ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK KIBOCSÁTÁSÁNAK CSÖKKENTÉSE. Ha egy baj elhárításáról van szó, az első teendő az ok, az eredet feltárása. Esetünkben megvan a tettes is. Az energiaipar ! Mert, mit is csinál az energiaipar? PROFITOT és KÖRNYEZETSZENNYEZÉST MÁST NEM?!
Az embereknek nem kilowattórákra, olaj tonnákra, vagy gáz-köbméterekre van szüksége, hanem: *fedélre *egészséges ivóvízre *egészségmegőrzésre *higiéniára *fűtésre *hűtésre
*világításra *mobilitásra *eszközökre, javakra *információra *tanulásra, művelődésre *szórakozásra, stb.
A tényleges szükségletet az „energiás” szolgáltatások jelentik. Az energia tehát nem közvetlen szükséglet, hanem eszköz, a jobb létfeltételek megteremtéséhez. Az „őstermészet” folyamatai, és az élőlények izom munkája azonban csak igen szerény szolgáltatásokat tud (tudott) nyújtani.
Az energetika tehát kiszolgál, igényeket elégít ki. Annyit termel és értékesít, amennyit igényelnek, megvesznek tőle. Az igény pedig nő. A fejlett, és a felzárkózó országok nem érik be annyi „energiás szolgáltatással”, amennyit ma vesznek igénybe, miközben új milliárdos népességű országok lépnek a nagyfogyasztók sorába. Ma már elfogadott jelszó: „egy-egy országban nem azért elégtelen az energiaellátás, és vele együtt az életszínvonal, mert az ország szegény, hanem azért szegény az ország, mert nincs kellően ellátva energiával.”
Mindeközben egyre meggyőzőbb jelei mutatkoznak a klímaváltozásnak. Mindenek előtt el kell gondolkozni az „igény” és a „szükséglet” fogalom-páron. Valóban szüksége van az emberiségnek – különösen a gazdagabbik egyharmadának – mind arra, amire igényt tart? De – itt és most – ne térjünk ki az életstílus témájára. Maradjunk a technikai – gazdasági síkon.
Az energiaipar hatásfoka, tehát a bevitt primer energia[1], és a társadalom, illetve gazdaság részére felhasználásra átadott energia[2] aránya 68 – 70% körül mozgott az elmúlt évtizedekben. Ez a 30 – 32% veszteség, (a bányától/forrástól a fogyasztóig) az energiaipar tökéletlenségéből adódik. Az ebből adódó ŰHG kibocsátás az, ami valóban az energiaipar lelkét terheli. Van mit javítani! Saját érdekében igyekszik is javítani ezen a hatásfokon az iparág. A többi viszont (a 68-70%), azoknak a „bűne”, akik „energiás szolgáltatást” vesznek igénybe, és ehhez energiát fogyasztanak.
Adottnak véve a társadalom és a gazdaság igényeit, azt, hogy ezeknek az igényeknek a kielégítéséhez mennyi (manapság még döntő részben) fosszilis és nukleáris primer energiát kell felhasználnunk, az dönti el egyrészt, hogy mennyire hatékony a primer energiát felhasználói energiává alakító energiaipar, valamint maga a felhasználói technológia, másrészt, hogy a betáplálás oldalán mennyi, kibocsátásmentes, megújuló energiát tudunk bevinni az energiaellátásba. A feldolgozói / felhasználói oldalon, hatásfoknöveléssel elért NEGAwattok és NEGAjoulok, a kibocsátás csökkentés szempontjából ugyanolyan értékesek, mint a betáplálás oldalán megjelenő MEGAwattok és MEGAjoulok. Azt, hogy melyik megoldást alkalmazzuk, csak azon múlhat, hogy pénzünkért melyik hoz több kibocsátás csökkenést.
Vegyük először a megújuló energiaforrásokat. Nézzük meg, hogy mik azok a célok melyeknek elérése érdekében a világ nagy erőkkel foglalkozik a megújuló energiaforrások hasznosításával? Az okok és célok: *az ÜHG[1] kibocsátás csökkentése *a fosszilis energiahordozó készletek fogyása (nehezedő kitermelése) *a fosszilis energiahordozók drágulása *az ellátás biztonság növelése *a nukleáris energia alkalmazásának elkerülése, vagy mérséklése *az importfüggés csökkentése *az ország fizetési mérlegének javítása *a távlati energiaigények kielégítésére való technológiai felkészülés *a központi energia ellátástól való függés csökkentése *a helyi források hasznosítása Ezek után pedig, tegyük fel a kérdést: „Van ebben valami is, amit az energiahatékonyság nem szolgál?”
[1]
Üvegház Hatású Gáz (az angol green house gas, GHG, magyar megfelelője)
A megújulók támogatottságát a marketing nyomáson kívül az a laikus nézet is támogatja, hogy: a fosszilis energia fogytán van, és szennyez, a nukleáris energetika veszélyes ma és veszélyezteti az utókort is, tehát: „térjünk át a megújulókra, ami, nem csak, hogy tiszta, de még ingyen is van.” Ez a jelmondat kicsit túlegyszerűsíti a helyzet megítélését. Természetesen semmi sincs ingyen. A megújulók egy jelentős részének időszakos kínálata, és a fogyasztói igények időbeli alakulása közötti kiegyenlítés súlyos költségeket ró az energiarendszerre, bizonyos mértéken túl pedig technikailag sem kezelhető. A helyes és gazdaságos megoldás, a korrekt verseny a klímavédelmre rendelkezésre álló véges forrásokért.
A CO2 kibocsátás csökkentés lehetséges mértéke és költsége néhány ismert technológiánál. Költség USD1990/tCeq
Lehetséges kibocsátás csökkentés 2020.-ig MtCeq/év
Lakóép. en-eff. OECD
- 200 ~ - 50
> 200
Lakóép. en-eff. fejlődők
- 200 ~ + 50
100 – 200
Keresk. ép. en-eff. OECD
- 400 ~ - 200
> 200
Keresk. ép. en-eff. fejlődők
- 400 ~ + 10
100 – 200
Közlekedés USA, EU, J
-150 ~ + 200
> 200
Közlekedés fejlődők
- 100 ~ + 200
> 200
Anyag Reduce-Reuse-Rcy
- 300 ~ + 300
100 – 200
Szén helyett atom
0 ~ + 100
100 – 200
Gáz helyett atom
+ 50 ~ +300
100 – 200
Szén helyett gáz
0 ~ + 150
100 – 200
Szén helyett biomassza
- 50 ~ + 100
50 –100
Gáz helyett szélerőmű
- 50 ~ + 200
>200
+ 200 ~ + 300
< 20
Szén helyett vízerőmű
- 30 ~ + 150
50 – 100
Szén Carbon befogással
+ 50 ~ + 200
20 – 50
Technológia / technológiaváltás
Szén helyett nap-erőmű
Folyik az új magyar energiapolitika kidolgozása. Az elmondottak akár energiapolitikai elvként is bevezethetők. Nevezetesen: A klímavédelemre szánt összegeket energiahatékonyság és a megújulók közötti versenyeztetés útján kell odaítélni. Amelyik megoldás több NEGAtonna CO2-t hoz kapja a pénzt. A megújulók műszaki fejlesztése is fontos, de külön ügy. Ezen belül, csak a hazai adottságokat kihasználó hazai technológiai fejlesztéseket kell a magyar költségvetésből támogatni. Ilyen lehet az energianövény, a biomassza, a geotermia. Valamint, a bármely területen felmerülő magyar szellemi tulajdon kibontakoztatása és oltalma.
