A kerecsensólyom az egyetlen olyan ragadozómadarunk, amely fontos szerepet játszik a magyarság hitvilágában (Emese álma). Az eurázsiai sztyeppzóna karakterfaja, amelynek Kárpát-medencei populációja az elterjedési terület szélén helyezkedik el, ezért fokozottan sérülékeny. Az állományt ért negatív hatások miatt az 1970-es évek közepére a fészkelő párok száma 30 alá csökkent. Az évtized végén megkezdett fészekőrzéseknek és egyéb védelmi intézkedéseknek köszönhetően jelentősen emelkedett a kirepült fiókák száma. Később a középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopainak szigetelése hatására csökkent az áramütéstől elpusztult madarak száma. A védelmi tevékenység fontos része volt legjelentősebb táplálékállatának, az ürgének a védetté nyilvánítása, illetve egyes megszűnt kolóniák újratelepítése. Európában a legnagyobb állomány hazánkban él, ezért elsősorban a mi feladatunk - és egyúttal nemzetközi kötelezettségünk is - e ritka veszélyeztetett madárfajt földrészünkön megőrizni. A védelmi terv meghatározza a legfontosabb jövőbeni feladatokat, melyek a következők: szigetelési program folytatása, műfészkek kihelyezése, a mező- és erdőgazdálkodás okozta veszélyek elhárítása, ürgekolóniák fenntartása és az illegális kereskedelem megakadályozása. ELTERJEDÉS A kerecsensólyom keleti elterjedésű faj. Európában hazánkon kívül Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban, Ukrajnában, Oroszországban, Moldovában, Romániában, Bulgáriában és Ausztria határainkhoz közeli területein fészkel. Ázsiában fészkelőterülete egészen Mongóliáig terjed. Fészkelőterülete egybeesik legkedveltebb zsákmányállatainak, az ürgefajok elterjedési területével. A századfordulón szórványosan az ország egész területén költött. Napjainkban a hazai állomány a DunaTisza-közén, a Tiszántúlon, a középhegységekben és azok peremén fészkel. Középhegységeinkben fán és sziklán egyaránt költ. Sík vidéken kedveli az ártéri, illetve a ritkás, tisztásokkal tagolt erdőket, de fészkel teljesen nyílt, illetve extenzíven művelt területeken is. Utóbbi helyeken a revírek elhelyezkedését a korlátozott fészkelési lehetőségek határozzák meg. ÁLLOMÁNYNAGYSÁG Teljes eurázsiai fészkelőterületén az állomány nagysága pontosan nem ismert. Az 1998 augusztusában Dél-Afrikában rendezett Ragadozómadár-védelmi Világkonferencián elhangzott előadások alapján drasztikusan csökkenő ázsiai állománya a következőképpen alakult: Kazahsztán 500 pár, Mongólia 2000 pár, Oroszország cca 3000 pár. Európában a 2000-ben publikált adatok alapján állománya a következőképpen alakul: Ausztriában 5-10 pár, Csehországban 8-12 pár, Szlovákiában 30-40 pár, Horvátországban 10-15 pár, Romániában 2-6 pár, Moldovában 5-7 pár, Oroszországban 120 pár, Bulgáriában 30-40 pár, Törökországban 10-100 pár és Ukrajnában 150- 200 költ. A kíméletlen fészekfosztogatás és más negatív hatások eredményeként a magyarországi állomány az 1970-es évek közepére 25-30 párra csökkent. A védelmi intézkedések hatására növekedett a fészkelőpárok száma, amely 2001-ben már 140 volt.
