V eled és Fel éd
A Szent László Plébánia lapja
- P ü n k ö s d -
Bp. XVIII. Pestszentlőrinc—Havanna lakótelep
XX./2. (175.sz.) 2010. május
„Szentlélek jöjj, lobogó láng Szentlélek jöjj,a világ vár !”
Pünkösd elé Testvérek! Az Egyház Krisztus Titokzatos Teste. Ugyanaz a Lélek élteti a tagokat, mint a Főt, Krisztust. S ez nem az emberi lélek, hanem a harmadik Isteni Személy, a Szentlélek. Az Egyház kezdeti lépéseinél éppúgy, mint évszázadokon átívelő történelmében, az egyes keresztény életétől a plébániák életén keresztül egészen a világegyház eseményeiig jelen van. VAN. LÉTEZIK. Ha esetleg nem érzékeljük, nem 'látjuk', akkor az nem az Ő 'gyengesége', hanem a mi homályos, csillogó világunktól meggyengült látásunk, zajoktól megtompult hallásunk, érzéketlenné vált lelkivilágunk miatt van. Egy esztendő folyamán annyiszor szólítanak föl bennünket megújulásra, újrakezdésre, új fejezet nyitására, hogy már nemigen vesszük komolyan ezt a felszólítást. Pedig kellene, mert ez a feltétele annak, hogy az újabb nemzedékeknek bátran kiálthassuk: Krisztus feltámadt. Hallgatván a Katolikus Krónikát (kedd és csütörtök délután fél kettő, Kossuth adó), arról panaszkodik egy felelős testvér, mennyire megtorpant a missziós lendület Budapesten. Igaz. Amikor 2007-ben idekerültem, magam is egy hatalmas lendületet tapasztaltam. Elfáradtunk? Biztos ez is benne van. Úgy gondolom, hogy szükségünk van jó néhány dolog átgondolására, erőink átcsoportosítására, hogy mindaz működjön, ami segíti a küldetést, az Örömhír tettekkel, életünkkel való továbbadását, de segíti a tagok megszentelődését is. Közös gondolkodásra hívom a testvéreket ősszel, egy pontosítandó időpontra, hétvégére, amikor is plébániai zsinatot tartanánk. Ennek feltételeiről még beszélnem kell a Képviselő Testülettel, hogy ne parttalan egymás mellett elbeszélés, hanem termékeny beszélgetés legyen a jellemző. Előttünk áll még a nyár. Táborok, lelkigyakorlat, felújítás. Addig is mindenki gyűjtse megvalósítható ötleteit, melyeknek kész az élére állni.
Veled és Feléd 2
Az előző számokban tárgyaltunk néhány témát, melyek hitünk tisztaságát érintik. Érdemes átgondolnunk mindazt, amit Egyházunkról tanultunk, és átgondolnunk, hol a helyünk ebben a Házban, otthon vagyunk-e benne. S most ne a másikra nézzünk, hanem magunkra, mert bizony rajtunk is múlik, találunk-e feladatot magunknak, amiért lelkesedni, cselekedni képesek vagyunk. Az ifjúsági hittanon legutóbb épp arról beszéltünk, hogy plébániánk milyen sajátos 'karizmákkal', a közösség javára szolgáló lelki adományokkal rendelkezik. Íme néhány: Zeneiség: két énekkar képes kiegyensúlyozottan együttműködni. Nyitottság: sokakat befogad. Családiasság: a legtöbben ismerik egymást, törődnek a tagok egymással. Nem gondolom, hogy bármelyik téren is tökéletesek volnánk, de érdemes 'ráerősíteni’ ezekre a területekre. Hajrá! -TBpl„ Újítsd meg csodáidat napjainkban, mintegy új Pünkösd által! Add meg Egyházadnak, hogy egy szívvel és kitartó imával, Máriával, Jézus anyjával együtt, Péter vezetését követve, előmozdíthassa Isteni Üdvözítőnk uralkodását, az igazság és igazságosság országát, a szeretet és béke uralmát! Amen.
XXIII. János pápa Szentlélek-hívó imája
Veled és Feléd 3
Krisztusban Kedves Testvérek! A gimnáziumban mikor a tizediket kezdtük, új hittantanárnőt kaptunk. Ő az első órán ismerkedésképpen azt a feladatot adta nekünk, hogy írjuk le a kedvenc szentírási részünket egy pici indoklással. Én akkor a Jó Pásztor részt választottam. Indoklásképpen pedig megemlítettem a hagyományos Jó Pásztor ábrázolásokat, ahol a pásztor nyakában viszi a bárányt a köves úton, s azt fűztem hozzá, hogy jó érzéssel, bátorítással tölt el, hogy az embereket a Mennyei Atya ennyire szereti. Ha ma lenne ez a dolgozat, valószínűleg valami ilyesmit írnék: Jézus nevükön szólítja juhait, mindenkiről van egy álma. S mi a legcsodálatosabb ebben? Vágyát nem konkrétan közli. Sok kisebb- nagyobb ajándékszerű szeretetüzenetből érthető meg, mire kaptunk meghívást. Hálát adok Istennek, mikor családomra: szüleimre és bátyáimra, lelki atyáimra, osztály- és hittanos társaimra gondolok. Az ő szeretetük, a velük való beszélgetések által sikerült felfedeznem életemben Isten rólam alkotott tervét. A szemináriumban arra készülök, hogy Isten irgalmát, jóságát közvetítsem egy életen át, de a szeretet fogalmával Istennek hála nem a könyvekben, hanem anyukám iskolájában találkoztam először. 1987-ben születtem Zuglóban. Két bátyám van. Nagy öröm és erősítés számomra, hogy az idősebbik bátyámat Bíboros atya tavaly júniusban szentelte pappá. A Mátyás templomban kereszteltek meg, majd 1995-ben plébániánkon, a zuglói Páduai Szent Antal templomban (népiesen a Bosnyák téren) voltam elsőáldozó. Általános iskolámat a Patrona Hungariae Elemi Iskolában végeztem. 2000-ben kezdtem el tanulmányaimat a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban. 2002-ben ismertem meg a szalézi rendet, ami akkor nagyon megfogott, s onnantól fogva hozzájuk jártam. Így 2005-ben náluk bérmálkoztam. (…) 2001 tavaszán, egyik péntek délután úgy döntöttem, hogy elmegyek a templomba, és részt veszek egy keresztúton. Elmentem, és nagyon-nagy béke, öröm töltött el. Akkor éreztem azt, hogy jobban kéne foglalkozni a vallással. Aznap jelentkeztem 14 évesen ministránsnak, ahol azzal fogadtak, hogy szeptemberben indul egy felkészítés, és advent harmadik vasárnapján letehetem a fogadalmat.
