Vállalkozók és oligarchák. A román burzsoázia születési rendellenességei

Ábrahám Barna Vállalkozók és oligarchák. A román burzsoázia születési rendellenességei Jelen tanulmányunkban a román történelem egyik sorsdöntő korszakába, a drinápolyi béke (1829) utáni hét-nyolc évtizedbe tekintünk vissza, arra keresve a választ, hogyan ítélték meg a mérvadó közéleti személyiségek annak az elitnek a tevékenységét, amely a Liberális Pártba tömörülve megteremtette a modern Romániát Error! Reference source not found. pontosabban szólva, átvette a nyugati polgári jogrend és a parlamentarizmus intézményeit. Hogy a két szféra Error! Reference source not found. az ország és az állam Error! Reference source not found. párhuzamos fejlődése nem ment végbe, hogy a keretek, az intézmények tragikusan eltávolodtak a társadalom állapotától, minden kortárs alapdilemmájává vált. A különbség Error! Reference source not found.csupánError! Reference source not found. az importált intézmények pszeudo-modernitásának megítélésében Error! Reference source not found. kárhoztatásában avagy apológiájában Error! Reference source not found. rejlett. Drinápoly mérföldkő a román fejlődésben. Eddig a két fejedelemség gazdaságát az ún. zaharea-rendszer kötötte gúzsba: Konstantinápoly és a hadsereg ellátására kényszeráron be kellett szolgáltatniuk legfontosabb árucikkeiket, a gabonát, az állatokat, mézet, viaszt, épületfát stb. Mindennek következtében primitív égetéses földművelés, félnomád állattenyésztés uralkodott még a 19. század első harmadában is. A racionális gazdálkodás emellett a közrend hiánya miatt is lehetetlen volt, különösen Havasalföldön, hiszen a Duna innenső partjának erődjeiben oszmán helyőrség ült, s e csapatok időről időre rablóportyákra indultak. Különösen nehéz időszakot jelentett e szempontból Oszman Pazvandoglu vidini országlása a század fordulóján. Error! Reference source not found.MellékesenError! Reference source not found. a fejedelemségek Nagy Péter cár hadjáratától a drinápolyi békéig hétszer váltak hadszíntérré és fölvonulási területté. S még nem említettük a fejedelemségek saját közigazgatási és adórendszerét, amely a Porta adóprésével versenyezve szipolyozta a parasztot. A 18. század második évtizede óta a konstantinápolyi vezető görög családok fiai, a fanarióták ülnek Havasalföld és Moldva trónján, akik tisztségüket egyre emelkedő illeték és kenőpénzek fejében nyerhették el. Állomáshelyükről többé-kevésbé megbízhatóan beküldték a központi adókat Error! Reference source not found. a Porta bizalmával nem lehetett játszani, uralkodásuk általában így is csak két-három évig tartott Error! Reference source not found., ám költségeiket és busás hasznukat természetesen ugyanúgy az adózó népből sajtolták ki. Suţu fejedelem 1818-ban mintegy kilencszáz családtagjával és üzletfelével érkezett Bukarestbe. A véglegesen megromlott görög-román hatalmi viszony jelképe és végpontja volt Tudor Vladimirescu fölkelése (1821), amelyet ugyan az ogyesszai görög titkos társaság rendelt meg mint a görög szabadságharc segédfrontját, ám görögellenes népfölkelés lett belőle. Nem is küldött a Porta több fanariótát ide. Az orosz-oszmán békeszerződés aztán megszüntette a monopóliumokat és a dunai kikötőket megnyitotta az európai hajók előtt. 1840-ben ugyan még mindig csak tíz angol hajó érkezett, ám hét év múlva már 219. A fejedelemségek a világgazdasági rendszer részévé váltak, súlyuk a krími háború után gyorsan nőtt, mivel a Duna-torkolat kotrásának, szabályozásának köszönhetően (a párizsi béke által fölállított Európai Duna Bizottság érdeme) immár a nagy tengerjárók is Galacig [Galaþi] följöhettek. A világháború előtti években Románia már a világ negyedik gabonaexportőre volt (a nemzetközi búzakivitel 8,3 1 %-a) A századforduló után második sikerágazatként kifejlődött Error! Reference source not found. több mint 90 %-ban külföldi társaságok részvételével Error! Reference source

2 2 not found. a kőolajbányászat, s a termelés mennyiségét tekintve az ország az utolsó békeévben úgyszintén a nemzetközi negyedik helyet mondhatta magáénak. 2 Mennyit profitált mindebből a román társadalom? A tekintélyes exportbevételek megalapozták-e jólétét, biztosították-e a nemzetgazdaság egészséges fejlődéséhez szükséges tőkét? Mindent egybevéve nemleges választ kell adnunk: az általunk vizsgált korszak folyamán Románia társadalma nem alakult ált lényegesen, az aktív népesség háromnegyede 1910-ben is a mezőgazdaságban dolgozott, míg az iparban csak 10 %-a, a munkások létszáma alig haladta meg a félszázezer főt.(Összehasonlításul: a háromszor népesebb Magyarországon a munkások létszáma 1913-ban 417 ezer fő volt, csak Weiss Manfréd csepeli üzeme harmincezer főt foglalkoztatott.) 3 A társadalmi kérdés tehát elsősorban az agrárkérdés volt, amely valamilyen formában állandóan jelen van ezeknek az évtizedeknek a reformterveiben, parlamenti vitáiban és a közéleti gondolkodók, írók műveiben. Mivel tanulmányunk témája nem a parasztság helyzete, csupán emlékeztetnénk rá, hogy Románia átmenetet jelentett a közép-európai és a balkáni birtokrendszer között, méghozzá mind a kettőnek a hátrányos, a fejlesztést gátló vonásait testesítve meg. 1907-ben a mezőgazdasági terület 49 %-a 100 hektár fölötti nagybirtokhoz tartozott (s ezen belül 28 %-a volt 1000 hektár fölötti latifundium, nem egészen ezer család tulajdonában) 4 Ám ezek nem léptek a modernizálódó porosz nagybirtok útjára; a birtokosoknak sem állatállományok, sem fölszerelésük nem volt, sokáig agrárhitellehetőségük sem, hanem birtokuk nagyobb felét kisparcellákban volt jobbágyaiknak adták bérletbe, s cserébe olyan díjat és járadékokat kértek, amelyek gyakorlatilag továbbéltették a jobbágyrendszert 5 azzal az Error! Reference source not found.apróError! Reference source not found. eltéréssel, hogy maga a bojár most már (az 1864-es agrárreform óta) nem tartozott kötelezettségekkel a parasztok felé (éhínség, elemi csapás esetén élelem, vetőmag, épületfa, pénzkölcsön nyújtása, földterület biztosítása az új házasok számára stb), ő valóban földje polgári tulajdonosa lett, míg parasztbérlőit akár karhatalommal is kényszeríthette a szerződés betartására (az 1872-es törvény 13. Error! Reference source not found.