Válságok és konfliktusok a Közel-Keleten december 1. és 8

Válságok és konfliktusok a Közel-Keleten

2004. december 1. és 8.

Az arab-izraeli háborúk és az oslói folyamat (vázlat) Előzmények - cionizmus mozgalma, Herzl Tivadar, bázeli program (1897) - zsidó bevándorlási hullámok Palesztina területére - világháborús „egyezkedések” a Török Birodalom területei feletti szuverenitás megszerzéséért a britekarabok, britek-franciák-oroszok, britek-zsidók között (Huszein-McMahon levelezés, Sykes-Picot egyezmény, Balfour-nyilatkozat) - zsidó betelepülési hullámok – brit jóváhagyással (Balfour-nyilatkozat, 1917) - Török Birodalom felbomlása → területe népszövetségi mandátum Anglia irányítása alatt (San remoi konferencia, 1920) - brit mandátum időszaka: egyre erősödő ellentétek a felek között; zsidó fegyverkezés fokozódása; arabok tüntetései (legjelentősebb: 1936-39); - 1939 – brit Fehér Könyv, mely az arabok jóindulata (II. világháború veszélye!) érdekében évi 15 ezer főben korlátozta a zsidó bevándorlást 5 éven keresztül Izrael megalakulása • 1947 februárjában a brit kormány a palesztinai problémát átutalta az ENSZ-nek → májusban az ENSZ különleges bizottságot állított fel a palesztinai kérdés megvizsgálására (UNSCOP~UN Special Committee of Palestine), amely szeptemberben közzétette többségi javaslatát két különálló állam megteremtésére az összesen 28 ezer km2-nyi területen: o zsidó állam (3 körzet): 498 ezer zsidó, 407 ezer arab lakos (a Negev-sivatag a zsidó állam része) – a korábbi mandátumterület 56 %-a, vagyis valamivel több, mint14 ezer km2 o arab állam (3 körzet): 725 ezer arab, 10 ezer zsidó lakos (eredetileg ide tartozott volna NyugatGalilea, Szamaria, Judea középső része), kb 11 ezer km2 o Jeruzsálem (és Betlehem): 10 évre nemzetközi gyámság alatt álló corpus separatum (100 ezer zsidó, 105 ezer arab lakos) • A jelentésben foglalt javaslatot az Arab Legfelsőbb Bizottság elutasította, a Zsidó Ügynökség elfogadta → November 29-én New Yorkban az ENSZ Közgyűlése elfogadta a határozatot (GA R181); a brit csapatoknak a következő év folyamán kellett volna kivonulniuk és a két államot 1948. október 1-ig létrehozni → Palesztinában öt és fél hónapig polgárháborús állapotok uralkodtak → a brit csapatok 1948. május 14-én elhagyták Palesztina területét • 1948. május 14-én hivatalosan is megalakult Izrael Állam; Függetlenségi Nyilatkozatát 38-an írták alá; az ideiglenes kormány miniszterelnöke David Ben Gurion lett Az első arab-izraeli (függetlenségi) háború: 1948-1949 ¾ Május 15-én Irak, Szíria, Transzjordánia, Libanon és Egyiptom katonai intervenciót indított Izrael ellen. ¾ Szemben áló felek hadereje kezdetben nagyjából hasonló (létszám, felszereltség) ¾ Izrael május 31-én létrehozza az egységes hadsereget Izraeli Védelmi Erők néven (IDF); (gyakorlatilag a Hagana1, az Irgun-csoport2, és a Lehi3 (más néven Stern-csoport) összevonása) ¾ Június 11-én az ENSZ KGY többszöri felszólítására lépett életbe az első 4 hetes tűzszünet; ekkor Izrael már jóval nagyobb terület felett gyakorolt ellenőrzést, mint korábban bárki gondolta volna ( galileai Tábor-hegy környéke, Kelet-, Nyugat-Galilea, Jezréel völgye Haifától a Jordánig, a Negev középső része (Beér Seva nem), illetve a Jeruzsálemet a tengerrel összekötő folyosó) ¾ A második tűzszünet július 19-én kezdődött ↔ szeptember közepén az ENSZ palesztinai főmegbízottját, a svéd Folke Bernadotte grófot az izraeli belső ellenzéket képező Stern-csoport tagjai megölték Jeruzsálemben; a gyilkosságot az izraeli kormány elítélte és ultimátumot adott az Irgun-, és Sterncsoportoknak (hivatalosan az Irgun még ebben a hónapban megszűnt) ¾ Október 1-én a Palesztinai Nemzeti Bizottság Hadzs Amin al-Husszeinit választotta meg elnökének, madj önmagát a (gázai )Nagy-Palesztina ideiglenes kormányává nyilvánította (ezt Abdullah azonnal elítélte, ám 12-én az egyiptomi, szíriai, libanoni kormány elismerte, 19-én Irak is) ↔ December 1-re Transzjordánia meggyőzte a palesztinai arabokat, hogy a legtöbbet neki köszönhetnek és a király egy Jerikóban megrendezett konferencián határozatban nyilvánította ki, hogy „Palesztina és Transzjordánia oszthatatlan egységet (Arab Hasemita Királyság) alkot → Abdallah elszigetelődött, Egyiptom, Szíria, Irak ezt nem volt hajlandó elfogadni; Egyiptom Gázában nem akart semmiféle független hatalmat 1

