Vasúti Érdekegyeztető Tanács július július 15

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15.

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. Munkáltató: …úgyhogy, jó lenne, hogyha az érdekképviseleti oldal eldöntené, hogy ki fog ma elnökölni. Tehát, még napirendek előtt, előtt. VSZ: Dr. Kotter József Elnök: Tisztelettel köszöntöm a VÉT résztvevőit. Azért, szeretném bejelenteni, hogy a Mozdonyvezetők Szakszervezete nem képviselteti magát, tehát így azért VÉT-ről nem beszélhetünk. A jegyzőkönyv hitelességéért, ma a Vasutasok Szakszervezetétől szerénytelen személyem, Kotter József adja a levezető elnököt. A VDSZSZ kezdeményezte a VÉT-et, ebben három napirendi pontot jelölt meg, amit a munkáltató átküldött. Az első napirendi pont a munkáltató által az elegyrendezési teljesítmények csökkenésére hivatkozva kezdeményezett helyi függelék módosításokkal kapcsolatos botrányos helyzetek rendezése. A másodikban a TEB Igazgatóságnál tervezett szervezeti átalakítás megvitatása, és egyebek. Mivel ugye, hiányzik a Mozdonyvezetők Szakszervezete, ezért azt gondolom, hogy nem is kellene megkérdeznem, vagy nem kérdezem meg, hogy van-e még a VÉT napirendjére javaslat. Ezzel együtt, akinek napirend előtti javaslata van, az kérem, szíveskedjen megtenni. Vagy, felvetése, nem javaslata. Vasutasok Szakszervezetéé a szó. VSZ: Tisztelettel köszöntöm a VÉT résztvevőit, illetve hát, a konzultáció résztvevőit, mert nem beszélhetünk VÉT-ről. Tisztelt Igazgatóasszony, Önhöz fordultunk, és kértünk egy egyeztetés a számvitel kiszervezésével, illetve átalakításával kapcsolatban. Megkaptuk a válaszlevelet, Igazgatóasszony, amiben arról tájékoztatja a Vasutasok Szakszervezetét, hogy a számvitel, illetve a pénzügy kiszervezését leállították. Ugyanakkor, a munkavállalóktól kapott információ… a számviteli szervezet átalakítása tárgyában döntés még nem született, bocsánat. A konzultációt, ugye, nem folytatjuk, Igazgatóasszony azt írta, hogy nincs miről konzultálni. Viszont, tudomásunkra jutott, hogy a szervezés épp olyan gőzerővel folyik, mint amikor megtettük a kezdeményezést a konzultációra. Igazgatóasszony, erre szeretnénk választ kapni. Mert ugyanis, a végén tetszik nekünk azt írni, hogy haladéktalanul kapunk tájékoztatást, illetve hát, a törvényi kötelezettségnek megfelelően megkapjuk a szükséges információkat. Viszont, tudjuk azt, hogy szervezik kifelé… folytatják továbbra is ezt a kiszervezést. Ha nem kapunk rá, akkor kifogással fogunk élni, Igazgatóasszony. Elnök: Köszönöm. VSZ folytatná tovább. VSZ: Tisztelt Igazgatóasszony, a múltkori VÉT-en már fölvetettem a klimatizálással kapcsolatos problémakört, és a mai napig nem kaptunk arról választ, hogy a Pályavasút Üzletág a megállapodásban foglalt klimatizálási program keretében hol jár, melyik őrhelyeket kívánja folyamatosan, a klimatizálásba bevonni, és mikor lesz ennek várhatóan, egy befejezési határideje. Szeretnénk ezt a választ minél előbb megkapni, hiszen a mai időjárási viszonyok is tükrözik ennek a fontosságát. A másik komoly problémám, hogy szeretném megtudni, hogy a MÁV Zrt, illetve az üzletág mikor kívánja az árnyékszék programot elindítani, vagy ha nem indította még el, akkor mikor

1

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. kívánja befejezni. És én azt hiszem, a VSZ nevében mondhatom azt, hogy készültek már nagyon impozáns kiadványok különböző vasutakról, vonatokról és pályaudvarokról, mi készíteni fogunk az árnyékszékekről. Megdöbbentő, tapasztalni, és tényleg, folyamatosan járva a területeket, és évek óta hangoztatjuk ennek a problémának a súlyosságát, egy fertőzésveszélyes, balesetveszélyes, hiszen dőlt állapotban, romos állapotban lévő épületekbe járnak a kollegáink. Van olyan csomópont, ahol hét, vagy nyolc darabot számoltam össze ebből, nem kívánom ezt megnevesíteni, nyilvánvalóan a vezetők ezzel tisztában vannak. Nem igazán tudom ezt elfogadni, hogy jelen pillanatban ezek az állapotok továbbra is így maradhatnak. Nem tudom, a munkáltató valóban arra vár, hogy ennek országos visszhangja legyen? Nem tudom értelmezni. Békéscsabán van egy őrhely, amit felújítottak, 2009 februárjában adtak át, azt hiszem, a szegedi Delta őrhelye. Nagyon patentül megcsinálták, kívül-belül, angol WC, belül mosdócsap, csak azóta vizet nem vezettek ebbe az épületbe. Szintén az épület mellett van egy 45 fokos szögben megdőlt árnyékszék, és hát, az ellentétek ugye, megvalósulnak, hiszen a modern csaptelep mellett egy rozsdás lavór díszeleg, és abban mosakodnak a kollegák. Arról nem beszélve, hogy három utcával arrébb kell egy magánlakásból vizet hordani, az őrhelyre, és ez nagyon sok őrhelyen divat. A következő problémakör, amit szintén információink alapján, Záhony térségében meglepődve tapasztalják, tagjaink, hogy bizonyos Kft-k vezetői, ezen belül is a TRANSPED Kft. vezető munkatársai kérkednek, hogy ők milyen hatékonyak a technológiai folyamatok megváltoztatásában, hiszen számukra semmit nem jelent egy iparvágány kiszolgálásához rögzített technológiai folyamatnak a megváltoztatása, nem foglalkozva a megváltozott körülmények esetleg balesetveszélyes mivoltával, mert számukra sokkal fontosabb a költségmegtakarítás. És azt furcsálljuk ebben az egészben, hogy a MÁV vezetésének már így is megroggyant a nimbusza, miért kell az ottani kollegáknak azt hallgatni egy Kft. vezetőtől, hogy számára nem jelent semmit, hogy… neki kedvezményes a mérlegre állítási díj, neki nem kell fizetni, ő megváltoztatja az iparvágány kiszolgálási technológiát. És szeretnénk ezt megkérdezni valóban, a munkáltatótól, hogy miért enged meg ilyen folyamatokat, mikor arról beszél a Pályavasút Üzletág, hogy költséget akar bevenni a technológiai tevékenységeiért. Köszönöm szépen. Elnök: Pályavasúti Dolgozók Szakszervezetéé a szó. PVDSZ: Az elmúlt évben kötöttünk egy megállapodást a MÁV belső munkaerőpiacának bizonyos kiterjesztéséről, nevezetesen arról, hogy az akkoriban működő, munkába helyezést elősegítő bizottságok munkáját megpróbáljuk a MÁV csoport egyéb szakszervezeteire is kiterjeszteni. Ugye, folyik az IK Kft-nél, a MÁVGÉP-nél, és hát a napokban jelentették be, hogy a MÁV Jászkisér Kft-nél is csoportos létszámleépítés. Érdeklődnék afelől, hogy működik-e ez a szervezet, rendszeresen megkapja-e az információt, ülésezik-e. Akkor úgy volt, hogy negyedévente. Erre egyelőre szeretnék valami megnyugtató választ kapni, illetve az ősz folyamán jó lenne erre egy közös rátekintést biztosítani, hogy milyen eredménnyel dolgozik, egyáltalán sikeres-e a tevékenysége bármennyire, bármilyen vonatkozásban. Köszönöm szépen. Elnök: Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetéé a szó.

2

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. VDSZSZ: Köszönöm. Üdvözlök mindenkit. Hát, elég bonyolult ide bejutni. Tehát, legalább negyedóráig próbáltam ajtót találni, ami idevezet. Szóval, nem igazán értem, hogyha ezt a bérleményt már több milliárdért valaki kedvére működtetik, akkor azokat a minimumokat miért nem lehet teljesíteni. Majd Ariadné fonalát elővarázsoljuk… és akkor majd útba vezet. Hát, a Lexushoz ide lehet találni, a MÁV-hoz nem. Na de hát, igazán nem vagyok meglepve, hiszen a MÁV menedzsmentje úgy gondolta, hogy hozzákezd a saját sírjának az ásásához, hiszen az épp újdonült próféták ezt rendelték el a számára, az alapítói határozattal ugye, ami gondolom, ismert. Egyszemélyes alapító… egyszemélyes. Nem kétszemélyes, egyszemélyes. Amit a vitorlasportokban jártas Hónig Péter volt kedves, jegyezni, annak ellenére, hogy hát az abban foglaltakról tudomásom szerint kormánydöntés még nem születet, hiszen a részletesebb előterjesztés, ami a kormányra vár, hogy átbeszélje, meggondolja a bölcsek tanácsa, libatenyésztők és más egyéb szakmában is jártasak, az elmaradt. Ennek ellenére az egyszemélyes határozat megszületett. Nem igazán értem a menedzsmentet, hogy hogy a jóistenben tudja, hogy az istenben tud ennyire vazallus lenni. Hogy van az, hogy akkor, amikor tudják jól, hogy kormánydöntés előtt áll, hogy jó, vagy rossz az a döntés, az más dolog, majd elválik akkor, ha ez megszületik, a vasútnak az épp aktuális átalakítása, akkor senki nem emeli fel a szavát egy egyszemélyes alapítói döntéssel szemben. Hogy mégis, hogy van. Akár formailag, akár tartalmilag. Én nem vagyok se alkotmányjogász, se egyéb ilyen okkult tudományokban járatos, de úgy vélem, ha valamiről a kormány úgy határoz, hogy majd ő abban kijelöli az irányvonalakat, addig az alá tartozó tárcák nem tehetnek lépéseket. Legalábbis, ilyen jellegűeket, hiszen egy alapítói határozat, az hivatalos, és a menedzsment számára követendő utat jelöl. És nem szól érte senki. Lehet azon merengeni, hogy milyen a WC, éppen adott beruházásokból mennyit lopnak el… de ez alapvetően nem old meg semmit. Akkor, amikor a vasútról azt nyilatkozza a miniszter, a vasutasokról, hogy linkek és trehányak – elég sokan hallhatták – és utána rá egy napra kitüntetéseket osztogat a lustáknak és trehányaknak, nem igazán értem ezt a dolgot. És ezért senki nem szól. Senki. Mindenki lapít. Kurva elegáns, mit ne mondjak. Nem szól a menedzsment azért, hogy azért Uram, azért az embereinkről ne beszéljenek már, így. Hiszen, a vasutas semmivel sem rosszabb, talán inkább még jobb, mint az ország átlagpolgárából bárki, és ha róluk ez a véleménye a miniszternek, akkor nyilván hasonlóan kell, hogy gondolkozzon a többiekről is. Na most, hogyha egy ilyen társadalomban kell neki, nyilván, valamifajta kényszertől hajtva, ilyen magas méltóságra ugrania, hát akkor meg kéne gondolni, hogy érdemes-e. El kéne menni egy olyan vidékre, ahol jobbak az emberek. Nem trehányak, és nem linkek, hanem szorgoskodnak, mint a kis hangyák. Úgy vélem, hogy a vasutast súlyosan megbántották evvel a kijelentéssel. Ezt tetézte az az álságosság, hogy több száz embert kitüntetnek. Hát, akkor, amikor a vasútról mást sem hallani, csak azt, hogy rossz, azt, hogy koszos. Azt ugye, nem a vasutasok takarítják, ez közismert. Az, hogy késnek a vonatok, az, hogy korszerűtlenek az eszközök, hát, akkor nem tudom, kit kell kitüntetni. Mert erről sem igazán a vasutasok tehetnek. Eljutott odáig a vasút, hogy pár nap alatt három baleset is történt. Bizonyára tudjátok. Szombathelyen, Tatabányán, és hogy el legyen osztva az ország egyenletesen, ebből a jóból, Istvántelken. Nyilván, majd ki fogják deríteni, hogy erről egyes egyedül azok a végrehajtásban szorgoskodók tehetnek, akik akkor és ott azokat a járműveket működtették. A valós problémákat megint elkendőzik, nem szólnak róla. Nem fognak arról szólni, hogy milyen lelkülettel kel fel az a munkavállaló, a vasutas, hogy jön be a munkahelyére, amikor a reggeli eligazítások egy része avval kezdődik, hogy akinek nem tetszik, el lehet menni, meg, ki tudja még, hogy

3

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. kinek, meddig lesz itt munkája, és akkor, uzsgyi, dolgozzon. Hát, az a csoda, hogy egyáltalán még valaki csinál valamit. Akkor, amikor a tükörteremben elhangozhat egy ilyen szám, hogy 130 ezer ember veszi naponta igénybe a vasutat, és mi mondjuk, hogy ez nem így van, akkor az se igazán zavarja őket. Szemben a VOLÁN-nal, ahol négyszáz, nem tudom hány ezer, majdnem ötszázmillió, akkor se szól senki. Akkor, amikor a kormány elígérkezik egy pár hónapja, hogy a vasút átalakításával kapcsolatban, ha bárminemű vágya támadna, újabb, akkor azt a szakszervezetekkel előtte egyezteti, erről papír van. Hát, nem sokat számít, de legalább van. Akkor ez nem történik meg, hanem kérem, összevissza hazudoznak. Letagadja a miniszter azt, hogy nincsenek még döntések. Még kell hozzá egy pár hét, hogy majd az épp ügyeletes zseni azt majd kitalálja. Holott, megvannak a döntések, mert még aznap este aláírja az egyszemélyes alapítói határozatot. Ez se számít. Szóval, nem tudom, hogy mire gondoltok a jövőre vonatkozóan. Nem szívesen asszisztál az ember olyanhoz, aminek a vége az enyészet. A vége az enyészet. Mint ahogy már egy laikus is megjegyzi, hogy nem gondoljuk-e azt – tegnap ugye, fölkérdezték –, hogy a vasutat leírták. Mert Magyarország ezt is megteheti. Az épp regnáló társaság ezt is megteheti, hogy a vasutat leírja. Mintha nem ezen a földön élnének. Hát kérem, Európában azért a vasútra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy a leírás fázisában van. Európában a vasutat fejlesztik minden vonatkozásban, csehek, nem megyek messzebbre. Románok is. De, lehet, hogy még az albánok is. Kivéve, Magyarország, ahol a vasút egy szükséges rossz. A vasutas, az egy olyan embertípus, akit jobb távol tartani a társadalomtól, nem feltétlen mindegyike birka. És nem marad csöndben, és nem tűri, hogy éhbérért, a törvényeket kijátszva, egykét magáról megfeledkezett munkáltató megalomán hajlamainak megfelelően cselekedjen. Ezért nem kívánatos a társadalom vezetésének. Akik azt gondolják, hogy ők a társadalom vezetése, a pár százalék… a múltkor is azért kértük a VÉT-et, hogy a menedzsment, és azt hiszem, nem nagyon bántjuk a menedzsmentet, és nem véletlenül, mert azt látjuk, hogy legalábbis, igen, látjuk, hogy kényszerpályán mozognak, hogy fogjon össze a vasutasság, ne hagyja. Ne hagyja, hogy süllyesztőbe kerüljön. Lehet ezen jókat mosolyogni. Nyilván… az a helyzet, hogy akinek van nagyon kiváló képesítése, ami mindenre jó, vannak ilyenek, akik elmehetnek űrhajósnak is, meg atomreaktor-kezelőnek is, mindenre, az akármilyen papírokkal, azoknak ez nem gond. Az egyik ház olyan, mint a másik, csak más legföljebb, a színe. De, nagyon sok embernek ez a sorsa, ez volt a hivatása, ezt tanulta, ehhez ért, és nem is feltétlen, rosszul. Azon is el lehet gondolkodni, hogy miképp létezhet az, hogy egy ilyen cégnek a vezetésében hát, talán még egy asztalos is meg tudná számolni, hogy hány olyan személy van, aki a vasutat komplexen ismeri. Vezetőkről beszélek. Azért mondtam az asztalost, mert azoknak ugye, nem biztos, hogy megvan mind a tíz ujja. De, jönnek a próféták, Szerencsejáték Rt-től, az isten tudja, honnan, a BKV-tól, a leányfalui luxuspalotából, és ők megmondják a frankót, amire mindenki bólogat, hivatalosan. Az nem számít, hogy növekszik a menetidő, hogy a járművek gyakorlatilag egyre inkább használhatatlanok. Az nem számít. Az nem számít, hogy egy páréves, gyakorlatilag újnak tekinthető járműből kettő összetörik egy marhaság miatt. Azért, mert olyan morális állapotra jutott a vasút, hogy ezek kódolva vannak, ezek az esetek. Pár napja három történt, mint ahogy arra már utaltam. Ki tudja még hány fog történni. Ez nem megy így. Mindenki csak kivár, vár, nem szól. Nem szól. Ezek pótcselekvések. Arról aztán lehet persze, megint hosszasan értekezni, hogy a jóistenben van az, hogy a vasúton mindenkit, akit csak lehet, el kell küldeni, és meg kell bízni alvállalkozók hadát, hogy tegyék azt a munkát, amit a vasútnál is el tudnának végezni. De, nem, az

