Változások a légkör összetételében és az éghajlatban

Változások a légkör összetételében és az éghajlatban ___________________________________________________________________________

Változások a légkör összetételében és az éghajlatban Haszpra László – Mika János*

A légkör összetétele Az emberi tevékenység hatása a légkörre a 18. században, az intenzív iparosítással vált jelent ssé, bár lokális leveg szennyezettségi problémák már a középkori városokban is el fordultak (magyarul lásd pl. MAKRA L., 2002). A széntüzelés térhódításával, egyebek mellett, egyre növekv mennyiség kén-dioxid került a légkörbe. Kés bb, a bels égés motorok elterjedésével n tt a leveg nitrogén-oxid terhelése. Mindkét szennyez anyagból kémiai átalakulások révén a természetes és m vi környezetben súlyos károkat okozó savas anyagok keletkeznek. A környezet savasodására és ennek következményeire csak az 1950-es évek végén, az 1960-as években figyeltek fel Európában, de a történelmi statisztikai adatok és a matematikai modellek szerint a környezet savasodása néhány er sen iparosodott földrajzi körzetben (pl. Angliában, Németország és Belgium egy részén) már a 19. század végén is kritikus lehetett (MYLONA, S. 1996). A szennyez anyagok nem tisztelik az országhatárokat, a légáramlatokkal kibocsátási helyükt l igen nagy távolságra eljuthatnak. A környezeti károk csak nemzetközi egyezményekkel el zhet k meg. Az els ilyen megállapodásokra azonban csak a hidegháború id szakának lezárultával kerülhetett sor. A légszennyez anyagok kibocsátásának korlátozására vonatkozó els európai egyezményt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága hozta tet alá 1985-ben. Ennek értelmében az aláíró országok kötelezték magukat arra, hogy 1993-ig legalább 30%kal csökkentik 1980-as kén-dioxid kibocsátásukat. Ezt követte 1988-ban a nitrogénoxidok, majd 1991-ben az illékony szerves anyagok kibocsátásának korlátozása. A környezet savasodása mellett a nitrogén-oxidok jelent s szerepet játszanak él vizeink eutrofizációjában, és a reaktív illékony szénhidrogénekkel együtt hozzájárultak a felszínközeli légréteg ózon-tartalmának er teljes növekedéséhez. Az ózon, és a vele együtt keletkez más fotokémiai oxidánsok, egyrészt ártalmasak az emberi egészségre, másrészt komoly károkat okoznak a természetes és mez gazdasági vegetációban. Az 1994-ben megszületett második kén-dioxid egyezmény már országonként differenciált korlátozást tartalmazott, figyelembe véve az egyes földrajzi körzetek ökológiai rendszereinek érzékenységét. Ezt követte a nehézfémek és a lassan lebomló szerves anyagok kibocsátásának korlátozására vonatkozó összeurópai egyezmény. A savasodást, eutrofizációt, illetve (a felszínközeli) ózonképz dést korlátozó egyezményeket végül az 1999. november 30-án Göteborgban aláírt megállapodás *

Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest

97

Haszpra László – Mika János ___________________________________________________________________________

