VÁROSFEJLESZTÉS ÉS A VÁLASZTÁSFÖLDRAJZ (KÖRZETRAJZOLÁS) KAPCSOLÓDÁSI PONTJAI DEBRECEN PÉLDÁJÁN. Mező Ferenc 1. Előzmények, célkitűzések

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.

VÁROSFEJLESZTÉS ÉS A VÁLASZTÁSFÖLDRAJZ (KÖRZETRAJZOLÁS) KAPCSOLÓDÁSI PONTJAI DEBRECEN PÉLDÁJÁN Mező Ferenc1 Előzmények, célkitűzések Az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerültek a határtudományok, a határterületek kutatása. A tudományos figyelem középpontjába kerültek az olyan kutatási lehetőségek, melyeket metszetbe lehet állítani, több hagyományos akadémiai tudományterülettel, felértékelődtek a komplex látásmódot igénylő projektek. Új lehetőségeket teremtett a kutatási módozatok illetve azok eredményeinek az összevetése. Fontossá vált a szemléletbeli összevetés és a szaknyelvek eddigi elhidegülése elzárkózása is könnyebbé, lebegőbbé vált. Ez az általános poszt-posztmodern látásmódbeli változás kihat a társadalomföldrajz kutatási területeinek a definiálására, differenciálódására is. Felértékelődőben vannak olyan részterületek, melyek adott esetben két-három évtizede még nem voltak számottevőek, viszont tudománytörténeti szempontból vannak koherens kapcsolódási pontjai (ha azok átmenetileg is megszakadtak). Ez az általános megállapítás igaz a politikai földrajzra is és annak illeszkedési pontjaira. Célom volt a politikai földrajz specifikumát tőlem telhetően teljes spektrumában végigkutatni, valamint választási földrajzi kutatást és szintetizálást egy jól körbehatárolható város – Debrecen – példáján végezni, illetve azt hosszabbtávon kiterjeszteni helyi politikai illetve egyéb szociálgeográfiai kutatásokkal. Megoldandó feladatok Adatok rögzítése jelentette az első nehézséget, mivel három országos és három önkormányzati választás adatsorait kellett számítógépre vinni 167-170 darab szavazókörre lebontva, listás, illetve egyéni szavazatokat kiértékelve és tegyük hozzá, hogy nem egy fordulóban, ennek megfelelően közel 500 oldal Excel táblázat telt meg adatsorral. A következő az adatok kiértékelése és valamiféle látványos módon való ábrázolásának kidolgozása. Minekutána több mindent szándékoztam, szándékozom bemutatni és kutatni többféle térképsorozatot kellett készítenem, összesen 250 darab térkép lett a végeredménye, melyek teljes körű megmutatása és bemutatása az előírt terjedelmi korlátok között teljességgel lehetetlen. Alkalmazott módszerek Választókerületekről, szavazókörökről A térképek egy részén az országos választások egyéni és listás adatait szavazókörös térképeken mutatom be, ennek azaz oka, hogy a három országgyűlési kerület (1. térkép) túlságosan nagy egység és kevés tudományos konklúzió vonható le belőle. A térképek nagyobbik hányada 30 önkormányzati egyéni választókerület eredményeit ábrázolva mutatják be a város lakóinak politikai magatartását (2. térkép). Itt azonban meg kell 1

Mező Ferenc egyetemi tanársegéd Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, [email protected]. A tanulmány megírása az F 025560 számú OTKA és a Kereskedelmi Bank Universitas Alapítványának támogatásával készült

1

Mező Ferenc: Városfejlesztés és a választásföldrajz…

jegyeznem, hogy az 1990-es választáson még 31 kerület eredményei álltak rendelkezésemre. Két kerület későbbi összevonásával jött létre a mai 30 kerületes rendszer (s félő, hogy 2002 őszén pedig már csak 29-ben). A választókerületek több szavazókörre bomlanak, a választási rendszer változása során a szavazókörök száma, elhelyezése is némiképp változott, ezt többféle szorzóval illetve a szavazókörök eredményeinek és ábrázolásának összevonásával próbáltam kiküszöbölni. 1. térkép. Debrecen három országos egyéni választókerületének lehatárolása.

A térképen ábrázolt anyag nagyságáról, hatóköréről A választások ábrázolásánál attól függően, hogy mit mivel akartam ütköztetni, összehasonlítani, illetve melyik rész-elem hatását, összefüggéseit akartam kiemelni, szűkíteni kellet a bemutatandó választási eredmények hatókörét. Ennek megfelelően a térképeket több nagyobb csoportra lehet osztani: ∉8 elsődlegesen meg lehet különböztetni az országos és az önkormányzati választásokat bemutató, kiértékelő térképeket ∉8 az országoson belül az országgyűlési lépviselő választásokat bemutató, ezen belül leginkább a szavazókörös adatokkal operáltam és hasonlítottam őket össze több dimenzióban ∉8 időben, tehát ugyanabban a választási évben egyéni és listás fordulók szerinti térképeken,

