Vezetői pályázat az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola igazgatói beosztására
Fernengel András 2014
BEVEZETÉS
Benyújtom pályázatomat az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola igazgatói állására.
Meghökkenek magam is e számok leírása alatt: 25 éves tanári pályámból 20 esztendőt ennek az intézménynek a fali között dolgoztam végig. Az iskola terein és pedagógiai folyamatain is ott van a kezem nyoma.
Előre köszönöm mindenkinek, aki időt szakít pályázatom áttekintésére, elolvasására. Érdekes és fontos lesz beszélgetni a benne foglaltakról, a kapcsolódó kérdésekről.
A pályázati kiírásában jelzett témák alapján és sorrendjében fejtem ki gondolataimat a Trefortról és a közoktatásunkról.
Köszönöm a figyelmüket!
Köszönöm a figyelmeteket!
Fernengel András Törökbálint, 2014. március 22.
TARTALOM
SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ
4
PUBLIKÁCIÓS LISTA
6
VEZETŐI PROGRAM SZAKMAI HELYZETELEMZÉS
7
AZ INTÉZMÉNYI ARCULAT ALAKÍTÁSA, A TOVÁBBLÉPÉS LEHETSÉGES IRÁNYAI
9
A FENNTARTÓI STRATÉGIAI CÉLOK MEGVALÓSULÁSÁT CÉLZÓ FEJLESZTÉSI ELKÉPZELÉSEK
14
A KÖZOKTATÁSBAN ÉS A PEDAGÓGUSKÉPZÉSBEN VÉGBEMENŐ FOLYAMATOK HELYI MEGVALÓSULÁSÁNAK VÁZLATOS ELGONDOLÁSA
14
A TANÁRKÉPZÉS SZERKEZETÉNEK, RENDSZERÉNEK VÁLTOZÁSAI
15
AZ INTÉZMÉNY GAZDÁLKODÁSI STABILITÁSA, A MEGVÁLTOZOTT FINANSZÍROZÁSI KÖRÜLMÉNYEK, ÚJ FORRÁSTEREMTŐ MEGOLDÁSOK
16
OKIRATOK MÁSOLATA
18
NYILATKOZAT
23
SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ
A Martos Flóra Gimnázium biológia tagozatán érettségiztem 1981-ben. 1981 és 1983 között az Állatorvostudományi Egyetem hallgatója voltam. Két tanév eredményes, jó majd jeles szintű elvégzése után átjelentkeztem az ELTE Természettudományi Karára, mert lassan kikristályosodott bennem, hogy tanítani szeretnék. Katonai szolgálatom teljesítése után 1984 és 1989 között az ELTE biológia-kémia tanárszakára jártam. Egyetemista éveim alatt biológus újságot adtunk ki a hallgatók és oktatók tájékoztatása érdekében, a Kari Tanács hallgató tagja voltam, több kutatótábort készítettem elő és dolgoztam végig társaimmal az Ócsa-Dabas lápvidéken. Magam vízkémiai vizsgálatokat végeztem. Szakdolgozatomat a bugaci Ősborókásban a talajnedvesség mintázatának mérésével kapcsolatos témában írtam. 1988-ban elnyertem a Kar Kiváló Hallgatója címet. Az 1988/89-es tanévben a Trefort jogelődjében, az ELTE Ságvári Endre Gyakorlóiskolában végeztem tanítási gyakorlataimat Molnárné Csobod Éva és Lénárd Gábor keze alatt. 1989-ben végeztem az ELTE biológia-kémia szakán. 1989-1994 Tanulmányaim befejezése után öt évig a Zsolnai József nevével fémjelzett Törökbálinti Kísérleti Iskolában dolgoztam. A negyediktől a tizenkettedik évfolyamig (9 és 18 év közötti diákok számára) tanítottam biológiát, kémiát és az ezekhez kapcsolódó helyi tantárgyakat (ökológia, orvoslástan, szexuálkultúra, emberismeret). Tanterveket, tananyagokat fejlesztettünk kollégáimmal. A kísérleti program egyik frontosztályának osztályfőnöke voltam négy középiskolai évük alatt. Az iskola Természettudományi Munkacsoportját két évig irányítottam. A kötelező iskolai teendőkön kívül rendszeres környezetvédelmi akciókat szerveztem diákjaimmal, többnapos kirándulásokra jártam tanítványaimmal, a környék élővilágát vizsgáló természetbúvár csoportot vezettem és nomád terepgyakorlatokat szerveztem, vezettem. 1992 nyarán hathetes tanulmányúton vehettem részt az Egyesült Államokban, ahol a nem kormányzati környezetvédelmi szervezetek működésével és a környezeti nevelés témakörével foglalkozhattam. 1994 tavaszán megpályáztam az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola kémia vezetőtanári állását. Az 1994/95-ös tanév óta tanítok a Trefortban. Itt is természet- és környezetvédelmi akciók sorát szerveztem a gyerekekkel közösen, rendszeresen (szelektív hulladékgyűjtés, akkumulátorhasználat, iskola-zöldítés, újrapapír füzetek, nomád táborok, ZölDÖK, …). 1996-ban tettem le a Cambridge First Certificate nyelvvizsgát. 1996 és 2012 között eleinte speciálkollégiumot, majd módszertani előadásokat és gyakorlatot vezettem kollégáimmal együtt az ELTE TTK harmad- majd negyed- és ötödéves hallgatóinak Az iskolai környezeti nevelés és Környezettan tanítás szakmódszertan címmel. 1996-ban tanulmányúton vehettem részt Hollandiában a fogyasztói szokások befolyásolásával kapcsolatban. 1996-ban megalakítottuk Törökbálinton a Kerekdomb Környezetvédelmi Egyesületet, mely azóta közel 100 fős szervezetté nőtte ki magát, és széleskörű tevékenységet végez a község környezetének védelme és környezeti nevelése előmozdítása érdekében (szelektív hulladékgyűjtés,
parlagfűirtás, vasúti és közúti zajvédő fal, forgalomszámlálás, forgalomszabályozás, felüljáróépítés, kerékpárút-hálózat, patakvizsgálat, pedagógus továbbképzések, erdőtakarítás, nomád táborok). 1997-ben két éves nemzetközi továbbképzés-sorozaton való részvétel lehetőségét nyertem el pályázaton, melynek célja a környezeti nevelés korszerű módszereinek a felnőttoktatásban történő terjesztése volt. Az 1997/98-as tanévben iskolámban munkacsoport-vezetői megbízatást kaptam. Ezt a feladatot két tanéven át láttam el. 1997-ben felkértek a 13 hazai környezeti neveléssel foglalkozó szervezet közös munkájával készülő Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia, Tanórán kívüli iskolai szervezésű programok című fejezetének megírására. 2000-ben felkérést kaptam a kémia kerettantervet elkészítő bizottság vezetésére 2001 továbbképzés: Internet és számítógép a kémiatanításban 1995-2002 között egy hat évfolyamos osztály osztályfőnöke voltam 2002 és 2004 között óraadóként dolgoztam a Kempelen Farkas Gimnáziumban 2004 továbbképzés: Vizsgáztatók képzése a kétszintű kémia érettségi vizsgára 2005-ben és 2006-ban államilag elismert középfokú szóbeli és írásbeli nyelvvizsgát tettem angol nyelvből 2006 és 2008 között két tanéven át igazgatóhelyettes beosztásban dolgoztam 2007-ben biológia vezetőtanári kinevezést kaptam 2008-ban kaptam oklevelet a BME közoktatási vezető és pedagógus szakvizsga szakirányú szakán 2009 továbbképzés: Interaktív tábla – interaktív módszerek a pedagógusok és tanulók kompetencia fejlesztésében 2010 továbbképzés: A korszerű tanulás- és oktatásszervezési eljárások alkalmazásáról pedagógusoknak 2010 továbbképzés: Kooperatív módszertanra épülő együttműködés 2006-2012 között egy újabb hat évfolyamos osztály osztályfőnöke voltam 2011-2014 Független képviselőként igyekeztem előmozdítani a környezet- és egészségvédelem ügyeit Törökbálint képviselőtestületében (kerékpárút hálózat, erdővédelem, patak védetté nyilvánítás, elektromos buszok bevezetése a magyar közösségi közlekedésbe, egészségesebb közétkeztetés, energiatakarékosság, a lakosság és a szomszédos ipari terület konfliktusának kezelése, faültetés-falocsolás, intézmények környezetbarát működése, …). Az idei helyhatósági választásokon nem szándékozom indulni.