VÉDELMI HELYZET Hazánkban a kerecsensólyom fokozottan védett faj, eszmei értéke alapján (1 000 000 Ft) a legmagasabb kategóriába tartozik. A magyar Vörös Könyv szerint a közvetlenül veszélyeztetett fajok közé tartozik. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. Európában Magyarország kivételével mindenütt csökken állománya. Ez különös felelősséget ró ránk. ÉLETMÓD Fészkelőterület Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. Középhegységeinkben előszeretettel fészkel sziklákon, azok üregeiben, vagy füves párkányokon, gyakran holló által épített fészekben. Általában a jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló költőhelyeket részesíti előnyben. Sík területen kedveli az egyedül álló fákon lévő, elhagyott parlagisas- vagy rétisas fészkeket, de rendszeresen költ egerészölyv-, héja- vagy varjúfészekben is. Az 1980-es évek elejétől napjainkig a holló állománya jelentős mértékben növekedett, és megtelepedett a síkvidéken húzódó magasfeszültségű oszlopokon. Ehhez az új fészkelési lehetőséghez a kerecsensólyom is alkalmazkodott, és egyre nagyobb számban telepszik meg az ilyen helyeken lévő elhagyott hollófészkekben is. Így olyan tájegységeken is megtelepedett, ahol egyébként a fészkelési lehetőségek korábban számára korlátozottak voltak. Költés A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürkegém és kormorán elhagyott fészkeit foglalja el. Nászrepülésük az időjárás függvényében január végén, február elején kezdődik. A kiválasztott fészek környékén más ragadozómadárral szemben agresszíven viselkednek, esetenként a náluk nagyobb sasokat is elűzik. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, amely 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak. Táplálkozás A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de a galambok fogyasztása is jelentős. Az ürge téli álmot alszik, ezért éves szinten legfontosabb zsákmányállatai a galambok. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkoznak. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak. Az öreg madarak költési időn kívül is összetartanak, párban is vadásznak, előfordul, hogy más ragadozómadaraktól, pl. héjától, vércsétől elveszik zsákmányukat. Vonulás Az öreg madarak egész évben a fészkelőterületen tartózkodnak. Rendkívül hideg időjárás esetén megfelelő táplálkozási lehetőség hiányában nagyobb térségben mozognak. Az elsőéves fiatalok kóborolnak, vonulnak. Egy 1993-ban a Kiskunságban, fészekben gyűrűzött fiókát például még az év októberében Görögországból jeleztek vissza. Egy Heves megyei fészekből kirepült fiatalt Líbiában fogtak be solymászati célra. A kóborlási időszak után a fiatalok a kirepülési helyük közelében telepszenek meg. Így a védelmi intézkedéseknek köszönhetően egy-egy térség állománya növekedhet. VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK Áramütés A kerecsensólyom gyakran ül fel a villanyoszlopokra. A kereszttartóra történő beülés
közben, szárnyukkal érintik a vezetéket és ezáltal áramütés következtében elpusztulnak. Mezőgazdálkodás A kerecsensólyom gyakran költ mezőgazdasági területen vagy annak közelében. A munkagépek zaját, közelségét a fészken ülő sólyom megszokja, ez a madarakat nem zavarja. Veszélyt jelent számára, ha a gépekkel közvetlenül a fészek közelében megállnak vagy gyalogosan célirányosan a fészek felé haladnak, és tartósan ott maradnak. Minél több alkalommal zavarják meg a kotló madarat, annál érzékenyebbé válik a zavarásra, míg végül a fészkét is elhagyja. Esetenként speciális védelmi intézkedés, fészekőrzés szükséges az ilyen helyen fészkelő párok sikeres költése érdekében. Különösen zavaró a légi úton történő műtrágyázás, permetezés. Az alacsonyan szálló repülőgép súlyos zavarást jelent, amit a madarak csak nehezen tudnak elviselni. Erdőgazdálkodás 1991-ben egy a fészkén kotló sólyom alatt kivágták a fát. Ez sajnos valószínűleg nem volt egyedi eset. Szakszerű erdőgazdálkodás esetén azonban lehetséges az előzetes egyeztetés. Nagyobb problémát jelent