Hagana: a Jisuv (a palesztinai zsidó közösség) legfőbb védelmi szervezete 1920, illetve 1929 óta Irgun: Nemzeti Katonai Szervezet (Menahem Begin) 3 Lehi: Izraeli Szabadságharcosok (Abraham Stern) 2

1

Válságok és konfliktusok a Közel-Keleten ¾ ¾

¾ ¾ ¾ ¾

¾ ¾ ¾ ¾ ¾


Októberben kiújultak a harcok, izraeli támadás az egyiptomi csapatok ellen, illetve Izrael a hivatalos határain belül élő arablakta területeken katonai kormányzást vezet be. Október 22-én életbe lépett a harmadik tűzszünet, amelyet északon az arabok néhány órán belül megszegtek. November 4-én az ENSZ BT felszólította a feleket, hogy vonuljanak vissza az október 14-i „vonalak” mögé ↔ decemberben izraeli csapatok mélyen behatolnak a Sínai-félszigetre ↔ Nagy-Britannia ultimátumban követelte Izraeltől a kivonulást (az 1936-os brit-egyiptomi egyezmény alapján) kilátásba helyezve a katonai beavatkozást arra az esetre, ha nem hajtják végre az ENSZ BT november 4-i határozatát → 1949. január 2án Izrael kivonul a Sínai-fsz-ről (január 17.: újabb tűzszünet, melyet ismét megszegnek) az év elején megszűnnek a térségben a harcok az ENSZ KGY 1948. december 11-i 194-es számú határozata három államból álló békéltető bizottságot állított fel, illetve kinyilvánította a menekültek visszatéréséi jogát, létrehozta az UNRWA-t Január 25-én tartották Izraelben az első hivatalos választásokat: többséget a MAPAI szerzett, miniszterelnök Ben Gurion lett-maradt, köztársasági elnökké Chaim Weizmannt választották → Truman elnök (US) de jure is elismert Izraelt Ugyanebben a hónapban Ralph Bunce az ENSZ közel-keleti megbízottja Rodosz szigetén megnyitotta a tárgyalásokat fegyverszüneti egyezmények: o Február 24-én Izrael és Egyiptom (a volt brit mandátumterületből a Gáza-övezetet (378 km2) Egyiptom fennhatósága alá helyezte) o Március 23. (Ras En-Nekura): Libanon és Izrael (a korábbi mandátumhatárok megerősítése) o Április 3.: Transzjordánia és Izrael (Ny-Jeruzsálem izraeli, Kelet-Jeruzsálem és a Siratófal környéke jordániai ellenőrzés alá került; Ciszjordániát (5879 km2)és Kelet-Jeruzsálemet egyesítették Transzjordániával: Jordániai Hasemita Királyság); Izrael kijáratot szerzett az Akabai-öbölhöz (ezt Egyiplom lezárja) o Július 17.: Szíria, Izrael (a fegyverszüneti egyezmény három demilitarizált zónát hozott létre: ) o Irak nem kötött fegyverszüneti egyezményt (nem is volt Izraellel közös határa) Az egyes fegyverszüneti egyezmények a menekültek és a határok helyzetének végső rendezését békeszerződéshez kötötte (→ 1979. Egyiptommal, 1994: Jordániával) Kb 500-750 arab menekült el korábbi hazájából Izrael területe és határai: (Ny-Galilea bekebelezésével és a Negev-sivataggal együtt 20770 km2-re növelte területét) 1949. május 11-én az ENSZ KGY megszavazta Izrael felvételét a szervezetbe; decemberben létrehozzák az UNRWA-t azzal a céllal, hogy felügyelje a palesztinai menekülttáborokat 1947. május 15. és 1951 decembere között közel 700 ezer zsidó lépett Izrael földjére 70 különböző országból (1950. visszatérési törvény - melynek értelmében a világ bármely részéről érkező zsidó bevándorlók megérkezésükkel állampolgárságot kapnak Izraelben)

