Van kezünkben minden jó...
2008. július szerda
30.
58. szá m
Tesód Vessük bele
eljött?
magunkat!
Impresszum
Főszerk: Zsibi Főnök kedvence: Iván Fotók: Ater, Iván, fotós csajok és srácok Korrektor: személyét gondosan titkoljuk
Vivi
K N 2 0 0 8
2
Folyamatosan mosogatok A nagy Er-interjú
Valljuk be, azért nagyon izgat mindenkit az a rejtelmes történet az óriásplakáttal és azzal a büfés blokknyomtatóval. És azok a kompromittáló felvételek, amelyekre 2002-ben bukkant rá. Én a titok nyitjára nagyon egyszerűen jöttem rá… Íme… KN: Mióta táborozol? ErDávid: Először 2001-ben voltam a zsámbéki táborban, és azóta a nyári szünetem nagy részét itt töltöm a táborban – kivéve a 2005-ös évet. KN: Ebből hány éve vagy tanár? Er: Ez már a második évem tanárként. KN: Milyen kapcsolatban vagy a többi médiatanárral? Er: HáDáviddal kizárólag munkakapcsolatban, Ivánnal a fenntartásaim ellenére összejárnék évközben is, de sajnos ő erőlteti velem szemben a kizárólagos munkakapcsolatot. KN: Melyikükkel jössz ki a legjobban? Er: Gerendás Dórival, de néha Zsibit is bírom. De az a Paksi Zoli… KN: Mi a legemlékezetesebb pillanat, ami itt a táborban történt veled? Er: Ezt inkább nem mondom meg. KN: Hogyan értékeled a saját munkádat a táboron belül? Er: Nagyon fontos nekem a médiaszekció, de szívesen, sőt szívem szerint mindig segítenék a mókusoknak a teendőik elvégzésében, de sajnos erre kevés az időm. Ám még így is folyamatosan a konyhában látnak mosogatni, vagy a reggelinél segédkezem, esetleg
Nem érdekel, még 1000 tányért elmosogatok!
igaza, és a démonok tényleg léteznek, vagy egyszerűen kezd visszaesni. A másik verzió, nem mondom el, de az is nagyon kemény lesz, ott is lesz egy nagy csavar a végén. Ennek is két befejezése lesz, és nagyon át kell majd gondolni, hogy mire szavazol. Egyébként ez az első könyvem, amit betiltottak: a Debreceni Református Kollégium tanulóinak nem szabad olvasniuk. Egyébként nagyon büszke vagyok arra, hogy betiltották a könyvemet, ennél jobb reklám nincs: most az egész iskola ezt bújja. A Gergő-sorozat első részét már kiadták németül. A 9… 8…7…-tel kapcsolatban vannak ilyen tervek? Tavaly voltunk a Bolognában, egy könyvfesztiválon, tulajdonképpen a világ gyerekkönyveseinek találkozóján, ahol a 9… 8… 7…-et reklámoztuk. A kiadók azonnal ráharaptak. Igaz, csak a borítót látták, illetve a részletes angol szinopszist olvashatták, de iszonyatosan tetszett a kiadóknak, hogy két befejezése van a történetnek, illetve az, hogy beleírtuk az angol anyagba, hogy minden országra hajlandó vagyok átírni a könyvet. Tehát, ha például Franciaországban játszódik a történet, akkor fogom Párizs térképét, és átírom a helyszíneket, illetve a neveket is franciásítom. Ez azért tetszett a kiadóknak, mert külföldi könyvet kiadni nagyon kockázatos, ugyanis a külföldi olvasók is sznobok. Ha egy német gyerek a kezébe veszi a könyvet, és azt látja a borítón, hogy Budapest, akkor azt gondolja, hogy „Á, hülye keletiek!”, és nem olvassa el. Azóta Kanadából, Japánból, Dániából, Franciaországból és Angliából is komolyan érdeklődtek a könyv iránt.
Az interjú folytatása a holnap esti számban jelenik meg.
