VÁLLALATI VÁLASZOK A GAZDASÁGI VÁLSÁGRA A MAGYAR ESET

Vállalati válaszok a gazdasági válságra

VÁLLALATI VÁLASZOK A GAZDASÁGI VÁLSÁGRA – A MAGYAR ESET

.

1 / 32


Vállalati válaszok a gazdasági válságra – a magyar eset

A tanulmányt írták: Czibik Ágnes elemző, GVI (e-mail: [email protected]) Makó Ágnes elemző, GVI (e-mail: [email protected]) Tóth István János ügyvezető igazgató, GVI (e-mail: [email protected])

Budapest, 2010. július 3. 2 / 32


Összefoglaló A gazdasági válság kedvezőtlen hatásai 2008 második félévben jelentek meg erőteljesen a magyar gazdaságban és váltak láthatóvá váltak a magyar gazdaságra vonatkozó statisztikai adatokban. Az MKIK GVI 2009 márciusban kezdett kutatása a magyar vállalatok üzleti helyzetének, várakozásainak és a válságra adott válaszlépéseinek feltérképezését tűzte ki célul. A vállalati adatfelvételre 2009 márciusában és júniusában, valamint 2010 márciusában került sor. A vizsgálat eredményei arra mutatnak, hogy a magyar vállalatok a 2009 nyarára kialakított alkalmazkodási lépéseiken a későbbiekben már nem változtattak. Megfigyelhető, hogy az exportáló vállalatok inkább alkalmaztak válságkezelő lépéseket, mint a kizárólag hazai piacra termelők. Emellett az üzleti helyet és a válságra való alkalmazkodás között is szoros kapcsolat mutatható ki: a rosszabb üzleti helyzetű vállalatok többféle alkalmazkodási lépést voltak kénytelenek megtenni, mint a jó helyzetben levők. A kedvező üzleti helyzet hosszabb távra szóló, stratégiai jellegű válságkezelő lépéseket valószínűsít, a rosszabb helyzetű vállalkozások viszont általában rövid távú termelés-visszafogás és költségcsökkentés segítségével védekeztek a válság kedvezőtlen hatásai ellen. Kísérletet tettünk annak a feltételezésnek a vizsgálatára is, hogy az internetet széleskörűen és aktívan használó vállalatok gyorsabban kilábalnak a válságból. Ez az összefüggés nem támasztható alá a vállalatok üzleti helyzetének vizsgálata alapján. JEL-kódok: D21, E23, E32 Kulcsszavak: konjunktúrakutatás, válságra adott vállalati reakciók

Bevezetés A gazdasági válság kihívások elé állítja a vállalatokat, mert ilyenkor mutatkozik meg, hogy milyen mértékben vannak meg a cégekben a hosszú távú üzleti siker olyan fontos tényezői, mint a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség. A 2008 őszén kirobbant világgazdasági válság egyedülálló lehetőséget jelent a kutatók számára, mivel egy igen ritka konjunkturális jelenség testközelből történő vizsgálatára ad alkalmat. Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) évente több olyan kérdőíves adatfelvételt is végez, amelyekben különböző vállalatcsoportok aktuális üzleti helyzetére vonatkozó véleményét és várakozásait tárja fel. Miután a gazdasági válság jelei egyre határozottabban mutatkoztak meg Magyarországon is, a különleges körülmények megteremtették egy új kutatás igényét. Ebben az üzleti helyzetre vonatkozó szokásos, sztenderd kérdések mellett különleges figyelmet szenteltünk azon kérdéskörnek, hogy a cégek milyen intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy kivédjék a válság működésükre gyakorolt kedvezőtlen hatásait, vagy akár előnyt kovácsoljanak a gyorsan változó folyamatokból. A válság hatásaira

3 / 32


összpontosító adatfelvételre három időpontban, 2009 márciusában és júniusában, valamint 2010 márciusában került sor.1 A dolgozatban először a gazdasági válságnak a magyar vállalati szektorra való hatásait tekintjük át röviden, majd a vállalati alkalmazkodásra vonatkozó nemzetközi kutatási eredményeket tekintjük át. Végül a dolgozat harmadik részében ismertetjük a GVI három vállalati adatfelvételének eredményeit. Itt három témakörrel foglalkozunk. Egyrészt megvizsgáljuk, hogy a vállalkozások által érzékelt üzleti helyzet és jövőbeli kilátásaik, valamint a válság hatásainak kivédése érdekében tett lépések hogyan változtak a válság folyamán a különböző vállalati csoportokban. Másrészt azt tárjuk fel, hogy az alkalmazott válságkezelő lépések hogyan hatnak a cégek konjunkturális helyzetére. Ezen kívül a magyar vállalatok internet-használati szokásait is feltérképezzük.

1. A világgazdasági válság magyar gazdaságra gyakorolt hatása

A 2007-2008-ban elindult gazdasági válság valószínűleg a legsúlyosabb krízis a harmincas évek nagy világválsága óta. Az amerikai hitelválság a pénzügyi piacokon keresztül hamar elérte az egész világot, és a reálgazdaságra, ezen keresztül pedig a foglakoztatásra is jelentős negatív hatást gyakorolt. Még mindig bizonytalanság övezi azt a kérdést, hogy a válság hatása mennyire lesz elhúzódó. Magyarország kis, nyitott gazdasággal rendelkező ország, melynek exportvezérelt növekedése jelentős mértékben függ a nyugat-európai, különösen a németországi konjunkturális helyzettől, mivel Németország a magyar ipari export egyik fő piaca. 2007-ben a teljes magyar export 28,4 százaléka irányult Németországba, 2008-ban pedig 26,6 százalék volt ez az arány. A gazdasági válság hatásai 2008 második negyedévétől váltak láthatóvá a magyar gazdaság statisztikai adataiban. Ez a belső és külső kereslet jelentős mérséklődésében, az értékesítési problémák miatti termeléscsökkentésben, a külkereskedelmi forgalom megtorpanásában, a stagnáló fogyasztásban, a csökkenő beruházásokban, a munkanélküliség emelkedésében és az infláció mérséklődésében is megnyilvánult. A bruttó hazai termék növekedése már 2008 elején lelassult, a harmadik negyedévben stagnálást mutatott, az év végén pedig a GDP meredeken csökkenni kezdett. A magyar gazdaság teljesítményét ekkor alapvetően a világgazdasági recesszió, valamint a belső kiadáscsökkentő és az egyensúly javítását célzó intézkedések határozták meg. A visszaesés 2009-ben felgyorsult és a mélypontot a második negyedévben érte el, amikor az előző év azonos negyedévéhez képest 7,2 százalékos visszaesést mutattak az adatok. A termelés és a forgalom nagy mértékben visszaesett, a foglalkoztatottság csökkent, a munkanélküliség gyorsan emelkedett, a reálkeresetek pedig mérséklődtek. 2009 második felében fokozatosan lassult a visszaesés üteme. 2010 első negyedévében a GDP továbbra is enyhén, az előző év azonos negyedévéhez képest 0,8 százalékkal csökkent, az előző negyedévhez viszonyított index azonban már második negyedéve mutat kismértékű 1

A kutatás koncepciójának kialakítását a Kopint-Tárki kutatóival közösen végeztük, és az első adatfelvételre az MKIK GVI és a Kopint-Tárki együttműködésében került sor.