hangolta össze, foglalta egységes rendszerbe. Ez 2010-ig szabja meg az aláíró országok feladatait, nyitva hagyva közben a tudományos ismeretek b vülése jóvoltából esetleg szükségessé váló módosítások lehet ségét is. Az említett megállapodások bárki számára hozzáférhet ek a http://www.unece.org/env/lrtap/ honlapon. Az emberi tevékenység légszennyez hatása azonban nem csak Európában okoz gondokat. Észak-Amerika országaiban törvények szabályozzák a szennyez anyagok kibocsátását. Kelet-, Délkelet-Ázsia utóbbi id ben gyorsan romló környezeti helyzete szintén nemzetközi egyezményeket fog kikényszeríteni, remélhet leg inkább el bb, mint utóbb. Magyarország kén-dioxid kibocsátása a 60-as években érte el a csúcsát, ezt követ en a szén-tüzelés visszaszorulásával csökkent (1. ábra). Nem kis részben az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején bekövetkezett gazdasági összeomlás következtében az 1. nemzetközi kén-dioxid kibocsátási szerz désbe foglalt kötelezettségünket b ven túlteljesítettük. Ez jól megfigyelhet változást okozott a légköri koncentrációban is (2. ábra). A nitrogén-oxidok f forrásai a fosszilis tüzel anyagokat használó er m vek és a közlekedés. Az er m vek és a gépkocsi motorok korszer sítését, sajnos, a növekv gépjárm használat részben ellensúlyozza, így a nitrogén-oxidok kibocsátása csak lassan csökken. Magyarországon az 1990. körüli gazdasági válság elmúltával a kibocsátás lassú növekedésnek is indult (3. ábra). Talán a katalizátor nélküli gépkocsik kiszorulásának köszönhet , hogy 1999-t l már ismét csökken az ország nitrogén-oxid kibocsátása. A magyarországi leveg nitrogén-oxid tartalma jelent s részben az országhatáron túlról érkezik. A t lünk szélirányba es európai nagykibocsátó országok (pl. Franciaország, Németország, Olaszország, stb.) nitrogénoxid kibocsátása a 90-es években folyamatosan csökkent, így ellensúlyozta az átmeneti hazai kibocsátás-növekedést (4. ábra). A bels égés motorokból, üzemanyagukból és a különböz oldószerekb l a légkörbe kerül illékony szénhidrogének a napsugárzás hatására kémiai reakcióba lépnek a leveg ben lév nitrogén-oxidokkal. A kémiai folyamatokban számos egészség- és környezetkárosító anyag keletkezik (pl. ózon, peroxiacetil-nitrát [PAN], stb.). A rendkívül agresszív oxidáns ózon európai felszínközeli koncentrációja az 1980-as évekre elérte a századeleji érték kétszeresét (VOLZ, A. – KLEY, D. 1988). A nemzetközi szennyez anyag-kibocsátási szerz dések (nitrogén-oxidok, illékony szénhidrogének) hatására a koncentráció-növekedés az utóbbi évtizedben lényegében megállt. Egyes földrajzi régiókban már enyhe csökkenés, másutt, így Magyarországon is (5. ábra), még enyhe növekedés figyelhet meg. Sajnos, az északnyugatias légáramlások miatt, Magyarország Európa egyik ózonnal leginkább szennyezett területének számít (SCHEEL H. E. et al., 1997). Bár egészségügyi szempontból is figyelmet érdeml magas koncentrációk csak elvétve fordulnak el , az ózonra az embernél lényegesen érzékenyebb növények terhelése az elt rhet nél két-háromszor nagyobb. Ez komoly, eddig nem számszer sített károkat okoz a mez gazdaságnak és az erd gazdálkodásnak, a természetes vegetációnak.

98


2000 becslés

1800

hivatalos adat

kilotonna kén/év

1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 1860

1880

1900

1920

1940

1960

1980

2000

2020

1. ábra. Magyarország kén-dioxid kibocsátásának alakulása 1980-tól napjainkig (MYLONA, S. [1996] adatainak felhasználásával) 30

25

µg/m

3

20

15

10

5

0 1970

1975

1980

1985

1990

1995

2. ábra. A kén-dioxid koncentráció alakulása Magyarországon

99

2000

2005


300

kilotonna NO2/év

250 200 150 100 50

2000

1998

1996

1994

1992

1990

1988

1986

1984

1982

1980

0

3. ábra. A nitrogén-oxidok kibocsátásának alakulása Magyarországon (nitrogén-dioxid egyenértékben kifejezve) (forrás: EMEP- http://www.emep.int)

12

10

µg/m

3

8

6

4

2

0 1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

4. ábra. A nitrogén-dioxid koncentráció alakulása Magyarországon

100

2005


60 50

ppb

40 30 20 10

trend: +0.32 ppb/év 2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0

5. ábra. Az ózon-koncentráció alakulása Magyarországon

450 400

CFC-11 CFC-12

350

kilotonna

300 250 200 150 100 50 0 1930

1940

1950

1960

1970

1980

1990

2000

6. ábra. A légkörbe kerül CFC-11 és CFC-12 mennyiségének id beli alakulása (forrás: UNFCCC - http://unfccc.int)