-a, manu militari-kitétel). A századfordulón ráadásul elterjedt a kettősbérlet-rendszer, a birtokosok ugyanis egy tagban nagybérlőknek adták ki földjüket 6 , tehát a kisbérlőknek immár két élősködő réteget kellett eltartaniuk. Mindez állandó nyugtalansághoz és két tömeges parasztfölkeléshez vezetett (1888, 1907). A parasztság és állatállománya fizikailag leromlott és teljes szellemi sötétségben élt. Az 1907-es fölkelés után számos elemző mű jelent meg, ezek közül a két legjelentősebb: Radu Rosetti: Pentru ce sError! Reference source not found.au răsculat ţăranii és Constantin Dobrogeanu Gherea: Neoiobăgia, mely már címében hordozza az agrárrendszer értékelését. De tulajdonképpen a korszak szinte egész szellemi élete, kulturális irányzatai a parasztsági problematika köré szerveződtek. 7 Jóval kevesebb figyelmet kapott viszont a kortársak írásaiban az ipari-kereskedő burzsoázia fejlődése, melyet vagy nem létezőnek, vagy legalábbis egészében idegennek, szervetlen testnek tekintettek. Ez a vádError! Reference source not found. kétségkívül igaz volt, hiszen a fanarióta kor fölvázolt viszonyai közepette egy hazai tőkefölhalmozó, okosan befektető réteg kialakulása eleve lehetetlen volt. A kor sikeres vállalkozója inkább egy Manuk Mirzajanc, az örmény nagykereskedő, aki orosz konzuli védelem, majd állampolgárság mellett az oszmán hadsereg szállítója; vagy a szaloniki macedoromán Hagi Ioan Moscu, aki a családi kereskedőházból kitörve sókamarás, kincstári jövedelmek (sóbányák, adók) bérlője lesz. Ezzel sem érve be, magasabb bojári rangot szerez, megszerzi a havasalföldi kincstartóságot, e minőségében a vámok, sóbányák bérletével és a különböző tisztségek árusításával mesés vagyonra tesz szert. Ő lesz az uralkodó és a kincstár bankára. Igaz, hogy magánkereskedői tevékenységét is folytatja, érdekeltségei Szmirnától Moszkváig terjednek, pénzváltással is foglalkozik, ám jövedelme elsősorban az államhatalom, saját pozíciója kiaknázásából származik. E nagyvállalkozói réteg semmivel nem járult hozzá a

3 3 fejedelemségek gazdasági fejlődéséhez, ha pedig megszorult, áttette a székhelyét Szebenbe, Brassóba vagy Bécsbe, mint Mirzajanc, aki Erdélyben fejezte be életét. 8 De amíg a fejedelemségekben működtek, addig is idegen test maradtak, mert az idegen konzulok védelme alá kerülve Error! Reference source not found. suditként Error! Reference source not found. kivonták magukat a hazai törvények hatalma alól, a honos alattvalókra érvényes vámok negyedét-ötödét fizették, adót egyáltalán nem, és más közterheket sem vállaltak. 9 A palettát színezte a zsidók beszivárgása a 18. század folyamán, akik fokozatosan bekapcsolódtak a föld- és kocsmabérlői tevékenységbe ill. pénzt kölcsönöztek uzsorakamatra. Nekik természetesen politikai jogaik nem voltak, a modern Romániát kimondó 1866-os alkotmány is megtagadta tőlük az állampolgárságot, hiszen másnap az eladósodott bojárság birtokainak jó részét a nevükre kellett volna írni (Európában utolsóként, az 1923-as alkotmányban emancipálják őket). Tevékenységük elsősorban az agrárszférához kötődött, ami Error! Reference source not found. különösen a nagybérlői rendszer terjedésével Error! Reference source not found. fokozta a parasztság antiszemitizmusát. 10 Ők nem játszhatták el a nemzeti burzsoázia szerepét, az Error! Reference source not found. legalábbis a politikai oldala Error! Reference source not found. a mezőgazdasági exportban érdekelt, kommercializálódó városi közép- és kisbojárságra maradt. Ami társadalompolitikai szempontból azzal járt, hogy ez a forradalmár generáció nem volt a parasztság fölszabadításának és földhözjuttatásának egyértelmű elkötelezettje, hiszen a termelés szükségszerű visszaesése megrendítette volna anyagi alapjait. 11 Az eredmények ismertek: 1848-ban a havasalföldi forradalmi kormány nem vállalta a döntés ódiumát, hanem a tulajdoni bizottságban leültette a bojárok és a jobbágyok képviselőit Error! Reference source not found. egyezzenek meg, ahogy tudnak. A fenti réteg negyvennyolcas vezetője, Ion Brătianu egy jó évtized múlva, Cuza uralkodásának kezdetén sem tartotta halaszthatatlannak az agrárreformot, mert úgy vélte, hogy Error! Reference source not found.a paraszti osztályt előnyére össze lehet hasonlítani bármelyik civilizált társadalom parasztságával.Error! Reference source not found. 12 A formálódó liberális párt vezetője egészen más prioritásokban gondolkodott: a fegyveres erők fejlesztése, a bel- és igazságügyminisztérium megszervezése, új garnitúra kialakítása, a pénzügyi igazgatás átszervezése, új adórendszer, a hitelszervezet megteremtése és ezáltal a tőkeáramlás megkönnyítése. 