4 / 32


növekedést. A 2009-es év rendkívül kedvezőtlen tendenciáihoz viszonyítva 2010 elején az ipar, a külkereskedelem, a szállítás, az idegenforgalom, valamint a reálkeresetek alakulása terén pozitív irányú változás következett be. Ugyanakkor számos fontos területen – elsősorban a munkaerőpiacon és a hazai fogyasztást érintő esetekben – a kedvezőtlen irányzatok folytatódtak, bár a korábbiaknál enyhébb mértékben. A régiós GDP-adatok azt mutatják, hogy 2010 első negyedévében a magyar gazdaság a gyengébb teljesítményűek között szerepelt. Az ipari termelés sok éve tartó növekedése 2008 közepén tört meg, ezután gyors ütemű visszaesés következett be, melynek oka elsősorban az exportkereslet drasztikus szűkülése volt. A zuhanás 2009 februárjában érte el mélypontját: ekkor az ipar teljesítménye közel 30 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Ezután a visszaesés üteme lassulni kezdett, majd 2009 decembere óta már növekedést tapasztaltunk. 2010 februárjában 8,1 százalékkal, márciusban pedig 2,8 százalékkal nőtt az ipari termelés volumene 2009 azonos időszakához képest. A belföldi értékesítés azonban még mindig csökken, bár ennek üteme 2009 áprilisa óta mérséklődik. Az ipari exportértékesítés 2008 augusztusában kezdett csökkenni, a mélypont 2009 tavaszán következett be, ekkor igen jelentős, 31 százalékos visszaesést mutattak az adatok. 2009 végétől már újra növekedő tendenciát tapasztaltunk, az emelkedés 2010 márciusában 9,7 százalékos volt. A külkereskedelmi termékforgalom – mind a behozatalt, mind a kivitelt tekintve – 2009 januárjától kezdve mutat visszaesést. Az év első négy hónapjában 25-28 százalékos volt a csökkenés az előző év azonos időszakához viszonyítva. A fordulópont 2010 elején következett be: februárban az euróban számolt export 17 százalékkal, az import pedig 13 százalékkal volt több, mint 2009 azonos hónapjában. A nemzetgazdasági beruházások volumenére is negatív hatást gyakorolt a gazdasági válság. 2008-ban még csak 2 százalékos volt a visszaesés, 2009-ben viszont fokozódott a kedvezőtlen tendencia: az utolsó negyedévben már 11 százalékkal volt alacsonyabb a beruházások szintje, mint 2008 végén. 2010 első negyedévében a visszaesés üteme alábbhagyott, az adatok 6 százalékos csökkenést mutattak. A magyar építőipar már a gazdasági válságot megelőző időszakban igen nehéz helyzetben volt, mivel 2006 végén a kormányzati kiigazító intézkedések során az állami megrendelések (pl. autópálya-építések) volumenét drasztikusan csökkentették. A termelés volumene 2007 közepén kezdett zuhanórepülésbe, a mélypontot szeptemberben érve el – ekkor 28 százalékkal volt alacsonyabb a megelőző év azonos időszakánál. 2007 egészében 15 százalékos visszaesést szenvedett el az ágazat. A kedvezőtlen tendencia 2008-ban és 2009-ben enyhülő ütemben (5,4, illetve 4,3 százalékos csökkenés) folytatódott. 2010-ben újfent romlott az építőipar helyzete: az év első négy hónapjában a termelés volumene 12 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Az építőipari beruházások is drasztikus mértékű csökkenést mutattak. Míg 2008 második negyedévében még 20 százalékot meghaladó növekedés jellemezte az ágazat beruházásait, ez az utolsó negyedévre stagnálásba fordult, majd 2009 második negyedévében már több, mint 40 százalékkal volt alacsonyabb az építőipari beruházások volumene, mint 2008 azonos időszakában. 2009 második felében a negatív tendencia enyhébb ütemben folytatódott, és még 2010 első negyedévében is 5 százalékos csökkenést mutattak az adatok.

5 / 32


A magyar ipari termelés visszaesése jelentősen csökkentette a foglalkoztatottságot több iparágban is. Az üzembezárások, tömeges elbocsátások az exportban érdekelt cégek mellett a járműipart, az építőipart és a lakásberuházásokat, illetve a híradástechnikai és az elektronikai szektort sújtották legnagyobb mértékben. A foglalkoztatási ráta 2008 negyedik negyedévében kezdett csökkenni, majd 2009-ben a negatív tendencia fokozódott: a 2008-as 56,7 százalékos foglalkoztatottság után 2009-ben már csak 55,4 százalék volt a ráta értéke. A fordulópont azonban még várat magára: 2010 első negyedévében 54,5 százalékra csökkent a foglalkoztatottak aránya. A munkanélküliségi ráta 2009 első negyedévében mutatta a leggyorsabb növekedést: a 2008 végi 8 százalékról 9,7 százalékra nőtt az értéke. Míg az éves munkanélküliségi ráta 2008-ban csak 7,9 százalékos volt, 2009-ben ez az érték már 10,1 százalék. A munkanélküliek száma a 2007-es 312 ezer főről 2008-ban 329 ezerre, 2009-ben pedig 420 ezerre duzzadt. A legnagyobb létszámveszteséget a feldolgozóipar szenvedte el és relatíve nagy létszámcsökkenés volt tapasztalható az építőipar területén is. A negatív tendencia egyelőre 2010-ben is folytatódik: az első negyedévben 11,9 százalékos volt a munkanélküliségi ráta. A gazdasági válságtól sok szakértő azt várta, hogy megtöri a régiós viszonylatban magasnak számító magyarországi inflációt. A gazdasági növekedés, az ipari termelés és a lakossági fogyasztás visszaesése, a kereskedelmi banki hitelezés megtorpanása, valamint a munkanélküliség 10 százalék fölé emelkedése mind ezt valószínűsítette. De míg a világban mindenütt jelentős nyomás alá kerültek az árak, Magyarországon ez a hatás csak részben jelentkezett. A magánszektor bérnövekedési üteme ugyan lassulni kezdett, az áfaemelés és a hatóságilag rögzített, szabályozott árak emelkedése azonban ellensúlyozta ezt a tendenciát, így a gazdasági válság nem okozott különösebb árszínvonal-csökkenést.2 Magyarországon a vállalati hitelek állománya töretlen emelkedést mutatott az utóbbi 13 évben, majd a válság hatására 2009 első negyedévében csökkenni kezdett a hitelállomány, főként a devizahitelek esetében. Ennek hátterében a pénzpiaci bizalom megrendülése, a kereskedelmi bankok likviditási gondjai és a hitelfeltételek szigorítása áll. Egy 2007-es vállalati felmérés3 adatai szerint a vállalatok 46 százalékára jellemző az árfolyamkitettség. A bevételek és kiadások eltérő devizaneme miatti flow-típusú árfolyamkitettség a vállalkozások 44 százalékánál jelent meg, az eszközök és források eltérése miatti stock-típusú árfolyamkitettség pedig 34 százalékuknál. A magyar költségvetési hiány a kiigazító rendelkezéseknek köszönhetően stagnált a válság időszakában, miközben Európa-szerte a hiányadatok jelentős növekedését figyelhettük meg. A régióban kiemelkedően magas magyar államadósság azonban tovább növekedett ezen időszakban is. A GVI félévenkénti vállalati vizsgálatán alapuló GVI Konjunktúramutató 2008 októberében és 2009 áprilisában igen erőteljes visszaesést szenvedett el, majd 2009 őszén már javulást jelzett, 2010 áprilisára pedig a válság előtti szintre kapaszkodott vissza, ami a magyar gazdaságnak a recesszióból való kilábalását valószínűsíti. A GVI kis- és középvállalkozások körében végzett negyedéves felmérésén alapuló KKV Konjunktúraindex szintén 2008 októberében kezdett zuhanórepülésbe. A 2

Lásd: http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2010/03/16/felhajtoero/ Lásd: Bodnár Katalin: A magyar vállalatok árfolyamkitettsége – egy kérdőíves felmérés eredményei (MNB Occasional Papers 80, 2009) 3

6 / 32


negatív tendencia 2009 januárjában is folytatódott, majd két negyedéven át enyhe növekedést, 2009 októberében pedig kisebb mértékű csökkenést mutattak az adatok. Jelentősebb javulás 2010 januárjában, illetve áprilisban következett be, de még így sem érte el a mutató a válság előtti szintet.