101


Az emberi tevékenység révén olyan anyagok is a légkörbe kerülnek, amelyeknek természetes forrásuk egyáltalán nincs. Ilyen a halogénezett szénhidrogének túlnyomó része (pl. CFC-k, freonok, halonok). Ezek az anyagok a troposzférában, a légkör legalsó, kb. 10-12 km vastag rétegében kémiailag passzívak, így igen hosszú ideig a légkörben maradhatnak. Ennek megfelel en már viszonylag kis mennyiség kibocsátás is a légköri koncentráció emelkedését vonja maga után. A freonokat h t közegként, habosítóanyagként, aeroszolos palackok hajtógázaként, tisztítószerként, míg a halonokat els sorban t zoltási célokra használták. Termelésük évtizedeken keresztül dinamikusan n tt (6. ábra). Mivel ezek az anyagok a légkör alsó részében nem, vagy csak nagyon lassan reagálnak más anyagokkal, van idejük arra, hogy feljussanak a sztratoszférába, a troposzféra feletti légrétegbe. Itt az intenzív ultraibolya sugárzás hatására elbomlanak, a felszabaduló halogénatomok pedig katalitikus reakciókon keresztül jelent s mennyiség ózont bontanak el. Ezzel csökkentik a sztratoszféra ózon-mennyiségét, amely a felszínt védi a Nap él világ számára káros ultraibolya (UV-B) sugárzásától. A halogénezett szénhidrogéneknek dönt szerepük van az antarktiszi "ózon-lyuk" kialakulásában. Emellett többségük üvegházhatású gáz, így légköri mennyiségük befolyásolja a Föld éghajlatát is. Az ózon-pajzs vékonyodása drasztikus globális gyártás-korlátozást sürgetett. 1987-ben Montreálban született meg az els egyezmény (Montreáli Jegyz könyv http://www.unep.org/ozone/), amely a legkritikusabb anyagok gyártásának belátható id n belüli megszüntetését írta el . A technikai fejl dés kés bb lehet vé tette a tilalmi lista b vítését és a gyártás megszüntetésének el rébb hozását. Így a legkritikusabb anyagok gyártása a termelés dönt többségét adó iparilag fejlett országokban nagyon sz kre szabott kivételekkel (gyógyászat, tudományos kutatás) már 1995-re megsz nt (6. ábra). A korábban gyártott anyag (pl. h t szekrények) begy jtésének tökéletlensége, illetve a hosszú légköri tartózkodási id miatt azonban légköri koncentrációjuk még nem, vagy csak alig észrevehet módon csökken (7. ábra). A sztratoszférikus ózonréteg regenerálódásához ezért még évtizedeket kell várnunk. Aggasztó ugyanakkor, hogy az ózonréteget már kevésbé veszélyeztet , ugyanakkor azonban el djeikhez hasonlóan üvegházhatású helyettesít anyagok (pl. HCFC-k) légköri mennyisége gyors ütemben n . A Föld éghajlatát, csillagászati helyzetén kívül, a légkörében található, a felszín h mérsékleti kisugárzásának tartományában elnyel ún. üvegházhatású gázok mennyisége szabályozza. Ezek együttesen mintegy 30oC-kal emelik a bolygó átlagh mérsékletét. A legfontosabb üvegházhatású gáz a vízg z. Ennek mennyiségét az emberi tevékenység közvetlenül nem tudja számottev mértékben módosítani. A kisebb mennyiségben jelen lév más üvegházhatású gázokét (pl. szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, stb.) azonban igen (1. táblázat). Emellett olyan üvegházhatású gázokat is a légkörbe juttat, amelyeknek természetes forrásaik nincsenek is (pl. kénhexafluorid, részben vagy teljesen halogénezett szénhidrogének [CFC-k, HCFC-k], stb.), azaz az emberi tevékenység nélkül nem lennének jelen a légkörben. Az emberi tevékenység ezzel a Föld éghajlatának módosulását válthatja ki.

102


600

CFC-11 CFC-12

500

ppt

400

300

200

100

1999

1996

1993

1990

1987

1984

1981

1978

0

7. ábra. A CFC-11 és a CFC-12 légköri koncentrációjának változása a Mauna Loa Obszervatórium (Hawaii) mérései szerint (forrás: WDCGG - http://gaw.kishou.go.jp) 1. táblázat. A legfontosabb üvegház-gázok néhány jellemz je (1 ppm = 10-6; 1 ppb = 10-9: 1 ppt=10-12 térfogat arány) (Forrás: IPCC, 2001) Anyag Hozzávet leges koncentráció 1750 körül Koncentráció 1998ban Jelenlegi növekedési ütem Légköri élettartam (év) *

CO2

CH4

N2O

CFC-11

HCFC-23

~280 ppm

~700 ppb

~270 ppb

Nulla !

Nulla !