4

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. alvállalkozókat kell megbízni, a haverokat, akik nyilván leadják a megrendelésnek egy összegét. Nem tudom bizonyítani, de el tudom képzelni. Mert akkor, amikor Magyarország egyre mélyebbre süllyed a korrupció mocsarába, akkor gondolom, ez alól a MÁV sem kivétel. És ez ellen sem vagyunk képesek, bármit is tenni. Itt van ez a székház dolog. Olyan, mint az állatorvosi ló. Kérem, megmondtuk, hogy hülyeség, pazarlás. Nem lehet eladni. Azért az összegért, amit az anyagokban megjelentek, azt hiszem nyolc és félmilliárd forint, meg se nézik. Le se szállnak a metróról, vagy ki se szállnak a sötétített autókból. Ott áll, mint egy torzó. Nem tudom, hogy a MÁV miből fogja a veszteség – veszteség? – a válság kellős közepén a MÁV miből fogja finanszírozni ennek az üvegkalitkának, a bérleménynek a költségeit, hiszen az a forrás, amit erre megjelöltek, az enyhén szólva, hát még csak nem is csordogál. És sorolhatnánk, és sorolhatnánk, és sorolhatnánk. Ehhez képest 56 ezer projekt készül. A Biblia relatíve közel nem olyan vastag, mint ami anyag itt egy nap elkészül, papírokból, abból semmi nem valósul meg. A gazdasági társaságok úgy szolgáltatnak a megrendelőnek, hogy nem kérnek érte pénzt. Nem kérik el érte a pénzt. De, azért szolgáltatnak. Többmilliárdos adósság halmozódik fel így, amit banki kölcsönökkel kell áthidalniuk, amit vagy kapnak, vagy nem kapnak. Az állami kezességvállalást a bankok már nem fogadják el minden esetben, ezért ugye, mit kell tenni? Föláldozni a Gépészetet és még a Trakciót elkótyavetyélni, mert az a befektető, aki erre majd szemet vet, az nyilván jobb adósnak fog bizonyulni, mint a magyar állam. Az meg fogja érte kapni a hitelét, és abból az összegből a folyó kiadásokat ideig-óráig majd lehet finanszírozni. Amikor a MÁV Zrt. eladta a Cargót, akkor az egyik érv az volt a Kóka hazudozásán túl, hogy miért nem fognak adni egy petákot is a privatizációs bevételből, hogy abból majd a vasút épül, szépül, és gyarapszik. Tessék szíves lenni, megmutatni, hogy hol vannak ezek az épülő és szépülő dolgok. Hol jelent meg ebből a száz, mit tudom én, hány milliárdból. Mert, én nem láttam semmit belőle. El lett költve működési költségekre. El lett herdálva. Azt kell, hogy mondjam. Itt van nálam a MÁV pénzügyi beszámolója, amit nyilván sokan ismerik, milliárdos kintlévőségek. És akkor miről beszélünk? A MÁV menedzsmentje tehetetlen. Akkor a nyakába ültetnek egy elnököt, aki vezérigazgató is lesz, valamifajta biztost is, aki mind nyilván kiváló vasúti szakember, hiszen a szakirodalom másról sem beszél, a vasúti szakirodalom a világban, hogy milyen jó döntés volt. Legalábbis, nyilván így van. Nem? Mert régi vasutas ugye? Tehát… több referenciája van, hogy vasúttársaságokat miképpen állítottak újra hát, szaladó vágányra. De, ők majd megmondják a frankót. Odáig jutnak el, kérem, hogy mindig ott tartanak, hogy tisztaság a vasúton. Ezt küldözgetik át e-mailekben. A miniszternek erre telik, hogy feltűnik neki, a vasúti kocsik koszosak. Hát, persze, hogy koszosak a vasúti kocsik. Na, de miért koszosak a vasúti kocsik, kérem. Azért koszosak a vasúti kocsik, mert ki lettek adva különböző cimboracégeknek, akik aztán bejelentetlen munkaerővel tessék-lássék módon takarítgatnak. Egyszer utaztunk Esztergomba, a Zolival mentünk, és volt valami kis tócsa, egy ilyen… ha hosszú vagyok, nem baj, mert időnk úgyis van. Egy ilyen kis tócsa, a Desirón. Tudjátok, hányan állták körbe a – melyik volt az a cég? Mindegy. Aki ott szorgoskodik, ilyen köpenyes emberek – körülbelül hatan. Majd végül mi történt? Nem fogjátok eltalálni. Lezárták a WC-t, és úgy ment el a vonat. Nem takarították föl. Hat ember nem takarította föl, mert nem tudták eldönteni, hogy kinek kell ezt megtenni. Egy cég. Tehát, itt tartanak ezek a dolgok. És akkor miről beszélünk? Késnek a vonatok. A Nyugatiban talán százéves is már az a biztosítóberendezés, amivel bajlódnak. És miért százéves? Mert a Nyugatival is már mindent akartak csinálni. Talán még űrrepülőteret is. Nem lett

5

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. belőle semmi. Keleti pályaudvar. 125 éves lesz a Keleti pályaudvar, ha megéri. Nem tudom, tudjátok-e, hogy a Keleti pályaudvarnál, a Baross tér felőli oldalon az első emelet le van zárva, mert egy olyan gomba támadta meg azt az épületet, ami valamikor Európa egyik éke volt a vasúti szegmensben, amely fölzabálja, szó szerint. Avval még, ha valaki fölmegy utcai cipőben, és ha peche van, abban még az otthonába is belép, akkor a lakása is erre a sorsra jut. Ez se számít. Semmi nem számít, kérem. Akkor, amikor elmondtuk azt, hogy talán el kellene adni a Cargo privatizációja során az ócskábbnál ócskább mozdonyokat, mert akkor megvették volna, nem, azt nem lehet, mert Udvari úr azt mondta, hogy a menyasszonyt ki kell stafírungozni, nem kapták meg, és tessék, itt van. Nem tudnak a mozdonyokkal mit kezdeni. Persze, hasonló a helyzet a START-nál is. A Cargo saját gépparkot fog létesíteni, kezd is. Ott marad a MÁV nyakán az ócskavas, az összes problémájával együtt. És sorolhatnánk, és sorolhatnánk, és sorolhatnánk. És nem azért van ez így, és nem fogok senkit ezért nyilván, megbántani, mert a vasútnak a szakmai vezetése nem ért hozza, mert ez nem igaz. Mert, nagyon sok olyan – hál’ istennek, ismerek jó pár olyan embert –, akiről nem tudom még rosszindulattal sem, mondani, hogy nem értenek a szakmájukhoz. Az, hogy tehetetlenek, az, hogy kiszolgáltatottak, az más kérdés. Az, hogy nincs mögöttük erő, aki engedné azt, hogy szólhassanak. Akkor, amikor évek óta arról van szó, hogy nem lehet tovább tartani azokat a költségeket, amiket a pályafenntartásra fordítanak, mert csak az enyészetet hordozzák, nem számít. Ugrásszerűen növekedtek a karbantartási problémák, ugye, az ebből adódó üzemzavarok, ami rontja a vasút image-ját. Nem számít. De, majd jönnek, és átalakítják megint. Kik, hogyan? Azt se tudják, mibe kezdenek, de azért, mert náluk van a „jogar”, ezért az ő szavuk az igaz. Hát, egyszerűen az is kabaré volt, ahogy a közlekedési tárca – csak a közlekedési tárcáról beszélek –, a miniszter előkerült. Végignézték a telefonkönyvet, és aki igent mondott, az lett a miniszter. Hát, ilyen a világon, nincs, hogy a tárcát egy olyan ember vezetheti, aki az életében nem foglalkozott közlekedéssel. Vagy akár az elnök. Szerencsejátékkal annál inkább. És ezért senki nem szól. Nem zavar ez senkit? Nem? Nem zavar benneteket? Hát, az életetekről van szó, meg hát, nyilván, az enyémről is. Arról a pár évről, amit még itt el kell tölteni, kinek többet, kinek kevesebbet. És hová fogják vezetni ezt a céget? Hát, milyen… vagy az a kapitány, aki ott áll azon a hídon, ha baj van, mert ha nincs baj, meg, süt a nap, sima a tenger, ugrabugrálnak a delfinek, akkor bárki lehet hajóparancsnok. Na, de ha jönne a nehézidő, jön egy tájfun, vagy egy nehezen hajózható útszakasz, akkor ránéz mindenki. Akkor nem a matróz fogja megmondani, hogy öreg, merre menjünk. Akkor, annak a kapitánynak kell. És egyedül neki, megmondani. És én ilyeneket nem látok. Továbbra is azt kérem, amit a múltkor kérem, azért már többen vagytok, hogy a vasút fogjon össze, a vasutas fogjon össze. Ha lehet, tegye félre mindenki a megalomán vágyait. Ha lehet, legalább átmenetileg tekintse a kollegáit is embernek, mert ez így fontos. Olvastam erről pár könyvet – lehet, hogy hiba volt –, hogy miképpen lehet csodákra is képes a társaság, ha olyan vezetője van, akikben bíznak – bocsánat –, akiben bíznak. Ugye? A marengói ütközet nem véletlen fordult meg, mert volt egy Napóleon, és hát, voltak még ilyen dolgok. Azért ezekből okulni kellene, és nem sodródni, kérem. Hát, föléljük azt – föléljük? – amit valamikor, valakik becsülettel, tisztességgel, az összes hibáikkal együtt – nyilvánvalóan –, de létrehoztak. Nem tudom, mi van azzal a két emlékművel is. Ez is minősít, dolgokat. Itt van ez a bérlemény. Mi utal arra, hogy ez a vasúté? Tessék nekem megmondani, mi utal rá. Egy pár A/4-es lap, ugye nem nagy… nem zavar ez senkit? Hát persze, aki messziről jött, azt miért zavarná. Aki ma a MOL-nál van, vagy tegnap a MOL-nál volt, vagy az

6

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. Elandernél, vagy mit tudom én, hol, azt mit izgatja? Na, de aki itt nőtt föl, aki úgy kezdte a gyerekkorát, hogy ő vasutas akar lenni, azt lehet, hogy zavarja, csak ő meg nem mer érte szólni. Azt gondolom, hogy aki ezt tűri, és olyan szituációban van, az egyet tehet, mélységesen szégyellje magát. Mélységesen. Ja, és még valamit tehetne, hogy föláll, és elmegy innen a jó büdös francba. Köszönöm szépen. Elnök: Kérdezném, hogy más szakszervezetnek van-e napirend előttije. Nincsen. Akkor, megkérném a munkáltatót, hogy a napirend előtti felvetésekre szíveskedjen válaszolni. Munkáltató: Tisztelettel köszöntök mindenkit. Olyan mély elmerengésbe kerültem, hogy lehet, hogy nem teljesen emlékszem már az összes napirend előtti felvetésre, mert gondolataim elindultak. Tehát, első ilyen felvetés volt a számviteli szolgáltatással kapcsolatos válaszlevelem a VSZ részére. Tehát, a számviteli szolgáltatás átszervezésével kapcsolatosan a következő válaszlevél ment a Vasutasok Szakszervezete konzultáció kezdeményezésére, hogy az átszervezési koncepcióval kapcsolatos konzultációt lezártuk, hiszen valamennyi szakszervezettel, üzemi tanáccsal, KÜT-tel több fórumon egyeztettük. Az átszervezésre vonatkozó döntés még nem született meg. Amennyiben a döntés megszületik, a következő egyeztetéseket bonyolítjuk, és állunk, rendelkezésre. Tehát, ez azt jelenti, hogy nem állt le az átszervezési koncepciónak a véglegesítése, de a konzultáció lefolytatásra kerültek, az észrevételek alapján a számviteles kollégák elkészítik a döntési anyagot, és amikor a döntés megszületik, akkor a további egyeztetést pedig folytatjuk. A klimatizálással kapcsolatos kérdéssel kapcsolatosan hivatalosan megkerestük az üzletágat, hogy adjon a programról választ, amit nem kaptunk meg. Egy dologgal viszont szeretném kiegészíteni azt az információt, hogy Vezérigazgató úr kiadta azt a rendelkezést, hogy az átköltözés után az Andrássy út 73—75-ben lévő összes klíma, a Pályavasút Üzletág megfelelő szolgálati helyeire kerüljön ki, átszerelésre. Tehát ezért ennek azt gondolom, hogy kidolgozása, átdolgozása, mit, hova visznek, mikor, mit hova szerelnek fel, az még egyeztetés alatt áll. Ha lehetne kérni, nagyon sok fényképem van az árnyékszékekről, … kíméljük a digitális kazettát és a papírt. Tudom, hogy milyen állapotok vannak, és ezzel kapcsolatosan milyen helyzetek vannak. Ez a Békéscsaba, ez úgy egy kicsit a „hab a tortán”-nak tűnik, tehát ezt hivatalosan megkérdezzük a tervezőt, hogy mit ér egy angol WC víz nélkül. Tehát, ennek a dolgát, hogyha jó volt az észrevétel. A továbbiakra vonatkozóan is többször megkerestük az ingatlant, de természetesen, értettem, megpróbálunk valamit tenni. A záhonyi TRANSPED Kft-s kiszolgálással kapcsolatosan én nem tudok mit, mondani. Nem tudtok róla? Jó. Akkor, megkérjük hivatalosan erre is, hogy mi volt a felvetés, és az ahhoz kapcsolódó válasz. A csoportszintű munkaerő-bizottsággal kapcsolatos, hogy a különböző cégeknél való, most történő átszervezések, leépítések kapcsán működtetjük, hiszen konkrétan tudom, hogy MÁV Zrt-hez is volt IK Kft-től felvétel, tehát az elmúlt napokban. Tehát, ahol lehet, a kollégáktól megkapjuk, megvizsgáljuk, hogy van-e olyan hely, amit tudunk biztosítani. Csak most jelen pillanatban az a helyzet, hogy a MÁV Zrt-nél is a belső átcsoportosítások miatt gyakorlatilag minimális az, amit tudunk felvenni. És most elnézést, de én kezelem úgy, hogy először a MÁV Zrt-s munkavállalóknak van prioritása, MÁV Zrt-s helyre. Nem tudom, hogy ezzel mennyire tudtok egyetérteni. Tehát, első a MÁV Zrt, ha nincs MÁV Zrt-n belül, akkor csoporton belüli, ha nincs csoporton belüli, akkor jöhetnek azok a kollégák, mert nagyon sok olyan is van, aki pár