7 / 32


2. Magyar és nemzetközi kutatási tapasztalatok A globális pénzügyi válság kezdete óta több elemzés napvilágot látott, amely a válság okait, folyamatát és következményeit vizsgálja. A válságra adott reakciókat feltáró tanulmányok azonban elsősorban az országok gazdaságpolitikai reakcióit vizsgálják,4 sokkal ritkábbak a cégek válsághoz való alkalmazkodásáról szóló elemzések. Ennek oka nem a téma kevésbé jelentős voltában keresendő, hanem valószínűleg az adatok összegyűjtésének nehézségeiben. A következőkben két olyan empirikus felvétel eredményeit foglaljuk össze, amelyek kifejezetten vállalati szemszögből vizsgálták a gazdasági és pénzügyi válságot. Az IFUA Horváth & Partners Kft. a Horváth & Partners cégcsoport magyarországi tagvállalata 2009 januárja és márciusa között kérdezett meg magyar közép- és nagyvállalatokat a válság általuk érzékelt hatásairól és az ezzel kapcsolatban meghozott intézkedéseikről.5 A megkérdezettektől kapott válaszok alapján megállapították, hogy a likviditás javítását a vállalatok döntő többsége kiemelt feladatként kezelte, valamint hozzáláttak költségeik csökkentéséhez, aminek során azonban többnyire kézenfekvő, tankönyvszerű megoldásokat alkalmaztak, például a létszámbővítés leállítását és egyéb kiadásaik csökkentését. Ezeket az eszközöket a vállalatok kétharmada alkalmazta, több, mint harmaduk pedig már 2009 tavaszán végrehajtott létszámleépítést. Értelmezésük szerint a vállalatok bevételük biztosítására tett intézkedései (új piacok keresése, új termékek bevezetése, új értékesítési csatornák kiépítése) azt jelzik, hogy a cégek átmeneti válságra rendezkedtek be, és csupán kieső bevételeik pótlását igyekeznek megvalósítani. A vállalatok 23 százaléka csak olyan lépéseket tett, amelyek az árbevétel rövid távú növelését szolgálják, 13 százalékuk pedig csak a hosszú távú árbevétel-növekedés érdekében hozott intézkedéseket. Véleményük szerint összességében úgy lehetne jellemezni a közepes és nagyméretű magyar cégek többségének reakcióit, hogy általános intézkedéseket hoztak a válság kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozására. Szerintük ehelyett a vállalat aktuális helyzetének elemzése, és az ez alapján meghozott specifikus döntések szolgálnák a környezethez való alkalmazkodást és a válságból való kilábalást. A Világbank 2009 júniusában és 2010 februárjában 1686, illetve 1892 vállalatot kérdezett meg Bulgária, Magyarország, Lettország, Litvánia, Románia, Törökország és Kazahsztán területén. (Kazahsztán csak a második felvételben vett részt.) Magyarországon 187 vállalat vett részt a vizsgálatban. A felmérésben 52 változóval mérték a cégek üzleti helyzetét, értékesítéseit, foglalkoztatását, 4

Például: John B. Taylor (2008): The Financial Crisis and the Policy Responses: An Empirical Analysis of What Went Wrong, November 2008 (http://www.stanford.edu/~johntayl/FCPR.pdf)

Bastian Breitenfellner, Niklas Wagner (2010): Government intervention in response to the subprime financial crisis: The good into the pot, the bad into the crop (http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1334804) 5

A részletes eredményeket lásd:

http://www.ifua.hu/navigator_eredmenyek?PHPSESSID=819190ed73149c3a6214e ffa3249c7f2 8 / 32


pénzügyeit és gazdasági várakozásait.6 Jelen időpontig két elemzés készült ezekre az adatokra alapozva7. Ramalho et al, 2009 leírja, hogy a válság elsődleges hatása mind a hat vizsgált országban a kereslet visszaesése, viszont az ehhez való alkalmazkodás lépései országonként eltérnek. Eredményeik szerint a vizsgált országok közül Magyarországot befolyásolta legkevésbé a válság, itt figyelhető meg a legkevesebb felszámolt vállalat és az értékesítések visszaesése is itt volt a legalacsonyabb. A válságra adott legfontosabb reakcióként az állandó és ideiglenes munkaerő elbocsátását és a külső helyett belső pénzügyi források felé fordulást azonosították a szerzők. Correa – Iootty, 2009 azt a megfigyelést teszi, hogy a vizsgált országokban megfigyelhető jelentős, általános kereslet-visszaesés mellett nem elhanyagolható arányban (10 százalék) találunk olyan cégeket is, amelyek növelni tudták értékesítéseiket, bár ez az arány Magyarországon alacsonyabb, 5 százalékot ér el. A fentiekben említett, a válsághoz történő alkalmazkodást segítő lépések mellett a tanulmány kiemeli, hogy a beszállítóknak és az adóhatóságnak való késleltetett fizetést is alkalmazzák a vállalatok, mint likviditást segítő intézkedést. A vizsgált vállalatok 14 százaléka tett kísérletet hitelei átstrukturálására a 2009 júniusát megelőző egy év alatt. Figyelemreméltó megfigyelés, hogy míg a kevesebb, mint öt éve alapított cégek értékesítése átlagosan 46 százalékkal csökkent a felvétel előtti egy évben, ez az érték csak 36,9 százalék a több, mint 10 éves cégek esetében. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy adatfelvételünk eredményei alapján milyen a vizsgált magyar vállalatok üzleti helyzete, várakozásai, majd megvizsgáljuk, hogy mely alkalmazkodási lépéseket tették meg a cégek a válság kedvezőtlen hatásainak kivédésére, és ezek alkalmazása hogyan változott 2009 márciusa és 2010 márciusa között.

6

A felvétel adatai és elemzései elérhetőek az alábbi honlapon: http://www.enterprisesurveys.org/financialcrisis/ 7

Lásd : Ramalho, Rita - J. Rodríguez-Meza – J. Yang (2009): „How Are Firms in Eastern and Central Europe Reacting to the Financial Crisis?” és Correa, Paulo – M. Iootty (2009): „The Impact of the Global Economic Crisis on the Corporate Sector in Europe and Central Asia: Evidence from a FirmLevel Survey”

9 / 32


3. A GVI vállalati adatfelvételeinek eredményei Az adatfelvételek eredményeit leíró statisztikák és többváltozós modellek segítségével mutatjuk be. A leíró statisztikák a vállalatok üzleti helyzetét, a cégek által alkalmazott válságkezelő lépéseket, valamint a vállalatok internet-használati szokásait térképezi fel, a többváltozós elemzés pedig logisztikus regresszió segítségével tárja fel a vállalatok üzleti helyzetére ható tényezőket. 3.1. A GVI Business Climate Index A vállalatok üzleti helyzetét egy kompozit mutató segítségével becsüljük, melynek összetevői: a belföldi értékesítés volumenének változása az elmúlt 6 hónapban, a belföldi értékesítés volumenének várható változása a következő 6 hónapban, a beruházás volumenének várható alakulása a következő 6 hónapban, a létszám várható változása a következő 6 hónapban, valamint a vállalat alkalmazottainak átlagos bruttó bérváltozása az adott évben. Így a mutató magába foglalja mind a kérdezést megelőző féléves időszakot8, mind a közeljövőre vonatkozó várakozásokat. A konjunktúramutató ezen komponensek egyszerű számtani átlagaként áll elő és -1-től 1-ig terjedő értékeket vehet fel.9 A 3.1.1. táblázat adataiból látható, hogy a konjunktúramutató átlaga 2009 márciusa és júniusa között csak igen kis mértékben javult, 2010 márciusára viszont jelentős pozitív elmozdulást tapasztaltunk. A módusz és a medián értékek szintén folyamatosan javuló üzleti helyzetet jeleznek.