365 ppm

1745 ppb

314 ppb

268 ppt

14 ppt

1,5 ppm /év = 0,4%/év

7 ppb/év = 0,4%/év

0,8 ppb/év = 0,25%/év

-1,4 ppt/év = -0,5%/év

0,55 ppt/év = 4%/év

5-200*

12

114

45

260

A légköri szén-dioxid kivonásában szerepet játszó folyamatok eltér egyetlen légköri élettartam adat

viselkedése miatt nem adható meg

Az emberi tevékenység által befolyásolt, az éghajlatra legnagyobb hatást gyakorló üvegházhatású gáz a szén-dioxid (CO2). Dönt része a fosszilis tüzel anyagok (szén, k olaj, földgáz) elégetésekor kerül a leveg be, de számottev az erd irtások közvetlen és közvetett szerepe is. Koncentrációja a növekv kibocsátásnak köszönhet en az elmúlt kétszáz évben 270-280 ppm-r l (ppm = milliomod térfogatrész) kb. 370 ppm-re emelkedett, s e növekedés a hazai mérésekben is egyértelm en megfigyelhet (8. ábra). Ugyancsak n tt a szintén jelent s antropogén 103


forrásokkal rendelkez metán (CH4 - rizstermelés, állattenyésztés, hulladékok bomlása, stb.) és dinitrogén-oxid (N2O - mez gazdasági tevékenység) légköri mennyisége. KPU simított

KPU trend

KPU havi átlag

HHS simított

HHS trend

HHS havi átlag

400 390 380

ppm

370 360 350 340 330

2004

2002

2000

1998

1996

1994

1992

1990

1988

1986

1984

1982

1980

320

8. ábra. A légköri szén-dioxid koncentráció alakulása Magyarországon a K-pusztai (19811999) és a hegyhátsáli (1994-2002) mérések alapján

Klímaváltozás globális skálán Azt ma már kevesen vitatják, hogy a Föld átlagh mérséklete a 20. század folyamán emelkedett (9. ábra jobb oldala). Ezen belül két er sen meleged id szak figyelhet meg: az egyik az 1910-es évekt l kb. az 1940-es évek közepéig, s a másik az 1970-es évek közepét l napjainkig. A 20. század globális klímájának elemzése tekintetében utalunk az IPCC (2001) Harmadik Helyzetértékel Jelentésére (2. és 12. fejezet). Hazai forrásként MIKA J. (2002) szolgál a Jelentés tanulságainak rövid, de hozzáférhet áttekintésével. Miközben nem teljesen biztos, hogy milyen arányban felel s mindezért az emberi tevékenység, azon belül is leginkább a szén-dioxid és más üvegház-gázok kibocsátása, e kérdés vizsgálatánál tulajdonképpen nagyobb er ket foglalkoztat a jöv kérdése. A globális klímaváltozásról szóló el rejelzések alapvet en két ok miatt különböznek. Az egyik a légkör összetételének jöv beni forgatókönyvei, amelyeket az IPCC (2001) jelentése 11 (további részletekkel együtt 36) lehetséges forgatókönyvbe sorolt. A legkedvez bbt l a leger sebb antropogén hatásokig, e forgatókönyvek szerint igen széles sávban változnának.

104


9. ábra. Három kapcsolt óceán-légkör modell viselkedése minden küls változás nélkül (csupán az éves menettel – bal oldali ábrák), illetve az elmúlt 150 év antropogén és természetes tényez inek változásai hatására a Föld átlagh mérsékletében ténylegesen végbement változások. Látható, hogy a tapasztalt mérték , és ütem melegedés nem lehet pusztán az éghajlati rendszer bels ingadozásának eredménye. 2. táblázat. Az IPCC legutóbbi, Harmadik Helyzetértékel Jelentésének (IPCC, 2001) néhány el rejelzett sarokszáma a 2100. évre, valamint ugyanezek széls értékeinek tartománya az öt évvel korábbi Jelentésben (IPCC, 1996). Globális értékek és változások

IPCC, 2001

IPCC, 1996

5 − 30

8,4 − 15,4

CO2-koncentráció (ppm) Sugárzási mérleg változása (Wm-2)

540 − 970 4,2 −9,1

490 − 950 4−8

Globális melegedés (oC)

1,4 – 5,8

1,0 − 4,5

9 − 88

13 − 94

CO2-emisszió (GtC/év)