PUBLIKÁCIÓS LISTA 1. Fernengel A. (1993): A legkisebb királyfi és a környezetvédelem. Iskolakultúra 9:65-67 2. Fernengel A. (1993): Az iskolai nomád táborozás. Iskolakultúra 21-22:130-133 3. Fernengel A. (1996): Tegzes - Az iskolai nomád táborozás kézikönyve. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest 4. Fernengel A., Deszpot G., Victor A. (1998): Tanórán kívüli iskolai szervezésű programok. in Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia (szerk.: Vásárhelyi T., Victor A.), Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest 5. Fernengel A. (1998): A világgazdaságtól a nomád táborig. 94-105, in Jubileumi évkönyv 1998 (szerk.: Kissné Spira V.), ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola, Budapest 6. Dr. Ujházy A., Dr. Villányi A., Fernengel A. (2000) (szerk.: Fernengel András) A kémia tantárgy kerettanterve, Oktatási Minisztérium, Budapest 7. Fernengel A. (2002): Hulladékkezelés és megelőzés az iskola falain belül. 97-106, A térképismerettől a nomád táborig. 129-140, Civil szervezetek a hazai környezeti nevelésben és a zöld média. 159-170. in Válogatás a középiskolai „Környezeti nevelés” területeiből (szerk.: Schróth Á.), TEMPUS Institutional Building Joint European Project, Budapest 8. Fernengel A. (2002): A kémia tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai. Új Pedagógiai Szemle 9:6882 9. Fernengel A., Schróth Á. (2002): Hatékony tanítás – Tevékeny tanulás Szakmai ajánlás a taneszközök kiválasztásához, Kémia. Oktatási Minisztérium, Budapest 10. Fernengel A. (2004): Kémia. 183-209 in Tartalmak és módszerek az ezredforduló iskolájában (szerk.: Kerber Z.), Országos Közoktatási Intézet, Budapest
VEZETŐI PROGRAM
Szakmai helyzetelemzés Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola 142 esztendeje a magyar tanárképzést szolgáló középiskolaként éli napjait. Ebben a történelmi időléptékben felmérhetetlen érték halmozódott fel falai között, elképzelhetetlen értéktömeget adtak át az itt dolgozó tanár egyéniségek az ide járó diákoknak, egyetemi hallgatóknak, a szülőknek és egymásnak. Az ország fővárosának a középpontjában, egyetemekkel körülvéve, a legfontosabb közlekedési ütőerek metszéspontjában áll az iskola, ami az ország szellemi térképén is a legintenzívebb területek egyike. Ezt az adottságot jól használja ki az iskola, olyan lehetőségeket ragad meg, melyek minden ide kötődő javát szolgálják. Az elmúlt években a Trefort viszonylag nyugodt, kifejezetten termékeny időszakát élte. Nagyra értékelem Poros András igazgató úr vezetői időszakában az állandó jelenlétét, nyitottságát a hozzá forduló kollégák problémáira, konfliktusmegoldó tevékenységét. Minden lényeges programra elment, igyekezett személyes tapasztalatokat gyűjteni az iskola életének minden területéről. Fontos újítás volt a Trefortban a Közalkalmazotti Tanács megalakítása és működése. Odafigyelő, humánus légkör volt jellemző ténykedése során. A tantestületbe tehetséges, ambiciózus fiatal kollégák érkeztek. Nagyon nagyra értékelem az idei tanévben lezárult, három szakaszban megvalósult fejlesztési, bővítési, átépítési folyamatot. A folyosók északi végének és a volt gondnoki lakásoknak a beépítése volt az első szakasz. A TÁMOP kapcsán az akadálymentesítés, a fogyatékkal élők igényeinek megfelelő átalakítások, valamint az udvar beszögellésének beépítése volt a második szakasz. A harmadik emeleti laborok kialakítása és korszerű eszközparkkal történő ellátása pedig a harmadik, szinte még teljesen le sem zárul szakasz. Ezeknek a fejlesztéseknek a megálmodása, a források előteremtése, a beruházások lebonyolítása azok összes kisebb-nagyobb feszültségével: egészen kiemelkedő teljesítmény. Ezek olyan léptékű, embert próbáló terhelések voltak a Trefort vezetői, pedagógusai és diákjai számára, amelyekre nagyon büszkék lehetünk. Nagyon nagy eredménynek tartom, hogy egy történelmileg tőkehiányos ország közoktatásában, egy anyagilag-gazdaságilag nagyon nehéz időszakban ilyen fejlesztéseket sikerült megvalósítani részben saját erőforrásból, részben pályázati forrásokból. A Trefortban jó a hangulat, diákközpontú az élet, aminek sokak szerint nagyon fontos tényezője a tiszteletteljes, de közvetlen tanár-diák viszony. Egy iskola legfontosabb értékhordozója a tantestülete. A Trefort 88 fős tanári kara kiváló kvalitásokkal rendelkező pedagógusokból áll. A tantestület sokszínűsége, korösszetétele, a férfi kollégák magas aránya nagyon kedvező. A kollégák nem csak jól képzettek, de örömmel és sokat dolgoznak diákjainkért. Tiszteletre méltó, ahogy a szaktanár kollégák segítenek a betegségből vagy hosszú külföldi utakról visszatérő diákoknak, amilyen intenzitással készítik versenyekre a legambiciózusabb tanulókat, ahogy az osztályfőnökök foglalkoznak a segítségre, lelki vezetésre szoruló tanítványaikkal. Mindezt sokszor szabad idejüket sem kímélve és legtöbbször teljesen ingyen teszik, belső igényességük, a magas szakmai színvonal és a gyerekek szeretete miatt. Az 50-70 éves volt trefortos diákoktól sokszor hallottam azt a kritikát, hogy nem igazán szerettek ide járni, mivel az iskola csak a tantárgyi tanulásról szólt. Ez a helyzet az elmúlt évtizedekben alaposan megváltozott. Egyrészt a kialakult éves program nagyon sokszínű, sokrétű nevezetes napokat foglal magába: Trefort napok (tolerancia nap, tudományos-művészeti nap), osztálykirándulások, sportnap, nomád tábor, kirajzás,… Másrészt bámulatos, hogy az itt dolgozó tanár egyéniségek milyen értékes, már-már intézménnyé nemesült programokat