3.1.1. táblázat: A GVI Busness Climate Index legfontosabb statisztikái

Esetszám Átlag Módusz Medián Szórás Forrás: GVI

2009. március 279 -0,270 -0,800 -0,334 0,399

2009. június 276 -0,264 -0,600 -0,266 0,383

2010. március 278 -0,037 -0,400 0,000 0,401

Az alábbiakban a vállalatok konjunkturális helyzetének a válság kitörése óta végbement változását vizsgáljuk meg különböző vállalati csoportok körében. Minden esetben a konjunktúramutató kategóriákon belüli egyszerű számtani átlagát használjuk. 8

Így a 2009. márciusi adatfelvétel eredményei a gazdasági válság kitörése (2008. szeptember) óta eltelt időszakra vonatkozó információt is tartalmaznak. 9 A konjunktúramutató komponensei a -1 (csökkent/csökkenni fog), 0 (változatlan maradt/változatlan marad) és 1 (nőtt/nőni fog) értékeket vehetik fel a beruházásra vonatkozó komponens kivételével, mely esetben az értékek: -1 (nem lesz beruházás), -0,33 (csökken), 0,33 (változatlan marad), 1 (nő)

10 / 32


Magyarországot három nagyobb régióra felosztva azt láthatjuk, hogy mindhárom vizsgált időpontban a Budapestet is magába foglaló középső országrész vállalatai számoltak be a legkedvezőbb konjunkturális helyzetről. 2009 márciusa és júniusa között a Közép-Magyarországon működő cégek helyzete némileg javult, a nyugati régió területén megtalálható vállalatoké romlott, a keleti országrészre vonatkozóan pedig stagnálást mutatnak az adatok. 2009 márciusa és 2010 júniusa között az egész országban jelentősen növekedett a konjunktúramutató átlaga, és a régiók közötti különbségek gyakorlatilag eltűntek. Az adatok alkalmazotti létszám szerinti bontásban történő vizsgálata azt mutatja, hogy a nagyobb létszámú vállalatok mindhárom kérdezési időpontban jobb konjunkturális helyzetről számoltak be, mint a kisebb cégek. 2009 márciusában a 100 fő alatti vállalkozások körülbelül azonos üzleti helyzetet jeleztek, de 2009 júniusára növekedett a kategóriák közti különbség, mivel a kisebb (legfeljebb 49 fős) vállalatok helyzete romlott, az 50 főnél többet foglalkoztató cégeké pedig javult. 2010 márciusára minden létszám-kategóriában növekedett a konjunktúramutató átlaga. A mutató a 20 és 249 fő közötti létszámú vállalatok esetében közel azonos szintre került, a legnagyobb, legalább 250 főt foglalkoztató cégek körében pedig átlépett a pozitív tartományba (lásd a 3.1.1. ábrát).

3.1.1. ábra: A konjunktúramutató átlaga létszám-kategóriák szerint, 2009. március – 2010. március A konjunktúramutató átlaga létszám-kategóriák szerint, 2009. március - 2010. március 0,20 legfeljebb 19 fő

0,12

20-49 fő

0,10

50-99 fő 100-249 fő legalább 250 fő

0,00

0,00

-0,03

-0,02

-0,05 -0,10 -0,16

-0,17 -0,20

-0,30

-0,24

-0,16

-0,24

-0,30 -0,30 -0,29 -0,33 -0,37

-0,40 Forrás: GVI

2009. március

2009. június

2010. március

Az export teljes értékesítésen belüli részaránya szerint képzett csoportok adatai azt mutatják, hogy a válság első kilenc hónapjában főként az exportáló vállalatok üzleti helyzete és kilátásai romlottak – valószínűleg a nyugat-európai exportpiac szűkülő kereslete miatt. 2009 márciusában és júniusában a kizárólag hazai piacra termelő 11 / 32


cégek enyhén jobb konjunkturális helyzetről számoltak be, mint az exportra is termelők. 2010 márciusára minden csoport átlagos konjunkturális helyzete javult és emellett visszaállt a válság előtti időszakra általában jellemző helyzet: a nagyobb exporthányad immár jobb üzleti helyzetet valószínűsít, az értékesítésük legalább felét exportáló cégek konjunktúramutatója pedig már a pozitív értéktartományban található (lásd a 3.1.2. ábrát). 3.1.2. ábra: A konjunktúramutató átlaga exporthányad szerint, 2009. március – 2010. március A konjunktúramutató átlaga exporthányad szerint, 2009. március - 2010. március 0,10 0,05

nincs export

0,07

x-50% 51-x%

0,00

-0,03

-0,05

-0,07

-0,10 -0,15 -0,20

-0,22 -0,26

-0,25

-0,24 -0,27 -0,29

-0,30 -0,34 -0,35 -0,40 2009. március

2009. június

2010. március

Forrás: GVI

Magyarországon a külföldi tulajdonhányaddal rendelkező vállalatok hagyományosan jobb üzleti helyzetben vannak, mint a kizárólagosan magyar tulajdonban levők. Az adatok azonban azt mutatják, hogy a válság első időszakában a külföldi tulajdonú cégek relatíve nagyobb visszaesést szenvedtek el, így 2009 márciusában átlagos konjunktúramutatójuk pontosan megegyezett a magyar tulajdonban levő vállalatok megfelelő mutatójának értékével. Ennek oka szintén az exportkereslet csökkenésében keresendő, mivel a külföldi tulajdoni hányaddal rendelkező vállalatok között több az exportáló, mint a kizárólag hazai tulajdonban levők között. 2009 júniusára a tisztán magyar tulajdonú cégek helyzete igen enyhén, de tovább romlott, a külföldi tulajdonhányaddal rendelkezők adatai pedig javulást jeleztek. 2010 márciusában már mindkét vállalatcsoportra az üzleti helyzet javulása a jellemző, emellett a két kategóriaátlag közti különbség növekedett, és a külföldi tulajdoni hányaddal rendelkező vállalatok konjunktúramutatója a pozitív tartományba került (lásd a 3.1.3. ábrát).

12 / 32


3.1.3. ábra: A konjunktúramutató átlaga külföldi tulajdonhányad szerint, 2009. március – 2010. március A konjunktúramutató átlaga külföldi tulajdonhányad szerint, 2009. március - 2010. március 0,15 0,11

nincs külföldi tulajdon

0,10 van külföldi tulajdon

0,05 0,00 -0,05 -0,09 -0,10 -0,15 -0,20 -0,20 -0,25

-0,27

-0,27

-0,28

-0,30 -0,35 2009. március

2009. június

2010. március

Forrás: GVI

A hitellel rendelkező vállalatok a gazdasági válság első 6 hónapjában némileg rosszabb átlagos konjunkturális helyzetben voltak, mint a hitellel nem rendelkezők, 2009 júniusára azonban az előbbi csoport mutatója javult, az utóbbiaké pedig romlott, így közel azonos szintre kerültek. 2010 márciusára mindkét kategória esetében jelentős pozitív elmozdulást tapasztaltunk, és továbbra is elhanyagolható mértékű a két vállalati csoport közötti különbség. A 2009 márciusi adatok azt mutatták, hogy a nagyobb nettó árbevétellel rendelkező vállalatok átlagosan jobb konjunkturális helyzetben voltak, mint a kisebb árbevételű cégek. 2009 júniusára azonban a 250 millió forint alatti, valamint az 500 millió és 1 milliárd forint közötti árbevétellel rendelkező csoportok helyzete jelentősen romlott, a többi vállalaté pedig javult. 2010 márciusára minden árbevétel szerint képzett csoport helyzete javulást mutatott, és az 500 millió forintot meghaladó árbevételű cégek átlagos konjunktúramutatója átkerült a pozitív tartományba. A gazdasági ágak szerint képzett csoportok adatai azt mutatják, hogy 2009 márciusában a kereskedelem területén működő vállalkozásokra hatott legerősebben a gazdasági válság, és az építőipari cégek számoltak be a legkevésbé rossz üzleti helyzetről. 2009 júniusára a feldolgozóipar és a kereskedelem területén működő cégek helyzete enyhén javult, az építőipari és szolgáltató vállalatoké pedig romlott. 2010 márciusára mind a négy gazdasági ágban számottevő pozitív elmozdulás tanúi lehettünk, és az adatok szerint az építőipari és a szolgáltató cégek vannak a relatíve legjobb helyzetben.