7

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. hónappal ezelőtt itt hagyott bennünket, mondjuk, németországi munka reményében, és most itt áll az ajtóban, kiképzetten, vizsgával, hogy visszajött, akkor jön ez a harmadik kör, és utána a negyedik az, aki abszolút kívülről, az utcáról, hogyha már ezeket megfuttattuk. De jelen pillanatban, egy hónapban, ha jól emlékszem, négyöt felvétel van összesen, amit megfuttatunk belsőre, és nincsen, és utána tudunk. Hát, ezért nagyon kevés az, ami… azt nem kérdezték, hogy ki felel meg. Tehát, a kocsirendezők közül próbáltuk pótolni, de nem feleltek meg a kompetencia kiválasztási feltételeknek. Na most, akkor… tehát, ezt szerettem volna erre, válaszolni, hogy így tesszük, ebben a kérdéskörben. És a VDSZSZ felvetésével kapcsolatosan, az Ariadné fonalát, hogy pontosan mit kell elhelyezni, nem teljesen értettem. Föltalálni, vagy kitalálni? A garázsból nem tudtál feljönni? Hát, akkor lehet, hogy nem kell bemenni a garázsba, és akkor nem lesz probléma. Jó. Na, szóval, ha igényled, akkor idegenvezetés keretében bejárjuk a házat. És akkor, aki kéri… én egyébként a saját tapasztalatomat szeretném megosztani, az első nap egy délelőttöt rászántam, és végigjártam a házat. És innentől kezdve, miután elkezdesz tudni, tájékozódni benne, akkor nagyon könnyen oda lehet találni bárhová, ebben a formában, úgyhogy. Van kisfüzet. Adjunk egy kisfüzetet? Igen? Akkor, értettem a problémát, talán. A további felvetéseket meg, azt mondom, hogy meghallgattuk, átgondoltuk, nem tudok rá, válaszolni. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a MÁV Zrt. megállapodásoknak és a törvényes működésnek megfelelően biztosítsuk a működőképességét. Egyéb döntéshozási… tessék? De, megtettünk, minden megtettünk annak érdekében, amit kell. Jó. Akkor, gondolom a Felügyelő Bizottság megteszi a szükséges feladatokat, hiszen a törvényes működésért felel. VDSZSZ: A Felügyelő Bizottság nem teszi meg, mert ott rendre, le vagyunk szavazva. Dehogy teszi meg! A Felügyelő Bizottság egyre vigyáz, hogy jól benyaljon a tulajdonosnak. Jó? Maradjunk ennyiben. Tudom, hogy mit ír elő a törvény, azért mondom, hogy nem felel meg a törvényes működésnek. És a menedzsment meg, ehhez asszisztál. Teszitek tönkre a céget. Munkáltató: Tartózkodjunk a… VDSZSZ: Nem tartózkodom, mert így van. Mitől tartózkodjak, Mariann? Hát, mitől tartózkodják? Munkáltató: Akkor, konkrét felvetést kérek… VDSZSZ: Ez konkrét felvetés, ne haragudj. Nem kell lecsöngetni. Mikor többmilliárddal tartozik a megrendelő, és akkor, mintha mi sem történt volna, a menedzsment sértve hallgat. Hát, mi az, hogy tartózkodjunk már tőle? Hát, hol élünk? A feudalizmusban? Mindenről hallgatni kell? Meg kell várni, míg éhen döglik mindenki? Azért, mert még a menedzsment marha jól, úgy gondolja, hogy el van? Ugyan, hagyjuk már! Munkáltató: Melyik megrendelő tartozik? Miről beszélsz? VDSZSZ: Hogyhogy melyik megrendelő? Mennyivel tartoznak a MÁV Zrt-nek a ki nem fizetett pályahasználati díj miatt? Több milliárd forinttal. És mit tett, érdekében a

8

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. pályavasút, hogy beszedje? Mit? Van már benyújtva egy fizetési meghagyás? Megtagadta már, mondjuk, a pályavasút azt, hogy nem engedi a hálózatán közlekedtetni azokat a társaságokat, akik nem fizetnek pályahasználati díjat? Megtette? Nem tette meg. Akkor, miről beszélünk? Munkáltató: Melyik társaságot kellett volna felszólítania? VDSZSZ: Tessék? Aki nem fizeti. Mondjuk, a START-ot. Munkáltató: Na, természetesen, igen. Jó. VDSZSZ: Közlekedik a START? Mintha mi sem történt volna. Munkáltató: Csak azért, mert gondolom, számviteli és gazdasági társasági elszámolási kérdésekben nem teljesen mindenki járatos. Tehát, hogyha a szállítónak hitelt nyújt, és kamatosan fogja megfizetni, akkor lehet, hogy ez egy jelentős üzleti bevételt jelent a MÁV Zrt-nek. VDSZSZ: Ez nem így van. Ez egyszerűen, nem így van. Nem nyújt hitelt, kérdés az, hogy kap-e hitelt, teljes a bizonytalanság. Nincs bankgarancia, nincs semmi. Vagy így lesz, vagy nem így lesz. Most egyelőre ott tart a dolog, hogy a MÁV Zrt-nek kell fölvenni hitelt, ha éppen kap. És komoly kamatokkal. És azért hörgi a sajtó egy része azt, hogy az adófizetők pénzét éli föl a MÁV Zrt. És meg nem szólalna senki, hogy ez nem igaz, egy arcátlan hazugság. Ugye? Csak ez kínos téma. Elnök: Először is, megkérném a feleket, hogy csak akkor ragadják magukhoz a szót, hogyha én meg is adom. Ez az egyik része. A másik pedig, kérdezném a szakszervezeteket, hogy ki kíván reagálni a munkáltató válaszára. VSZ-é a szó. VSZ: Én tisztelettel megköszönöm a választ, Igazgatóasszony, és továbbra is akkor arra kérem, hogy a klimatizálással kapcsolatban az írásos válasz készüljön el, és részletes legyen, ha lehet kérni, mert hiszen ez egy olyan kollektíverejű megállapodás, amit valamennyi szakszervezet itt, aláírt. És mindenképpen szeretném akkor, hogyha ez írásba lenne foglaltatva, hogy hol tart jelen pillanatban, milyen ütemezés szerint folyik ma a munkálatok, és mi várható a közeljövőben. És ez vonatkozik az árnyékszék programra is, mert én mindenképpen szeretném már azt elérni, hogy valaki kezdjen már ezzel valamit, mielőtt még ebből komoly kártérítési perek, és egészségügyi problémák föllépnek. Nem kellene ezt a munkáltatónak megvárni, hogy országos hírű legyen az, hogy a MÁV Zrt, miközben valóban, egy modern székházban leledzik, a munkavállalóink meg egy 45 fokos szögben megdőlt árnyékszékben végzik a dolgukat egy felépült új és modern angol WC mellett. A Záhonnyal kapcsolatos problémakörön meg valóban az, hogy létezhet-e olyan, hogy egy Kft. vezetője fittyet hányva esetleg az ottani technológiai szabályoknak, el tudja intézni magasabb szinteken, hogy költségkímélés szempontjából ő kedvezőbb fizetési pozícióba kerüljön. Ezt szeretném mindenképpen majd esetleg kivizsgáltatni, hogy létezik-e ilyen helyzet Záhony térségében, mert a TRANSPED részéről például, Mándok és Eperjeske közti iparvágány kiszolgálás kapcsán… köszönöm.

9

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. Elnök: Kérdezném, hogy más szakszervezet kíván-e reagálni. VDSZSZ-é a szó. VDSZSZ: Igen. Ugye, hozzászoktunk, hogyha nem kapunk választ a felvetésekre. Hát, valahol… egy részben meg is értem. De, ugye, a takarítással kapcsolatban a MÁV, mondjuk, a MÁV Zrt. hány céggel bontotta föl már, bármi címen – van elég jogász – azt a szerződést, ami alapján ezt a mocskot itt lehet hagyni, hogy már a miniszter is ezen panaszkodik, és írogatja a levelet a Csepi Lajosnak, hogy azonnal lépjenek ebben a dologban. Hányszor szóltunk emiatt? És meddig kell még azt hallgatni, hogy a vasutasok koszos járműveket, meg állomásépületeket produkálnak, mikor nem ők teszik? Hányszor? Többször szóltunk, soha nem történt semmi. Persze, nyilván, tudom, mondtam ezt a Hónignak is, ezért még lőni is szoktak, tehát itt komoly… de hát akkor meg szólni kell az NBH-nak. Kell fegyveres őrség azok mellé, akik ebben az ügyben lépni tudnak. De, ez csak a takarítás. Ugye, azon túl pedig arra se kaptunk választ, hogy hogy a jóistenben van az, hogy a MÁV tulajdonában lévő társaságoknál emberek munkavállalókat kívánnak elbocsátgatni, miközben az alvállalkozók élnek és virulnak. Ugyanazokat a munkákat végzik. Ezt most itt fölvetettem, de nyilván, holnap is fölvetjük. Erre jönnek az akkora marha válaszok, hogy az ember a falra tud tőle mászni. Bár, aki ezt mondogatta, az most már lelép a süllyedő hajóról. A Siposra gondoltam. Úgyhogy, erre se kaptam választ. Aztán, ez a ruhadolog. Ugye, ez is biztos, véletlen, ugye, a… azért jött, hogy nem az, hogy… itt van… a MÁV súlyos – súlyos? – nagy pénzeket áldozott azért, hogy valahogy a személyzet, a pályaszemélyzet kinézzen. Már, a ruha vonatkozásában. Különböző bizottság van, közbeszerzés, Szűz Mária… mi ez? Nem tudom elolvasni. Méretek nem egyeznek, szóval, nem stimmel semmi. Ennek ellenére átveszik. Valaki átveszik a MÁV-nál ezeket a ruhának nevezett rongyokat. Átveszik. És elvárják azt, hogy ezt hordják, és úgy nézzenek ki, mint a csavargók. Ebben sem történt semmi. Hát, ha nem vagytok erre képesek, vagy nincs módotok, akkor meg kell mondani. De akkor kinek van rá módja? Hát, majdnem olyan, mint a papírtalpú bakancs, mikor a hadiszállítók hozták be a katonáknak. Hát, ez zajlik, és akkor meg van mindenki sértődve, mikor közlöm, hogy a MÁV-nál lopnak. Hát, lopnak. Mindent lopnak, amit csak lehet, ellopnak. És nem történik semmi. Egyetlenegy ügyben nem derült még az ki, hogy igen, ez a cég linkül teljesített. Minden a legnagyobb rendben van. A Prudent Investtől elkezdve, sorolhatnám. Mi van a Prudent Investtel? Semmi nincs vele. Több százmilliót nyúltak le, Mariann, a semmire. Ugye? A vagyonhasznosítással. Semmit nem… egy kutyaólat nem adtak el. Van következménye? Nincs következménye. És akkor jönnek a megszorítások. Erre nincs pénz, arra nincs pénz, jaj istenem, nem lehet. Olyan szappant adnak, hogy aki megszagolja, belehal. Az se számít. Hát, semmi… hát, egyszerűen tehetetlen itt mindenki. Csak értekezletek vannak, de az percenként, és mindenfajta előterjesztések. Mindenről utasítás születik, nem tudom, miért. Mintha hülyegyerekek ülnének itt. A legszebb ebben a kegyeleti utasítás. Ezt mondjuk, még csak a START adta ki, de nyilván majd a Zrt. is ki fogja adni. Kérem, kegyeleti utasítás. Ilyen szövegek vannak benne, az alkalomhoz illő távirat. Alkalomhoz illő távirat! Ki gondolná? Alkalomhoz illő távirat. Munkáltató: Bocsánatot kérek, de nekem egy rövid megbeszélésre, tudom, hogy ezt itt most az előbb nem egy szimpatikus meeting-nek volt említve, el kell mennem, addig a tárgyalódelegációt Wikidál István vezeti, és szívesen hallgatják a további expozét, és a kollégák. Elnézést, de ezt tegnap este rakták be. Jövök vissza. Köszönöm.

10

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. VDSZSZ: Menjél. Biztos, fontos értekezlet van megint. Biztos, a hajózási szabályzatot kell majd áttanulmányozni. Jó. Na, tehát és bármiről szólunk, bármit mondunk, falra hányt borsó, az a helyzet. Az a helyzet. Úgyhogy, az ember sokszor azon mereng, hogy egyáltalán, érdemes-e szólni. Küldözgetitek az utasításokat, mindenről. Arról utasítás van, hogy kell kinyitni a klozet ajtót. Erről lehet írni 50 oldalt. De, kinek van erre energiája? Hát, egyszerűen, hihetetlen. De azért írogatjátok. Szeretném megkérdezni, például a sportegyesületekkel való szerződések felülvizsgálata hol tart. Három hónapja vezettük föl. Ja, ez is a válság jegyében van, ugye, mert 370 millió forintot fizet ki a MÁV az Üzleti terv tervezete alapján ezeknek a kiváló létesítményeknek úgy, hogy ebből a vasutas semmit nem élvez, egy-kettőt kivéve. Hol tart? Nyilván, sehol, tehát költői a kérdés, mert ehhez sem lehet hozzányúlni, ahogy nem lehet hozzányúlni a takarítói szerződésekhez. És sorolhatnánk, és sorolhatnánk, és sorolhatnánk. Kérem, az Északi Járműjavítóban, olyan csarnokokban újították föl pár éve, a fűtési hálózatot – ezt a… Tamás mondta –, ahol már akkor, de már előtte, azt követően végképp nem lesz semmi. Most lebontják éppen. De, felújították. Ja, hogy azért van-e felelős? Ugyan, hogy lenne? Nyilván cimboracég, megkapta. Itt meg, megy a szívatás, hogy kap-e valaki, hogy a változó munkarend, akkor el kellett tőle venni azt az 1,5%-ot… nem kell elvenni, mert akkor gazdálkodás… akkor mindenki tud gazdálkodni. Ilyenkor, senki. Ez példa volt. Ugye? Tehát, akkor… ez olyan, mint a Murphynek a könyvei. Mikor építenek egy atomreaktort, és akkor mindenki hozzá próbál szólni, mindenki hallgat, és akkor élénk vita van arról, hogy a biciklitárolónak a fedele, az most eternitből legyen, vagy cserépből. Ez ugyanaz, kérem. Ez a székházügy is. Ki fog azért… senki, nyilván. Ez is költői kérdés. Ezért a házért fizetni fog a MÁV, nem a MÁV, hát nyilván, valakik fizetnek, kétmilliárd forintot évente, ha nem többet, de szerintem, biztos, többet majd. Az Andrássy úti székház pedig, enyészik. Enyészik. Ez se zavar senkit. Ott tették le a nagyesküt, percenként, még vért is vettek, szerintem, és csöpögtették valami pohárba, hogy az tuti, milyen buli. Hú, ott állnak sorba a befektetők. Persze, hogy beálltak volna a sorba, ha annyiért adják el, amennyiért szerették volna, de hát ez nem jött össze. Ezért, balhé van. Hogy azért a házért nyolc és félmilliárdot senki nem fog adni, az hétszentség, és ennyi van beállítva az Üzleti tervbe. Aki ezt leírta, vagy azok, akik ezt összehozták, azok hol vannak? És miért nincsenek itt, miért nem mesélik el, hogy mit néztek el benne? De, ezek csak kiragadott példák. De, bármihez nyúl az ember, ezt látja. Azt kértük már párszor, hogy tegyenek ki, most nem tudom, már beszűnt, hogy ott már nincs székház, akkor itt, a portán tegyenek ki egy üres dossziét, amire rá kellene írni, hogy a MÁV számára előnyös megállapodások, szerződések tára. Az, hogy az elején üres, az teljesen rendben van, mert hát nem nagyon van most mit, beletenni. De, nekem az a gyanúm, hogy egy év múlva is üres lenne. Egy év múlva is. És akkor jönnek ezek a próféták, jobbról-balról – egyszerűen elképesztő –, és olyanokat mondanak, hogy az embernek a haja szála az égnek áll. Kérem, hetedikén voltunk ott, hát, nincs új a nap alatt. Ugyanazt a szónoklatot harsogták el, amit elmondtak a Mándokiék. Meg is jegyeztük. Annyi volt, hogy a Mándoki még hozzátette, hogy az őszinteség, tisztesség, becsület égisze alatt próbál, szerepelni. Hát, nem nagyon sikerült neki, de hát mindegy, legalább elmondta az elején. Ők már ezt se mondták. Egy az egybe. Kitalálják a frankót. És akkor kitalálják azt, hogy negyvenmilliárdot el kell venni a vasúttól? Hogy honnan? Végig se gondolták. Aztán végül, nem onnan akarják elvenni. Az nem számít, hogy a kongresszus… ja, tényleg, mennyibe került a kongresszusi… olcsó az, vagy mennyi ott az Északiban az a Nosztalgiapark, az a bérlemény? Olcsón ki lehet venni? Hát, a Vasúttörténeti parkban az a kongresszusi központ, az olcsó? Na. Mert ott ugye, azt