szerveznek rendszeresen diákjaink számára. Szerintem felsorolhatatlan minden ide tartozó kezdeményezés, de a teljesség igénye nélkül mégis álljon itt néhány: Tres Fort kórus, Gyalog Trefort, Európai Parlament modell, Trefort Futó Kör, külföldi diákcserék, nyelvi utak, idegen nyelvű kultúrák jeles napjai, hetei, diákszínjátszó fesztivál, Túró Rudi feladatmegoldó verseny, iskolai közösségi szolgálat, matek tábor, az osztályfőnökök által szervezett nyári programok sokasága és talán nem szerénytelenség a nomád tábort is a felsorolás végére illeszteni. A fent részletezett folyamatok eredményeként szeretnek ebbe az iskolába járni a diákok, szeretnek itt dolgozni a tanár kollégák és ennek köszönhető az is, hogy gyermek-szegény időszakban is sikerült jelentősen növelni a hozzánk jelentkező diákok létszámát, miközben nem egy kiváló, hasonló múltú és színvonalú középiskola beiskolázási gondokkal küzd. Sokunk véleménye szerint, az alsó két évfolyamunk diáksága a Trefortos átlaghoz képest is kiemelkedő. Ennek a minőségnek a megőrzésére minden esélyünk megvan, a nálunk írásbeliző hatodikosok számát ismerve. Ez pedig reménykeltő a jövőre nézve. Jó itt dolgozni, tanulni, jó ide tartozni! A hazai középiskolai rangsorok mindegyikében a legjobbak közé rangsorolják iskolánkat az elemzők. A legjobb 5-10 között minden esetben ott van a Trefort. A hazai középiskolák idegen nyelvi tudása alapján összeállított rangsorokban pedig rendszeresen a dobogó valamelyik fokán végez iskolánk. Az országos jelentőségű tanulmányi versenyeken rendszeresen jól szerepelnek diákjaink. Az elmúlt években ezen a téren is előbbre léptünk. Különösen az idegen nyelvek és a természettudományok terén vannak kiváló eredményeink. A Trefort jó eredményei ellenére nem értékeli túl a versenyek jelentőségét, nem „versenyistálló”. Lehet közepesnek lenni ebben az iskolában és emiatt senkinek nem kell alacsonyabb rendű diáknak éreznie magát. A Trefort nyelvoktatásának magas színvonalát a nyelvvizsgák nagy száma és az OKTV-n rendszeresen szerzett jó helyezések is mutatják. Az angol nyelvet tanító kollégák a csoportok száma okán jól tudják alkalmazni a sávos nyelvoktatást. Az egy-két nyelvi csoporttal dolgozó nyelvek a csoporton belül differenciálással használják ki hatékonyan a rendelkezésükre álló időt. Nagy fegyvertény a DSD vizsgaközpont meghonosítása, ami komoly vonzerőnek bizonyult a hozzánk jelentkezők számára. Krónikus feszültséget okoz az iskolában a második nyelvi csoportok indítása. Erről a kérdésről minden évben nagyon körültekintően: a szülők – a diákok, a kollégák és a tanárképzés igényeinek alapos mérlegelése után lehet dönteni. A tantestület, a diákok és a szülők közös sikere, hogy az érettségi vizsgákon születő eredmények évtizedes időtávlatban kiemelkedőek, hogy diákjaink döntő többsége a számára legvonzóbb, első helyen megjelölt felsőoktatási intézményben folytathatja tanulmányait. Hogy milyen középiskolába járhat egy diák, az három tényezőn múlik: kik lesznek az osztálytársai, ki lesz az a mintegy 30 tanár, aki tanítani fogja ezekben a kulcsfontosságú években és ki az osztályfőnöke. Iskolánk egyik nagy értéke az osztályfőnökeink teljesítménye. Olyan törődéssel, odafigyeléssel, közösségfejlesztéssel, személyiségfejlesztéssel, programszervező tevékenységgel találkoznak a diákok és a szülők, aminek hírét messze viszik. Ez a kiemelkedő munka iskolánk egyik komoly vonzereje. Az osztályfőnöki szerep, megítélésem szerint, fél szaktanári munkamennyiséget jelent, az iskola osztályfőnökei a szaktanárokhoz képest nagyságrendileg másfélszeres munkamennyiséget végeznek. A közoktatási szabályok, szokások nem teszik lehetővé az osztályfőnöki munka megfelelő szintű anyagi megbecsülését. Iskolánkban történtek intézkedések az osztályfőnökök terheinek mérséklésére. Ezek fontos, gesztusértékű szervezési fogások. Iskolánkban a környezeti nevelésnek a rendszerváltásig, sőt még régebbre visszanyúló gyökerei vannak. A környezeti nevelés nehéz műfaj, mert tantárgyak sorát foglalja magába, melyekbe beépíthető, de melyekből könnyedén ki is hagyható a környezettudatos szemlélet; mert hiteles életvezetést követel az ökologikus értékrendet közvetítő tanároktól; mert nagyon sok szabad időt követel a diákoktól is, a tanároktól is. Az elmúlt
évtizedek munkájának következtében szakmai körökben a Trefortot a leghatékonyabb környezeti nevelést folytató intézmények között emlegetik, néhány éve kiérdemeltük az Örökös Ökoiskola címet. Iskolánk egyik védjegyévé nőtte ki magát a közoktatásban (sajnos) egyedülálló nomád tábor. A Trefortban kézzel foghatóan jelen van a környezettudatos élet sok eleme. A két titkárnő nagyon jól kiegészíti egymást a munkában, nélkülözhetetlen tagjai az iskola dolgozói csapatának. Erejükhöz mérten mindenkinek segítenek. Alapvető földszinti élménye sokunknak az a kedves kérdés, hogy „Mit szeretnél?” Ha mindent egybevetünk: az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola jó általános állapotban van, felívelő korszakát éli. A rövid helyzetelemzés után vegyük sorra, mely területeteken látom az előbbre lépés lehetőségét.
