ISKOLAI INTEGRÁCIÓ A BAJ ÉS AZ ORVOSSÁG

Weitz Teréz: iskolai integráció – a baj és az orvosság

Weitz Teréz

ISKOLAI INTEGRÁCIÓ – A BAJ ÉS AZ ORVOSSÁG (Ehangzott az ÜZENET A HÖVŐ ISKOLÁJÁNAK konferencián (2010. febrár 20.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák! BEVEZETÉS Köszönöm a meghívást a Nemzeti Pedagógus Műhely és a Magyar Konzervatív Alapítvány konferenciájára. Örömmel és reményekkel jöttem. Engedjék meg, hogy röviden elmeséljem, hogyan kerültem kapcsolatba Baranyi Tanár Úrral. Sok iskola bevezette a kompetencia alapú oktatást. Miután valamelyest megértettem, mit jelent ez a gyakorlatban, úgy gondoltam, egy megfontolt, eredményre törekvő, a gyermekek érdekeit néző pedagógus ezt úgysem valósítja meg. Tévedtem. A következő lépésben elindult az integrációs program. Ekkor már komolyan megijedtem. Néhányan szervezkedni kezdtünk, hogy megakadályozzuk a megvalósítását. Úgy gondoltam, ha a vezetőség nem, a pedagógusok és a szülők, és a pedagógusszülők biztosan velem együtt hallatják hangjukat. Hiszen teljesen világos mindenki számára, hogy ez nem esélyegyenlőséget biztosít, hanem esélytelenség egyenlőséget. A csatát elvesztettük. Sőt, ellenség lettem, aki vitát és veszekedést szít, aki megzavarja a békét és nyugalmat. A szülők féltek. Elhallgattak. Csalódottan tudomásul vettem a kudarcot. Feladtam. Mígnem egy vasárnap délután a Gondviselés vezetett. Átkapcsoltam az Echo TV-re. Dr. Baranyi Károly tartott előadást. Mindarról, amiért és ami ellen küzdöttem. Könnybe lábadt a szemem, mert úgy éreztem nem vagyok már egyedül. Felvettem vele a kapcsolatot. AZ INTEGRÁCIÓ MEGVALÓSÍTÁSA Vizsgáljuk meg, hogyan valósítható meg az integráció! Azokban az iskolákban, ahol több párhuzamos évfolyam van, szinte minden esetben van valamilyen tagozat. Talán kettő is. Tehát össze kell vegyíteni a tanulókat. Ez akkor lehetséges, ha az osztályközösségeket megbontják, és újra gyúrják. Megbontották és újragyúrták. A nem szocializálódott, magatartászavaros, motiválatlan diákokat előadásomban hátrányos helyzetűeknek, azaz hásoknak fogom nevezni. -1-


