MAGYAR LAKODALOM (VŐFÉLYKÖNYV)
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR.
CSÜRY
BÁLINT.
kMSHi napáim m
ÍÉ*A.
MINERVA
IV. M u z e u m - ^ u t
»
IRODALMI E S N Y O M D U Í ^ N T É Z E T CLUJ-KOLOZSVAR
1077
R.-T.
; # q B
Előszó. A M a g y a r N é p K ö n y v t á r a fel adatául t ű z t e ki egyebek közt azt is. hogy a z erdélyi m a g y a r nép életéből, h a g y o m á n y a i ból, szokásaiból be fog mutatni e g y - e g y érde kes fejezetet. N y e l v e , költészete mellett nép szokásai fejezik ki valamely nép legsajáto sabb bélyegét. Ezekhez ragaszkodni a k e g y e let, a szív dolga és fiúi kötelesség. Néhai való j ó A p o r P é t e r báró, kétszáz esztendővel ezelőtt élt „ g y ü k e r e s székely" keserűséggel és szánakozva látta, mint felejtik el földiéi rendre-rendre a régi, igaz m a g y a r szokásokat s mint változik ennek következtében koldus ságra az ő állapotjuk. E z é r t a maradéknak emlékezetül hagyta e g y szép munkájában azon szokások rajzát, melyek az ö ifjúko rában még virágzottak.
E z a g o n d o l a t vezette a M a g y a r Nép K ö n y v t á r á n a k szerkesztőségét arra, h o g y e füzetben bemutassa e g y i k legérdeke sebb, m é g élő népszokásunkat: a m a g y a r la kodalmat. H á r o m fajtát szemeltünk ki bemu tatás v é g e t t : 1. a kalotaszegi, 2. a székely és 3. a tiszaháti lakodalmat. A két első ünnepé lyesebb, néprajzilag g a z d a g a b b , az utolsó vi dámabb. K ü l ö n b e n a lakodalmi szokások nagyjá ban A p o r P é t e r idejében is u g y a n a z o k vol tak, mint ma, c s a k h o g y akkor m é g szertartá sosabbak, még színesebbek voltak. A k k o r még a leánynézéssel is volt kapcsolatban e g y érde kes szokás: a t o j á s p r ó b a , melyet A p o r Péter í g y ír l e : „ H a l l o t t a m az régi emberek től, h o g y mikor valamely leányos házhoz leánynézőbe ment, tyúktojást főztek s az le g é n y eleiben tették, azt három szégyen nélkül kellett megenni. Elsőban azt kellett megtud ni, híg-e v a g y kemény, mert ha az híg tojást kemény gyanánt, v a g y az keményt híg g y a nánt bontotta fel, első szégyen volt, másod-
szor: mikor megsózta s felkeverte, s valami kifolyt az tojásból, második szégyen volt, harmadszor: mikor ette, ú g y keverte fel,hogy mikor az kenyérrel mártogatta, semmi róla le nem hullott és az tyúktojáshoz is annyi ke nyeret metéllett, h o g y megérte vele, s meg is ette az tyúktojást véle, másként harmadik szégyen volt." H o g y milyen rigmusokat mondtak lako dalom közben, sajnos, A p o r azt nem j e g y e z t e föl. A mai lakodalmi rigmusok nagyobbrészt nem a nép, hanem egyes műköltők alkotásai pl. a 18-ik századvégi M á t y u s Péteréi), de már a tiszaháti lakodalomban a régi hegedő sök népies humora is felcsillan. M a g a a lako dalom egész lefolyása azonban régi, h a g y o mányos szokásokat tartott fenn. Óhajtjuk, h o g y e kis g y ű j t e m é n y t , mely a fiataloknak v ő f é l y k ö n y v gyanánt is szol gálhat, fogadják szeretettel a mi kedves ol vasóink.
Dr. Csüry Bálint.
I. Kalotaszegi lakodalom. Hivogatás. A lakodalom napját rendesen szerdára v a g y szombatra tűzik ki. Előtte már e g y hét tel, kedden megkezdődik a hivogatás, ú g y a leány, mint a legény háza részéről; rendesen két rokon, sógor v a g y testvér, mint vőfély végzi e tisztet, elmennek az atyafiakhoz, a két ház komájaihoz, sógoraihoz és a két szom szédhoz és meghívják őket a lakodalomra. Első vőfély (imigyen h í v o g a t ) : „ J ó n a p o t uraim, ezt
meghallgassátok,
N e m beszélek tréfát, tiszta v a l ó s á g o t ; V i l á g kezdetétől ú g y v o l t és ú g y leszen: H o g y a m a g y a r nemzet szaporodást v e g y e n .
N . N . j ó barátunk házasodni készül, A k i n e k számára h í v o g a t n i j ö t t ü n k ; N. N . j ó barátunk m i általunk
kéri,
K i g y e l m e k barátságát igazán k i n y e r n i : Sziveskedjenek a m e n n y e g z ő r e j ö n n i , Terített asztalhoz azután leülni."
A második vőfény ( í g y tódítja m e g ) : J ó kedvet derítni, v í g a n mulatozni, A v ő l e g é n y h á z n a k díszére is lenni.
Fahordó. R é g e n szokásban volt, h o g y a hívogatásra a fahordással feleltek; i l y e n k o r minden meghívott befogott és sajátjából e g y sze kér fát hozott be az erdőről a lakoma számá ra. Sirató. A z esküvő előtti estén van a menyasszony háznál a sirató, amikor a v ő l e g é n y m e g t ö m ö t t tarisznyával m e g y a menyasszonyához s az estét ott tölti; u g y a n a k k o r azonban mind a két háznál vigasság van.
Fehérítő. A sirató estén a vő fény m é g e g y s z e r meg hívja az egész falut v a g y az ismerősöket, s ilyenkor szépen felbokrétázva, kérnek két pár tojást fehérítőnek, mert a nap és a szél na g y o n megbarnították a menyasszony arca bő rét. A tojást persze arra használják fel, h o g y a siratón összegyültöknek rántottát csinálja nak s amellett mulassanak. Ajándékvivő. V é g r e eljön az esküvő napja, s ekkor mind a v ő l e g é n y , mind a menyasszony házá nál megkezdődik a lakmározás. 8 és 9 óra k ö zött harangoznak ajándékra v a g y csendíte nek ajándékivöre. Ilyenkor elindul a falu a lányosházhoz, s kiki fején hozza a maga aján dékát, ami rendesen ételneműekből, kürtös fánk, pánkó, sült csirke, e g y kosár kalács, e g y korsó pálinka v a g y e g y láb bárányból áll, szóval abból, ki mit adni j ó n a k lát s kinek
módja mit enged. A z ajándékot szépen kosár ba rakva, e g y i k vidéken letakaratlan, h o g y az utcák lássák, másik vidéken szerényen, le t a k a r v a szép szőttes kendővel, a menyaszszonyházhoz viszik, s majd felszólással, majd anélkül a szakácsnénak adják át. R é g e n az ajándékok közt a nők e g y lakodalmi fát is hoztak ajándékba; ez e g y csöbörbe illesztett f e n y ő b o k o r volt, melyet nő hozott a fején, mint e g y kis tornyot, mely szalaggal és csörögeszerű süteménnyel volt felcifrázva. Gyülekezés. A vendégség lassankint muzsika folyton szól.
összegyűl s a
Első vőfély (így fogadja a v e n d é g e k e t ) : Szeretett uraim,, rózsás barátaim, M a ünnepet ülünk, most a h h o z készülünk; M a g y a r o k v a g y t o k ti, mind m a g y a r nemzetek, S z é p m a g y a r l á n y o k k a l mulassatok,
kérlek;
u L e g y e n v í g kedvetek, ne s z o m o r k o d j a t o k , A p á r o s élettől ne huzódkodjatok, V í g pillanat, v í g e násznép, V í g a n l e g y ü n k és mulassunk. Itt a búnak helyt ne
adjunk.
Kikérdezés. E z u t á n ü és 10 óra közt a v ő l e g é n y a násznaggyal, a menyasszony a kiadóval a paphoz m e g y el kikérdezés végett, h o g y va laki nem ellenzi-e v a g y nem erőlteti-e a há zasságot. R é g e n a papnak a v ő l e g é n y három kakast, három kalácsot, három kancsó b o r t : a menyasszony három tyúkot s az említett ka lács és bor mennyiséget adott ilyenkor. A pap tól kiki v i s s z a m e g y a maga otthonába. A menyasszony után mennek. Otthon, a legény házában, most mozga lom támad, a násznagy és a két v ő f é l y kivá lik a tömegből, s ezek elindulnak a menyaszszony után.
A z első vőfély ( í g y búcsúztatja el a
kö
vetséget) : Tisztelt gyülekezet, Isten szent nevében Induljunk
el innen r-sendes békességben:
V ő l e g é n y urunknak keressük fel párját, A z ő d r á g a tündér ékes m e n y a s s z o n y á t ; Szerezzünk neki m a ö r ö m s b o l d o g s á g o t . Hozzunk m a keblére e g y szép g y ö n g y v i r á g o t : E l ő s z ö r az Isten hajlékába
menjünk,
H o l szent áldás után b o l d o g leend: hisszük; Tehát induljunk el Isten szent nevében, M e n j ü n k a mátkáért a l e g n a g y o b b rendbi n.