Tengerszint emelkedés (cm)

A 2. táblázatban néhány globális környezeti mutató esetére bemutatjuk, hogy a bizonytalanság ma ismert forrásait figyelembe véve, melyek a 2100-ra el rejelzett maximális és minimális értékek. Ugyanitt bemutatjuk e tartományok öt évvel korábbi, becsléseit (IPCC, 1996) is. Látható, hogy a felsorolt öt mutató közül csak a tengerszint-emelkedés prognózisa módosult kedvez en, mégpedig a várható er sebb melegedés ellenére, ugyanis az újabb modellek néhány tényez , els sorban a szárazföldi jég és a

105


gleccserek olvadásából ered többlet vízszint-emel hatását csökkentik a korábbiakhoz viszonyítva. A melegedési prognózisokat az 1970-es évek közepét l a földi átlagh mérséklet jól ismert emelked tendenciája is alátámasztja (MIKA J. 2002). Ehelyütt három klímamodell eredményein keresztül próbáljuk érzékeltetni, hogy az utóbbi 2-3 évtizedben tapasztalt melegedés nem lehetett csupán a rendszer bels ingadozásának következménye (9. ábra). A globális átlagh mérséklet alakulása három kapcsolt óceán-légkör modell viselkedése minden küls kényszer nélkül (bal oldali, hosszú ábrák), ill. az elmúlt 150 év szimulált alakulása a megfelel , küls kényszerek hatására. Mindhárom modellben jelent s évközi ingadozás figyelhet meg, vagyis földi átlagban néhány tized fokot kitev , melegedés, vagy leh lés, minden küls ok nélkül, pusztán az ún. éghajlati rendszer (légkör, óceánok, szárazföldek, krioszféra, bioszféra) bels ingadozása hatására is létrejöhet. Hogy ezek a bels ingások mégis kisebbek, mint a 19-20. századi melegedés, azt illusztrálják, hogy a század elején a vulkánosság hiánya és a naptevékenység akkori er södése, illetve az utóbbi id szakban az üvegházgázok szaporodása, mint küls tényez k szükségesek voltak a tapasztalt trendek kialakulásához. Magyarországi változások A 10. ábra érzékelteti, milyen hatással van a klímaváltozás regionális sajátosságainak egyöntet ségére az, hogy a változásokban szerepet játszó kisebb légköri képz dmények fizikája a modellekb l szükségszer en hiányzik. (Két-két modell ugyanabból az intézményb l − Hadley-Center, Anglia; Max-Planck Institut für Meteorologie, Németország − származik, de eltér felbontást és fizikai tartalmat képvisel, s t az utóbbi esetben a két óceáni almodell is teljesen más.) A h mérsékletváltozások többnyire hasonlítanak egymásra a 9 különböz globális modell esetében. A korrelációs együttható, amelyik megmutatja, hogy a változások területi eloszlása mennyire hasonló, a modell-párok többségében legalább 95%-os, néhány esetben 99%-os szinten szignifikáns. A csapadék-változás mez inek modellek közötti korrelációi sokkal alacsonyabbak, vagyis az eredmény-mez k nagyon különböznek egymástól. A csapadékváltozások, amelyeknél még fontosabbak a modellekben nem szerepl kisebb lépték , pl. felh fizikai folyamatok, ugyanakkor alig hasonlítanak egymásra a különböz modellekben! A globális modellek lehet ségei és a hatásvizsgálatok igényei közötti különbséget a modell-válaszok ún. leskálázásával szokás áthidalni. Ez az eljárás kapcsolatot teremt a klímamodellek megbízható, kb. kontinensnyi térbeli és évszakos id beli lépték skálái, illetve a hatásvizsgálati modellezésben szükséges néhány ezer km2-es, általában napi adatsorok között. (A leskálázás elméleti értelemben nem helyettesíti a fizikai folyamatok modellezését. Csupán arról van szó, hogy ma még nincs tudományos lehet ség erre a kvantitatív fizikai magyarázatra.)