13 / 32


2010 márciusában azt a kérdést is feltettük a vállalatvezetőknek, hogy véleményük szerint cégük még hány hónapon keresztül érzékeli a gazdasági válság hatását. A 269 válaszoló cégvezető közül 15 jelezte, hogy üzletmenetén már nem érzékelhetőek a kedvezőtlen hatások, és 66 cég a válság fél éven belüli megszűnésére számít. A legtöbb megkérdezett (147 vállalat vezetője) úgy véli, még egy évig tart a gazdasági válság hatása, és mintegy 40 cégvezető számít ennél hosszabb kedvezőtlen időszakra. Az összes válasz átlaga azt mutatja, hogy a cégek számításai szerint még körülbelül 10 hónapon át fogják érzékelni a válság hatásait. Az átlagosnál rövidebb kedvezőtlen időszakra számítanak az exportorientált és az 500 millió forint és 1 milliárd forint közötti árbevételű vállalatok, a devizahitellel rendelkező és a kereskedelem területén működő cégek pedig az átlagosnál hosszabb idejű hatást prognosztizálnak. A vállalatok által érzékelt konjunkturális helyzet is hat arra, hogy véleményük szerint meddig érzékelik még a válság hatásait: a jobb üzleti helyzetben levő cégek a válság negatív hatásainak gyorsabb megszűnésére számítanak. Azon vállalatok, melyek már nem érzékelik a válság hatásait, messze a legjobb konjunkturális helyzetről számoltak be: a konjunktúramutató átlagos értéke körükben 0,35. Szintén a pozitív értéktartományban található azon vállalkozások átlagos konjunktúramutatója, melyek a válság hatásainak fél éven belüli megszűnését prognosztizálják, de ebben az esetben már csak 0,04 az érték. A még egy éven keresztül tartó kedvezőtlen időszakra számító cégek átlagos konjunktúramutatója enyhe negatív értéket mutat, az ennél hosszabb távú negatív hatásokkal számoló vállalkozások pedig igen kedvezőtlen üzleti helyzetet jeleztek (lásd a 3.1.4. ábrát). 3.1.4. ábra: A konjunktúramutató átlaga a szerint, hogy a cég még mennyi időn keresztül érzékeli a válság kedvezőtlen hatásait (2010. március)

0,4

A konjunktúramutató átlaga a szerint, hogy a cég még mennyi időn keresztül érzékeli a válság kedvezőtlen hatásait (2010. március) 0,35

0,3

0,2

0,1 0,04 0,0

-0,1

-0,09

-0,2

-0,18

-0,17

Még másfél éven keresztül érzékeli

Még több, mint másfél éven keresztül érzékeli

-0,3 Már nem érzékeli

Még fél éven keresztül érzékeli

Még egy éven keresztül érzékeli

14 / 32


3.2. A válságra adott vállalati alkalmazkodási lépések 2009. márciusi felvételünk során a vállalatok tizennyolc lehetséges alkalmazkodási lépés közül adhatták meg, hogy melyeket alkalmazták az azt megelőző hat hónap során. A következő két felvétel alkalmával a legritkábban említett válaszlehetőségeket kihagytuk, és csupán tizenhárom lehetséges intézkedést adhattak meg a cégek, mint általuk alkalmazott válságkezelő eszközt. Ezek közül tizenkettőt fogunk elemezni a következőkben, mivel az „egyéb költségek csökkentése” válaszlehetőség előfordulása meglehetősen inkonzisztens módon alakult a három felvétel során. A rövid lejáratú tartozások csökkentése és a követelésállomány csökkentése tartoznak a likviditást javító lépések közé, a beruházások elhalasztását, a munkaerő-leépítést, a rövidebb munkaidőre való áttérést, a bérek szinten tartását vagy csökkentését, valamint a nélkülözhető szolgáltatások leépítését pedig a kiadásokat csökkentő intézkedések közé soroltuk. Az új értékesítési piacok keresése, az új termékek forgalomba hozatala és a beszállítóktól való függőség csökkentése alkotja a piaci pozíciók stabilitását szolgáló intézkedések csoportját, az egyéb, csoportba nem sorolt lépések pedig a kormányzati kedvezmények igénybe vétele és új hosszú távú terv kidolgozása lehetnek. A 3.2.1. ábrán megfigyelhetjük, hogy az első két felvétel között jóval nagyobb mértékű változások figyelhetőek meg az egyes alkalmazkodási lépéseket alkalmazó vállalatok arányai között, mint a második és a harmadik felvétel között. Ez utalhat arra, hogy a magyar vállalatok 2009 júniusára kialakították azokat az intézkedéseket, amelyeken a későbbiekben már többnyire nem változtattak. Az egyes válaszlépéseket alkalmazó vállalatok aránya még 2009 júniusa és 2010 márciusa között is enyhén nőtt, két esetet kivéve: a munkaerő-csökkentésre és az átmenetileg nélkülözhető szolgáltatások leépítésére 2010-ben már a cégek kisebb részének volt szüksége, mint 2009-ben. A megelőző hat hónap során munkaerőleépítést alkalmazó cégek aránya 43 százalékról 33 százalékra csökkent.

15 / 32


3.2.1. ábra: A válságra adott reakciók változása időben (%, N=279-314) A válságra adott reakciók változása időben (%, N=279-314) 90

Új értékesítési piac keresése

80

Követelésállomány csökkentése

70

Beszállítóktól függetlenedés

60

Rövid lejáratú tartozások csökkentése Beruházások elhalasztása, átütemezése Új hosszú távú terv

50

40

Nélkülözhető szolgáltatások leépítése Új termékek, szolgáltatások értékesítése Bérek, juttatások szinten tartása, csökkentése Munkaerő-leépítés

30

20

10

0

m ár c.

09 áp r.0 9 m áj .0 9 jú n. 09 jú l.0 au 9 g. sz 0 9 ep t.0 9 ok t.0 9 no v. 09 de c. 09 ja n. 1 fe 0 br . m 10 ár c. 10

Részmunkaidő, rövidebb munkaidő EU-s és kormányzati kedvezmények

A következőkben néhány olyan eredményt emelünk ki, amelyek esetében vagy az egyes intézkedéseket alkalmazó vállalatok arányának időbeli változása, vagy a vállalatok egyes alcsoportjaiban tapasztalható értékek eltérései figyelemreméltónak bizonyultak. Általában elmondható, hogy azon vállalatok körében, amelyek exportálnak is, magasabb az egyes alkalmazkodási lépéseket alkalmazó cégek aránya, mint a kizárólag hazai piacra termelők körében. Ez az összefüggés mindhárom felvétel során és csaknem minden intézkedés esetében érvényesül, de különösen erősen jelenik meg a 2009. júniusi felvételben (lásd a 3.2.2. ábrát). E jelenség oka az lehet, hogy – amint az az előző alfejezetből is kiderült – az exportra is termelő vállalatok nagyobb nehézségekkel néztek szembe, mint a hazai piacra termelők, és ezt változatos intézkedések bevezetésével igyekeztek ellensúlyozni.