Második arab-izraeli háború (szuezi válság) - 1956 ¾ A Szuezi-csatornát Ferdinand Lesseps ötletéből 1859-69 között építették meg. 160 km hosszú és 150 méter széles. Az 1888-ban kiadott konstantinápolyi konvenció értelmében a csatornán szabad a közlekedés minden nemzet hajója számára. ¾ Egyiptom 1914-től hivatalosan is angol protektorátus, addig az Oszmán Török Birodalom autonóm tartománya. ¾ A második világháborút követően a belpolitikai bizonytalanság hatására 1952-ben Mohamed Nagíb és a Szabad Tisztek Mozgalma vette át a hatalmat (Farúk király lemond, a parlament feloszlatása, pártok betiltása, gyárbezárások, földreform, stb → 1954: Gamel Abden-Nasszer fellépése (Nagíb eltávolítása); Nagy-Britannia hozzájárul 80 ezer brit katona kivonásához; ¾ 1955-ben Egyiptom fegyvervásárlási megállapodást kötött a SZU-val (150 m USD) → válaszul Dulles visszavonja az asszuáni gátépítés támogatására korábban tett US-ígéretet (hasonlóan a Világban is) → a csatornát üzemeltető társaság államosítása (1956 július), a részvényesek kártalanítása ↔ Nagy-Britannia: bár 1954-ben hozzájárult a térségben található támaszpontjai kiürítésébe, a csatornát továbbra is stratégiailag fontosnak tartotta; ellenezte, hogy a nasszeri propaganda Jordániát is ellenük fordította; az államosítás veszélyeztette a brit katonai és gazdasági-kereskedelmi érdekeket ↔ Franciaország elsősorban azért kívánt beavatkozni, mert Egyiptom komolyan támogatta az algériai forradalmat, illetve az Algériai Nemzeti Felszabadítási Frontot (FLN) – ezek veszélyeztették az algériai olajhoz fűződő francia érdekeket és a nagyhatalmi ábrándot ↔ Izraelnek kapóra jött a konfliktus, hiszen gázai bázisukról már régóta ki akarta űzni az Egyiptom pénzelte fidáíjínokat, és meg akarta törni az Akabai-öböl gazdasági és közlekedési blokádját, melyet az Arab Liga rendelt el (és melyet casus bellinek tekintett).