11

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. mondta a miniszterelnök, éppen ő még az, hogy a negyvenmilliárdot a vasúttól kell elvenni. Ja, aztán később letagadták, hogy nem attól. Kérem, itt két egyforma mondat nincs ebben, az országban, ami a vasútról szól, arról se. Ezt mindenkinek tűrni kell, és el kell viselni. És akkor, mikor hazamegy valaki, végiggondolja a sorsát, akkor kettőt tehet, hoz egy kötelet, aztán félreteszi. Hátha egyszer szüksége lesz rá. Hát, én nem tudom miért, egyszerűen nem értem azt meg, hogy ezek után mi az akadálya annak, hogy a vasutasok félretegyék mindazokat a sérelmeiket, amik nyilván vannak, meg lesznek is, na de hát, könyörgöm, mikor a görögöket megtámadta valaki, a perzsák, vagy mit tudom én, kicsodák, akkor összefogtak. Félretették a marakodást, és képesek voltak összefogni. Hát, mi nem vagyunk erre képesek. Hát, dehogy vagyunk. Mindenki gyorsan odaáll valaki mellé, akiről úgy gondolja, hogy éppen erősebb, és ott nyal. Hát, rossz volt látni, ami ott zajlott. Hát, odajön valaki a semmiből, az életemben nem hallottam még azt a nevet, azt a Hónig Pétert, azon túl, hogy a Dragon-versenyző. És utána osztja az észt a vasútról. Hát egyszerűen elképesztő, na. Szakmai kérdésekben megnyilatkozik. Az a miniszter, akinek halvány gőze nincs róla. Nem azt mondtam, hogy hülye, én ezt nem mondtam. Biztos, hogy okos ember, de hogy a vasúttal az életben nem foglalkozott, az is hétszentség. Legföljebb lehet, hogy volt játékvasútja. De, az nem ugyanaz. Ehhez mindenki ért. És akkor tűrünk. És akkor gondolom, meg fog jelenni a Vasutas Magazinban a himnikus vázlata az észrevételeinek. És ezt a vasutas lenyeli. Szóval, ez egyszerűen elképesztő. Egyszerűen, elképesztő. Á! Na jó. Teljesen mindegy, mit mondok, mert úgyse lesz foganatja. A ruhával azért valamit jó lenne, kezdeni. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm szépen. Én azt gondolom, hogy azokat a felvetéseket, ami most itt volt a sportegyesületek, a ruhával kapcsolatban, a munkáltatót megkérném, hogy szíveskedjen majd írásban megválaszolni. VDSZSZ: De, ne írásban, hát már három hónapja tart. Nem írásban. Az írásos idő már rég letelt. Nem írásban. Nem írásban. Szóban, bocsánat. Szóban. Elnök: Nem kívánok erről vitatkozni, és szeretném bejelenteni, mielőtt szünetet rendelnék el, hogy a munkáltató az elmúlt VÉT-eken felvetett napirend előtti kérdésekre két anyagot fog kiosztani, az egyik a Gy. 141—372/2009-es, a másik pedig a Gy. 141— 445/2009-es számon szerepel. 11,07 van nálam, úgyhogy 11,20-ig szünetet rendelek el, és kérek mindenkit, hogy szíveskedjen pontosan bejönni. Köszönöm. Folytatnánk, akkor a VÉT ülést, illetve a konzultációt, és rátérnénk a… megkérnélek, hogy egy kicsikét halkabban. Jó? Rátérnénk a konzultációnkra, és a VÉT első, javasolt napirendi pontjára. A munkáltató által az elegyrendezési teljesítmények csökkenésére hivatkozva kezdeményezett helyi függelék módosításokkal kapcsolatos botrányos helyzetek rendezésére. Mivel a VDSZSZ kérte ezt a napirendi pontot, ezért megkérném, hogy szíveskedjen akkor az előterjesztést, hogy a kérdést kibővíteni. Köszönöm. VDSZSZ: Igen. Mielőtt ehhez hozzákezdenék, azért van egy érdekes… kaptunk ugyanis egy levelet. Ugye, hát a… helyben. Most lesz kiosztva. Ugye, már korábban szóltunk arról, hogy Miskolc csomóponti főnöksége forgalmi szolgálattevő tanfolyam képzésére kizárólagosan csak olyan személyeket iskolázott be a munkáltató, aki az MTSZSZ-nek a tagja. Azt gondoljuk, hogy ez az esélyegyenlőségnek a felrúgása. Arról volt szó, hogy ki lesz vizsgálva. És megint kaptunk egy pofátlan választ. Nem tudom,

12

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. miért kell provokálni. Csontos Endre miért provokál. Ezt nem tudom elfogadni. És ennek örömére bejelentem, hogy az Esélyegyenlőségi Hivatalhoz fogunk fordulni. És nem fogtok velünk szórakozni. Egyszerűen gusztustalan, amit műveltek. Hát, hogy gondoljátok ezt? Tudod, kit nézzetek hülyének? Aki veletek egykorú. Arcátlanság ez a levél. Arcátlan és sértő. Szórakozzatok azzal, akire gondolok. Jó? Elmentek a jó francba. Ennyit erről. Elnök: Megkérném a VDSZSZ-t… VDSZSZ: Ne kérjél te engemet semmire. Elnök: …szíveskedjen az ilyen szavakat mellőzni. VDSZSZ: Ne kérj… olyan szavakat használok… nem teszik a szavam, akkor kimész. Jó? Elnök: Azt gondolom, hogy egy levezető elnöknek az a dolga, hogy ne menjen ki. VDSZSZ: Helyes. Te is kimehetsz. Hát, figyelj, mit gondoltok, mindent el kell viselni? Mindent? Ne nyomkodd a gombot. Minden arcátlanságotokat el kell viselni? Minden arcátlanságotokat el kell viselni? Elnök: …tehetünk, mert én is feltehetném ezt a kérdést, hogy el kell viselni mindenféle hangnemet? VDSZSZ: Adva van az eredmény, és ezt csináljátok? Hát, kivel szórakoztok? Ez bunkóság, öreg. Munkáltató: Az lenne a kérésem, hogy légy szíves, normális hangnemben… VDSZSZ: Ne kérjél te meg. Én meg arra kérlek meg téged semmire, tedd a kötelességedet, ha képes vagy rá, mint személyzetis. Ennyit erről. De, mondom, majd a hivatalhoz eljöttök, azt akkor magyarázkodhattok. Jó? Szégyelljétek magatokat. Majd visszatérünk erre a helyi függelékre. Megint elszállt az agya egy jó pár embernek. Ugye, arról van szó, hogy nem tudom, milyen alapon, de a pályavasút kiagyalta azt, hogy a Cargo megrendelésétől tesz függő különböző foglalkoztatásokat. Nem igazán értem. A Hálózati Üzletszabályzat előír bizonyos feladatokat a pályavasútra. Abban nem szerepel az, hogy a Cargo, meg a nem Cargo, meg mit tudom én. Az van, hogy mely állomásokon, milyen rendelkezésre állást kell biztosítania. Függetlenül attól, hogy ott van forgalom, vagy nincs forgalom. A pályavasútnak erre a feltételre meg kell felelnie. Meg kell felelnie. Egyre inkább a csomóponti vezetők azzal, indokkal, hogy a Cargo így, meg a Cargo úgy, módosítgatják a munkarendeket. Teszik ezt úgy, hogy ráadásul szegény tisztségviselőinket, akik ugye, hát nem feltétlen elsősorban az a dolguk, hogy a munkajogban és a HÜSZ-ben és más egyebekben járatosak legyenek, hanem az, hogy a munkájukat végezzék, meg hisznek a szép szavaknak, úgyhogy be is dőlnek ennek a szövegnek. Nem mindenki, de van, aki igen. És ennek eredményeképpen olyan helyi függelékek születnek, amely a munkavállalókat, tagjainkat károsan érinti, hátrányosan érinti. Praktikusan, jövedelemcsökkenést kell elszenvedniük, azon túl, megváltozik az

13

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. életvitelük, hiszen a fordulószolgálatos munkarendből egyéb munkarendeket kreálnak. A legutóbb a pályavasúttól az Ernővel konzultáción dolgokban megegyeztünk, az rendben is van, tehát avval nincsen gondunk, de az nem megy, hogy a helyi függelékeket úgy módosítsák, hogy a munkavállalóink, a tagjaink számára hátrány szülessen. Ez nem megy. És kérem, hogy ne hivatkozzon a munkáltató a Cargóra és más egyebekre. A pályavasút, az szolgáltat, a pályavasúton bármely operátor bármikor megjelenhet, és ott a pályavasútnak a feltételeket biztosítaniuk kell. Ha nincs forgalom, akkor is ott kell tartani az embereket, ha tetszik, ha nem. Erről szól az élet. Itt a HÜSZ, ebből mi ezt olvassuk ki. Úgyhogy, jó lenne, hogyha a mai nap elegendő lenne arra, hogy a pályavasút illetékesei ezt belássák, és azon túl, hogy belássák, a csomóponti vezetők agyát is evvel az ismerettel feltöltsék. És a jövőben az ilyen jellegű módosítási kísérletektől álljanak el. Ahol tudjuk, ezt meggátoljuk, ahol nem tudjuk, ott pechünk van. Mert volt erre is példa. Ugye, Pesten nincs ilyen, Záhonyban nincsen… persze, Füzesabonyban se, és más egyéb helyeken sincs ilyen. Az embertelen munkáltatást nem fogjuk tűrni egyébként sem. Szóval, az nem megoldás, hogy valakit hazaküldök hajnali, mit tudom én, háromkor, meg négykor, aztán menjen isten hírével, meg este tízkor kezdenek. Ez nem így működik. Ez nem így működik. Aki így gondolja, akkor magával szemben ezt megteheti, mással szemben, nem. Nagyjából ez a lényege a dolognak. És még egyszer, munkarendváltozás nem jelenthet, ezt is már többször elmondtuk, jövedelemcsökkentést. A jelenlegi keresetekből elvonni, ismerve a pártunk és kormányunk kiváló döntéseit, az gyakorlatilag az elnyomorodás fokozását eredményezik. Úgy vélem, hogy ezt nem akarjátok. Nem akarjátok, mert a következményei adottak. Mint a legutóbbi események is ezt igazolják. Egy terhelt, a jövőjétől rettegő, a munkahelyét bizonytalannak látó munkatársakkal nem lehet egy veszélyes üzemet működtetni. Aki ezt nem látja át, annak baj van az elméjével. Az a helyzet. Jó? Köszönöm szépen. Elnök: Munkáltatóé a szó. Munkáltató: Köszönöm. Az Alelnök úr által felvettek közül egy dologra szeretnék reagálni, hogy a Hálózati Üzletszabályzatot nem sikerült elég figyelmesen elolvasni. Abban, a Hálózati Üzletszabályzatban az van leírva, hogy a… le van írva pontosan, hogy a pályavasút mely állomásokon köteles szolgáltatást nyújtani. Azt úgy hívják, régi nevén, hogy HÜSZ 3.5. melléklet, abban van felsorolva, hogy mely állomásokon. Az új nevén, attól függ, hogy melyik HÜSZ van előttetek, ha ma érvényes, akkor pedig 5.4.1.4. pontjában van felsorolva. Ha megszámolod, ez 38 állomás, azokra nem is vonatkozik az a dolog, amiről az Alelnök úr beszélt, tehát ott olyat nem kezdeményezünk. Bocsánat… Dombóvár állomásról indul vonali kiszolgálást érintő személyzetről lehet csak, szó. Magában, azért van Dombóvár, mert Dombóvár állomásról indul, de nem a dombóvári állomási tevékenységet befolyásolja. Röviden ennyit szerettem volna mondani. Egyébként a veletek leegyeztetett pályavasúti személyzet biztosításának új módszereiről van szó. Magyarország 600 egynéhány állomásának a vonali kiszolgálását a HÜSZ nem szabályozza, ott nem kell korlátlanul rendelkezésre állni. Egyébként is, ha a HÜSZ-t elolvassátok, abban az szerepel, hogy a megrendeléseket minimum, amihez személyzet kell, három nappal előtte be kell nyújtani, azt vagy elfogadják, vagy elutasítják, és úgy kell a személyzetet biztosítani. Tehát, itt jelen esetben erről van szó, hogy a vasútvállalatok megrendelik, és ahhoz rendelik a személyzetet, és a megrendeléshez igazodóan lett a csomóponti főnökök által

14

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. kiválasztott munkáltatási javaslat. Eszerint állt össze. Ahhoz nem kívánok hozzászólni, hogy a KSZ 27.§-ában leírtak jók, vagy nem jók, nem tisztem. Köszönöm szépen. Munkáltató: Én viszont szeretném folytatni, munkáltatói oldalról, a KSZ 27/7-esnek a jó, vagy nem jó részével, és csak magamhoz orzom a mikrofont. De hát, voltak botrányos helyzetek és egyebek, tehát munkáltatói oldalról összefoglalnám röviden, hogy mit jelent ez a… és nem jogi válasz lesz, Balázs, tehát ne ijedj meg, inkább a humán részéről szeretnék ehhez hozzászólni. A következő ezzel a probléma. Tehát, ez egy szakszervezeti oldalról teljesen méltányolható igény. Senki ne vigyen haza egy forinttal se kevesebbet, mint, amit eddig haza vitt. Rendben van. Egyetlen probléma van, hogy ezek a különböző pótlékok mind a törvényben, mind a Kollektív Szerződésben egyfajta elnehezült munkáltatási körülmények, feltételek, éjszaka, fordulószolgálat, egyebekhez kapcsolódnak. Tehát, ha az ilyen típusú foglalkoztatásnak az indokoltsága megszűnik - márpedig ez a felektől, többségében kívülálló körülmény – tehát, ha egész egyszerűen nincs szükség éjszakai foglalkoztatásra, hanem, nappal kell jönni, akkor majd szeretném azt megkérdezni, mit fogunk annak az állandó nappalos munkavállalónak mondani, aki a másik állandó nappalos kollegájához képest jóval kevesebbet fog keresni? Mondjuk, azért, mert meg akarjuk emelni a bérét 27%-kal, vagy 18%-kal, hogy ne keressen kevesebbet, mint amit korábban keresett, mert valóban, erre van lehetőség. Mit fogunk majd mondani az egyenlő munkáért egyenlő bér típusú perekben erre a dolgokra? Nyilván az lesz a következő, hogy az állandó nappalos is keressen annyit, mint aki egyébként korábban megszakítás nélküli munkarendben volt, majd most megemeltük a bérét neki, és akkor mindenki eljut a végén a paradicsomba. Vagy pedig finanszírozhatatlan és kezelhetetlen lesz az egész történet, mert ide is el lehet ebben a dologban, jutni. Tehát, én azt szeretném mondani, hogy azokban az esetekben én egész egyszerűen a józan önmérsékletre hívnék föl minden tárgyalófelet, amikor azt mondjuk, hogy kérem szépen, egy fillért se veszítsen, és ez az általános alapelv. Én ezt mindenképpen eltúlzottnak tartanám. A Kollektív Szerződés tartalmaz egyfajta kompenzációs rendszert, hogy ez jó, vagy rossz, arról beszélhetünk. Nekem van erről magánvéleményem, de ez nem tartozik ide, mert nem a munkáltató hivatalos álláspontját jelenti. A Kollektív Szerződésben van megállapodás, abban az szerepel, hogy adott esetekben mit kell, legalább, alkalmazni. Úgyhogy, körülbelül ennyi lenne a dolognak a lényege. Én egyet szeretnék mondani még, és annyi a dolog vége, hogyha helyben nincs megállapodás, szerencsére a Kollektív Szerződés tartalmazza a mechanizmust. Tárgyalunk magasabb szinten. Majd a végén a döntőbíró eldöntheti, hogy adott esetben hány százalékkal is kell megemelni az adott munkarendváltáshoz, hogy be lehessen vezetni a pótlékot. Ez lesz akkor a vége a dolognak. Ez is egy járható út. Eddig volt azért, többségében megállapodás. És akkor Wikidál úr még folytatja. Elnök: Továbbra is a munkáltatóé a szó. Munkáltató: Annyit tennék még hozzá, hogy ez nem a munkavállalók szekírozása céljából kitalált akció, hanem arról van szó, egyszerűen, hogy kevesebb a megrendelés, kevesebb a bevétel, a bevételekhez és a megrendelésekhez kell igazítani, lehetőség szerint, a foglalkoztatást, mert különben továbbnőnek azok a veszteségek, aminek épp a csökkentése lenne a cég vezetésének, feladata. Köszönöm. Elnök: VDSZSZ-é a szó.