E l i n d u l n a k s m i k o r a m e n y a s s z o n y házá hoz érnek, ott
a kapuban ödöngélőkhöz
így
szól a n á s z n a g y : E z azon szép hajlék, h o v á
elindultunk,
Ü g y hiszem rossz helyre talán nem juti n u n k ; Szép m e n y a s s z o n y t
keresünk,
A k i t m á r eljegyeztünk, Mert reá v a n szükségünk.
A menyasszonyt kikérik. Beljebb kerülnek az udvarra, ahol a nász n a g y a tömeghez szól i l y k é p e n : Szerenesés j ó n a p o t , szivemből k í v á n o k , B á t o r v a g y o k itten azt m e g t u d a k o l n i , H o l v a g y o n a násznagy, kivel tudjak
szólni.
E felszólításra előlép a leány násznagya kit a v ő l e g é n y násznagya í g y szólít m e g : „ I g e n tisztelt násznagy uram! I t t e tisz tes vendégsereg előtt X . X . v ő l e g é n y ü n k ne vében e g y p á r szót váltani akarok, melyben ünnepélyes elérkezésünk célját kijelenthes sem. Tisztelt násznagy uram azt n a g y o n j ó l tudja, h o g y e tisztes háznak ékes liliomszálát X . N . barátunk magának örök feleségül meg kérte és el is j e g y z e t t é ; ők u g y a n a k k o r e g y másnak örök hűséget fogadtak, de mivel ezen tisztelt barátunk csak azzal m e g nem
elégszik, ennek következtében kérjük tiszte letlel násznagy uramat, szíveskedjék azon általunk már eljegyzett leányzót kiadni, az Úr oltára és szolgája elébe állítani, h o g y ott ünnepélyes fogadások után az egybeköttetést szent eskü által elérhessék, melynek tanúbi zonysága legyen ezen idesereglett násznép.'' E perctől kezdve a leány násznagyának neve kiadó. A kiadó ( í g y f e l e l ) : „ I g e n tisztelt násznagy és barátom uram! H o z z á n k intézett becses kérésük után minde neket akadály nélkül teljesítünk, sőt kíván j u k , h o g y "kz Isten ő szent felsége sok szeren csés években éltesse és gondjokat viselje." E r ö v i d szó után a legény násznagyja e g y kendővel átkötött n a g y perecet és v ő f é l y e e g y kendőt kap, a násznagy a perecet a j o b b karra húzza fel s ú g y m e g y vissza a v ő l e g é n y házához.
Kibúesúztatás. öt
óra
körül m e g k o n d u l az
eskető
ha
rangszó s a leányt a kiadó, a legényt a nász búcsúztató
többnyire
e g y f o r m a szövegű, különbség csak
n a g y kibúcsúztatja.
annyiban
van, van
amennyiben a
A
legényről v a g y
leányról
szó. Kiadó násznagy: M e g k é r e m az egész csapatot, sereget, M í g v a g y kettőt szólok, r á m figyelmezzenek. Most m á r közületek e g y e t elbocsátok, Szárnyára, mint galamb, útnak
indítjátok;
A z úton, amelyen teszi most lépését. Rózsaszín v i r á g o k fedezzék n y o m a i t ; Mert m i k o r ezt régen szerzetté
valaki,
A szent házasságot, ritka, ki kerüli, Mert a szent házasság dísze a v i l á g n a k A k i e g y m á s t érti, veszély nem árt a n n a k ; Mert a szeretetet nem ö k ö r hordozza, H a n e m az a szívben van k i v i r á g o z v a ; Kinek a virága egyforma nyilóba,
Szereti az e g y m á s t szélben, zivatarba'; H a n e m a sok beszéd unalmas,
barátom,
A z é r t hát versemet m i n d j á r t
megkurtítom.
(ezzel a kiadó a szülékhez fordul és a leány nevében beszédét í g y folytatja:) K e d v e s édes apám, szülő édes a n y á m , Búcsút kérnék tőled, ne neheztelj m e g r á m ; K ö s z ö n ö m , h o g y e n g e m ennyire
neveltél,
A z idők s a v a n y ú szélitől őriztél. K ö s z ö n ö m hozzám tett
dajkálkodásokat,
V i s e l j e az Isten kenteknek
gondjukat;
E n g e m felneveltek, s z á r n y a k r a
bocsátnak,
Mint hü apa s a n y a útnak i n d í t a n a k ; T u d o m , h o g y a szivök kesergőbe v a g y o u D e azért a szemök m é g s e m sír o l y n a g y o n , Közületek m o s t csak m á s lakhelyre m e g y e k , A z é r t értem n a g y o n ne
keseregjetek;
M e r t Isten rendelte a p á r o s
életet;
A n é l k ü l az e m b e r semmit sem érhetett; "Előbb teremtette Á d á m o t a sárból, Éva asszonyt mellé e g y o l d a l c s o n t j á b ó l ;
Onnét vette minden lélek eredetit. Ezt m o n d j a szent Máté, ezt 'a szentírás is. A z t m o n d j a szent Máté, e v a n g é l i u m i k ö n y v e Ötödik részének, ö t ö d i k v e r s é b e : Boldogok,
kik sírnak, mert m e g v i g a s z t a l ó d n a k ,
Ti világnak vagytok a világossági; N e m rejthetik el a h e g y e n épült v á r o s t , A z é r t hát mindenki legyen csendességben, Virágzó lányotok megnyert
idejében,
M é g csak két s z ó m v a g y o n egész beszédemből K é t félszomszédomnak b ú c s ú v é t e l é b ő l ; E l s ő b b is azt m o n d o m e g y szóval hozzátok; Á l d j o n m e g az Isten, j o b b szót nem mondhatok, K e s e r ű p o h o r a t soh'se kóstoljatok F e n y e g e t ő veszély közt ne
forduljatok;
Itt z á r o m szavamnak be u t o l s ó részét, Á l d j a m e g az Isten egész háza népét.
A z esketés. E kibúcsúztatás után muzsikaszóval és gyalogszerrel mindkét fél a templomba m e g y A z t várják, h o g y a legény csapata menj Csűrj- Bálim : Magyar lakodaolom 3. sz.
elől s mögötte a leány csapatja. A templom ban kiki a maga székébe ül le, m é g p e d i g a vő legény a násznagy mellé, a menyasszony a nyiszoró ( = nyoszolyó) asszony mellé. A z t á n énekelnek, utána a pap a katedráról könyö rög, m a j d onnan leszáll, székébe ül, mire új ból fúnak e g y vers éneket. E z u t á n a nász n a g y f o g j a a legény kezét és kiállítja a temp lom piacára. U g y a n a k k o r a kiadó is feláll, az asszonyok közé m e g y é n s a menyasszonyt nem kézen f o g v a , hanem csak előtte menve, kivezeti a legény mellé, hová a két-három nyiszoró asszony is kiséri. A násznagy a ki adó és a nyiszoró asszonyok most visszamen nek s a maguk székükbe leülnek. A p a p a pár elé áll, m e g f o g a t j a e g y m á s kezét (reformátu sok lévén nem térdepelnek le) s összeesketi őket. I l y e n k o r szokta a leány a lábával a le g é n y lábát megnyomni, mert azt hiszi, h o g y akkor az ura el nem hagyhatja. Ilyenkor mondják azt is, h o g y „akinek a talpa alatt a kő megizzadt, az hal m e g hamarább a házas párból."
Menyasszonyfutás. A z eskü után a v ő l e g é n y is, a menyaszs z o n y is visszamegy a maga helyére s ott ma rad az istentisztelet szokásos végzéséig. M i kor elindulnak kifelé, akkor a menyasszony hirtelen kifut a templomból, de a v ő f é l y e k utána rohannak, h o g y a menyasszony meg ne szökhessek s hazakisérik. A násznép is kivo nul a templom elé, ahol a kétféle násznép öszszevegyül s e g y n e g y e d v a g y fél óráig táncol, azután az asszonyok szekérre ülnek s men nek mind a menyasszony után. H a a meny asszonyt a v ő f é l y e k nem tudják megfogni, félveder bor a büntetés (legalább Makón).