13 Ez a párt Error! Reference source not found. a két nagy negyvennyolcas, Ion C. Brătianu és C.A. Rosetti vezetésével Error! Reference source not found. a nyugati intézmények minél tömegesebb átvételében látta az ország modernizációjának zálogát, társadalmi programja viszont nem volt. Persze ellenfelének, a konzervatív pártnak sem, ám az az elméleti harcban jelentős lépéselőnyre tett szert: magához tudta kötni a jászvásári ún. junimista kört: művelt, német kultúrájú, főként arisztokrata ifjakat, akik publicistaként és képviselőként egyként rámutattak az importált intézmények fogyatékos működésére. Elég talán itt ideológiai vezérük, Titu Maiorescu nagyhatású esszéire utalni, melyekben az egész modernizált politikai rendszer, művelődés, kultúra értelmét kétségbe vonta. 14 Szerinte az egyetlen reális hazai osztály a parasztság 15 , ám nem vélte úgy, hogy ennek így is kell maradnia, elsőrendű feladatnak tartotta egy izmos középosztály megteremtését. 1876-ban, közoktatási törvényjavaslata kapcsán a parlamentben is fölhívta a figyelmet e középosztály hiányára. Mint rámutatott, Francia- és Németországban létezik az a bizonyos tiers état, s erre épülhet a cenzusos alkotmányos forma. Romániában ennek bevezetésekor senki nem kérdezte, van-e harmadik rend. Error! Reference source not found.Nálunk még teljesen hiányzik a tehetős és művelt kereskedők, az önálló ipari vállalkozók, a gyárosok osztálya a maga társadalmi túlsúlyával, a maga gonddal összegyűjtött vagyonával, amely az elengedhetetlen állami stabilitás biztosítéka.Error! Reference source not found. A tiers état megfelelő kategóriái

4 4 közül Error! Reference source not found. folytatja az elemzést Error! Reference source not found. Romániában csak írók és professzorok találhatók arányos mennyiségben, sőt ez utóbbiak száma föl van duzzasztva, ezért a militáns pártpolitika a professzori kar műve. 16 Saját pártállása alapján érthető, hogy visszautasítja ellenfeleik közkeletű vádját, miszerint a konzervatív párt a régi bojárság szócsöve, véleménye szerint Error! Reference source not found.a nemzeti-liberálisnak nevezett pártbanError! Reference source not found. éppen annyi bojár-leszármazott található (és több a fanarióta), mint a konzervatívoknál. 17 Ha el is fogadjuk ezt a megállapítást, a párt irányvonalát tekintve mégis a későbbi történészekkel értünk egyet, akik szerint elsősorban a földbirtokosok érdekképviseletéről volt szó, többékevésbé függetlenül az amúgy is szűk tagság társadalmi összetételétől. 18 Ám a párt korántsem volt egységes: éppen Maiorescuék frakciója Error! Reference source not found. melynek politikai vezére egyébként nem ő, hanem Petre P. Carp ill. Theodor Rosetti volt Error! Reference source not found. alapvető államérdeknek tekintette egy erős gazdagparasztság kialakítását, ami a középosztály része lett volna. Rosetti 1888-ban tiszta junimista kormányt alakíthatott, ám működését mindjárt a nagy parasztfelkelés brutális leverésével kellett kezdenie; a vidék lecsillapítása jegyében a következő évben törvényt fogadtattak el arról, hogy a parasztok az állami földalapból kisparcellákat, sőt a Error! Reference source not found.rátermettekError! Reference source not found. középparcellákat is vásárolhattak. Ez utóbbi rendelkezést a következőképpen indokolták: Error! Reference source not found.Ily módon a dolgozó parasztok viszonylag jelentős tulajdont nyernének, és egyfajta falusi burzsoáziát alkotnának, sokban hozzájárulva a román állam megerősödéséhez. Érdekeltek lesznek a közügyek normális menetében, kultúra és jó gazdálkodás terén más lakosoknak is példát mutatnak, a társadalomszerveződés erőteljes tényezőjévé válnak.Error! Reference source not found. 19 Kérdés, a junimistáknak volt-e iparfejlesztési koncepciójuk. Egy erősen agrárius orientációjú csoportosulás esetében föltételezhető lenne az ipar lebecsülése, ám válaszunk mindenképpen pozitív. A frakció 1881-ben meghirdetett átfogó programjában az iparosok védelmét hirdeti meg: korporációkat kell szervezni számukra a kölcsönös segélyezés és ipari iskolák fönntartása érdekében. Ez azonban még csak a kézműipar, s véleményük szerint először azt kell fölvirágoztatni, s a nagyipart csak utána lehet megalapozni. Ellenkező esetben kár megszervezni a már tervbe vett ipari minisztériumot, az legföljebb új állásokat fog teremteni. 20 Az újabb szakirodalom is elutasítja a közömbösség vádját, ám úgy látja, elsősorban a mezőgazdasági földolgozóipart kívánták támogatni Error! Reference source not found. ugyanakkor a Carp által kidolgozott 1895-ös bányatörvény általában fejlesztőleg hatott az iparra. 21 Maga a konzervatív párt azonban nem volt a nemzeti iparosítás híve, ami egyértelműen megmutatkozott az Osztrák-Magyar Monarchiával 1875-ben megkötött kereskedelmi konvenció kapcsán. Mindkét fél vámmentesen ill. alacsony vámtarifák mellett vihette be a maga termékeit, ami Error! Reference source not found. elméletileg 22 Error! Reference source not found. hatalmas piacot nyitott meg a román agrártermékek előtt, viszont tönkretette a kézművesipart, és csírájában fojtotta meg a gyáripart. Az akkor ellenzéki Nemzeti Liberális Párt képviselői kivonultak a parlamenti ülésteremből, és az aláírás napján a párt lapja gyászkeretben jelent meg. A tíz évre kötött konvenció lejártakor már kormányon levő párt emelni kívánta behozatali vámtarifáit, mire a Monarchia vámháborút hirdetett, mely 1891-ig szinte megszüntette a kereskedelmi kapcsolatokat. A liberális kormány már 1887-ben meghozta iparpártoló törvényét 23 , bizonyos fejlődésnek indult a gyáripar (fentebb már láttuk, milyen szerény eredménnyel), ez azonban értelemszerűen rossz minőségű és drága árucikkeket állított elő. A kortársak számára Error! Reference source not found.üvegházi növényError! Reference source not found. volt, melyet csak a támogatási rendszer tart

