Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete

Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete 1131 Budapest, Fivér u. 4/c.  1558 Budapest, Pf.: 26 : 412-2587, 412-2584 Fax: 412-2585; E-mail: [email protected]

Iktatószám: 22/38-2012. Tárgy: NAV Törvény véleményezése

Rogán Antal Képviselő Úr részére FIDESZ Frakció

Tisztelt Képviselő Úr!

Csatoltan küldöm a NAV Tv. tervezetének véleményezését. Általában elmondható a javaslatról, hogy a panasz jogintézményének indokolatlan szűkítése várhatóan megnöveli a munkaügyi bíróságra kerülő jogviták számát, így célszerű lenne a panasz eredeti jogintézményének helyreállítása. A javaslatról konkrétan Az egyoldalú jognyilatkozat, a nyilatkozat, a megállapodás, a feltétel, a tájékoztatásra vonatkozó részt a Hszt. álláspontunk szerint megfelelően tartalmazza, így célszerű lenne ennek szó szerinti átemelése a NAV Törvénybe. A törvény 16/E. § (2) bekezdésének tervezete nem egyértelmű, az még elfogadható lenne, hogy egyes jognyilatkozatokat csak személyesen lehessen megtenni. Az ezzel „összefüggő” kitétel azonban már jelentősen és indokolatlanul tágítaná a csak személyesen megtehető nyilatkozatok körét, melynek méltányolható indoka nincsen. A (4) bekezdésben a „vele együtt élő” feltétel ellentétes a hatályos munkajogi szabályozással (Mt. 21.§ (1)). Továbbá az élettárs kiemelése is indokolatlan, hiszen a hozzátartozó fogalmába élettárs beletartozik. A (7) bekezdésben jelzett 33/S. § szabályozás jogellenes. Egyrészt a hivatásos joga annak eldöntése, hogy egy vele szemben indult eljárásban ki képviselje, ennek korlátozása indokolatlan és Alaptörvény-ellenes, másrészt az érdekképviselet (szakszervezet) nem tekinthető az MKK vagy MRK másodhegedűsének. Az érdekképviselet saját jogán és a hatályos munkajogi szabályok szerint minden egyéb szerv, testület ráhatása nélkül jogosult a tagjait képviselni (pl. Hszt. 34/A.§ (1)). Nem beszélve arról, hogy a szabályozás sérti a ILO egyezményben foglaltakat is, ezeket az

2

egyezményeket Magyarország korábban ratifikálta, így az azokban foglalt szabályozás a NAV-ra nézve is kötelező. Hasonlóan korábbi megjegyezésünkhöz, a tervezet egyes szakaszai (például alaki kötöttség, jognyilatkozat közlése, semmisség) a Hszt.-ben szabályozottak, melyek a Nav. Tv. 17.§-a alapján hatályosak a NAV hivatásos állományára, így a párhuzamos szabályozás álláspontunk szerint indokolatlan. A 16/I. §-nak a jogi tévedést megalapozó megtámadás lehetőségét kizárólag jogi végzettségű kormánytisztviselőhöz, pénzügyőrhöz kötni jogellenes, tekintettel arra, hogy semmilyen munkajogi szabályozásban nem kötik a tájékoztatás adását jogi végzettséghez és a vezetői beosztások betöltése sem kizárólag jogi végzettséghez kötött. A tervezet 6. §-ával, mely módosítja a NAV Tv. 17.§-át, nem értünk egyet. Javasoljuk, hogy a továbbiakban is a fegyelmi és kártérítési ügyekben hozott első fokú határozat ellen a belső jogorvoslati lehetőség továbbra is biztosítva legyen, úgy, hogy a határozat ellen az eljárás alá vont 15 napon belül panaszt nyújthasson be. A panaszt az a személy bírálja el, aki az érintett munkáltatói jogkör gyakorlója felett a munkáltatói jogkört gyakorolja. Az elbíráló személy a fegyelmi határozatot helybenhagyja, enyhébb fegyelmi büntetést szab ki, vagy a fegyelmi büntetés mértékét csökkenti, vagy súlyos eljárási szabálysértés esetén, ha az nem orvosolható, a fegyelmi eljárást megszünteti. Ezen másodfokú határozat ellen nyújthatna be keresetet az érintett. Ezzel az esetleges eljárási hibák a szervezeten belül orvosolhatóak lennének, nem beszélve arról, hogy a bírósági perek számát is lényegesen csökkenteni lehetne. A tervezet 7. §-a, mely a NAV Törvény 17/A. § (1) bekezdését módosítja, nem tartalmaz átmeneti rendelkezést. A tervezet 8. §-a, mely a NAV Törvény 17/C. § (1) bekezdését módosítja, annak tartalmával nem értünk egyet. Egyrészt nem tartjuk indokoltnak, másrészt diszkriminatív az a szabályozás, mely szerint a szerv vezetőjének hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a munkakör ellátására alkalmatlanná vált dolgozó részére más szervnél legyen felajánlható munkakör. Ráadásul objektív kategóriába tartozik az, hogy valaki a szolgálat ellátására egészségi, pszichikai, fizikai ok alapján válik alkalmatlanná, illetőleg beosztása átszervezés során szűnik meg. Ráadásul indokolatlanul hátrányos megkülönböztetés a (3). bekezdésben foglaltak is, hiszen a hatályos Hszt. 47/A. §-a alapján attól, hogy a hivatásos állományú tag a részére felajánlott nem hivatásos munkakört elfogadja és betölti, az nem jelenti azt, hogy a hivatásos jogviszonya megszűnik. A tervezet 10. §-a, mely a NAV Törvény 17/G. §-a helyébe lépne, szintén indokolatlan szűkítését jelenti a panasz jogintézményének, szintén a bíróságon folyó jogviták számát emeli, és a munkáltató önmagát is megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a saját hatáskörben hozott határozatot, minősítést, teljesítményértékelést, a

