Ficsor Károly. Elrejtett kincs V. 10. Gyızelem az Úr Jézusban

Ficsor Károly

Elrejtett kincs V. 10. Gyızelem az Úr Jézusban

Orgovány 2011

ISBN 978-963-87025-8-6

Borító és tördelés: Ficsor Donát

A ’4H’ / Magyar Misszió támogatásával kiadja az Örömhír Alapítvány 6077 Orgovány, Vörösmarty u. 14. [email protected]

Belsı használatra!

NEM ÁRUSÍTHATÓ!

2

TARTALOM Bevezetés............................................................................... 6 Angyalok – Mennyei lények ................................................. 10 Nem mindenki hisz az angyalokban ................................................. 11 Isten képviseletében ....................................................................... 12 Ítélkezünk majd felettük.................................................................. 14 Bőnbeesett angyalok....................................................................... 14 Jézus feljebbvaló az angyaloknál...................................................... 14 Halhatatlanok ................................................................................ 15 Megjelenési formájuk ..................................................................... 15 Általában láthatatlanok, esetenként meglátjuk ıket........................... 16 Erısek, hatalommal rendelkezık...................................................... 20 Nevük van ..................................................................................... 23 Sokan vannak................................................................................. 23 Közlekednek – repülnek – az ég és a föld között................................ 25 Az Úr jelenlétébe visznek................................................................. 28 A mennybıl kiáltanak ..................................................................... 29 Szembeszállnak az ördöggel ............................................................ 29 Emberek imája befolyásolja az angyalok cselekedetét........................ 29 Isten pecsétjét használják ................................................................ 30 Készenlétben állnak ........................................................................ 30 Hatással vannak az emberekre......................................................... 30 Isten parancsát közlik ...................................................................... 32 Tanítanak, magyaráznak.................................................................. 33 Tájékoztatnak a bekövetkezendıkrıl ................................................ 33 Közvetítenek a törvény adásánál ...................................................... 36 Szolgálják az üdvözülıket ................................................................ 36 Örömhírt hoznak ............................................................................ 44 Örülnek a bőnös megtérése felett .................................................... 48 Isten ítéletének végrehajtói.............................................................. 48 A füstölıszereket a szentek imádságaihoz teszik ................................ 49

Démonok – Gonosz szellemek .............................................. 50 Megnevezés ................................................................................... 52 A sátán birodalma .......................................................................... 53 Hatalom e világ felett ..................................................................... 56 3

A démonok jellemzıi.......................................................................59 Gyötörnek.......................................................................................68 Vádolnak ........................................................................................73 Megtévesztenek ..............................................................................74 Van amikor igazat mondanak ...........................................................79 Félelmet okoznak ............................................................................79 Betegségeket okoznak......................................................................85 Nem minden betegség démoni eredető ..........................................104 Hogyan kerülnek a démonok az emberbe? .....................................105 Hogyan hagyják el a démonok az embert?......................................108 Lehet-e egy hívıben démon? .........................................................111 Amikor Isten gonosz szellemet küld ................................................113

Gyızelem az Úr Jézusban................................................... 114 Jézus, a Szabadító..........................................................................115 A szabaduláshoz vezetı út .............................................................115 Az Úr Jézusnak hatalma van a démonok felett .................................120 Ellene kell állnunk az ördögnek! .....................................................121 Démonoktól való szabadulás ..........................................................123 Felhatalmazás nélkül ne tedd! ........................................................138 Az Úr olykor beszél, máskor nem beszél az ördöggel........................138 A szabadság megtartása .................................................................143 A szabadulások következménye......................................................145

Harc a gyızelemért ........................................................... 150 Harc a két szellemi hatalmasság között ...........................................154 A gonosz erık tevékenysége...........................................................156 Az ellentétes erık összecsapása ......................................................159 Harc önmagunkért ........................................................................159 Harc másokért...............................................................................167 Jézus nevében cselekedni ...............................................................180 Mennyei seregek segítenek a harcban .............................................183 Isteni védelem ..............................................................................184 Gyıztes fegyverek a szellemi harcban .............................................186

Az isteni erık fizikai megnyilvánulásai............................... 196 Megrendül a hely..........................................................................196 Isten dicsısége a hegyen................................................................197 Isten dicsısége korlátoz a mozgásban .............................................197 Isten jelenléte korlátoz a mozgásban...............................................199 Isten jelenlétében ..........................................................................200 Az Isten ereje elragad ....................................................................203 Leesések .......................................................................................212 Az ördög is produkálhat fizikai megnyilvánulást ..............................217 4

A Halál mint ellenség ......................................................... 219 A halál a bőn következménye ........................................................ 220 Isten az emberek földi életének határt szabott ................................ 221 Emberek különféle viszonyulása a halálhoz..................................... 221 A halál vége ................................................................................. 232 Az Úr Jézus váltsághalála ............................................................... 233 Hatalom a halálon ........................................................................ 235 Jézus parancsot adott halottak feltámasztására................................ 237 Az Úr Jézus követıi gyakorolják hatalmukat.................................... 238

Az Elrejtett kincs I. kötetében megjelent fejezetek: 1. Imádkozás 2. Isten szól hozzánk Az Elrejtett kincs II. kötetében megjelent fejezetek: 3. Megbocsátás 4. Örök élet 5. Szenvedés Az Elrejtett kincs III. kötetében megjelent fejezet: 6. Gyermekeink nevelése Az Elrejtett kincs IV. kötetében megjelent fejezetek: 7. Munka 8. Szegénység, gazdagság 9. Adakozás 5

BEVEZETÉS „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ı megjelenését.” „Végigküzdöttem a szép harcot, végigfutottam a versenypályán, a hitet mindvégig megıriztem. Vár a koronám, a gyıztesnek járó jutalom. Ezt azok kapják, akik Isten tetszésére éltek a földön. Maga az Úr, az Igazságos Bíró fogja átnyújtani nekem azon a Napon. De nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik szeretettel és vágyakozással várják ıt vissza.” (Egysz. ford.) 2Tim 4:7-8.

„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erık és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” „Hiszen mi nem emberek ellen harcolunk, hanem szellemi természető uralkodók és fejedelmek ellen, a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek ellen, akik a magasságban vannak.” (Egysz. ford.) Ef 6:12.

6

Minket, a Földön élı embereket, körülvesz egy látható világ. Senki sem vitatkozik azzal az állítással, hogy a körülöttünk lévı dolgok és jelenségek, a többi embertársunk, az események, stb. hatással vannak ránk, befolyásolják életünket. Nem ilyen egységesen gondolkozunk azonban a minket körülvevı láthatatlan világról. Van, aki nem hiszi, hogy a természetes, látható világ felett létezik egy láthatatlan szellemi világ is. Én hiszem. A Biblia világosan fogalmaz, és jól bemutatja ezt a láthatalan világot. Mi, emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy amit látunk, azt jobban elhiggyük, mint amit nem látunk. Ez nem helyes, és nem Isten szerinti gondolkodásmód. Isten tudtunkra adta, hogy a láthatók a nem láthatókból álltak elı (Zsid 11:3.). Hiszem tehát, hogy a nem láthatók még valóságosabbak, mint a láthatók. Azt is tudjuk, hogy ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, az örökké megmarad (2Kor 4:18.). A láthatatlan világban nem a test a meghatározó, hanem a szellem, ezért szellemi világnak is nevezzük. Ebben a világban két, egymással ellentétes birodalom van. Az egyik Istené, a másik pedig az ördögé. Istent az angyalok, az ördögöt pedig a démonok szolgálják. Úgy tőnhet, hogy Isten és az ördög vetélytársak, de ez egyáltalán nem így van. Az igaz, hogy harcolnak egymás ellen, de óriási köztük a különbség. Isten mindig volt, mindig is lesz, ezenkívül mindentudó, mindenható, szeretı és igazságos, akarata ellenére soha senki nem kényszerítheti semmire, és nem is korlátozhatja semmiben. Azt tesz, amit akar. Ezzel szemben az ördög Isten alárendelt teremtménye, ezért hatalomban és rangban is alávetett. Gonosz a célja és a motivációja is. Csak arra képes, és csak addig, amíg Isten engedi. Isten most sok mindent megenged neki, de ez nem lesz mindig így. Az utolsó ítéletkor Isten az ördögöt a tőz tavába fogja vetni, aki ott fog gyötrıdni örökkön-örökké (Jel 20:10.), Isten pedig az új Jeruzsálemben az üdvösségre jutott emberekkel fog lakni, dicsıségben és örömben, örökkön-örökké (Jel 21:3.), és örökké kezében lesz a világmindenség feletti korlátlan hatalom.

7

A szellemi világban élı lények tehát léteznek, és ez nem lehet közömbös számunkra, mert hatással vannak életünkre. Azért tanulmányozzuk ebben a könyvben a szellemi világot, hogy jobb megismerése által minél több áldást vehessünk el Isten kezébıl az életünkre.


A sátán személy, méghozzá nem is akármilyen. A nyelvtani szabály szerint nagybetővel kellene írni, azonban azzal, hogy kisbetővel írom, éppen a legyızöttségét kívánom kifejezni. Nem vagyok hajlandó elismerni hatalmát, mert Jézus Krisztus megfosztotta minden hatalmától. Csalárdságában van az ereje. Sokakat becsap. A Jézus Krisztustól kapott hatalommal Isten minden gyermeke uralmat vehet felette.

A siker titka: soha ne add fel! Maria Fontaine

„Aki gyız, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.” (Károly ford.) Jel 21:7.

8

Lk 10:19. „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” Róm 16:20. „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!” 2Kor 10:3-4. „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erısek az Isten kezében erıdítmények lerombolására.” Kol 2:14-15. „Eltörölte a követelésével minket terhelı adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette ıket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” Zsid 1:13. „…Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.” Jk 4:7. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tıletek.” 1Pt 5:8. „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el…” 1Jn 3:8. „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” 1Jn 4:4. „Ti Istentıl valók vagytok, gyermekeim, és legyıztétek ıket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” 1Jn 5:4. „Mert minden, ami Istentıl született, legyızi a világot, és az a gyızelem, amely legyızte a világot, a mi hitünk.”

9

ANGYALOK – MENNYEI LÉNYEK „Az Úr angyala ırt áll az istenfélık mellett, és megmenti ıket.” Zsolt 34:8.


Az angyalok szellemi lények. Gyakori megjelenésük ellenére viszonylag keveset tudunk róluk. Létük nem kérdıjelezhetı meg, ennek ellenére sokan nem hisznek bennük. A Biblia tekintélyét rombolják azok, akik kétségeket támasztanak velük kapcsolatban. Isten Igéje valósággal létezı szellemi lényekként beszél róluk. Nincs tehát semmi elfogadható alapja annak, hogy népi képzeletnek tekintsük ıket. Meghatározó a szerepük üzenet közlésében éppúgy, mint szolgálatban a próféták, apostolok és Jézus életében. Szolgálatuk fontos. A ma emberének épp oly nagy szüksége van segítségükre, mint az évezredekkel ezelıtti generációknak. Számíthatunk mi is rájuk, amikor szükséges, igényelhetjük segítségüket.




A

z angyalok azok a lények, akik segítenek az embernek a gonosz erık elleni harcban, és bizonyos feladatokat teljesítenek, amelyek nélkül nem mindig lennénk képesek elérni valamilyen célt vagy állomást az életben. A Bibliában az angyalok számos esetben megjelennek az embereknek. Jóllehet ezek az esetek fıként az Ószövetségben fordulnak elı, mégis talán a leghíresebb megjelenés az Újszövetségben van, amikor Máriát meglátogatta egy angyal, és megmondta neki, hogy világra hozza Isten fiát, Jézus Krisztust. Többnyire azonban az angyalok láthatatlanok. Természetesen ez nem teszi ıket kevésbé valóságosakká, mint te lennél, ha valaki történetesen bekötné a szemem. Hogy láthatjuk-e az angyalokat vagy sem, ez semmit sem változtat létezésük tényén és azon a szerepükön, hogy védenek minket bizonyos veszélyektıl. 10

Jóllehet nem imádkozunk az angyalokhoz, sem az emberekhez, akik pillanatnyilag csak egy „kevéssel kisebbek az angyaloknál”, mégis az angyalok léte eggyel több példa arra, hogy Isten miként gondoskodik rólunk, és ıriz meg a sátáni hatalmakkal szemben, amelyek állandóan le akarnak gyızni. Valóban az angyalok Isten „titkos ügynökei”. Billy Graham




N

éhány éve történt, hogy a szomszédasszony áthozott egy tál süteményt, miközben észrevettem, hogy valaki áll a teraszajtóm elıtt. Fényes arca volt, és kedvesen mosolygott. Kék színő öltönyben volt felöltözve, mint egy úriember. Odamentem az ablakhoz, közelebbrıl akartam megnézni, de ı addigra eltőnt. Estefelé újra a nagyszobán keresztül mentem volna be a hálószobámba, amikor megint ott láttam a kedves úriembert az ajtóban. Az üveget függöny takarja, de én tisztán láttam az arcát. Odamentem az ajtóhoz, hogy kinyissam, de amikor a függönyhöz értem, olyan volt, mintha áram futott volna végig a testemen és eltőnt a férfi. Akkor annyira megijedtem, hogy nem bírtam elaludni. Hogy végére járjak a dolognak, elıvettem a Bibliát, hátha a Mennyei Atya akart valamit üzenni. Belenéztem a Bibliába, de nem bírtam olvasni, mert akárhova néztem csak annak az úriembernek az arcát láttam lelki szemeim elıtt. Akkor egyszer csak azon az igén akadt meg a szemem, hogy "Az Úr angyala ırt áll az istenfélık mellett". Akkor megértettem, hogy Isten elküldte az İ angyalát, hogy folytonosan megırizzen engem, aki egyedül éltem, és ez idıben egyik szomszédasszony okot adott a félelemre. Megnyugodtam és elaludtam. Özv. Makkai Istvánné

Nem mindenki hisz az angyalokban Csel 23:8. „A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek…”

Ma sem mindenki hisz az angyalok létezésében.




A

világ minden táján erısödik a démoni tevékenység és sátánimádat. Az ördög létezik, és még erısebben munkálkodik, mint bármilyen más korszakban. A Biblia szerint a 11

sátán tudja, hogy kevés ideje van, ezért erısíti tevékenységét. Démoni befolyásával sikerül neki sokakat eltéríteni az igazi hittıl. De továbbra is kijelenthetjük, hogy Isten az ı népe érdekében szolgáló lelkekkel, az angyalok szent rendjével ellensúlyozza a gonosz ténykedését. Az angyalok serények abban, hogy kiragadják az üdvösség örököseit a gonoszok cselszövései közül. Nem vallhatnak kudarcot. Isten gyermekei, emeljétek föl tekinteteteket, legyetek bátrak! Az angyalok közelebb vannak, mint gondolnátok. Végül is Isten „megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kıben.” (Zsolt 91:11-12.) Billy Graham

Isten képviseletében 1Móz 18:1-2-15. Izsák születésének bejelentése „Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll elıtte. Amint meglátta ıket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult...” 2Móz 3:2-6. Mózes elhívása „Ott megjelent neki az Úr angyala tőz lángjában egy csipkebokor közepébıl.” Bír 6:11-14-16-24. Gedeon elhívása „Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erıddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! ... Az ÚR így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna.”


Az angyalok kivétel nélkül mindig, az ıket küldı, szolgálatba állító Istent képviselik. Üzenetét közvetítik, parancsát teljesítik, mindenkor azt teszik, amit feladatként kapnak Istentıl. Az ember számára nagyon nehéz megkülönböztetni, hogy egy angyallal találkozott, vagy magával az élı Istennel. Ezt tapasztaljuk a fentebb idézett Igékben is. Az 1Mózes 18-ban felváltva találjuk az egyes számot és a többes számot. Az elsı versben azt olvassuk, hogy megjelent Ábrahámnak az Úr. A következı versben, már három férfit lát Ábrahám maga elıtt. Elébük fut és megszólítja „Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek ne kerüld el szolgádat!” A lábmosást már ismét többes számban végzi. 12

Amikor a férfiak elindultak Sodomába Ábrahám is velük tartott és az „Úr ezt mondta: Eltitkoljam-e Ábrahám elıl, amit tenni akarok?” Ábrahám el kezd beszélgetni az Úrral. Sodoma jövıjérıl érdeklıdik. A 18. rész 33. versében olvassuk: „Amint az ÚR bevégezte beszélgetését Ábrahámmal, eltávozott, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.” Közvetlen utána a 19. rész 1. versében már csak két angyal érkezett Sodomába. Joggal feltételezzük, hogy a három férfibıl egy maga az Úr volt, kettı pedig az angyala. A 2Móz 3:2-ben olvassuk: „Ott megjelent neki az ÚR angyala tőz lángjában egy csipkebokor közepébıl.” Mózes csodálkozott a rendkívüli jelenségen: „a csipkebokor tőzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor.” Mózes közelebb ment, próbálta megérteni mi történik. „Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepébıl, és ezt mondta: Mózes! Mózes!” Nem idézem tovább a történetet. Az Úr és Mózes beszélget. Noha Isten angyala jelent meg a tőzben, mégis az Úrral találkozott Mózes. Igen, mert egy angyal közvetlenül az Urat képviselte e történésben is. Bírák könyvének 6. részét olvasva ugyanezzel a kérdéssel szembesülünk. „Azután eljött az ÚR angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt…” Az angyal bátorította Gedeont: „Az ÚR veled van, erıs vitéz!” Gedeon méltatlankodására és kérdéseinek felvetésére, már nem angyal, hanem az Úr válaszol: „Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erıddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!” Nem kívánok messze menı következtetéseket levonni, de e három példa elégséges arra, hogy lássuk mennyire fontos az emberek életében Isten jelenléte. Akár személyesen Isten látogat meg, akár angyalát küldi el, mindenképpen áldás az a számunkra. Ezért érdemes igénybe vennünk Isten közvetlen vagy közvetett segítségét.

13

Ítélkezünk majd felettük 1Kor 6:3. „Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd?”

Bőnbeesett angyalok A bőnbeesett angyalokat Isten nem hagyta maga mellett, kitaszította ıket a jelenlétébıl. 2Pt 2:4. „Mert az Isten nem kímélte meg a bőnbeesett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította ıket, hogy ırizetben maradjanak az ítéletig.” Júd 6. „Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva annak a nagy napnak az ítéletére.”

Jézus feljebbvaló az angyaloknál Zsid 1:4. „Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.” 1Pt 3:22. „… aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erık.” Zsid 2:9. (2:7.) „…az a Jézus, aki rövid idıre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsıséggel és tisztességgel koronáztatott meg…”

Szolgálják Jézust Mk 1:13. (Mt 4:11.) „Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.”

Imádják Jézust, Istent Zsid 1:6. „Amikor pedig bevezeti az elsıszülöttet a világba, ismét így szól: Imádja ıt az Isten minden angyala!” 14

Jel 7:11. „Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élılény körül, arcra borultak a trónus elıtt, és imádták Istent…”

Kísérik az Úr Jézust, amikor eljön dicsıségben Mt 16:27. „Mert eljön az Emberfia Atyja dicsıségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” 2Thessz 1:7. „...amikor az Úr Jézus megjelenik a mennybıl hatalmának angyalaival...”

Halhatatlanok Lk 20:36. „Sıt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók…”

Megjelenési formájuk 1Móz 18:16-33.

Ábrahám emberi formában megjelent angyalokkal találkozott, ezért elıbb embereknek gondolta ıket. Dán 10:18 Emberhez hasonló „Akkor ismét megérintett az az emberhez hasonló lény, erısítgetett engem…” Mt 28:3. „Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó.” Lk 24:4. „Amikor emiatt tanácstalanul álltak két férfi lépett melléjük fénylı ruhában.”




A

z egyik késı esti órában így szólt hozzám az Úr: „Ígéretem szerint elküldtem szent angyalomat. İ beszélhet is veled. Legyen békességed ebben”. Pár nappal késıbb ugyanabban a kertben a késı éjszakai imádkozásomban megjelent az Úrnak angyala. Ennyit mondott: „Üdvözöllek téged, Isten embere, Szent Lélekkel teljes férfiú. Boldog vagy, gazdag áldásokban. Isteni hőséggel ırizlek téged az Úrnak rendelése szerint”. Megle15

petésszerő megjelenése és beszéde nagy félelmet és remegést váltott ki belılem. Az Igébıl tudtam, hogy ember angyalt nem imádhat, csak egyedül Istent, így mélyen meghajoltam, és önkéntelenül ez fakadt fel belılem: „Dicsıség neked, Uram!” E megrázó pillanatok után egy ideig még tartott a remegésem. Nagy öröm, Isten uralkodó békessége és az İ jelenlétének bizonyossága töltött be. Addig is Isten félelmében és szeretetében jártam, hőséggel szolgáltam, de e megtapasztalás után még inkább megtanultam teljes tisztelettel félni az Urat és hinni Benne, mind aszerint, ahogy meg van írva az Igében. – Ami a jelenséget illeti, az csak addig tartott, míg az üzenet szólt. Ijedtemben, meglepetésemben és meghajolt testhelyzetemben még csak eszembe sem jutott, hogy rá nézzek, de azt érzékeltem, hogy az angyal fehéren fénylı ruhában volt, elıttem mintegy két méterrel, és a föld fölött kb. három méter magasan. Pánczél János

Feltámadásunk után hasonlítunk hozzájuk Mt 22:30. „...olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.”

Bölcsek 2Sám 14:17, 20. „…Az én uram, királyom beszéde megnyugtató lesz számomra, mert olyan az én uram, királyom, mint az Isten angyala, meghallja mind a jót, mind a rosszat... De az én uram bölcs, olyan a bölcsessége, mint az Isten angyaláé, mindent tud, ami az országban történik.”

Általában láthatatlanok, esetenként meglátjuk ıket Zsid 13:2. „A vendégszeretetrıl meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” 1Móz 19:1. „A két angyal estére Sodomába érkezett... Amint meglátta ıket Lót, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult.” 1Móz 32:2. „Jákób is útnak indult, és találkoztak vele Isten angyalai.” Dán 3:24-25. „…Nem három férfit dobtunk megkötözve a tőzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó király! İ azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tőzben, és nincs 16

rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.” Jn 1:51. (1Móz 28:12.) "...meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára."




1

942-ben történt, amikor a japánok Kína bizonyos területeit meghódították. Egy reggel 9 óra körül teherkocsi állt meg egy könyvesbolt elıtt. Öt tengerész volt benne, s a teherkocsi félig meg volt rakva könyvekkel. A Keresztyén Kína elnevezéső üzlet segédje, aki egyedül volt akkor ott, rémülten fogta fel, hogy a raktáron levı könyvek elkobzásáért jöttek. Félénk természetével megérezte, hogy ez több, mint amit el tud viselni. A tengerészek leugráltak a kocsiról, és az ajtó felé indultak. De mielıtt beléphettek volna, egy nagyon elegánsan öltözött kínai úr lépett be elıttük az üzletbe. Bár az üzleti alkalmazott minden kínai vásárlót ismert, ez az ember teljesen ismeretlen volt neki. Valami különös ok miatt úgy tőnt, hogy a katonák képtelenek voltak nyomon követni ıt, és kint lézengtek, nézegetve a négy nagy ablakot, de be nem léptek. Két órán át álltak ott, már 11 óra is elmúlt, de nem tették be lábukat az üzletbe. Az idegen megkérdezte, hogy mit akarnak ezek az emberek, s az alkalmazott elmondta neki, hogy a japánok több könyvesboltból elrabolták a készletet, és most erre az üzletre került sor. Imádkoztak együtt! Az idegen bátorította. Így telt el két óra. Végül is a katonák felmásztak a teherkocsira és elhajtottak. Az idegen is elment anélkül, hogy vásárolt volna valamit, vagy egyáltalán valamit is kérdezett volna az üzletben levı árukkal kapcsolatban. Késıbb, amikor a tulajdonos visszatért, az alkalmazott ezt kérdezte tıle: „Lee úr, hisz ön az angyalokban?” „Igen” – mondta ı. „Én is, Lee úr” – mondta az alkalmazott. Vajon nem Isten védelmezı angyalainak egyike volt ez az idegen? Billy Graham




H

úsz évvel ezelıtt, amikor még Nyugat- és KeletNémetországról beszéltünk, útlevelet kaptam egyhónapi ott tartózkodásra. A Nyugat-Németország bombázásoktól, háborús eseményektıl megkímélt szép Lüdenscheid városában tartózkodtam éppen. Drága barátom ajtaján csöngettem. Szép ıszi idı volt. Amint felnéztem várakozás közben, a szomszédban lévı 17

üzem üvegborítású falára kihajolni láttam egy kedves arcú, fiatal férfit: „Nemsokára én is ott leszek, Onkel László.” Nyílt is már az ajtó, Ernst Krisch fogadott nagy barátsággal. İ nyugállományú baptista lelkészként szolgált, és gyakran felkért engem igehirdetésre. Leánya és veje nálunk Magyarországon lelki áldásban részesült, s ezért reám és feleségemre mint lelki szüleikre tekintettek. Felesége nagyszerő ételekkel vendégelt meg. Uzsonnázás közben említettem, hogy egy fiatal ember jelezte, hogy ı is jön. Értetlenül fogadták szavaimat, mondván, hogy a szomszédból nem ismernek senkit s különben sincs nyitható ablak az üvegfalon. Csengett a telefon, engem kerestek. A fiam megnyugtató szavak kíséretében közölte, hogy feleségemet, Máriámat vakbéllel mőtötték. Noha elhatároztam nyomban, hogy hazautazom, semmi izgalmat nem éreztem, folytattam az étkezést, s mikor igeolvasás után feloszlott a társaság, én is szálláshelyemre mentem, majd másnap hazautaztam. Hónapok teltek el itthon, mikor egy reggel Isten – noha nem is foglalkoztam a dologgal – megvilágosított. Az üvegablakon kihajoló ifjú személy Isten angyala volt, aki tudta, hogy telefont kapok, s ı Isten ígérete szerint láthatatlanul mellettem állott, mikor feleségem mőtétérıl a hírt vettem. Az ı jelenléte sugározta belém azt az érthetetlenül nagy nyugalmat, amit meg is csodált a kedves asztaltársaság. ***

A

következı eset szintén Németországban történt. A vasútállomás mellett egy körforgalmi úton akartam átmenni vigyázatlanul. Egy kéz azonban megfogott, visszatartott. E pillanatban autó húzott el mellettem, aminek a kerekei alá kerültem volna... A fiatal férfi szót sem szólt, s amíg én elképedve álltam, már el is tőnt. Isten angyala volt ı, aki megmentette az életemet. Kolozsváry Kiss László




A

nyám kislány volt, amikor egy vidéki gyülekezet ébredési összejövetelén megtért. Amint elıre jött és letérdelt a gyülekezet elıtt, angyalokat látott maga mellett. Élete derekán nagyon beteg lett, több mint négy évig szenvedett szörnyő kínok között… Egy nap anyánk indíttatást érzett: hívja össze otthonába testvére családját és más keresztyén családokat, hogy imád18

kozzanak érte. Hirtelen hangot hallott: „Nézd, a menny ablakai megnyíltak neked!” Kinyitotta a szemét, és angyalokat látott maga körül. Azonnal talpra ugrott, teljesen meggyógyultan. Ezután még több, mint negyven évig élt. Wesley L. Duewel




C

arlos Arteaga 1999. október 12-én repülın ült, szülıvárosából, a venezuelai Ayacuchoból Manapiare városba utazott. A gép motorhiba következtében 5 perccel a 45 perces út vége elıtt lezuhant az amazoni ıserdı sőrőjébe, és a rajta levı nyolc ember közül öt a becsapódás pillanatában meghalt. Csodás módon a két fiatalabb nagyobb sérülések nélkül megúszta, de Arteaga már nem volt olyan szerencsés. A fején egy nyílt repedés, a karján és kezén pedig több vágás keletkezett. Súlyos sebet kapott a jobb lábán is, ezért csak kúszni volt képes az aljnövényzeten. Három nappal késıbb döntöttek: a két egészségesebb túlélı elindult segítséget keresni, míg Arteaga ottmaradt egy darab kenyérrel és egy faággal, amivel védekezhetett az állatok ellen. A férfi nıs és öt gyermek édesapja. Ebben a helyzetben fogalma sem volt róla, életben marad-e. Ám igyekezett állandóan a 91. Zsoltárban leírt ígéretre emlékeztetni magát, amely Isten védelmérıl szól. Röviddel azután, hogy a két fiatal elment, Isten egy szivárványt helyezett a szerencsétlenség közelébe. Szerinte ettıl nem volt érezhetı a halott utasok átható szaga. Ennek a helynek közelében folydogált egy patak is, amelybıl ihatott. Alkonyatkor egy meleg „levegıtakaró” ereszkedett le rá, ez alatt ı teljes békében aludta át az éjszakákat, nem zavarták sem a rovarok, sem a máskor oly ijesztı állathangok a dzsungelbıl. Látomása is volt, amelyben Isten egy kardot helyezett le a mennybıl az ıt kínzó rossz szellemek előzésére. Két angyalt is küldött, akik húsból, kenyérbıl, salátából és gyümölcslébıl álló élelemadagokat vittek neki. A szerencsétlenség után tíz nappal egy kilenc tagból álló mentısereg rátalált. – Az érkezık látták a szivárványt, az egyik angyalt és a rengeteg keselyőt is a környezı fákon – emlékszik vissza. – Azt hitték, már mindenki halott. Magam is fekete voltam a rám száradt vértıl és piszoktól. Miután egy hordágyon fekve elhagytam a helyet, a keselyők rárontottak a holttestekre. – A csoport mindegyik tagja felismer19

te, hogy Isten természetfölötti módon védelmezett engem – mondja. – Megmondtam nekik, hogy végig Jahve angyala volt velem… Másnap kórházba röpítették, ahol kilenc operáción esett át. Felépülése kilenc hónapig tartott. Amputált jobb lába helyébe protézist kapott, és a doktorok fémlemezzel és csavarokkal hozták helyre fej- és karsérüléseit. Arteaga feladta karrierjét, mint tévé- és rádiótorony installáló, és teljes idejő evangélista lett. Egy évvel a szerencsétlensége után, 2000. október 12-én, tizennégyezer emberrel osztotta meg bizonyságát a caracasi bikaviadal-arénában. Háromezernyolcszázan fogadták el Krisztust. Carlos Arteagáról




E

gy alkalommal, amikor hosszan voltunk imaközösségben Aczél Eszter nénivel a szobájában, a végén beszámolt, hogy egy angyalt látott mellettünk. Nem hallotta, hogy bármit is mondott volna, de végig ott állt. Ez olyan csodálatos! F. Donát

Erısek, hatalommal rendelkezık Zsolt 103:20. „Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejőek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!” 2Pt 2:1-11. „...holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr elıtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erıben és hatalomban felülmúlják ıket." Jel 5:2. „...és láttam egy erıs angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?” Jel 7:1. „Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra.” Jel 10:1-11. „És láttam, hogy egy másik erıs angyal leszáll az égbıl.” Jel 14:18. „Az oltártól pedig ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tőzön…” 20

Jel 18:1, 21. „Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennybıl: nagy hatalma volt, és dicsısége beragyogta a földet... Egy erıs angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkı, bedobta a tengerbe, és így szólt: Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és többé sehol sem lesz található.”




A

z angyalok Isten hírnökei, akik mint szolgáló lelkek segítik az embert (Zsidók 1:14). Eddigi ismeretem szerint a Szentírás sehol nem említi, hogy a Szent Szellem bármikor is emberi formában megjelent volna az embereknek. Csak Jézus jelent meg, amikor testet öltött magára. A dicsıséges Szentlélek mindenütt jelen lehet egy idıben, de az angyalok csak egy helyen lehetnek egy adott pillanatban. A Szent Szellemet szellemnek ismerjük, nem testnek, de az angyalokat nemcsak szellemként, hanem olykor látható formában megjelenı lényekként is ismerjük. Ugyanabban az idıben az angyalok is tevékenykednek, a Szent Szellem is munkálkodik világunkban, hogy teljesítsék Isten tökéletes akaratát. İszintén szólva, nem mindig tudjuk, hogy ki az Isten megbízottja vagy eszköze – a Szent Szellem vagy az angyalok –, amikor figyeljük Isten kezének munkáját. Azonban biztosak lehetünk abban, hogy nincs ellentmondás vagy versengés a Szent Szellem és az Isten parancsát teljesítı angyali seregek között. Maga Isten ellenırzi akaratának végrehajtását – és ennek mi örülhetünk! Isten angyalokat használ, hogy emberek és népek sorsát irányítsa. Az angyalok beavatkozása által már sokszor megváltoztatta társadalmunk zsúfolt politikai és szociális arénáinak küzdıtereit és irányította az emberi sorsokat. Tudatában kell lennünk annak, hogy az angyalok szoros és eleven kapcsolatban vannak mindazzal, ami a földön történik. A földi dolgokkal kapcsolatos ismeretük fölülmúlja az emberekét. El kell ismernünk láthatatlan jelenlétüket és meg nem szőnı munkájukat. Higgyük el, itt vannak köztünk. Lehet, hogy nevetnek vagy sírnak velünk együtt, de biztosan tudjuk, hogy örvendeznek velünk életünk minden gyızelme felett. Billy Graham

21

Hatalomban különbözıek Józs 5:14-15. „… az Úr seregének a vezére vagyok… Az Úr seregének a vezére ezt felelte Józsuénak…” Dán 10:13. „A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Míkáél, az egyik legfıbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban…” 1Thessz 4:16. „Mert amint felhangzik a riadó hangja, a fıangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennybıl, és elıször feltámadnak a Krisztusban elhunytak…” „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égbıl: és feltámadnak elıször a kik meghaltak volt a Krisztusban;” (Károlyi ford.) „Akkor maga az Úr fog leszállni a Mennybıl! Felhangzik egy hangos parancsszó, az angyalok fejedelmének hangja, és Isten trombitajele. Erre azok fognak feltámadni, akik úgy haltak meg, hogy hittek Krisztusban. İk lesznek az elsık.” (Egysz. ford.)


Angyali fejedelem, arkangyal Hatalmi rend van az angyalok között. Vannak magasabb beosztású és alacsonyabb beosztású angyalok. Több bibliakutató is írt errıl részletes tanulmányt. Én magam nem kívánom ezt részletezni, csupán megemlíteni. Az itt idézett bibliaversekbıl is láthatjuk, hogy Isten seregében vannak hatalmi megkülönböztetések. A negyvenéves pusztai vándorlás után a nép bevonult Kánaánba. Miután ott már ehettek a föld termésébıl, megszőnt a manna. A vezér, Józsué Jerikónál állva feltekintett és egy férfit látott állni maga elıtt, kivont karddal a kezében. Józsué bátran odament hozzá és megkérdezte, hogy ki ı. A férfi, az Úr serege vezéreként mutatkozott be. A dánieli Igébıl látjuk, hogy nem csak Isten seregében vannak megkülönböztetések, hanem ezt lekopírozta az ördög és ı is fejedelmeket állított démonai fölé. Dániel háromhetes böjtben vár Istenre. Látomást kap. Beszélgetésbe elegyedik a mennyei követtel, aki kedves férfiú megszólítással tisztelte meg Dánielt. A Dán 10:13. versébıl értjük meg, hogy harc alakult ki Isten angyala és az ördög vezére 22

között. A háromhetes csatát az döntötte el, hogy Isten angyalainak egyik legfıbb vezére is beavatkozott a harcba, és Mikáél (Mihály) segítségével tudott a mennyei követ eljutni Dánielhez, hogy átadja Isten üzenetét.

Nevük van Dán 12:1. „Abban az idıben eljön Mikáél, a nagyvezér, aki a te néped mellett áll.” „Abban az idıben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója…” (Kat. ford.) Lk 1:19. „Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe elıtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.” Jel 12:7. „…Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt…”

Sokan vannak Jób 33:23. „Ha van mellette egy angyal a sok közül…” Dán 7:9-10. „Tőzfolyam fakadt és áradt ki elıle. Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak elıtte.” Mt 26:53. „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” Zsid 12:22. „...a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez.” Jel 5:11. „És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élılények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt.”

Személyhez rendeltettek Csel 12:15. „Azok erre így szóltak: Az ı angyala az!”

Péternek

23

Mt 18:10. „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.”




A

z alábbi történet Libanonban játszódott le nem is olyan régen. Libanon kicsi ország, tılünk igen messze van. Gyakran emlegetik a rádióban és a TV-ben manapság. Ott sokszor háború dúl, az utcákon katonaság jár-kel. Sok ember meghalt és nagyon sok ház ment tönkre. Raafat egy romos házban lakott édesanyjával, aki keresztény volt. Mindennap kérte Istent, hogy ırizze meg ıket minden bajtól. Raafat iskolába járt, és amikor délben hazament – mivel túlságosan forrón sütött a nap – ebéd után rendszeresen lefeküdt aludni. Amikor Raafat lefeküdt, hamarosan elnyomta az álom, s aludt, amíg az anyja fel nem keltette, három órakor, szokás szerint. Egyik nap, amikor Raafat még javában aludt, délután fél három volt, és az anya úgy gondolta, hogy háromig még lesiet az utcára, hogy elintézzen valamit. Óvatosan becsukta maga mögött az ajtót, kisfia egyedül maradt. Alig telt el néhány perc, Raafat hirtelen felébredt, mintha kéz érintette volna. Hiába fordult a másik oldalára, aztán hasra feküdt, sehogyan sem tudott tovább aludni. Az órára pillantott. Fél három elmúlt. De ilyenkor már édesanyja itthon szokott lenni. Felkelek – gondolta – és úgy is tett. Beleugrott tornacipıjébe és kiment a házból. Elindult megkeresni édesanyját. Nem járt messze az otthonuktól, amikor hirtelen egy nagy robbanás rázta meg a levegıt. Raafat hátranézett és látta ám, hogy az ı házuk repült a levegıbe. Hirtelen összefutottak a szomszédok, az édesanyja is rohant vissza, mert arra gondoltak mindannyian, hátha Raafat alszik még. – Nem tudom hogyan, de hirtelen felébredtem – mesélte mamájának a fiú –, és elindultam, hogy megkeresselek. – Édes kisfiam, téged az ırzıangyalod ébresztett fel biztosan, hogy ne tudjál tovább aludni. Adjunk hálát Istennek, hogy az életed, és mindkettınk életét megırizte! Raafat és édesanyja ott a szabad ég alatt adtak hálát Istennek, hogy megtartotta életüket, és elküldte angyalát, vigyázzon az alvó gyermekre. 24

Raafat azóta már felnıtt, de sohasem felejtette el azt a délutánt, amikor a Jó Isten megoltalmazta. ***

E

gy kisfiú kifutott az autóútra és egy teherautó elgázolta. Mindenki megdöbbent, aki látta. A kisfiú azonban minden várakozás ellenére csaknem sértetlenül került ki a kocsi alól, és továbbment, mintha mi sem történt volna. Ekkor feléje sietett egy asszony és ezt kiáltotta: „Neked aztán jó ırzıangyalod volt!” Mire a gyermek a legnagyobb komolysággal ezt felelte: „Nem egy, hanem kettı volt!” A kisfiúnak minden valószínőség szerint szabad volt a legnagyobb életveszélyben egy pillantást vetni a „függöny” mögé, amely az angyalvilágot általában elrejti az emberi szemünk elıl. Vetés és aratás

Gyülekezet angyala Jel 1:20. (2. és 3. rész) „...a hét csillag, a hét gyülekezet angyala…”

Vizek angyala Jel 16:5. „És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: Igazságos vagy te, a Szent, aki vagy, és aki voltál…”

A napban álló angyal Jel 19:17. „És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott…”

Közlekednek – repülnek – az ég és a föld között 1Móz 28:12-13. Jákób „És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az Úr állt...” Bir 13:20. „Az Úr angyala pedig felszállt az oltár lángjában.” Dán 4:10. „Majd láttam fekvıhelyemen látomásban egy szent angyalt leszállni a mennybıl.”

25

Mt 28:2. „És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennybıl...” Jel 14:6. „És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén…” Jel 20:1. „És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennybıl; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében.”

Érkezésük és távozásuk hirtelen Dán 9:21. „… még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelıtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején.” Lk 2:13. „És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal…” Csel 12:10. Pétertıl „...eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt elıttük. Mikor kiment rajta, végig haladtak az utcán, aztán hirtelen eltávozott tıle az angyal.”

1

995-ben történt, amikor elsı fiunk megszületett. Pár hetes korában, orvosi ellenırzésre kórházba kellett vinni Budapestre. Bár volt jogosítványom, de nem igen vezettem. Fıleg nem Budapesten! Mivel férjemnek a munkahelyén kellett lennie, nem volt más választás, én vittem el aznap reggel a kis Trabantot és az újszülött babát. Dunakeszirıl érkeztem Budapestre. Egy nagy keresztezıdéshez érve megálltam a piros lámpánál. Tudtam, hogy itt balra kell majd fordulnom, de sohasem kanyarodtam még ki több sávos útra! Piros-sárga, neki készültem az indulásnak, zöldre épp sikerült is elindulnom. Boldog voltam, hiszen én indítottam a sort! A baj csak az volt, hogy közben én – észrevétlenül – sávot váltottam. A külsı sávban, pedig szintén engedte a lámpa a jobbról érkezı forgalmat. Ezt persze akkor nem tudtam, jobbról mindvégig csak egy piros autót láttam, aki mögém érve – mintha engem védelmezne – lassan követett, elsimította az ügyetlenkedésem. Az egyenes szakaszon még láttam a visszapillantóból, és magamban hálálkodtam, nemcsak, hogy megvédett hátulról, de nem is kezdett el idegesen dudálgatni!

26

Mikor a következı pillanatban meg akartam nézni a visszapillantóban, sehol sem találtam a piros autót. Se mögöttem, se elıttem, se mellettem, sem meg nem elızött, tudom! Biztosan Isten angyala vigyázott a kisbabás anyuka Trabantjára. Bodrogi Tamásné




E

lkezdtem felfelé mászni, de amikor már majdnem fent voltam, a lábam egy laza kövön megcsúszott és egy kis kılavinával megint visszacsúsztam. Tikva majdnem leesett a vállamról. Amikor észrevettem, hogy már nincs erım, letettem Tikvát a földre és egy kıre ültem melléje. Egyedül biztosan át tudnék menni ezen az akadályon, de hogyan vigyem át Tikvát? Egyszer csak olyan érzésem támadt, hogy Tikva és én már nem vagyunk egyedül. Minden izom a testemben kifeszült. Gyorsan hátrafordultam és csupán néhány lépésnyire tılünk az úton egy fiatalembert pillantottam meg. Éppen kiabálni akartam, de még mielıtt ezt tehettem volna, a férfi fogta Tikvát és a vállára tette, éppen úgy, ahogyan azt én tettem. Aztán minden nehézség nélkül felmászott a barikádon. Tikva terhétıl megszabadulva, én utána másztam. Amikor az akadály másik felére értünk, a fiatalember tovább ment, Tikvával az úton. Néhány lépésnyire követtem ıt. Míg azon tőnıdtem, hogy mi történt tulajdonképpen, jobban megnéztem magamnak ezt a fiatalembert. Körülbelül 180 cm magas volt és európai öltönyt hordott. Biztosan nem volt arab, talán zsidó volt? De hát honnan jött? Hogyan került ilyen hirtelen hozzánk? A legjobban Tikva magatartásán csodálkoztam. Általában sírt, ha egy idegen ember vette a karjába. De meg sem szólalt azóta, hogy a fiatalember a vállára vette. Engedte, hogy fölvegye, mintha nálam lenne. Sıt még tetszett is neki! A fiatalember még kb. fél kilométert ment. Soha se kellett keresnie az utat, hanem mindig egyenesen Musrara felé tartott. Minden alkalommal, amikor egy akadályhoz értünk, elıször ı mászott fel és a túlsó oldalon várt addig, míg én is átmentem. Végül megállt közvetlenül Ratcliffe kisasszony háza elıtt. Letette Tikvát, megfordult és ugyanazon az úton ment vissza, amelyen jött. Az egész találkozásunk alatt egy szót sem szólt, se a hirtelen megjelenésénél, se pedig a távozásakor. Egy perccel késıbb már nem láttam ıt.

27

Még mindig azon tőnıdve, hogy a történteket álmodtam-e vagy pedig valóság volt, Tikvát a karomba vettem, felmentem a lépcsın Ratcliffe kisasszonyhoz és hangosan dörömböltem az ajtón. Kinyílt az ajtó, és elıször Mária kivette Tikvát a kezembıl. „Hála Istennek, hogy jól vannak!”, kiáltotta Ratcliffe kisaszszony hátulról. „Már két napja azon tőnıdtünk, hogy vajon mi van Önnel.” Elmondtam nekik, hogy hogyan jutottam ide, és hogy a fiatalember hogyan segített nekem. „El-hamd il Allah!”, kiáltotta Nijmeh és izgatottságában tapsolt. „Isten meghallgatta imádságunkat! Azt kértük Tıle, hogy küldje el az İ angyalát az Ön védelmére és Isten pontosan ezt cselekedte!” L. és D. Prince

Az Úr jelenlétébe visznek Lk 16:22. „Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére.”




M

egalázott állapotomban jöttek el hozzám az Úr angyalai. Éreztem, hogy jobbról és balról is erıs kezek ragadtak meg, s én kilépve testembıl repülni kezdtem felfelé. Láttam fentrıl alvó kisfiunkkal a szobánkat, a házunkat, az utcát, ahol éltünk, Budapestet… és csak repültem, repültem felfelé. Végül az angyalkezek lágyan szilárd talajra tették a lábaim, és én körülnézhettem. Egy csillogó teremben voltam, soha nem tapasztalt fény és szentség vett körül. Isten békessége újra betöltött és örömteli csodálkozással hallgattam az angyalok énekét. Végül szemem megpihent egy hatalmas, aranyból és drágakövekbıl épült gyönyörő ajtón. Mézes László




M

ialatt ı beszélt, láttam, hogy két fehérruhás férfi közeledik felém. Az öltözékükbıl és a tekintetükbıl kétséget kizáróan megállapítottam, hogy kik ık. Ösztönösen megéreztem, hogy nem átlagos emberek, hanem az élı Isten angyalai. Beszélni akartam, de leintettek. Egyikük megfogta a jobb, másik 28

a bal kezemet, és együtt elhagytuk a mentıautót. Bár a környezetemben lévık csak azt gondolták, hogy elveszítettem az eszméletemet, gyakorlatilag ekkor haltam meg. Daniel E.

A mennybıl kiáltanak 1Móz 21:17. „Isten angyala pedig kiáltott a mennybıl Hágárnak..." 1Móz 22:11-12, 15. „...kiáltott neki az Úr angyala a mennybıl... Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra... Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak a mennybıl...”

Szembeszállnak az ördöggel Dán 10:13-20. „A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mikáél, az egyik legfıbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban… Azután így szólt: Tudode, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével, és ha abból a harcból kikerülök, a görögök vezére következik.” Zak 3:2. „Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR, Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tőzbıl kiragadott üszkös fadarab ez?” Júd 9. „Pedig még Mihály angyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes testéért...”

Emberek imája befolyásolja az angyalok cselekedetét Dán 10:12. „…Ne félj, Dániel, mert az elsı naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened elıtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem.”


Dániel odaszentelt, imádkozó élete hatással volt a Menny seregeire. Az Istentıl jövı követ azt mondta Dániel29

nek „meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem.” Micsoda megtiszteltetés!

Isten pecsétjét használják Jel 7:2-3. „Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felıl, akinél az élı Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és így szólt: „Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit.”

Készenlétben állnak Jel 8:6. „A hét angyal pedig, akinél a hét trombita volt, felkészült, hogy trombitáljon.” Jel 9:14-15. „És eloldatott a négy angyal, akik készenlétben álltak, órára, napra, hónapra és esztendıre, hogy megöljék az emberek egyharmadát.”

Hatással vannak az emberekre Felébresztenek 1Kir 19:5-8. Illést „Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél!” Zak 4:1. „A velem beszélı angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert...”

Beszélnek az emberekkel 1Móz 16:7-10. „Az ÚR angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezetı út mentén van, és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? İ így felelt: Úrnım elıl, Száraj elıl futok. Azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza úrnıdhöz, és alázkodj meg elıtte! Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet ıket számolni.” 30

1Móz 19:15. „Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levı két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bőne miatt!” Bír 2:1-4. „Amikor az ÚR angyala elmondta ezeket a dolgokat Izráel fiainak, a nép hangos sírásra fakadt.” Zak 4:2. „...és ezt kérdezte tılem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok…” Zak 5:5-11. „Azután elılépett a velem beszélı angyal, és ezt mondta: Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt!” Lk 1:18-19-20. „Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe elıtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.” Jel 17:1, 7. „Odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem... Ezt mondta nekem az angyal: Miért csodálkozol?”

Utunkba állnak, kérdıre vonnak 4Móz 22:22-24-26-32. „Isten azonban haragra gerjedt, amikor elment Bálám. Ezért odaállt az Úr angyala az útra, hogy feltartóztassa... Azután odaállt az Úr angyala a szılık között egy mély útra, ahol innen is onnan is fal volt... Az Úr angyala tovább ment, és ismét megállt egy szoros helyen, ahol nem lehetett kitérni sem jobbra, sem balra... Az Úr angyala ezt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat már háromszor? Azért jöttem, hogy feltartóztassalak, mert szerintem veszedelmes ez az út.”




I

ndiai szolgálatom alatt többször határozottan tapasztaltam angyalok segítségét, bár nem láttam ıket. Egyik alkalommal megéreztették velem a veszélyt és az irányváltoztatás szükségességét, de csak késıbb fedeztem fel, hogy így kerültem el egy lázadó, keresztyénellenes tömeget. Wesley L. D.

31

Hangjára Dániel a földre roskadt Dán 10:5-9. „...amikor hangos beszédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a földre.”

Megdöbbenést, rettegést, félelmet keltenek Luk 1:28-29. „Az angyal belépve hozzá így szólt: ’Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!’ Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.” 1Krón 21:30. „Dávid azonban nem mert az Isten színe elé menni, hogy megkérdezze ıt, úgy megrettent az ÚR angyalának a kardjától.” Dán 8:15-17-18. „İ odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jöttére, és arcra borultam. Akkor ezt mondta nekem: Értsd meg, emberfia, hogy a végsı idırıl szól ez a látomás. Amikor hozzám beszélt, ájultan estem a földre; de ı megérintett, és talpra állított.” Lk 1:11-12. „Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölıáldozati oltár mellett jobb felıl. Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.”

Határozatot hoznak Dán 4:14. „Az angyalok határozata ez a rendelet, a szentek parancsa ez a végzés.”

Isten parancsát közlik Csel 8:26-40. „Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel és menj dél felé a Jeruzsálembıl Gázába vezetı útra, amely néptelen.” Csel 10:3-5-16. „...látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá és megszólítja: Kornéliusz! ... Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak.” 4Móz 22:35. „De az Úr angyala ezt felelte Bálámnak: Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit én mondok neked.”

32

Tanítanak, magyaráznak Bír 13: 8-13-14. Mánóaht „Az Úr angyala ezt mondta Mánóahnak: İrizkedjék az asszony mindattól, amit megmondtam. Semmit se egyék, ami szılıtıkérıl való, bort és részegítı italt ne igyék, és semmiféle tisztátalant ne egyék.” Dán 8:15-16-27. „És emberi hangot hallottam az Ulaj felıl, amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt.” Dán 9:21-22. Dánielt tanítja Gábriel „…még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelıtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején. Magyarázni kezdett, és így beszélt hozzám: Dániel, azért jöttem ide, hogy megértésre tanítsalak.” Jeruzsálem helyreállásáról látomást magyaráz Zak 1:9-17. „Egy angyal, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Én megmagyarázom neked, mik ezek.”

Tájékoztatnak a bekövetkezendıkrıl Jel 1:1. „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalaival elküldve, kijelentett szolgájának, Jánosnak.” A 70 éves fogságról Dán 9:20-23-27. „...egy kijelentés hangzott el, én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked…”

Dán 10:14. „…elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó idıben…” Zak 1:7-9-17. „... egy angyal, aki velem beszélt ezt mondta nekem…”




1

993. március 25-én, csütörtökön éjjel Vincent késıig dolgozott a laboratóriumban, hogy befejezze feladatait a pénteki vizsgára. Késı este, közelebb hozta kocsiját az épület bejárati ajtajához, mert a közelmúltban a környéken sok bőncse33

lekmény történt. Idırıl-idıre kinézett az ablakon a majdnem üres parkolóra, hogy ellenırizze kocsiját. Éjjel fél kettı körül befejezte munkáját a laboratóriumban. Ahogy be akarta zárni az ajtót, egy személyt látott állni a kocsija mellett. Vincent azt gondolta, hogy ez a személy el akarja lopni a kocsiját. Az idegen középtermető, és rendezett kinézéső volt, fehér ing, farmernadrág, és fehér tenisz cipı volt rajta. Vincent nem tudta, mit tegyen! Visszament a laboratóriumba és így imádkozott: „Uram segíts! Mit kell tennem? Használhatom a chi sao-t?” Ez egy önvédelmi módszer, amiben Vincent kitőnı volt. Hogy nagyobb biztonságban érezze magát, körülnézett a laboratóriumban és felkapott egy 45 cm-es acél rudat, amit a háta mögé tartott, mikor kidugta fejét az ajtón. Majd azt kérdezte: „Helló, miben segíthetek?” Az idegen válaszolt: „Helló, Vincent!” Vincent megdöbbenve kérdezte: „Én ismerlek téged?" Az idegen válaszolt: „Nem egészen.” „Mi a neved? Ki vagy te?” kérdezte Vincent. Az idegen felelte: „Én tudom azt is, hogy hova jártál elemi és középiskolába." Majd hozzátette: "Barátod vagyok. Nem kell, hogy használd ellenem a chi sao-t, vagy az acél rudat." Az idegen szavában különleges hatalom volt, és úgy tőnt, hogy már tudja a feleletet, még mielıtt kérdeznék. Vincent most még jobban meg volt döbbenve. Senki, még a legjobb barátja sem tudta, hogy mennyire otthon van a chi sao-ban, sıt arról sem tudott senki, hogy ismeri ezt a harci formát. Ugyancsak arra sem volt lehetıség, hogy az idegen láthatta volna az elrejtett acél rudat a háta mögött. Vincentnek késıbb az is visszaidézıdött, hogy az idegen olyan kifejezést használ az elemi és középiskoláival kapcsolatban, amit Singaporeban használnak és nem az USA-ban. Az iskolájának neve Singaporeban St. Gabriel volt. Az idegen azt is mondta, hogy a neve is Gábriel! „Honnan tudod ezeket?” kérdezte Vincent. „Én tudom” válaszolta az idegen. „Azt is megmondom neked, hogy az édesanyád jól van.” Vincent elámult újra, mert csak egy hete történt, hogy a testvére felhívta ıt Singaporeból, hogy az édesanyjának komplikációk voltak a szívével, és Vincent nagyon izgult érte. Gábriel folytatta: „Te nagyon szereted az Urat, ugye?” „Igen, ez így van.” – válaszolt Vincent. „Te is nagyon szeretett vagy Nála!" – mondta Gábriel. „Nagyon, nagyon hamar el fog jönni!” Úgy hangzott, hogy nagy súlyt fektet a „nagyon hamar” szavakra. „Óh, ez nagyon jó!” válaszolta Vincent. Gábriel azt kérdezte: „Kaphatnék egy pohár vizet?” „Szívesen”, válaszolta Vincent, és megfordult, hogy vizet hozzon, de közben meggondolta, hogy inkább oda hívja az 34

idegent a vízcsaphoz, hogy onnét igyék, de ahogy visszapillantott, Gábriel már nem volt ott! Hirtelen és megmagyarázhatatlanul eltőnt. Vincent kb. csak három másodpercre fordította el a fejét. A közelben nem volt egyetlen hely sem, ahova az idegen ilyen gyorsan eltőnhetett volna. Vincent meg volt döbbenve. Már nem akart visszamenni a laboratóriumba, így lerakta az acél rudat az ajtó mellé, és elindult haza. Másnap reggel, mikor visszament dolgozni, azon gondolkozott, hogy nem álmodta-e az egész dolgot. Mint egy kutató, bizonyítékot akart arról, hogy valóban megtörtént az eset. Amikor az épülethez ért, ott találta az acél rudat az ajtónál lefektetve, ahogy az elmúlt éjjel otthagyta. Így megbizonyosodott, hogy nem álmodott. Mikor belépett a laboratóriumba, elsı dolga volt, hogy magára zárta a mosdó ajtaját és letérdelt imádkozni. „Mutasd meg Uram, mit tegyek? Én emlékszem mindenre! Ha ezt el kell mondanom valakinek, szükséges, hogy én magam is el tudjam hinni a történteket.” – mondta Vincent az Úrnak. Azután leült a computeréhez és pontosan leírta a beszélgetést és mindazt, ami történt. Azon az éjszakán álomban még egyszer átélte Vincent az egész eseményt! Látta saját magát, és szóról-szóra újra hallotta az egész beszélgetést az angyallal. Fél négykor ébredt fel álmából, és minden szót leírt. Azt is, hogy hogyan nézett ki az idegen. Amit az álom szerint írt le, teljesen megegyezett azzal, amit valóságban átélt, és amit elızıleg lejegyzett a computerbe. Egy héttel késıbb üzenetet kapott az édesanyjáról, aki átesett a szükséges operáción, és csodálatosan gyógyulni kezdett. Azt is megtudta, hogy az édesanyja állapota akkortól kezdett jobbra fordulni, amikor Gábriellel beszélgetett! Jó hír a ma emberének

Születés bejelentése 1Móz 18:10. Ábrahámnak „Egyikük azt mondta: Egy esztendı múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál.” Bír 13:3. Mánóah feleségének „Megjelent egyszer az Úr angyala az asszonynak, és ezt mondta neki: Lásd, te meddı vagy, nem szültél. De teherbe fogsz esni, és fiút szülsz.”

35

Lk 1:5-13-25. Zakariásnak „Az angyal így szólt hozzá... meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod ıt nevezni.” Lk 1:26-30-31-38. Máriának „Az angyal ezt mondta neki... Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.”

Közvetítenek a törvény adásánál Csel 7:52-53. „…bár angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg.” Gal 3:19. „Mi tehát a törvény? A bőnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által.”

Szolgálják az üdvözülıket Zsid 1:5-14. „...azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget.” 2Móz 14:19. „Ekkor elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora elıtt járt, és mögéjük ment.” Zsolt 91:11-12. (Lk 4:10-11.) „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kıben.” Pált Csel 27:23-24. „Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok.”




O

lyan emberek, akik részt vettek az összejöveteleinken, többször elmondták, hogy amikor a helyszínre érkeztek, angyalokat láttak a pulpitus környékén, akik engem vettek körül. A szemtanúk között voltak nem hívık is, akik ugyancsak látták az angyalokat. Ezek Isten természetfölötti jelei. Mindig kérem Istent, hogy angyalok légióit küldje ki a környékemre. Ha 36

így segítették a prófétákat, ma is megtehetik ugyanezt velünk. Az angyalok rendkívül fontos szerepet töltenek be az evangelizáció munkájában. Carlos A.


Corrie ten Boom írja le egy figyelemreméltó tapasztalatát a ravensbrucki náci koncentrációs táborban:

E

gyütt léptünk be a borzasztó épületbe. Az asztalnál asszonyok voltak, akik elvettek tılünk mindent. Mindenkinek teljesen le kellett vetkıznie, majd átmennie egy szobába, ahol ellenırizték a hajunkat. Megkérdeztem egy asszonyt, aki éppen az újonnan érkezettek értékeit vizsgálta, hogy kimehetek-e a vécébe. Az ajtóra mutatott, és rájöttem, hogy a zuhanyozó sarkában csupán egy lyuk szolgált erre a célra. Betsie szorosan mellettem állt egész idı alatt. Hirtelen indíttatást kaptam: „Gyorsan vesd le a gyapjú alsóingedet” – súgtam neki. Az enyémmel együtt összetekertem, s a kis köteget a sarokba tettem kis Bibliámmal együtt. A hely tele volt svábbogárral, de nem törıdtem vele. Csodálatosan felszabadultnak és boldognak éreztem magam. „Az Úr gondoskodik arról, hogy meghallgassa imádságunkat, Betsie” – súgtam. „Nem kell feláldoznunk minden ruhánkat!” Visszasiettünk a levetkıztetésre váró asszonyok sorába. Egy kicsit késıbb, mikor lezuhanyoztunk, és felvettük ingeinket és kopott ruháinkat, elrejtettem a kis csomag alsóruhát és Bibliámat a ruhám alá. Nyilvánvalóan kidudorodott a ruhám alól, de így imádkoztam: „Uram, vetess körül ırangyalaiddal, add, hogy ma ne legyenek láthatatlanok, mert az ıröknek nem szabad látniuk engem”. Teljesen megkönnyebbültem. Nyugodtan mentem el az ırök elıtt. Mindenkit megvizsgáltak elıl, oldalt, hátul. Egyetlenegy kitüremlés sem kerülte el az ırök tekintetét. Az elıttem levı asszony elrejtett egy gyapjú mellényt a ruhája alá, és elvették tıle. Engem továbbengedtek, mert nem vettek észre. A közvetlen utánam következı Betsie-t megmotozták… Kint azonban egy másik veszély várt ránk. Az ajtó mindkét oldalán asszonyok voltak, akik másodszor is ellenıriztek mindenkit. Megtapogatták minden áthaladónak a testét. Tudtam, hogy engem nem vesznek észre, mert az angyalok még mindig körülvettek. Meg sem lepıdtem, amikor elmentek mellettem. Bensımben azonban ujjongva kiáltottam: „Ó, Uram, ha így fe37

lelsz imádságaimra, még Ravensbruckkal is félelem nélkül nézek szembe!” ***

B

átorodjék és erısödjék meg minden igaz Krisztusban hívı. Angyalok vigyáznak ránk: ık jelölik ki útjainkat. İk ellenırzik életünk eseményeit és védik az Úr Isten érdekeit, mindig azon fáradozva, hogy támogassák terveit és elıremozdítsák akaratát az érdekünkben. Az angyalok kíváncsi szemlélık, és megfigyelnek mindent, amit csinálunk, „mert látványosságává lettünk e világnak, angyaloknak és embereknek” (1Kor 4:9.). Isten angyali hatalmakat jelöl ki, hogy vigyázzanak ránk. Billy Graham

Közbenjárnak érettünk Zak 1:12. „Az Úr angyala erre azt mondta: Seregek Ura! Mikor könyörülsz már Jeruzsálemen és Júda városain, hiszen már hetven éve tart haragod?!”

Megóvják, védelmezik az Úr gyermekeit Zsolt 34:8. „Az Úr angyala ırt áll az istenfélık mellett, és megmenti ıket.” Dán 3:28. Tüzes kemencébıl „… Áldott legyen a Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, mert elküldte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak.” Dán 6:23. Dánielt az oroszlánok vermében „Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ı ártatlannak talált engem…” Mt 2:13-15. „...az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.” Csel 12:7-11. Pétert „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ı angyalát, és kimentett engem Heródes kezébıl, és mindabból, amit a zsidó nép várt.”