106


GCM-ekben számított megváltozás-mez k pattern-korrelációi 0,4

Csapadék

0,2

0 0,2

0,4

0,6

0,8

-0,2

H mérséklet

10. ábra. Különböz globális klímamodellek (Általános Cirkulációs Modellek, GCM-ek) megváltozás-mez i közötti területi (pattern-) korreláció a 2021-2050, ill. az 1961-1990 közötti évek összevetésében (a kísérletekben csak az üvegház-gáz koncentrációk változnak). A vízszintes tengelyen a h mérséklet-változások, a függ leges tengelyen a csapadék-változások korrelációs együtthatói láthatók. A 9 modell esetén ez 36 db összehasonlítást jelent. 3. táblázat. A h mérséklet és a csapadék hazánkban várható változása adott globális melegedés esetén. (E számok kissé eltérnek a szerz egy korábbi összesítésében - MIKA J. 1996 szerepelt becslésekt l.) Globális helyi változás H mérséklet (K) nyár / nyári félév H mérséklet (K) tél / téli félév Csapadék (mm) évi összeg

+ 0.5 K

+1K

+2K

+4K

+ 1,0

+ 1,3

+2

+4

+ 0,8

+ 1,7

+3

+6

- 40

- 66

bizonytalan

+ 40 − 400

A 3. táblázat összesítve mutatja a h mérséklet és a csapadék várható hazai változásait a globális változások 0,5 - 4 K fokig terjed tartományán, az elmúlt kb. két évtized statisztikus leskálázási eljárásai alapján. A forgatókönyvek f állítása hogy az üvegházhatás er södésével a hazai éghajlat szárazabbá és napfényben gazdagabbá válása várható, legalábbis a melegedés kezdeti, néhány évtizedes tartományán. Részletesebben: 107


A nyári / nyári félévi h mérséklet (el bbi a nagyobb, utóbbi inkább a kisebb változásra vonatkozik) a kezdeti, 2-szeres relatív érzékenységr l fokozatosan 1szeresig csökken, míg a téli félévben nagyjából 1,5-szeres szinten marad. A kis változásokra a korábbi (MIKA J. 1996) h mérsékleti becsléseket mindkét félévben jelent sen emeltük. Az évi csapadékösszeg továbbra is nem lineárisan követi a melegedést: A kezdeti, legalább 1 K melegedésig súlyosbodó szárazodási tendencia kés bb megfordul. Az évi csapadékösszeg változása 4 K globális melegedésnél már pozitív lesz (t.i., ha a korlátozó megegyezés hiányában esetleg bekövetkezik.) Megjegyezzük, hogy a helyi és a globális változások id beli párhuzamosságain alapuló megállapítások akkor alkalmazhatóak a jöv re nézve, ha a múltban érvényes statisztikai kapcsolatok is fennmaradnak a globális (északi félgömbi) és a helyi éghajlat között. Erre azért van esély, mert a kapcsolatok el jel és nagyságrend szerint a múlt több id szakában is hasonlóan viselkedtek, és nincsenek ellentmondásban a globális klímamodellek el rejelzéseivel sem. Irodalom IPCC, 1996. Climate Change 1995. The Science of Climate Change. Contribution of Working group I to the Second Assessment Report of the IPCC (J.T. Houghton, et al., eds.) Cambridge Univ. Press, 570 p. IPCC, 2001. Climate Change 2001. The Scientific Basis. Contribution of Working Group I to the Third Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change. Cambridge University Press, Cambridge, United Kingdom and New York, U.S.A. (http://www.grida.no/climate/ipcc_tar/wg1/) MAKRA L. 2002. Szemelvények a környezetszennyezés történetéb l, különös tekintettel a leveg szennyezésére. Légkör 47/1, pp. 19-26. MIKA J. 2002. A globális klímaváltozásról: Egy meteorológus kutató szemszögéb l. Fizikai Szemle LII. évf, 258-268. MYLONA, S. 1996. Sulphur dioxide emissions in Europe 1880-1991 and their effect on sulphur concentrations and depositions. Tellus 48B, pp. 662-689. SCHEEL, H.E. – ARESKOUG, H. – GOMISCEK, B. – HASZPRA, L. – KLASINC, L. – LAURILA, T. – LINDSKOG, A. – NIELSEN, T. – ROEMER, M. – SCHMITT, R. – SIMMONDS, P. – SOLBERG, S. – TOUPANCE, G. 1997. On the spatial distribution and seasonal variation of lower-troposphere ozone over Europe. J. of Atmospheric Chemistry 28, pp. 11-28. VOLTZ, A. – KLEY, D. 1988. Evaluation of the Montsouris series of ozone measurements made in the nineteenth century. Nature 332, pp. 240-242.

108

Változások a légkör összetételében és az éghajlatban

Recommend Documents