Veled és Feléd 4
Múlt az idő, közeledett az ősz, s a bennem égő tűz nem kisebbedett. Így lettem ministráns. Ez időtájban támadt fel bennem komolyan az- az érzés, hogy lehet, hogy Isten papnak hív. Nem zárkóztam el a hívástól, de nem nagyon törődtem vele. A ministrálás elkezdésével viszont egy hatalmas kincsre csodálkoztam rá, a közös szolgálat örömére. Rájöttem arra, hogy igazán közösségben lenni jó kereszténynek, s ez ösztönzött arra, hogy rendszeresen járjak hétköznapi szentmisékre. Telt, múlt az idő, és sok kérdés felmerült bennem. Miért legyek pap? Miért pont én? Mi lesz a cölibátussal? Éreztem a szívemben örömet, vonzódást is a papság felé, de ezek mégiscsak kemény kérdések, melyek megválaszolása emberi ésszel igen nehéz. Nem lehet egy csapásra eldönteni, hogy igen vagy nem, hanem a válasz hosszan érlelődik. Ebben az időben viszont nagyon sok hatás ért, melyek segítettek a döntésben. Például, ekkor vezették be az iskolában az osztályonkénti zsolozsmázást, aminek eleinte nem örültem, mert korábban kellett felkelni, azonban megadatott a lehetőség, hogy az előkészítés folyamatában részt vehettem, s ezen alkalmakon is erősítést éreztem magamban. (…) Sokat segített és segít ma is elkedvetlenedett napokon az a vágy, hogy valamit a fiatalokért tehessek. Számomra sokat jelentett a jó közösség, melyet nem valami hobby, hanem a hit hozott össze. Jó abban a tudatban élnünk, s mindig örömmel halljuk azt, hogy a szüleink, barátaink és még sokan imádkoznak értünk. Rossz lenne belegondolni is, hogy mi lenne velünk a külső imák nélkül. Kérem a kedves testvéreket, hogy imádkozzanak a kispapokért rendszeresen, hogy akiket a Jó Pásztor kiválasztott, felelősségteljesen őrizzék meg a hivatás kegyelmét. Imádkozzunk a családokért is, hogy a szülők segítsék és támogassák fiukat vagy lányukat abban, hogy vállalják a teljesen Istennek szentelt életet! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kelemen László IV. éves papnövendék Esztergomban.
Veled és Feléd 5
Megváltó Keresztút – 2010. március 26. péntek Megváltó Keresztút… Mivel is kezdjem? Talán közhelyekkel arról, milyen felülmúlhatatlanul fantasztikus, egyszeri és megismételhetetlen volt ez az alkalom, és hogy milyen pokoli mélységekbe és csillagokat érő éterekbe repítettek a dalok, amelyek zenei és tartalmi színvonala bármelyik akadémiát végzett muzsikus szeszélyes igényeit kielégítették volna…? Á, nem. Minek hangoztassak hangzatos kliséket, amikor annak, aki ott volt, úgyis megvan a maga véleménye, azt pedig, aki kihagyta, úgysem én fogom meggyőzni arról, hogy márpedig megérte volna eljönni – vagy legalábbis nem ilyen elcsépelt szövegekkel…
Talán jobb a valóság. Mikor is kezdődött? Ha jól emlékszem, január közepe táján… Az első dalok (és persze a későbbiek is ;)) fenomenálisak voltak, teljesen el voltunk ájulva tőlük. Hogy a mi énekkarvezetőnk, a mi Imink ilyet tud írni…! Persze a jó ének nem szükségszerűen könnyű is, és ezek kifejezetten nehezek voltak, sőt, mikor hisztis -fáradtan szenvedtünk a próbákon, még annál is nehezebbnek bizonyultak. De hiába nem ment egy dal, az idő a mi kedvünkért nem változtatott jól bevált rutinján és csak folyt tovább, egyre közelebb hozva a Megváltó Keresztutat… Míg végül annak a napja is eljött – számomra a rohanás, szorongás és addig meg nem tapasztalt stressz napja. De hát így jár az, aki merész módon megkísérli a középfok felé tendáló némettudását papírokkal is igazolni… Bár őszintén szólva hozzá kell tennem, jelentősen megnehezíti a helyzeted, ha nem tudsz a saját
Veled és Feléd 6
időddel ésszerűen gazdálkodni, és nem az igazán fontos dolgokra szánod a szabad perceidet. Olyan apró következményei lehetnek, hogy pl. majdnem lekésed a saját keresztutadat, vagy épp impróznod kell a mikrofonnál, mert ugyan átgondoltad az állomásodat, de az már túl nagy elvárásnak bizonyult, hogy le is írd… És persze ennek egyenes következményeként újból jön a stressz, a remegés, hogy „Jaj csak ez legyen meg, ígérem soha-soha többet ilyet, csak most segíts meg, Uram…”
És megsegít. Már megint. Még mindig. Mindig… És akkor hirtelen rádöbbensz, hogy nem csak most segített, tulajdonképpen végigjárta veled az egész aznapi gyötrelmes keresztutadat. A te Megváltó Keresztutadat, amelyben te állsz az Ő helyén és sorsod a kereszt, ami alatt roskadozol – de nem egyedül, ketten viszitek… Ez a felismerés pedig olyan számodra, mint maga a feltámadás: leveszi válladról a terhet, és végre szabaddá tesz – szabaddá arra, hogy meglásd a mosolygó ismerőst a sorok között és azt a fontos valakit, aki csak miattad van ott; arra, hogy meghalld, mikor azt mondják „Meghatott”, „Szép volt” és „Köszönöm”; arra, hogy átérezd, mit is jelent, mikor valaki megfogja a kezed és azt mondja: „Na gyere, Mária-társam…”.