Egy fiatal keresztyén lány egyik nap késı este hazafelé tartott. Útja egy hídon vezetett át. Szembe jött vele egy hír38

hedt bőnözı, akirıl persze a lány nem tudta ezt, és a bőnözı nem bántotta. Késıbb ugyanazon a helyen egy másik embert támadott meg. Nemsokára a rendırség elfogta, és szemtanúkat keresett. A fiatal lány jelentkezett, és elmondta, hogy azon az estén, nem sokkal a bőneset elıtt, a hídon át ment haza, és emlékezett arra, hogy találkozott is egy emberrel. A bőnözı arra a kérdésre, hogy miért nem bántotta a fiatal lányt, azt válaszolta, hogy nem mert megtámadni egy olyan lányt, akit két erıs férfi kísért. Tulajdonképpen csak egyedül ı látta az angyalokat. Bár az angyalok szellemi lények, többször testben jelennek meg, és pontosan úgy viselkednek mint egy ember. Beszélgetnek az emberekkel. Ha szükséges fizikailag beavatkoznak, pl. Pétert meglökte az angyal, hogy nyomatékot adjon szándékának, amikor a börtönbıl akarta kivezetni. Ugyanezzel a módszerrel mentette meg az angyal Bihari Jánost napjainkban egy karamboltól.




2

005 szeptemberében történt velem Budapesten a Fogarasi úti Tesco elıtt, a keresztezıdésnél, ahol megyünk a Pillangó úti metrómegálló felé. Akkor délután éppen megbeszélésre mentem az Árkád bevásárlóközponthoz. Amikor a keresztezıdéshez érkeztem, nem volt sehol egy lélek, sem egy gyalogos, sem egy gépjármő. Ahogy zöldre váltott a lámpa azonnal elindultam át a zebrán, de hirtelen egy erıs lökést éreztem a hátamban. Hirtelen körbenéztem, de sehol senkit nem láttam. Jó, biztos csak a képzeletem játszik velem –gondoltam én – de a következı pillanatban egy másik lökést is éreztem, ekkor már az elıbbinél is nagyobbat. Bár akkor még nem tudtam, miért, de engedtem a lökésnek, és szinte elıreugrottam. A következı pillanatban két kocsi ütközött egymásnak frontálisan a hátam mögött. De úgy, hogy az a kocsi, amelyik elhúzott a hátam mögött a másikat oldalba kapta frontálisan, és lökött rajta vagy négy métert. Késıbb kiderült, ezt az egészet két kollégám is látta, akik mögöttem mentek a Tescóba úgy kb. kétszáz méterre a hátam mögött. Az ı elmondásuk szerint egy kegyetlen nagyot ugrottam. Ma már tudom, hogy ez Isten védı keze által történt. Egy angyalt küldött oda, hogy megvédjen. Mindig a következı Ige jut az eszembe, amikor visszagondolok az eseményre: „Nektek pedig 39

még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!” Lk 12:7. Bihari János




E

gy Buenos Aires-i raktárban az evangélizációt három naposra terveztük. Abban a percben, ahogy elkezdtem prédikálni, azt hallottam, hogy kövek hullanak a tetıre. Egy pillanatra elhallgattam, majd mindenki elıtt így szóltam: Mielıtt még ez az összejövetel-sorozat véget érne, az az ember, aki most köveket dobál a tetıre, itt lesz bent közöttünk, és Istenhez fog könyörögni, hogy bocsásson meg neki, és át fogja adni az életét az Úr Jézus Krisztusnak! – Aztán folytattam a prédikációt. A második este, ahogy prédikálni kezdtem, megint hallottam, hogy a kövek zuhognak a tetıre. Ekkor nem reagáltam semmit, hanem csak folytattam az igehirdetést. Amikor aztán eljött az a pillanat, hogy emberek jöjjenek fel az emelvényre, és elmondják a bizonyságukat, egy fiatal ember is odajött. Sírva mesélte: - Én vagyok az, aki köveket dobáltam a tetıre, és alig tudom elhinni, hogy mi történt velem! Felkaptam egy hatalmas követ. Azt kívántam, bárcsak átszakítaná a tetıt, fejen találna és meghalnál. Azonban amikor épp el akartam dobni, a kezem megmerevedett. Aztán az ujjaim is lebénultak, és a kı a földre esett. De ez még nem volt minden! Éreztem, hogy két erıs kéz megragad, és jó másfél métert repültem elıre. Hátrafordultam, de senkit nem láttam. Aztán ismét kaptam egy lökést, bár még mindig nem láttam senkit. Ez a láthatatlan személy végül egészen a bejáratig lökdösött. Az utolsó lökés olyan erıs volt, hogy a lendület egészen a gyülekezet közepéig vitt, és amikor megpróbáltam felállni, a lábaim nem engedelmeskedtek. Ez volt tehát a fiú bizonysága. Aznap este ez a fiatalember elfogadta az Urat egyedüli Megmentıjének. Mielıtt lement volna az emelvényrıl, hozzám fordult: - Elnézést, mondhatnék még valamit? - Hogyne – válaszoltam. Mindkét kezét felemelte az ég felé, és igen hangosan elkiáltotta magát: - Éljen Krisztus! – és sírva elhagyta az emelvényt. Ez az ifjú tehát, amikor odajött, még megátalkodottan győlölte nemcsak Istent, hanem mindazokat, akik Istenrıl beszéltek. 40

Hazafelé viszont már úgy indult, hogy Krisztus ott volt a szívében! Ha pedig valaki azt kérdezi tılem, ki lehet az, aki belökdöste az összejövetelre, arra azt tudom mondani, hogy szerintem egy angyal. Isten küldi az angyalait, hogy segítsenek minket az evangélizáció munkájában. Carlos Annacondia

Isten gyermekeinek ellenségeit ártalmatlanná teszik 1Móz 19:1-11-13-29. Sodoma lakóit „Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház ajtaja elıtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót… Az Úr azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost.” 2Kir 19:34-35. (Ézs 37:36., 2Krón 32:21.)Jeruzsálemet megszabadította „Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért, meg szolgámért, Dávidért. Azon az éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert.”




A

z egyik evangelizáló összejövetelünkön Buenos Aires körzetében, San Justo városában a szomszédos üres térségrıl egy orvlövész vett célba a fegyverével, azzal a szándékkal, hogy megöljön. Késıbb ı maga mesélte el, hogy valahányszor célba vett, köd borította el az emelvényt, így mivel nem tudott pontosan célozni, nem lıtt. Azt is világosan látta, hogy ilyenkor egy alak jelent meg, és ı takart el. Mindez többször is megtörtént. Azt is elmondta, hogy ennek ellenére egyszerkétszer mégis megpróbált lıni, de a fegyvere nem sült el. Amikor kipróbálta a puskát és másfelé lıtt, a fegyver mőködött. Amikor azonban ismét engem vett célba, a furcsa jelenség megismétlıdött. Néhány további kísérlet után aztán a szabaduló sátorban kötött ki, ahol kiőzték belıle a démonokat. Carlos A.

Erısítenek, bátorítanak Bír 6:12. Gedeont „Az Úr angyala megjelent elıtte, és így szólt hozzá: Az Úr veled van, erıs vitéz!” Dán 10:18-19. Dánielt „Akkor ismét megérintett az az emberhez hasonló lény, erısítgetett engem, és ezt mondta: Ne félj, te kedves férfiú! Békesség neked! Légy erıs, légy erıs! Amikor így beszélt hozzám, megerısödtem, és ezt mondtam: Beszélj, uram, mert megerısítettél engem!”

41

Mt 28:5. Asszonyokat „Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: ’Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.” Lk 22:43. Jézust a Gecsemánéban „Ekkor angyal jelent meg neki a mennybıl, és erısítette ıt.” Csel 27:23-24. Pált „Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. És ezt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állanod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.”

Vezetnek 1Móz 19:1-29. „…nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, és kivezette Lótot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lót lakott.” 2Móz 23:20-23. „Íme, én angyalt küldök elıtted, hogy megırizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem… Mert az én angyalom elıtted megy, és bevisz az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak közé, és kiirtom ıket.” 2Móz 32:34. Mózest „Azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam! Íme, az én angyalom megy elıtted…” 4Móz 20:16. „Akkor segítségért kiáltottunk az ÚRhoz, aki meghallotta szavunkat, és angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a te határod szélén levı városban.” Csel 5:19-20. Apostolokat „De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve ıket ezt mondta nekik: Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét.”

Tevékenykednek Mt 24:31. „És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyőjtik az ı választottait a négy égtáj felıl…” Mt 28:2. „És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennybıl, odament, elhengerítette a követ, és leült rá.”




42

A

buddhista láma halálra ítélte Sundar Singhet, amiért Krisztust hirdette. Bedobták egy üres, mély kútba – ez volt a két kivégzési mód közül az egyik. Sundar Singh az elıtte kivégzettek csontjaira zuhant. Azok rothadó maradványai elviselhetetlen bőzt árasztottak. Három nap és három éj folyamán csak itt-ott tért eszméletre. A harmadik napon imája közben kulcs nyikorgásának hangját hallotta a feje fölötti tetı zárjában. Meglepetésére a tetıt levették. Következı pillanatban hangot hallott, mely felszólította, hogy fogja meg a leeresztett kötelet. Óvatosan kihúzták a kútból. A tetıt visszatették, újra bezárták, és abban a pillanatban Singh kiszabadítója eltőnt. Singh magasztalta Istent, és a következı napon folytatta igehirdetését a városban. A láma ismét faggatta, és dühösen kutatta, ki volt, aki ellopta az egyetlen kulcsot, hogy kiszabadítsa ıt. A nyomozás során a láma saját derékszíján találta meg. A láma az evangélista Istenétıl való félelmében arra kérte Sundar Singhet, hogy távozzék a városból, mielıtt mindannyiukat elpusztítja ez a mindenható erı. Wesley L. Duewel


Jn 5:4. „Mert az Úr angyala idınként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsınek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.” Jel 8:5. „Ekkor vette az angyal a füstölıt, megtöltötte az oltár tüzébıl, és ledobta a földre…” Jel 14:19. „Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szılıjét…” Jel 18:21. „Egy erıs angyal felemelt egy akkora követ, mint egy malomkı, bedobta a tengerbe…” Jel 20:1-3. „És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennybıl; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ısi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendıre, levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendı…”

43

Örömhírt hoznak Lk 1:11-19-20. Zakariásnak „Ekkor megjelent neki az Úr angyala… Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe elıtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.” Lk 2:9-10-11-15. A pásztoroknak „Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítı született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”




1

993 júniusában Vincent álmában sok-sok gyertyát látott, de nem mindegyik volt meggyújtva. Álmában azt kérdezte magában: „Miért nincs a többi gyertya meggyújtva?” Ekkor egy szomorú hangot hallott maga mögött így szólni: „Óh, bárcsak mind meg lenne gyújtva!” Vincent megfordult, de nem látott senkit. Egy héttel késıbb pontosan ugyanezt az álmot látta. Vincent reménykedett abban, hogy egy napon az Úr megmutatja neki az álomnak jelentıségét. Három hónappal késıbb, 1993 októberében egy megszorult kocsivezetı állította le Vincentet az úton, és kérte, hogy segítse beindítani a kocsiját. Vincentnek nem volt indító kábelja, de megkérdezte az embertıl, hogy hisz-e Istenben? Az ember kérdezte, mit is tudna Isten most csinálni? Vincent azt mondta, hiszi, hogy Isten még ilyen körülmények között is tud segíteni, ha kérjük İt! Aztán hangosan imádkozni kezdett Isten segítségéért. Miután befejezte imáját, észrevett az út szélén egy drótból készült ruhaakasztót. Valahogy kigondolta, hogy mit is kell tennie. Kettétörte az akasztót, hogy egyik darabot használja pozitív vezetéknek, a másikkal pedig összekösse a két autót, mint földelést. Az ember kocsija beindult, aki ekkor ránézett Vincentre és azt mondta: „Neked egy erıs Istened van!” Vincent is mondta: „Igen, erıs! Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy higgyünk Benne.” Az ember azt mondta: „Ezen gondolkozni fogok”, majd elment. Vincent két nappal késıbb kapott egy indító vezetéket a kocsijához. A következı eset 1993. december 23-án este 11 óra után történt. Vincent egyik barátjának meglátogatása után, hazafelé tartott kocsijával. Körülbelül négy mérföld távolságra barátja házától, egy kocsit látott az út szélén állni fölnyitott motorházte44

tıvel, és egy 75 év körüli idıs ember állt az autó elıtt. Vincent mindig nagyon óvatos volt megállni egy idegennek, és hitte, hogy igazán az Úr vezetésében kell lennie, hogy ezt megtegye. Most azt érezte, hogy meg kell állni! Odament az idıs emberhez, és megkérdezte mi baj van? – mire az azt felelte, hogy az akkumulátora lemerült. Vincent megkérdezte, tudna-e segíteni valahogy. Mire az ember megkérte ıt, hogy hozza oda az indító kábelját a kocsijából. Vincent nagyon csodálkozott azon, hogy honnan tudja az idegen, hogy neki van indító kábelja, különösen azért, mert csak mostanában szerezte be. Nagyon sötét volt. Vincentnek használni kellett a zseblámpáját, hogy a kábel nála lévı oldalát oda tudja kapcsolni az akkumulátorhoz. Mikor megfordult, csodálkozva látta, hogy az ember zseblámpa nélkül, ebben a sötétben, már fel is kapcsolta a kábel nála lévı másik felét. Ez teljesen lehetetlennek látszott, és Vincentet nagyon megdöbbentette. Majd Vincent azt mondta: „Mielıtt beindítanám a motort, valamit még tennem kell.” Az ember ránézett és azt mondta: „Mit kell tenned? Én már odatettem a téglákat a kerekeid mellé. Ezt akartad ugye?” Ez az ember nem tudhatta, hogy Vincentnek volt két téglája a kocsijában, és hogy mit akart velük csinálni. Hogy beindíthassa a másik kocsit, a kocsiját üresbe kellett tenni. Mivel nem bízott a kézifékben, oda akarta tenni a téglákat biztosításul. Vincent észrevette, hogy az ember pontosan azok mellé a kerekek mellé tette a téglákat, ahova akarta tenni. Ekkor fedezte fel, hogy nem természetes emberrel van dolga! A márciusi események után Vincent már elhatározta: ha az Úr még egyszer részesíti abban a kegyelemben, hogy találkozása legyen egy angyallal, sok kérdést fog feltenni neki. De ekkor egy különleges érzés jött rá, ami meggyızte, hogy maradjon csendben. Egyszerően nem tudott szóhoz jutni, csak akkor, amikor válaszolni kellett az idıs embernek. Vincent már kész volt arra, hogy beindítsa a kocsit, de az idıs ember ezt mondta: „Megengeded hogy várjunk a te kocsidban, amíg az én kocsim feltöltıdik?" Vincent beleegyezett, és beültek a kocsijába. Az idıs ember beszélt elıször és ezt mondta: „Imádkozhatunk? Isten tud csodát tenni! Még egy ruha akasztóval is el tud indítani egy kocsit. „Vincent most már teljesen meg volt gyızıdve arról, hogy ez az idegen csak egy angyal lehet! Majd az idegen imádkozott: „Ó Te legszentebb és legerısebb Isten a mennyben! Mi tudjuk hogy Te nagyon, nagyon hamar eljössz! Segíts minket most, a Te idıdben, és a Te akaratod szerint, a Jézus nevében. Ámen." 45

Vincent elmondta, hogy az ember szavai olyan erıteljesek és meggyızıek voltak, teljesen átjárták, és remegést keltettek benne. Az ima után az ember megkérdezte Vincenttıl: „Te hiszed, hogy az Úr hamar jön?" „Igen” -válaszolta! Majd az ember azt mondta: „Nagyon, de nagyon hamar jön, és nekünk készen kell lennünk már most, és minden idıben!" Aztán így folytatta: „Használhatom a Bibliádat?" Vincent beleegyezett. Az ember szó nélkül benyúlt a kesztyőtartóba a Bibliáért, mint aki tudja, hogy hol van, majd azt kérdezte Vincenttıl: „Olvasod a Bibliádat?" Vincent válaszolt, hogy igyekszik minden nap olvasni belıle. Erre az ember azt mondta: „Ez nagyon jó! Nagyon szomorú, hogy sokan nem teszik ezt! A Bibliaórákon való részvétel olyan, mint mikor egy nagy szobában vagyunk, ahol sok-sok gyertya van meggyújtva." Vincent most már azt is tudta, hogy Isten ezzel adta meg a választ a hat hónappal korábbi álmára. A meg nem gyújtott gyertyák azt jelentették, hogy sokan nem vesznek idıt arra, hogy tanulmányozzák Isten Igéjét! Vincentnek most már igazán nem volt semmi kétsége afelıl, hogy egy angyallal van dolga. Nagyon sötét volt, de az ember vette Vincent Bibliáját, és különösebb keresés nélkül kinyitotta a Mt 24. részénél. Vincent zseblámpájával megvilágította az oldalt, ahonnét az ember a 36. verset olvasta: „Arról a napról és óráról pedig senki nem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül." Aztán a 42. versre ugrott: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jı el a ti Uratok!" Aztán megint, mintha pontosan tudná, hogy hol van az oldal, keresés nélkül a Jn 14:1-3. versére ugrott: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. „És ismét pontosan a Jelenések könyve 3. rész 11. verséhez ment és olvasta: „Íme eljövök hamar, tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.” Ekkor visszatette a Bibliát a kesztyőtartóba. Vincent elgondolkozott azon, hogy mindezek az igék, amit az ember megmutatott neki, Jézus eljövetelérıl szóltak. Majd így szólt az idegen: „A kocsi készen van.” Be is indította. Vincent megígérte neki, hogy egy darabig követni fogja, hogy biztos legyen benne, hogy minden rendben van. Az ember azt mondta: „Nagyon köszönöm a készségedet. Hagytam egy kis segítséget neked. Elég lesz arra, hogy holnap megtöltsd a kocsi46

dat.” Vincent vagy egy mérföldre követte ıt, amíg látta a hátsó lámpáinak fényét, de mintha az elıtte lévı kocsi egy éles kanyarba futott volna bele, hirtelen eltőnt szemei elıl. Egyszerően csak eltőnt! Elıször azt gondolta, hogy a látását talán a fák vagy valami más takarta el. Másnap még vissza is ment arra a helyre, hogy megkeresse, mi akadályozta meg látását, de nem talált sem fákat, se semmi mást azon a helyen. Az egész eltőnésnek nem volt emberi magyarázata! Azon a napon elment, hogy megtankolja a kocsiját. Ezt szokása szerint mindig pénteken tette, hogy tele legyen a hét végére. El is felejtkezett arról, hogy az idegen hagyott neki egy kis jutalmat „a kocsija feltöltéséhez másnapra." Vincent betöltött 2.34 dollár érték gázt, aztán megpróbálta kikerekíteni 2.35, vagy 2.40-re, de nem sikerült. A 2.34-nél megállt az automata. Nem fogadott be többet, csak 2.34-et. Ezek után Vincent látogatóba ment barátja házához, de észrevette, hogy barátja karácsonyi ajándékát a kocsiban felejtette. Mikor viszszament, megtalálta az utas oldalon a kesztyője alatt a tegnapi ember ajándékát. Az ajándék két 1 dollárosból, egy 25 centesbıl, egy 5 centesbıl és 4 egy pennybıl állt, ami pontosan 2 dollárt és 34 centet tett ki! Jó hír a ma emberének

Hirdetik Jézus feltámadását Mt 28:5-6. „Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.” Lk 24:23. „...de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ı él.”

Hirdetik az Igét, bizonyságot tesznek Zsid 2:2-3. „…az angyalok által hirdetett ige olyan erıs volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését…” Jel 14:6-7. „És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki di47

csıséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” Jel 22:16. „Én, Jézus küldtem el angyalomat, hogy ezekrıl bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek elıtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.”

Örülnek a bőnös megtérése felett Lk 15:10. „Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérı bőnösnek.”

Isten ítéletének végrehajtói 1Krón 21:12-15-16-30. (2Sám 24:16.) „Az Isten angyalt küldött Jeruzsálembe, hogy pusztítsa azt. De amikor pusztított, odanézett az ÚR, bánkódni kezdett a veszedelem miatt, és ezt parancsolta a pusztító angyalnak: Elég! Most már hagyd abba! Az ÚR angyala akkor éppen a jebúszi Ornán szérője mellett állt. Dávid fölemelte a tekintetét, és látta, hogy az ÚR angyala ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal, amelyet Jeruzsálem ellen nyújtott ki. Ekkor Dávid és a vének zsákba burkolózva arcra borultak.” Zsolt 78:49. „Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.” Ez 9:1-4-8-11. „…tégy jelt azoknak az embereknek a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek amiatt a sok utálatos dolog miatt… öldököljetek, ne szánakozzatok… Gyilkoljátok az öreget, az ifjat, és a szüzet… töltsétek meg az udvarokat halálra sebzettekkel… Amíg öldököltek, én ott maradtam.” Csel 12:23. „Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsıséget. Férgek emésztették meg, így pusztult el.” Mt 13:41-42., 49-50. „Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyőjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevıt, és a tüzes kemencébe dobják ıket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. ... Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják ıket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” 48


A Jelenések könyvében sokszor úgy láthatjuk az angyalokat, mint Isten ítéletének végrehajtóit. Például trombitálásukra elkezdıdnek a csapások: 7. és 8. rész. Mihály a sárkányt leveti a mennybıl 12:7-9. A harag hét poharának kiöntése:16:2, 3, 4, 8, 10, 12, 17. A napban álló angyal a madarakat hívja meg Isten nagy vacsorájára: 19:17. Egy másik angyal az ördögöt kötözi meg ezer esztendıre. Ismét másik Jézusról tesz bizonyságot.

A füstölıszereket a szentek imádságaihoz teszik Jel 8:3-4. „Egy másik angyal is odajött és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölı, és adatott neki sok füstölıszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trónus elıtt van. És felszállt a füstölıszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezébıl az Isten elé.”

49

DÉMONOK – GONOSZ SZELLEMEK A sátán szolgái, a démonok bejárják a földet. Közülük némelyik csak bolyong, csatangol különbözı területeken, épületekben, mások határozottan megszállnak egyegy helyet. Olyanok is vannak, amelyek meghalt emberek szellemének mondják magukat. Nincs nyugalmuk, kétségbe esve keresik a kapcsolatot az emberekkel, jobb híján az állatokkal, de még a tárgyakat is megpróbálják manipulálni. Bár szellemi lények, törekednek arra, hogy testet öltsenek. Ezért emberekbe próbálnak bemenni és bennük nagy kínokat, betegségeket okoznak, hogy gyötörjék ıket. Képesek a leuralt személyek teljes szabadságának elvételére, természetük, sıt hangjuk megváltoztatására. Különös tekintettel törekednek Isten elkötelezett szolgáinak befolyásolására, támadására.




V

ámpír vagyok és emberi vérre szomjazom! – kiabálta a nı, miközben a rendırök bilincset kattintottak a kezére. A démon orvosi megfigyelés alatt áll. Az elızmény: A 21 éves Laura E. három járókelıt próbált „nyakon csípni”, hogy emberi vérrel olthassa szomját. A vámpír egy orvosi rendelıben egy húszéves nı nyakán kezdte mesterségét, de áldozatának sikerült elmenekülnie. Ezután egy gyorsétteremben egy pincért harapott nyakon, s kirohanva az utcára egy üvegdarabbal elvágta egy 88 éves asszony nyakát és a fülébe is beleharapott. A helyszínre kivezényelt rendırök sem úszták meg a harapdálós démon ámokfutását: karjukon és kezükön egy ideig még meglátszanak majd a nyomok. A nıt letartóztatása után orvosi megfigyelés alá helyezték, mert saját ujját is megpróbálta megharapni, hogy így enyhítsen kínzó vérszomján. P. N.


50

N

emrégen a Ma-Na-Si nevő 12 éves fiú – aki a Chaffel misszió iskola növendéke – szünidejében hazautazott. Egy bennszülött lelkésznek a fia volt. Otthon éppen a szülıi ház küszöbén állt, amikor egy lovat látott maga felé ügetni. A lovas – pogány ember – nagyon izgatottnak látszott. A fiú azt mondta, hogy az apja nincs otthon. A szegény ember nagyon megdöbbent és gyorsan elmondta jövetelének célját. Egyik közeli pogány faluból küldték ide, hogy hozza el a „szent embert” az ördögöt kiőzni egyik pogány barátjának a menyébıl. Elmondta ennek a fiatalasszonynak a történetét, aki az ördögtıl ráncigálva dühöng, átkozódik, szaggatja ruháit, haját tépi és az arcát marcangolja, a bútorokat összetöri, az eléje tett ételt tányérostól eldobja magától. Beszélt szitkozódásairól és arról, hogy az ilyen kitörések után habzik a szája és nagy testi és lelki kimerültség vesz rajta erıt. „De édesapám nincs itthon”– ismételte a fiú, míg a zavart ember végre megértette. De ekkor hirtelen térdre borult és kinyújtotta a kezét s így kiáltott: „Te is Jézus-ember vagy– nem jönnél velem te?!” Ez a gyermek csak egy percig habozott, aztán egészen a Megváltó rendelkezésére bocsátotta magát. Mint egykor a gyermek Sámuel, ı is engedelmeskedett. A komoly kérést Isten hívásának tekintette. Az idegen felugrott a nyeregbe és a keresztyén fiút maga elé ültetve, elvágtatott. Míg lovagoltak, kutatni kezdett szívében. Bőnöket kutatott, hogy azokat megbánja és megvallja. Bibliai példákat hozott emlékezetébe. Kérte Istent, hogy vezesse ıt beszédében és cselekedetében, hogy İt dicsıíthesse meg a szabadító szolgálatban. Mindenki igyekezett a megkínzott asszonyt ágyban tartani, aki, amikor meghallotta a fiú lépteit, kiáltozni kezdett: „Eresszetek el, hogy elszökhessem! El kell szöknöm! Egy Jézus-ember jön! Nem bírom elviselni! Ma-Na-Si a neve!” Ma-Na-Si belépett és a szokásos meghajlás után letérdelt imádkozni. Ezután egy éneket énekelt az Úr Jézus dicséretére, majd az Úr Jézus Krisztus nevében parancsolt a démonoknak, hogy menjenek ki az asszonyból. S az asszony azonnal elcsendesedett. Bár a gyengeség nagyon összetörte, ettıl a naptól fogva egészséges lett. Mikor elmondták neki, hogy ı már elıre elmondta a fiú nevét, maga is elcsodálkozott, mert az egész falu pogány volt és soha nem hallotta ezt a nevet. Ez a fiú „naptámadat” lett az ottani lakosságnak. Az Úr Igéje most már nyitott kapukra talált, az Isten nevének dicsıítésére.” Dollman

51




E

mlékszem, amikor 1920-ban egy nagyon kiábrándító utazás után a hajóról egyenesen egy összejövetelre mentem. Ahogy beléptem a terembe, egy férfi görcsök közepette földre esett. Az Úr Szelleme rajtam volt, amikor megparancsoltam a démonnak, hogy távozzon. Néhány évvel késıbb megint abban a gyülekezetben jártam és rákérdeztem, hogy emlékeznek-e erre az esetre. A férfi felállt és megkértem, hogy jöjjön elıre. A színpadon elmondta, hogy azon a napon, amikor találkoztunk, megszabadult, és azóta sem volt rohama. Wigglesworth




A

z utolsó napon testi gyógyulásokat láttunk és hallottunk. Megszállottságból szabadultak fel. Ki volt hirdetve, hogy aki meg akar gyógyulni, vagy felszabadulni, menjen a sátorhoz. Nagy kiáltásokat hallottunk és a tömeg mindjobban tömörült a sátor körül és térdelve imádkoztak. Kovács Géza

Megnevezés Nem is olyan egyszerő eldönteni, hogyan nevezzük azokat a szellemi lényeket, amelyek olyan sok gonoszságot cselekednek ellenünk. Különbözı bibliafordítók különbözı nevet adnak ezeknek a gonosz szellemi lényeknek. Pl.: a Biblia Tanács gyakran ördögnek fordítja. A Károlyi fordítás hasonlóan. Azonban Ézsaiásnál ık is a démon kifejezést alkalmazták a fordítás során (Ézs 13:21., Ézs 34:14.). Más helyeken olvashatjuk a következı kifejezéseket: ördög (Mk 16:9.), gonosz lélek (Lk 11:26.), betegség lelke (Lk 13:21.), sátán angyala (2Kor 12:7.), tisztátalan lélek (Mk 6:7.), néma lélek (Mk 9:17.), néma ördög (Lk 11:14.). Vagy a Jel 12:7-ben a sárkány angyalait olvashatjuk. A különbözı angol fordítások a magyarnál nagyobb gyakoriassággal használják a démon kifejezést. Gondolkodtam, hogy melyik kifejezést alkalmazzam címszerepben. Próbáltam figyelemmel kísérni teológusokat, akik kiemelten foglalkoznak e témával. Különbözı mérlegelések után e könyvemben a démon kifejezést alkalmazom, amikor a sátán valamelyik alattvalójáról írok. 52

A sátán birodalma A sátán országa Mt 12:26. (Lk 11:18.) „Ha pedig a Sátán a Sátánt őzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa?”

Birodalmat alkotnak Dán 10:13. „A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig…” Ef 2:2. „…amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegı birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban mőködik.”




T

apasztalataimat és észrevételeimet nem szívesen írtam le, mert tudom, hogy ezáltal belenyúlok a sátán birodalmába. És ı nem fogja eltőrni ezt, hogy világosan és nyíltan beszéljek vagy írjak e tárgyról. Mint evangélista, utazásaim alkalmával meggyızıdtem arról, mennyit fáradozik az ördög azon, hogy Isten Igéje hirdetését meggátolja. Gyakran visszatartott evangelizációs utazásomtól azzal, hogy én éreztem betegnek magam, vagy családom valamelyik tagja betegedett meg, úgy hogy tulajdonképpen nem utazhattam el. Minél több ilyen akadály tornyosul fel, annál több áldást várok attól a munkától, melyet az ellenség akar gátolni. Minden evangelizáció hadjárat az ellenség hatalmi területe ellen. És ı mindent megtesz, hogy a hadjárat ne végzıdjék eredménynyel. Modersohn Ernı

A sátán és angyalai Jel 12:7. „Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt…”


2003. június 8-án egy szörnyő mélységekben élı hölgy jött a gyülekezetbe. Istentisztelet után odajött hozzám és 53

segítséget kért. Lelki gyötrelmeitıl akart szabadulni. A sátán már teljesen leuralta életét. Félelmek között gyötrıdik, nem mer a házban megmaradni, de nincs hová menekülnie sem. Családja nem érti. Nem hisznek neki, hogy ıt a démonok gyötrik. Éjszaka egy csoport démon fenyegette meg, nagy késeket mutogattak felé. Beszélgetni kezdtem Irmával, kérdéseket tettem fel neki, hogy jobban el tudja magyarázni azt, ami benne van. Azt mondta, hogy 8-10 démon szúró eszközökkel fenyegeti, amikor este le akar feküdni. Félelmében nem tud aludni. Egyik alkalommal Budapestre menekült a rokonaihoz, de oda is utána mentek a démonok és ugyanúgy fenyegették, mint itthon. Egyedül nem mer megmaradni a lakásban sem éjjel, sem nappal. Viszont nem mindig vannak mások a házban, ilyenkor kóborol az utcán, keresi a menekvést. Felismertem, hogy nem csak képzelıdik, hanem valóságosan gyötrik ıt a démonok, a sátán szolgái. Elmondtam a szabadulás útját, szóltam neki a Szabadító hatalmáról, Aki nagyobb, mint a benne levı gonosz szellemek, Akinek hatalma van megszabadítani ıt e szörnyő rabságból. A szabaduláshoz el kell ismernie, hogy szüksége van a szabadulásra, meg kell vallania a bőneit. İ viszont azt mondta, hogy neki nincs bőne. Ezt ismételgette, bármiként próbáltam bőnbánatra segíteni. Ezután azt kértem, hogy járjon rendszeresen a gyülekezetbe. Ahogy hallgatja az igehirdetéseket, világosságra jut. Felismeri bőnös voltát és meg tud szabadulni. E tanácsomat elfogadta és néhány vasárnap délelıtt eljött, de aztán elmaradozott. Késıbb hallottam, hogy a Pszichiátrián van Kecskeméten. Majd onnan is megszökött. Egy közel 50 km-re levı faluban találták meg, ahonnan családja hazahozta. Nem rendszeresen, de azért gyakran jövögetett Irma a gyülekezetbe. Idınként beszélgettünk egy kicsit. Öt hónap telt el, mire részleges bőnismeretre jutott, nem hangoztatta már annyira önigazságát. Hatalmas lépésnek számított, amikor a rendszeres részegeskedését bőnként vallotta meg, azonban még nem akart megszabadulni tıle. Irma már nyugdíjas. Sok a szabadideje. Amikor tönkrement egészsége kicsit jobb volt, kedd délutánonként is eljövögetett a gyülekezetbe, ahol egy kedves idıs testvérnı foglalkozik az érkezıkkel. Péntek esténként pedig el-eljött 54

a bibliatanulmányozásra. Az egyre rendszeresebbé váló gyülekezetbe-járással a támadásai csökkentek. Már nem voltak olyan gyötrelmesek az éjszakái, a nappalai is kellemesebben teltek. Nem egyszerre, de fokozatosan eljutott a bőnismeretre. Kitavaszodott, amikor egy kedd délután a gyülekezetbe érkezésekor nagyon zilált arccal láttam ıt. Így utólag viszszaemlékezve az évekkel ezelıtti eseményre, arra gondolok, hogy az ısellenség úgy érezte: vesztıre áll a csatája, megpróbálta Irmát megfélemlíteni. Ami sikerült is, de az Ige megtörte hatalmát és Irma lerakta bőneit a kereszt lábánál. Csak aki már átélt ilyen harcot és jelen volt ilyen gyızelemnél, az tudja megérteni, milyen radikális változás történik egy megkötözöttségektıl megszabadult ember életében. Irma ragyogó arccal indult haza, hogy szeretteinek beszámoljon, mi történt vele a bőneitıl való szabadulás következményeként. Jó lenne, ha most arról számolhatnék be nektek kedves olvasóim, hogy Irma életében minden csodálatosan alakult. Ez azonban nem így történt. Miért? Mert bár megszabadult a bőneibıl, de hamar engedett a kísértésnek. Viszszavette a cigarettát, újra elment a kocsmába, nem tartotta kontroll alatt nyelvét, idınként káromló szavak hagyták el ajkát. További két esztendı telt el bukdácsolással. A 2005. esztendı nyara is elmúlt, amikor Irma végérvényesen kimondta az igent Megváltójának, és Urának fogadta el Jézus Krisztust. Nem jöttek vissza többé a démonok. Nem kínozták immár életét. Teste egyre erıtlenebb lett. Gondolkodásában is leépülés következett, de szelleme szabad volt. Készült az Úrral való találkozásra. Tudta már, hogy nem a sír a végsı állomás. Azt is tudta, hová megy. Két évvel késıbb, 2007 tavaszán ment el Urához, hogy örökké vele legyen az ı dicsıségében és a szent angyalokkal dicsıítse İt. Nem csak neki, hanem nekünk is sok harcunkba került a gyızelem, de megérte, mert segítségünkkel elkerülte a pokol gyötrelmeit. İ megpihent, mi folytatjuk a harcot az ısellenséggel szemben, és hittel várjuk, hogy újabb lelkeket vezessünk Krisztushoz.

55

A sátán megjelenik Isten elıtt Jób 1:6-7-12. „Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR elıtt. Velük együtt megjelent a Sátán is… Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elıl.”

Hatalom e világ felett Isten az embernek adta a hatalmat Zsolt 115:16. „Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta.” 1Móz 1:26. „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszikmászik.” Zsolt 8:1-6-7-10. „Kevéssel tetted ıt kisebbé Istennél, dicsıséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél…”


Isten felmérhetetlenül nagy bizalmat tanúsít a saját képmására alkotott ember iránt. Minden más teremtmény fölé helyezte. Rábízta a földi élet irányítását. Teljes hatalommal ruházta fel. Az ember a bőnbeeséskor elveszítette a hatalmát, átengedte, átjátszotta azt a sátánnak. A sátán pedig élt a hatalommal. Sıt ma is él, annak ellenére, hogy Jézus Krisztus legyızte ıt a Golgotán és megfosztotta hatalmától. A sátán azonban a hazugság atyjaként megpróbálja az emberrel elhitetni, hogy ı ma is rendelkezik a hatalommal. Ez gyakran sikerül is neki, mivel az ember az Istentıl eltávolodott voltában nem tud megfelelıen érvényt szerezni Jézus gyızelmének. A sátán e világ istene, fejedelme Jn 14:30. Az Úr Jézus „Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma.” 56

1Jn 5:18-19. „Tudjuk, hogy Istentıl vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van.” Lk 4:6. (Mt 4:9.) Az ördög „...és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsıséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.”


Jézus nem száll vitába a sátánnal. Nem vonja kétségbe a sátán tulajdonjogát és hatalmát. Nem mondja, hogy nem hajlok meg, nem borulok le elıtted. Az Úr Jézus mást tesz. Cselekedetével bizonyítja, hogy İ a nagyobb és İ uralja a mezınyt. Tudatos céllal jött le a földre. Eldöntötte, hogy visszavásárolja azt a hatalmat, amit Ádám a bőnbeesés kapcsán átengedett a sátánnak. Távozásra szólította fel a sátánt, és Istenre terelte a figyelmet azzal, hogy idézte az Igét: „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Mt 4:10. A sátán is ismeri az Igét, hisz ez esetben is az Igére hivatkozott Jézusnak. Jézus istenségébıl adódóan mindent tudott, de még nem volt itt az ideje, hogy leállítsa az emberiség legnagyobb ellenségét. A sátán feletti hatalom megtörésére, saját vérével fizette ki a legnagyobb árat!


2Kor 4:4. „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsıségérıl szóló evangélium világosságát...”




K

oromfekete vámpír keresi a sötétség hercegnıjét” – ez állt az újság hirdetési rovatában, s a 26 éves férfinak nem kellett sokat várnia, míg jelentkezett szíve választottja. Jelképes értékkel bírt, hogy az esküvıt hatodik hó hatodikára tőzték ki, s mindketten feje tetejére állított keresztet viseltek a nyakukban. Így illendı ez a sátán híveinél. Daniel Ruda júliusban meghívta lakásukra Frank H-t. A 33 éves férfi egyike volt azoknak a kollegáknak, akik még tartották vele a kapcsolatot. Az invitálás sörözésre szólt, ám a sátán „közbeszólt”. Alighogy belépett a vendég a szobába, az ifjú férj 57

kalapáccsal fejbe vágta, majd 23 éves felesége rövid nyelő késével vette kezelésbe. Hiszek a sátánban, s mindent elkövetek hívó szavára, hogy igazi démona lehessek – mondta Manuela a rendıröknek. – Most Dannival együtt merültünk alá a pokolba.” Önkívületi állapotban nádvágó késével a nı hatvanhatszor szúrta meg az áldozatot. S hogy miért tette? Azért, mert „a sátán parancsait végre kell hajtani. Nem embert öltünk, csupán a sátán eszközéül szolgáltunk a tetthelyen. Elvégre az autó sem tudja, hova kormányozzák.” Amikor azután Frank ott feküdt a földön, egy orvosi szikével hasára rajzolták a sátánisták jelvényét, a pentagramot. T. Attila

Jézust is kísértette Mt 4:5, 8 –11. Vitte Jézust „Ezután magával vitte ıt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította... Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsıségét...”

Jézus kinyilvánította a sátán hatalmát Lk 22:31. „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát...” Lk 22:53. „Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.”

Isten megfosztotta hatalmától a sátánt Kol 2:15. „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette ıket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” „Isten a szellemi fejedelmeket és uralkodókat Krisztus Keresztje által megfosztotta hatalmuktól. Megmutatta az egész világnak, hogy most már erıtlenek, amikor felvonultatta ıket diadalmenetében, mint gyıztes hadvezér a foglyait.” (Egysz. ford.) Jn 12:31. „Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.” Jn 16:11. „…az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”

58

Jel 12:9. İsi kígyó, sátán „És levettetett a hatalmas sárkány, az ısi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak is hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre és vele együtt angyalai is levettettek.”




A

mikor Wigglesworth haragudott, haragja kizárólag a sátán ellen irányult. Nem egyszer élt át isteni látogatást. Ez azt jelenti, hogy nemcsak érezte Istent, hanem az Urat mint élıt látta is. Mindenesetre a sátán is felkereste, de nem félt tıle. Egy alkalommal arra ébredt fel, hogy érezte a sátán jelenlétét. Ahogy a szobában körülnézett, látta, hogy nem más, maga az ördög áll ott. „Ó, csak te vagy az” szólt, aztán megfordult és tovább aludt. Albert Hibbert

A démonok jellemzıi Sokan vannak Nem gondolom, hogy egy személy szellemi leterheltségének mértéke egyedül a benne levı démonok számával lenne összefüggésben. Hisz a démonok hatalmi pozíciójukban is különböznek egymástól. Ezzel együtt is van némi összefüggés a démonok száma és a személy leterheltsége között. A Mk 7:24-30-ban a pogány asszony leányának szabadulásáról olvasunk. Az anya azt kérte Jézustól, hogy őzze ki az ördögöt leányából. Két résszel késıbb, a Mk 9:14:29-ben szintén egyes számban szól az apa a fiában uralkodó néma lélekrıl, de ez az egyetlen gonosz erı úgy leuralta áldozatát, hogy a tanítványok nem tudták megszabadítani ıt. Jézus feltámadásáról szóló beszámolójában Márk úgy azonosítja Máriát, hogy belıle Jézus korábban hét ördögöt őzött ki. A Lk 11. részében olvasunk egy szabadulásról, és arról, hogy a tisztátalan lélek nem nyugszik bele könnyen a kudarcába, megpróbál visszatérni korábbi otthonába. Azonban nem egyedül megy, hanem keres más hét társat, melyek nálánál is gonoszabbak, „...bemennek és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az elsınél.” Lk 11:26. A 59

gadarai megszállottban egész „Légió” uralkodott, és az embert kiforgatva emberi mivoltából, állati sorsba taszította. Mk 5:1-20. A sok esetbıl csak néhányat említettem. Ez is elég ahhoz, hogy több mindenen elgondolkodjunk, különösen akkor, ha a gonosz erı leterhelését tapasztaljuk életünkben, vagy ha ilyen személyek felé akarunk szolgálni, hogy megszabaduljanak kötelékeiktıl. Pl. egy vagy több démon vesz uralmat valaki életében. Különbözı természető démonok igázzák le áldozatukat. Sokféle tünetet okozhatnak a démonok. A megszabadult személynek nagyon elıvigyázatosnak kell lennie, nehogy visszaessen régi állapotába vagy annál rosszabba. A lelkigondozó nem áll folyamatosan mellette, a szabadságát önállóan kell megıriznie. Itt most néhány általánosságot fogalmaztam meg, könyvem következı részeiben még sok más konkrétumra kitérek.


Mk 5:9. „És megkérdezte tıle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.”




K

örülbelül öt hónap telt el. Sok démont őztek ki belılem, de még mindig nem voltam teljesen szabad. Elcsüggedtem. A félelem és gyötrelem idınként elviselhetetlen méreteket öltött. Mikor leszek már végre teljesen szabad? Néhány keresztyén is elbátortalanodott. Azt mondták, nem látják, hogy a szolgálatnak maradandó hatása lenne, ezért elmentek. Mr. Neilnek is ugyanilyen érzései voltak, de azért minden nehézség ellenére folytatta a szolgálatot… Az az este, amirıl az elıbb írtam, hét hónappal azután jött el, hogy elıször találkoztam Mr. Neillel. Hét hónap – nagy idı, de érdemes volt kivárni. Mr. Neil tudta, és én is tudtam, hogy vége. Jézus megszabadított engem. Imádság után szabad emberként hagytam el a gyülekezet épületét. *** 60

V

ilágosan emlékszem arra az 1965-ös februári éjszakára, amikor egy bristoli gyülekezetben tartott prédikációm után a negyvenhét démon közül a legutolsó is kiőzetett megkínzott és elgyötört lényébıl. Ezzel véget ért egy hosszú és veszélyes élethalálharc hét hónapon át tartó pokoli idıszaka. Doreen Irvine

Néha valamennyi idıre a démon békén hagyja a foglyát Lk 9:39. A megszállott fiúból „Idınként egy gonosz szellem támadja meg úgy. Hogy a fiú hirtelen fölsikolt, rángatózik és habzik a szája. Nagyon megkínozza, és nehezen hagyja el ıt ez a gonosz szellem.” (Egysz. ford.) 1Sám 16:23. „És valahányszor megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, fogta Dávid a lantot, és pengette kezével. Saul ilyenkor megkönynyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tıle.”


A tünetek szünetelése nem jelenti azt, hogy a démon eleresztette áldozatát. Továbbra is uralma lehet rajta, csak egy idıre békén hagyja. Nem önszántából teszi ezt, hanem kényszerbıl, pl. egy hitében szilárd testvér jelenlétében képtelenné válik a kínzásra. Az illetınek szabadulásra van szüksége!


desanyámék szomszédságában lakott Ancika néni. Idıs, beteg, és mindig szomorú volt. Élete vége felé félelmei olyan súlyosak voltak, hogy nem mert egyedül maradni a házban. Megkérte édesanyámat, hogy legalább az éjszakákat töltse vele. A néni a lakásának szinte minden zugában félelmetes, patás lábú démonokat látott, és miattuk nem tudott aludni. Nagyon kimerült, lelkileg és fizikailag is. Ebben az elesett állapotában már arra gondolt, hogy elviszik a démonok. Egy idı után viszont feltőnt a néninek, hogyha édesanyám ellátogat hozzá, akkor mindig eltőnnek azok a különleges lények. Ezért sírva könyörgött szüleimnek, hogy édesanyám esténként menjen át hozzá és aludjon nála. Ez nehéz döntés volt édesanyámnak és édesapámnak egyaránt. Mégis úgy látták helyesnek, hogy segítsenek a szomszédnak. Ettıl kezdve édesanyám a szomszédasszony pótágyán töltötte az éjszakáit. Nehéz éjszakák voltak. A néni

É

61

rendkívül összeférhetetlenül viselkedett. Állandó zaklatása édesanyám türelmét is próbára tette, de a néni félelme megszőnt, a démonok egyetlen éjszaka sem jöttek édesanyám ott tartózkodása idején. Szüleim kéthetes áldozata megteremte a gyümölcsöt. A néni megnyugodott és békében ment át a földi életbıl az örökkévalóba. Bár abban az idıben nem értettem meg, miért hagyják szüleim magukat rángattatni az idıs szomszédasszony által, ma már tudom, hogy helyesen cselekedtek. Hívı édesanyám az Úr Jézust képviselte otthon és a szomszédnál egyaránt. Jézus jelenlétét vitte magával abba a légkörbe, ahol Ancika néni félelmek között élt. Az édesanyámból áradó krisztusi szeretet még a szomszédasszonyból is kiőzte a félelmet. M. Lajos


„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek ırizıjévé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” Csel 20:28. Ezzel az Igével iktatott be szeretetházi szolgálatomba 1983-ban egyházunk alelnöke. Hosszú felkészülésem alatt bizonyosságot nyertem afelıl, hogy Isten Lelke helyez engem az idıs, megfáradt, fizikailag és gyakran lelkileg magatehetetlen emberek szolgálatába. Tisztában voltam azzal is, hogy nehéz feladat vár rám. Egy dologra azonban nem gondoltam, mégpedig arra, hogy a sátán olyan erıs kötelekkel megkötözött ott néhány embert. Gyakorlatlanságommal magyarázható, hogy hónapokon keresztül nem ismertem fel Ursula néni betegségét. Mint mindenki más, én is azt gondoltam, az idıskori elmeszesedés okozza a zavart betegünknél. Mindenesetre szeretettel és imádkozó szívvel hordoztam a néni terhét. Próbáltam ıt segíteni gyakori látogatással és vigasztalással. A jobbulás azonban nem következett be, sıt a szobában vele élı két néninek egyre inkább elviselhetetlenné vált a sorsa az ı közelségében. Még ekkor is inkább a szobatársakon való segítés, mint a néni iránt érzett igazi szánalom késztetett cselekvésre. Feleségemmel és egy hívı munkatárssal imádkoztunk a néniért. Immár szabadulásáért könyörögtünk. Az Úr meghallgatta imádságunkat és teljesen megkönnyebbedett a beteg. Szemei tisztultak és arcának 62

ráncai simultak. Lehetett értelmesen beszélgetni vele. Azonban ahogy kiléptünk a szobából, kezdıdött minden elölrıl. Vértyogó hangjával csaknem az örültségbe vitte a közelében tartózkodókat. Tehetetlen voltam. Múltak a hetek. Orvost hívtunk, de nem tudott vele mit kezdeni. Szervi elváltozást nem talált. Újra imádkoztunk érte a szobájában. Mint korábban, most is helyreállt a néni állapota. Kedves és barátságos lett, jól lehetett vele kommunikálni. Beszélgettünk vele. A Bibliából vett idézetekkel erısítgettük. Közben egyik imatárs, a hívı nıvér kiment a szobából, hogy a többi beteggel foglalkozzon. Mi még tovább maradtunk a feleségemmel és hálásak voltunk a szoba lakóinak megnyugvásáért, amit Ursula néni elméjének kitisztulása hozott nekik. Persze a végtelenségig mi sem maradhattunk, ránk is ezer munka, köztük más betegek látogatása várt. A következı étkezésnél már hallottuk, hogy Ursula néni ugyanott tart, ahol korábban. Az evangéliumok és a Cselekedetek könyvének olvasása közben egyre jobban felderengett elıttem, hogy itt megszállottsággal állunk szemben. Más szolgálattevıkkel is beszélgettem. E beszélgetések nem sokkal vittek elıbbre. A néni állapota pedig könnyebbedés helyett súlyosbodott. Szívemben állandóan fokozódott a részvét iránta és szobatársai iránt. A helyzet terhét egyre inkább a magaménak éreztem. A Bibliát tovább tanulmányoztam és fokozatosan tisztábban kirajzolódott elıttem a kép: megszállottság. Ennek felismerése fontos volt, de nem elégséges. Nem tudtam, hogyan kellene kezelni az ügyet. Láttam ugyan néhány példát leírásból. Pontosan megértettem, mit tett Jézus Krisztus és mit tett Pál apostol ilyen esetben, de hát ık hol vannak most? Egy pillanatig sem kételkedtem az Igében leírottakban. Nem kérdıjeleztem meg Jézus és Pál cselekedeteit, de azt sem gondoltam, hogy bárki más tehetne hasonlót. Olvastam ugyan több helyen Jézus nevének és vérének erejérıl. Olvastam a Márk 16. részében az apostolok kiküldetését és erıvel felruházását. Azt is olvastam, amint az Úr Jézus mondta nekik: „…az én nevemben ördögöket őznek ki” Márk 16:17, azt azonban nem gondoltam, hogy ezt a 20. században élı hívık is tudják, és nekik is kell gyakorolni. Minden esetre a korábbinál is gyakrabban felkerestem a belsı szobámat és 63

könyörögtem az Úrhoz, világos látást, teljes bizonyosságot kértem Tıle. A megértésben nagyon lassan haladtam elıre, féltem, nem szerettem volna hibát elkövetni. Persze így is rengeteget elkövettem. Ma már tudom, hogy a legnagyobb hiba a sokáig való egy helyben topogásom volt. Egyik nap egy 12 éves fiú jött hozzánk vendégségbe, akinek szülei általam ismert komoly hívı emberek, és tudtam, hogy a gyermekek is imádkozó életet élnek. Az Úr egy gondolatot ültetett a fejembe, de még inkább a szívembe, hívjam meg e gyermeket az imaközösségünkbe, és ıt is vigyem be a szobába, amikor imádkozunk a néniért. Engedelmeskedtem és megtörtént a várt csoda. Igen, csoda történt, meggyógyult a néni lelkileg, megszabadult a sátáni megkötözöttségébıl. Most nem ismétlıdött meg az, ami korábban. A néni szabadulása nem idıleges, pár perces, 1 órás, hanem végleges lett. Három hét után Ursula néni megbékélve az Úrral és emberekkel átment az örökkévalóságba. Így ez az óra nem gyász, hanem hálaadás lett a számunkra. A néni üdvössége felıli bizonyosság elfelejttette velünk a hiányt. Utána gondolkodtam az eseményen. Felismertem, hogy a gyızelmet, a sikertelenségtıl-, a kudarctól való félelem akadályozta meg. Részeredményt elérhettünk így is. A nénit addig nem tudta kínozni a gonosz lélek, amíg jelen voltunk a szobájában, de mihelyt kiléptünk, az ördög biztonságban érezte magát. A fiatal fiú nem volt tele ilyen kételyekkel és félelmekkel, mint én. İ kétség nélkül hitt Isten szabadításában. Így anélkül, hogy ı tudta volna, az ı hitére és felnıtt társaim kitartására nézve végezte el Isten a szabadítást. (Jób 42:8.) Szeretne visszatérni Lk 11:24. (Mt 12:43.) „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbıl, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.” Mt 12:44. „Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja azt.”




64

Ha visszaengeded, helyzeted rosszabb lesz a korábbinál (Mt 12:45.).


Alvilágban vannak Jel 9:1-11. „Királyuk az alvilág angyala volt, neve héberül Abaddón, a görögben pedig az Apollüón, vagyis a Pusztító nevet viseli.” Lk 8:31. „Ezek nagyon kérték ıt, ne parancsolja ıket vissza az alvilágba.”

Beszélnek, kiáltoznak Mk 1:24-26. „A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belıle.” Mk 5:8-12. (Mt 8:31, Lk 8:30.) „…a tisztátalan lelkek is kérték tıle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” Mk 9:25-26. „Erre az felkiáltott, erısen megrázta ıt, és kiment belıle.” Csel 8:7. „A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek…” Csel 19:15. Szkéva hét fiának „A gonosz lélek azonban visszafelelt és ezt mondta nekik…”




J

áván … egy asszony megragadta a kabátomat, és nem akarta elengedni. Szívélyesen mosolygott rám, és érzékien simogatni kezdte a kezemet. … Döbbenten álltam, legszívesebben felpofoztam volna. … A tolmács egyenesen felment az emelvényre. De én most hogy jutok el a pulpitusig, amikor valaki fogja a kabátomat? … Végül is letettem az aktatáskámat, ı meg furcsán mosolygott rám, a szeme villogott. Angolul szólt hozzám: – Benned egy fekete angyal van, bennem pedig egy fehér – és undokul nevetett hozzá. Az Úr Szelleme felgerjedt bennem. Dühös lettem. Felemeltem a karomat, amelyet fogott, azután mindkét kezemmel megragadtam a fejét, és kijelentettem: – Hazug vagy! Bennem Jézus van! İ tiszta! Benned van az ördög, a pokol minden feketeségével! Démon, gyere ki belıle! – az egész gyülekezet hallotta, mi törté65

nik … Azonnal elengedte a karomat. Az arca kisimult. Mosolygott, és a tekintete szelíd lett. A bolondság eltőnt a szemébıl. Megkérdeztem tıle: – Mióta voltál ilyen? – Tizenöt év óta – felelte –, akkor mentem el egy varázsló doktorhoz, otthoni problémák miatt. Akkor vett erıt rajtam ez a szellem. Azóta viselkedtem ilyen furcsán. De amikor te kiparancsoltad belılem, elhagyott! … Nem kellett hosszan prédikálnom. Pár szóval buzdítottam ıket; az emberek pedig elıretódultak, és átadták a szívüket Istennek. Ahogy imádkoztam értük, kezdett elıttem összeállni a kép. Ha az emberek megszabadulnak az ördög tırébıl, ott azonnal megtérnek. Lester Sumrall

Pusztai démonok Ézs 34:14. „Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen meg a boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet.”

Szökdelnek Ézs 13:19-21. „… Struccok laknak majd ott, és démonok szökdelnek ott.”

Emberekben, esetleg állatokban keresnek helyet Mt 12:43-45. „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbıl, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál.” Mk 1:23. ”Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektıl megszállott ember, aki így kiáltott fel…” Lk 8: 32. (Mk 5:9.) „Ott a hegyen legelészett egy nagy disznónyáj; azt kérték tehát a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. İ pedig megengedte nekik.”

Állati jellegőek 1Móz 3:1-13. „A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?”




66

Ez az elsı eset a Bibliában, amikor az ördög állati formában nyilvánul meg. A következı Igében, a Lk 10:18-19ben láthatjuk, mit mondott Jézus az örömmel visszatérı hetvenkét tanítványnak: „İ pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égbıl. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok…” Joggal feltételezhetjük, hogy Jézus itt elsı sorban nem mint állatokra gondolt, hanem sokkal inkább a démonokra.


Zsolt 91:13. „Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.” Jel 16:13-14. „És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jön ki: olyanok voltak, mint a békák, mert ördögi lelkek ezek…” 1Pét 5:8. „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el…”




S

ok különbözı gyülekezetbe elmentem, és néha hallottam, hogy Jézus vérét említik. Ilyenkor a bensımben egy sötét erı vette át a hatalmat, és furcsa dolgok történtek. Megmagyarázhatatlan, sátáni módon viselkedtem. Hirtelen felkaptam a Bibliákat, és darabokra téptem ıket. Szanaszét dobáltam az énekes könyveket a gyülekezetben. Kivettem az úrvacsorai tálcákat a szolgálók kezébıl, amint körbehordták a kenyeret és a bort. Sikoltozva a földre vetettem magam, és sziszegve csúszkáltam, mint egy kígyó. Aztán ugyanolyan hirtelen magamhoz tértem, és semmire nem emlékeztem. Gyakran zokogva rohantam ki a gyülekezetbıl. Doreen Irvine


Nem idézhetem ez írást teljes tartamában, mert az túl hosszú lenne ide. Érdemes azonban beszerezni e könyvet és elolvasni. Láthatod benne, milyen csodálatos az Isten hatalma, amely hosszú szenvedés után megszabadította Doreent és szolgálatba állította, hogy rajta keresztül másokat is megszabadítson a sátán kötelékeibıl. 67

Gyötörnek Mt 15:22. „És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékrıl jött, így kiáltott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jel 9:10. „Farkuk is volt, a skorpiókéhoz hasonló, volt fullánkjuk is, és a farkukban volt az erejük ahhoz, hogy az embereket öt hónapon át gyötörjék.” 1Sám 16:14. „Saultól viszont eltávozott az ÚR lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az ÚR küldött.” 1Kor 5:5. „… átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.” Lk 6:18. „Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.” Csel 5:16. „Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektıl gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.”


Egy meggyötört asszony jött otthonunkba segítségért. A hozzá legközelebb álló által gyötörte a sátán. Tovább nem bírta már a leuralást, eljött hozzánk. Egy éjszakát akart tölteni, de csak úgy kapott retúrjegyet, hogy négy nap múlva utazik vissza. Az Úr elıre tudta, hogy mire van szüksége a szomorú szívő asszonynak. Megvetettségét és megalázott voltát elmondta. Igazából nem remélt megoldást, de már tovább nem bírta hordani a rászakadt nehéz terhet, meg akarta osztani olyanokkal, akiket ismer és tudja, hogy szeretik. A következı napokban egy asztalnál étkeztünk vendégünkkel. Közben nem az idıjárásról, hanem Isten hatalmáról és szeretetérıl beszélgettünk. Délelıttönként a számára elkészített szobában pihent, olvasgatta a Bibliát és az általunk adott szakirányú keresztyén könyvet. Délutánonként és esténként pedig vele együtt nyitottuk meg az Írást. Kérdéseire az Óés az Újszövetségben kerestünk és találtunk választ. Segítségünket nagyon értékelte, de nem látott semmi kiutat abból a „mély gödörbıl”, amelyben már régóta síny68

lıdik. Amikor kifejeztem neki, hogy én hiszek a szabadulásában, akkor ı szomorú arccal csak annyit mondott mindig: „Jó volna, de ez számomra már lehetetlen.” Harmadik este, különösen gondterhelten indult szobájába. Az foglalkoztatta, hogy másnap ilyen keserő szívvel kell elindulni a buszhoz, és családja körébe érkezve azt mondani, nem történt semmi. Ma is csodálkozom, hogy Urunk milyen erıt adott, és megóvott pesszimizmusának, reménytelenségének ránk ragadásától. Semmi kétség nem volt bennem, hittem, hogy Isten cselekedett, de ugyanakkor semmi látható, megfogható jele sem volt a lelki sebek gyógyulásának. Amint reggel találkoztunk, vendégünk arca ragyogott, örömmel mondta: „Most már értem, értelek benneteket, ti hitben jártok, nem látásban. Az Úr csodát tett velem az éjszaka, megszabadított gyötrelmeimtıl. Most már örömmel megyek haza. Tudom, hogy İ velem jön.” A hirtelen fordulat még engem is meglepett. Tapasztalatból tudom, hogy hány és hány ember hagyja magát az érzelmei által vezéreltetni. Gyakran megtörténik, hogy amikor visszakerül abba a környezetbe, amibıl kijött, visszaesik korábbi állapotába és minden megy a régiek szerint. Vele nem így történt. Két hónappal késıbb hosszú levelet írt. Sok mindent részletezett benne, élete jó irányú alakulásáról. Az különösen meglepett, amit a munkatársaival kapcsolatban említett. Váltig kérdezgették tıle, hogy hol járt augusztusban. Nem értik mi történt vele. İt eddig soha nem látták nevetni, most pedig folyamatosan vidám és mindenkit mosolyával jutalmaz. Kollegináinak kérdései jó alapot adtak arra, hogy bizonyságot tegyen róla, milyen nagy dolgot cselekedett vele az Úr.




A

z elmúlt évben kezdtem járni az Örömhír Közösségbe, és ott az Úr megújította életemet. Vasárnapról vasárnapra találkozok a testvérekkel és ami még nagyon fontos, az Igén keresztül mindig kapok üzenetet az én Istenemtıl. Nagy öröm töltött el, amikor hallottam, hogy a decemberi Csendes Nap után most ismét egy egész szombatot bibliatanulmányozással és imádkozással tölthetünk február 15-én. 69

Azonnal döntöttem, hogy ott leszek. Gondoltam, jót tesz a lelki életemnek az egész napos áhítat. Nagy várakozással készültem arra a hétre. Már hétfın reggel a szombatban gondolkodtam és abban, hogy most egy gyönyörő hét elıtt állok. Sok mindenre gondoltam, csak éppen azzal nem számoltam, amit az ördög tett. Tragikusan elrontotta a hetemet. Senkire nem panaszkodhatom, sem a család, sem a munkatársak részérıl nem kaptam bántást. Senkinek nem volt hozzám egyetlen rossz szava se. Az ördög a gondolataimon keresztül tört be az életembe és lerombolt csaknem mindent. Régi sérelmeket juttatott eszembe, olyanokat, amelyeket már régen megbocsátottam. Ez a gonosz ellenség azonban sorjában emlékezetembe hozta az embereket, akik megbántottak korábban. Emlékeztetett a rossz napjaimra. Szinte képekben láttam, mi lesz majd holnap, és hogy ami holnap nem történik meg, az jön holnapután. Persze semmi nem történt. Én szörnyen szenvedtem, szegény „ellenségeim” pedig semmit sem tudtak az egészrıl. Nem tudhattak, mert nem is történt semmi, csak egyszerően az ördög abban gyönyörködött, hogy engem gyötörjön. Utólag leírni már viszonylag könnyő, de nem volt ám ilyen egyszerő átélni ezt a hetet! Szüntelen jöttek a rossz gondolatok, imádkozásra sem voltam képes. A Bibliámat ki sem nyitottam. Csak gyötrıdtem, próbáltam ellenállni, hivatkoztam Jézus nevére. Elıbb finomabban, majd egyre határozottabban parancsoltam a démonoknak és távozásra szólítottam fel ıket. Emlékszem, hogy a végén azt mondtam „sátán, takarodj a gondolataimból”, de semmi nem történt. Nem szabadultam meg magamtól. Eszembe jutott Jób története, de rögtön utána az is, hogy semmi jogalapom nincs ahhoz, hogy magamat hozzá, az igaz és feddhetetlen emberhez hasonlítsam. Az ötödik nap, péntek reggel feladtam az erılködéseimmel. Ahogy elindultam otthonról a munkahelyre, elindultak a könnyeim is. Könnyeimmel küszködtem egész úton Kecskemétig. Közben azon gondolkodtam, nem megyek el szombaton a Közösségbe, helyette dolgozom. Ha majd kérdeznek, akkor azt válaszolom, hogy fontos munka volt a cégnél, nem lehetett elmaradni a munkahelyrıl. Csak sírtam és a gondolataim kavarogtak. Már nem harcoltam, feladtam. Azt mondtam Jézusnak, „jó, ha nem akarsz segíteni, hát ne segíts!” Ott, akkor bánatomban nem vettem én észre, hogy İ nagyon is akar segíteni, csak éppen nem hagytam, hogy megtegye. Húsz perces utam végéhez érve bensımben is lecsendesedtem. Már nyugodt voltam és boldog. Mire 70

beléptem a munkahelyemre, tudtam, hogy a következı nap szombaton személy szerint nekem is áldott elcsendesedésem lesz. Úgy lett. M. Lajos




K

risztus diadalra viszi szent egyházát a legádázabb ellenséggel és a legnyomasztóbb túlerıvel szemben is. (C. H. Spurgeon)


2Kor 2:10-11. „Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe elıtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Az ı szándékai ugyanis nem ismeretlenek elıttünk.”