Különösen nagy számban vannak hások az ötödikben. Okai: negyedikig nem bukhatnak. Tehát ötödikben buknak először, meg másodszor, sok esetben ott fejezik be tanulmányaikat. Itt katasztrofális a helyzet. Ha ezt egy iskola megtapasztalta valamit tennie kell a helyzet kezelése érdekében. A válasz egyértelmű. Nem szabad annyit buktatni. Engedjétek át őket! Hangzik az utasítás. Igazán jó példa a többiek számára. Az induló első osztályok már vegyesek. Magyarország sok iskolájában van valamilyen nemzetiségi osztály. Célja: az identitás megőrzése, a nemzetiségi hagyományok ápolása, és a nemzetiségi nyelv fennmaradásának elősegítése. Ez hatékonyan csak úgy lehetséges, ha a nemzetiségi tanulók egy osztályközösségben vannak. Az integráció ezt is megakadályozta. Most kiáltok! Ez az esélyegyenlőség? Kinek? EGY ÓRA LEFOLYÁSA INTEGRÁLT OSZTÁLYBAN Egy osztályban átlagban körülbelül öt-hat hás tanuló van. Az ötödikekben az előbb említett okok miatt sokkal több. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, pont ott, ahol a kisdiák az alsóból a felsőbe lép, új tanárok, új tantárgyak, netán új épület, és ezt koronázza meg a hozzájuk bukott öt-hat új osztálytárs. A jó pedagógus addig nem tanít, amíg a figyelmet meg nem kapta. Leáll. Képzeljék csak el, minden ötödik percben leáll. Fegyelmez. Mondhatnák sokan, legyen figyelemfelkeltő az óra. A többség számára érdekes is lenne, ám a kisebbség nem érti a tanárt, mert a szókincse minimális. Ezek a tanulók a szünetben egymás közt is saját nyelvükön beszélnek. Nincs füzetük, ceruzájuk, könyvük, amit ingyen kaptak. Miért? Mert a gyermekek tanulásában a szülők sem motiváltak, felfogásuk szerint ehhez semmilyen érdekük nem fűződik. Ideig óráig, míg él a tanárban a „Hátha nekem sikerül” érzés, teli táskával megy órára, és ceruzát papírlapot osztogat. Később már azt sem. Belefáradt. Mindannyian tudjuk, hogy „ők” otthon nem tanulnak. Szellemi gyarapodásuk annyi, amit órán magukba szívnak. Feltéve, ha jelen vannak. Erre kellene építeni a következő tananyagot. De vizsgáljuk meg a többséget is. Nem haladhatnak, mert ötpercenként állunk, fegyelmezek. Unatkoznak. Otthon: nincs leckénk, mert a hások miatt nem haladtunk. Kiközösítik a hásokat, haragszanak rájuk gyerekek, szülők egyaránt. Idővel gyűlöletté alakul a tehetetlenség érzése. Dühösek a szülők a politikusokra is, mert elvették tőlük a tanulás lehetőségét. A hások a szünetben bosszút állnak minden valós és vélt sérelmükért. Az agresszió már iskolán kívülre is átterjedt. A legjobb, amikor a legproblémásabb gyerekek nem jönnek iskolába. Ennek örülünk igazán. Legalább akkor tanulhatunk. Idézet egy párbeszédből. Megkérdeztem egy hást: – Mondd te miért jársz hébe-hóba iskolába? – Hát, hogy bosszantsam a tanárokat. -2-


Vagy egy másik a másik oldalról: – Jövőre én már nem ebbe az iskolába járok. – Miért nem szereted ezt az iskolát? – Korábban jó volt, de most már nem. A szüleim nem akarják, hogy elveszszek. AZ INTEGRÁCIÓ EREDMÉNYE • A tanár nem ura a helyzetnek. A diák irányít. • A cél, azaz a hátrányos tanuló felzárkóztatása nem történt meg. A bukottak száma nőtt. Legalábbis félévkor. Év végére ez a szám valahogy drasztikusan lecsökken. • A befolyásolható tanulók példát vesznek erről a csoportról, hiszen a példakép a legerősebb nevelő eszköz. • Még azok a tanulók is trágárul beszélnek, akikre korábban nem volt jellemző. Dohányoznak, esetleg isznak is. • A motivált, céltudatos tanulók nem találják örömüket a tanulásban. • Romlott az osztály tanulmányi átlaga. • A jók elvándorolnak 6-8 osztályos gimnáziumokba. • Már egyre több elsőst is a szomszéd falu, város iskolájába járatnak, ahol a hátrányos helyzetűek száma elenyésző. • Pár év és egy integrált iskolában csak a hás marad. Azokat hova integrálják? Vagy megtiltják az elvándorlást? De akkor a 6-8 osztályos gimnáziumokat is be kellene tiltani. Az nem szegregáció? • Az elvándorlásra már kisgyermek korban rászoktatjuk a diákot. Nem csoda, ha iskolái befejezése után külföldre vándorol. • Szülői követelés hatására helyenként nívó csoportokat vezettek be már második osztályban matematikából és magyar nyelvből. Ez integrált szegregáció. Nincs osztályközösség. Nincs az én tanító nénim érzés. • A gyűlölet elmélyülőben. Pedig pont az ellenkezője volt a cél. • Újra nem halászni tanítottuk meg őket. Minek dolgozzon, ha munka nélkül is kap. • Baranyi Úr példáját felhasználva: a gyorsabban futókat nem csak lassításra kényszerítettük, de még a lábukat is eltörtük. • Egy friss hír: a kalocsai Szent István Gimnázium igazgatója nyilatkozott a rádióban. A felvételiző 8.osztályosok 35%-a nem tudott m-ről cm-re, ill.kg-ról dkg-ra váltani KOMPETENCIA Mivel még mindig nem tudjuk, mit is takar ez a kifejezés, inkább elmondanám egy kompetenciás óra receptjét: Végy egy integrált osztályt. Bontsd 4-5 fős csoportokra. -3-