Hát ez volt az én Megváltó Keresztutam. Az enyém. De ezen kívül még épp annyi van, ahányan járjuk…
Molics Detti
Veled és Feléd 7
Az Evangéliumból merítve… „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn11,25) – ez az ige – Chiara Lubich gondolataival - segített áprilisban az evangélium megélésében, illetve továbbadásában. Egyik reggel kolleganőm mesélte, hogy az idősebbik raktárosunk rosszkedvű, depressziós tünetei vannak, mindent értelmetlennek és kilátástalannak tart, mondván: „reggeltől estig dolgozunk és semmi látszata, pihenésre, kikapcsolódásra idő és pénz sem jut”, és tulajdonképpen Ő is nagyon egyetért ezzel a véleménnyel. Bennem is épp azokban a napokban fogalmazódott meg ez a gondolat, de azzal a különbséggel, amit az életigéből kaptam: „..Lehetetlen, hogy ne légy boldog: benned van az Élet!” És soroltam az érveket; hogy éppen ezért kell még lelkiismeretesebben dolgoznunk, a napi nyolc órát szeretetben eltölteni, és milyen sokan örülnének, ha dolgozhatnának, ráadásul ilyen közel lenne a munkahelyük, mint nekik. Köszönöm Istenem, hogy az érem másik oldalát is megláttattad, … remélem nem csak velem! ….
Fiatalabbik kolleganőmnek váratlanul kórházba került az édesapja, mely Őt nagyon megviselte. Főleg, amikor egyik reggel olyan telefonhívást kapott, hogy már „csak” az imádság mentheti meg. Teljesen összetört, sírt és kérte, hogy imádkozzak. Én biztosítottam afelől, hogy aznap este a szentmisét érte fogom felajánlani és máskor is imáimba foglalom, majd folytatni akartam a munkámat, de Ő kezembe kapaszkodva újra kérte, hogy imádkozzam. Akkor jöttem rá, hogy most, azonnal szeretné, ….és elmondtam – még mindig kézen fogva - az Úr imáját, majd egy „Üdvözlégy”-et. Pár nappal a kórházba kerülése után a Mennyei Atya hazahívta az édesapát. A vigasztalásban, bátorításban nagy segítségemre volt az életige („Én vagyok a feltámadás és az élet”..”a fizikai halál nem jelenti az igazi Élet elvesztését”…”Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.”), melyből egy példányt oda is adtam a kolleganőmnek. Még mindig ott van az asztalán….bízom benne, hogy néha-néha ráesik a pillantása ...( Az Életige csoportban elhangzottakból)
Veled és Feléd 8
MÁRIÁT az ő szeplőtelen tisztasága tette képessé arra, hogy mindent igazi mivoltában és egyensúlyban lásson. Azért mikor a Magnificatot énekelte: „Boldognak hirdet engem minden nemzedék”, az Isten ujjongó magasztalása volt, nem pedig önmaga felmagasztalása. Amikor Mária a földön élt, semmit sem alapított. Ő Jézust adta a világnak, és segítette az Egyház fejlődését, amelyet Fia alapított és Péter kormányzott. Aki újra akarja élni Mária életét, annak csak ezt kell tennie: Jézust adni a világnak, önmagában és a közösségben a kölcsönös szeretet által; és szolgálnia az Egyházat, azokban, akik ma Krisztus és az Apostolok folytatói: a pápában és a püspökökben.
MÁRIA nem azért ment Erzébethez, hogy Magnificatot énekeljen, hanem hogy segítsen neki. Mi se úgy menjünk felebarátunkhoz, hogy meg akarjuk mutatni neki a kereszténység gazdagságát, amelyet szívünkben hordozunk, hanem azért, hogy vele együtt viseljük fájdalmát, terheit, s megosszuk örömét és felelősségét. Ha tökéletesen cselekszünk, hamarosan eljön az óra, amikor kitárhatjuk szívünket testvérünk előtt, hogy megosszuk vele gazdagságunkat. És együtt fogjuk szeretni azt, akinek késztetéséből testvérnek látjuk és testvérként kezeljük egymást.
Chiara Lubich: Ha tüzet gyújtanánk c. könyvéből
Veled és Feléd 9
FELNŐTT KERESZTELÉS Az idei Húsvét fontos lépcsőfok az életedben, hiszen a beavató szentségekben részesültél. Honnan, hogyan érkeztél erre az állomásra? Kecskés Krisztiánnak hívnak, egy cívisvárosban, Debrecenben születtem. Szüleimet annak idején megkeresztelték, és mindhárom gyermeküket – azt lehet mondani - a keresztény értékrend szerint nevelték, sőt ünnepekkor a templomba is elmentek. Engem nem kereszteltettek meg, hogy felnőttként majd én hozhassak döntést ebben a fontos kérdésben. Így nőttem fel, és meg voltam győződve arról, hogy én ettől függetlenül keresztény vagyok. Hat-hét évvel ezelőtt Budapestre kerültem, azóta itt élek. A következő állomás az volt a kereszténység felé vezető utamon, hogy felkértek engem keresztszülőnek. Akkor derült ki számomra, hogy a kereszténységhez a lelkiismeretes életen kívül szükséges más is, hogy szükség van a keresztség szentségére és a hitvallás gyakorlására is. Ekkor kerestem meg az atyát a kéréssel, hogy szeretnék megkeresztelkedni. Ennek most már második éve, hogy elkezdtem a felkészülést és csatlakoztam a katekumen, ill. útkereső hittancsoporthoz.
Miért tartottad felnőttként fontosnak, hogy megkeresztelkedj? Olyan környezetben nőttem fel, ahol a keresztény légkör teljesen természetes volt. Szüleim, nagyszüleim is ezeket az értékeket képviselték. Ennek következtében húgom már általános iskolában eldöntötte, hogy hittanra jár - felkészült és meg is keresztelkedett. Számomra mindez természetes volt. Egyedül az nem volt világos számomra, hogy még nekem is tennem kell valamit ahhoz, hogy kereszténynek mondhassam magam. Ráadásul úgy tudtam, hogy van egy keresztlányom, akiről kiderült, hogy csak a névadó szülője vagyok, pedig én igazi keresztszülője akartam lenni.