Angol fordítás: „… hogy a sátán túl ne járjon az eszünkön. Hiszen nagyon is ismerjük a fortélyait.”


Isten azért ismertette meg velünk a sátán gonosz szándékát, hogy védekezni tudjunk ellene. Ha tudatlanok módjára viselkedünk, akkor a sátán rászed bennünket, túl jár az eszünkön. Nem engedhetjük meg magunknak a tudatlanságot. Isten kész kijelenteni számunkra a sátán minden trükkjét, gondolkodásmódját, cselszövését. Ennek ellenére azt tapasztalom, hogy néha nem vagyunk eléggé vigyázatosak, becsap minket a sátán. Pl. 2003 júliusában engem nagyon lépre csalt az aggodalmaskodás által. Nem a magam, vagy a te megnyugtatásodra akarom mondani, inkább a figyelmünk újabb felhívása céljából: A sátán még Isten legszentebb gyermekeit is „csıbe húzza” esetenként. Pál, aki sokkal több csatát megnyert az ördöggel szemben, mint amennyit elveszített, a Thesszalonikaiakhoz írt elsı levelének 2. rész 18. versében azt írja, „megakadályozott minket a Sátán.” A sátán esetenkénti sikerei ne bátortalanítsanak el bennünket! Ne fogadjuk el gyızelmét! Ha elestünk, tartsunk bőnbánatot és kezdjük újra az Úrral, İ biztosan gyızelemre vezet bennünket! Nekünk, Isten gyermekeinek van egy nagy elınyünk a sátánnal és annak démoni seregével szemben: Jézus Krisztus 2000 éve 71

megnyerte a csatát. Zsid 2:14. Így mi vagyunk az egyetlen sereg, ahol már a harc megkezdése elıtt tudhatjuk: a gyızelem a miénk! *** 2003 nyarán egy nagy próbán mentem keresztül és elbuktam, az aggodalmaskodás majdnem maga alá tepert. Ennek a történetét kicsit részletesebben leírom, mert ez a szabadulás meghatározóvá lett életem alakulásában. Július 6-án, szombaton vendégeket vittünk a buckákba. Egyszer csak a mély homokban egy rejtett tuskón megfeneklett a vadonatúj kocsink. Egy roppanás és eltőnt az olaj a kartellból. Személykocsival nem bírtuk elvontatni, egy traktorral húzattuk a szerelıhöz. Tudtam, hogy szerdán halaszthatatlan külföldi útra kell menni. A rám nehezedı teher tehát megduplázódott: Nemcsak, hogy nagy kiadással jár a javítás, de vajon ki tudja megjavítani ilyen rövid idı alatt a kocsit? Az aggodalom elemi erıvel tört rám. Vasárnap hajnalban felébredtem és küszködtem az ágyamban. Nem bírtam elaludni. Imádkoztam, olvasni kezdtem. Nyugtalanságom miatt feleségem sem bírt aludni. Újból imádkoztam és az Úr lecsendesített, elaludtam. Reggel nyugodtan keltem fel és készültem a délelıtti szolgálatra. Sokszor eszembe jutott a kocsi, de azért teljes békességben tudtam hirdetni Isten áldott Igéjét. Délben asztalunk egyik vendége beszélt megtapasztalásairól. Elmondta, hogy az elmúlt esztendıben, más gondatlanságából súlyos anyagi kára keletkezett. Arra figyeltem fel, hogy ı nem korholja a kár okozóját, hanem ehelyett az Úrra tekint és azt vette észre, hogy a látszólag nagyon rossz helyzetbıl Isten milyen áldást árasztott az életére. Míg ı mondogatta a történetet, én folyamatosan az autónkra gondoltam, és némi bátorítást kaptam az adott helyzet elfogadására. Az ı bizonyságtétele alatt egyre jobban rájöttem, hogy nekem az aggodalmaskodástól való szabadulásra van szükségem. Utólag úgy látom, hogy az ı életét látva bennem kialakult egy igény, hogy kérjem az imaközösséget a szabadulásomért való imádkozásra.

72

Éppen erre a napra volt ütemezve az Imadélutánunk. Igei bevezetımben a Csel 16:6-26. verseket olvastam. Az elsı szakaszban látjuk, hogy nem minden akadály az ördögtıl jön. Pált a Jézus Lelke nem engedte ázsiai misszióba, mert Európába akarta hozni. – Viszont ugyanez az apostol felismerte, hogy a szolgáló leányban jövendımondó lélek van és azt gondolkodás nélkül kiőzte, azzal sem törıdve, hogy az ebbıl adódó zavarok ıt börtönbe juttatják. Ott pedig a siránkozás, jajgatás és aggódás helyett Istent dicsérte Szilásszal együtt. Az ı dicsıítésükre Isten olyan földrengéssel felelt, amely ıket a bilincstıl, a börtönırt és családját pedig a bőnétıl szabadította meg és elnyerték az örök élet ajándékát. Elıször másokért imádkoztunk. Közben engem formált Isten és késszé lettem az aggodalmaskodás bőnének megvallására. Nem tudom pontosan hányan voltunk, úgy 1314 fı jöhetett el imádkozni. Nem volt könnyő, de a szabadulás utáni vágy késztetett és megvallottam bőnömet. Csodálatos volt hallani az engem körülálló testvérek szeretetbıl jövı könyörgı szavait, amint az Úrhoz fordultak és kérték Tıle szabadulásomat. Amíg imádkoztak, azt is felismertem, hogy az aggodalomhoz társul még a félelem is. Miután ezt is megvallottam, ık a félelem démonának is ellenálltak és hamarosan átéltem a szabadulást. „Ha úgy érzed, hogy egyedül nem boldogulsz, akkor miért nem kiáltasz segítségért?” Maria Fontaine

Vádolnak Zak 3:1. „Azután megmutatta nekem Jósua fıpapot, aki az Úr angyala elıtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felıl állt, és vádolta ıt.” Jel 12:10. „...a hatalom pedig az ı Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe elıtt éjjel és nappal vádolta ıket.” Jób 2:1. (1-2. rész) „… Velük együtt megjelent a Sátán is...” 73

E

gyszer egy összejövetelen részt vett egy olyan ember, akinek „ajándéka” volt a közbeszólásra. A következı este is eljött, az összejövetel közepén felpattant és azt mondta nekem: „Ez az ember szélhámos; becsapja az embereket. Tegnap este azt mondta, hogy meggyógyultam, és ma rosszabbul vagyok, mint valaha.” Megdorgáltam azt a gonosz erıt, aki fogva tartotta azt az embert, majd megmondtam a férfinek, hogy valóban meggyógyult. A férfi kımőves volt, és másnap bizonyságot tett arról, hogy hatalmas súlyokat képes emelni és hogy Isten megáldotta ıt. Smith Wigglesworth


A 2006. év elején segélykérın érkezett hozzánk a levél Adéltól: „Kérem imádkozzanak értem, mert ma olyan támadásaim voltak, hogy megint az öngyilkosság forgott a fejemben! Kérem segítsenek! Nagyon félek, amikor ilyen támadások érnek, utána rendszerint nagyon fáradt vagyok. Azt érzem most is, hogy alig van erım. Köszönöm elıre is. Isten áldja meg. Szeretettel, Adél” Nem halogattam a válaszolást, azonnal írtam, tudtam, hogy súlyos az állapota a fiatal keresı lánynak. „Levelét megkaptuk és imádkozunk Adélért. Azt kérem még, hogy tessék határozottan, lehetıleg hangos szóval elutasítani az öngyilkosság démonát. Hivatkozzon egész bátran arra, hogy Jézus Krisztus megváltott gyermeke, ha ezt bátran megteszi, a démon rohanva menekül és Adélnak békét hagy. A gyızelemnek nagyon fontos feltétele a sátán elutasítása. A sátánnak meg kell tapasztalni, hogy Adél nem fél tıle, mert olyan megbízható és erıs segítsége van: Jézus Krisztus neve és vére. Ez azt jelenti, hogy nem kell félni a sátán és démonai riogatásától.”

Megtévesztenek Csel 16:16-17. „Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendımondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. Követte Pált és minket, és így kiáltozott: Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!”

74


Erıs, egészséges fiatalemberként lett hajléktalanná Zoli. Egy kedves barátunk hozta be ıt az utcáról, hogy a kemény, hideg télben ne kelljen fagyoskodnia lépcsıházakban, aluljárókban, vasútállomásokban, stb. Rendszeresen jött velünk a gyülekezetbe, elvittük konferenciákra is. Mindenben segítettük, hogy a lehetı legmegfelelıbb ellátásban részesüljön. Zoli boldog volt, nem volt gondja semmire. Mindent készen kapott. Szobájában órákon át fennhangon imádkozott, az egész környék hallotta, ha nyitva volt az ablaka. Az imaórákon aktív volt az imádkozásban is. İ az elsı azok közül, akikkel valaha is találkoztam, aki tökéletesen meg tudta téveszteni az embereket. A gyülekezetben is csak csodálkoztak Zoli hitén és buzgóságán. Szinte semmi jel nem mutatott arra, hogy élete démoni uralom alatt van. A lelkek megkülönböztetésének ajándéka nélkül Zolival csapdába kerültünk volna. *** Fiatal kora óta ismerjük Andreát. Komoly hívı családban nıtt fel. Szülei kicsi gyermek korától hordták a helyi gyülekezetbe. Tizenéves korára természetesnek tőnt számára és – mivel rendes kislány volt – mások számára is, hogy bemerítkezzen. Nem is halogatta az idıt, társaival együtt ı is fehér ruhába öltözött és a bemerítı medence mellé állt, hogy bemerítkezzen. Gyülekezetének rendszeres látogatója volt. A nyolcadik osztály befejezése után ápolónıi szakot tanult, és egy kórházban helyezkedett el. Munkahelyi elkötelezettsége révén ott keresett magának lakást és egyre ritkábban ment haza szülıfalujába, különösen édesanyja viszonylagosan korai halála után. Lelki otthonra a nagyvárosi gyülekezetben talált. Egészen korai nyugdíjba vonulásáig odajárt rendszeresen. Nyugdíjas éveinek elkezdése után kereste a helyét. Nem érezte igazán jól magát. Még túl fiatal volt a passzív élethez. Idıs, tehetetlen asszony gondozását vállalta el, és állandóan vele, illetve annak családjával lakott. Évekkel késıbb a gondozottja meghalt, és akkor hazament testvéreihez. Házat vásárolt és gyermekkori városában telepedett le. 75

Családunk jól ismeri ıt, barátságban vagyunk gyermekségünktıl fogva, a térbeli távolság miatt azonban közeli kapcsolat nem alakult ki közöttünk, csak úgy általánosságban mindig tudtunk egymásról. Nem volt hát meglepı, hogy két héttel ezelıtt orgoványi látogatása alkalmával feleségemnek kezdte kiönteni szívébıl bánatát. Talán másfél órát lehettek együtt, de nem kettesben, hanem a háziak feladataik végzése közben be-beléptek abba a szobába, ahol ık beszélgettek, így nem alakulhatott ki egy bensıséges, bizalmas lelki szféra. Arra viszont elégséges volt ez az idı, hogy Ágikám felismerje Andrea lelkiállapotának válságát. Vacsora után meghívta hozzánk, hogy csendesebb körülmények között és velem együtt folytassuk. İ azonnal igent mondott és hamarosan megérkezett. Már éjszakába hajlott az idı és ezért különösebb bevezetı nélkül rátértünk a lényegre. Felimertük, hogy démonikus befolyásoltság alatt áll és ezt ı maga is tudta. Megkérdeztem, hogy szeretne-e szabadulni. Igennel válaszolt. Imádkoztunk és kerestük a pontot, illetve pontokat, ahol a sátán betérhetett az életébe. Kész volt a múltjának rendezésére, bőneinek lerakására és elkezdte azokat sorban az Úr elé hozni. Ekkor kopogtak az ajtón. Érte jöttek a társai. El kellett mennie haza. Sajnos abbamaradt a bőnrendezés. Rajta kívül álló ok miatt kátyúba esett a szabadulás. Öt nappal késıbb a telefonban hallottam meg segélykérı hangját. Pécsre ment, hogy valakinél megszálljon és naponként menjen neurológiai kezelésekre. İ azonban tudta, hogy neki nem erre, hanem szabadulásra van szüksége. Aznap nem tudtunk menni. Másnap reggel korán ismét telefonált, hogy oda már ne menjünk, hazautazik, de otthon vár bennünket. Megegyeztünk, hogy vasárnap délután meglátogatjuk. Elmentünk és arra kért bennünket, hogy hozzuk ıt magunkkal Orgoványra. Megtettük. Hétfın egy építési programot kezdtünk, ez tılem sok idıt elvont, Ágika viszont teljes idejét az ı segítésére szánta, és Ágika mellett Lilla aktívan bekapcsolódott. Aczél Eszter szintén áldozatos szolgálatot végzett. Bár Ágika is nagyon kellett volna az építés egyes fázisainak elıkészítésében és a dolgok megbeszélésében, ıt csak minimálisan vontam el a lekigondozástól. Most sürgısnek és mindennél fontosabbnak tekintettük Andrea segítését. Arra kellett rá76

döbbennünk, hogy nagy késésben vagyunk. Óriási veszteség, hogy a korábbi találkozásunk alkalmával abba kellett hagyni a segítését, mivel indulnia kellett haza. Természetesen így sem adtuk fel. Igék olvasásával, szabadulási történetek elmondásával igyekeztünk segíteni ıt hitének erısítésében. Andreát hazugságaival megtévesztette a sátán. Elhitette vele, hogy számára már nincs kegyelem, neki olyan sok a bőne, hogy az Úr Jézus sem bocsát meg. Nehéz volt ıt kimozdítani e berögzıdésébıl. Az Isten kegyelmes szeretetérıl, Jézus Krisztus megbocsátásáról és türelmes várásáról szóló Igék azonban hoztak némi változást a gondolkodásában. Mivel eddig még sosem vallotta meg a bőneit, most megértette, hogy erre nagy szüksége van. Végig vettük egészen gyermekkorától az életét, bőneit megbánta, bocsánatot kért az Úrtól. De az ördög nem nyugodott bele ebbe. Tovább vádolta. Szerdán egy kiscsoportban imádkoztunk érte. Sajnos nem történt áttörés. Andreát a gonoszság erıi menekülésre késztették. Egyelıre az elıbbre jutás helyett visszafelé csúszott. Egyre jobban bezárkózott. Ritkán szólalt meg, de ha mondott valamit, az az elmenés körül forgott. Nagyon megdöbbentett egyik mondata: „Nem maradok tovább, mert tudom, hogy ti hitben erısek vagytok és az ördög nem tud megmaradni közeletekben és ha neki menni kell, akkor engem is elvisz”. İ nem, de mi felismertük az ördög hazugságát. Andreával elhitette, hogy neki jobb lesz, ha elmegy a közelünkbıl. Mi viszont világosan láttuk, hogy éppen azért akarja az ördög kivonni vonzáskörünkbıl, hogy egyedül gyorsan elpusztítsa ıt. Késın jutottunk ágyba. Csütörtök hajnalban felébredtem. Elkezdtem imádkozni Andreáért. Az elıtte esti imádkozás kudarcnak tőnt, nem szabadult meg elnyomójától Andrea, annak ellenére, hogy hittel imádkoztunk érte. Az Úr békességet adott és hamar elaludtam. Álmodtam, majd felébredtem és gondolkodtam az álmon, hogy van-e annak üzenete. Hamarosan kicsi idıre ismét elaludtam és Istenem megadta az álom jelentését. Az Úr megerısített hitemben Andrea szabadulását illetıen.




P

éntekre virradó éjszaka felébredtem álmomból, és egy szellem volt a szobámban. Nem láttam, csak a jelenlétét 77

éreztem. Azt mondta, hogy ı „Isten” és megparancsolta nekem, hogy imádjam ıt. Neki is fogtam az imádásnak, ahogy azt tanultam a meditációk alatt, ahogy arra a kirendelt szellem (ma már tudom, hogy démon) kioktatott. Rövid idın belül az általam Istennek hitt szellem azt parancsolta, hogy adjam át neki az akaratomat és a testemet, mert ı akarja használni. Végig a Bibliát idézte, és azt mondta, hogy ez az, amirıl Jézus beszél, hogy ha valaki meg akarja tartani életét, elveszíti azt. Tehát, ha én nem engedelmeskedem, nem adom át a testem áldozatul neki, akkor a pokolra kerülök. Ezt olyan komolyan és félelmetesen mondta, hogy el is hittem, és már készültem arra, hogy elhagyjam a testem. Voltak már elıtte testen kívüli élményeim, elıfordult, hogy felébredtem álmomból és nem voltam a testemben. Ilyenkor megijedtem és imádkozni kezdtem a Miatyánkot, és egy idı után sikerült újra a testemben éreznem magam. Most is arra készültem, hogy elhagyjam a testem, és a mennybe menjek, hogy „Isten” eredményesen használhassa a testem itt a földön. A gonosz szellem folyamatosan az Igét idézte, és a pokol kínjait villantotta fel elıttem, ha nem engedelmeskedem. Már majdnem átadtam teljesen az akaratomat, amikor hirtelen erıs félelem vett erıt rajtam, és egy életösztöntıl vezérelve nemet mondtam. Ellenkezni mertem. Erısebb volt a félelmem az ismeretlen megtapasztalástól, mint azt a gonosz gondolta. Abban a pillanatban, ahogy ellenállást tanúsítottam, megtámadott, és úgy éreztem, rögtön megöl. Azt ordította a fejemben egy iszonyatos hang: MOST RÖGTÖN A POKOLRA KERÜLSZ! HOGY MERSZ ELLENKEZNI VELEM? MEG AKAROD TARTANI AZ ÉLETED? EL FOGOD VESZÍTENI, MERT NEM ADOK TÖBB ESÉLYT, HOGY MEGJAVULJÁL! EZ VOLT AZ UTOLSÓ ESÉLYED, HOGY A MENNYBE KERÜLJ, DE ELJÁTSZOTTAD! AZ ÖRÖK KÁRHOZAT VÁR RÁD. Már éreztem is, hogy egy erı húz ki a fejembıl, és meg voltam gyızıdve, hogy a pokolra kerülök, amiért „Istennel” ellenkeztem. Nem tudom szavakkal leírni azt a félelmet, ami pár másodperc alatt lejátszódott bennem. Az ırület csak gyenge szó rá. Végsı elkeseredésemben Jézus nevét kiáltottam, mert halványan emlékeztem rá, hogy Isten nem tagadja meg, ha valamit Jézus nevében kérünk. Azt kiáltottam: Istenem kegyelmezz Jézus nevében!!! Erre megszőnt a támadás és úgy éreztem megmenekültem a pokoltól. Ny. J.

78

Az ima kulcsával kinyílik a menny tornáca és bezárul a pokol kapuja. C. H. Spurgeon

Van amikor igazat mondanak Mk 1:24. (Lk 4:34.) „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.” Mt 8:29. „És egyszerre felkiáltottak: Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idı elıtt meggyötörj minket?” Csel 16:17. „Követte Pált és minket, és így kiáltozott: Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!”


Még ha igazat mondanak is a démonok, azt is csak jól felfogott önös érdekükben teszik, remélve, hogy e hízelgı beszédükkel menekülı utat nyernek. Sorsukon az sem változtat, ha Krisztusról, vagy az övéirıl az igazságot hirdetik. Sem Jézus Krisztus, sem az övéi nem vállalhatnak közösséget a tisztátalan szellemekkel. Saját magukat szeretnék biztonságosan védett pozícióba helyezni. Sem Jézus, sem Pál nem tőrte el azt a félrevezetı taktikát, megfosztották a démonokat erejüktıl. Jézus ráparancsolt: „Némulj el és menj ki belıle!” Mk 1:26. Pál ugyanezt tette, csak mivel neki nem volt saját hatalma, azért ı Jézus nevében parancsolt, ezzel nekünk is rámutatva a szabadító szolgálat útjára. Csel 16:18. A tisztátalan lélek mindkét esetben azonnal távozott.

Félelmet okoznak 2Tim. 1:7. „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erı, a szeretet és a józanság lelkét.”

79


Az elmúlt években olyan gyermekek és fiatalok csatlakoztak gyülekezetünkhöz, akiknek családjában a sátán erıteljesen uralkodik. Nem csoda, hogy amikor Géza többször hiányzott a közösségi alkalmakról, ıt is hatalmába kerítette az ördög. Mi azonban nem adtuk fel a harcot, hőségesen imádkoztunk érte. A következı este befutott az imaórára és azzal kezdte, hogy szeretne szabadulni, de képtelen. Néhány fıvel elmentünk egy kisterembe. Géza nem várakozott, már mondani is akarta problémáit. Én viszont arra kértem, hogy azonnal az Úrnak mondja el imádságban, a jelenlétünkben. Készséges volt. Néven nevezte bőneit. Megvallotta az Úrnak, hogy félelemben él. İszinte bőnbánata után felszabadult és a félelme teljesen elmúlt. Miután mi is hálát adtunk a gyızelemért, boldogan és örvendezı szívvel indult haza. *** A szerda esti imóránkra négy Erdélybıl érkezett vendégmunkás is jött. Közülük egy házaspár már korábban is megfordult gyülekezetünkben. Most két olyan rokon lányt hoztak magukkal, akik 4 éve megtértek és beépültek a helyi gyülekezetbe. Néhány énekkel dicsıítettük az Urat, majd kiscsoportokba mentünk és egyenkénti imában adtunk hálát az Úrnak, kéréseinket hoztuk elé. Isten Lelkének jelenléte nagyon nyilvánvaló volt. Arra kaptam indíttatást, hogy felajánljam a jelenlevıknek, mondják el, ha valami van az életükben, ami meggátolja jó kapcsolatukat Istennel. Anna elmondta, hogy nagy félelmei vannak, ami életét nagyon leterheli és állandóan szomorú. Kérte, hogy imádkozzunk érte. Anna leült egy székre, mi pedig körülvettük, körbe jártuk, mint az izráeliták Jerikót, és az Úr nevében távozásra kényszerítettük a félelemnek a démonát. Istenünk gyızelmét mutatta, hogy Anna hamarosan hálaadó imában köszönte meg az Úr Jézus Krisztusnak a félelembıl való teljes szabadulást. Talán két évvel késıbb lehetett, amikor Anna édesanyja keresett munkát Orgoványon. Vasárnap eljött a gyülekezetünkbe, s röviden beszámolt az életérıl. Elmondta, hogy öt éve megtért, de még ma is félelmek gyötrik. Rögtön 80

a lányára gondoltam, aki – szolgálatunk nyomán – félelmeitıl megszabadult korábban. Az édesanyának is felajánlottuk, hogy imádkozunk érette, ha kívánja. Kérte. A Lélek vezetésére az alkalom utánra tettük az imádkozást, azt kérve, hogy csak az maradjon itt, aki tiszta a szívében és kész a lelki harcra. A családunkon kívül egyedül Anna maradt itt. Komoly vizsgálódás elızte meg a szabadító imádkozást. Elıtte sikerült beazonosítanunk a démonokat: irigység, győlölet, kisebbrendőségi érzés, meg nem bocsátás. A néni csodálatos szabadulást élt át. Az Úré minden dicsıség! Az ima szilárd pajzs a kísértés elhárítására, és erıs kard a bőn leküzdésére. C. H. Spurgeon Évával ment tejet vásárolni az anyukája. A tejesgazda nagy farkaskutyája feléjük rohant. A kislány megijedt, és az anyuka felvette, védın átölelte, és kiáltott: „Uram segíts!” A kutyát visszaparancsolták, semmi bajuk nem történt. Éjszaka Éva keservesen felsírt, és kiabált: „Kutyaugatást hallok!” A szülık odaszaladtak és imádkoztak érte. Parancsoltak a félelem szellemének, hogy távozzon a Jézus Krisztus nevében. Elénekelték a: „Jézus a gyızı a félelem felett” kezdető éneket. Éva felszabadult, elmúlt a félelme és elaludt. A szülık bölcs és határozott gyors cselekvésének következtében a kislány felett nem tudott uralmat venni az ördög a félelemkeltéssel. Azóta eltelt több mint 20 év. Évából Isten bátor harcosa lett. Nem így történt Rózsával, akinek esete teljesen hasonló volt Éváéhoz. Csak neki nem tudtak a szülei segíteni. İ megmaradt a félelemben. Sok szenvedésen ment át miatta. Férjhez ment egy lelkészhez. Rózsa félelmei nem szőntek, a sötétség hatalma mindjobban leigázta ıt. Problémáját kivetítette a családjára is. Isten azonban feléjük is megmutatta könyörületét. A férj felismerte, hogy segítségre van szükségük. Feleségét elvitte olyan közösségbe, ahol meg tudták Rózsát gyızni arról, hogy egyedül Jézus hatalma által szabadulhat meg. Imádkoztak szabadulásáért, majd 81

utána így tett bizonyságot a gyülekezetben: „Tizenkét éves korom óta a félelem nyomasztó ereje alatt szenvedtem. Emlékszem arra, hogy ez akkor kezdıdött, amikor nálunk volt egy férfi és hipnotizált. Istenrıl beszélt, de Jézusról nem. Nem tudtam, hogy Jézus meg tud szabadítani. Nagyon boldog vagyok, Jézus Krisztus megváltott. Megtapasztalhattam, İ él és hatalmasan munkálkodik az életemben.” *** Enikınek – gyermekkora óta – félelmi komplexusa volt. Óvodába sem járhatott, mert anyja távollétében mindig félt. Mióta iskolába jár, mindig az anyjának kellett vele menni és jönni. Nem voltak barátnıi, és nem járt egyedül sehová. Érthetı, hogy a család minden tagja számára nagy tehertétellé vált e helyzet. Szülei elvitték ıt egy általunk jól ismert házaspárhoz lelkigondozásra. Beszéltek neki Jézusról, a Szabadítóról. A Bibliából részeket olvastak fel. Mindent örömmel hallgatott, elfogadta Jézust, mint személyes Megváltóját. Imádkoztak érte. A félelmi komplexusát Jézus Krisztus nevében megkötözték. Felszabadították ıt a családra nehezedı okkult hatalmak alól. Édesanyja elmondta, hogy Enikı szeptemberben több napos iskolai kiránduláson vett részt. „Én nem mentem vele. Ez az év az elsı, hogy nem kísérem naponta az iskolába, és nem kell érte mennem. Elküldhetem vásárolni, amire eddig képtelen volt félelme miatt. Nagyon hálás vagyok az Úrnak.”




K

ét hölgy imádkozott értem, amikor hirtelen rosszul lettem, a gyomromban éles fájdalmat éreztem. Az idısebbik észrevette, és rákérdezett, hogy voltam-e valami kapcsolatban varázslással. Amikor elsoroltam, hogy mi mindennel foglalkoztam, és elmondtam, hogy mi történt velem azelıtt éjjel, akkor összenéztek, és hívtak még egy testvért segítségül. Elvittek a stadion leghátsó zugába, és hárman neki fogtak imádkozni értem. Hamarosan a földre kerültem, mert nem volt erım állni a lábamon. Közel másfél órája imádkoztak már, amikor hirtelen olyan éles fájdalmat éreztem a gyomromban, hogy majdnem elájultam. Úgy éreztem, mintha levegıvel felfúvódott volna a gyomrom és az a levegı nem akart volna kijönni. Aztán éreztem, 82

hogy elkezd ugrálni a bensımben, és a torkomon át kifelé tart. Nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy megfulladok. Az utolsó dolog, amire emlékszem, az volt, hogy a félelemtıl és a fájdalomtól úgy éreztem, hogy üvöltök, és hogy eltorzul az arcom ettıl az üvöltéstıl. Elvesztettem az eszméletem, és mikor magamhoz tértem, olyan békesség és szeretet töltött be, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Az evangelizációs délután hátralévı részében az arcom ragyogott az örömtıl, sıt még az azt követı napokban is. Ny. J.




2

003. év tavaszán súlyos beteg sógornımet több alkalommal látogattuk Kecskeméten. Sajnos nem gyógyult meg, fiatalon meghalt. Tudtuk róla, hogy Isten nélkül élte életét, így Isten nélkül is halt meg. Nagyon sajnáltam, hogy bár többször próbáltam az Úrhoz vezetni, de ı nem hozta meg e fontos döntését. Nem csoda hát, hogy temetése nagy gyászt jelentett nekünk. Temetése után azt vettem észre, hogy engem a félelem vett hatalmába. Amint a mindennapi munkámat végeztem otthonomban, képzeletemben mindig láttam ıt. Nem tudom miért, de olyan nagyon leuralt a félelem, hogy este nem mertem kimenni a lakásból. De bent is olyan érzésem volt, hogy a sógornım hozzám akar nyúlni, meg akar fogni. Tudtam, hogy már a temetıben nyugszik a teste és még kimondani is félek, de sajnos a lelke bizonyára a kárhozatba került. Imádkoztam, kértem az Úrtól, szabadítson meg e szörnyő gondolatoktól és a félelemtıl. Azonban a vágyott nyugalom nem érkezett. Amikor mentem az Örömhír Közösségbe, megosztottam problémámat a testvérekkel. İk nagyon megszántak és hittel imádkoztak értem, majd a félelem szellemét elutasították. Csakhamar én is be tudtam kapcsolódni az imádkozásba, de már nem a könyörgés szaván szólaltam meg, hanem a hálaadás tört fel belılem. Azóta több mint öt hónap telt el, és én teljesen szabad vagyok. Dicsérem Uramat a gyızelemért! B. Zoltánné




M

egtérésem elıtt nagy félelmem volt és nem engedtem magamhoz a gyerekeimen kívül senkit. Olyan nagy fokú szeretetlenség volt bennem, hogy attól féltem, ha közelembe 83

jönnek és csak megérintenek is, az nekem már fáj. Ez akkor nyilvánult meg, amikor a Ficsor család meghívott vacsorára a kisfiammal és látták a fájdalmamat, a megtörtségemet, lelki sebeimet. Ágika felállt a székérıl és felém jött, hogy átkarolva imádkozzon értem. Nagyon tiltakoztam ellene, sírtam, és elmondtam, hogy ne, mert az nekem fáj, ha megérint, ha közelebb jön. İ megértette és távolabb megállt, úgy imádkozott értem. Akkor fogadtam be az Úr Jézust a szívembe. Úgy gondoltam, ha olyan jó az Isten, ahogy Karcsi bácsiék mondják, akkor csak jobb lesz ettıl, amilyen állapotban vagyok. Igen, rájöttem, hogy nagyon jó az Isten! A földi élet kérdéseire Nála van a válasz. Keresni kell Istent és minden kérdésünkre megkapjuk a feleletet. Még ezen az estén megszabadultam a félelmemtıl, de ezenkívül is soksok tanítást, örömöt adott nekem. Megtanított szeretni, és a szeretetet elfogadni. Köszönöm Úr Jézus! Pné Szász Katalin

Az ima fegyvere a keresztyén kezében olyan, mint a kivont kard. C. H. Spurgeon

A

rra ébredtem fel, hogy férjem mind a két kezével hadakozik, és nyöszörgı, artikulátlan hangot ad. Megráztam ıt, amire még jobban harcolt, de nem értettem mit mond. Felkeltettem, mert arra gondoltam, hogy kutyával küszködik. Ugyanis 5 éves korában nagyon megijedt egy késı nyári estén a hálószoba ablakán benézı kutyától. Azóta is gyakran harcol álmában kutyákkal. De meglepıdtem, mert azt mondta: „Hagyjál, Jézust hívom.” Ezután az éjszakai kitérı után mind a ketten elaludtunk. Kérdésemre reggel így mesélte el az álmát: „Valami fekete csövet láttam, aminek sem az átmérıjét, sem a hosszát nem érzékeltem, de hátborzongató volt, mert az ördög akart kijönni belıle. Viaskodtam, el akartam futni, de nem mozdultak a lábaim. Úgy éreztem, hogy belém csimpaszkodik, és magával ránt. Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy Jézust kell hívnom, csak akkor szabadulhatok meg. Ezért kiáltottam Jézus nevét, és megszőnt a félelmem.” Tóth I-né


84

Azon az estén istentisztelet után imádkoztunk azokért, akik nehéz terheket hordoznak. Már indultunk haza, léptem ki az ajtón,amikor Ilonka megállított azzal, hogy neki is nagy szüksége van most imatámogatásra. Kórházi kezelésre megy, de fél a vizsgálattól és így nem tudják a vizsgálatokat elvégezni. Körbenéztem, még Zsoltot és Imrét értem el. Jézus nevében őztük a félelem szellemét, amikor nyilvánvalóan megértettük, hogy Ilonka a bezártságtól fél az MR vizsgálaton. Lassan, de megtört a sátán ereje és kezdett felszabadulni Ilonka, majd megköszönte az Úrnak, hogy elvette a félelmét.

Betegségeket okoznak 5Móz 28:58-59. „Ha nem tartod meg és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben, és ha nem féled Istenednek, az ÚRnak dicsıséges és félelmes nevét, akkor az ÚR csodálatos csapásokat küld rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat, rosszindulatú és tartós betegségeket.” Jób 2:6-7. „A Sátán eltávozott az Úr színe elıl, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetıtıl talpig.” Csel 10:38. „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ı szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergıdtek, mert az Isten volt vele.”


Ildikót már 10 napja a fogfájás kínozta. Imádkozás után azonnal megszőnt. Örült és hálát adott az Úrnak. Késıbb arra panaszkodott, hogy egyre jobban fáj a torka, szinte már beszélni sem tud, annak ellenére, hogy többféle gyógyszert is beszedett. Lelkigondozói ismét imádkoztak érte, közben erıs fuldoklás és köhögés vett erıt rajta. Lehetett látni, hogy ezt nem betegség, hanem egy gonosz erı okozza, amely Ildikót hatalmába kerítette. Jézus nevében távozásra kényszerítették a gonosz erıt. Ildikó meggyógyult és megszabadult.


85

M

ikor beléptem a kórterembe, láttam, hogy a hölgy tényleg válságos állapotban fekszik az ágyban. A belsı késztetésnek engedve, emelt hangon így szóltam: ”Te, halál és rák szelleme, a Názáreti Jézus Krisztusnak, az élı Isten Fiának nevében felszólítalak, hogy gyere ki ebbıl a nıbıl!” Ahogy a fenti szavakat kimondtam, a belsı ösztönzés egyre erısödött, hogy újra és újra ugyanezt ismételjem, amit meg is tettem jó húsz percen át. Egyre csak ezt mondogattam: „Te, halál és rák szelleme, a Názáreti Jézus Krisztusnak, az élı Isten Fiának nevében felszólítalak, hogy gyere ki ebbıl a nıbıl! Megátkozlak, ahogy Jézus is megátkozta a fügefát! Megátkozom ezt a rákot!” A húsz perc elteltével aztán valami történt, méghozzá annyira hirtelen, hogy a szó szoros értelmében egyik percrıl a másikra: Isten ereje eltalálta a haldokló nıt. A fejénél kezdıdött, aztán végig vonult az egész testén. Minden ízében reszketni kezdett, úgy, hogy az ágy is rázkódott vele. Isten ereje szó szerint kirázta ezt a nıt az ágyból, és azonnal meggyógyult a Szent Lélek ereje által. Rodney M. Howard-Browne

Bénaság Mk 2:3, 9. „Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek… Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bőneid! vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!?”


Chuck Smidth testvér, a kaliforniai Calvary Chapel alapító lelkipásztora elkötelezte magát az Ige alapos tanulmányozására. Késıbb pedig maga is számtalan helyen tanította és tanítja a lelki munkásokat. Kétség nélkül hisz abban, hogy Isten ma is megteheti azokat a csodákat, amiket megtett két évezreddel ezelıtt. Tıle hallottam a következı történetet: Egyik hétköznapi istentisztelet után egy fiatal házaspár kérte, hogy imádkozzon az édesapjukért, aki az elsı sor egyik székének a helyén ült kerekes székében. „Kérésük meglepett. Belsı harc indult bennem, de sok idım nem volt. A Szent Szellem bátorított. Az ördög pedig kételyeket plántált az elmémbe. Az Úr gyızött és elkezdtem hálát adni Isten hatalmáért, majd kértem az Urat, hogy gyógyítsa meg a béna lábakat. Jézus nevében kihirdettem a gyógyulást. Ezt követıen jött az örömteli nagy 86

meglepetés a fiatal házaspár részérıl. İk arra gondoltak, hogy az apuka gyógyuljon meg az influenzából, ami néhány napja gyötri ıt.” Vakság Mt 12:22. „Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ı meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott.”




E

gyik összejövetelen Bonnke felkiáltott: „Vakság démona, parancsolom neked az Úr Jézus nevében, hogy menj ki belıle!” Elcsodálkoztam. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik vakság démona. Az én szolgálatom alatt soha egyetlen vak sem gyógyult még meg, itt meg sorra gyógyulnak meg a vakok. Aztán én is megpróbáltam parancsolni a szolgálatom során a vakság démonának és többeknek megjött a látása. A Biblia tanulmányozása során rájöttem, hogy az Úr mindig az „erıs ember”-rel foglalkozik. Soha nem kicsi démonokkal, hanem a démoni fejedelmekkel. Gyógyító összejöveteleimen az Úr gyakran megmutatja nekem az „erıs ember”-t és akkor azonnal megnevezem: Erıtlenség szelleme... – vagy – Halál szelleme... Benny Hinn




E

gy nap, miközben negyedmagammal sétáltunk az utcán, egy ember megállt, és utánunk szólt. Visszanéztem, és láttam, hogy valamivel küszködik, így visszamentem és megkérdeztem a tolmácstól: „Mi a baj?” „Ez az ember – válaszolta – annyira neuralgiás, hogy már szinte vak és szörnyő állapotban van.” Mihelyt befejezték a beszélgetést, így szóltam a szellemhez, amely gyötörte ıt: „Jézus nevében menj ki belıle!” Erre a férfi felkiáltott: „Kiment! Kiment! Szabad vagyok!” Smith Wigglesworth

Depresszió 5Móz 28:65-66. „De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegı szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az ÚR. Hajszálon függ az éle87

ted, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz.” Jk 4:7. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tıletek.”


Hihetetlen gyors ütemben, mint ragályos betegség terjed a depresszió. Bátran nevezhetjük korunk pestisének. A munkanélküliség, kilátástalanság, a félelem rémálomként telepszik az emberekre, lelki és testi betegségeket okoznak. *** Nem tudom pontosan mióta, de legalább 2 évtizede szenvedett depressziótól az akkor negyvenes éveibe lépett Aliz. Térben távol éltünk és ezért nagyon ritkán találkoztunk, de idınként levelet váltottunk, mert érdeklıdéssel figyelte az alapítványunk munkáját. Maga is támogatója volt a humanitárius tevékenységnek. Egyik levelében írt betegségérıl, így szereztem tudomást depressziójáról. Komoly hívı emberként megadással viselte a vele járó szenvedést. Tapasztalatai alapján elıre készült, tulajdonképpen várta az erısebb kitörését a betegségnek. Orvossággal jól el volt látva. Az a kiváltsága is megvolt, hogy még nálunk fejlettebb országban is tudta kezeltetni magát. Válaszomban írtam neki, hogy betegsége szellemi eredető, démonok okozzák, ezért a kezelésnél, a gyógyításnál is szellemi eszközöket kell alkalmazni. Ekkor már elérte a nyugdíjas kor határát. Egész pontosan nem érte el, de betegségének súlyossága miatt korábban nyugdíjazták. Bár továbbra sem tudta elképzelni, hogy betegsége szellemi eredető, azért nem vetette el a gondolatot és foglalkozott vele. Igen, többet szeretett volna megtudni, ezért vette a fáradtságot és 2005. év elején eljött Orgoványra, hogy beszélgethessünk személyesen. Isten Igéjébıl vett példákkal vizsgáltuk, mi is zajlik az életében. Imádkoztunk együtt, bölcsességet és tisztánlátást kértünk az Úrtól. Azt elhatározta azonnal, hogy engedelmeskedik Istennek, de akkor még azt nem értette, hogy szó szerint mit jelent az igevers második fele: „…álljatok ellen az ördögnek, és elfut tıletek.” Jk 4:7. 88

Hazautazása után is tovább hordoztam ıt imádságban, és a gyülekezetben is imádkoztunk érte. Néhány hónapig csend volt. Majd a nyár folyamán írt levelet, és benne gyógyulását újságolta nagy örömmel. Jobbulása után nem várta már az újabb depressziós szakaszt, hanem Jézus nevében ellenállt a depresszió szellemének és elutasította azt magától. Elmondásából tudom, hogy szabadulása 2005. pünkösd napján történt. Még két évet kapott az Úrtól itt e földi létben, de soha többé nem volt gondja a depresszióval. Nagy hála van szívemben Urunk iránt, hogy Aliz életében megtapasztalhattuk a szabadulás gyızelmét és véglegességét. *** Tegnapelıtt délelıtt telefonon hívott Tünde, vészjóslóan hangzott a hangja, amint megszólalt: „Mit tegyek? Szörnyő fájdalmak vannak a testemben. Tudom, hogy a félelem gyötör, amiatt van az egész, de nem tudok mit tenni. Tudom, hogy nem kellene az orvoshoz menni, de nem mertem itthon maradni. Ott vagyok a rendelıben, várom, hogy rám kerül a sor.” Imádkoztam vele, érte. Megvallottam a hitemet. Megerısítettem abban, hogy a támadás az ördögtıl van, ezért végleges gyógyulást csak Isten adhat. Este ismét telefonált: „Pontosan úgy van. Nincs semmi betegségem, a betegségtıl való félelem kergetett a depresszióba. Nincs már fájdalmam, teljesen elmúlt a gyötrelem.” *** E mondatok fogalmazása közben kopogtattak az ajtómon. Gyermekvédelemmel foglalkozó két szakember jött hozzám. A vezetıvel beszélgettem, társa csendben figyelt. A szülık nemtörıdömségére panaszkodott. A lelki betegek sokasága köti le energiájának nagy részét. Mondtam neki, az a probléma, hogy a szülık nem szánnak idıt gyermekeikre, nem nevelik ıket, nem adnak nekik életre szóló tanácsokat, nem törıdnek azok elhagyatottságával. A gyermekek máshová mennek, pótszerekhez nyúlnak: isznak, kábítóznak, mert szeretnék magukat valahol jól érezni. Aztán rádöbbennek, hogy ezek nem hozták el a várva vágyott felüdülést, depresszióba esnek. Magukat értéktelennek, és mindenre alkalmatlannak látják, és valóban azok is, mert nem tanították meg ıket a szüleik. Ha pedig 89

a szülık nem tanították meg ıket, másoknak ez nagyon nehéz.




A

hatvanas évek legelején, talán 1962 tavaszán kezdıdött. Hogy mi, azt valójában megfogalmazni sem tudom. Hányás gyötört, émelygett a gyomrom. Lázam nem volt. Orvoshoz mentem, aki megvizsgált, de nem talált semmi fizikai elváltozást. Gyógyszert nem írt fel, de pihenést javasolt. Persze pihenni nem tudtam. Nem csak azért, mert ott volt a két kicsi és a rengeteg munka a mezıgazdaságban, hanem azért sem, mert akkor sem tudtam pihenni, ha lefeküdtem éjszaka. Csak forgolódtam az ágyban, nem jött álom a szememre. Úgy tőnt, hogy az egész éjszakát álmatlanul töltöm. Persze azt tudom, hogy ez lehetetlen, valamennyi pihenést csak megkövetel a test. Másnap kezdıdött elölrıl a munka, és folytatódott az én nyőglıdésem. A környezetem sem értette, mi van velem. Nem bántott senki, nem korholtak. Bensımben elhordozhatatlannak tőnı feszültséget éreztem, ami nem hagyott nyugtot, sem otthon, sem a gyülekezetben. Csendben hordoztam a szenvedést, csak a közvetlen környezetem tudott róla. Elıttük, ha akartam volna, sem tudtam volna eltitkolni, hisz ık látták, hogy nem az vagyok, aki voltam. Valami úgy szorította a mellkasomat, mintha abroncs fogta volna körül. Úgy éreztem, hogy valami jön fel a gyomromból és a torkomat is leuralja, de semmit nem láttam. Vagy a szüleim, vagy a férjem szólt a bátyámnak, aki a falunkban körzeti orvos volt ebben az idıben. İ meglátogatott. Kértem, hogy írjon fel nekem valami gyógyszert. Kedvesen figyelt rám. Meghallgatta a panaszaimat, és a végén lebeszélt a gyógyszerszedésrıl. Ezt mondta: „Most figyelj rám! Hozok neked gyógyszert, de nem eredeti csomagolásban, egy fehér tasakban lesz.” Úgy történt. Hamar meghozta és szóban adta meg a használati utasítást: „Egyetlen egy szemet se vegyél be belıle. Olyan lavinát indítanál el vele, amely megállíthatatlan! Ezek olyan gyógyszerek, amelyek függıvé tesznek.” Megértettem, hogy betegségemre egyetlen gyógyszer van, Akinek a neve: Jézus Krisztus. Megértettem. Az eddigieknél is kitartóbban kezdtem imádkozni. Tudtam, hogy az én drága Istenem, Aki eddig velem volt, ezután is velem lesz. Kezdtem hinni, hogy İ meg tud szabadítani. Betegségemet senki nem diagnosztizálta. Nevét senki nem mondta ki. Én azonban kezdtem felismerni és rájöttem, hogy ez nem fizikai, hanem szellemi. Ha pedig 90

szellemi, akkor honnan is jöhetne, csak az ördögtıl. Az ördög ellen pedig nem tablettákkal és injekciókkal kell harcolni, hanem az imádat, dicsıítés és a hálaadás fegyverével. Erre azonban senki nem tanított. Közben megszületett harmadik gyermekünk. Feladatom tovább nıtt, erım pedig tovább csökkent. Álmatlanságom, a velejáró fáradtsággal együtt elkísért a kórház szülészeti osztályára is. Amikor hazaérkeztem a kicsi babával, meglátogatott a lelkipásztorom. Akkor kiöntöttem a szívem. Elmondtam neki, mit érzek. Megmondtam, hogy az ördög gyötör. Nem hagy sem nappal, sem éjjel nyugodni. Nem tudta elhinni. Nem úgy ismert engem. Azt mondta: „Ilyet nem szabad mondani! Éppen a testvérnı! Ez lehetetlen!” Másnap azonban megjelent egy testvérrel a gyülekezetbıl, aki sok szomorúságot okozott nekünk korábban és akkor is. Amikor meglátta, hogy olyan beteg vagyok, szótlan maradt, így csak a lelkipásztorral beszélgettünk. Máig sem tudom, miért hozta el Imrét, csak gondolom, hogy azt feltételezte, hogy harag van a szívemben iránta és talán a dolgokat szerette volna rendezni közvetítıi szinten. Sok év után visszagondolva is nagyon hálás vagyok Uramnak, hogy az ördög ebben a helyzetemben sem tudott rosszra sarkallni. Nem tudott haragra kényszeríteni. Folyamatosan imakapcsolatban éltem Urammal és ez védettséget biztosított számomra. Ebben az idıben még ritkán hangzott el e szó: depreszszió, de én tudtam, hogy én a depressziótól szenvedek. Azt is tudtam, hogy azt nem gyógyítják a tabletták, ezért is nem vettem be egyet sem a zacskóban elhelyezett fehér gyógyszerbıl, helyette újra, meg újra drága Megváltómhoz fordultam. Arra sem emlékszem már, hogy mikor szabadultam meg végleg. Arra viszont emlékszem, hogy állapotom hamarosan javult, de még idınként több évig jelentkeztek a tünetek. Majd teljesen eltőntek és többé nem kínzott az ördög harminc éven keresztül. S. G-né

A hívı imája nem kallódik el, mert a mennyei udvar iktatójában minden imát pontosan bejegyeznek, és az irattárban nyilvántartanak. C. H. Spurgeon

91

E

gy évtizeddel ezelıtt más trükköt alkalmazva megpróbált a kísértı elejteni. Egy általam jól ismert, sıt mondhatom, baráti köröm egyik tagját használta fel, hogy nekem szomorúságot okozzon. Ez a személy rövid idı leforgása alatt négyszer vagy ötször eljött a lakásomra, tele szájjal hazug rágalmakat zúdított rám. Én meg csak csendben hallgattam. Igazából szerettem volna mondani valamit rágalmaira, de olyan erıteljesen, kivörösödve és gyorsan beszélt, hogy szóhoz sem tudtam jutni. Amikor befejezte mondanivalóját, vagy legalább is kifáradva abbahagyta, köszönés nélkül elment, az ajtót becsapva maga után. A gyülekezetünk közösségének is meghatározó szerepe van abban, hogy semmi harag, méltatlanság nem alakult ki bennem a támadómmal szemben. A közösségben folyamatosan kaptam imatámogatást. Nem voltam egyedül a sátán elleni harcban. Drága Megváltómnak köszönöm, hogy nem hagyott magamra, és megırzött attól, hogy vétkezzem a velem méltatlanul bánóval szemben. S. G-né




E

gy nagyon régen tartó depresszióból – remélem – tartósan szabadult. Már nyomasztó volt vele beszélgetni is, mert annyira csak a betegsége, a nyomorúsága körül forgott. Nem hatott rá az sem, ha egy nála sokkal súlyosabb helyzető fiatalembert hoztuk példának, az ı béketőrését, örömét, s hogy az öregség a korral jár. És hogy nagyon-nagyon hálás lehet, mert még mindig saját lábán jár, ellátja magát, Isten gyermeke, stb. Hajagosné O. Erika




A

z Úr engem is megszabadított a depressziótól. Keveset aludtam, kimerült voltam, a mindennapi munkáimat is csak hiányosan tudtam elvégezni. Egyik vasárnap, amikor elindultam az istentiszteletre, annyira szédültem, hogy visszafordultam. Otthon imádkoztam, a Bibliából olvastam, és megvallottam bőneimet. Ezután felhívtam az egyik testvéremet, hogy imádkozzon értem. İ parancsolt az álmatlanság- és a depresszió szellemének, hogy hagyjanak el. Az Úr kegyelmes volt hozzám, ettıl kezdve többet dicsértem Istent, többet támaszkodtam ígéreteire. Születésnapomon – november 9-én – teljesen egészségesnek 92

éreztem magam. Elmúlt a kimerültség, az álmatlanság, szebb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna Megváltómtól. Dicsıség az Úrnak! ***

A

ugusztus végén elutaztam Kánóba, hogy részt vegyek a soron következı konferencián, ezt is Mézes Ibolya vezette, a budapesti szabadkeresztyén gyülekezet vezetıjének felesége. Elsı este – a bemutatkozásnál – minden asszony egy igekártyát kapott. Az enyém így hangzott: „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad: a te jobbodon gyönyörőségek vannak örökké.” Zsolt 16:11. Istennek ez az üzenete nagyon aktuális volt számomra. Az elmúlt fél év alatt sokszor voltam depressziós. Dáviddal együtt így imádkoztam: „Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?” Zsolt 13:3. Senkit sem tudtam Jézushoz vezetni. Igazi imatársam sem volt. Anelli elhagyott, akivel évekig imádkoztam. Az egyedüllét rám nehezedett. A gyógyszer nem gyógyított meg. Az Úrra volt szükségem, az İ örömére, és jelenlétére. Második nap Ibolya az Úr akaratáról beszélt. Utána a Szent Szellem indítására azokért az asszonyokért imádkozott, akiknek szomorúságuk volt családi okok miatt. Értem is könyörgött. Sírva mondta el nekem Urunk üzenetét: „És kipótolom nektek az esztendıket, amelyeket tönkre tett a szöcske, a cserebogár, és a hernyó, és a sáska…” Jóel 2:25. Én is könnyeztem és Isten jelenlétébe kerültem. A Szent Szellem indítására így imádkoztam: „Köszönöm, hogy visszaadtad, amit tönkretett a gonosz bennem.” Most már nem kilátástalan a jövım. Meghallgatta könyörgésemet. Visszaadta hitemet, erımet. Ígérete igaz, megtérnek, meggyógyulnak az emberek, akiket az Úr rám bíz. Megerısödnek a megfáradtak. Szolgálom Megváltómat, amíg élek. S. Éva

Az igazi hit azért hisz az ígéretben, mert Isten mondta. C. H. Spurgeon

93

Epilepszia Lk 9:37-38-39-43. (Mk 9:14-29. Mt 17:14-21.) Az apa Jézushoz vitte néma fiát „Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ı az én egyetlenem. Idınként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza ıt és tajtékzik, és nehezen távozik tıle, miután meggyötörte.” „Mester! Kérlek jöjj, és nézd meg a fiamat, mert egyetlen gyermekem ı. Idınként egy gonosz szellem támadja meg úgy, hogy a fiú hirtelen fölsikolt, rángatózik, és habzik a szája. Nagyon megkínozza, és nehezen hagyja el ıt ez a gonosz szellem.” (Egysz. ford.)




E

gyszer az Úr a tudomány beszédét adta nekem egy szexuális bőnnel kapcsolatban, amely 17 évvel korábban valakinek az életében történt. Az összejövetel után egy nı elırejött a szolgáló csoport egyik tagjához, és megvallotta bőnét, amelyet olyan sok évvel azelıtt követett el, megparancsoltuk annak a szellemnek, amelyik az ı bőne következtében lépett be az életébe, hogy távozzék. Megszüntettük törvényes jogát az otttartózkodásra azáltal, hogy megtért. Azon nyomban leesett a padlóra egy rendkívül súlyos epileptikus roham következtében. Tíz perccel késıbb egy másik rohama volt, ekkor egy másik szellem jött ki belıle. A nála megfigyelt tünetek pontosan olyanok voltak, amelyek le vannak írva az Igében, amikor Jézus megszabadította az epilepsziás fiút (Lk 9:37-43.). A hölgy teljesen egészségesen kelt fel, és kijelentette, hogy meggyógyult az epilepsziából. Ezután tudtuk meg, hogy nem sokkal az esküvıje után lett epilepsziás, és 17 éven keresztül szenvedett ettıl. Peter Horrobin




A

lkoholista férjem és más külsı körülmények miatt hányatott életet éltem, ajtót nyitottam a bőnnek, hőtlenné lettem Uramhoz. A bőnt sokáig hordoztam, aminek következtében fizikálisan, majd mentálisan is lebetegedtem. Végül súlyos epilepsziát diagnosztizáltak az orvosok. Rengeteget szenvedtem már, amikor eljutottam oda, hogy bőnfelismerés után bőnbánatot tartottam. Egyértelmővé vált elıttem, hogy rajtam csak az Úr Jézus tud segíteni, és hogy meg kell szabadulnom a megkötözöttségembıl. Gyülekezetem segítıkész volt. A testvérek egységbe forrva könyörögtek az Úrhoz szabadulásomért. Egyik vasárnap a lelkipásztor sírva kért, hogy menjek elıre és imádkoznak értem. Elindultam, de nem értem el a szószékig, az Úr Lelke leszállt az 94

egész gyülekezetre, rám is. Elhagyott az erım, és leestem a padlóra. A gyülekezetbıl néhány mással is ugyanez történt. Amikor felálltam, tudtam, hogy meggyógyultam. Soha többet nem ismétlıdött meg az epilepsziás roham. Teljesen átadtam életemet Jézusnak. Azóta nincs szükségem gyógyszerre. M. Magdolna

Némaság, süketség Lk 11:14. (Mt 9:32-33-34. Mt 12: 22.) „Egyszer azután egy néma ördögöt őzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma.” Mk 9:17, 25-27. „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van… Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: ’Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belıle, és ne menj bele többé!’ Erre az felkiáltott, erısen megrázta ıt, és kiment belıle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt.”


Hívı szülık legkisebb gyermekeként nevelkedett Nóra. Rendszeresen járt gyülekezetbe és egész fiatalon, talán 12 éves korában megtért. Mi is ugyanabba a gyülekezetbe jártunk, a szüleivel jó kapcsolatunk volt, és így gyakran találkoztunk. Örültünk a lelki növekedésének. Szomorúak lettünk viszont, amikor azt vettük észre, hogy Nóra nagyon megváltozott, rossz társaságba keveredett. Életében gyors lecsúszás következett. Tanulmányi eredménye hirtelen leromlott, majd kicsit késıbb otthagyta a szakiskolát. Szülei nagyon szomorúak voltak, de nem tudtak mit tenni. Tudomásul vették a helyzetet, és most már azon próbálkoztak, hogy legalább valamilyen képesítés nélküli munkát vállaljon. Ilyen elızmények után kerültünk közelebbi kapcsolatba Nórával. Bár kerülte a hívık társaságát, bennünket mégis „befogadott” és próbált hallgatni ránk. Azért mondom, hogy próbált, mert ekkor már nem volt a maga ura. Nem azt tette, amit akart, hanem gyakran és egyre gyakrabban azt, amit a benne lakozó idegen lélek kényszerített rá. Sokszor vittük ıt imádságainkban az Úr elé, ugyanezt tették szülei is. Állapota néha kicsit javult, azután annál rosszabb lett. A hónapok múlásával állapota egyre súlyo95

sabbá vált. Már nem tudta a munkáját sem elvégezni. Kórházba került. Valamit javult az egészsége, hazajött és újból kezdett dolgozni. A munkahelyén sok gond volt vele és neki is másokkal. Esténként néha eljött hozzánk és sokat beszélgettünk. Ekkortájt nagyon lázadozott mindenki ellen. Mi is rosszak voltunk – mindenféle panasza volt ránk, különösen Ágikámra, aki rengeteget fáradozott érte, az éjszakáit is feláldozva, hogy ıt lelkileg segítse. Az Igét tanulmányozva lassan maga is rádöbbent, hogy a megszállottság állapotába jutott. Tudta, hogy szabadulásra van szüksége, de a benne lakó démonikus erık ebben meggátolták, elvették a döntési szabadságát. Vágyott szabadulni, de nem volt képes határozottan nemet mondani a sátánnak. Pár hét alatt fizikailag teljesen leépült. Orvoshoz nem volt hajlandó elmenni, bármennyire unszolták is a szülei. Mikor megkérdeztük, miért nem hajlandó a gyógykezelést elfogadni, válasza világos volt: „Tudom, hogy nekem nem erre van szükségem. A lelkemnek kell meggyógyulni.” Mi is tudtuk ezt, viszont nem volt ereje felvállalni a szabadulással járó lelki küzdelmet. Ezért kértük, hogy jöjjön el velünk egy hívı orvos által javasolt szakorvoshoz. Hosszabb unszolásra ebbe belement. Kocsival elvittük a kórházi rendelésre, és ott vártunk, amíg ı bent volt az orvosnál. Amikor kijött a rendelésrıl, megbeszéltük, hogy mi történt. Megértettük, hogy Nóra világosan látja a helyzetét és tudja a szabadulás útját is. Az orvos által ajánlott terápiát udvariasan elutasította, de döntésre jutott: mindent vállal a szabadulásért. Az események felgyorsultak. Megbeszéltük, hogy este leülünk egy csendes szobában, meghallgatjuk, mit mond az Ige és imádkozunk. Az Úr csodát tett. Nóra szíve megnyílt, és már nem okolt senkit. Tudta, hogy gyógyulásának egyetlen módja: szívébıl kisöpörni minden gonoszságot. Erre azonban már képtelen volt, egyedül nem tudta megtenni, kérte, hogy imádkozzunk a szabadulásáért. Készségesek voltunk, de mivel lelkigondozói gyakorlatunkban nem ez volt az elsı eset, tudtuk, hogy a sátán nem adja fel könnyen a pozícióját. Kértük ıt, hogy készüljön fel a harcra, és ne döbbenjen meg, ha ez küzdelemmel jár. Megértette, és láthattuk az arcán, hogy elszánt, kész mindenre a szabadulás érdekében. Hálaadó és könyörgı imádságba kezdtünk. Megköszöntük az Úrnak, hogy Nórának adott ki96

tartást a küzdelemben és vágyat a szabadulásra. Imádságunk további szakaszában, a Lélek sorban megnevezte Nóra fogvatartóit és a Jézus nevében távozásra kényszerítettük ıket. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Nóra leesett a kanapéról és úgy fekszik a padlón, mint egy halott. Nagyon megijedtem, azt gondoltam, hogy meghalt. A fizikai életnek a jelei nem látszottak nála. Mindez egy pillanat mőve volt. Tovább imádkoztunk. Kértük az Úr oltalmát. Ágikám Nóra mellé térdelve folyamatosan nyelveken imádkozott fölötte. Nem emlékszem már, hogy mennyi ideig tartott, de nekem nagyon hosszúnak tőnt. Több mint egy évtizeddel az eset után azt gondolom, hogy negyed óra lehetett ez a kritikus idı. Csodálatos megkönnyebbülés volt számomra, amikor Nóra elkezdett mozogni, majd lassan felemelkedett. Viszszaült a kanapéra és Ágikám nyakát átkarolva könnyek között tört fel belıle az imádság. Magasztalta az Urat szabadulásáért. Megköszönte, hogy vége a fojtó szenvedésnek, hogy hosszú idı után ismét szabad. Nem gondolkodott azon: mi lesz a következı órákban, napokban, csak áldotta az Urat, aki szabadítójává lett. Még néhány napig látni lehetett a fizikai kimerültséget Nórán, de aztán teljesen felépült. A munkahelyén mindenkinek feltőnt, hogy mi van vele, s nem tudták, mi az oka a hirtelen változásnak. Korábban készültek rá, hogy Nóra elmegy tılük, és valamelyik pszichiátrián köt ki, és most nem értették a váratlan fordulatot. Azóta Nóra egy elkötelezett hívı férj oldalán maga is komoly szolgálatokat végez és neveli kisgyermekeiket. Két évvel ezelıtt levelet írt Ágikámnak és abban megköszönte, amit érte tettünk türelmes lelkigondozásunkkal. Még egy nagyon fontosat mondott: „Ne mondjanak le a szenvedıkrıl! Ha valakiért sokat kell áldozni és várni, akkor emlékezzenek rám – én is sokára, de teljesen megszabadultam!” A bölcs imádkozik, mint Mózes, és harcol, mint Józsué. C. H. Spurgeon

97

İrület, megszállottság Lk 8:27, 29. (Mt 8:28., Mk 5:4-5.) gadarai „Amikor partra szállt, a város felıl szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban… Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy ırizték, de ı elszaggatta a kötelékeket, a gonosz lélek meg a pusztába hajtotta.”