2


•

valamint az adott pártot önmagához viszonyítva felül illetve alulreprezentált területeket ábrázolva • a pártokra eső szavazatokat (10 szavazat = egy pont) vetettem térképre és a három választáson elért eredményeket vetettem sajátmagával össze így a társadalmi elfogadottság illetve beágyazódás térképét kaptam meg idősorosan, valamint a magterületek esetleges változásából és a szegregációból következtetni lehetett az átrétegződésre is • önkormányzati választások esetében vizsgáltam a polgármesteri választások területi különbségeit • a 31 illetve a 30 önkormányzati egyéni kerület adatait • természetesen elsősorban szavazókörös kiértékelésben, valamint itt is idősorosan vizsgáltam a társadalomföldrajzi jellemzőivel összehasonlítva • végeztem szavazáson való részvétel hajlandósági vizsgálatokat, azokat összehasonlítottam a három választáson illetve a két típuson belül is és területi különbségeket állapítottam meg • megvizsgáltam a szavazókörök választópolgárainak a számát és azok között jelentős anomáliákat állapítottam meg, melyeket térképesen is kiértékeltem • ugyanezeket elvégeztem a választókerületek között is • végül összevetettem egyéb térképekkel, elsősorban városfejlesztési városszerkezeti előirányzatokat, tendenciákat bemutató térképekkel és kutatásokkal és ezekből megpróbáltam tudományos módszerekkel felállítani az ideális, közeljövőre is gondoló, vagyis előre tekintő körzetmódosítást végezni, melyet a város és a politikai pártoknak is eljuttattam alkalmazásra. Az ábrázolásra kerülő pártok, ill. választások kiválasztása során elsősorban a folytonosság és az összehasonlíthatóság követelménye vezérelt. Az összehasonlíthatóság követelményének messzemenően megfeleltek az egyéni képviselő-választások (a ’90-es választáson a nagyobb részvételi aránnyal jellemezhető első forduló eredményeit vettem figyelembe), mivel mindhárom választás során meg lettek tartva. Míg a listás választás rendszerét 1990 után eltörölték, így eredményeit nem volt mihez viszonyítani. Jelen esetben elsősorban a részvételi arányszámokkal operálok illetve a kiértékelt képviselői összetételek alakulásával, valamint a polgármesteri választások közül elsősorban a legutolsóval (az 1998as őszivel). Az alaptérképet az 1:15000 méretarányú Debrecen és környéke várostérképre rajzoltam választókörzetek és választókerületek digitalizálásával állítottam elő. A digitalizálást 18x24 colos KURTA XLC digitalizáló táblán végeztem AutoCad R13 szoftver segítségével. Minden választókörzetet és választókört külön rétegre vittem fel, melyek neve az adott körzet/kerület száma volt. A táblázatos adatokat Microsoft Excel 97-ben állítottam elő. A rendelkezésemre álló adatokat a térképi ábrázolásnak alárendelve rendeztem. Választó kerületekre és körzetekre bontva külön oszlopba gyűjtöttem a szavazók és szavazottak számát és a pártokra (FIDESZMPP és MSZP) vonatkozó szavazatszámokat, mind a polgármester választást, mind a képviselőválasztást illetően. Külön oszlopban tüntettem fel az adott választó körzetben, illetve kerületben győztes párt szavazatszámát. Ezután egy új oszlopban kódoltam az ábrázoláshoz szükséges kategóriákat (1=FIDESZ-MPP; 2=MSZP; 3=egyéb; 4=10%-nál kisebb különbség), amelyekből tematikus térképeket készítettem ArcView GIS 2.0 felhasználásával. A térképi és táblázatos adatok összekapcsolását a szavazókörök és kerületek száma alapján már egyszerűen el tudtam végezni.

3


2. térkép. Debrecen önkormányzati választókerületei (számszerint 30 darab, ebből 29-ből Fidesz és egyből a XX. számúból, a Libakertből MSZP jelölt került be a debreceni közgyűlésbe).

A választási eredmények feldolgozásáról, térképes ábrázolásáról A választási eredményeket nem lehet torzítások nélkül ábrázolni. A helyi politika tarkasága miatt ez az állítás az önkormányzati választásokra különösen helytálló. Nem csoda, ha a különböző sajtóorgánumokban megjelent eredmények, bemutatott ábrák többnyire ellentmondanak egymásnak. Országos összesítés során minden párt a számára legkedvezőbb választási eredmények (polgármester-választás, képviselőválasztás, leadott szavazatok) közül választva, a legkedvezőbb számítási módszerrel megállapított eredményekre hivatkozva önmagát hozza ki a választások győztesének. Tovább növeli az átláthatatlanságot, hogy a pártok többnyire koalícióban, ráadásul helyenként változó összetételű koalícióban indulnak, kapott szavazataik szétválasztása újabb csúsztatásokra ad lehetőséget. Előfordul olyan eset is, hogy a pártok visszaléptetik szövetségeseik számára jelöltjeiket, illetve egy másik párt jelöltjét támogatják, példák: - 1990-ben az SZDSZ és a FIDESZ kölcsönösen visszaléptették jelöltjeiket a másik jelöltje számára, ahol az esélyesebbnek tűnt. - 1994-ben az MDF a KDNP-el, a kisgazdák a MIÉP-el indították koalícióban jelöltjeiket, nehezítve az adatok feldolgozását. - 1998-ban az MDF látszólag egyáltalán nem indult a választáson, ám a párt támogatta a FIDESZ-MPP-t a korteshadjárat során, prominens személyiségei pedig Fideszes színekben indultak a választáson.) Ilyen viszonyok közepette nehéz objektíven ábrázolni a választói magatartást. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy a választó egy kerületben azért szavazott egy jelöltre, mert: 1. Szimpatikus volt számára a jelölt személye. 2. Szimpatikus volt számára a jelöltet indító párt.