5 5 életben, amit viszont az adófizetőknek, azaz a parasztságnak kellett duplán megfizetnie. Dolgozatunk tárgyához visszatérve, a kortársak sem érzékelték úgy, hogy létrejött volna egy nagyvállalkozó burzsoázia. A kor legzseniálisabb ábrázolója, Caragiale komédiáiban a városi társadalom pártvezérekből, képviselőkből, hivatalnokokból, rendőrökből, ügyvédekből, újságírókból és esetleg nyugdíjasokból áll. Romániában egyetlen nagyvállalkozás létezett: az állam Error! Reference source not found. a parlament, a bürokrácia, a költségvetés. Mindennél többet elárul a közkedvelt szállóige: a román ösztöndíjasként születik, hivatalnokként él, és nyugdíjasként hal meg. Márpedig ez az agyoncentralizált, bürokratikusoligarchikus államszervezet legalább annyira a Error! Reference source not found.liberálisError! Reference source not found. párt alkotása is volt. Az idézőjel használata aligha követel magyarázatot: ez a párt külkereskedelmi téren protekcionista, iparpolitikájában etatista, szubvencionista, közigazgatási kérdésekben pedig centralista volt, minden vonatkozásban az erős állam híve és haszonélvezője. Ez a despotikus liberalizmus folyamatosan kitermelte a maga ellenfeleit. Láttuk, hogy a junimisták is elvetették egy légüres térben lebegő nagyipar létjogosultságát. 24 A századfordulón e nézet legmarkánsabb képviselője az ún. poporanizmus volt, egy olyan komplex politikai, szociológiai, irodalmi irányzat, mely a racionális gazdálkodást folytató középbirtokos gazdákra épülő demokratikus parasztállamban jelölte meg Románia jövőjét. Vezetői, Constantin Stere és Garabet Ibrăileanu szocialistának vallották magukat, a szociáldemokrata párt vezetőségéhez sorolták őket, bár nem is voltak a párt tagjai. 1899-ben szakítottak Ghereáékkal, és csoportjukat átvitték a liberális pártba. E döntés mindkét oldala érdekes a számunkra: a liberális pártvezérnek, Ion Ionel Brătianunak szüksége volt rájuk, mert a frakcióharcok nyomán saját tábora meggyöngült, általánosabb szinten pedig a pártnak Error! Reference source not found. noha Románia legerősebb politikai csoportosulása volt Error! Reference source not found. nem voltak képzett, színvonalas értelmiségi elemei. Steréék viszont a liberálisokban látták (egyelőre illuzórikusan) az agrárreformnak, a parasztság fölemelésének a lehetőségét (a konzervatívoktól persze végképp nem várhatták); elméleti szinten vizsgálva, az a meggyőződésük alakult ki, hogy Romániában nincs létjogosultsága egy nyugati tipusú szociáldemokrata pártnak. Stere mindezt legátfogóbban a Socialdemocraţie sau poporanism? [Szociáldemokrácia vagy népiesség?] című cikksorozatában fejtette ki (1906-8). Abból az elméleti tételből kiindulva, hogy a szocializmusnak két értelmezése lehetséges, azt nem a kortárs nyugati szociáldemokráciával, hanem a társadalmi szolidaritás örök jelszavával azonosította, s romániai megtestesülését a poporanizmusban látta Error! Reference source not found. hiszen nem létezik gépi nagyipar és ipari proletariátus, az adófizetők 94 %-a paraszt. 25 Stere tanulmánya, éppen ez utóbbi tételei miatt, a román gazdaság- és társadalomfejlődés általános érvényű elemzése. Összefoglaló szavaival élve: Error! Reference source not found.Amennyiben a politikai haladás a rurális demokrácia eszményében ölt testet, szükségszerű, hogy gazdasági fejlődésünk, valamint teljes állami berendezkedésünk megőrizze sajátos paraszti jellegét, mely mindenekelőtt a gazdasági fejlődésnek, elsősorban az egész nemzetgazdaságnak a parasztságra alapozott szervezését, egy életképes parasztságot jelent, mely tulajdonosa a megmunkált földnek, amelyen a kisbirtok előnyeit Error! Reference source not found. jól megszervezett szövetkezeti társulások segítségével Error! Reference source not found. ötvözi mindazon műszaki előnyökkel, melyek manapság csak a nagybirtokon valósíthatók meg.Error! Reference source not found. 26 Nem jelentette ez az ipar létjogosultságának teljes tagadását, amivel ellenfelei vádolták őt, ám jelentette Error! Reference source not found. a racionális telepítési tényezők hiányára hivatkozva Error! Reference source not found. a gyáripar elvetését, néhány olyan iparágat leszámítva Error! Reference source not found. köolajipar, malomipar, cukorgyártás, szeszgyártás, dohányipar

6 6 Error! Reference source not found., melyek a hazai adottságoknak köszönhetően a nemzetgazdaság javát szolgálhatják (szemben a szubvencionált, a költségvetést apasztó indokolatlan üzemekkel). 27 Ezektől eltekintve iparfejlesztési koncepciója a következő: szorgalmazni kell a hagyományos paraszti kézműves és háziipart (takács, tímár, szűcs, bognár); ezen túllépve egyrészt a közvetlenül az agrártermelésre épülő, a falvak határában létesített kisüzemeket szabad támogatni (szorgalmazni a szövetkezeti társulásokat), mert ezek jövedelmet biztosítanak falusi munkásaiknak a téli hónapokban, elfogadva ugyanakkor, hogy tavasztól őszig nincs szabad munkaerő, másrészt a hegyvidékeken és a városokban működő középméretű, agrártermékeket feldolgozó üzemeket. 