M

egkértek, hogy imádkozzak egy ırültért. A férfi tényleg nem volt az eszénél, sok tekintetben emlékeztetett a gadarai megszállottra. Kint élt a hegyekben, magában motyogott. Félmeztelenül, mezítláb szaladgált, a haja elképesztı mértékig mocskos volt (már három éve nem tisztálkodott), a körmei hosszúra nıttek. Ijesztı, állatszerő külseje volt. Ahogy közeledtem feléje, a Szent Szellem így szólt hozzám: Két légió van benne. Én így sóhajtottam fel: Uram, már nem maradt semmi erım, és a hangom is elment! – Mégis hittel rátettem a kezemet, és megdorgáltam a benne lévı démonokat. – Jézus nevében, engedjétek el ezt a testet! A férfi leugrott a hordágyról, és elszaladt, úgyhogy többé nem láttuk, ezért csak annyit tudtam tenni, hogy hittel szabadnak nyilvánítottam. Félév elteltével újra ugyanabban a városban jártam. Megtudtam, hogy miután fél évvel azelıtt imádkoztunk érte, a „cordobai gadarénus” kirohant a városon kívül egy mezıre, és ott állt sikoltozva és kiáltozva öt teljes napon át. Minden egyes kiáltással démonok hagyták el a testét. Az öt nap elteltével aztán az emberünk elindult a sok évvel ezelıtt elhagyott otthona felé. Amikor a családja meglátta, nem bírták felfogni, mi történt vele, hiszen újra teljesen normális volt: olyan volt, mint valaha régen – mintha kicserélték volna. Aznap este, amikor ezért az emberért imádkoztam, annyira fáradt voltam, hogy teljesen erıtlennek éreztem magam. Isten azonban nem függ sem az erıfeszítésektıl, sem a képességeinktıl. İ szuverén és mindenek fölött való Isten! Carlos Annacondia


98

A

vádló azt hiszem még túlórát is vállalt, hogy pokollá tegye az életem. Éjszakai zaklatások, nappali erıtlenség, fejfájás, hányinger, rosszullét keserítették meg az életem. Ezenkívül rettegtem, hogy az a szellem ismét megjelenik egy éjszaka és elrabol a testembıl, hogy ı költözzön bele. Olyan valóságosak voltak ezek a félelmek, hogy attól féltem megırülök, de még jobban féltem attól, hogy mások veszik észre, hogy valami nem stimmel, és ırültnek fognak nyilvánítani. Nyéki Judit




E

gyszer egy asszony jött hozzám és elmondta, hogy van egy nagyon beteg, elmezavaros fiatalember, akinek se éjjel, se nappal nincs nyugalma. Jézus nevében megdorgáltam a démont. Aztán ezt mondtam: Holnap megint eljövök: Másnap, mikor visszamentem, a fiatalember éppen a mezın dolgozott az apjával, és teljesen jól érezte magát. *** Egy másik esetben, nyolcvan kilométernyire innen, volt egy huszonöt éves remek fiatalember, aki megbolondult. Nem tudott kommunikálni az anyjával, és folyton föl s alá járkált. Tudtam, hogy Isten áldani készül. Kiőztem a démont, és jóval késıbb hallottam, hogy a fiú meggyógyult. Smith Wigglesworth




3

0000 ember meghalt és egymillió ember vált hajléktalanná az 1976-os guatemalai földrengés következtében. Nappal az egyszobás házakat építettük, esténként pedig hirdettük a Jézus Krisztusról szóló jóhírt. Már egy hete tartottuk az istentiszteleteket, de csak nagyon kevesen döntöttek. Ottlétünk utolsó estéjén nekem kellett prédikálnom. Már majdnem megkezdıdött az összejövetel, amikor a csoport egyik tagja elmondta, hogy néhány társukkal a falu távoli végén egy fához kötött, 6-7 éves kislányt találtak. Megkérdezték az ott élı családot, miért van ez a kislány kikötve a fához, ahol úgy élt, mint egy kutya, a hátsó udvaron – visszataszítóan, koszosan, gyámoltalanul és magányosan. İrült – felelték a szülei. – Nem tudjuk kordában tartani. Ha elengedjük, megsebesíti magát és másokat, és elszökik. Nem tudunk mit kezdeni vele, ezért kell kikötnünk. 99

A szívem szakadt meg, mikor ezt hallottam. Ezen gondolkodtam, miközben megkezdtük az istentiszteletet. Már néhány perce beszéltem, amikor ugyanaz a hang kezdett szólni hozzám, melyet hallottam az elutazásunk elıtt. Így szólt: mondd meg nekik, hogy imádkozni fogsz a falu túlsó végén levı, fához kötött, ırült kislányért. Mondd meg nekik, hogy annak a Jézusnak a nevében teszed, akirıl prédikáltál. Mondd meg nekik, hogy Általa meg fogod törni a kislányon uralkodó gonosz erıket és amikor ı megszabadul, és normális lesz, az emberek megtudhatják, hogy amit prédikáltál, az igaz. Félelem és rettegés támadt bennem, de amikor a hang ismét erısített, akkor engedelmeskedtem és a megdöbbent hallgatóság elıtt elkezdtem imádkozni. Jézus cselekedett, a kislányt meggyógyította. A galilei Jézusból guatemalai Jézus lett. Dutch Seets




A

rthur Neil tiszteletes másnap délután érkezett meg a baptista lelkész társaságában. Láttam ıket bejönni a kapun, és elindultam az ajtó felé. Egyszer csak egy hang szólt hozzám: „Ne nyisd ki az ajtót! Semmi dolgod velük.” Bármennyire is féltem, tisztában voltam azzal, hogy a bennem lakozó sötét erık még jobban reszketnek. Éreztem, hogy Mr. Neil az az ember, aki segíteni tud rajtam, úgyhogy bár remegve, de azért kinyitottam az ajtót, és beengedtem a két férfit. Mr. Neil idegen volt számomra, mégis ösztönösen éreztem, hogy Istennek igazi szent embere. Jelenlétében olyan feketének éreztem magam, mint a sötét éjszaka, és olyan gonosznak, mint maga az ördög… Mr. Neil felismerte, hogy démoni megszállás alatt vagyok. Mutatóujját rám szegezte – illetve nem rám, hanem a bennem lakozó démonokra. Megparancsolta nekik, hogy a Jézus nevében távozzanak el. Rémülten ültem a helyemen. A bennem lakozó démonok azonban még jobban rettegtek. Dooren

Holdkór (elmebaj) Mt 17:14-15-18. (Lk 9:37-43. Mk 9:17-29.) „… Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tőzbe, gyakran a vízbe is… Ekkor Jézus

100

rákiáltott és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.”




A

z emberek nem értették, hogy mi bajom van, vagy hogy miért csinálok ekkora felfordulást. Némelyek azt gondolták, hogy elmebeteg vagyok. Én azonban tudtam, hogy nem én vagyok az, aki ezeket a tetteket irányítja. A bensımben egy gonosz, sötét erı vette át az uralmat. A gyülekezet falain kívül éreztem, hogy egy láthatatlan kéz hajszol bele azokba a dolgokba, amiket igyekeztem abbahagyni. Mielıtt Jézusnak adtam a szívemet, habozás nélkül vettem részt a boszorkányságban, a drogozásban és a prostitúcióban, de most, hogy keresztény életet akartam élni, szabad akaratom ellenére mentem bele bizonyos dolgokba. Valami arra kényszerített, hogy megtegyem ıket. Mélyen a bensımben éreztem valamilyen gonosz erı uralmát. Amikor gyülekezeti vándorlásaim során a valódi Evangéliumot hallottam prédikálni, a gonosz erık mőködésbe léptek. Szabadulás nélkül távoztam. Sok gyülekezetbe elmentem. Még sok gonosz megnyilvánulás következett. Láttam az emberek zavarodott, nyugtalan tekintetét, amikor megjelentem, és én magam is zavart voltam, nyugtalanabb, mint maguk a lelkészek. Szerettem volna tudni, hogy miért nem tesznek értem valamit. Mivel a küzdelem nem hagyott alább, úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha messzire elkerülöm a gyülekezeteket. Lehet, hogy én vagyok az ırült, és a gyülekezetben, de talán máshol sincs orvosság a bajomra. Azon a ponton voltam, hogy felhagyok a szabadulás keresésével. Doreen Irvine

Görnyedtség Lk 13:11-16. „Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni… Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebbıl a kötelékbıl szombaton?”




S

ydneyben barátom és én elhaladtunk egy sétabottal járó ember mellett. Meg volt görnyedve és ki volt csavarodva. 101

Az arcán látszódó gyötrelem mély benyomást gyakorolt a lelkemre. Megkérdeztem magamtól: Helyes dolog elmenni emellett az ember mellett? Ezért így szóltam a barátomhoz: „Ott az az ember szörnyő nyomorúságban van, én nem mehetek tovább. Beszélnem kell vele.” Odamentem és ezt mondtam: – Úgy látom, nagy bajban van. – Igen – válaszolta –, nem vagyok jól, és már soha nem is leszek. Így szóltam hozzá: Nézze azt a hotelt! (Ott szálltam meg.) Legyen a bejárata elıtt öt percen belül; imádkozni fogok önért, és olyan egyenes lesz, mint bárki más. Ezek a Jézus hitében való cselekedetek. Miután kifizettem egy számlát, visszamentem a bejárathoz, ı pedig ott várt. Soha nem fogom elfelejteni ıt, ahogy éppen azon tőnıdött, vajon át akarták-e vágni, vagy hogy egyáltalán miért is állította meg ıt az az ember az utcán, aki azt mondta neki, hogy ki fog egyenesedni... Felsegítettük ezt a rokkant embert két lépcsın, eltámogattuk a liftig, és felvittük az emeletre. Nehéz volt a lifttıl a szobámig elcipelni, mintha a sátán az utolsó csapást mérte volna az életére, de azért eljutottunk odáig. Öt perc sem telt bele, és ez az ember olyan egyenesen sétált ki a hotelszobából, mint ahogy itt bárki tenné. Tökéletesen járt, és közölte, hogy nincs fájdalom a testében. Smith Wigglesworth

Asztma

K

isfiam könnyen megfázott, még környezetünkben nem is volt beteg, de ı már jelezte a járványt. Kiskora óta fulladásos, asztma jellegő betegséggel szenvedett. Megtérésem után kezdtem érdeklıdni az Úr kifürkészhetetlen útjáról, sok kérdés foglalkoztatott, így az egyik könyvben olvastam, hogy démon is megbetegítheti a gyerekemet, és pl. asztma jellegő betegséget okoz. Mivel fiatal megtért voltam, nem volt kellı tapasztalatom, az imaközösségben kértem tanácsot. Renáta figyelmeztetett, hogy nem szabad egyedül kezdeni démonőzésbe. Ezért kértem Karcsi bácsiék segítségét, és imádkoztunk a kisfiamért. Nagy örömmel töltött el, amikor megtapasztaltam, hogy Kálmi erıs a betegséggel szemben, nem fázik meg könnyen, nem fullad. Hála az Úrnak! *** 102

I

smerıseim között van egy olyan család, aki minden vasárnap jár a templomba. Egyszer az anyukával utaztunk személyautóval: Vezetés közben ahány keresztet meglátott az út mentén, mindig keresztet vetett. Gondoltam, itt a ragyogó alkalom, hogy az örömömet elmeséljem. Nagyon szerettem volna segíteni a kisfián, mivel ı is asztmás beteg. Nem játszhat a többi gyerekkel, mert ha egyet fut, utána orvoshoz kell mennie. A gyógyszer is nagyon drága. Sajnos, azt a választ kaptam az anyukától, ne haragudj, de nem hiszek benne. Elgondolkodtam, akarunk-e igazán segíteni a gyermekeinken? Hiszünk-e, vagy csak a látszat kedvéért járunk a templomba? Nekünk, földi halandóknak nincs jogunk ezt megítélni, de az Úr tudja. Amikor viszont kérjük a segítségét, meghallgatja imánkat. P-né Sz. Katalin

Láz Lk 4:38-39. „…Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak. Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. İ pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.”


Ráparancsolt a lázra. Parancsolni csak értı személynek lehet. Tárgynak, fogalomnak, létformának, egyszerő betegségnek, stb. nem lehet parancsolni. Jézus felismerte, hogy itt a láz démonával áll szemben és ezért alkalmazta ezt a „gyógymódot”.


Amerre mentünk, mindenhol imádkoztunk a betegekért. Az egyik helyen egy 12 hónapos kisgyermeket magas láz gyötört, ima után elhagyta a láz. (Az édesanyja – aki költözködés és építkezési gondok miatt megterhelıdött – ima után megújult.) S. É.

Más betegségek Néhány betegségtípussal kicsit részletesebben is foglalkoztam, hogy szemléltessem: a gonosz szellemek milyen károkat okozhatnak az emberek testében, lelkében egyaránt. A teljes skála felsorolására még csak nem is gondol103

tam. Az itt felsorolt betegségeken kívül sok más betegség hátterében is állhatnak démonok. Minden lehetıséget igyekeznek kihasználni, nem válogatnak sem a személyekben, sem a módszerekben. Nagyon gyakran felelısek a rákos megbetegedésekért is.




M

árlisz bibliaórán tanít a gyülekezetében, 53 éves. Lánya, Jázmin pedig 28. Svájcból érkeztek Balatonfőzfıre, az én lakásomba. Már az elsı este megáldotta Urunk Jézus az egymással való közösségünket. Jázmin a mellettem lévı szobában lakott. Reggel, mikor felkeltem, nyitva volt a szobája ajtaja és ezért megkérdeztem ennek az okát. Elmondták, hogy éjszaka fulladási zavara van, felmegy édesanyja szobájába. A betegségének oka, hogy nagymamájával az ördögimádók csoportjában volt a megtérése elıtt. Ott fogadalmat tett, azóta beteg. Azért jöttek, mert szabadulásért imádkoznak, eddig nem gyógyult meg. Márlisszal együtt parancsoltam a sötét erıknek, és Jézus nagy nevében távoztak. Utána semmi légzési baja nem volt. Rövid, de gazdagon megáldott idıt töltöttünk együtt. Dicsıség legyen Istennek hatalmáért, szeretetéért! Urunk Jézus a tanítványokat kettesével küldte ki a szolgálatra, mi is ketten harcoltunk. Márlisszal kapcsolatban a Lk 7:50-re emlékszem. Jézus azt mondta a vérfolyásos asszonynak: „A te hited megtartott téged, eredj el békességgel.” Márlisz azzal a hittel jött, hogy leánya itt meggyógyul. Elizabettıl hallott a szabadulásokról, amik itt történnek. Hite nagy segítség volt a gonosz elleni harcban. Urunk békéjével, örömével utaztak haza. Dicsıség Istennek a fogoly Jázmin szabadulásáért! S. Éva

Nem minden betegség démoni eredető Mt 10:1, 8. „Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiőzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erıtlenséget… Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, őzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.”


104

Természetesen vannak más jellegő betegségek is. Nem minden betegség démoni eredető. Azonban azokat majd másik kötetben, a Gyógyítások témában tárgyalom. Az Úr Jézus azzal, hogy tanítványait felhatalmazta a tisztátalan lelkek kiőzésére és betegek gyógyításra, rámutat arra a tényre, hogy e kettı nem tartozik feltétlenül össze. Az is lehetséges, hogy a betegség külsı megnyilvánulása teljesen azonos, függetlenül attól, hogy azt a démonok okozzák, vagy biológiai elváltozás következménye az. Itt csupán egyetlen példa legyen arra, hogy ugyanazt a betegséget Jézus egyszer démonőzéssel, máskor kézrátétellel gyógyította: Vak – Mt 12:22. – démonőzéssel gyógyult Vak – bétsaidai – Mk 8:22-26. kézrátétellel gyógyult

Hogyan kerülnek a démonok az emberbe? Lk 8:27., 30. „Amikor partra szállt, a város felıl szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. … sok ördög költözött bele...” Lk 22:3. (Jn 13:27.) „Akkor bement a Sátán Júdásba...”


Az ördög mindig a leggyengébb pillanatot és a leggyengébb pontot választja ki. A démon belemegy az emberbe. Ehhez nyitott ajtóra van szüksége, valami résre, ahol be tud menni. Ha Krisztusban el vagyunk rejtve, akkor tehetetlen, de melyikünk az, aki soha nem ad helyet az ördögnek? A démonok keresik a lehetıséget a beköltözésre. Ha nem látnak helyet, akkor azon dolgoznak, hogy rést üthessenek a védelmen, és beléphessenek. Ezért folyamatosan kész kell lennünk az ellenállásra. Ha mégis bejut, akkor pedig ki kell utasítani. Mivel ütnek rést a démonok? Nagyon találékonyak. A legkézenfekvıbb, hogy bőnbe visznek, és ezután ezen a 105

jogon költöznek be. Álljon itt egy idézet, ami rámutat néhány módszerükre: Hamis vallásos vagy okkult családi háttér Isten a bálványimádás minden formáját tiltja csakúgy, mint az idegen „istenek” tiszteletének különféle módjait. Ezeknek a bőnöknek az a különleges sajátságuk, hogy gonosz következményeik akár négy nemzedéken át is éreztethetik hatásukat. Születés elıtti egyéb negatív hatások Elıfordul, hogy egy anya neheztel, sıt győlöli a méhében hordozott magzatot. Ennek oka lehet, hogy az anya nem ment férjhez, vagy hogy a férje hőtlen és felelıtlen, vagy erıszak áldozata lett más okból, az anya egyszerően nem akarja a gyermeket. Számos csecsemı születik úgy, hogy már benne van az elvetettség szelleme. Kisgyermekkori sérelmek Az olyan szétesett, feszültségekkel terhes családok, ahol a szülık szinte nap mint nap keserő harcokat vívnak egymással, és/vagy alig jut idejük a gyermekeikre, olyan atmoszférát teremtenek, mely valósággal invitálja a démonokat. A legtöbb kisgyermekben nincs meg az a kellı érzelmi és szellemi ellenálló képesség, amely a démonokat képes lenne távol tartani. A személyes megfigyelésem az, hogy a legtöbb démonikus probléma a gyermekkorban kezdıdik. 1992-ben több tizen- és huszonéves vetett véget önkezével életének, mint amennyit a rák, a szívbetegségek, az AIDS, a születési rendellenességek, a szívroham, a tüdıgyulladás, az influenza és a krónikus tüdıbaj összesen elvitt. Az én diagnózisom értelmében ezekben az esetekben legtöbbször az elvetettség démona nyitja meg az ajtót az öngyilkosság démona elıtt. Érzelmi sokk vagy tartós érzelmi nyomás Egy hölgy, akiért imádkoztam, elmondta nekem, hogy a félelem szelleme akkor ment bele, amikor egy rémes autóbaleset játszódott le a szemei elıtt. Mind férfiak, mind nık hajlamosak például a szexuális kívánság szenvedélyes izgalmának helyet engedni. Ez könnyen megnyithatja az ajtót a kéjvágy szelleme elıtt.

106

Egy férfi például, aki saját hibáján kívül sok ínséges hónapot kénytelen eltölteni munka nélkül. Az is elıfordulhat, hogy a kényszerő inaktivitás tartós nyomása szintén észrevétlenül nyitja meg a férfi személyiségét a depresszió és a reménytelenség sötét szelleme elıtt. Hasonlóan egy nı, akit a férje folytonosan becsmérel és kritizál, könnyen a reménytelenség szellemének áldozatává válhat. Az anya pedig, aki állandóan olyan veszélyektıl próbálja megóvni gyermekét, amelyek nagy része inkább elképzelt, mintsem valóságos, az aggodalmaskodás szellemét vetítheti a fiatalra, míg ez a szellem végül utat talál és meg is telepszik a gyermeken. Bőnös cselekedetek vagy szokások Don Basham egyszer egy olyan nıért imádkozott, akinek a kéjvágy szellemétıl kellett megszabadulnia. Amikor Don kiparancsolta a démont belıle, a gonosz szellem így válaszolt: - De hát ı hívott be! - Ez mikor történt? – kérdezte Don. - Amikor elment arra a pornófilmre – válaszolta a démon. A nınek meg kellett térni és bocsánatot kellett kérni ezért a bőnért, és a démon csak utána volt hajlandó elhagyni. Ne tévesszük szem elıl, hogy a sátán valóságos jogi szakértı. Ha egy bőnös cselekedet egyszer utat nyitott egy démon számára, az nem lesz hajlandó kijönni mindaddig, amíg azt a bizonyos tettet az illetı bőnként meg nem vallja, és az Istentıl adott bőnbocsánaton keresztül nem érvényteleníti. Minden szándékos vétek is utat nyithat a démonok elıtt. Számos ilyen cselekedet képzelhetı el: egy elıre megfontolt hazugság például, vagy lopás az áruházból, vagy puskázás a vizsgán, stb. Kézrátétel 1971-ben egy összejövetelen vettem részt, ahol a prédikátor megkérte a jelenlevıket, hogy akik azt szeretnék, hogy a gyógyulásukért imádkozzanak, álljanak fel. Én éppen csúnyán meg voltam hőlve, úgyhogy felálltam. A prédikátor aztán arra kérte a közelben ülı hívıket, hogy tegyék az állókra a kezüket, és imádkozzanak a gyógyulásukért. Énértem is négyen vagy öten imádkoztak. Amikor reggel felébredtem, a meghőlésem valóban enyhült, – az ujjaim azonban mereven begörbültek, és fájtak. Azonnal az 107

jutott eszembe: „Valaki olyan imádkozott értem tegnap este, akinek ízületi gyulladása volt!” Megdorgáltam az ízületi gyulladás szellemét, és a tünetek öt percen belül eltőntek. Nagyon fiatal hívı voltam még akkor, alig egy éves, és ezért különösen hálás voltam Istennek, hogy megtanított rá, vigyázzak, kinek engedem meg, hogy rám tegye a kezét. Meggondolatlan beszédek Bizonyos elkeserítı körülmények hatására egy ember könynyen így fakadhat ki: „belefáradtam!” vagy „bele vagyok betegedve!” vagy valami ehhez hasonló. Persze nem szó szerint érti, mégis elıfordulhat, hogy ezáltal nyílik meg az ajtó a betegség vagy a fáradtság démona elıtt. A halállal kapcsolatos megjegyzések különösen veszélyesek. Az emberek gyakran olyanokat mondanak, hogy „majd meghaltam a nevetéstıl!” vagy, „ha ezt meghallja, megüti a guta!”. A halál egy sötét, gonosz erı, és nagy ostobaság, ha könnyedén kezeljük. Pillanatnyi elkeseredésükben az emberek néha úgy beszélnek, hogy „bárcsak meghalnék!” vagy „minek nekem az élet!”. Az ilyen szavak közvetlen invitációként hatnak a halál szelleme számára. Derek Prince

Hogyan hagyják el a démonok az embert? Hit és kérés alapján cselekszik Jézus Mk 7:29-30. A kánaáni asszony lányából „Erre így szólt hozzá: ’Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög.’ Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belıle.”

Parancsszóra hangos megnyilvánulással távoztak Mk 9:25-26. „Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belıle, és ne menj bele többé! Erre az felkiáltott, erısen megrázta ıt, és kiment belıle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van.” Lk 4:41. „Ördögök is kimentek sok emberbıl, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia!”

108

Csel 8:7. „A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és sánta is meggyógyult…”




3

0-35 év közötti férfi csöngetett be hozzánk. Valamelyest ismertem már, legalábbis annyira, hogy párszor bizonyságot tettem neki a Jézus Krisztusban elnyerhetı, a bőnbocsánat örömét átélı, szabad, boldog keresztyén életrıl. Amint beengedtem a kapun, azt kérdezte, hogy hajlandó lennék-e vele, érte imádkozni. Röviden annyit mondtam, hogy hajlandó vagyok. Erre ı azt mondta, hogy János bácsi most nem tudja, mit mondott. Abban a pillanatban azt az Igét adta az Úr a szívembe, hogy „…nagyobb az, aki bennetek van, mint aki e világban van”. (1Ján 4:4b.) Ekkor azt mondtam: „Isten Igéje alapján tudom, hogy mit mondtam.” Amikor beléptünk a szobánkba, az Ige szabálya szerint cselekedtünk. „És mindent, amit csak cselekesztek, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, …” (Kol 3:17a.) Ezért Mártámmal mindketten imádkoztunk, az Úr Jézus Krisztus uralma és vére oltalma alá helyeztük magunkat, szolgálatunkat. Amikor erre a férfira került volna a sor, hogyha akar, ı is imádkozhat, nagy erıvel megnyilvánult a benne levı démon, és ezt kiáltotta: „Oroszlán vagyok, van erım hozzá, és megöllek titeket!” Ez a Hare Krishna okkult démon megnyilvánulása volt. Erre Mártám így kiáltott fel: „De mi nem félünk tıled!” Én pedig teljes hangerıvel, a Szent Lélek vezetése szerint azt kiáltottam: „Az Úr Jézus Krisztus nevében kinyilvánítom, hogy átkozott vagy, és a júdabeli oroszlán, az Úr Jézus nevében megkötözlek és kiőzlek ebbıl az emberbıl!”. Ekkor a démon elvesztette erejét, és a férfi összeesett. A váratlan helyzetben, a pillanatnyi csendben végiggondoltam, hogy minden dolgunk rendezett az Úr elıtt, szentségben élünk, böjtöltünk és könyörögtünk (Mt 17:21. és Mk 9:29.), semmiféle joga nem lehet az ördögnek, hogy rajtunk erıt vegyen. – Azután pedig a férfi felállt, és szó szerint farkasszemet nézve az ördöggel, egymás után őztük ki belıle a Szent Lélek által megnevezett démonokat, mindig odaillı igékkel együtt. (Pl.: Mammon, a pénz szerelme, amelyért mindent megtennél: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelkében kárt vall? Mt 16:26.) Ebben a szellemileg szinte élet-halál harcban lépésrıl lépésre haladtunk elıre a biztos gyızelem felé. 109

Amikor az utolsó démon is eltávozott belıle, és még néhány felismert bőnét megvallotta (öklendezések és hányások közepette), a Szent Lélek azt mondta a szívemben, hogy hirdessem ki a szabadulását. Mint mindent az Ige szabálya szerint, ezt is az Úr Jézus Krisztus nevében tettem, a démonoknak pedig megparancsoltam, hogy soha többé vissza ne térhessenek. Pánczél János




M

ár 14 éves koromban felavattak a boszorkánykör papjának. A felavatási ceremóniánk több ezer éves. Azonos a szabadkımővesek alapelveivel, és ceremóniájával. 18 éves koromban már fıpap voltam. Utána 6 évig a katonaságnál szolgáltam. Nagyon jó alkalmam volt a tanítás továbbadására. Németországba mint misszionárius jöttem, hogy a katonaságnál tudományomat tovább adjam. Mint katona itt is sokakat megnyertem. Egy alkalommal mérges lettem a tisztemre és megöltem. Börtönbe zártak, a nevelıanyámnak hírt adtam. Összejött a boszorkánykör és néhány nap múlva közölték velem, hogy elbocsátanak a katonaságtól, minden ellenem szóló írást félretesznek egy olyan aktába, amelyet úgy elzárnak, hogy senki sem foglalkozhat tovább vele. A boszorkányok tehát kiszabadítottak. Visszamentem Amerikába és ott dolgoztam tovább. Sokakat megnyertem az iskolákban, egyetemeken a babonaság és a varázslás segítségével. Egy baptista prédikátor lányát is bevezettem a boszorkány tudományba, akinek az apja meglátogatott. Az Úr Jézusról bizonyságot tett. Megátkoztam, ı azt mondta, nem én veszekszem vele, hanem a gonosz szellem, aki rabságában tart. Az Úr Jézus Krisztus nevében parancsolt a gonosz szellemnek, hogy menjen ki belılem. Megígérte, hogy továbbra is imádkozni fog értem. Az Apostolok cselekedetei 16. részébıl felolvasta a jövendımondó lány szabadulásának a történetét. Azt gondoltam, hogy bolond. Imáját meghallgatta az Úr. Semmiképpen nem jutottam heroinhoz. Ahonnan vártam, nem érkezett meg. Mint őzött vad rohangáltam az utcán. Aztán bementem egy moziba, ahol a „Kereszt az aszfaltdzsungelben” címő filmet játszották. Különösen tetszett Niky Cruz alakja. Csodálkoztam azon, mennyire megváltozott az élete, amikor befogadta a szívébe Krisztust. A boszorkányok maguk között újjászületésrıl beszélnek, amikor valakit pappá szentelnek, de ott mindenki kényszerőségbıl engedelmeskedik, nem szabad akaratból. Azt vallják, olyan maradsz, amilyennek születtél. A csillagképed megha110

tározza a sorsodat. Láttam, hogy Nicy Cruz egészen megváltozott. Eldöntöttem, hogy Jézust követem. A kijáratnál a kezembe nyomtak egy traktátust, varázslás és boszorkányság volt a felirata. Ebbıl világosan megláttam, hogy a Sátán áll a varázslás mögött. Amikor bizonyságot tettem megtérésemrıl, a boszorkánykör megtudta, meg akartak ölni, de a hívık imája megvédett. Egyik istentiszteletre, ahol szolgáltam, 10 boszorkányt küldtek, hogy zavarják az alkalmat. A rendırség is kiszállt, mert olyan botrányosan viselkedtek, de Isten szeretete 3 embert közülük meggyızött és megtértek. A maffia is ellenem harcolt, ez is sátáni szervezet. Jan C.

Lehet-e egy hívıben démon? Lk 13:16. „Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebbıl a kötelékbıl szombaton?” Ábrahám leánya – Jézus elismeri, hogy az asszony hitt Istenben. Hívık is lehetnek megkötözöttek. Lk 22:3. (Jn 13:27.) „Akkor bement a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettınek.” Csel 5:3. „Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek...?” Mt 16:23. (Mk 8:23.) „İ pedig megfordult, és így szólt Péterhez: Távozz tılem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”


Péterrel, az Úr Jézus hőséges tanítványával is megtörtént, hogy éppen Mestere féltésébıl hagyta, hogy az ördög befolyása alá kerüljön. Korunk gyakorlata is azt mutatja, hogy keresztyének közül is sokan megkötözöttségekben élnek. Keresztyének között elterjedt nézet, hogy hívı emberben nem lehetnek démonok, ezért szabadulásra sincs szükségük. Ugyanakkor soha nem hallottam ennek a tan111

tételnek semmilyen megindokolt igei kifejtését. Egyszerően ez magától értıdınek tőnik, és kész. Én magam nem találtam az Igében olyat, ami szerint hívıkben nem lehetnének démonok, ellenkezıleg, a fent idézett igeversek éppen arra utalnak, hogy lehetnek. Saját magam is tapasztaltam, hogy újjászületett hívık, miután kiutasítottuk belılük a démonokat, olyan nyomások alól szabadultak fel, ami régen gyötörte ıket, és más módon nem tudtak tıle szabadulni. Amint Fülöp samáriai szolgálatáról olvasunk a Csel 8:425-ben, találkozunk egy különleges esettel, Simon varázsló megtérésével, aki késıbb a gonosz fogságába esett. Simon, miután hívıvé lett, megkeresztelkedett és beállt a szolgálatba Fülöp mellé. Csel 8:13. Amint Simon látta, hogy Péter és János imaszolgálatát követıen az emberek részesülnek a Szentlélek ajándékában, maga is, önzı, nagyravágyó módon szerette volna ezt a szolgálatot gyakorolni és pénzen akarta megvásárolni a „képességet”, a hatalmat. Péter azonnal felismerte, hogy ez az ördög munkája benne, és azt mondta neki: „Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát!” Csel 8:20. Napjainkban is vannak hasonlóan eredményes evangélizációk. Emberek sokasága megtér egyetlen igehirdetésre. Ezek között azonban vannak olyanok, akiknek megtéréséhez ugyan nem fér kétség, mégis démoni befolyásolás alatt vannak és ott azonnal, egy helyben nem történik meg a szabadulásuk. Az utógondozásuk során feltétlen fel kell erre a tényre figyelni, és ahol ez jelentkezik, ott sürgısen el kell végezni a szabadító szolgálatot. Reinhard Bonnke afrikai evangélizációs kampányait valamelyest figyelemmel kísérem, és örömmel nyugtázom, hogy rengeteg, démoni kötelékekbıl való szabadulás megtörténik már a néhány napos evangélizációs kampány során. Nem látom azonban tragikusnak azt sem, ha a szabadító szolgálat az utógondozás idejére esik. Így történt ez Béla életében is. Béla néhány hónapos keresztyén múlttal jött a konferenciánkra 2003 ıszén. Figyelmes hallgató volt. Szomjazta az Igét. Kész volt a hitének megvallására, a bizonyságtételre. Sokak elıtt a legcsodálatosabb hívınek tőnt. A Lélek azonban megmutatta, hogy Béla nem szabad. Négyszemközt megbeszéltem vele. İ maga sem tudta 112

ezt, de amikor a Lélek megvilágította általam, azonnal tudta, hogy így van és szabadulni akart. Miután vágyta a szabadulást, nem kellett neki magyarázni, követte az Ige utasítását, és megszabadult.

Amikor Isten gonosz szellemet küld Isten büntetéseként, tıle jövı rossz szellem gyötör embert Bír 9:23. „De Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé, ezért Sikem polgárai hőtlenek lettek Abímelekhez.” 1Sám 16:14-15. „Saultól viszont eltávozott az Úr lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött. Akkor ezt mondták a szolgái Saulnak: Látod, Istennek egy rossz szelleme gyötör téged.” 1Sám 18:10. „Másnap megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, és révületbe esett a házában.” 1Sám 19:9. „Egyszer az Úrnak az a rossz szelleme megszállta Sault, amikor házában ült lándzsával a kezében. Dávid pedig pengette a lantot.”

Isten hazug lelket adott 1Kir 22:20-23. „Íme így adott az Úr hazug lelket valamennyi prófétád szájába.”

A zene hatására a gonosz szellem eltávozott, a személy megkönnyebbült 1Sám 16:23. „És valahányszor megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, fogta Dávid a lantot, és pengette a kezével. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tıle.”

113

GYİZELEM AZ ÚR JÉZUSBAN Kol 2:15. „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette ıket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” 1Kor 15:57. „De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Jel 5:5. „Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, gyızött az oroszlán Júda törzsébıl, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”. Jn 8:36. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” 1Thessz 1:10. „és várjátok a mennybıl Jézust, az ı Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendı haragtól.”


A megelızı fejezetben láthattuk a sátán gonosz praktikáját. Egyszerően félelemkeltı aktivitást tud kifejteni. Az egyetlen ok, amiért még sem kell félnünk: Jézus Krisztus gyızelme. İ megszabadított bennünket a sátán hatalmától. İbenne, İáltala mi is gyızhetünk.

A gyáva katona reszket a harc elıtt, a bátor harcos remeg a gyızelemért. C. H. Spurgeon

114

Jézus, a Szabadító Mt 1:21. „Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ı szabadítja meg népét bőneibıl.”

A szabaduláshoz vezetı út 1. lépés: fel kell ismerni a megkötözöttség tényét 2. lépés: ha bőnvallásra van szükség a problémával kapcsolatban, akkor azt meg kell tenni 3. lépés: Jézus nevében ki kell utasítani a démonokat. Ha ez nem megy egyedül, segítséget kell kérni tapasztalt lelkigondozótól. Van, amikor a szabadulásra szoruló személy nem tud maga segítséget kérni. Pl. kisgyermekek esetében a szülıké a kulcsszerep. Elıfordul, hogy valaki olyan mértékben a démonok elnyomása alá kerül, hogy nem tud már magáért semmit tenni, vagy egyenesen ırült, vagy pl. kezelés alatt áll, stb. Ilyenkor a rokonok, a gondviselık tehetnek érte sokat. A démonoktól való szabadulás egyik tipikus akadálya a hitetlenség. Hallucinációk, üldözési mánia, depresszió, skizofrénia, és még nagyon sok más problémának igen gyakran szellemi gyökere van, de az emberek, mivel ebben nem hisznek, biológiai okokat keresnek. Nem csoda, ha nem találnak. Gyakran a beteget azzal próbálják segíteni, hogy meggyızik: az, amit átél, nem valóság, csak képzelet. Ám ezzel sokszor tovább rontják a beteg állapotát, hiszen ha ı valóságosan átéli a borzalmait, és ráadásul azok tényleg valóságosak, akkor a mellébeszélés csak még jobban megzavarja ıt, és a végén maga is elhiszi, hogy megırült. Ilyenformán a démonok egyre jobb pozícióba kerülnek, és egyre nagyobb uralomra tehetnek szert. Ezért nagy a felelıssége annak, aki nem hisz a betegségek esetenkénti démoni gyökerében. Megdöbbentı történetet hallottam egy lelkipásztortól, aki Budapest környékén szolgált a hetvenes években. Ta115

lálkozott egy férfivel, aki elmondta neki, hogy hatökrös szekér forog állandóan a fejében, és ez halálra gyötri ıt. Nincs nyugalma sem éjjel, sem nappal. Alig tud aludni. Testvérem felismerte azonnal, hogy ez az ördög munkája és ezért nem az orvosi rendelıbe küldte, hanem türelmesen beszélt neki Isten Igéjérıl és a sátán alattomos munkájáról, aki „démonait” elküldi, hogy egyes embereket gyötörjön. Együtt imádkoztak és megtagadták az ördög munkáját. A férfi hosszú idı után elıször ismét tudott jól pihenni, átaludta az éjszakát. Másnap örömmel újságolta egyik barátjának, hogy megszabadult a félelemtıl és nincs többé hatökrös szekér a fejében, mert a helyi baptista lelkipásztor segített neki és imádkozott vele. Ez a „barát” hirtelen azt válaszolta neki, hogy és te elhitted azt, amit mondott neked az a pap. Ne légy már olyan hiszékeny! Sajnos a „barát” szava megtette hatását, emberünk elveszítette a Szabadítóba vetett hitét és azonnal elindult ismét a hatökrös szekér a fejében, amitıl élete végéig nem tudott megszabadulni. Ez a történet is jól szemlélteti, mennyire fontos az Úr Jézus Krisztus szabadításában való hit. Mily nagy felelısség, hogyan segítjük, vagy éppen romboljuk mások hitét. A „hitetlen” barát nyomorba döntötte a frissen megszabadult embert. Szabadulás a dohányzástól gyülekezetben megkért Edit, hogy imádkozzam érte, mert szeretne megszabadulni a dohányzástól. Az Úr meghallgatta könyörgésemet, cselekedett. Azóta Edit nem rabja a nikotinnak. Karin is elmondta nyomorúságát arról, hogy majdnem 50 éve dohányzik. Amikor imádkoztam érte, fény vette körül. Azt még hallotta, hogy kértem az Urat: érintsd meg Karint, egyedül, te tudod szabaddá tenni. Azután kellemes meleg áradt át egész lényén, nem is hallotta már szavaimat egy ideig. Csak a befejezı mondatra figyelt fel, amikor ezt mondtam: a félelem és a nikotin utáni vágy nem gyötörhet tovább, Jézus nevében szabad vagy. A következı reggel megtapasztalta, hogy más emberré lett. A lehetetlen lehetıvé vált, nem hiányzott többé a nikotin, megszőnt a félelem. Örömmel töltötte be az Úrral való közösség, az Ige, az imádság nem volt teher számára. Amikor pár nap múlva találkoztam vele, azt kérdezte, mit tettél velem? Kicseré-

A

116

lıdtem, az Úr cselekedett az életemben, amit lehetetlennek hittem, lehetıvé vált. Milyen jó nekünk, hogy segítségünk az Úr nevében van. S. Éva

A szülı felismerte a démoni tevékenységet Hosszú ideig nagyon elhanyagolt terület volt a démonokkal szembeni határozott elutasítás. Napjainkban viszont nagyon felerısödött a démoni tevékenység. Ez a tény szükségessé teszi, hogy jó igei ismerettel rendelkezzünk és fel tudjuk ismerni, ha magunk, családtagjaink vagy barátaink démoni befolyás alá kerülnek, hogy ezáltal hatékony segítséget tudjunk nyújtani a szenvedınek. Napjaink súlyos problémája, hogy a „beteg” hozzátartozói tudatlanságból, vagy más okból elhanyagolják e felelısség gyakorlását és emiatt szerettük szörnyő kínokat él át, vagy a démoni gyötrésbe bele is hal. A sok elrontott eset közül csak egyet említek meg: Nagyon súlyos állapotban levı személy keresett meg bennünket végsı elkeseredettségében. A sátán már elhitette vele, hogy bőneibıl nem szabadulhat meg. Közösen nyitottuk fel a Bibliát és kerestük a gyógyulást. Betegünk nagyon lassan, de kezdte megérteni, hogy még az ı nagy bőnére is van bocsánat Jézus vérében, és meg is vallotta a bőneit. Sajnos a hozzátartozóknak nem volt türelmük és fıleg nem tudtak hinni. Testvérüket ırültté nyilvánították és elvitték olyan helyre, ahol nem tudtak lelkileg segíteni neki.


Az itt következı Igékben a szülıi felelısség jó példáját láthatjuk. A szülık nem nyugodtak bele gyermekük szenvedésébe, hanem elvitték a megszállottat Jézushoz.


Lk 9:39. Apa „Idınként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza ıt és tajtékzik, és nehezen távozik tıle, miután meggyötörte.” Mk 9:17. „Mester elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van”

Apa

117

Mk 7:26-30. Anya „Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy őzze ki az ördögöt a leányából.”


Két éve találkoztam a vallásos múlttal rendelkezı Helénával. İ is felismerte, hogy fia megszállott és azért hozta el hozzánk. Leginkább a beszélés képességéért felelıs idegeket uralta le a démon. Abba kellett hagynia a középiskoláját, mert egyáltalán nem tudott már kommunikálni, de még emberek között lenni sem. Egyébként tehetséges zenész volt. Elég volt fél óra, hogy bekerüljön a gyülekezetünk légkörébe, máris törés állt be a sátán erejében, és Tamás érthetıen tudott beszélni. Megbeszéltük az anyával, hogy jönnek rendszeresen a gyülekezetbe, és amikor elérkezik az ideje, szabadító szolgálatot végzünk, megtagadjuk a sátán erejét Tamásban. Eljöttek pár alkalommal, de közben az anya eljárt olyan közösségbe, ahol nem hittek a démoni tevékenységben és nem hitték azt, hogy Tamás megszabadulhat. Heléna ragaszkodva tradicionális szokásaihoz nem hozta tovább fiát. Nem tudta magát alárendelni Isten akaratának, aminek következménye miatt még ma is megkötözöttségben él gyermeke. Szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy bár az anya felismerte a megszállottságot, de nem tudta vállalni a szabaduláshoz vezetı, számára még járatlan utat. Nem bízott meg azokban, akik számára ez már nem volt járatlan.




E

gy család levélben kért bennünket, hogy elhozhassák fiukat, aki ördögi megkötözöttség alatt van, és imádságot kérnek tılünk érte. A fiú már többször volt kórházban, mert sokszor dühöngött, ablakokat tört be, késsel fenyegetızött. Isten akaratát felismerve fogadtuk ıket. Elıször elmondtam röviden Jézus életét és a bőnbocsánat és a szabadulás lehetıségét Jézus által. Amikor a keresztrıl beszéltem, a fiú sírni kezdett. Megkérdeztem, miért sír. „Nekem olyan bőneim vannak, hogy azok megbocsáthatatlanok.” Ekkor azt kérdeztem tıle: „Meg tudnád-e vallani?” – „Igen” – válaszolta. Imre bácsival átmentek a másik szobába, ott történt a bőnvallás. Mikor kijöttek, Imre bácsi arca holtsápadt volt. Késıbb elmondta, hogy ilyen súlyos 118

szexuális bőnökrıl eddig még soha nem hallott. Bizonyára ez okozta súlyos ördögi megszállottságát, de az Úr megadta, hogy ne csak a megdöbbenés, hanem a hit is Jézus gyızelmében áthassa a szívünket. Az İ nevében parancsoltunk a dühöngı és öldöklı démonoknak, hogy menjenek ki Péterbıl. Ez megtörtént. Édesanyja két hét múlva levelet írt, amiben beszámolt arról, hogy Péter szabadulása után egy hétig olyan gyenge volt, hogy nem tudott kikelni az ágyból. Utána felkelt és megy a munkahelyére. Ez az esemény 30 évvel ezelıtt történt. Péter ma is dolgozik, igeolvasó és közösségbejáró ember. Sz-né Éva

A szülı nem ismerte fel a démoni tevékenységet Marica is démoni tevékenység áldozatává vált. Vallásos, és szolgálatban álló édesapja azok közé tartozik, akik nem hisznek a démonok pusztító munkájában. Ezért Marica gyógyítását teljesen a hitetlen szakemberekre bízta. A várt eredmény nem jött meg és ezért zárt intézetbe vitették a szülık felnıtt leányukat. A kisváros egyik gyülekezetébıl rendszeresen látogatták ıt az intézetben, és beszélgetésük során rájöttek, hogy ennek a leánynak nem ott van a helye, hanem otthon. Az intézet vezetése tapasztalta, hogy betegükre jó hatással van az a csoport, amely rendszeresen látogatja ıt. Ezért a gyülekezet kérésére és felelısségére kiengedték Maricát valamennyi idıre. Marica nagyon boldogan élvezte a szabadságot. Támogatóival rendszeresen látogatta az istentiszteleti alkalmakat és örömmel csatlakozott imacsoportjukhoz. Vendéglátói egészen biztosak szerettek volna lenni cselekvésük helyességében, ezért elvitték ıt egy általuk ismert olyan lelkipásztorhoz, aki már régebb óta foglalkozik pszichés betegek gondozásával. E lelkipásztor az elsı találkozás alkalmával megállapította, hogy Maricának nem zárt intézetre, hanem további szeretetteljes lelkigondozásra van szüksége, amit folyamatosan kap most is, egy általam jól ismert testvérnıtıl. Terike pár évvel ezelıtt elhozta Maricát Csendes Napjainkra. Marica figyelmesen hallgatta az igei tanításokat, bekapcsolódott a dicsıítésbe, részt vett az esti és a hajnali imaóráinkon egyaránt. Személyesen is beszélgettünk vele és imádkoztunk érte. Három nap alatt rengeteget változott, szellemben növekedett. Szabad szívvel utazott haza. Né119

hány alkalommal váltottunk emailt és így újabb információk érkeztek tıle. Marica nem csak szeret, de tud is énekelni. Kérte felvételét egy keresztyén éneklı kórusba. Miután meghallgatták ıt, igent mondtak neki. A csoporttal való kapcsolata újabb lehetıséget adott számára a szellemi növekedésben. Hamarosan eljutott oda, hogy szakmai tanulásokba kezdhetett. Iskolába jár ismét, jó néhány év kényszer kihagyás után, így készül fel az életre, hogy tudjon vállalni jövedelmet biztosító foglalkozást.

Az Úr Jézusnak hatalma van a démonok felett A démonok felismerik İt Mk 1:24., 34. „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje … Sok, különféle betegségben sínylıdıt meggyógyított; sok ördögöt is kiőzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték ıt.”

Hatalommal parancsolt a démonoknak Mk 1:21-22-27. (Lk 4:31-37.) „Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította ıket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók... Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki.” Mk 5:8. (Lk 8:29.) „Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki tisztátalan lélek ebbıl az emberbıl!” Zsid 2:14. „...hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt.” Csel 10:38. „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ı szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergıdtek, mert az Isten volt vele.” Lk 4:18. „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat…”

Jézus a démonok kiőzésével megszabadított embereket a rabságból. 120

Jézus kiőzte a démonokat Mt 8:16. „Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ı pedig szóval őzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított…” Mt 12:28. „Ha viszont én Isten Lelkével őzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.” Mk 1:21-27. (Lk 4:31-37.) „Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki.” Mk 1:39. „És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiőzte az ördögöket.” Lk 6:17-18. „… Azért jöttek, hogy hallgassák ıt, és meggyógyuljanak betegségeikbıl. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.”

Akibıl hét démont őzött ki Jézus Mk 16:9. (Lk 8:2.) „…miután feltámadt, elıször a magdalai Máriának jelent meg, akibıl hét ördögöt őzött ki.”


Sokszor elıfordul, hogy a gyülekezetben lenézetté, másodosztályú hívıvé válik, akibıl démonok mennek ki. Ez helytelen. Jézus, azzal, hogy Máriának jelent meg elsıként feltámadása után, kifejezte, hogy nem másodosztályú személy e démonoktól megszabadított asszony.

Ellene kell állnunk az ördögnek! Jk 4:7. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tıletek.” 1Pt 5:8-9. „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan…” Ef 4:27. „…helyet se adjatok az ördögnek.” 121


Ha még nem tudott a démon bejutni életedbe, nem talált rá módot, akkor megpróbál kívülrıl támadni. A célja változatlanul az, hogy betérjen hozzád és leuraljon. Ne engedd, hogy beférkızzön! Isten arra tanít Igéjében, hogy állj ellene és küldd el! Hatalmad van az ördög elutasítására, az Úr Jézus nevében.




F

elkerestük Siegenben Irma testvérnınket másodszor is. Az elsı alkalommal nagyon megterhelıdtünk nála. A testvérnı nagyon kedves és szívélyes volt, de a jelenléte és a ház atmoszférája nyomasztólag hatott ránk. Szép és nagy házuk van, ahol férjével élt együtt, annak három évvel ezelıtt bekövetkezett haláláig. Jóval korábban Spanyolországban a „Kondorlégió”-ban harcolt Frankóék mellett. Ezért Hitler több kitüntetést adott neki sajátkező aláírásával. Megvolt neki a „Mein Kamf” címő Hitler-könyv, amit az író dedikált. Amikor a missziós központban megismertük, a vezetınk elmondta, hogy Hitler munkája az ördögtıl volt és démonikus eredető. Irma testvérnı meghallgatta és elgondolkozott rajta. Amikor mi felkerestük, kikérte a tanácsunkat. Mi ugyanazt mondtuk, mint a vezetı testvér. Erre ı azt mondta: „Én oda szeretném adni nektek, hogy azt tegyetek vele, amit jónak láttok, de a fiam hallani sem akar errıl. A könyv és az oklevelek muzeális értékőek, több ezer DM-t érnek.” Amikor indultunk, a testvérnı odahozta a könyvet és az okleveleket, és ezt mondta: „Istennek kell inkább engedni, mint a gyermekemnek”. Mi elhoztuk, az egészet átadtuk a vezetınknek, aki elégette. Ezután, amikor meglátogattuk, éreztük, hogy az egész ház atmoszférája megváltozott, pedig Irma testvérnınk nehéz napokat élt át. Testi testvére öngyilkos lett. Ez természetesen nagyon nagy teherként nehezedett rá. Jézus Krisztus nevében felszabadítottuk a teher alól. Szívünkben nagy örömmel hagytuk el a házat. S. É.

122

Démonoktól való szabadulás Ördögőzés Mk 7:26., 29-30. „Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy őzze ki az ördögöt a leányából. … Erre így szólt hozzá: ’Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög.’ Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belıle.”

Mt 17:18. „Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.”


Bár gyakran találkozunk az ördögi tevékenységgel a Szentírásban, mégis szükséges, hogy röviden tegyek említést az ördögőzésrıl, mint fogalomról. Kettı történetet kiemeltem a sok közül. Egy anya, aki még csak a választott néphez sem tartozott, Jézushoz jött segítségért. Elmondta Neki, hogy lányában tisztátalan lélek van és beszédével kifejezte, hogy Jézusnak hatalma van arra, hogy az ördögöt őzze ki gyermekébıl. Jézus látta, hogy az asszonynak van hite, ezért akcióba lépett és az ördögnek parancsot adott a távozásra. Az anya azonnal haza indult betegéhez, aki ugyan még az ágyon feküdt, de nyilvánvaló volt, hogy kiment belıle az ördög. A másik történetben egy olyan apa ment Jézushoz, aki már átélt egy kudarcot. Próbálkozott a tanítványokkal, mert nagyon fájt neki fia szenvedése. A tanítványok azonban nem tudták megszabadítani. Az apa nem adta fel, nem mondta, hiába minden, nem erıszakoskodhatom tovább. A tanítványok után a Mesterhez ment. Jézusnak ugyan meg volt a véleménye tanítványaival kapcsolatban, ezt nem is rejtette véka alá, de nem ragadt le a probléma megvitatásánál, hanem parancsot adott, hogy vigyék Hozzá a holdkóros fiút. „Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög”. Ezzel párhuzamosan meggyógyult a fiú.

123

A számtalan eset közül tudatosan választottam e kettıt, hogy általuk rámutassak Jézus Krisztus mérhetetlen szeretetére, Aki nem az érdemesek felé fordul, Aki kész cselekedni, ha látja hitünket. Az anya még csak nem is tartozott a választott nép közé. Pogány volt. Azonban a körülötte zajló események mellett nem ment el tudatlanul, vagy hitetlenül. Látta az Izráelben történt csodákat, felismerte, hogy Jézusnak hatalma van, mely könyörületességgel párosul. A csodákat tapasztalva Hozzá menekült. Alázatban eltőrte Jézus ellenvetéseit, és megmaradt a hitben: Leánya szabadulásának szüksége vezérelte gondolkodásában, nem hagyta magát lerázni, úgy könyörgött Jézusnak. Hitben való kitartása meghozta gyümölcsét: leánya megszabadult. A másik történetben is szükség volt a kitartásra. Az apa a tanítványokkal kezdte. A sikertelenség nem elkedvetlenítette, hanem még inkább célratörıvé tette. A legfelsı fórumhoz fellebbezett, Jézushoz ment. Magam is szeretnék tanulni e két személytıl, és téged kedves olvasó arra bátorítalak, hogy ne törıdj a formákkal, a hagyományokkal! Ne a megszokott dolgok motiváljanak! Figyelj Jézusra és amikor feléd közeledik, lépj ki a sorból, ragadd meg İt! Kérd a segítségét! Ez az egyetlen módja a megkötözöttségektıl szabadulásnak. İ az, aki belılem és belıled egyaránt ki tudja őzni az ördögöt. İ az, Aki meg tud szabadítani a sátáni megkötözöttségektıl. Ne engedd, hogy mások elbátortalanítsanak! Ha azt mondják, hogy nem ez az út a szabaduláshoz, te akkor is légy bátor, olvasd az Igét és meglátod, hogy a legsúlyosabb betegségbıl, megkötözöttségbıl is van szabadulás. *** A római regina Apostolorum pápai egyetem és a GRIS (szocio-vallási kutatásokat végzı csoport) továbbképzı tanfolyamot szervez papoknak „a sátánizmusról, az ördögőzésrıl és a felszabadító imáról”. A sátán okozta zavarok listáját: égések, karmolások, ütésnyomok a testen, belsı hangok, öngyilkosságra való hajlam, dührohamok, stb. Francesco Bamonte, ismert olasz ördögőzı sorolta fel a vatikáni rádiónak adott interjúban, néhány évvel ezelıtt. Az interjú abból az alkalomból 124

készült, hogy a pápai egyetem és a GRIS továbbképzı tanfolyamot szervezett 2005 februárjától. A tanfolyamon szociológusok, teológusok, orvosok, pszichológusok és ördögőzık elemzik a sátáni megszállottság problémáját a mai fiatalok egyre jobban terjedı sátánizmusa fényében. Francesco Bamonte szerint a következı módokon válhat valaki az ördög áldozatává: – Saját hibájából, ha valaki az okkultizmus valamelyik formájának hódol. – Egy sátánhoz közelálló személlyel való kapcsolat által. – Ha valaki bőnös életet él, és elutasítja a bőnbánatot. A pap, aki e témában több könyvet írt, az okkultizmus jelenlegi divatját azzal magyarázza, hogy megcsappant az emberekben az istenhit, és lehet hogy nem tudatosan, de a vallás pótszerét keresik a mágiában, a paranormális dolgokban. Ír arról, hogy ha valaki észreveszi magán a baljós jeleket és ördögőzıhöz fordul, akkor elıszır megvizsgálják, nem pszichikai vagy pszichológiai zavarról van-e szó. Ha igen, akkor orvoshoz irányítják. Ha nem, akkor igyekeznek kideríteni, voltak-e, vannak-e olyan családtagjai, akik mágiával foglalkoztak. Ezután következik az ördögőzés, amely tulajdonképpen a megszállottságtól való szabadító ima. „Konkrétan megparancsoljuk az ördögnek, hogy hagyja el a sanyargatott személyt Jézus Krisztus nevében, Aki megadta ezt a hatalmat az apostoloknak és az Egyháznak” – magyarázta Bamonte lelkész.


Mt 9:33-34. „Miután kiőzte belıle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: ’Sohasem láttak még ilyet Izráelben!’ A farizeusok viszont ezt mondották: „Az ördögök fejedelmének a segítségével őzi ki az ördögöket.” Mt 12:22-25-31-32. „İ pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával… Ezért mondom nektek: minden bőn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg.” 125


Érdekes és elgondolkodtató: A ténnyel nem mertek szembeszállni a farizeusok sem. Azt elismerték, hogy Jézus szavára az ördögöknek menekülni kell. Viszont megdöbbentı, hogy mennyire vakok, vagy tudatos megtévesztık. Annyira erıs bennük a Jézus Krisztus tevékenységével, sıt a személyével szembeni ellenállás, hogy inkább az ördögök fejedelmének tulajdonítják a hatalmat, sem hogy Jézus Krisztus istenségében higgyenek, noha nyilvánvalóan felismerhetı az Benne, mint, ahogy a sokaság fel is ismerte. Márk és Lukács is készített feljegyzést errıl, így különbözı aspektusból is láthatjuk Jézus Krisztus hatalmát. Sıt Máté az evangyéliumának 12. részében is szembesít bennünket e kérdéssel. Részletesen elmagyarázza a farizeusok elméletének tarthatatlanságát. Az egyszerő ember számára is könnyen érthetı, hogy amikor egy csoportban belviszály alakul ki és nem a másik fél ellen harcol, akkor az a pusztulásukhoz vezet. Ha a sátán saját csapatával szemben lép fel, akkor elıbb vagy utóbb, de a teljes csıd, a bukás a vége. Azonban a 31. és 32. verset olvasva még ennél is szörnyőbb kép tárul fel elıttünk. Az Úr Jézus magyarázatából egyértelmősödik, hogy a megbocsáthatatlan Szentlélek elleni bőnt azok követik el, akik kétségbe vonva Jézus hatalmát, az ördögőzést a sátánnak tulajdonítják. A sátán megtévesztése az egyetlen magyarázat arra, hogy az elmúlt évszázadok során számtalanszor megismétlıdött ez a gondolkodásmód, és az ebbıl fakadó Krisztus hatalmát elutasító cselekedet. Napjainkban is jelen van ez az inverz gondolkodásmód. Egyébként aktív hívı emberek, vezetı beosztásban szolgáló testvérek közül is többen pontosan ugyanezt teszik. Amikor nyilvánvaló szabadulás történik, azt már ık sem tudják tagadni, így azt az ördögnek tulajdonítják. Éppen ebben a megtévesztı gondolkodásban látom a magyarázatát annak, hogy olyan sok ember kerül a sátán fogságába. Az egyháztól nem kapnak egyértelmő segítséget és ezért különbözı okkult dolgokhoz folyamodnak. Hálás vagyok drága Urunknak, hogy e szélsıséges vallási nevelés ellenére vannak szabadulások napjainkban is. Esetenként elıfordulnak gyülekezetek, amelyek vállalva a szellemi harcot, ellenállnak az 126

ördög és démonai támadásának, Jézus Krisztus nevében parancsolnak a démonoknak, és azok távozásra kényszerülnek. E szolgálat hatékonyságát és eredményességét nagy mértékben korlátozza az úgynevezett vallásos emberek ellenkezı irányú tanítása.


lvonási tünetektıl szenvedve, elmegyógyintézetbe szállítottak, ahol tíz napig altattak. Ezt az eljárást alvásterápiának nevezik. Amikor bevittek, megpróbáltam elmagyarázni, hogy még mi a problémám, de meg sem hallgattak. Azt hitték, hogy csak rosszul vagyok a herointól. Tényleg rosszul voltam, de nem csak a heroin okozta a rosszullétet. „Démonok?! Na ne butáskodjon!” – mondta az orvos. „Démonok nincsenek. Csak a maga fejében léteznek. Csak egy kis kezelésre van szükség és minden rendbe jön.” Senki sem hitte el, hogy a démoni megszállottság valóság. Újra és újra elmondták, hogy nincs ördög, a démonokról nem is szólva. Én tudtam, hogy mi a baj velem. Ki kell őzni a démonokat, és akkor tökéletesen jól leszek. De felesleges volt bármit is mondani. Senki nem hallgatott meg. Vallásos mánia – ez volt a hivatalos álláspont. Amikor fájdalmakról panaszkodtam, megröntgenezték a fejem és megállapították, hogy túlzott kábítószer-fogyasztás következtében agykárosodást szenvedtem… Senki ember nem állt mellettem, de tudtam, hogy Jézus az egyetlen válasz. Hinnem kell! Hinni fogok! – ismételgettem… A legnagyobb meglepetésemre a hétvégére kiengedtek az intézetbıl. Azonnal a gyülekezetbe mentem és kértem az ott szolgáló vendég pásztort, hogy segítsen rajtam. Így könyörögtem neki: „Ma este ki kell őzni belılem az összes démont.” Beleegyezett. Elmúlt már éjfél, amikor a szolgálatnak vége lett. Tizenhat tisztátalan szellemet őztek ki belılem. Az utolsó démonnak a neve Dementia (Elmebaj) volt. Tevékenysége? Az agy elpusztítása. Doreen Irvine

Jézus hatalommal ruházta fel övéit Lk 9:1-2. „Miután összehívta a tizenkettıt, erıt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegek gyógyítására. Aztán elküldte ıket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak.” 127

Lk 10:19. „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” 1Jn 4:4. „Ti Istentıl valók vagytok, gyermekeim, és legyıztétek ıket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.”


