Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter előadása Budapest, 2013. szeptember 17. Excellenciás Hölgyeim és Uraim! Jó napot kívánok mindenkinek! Azzal kezdeném, hogy a magyar gazdaságpolitika az elmúlt három esztendőben három nagyon fontos feladatot hajtott végre, és ennek eredményeként ma sokkal kedvezőbben jelölhetjük ki a magyar külgazdaság lehetséges útjait. Mi volt ez a három dolog? Egyrészt jelentősen csökkentettük az adósságállományunkat, másrészt más pályára tudtuk állítani a foglalkoztatást, és ezekkel lehetővé tettük azt, hogy a magyar gazdaság egy növekedési pályára kerüljön. Ha össze kell foglalnom az előadásomat, akkor én is három fő elemet tudok megjelölni: konszolidáció, sikeres nyitás új piacok felé, végül a harmadikként, hogy vannak még tartalékaink, van még lehetőségünk a magyar gazdaságban meglévő erőforrások kihasználására. Meggyőződésem, hogy a külgazdasági kapcsolataink fontosak a gazdasági előrejutásunkban, ezért sokat kell tennünk a fejlődéséért. Összefoglalom azokat a főbb eredményeket, amelyeket ez idáig elértünk, és amire építeni tudunk. 2010-ben, amikor a kormányzást átvettük kritikus helyzetben volt az ország. Nem akarok ezzel részletesebben foglalkozni, hiszen ez már a múlt része, de kezdetben ez határozta meg tennivalóinkat. Ezek közül az első a súlyos, jelentős mértékű eladósodottság volt. Nemcsak az ország, az állam volt eladósodva, hanem az emberek, a lakosság, a háztartások és a vállalkozások, valamint ugyanígy az önkormányzatok is. A másik igen nagy gond a munkanélküliség volt, amelynek mértéke 11%-ra emelkedett. Ez azt jelentette, hogy a 2002-es állapothoz képest amikor még pénzügyminiszterként szolgálhattam az akkori kormányt - a munkanélküliségi adatunk megduplázódott, az akkori 5,7%-ról tehát11%-ra emelkedett. Ezért nem is lehetett más dolga a kormánynak, mint adósságcsökkentés és a foglalkoztatás bővítése. Az az ország nem tud stabil pályán maradni, amelyik jelentős kitettséggel, adóssággal küszködik, tehát a konszolidáció, ami 2010-ben elkezdődött nem választás eredménye volt, hanem egy szükség, egy kényszerhelyzet következtében állt elő. 2010 második félévének a végén a bruttó államadósságunk 85,5% volt. Mondhatnák, hogy nem nagyon lógunk ki az európai uniós átlagból, mert ott is már 80% fölött van ez az adósságérték, de nekünk nem Németország, nem Franciaország, nem Nagy-Britannia a versenytársunk, hanem azok a közép-európai országok, amelyek körül vesznek bennünket. Ezekhez az országokhoz képest pedig ez az adósságállomány igen jelentős volt. Itt is visszaidézném azt az időszakot, amikor pénzügyminiszterként dolgozhattam 2001-2002-ben: akkor 53%-on állt ez a mutató. Ehhez képest történt egy drámai eladósodás nyolc esztendő alatt. De meg tudtuk állítani a növekedést, sőt sikerült úgy megfordítani a folyamatokat, hogy 2013-ra az adósságállományunk már elkezdett csökkenni, és 80% alá, 79,2%-ra mérséklődött. Ezt a konszolidációt úgy hajtottuk végre, hogy azzal ne a lakosság terheit növeljük. Olyan ágazatokat is bevontunk a közös teherviselésbe, amelyek korábban csak kis mértékben vették ki ebből a részüket. Miniszterelnök Úr beszélt már arról, hogy a bankok, egyes ágazatok, a telekommunikációs szektor, a kiskereskedelem is nagyobb mértékben járult hozzá ahhoz, hogy ez a konszolidációs folyamat eredményes legyen.