4


3. Szimpatikus volt számára a jelöltet támogató párt. 4. Szimpatikus volt számára a jelölt győzelme érdekében visszalépő másik párt. 5. Szimpatikus volt számára a jelölt győzelme érdekében visszalépő másik párt jelöltje. 6. Ellenszenvesnek tartott egy pártot, vagy jelöltet és ellene akart szavazni. (Magyarországon a választói magatartásnak ez a módja különösen gyakori) Láthatjuk, a térképes ábrázolás mindenképpen valamelyest torzítani fog. Szerencsére a kiátlagolás, több választás együttes ábrázolása esetén - a térképen a területileg jellemző hosszú távú választói magatartás jelenik meg elsősorban -, kevésbé befolyásolják térkép kinézetét a rövidtávon érvényesülő bizonytalanító tényezők. Több választás eredményének összesítése is rejteget azonban magában buktatókat, torzításokat. Az elemzés előtt nem árt tisztázni, mit is ábrázolnak az ily módon elkészített térképek. A polgármester-választásról készült térképek csak egy választást ábrázolnak, ezzel nincsenek problémák. Ám az egyéni képviselők választásáról készített rajzok három választás összesített és átlagolt adatait mutatják be. Nem biztos, hogy az ilyen térképeken minden egyes cellán egy párt szereplése három választás eredményét fogja ábrázolni. Az egyes pártok választásonként ugyanis nem minden kerületben indítottak jelölteket, így a térképen egymás mellet láthatunk olyan cellákat (v. kerületeket), ahol csak egy választás eredménye van ábrázolva, ahol kettő (A+B/2), ill., ahol három (A+B+C/3) választási eredmény átlaga került bemutatásra. Ezt a tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni a rajzok elemzésénél. További torzítás lehetőséget okoz az eredmények összesítésének módszere. Ez alapvetően két szisztéma szerint történhet: 1. Az egyes választókörzetekben szerzett százalékos helyezést bemutatva készíthetünk térképet. Ilyenkor azt ábrázoljuk, a kerületben leadott összes szavazat hány százalékát kapta jelöltünk. Ez a térkép azonban nem fogja megmutatni a kerületek összavazatszáma között fennálló különbségeket, emellett több választás eredményének ily módon történő összesítése bizonyosan durva csalásokat tartalmaz majd. (Például, ha X párt Y kerületben '90-ben 90%-ot, 94-ben 10%-ot, 98-ban pedig 80%-ot szerzett a három átlagaként egy 60%-os eredmény fog kijönni az adott kerületben. Ami persze nem sokat mutat.) 2. Ábrázolhatjuk a pártok egész városra vonatkoztatott saját középátlagához viszonyított szereplését kerületenként. Ebben az esetben, mivel a középátlaghoz viszonyított szereplés rendszerint nem változik választási eredmény csökkenéskor ill. növekedésekor sem, több választás összesített ábrázolása esetén is elhanyagolható a választási eredmények ingadozása okozta torzítás. Más értelemben vett torzítást azonban ez a térkép is ábrázolni fog. A térképek ugyanis minden pártot ott hoznak ki győztesnek, magas szavazatszámmal rendelkezőnek, ahol relatíve nagy volt a részvételi arány, így az adott párt is sok szavazatot kapott azon a területen. Ez azonban a valóság ábrázolása okozta torzítás, így térképünknek csak "hasznára válik".

5


A kutatás fontosabb megállapításai Az önkormányzati választásokról Az önkormányzati testületeket, ill. vezetőket általában fél évre az országos választásokat követően bonyolítják le. A mindössze fél éves csúszás lehetőséget biztosít a parlamenti választásokon győztes párt, ill. pártkoalíció számára, hogy a megszorító intézkedések későbbre halasztásával, illetve népszerű intézkedések meghozatalával országos választáson aratott győzelmük után a városházák élére is jelöltjeiket ültessék és az önkormányzati testületekben többséget szerezhessenek (Debreceni szemléltetés 1. diagram). 1. diagram. Az elmúlt három debreceni önkormányzati választást összehasonlító diagrammok (az elmúlt időszakban a képviselőtestületben változások álltak be; megalakult 5 fővel a Kisgazda Frakció, a MIÉP-nek jelenleg nincs képviselője a testületben illetve az utolsó MDFes is átült a kisgazdákhoz, ennek megfelelően már csak FIDESZ Frakció van 28 fővel, korábban a közös frakció másik két MDF-es tagja belépett a Fideszbe). 1990. A debreceni képviselotestület összetétele (61 képv ; 31 egyéni, 30 listás) 25

22

20

16

15

11

10 3 1

1 NYP

3

KDNP

4

5

Függ

MSZP

FKgP

MDF

FIDESZ

SZDSZ

0

1994. A debreceni képviselőtestület összetétele (50 képv ; 30 egyéni, 20 kompenzációs listáról) 25

23

20 15 10

10 8 5

5

4

0

0

0

0 SZDSZ FIDESZ MDF- FKgP- MSZP KDNP MIÉPMUT

Függ

1998. A debreceni képviselőtestület összetétele (50 képv ; 30 egyéni, 20 kompenzációs listáról) 35 29

30 25 20 15

12

10 5

2

1

2

MP

FKgP

2

2

0

0 SZDSZ FIDES ZMPPMDF

6

MSZP

Debr. MIÉP Lok. E.

Függ


Az önkormányzati választások során sokkal nagyobb szerepe van a személyi tényezőknek, míg a parlamenti képviselők választása során a választók egy nagyobb közössége szavaz sokszor ismeretlen, vagy alig ismert jelöltekre, addig az önkormányzati képviselőjelöltek egy kisebb közösség képviselőjeként relatíve nagyobb ismertségnek örvendenek választóik körében. Egy szimpatikus jelölt így olyan helyen is győzhet, ahol pártja egyébként nem túl népszerű. Az önkormányzati választások országos tendenciáiról Az 1990-es önkormányzati választások során az MDF-FKGP-KDNP koalíciónak egy fél év alatt sikerült maga ellen hangolnia a választóit. Ebben az „eredményben” valószínűleg sok tényező közrejátszott: - Az 1945 előtti rendszer egyes visszatetszést keltő jelképeinek erőszakos sulykolása. -

A megszorító intézkedések első félévben történő sokkszerű alkalmazása.