28 Mindebből következik, hogy a poporanisták nem küzdöttek egy iparos-kereskedő nagyburzsoázia kialakításáért, a gazdasági fejlődés, társadalmi-politikai demokratizálódás alapjának a paraszti polgárosodást tekintették. Társadalmi-gazdasági rendszerváltást sürgettek, hogy Románia a virágzó kis (és közép) birtokok, a falusi művelődés országa legyen (eszményképük a kortárs Dánia). Ibrăileanu lelkes szavai szerint: Error! Reference source not found.Ez az ország legyen a kisbirtokosok országa, erős és boldog rurális demokrácia, olyan parlamenttel, amely közvetlenül ezeket a kisbirtokosokat képviseli, akik egyszerre katonák is lennének, mint a búrok, s akik Error! Reference source not found. mivel gazdagabbak lesznek, mint most Error! Reference source not found. fiaikat és lányaikat iskolákba küldhetnék, azok művelten, a legkiválóbbak egy idegen nyelv ismeretével térnének haza. [...] Falvainkban két-háromszobás házak, jól, majdnem német módra öltözött emberek, a parasztlány románcokat zongorázik vagy Sadoveanu-regényeket olvas, apja a távirati jelentésekből nyomon követi, mi történik a nagyvilágban.Error! Reference source not found. 29 A szakirodalom a junimizmussal és más irányzatokkal együtt a poporanizmust is a romantikus antikapitalista áramlatok közé sorolja. Ez persze csak fenntartással fogadható el, hiszen az általános modernizációs szándék és a magántulajdonon alapuló Error! Reference source not found. szövetkezetekkel társított Error! Reference source not found. falusi kapitalizmus mint cél nem vonható kétségbe, mint ahogy a parlamentáris demokrácia és a korszerű művelődés, európai irodalmi horizont is nyilvánvaló. A századforduló másik nagyhatású kulturális irányzata, a sămănătorizmus 30 viszont egészében tagadta a nyugati állampolgári eszmények és intézmények létjogosultságát, vezére, Iorga szerint szükségtelen sőt káros volt az 1866-os alkotmány bevezetése, mert a Nyugattal szemben, ahol a politikai élet elvont elvekre épül, Romániában mindig is létezett a nemzeti szolidaritásra épülő állam, ezt az előnyt ki kellett volna használni. Ám párizsi mintára már a negyvennyolcas idealisták is a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség hármas jelszavát fújták, ahelyett, hogy ezt kiáltották volna: Emberség, Igazságosság. 31 A sămănătorişták kizárólag a tradícionális falut tekintették a nemzeti lét színterének, ahol a bojár (boier de neam, Error! Reference source not found.népi bojárError! Reference source not found.) és a paraszt harmóniában él együtt (s ezt visszavetítették a múltba is, tagadva az osztályharc bármikori megnyilvánulását), aki viszont kiszakad abból, a városba kerül, az dezrădăcinat, gyökértelen lesz, elveszti önmagát. A parasztság akkori nyomorát is az idegen erők, a kapitalizmus romboló hatásával magyarázták. 32 Összefoglalólag megállapíthatjuk, hogy a román közvéleményben a gyáripar és az azt megszemélyesítő nagyburzsoázia képe a korszak folyamán végig negatív volt, Error! Reference source not found.jobb esetbenError! Reference source not found. pedig létezését is tagadták. Hasonló volt a nyugatról átvett politikai intézmények megítélése. Apologétára mindezek csak Nagy-Románia megteremtése után leltek Ştefan Zeletin személyében, aki a román kapitalizmus, azon belül a burzsoázia fejlődésének sajátos elméletét dolgozta ki, szenvedélyes vitákra sarkallva kortársait és az utókort egyaránt. 33

7 7 Zeletin is problematikusnak látta az importált intézmények és a hazai valóság közötti szakadékot, vagy a társadalomkutató nyelvén fogalmazva, a nyugati tipusú burzsoázia hiányát. Elméleti igényű válaszához az alapot a marxi tanításokban vélte megtalálni, ám azokat nem is ismerte kellő mélységben, s eléggé ki is csavarta őket (ezért kap majd két hazai marxista szerzőtől is megsemmisítő bírálatot). Marx azon állítólagos tételéből indul ki, hogy az agrártársadalmakban a feudális termelés átalakításában a kereskedelem (és nem a termelési viszonyok) az uralkodó tényező; idézi továbbá Hilferdingnek a tőke háromféle megjelenéséről szóló tanítását: a kereskedelmi tőke uralma a merkantilizmus korának felel meg, míg az ipari tőke a liberalizmus, a finánctőke pedig az imperializmus rendszerét építi ki. Románia jelenleg (huszas évek) a merkantilista fázist hagyja maga mögött. Mikor kezdődött ez a korszak? Zeletin a bűvös 1829-es évet adja meg a román kapitalizmus születési dátumaként Error! Reference source not found. ahogy az angol hajók följöhettek Galacig, bomlani kezdett a feudális rend. A nyugat fokozatosan rákényszerítette a maga polgári berendezkedését az országra. Kezdetben a hazai zsidóság játszotta a főszerepet, de ez abban merült ki, hogy uzsorájával egy nemzedék alatt fölszámolta a luxusba merült történelmi bojári osztályt. Tulajdonképpeni önálló burzsoázia a kezdetleges gazdasági viszonyok közepette nem alakulhatott ki, helyette egy, az államhatalmon belül izmosodó oligarchia jött létre, lényegében olyan szimbiózist alkotva, mint a korai újkor nyugati abszolút monarchiái. Románia lényegében kilenc évtized alatt (1829-1918) megtette az a hosszú utat, melyet Anglia a XII. századtól a XVII. század első feléig, vagyis addig a korszakig, ahol most Románia tart gazdasági-társadalmi szerkezetét tekintve. Ezen belül az 1857-1866 közötti intervallum megfelel a nyugati XV-XVI. századnak és a XVII. század első felének (a monarchák harca a nemesség ellen), míg az 1866 óta tartó szakasz a francia abszolút monarchia korának. 