Fordítsd szembe a padokat (nem baj, ha nincs támlája, legalább erősödik a gyerek háta). Nyissák ki a tankönyvet. Az olvasókat és időmérőket állítsd rajthoz. Olvasás és feladatmegoldás indul, rajt. Eközben sétálj a padok közt a fegyelem megőrzése céljából. Csengő megszólalására legyen kész a tananyag. Idézet egy beszélgetésből. Diák: – Nem szeretem a magyart. Tanár: – Miért nem szeretsz olvasni, beszélgetni? Diák: – Mert kompetenciás. Mindig csak én dolgozok. A többi játszhat, aztán meg lemásolják, amit én csináltam. Miért én dolgozzak mások helyett? Nem a módszerrel van gond, ez használható, sőt nagyon eredményes lehet. Hol, ahol egy munkacsoportban többé-kevésbé azonos képességűek dolgoznak. Jó arra, hogy színesítsük és változatossá tegyük a tanítást. Van egy költői kérdésem. Most találták fel a spanyolviaszt? Sokan vagyunk, akik ezt a munkaformát évtizedek óta alkalmazzuk, de csak a változatosság fenntartása érdekében. DIGITÁLIS TÁBLA Egy tanóra kidolgozása 2-3 órát vesz igénybe. Kik használják? Azok a pedagógusok, akik profik a kezelésében. Hányan vannak ilyenek Magyarországon? Melyik pedagógus tud ennyi időt egy óra kidolgozására fordítani? A délutánjukat pénzkeresésre kell, hogy fordítsák, hiszen a családot el kell tartani. Ezért van az, hogy a digitáblák, melyekre milliókat költöttek, ott porosodnak az osztálytermek falain. De ez jól is van így. Valójában az újdonság varázsa után marad a realitás. Azonban a diák és a tanár közé, mint egy fal beépül a digitábla. Ki ne emlékezne diákkorából néhány életét meghatározó tanítójára. Én is így emlékszem Juci tanító nénire. Tamás László rajz és történelemtanáromra. Miért is? Mert sokat beszélgettünk. Mert tekintélyük volt. Mert nagy tudásuk volt. Mert felnéztünk rájuk. Ma a diákok és a tanárok nem beszélgetnek. Megkérdeztem tanulóimat egyegy hosszú eszmecsere után: – Kivel szoktatok beszélgetni? – Senki mással, csak magával. Pedig a nevelés a legfontosabb. Az oktatás csak ez után kezdődik. Akkor már nem kell küzdeni, mert a tudásvágy a neveléssel kéz a kézben jár. Az erkölcs tanítható! Példaadással. Ha a tanárnak tekintélye van, minden megoldható. -4-