A menyasszony kiadása. A menyasszonyért menő kocsi előtt a fér fiak vonulnak g y a l o g , muzsikaszóval, míg a leány muzsikusai otthon húzzák a leányház nál. A szekérrel a menet a kapuba megáll. A 2*
kapu zárva van. A n a g y zörgetésre előkerül valaki. — K é s ő este van nem adnának szállást? — kérdi a násznagy. — Van-e j ó igazságuk? — kérdi a ház beli. — V a n hát. Ezzel elővesz tréfásan e g y r o n g y o s be íratlan papirost, amivel azt kívánja doku mentálni, h o g y igaz ügyben járnak. — H a van igazság — kezdi újból a ház beli, — ha becsületes emberek, ha j ó l viselik magukat, hát beljebb kerülhetnek, ámbár na g y o n sokan v a g y u n k idebenn. — J ó ember sok is megfér e g y helyen, gazember kettő sem. V é g r e beeresztik őket az udvarra. M í g a menyasszony a templomban v o l t , addig az udvarra egy kilenc abroncsú fát tesznek s arra ráfűzik a kancsókat, tányéro kat, az ágyat kivetik az udvarra, hat párná val, cifra lepedővel, a festett ládát, melynek tartalmát kiterítik, h o g y lássák mit k a p a
menyasszony, meg e g y hordót, melyre fenyő ágat állítanak fel, arra pántlikát, fejkötőt, tükröt, korsót s mindenféle apróságot aggat nak fel. A kirakott gúnyát és holmit két aszszony őrzi csalánnal, h o g y el ne lopják, mert ilyenkor szabad tréfából egyet-mást el is lop ni; amit egyszer elloptak, azt csak visszalop ni lehet. A ládán két mézespogácsa is v a n megtekerve pántlikával. A templomból j ö v ő násznép megbámul v á n a leány gúnyáit, a násznagy előáll és megszólal: „ K e d v e s gazd'uram, csak a múlt órában kértem fel kegyelmedet arra, h o g y a mi menyasszonyunkat kisérjék fel a templomba esketés végett, amit meg is tettek s amit mi is köszönettel vettünk kegyelmetektől. A z es küt is elhallgatták s í g y már annak következ tében kérjük kegyelmedet, h o g y már most adják ki azon már minden törvényes úton és módon megnyert menyasszonyunkkal minden
hozzátartozó ingóságát s mindent, ami nekije van, elszállítás végett." E r r e mindent beraknak szépen a ládák ba, azokat lezárják s a násznagy átadja a kulcsot a vőlegénynek. A két őrző asszony olykor-olykor elveszen v a g y két párnát, amit nem ad addig vissza, m í g a násznagy ki nem váltja egy-két piculával. A lányos gazda és a kiadó szépen fogadja vendégeit, pálinkát isznak, hozzá kalácsot esznek és sokadoznak. A z u t á n kezdik felrak ni a menyasszony ágyneműjét, ládáját a sze kérre; a násznagy felülteti arra a menyaszszonyt és nyiszoró asszonyokat s kiköszönti őket onnan. E r r e a kiköszöntőre éneklik az tán ezt: Jönnek, jönnek, majd elvisznek, H o l a pártám, hadd készüljek A v ő l e g é n y a kapuba, A m e n y a s s z o n y az ajtóba, A m e n y a s s z o n y az ajtóba, A m e n y a s s z o n y az ajtóba.
A csetenyés szekér, melybe ökrök vannak b e f o g v a , fenyőágakkal és a nősereg gel megrakva indul el. A következő kocsiban ülnek a férfiak, a legutolsón, melyet bivaly húz, az örömszülék. í g y érnek el, persze n a g y lármával és muzsikaszóval, a legény házához. A ház kapujában hosszú, végén lombos ág v a n kitűzve, mely magasan kinyúlik az utcá ra; ez a menyasszonyin s rajta a végén a menyasszonykendő, ami addig marad ott, míg a szél, eső és e g y é b időjárási viszontag ság végső nyomait is el nem sodorja. A legény házához érve, a leány kezét az ajtóra nyomja, h o g y a családnak ne legyen ereje őt bántani s aztán í g y köszön be a le g é n y szüleihez: Menyasszony. Szeretett szülőim, bár n e m itt
születtem,
Édes itthont érzek, kedves nekem minden. Lelkemnek érzelme o l y tiszta, mint a hó, Néni tudom mondani, m i l y f o r r ó s lángoló,
L e g y e t e k köszöntve k e d v e s e m szülői, A J ur rendelésit ö r ö m m e l kell v e n n i ; E g y ü t t pillantjuk m e g a b o l d o g s á g napját, H o g y h a törekvésünk hűség k a r o l j a A c s e r m e l y e l h a g y j a kősziklás
át;
forrását,
V ö l g y b e száll s bejárja a r ó n á k
tájékát;
Én is engedtem a végzés hatalmának, M i d ő n Isten előtt esküdni
hallanak;
Esküdtünk, h o g y én és f i a t o k : j e g y e s e m , H ű társak leendünk balsors s szerencsében; Ü j szülőim, nektek újból ezt f o g a d o m , Szende holdként élek, szavatok
fogadom,
Szeressetek ti is, ne legyek idegen, H a m á r ide hozott e n g e m a szerelem.
T o v á b b nem folytathatja a menyasszony, mert a v ő f é l y megszakítja. Vőfély: D r á g a j ó uraim, kedves a s s z o n y a i m , N e m lettek hiába
fáradozásaim;
S z é p m e n y a s s z o n y t kaptunk, v ő l e g é n y t is mellé,
Ök m á r e g y beköt vők, mindketten H á t mi is örvendjünk V é g é r e jutottunk
egymásé;
ezen szerencsének,
a szent
ünnepélynek;
A családi ünnep j ö n most m á r utána, Üljenek asztalhoz e g y kis v a c s o r á r a ; Te m e g húzd rá c i g á n y , szóljon a hegedű, Lásd, az egész násznép, h o g y v i g a d o z s örül.
A lakoma. Leülnek az asztalhoz, feláll a megint felszólja az egész v a c s o r á t :
vőfély s
Vőfély: Urak, a s s z o n y s á g o k , foglaljanak T c r i t v e az asztal, mindenki
helyet,
leülhet;
Ott künn a konyhában zaklat a szakácsné, H a m é g soká várunk, m i n d elpuhul a lé A legénységnek is viszket m á r a talpa, H o g y az ételt-italt h a m a r
behordhassa;
A szép m a g y a r leányt m e g is
forgathassa,
Itt állnak ök körben, készen szolgálatra;
M á r kegyeskedjenek csak letelepedni, Ételből, italból, ami lesz, részt venni.
Vers a leves feltálalásakor: Istennek
nevében ime megérkeztem,
T u d o m , h o g y azt mondják, n a g y o n is jól tette Í m e itt a leves az étkek
alapja,
N á s z n a g y úr a példát, tudom,
megmutatja;
Ezen j ó levesből vessék m e g az ágyat. K í v á n o k s z í v e m b ő l igen j ó é t v á g y a t .
A marhahús bevitelekor: Itt a j ó marhahús, ecetes t o r m á v a l , A k i n e k n e m tetszik, v e g y í t s e fel b o r r a l ; E z adja az erőt, a leves is j ó volt, I n n i is lehet rá e g y p o h á r k a j ó bort.
Töltött káposzta feltálalásakor: E z a m a g y a r o k n a k l e g k e d v e s b étele, Lehet rá tölteni p o h á r bort j ó tele; A töltelék benne j ó l m e g a b r o n c s o z v a ,
Minden része annak hússal b e b o r í t v a ; K á m n e v ű hozta be ezen j ó t a k a r m á n y t , Lehet reá inni p á r p o h á r borocskát. Mikor a pecsenyét készülnek feladni elrikoltja magát: De j ó szakácsnénk v a n küldi
nyakra-főre,
M é g sincs leforrázva piros keze b ő r e ! Ha aztán a pecsenye az asztalon van, így folytatja: R é g i j ó apáink, mért voltak o l y vének, Azért, h o g y szüntelen pecsenyét evének; H a minálunk i l y n a g y v o l n a minden veréb, Mi is hozzá látnánk ahoz, amint v o l t rég. A
násznagy köszöntője a fiatal párra:
A v ő l e g é n y t , a m e n y a s s z o n y t , az Isten éltesse! Egészséggel, szerencsével Őket, mint a sorfát lencse. Ölelje át a szerencse,
áldja meg, szeres**:!
A szercncs:.' rózsaláncot vessen rajok, Patyolatszőr s bibor legyen a P u h a párnán
ruhájok,
nyugodjanak,
A r a n y esővel mosdjanak, Ö r ö m álmot Szép fiakat
álmodjanak, neveljenek.
Szép lányokat
teremjenek,
S o k á i g éljenek. A pecsenye alatt f o l y n a k a többi köszön tések, még pedig először az örömszülékre, az tán
a két
násznagyra, v é g ü l az ö r ö m a p á r a s
az egész vendégseregre. Lúdaskása feladásakor: Nincsen l a k o d a l o m lúdaskása nélkül, A szakácsné erre különösen készül; Mert ha megégeti ü g y e s kis kacsóját, M a j d a n összeszedi szenvedése díját. Kásapénz szedéskor: N a g y szerencsétlenség történt ma e házban S z e g é n y szakácsnénknak ott künn a k o n y h á b a n
O d a van a keze szörnyű
fájdalmában,
N e m tudja mit tegyen iszonyú
kínjában,
H o g y a kása forrott kiloccsant reája, Még p e d i g szegénynek a j o b b i k karjára. J á m b o r n a k m a i nap n e m lévén több bére Segedelmet kérnék a beteg részére. H o g y lóhátas embert o r v o s é r t
küldhessek,
K ü l ö n b e n c s o n k a lesz, mint számos e g y e b e k Soh'sem szeretnék m e g a m a g y a r legények.
E k k o r már belépett a szakácsné, felkötö zött j o b b karral, benne n a g y kanállal, ő is kér balzsamra valót, mire ki-ki ád e g y bizonyos pénzösszeget. Ezt követi a menyasszonytánc, amely al kalommal két tányérba gyűjtenek pénzt, egyiket a menyasszony, másikat a c i g á n y ré szére. V é g ü l éjfél felé a táncot követi a bú csúzás a fiatalságtól; ezt már éneklik az „ e z a pohár bujdosik" dalára, m é g pedig a két vő fély mond három-három verset, mire aztán mind karban felelnek.
V ő f é l y : K ö s z ö n j ü k j ó bajtársaim,
szives barát[ságtok,
H o g y a becsületünket Mind:
m é g i s beváltátok.