Emellett tettünk olyan szimbolikus lépéseket is, amelyek az emberek bizalmával, támogatásával találkoztak. Így például 2010-ben döntést hoztunk arról, hogy a Parlament létszáma megfeleződik. Jelenleg egykamarás rendszerünk van, és 386 képviselője van a magyar Parlamentnek. A következő választáson 199 főre fog csökkenni a számuk, tehát 2014-ben, a következő választáson már csak 199 képviselőnk lesz. Ennek a költségvetési megtakarítása nem egy óriási összeg, mégis kifejezi, , hogy a politikai osztály magán kezdte a takarékoskodást, a megszorításokat. Ugyanígy csökkentettük az önkormányzati képviselők számát is. Kisebb településen kisebb mértékben, nagyobb településen nagyobb mértékben csökkentettük a képviselőtestület létszámát, amely szintén jár közvetlen megtakarítással. Az eredményeket már láthatjuk: az államadósság-csökkentésnek, a konszolidációnak köszönhetően a költségvetési hiányunk meredeken csökkent. A tavalyi évben csak 1,9% volt a deficit mértéke, ezzel lehetővé vált, hogy Magyarország kikerüljön az EU „túlzottdeficit eljárása” alól, ez az úgy nevezett excessive deficit procedure. Kilenc évig voltunk ennek az eljárásnak a hatálya alatt 2004től kezdődően, mert nem tudtuk 3% alá vinni a hiányt. Az elmúlt két esztendőben viszont ez sikerült, és idén is így tervezzük a jövő évi költségvetésünket. Magyarország idén augusztusban előtörlesztette a 2008-ban a Nemzetközi Valutaalaptól felvett kölcsönt. Tehát, amit 2008-ban fölvettünk a Valutaalaptól, az IMF-től, azt idén augusztusban teljes egészében vissza tudtuk fizetni, és úgy, hogy nem kértünk hozzá újabb külső segítséget. Nézzék meg, Portugáliában vagy Görögországban mi történik, egyik hiteltől a másikig megy a gazdaság, nálunk ezt sikerült elkerülni és a konszolidációt végrehajtani. A háztartások adóssága is nagyon fontos ügy. Magyarországon nagyon sok magánszemély devizában adósodott el, főleg svájci frankban, és amikor a válság kitört, nagyon sok embernek megkétszereződött, megháromszorozódott a törlesztő részlete. Ezek az emberek nagy bajba kerültek, jelenleg is több mint 530 ezer ilyen devizahitel van, amit lakáscélú jelzáloghitelre kötöttek. 2010 márciusában a lakáscélú devizahitel-állomány 11,5 milliárd svájci frank volt, ami a magyar gazdaság méreteihez képest igen jelentős összeg, ezért a kormány itt is megpróbált segíteni a hiteleseknek. Jelenleg is tárgyalunk a bankszövetséggel, hogy milyen lépéseket tudunk még tenni annak érdekében, hogy egyre kevesebb embernek jelentsen ez problémát. A vállalatokról itt kevesebbet beszélek, mert ha egy vállalat eladósodik, az inkább örömteli dolog és azt jelenti, hogy hitelt tudott felvenni, amiből beruház, fejleszt, munkahelyet teremt. Ez jó a gazdaságnak. Természetesen itt is vannak azért határok, és számít a mennyiség és a méret is. Az kevésbé örömteli, hogy a magyar vállalatok nagy része is devizában adósodott el, de úgy gondolom, hogy önmagában ezzel különösebb probléma nincsen. A másik nagy irány, aminek nekikezdtünk, a foglalkoztatás volt. Olyan adórendszert vezettünk be és olyan járulékmódosításokat hajtottunk végre, hogy minél egyszerűbb legyen elhelyezkedni, és minél könnyebb legyen foglalkoztatni, alkalmazni valakit. Korábban olyan adórendszerünk volt, amely büntette a munkát: minél többet dolgozott valaki, annál több adót is kellett fizetnie, mert egy nagyon erősen, progresszív adórendszerünk volt. 2010-ben egykulcsos adórendszer mellett döntöttünk Magyarországon, ez a flat tax-nek nevezett rendszer. 16% az egységes adókulcs, így 16%-kal adózik ma már mindenki egy egyszerű, világos, átlátható rendszerben. Nem a jövedelmen kell az embereket adóztatni, hanem a fogyasztáson, hiszen a fogyasztás az, ahol a különböző nagyságú jövedelmeket az emberek elköltik. Ezért olyan adórendszert és módosításokat eszközöltünk, amelyek a fogyasztásra helyezték a hangsúlyt.