Jézus parancsban adta övéinek az ördögőzést. A korabeli tanítványok ennek engedelmeskedve gyakorolták e hatalmat. Pál apostol és Fülöp evangélista eme szolgálata sokakat segített az Úr követésében. Az egyház is kapta e felhatalmazást, sıt az engedelmes tanítvány hitének kifejezıje, hogy e jelek követik: „az én nevemben ördögöket őznek ki.” Mk 16:17. A történelem folyamán Isten számos gyermeke végezte a szabadító szolgálatot Jézus nevében az İ felhatalmazásával. Napjainkban is vannak jó megtapasztalásaink e területen. Sıt az utolsó idık szörnyő elfordulásában Istennek egyre több felkent, hőséges, az Igéhez ragaszkodó gyermeke vállalja a lelki harcot, az ördögnek és démonainak ellenállva, azokat menekülésre kényszeríti. Ezek közé tartozik a Schmidt házaspár is. Ernı már befejezte földi pályafutását, hazament ahhoz, Akinek a nevében oly sok démont küldött el emberekbıl, felesége Éva, pedig ma is hőséggel végzi e szolgálatát. A magam életében is megtapasztaltam, hogy az ördög változatos eszközöket használ a támadásra. Megpróbál újabbnál újabb trükköket alkalmazni, csakhogy valamiképpen leigázhasson, megszomorítsa életemet, elkeserítsen. Néhány évvel ezelıtt alvás közben, álom által akart zavart okozni. Sikerült is neki, de mert használtam Jézus nevét, így nem sokáig tudott kínozni. Hajnalban arra ébredtem fel, hogy telefonálni akartam valami olyan helyrıl, ahol több nyilvános telefon volt, kb. 6-7. Hatalmas nagy készülékek voltak, amik semmiben sem hasonlítottak a valódi telefonkészülékhez. Már régen tartottam a hallgatót a fülemen, közben láttam, hogy minden más készüléknél lebeszélték az embe128

rek és újabbak jöttek oda. Végül említettem egy ottani dolgozónak, és ı segített. Kiderült, hogy ez nem telefonkészülék, hanem valami benzintöltı készülék, de pontosan úgy nézett ki, mint a többi, és a többi készülék között volt elhelyezve. Keresett nekem egy másikat, de mire adta volna, felébredtem és utána nem csak, hogy nem tudtam elaludni, de még az imádkozásra is képtelen voltam, mert állandóan ez a kudarc járt a fejemben. Bár nem értettem miért, de felismertem, hogy ez démoni támadás, és az Úr nevében távozást parancsoltam a démonnak. Elhagyott azonnal és elaludtam. Köszönöm Uram a szabadítást!




A

z udvaron a tábori asztal terítve volt. Éppen vacsorához készülıdtünk, énekeltünk, amikor Juci megérkezett. Margitkával együtt odamentünk hozzá, és üdvözöltük. Ekkor láttuk feldúlt arcát, és világossá lett elıttünk, hogy ez a faj nem őzhetı ki csak könyörgéssel és böjtöléssel. Megmutattuk, hogy hol fog aludni és hívtuk vacsorázni. – Miért is jöttem ide? – tört ki belıle a kérdés. Már amikor hallottam az éneklést, legszívesebben visszafordultam volna. Nem is tudjátok, milyen gyötrelem számomra hallani Jézus nevét. Beszélni kezdtünk neki Jézus szeretetérıl. Nem bírta hallgatni, elfutott. Rohant az erdıbe, a sötét éjszakába. Hiába hívtuk, nem jött vissza. Kerestük, de nem találtuk. Mi lesz, ha eltéved az ismeretlen helyen? Imádkoztunk. Az Úr azt mutatta meg, hogy feküdjünk le, mert İ visszahozza. Rábíztuk, és nyugovóra tértünk. Másnap reggel valóban az ágyában találtuk, aludt. A reggeli bibliaórán nem vett részt. Senkivel nem volt hajlandó lelki dolgokról beszélgetni. Úgy megzavarta az egész konferencia légkörét, hogy a bibliaórán nem hozzászólások, hanem ellenvetések voltak. Láttuk, hogy a benne levı gonosz szellemi erıket csak állandó közös könyörgéssel és böjtöléssel lehet legyızni, amelyet kis csoportok felváltva végeztek. Ennek eredményét a következı napon már éreztük. Már tudtam vele beszélni, miközben állandóan imádkoztak a kis csoportok. (imalánc) Elmondta, hogy az volt a terve, hogy az erdıben véget vet az életének, de egy különös erı visszatérésre kényszerítette. Így jött haza aludni. „Így váltotta be Isten az ígéretét.” – válaszoltam neki, és elmondtam, hogy imádkoztunk érte, amikor elfutott az erdıbe. Megkérdeztem, szokott-e Igét olvasni és imádkozni. 129

İszintén bevallotta, hogy ezt régóta nem tette. Bizonyságot tettem a közelmúlt csodáiról, és kértem, hogy térjen vissza Istenhez. Kezdje el újra az Igét olvasni. Már fel is lapoztam az aznapi igeszakaszt, de nem volt hajlandó meghallgatni. Elmondta, hogy milyen víziói és gyötrelmei voltak, amikor éjszaka hiányos öltözetben kirohant az utcára, és reggel úgy keresték meg, és vitték haza. Így fázott meg, és mellhártyagyulladást kapott. A következı nap már imádkozni és Igét olvasni is tudtam vele. Este már az evangélizáció egy részét is meghallgatta, utána, amikor a lépcsın ment fel az épületbe, ijesztı alakot látott. Úgy megijedt, hogy éjszaka alig tudott aludni. Végre a hét közepén megérkezett Ernı is. İ is beállt a harcba teljes erıvel. Négyen-öten győltünk össze, hogy imádkozzunk szabadulásáért. İ is velünk volt. Beszélgetés és tusakodás után Ernı parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy hagyja el Jucit. A leány kiment, de Ernı tovább parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy távozzon, Juci pedig jöjjön vissza. Pár perc múlva megváltozott arccal visszajött, és hálát adott az Úrnak a szabadulásért. Vele együtt magasztaltuk mi is az Urat, aki azért jött, hogy kiszabadítsa a foglyokat a náluk erısebb kezébıl. Juci még egy hetet töltött a táborban. A szabadulása utáni napon a reggeli csendességet az erdıben tartotta. Sátáni üvöltésre riadt fel, ezért az Úrhoz kiáltott. A hang távolabbról jött. Tovább imádkozott, magasztalta az Urat a szabadításért, míg a hang teljesen elnémult. Ez volt a gonosz utolsó ijesztése, míg itt volt. Az egész hét boldog bizonyságtételben telt el számára. Késıbbi levelébıl kitőnt, hogy az Úr ıt is felhasználta hasonló lány megszabadulásában, mert mindenütt bizonyságot tett arról, amit az Úr cselekedett vele. Schmidt Éva

A sasmadár, amely felhatol a legmagasabb szirtekhez, és diadalmasan lebeg a felhık között, nem élvez nagyobb szabadságot, mint az a lélek, akit Krisztus megszabadított. C. H. Spurgeon

S

okszor fordulnak hozzám emberek azzal a kéréssel, hogy segítsek nekik a sátán kötelékeibıl megszabadulni. Azon a bizonyos napon Imo államba indultam, hogy egy családban vezessem a kötelékek megtörését. Olyan ereje volt a csa130

ládi bálványnak, hogy alig akart meggyulladni. A bálványokban mőködı démonok nagyon makacsok tudnak lenni! Mivel azonban nagyobb az, aki bennünk van, a bálvány megadta magát a tıle hatalmasabb Jézus nevének, és lángra kapott. Daniel Ekechukwu


Mt 10:8. A 12 tanítvány „Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, őzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” Mk 3:14-15. A 12 tanítvány „Tizenkettıt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje ıket, hogy hirdessék az igét, és hogy a tıle kapott hatalommal kiőzzék az ördögöket.” Mk 6:7., 12-13. A 12 tanítvány „Ezek után magához hívta a tizenkettıt, és kiküldte ıket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött… A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiőztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.”


Jézus mennybemenetele után elküldte Szent Szellemét. A tanítványok immár a Szellem kenetével folytatták szolgálatukat, amely még eredményesebbé tette ıket, mind a betegek gyógyításában, mind a démonok kiőzésében. Megdöbbentı dolgokat cselekedtek. Péterrel kapcsolatban az alábbiakat olvashatjuk a Csel 5:15-16-ban: „A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvıhelyekre tették le ıket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetıdjék rá valamelyikükre. Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektıl gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.” Hasonló természetfeletti események megtörténésérıl szóló feljegyzést olvasunk a Csel 19:11-12. versében Pál apostollal kapcsolatban: „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén levı kendıket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tılük, a gonosz lelkek pedig kimentek belılük.” Fontos tudni, hogy nem Péter árnyékától, és nem a Pál által viselt ruháktól gyógyult vagy szabadult meg bárki is, hanem an131

nak a Jézusnak a neve és az ereje – akivel Péter és Pál szoros közösségben élt –, hozott létre egy gyógyulási övezetet vagy démonmentes övezetet! .


Lk 10:17-19. A 72 tanítvány „Uram még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!” Mk 9:38-40. (Lk 9:49.) Ismeretlen „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben őz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket.’ Jézus azonban azt mondta: ’Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.”


Jézus azt mondta, hogy helyes, hogy ördögöket őz ki az az idegen az İ nevében, bár nem volt a 12 tanítvány közt, sıt, nem is ismerték ıt.


Csel 6:8. István „István pedig – kegyelemmel és erıvel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között.” Fülöp Csel 8:6-7. „A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek…”

Csel 16:16-18. Pál „Ezt több napon át is mővelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a léleknek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belıle! És az még abban az órában kiment belıle.” Hívık Mk 16:17. „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket őznek ki…”


Egy házaspár még viszonylag fiatalon idısek otthonába került. A néni beteg volt, a bácsi viszont kiváló állapotban 132

volt fizikailag, de különleges természete miatt képtelenné vált a családfıi tisztének betöltésére. Ha egy látogató az otthonba érkezett, feltette a kérdést, mit keres ez az ember itt, miért nem a munkahelyén van? Igen, heteken, sıt néha hónapokon keresztül tünetmentesen élt a közösségben. Azután jöttek a dühkitörések, mindenki menekülhetett elıle. Sem az egészségügy, sem az egyház nem tudott rajta segíteni. Munkáját már évek óta nem tudta elvégezni, a leszázalékolásban próbáltak választ keresni problémájára. Összeférhetetlenségét súlyos idegbeteg állapotával magyarázták. Elıször én is ezt gondoltam. Lelkigondozói szolgálataim során gyakran találkoztam vele, elbeszélgettünk, már amikor erre képes volt. Kitörései egy idı után gyakoribbakká lettek. Felvetıdött a zárt intézetbe helyezés gondolata. Ez persze nagy szomorúságot jelentett feleségének még akkor is, ha oly sokat szenvedett miatta. Úgy határoztunk, hogy intenzívebben imádkozunk érte. Az ördög annál jobban támadott. Látszólag nem értünk el semmit. A bácsi állapota a korábbinál is súlyosabb lett. Kórházba szállították pszichiátriai kezelésre. Néhány heti kezelés után, gyógyszerekkel elkábítva, lecsillapodva tért vissza feleségéhez. Kórházi kezelése alatt és visszatérte után a gyülekezetünk összefogott az imádságban. Az Úr látásomat és szívemet formálta. Felismertem, hogy démoni megszállottságról van szó és nem egyszerő idegességrıl meg rossz természetrıl. Meglátogattuk a bácsit, nyíltan feltártam neki állapotát. Elmondtam, hogy ıt a sátán gyötri, neki szabadulásra van szüksége. Csak akkor gyógyul meg, ha elutasítja az ördögöt. A tanítást megértette, vágyott szabadulni, de nem tudott ellenállni. Amikor az ördög kicsit lazábbra engedte a kötelet, akkor világosan és tisztán látta, hogy amit tesz, azt nem magától, hanem egy idegen erıtıl késztetve teszi. Ennek megértése után megváltozott imaélete. Nem szokásból, a régi beidegzıdésbıl imádkozott immár, hanem hittel belekapaszkodott az Igébe, kérte az Úr szabadítását. A közösségbıl a feleségemmel ketten tudtunk teljes hittel mellé állni, a felesége ugyan örömmel fogadta, de ı nem tudta átérezni, mi történik. Az Úr nevében parancsoltunk a démonoknak, és azok elengedték foglyukat. Péter bácsi megszabadult. 133

Több mint két évtized telt el azóta, a súlyosan cukorbeteg feleség régen meghalt. Mi másik gyülekezetbe mentünk, így éveken keresztül nem találkoztunk a bácsival. Néhány évvel ezelıtt alkalmunk adódott, hogy meglátogassuk az otthont. Az idısek összesereglettek szép közösségi termükbe és ott láttuk a mi régi ismerısünket. Azonnal odamentem hozzá, hogy üdvözöljem, a találkozás örömére mindkettınk szemébıl elıtörtek a könnyek. Mindkettınknek eszébe jutott a nagy küzdelem és hosszú évek után emlékeztünk a csodára, amit az Úr tett. Rövid, néhány mondatos beszélgetésünkben megerısödhetett bennem a bizonyosság: Péter bácsi szabad. Boldogan búcsúztam. Bizonyos vagyok benne, hogy egy napon találkozunk ismét, a Mennyben, ahol már nem kell félni, és küzdeni a démonok seregével. Az Úré legyen a dicsıség a szabadításért! *** A szomszédban élı Léna néni nem volt közveszélyes, mégis nagyon nehéz esetnek számított. A közelségbıl és a ránk utaltságából fakadóan sokszor találkoztunk. Istenünk feléje való felelısséget helyezett ránk. Elıbb csak félénkségére figyeltünk fel, majd rájöttünk, hogy többrıl van szó egyszerő félelemnél, a félelem lelkét adta neki a sátán. Állandóan becsapta ıt azzal, hogy bántani akarják a szomszédok, az életére törnek. Állandó képzetekkel küszködött. Mindenki iránt bizalmatlanná lett, úgy vélte, hogy leselkednek utána. Képzelıdésében addig vitte a sátán, hogy gyakran látott és felismert valakiket, akik be akartak menni otthonába, hogy ıt megöljék. Nekünk is mutatta ıket: „Tessék nézni, ott vannak!” Megnéztük, de senkit nem láttunk, nem láthattunk, mert nem jött senki. Hangokat hallott. A hangok megtiltották neki, hogy imádkozzon, énekeljen, hogy kijöjjön a kertbe, hogy megnézze a postaládát. Feleségem nagyon a szívén hordta Léna nénit. Szomorú volt az állapota miatt. Többször meglátogatta ıt, elbeszélgetett vele. Ilyenkor megnyílt a néni és szomorúan elmondta bánatát. Életét tönkre teszik ezek az ismeretlen hangok. Befolyásolják minden lépését. Mindent meg akarnak neki tiltani. Ha valamit megengednek, abban sincs köszönet. Például néha megengedik, hogy Bibliát olvasson, 134

máskor megengedik, hogy énekeljen, amit olyan nagyon szeret. Régebben, amikor még nem volt ilyen súlyos az állapota, órákon keresztül énekelgetett gyönyörő szoprán hangján. Gyakori, hogy olvashatja a Bibliáját, de egészen mást kell belıle olvasni, mint ami oda van írva, csúnya dolgokat. Próbáltuk elmagyarázni Léna néninek, hogy ez az ördög hangja, de ı nem hitte el. Mivel nem ismerte fel a probléma gyökerét, nem is tudott szabadulni belıle. Nem kérte a szabadulást az Úrtól. Teljesen becsapott volt. Isten Lelke késztetésére, segítséget kértünk hitben szilárd, és az ilyen jellegő lelkigondozásban gyakorlott lelkipásztortól, Kolozsváry Kiss Lászlótól. Feleségével és feleségemmel imaközösségben kerestük az Úr konkrét vezetését a néni felé való szolgálathoz. Szomorú szívvel kell bevallanom, lassan, nagyon lassan haladtunk, csak apró lépésekben jutottunk elıbbre. Ma sem tudnám megmondani, hogy a hitünk volt a fogyatékosabb vagy a bátorságunk, de tehetetlenségünk miatt a néninek sokat kellett várni a szabadulásra. Ma azonban nem a múlt kudarcai felett bánkódom, hanem a késıbbi gyızelem feletti öröm tölti be szívemet. A néni szabadulása a gyülekezetünkben nagy változásokat hozott. Közösségünkben mindenki ismerte ıt. Sajnos sokan lemondtak róla, csupán orvosi esetet, de abban is reménytelent láttak. A démoni megkötözöttségre nem gondoltak, annak ellenére, hogy ehhez hasonló eseteket velem együtt ismertek a Bibliából. Nem gondoltak arra, hogy Isten ma is ugyanúgy szabadít, mint régen. Léna néni szabadulásában a kétkedık is látták a nyilvánvaló csodát. Isten hatalma és az ember kicsinysége sokak gondolkodásában egyértelmősödött. Ennek következtében többen megújultunk és néhány – addig csak formális – hívı megtért. *** Egyháztörténelmi ismereteim alapján tudom, hogy gyakran voltak szellemileg száraz idık. Az illetékes vezetık, saját erıtlenségüket takarva, a démoni tevékenységgel kapcsolatos tudatlanságba burkolóztak. Nem tanították a templomokban. Ha esetleg valaki forszírozni kezdte az angyali és démoni tevékenységet, akkor kitérı válaszokkal elterelték a figyelmet. Jól szemlélteti e tényt Corrie Ten 135

Boomnak a második világháborút követı idıszak egyik nagy misszió munkásának észrevétele, amit így fogalmaz meg: „Mindig tragikus, ha az emberek, különösen Isten emberei, nem tudatosítják azt a tényt, hogy nemcsak Isten angyalai vesznek körül bennünket, hanem a sötétség erıi is. Amikor egy bizonyos ország misszionáriusai felıl megkérdezték véleményemet, csak azt felelhettem: Mindent odaadtak, amijük volt. De nem vettek el mindent. Hazájukat, idejüket, pénzüket, kényelmüket és még sok mindent odaadtak, de nem vették igénybe Isten ígéreteinek túláradó forrását. Sokan nem ismerik a két értékes fegyvert: Jézus vérének erejét, és minden keresztyénnek azt a törvényes jogát, hogy Jézus csodálatos nevében démonokat őzzenek. Tény az, hogy a pogányok ismerik a gonosz szellemek egzisztenciáját, de a legtöbb misszionárius nem veszi figyelembe az egészet és babonaságnak tartja. Minden misszionárius, akit a levegıbeli hatalom fejedelme vakká tesz a Biblia kinyilatkoztatásával szemben a sátáni hatalmak felıl, fölöslegesnek tartja, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék.” Messze nem tartunk ott, hogy ez a fontos bibliai igazság a helyére került volna. Van azonban – és egyre több – kivétel e szomorú irányzat alól. Ezek közé tartozik Billy Graham is, aki szolgálatai során számolt az angyali segítséggel, és tudatában volt a sátán és démonai akadályozó tevékenységének. İ maga nyilvános istentiszteleteken, evangélizációkon nem nagyon gyakorolta a szellemi erık feletti hatalomvételt, de tanításával sokakat segített ebben. İt, korban jó két évtizeddel követı Reinhard Bonnke a Jézus nevében és a Tıle kapott hatalommal sok megszállottnak segít a szabadulásban. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a „nagy” evangélisták, igehirdetık mellett, kevésbé neves személyek is felvállalják a sátán elleni aktív harcot. Ennek köszönhette szabadulását Péter bácsi, Léna néni és még sokan mások. Nem meglepı, hogy a sátán nem nézi tétlenül országa gyengülését. Szinte minden alkalommal azonnal ellenakcióba lép. Ebbéli tapasztalatáról ír Moderson Ernı is könyvében. Errıl szól a következı bizonyságtételében Magdika

136

is. Istenünké legyen a dicsıség: İk nem adták fel a sátán elleni harcot, így Jézussal gyızelemre jutottak!




S

zörnyő természető asszony lakott a szomszédságunkban. Állandóan gyötörte menyét az átkaival. Olyanokat mondott neki, hogy még halála után sem hagy neki nyugtot. Nem tudom, mennyire vette komolyan a fiatalasszony ezeket a rémisztgetéseket akkor. Azt viszont tudom, hogy miután pár évvel ezelıtt meghalt az anyós, menye gyakran látta ıt megjelenni otthonában. Ezek a rémképek teljesen kikészítették Pannikát. Pszichiátriai kezelésre került. Egy idıben többet volt a kórházban, mint otthon, de állapota nem javult. Tudta rólam, hogy hívı vagyok. Késıbb tılem kért tanácsot, mit tegyen. Igei ismereteim alapján azt mindenképp tudtam, hogy anyósát nem láthatja, legfeljebb az anyósa formájában megjelenı démonnal lehet dolga. Többszöri beszélgetés során mind többet szerettem volna megtudni a különös jelenségrıl, ezért gyakran meglátogattam ıt. Hamarosan felismertem, hogy a démonok kínozzák Pannikát. Egyik nap azt tanácsoltam neki, hogy ha ismét megjelenik az „anyósa”, akkor hangos szóval kiáltsa: „Távozz tılem, a Jézus nevében!” Majd ezután hazamentem. E tanácsomnak rám nézve szörnyő következménye lett. Este lefeküdtem és hamar elaludtam. Álmomban megtámadott egy démon és olyan erıvel rázott, hogy belehaltam. Lelkem az ágyam felett lebegett és onnan néztem, amint testem dobálódzik. Nagyon megijedtem, de azért tudtam gondolkodni. Jézus nevét hívtam segítségül és az ı nevében parancsoltam az engem kínzó démonnak. Az pedig elengedett. A rázkódás megszőnt, én pedig felébredtem és tudtam, hogy jó tanácsot adtam Pannikának, ezért a démon engem akart elpusztítani. Mellár Magdolna




I

sten szinte minden városban szabadulásokat készített elı, amelyeknek mindenki, aki megjelent, tanúja lehetett. Az emberek itt is, ott is megnyitották a szívüket az evangélium elıtt, amikor látták Isten erejét a gonosz felett. Hamarosan megtanultam: nem az én személyem volt az összeütközés középpontjában, hanem a bennem lévı Krisztus. Ugyanez igaz a megszállott személyekre is: nem velük ke137

rültem konfliktusba, hanem a bennük lakozó gonosszal. Rájöttem, hogy semmi okom a félelemre. Ha egy démonoktól megszállt személy sikítozni vagy rángatózni kezdett, nem bennem akart kárt okozni. Teljes biztonsággal lehetett kiőzni a démonokat. Sıt, a démonok sokszor el akartak futni elılem, el akarták kerülni a velem való összeütközést. Sokszor kiabáltak így az általuk megszállt személyeken keresztül: „Nem vagyunk itt. Már elmentünk. Hagyj békén minket!” Lester Sumrall

Felhatalmazás nélkül ne tedd! Csel 19:13-16. „Erre a vándorló zsidó ördögőzık közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektıl megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: ’Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!’ Egy Szkéva nevő zsidó fıpap hét fia is ezt tette. A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: ’Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?’ Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyőrte ıket, és föléjük kerekedett, úgyhogy meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.”

Az Úr olykor beszél, máskor nem beszél az ördöggel Jób 1:7-12. „Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt az ÚRnak: Nem ok nélkül féli Jób az Istent! Hiszen te oltalmazod ıt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá arra, amije van, majd káromol még téged! Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elıl.”


Mt 4:3-10.

Jézus megkísértésekor a pusztában párbeszéd alakult ki Jézus és az ördög között. Az utóbbi különbözı trükkökkel próbálta Jézust iránta való engedelmességre bírni. Jé138

zus azonban egyetlen ponton sem dılt be a trükknek, Isten Igéjével elvetette az ajánlatokat. Jézus nem engedte beszélni az ördögöket Mk 1:34. „…sok ördögöt is kiőzött, és nem engedte beszélni az ördögöket;” Lk 4:41. „Ördögök is kimentek sok emberbıl, és ezt kiáltozták: ’Te vagy az Isten Fia!’ De rájuk parancsolt, és nem engedte ıket beszélni…” Mk 3:11-12. „A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták ıt, leborultak elıtte, és így kiáltoztak: ’Te vagy az Isten Fia!’ İ azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.”


Érdekes, hogy „a tisztátalan lelkek leborultak elıtte”. Itt azt láthatjuk, hogy Jézus a tisztátalan lelkeket azonosítja a megszállott személlyel. Ez esetben az emberi lény jelentısége kisebbé válik a benne-lakóétól, a tisztátalan lény dominál. Még frissen él bennem az eset, ami 2001 tavaszán történt. Közvetlen közelrıl kellett látnom, hogy a démonok teljesen hatalmukba kerítettek egy személyt, aki Isten gyermekeként élt, de az életében felhalmozódott bőnök miatt teljesen képtelenné vált a sátánnak ellenállni. Az embereket meg tudta téveszteni, kifelé szépet és jót mutatott, de az élete során felgyülemlett bőnök most rászakadtak és nem tudott kitörni a sátán leigázása alól.




E

gy nagy házhoz érkezett, amely az angol méretek szerint valóságos palotának számított. Csengetett. Egy szomorú arcú ember nyitott ajtót. Wigglesworth úgy viselkedett, mint máskor is. „Wigglesworthnak hívnak. Kaptam Önöktıl egy levelet.” Az ember kérte, hogy jöjjön be. Wigglesworth késıbb elmesélte: „Egy csodálatos folyosón vezetett végig, majd egy lépcsın mentünk fel. Egész idı alatt egy szót sem szólt. Odafönn kinyitott egy ajtót és mutatta, hogy menjek be. Aztán becsukta mögöttem az ajtót, İ nem jött be.” Wigglesworth ott olyat látott, ami teljesen megdöbbentette: Három erıs férfi próbált meg egy 17 év körüli, szép lányt fogva tartani. Nem sok sikerrel, ugyanis a lány megszállott volt. 139

A lány apja, aki nagyon gazdag volt, nem akarta, hogy a lánya egy gumi-cellába legyen bezárva. Inkább fizetett embereket, akiknek a faladatuk volt, hogy a lányra figyeljenek, hogy ne tegyen kárt magában. A lány hirtelen megérezte Wigglesworth jelenlétét és abbahagyta a tombolást. Vad tekintettel meredt rá és azt mondta: „Tudom, ki vagy Te. Wigglesworth vagy, a Mindenható szolgája.” Micsoda egy ajánlás az, mikor Isten egy emberét a démonok felismerik! Wigglesworth azt mondta: „Tartsd a szád, parancsolom a Jézus Krisztus nevében!” Erre a lány a szoba legtávolabbi sarkába húzódott vissza. Wigglesworth követte. A lány félelmetes szemekkel bámult rá. Wigglesworth megszólalt: „Nem azért jöttem, hogy szórakozzam veletek, ti tisztátalan lelkek! Azonnal menjetek ki belıle és többet nem nyúlhattok hozzá!” Egy rettenetes kiáltással 12 démon hagyta el ıt. Azonnal észrevette, hogy meztelen és rémület kiáltásával rohant ki a szobából. Az emberek követni akarták, de Wigglesworth visszahívta ıket és megmagyarázta, mi történt. Tíz perccel késıbb hallotta, amint a hálószoba ajtaja kinyílik, majd bezáródik és valaki halk léptekkel megy lefelé a lépcsın. Ezután Wigglesworth is lement és megivott egy csésze teát egy édesapa, egy édesanya és egy nagyon szeretetre méltó lány társaságában, akirıl nem lehetett elhinni, hogy 15 perccel ezelıtt még egy tomboló megszállott volt. Albert Hibbert

Jézus szóba állt az ördöggel Mt 4:3-4. (4:1-11.) „Ekkor odament hozzá a kísértı, és ezt mondta: ’Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.’ İ így válaszolt: ’Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Mk 5:9. (Lk 8:30.) „És megkérdezte tıle: ’Mi a neved?’ Az így felelt: ’Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Lk 8:31-32. „Ezek nagyon kérték ıt, ne parancsolja ıket vissza az alvilágba. Ott a hegyen legelészett egy nagy disznónyáj; azt kérték tehát a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. İ pedig megengedte nekik.”


140

M

ár készültünk volna elmenni, amikor hirtelen, mint egy villámlás, a démonok visszajöttek. A lány sikoltozott. Én rájuk kiabáltam: – „Miért jöttetek vissza? Távoznotok kell, és nem térhettek vissza!” Újra angolul válaszoltak a lányon keresztül: – „Tisztátalan a lány, jogunk van itt lenni…” Éppen el akartunk menni, amikor megismétlıdött az elıbbi jelenet. Ezúttal már bosszantott a dolog. Ráparancsoltam a démonokra, hogy mondják meg, miért jönnek vissza. Angolul válaszoltak: – „A lány nem kérte, hogy hagyjuk el ıt. İ még akar minket. Csak te akarod, hogy elmenjünk…” Lester Sumrall

Jézus elutasította az ördög ajánlatait JÉZUS MEGKÍSÉRTÉSE Mt 4:1-11., Mk 1:12-13., Lk 4:1-13.


Nekünk is el kell utasítanunk az ördög ajánlatait! 1Móz 4:7, Jk 4:7.




M

egyek, megyek – válaszolt a gonosz szellem –. Hozzátok vissza a varázslót, akkor majd elmegyek… – Nem! – válaszoltam. Mi nem hozzuk vissza a varázslót. Mi nem tisztelünk téged, és semmit nem teszünk a kedvedre, hanem parancsolunk neked, hogy azonnal menj ki a leányból! – Megyek, megyek; hagyjatok azonban egy kis idıt, még néhány dolgot el kell intéznem. – Nincs idıd. Menned kell! – mondtam élesen. – Jézus hatalmába kerített! – üvöltött a hang. A mélységbe őz! – Majd Wandy teste rendkívüli módon kezdett rángatózni, nagyot kiáltott, úgy, hogy az ember ereiben megfagyott a vér. Visszahanyatlott párnájára és nyugodtan feküdt. … Ahogy figyeltük, kinyitotta szemeit. Felemelte fejét, és csodálkozott, hogy hányan merednek rá. … Todd és DeAnn Burke

Jézus teljesítette az ördögök kérését Mt 8:31-32. (Mk 5:1-20., Lk 8:26-39.) „…ezt kérték tıle az ördögök: ’Ha kiőzöl minket, küldj a disznónyájba.’ İ pedig ezt mondta nekik: ’Menjetek!”

141

Nagy kiáltozással távoznak Mk 1:26. „A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belıle.” Mk 3:11. „A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták ıt, leborultak elıtte, és így kiáltoztak: Te vagy az Isten Fia!” Mk 5:7. „…és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!” Csel 8:6-7. „A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és sánta is meggyógyult…”


A démonok gyakran nagy hangoskodást rendeztek a szabadulást megelızıen, alatta vagy azt követıen. E jelenségeket Jézus rendszerint nem akadályozta meg.




E

ste Ernıke hánykolódott a kiságyában és ordított. Szaggatja ıt a gonosz lélek – jutott eszünkbe. Másfél óráig tusakodtunk, mire megszabadult. Ekkor disznósivításhoz hasonló hangot hallottunk az udvar felıl. Kinéztünk, de semmit sem láttunk. A tisztátalan lélek hallatta ezt a hangot, ami kiment Ernıkébıl, ez meggyızıdéssé lett bennünk. S. Éva 1953.




K

ülönösen megrázó esemény volt Tahiban P. Béla egyetemista fiú démoni megszállottságból való szabadulása. Amikor imádkoztak érte, olyan éktelen ordítás szakadt ki belıle, hogy a táborban lévı hat-hétszáz ember egy emberként hullott térdre… A fiú azonban megszabadult, ami gyızelmes áttörést jelentett. Késıbb újpesti lányt vett feleségül és egész életre szóló szoros lelki-közösség jött létre köztünk. Kovács G.

Erıszakos jelenségek kíséretében távoznak Mk 9:25-26. „Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: ’Te néma és süket lélek, 142

megparancsolom neked: menj ki belıle, és ne menj bele többé!’ Erre az felkiáltott, erısen megrázta ıt, és kiment belıle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van.” Lk 4:35. „Jézus azonban ráparancsolt: ’Némulj el, és menj ki belıle!’ Erre az ördög odavetette ıt közéjük, kiment belıle, de semmi kárt nem tett benne.”




A

leány még mindig győlölettel nézett rám, majd újból a földre vetette magát, miközben kiáltozott és harapdálta a karját. Teste görcsösen rángatózott. Habzó nyál vérrel keveredve jött ki a szájából s közben fogaival az alsó ajkát harapdálta. A családtagok megpróbálták ıt fékezni, ı azonban maga körül csapkodott és ellökdöste ıket. … A lárma több kíváncsi embert csalt be az utcáról. … Ismét belevéste fogait karjába. Én egy pillanatot sem akartam elveszíteni, hanem kirántottam a karját a szájából…” A lány megszabadult, és élete teljesen helyreállt. Todd és DeAnn Burke

A szabadság megtartása A kiőzött démonok tartózkodási helye Mt 12:43. „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbıl, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál.”

A kiőzött démonok megpróbálnak visszatérni eredeti lakásukba Mt 12:44-45. „Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az elıbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is.” 2Pt 2:20-22. „Mert ha az Úrnak és az Üdvözítı Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitıl, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsınél. Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: ’A ku143

tya visszatér a maga okádására,’ és: ’A megfürdött disznó sárban hempereg!” 1Jn 1:7-9. „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ı maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ı Fiának vére megtisztít minket minden bőntıl. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bőnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bőneinket, hő és igaz ı: megbocsátja bőneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”


Nincs bennem félelem, de nem is tudom a választ az ezen Igék olvasása során felmerülı kérdésre: Miért van oly sok probléma a környezetemben a megszabadult emberek újabb elesése kapcsán? Többekben felmerült már a kérdés: érdemes-e elindulni, érdemes-e beállni az Úr szolgálatába, amikor az Ige világosan mondja, hogy az elbukottak állapota rosszabb lesz, mint ha meg sem ismerték volna az Urat? Szomorú szívvel kell megállapítanom, hogy lelkigondozói munkám során sok emberrel találkoztam, aki átadta életét Jézus Krisztusnak, boldogan követte İt, és aztán hirtelen, vagy lassabban elesett. Majd miután felállt, az elesése ismétlıdött. Most is magam elıtt látok fiatal fiúkat és lányokat, felnıtt férfiakat, nıket, akiknek életében csodálatos megtérés volt, szakítottak bőnös múltjukkal. Boldogan követték az Urat és aztán egy idı után leblokkoltak, elkezdtek bukdácsoló életet folytatni, majd némelyek teljesen feladták és kiszolgáltatták magukat az ördögnek, mások pedig ma is kínlódnak. Nagyon nehéz még magam elıtt is kimondani, mégis ki kell: Vannak testvérek, akik becsapják magukat és lelkigondozójukat azzal, hogy elhallgatnak bizonyos bőnt, vagy bőnöket. János apostol azt mondja: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bőnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.” Csak akkor tudunk Jézus Krisztussal élı és szoros kapcsolatban élni, ha felszámoljuk a bőnt. A bőn felszámolásának pedig csak egyetlen módja van: a bőnbánó megvallás. A Szent Szellem gyakran megmutatja, hogy valakinek az éle144

tében rejtett bőn van, vagy nem is rejtett. İ maga is tudja, és arról is tud, hogy a lelkigondozója tudja, mégis próbálja elhallgatni, vagy elbagatellizálni. Egyszerően nem akarja a világosságra hozni. Ezt látom Krisztián életében is. Évek óta esik-kel. Legutóbb, talán jó két hónapja kezdett ismét járni a Közösségbe. Bekapcsolódott a gyülekezeti életbe. Aktív, amikor itt van és imádkozik is rendszeresen, ha jön, de nincs nála teljes felszabadulás. Azért nincs, mert nem hajlandó szembenézni önmagával, és az isteni törvény szerint megszabadulni a bőntıl Jk 4:17. Kerülı utakkal próbálkozik. Hosszú imádságaiban a többes szám elsı személyét használja. A probléma addig nem szőnik meg, a bőnétıl addig nem szabadul meg, amíg Dáviddal együtt nem jut el oda: „Megvallottam neked vétkemet, bőnömet nem takargattam.” Zsolt 32:5. Az idézett Ige azt mondja nekem: ha egy hívı a világosságban él, akkor Jézus Krisztus vére minden bőntıl megtisztítja ıt. Élete bezárt körré változik. Egészséges, jó és bizalmas kapcsolata alakul ki a gyülekezeti testvériséggel és nem kell félnie az ismétlıdı elesésektıl. Így nem ad alkalmat a démonnak, hogy hetedmagával térjen vissza az életébe. De ha fel nem ismert, vagy meg nem vallott bőn van az életében, akkor a kör nyitott, az ellenség ott be tud lépni és a korábbinál szörnyőbb állapotot hoz létre. A Krisztus világosságában járás védelmet és nem elbizakodottságot, büszkeséget hoz. A gonosz akkor is támad, ha életed Krisztusban van elrejtve. A sátán nem adja fel. Megpróbál elgáncsolni, bőnbe taszítani. Azonban a Krisztusban elrejtettség védelmet jelent számodra. Az Úr Jézus vére alatt oltalmunk van a gonosztól. Tiszta és szent életet kell élnünk. Vigyázva és imádkozva kell résen lenni folyamatosan! Amikor a kiőzött démon vissza akar jönni, ellene kell állni, és a Jézus nevében elzavarni!

A szabadulások következménye - Dicsıséget szerez a mennyei Atyának - Emberek ezt látva megtérnek


145

Mt 9:1-8. (Lk 5:17-26.) A gutaütött meggyógyítása „Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el ıket; és dicsıítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.” Lk 9:43. A megszállott fiú meggyógyítása „Ekkor mindnyájan elámultak az Isten nagyságán.” Mk 5:18-19. Gadarai megszállott „Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte ıt az elıbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. İ azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled és hogyan könyörült meg rajtad.”


Jézus ez esetben még azt sem engedte meg a gyógyult gadarénusnak, hogy İt kövesse, hanem hazaküldte övéihez, hogy ott beszéljen a végbement csodáról. İ tehát Jézus parancsára lett az evangélium hirdetıje.


Csel 8:6-7. Ébredés Samáriában „A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek…” Csel 19:11-12, 20. Efézusban „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén levı kendıket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tılük, a gonosz lelkek pedig kimentek belılük… Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerısödött.”


Lester Sumrall tinédzserként a TBC-vel viaskodva valójában Istennel harcolt. Nem akart megtérni. Isten aztán látomásban mutatott neki egy koporsót és egy Bibliát, ezzel a kommentárral: „Ma éjjel vagy azt a koporsót, vagy ezt a könyvet választod. Azt akarom, hogy hirdesd az én beszédemet, vagy ma éjjel meghalsz.” Lester a prédikálást választotta, és egész életét az Úr szolgálatára szánta. Az ötvenes években a Fülöp-szigeteken kezdett szolgálni, de sok nehézségbe ütközött. Amerikaiként nem sok esélye volt, hogy odafigyeljenek rá. De mivel az Úrnak terve volt 146

vele ott, megváltoztatta az esélyeket. Az egész ország megnyílt elıtte egy közismert megszállott szabadulása nyomán. Százezrek tértek meg és csodálatos ajtók nyíltak meg elıtte, hogy prédikáljon a legnagyobb helyeken. Mindez egy csoda folytán. És ebben a csodában kulcsszerepe volt a böjtölésnek. Íme egy kis részlet a történetbıl:




E

lızı este óta nem ettem, úgyhogy leültem a szobámban; imádkoztam és böjtöltem egész nap. Másnap reggelre már két éjszaka nem aludtam, és egy nap és két éjjel nem ettem. Éreztem Isten erıs Szellemét. Bementem a Bilibid börtönbe. A vaskos falakon belül úgy éreztem magam, mint Illés, amikor Isten és a Baál prófétái között folyt a küzdelem – és a jelenlévık szemtanúi lehettek annak, hogy Isten az Úr. … A démonok káromolták Istent, én meg parancsoltam nekik, hogy menjenek el… A lehetı legdurvább módon szidalmaztak engem, és kijelentették: nem áll szándékukban elhagyni a lányt. Úgy tőnt, a sötétség erıi is rájöttek, hogy halálos küzdelemrıl van szó. Ez a harc nem egyszerően Clarita Villanueváért folyt. A sajtó ott tátotta a száját a hátam mögött, én pedig tisztában voltam vele, hogy a harc Maniláért, a Fülöp-szigetekért zajlik. Mosolyogtam, mert tudtam, hogy Jézusé a gyızelem. Végre úgy tőnt, a lány megszabadult; a démonok nem beszéltek többet velem, és a lányt sem harapdálták már. Sokan a körben állók közül már azt hitték, hogy megszabadult, de a bensımben éreztem, hogy ez még nem következett be. Már majdnem dél volt, én úsztam az izzadságban, és ki voltam merülve. Körbepillantottam: sokan a könnyeikkel küszködtek. Megindította ıket ez a csata. Azt mondtam dr. Lara-nak, hogy fáradt vagyok, és szeretnék hazamenni imádkozni és böjtölni, de másnap újra eljövök. A következı napot az Úrral való közösségben töltöttem. Csodálatos volt. Éreztem, hogy Isten ereje betölt, és buzdít, hogy ne féljek. … Másnap reggel… a harc újból elkezdıdött. A démonok rájöttek, hogy ez az utolsó esélyük. Átkozódtak, magukhoz ölelték az áldozatukat, de a második imával és böjttel töltött nap meghozta a gyümölcsét. Végre éreztem, hogy enged a nyomás, elmentek. Clarita megnyugodott, a démonikus pillantás eltőnt a szemébıl; mosolygott… Clarita gyógyulása annyira felkavarta az orvosát, hogy ragaszkodott ahhoz: vele menjek a polgármester irodájába. Ezt 147

mondta: – Ó, Istenem! Polgármester úr, higgye el, még soha nem látott ehhez foghatót! Hallottuk az ördögöt. Láttuk, hogy dühöng. Hallottuk az átkozódását. Istenem, ez az ember meggyógyította azt a lányt!… A polgármester odalépett hozzánk, és átölelt: – Mit adhatnék önnek? Kívánjon bármit! – Van néhány tervezetem önnél; már hónapok óta várom, hogy aláírja. … Ott helyben aláírta … és hozzátette: – Ha bármi gondja van ebben a városban, keressen meg, mert magam fogok eljárni az érdekében… Az újságok tele voltak Isten erejérıl szóló hírekkel… A tevékenységünk ismertté vált az egész Fülöp-szigeteken… A polgármester megírta az engedélyt arra, hogy használhatjuk a polgármesteri hivatallal szemben lévı városi parkot. … A hathetes evangélizáló kampány alatt százötvenezer ember vallotta meg a hitét… A Fülöp-szigeteken ma sok millió megtért él – egyetlen lány szabadulása folytán… A Roxas Parkban tartott evangélizáció a város – vagy inkább az ország – történetében a legnagyobb ébredést indította el. … Huszonöt év elmúltával az ébredésnek még mindig van kihatása… Lester Sumrall




T

udtam, hogy az Úr azt akarja, hogy cselekedjem. Reszkettem, de nem volt más választásom. „Testvérek, most egy pillanatra félbeszakítom bizonyságtételemet – mondtam –. Sokan nem tudják itt Isten gazdagságát befogadni, amelyet nekünk ma Isten ad. A sátán szolgái megbilincseltek titeket.” Mély lélegzetet vettem, rövid imát mondtam, aztán hangosan kiáltottam: „Jézus nevében parancsolom minden sötét hatalomnak, akik Isten áldásait távol tartják az emberektıl: Távozzatok! Menjetek ki ezeknek az embereknek a szívébıl! Menjetek ki a templomból! Menjetek, ahová Isten küld titeket!” Aztán becsuktam a szememet, kezemet felemeltem és imádkoztam: „Uram, most védj meg minket drága véred által. Ámen.” Meg voltam rémülve, de biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy Isten megbízásából cselekedtem. Amikor kinyitottam szememet s ránéztem a nagy gyülekezetre, láttam, hogy csoda történt. Örülni kezdtek, s ahogy folytattam bizonyságtételemet, tapasztaltam, hogy szomjas szívvel isszák az élı vizet, amit számukra kitöltöttem. Corrie Ten Boom

148


reztem, hogy mint egy ping-pong labda, valami elkezd fel-le mozogni a hátgerincem táján, amirıl tudtam, hogy ez a jógi kundalini szellem. Aztán átsuhant az elmémen, hogy hívjam be Jézust a szívembe. Bár biztos voltam benne, hogy már ott volt, hiszen mindenki más is ott volt, mégis ezt mondtam: – Jézus, jöjj a szívembe! Ha te vagy az egyedüli igaz Isten, akkor csak Téged akarlak. Ezután parancsoltam: – Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Ha nem, akkor megdorgállak Jézus nevében. Két órán belül a Sakti szellem minden jóga-energiával együtt teljes egészében elhagyta a testemet és a lábaimon át a földbe távozott. Amikor felkeltem, felismertem, hogy drámai módon megváltoztam. Újra az a Ronald Cohen voltam, aki sok-sok évvel azelıtt... Ahogy kisétáltam abból a jurtából, észrevettem, hogy minden aura, pszichikai erı, minden jógi hatalom abban a pillanatban elhagyott, amikor a démoni szellem eltávozott.

É

Ronald Cohen

149

HARC A GYİZELEMÉRT A sátán harcol Isten ellen. Ezt úgy teszi, hogy eljön az emberekhez, és kárukra van. Becsapja ıket, hazudik nekik, megkísérti ıket. Betegséggel, depresszióval, félelemmel gyötri ıket. Haragot, utálatot, győlöletet szít közöttük. Végsı célja, hogy a tőz tavába magával vigyen az emberek közül, akit csak tud, hogy ık is ott szenvedjenek örökkönörökké. Ezért igyekszik mindenkit Isten ellen fordítani, és testi halált okozni minél elıbb, hogy az illetı közben meg ne térjen és így a pokolba kerüljön. Felhasznál erre minden eszközt, amit csak tud, a betegségtıl a katasztrófán át az öngyilkosságig. Miért van akkor, hogy nem fordul mindenki Isten ellen, és nem hal meg fiatalon? Azért, mert nem csak az ördög van a világon. Isten nagyon szeret bennünket, és azt akarja, hogy ne váljunk az ördög martalékává. İ mindent megtesz ezért, és így minden embernek lehetısége van a gyızelemre, hogy ne kerüljön az ördög karmai közé a földön, és aztán ne a pokolba kelljen mennie. Mit tett Isten azért, hogy gyıztesek lehessünk? Meghagyta nekünk az Igében, hogy mi az igazság, így az ördög nem tud minket becsapni. Elküldte egyszülött Fiát, Jézust, hogy kereszthalála által megszabadítson a bőneinkbıl, és így közösségben lehessünk Istennel, szövetséget köthet velünk, emberekkel. Mivel Jézus elvégezte ezt az óriási feladatot, és kibékített minket az Atyával, így az İ gyermekei lehetünk. Elküldte Szellemét a földre, hogy bárki, aki Isten szövetségesévé vált, betöltekezhessen a Szent Szellemmel, és így képes legyen gyıztesen megállni az élet próbáiban. Azt is lehetıvé tette nekünk, hogy ha tiszta, megszentelt életet élünk, és hit által Jézus bennünk lakozik, akkor ennek a Jézusnak a nevében hatalmunk legyen az ördög felett, és ı semmivel se árthasson nekünk. Isten gyermekeinek is150

merniük kell Istentıl kapott hatalmukat a gonosz felett, és érvényesíteni is kell! A szellemi harc középpontjában tehát az ember áll. Isten és a sátán harcolnak az emberért, hogy földi életükre befolyással lehessenek, és szellemünket megnyerjék a menny illetve a pokol számára. (Ef 6:10-12.) A szellemi hatalmak tehát az ember feje felett harcolnak, és eldöntik, mi lesz az ember sorsa? Szó sincs róla! Isten, aki az élet minden alapelvét lefektette, így döntött, hogy az ember kezébe helyezi a saját sorsa feletti hatalmat. Ezzel óriási hatalmat és felelısséget kaptunk. Lehet, hogy némelyek azt mondják: „Bárcsak ne nekem kellene a jövımet meghatározni, hanem Isten tenné ezt meg!” De ezt a dolgot Isten már eldöntötte, és szabad akaratot adott nekünk. Mivel tudja, hogy az ördög hatalmasabb nálunk, és magunk nem tudnánk vele megküzdeni, ezért küldte el az Úr Jézust, aztán a Szent Szellemet, hogy szövetségre léphessünk İvele, és így kéz a kézben le tudjuk gyızni az ördögöt. Fontos megértenünk, hogy van, amikor Isten nem cselekszik addig, amíg mi nem kérjük erre. Miért? Mert İ maga adta át nekünk a jogot arra, hogy rendelkezzünk a sorsunk felıl. Ezt a jogot nem veszi vissza. Ugyanakkor kérhetjük a segítségét, és İ örömmel segít. Isten és ember tehát együtt gyızhetünk a gonosz felett, mert Isten így rendelkezett. Ha mi ezt felismerjük, és Istennel szövetségben részt veszünk a szellemi harcban, csodálatos lehetıségek nyílnak meg elıttünk: Miénk a gyızelem, mert a Gyıztes csapatában, Vele együtt küzdünk, és İ az Úr mindenek felett! Neki adatott minden hatalom menynyen és földön! İ legyızte a sátánt, kereszthalálával és feltámadásával kivívta a gyızelmet egyszer és mindenkorra! „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ı mindenkor él, hogy esedezzék értük.” (Zsid 7:25.) Hol és hogyan zajlik tehát a szellemi harc? Vitatni lehetne, hogy a levegıben, vagy az ember szellemében, vagy esetleg a testben, stb., de éppen, mivel szellemi harcról van szó, nem gondolom, hogy meghatározó lenne a helye. Sokkal fontosabb nekünk az, hogy minket hogyan érint. A szellemi harcot az ember vívja. Meglepı, hogy pont az em151

ber, aki földi lény? Ne felejtsük el, hogy mi is szellemi lények vagyunk! Isten a maga Szellemét lehelte az emberbe. Földi testben születtünk meg, de a szellemünk a lényünk legmeghatározóbb része, és ez örökkévaló. A szellemi harc során az ember találkozik a levegıbeli erıkkel: Istennel, mint szövetségessel, és az ördöggel, mint ellenséggel. A szellemi harc tulajdonképpen kimondott szavakkal történik. Hittel megvalljuk az Isten beszédét, és dicsérjük Istent már elıre a gyızelemért. Nagy segítségünkre van az írott Ige, amit ha hittel megvallunk, akkor már tulajdonképpen szellemi harcba kerültünk. Az ördög azonnal ellentámadásba lendül, mert számára nincs rosszabb, mint ha valaki hittel Isten beszédét mondja. A szellemi harc természetesen nem csak az írott Ige megvallását jelenti, és nem is mindig az ember kezdeményezi. Sajnos gyakran van, amikor az ördög támad és mi védekezünk. De védekezésbıl indulva is lehet gyızni! Jó hír azonban, hogy vannak emberek, akik feladva a nyugalmas életvitelüket, szándékosan, állandóan harcba kezdenek az ördöggel, hogy kiragadjanak a kezébıl embereket. Az ilyen aktív hívık kezdeményezık a szellemi harcban. Említettem Isten dicséretét, mint a szellemi harc gyakorlatának formáját. A dicséret és imádat különleges fegyver a szellemi hadviselésben. Nagyon hatékonyan mőködik, mert az imádat közben Isten megdicsıül, és ilyenkor gyakori, hogy szinte semmi egyebet nem kell tennünk, és a gyızelem a miénk (2Krón 20). Óriási segítség a szellemi harcban, ha telve vagy Szent Szellemmel, és az İ ajándékai mőködnek rajtad keresztül. E nélkül nagyon tanácstalan és erıtlen lehetsz. De gondold csak meg, ha szólsz nyelveken, ha mőködik az életedben az ismeret ajándéka és a szellemek megkülönböztetésének ajándéka, a gyógyítások ajándékai, vagy az isteni erık munkái! Tudta Pál apostol, hogy milyen nagy szükségünk van ezekre, ezért buzdít arra, hogy kérjük ıket Istentıl. Ezekben az utolsó idıkben még nagyobb szükségünk van rá, hogy mőködjenek az életünkben és gyıztesek legyünk!

152

Sokféle okból és többféle céllal kerülhetünk szellemi harcba. Néhány példa ezekre: - a test kívánsága miatt - a világ vonzása miatt - az ördög kísértése miatt -

megtérésért hitben való hőségért démonoktól való szabadulásért szolgálatban való helytállásért szellemi növekedésért folyamatos egészségért, testi gyógyulásért pszichés problémákból való gyógyulásért kísértésben való gyızelemért jelek és csodák megnyilvánulásáért, stb.

A lelki ajándékok egyike, a szellemek megkülönböztetésének ajándéka segít nekünk eligazodni, hogy eredményesebben végezhessük a szabadító szolgálatot. Jól ismert elıttünk, hogy a sátán elıszeretettel közelít felénk a világosság angyalaként (2Kor 11:14.), és így az ellenállás helyett kedves üdvözlésben részesülhet még Isten gyermekei részérıl is. Az ı csaló, megtévesztı viselkedése sokak számára feleslegessé teszi a szabadító szolgálatot, sıt egyesek kimondottan ellenzik azt. A Mt 12:22-32. közötti szakasz Jézus szabadító szolgálatát és kora vallásos vezetıinek ehhez való viszonyulását mutatja be. A 30. versben „Aki nincs velem, ellenem van” arról szól az Úr Jézus, hogy aki nincs vele ebben a szolgálatban, az ellenáll Isten Fia akaratának. Ha valakiben ellenállás van e szolgálat iránt, annak meg kell vizsgálnia a szívét, hogy nincs-e, akár csak rejtett démoni erı is az életében, amely az ellenállást kiváltja. Ennek megvizsgálása életbevágóan fontos, mert tragédia lenne ugyanabba a bőnbe esni, amelybe a gáncsoskodó farizeusok estek, akiknek Jézus ezt mondta: „Ezért mondom nektek: minden bőn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg.” Mt 12:31. Isten és az İ angyalai, valamint a sátán és az ı démonai között nagyon éles az ellentét, a kibékülés a két birodalom képviselıi között – az ellentétes célok miatt – teljesen lehetetlen. Nem meglepı tehát, hogy az Úr Jézus Krisz153

tus földön járta idején, amikor készült az emberiség megmentésére, útban a kereszt felé olyan nagy erıt vonultatott fel ellene a sátán. Bemerítkezése után közvetlenül Jézus ellen indított akciót a pusztában, ez azonban kudarcba fulladt. Megpróbálta hát İt ellehetetleníteni azáltal, hogy sok embert leigázott. Olyan sok gonosztól megszállott ember gyötrıdött abban a korban. Az utolsó napokban élünk. Jézus Krisztus visszajövetele nagyon közel van. Újabb nagy isteni dolog készül. Ne csodáld hát Kedves Olvasóm, hogy ma ismét olyan sok a gonosztól megszállott férfi és nı!

Harc a két szellemi hatalmasság között Ef 6:12. „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erık és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”




A

z ország hivatalos vallása a wódó, ami egyértelmően okkult. Cotonou város jelentése: a halál folyójának a szája. Ez a szellemiség behálózza és tönkreteszi az országot. Az emberek a pénzüket házi istenségekre költik, ami szinte minden otthonban van. Láttam felnıtteket, gyerekeket arcukon különféle alakzatokban vágott sebhelyekkel. Ezek jelzik a törzsi hovatartozást, és azt gondolják, hogy megvédik ıket a betegségektıl. Ám az ország elnöke újjászületett keresztény, és mindent megtett azért, hogy idejöjjünk, és sok lehetıségünk volt arra, hogy csapatok menjenek evangélizálni. Naponta azzal néztünk szembe, ha evangélizálni mentünk, hogy minden ellenünk dolgozik. Valóságosan megtapasztaltuk, hogy szellemi síkon nagy harc folyik. A csapatok kisbusza egytıl egyig lerobbant, és útközben sokunk megbetegedett. Hasmenés, influenza vírus, gyengeség, gyomorpanaszok. Egy mérges hangyafaj kelési ideje is épp erre az idıszakra esett. Ha megcsípett valakit, mintha kelések lettek volna a bırön, és ha hozzáértünk, akkor az ép területre is átterjedt. Emellett égett és viszketett. Elıször nem tudtuk, hogy milyen veszélyes, és így folyamatosan terjedt. Itt nem a könyvesboltba váró tömegek hosszú sora miatt voltunk fáradtak. Mintha a levegı, ami körülvett bennünket, az lett volna a nehéz… 154

Ezekben a nehézségekben Isten csodákat tett. A csapatok nagy része betegen jött vissza, de azzal az örömmel, hogy falvak tértek meg. Voltak olyan helyek, ahol a falu a királyával együtt. Egyik helyen a falu királya elzavarta a varázslókat és az összes házi istenséget egytıl egyig név szerint említve, Krisztus nevében megtagadva. Ezeken a helyeken gyülekezet indult el a helyi pásztorok plántálásával. L. M.




M

ost egy rövid kis bizonyságtételt írok le. Barnabás és Pisti beszélgetnek. Barna azt meséli, hogy a katonaságnál volt asztaltáncoltatás. Arról beszél éppen, hogy ı nagyon idegenkedett ettıl, titokban imádkozott, hogy ne sikerüljön. Valóban nem jött össze. Aki az egészet összehozta, egyszerően nem értette, hogyan történhetett ez, noha mindig sikerülni szokott a szellemidézés. Tóth I-né


Jel 12:7-11. „Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt…” Dán 10:13. Mennyei követ jön Dánielhez „A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mikáél, az egyik legfıbb vezér, segítségemre jött…” Mennyei követ (emberhez hasonló lény) Dán 10:20-21. „…Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével, és ha abból a harcból kikerülök, a görögök vezére következik… – Senki sincs, aki velem tartana azok ellen, csak Mikáél, a ti vezéretek.”


„Én vagyok a Pnom Penh-i démonok legfelsıbb ura – jelentette ki a hang –. Nincs olyan kambodzsai, akinek hatalma lenne rajtam. Te nem tudsz engem kiőzni. Parancsolom, hogy távozz! Menj most!” Ezt egy fiatal kambodzsainak mondta, aki segíteni akart a megszállotton, de nem volt ehhez még kellıen kipróbált. Eljött, és kérte a segítségemet, én pedig hatalmam tudatában szembeszálltam a démonnal, és megszabadult a lány. Todd Burke

155

A gonosz erık tevékenysége

2

003. szeptember 30. kedd 7:23 Brutális kegyetlenséggel végzett volt barátnıjével egy 24 éves fiatalember Sátorhelyen, mert nem tudta elviselni a szakítást. A férfi a lány egyik barátját is megsebesítette. A helyszínrıl elmenekült, de a rendırök még aznap megtalálták. A 21 éves lányt nagyszülei lakása elıtt támadta meg vasárnapra virradó éjszaka a férfi. A betonba verte a fejét, majd átvágta a torkát. A Magyar Televízió beszámolója szerint a lány közelben tartózkodó barátai megpróbálták lefogni a támadót, de már elkéstek: addigra a lány meghalt. A férfi a dulakodásban késsel megsebesített egy másik embert is, majd elmenekült a helyszínrıl, a rendırség vasárnap délután fogta el. Édesanyja szerint fia nem gyilkos, annyira emésztette magát a lány miatt, hogy elveszítette az eszét. A pár egy éve szakított, elıtte öt évig jártak együtt. A gyilkosság elıtt a férfi azt mondta volt szerelmének: „Ha nem lehetsz az enyém, ne legyél másé sem!” A falubeliek elmondása szerint a tettes csendes, udvarias férfi volt.


Harminckét évvel ezelıtt kötöttek házasságot. Elhatározták, hogy minden lehetı idıt megragadnak a pénzkeresésre. Majd ha utolérik magukat és a fiatal feleség a munka melletti aktív tanulásával megszerzi a diplomát, akkor akarnak egy fiút. No de a forgatókönyv szerinti terv nem jött össze. A feleség még csak félúton járt a diploma megszerzésében, amikor terhes lett. A fiatalasszonynak nem voltak bibliai normákhoz kötıdı elvei, számára az nem jelentett volna semmi erkölcsi terhet, hogy abortuszt igényeljen, de hazájának akkori törvényei ezt kizárták. Ez megszomorította a házaspárt, de különösen a feleség nem tudta feldolgozni. A bébi megérkezése újabb bombát robbantott a családban, mert merészkedett kislánynak születni. Teljes volt a csıd. Egyelıre nem akartak gyereket, késıbb pedig fiút, és íme gyorsan befutott a kislány. Az új élet felett való öröm helyett a szomorúság, az elkeseredettség költözött a házba. Csöppet sem csodálkozom, hogy ilyen elutasítottság 156

légkörében a két-három, majd öt-hat éves kislány egyre nehezebben kezelhetıvé vált. A kezdeti évek rossz viszonyulása után az apa megenyhült és már szeretettel viszonyult Ildikóhoz, az anyuka azonban nem tudott úrrá lenni csalódottságán és felettébb durván viselkedett lányával. Számtalanszor elverte és esetenként úgy felbıszült, hogy nem tudott uralkodni magán, Ildikónak még a fizikai épsége is veszélyben forgott. Azzal, hogy a szülık helyet adtak a démoni tevékenységnek, újabb és újabb démon költözött már nemcsak a felnıttekbe, hanem a kicsibe is. Tinédzser éveinek kezdetén már Ildikó maga is látta, hogy ez abszolút nem normális állapot, amit ı tesz, de nem tudott másként cselekedni. Egy évtized telt el így életébıl, mikorra valakinek a segítségével felismerte, hogy az ördög tette tönkre a család életét. Közben édesapja meghalt, édesanyja újból férjhez ment, de neki ekkor még nem volt találkozása Jézus Krisztussal, és nem ismerte fel azt sem, hogy az ördög tette vele ezt a gonoszságot. Megtérése után némi változás következett Ildikóban, de megfelelıen nem tudta kezelni a helyzetet és fizikálisan is beteg lett. Nem tudta ellátni munkáját, és diplomás létére fizikai munkával próbálkozott. Ez sem sokáig ment, azt a munkahelyet is elveszítette. 2005-ben keresett fel bennünket. Segítı szolgálatunk nyomán felismerte, hogy vétkezett édesanyja ellen. Bőnbánatot tartott és buzdításunkra felkereste ıt távoli otthonában, hogy bocsánatot kérjen tıle. Az anya megbocsátott és ezzel elindult egy olyan gyógyulási folyamat, amely átterjedt az édesanyára is. Az ördög, mint mindig, most sem adja olcsón. Megpróbálja hatalmát megırizni a család felett. Az anya még nem gyógyult meg teljesen, de Ildikó 2007-ben már bizonyságot tett a szabadulásáról. Üldözési mánia 3Móz 26:17, 36-37. „Szembefordulok veletek: megvernek ellenségeitek, és uralkodni fognak rajtatok győlölıitek; akkor is menekültök, ha senki sem üldöz titeket… Akik pedig megmaradnak közületek, azoknak a szívében gyávaságot keltek ellenségeik földjén, úgyhogy üldözni 157

fogja ıket még egy szél-őzte falevél zizzenése is; menekülnek, mintha fegyver elıl menekülnének, és elesnek, pedig senki sem üldözi ıket. Elbotlanak egymásban, mintha fegyverrel őznék ıket, pedig senki nem üldözi ıket, és nem tudtok ellenállni ellenségeiteknek.”