16 / 32


3.2.2. ábra: A válságra adott reakciók az export értékesítés szerint, % (2009. június) A válságra adott reakciók exporthányad szerint, % (2009. június) 100,0 90,0

86,4

85,1

80,0 70,0

75,8 68,6

74,3

65,4 58,6

60,0 50,0

50,3

50,0

48,1

45,7 34,0 32,1

40,0

36,7 32,1

42,0 38,1 33,1

36,0 30,9

30,0 20,4 20,0

12,9

13,7 10,1

19,8 15,1

10,0

nem exportál

Egyéb költségek csökkentése

EU-s és kormányzati kedvezmények

Részmunkaidő, rövidebb munkaidő

Munkaerő-leépítés

Bérek, juttatások szinten tartása, csökkentése

Új termékek, szolgáltatások értékesítése

Nélkülözhető szolgáltatások leépítése

Új hosszú távú terv

Beruházások elhalasztása, átütemezése

Rövid lejáratú tartozások csökkentése




0,0

exportál

Megfigyelhető, hogy egyes alkalmazkodási lépéseket alkalmazó vállalatok magasabb arányban képviseltetik magukat egy-egy gazdasági ágazaton belül, mint a többi ágazatban. A követelésállomány csökkentése, az új hosszú távú terv kialakítása és a bérek szinten tartása vagy csökkentése mindhárom felvétel során a kereskedelem területén működő cégek körében volt a leginkább elterjedt (2010 márciusában rendre: 73 százalék, 48 százalék, 85 százalék). Ugyanakkor az új értékesítési piacok keresése a feldolgozóipar és az építőipar területén működő cégek esetében volt a leggyakoribb (2010 márciusában: 92 százalék és 79 százalék). Az építőipar területén ugyanakkor alacsonyabb volt az új termékek, szolgáltatások értékesítésével (24 százalék), a részmunkaidő bevezetésével (16 százalék) vagy az új hosszú távú terv kialakításával (31 százalék) próbálkozó cégek aránya, mint a többi ágazatban (lásd a 3.2.3. ábrát).

17 / 32


3.2.3. ábra: A válságra adott reakciók ágazatonként % (2010. márc.), N=281 és 292 között A válságra adott reakciók ágazatonként % (2010. márc.) N=281 és 292 között 100

92

85

90 80 70

79

76 62

81 77 75

73

70 63 63 57

6060

60

52

50

42

40 30

39 35

49 43

33

52 52

54 49

48

40 42 35

63

40 34

37 34

30 31

31

25

25 24

24

21

31 25 2424

16

20 10

feldolgozóipar

építőipar

kereskedelem













0

egyéb szolgáltatás

A munkaerő-leépítést alkalmazó vállalatok aránya érdekesen változott a három felvétel során az egyes ágazatokban. 2009 márciusában és júniusában a kereskedelem területén működő vállalatok körében volt a legmagasabb az elbocsátásra kényszerülők aránya (28 százalék és 48 százalék), 2010 márciusára viszont éppen ez az ágazat lett az, ahol a legalacsonyabb volt ez az arány (30 százalék). Az építőiparban viszont éppen 2009 márciusában volt viszonylag alacsony az előző hat hónap során munkaerőt leépítő cégek aránya (10 százalék), 2010 márciusára pedig pont itt volt a legmagasabb ez az arány (37 százalék). Adataink tehát azt mutatják, hogy az egyes ágazatokban nem azonos ütemben került sor elbocsátásokra (lásd a 3.2.4. ábrát).

18 / 32


3.2.4. ábra: Munkaerő-leépítést alkalmazó cégek aránya ágazatok szerint (2009. márc. - 2010. márc.), % Munkaerő-leépítést alkalmazó cégek aránya ágazatok szerint (2009. márc. - 2010. márc.) % 60,0 48,0

50,0 41,2 40,0

41,1

40,0

37,0 34,0 29,9 30,8

28,0

30,0 20,9

20,7

20,0 10,3 10,0

0,0 2009. márc. feldolgozóipar

2009. jún. építőipar

kereskedelem

2010. márc. egyéb szolgáltatás

Magyarország nagyobb területi egységeit megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a válságra adott reakciók tekintetében az egyes régiók vállalatai között különbségek mutatkoznak. 2009 márciusában a vizsgált 12 válságkezelő intézkedés közül nyolcat a nyugat-magyarországi régióban alkalmaztak a vállalatok a legnagyobb arányban. A júniusi felvételben már ugyanez a kelet-magyarországi cégekről mondható el, 2010 márciusára viszont árnyaltabbá válik a kép: 5 intézkedés a nyugati, 4 a keleti országrészben, 3 pedig Közép-Magyarországon a leggyakoribb (lásd a 3.2.5. ábrát).

19 / 32

Közép-Magyarország 27

20 / 32

37 33

26

Nyugat-Magyarország 29

20

2224 18

10

Kelet-Magyarország

17 14


30

32


40


36 3032


30 34


39


33


36 52


40

52 46 42


50 49


50


70



3.2.5. ábra: A válságra adott reakciók régiók szerint, 2009. március, N=303 és 314 között A válságra adott reakciók régiók szerint, 2009. március N=303 és 314 között

80

60 68 67

60

51

3131 22 19

4 12

0


2010 márciusában azt is megkérdeztük a vállalatvezetőktől, hogy az általuk alkalmazott eszközök közül melyek segítettek a leginkább a válság kedvezőtlen hatásainak kivédésében10. A megkérdezettek közel fele az első helyen említette az új értékesítési piacok keresését. Az összes megemlített válságkezelő eszközt figyelembe véve a vállalatok 23 százaléka jelezte, hogy az új értékesítési piacok keresése hasznosnak bizonyult a válság hatásainak kivédésében. Ezen kívül a vállalatok 15 százaléka említette meg a bérek és egyéb juttatások visszafogását, 14 százalékuk pedig a követelésállomány csökkentését a hasznos válságkezelő lépések között. A szolgáltatások leépítése, a beruházások elhalasztása, az új termékek vagy szolgáltatások kínálata a cégek 7-9 százalékának segített a negatív hatások kivédésében. A munkaerő leépítése mindössze a vállalatok 4 százaléka esetében bizonyult hasznos eszköznek, a részmunkaidőre való áttérést pedig csupán 2 százalékuk említette meg (lásd a 3.2.6. ábrát). 3.2.6. ábra: Az alkalmazott válságkezelő eszközök közül melyek segítettek a leginkább a válság kedvezőtlen hatásainak kivédésében (az összes említés százalékában), 2010. március Az alkalmazott válságkezelő eszközök közül melyek segítettek a leginkább a válság kedvezőtlen hatásainak kivédésében (az összes emítés százalékában), 2010. március Új értékesítési piacok keresése

22,5

Bérek és egyéb juttatások szinten tartása, csökkentése

14,5

A követelésállomány csökkentése

13,2

Ideiglenesen nélkülözhető szolgáltatások leépítése

9,0

A tervezett beruházások elhalasztása, ütemek lassítása

7,7

Új termékek, szolgáltatások kínálata

7,4


5,3

Beszállítóktól való függőség csökkentése

4,6

Új hosszú távú terv készítése, stratégia módosítása

4,0

Munkaerő leépítése (kölcsönvett is)

3,9

Egyéb költségek csökkentése

3,4

Kormányzati kedvezmények, EU támogatás igénybevétele

2,6

Áttérés részmunkaidőre, rövidebb munkaidőre

1,9 0

10

5

A megkérdezettek legfeljebb három eszközt említhettek meg.

