VERSENGÉS, ERŐVISZONYOK A HAZAI BANKSZEKTORBAN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA  KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR  KÜLGAZDASÁGI SZAK  Nappali tagozat  Tőzsde‐ pénzintézetek szakirány 

VERSENGÉS, ERŐVISZONYOK A HAZAI  BANKSZEKTORBAN   

Készítette:  Baráth Zsófia  Budapest, 2008 

Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK ................................................................................................................................... 3 TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE .................................................................................................. 4 I. RÉSZ............................................................................................................................................................... 5 BEVEZETÉS ..................................................................................................................................................... 5 II. RÉSZ ............................................................................................................................................................ 7 BANKVILÁG A NEMZETKÖZI GAZDASÁG KERETÉBEN.............................................................................. 7 Funkciók, feladatok a kezdetektől napjainkig............................................................................. 7 A nemzetközi gazdaság általános tendenciái ............................................................................. 8 Különbségek régiók és országok között...................................................................................... 13 VÁRHATÓ JÖVŐBELI ESEMÉNYEK ............................................................................................................. 16 Új aktív gazdasági térségek ............................................................................................................ 16 A fejlett országok, az Európai Unió térsége .............................................................................. 17 III. RÉSZ ........................................................................................................................................................ 19 A MAGYARORSZÁGI BANKOK MŰKÖDÉSÉNEK JOGI HÁTTERE ............................................................ 19 Hitelintézeti törvény-alapítás és működtetés ........................................................................... 19 Külföldi vállalkozások Magyarországi fióktelepei..................................................................... 21 A hitelintézetek felügyelő intézményei ....................................................................................... 22 Versenyjog magyarországi keretei ............................................................................................... 23 A versenyjog uniós keretei .............................................................................................................. 24 Szolgáltatások szabad áramlása az Európai Unióban............................................................ 25 MONETÁRIS SZABÁLYOZÁS HATÁSA A PÉNZINTÉZETEKRE ................................................................. 27 IV. RÉSZ.......................................................................................................................................................... 29 A MAGYAR BANKRENDSZER TÖRTÉNETE................................................................................................. 29 Rövid történet a rendszerváltásig ................................................................................................. 29 A kétszintű bankrendszer bevezetése ......................................................................................... 32 A külföldi bankok első képviselői itthon...................................................................................... 34 A privatizációk előzményei és körülményei............................................................................... 34 V. RÉSZ............................................................................................................................................................ 40 A HAZAI BANKSZEKTOR NAPJAINKBAN .................................................................................................. 40 A magyar gazdaság és pénzügyi szektora................................................................................. 40 A bankszektor eredménye és befolyásoló tényezői................................................................ 42 A bankszektor szereplőinek alakulása......................................................................................... 43 Külső tényezők befolyása a bankok versenyére...................................................................... 44 A bankszektor szereplőinek egymásra való hatása................................................................ 45 A nemzetközi piacon való részvételünk ...................................................................................... 47 A magyar piac külföldi megítélése ................................................................................................ 49 VI. RÉSZ.......................................................................................................................................................... 51 A PIACI SZEREPLŐK FELTÉRKÉPEZÉSE.................................................................................................... 51 Rangsor a mérlegfőösszegek alapján .......................................................................................... 51 Rangsor az adózott eredmény alapján........................................................................................ 52 Jövedelmezőség ................................................................................................................................... 53 A bankszektor szereplőinek további jellemzői-kisebb szereplők....................................... 58 NÉHÁNY SZEREPLŐ ELEMZÉSE AZ ÉVES JELENTÉSEK ALAPJÁN .......................................................... 60 Az intenzív versengés példája – Erste Bank ............................................................................. 61 Egy sajátos stratégia követése – ING Bank.............................................................................. 63 A határokon átnyúló kereskedelem támogatója – Sopron Bank....................................... 66

3

VII. RÉSZ ....................................................................................................................................................... 69 AZ AKTUÁLIS PIACI ESEMÉNYEK HATÁSAI ............................................................................................ 69 Jelzálogpiaci válság............................................................................................................................. 69 Fúziós események ............................................................................................................................... 71 VIII. RÉSZ ..................................................................................................................................................... 76 BEFEJEZÉS .................................................................................................................................................... 76 Értékelés ................................................................................................................................................. 76 A piac lehetséges alakulása a közeljövőben ............................................................................. 79 Tennivalók egy színvonalasabb bankszektorért ...................................................................... 80 MELLÉKLETEK.............................................................................................................................................. 82 IRODALOMJEGYZÉK................................................................................................................................. 85

Táblázatok és ábrák jegyzéke 1. sz. táblázat: Bankszektorok tulajdonosi szerkezete (Kelet-Közép-Európa)....15. oldal 2. sz. táblázat: Külföldi bankok piacra lépése 1995-ig ..................................34. oldal 3. sz. táblázat: A bankkonszolidáció során juttatott összegek ........................35. oldal 4. sz. táblázat: MKB Rt. teljesítménye 1992-ben és 1997-ben .......................38. oldal 5. sz. táblázat: A pénzügyi szektor eredményének megoszlása 2006-ban........41. oldal 6. sz. táblázat: Piacvezető bankok Közép-Kelet-Európában ...........................48. oldal 1. sz. ábra: Bankszektorok tulajdonosi szerkezete 2004-ben (nemzetközi) ......14. oldal 2. sz. ábra: Bankfiókok és alkalmazottak számának alakulása .......................43. oldal 3. sz. ábra: A bankszektor átlagos ROA mutatója és szórása 2006-ban...........54. oldal 4. sz. ábra: A bankszektor átlagos ROE mutatója és szórása 2006-ban ...........55. oldal 5. sz. ábra: Veszteségleírások...................................................................70. oldal 6. sz. ábra: CIB-IE egyesített piaci részesedés 2007. I.-III. Q .......................74. oldal

4

I. rész Bevezetés Szakdolgozatom során egy olyan témát járok körül, mely látszólag a gazdaság egy ágazatának mindennapi versengését elemzi. Ám sem a választott gazdasági ágazat, sem az őt körülvevő versenykörülmények nem nevezhetőek mindennapinak vagy átlagosnak. Bankszektorunk ugyanis nagy nyitottsággal jellemezhető. A világ más nemzetgazdaságaihoz, sőt saját régiónkhoz viszonyítva is különösen nagyarányú külföldi tulajdonosi hányaddal rendelkezik. Az egyébként is nyitott gazdaságunkon túl tehát ennek is köszönhető, hogy a külső tényezők hatása, a nemzetközi események erősen érezhetőek saját pénzintézeteinken is. Emellett viszont a bankvilág elengedhetetlen része egy szigorú jogszabályi környezet, melynek funkciója elsősorban pontosan az, hogy a külső hatások közül kiszűrje azt, ami káros. Igaz, ez elmondható az egész nemzetgazdaság szabályozására, ám egy bankszektor az ország gazdaságának alapját jelenti, amelynek lendülete és hanyatlása egyaránt befolyásolja az egész ország jólétét vagy szűkölködését. Ezért ezeknek az intézményeknek a védelme különösen fontos. Az előző két bekezdésben ismertetett jellemzők összefonódásával az elmúlt két évtizedben egy olyan különleges környezet alakult a hitelintézetek körül, amely számos kérdést és ellentmondást vet fel. A külföldi tulajdonosok és az állam érdekei számos ponton összecsengenek, máshol viszont összeütköznek. A versengés lehetőségét bizonyos szempontból mindkét tendencia erősíti, más szempontból pedig mindkettő hátráltatja. A következő oldalakon tehát arra próbálok választ találni, hogy a mára kialakult külső és belső tényezők figyelembevételével hogyan tud működni a bankok közötti verseny. Beszélhetünk-e egyáltalán valódi versengésről, és ha igen, mennyire intenzív és szabad ez a verseny, valamint mely tényezők azok, amelyek valóban képesek azt alakítani, formálni. A témát különösen érdekes megvizsgálni a jelenleg zajló nemzetközi gazdasági események miatt, hiszen érezhető bankszektorunkon akár a jelzálogpiaci válság, akár az egyesülések és felvásárlások tendenciájának hatása. Mindkét eseménysorozat alapvetően a külföldi bankok mindennapjait befolyásolja, mégis aktuálisak itthon is. Annak az okai, hogy miért jelentek meg ezek a hatások a hazai bankszektorban, és hogyan és mekkora hatást tudtak és tudnak még a jövőben kifejteni annak piaci versenyére, döntően a korábbiakban említett két tényező intenzitásának függvénye. Tehát a felvázolt kérdések megválaszolása érdekében szükségesnek láttam megvizsgálni a következő témaköröket: A bankvilág nemzetközi szerepét és tendenciáit, amelyek akarva5

akaratlanul beáramlanak a hazai piac mindennapjaiba is; a hazai jogszabályi környezetet, mely a bankok működési korlátait és lehetőségeit meghatározza; a hazai bankvilág történetét, melynek hatásai a mai napig érezhetőek; és végül a jelenleg zajló versenyhelyzetet. Ez utóbbi témakört több oldalról megvizsgálva tudtam következtetéseket levonni. Az értékeléshez felhasználtam a külső tényezők pénzintézetekre való hatásait, bankjaink nemzetközi szerepét, a bankszektor együttes teljesítményének és bizonyos szereplők működésének pénzügyi elemzését, valamint az aktuális piaci eseményekből levonható következtetéseket. Végül a befejezésben a korábban feltárt összefüggések és eredmények alapján - az értékelésen túl - arra keresem a választ, hogy a jövőben hogyan alakulhat a jelenleg fennálló sokoldalú és színes piaci kép. Várhatóak-e alapvető változások és szerepcserék a pénzintézetek között. Ezen felül pedig fontos kérdés az is, hogy azokat a jellemzőket, amelyekkel bankszektorunk rendelkezik, hogyan lehet minél eredményesebben felhasználni annak érdekében, hogy ne csupán a pénzintézetek, hanem az ügyfelek, az egyéb gazdasági ágazatok és az egész ország javát szolgálják.

6

II. rész Bankvilág a nemzetközi gazdaság keretében A bankvilág a mindennapi életnek egy olyan területe, amelyre már hosszú évszázadok óta szüksége van az emberiségnek. Számos történelmi korszakon keresztül a bankok vagy azok elődei jelen voltak már és – ha funkciójuk közben módosul is valamit – a jövőben is minden bizonnyal szükség lesz rájuk. A gazdaság alapját jelentik mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. Funkciók, feladatok a kezdetektől napjainkig A pénzintézetek alapvető funkciói nem is változtak a kezdetektől fogva, ám azok köre az idők során kiszélesedett, a külső igényekhez alkalmazkodott. Nagyon régóta talán az egyik legfontosabb tevékenysége egy pénzintézetnek a közvetítés. Az a feladata, hogy közvetítse a pénzösszegeket a gazdaság szereplői között. Akik pénzfelesleggel rendelkeznek, azoktól összegyűjtse a tőkét, akik pénzszűkében vannak, azoknak kölcsönadjon. Ezen felül az ügyfelek igényeinek megfelelően az adott ügyletek összegét és formáját át is kell alakítani ahhoz, hogy minél több ajánlat találkozhasson a gazdasági szereplők igényeivel. Tehát az ügyfelek pénzkeresletének és pénzkínálatának összehangolása is a bankok feladata. A történelem során pedig a gazdaság által formálódott bankok elkezdtek egyéb szolgáltatásokat is nyújtani, az ügyfelek pénzének kezelésére egyre nagyobb tételekben és egyre összetettebb módon voltak képesek. Az utóbbi néhány évtizedben pedig a legmeghatározóbb külső eseményeket már a tőkepiacok és a technológia gyors ütemű fejlődése jelentette, amelyek természetesen a bankszektort sem kerülhették el. Az igények előidézték, hogy a kockázatosabb értékpapírokba való befektetések is megjelenjenek az ajánlatok között. Szolgáltatásaik viszont ettől függetlenül továbbra is nagymértékben épülnek a bizalomra. Ezen túl pedig együtt kell működniük az adott ország politikai vezetőivel is, hiszen az ország gazdasági életében stratégiai jelentőséggel bírnak a bankok. A nemzetközi kereskedelemnek szintén alapvető támogatója a bankszektor, hiszen az árumozgások többségének közvetlen velejárója a pénzmozgás is. A fejlett pénzpiacok kialakulásával ráadásul mára már a pénz áru nélküli mozgása is hatalmas méreteket ölt mind globális, mind hazai téren. A Nemzetközi Elszámolások Bankja által készített devizapiaci felmérés szerint, míg 1989 áprilisában a napi forgalom 716 milliárd USD volt, ez a

7

mennyiség 2007 áprilisára 3 988 milliárd USD-ra nőtt 1 . (Az értékek 54 ország pénzpiaci adatait tartalmazzák: spot, forward és swap devizaügyleteket, nem számítva az OTC forgalmat.). Ehhez az eredményhez – melyben vitathatatlanul nagy szerepet játszott a technológia modernizációja is - a bankok aktívan hozzájárultak saját ügyleteikkel és közvetítésekkel egyaránt. Tehát a pénzintézetek funkciói az idő múlásával és az igények kiszélesedésével a következők lettek: a fizetési forgalom lebonyolítása, a betétek és hitelek átalakítása és közvetítése a gazdasági szereplők között, egyéb pénzügyi szolgáltatások nyújtása és az egyre aktívabb bankközi pénzpiacon és tőkepiacokon való részvétel. A nemzetközi gazdaság általános tendenciái Magyarország bankszektorának helyzetét vizsgálva szükséges áttekinteni a nemzetközi bankvilág jelenlegi helyzetét is. Hiszen országunknak mindennapjaira erősen hatnak a nemzetközi tendenciák, jelentős hatással van ránk a globalizáció, és mi viszont hozzájárulunk a globalizálódó világképhez. Ennek következtében az ország pénzintézeteinek elemzéséhez hozzátartozik a nemzetközi helyzet megfigyelése is. A mai fejlett országok egymással szorosan összefüggő politikája és sok szálon találkozó gazdasága egy olyan hálózatot hozott létre, amelyben állandó a tendenciák kisebb-nagyobb mértékű lemásolása és átvétele. Az együttműködések és versengések hosszú sora a hatalmas méreteket öltő világgazdaságra és kis országunk bankszektorára egyaránt jellemző. Ahogy az már a történelemben is egyértelműen látható volt, általánosságban elmondhatjuk, hogy a bankvilág alakulása a gazdaság alakulásának következménye. Hiszen a bankok alapvető feladata, hogy kiszolgálják a gazdaság további szereplőit. Tehát a következőkben a külső befolyásoló tényezőkre jellemző tendenciákon keresztül mutatom be a bankokra ható eseményeket. A nemzetközi gazdaságot a következő tendenciák alakították az elmúlt évtizedekben és alakítják ma is: a globalizáció, a koncentráció, a liberalizáció és a harmonizációs folyamatok. Ezek a tendenciák számos ponton találkoznak egymással, és számos ponton szétválnak. A következmények széles körében pedig pozitívumok és negatívumok is megtalálhatóak. Az első és talán az egyik legösszetettebb hatás a mai gazdaságban a globalizálódás. Ez a folyamat már sok évtizede megjelent a világban, ám igazán az elmúlt három évtizedben gyorsultak fel az események. A világgazdaság összefonódása egyre szélesebb körűvé és 1

www.bis.org/publ/rpfxf07a.pdf Alex Heath, Christian Upper (Bank for International Settlements): Triennal Central Bank Survey of Foreign Exchange and Derivatives Market Activity in 2007(Felmérés a devizapiacról és a származékos ügyletek piacáról 2007-ben), Statistical Annex Table E16

8

összetettebbé vált. Ezeknek a folyamatoknak fő mozgatórugói a vállalatok. Egyre többen figyeltek fel arra, hogy a terjeszkedési politikának nem kell véget érnie az országhatároknál. A lehetőségek kiaknázása előtt álló korlátok lebontásában nagy segítség volt a technológia felgyorsult fejlődése is. Ezt segítették a fejlett, ipari országok kereskedelmi együttműködései is, a WTO keretében aláírt vámcsökkentő és egyéb korlátozó intézkedéseket lebontó egyezmények megkötése. A terjeszkedési szándékok mellett sok vállalat esetében elsőszámú tényező a globalizálódás bekapcsolódásába a költségcsökkentés volt. A terjeszkedést korlátozó tényezőknél erősebbé vált az az érv, hogy más országokban a szükséges alapanyagokat, munkaerőt vagy egyéb szükséges feltételeket kevesebből is lehet finanszírozni, ezért megéri kilépni az eredeti piaci környezetből. Ezeket a tendenciákat természetesen a pénzügyi folyamatok is követték, vagyis a pénzpiac és a tőkepiac mozgása is fellendült. Ezzel a lépéssel pedig a globalizáció sebessége az addigihoz képest sokszorosává nőtt, a határokon túlnyúló gazdasági kapcsolatok és áramlatok hatalmas méretűvé nőttek és még összetettebbé váltak. Többek között ennek következménye a már-már követhetetlen kereszttulajdonlások sorozata, és az, hogy a külföldiek jelenléte nem csupán a fejlett országok között, hanem a fejlődő országokban is egyre emelkedik. A pénzintézetek természetesen a globalizálódás imént felsorolt eseményeinek szerves részei. A külföldi tulajdonosok száma a bankszektorban országról országra változó, - ahogy ezt a későbbiekben majd ismertetem, - hiszen az államok által képviselt gazdaságpolitikák általában stratégiai jelentőségű szektornak tekintik a bankszektort, így az azon gyakorolt felügyelet nem mindenhol engedi, hogy a nemzetközi tendenciák eluralkodjanak. Ám az megfigyelhető, hogy ahol a jogi korlátozások nem állnak a szabad tulajdonlás útjába, ott a külföldiek is jelen vannak a szektorban. A kereszttulajdonlás példáit keresve nem kell messzire mennünk. A hazai piacon jelenlevő pénzintézetek és azok anyavállalatai jó példák az összetett tulajdonosi szerkezetek jelenségére. A globalizálódás következtében az elmúlt években megjelent és ma is piacra lépő új vállalatok ellenére számos ágazatban a vállalatok száma nem nőtt, esetleg még csökkent is. Ennek az oka pedig a koncentráció. A folyamatnak az egyik legfontosabb eredője is a költségcsökkentés körül keresendő. A vállalatok rájöttek, hogy a kisméretű cégek hatékonysága nehezen fokozható. A profit egy egységére jutó változó költségek nem csökkenthetők a termelés növelésével. Ám az állandó költségeket az optimális üzemméret megtalálásával vissza lehet fogni. Ha egy vállalat növeli tőkéjét, felvásárol egy másikat, és egybe szervezi a két cég működését, a termelés, a profit és persze a piaci részarány növekedése is élénkebb lesz, mint a költségek emelkedésének szintje. Ennek az elméletnek a 9

követéseként megindult a piacon a koncentrálódás. Felvásárlások, egyesülések egyre intenzívebb folyamatának lehettünk tanúi. Sok nagyobb, tőkeerősebb vállalat felvásárolt kisebbeket a költségek csökkentése és nem utolsó sorban a piaci térnyerés érdekében. A kevésbé erős cégek pedig az erősebb vagy lazább együttműködést választották. Egybeszervezték tevékenységük összehangolható területeit, átalakították szerkezetüket. Ezek a tendenciák ráadásul nem szorultak a szektorok zárt köreibe. Az egyesülések átléptek az ágazatok határain, a bekebelezés kiterjedt az őket kiszolgáló beszállítókra, vagy a termékeiket értékesítő kereskedőkre. Nem volt ez másként a bankszektorban sem. Az újabb és újabb szereplők megjelenése ellenére egy idő után megállt a versenyzők számának növekedése, mert elindultak a felvásárlási folyamatok. Számos, ma piacvezetők közé tartozó hitelintézet úgy került az élvonalba, hogy megvásárolt más, kisebb bankokat. A piacnyerés mellett ennek segítségével újabb célközönséget is szerezhettek a bankok, és mindezt sokkal gyorsabban tehették meg, mint ahogy azt saját hálózatuk bővítésén keresztül elérhették volna. Ezen felül jelentősen csökkenthették az egységnyi profitra jutó költségeiket is. A bankok bankok által történt felvásárlása mellett pedig a pénzügyi szektor más intézeteivel is kapcsolatba léptek. A biztosítók, befektető pénzügyi vállalatok is összefonódtak bankokkal. Sőt esetenként a pénzügyi szektorból is kilépve, ipari vállalatokkal is történtek egyesülések. Ez a tendencia pedig nem csupán a hatékonyság tekintetében volt pozitív, hanem a kockázatcsökkentés területén is, hiszen a tevékenységek diverzifikációja ebben is nagy segítséget jelenthet. Nem elhanyagolható tényező az elmúlt évtizedekben lezajlott piaci liberalizáció sem. A leggyorsabb és legerőteljesebb folyamat a volt szovjet országok esetében volt látható. A politikai rendszerváltozással egyben a gazdaságban is hatalmas változások történtek. A piacgazdaságra való áttérés elengedhetetlen feltétele volt a nemzetközi gazdasági életbe való bekapcsolódáshoz. A fejlett nyugati országokhoz képest pedig az elmaradottnak számító kelet-európai gazdaságok hatalmas, sokak szerint túlzottan nagy léptekben próbálták és próbálják ma is utolérni nyugati társaikat. Ez a liberalizációs folyamat erősen függ a politikai támogatottságtól. Mivel a korlátozások mögött is a kormányok által hozott törvények és rendeletek állnak, ezért azok enyhítése és megszűntetése is általuk lehetséges. A piacgazdaság beindulásához szükséges legfontosabb intézkedések a kereskedés korlátainak feloldása mind belföldön, mind a határokon átlépő kapcsolatokban, a valuta konvertibilitásának biztosítása, a független jegybank létrehozása, a magántulajdon támogatása és az állami tulajdon egyenlő kezelése a magántulajdonnal. Ezek az intézkedések jellemzően a kilencvenes évek során lezajlottak Európában. Ám számos 10

közvetett módon is lehet korlátozni a szabad piacot. Az adók és egyéb illetékek mértéke, az adminisztrációs igények magas szintje, a vállalat alapításának szabályozása mind nehezítheti a szabad piac működését, a piaci verseny tisztaságát. Ezeknek lebontása pedig még napjainkban is folyamatban van. Sok korlátozást pedig nem is szándékoznak soha lebontani, hiszen a felügyeletek működése és az alapvető állami szabályozás elengedhetetlen egy egészséges piacműködéshez. A liberalizációs hajlandóság azonban a fejlett nyugati országok esetében sem régi történet. Különösen erős korlátozások éltek Európában a világgazdasági válság után, a huszadik század közepén, majd a hetvenes évektől, amikor a Bretton Woods rendszer összeomlott. A korlátozások bevezetése pedig mindig könnyebben és gyorsabban megy végbe, mint azok feloldása. A piacszabályozás enyhítése egy hosszú és lassú folyamatot jelentett a fejlett, ipari országok esetében. Ennek intézményi formája a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), melyet az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) utódjaként alapítottak 1995-ben. Fő feladata a világ országai közt kereskedelmi egyezmények lebonyolítása, a fennálló korlátok és konfliktusok lebontása és enyhítése. 2 A bankszektort érintő liberalizációs folyamat szintén a politika erős függvénye. Számos más szektorral ellentétben viszont itt egy nehezebb folyamatról van szó, hiszen a bankok jelentősége kiemelkedő. Helyzete az egész gazdaság működésére kihat. Bármelyik országról is beszélünk, a liberalizáció lépéseit hosszas meggondolások, és viták sorozata előzte meg. Arra viszont, hogy a szabad piaci működés jó hatással van a gazdaságra, maga a történelem a bizonyíték. A kereskedelmi bankok szabad alapítása és működése régiónkban a kilencvenes évek fokozatos szabályozás feloldásoknak köszönhető, míg a nyugati országokban a válság okozta korlátozó intézkedések feloldása és a szektor feletti állami felügyelet enyhülése volt a fő mozgatórugó. A kelet-európai rendszerváltások során a piacgazdaság első elemeként a kétszintű bankrendszer létrehozása volt fontos lépés. Ám a független jegybank és a kereskedelmi bankok működésének tényleges szabadságára több évig kellett várni. Ezzel párhuzamosan a piacgazdaság kialakításában kulcsfontosságú volt a külföldi tulajdon kérdésének kezelése is. Fel kellett oldani azokat a korlátozásokat, amelyek nem engedték a külföldi tulajdon jelenlétét a kelet-európai országokban. Ezeknek a szabályozásoknak számos közvetlen és közvetett formáját is alkalmazták a kormányok. A változtatások tempója jelentős tényező

2

http://www.gatt.org/

THE WTO

11

volt egész idő alatt, hiszen a korlátozások lebontása sürgető volt, ám a túl gyors szabadság sok kárt okozhatott a bankszektornak és az országnak egyaránt. A fejlett országok esetében a gazdasági válságok kisebb-nagyobb esetei mindig automatikusan együtt jártak a szabályozások szigorításával. Az első nagyobb hullám az 1929-es világgazdasági válság után történt, amikor a tőkepiaci nehézségek számos bank működését is komolyan érintették. Ennek következtében hozták az Egyesült Államokban a Glass-Steagall törvényt, mely nem engedi az eredeti kereskedelmi banki funkciók keveredését a befektető tevékenység keveredésével. A válságok átterjedése Európába azzal a következménnyel járt, hogy hitelintézetek esetében az állami tulajdon kiterjesztése mellett voksolt sok ország vezetősége. Tehát a liberalizáció tekintetében a fejlett országokban is volt bőven tennivaló. A szabályozások enyhítése még a nyolcvanas években is sok kívánnivalót hagyott maga után. Az európai gazdaság liberalizációs folyamata túl is lépte a WTO-s kereteket, és a kontinensen belül az együttműködésnek egy jóval magasabb szintjét, az Európai Uniót hozta létre. Ennek köszönthetően az Unió tagországai között az egymással szemben alkalmazott korlátozások eltűntek. A gazdaságnak egy teljesen szabad, korlátozásmentes térséget szándékoztak létrehozni, és ez többé-kevésbé már meg is valósult. Egyértelműen megállapítható, hogy ilyen magas szintű piaci liberalizáció országok között nincsen máshol. Ráadásul a térség, ahol mindez megvalósul, egyre nagyobb, köszönhetően az új tagországok fokozatos bekapcsolódásának. Ennek a folyamatnak pedig sok-sok nyertesei között ott találhatóak a hitelintézetek is. Az európai harmonizációnak köszönhetően a bankszektor szereplőinek együttműködése különösen könnyű lett. A működések összehangolása már a jegybank szintjén is megvalósul, hiszen közös Európai Központi Bank irányítja a monetáris politikát, a közös pénz szabályozása is nemzetek feletti a monetáris unió tagjai számára. Ezen felül pedig a kereskedelmi bankok szintjén is egyre szorosabb az együttműködés az egymás közt lebonyolított ügyletek megkönnyítése érdekében. Az anyavállalatok számára is egyszerűbb a kapcsolattartás a leányvállalatokkal, így több lehetőségük van más országokban is képviseltetni magukat. Ráadásul az ügyletek technikai lebonyolításának országok közti összehangolása az ügyfelek kiszolgálását is egy teljesen új, rugalmas és színvonalas szintre emeli. Az Európában megvalósuló liberalizáció tehát olyan fokú, amely a pénzintézetek magas szintű együttműködését és versenyét teszi lehetővé. Ez a gazdasági együttműködés megfelelően felhasználva más kontinensek szereplőihez képest hatalmas előnyöket jelenthet.