A 26. rész 3. versétıl kezdıdıen olvashatunk arról, hogy Urunk megáldja a parancsolatainak engedelmeskedı, azokat megtartó gyermekeit. A 8. versbıl láthatjuk, hogy az engedelmesek a túlerıvel szemben is gyıztesek. A 14. verstıl kezdıdıen pedig szomorú felsorolását láthatjuk azoknak a büntetéseknek, melyeket az engedetlenek kapnak. Az elıbbiekkel szemben ezek erıtlenek, elutasítottak, legyızöttek. Az ellenség üldözi ıket és elfogja, hogy elpusztítsa a legyızötteket. Sıt még ott is üldözést vélnek, ahol valóságosan nincs is. Félelem övezi ıket, bátortalanokká lesznek, menekülnek akkor is, ha nem követi ıket az ellenség. Mindenkitıl félnek, még a legjobb baráttól és a legközvetlenebb rokontól is. Teljes bizalomvesztésben szenvednek. A mindennapi életben azt látom, hogy mindez egy kis engedetlenséggel kezdıdik. Mellızik a szeretı Isten parancsát. Tudják, hogy mit kellene cselekedni, de nem teszik. *** Bartók nénit már idıs korában ismertem meg. Közel volt a 80. életévéhez, amikor otthonunkba költözött. Már az érkezését követı napokban kiderült, hogy mindenkivel szemben bizalmatlan. Félelmekkel teljes életet élt. Állandóan leskelıdött. Figyelte a nıvéreket, akik gondozták. Szemét tartotta a takarítónın és a mosónın is. Gyakran jött hozzám panasszal, hogy meglopták. Máskor különbözı bogarakat látott szobája falán, a mennyezeten, vagy az ágy és a fal között. Hívott megmutatni, de én soha sem találtam az apró kártevıket. Hamar rájöttem, hogy mindezek a néni képzeletében születtek meg. Korábbi lelkipásztorát jól ismertem. Eljött ı is meglátogatni a nénit. Tıle tudtam meg, hogy idıs korában tért meg. Szépen beépült a gyülekezetbe és annak imádkozó tagjává vált. A múltját sem ı, sem mi nem ismertük. Gyermekei szerették és a távolság miatt ugyan nem túl gyak158

ran, de rendszeresen látogatták. Szeretetüket ezzel is kifejezték az édesanya iránt. Nehéz, nagyon nehéz volt segíteni ıt. Az itt idézett Ige emlékeztet engem Bartók nénire. A félelem miatt ott is ellenséget látott, ahol nem volt. Átszervezés kapcsán tılünk távoli, másik otthonba került. Kapcsolatunk megszakadt. Nem tudom hogyan alakult élete. Nem tudom, hogy abban az otthonban tudták-e ıt lelkileg segíteni és a szabadulás útjára vezetni. Remélem azonban, hogy igen.

Az ellentétes erık összecsapása 1Kir 18:16-37-39. Illés és a Baal papjai „Felelj nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR, vagy az Isten, és te fordítsd vissza szívüket! Akkor lecsapott az ÚR tüze, és fölemésztette az égıáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levı vizet pedig felnyalta. Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta: Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten!”

Harc önmagunkért 1Tim 1:18. „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot.”

Ef 6:10, 12-13. „Végül pedig: erısödjetek meg az Úrban és az ı hatalmas erejében… Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erık és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.”

Jk 4:7. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tıletek.”

1Pt 5:8-9. „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan…”

159

Zsolt 18:35, 40-41. „İ tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek… Fölruháztál erıvel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. Megfutamítottad ellenségeimet, és győlölıimet elpusztíthattam.”


A megtéréssel bekerülsz a szellemi harcba: a sátán nem nyugszik bele elveszítésedbe. Amikor megtér valaki, a sátán összevont erıvel indít támadást ellene. Felhasználja a szomszédokat, rokonokat, a legközelebbi családtagokat is, megpróbálja visszaszerezni magának a hitéletében induló férfit, nıt, vagy gyermeket. Ebben az erıszakosságot sem nélkülözı harcban a friss hívınek nagyon a sarkára kell állni, és visszaverni a sátán támadását. Szilárdan ragaszkodnia kell az Istentıl kapott ígérethez. Ha ez, a sátántól támadott személy hőségesen figyel Isten szavára, követi az Ige tanítását, akkor ellenáll az ördögnek, megtagadja a neki való engedelmességet, elutasítja a környezete által indított erıszakos megnyilvánulásokat. A sátán erıszakjára határozottan, erıteljesen válaszol, kialakul egy konfrontáció, kölcsönösen támadják egymást. Helyes és fontos, hogy a sátánnal szembeni küzdelemben az erıszakosságtól se riadjon vissza Isten gyermeke. Sajnos azt kell tapasztalnom, hogy nagyon sokan nem ismerik fel azt a veszélyt, ami a környezet hatására éri ıket és rosszul értelmezett gondolkodás miatt a „békesség kedvéért” engednek. Valójában elveszítik az Istentıl kapott nagy ajándékot, az örök életet. Nem értik meg az Úr Jézus szavait: – a sátán megtévesztése miatt – a mennyei polgárságunkat csak állhatatos, szilárd hittel tudjuk megragadni.


Az Ef 6:12. nyilvánvalóvá teszi, hogy szellemi harcról van szó, olyan harcról, amiben a magasságban levı erık vesznek részt, ugyanakkor mi is benne vagyunk a harcban. Pál azt mondja, hogy ez „a mi harcunk”. A magasságban dúló harc kapcsolatban áll a földi eseményekkel. A kapcsolat két irányban is áll. A mi cselekedeteink harcot indukálhatnak a magasságbeli szellemi 160

szférában: tulajdonképpen mi, emberek ki tudunk robbantani szellemi háborúkat. Ugyanakkor a fent dúló harc is kihat a mi életünkre, ami ott történik, azt érzékeljük, s újból igaz az, hogy a reakciónkkal befolyásolhatjuk a harc alakulását és kimenetelét. A szellemi harcban nagy szükség van harciasságra és bölcsességre, megfontoltságra egyaránt. Nem lehet csak úgy, felkészülés, felhatalmazás nélkül szellemi harcot vívni (lásd Szkéva fiait – Csel 19:14-16.). Ha birtokunkban vannak a fegyverek, és tudjuk, hogy hogyan kell azokat használni, akkor gyızhetünk a szellemi háborúban. Van még egy dolog, ami nagy erıt szabadít fel a gyızelemhez: ha a harcoló keresztyén szívében ég az Isten iránti szeretet, és forr a sátánnal szemben való győlölet, akkor erıteljes harcra képes!


Zsolt 50:15. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsıítesz engem.” Jer 16:19. „Ó, URam, én erım és mentsváram, menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld legszélérıl is, és ezt mondják: Bizony, hamis isteneik voltak elıdeinknek, hiábavalók, egyik sem ér semmit!” Péld 25:19. „Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hőtlenek bizakodása a nyomorúság idején.” Zsolt 60:14. „Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ı tapossa el.”


Nem emlékszem már arra mikor kezdıdött, de azt tudom, hogy sok éve. Ahogy este lefeküdtem és álomra hajtottam a fejem, rövid, de félelmetes álmok ébresztettek fel. Gyakran kocsival mentem és nem mőködött a fék egy kritikus helyzetben. Máskor hirtelen megláttam egy szakadékot kocsi-vezetés közben, de már nem voltam képes elkerülni azt. Érdekes benne, hogy soha nem zuhantam a szakadékba, mindig felriadtam elıtte. Az is gyakran elıfor161

dult, hogy csak hirtelen hatalmas szakadék tátongott körülöttem, ami félelmet keltett bennem és felriadtam. 2004-ben Zákányba mentünk egy szolgálati csoporttal, hogy ott közösen tanulmányozzuk Isten Igéjét és virrasztva imádkozzunk. Egyik nap, késı este kértem, hogy imádkozzanak értem, szeretnék megszabadulni ezektıl a lidérces álmoktól. Testvéreim örömmel vállalkoztak e szolgálatra és buzgó könyörgések szálltak az égi Trónhoz. Hittel elfogadtam a szabadulást, de vágytam valami bizonyosságot annak megtörténtérıl. Míg mások imádkoztak, arra gondoltam, milyen jó lenne kézzelfogható jelét kapni a szabadulásnak. Nem sokat kellett várni, a késı éjszakában egy pillanatra elaludtam és azonnal megláttam egy gyönyörő hegyi tájat, szép lankással. Sehol egyetlen szakadék nem volt. Éppen olyan területet láttam álmomban, amiben nagyon szeretek gyönyörködni. Nem riadtam fel, de gyorsan felébredtem és hálát adtam Istenünknek a szép látványért, amellyel megajándékozott, mintegy pecsétül arra, hogy megszabadított a gonosz félelmet keltı rémálmoktól. Hat év telt el azóta. Idınként támad a gonosz, azzal, hogy visszaakarja hozni a lefekvés utáni rémálmot. Ilyenkor azonnal parancsolok az ördögnek, hogy távozzon el és hagyjon engem békésen aludni. Nagyon hálás vagyok a drága Úr Jézusnak, hogy minden alkalommal megszabadít. Nem titkolom, hogy szeretném, ha soha nem ismétlıdne meg ez a támadás, de ismerem az ördög természetét. İ nem adja fel, szeretne elejteni, az Igében azt olvassuk róla, hogy mint ordító oroszlán széjjel jár, szeretne elnyelni. Velem is megpróbálja újra, meg újra. Ha nem tud elejteni nappal, megpróbál éjszaka. Ilyenkor mindig emlékszem arra, hogy Jézustól felhatalmazása van minden gyermekének, nekem is, hogy az İ nevében parancsoljak az ördögnek és az elfut tılem. Ezt teszem.


Még 2005. február 20-án történt. Hajnalban rosszat álmodtam és felébredtem. Az álmom nyugtalanságot támasztott bennem és idegeskedésbe akart vinni. Az Úré legyen a dicsıség felismertem, hogy ez az ördög támadása ellenem, és azonnal ellentámadásba mentem. Az Úr Jézus 162

nevében parancsoltam neki, hogy hagyjon el, majd hálaadásba kezdtem. Nagyon rövid idın belül elaludtam. Amikor reggel felkeltem ismét az álomra gondoltam, de semmi nem jutott belıle eszembe. Az Úr világossá tette elıttem, hogy ez az ördög munkája volt. Uram azt is megerısítette bennem, hogy ilyen esetben nem szabad várni, azonnal alkalmazni kell az Igét: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tıletek.” Jk 4:7. Ezt az Igét gyermekkoromtól jól ismerem, de csak az elsı felére tettem a hangsúlyt: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek...” Ez természetes, nagyon fontos, hogy engedelmeskedtem Istennek eddig is. Azonban démoni támadások idején ez nem elégséges. Az Ige azért íratott tovább „...de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tıletek”, hogy a teljes Igének engedelmeskedjünk. Ez esetben, szó szerint ez azt jelenti, hogy az ördögöt el kell utasítani. Minden eddiginél jobban megértettem ma reggel, hogy tulajdonképpen nem engedelmeskedtem az Istennek, ha nem álltam ellen az ördögnek. Másfél éves csend következett életem eme területén. Folyamatosan jól pihentem, nem voltak nyugtalanító álmaim. Azonban a gonosz nem olyan, aki oly könnyen feladja. İ nem hátrált meg, nem adta fel a szándékát. Az általa alkalmasnak vélt idıben újabb offenzívát indított és akkor már a feleségemet is célpontnak választotta. A 2006. év végén szinte rendszeresen rossz álmok gyötörtek. Ilyenkor felébredtem, legtöbbször hamar elaludtam ismét. Ágikától hallottam, hogy ı is ugyanígy van: gyakran értelmetlenségeket álmodik, de olyanokat, amik nagyon rosszak. Még ezután is eltelt néhány éjszaka a zavaró álmokkal, amikor eldöntöttem, hogy Jézus nevében megparancsolom a gonoszság erıinek, hogy nem okozhatnak nekünk rossz álmokat. Este lefekvéskor Ágikám jelenlétében imádkoztam, megköszöntem Jézus Krisztusnak, hogy İ az én Uram és királyom. Megköszöntem a védelmet, és azt, hogy felhatalmazott Nevének használatára a gonosszal szemben. Majd az İ nevében megparancsoltam az ördögnek és démonainak, hogy sem Ágikának, sem nekem nem okozhatnak kárt azzal, hogy rossz álmokkal gyötörnek.

163

Lefeküdtünk és békésen elaludtunk. Az éjszaka rossz álmok nélkül telt el. Azóta már sokszor lefeküdtünk és felkeltünk. Álmodtunk is többször, de nem voltak gyötrı álmaink. Köszönöm Uramnak, hogy most is megszabadított a sátán hatalmától, hiszem, hogy tovább is megıriz a gonosztól. Ha valaki azt gondolná, hogy most már vége ennek a harcnak, a sátán megértette, hogy nem bír velem, az téved. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a zavarkeltésért felelıs démon visszavonult végleg. Nem, egyáltalán nem, csak idılegesen hagyott és 2008 februárjában ismét viszszatért, hogy gyötörjön. Huszonharmadikán éjszaka nagyon szenvedtem álmomban. A démonok gyötörtek, de nem csak engem, hanem másokat is. A többiekre nem emlékszem, hogy kik voltak, csak azt tudom, hogy ıket is gyötörték. Már azt sem tudom, hogy mivel. Egyszerően féltem. Menekülni szerettem volna és végre átmentem az udvaron, egy másik épület fıbejáratán kopogtattam és segítséget kértem. Bár féltem éjszaka hangosan kopogni az ajtón, viszont nem kellett hangoskodnom, hamar kijött valaki. Szintén nincs emlékem azzal kapcsolatban, hogy ki volt az. Azt sem tudom, hogyan és mit segített. Arra emlékszem, hogy a Jézus nevét hívtam segítségül és a nevében parancsoltam a démonoknak, hogy távozzanak el. Ezt talán még álmomban kezdtem és közben felébredtem és úgy megismételtem a démonoknak a távozási parancsot. Azonnal megszabadultam és jól aludtam utána. Nagyon hálás vagyok Uramnak, Akinek nevét mindig segítségül hívhatom. Dicsérlek Uram szabadításodért. Igen, nagyon dicsérlek. Az jutott eszembe, hogy mennyit szenvednek azok, akik nem tudják, hogy Jézus nevében van a szabadulás, akik nem veszik igénybe Jézus nevének erejét. Istenem ma megerısítette bennem a szabadító szolgálat végzésének szükségességét. Bátorít arra, hogy a félelem igájában szenvedıknek mutassam meg a szabadulás útját. Mondjam el nekik, ha vétkeztek és Isten elleni cselekedeteket követtek el, akkor is számíthatnak kegyelmére, mert könyörülı a mi Urunk. Megbocsátja hitszegésüket azoknak, 164

akik bőnbánatot tartanak. Megbünteti a bőnösöket, mint Izráel gyermekeit, akiket hosszantartó fogságba vitt és szétszórta ıket a világban. Nem csak ıket szabadítja meg, hanem a nemzeteket is, ha beismerik, hogy hamis isteneket imádtak. Az én feladatom az, hogy mutassak rá a minden felıl hozzánk jövıknek a szabadulás útjára. Mondjam el, hogy bőneik miatt bőnbánatot kell tartani és hőségesen ragaszkodni Isten akaratának cselekvéséhez. Látom, hogy mennyire fontos elmondani a nyomorúságban sínylıdıknek, hogy az Istenhez való hőségre van szükségük szabadságuk megırzéséhez. Ahogy a rossz fogra és a kificamodott lábra nem lehet alapozni, úgy nem lehet számítani a hőtleneknek a tartós szabadságra. Rossz foggal és rossz, kificamodott lábbal is lehet hosszan élni, de örökös szenvedés az élet. A gyızelem hiánya levertté, depresszióssá tesz. *** Az ünnepi istentisztelet hallgatója és szolgálója voltam. Csendben, figyelve ültem a padban, amikor a sátán bőnös gondolatokkal támadott meg. Nem akartam ráfigyelni, de nem hagyott nyugtot. Próbáltam elfelejteni és figyelni az igehirdetésre. Harc indult el bennem. Értelmemmel kezdtem, elutasítottam a sátánt, de nem ment el. Újabb ellenállás a részemrıl, ekkor azt súgta a fülembe: „úgy sem felejted el”. Továbbra is csendben, mások által észrevétlenül, nagyon határozottan kimondtam gondolatomban: „Távozz tılem sátán, nem figyelek rád!” Azonnal megszabadultam. Az Úré a dicsıség, már arra sem emlékszem, hogy mik voltak azok a bőnös gondolatok. Az Úrtól teljes szabadulást kaptam.




V

oltak, akik beszéltek nekem a szellemi harcról, amit a hívıknek folytatni kell, de én úgy gondoltam, hogy még az újjászületés csodájára kell várnom. Passzívan néztem, hogyan mennek tönkre a kapcsolataim, ami azzal is összefüggött, hogy egyre reménytelenebb lettem. Gondolataim elsötétültek, mert életutamat elemezve arra a következtetésre jutottam, hogy én már nem dönthetek Isten mellett, mert lejárt számomra a kegyelmi idı. 165

Ebben az állapotban fedeztem fel, hogy Istené minden hatalom, és az én életemmel is İ rendelkezik. Vagy elítél, vagy kegyelmez. Az İ kezében van széthullott életem. Ha valamit még tud kezdeni elrontott életemmel, akkor az csak az İ dicsıségét szolgálhatja. Ekkor meghívott a Ficsor házaspár Orgoványra. Tudom, hogy az is egy szellemi csata eredménye, hogy elfogadtam a meghívást. Reménysugár támadt a szívemben, és úgy voltam vele, hogy bármit mondanak, nem állok ellen, nincs veszíteni valóm: ennél már csak jobb lehet. Igeverseket olvastunk el a démoni megkötözöttségrıl, a szabadulásról. Imádkoztunk és ellene álltunk a gonosz mesterkedéseinek. Mivel nem tudtam, hogy az Úré vagyok-e, rábíztam magam ismét Jézusra és vallást tettem a hitemrıl. Nem egészen értettem mindent, inkább alkalmaztam a gyakorlatban. Ahogy teltek a hetek, rájöttem, hogy én már Isten gyermeke voltam, de hallgattam a sátán hazugságaira, és amiatt kínlódtam sokáig a porban. Most már felismertem a felelısségemet, hogy aktívan ellene kell állnom a gonosznak az igazság hangos megvallásával, és bőneimet rendeznem kell újra és újra. Bár azóta is többször helyet adtam az ördögnek, de tudom már, mi a teendı, és ezentúl szeretnék jó tanuló lenni Isten iskolájában. Aki elkezdte bennem a jó munkát, bízom benne, hogy el is végzi a Krisztus napjára. M. J.




E

gy-két éve kezdett el a sátán egy új módon támadni. Rossz álmaim voltak és nappal is hasonló gondolatokkal gyötört. Szinte mindig gyilkosságokat álmodtam, volt olyan, hogy egy éjszaka kétszer is. Néha csak szemlélıdı voltam, máskor szenvedı vagy elkövetı, de mindig nagyon szenvedtem ezektıl. Nappal is borzasztó gondolatok jutottak eszembe. Hozzáteszem, hogy ekkor már Szent Szellemmel betöltött keresztyén voltam. Nem tudtam mire vélni. Hogyan is tudnék én ilyen dologban részt venni? Kínzott kegyetlenül, hogy ilyen álmok és gondolatok gyötörnek. Maga a tudat, hogy hívı keresztyénként ilyen rémségek jutnak eszembe szeretteimmel kapcsolatban. Sok idı telt el – legalább is nekem soknak tőnt –, mire rájöttem, hogy a sátán célja az, hogy éppen azzal kínoz, hogy tudja, hogy nekem fáj, hogy ilyenekre gondolni sem akarok, és álmodni sem akarok. Tudta, hogy mivel kínozhat: nekem már az is fáj, hogy ilyen gondolatokat átröptet a fejemen. Imádkoztunk, megkötöz166

tük, előztük és végül is mennie kellett. Nincsenek rossz álmaim, de igyekszem, hogy ilyen történetek még a hírekbıl se jussanak el hozzám, hogy ne támadjon újra gondolati szinten. Sokan talán azt mondanák, hogy ha igazán hívı vagyok ilyen nem lehet, de én éppen ebben látom a sátán kegyetlenségét. Olyan dolgokat hozott elém, amikrıl tudta, hogy irtózom és ezután el akarta hitetni velem, hogy ez belülrıl fakad. Amikor rájöttem, hogy ez nem igaz, nem belılem fakadnak ezek a gondolatok, hanem külsı támadás, másként álltam hozzá. Már nem bőnvád gyötört, hanem harci kedv támadt bennem. Az Úr kegyelmébıl felismertem a sátán hazugságát és így ellene tudtam menni. Úgy gondolom, talán szerepe lehet a történetben annak is, hogy falunkban voltak egyes és tömeges gyilkosságok is. Szellemileg érzékeny lévén, talán ez is jobban próbált lenyomni. S. A.

Harc másokért Csel 16:18-24. a szolgálóban levı jövendımondó léleknek „Ezt több napon át is mővelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a léleknek: ’Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belıle!’ És az még abban az órában kiment belıle.” Csel 6:8-9. „István pedig - kegyelemmel és erıvel telve - nagy csodákat és jeleket tett a nép között.” Zsolt 144:1. „Áldott az ÚR, az én kısziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat.”


Pál tisztában volt azzal, hogy a jóslásával jó hasznot hozó lány urai rossz néven veszik, ha a Jézus Krisztustól kapott hatalommal megszabadítja ıt az ördög hatalmából. Tudta, milyen következményre számíthat, mégis könyörületre indult és a gonosz erıknek parancsolt a Jézus nevében. Mi is tartozunk azzal, hogy Pálhoz hasonló elszántsággal harcoljunk a sátán rabságában sínylıdıkért. Igaz, hogy ez nehéz és felelısségteljes feladat, mégis meg kell tenni, hogy a magukért harcra képtelenek is megszabadulhassanak a Jézus nevében. Gyülekeze167

tünkben is megvan a készség a közbenjáró szolgálatra, még akkor is, ha ez idınként nagyon aktív cselekvést követel meg egyes tagoktól. Öt évvel ezelıtt reményvesztett állapotban keresett fel bennünket Teri. Hamar felismertük, hogy szabadulásra van szüksége. Azonban ennek terhét ismerve kissé vonakodtam, de Uram nem hagyott nyugtot, elvégezte bennem, hogy felvállaljam és késlekedés nélkül még akkor vasárnap kérjek segítséget a testvérektıl a gyülekezetben. Ágikám támogatott, amikor mondtam neki, hogy ma délelıtt szolgálunk Teri felé. Renátát, Donátot és Zsoltot kértem a szolgálatra, mindhárman örömmel vállalkoztak. A dicsıítés utolsó éneke elıtt kimenekült Teri a terembıl. Az ének után kértem, hogy minden csoport maradjon még. Néhány bátorító gondolat után azt kértem a csoportvezetıktıl, hogy Teriért és a feléje szolgáló csoportért való közbenjárással kezdjék. Délben rövid pihenıre elvonult Teri, majd meghívtuk ebédre. Az asztalnál beszélgettünk. Hitre bátorító eseményeket és Igéket idéztünk. Ebéd után elment, de hamar visszajött az ebédlıbe, mert félt bemenni a szobájába. Ezt már jó jelnek tekintettem. Megkérdeztem, hogy szeretne-e örvendezve távozni e terembıl. İ ezt lehetetlennek tartotta, ezért próbált kitérıen válaszolni. Én viszont nem hagytam kitérni a kérdés elıl, és végül kimondta, hogy igen. További bátorításra elkezdte bevallani bőneit az Úrnak, sorban felszabadult azok terhe alól. Megvallott bőnei között voltak szülei és testvérei elleni vétkei is. İ pedig megköszönte az Úrnak a szabadítást. Megkérdeztem, hogy szeretne-e bocsánatot kérni azoktól, akik ellen vétkezett. Határozott igen volt a válasza, és még akkor este elutazott, hogy bocsánatkéréssel rendezze a kapcsolatát szeretteivel. Utána pedig beszámolt nekünk, hogy milyen nagy öröm volt bocsánatot kérni. Az Úré legyen a dicsıség gyızelméért! *** Maricáról valami kicsit már kislány korában is tudtunk. Nagyon jól tanult az iskolában, otthon engedelmes volt. Érettségi után fıiskolára ment. Az Istentıl kapott talentumának és szorgalmának köszönhetıen végig kitőnıen tanult és úgy is diplomázott. Fıiskolai éveiben döntött Jézus 168

Krisztus mellett és hőséges követıje lett. Rendszeresen járt a gyülekezetbe, ahol nagyon szerették és szolgálatait igényelték az ifjúsági munkában. Idınként minket is meglátogatott az Idısek Otthonában. Ilyenkor beszélgettünk, imádkoztunk, épültünk egymás hite által. Aztán az ifjúkori szerelem egy hit nélkül élı fiú mellé állította. A csonka családból érkezı fiút megsajnálta, és amikor megkérte a kezét, igent mondott neki. Házasságot kötöttek. Férje elképzelésébe nem illett be a gyülekezeti élet. Elmaradt hát ı is, mondván, hogy majd otthon, csendben ırzi kapcsolatát Megváltójával. Hamar rájött, hogy csalódott, de akkor már késı volt. Nem ı segítette ifjú férjét az Úr útjára, hanem Béla terelte ıt folyamatosan az ellenkezı irányba. Nem szándékosan és rossz motívummal tette ı ezt, hanem csak egyszerően Béla számára nem jelentett senkit Jézus Krisztus. Hiábavaló idıtöltésnek tekintette a gyülekezetbe járást, a Biblia olvasását, az imádkozást pedig nevetségesnek tartotta. Házasságuk szépen indult. Nem vitatkoztak, legalábbis nem sokat. Marica igyekezett férjének kedvében járni és csak titokban olvasgatta a Bibliáját, lámpaoltás után csendben imádkozott. Egyedül, mindent egyedül tett. Ez az Úr népétıl való elizolálódás egyre inkább kiégetté, érdektelenné tette. Hamarosan megjelentek a depresszió jelei életében. Elsı gyermekük után hamar érkezett a második. Vele együtt a feladatok sokasodtak, Marica ereje viszont fogyott. A kicsik ellátásához sem ereje, sem türelme nem volt. Férje ugyan türelmesen hordozta kitöréseit, de mivel ı maga is beteg volt érzelmileg, nem tudott szeretettel melléállni. Sok mindent megadott neki, de szeretetet nem tudott adni. A feleség viszont annál jobban igyekezett szeretni gyermekeiket és férjét is. Nem zúgolódott, nem panaszkodott, csendben visszafojtottan próbálkozott tenni a legjobbat, de már nem volt képes rá. Az ördög kezébe ragadta a helyzetet, depressziója hatással volt a kicsikre is, azok kezelhetetlenné váltak. Mire a harmadik gyermek megérkezett teljes káosz volt a családban. Az anya idınként kórházba került elıbb csak pár napos, majd késıbb pár hetes kezelésekre. Lakhelyváltozás miatt térben távolabbra kerültünk tılük. Isten Lelke indítására azonban felkerestük ıket, és a 169

személyes látogatás alkalmával felismertem a helyzet tarthatatlanságát. Felajánlottam Maricának, hogy segítjük abban, hogy gyülekezetbe eljárjon. Ebben az esetben már a férj sem akadályozta volna, de most meg Marica lehetetlennek látta gyermekeit magukra hagyni két órára vasárnaponként. Gyermekei viselkedését ismerve azt sem vállalta, hogy azokat is hozza magával, noha mi tanácsoltuk neki. Azonban hajthatatlan volt. Állandóan csak azt ismételgette, hogy a kicsiket nem hagyhatja az anyuka. Az sem gyızte meg, amikor emlékeztettem ıt, hogy depressziója súlyosbodása esetén, amikor két hetet is kórházban van, akkor is ott kell hagynia gyermekeit, és ilyenkor a közelben lakó nagymama vigyáz rájuk. Nem és nem értette meg, csak fújta a maga mondókáját. Ismerve a depresszió természetét, megértettem ıt, és kerestem a segítés további módját. Láttam, hogy itt már határozott fellépésre van szükség és összfrontos támadást indítani a démonok ellen, amelyek megkötözték. 2003 ıszén meghívtuk egy szabadító szolgálatra a gyülekezetünkbe. Imádkozva készültünk erre az alkalomra. Marica elbeszélte a múltját. Mi figyelmesen hallgattuk az összeszedett beszámolóját. Nagyon világosan kirajzolódott, hogy démoni megterheltség alatt áll az egész család. Úgy hiszem, hogy az erıs ember a reménytelenség démona volt az életében, ami átvitte ıt a hitetlenségbe, ehhez társult a félelem és a depresszió. Marica a korábbi és a mostani segítséggel kész volt felismerni helyzetét. Tudta, hogy az ördög leterhelte az életét, és kész volt hittel elindulni a szabadulás útján. Jk 5:16-ot és az 1Jn 5:14-15-öt olvastam el, és ez utóbbi alapján a teljes szabadulásban való hitre vezettem. Majd megkezdtük az imaharcot, amit kezdettıl fogva a támadás jellemzett. Támadtuk az ördögöt és démonait. Jézus nevében parancsoltunk nekik és őztük Marica, majd utána családja életébıl. Bár valóban készséggel vállalt mindent a fiatalasszony, azt láttam, hogy az imádkozás elsı felében nagyon lehangolt volt. Fejét lehorgasztva, csendes megadással hallgatott. Késıbb, amint élete tisztult, a sötét erıktıl szabadult, egyre inkább felfelé emelte a tekintetét és arca mosolygósra változott. Szabadulását hitben elfogadta. Mintegy kétórás alkalom után behívtuk életébe a Szent Szellemet, 170

hogy İ foglalja el a megüresedett szívet, meggátolva ezzel a démoni erık visszatérését. Új idıszak kezdıdött az egész család életében. A férj és a gyerekek is látták a feleségben, az anyában végbement változást, de nem tudták, hogy Jézus Krisztus végezte el benne. A csendes természető Béla továbbra sem érezte, hogy gondolkodásbeli változásra van szükség. Marica pedig nem tudta megfelelıen képviselni felé a tényt, hogy az ı betegsége szellemi eredető, ezért a gyógymód is csak szellemi lehet. Továbbra sem jártak gyülekezetbe. Megint az a törvényszerőség érvényesült, hogy nem a hitben gyengébb nıtt fel az erısebbhez, hanem az erısebb csúszott le. Így a szép indulás után csúnya folytatás következett. A tisztátalan lélek keresett magánál gonoszabbat és azzal visszatért Marica életébe. Hozta magával az öngyilkosság démonát is. (Mt 12:43-45.) Két hete SOS segítséget kért Marica. Depressziója már többször az élete kioltása felé terelte. Most is. Azonban segítséget kért. Ágikával azonnal elmentünk. Menekül a család elıl, ezért egy erdıbe mentünk ki és ott beszélgettünk, imádkoztunk. Határozott megkönnyebbülést élt át Marica. Valamelyik nap hívott és köszönte a segítséget. Elmondta, hogy ha akkor nem megyünk, már nem tudnánk beszélgetni egymással. Eljutott arra a pontra, hogy gondolkodik gyülekezetbejövésen. Eddig a család miatt ezt lehetetlennek ítélte. Dicsıség Uram!


Az Örömhír Alapítvány jelentıs karitatív szolgálatot is végez. Ennek kapcsán sok-sok családot meglátogatok. Beszélgetéseink során betekintést nyerek életükbe. Látom, hogy a nyomorúságba vivı szegénységért számtalanszor az ördög a felelıs. Sokakat az alkohollal tesz tönkre, másokat a lealjasult szexuális élettel, megint másokat a munka iránti ellenvetéssel. Dombiékat betegséggel sújtotta, így vitte ıket nagy szegénységbe. A család öt tagja közül négy krónikus beteg. Ennek kapcsán a szerény jövedelem nagy része gyógyszerre megy, alig marad valami kenyérre és ruhára. Nagy segítség a számukra, az idıközönként postázott vagy személyesen elszállított élelmiszer- és ruhacsomag. No meg a közben megnyitott Biblia. Felismertem, hogy nyitottak a lelki dolgok iránt, ezért idınként tele171

fonon is felhívom ıket, hogy tovább segítsem a családot az Úr útján, amelyen elindultak pár éve. Még a feléjük való szolgálat kezdetén így nyilatkozott egyik alkalommal az édesanya: „Nálunk a démonok uralkodnak”. Nagyon szíven ütött e rövid, de sokat kifejezı mondat. Ezt követıen megkértem egy családot a gyülekezetünkbıl Dombiék rendszeres látogatására. İk jó szívvel vállalták a vasárnaponkénti nyolcvan kilométeres autózást azért, hogy segítsék szellemileg a házaspárt és három gyermeküket. Fáradozásuk nem hiábavaló. Ma már sokkal kiegyensúlyozottabb életet élnek és közülük négyen átadták életüket Jézus Krisztusnak.


Gyülekezetének oszlopos tagja volt Aladár. A lelkipásztor mindig számíthatott rá. Felavatták diakónusnak. Aktívan kivette részét a szolgálatokból. Aztán hirtelen megtorpanás történt az életében. Továbbra is járt rendszeresen a gyülekezetbe, soha ki nem hagyott egyetlen alkalmat sem, szolgálatait is végezte, de szemébıl reménytelenség tükrözıdött. Mindig kedvetlen volt. Ismertük egymást. Tudta, hogy foglalkozom lelkigondozással. Meglátogatott egy vasárnap este. Beszélgettünk, de nem mondta miért jött. Rákérdeztem, és akkor kimondta: Tetszik nekem Juliska, rá van szükségem. Juliska független hölgy, ı pedig nıs, és feleségével együtt nevelik gyermekeiket. Megkérdezetem: „Beszéltél errıl Juliskával?” „Soha” – válaszolta ı. Mint jó keresztyén meg nem engedte volna magának, hogy más nıvel éljen, vagy flörtöljön, de a sátán a gondolatain keresztül megkötözte. Beteggé tette. Munkáját ugyan el tudta látni, de állandó orvosi kezelésre szorult. Késıbb a depresszió leuralta, kórházba szállították. Erıs kezeléssel megnyugtatták és hazaengedték. Most én látogattam meg ıket. Elıbb vele, majd feleségével is beszélgettem és megegyeztünk abban, hogy eljönnek együtt szabadító szolgálatra. Ágikámmal, Aladár feleségével és Mária nénivel imaharcba kezdtünk, miközben Aladár egy másik szobában rakta le bőneit Kolozsváry Laci bácsi jelenlétében. Két óra múlva visszatértek a nappaliba és Aladárék hazautaztak. Laci bácsi csak annyit mondott: „Nagyon meg volt kötözve Aladár, de megszabadult.” Csodálatos volt hallani a híre172

ket. Minden rendben van Aladárral, ismét örvendezve végezte szolgálatát gyülekezetében. Élete az egész közösség számára áldást jelentett. Mindenki boldog volt. Kivéve az ördögöt. Kereste az alkalmat, hol ejtheti el korábbi áldozatát. Azonban nem talált sehol belépési pontot, mert testvérünk vigyázva ırizte az Úrral való szoros kapcsolatát. *** Talán senki nem gondolta volna elıre, hogy ez a csendes szolgáló bátorkodik nemet mondani szolgálati elöljárójának, amikor felismerte, hogy az nem az igazság útján jár. İ megtette és ezzel elindított egy lavinát maga ellen. Az ifjú lelkipásztor nem bírta elviselni, hogy valaki merészelte emlékeztetni ıt elrontott dolgára és ettıl kezdve szisztematikus, de csendes támadást indított Aladár ellen. A testvér felmorzsolódott és kaput nyitott a sátánnak, aki azonnal visszatért az életébe és a korábbinál is nehezebb depresszióval sújtotta. Elvesztette életkedvét. Már szabadulni sem akart. Néhány évvel ezelıtt elıször magam, majd Donát fiammal meglátogattam a beteget. İ mostanában, immár hosszú idı óta rendkívül gyengén áll lelkileg. Beszélgettem vele, olvastam több helyrıl az Igébıl, pl. a 32. Zsoltárból is. Kérdeztem, hogy szeretne-e megszabadulni a bőntıl, azt mondta, hogy neki már nem bocsát meg az Úr. Imádkoztam érte és megköszöntem az Úrnak, hogy megszabadítja, és nem kell a kárhozatba mennie. Aladár önámításnak értékelte hitemet. Magam is mélyen elgondolkoztam és kezdtem arra gondolni, hogy valójában az Úrtól vettem-e a hitet, vagy csak a szabadulása utáni vágy tette ezt bennem. Indulás elıtt kértem, hogy ı is imádkozzon. Azt válaszolta: nem imádkozom. Kérdésemre, hogy miért, a válasza így hangzott: Meg vagyok kötözve. İ feladta, de én nem. Következı látogatásomkor már ı is bekapcsolódott az imádkozásba. Lassan, de haladtunk elıre a szabadulás útján. Nem tudom, miként fejezıdött be az élete. Reménységem van, de bizonyosságom nincs a szabadulását illetıen. Az Úrtól kapott feladatot örömmel végeztem, még ha nehéz is volt. Persze nagyon jó lenne a bizonyosság, de ez esetben nem kaptam meg Uramtól. Hálás vagyok Neki, hogy amit rám bízott azt megtehettem. Hiszem, hogy az İ ke-

173

gyelme mindenkit kész megmenteni, aki segítségül hívja – ez reménységgel tölt el.


Ha a feljegyzéseim nem tanúskodnának róla, már nem is emlékezném rá, milyen sok küzdelem elızte meg Kata teljes szabadulását. 2000 nyarán keresett fel bennünket és kiöntötte a szívét. Rengeteg fájdalom tört fel belıle. Korholta önmagát, panaszkodott férjére. Néhány más személyt is megemlített, de azért leginkább férje hitetlenségében látta a problémát. Lelkileg a mélységek mélységét járta meg. Viszont ekkor már megvolt benne a szabadulás utáni vágy és ez nem csak az elindulásban, de a továbbhaladásban is segített mind neki, mind nekünk. Ágikával ketten voltunk. Kata kész volt az ıszinte bőnbánatra és hittel indult a harcba. Kicsit kevesebb mint két óra alatt teljes gyızelemre jutott. Három hónappal késıbb egyik péntek este mégis szomorúan jött ismét. Egyedül nem volt képes szabadságát megırizni. Otthoni környezetében viszont nem volt olyan bizalommal senki iránt, hogy segítséget kérjen. Eljött hát ismét hozzánk. Ekkor Donát volt elérhetı távolságban és segített Ágikámnak a szolgálatban. Több igehelyet felkerestek és együtt olvasták a bibliaverseket. Általuk felbátorodtak és Katába visszatért az életkedv. Késı éjszaka megbékélve, de még nem megszabadulva tért nyugovóra, hogy fizikai pihenés után szombat délelıtt folytassuk felé a szolgálatot. Ez a nap már sokkal könnyebb volt és Urunk úgy vezetett bennünket, hogy még akkor este az istentiszteletünk után néhányan maradjunk Katával és imádkozzunk szabadulásáért. Eddigre lélekben felkészült, nem kételkedett, hanem hitt az ígéretet adó Istenben, és az imádkozás végén boldogan adott hálát a szabadulásért. A vasárnapot, családjával együtt gyülekezetünkben töltötték. Férje is látta rajta a változást és ez nagy örömmel töltötte el ıt. Éppen ez a tény nyitott kaput a férj szíve felé is. Nem élt hitben, de feleségét nagyon szerette és becsülte. Neki is fájdalmas volt látni annak megkötözöttségét. Istentisztelet után mély lelki beszélgetés alakult ki közöttünk. Akkor még nem tudtam, de néhány évvel késıbb igen, hogy akkor elindult Endre is a hit úján. Lassan, de 174

folyamatosan haladt elıre. A nagy távolság miatt ritkán találkoztunk, de azért évenként két-három alkalommal eljöttek gyülekezetünkbe, és személyesen is ápoltuk a kapcsolatot. Három éve ı is átadta életét Jézus Krisztusnak. Hosszabb távon visszatekintve jó látni, hogy nem törvényszerő a visszaesés, még akkor sem, ha oly sokszor kell találkoznunk vele. Kata tíz év óta stabil hívı. Ma már ı segít másokat, nem ıt kell folyamatosan tángálni. Férjével együtt szolgálnak mások felé.


gy visszamenılegesen leírva a történteket már jobban meg tudok fogalmazni néhány dolgot. Az eseményeket a saját szemszögembıl írom le, ahogyan én láttam, amit én éreztem, tapasztaltam. Lehet, hogy nem idırendben van leírva minden esemény. A történet nagyon személyes információkat is tartalmaz! Judittal már korábbi napokon is voltak beszélgetéseink. Minden alkalommal érzıdött benne egy ellenkezés. Nem mindig mondta, de mindig érezhetı volt. Vágyódott a szabadulás után, de éreztük, hogy igyekszik távol tartani minket magától. Ez a kettısség volt benne. Ezen a vasárnapon, 2005. aug. 14-én nem jött be az istentiszteletre. Kimentünk imádkozni érte: Katika, Kori és én. Akkor az Úr a 68. zsoltár 2. versét hozta elém nagyon erıteljesen: "Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak elıle győlölıi." Valóban aznap fölkelt az Isten és mi láttuk, és bizonyságot teszünk, hogy szétszórta ellenségeit, és elfutottak elıle győlölıi! Dicsıség Neki érte! Felmentünk Ági néniékhez, és a nappaliban leültünk, hogy legalább imádkozzunk Juditért. Ekkor vette kezdetét az a harc, amirıl még mi sem tudtuk, hogy csak este ér véget. Judittal együtt négyen voltunk. Az elsı tanulság az imaharcból az volt, hogy legelıször le kell rombolnunk az ember szívét körülvevı falat. Amíg ez a fal ott van valakinek a szíve körül, nem tudunk tovább lépni. Babilon falainak le kell rombolódnia ahhoz, hogy be tudjunk hatolni a mélyebb területekre. Imádságainkban és beszélgetéseinkben elıször ezt a falat próbáltuk meg lerombolni. Szellemben érzékeltük ezt a falat, és engem arra indított a Szent Szellem, hogy nyomjam ezt a falat. Ekkor fizikálisan is felvettem azt a pózt, ahogyan egy falat nyomnék, és éreztem, ahogy a testem megfeszül az erıkifejtés következtében. Eközben hangosan imával és

Í

175

Igékkel romboltuk a falat, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek. (2Kor 10:5.) Jó néhány óráig tartott, amíg ez a fal leomlott. Judit ekkor még az ágyon ült, de hamarosan rosszul érezte magát, hányingere volt, és kérte, hogy lefeküdhessen a földre. Ági néni hozott egy vödröt, és egy nagyobb törölközıt. Volt olyan pillanat, amikor arra indított Isten, hogy Jézus vérével bekent tüzes nyilakat lıjek ki az ellenségre. Ilyenkor valóban úgy tettem, mintha nyilaznék, bár – mivel ez volt az elsı „igazi” szabadító szolgálatom – nem tudtam, hogy a többiek mit gondolnak rólam, de úgy éreztem, meg kell tennem, mert különben engedetlen vagyok. (Az ÚR is olyan harcos, aki kilövi nyilait. Zsolt 144:6.) Amikor azt éreztem, hogy már három nyilat kilıttem, eszembe jutott a bibliai történet, és tovább nyilaztam, felkiáltva, hogy teljes gyızelmet akarunk! Többször éreztem, amikor megparancsoltuk egy szellemnek, hogy menjen ki belıle, hogy adjak pofont. Nem adtam Juditnak, de mégis meglegyintettem elıtte a kezem többször is, mintha pofoznám. Most visszagondolva a jobb kezemmel tettem, és valószínőleg ez a cselekedet is az ÚR harcát hivatott kiábrázolni. Isten szétszórja az İ ellenségeit. Volt, amikor a karddal kellett hadakoznom. Úgy tettem, mint aki egy karddal mér csapást az ellenségre. A legmegdöbbentıbb az volt, hogy mekkora hazugságokat talált ki az ördög és súgott Judit fülébe. Például olyat, hogy mi, akik segíteni akarunk, gyengék vagyunk és úgy sem tudunk segíteni. Vagy volt olyan, hogy azt mondta: "Majd adok én a Donátnak!". Az viszont jó volt, hogy ezeket Judit elmondta, mert így tudtunk rá reagálni, és ellenállni. Jézus Krisztus felséges hatalmát tapasztaltuk meg egy átok kimondása elıtt. Ahogy parancsoltunk a gonosz szellemnek, hogy menjen ki belıle, arra vezetett a Szent Szellem, hogy mondjam meg neki: "Nem! Nem mehetsz senki másba, csak az alvilágba!" Judit mosolyogva mondta, hogy éppen ezelıtt súgta neki a szellem: "Küldj át a Donátba!" Döbbenetes! Halleluja! Isten vigyáz az övéire. Köszönjük Uram! Valóban nagyon megtapasztaltuk a Szent Szellem vezetését mindenben! Kimondtunk dolgokat, amiket Juditon és az események szereplıin kívül csak Isten tudhatott. Az Ige azt mondja, hogy az Isten embere leplezze le a gonoszságot, hozza ki a világosságra. A világosság gyermekeiként kell harcba mennünk,

176

hogy a sötétséget leleplezzük. Ehhez viszont teljes tisztaság szükséges. (Ef 5:8-14.) K. B.


röm volt a mennyben T. Zoltán megszabadulásakor is. Felesége a nyáron eljött hozzánk, és elmondta, hogy el akarnak válni. Zoltán iszik, és a bőn rabságában él. İ is nagyon elfáradt a küzdelemben. Imádkoztunk érte, parancsoltuk az iszákosság és a dohányzás lelkének, hogy hagyja el a férjét. Jézus nevében könyörögtünk. Margitka elutazott tılünk Piroskáékhoz, ahol naponta erısítették az atyafiak. A hétvégén megkapta férje levelét, aki arról számolt be, hogy bőnei ránehezedtek. Megszabadult az iszákosságtól, a dohányzástól, és új életet kezdett. Az angyalokkal együtt örvendezhettünk az Úr csodás szabadításának. Szüretre meghívtuk Zoltánt, és meggyızıdhettünk arról, hogy valóság volt, amit levelében írt. Karácsonykor meglátogattuk ıket, boldogság töltötte be a szívünket, hiszen a legcsodálatosabb ajándékot kapták meg az Úrtól: a teljes szabadulást. Együtt S. É. áldottuk nagy Szabadítónkat.

Ö


2Tim 2:5. „Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerően küzd.” (Károlyi ford.)




A

z életembıl mondok el egy példát, hogy világosabb legyen ez az Ige. Egyik alkalommal férfi vendégünk volt, és Ernıben ez egy nem tetszı érzést váltott ki velem kapcsolatban. Megállapította, hogy amíg ez a vendég nálunk tartózkodott, sokkal bájosabb voltam, se fáradtság, se levertség nem látszott meg rajtam úgy, mint azelıtt. Figyelt bennünket, de semmi kifogást nem vett észtre. Mégis már az elsı nap nemtetszését fogalmazta meg velem szemben, és felhívta a figyelmemet a veszélyre. Én sajnos nem vettem észre semmit, ezért az érveit nem tudtam elfogadni. Néhány nap múlva azt álmodtam, hogy valaki meg akar ölelni. Vendégünk jelent meg elıttem látomásban. Tudtam, hogy rám gondol, és azt akarja, hogy én is rá gondoljak. Felébredtem, felismertem, hogy ez a sátán, a kísértı, az emberölı. Az Úrhoz me177

nekültem, magasztaltam, és oltalmában elaludtam. Ha ennek a kísértésnek engedek, ez lett volna a lelki halálom – mutatta meg a Szentlélek. Naponta ismétlıdött a támadás, persze Ernınek nem mertem szólni, de – mint késıbb megtudtam – férjem a Lélek által mindent tudott. Magamban akartam ezt a küzdelmet megharcolni, de nem ez volt az Isten akarata. Úgy gondoltam, nem tehetek róla, ha egy madár átrepül a fejem felett. Azonban egyik reggel az Igén keresztül keményen megítélt az Úr. „Hogy levetkızzétek ama régi élet szerint való óembert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint..." (Ef 4:22-23.) Ekkor kitártam szívemet Ernı elıtt. Együtt imádkoztunk feloldozásért. A támadás folytatódott. Nagyon kimerültem, napokig nem tudtam este elaludni. Ekkor azt mondtam a kísértınek: „Én meghaltam ennek a bőnnek, távozz tılem!” – és előztem a sátánt Jézus nevében. Ernıvel úgy láttuk, hogy a gonosz tönkre akarja tenni az életünket. El akar szakítani egymástól. Ketten nem bírtuk legyızni, felhívtuk az egyik testvérünket, hogy segítsen az imádkozásban. Hárman vettük fel a harcot a gonosz ellen. Az Úr gyızött! Testvérünknek álmában mutatta meg az Úr, hogy védı fal vesz minket körül. A fal kis mozaik lapokból állt. A kockákban arany minta van, ami rövidebb és hosszabb imádságokat jelent. „Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefekszetek, senki fel ne rettentsen.” (3Móz 26:6.) – ezzel az igeverssel erısített meg az Úr. Ígéretét meg is tartotta, a kísértı többet nem zavart ilyen formában sem éjjel, sem nappal. Testvérem, milyen nagy kegyelem, hogy megvallhattam bőneimet Isten szeretetébıl. Nem kegyelem-e, hogy testvéreim segíthettek a küzdelemben? Ez a harc kb. 3 hétig tartott. Ha azonnal szólok a férjemnek, hamarabb vége lehetett volna. Ha továbbra is elrejtettem volna bőneimet, a sátán tönkretette volna az életünket. Felesége marad a férjének, de mást szeret – hány ilyen élet van! Nincs kiút azok számára, akik nem szabályszerően harcolnak. Áldjuk az Urat, a szabadulás lehetıségéért, és éljünk is vele! Azt kérdezed, hogy ez az egész a fantáziám játéka volt-e? Én is feltettem magamnak ezt a kérdést. Életemben elıször voltam ilyen küzdelemben. Amikor késıbb mások bőnvallásából meg178

tudtam, hogy ıket is hasonlóképpen megzavarta ez a férfi, akkor láttam meg, hogy olyan gonosz erık vannak, amelyeket csak azok tudnak legyızni, akik ismerik Jézus szabadításának erejét. Még a hívı is csak szabályszerő küzdelemben tud megszabadulni. S. É.




A

múlt héten az Úr Jézus egy 23 éves fiatalembert szabadított meg több mint 10 éven keresztül tartó démoni fogságból. Lotan beszélt Jézus Krisztusról Alim-mal, az unokatestvérével, aki a démonok fogságában élt: nem tudott koncentrálni semmire több mint egy pár pillanat erejéig. Az elmúlt 10 éven keresztül állandó zavarodottságban élt. Belsı hangokat hallott, akik parancsoltak minden pillanatban, hogy mit tegyen, beleértve azt is, hogy ölje meg magát. Egy éven keresztül elmegyógyintézetben élt. Nem tudott dolgozni, tanulni, képtelen volt bármire figyelni. 2 héttel ezelıtt Lotan több órán keresztül tartó erıfeszítéssel elmondta az evangéliumot Alimnak. Alim nagyon nyitott volt és be akarta fogadni Jézust, de képtelen volt rá. Eleinte nem tudott imádkozni, annak ellenére, hogy akart. Miután több mindent megpróbált, Lotan megparancsolta a démonoknak, hogy ne zavarják Alimot. Alim akkor képes volt koncentrálni az imádságra, de fizikailag képtelen volt kimondani Jézus nevét. Lotan megfeddte a démont, de Alim nem tudta befejezni az imádságot, hogy átadja az életét Jézusnak. Lotan megkérte Tursunt, a munkatársamat, hogy segítsen az Alim szabadulásában. El is határozták, hogy a hétvégén kimennek együtt a hegyekbe. Az Úr Jézus egyik kijelentésébıl (Márk 9:29) nyilvánvaló, hogy az imádságnak fontos szerepe van a démonoktól való szabadulásban. A munkatársaimmal együtt sokat imádkoztunk Alimért. A 4 férfi ki is ment hétvégére a hegyekbe. Alim elmondása alapján, attól a naptól fogva, amikor Lotan megparancsolta a démonoknak, hogy hagyják ıt szabadon, a hangok nem tőntek el, de 10 év óta elıször erıt érzett magában arra, hogy ne engedelmeskedjen nekik. Azt mondta, hogy 80%-kal jobban van. De ez azt jelentette, hogy még nem volt teljesen szabad. Tursun, a munkatársam, megkérdezte Alimot, emlékezik valamilyen bőnre vagy valamire, ami vele történt, ami kapcsolat179

ban lehet azzal, amikor elıször kezdte el hallani a hangokat. (Kezdetben 4 különbözı hangot hallott). Alim nem emlékezett semmire, de Tursun újra kérdezte, és lassan kezdett a felszínre jönni minden. Alim megvallotta bőneit egyenként Isten elıtt. Amikor megvallott egy hosszú idın keresztül tartó győlöletet mások iránt, hirtelen felkiáltott: „Elment! Amikor megvallottam ezt a bőnt, éreztem ahogy elhagyta a testem!” Miközben beismerte és megvallotta bőneit Istennek, láthatóan kiegyenesedett a testtartása. Azelıtt lehajtott fejjel, féloldalasan járt, de amikor vége volt a bőnvallásnak, egyenes lett. Ezután Lotan, Zibeon, Iram és Tursun újra átismételték az evangéliumot Alimmal, és megkérdezték, hogy át akarja-e adni az életét Krisztusnak. Alim most már minden akadálytól mentesen kész volt hinni Jézusban, és a Szentlélek betöltötte a most már üres lényét. Lotan, Imram és Alim közeli rokonságban vannak egymással. A tágabb családban természetesen mindenki tud Alim korábbi helyzetérıl. Most, hogy Alim szabad és esélye van arra, hogy egy normális emberként éljen az Úr Jézus ereje által, az egész nagy család hallani és látni fogja a csodát, amit az Úr Jézus tett. Imádkozzunk, hogy ebben a családban İ kapja meg azt a dicsıséget, amit egyedül İ érdemel meg, és hogy többen hitre jussanak ezen keresztül. Balázs Zs.

Jézus nevében cselekedni Csel 3:6. „Péter ekkor így szólt hozzá: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” Csel 13:4-11-12. „Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!” Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetıket. Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.” Kol 3:17. „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek ıáltala.”




180

E

gyszer egy barátja körbevezette a farmján Wigglesworth-öt, aki az egyik mezı láttán megjegyezte, hogy milyen szép. Erre a barátja így szólt: „Nem az, aminek látszik. Az egészet tönkretette az üszög.” Wigglesworth felemelte a szívét Istenhez. Hit járta át, és Jézus nevében kinyújtotta kezét a mezı fölé. Az egész földterület teljesen megtisztult az üszögtıl! Semmi sem ment kárba a termésbıl, sıt, az egész gazdaságban ott termett a legjobb gabona. George Stormont


Csel 19:8-13-15-16-20. „Erre a vándorló zsidó ördögőzık közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektıl megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: ’Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!’ … A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: ’Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?’ Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyőrte ıket, és föléjük kerekedett, úgyhogy meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.”


Jézus nevében cselekedni nem csak azt jelenti, hogy hozzámondom: „a Jézus nevében”, hanem hogy a Szent Szellem vezetése szerint engedelmesen Jézus Krisztus akaratában járok, és ezért Jézus hatalma mőködik bennem, általam. Amikor Jézus bennem van és én İbenne, akkor bármit teszek, az İ nevében cselekszem akkor is, ha történetesen nem mondom hozzá: „a Jézus nevében”. Ezt figyelhetjük meg a következı történetben is. A fiatal leány Jézus Krisztussal szoros kapcsolatot ápolt. Az ördög egy munkatársat használt fel, hogy megpróbálja bőnre csábítani. İ azonban nem volt hajlandó közösséget vállalni a gonosznak bőnös cselekedetével, a kritikus pillanatban az Úr Jézustól vett idézettel intézett támadást a bőnös hajlamú munkatárssal szemben. Teljes gyızelmet aratott.

A

z 1960-as évek elején egy általános iskolában adminisztrátorként dolgoztam. Fıként azért volt rám szükség, hogy az igazgató és helyettesének tanítási ideje alatt is legyen, aki ügyeletet tart az irodában. A nevelıi kar tagjai az úgynevezett tanári szobában tartózkodtak, ha lyukas órájuk volt, és a szünetekben. Az adminisztrátort egyébként sem tartot181

ták partnernek, hiszen hol volt az „hozzájuk képest” végzettségben. Azonban volt köztük két férfi tanár, akik sok idıt töltöttek az igazgatói irodában, mert az igazgató úrral közösen az italt nem vetették meg, sıt mértéktelenül fogyasztották. Hármójuk közül az egyiknek mégsem az ital volt a fı kísértése, sokkal inkább az ifjú hölgyek iránti meg nem engedhetı vonzalom. Nagyon sok botrány fémjelezte útját a nevelıtestület némely tagjával tartott kapcsolata miatt. Különösen, ha a felesége megtudta – és miért ne tudta volna meg – aki tettlegesen „védte” meg a férjét, nem kímélve az érintett hölgyek haját, arcát, ruháját sem. Észrevettem én is, hogy ez a tanár egyre gyakrabban jön be az igazgatói irodába akkor is, ha tudva tudta, hogy az igazgató nincs ott. Bizonyos idı után már éreztette, hogy direkt ilyenkor jön, bókolt, félreérthetetlenné tette szándékát. Úgy beszélt velem, mint aki felett „hatalma” van. Nehéz helyzetben voltam, mert én „csak az adminisztrátor kislány” voltam – ahogyan az egyikük szólított is keresztnevem helyett. Egyik alkalommal hárman iszogattak, amikor a fentebb említett tanár felállt, és odajött az asztalomhoz, és az „idısebb férfi jogán” bántó, felháborító szavakat mondott. Ma sem tudom, honnan vettem a bátorságot, de azt mondtam neki: „Távozz tılem sátán”. Szemmel látható volt, mennyire mellbe vágta, amit mondtam. Rögtön számon is kérte, hogyan merem ıt így megszégyeníteni, és honnan veszem a bátorságot ahhoz, hogy ilyen módon fejezzem ki nemtetszésemet. Én sem tudtam, de hamar rájöttem, és azóta is biztos vagyok benne, hogy felülrıl jött a segítségem, „mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell. (Lukács 12:12.) Azért is vagyok ilyen biztos, hogy a segítségem az Úrtól volt, mert engem soha többet nem zaklatott az az ember, pedig az igazgatói irodába ezután is rendszeresen bejárt. T. I-né




A

z ördög minden hívıt be tud mérni. Ez a kaland Skéva hét fiának majdnem az életébe került. A gonosz szellem megtámadta ıket, és épphogy megúszták. A hatalom több, mint a név ismételgetése; a hatalom a benned lévı név természete. A benned lévı isteni személyé, aki azért jött, hogy lakozást vegyen benned. Amikor ı lesz min182

den mindenekben, akkor tud Isten rajtad keresztül mőködni. Ez az élet. Ez Isten hatalma. Smith Wigglesworth

Mennyei seregek segítenek a harcban 2Kir 6:8-15-18-23. Elizeus körül tüzes lovak és harci kocsik „Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolga így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? De ı így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ıvelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét és az meglátta, hogy telve van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. Amikor aztán az arámok rárontottak, így imádkozott Elizeus az ÚRhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte ıket vaksággal Elizeus kérése szerint.”


A Királyok 2. könyve 6. részében leírt történetben Elizeus városát arám csapatok vették ostromgyőrő alá. A prófétát akarták megsemmisíteni, hogy ne tudja Izráel királyát informálni az ı haditerveikrıl. A szolga megrettent. Elizeus nem félt, mert tudta, hogy Isten védelmezi ıt. A szolga megnyugtatására a próféta kérte Istent, hogy nyissa meg a szolga szemeit és lássa azokat a tüzes lovakat és harci kocsikat, melyeket Isten küldött hőséges prófétája megvédésére. 2Kir 6:17. Ezt követıen megkezdıdött a nagy szellemi ütközet. A próféta az arám katonákra vakságot kért, hogy ne tudjanak neki ártani. Isten meghallgatta, aszerint, ahogy a próféta kérte. Azt adott, amit gyermeke kért tıle. Ezen a ponton eldılt a csata. Elizeus hite által betekintett a láthatatlan világba, és onnan elıhívta a szellemi harcosokat, akikkel elvezette az arám katonákat Samáriába és ott a megöletésük helyett megvendégelte ıket. Ezzel a cselekedetével tartós békét hozott Izráel számára.




E

mlékszem egy esetre, amikor a dolgozószobámban egy személynél nagyon erıszakos démonok nyilvánultak 183

meg. Hirtelen az ablak felé fordult, kimutatott a kertemre és a démon a következıket üvöltötte: „Ott vannak, mindenütt, mindenütt van belılük.” Akkor azt gondoltam, hogy a ház körül lévı többi démonra utal. … Néhány nappal késıbb az Úr emlékeztetett erre az esetre és elmondta, hogy akkor védı angyalok vették körül a házamat. Néhány hónappal késıbb hasonló eset történt. Ez az ember is hirtelen az ablak felé fordult és a démon kiabálni kezdett: „Ott vannak mindenütt, mindenütt ott vannak.” Ekkor már tudtam, mit kell mondanom: „Igen, angyalok… Isten angyalai”, a démon pedig válaszolt: „Igen, igen, igen.” Nyilvánvalóan szörnyen félt. Nagyon jó dolog tudni azt, hogy Isten angyalai körülöttünk vannak ezekben a szellemi csatákban.” Bill Subritzky

Isteni védelem 1Sám 19:20-23. „Akkor Saul követeket küldött ki, hogy fogják el Dávidot. De amikor meglátták a próféták csoportját, akik révületben voltak, Sámuel pedig ott állt mellettük, akkor Isten lelke szállt Saul követeire, és ık is révületbe estek. Jelentették ezt Saulnak, és ı más követeket küldött ki, de azok is révületbe estek. Harmadszor is küldött Saul követeket, de azok is révületbe estek. Ekkor maga is elment Rámába… De Isten lelke szállt ırá is, és amíg ment, folyton révületben volt, amíg meg nem érkezett a Ráma mellett levı Nájótba.” 2Kir 7:1-6-7. „Mert az Úr azt tette, hogy az arám táborban harci kocsik, lovak és nagy haderı robogását hallották, mire azok ezt mondták egymásnak: Izráel királya bizonyára felbérelte ellenünk a hettiták királyait és Egyiptom királyait, hogy ránk törjenek!” Dán 3:28. „Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen a Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak elıttük.” Dán 6:23-24. „Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ı ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó király, semmivel. Akkor a király nagyon megörült, és kihúzatta Dánielt a verembıl. Ki is

184

húzták Dánielt a verembıl, és semmi sérülés nem volt rajta található, mert hitt Istenében.” Eszter 6., 7.

Istennek a gonosz feletti abszolút hatalmát tárja elénk az Eszter könyvének 6. és 7. részében leírt történet. Hámán, az ısellenség, az ördög bérenceként ki akarta pusztítani Isten választott népét, a zsidóságot. Kész tervvel igyekezett Ahasvérós király elé. Isten azonban a történelem színpadára lépett és álmatlan éjszakát adott a királynak, aki élve hatalmával, mozgósította szolgáit, hogy mintegy unalomőzésként olvassanak neki fel a nevezetes történetek könyvébıl. Nem véletlen, hogy éppen a zsidó Mordokaj hőséges tettét olvasták fel neki alattvalói. Isten meg akarta menteni Mordokajt a haláltól, és általa népét a kiirtástól, és ennek az akciónak volt része ez a felolvasás.


Csel 12:11. „Ekkor Péter magához tért, és így szólt: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ı angyalát, és kimentett engem Heródes kezébıl, és mindabból, amit a zsidó nép várt.”