3

panasz alapján megváltoztathassa, módosíthassa, amennyiben a panasz megalapozottnak bizonyul. Zárójelben jegyzem meg, hogy a minősítés és teljesítmény értékelés megállapításaival szemben indított perek korábbi tapasztalata az, hogy a munkáltató ezek jelentős részét a bíróságon elveszti. További megjegyzés, hogy a fizetési felszólítás, amennyiben nincs mögötte végrehajtható határozat, és ez a NAV gyakorlatában előfordul, önmagában nem minősül végrehajtható döntésnek, így a fizetési felszólítás elleni bírósági pernek gyakorlatilag nincs is helye. Jogtechnikai megjegyzésünk, hogy a kinevezés és a hivatásos szolgálati jogviszony módosítását célszerű lenne két külön fejezetben szerepeltetni, azaz az ezzel kapcsolatos szabályozást erre vonatkozóan külön kellene megalkotni. Álláspontunk szerint a 18/B. § (2) bekezdés d) pontja, mely szerint nem kell az érintett beleegyezése, a más munkakörbe való helyezéskor méltánytalan, hiszen a kinevezés egyik lényeges eleme, hogy az adott személy milyen munkakörben, milyen díjazás mellett, mely szolgálati helyen, milyen munkabeosztásban teljesíti szolgálatát, ami egyoldalúan nem módosítható. Szeretném felhívni a Tisztelt Törvényalkotó figyelmét, hogy ugyanezen § G. pontja indokolatlan, általános szabályt tartalmaz, ami ellentétes az e paragrafusban található taxatíve felsorolással. A tervezet 18/C. §-a, mely a kiküldetésre vonatkozó részletszabályokat tartalmazza, módosításra szorul a napidíj tekintetében. A módosítási javaslatunk az (5). bekezdés tekintetében a következő: „A napidíj mértéke az illetmény alap egy munkanapra eső összegének legalább 50%a.” A napidíj jelenlegi mértéke 38.650/21 illetve ennek a 25%-a 460 Ft, ami meglehetősen alacsony a jelenlegi élelmiszer árakat tekintve, a pénzügyőrök illetve kormánytisztviselők pedig gyakran teljes munkanapokat töltenek kiküldetésben. Javasoljuk továbbá, hogy a munkáltató szervezeti egységének közigazgatási területén kívüli munkavégzés esetén legyen folyósítható a napidíj. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi szabályozás pénzügyőrök és kormánytisztviselők esetében nagy mértékben szűkíti a napidíj folyósításra való jogosultságot. Az átirányításra vonatkozó fejezetben gyakorlatilag megszüntetik a munkáltató azon kötelességét, hogy azon kormánytisztviselők illetve pénzügyőrök esetében, akik a helyettesítést eredeti munkakörük mellett látják el, díjazásban részesüljenek. 18/D. § (2) bekezdésében foglaltakkal nem értünk egyet. E szabályozásból ugyanis az következne, hogy amennyiben az érintett a saját eredeti munkakörét is ellátja nem illeti meg helyettesítési díj. Az (5) bekezdés a) pontjában történő kizárás indokolatlan. A (4) bekezdéssel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet, hogy a helyettesítési díj mértékénél nem a helyettesítő kormánytisztviselő, pénzügyőr, ügykezelő