21 / 32

10

15

20

százalék

25


Az adatok azt mutatják, hogy a megkérdezett cégek konjunkturális helyzetétől is függ, hogy mely válságkezelő eszközt tekintik a leghasznosabbnak. A legjobb konjunkturális helyzetet jelző vállalatok a kormányzati kedvezmények és EUtámogatások igénybe vételét tartották a leghasznosabbnak. Szintén a pozitív tartományba került azon vállalkozások átlagos konjunktúramutatója, melyek az új termékek, szolgáltatások kínálatát, illetve új hosszú távú terv készítését tartják legeredményesebb válságkezelő eszközüknek. A közepes konjunktúramutatóval rendelkező vállalatok legsikeresebben alkalmazott válságkezelő eszközei a beruházások elhalasztása, az új értékesítési piacok keresése, a munkaerőleépítés, valamint a tartozások csökkentése volt. A rossz konjunkturális helyzetről beszámoló cégek az igénybevett szolgáltatások leépítése, a beszállítóktól való függőség csökkentése, a bérek visszafogása, rövidebb munkaidőre való áttérés, valamint egyéb költségeik csökkentése révén tudták a leginkább kivédeni a kedvezőtlen gazdasági környezet hatásait. A fentiekből arra következtethetünk, hogy az alapvetően jó üzleti helyzetű, versenyképes vállalatok kevésbé sínylették meg a gazdasági válság következményeit, így – mivel a cég léte nem került komolyabb veszélybe – a válság közepette is képesek voltak hosszabb távra szóló, stratégiai jellegű lépéseket tenni, valamint kormányzati forrásokat mozgósítani, és ezeket sikeresen alkalmazták a válság hatásainak kivédésére. A rosszabb üzleti helyzetben levő vállalkozásoknak azonban a gazdasági válság sok esetben a létét fenyegette, így válságkezelési lépéseiket a túlélés reményében tették meg. Így ezen cégek általában a rövid távú termelés-visszafogás és költségcsökkentés révén tudtak leghatékonyabban védekezni a válság kedvezőtlen hatásai ellen (lásd a 3.2.7. ábrát). 3.2.7. ábra: A konjunktúramutató átlaga a szerint, hogy mely válságkezelő eszköz segített a leginkább a válság kedvezőtlen hatásainak kivédésében (2010. március)

22 / 32


A konjunktúramutató átlaga a szerint, hogy mely válságkezelő eszköz segített a leginkább a válság kedvezőtlen hatásainak kivédésében (2010. március) Kormányzati kedvezmények, EU támogatás igénybevétele Új termékek, szolgáltatások kínálata Új hosszú távú terv készítése, stratégia módosítása A követelésállomány csökkentése A tervezett beruházások elhalasztása, ütemek lassítása Új értékesítési piacok keresése Munkaerő leépítése (kölcsönvett is) Rövid lejáratú tartozások csökkentése Ideiglenesen nélkülözhető szolgáltatások leépítése Beszállítóktól való függőség csökkentése Bérek és egyéb juttatások szinten tartása, csökkentése Áttérés részmunkaidőre, rövidebb munkaidőre Egyéb költségek csökkentése -0,6

-0,4

23 / 32

-0,2

0

0,2

0,4

0,6


A cégek konjunkturális helyzete az alkalmazott válságkezelő eszközök számára is hatással van.11 A 3.1.2.8. ábrán látható, hogy a rosszabb üzleti helyzetű vállalatok mindhárom adatfelvételi időpontban több eszköz segítségével próbáltak meg védekezni a válság hatása ellen, mint a jobb konjunkturális helyzetben levők. 2009 márciusában a legfeljebb 4 válságkezelő eszközt alkalmazó vállalatok átlagos konjunktúramutatója -0,18-as értéket vett fel, míg az 5-9 eszközzel élők esetében -0,3, a legalább 10 eszközt alkalmazók körében pedig -0,5 volt ez az érték. 2009 júniusára az 5-9 eszközt alkalmazó cégek körében enyhén romlott az üzleti helyzet megítélése, a többi vállalat esetében pedig kis mértékű javulás figyelhető meg. 2010 márciusára mindhárom csoportban jelentősen javult a konjunktúramutató, és ekkor is a legkevesebb eszközt alkalmazók helyzete volt a legjobb, a sok eszközzel élő cégek helyzete pedig a legrosszabb, de a csoportátlagok közeledtek egymáshoz. Az eredményekből arra a következtetésre jutottunk, hogy a rosszabb üzleti helyzetben levő, a válság hatásait jobban megszenvedő vállalatok rákényszerültek, hogy több fronton is felvegyék a harcot a gazdasági válság kedvezőtlen hatásaival, míg a jobb konjunkturális helyzetben levők számára kevesebb védekező lépés is elégségesnek bizonyult. 2010-re, a válság hatásainak csillapodásával azonban a csoportok konjunkturális helyzete közeledett egymáshoz, amiből arra következtethetünk, hogy a válságkezelő eszközök sikeresen átsegítették a krízist átvészelő vállalatokat a nehéz időszakon.

3.2.8. ábra: A konjunktúramutató átlagos értéke a szerint, hogy a vállalat hány válságkezelő eszközt használt az adott félévben (2009. március - 2010. március)

11

A konjunktúramutató az adatfelvételt megelőző 6 hónapra és az azt követő 6 hónapra vonatkozó információkat is tartalmaz, a válságkezelő eszközök száma pedig az elmúlt 6 hónapra vonatkozik.

24 / 32


A konjunktúramutató átlagos értéke a szerint, hogy a vállalat hány válságkezelő eszközt használt az adott félévben (2009. március - 2010. március) 0,0 -0,01 -0,05

-0,06

-0,1

-0,15 -0,2

-0,3

-0,18

-0,29

-0,30

-0,4

legfeljebb 4 eszköz 5-9 eszköz -0,43

-0,5

legalább 10 eszköz

-0,49

-0,6 2009 március

2009 június

25 / 32

2010 március


3.3. Az internet vállalati használata A 2010. márciusi felvételben kísérletet tettünk arra, hogy feltárjuk, az internet széleskörű és aktív használata jelent-e bármiféle előnyt a vállalatoknak a válságból való kilábalásban. Lehetségesnek láttuk, hogy ez a hatás például úgy következik be, hogy az internet segítségével szerzett friss gazdasági információk segítenek a vállalatvezetőknek jobb döntéseket hozni, vagy potenciálisan új értékesítési csatornát jelent, illetve a segítségével olyan üzleti partnereket, munkatársakat találhat a cég, akikkel nem került volna kapcsolatba az internet használata nélkül. E feltételezések vizsgálatára 2010 márciusában a megkérdezett vállalatoknak internet-használati szokásaikra vonatkozó kérdéseket is feltettünk. Ezeket az adatokat egyrészt a különböző vállalati csoportok szerint vizsgáltuk meg, másrészt a cégek üzleti helyzetét összefoglaló konjunktúramutatóval vetettük egybe. A következőkben ezeket az eredményeket ismertetjük. A megkérdezett vállalatok 79 százalékának van honlapja, és 94 százalékuk tájékozódik gazdasági folyamatokról, jogszabályi változásokról az interneten. 91 százalékuk használja az internetet ügyintézésre (például az Ügyfélkapun keresztül), 43 százalékuk termékeinek értékesítését is legalább részben a világhálón végzi, versenytársai tevékenységének követésére pedig 49 százalékuk alkalmazza az internetet. A vállalatok 64 százaléka potenciális üzletfeleit is az internet segítségével kutatja fel, 33 százalékuk pedig jövőbeli munkatársait is itt keresi (lásd a 3.3.1. ábrát). 3.3.1. ábra: Internet-használat a vállalatok körében, 2010. március (N=300) Internet-használat a vállalatok körében (N=300) 2010. március 32,6

Új munkatársak toborzása, kiválasztása

67,4 64,4

Üzleti partnerek, beszállítók keresése

35,6

49,3

A konkurencia üzleti magatartásának megfigyelése Termékértékesítés

50,7

43,1

56,9 91,0

Ügyintézés (pl. Ügyfélkapu használata) Piaci folyamatokról, jogszabályokról való tájékozódás