2



¾

Katonai összeütközést az US nem óhajtott, ráadásul Egyiptom hatékonyan üzemeltette a csatornát elutasítva minden nemzetközi ellenőrzésre irányuló javaslatot ¾ A nyár folyamán titkos tárgyalások és készülődések o júl. 29.: angol-francia tervek a támadást illetően, o aug. 7.: francia-izraeli fegyverszállítási tárgyalások o az angol, francia, izraeli támadás tervezői azzal számoltak, hogy a lengyel és magyar események majd távol tartják a SZU-t a konfliktustól – ezzel szemben Moszkva komoly diplomáciai támogatást nyújtott Egyipltomnak ¾ 1956. október 29-én Izrael megtámadta Egyiptomot, benyomultak a Sínai-fsz-re ¾ Nagy-Britannia és Franciaország (az eredeti terveknek megfelelően!) ultimátumot intézett mindkét országhoz a azonnali tűzszünetre és a csapatoknak a Szuezi-csatornától való 10 mérföldes visszavonására felszólítva → Izrael elfogadta (a Sínai-fsz-t így is ellenőrzése alatt tarthatta) ↔ Nasszer elutasította a javaslatot → ¾ október 31-én a nagyhatalmak bombázták az egyiptomi légi támaszpontokat; november 2. és 4.: ENSZ tűzszüneti javaslatok, illetve az ENSZ KGY elítélte a három hatalom támadását ¾ brit-francia beavatkozás: november 5. (ejtőernyősöket bevetése Port Saidnál, illetve a Szuezi-csatorna északi részének megszállása) → Izrael hamarosan elfoglalta a Sínai-félszigetet ¾ november 5-én Bulganyin Moszkvában (utólag politikai blöffként értékelt) rakétafenyegetést fogalmazott meg a brit, a francia és az izraeli nagykövetek felé + november 6-án az US közölte GB-vel, hogy nem kapja meg az ígért 1Md USD kölcsönt, ha aznap éjfélig nem vet véget a harcoknak (éjfélkor Nagy-britannia kénytelen volt tűzszünetet elrendelni) ¾ Nasszer katonai veresége politikai és diplomácia győzelmet hozott számára: o az US és a SZU az ENSZ-ben közösen ítélte el a támadást; o Nagy-Britannia nem tarthatta meg a csatornát, 1956 decemberében az utolsó brit katona is elhagyta az országot o Izrael is kénytelen volt amerikai nyomásra négy hónap után visszavonulni a Sínai-félszigetről és a Gáza-övezetből; „végleg”’57 márciusában hagyták el a térséget; ¾ Izraelnek annyit sikerült elérnie, hogy garanciát kapott az US-től az Akabai-öböl használatára → Egyiptom az 1888-as konstantinápolyi konvenció szellemében a hajózás szabadságát a Tirán-szoroson és a Szuezicsatornán is garantálta, ¾ az öböl és a Vörös-tenger közötti Tirán-i-szoros megerősített pontján Sharm-es Sheikh-be, illetve a Csatorna övezetében húzódó izraeli-egyiptomi fegyverszüneti vonal több pontjára ENSZ békefenntartó kontingenst (UNEF I.) telepítettek. Következmények többek között: ¾ Nasszer szíriai pozíciója megerősödött → az Egyesült Arab Köztársaság megalakítása 1958. február 1-én Egyiptom és Szíria egyesülésével (a pánarab nacionalizmus megerősödése); március 8-án csatlakozott Észak-Jemen is → az EAK és É-Jemen létrehozták az Egyesült Arab Államok Államszövetségét; A fentiekre válaszul Irak és Jordánia 1958 februárjában bejelentette az Arab Föderáció megalakulását (mindkét állami entitás megmaradt, a közös kormány élére az iraki II. Fejszál került) → az iraki események miatt végül az egyesítés elmaradt. Sem az új iraki vezetés, sem Jordánia nem kívánt Nasszer felhívására az EAÁÁ-hoz csatlakozni, ami Moszkva és Kairó viszonyának elhidegüléséhez, illetve Kairó és Washington közeledéséhez vezetett. → Nasszer pánarab államszövetségét 1961-ben a damaszkuszi katonai államcsíny szakította szét, melynek következtében Szíria kilépett az EAK-ból (1961-ben felbomlik az EAÁÁ is) ¾ Nasszer nemcsak a pánarabizmus elkötelezett híveként, de az El nem kötelezettek Mozgalmában (1961) való részvétel miatt is nagy nemzetközi hírnévre tett szert ¾ Eisenhower-doktrína (1957) Harmadik arab-izraeli háború (hatnapos háború) - 1967 ¾ Előzmények: vita a vízkérdésről (Jordán vize), palesztin menekültek helyzete a szomszédos arab államokban; palesztin nemzeti mozgalom intézményesülése (PFSZ, 1964); Szíria radikalizálódása; Egyiptom kérésére májusban az UNEF-erőket az ENSZ kivonta, majd Egyiptom ismét lezárta a Tiránszorost. ¾ a háború során (1967. június 5-10.) elfoglalt és megszállt területek (kb 67 ezer km2): o Sínai-félsziget (1979-ig) o Golán-fennsík (részben napjainkig) o Nyugati part (Ciszjordánia) és Kelet-Jeruszsálem (napjainkig) o Gázai-övezet (napjainkig) ¾ 1967 augusztus: AÁL-csúcstalálozó: “3 nem” határozat ¾ hónapokon kersztül vita az ENSZ BT-ben, végül 242-es sz. BT-határozat elfogadása (1967. novemer 22.) – “területet a békéért” elv