Csak röviden néhány makrogazdasági adatot is mondanék: Magyarországon ma közel 4 millióan dolgoznak a 10 milliós lakosságból. Ezzel még nem vagyunk elégedettek. 2010-ben célul tűztük ki magunk elé, hogy a következő tíz esztendőben 1 millió új munkahely jöjjön létre Magyarországon. 2010-ben 3,8 millió főről indultunk, és ma már 200 ezerrel többen dolgoznak az országban, mint három évvel ezelőtt. Reményeim szerint el tudjuk majd érni azt, hogy a magyar lakosság fele, 5 millió fő munkavállaló legyen az országban. 2013-ra túl tudtunk lépni a recesszió időszakán is és ebben az évben már gazdasági növekedésről tudok beszámolni. Az első félévben fél százalékos növekedési ütem már volt, és azzal számolunk, hogy ebben az évben egy százalék körül lesz a gazdasági növekedés. Jövő évre vonatkozóan pedig mi még konzervatív módon másfél százalékkal számolunk, de elemzők azt mondják, hogy akár kettő százalék is lehet a magyar gazdaság növekedése. 2013 júliusában az ipari termelés növekedésének mértéke 4,8% volt, és ezzel az Európai Unió tagországai között az ötödik legnagyobb növekedést tudtuk fölmutatni. Természetesen mélyről jön ez a mutató, nagy volt a visszaesés 2009-2010 táján, de optimisták vagyunk, bízunk benne, hogy ez is változni fog. A beruházások idén a második negyedévben 4,6%-kal növekedtek, a kiskereskedelmi forgalmunk is nőtt, tehát ezek mindenképpen jó jelek. Mindezeket azért mondom el Önöknek, hogy amikor tárgyalásokat bonyolítanak le, megbeszéléseket folytatnak, akkor egy világos és reális képet tudjanak adni a magyar gazdaságról. Nagyon fontosnak érezzük, hogy ez a kép az országról objektív és tárgyilagos legyen. És azt is tegyék mindig hozzá, még egyszer hangsúlyozom, ez a konszolidáció úgy sikerült, hogy nem kértük sem a német, sem más adófizetőknek a segítségét, hanem önerőből sikerült megtennünk. Néhány mondatot szólnék a kis- és középvállalkozásainkról. A munkahelyek kétharmadát ez a szektor adja, az exportból való részesedésük pedig 26% a magyar gazdaságban. Nagyon bízunk abba, hogy a külpiacokon exportőrként is meg tudnak jelenni, és ebben kérjük az Önök együttműködését, segítségét. Azokkal a munkatársainkkal együtt, akik külgazdasági szakdiplomataként dolgoznak adott országban vagy a nagykövetségeken gazdasági ügyekkel foglalkoznak, segítsék elő, hogy a kisvállalkozások minél inkább be tudjanak kapcsolódni más gazdaságok vérkeringésébe. Néhány szó a külgazdaság-politikánkról: itt három szóban tudom összefoglalni azt, amit külföldi befektetőktől hallok, amikor megkérdezem tőlük, miért Magyarországra jöttek. Ők azt szokták mondani, hogy jó a földrajzi elhelyezkedésünk jó, képzett a munkaerőnk van és jó az infrastruktúránk, tehát lehet közlekedni az országban. Hozzá szokták még néha tenni, hogy alacsonyak a költségek, nem túl magas az adóelvonás mértéke, és van politikai stabilitás is, tehát nem kell azon aggódni, hogy egyik kormányválság követi a másikat. De a három legfontosabb érv a földrajzi elhelyezkedés, a képzett munkaerő és a jó infrastruktúra. A magyar gazdaság mégis elsősorban arra orientált, hogy a külpiacokon jól tudjon teljesíteni. Ha a külpiacunk jól teljesít, akkor a magyar gazdaság növekedése is magasabb szintet tud elérni. 2010-ben azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a következő tíz évben meg tudjuk duplázni a magyar export volumenét. 2010-ben ez a volumen 70 milliárd euró volt, célunk tehát az, hogy ez megduplázódjon 2020-ra. Persze van egy B variáció is, ha a világgazdaság továbbra is a nehezebb időszakát éli, akkor azzal számolunk, hogy az évtized végére 110 milliárd körül lehet majd a magyar export. A tavalyi esztendőben már volt egy örömteli változás, mert 2012-ben 80 milliárd euró volt a magyar export teljesítménye. Szeretnénk, ha