15

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15.

VDSZSZ: Megegyeztünk abban, ugye, hogy 462 ember az, aki, hát tartósan szükséges ez a plusz egyfős kiszolgáláshoz. Ugye, ez így rendben van? Aztán, operatív létszámszükséglet 67 fő. Ezzel sincsen gond. Azt szeretnénk, hogyha ezt alkalmaznátok. A másik pedig az, hogy a hatórás munkaidő, ha órahiány pótlására, abban egyeztünk meg, hogy egy alkalommal lehet – ugye, egy alkalommal lehet? – úgy vezényelni kollegát, hogy hat óránál nem rövidebb, de 12 óránál kevesebb szolgálatot lásson el, és nem pedig ennél többre. Ennyi a történet. És ez nincs alkalmazva. Ez nincs, mondjuk, Dombóváron, nincs alkalmazva. Mert, nyilván, az fogja megváltani a világot, hogy Dombóváron ez több alkalommal, és rendszeresen forduljon elő. Ugye? Nem az a probléma, hogy lesz egy elnök-vezérigazgató, akinek a fizetése, mert nyilván azért lesz elnök-vezérigazgató, hogy lehessen neki vezérigazgatói fizetést adni, hát azt gondolom, az elég sok tolatásvezetőnek a dolgát elrendezné. Majd ezt István, vesd föl, ha veszteségpótlásról, vagy veszteségmérséklésről van szó, mint javaslat. Mint javaslat. Persze, hátha kapsz érte újítási díjat. És nem pedig, mondjuk, a dombóvári kollegák esetében kell ezt érvényre juttatni, feltétlenül. Arról nem is szólva, hogy mikor a 462 főben megállapodtunk, akkor arról volt szó, hogy a forda szolgálatban járnak, annak a munkarendnek a munkaidő-beosztása pedig, adott. Úgy tudjuk, még egyelőre. És nem pedig ad hoc alapon, egyik nap így, a másik nap meg, amúgy fogják őket alkalmazni. Az pedig, hogy három nappal előtte kell a megrendelést közölni a pályavasúttal, azt nem igazán értem, a munkaidő-beosztást miképpen tudja befolyásolni, hiszen azt hét napon belül nem lehet módosítani, csak közös megegyezésé alapján, praktikusan, ha jól tudom, átvezényléssel, átvezénylési díj fizetése mellett. Tehát, ez az érv, ez ide nem illik. De, megint egy vihar egy pohár vízben, mert megint egy pár embernek a dolgáról van szó, és akkor itt egykét csomóponti főnök itt pápább a pánál. Most vagy azért, mert retteg, és fél attól, hogy majd nem fog megfelelni, vagy azért, mert ezen élvez, a franc tudja, mert már máshol nem tud, nem tudhatom, talán pszichológust lehetne náluk is alkalmazni, mint ahogy más munkatársaknál ezt szívesen teszitek, és akkor kiderülne, hogy most akkor milyen irányból lehet ezt közelíteni, ezt a kérdést. Bár, mondjuk az a… ja, meg az, hogy nem is mondanak igazat, ez mondjuk, a vasútnál nem meglepő, de hát a Dombóvár esetében például kifejezetten egyezség volt arról, hogy a korábbi állapot meg fog szűnni ebben az esetben, hogyha a Cargo más menetrendi mezőben fogja a vonatokat közlekedtetni. Erre ígéret volt. Ez sem teljesült. Tehát, itt mindent megígérnek, és semmi nem teljesül. Tehát, ezt szeretnénk nyugvópontra hozni, hogy azok az egyezségek, azok teljesüljenek, mindenfajta vita nélkül, és agyalások nélkül. Mert, gondolom, egy csomóponti főnöknek elég sok dolga lehet, nem? Vagy, ha nincs olyan sok dolga, mert ráér ezeken szarakodni, akkor nem tudom, miért van neki két koordinátora. Ha ennyire ráér. Például, nem kéne annyi koordinátor. Ilyen egyszerű. Nem kell annyi koordinátor, Feri. Nem kell. Akkor ő egymaga is ott elboldogul. Csak az úgy nem megy, hogy szépen a vízfejet hagyjuk, isten ments, hogy ahhoz hozzányúljunk, és akkor elkezdjük sarabolni azt, aki védtelen, akivel mindent meg lehet etetni. És akkor kimutatunk, forintokat, hogy megspóroltunk. Tisztelet a kivételnek, mert azért van. Köszönöm. Elnök: Vasutasok Szakszervezetéé a szó. VSZ: Bocsánat, a munkáltató jelentkezett, reflektálni akart a…

16

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. Elnök: Jó, akkor a munkáltatónak megadom a szót. Munkáltató: Köszönöm. Csak az Alelnök úr kérdésére szeretnék reflektálni, hogy a háromnapos megrendelési határidő, az három nap minimum, vagy legalább három nap, úgy van megfogalmazva- a HÜSZ-ben. Lehet hat hónappal korábban is megrendelni, de a megrendelés az úgynevezett elfogadás és vezénylő között nincs… illetve, van olyan összefüggés, hogy el is lehet utasítani a megrendelést, ha nem tudjuk a feltételeket biztosítani. Tehát, hogyha senki nem vállalja a munkát, akkor azt is lehet csinálni. Illetve, a KSZ pedig tartalmazza azt, hogyha hét napon belül valakit átvezényelnek, akkor milyen díjazással jár ez. Pusztán csak erről szól a történet. Így van. Így van. Ha nem fogadja el, akkor olyan egyszerű, hogy nem fogadja el a pályavasút a megrendelést. Tehát, zárjuk le ezt a részét. A másik pedig, hogy Dombóvárral nem tudom, mi a probléma, tudniillik ugye, korábban fölvetettétek, hogy 2,30-as lejelentkezések lettek volna. Az énhozzám megküldött dombóvári tájékoztatás szerint a pályavasút, illetve a csomóponti főnök olyan előterjesztést készített, mikor például a szolgálat kezdete reggel hat óra, vége 16,30, este jelentkezés 22 óra, szerintem, akkor még mennek, vonatok, lehet szolgálatba menni, a reggeli följelentkezés 4,30, tehát szintén le lehet menni. Ehhez illeszkedik a megrendeléshez. A megrendelés ettől jóval rövidebb, de úgy nézték meg, hogy haza is tudjon menni a munkavállaló, egy órán belül legyen hazautazáshoz idő. Megvan hétfő-szerda–péntek van, keddi, csütörtöki napokon pedig 6,15-kor kezd és 13,15-kor, illetve 18 órakor kezd, és 24 óra a vége… ő előterjesztett egy dolgot, és akkor legföljebb nem fogadták el, és akkor megy a maga fórumán végig. Én ennyit szeretnék mondani, hogy a KSZ 27.§-a szerint ő a saját működési keretei között ő megfelelő előterjesztést készített. Köszönöm. Elnök: VSZ-é a szó. VSZ: Azért, csatlakozva a napirendi ponthoz, azért a Vasutasok Szakszervezete is kifejezi azon akaratát, hogy meg fogja akadályozni azokat a munkáltatói intézkedések, amelyek valóban túlkapásnak minősülnek, mert azért tudomásunk van olyan csomóponti… ahol valóban, szinte lehetetlen helyzetbe hozza az adott csomóponti főnök, a saját elképzelése alapján, és a Cargós megrendelésekre hivatkozva a munkavállalónak a helyzetét. Hiszen, berendeli 23 órára, 30-ra szeretné, miközben annak a munkavállalónak a munkahelyre való érkezése 21 óra az utolsó lehetősége. És nem gondoskodik arról, legalábbis, úgy gondolta, hogy itt tudomásul kell venni a munkavállalónak, hogy az a két és fél, vagy három óra, az nyilvánvalóan a saját számlájára van írva. Van ilyen szolgálati hely. Meg tudtuk akadályozni, meg is fogjuk ezután is akadályozni. Visszatérve a 27.§-ra, most jelen pillanatban Miskolc térségében van bírósági szakaszban egy olyan ügylet, ahol az adott kiscsomóponti főnök nem tudja értelmezni a 27.§-t. Tehát, érdekes, azért a MÁV hálózatán azért vannak ilyen… tehát, soha nem értettük azt, hogy mikor vannak szakmai, egységes döntések, akkor a szakmai csomóponti vezetők milyen eligazítást kapnak, vagy a saját kútfőjükből találnak ki mindig ezzel kapcsolatban egyfajta alkalmazási módszereket, és azzal kell szembesülni, hogy mindent meg kell fognunk, mert bocsánatot kérek, de sok esetben törvényt sért. Köszönöm. Elnök: Munkáltatóé a szó.

17

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. Munkáltató: Szabó Gyula úrnak szeretnék válaszolni, hogy kérdezted, hogy milyen utasítást kapnak a szakmai vezetők. Hát, először is, megkapták azt a tájékoztatót, amit az érdekképviseleteteknek is megadtunk, előzetesen. Ugye, veletek is lefolytattuk az egyeztetéseket, honnan írásban, kivel pedig egyeztetés keretében, amiben külön-külön is megállapodtunk, azokat bedolgoztuk abba a – ha jobban tetszik – tájékoztató anyagba, amelyet korábban részetekre is elküldtünk, és gyakorlatilag ők egy az egyben ugyanazt kapták. Például, ahogy elmondtam neked, és szóban tájékoztattalak, mielőtt még kiment, hogy most akkor, ha a tervezet átment, mert úgy vettük, hogy átment, mert ezek voltak a kifogások, hogy nem vonali szolgáltató lesz a neve, mert mondjuk, azt egy másik érdek… mindegy, kezdeményezte, hogy ne az legyen a neve, mert a nyugdíj korkedvezmény miatt megváltozott, elfogadtuk. Meg egy csomó dolgot elfogadtunk az anyagban, és ők ezt kapták, tájékoztatásként. Egy mondattal sem kaptak mást, mint amit ti. Innentől kezdve, ők pedig átnézték a megrendeléseket, megnézték, gondolom, a jogi lehetőségeiket, hogy ilyen paragrafus, olyan paragrafus alapján mi a lehetőségük, és ők megtették. Na most, olyat pedig egyet se láttam különben, hogy jó, akkor a csomópontnak az előterjesztését nem fogadják el, de mondjuk, fogadjunk egy másikat. Mondok egy példát. Ha gond van, mondjuk, valahol a nulla órás befejezéssel, azt nem mondta senki, hogy legyen négy óra. Ilyen nincs. Tehát, csak az van, hogy nem fogadjuk el. Na most, erről ennyit. Megvan a további fóruma, tehát én erről nem kívánok nyilatkozni. Csak arra válaszoltam, hogy ők milyen tájékoztatást kaptak. Ők a veletek egyeztetett tájékoztatót kapták, és gondolom, elolvasták a MÁV érvényes Kollektív Szerződését. Ennyit. Elnök: VDSZSZ-é a szó. VDSZSZ: Na. Tehát, Dombóvár. Azt mondja, a 4. számú melléklet kimutatása, a vonali kiszolgáló személyzet létszám szükségletére. Tehát, vonali, vonali. Dombóvár, tíz fő. Operatív megrendelések létszámszükséglete nulla fő. Ha 1+1-ben járnak, akkor nem értem. Elnök: Munkáltatóé a szó. Munkáltató: Most én nem tudom, előtted mi van, olyan csomópont nincs az országban, aki legalább kettő főt ne kapott volna az operatív megrendelésekre. Sőt, itt szeretném elmondani… nem tudom, hogy előtted honnan van, tehát én részemről minimum kettő… VDSZSZ: Mi írtuk most, szünetben. Munkáltató: Na, azért mondom, nagyon jó. Azt szeretném elmondani, hogy már az alaptevékenységre megállapított létszám is úgy van megállapítva, hogy a mostani megrendelésekhez képest is legalább 40%-kal nagyobb megrendelést is el tudnak végezni, és amiről te beszélsz, a vonali szolgáltató, korábban vonali szolgáltató sorban levő operatív megrendelés, az igazából akkor lesz szükség, hogyha ez a 40% teljesítménynövekedés is bekövetkezik, 1+1 fős foglalkoztatás mellett, hozzá szeretném tenni. De, nincs ilyen direkt összefüggés, hogy a személyzet és a… tehát, a személyzet ott meghatározott nagysága, és a vezénylés között. Tehát, a foglalkoztatás azon belül jelentkezik, hogy mi a feljelentkezés és lejelentkezés. Ha nem ezt alkalmazzák, már

18

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. bocsánat, az új igényekhez, akkor lehet, hogy 896 fő, létszámigény lenne – most elnézést –, és megy a vakok javára, tehát a veszteséget növeli. Ott ülnek az emberek, és nincs munkájuk. Köszönöm. Elnök: VDSZSZ-é a szó. VDSZSZ: Ez olyan dolog, amikor a Hónig Péter azt mondta, hogy azt nem úgy kell olvasni, ahogy ő aláírta. Rá egy napra, amit aláírt, az egyszemélyes alapítói… ide van, kérem, írva, éves megrendelés létszámszükséglete ez a 462 fő, beugró Dombóvár esetében tíz fő, Bátaszék esetében négy, Sárbogárd esetében négy fő, és a csomóponton összesen még kettő fő, operatív megrendelések létszámszükséglete. Tehát, a vonali kiszolgálásra tíz fő állandóan ott van. De, nincs ott. Na, nincs ott. Hatórás munkáltatással hogy jön ki? Munkáltató: Én azt hiszem, hogy akkor meg kell tanulnod a munkáltatásnak a csínjátbínját, tudniillik az, hogy egy szolgálatban, tehát egy héten egyszer egy szolgálatban hat órát jön, ne haragudj, ennek nincs direkt összefüggése, hogy teljesül, vagy nem teljesül az órája. VDSZSZ: …majd mással megbeszéljük, hagyjuk. Ez neked nehéz. Elnök: Kérdezném a feleket, hogy ezt a napirendi pontot lezárhatjuk-e, mert úgy látom, hogy majd legfeljebb konzultáció lesz belőle, és akkor ott talán dűlőre jutnak egyébként a munkáltatói és a munkavállalói oldal. VDSZSZ: Hát, annyiban nem tudjuk lezárni, hogy a munkáltató jó lenne, ha felhagyna eddigi mesterkedésével, és ne szorítsa a munkatársait rosszabb helyzetbe, mint amilyenben amúgy is vannak. Ez egy alapvetés, és szeretném, hogyha a VÉT-en a munkaadók nevében itt üldögélők ezt megerősítenék, hogy ne ösztönözzék arra a munkatársaikat, hogy minden létező módon farigcsálják a jövedelmüket. Az a helyzet. Ne buzdítsák. Arra lehet őket buzdítani, hogyha annyira nincsen, éppen akkor munka, tegyék magukat, mondjuk, hasznossá. Az ellen különösebb aggályunk nekünk nincsen. Ráfér a környezetre. De, az, hogy a bérükből elvegyenek, az, hogy dresszírozzák őket, az, hogy lehetetlen időpontokra rendeljék be őket, szolgálatra, majd küldjék őket haza, az nem tartható. Gondolom, ez könnyen belátható és méltányolható kérés. Vagy követelés? Nevezzük bárminek. Hát, az nem megy, hogy avval kell bajlódni, hogy a 38 csomóponti főnökségen az ilyen jellegű agymenéseket visszaverjük, folyamatosan. Ennek nincs teteje. És egész egyszerűen a munkáltató álságos e vonatkozásban, mert nyilván tisztában van avval, hogy a 38 helyről mit tudom én, mondok egy számot, húsz helyen át tudja vinni, a többi helyen pedig nem, de akkor még mindig jól jár. Egyszerűen inkorrekt magatartás, azon túl pedig jogsértő magatartás, mert az együttműködési kötelezettségnek a felrúgását jelenti. Az a helyzet. De hát ezt már mondhatom, mert tök mindegy, falra hányt borsó, amit mondunk, mert az a fő, hogy megfeleljetek az épp aktuális okosoknak. Az a fő. Nem az, hogy mi lesz a rátok bízott – tisztelet a kivételnek – munkatársakkal. Azokat akár az ördög is elviheti. Virágozzátok fel az épületet, hogyha holnap jön az elnök, vagy mit tudom én, akkor jól érezze magát. Jó? És majd osztja az észt. Köszönöm.