3


¾


o arab, francia változat egy határozott névelőben eltér (megszállt területek) o a palesztin kérdés csupán menekültprobléma, nincs utalás önnrendelkezésre o hajózás szabadsága a nemzetközi vizeken o minden államnak joga van békés és biztonságos határok között élni; → az arab államok vállalják a békét, ha Izrael kivonul egyéb javaslatok: o US Rogers-terv (1969; 1971), o ENSZ Jarring-misszió; o Huszein-terv (Jordánia), 1971

Negyedik arab-izraeli háború (jóm-kippúri háború) 1973 és következményei (1973-79) ¾ a hatnapos háborút követően Izrael nemzetközi megítélése romlott, támogatása jelentősen csökkent; Izrael már nem fennmaradásáért vagy megmaradásáért harcolt – a kommunista blokk, illetve jobboldali körök a “cionista imperializmust” kezdték emlegetni (ez a jom kippúri háború után tovább erősödött); az ENSZ több határozatban ítélte el az arabok elleni izraeli csapásokat, de a palesztin gerillaakciókat nem (izraeli sportolók meggyilkolása a ’72-es müncheni olimpián, az Egyesült Államok szudáni nagykövete, stb) ¾ Előzmények o 1969-70: „felőrlő háború”, anyagháború.1969-ben Nasszer bejelentette, hogy a csatornán keresztül már két éve folyó „átlövöldözést” rendszeressé teszik; végső soron Nasszer elképzelése az izraeli fél „kifárasztásáról” nem sikerült (több egyiptomi esett el, mint izraeli, a polgári lakosságot az izraeli aknazápor miatt több esetben/ városban ki kellett telepíteni; 1970re az izraeli csapatok a Bér-Lev vonalon, a csatornától keletre stabilizálták állásaikat; a nyár folyamán már nemcsak szovjet repülők, de pilóták is részt vettek a háborúban Egyiptomot megsegítendő). o az egyre szaporodó palesztin terrorakciók következtében Jordánia kellemetlen helyzetbe kerül → 1970: „fekete szeptember”: belső támadások a Jordánia területén élő palesztinai arabok ellen → a PFSZ Libanonba kénytelen áttelepülni o 1971: Nasszer halálát követően Anvar Szadat szövetségi szerződést köt 15 évre a Szovjetunióval, de a fegyverszállítások elmaradása miatt megromlik a viszony; 1972-ben kiutasítják Egyiptomból a szovjet tanácsadókat és műszaki szakembereket o 1973. szeptember elején Szadat találkozóra hívta Aszadot (Szíria) és Huszeint (Irak) → céljuk a ’67-ben elvesztett területek visszaszerzése (összehangolt támadás a Golánon és a Sínaifélszigeten) ¾ Jóm-kippúr: az engesztelés napja a zsidó vallásban; ezzel egy időben a muzulmánok számára ramadán – szintén ünnep ¾ Mose Dajan védelmi miniszter figyelmeztetett a határmenti szíriai és egyiptomi csapatösszevonásra ↔ nem mozgósítottak a nagy költségek és az ünnep miatt ¾ Október 6. kora délután megindult a támadás mindkét fronton o Sínai-félsziget: a csatornán több ezer egyiptomi gyalogos kelt át légi és tüzérségi támogatással; a Bar-Lév vonal elérése; o északon (Golán): a Hermon-hegy és a fennsík déli részének elfoglalása ↔ október 8.: az izraeli válaszcsapás kezdete ¾ Az arab seregek rövid ideig tudták elért sikereiket tartani; a háború kitörését követő első hétben az Egyesült Államok nem küldte az Izrael által kért haditechnikai segítséget. ¾ Olajválság (1973) – világpiaci ár hónapok alatt négyszeresére emelkedett; olajembargó a nyugati államok ellen ¾ végül Izrael az Egyesült Államok katonai és gazdasági támogatásával (fegyverek, repülők, ill. 100 millió USD az amerikai zsidóktól) és segítségével, de komoly áldozatok árán volt képes megállítani a támadást és megfordítani a háború menetét (kb három hét alatt) o északon átlépték azt a vonalat, ahonnan a szíriai támadás elindult, majd Damaszkusz és Kuneitra közütt félúton megállnak; o 14-én egyiptomi támadás a Sínai-félszigeten (2000 tank harcol – ennyi harcolt Kurkszknál is) → ¾ Az araboknak a Szovjetunió biztosított folyamatos utánpótlást ¾ Nagy-Britannia egyik félnek sem adott fegyvert, és nem engedte Cipruson leszállni az USA gépeit – nem utolsósorban az olajválság miatt (a helyzetet Portugália segítsége oldotta meg); Franciaország Líbiának adott el Mirage gépeket, melyeket az Egyiptomnak továbbadott ¾ október 16-án Ariel Sharon vezetésével izraeli tankok keltek át a csatornán → Szadat kérte Koszigin szovjet miniszterelnököt, hogy hívja össze az ENSZ BT-t és kérjen tűzszünetet; közben a harcok tovább folytak,