34 Ez a román burzsoázia magasabbrendű fejlődés terméke, mint a nyugati, mert összefonódása az állammal kizárta az erőszakos forradalmi megoldásokat. Számos lépésével járult hozzá a kapitalizmus előföltételeinek megteremtéséhez: a vasúthálózat, a hitelintézetek kiépítésével, a nemzeti ipar törvényi támogatásával. Jelenleg, Nagy-Románia megteremtésével került napirendre a valódi ipari fejlődés, vállalkozóburzsoázia megteremtése, az oligarchia leváltása. Ez igen hosszú folyamat lesz, a szocialisták tehát a történelem elébe akarnak vágni, amikor a munkásságot az uralkodó osztály ellen lázítják. Hasonlóképpen elhibázott az egész szellemi élet politikája, mely idegen, élősködő testnek tekinti az oligarchia által természetszerűleg fogyatékosan működtetett modern államgépezetet. Az egész román kultúra “reakciós”(ld. a föntiekben ismertetett eszmeáramlatok), sajátos román fejlődésben hisz, nem ismerve föl, hogy az országnak ugyanazt az utat kell bejárnia, mint a nyugatnak. Zeletin művét a kortársak a marxizmus álláspontjának hitték, ez a félreértés vezette például Eugen Lovinescu tollát, amikor megírta az egyik legnagyobb hatású román történeti összefoglalót a XIX. század fejlődéséről. 35 A marxista értelmiség viszont természetesen elhatárolódott Zeletintől, és több polemikus munkában mutatta ki annak antimarxista álláspontját, mint Şerban Voinea Marxism oligarhic (Bucureşti 1926) c. könyvében. Voinea kimutatja, hogy Zeletin a parttalanul értelmezett merkantilizmust már a kapitalizmus első fázisának tekinti, visszavetíti egészen az ókorig, hogy a román fejlődés esetében is szabadon bánjék az évszázadokkal. Ha elfogadjuk, hogy burzsoá az, aki cserével foglalkozik, akkor az őskori kőeszköz-kereskedők, sőt maga a Teremtő lesz az első burzsoá. Zeletin a marxi általános Pénz Error! Reference source not found. Áru Error! Reference source not found. Pénz’ áruforgalmat összekeveri az áruszállítással, s így válhat nála a Román Államvasutak és a távíró meg a postabélyeg a tőkés rend előkészítésévé, kitermelve aztán magából a liberális alkotmányt, törvénykönyvet. E nézet értékelésére Voinea Marx szarkasztikus mondását idézi: Dzsingisz kán távíróval rosszabb, mint távíró nélkül.

8 8 Voinea legfontosabb elméleti tétele, hogy a nyugatnak nem a román demokráciára, hanem a gabonára volt szüksége, Románia éppen a maga újjobbágyságával tagolódott be a világgazdasági rendszerbe. Nem lehet nem észrevennünk, hogy Voinea fejtegetése már Wallerstein előlegzése, hiszen egy centrumhoz képest Romániának a periféria szerepe jut, a maga komprádor burzsoáziájával együtt. Rámutat végezetül, hogy Zeletin fél a világpiaci kihívásoktól, ezért akarja Nagy-Romániát hermetikusan lezárni a külföldi működőtőke előtt. Ezzel viszont ismét csak elodázná a kapitalizmus kialakulását, ami egyébként a román munkásosztálynak is érdeke, hiszen Zeletin a nyugati stádiumok megismétlésével a távoli jövőbe tolja ki a szocialista forradalom győzelmét. Zeletin munkája valóban az ekkor szilárdan kormányon levő liberális párt Bibliájává, az általa meghirdetett zárt kapuk elvének (prin noi înşine – ’magunk által’) apológiájává vált. 36 NagyRománia megteremtésével úgy tűnt, a Dnyeszter és a Tisza közötti, termőföldben, ásványkincsekben gazdag tér lehetővé teszi egy autarchián alapuló gazdasági sziget kiépítését. A párt nacionalizálási törvényeivel, harci vámtarifáival távol tartotta a külföldi tőkét, ám ez most sem vezetett a modern vállalkozó burzsoázia létrejöttéhez 37 , a gazdasági élet vezérlőelemei változatlanul a költségvetés, a szubvenciók és a politikai ismeretségek maradtak. Az oligarchia uralma és pszeudo-parlamentarizmusa a két háború közötti Romániának is meghatározó jegye maradt.

1

Raffay Ernő: A vajdaságoktól a birodalomig. Az újkori Románia története. Szeged, JATE Kiadó 1989. 193194. 2 u.o. 208. 3 Berend T. Iván - Ránki György: Európa gazdasága a 19. században 1780Error! Reference source not found.1914. Bp., Gondolat 1987. 411, 634, 635, 641 4 u.o. 617.; Raffay: i.m. 187-188. 5 A föltételek közül a két legsúlyosabb egyrészt a dézsma volt, amely már a hetvenes években a termés harmadát sőt felét is kitette, valamint a robot, amelyet a legváltozatosabb módon növeltek a birtokosok, a parasztoknak hovatovább csak rossz időben és ünnepnapon maradt idejük saját földjük művelésére. Néhány jellemző mezőgazdasági szerződést ld.: Niederhauser Emil (szerk.): Kelet-Európa 1789-1900. Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény 4. k. Bp., TK 1983. 296-297. 6 Ezek azután érdekeik védelmére társaságokba tömörültek. A Fischer-tröszt tíz megyében 237 ezer hektárt bérelt. Raffay: i.m. 188. 7 A paraszti nyomor az erdélyi román kortársakat is óvatosságra intette a nemzeti egység kérdésében. Ioan Slavici, aki lapja, a Tribuna fejlécébe még azt a jelmondatot nyomtatta, hogy Error! Reference source not found.Minden román számára Bukarestben kel föl a napError! Reference source not found., a nagy fölkelés után már kategórikusan kijelenti Iorgához írott nyílt levelében, hogy az erdélyieknek nincs mit tanulniuk a regáti testvérektől, minden téren azok fölött állnak, és Isten óvjon attól, hogy valaha az ő sorsukra jussanak. Jellemző, hogy Iorga mindezt nem is vonta kétségbe, csupán konstruktív bírálatot kért az erdélyiektől. Ioan Slavici: Închisorile mele. Scrisori adresate uniu prieten din altă lume. Viaţa Românească, f.a. 29-32. 8 Trócsányi Zsolt - Miskolczy Ambrus: A fanariótáktól a Hohenzollernekig. Társadalmi hanyatlás és nemzeti emelkedés a román történelemben (1711-1866) Bp., ELTE 1992. 49, 57-58. 9 u.o. 49. 10 1899-ben az összes bérlő 37 %-a, de a nagybérlők 72 %-a volt zsidó. Andrew C. Janos: Modernization and decay in historical prespective: the case of Romania. In: Kenneth Jowitt (ed.): Social Change in Romania 18601940. A Debate on Development in a european Nation. University of California, Berkeley. 91. 11 u.o. 109-110.