19

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. Elnök: Munkáltatóé a szó. Munkáltató: Annyit szeretnék leszögezni, hogy a munkáltatónak az a feladata, hogy a feladatok függvényében megkísérelje a munkáltatást megvalósítani, ami a hatékony foglalkoztatás követelményeinek leginkább megfelel, leginkább költségtakarékos. Ezt a területen levő munkáltatói jogkörgyakorlók a továbbiakban is meg fogják kísérelni. Más kérdés, hogy lehet, hogy helyben nem fognak tudni ebben az érdekképviseleti szervekkel dűlőre jutni. Köszönöm. Elnök: VDSZSZ-é a szó. VDSZSZ: A munkáltatónak nem ez a feladata, a munkáltatónak az a feladata, hogy a lehetőségekhez képest optimálisan működtesse a gazdasági társaságot, ahol egy adott státuszban van, amely okán például, igyekezzen azt kerülni, hogy három nap alatt romba döntsék a vasutat. És mint már mondottam volt, nyilvánvalóan az elmúlt napok eseményei számomra azt sugallják, hogy ez a morális állapot, az a fajta létbizonytalanságot sugalló helyzet okozta alapvetően a több százmilliós kárt, amik bekövetkeztek. Ebbe beletartozik a Trakció, a forgalom és a Gépészet egyaránt. Azért ezen el kéne gondolkodni, ha képesek rá, természetesen. Erre kellene, mondjuk, használni a nagyon kiváló munkapszichológusokat, hogy érdeklődjenek tőlük, hogy amit most itt fölvetettünk, ennek van-e valamifajta – szerintük – racionális alapja. Mert, ha van, akkor ennek függvényében kellene cselekedni. Mert, lehet, még egyszer mondom, visszaszaladni, holnap délután kiadni valami titkos telefoni ukázokat, és tovább feszíteni a húrt, csak esetleg akkor megint két vonatot majd össze fognak futtatni. Mondjuk, negyvennel, majd egymásnak ütközik. Mert nyilván nem direkt nem cserél valaki, mondjuk, vezetőállást. Hát, meg kell nézni azokat a lélektani hatásokat, ami okán valaki idáig el tud jutni. És akkor majd megint lesz ötszázmilliós kár, és akkor hurrá, kimutattuk, itt meg lett három forint, megtakarítás. Hát, gratulálok érte. Nem kell állomási személyzet, nem kell jól képzett tolatásvezető, nem kell normális rádió. Úgysincs munka, nem kell két ember. Ugyan, majd megcsinálja. Nem kell semmi. Nem kell semmi, csak a létszám kell az apparátusban. Csak a koordinátorok számát kell növelni, meg a csomóponti főnökök számát, meg a jó isten tudja, kiknek a számát, hogy gyárthassák a papírok tonnáit. Ja, amit egyébként senki el nem olvas. Mert, el nem tudom képzelni azt, hogy ami a MÁV-nál születik egy nap, nem tudom, hány tízezer oldal, abból ötnél többet bárki is elolvas. Kérem, vannak olyan ülések, föl se bontják a borítékokat, de azért beszélnek róla. Erre van energia, és erre van pénz. Arra, hogy a végrehajtó szolgálatot normálisan tudják működtetni, az senkinek eszébe nem jut. Egykét szolgálati vezető megalomán módon kiéli magát, és ott rendelkezik, meg ugráltat, és más egyebeket csinál. És fenyegeti az embereket, hogyha nem írod alá, akkor ez lesz, az lesz, majd elveszted a munkahelyedet. Ez zajlik, kérem. Ha tetszik, ha nem. Persze, lehet ezt , nyilván, hivatalból cáfolni kell, de attól még ez így van. Köszönöm. Elnök: Köszönöm. Ezzel együtt, az első napirendi pontot akkor lezárnám, és áttérünk a második napirendi pontra, amely a TEB Igazgatóságnál tervezett szervezeti átalakítás megvitatására vonatkozik. A VDSZSZ kérte a napirendi pontot. Megkérdezem, kíván-e szólni ez ügyben. Parancsolj.

20

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. VDSZSZ: Tisztelettel köszöntöm a VÉT résztvevőit. Tehát, ez az előterjesztéssel kapcsolatban javasolnám, hogy további konzultációk folynak, mert nagyon nagy ellentmondás van a cél és a megvalósítások között. Továbbá, a TEB 1-es utasítástervezete is még folyamatban van, és a kettőt összhangba kellene hozni, mert a jelenlegi utasítás érvényben lévővel sincs összhangban, előterjesztés, és hogyha módosítás előtt áll a TEB 1-es, akkor legalább azoknak is bele kéne kerülnie. És hogyha megtörténik ez a konzultáció, akkor ugye, itten határidők szerint az új munkaköri leírások és összevonások is, mi szeretnénk abba belelátni, tehát arról is véleményt mondani. Köszönöm. VDSZSZ: Igen. Ezt annyiban egészíteném ki, hogy megint a szokásos eljárás van. A munkáltató elárasztja a szakszervezeteket különféle, véleményezésre szánt irományokkal, legyen az utasítás, akármi más. Gyakorlatilag az sem teljesül, amit már többször kértünk, hogy legalább az újakat, azt dőlt betűvel szedjék, ha a régibe illeszthető, hogy könnyebben tudjunk rajta eligazodni. Kérem, nincsen erre apparátus, megfelelő, se létszámban, sem mindig, szakmailag, hogy a rendelkezésre álló idő alatt érdemben megfelelő javaslatokkal tudjunk előállni. Azon túlmenően, az is tapasztalat, hogyha csak simán elküldjük a véleményeinket, azt egész egyszerűen nem veszik figyelembe. Letudják, bedobják a fiókba, és utána változatlan formában megjelenik a véleményezésre megküldött anyag. Azért is kértük a konzultációt, és gyakorlatilag ez lesz a továbbiakban is, az arra érdemes anyagokkal kapcsolatos eljárásunk. Ez megint minősíti a dolgokat. Ez megint azt mutatja, hogy egy szükséges rossz a létezésünk, sokak szemében, ahogy az a kormány elé tártakból is kiolvasható, hiszen, mi a francot ugrál a szakszervezet, mert az föl sem merül senkiben, hogy esetleg ott van egykét olyan ember, vagy több is, aki az adott szakmához talán még valamit konyít is. Bár, nem a szerencsejáték felügyeletnél dolgozott. Ez mondjuk, tényleg hiba, meg… egyezni. Közös örömre. És szerintem, jobb lett a dolog, minthogyha azt hagyjuk kifutni, és csak írunk róla valamit, amit aztán nem veszünk figyelembe. Ezek fontos dolgok. Törvényalkotó valamikor nem véletlen találta ezt ki. És azt kérem, hogy így is kezelje… kinek? Dehogy rontjuk az ázsiait. A kabátlopó itt van még egyébként? Nem ment még nyugdíjba? Hát, most már nyár van. Úgyhogy, azért kérte a Csabi azt, hogy gondolom, az idő annyira nem sürget, tehát legyen ebben egy, nem ilyen keretek… azért gondoltuk a PÉT-et is. Hát, az, mint kiderült, az nincsen, az is megszűnt, hogy akkor ezt beszélje át a TEB szakma. Mindenfajta rivalizálás nélkül, tehát erről szó nincsen. Csak azt gondolom, hogy abban az anyagban óhatatlan, látatlanban mondom, kell, hogy legyen olyan elem, amivel feltétlenül az előterjesztő sem ért egyet, de valamifajta kényszer hatására ezt bele kellett építenie. Viszont, abban az esetben, hogyha a másik oldal, az ellenoldal ez ellen lázad, tiltakozik, arra való hivatkozással, valamifajta jobb megoldást is lehet ebben találni. Ennyi a történet. Azt remélem, hogy ezt az időpontot meg tudjátok beszélni, hogy mikor van idő, és akkor hátha egy jobb dolog születik. Köszönöm szépen. Elnök: Parancsoljatok. MTSZSZ: Megítélésünk szerint ez az előterjesztés következetlen, átgondolatlan anyag, több helyen ellent mond saját magának. A működési feltételek nincsenek garantálva benne, nincs benne a hatékonyabb munkavégzés lehetősége. Viszont a távközlés egyesítésére, egységesítésére való alapelvet teljesen támogatni tudjuk, de, nem ezek a

21

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. szempontok szerint. A szakaszmérnökség kialakításához pár észrevételt mondanánk, a mesterek adminisztrációs és elszámolási leterheltségéhez. Azt írja az előterjesztés, hogy nagyban fölszabadítják, tehát, a durván a munkaidőknek az egyharmada úgymond, felszabadul, és csak műszaki dolgokkal foglalkozhatnak. Ez így nem igaz, mert az alapadatokat továbbra is nekik kellene akármilyen formában is, szolgáltatni, mert hisz ők azok, akik beosztják a dolgozókat munkára, illetve ők tudják, hogy milyen típusú költséghelyekre és milyen feladatokra mennek, dolgozni. A hálózati… ja, igen, és itt ellentmondás van a 7. és a 8. oldal között, mert egyik oldalon azt írják, hogy a mesterek leterheltsége csökken, a másik helyen azt, hogy ezután is ugyanazt a feladatot kell nekik végezniük. Tehát, ez ellentmondás, és ezt igazából, nem értjük. A hálózati jellegű rendszerek felügyeletét eddig is egész területre vonatkoztatva végezték, és ami eddig is kis területeken voltak, ezután is ugyanott lesz. Az átcsoportosítás, az eddig is működő dolog volt. A szakaszmérnökség vezetője, a jelenlegi szakaszmérnökök jelenleg a mesetereket szakmailag irányítják, és ez most egy elég jó, és elfogadott dolog. Működő dolognak, legalábbis, mi így látjuk. Ezután, hogyha a szakaszmérnök szakaszmérnökség vezető lesz, akkor kap egy csomó adminisztrációs feladatot, a munkája mellett, tehát nem tud a szakmával annyit foglalkozni, mint eddig foglalkozott. Tehát, a minőség rovására fog menni. Írják, hogy a szakmai mellett adminisztratív létszám szükségeltetik mellé. Na most, az a létszám honnan? Mivelhogy az összlétszám nem változhat, akkor hogy lehet ezt megoldani? Ezt se látjuk belőle. Hogy lehet kigazdálkodni, miből? Nem egyértelmű szintén a 7, 8. oldalban, ellentmondás van abban, hogy az anyagokat, eszközöket ki biztosítja, ki fog ezután velük foglalkozni. Merthogy a mesterek, vagy a szakaszmérnökség? Mert itt mind a kettő írva van, mind a két helyre. Aztán, nincsen bizonyított költségcsökkentő hatása. Irányítási szintek száma, véleményünk szerint nem csökken. Területeket esetenként növelik, a gépkocsik viszont csökkennek. Ezt már most tudjuk, mert már veszik el, őket. Tehát, így is gond időnként a hibaelhárítás. És most is működik az, hogy egyik szakasz besegít a másiknak, mert másképp nem lehet megcsinálni. Szakaszmérnökök, vonalellenőrök felülvizsgálata, milyen szempontból következne? Szintén van az anyagban, hogy következik, de milyen szempontok szerint, és miért? A diszpécser szolgálathoz. A diszpécserek üzemmérnöki szakaszhoz való áthelyezésével teljes mértékben egyetértünk, és támogatni tudjuk ezt, mert valóban, szerintünk is az ő munkájukhoz tartozna ez. De, a diszpécserszolgálatnak a legnagyobb felelőssége végül is hét végén és éjszaka is van. Tudniillik, amikor nincs más ott, a berendezések környékén, csak ők, akkor nekik azokat a berendezéseket kezelni kell. Azokat a berendezéseket fenntartani kell, javítani kell esetenként, és a hibaelhárítást ők végzik, úgymond, és a hibaelháríttatást is, a területen. Na most, nem tudom azt elképzelni, hogy egy másik illetékességű diszpécser, akármilyen képzést is kap, ami megint felvet egy másik kérdést, hogy míg őt képzik, akkor ki viszi a diszpécser-ellátást ott, azon az illetékes területen. Tehát, nem tudom elképzelni azt, hogy esetenként egykét hónap átképzés alatt teljesen átlátja a területet. Átlátja azokat a sajátosságokat, amik csak ott, és azon az egy területen vannak. Tehát, ezt nem tudom elfogadni így. Tehát, igen, hogy a diszpécser nemcsak hibákat vesz fel, hanem tevékenyen részt vesz a hibaelhárításban is. Az oktatásokra fordított idő és pénz mellett a szolgáltatás folyamatos ellátását hogyan biztosítanák? Ahol van esetenként másik szolgálat, ott egyedül munkát nem lehet végezni, vannak olyan helyek. Tehát, olyan áramellátós tevékenységek, illetve az Invitel is bejön ebbe a kérdésbe, mert hisz az Invitelnek a dolgaira is rá kell nézni, esetenként újraindítani, mert hisz ez egy MÁV—Invitel szerződés tartalmazza, hogy a hibaelhárítást. Na most, egy központi diszpécser egy

22

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. területi berendezést, vagy áramellátást hogy tudna kapcsolni, és újraindítani, amit ott helyben kell megtenni, hét végén és éjszaka. Tehát, ezt abszolút nem tudjuk támogatni, hogy a diszpécserszolgálat folyamatossága megszűnjön. Az, hogy koordinálás, hát jó, egyrészt az, hogy az új szoftver bevezetése, nem tudom, ezt én nem látom át, hogy mennyire van szükség, tudniillik a jelenlegi, REMEDI rendszer, az működik, és jól működik. Na most, nem tudom, hogy miért kellene másik e helyett. Igen, és még ilyen, hogy heti jelentések… összesítések. A területekre hogy fognak esetenként esetleg kijutni, hogyha mégiscsak meglépik ezt a diszpécser összevonást? Tehát, ennek igazából nem látjuk a jelentőségét. Sőt, ez szerintem, a vasútüzemet veszélyezteti, a hét vége, éjszaka miatt. Egyelőre köszönöm. Elnök: Pályavasúti Dolgozók Szakszervezete PVDSZ: A magunk részéről ugye, a korábbi egyeztetéseink alapján, a jövő héten megkezdjük ezzel kapcsolatban a konzultációt. Tehát, egyelőre kicsit ilyen pótcselekvés-ízűnek látjuk ezt az anyagot. Ugye, kicsit visszatérés a korábbi főnökségi rendszernek megfelelő valamilyen struktúrához, ugye, a lényegét abban látjuk, hogy a korábbi, tehát a területi hatókör kicsit megnagyobbítva, esetleg nagyobb mozgástér van az egyes blokkmesteri szakaszokon telepített munkavállalók, hát, más területekre történő átjárás biztosításához. Ugye, hát annyi megnyugtató van a dologban, hogy végre olyan anyagot látunk, ahol a dolognak nem az a célja, hogy létszámcsökkentéssel növelje a szervezet hatékonyságát. Ugye, több területen, maga az anyag is elismeri, hogy a feltételrendszer, az nem biztosított egy ilyen struktúrában való hatékony működéshez. Mi úgy gondoljuk, hogy a végrehajtást megelőzően kell a feltételeket ehhez biztosítani, és föl kéne hagyni azzal a korábbi magatartással, ami több, és nem a TEB területén, hanem egyéb, más területeken, hasonló típusú szervezeti intézkedéseknek egy kísérő jelensége, hogy hát, valamilyen szintig a koncepció megvan, vannak a bevezetésnek bizonyos feltételei, ennek ellenére majd egy következő fázisban, pozitív hatást feltételezve, bevezetjük, és akkor majd a feltételek kialakulnak, sokszor ugye, úgy tűnik, hogy magától, és a feltételek nélkül bevezetett új struktúra később pont ezen feltételek hiánya miatt nem képes kifejteni, hatását. Tehát, sokat fogunk még itt az elkövetkező hetekben erről beszélgetni. Egyelőre megelégednék annak tisztázásával, hogy jól látjuk-e, hogy ez egy visszatérés valamilyen szinten az ezt megelőző szervezés előtti struktúrához. Köszönöm szépen. Elnök: Elnézést kérek a VÉT résztvevőitől, de most levenném egy pillanatra az elnöki pozíciót, és a Vasutasok Szakszervezete részéről azért hadd fejtsem ki a véleményemet. Egykét dologban, csak. Kigyűjtöttük az ellentmondásokat, ez négy oldal. Az elsővel kezdeném, ami igen érdekes. Az egyik mondat arról szól, a jelenlegi szakaszok, meseterek irányításával a helyükön maradnak, feladataik nem változnak, majd a következő mondat utolsó sora pedig azzal végződik, a feladatok nem centralizálódnak, de a meseterek feladatai csökkennek. Ez egy bekezdésen belül. Csak ilyen apró dolog, és nem mennék végig az egészen, hogy tele van olyan ellentmondásokkal. Énnekem semmi bajom nincs azzal, hogy szakaszmérnökségek legyenek, de akkor határozzuk meg, hogy kinek, mi a feladata, és azt viszi, azt pedig visszautasítanám, hogy létrehozunk egy szakaszmérnökséget, annak lesz egy vezetője, és egyébként a feladatokat visszalőcsöljük, szó szerint, a mesterekre. Mert, akkor nem kell. Akkor maradjon az eddigi, jól kialakult forma, csinálják végig, és azt gondolom, hogy a