M i is, mi is köszönjük, S o h a el n e m felejtjük I g a z barátságtok.
V ő f é l y : Itt a p o h á r i g y a t o k , el kell ú g y i s válnunk M a r a d j o n fenn ö r ö k r e a m i Mind:
barátságunk.
M a r a d j o n fenn a sírig, Koporsónk Igaz
bezártáig.
barátságunk.
V ő f é l y : K í v á n j u n k hát m i n d e n j ó t a kedves új [párnak Égi áldást, szent békét egész családjának. Mind:
A d j a Isten s o k á i g ö r v e n d j e n e k a sírig És túl is e g y m á s n a k .
V ő f é l y : Beste c i g á n y mit hallgatsz, huzd rá most [a marsot, V í g a n v i g y ü k el innen a közbarátságot. Mind:
H ú z d rá, húzd rá te c i g á n y Menjen kiki a során, H a g y j u k el a házat.
V ő f é l y : Éljen az egész v e n d é g k o s z o r ú Éljen a barátság, éljen az új pár, A n á s z n a g y o k , az ö r ö m a p á k , A z ö r ö m a n y á k , az egész nászsereg! Mind:
Éljenek! Éljenek!
Éljenek!
Ezután a n y i s z o r ó asszonyok a leányt a hiúba ( = padlásra) vezetik és megmutat j á k neki az á g y a t ; a legények a v ő l e g é n y t muzsikaszóval kisérik fel a lajtorján a hiúba. A zene ezután elhallgat, a szakácsné rántottát visz fel nekik e g y kaláccsal meg e g y kis bor ral, azután ő is l e m e g y ; azután elhúzzák a laj torját, h o g y az új házasok közül e g y i k se szökhessen meg. Másnap reggel ö—6 óra körül a násznép megint összegyűl s e g y tapasztalt asszonyt megbíznak a felkontyolással. E z a menyecs ke fejére cifra f ő k ö t ő t tesz, reája hosszú pa tyolatot, mire az ifjú párt a násznagy a szü lők előtt megáldja. A menyecske (megszólal ilyenképen kérve az áldást):
1 F e l v i r r a s z t o t t az úr j ó kedve bennünket, B e m u t a t n i jöttünk m i is Én m a lettem tagja e ház
hűségünket; családjának,
Osztozója ennek ö r ö m e s bajának. 2 A d j o n a j ó Isten köztünk békességet, Á l d á s t , szeretetet és szép csendességet H o g y l e g y ü n k t a g j a i a j ó társaságnak, És j ó p o l g á r a i az eklézsiának. 3 A j ó Isten t e g y e b o l d o g g á életünket, V i r á g z ó v á p e d i g kedves
nemzetünket:
I d e belépésem, h o g y szerencsés legyen, K é r e m a j ó Istent, h o g y v e l e m j ó t tegyen. 4 H o g y tartson m e g e n g e m és k e d v e s férjemet, H o g y benne találjam minden jólétemet, Ö p e d i g én bennem, m i n t e g y hű párjába, Mint a n y a reméli, kedves
magzatjába.
5 A reméllett j ó k a t adja m e g az Isten, A z az óhajtásom m i n d ö r ö k k é n é k e m ; M e r t e g y szép r e m é n y s é g kötött minket össze, A z ösztönözött fel az eskütételre. 6 H ű s é g e t esküdtem én az én férjemnek, Ö is tette nekem, mint feleségének; A z Isten segéljen, h o g y m e g is tarthassuk, E g y m á s t g y á m o l í t v a életünket
folytassuk.
R e g g e l hét óra körül a már ismét teljes számmal e g y b e g y ű l t nászsereg p a l i n k á z i k és kalácsot eszik, kilenc órakor p e d i g a fiatal párral együtt a templomba vonul,' meghall gatja az imát, elénekel egy zsoltárt, aztán visszamegy a nászházba s asztalhoz ül és la komázik.
Kútbadobás. Délután három óra körül vízre meíihek, a falu egy nyilvános kútjához, v a g y ha valakit megakarnak tisztelni, annak a kútjához, v a g y végül, ha a falu alatt patak van, mely felett híd viszen át, ahoz g y ű l a násznép, a legényt lajtorjára kötik s leeresztik a kútba v a g y a vízbe. E közben a tömeg apraja n a g y j a kí váncsi hangon hallatja a kérdést, h o g y hát ennek ki viseli gondját, ennek ki a felesége, mire az új menyecske kötelessége hangosan kiáltani: — A z én uram X . X . ö kelme! X e vessék a kútba!. -Magyar X é p
a
könyvtár 3. sz.
ÍJ
Hérész. A kútbadobás után a hérészbe mennek. A leány szüleinél összegyűl az egész rokonság s lakoma mellett mulat estig, amikor aztán szólanak, v a g y i s mindenki, szülők, atyafiak, stb. megmondják, mit akarnak adni a leány nak, mivel toldják meg a vagyonát. K i k i ad: hol e g y bárányt, hol e g y kendőt, hol pénzt, szóval, ki mit adhat, kinek mire módja van. A z így* kapott ajándékot a nő egészen külön kezeli s a férfinak, ha pénzre van szüksége, inkább mástól kér kölcsön, mintsem h o g y a feleségééhez nyúljon, mert ennek a kamatai a gyermeket illetik, aki abból rubázkodik és tanul. A hérészbe hívatlanul menni nem szabad, a hérészesekért a v ő f é l y szokott menni, de mi kor azok már elindultak, a v ő f é l y megkísérli a szökést; ha ilyenkor a v ő f é l y nélkül érkez nek a hérészesek a házba, a gazda kérdezi: hát titeket ki hívott ide. H a a megszökött vő félyt megtudják fogni a hérészesek, akkor rá-
mutatnak, ha nem, akkor csúfolják őket, mó káznak velők. Éjfél után v é g e a hérésznek s a k k o r az egész nászsereg szétoszlik. A fiatal asszony az első napokban v a g y akár az egész első héten külön tálból, a meny asszonytálból eszik. A menyasszonytál a leg kisebb fajta g y ő r i tál, melyet a menyecske az anyósától szokott kapni. A fiatal pár a lakodalom utáni vasárnap hoz e g y hétre a leány szüleit meglátogatja, el mennek hozzá tisztességre, de ez már nem hérész. Ezzel aztán vége is v a n a lakodalmi szo kásoknak s megkezdődik az élet rendes f o lyása.
2. Székely menyegzői szok.ísok. A m e n y e g z ő rendesen k e d d napra esik és már e g y héttel előbb h í v o g a t a két v ő f é l y , kik szalaggal díszített
pálcával
és bokrétás
lappal köszöntenek be az ismerősökhöz. Első nieghivó. ..Békességet, áldást k í v á n o k e háznak, H á l a Isten, h o g y j ó egészségbe vannak. Tartsa m e g t o v á b b r a szép j ó egészségbe, B o l d o g s á g és jólét közt egész életökbe. Teljes tisztelettel a m i d ő n itt állunk, E g y tisztes családnak küldöttei v a g y u n k . E n g e d e l m e t kérünk, a m í g hát
elmondjuk,
M i a küldetésünk és a m e g b í z á s u n k .
ka
Küldöttei v a g y u n k K e n y e r e s A n d r á s n a k . K i m i n d i g embere a j ó barátságnak. R o k o n o k , szomszédok igaz tisztelője. És a barátságnak tiszta m i v e l ö j e . X e m mulaszthatja
el, h o g y a
választottját.
Egész értelembe az egész családját, H o g y m e g ne hivassa e g y r ö v i d ünnepre. M á h o z e g y hét keddre, a m e n y e g z ő j é r e . E g y kis étel-ital
elfogyasztására.
A szent hittételnek
meghallgatására.
A táncban s v í g s á g b a n i g a z részvételre. A z Úristen küldjön áldást k i g y e l m e d r e ! Kérjük meghívását ne tessék m e g v e t n i , Személyesen őket akkor megtisztelni.
-
Még e g y s z e r e t á r g y b a n m e g f o g u n k jelenni. Isten oltalmába óhajtjuk helyezni."
E z így m e g y a falu első házától az utol sóig, mert csupán a haragosok tesznek kivé telt, a többi mind meg van híva m e n y e g z ő r e .
A v ő f é l y e k e t rendesen mézes p á l i n k á v a l trak tálják, ami
b i z o n y elégszer azt
eredményezi,
h o g y estére kelve sok elmarad a rigmusból. A m e n y e g z ő előtti v a s á r n a p o n a két
vő
fély újra n y a k á b a veszi a falut és újra b e k ö szöntének a házakhoz.
Második meghívó. „Szerencsés j ó napot adjon az Úristen! E n g e d e l m e t kérek, h o g y házukba
tértem.
J ó l emlékezhetnek, m i b e j á r o g a t o k , K i n e k a küldöttje s megbízottja v a g y o k . K i is m á s o d i k s z o r kéreti
hivatja
Á l t a l u n k m a g u k a t a holnapi napra. A saját házába, a m e n y e g z ő j é r e . Részt venni mulatság s ö r ö m b e vezesse. K é r i m e g h í v á s á t m e g v e t n i ne tessék. Személyesen várja, h o g y őt megtiszteljék. A z Isten áldja meg, s vezérelje is el. K e n y e r e s házához kívánt egészséggel.