ez a változás úgy történne, hogy egyre kevésbé függjünk csak kizárólag egy régiótól, országcsoporttól vagy akár egy országtól. Ezért hirdettük meg a „keleti nyitás, nyugati tartás” politikáját. Keleti nyitás abban az értelemben, hogy a meglévő, döntően az európai piacokra exportáló és onnan importáló magyar gazdaság szerkezete változzon, és egyre több olyan ország, országcsoport legyen, amelyek segítik a gazdaságunkat. Ma a magyar export közel 75%-a az Európai Unió országaiba megy. Ha az Európai Unió gazdasága lassabban növekszik, sőt, recesszióban van, akkor az a magyar gazdaságot is érinti. Ha el tudjuk azt érni, hogy más országcsoportokban a magyar gazdaság befolyása, jelenléte magasabb legyen, akkor a visszaesésünk is kisebb lehet, függetlenül az Európai Unió visszaesésétől. Öt ilyen országcsoportot jelöltünk ki a külgazdasági stratégiában: Kína; Oroszország és egyes FÁKállamok; Távol- és Közel-Kelet, India; Latin-Amerika; valamint a nyugat-balkáni országok. Kijelölhetnénk ennél többet is, de egy ekkora méretű ország esetében, mint Magyarország, ez nem volna szerencsés, és az erőforrásokkal is rosszul bánnánk. Emellett természetesen meg kell említenem, hogy a kárpát-medencei gazdasági együttműködés megteremtése továbbra is kiemelt célunk, saját és a határon túli magyar lakosság érdekében is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mely területeken, ágazatokban lehet exportbővítést elérni? Gyógyszeripar, mezőgazdasági és élelmiszeripar, járműipar, elektronikai ipar és különböző, úgynevezett innovatív iparágak. A külgazdaság versenyképességének javítása ezeken a területeken az eddigieknél erőteljesebb állami szerepvállalást és segítséget feltételez. Ezért hoztunk olyan intézkedéseket, amelyek megerősítik az eddigi intézményrendszert: a Magyar Export-Import Bankot (EXIMBANK) valamint a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt-t (MEHIB) – ami az export-import hitelbiztosító intézetünk – így jelentős mértékben koncentrálnak most már ezekre a piacokra. A külgazdasági szakdiplomata hálózatunkat pedig fejlesztjük és megerősítjük. Szijjártó Péter kollégám beszélt arról, hogy a kereskedőházak létrehozása is ezt a célt szolgálja. Ezért mondhatom azt, hogy az exportunk kezd talpra állni, ezt jelzi az elmúlt három évhez képest történt 10 milliárd eurós növekedés. Mit szeretnénk még elérni? Szeretnénk elérni azt, hogy a kis- és középvállalkozásaink jobban be tudjanak kapcsolódni ebbe a külgazdasági együttműködésbe. Ahogy említettem, csak 26% az exportban résztvevő KKV-k aránya, itt szeretnénk nagyobb arányt elérni. Örömteli, hogy nemcsak az uniós tagországokkal, hanem más unión kívüli, de európai országokkal is növelni tudtuk a külkereskedelmünket. Legfontosabb gazdasági partnerünk Németország, az exportunknak és az importunknak kb. egynegyede származik és megy Németországba, tehát nagyon szoros az együttműködés. Hagyományosan nagyon jó az export Ausztriával, Olaszországgal, Csehországgal és nyilván a szomszéd országokkal is, különösen Szlovákiával. A teljes magyar kivitel 12%-át felvevő Unión kívüli európai országokba irányuló kivitelünk is jelentős mértékben tudott nőni. Ha ezeket összeadom, akkor kb. 9 milliárd euró volt az exportforgalom az Európai Unión kívüli európai országokba, ami nagyon dinamikus fejlődést mutat. Elsősorban itt a balkáni régió országairól van szó, ez egy jó jel: a magyar vállalkozások megtalálták ezt a piacot. Az Európán kívüli országokba a kivitelünknek mindössze 12%-a irányult, tehát ezért kell nekünk a keleti nyitásról nemcsak beszélnünk, de tenni is érte. Ezért kell föltérképezni minél több olyan országot, országcsoportot, amelyik ezt a külső, keleti nyitást tudja segíteni. A legfontosabb viszonylat Oroszország, amely a 10. helyet foglalja el hazánk exportpiacainak a sorában. Tavaly kb. 2,6 milliárd euró volt a forgalmunk Oroszországgal, mindenképpen fontos piaci partnerünk. Ukrajnával 1,7