K N 2 0 0 8 15
2 0 0 8
Esztella
K N
Visszaszámlálás
A nagy Böszörményi-interjú vol 1.0
Nem tábor a tábor, ha nem látogat le Böszörményi Gyula, a Gergő-regények szerzője. A tavalyihoz hasonlóan most is az Írótanoda diákjai látták vendégül az írót, aki ősszel megjelent regényéről, a 9… 8… 7…-ről mesélt. Röviden mi a 9… 8… 7… története? A 9… 8… 7… egy lányról szól, aki egy olyan alternatív Budapesten él, ahol mindenki látja a démonokat. Minden emberben, főleg a 20 éven felüliekben, lakik egy démon. A történet különlegessége, hogy két befejezése van. Az egyik befejezés azt állítja, hogy a démonok tényleg léteznek, ez a valóság. A másik befejezésben viszont az derül ki, hogy az egészet egy skizofrén lány fantáziálta, aki kórházba kerül, és végül meggyógyítják. Lesz a történetnek folytatása? Igen, lesz, 6... 5... 4... címen. Lehetett szavazni, hogy melyik szálon haladjon tovább a történet. Rengeteg szavazat érkezett, a nyerő
végül Lilith lett, tehát a démonos változat. Ez várható volt egyébként, mert Lilire, azaz a beteg lányra azok szavaztak csak, akik el tudták engedni a fantáziájukat. Nagyon sokan azt írták, hogy “ugyan már, mi lehetne érdekes a beteg lány történetében”. Pedig az még izgalmasabb lett volna – most már elárulhatom, hiszen két héten belül elkezdem írni a következő részt, és nem valószínű, hogy ez alatt az idő alatt megfordul a szavazás állása –, mert akkor úgy folytattam volna, hogy Lili valóban meggyógyult, és elkezd gyógyítani olyanokat, akik még mindig látják a démonokat. Egy idő után nem lett volna egyértelmű, mi az igazság: a lányt kigyógyították, de tévesen, mert neki volt
14 Büszke vagyok rá, hogy betiltották a könyvem!
„
a Hangárban takarítok. Szívemen viselem a közösségi programokon való részvételt, például mindig lelkesen veszek részt a tanári mítingen és az esti eseményeken. KN: Hogyha nem Aterral laknál együtt, akkor kivel osztanád meg a szobádat? Er: Csak a csajom meg ne tudja… KN: Mikor éppen nem a médiateremben sürgölődsz, és nem a mókusok helyett végzed teendőiket, akkor mivel töltöd az idődet? Er: A Navarrával ráparkolok Bubue „kocsijára”, esetleg megjavítok ezt-azt, illetve kisBencét készítem fel az életre, gondolok itt most arra, hogy hogyan kell udvariasan all-inclusive ellátást biztosítania nekem az ő büfészámlájáról. KN: Azt hallottam, hogy szélsőséges Mac -rajongó vagy. Er: Igen. KN: Táborban mik a kedvenc tárgyaid? Er: Imádom a büfés blokknyomtatót (lásd a 2 m 30 cm hosszú szalagképet a büfépolcon), illetve úgy általában az összes nyomtatót (lásd a 75%-os életnagyságú plakátképünket a Hangár végében). KN: Honnan jött az ötlet az óriásplakáthoz? Er: Fiatal korunkban Zsibi, Iván és Én nagyon imádtuk a Bravo és a Popcorn magazinokat, amikből a sikeres fiúbandák posztereit mániákus szorgalommal gyűjtöttük. Magunkról is akartunk egy hasonlót, és tudod, a nyomtató és a fáradtság közösen Nagy Úr. KN: HáDávid miért nem szerepelt a plakáton? Er: Ő nem volt akkora rajongója a fentebb említett médiumoknak. KN: Mi volt a legdurvább élményed táborozóként?
Er: Ez a 2002-es táborban, Tatán történt... Stücki már akkor is a fél háztartást lehozta a táborba. Köztük a kameráját is, amelyen elég kompromittáló felvételeket találtunk róla (törölhetetlenül a memóriában). KN: Milyen, hogy Almási Bence egész nap melletted van? Er: Remek! Most is a hangfalakat pakolja helyettem…
K N 2 0 0 8 3 Egy 600 wattos erősítőt kapcsolt be a tanári meeting kellős közepén a mobiltelefonjával.