Veled és Feléd 10
Hogyan készültél? Rendszeresen jártam a katekumenek közé az útkereső hittanra. Szerettem oda járni, egyrészt a nyitott, elmélkedésre, elmélyülésre hajlandó emberek, a társaság, másrészt a magyarázatok miatt. Az ott hallottakon és beszélgetéseken keresztül jobban megismertem a vallást, jobban elmerültem a hitben. Istennel szorosabb kapcsolatom alakult ki, többször szólítottam meg Őt. Már nem csak kéréssel fordulok hozzá. A rendszerességet a katekumen hittan hozta az életembe, ahol megismerhettem sokakat. Olyanokat is, akiket már megkereszteltek, bérmálkoztak és olyanokat is, akik hozzám hasonlóan készültek a szentségek vételére. Jó volt látni ezt így együtt, hogy milyen az ember a szentségek vétele előtt, és milyen utána - hogyan élik meg az Istenhez való tartozást.
Volt valami maradandó élményed a felkészülés során? Már az első nap is maradandó volt számomra. Pozitív befolyásoló erő volt tapasztalni a közösség befogadását, ami megmutatta azt, hogy milyenek a keresztények. Meggyőzött arról, hogy keresztény vagyok, és nem is lehetek más. Ezután már csak egy dolgom volt, végigjárni a felkészülés útját és az elméleti ismeretek elmélyítése mellett a gyakorlatot is megtapasztalni. Kitárultak a lehetőségek. Másik maradandó élmény egy apró jel, ami a keresztelési szertartás során történt. Eleinte annyira izgultam, hogy még a kezem is fázott, reszketett. Aztán a szentségek vétele után azt vettem észre, hogy nem csak a kezem melegedett föl, hanem eltöltött egy belső melegség, megnyugvás, béke és belső tűz – itt most elkezdődött valami, ill. folytatódik valami az életemben. Próbálok nyitott szemmel járni és meglátni azokat a jeleket, melyeket eddig is kaphattam, csak nem láttam; megnézni, hogy keresztényként mit tudok adni másoknak, hogyan tudom közvetíteni a forrást másoknak.
Veled és Feléd 11
A kereszténységben szerinted mi a legfontosabb erény? A béke megélése és a békére nevelés, mások elfogadása és erre való buzdítás. A kereszténység az emberiség életének a gyökere, több mint 2000 éve fellelhető, egy stabil pont.
Miért jó kereszténynek lenni? Ahogy én tapasztalom a környezetemben, a keresztények általában kedvesek, nyitottak, befogadóan állnak az emberhez. Jó egy ilyen közösséghez tartozni. A szentségek befolyásoló ereje után a templom számomra már nem csak Isten háza, hanem ennél többet jelent: oda tartozom, és boldog vagyok.
Szerinted hogyan lehetne jobban megismertetni a kereszténységet? A felnőtteket elég nehezen lehet befolyásolni, mert már eldöntötték, hogy milyen normák szerint akarnak élni. Azt kellene látni, hogy a család a kereszténység alapja - ez lehet befolyásoló tényező. A családnak van a legnagyobb hatása a gyermekekre. Ha nekem gyermekem lesz, azzal fogjuk kezdeni, hogy őt megkereszteljük. Saját példámon látom, hogy felesleges ezzel 30 évet várni. Legyen meg számára Isten segítsége, amivel kezdheti az életet.
Köszönjük a beszélgetést és kérjük Mennyei Atyánkat, hogy vezessen tovább, hűséged talaján tegye teljessé mindazt, amit megkezdett benned.
Az Keresztény, aki szeret. Azok keresztények, akik szeretik egymást. A keresztény szegény, szegénynek kell lennie, még akkor is, ha Isten – éppen mert „szegény” – mindennek a százszorosával ajándékozza is meg: testvérekkel, házakkal, mindenféle javakkal, amelyeket ő szétosztogat, vagy megoszt másokkal. A keresztény tiszta, szereti a keresztet, a túlvilági életért él, imádkozik s mind bensőségesebben egyesül Istennel; nem ítél, irgalmas, türelmes, szelíd, békét teremt, a világosság hordozója, átjárja kovászként a társadalmat, mindennek ízt ad. Életének középpontja Krisztus; ugyanígy testvéreié is. Élete üldöztetés és hódítás.
Veled és Feléd 12
Lélekben átöleli az egész emberiséget. Szűkebb családja az Egyház, a tágabb az egész földkerekséget magába foglalja. A keresztény egységben van mindazokkal a testvérekkel, akik a szenvedő és a diadalmas Egyházban éltek, vagy élnek. És máris egynek érzi magát azokkal, akik majd élni fognak. Nem a saját, hanem Krisztus dicsőségéért él. Lelkileg Mária házában lakik, az Édesanya számtalan többi fiával együtt. Szereti a pápát, hallgat rá és engedelmeskedik neki. Nagy tisztelettel néz a püspökökre, akiknek atyai pártfogása alatt nyugodtan él.
A keresztény az Úr testével táplálkozik, a bűnbánat szentségében tisztára mossa magát bűneitől, felfogja a keresztség értelmét és gyümölcsözteti a bérmálást, nagyra becsüli a házasságot és a családot és tiszteli az arra hivatottakat, magasztalja Istent a Neki szenteltekért és csodálja őket, bármilyen rendhez vagy szerzetközösséghez tartozzanak is. Mélyen megértette a tanító Egyház jelentőségét, és mert Isten egyben-másban értelmet adott neki, megérti, milyen kiválasztott az, akit Ő a szentségek kiosztására hívott meg a világban. A keresztény tehát az eleven evangélium, ő a megvalósult Jóhír. Ch.L
Veled és Feléd 13
Plébániai zarándoklat Országos engesztelő zarándoklatot tartottak 2010. május 8-án Mindszenty József bíboros emlékére. Plébániánk is képviseltette magát ezen az eseményen. Közel 40-en keltünk útra szombat reggel, hogy szent életű bíborosunk boldoggá avatásáért imádkozzunk.