E k k o r aztán megkezdődik utca hosszat a sütés-főzés, mert senki sem m e g y üres kézzel ;i siratúba, mely hétfőn este veszi kezdetét a lányos háznál. Rendesen egy tányérban (a módosabbak ])orcellán tányérban) lepényt, esörögét, v a g y kürtös fánkot visznek, leta karva háziszőtt asztalkendővel, mely aztán a menyasszonynak marad. A módosabbak meg visznek ezen felül kést, villát, kanalat, abroszt és törülköző kendőt. A nászasszony viszi a „termő-ág"-ot, mely legfőbb dísze az asztalnak. A „termő á g " készítése sok fáradságot és gyakorlottságot igényel. E g y kalácsba sok ágú vesszőt szúrnak és ágait megrakják ara nyos dióval, tésztákkal perecekkel és cifrán felékítik liáfasszal és papírokkal. K/1 r e n d e sen a j ó ismerősök összegyűlve a násznagynénál, együtt, ünnepélyesen viszik a meny asszonyi házhoz. A „sirató" éjfélig tart s ilyenkor nem „ül nek asztalt" csupán a vendégek által hozott tésztákat és mézes pálinkát (bortermő vidé-
ken
bort) fogyasztanak.
Vasárnap
délelőtt
kezdődik a menyegző. L e g e l ő s z ö r a l e g é n y há zához g y ű l a nászsereg, hol
a legény
nász
n a g y a (a kikérő) így búcsúztatja el a leányért induló vőlegényt:
Vőlegény búcsúztatója. „ É r d e m e s nászsereg! A z Ürnak
nevében,
K e l j ü n k útra innét csöndes békességben. Kedves vőlegényünk szívszakadva
várja,
H o g y itt legyen keblin szerelmes mátkája. Menjünk a templomba, az Ürnak Onnét m e g az új p á r most épült
házába: házába.
K é r j ü n k rájuk áldást, békességet, csöndet, És a g o n o s z ellen j ó z a n erősséget. A b o l d o g s á g soha ki ne f o g y j o n
tőlük,
Egyetértés, béke, l e g y e n f o l y t o n köztük, A m i l y b o l d o g o k ma, ú g y érjenek véget, Család szaporodást és késő vénséget.
EH
Menjünk
hát
utunkra az Isten nevében.
Örömmel, v í g s á g g a l és j ó békességben. Á l d á s legyen rajtuk m i n d n y á j u n k
nevében!
Isten tartsa őket j ó b a n és e r é n y b e n ! "
E k k o r az egész násznép szekérre ül és zeneszóval, v í g kurjongatások közt érkezik a menyasszonyi házhoz, holott itt is zárt ajtót talál. Itt a násznagy kezdi: „ E z v o l n a azon ház hová elindultunk. És miféle s z é g y e n : zárt ajtót Kopogtassunk
találtunk!
hát bé s e g y kis szállást kérjünk.
Mindent kövessünk el, h o g y hamar célt érjünk."
E k k o r nagy lármát s tréfás dörömbölést visznek véghez, mire megjelenik az udvaron a leány násznagya és kérdi: „ U g y a n , ha n e m sértem, h o v á indulnának, Ennyi embert
össze minek
toborzának?"
A kikérő násznagy a (vőlegényé) feleli:
„ E z azon szép hajlék, a h o v á
indultunk,
E g y kis szállást kérünk, ha ide találtunk."
A kiadó násznagy: „ D e mielőtt nyitnék kaput kelméteknek, H a d d hallom, miféle szándékkal j ö t t é n e k ? " A kikérő: „ B é k é s a szándékunk, igaz a beszédünk. E g y az akaratunk s e g y v o l n a kérésünk. E g y kis szállást
kérünk." Kiadó:
„Istené a szállás!" E k k o r kinyitják a kaput s az egész nász nép
betódul az u d v a r r a . Most a kikérő előre
m e g y és k é r d i : „Szerencsés
j ó napot
kelmédnek
kívánok,
Én e g y nászseregnek követsége v a g y o k . B á t o r v a g y o k ezen ház urát kérdezni, Itt van-é a násznagy azt m e g t u d a k o l n i ? "
A kiadó násznagy (elejébe áll és m o n d j a ) : ,.Itt v a g y o k , itt v a g y o k , mi j á r a t b a n vannak, Eltéyelyedtek-é v a g y csak útban
vannak?
H a tulkot keresnek, mii azt nem találtuk. H a tolvajt kergetnek, m ü azt m e g se látjuk V i r á g o t árulunk, szép himes v i r á g o t , fis össze járhatják az egész világot, P á r j á t kereshetik, de m e g nem találják Mert nincs több a mezőn ilyen szép virágszál."
A kikérő: „ H a v o l n a se kéne, c s u p á n az a régi, K i t ezen fiatal mindenben
megéri.
Mü sem jöttünk g y a l o g és nem üres kézzel, Hát csak ezt a d o l g o t j ó lesz, intézzük el."
Kiadó: „ J ó l van hát barátom, álljunk m e g e g y szóra, K í v á n s á g a i k a t hadd h a l l o m mi v ó n a ! "
Kikérő: „ H á r o m király j ő v e a napkelet T u d a k o z ó d v á n a kis Jézuska
felöl.
felől
S z é p is-e, j ó is e, a v a g y olyanfajta. H o g y a v i l á g szeme nem akad m e g rajta." í g y j ö v é n k el mi is h á r o m királyfiak. M i n d a n n y i a n tiszta, igaz atyafiak, K e r e s ü n k e g y ingó b i n g ó
virágszálat.
A m e l y idegenben p o m p á s a n megállhat. E l j ö v é n k megnézni, j ó v o l n a e szép is A h o g y a h í r monda, nekünk v a l ó mégis. K a r c s ú a termete, p i c i k e a szája. Illik a sujtásos puruszlik reája. H a í g y v a g y o n , a k k o r elvisszük m a g u n k k a l .
A t r ó n r a helyezzük kedves, j ó fiúnkkal. Uralkodjanak
ott békés
A p r ó - c s e p r ő népség
munkásságban,
szaporításában
Állítsák hát elénk azon virágszálat, K i é r t n e m kimélénk semmi
fáradtságot.
Megforgatjuk jobbra, megforgatjuk
balra,
H o g y kitűnjék n y o m b a n , ha n y o m o r é k v o l n a . Aztán elvezetjük az Űr
hajlékába,
A z Űr hajlékából j ö v e n d ő házába. Holott is meglészen a n a g y s o k a d a l o m , H e g y e n - v ö l g y ö n v í g s á g s fényes l a k o d a l o m . "
E k k o r sok tréfás jelenet következik. A kiadó násznagy egy beburkolt alakot vezet elő s kérdi: Ez-é azon személy, kiért ide fáradának? — E z nem talál münköt! — feleli rá vidám nevetés közt a kikérő, mire e g y vén asszonyt, majd e g y sántát stb. vezetnek a násznép elé, melyre a kikérő mindannyiszor m o n d j a : „ E z nem talál münköt!" Végre aztán kihoznak három e g y f o r m a magas és kendőkkel letakart alakot s odave-
zetik a vőlegény elé, h o g y ö válassza ki jöven dőbelijét, mit ha elvét, nemcsak h o g y kineve tik, hanem tetejébe e g y veder bort kell fi zetnie. E k k o r a cigányok rázendítik s e g y p á r fordulót táncol az ifjúság, mire a menyaszszonyi búcsúztató következik, melyet rende sen a kiadó násznagy végez. Menyasszonyi búcsúztató. V a j d a , muzsikának szűnjék m e g zengése! A sarkantyúknak is szűnjék m e g pengése. Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése. L e g y ü n k hát csendesen m í g lészen végzése. Ékes m e n y a s s z o n y u n k felkért
szeretettel,
H o g y ő helyette és egész tisztelettel, Z e n g e n é m búcsúját, búcsúzó szavait, Hallgassák
m e g tehát legfőbb
óhajait.
K e d v e s édes a t y á m legelső szavamat, T e hozzád intézem ez búcsiízásomat.
K i e n g e m tápláltál, ruháztál, neveltél, L é g y áldva mindezért a j ó Úristennél. S o k bú n y o m t a szíved, h o g y b o l d o g g á tennél, H o g y e n g e m az Ürnak nevében nevelnél. Tiszta erkölcsökben, igaz
munkásságban,
És h o g y részem legyen minden j ó áldásban.
Mindezért áldjon m e g a mennyei atya, K i a te lelkedet ily j ó n a k alkotta. A d j a , h o g y ö r ö m ö d teljék m e n y e g z ő n k b e , És ne l e g y e n soha bánatod
kettőnkben.
A z é r t hű p á r o m a t f o g a d d szeretetbe, Tartsd m e g mind kettőnket áldott j ó szivedbe. L e g y e n ez nap neked ö r ö k emlékezet, Á l d j a m e g az Isten drága j ó szívedet!
Édes kedves a n y á m , most hozzád fordulok, Szerelmes j ó d a j k á m tetőled búcsúzok. Oh, j a j , h o g y is kezdjem, beszélni s e m tudok, S z í v e m összeszorul és én csak z o k o g o k .
A d d ide kezedet f o r r ó k ö n n y e i m n e k . H a d d ö n t ö m rá jelét igaz érzelmimnek. K i annyit dajkáltál és a n n y i t szenvedtél, M í g a jelen k o r i g e n g e m felneveltél.