Az intézményi arculat alakítása, a továbblépés lehetséges irányai Mindannyian a legjobb belátásunk szerint végezzük a dolgunkat, de a felmerülő szakmai kérdésekről, akut vagy krónikus pedagógiai problémákról, bel- és külföldi tapasztalatokról nagyon kevés szó esik a tantestületben. A hazai pedagógia pedig egy hosszú paradigmaváltás folyamatát éli. Az ismeretközpontú, akadémikus tudást középpontba állító XX. századi pedagógiát lassan, fokozatosan, több hullámban felváltja a képességfejlesztésre, a tevékenységekre, a változatos munkaformákra, a feladathelyzetekre fókuszáló XXI. századi pedagógiai gyakorlat. Nem csupán azért, mert sokoldalúbb, hatékonyabb, személyiségfejlesztőbb az új paradigma, hanem azért is, mert a digitális technika által alapvetően átalakult élet, a tervgazdálkodás helyett a piacgazdaságot választó országunk felnövekvő nemzedékei kevéssé viselik a régi paradigmát. A Trefort sok területen a változások frontvonalán munkálkodik. Más területeken viszont az ismeretközpontú pedagógiát műveli, jó esetben magas színvonalon. A továbblépés fontos állomásának tartom a képességfejlesztés összehangolását. A képességek rendszerében gondolkodva ki kell alakítanunk azt, hogy mely képességek fejlesztésére koncentrálunk az egyes évfolyamokon. Tudatosítanunk kell, hogy melyik évfolyamon mely képességek milyen szintjére támaszkodhatunk. Azt a lehető legtöbb tantárgyban alkalmazni, gyakoroltatni és a következő lépés irányában továbbfejleszteni kell. Példaként említem az értő olvasás, lényegkiemelés, jegyzetírás tevékenységkört. De a vázlatírás, írásbeli és szóbeli szövegalkotás, előadás egy másik kulcsfontosságú tevékenységív. Ezen tevékenységeket, képességeket az anyanyelv/magyar nyelv tanítása vezethet be a legtöbb esetben. Az idegen nyelv, a humán és természettudományok az alkalmazók, a felhasználók, a bevésők, a gyakoroltatók ezekben az esetekben. Más képességkörök (mint a logikai képességek például) alapozói a matematika és a természettudományok. Természetesen nem új keletű ezen képességek kialakítása, fejlesztése sem a közoktatásban, sem a Trefortban. De úgy látom, hogy ennek a tudatosan felépített rendszere lényegesen növelné a kompetenciafejlesztés hatékonyságát. Alapos, többszintű döntés-előkészítés után a tantestület döntését várom a tagozati rendszer bevezetésével kapcsolatban. El tudok képzelni egy matematika-fizika-informatika, egy biológia-kémia-földrajz és egy magyarművészet-történelem irányú osztályt évfolyamonként. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy két tagozatos mellett maradjon egy általánosan képző osztály. Az idegen nyelveket olyan kulcsfontosságú eszköznek érzem a jövő értelmisége számára, hogy oktatását minden szakirányban a lehető legmagasabb szinten kell biztosítanunk. Ez olyan horderejű döntés, aminek meghozatalához a tantestület szinte teljes konszenzusa szükséges. Meg kell vizsgálnunk annak lehetőségét is, kell-e, és ha igen, hogyan lehet bevezetni néhány szaktárgy idegen nyelven történő oktatását. Mely tárgyak? Mely évfolyamokon? Kik és milyen végzettséggel taníthatják? Fakultatív vagy kötelező jelleggel? A mai közoktatásban ez is egy megkerülhetetlen, állásfoglalásra késztető
kérdéskör. A nyelvoktatást szolgáló 0. évfolyam kérdését újra meg kell vizsgálnunk. Változott-e lényegesen a korábbi elutasítást eredményező érvrendszer az elmúlt 5 év alatt? A kollégák tanórai munkája, megítélésem szerint, több figyelmet érdemel. Nem tartom jónak azt a gyakorlatot, hogy a nyugdíj felé járó kollégák is egy kezükön meg tudják számolni, hogy pályafutásuk során hány esetben látogatta meg tanórájukat a vezetőség egyik tagja vagy akár a munkaközösségük vezetője. Fontos lenne a szakmai visszajelzés, teljesítményelemzés, közös célkijelölés. Szeretném minden érintett bevonásával megkeresni azokat a megoldásokat, amelyekkel az osztályfőnöki munka megbecsülését, könnyítését, segítését, anyagi elismerését javítani lehet az adott, szűkös kereteken belül is. Egy szervezet életét meg tudják keseríteni a felszínen lévő, napi összetűzésekhez vezető vagy a felszín alatt meghúzódó, de komoly romboló erőt képviselő konfliktusok. Ezek feltárása, az ellenérzések okainak végiggondolása, kimondása segíthet a konfliktust megoldani vagy belenyugodni abba, hogy az érintettek nagyobb része nem azt gondolja egy helyzetről, mint amit mi magunk. Az iskola leköszönő vezetése több feszültségre okot adó kérdést, helyzetet kezelt, juttatott nyugvópontra. Ezt a folyamatot szeretném követni magam is. A konfliktusok gyökerét feltárva, az álláspontokat megértve, a helyzet adta szabadságfokot felmérve szeretném a tantestület, az iskola légkörét mérgező konfliktusok egy részét megoldani. A kimondott megállapodásokhoz következetesen ragaszkodva, remélem, tovább lehet csökkenteni a szerencsére ritkuló konfliktusgócok számát. Szép eredményeink ellenére sok fejleszteni való lenne a környezeti nevelés téren. Az elmúlt évek mérsékeltebb lendületének egyik okát abban látom, hogy a természettudományokat tanító kollégák kapacitásait teljes egészében lekötik a laborpályázattal kapcsolatos feladatok. Másrészt kevés kolléga vállalja fel az iskolai környezeti nevelésben a motor szerepét. A kis létszámból következik, hogy a családi és egyéb magánéleti körülmények változásai érzékenyen érintik a Trefort környezeti nevelésének intenzitását. Komoly hagyományokkal rendelkezünk ezen a téren, melyeket újra kellene gondolnunk. Mit tartsunk meg, mit keltsünk életre, mit felejtsünk el, mit emeljünk be iskolai gyakorlatunkba? Fontos, hogy a realitás talaján álljunk a tervezéskor, a kollégák túlvállalása nagyon rossz következményekkel jár az egész iskola szempontjából. Akik egy kicsit is ismernek, tudják rólam, hogy a szívem egyik csücske (a sok közül) a mozgás. Minden lehetséges szervezési eszközzel szeretném elősegíteni a hatékony testnevelés-oktatást, a sport presztízsének növelését a gyerekek és a tanárok között, a mozgásban gazdag, egészségesebb életforma terjesztését az iskola falai között és azokon kívül is. Az oktatási kormányzat által meghirdetett mindennapos testnevelés a következő években komolyan próbára fogja tenni iskolánk szervezőkészségét. Ennek a feladatnak oly módon kell megfelelnünk, hogy az épület lehetőségeit minél hatékonyabban kihasználjuk és egészen közeli, sportolásra alkalmas tereket is használatba tudjunk vonni. A kollégák és a diákság mozgáshoz kapcsolódó kezdeményezéseit is messzemenően támogatom: floorball, GyalogTrefort, Trefort Futó Kör, méta bajnokság, … Fontosnak tartom azt az elképzelést, hogy az iskola nyisson a tehetséges, de kedvezőtlen külső tényezők miatt az iskolába jutásért kis eséllyel versenybe szálló gyerekek felé. A Bölcselet Egyesülettel és a környező kerületek önkormányzataival, iskoláival ki lehet alakítani olyan kapcsolatokat, amelyek a társadalmi mobilitás kívánatos növelését valósítanák meg iskolánkban. Szerény adottságokkal rendelkező gyerekeket nem kellene hozni a Trefortba. Ez a gyerekeknek sem lenne jó, az iskolának sem. Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy akinek a képességei megfelelőek, de körülményei miatt kiszorul a Trefort által képviselt közoktatási színvonalból, azok kaphassanak egy lehetőséget a felzárkózáshoz. Ez után ugyanazon a felvételi folyamaton bizonyíthassák rátermettségüket, amin keresztül bárki bekerülhet iskolánkba. Az elmúlt vezetői ciklusok egyik legnagyobb adósságának a kommunikációs lehetőségek alacsony szintű kihasználását látom. A vezetőség és a tantestület közti információáramlás kiszélesítését nagyon fontos feladatnak tartom. A digitális technika rohamos fejlődése csatornák széles skáláját alakította ki, amelyeket alapos mérlegelés
után a belső információáramlás szolgálatába lehet és kell állítani. Ez a fejlesztési folyamat mindenki számára feladatot ad, hiszen a terjesztett információkat be is kell fogadni, ami időigényes. Másrészt mindenki jut olyan információkhoz, ami mások számára is fontos, érdekes lehet, de a megfelelő formába öntése odafigyelést, munkát igényel. A vezetőségnek nagyon fontos szervező, kialakító, moderáló és fenntartó szerepe lenne ezen a téren. A Trefort kapcsolati hálója nem mondható fejlettnek: Az iskola diákközösségei erősen osztálycentrikusak. Néhány olyan program, csoport létezik csupán, amelyek a különböző évfolyamokon átnyúlnak. Ilyenek a Tres Fort kórus, a Gyalog Trefort, a nomád tábor, ... Több ilyen jellegű programra lenne szükség az iskolában. A munkaközösségek közötti munkakapcsolatok is fejlesztésre szorulnak. Az együttműködésnek jó példája a természettudományi laborok közös üzemeltetése a biológia, fizika, földrajz és kémia munkaközösségek részéről. Az átfedő tananyagrészek pontosítása, a jó gyakorlatok, hatékony módszerek megosztása, közös programok szervezése lehet az együttműködés tartalma. Az egy osztályban tanító tanárok csoportjainak szorosabb, hatékonyabb együttműködése hasznos lenne a gyerekekről rendelkezésre álló információk átadása, a lemaradók felzárkóztatása, a kiemelkedő gyerekek fejlesztése szempontjából. A kis tanári terek rendszere nem kedvez a munkaközösségeken átívelő tanári kapcsolatoknak. A fakultatív jellegű esetmegbeszélések, tanári fórumok, problémaelemzések a tantestület fejlődését, pedagógiai együttgondolkodását szolgálják. Rendszeresíteni kellene ezeket a szakmai tapasztalatcseréket. A beszélgetések tematikáját és gyakoriságát (megfelelő formában) közösen határozhatjuk meg. A szülőkkel jó kapcsolatot ápolnak az osztályfőnökök, a szaktanárok és a vezetőség is. Olyan szülői gárda van jelenleg az iskola körül, akik szívesen és sokat tesznek az intézményért. Ezt a kezdeményező, konstruktív energiát közös iskolai céljainak szolgálatában szeretném állítani. A Trefort öreg épülete nagyon hangulatos, méltóságteljes és egyben rengeteg kötöttséget hordoz magában. Több szempontból is kiemeltebb figyelmet érdemel az épület. A tisztaság kérdése krónikus probléma. A vastag porral fedett fal-élek, a szinte ragadó lépcsőfokok, korlátok, a sarkokban hónapokon, éveken át tartózkodó kosz, az ablakok tisztasága olyan jelenségek, amiket nagyon fontos lenne kiküszöbölni. Ezen kívül sok olyan apró szépséghiba van az iskolában, amelyek kezelése kevés anyagi ráfordítást, inkább odafigyelést és némi munkát igényelne. Az udvaron lévő sitt tömbtől kezdve az ázás-nyomokon át, a csavar nélküli falba fúrt lukakig, sok ilyennel lehet találkozni az épületben. Az is kulcsfontosságú, hogy az iskola tereinek, bútorainak állapotára vigyázzanak azok, akik bennük, közöttük élnek. Akik számára ez nem természetes, azoknak jeleznünk kell ezt az igényt és rá kell szorítanunk a normálisan elvárható környezetkultúrára. Irodáink kinézete is hagy kívánni valót maga után. Ha ez alapján alkotnának véleményt iskolánkról a hozzánk érkezők, nem túl szerencsés kép rajzolódna ki rólunk. Az alagsorban sok évtizedes lomtömegre pakoltuk rá az idén fölöslegessé vált 3. emeleti bútorokat. Ezeknek a körültekintő válogatás után történő selejtezése és eltávolítása elengedhetetlen ahhoz, hogy átlássuk az alagsori helységeket és elkezdhessünk ezek hasznosításán gondolkozni. A pénzhiánynak is lehet méltósága, kultúrája. Mivel az iskola anyagi lehetőségei évről évre erősen változóak, felelőtlenség lenne olyan ígéretekbe bocsátkozni, amelyek teljesítése komoly anyagi forrásokat igényel. Az elmúlt évek fejlesztései viszont megmutatták, hogy a legreménytelenebb helyzetben is sikerülhet a forrásteremtés. Ha belső, egyetemi vagy