12

Különbségek régiók és országok között Ezen nemzetközi és globális tendenciák ellenére mégis számos különbséget fedezhetünk fel az egyes földrészeken és még azokon belül az egyes országokban is. A következőkben megvizsgálom ezeket a jelentősebb különbségeket, az uralkodó irányzatokat, valamint azt, hogy hova sorolhatóak be ebbe a képbe a magyar pénzintézetek. A két alapvető irányzata a pénzügyi struktúráknak az univerzális (német) és az angolszász. Míg az angolszász típusban a törvényi szabályozás elrendeli a kereskedelmi bankok és befektetési bankok elkülönítését a kockázat csökkentése érdekében, addig az univerzális típus engedélyezi ezen funkciók keveredését, és egyéb módszerekkel próbálja megoldani az ezzel felmerülő kockázati kérdéseket. A következőkben az irányzatok megvalósításának módját és néhány képviselőjét fogom röviden ismertetni. Eredetileg a német bankrendszer sajátossága volt az, hogy a pénzügyi tevékenységek lehető legszélesebb skáláját kínálta. Bármilyen igénye lehet egy német vállalatnak, azt a bankoknál meg tudják oldani. Ennek következtében a német gazdaságra még inkább jellemző az, hogy a bankrendszerre épül. Ennek az ágazatnak a kötelessége a gazdaság finanszírozása, tőkével való ellátása. Ezzel ellentétben az angolszász világban jóval nagyobb szerep jut az egyéb pénzügyi vállalakozásoknak, hiszen a tőkepiaci tevékenységek nem a hitelintézetek feladatai. Így a finanszírozási tevékenység megoszlik a bankok és az egyéb pénzügyi szereplők között. Székely György szerint a francia, olasz, holland és svájci bankok nevezhetőek laza univerzális bankoknak, akik nem-banki tevékenységekkel is foglalkoznak, ám ezeket a pénzügyi szolgáltatásokat leányvállalataikon keresztül valósítják meg. Magyarország is az univerzális irányzathoz áll közelebb, hiszen a banki és befektetői funkciók nincsenek élesen elkülönítve. Nem univerzális bankrendszereket pedig többek között a következő országokban találunk: Nagy-Britannia, USA, Kanada, Belgium, Svédország és Japán. 3 A két irányzat köszönhetően globalizálódó világunknak, folyamatosan közeledik egymáshoz. A másik országra jellemző előnyös tulajdonságokat sokszor átveszik a szomszédos és még távolabbi országok is. A több országot átfogó terjeszkedési stratégiák is megkönnyítik az irányzatok keveredését. A bankok piacának fejlettsége szempontjából mégis hatalmas eltérések vannak országok és országok között. A legfejlettebb ipari országok esetében magas szintű bankszektorról beszélhetünk. Modern technológiával, kockázatkezelési módszerek széles tárházával rendelkeznek, valamint jellemző rájuk a tőkepiac egyre nagyobb térnyerése is. 3

Székely György: Pénzügyek és banküzletek, Pénzügyi Menedzserek Kézikönyve Kiadó: Közgazdasági és Jogi Kiadó, 2002, Budapest

13

A magyar pénzintézetek által képviselt fejlettségi színvonal ennél jóval alacsonyabb. A feltörekvő országok csoportjába sorolható Magyarország bankszektora is. Ez a csoport az utóbbi néhány évtizedben nagy fejlődésen ment keresztül. Bár az egyes országok közti eltérés jelentős is lehet, általánosságban elmondhatjuk, hogy elindultak a fejlődés útján és fokozatosan közelítik a fejlett országok színvonalát a bankszektor képviselői is. Ennek a folyamatnak általános velejárója a fejlett országok képviselőinek megjelenése a piacon. A külföldi vállalatok letelepedésének elfogadása egy országban viszont számos akadályba ütközhet. Ennek okai főleg az ország gazdaságpolitikájában keresendőek. Az adott ország kormánya általában a hazai piaci szereplőket próbálja megvédeni. Legyenek azok akár állami, akár magántulajdonban, az új szereplők fenyegetést jelentenek piaci részesedésükre, profitjuk növekedésére, az állam megfelelő szintű befolyásának meglétére. Továbbá politikai okokból is előfordulhat, hogy a két ország közötti kapcsolat nem támogatja az egymás piacán való megjelenést. Ezen okok következtében a feltörekvő országok bankpiacai között nagy eltéréseket is felfedezhetünk. A következőkben a feltörekvő országok bankszektorait fogom összehasonlítani abból a szempontból, hogy mennyire jellemző ott a külföldi bankok letelepedése, és ezzel együtt a modern irányzatok jelenléte. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) által készített felmérés 4 2004-es eredményét a következő táblázat jól szemlélteti. 1. sz. ábra

Bankszektorok tul-i szerkezete 2004-ben 100% 80% 60% 40% 20% 0%

Kína és Egyéb Latin- KözépIndia ázsiai Amerika Európa orsz.

Külföldi magántulajdon Hazai magántulajdon Állami tulajdon

Forrás: Dubravko Mihaljek: Privatisation, consolidation and the increased role of foreign banks(BIS Papers No.28)

4

www.bis.org/publ/bppdf/bispap28c.pdf Dubravko Mihaljek: Privatisation, consolidation and the increased role of foreign banks (Privatizáció, konszolidáció és a külföldi bankok megnövekedett szerepe), BIS Papers No.28

14

A feltörekvő országokat öt csoportra osztva megfigyelhetjük, hogy nagy eltérések vannak a hazai és külföldi tulajdonú bankok aránya között. Az első csoportba Kína és India tartoznak. Ezekben az országokban a hazai állami tulajdon aránya még mindig 70 százalék körüli. A további bankok nagy része is hazai tulajdonosok kezében van. Csupán a kereskedelmi bankok összes tőkéjének öt százaléka jelenti a külföldi tulajdont. Ázsia egyéb országainak csoportja, amelybe a felmérés során Indonézia, Korea, Malajzia és Thaiföld tartoztak, már jóval kevesebb állami tulajdonú bankkal rendelkezik. A hazai magántulajdon a legmagasabb ezekben az országokban, ötvenhat százalékkal. Az állami tulajdon harmincegy százalékot jelent, a külföldi magántulajdon pedig tizennégy százalékot. Ezekben az országokban a külföldi bankok belépésének hiánya a korlátozások következménye. Az állami szabályozás a magas külföldi tulajdoni hányadot nem engedélyezi. Ezen kívül a fejlett országok kultúráitól jelentős mértékben eltérő mentalitás is nehezíti valamelyest nyugat-európai országok és az Egyesült Államok képviselőinek megjelenését. Latin-Amerika esetében, ahol a vizsgált szereplők Chile, Kolumbia, Mexikó és Venezuela, a külföldi tulajdonú bankok aránya már jóval nagyobb. A 2004-es adat szerint összesen tizenegy százalék az állami tulajdonú bank. A hazai magántulajdon ezekben az országokban is jelentős, negyvenhét százaléka az összes tőkének. A külföldi tulajdoni hányad pedig negyvenkettő százalék. Közép-Európában a legmagasabb a külföldi tulajdonú bankok aránya. Ezekben az országokban (Magyarország, Lengyelország és Csehország) a külföldi működőtőke beáramlását számos módon ösztönözték a kilencvenes években. 2004-re ezeknek a bankoknak az aránya hetvenhét százalék volt. A hazai tulajdon aránya csupán huszonhárom százalék, és ennek is több mint fele hazai magántulajdont jelentett. A saját, közép-európai régiónk tendenciái országokra bontva is megállják a helyüket. A kilencvenes évek változásait jól tükrözik a következő adatok 5 : 1. sz. táblázat Bankszektorok tulajdonosi szerkezete (db) 1995 2002 Hazai Külföldi Hazai Külföldi 65 18 17 49 Lengyelország 31 24 11 27 Csehország 23 18 8 27 Magyarország Forrás: Financial FDI to the EU accession countries 5

www.bis.org/publ/cgfs22ecb.pdf Patrizia Baudino, Giacomo Caviglia, Ettore Dorrucci Georges Pineau (European Central Bank): Financial FDI to the EU accession countries (Külföldi működőtőke beáramlás az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok pénzügyi szektorába)

15

Csehországban, míg 1995-ben még csak a bankok 44 százaléka volt külföldi tulajdonban, ez az arány az új évezred elejére átlépte a 70 százalékot. Lengyelországban 1995-ben a bankok 22 százaléka volt külföldiek tulajdonában. 2002-re arányuk szintén 70 százalék fölé emelkedett. Hazánkban az 1995-ös adatok alapján a bankok 44 százalékát birtokolták külföldiek. 2002-ben már 77 százalékuk volt külföldi kézben. Ezt az átalakulást a hazai piacon egy későbbi fejezetben részletezem.

Várható jövőbeli események Általánosságban levonhatjuk a következtetést, hogy a bankrendszer jelentősége nemzetközi szinten kiemelkedő. A gazdaság alapkövét jelenti, és nagy valószínűséggel ez a jövőben sem lesz másképp. Közvetítő funkciójára a jövőben is szükség lesz, hiszen a gazdaság egyéb szereplői nem lesznek képesek egymás között lebonyolítani azt a hatalmas pénzforgalmat, amely mára kialakult, és amely tovább fog növekedni a jövőben. Nehéz pontos jóslásokat tenni a bankszektor jövőjével kapcsolatban, hiszen egy nagyon gyorsan változó gazdasági élet szerves része. Ám valószínűsíthető, hogy a jelenlegi tendenciák a továbbiakban is jelen lesznek. A globalizáció és a koncentrálódás korábbiakban leírt folyamata a közeljövőben biztosan folytatódik. Egységesedő világgazdaságunkra a különböző irányzatok egymáshoz való közeledése lesz jellemző. A technológia egyre nagyobb térnyerése, a ’személytelen’, elektronikus szolgáltatások dominanciája még nagyobb lesz. Új aktív gazdasági térségek A bankszektor szereplői között fennálló verseny ezen tendenciák következtében továbbra is erős lesz. Az ügyfelekért vívott harc a szabad piaci verseny körülményeit fogja erősíteni. A területek közötti harcok esetében is élénkülés várható. Világgazdaságunk az elmúlt évtizedekben kiszélesedett. Korábban az élénk gazdasági folyamatok meghatározó része Nyugat-Európa és Észak-Amerika között zajlott. Jelenleg ennek már szerves része Ázsia számos országa, Kelet-Európa és Latin-Amerika is. A világgazdaság élénk mindennapjaiban résztvevő országok száma továbbra is nő. Ázsiában sok ország küzd még azért, hogy megteremtse a szükséges feltételeket egy aktív gazdaság működéséhez. Ráadásul egyre több afrikai szereplője is várható a jövőben a nemzetközi gazdaságnak. Tehát a terjeszkedni vágyó nemzetközi bankok számára még sok új terület fog megnyílni a jövőben. Az új piacokra pedig az olcsó munkaerő, a szolgáltatásokra való igény fokozatos és gyors emelkedése lesz a jellemző. Tehát a külföldieknek ezekben az országokban való megjelenése mindenképpen várható, amint adottak a piaci feltételek és amint ledőltek a politikai akadályok. 16

Hazánkat ezek a jövőbeli tendenciák két oldalról érintik. Egyrészt azok a külföldi banktulajdonosok, amelyek a tőkebefektetést és a gyors profitszerzést tartják fő stratégiai céljuknak, könnyen megtörténhet, hogy kivonulnak a magyar piacról, hogy az ezzel felszabaduló tőkét inkább az új, még kiaknázatlan piacokon fektessék be. Ennek megakadályozására az egyetlen megoldás az, ha fenntartjuk a hazai piac vonzó képét. Meg kell mutatni a befektetőknek, hogy mi az, amiért érdemes itt maradniuk. A másik, nem kevésbé jelentős tényező a magyar szereplők külföldi terjeszkedésének lehetősége. A hazai bankok – anélkül, hogy elhagynák az országot – megjelenhetnek ezekben a feltörekvő országokban, hogy szélesítsék jelenlétüket a világgazdaságban és hogy tovább javíthassák eredményeiket. A jelenleg továbbterjeszkedő bankok a közvetlen keleti szomszédainkat, valamint a balkáni országokat célozzák meg. Ez a tendencia a jövőben sokkal távolabbi ázsiai vagy akár afrikai országokra is kiterjedhet. A fejlett országok, az Európai Unió térsége Tehát az új, felderítendő piacokra a jövőben minden bizonnyal nagy figyelem fog összpontosulni. Ám ez nem azt jelenti, hogy a fejlett országokban a bankszektor unalmassá és eseménytelenné válna. A szabad piaci feltételek megteremtése és az állami szabályozás fokozása egyre élesebben kerül egymással szembe. Az egyre fokozódó verseny az ügyfelekért és a minél nagyobb piaci részesedésért továbbra is erősíteni fogja a felvásárlásra való hajlandóságot, az egységesedés irányába haladó eseményeket. Az erős harc mellett a tőkepiac további térnyerése is színesítheti a jövő eseményeit. Nagy valószínűséggel nagy hangsúlyt kap majd a jövőben a szektort veszélyeztető kockázatok széles köre. Ezeknek a kezelését egyre több ország és egyre több piaci szereplő veszi komolyan, hiszen a válságok megmutatták, hogy nagy veszteségeket okozhat, ha ezeket nem kezeljük. Ha a problémák nem is ebben a szektorban keletkeznek, jöhet a válság akár a tőkepiacról, akár egy másik szektorból is. Nagy valószínűséggel kisebb-nagyobb mértékben a bankokat is érinteni fogja. Egy ilyen érzékeny piac védelme nem kis feladat. Ezen felül pedig a bankokat érintő problémák továbbgyűrűznek a gazdaság más ágaiba is, ezért az állami érdekek is a szigorú felügyelet pártján kell, hogy álljanak. Nehéz megjósolni, hogy az állami beavatkozás mennyire lesz erős a jövőben ebben a szektorban. Annyi biztos azonban, hogy a felmerülő újabb és újabb kockázatokat maguknak a piaci szereplőknek volna érdemes kezelni saját erejükből és tudásukból. Amennyiben viszont ez nem vezet eredményre, minden bizonnyal számíthatunk erőteljesebb állami beavatkozásra. Nem feledkezhetünk meg az Európai Unió jelentőségéről sem akkor, amikor a jövőről beszélünk. Igaz, a dinamikus fejlődés valamelyest mérséklődött az utóbbi években. Az Unió 17

inkább a területi növekedésre helyezte a hangsúlyt. Ám nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a jövőben a szabad piac előnyei tovább fokozódnak majd. A szolgáltatások szabad áramlása egyre tisztább lesz, és az egységesedő piaci feltételek egyre nagyobb területen lesznek érvényesek. Ennek – igaz, még távoli, de - egyértelmű következménye a felvásárlások és egyesülések továbbfokozódása. Nagy, európai szintű bankok fogják majd kiszolgálni az ügyfeleket. A földrész egyik és másik oldalán ugyanattól a banktól, ugyanazt a szintű szolgáltatást kaphatja majd meg egy közép-európai ügyfél. A kisebb bankok feladata pedig a kisebb szegmensek és a hazai speciális igények kiszolgálása lesz majd, amelyre a nagyobb pénzintézetek nem hajlandók majd szakosodni. Tehát ha nem is tudunk pontos képet felrajzolni a jövő bankszektoráról, a várható tendenciákkal jól behatárolhatóak a piaci szereplők viselkedése. Az éles konkurenciaharc még sokáig nagy hangsúlyt fog kapni a bankok életében, hiszen a szabad piac versenyzői között ennek így kell lennie. Ám a harcok során kialakuló bankcsoportokon belül egységes stratégiák, összehangolt kockázatkezelési módszerek és mindenki számára előnyös technológiai fejlesztések lesznek majd jellemzőek.

18

III. rész A magyarországi bankok működésének jogi háttere A magyar bankszektor tagjai, ugyanúgy, mint minden más ország bankjai, szigorú szabályozásra szorulnak. Ennek az oka nem a szabad piaci verseny működésképtelenségében keresendő, hanem a szektor nagy nyitottságában. Számos más gazdasági ágazat gyengélkedése befolyással lehet a bankokra, valamint a válság kisebb-nagyobb formáit könnyen tovább is adhatják. Tehát a pénzügyi szektor szükséges állami szabályozása valahol az egész gazdaságot védi meg a súlyos problémáktól. Igaz, a megvalósítás formái eltérőek lehetnek az egyes országokban, de valahol minden állami vezetés ezt a nézetet képviseli. Ezen felül pedig az Európai Unió rendeleteiből és ajánlásaiból is ugyanerre következtethetünk. Ebben a fejezetben azt vizsgálom meg, mely szabályok és intézmények felügyelik a bankszektor biztonságos működését Magyarországon, valamint az Európai Unió térségében. A piac helyzetének, a piaci működésnek fő befolyásoló tényezői azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a pénzintézetek alapítását, működését, az egymással való versengést, a felvásárlásokat és egyesüléseket, valamint a piacról való kivonulást. Ezeknek az eseményeknek a jogi hátterét fogom áttekinteni dióhéjban, nagy hangsúlyt helyezve az uniós szabályozásokra is. Hitelintézeti törvény-alapítás és működtetés Elsőként az 1996 évi CXII. Törvény (Hpt.) legfontosabb bekezdéseit szeretném bemutatni és értékelni, amely a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról rendelkezik. A bankalapítás az első lépés ahhoz, hogy egyáltalán piaci szereplőkről lehessen beszélni. A szóba jöhető szervezeti formák kizárólag a részvénytársaság és a fióktelep. A részvénytársaságokra az itt említett jogszabályokon felül a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény is vonatkozik. Alapításukhoz legalább kétmilliárd forint jegyzett tőke szükséges. Fióktelepek esetében a külföldi vállalkozás fióktelepeiről rendelkező törvényt is figyelembe kell venni, alapításához szintén legalább kétmilliárd forint dotációs tőke szükséges. Ez a követelmény biztosítja azt, hogy a pénzintézetek az első pillanattól kedve tőkeerősek legyenek, magabiztos tulajdonosi háttér álljon mögöttük. A megalakulás feltétele az Országos Betétbiztosítási Alaphoz való csatlakozás is, amiről később még lesz szó. A tulajdonosokkal kapcsolatban is számos feltételt kell teljesíteni a bankoknak a biztonságos működés érdekében mind az alapításkor, mind a későbbiekben, működésük során.

19

Befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosnak nevezzük a Hpt. szerint azt a közvetett vagy közvetlen tulajdonost, aki a szavazati jogok legalább tíz százalékát birtokolja, a vezető testületek tagjainak jelentős részét kinevezheti vagy elmozdíthatja, alapszabály, alapító okirat vagy szerződés alapján döntő befolyást gyakorolhat a vállalkozás működésére. A rá vonatkozó feltételek a következők: legyen képes biztosítani a bank prudens működését, gondos irányítását és ellenőrzését, valamint üzleti kapcsolatrendszere nem zárhatja ki a hatékony felügyelet lehetőségét. Ezen felül biztosítani kell, hogy a pénzintézet vezető állású személyeinek esetében nem áll fenn az összeférhetetlenség esete, amelyről más pénzügyi intézményben elfoglalt vezető beosztás vagy befolyásoló részesedés birtoklása esetén beszélünk. Ez ugyanis veszélyeztetheti a tiszta, morális vezetés körülményeit. Mind a közvetlen, mind a közvetett tulajdonosi hányadot tizenöt százalékban korlátozza a törvény, eltekintve néhány esettől, mint például, ha azt a Magyar Állam vagy egy hitelintézet birtokolja, hiszen természetesen egy hitelintézet lehet egy másik pénzintézetnek az anyavállalata. A főleg külföldi tulajdonos által alapított pénzintézeteknél érdekes elvárás, hogy az igazgatósági tagok között legalább kettőnek magyar állampolgárnak kell lennie, akik ismerik a magyar piacot és azok előírásait. A Felügyelet a felső vezetők szakmai tudását is vizsgálja, így kinevezésükhöz is engedély szükséges. A hitelintézeti törvény konkrétan megnevezi azokat a tevékenységeket is, amelyek pénzügyi intézményként végezhetőek. A Hpt. szerint banknak nevezzük azt a hitelintézetet, amely üzletszerűen végzi legalább a következő tevékenységeket: betét gyűjtése, pénzkölcsön nyújtása, pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása. A Hpt. által felsorolt valamennyi tevékenység végzése engedélyhez kötött. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélye a követelmény. Bizonyos szolgáltatásokhoz a Magyar Nemzeti Bank engedélye vagy véleményezése is kell. Az engedélyt azon tevékenységek esetében kell adnia a jegybanknak, amelyek az általa felügyelt pénzmennyiség alakulását befolyásolják vagy befolyásolhatják. Ide tartozik a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása és az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, a pénzváltási tevékenység, az elektronikus átutalási rendszerek működtetése, valamint a pénzfeldolgozási tevékenység. Fontos megjegyezni, hogy a felsorolt pénzügyi szolgáltatásoknak nem részei a befektetési tevékenységek. A külföldi hitelintézetek a pénzügyi szolgáltatások és kiegészítő szolgáltatások körét csupán fióktelepein keresztül végezhetik. A határon átnyúló szolgáltatások végzése keretében az OECD tagországok vállalatai hitelt, pénzügyi lízinget nyújthatnak és pénzügyi ügynöki tevékenységet végezhetnek a bankközi piacon, ha erre engedélyt kapnak. Az Európai Unió 20

tagországaiban működő pénzintézeteknek elegendő az anyavállalata tagországában megszerzett engedély a határon átnyúló szolgáltatások nyújtásához. A pénzintézetekre vonatkozó szintén nagyon fontos, alapvető előírás az adatszolgáltatás. Kötelesek rendszeresen információt szolgáltatni, amit a Felügyelet, a nemzeti bank vagy egy más felügyelő vagy nyilvántartó intézmény elrendel. Ezen felül ezek az intézmények jogosultak további jelentéseket is kérni a működéssel kapcsolatban, valamint a Felügyelet bármikor jogosult helyszíni ellenőrzésre is. A fenti szabályozások elsősorban azt a nézetet támasztják alá, hogy az állam szükségesnek érez felállítani egy olyan környezetet a pénzintézetek számára, amely biztosítja a biztonságos működés vagyoni, személyi és egyéb feltételeit. A felsorolt témakörökön felül pedig további szigorítást jelentenek a tőkemegfeleléssel, betétbiztosítással, hitelnyújtással és más fontos tevékenységekkel kapcsolatos elvárások vagy tilalmak. Ezek a törvények szoros keretek közé határolják a bankok lehetőségeit alapítás és működés tekintetében is, így meghatározásuk nem egyszerű. A szabad piaci működés jogszabályokkal való korlátozása befolyásolhatja a jövedelmezőség, a hatékonyság mértékét is. Meg kell találni azt a szintet, amely minimalizálja ezeket a korlátokat, ám képes biztosítani a versenyhez szükséges stabil hátteret. Mindezek a paragrafusok annak érdekében születtek, hogy megvédjék a piaci szereplőket, az általuk kiszolgált ügyfeleket lakossági és vállalati szinten egyaránt. Tehát ahhoz próbálnak hozzájárulni, hogy tisztábban, átláthatóbban végezhessék tevékenységeiket a bankok. Külföldi vállalkozások Magyarországi fióktelepei Az 1997. évi CXXXII. Törvény rendelkezik a külföldi vállalkozás fióktelepeiről. Ez szerint az alapításhoz a külföldi vállalkozás székhelye szerinti állam és Magyarország közti nemzetközi szerződés megléte szükséges. A törvény szerint a megalapított fióktelepekre ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetekre, amennyiben a törvény másképp nem rendelkezik. A külföldi vállalkozás köteles biztosítani a működéshez szükséges tőkét, fizetésképtelenség esetén a külföldi vállalkozás az adós. A fióktelepről külföldön indított eljárások során nem rendelkezhetnek. A fióktelep megszüntetése esetén biztosítani kell, hogy nem áll fenn fizetésképtelenség sem a fióktelepnél, sem a külföldi vállalkozásnál, valamint nincs köztartozása. A törvény egyik legfontosabb üzenete a hazai vállalatokkal való egyenlő elbánást sugallja, valamint a fióktelephez tartozó külföldi vállalkozással fennálló különleges helyzetet, amely anyavállalatként köteles biztosítani a működés feltételeit, ám a működés során mégis a hazai törvények az irányadóak. Ennek a helyzetnek a fennállása könnyen indokolható: egy külföldi 21

szereplő hazai megjelenése esetén mérlegelni kell annak hatásait és hosszú távú terveit ahhoz, hogy engedélyt kaphasson a piacon való működésre. Ezzel biztosítható az, hogy a fióktelepen keresztül ne tudjon a külföldi vállalkozás a hazai piacra káros hatást gyakorolni, viszont előnyös oldalait nálunk is kamatoztathassa. Az Európai Unió valamely tagállamában székhellyel rendelkező pénzintézetekre további szabályok is érvényesek. Ezek a pénzintézetek szabadon alapíthatnak saját fióktelepet az Unió bármely tagországában. A Felügyelet által elvárt bejelentési és adatközlési kötelezettségek megegyeznek azokkal, amelyeket egy hazai fiók nyitásakor is elvárnak. A fióktelepre természetesen ugyanúgy vonatkoznak azok a szabályok, melyek segítségével egy ország piacán biztosítani lehet az egyenlő elbánás elvét és az ügyfelek védelmét. A külföldi pénzintézetek hazai fiókjainak felügyeletét alapvetően a székhely szerinti ország intézménye látja el, ám a befogadó ország felügyelete is jogosult ellenőrzésekre és információk kérésére. A pénzintézetek ilyen formán történő külföldi megjelenése számos olyan előnyt adhat, amely leányvállalat alapításával nem érhető el. Alapvetően a pénzintézet székhelyén élő szabályozások az érvényesek, a leányvállalatokra érvényes tőkekövetelmények is mellőzhetőek, ráadásul adómegtakarításra is lehetőséget nyújt a fióktelepként való működés. A hitelintézetek felügyelő intézményei A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete rendelkezik a legátfogóbb ellenőrző funkcióval. Működését a Hitelintézeti törvény határozza meg. Alapvető feladatai a szabályzatok betartásának ellenőrzése, a szükséges intézkedések megtétele azok betartása érdekében, helyszíni ellenőrzések, nyilvántartások vezetése, az összegyűjtött információk feldolgozása, engedélyek elbírálása. Az intézmény munkájának eredményesebbé tétele érdekében külföldi bankfelügyeleti szervekkel is együttműködik és szükség esetén viszont segíti az ő munkájukat. A felügyelet által összegyűjtött adatok nem nyilvánosak. A pénzügyi intézmények számára előírt az engedély kérelmek és a bejelentési kötelezettségek a következő témaköröket ölelik fel: piacra lépés, a fennálló piaci helyzet módosításával járó események, tulajdonosok és vezetők személye, tevékenységi kör és a piacról való kilépés. Emellett a pénzintézetek felügyeleti díjat fizetnek, valamint szabálytalanságok felfedezése esetén birság fizetésére kötelezettek. A felügyeleti tevékenység kiterjed a pénzügyi holdingok és vegyes holdingok csoportjára is, melynek jelentősége egyre fontosabb lehet, hiszen napjainkban a fúziók és felvásárlások sorozata egyre több ilyen holding piaci megjelenését jelenti. Az Országos Betétbiztosítási Alap szintén azért jött létre, hogy biztosítsa a bankszektor hatékony és stabil működését. Minden belföldi hitelintézetnek kötelező csatlakozni hozzá és 22

rendszeresen tagdíjat fizetni. Az intézmény alapvető feladata az, hogy a bankbetétek esetleges befagyásakor megtérítse az ügyfeleket ért kárt, és hogy képviselje a betéteseket az esetleges tárgyalásokon és felszámolásokon. Ám ugyanilyen jelentős tevékenység a befagyások megelőzése érdekében tett intézkedések, valamint az ügyfelek megfelelő tájékoztatása. Az OBA működését szintén a Hpt. Szabályozza. A betétbiztosítás névre szóló betétekre terjed ki és nem vonatkozik a piaci átlagtól jelentősen eltérő feltételekkel létrejött betétgyűjtésre. Az Alap forrásai a hitelintézetek rendszeres befizetései, az esetleges bírságok és felvett hitelek. További felügyeletet biztosító intézmény, amely már nem csupán a pénzintézeteket érinti, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és annak területi kihelyezett intézményei, amelyek felügyelik a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogszabályok betartását, tájékoztatják a fogyasztókat, és szakmai segítséget biztosítanak számukra. Az 1997. évi CLV. Törvény szerint önálló feladat-és hatáskörrel rendelkező központi hivatalról van szó, amely a kormány által kijelölt miniszter irányítása alatt áll. A cégbíróság a megyei bíróságokat jelenti, amelyeknek cégbíróságként a nyilvántartás a funkciójuk. A vállalkozásokkal kapcsolatos legfontosabb alapadatok összességét tartalmazza a cégjegyzék. Igaz, közvetlen felügyeleti funkcióval nem rendelkeznek, ám a cégek, és köztük a bankok kötelező adatszolgáltatásán keresztül számos olyan információval rendelkeznek, amellyel a Felügyelet munkáját tudják segíteni. A felügyelő intézmények természetesen együttműködnek egymással, a kormányzati szervekkel és a jegybankkal is az őket érintő közös ügyekben és kérdésekben. Ezek a bemutatott intézmények a jogszabályokhoz hasonlóan szintén hozzájárulnak a bankszektor megfelelő színvonalához, az ügyfelek biztonságának növeléséhez. Az a feladatuk, hogy a megfogalmazott szabályok megvalósulásáról a gyakorlatban is gondoskodjanak, segítsék a piaci szereplők működését, és kapcsolatot tartsanak egymással a minél hatékonyabb munka érdekében. Versenyjog magyarországi keretei A következő törvények és rendeletek csoportját a piacon zajló aktív versengések következtében hozták létre. Azokat a piaci helyzeteket próbálják elkerülni, amelyekben bizonyos szereplők megnehezítik a tiszta verseny fennállását. Ebben a témakörben a magyar és az uniós szabályozást egyaránt vizsgálni fogom. Erre a problémára a magyar jogszabályi környezet 1996. évi LVII. Törvénye vonatkozik. Rögtön a második paragrafusban fogalmazódik meg az egyik legfontosabb alapszabály: tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül folytatni. Ez az általános megfogalmazás 23

vonatkozik titkos információ tisztességtelen felhasználására, hamis információ terjesztésére, a konkurencia vagy a fogyasztó megtévesztésére, hátráltatására és megsértésére. Tilos továbbá az együttműködés és az erőfölénnyel való visszaélés bármely formája, amely jelentős mértékben torzítja vagy torzíthatja a piaci versenyt. Az utóbbi versenyt hátráltató események kivédése érdekében a nagyobb összeolvadások engedélykötelesek. Amennyiben az érintett vállalkozások nettó árbevétele együttesen elér egy bizonyos limitet, az összeolvadás nem jöhet létre automatikusan. Hitelintézetek esetében a többi vállalattal ellentétben a mérlegfőösszeg tíz százaléka a megfigyelt mutató. Az engedélyt a Gazdasági Versenyhivataltól és a Felügyelettől egyaránt kérni kell. A vizsgálat során az erőfölénnyel való visszaélés lehetőségét vizsgálják, és amennyiben azt megalapozottnak találják, az összeolvadást nem engedélyezik. A versenyjog uniós keretei Mint már említettem, a piaci verseny tisztaságára nagy hangsúlyt helyez az Európai Unió is. A Tanács által hozott legfontosabb rendelet a fúzióról szóló 139/2004/EK rendelet, amely szerint ez a piaci esemény engedélyköteles, amennyiben az „közösségi léptékű”. A rendelet három módszerét különbözteti meg a fúziónak: az összeolvadást, a felvásárlást és a közös vállalat létrehozását. Külön kitér arra, hogy nem tekinti összefonódásnak a hitelintézetek portfolió befektetéseit, amennyiben azokat csupán kereskedési céllal, nem hosszú távra, maximum 1 évre vásárolták. A rendelet a közösségi lépték meghatározását a vállalatok által elért teljes forgalom, valamint a közösség tagállamaiban elért forgalom szintjével határozza meg. Amennyiben a megadott szintet elérik, be kell jelenteni a szándékukat a Közösségnek. Ebben az esetben a saját tagállamukban nem szükséges külön elbírálás, csak a közösségi szintű értékelés az elvárt és a hatályos. Így elkerülik a fölösleges kettős munkavégzés és kettős adminisztráció jelenségét, ezzel is nyomatékosítva, hogy a tagországok szabályozásán felül áll a rendelet. Az összefonódás megakadályozása abban az esetben lép életbe, ha az a közös piacot valamilyen szempontból akadályozná. A versenykorlátozás legjellemzőbb formája a dominancia, amely nagy erőfölényével korlátozza a piac szabad működését. Ám a verseny korlátozása erőfölény megléte nélkül is lehetséges. Míg a rendelet korábbi változata csak az első esetre koncentrált, a 2004-es módosított változat már ezt a tényezőt is figyelembe veszi. Az értékelés során az úgynevezett SIEC tesztet alkalmazzák, mely mindkét szempontot