4


¾

¾

¾

¾


Izrael egyre nagyobb területeket vont ellenőrzése alá. Moszkvában Kissinger és Brezsnyev közös ENSZ Bt (tűzszüneti) javaslatot dolgoztak ki október 22-én az ENSZ BT meghozta 338. (1973) számú határozatát; 24-én többszöri tűzszüneti-határidő módosítás után az ENSZ megfigyelők kitűzték zászlóikat a két hadsereg között a Sínai-félszigeten, majd a felek november 11-én tűzszünetet kötöttek 1974 január-május: Kissinger ingadiplomáciája Izrael és az arab fővárosok között, melynek eredményeképpen: o Egyiptom és Izrael megállapodást kötött: Izrael összes csapatát kivonta a csatorna övezetéből és a Szueztől 35 km-re keletre húzódó tűzszüneti vonalig húzódott vissza; a kialakuló ütközőzónában ENSZ megfigyelők (békefenntartók) foglaltak helyet; o olajembargó feloldása (1974. tavasz) o Szíria visszakapta Izraeltől az október folyamán elvesztett területeket, az ENSZ békefenntartókat (UNEF II) vezényelt a Golán-fennsíkra, melynek mandátumát hathavonta újították meg a két fél egyetértésével (338-as és 340-es BT határozatok alapján) 1974-ben az Arab Államok ligája a PFSZ-t ismerte el a palesztinai arabok egyedüli legitim képviselőjének; Jasszer Arafatot a PFSZ vezetőjét meghívták az ENSZ Közgyűlésébe, majd a KGY elismerte palesztinok jogát az önrendelkezésre és függetlenségre; a PFSZ megfigyelői státuszt kapott a Közgyűlésben 1975 elején Kissinger ismét utazgatni kezdett a Közel-Keleten, hogy átmeneti megállapodást kössön a Sínaifélsziget kérdésének további rendezéséről ↔ kezdetben Izrael hallani sem akart a számukra stratégiai jelentőségű Gidi- és Mitla-hágó visszaadásáról. Végül 1975. szeptember 1.: végül megszületett az újabb izraeli-egyiptomi átmeneti megállapodás (Izrael hajózhatott a csatornán, cserébe feladta hágóit a Sínaifélszigeten; Egyiptom lemondott a közel-keleti konfliktus háborús megoldásáról)