pályázati forrásokhoz sikerül hozzájutnunk, akkor az ablakcserék folytatása, tálalókonyha kialakítása, a világítás további korszerűsítése, az udvar újraaszfaltozása vagy műanyag burkolattal való ellátása, az öltözők rendbetétele, a pince vízmentesítése, a fűtés korszerűsítése, beléptető rendszer és új szélfogó kialakítása lennének a legfontosabb tennivalók az épületben. Számtalan egész életre szóló élményt kaptam az iskola különleges napjain, különleges programjain. Olyan szakemberek, olyan tudásháttér, olyan kulturális holdudvar veszi körül a Trefortot, amit nem veszünk igénybe kellő mértékben. Gondolok itt az ELTE és a körülöttünk lévő számtalan felsőoktatási intézmény szakembereire. De ne feledkezzünk meg a szülők vagy már végzett diákjaink tudásáról, tapasztalatairól. És ha már szóba hoztam, nem szabadna kihasználatlanul hagynunk ennek a másfél milliós világvárosnak a közművelődési lehetőségeit, szellemi tónusát sem. Nagyon fontosnak gondolom, hogy egy élő filmklub elinduljon az iskolában. Egy szabadegyetem jellegű rendszeres előadássorozatot is el tudok képzelni, ami sok aktuális, a felnőtt és a tinédzser közbeszédet uraló témát vehetne górcső alá, nem kerülve meg a nehéz kérdéseket sem. Nem felejthetjük el, hogy az ország vezető értelmiségi rétegébe fog tartozni az iskolánkban érettségiző diákok legtöbbje. A középiskolában kell a hozzánk járó gyerekeknek megkapniuk a társadalmi szintű gondolkodás, problémakezelés alapvető algoritmusaiból az első leckéket. Az iskolán kívül tartott foglalkozások is nagyon fontos élményekkel gazdagíthatják diákjainkat. A tanórák védelmével mélyen egyetértek. Közösen kell meghatároznunk azokat a formákat, időkereteket, amelyek úgy segítik a fenti lehetőségek kihasználását, hogy a tanórák ne szenvedjenek lényeges sérülést. Alapos megfontolás után célszerűnek tartanám a diákok számára valamiféle iskolai szórakozási lehetőség alkalmi vagy rendszeres biztosítását. A szülők biztonságban tudják a gyerekeket, ha iskolai szervezésű programon vesznek részt. Túlvállalni nem kell magunkat ezen a téren, de ha van rá hajlandóság a kollégák között, lehetne ezen a téren előrelépni. Az értekezletekkel kapcsolatban az a véleményem, hogy a gyengén előkészített, fölösleges percekkel terhelt értekezletek sok értékes időt rabolnak el a tantestülettől. Ebből a kevés is sok. A fontos kérdéseket tárgyaló, a véleményeket feltáró, a kulcsfontosságú információkat átadó, gondolatébresztő értekezletekből viszont többre is szívesen szánnék időt. A 32 órás munkaidőkeret elszámolását nagyon rugalmasan, de tárgyilagosan oldották meg a vezetőség és a közalkalmazotti tanács tagjai. A rendszer segít a munkaterhelést egyenletesebbé tenni, ugyanakkor nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a 32 óránál lényegesen többet teljesítő kollégák munkáját milyen módon lehet honorálni. Fontos kérdés egy iskola vezetésével kapcsolatban az igazgatóhelyettesek személye. Több olyan kollégát ismerek a tantestületben, akik messzemenően alkalmasak lennének igazgatóhelyettesi munkakörre. Ennek ellenére, ha nem szükséges, nem változtatnék a három helyettes személyén. A mostani igazgatóhelyettesek által végzett munka mennyisége és színvonala széles körű elismerést vívott ki a tantestületben. A folytonosság ezen a téren adódik és egyben célszerű is. Vezetői elképzelésem az érintettek bevonásával történő közös megoldáskeresés. Az egyes lehetőségek mellett és ellen szóló érvek számbavétele után kell az iskola életét érintő döntéseket meghoznia a tantestületnek, a munkaközösségeknek, a vezetőségnek, az igazgatónak. Az alapos mérlegelés és a valódi döntés-előkészítés feltétele a naprakész tájékozottság. Itt kapcsolódunk vissza az információáramlás kérdésköréhez. Az Trefort érdekében mozgósítani szeretném a tantestület alkotó energiáit, kreativitását, átlátását, tapasztalatát, problémamegoldó képességét. A megoldandó problémák összegyűjtését, egy-egy kérdéskör körüljárását, külső szakemberek tudásának esetleges igénybevételét, megoldási lehetőségek számbavételét,
operatív lépések megtervezését szeretném minél inkább a tantestület tehetséges, felkészült tagjaival közösen végezni. Összefoglalva a fentieket: A Trefort a magyar közoktatás egyik legsikeresebb középiskolája, amely minden külső-belső nehézség ellenére nagyon eredményes időszakát éli. Tantestületünk összetétele, az ide járó gyerekek adottságai és a mögöttük álló családok értékvilága, a pedagógiai programunk és a jó iskolai hangulat a letéteményesei ennek a helyzetnek. Megítélésem szerint nagy változtatásokra nincs, de fontos finomhangolásra szükség van az iskolai élet néhány területén, hogy elért eredményeinket megtarthassuk és továbbfejleszthessük. A fentiekben leírtak alapján egy értékalapú, nyitott gondolkodású, demokratikusan működő, de a közös döntésekhez következetesen ragaszkodó, sokoldalú, diák-tanár-szülőközpontú, eleven, jó hangulatú, értékek sokaságát átadó, sok programot biztosító, ökológiai szemléletet tükröző iskolának szeretném látni a Trefortot.
A FENNTARTÓI STRATÉGIAI CÉLOK MEGVALÓSULÁSÁT CÉLZÓ FEJLESZTÉSI ELKÉPZELÉSEK
Az Európában elsőként a Trefortban megtestesülő gyakorlóiskola intézménye jól vizsgázott az elmúlt közel másfélszáz évben. A válogatott diákok és a válogatott, jól képzett, komoly munkabírású tanárok együttese hatékonyan képes beavatni a tanár szakos hallgatókat ebben a sokrétű, nagyon szép és az ország jövője számára kulcsfontosságú szakmába. Csak ebben a felállásban biztosítható a megfelelő figyelem a hallgatók egyéni fejlődési folyamatára. Ne feledjük, hogy a hallgatók felkészítése, beavatása a szakma mesterfogásaiba úgy történik, hogy eközben a diákok tanulási folyamata, az érettségi-felvételi vizsgákra és későbbi tanulmányaikra, életükre történő felkészülés sem szenved csorbát. A meglévő gyakorlóiskolai rendszer fenntartása az ELTE minőségi felsőoktatási céljait szolgálja. Egyrészt a gyakorlóiskolák megfelelő tanuló és vezetőtanár gárdával beavató, gyakorló terepet biztosítanak a tanár szakos hallgatók képzéséhez. Másrészt az itt végzett, magas szintű középfokú oktatásban részesült diákok jelentős része az ELTE padjaiban folytatja tanulmányait. És a Trefortban végzett diákok az egyetemi hallgatók között sem a sereghajtók közé tartoznak. A gyakorlóiskolák a nemzeti elitképzést, a minőség stratégiáját szolgálják működésük során. A középfokú oktatásban alapozzák meg, valósítják meg az ELTE stratégiai céljait. Minden fejlesztés, minden eredmény, minden siker, ami a gyakorlóiskolákban születik, az egyetemé is egyben. Az egyetem intézményei a gyakorlóiskolák: a tanárjelöltek, a módszertant oktató kollégák, a hallgatói utánpótlást jelentő diákság találkozik ezekkel, profitál ezekből. A Trefort vezetőtanárai minden folyamatban részt vállaltak és vállalnak, amelyek az ELTE tanárképzésének fejlesztését szolgálják. A Pedagógikum Központ és a Tanárképző Központ is számít a tantestület szakmai tudására, tapasztalatára, véleményére, javaslataira. A tanárképzés gyakorlati ideje jelentősen bővült az új tanárképzési folyamatban, ami a gyakorlóiskolák szerepét tovább erősíti.