23

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. mestereket kéne egyébként megerősíteni, akár beosztott mesterekkel, akár adminisztratív jellegű, vagy anyagos és egyéb adminisztratív jellegű munkakörrel, ahol a feladatok csökkennének, mert gyakorlatilag attól növekedett meg egyébként igazán a teher, hogy ezeket a munkaköröket elvették a szakaszokról. Csak ennyi erről. A távközlő diszpécserekről csak annyit, hogy azt gondolom, hogy az előterjesztők nem gondolták végig azt, hogy ezen a vasúton azért talán, a távközlésnek azokon a részeken, ahol most megszüntetnének, dolgokat, ott fejlesztések lesznek. KÖFE, KÖFI, FET, és lehetne továbbsorolni, ahol nagy szükség lenne arra, hogy ott legyen a diszpécser. És hogy a feladatokat tényleg el tudja látni. Amit a kollegina elmondott, az teljes egészében egyébként érvényes, hogy vannak olyan feladatok, amit helyben kell elvégezni. Majd készenlétet fizetünk valakinek azért, hogy kimenjen, és majd értsen ehhez, amikor egyébként nagyjából ugyanannyit fizetünk ki, hogyha megmarad a diszpécser és fordulószolgálatos, és azt gondolom, hogy ezek a dolgok ezzel függenek össze. De, az már egy érdekes dolog, ha föltennénk, hogy mondjuk, miért Debrecent szüntetjük meg, és Miskolcra visszük, amikor Debrecennek az eszközállománya, a határátmentek, a KÖFI és minden egyéb lényegesen nagyobb, mint Miskolcé. Tehát, itt vitatkozni se kellene, hogyha valamit csinálunk, akkor úgy csináljuk meg, hogy annak értelme is legyen, és ne pedig személyes, vagy egyéni dolgok döntsenek ebben, mert azt gondolom, hogy ez nem járható. Úgy gondolom, hogy a tegnapi nap folyamán, ahogy a PML területén a VSZ felvetésére a BPR által meghatározott projektben, hogy ott bizonyos diszpécseri szolgálatok át lettek volna alakítva, az Igazgató úr azt mondta, és biztosított bennünket arról, hogy valamennyi területen visszaáll a PML diszpécsereknél a fordulószolgálat, és azt fogják megcsinálni, itt is, ebben az esetben továbbra is erre kéne koncentrálni, és ebben kéne gondolkodni. Még egy diszpécserszolgálat, ez pedig az erősáram. Szándékosan hagytam arra, mert elég sokat dolgoztam ezen a területen. Azt gondolom, hogy meggondolatlan az, hogy csak azért, mert Budapesten, egyébként szükséges és jogos, el kell ismerni, hogy legyen egy ilyen erősáramú diszpécser, aki az elektrikusokat úgymond, tehermentesíti ezekről a munkákról, azokra a munkákra, ami feladatot kapnának, de nem vagyok abban biztos, hogy más területeken erre szükség van. Debrecenben régen ki lehetett volna nevelni, mivel ez négy év óta működik, azokból az alállomási elektrikusokból azt a garnitúrát, aki diszpécserként az ott ránehezedő feladatokat el tudná látni. Ehhez képest mérnökök nagyon jól érzik magukat, és elvannak ezzel a feladattal. Még az is lehet, hogy családi vállalkozást is lehet mellette működtetni. Nem hiszem, hogy ez volna a cél. Minden területen, Szombathelyen most állítják be a második elektrikust. Azt gondolom, hogy a feladatokat tisztességesen leosztva, meghatározva, megfelelő képzésekkel azt, ami ott rájuk hárul, a Budapestet kivéve, el fogják tudni, látni. Pécsett meg kell határozni, hogy a dombóvári diszpécserek, vagy elektrikusok közül, vagy a nagykanizsai elektrikusok közül fogják ellátni ezeket az erősáramú diszpécseri feladatokat. Arra kell koncentrálni, azok a feladatokhoz kiképezni, és ezt meg lehet oldani. Ezek még nem olyan többletfeladatok egyébként, amit a jelenlegi munkájuk mellett ne bírnának el. Még egyszer mondom, Budapest kivétel, úgy gondolom, hogy ezek a feladatok, ezek mind leoszthatók. Ez pedig hatékonyság, és ha úgy tetszik, költségcsökkentés. Most öt embert beállítani, az felelőtlenség egyébként akkor, amikor ezt a dolgot meg lehet másképp oldani. Úgy gondolom, hogy ez az anyag, amit kaptunk, egyébként nagyon részletes és ki van dolgozva, hemzseg ilyen értelemben a hibáktól, és nem tudja megválaszolni azt a kérdést, hogy valójában miért is kell változtatni. Hogy mi működik rosszul. Hogy adott esetben mi célt szolgálnak azok. El tudom én fogadni egyébként, hogy a gépkocsik

24

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. száma csökken, csak ezzel együtt azt nem látom, hogy majd az egyébként is az elérési sugarak megnövekednek, ezzel együtt nyilván, növekszik a társszakszolgálatok a tűrőképességének a további határa. És ami az igen lényeges, hogy az ilyen irányú átszervezés egyébként elsősorban a saját pályavasutunkat fogja sújtani, hiszen a forgalom fog legelőször szembenézni azokkal a nehézségekkel, amik itt fönnállnak. Nem hiszem, hogy ezt nekünk meg kéne kockáztatni. Én is azt mondom egyébként, és a holnapi nap folyamán el is fog menni a levél, hogy konzultáljunk ebben az ügyben, és vegyük sorra azokat a dolgokat, amit a szakszervezeti oldalon nehezményezünk, és beszéljük ki újra. De, nem szabadkozunk az ellen, hogy Szombathelyen miért lesz erősáramú alosztály. Igen, úgy látjuk mi is, hogy ott megnövekedtek úgy a feladatok, hogy szükséges, hogy az létrejöjjön. Köszönöm szépen. És akkor a munkáltató, amennyiben óhajt, akkor megadom a szót. Munkáltató: Hát, természetesen, a konzultációra, rendelkezésre állunk, hogy alapvetően a VDSZSZ vetette föl, hogy konzultálni kíván. Én, ha javasolnám, a jövő héten ezt a konzultációt mindenképp meg kéne ejteni. A többi szakszervezet részéről több olyan észrevétel hangzott el, illetve anyag is összeállításra került, amit úgy érzem, hogy a konzultáció keretében kéne akkor tisztázni, de azért alapvetően a szervezésről egykét gondolatot hadd mondjak, hogy mi volt a kiváltó ok. Ha megnézzük, gyakorlatilag szakaszok néptelenedtek el, illetve a létszámok lényegesen lecsökkentek, tehát egyszerűen képtelenek bizonyos szakaszok ellátni azt a feladatot, és létszámhiány miatt, és pontosan azokon a frekventált vonalakon vannak ilyen problémák, ahol hát, a legmagasabb színvonalú szolgáltatást kéne nyújtani. Tehát, az, hogy a szakaszok területét, átjár egyik szakasz a másikra, készenlétezni, ez napi gyakorlat. Tehát, úgy éreztük, hogy a szakaszmérnökségeknek a kialakításával egy ütőképes egységet lehet létrehozni, ami egyrészt jobban mozgatható, másrészt lényegesen jobb munkaidőkihasználást, és jobb teljesítményt lehet ezeken az új egységeken elérni. A másik, megvizsgáltuk a mestereknek a feladatait, valóban elég sok adminisztratív tevékenység van a nyakukba varrva, amit hát, nem biztos, hogy a műszaki munka rovására kéne elvégezni, hanem egy olyan személyzettel, aki kifejezetten ezeknek az adminisztratív tevékenységnek a végzésére megfelelő módon ki van képezve. Tulajdonképpen az, hogy most mindenhova, minden szakaszra egy adminisztratív létszámot tegyünk, az luxus, tehát ezért úgy van az elképzelésünk, illetve a javaslatban az szerepel, hogy a szakaszmérnökségek már elbírnak egy adminisztratív munkát végző személyt, ezáltal az adminisztratív jellegű munkától a műszaki személyzetet, és elsősorban a mesetereket bizonyos mértékig tehermentesítenénk. Természetesen, ahogy itt el is hangzott, hogy bizonyos adatok, illetve bizonyos tevékenységet kell neki még végezni, de messze, nem annyit, mint ami most a nyakába van varrva. Ha megnézzük, hogy kik végzik ezeket a munkákat, ugye, régen takarítónő, meg mit tudom én, milyen létszámmal el voltak dugva, de gyakorlatilag ezek az adminisztratív tevékenységet végző dolgozók voltak. Jelenleg erre nincs lehetőség, de eléggé szór, hogy hol, kit jelöltek ki ilyen jellegű feladatoknak a végzésére. Úgyhogy, mi országosan szeretnénk egységesíteni. Megnevezni a feladatokat, és minden feladatnak megfelelő gazdát találni. A visszaszervezéssel kapcsolatban. Hát, én nem nevezném a főnökségek visszaállítására, hiszen, ha úgy nézem, akkor egy főnökségi egység az körülbelül egy alosztályi méret, tehát itt egyáltalán nem az alosztály és a főnökség… tehát most nem azt akarjuk, hogy sok kis főnökséget csinálunk. Ha már mindenáron analógiát akarunk fölállítani, akkor talán inkább egy kicsit a régi üzem bizonyos nagyvonalakban hasonlított ehhez a

25

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. történethez, ami most ebben szerepel. A másik, óhatatlanul nem volt célunk az, hogy a gépkocsi számot csökkentsük. Az egy teljesen külön történet. Mindenesetre, a gépkocsi szám csökkentéssel kapcsolatban minden hibaelhárító egységnek gépkocsi a jövőben is rendelkezésre áll, hiszen ez alapvető, hogy a megfelelő hibaelhárítást el tudják végezni a kollegáink. A másik pedig, ugye, főleg ahol létszám problémák vannak, itt az akció rádiusznak a növekedése, azért az tetten érhető, tehát nem is lehetne a feladatokat ellátni gépkocsi nélkül. Elhangzott tulajdonképpen a távközlés területén a diszpécserek, hogy most miért lett összevonva, illetve mi indokolta. Egyrészt, lényegesen kevesebb hiba van a távközlés területén, mint a bizber területén, a másik, hogy alapvetően olyan éjszakai készenléti szolgálat a távközlésnél, nincs. Tehát, alapvetően a hibaelhárítás, az munkaidőben történik. A másik dolog, amit le kell szögezni, hogy a távközlő berendezések korszerűsítésével nagyon sok olyan feladat van, ami egy központból elvégezhető. A REMEDI-vel kapcsolatban pedig, mind a három területen változatlanul a REMEDI lenne az az egységes felület, ahol az adminisztráció történne. Az egy más kérdés, hogy jelenleg van az Infokommunikációs Igazgatóság keretén belül egy olyan tender, kiírás alatt, ami egy egységes diszpécserrendszert valósítana meg a távközlés területén. Ez különösen akkor lesz fontos, amikor a GSM-R is belép, az úgynevezett ambrella, ami ugye, egy ernyőt jelent. És tulajdonképpen ez egy országosan egységes rendszert jelentene, gyakorlatilag távfelügyelt berendezéseket foglalna alapvetően magába, és természetesen, ez technikai korszerűsítést magába foglal. Egyébként a GSM-R már eleve úgy lett kiírva, hogy az egész rendszer távfelügyelhető, illetve olyan redundancia van, hogy ott azért olyan nagyon nem kell szaladgálni munkaidőn kívül, hibát elhárítani. Az Invitellel kapcsolatos szerződés, természetesen figyelembe lett véve, és alapvetően azért nem a diszpécserek végzik a kinti hibaelhárítást. A diszpécserek csak irányítják a hibaelhárítást, és az éjszakai hibák, illetve azok a távközlési hibákkal való foglalkozás, az éjszaka minimális. Még egyet szeretnék hozzátenni, hogy a kiválasztások. A kiválasztások, hogy hol lesznek a központok, alapvetően technikai feltételeket foglaltak magába. Egyébként, az, hogy hol van a diszpécserközpont, legyünk őszinték, hogy teljesen független. Mert, vannak olyan hálózatok, nem Magyarországon, hogy a diszpécser, az olyan helyekről alkalmazzák a munkaerőt, ahol „olcsó” a munkaerő. És lehet, hogy még országon kívülre is kiviszik ezt a tevékenységet. Természetesen, ott egy olyan berendezésháttérnek kell lenni. Tehát, a távközlésnél fog igazán először belépni az a technikai korszerűsítések következményeképpen, hogy egyre inkább az egész diszpécserszolgálat, az központosodik, egyre inkább olyan technikai támogatás lesz, hogy kvázi még előbbutóbb az is elképzelhető, hogy egyetlenegy diszpécserközpont egy egész országos hálózatot le tud kezelni. Most ezt semmiképp se lépjük meg, hiszen ezek a technikai feltételek nem állnak rendelkezésre, de úgy érzem, hogy ez a három központ, ez minden további nélkül el tudja látni különösebb zökkenő nélkül a hálózatot. Még amit ehhez hozzá szeretnék tenni, az átképzés. Egyrészt ugye, nyilván ennek megvan a megfelelő átfutási ideje, úgy érzem, hogy azok a kollegák, akik ebben a hármas felállásban fognak működni, alkalmasak arra, hogy megfelelő módon megismerjék a hálózatnak a többi részét, hiszen alapvetően azért szabványos berendezések vannak. A másik része a dolognak pedig, az, hogy nap közben, amikor tényleg hiba van, akkor ott van az a technikai személyzet, aki be tud segíteni ezeknek a diszpécsereknek, hiszen akkor ott van a teljes létszám. Tehát, nem hiszem, hogy ez komoly problémáknak a forrása lehet. Változatlanul, ugye, mivel még több konzultáció előtt állunk, hát nyilván ezeken a konzultációkon egyrészt a föltárt ellentmondások, és kérném, hogy azt az írásos anyagot