milliárd eurós a forgalmunk, a 14. helyen vannak a magyar export relációban, ez is emelkedett 2012ben. Ugyancsak emelkedett az exportunk Szerbiába, bízunk benne, hogy ez a következő időszakban is így lesz. Az ázsiai országok közül Kínával van a legszorosabb kapcsolatunk, 15. legfontosabb exportpiacunk Kína. A tavalyi évben 1,4 milliárd eurós volt a külkereskedelmi forgalmunk, ez 15%-os emelkedést jelent, tehát Kínával még mindig folyamatos a nagyon komoly piacbővülés. Szólnék néhány szót a közvetlen tőkebefektetésekről is. Jelenleg tőkebefektetéseinknek 78%-a az Európai Unióból származik, s ennek a tőkének a döntő része Németországból, Hollandiából, Ausztriából, Franciaországból érkezik. Németország és Ausztria sokkal kedvezőbb, konjunkturális helyzetben vannak a többi európai országnál, jelentősen tudták bővíteni az elmúlt időszakban is a magyarországi exportot, és arra számítunk, hogy ez a következő időszakban is így lesz. Svájc vonatkozásában is növekedést tapasztalunk: a svájci kapcsolataink erősödnek, a svájci működő tőke állomány kb. 2 milliárd euró körüli, tehát nagyon komoly kapcsolatunk van Svájccal, ami reményeink szerint a jövőben bővülni is fog. A közép-európai államok nagyon különleges helyzetet foglalnak el külgazdasági folyamatainkban, mert nagyon szoros a diplomáciai együttműködésünk ezekkel az országokkal. Az elmúlt időszakban jelentős, mintegy harmincöt milliárd eurós áruforgalmat realizáltunk ezekkel az országokkal, magyar aktívummal. Jelentős, több mint 7 milliárd euró volt a közép-európai országokba irányuló kereskedelmünk aktívuma. Románia, Szlovákia hagyományosan nagyon fontos partnerünk, de ezek közé tartozik Csehország, Lengyelország, Szlovénia, Szerbia is. Kiemelt partnerekként tekintünk rájuk, és szeretnénk a kapcsolatainkat tovább erősíteni a kárpát-medencei együttműködésben. Hozzáteszem, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával szoros kooperációban működünk együtt. A Kárpátok régió üzleti hálózat kialakításában a magyar állam és a Kamara közösen vesz részt. Az a célunk, hogy minél több kis- és középvállalkozót hozzunk helyzetbe a térségben, piacokat, lehetőséget biztosítva a számukra. Néhány szót szólnék a Távol-Keletről, Dél-Ázsiáról. Ebben a térségben is nagyon jó növekedési potenciál van. Érezzük, hogy az Európai Unió lanyha, nulla körüli hol visszaesése, hol növekedése mellett az ázsiai régióban nagyon komoly változás történt. A fejlett távol-keleti országok esetében a közvetlen tőkebefektetések mindenképpen prioritást élveznek. Japán részéről a magyarországi befektetések becsült értéke 3,5 milliárd euró, vagyis ennyi tőke érkezett Japánból az elmúlt években. Dél-Koreának 2 milliárd eurós a tőkebefektetése; Szingapúr, Tajvan, Hongkong egyelőre kisebb mértékben vesznek ebben részt, de a kapcsolataink jók, ezeket szeretnénk erősíteni. Ugyanígy a gyorsabban növekedő ázsiai térséggel: India, Vietnám, Malajzia, Sri-Lanka tartoznak ebbe az országcsoportba. Itt azt a segélyhitel programot is újraélesztettük, ami az elmúlt években egy kicsit ellankadt. Úgy nevezett kötött segélyhitelek keretében próbálunk projekteket létrehozni ezekkel az országokkal, úgy, mint Vietnám, Laosz, Indonézia. Nagyon bízom benne, hogy ezek a segélyhitel programok is növelni fogják az ország lehetőségeit. Néhány ágazati szempontot vetnék még föl. Egyrészt működő tőke vonzás tekintetében azokat az ágazatokat preferáljuk és segítjük, amelyek korszerű termelői kapacitásokat tudnak az országba hozni: járműipar, elektronikai ipar, vegyipar - ezeket tekintjük a legfontosabbaknak -, vagy új technológiát honosítanak meg: tehát a kutatás-fejlesztés ágazatba szállítanak be, és amelyek élnek a magyar logisztikai lehetőségekkel.