Szerelmes j ó dajkám áldjon m e g az Isten, L é g y b o l d o g ú g y ezen, mint j ö v ő életen. A d j o n Isten szép kort, h o g y soká lássalak, H o g y mint j ó leányod
ápolgathassalak.
K e d v e s testvéreim hozzátok fordulok. F á j ó szívvel i m m á r búcsúszóra szólok. Mielőtt ütne már távozás
órája,,
Testvéri j ó szivem ezeket
kívánja:
Éljetek s o k á i g szerencsés b o l d o g u l , Jusson g a z d a g rész az élet
áldásibul.
Mint hajnal sugara, m e l y a földre röppen L e g y e n minden perc o l y szép az éltetekben!
S z í v e m b e n f o g élni ö r ö k r e nevetek, Én "soha titeket el nem felejtelek.
És csak v a l a h á n y s z o r imáért zeng lelkem. Értetek is kérni soha nem
felejtem.
És ti lány barátim kedves j ó Á l d j o n m e g az Isten, ezek
pajtásim,
óhajtásim.
Legyetek b o l d o g o k , m i e l ő b b k í v á n o m . A szent oltár elé j ö j j e t e k utánam.
Találja m e g mindje a m a g a szép párját, A k i v e l leélje v i g a n a világát. L e g y e n a b o l d o g s á g szivetekbe vésve, S lelketek a bútól ö r ö k r e m e g v é d v e .
És ti j ó szomszédim, j ó
atyámfiai,
A k i k mind voltatok házunk
barátai.
Árasszon el az Ü r sok ö r ö m m e l j ó v a l , Ne küzdjetek soha semmiféle g o n d d a l .
N o , m o s t muzsikások, rajta,
zendítsétek.
A z t a szép indulót lelkesen
verjétek.
Kocsisok, vőfélyek
hamar a
ládára,
S aki n e m fér üljön a szekér farkára. „Magyar Nép
a
könyvtár 3. gz.
4
Most mind szekérre ülnek s a templom ba hajtatnak esküvőre. M i k o r onnan vissza j ö n n e k , az ifjú pár többször ki kell, h o g y váltsa magát. A z utcát elzárják kötéllel s csak pálinkáért v a g y borért engedik át, máshelyt hamvas fazakat tolnak a szekér elé, h o g y bő áldás legyen rajtuk, míg v é g r e n a g y zaj, v í g kurjantás, lövöldözés közt megérkez nek az új lakásba, holott az ifjak táncra ke rekednek, majd nemsokára „asztalt ülnek," melyet a v ő f é l y e k szolgálnak fel. Első étel felhordáskor a vőfély mondja: „Első ez az étel és első a szólás, Nálunk S z é k e l y f ö l d ö n az v o l t m i n d i g szokás, H o g y a gazda teljes szivességgel látja, A k i nekem j ó b a n és rosszban Itt v a g y o n az étel m i n d n y á j a n
barátja. egyenek,
És amellett soká s b o l d o g a n éljenek. Éljenek a szülék, de éljen az új pár. M i n d é g áldás l e g y e n számunkra az ÜrnáL"
Sült és bor felhordáskor: „ í m e itt a másik, j ó pecsenye borral, Most már ne g o n d o l j u n k búval m e g a g o n d d a l , E g y e n e k a sültből, a borból igyanak, A m í g elméjekben m e g nem
gabajodnak.
N i n c s párja v i l á g o n a j ó pecsenyének, Mert az v i d á m s á g o t szerez az elmének R é g i j ó atyáink Azért, mert
miért voltak oly vének?
szüntelen
Káposzta
pecsenyét evének."
felhordáskor:
,tt a j ó káposzta a friss disznóhússal J ó l megeszkábálva mindenféle guzszsal. Egyenek belőle m i n d n y á j a n
gusztussal.
L e g y e n e k m i n d v é g i g j ó apetitussal. E z a m a g y a r o k n a k híres eledele Melyet, ha valaki j ó í z ű e n nyele, N e m lesz annak azért semmi veszedelme, S ő t inkább távozott minden ő sérelme.
Egyenek, igyanak, ma vigasság légyen S z o l g a b í r ó , csendőr m a ide ne lépjen. Éljen minden ember, de éljen az új
pár,
N e essék házukba soha semmi n a g y kár.
L e g y e n szaporodás, bor, búza
marhákban
L e g y e n m e g az áldás a p r ó kis szolgákban Csendes házi béke szálljon a
házukra,
A d j o n a j ó Isten m i n d e n j ó t
számukra!"
Más sült felhordáskor: „ E l h o z t a m a kakast egész tarajával, J ó puhára főzve a p r ó rizskásával. N e m g o n d o l t j ó gazdánk a m a g a K ö l t s é g j ó í z ű e n Isten
tyúkjával.
áldásával.
Szakácsné aszonyunk erősen
esküszik,
H o g y m i ó t a ő a n a p alatt sütközik J o b b ízű eledelt m é g ennél n e m kóstolt, B á r hetven esztendőn j ó l keresztül gázolt."
Tészta felhordáskor: „ I t t v a g y o n tésztából jóféle
sütemény,
Nincs ebben sem ánis, sem mustár, sem k ö m é n y P o r h a n y ó j ó í z ű és csöppet sem kemény, A k i ilyennel él nem bántja a k ö s z v é n y . K í v ü l belül m e g v a n
erősen c u k r o z v a ,
Mint a b o r b é l y l e g é n y bé v a n p o m á d é z v a Bátran lehet enni, a g y o m o r n a k nem
árt,
Szúrjon belé villát, aki éhes, mindjárt."
Mikor az asztaltól felkelnek: „ N o s z a P u r d i Bábi a háznál panasz
van,
Azt m o n d j á k beteg v a g y , fáj a fejed
nagyan.
Húzd reá azért is, pengjen a c i m b a l o m , Nem halotti tor van, hanem
lakodalom.
Mindenki táncoljon, j á r j a a bolondját, F o r g a s s a m e g kiki az
oldalbordáját.
N á s z n a g y u r a m , lássuk azt a szép endelgőst V a g y ha j o b b a n tetszik, a kállai kettőst.
F o r g a s s a m e g j o b b r a , forgassa m e g balra, A z t a szép m e n y a s s z o n y t ne bízza ám m á s r a ! Iszen amér' deres, n e m járja m é g végét, A menyecskék után kacsintani
tud m é g .
E g y kettő hát rajta, t e g y e le az árát, H e l y r e e g y m e n y a s s z o n y , nem találja
párját."
M o s t a násznagyok és vőfélyek megfor gatják a menyasszonyt s mindenik pénzt tesz a tányérra. Ilyenkor abban mesterkednek, h o g y ellopják a menyasszonyt, mi ha sikerül rendesen borral váltja ki a v ő l e g é n y . E z ren desen sok vígságra, sok bohóságra ad alkal mat. É j f é l felé a v ő f é l y e g y bekötött kezű asszonyt vezet be, az ú g y n e v e z e t t „kásás aszs z o n y t " és h o g y megszánják s pénzt adjanak számára, m o n d j a : „ N a g y szomorúságra, n a g y bajra menék ki, F e l b o r u l t a kása s ú g y forrón ömlék ki S z e g é n y szakácsnénknak
oda keze lába.
M e g nem gyógyul többé ebbe a v i l á g b a .
A d j u n k szegénynek pénzt, h o g y d o k t o r h o z [menjen, H o g y f o r r ó sebére o r v o s s á g o t tegyen í m e a v í g s á g n a k ez leve a bére, Kása futa
lábára s kezére.
E jelenet után rendesen eloszlik a nászsereg, hogy harmadnapra újra elmenjen az ifjú párhoz „kárlátó"-ba. Csakis e k k o r van vége a tulajdonképeni székely lakodalomnak.
3. Tiszaháti lakodalom. A lakodalmi napot megelőző estve a vő legény házánál muzsikaszó mellett „huszká"nak nevezett konyha-táncot tartanak, me lyen a menyasszony v ő f é l y e és a násznagya is résztvesz s a fiatalság esti 9—10 óráig táncol. A lakodalom napján a v ő l e g é n y nász n a g y á v a l , vőfélyével s násznépével muzsika szó mellett esküvőre m e g y , a h o v a a meny asszony az ő násznagyával, n y o s z o l y ó leányá val, v ő f é l y é v e l s násznépével muzsikaszó nél kül (tehetősebbeknél muzsikaszóval) szintén megérkezik. E s k ü v ő után mind a menyasszony, mind a v ő l e g é n y saját násznépével külön-külön megebédelésre házaikba térnek. Esti öt órakor a v ő l e g é n y násznépével
zene
mellett
a
menyasszony
elhozatnia
vé
gett annak házához megy, hol a menyasszony versekben búcsúzik el. m
A menyasszony búcsúja. 1 V a j d a ! hegedűnek álljon m e g zengése, A s a r k a n y t y ú n a k is szűnjön m e g pengése, Mert búcsúzásimnak m o s t lészen kezdése, L e g y ü n k csendességben, m í g lészen végzése. 2 D i c s ő s é g először a n a g y
magasságba,
Istennek, k i lakik fénylő b o l d o g s á g b a , K i rendeltél nekem e g y igazi társat, K i v e l én m e g n y e r e m m e n n y e i országot. 3 Reszketnek a j k a i m belső félelemtől, D e m é g j o b b a n r e m e g szived szerelmétől, E n g e d j m e g j ó atyám, ha
megbántottalak
És h o g y téged sokat háborítottalak. 4 A z Istenért kérlek, engedd m e g vétkemet, H o g y el ne veszítsem én szegény lelkemet, K ö s z ö n ö m atyai n a g y
szeretetedet,
M e l y e t n e m érdemlek, gondviselésedet,
A z úr Isten áldjon ezekért
tégedet
És szent országába v i g y e fel lelkedet. 5 E l s ő b e n is hozzád n y ú j t o m
szavaimat,
K e d v e s édes a t y á m én b ú c s ú z á s o m a t ; Mert Isten után te viselted g o n d o m a t , S a j n á l o m is mostan tőled válásomat. 6 A z é r t rád k í v á n o m az Úrnak áldását A m i k o r elvégzed életed
folyását,
A d j a m e g lelkednek ö r ö k ö s szállását. 7 A N a g y ú r v e g y e n is téged j o b b karjára, V i g y á z z o n tereád, m i k é p sajátjára, S o h a le ne tegyen a v i l á g torkára, S ő t felmagasztaljon
mások tutorára.