24

figyelembe veszi. Ha a szabad piac korlátozásának lehetősége a kivizsgálás során felmerül, az összefonódást megtilthatják, vagy korlátozó feltételekhez köthetik annak megvalósulását. 6 Szolgáltatások szabad áramlása az Európai Unióban Az Európai Unió közösségi politikájának szerves része az az elgondolás, hogy a tagországok által alkotott gazdasági térségben a szolgáltatások nyújtása szabadon és egységesen történhessen. Ezen célok megvalósításában már ma is nagy eredményeket értek el az uniós tagországok. A további tennivalók sora természetesen szintén nem kevés, főleg az egységesítés területén. A következőkben az uniós bankpiac hátterében álló legfontosabb szabályozások tartalmát fogom bemutatni. A szolgáltatásnyújtás szabadságáról beszélve először is fontos felállítani azokat a feltételeket, amelyek mellett a biztonságos és akadálymentes piaci működés még fenntartható. Az alapszabadságok garantálása nem elegendő, hogyha mellette nem áll fenn többek között a szakmai felkészültség, a szükséges technológiai rendszerek megléte és az ügyfelek védelme. Az érintett hitelintézet tehát meg kell, hogy feleljen az alapvető követelményeknek, ahhoz hogy szolgáltatást nyújthasson bárhol az Unió területén. Ám ezen feltételek fennállása esetén is megtagadható az alapszabadságok gyakorlása azoktól a vállalatoktól, amelyek sértik a közrend, közbiztonság vagy közegészségügy érvényesülését. A szolgáltatás nyújtása, amelyre az uniós jogszabályok vonatkoznak, több formában is megvalósulhat. Az első formája az, amikor nem történik letelepedés a központ tagállamától eltérő országban, hanem az ügyfél az, aki a szolgáltatót felkeresi. A következő forma az, amikor a szolgáltató valamilyen formában megjelenik egy másik tagországban, és ott vállalkozást alapít. Egy másik tagállamban való szabad alapítás kiterjed önálló vállalkozásokra, leányvállalatokra, ügynökségekre, fióktelepekre és irodákra is. A harmadik megoldás a több tagországot is érintő szolgáltatásokra a ’levelező’ szolgáltatás. Ennek keretében sem a szolgáltatás nyújtójának, sem az igénybevevőnek nem kell utaznia. A szolgáltatás nyújtása és az adminisztráció lebonyolítása végbe mehet postán vagy interneten keresztül. Az első esetben a szolgáltatóra nem vonatkoznak semmilyen új előírások. Az ügyfél azzal, hogy más tagországban keres fel egy szolgáltatót, lemond a saját országában érvényben levő előírásokról. A vállalkozásnak továbbra is a saját tagországának előírásai az irányadóak. Letelepedés esetén a szolgáltatóknak meg kell felelniük a fogadó ország előírásainak. Az egyenlő elbánás elve természetesen ebben az esetben is érvényesül, tehát az adott tagország 6

Dán Judit: Bevezetés az Európai Közösség versenyjogába Kiadó: SZTE ÁJK Szegedi Európa-jogi Szakkönyvtár, 2005, Szeged

25

nem követelhet többet, mint amit saját vállalkozásaitól elvár. Ám a hazai jogszabályok a külföldi vállalatokra is vonatkoznak. Fontos megjegyezni azt is, hogy a színvonal és egyéb követelmények fenntartása érdekében szükséges kiegészítő intézkedéseket írhat elő az adott tagország. A szolgáltatásokra érvényes általános előírásokon túl a hitelintézetekre további előírások is érvényesek. Ahogy azt már korábban említettem, a szigorú szabályozások oka ebben az esetben is a bankszektor kiemelten nagy jelentőségében rejlik. Az uniós szabályozások nagy hangsúlyt fektetnek mind a kockázati tényezők minimalizálására, mind az ügyfelek védelmére. A bankalapításra és a pénzügyi tevékenységek folytatására vonatkozó egységes előírásokat a 2006/48/EC direktívában fektették le. A következő feltételeket tartalmazza a pénzintézet telephelyétől különböző tagországban alapítandó vállalkozás esetén: a más tagállamban működő vállalatnak saját alaptőkével kell rendelkeznie, a kezdő tőke szintjének el kell érnie az öt millió eurót. A vezetőségben legalább két személy szükséges, akik mind hírnév oldaláról, mind szakmai szempontból képesek egy hitelintézet irányítására. Ezen felül be kell jelenteni a tulajdonosok által birtokolt vagyont, ha az jelentőséggel bírhat a tagország jogszabályai alapján. Ha az érintett hatóságok a kért tevékenység végzését nem engedélyezik vagy az engedélyt visszavonják, ezt a lépést meg kell indokolniuk. 7 A működő pénzintézet felügyeletét az adott tagország hatóságai látják el, a többi hazai szereplővel azonos módszerekkel értékelik őket. A felügyelet minél hatékonyabb ellátása érdekében ugyanakkor a tagországok felügyelő szervei együttműködve, közösen is elláthatják feladataikat. A tagországok felügyelő szervein kívül további intézmények is működnek, amelyek európai szinten próbálják ellátni az ellenőrző szerepet. Az egyik ilyen intézmény az Európai Bankfelügyelők Bizottsága (Committee of European Banking Supervisors), amely a Bizottság és a tagországok felügyeletei közötti kapcsolatot biztosítja. Hasonló területen tevékenykedik az Európai Bankbizottság (European Banking Committee), amely közvetlenül a Bizottság mellett, a bankszektor nemzetek feletti szabályozásával kapcsolatosan tanácsadó testületként dolgozik. Ezen intézmények felállításáról a 2004/5/EC és a 2004/10/EC direktíva rendelkezik. 8 A jövőben az Európai Unió további intézkedései minden bizonnyal az egységesedés területén is jelentősek lesznek. A nemzetek feletti szabályozások kiszélesítése azonban még további 7

http://europa.eu/scadplus/leg/en/lvb/l24234.htm The taking-up and pursuit of the business of credit institutions (Hitelintézetek alapítása és működtetése) 8 http://europa.eu/scadplus/leg/en/lvb/l22025.htm Banks: regulatory and supervisory committees (Bankok: szabályozó és felügyelő bizottságok)

26

intézkedéseket is igényel, hiszen a tagországok bankszektorainak fejlettségi szintje jelentősen eltérhet az európai átlagtól. Ahhoz, hogy a közös szabályozások a piac előnyeinek érvényesülését segíthessék elő, először szükséges egy közel hasonló színvonal elérése. Az újonnan csatlakozott tagországok és a nyugat-európai tagok közötti rés csökkentése elengedhetetlen az egységesítés előtt. További intézkedéseket igényel az Unió minden országában a nagyobb átláthatóság biztosítása a nemzeti joganyagban. Ha ezek a feltételek megvalósultak, az egységes technikai és jogi feltételek bevezetése nagymértékben meg fogja könnyíteni mind a bankszektor szereplőinek, mind az ügyfeleknek a mindennapjait. További kérdéseket vet fel a bankszektort is fenyegető, jelenleg zajló tőkepiaci válságok jelenléte. Az amerikai ingatlanpiacokról elindult sokkok sorozata a bankokon keresztül az egész gazdaságot veszélyezteti. A nagyobb válságok elkerülése érdekében a közösségi szinten való fellépés is szükségessé válhat, amennyiben a piac szereplői nem tudnak megküzdeni a fennálló veszéllyel. Ezekről az eseményekről egy későbbi fejezetben még lesz szó.

Monetáris szabályozás hatása a pénzintézetekre A Magyar Nemzeti Bank elsősorban a gazdaság monetáris tényezőire van hatással, mint például az infláció szintjére vagy az árfolyamrendszerre, annak szabad lebegtetésére, vagy korlátozására. Ám ezek irányítása során a felhasznált eszközök, a pénzmennyiség alakításának módszerei közvetlenül is befolyásolják a kereskedelmi bankokat. Tehát fontos megvizsgálni a jegybank által felállított korlátokat is akkor, amikor a kereskedelmi bankokra vonatkozó szabályozásokat vizsgáljuk. Az első fontos jegybanki eszköz a kötelező tartalékráta, melynek szintje a bankszektor likviditására és azon keresztül jövedelmezőségére is hatással van. Ennek mértéke 2002. augusztusától öt százalék. Ez a szabályozás a kétszintű bankrendszer bevezetése óta hosszú utat tett meg. 1995-ben még a 17 százalékot is elérte. Köszönhetően a gazdaság fokozatos stabilizációjának ez a ráta azóta folyamatosan csökkent. A nemzeti bank a kamatlábak meghatározásával is befolyásolja a pénzmennyiséget. Refinanszírozó tevékenysége során rövid lejáratú kölcsöntőkét biztosít azoknak a kereskedelmi bankoknak, amelyek likviditási problémákkal küzdenek. Ez a tevékenység a piacon is megvalósítható lenne, ám ha elég kedvező a refinanszírozási kamatláb, a bankok ezt és nem pedig a piaci megoldást fogják választani. A kamatláb meghatározott szintje független a hitelképességtől, és a kölcsön összegétől is. Tehát a szabad piaci működésre befolyással lehet, hiszen a bankok rendelkezésére álló pénzmennyiséget alakítja. A jegybanki 27

alapkamat jelenleg 8,25 százalékos szinten áll. A refinanszírozás kamata az alapkamatnál egy százalékkal nagyobb. Ez utóbbi tevékenység mai hatása azonban már nem lehet olyan jelentős, mint a kétszintű bankrendszer bevezetését követő években. A hazai kereskedelmi bankok mögött ugyanis legtöbb esetben egy külföldi anyavállalat áll, amely összességében jóval nagyobb forgalmat bonyolít le, mint a magyarországi leányvállalata. Ennek következtében képesnek kell lennie arra, hogy a likviditás hiányával küszködő bankfiókoknak a piacinál kedvezőbb szinten nyújtson hitel vagy akár pótlólagos tőkét. A már korábbiakban említett pénzügyi tevékenységekhez kapcsolódó engedélyező tevékenységgel is alakítja a nemzeti bank a kereskedelmi bankok piaci képét. Azzal, hogy meghatározza, hogy egy új szereplő végezhet-e egy bizonyos szolgáltatást, elsősorban a monetáris politika céljait akarja elérni, ám az adott szolgáltatás nyújtásának versenyét, valamint a pénzintézet forgalmának növekedését is felügyeli ezzel. Ezen engedélyezések során az MNB alkalmazottai jogosultak helyszíni ellenőrzést tartani és dokumentumokba betekinteni. A jegybank által felhasznált eszközök nem véletlenül a kereskedelmi bankokon keresztül próbálják befolyásolni a gazdaságot, hiszen rajtuk keresztül az egész gazdaságot el tudják érni kisebb-nagyobb mértékben. Egy olyan gazdaságban, ahol a fejlett, stabil bankszektor már kialakult, ezek a szabályozások nem jelenthetnek túl nagy befolyást a bankpiacra. A jövőben pedig amíg a gazdasági tényezők kedvezőtlen alakulása nem kényszeríti a jegybankot jelentősebb intézkedésekre, addig a befolyásnak ez a gyenge szintje nem is fog erősödni.

28

IV. rész A magyar bankrendszer története Rövid történet a rendszerváltásig 9 Magyarországon a bankszektor a nemzetközi tendenciák közül az univerzális típus lazább változatába sorolható, mint azt már említettem a korábbiakban. Ennek kialakulása hosszú évszázadok eredménye. Számos külső és belső hatás következtében formálódott a történelem során. A következőkben a magyar bankszektor történelmét fogom összefoglalni a kezdetektől napjainkig, elsőként a rendszerváltásig, különös tekintettel a fennálló versenyhelyzet erősségére és a külföldi tulajdon magyarországi jelenlétére. A történet természetesen nem a bankokkal kezdődik, ahogy az a nemzetközi banktörténetnél is jellemző volt. Az első ügyletek magánszemélyek között zajlottak le. A hitelek jelentős részét természetesen nagy vagyonos személyek kérték és adták. Az első előrelépés akkor történt, amikor már kereskedők biztosítottak hiteleket előbb áruik értékesítéséhez kapcsolódóan, majd később attól függetlenül is. Az első pénzintézetek az 1800-as években osztrák intézmények kisebb kirendeltségei voltak, nagymértékben korlátozott szolgáltatásokkal. A nagyobb lélegzetű kölcsönökért ekkor még Bécsbe kellett menni. Az intézmények működése a szigorú állami felügyelettől függött. Végül 1836-ban jött létre az első önálló pénzintézet, a Brassói Általános Takarékpénztár, majd 1839-ben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Fáy András tervei szerint. Ám 1845-ben lett csak profitorientált, valódi részvénytársaság. A későbbi pénztárak esetében már ez a forma volt az általános. Az első és sokáig az egyetlen bank 1840-ben jött létre Pesti Magyar Kereskedelmi Bank néven. Funkció szempontjából azonban a bank és a takarékpénztárak nem különböztek egymástól. Az intézményesített formák mellett továbbra is működtek a kereskedők pénzügyi szolgáltatásai. „Egy 1842-es címjegyzékben pl. 55 pesti nagykereskedő közül 18 neve mellett szerepeltek bankügyletek.” 10 A takarékpénztárak száma fokozatosan, ám nem túl élénken az igények emelkedésével együtt nőtt a következő években. Többségük tevékenysége Pestre és Budára koncentrálódott, vidéken nem volt elég széles ügyfélkör a pénzintézetek számára. Általánosságban nagy mennyiségű betétállománnyal rendelkeztek a hitelezési tevékenységükhöz képest (főként jelzálog-hitelezéssel foglalkoztak), ezért állandó tőkefelesleggel küszködtek. Leszámítva az 9

Tomka Béla: A magyarországi pénzintézetek rövid története (1836-1947) című könyve alapján Kiadó: Gondolat Könyvkiadó, 1996, Budapest 10 Tomka Béla: A magyarországi pénzintézetek rövid története (1836-1947) 9. oldal Kiadó: Gondolat Könyvkiadó, 1996, Budapest

29

1848-as forradalom időszakát, amikor a betétkivonások igénye ideiglenesen a lehetségesnél is nagyobb volt. Az igazán nagy fellendülés a gazdaság fellendülésével együtt az 1860-as évek második felében kezdődött. Míg 1867-ben még csak 236 hitelintézet működött, 1873-ra számuk 788ra emelkedett. A köztük fennálló verseny is egyre élesedett, ám a fejlődés következtében a sok piaci szereplőt is képesek voltak eltartani az ügyfelek. Ügyleteiket tekintve már akkor is nagy hatással voltak a hazai bankokra a nyugati minták, ám a külföldiek által alapított bankok csak az osztrák és minimális német tőkéből létrehozott intézetek voltak. 1873-ban viszont meg lett a következménye a hatalmas lendületű terjeszkedésnek. A növekedést nem tudták tovább táplálni, a tőkepiaci gondok mellett pedig az államháztartási hiány is súlyosbodott, valamint a rossz termések sorozata és egy kolerajárvány is hátráltatta a gazdaságot. A válság tehát elkerülhetetlen volt, a következő néhány évben összesen ötven bank ment csődbe. A közel öt éves gyengélkedést újabb fellendülés követte. Folytatódott a külföldi tőke beáramlása – az eddigi osztrák fölény mellett egyre több volt a német és francia tőkebeáramlás mértéke és egyre élénkebb lett a kapcsolatépítés folyamata. Ráadásul újra lendületet kapott a mezőgazdaság. A századfordulóra már közel megháromszorozódott a hitelintézetek száma a válság utáni évek adataihoz képest. Az első világháborút megelőző két évtized pedig egy magabiztos, kiegyensúlyozott és mégis gyors fejlődést jelentett a magyar bankszektornak. Tevékenységi körük egyre szélesedett, hálózatuk egyre több vidéki várost érintett. A bankszektor megélénkülése pedig kihatott az egész magyar gazdaságra. Az első világháború előtti években a magyar bankok is vitték már külföldre tőkéjüket, hogy ezzel is növeljék piaci szerepüket. Először Romániában és Szerbiában alapítottak bankokat, majd távolabbi balkáni országokban is. Sőt, a huszadik század első évtizedeiben még Görögországba is eljutottak: „Szalonikiben jött létre a Banque de Commerce et de Dépôts a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapításaként.”11 Az önálló magyar jegybank az első világháborúig nem jött létre. Igaz gondolata már 1848ban felmerült Kossuth Lajos révén, ám a gyakorlati megvalósítása igen nehézkes volt. Az osztrák dominancia miatt jegybanki funkciók ellátásához az Osztrák-Magyar Bank teljes függetlenséget soha nem kapott. Az első világháború miatt a pénzügyi világ meglehetősen beszűkült már a háború kezdete előtti években is. Mint minden gazdasági ág, a bankszektor is a hadipar szolgálatába állt. A 11

Tomka Béla: A magyarországi pénzintézetek rövid története (1836-1947) 60. oldal Kiadó: Gondolat Könyvkiadó, 1996, Budapest

30

magánjellegű ügyletek visszaszorultak, az állam viszont nagy mennyiségű hiteleket igényelt a háború finanszírozására. Eleinte a magánbankoktól felvett kölcsönök fedezték a szükségleteket, ám ez nem tartott sokáig. A pénzteremtéssel kapcsolatos törvényeket és fedezeti szükségleteket figyelmen kívül hagyták, az állam által felvett jegybanki kölcsönök kontrolálhatatlanná váltak. „A címletek összértéke 1913. december 31-én 2 494 millió K volt, 1918 végén pedig már 31 483 millió K-t tett ki – ez tizenkét-tizenháromszoros növekedést jelentett. 12 ” A háború elvesztésével az országban kialakult rendezetlen viszonyok a bankszektorra is érvényesek voltak. A hitelviszonyok rendezése, a határokon kívül került fiókokkal való kapcsolatok tisztázása nem volt egyszerű és nagy veszteségekkel járt. A gazdaság támogatására és fellendítésére pedig további tőkére lett volna szükség. A nemzetközi kapcsolatok fenntartása viszont nehéz volt ezekben az években, közvetlenül a háború után pedig lehetetlen volt még a külföldi kölcsönfelvétel is. 1920-ban sikerült a külföldi tőke beáramlást valamelyest ösztönözni, ám ezek mértéke nem volt jelentős. Főleg francia, angol és olasz intézetek voltak a tőke befektetői. A gazdaság stabilizálása útján az első jelentős előrelépések 1924-ben történtek. Jelentős mennyiségű svájci frank és angol font alapú hiteleket kapott a magyar állam Jegyintézete (1921-ben jött létre a Magyar Királyi Állami Jegyintézet a jegybanki teendők ellátására.), adóemeléssel és egyéb módszerekkel a költségvetési hiány kezdett elviselhető szintre kerülni, megalapították a Magyar Nemzeti Bankot, és ezeken felül még számos intézkedés történt gazdaság stabilizálása érdekében. Az 1929-es világgazdasági válságig a gazdaság helyzete valamelyest javult, de arra nem volt elég idő, hogy stabilizálódjon is. A New Yorkban kialakult helyzet továbbgyűrűzése mellett pedig el kellett viselni a felhalmozódott külföldi kölcsönök visszafizetésének terhét és a nem éppen aranykorát élő reálgazdasági helyzetet. Ezekkel együttesen pedig a magyar bankszektor már nem kerülhette el az újabb válság időszakát. Azonban a körülmények ellenére számos európai országgal ellentétben nem történt nagy veszteség. Számos bankot veszélyeztetett a rohamos betétkivonás lehetősége, de néhány korlátozó intézkedéssel a súlyos fizetésképtelenség problémáját sikerült elkerülni és a bankcsődöket is sikerült megakadályozni. Ennek az időszaknak fontos jellemzője az állami szektor felügyeletének erőteljes fokozódása a bankszektorban. Már a stabilizáció évei alatt elkezdődött ez a tendencia, ám a válság alatt a súlyos problémák elkerülése érdekében egyre több törvény és intézmény foglalkozott a 12

Tomka Béla: A magyarországi pénzintézetek rövid története (1836-1947) 64. oldal Kiadó: Gondolat Könyvkiadó, 1996, Budapest

31

bankok és a nemzeti bank tevékenységeinek szabályozásával. A háború közeledtével pedig a politikai okok is ezt a tendenciát erősítették. Egyre több ügylet kapcsolódott a hadipar támogatására, a magáncélú hiteleket pedig egyre inkább korlátozni kezdték. A második világháború és annak elvesztése újabb jelentős pénzügyi problémákat halmozott fel állami és lakossági körökben egyaránt. A tőkehiány mellett visszatért az infláció élénkülése, még súlyosabb ütemben, mint az első világháború után. A hitelintézetek szerepe egyre csökkent a gazdaságban, hiszen a pénzt próbálták más, értékálló dolgokkal helyettesíteni. A stagnálásból valamelyest a bankok is áruügyletek segítségével próbáltak kilépni. A bankszektor állami felügyelete pedig egyre fokozódott. A Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ, a Gazdasági Főtanács és a pénzügyminisztérium fő funkciója is az ellenőrzés lett. Valamennyit politikai vezetők irányították, és céljaik nem gazdasági érdekeket és a szabad piaci viszonyok megteremtését szolgálták. „A „száraz államosítás” periódusában a pénzintézetek külföldi kapcsolatai – összevetve a korábbi évtizedekkel – szintén csekélyek voltak.” 13 A fennálló külföldi hiteleket leszámítva nem volt lehetőség sem tőkebevonásra, sem kapcsolatépítésre a Szovjetuniót leszámítva. 1947 közepén pedig hivatalosan is elkezdődött a bankrendszer államosítása, létrehozták az egyszintű bankrendszert szovjet példára. A következő negyven évben a bankrendszer feladatát a politikának alárendelt központi bank és azok intézményei látták el. A kétszintű bankrendszer bevezetése A magyar bankrendszer ’újkori’ története az 1980-as években kezdődik. A rendszerváltást megelőző években az ország vezető szakértői felismerték, hogy a kialakulóban levő piacgazdaság nem működhet a kétszintű bankrendszer bevezetése nélkül és a jegybank függetlenítése nélkül. A kereskedelmi banki funkciók elkülönítése a jegybanki funkcióktól elengedhetetlen volt a világgazdaság ritmusába való bekapcsolódáshoz. A kétszintű bankrendszer kialakítása előtt a banki funkciók minden szintjét a Magyar Nemzeti Bank látta el. Intézményeiként működött az Országos Takarékpénztár és a takarékszövetkezetek a lakossági ügyek elvégzésére, a Magyar Külkereskedelmi Bank, külkereskedelmi feladatok intézésére és az Állami Fejlesztési Bank, amely az állam beruházásainak lebonyolításával foglalkozott. A nyolcvanas években folyamatosan nőtt az újonnan megnyitott pénzintézetek száma. Ám ezek még csak korlátozott formában működhettek, a Magyar Nemzeti Bank jelentős 13

Tomka Béla: A magyarországi pénzintézetek rövid története (1836-1947) 108. oldal Kiadó: Gondolat Könyvkiadó, 1996, Budapest

32

tulajdonosi hányaddal rendelkezett többségükben, hogy teljes felügyeletét megtarthassa a magyar bankrendszer felett. A kétszintű bankrendszer végül hivatalosan 1987. január 1-jén jött létre. A jegybanki és a kereskedelmi banki intézmények a gyökereknél váltak ketté. A jegybank nem foglalkozott többé a kereskedelmi bankok feladataival. Öt kereskedelmi bank alakult a korábban működő intézetekből: a Magyar Hitel Bank Rt., az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt., a Budapest Bank Rt., az azelőtt is működő Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. és az Általános Értékforgalmi Bank Rt. Ezeken felül továbbra is működött az Országos Takarékpénztár és a takarékszövetkezetek. 14 A lakossági és egyéb szolgáltatások nyújtására viszont nem járt automatikus engedély. További néhány évre volt szükség ahhoz, hogy ezek a korlátozások is megszűnjenek, valamint ahhoz, hogy egyre több bank kaphasson jogosultságot devizaműveletek végzésére. Az elvileg piaci alapon működő kereskedelmi tevékenységeknek pedig a gyakorlatban még sokat kellett tisztulniuk. Az ügyfélkör mesterséges felosztása, az eredetileg megszabott funkciók levetkőzése és természetesen a függetlenség kérdése még sok tennivalót és türelmet igényelt. Az Országos Takarékpénztár alapvető funkciója és hatalmas jelentősége nem változott. Továbbra is a lakosság bankügyeit kezelte, ahogy tette azt korábban is az egyszintű bankrendszer intézményeként. Ám a piacosítás megindulása egyre több változást tett szükségessé, hiszen egyre több bank kapta meg az engedélyt a lakossági ügyek kezelésére. Ezen felül a rendszerváltás után beindultak a Postabank széleskörű lakossági szolgáltatásai azzal a hatalmas piaci előnnyel, hogy rögtön az egész országra kiterjedt hálózattal rendelkeztek. Tehát megjelent az OTP számára egy eddig ismeretlen fogalom: a konkurencia. „A kihívásra az OTP többféle változtatással válaszolt. Megszabadulva a lakáshitelezésben betöltött hatósági feladatától, piacosította kamatait, színesítette lakossági termékeinek palettáját, kibővítette profilját a vállalati ügyfélkör számára nyújtott szolgáltatásokkal, átalakította szervezeti-irányítási struktúráját.” 15 A vidéken alakuló egyre több kis- és középvállalkozás számára a kilencvenes évek elején az OTP egyértelmű választásnak bizonyult, hiszen rendelkezett kiterjedt fiókhálózattal az egész országban. Ezért az újonnan alakult bankok vidéken jelentős hátránnyal indultak. 1991-től az OTP már részvénytársasági

14

Madár Péter, BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar: Pénzügyek alapjai Kiadó: Unió Kiadó, 2002, Budapest 15 Várhegyi Éva: Bankvilág Magyarországon 17. oldal Kiadó: Helikon (Universitas) Kiadó, 2002, Budapest