Fél 11-re megtelt az Esztergomi Bazilika. Az ünnepélyes szentmisét Erdő Péter bíboros úr mutatta be, több főpappal koncelebrálva. A szentbeszédet Veress András püspök úr mondta, megemlékezve a hercegprímás bátor helytállásáról, rendíthetetlen hitéről és prófétai előrelátásáról. Idézte ma is aktuális szavait, melyek 1956. november 3-án hangzottak el a rádióban: „… figyelmeztetek minden magyart, hogy … ne adjanak helyt pártviszályoknak és széthúzásoknak!” Élete példájával minket is arra tanít, éljünk Istenért, Egyházért és hazánkért. A délelőtt méltó lezárásaképpen lementünk az altemplomba, ahol Mindszenty sírja előtt folytathattuk imáinkat.
Veled és Feléd 14
A lélekemelő ünneplést követően rövid séta után leértünk a Duna partra, ahol testvéri beszélgetések között elfogyaszthattuk ebédünket, majd átsétáltunk a Mária Valéria hídon. A túlsó parton egy fiatal cukrászfiú szórakoztatta el csapatunkat zsonglőrszerű ügyességével. Visszafelé jövet még egyszer megcsodáltuk a festői szépségű várost. Utunkat Dömösön folytattuk, ahol a XII. században épült prépostsági altemplomot tekintettük meg, melyet nemrég rekonstruáltak. Idegenvezetőnk lelkesen ismertette a hely történetét. Sajnos a nem messze található Szentfa kápolna felkeresésére már nem maradt időnk, talán egy másik alkalommal pótoljuk. Hazafelé a buszon – hálát adva a nap kegyelmeiért – boldogan dicsértük Istent imával, énekszóval. Ajándék volt ez a nap, valódi feltöltődés. Kiszakadva a mindennapok egyhangúságából, megérintődve az Úr közelségétől, újjáéledt hittel folytathatjuk napi feladatainkat. Hála az Úrnak, köszönet Bertalan atyának, a szervezőknek és a résztvevőknek! Cs. K.
A Szentlélek oly erő, mely teremt, s nekünk is jól és erősen akaró, kiinduló, teremtő lelket ad. Erre van szükségünk. Erős lélek nélkül tudomány, műveltség, állás mit sem használ… Az egyház valamennyi kegyszere és szentsége is csak úgy használ, ha erős odaadással fogjuk és vesszük, ha erős, hajthatatlan a lelkünk.
Prohászka Ottokár: Gondolatok mindennapra
Veled és Feléd 15
„Ti tanúi vagytok ezeknek..” A Feltámadott tanúi plébániánkon TE.: 15 éve látom el az irodaszolgálatot plébániánkon, naponta többen is jönnek különböző ügyeket intézni (keresztelés, házasságkötés, temetés), mindig igyekszem szolgálatára lenni a betérőnek. Egy alkalommal éppen bezártam az irodát, hogy átmenjek a templomba az esti szentmisére (hétköznap volt). Épp akkor jött valaki az édesanyja temetését intézni. Döntenem kellett. Mi az Isten akarata? Misére menjek, vagy fogadjam ezt a fiatalembert? És kinyitottam az irodát. Ez az ügyintézés este negyed 9-ig tartott, mert közben ez a fiatalember a lelkét is kitárta előttem. Nekem csak eggyé kellett válni vele, és meghallgatni őt. Távozóban azt mondta: még a feleségemmel sem tudtam ilyen mély beszélgetésbe kerülni soha, nagyon köszönöm. Pár éve a templom-belső felújítása folyt, és éppen egy megrendelt reflektort vettem át a szállítótól. Miután aláírtam az átvételi bizonylatot, a szállító a következőket mondta nekem tört magyarsággal: Én muzulmán vagyok; tudnia kell, hogy nagyra becsüljük, és nagyon tiszteljük II. János Pál pápát, aki nem régen meghalt. És tudja miért? Azért, mert hiteles volt. Mi is mindannyian szeretnénk hitelesek lenni, mindannyian hiszünk Jézus Krisztus feltámadásában, a beszélgetéseinkben tanúságot tehetünk hitünkről, a köztünk és bennünk ma is élő Jézus Krisztusról. Hiszünk egy közös végcélban, ahova az Úr Jézus kegyelme nélkül pusztán önerőből nem juthatunk be.
S.Gy.: Az ökumenikus imahét kapcsán próbáltam átgondolni, hogy az elmúlt években mikor és hogyan tudtam-tudtunk tanúságot tenni a Feltámadt Krisztusról, a feltámadásról. Különböző beállítottságú családokból, gyülekezetekből, érdeklődőkből tevődik össze az iskolában egy-egy hittan csoport, ahol hitoktató vagyok. Nehéz feladat, mert nem könnyű olyan testvéreknek beszélni, akik mögött sokszor nincs vallásos háttér, nincs támasz, lelki gondjaikban. A plébániáról és az életige csoportból is sokszor jönnek fiatalok velem ezekre az alkalmakra énekelni, segíteni és jelenlétükkel tanúságot tenni Jézus szeretetéről.
Veled és Feléd 16
Az elmúlt év tavaszán ötödikes fiúkkal foglalkoztam, akik között református, agapé gyülekezet tagja és kereszteletlen gyermek is van, de templomban ritkán fordulnak meg. Vitatkoztak, beszélgettek velem a feltámadásról, mi lesz a halál után, és Jézus hogyan támadt fel. Nem tudtam őket teljes mértékben meggyőzni, de adtam nekik meghívót a nagyheti szertatásokra. Húsvétvasárnap, a feltámadási körmenetben megláttam a három legjobban vitatkozó fiút. Láttam, hogy körbeveszik őket egy páran, és volt köztük, aki segített nekik énekelni, a fiúk pedig csodálkozva járták az utat az önfeledten imádkozó hívő közösséggel. Megfogta őket ez a légkör, ez a miliő. Egyik fiú a körmenet után megkérdezte miért voltak ilyen sokan és miért látta őket boldognak. Azt feleltem neki: mert hiszik és vallják Krisztus feltámadást. Elgondolkodott és válaszolta, hogy Ő is hisz benne. Azóta az iskolában most már hatodikos fiukból álló Ökumenikus hittan csoportom van. Nagyon örülök neki, mert megjelennek szentmiséken is, elindultak Jézussal az emmauszi úton. S.Gy.
