keverte ki a gyógyszert, amivel borogatták az égő szemeket, közben Istent dicsőítették. A következő sorokban így számol be leánya a történtekről:


S

züleim néhány évvel születésem előtt adták át életüket Jézus Krisztusnak. Megtérésük előtt apánk vállalkozása csődbe ment. Mindent eladva új városba költöztek. Itt tértek meg. Nemsokára újra beindult vállalkozása. Nagy édesipari műhely volt ez. Főleg csokoládéval foglalkozott, de az úgynevezett fehér cukrászattal is, amelyhez kemencékre volt szükség. Ezeket a kemencéket minden szombaton, a higiéniai előírásoknak megfelelően át kellett meszelni. Ezen a szombaton is így volt. Kisebb mennyiségű meszet kellett oltani és mikor apa elkezdte a műveletet, elfogyott a víz, a segéd pedig késett a vízzel, apa pedig a fagylaltgép sós vizéből merített (akkor még jegeltek), de ahogy

311

ráöntött a sós léből, a mész abban a helyben robbant, és mivel éppen lehajolt, a szemeit égette meg a forró mész! Mama hazavezette a bekötött szemű vak férjét. Természetesen semmit nem látott, de semmi fényt sem tudott elviselni. Elsötétített szobában tudott csak lenni. Házunknál volt a kis gyülekezet, amely másnap, vasárnap lévén összejött és buzgón imádkozott az igehirdető testvérért. Később tudtam meg apa elbeszéléséből, hogy ő mindjárt azt mondta az Úrnak, Jézus Krisztusnak, hogy így is követi és szolgálja, mint eddig. Mama viszont pár napig perelt Istennel, hogy mit fog ő csinálni hat gyerekkel és egy vak emberrel?! De azután ő is azt mondta az Úrnak, hogy vállalja a feladatot. Hétfőn azt mondta mama, hogy azért menjenek el a szemorvoshoz, aki megvizsgálta és azt mondta, hogy semmit sem lehet tenni, mert megégtek a vérerecskék. Valami nagyon csípős cseppeket adott, mit apa nem tudott használni. Mama nyers tejbe egy pár csöpp ecetet tett és azzal borogatták apa égő szemeit. Csütörtökön azt mondta apa, hogy el tud viselni egy kis fényt és ez mind jobb lett. Én gyermeki szívemmel nyugodt voltam abban, hogy apa ezt megbeszéli Istennel. Úgy éreztem, hogy külön viszonya van Istennel. Ez később is így volt az én látásom és drága megtapasztalásom szerint, amelyet magammal hoztam az én hívő életembe is. Ezen a következő hétfőn mama azt mondta apának, hogy menjenek újra az orvoshoz, és adjanak dicsőséget az Úrnak. Amikor az orvos belenézett a szemeibe, felkiáltott: – Magának ördögi szerencséje van! Megindult a vér az erecskékben. – Nem – válaszolt apa –, nem ördögi szerencse, hanem még egy orvosom van. – Kinél volt? – kérdezte az orvos indulatosan. – A Názáreti Jézus az orvosom. (A szemész zsidó volt.) – Ne beszéljen badarságokat! – hárította el az orvos. Édesapa ekkor negyven éves volt és élete végéig jól látott. Igaz, amikor szürke hályoggal műtötték, a vizsgálat 312

során az orvos kérdezte, hogy mi volt a szemével, mert hegek vannak benne. Igen, akik Istent szeretik, azok különös bánásmódban részesülnek az őket szerető Istentől a Jézus Krisztusban. Negyvenhét éves korában avatták diakónussá. Nagy tisztelettel és hűséges ragaszkodással szolgálta az Urat, megtapasztalva még sokszor mentő és megőrző kegyelmét. Nagyajtai Eszter