33

formában működik. Igaz, a teljes megújulásig és az állami befolyás minimalizálásáig még hosszú út vezet. A külföldi bankok első képviselői itthon A nyugati bankok megjelenése a kétszintű bankrendszer bevezetésével nem járt automatikusan. A külföldi tulajdon első – igen kezdetleges - formája az 1979-ben alapított Közép-európai Nemzetközi Bank, melynek 66 százaléka külföldi bankok kezében volt, a többi pedig a Magyar Nemzeti Bank tulajdonában. Ám első itthon működő leányvállalatát csak 1988-ban hozhatta létre. 16 A hazai kereskedelmi bankok alapításával egy időben a külföldi bankok is megjelentek hazánkban. A kilencvenes évek elején a külföldi pénzintézetek száma már rohamosan nőtt. Ez a folyamat pedig nem csak a külföldi tőkét hozta be az országba, hanem a nyugati technológiát, a szaktudást, és a nemzetközi kapcsolatokra való hajlandóság fokozatos javulását is. A hazánkban megjelenő nemzetközi bankok közül sokan választották megjelenési formaként a zöldmezős beruházást. Igaz, ez a tendencia a privatizációs folyamatok beindulásával csökkent, ám az 1995-ig piacra lépő 24 külföldi bank közül az újonnan alapított vállalatok száma 17 volt. Ezt mutatja be a következő táblázat. 2. sz. táblázat Külföldi bankok piacra lépése 1995-ig (darab) Megnevezés 1979-1989 1990-1995 Összesen Felvásárlás

1

6

7

Zöldmezős beruházás

4

13

17

Összesen

5

19

24

Forrás: Várhegyi Éva: Külföldi tulajdon a magyar bankrendszerben Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf. 2001. július-augusztus (7. szám) 581-597. oldal

A privatizációk előzményei és körülményei A történetből nem hagyható ki az az időszak, amikor az első nagy változtatásokat követve hamarosan beindult az első sokkok sorozata. A kilencvenes évek első felében az előző rendszerből örökölt gyenge pénzügyi háttér, a nem megfelelő vezetői döntések, és a gazdaság más szektoraiból begyűrűződő problémák több pénzintézet csődjét okozták. Az érintett események során nyilvánvalóan az áldozatok nem a külföldi tulajdonú bankok voltak, hiszen külföldi anyavállalatuk nyújtott számukra megfelelő szintű kezdőtőkét, valamint a kockázatkezelési gyakorlatuk is modernebb, nyugati minta szerint működött. A Magyar Nemzeti Bank intézményeiből alakult bankok viszont nem rendelkeztek megfelelő anyagi 16

Várhegyi Éva: Bankok versenyben Kiadó: Pénzügykutató Részvénytársaság, 1995, Budapest

34

háttérrel, az ügyfelek rohamosan növekvő igényeire nem voltak rendesen felkészülve, a rossz minősítésű hitelportfoliót nem tudták javítani, a piaci kockázatokat pedig nem tudták vagy nem akarták elég hatékonyan kezelni. Az örökölt nehézségek és a gyenge, pénzügyileg instabil ügyfélkör következtében számos bank került veszélybe. A csőd főleg azokra a kisebb bankokra sújtott le, amelyek nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy akár a piac összeomlását is okozhassák, így az állam nekik nem szívesen nyújtott segítséget felépülésükhöz. Az állam által megmentett bankok száma, és az erre költött pénz jelentős volt. A tőkejuttatások többsége azokat a bajba jutott nagybankokat célozta meg, amelyeknek bukása az egész piacot megrengette volna. A Magyar Hitelbank, a Kereskedelmi és Hitelbank, a Magyar Külkereskedelmi Bank és a Budapest Bank is komoly nehézségekkel küszködött már alapításuktól kezdve. Az örökölt problémákon túl a fennálló rossz minősítésű ügyfelek miatt esély sem volt a túlélésre állami segítség nélkül. Az első támogatás 1992 végén érkezett. A behajthatatlan hitelek portfoliójáért cserébe az állam húsz éves kötvényeket bocsátott ki, és a rossz hitelek nyolcvan százalékos értékében kapták meg ezeket a bankok. Ennek költsége az állam részéről 80 milliárd forint volt. Csodát viszont ezek a tőkeinjekciók nem tettek. A rossz hitel-portfoliók visszatértek a bankokhoz. Az alapvető, mélyről jövő problémákra más orvosság is kellett, amely a bankokat hosszútávon jobb hitelkezelésre és tartalékok képzésére kötelezi. Az állam a bankokkal kötött konszolidációs szerződések keretében pótlólagos tőkét és alárendelt kölcsöntőkét juttatott 8 pénzintézetnek. 1993-ban és 1994-ben összesen 147,5 milliárd forintot. 17 3. sz. táblázat

A bankkonszolidáció során juttatott összegek, Mrd. Ft Bank Magyar Hitel Bank Kereskedelmi Bank Takarékbank Mezőbank Budapest Bank Dunabank Agrobank Iparbankház Összesen

1993. December 54,82 33,37 8,75 6,16 5,05 4,30 1,20 0,80 114,45

1994. 1994. Összesen május december 4,00 5,89 64,71 5,00 4,71 43,09 1,40 0,53 10,68 0,90 0,00 7,06 4,60 3,86 13,51 0,51 0,00 4,81 1,60 0,00 2,80 0,00 0,00 0,80 18,01 15,00 147,46 Forrás: Patai Mihály: Bankkonszolidáció 1992-94

17

Patai Mihály: Bankkonszolidáció 1992-94 Magyarország politikai évkönyve 251-257. oldal Kiadó: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 1995, Budapest

35

Összesen az 1992-1994-es időszakban az állam 330 milliárd forintot fizetett ki. Az államkötvényekre fizetett kamatok 1994-ben 3,5, míg 1995-ben 5,2 százalékát tették ki a központi költségvetés kiadásainak. 18 A bankcsődök sorozata jelentette az egyik okot a betétbiztosítás intézményes létrehozásához. Így kezdte meg 1993-ban működését a korábban már bemutatott Országos Betétbiztosítási Alap. A bankszektor problémáit viszont csupán törvények és felügyelő intézmények létrehozásával nem lehetett eltűntetni. Az állami tulajdonban levő bankok – ahogy azt a konszolidációs folyamat is mutatja - több terhet okoztak az ország vezetőségének és az állami vagyonnak, mint amennyi hasznot. Részben ennek eredményeként kezdődött el a privatizációs időszak a bankszektorban is. Ennek során az idegen kézben levő hitelintézetek aránya tovább emelkedett. A külföldi tulajdon privatizáción keresztül történő megjelenésének hatásai számos oldalról megközelíthetőek. Az előnyöket tekintve elsőként a behozott tőke mennyiségét kell kiemelnünk, melyet magyar tulajdonosok nem tudtak volna soha biztosítani. Amíg 1992-ben még csupán 38,2 milliárd forint érkezett ennek segítségével az országba, addig 1996-ban már 145,2 milliárd forintra emelkedett ez az összeg. 19 Ennek segítségével a bankszektor fejlődési lehetősége és sebessége, ahogy számos más szektoré is, megsokszorozódhatott. Ráadásul mivel a bankszektor gazdaságunk alapját jelenti, amelytől nagymértékben függ számos más ágazat fejlődése is, a pénzintézetek lendületes növekedése az egész gazdaság fejlődésének alapfeltétele volt. A bankok mögött pedig végre stabil pénzügyi háttérrel rendelkező és gyakorlott, piaci szemléletű tulajdonosok álltak. Emellett bekerült a magyar bankszektor vérkeringésébe a fejlett nyugati technológia, a szakmai tudás, a piacgazdaságról szerzett külföldi tapasztalatok, és a kockázatkezelés fejlettebb módszerei is. A magyar pénzintézetek szerves részévé válhattak a nemzetközi piacnak. A külföldi tulajdonosokon keresztül a nemzetközi kapcsolatépítés is felgyorsulhatott. A határokon már nem csupán áruk cseréltek gazdát, hanem áramlott a szaktudás, a tapasztalat és a technológia is. A privatizáció folyamata azonban korántsem volt ennyire egyoldalú történet. A hazai tulajdon eladását hosszú viták sorozata követte. Az érdeklődés a külföldi befektetők részéről már a rendszerváltás pillanatában is nagy volt, de az elhatározáshoz még több idő kellett mindkét oldalról. Az állami dominancia nem tűnhetett el egyik pillanatról a másikra, hiszen a 18

Balassa Ákos: A magyar bankrendszer konszolidációja és jelenlegi helyzete (MNB műhelytanulmányok (10)) Kiadó: Magyar Nemzeti Bank, 1996, Budapest 19 Hamar Judit: A működőtőke import Magyarországon belüli területi és ágazati megoszlása, befektetési szektoronkénti elemzése Kiadó: Konjunktúra-, Piackutató és Számítástechnikai RT, 1998, Budapest

36

bankok állami tulajdonlásának megszűnésével egy erős gazdaságpolitikai eszköz is kikerül a kormány kezéből. Az éles piaci versenyt nem lehetett rázúdítani ennyire hirtelen egy stratégiailag jelentős szektorra. Fontos tényező volt az is, hogy kizárólag szakmai befektetők vásárolhassák meg az értékesített részesedéseket. A külföldi érdeklődőknek pedig még időre volt szükségük ahhoz, hogy megbízzanak a rendszerváltoztató országok, köztük Magyarország most beinduló gazdaságában és megfelelően tudják azt értékelni. „A bankprivatizációról szóló viták leglényegesebb elvi kérdéseiben, az állami, illetve a külföldi tulajdon részarányát illetően az 1991. novemberében elfogadott pénzintézeti törvény foglalt végül állást. Hosszas csatározás után a parlament megszavazta, hogy a banktulajdonosok számára felállított 25 százalékos limit általánosságban az államra is érvényes legyen.” 20 Ám a törvény ezt követően még öt év haladékot adott az életbe léptetésre, valamint a külföldi tulajdont is erősen korlátozta. A tartósan állami tulajdonban maradó bankok végül az OTP Bankot és a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bankot jelentették, ahol a 25 százalék plusz egy szavazati arány alá nem csökkenhetett az állam részesedése. Az új bankrendszer első éveiben a privatizáció csak néhány pénzintézetet érintett. Főleg tőkeemelések, és nem eladások következtében jelent meg a külföldi tulajdon a magyar bankokban, és ezek aránya alacsony szintű volt. A privatizáció 1994-ben indult be igazán a Magyar Külkereskedelmi Bank eladásának első fordulójával. Összesen 49,92 százalék került külföldi tulajdonba. 25,01 százalék a német Bayerische Landesbank Girozentrale tulajdonába került, 16,68 százalékot az EBRD kapott, mint intézményi befektető, és ezeken felül még 8,23 százalék került egyéb külföldi befektető kezébe, valamint 13,50 százalék belföldi jogi és magánszemélyek kezébe. 25,05 százalék maradt állami kézben, az ÁPV Rt-nél, amit 1996ban adtak végül el a többségi tulajdonosnak. 21 A MKB Rt. tulajdonosi struktúrájának megváltozása hamar éreztette hatását. Amint az alábbi táblázat is érzékelteti, a pénzügyi adatok 1992 és 1997 között nagyot emelkedtek. A mérlegfőösszeg 5 év alatt több mint kétszeresére nőtt, a mérleg szerinti eredemény pedig sokszorosára. Így természetesen nem meglepő a jövedelmezőségi mutatók látványos javulása sem. Az új tulajdonos által képviselt stratégia és üzletvezetési módszerek egyértelműen pozitív hatással voltak a bankra. A külföldi tulajdon megjelenése pedig önmagában is

20

Várhegyi Éva: Bankvilág Magyarországon 49. oldal Kiadó: Helikon (Universitas) Kiadó, 2002, Budapest 21 Várhegyi Éva: Bankprivatizáció Kiadó: Kulturtrade Kiadó (Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt), 1998, Budapest

37

előnyként lépett fel a köztudatban, hiszen a nemzetközi intézmények értékelései is rövidesen erősen javultak. 4. sz. táblázat

MKB Rt. teljesítménye 1992-ben és 1997-ben (millió forint) 1992 1997 Változás (%) Mérleg szerinti 330 6 222 1785% eredmény 216 499 456 740 111% Mérlegfőösszeg 16 574 48 431 192% Saját tőke 0,15% 1,36% 794% ROA 1,99% 12,85% 545% ROE Adatok forrásai: Kerekes György(szerk): Magyar pénzügyi és tőzsdei almanach 1993-1994, Kiadó: TAS-11 Kft, 1994, Budapest www.mkb.hu/az_mkb_bankrol/hirek_kozzetetelek/jelentesek/index.html Pénzügyi beszámoló 1997. december 31.

Az Országos Takarékpénztár a privatizáció során a többi intézménynél is egyedibb, megkülönböztetett eljárásban részesült. Ennek okai közül minden bizonnyal a legfontosabb az OTP domináns szerepe a magyar gazdaságban. A magyar bankszektornak a legnagyobb szereplőjét az akkori kormány nem akarta egyetlen külföldi tulajdonos kezébe adni, hiszen az egész bankszektort és ezzel együtt a gazdaságot is befolyásolni tudta volna. Emiatt alakítottak ki szórt tulajdonosi struktúrát: „A hazai befektetők egyenként legfeljebb tíz százalékot szerezhettek a bankban, a külföldi befektetők egyenként ötöt, együttesen pedig legfeljebb 50 százalékot.” 22 Ám a fenntartott 25 százalék plusz egy állami szavazat fenntartása a célként kitűzött piacgazdaság képét ez a módszer nem erősítette és annak hatása a mai napig is érezhető, hogy az OTP az állami felügyelet alól sokáig nem került ki. 1995-ben kezdődtek a részesedések értékesítései, 1996-ban pedig már a részvények 21 százaléka volt külföldi tulajdonban, 24,8 százaléka hazai intézményi és magán tulajdonban, 5 %-ot pedig a dolgozók és vezetők vásároltak meg. Az ÁPV Rt. 25 százalék plusz 1 szavazata mellett a hazai TB és helyi önkormányzatok részesedése összesen 21,85 százalék volt. 23 Részvényeit a Budapesti Értéktőzsdén, Londonban és a luxemburgi tőzsdén is jegyezték. Tehát az OTP Bank stratégiai jelentőségének köszönhetően megmaradt az állam irányítása alatt. Szükséges tőkemennyiségének fenntartása viszont lehetővé vált a diverzifikált tulajdonosi struktúra következtében. Az állami tulajdont 1997-ben csökkentették, amikor az állam tulajdonában levő 25 százalékot értékesítették belföldi és külföldi befektetőknek

22

Várhegyi Éva: Bankvilág Magyarországon 55. oldal Kiadó: Helikon (Universitas) Kiadó, 2002, Budapest 23 Várhegyi Éva: Bankprivatizáció Kiadó: Kulturtrade Kiadó (Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt), 1998, Budapest

38

egyaránt, viszont 1 darab szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosa lett a Magyar Állam, amely csupán 2007. áprilisában vesztette érvényét. 24 1996-ban – az OECD tagság és a forint teljes külső konvertibilitásának elérésével, valamint a bankkonszolidációval elért biztatóbb pénzügyi mutatók következtében - kapott nagyobb lendületet a privatizációs folyamat. Ekkor már a nagyobb állami bankok sem kerülhették el a privatizációt. 1997 végéig jelentős felvásárlások és tőkeemelések történtek. Privatizálták többek között a Magyar Hitelbankot, a Takarékbankot, a Mezőbankot és a Kereskedelmi és Hitelbankot is. Az új tulajdonosok egytől egyig külföldiek lettek. Az 1990-es évek privatizációs folyamatának legszembetűnőbb eredménye az állami befolyás csökkenése a bankszektorban és a külföldi tulajdonosok elsöprő aránya. Míg 1994-ben a jegyzett tőke 16 százaléka volt külföldi kézben, 1997-ben ez az arány már 61 százalék volt. 25 Ám amint az a későbbi elemzések során is látszik majd, a hitelintézetek nyereségeire, hatékonyságára és korszerűségére is nagy hatással volt a privatizáció. A mai bankszektor stabil alapokra támaszkodó, tőkeerősen és biztonságosan működő szereplőkből áll, amely az egész gazdaságunkra jó hatással van. Az pedig egyértelműen megállapítható, hogy ez az állapot a privatizációs folyamat nélkül nem lett volna elérhető.

24

www.otpbank.hu/OTP_Portal/file/kibocsatasok_90_03_h_040430.pdf Az OTP részvények története 25 Várhegyi Éva: Külföldi tulajdon a magyar bankrendszerben Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf. 2001. július-augusztus (7. szám) 581-597. oldal Közgazdasági Szemle Alapítvány

39

V. rész A hazai bankszektor napjainkban A korábbiakban felvázolt előzmények azok a legfontosabb események és szabályozások, amelyek a mára kialakult piaci versenyhelyzetet befolyásolták. Ebben a fejezetben azon tényezőket fogom áttekinteni, amelyek a jelen mindennapjaiban alakítják a bankszektor képét. Az itthon kialakult pénzügyi szektor lényegében az elmúlt 20 év eseményeinek köszönhető. Ezen két évtized alatt máris hatalmas utat tettünk meg. A nyugat-európai országok fejlettségi szintjét sikerült jelentősen megközelítenünk. A szolgáltatók magas színvonalúak, és nagyrészt lefedik az ügyfelek igényeit. Ám még mindig számos tennivaló akad egy színvonalas bankszektor kialakulásáig. Elsőként a gazdaság általános állapotát és abban a bankszektor elhelyezkedését fogom vizsgálni, majd a közvetlenül a pénzintézetek versenyhelyzetére ható tényezőket mutatom be néhány példával. A magyar gazdaság és pénzügyi szektora Az egyik legelterjedtebb mutató, amellyel a gazdasági élet teljesítményét jellemezhetjük, a bruttó hazai termék (GDP). Ennek növekedése az elmúlt évtizedben folyamatosan 4 százalék felett volt. A nemzeti jövedelem 2006-ban viszont már alig 4 százalékkal bővült, míg 2007-re már csak 1,3 százalékos növekedéssel számolhatunk. Ez a szint az uniós országok átlagától is elmarad, amely az elmúlt évtizedekben nem volt jellemző. Ezt az eredményt összehasonlítva a vizsgált szektor teljesítményével, jelentős eltérést találunk. 2006-ban a pénzügyi szolgáltatások 6,4 százalékkal növekedtek az előző évhez képest, 2007-re pedig ez a mutatószám 2,9 százalékra változott, amely igaz, hogy a teljesítmény növekedésének lassulását jelzi, ám még mindig kétszer akkora ütemben nő, mint a gazdaság összességében. 26 A pénzügyi szolgáltatások és köztük a bankszektor a gazdaság lassuló növekedése ellenére tehát nem hozott rossz eredményeket. A pénzügyi szolgáltatások jelenléte a GDP arányában szintén javuló tendenciát mutat. A 2004-es 17,8 százalékról 2007-re 19,8 százalékra emelkedett. Igaz, ebben még bőven van mit fejlődnünk, hiszen például 2005-ben az Unió akkori 25 tagországában átlagosan ez az arány 27,4 százalék volt.27 A bankok a pénzügyi szektornak is jelentős részét képezik. Igaz arányuk 26

http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/gde/gde20712.pdf KSH Gyorstájékoztató Bruttó hazai termék 2007.I-IV. negyedév 27 http://www.eustatistics.gov.uk/publications/publicationlist/eurostat--year--book--2006-2007.asp Europe in figures - Eurostat Yearbook 2006-7 (Európa számokban - Eurostat évkönyv 2006-7) European communities 2007

40

és jelentőségük fokozatosan csökken, egyelőre nem túl gyorsan, és nagy valószínűséggel ez a tempó nem is fog felgyorsulni, hiszen azt a biztonságot és egyben sokoldalúságot, amit egy bank tud garantálni, arra egy pénzügyi vállalkozás nem képes. A 2006-os rendelkezésre álló adatok alapján, ahogy az a táblázatban is látszik, a pénzügyi szektor összes eszközének több mint 78 százaléka a bankok tulajdonában volt. Az adózás előtti nyereség majdnem 67 százaléka, az adózott nyereségnek pedig 69 százaléka került a bankokhoz. 5. sz. táblázat

A pénzügyi szektor eredményének megoszlása 2006-ban Bankok

Szövetkezetek

Pénzügyi vállalkozások

Befektetési vállalkozások

Befektetési Alapok

Biztosítók

Eszközök

78,6%

5,1%

8,3%

0,4%

0,2%

7,4%

Adózás előtti eredmény

66,8%

2,1%

10,5%

1,3%

5,5%

13,9%

Adózott eredmény

69,2%

2,2%

8,5%

1,4%

4,8%

14,0%

Adatok forrásai: http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_idosorok PSZÁF: Aranykönyv, 2006

Az ügyfelek igényei és a rendelkezésre álló források eredményeként bizonyos banki szolgáltatások jóval magasabb színvonalúak, mások pedig kifejezetten fejletlenek. Hogyha konkrétan akarjuk megvizsgálni a szolgáltatások fejlettségi szintjét, a következőket látjuk: a hitelezésnek, betétek elhelyezésének és egyéb alapvető szolgáltatásoknak követelményei minden pénzintézetben magas szinten jelen vannak. Az elektronikus banki szolgáltatások is döntően fejlettek, megbízhatóak. Nagy hangsúlyt helyeznek a biztonság megőrzésére. A bankkártyák használatának lehetőségei is egyre szélesebb körűek. Számos formája és funkciója létezik már az elektronikus kártyáknak. Jóval több tennivaló van még a befektetések különböző módszereinek kialakításában. A befektetési alapok, ahol az ügyfél a nagyobb jövedelmezőségért cserébe már átvállalja azt a kockázatot, amelyet a betétek esetén még a bank vállalt fel, napjainkban nagy lendületet kaptak. Ám a hazai tőkepiaci háttér sem elég modern ahhoz, hogy ennek színvonala, választéka magas lehessen. A vállalati, nagyobb volumenű, összetettebb szolgáltatások tekintetében is még rengeteg fejlődnivaló van. Ám a tőkeszegényebb piaci háttér miatt annak lehetősége viszonylag kevés, hogy a bankok ebben gyakorlatot szerezhessenek. Ráadásul számos pénzügyi vállalkozás konkurenciának számít ezen a téren, amennyiben azok nem csupán hitelintézetek által végezhetőek. Így a színvonal fokozása egyik oldalról nagyon nehéz, másik oldalról pedig nagyon fontos is az ügyfelek megtartása érdekében.

41

A fejletlenséget a teljesített piaci szolgáltatások volumene oldaláról is érdemes megvizsgálni. Ebből a szempontból ugyanis mind a bankkártya használat, mind az elektronikus úton megkötött ügyletek száma elmarad a fejlett gazdaságok szintjétől. Ennek okai az ügyfelek még nem elég kifinomult igényei, a szolgáltatásokat igénybevevők alacsony száma, és a kevesebb rendelkezésre álló vagyon és jövedelem. A bankszektor eredménye és befolyásoló tényezői A vizsgált szektor jövedelmezősége a ROE és a ROA mutatókkal jól jellemezhető. Ezek a mutatószámok a bankszektorra jellemzően elég magasak. 2006-ban a ROE mutató az egész szektorra vizsgálva 20,8 százalékos volt. 2007-ben pedig 15,6 százalékra csökkent. A ROA mutató a 2006-os 1,72 százalékos szintről 1,30 százalékra csökkent az előzetes 2007-es adatok alapján. 28 A tendencia igaz, nem kedvező az utóbbi évben, ám a külső negatív befolyásoló tényezők hatása után ez nem meglepő, sőt kifejezetten bíztató, hogy nem volt nagyobb mértékű csökkenés. Tehát a gazdaság lassulása a bankszektort nem rázta meg igazán. A vizsgált mutatók nagysága a nyugat-európai gazdaságokéhoz viszonyítva is magas. 2005-ben például Franciaország bankszektorának ROE mutatója 12,6 százalékos volt. 29 Ennek az eltérésnek az oka egyrészt a magyar versenyhelyzet korlátozott voltában keresendő, hiszen egy közel kiegyenlített versenyben a kifejezetten magas bevételek jelenléte nem tarthat sokáig. Ám mindez önállóan még nem lehet teljes magyarázat. Az a kamatmarzs, amellyel a hitelintézetek ezt a nyereséget elérik, a jegybanki kamatok szintjének is erős függvénye. A Magyar Nemzeti Bank betéti kamatrátája az inflációval korrigálva 2006-ban átlagosan 2,7 százalékot mutat. 30 Ennek okai a jegybank monetáris politikájában keresendőek, melynek részletei nem érdekesek a vizsgált piaci tendenciák szempontjából.

Eredményei

viszont

láthatóak

a

magyar

kereskedelmi

bankok

kamatszintjeiben. Szintén nagy hatással lehetnek az elért nyereségre az állami hiteltámogatások. Ennek viszont nagy volumene az utóbbi években fokozatosan csökken. Az adó-visszatérítési támogatás 2005-ben szűnt meg, a kereskedelmi bankok által alkalmazható kamatszintek plafonja pedig tavaly emelkedett. A jövőben mind a monetáris politika, mind a kormány támogatásai abba az irányba fognak haladni, hogy a fent bemutatott bankszektorra gyakorolt befolyásukat

28

http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_idosorok PSZÁF: A PSZÁF által felügyelt szektorok adatainak idősorai – Bankszektor (2007) 29 http://stats.oecd.org/wbos/Index.aspx?usercontext=sourceoecd Bank Profitability Statistics (Bank jövedelmezőségi statisztikák) 30 www.mnb.hu

42

minimálisra csökkentsék. Ennek következményeként a következő években is bizonyosan látható lesz a bankrendszer eredményeiben a már elkezdődött tendencia folytatódása. A bankszektor szereplőinek alakulása Érdemes még megvizsgálni a Magyarországon működő bankok számának alakulását. Az 1990-es években látható növekedés az utóbbi évekre nem jellemző. 2003-ban 36, 2004-ben 35 volt a hitelintézetek száma, 2005-re tovább csökkent 34-re, majd 2006-ban 37-re és 2007ben 38-ra emelkedett. Az új szereplők száma igen kevés mostanában az előbb részletezett kedvező jövedelmezőség ellenére. Ennek okai abban a tényben keresendőek, hogy a piacra lépő új szereplők már nem képesek jól látható előnyösebb szolgáltatásokat nyújtani, mint a már meglévő versenyzők, hiszen a hazai bankok színvonala már közel megfelelő. Emiatt csupán kisebb lefedetlen területek megcélzása volna érdemes. Ezzel a csökkenő tendenciával viszont ellentétes a meglevő pénzintézetek terjeszkedése. Ha például megfigyeljük az utóbbi évek banki vagyonának növekedését, láthatjuk, hogy nem kevés új tőke került a szektorba. Érdemes azt is megnézni, hogy a befektetett vagyon mellett mind a fiókok, mind az alkalmazottak száma növekvő tendenciát mutat. Ez látható az alábbi táblázatban is. 2006-ban összesen 1 375 bankfiók működött és 31 227 főt foglalkoztatott a bankszektor. 31 2. sz. ábra

Bankfiókok és alkalmazottak számának alakulása 32 31 30 29 28 27 26 25 24

000 000 000 000 000 000 000 000 000

1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0

Alkalmazottak(fő) Bankfiókok(db)

2002 2003 2004 2005 2006

Adatok forrásai: PSZÁF

Az új fiókok nyitása egyaránt jellemző a már kiterjedt hálózattal rendelkező, nagyobb hitelintézetekre és a kisebb, terjeszkedni kívánó társaikra is. Ezen felül nem ritka a különböző ügynökökkel kötött szerződés sem, amely segítségével tovább növelhető a megkötött ügyletek száma. Ennek magyarázata pedig egyértelműen az elérhető ügyfelek

31

www.pszaf.hu

43

számának növelése, amely a fokozódó versenyhelyzetre, a konkurencia legyőzni akarására utal. Külső tényezők befolyása a bankok versenyére A bankszektorban zajló versengésre ható külső tényezőket úgy gondolom, a következő témakörökkel foglalhatom össze a legátfogóbban: a politikai döntések befolyása, az utóbbi időszakban a kormány által elindított stabilizáló program hatása, a konkurencia nyomása alatt alakuló események, és az ügyfél igényeinek és visszajelzéseinek hatásai. Az ország politikai vezetősége által hozott döntések a gazdaság alakulását állandóan befolyásolják. Részben közvetlenül és szándékosan hatnak rá, részben pedig egyéb tényezőket szem előtt tartva, más területeket megcélzó intézkedések is módosíthatják a gazdasági szereplők és ezzel együtt a pénzintézetek mindennapjait. Az elmúlt évek politikai eseményei a gazdasági növekedést jelentősen lassították. Ez látszik a korábbiakban felvázolt GDP alakulásból is. A gazdaság lendületének elvesztése több esemény eredménye. Politikai oldalról az államháztartási hiány korrigálására vezethető vissza, amely az állami bevételek növelésével és a kiadások csökkentésével jár. Ennek következtében a gazdaság lassulása mellett nőtt az infláció, emelkedett a jegybanki alapkamat, és csökkent a nemzetközi gazdaságban betöltött szerepünk. Hatásai a bankrendszerre két oldalról is jelentkeznek. Elsőként az ügyfelek romló jövedelmezősége a bankok szolgáltatásainak igénybevételét csökkentheti, hiszen a megtakarításra és a beruházásokra is kisebb keret jut. Másrészt pedig közvetlen megszorítások is érik a pénzintézeteket, mint például a hitelintézeti különadó, melyet a társasági különadóval egyszerre vezetett be a kormány a 2006. évi LIX. törvényben. Ennek alapján az állami kamattámogatással összefüggő kamatbevételek után 5 százalékos adót kell befizetni. A pénzintézetek egymáshoz való viszonyát, a piaci szereplők között zajló versengést pedig a következő módon befolyásolják: A kormány intézkedései sokszor nem egyenletesen hatnak a piaci szereplőkre. A hagyományos kereskedelmi bankokat például kevésbé érintik az állami hiteltámogatások mértékének alakulása, mint például a jelzáloghitelekre szakosodott pénzintézeteket. Ennek oka az, hogy az utóbbi szereplő erősebben függ a kormány ez irányú intézkedéseitől, hiszen portfoliójának jelentős hányadát teszik ki az ingatlanok vásárlására nyújtott

jelzáloghitelek.