-

Az MDF-FKgP ellentét választások idején történő kibontakozása.

Az 1994-es választáson az MSZP-vel szemben is volt egy kisebb csalódottság érzet, de a megszorító intézkedéseket csak a választások után alkalmazták, így alig veszítettek valamit tavaszi pozícióikból. Súlyos hibaként értékelhették a kormánypártok a választások időbeli kicsúszásának negatív hatásait. A december közepén tartott választás alatt zajlott ugyanis a költségvetési tervezet vitája a parlamentben, és ezen olyan a lakosságot érdeklő lényeges elemek is napirendre kerültek, mint a jövő évi áremelések, illetve nyugdíjemelés kérdésköre. A politikusok ekkor szembesültek azzal, hogy a nyugdíjasok választói magatartása perdöntő lehet a választások eredményére nézve. Az 1998-as választások sok hasonlóságot mutattak az előzővel. A parlamenti győztes ismét jó eredményt tudott produkálni. A parlamenti választásokra közvetlenül nem került sor népszerűtlen intézkedések bevezetésére. Bár a költségvetési tervezet parlamenti vitája előtt lebonyolították a választásokat, az ellenzéknek mégis sikerült a nyugdíjemelés kérdéskörét beépítenie a választási kampányába. A részvételi arányokról országosan és helyi szinten Meg kell jegyezzem, hogy a választói magatartás Magyarországon e tekintetben sajátos képet mutat. Más hazánknál régebbi, és szilárdabb demokratikus hagyományokkal rendelkező Nyugat-Európai országokban a helyhatósági választásokon rendszerint magasabb arányban jelennek meg a választók, mint az országos, vagy más néven parlamenti választásokon. Hazánkban épp fordított a helyzet, az országgyűlési képviselőválasztások 55-65% körüli részvételi arányával szemben az önkormányzati választásokon jó, ha 40% körüli a választók részvételének aránya. Magyarországon a választók valószínűleg az országos választástól várják helyzetük jobbulását, s kevésbé érzik magukat érintve a helyi szinteken meghozott döntésektől, ezzel szemben Nyugat-Európában a helyi választásokat kellő mértékben értékelik. Szembetűnő, hogy Debrecenben az országos átlag alatti (45% és 36%) volt a részvétel (2. diagram), ami több mindent elárulhat:

7


2. diagram. 2. diagram. Részvételi arány az önkormányzati választásokon országos szinten és Debrecenben. 43%

40%

45%

45%

40% 35%

27%

30%

24%

25%

36%

27% 24%

20% 15% 10% 5%

Országos

0%

1990 IX. 31.

1990 X. 14

Debrecen 1994 XII. 11.

1998 X. 18.

Egyrészt, a helyi tudat, a későbbiekben részletesen kutatni vágyott cívis tudat, kevésbé fejlett, mint ahogy a civil szervezetek és az egyesületek számának alapján várnánk (másik feltételezés, hogy ezek a szervezetek nagyrészt papíron létező és pályázati pénzeket lenyúló szerveződésként foghatóak meg). 3. diagram. 3. diagram. A polgármesterválasztás eredménye, 1998. Debrecen. Hevessy József, SZDSZ Halmos Gábor, Független 3,68% 2,48% Rezes Gábor, FKgP 2,99%

Molnár István, MSZP 36,09%

Kósa Lajos, FIDESZ MPP 54,77%

Másrészt kiábrándultak a helyi politikai elitből és így tiltakoznak. Ezzel a magyarázattal egyetlen egy baj van; az 1998-as októberi önkormányzati választásokon az előző 1994-hez képest, erős részvételi arányszámjavulásnak lehettünk (24%-ról 36%-ra) szemtanúi, tehát módosítanunk kell ezen az elképzelésünkön. Az 1994-es választások feltűnően bennragadtak az 1990-es alacsony értéken, míg az országos átlagérték messze elhúzott mellette. Ez már felfogható a Hevessy-féle polgármesteri vezetéssel szembeni kiábrándultságként (3. Diagram). Nem volt megfelelő, választók által elfogadott rivális, így nem mentek el szavazni. Ezzel szemben, a korábbi részvételi arányszám 50%-kal (24%-ról 36%-ra) nőtt az 1998-as őszi önkormányzati választásokon, bár nem érte el az országos átlagot, de a kedvező tendencia egyértelműsíthető. Ez egyértelmű válaszreakció volt, különösen akkor, hogy ha figyelembe vesszük a választások eredményét; a harminc egyéni körzetből 29-ben FIDESZ támogatott 8


győzött, egyetlen egyben győzött MSZP jelölt (Libakertben), nyolc szavazattal (759 szavazat – 751 ellenében). Hevessy József 1998-ban a polgármesteri választáson igen kevés, 3,68%, azaz mindösszesen 2 192 szavazatott kapott. A pártok egyenkénti elemzésénél szembetűnő a rendszerváltás utáni meglehetősen nagy SZDSZ támogatottság, ami a következő választásoknál elolvadt, majd a régi ellenzéki valamikori rendszerváltó párt MSZP-el szövetkezve (ez országosan is igaz) elvesztette azt az arculatát, ami miatt a szavazóbázisának nagy része rászavazott, ennek a kiábrándultságnak az egyenes arányú következménye az olvadás, ill. átszavazás más pártokhoz (elsősorban a FIDESZ-hez). 3. térkép. Az 1998-as országos választások első fordulójának egyéni eredményeinek két pártra bontott megosztását tartalmazza.