P

rédikálni fogsz az erımrıl, és a szolgálatodat jelek fogják követni! Csodák fognak történni, és a démonok kimennek. Vigyázz, mert megpróbálnak majd eltenni az útból! De én veled leszek! Komoly győjteményem van mindenfajta lıfegyverekbıl és késekbıl, amelyeket a szabaduló sátorban találtunk, és amelyekkel kapcsolatosan a tulajdonosok így nyilatkoztak: „Meg akartam ölni Annacondiát. Carlos Annacondia




E

gy megszállottban a Sátán olyan erıvel volt jelen, hogy miután a lány az orvosának azt mondta, meg fog halni, az meg is halt. Ugyanez történt nem sokkal késıbb egy börtönırével. Már senki nem mert találkozni vele, mert féltek. Imádkozni akartam érte. „Nem hallotta, hogy megöli, akit kiszemel magának?” – kérdezték. „Nem lesz semmi bajom… nem fogok meghalni” – válaszoltam. Hosszas gyızködés után megengedték, 185

hogy imádkozzak érte. A lány megszabadult, és az egész országban ébredés kezdıdött. Lester Sumrall

Gyıztes fegyverek a szellemi harcban Ef 6:11. „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.”


A szellemi harcban való gyızelem fegyverei: igazságszeretet, megigazulás, igehirdetésre való készség, hit, üdvösség bizonyossága, Lélek (Ef 6:14-17.), imádság és böjtölés (Mt 17:20-21.), dicsıítés.




1

898. április 28-án már úgy tőnt, hogy Jennie végóráit éli. Egy lelkész társa biztatni próbálta Lake-et: nyugodjék meg Isten akaratában, s törıdjön bele Jennie halálába. E szavak mázsás súllyal telepedtek rá, amitıl Lake csak még jobban megmakacsolta magát. A halál suhintása azonban szinte kézzelfogható volt. Végsı kétségbeesésében Lake már-már feladta, amikor pillantása megakadt az Apostolok Cselekedetei 10. fejezetének 38. versén: „…A názáreti Jézust, mint kené fel ıt az Isten Szent Lelkével és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten volt ıvele.” Ezek az erıteljes szavak elhatottak az elméjéig. „Az ördög hatalma alatt!” Ez azt jelenti, hogy nem Isten felelıs Jennie betegségéért, sıt egyetlen betegség sem Tıle származik! És ha Jézus Krisztusban Lake is Isten gyermeke, akkor İ éppúgy vele van, ahogyan Jézussal vele volt. Most végre meggyızıdött afelıl, hogy Jennie betegségének szerzıje maga az ördög. Az ördög az,

186

aki éppen arra készül, hogy gyermekei édesanyját elrabolja tıle. Az ördög az, aki pusztította az életét! Ezután Lukács 13:16-hoz lapozott, ahol ez állt: „Hát ezt az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött íme ma tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani e kötélbıl…?” Nem csak az a felismerés ütötte szíven, hogy a sátán a betegség és a halál szerzıje, hanem az is, hogy Jézus Krisztus megszabadítja a szenvedıket – általa! İ John Lake, Jézus Krisztus eszköze lehet a halál agóniájának legyızésében! Szemernyi kétsége sem volt afelıl, hogy Jézus életét adta a felesége gyógyulásáért, miképpen a bőneiért is meghalt. Most végre eltökélte, nem hagyja, hogy bármi is megfoszthassa Jennie-t ettıl az ajándéktól. Olyan merészséggel, amelyet csak a Szent Szellem teremhetett meg benne, Lake döntött: ebben a helyzetben Istené, s nem pedig a sátáné lesz az utolsó szó! Bevonult a hálószobába, és ott, láthatók és láthatatlanok füle hallatára bejelentette, hogy a felesége reggel pontban fél tízkor meggyógyul! Gyorsan kapcsolatot teremtett Dowie-val is, hogy értesítse arról, amit Isten a megjelölt idıben tenni fog. Amikor az óra fél tízet ütött, Lake letérdelt drága felesége mellé, és segítségül hívta az élı Istent. Isten ereje leszállt Jennie-re, és tetıtıl talpig átjárta testét. Bénultsága elmúlt, szívverése szabályos lett, köhögését mintha elvágták volna, testhımérséklete is normális lett – egy pillanat alatt. Elıször csak egy bágyadt hang hagyta el Jennie ajkát, azután fölkiáltott: „Dicsıség Istennek, meggyógyultam!” A férje meg is lepıdött, mert ilyen hangerıt évek óta nem hallott már tıle. Ezután Jennie félrehajította a takaróját – és gyógyultan talpra állt! Azon nyomban mindketten dicsérni kezdték Istent, leírhatatlan örömmel.” Roberts L.

Tőzz ki magadnak nagyra törı célokat! Ne hagyd, hogy bármi korlátozza hitedet! Maria Fontaine A következı történet annak szép példája, amikor – Dávid és Góliát esetéhez hasonlóan – Isten szolgájának a szívében harag gyúlt, hallva az Isten erejét gúnyoló ellenséget. Aimee használta a szellemi fegyvereket. Az igazságszeretet főtötte, és olyan nagy hittel állt ki emellett az 187

igazság mellett, hogy totális gyızelmet ért el a gonosz erıi fölött. Mindezek mellett ott volt benne a készség az evangélium hirdetésére. A célja tehát nem önzı volt, hanem isteni cél. Ez a három vezette ekkor gyızelemre:

E

gyszer egy lámpa robbant fel közvetlen elıtte, és a lángok az arcába csaptak. Fejét gyorsan bemártotta egy vödör vízbe, de arca és nyaka így is tele volt hólyagokkal. A helyzetet tovább rontotta az, hogy néhány bajkeverı gúnyolódni kezdett. Aznap este, amikor ez történt, a sátor tele volt, Aimee pedig fájdalmak között félrevonult. Ekkor az egyik zavargó felugrott az emelvényre, és így szólt: „A hölgy, aki beszélt volna az isteni gyógyulásról, megsérült: leégette az arcát. Ezért ma este elmarad az összejövetel. Aimee ezt hallva dühösen berontott az emelvényre. Noha nagy fájdalmai voltak, minden erejét összeszedve leült a zongorához, és felkiáltott: „Dicsérem az Urat, aki meggyógyít és elveszi a fájdalmat!” Egy-két percen belül a tömeg egy látványos csodának lett a tanúja. Aimee arca rákvörösbıl normális színő lett. Roberts L.

Ima és böjt Mk 9:17-18. 25-26. (Mt 17:14-21., Lk 9:37-43.) „A sokaságból így felelt neki valaki: ’Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; és amikor ez megragadja, úgy leteperi ıt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy őzzék ki, de nem tudták!’ … Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: ’Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belıle, és ne menj bele többé!’ Erre az felkiáltott, erısen megrázta ıt, és kiment belıle.”


A holdkóros fiú meggyógyításánál a tanítványok kudarcot vallottak. „Miért?” kérdésükre Jézus válasza a Mt 17:21. versben: „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.” Megfigyeltem, hogy Jézus a megdicsıülés hegyérıl jött le, amikor ez történt. Az ott töltött idı éppen jó felkészülés volt egy ilyen esetre, amiben a gyızelemhez ima és böjt kell. Ugyanakkor nem feltétlenül biztos, hogy az imának és 188

a böjtnek közvetlenül a szellemi összecsapás elıtt kell történnie. Akinek folyamatos életmódja az ima és a böjt, az mindig felkészült lehet a hasonló összecsapásokra.




A

mikor az Örömhír Közösségbe kerültem, több évtizede hordozott sebeimtıl szabadultam meg. A rendszeres bibliatanulmányozás és az imádkozásban való közösség mély változásokat hozott lelki- és fizikai életemben egyaránt. Olyan terheket vethettem hátam mögé, amiket korábban sohasem tudtam lerakni. Ágika és Károly segítségével megtanultam a bőnt bőnnek nevezni és azokat sorban megbánni, megvallani és kérni az Úr bocsánatát. Eközben testi gyógyulásokat éltem át sorozatosan. Nagyon régre nyúlik vissza – a férjhez menésem idejére –, a nıvéremmel kialakult konfliktus. Fájt, hogy beleszól a házasságomba. Hozzám viszonyulása abban a helyzetben mély sebet ütött a szívemben. Késıbb rendezıdött a kapcsolatunk, de igazából sohasem tudtam elfelejteni neki a megbántást. Próbálkoztam az üggyel nem foglalkozni, de szívem nem vált teljesen szabaddá. Szeptember végétıl vasárnapról-vasárnapra, a megbocsátásról szólt Károly igei tanítása. A legutóbbi alkalommal Ágika egy rövid részletet olvasott egyik könyvbıl. A történetben szereplı Sárában magamra ismertem. Sára rendszeresen imádkozott nıvéréért és sógoráért, akik úgy általában nagyon kedvesek voltak, de keresztyén-ellenesen viselkedtek és szellemileg valóságos üldözıivé lettek Sárának és férjének. Folyton gúnyolták és kifigurázták ıket. Sára már húsz éve imádkozott értük, de ık semmi érdeklıdést nem tanúsítottak az evangélium iránt. E viselkedésük miatt Sára megkeményedett irántuk a szívében. Vallásos büszkeséggel tekintett rájuk, és helytelen indítékkal folytatta az imádkozást. E történetet hallva megelevenedett elıttem a saját magam esete egyetlen testvéremmel. Ezen a gyönyörő napsütéses október 27-i vasárnap délelıttön tovább hallgattam az Ige – most már nekem szóló – üzenetét. Gyorsan leperegtek elıttem az évek, melyekben olyan sokat szenvedtem nem hívı testvérem miatt, aki kegyetlen sorsba taszított, én pedig nem bocsátottam meg neki. Akkor ott, székemen ülve és hallgatva Isten Igéjét, rádöbbentem, hogy a meg nem bocsátás hozta rám a sok betegséget, 189

szenvedést. Istenem tovább vezetett gondolataimban, és azt is megmutatta, hogy azért volt hiábavaló a nıvérem megtéréséért való, immár egy év óta rendszeres imádkozás, mert nem bocsátottam meg neki, ezzel megkötözve tartottam ıt. Arra a nagy vagyonnal tartozó szolgára emlékeztetett Uram, akinek elengedte minden adósságát, ı viszont nem tudta elengedni szolgatársának azt a kicsit, amivel ı tartozott neki. Mt 18:21-35. Az igehirdetés után felhívás hangzott el: „Ha van itt valaki, akit méltatlanul megbántottak a múltban, és ez nyomasztó teherként lenyomja, az jelezze és imádkozunk érte.” Tudtam, hogy nekem kellene megszólalnom, de nagyon nehéz volt, az ügy személyes jellege miatt. Akárhogy fogalmaztam magamban, mindenképpen kínos volt a testvérem miatt, és magam miatt is. Gondolataimba merülve észrevetettem, hogy valaki jelentkezett. A Közösség egy emberként imádkozott érte és ott rögtön megszabadult. Az Igére emlékeztem: „Valljátok meg azért egymásnak bőneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jk 5:16. Én is bátorságot vettem. Már nem a nıvéremet okoltam, nem az ı bőneivel foglalkoztam, hanem az enyémmel. Megvallottam bőnömet, leestem a térdeimre. A testvérek közbenjáró imádságban fordultak az Úrhoz, az ördögöt pedig elutasították. Minden teher lehullott a szívemrıl. Imádságra nyitottam ajkam. Megköszöntem az Úrnak a szabadulást. Azzal a hittel tettem ezt, hogy İ a tenger mélyére vetette ezt a bőnöm is a többivel együtt. Tudom, hogy nem tér vissza, mert az Úr megbocsátása végleges és megbánhatatlan. Megkönnyebbülve emelkedtem fel térdeimrıl. Szívemben még most is zsong a hála. Szeretettel gondolok a testvéreimre, akikkel együtt szolgálhatom az Urat. Tudom, hogy a velük való közösség sokat jelent az életemben, a keskeny úton járásban. Tudom, hogy mindig számíthatok rájuk. Kedves Olvasóm, hadd kérjem tıled, ha bárki megbántott és emiatt terheket hordozol, ne cipeld tovább, ne várd, hogy bocsánatot kérjen az ellened vétkezı! Bocsáss meg neki feltétel nélkül! Emlékezz arra, ahogyan az Úr Jézus tanít bennünket imádkozni: „… és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezıknek”! B. Gy-né

190

Nyelveken szólás Ef 6:18. „Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által.”

(Egysz.

ford.)


Az önmagunkért és másokért folytatott szellemi harcban, közbenjárásban nagyon hasznos és könynyen használható fegyver a Szent Szellem általi ima.




F

enyıerdın keresztül vezetı úton haladtunk, amikor hirtelen vihar tört ki. Tövestıl csavarta ki a nagy fákat a vihar. Rázuhantak az elıttünk és a mögöttünk levı útra. Halálos veszedelemben voltunk, bármikor ránk dılhetett volna egy fa. Önkéntelenül is, ebben a vészhelyzetben nyelveken kezdtem el hangosan imádkozni. Nemcsak nekem, hanem mindnyájunknak valami érthetetlen nyugalmat adott Isten. Megálltunk, és csak álltunk, amíg el nem vonult a vihar. Hosszú órák teltek el, mire a tőzoltók eltávolították az elıttünk kidılt fenyıfákat, és végre elindulhattunk kocsinkkal. Mit imádkozhattam volna? Talán csak jajgattam volna félelmemben! De a Szentlélek Isten segítségül volt. Sz-né Éva

Dicsıítés 1Sám 16:23. „És valahányszor megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, fogta Dávid a lantot, és pengette a kezével. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tıle.”




N

agy betegségben voltam (tüdıembólia, mélyvénás trombózis). Nem sokan élik túl. Értem nagyon sokan imádkoztak akkor. Magam nem könyörögtem életért az Úrhoz, csak dicsıítettem İt. És valahányszor ezt tettem, elmúlt a fájdalmam, javult a vérképem. Csodák csodája, megmentett az isteni kegyelem. Dr. Ú. M.


191

E

gy gyülekezeti barátomért – akit a sátán gyötörni kezdett – folytatott imaharcom több hétig eltartott és annyira elfárasztott a lelki küzdelem, hogy amikor csak tehettem, állandóan a dicsıítı énekeket hallgattam a magnón. Sok régi és új dicsıítı kazettám van, és ezekre akkor mindre szükségem volt! Ahogy lejárt az egyik, tettem be a következıt. Ez adott erıt a további harchoz! Volt olyan nap, amikor a munkahelyrıl hazaérve úgy éreztem, nem bírom tovább. Tudtam, hogy még nincs vége a harcnak. De amikor elindítottam az Urat dicsıítı énekeket, Isten békessége szállt rám és új erıt nyertem azáltal, hogy Jézus Krisztus nagyságát és uralmát megvallottam az énekekben is. Bodrogi T-né


Dicsıítés közben nem az ellenséges erıkkel hadakozunk, hanem megvalljuk Istenbe vetett hitünket, és ünnepeljük Urunkat, Jézus Krisztust. Amíg mi Róla teszünk bizonyságot, İ cselekszik, megmutatja erejét, és hatalmat vesz az ellenség felett. Helyettünk harcol. *** Júda: „dicsıítést” jelent. Jákób prófétikusan így szólt, amikor megáldotta Júda nevő fiát: „Kezed ellenségeid nyakán lesz”. 1Móz 49:8. „Történt Józsué halála után, hogy Izráel fiai megkérdezték az URat: Melyikünk vonuljon fel elsınek a kánaániak ellen, hogy harcoljon ellenük? Az ÚR ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot.” Bír 1:1-2. Igen, a dicsıítık mentek elıl, hogy bevezessék a népet az áldásokba, gyızelem által. Adjuk mi is az elsı helyet Istenünk dicsıítésének!


2Krón 20:1-17-21-22-37. „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR!... Miután tanácsot tartott a néppel, fölállította az ÚR énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték ıt, és az arcvonal elıtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az ÚRnak, mert örökké tart szeretete! Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az ÚR lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget szenvedtek.” 192


A hitnek meghatározó szerepe van a dicsıítésben. A dicsıítés nem egyszerően éneklés. Hit által elfogadjuk Isten cselekedetét. Megvalljuk, hogy csak İ tud cselekedni és nem mi. Ez esetben a dicsıítésnek kettıs szerepe volt: – Bevezetni Isten jelenlétébe – Hit által gyızni a fizikai ellenség felett is. A júdai katonáknak csak a zsákmány összegyőjtése volt a feladatuk az ammóniak, móábiak és a Széírhegyvidék lakói elleni harcban.


Csel 16:25-26-34. „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták ıket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükrıl lehulltak a bilincsek… Azután házába vitte ıket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.”

– Panasz, jajgatás és sírás helyett Isten magasztalása – Megrendült a föld – isteni beavatkozás – Következmény: Hitre jutás Harci kiáltás Józsué 6:1-16-20-21. „Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltozzatok, mert nektek adja az ÚR a várost... Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kıfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest elıre, és elfoglalták a várost.”


Az emberek rezonanciával magyarázzák. Itt azonban más történt. Isten a nép engedelmes hitére természetfeletti módon válaszolt. (Noha nem tartom kizártnak a rezonanciát, a hangsúly mégsem azon van, hanem azon, hogy Isten parancsa szerint cselekedett a Józsué által vezetett nép.)


193

Bír 7:1-18-20-25. „Ha megfújom a kürtöt én, meg a velem levık mind, akkor ti is fújjátok meg a kürtöt az egész tábor körül, és kiáltsátok: Az ÚRért és Gedeonért!... Ekkor belefújt a kürtbe mind a három csapat, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükben fogták a fáklyákat jobb kezükben pedig a kürtök voltak, amelyekkel kürtöltek, és kiáltoztak: Fegyverre, az ÚRért és Gedeonért!”

Kiáltásukra az Úr válaszolt: Az ellenséges haderıt egymás ellen fordította. E történet is emlékeztet bennünket, hogy ne mondjunk olyan – az Isten Igéjével nem megegyezı – állítást, hogy Isten csak a csendességben tud cselekedni. Szükséges, hogy legyen harci kiáltás a gyülekezetekben.


Bír 7:22. „Mert amikor megfújták a háromszáz kürtöt, az ÚR egymás ellen fordította az emberek fegyvereit az egész táborban.”




S

ierra Leoneben egy éve béke van újra, ám a lázadók rendszeres támadása a fıváros, Freetown ellen még nagyon frissen ott él az emlékezetekben. Egy történet nagyon megérintett, és azt szeretném veletek is megosztani. 2001. május 10-ére a lázadók újabb támadást terveztek, de ez valahogy elıtte kitudódott. Nem tudni, hogyan kezdıdött el, de a lakosok elhatározták, hogy Jézus nevét fogják segítségül hívni. Ez az ország nagy részben muzulmán, de mindenhol kihirdették, hogy ezen a napon egy adott idıpontban mindenki menjen ki az utcákra, és kiáltsa: Jézus! A mecsetekben a muszlim imám jelentette ezt be, és az egész városban elterjedt a hír. És a nap elérkezett. Pontban 2 órakor az emberek kimentek az utcákra, és kiáltották: Jézus! Jézus! Jézus! Mérföldekre elhallatszott a kiáltás, a lakott területek visszhangozták Jézus nevét. A lázadók eközben úton voltak a fıváros felé, de az úton valamin összevesztek, és tulajdonképpen egymással kezdtek el hadakozni, és nem jutottak el a fıvárosba... Halleluja! L. M.

194

A hit ajándék. Bárki számára elérhetı, aki akarja, csupán kérni kell Istentıl. Maria Fontaine

Dicsıítés a harc végén, a gyızelem után 2Móz 15:1-2-3-21. „Erım és énekem az ÚR, megszabadított engem. İ az én Istenem, ıt dicsıítem, atyám Istene, ıt magasztalom. Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve.”

Az ellenség tengerbe pusztulása után Mózes dicsıítésbe vezeti a népet.


2Krón 20:26-28. „A negyedik napon összegyülekeztek az Áldás-völgyben, hogy ott áldják az URat. Ezért hívják azt a helyet Áldás-völgynek még ma is. Azután visszatértek Jósáfát vezetésével a júdaiak és a jeruzsálemiek mindnyájan. Örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, mert örömöt szerzett nekik az ÚR: megszabadította ıket ellenségeiktıl. És bevonultak Jeruzsálembe lantokkal, citerákkal és harsonákkal az ÚR házához.”

195

AZ ISTENI ERİK FIZIKAI MEGNYILVÁNULÁSAI Megrendül a hely Csel 4:31. „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.”




F

elálltam, és nyilvánosan hátrasétáltam a hangtechnikához – miközben a pásztor a pulpitushoz ment –, hogy lássam, mi történik. Még abban sem voltam biztos, hogy a színpadon fog történni, de tudtam, hogy meglesz. „Istenem, bármit készülsz is tenni, látni akarom.” Pásztor barátom odalépett a színpad közepén álló átlátszó pulpitushoz, kinyitotta a Bibliáját, és csendesen felolvasta a 2Krón 7:14. szívhez szóló üzenetét: (Ha) „megalázza magát az én népem, a mely nevemrıl neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ı bőnös életmódjával: én is meghallgatom ıket a mennybıl, megbocsátom bőneiket, és megszabadítom földjüket.” Ezután behajtotta a Bibliáját, remegı kézzel megragadta a pulpitus szélét: és így szólt: „Az Úr Igéje azt mondja nekünk, hogy ezután ne a javait, hanem a személyét keressük. A jövıben nem a kezeit, hanem az arcát kell keresnünk.” Abban a pillanatban mennydörgésszerő csattanás visszhangzott végig a termen, ereje felkapta a pásztort, és kb. három méterrel hátrább dobta, vagyis elválasztotta a pulpitustól. Amikor ı hátrarepült, a pulpitus elırezuhant. Az elé helyezett szép virágkompozíció leesett a földre, de a pulpitus – mielıtt földet ért – már két darabban volt. Szinte ugyanúgy hasadt ketté, mintha villám csapott volna bele! Abban a pillanatban az Úrtól való rettegés tapintható módon betöltötte a termet. A terem hátsó végébıl a mikrofonhoz siettem, és így szóltam: „Ha nem tudnátok, Isten jött be a terembe…” 196

Igazából senki sem törıdött sokat a pulpitussal; az embereket túlságosan lekötötte a megnyílt Menny. Isten jelenléte úgy csapódott be, mint egy bomba. Az emberek sírni és jajgatni kezdtek. Így szóltam: „Ha nem vagy a helyeden, itt az idı, hogy rendezd számládat Istennel.” Megtérésre való felhívásnak még sosem láttam ilyen hatását. Tommy T.

Isten dicsısége a hegyen 2Móz 24:15-17-18. „Amikor fölment Mózes a hegyre, felhı borította be a hegyet, mert az ÚR dicsısége ereszkedett rá a Sínai-hegyre. Már hat napja borította be azt a felhı, és a hetedik napon kiáltott Isten Mózesnek a felhı közepébıl. Az ÚR dicsıségének látványa olyannak tőnt Izráel fiai szemében, mintha emésztı tőz lett volna a hegy csúcsán.” Lk 9:28-31. „E beszédek elhangzása után mintegy nyolc nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött. És íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés, akik dicsıségben megjelenve, élete végérıl szólottak, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie.”

Isten dicsısége korlátoz a mozgásban 2Móz 40:34-35. „Ekkor beborította a felhı a kijelentés sátrát, és az Úr dicsısége betöltötte a hajlékot. És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhı, és az Úr dicsısége betöltötte a hajlékot.” 1Kir 8:10-11. (2Krón 5:13-14.) „Amikor a papok kijöttek a szentélybıl, felhı töltötte be az Úr házát, úgyhogy a papok a felhı miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsısége betöltötte az Úr házát.” 2Krón 7:2. „A papok nem tudtak bemenni az Úr házába, mert az Úr dicsısége betöltötte az Úr házát.”

197

Jel 15:8. „A szentély megtelt füsttel Isten dicsıségétıl és hatalmától, és senki sem mehetett be a szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.”




E

lrendezte a gyerekeket, azután elmentek a gyülekezetbe. Amikor Bonnie belépett az ajtón, az Úr dicsısége olyan erıs volt, hogy ott helyben földre esett... Amikor az Úr benyitott hozzánk azokon az összejöveteleken, fizikálisan éreztük, amint Isten jelenléte fölöttünk lebeg. Többre nem voltam képes, csak valami „szent rémület” közepette sírtam, olyan lélegzetelállító szentségben és dicsıségben volt ott közöttünk. Még a fejemet sem akartam fölemelni, olyan erısen éreztem Isten szentségét azon a helyen. Mahesh Chavda




V

ilágosan emlékszem a kedd délelıtti összejövetelre. Miközben prédikáltam, az Úr dicsısége elkezdte betölteni az épületet. Olyan érzés volt, mintha valaki egy nehéz takarót terített volna rá, és az Úr jelenléte lassan az egész házat betöltötte. Egy hölgy ült velem szemben, talán a harmadik sorban, és észrevettem, hogy tágra meredt szemekkel nagyokat pislog, és a mennyezetet bámulja. „Valami baj van?” Azt mondta, minden rendben. Aztán mégis elmondta, hogy sőrő ködhöz vagy párához hasonlót látott, amely föntrıl leereszkedı felhıként fokozatosan az egész termet betöltötte, annyira, hogy a lámpákat és a mennyezetet már nem is lehetett látni. Én magam nem láttam ezt a felhıt, de a jelenlétét éreztem. Kicsivel késıbb valamilyen okból odahívtam két technikust, akik el is indultak felém a sorok között, de a távolság kétharmada táján hirtelen összeestek Isten ereje alatt. Senki egy ujjal nem ért hozzájuk. Késıbb elmondták: ahogy az emelvény felé közeledtek, sőrő köd vagy páraszerőségbe sétáltak bele, és bár senki nem tette rájuk a kezét, nem tudtak megállni az erı alatt. Rodney M. Howard-Browne




198

I

sten jelenléte már annyira súlyos volt azon a helyen, hogy szinte vágni lehetett. A zenészeknek szemmel láthatóan meg kellett küzdeniük azért, hogy folytathassák a szolgálatot. A sírás folyton megzavarta ıket. Egyre nehezebbé vált a zenélés. Végül Isten jelenléte annyira sőrővé vált, hogy nem tudtak tovább énekelni és játszani. ***

I

sten nyilvánvaló jelenléte gyakran még akkor is ott idızik egy helyen, amikor senki sincs a közelben. Emlékszem arra az esetre, amikor egy Isten által meglátogatott gyülekezet egyik munkatársa egyik hétköznapon átment a színpadon, hogy kicserélje a vizet. Nem tért vissza. Három óra múlva valaki észrevette, hogy elment, és keresni kezdték. A szentélyben félhomály honolt, és amikor felkapcsolták a világítást, látták, hogy a férfi ott fekszik hason a színpadon. Akkor esett el, amikor belebotlott az Isten jelenlétének felhıjébe. Tommy T.

Isten jelenléte korlátoz a mozgásban Dán 8:18. „Amikor hozzám beszélt, ájultan estem a földre; de ı megérintett, és talpra állított.”


Demos Shakarian még kisfiú volt, mikor egy balesetben nagymértékő halláskárosodást szenvedett, s ettıl kezdve ez rányomta bélyegét az életére. İ azonban így imádkozott: „Hadd halljak újból, Uram Jézus, ne törıdj azzal, hogy a doktor azt mondta, hogy sohasem javul meg a hallásom!” 13 éves volt, amikor egyik vasárnap a gyülekezetben betöltötte ıt a Szentlélek, és fennhangon új nyelveken kezdte imádni az Urat. Úgy betöltötte az Isten jelenléte, hogy még hazafelé menet is az İ dicsıségében úszott.

F

elmentem a szobámba, bezártam az ajtót, és még mindig áradtak ki belılem az érthetetlen szótagok. És ebben a percben az Úr jelenléte erısebben jött rám, mint bármikor korábban. … Leestem a padlóra és ott feküdtem teljesen tehetetle199

nül, képtelenül a felállásra ahhoz, hogy ágyamba menjek. Semmi szorongásom nem volt az élmény közben, sıt, ellenkezıleg: jólesı és felfrissítı volt, és úgy éreztem magam, mint aki magával megelégedetten és jólesı fáradtsággal simul párnájához és várja az álmot. Amikor így feküdtem szobámban, az idınek örökkévalóságértéke lett. Egy hangot hallottam, amely az örökkévalóságból szólt hozzám. Ez a hang nem volt ismeretlen elıttem, már sokszor hallottam azt az én zöld katedrálisomban, kint a gabonaföldön. „Próbálj csak, Demos, egyenesen felülni!” – mondta. Megpróbáltam. Egy leírhatatlanul erıs, mégis végtelenül gyengéd hatalom tartott engem erısen a padlón. Tudtam, hogy erıs fiú voltam… ennek ellenére most nem volt több erı a karizmaimban, mint egy ma született borjúnak. Újra hallottam a hangot: „Demos, kételkedsz te valaha az én erımben?” „Nem Úr Jézus!” Ezt a kérdést háromszor ismételte meg, én pedig háromszor adtam ugyanazt a választ. Ezután egészen hirtelen úgy tőnt, hogy az az erı, amelyik engem teljesen körülvett, ott van a bensımben is. Emberfeletti energia hullámát éreztem… az Úr beszélt a szívemmel: „Demos, az erı minden keresztyénnek születési joga. Fogadd el, rendelkezhetsz ezzel az erıvel, Demos.” Egyszerre reám hajnalodott. Kint az ablak elıtt hallottam, amint a rigók csicsergik éneküket. Egyszerre egyenesen felültem. Amit hallhattam, valóban lehetséges az? Hiszen évek óta már nem hallottam madárdalt! Felugrottam, csodálatosan egészségesnek és elevennek éreztem magamat, és gyorsan felöltöztem. Hajnali öt óra volt, és apámmal fél hatkor meg kellett kezdenünk a fejést… Demos Shakarian

Isten jelenlétében Csel 22:6-7-11. „Történt pedig, hogy útközben, amint déltájban közeledtem Damaszkuszhoz: hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égbıl. A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? … Mivel pedig annak a fényességnek a ragyogása miatt nem láttam, a velem levık kézen fogva vezettek; úgy mentem be Damaszkuszba.”

200

Dán 10:7. „Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták azt, mert nagy rémület fogta el ıket; elmenekültek és elrejtıztek.” 2Móz 20:18-21. „Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. Látva mindezt, a nép reszketni kezdett, és távolabbra állt… A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhıhöz, ahol az Isten volt.”


Tanuljunk Dánieltıl, aki nem menekült el, amikor Isten különleges módon, szokatlanul, nem a hagyományok szerint szólította meg. Mivel nem menekült el, üzenetet kapott. A többiek féltek, elrejtıztek. Igaz ı is elveszítette minden erejét, összeroskadt, de az Úr jelenlétében maradt. Egyik Csendes Napunkon valaki az Úr jelenlétében leesett, de miután talpra tudott állni, nem menekült el az Úr színe elıl. Engedte, hogy az Úr formálja, és formálta. Bizonyságtételében azt írta, elhatározta, hogy nem nézi ezután a TVt, ehelyett az Urat szolgálja és rohan az elveszettek után. Hívjuk hát az Urat, és İ jön. Lehetséges, hogy egy angyala által jön, de jön. „Ne félj, Dániel, mert az elsı naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened elıtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem.” 10:12. A gonosz erık gátolhatnak, és gátolnak is. Nem csak téged, még az angyalokat is, de meg nem akadályozhatnak, ha kitartasz hőségben. Ha várnod kell is, légy türelemmel és maradj meg az imádkozásban! Soha ne add fel a közbenjáró szolgálatot! „A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Míkáél, az egyik legfıbb vezér, segítségemre jött.” 10:13. *** Több mint húsz éve már annak, amikor Birminghamben magam is láttam embereket, akik fizikai erejüket elveszítették Isten jelenlétében. A hatalmas sportcsarnokban hangzott az élı Ige, formálta az emberek gondolkodását, de hatással volt cselekedeteikre is. Feleségemmel együtt a nézıtér baloldalán találtunk helyet a zsúfolt teremben. 201

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a szemben oldalon éppúgy, mint a közvetlen környezetemben sírnak nık és férfiak. Feltőnt, hogy néhány szék megüresedett. Azt vettem észre, hogy a mellettünk ülı személy egyszerően lecsúszott a székrıl, és a padlón ül, a másik pedig már ott sem bírt ülni, teljesen a „padlóra került”. Felismertem, hogy Isten erıs jelenlétének hatására történt mindez.




T

öbb gyógyulási csodának is tanúja voltam, amikor Isten találkozott emberekkel.1980-ban feleségem, egy másik házaspár és én egy idıs hölgynek szolgáltunk Guatemalában, aki nemrég tért meg. Azért mentünk el otthonába, hogy némi tanítást adjunk neki. Körülbelül hat hónappal korábban a hölgy leesett egy kisszékrıl, és a bokája súlyos törést szenvedett. Még mindig nagyon dagadt volt a bokája, és sok fájdalmat állt ki. Látogatásunk során a másik férfi és én úgy éreztük, hogy Isten meg akarja gyógyítani a beteg bokát, ott helyben. Ezt elmondtuk a hölgynek, és beleegyezett. Megkértük, hogy polcolja fel a lábát egy székre. Imádkozni kezdtem. Szakított már félbe benneteket Isten? Most ezt tette velem. Amikor a hölgy és Isten közé léptem, hogy létrejöjjön a találkozás, Isten jelenléte annyira erıteljesen megnyilvánult a szobában, hogy menet és mondat közben megálltam. Egy lépést tettem a hölgy felé, és egy szót ejtettem ki: „Atyánk”. Neki csak ennyi kellett! Úgy tőnt, Isten már annyira szerette volna megérinteni ezt a kedves hölgyet, hogy nem tudott tovább várni. A Szentlélek jelenléte olyan erısen betöltötte a szobát, hogy szinte megmerevedtem mozdulat közben, nem tudtam tovább beszélni, és elkezdtem sírni. A hölgy is, akinek szolgáltunk, elkezdett sírni. A lábai föl-le ugrándoztak a széken és percekig irányíthatatlanul rázkódtak, ahogy erıteljesen kapcsolatba került a Szentlélekkel! Az Úr meggyógyította, és betöltötte Szentlelkével. Dutch Sheets




1

922-ben Wellingtonban az egyik délután egy speciális összejövetelen tizenegy kiváló keresztyén győlt össze imádkozni Wigglesworth kérésére. Egyesével imádkoztak, míg már csak a vendég evangélista maradt hátra. Azután ı kezdett 202

el közbenjárni városukért és az országért, és Isten jelenlétének érzete eközben annyira betöltötte a helyiséget, hogy a többiek egyenként távoztak – nem állhattak meg Isten szentségének ragyogó fényében. Amikor egy lelkész hallott errıl az egyik jelenlevıtıl, nagy vágy ébredt benne, hogy részt vehessen egy hasonló összejövetelen – csakhogy eltökélte, ha bárki más távozik is onnan, ı aztán nem fog. Hamarosan valóban lehetıség nyílt rá, hogy elmenjen egy ilyen összejövetelre. Többen imádkoztak, majd Wiggleshworth kezdett könyörögni. Amint felemelte hangját, mintha maga Isten árasztotta volna el a helyet. A jelenlevık számára egészen világos lett, hogy szent a föld, ahol állnak. Isten ereje a maga tisztaságában súlyos teherként nehezedett rájuk. Egyik a másik után elhagyta a helyiséget, míg már csak az a férfi volt ott, aki eltökélte: ı marad. Egészen addig kitartott, míg végül a nyomás kényszerítı erejő nem lett, és tovább nem maradhatott. Elmondása szerint megnyíltak lelkének zsilipei, és könnyek özönét ontva ellenállhatatlan zokogás vett erıt rajta. Tudta: vagy távozik Isten jelenlétébıl, vagy ott helyben meghal. Még hozzátette: egyedül Wigglesworth maradt ott abban az atmoszférában, amelyben alig lehetett levegıt venni – az a férfi, aki úgy ismerte Istent, mint kevesen. George Stormont

Az Isten ereje elragad 1Kir 18:12. Illést „Megtörténhetik, hogy amikor elmegyek tıled, elragad téged az Úr Lelke, nem is tudom hová…”


Ez az igevers határozottan azt mondja nekem, hogy ez a tény gyakorlat, nem egyszeri, véletlenszerő esemény! Óbadjáhú, Isten hőséges gyermeke szerette volna teljesíteni a próféta kérését, de félt a király haragjától. Ismerte Isten hatalmát, tudta, hogy Isten egy pillanat alatt el tudja ragadni Illést, hogy ezzel megóvja a gonosz Aháb gyilkos kardjától. Illés azonban megnyugtatta Óbadjáhút, hogy ez esetben nem teszi ezt Isten, mert ez az İ akarata, hogy 203

megjelenjen a királynál, és ezzel még nagyobb csoda részesévé válhasson a választott nép. (1Kir 18:20-40.)


Ez 43:4-5. Ezékiel „Az Úr dicsısége pedig bement a templomba a kelet felé nézı kapun át. Ekkor fölemelt engem a lélek, bevitt a belsı udvarba, és íme, az Úr dicsısége betöltötte a templomot.” Csel 8:39-40. Fülöp „Amikor kijöttek a vízbıl, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta ıt többé az udvari fıember … Fülöp pedig Azótoszba került…” 2Kor 12:2-4. „Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelıtt – hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja –, elragadtatott a harmadik égig… elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania.”


Egy varázsló azért ment el az összejövetelre, hogy megátkozza a szolgálót. A szolgáló, mit sem tudva ıróla, a tömegbe ment és imádkozott az emberekért. A varázslóhoz érve ırá is rátette a kezét. Látva zavart tekintetét, azt érezte, hogy ennek az embernek valami baja van, s ezt mondta: „Áldd meg ıt Uram!”

A

mint kimondtam, mintha vagy kétezer voltos áramütés érte volna a testét. Mint egy rongybaba, úgy repült a levegıben, majd körülbelül három méterre tılem tompa puffanással a földre esett. … Megpróbált felkelni, de nem tudott. Olyan volt, mintha egy láthatatlan angyal ülne rajta. … Elmondta, hogy képtelen volt addig felkelni a földrıl, amíg el nem fogadta Jézus Krisztust Urának. Mahesh Chavda




A

mikor az egyik este prédikáltam, az Úrnak Szelleme leszállt egy férfira az elsı sorban, aki Angliából érkezett lelkész volt. Ez az ember – miközben ülı testhelyzetben maradt – elkezdett felemelkedni a székébıl. Azután szépen visszaereszkedett a 204

székre, majd fokozatosan újra felemelkedett, egy kicsit magasabbra, mint az elıbb. Ezt háromszor ismételte meg. Vajon érvényét vesztette volna a gravitáció törvénye? Nem gondolom. Véleményem szerint a lelke olyan mértékben egyesült Isten Szellemével, hogy az İ rendkívül intenzív vonzereje húzta fel. John G. Lake.

Felemeltetett a Mennybe 1Móz 5:24. Énók „Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltőnt, mert magához vette ıt Isten.” 2Kir 2:1-3-11. Illés „A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellıled uradat? İ így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! ... Amikor aztán tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta ıket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” Mk 16:19. (Lk 24:51., Csel 1:9.) Jézus Krisztus „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.”

Elragadtatás Mt 24:40-41. (Lk 17:35-36.) „Akkor ketten lesznek a mezın: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony ıröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.” 1Thessz 4:16-17. „Mert amint felhangzik a riadó hangja, a fıangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennybıl, és elıször feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhıkön az Úr fogadására a levegıbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.”


Nagyon várok erre a csodálatos találkozásra! Tudom, hogy Jézus Krisztus egy napon megjelenik az ég felhıiben, és magához ragadja az övéit, úgy amint a mágnes magához ragadja a fémreszeléket. Hiszem, hogy ez a nagy találkozás megelızi a nagy nyomorúság hét esztendejét. Amilyen nagy örömet jelent az elragadtatás azok számára, akiknek rendezett kapcsolatunk van Vele, ugyanolyan 205

szomorú lesz a névleges keresztyének számára. İk itt maradnak, és csak akkor döbbenek rá a szomorú valóságra, amikor látják, hogy egyik pillanatról a másikra eltőnnek szeretteik, barátaik. Ekkor már bánkódnak nagyon, hogy korábban nem döntöttek Jézus Krisztus követése mellett, de ez már késı lesz, itt maradnak a nagy nyomorúságban. Kedves Olvasóm! Ha még nem döntöttél Jézus Krisztus mellett, akkor arra buzdítalak, hogy ne halogasd az idıt, mondj Neki igent azonnal. Ha pedig már döntöttél, akkor figyelj arra, hogy naponként légy igazi, bensıséges kapcsolatban Uraddal, mert nem tudod, hogy mikor jön el a számonkérés ideje. Ne bízz abban, hogy van még idıd! Arra se alapozz, hogy majd, amikor már közelinek érzed a véget, akkor követed İt hőséggel. Számtalan esetet ismerünk, ahol hirtelen jött el a halál, vagy éppen a kómás állapot, és nem maradt idı az életrendezésre. Csak egyetlen példát említek. Ottó fivérem pár hete kórházba ment kivizsgálásra. Erıs fájdalmai miatt keveset tudott aludni. Aztán egyik percrıl a másikra kómába esett és két nappal késıbb meghalt. Senki nem gondolta közeli halálát. Az orvosokat is meglepte. Nem lett volna ideje rendezni kapcsolatát az Úrral, de mivel ı készen volt, így bizonyossággal hihetjük, hogy az Úrnál van a Menny dicsıségében. A helyváltoztatás szellemben történt Ez 8:1-3. „Fölemelt engem a Lélek az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni látomásban…” Ez 11:1, 24. „Azután fölemelt engem a lélek, és az Úr házának keleti kapujához vitt... Engem pedig fölemelt a lélek, és elvitt a káldeusok földjére a fogságban élı néphez, látomásban, Isten lelke által. Azután eltávozott tılem a látomás, amelyet láttam…” Jel 1:10. „Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna.” Jel 4:2. „Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki.” Jel 17:3. „És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt…” 206




H

osszasan elbeszélgettem Thorn Annéval s két másikkal, aki szintén többször volt elragadtatásban. Egyértelmően kijelentették: 1. hogy elragadtatásuk mindig akkor következett be, amikor legjobban elöntötte ıket Isten szeretete. 2. hogy minden éjjel elıjel nélkül, egy pillanat alatt következett be, s öntudatuktól és erejüktıl megfosztotta ıket. 3. hogy voltak ugyan kivételek, azonban általában abban a pillanatban egy másik világban tudták magukat és arról nem vettek tudomást, amit körülöttük tettek, vagy mondtak. Wesley




A

lelkem hirtelen kivétetett a testembıl. Jézussal együtt elhagytuk a szobát és elindultunk az ég felé. Tudatában voltam mindannak, ami velem történik… Mary K. Baxter




1

973 nyarán, mikor 8 éves voltam, bementem a szobámba és ágyamra vetettem magam, hogy a napi négy Bibliarészt elolvassam. Ahogy fejemet a párnára tettem, lelkem elhagyta testemet … Nem tudtam, merre megyek. Valahol az őrben lebegtem, sıt száguldottam elképesztı sebességgel… Roberts Liardon




1

912-ben az Apostolic Tabernacle pásztora voltam Johannesburgben, Dél-Afrikában… Az egyik vasárnap reggeli istentiszteleten, még a közös ima elıtt a gyülekezetünkbıl egy férfi azzal a kéréssel állt fel, hogy a jelenlévık együtt imádkozzanak Walesben (tengeri úton hétezer mérföldnyi távolságra) lévı unokahúgáért, akinek gyógyulásra volt szüksége. Állítása szerint a nıt, mint súlyos elmeháborodottat egy walesi intézetben ápolták. Az emelvényen térdelve imádkoztam, mégpedig nagy erıvel, szenvedélyesen, mert az imádkozás szelleme szokatlan mértékben öntötte el a szívemet. A teremben levıkre is kiáradt az ima szelleme...

207

Isten jelenlétének mélyen a tudatára ébredtem, teljesen megragadott. Nagy hatalom támadt a szellememben. Úgy éreztem, Isten Szelleme fölkent, hogy démonokat őzzek. Belsı, szellemi szemeim megnyíltak. Szellemben láthattam, hogy a teremben imádkozók közül sokakból mintha fénysugarak jöttek volna ki, valami mozgékony erı kíséretében. Ahogy az ima folytatódott, az imádkozókból kilépı fénysugarak száma egyre nıtt. Mindegyik behatolt a lelkembe, és az erınek mind nagyobb szellemi impulzusát hozta létre bennem, mígnem ez az erı egészen elborított. Közben e szellemi erı tudatában nagy hatalommal mondtam az ima szavait. Hirtelen mintha kiléptem volna a testembıl – meglepıdve észleltem, hogy nagy sebességgel haladok el Kimberley városa fölött, háromszáz mérföldre Johannesburgtól. Mire föleszméltem, már ezer mérfölddel távolabb, a tengerparti Cape Townnál jártam… Emlékszem, ahogy elhaladtam a francia tengerpart fölött, át a Biscay-öblön, Wales hegyei fölé… Hirtelen feltőnt egy falu, amely a hegyek között, egy mély völgyben bújt meg. Utána pedig egy középületre lettem figyelmes: jellegzetes elmegyógyintézetnek tőnt… Meg se várva, hogy ajtót nyissanak, már benn is voltam az intézetben; ott álltam egy kórházi ágynál. Egy nı feküdt rajta. Csuklójánál és bokájánál az ágyhoz szíjazták. A térde fölött és a mellkasánál is szíjak rögzítették. Ide-oda lóbálta a fejét, és összefüggéstelenül motyogott. Kezemet a fejére tettem, és Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának nevében igen határozottan megparancsoltam az ıt megszálló démoni szellemnek, hogy takarodjon ki belıle, ı pedig Isten ereje által gyógyuljon meg. Egy-két pillanat múlva láthattam, hogy az arckifejezése megváltozik: lágyabb lett, és értelem suhant át rajta. Azután a szeme fölnyílt, és fölmosolygott az arcomba. Tudtam, hogy meggyógyult. Egyáltalán nem voltam tudatában, hogyan kerültem vissza Dél-Afrikába. Egy pillanat alatt azon kaptam magam, hogy még mindig ott térdelek imádkozva, és visszazökkentem a gyülekezeti környezet és az istentisztelet valóságába. Három hét telt el. Azután a barátom, aki a kéréssel jelentkezett, hogy imádkozzunk az unokahúgomért, mutatott nekem egy levelet. Az egyik rokonától kapta, és az állt benne, hogy valami 208

különös dolog történt. Unokatestvérük, akit hét éve elmegyógyintézetbe zártak Walesben, váratlanul meggyógyult. Az egészre nem volt magyarázat. Az orvosok szerint ez is egyike volt az idınként elıforduló érthetetlen eseteknek. A nı tökéletesen egészséges lett, és hazatért a rokonaihoz… John G. Lake




1

973 márciusának egyik hajnalán álmom – látomásom – volt. Hangot hallottam: „Rendeld el házadat, mert meghalsz!” Ó, gondoltam, mint Ezékiásnak, úgy szól nekem is az Úr. Dehát nekem nincs is elrendelni valóm. Feleségemmel, Dórával együtt hitben élünk, szolgálunk, gyermekeinket neveljük, és én rábíztam ıket továbbra is… de közben már repültem – és emelkedtem… Láttam magam feküdni az ágyon, de a „személyem” – lelkem szállt fölfelé. Mind halványabbá vált a földi kép… Dr. Meláth Ferenc




N

agyon megrémültem. Rádöbbentem, milyen tiszteletlenül durván szóltam Istenhez! Szerettem volna bebújni a szınyeg alá, megsemmisülni Isten jelenlétében, annyira szégyelltem magam orcátlan vakmerıségemért. Ebben a megalázott állapotomban jöttek el hozzám az Úr angyalai. Éreztem, hogy jobbról és balról is erıs kezek ragadtak meg, s én kilépve testembıl repülni kezdtem felfelé. Láttam fentrıl alvó kisfiunkkal a szobánkat, a házunkat, az utcát, ahol éltünk, Budapestet… és csak repültem, repültem felfelé. Végül az angyalkezek lágyan szilárd talajra tették a lábaim, és én körülnézhettem. Egy csillogó teremben voltam, soha nem tapasztalt fény és szentség vett körül. Isten békessége újra betöltött és örömteli csodálkozással hallgattam az angyalok énekét. Végül szemem megpihent egy hatalmas, aranyból és drágakövekbıl épült gyönyörő ajtón. Egy kéz résnyire megnyitotta ezt az ajtót, s a másik oldalról kiáradó ragyogó fény szinte sötétséggé változtatta azt a világosságot, ami addig betöltötte a termet. Egy hang szólított meg: „Gyere, megmutatom neked mindazt, amit a részedre készítettem!” Ma is beleremegek abba, amit válaszoltam: Nem megyek, mert én nem ezért jöttem! Én azért vagyok itt, mert akit rám bíztál, halálosan beteg!

209

Abban a pillanatban egy hatalmas teleobjektív még közel is hozta hozzám az intenzívosztályt, s láttam Ibolyát gyötrıdni a betegágyán! Uram segíts, egyedül semmit sem tehetek! – folytattam. Akkor mellém lépett valaki, finoman végigsimította az arcomat és megszólított. A hangjáról felismertem, hogy az Úr Jézus Krisztus volt az, aki beszélt hozzám. Azt mondta: – Gyermekem, ha senki sem értene meg téged, én igen. Segítek neked. Emeld fel a fejed és nézz körül! Úgy jártam, mint egykor Elizeus szolgája: „És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.” (2Kir 6:14.) Megláttam, hogy hatalmas rendezett sorokban álló angyalseregek vesznek körül minket. Menj – szólt az Úr ismét – én veled leszek, s angyalaim is segíteni fognak téged! Az angyalkezek ismét megragadtak és én lassan visszatértem a földre. De nem álltam meg térdelı önmagamnál, hanem utaztam tovább lefelé, egyre beljebb a sötétség birodalmába. Pókháló, por és piszok mindenütt, undorító bőz töltött be mindent. Amikor a sötétség már majdnem tapinthatóvá lett, egy nagy döccenéssel megálltam. Egy rekedt, goromba hang szólított meg: Már régóta vártalak, gyere, vívj meg velem, hadd lássuk, ki az erısebb! Felálltam, magamra vettem a teljes fegyverzetet (Ef 6:14-17.) és elindultam a viadalra, mint egykor Dávid Góliát ellen. Ekkor megállított a Szent Szellem, tisztán hallottam az útmutatását: Nem kell megvívnod a feleségedet fogva tartó gonosz fejedelemséggel. Te nem vele, hanem azokkal vagy egyenlı, akikkel találkoztál a mennyben. Hatalmat kaptál arra, hogy parancsolj neki! Őzd ki ıt a Názáreti Jézus nevében! Könnyő volt engedelmeskednem. Jobb kezemet a démon felé nyújtva kiáltottam: „Parancsolom neked, a feleségemet fogva tartó démoni fejedelemnek, hogy engedd el ıt és távozz a testébıl, a Názáreti Jézus Krisztus nevében MOST!” A következı másodpercben ismét a szobámban voltam. A Szent Szellem vezetésének engedve behoztam Ibolya fényképét, kézrátétellel imádkoztam érte.

210

Éreztem, hogy a Szent Szellem kenete lassan távozik rólam, de teljes bizonyossággal tudtam, hogy a gyızelem a miénk: Ibolya nem fog meghalni, hanem hamarosan gyógyultan haza fog jönni a kórházból. Boldogan feküdtem le a kisfiunk mellé az ágyra, de mielıtt a fejem a párnára ért volna, az órára pillantottam: három és fél órát töltöttem az Úrral! El tudjátok képzelni, milyen jól aludtam azon az éjszakán?! Másnap elsı utam feleségemhez vezetett, s részletesen beszámoltam errıl az átélésemrıl. Együtt imádkoztunk, megköszöntük az Úr szabadítását. Mindketten tudtuk, hogy ez a betegség nem halálos, az Úr megpróbált bennünket, mint egykor Jóbot. Jókedvően, az Istent magasztalva indultam a munkahelyemre, hogy ott is elmondhassam mindenkinek: hő az Isten! Rövid idıvel azután Ibolya végleg hazajött a kórházból, s ez a v betegség soha többet nem tudta ıt megtámadni. „Akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad.” (Jn 8:36.) Mézes László


Évtizedekkel ezelıtt olvastam elıször Wesley János életének történetét. Csodálkozva figyeltem az elszántságát, hogy semmi külsı körülménnyel nem törıdött. A nagy ellenállással sem foglalkozott, csak ment elıre Isten követésében. Láttam, hogy munkálkodása nyomán milyen ébredés következett. Arra már kezdetben is felfigyeltem, hogy az imádkozást és a böjtölést fáradhatatlanul gyakorolta, de afölött átsiklottam, amit az elragadtatással kapcsolatban írt. Robers Liardont olvasva gyanakvással szemléltem az eseményeket. Majd, amikor személyes barátomtól, lelki testvéremtıl, Feritıl hallottam hasonló történéseket, Laci elragadtatását, pedig az Aglow folyóiratban olvastam, elkezdtem komolyabban foglalkozni e témával. Belevetettem magam az Ezékiel próféta könyvébe, és a Jelenésekrıl írt könyvben nagyon figyelmesen olvastam a mennyei látnok leírásait, akkor jöttem rá, hogy nem szabad nekem megkérdıjelezni testvéreimet csak azért, mert olyan eseményeket éltek át, amiket én még soha. John G. Lake idıben, Roberts Liardon térben nagyon távol van tılünk. Ez nem lehet ok arra, hogy megkérdıjelezzem bármelyikük hitbeni megtapasztalását. Különösen azért nem, mert amit átéltek, az nagyon is egybehangzó az 211

Isten Igéjében írottakkal. Az itt idézett testvéreim valami kicsit megízleltek abból, amit Jézus Krisztus megváltottai mind megtapasztalhatunk majd az elragadtatáskor.

Leesések Az Úr jelenlétében leroskadtak/arcra estek 1Kir 18:39. a nép „Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta: Az Úr az Isten, az Úr az Isten!” Ezsd 9:5. „Az esti áldozatkor pedig fölkeltem onnan, ahova leroskadtam, majd megszaggatott ruhában és köpenyben térdre hulltam, imádkozva emeltem kezeimet Istenem, az Úr felé…” Ez 1:28. „Mint a milyen a szivárvány, mely a felhıben szokott lenni esıs idıben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsıségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.” (Károlyi ford.) Dán 10:7-9-11. „...ájultan roskadtam arcommal a földre.”

Dániel

Mt 17:6-7. tanítványok „Miután ezt hallották a tanítványok, arcra estek, és igen megijedtek.” (Dr. Almási T. ford.)




E

van Roberts wales-i összejövetelein mindennaposnak számított, hogy a gyülekezet tagjai váratlanul térdre hullottak és váratlanul imádkozni kezdtek. A közösségben az öröm vagy éppen a megszomorodás hullámai söpörtek végig. Az asszonyok térdre estek, a férfiak pedig a sorok közötti folyosón feküdtek, sírva, nevetve, imádkozva. Eközben senki sem olvasott fel a Bibliából, és hangszereken sem játszottak. Néhányan – ha erre ösztönzést éreztek – felálltak helyükön, és himnuszt énekeltek. Roberts Liardon




E 212

gy lovas katona lépett a terem közepére és így szólt: „Beszélnem kell. Saul voltam: üldöztem Isten gyermekeit.

Philips-townban csatlakoztam önökhöz; de visszaestem, és azóta győlöltem Istent és az ı útjait. Különösen önöket győlöltem és egy-két nappal ezelıtt minden gonosz hazugságot mondtam önökrıl. Tegnap este egy asszonyhoz készültem, amikor egy barátom találkozott velem és megkérdezte, nem jönnék-e el az esti összejövetelre. A kíváncsiság elhozott; az igehirdetés elsı felével nem sokat törıdtem. Ekkor azonban Isten szíven talált, úgy, hogy nem tudtam lábaimon állni és a földre rogytam. Az elmúlt éjszaka nem aludtam, reggel is eljöttem önök közé; azonban szólni nem voltam képes. Önöktıl néhány testvéremhez mentem, akik együtt imádkoztak velem, míg végre a teher lehullt rólam. És most már, Isten kegyelme folytán, többé nem válunk el. Kész vagyok Önökkel menni mindenüvé. Wesley


Gyülekezetünkben gyakran megtörténik, hogy az Úr jelenléte térdelésre készteti a testvéreket, vagy azok némelyikét, hogy így imádják az Urat. Az Úr jelenlétében leestek Dán 8:18. „...ájultan estem a földre...”

Dániel

Jn 18:6. „...visszatántorodtak, és a földre estek.”

katonák és szolgák

Csel 9:4. „és amint a földre esett...”

Saul

Csel 22:7. „A földre estem, és hangot hallottam...”

Saul

Csel 26:14. „...mindnyájan a földre estünk...” Jel 1:17. „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott…”

Saul és társai

János


Közel húsz évvel ezelıtt Kiskunhalason egy házi istentiszteleten történt. Az igei tanítás után kiscsoportokra mentünk imádkozni. A családi lakás minden zegét-zugát megtöltötték az imádkozók. Ágikám éppen a folyosóra jutott egy hasonló korú hölggyel, aki kiöntötte a szívét. Minden 213

bőnét letette az Úr elıtt és elkezdett imádkozni, majd utána Ágika szólította meg a Menny Istenét. Amint ı is elkezdett imádkozni a bőnétıl szabaduló hölgy egyszer csak a kıpadlón találta magát, amint szép lassan elgyengültek a térdei és leesett. Az Úr látomás által szólt hozzá, ami nagy megerısítés volt számára: egy angyal levette róla a nehéz vasláncot, és teljesen szabad lett!




W

esley és a methodista igehirdetık ébresztı és hívogató bizonyságtételét nagyon gyakran kísérték szokatlan és megmagyarázhatatlan jelenségek. Igehirdetés közben azok, akik egy szempillantás alatt szemben találták magukat bőneikkel és az ítélettel – mintha villám sújtotta volna ıket le –, a földre estek; egy ideig öntudatlan állapotban csak sóhajtoztak, nyögtek és kiáltottak Isten irgalmasságáért. Ilyenkor rendszerint Wesley és a gyülekezet imádsága vette ıket körül. Az eredmény a legtöbb esetben az volt, hogy hirtelen felszabadultak, szívük megtelt békességgel és bizonyossággal és dicsérték az Istent szabadító kegyelméért. Az elsı idıben maga Wesley és Whitefield is megdöbbent ezektıl az esetektıl. Amikor azonban szinte törvényszerőséggel jelentkeztek és a következı idıkben a megtéréshez illı gyümölcsök is megjelentek a megtértek életében, nem tehettek mást, mint hogy Isten munkájának tulajdonítsák ezeket a jelenségeket. ***

M

ikor végül áldást mondtam, senki sem mozdult; mindenki a helyén maradt, amíg közöttük végigmentem. Azonban csakhamar vissza kellett fordulnom, mert valaki felkiáltott, „Istenem! Istenem! Hát rólam elfelejtkeztél?” Amint ezeket a szavakat kimondta, a földre esett. Istenhez kezdtünk kiáltani érte; és addig tusakodtunk Istennel imádságainkban, míg feleletül békességgel ajándékozott meg bennünket. ***

H

all, Kintchin, Ingham, Whitefield és Károly testvérem jelen voltak Fetterlane-en szeretetvendégségünkön. Hajnali három óra körül, amikor el voltunk merülve a könyörgésben, Istennek ereje hatalmasan leszállt reánk, úgyannyira, hogy sokan a túláradó örömtıl felkiáltottak, mások meg leestek a földre. 214

Amint egy kissé magunkhoz tértünk a rémülettıl és csodálkozástól, amit a Felségesnek a jelenléte okozott, egyhangúan kitört belılünk: „Dicsérünk téged, ó Isten; téged vallunk Urunknak! ***

E

z alkalommal nem egy zárt teremben, nem is egy lakásban, hanem a szabad ég alatt, több mint kétezer tanú jelenlétében. Egyik ember a másik után esett a földre, erejének jelenlétében rendkívüli módon remegve. Mások keserő és hangos szóval kiáltottak: „Mit cselekedjünk, hogy üdvözüljünk?” És nem kellett egy óra sem hozzá és hét személy, aki eddig teljesen ismeretlen volt elıttem, örvendezett, énekelt és teljes erejébıl hálát adott Istennek szabadításáért... Wesley




I

sten Szelleme hatalmasan megnyugodott John G. Lake életén. Amikor az istentiszteletre érkezıkkel kezet rázott, az emberek gyakorta elzuhantak Isten erejétıl. Olykor már azok is elterültek, akik két méterre megközelítették! Roberts L.




M

ég mielıtt imádkozhatott volna a fiúért, Smithnek eleget kellett tenni egy kötelességének a helyi kápolnában. Távozása elıtt természetesen megígérte a családnak, hogy hamarosan visszatér. Még arra is utasítást adott, hogy készítsék ki a fiú ruháit, mert az Úr fel fogja támasztani. Kérését ugyan nem teljesítették, de amikor visszatértekor látták Smith hitét, zavarba jöttek és azonnal elıvették a ruhákat. Smith ezután azt kérte, hogy csak a harisnyáját adják rá, majd magára maradva bezárta az ajtót, és azt mondta az élettelen fiúnak, hogy most valami páratlan dolog történik majd vele. „Amikor a kezemet rád vetem, az Úr dicsısége fogja betölteni a helyiséget, annyira, hogy nem tudok majd megállni a lábamon, a padlón fogok feküdni magatehetetlenül.” Abban a pillanatban, amikor Smith megérintette a fiút, Isten ereje valóban kiáradt, oly hatalmasan, hogy Smith elvágódott a földön. Hirtelen a fiú sikoltozni kezdett: „Ez a Te dicsıségedért van, Uram!” Smith még mindig a padlón hevert, amikor a gyermek felkelt, egymaga felöltözött, majd kinyitotta az ajtót és ezt kiabálta: „Papa! Isten meggyógyított! Egészséges vagyok!” A dicsıség olyan töményen szétterjedt 215

a házban, hogy a fiú szülei sem tudtak talpon maradni. Nıvére, akit éppen hazaengedtek az elmegyógyintézetbıl, ugyancsak azonnal meggyógyult. Az egész falu fölbolydult, és a környéken ébredés kezdıdött. Roberts L.

A hívı ember ne legyen falucska a völgyben, hanem legyen város a hegyen’ C: H. Spurgeon János apostol beszél olyan esetrıl, amikor „a Szellemben volt”, és nem volt képes felemelkedni a földrıl. Ha tovább kutatunk, láthatjuk, hogy ugyanez a jelenség kísérte a történelem sok nagy evangélistáját, olyanokat, mint Charles Finney, Peter Cartwright és Moody. Több feljegyzés is van ilyen esetekrıl. Például egy gyalogos Chicagóban elment annak az épületnek az ajtaja elıtt, ahol Moody éppen prédikált, és az erıtıl a járdán a földre esett.




E

gy alkalommal Pittsburgh-ben egy nı felállt az egyik erkélypáholyban, és bejelentette, hogy meggyógyult. Sokan körülötte, akik ismerték és imádkoztak érte, talpra ugrottak örömükben, miközben a hölgy levette a lábáról a merevítıt és a magasba tartotta. Kathryn a színpad széléhez lépett és azt mondta: – „Isten ereje van azon az egész lelátón.” Azon nyomban vagy harminc ember esett hátra a székébe… Nem jegyeztek fel egyetlen olyan esetet sem, hogy bárki, aki az erı alá került, megsérült volna esés közben. Inkább az ellenkezıje történt: sokan meggyógyultak korábban elszenvedett súlyos sérülésekbıl.” Jamie Buckingham




1

991-ben Budapesten egy többnapos konferencián voltam barátnımmel. Ez idı alatt többször is odajött J. W. szolgáló testvér, hogy imádkozzon értünk. Mikor a kezét ránk tette, szinte abban a pillanatban leestünk a földre Isten hatalmas erejétıl! F. P.