8 A mennyei a t y a életed tekinti Hasznossá, károdat mint p e l y v á t ú g y hi K i k lesznek károdra
azokat
megintse.
K e d v e s édes a t y á m itt versemnek vége. 9 M i r e kire vessem k ö n n y e s szemeimet, Miképen kezdjem el búcsúzó versemet, N e m tudom, mert a bri elfogta szivemet H o g y látom tőletek
elmenetelemet,
10 R ö v i d e n kezdem el kötelességemet, K e d v e s szüleimre vetem a szememet,
B ú c s ú z o m azoktól, akik
életemet
K ö z e l e b b r ő l nézvén, áldják
Istenemet.
11 K e d v e s szülő atyám, látom miként
indulsz
Ájulásnak, talán m á r m e g sem is vidulsz. 12 K e d v e s szülő-anyám, már te hozzád térek M é g új szállásomra te tőled
eltérek,
Á l d á s t Istenemtől én tereád kérek, A k i t én s z i v e m b ő l szüntelen 13 K e d v e s dajkám
dicsérek.
voltál, engemet
szerettél,
J ó r a tanítottál, a rossztól intettél, Mint anya l á n y á v a l vélem cselekedtél, Most p e d i g s z á r n y a m r a e n g e m eresztettél. 14 L á t o m , kedves szülőm, elvisznek mellőled, J ó g o n d o l a t o m lesz m i n d e n k o r felőled. 15 A mennyei a t y a l é g y e n m i n d é g véled, V a l a m i g életed a v i l á g o n éled, A m i k o r életed halállal cseréled, Á l d j a m e g J é z u s o m a te örök béred. Iti Oh, mennybeli Isten tekints reánk égből, Terjeszd ki karjaid a magas m e n n y e k b ő i , H o g y el ne távozzunk mi ezen hitünktől M e l y e t ma felvettünk a te szent véredből. 17 Jaj miként indítsam végső búcsúzásim,
De h o g y a n kezdjem el j a j s z ó v a l
sirásim,
J a j beh n a g y mostan az én s z o m o r ú s á g o m , M e r t idegen földre lészen v á l t o z á s o m . 18 A p á m r ó l , anyámról, kik voltak v é r e i m H o z z á t o k f o r d í t o m búcsúzó verseim. B á t y á i m , á n g y a i m , szerelmes nénéim K i s e b b t ő l n a g y o b b i g én kedves öcséim. 19 T i is, kik vérszerint hozzám közeledtek K e d v e s atyafiak
búcsúzom tőletek,
A m i t m á r vétettem m o s t
megengedjétek.
A felséges Isten m a r a d j o n
véletek.
20 N y o s z o l y ó a s s z o n y i m , n y o s z o l y ó leányim. F á r a d t á g o t o k a t k í v á n o m hálálni, J é z u s u n k n a k drága sebéből folyt vére L e g y e n a lelketek v á l t s á g á n a k bére. 21 Á l l j a t o k elembe, ti híres legények, K i k v a s á r n a p személyemet
szemléltétek,
A j á n d é k b a nékem hajfonót vettetek, Sajnáljátok
mostan, n e m lettem tiétek.
22 K e d v e s lánybarátim, hozzátok fordulok H a reátok nézek, szinte m e g ú j o l o k D e azért szivembe m á r n a g y o n búsulok, H o g y seregeimtől m á s útra indulok.
23 K e d v e s l á n y b a r á t i m , kik e n y é m
voltatok,
Ketten-hárnian-négyen velem sétáltatok. Ti az én fejemre, kik áldást Á l d á s a Istennek m a r a d j o n
mondtatok,
rajtatok.
24 N e m lesz már véletek többé mulatásom, A férjem házánál lészen én lakásom, A h o g y u r a m fújja, ú g y lesz táncolásom, J a j de h a m a r elmúlt az én l e á n y s á g o m . 25 H a Istennek tetszik v i r á g z ó életem, A holnapi napra felvirrasztja
éltem.
Meghalljátok akkor édes szép beszédem M e l y b ő l megértitek most n a g y o n j ó kedvem. 26 A N a g y ú r néktek j ó hitves társat adjon. Férjetekkel
együtt soha el ne h a g y j o n ,
Á l d á s a Istennek rajtatok
maradjon,
V é g r e az egekbe m a g á h o z f o g a d j o n . 27 K e d v e s alsó, felső j ó s z í v ű szomszédim, Mindenféle kedves, szép j ó a k a r ó i m , A N a g y ú r v e g y e n az ő j o b b i k karjára, Virasszon
fel b o l d o g napokra, órákra.
28 V é g r e j ó muhitást k í v á n o k
mindennek,
Csendes j ó éjtszakát az egész seregnek, Ü g y az it'iaknak, mint az öregeknek A felséges Isten maradjon
véletek.
A búcsúztatás után a menyasszony és vő legény násznépeikkel visszamennek a vőle g é n y házához vacsorára. A vacsorához a v ő f é l y asztalt terít, a mennyasszony és v ő l e g é n y elé 1—1 rossz tá nyért tesz, melyben e g y meszeskanál és e g y cserép darab van. A v ő l e g é n y és menyaszszony az egész vacsora alatt semmit sem eszik.
Vőfély: (asztalterítés alatt a következő verset mondja): 1 V ő f é l y e k érkeztek híres Perzsiából, K ö v e t e k küldettek hozzátok Szittyából, U t á n a m érkeznek megterhelt
tevéim,
M a j d előkerülnek m o s t p o m p á s étkeim. 2 A z első tál étel lesz b a g o l y nyerítés, U t á n a érkezik a kemence n y ö g é s . A csirke-ordítás
m e g borjú k ö h ö g é s ,
V é g r e érkezik az üres k o c s i z ö r g é s .
3 E g y ö r e g sündisznó lészen bepácnlva, E g y beteges prücsök lesz a n y á r s r a húzva, Sült pecsenye helyett e g y n a g y fejsze foka, Háromszáz esztendős kerekeknek
agya.
4 M á r most nem tréfálok m e g y e k a konyhára, Sok j ó eledelek drága
illatára,
És majd megjelenek mindenek
láttára,
H o g y ha előbb nem, hát majd Szent G y ö r g y [napjára. (Éljenzés.) i
Vőfély-vers az első tál étel beadásakor: 1 Érdemes vendégek nem üresen jöttem, Ételekkel terhelve v a g y o n mindkét kezem, De mielőtt hozzá n y ú l n a k
a kanálnak,
B u z g ó szívvel hálát adjanak az Ürnak. 2 De h o g y m a g a m itten hosszan ne p a p o l j a k , A forró tálaktól sebeket ne kapjak. V e g y é k el kezemből ezt a f o r r ó tálat.. Amelyet az u j j a m m á r t o v á b b nem állhat. 3 Itt tehát a leves, mellette a j ó hus, Erre senkinek a szive ne legyen bús;
t.
Nosza muzsikások szóljon hát a rigmus, Aztán dicsértessék az Úr Jézus Krisztus. 4 Becsületre méltó jeles gyülekezet,
>
Férfiból, a s s z o n y b ó l álló felekezet, K i k e t a szeretet ide kötelezett, Halljunk
szót, valaki e házhoz érkezett.
5 Nem célom, h o g y itten soká
peroláljak,
Hosszas beszédemmel u n a l m a t Célom, h o g y tisztemben
csináljak,
serényen
eljárjak,
Ételt, italt hozzak, aztán t o v á b b álljak. 6 N a g y ö r ö m e v a g y o n a gazdánk szivének, H o g y ily sok szép v e n d é g házába gyülének, A z é r t p a r a n c s o l á nekem v ő f é l y é n e k , Ételt-italt hozzak s v e n d é g e i ennének. 7 Itt v a n , az első tál ételt i m behoztam, H o g y csak el ne ejtsem, m i n d i g imádkoztam, A szakács-asszonnyal m e g
füszerszámoztattam,
B o r s s a l és sáfránnyal j ó l m e g is sózattam. 8 Örvendek, ha tálat h o r d o m ki üresen, í g y a v e n d é g aztán nem m a r a d éhesen; Lássanak hát hozzá uraimék
frissen,
J ó apetitust is k í v á n o k szívesen.