Bemutatkozások Plébániánkon működő tag óvoda pedagógusai: Deme Zsófiának hívnak, 1988.02.10.-én születtem Budapesten. Bagon, Gödöllőtől 15-km- re a Galga mentén egy kis községben élek szüleimmel és a nővéremmel. Itt jártam általános iskolába az Arany János Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézménybe. 10 évig zongoráztam, és 6 évig furulyáztam. Szakközépiskolába Aszódra jártam a Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola informatika szakára; ott szoftverüzemeltetőként végeztem, majd Vácon kezdtem el főiskolai tanulmányaimat, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óvodapedagógia szakán. Itt 2009. júniusában államvizsgáztam. Nagyon szeretek kirándulni, és színházba menni. Nagyon érdekel a néphagyományőrzés, és a drámapedagógia. Óvodapedagógusi pályám során ezeket szeretném felhasználni segítségül a gyermekek tanítására és nevelésére.
Veled és Feléd 17
Mindenkinek van egy története. Nekem is, ami pár sorban leírva egy képet ad rólam. Kicsoda is vagyok? Jakab Judith, óvónő, aki Erdélyből származik. Erdőszentgyörgyön születtem, egy kis városban, de Székelyvéckén (egy kis falucska) töltöttem legszebb gyermekéveimet szüleimmel és két testvéremmel (nővérem és öcsém). Az iskolát Erdőszentgyörgyön kezdtem, Kolozsváron folytattam majd Marosvásárhelyen végeztem. Jelenleg itt Budapesten a kerületben élek. Szabadidőmben olvasok, színházi előadásokra, kulturális programokat látogatok, de leginkább a játék az, ami meghatározza tetteimet. A játék köt össze minket, mindenkit, gyermeket- felnőttet, és a közös hit. Plébániánk testvérei közül, szerencsére többen írnak cikkeket újságunkba. Most egy verssel ajándékozott meg minket egy testvérünk. Szívesen közlünk értékes írásokat továbbra is, most fogadjátok szeretettel az alábbi verset:
FÖLTÁMADÁS Vadul, süvítve fújtak a böjti szelek! Belenyögtek a Kálvária-dombon a keresztek.
Szárnyra keltek szárnyszegetten a fájdalom sóhajai: gyötrődve, keservesen csapongtak, amíg Krisztus szenvedésével eggyé olvadtak.
Lágyan simogató fuvallattá szelídültek a böjti szelek. Virágok tavaszillatával körbelengenek…
Égi hárfa húrjain pendül a boldogság dallama, megszólal győzelmi hangon a harsona… Föltámadt Jézus megdicsőült testben! Öröklét zenéje csendül az üdvözült Lelkekben… Mennyországba költözött szeretteink Vele együtt szívünkben megjelennek Szentháromságos Végtelen Szeretetben… Isten szent, gyönyörű béke-fényében, Megváltásunk beteljesedett ölelésében…
Katona Péterné Ella
Veled és Feléd 18
Házas bál A 2009 őszén életre hívott Házas bál idén tavasszal is megrendezésre került, azzal a céllal, hogy a plébániához tartozó házaspárok jobban megismerjék egymást,több időt szakítsanak egymásra, együtt lehessenek. A hagyományos farsangi bálon kívül szerettünk volna lehetőséget biztosítani a párok felhőtlen kikapcsolódására, közös és társas táncokra, vidám játékokra! Olyan alkalom amikor a szülők figyelmét nem vonják el a rohangáló, játszadozó gyerekek, amikor csak egymásra tudnak figyelni. Nagy örömmel számolhatok be róla, hogy ebben évben is sok táncolni szerető párt vonzott a plébánia határain belülről és kívülről egyaránt. A hangulat nem maradt alul az előzőhöz képest, annak ellenére, hogy kevesebb játék volt, de annál több hasznos, épületes beszélgetés és persze rengeteg tánc! . A keringőket, a közös táncokat (skót, ír, izraeli) és egyéb standard táncokat fokozatosan egyre több latin tánc színesítette. A táncban megfáradtak és a csendes beszélgetésre vágyók, igénybe vehették a teaház által kínált lehetőségeket, illetve egy-egy pohár üdítő és sütemény mellett pihenhettek meg a belső udvaron kialakított "kerthelyiségben". Jó volt ismét találkozni, beszélgetni, táncolni, önfeledten mulatni! Már hagyományosnak mondható bál szervezését folytatni szeretnénk, ezért már most jelzem, hogy ősszel ismét megszervezzük a SZÜRETI HÁZAS BÁLT, amelyre ezúton is hívom a kedves házaspárokat. A Szervezők
Veled és Feléd 19
SZENT ADALBERT DÍJ Nagy meglepetés volt számomra a hír, hogy a Szent Adalbert díj, oklevél fokozatát nekem ítélték ebben az évben. Hálatelt szívvel köszönöm feleségemnek, családomnak és plébániai közösségemnek, hogy éveken keresztül támogattak az egyházmegyei és plébániai feladataim ellátásában. Meghatódva vettem át az oklevelet, szeretnék továbbra is az egyházmegyém és plébániám hasznos tagja lenni. Hálát adok a Jóistennek, hogy a sok nehézségben is megsegített, erőt adott a fájdalmak és örömök elviseléséhez. Simongáti György A Szent Adalbert-érem olyan világi személyiségnek adományozható, aki a főegyházmegye keretébe tartozó valamely egyházi szervezet javára magas színvonalon hozzájárult a feladatok eredményes ellátásához, a célok megvalósításához, a keresztény értékek gyarapításához. A kitüntetendők személyére az e célra létrehozott bírálóbizottság tesz javaslatot a hozzá érkező indítványok elbírálása után a főpásztornak. Az elismerést minden évben április 23-hoz, Szent Adalbert, a főegyházmegye védőszentje napjához kapcsolódóan adják át. Az egyházmegyei elismerést, amelyet Paskai László bíboros alapított 2001. december 30-án, Szent Család ünnepén, az idén Simongáti György testvérünk is átvehette április 24-én Esztergomban, ünnepi szentmise keretében. Idézzük a Magyar Kurírban róla, ill. sokrétű tevékenységéről méltatásként megjelent sorokat: „1948-ban született Soroksáron. A helyi főplébánia templomban felnőtt koráig ministrált. 1982-ben költöztek a Havanna lakótelepre. Ekkor kapcsolódtak be a Szent László Plébánia életébe. Először fiatatokkal, gyermekekkel kezdett foglalkozni. A ’90-es évek elejétől pásztorjátékokat és passió előadásokat szervez.