A lavinaszerű győzelmét tekinthetjük a tavaszi országos választáson elért győzelem folytatásának is, hiszen akkor mind a három országgyűlési képviselő esetében Fidesz jelölt került be az Országházba (Kósa Lajos, Halász János, Pósán László), de az ok árnyaltabb (3. térkép). Az országos választásokon nagyobb szavazatszámot mondhatott magáénak az MSZP, ennek megfelelően a választók különbséget tettek önkormányzati és országos választások között. Másrészt a nyolc év alatt óriási elégedetlenség halmozódott fel a városházai vezetés ellen, mely jól tükröződik a választás eredményét tekintve. Igazából, reklám szempontjából csak egy jelölt volt jól felépítve (Kósa Lajos), melyhez párosult a kedvező országos választás, és az, hogy a kormányzat addig nem veszített népszerűségéből, mindezekből következően Hevessy Józseffel szemben egyetlen alternatíva körvonalazódott ki, ennek köszönhetően szerzett majdnem 55%-nyi szavazatot. A polgármester biztos közgyűlési többségben kezdhette meg munkáját, ez növeli a felelőséget, nem hivatkozhat arra, hogy a közgyűlés gúzsbakötötte a kezét. Mindezekért a város joggal várhatja el Debrecen oly régen áhítozott fejlődését, szépülést és azt, hogy Kelet-Magyarország fővárosa legyen, mint már volt többször a történelem során. Visszatérve az önkormányzati választások képviselői mandátumára, 9


szembetűnő az ingázás, bizonyos pártok elhúzása a többiek mellett; az 1990-es választáson a rendszerváltó pártoknak ítélt erők szerepeltek jól (SZDSZ: 22, Fidesz: 16, MDF: 11 fő), míg az MSZP-t megbüntették a választók a három helyével. Az inga 1994-ben visszalengett, az SZDSZ-nek már csak 8 hely jutott és az MSZP látványosan jól szerepelt 23 hellyel, a Fidesz egy véletlen „malőr” miatt nem tudta elfoglalni a listás szavazatai nyomán neki járó székeket. 1998-ban az „inga visszaüt-effektus” lépett színre, de ez bármikor újra előfordulhat, hiszen a demokratikus választójognak direkt módon ez a lényege, hogy a választók meg tudják büntetni az arrogáns és hatalomtól megrészegült politikus garnitúrát. Konklúzió Az igazán érdekes, hogy az országos választásokon Fideszre szavazott szavazókörök az önkormányzati választáson is –e párt mögé sorakoztak. A kérdés tovább fűzése jogos; vajon milyen társadalmi helyzetű környékek ezek, feltörekvők, stagnálók, a filtráció főcsapásába esők, felújításra szorulók, társadalmilag lejtőn haladók, kertváros övezethez tatozók, panel vagy tömblakásos környékek, esetleg sorházakkal beépítettek? Az igazán izgalmas kérdés, hogy a következő választásokra mennyire tudja a FIDESZ-MPP egybetartani a meglehetősen heterogén szavazóbázisát, milyen rétegek ábrándulnak ki belőle és szavaznak át? A biztos szavazók mennyire gyarapodnak? Az országos választások eredményei mennyire fogják befolyásolni helyi szinten a szavazások eredményeit. Az MSZP tudja-e magát aktivizálni tude találni helyben integráló személyt, aki a nem biztos szavazók közül jelentős arányban mozgósít. Helyi szinten – önkormányzati szinten a MIÉP és a Kisgazdák számára a bejutás a tét, mind a kettő párt két-két személyt juttatott be a helyi képviselő testületbe, jelenleg a MIÉP-nek nincs a Kisgazda Frakciónak 5 képviselője (kettő a MIÉP-től, egy az MDF-től ült át) nyomhatja meg a szavazatgombot, de a városi elfogadottság kétséges a helyi MIÉP szinte fejnélküli, a kisgazdákra pedig országosan is a szétforgácsolódás a jellemző (1. Diagram). Nagy kérdés, hogy helyi szinten az SZDSZ kettő főnél többet tud-e bejuttatni, valamint a helyi Lokálpatrióták megtudják-e őrizni, netalán növelni az úgyszintén kettessel jellemezhető képviseletüket. Helyi szinten erősen valószínűsíthető Kósa Lajos Fideszes polgármester újraválasztása, hiszen igazi alternatívát a szocialisták nem tudtak ez idáig felmutatni. A kérdés az, hogy a nagyra törő városfejlesztési tervek megvalósíhatóak-e úgy, hogy az országos választásokon az MSZP nyer és kerül kormányzati pozícióba? A másik érdekes kérdés, hogy sikerül-e többséget szerezni a FIDESZ-MPP képviselőinek a közgyűlésben. Mert valószínűsíthető, hogy még egyszer nem fog sikerülni a 29+1 fő az 50+1 fős testületbe, márpedig, ha választási matematikával játszunk egy kicsit, akkor szembeötlő, hogy a szövetségesek MDF, FKgP a MDNP nem valószínű, hogy bekerül, akkor kivel kell majd szövetkezni, megalkudni a nagyra törő tervek véghezvitelére? Mi ezt a kérdést nem tudjuk száz százalékban megválaszolni, de a kérdések, a számolgatások, a tervek összevetése, felvetése maximálisan jogosak. Innen a kutató félelme, hogy hiába dolgoz ki a szakmai közeg egy újszerű többszempontból is megfelelő választási geometriai térképet, a politikusok inkább a jelen helyzet ismeretéből indulva számolgatnak és sakkoznak a tárgyalóasztalok homályában, mint a tudományos szükségszerűségből induljanak ki. Van-e erős összefüggés az 1998-as országos és önkormányzati választások között? Messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le, csak rendkívül óvatos megállapításokat, találgatásokat kockáztathatunk meg.