Vers a káposzta beadáskor: 1 A k i a múlt n y á r o n káposztát nem kapált, T e g y e le a kanált; Násznagy u r a m se kapált, Csak az utcákon sétált, Hát tegye le a kanált. 2 P a r a d i c s o m kertből épen most érkeztem, M e l y g y ö n y ö r ű kertnek g y ü m ö l c s é b ő l ettem, M i v e l h o g y s o k á i g ottan
kertészkedtem,
Szép fejes káposztát ottan
termesztettem.
.'1 T o r m a és káposzta az étkek vezérje, Á l d o t t ennek, ahol terem, a g y ö k e r e . 4 Mégis nem dicsérem, dicsérje meg magát, Mert belé v á g a t t a m e g y o l d a l szalonnát, Tizenkét disznónak elejét, hátulját, Keresse m e g benne ki fülét ki farkát. fi De mivel mostan a káposzta itt v a g y o n , A z evéshez ki-ki j ó í z ű e n f o g j o n , H o g y restsége miatt éhen ne maradjon, Azután elembe panaszokat
„Magyar Nép" könyvtár 3. sz.
nyújtson.
5
Vers a bor bevivesekor: 1 Szív v i d á m í t á s r a Isten a bort adta, A m i n t zsoltárába szent D á v i d mondotta. Azért a hordóját gazdánk kifúratta. Tele palack borát ide felhozatta. 2 Azért j ó uraim a borból igyanak, A lakodalomba v i g a n
mulassanak,
Köszöntsék a kancsót el ne aludjanak, A vőfélyeknek is borocskát adjanak.
Vers a gulyásos hús hozásakor: 1 í m e megérkeztem, uraim, sokára De m e r e m mondani, nem j á r t a m
híjába,
Mert e g y o l y a n ételt hoztam v a l ó j á b a , A k i első étel az étkek sorjába. 2 Ezért az ételért n a g y p r ó b á t is tettem. E g y szilaj b i k á v a l hét n a p v e r e k e d t e m ; Nosza az ő bőrét m i n d j á r t le is vettem, A fejét n y a k a s t ó l én le is metszettem. 3 Ezt a j ó eledelt abból készítettem. M e g v a l l o m u r a i m ezt én is szeretem;
Minélfogva ennél már j o b b ízű étek, Nincs, rá a m a g y a r n a k vizet inni vétek, Itt a j ó g u l y á s o s uraim v e g y e n e k , Széles j ó é t v á g g y a l , k í v á n o m egyetek.
Vers a tormás borjúhús behozatalakor Gyenge borjúhús ez, mit hozok tormával, Csak harmadik tavaszt j á r t el az a n y j á v a l , G y e n g e s é g e miatt szénát nem ehette, Szegény g y e n g e álhitt csak a korpát nyelte Ezért a tormáért j ó sokat
fáradtam,
Ezt a keveset is M a r o s tóban ástam, Szerencsének tartom, h o g y reá
akadtam.
D e ez erős étek v a l ó csak m a g y a r b a ; N e m igen fér ebből a német g y o m o r b a . Tessék hát a tormás, g y e n g e borjúhússal, E r r e kínálhatja
társát ki-ki borral,
E g y é k hát, uraim, j ó apetitussal.
Kása feladásakor vers: Itt van a kása is együtt pecsenyével
-
A k i n e k f o g a nincs, rágja
az innyével,
A k i ebből eszik, fizet erszényével, Mert majd m e g d ö f ö l i k a kanál n y e l é v e l ? D e azért csak tessék bátran az uraknak. A k k o r diskuráljunk
róla, ha j ó l laknak.
Vers kása-pénz szedéskor. H a l l j u n k szót u r a i m , én ismét p a p o l o k : S z e g é n y szakácsnénak ü g y é b e n felállók. A d d i g , j ó uraim, tőle m e g sem v á l o k , M í g azt m e g nem nyerem, amiért instálok. Bezzeg, násznagy uram, s z o m o r ú h í r v a g y o n A szakácsné asszony keze sebes n a g y o n . Szegény, h o g y a kását ott künn kevergette, A j o b b kezét a tűz szörnyen megégette, í m e , a szakácsnénk, ő n a g y kanalával, F o r g a t j a j o b b kezét s z ö r n y ű
fájdalmában,
D e m e g ami n a g y o b b , sánta is lábára, Mert a kása freccsent m i n d az öt ujjára. Tehát, j ó uraim, most erszényt
nyissanak,
K i s bankót, n a g y bankót, t á n y é r r a rakjanak,
Ekként o r v o s s á g r a neki pénzt
adjanak,
H o g y m é r g e s sebei h a m a r g y ó g y u l j a n a k .
Kalács beköszöntés: Itt v a g y o n tésztából jóféle
sütemény,
Nincs ebben sem ánis. sem mustár, sem kömény, P o r h a n y ó , j ó ízű és épen nem kemény, A k i ilyennel él, nem bántja a köszvény, K í v ü l belől meg van egészen c u k r o z v a , Mint a b o r b é l y legény be van puderozva. Mazsolaszőlővel beparfümérozva,
,
Nem kell neki kés is, m e g van ez h á m o z v a , Bátran lehet enni, g y o m o r n a k n e m nehéz: F o g j o n hát rá villát és kést most minden kéz.
Vacsora után elkezdődik a tánc. Ívj fél tájban a menyasszonyt felkontyolják, fejére teszik a n a g y fejkötőt és ekkor kezdetét veszi a menyasszonyi tánc, mely reggelig tart, mi dőn, aztán végeszakadt a lakodalomnak. Min denki, aki a menyasszonyt táncra akarja vin ni, köteles a menyasszony j a v á r a e g y ezen
célra kitett tányérba b i z o n y o s pénzösszeget dobni. Táncközben a v ő f é l y e k a következő verseket mondják a muzsikáló cigányoknak, ha nem j ó l muzsikálnak: 1 Hallod-e te c i g á n y , legyek neked
párod,
M é g p e d i g szakálos, Elől-hátul púpos, F o g a redves, odvas, E l j á r h a t o d véle bátran a
farsangot.
4, Készlet a szamosMti lakodalomból. A nagy vőfély a házasságot ajánlja. (Tréfás vita lakoma közben.) 1
U r a i m , halljunk szót ? szólok igazságot, N e m beszélek tréfát, h a n e m v a l ó s á g o t ; A d j a n a k ' hát n é k e m e g y kis szabadságot, M í g előbeszélém a szent házasságot. Á d á m o t az Isten m i k o r teremtette, A szent házasságot m é g a k k o r szerzetté. E g y o l d a l a csontját Á d á m n a k kivette, M e l y b ő l É v a asszonyt mellé készítette. M a g a v o l t a v ő f é l y az egek k i r á l y a , A m i n t írja Mózes szent históriája, B ő v e n előadja, b á r k i k i v i z s g á l j a . S ezt m i n d e n értelem b á m u l v a csudálja.
E szent rendelése az egek urának Tetszett Á d á m apánk
sok
maradékának,
Mind pátriárkának, évangyélistának, Páratlan életet kevesen tártának. B i z o n y boldognak is lehet azt m o n d a n i . K i t az Ür j ó társsal óhajt megáldani, Sok példát lehetne itt előhordani, Mellyel be lehetne azt bizonyítani. B o l d o g kinek v a g y o n j ó s hiv felesége; Mert a j ó feleség a ház ékessége; B o l d o g , kit í g y megáld Isten ö felsége; Ezt kiki elhigyje, itt versemnek vége.
A kis vőfély a házasság ellen szól. Á l l j félre, barátom, hadd én is beszéljek. M é g olyan legénytől, hidd el, h o g y nem felel M a g á n y o s éltemmel veled nem cserélek, Éljél te párosan, én m a g a m b a n élek. N e m vala szent Pálnak soha felesége, A Krisztus keresztje volt g y ö n y ö r ű s é g e ,
Ugyan a Krisztus lett az ő ö r ö k s é g e M e g is adatott ám örök dicsősége. Soknak a házasság v a g y o n nagy kárára, Nem mindenki talál a kedves Sárára, Nem szent Erzsébetre s Mária Sőt talál némelyik hazug
A m a z erős S á m s o n , h o g y társa Hitt, mézes beszédű rossz Halálos sérelmet okozott
anyjára,
Délilára.
szavának
Délilájának, magának.
Ez által v é g e lett élete napjának.
J o b b , pajtás, te is í g y m e g nem házasodok Majd ú g y a k o n y h á r u l nem is g o n d o l k o d ó i ; IV hidd el. ha egyszer már m e g p á r o s o d o l Mit egyetek ketten azon s o p á n k o d o l .
Kell a gazdasszonynak szita, rosta, kanál; Azt akarná mindig, hat ökröt hajtanál; Majd ott is vakarod, ahol nem is viszket, H a a feleséged ily d o l g o k r a kisztet.
Felel erre a nagy vőfély: L á t o m a garatra most j ó l föltöltöttéi, S a h e g y i új b o r b ó l n a g y o t hörpintettél; A házasság ellen azért beszélgettél; De tudd meg, h o g y e n g e m most el nem hitettél.
T A R T A-L 0 31. Oldal
Előszó — — — — — 1. Kalotaszegi lakodalom — — — — — — — 2. Székely m e n y e g z ő i szokások — — 3. Tiszaháti lakodalom — — — — — — — —
3 7 37 06
4. Részlet a szamosháti lakodalomból
71
— — —
l
•
i
*A t '
v. • ' . •
í1
'r
' l
! 'V
"•;
\4 !
.»i • > 'k-'i