2 0 0 8
4
gyerek és Esztók
Mikor már úgy tűnt, talán reménytelen, jött Eszter, és vezetőre találtak az ifjú tábori jonatánosok. De mi is ez az irodalom-dolog itt táborban? Jön Eszter, és mindent elmagyaráz…
Das Büfe ist das eine Zentrum im Camp, immer wenn ich da ankomme, sind die Reihen gerammelt voll. Die alten Camper haben sich schon an die kleinen pizzaförmigen Sandwiches, an die zwei dl Flaschen Cola, Fanta, Cappy in den Kühlschränken und an alles andere gewöhnt, aber als ich die Suppen aus der Tüte gesehen habe, die nur fünf Forint kosten, musste ich lachen (die diesen Sommer erst auf den Markt gekommen sind). Wegen ihrer Preise und ihrer Qualität musste ich schmunzeln, aber als ich die erste Tasse verschlürft habe, hat es mir sehr gut geschmeckt. Seitdem trinke ich sie täglich morgens und mittags (mein Favorit ist die Hühnercremesuppe). Die Verkäufer sind sehr nett und hilfsbereit, und sie sehen dazu auch noch gut aus. Im Lager befindet sich nicht nur die Ware, die verkauft wird, sondern auch die Pistolen, die wir in der Wasserschlacht benutzen. Gut ist noch, dass unsere Namenskarten gleichzeitig auch unsere Bankkarten sind, mit denen wir bezahlen können. Stellt euch vor, wie es wäre, wenn wir mit Geld bezahlen müssten: warten, bis alle ihr Kleingeld ausgraben und dann das Rückgeld bekommen würden… es würde eine Ewigkeit dauern. So ist es auch sicherer und – obwohl die Schlange lang ist – ist es schneller so. Also: schöne, nette Büfemädchen, Bankkarte und gute Suppen… Brauchen wir noch mehr?
„
Die Verkäufer sind sehr nett und hilfsbereit, und sie sehen dazu auch noch gut aus.
Hogyan kerültél ide, a táborba? Finy Petrán keresztül értesültem a táborról, akivel együtt jártam írószemináriumra, Bódis Krisztához. Beugrottam egy beugró helyett: Petra ebben az évben nem tudott jönni, és végül Andi sem, aki helyettesítette volna, úgyhogy én vagyok itt. Milyenek az első benyomásaid? Nagyon féltem, milyen lesz, mikor hirtelen idejön háromszáz gyerek, igazából jobban megszeppentem, mint ők. De a tanárok és a mókusok szinte azonnal befogadtak, és aztán jól aklimatizálódtam. Milyen a csoportod? Négyen vannak, három 11 és egy 14 éves. Ebből ketten szeretnének írók lenni. Kicsit aggódtam, hogyan fogunk tanulni, de nagyon ügyesen megoldották a feladatokat. Mivel fogalakoztok az órákon? Ma trambulinoztunk és asszociációs játékot játszottunk, illetve a gyerekek felolvasták, amit magukkal hoztak. Például az egyik kislány, Zsófi, már írt egy 140 oldalas regényt, és annak olvasta fel az első oldalát. A végén ők könyörögtek házi feladatért, úgyhogy az as�szociációs játék szavaiból kiválasztottunk tizet, és azzal kell történetet írniuk. Ezek között szerepel az APEH és a capoeira is.
Esztella
Dodó
K N
300
Die Geheimnisse des Büfes’
Mi a célod, mit szeretnél megtanítani a gyerekeknek? Azt szeretném, hogy fejlődjön a kreativitásuk, és nyitottabbak legyenek a világ dolgaira. A hét további részében milyen feladatokat tervezel? Szeretném bevinni a gyerekeket a laktanyákba, felfedező játékra, lehet, hogy meglátogatunk egy tanyát, ahol egy fafaragó lakik, és lesznek vendégeink is: Kukorelly Endre, Böszörményi Gyula és Rozs Tamás. Igazából a gyerekektől is függ, mit fogunk csinálni, még én sem tudom pontosan, mert csak ma ismertem meg őket. Van olyan tervetek, hogy a táborban született műveket a táborlakóknak is bemutatjátok? Igen, Zsibivel már megbeszéltem, hogy lesz egy melléklet az újságban a gyerekek írásaiból. Mit üzennél a táborlakóknak? Azt, hogy ha kíváncsiak önmagukra, írjanak naplót. Sokat lehet belőle tanulni.
K N 2 0 0 8 13
2 0 0 8
12
Gergő
Csapatverseny Harry Potter-módra, hagymával
A pólószínek és a csapatgyűlések után, este már a csapatok összemérhették erejüket egymással. Alulértékelt csapatnevek és a nemes küzdelem. Tudósítás.