9 9 12

idézi: Costin Murgescu: Mersul ideilor economice la Români. Epoca modernă II. Bucureşti, Ed. Enciclopedică 1990. 66. A szerző ebből a Error! Reference source not found.csalós optikábólError! Reference source not found. vezeti le a liberális-radikális párt ezutáni súlyos hibáit, és szembeforulását Cuzával. 13 u.o. 14 Error! Reference source not found.Látszólag, a külső formák statisztikája szerint, a románok szinte a teljes nyugati civilizáció birtokában vannak. Van nálunk politika és tudomány, vannak újságjaink és akadémiánk, vannak iskoláink és irodalmunk, vannak múzeumaink és konzervatóriumaink, van színházunk sőt még alkotmányunk is. Ám valójában ezek mind halvaszületett vállalkozások, megalapozatlan ambíciók, szellemalakok, hamis illúziók, és ezért a román felsőbb osztályok műveltsége nulla, értéktelen, és nap mint nap mélyül az a szakadék, amely elválaszt minket az alsó néptömegektől. Titu Maiorescu: Critice 1866-1907. I. Bucureşti, Ed. Librăriei SOCEC 1931. 160-161. A junimizmus kronológiai áttekintését ld: Pászka Imre (vál.): Román eszmetörténet 1866-1945. Önismeret és modernizáció a román gondolkodásban. Aetas-Századvég 1994. 351-357. 15 u.o. 16 Titu Maiorescu: Discursuri parlamentare cu priviri asupra desvoltării politice a României sub domnia lui Carol I. Vol. I. Bucureşti, SOCEC 1897. 414. 17 Titu Maiorescu: Istoria contimporană a României (1866-1900) Bucureşti, SOCEC 1925. 45-46. Ezt a tényt az újabb kutatások is megerősítik. John Michael Montias: Notes on the Romanian debate on sheltered industrialization 1860-1906. In: Jowitt: i.m. 53. 18 Ion Bulei: Sistemul politic al României moderne: Partidul conservator. Bucureşti, Ed. Politica 1987. 7. Maiorescu fölszólalásaiban maga is hangsúlyozta, hogy nagyapja paraszt volt,apja tanár, ő mégis a konzervatív oldalon áll. Discursuri V. 1915. 101. 19 idézi: Traian Lungu: Viaţa politică în România la sfîrşitul secolului al XIX-lea (1888-1899). Bucureşti, Ed. Ştiinţifică 1967. 71-72. Lungu a törvény fogyatékosságának tekinti, hogy végül a kisparcellák is Error! Reference source not found. elidegeníthetők lévén Error! Reference source not found. a Error! Reference source not found.rátermettekError! Reference source not found. azaz a kulákság kezére juthattak. Ez azonban beleillett a junimisták fenti koncepciójába. 20 Titu Maiorescu: Discursuri III. 1899. 92, 111. 21 Z. Ornea: Junimea şi junimismul. Ed. Eminescu 1975. 213. 22 A Monarchia határőrizeti szervei a Romániában gyakori állatjárványokra hivatkozva számos alkalommal megtiltották az élőállat-bevitelt. I. Károly erre utaló szavai az 1881-es trónbeszédben a diplomáciai kapcsolatok azonnali megszakításához vezettek. Gheorghe Nicolae Căzan Error! Reference source not found. Şerban Rădulescu-Zoner: România şi Tripla Alianţă 1878-1914. Bucureşti 1979 23 a huszonötnél több munkást foglalkoztató, ötvenezer lej alaptőkével rendelkező vállalatok adó-, vám- és tarifakedvezményeket továbbá ingyen telephelyet kaptak, és előnyben részesültek az állami vásárlásoknál. 1912ben egy hasonló törvény tovább szélesítette a támogatottak körét. Berend T Error! Reference source not found. Ránki: i.m. 632. 24 Valójában a liberális párt egész gyakorlatát elvetették, s nemegyszer magukat tekintették az igazi liberalizmus hazai képviselőinek. A pártpolitika porondján viszont ingadoztak a két rivális kormányzati erő között. Maiorescu elveinek és politikai gyakorlatának konfliktusaira bővebben ld. saját kéziratos egyetemi disszertációnkat: Konzervatív eszmék és politikai gyakorlat Maiorescu életművében. ELTE, Bp. 1993 25 Szociáldemokrácia vagy poporanizmus (népiség)? In: Pászka: Román eszmetörténet, 125-127, 135-136. A kötetben a cikksorozat befejező darabja olvasható. 26 u.o. 125. 27 u.o. 128-132. 28 u.o. 126-127. 29 Situaţia gravă (1905). Idézi: Z. Ornea: Poporanismul. Bucureşti, Minerva 1972. 215. Későbbi visszatekintő cikkében, ahol elhatárolta a mozgalmat a konzervatívok és a ţărănişták tradícionalizmusától, a következőkben foglalta össze jövőképét: az általános választójog kiharcolása, Nagy István vajda plájásaiból (határőreiből) állampolgárokat teremteni, villanyárammal ellátott falvak, európai módra öltözött, téglaházakban élő emberek, az istállók is téglából, a paraszt korszerű gépekkel műveli földjét vagy a falu határában működő feldolgozóüzemben dolgozik; általános írni-olvasni tudás, a parasztlányok Brătescu-Voineşti műveit olvassák, az apa valamely klub tagja. Ce este poporanismul? (1925). Idézi: Ornea: i.m. 189. Stere egyébként a fenti eszményekből sokat megtalált egyes dél-erdélyi virágzó román falvakban, mindenekelőtt Szelistyén (Săliştea, Szeben vm), melynek takarékpénztára, szövetkezete, egyesületei, s mindenekelőtt öntudatos lakosai a megvalósult példa erejével hatottak rá: „Le a kalappal, uraim, ezek előtt a szabad emberek előtt, kik büszkén viselik a paraszt nevet, akik jobbágyságot nem ismertek, akik hét évszázadon át gátat tudtak vetni a szebeni magisztrátus mohóságának, s akik a jövőben is meg fognak hiúsítani minden alávetési szándékot, akik