Közel egy évtizedig szolgáltam keresztyén idősek otthonában. Háziorvosunk komoly hívő ember volt. Gyakran mentem vele szobáról-szobára, amint látogatta a betegeket. Csodálatosan tudott vigasztalni, bátorítani. Számtalanszor előfordult, hogy a rendelés végére már nem is igényelte a beteg az orvosságot. Emlékszem egy idős nénire, aki nyolcféle gyógyszert szedett, mégsem gyógyult. Amint az orvos fel akarta írni neki a kilencediket, megszólalt és azt mondta: „Doktor úr, ne tessék semmit felírni, mától nem szedem egyik tablettát sem!” Én is meglepődtem, de tiszteletben tartottuk a néni döntését. Elhagyta a gyógyszerszedést és egészségi állapota folyamatosan javult egy darabig, majd állapota stabilizálódott, az idős kornak megfelelő szinten. Időnként előfordultak hasonló esetek. Azt tapasztaltuk, hogy esetenként a túlzott gyógyszerfogyasztás – a káros mellékhatások miatt –, többet ártott, mint használt. E példával nem arra akarok utalni, hogy nem szabad orvosságot fogyasztani, csak nyomatékosan hangsúlyozni szeretném, hogy a tabletták szedésével is óvatosan kell bánni. Arról még nem is szóltam, hogy sok betegnél rendkívül magas a gyógyszerköltség. Ez a faktor nem annyira probléma a jó fizetésű embereknél, viszont komoly gondot jelent a kisfizetésű, illetve alacsony nyugdíjú betegeknél. Többször előfordul, hogy a beteg a felírt gyógyszert nem tudja kiváltani, mivel nincs meg hozzá a megfelelő anyagi fedezete. Úgy vélem, hogy ezek a szempontok kell, 313

hogy késztessenek bennünket a gyógyszerfogyasztás témájában is az elgondolkodásra.

Gyógyító központok Jn 5:3-4, 8-9. „A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). … Jézus azt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj! És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt.”


L

ake országszerte utazgatni kezdett. Először Washington államba látogatott el, Spokane városába. Itt meg is szállt, és egy ódon irodaépületben létrehozta a „gyógytermeket”. Úgy becsülik, ezekben a szobákban mintegy százezren nyertek gyógyulást. A spokane-i hírlapok hasábjain sok gyógyulási történet látott napvilágot. A Better Business Bureau úgy döntött: utánajár a gyógyulások hitelességének. A hivatal kérdezősködéseire Lake összehívta azokat, akiknak gyógyulási története nyomtatásban is megjelent. A hivatal képviselői előtt mind a tizennyolcan bizonyságot tettek az Úr erejéről; majd Lake átadott a vizsgálóbizottságnak egy teljes névjegyzéket, hogy a városban történt minden egyes gyógyulásnak személyesen utánajárhassanak.. Ezek után felajánlotta, hogy a következő vasárnapra összejövetelt szervez, ahol száz gyógyulás története fog elhangozni. Végül felkérte a hivatalt egy orvosokból, jogászokból, szakértőkből és pedagógusokból álló esküdtszék felállítására, amely döntést hozhat majd az ügyben. A tervezett alkalom előtti pénteken Lake levelet kapott a hivataltól, amelyben értesítették: vizsgálataik olyan pozitív eredményekkel zárultak, hogy eltekintenek a vasárnapi rendezvény megtartásától – a városban végzett kiváló 314

munkáját pedig méltányolják. A bizottság két tagja még meg is látogatta, és négyszemközt ezt mondták Lake-nek: „Ön még a felét sem mondta el az eredményeinek.” A hivatal által kihallgatott személyek között volt egy nő, akinek hiányoztak a szaporítószervei. Mégis képes lett gyermeket szülni – a szolgálatot vizsgáló hivatalnokoknak meg is mutatta a csodababát. Egy másik asszony története arról szólt, hogy miképpen gyógyult meg alig egy óra alatt súlyos törést szenvedett térdkalácsa. Egy gyógyíthatatlan rákban szenvedő harmadik nő az ima hatására ugyancsak azonnal meggyógyult. A következő személy reumás ízületi gyulladásból épült föl egy szempillantás alatt; a csontjai újraformálódtak és normálisak lettek. Ugyanennek az aszszonynak csodálatosan kinőtt a fülcimpája. Roberts L.




Hála Urunknak, hogy ma is vannak Istennek olyan szolgái, akik imájára gyakran természetfeletti gyógyulások történnek. Igyekszem minél többet megtudni az ő életükből és szolgálatukból. Azt látom, hogy az orvoslást ők is nagy tiszteletben tartják és bizonyosak abban, hogy Isten fel tudja használni az orvostudományt. Felismerték, hogy a lélek és a test gyógyításának együttműködése eredményes. Ezért hozták létre a gyógyító centrumokat, ahol Isten szolgái és az orvosok egymást segítve végzik a gyógyító szolgálatot. Ilyen gyógyító centrumot működtetett pl. John G. Lake, vagy ilyet működtet napjainkban is az Oral Roberts Missziós Társaság Amerikában. Méreteiben lényegesen kisebb, de hasonló elveken működik Magyarországon a dömösi konferencia központ. Áldásos lenne, ha minél több hasonló Gyógyító Központ működne, és szolgálná a betegek gyógyulását Istenbe vetett hittel, az Ő dicsőségére.

315