A tegnap esti program az indulók felolvasásával kezdődött. Miután minden csapatnak alulértékelték a csapatnevét, az indulóját és a seprűjét, kezdődhetett a verseny. Nagyjából negyed nyolctól háromnegyed tízig, tehát jó másfél óra állt minden csapat rendelkezésére, hogy minél többet teljesítsen az állomások közül. Ezek az állomások a trambulinoknál, a Hangárban és a két ház között voltak. A mi csapatunk először a trambulinokhoz ment. Az itteni állomások: jósda, varázsfotó, pingpong, hullahopp. A jósdában állításokat mondott a jós, és akikre igazak voltak, azoknak helyet kellett cserélniük. Az utolsó két ember, aki leült, kiesett. A varázsfotónál az embereknek kellett beállni úgy, mintha az egy fotó lenne. A pingpong elnevezésű állomásnál először ugrálni kellett, mint egy pingponglabda, majd egy kis gumilabdát átadni, ami az emberek álla és a nyaka közé volt szorítva, és a másiknak ugyanígy átvenni, majd két ember homloka közé szorított labdával megkerülni egy trambulint. Az itteni
utolsó állomás a hullahopp volt, ahol egy kört kellett alkotni, és a kör két szemközti pontjára kihelyezett hullahoppkarikát felcserélni minél gyorsabban, de közben nem lehetett egymás kezét elengedni. A két ház közti állomások: az egyiknél öt embernek bekötötték a szemét, öt ember beállt valamilyen testhelyzetbe, és a mögötte álló emberből a bekötött szeműnek ugyanolyan „szobrot kellett faragnia”. A másik itteni állomáson valamiféle „varázsigét” mondani és táncolni kellett. A harmadik állomáson két csoportra osztottak, és azt az érzelmet kellett kimutatni a másik csoport iránt, amit mondtak nekünk. A harmadik rész a Hangárban volt: jégkirályfi, hahota, csiga. A hahotánál nevetni kellett, a jégkirályfi igazából fogócska volt. A következő állomáson egy csigát kellett formázni, és a „Csiga-biga, gyere ki!” című gyerekdalt kellett elénekelni más stílusban. A verseny végére többeknek elment a hangja. A program után mindenki ment a szobájába, hogy a következő napra fel tudjon készülni.
Kell ennél több? A büfé rejtelmei A táborban a büfé a Hangárban az egyik központnak mondható, mivel akárhányszor csak odamegyek, mindig tömött sor, vagy inkább csak tömegnyomor van. A régi táborozók számára már szinte megszokottak a pizza alakú szendvicsek, a kétdecis üveges kólákkal,fantákkal,cappykkel megrakott hűtők és egyebek. Bár, mondjuk, a mindössze ötforintos instant leveseket látván (csak ezen a nyáron kerültek a polcokra) még én is elmosolyodtam. Az áruktól és az első ránézésre keltett minőségérzetüktől eleinte csak magamban röhögtem, de amikor egyszer lehajtottam egy bögrével kedden reggel, nagyon megízlett. Azóta már elég gyakran iszogatom őket (a csirkekrémes
Dodó
K N
Varázsseprűk száguldanak
lett a kedvencem), leginkább reggel és délben. Az eladók kedvesek, segítőkészek, és van köztük csinos is. Egyébként a büfé raktárában nem csak az eladásra kínált áruk sorakoznak, hanem az esetleges vízpisztolyos lövöldözésekre is felkészített stukkerek is. Az is nagyon jó, hogy a névkártyánk egyben a bankkártyánk is, amiről fizethetünk. Képzeljétek el, milyen lenne, ha pénzzel kellene fizetni, megvárni, míg mindenki előkotorja az aprót, meg amíg visszakapja a visszajárót. Így biztonságosabb is, és – bár nagy a sor – azért még mindig sokkal gyorsabb így. Büfé, vagyis: csinos és kedves büféslányok, bankkártya és jófajta levesek… Kell ennél több?