Ezeknek

élénküléséhez

viszont

az

állami

támogatások

nagymértékben hozzájárultak az utóbbi évtizedben. A jelenleg várható tendencia az állami támogatások mértékének és módjának megváltozását támogatja. Ennek következtében a jelzálogbankokat jóval erősebben érintheti a gazdaság lassulása. A kérdés az, hogy ez a tendencia csupán a kormány bevételének növelését szolgálja, vagy a tisztább verseny 44

alakulása érdekében is hasonló döntéseket várnánk el a kormányoktól, amelyek csökkentik a piactorzító hatásokat. Azonban az is elgondolkodtató, hogy valóban szüksége van-e a piacnak ezekre a támogatásokra, hiszen a kedvező hitelfelvételek lehetősége nem merül ki az állam által támogatott esetekben. További piaci képet alakító eseményt jelent a kamatadó 2006-os bevezetése, vagyis annak nulla százalékról való felemelése, amely a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításával lépett életbe. Ez alapján 2006. szeptember 1-jétől a kamatjellegű jövedelmekre 20 százalékos adót kell fizetni. Az új szabályozás természetesen a bankok forrásaira tudott hatással lenni, abban az esetben, ha annak jelentős részét képezték a betétek. Igaz, az adó nem magát a pénzintézetet sújtotta a fizetendő adóval, hanem a megtakarítót, ám a megtakarítások intenzitására befolyást gyakorolt. A betétekre kapott kamat megadóztatása elsőként olyan irányba terelte a megtakarításokat, amelyek hosszabb távra szólnak. Így a törvény

életbelépése

előtt

közvetlenül

lekötött

összegek

még

jelentősebb

időre

megszabadulhattak ettől a kötelezettségtől. A hosszú lejáratú betéteken túl a másik lehetőség a vagyon befektetési alapokba való elhelyezése volt. Ez a megtakarítási forma szintén hosszú távon jellemző, hiszen így várható jelentősebb bevétel. A kamatadó bevezetése előtt erre a területre szintén jelentős megtakarítások futottak be köszönhetően az ígért magasabb hozamoknak és az intenzív népszerűsítő reklámkampányoknak. A bankszektor szereplőinek egymásra való hatása A magyar bankszektor piacán az erőteljes jogi szabályozások ellenére is aktív versengésről beszélhetünk. Erre következtethetünk akkor is, amikor azt látjuk, hogy a piaci szereplőkre állandóan hatnak egymás cselekedetei is. A pénzintézetek figyelik saját szektorukban megtalálható ellenfeleik teljesítményét, marketing módszereit és minden olyan eseményt, amelynek következtében akár a nyereségből, akár a lehetséges ügyfelek számából veszíthetnek el valamennyit. Azonban jelenleg a hitelintézetek szektora nem határolható el élesen az egyéb pénzügyi vállalkozásoktól. Számos tevékenységben már ők is konkurenciának tekinthetők. Az elmúlt években növekedett az igény a befektetési alapok, a magánnyugdíj pénztárak, és a biztosítók termékei iránt is, ellenben csökkent a bankbetétek volumene. Erre válaszul számos bank hozott létre ezen tevékenységek nyújtására szakosodott leányvállalatokat, hogy befektetési banki szolgáltatások nyújtásával az ilyen igényeknek is képes legyen megfelelni. Ráadásul ezzel a módszerrel az adott bankcsoport hatékonysága is fokozható. A következőkben néhány példán keresztül fogom bemutatni, hogy mekkora hatása lehet egy pénzintézet lépése a többi szereplőre. 45

A Gazdasági és Versenyhivatal közzétételei között rendszeresen olvashatóak a pénzintézetek megbírságolásai a fogyasztók megtévesztése miatt. Az esetek általában akciós betétlekötések, hitelek, hitelkártyák hirdetéseire vonatkoznak, amelyekben a feltételek nincsenek egyértelműen megfogalmazva, azok könnyen félreérthetőek, azokkal az ügyfeleket olyan ügyletek megkötésére csábíthatják, amelyet ő a valódi feltételek ismeretében nem kötne meg. Ezen versenyt torzító és fogyasztókat megtévesztő eseményeket annak érdekében teszik, hogy a többi versenytársnál jobb eredményt érhessenek el, vagyis a profit érdekében. További példa lehet az OTP Bank által 2007-ben bevezetett japán jen alapú hitelek esete, amely úgy került a köztudatba, mint egy olyan ötlet, amely bárkinek eszébe juthatott volna. Ám az OTP-t, mint az első piaci szereplőt, amely alkalmazta ezt a hitelezési formát, úgy hallhattuk a hírekben, mint egy újabb versenyelőnyt szerzett hitelintézetet. Hamarosan a szakértői vélemények is megjelentek, melyek különösen kockázatos hiteleknek minősítették ezeket. Nem véletlen, hogy Európa többi országában sem túl népszerűek. Az értékelések ellenére azonban nagy rá az érdeklődés a különösen alacsony kamatráta miatt. Erre válaszul rövidesen meg jelent más piaci szereplő ajánlatai között is a jenalapú hitel, és bár sok hitelintézet elutasítja ezt az ügyletet, valószínűleg mások is tervezik ezt a lépést további ügyfelek vonzása érdekében. Az Unicredit által kezdeményezett ingyenes készpénzfelvétel is további cselekedeteket ösztönzött a piacon. A bank 2008. január elsejétől vezette be, hogy betéti bankkártyáival az ügyfelek díjmentesen vehetnek fel készpénzt bármely Unicredit automatából. Az újítás pedig nem csupán Magyarországra vonatkozik, hanem mind a 17 országra, ahol a bank jelen van. Ezzel az intézkedéssel számos ügyfelet csábíthat magához a hitelintézet, hiszen a készpénzfelvételek díjai számos konkurencia esetében magasak. Ráadásul a több európai országban is megforduló személyek előnye ennél a pénzintézetnél hatalmas lehet. Ennek hatására több más bank is elkezdte csökkenteni külföldi készpénzfelvételi díjait, amely szintén a piaci versengés aktivitásának és fokozódásának a jele. Sajnos a szolgáltatások fejlett színvonala ellenére pénzügyi kultúránk nem mondható igazán fejlettnek. Az ügyfelek érdeklődése sokszor nem terjed ki az ügyletek részleteire. A néhány évtized alatt kialakult fejlett pénzpiaci szolgáltatásokkal a lakosság nem tudott lépést tartani, így tájékozottsága jócskán elmarad a fejlettebb gazdaságok szereplőiétől. Igaz manapság a pénzügyi szektor kezd nagyobb hangsúlyt helyezni az oktatásra és a tájékoztatásra, ám még sok tennivalónk van ezen a téren. Ez a jelenség pedig úgy kapcsolódik a vizsgált témakörhöz, hogy az ügyfelek ennek következtében kevésbé informáltak, mint a bankok. Ezt a kiegyenlítetlen tájékozottságot viszont az utóbbi szereplők könnyen felhasználhatják 46

versenyhelyzetük javítására. Megtévesztő reklámokkal, információk elhallgatásával, vagyis az ügyfelek hiányos tájékoztatásával tovább növelhető a pénzintézetek nyeresége. Ez az ügyfelekkel és nem utolsó sorban a konkurenciával szemben is etikátlan viselkedés manapság már egyre ritkább. A Felügyelet szabályozása és bírságolásai is az etikus keretek között zajló szolgáltatások felé tereli a pénzügyi szektort. Ennek ellenére az etikus viselkedés határát nem könnyű betartani akkor, ha azon piaci részesedés és a bevétel emelkedése vagy esése múlhat. Az előzőekben bemutatott példák jól szemléltetik, hogy mennyire nyitott piacról van szó akkor, amikor a hazai bankszektort vizsgáljuk. Nem csupán a gazdaság növekedési üteme, hanem más pénzügyi szektorok teljesítménye, az ország politikai vezetőinek döntései és az ügyfelek viselkedése is nagymértékben befolyásolják a pénzintézeteket. Ezeknek a külső hatásoknak az eredménye lehet a szolgáltatások átcsoportosítása, a skála kiszélesítése, azok feltételeinek módosítása. Alapvetően a bankszektor szereplői úgy próbálnak reagálni a külső hatásokra, hogy az kedvezően érintse nyereségüket és piaci részesedésüket. Ám optimális esetben ez együtt jár azzal, hogy az ügyfelek kedvezőbb és színvonalasabb szolgáltatásokat kapnak bankjaiktól. A nemzetközi piacon való részvételünk Magyarország bankszektorát érdemes a nemzetközi piac szemszögéből is megvizsgálni, mivel a magyar piac nem túl jelentős mérete ellenére ezer szálon kapcsolódik főleg az európai és kisebb mértékben távolabbi gazdaságokhoz is. Ennek oka pedig a piaci nyitottságban és a globalizáció hatásaiban keresendő, amelyről egy korábbi fejezetben már volt szó. A hazai bankok nemzetközi kapcsolatait kutatva könnyű dolgunk van, hiszen a hitelintézetek döntő többsége külföldi kézben van. A hazai leányvállalatok és fiókok rendszeres kapcsolatban vannak külföldi anyavállalataikkal, sok esetben a hazai bank vezetői között is fellelhetőek a külföldi képviselők. Tehát egy-egy nemzetközi pénzügyi csoport részeként összehangolják

stratégiájukat,

együttműködnek

forrásaik

kezelésében,

termékeik

kifejlesztésében és rendszeres adatszolgáltatást végeznek. Ennek következtében a hazai bankok nemzetközi jelentőségét vizsgálva ezeket a bankcsoportokat teljes egészében kell vizsgálnunk. A hazánkban jelenlevő bankcsoportok jelentősége főleg régiónkban kiemelkedő. További néhány bank esetében figyelhetjük meg, hogy szinte egész Európát vagy annak nagyobb részét behálózza. Az egyéb kontinenseken is említésre méltó leányvállalatokkal rendelkező pénzügyi csoportok száma az előzőekhez képest nem jelentős. 47

Azt is érdemes megfigyelni, hogy nincsen igazán kiemelkedő szereplője a régiónak, amely azt jelenti, hogy élénk verseny valósulhat meg az összes szereplő között, hiszen egyikük sem rendelkezik annyira nagy hálózattal, amely a többi szereplő által utolérhetetlen volna. A következő táblázat azt mutatja, hogy a legnagyobb régiós szereplők hány országban rendelkeznek tíz százalék feletti piaci részesedéssel. Látható, hogy többségük kettő-három országban is jelen van, mint az egyik legfontosabb szereplő. Viszont Romániát leszámítva bármelyik országban találunk legalább két bankot, amely jelentős szerepet tölt be az adott piacon. 6. sz. táblázat Piacvezető bankok Közép-Kelet-Európában Magyarország Szlovákia Bulgária Románia Horvátország Szerbia Csehország Erste Bank Unicredit Bank Intesa Sanpaolo KBC Raiffeisen Bank OTP Bank : 10% feletti piaci részesedés az adott országban Forrás: http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=Bankkonferencia Dr. Csányi Sándor: A verseny és transzparencia kérdései a bankszektorban II. Bankkonferencia, 2007. november 6-7., Visegrád

Mint ahogy az előzőekből is kiderült, a Magyarországon jelen levő bankok között is előfordul olyan, amely itthonról próbálja meg bővíteni saját regionális hálózatát. Egyikük az OTP Bankcsoport, amelynek anyavállalata is hazánkban működik, így terjeszkedését is innen irányítja. Jelenleg nyolc másik kelet-európai országban rendelkezik leányvállalatokkal. Terjeszkedési stratégiáját pedig egyelőre nem szándékozik lezárni. A külföldi leányvállalatok aránya a Bankcsoport mérlegfőösszegében több mint 50 százalék volt. 32 A másik bankcsoport, amely itthonról folytatja terjeszkedését, az MKB Bankcsoport. Külföldi tulajdonosa regionális központtá nevezte ki a hazai leányvállalatot, és terjeszkedési stratégiájának részeként már további két kelet-európai országban is megjelent. Ezeknek aránya a bankcsoportban jelenleg még nem túl nagy, a 2006-os beszámoló szerint a külföldi leánybankok a mérlegfőösszeg 7,6 százalékát teszik ki. Ám a jövőben bizonyosan itt is növekvő tendenciának lehetünk majd tanúi. 33 A globális piacon való részvételünk vizsgálatakor nem hagyható ki azoknak a pénzintézeteknek a megemlítése sem, amelyek nyílt részvénytársasági formában működnek, és értékpapírjaik a nemzetközi tőkepiac több tőzsdéjén is jelen vannak. Az OTP részvényeit a Budapesti Értéktőzsdén kívül Luxemburgban és Londonban is jegyzik. Ezen kívül a 32 33

www.otpbank.hu www.mkb.hu

48

luxemburgi tőzsdén megtalálhatóak az OTP Bank, az MKB Bank és az FHB Bank kötvényei is. 34 A magyar piac külföldi megítélése Igaz, napjainkban újabb külföldi szereplők megjelenése nem jellemző a bankszektorban, ez nem feltétlenül tükrözi az általuk alkotott véleményt a magyar bankszektorról. Alapvetően a már meglevő piaci szereplők lefedik a piaci igényeket, ezért nem látják hasznát a külföldi pénzügyi csoportok, hogy hazánkban ők is megjelenjenek. A nyugati országok pénzintézetei manapság már nagyobb előnyben részesítik a kelet-európai és az ázsiai országokban történő beruházásokat, melyeknek bankszektora még kevésbé lefedett, olcsóbb a munkaerő, és így a beruházás megtérülése, a növekedési lehetőség kedvezőbb lehet. Ráadásul az Uniós országokban székhellyel rendelkező bankok határon átnyúló szolgáltatásként is kiszolgálhatják magyarországi ügyfeleiket, így jelenlétüket nem szükséges nagyobb léptékű beruházással egybekötni. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta több mint kétszáz hitelintézet regisztrált a határon átnyúló szolgáltatás nyújtására. Ám megfigyelések szerint jelentős részük csupán a lehetőséget váltotta ki magának. Gyakorlatban jóval kevesebb bank végzi ezeket. Különösen a határok mentén is jelen levő pénzintézetek tudják ezt a szolgáltatási formát kihasználni, hiszen így tudják aktívan tartani a kapcsolatot az ügyfelekkel. A másik lehetséges, költségmegtakarító megoldás a fióknyitás, melynek követelményei alacsonyabbak egy leányvállalat alapításánál és fenntartásánál. Ez a megoldás könnyebben megvalósítható távolabbi tagországok számára is. A Magyarországon működő külföldi fióktelepek száma még nem túl magas, ám anyavállalataik Európa szerte számos országból valók. 35 Ennek ellenére még mindig találkozhatunk új szereplőkkel a hazai piacon. Ezek a pénzintézetek azt értékelik a magyar piacban, hogy manapság már természetes a fejlett technológiai háttér, képzett munkaerőt kínál az ország és nem utolsó sorban fejlett jogszabályi és felügyeleti háttérrel rendelkezik gazdaságunk. Ám ennek ellenére is a teljesen új befektetés nagyon ritka jelenség. Az új szereplők általában már létező pénzintézetek felvásárlásával jelennek meg, vagy a már régóta működő saját pénzügyi szolgáltatásaikat bővítik egy-egy újabb leányvállalattal.

34

www.bourse.lu Instruments émis en Hongrie (Magyarországon kibocsátott értékpapírok) 35 www.pszaf.hu

49

Tisztábban láthatjuk a külföldiek által Magyarországról alkotott képet, ha megnézzük, hogyan vélekednek gazdaságunkról a nemzetközi hitelminősítők, hiszen számos vállalat követi nyomon ezeket az értékeléseket és jövőbeli döntéseikre is hatással lesznek. A Moody’s Investors Service 2008. elején kiadott jelentésében a következő módon vélekedik: A stabilizáló program keretében a gazdaságot jelentős gyengülés érte, amely negatívan hat a pénzintézetekre is, ám ennek ellenére a bankszektor eredményei továbbra is bíztatóak. Stabilitásának egyik okaként a nagyarányú külföldi tulajdont említik, amely nem csupán szakmai szempontból előnyös, hanem a megfelelő pénzügyi hátteret is garantálni tudja. Ennek a magas külföldi jelenlétnek jövőbeli csökkenésére nem lát okot az elemző, a tulajdonosi változások inkább a felvásárlások vagy egyesülések következményei lehetnek. A versengés tekintetében a lakossági és a kis- és középvállalati ágazatot említi húzóerőként, ahol nagyobb profitra lehet szert tenni. 36 Tehát a nemzetközi pénzpiacokon bankszektorunk nem szerepel rosszul. A külföldi piacon való részvételünk egyértelműen tükrözi a hazai piac fejlettségi szintjét, annak méretét és nyitottságát. A külföldi értékelésekből látható hogy a fejlődési lehetőségek sora még korántsem zárult le, ám az elmúlt időszak eseményeinek eredményei bíztatóak annak ellenére, hogy a gazdaság jelenleg gyengélkedik.

36

www.fn.hu/penzugy/20080109/moody_szerint_stabil/ A Moody’s szerint stabil a magyar bankrendszer – Figyelőnet, 2008. január 9.

50

VI. rész A piaci szereplők feltérképezése 37 Ebben a fejezetben a bankszektor szereplőit, valamint egymáshoz való viszonyukat fogom közelebbről áttekinteni. Az elemzés alapvető forrásai a pénzintézetek pénzügyi jelentései lesznek, valamint az ezekből- a PSZÁF által - összeállított, az egész szektorra vonatkozó adatsorok. Ezen számviteli adatok segítségével objektíven felmérhető az egyes intézmények bankszektorban betöltött szerepe. Alapvetően a 2006. december 31-i időpontot tükröző adatokra támaszkodom, mivel ezeknek a pénzügyi jelentéseknek már az auditált, végleges formája is ismert. A 2007-es eseményeket csupán a korábbi adatok lehetséges folytatásaként fogom megemlíteni, amennyiben azok következtében jelentősebb piaci változás érzékelhető. A vizsgálat során 36 pénzintézetet vizsgálok. Közülük 31 bankot (2006-ban összesen 32 bank működött részvénytársasági formában Magyarországon, ám az azóta lezajlott CIB Bank – Inter-Európa Bank fúzió miatt a két pénzintézet adatait már összevonva vizsgálom) és 5 szakosított hitelintézetet. Utóbbiak nem tartoznak szorosan a vizsgált pénzintézetek közé, ám szerepük a bankszektorban meghatározó, a piac szerves részeként alakítják a folyamatosan formálódó képet, így az alapvető adataikat szükségesnek tartom bemutatni. A pénzintézetek piacon betöltött szerepük szerint besorolva megtalálhatóak a mellékletben. Rangsor a mérlegfőösszegek alapján A magyar bankszektor megoszlása a szereplők között több mérőszámmal is jellemezhető. Elsőként a pénzintézetek mérlegfőösszegét alapul véve mutatom be a piaci részesedéseket. Ennek segítségével felmérhető, hogy a bankszektorban felhalmozott, összesen 20 763 milliárd forintnyi mérlegfőösszeg hogyan oszlik meg a szereplők között. A legnagyobbnak tekinthető bankok, amelyek piaci részesedése 5 százalék felett van, összesen heten vannak. Közülük a legnagyobb OTP Bank, önmagában a piac 21,5 százalékát birtokolja, mely jóval magasabb az őt követő második és harmadik legnagyobb bankéhoz viszonyítva is. Alig 10 százalékos a részesedése a következő két banknak, melyek közül a Kereskedelmi és Hitelbank már több éve tartotta ezt a pozíciót, ám a CIB Bank az azóta történt felvásárlás következtében már valamivel nagyobb piaci részesedéssel rendelkezik. További nagynak tekinthető bankok az MKB Bank, az Erste Bank, a Raiffeisen Bank és végül az Unicredit Bank (vagy korábbi nevén HVB Bank) 6,3 százalékos részesedéssel. 37

http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_idosorok PSZÁF: Aranykönyv, 2006 Valamint a bankok éves jelentései és honlapjai alapján

51

Szintén nagy szereplőnek tekinthető az 5 százalékot alig meghaladó részesedéssel rendelkező OTP csoport jelzálogbankja. A további kisebb szereplők az eddig említett pénzintézetektől valamelyest elszakadnak. A következő szereplő, a Budapest Bank, már csupán 3,25 százalékkal rendelkezik. A legalább egy százalékos, de legfeljebb öt százalékos piaci részesedéssel rendelkező pénzintézetek jelentik a közepes méretű bankokat. Ebbe a csoportba összesen nyolc bank és egy jelzálogbank tartozik. A további tizenhat bank és három szakosított hitelintézet piaci részesedése az egy százalékot sem éri el. Ők jelentik a magyar bankszektor kis szereplőit. Tehát a pénzintézetek számát tekintve, kevesebb, mint egynegyedük birtokolja az összes eszköznek több mint háromnegyedét. Ezen belül is a legnagyobb szereplő a szektor több mint egyötödének a tulajdonosa. Ezzel ellentétben csupán a teljes állomány 4,5 százaléka van a legkisebb 18 bank kezében, vagyis a szereplők felénél. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a piacon jelen levő pénzintézetek között a vagyon megoszlása nem egyenletes. A legnagyobb szereplők részesedése mögött jelentősen elmaradnak a kisebb szereplők. A piacvezető OTP Bank előnye pedig a nagyok között is kiemelkedő. Ezekből az adatokból arra következtethetünk, hogy az igazán éles verseny a növekvő részesedésekért csupán a bankok negyede között létezik. Ám még esetükben is nehéz egy kategóriába sorolni a legnagyobb pénzintézetet és a többieket. A további, közepes méretű hitelintézetek számára a felkapaszkodás már nehezen elképzelhető valamely egyesülés vagy felvásárlás nélkül. A kis bankok számára pedig minimális piaci részesedésük miatt a specializáció, bizonyos kisebb szegmensek kiaknázása lehet csupán reális cél. Rangsor az adózott eredmény alapján A piaci versengés remekül jellemezhető a pénzintézetek által elért nyereség megoszlásával is. A bankszektor által 2006-ban elért 357 milliárd forintos adózott eredmény megoszlása a korábbi adatok alapján kialakult képet tovább erősíti. A legnagyobb eredményt elért pénzintézet természetesen az OTP Bank, ám az összes eredményből való részesedése a korábbiaknál megfigyelt előnynél is jóval nagyobb. 187 milliárd forint volt a nyeresége, amely a piac összesített adózott eredményének több mint a fele! Utána a második legnagyobb eredményt elért Raiffeisen Bank részesedése mindössze hat százalék. További öt százalék felett teljesített a CIB Bank az Inter-Európával együttesen, az Erste Bank, valamint az Általános Értékforgalmi Bank (az utóbbi szereplő azóta pénzügyi vállalkozássá alakult). A piaci eredményből öt és egy százalék között részesedő pénzintézet között hét bank és egy jelzálogbank található. Közöttük a legnagyobb eredménnyel, 4,4 százalékkal zárt Unicredit 52

Bank, amely mérlegfőösszege alapján nagy bankok közé tartozott. Ugyancsak korábban nagybankként elemzett két szereplő található ebben a csoportban: a Kereskedelmi és Hitelbank, valamint a Magyar Külkereskedelmi Bank, melyeknek részesedése az adózott eredményből csupán 3,4, valamint 3,2 százalék. Az OTP Jelzálogbanknak - amely az összes vagyonnak több mint öt százalékát birtokolta - az adózott eredménye nem éri el a szektor nyereségének egy százalékát sem. Egy százaléknál is kevesebb eredményből részesült tizennégy bank és négy szakosított hitelintézet. A további öt szereplő pedig veszteséges volt. Ők összesen 2,2 milliárd forint veszteséget halmoztak fel. Tehát a bankszektor adózott eredményéből való részesedések eloszlása a mérlegfőösszeg megoszlásánál is jobban erősíti azt a képet, hogy a legnagyobb szereplők a piacnak túlnyomó részét lefedik. A piacvezető OTP Bank által elért több mint ötven százalékos részesedés elgondolkoztató. Az általa birtokolt vagyonhoz viszonyítva is aránytalanul nagy mértékű a nyeresége. Az adózott eredményeket vizsgálva is levonhatjuk azt a következtetést, hogy a hitelintézetek kevesebb, mint egynegyede kapta a 2006-os összes eredmény több mint háromnegyedét. Ám ebben az esetben a végeredmény egy jóval koncentráltabb piacra utal, hiszen ennek a nyereségnek több mint fele egyetlen banké lett. Ráadásul a bankszektor szereplőinek felét jelentő 18 leggyengébben teljesítő bank adózott eredménye a teljes szektor nyereségének alig több mint kettő százalékát teszi ki. Ebből az eredményből szintén arra következtethetünk, hogy a szektor valódi versengése a nagyobb bankoknak szól. A kisebb szereplők jelentősen elmaradnak piacot uraló nagyobb szereplőktől, így azoknak utolérése nem lehetséges a közeljövőben. Jövedelmezőség A kialakult piaci képet érdemes még egy oldalról megvizsgálni. A bankszektornak és szereplőinek jövedelmezőségéről vonhatunk le tanulságokat az eszköz arányos nyereség (ROA) és a tőke arányos nyereség (ROE) mutatókat elemezve. A vizsgált 36 szereplő összesített eredményére kalkulált ROA mutató 1,72 százalék. Az alábbi táblázatban az látható, hogy ehhez viszonyítva mennyivel térnek el az egyes bankokra kalkulált értékek (a pénzintézetek sorrendje megegyezik az 1. sz. mellékletben használttal).

53

3. sz. ábra A bankszektor átlagos ROA mutatója és szórása 2006-ban 10,00% 8,00% 6,00% 4,00% 2,00% 0,00% -2,00% -4,00% -6,00% -8,00% -10,00%

Adatok forrásai: http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_idosorok PSZÁF: Aranykönyv, 2006.

A pénzintézeteket vizsgálva azt láthatjuk, hogy ezt az átlagos szintet csupán a szereplők egynegyede haladja meg. A legmagasabb értékkel, 8,01 százalékkal a BNP Paribas rendelkezik, további legmagasabb mutatóval rendelkező bankok az Általános Értékforgalmi Bank és a Bank Plus Bank. Ennek magyarázata a tulajdonosi háttérben rejlik. Ugyanis ezek a pénzintézetek kis hazai leányvállalatok, amelyek erős támogatottsággal rendelkeznek az anyavállalattól, amely stabil hátteret tud biztosítani anélkül, hogy jelentősebb forrást biztosítana egy kisebb leányvállalatnak. Ennek oka pedig az, hogy a külföldön már felépített kapcsolatokra építve a leányvállalat kevesebb erőfeszítéssel és tőkebefektetéssel is képes jelentős bevételt termelni. Elegendő csupán a külföldön már megnyert ügyfeleket az elvárt színvonalon itthon is kiszolgálni. Az ÁÉB pedig a jelentős értékpapírosodás következtében volt képes az átlagosnál jövedelmezőbb üzletvitelre. A leggyengébb mutatóval az Allianz Bank rendelkezik, -9,12 százalékkal. Őt követi hasonlóan gyenge eredményekkel a Credigen Bank, valamint az FHB Kereskedelmi Bank. A negatív mutató alapvető oka természetesen a veszteséges működés, mely a pénzintézetek fiatalságával, az alapítást követő időszakban felmerülő jelentősebb ráfordításokkal és a még kialakulatlan ügyfélkörrel magyarázható. Ugyanezek a körülmények indokolják az alacsonyabb eszközállományt is. A Credigen Bank esetén pedig valószínűsíthető, hogy a sikertelen piacra lépés és működési stratégia eredményezi a több éve tartó negatív eredményt. A fenti eredményekből láthatjuk, hogy a kedvezőbb mutatószámmal rendelkező bankok nem egyértelműen a piacvezető szereplőkkel azonosak. A korábban nagy bankok közé sorolt pénzintézetek többsége a piaci átlagnál alacsonyabb ROA mutatóval rendelkezik. Csupán a 54

piac élén álló OTP Banknak kedvezőbb annál az eszköz arányos nyeresége. A sikeres működésnek tehát nem feltétele a nagy piaci részesedés. A kisebb ügyfélkört és kisebb szegmenset megcélzó hitelintézetek jóval eredményesebbek is lehetnek nagyobb társaiknál, akik intenzív növekedési időszakukon már túl vannak. A piaci szereplők által elért eredmények alapján kalkulált ROE mutató 20,8 százalék. Az alábbi táblázatban ez előzővel megegyező módon az látható, hogy ehhez viszonyítva mennyivel térnek el az egyes bankokra kalkulált értékek. 4. sz. ábra

A bankszektor átlagos ROE mutatója és szórása 2006-ban

50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00% -10,00% -20,00% -30,00% -40,00%

Adatok forrásai: http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_idosorok PSZÁF: Aranykönyv, 2006.