Veled és Feléd 20
1987-óta hitoktatást végez. E téren szerzett tapasztalatai miatt lett a dél-pesti régió hitoktatóinak „összefogója” is, akiknek továbbképzésén előadásokat is tart. A templom és a plébánia körüli feladatokban az elsők között vett részt a munkákban. Sekrestyésként is szolgál és az elmúlt esztendőtől a plébánia gondnoki teendőit is ellátja. Mint régi Havanna-telepi lakos, kiváló kapcsolata van az itt élő emberekkel, különböző helyi közösségekkel, civil szervezetekkel, intézményi dolgozókkal. A más keresztény gyülekezetekkel való kapcsolattartásban is számíthatnak segítségére.” Szívből gratulálunk és kérjük Mennyei Atyánk áldását, Szent Adalbert pártfogását az Isten országáért végzett további munkákhoz!
Veled és Feléd 21
KARITÁSZUNK HÍREI Nagyböjti leves akcióját Karitász csoportunk idén is megrendezte. Az egyik munkatársunk látta vendégül lakásában a csoport tagjait. Jó hangulatban fogyasztottuk el a vasárnapi „üres” (kolbász nélküli) krumplilevesünket. 21.000 Ftot adtunk össze jótékony célra. Az oldott légkörben közelebb kerültünk egymáshoz. Sokat beszélgethettünk. A kedves emlékek között őrizzük ezt az alkalmat is. Hála érte! Használt szépirodalmi, ismeretterjesztő és hitbuzgalmi könyvek adományából március folyamán két alkalommal rendeztünk vásárt. Március 7-én 22.240 Ft,március 14-én 9.210 Ft bevételre tettünk szert. A teljes bevételt a virágvasárnapi nagycsaládos közösségépítő ebéd költségeire fordítottuk. Hálásan köszönjük az ezzel kapcsolatos minden aktivitást. Virágvasárnap ismét ebédre hívtuk nagycsaládjainkat és a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családjainkat. Huszonegy család fogadta el meghívásunkat. Két helyen terítettünk: a földszinti Szent László Teremben és az Emeleti Teremben. Zsongott a plébánia az élettől. 36 kisgyerek, 23 nagy gyerek és a szülők: összesen 99 fő. A segítők is szép számban tették dolgukat. Célunk ezzel az alkalommal az, hogy kinyilvánítsuk nagyrabecsülésünket a társadalom legnagyobb terhét viselők részére. Sok-sok szolgálatukat ilyen formán
Veled és Feléd 22
szeretnénk megköszönni. Évente egy alkalommal mi szolgálunk nekik. Hálásak vagyunk, hogy jó érzéssel elfogadják meghívásunkat. Reméljük, ezzel is épül közösségünk. A Püspöki Konferencia felhívására templomunkban is gyűjtöttünk tartós élelmiszert a nagyböjt folyamán. Közel 150 kg élelmiszert adományoztak híveink, melynek értéke megközelítette az 50.000 Ft-ot. Az adományokból névre szólóan állítottunk össze húsz csomagot és osztottuk ki még Húsvét előtt. A mérlegelés szempontjai: kisnyugdíj, nagycsalád, fogyatékos gyermek a családban, munkanélküliség. Köszönünk az akcióval kapcsolatos minden jó szándékot. Teadélutánunkat az idén tavasszal is megrendeztük a korábban született testvé-
reink részére. Szép számmal jöttünk össze. Bertalan atya bevezetőjében utalt a lengyel nép gyászára. Katona Ella elszavalta Feltámadás című saját költeményét. Kisiskolás gyermekeink adtak részünkre kedves műsort: volt benne hangszeres előadás, éneklés, verselés. Néhány szép verset a nyugdíjasok is előadtak. Finom falatok kerültek az asztalra. A gyásznap miatt csendesebbek voltunk.
Veled és Feléd 23
A mikrofont körbeadva mindenki bemutatkozott és mondott magáról néhány szót. A bensőséges légkörben közelebb kerültünk egymáshoz. Az egymás iránti tisztelet és szeretet tapintható volt. A szeretetteljes légkörben hitünk szerint Jézus is köztünk volt. Újra beigazolódott, amit Jézus mondott: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”(Mt.18,20) Hála minden fáradozásért, a megnyilvánult szeretetért. Köszönjük, Istenünk! A Szent Erzsébet Karitász Központtól - egy januári pályázat eredményeként kaptunk 140 db energiatakarékos égőt. Az energiatakarékosságra lehetőséget adó, nagy értékű adományt 30 családunk között osztottuk szét. Köszönet érte!
Landovics István Tüzet jöttem bocsátani a földre Ne tekéntsd, édes Megváltóm, a mi gorombaságunkat, hanem törd fel ajtaját szívünknek, szállj bé szent Atyáddal és a Szentlélekkel együtt! Születésedkor angyali seregekkel jövén, megszállottad a földet, haláloddal ellenségeidet megölted – találj módot a béjövetelben! Ah! Vigadjatok keresztények! Jó szót hallok én tőle: „Tüzet jöttem én bocsátani a földre,s mit akarok mást, hanem hogy meggyulladjon, égjen és emésszen”,
Veled és Feléd 24
Sőt amint hallom, máris nagy égés vagyon, kinek.kinek feje felett láttatik a tűz. Jól vagyon, tűzzel veszi meg szívét az embernek, azaz a Szentlélekkel, mert ugyanis nemcsak azokra bocsátotta tüzét, akik egybegyűlvén óránként várták a Szentlelket, hamen az elszéledt nemzetségekre is kiöntötte. Oh áldott tüze Istennek! Ámbár égess, csak tisztíts! Eméssz, csap építs! Sütögess, csak magadhoz alkalmaztass!