Kereskedelemfejlesztés terén hagyományosan a mezőgazdasági és élelmiszeriparban meglévő kapacitásokat és fejlesztéseket támogatjuk. Nagyon fontos kitörési pontot jelent, hogyha ezeket össze tudjuk kapcsolni olyan környezetvédelmi technológiákkal, szolgáltatásokkal, vízgazdálkodással vagy a mérnöki tudás hasznosításával, amely a magyar gazdaságban meglévő tartalékokat tudja aktivizálni. A térségben az exportunkat hátráltató legfőbb tényezők: a kellő mennyiségű árualap hiánya, a nagy földrajzi távolság, valamint az üzleti kultúra európaitól eltérő minősége, amik véleményem szerint leküzdhető akadályok. A kereskedőházak elindításával éppen azt céloztuk meg, hogy egy 10 milliós nagyságú ország is tudjon olyan árualapot létrehozni, amellyel már egy adott fogadó országban bátran tud akár nagyobb cégekhez, nagyobb kereskedelmi partnerekhez is jelentkezni, velük a kapcsolatot fölvenni. Több mint 40 nagy multinacionális céggel kötöttünk stratégiai megállapodást, amelyek azt a célt szolgálják, hogy ezek a cégek továbbra is fektessenek be Magyarországon, és a beruházásokba be tudjanak kapcsolódni magyar partnerek. Amikor egy-egy ilyen import kiváltó kis- és középvállalkozó megjelenik, akkor előbb-utóbb létrejön a lehetőség, hogy ne csak importot váltson ki belföldön, hanem exportőrként is megjelenjen a külpiacokon. Példaként sok céget említhetnék: a Suzuki, a Tata, a Huawei, a Briston, a Denso ilyenek, hogy most csak ázsiai partnereket mondjak. Néhány szót mondanék az amerikai kontinens országairól, valamint az angolszász kapcsolatainkról, ahol - számunkra is meglepő módon -, élénkülést tapasztalunk. Az elmúlt évben 8%-kal nőtt az Egyesült Államokba kivitt magyar export termékek mennyisége, ami igazán örömteli dolog. 2013 első felében tovább folytatódott a növekedés 3%-kal, tehát van egy örvendetes bővülés ezen a piacon, ami részben annak tudható be, hogy az 50 legnagyobb amerikai cégből 40 itt van Magyarországon, amelyeken keresztül el tudjuk érni ezeket a piacokat. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb működő tőke exportőreként a különböző élettudományok, a biotechnológia, az informatika területén nagyon fontos beruházásokat hoz az országba - éppen a következő héten fogok egy amerikai beruházás alapkőletételén részt venni. Az Egyesült Királysággal való kereskedelmi kapcsolatunkat magyar aktívum jellemzi. A brit befektetések Magyarországon kb. 40 ezer embernek adnak munkalehetőséget. Több mint 500 brit cég van jelen Magyarországon, elsősorban a pénzügyi szolgáltatások, a telekommunikáció, az idegenforgalom, a vegyipar és a kiskereskedelem területén. Ezekre tudunk építeni, és az a célunk, hogy a magyar kis- és középvállalkozói szektor náluk partnerként tudjon megjelenni és be tudjon kapcsolódni a különböző programjaikba. Az eurázsiai térségben az elmúlt években előkészítő munkát végeztünk, megkerestük a partnereinket, és bízom benne, hogy ezen országok esetében - egyes FÁK-országok, Georgia, Törökország stb. - a forgalmunk növekedhet a következő években. Stratégiai szintű megállapodásra törekszünk Kazahsztánnal is, a közép-ázsiai térség egyik vezető országával. Éppen azért kell most visszamennem a minisztériumba, mert kazak ügyfelek, partnerek érkeznek egy