Az átlagos tőkearányos nyereség szintjét szintén a szereplők egynegyede haladja meg. A legmagasabb mutatókkal rendelkező hitelintézetek az Általános Értékforgalmi Bank, az OTP Bank és a Citibank. Az előző mutatóval ellentétben a BNP Paribas átlag alatti ROE mutatóval rendelkezik, amely arra utal, hogy eszközeit az anyavállalattól kapott viszonylag nagyobb mennyiségű tőkéjével finanszírozza (forrásainak 71,5 százalékát teszi ki a saját tőke), ám egyéb forrásokból nem rendelkezik jelentős mennyiséggel. A legalacsonyabb ROE mutatószámokkal szintén az Allianz Bank, valamint a Credigen Bank rendelkeznek. Ezeknek a bankoknak a korábban bemutatott háttere jól magyarázza ezt az eredményt. A tőkearányos nyereség vizsgálatakor is megfigyelhető, hogy a piacvezető hitelintézetek többsége a piaci átlagnál alacsonyabb értékkel rendelkezik. Tehát a jövedelmezőség és a szektorban elfoglalt részesedés között nem áll fenn korreláció. Egy kisebb és kevésbé ismert pénzintézet is lehet sikeres, jól jövedelmező.

55

A bankszektor szereplőinek további jellemzői-nagybankok A fennálló piaci helyzet összefoglalásából kiderül, hogy az OTP Bank számos szempontból meghatározó szereplője a mai piacnak. Egyértelműen domináns szerepet tölt be a többi pénzintézethez képest. Első és legszembetűnőbb jellemzői a stabil piaci pozíció, a hatalmas, egész országra kiterjedő fiókhálózat, a tőzsdén való aktív jelenlét és a külföldi terjeszkedések sorozata. Piacvezető szerepét az alapítása óta folyamatosan őrzi. A 2001-es 21 százalékos piaci részesedése kisebb ingadozásoktól eltekintve megmaradt az elmúlt öt évben. Az 1991-es részvénytársasággá alakulása óta számos versenytársa érkezett a piacra. Ám piaci részesedése csak lassan, kis mértékben csökkent, megközelítésére azóta nem volt példa. Ennek okait nem könnyű feltérképezni annak összetettsége miatt. Fontos megemlíteni, hogy a kétszintű bankrendszer kialakulásakor hatalmas előnnyel indult kiemelkedő állami támogatottságának és a már kiépült hálózatának köszönhetően. Ám pontosan emiatt ő volt az a szereplő, akit minden egyes konkurense megcélzott és aktívan figyelt az elmúlt években. Ráadásul a meglévő hatalmas ügyfélbázisát jóval nehezebb tovább növelni és ezzel eredménynövekedést produkálni. Úgy tűnik viszont, hogy a piacvezető pénzintézet képes olyan szolgáltatást nyújtani, amellyel meg tudja tartani ügyfélkörét. A lakosság esetében általában a már régóta meglevő ügyfelek nehezen válnak meg az OTP Banknál vezetett folyószámlájuktól. Így a többi pénzintézetek inkább az új ügyfelek, vagyis a diákok és pályakezdők elcsábítására koncentrálnak. Ez a stratégia hosszú távon jól látható változást hozhat, viszont rövidtávon még csak kis mértékben érzékelhető. Valamelyest talán az is hozzájárulhat ehhez a képhez, hogy nem olyan könnyű a bankváltás folyamata, amilyen az elvárható volna. A pénzfelvétel és az átutalás is jelentős költséggel járnak, ráadásul az új folyószámla és az ahhoz tartozó szolgáltatások beindítása is többletköltséget jelent az ügyfelek számára. Így végeredményben azt mondhatjuk, hogy ebből a szempontból az OTP Bank és a többi hitelintézet egyaránt hozzájárultak ennek a helyzetnek a fenntartásához. A 2006-os beszámoló alapján az OTP Bank betéteinek és hiteleinek állománya egyaránt növekedett. A betétek esetében ugyan a lakossági megtakarítások valamelyest csökkentek, ám a vállalati tételek növekedése ezt is pótolja, és összességében nem jelentenek visszaesést. Az utóbbi években jelentős előrelépésnek lehettünk tanúi a CIB Bank esetében. 2003-ban a mérlegfőösszeg alapján még a negyedik legnagyobb szereplője volt a bankszektornak. Azóta sikerült megelőznie a hozzá hasonló szinten teljesítő MKB Bankot, majd az Inter-Európa Bank magába olvasztásával 2008. január elsejétől a második számú bankká lépett elő, maga mögött hagyva a Kereskedelmi és Hitelbankot is. Igaz, adózott eredménye alapján az Erste 56

Bank és a Raiffeisen Bank is megelőzi, ügyfélállománya mind a lakossági, mind a vállalati üzletágban intenzíven növekszik. Ezzel szemben a Kereskedelmi és Hitelbank piaci részesedése valamelyest csökkent az utóbbi években. Igaz, teljesítménye javult az előző évekhez képest, ügyfélállománya növekedett, ám összességében mégsem tudta megtartani pozícióját. Az adózott eredményből való részesedésével pedig csupán a nyolcadik helyen volt 2006-ban. A Magyar Külkereskedelmi Bank 2003-ban még a harmadik legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkezett, adózott eredményével pedig a Kereskedelmi és Hitelbankot is megelőzve a második legjobb eredményt érte el. Ez a piaci eredmény valamelyest gyengült 2006-ra, hiszen a CIB Bank lehagyta, ráadásul adózott eredménye alapján sok más pénzintézet is megelőzte. Ennek ellenére teljesítménye dinamikusnak mondható, ügyfélköre évről-évre emelkedik. Piaci részesedése főleg a vállalati üzletágban kiemelkedő, ám lakossági ágazata is lendületesen növekszik. Ezen felül pedig régiós szinten is egyre nagyobb a jelentősége. Köszönhetően terjeszkedő stratégiájának, már Romániában és Bulgáriában is jelen van. Dinamikus fejlődésnek lehettünk tanúi az utóbbi években az Erste Bank esetében. A 2003-as mérlegfőösszege alapján alig 4 százalékos részesedéssel rendelkezett. Ez az arány 2006-ra 8,5 százalék lett. A hitelek állományának pedig több mint 9 százaléka a kezében van, miután több mint 25 százalékkal emelkedett egy év alatt. Eszközeinek közel háromnegyed részét tették ki a nyújtott hitelek. A betétek esetében valamivel enyhébb növekedés és piaci részesedés figyelhető meg. Legnagyobb eredményt ezen az oldalon a kis- és középvállalkozásoknál ért el. Adózott eredménye alapján 2006-ban a harmadik legjobban teljesítő bank a szektorban. Amennyiben ez a növekvő tendencia tovább folytatódik, néhány éven belül tovább módosíthatja a domináns pénzintézetek piaci sorrendjét. A Raiffeisen Bank jelenleg a hatodik legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkezik, mely bizonyos szempontból visszaesést jelent az elmúlt éveket tekintve, ám piaci részesedése a 2003-as állapothoz képest több mint egy százalékkal nőtt. Ráadásul a második legnagyobb adózott eredménnyel rendelkezik, közvetlenül az OTP Bankot követve. A betéteknek több mint 10 százaléka a kezében van. Az elmúlt tíz évben egy folyamatos, stabil növekedés ment végbe ennél a pénzintézetnél is. A nagybanknak tekinthető utolsó pénzintézet az Unicredit Bank. 2007. elejéig HVB Bankként működött, majd miután az olasz bank felvásárolta a német anyavállalatot, itthon is új névvel és arculattal jelentek meg. Ez a változás a hazai piacon nem járt sem felvásárlással, sem egyesüléssel, így piaci pozíciójában sem láthatunk jelentős módosulást. Ám új anyavállalatának dinamikusabb, mutatós megjelenése egy eredményesebb működést is 57

lehetővé tehet a következő években. 2003 és 2006 között a piaci részesedése valamelyest csökkent, és az Erste Banknak sikerült is megelőznie. A betétállomány területén ért el eddig kiemelkedőbb eredményt. Vállalati és lakossági ügyfeleinél is növekvő tendencia látható, különösen a vállalati ágazatban teljesített jól eddig. A bankszektor szereplőinek további jellemzői-kisebb szereplők Az előbbiekben röviden felvázolt pénzintézetek jelentik azokat a szereplőket, akik aktívan részt vesznek a piaci részesedésekért folyó küzdelmekben. A további szereplők esetében csupán az egyedi jellemzőkkel rendelkező vagy valamilyen szempontból érdekesebb hitelintézeteket fogom megemlíteni. A Budapest Bank a nagyobb bankokat leginkább megközelítő versenytárs. Piaci részesedése három százalék felett van. Legjobb eredményeit a vállalati szektorban, azon belül is a kis- és középvállalkozásoknál érte el. Érdekessége az anyavállalata, a General Electric Company, amely egy hatalmas vállalati holdingként működik, egyesítve nem csupán a pénzügyi szolgáltatások különböző ágait, hanem számos más elektronikai és ipari ágazatot is. A Citibank piaci részesedése már nem éri el a három százalékot sem. Az Egyesült Államokbeli anyavállalat hatása jelentősen befolyásolja működésében és teljesítményében is. A kilencvenes évek során a legújabb, legmodernebb technológiák és szolgáltatások, mint például az első hitelkártyák megjelenése is ehhez a bankhoz fűződnek. A más európai országokban működő leányvállalatokkal is szorosan együttműködnek. Az Általános Értékforgalmi Bank eredményes működési mutatói ellenére 2007-ben pénzügyi vállalkozássá alakult. Az orosz tulajdonban levő pénzintézet beolvadt a Kafijat Zrt. befektetési vállalkozásba. Tevékenységét az átalakulás előtt is intenzív értékpapírosodás jellemezte. Ügyfeleit és fiókhálózatát a Volksbank vette át. A piaci képen alakító további 2007-es esemény a Kinizsi Bank augusztusi megjelenése, amely a Nagyvázsonyi Kinizsi Takarékszövetkezetből alakult bankká, elsőként a takarékszövetkezetek közül. Közel 27 milliárd forintos mérlegfőösszegével a kis bankok körét szélesíti. Jelenleg az egyetlen olyan bank, amely kizárólag magyar magánszemélyek tulajdonában van. Az ING csoport által létrehozott bank célja elsősorban a nagyobb volumenben működtetett biztosítási ág mellett kiegészítő banki szolgáltatások nyújtása. Ügyfelei körébe főleg nemzetközi vállalatok hazai képviseletei tartoznak, akiknek anyavállalatai is az ING Bankkal vannak üzleti kapcsolatban. 1991 óta működik a hazai piacon. Lakossági szolgáltatásait az utóbbi néhány évben értékesítette, ennek folyamata 2006-ban zárult le. Csupán a vállalati

58

szegmensre koncentrál. Hazai piaci részesedése nem jelentős, ám egyelőre nem is része stratégiájának egy jelentősebb szerep elérése a magyar bankszektorban. A Calyon Bank azon vállalatok közé tartozik, amely szintén az anyavállalat otthoni kapcsolataira épít. Ugyanazokat az ügyfeleket, de legalábbis ugyanolyan nemzetiségű vállalatokat szándékozik kiszolgálni. Ebből a célból a francia cégeket követve a kilencvenes évek elején megjelent a Crédit Agricole csoport bankjaként, amely jelenleg Calyon Bank néven folytatja tevékenységét. Ám kihasználva az Unió adta lehetőségeket, 2006-ban fiókteleppé alakult a könnyebb és hatékonyabb működés érdekében. Hasonló szándékokkal és ügyfélkörrel jelent meg a BNP Paribas is Magyarországon francia társánál két évvel korábban, még 1990-ben. 2006-tól szintén fióktelepként működik, és a saját, jól bevált ügyfélkörénél nem szándékozik szélesebb skálán szolgáltatásokat nyújtani. Az Ella Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank, ahogy az a nevéből is látható, a hitelnyújtással, mint első számú funkciójával foglalkozik. Eszközeinek 91 százalékát teszik ki a nyújtott hitelek, 2005-höz képest a hitelállományuk megduplázódott. 5,6 százalékot tesznek ki a bankközi piacon nyújtott hitelek. Tevékenységét főleg felvett hitelből finanszírozza, forrásainak 75 százaléka jelenti ezeket a forrásokat. Ennek formája pedig refinanszírozás, melyet az FHB Jelzálogbank biztosít. Mérleg szerinti eredménye 2005-ről 2006-ra megkétszereződött. A lakáshitelekkel és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokkal foglalkozó bank tulajdonosa 2006-ban a luxembourgi székhelyű Mortgage Holdings S. A. volt. 2007 júliusában az AXA Csoport tulajdonába került, melynek következtében a szolgáltatások körének további szélesítése és a biztosítási ügyletekkel való összehangolódás várható. A Cetelem Bank a BNP Paribas csoport tagja. Szintén hitelügyletekre specializálódott, ám a hangsúlyt az áruhitelekre, a hitelkártyák működtetésére helyezi. Ezeken a területeken piacvezető szerepet tölt be. Számos nagyáruházzal és kereskedelmi lánccal tart fenn szoros együttműködést. Eszközeinek 94 százalékát teszik ki a nyújtott hitelek. Finanszírozása nagyrészt bankközi ügyfelek segítségével történik. Hasonló funkciót tölt be a szintén francia bankcsoporthoz, a Crédit Agricolehoz tartozó Credigen Bank is. A KDB bankon keresztül a dél-koreai anyavállalat az ázsiai hitelintézeteket képviseli a közép-kelet európai régióban. Az anyavállalat, a Dél-Koreai Fejlesztési Bank a koreai állam tulajdonában van, így tevékenységük során a koreai gazdaság teljesítményének és nemzetközi jelenlétének elősegítésén dolgoznak. Vállalati és lakossági üzletágára is nagy hangsúlyt helyeznek. Különösen jellemző természetesen a koreai vállalatok magyarországi leányaival való együttműködés, mint például a KIA Motors és a Hyundai Motors. Tovább

59

erősíti a koreai bankok körét a Hanwha Bank, mely a vegyes külföldi tulajdonnal alapított Kultúrbankból fejlődött ki. Jelenleg a Hanwha csoport tulajdonát képezi. Szintén az ázsiai képviseletet erősíti a Bank of China, amely a kínai vállalatok magyarországi kiszolgálását, és a kínai-magyar kereskedelmi kapcsolatok erősítését célozta meg. Hasonló stratégiával működött a malajziai IC Bank. Ám 2007-ben az olasz Banco Popolare csoport tulajdonába került, és az ezzel járó névváltoztatás után egy gyökeres átalakítás folyamata is elkezdődött. A piac legújabb, 2006-ban alapított szereplői a Bank Plus, az Allianz Bank és az FHB Kereskedelmi Bank. A Bank Plus Bank egy gépjármű finanszírozással foglalkozó portugál csoporthoz tartozó pénzügyi vállalkozás átalakulásával jött létre. Célja továbbra is a gépjármű kereskedők kiszolgálása, ám mindezt egy szélesebb körben, magasabb színvonalon kívánják folytatni a jövőben. A bankszektorban való megjelenésével a finanszírozásra szakosodott pénzintézetek sorát fogja erősíteni, betétgyűjtésre nem helyeznek hangsúlyt. A további két újonnan alapított hitelintézet egy-egy már sok éve a piacon jelen levő pénzügyi csoport újabb leányvállalatait jelentik. Az Allianz Bank az Allianz Hungária Biztosító leányaként kezdte meg működését. Az első évekkel járó limitáltabb működési lehetőségeket enyhíti a Dresdner Bank felvásárlása, valamint a már kiépült biztosítói hálózatra való támaszkodás. 2006-os eredménye ugyan még negatív volt, betéteinek és hiteleinek állománya szintén alacsony, ám a stabil háttérnek köszönhetően a növekedés lehetőségei adottak. Az FHB Kereskedelmi Bank az FHB Jelzálogbank tulajdonához tartozik. Tevékenysége szintén még nagyon kis méretekben zajlik, eszközei nagy részét a bankközi piaci ügyletek teszik ki, forrásait pedig főleg a tulajdonos által biztosított saját tőke jelenti. A szakosított hitelintézetek sorába tartozik a három jelzálogbank, melyeknek összesített piaci részesedése mérlegfőösszegük alapján 8,3 százalék. Mindegyikük egy-egy bankcsoport részeként működik, az OTP, az FHB és az Unicredit csoporthoz tartoznak. További pénzintézetek az OTP Lakás-takarékpénztár és a Fundamenta Lakás-takarékpénztár. A hitelekre szakosodott bankokkal ellentétben ezek a pénzintézetek a megtakarításokra, a betétkezelésekre helyezik a hangsúlyt. Forrásállományuk több mint 90 százalékát teszik ki a betétek. Eszközeik pedig nagyrészt értékpapírok formájában jelennek meg.

Néhány szereplő elemzése az éves jelentések alapján A következőkben egy-egy bank pénzügyi tevékenységét fogom részletesebben elemezni, az imént használt csoportosítás alapján egy nagybankot, egy közepes bankot és egy kisméretű bankot. Az elemzések alapja a pénzintézetek által közzétett pénzügyi jelentések lesznek. 60

Ezeken keresztül fogom bemutatni, hogy milyen formában lehet működhet, és milyen célokat tűzhet ki maga elé egy hitelintézet az őt körülvevő piaci környezetben. Az intenzív versengés példája – Erste Bank Elsőként egy nagybankot választottam ki, amely az utóbbi években lendületes fejlődési ütemet mutatott be, ám még mindig számos oldalról van lehetősége a további növekedésre és a versenytársak megelőzésére. Ez a bank pedig az Erste Bank, amely mint már említettem, mérlegfőösszege alapján az elmúlt három évben megkétszerezte piaci részesedését, és adózott eredménye alapján 2006-ban a harmadik legjobban teljesítő bank volt a szektorban. Az Erste Bank mérleg szerinti eredménye 2006-ban 9,6 milliárd forint volt, amely az előző évéhez képes csökkenő tendenciát jelent, ám ez az eredmény csupán az adózott eredmény felhasználásának függvénye. 2006-ban ugyanis nagyobb összeget fordítottak osztalék kifizetésre, valamint általános tartalék képzésére. Az adózás előtti eredmény és ezzel együtt az adózott eredmény is nyolc százalékkal növekedett az előző évhez képest. 2006-ban adózott eredménye több mint 20 milliárd forint, adózás előtti eredménye 25,5 milliárd forint volt. Ezen eredménynek az összetevői pedig a következők: Kamatbevételeiből és ráfordításaiból származó egyenlege 58,5 milliárd forintot tett ki, 22 százalékkal többet, mint 2005-ben. Kapott kamatainak összege lendületesebben nőtt, mint a fizetett kamatok összege. A vállalati hitelezésben kiemelkedő piaci helyet foglal el. Különösen lendületes a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelállományának, valamint a lakáshiteleinek növekedése. A főleg kapcsolt vállalkozásaiban levő részesedésekkel kapcsolatos értékpapírok után járó bevételei is erőteljesen növekedtek, mely azoknak a 19 százalékos állományi növekedéséhez képest ez az eredmény szintén bíztató. Az egyéb pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó díjak és jutalékok eredménye csak kis mértékben emelkedett, mivel a ráfordítások növekedési üteme jóval nagyobb volt, mint a bevételeké. Ehhez nagy valószínűséggel hozzájárult az éles piaci verseny által generált valamelyest csökkenő pénzügyi szolgáltatási díjak tendenciája. A pénzügyi műveletek eredménye hasonló okok miatt csökkenő nagyságú nyereséget mutat. A nyereség a befektetési szolgáltatásokból származik. Az egyéb üzleti tevékenységből származó bevételek nagysága is csökkent, majdnem a felére az előző évinek. A további, üzleti tevékenységgel kapcsolatos ráfordítások is növekedtek az előző évhez képest, melynek oka nagyrészt a személyi jellegű ráfordításoknál keresendő. Ez azonban nem meglepő, hiszen összesen tíz százalékkal nőtt a dolgozók létszáma. A 22 százalékos

61

bérköltség növekedés további magyarázata pedig a béremelés, vagyis a dolgozók életszínvonalának növekedése. Így végeredményben az üzleti tevékenység eredménye három százalékos növekedést ért el az előző évhez képest. A bevételek egy év alatt 45 százalékkal emelkedtek, amely egyértelműen a kamatbevételeknek és az értékpapírokkal kapcsolatos bevételeknek köszönhető. A ráfordítások viszont ennél is nagyobb ütemben, 52 százalékkal emelkedtek. Ez pedig arra utal, hogy a bevételek dinamikus növekedése mellett az Erste Banknak és nyilvánvalóan versenytársainak is egyre nagyobb a működéshez szükséges ráfordítása is. Ezek az adatok egyrészt természetes velejárói a növekedésnek és a terjeszkedésnek, másrészt arra utalnak, hogy az egyre élesedő versenyben fontos tényező lehet, hogy megtalálják a költségmegtakarítás további lehetőségeit, és tovább növeljék a működési hatékonyságot. Az Erste Bank mérlegfőösszege 2005-ről 2006-ra 22 százalékkal nőtt, 2006 év végén 1 764 milliárd forintnyi állománnyal rendelkeztek. Az eszközök finanszírozására 100 milliárd forint saját tőke állt rendelkezésre, amely 34 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ehhez az összeghez a mérleg szerinti eredményen túl az anyavállalat által finanszírozott 14 milliárd forintnyi tőkeemelés járult hozzá. Ennek célja a bank fizetőképességi rátájának javítása, amely a nagy léptékű növekedés következtében vált szükségessé. További tétel a források között az anyavállalat által nyújtott alárendelt kölcsöntőke, amely 26 milliárd forintról több mint 40 milliárd forintra emelkedett 2006-ban. Az üzleti tevékenységgel kapcsolatos források szintén jelentősen növekedtek 2006 során. A hitelintézetekkel kapcsolatos kötelezettségek 35 százalékkal, az ügyfelekkel szembeni kötelezettségek pedig 9 százalékkal. E két tétel összesítve 20 százalékos állománynövekedést eredményez. Ez összehasonlítva a kamatráfordítások 16 százalékos növekedésével a fizetett kamatok rátájának csökkenését mutatják. 2006-ban kötvénykibocsátás nem történt, így az értékpapírokkal kapcsolatos kötelezettségek csökkentek. Az eszközök oldalán a legszembetűnőbb változás az ügyfelekkel szembeni követelések, vagyis a nyújtott hitelek növekedése. A teljes eszközállománynak a 74 százalékát tették ki ezek a hitelek 2006. december 31-én. Az év eleji állományhoz képest ez 34%-os növekedést jelent, mely híven tükrözi a bank dinamikus növekedését. Ezzel szemben viszont a hitelintézetekkel szembeni követelések csökkentek, ám ezek a tételek nem jelentik az állománynak jelentős részét. Összesen a nyújtott hitelek és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, valamint az állampapírok állománya 29 százalékkal nőtt. Ezzel szemben az előbb felsorolt kölcsönzött pénzösszegek után kapott kamatok csupán 19 százalékkal növekedtek. 62

Tehát összességében a hitelek kamatrátái is csökkentek az elmúlt évben, ám itt jóval nagyobb eltérésről beszélhetünk, mint a betétek esetében, amely valószínűleg annak tudható be, hogy a hitelek állományának nagy részét az ügyfelekkel szembeni követelések teszik ki, így a kamatcsökkenés főleg ezen a téren érzékelhető. A betétek és hitelek állományának és bevételeinek, valamint ráfordításainak változásából arra is következtethetünk, hogy a hitelkamatok és a betéti kamatok közötti rés valamelyest csökkent. Ez nyilvánvalóan természetes velejárója a piacon zajló versengésnek. Ráadásul, mint már egy korábbi fejezetben említettem, hazánkban a bankok kamatrései magasabbak, mint a nyugat-európai fejlettebb bankokban megfigyelhető kamatmarzsok. Tehát az Erste Bank pénzügyi jelentéséből egyaránt kiderül a gyors fejlődési tempó és a további piaci részesedés javítására való további lehetőségek. A hitelezések állományának és kamatbevételeinek változása kimagasló a beszámolóban. Ez a növekedés pedig nem csupán 2006-ra volt jellemző, hanem már a korábbi évekre is. A bank piaci részesedésének ilyen típusú növekedése pedig megfelelő módszer ahhoz, hogy egy hosszú távú, stabil erősödés útján járjon. Ráadásul mindezt jól láthatóan támogatja az osztrák anyavállalat is. Mind a tőkeemelés, mind a kölcsöntőke biztosítása ahhoz járul hozzá, hogy a növekedést ne akadályozhassa forráshiány. A további növekedési lehetőség a költséghatékonyság fokozása. Hiszen láthattuk az eredménykimutatásból, hogy a ráfordítások nagyobb mértékben növekedtek, mint a bevételek. A kamatrés további csökkentése szintén vezethet további piaci részesedés megszerzéséhez, ha ennek segítségével több ügyfelet tud a pénzintézet magához csábítani, ám ezt a taktikát nem könnyű alkalmazni, hiszen ha nem elég eredményes a módszer, a szűkebb kamatmarzs a bevételek csökkenését fogja jelenteni. Egy sajátos stratégia követése – ING Bank A következő bank, amelyet elemezni fogok, csoportjában nem képviseli az első számú szolgáltatásokat nyújtó ágazatot. Inkább a nemzetközileg elismert biztosítótársaság kiegészítő leányvállalataként működik. Ennek ellenére a hazai bankszektornak erős középmezőnyébe tartozik. Ez a hitelintézet az ING Bank. Az elmúlt évben valamelyest visszaszorult piaci részesedése, amely azzal van összefüggésben, hogy lakossági üzletágát leépítette, más bankok számára értékesítette. A Bank 2006-os mérleg szerinti eredménye 0 volt, mivel adózott eredményének teljes összegét kifizette osztalékként az őt 100 százalékban birtokló holland anyavállalatának. Adózott eredménye 4,6 milliárd forint volt, mellyel a tizenegyedik legjobb eredményt érte el a szektorban. Az előző évhez képest viszont 21 százalékkal csökkent. A csökkenő 63

teljesítményhez valamelyest rendkívüli eredménye is hozzájárult, hiszen negatív egyenlegű volt, de természetesen az üzleti tevékenység is csökkenő eredményt mutat, 15 százalékkal kevesebb, mint 2005-ben volt. A bank kamatjellegű bevételeinek és ráfordításainak eredménye 15 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Ezen eredmény mögött mind a ráfordítások (28%), mind a bevételek (22%) növekedése felfedezhető, ám a kamatráfordítások emelkedése nagyobb léptékű volt. Az értékpapírokból származó bevételek növekedése nagy mértékű, ám összességében még mindig nem nevezhető jelentős tételnek. A szolgáltatások után járó jutalék- és díjbevételek, valamint ráfordítások eredményében szintén javuló tendenciát figyelhetünk meg. A ráfordítások 9 százalékos növekedését 16 százalékos bevétel emelkedés ellensúlyozta, amely összességében az eredményt 20 százalékkal növelte. Összehasonlítva az Erste Bank eredményeivel azt láthatjuk, hogy mind a kamatokból, mind a jutalékokból és egyéb díjakból származó eredmény tendenciái ellentétesek az ING Banknál. A kamatokból származó eredmény növekedése az Erste Banknál lendületesebb, amely a kamatbevételek nagyobb mértékű növekedéséből származik. Ezzel ellentétben a jutalékok eredménye az ING Banknál nőtt jelentősebben, vagyis valószínűsíthető, hogy az egyéb pénzügyi szolgáltatásokra ők jóval erősebben koncentráltak, mint a kamatbevételekre. Ez a következtetés talán arra utal, hogy az ING Bank egy kevésbé aktívan versenyző hitelintézet, amely megengedheti magának egy kisebb ügyfélkörnek magasabb jutalékokért és díjakért való szolgáltatásnyújtást. Visszatérve az ING Bank eredménykimutatására azt láthatjuk, hogy a pénzügyi műveletek eredménye negatív mind a pénzügyi szolgáltatások, mind a befektetési szolgáltatások esetében. Ezzel szemben az egyéb üzleti tevékenységből eredő ráfordítások és bevételek egyenlege nagyon kedvezően alakult, így az az előbb említett veszteséget kompenzálni tudja. Az általános igazgatási költségek növekedése az Erste bankhoz hasonlóan itt is jelentős. Összesen 79 százalékkal több, mint az előző üzleti évben. Ebből a személyi jellegű ráfordítások 32 százalékkal növekedtek, mely a létszám emelkedésével és a lakossági üzletág értékesítésével kapcsolatos többletmunkák díjazásával áll szoros kapcsolatban. Az egyéb igazgatási költségek 2005-höz képest 130 százalékkal emelkedtek, melyek szintén a lakossági üzletág értékesítésével függenek össze. Tehát az üzleti tevékenységek egyenlege ezen tételekből áll. Összesítve a bevételeket és a ráfordításokat, ugyanazt vesszük észre, ami az Erste Bank esetében is fennáll, ám mindez jóval nagyobb mértékben van jelen az ING Banknál. Bevételei ugyanis 30 százalékkal növekedtek az előző év adataihoz képest, ezzel szemben egy jóval erőteljesebb 64