216

Csodát látva leestek/leborultak Bír 13:20. Mánóah és felesége „Az történt ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az Úr angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ezt látva, Mánóah és felesége arccal a földre borult.”

(Több angol fordítás szerint: a földre esett)




B

anditák egy csoportja kifigyelt, és elhatározták, hogy megtöltik az autómat gázzal, majd gyufával lángba borítják. Aznap éjjel azonban valami megdöbbentı és teljesen természetfeletti történt. Aki csak közülük az autóhoz közelített, azonnal a földre esett. Amikor pedig többen is közelébe merészkedtek, és megpróbálták eltolni, a rendszámtábla fellángolt, anynyira, hogy nem bírtak hozzáérni. Carlos Annacondia

Isten büntetéseként leestek és meghaltak 1Sám 4:18. 1Sám 28:20. Csel 5:5,10.

Éli Saul Anániás és Safira

Keresztyénnek lenni nem gyerekjáték. C. H. Spurgeon

Az ördög is produkálhat fizikai megnyilvánulást Az ördög vitte Jézust Még Jézust is vitte az ördög! Mt 4:5, 8. „Ezután magával vitte ıt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította... Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre…”

Az ördög dobált embereket Lk 4:35. (Mk 1:16.) „Jézus azonban ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belıle! Erre az ördög odavetette ıt közéjük, kiment belıle, de semmi kárt nem tett benne.” 217

Mk 9:20., 22. „Odavitték hozzá, és amikor meglátta ıt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott… Sokszor vetette tőzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa…”




E

gy konferencián „minden elızetes figyelmeztetés nélkül egy vérfagyasztó hang szólalt meg a terem egyik sarkából. Ahogy végignéztem a hallgatóságon, a fıtitkár 33 éves fiát láttam, borzalmas állapotban. Kezei és lábai szanaszét kalimpáltak, és valami egészen artikulátlan módon sikítozott. Hirtelen mintha valami föllökte volna a levegıbe, természetfeletti módon elkezdett a levegıben úszni felénk vagy tízméternyit, mintegy két méter magasságban. A másik lelkész rám kiáltott: „Félre az útból Bill!” Elugrottunk és az az ember pontosan arra a helyre csapódott be, ahol egy pillanattal azelıtt álltunk. Vagy nyolc ember ugrott rá, hogy megpróbálja lefogni, miközben továbbra is ezek a borzalmas hangok jöttek belıle. … A következı óra alatt teljesen megszabadult.” Bill Subritzky

A „keresztyénség” úgy talált rám, mint egy csatában megsebesült katonára, és begyógyította sebemet. Sıt még többet tesz: felvértez, megtanít küzdeni, és ha teljesen rábízom magamat, hıst farag belılem. C. H. Spurgeon

218

A HALÁL MINT ELLENSÉG Jel 14:13. „És hallottam egy hangot az égbıl, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik ıket.”


– –

–

– – –

A halál: küszöb. A látható világból átlépünk a láthatatlan világba. A halál a természeti élet megszőnése, a szellemnek a testbıl való eltávozása. (2Tim 4:6.); az élet-sátor összeomlása (2Kor 5:1.); a kikerülhetetlen (Józs 23:14.). Mind az igazak, mind az istentelenek a halál után örökké tovább élnek. Az igazak boldogságban, örök örvendezésben (Jel 7:16-17.) élnek, míg a gonoszok örök kárhozatban és gyötrelemben (Dán 12:2-3; Mt 25:46; 2Thessz 1:8-9; Júdás 7.). Jézus legyızte a halált és elvette annak fullánkját (Jn 5:24; 1Kor 15:53-57; 1Jn 5:12-13; Jel 1:18.). Az „elsı halál”: a test halála A „második halál”: az Istentıl való végleges elszakadás (Jel 20:6, 14-15.) Aki jól akar meghalni, az éljen is jól! C. H. Spurgeon

1Móz 2:17. „…de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.”

219

Róm 5:12. „Ahogyan tehát egy ember által jött a bőn a világba, és a bőn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.” Zsolt 39:5-6. „Add tudtomra, URam, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség elıtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él.”


Korunkban a halál szinte már „kultúrává” vált. Vannak akik rockzenével, mozifilmmel, könyvekkel és videóval az öngyilkosságot és a halált dicsıítik az élet helyett. Egy fiatalok által kedvelt CD szövegének egyik részlete így szól: „Döntsd már el, hogy élni akarsz, vagy öngyilkos leszel?” Mások szemével nézve – és még mindig ık vannak többen – a halál valami félelmetes, rettegve várt, rossz végzet. Szeretnék valahogy elkerülni, rá se mernek gondolni, és mégis mindenkit utolér. „Biztos, mint a halál” – mondják, és igazuk van. A halál az emberi élet egyik legmeghatározóbb momentuma. Határvonal a földi élet és az örök lét között. Nem mindegy, hogy ki hogyan készül rá, és kit hogyan ér a halál. Fontos és kívánatos, hogy mindenkiben egy egészséges, biblikus kép alakuljon ki a halálról, hogy a sátán ne tudja életünket sem megkeseríteni, sem megrontani, amikor földi életünk végére gondolunk. Az igazi nyereség vagy veszteség az örök élet nyeresége vagy vesztesége. C. H. Spurgeon

A halál a bőn következménye 1Móz 3:1-19. „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” 220

Róm 6:23. „Mert a bőn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Csel 5:4-5, 9-10. „… Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.” Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották… Péter erre így szólt hozzá: ’Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó elıtt állnak, és kivisznek téged.’ Az asszony pedig azonnal összeesett a lába elıtt, és meghalt.” 1Kor 11:27-30. „Ezért erıtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.” Jk 1:14-15. „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bőnt szül, a bőn pedig kiteljesedve halált nemz.”

Isten az emberek földi életének határt szabott Zsid 9:27. „…elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik…” 1Móz 6:3. „Akkor ezt mondta az Úr: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ı csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendı.” Zsolt 90:10. „Életünk ideje hetven esztendı, vagy ha több, nyolcvan esztendı, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltőnik, mintha repülnénk.” Zsid 7:23. „És azok többen lettek papokká, mivel a halál nem engedte ıket szolgálatban maradni;”

Emberek különféle viszonyulása a halálhoz Imádkozás önmaga haláláért, az Úrhoz való költözésért Elsı hallásra úgy tőnhet, hogy nem helyes dolog, ha valaki önmaga haláláért imádkozik. Az Ige arra tanít, hogy 221

Isten terve az élet, mégis találunk olyan példákat is a Bibliában, akik kérték Istentıl, hogy meghalhassanak, és esetenként Isten igennel válaszolt kéréseikre. Mózes 4Móz 11:15. „Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jó indulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!”

Sámson Bír 16:30. „Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal együtt!”

Illés 1Kir 19:4-6. „Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, Uram! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elıdeimnél!”

Jónás Jón 4:3. ( 8.) „Most azért Uram, vedd el az én életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem!”

István Csel 7:59. „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”


Juliska néni jelenléte az idısek otthonában mind a dolgozók, mind a többi idıs számára áldást jelentett. Olyan személy volt, akire mindenben és mindenkor lehetett számítani. Mindenkihez volt egy-egy kedves szava. Gyakori bizonyságtevıje volt az étkezések utáni áhítatoknak. Kezei és lábai is serények voltak. Senki nem gondolta volna róla, hogy már jóval túl van a nyolcvanon. Akár lelki, akár fizikai fáradtság esetén bementem a szobájába, mindig felüdülve jöttem ki. Szeretett beszélni az Úrral való találkozásról. Mindig vágyott hozzá. Nem volt életunt, de nagyon vágyakozott a mennyei honba. Idınként megbetegedett. Ilyenkor napokig a szobájában volt. Jelenléte hiányzott az ebédlıben és az udvaron. Rendszeresen látogattam ıt a szobájában. Soha nem panaszkodott. Keveset kellett ıt vigasztalni. Isten Igéjérıl elmélkedtünk ilyenkor. Egyik alkalommal betegsége hosszabb idıre ágyhoz kötötte. Úgy gondolta, rá már nincs szükség, letelt a szolgá222

lata. Egyre többet foglalkoztatta az elköltözés gondolata, ami számára nem keserő, inkább édes vágyakozás volt. Felém fordult és azt kérte tılem, hogy kérjem az Urat: vigye ıt haza. Lehet, hogy az önzés is közbe játszott – mert hiányzott volna a mindig vidáman éneklı hangja és sokak felé vigasztaló szava –, mindenesetre én most nemet mondtam. Tudom, hogy megkaptam ehhez az engedélyt az én drága Istenemtıl. Ekkor kivételesen éppen az ellenkezıjét tettem a kérésének: Isten gyógyító erejének kiáradásáért imádkoztam. Az Úr felsegítette ıt és még hosszú ideig szolgált köztünk Juliska néni. Én pedig akkor is és most is nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy meggyógyította ıt és visszaadta a szeretházi közösségnek, a nagy családnak. Jobb lett volna meghalni Izráel népe 4Móz 14:2. „Izráel fiai pedig mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nékik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában!”

Jób Jób 3:11. „Miért nem haltam meg, mikor megszülettem?” Jer 20:17-18. „Miért nem öltek meg anyám méhében…”

A halálban kereste a megoldást Jón 1:12. „Fogjatok meg és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger!”

Kívánnak kiköltözni e testbıl 2Kor 5:8. Pál „De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testbıl, és hazaköltözni az Úrhoz.”


Áldott élető idıs hívık között nem egyet ismerek, de még fiatalabbakat is, akik nem életunt emberek, de szintén vágynak már az Úrral lenni!

223

Keresik a halált Jel 9:6. „Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut elılük a halál.”




A

nnuska néni arca mindig nagyon szomorú volt. Utóbb bevallotta, hogy meg akart halni. Már csak ekörül forgott minden gondolata. El is akart búcsúzni a rokonságától. Ekkor meglátogatta az unokája és a dédunokája, a 2-3 éves kisfiú. Azt mondta a dédinek, hogy imádkozik, hogy meggyógyuljon. Erre Annuska néni arca ugyanolyan halovány volt, nem reagált, amire a kisfiú megjegyezte, hogy: Te, mami, meg sem akarsz gyógyulni! Tudom ám, hogy te miért mondod mindig, hogy „messzire fogsz utazni!” Te meg akarsz halni! Ennek az igazságnak a kimondása olyan erıvel hatott Annuska nénire, hogy azt mondta, nem tudott szóhoz jutni elıször, majd ráeszmélt, hogy a gyereknek igaza van. İ eddig meg sem akart gyógyulni. Ezt egy egészen kicsiny gyermek mondta ki, s az nem lehet, hogy ennyi értelme van, ez csakis Istentıl jöhetett. Ezt így, könnyek között, mosolyogva mondta el nekem az imaházban. Aztán a gyülekezet elıtt is bizonyságot tett. Az imái megváltoztak. Már nem sajnáltatja magát, hálát ad. A napokban jött haza a kórházból, ahova idınként kivizsgálásra jár. Reménységünk, hogy ugyanolyan vidámnak látjuk, mint amikor bement. Hajagosné O. Erika

Nem akarnak meghalni 1Kir 18:9. Óbadjáhú „De ı ezt mondta: Mit vétettem, hogy Aháb kezébe akarod adni szolgádat, hogy megöljön?” 2Kir 1:2. „Ahazjá Samáriában leesett felsı szobájából a korláton keresztül, és megbetegedett. Követeket küldött el, akiknek ezt mondta: Menjetek, és kérdezzétek meg Baalzebúbot, Ekrón istenét, hogy meggyógyulok-e ebbıl a betegségbıl!” 2Kir 1:14. parancsnok „Lásd, tőz szállt le az égbıl, és megemésztette az elıbbi két parancsnokot és ötven emberüket. De most az én életem legyen drága elıtted!”

224

Eszt 7:7. „A király pedig haragosan abbahagyta a borivást, és kiment a palota kertjébe. Hámán azonban ott maradt, és könyörögni kezdett az életéért Eszter királynéhoz, mert látta, hogy a király már elhatározta vesztét.” 2Kir 20:3. „Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem elıtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.”

Készüljünk fel a halálra! 2Kor 5:10. „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélıszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.”

– –

Idıs korban rendeltetésszerően szükséges a készenlét. Betegség esetén kérdés: Isten akarata a halál, vagy a gyógyulás?

Jákób 1Móz 49:28-29. „Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta ıket; mindegyiket a ráillı áldással áldotta meg. Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elıdeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek, a hettita Efrón mezején levı barlangba.” József 1Móz 50:24. „Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebbıl az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.”

Isten szólít fel a dolgok rendezésére 2Kir 20:1. (Ézs 38:1.) „Abban az idıben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!”

Legyetek készen Mt 24:44. „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” 225

Mi a halál? Egy elıszoba, ahol átöltözködünk a halhatatlanságra; az a hely, ahol a lélek felékesíti magát, hogy az élet Királyával találkozzon. C. H. Spurgeon Nem lehet meghalni más helyett Esetenként úgy érezheti az ember, hogy Isten nem jól döntött, amikor valakinek halálos betegséget adott. „Miért pont ı? Olyan jó ember! Olyan áldott szolgálata van! Ráadásul családos ember!” Józsi bácsi betegen jött haza a hadifogságból a negyvenes évek végén. Hozott betegségébıl a legjobb orvosi ellátás ellenére sem tudták meggyógyítani. Hamarosan meghalt. Idıs nagymamája így sóhajtott fel: „Nekem kellett volna meghalni!” Isten jobban tudja, hogyan kell dönteni, mint mi. Mi néha még okoskodunk, pl. azt mondjuk, hogy X. Y. meghalhatna helyette, de ez nem mőködik. Nem lehet helyet cserélni.


Amint hazaértem, a fárasztó munka után, szüleimet szomorú arccal találtam. Hamarosan vacsorához telepedtünk, de meglepıen csendes volt mindenki. Édesapám asztali áldásánál kezdett valami derengni. Nem csak az ételért adott hálát, hanem buzgóságosan imádkozott legnagyobb testvérünk, Laci gyógyulásáért is. Az elsı falat helyett kérdéseimmel halmoztam el szüleimet. Hamar kialakult a kép: Laci valami furcsa betegség áldozatává lett. A betegség nevét akkor sem tudtam, most sem tudom, viszont az elmondásból megértettem, hogy nincs rá gyógymód. Mind a betegnek, mind a hozzátartozóknak tudomásul kell venni a vég rohanó léptekkel való közeledését. Ez nem volt egyáltalán könnyő, nem csoda hát, hogy mi családtagok buzgóságos imádkozásba kezdtünk. Ez idıben született második gyermekük, Melitta. A sógornımre és a két kicsi gyerekre gondoltam, milyen szörnyő lesz számukra magukra maradni. Láttam a feleség, Éva jogos szomorúságát is. Az elsı vizsgálatokat újabbak 226

követték. Ezek sem hoztak biztatóbb eredményt, ha jól emlékszem valamelyik orvos diagnosztizálása szerint megfelelı kezelésekkel lehet hosszabbítani az életet. Ennek is örültünk, de azért gyenge vigasz volt. Ma is jól emlékszem az egyik estére, amikor már lefeküdtem és készültem a napi fáradtság kialvására, álom helyett különleges gondolatok jöttek. Magam elıtt láttam Laci bátyámat a kis családjával, különösen a két pici gyereken gondolkodtam. Kiszámítottam, hogy nekem is vannak szüleim és testvéreim épp úgy mint neki, viszont nekem nincs még sem feleségem, sem gyermekeim. Mélységes vágy támadt bennem, Lacival helyet cserélni. Szerettem volna helyette meghalni. Átgondoltam a múltamat, gondoltam a jövımre, hittem, hogy a mennyei hely kész a számomra. A nehezebb rész volt szüleim és testvéreim magukra hagyása. Tudtam, hogy nem csak én szeretem ıket, hanem ık is engem. Ez azt jelenti, hogy nagy őrt hagyott volna távozásom az életükben. Erre azonban gyors volt a válaszom: Számukra Laci távozása legalább olyan nagy szomorúságot okozna, viszont ıt felesége és gyermekei természetesen még jobban hiányolták volna. Ez a saját válaszom teljesen eldöntötte bennem a kérdést: örömmel meghaltam volna helyette. Persze tudtam, hogy ez lehetetlen, ilyen helyettesítı halál nincs. Ez szomorúsággal töltött el, hogy így nem segíthetek bátyám családján. Viszont éppen ez a komoly átgondolás és önvizsgálat segített jobban elmélyülni az Isten iránti hitben és megtenni a lehetségest, imádkozni betegünk gyógyulásáért. Istené legyen a dicsıség, könyörgésünket meghallgatta és teljes gyógyulást adott Lacinak, aki azóta már nem csak gyermekeinek, de unokáinak is örvendezhet drága feleségével, Évával együtt. Gyilkosság Isten a maga hatalmába helyezte a halál felıli döntés jogát, és nem engedi meg, hogy az ember öljön. A gyilkosság Isten tervébe való nagyon durva beavatkozás. Isten határozottan tiltja.


2Móz 20:13. „Ne ölj!” 227

Jel 21:8. „De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tőzzel és kénnel égı tóban: ez a második halál.” Jel 22:15. „Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot!”

Aki nem eszik és azért hal éhen, éppúgy öngyilkosságot követ el, mint az, aki golyót röpít a fejébe. Aki Krisztust elutasítja, éppúgy elkárhozik, mint az, aki testestıl-lelkestıl az ördögnek szolgál. C. H. Spurgeon Öngyilkosság 1Sám 31:4-5. „Ekkor fogta Saul a kardját, és beledılt. Amikor látta a fegyverhordozó, hogy meghalt Saul, ı is a kardjába dılt, és meghalt vele együtt.” Mt 27:5. „Erre ı a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.”


İsellenségünk, a sátán, régi és új trükköket alkalmazva megpróbál olyan elkeseredett helyzetbe hozni embereket, hogy elıttük az élet rosszabbnak tőnik, mint a halál. Arról viszont sohasem „szól”, hogy az igazi célja a lehetı legtöbb ember kárhozatba sodrása. A depressziós áldozat azt reméli, hogy az öngyilkosság véget vet nyomorúságának és örökre megpihenhet. Ehhez képest a keserő valóság az, hogy amint a pokolban felnyitja szemét, megkezdıdik örök, soha véget nem érı szenvedése, ami sokkal rosszabb lesz annál, amibıl menekülni akart. Nem zárhatjuk ki annak az elvi lehetıségét, hogy valaki, aki öngyilkosságot követ el valami módon az utolsó pillanatokban üdvösséget nyerhet. Határozottan hiszem, 228

hogy van példa az utolsó pillanatban való szabadulásra. Azonban nem erre kell építenünk, nem az utolsó pillanatra kell hagynunk a megmenekedésünket! Ha ez lenne Isten terve akkor erre tanítana bennünket. Távol áll ez Tıle. Nem ez az İ útja. Ellenben mire tanít bennünket Igéjében? – „Harcold meg a hit nemes harcát!” – Ha nyomorúságban vagy, kiálts Énhozzám! – „Ne félj, csak higgy!” Az élet minden küzdelmére van megoldása! Válaszd hát ezeket az isteni megoldásokat! Válaszd az Isten útját! Kedves Olvasó! Hozhat az élet kibírhatatlannak tőnı, éveken, évtizedeken át tartó szenvedést, gyötrelmeket, megaláztatást, fájdalmat, de semmiképpen nem az öngyilkosság a megoldás. Az csak a bajok végzetes betetızése. Ezt a lehetıséget teljesen zárd ki az életedbıl! A hitetlenség végül – mint egykor Saul király – a saját kardjába dıl. C. H. Spurgeon Negyven évvel ezelıtt találtam szemben magamat azzal a ténnyel, hogy egy hívı fiatal önkezőleg véget vetett az életének. Majd egy évtizeddel késıbb egy édesapa tette ugyanazt. Utána hosszú évekig nem találkoztam a hívık között ilyen esettel. Sajnos az utóbbi tíz évben azt tapasztalom, hogy egyre többen választják e módszert, hogy öszszezavarodott helyzetükön így könnyítsenek. Kerestem és keresem a választ, vajon mi okozza e szomorú tendenciát. Úgy látom, hogy amint közelebb kerülünk Jézus Krisztus visszajöveteléhez, egyre jobban felerısödik a démoni tevékenység, és mi nem mindig tudunk megfelelıen segíteni a sátán tevékenysége által leuralt hittestvéreinknek. Érdekesség, hogy különösen nehéz azokon az elkeseredetteken segíteni, akiknek hívı hozzátartozóik vannak. Úgy tőnik, hogy mi, akik nem kételkedünk Jézus Krisztus váltsághalálában, nem tudjuk elhinni, hogy az ısellenség, a sátán, a démonokat elıszeretettel a hívık felé irányítja, hogy minél többet megtévesszen közülünk. Bizonyos vagyok benne, hogy elérkezett a keresztyének összefogásának szükségessége. Nem szabad tovább várni. Orvosoknak és keresztyén lelkigondozóknak össze kell 229

fogni és hittel szembeszegülni a sátán aknamunkájának. Ne dugjuk továbbra is homokba a fejünket struccmadár módjára! Induljon szívünk könyörületre és segítsünk azokon, akik már képtelenek erre! Amikor e sorokat írom, megelevenednek elıttem emlékek, olyan személyekkel kapcsolatban, akik már közel voltak ahhoz, hogy elvágják életük fonalát. Olyanok is eszembe jutnak, akik megpróbálták, de a kegyelem még nem zárult le számukra és nem sikerült meghalniuk. Hálás vagyok drága Uramnak, hogy közülük többnek tudtunk segíteni és így a kárhozat helyett az örök élet várományosai lehetnek. Krisztus egyháza nem luxus-hotel, amelyben keresztyén urak kényelmes különszobákban laknak. Az egyház inkább hasonlít egy katonai barakkhoz, ahol az evangélium harcosai együtt laknak és közös kiképzésben részesülnek. C. H. Spurgeon

J

utkát tizenéves korától közelrıl ismerjük. Láttuk testilelki fejlıdését folyamatosan. Majd arra lettünk figyelmesek, hogy egyre-másra elmaradozik a közösségbıl, nem jól érzi magát, nem megy a tanulás stb. Elıször csak „távolról” próbáltunk segíteni neki. Többször beszélgettünk vele, és imádkoztunk érte. Egyik napon azt a hírt kaptuk, hogy kórházban van, idegileg teljesen összeomlott, s nem látott kiutat helyzetébıl, próbált a halálba menekülni. Többször meglátogattuk és bátorítottuk, biztattuk az Úrtól kapott szeretettel és türelemmel. Sok-sok órát végigimádkoztunk vele, ahogy teltek a hónapok. Az Úr megkönyörült rajta, és megszabadította a sok felgyülemlett tehertıl, bőntıl. Csodálatos az İ szeretete és irgalmassága! Azóta többször jött az Ellenség, hogy tırbe csalja. Néha sikerült is gonosz tervét megvalósítani, de Jutka már tudta, mi a megoldás: Jézus, a Szabadító, s hozzá menekült. Jött, hogy segítsünk, imádkozzunk vele. Sokszor átélhettük együtt az Úr mérhetetlen szeretetét, amit most már újra és újra szívbıl vágyott. Dicsérhettük az Úr Jézust, aki ma is ugyanaz a hatalmas és fenséges Úr, akinek a Nevére minden térd meghajol. 230

Mindig nagy hála és magasztalás fakad a szívembıl, amikor rágondolok e leányra, mennyire valóságos az Ige, amit az Úr Jézus tanít: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek!” – hisz azóta egészséges, az Úrban él, férjhez ment egy hívı fiatalemberhez, akivel együtt szolgálják most már az Urat, és örvendeznek három gyermeküknek is. A dicsıség egyedül Istené mindezért! F. K-né




E

gyik esetben egy közeli ismerısömért kezdtem imaharcba, akit annyira gyötörni kezdett a sátán, míg végül az öngyilkosságba menekült. Isten engem akkor – az éjszaka közepén – felébresztett. Nem tudtam mi történik, de éreztem a szellememben, hogy harc folyik. Azonnal elkezdtem imádkozni. Hajnali 2-tıl 3-ig tartott. Nyelveken imádkoztam, harcoltam, és mintha karddal hadakoztam volna, úgy kiabáltam a Lélek által. Sokszor megvallottam Jézus uralmát és gyızelmét! Nem tudtam mi folyik itt! Hajnali 3 órakor felhívott ez az ismerısöm, és azt mondta: „Nem tudom, miért! Nem értem! Mindent megtettem, de nem bírtam meghalni.” Szívembe markolt a valóság: az ima ereje! Csak annyit válaszoltam neki: Mert imádkoztam. B. P.




N

éhány év múlva, amikor egyetemre kezdtem járni az Egyesült Államokban, hírt kaptam arról, hogy anyám, aki akkoriban Angliában élt, gyógyíthatatlan betegségben szenved. Nem volt pénzem arra, hogy elutazzak meglátogatni. A depresszió sőrő felhıje telepedett rám, és hallottam, amint egy hang azt mondja nekem, hogy egy nagy senki vagyok, mert még anyámat sem tudom meglátogatni, amikor éppen a legnagyobb szüksége lenne rá. Érzelmileg nagyon megviselt anyám betegsége, és készségesen elfogadtam azt, amit ez a hang mondott rólam. Azután azt kezdte nekem mondani: „Tudod, jobb lenne, ha most végeznél magaddal! Végezz magaddal most! Végezz magaddal most!” Ma már persze tudom, hogy az ördög próbálta megakadályozni Isten tervének és céljainak megvalósulását az életemben. 231

Aznap este azonban mély kétségbeesésbe zuhantam és imádkozni kezdtem, mert nem tudtam mást csinálni. Meglepetésemre az Úr maga látogatott meg és keresztelt meg Szent Szellemben. Bugyborékolva tört belılem elı a nyelveken szólás, és órákig nem tudtam abbahagyni a nyelveken éneklést. Közben a Szent Szellem kiőzte belılem a halál, a depresszió és az öngyilkosság három gonosz szellemét. Ráadásul az Úr csodálatosan meggyógyította anyámat, aki ezután még több mint húsz évig élt. Mahesh Chavda

A jóságos Isten a rosszból is jót fakaszt, a gonoszság fejedelme a jót is rosszra fordítja. C. H. Spurgeon

A halál vége A jelen korban még hatalma van a halálnak az emberi test fölött. De eljön a nap – az idık végén – amikor a halál teljesen eltöröltetik. Egyszerően nem lesz többé halál, csak élet! Dicsıség Istennek! Ez az élet diadala! Ez a végérvényes gyızelem!


1Kor 15:26. „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” 1Kor 15:54. „Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: Teljes a diadal a halál fölött!” Jel 20:14. „És a Halál és a Pokol belevettetett a tőz tavába: ez a második halál, a tőz tava.” Jel 21:4. „… és letöröl minden könnyet a szemükrıl, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsık elmúltak.”


232

Világos, hogy Ádám óta minden embernek egyszer meg kell halnia. A halálnak hatalma van az emberen. Ez egy olyan erı, amivel szemben nem tud megállni az ember. Tudjuk, hogy eddig mindenki meghalt, kivéve, ha Isten elragadta ıt a halál elıl, mint pl. Énókot és Illést. „Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta ıt az Isten.” (Zsid 11:5.) Még egy embercsoport van, akik nem halnak meg – de ez még a jövıben fog aktualizálódni –, ık azok, akik megmaradnak az Úr eljöveteléig és élve ragadtatnak el. „…mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig…” (1Thessz 4:15.) A halál fejedelme a sátán, de tudjuk, hogy Isten végérvényesen legyızte ıt Jézus Krisztus által. Bár hatalmától még nem fosztotta meg teljesen, már le van gyızve!


Kol 2:15. „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette ıket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” Zsid 2:14-15. „…hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.”


Jézus átvette a halál fölötti hatalmat az ördögtıl! Neki már különben is hatalma volt élet és halál fölött, de ezt végérvényessé tette.

Az Úr Jézus váltsághalála Zsid 9:22. „A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bőnbocsánat.” Lk 23:46. „Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: ’Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!’ És ezt mondva meghalt.” Jn 19:30. „Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: ’Elvégeztetett!’ És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” 233

Fil 2:5-8. „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ı Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlı Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Zsid 2:8-9. „Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid idıre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsıséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ı Isten kegyelmébıl mindenkiért megízlelte a halált.” Csel 16:31. „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”

Személyes hit nélkül nincsen üdvösség. C. H. Spurgeon Jézus Krisztus halála nem véletlenszerő. İ nem koncepciós per áldozata. Nem a zsidók, és nem a pogány rómaiak felbıszült cselekedete miatt halt meg. İ Isten akaratából, önként ment a halálba, az én bőneim és a te bőneid miatt. İ egyszer s mindenkorra meghalt minden korban élı emberért. Az İ halála nem hasonlítható egyetlen ember halálához sem. İ nem a saját bőnének büntetését szenvedte, mint mindenki más, köztük a vele együtt keresztre feszített két lator is. İ helyettünk halt meg, elszenvedte a bőnünkért járó büntetést. Mint emberré lett Isten érezte mindazt a szenvedést, ami a keresztre-feszítés elıtti és alatti megkínzásával járt. Az emberré lett Isten megízlelte a halált, de mert İ maga az Élet, nem maradhatott a sírban, Isten feltámasztotta İt, és a Mennyben él most az Atya jobbján. İ a gyıztes golgotai Hıs! A váltságmő befejezıdött. Megváltásunk elvégeztetett! Micsoda kegyelem! Miénk az üdvösség!

234

Isten akaratából, önként vállalta a halált Jn 3:16. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ıbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Csel 2:22-23. „Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt elıttetek erıkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.” Csel 3:18. „De amit az Isten elıre megmondott minden prófétája által, hogy az ı Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így.” Jn 10:17-18. „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tılem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” 2Kor 5:15. „…és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”

Isten feltámasztotta Krisztust a halálból Csel 2:24. „De ıt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa ıt.” Róm 6:9. „Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.”

Hatalom a halálon Hós 13:14. „Kiváltom ıket a holtak hazájából, megváltom ıket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája?” 1Kor 15:54-55. „Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg

235

van írva: Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” 1Kor 15:57. „De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Mt 28:18. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”


Jézusé minden hatalom, a halál felett való hatalom is. Tudjuk, hogy Isten olykor az Ószövetségben is adott hatalmat embereknek a halál fölött (Illés: 1Kir 17:1722; Elizeus: 2Kir 4:32; 2Kir 13:21 – itt a próféta teteme támasztott halottat!), Jézus Krisztus által azonban sokaknak adta ezt a hatalmat, hogy a Szent Szellem vezetésére figyelve hatalmat gyakoroljanak a halál fölött. Az Úr Jézus nevében pontosan az a hatalom rejlik, mint magában az Úr Jézusban. Jézusnak hatalma van mások és a saját élete és halála fölött Mt 9:25. (Mk 5:41-42.) „Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt.” Lk 7:14-15. „Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ı pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel! Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.” Jn 12:1. „Jézus tehát hat nappal húsvét elıtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.” Mt 27:52-53. „A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.” 1Kor 15:21-22. „Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.” Jel 1:17-18. „Ne félj, én vagyok az elsı és az utolsó, és az élı: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” 236

Jézus parancsot adott halottak feltámasztására Zsid 11:35. „Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsıségesebb feltámadásban legyen részük.” Lk 10:19. „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” Jn 14:12. „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sıt ezeknél nagyobbakat is tesz.” Mt 10:8. „Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, őzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.”




D

r. Reinhard Bonnke személyesen kérte a biztonsági ıröket, hogy engedjenek be minket. Vegyenek ki engem a koporsóból és két karomnál fogva hozzanak be, hogy ne rémítsük meg az embereket – üzente. Kérésének eleget téve behoztak az épület egy pincehelyiségébe, hogy elkerüljük a kíváncsiskodókat. Isten embere (Reinhard Bonnke) elkezdett imádkozni értem, minek következtében Isten ereje fokozatosan meggyógyított, és az élet visszatért belém, bár még mindig teljesen merev voltam. Ahogy folytatódott az imádkozás, elkezdték masszírozni a nyakamat, karomat és lábamat. Bár már élet áradt belém Istentıl, képtelen voltam a szememet kinyitni, vagy egyáltalán megmozdulni. Mialatt az imaharcosok továbbra is döngették a pokol kapuit, tüsszentettem egyet, és felébredtem. …A karambol miatti sérülések mind begyógyultak… Daniel Ekechukwu

237

Az Úr Jézus követıi gyakorolják hatalmukat Csel 9:40. Péter „Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: ’Tábita, kelj fel!’ İ kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.” Csel 20:9-10, 12. Pál „Egy Eutikhosz nevő ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletrıl, úgyhogy holtan szedték fel. Ekkor Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjatok, mert a lelke benne van. …A fiút pedig élve hozták fel…” Csel 28:3, 5. „Amikor Pál összegyőjtött egy csomó rızsét, és a tőzre tette, egy vipera jött elı a melegbıl, és a kezébe mart… İ azonban lerázta a kígyót a tőzbe, és semmi baja sem esett.”




1

944-ben férjhez mentem egy evangélikus fiúhoz. 1946ban született elsı gyermekünk. Három és fél éves lehetett, amikor súlyosan megbetegedett. Az orvosok lemondtak róla és nem sokkal késıbb háziorvosunk közölte velünk, hogy beállt nála a halál. Gyermekem halálának, Janika elvesztésének a gondolata teljesen összetört, és Isten felé fordított. A szobában letérdeltem és hangos imában könyörögtem Istenhez. Egyszer csak jól érthetıen hallottam háromszor egymásután: „A fiad nem hal meg! A fiad nem hal meg! A fiad nem hal meg!” Gyorsan ecetet kértem. Az orvos engem akart beoltani, azt gondolta, megzavarodtam. Férjem is kért – miközben kezében tartotta a kis halottat –, hogy ne bántsam a gyermeket, hiszen már nem él. Azután rám hagyták, hogy megnyugodjak. Ecettel kezdtem dörzsölni, mozgatni a kezét. Ezalatt az orvos csak járt-kelt fel-alá, halkan mormolva: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben...” – s egyszer csak mély lélegzetet vett a fiam. Örömömben újra letérdeltem, hálát adtam Istennek és megígértem, hogy hívı leszek. Takács Jánosné




W

igglesworth elítélt minden olyan tant, amely az embereket arra ösztönözte, hogy tudásukat máshonnan és ne a Bibliából merítsék. Számára az Isten Igéje volt a legmaga238

sabb mérce. Gyakran felírják Isten nagy embereinek dolgait, mint például Wigglesworthét is. De Wigglesworth maga gyakran mondta, hogy ez nem helyettesítheti Isten Igéjét. Ezért tudott úgy szolgálni, mert İ az Igében élt és az Ige İbenne. Így tudott egy túláradó életet tovább adni. E szavakra a vak szemek megnyíltak, a süket fülek hallókká váltak, süketnémák kezdtek el beszélni, elhalt tagoknak szólta az Élet Igéit és azokon az Élet áradt keresztül, beteg testeknek és azon az egészség hulláma futott át. A megszállottakhoz szólt és azokat elhagyta a halál démona. Az Élet szavaival fordult a halottakhoz és azok a feltámadás erejét tapasztalták meg. Albert Hibbert

Az a hit, amely egyedül Jézusra tekint, korona gyanánt ragyog a hívı fején és jobban ékesíti, mint akármilyen mellre tőzött kitüntetés. C. H. Spurgeon

M

eghalt egy ember a környékükön és hívták Wigglesworthöt. Imája után a halott felkelt, de ugyanabban a betegségben szenvedett, amiben meghalt. Wigglesworth közölte a családdal, hogyha az ember nem rendezi bőneit és az életét, újra meg fog halni. Az eredmény az volt, hogy az egész család bőnbánatot tartott, mire az Úr meggyógyította a férfit, aki még 30 évig élt ezután. *** i történt? „Épp most halt meg az uram!” Wigglesworth belépett a szobába és az ágyhoz ment, ahol Mitchell feküdt. Felesége állt az ágy mellett. „Hagyd, Smith. Már halott.” „Amikor élt, semmit sem tudtam érte tenni, mert nem akart hinni – válaszolta –, de most tudok neki segíteni.” „Smith, kérlek hagyd ıt, már késı” – kérlelte felesége állhatatosan. Minden kísérlet, hogy meggyızzék ıt, eredménytelen maradt. Smith döntését nem lehetett megváltoztatni. Imádkozott – és az élettelen testbe visszatért az élet! Mitchell ezután még sok évet élt. Ki olyan bátor közülünk, hogy ugyanígy tegyen? Családját gyakran aggasztotta, hogy nem lépi-e át a határt. De szerinte Istennek mindegy, hogy egy fájó fogat kell meggyógyítani vagy egy halottat feltámasztani. Ez alapjában véve egy

M

239

egészséges gondolkodás. Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy mindent – a bőnöket is – rangsoroljuk. Számára a bőn bőn, a csoda pedig csoda.” Albert Hibbert




E

gy húsz éve vak lelkész visszanyerte a szeme világát; ezzel szemben a sátoron kívül volt egy nı, aki elutasította Isten Szellemének munkáját, és szívrohamban szörnyethalt. Branham kiment, hogy imádkozzon érte, a nı pedig feléledt, és üdvösségre jutott Jézus Krisztusban. Roberts Liardon




V

alami halálos kór söpört végig azon a vidéken, különösen Sydney külvárosában. Olyan sokan haltak meg azok közül, akik elkapták a nyavalyát, hogy a lakosság teljesen megbénult a rettegéstıl. Alig állt szolgálatba, és Dowie-nek már negyvennél is több temetést kellett végeznie röpke néhány héten belül. Mintha minden utcasarkon a halál leselkedett volna. A tragédia annyira lesújtotta Dowie-t, hogy azonnali megoldás után kutatott. Tudta, hogy a válaszra Isten igéjében lelhet rá... Csak ültem, bánattól sújtva szenvedı enyéimért, míg keserő könnyek peregtek le az arcomon; ez végre enyhülést hozott égı szívemnek... Egyszer csak teljes fényükben ragyogva ott álltak elıttem a Csel 10:38-nak Szent Szellem ihlette szavai; és leleplezték, hogy Sátán a pusztító, Krisztus pedig a gyógyító. Ezek a szavak letörölték könnyeimet. Szívemben erıt éreztem: láttam már a gyógyulás útját... Ezt mondtam: ’Istenem, kérlek, segíts nekem, hogy prédikálhassam az igét azoknak, akik haldokolnak körülöttem, és hogy elmondhassam nekik: még mindig a Sátán az, aki pusztít, s még mindig Jézus szabadít meg, mert İ ma is ugyanaz.’ Kint megszólalt a csengı, majd zörgettek az ajtómon. Két ziháló küldönc érkezett ezzel az üzenettel: ’Kérem, jöjjön azonnal, Mary haldoklik; jöjjön és imádkozzék érte!’ Kirohantam a házból, amúgy kalap nélkül átrohantam az utcán, és benyitottam a haldokló lányhoz. Ott feküdt nyögve, a pusztítóval vívott harcagóniájában fogait csikorgatva... Ránéztem, aztán haragra gyulladtam... Különös módon történt...; a kardot, amire szükségem volt még mindig a kezemben szorítottam..., és többé soha nem is fogom 240

letenni. A doktor, egy kegyes keresztény férfiú, halkan járkált a szobában föl s alá... Hirtelen ezzel lépett hozzám: ’Hát nem titokzatosak Isten útjai, Uram?’ ’Isten útjai!...’ – fakadtam ki. ’Nem, uram; ez az ördög mőve, s épp itt az ideje, hogy segítségül hívjuk İt, Aki azért jött, hogy az ördög munkáját lerombolja.’ A Dowie szavaitól megbántódott doktor elhagyta a szobát. John most Mary anyjához fordult, és megkérdezte tıle, miért hívatta. Amikor megtudta, hogy igazi, hittel teljes imát kér gyermeke számára, Dowie leborult a lány ágya mellett, és Istenhez kiáltott. A lány azonnal megnyugodott, és csendesen feküdt. Anyja megkérdezte, vajon meghalt-e, de Dowie így válaszolt: ’Nem... él! Elmúlt a láza.’ A fiatal lány hamarosan fölült az ágyon, és enni kezdett. Mentegetızött, amiért olyan sokáig aludt, és elmondta, milyen jól érzi magát. Roberts Liardon


desanyjától üzenetet kapott telefonon: nıvére halálán van; sietnie kell, ha még látni akarja. John már tapintható érverés nélkül, eszméletlenül találta ıt. A szobában tolongtak a gyászolók. A látványon felindult Lake-nek most a testvére kisbabájára esett a pillantása a bölcsıben. „Nem halhat meg! Nem engedhetem!” – gondolta magában. A szívébıl fölfakadt mély együttérzésrıl késıbb a következıképpen írt: „Nem is tudnám szavakkal érzékeltetni, hogy milyen kiáltás fakadt fel szívembıl, s hogy Isten Szelleme milyen lángoló győlöletet szított fel bennem a halál és a betegség iránt. Mintha Isten haragja uralta volna lelkemet!” Föl s alá rótta a lépéseket a szobában, miközben szívében olyan ember után kiáltott, akinek hite segíthetne most. Egyetlen személy jutott csak eszébe, aki ilyesféle hittel rendelkezik: Dowie. Táviratot küldött hát neki: „A nıvérem látszólag meghalt, de szellememben ebbe nem nyugodtam bele. Ha ön is imádkozik érte, hiszem, hogy Isten meggyógyítja ıt.” Dowie válasza megérkezett: „Tartson ki Istenben, imádkozom. Élni fog.” Miután Lake elolvasta ezeket a szavakat, irdatlanul dühös szellemi támadásba lendült a halál ereje ellen; buzgón megdorgálta Jézus nevében. Egy óra sem telt bele, s a nı-

É

241

vére teljesen fölébredt. Öt nappal késıbb pedig már együtt fogyasztották el a karácsonyi vacsorát. Roberts L.

Az igazi hit arra törekszik, hogy mások szívében tovább terjedjen. C. H. Spourgeon

R

égi kedves történet jut eszembe, ami felejthetetlen élményként maradt meg bennem. A gyermekeim egész kicsik voltak. A kislányunk 3, a fiúk 5 és 9 évesek voltak. Azelıtt sohasem voltak kisállataink, és egyszer a piacon megláttam hét kiskacsát. Tudtam, hogy a gyermekeim nagyon fognak örülni, megvettem ıket és hazavittem. Nagyon örültek a kiskacsáknak, és elhatároztuk, hogy egy kicsi helyet elkerítünk, és éjjelre mindig összeszedjük ıket. Egyetlenegyszer történt meg, hogy elfelejtettük összeszedni a parányi kisállatkákat. Reggel, amikor felébredtem, akkor jutott eszembe. Azonnal odaszaladtam az eresz alá, és azt láttam, hogy vége van a hét kiskacsának, mert nagyon hideg volt az éjszaka. Ki vannak meredve, fekszenek holtan. Gondoltam magamban, hogy most mit fognak szólni a gyerekek, ha felébrednek. Ilyen nagy mulasztást, hogy elfelejtettük! Egyik gyerek felébred, kijön a szobából és kérdezi: „Anyukám! Csak nincs valami baj? Olyan szomorú tetszik lenni.” Ez a legnagyobb gyermek volt. – „Képzeld, kisfiam, nem szedtük össze a kiskacsákat és elpusztultak.” Gyorsan szaladt megnézni, hát ı is látja, hogy végük van. Gyorsan bemegy és szól a többi gyereknek, hogy „képzeljétek, nem szedtük össze a kiskacsákat, és mind elpusztult”. Erre a két kisebbik gyerek azt mondja, hogy hát gyorsan imádkozzunk, és akkor fel fognak támadni. Édes jó Mennyei Atyám – gondoltam, ki van zárva, hogy ezek felébredjenek. De egyre csak biztatták egymást, hogy rohanjunk és imádkozzunk. Anyukám ugyanabban a házban lakott. Átszaladtam és elmeséltem, mi történt. İ is megnézte és nyugtázta, hogy ezekben sajnos nincs élet. De hát akkor most mit csináljunk, hisz a gyerekek imádkoznak és mondják, hogy biztosan fel fognak támadni. „Ezek sajnos nem fognak” – mondja édesanyám. Szaladok vissza, és hallom, hogy a gyerekek imádkoznak, és mondják, hogy „Úr Jézusom, mi az neked: hét kiskacsa! Feltámasztottad 242

te Jairus leányát is, meg Lázárt is. Úr Jézusom, neked semmi az, hogy feltámadjanak.” A másik gyerek is rámondta: „Mi az neked, Úr Jézusom!” Térdeltek és imádkoztak. Szaladtam vissza édesanyámhoz és mondtam: „Jaj, anyukám, ezek a gyerekek csak imádkoznak, most mit csináljunk?” „Fiam, meg sem tudok szólalni. Hogy mondjuk meg nekik, hogy ne imádkozzanak, hisz az Úr Jézus ezt úgy sem fogja meghallgatni?” Anyukámnak eszébe jutott, hogy próbáljuk betekerni ıket rongyocskákba, és rakjuk oda a téglából berakott tőzhely mellé. Nekem csak hullott a könnyem, mint a zápor, hogy a gyermekek most meg fognak botránkozni, mivel imádkoznak, és nem történik semmi. Szaladnak ki és kérdezik: „Anyukám, mozognak-e?” „Nem mozognak ezek, édes kisfiam!” „Akkor rohanjunk vissza!” – mondják. És megint csak mondják, hogy „mi az neked, Úr Jézus…” Aztán újra szaladnak kérdezni, hogy mozog-e már a kacsa. Kórusban mondtuk anyukámmal, hogy sajnos nem mozognak- nem mertük mondani, hogy nem is fognak mozogni. Emlékszem rá, hogy Tibi fiam szaladt utoljára megnézni, hogy éledneke már. – És egyszer csak azt mondja: „Tessék csak nézni, ez már hápog!” – Odanézek, és tényleg egy kacsa már nyitogatja a száját. Azt mondja Tibi fiam: „Akkor rohanjunk vissza, mert egy már él! A többi is élni fog.” És folytatták az imádkozást addig, amíg egytıl egyig minden kacsa fel nem éledt. Emberileg teljesen lehetetlen volt. Csodálatos, hogy az Úr meghallgatja a hittel elmondott imádságot, a lehetetlennek látszót is. Ez számunkra is örök tanulság volt, hogy amikor úgy látszik, hogy semmi remény, akkor is bízhatunk Benne. A gyermeki hitet így jutalmazza meg a Jó Isten, és tılünk is ilyen gyermeki hitet vár. Van a Bibliámban egy bibliajelzım, amin rajta vannak az imádkozó gyerekek és ezek a kacsák megörökítve. A férjem lefényképezte ıket. A. Mihályné




243

Zsolt 31:16. „Életem ideje kezedben van…” (Károlyi ford.)




1

998. július 27-én munka után hazafelé indultam a falumba. Hirtelen megbénultam és elveszítettem az eszméletemet. Kórházba szállítottak, ahol napokig kómában feküdtem, majd átszállítottak a Kelmintszkij körzet klinikára. Az orvosok agyvérzést állapítottak meg, mely az agyam 95 %-át érintette. Minden újabb teszt és vizsgálat szerint klinikailag halott voltam. Kollégáim egészen megrendültek, győjteni kezdtek a koporsómra és temetésemre. Feleségem felhívta Nikolaj pásztort és kérte, hogy a hívıkkel imádkozzanak értem. Az orvosok még további két és fél órát küzdöttek az életemért, míg meg nem állapították, hogy már biológiailag is halott vagyok. Hirtelen testemen kívül találtam magamat, és mindent felülrıl láttam. Egy csodálatos természetfeletti fényben találkoztam Jézussal, aki így szólt hozzám: „Feleséged és három gyermeked van, térj vissza hozzájuk. Még nem jött el a te idıd.” Ezek után ismét a testemben voltam, melyet éppen a hullaterembe szállítottak. Feleségem zokogva állt a ravatal mellett. Mikor felültem, a jelenlevık a földre roskadtak a rémülettıl. A kórházi alkalmazottak kiáltozva szétszaladtak. A következı két héten a legkülönbözıbb klinikai vizsgálaton estem át, de valamennyi orvos úgy vélekedett, hogy ha nem a saját szemével és vizsgálataival gyızıdött volna meg a halálomról, nem hinné az esetet. Rám parancsoltak, hogy az esetrıl senkinek se beszéljek, de közben az eset után valamennyi érintett orvos megtért, és Jézus követésére határozta el magát. Boris Philchuk




B

lumhardt möttlingeni ébredési korszakában történt, hogy egy asszony búskomor lett férje halála miatt. Míg Blumhardt lelkésznél tartózkodott, egy óvatlan pillanatot kihasználva felakasztotta magát. Elıször hiábavalónak bizonyult minden élesztési kísérlet. Az odahívott orvos kijelentette: „Mi halottnak tekintjük.” Blumhardt és társai azonban ennek ellenére nem szőntek meg életéért könyörögni. Végül életre kelt az asszony, és azt mondta: „Soha többé nem teszem, mert most már tudom, hová kerülnek az öngyilkosok; a pokolban voltam, oda nem akarok többé kerülni.” Dr. P Müller

244

Az ember egyetlen maradandó kincse a halhatatlan lelke, amelyet ha elveszít, mindent elveszít. C. H. Spurgeon

E

gy ideig távol voltam otthonról, és amikor hazatértem, a feleségem nem volt otthon. Megtudtam, hogy egy haldokló nınél van. Azonnal odasiettem, ott azonban már ezekkel a szavakkal fogadtak: „Túl késın jött – ı már elment. Már hosszú ideje nem lélegzik.” De ahogy ránéztem arra a hölgyre, ara gondoltam, hogyan támasztotta fel ıt a Mindenható Isten három évvel azelıtt, hogyan adta vissza csodálatos módon a mőtétek során eltávolított méhét, és hogyan ment utána férjhez, és szült gyermekeket. Ahogy ezek a gondolatok támadtak bennem, a szívem lángra gyúlt! Fölemeltem a hölgyet a párnáról, és Istenhez kiáltottam, hogy a menny villámaival perzselje szét a halál erejét, és szabadítsa meg ıt. Megparancsoltam a nınek, hogy jöjjön vissza, és maradjon is itt. Így is történt, miután már huszonhárom perce nem lélegzett! John G. Lake


Az etiópiai ébredés akkor kezdıdött, amikor Isten természetfeletti módon válaszolt néhány elkötelezett szolgálattevı imájára. Az erısen muzlim befolyás alatt élı Arsisban feltámadt egy nı. Ezt megelızıen a gyülekezetplántáló lelkipásztor böjtölt és imádkozott, kérte Istent, hogy adjon áttörést településükön. A szomszédok szóltak, hogy valaki meghalt a faluban és ıt is várják a meghalt családjának házában gyászolni. A szokásnak megfelelıen elment. Leült a síró emberek között. Majd felismerte, hogy Isten szól hozzá és kéri, hogy imádkozzon az asszonyért. Vonakodott megtenni, mert tudta, hogy már minden elı van készítve a temetéshez. Késıbb azonban megtette. Hangosan imádkozni kezdett a Lélektıl kapott nyelven. A jelenlevık meglepıdtek, nem értették mit csinál. De ı odament a halotthoz és kézrátétellel imádkozott érte. Az aszszony életre kelt. 245

Az eseményt látva nagyon meglepıdtek az emberek, de ugyanakkor feladták korábbi hitetlen és pogány gondolkodásukat és figyelemmel hallgatták az igehirdetést. Azon a napon huszonöten adták át életüket Jézus Krisztusnak. Brian Rutten misszionáriustól tudjuk, hogy nem ez volt az egyedüli eset, amikor halott kelt életre. A hitetlenek nagy ellenállása és üldözése ellenére a gyülekezetek nınek egész Etiópiában. Direction 2004. januári száma alapján.

A

Charisma címő magazin (2005. 4. negyedév, 134.) beszámol Jim Rutz amerikai szerzı Megashift (Hatalmas ugrás) címő könyvérıl, amelyben a szerzı a mai ébredı keresztyénséget elemzi. Az evangéliumi-karizmatikus keresztyének száma elérte a 707 milliót a világban, s évente 7%-os növekedést mutat. Jim Rutz ír azon keresztyén milliókról is (gondoljunk Kínára), akiknek sem épületeik, sem látványos rendezvényeik nincsenek, mégis hatalmas növekedést érnek el. Meghatározhatják létükkel a keresztyénség arculatát. Ebben a könyvben híradásokat olvashatunk arról is, hogy az elmúlt 15 évben 49 országban több száz halott támadt fel Isten munkájaként. Gyakorlatilag egy új típusú keresztyénség formálódik, amelynek hatása erısebb, mint a 16. századi reformációé volt. Igen fontos szerepe van a házi csoportosulásoknak. Rutz azt is elmondja, hogy naponta 175 ezer személy dönt Jézus Krisztus mellett. Az ima bebocsátást nyer a mennyei trónhoz az éj mély csendjében, a serény munka közepén, a dél hevében és az est homályában. C. H. Spurgeon A koronázás napja ecember 22-e az év legrövidebb napja, de D.L. Moody számára, ez a nap olyan napba torkollott, amely nem ismeri az éjszakát. Negyvennégy éven át volt részese az isteni életnek. És a látható világból a láthatatlanba, az idıi világból az örökkévalóba való átlépés nem jelentett megszakítást az életében. Más világban folytatja majd a szolgálatot Mestere ügyéért,

D

246

Akit olyan odaadással szeretett, és Akit fáradhatatlan energiával szolgált. Földi életének egyetlen célja volt, hogy Isten akaratát cselekedje. Rá jellemzı készséggel válaszolt Isten utolsó hívására. Moody családjával együtt az utolsó órákig meg volt gyızıdve, hogy gyógyul. Utolsó elıtti napján a szokottnál idegesebbnek látszott, de tréfálkozva beszélt saját magáról. Amikor megkérdezték, jól érzi-e magát, azt mondta: Ó, igen! Isten nagyon jó hozzám – és a családom is. Senki sem szerette odaadóbban családját és életmővét. Gyakran mondogatta: „Az élet nagyon kegyes hozzám, és nincs a világnak olyan tisztessége vagy hatalma, amelyért otthagynám ezt a trónt, amelyre Isten ültetett.” Nem fáradt bele az életbe, nem akarta otthagyni a szolgálatot, mert olyan öröme telt Krisztus szolgálatában, amely csak keveseknek adatott. A végsı hívás váratlanul jött. Az éjszaka elsı felében veje A.P. Fitt vigyázott a betegágyánál. Ezt az idıt Moody csaknem átaludta. Reggel háromkor fia, W. R. Moody vette át az ırködést a betegszobában. Néhány órán át a beteg nyugtalan volt és nem tudott aludni, de hajnali 6 körül lecsendesedett, és nemsokára természetes álomba merült. Körülbelül egy óra múlva felébredt. Fia hirtelen az hallotta, hogy lassú, csendes szavakkal azt mondja: „A föld eltőnik, a menny megnyílik elıttem.” Fia elsı gondolata az volt, hogy felébreszti, mert úgy vélte, a beteg álmodik. „Nem, ez nem álom, Will – mondta – ez csodaszép. Olyan, mint valami látomás. Ha ez a halál, akkor ez édes! Itt nincs völgy! Isten hív és én megyek!” Közben az ápolónı összehívta a családot és az orvost, aki az éjszakát a házban töltötte. Moody csendesen, nyugodtan tovább beszélt, mintha egy másik világból mondaná utolsó üzenetét szeretteinek, akiket elhagyni készül. Mindig becsvágyó ember voltam – mondta –; vágytam arra, hogy ne a világot és világi tulajdont szeressem, hanem azt, hogy értetek minél többet tehessek. Folytassátok a munkát a Mount Hermon-on. Pál vegye át a szemináriumot, ha idısebb lesz; Fitt gondozza a Bibliaterjesztı Intézetet; Ambert /unokaöccse/ segít nektek az üzleti ügyekben. Aztán, mintha már túllátna a fátyolon, felkiáltott: „Ez az én gyızelmem napja, koronáztatásom napja. Erre vágyom évek óta.” Majd arca felragyogott, és az örömteli elragadtatás 247

hangján mondta: Dwight, Iréne! Látom a gyermekek arcocskáit! – és itt az utóbbi években elhalt két unokáról beszélt, akiket Isten hazahívott. Aztán, mintha érezné, hogy elveszíti öntudatát, azt mondta: Adjátok át mindegyiküknek szeretı üdvözletemet. Feleségéhez fordulva hozzátette: Anya, te jó asszony voltál. Ezzel elvesztette öntudatát. Mind ez idáig semmiféle gyógyszert nem alkalmaztak nála. A családjának úgy tőnt, soha többé nem tér eszméletre, oly mély volt az ájulása. Fél órán belül azonban a szíverısítı hatására eszméletére tért, és amint visszanyerte tudatát, nagyon gyenge hangon így szólt: Nincs szenvedés! Nincs mélység! Majd ahogy még jobban erıt győjtött, hozzátette: Ha ez a halál, akkor ez egyáltalán nem rossz! Ez édes! Egy kicsit késıbb, hirtelen könyökére támaszkodva felkiáltott: Mit jelent mindez? Mit csináltok itt? Felesége megmagyarázta neki, hogy rosszul volt. Egyszerre megértett tisztán mindent és azt mondta: Különös! Túl voltam a halál kapuján, a mennyek elıcsarnokában. És most itt vagyok újra. Különös! Aztán újra: Ez a koronázásom napja! Mily dicsıséges! – majd tovább beszélt a munkáról, amelyet hátrahagy, két fiára bízván a northfieldi iskolákat, lányára és vejére a chicagói Bibliaterjesztı Intézetet. Amikor megkérdezték, mi a megbízatása felesége számára, azt mondta: Ó, anya olyan, mint Éva, mindnyájunk anyja! A könyörgésre, hogy maradjon még a családjával, azt mondta: – Nincs szándékomban eldobni az életemet. Maradok, amíg Isten akarja. De ha eljött az idım, készen vagyok… Az utolsó percig azokra gondolt, akik körülvették, és tekintettel volt rájuk. Halála elıtt néhány perccel feleségéhez fordult: Borzasztó lehet neked anya. Sajnálom, hogy ennyi zavart okozok. Szedd össze magad! Nehéz elviselni ennyi aggodalmat. 12 óra elıtt néhány perccel nyilvánvalóan új roham következett. Amikor a doktor új nitroglicerin-injekcióval közeledett hozzá, Moody kérdın és bizonytalanul nézett rá. Teljesen természetes hangon így szólt: Doktor, nem tudom, bölcs dolog-e ez? A doktor azt felelte, úgy gondolja, igen. Nos – mondta Moody –, ez csak meghosszabbítja haldoklásomat és a családot terheli. Az orvos elfordult, látva, hogy a beteg már menthetetlen. Néhány perc múlva újabb roham jött, és ebbıl Moody már csak Nála ébredt fel, Akit úgy szeretett, és Akit oly sokáig hőségesen szolgált. Mintha meg sem halt volna, úgy látszott, mintha nyu248

godtan és békésen aludna. Nem volt nehéz elképzelni fogadtatását abban a másik világban a szerettei között, akik vártak rá. Az egész Isten irgalmából olyan volt, mintha a halál sötét ténye és fullánkja ott sem lett volna. Egy barátja így táviratozott egy távoli városból: „Ezen a karácsonyon végre kielégítheti Moody a zene iránti szeretetét.” Arthur P. Fitt

Kedves Olvasóm! Mit tennél másképp, ha tudnád, hogy ez életed utolsó napja?

Dönts! Hol akarod eltölteni az örökkévalóságot?! Te döntöttél már, kit akarsz követni és szolgálni? Ha még nem adtad át az életedet a Megváltónak, akkor tedd meg most! Ma még jöhetsz, a drága Üdvözítı vár, és kegyelmét kínálja fel neked is! „Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja vegye az élet vizét ingyen!” (Jel 22:17.) „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? İk pedig így válaszoltak: ’Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Csel 16:30.) „…és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (Csel 4:12.) 249

Ha már Isten kegyelmébıl az İ gyermeke vagy, akkor így szól hozzád:

„Légy hő mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” (Jel 2:10.) „Aki gyız, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvébıl, hanem vallást teszek nevérıl az én Atyám elıtt és angyalai elıtt.” (Jel 3:5.) „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ıbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16.)

Soha ne add fel! Gyıztes lehetsz az Úr Jézusba vetett hit által! Bízzál az Úrban teljes szívbıl! Az İ vére megtisztít minden bőntıl, csak kérd az İ bocsánatát! Járj a világosságban és élj Vele bensıséges közösségben!

Légy készen a Vele való nagy találkozásra! Élj gyızelmesen az Úr Jézusban minden nap, és İ megnyitja neked a Menny kapuját, átszegzett kezével átölel, és mindenkor Vele leszel a dicsıség és a boldogság örök otthonában!

250

Javasolt irodalom: A. C. Gaebelein: Az angyalok világa Dutch Sheets: Közbenjáró imádság Daniel Ekechukwu: Csoda a 21. században Peter Horrobin: Gyógyulás és szabadulás Mary K. Baxter: Amit a pokolról mindenkinek tudni kell Mary K. Baxter: Amit a Mennyrıl mindenkinek tudni lehet Reinhard Bonnke: A szellem erejével C. Peter Wagner: Területi Szellemek Kovács Géza: Életutam Jerry Savelle: Pusztulás és helyreállítás Sergio Scataglini: Szentségének tüze Sergio Scataglini: A tizenkét bőn Derek Prince: Válogatás Derek Prince tanulmányaiból Derek Prince: Áldás és Átok Derek Prince: Démonológia Deerk Prince: A szellem ajándékai Deerk Prince: A keresztyénség hat alaptanítása Deerk Prince: Engesztelés Lydia Prince – Derek Prince: Hogyan felejthetnélek el téged Jeruzsálem Benny Hinn: A Kenet Kenneth E. Hagin: A gyógyító Kenet Corrie Ten Boom: Istennel mindenen át Rodney M. Howard-Browne: Isten érintése Mahesh and Bonnie Chavda: Virrasztás az Úrral Bill Subritzky: Szabadulás a démonoktól Modershon Ernı: Az ördög igézetében Doreen Irvine: Boszorkánykanyar Tommy Tenney: Isten szerelmesei Tommy Tenney: Az Isten szerelmeseinek jutalma F. E. Peretti: Ez élet sötétsége Neil T. Anderson: A szabadító Bill Wiese: 23 perc a Pokolban Smith Wigglesworth: Növekvı hit Harold Hill: A gyızelmes élet Graham Powell: Rázd ki magad a porból! Allen A. A.: Isten csodatevı erejének az ára Dr. Billy Graham: Békesség Istennel Gulyás István: A múlt, a jelen és a jövı Arthur P. Fitt: D. L. Moody élete 251

Anna Rountree: Megnyílt a Menny Dr. J. van Impe: Hova kerülök ha meghalok? Tim Lahaye és Jerry B. Jenkins: Regény a föld utolsó napjairól (sorozat) David Wilkerson: Értékek az utolsó idıkben Merlin Carothers.: A magasztalásban rejlı erı Wm. Paul Young: A viskó Carlos Anacondia: Ide figyelj, Sátán! Németh Sándor: Tízparancsolat Dollman: A hívık imaélete Bob Sorge: Fedezd fel a dicsıítést! Larry Lea: Vigyázzatok és imádkozzatok! Noel és Phyl Gibson: Szabadítsd meg gyermekeinket a gonosztól! Németh Sándor és Judit: Hálaadás Ficsor Károly: Elrejtett kincs II. Charles G. Finney: A gyızelmes imádkozás

252