4

illetményének a 10-50%-áig, hanem a helyettesített kormánytisztviselő, pénzügyőr, ügykezelő illetményének a 10-50%-ig terjedő helyettesítési díjat javaslunk meghatározni, természetesen amennyiben a helyettesített munkavállaló illetménye nem alacsonyabb a helyettesítő munkavállaló illetményével, hiszen a közalkalmazottak esetében is ez az analóg szabályozás érvényesül, mely szerint, ha nagyobb felelősséggel járó, nagyobb díjazással járó munkakört tölt be ideiglenesen a kolléga, úgy az annak megfelelő díjazás mértékével kell számolnia a helyettesítési díjnak is. Az (5) bekezdés a) pontja gyakorlatilag a helyettesítési díj kifizetését ellehetetleníti, hiszen a munkaköri leírásban való rögzítéssel gyakorlatilag a kifizetést ellehetetlenítik. A tervezet 16. §-a, amely a NAV Törvény 26/B. § (4) bekezdésének kiegészítését javasolja, az alábbi szövegkörnyezettel javasoljuk beemelni: „(4) bekezdés, a gépjárművezetői pótlékra az jogosult, aki a NAV üzemeltetésében lévő gépjárművet rendszeresen, legalább havonta 4 alkalommal vezeti, a pótlék mértéke az illetményalap 13%-a.” A tervezet 15. §-át javasoljuk törölni, egyrészt a személyi bérek elvételét vetíti előre, másrészt annak visszamenőleges hatálya is aggályos. A NAV Törvény 15. § (6) bekezdésében foglalt készenléti pótlék mértékét az illetmény alap 1%-ában javasoljuk meghatározni. A NAV Törvény 32/A. § módosítását javasoljuk, az alábbiak szerint. A korábbi szabályozás szerint a kettes besorolási osztályba tartozó kormánytisztviselők illetve pénzügyőrök számára is lehetőség volt a szakmai, munkatársi cím illetve főmunkatársi cím adományozására. Jelenleg erre csak az egyes besorolási osztályban van lehetőség, ennek bevezetését a legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkező kormányzati ügykezelő, illetve olyan pénzügyőr részére tartjuk indokoltnak, aki kiválóan alkalmas minősítéssel rendelkezik. Fontos ezek elosztása a szakterületek vonatkozásában létszámarányos legyen. Költségtérítések és egyéb juttatások fejezetében, mely a 32/A. § beemelését javasolja, a következő kiegészítést javasoljuk: „32/A. § (1) bekezdés d) pontja, a pénzügyőr szolgálati érdekből történő áthelyezésével vagy vezénylésével kapcsolatosan a lakóhely és az új szolgálati hely között folyamatosan felmerülő utazási költségét meg kell téríteni.” Indoklás: Amennyiben a pénzügyőr szolgálati érdekből lakóhelyétől, családjától távolra helyezik, nincs megoldva a teljes költségtérítés folyósítása, hiszen egy ilyen áthelyezés során az utazással kapcsolatban jelentős költségek keletkeznek, melynek a munkáltató csak egy részét téríti meg, amennyiben azonban az áthelyezés szolgálati érdekből történik, úgy álláspontunk szerint a munkavállaló teljes költségtérítésre jogosult.