10


4. térkép. Debrecen fejlesztési tervének bemutató térképe, melynek célja ábrázolni az elkerülő út nyomvonalát (M 47, M 35, 4-es sz. főútvonal), a hét városkaput, melyek téglalapba írva találhatóak meg, valamint a kertváros lehetséges lakóterület-bővítési irányát. Az 1. számú a Sámsoni út melletti volt szovjet katonai gyakorlótér Csordalegelő megnevezésű része (Apafi erdő, Bellegelő kert környezetében), lakópark: 112 ha, ill. rekreációs területre: 240 ha, a 2. sz. a Veres Péter, Szabadság telep folytatása: 112 ha, a 3. sz. az Ungvárkert: 100 ha, és a 4. sz. a Tócó-völgyi: 25-40 ha., emellett Józsa: 18 ha. és Pallag: 117 ha. Az 1-3. összekötő szaggatott vonal jelképezi a bővítés elsődleges irányát. Kiegészítésként a város két jelentősebb zöldövezetét is tartalmazza: a Nagyerdőt és az Erdős pusztákat.

Az önkormányzati választásokon a Fidesz sokkal nagyobb arányú győzelmet ért el, mint az országos választásokon, ez pedig nem a párt társadalmi beágyazódásának a következményeként fogható fel, hanem sokkal inkább az addigi önkormányzati vezetéssel való szembeni elégedetlenséget fejezi ki (Fidesznek nem volt saját önkormányzati képviselője az 1994-98 közötti ciklusban, Szabó Gyula az Epreskert független egyéni képviselője lépett be időközben, ennek megfelelően nőtt egy főre). Így ezt a pártot nem terhelte felelősség a város csipkerózsika álomba kerüléséért. Tehát még egyszer meg kell állapítanunk, hogy félévvel az országos választások után nem nőtt érezhetően a biztos szavazók aránya a Fidesz oldalán, sokkal inkább annak tudható be, hogy lakosság különbséget tett országos és önkormányzati szavazás között. Másrészt, az SZDSZ szavazó tábora látványosan szétesett, illetve az MSZP nem talált megfelelő „arcot” aki mozgósította volna az összes baloldali szavazót. Az elégedetlenséget az is jól bizonyítja a régi vezetéssel szemben, hogy látványosan emelkedett az önkormányzati választásokon való részvétel aránya. Ennek megfelelően kevésbé a biztos szavazók döntötték el a végeredményt, az átszavazók aránya megnőtt és ez földcsuszamlásszerű szavazatátcsoportosítást eredményezett. Az igazi kérdés az, hogy az átszavazók közül mennyit tud a Fidesz megtartani? Az összes szavazatot semmiként nem, hiszen az egy „lázadás-szerű” magatartás megjelenése volt és ebből messzemenő következtetést sem szabad levonni. Az azért megállapítható, hogy a legmagasabb szavazatokat többé-kevésbé azokban a szavazókörökben hozta el a nyertes, ahol a legjobban szerepelt az országos választásokon is. A jövőt megjósolni viszont nem lehetséges, mert azok a szálak, melyek a jövő fonalát fonják

11


még csak részben készültek el és a biztos szavazók dolgában a Fidesz rosszabbul áll, mint az MSZP. Így helyi szinten nagyon sok függ az „arcok-harcától”. Kósa Lajos meg tudja-e őrizni megnyerőségét? Fel tudnak-e építeni egy ellenpontot („ellenarcot”) az MSZP-s marketing szakértők, vagy be tudnak-e hozni egy ismert személyiséget a „mellékvizekről” (pl. az egyetemről). Egyben biztosak lehetünk, a következő önkormányzati választás keményebb küzdelem lesz és markánsabban lehet majd megrajzolni a biztos szavazók lakhelyét (a kutató és az érdeklődő publikum számára). Végső soron kimutattam a hasonlóságokat és a különbségeket az országos és az önkormányzati választásokon, meghatároztam azokat a körzeteket, ahol hasonlóan nagy szavazatokat kaptak az adott pártok, külön különbséget tettem a lakótelepek megítélése, lakosságszáma és esetleges pártprefenciája között. Bár egyértelmű, hogy különbséget kell tenni biztos szavazók és bizonytalan szavazók között (ez utóbbi Debrecenben is változóan 45-49%-t tesz ki), ezt pedig azt jelenti, hogy a választások sohasem prognosztizálható száz-százalékkal, hanem inkább a jóslás kategóriájába csúszik át. A tendencia, tendencia és nem törvényszerű a bekövetkezése, elég a választások előtt egy-két héttel kirobbanó szenzáció, esetleg botrány, "esősnap" és már másképp jelentkezik a részvétel és a szavazatok milyensége. Városfejlesztés kapcsolódási pontjai Debrecen választásföldrajzának kutatásához 1. táblázat. Az önkormányzati választó kerületek, sorszám, képviselő és választásra jogosultak száma (kivastagítva a két szélsőség, túl magas, túl alacsony). Az átlag 5 518 fő. Választó kerület 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Név Becsky Tibor Halász D. János Bodnár Anikó Balla Irma Dr. Kiss István Dr. Pankotai László Filepné Tóth Katalin Dr. Fazekas Béla Győri Gyula Szabó Gyula Jenei Imre Sásdi András Borza Valér Gyula Aradi Lajos Somogyi Béla Asbóth Endre Gulyás Mihály Barna Jenő Dr. Papp László Dr. Borsos Éva Horváth Zoltán Kellermann Péterné Dr. Mazsu János Kollár József Dánielfy Zsolt Pajna Zoltán Szilágyi László Mező Ferenc Dr. Gellén József Balázs Ákos