költségnövekedésnek

lehettünk

tanúi,

összesen

45

százalékkal

nőttek

az

üzleti

tevékenységgel járó ráfordítások. Ez az eredmény megerősíti azt az észrevételt, amely az Erste Bank esetében is megállapítható volt. Igaz, a költségek növekedéséhez nagymértékben hozzájárult a lakossági ágazat értékesítése, a költséghatékonyság fokozására még van mód az ING Bank esetében is, amennyiben egy élesebb piaci küzdelemben szándékozik a jövőben részt venni. A beszámoló alapján a bank mérlegfőösszege 2006. december 31-én 226 milliárd forint volt. Ez 41 százalékkal kevesebb, mint amennyi egy évvel korábban volt. A pénzintézet piaci részesedését ez az eredmény meggyengítette, három banknak is sikerült nagyobb részesedéssel zárni a tavaly még mögötte állók közül. A fő magyarázata ennek a visszaesésnek szintén a lakossági szolgáltatások 2006-ban lezárt felszámolása. A források 19 százalékát teszi ki a saját tőke, amelynek két jelentősebb összetevője megközelítőleg fele-fele arányban az eredménytartalék, valamint az anyavállalat által biztosított jegyzett tőke, amely 2006 során nem növekedett. A további forrásoldali tételek jelentős részét a hitelintézetekkel, valamint ügyfelekkel szembeni kötelezettségek jelentik. Ezen felül 27 milliárd forint a származékos ügyletek negatív értékelési különbözete, amelyek mögött deviza swap, valamint forward ügyletek állnak. Az ügyfelekkel szembeni kötelezettségek 9 százalékkal nőttek 2006 során. Ez a teljes mérlegfőösszeg több mint felét teszi ki, ám mint láthatjuk ennek oka nem a hatalmas növekedés, hanem a hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek nagy mértékű, 91 százalékos csökkenése, mely a forrásszükséglet csökkenésével magyarázható. Összehasonlítva viszont a forrásszükséglet csökkenését az adózott eredmény csökkenésével, azt tapasztaljuk, hogy a források csökkenése jóval nagyobb mértékű volt, tehát a bank jóval kevesebb forrásból képes volt finanszírozni egy csupán kis mértékben csökkent eredményt. Az eszközök oldalon pozitív változás figyelhető meg a származékos ügyletek pozitív értékelési különbözetében, amely kétszerese az év eleji összegnek, ám így is kevesebb, mint a forrás oldali negatív értékelési különbözet. A kapcsolt vállalakozásokban való részesedések is valamelyest nőttek, mindössze kettő százalékkal. Ez a részesedés az ING Duna Szolgáltató Kft. nettó eszközértékének változásával kapcsolatos. Az ügyfelekkel szembeni követelések mind a pénzügyi szoláltatások, mind a befektetési szolgáltatások tekintetében csökkentek, összesen 15 százalékkal. Ezzel szemben a hitelintézetekkel kapcsolatos követelések 46 százalékkal növekedtek, ám az állomány még így is elmarad a korábbi évekhez viszonyítva. Az eszközök jelentős visszaeséséhez 65

nagymértékben hozzájárul a pénzeszközök megcsappanása, összesen 164 milliárd forinttal. Ennek nagy része egy az MNB Banknál tartott betét, amely a 2005-ös év egyedi, általában nem jellemző tétele. Szintén jelentős csökkenés figyelhető meg az állampapírok állományában. 23 százalékkal kevesebb, mint az év elején birtokolt tételek összege. Ráadásul a 2006 kezdő állománya már fele akkora, mint az egy évvel korábbi összeg. Mindezekből az adatokból az egyedi helyzet – a lakossági ágazat megszűntetése – okozta eredmények mellett észrevehető, hogy a bank eredménye 2006-ban mégsem romlott le túlságosan. Az erősen lecsökkent eszközállománya ellenére képes volt megtartani a bankszektor középmezőnyében elfoglalt helyét, adózott eredményét 2005-höz képest csak egy további bank előzte meg. Látható továbbá az is, hogy jóval eredményesebb tud lenni egy kisebb bank a szolgáltatások után járó jutalékok és díjak bevételeiből, amely minden bizonnyal annak az eredménye, hogy kevésbé érinti őt az az élénk verseny, amely manapság a szektor nagybankjait jellemzi. Hozzá kell azonban tenni, hogy egy hatékony, intenzív stratégiával képes volna megközelíteni számos versenytársát, hiszen kedvező pozícióval és nemzetközileg elismert anyavállalatának támogatásával rendelkezik. A határokon átnyúló kereskedelem támogatója – Sopron Bank Az utolsó bank, amelynek pénzügyi helyzetét megvizsgálom, a Sopron Bank Burgenland Zrt. Az osztrák bank a Magyarországhoz közeli régiókban kezdte meg működését, majd átlépett az országhatáron és az Ausztria menti magyar megyékben is egyre több városban jelent meg. Jelenleg a magyarországi bank már az egész Észak- és Közép-Dunántúlt bejárta, és a fővárosban is nyitott fiókokat. A pénzintézet a regionális vállalkozásokat és a határon átnyúló gazdasági tevékenységek élénkülését szándékozik pénzügyi oldalról erősíteni. Mivel a 2007-es gazdasági évről rendelkezésre álló információk jóval részletesebbek, így ennél a banknál ezt az évet fogom értékelni. A 2006-os évhez viszonyítva a bank adózott eredménye negatívról pozitívra fordult át, a mérlegfőösszege pedig 52 százalékkal növekedett. Ám ez az eredmény a piaci pozícióját lényegében nem módosítja, ezért úgy gondolom, hogy az adatok alkalmasak annak bemutatására, hogy mely jellemzők és adottságok olvashatók ki egy mai kisméretű bank pénzügyi jelentéséből. A bank 2007-es adózott eredménye 29,3 millió forint volt, mely a 35,8 millió forintos üzleti eredményből 2,6 millió forint rendkívüli ráfordítással és 3,9 millió forint adófizetéssel alakult ki. Üzleti tevékenységének egyenlege a 2006-os -11 millió forintnál 2007-ben közel 47

66

millió forinttal kedvezőbb. A dinamikus növekedés jelei egyértelműen láthatóak mind a mérlegben, mind az eredménykimutatásban. A szokásos üzleti tevékenység eredménye a következő elemekből alakult ki: A kamatjellegű bevételek és ráfordítások eredménye 1,244 milliárd forint volt 2007-ben. A bevételek 63 százalékkal, a ráfordítások pedig 73 százalékkal növekedtek, így összesen egy dinamikus, 53 százalékos növekedés történt egy év alatt. A bevételek lendületes növekedése az ügyfelektől kapott kamatoknak, a ráfordítások emelkedése pedig a bankközi források emelkedésének köszönhető. A jutalékok és díjak fizetett és kapott összege is jelentősen növekedett. Összességében az egyenleg azonban az előző évinél több mint 40 százalékkal alacsonyabb. A bank 2008-ban engedélyt kapott befektetési szolgáltatások nyújtására is, amely ezt a tendenciát minden bizonnyal pozitívan fogja befolyásolni. A pénzügyi műveletek eredménye szintén tovább erősíti a pénzintézet teljesítményét, majdnem megkétszereződött 2006-hoz képest. Az erre fordított költségek csökkenő, a bevételek pedig növekvő tendenciát mutatnak. Az üzleti tevékenységből eredő egyéb bevételek és ráfordítások egyenlege az előző évhez hasonlóan most is negatív, ám a bevételek növekedési üteme lendületesebb, mint a ráfordításoké. Az általános igazgatási költségek 45 százalékkal nőttek, mely nagyrészt a személyi jellegű ráfordítások 57 százalékos növekedésének eredménye. Ez a változás a munkavállalók állományának 42 százalékos emelkedésének, és a bérszínvonal növekedésének tudható be. Összesen az üzleti tevékenység kedvező alakulásához a bevételek 60 százalékos növekedése járult hozzá. A ráfordítások viszont csupán 57 százalékkal emelkedtek annak ellenére, hogy számos új fiók nyílt meg 2007-ben, amelyek elkerülhetetlen többletköltségekkel járnak. Tehát a vizsgált három hitelintézet közül a Sopron Bank az egyetlen, ahol a bevételek növekedési üteme nagyobb, mint a ráfordításoké. Az eredményből egyértelműen látszik, hogy terjeszkedési stratégiája megfelelően és hatékonyan működik. A pénzintézet mérlegfőösszege 44 milliárd forint volt 2007 végén. A már említett 52 százalékos növekedés nagyrészt a hosszú lejáratú kötelezettségeknek tudható be. A saját tőke és ezen belül a jegyzett tőke nagysága nem változott jelentős mértékben, összesen 3,3 milliárd forint saját tőkével rendelkezik a vállalat. A bank ügyfelekkel szembeni kötelezettsége 12 milliárd forint volt a vizsgált pénzügyi év végén. 38 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Ennek az összegnek a jelentősebb része magánszemélyektől származik. A hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek pedig 69 százalékkal növekedtek egy év alatt. Ezen összeg döntő többségét, a 98 százalékát a Bank

67

Burgenlanddal kapcsolatos kötelezettségek teszik ki, vagyis nem másról, mint az anyavállalat által történő finanszírozásról van szó. Az eszközök 89 százalékát az ügyfelekkel szembeni követelések teszik ki. Az év eleji állomány 63 százalékkal nőtt év végéig. Ennek háromnegyed része hosszú lejáratú követelés. Az államkötvények állománya további 1,5 milliárd forinttal növeli az eszközállományt, melynek jelentősebb részét befektetési céllal vásárolták, valamint 1,1 milliárd forint a pénzeszközök értéke. A bankközi –főleg kapcsolt vállalkozással szembeni - követelések csupán 606 millió forintot tesznek ki. Láthatjuk, hogy egy kisméretű, a történetének még elején járó hitelintézet nagy lendülettel tud fejlődni. Igaz, eredménye 2007-ben volt először pozitív, ám ez az első évek többletköltségeit és az ügyfeleknek még viszonylag alacsony számát tekintve, természetes tendencia. Emellett pedig egyértelmű, hogy a terjeszkedés hatékonyan működik, tevékenységének eredménye és növekedése különösen kedvező. A pénzügyi adatok pedig arra is utalnak, hogy a jövőben ez a tendencia tovább fog folytatódni.

68

VII. rész Az aktuális piaci események hatásai Ebben a fejezetben azokat a manapság napirenden levő gazdasági eseményeket fogom áttekinteni, amelyek a bankszektorra mind a jelenben, mind a jövőben kihatnak. Két témát fogok körüljárni, amelyre úgy gondolom, érdemes odafigyelni. Az első a világgazdaságot és főleg a pénzpiacokat hosszabb távon sújtó jelzálogpiaci válság, a második pedig az utóbbi években

lezajlott

fúziók

bankok

és

bankcsoportok

között,

amelyekben

magyar

leányvállalatok is érintettek. Az események alaphelyzete mellett természetesen elsősorban a magyar vonatkozásokra fogok koncentrálni. Jelzálogpiaci válság 2008. márciusáig a bankok nemzetközi viszonylatban mintegy 200 milliárd dollárnyi veszteséget jelentettek be a jelzáloghitelekkel fedezett értékpapírjaik kapcsán. Persze azt senki sem tudja, hogy mennyi van még hátra, ám a gyenge fedezetű ügyletek egyes pesszimista elemzők szerint akár 600 milliárd dollárt is kitehetnek. A jellemzően öngerjesztő és számos más területre átterjedő válság miatt ráadásul az előbbiekben említett összegek sokszorosát bukhatja el a világgazdaság 38 . Ez tehát a mérlege a 2007 augusztusában indult amerikai jelzálogpiaci válságnak. A nagy zuhanást megélő értékpapírok mögött a fedezetek olyan jelzáloghitelek, amelyeket az amerikai piacokon a hitel nyújtásakor megfelelő, fizetőképes és stabil értékű fedezettel rendelkező ügyfelek igényeltek. Ám az ügyletek közül az idők során egyre többről derült ki, hogy a hitelminősítők túlbecsülték az ügyfelek fizetőképességét, az értékbecslők az ingatlanok értékeit és értékállóságát, az értékpapírral kereskedők pedig azoknak megbízhatóságát. A válság hulláma természetesen nem maradhatott az Egyesült Államok határain belül. Az egész nemzetközi gazdaságban és főleg a pénzpiacokon nagy nyomot hagyott. A korábbiakban ismertetett veszteségeken túl a bankközi forgalomra is rányomta bélyegét az értékpapírok árfolyamzuhanása. A bankok ugyanis bizalmatlanokká váltak egymással szemben. Az eddig stabilnak tűnő banki finanszírozás esetén már gyanakvóan néznek a másik pénzintézetre is, mert nem tudják, ki mekkora állományt rejteget valójában ezekből a papírokból. Ráadásul a válsággal együtt járó likviditás megcsappanása is tovább erősíti a gyengülő gazdasági képet. 38

Lőke András: Világgazdasági ború: Minél rosszabb, annál rosszabb HVG XXX. évfolyam 12. szám. 8-10. oldal

69

A hullám az előbbieken túl a stabilnak tűnő ügyletekre is átterjed, hiszen az értékpapírok lehetséges vesztesége ellen kötött fedezeti ügyletek a másik oldalt is érinteni fogják. Továbbá a gyengülő gazdaság kihat az ingatlanpiacra, így az eddig valóban jól fedezett hiteleket is leminősíthetik. A gazdaság további ágazatai pedig a recessziót megélő amerikai piac gyengülését érezhetik saját teljesítményükön is. Az amerikai pénzügyi vállalkozásokon túl számos európai és ázsiai bankot érintettek a veszteségek, köztük magyar leányvállalatok tulajdonosait is. Nemzetközi szinten kiemelendőek a Citigroup, a Crédit Agricole és a Deutche Bank veszteségei, melyek az alábbi - a legnagyobb veszteségleírásokat tartalmazó pénzintézetekről szóló – táblázatban is helyet kaptak. Továbbá nem elhanyagolható a Bank of China tavaly leírt 2 milliárd dollárnyi vesztesége és a West LB 23 milliárd eurónyi veszélybe került befektetése. 39 5. sz. ábra

Veszteségleírások(mrd USD) 0,0

10,0

20,0

30,0

37,1

UBS

25,1

Merrill Lynch

23,9

Citigroup

12,4

HSBC

11,7

Mogran Stanley

9,0

IKB Deutsche Industriebank

8,2

Bank of America Crédit Agricole

6,4

Crédit Suisse

6,4

Deutche Bank

6,4

Washington Mutual JPMorgan Chase

40,0

5,8 5,0

Forrás: Nagy Gábor: A hitelválság és a világgazdaság: Hullámfürdő HVG XXX. évfolyam 15. szám. 103-104. oldal

A magyar piacon közvetlen hatása nem érződött a zuhanásnak, ám gazdaságunk és bankszektorunk nyitottsága következtében természetesen nálunk is rányomta a bélyegét mind az értékpapírpiacra, mind a bizonytalanabbá vált pénzintézetekre. A közvetett hatások egyrészt a külföldi anyavállalatokon keresztül érezhetőek. A külföldi bankok által elszenvedett veszteségektől függően ugyanis a leányvállalatok finanszírozása nehezebbé válik. A magyar leányok közül pedig sokan támaszkodnak erre a forrásra hitelezéseik során. A likviditási problémák előbb-utóbb megjelennek a hitelek díjaiban is, hiszen a drágábban beszerzett, bankcsoporton kívüli finanszírozás többletköltségét vissza kell 39

Nagy Gábor: A hitelpiaci válság újabb hullámai: A helyzet fokozódik HVG XXX. évfolyam 8. szám. 99-101. oldal

70

szerezni valahol. Igaz, ezt a tendenciát a versengés valamelyest enyhítheti, ám nem végérvényesen. Ebben a helyzetben tehát az a hitelintézet élvezhet valamelyest versenyelőnyt, amely nem szorul túl sok külső forrásra, vagyis elegendő betéttel rendelkezik. Tanulságos lehet a jövőre nézve a pénzintézetek hitelezési politikájára ez az eseménysorozat. A magyar pénzintézetek egyelőre nem rendelkeznek jelentős összegű rossz minősítésű hitelállománnyal. Ám a tendencia fokozatos gyengülést mutat. Az egyre élesedő verseny miatt a bankok hajlamosak nagyobb áldozatokat is vállalni egy-egy ügyfél megszerzéséért. Ráadásul jelenleg már a nyújtott hitelek felét ügynökökön keresztül nyújtják, így a kihelyezések felügyelete egyre nehezebb. Pedig nyilvánvaló, hogy a közvetítők érdeke a megkötött ügyletek számának növelése az azért járó jutalékok megszerzése érdekében. Az anyavállalatok szintén ösztönzik ezt a folyamatot, mivel az eddig fenntartott eredményeket vagy azok fokozását továbbra is elvárják a már jóval telítettebb és csökkenő kamatmarzsokkal járó hazai gazdasági környezetben is. Tovább nehezíti a helyzetet jelzálogpiaci válság makrogazdaságunkra való hatása. A magyar állam ugyanis nagymértékben támaszkodik a nemzetközi piac finanszírozására. Az ott fennálló likviditáshiány drágítja a felvett hitelek kamatait, így az államadósság is emelkedik. Ezen felül a kibocsátott állampapírokra való kereslet sem növekedhet, hiszen a kevesebb rendelkezésre álló forrást a befektetők jelen helyzetben inkább egy stabilabb gazdaság biztosabb hozamot jelentő állampapírjaiba helyezi megmaradt tőkéjét. A nyugat-európai országokon túl pedig a régió számos országa is (például Lengyelország, Csehország, Szlovénia és Szlovákia) jelenleg országunknál kedvezőbb megítéléssel rendelkezik. Így végeredményben elmondható, hogy nyitott gazdaságunkra és elsöprő külföldi tulajdonnal jellemzett bankszektorunkra jelentős hatással van a nemzetközi szinten jelen levő jelzálogpiaci válság. Ebből is látható, hogy az alapvetően stabilnak tekinthető bankrendszerünk nem kis veszélynek van kitéve. Ennek ellensúlyozására pedig igenis szükség van egy alapvető biztonságot jelentő jogszabályi környezetre. A korábbiakban említett, éles verseny eredményezte felületes hitelnyújtások hazai következményeit pedig még nem késő megelőzni. A biztonságos működés érdekében megéri áldozni a pénzintézetek eredményéből. Fúziós események Ahogy a nemzetközi tendenciák ismertetéséből már kiderült, manapság fúziók sorozata hatja át a világgazdaság és ezzel együtt a bankszektor eseményeit is. Ennek főbb okait a korábbiakban már ismertettem. Most csak néhány adattal egészítem ki, hogy érzékeltessem

71

az áramlat intenzitását, majd rátérek arra a legfrissebb példára, amelyben két magyar pénzintézet is érintett volt. 2006-ban összesen 3,8 ezermilliárd dollár értékben jelentettek be felvásárlásokat és egyesüléseket világszerte, ebből 1,59 ezermilliárd dollárnyit Európában. Ezen belül a pénzügyi szektorban 231,3 milliárd dollár volt az ajánlatok összértéke kontinensünkön. 40 A magyar bankszektort érintő események többségében egy-egy nemzetközi átalakulás részei, hiszen pénzintézeteink nagy része külföldi anyavállalattal rendelkezik, aki dönt leányvállalata jövőjéről, valamint az egész pénzügyi csoportjáról. A legfrissebb események az olasz anyavállalatokhoz kapcsolódnak. 2005-ben az Unicredit vásárolta fel a német HVB Bankot és annak leányvállalatait, melynek következtében a hazai HVB Bank is Unicreditté alakult 2006-ban. Ez az esemény a magyar erőviszonyokra nem volt különösebb hatással. A névváltoztatáson felül egyelőre a hosszabb távon bizonyosan érzékelhető hatások még nem jelentek meg. 2006-ban kezdődött a következő fúziós folyamat, amely abban az évben még csupán az olasz piacot érintette. A későbbiekben természetesen sor került a magyar leányvállalatok fúziójára is, mely a magyar erőviszonyokra is hatással volt. Ezen eseményeket fogom most részletesen ismertetni. A HVG 2006 év végi adatai szerint a fúziók nem éppen szűkös tárházában a Banca Intesa által tett 37,6 milliárd USD értékű ajánlat volt 2006-ban az ötödik legnagyobb az egész világgazdaságban 41 . A célpont a szintén olasz San Paolo IMI volt, így az egyesülés az olasz piacot alakította át elsősorban. Ám mindkét bankcsoport jelen volt Európa számos országában, így az egyesülés az európai bankszektor jelentős eseményei közé tartozik. A 2006-ban elkezdődött folyamatok természetesen a magyar piacot is érintették, hiszen mindkét olasz bank rendelkezett magyar leányvállalattal. A Banca Intesa a CIB Bank többségi tulajdonosa volt, a San Paolo IMI Bank, pedig az Inter-Európa Bank anyavállalata. A két hazai bank 2008. január elsejével egyesült. A továbbiakban az utódintézmény pedig a nagyobb pénzintézet nevét tartotta meg, vagyis CIB Bankként képviseli a mára már Sanpaolo Intesa Bankká olvadt anyavállalatot. A két olasz bank, melyek külön-külön Olaszország második és harmadik legnagyobb pénzintézetei voltak, az egyesülés után a helyi ügyfelek közel 20 százalékát tudhatták magukénak, és ezzel az olasz piac vezető hitelintézetének címét célozták meg. Igaz, az 40

http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_evesfelnegyjelentes PSZÁF: Tájékoztató a felügyelt szektorok 2006. évi fejlődéséről 41 Nagy Gábor: Tombol a fúziós láz: Olvadópróbák HVG XXVIII. évfolyam 50. szám. 33-34. oldal

72

egyesülés után nem sokáig élvezhették első helyüket. Jelenleg az Unicredit Bank valamelyest nagyobb részesedéssel rendelkezik, miután felvásárolta a Capitaliát 2007. májusában, de a köztük levő különbség nem jelentős. Az összeolvadás a nemzetközi sajtó szerint közel egyenrangú felek között történt, nem volt ellenséges, bármelyik fél akarata ellenére zajló felvásárlás. Az eredménnyel pedig a tulajdonosok biztosan elégedettek lehetnek. A fúzió adta előnyök között elsőként a hatalmas mértékű költségmegtakarítást említik, mely a két bank működési költségének több mint tíz százalékát jelentheti. Ám az egyesülésnek is megvannak a maga nehézségei. A közös működés eredményezte kiélesedett ellentétek kezelése nem könnyű feladat, viszont létfontosságú a hosszú távú siker érdekében. 42 Nemzetközi szinten az új bankóriás 34 országban van jelen, Európán túl Amerikában, Ázsiában és Afrikában is. Sokrétű üzletpolitikájával számos piaci szegmenst képes megérinteni. Mindezek a tényezők európai szinten az öt legnagyobb bank közé emelik fel a fúziót vezető Banca Intesa és a Sanpaolo IMI összesített 72 milliárd eurós eszközállományával. 43 A hazai leányvállalatok esetében a fúziós folyamatok valamelyest más képet festettek. Ennek elsőszámú oka, hogy a két bank – piaci részesedésük alapján – nem volt egy kategóriába sorolható. 2006-os pénzügyi évük alapján a CIB Bank a harmadik legnagyobb mérlegfőösszeggel és az ötödik legnagyobb adózott eredménnyel rendelkezett. Ezek alapján egyértelműen a legnagyobb bankok közé sorolható. Az Inter-Európa Bank viszont a kilencedik legnagyobb mérlegfőösszeggel és a tizenkettedik legjobb adózott eredménnyel csupán egy közepes méretű hitelintézetnek tekinthető. Így a kialakult kép alapján a CIB Bank domináns szerepet kapott a fúzióban, melynek során megtarthatta nem csupán nevét, hanem épületeit és működési mechanizmusát is. Ebbe a már rugalmasan működő pénzintézetbe kellett tehát az Inter-Európának beolvadnia. Az egyesülés eredményeként 2008-tól a CIB Bank a második számú hitelintézetté válik a magyar bankszektorban. Az utóbbi években önmagában is bíztatóan növekvő intézményhez pedig a jövőben hozzájárul az Inter-Európa hitelportfoliójának élénken növekvő tendenciája és intenzív részvétele az értékpapírok piacán.

42

www.thebanker.com/news/fullstory.php/aid/5595/Italy's_race_to_the_top.html Italy’s race to the top (Olaszország versenye a csúcs felé) – The Banker, 04. February, 2008 43 http://group.intesasanpaolo.com/scriptIsir0/isInvestor/eng/fusione/eng_fusione_presentazione.jsp Italian leader with European Scale (Olasz vezető európai mérleggel) - 13. October 2006

73

6. sz. ábra CIB-IE egyesített piaci részesedés 2007. I.-III.Q Lakossági betétáll.

1,98%

7,98%

Vállalati betétáll.

2,33%

11,13%

Betétállomány

2,06%

9,77%

Lakossági hiteláll.

5,26%

Vállalati hiteláll.

1,65% 2,68%

12,66% 1,77%

10,84%

Hitelállomány Mérlegfőösszeg

1,54%

8,75%

0,00%

5,00%

10,00% CIB

15,00%

20,00%

IE

Forrás: www.cib.hu/cibgroup/sajtoszoba/egyesules_071128 Az együttműködéstől az együtt-működésig 2007. november 28.

A CIB Bank által jelentett 2007-es év első három negyedévének eredménye alapján az egyesítés következtében a mérlegfőösszegek szerint a piac 10,29 százaléka van a kezükben. A teljes hitelállománynak 12,61 százalékát birtokolják, a betétállományból pedig 11,83 százalékot. A közös vállalathoz az Inter-Európa Bank legnagyobb hozzájárulása a vállalati ügyfelek esetén, azon belül pedig főleg a hiteleknél érezhető, ahol több mint két és fél százalékos részesedéssel rendelkezett. 44 Az egyesülés az anyavállalatok helyzetéhez hasonlóan a megszerzett piaci előnyök mellett számos nehézséggel is jár. A folyamat már a 2007-es év második részét is áthatotta, hogy megfelelően fel tudjanak készülni a változtatásokra. Az informatikai rendszerek egybeolvasztása, a működési feltételek összehangolása, az ügyfelek megfelelő tájékoztatása és a költözések is jelentős ráfordításokat igényeltek. A hosszú távú siker és az ügyfélveszteségek minimalizálása érdekében pedig a szoros együttműködés fenntartása is létfontosságú a technikai egyesülés sikeres lebonyolításán túl. Ahogy a jelzálogpiaci válság hatásainak elemzése során is kiderült, láthatjuk a bemutatott felvásárlás példájából is, hogy a bankszektorunkra jellemző nagyarányú külföldi tulajdoni hányad következtében a nemzetközi tendenciák általában kihatnak a magyar piacra is. Az események hatása lehet nagyobb vagy kisebb mértékű, de alapvetően az anyavállalatok azok, akik döntően befolyásolni tudják a piac alakulását.

44

www.cib.hu/cibgroup/sajtoszoba/egyesules_071128 Az együttműködéstől az együtt-működésig – Menetrend szerint halad a CIB-IEB egyesülés 2007. november 28.

74

Észrevehető, hogy a CIB Bank sikeres működése önmagában még kevés volna ahhoz, hogy a második legnagyobb eszközállománnyal rendelkező hazai pénzintézetté léphessen elő. A számára kedvező események a hazai környezetben véletlenül alakultak így. Két olasz bank fúziójának mellékhatásairól van szó csupán, amely a CIB hazai pozícióját szerencsésen érintette. A jelzálogpiachoz kapcsolódó tendenciák hazánkba szintén a külföldi anyavállalatokon keresztül érkeznek. A válság hatásai a hazai leányokra az adott nemzetközi bankcsoport érintettségétől függenek.