26

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. minél előbb kapjuk meg, mert megfelelő módon föl tudjunk készülni. A konzultáció során ezek a részletek fölmerülnek, de az a kérésem, hogy lehetőleg a jövő héten kezdjük el ezeket a konzultációkat, és akkor tényleg, egy megnyugtató anyagot tudunk lezárni. Még a létszámmal kapcsolatban, ugye, a diszpécserekkel kapcsolatos létszám. Akik most diszpécser munkakörben dolgoznak, azok műszakilag a legképzettebb kollegák közé tartoznak, tehát ezektől, a kollegáktól semmiképp se kívánunk, megválni. Tehát, a megfelelő foglalkoztatás, az meglesz. Az egy más kérdés, hogy ellenben lesznek olyan területek, amit a jövőben ki szeretnénk váltani más technikával, és az ott dolgozó kollegák nyilván akkor vagy átképzésre kerülnek, adott esetben, ha hajlandók, mondjuk, a GSM-R területén átképzésben részt venni, illetve hát, ha úgy döntenek, akkor elmennek. Csináltunk egy fölmérést a személyzeti oldalról, úgy látjuk, hogy a közeljövőbeni nyugdíjazásokkal hát talán, még kicsit túl is szalad ez a kérdés annál, mint amit mi szeretnénk, mert sokkal nehezebb az utánpótlás, a megfelelő szintű szakember utánpótlás, mint ahányan nyugdíjba mennek. Ez bizber területen meg kiváltképp probléma, és főleg Budapest területén, ahol sajnos, a munkaerőpiaccal nem vagyunk versenyképesek. Köszönöm szépen. Elnök: Parancsolj. MTSZSZ: A szakaszmérnökség leterheltségével, illetve az ellátásával kapcsolatban még mindig nem kaptam rá választ. Azt, hogy ez az úgymond segédállomány, ezt a jelenlegi létszámból gondolják, vagy nem. Amúgy meg, a mestereknek nagyrészt van beosztott mesetere, tehát hivatalosan van neki segédkező állománya. Tehát, ez nem igazán elfogadható számunkra, ez az indok. A másik a GSM-R. A GSM-R valóban, már évek óta téma, hogy jön majd, és hű, de jó lesz, és nem kell hozzá emberi erő, de majd, ha kész lesz, utána ráérünk gondolkozni, illetve majd akkor átváltoztatni azt a rendszert, ami jelenleg működik. Jelenleg vannak még mellékvonalak, jelenleg vannak még mellékvonalas berendezések és, éjszaka és ünnepnapokon, illetve hétvégeken a diszpécser néz rájuk, és ő intézi azoknak a sorsát. Köszönöm. És még azt szeretném, hogy akkor a konzultációt mi is kezdeményezzük ebben a témakörben mindenképpen. Munkáltató: Jó. Hát, tudnánk erre most válaszolni, mert a mester, beosztott mester, tulajdonképpen a beosztott mester is egy műszaki szakember, tehát én úgy érzem, hogy főleg amikor szakemberhiány van, akkor kicsit luxus az, hogy a beosztott mestert is esetleg adminisztrációval foglalkoztatni. Alapvetően új felvétel nem történne, ilyen szempontból is átnéztük egyébként. Hát, nem szívesen mondom itt, de azért vannak bújtatott létszámok, amik nem biztos, hogy az a megnevezésük, mint amit végeznek. Tehát, van olyan terület, ahol ez probléma, van olyan terület, ahol hát, bevallották, hogy igen, hát ugye, őket másképp nevezik, de egyébként az a kollega, vagy kolleganő, az kifejezetten az adminisztratív feladatokat végzi el. Tehát, pontosan ez volt a másik, hogy nincs egységes rend. Tehát, ezt szeretnénk csinálni az országon belül, és az egész hálózaton, hogy… szakember legyen. A mester és a beosztott mesternek a kérdése, ugye, általában beosztott mester ott van, ahol nagy létszámú szakasz van. Ugye, vannak úgynevezett jogkövetkezménnyel járó mérések, amit a mester írhat alá, illetve a beosztott mester, tehát megvan annak a beosztott mesternek a műszaki feladata is. Nyilván szakaszonként vannak itt, mert ahol esetleg trükköztek, hogy van egy olyan beosztás, hogy másnak nevezem, de alapvetően adminisztrátor, ott a beosztott mester nem ilyennel foglalkozik. De, alapvetően a beosztott mester, azért azt egy műszaki

27

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. helyettesnek tekintjük a jövőt illetően, illetve műszaki feladatokat ellátó személy. A GSM-R-rel kapcsolatban. A GSM-R, az nagyon közel van, mert már a tenderkiírás második fordulójánál tartunk. Én bízom benne, hogy érvényes ajánlatok kerülnek beadásra, hiszen már ki van választva az a két cég, aki a második fordulóba jutott. Mindenesetre nagyon nagy szükségünk van rá, hiszen itt azért fölmerült a VDSZSZ megjegyzésében is, hogy komoly problémákkal küzdünk a rádióellátás tekintetében. Gyakorlatilag analóg rádiót jelenleg a piacon nem lehet kapni. Kannibalizálás folyik, ami azt jelenti, hogy a régi, ócska rádiókból próbálunk működőképes rádiókat csinálni. Ez hosszútávon nem tartható fönn, úgyhogy én… azonkívül, olyan fejlesztések vannak, bizber területen az RTCS, aminek előfeltétele az, hogy meg legyen a GSM-R. Tehát lassan ott tartunk, hogyha a GSM-R nem kerül elvarrásra, illetve nem kerül a szerződés megkötésre, akkor egyéb EU projektes munkákat is emiatt csúsztatunk. Tehát, én bízom abban, hogy ebben a GSM-R szerződés, az alá lesz írva, és itt van a közelben. A másik pedig, az embereket már folyamatosan fel kell készíteni az építés alatt is, hiszen alapvetően az az elképzelésünk, hogy nem kintről hozunk embereket, hanem az itt, az analóg rendszerekkel foglalkozó embereket képeznénk át, aki természetesen, erre hajlandó, hogy hosszútávon biztosítva legyen a munkájuk a kollegáknak. És természetesen, a konzultáció, meg a többi kérdést akkor tisztázzuk. Elnök: VDSZSZ-é a szó. VDSZSZ: Igen. Azt gondolom, hogy ez a konzultációnak lenne a feladata, ezeket a dolgokat tisztázni, hiszen eléggé részletekbe menően célszerű a kérdéseket rendezni. És akkor nyilván hosszútávon is használható anyag birtokába jut a szakág. Ez az analóg, meg digitális rádió kérdése, nem akarok most ebben tényleg, érdemi választ, mert annyira nem értek hozzá, de ugye, jól tudom, hogy vannak digitális rádió adóvevők is, amik hát, adott frekvenciákat ugyanúgy tudják produkálni? Léteznek? Ami hasonló rendszerrel működik, mint a GSM telefon. Tehát, vannak ilyen digitális rádiók? Ugye, vannak? És nem is nagy összeg. Tehát, azt szerintem, le lehet cserélni. Jó. Köszönöm szépen. Akkor, majd megbeszélitek az időpontot, és akkor mindenki örömére ez így történik. Még egykét dolgot kifelejtettem az előbb… gondolom, hogy tovább föl kell tartani itt, egymást. Hogy? Hát, nem, hanem általában. Nem erről, mert ezt már rendeztük. Ugye, megint az a válság. És ugye, szóltak a kollegák, hogy ez is egy érdekes dolog ugye, hogy a – hát, nem jött vissza a Mariann, persze, hát jól eltűnt, angolosan távozott, úgyhogy, gondolom, legközelebb már a portás fog itt ülni, a bérportás, de hát, nem baj, hozzászokunk ehhez is – tehát, Záhonyban úgy hírlik, hogy a pályavasút olyan napi húsz kocsi körüli átrakási kapacitást tud magáénak, szemben Szabó elvtárs cégével, akik ennek a háromszorosát is bírják. Nyilvánvaló, Szabó elvtársnak az érdekérvényesítési lehetősége a piacon kedvezőbb ezek szerint, mint a MÁV Zrt-é, pedig hát ott még kormánybiztos is segíti azt, hogy a MÁV felvirágozzék, hiszen Hónig Péter is svájci vasutakról álmodik, legalábbis a tükörteremben, de hát Szabó elvtárs meg inkább egyszerűbb gondolatokkal küszködik, inkább ő arról álmodozik, hogyan tud még nagyobb kastélyt építeni a MÁV Zrt. kárára. Hát, így is lehet egyébként a válságból kilábalni. Ő, csak emlegetni kellett. Aztán, tudom, hogy a vasútnál munkaerőhiány, hát elég szűk a munkaerő felvétel, de célszerű lenne egy ayatollahot szerződtetni, egy ayatollahot, hogy ezek az iszlám főpapok elég fundamentalista szemlélettel bírnak, hogy hát az öltözködést, mint olyat, szemmel tudnák kísérni, hogy ne érkezhessenek az épületbe olyan férfi, vagy… vagy egyáltalán,

28

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. emberkék, akiknek a ruházata másokban megbotránkoztatást kelt. Tehát, javaslom valamelyik ayatollahnak az ilyen jellegű szerepét igénybe venni. Akár mellékállásban is lehetne. Aztán… mindenki, szerintem tudja, miről van szó. A másik pedig az, hogy a Szamos Alfonz el fog menni – ez a vége a részemről – Szamos Alfonz el fog menni nyugdíjba. Úgy vélem, hogy ő tett annyit a Magyar Államvasutakért, amennyire ismerem, hogy a Vasutasnap alkalmából, vagy valamikor, de inkább akkor, a vasút megemlékezett volna az ő munkásságáról. Hát, ezt nem sikerült megtenni. Mindenkinek lelke rajta. Köszönöm szépen. Elnök: Sullai úr még válaszolnál – mert jelezted – egy mondatban? Köszönöm. Munkáltató: Tényleg, csak egy mondat a GSM-R-rel kapcsolatban, hogy miért erre esett a választás. Azért, mert ez európai szabvány, és ha azt akarjuk, hogy a magyar hálózatot az európai vasutak igénybe vegyék, akkor európai rendszert kell nekünk választani. Tehát, csak annyi. Van a piacon ugye, itt a TETRA-val volt egy nagy nyomulás, amit a rendvédelmi szervek használnak, de ha azt használnánk, akkor a külföldi mozdonyok nem tudnának bejönni a hálózatunkra. Nekünk meg az érdekünk, hogy a hálózatot minél többen használják. Köszönöm, csak ennyi. Elnök: Tehát akkor a második napirendi ponttal kapcsolatban akkor arra kérném a munkáltatói oldalt, illetve a munkavállalói oldalt, hogy egyeztessenek időpontot, és akkor a konzultációra vonatkozóan pedig kezdjék meg. Köszönöm szépen. Lezárnám a második napirendi pontot. A harmadikban egyebek vannak, van-e a feleknek valamilyen felvetése? Nekem csak egy van, tíz perc múlva itt a nap egyébként, tehát a föld az forog, és a nap, az valahogyan be fog majd ide érkezni ebbe a gyönyörű tárgyalóba. Lehet, hogy mégse volt olyan egészséges ezt így megoldani. Akkor egyebekre a VDSZSZ-nek adom meg a szót. VDSZSZ: Múltkor a MÁV honlapján megjelent egy nagyon tartalmas anyag, az alpinisták itt ugye, mozognak, és tisztogatják a házat, és hát ez a rendvédelmi szerveknek is feltűnt, hogy milyen veszélyeket hordoz magában ez a tevékenység. Nevezetesen azt, hogy ezek a hegymászók lelesik a monitorokon lévő adatokat. És hát javaslatokat tettek, sőt elvárásokat fogalmaztak meg, hogy ennek hogy lehet elejét venni. Többek közt ilyenek voltak benne, hogy el kell fordítani az ablaktól a képernyőt. Komolyan. Meg, alkalmazni kell a képernyővédőt. Kérem, erre van a MÁV-nak energiája, és ide… ez a szellemi színvonal. Hát, biztos, kémek. Lehet, hogy ezek kémek is. Tehát, azért azt javaslom, hogy mielőtt valaki jön egy vödörrel és egy kötéllel, akkor előtte nemzetbiztonsági szervek vizsgálják át, mondjuk, C típusú átvilágítás, és akkor nem kéne figyelni a monitorokat. Hát, ki az az elmebeteg, aki ilyet ki tud találni, hogy a monitorokat el kell fordítani az ablaktól, mert a csávó, aki mossa az ablakot, az két szivacstörlés közt leolvassa, hogy mi van ráírva… és ez rajta van a MÁV honlapján, kérem. Igen. Tehát, ez a színvonal. Ez a színvonal. Meg, hát nem voltál itt, a Záhonyról bátorkodtam szót ejteni, hogy ameddig a… nem, hát a Mariannak nem túl hosszú a szoknyája, az rendben van. Hát, az még elmegy. Na most… hát, Mariann, engem az… minél rövidebb szoknya, annál jobb, de van, akit ez zavar. Engem biztos, nem. De, én mondom, én nem. Azért javasoltam az ayatollahot, mert azok ebben abszolút perfektek, a ruházkodás, a női ruházkodás vonatkozásában. Na. Tehát, Záhonyban napi húsz vonatot tud átrakni átlagban, a MÁV Zrt. és érdekköre. Szabó elvtársnak a csapata

29

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2009. július 15. hatvanat. Hát, nyilván Szabó elvtárs, az sokkal befolyásosabb erőkkel bír a környéken, mint a hatalmas MÁV Zrt. Szóval, azért ezek azok a dolgok, amiken úgy el lehetne gondolkodni, hogy hogy a jóistenben van ez, hogy egy ilyen cég folyamatosan veszíti a pozícióit. Hogy gyakorlatilag csodaszámba megy az, hogy Magyarország az egyetlen talán azok közül, ahol az úgymond magánvasutak… már a Cargo is az, de akkor is, hogy a domináns vasút folyamatosan piacot veszít. Akkor, maradjunk ennél a fogalomnál. Tessék? Én tudom, hogy miről beszélek, hát… Munkáltató: A MÁV Zrt. nem rak át semmit, tehát a MÁV Zrt. nem konkurense. VDSZSZ: Mondom, hogy a MÁV Zrt-hez tartozó… Munkáltató: …Szabó megrendelése, hagy mondjam azt, hogy az a hatvan kocsi nekünk mind pályahasználati díjbevételt jelent, hiszen a mi pályánkon keresztül megy. VDSZSZ: Nyilván mindenre megvan a magyarázat, hiszen Szabó elvtársnak nyilván erre is telik, hogy a megfelelő kommunikációt biztosítsa az erre való válaszokhoz. De azon el lehetne gondolkodni, hogy oda hogy vannak bejelentve az emberek, hogy háromszáz forintért, amiről már beszéltünk. A Munkaügyi Felügyelet mélyen hallgat, és a többi és a többi és a többi, így lehet aztán a válságból kilábalni, és mondjuk, a miniszteri akárkiknek, mert most ár kormánybiztos lett, amikor a PÁV sarcolásán elmerengenek, talán erre is lehetne gondot fordítani, hogy miképpen lehetne a válságos állapotokat, úgymond, válságos állapotokat a MÁV-nál mérsékelni. De hát ez már messzire megy, mert ahol különböző politikusok nyaralgatnak, meg üdülgetnek, abban a kastélyban, hát gondolom, ott mindent meg lehet engednie magának, annak az embernek. És az is egy érdekes dolog, hogy akkor, amikor az Attila itt egy pár hónapja szóvá tette, hogy mik zajlottak ott Záhonyban, a lakásra történő kisétáláson és egyebeken túl, más nem történt, ugyanúgy zajlik minden, ahogy eddig is. Ennyit kishazánkról és Záhonyról, ahol kormánybiztos is működik. De hát, ez se számít. Ez se számít, mint ahogy sok más egyéb, amiről előbb már szót ejtettem. Ennyi lett volna. Az a levél – ja, nem voltál itt –, az a levél, amit kaptunk a Csontos Endre aláírásával, ami a miskolci dologgal kapcsolatban volt, mondtam, hogy az Esélyegyenlőségi Hivatalhoz fogunk fordulni, mást nem tudunk tenni. De hát, ez a mérhetetlen pofátlanság, ami ide le van írva, az eget, földet rengető. Hát, elképesztő. Elképesztő. Nem fogom fölolvasni, mert el tudod olvasni. Lehet, hogy olvastad is, látod… hát ennyire hülyének néztek minket? De hát, majd meg lesz ennek is az eredménye, nyilvánvalóan. Mi az, amire nem kaptunk választ? Hát, sok mindenre nem kaptunk választ, gyakorlatilag semmire, de hát tudomásul vettük. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy akkor a mai napi VÉT-et bezárhatom-e. De, mielőtt bezárnám, nem szeretném, hogyha a következő VÉT ülés, akár soros, akár soron kívüli lenne, ezért azt gondolom, hogy konzultáció, teljesen mindegy, hogy levezető elnökről előre kéne gondoskodnunk, és mivel a VSZ utána VDSZSZ következik, ezért azt kérem a VDSZSZ-től, hogy a következő alkalomra szíveskedjenek a levezető elnököt biztosítani. Ezzel a mai nappal bezárom a VÉT ülést. Köszönöm szépen.

30