A névjegyzékbe felvett választópolgárok száma 5 220 7 318 6 375 6 540 4 069 6 135 9 267 5 316 6 550 4 187 4 920 3 994 5 481 5 539 3 453 3 866 6 796 4 130 6 948 4 905 5 015 6 016 5 282 5 907 7 182 3 054 5 088 6 549 3 208 7 317

Elkészülés előtt áll - több éves munka után – Debrecen településszerkezeti terve, mely meghatározza a város következő 15-20 éves tervezését és városfejlesztési, városterjeszkedési irányait, belső arányait, ezzel majdnem egy időben elkészült a városfejlesztési, gazdaságfejlesztési és a közlekedésfejlesztési tervek, anyagok. Viszont Debrecen választási 12


körzetei, szavazókörei illetve annak határai nem módosultak és mindezek fényében megállapítható egy óriási disszonancia, ami a körzetesítésben fel lelhető- e tervek és a városlakók filtrációi és költözködési kedvének tükrében (4. térkép) tovább erősödik és a többi tervezési anyaggal összevetve erős torzulások állapíthatóak meg. A jelenlegit korszerűsíteni és átrajzolni elengedhetetlenül fontos, előre kell menni a körzetek változtatásával. Mi indokolja a körzethatárok módosítását? Megdöbbentő aránytalanságok fedezhetőek fel a harminc egyéni körzetben, ezek az aránytalanságok mind szavazópolgárok számában mind területi kiterjedésben jelen vannak. Az adatok az 1998-as választási alapadatok (választásra jogosult névjegyzék), melyek természetesen nem maradtak ezen az értéken, hiszen a városon belül jelentős a filtráció valamint több kiemelt körzetben osztott az önkormányzat telkeket és a településszerkezeti tervben meghatározták a város terjeszkedési irányait (4. térkép), ami a közeljövőben és a következő tíz-tizenöt évben további jelentős belső népesség mozgást tételeznek fel, ami az aránytalanságokat választásföldrajzi szempontból csak tovább erősíti. A legkirívóbb eltérés az átlag számtól, ami 5 518 választópolgár, a 7 –es választókerület 9 267 fővel, 2-es választókerület 7 318-fővel és a 30-as választókerület 7 317 fővel (1. táblázat). Mindhárom esetben párosul a lakószám nagysággal a terület túldimenzionáltsága, a lakótelepi területekhez képest (pl. Tócókert) 6X-8X nagyobb kiterjedésűek így annak képviselete és bejárása is sokkal nagyobb terhet ró az itteni képviselőkre, illetve majdani képviselőjelöltekre. Másrészt figyelembe kell venni a város terjeszkedési irányát, mely ugyancsak a keleti városrészeket határsávjában van, ezen a területen és Józsán is növekvő népességgel kell számolni. Talán megért Józsa kettéosztása választói kerület szempontjából? Ez azt jelenti, hogy Debrecen népességének csökkenésével, stagnálásával szemben ezek a városrészek a növekedés állapotában vannak és a közeljövőben is ez a tendencia várható. Ez jelentős népességszám növekedést eredményez, amit a választásgeometriának követni kell. Netán, netán meg is előzhet? A legkisebb egyéni önkormányzati választókerületek alig haladják meg a háromezret: 3054, 3208, 3453 (ld. 1. táblázat). Ugyancsak jelentős anomáliák figyelhetőek meg a szavazókörök esetében is, ebből 167 darab van. Törvényi előírás, hogy 1200 választópolgárt nem haladhat meg, 5 darab olyan található mely elérte az 1300-t illetve pár fő hiányzik az átlépéshez. Ezek a körzetek mind a keleti városrészben találhatóak, méghozzá a határsávokban, a jelenlegi település szélén, amikhez automatikusan beleolvadnak majd a város belterületbe vonása után az új telekosztásokat követően a családi házak lakói, másrészt ezzel párhuzamosan a belső területek, a főutca környékén a lakó funkció halványodik, kevesebb a lakója mint 10 évvel korábban, csökken a lakóinak a száma, e kerületek határait keletebbre kellene tolni. A közelmúltban pártközi szakértői egyeztetéseken szóba került esetlegesen Józsa kettéosztása választói körzetek tekintetében, Alsójózsára (három szavazókör; 165, 166, 167) és Felsőjózsára (négy szavazókör; 161, 162, 163, 164) Józsa 2001. évi népszámlálás adatai alapján 8500 fő, ebből Alsójózsa 3 800, Felsőjózsa 5 700 fő, tehát ha az átlagot vesszük már Alsójózsa kicsinek bizonyul. A helyzetet bonyolítja, hogy a hatályos választókerületek kialakításának rendjét, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Vetv.) szabályozza. A Vetv. 102. § (1) bekezdése a helyi választási iroda vezetőjének (a mindenkori jegyző) a hatáskörébe utalja a választó kerületek és szavazókörzetek kijelölését. A Vetv. kötelezi a jegyzőt az alábbi szempontok figyelembevételére: a) a választás évének január 1-jei lakosságszám, b) megközelítően azonos lakosságszámú választókerületek, c) nemzetiségi, vallási, történelmi, földrajzi és egyéb helyi sajátosságok. 13