K N 2 0 0 8 5
2 0 0 8
6
Dóri
Portré
Újdonsült, és egyben kedvenc írótársam. Három szóval lehetne jellemezni: film, ErDávid és HáDávid. A médiás bagázs jeles tagja, Iván titkárnője és mindenki Vivije. A haja színe vörös, a szeme barna. Kedvenc étele a spagetti, imádja a Dávidokat és az olívabogyót. Az X-Akták nagy rajongója, beceneve Fox – Mulder után. Szeret órák hosszat zuhanyozni és éjnek idején telefonnal képeket küldözgetni. Veszélyes fegyvere a fényképezőgépe. Elég könnyű dolgokról meggyőzni. (Mondjuk, nem feltétlenül arra gondolok, amikor az újságírás előnyeiről próbáltam, mert arról nehéz volt.) Viszont egy nap fáradságos rábeszélés és győzködés után immár a médiaszekció újságíró tagjaként üdvözölhetjük. Idén velem együtt az első két turnusban is jelen volt, szokásához híven a filmezést választotta, s művelte két héten keresztül. Mi is a médián ismerkedtünk össze, bár – azt hiszem – tavalyról futólag már ismertük egymást. Egyik fontos tulajdonsága: odavan a csapatversenyekért. Sőt, egyszerűen imádja őket. Esténként – minden tiltakozásom és lebeszélési kísérletem ellenére – fogja a csapatpólóját, majd engedelmesen levonul a két épület közé vagy a Hangárba. Igyekszik engem is lecsalogatni, annak ellenére, hogy maga is tudja, nem szokásom részt venni az esti programokon. Alkalmasint, ha nem mutatnék elég lelkesedést a dolog iránt, alatto-
Mókus Ausztriából
Igi
K N
Dávidok és olívabogyó
Interjú TSZ Viktorral
A mindenki által szeretett T. SZ. Viktor ugyancsak, mint mi, táborozóként kezdte a PEOPLE TEAM-tábor megismerését, majd jóval később eljutott a mókus-szintre, ahol most van. Viktor, aki Ausztriában született, a magyar mellett rendelkezik felsőfokú angol-, német- és osztráktudással is. KN.: Milyen az élet Ausztriában? T.SZ.Viktor: Hát... hogy mondjam… ott születtem 20 évvel ezelőtt, nagyon szép hely, de túl sokat nem tudok mesélni róla. KN.: És szerinted hol jobb lenni? Otthon, vagy itt, Magyarországon? T.SZ.: Ezt most így nehéz elmondani, mert Ausztriában csak dolgozom és egyetemre já-
Partiarc – Kibírja-e a két hetet az újdonsült jóbarát? – ez itt a kérdés... mos módon, csikizéssel indulásra sarkall. Ez a módszere általában hatásos – sajnos. Egy másik kedvenc, bár számunkra kevésbé szórakoztató elfoglaltsága, hogy kompromittáló képeket készít rólunk a csapatversenyek alatt. Miután teljes mértékben tesztelte a türelmünket, és a retinánkat is kiégette, jóízűeket nevetgél a fotókon. Miután megfenyegettük, és ő nagylelkűen kitörölte a csodás képeket, előrelátóan eldugja a fényképezőgépét. Ne szaporítsuk tovább a szót: úgy gondolom, teljes mértékben kijelenthetjük, idén jó barátsággá mélyült a kapcsolatunk Vivivel, s remélem, ez így is marad a tábor végéig, feltéve, hogy képes lesz két hétig elviselni a bolondságainkat.
rok, itt meg csak a nyári vakációmat töltöm. KN: Mi a munkád Ausztriában? T.SZ.: Jelenleg vegyészmérnök vagyok, ezenkívül az egyetemen hajtok a diplomám megszerzéséért, mindemellett dolgozom még egy vérmintalaborban, hogy a diplomához legyen anyagom, és még egy konzolújságnál is melózom, mint kritikus. KN.: Külföldön hogyan szereztél tudomást a táborról? T.SZ.: Az egész úgy kezdődött, hogy a nővérem elég sokat járt ebbe a táborba előttem. Akkor még nem volt annyira híres a People Team, de sok jót mesélt az itt töltött idejéről, és utána én is elkezdtem járni ide egyre gyakrabban. KN.: Körülbelül hány éve mókuskodsz itt a PT-ben? T.SZ.: Ezt már pontosan meg tudom mondani, de kábé négy éve vagyok a táborban, mint mókus. KN.: Esetleg van olyan tanár vagy mókus, akivel nem vagy jóban? T.SZ.: Az igazat megvallva, nincs. Van, akivel jobban megértjük egymást, van, akivel nem annyira, de konkrétan nem vagyok rosszban senkivel. KN.: És milyen a viszonyod a gyerekekkel? T.SZ.: A legtöbb gyerekkel nagyon jóban vagyok. Ugyan altatásnál megesik néha egykét heves szóváltás, de – mindent összevetve – jól kijövök velük.