azonban a fasorok gyérítése, száradékfák termelése, mert ezeket eseti engedéllyel végzik, ezért mire azokról tudomást szerzünk, gyakran már a zavarás miatt a madarak elhagyják fészküket. Éppen ezért különösen nagy jelentősége van a folyamatos állományfelmérésnek, amely adatokat szolgáltat a természetvédelmi és erdészeti hatóság számára a szükséges korlátozások elrendelése érdekében. Illegális kereskedelem Hazánktól nyugatabbra a kerecsensólyom már csak Ausztriában fészkel néhány párban. Az elmúlt évtizedekben a nyugati állatkereskedők és solymászok elsődleges kerecsensólyom-beszerző területe Magyarország volt. Rengeteg tojást, fiókát és vadon fogott példányt csempésztek Nyugat-Európába. A rendszeres fészekőrzések eredményeként ezek az illegális fészekfosztogatások napjainkra megszűntek vagy mértékük minimálisra csökkent, de ismételt megjelenésük veszélye még ma is fennáll. Mérgezés A mezőgazdasági területeken - elsősorban lucernatarlókon - ősszel és télen a kerecsensólymok előszeretettel vadásznak az elszaporodott rágcsálókra. A szakszerűtlenül vagy túlzott mértékben alkalmazott rágcsálóirtószerek potenciális veszélyt jelentenek számukra. Az 1990 utáni évekből nincs tudomásunk bizonyítottan mérgezéstől elpusztult sólyomról. Lelövés 1989 és 2001 között öt kerecsensólyom került kézre lövéstől származó sérüléssel. Ezeken kívül négy lakott fészket szétlőttek, azokban a tojások, fiókák elpusztultak. E kilenc általunk felderített eset alapján feltételezzük, hogy az évente kilőtt madarak, illetve fészkek száma ennél magasabb. A szakszerűtlenül végzett dúvadirtás következtében különösen veszélyeztetettek a varjútelepeken költő párok, mivel a varjúfészkek egy részét rendszeresen illegálisan leverik, szétlövik. VÉDELMI CÉLKITŰZÉS Célunk a jelenlegi állomány megőrzése, az élőhelyi és a szaporodási feltételek biztosítása. Bár a 140 pár kerecsensólyom nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőnek számít, ez a mennyiség még mindig jóval alatta van a lehetséges országos állománynak, ezért további gyakorlati védelmi intézkedésekkel a párok számának növelésére kell törekedni.
FELADATOK Jogi szabályozás A mezőgazdasági területeken egyre gyakrabban megtelepedő párok zavartalan költése érdekében esetenként szükséges a kompenzáció alkalmazása, melyek szabályait ki kell dolgozni. A hazai állomány nemzetközi jelentősége miatt a fokozottan védett státuszt hosszú távon fenn kell tartani. Gyakorlati védelem A középfeszültségű szabad légvezetékek által okozott áramütés veszélyét minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében fel kell deríteni azokat az oszlopokat, amelyekre a madarak előszeretettel rendszeresen felülnek, és ezek szigetelését sürgősen el kell végezni. Különös gondot kell fordítani a fészkelőterület közelében húzódó oszlopok szigetelésére. El kell érni, hogy az újonnan épülő vezetékeknél olyan oszloptípust alkalmazzanak, amely a madarakra nem jelent veszélyt. Ennek érdekében szabványmódosításra van szükség. Addig is, amíg az új szabvány kidolgozásra és bevezetésre kerül, legalább a védett területeken a természetvédelmi hatóságnak elő kell írnia, hogy csak szigetelőpapuccsal ellátott oszlopok telepíthetők. Tovább kell folytatni a veszélyeztetett fészkek őrzését. Ez a gyakorlati védelmi célkitűzéseken kívül lehetőséget kínál a faj jobb megismerésére, illetve arra, hogy az érdeklődők zavarás nélkül szervezetten megtekinthessék a kerecsensólymot. A jövőben is folytatni kell a műfészkek kihelyezését, a már meglévők folyamatos felújítását. Az eddigi vizsgálatok bebizonyították, hogy a sólymok a jó állapotú műfészekben sikeresebben költenek, mint az általuk egyébként előszeretettel választott korhadó - rossz minőségű gallyfészkekben. Fel kell deríteni azokat a magasfeszültségű oszlopokat, amelyek lehetséges fészkelőhelyként számításba jönnek, és azokra fészkelőládákat kell felhelyezni, ezzel növelve a faj potenciális élőhelyét. Gondoskodni kell a síkvidéki területeken lévő - fészkelésre alkalmas - fasorok pótlásáról, folyamatos fenntartásáról. Számba kell venni az ürgekolóniákat és gondoskodni kell hosszú távú fennmaradásukról. Az alkalmas élőhelyeken szükség szerint folytatni kell az ürgetelepítést. Megfelelő felkészítés után gondoskodni kell a sérülten kézre került madarak természetbe történő visszajuttatásáról. Kutatás és monitoring Az MME 1975-ben kezdett védelmi tevékenységével párhuzamosan jelentős mennyiségű adatot sikerült gyűjteni a faj költéséről, táplálkozásáról, viselkedéséről és elterjedéséről. Ezek feldolgozása és publikálása részben megtörtént. A további kutatásoknak elsősorban a veszélyeztető tényezők feltárására és a folyamatos állományfelmérésre kell koncentrálniuk. Nagyon fontos feladat a forgalomban lévő rágcsálók elleni irtószerek mérgező hatásának vizsgálata és a nem kellően szelektívek használatának betiltása. Vizsgálni kell a fiókák pusztulási okait is, melyek kiküszöbölésével esetenként jelentősen csökkenthető lenne azok pusztulása. Tudatformálás és propaganda A kerecsensólyom gyakorlati védelme és annak eredményei jó lehetőséget kínálnak a madár- és természetvédelem népszerűsítésére. Minden lehetőséget fel kell használni arra, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon az egyesület ezzel kapcsolatos tevékenysége és elért eredményei. A nagy nyilvánosság előtti népszerűsítésen kívül fontos szempont, hogy a fészekőrzésben résztvevők saját tevékenységi körükben igen jelentős propagandát fejtsenek ki. Ez annál is inkább fontos, mert legtöbbször vadász- és erdésztanulók vesznek részt ebben a munkában, így ők egész életükben hasznosíthatják az itt szerzett tapasztalatokat. Nagy példányszámú ismertető kiadásával kell segíteni a gyakorlati védelmi tevékenységet és megismertetni az eddigi eredményeket. EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK Az MME a kerecsensólyom védelmére kidolgozott programját a természetvédelmi hatóságokkal szoros együttműködésben kívánja megvalósítani.
Tevékenységünk elsősorban a nem védett területekre koncentrálódik. A védett területeken szükség szerint segítjük az állami természetvédelmi munkát. A védelem célkitűzései csak úgy valósíthatók meg, ha az adott területen tevékenykedő gazdálkodókkal, földtulajdonosokkal jó kapcsolat alakul ki. Ennek érdekében a MME keresi az együttműködés lehetőségét a mező- és erdőgazdálkodókkal, vadászokkal, szükség esetén az önkormányzatokkal is. Különösen fontos az áramszolgáltatókkal való napi kapcsolat kiépítése, mert segítségük nélkül az oszlopok szigetelése és a műfészkek kihelyezése megvalósíthatatlan. Az áramszolgáltatásban dolgozó szakembereken túl a tervezőkkel is együtt kell működni az új szabvány kidolgozása érdekében. IRODALOM Bagyura, J. - Gróf, S. (1998): Kerecsensólymok (Falco cherrug) szabadonengedése vadröptetéssel egy esettanulmány kapcsán. Aquila. 103-104. 17-40. p. Bagyura, J. - Haraszthy, L. - Szitta, T. (1994): Methods and Results of Saker Falcon Falco cherrug Management and Conservation in Hungary. Meyburg, B.-U. - R. D. Chancellor eds. Raptors Conservation Today WWGBP/The Pica Press 391.-395 p. Bagyura, J. - Haraszthy, L. - Szitta, T. (1994): Feeding Biology of the Saker Falcon Falco cherrug in Hungary. Meyburg, B-U.- R. D. Chancellor eds. Raptors Conservation Today WWGHP/The Pica Press 397-401. p. Baumgart,W.- Gamauf, A. - Bagyura, J. - Haraszthy, L.- Chavko, J. - Pekló,A. (1992): Biologie und Status des Sackerfalken im Osteuropa. Greifvögel und Falknerei, 10-17. p. Baumgart, W. - Haraszthy, L.(1997) : Saker Falcon In: The BBCC Atlas of European Breeding Birds Their Distribution and Abundance ed. W J M Hagemeijer and M J Blair T& A D Poyer LONDON Haraszthy, L. (1993) Gyakorlati ragadozómadár védelem. MME Könyvtára, 5 158. pp. Haraszthy, L.-Bagyura, J. ( 1993) Ragadozómadár-védelem az elmúlt 100 évben Magyarországon. Aquila 100. 105-121 p. Sipos, L. - Orbán, Z. (1988) Kerecsenfiókát (Falco cherrug) zsákmányoló héja (Accipiter gentilis). Mad. Táj., 1988. Jan.-dec. 19. p.