megbeszélésre. Szeretnénk, ha ezek a kapcsolatok is többet hoznának az országnak, hiszen itt vannak hagyományos, hogy úgy mondjam „rokoni kapcsolataink” is, amelyekre tudunk építeni. Miben tudunk segítséget nyújtani? Az üzleti szféra képviselői közötti közvetlen kapcsolatfelvételben, a delegációk megszervezésében, előkészítésében. Nagyon sokszor akadályt jelent meglévő adminisztratív korlát: ha bármi ilyet észlelnek, ha úgy érzik, hogy a magyar szabályozás valamiben lassú, nehézkes és gyorsítani kellene, kérem, jelezzék felénk. Azon vagyunk, hogy minden ilyen szabályt lehetőség szerint leépítsünk, és minél gyorsabban, minél egyszerűbben, minél rövidebb
határidőkkel tudjunk kapcsolatba lépni. A konzulátusaink, főkonzulátusaink ebben mindenképpen segítenek Önöknek. Szeretném még aláhúzni, hogy az Önök konzuli tevékenysége során számos olyan üzleti jellegű információ előfordulhat, amiből aztán gazdasági, üzleti kapcsolat alakulhat ki, ezért a külgazdasági szakdiplomata kollégáinkkal való szoros együttműködés mindenképpen segítheti az Önök munkáját. Szólnék még Afrikáról és a Közel-Keletről, amely térségeket eddig kihagytam. Afrikával volt egy nagy partneri találkozónk a tavasz folyamán (Afrika Fórum), ami nagyon jól sikerült: sok afrikai ország gazdasági minisztere, üzletemberei voltak jelen. Én ezt az első lépésnek tekintem abba az irányba, hogy a kapcsolataink bővüljenek. Afrikának a kereskedelmi és fejlesztési igényei egyre bővülő mértéket mutatnak, és ebbe érdemes Magyarországnak is bekapcsolódnia. Az ágazatok lehetnek: jármű- és elektronikai ipar, oktatás, szakemberképzés, gyógyszeripar, mezőgazdaság, sőt még általánosabban inkább egészségipart mondanék, hiszen nagyon fontos egészségügyi kapacitásaink vannak, amelyeket tudnánk hasznosítani ilyen relációban is. A térség országaival több gazdasági megállapodást kötöttünk az elmúlt időszakban: az Egyesült Arab Emírségekkel, Angolával, Nigériával. Vizsgáljuk beruházás-védelmi megállapodás megkötésének lehetőségét Algériával, Bahreinnel, Katarral, Ománnal, Szaúd-Arábiával is. Kettős adóztatást elkerülő egyezményt tervezünk kötni Bahreinnel, Jordániával, Ománnal és Szaúd-Arábiával. A közel-keleti régióban természetesen nagy jelentősége van a szénhidrogén-ipari szektornak, rengeteg fejlesztési projekt indult, amelybe már áttételesen magyar vállalkozók is be tudtak kapcsolódni, különböző innovációs technológiák meghonosítása révén. Ezt szeretnénk a továbbiakban is erősíteni, és szükség esetén állami garanciák biztosításával segítünk a partnereknek bekapcsolódni ezekbe a munkákba. Időnként a Magyarországon jelen levő multik visszaesése befolyásolja a kapcsolataink intenzitását, ezért esett vissza a kétoldalú kereskedelmünk több középázsiai vagy közel-keleti országgal is az elmúlt időszakban. Például a Nokia cég termelőkapacitása jelentős mértékben csökkent: Romániában be is zárták az üzemüket, Magyarországon felére csökkentették a gyártást, emiatt az innen kiszállított elektronikai eszközök, telefonok, mobiltelefonok mennyisége jelentősen csökkent - ez a kereskedelmi mérlegünkben is megmutatkozott. Ha már minden régiót említettem, akkor Ausztráliát sem szeretném kihagyni. A távolság ellenére Ausztráliával nagyon jó kapcsolatunk van. A