A KÖZOKTATÁSBAN ÉS A PEDAGÓGUSKÉPZÉSBEN VÉGBEMENŐ FOLYAMATOK HELYI MEGVALÓSULÁSÁNAK VÁZLATOS ELGONDOLÁSA
Nem volt még egyetlen oktatási kormányzat sem, amelynek tevékenységében ne találtam volna nagyon sok jó irányba tett intézkedést, az oktatás ügyét előre mozdító elképzelést. Emellett mindegyik ciklus hozott nagy csalódásokat, félresikerült, nem kellően megfontolt döntéseket, folyamatokat.
Így van ez az elmúlt négy évvel is. A központosításnak is vannak előnyei, remélem, ezeket domborítja ki a hazai intézményrendszer félúton lévő átalakítása. A pedagógusok életpályájának beláthatóságára, tervezhetőségére, az elemi szelekció elindítására nagy szüksége van a szakmának. A pedagógustársadalom anyagi függetlensége, egzisztenciális biztonsága kulcsfontosságú kérdés abból a szempontból is, hogy az ország pályaválasztó fiataljainak mely rétege választja a tanári pályát hivatásául. Az elmúlt évtizedek legnépszerűbb szakmáinak jól fizető állásai beteltek és ezeken a területeken jelentős túlképzés alakult ki az országban. A diákok és a szülők között ismét felértékelődött és régi népszerűségüket közelítik a műszaki, orvosi, természettudományos pályák. Az oktatási kormányzat szerencsétlen döntésének tartom, hogy azon vezetőtanárok számára, akik nem szándékoznak szakértő szerepet vállalni a következő években, a most bevezetett minősítési rendszer nem teszi lehetővé a mesterfokozat egy lépésben történő elérését. Gesztusértékű intézkedés lett volna ez, ami sok kollégánk jogos felháborodását megelőzte volna. A gazdasági válság korábban elképzelhetetlennek gondolt változások sokaságát indukálta egész Európában. Kisebb-nagyobb cégek tömege szűnik meg, ami komoly bizonytalanságot okoz a munkavállalók világában. Ezek a hatások felértékelik a kisebb jövedelmet jelentő, de biztos állásokat. Az előbb említett mindkét hatás erősítheti a tanárképzés pozícióját. Erre a helyzetre kellene offenzívan reagálnia az oktatási kormányzatnak. A humán érdeklődésű, a segítő szakmák iránt fogékony tehetséges fiatalokat akkor lehet a pedagógusok táborába vonzani, ha hosszabb távon is kiszámítható, tisztes jövedelmet jelent a tanári pálya, és ha elindul egy olyan szelekciós folyamat, aminek hiányát az egész pedagógus társadalom és az egész ország látja kárát. (Emlékezzünk arra, hogy gyerekeinken, unokáinkon keresztül milyen hajmeresztő tapasztalatokkal találkozhatunk szinte nap, mint nap a közoktatásban.) A következő években komoly lehetőségét látom annak, hogy a hazai pedagógiai kultúra intenzív fejlődési pályára álljon: a tehetségesebb és felkészültebb hallgatók megnyerése, a pedagógiai paradigmaváltás, a pedagógus jövedelmek emelkedése és a kiszámítható, vonzó életpálya eredményeként. Megjósolhatatlan, hogy mit hoz a következő 5 éves kormányciklus a közoktatásban. Csak bízni tudok abban, hogy ahogy eddig is, ez után is sikerül minden helyzetet úgy kezelni, hogy az az iskola diákjainak, tanárainak, minden dolgozójának és az egész közoktatásnak a javára váljon. A Trefort a tanárképzés minden lehetséges szintjén együttműködik az ELTE szakembereivel, intézményeivel. Ez természetes, miért is lenne ez másként? A képzés rendszerének kialakításától, az alkalmassági beszélgetéseken és a képzés folyamatán át az államvizsgáig, mindenhol jelen vannak tanáraink a hallgatók életében. Diákjaink nyílt laboratóriumi gyakorlatokon vendégeskednek az ELTE tanszékein, részt vesznek az egyetem jeles napjain és sportrendezvényein is, az egyetem minőségi hallgatói utánpótlásbázisához járulnak hozzá középiskolai tanulmányaik befejeztével.
A TANÁRKÉPZÉS SZERKEZETÉNEK, RENDSZERÉNEK VÁLTOZÁSAI
Az átmeneti évek sorát dolgoztuk végig a tanárképzésben és most ismét átmeneti éveket élünk: az osztott tanárképzés mesterképzésben részt vevő hallgatói lassan elfogynak. Helyüket a 2013 szeptemberében újraindult osztatlan tanárképzésben részt vevő hallgatók foglalják el. Az ötödév utáni egy tanéves gyakorlati képzés nagyon jó lehetőség arra, hogy fokozatos átmenetet biztosítsunk a hallgatói évek és a munkába állás közötti embert próbáló szakadék-ugrás helyett. A gyakorlóiskolákban a pedagógiai módszerek minél szélesebb skáláját kell bemutatnunk a hallgatóknak, biztosítanunk kell számukra ezek kipróbálását, az órák jelenségeinek észlelését és a jelenségek értelmezésének, elemzésének készségét kell elsajátíttatnunk velük. Ezen kívül a továbblépés, a fejlődés, a változás, a tanulás folyamatos igényét kell beléjük plántálnunk. A gyakorlóiskolai tanárképzés mindezeket a célokat szolgálja évtizedek sora óta. A nagyon közeli, nagyon személyes vezetőtanár-hallgató viszony, a hosszú idejű munkakapcsolat ezt a célt szolgálja. Itt kell megemlítenem, hogy az elmúlt 20 évben az ötödéves hallgatók életében sajnos egyre kisebb szerepet kapunk. A 90-es években még heti 12 órát kellett a hallgatóknak a gyakorlóiskolában tölteniük, majd ez az időkeret elkezdett olvadni. A hallgatóknak meg kell osztaniuk a figyelmüket utolsó egyetemi évükben is a diplomamunka és a gyakorlótanítás mellett több tantárggyal is. Az egzisztenciális gondokkal küzdő hallgatók még munkát is vállalnak. Figyelmük így sokszor szétforgácsolódik, ami erősen csökkenti a gyakorlóiskolai munka hatékonyságát. A tanárképzés javára válna, ha minél több lehetőséget alakítanánk ki a szakmódszertant oktató kollégákkal együtt arra, hogy a hallgatók már az alacsonyabb évfolyamokon is bekapcsolódhassanak a gyakorlóiskolák munkájába. A tanári munka, az iskolai helyzetek korai megtapasztalása célirányosabbá tenné a hallgatók felkészülését a pályára, motiváló erőt jelentene tanulmányaik végzéséhez, orientálná választásaikat az egyetemi évek során. A „terepen” szerzett tapasztalatok komoly hajtóerőt jelentenek a tanuláshoz. A tanárképzést is gyakorlatiassá, tevékenységközpontúvá, probléma-centrikussá kell formálnunk, hogy a már említett változások által megkövetelt igényeket ki tudja elégíteni.
