Verseny a szomszédban A március utolsó és április első napjaiban megrendezett ifjúsági nemzetközi gépíróversenyre versenyzőként ketten kaptunk meghívást. Nagyon örültünk, ugyanis még soha nem jártunk nyugati szomszédunk fővárosában és hatalmas megtiszteltetésként éltük meg, hogy hazánkból mi kaptuk a lehetőséget. Sokat gyakorolva, nagy izgalommal vártuk a részvételt! Házigazdáink – Marlis és Leo Kulb – rendkívül kedvesen fogadtak minket. Az immár 34. alkalommal megrendezett verseny megnyitó ünnepségén megismerkedtünk a többi ország – Ausztria, Belgium, Németország – résztvevőivel (a szintén meghívást kapott Hollandiából sajnos nem érkeztek vendégek). Ezután a város egyik éttermében, a bécsi konyha remekei mellett folytatódott az este. Másnap a verseny előtti feszültséget oldotta a (számunkra furcsa módon még a verseny előtt lebonyolított) szabadidős program, amelynek során egy DNS-laborba látogattunk. Igazán érdekes volt bepillantani az ottani munkába! A növények felépítésének tanulmányozása után, a program zárásaként mindannyian „elkészíthettük” a saját DNS-ünket, amelyet aztán kis fiolában haza is hozhattunk! A munka jó része ezután jött, hiszen az ebédet követően kezdődött a megmérettetés! Idén – újításként – két db 10 perces másolás volt a feladat (az egyiket anyanyelven, a másikat angol nyelven kellett írni, papírról, enterhasználat nélkül). Hibánként az anyanyelvűben 50, míg az angol nyelvűben 25 leütést vontak le. Már a gyakorlás ideje alatt nagyon izgultunk! A helyi trénerünk (a német Patrick Sahm) ugyan próbálta oldani a feszültséget mindenféle vicces feladattal (pl. „kétkezes írással”, amikor ketten ültünk egy billentyűzetnél, vagy az ún. „akasztófajátékkal”, amikor minden hibával közelebb került a táblára rajzolt kis figura az akasztófához; bizony elég sokat hibáztak a versenyzők a gyakorláson, mert előfordult, hogy csak mintegy fél percig élt a kis bábu...). Továbbá – a hibátlan munkákért – különböző édességeket is kaphattunk, de mégis csak az járt a fejünkben, hogy jól sikerüljön a verseny, ne rontsuk el, ne hibázzunk túl sokat, s tudjunk legalább olyan teljesítményt nyújtani, mint az itthoni gyakorlások alkalmával vagy az iskolában tanórán! A verseny kezdetén aztán azért izgultunk, hogy – egyáltalán – megértsük, hogyan indítják a 10 perceseket (hiába mondta el kísérőnk is többször az „Achtung, fertig, los!” vezényszavakat, ott és akkor nem igazán tudtunk koncentrálni)… A verseny után parlamenti látogatáson vettünk részt. Az épület nagyon szép kívül-belül, igazán élveztük az idegenvezetést is (amely német és angol nyelven zajlott). Az igen gazdag programok keretében még aznap este a csodaszép Wiener Konzerthaus-ban Angelo Branduardi koncertjét hallhattuk, amely gyönyörű, felejthetetlen élményt nyújtott! Branduardi úr szerezte a „Legyetek jók, ha tudtok” c. film zenéjét, s egy epizódszerep erejéig ő maga is szerepelt a filmben. Nagy szerencsénkre európai koncertkörútja során Bécsben éppen akkor tartott előadást, amikor ott jártunk! A zene rendkívüli volt, a közönség óriási tapsviharral jutalmazva, alig akarta leengedni a művész urat a színpadról! A többi napon a Práterbe és Schönbrunn-ba látogattunk, illetve a belváros látnivalóival ismerkedtünk. A Práter egyik éttermében fogadott minket egy városházi képviselő is. A vidámparkban nagyon tetszett a világhírű óriáskerék, amelyről a ragyogó időben a város rendkívüli panorámája tárult elénk! Schönbrunn-ban a lenyűgöző kertben sétáltunk (jó nagy séta volt!). Annak ellenére, hogy még nem nyílt ki túl sok virág (így nagy sajnálatunkra a rózsák sem), igazán fantasztikus látványt nyújtott a hatalmas terület! A „sportolás” után az egyik árnyas kerthelyiségben pihentünk meg, s
a fagylaltozás közben is csak ámultunk a kastély és parkjának szépségén! Ezután a kastély előtt megrendezett húsvéti vásárban is elvegyültünk kicsit. A belvárosban pedig többek között a Stephansdom, a Városháza, a Burgtheater, a Karlskirche épületeire csodálkozhattunk rá. Az eredményhirdetésen nagyon izgultunk, hiszen úgy éreztük, hogy nem igazán sikerültek jól a munkáink! Aztán kellemes meglepetések értek minket! Egyéni versenyben anyanyelvű másolásban Juhász Petra 6., Papp Renáta 8. helyezést ért el, a magyar nyelvű csapatversenyben a 4. helyet hoztuk el. Angol nyelvű másolásban Renáta 6. helyen, Petra pedig az igen előkelő 2. helyen végzett! Itt a csapatversenyben is elhoztuk az ezüstöt jelentő 2. helyet! Az összesített csapatversenyben a 4. helyet sikerült megszereznünk. Egyéni összetettben pedig Renáta a 7., Petra az 5. helyen végzett. Ezen szép eredmények elérésében Kissné Álmosdi Márta tanárnő munkájára és segítségére is nagy szükségünk volt. Ezt ezúton is köszönjük Neki! Az eredményhirdetést követően egy palacsintákra specializálódott étteremben zártuk a napot, ahol – az igen finom ételek, palacsinták mellett – szintén kellemes hangulatban telt az idő. Itt is – ahogyan egyébként a többi napon/programon is – megtapasztalhattuk az idegen nyelv(ek) ismeretének fontosságát! Mindenki elégedett lehetett a házigazdáink vendégszeretetével, a szállással, a várossal. A bécsi emberek igen kedvesek és segítőkészek, a város gyönyörű, a panoráma csodálatos! A kedvencünk kétségkívül Schönbrunn maradt, ahol hosszabb időt is el tudtunk volna tölteni! Megfogadtuk, hogy családi/baráti körben egyszer biztosan visszatérünk ide! Köszönjük szépen a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének a lehetőséget, a Szegedi Szakképzési Centrum Vasvári Pál Gazdasági és Informatikai Szakgimnáziumának a támogatást, tanárnőnknek, Kissné Álmosdi Mártának a felkészítést, s Dobos Anitának az előkészítést, szervezést és a helyszíni munkát! Nagyon jól éreztük magunkat, örömmel fogunk visszaemlékezni arra a néhány napra! Juhász Petra, Papp Renáta
Élményeink képekben
A DNS-laborban
Petra koncentrál
A gyakorláson, illetve a „kétkezes”
Reni dolgozik
A parlament néhány terme (a középső kép előterében a gyorsírók helye)
A Wiener Konzerthaus-ban
Kis csapatunk a Práterban
Karlskirche
Johanneskirche
Schönbrunn
A résztvevők egy csoportja az eredményhirdetés után
Stephansdom