Hittanos kirándulásaink Márciusi Márciusban kirándulásunkon 18-an indultunk útnak, hogy egy
jót kiránduljunk a Börzsönyben. Vonattal mentünk Kismarosra, onnan pedig erdei vasúttal haladtunk tovább Király-rét felé. Jó időnk volt utunk során, így zavartalanul élvezhettük a természet szépségét. Nógrád felé vezető utunkon haladva volt alkalmunk egy barlangot felfedezni, és utunk nagy részén, a korábbi csapadékos időnek köszönhetően, sárdagasztásban is volt részünk bőven… Nógrádba érve felmentünk a várba, hogy gyönyörködjünk a szép kilátásban, és játsszunk egy kicsit. Öröm volt számomra, hogy a kirándulásunk útviszonyainak nehézségeit messzemenően kárpótolta a vidáman, szeretetben együtt töltött idő. Áprilisban a Hűvösvölgy – és a Hármashatár-hegy volt 8 fős csapatunk kirándulásának célpontja. Kirándulásunk útvonala 8 fős
Veled és Feléd 25
csapatunknak, Hála Istennek, megint nagyon szép időnk volt kirándulásunk
alatt. Utunk során rengeteget játszottunk, a Hármashatár-hegynél pedig kitaláltunk legalább három új játékot. Először is kipróbálhattuk, hogy ki tud minél technikásabban legurulni a hegyoldalon. “Ókori cserépdarabok” összerakására is sor került. Végezetül egy másfél órás non-stop fogócskázásra került sor a Hármashatárhegyen található egyik betonbunkerben. Továbbra is sok szeretettel várjuk hittanosainkat kirándulásainkon! András A nagy gondolatokat szenvedélyessé fokozza a Szentlélek. A hideg gondolat nagy sohasem lehet. Nagy csak az, amit nagyon szereztünk. Ha Isten gondolatait nem szeretjük, azok is eltörpülnek. Tehát szeretettel kell átkarolni az Isten gondolatait. Prohászka Ottokár: Gondolatok mindennapra
Veled és Feléd 26
Egyházmegyei Ministráns Találkozó Egyházmegyénk Ministráns Találkozója ezúttal Budapesten került megrendezésre április 24-én, házigazdája pedig a Rózsafüzér Királynéja plébánia volt. A ministráns Találkozó egyben egy verseny is, amelyen a ministránsok megmutathatják és összemérhetik hitbeli és ministráns tudásukat. A legjobban szereplő csapat kapja meg a Szent Adalbertről nevezett vándorserleget, és szolgálhat a következő évi ministráns Találkozó szentmiséjén. Plébániánkat 6 ministráns képviselte a találkozón. A résztvevőket ministráns csoportok 15 csapatba lettek osztva csoportba osztották,ezek alapján . mMi a Kispesti Főplébániával kerültünk egy csapatba,. és így jártuk együtt jártuk végig az egyes feladatoknak otthont adó kápolnákat és templomokat (Jáki kápolna, Regnum Marianum kápolna, Szent Sír Lovagrend templom és Szent Család templom).
A feladatok több témakört érintettek: természetesen a ministránsi ismereteket, a lelkiségi mozgalmakat, a érintett meglátogatott kápolna története történetét és a papság évéhez kapcsolódóan korábban élt a régi korok püspökei életének ismeretét. A ministráns Találkozó végén Dr. Erdő Péter érsek bíboros atya mutatta be a szentmisét,. Ő adta át a sikeres vizsgát tett ministráns vezetőknek az okleveleket és természetesen a Szent Adalbert kupát. A mi csapatunk az előkelő 5. helyet szerezte meg. Reméljük, ez az eredmény is még elkötelezettebbé teszi ministránsainkat! András
Veled és Feléd 27
SZENTMISÉK SZENTMISÉK TEMPLOMUNKBAN TEMPLOMUNKBAN hétfő: 18.00. hétfő: 18.00. kedd: 7.00. kedd: 7.00. szerda: 18.00. szerda: 18.00. csütörtök: 7.00. csütörtök: 7.00. péntek: 18.00. péntek: 18.00. szombat: 7.00. szombat: 7.00. vasárnap: 7.00, 9.30, 18.00. vasárnap: 7.00, 9.30, 18.00.
SZENTSÉGIMÁDÁS: SZENTSÉGIMÁDÁS: Kedd reggel mise után 8.30 ig. Kedd reggel mise után 8.30‐‐ig. Péntek este mise után 20.00 ig. Péntek este mise után 20.00‐‐ig. Elsővasárnap: 17 18‐‐ig. Elsővasárnap: 17‐‐18 ig. GYÓNTATÁS: GYÓNTATÁS: Kedden reggel mise után. Kedden reggel mise után. Szerdán és pénteken az esti mise után. Szerdán és pénteken az esti mise után. Vasárnap a reggeli (7 Vasárnap a reggeli (7‐‐es) mise után, es) mise után, illetve a plébános atyával történő elő‐ zetes időpont egyeztetés szerint. zetes időpont egyeztetés szerint. IRODAI SZOLGÁLAT IRODAI SZOLGÁLAT PLÉBÁNIÁNKON: PLÉBÁNIÁNKON: hétfő és péntek 16 18, hétfő és péntek 16‐‐18, kedd és szerda 9 kedd és szerda 9‐‐11. 11.
AZ IMAAPOSTOLSÁG AZ IMAAPOSTOLSÁG SZÁNDÉKAI MÁJUSBAN SZÁNDÉKAI MÁJUSBAN
ÁLTALÁNOS: ÁLTALÁNOS: Emberkereskedelem: hogy szűnjön meg az a szégyenteljes és szörnyű emberkereskedelem, amely sajnos nők és gyermekek millióit érinti nők és gyermekek millióit érinti . MISSZIÓS: MISSZIÓS: Papok, szerzetesek és elkötelezett világi hívek : világi hívek : mindazok, akik részt vesznek az apostoli munkában, ismerjék fel, hogy hogyan szítsák fel a missziós lelkesedést a rájuk bízott közössé‐ gekben gekben .
KÖSZÖNJÜK, hogy anyagilag is támogatja Egyházát! Személyesen is megteheti az irodában, csekket is kérhet, vagy átutalással. Plébániánk számlaszáma: CIB 11100104‐19819246‐36000001 VELED ÉS FELÉD - A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlőrinc ‐ Havanna lakótelep 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 6. Tel/fax: 291‐1926 Honlapunk: www.szentlaszlo‐havanna.hu Felelős kiadó: Tóth Bertalan (plebanos@szentlaszlo‐havanna.hu) A lapot szerkeszti a Média Munkacsoport