külgazdasági kapcsolatok építése céljából ebben az évben konzuli iroda nyílik Melbourne-ben, és terveink között szerepel egy külgazdasági iroda létesítése is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előadásommal arról akartam Önöket meggyőzni, hogy jelentős tartalékaink vannak még a gazdasági kapcsolatok erősítésére és ezek kiaknázása közös erőfeszítéseink gyümölcse lehet. Ebben a munkában számíthatnak a magyar kormány aktív közreműködésére, segítségére. Bízunk abban, hogy el tudunk jutni további olyan piacokra, amelyek kedvező lehetőséget kínálnak a magyar gazdaságnak. Kívánok Önöknek további sikeres munkát és köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Varga Mihály kérdésekre válaszolva még elmondta: 2010-ben a kialakult államadósság helyzetét rendezni kellett, de olyan eszközökkel, amelyek nem közvetlenül a lakosságot érintik, ahol már addig is történtek elvonások (ld. 13. havi fizetés és nyugdíj eltörlése). A kormányzat lassabb konszolidációt akart, de külső tényezők miatt ezt fel kellett
gyorsítania. Nemcsak azért volt magas a deficit, mert rosszul gazdálkodtunk, hanem mert 1998-ban a Világbank előírta a kötelező magánnyugdíjrendszert, ahova az állami bevételek egy része átvándorolt, de az így keletkezett hiányt nem írhattuk jóvá. Ugyanez a problémája most Lengyelországnak, ahol 60% felett van a hiány, plusz 8% a hiány a magánnyugdíj-pénztárak miatt. Az idei 1%-ot követően jövőre már 2% körüli növekedést várunk, utána talán ez még jelentősebb lesz, és 2,5%-os növekedéstől várható, hogy az adósságcsökkenés már automatikussá válik. Reményeink szerint új forrásokat már nem kell bevonni a konszolidációba. Afrikával ugyan jelentős a földrajzi távolság, de manapság ez már nem jelenthet problémát. Magyarországnak hagyományosan az észak-afrikai, arabok lakta résszel volt jó a kapcsolata, ezen kellene most továbblépnünk. Elsődlegesen diplomáciai síkon – beruházás-védelem, kettős adóztatás elkerülése, kétoldalú megállapodások – kell megalapozni az együttműködéseket: ezen dolgozunk most a különböző országok tekintetében. A sri-lankai tiszteletbeli konzullal egyetértve, véleménye szerint is komoly potenciál van még az idegenforgalomban. Dél-Afrika még nagyon komoly lehetőségeket rejt a számunkra. A kétoldalú vegyesbizottság a közeljövőben ülésezik, valamint jelentős a magyar kolónia is, akik az üzletemberek mellett segíthetnek a kapcsolatok erősítésében. A mezőgazdaságban, a vadászturizmusban, a magyar gépmű- és járműiparban, élelmiszerfeldolgozó-iparban lehetnek közös pontok, magyar beszállítói lehetőségek. Nigéria is nagyon fontos célország, a kétoldalú megállapodások megkötése folyamatban van, ami alapja lehet a további gyümölcsöző kapcsolatoknak. A nigériai félelmekkel ellentétben – „nem akarnak a régiek helyett új gyarmatosítókat” - mi nem kolonizációt, hanem üzletet szeretnénk. Miniszter úr megemlítette továbbá a letelepedési célú államkötvény kibocsátást, amelynek révén bizonyos nagyobb összegű magyar állampapír megvásárlásáért határozott idejű letelepedési engedélyt kapnak olyan külföldi üzletemberek, akik üzleti tevékenységüket innen kívánják irányítani. Ezzel a lehetőséggel már közel 500 külföldi üzletember élt, vagy legalábbis érdeklődött már róla.