10 10 gyönyörű, valódi román falusi életükben megvalósítják egy egészséges, szilárd demokrácia eszméjét.” Idézi: Z. Ornea: Viaţa lui C. Stere I. Cartea Românească. 1989. 384-385. Stere itt a polgári fejlődés olyan lehetőségeivel szembesült, amelyek hazájában csak utópisztikusan létezhettek. 30 Az 1901-ben alapított Semănătorul [Magvető] folyóirat köré szerveződő mozgalom. 1903-ban Nicolae Iorga vette át az igazgatói posztot, a lap ettől kezdve vált a román szellemi élet egyik központi, az erdélyiekre is nagy hatást gyakorló orgánumává. Összefoglalását ld.: Pászka: Román eszmetörténet, 358-361. 31 Z. Ornea: Sămănătorismul. Ed. Minerva 1970. 144-145, 151-152. 32 u.o. 223-24, 227. 33 Zeletin munkásságának már örvendetesen gyarapodó magyar irodalma is van. Gáll Ernő írt róla a Korunk 1983/2. számában (Zeletin ébresztése), ezt hamarosan követte Miskolczy Ambrus összefoglaló tanulmánya: Az 1920-as évek román fejlődésvitája a polgárság nemzeti-történeti szerepéről (Világtörténet, 1984/4). A már többször idézett Román eszmetörténet c. kötet tartalmazza Zeletin fő művének Error! Reference source not found. Burghezia română. Originea şi rolul ei istoric. Bucureşti, Cultura naţională 1925 Error! Reference source not found. két fejezetét. A jelen folyóiratban is jelent meg a közelmúltban Zeletin munkásságát ismertető tanulmány: Horváth Andor: Polgárság és nacionalizmus. Jegyzetek a két világháború közötti Romániáról. Limes XI. évf. 1998/4. II. k. A Teleki László Alapítvány által szervezett, Nation-building, Regionalism and Democracy c. konferencia kötetében a közeljövőben megjelenik Trencsényi Balázs referátuma: The „Münchausenian moment”: „authentic” bourgeoisie, urbanisation and nationalism in the works of Ştefan Zeletin. Mindez fölment minket az életmű részletesebb ismertetése alól, csupán a Burghezia română alaptételének és a rá adott marxista válasznak az összefoglalására szorítkozunk. 34 A nyugati tipusú abszolutizmus – egyidejű ! – létét a szovjet történetírás is próbálta kimutatni, a kereskedőket a cári hatalom támaszaivá téve (valójában azzal, hogy Oroszország a nyugati modell alapján fejlődött, bizonyítani akarták, hogy Marxéknak a nyugati országokra jósolt forradalom-elképzelései Oroszországra is érvényesek. Bővebben: Krausz Tamás: Pártviták és történettudomány. Viták „az orosz történelmi fejlődés sajátosságairól”, különös tekintettel az 1920-as évekre. Bp., AK 1991. 35 Istoria civilizaError! Reference source not found.iei române moderne I-III.. Bucureşti 1924, Lovinescu a Tarde-féle imitáció-elmélet alapján a román modernizációt a francia forradalom eszméinek stimuláló hatásából vezette le, ehhez képest osztotta a XIX. század politikai és eszmei csoportosulásait „forradalmi” és „reakciós” erőkre. 36 A vita, sőt egyáltalán a román fejlődésmodell nemzetközi dimenziót kapott a Zeletinhez hasonló álláspontot képviselő közgazdász, Mihail Manoilescu műveinek köszönhetően, melyek nagy hatást gyakoroltak DélEurópában (korporatizmus) és Latin-Amerika autarchiára épülő diktatúráiban. A hetvenes években a nemzetközi történész-szakma is fölfedezte a Zeletin-vitát, „közérdekűségét” jellemzik az úttörő Daniel Chirot szavai: ha Zeletint lefordítanák portugálra, Brazíliában az ezredesek hivatalos kézikönyve lehetne, de egy ilyen otthoni vitának Chile, Argentína, Uruguay, Dél-Korea, Irán, Indonézia és Thaiföld értelmisége is örülne. Daniel Chirot: Neoliberal and Social Democratic Theories of Development: The Zeletin-Voinea Debate Concerning Romania’s Prospects in the 1920’s and its Contemporary Importance. In: Yowitt: Social Change. A kötet többi tanulmánya is a nemzetközi érdeklődésről tanúskodik. A latin-amerikai fejlődést vizsgálva hozza a román föl előképként a román modellt: Joseph L. Love: Theorizing Underdevelopment: Latin America and Romania, 1860-1950. Review XI. 4. Fall 1988. 453-96 37 A jeles szociológus, Petru Suciu még a huszas évek végén is általános jelenségnek tartja, hogy az erdélyi parasztfiatalok értelmiségi – költségvetési – állásokba mennek, hiszen ezek biztosítanak kényelmesebb megélhetést, s csak ha majd ezek megteltek, fogják a középosztályt gyarapítani; a más népeknél természetes sorrend tehát a románoknál éppen annak fordítottja. (ebben az összefüggésben mellékes számunkra, hogy Suciu középosztály alatt az iparosokat, kézműveseket érti). Clasele sociale ale Românilor din Ardeal. In: Transilvania, Banatul, Crişana, Maramureşul 1918-1928. Vol. I. Bucureşti, 1929. 704.