75

VIII. rész Befejezés Értékelés Magyarország bankszektoráról egyértelműen megállapítható, hogy piaci körülmények között működik. A szereplők között létrejött viszonyok, egymás cselekedeteinek szemmel tartása, a szolgáltatások minőségének és változatosságának állandó fokozása és az intenzív marketing politika mind annak a jele, hogy élénk versengés folyik közöttük. A verseny első és alapvető feltétele a piacra való belépés lehetősége. Ennek fennállása nem vitatható. Az alapítással kapcsolatos követelmények minden szereplőre vonatkoznak, vagyis a feltételek egyenlők a résztvevők számára. Később pedig a kialakult piaci kép működése során elvárható, hogy a pénzintézetek azonos esélyt kaphassanak a boldogulásukhoz. A törvények adta keretek ezt is biztosítják, egyenlő feltételek szükségesek a működéshez is. A verseny alakulása tehát alapvetően azon múlik, hogy melyik pénzintézet képes a kapott lehetőségeket jobban kihasználni, a korábbi időszakból hozott előnyeit hasznosítani, az üzleti kapcsolatokat és az ügyfelekkel való viszonyt számára kedvezően alakítani. A létező verseny jellemzése viszont ennél összetettebb feladat. Számos tényező képes ugyanis elhalványítani annak tisztaságát. Amint az a korábbiakban is kiderült, egy bonyolult piaci képről van szó, amelyet számos tényező alakított az évek során. Ez a nehezen átlátható szerkezet hatással van a szabad versengésre is, hiszen az ügyfelek többsége nem látja át sem a szereplőket, sem a szolgáltatások körét és azoknak feltételeit. A pénzintézetek pedig nem segítenek ezen a helyzeten, így nagyon nehéz összehasonlítani őket, és ez alapján választani az ajánlatok közül. Ennek eredményeként jóval nagyobb hatása lehet egy reklámnak, mint egy kedvező feltételekkel kecsegtető ajánlatnak. Egy szakértői bizottság megállapította az általa készített lakossági pénzügyi szolgáltatásokat vizsgáló elemzésben, hogy az árverseny helyett „kifejezetten intenzív a nem-ár verseny, ami főleg a marketingkiadásokban jut kifejezésre”45 . Az pedig ennek a gondolatsornak a következménye, hogy a nagyobb méretekben működő bankok nagyobb marketingkeretet engedhetnek meg maguknak, többet hallunk róluk a médiában, így jóval nagyobb a valószínűsége, hogy az ő terméküket fogjuk választani.

45

http://misc.meh.hu/letoltheto/Jelentes_bankibizottság.pdf Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság: Javaslatok a bankszolgáltatások problémáinak kezelésére, 16. oldal

76

A hazai bankszektornak szintén fontos jellemzője és valamelyest a korábbi tényezők következménye is az, hogy az egymás elleni küzdelem a hitelintézetek méretei segítségével jól elkülöníthető. Az elemzés során is jól érzékelhető volt, hogy más dimenzióban él egy nagy, egy közepes bank és egy kisméretű bank. A piacvezetőknek egy intenzív, éles versenykörnyezetben kell boldogulniuk. Számukra létfontosságú a minél nagyobb piaci lefedettség, az ügyfelek számának szinten tartása és emelése több szegmensben egyszerre, valamint a konkurencia állandó figyelése. Ezzel szemben egy közepes méretű bank már megengedheti magának, hogy kialakítson maga körül egy önállóbb működési mechanizmust. Ügyfeleit egy szűkebb körből is választhatja, és jobban támaszkodhat az anyavállalat adta lehetőségekre. Közvetlen versenytársai így nem csupán a közepes méretű bankokra szűkíthetők le, hanem azon belül a megcélzott ügyfélkör alapján is. Végül a kisméretű hitelintézetek sokszor olyan tevékenységet folytatnak, amely valamilyen szempontból megkülönbözteti őket az összes többi szereplőtől. Ez persze nem jelenti a verseny eltűnését, ám jóval kisebb annak intenzitása egy-egy apró piaci rés megcélzásakor. Nyilvánvalóan valamilyen szinten fennáll a bankszektorban egy általános – ügyfelekért és piaci részesedésért való – küzdelem. Ám annak erőssége és egyéb jellemzői méretenként eltérnek. Az általános piaci értékelésen túl meg kell említeni egy konkrét pénzintézet helyzetét is, hiszen részesedése és szerepe kiemelkedő a hazai bankszektorban. Ez a szereplő pedig az OTP Bank, melyről számos fejezetben szó esett kiugró teljesítménye miatt. A rendszerváltást megelőző lakossági szolgáltatások terén betöltött szerepének következtében nagy lépéselőnnyel indult a többi hitelintézettel szemben. Ez önmagában azonban még nem teljes magyarázat. A magával hozott előnyt megfelelően kellett felhasználnia ahhoz, hogy domináns szerepét fenn is tudja tartani több évtizeden keresztül. Az így kialakult helyzet versenyre való hatása azonban nem nevezhető kedvezőnek. A hatalmas piaci erőfölény egyértelműen torzítja a képet. A jelentős piaci koncentráció miatt a piaci versenyből amúgy megszerezhető előnyök pedig elsősorban az ügyfelek számlájáról fognak hiányozni. Ahogy az imént említett vizsgáló bizottság leírta, a bankszektorban érvényesülő „vezető-követő modell” mind az OTP Bank által elvárt bevételeket, mind az őt

77

követő pénzintézetek terjeszkedését finanszírozza, és a „korlátozott verseny árát az adott piacok ügyfelei fizetik meg” 46 . A piaci versenyt nehezítő pénzintézetről meg kell említeni azt is, hogy az egyetlen olyan bankról van szó, amely nemzetközi szinten is képes képviselni a magyar színeket. Sikereket ért el ugyanis a régió több országában is, és terjeszkedési politikája pedig még a jövőben is folytatódik. A piaci körülmények leírásához hozzá tartozik a telítettség kérdésének vizsgálata. Általános vélemény a hazai bankszektorról, hogy új szereplők már nem kapnának helyet ezen a piacon. A telítettség van olyan mértékű, hogy a jelenlegi pénzintézetek képesek lefedni az ügyfelek igényeit. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ezek az igények is változhatnak, és változnak is idővel. Pénzügyi kultúránk ugyanis még jelentősen elmarad a fejlettebb országokéhoz képest. Megvizsgálva a Nyugat-Európában kialakult bankszolgáltatásokra való igényt, elmondhatjuk, hogy a hazai kép még sokat változhat a gazdaság fejlődésével együtt. Tehát figyelembe véve a szolgáltatásokra való igények növekedésének valószínűségét, úgy gondolom, új szereplők érvényesülésére is lenne lehetőség. Természetesen olyan mértékű létszámnövekedésről nem beszélhetünk majd, amely a kilencvenes évek során történt, de egy-egy új bank hosszú távon való boldogulásának nincs akadálya. Az elmúlt évek eseményei is alátámasztják ennek lehetőségét, hiszen 2006-ban két pénzügyi csoport is alapított új kereskedelmi bankot. Végül fontosnak tartom megemlíteni a bankszektor nyitottságának hatásait. Egy bank, amely külföldi tulajdonos kezében van, a felsőbb utasítások szerint, a teljes pénzügyi csoport sikerének érdekében építi fel stratégiáját. Nyilvánvalóan az érdekük ugyanúgy a profit növekedése és a minél nagyobb piaci részesedés, ám egy másik leányvállalat érdekében kivonhatnak tőkét a hazai pénzintézetből, vagy éppen fordítva. Képviselhetnek agresszívabb vagy visszafogott terjeszkedési politikát, amely a piaci körülmények figyelembevételével akár furcsa is lehet. Tehát pénzintézeteinket sokszor nem a hazai, hanem a nemzetközi versenyhelyzet alakítja. Így a hazai piac lehetőségeit és korlátait figyelmen kívül hagyva is alakulhat a piaci kép. A korábban bemutatott CIB Bank térnyerése és a jelzálogpiaci válság következményei is alátámasztják ezt a jelenséget.

46

http://misc.meh.hu/letoltheto/Jelentes_bankibizottság.pdf Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság: Javaslatok a bankszolgáltatások problémáinak kezelésére, 18. oldal

78

A piac lehetséges alakulása a közeljövőben A hazai bankszektornak a nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan a jövőben is számos átalakulásban lesz része. Az egyik irány, amely formálni fogja a piaci képet, a felvásárlások és egyesülések eseményei. Az ezzel járó koncentrálódás minden bizonnyal továbbra is jellemző lesz a pénzintézetekre. A nemzetközi pénzpiaci szereplők jelenlegi meggyengülése valamelyest visszaveti ezeket a folyamatokat, hiszen a válságból való kilábalás igénybe fogja venni a felvásárlásokra szánt összegek jelentős részét is. Ám amint lesz elegendő tőkéjük a nagyobb pénzügyi csoportoknak, ez a tendencia biztosan további piaci átalakulásokkal fog járni külföldön és itthon egyaránt. Nem zárható ki azonban a pénzintézetek számának növekedése sem. Teljesen új bank alapítására minimális az esély, ám a hazai piactól eddig még távol maradt nemzetközi szereplők is alapíthatnak nálunk leányvállalatot, valamint más pénzügyi területen már stabilan működő vállalatok is kiegészíthetik egy bankkal vagy más hitelintézettel szolgáltató csoportjukat. A piaci koncentráció csökkenésére további lehetőség is mutatkozik. Az élen álló szereplők sorrendje megváltozhat. Igaz, ennek valószínűsége inkább hosszú távon értendő. A közeljövőben csupán egy-egy felvásárlással vagy egyesüléssel lehetne utolérni a piacvezető bankot. Egy ilyen esemény viszont a koncentrált képet nem enyhítené. Ám hosszabb távon az OTP Bank előnyének csökkenése várható. A piaci kép tisztulásával és a fogyasztók szervezettebb védelmével a szolgáltatásokban egyre több pénzintézet jut majd nagyobb szerephez. Hiszen a jelenlegi helyzet, amelyben a nagy bevételek és az ügyfelek magas száma mind az OTP Bankra jellemzőek, hosszú távon nem tartható fenn. A piac jövőbeli képe attól is függ, hogy hogyan alakulnak a szereplők tevékenységeit meghatározó szabályozások. A korábbi fejezetekből kiderül, hogy a hazai bankszektor a jelenlegi külső nehézségekben is jól helyt állt. Akár a magyar gazdaság gyengélkedését, akár a jelzálogpiaci válság okozta nehézségeket vizsgáljuk, pénzintézeteink kisebb gyengülésektől eltekintve jól viselték a megpróbáltatásokat. Ez egyértelműen összefüggésben van a szabályozások adta működési korlátokkal, valamint a konzervatívabb, kockázatkerülőbb stratégiákkal. Ám nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a jeleket sem, amelyek a szabályozások szigorításának szükségességét sugallják. Egyrészt a piaci elemzések alapján elmondható, hogy hitelintézeteink egyre nagyobb kockázatokat hajlandók felvállalni eredményességük érdekében. Ez látható a gyengülő hitelportfoliókon vagy az egyre nagyobb ügynöki értékesítési hálózat kialakításában is. 79

A szabad verseny élénkítése és a pénzügyi kultúra fejlődése érdekében – amely többek között a bankok érdeke is – pedig egy átláthatóbb, ügyfélközpontú politikát követő bankszektorra van szükség, melynek megvalósítása nagy hangsúlyt kap majd a következő években. Nem csupán a hazai igények ösztönzik az átalakulást, hanem az Európai Unió is. A kérdés csupán az, hogy szükség lesz-e külső intézkedésekre vagy az önszabályozás eszközével a piaci szereplők képesek lesznek megvalósítani a kívánt átalakulásokat. Tennivalók egy színvonalasabb bankszektorért Dolgozatom során és annak értékelésében már számos jellemzőre utaltam, amelynek javítására, tökéletesítésére szükség van egy kedvezőbb piaci kép kialakulásához. Meg kell említeni azt is, hogy bankszektorunk számos olyan pozitívummal rendelkezik, amelynek köszönhetően egy fejlett, az egész gazdaságra jó hatással levő ágazatról beszélhetünk. Hogy csak néhány példát említsek, a stabil tulajdonosi háttér, a fejlett technológia használata és a szolgáltatások egyre szélesebb skálája a pénzintézetek többségére jellemző. Azonban színvonalasabb szolgáltatás érdekében még számos teendő szükséges. Egyrészt a piaci verseny élénkítése érdekében találhatunk bőven tennivalót. Általános tendencia, hogy egy jól működő versengés során az ügyfelek érdekei kerülnek előtérbe, hiszen annak a pénzintézetnek a szolgáltatásaira lesz a legnagyobb igény, aki a legolcsóbban a legmegfelelőbb ajánlatot adja. Tehát annak érdekében, hogy ez a kép kialakulhasson, arra van szükség, hogy a gazdasági szereplők számára egy átlátható bankszektort alakítsunk ki. Elsősorban a szolgáltatások és azok árainak összehasonlíthatósága volna elengedhetetlen. Ezután a szabad bankválasztást kell lehetővé tenni, amely elvileg már megvalósult, azonban közvetve a magas bankváltási költségek ennek korlátozott voltát eredményezik. Végül – ahogy számos más ágazatban is - a fogyasztóvédelem megfelelő képviseletének elérése érdekében még hosszú utat kell megtennie a bankszektornak. A pénzintézetek működése ugyanis nagymértékben épít a bizalomra, hiszen az ügyfelek a jövedelmüket, vagy akár egész vagyonukat bízzák szolgáltatóikra. Ennek megbecsülése, a bizalom fenntartása érdekében tehát elvárható a gazdaság szereplőinek színvonalas és biztonságos kiszolgálása. Gondolhatunk akár a betétek és egyéb megtakarítási formák védelmének kiszélesítésére, akár a felvett hitelek átlátható, következetes kezelésére, és nem utolsó sorban a teljes körű tájékoztatásra. Az előzőekkel szorosan összefügg és nagy valószínűséggel az említett teendők segítségével meg is valósítható az a cél, hogy a pénzintézetek számára az ügyfelek szerzése és azok megtartása megfelelő hangsúlyt kapjon. Jelenleg ugyanis sok bank az intenzív ügyfélszerző

80

stratégia mellett elfeledkezik a már meglevő kliensekről. E két tevékenység rangsorának megfordítása tovább javíthatná az adott pénzintézet színvonalát és hosszú távú kilátásait. Nagyon fontos az is, hogy kihasználjuk azokat a lehetőségeket, amelyek az Európai Unióban való tagságunkkal kaptunk. A határon átnyúló, nemzetközi együttműködések következtében nem csupán a színvonal emelhető. A hatékonyság fokozása és a közös fejlesztési tevékenységek mind könnyebben megvalósíthatóak nemzetközi szinten. Az ügyfelekre átruházott költségek is csökkenthetők az egységes fizetési rendszerekkel és a díjazások összehangolásával. Tehát azon túl, hogy a pénzügyi csoportok adta lehetőségeket hasznosítjuk, ennél nagyobb méretű, uniós keretek között megvalósuló együttműködésekre is van mód, melyeket kötelességünk kihasználni. Végül az ügyfelek és a pénzintézetek biztonsága érdekében egyaránt fontos, hogy megtaláljuk azokat a határokat, amelyek kockázatvállalás során még elfogadhatóak egy biztonságos működés mellett. A tőkepiaci tevékenységekben való részvételt a nagyobb nyereségre való lehetőségek és az ilyen típusú szolgáltatásokra való igény is ösztönzi. A gazdasági fejlődés természetes velejárója, hogy a hitelintézetek is vállalnak a szokásosnál nagyobb kockázatokat. Hosszú távú működés érdekében azonban ezzel a tendenciával együtt kell járnia annak is, hogy a kockázatkezelési módszerek is fokozódnak és kifinomultabbá válnak. Meg kell találni tehát a változó piaci környezetben is a biztonság és a nyereségesség egyensúlyát, amely nem csupán a bankok magánügye, hanem az egész bankszektor közös érdeke. Láthatjuk tehát, hogy számos esemény vár még bankszektorunkra a megfelelő színvonal eléréséig. Ezek a hátralevő feladatok pedig nem csupán előnyökkel járnak, hanem költségekkel is, így végrehajtásukhoz elengedhetetlen a közös elhatározás. Ez ugyanis az egyetlen módja annak, hogy a többletköltségeket felvállaló pénzintézet ne kerüljön rövidtávon hátrányba versenytársaival szemben. Úgy gondolom, ezek a tennivalók elsősorban a bankok kötelességei. Végrehajtásukhoz azonban szükség van az állam és a pénzpiaci tevékenységeket támogató szövetségek hozzájárulására is, hiszen számos elvárásnak kell egyszerre megfelelni, amely nem egyszerű, ám megvalósítható célkitűzés.

81

Mellékletek

82

1. sz. melléklet Bankok és szakosított hitelintézetek rangsora-2006 Megnevezés

Mérlegfő összeg (millió forint)

Besorolás mérlegfőösszeg alapján

Adózott eredmény (millió forint)

Besorolás adózott eredmény alapján

12 089

Kisméretű

-1 103

Kisméretű

251 992

Közepes méretű

20 192

Nagyméretű

Bank of China (Hungária) Hitelintézet Rt.

12 935

Kisméretű

175

Kisméretű

4.

Bank Plus Bank Zrt

24 338

Kisméretű

1 291

Kisméretű

5.

BNP Paribas Hungária Bank Rt.

17 473

Kisméretű

1 435

Kisméretű

675 745

Közepes méretű

3 890

Közepes méretű

220 380

Közepes méretű

847

1.

Allianz Bank Zrt.

2.

Általános Értékforgalmi Bank Rt.

3.

6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

BUDAPEST Hitel- és Fejlesztési Bank Nyrt. CALYON Bank Magyarország Zrt. CIB Közép-Európai Nemzetközi Bank Zrt. (CIB+Inter-Európa) 1 Citibank Zártkörűen Működő Rt. Commerzbank Zártkörűen Működő Rt. Credigen Bank Zártkörűen Működő Rt. DEUTSCHE Bank Zártkörűen Működő Rt. EB und HYPO BANK BURGENLAND-SOPRON Rt. ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Zrt. ERSTE BANK HUNGARY Nyilvánosan Működő Rt. FHB Jelzálogbank Nyilvánosan Működő Rt. 3

Kisméretű

Nagyméretű

19 411

Nagyméretű

597 845

Közepes méretű

13 359

Közepes méretű

213 265

Közepes méretű

1 680

Kisméretű

8 908

Kisméretű

-699

Kisméretű

104 692

Kisméretű

985

Kisméretű

29 218

Kisméretű

-15

Kisméretű

94 704

Kisméretű

653

Kisméretű

2 189 226

Nagyméretű

20 218

Nagyméretű

Közepes méretű

7 064

Közepes méretű

5 789

Kisméretű

-272

Kisméretű

1 764 109 546 290

17.

FHB Kereskedelmi Bank Zrt.

18.

Fundamenta-Lakáskassza Lakástakarékpénztár Rt. 3

105 109

Kisméretű

112

Kisméretű

19.

Hanwha Bank Magyarország Rt.

13 620

Kisméretű

201

Kisméretű

20. 21.

HVB Bank Hungary Zártkörűen Működő Rt. (Unicredit) 2 HVB Jelzálogbank Zártkörűen Működő Rt. (Unicredit) 23

22.

IC Bank Rt.

23.

ING Bank Rt.

Nagyméretű

15 782

Közepes méretű

102 723

Kisméretű

1 820

Kisméretű

18 088

Kisméretű

-117

Kisméretű

225 780

Közepes méretű

4 634

Közepes méretű

1 308 091

83

24.

KDB Bank (Magyarország) Zártkörűen Működő Rt.

25.

Kereskedelmi és Hitelbank Rt.

26. 27.

Magyar Cetelem Bank Zártkörűen Működő Rt. Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt.

83 972

Kisméretű

511

Kisméretű

Nagyméretű

12 025

Közepes méretű

78 656

Kisméretű

2 619

Kisméretű

273 104

Közepes méretű

1 172

Kisméretű Kisméretű

2 098 748

28.

Magyarországi Volksbank Rt.

273 764

Közepes méretű

1 292

29.

Merkantil Váltó és Vagyonbefektető Bank Rt.

198 864

Kisméretű

5 049

30.

MKB Bank Nyrt.

1 847 953

Nagyméretű

11 344

4 470 606

Nagyméretű

186 187

1 078 715

Nagyméretű

2 641

Kisméretű

31. 32. 33. 34. 35. 36.

Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. OTP Jelzálogbank Zártkörűen Működő Rt3 OTP Lakástakarékpénztár Rt. 3 Porsche Bank Hungaria Zártkörűen Működő Rt. RAIFFEISEN BANK Zártkörűen Működő Rt. WestLB Hungaria Bank Zártkörűen Működő Rt.

Közepes méretű Közepes méretű Nagyméretű

107 596

Kisméretű

487

Kisméretű

64 049

Kisméretű

373

Kisméretű

1 594 420 50 623

Nagyméretű Kisméretű

21 506 46

Nagyméretű Kisméretű

Adatok forrásai: PSZÁF

1

CIB Bank és Inter-Európa Bank 2006-os adatait összevonva tartalmazzák az adatok. Az összeolvadás 2008. január elsején lépett életbe. 2 2007. január elsejétől a HVB csoport Unicredit néven folytatja tevékenységét. 3 Szakosított hitelintézetek

84

Irodalomjegyzék 1) Balassa Ákos: A magyar bankrendszer konszolidációja és jelenlegi helyzete (MNB műhelytanulmányok (10)) Kiadó: Magyar Nemzeti Bank, 1996, Budapest 2) Dán Judit: Bevezetés az Európai Közösség versenyjogába Kiadó: SZTE ÁJK Szegedi Európa-jogi Szakkönyvtár, 2005, Szeged 3) Hamar Judit: A működőtőke import Magyarországon belüli területi és ágazati megoszlása, befektetési szektoronkénti elemzése Kiadó: Konjunktúra-, Piackutató és Számítástechnikai RT, 1998, Budapest 4) Kerekes György(szerk): Magyar pénzügyi és tőzsdei almanach 1993-1994 Kiadó: TAS-11 Kft, 1994, Budapest 5) Lőke András: Világgazdasági ború: Minél rosszabb, annál rosszabb HVG XXX. évfolyam 12. szám. 8-10. oldal 6) Madár Péter, BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar: Pénzügyek alapjai Kiadó: Unió Kiadó, 2002, Budapest 7) Nagy Gábor: A hitelválság és a világgazdaság: Hullámfürdő HVG XXX. évfolyam 15. szám. 103-104. oldal 8) Nagy Gábor: A hitelpiaci válság újabb hullámai: A helyzet fokozódik HVG XXX. évfolyam 8. szám. 99-101. oldal 9) Nagy Gábor: Tombol a fúziós láz: Olvadópróbák HVG XXVIII. évfolyam 50. szám. 33-34. oldal 10) Patai Mihály: Bankkonszolidáció 1992-94 Magyarország politikai évkönyve 251-257. oldal, Kiadó: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 1995, Budapest 11) Székely György: Pénzügyek és banküzletek, Pénzügyi Menedzserek Kézikönyve Kiadó: Közgazdasági és Jogi Kiadó, 2002, Budapest 12) Tomka Béla: A magyarországi pénzintézetek rövid története (1836-1947) Kiadó: Gondolat Könyvkiadó, 1996, Budapest 13) Várhegyi Éva: Bankok versenyben Kiadó: Pénzügykutató Részvénytársaság, 1995, Budapest 14) Várhegyi Éva: Bankprivatizáció Kiadó: Kulturtrade Kiadó (Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt), 1998, Budapest 15) Várhegyi Éva: Bankvilág Magyarországon Kiadó: Helikon (Universitas) Kiadó, 2002, Budapest 16) Várhegyi Éva: Külföldi tulajdon a magyar bankrendszerben Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf. 2001. július-augusztus (7. szám) 581-597. oldal Közgazdasági Szemle Alapítvány 17) www.bis.org/publ/bppdf/bispap28c.pdf

Dubravko Mihaljek: Privatisation, consolidation and the increased role of foreign banks (Privatizáció, konszolidáció és a külföldi bankok megnövekedett szerepe) BIS Papers No.28 Letöltés dátuma: 2008. január 27. 16 óra 42 perc

85

18) www.bis.org/publ/cgfs22ecb.pdf

Patrizia Baudino, Giacomo Caviglia, Ettore Dorrucci Georges Pineau (European Central Bank): Financial FDI to the EU accession countries (Külföldi működőtőke beáramlás az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok pénzügyi szektorába) Letöltés dátuma: 2008. január 27. 16 óra 45 perc 19) www.bis.org/publ/rpfxf07a.pdf Alex Heath, Christian Upper (Bank for International Settlements): Triennal Central Bank Survey of Foreign Exchange and Derivatives Market Activity in 2007 (Felmérés a devizapiacról és a származékos ügyletek piacáról 2007-ben) Statistical Annex Table E16 Letöltés dátuma: 2008. január 27. 16 óra 49 perc 20) www.bourse.lu Instruments émis en Hongrie (Magyarországon kibocsátott értékpapírok) Letöltés dátuma: 2008. március 16. 09 óra 28 perc 21) www.cib.hu/cibgroup/sajtoszoba/egyesules_071128

Az együttműködéstől az együtt-működésig – Menetrend szerint halad a CIB-IEB egyesülés 2007. november 28. Letöltés dátuma: 2008. március 27. 21 óra 24 perc 22) http://europa.eu/scadplus/leg/en/lvb/l22025.htm Banks: regulatory and supervisory committees (Bankok: szabályozó és felügyelő bizottságok) Letöltés dátuma: 2008. február 23. 14 óra 24 perc 23) http://europa.eu/scadplus/leg/en/lvb/l24234.htm

The taking-up and pursuit of the business of credit institutions (Hitelintézetek alapítása és működtetése) Letöltés dátuma: 2008. február 23. 14 óra 30 perc 24) http://www.eustatistics.gov.uk/publications/publicationlist/eurostat--year--book-2006-2007.asp Europe in figures - Eurostat Yearbook 2006-7 (Európa számokban - Eurostat évkönyv 2006-7) European communities 2007 Letöltés dátuma: 2008. március 15. 11 óra 12 perc 25) www.fn.hu/penzugy/20080109/moody_szerint_stabil/ A Moody’s szerint stabil a magyar bankrendszer – Figyelőnet, 2008. január 9. Letöltés dátuma: 2008. március 16. 09 óra 57 perc 26) http://www.gatt.org/ THE WTO Letöltés dátuma: 2008. február 10. 20 óra 17 perc 27) http://group.intesasanpaolo.com/scriptIsir0/isInvestor/eng/fusione/eng_fusione_prese

ntazione.jsp Italian leader with European Scale (Olasz vezető európai mérleggel) - 13. October 2006 Letöltés dátuma: 2008. március 27. 21 óra 34 perc 28) http://misc.meh.hu/letoltheto/Jelentes_bankibizottság.pdf Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság: Javaslatok a bankszolgáltatások problémáinak kezelésére Letöltés dátuma: 2008. március 23. 21 óra 04 perc 86

29) www.mkb.hu Letöltés dátuma: 2008. március 16. 09 óra 20 perc 30) www.mkb.hu/az_mkb_bankrol/hirek_kozzetetelek/jelentesek/index.html Letöltés dátuma: 2008. március 16. 09 óra 13 perc 31) www.mnb.hu Letöltés dátuma: 2008. március 11. 20 óra 47 perc 32) www.otpbank.hu/OTP_Portal/file/kibocsatasok_90_03_h_040430.pdf Az OTP részvények története Letöltés dátuma: 2008. március 03. 21 óra 42 perc 33) www.otpbank.hu Letöltés dátuma: 2008. március 16. 09 óra 18 perc 34) http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/gde/gde20712.pdf KSH Gyorstájékoztató Bruttó hazai termék 2007.I-IV. negyedév Letöltés dátuma: 2008. március 15. 11 óra 26 perc 35) http://www.pszaf.hu Letöltés dátuma: 2008. március 15. 11 óra 48 perc 36) http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_idosorok PSZÁF: A PSZÁF által felügyelt szektorok adatainak idősorai – Bankszektor (2007) Letöltés dátuma: 2008. március 15. 11 óra 44 perc 37) http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_idosorok PSZÁF: Aranykönyv, 2006 Letöltés dátuma: 2008. március 15. 14 óra 37 perc 38) http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_evesfelnegyjelentes PSZÁF: Tájékoztató a felügyelt szektorok 2006. évi fejlődéséről Letöltés dátuma: 2008. március 15. 11 óra 24 perc 39) http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=Bankkonferencia Dr. Csányi Sándor: A verseny és transzparencia kérdései a bankszektorban II. Bankkonferencia, 2007. november 6-7., Visegrád 40) http://stats.oecd.org/wbos/Index.aspx?usercontext=sourceoecd Bank Profitability Statistics (Bank jövedelmezőségi statisztikák) Letöltés dátuma: 2008. március 15. 11 óra 12 perc 41) www.thebanker.com/news/fullstory.php/aid/5595/Italy's_race_to_the_top.html Italy’s race to the top (Olaszország versenye a csúcs felé) – The Banker, 04. February, 2008 Letöltés dátuma: 2008. március 28. 20 óra 00 perc Felhasznált jogszabályok: 1) 2) 3) 4) 5) 6) 7) 8)

1996. évi LVII. törvény 1996 évi CXII. törvény 1997. évi CXXXII. törvény 1997. évi CLV. törvény 139/2004/EK rendelet 2004/5/EC direktíva 2004/10/EC direktíva 2006/48/EC direktíva 87