K N 2 0 0 8 11
2 0 0 8
10
Rizibizi
Délutáni kavarodás Capoeira a varázslat bűvöletében
Háromkor hatalmas tömeg gyűlt össze a trambulinoknál, mivel Capoeira bemutatót láthattunk egy csoport előadásában. A capoeira egy brazil harcművészeti játék, amit a XVI. században a rabszolgák alakítottak ki. Kézen vagy fejen állva, közel a földhöz művelik, és mindig zenére. A zene a capoeira szerves része, meghatározza a játék ritmusát és stílusát. A ritmus a nagyon lassútól a nagyon gyorsig terjed. A játéknak nem az a célja, hogy egymást elpusztítsák, inkább csak imitálják egymás elgáncsolását. A capoeira rúgásokkal és lábsöprésekkel támad. Fél órán át tartott a műsor, és mindkét stílusirányzatot bemutatták. Az egyiket, a lassúbbat, a hagyományok és a rítusok tiszteletben tartása jellemzi, a másik a Regional, ami folyamatos, akrobatikus mozgásokkal teli tánc. Itt a táborban megjelent capoeirások szerintem nagyon jól mozogtak és látványos műsort adtak elő. A program után rögtön a csapatbeosztás következett. A csapatok hamar összeismerkedtek, szűk félóra alatt – különböző játékok segítségével. Mikor az ismerkedés megtörtént, elmentünk, hogy megkapjuk a csapatpólónkat. Mind a tizenkét csapatból húzott egy ember egy színt. A színek a türkizkéktől a rózsaszínen és a pirosan át a padlizsánig pompáztak. Mikor már mindenki belebújt színes pólójába, elkezdődött a névválasztás és a csapatot bemutató táncos-szöveges produkció létrehozása. Később minden
Zsófi
K N
Meggylány vs. Miért jobb a média, mint a német? Iván és Zsibi
Ez nehéz kérdés. Nincsenek nagy különbségek, de az öt fő dolgot azért most számba veszem. Szembeszállhat-e a média Meggylánnyal és a német nyelvvel?
egyes csapat kapott egy-egy seprűt, amit saját kreatív ötleteik szerint átalakíthattak. Vacsora után a Varázslat Bűvöletében című pontszerző verseny jött. 12 állomás, elszórva a tábor különböző helyszínein, és mindenhol más-más mókás, vicces, esetleg megalázó feladat várt ránk. Ezzel az összes csapat tíz körül végzett. Senki nem gondolná, hogy ezek után mi is jöhetne! A Tollasbál! Ha nem tudod, mi az, most megtudod. A Tollasbál az a takarodó... Nagyon kreatív. Szóval mindenki felment a szobájába, és elcsendesült.
Először: a média egy király dolog, akár a filmezésről, akár az újságírásról van szó. Mindkettőben kicsit „én” lehetek, a filmben az ötletem, a saját szemszögem van benne, míg az újságírásban egyértelműen én vagyok, én írok a saját stílusomban. A németben csak tanulunk, beszélgetünk, és persze ott is elmondhatom, hogy ki vagyok, de hát kinek van kedve németül annyit beszélni – nyáron? Másodszor: amit németen tanulok, azt csak én látom, milyen király, mennyire hasznos, hogy milyen okos is vagyok. Ezzel ellentétben az újságot mindenki olvassa, a vetítést mindenki látja. Harmadszor: azért mégis csak ott a médiaterem. Ha kész vagyok, vagy ügyes vagyok, és nem bukom le, tudok egy kicsit netezni, ami nem egy utolsó dolog. Megnézem a leveleimet és beszélgetek kicsit msn-en. Ráadásul itt van Zsibi, Iván, ErDávid és még sokan, akik értékes információkkal látnak el, akár újságszerkesztéssel, vágással kapcsolatban, akár az óriás tintahalak életéről. Élmény velük dolgozni.