Az előzetes felmérések szerint Debrecen állandó lakosainak a lélekszáma 210 000 körülire tehető, de egyáltalán nem mindegy, hogy ez alá, vagy e választóhatár fölé esik-e! Ha 210 000 alá esik a hatályos választójogi törvény értelmében az egyéni körzetek számát a jelenlegi harmincról huszonkilencre kell csökkenteni. Tehát egyoldalú Józsára kiterjesztett szétválasztás nem képzelhető el, hiszen ez mindenképp összevonást indokolna még akkor is ha elérné Debrecen lakosságának a száma az említett kényes határt. Tehát szögezhetjük le; jelentős kerület és szavazókör átrajzolásra van szükség. Mindenképp arányosítani kell a picikék (terület, népesség szempontjából) összevonásával, összeillesztésével és az óriásiak megnyesésével. A lakótelepeken a kijárás és az érdekérvényesítés lobbizás könnyebb feladat, tehát esetlegesen ott kell érvényesíteni a nagyobb választópolgár számot nem a kertségekben, kertvárosi környezetben, ahol sokkal nagyobb a feladat (járda, önerős út, csatorna elévezetés, világítás stb.). Véleményem szerint a településszerkezeti terv figyelembevételével egy új jelen helyzetnek megfelelő, illetve valamelyest megelőző választókörzeti térképet kellene megrajzolni. A kutatás célja e kényes területnek a pontosabb megvilágítása, illetve egy ideális térkép/ek megrajzolása, mely talán hozzájárulhat az önkormányzati, valamint a pártközi egyeztető szakemberek munkájához és tudományos alapot, támpontot biztosíthat. Irodalom Gazsó F. - Stumpf I. 1997: Pártok és szavazóbázisok. DKMKA, Bp., in Magyarország politikai évkönyve, 515-531. old. Hajdú Z. 1992: A választási földrajz Nyugat-Európában. INFO- Társadalomtudomány 22. szám, 7177. old. Kitschelt, H. 1995: Party Systems in East Central Europe Consolidation or Fluidity? Public Policy University of Strathcyde Glasgow 103 p. Kovacs, Z. Dingsdale, A. 1998: Whither East European democracies? The geography of the 1994 Hungarian parliamentary election. Political Gepgraphy, May, 438-459. old. Körösényi A. 1998: A győzelem matematikája. Magyar Nemzet, május 30. Medián 1993: A debreceni közvélemény 1993-ban. Bp., 28. o. Mészáros J.-Szakadat I.-Nagy I. 1998: Még nem dőlt el semmi. Magyar Nemzet, március 12. Mező F. 2000: A politikai földrajz alapjai c. egyetem jegyzet, Kossuth Kiadó Debrecen, 394 p. Mező F. 1998: Két választás Debrecenben. - in: Tanulmányok Debrecen városföldrajzából (szerk. Dr. Süli-Zakar István) pp. 159-193. Mező F. 1999: Debrecen a harmadik országos választás tükrében. - Comitatus, 6. sz. pp. 24-34. Mező F. 1999: Társadalmi mozgalmak és az ellenállás területei. - Magyar Tudomány 1999. 10. sz. pp. 1184-1192. Mező F. 2000: Debrecen és a választásföldrajz, - in: Politikai Földrajzi Konferencia kiadvány (Szerk.: Prof. Tóth József), Pécs, 1998, november, pp. 126-137. Mező F. 2000: Debreceni önkormányzati választások értékelése. – In: A táj és az ember – geográfus szemmel CD-ROM, http://phd.ini.hu Geográfus Doktoranduszok IV. Országos Konferenciája Szeged, 1999. október 22-23. Mező F. 2000: Három választás Debrecenben,. – In: A földrajz jövője, a jövő földrajzosai (Szerk: Prof.. Süli-Zakar István és Mező Ferenc) Debrecen, 2000, pp. 237-248. Mező F. 2000: Városfejlesztés Debrecenben. - Falu, Város, Régió, 2000. 10. sz. pp. 3-11. Mező F. 2001: Debrecen városfejlesztési lehetőségei. - Területi statisztika, 2001/Március, pp. 176195. Nagy E. 1998: Csalódások és ködképek. A három nem: 1990, 1994, 1998. Magyar Nemzet, június 29. Ossenbrügge, J. 1983: Politische Geographie. Hamburg, Wirtshaftgeographie der Universität 276 p. Schlett I. 1998: A nyertes dilemmái. Magyar Nemzet, május 30.

14

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. Süli-Zakar I. 1996: A Debrecenbe bevándorlók társadalmi jellemzői. in. Tanulmányok Debrecen városföldrajzából II. szerk: Süli-Zakar István, 149-267. old. Szoboszlai Gy. 1998: A váratlan kormányváltás háttere. Társadalmi Szemle 8-9. 137-153. old. Szonda Ipsos 268: Hajdú-Bihar megye, Az egyéni parlamenti képviselőjelöltek közötti választás szempontjai (megyei szintű elemzés) 1993. o. Taylor, P. J. -Johnston, R. J. 1979: Geography of Elections. Penguin, Harmondsworth 256 p. Wiener Gy. 1998: A 1998-as választási paradoxon. Népszabadság, június 29.

15

VÁROSFEJLESZTÉS ÉS A VÁLASZTÁSFÖLDRAJZ (KÖRZETRAJZOLÁS) KAPCSOLÓDÁSI PONTJAI DEBRECEN PÉLDÁJÁN. Mező Ferenc 1. Előzmények, célkitűzések

Recommend Documents