1977 januárját követően Jimmy Carter némileg új közel-kelet politikát kezdett kidolgozni, legalábbis, ami a palesztinok bevonását illeti a helyzet rendezésébe (erről Izrael hallani sem akart és Kissinger ezt elfogadta); továbbá Izraeltől azt várták, hogy adta át a palesztinoknak a megszállt területeket (de nem feltétlenül a PFSZnek. 1977 folyamán Szadat, egyiptomi elnök bejelentette, hogy kész a Knesszetben szót emelni a béke ügyében, melyet Begin örömel fogadott – november 1-án a Szadat kijelentette, hogy kész Izraellel békét kötni, amennyiben az kivonul a ’67-ben elfoglalt területekről. Az arab vezetők többsége (Arafat, Kadhafi) árulónak bélyegezte. Ennek ellenére elindultak a tárgyalások, bár nehezen jutottak egyezségre (Begin korlátozott önkormányzatiságot ajánlott bizonyos ideig még izraeli megszállással, Szadat a palesztinok teljes önrendelkezését akarta). Az USA teljesen belebonyolódott a közvetítésbe (gazdaságilag és politikailag is sokba került számára): → 1978: Camp David (Begin, Szadat, Carter) keretegyezmények az 1) egyiptomi-izraeli békeszerződésről, 2) a közel-keleti békéről → 1979: egyiptomi-izraeli békeszerződés Ötödik arab-izraeli háború (libanoni háború) - 1982 o nem “klasszikus” arab-izraeli háború o Izrael azért avatkozott be az 1975-ben kezdődött libanoni polgárháborúba, mert Libanon képtelen volt a területéről kiinduló palesztinai arabok által izraeli célpontok ellen végrehajtott támadásokat megakadályozni o Sabrai és satilai menekülttáborok (az IDF – bár tudott róla – nem akadályozta meg a libanoni fallangisták által palesztin menekültek ellen elkövetett vérengzést) 1980-as évek Fez-terv Reagan-terv 1987: első intifada kezdete (1993-ig) 1988: Huszein jordániai király minden a Ciszjordániára vonatkozó jordániai igényről lemondott 1988. November – Algírban a Palesztinai Nemzeti Tanács elfogadta a vonatkozó ENSZ-határozatokat és kikiáltotta a palesztin államot, melyet azóta több, mint 100 ország ismert el → ugyanezen év decemberében

5



Arafat az ENSZ KGY-ben tartott beszédében megismételte a határozatok elismerését, megerősítette, hogy Izraelnek is joga van a létezéshez, illetve lemondott a terrorizmus eszközéről. Oslói folyamat 1991. madridi Közel-Kelet konferencia 1993. Osló I. megállapodás (Elvi Nyilatkozat, DOP) – Rabin-Arafat-Peresz Washingtonban (Clinton) 1994: Az Elvi Nyilatkozat gyakorlati alkalmazásáról szóló okmány aláírása, Palesztin Hatóság létehozása, kivonulás Gázából és Jerikóból 1995: Osló II. (megállapodás a Nyugati part feletti hatáskörátadásról) 1999-ig további eredménytelen tárgyalások és megállapodások 2000. nyár: Camp David (Barak-Clinton-Arafat) → kudarc, nincs megállapodás (2001-ben Tabában sem) 2000. szeptember – második intifada kezdete 2000-2003: tényfeltáró bizottságok, béketervek, javaslatok: 2001. Mitchell-jelentés, Tenet-terv 2002. szaudi javaslat (AÁL-terv) 2002. roadmap-útiterv (G.W. Bush) → Kvartett (US, Oroszország, EU, ENSZ) közös javaslata 2003. genfi kezdeményezés (“civil”)

Dokumentumok: Lugosi Győző [1989]: Dokumentumok a Közel-Kelet történetéhez, Nemzeti Tankönyvkiadó www.un.org. www.ariga.com

6

Válságok és konfliktusok a Közel-Keleten december 1. és 8

Recommend Documents