Negyedszer: a médiás diákok jó arcok (ErDávid hobbitja nem számít). Például, ha a Massimot megkéred, percek alatt megtanít vágni, Esztella segít írni, sokkal könnyebb így beilleszkedni. A németen is vannak kedves emberek, de ők sajnos nem tudnak többet, mint én, ha valamilyen feladatot kapunk, ők se tudják jobban megoldani, nem tudnak segíteni. Ötödször pedig: egyszerűen nagyon jó a hangulat, élvezi az ember, hogy itt lehet. Németen csak hárman voltunk, és szerintem ez egy kicsit kevés, de itt a médián tíz, tizenkét ember mindig melletted van. Azért a német védelmében felhoznám azt a tényt, hogy Meggylányt kellemesebb élmény egész délelőtt nézni, mint Ivánt vagy Zsibit. Persze vannak még ennél rosszabb alternatívák, mint például a Gnom. Hagyjuk is... Mindenesetre elég nyitott vagyok, mindent kipróbálok, és nagyon sok fajta dolog tetszik, ezért igazán nem tudok különbséget tenni. De most mégis, mert hát a média egy kicsit azért csak jobb, mint a német.
K N 2 0 0 8 7
2 0 0 8
8
Artúrió
Interjú Hildával
KN: Hol tanulta az NG-s dolgokat? Hilda: Igazából, ugye, én tanítónő vagyok, és német szakot végeztem, de mindig nagyon érdekeltek ezek a természettudományos dolgok, meg ez az egész világ, meg a csillagok, ezért én nagyon örülök, hogy ez a csillagászattal van összekötve. KN: Mi történik az órán? H: Mi most térképészetet tanultunk épp, mert én nagyon szeretek túrázni, és egy kis önzőség is van a dologban: szóval szeretek túrázni, és meg akartam a gyerekeknek a térképet tanítani. Kincskeresést is játszottunk: el kell dugni valamit, és térkép alapján megtalálni. Nagyon sok előadó jön hozzánk, tehát nagyon színes lesz a program,
Ahol nincs béna zene
„Barátkozzunk” lányokkal! A vasárnap esti diszkó nagyon jó volt, mindenkinek jutott a bugiból. Mindenkinek jólesik egy kis (vagy nagy) esti diszkó, egy kis felfrissülés. A People Team-táborban szinte minden este jut egy jó riszálás a fiataloknak. De hát mi lenne a tábor takarodóba nyúló, diszkómentes csapatverseny nélkül? Egy nagy semmi. Mert, mint tudjuk, a PT-tábor nem csak a diszkóról szól, de hát a diszkó is fontos. Csomó klassz zene van, amikre lehet
Mount Everest, a világ legmagasabb csúcsa: 8848 m illetve már most is az. A csillagászoktól kezdve a zoológusokon át sokan jöttek hozzánk. Biztos más gyerekeknek is érdekes lenne. KN: Milyen dolgokat tesznek az állatokkal? H: Gondoltam arra, hogy legyen állatgyűjtés, például bogarakkal, de nem akarom őket megölni! Csak befogjuk, megvizsgáljuk, és szabadon engedjük őket. KN: Sokat tanulnak a gyerekek? H: Igen, nagyon sok új dolgot megismernek. KN: Mi a hobbid? H: A szenvedélyem a hegymászás! KN: Tehát a túrázás? H: Nem, a túrázás Magyarországon van, a hegymászás az tényleg igazi nagy hegyeken! Például a Himalájában is mászom, tehát tényleg magasabb hegyeken.
breakelni, lehet hip-hop-ot járni, vagy lehet csak riszálni is. A tánc nem csak a testünket frissíti fel, hanem a lelkünket is, és még ezen kívül nagyon jó sport is. Sőt, a diszkóban még ismerkedni is lehet, vagy barátkozni (csajozni). Ezen kívül még az is szerencse, hogy pont a „táncparkett” mellett van a büfé, így bármikor odamehetünk, csak felmutatjuk a PT-kártyát, és máris a kezünkben a friss üdítő. És még jobban feldobja a hangulatot az, hogy van füstgép (tavaly lézer
Marci
K N
Aki megmászott minden hegyet
Ma este partizunk
is volt!), fények és diszkógömb. De térjünk vissza a zenére. Van techno, hip-hop, pop, rap, rock és mindenfajta könnyűzene. És természetesen sehonnan se hiányozhat egykét Tankcsapda-szám sem. A People Team-es diszkóban minden van, csak béna szám nincs! Kanyarodjunk vissza az ismerkedéshez. Érdemes ismerkedni, mert a táborban nagyon szép csajok vannak. Már biztos van egy-két fiú, aki ismerkedik. Ami nem árt, mert az embernek nem olyan jó, ha csak fiú barátai vannak.
K N 2 0 0 8 9