AZ INTÉZMÉNY GAZDÁLKODÁSI STABILITÁSA, A MEGVÁLTOZOTT FINANSZÍROZÁSI KÖRÜLMÉNYEK, ÚJ FORRÁSTEREMTŐ MEGOLDÁSOK
Az anyagi megszorításokkal sajnos már megtanult együtt élni az intézmény. Már nincs mit elvonni a bérekből, évek óta ismeretlen a jutalom fogalma, a cafetéria évekkel ezelőtt megszűnt. Mindenki a jogszabályokban rögzített minimális bérért végzi munkáját. A pedagógusok nagy mennyiségű többletmunkát kénytelenek vállalni a számukra elfogadható minőségű életkörülmények biztosítása érdekében. Ez kedvezőtlenül hat iskolai tevékenységükre. Ennek ellenére töretlen lelkesedéssel, komoly időráfordítással készítik fel
tanítványainkat a rájuk váró megmérettetésekre: versenyekre, pályázatokra, konferenciákra, nyelvvizsgákra, érettségi-felvételi vizsgákra. Mélyen meghajolok kollégáim szakma- és gyermekszeretete, minden kedvezőtlen körülmény ellenére végzett igényes munkája előtt. Az iskola finanszírozási viszonyai évről évre változnak. A kötelező hiánytervezés éveit a Trefort becsülettel gazdálkodta végig. Felelős pénzügyi politikával elérte az iskola, hogy nem terhelte az egyetem szűkös költségvetését elkerülhető hiányokkal. Ahogy az egyetem is a megroppanás közelébe került a központi elvonások következtében, ez természetesen elgyűrűzött a gyakorlóiskolákig is. A szükséges anyagi forrásokat alapvetően a központi költségvetésnek kell állnia. A középiskola nem tud önköltséges vagy devizás képzést bevezetni, nagyon szűkösek az állami költségvetésen túli forrásai. Az iskola lényeges minőségromlás nélkül nem tud már elvonásokat elviselni. A csoportbontások megnyirbálása lenne az utolsó utáni kiadáscsökkentő eszköz, ami felvállalhatatlan: a pedagógiai programunkkal és szakmai értéktudatunkkal, a diákok, az iskola, az ELTE és az ország érdekeivel is szöges ellentmondásban áll. A tanulói csoportok összevonása erős negatív hatással lenne a tantárgyak tanítási-tanulási színvonalára és súlyos egzisztenciális kérdéseket is felvetne. Egy középiskola nem képes rendszeresen, kiszámíthatóan, komoly anyagi forrásokat hozzátenni a fenntartás költségeihez. Alkalmanként hozzájuthat nagyobb pénzeszközökhöz, mint azt az elmúlt évek fejlesztései bizonyították. Ezek nem mellékes lehetőségek, nem akarom lekicsinyelni ezeket, de nagyon esetlegesek. A pályázatok adta lehetőségekkel mindenképpen élni kell a továbbiakban is. A megfelelő döntéshozó szinten meg kell kísérelni visszaállítani a szakképzési hozzájáruláshoz való hozzáférés lehetőségét a tanárképző intézmények számára. Ezért sokoldalú lobby tevékenységet kell folytatni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szülők és az iskolához ezer érzelmi szállal kötődő végzett diákjaink anyagi hozzájárulásait mobilizálni tudjuk az iskola céljai érdekében. A kollégák anyagi megbecsülésére is felhasználható forrást szeretnék teremteni. Meg kell érteniük a szülőknek, hogy az iskolai képzés minőségének biztosítéka a tanár személyisége. Forrást kell teremtenünk arra, hogy a kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanárok munkáját – még ha csak részben is – anyagilag is lehessen díjazni. A különmunkák vállalására kényszerített, kimerült, frusztrált, alacsony bérért dolgozó, elemi anyagi problémákkal küszködő, alulmotivált tanár nem tud olyan teljesítményt nyújtani, amit elvár tőle a szakma, a szülő és a diák. Az a tapasztalatom, hogy a kézzel fogható, jól megfogalmazott, előre mutató célok elérése érdekében az iskolához kötődő emberek szívesen ajánlanak fel anyagi eszközöket. Közösen kell ennek egyfajta szokásrendjét, kultúráját kialakítanunk a következő években. Jó példa volt erre az elmúlt években a színházterem kialakítása, korábban a tábori autó beszerzése vagy a nomád tábori felszerelés elemeinek megvásárlása. Úgy vélem, hogy ezen a téren kiaknázatlan lehetőségek vannak, amelyeket a Trefort céljainak a szolgálatába kell állítanunk. Nyilvánvaló, hogy a jövedelmi problémák kezelése nem vállalható fel egyetlen iskola vezetése számára sem. De jelzésértékű hozzájárulást adhat a remélhetően következetes, hosszú távú, hatékony országos szintű folyamatokhoz. Az idei naptári évnek a (sokáig a bizonytalanság ködében rejtőző) költségvetése megnyugtató adatokat tartalmaz. Amennyiben erre a finanszírozási szintre számíthatunk a következő években is, akkor anyagi szempontból egy kicsit fellélegezhetünk. Ezen a költségvetési szinten fenntarthatók az Trefort értékteremtő folyamatai. Ehhez kell a kiegészítő forrásokat előteremteni a pályázatok, a szülők és a trefortosok nagy családja segítségével. A kis összegű állóeszközök beszerzésének nem szabadna gondot okoznia. Az ilyen igényeket – ha nem is egyszerre, de – ki kell elégítenie az iskolának. Az IKT eszközök nagy száma már más kérdés. Egyfelől nagyon fontos lehetőséget biztosítanak a Trefortban a falra szerelt dobozokba telepített eszközök a korszerű, hatékony
oktatáshoz. Alapfelszereléssé vált számunkra, természetesnek tartjuk, hogy minden termünkben rendelkezésre áll, pedig – szerintem – nem sok iskola van ilyen jól ellátva digitális oktatástechnikai eszközökkel. Másfelől viszont ennek az eszközállománynak a szinten tartása erősen próbára teszi a Trefort költségvetését. A számítógépek, laptopok, projektorok és néhány év múlva az aktív táblák karbantartása, alkatrész utánpótlása, cseréje, komoly összegeket fognak lekötni a rendelkezésünkre álló szűkös forrásokból.
OKIRATOK MÁSOLATA
NYILATKOZAT
Hozzájárulok az általam benyújtott teljes pályázati anyag sokszorosításához és továbbításához a véleményezők és a döntéshozók számára (az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján).
Törökbálint, 2014. március 22.