De kérdem én, hogy lehet a tanárnak tekintélye, ha eröltetetten kompetencia órákat tart, falat emel maga és a diák közé? Ha egyéniségét, előadásmódját nincs alkalma a diákoknak megtapasztalni. A digitábla ugyan növeli az oktatás hatékonyságát, azonban nem az általános iskolás korosztálynál, különösen nem az alsósoknál. Ott az elsődleges cél a nevelés, ami közvetlen kapcsolatot igényel tanító és gyermek között. A KOMPETENCIA EREDMÉNYE Még az a pedagógus is ezt a módszert választja, aki nem ért vele egyet, mert sokkal több pénzt kap érte. Vagy kötelező követőnek lenni. Megosztotta a tanárokat, jó hírű gimnáziumokban is. Például gyerekeim volt gimnáziumában. Mi van most? A jó hangulatú együttműködő tantestület eltűnt. Van helyette susmogás, titkolózás, kétszínűség. Áskálódás, betartás, klikkesedés, beszélgetés szigorúan a folyosón, mert még a falnak is füle van. Tájékoztatott erről titokban a gyermekeim egy volt gimnáziumi tanára, de utána megbánta a közlékenységét, mert még baj lehet belőle. Szeretnék még egy példát említeni. Remélem, sok helyen van még néhány renitens tanító. A minap fültanúja voltam egy beszélgetésnek. A tanítók 1-2. és 3. 4. osztályokat visznek. Így szólt a harmadik osztályt tanító kolléga: --Én kompetenciás osztályt többé nem szeretnék átvenni. Vért izzadok velük! MEGOLDÁSI JAVASLAT • Mindenki kapja meg a képességének megfelelő oktatást. Erre volt már példa a saját diákkoromban. Ha más nem is, de az oktatás akkoriban még jól működött. • Legyen sokszínű az iskola. Nem akarunk rosszat a hátrányos helyzetűeknek, sőt keressük a legjobb megoldást számukra is. Én nem tudok énekelni. Borzalmasan érezném magam, ha egy operaénekeseknek készülő osztályba kényszerítenének. Állandó szégyen kísérné életemet. Megkeserítené jövőmet. Ki az, aki kitalálta, ha oda járok, majd én is operaénekes lehetek. Ez abszurdum! • Fejleszthetőek a hátrányos helyzetűek is, fejleszteni is kell őket, de nem integrációval. Szeretném ezt saját tapasztalatommal alátámasztani. Még az integráció előtt volt egy nagyon gyenge csoportom, ötödik osztály. Kevesen voltak, úgy 10-12-en. Mikor átvettem őket, és megkérdeztem milyen nyelvet tanultak negyedikben, négyen még ezt sem tudták megmondani. Rövid idő után rájöttem, ha úgy tanulunk, ahogyan az első osztályban szoktunk az hatékony. Képzeljék el! A kisebbség erről az óráról soha nem hiányzott. Tehát van kiút. Az alacsony képességűek oktatása kis csoportokban, a nekik megfelelő tempóban és módszerekkel, ahol sikerélményük lehet. Mert a siker és a nevelés, -5-


ami kis létszámban létrejöhet, megold minden problémát. Példa erre: néhány intézmény dacolva az integrációval külön tanítja, ezen tanulókat. Eredmény. 25%-kal jobb tanulmányi átlag .És erre mondják sajnos,hogy szegregáció. Engedjék meg, hogy felolvassak két volt diákom leveléből. Az integráció megakadályozása érdekében segítségül hívtam őket. Számoljanak be eredményeikről, hátha meghatjuk a vezetést. Ők még az integráció előtti korszakban német nemzetiségi osztályba jártak. Jelenleg többek között a Corvinus, ELTE, SZTE, BME, BGF, orvostudományi egyetemek, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent István Egyetem hallgatói. Mintegy 80 válaszlevelet kaptam. „Nagyon sajnálom, hogy megint az oktatás és kultúra szenvedi el a reformokat. Biztosan belátják a tisztelt képviselők, hogy egy nagyon nagy értéket akarnak elvenni a fiataloktól.” „Ne kövessen el az iskola vezetése ekkora bakit, hogy szétszórja a tanulni vágyókat külön osztályokba. Ez a diákok elleni merénylet lenne. Szerintem a józan ésszel is ellenkezik.” VÉGSZÓ Mi az, ami engem a küzdésre sarkall? Babits szavaival élve „Vétkesek közt cinkos, aki néma”

-6-

ISKOLAI INTEGRÁCIÓ A BAJ ÉS AZ ORVOSSÁG

Recommend Documents