5

A tervezet 32/G. § (3) bekezdés b) pontja jogszerűtlen, a részvétel, illetve az utazás ugyanis egyértelműen szolgálati érdekből történik, így mindezeket nem lehet jogszerűen kivonni a túlmunka díjazására vonatkozó szabályozásból. Továbbá nem tartjuk a vezetők vonatkozásában a túlszolgálatért szabadidőre, illetve díjazásra való jogosultság kizárását sem, tekintettel arra, hogy a NAV Elnöke által kiadott szabályzat munkaidőn kívüli feladatokat is meghatároz a vezetők részére, melyet a bevételek teljesítése érdekében végre kell hajtani. A szabadság kiadása és megváltása A tervezet 32/N. § (5) bekezdését javasoljuk törölni, hiszen a (4) bekezdésben meghatározott kedvezmény e pont alkalmazásával bármikor felülírható. A 32/O. § (4) bekezdésében a tárgyévet követő hónap végéig helyett „január 31-ig” kiegészítést javasoljuk. Illetmény nélküli szabadság A többi jogállási törvénnyel ellentétben a 32/V. § (3) bekezdés b) pontja NAV Elnökének mérlegelési jogkörébe helyezi magánerőből, saját lakás építése esetén az addig mérlegelési jogkörön kívül levő illetmény nélküli szabadság engedélyezését, tekintettel a jelenlegi kereseti viszonyokra, továbbra is javasoljuk a saját lakás építése címén, kérelme alapján kötelezően biztosított illetmény nélküli szabadság további biztosítását.

Fegyelmi felelősség A tervezet 34/G. §-ában a feddés fegyelmi büntetése kikerült a mi álláspontunk szerint negatívnak tekinthető a fegyelmi eljárások tekintetében, ráadásul álláspontunk szerint a (3) bekezdés sorrendisége, azaz a kiszabható fegyelmi büntetések e) és f) pontja helycserére szorul, tekintettel arra, hogy a személyi illetmény megvonása pénzügyőrre nézve jóval súlyosabb következményekkel jár, mint az alacsonyabb rendfokozatban való visszavetés. Az (5) bekezdésben a vezetők tekintetében alkalmazandó kettős büntetés álláspontunk szerint indokolatlan. A szintén fegyelmi eljárásra vonatkozó 31/I. § 2) bekezdés f) pontjában a meghatározott 5 év joghátránynak nincs értelme, hiszen a j) pontban kiszabott büntetés esetében a már nem hivatásos állományú tagra vonatkoztatjuk a joghátrányt, és gyakorlatilag a visszavételre sincs lehetőség. A kártérítési felelősség mértéke (34/F. § (4) bekezdés) a tervezet szerint a károkozó 4 havi illetménye. Ez jelentős (több mint 8-szoros) növekedés a Hszt. 151. § (1) bekezdésben meghatározott jelenlegi (1 havi alapilletmény 50%-a) kártérítési

6

mértékhez képest. A pénzügyőrök szolgálati feladatuk végrehajtása során a feladatok specialitása, az igénybe vett technikai és fegyverzeti eszközök jellege, az azonnali döntéshozatal szükségessége, a rendszeres gépjárművezetés, az átlagostól jelentősen eltérő munkarend (éjszakai munkavégzés, napi 12 órás munkaidő) miatt folyamatosan ki vannak téve a gondatlan károkozás veszélyének. Ennek eredményeként 2-3 apró, gondatlanságból eredő hiba elegendő lehet ahhoz, hogy majdnem egy évi illetményének megfelelő kártérítést kelljen fizetnie. Előzőek miatt javasolom a pénzügyőrök esetében kártérítés mértékénél a Hszt 151. § (1) bekezdésének alkalmazását, tekintettel arra, hogy a bérek emelkedése sem valósult meg az elmúlt időszakban nyolcszoros mértékben. A tervezet 6. § (4) bekezdés lehetőséget nyújtana arra, hogy a kártérítési és a fegyelmi felelősséget egy eljárásban lehessen elbírálni. Álláspontom szerint a két eljárás összemosása indokolatlan (például az egyik eljárásra vonatkozó jogorvoslat miatt a másik eljárásban hozott érdemi döntés sem tudna jogerőre emelkedni).

A NAV Tv. módosításával összefüggésben javaslom a NAV tv. 34/K. § (2) bekezdésének módosítását, s annak jogszabályba történő rögzítését miszerint a személyi illetmény kizárólag a beosztási illetményt, az illetménykiegészítést és a rendfokozati illetményt tartalmazza. Ezen fogalom meghatározása által egyértelművé válna, hogy az egyes pótlékok nem olvadnak bele a személyi illetménybe, s így nem maradnak ellentételezés nélkül azon tevékenységek, munkavégzési körülmények melyek az átlagostól eltérnek és egyébként a jogalkotó is díjazással honorál.

Budapest, 2012. november 05.

Tisztelettel:

Holecz Gábor Elnök VPDSZ