9,0

93,7 79,3

Honlap

6,3 20,7

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100 % igen nem

26 / 32


Ágazatok szerint megvizsgálva a cégeket azt tapasztaljuk, hogy amíg a tájékozódás és ügyintézés tekintetében nincsenek jelentős különbségek az egyes területeken működő vállalatok között, addig a termékértékesítés, a versenytársak megfigyelése, az új munkatársak toborzása és a honlap léte szempontjából tapasztalhatóak ágazati eltérések. Ez utóbbi területekre jellemző, hogy az építőipari cégek nem elhanyagolható mértékben lemaradnak a többi ágazat mögött. Megfigyelhető az is, hogy az exportáló és a részben vagy egészében külföldi tulajdonban levő cégek körében minden általunk vizsgált internet-használati mód kissé elterjedtebb, mint a csak hazai piacra termelő, illetve a tisztán magyar kézben levő cégek körében. A cégek internet-használati szokásait konjunkturális helyzetükkel összevetve ellentmondásos eredményeket kaptunk. 2009 márciusában a honlappal nem rendelkező, júniusban pedig a honlappal rendelkező vállalatok konjunktúramutatója bizonyult magasabbnak, 2010 márciusára pedig a két csoportra jellemző érték közel megegyezik. Ha a többi, internethasználatot jellemző mutató szerint is megvizsgáljuk a vállalatok 2010-es konjunktúramutatóját, azt a nehezen értelmezhető eredményt kapjuk, hogy az internetet tájékozódásra, ügyintézésre, termékértékesítésre, versenytársak megfigyelésére és üzleti partnerek keresésére használó cégek körében a konjunktúra-mutató enyhén alacsonyabb értéket vesz fel, mint az ilyen tevékenységekre internetet nem használó cégek. A munkatársak keresésére internetet használók körében azonban kissé magasabb a 2010. márciusi konjunktúra-mutató az összes cég átlagánál. Az ellentmondásos eredmények további elemzésére készített, az internethasználat változóit és más háttérváltozókat felhasználó regressziós modellek sem mutattak ki szignifikáns kapcsolatot az internethasználat és a konjunkturális helyzet között, így feltevésünket nem tudtuk igazolni.

27 / 32


3.4. Becslések A következőkben többváltozós modellekkel vizsgáljuk, az üzleti helyzet és a vállalati paraméterek közötti összefüggéseket, illetve azt hogy a különböző alkalmazkodó lépések milyen hatást gyakoroltak a vállalatok üzleti helyzetére, tehát mely lépésekről mondható el, hogy jelentősen hozzájárultak a válságból való kilábaláshoz. Az elemzéshez logisztikus regressziós modelleket használtunk, melynek függő változója a kétértékűvé átkódolt GVI BCI volt. Ennek értéke nulla, ha a Business Climate Index negatív értéket vesz fel és egy, ha a konjunktúramutató nulla, vagy pozitív értéket vesz fel. Magyarázó változókként az alkalmazotti létszámot, a teljes értékesítésen belüli exporthányadot, a külföldi tulajdonhányadot, a gazdasági ágat, az árbevételt, a régiót, valamint az alkalmazott válságkezelő lépéseket szerepeltettük a modellben. A három vizsgált időpont mindegyikére keresztmetszeti elemzést futtattunk. A 2009. márciusi adatok (lásd a 3.4.1. táblázatot) azt mutatják, hogy az a tény, hogy egy vállalat a munkaerő egy részének leépítésével próbált védekezni a válság negatív hatásai ellen – minden más változatlansága mellett – átlagosan 66 százalékkal csökkenti annak esélyét, hogy a jó konjunkturális helyzettel rendelkező vállalati csoportba tartozzon. A munkabérek szinten tartása, illetve csökkentése még erősebb negatív hatást gyakorol az üzleti helyzetre: a bércsökkentéshez folyamodó vállalatok esetében átlagosan 84 százalékkal kisebb az esély a jó konjunkturális helyzetre, mint az eszközt nem alkalmazó cégek esetében. A kormányzati és EU-támogatások igénybevétele ezzel ellentétben a jó üzleti helyzetet valószínűsíti: azon vállalatok, melyek alkalmazták ezt az eszközt, több mint háromszor akkora eséllyel számoltak be jó konjunkturális helyzetről, mint az ezzel nem élő cégek. A modell eredményei szerint a vállalati jellemzők és a további válságkezelő lépések nem gyakoroltak szignifikáns hatást a konjunkturális helyzetre.

3.4.1. táblázat: A logisztikus regresszió eredményei (2009. március). Függő változó: GVI Business Climate Index B együttható

Standard hiba

P-érték

Exp(B)

Munkaerő leépítése

-1,08

0,49

0,03

0,34

Bérek szinten tartása, csökkentése

-1,83

0,47

0,00

0,16

Kormányzati és EU támogatások igénybevétele

1,15

0,43

0,01

3,16

Konstans

-0,56

0,18

0,00

0,57

Nagelkerke R-négyzet értéke: 0,2 Forrás: GVI

28 / 32


A 2009 júniusi eredmények (lásd a 3.4.2. táblázatot) azt mutatják, hogy az 1 milliárd forint feletti nettó éves árbevétellel rendelkező vállalatoknak – minden egyéb változatlansága mellett – átlagosan közel háromszor akkora az esélyük a jó konjunkturális helyzetre, mint a 250 millió forint alatti árbevételű cégeknek. Emellett azon vállalatoknak, melyek a munkaerő leépítése által próbálták kivédeni a válság kedvezőtlen hatásait, átlagosan 63 százalékkal kisebb az esélyük a jó konjunkturális helyzetre, mint a többi vállalatnak. A részmunkaidőre való áttérés, a bércsökkentés és a tervezett beruházások elhalasztása is rontja a jó üzleti helyzettel jellemezhető vállalati csoportba tartozás esélyét, rendre 76, 79, illetve 78 százalékkal. 3.4.2. táblázat: A logisztikus regresszió eredményei (2009. június). Függő változó: a vállalatok konjunkturális helyzete

B együttható

Standard hiba

P-érték

Exp(B)

1,04

0,35

0,00

2,82

Munkaerő leépítése Részmunkaidőre, rövidebb munkaidőre való áttérés Bérek szinten tartása, csökkentése Tervezett beruházások elhalasztása

-1,00

0,38

0,01

0,37

-1,42

0,59

0,02

0,24

-1,57

0,41

0,00

0,21

-1,50

0,39

0,00

0,22

Konstans

0,86

0,40

0,03

2,37

1 milliárd forint feletti nettó éves árbevétel

Nagelkerke R-négyzet értéke: 0,38 Forrás: GVI A 2010. márciusi adatbázis háttérváltozói közül csak a tervezett beruházások elhalasztása mutatott szignifikáns összefüggést a vállalatok konjunkturális helyzetével. Azon vállalatoknak, melyek ezt az eszközt alkalmazták, átlagosan 59 százalékkal kisebb az esélye a jó konjunkturális helyzetre, mint a többi vállalatnak (lásd a 3.4.3. táblázatot).

3.4.3. táblázat: A logisztikus regresszió eredményei (2010. március). Függő változó: a vállalatok konjunkturális helyzete

B együttható

Standard hiba

P-érték

Exp(B)

Tervezett beruházások elhalasztása

-0,90

0,36

0,01

0,41

Konstans

0,16

0,25

0,53

1,17

Nagelkerke R-négyzet értéke: 0,06 Forrás: GVI 29 / 32


A többváltozós modell eredményei megerősítették a leíró elemzés során kapottakat: a válságkezelő eszközök közül a kormányzati és EU támogatások igénybevétele a jobb üzleti helyzetű vállalkozásokra jellemző, a munkaerő-leépítés, a részmunkaidőre való áttérés, a bércsökkentés, valamint a tervezett beruházások elhalasztása pedig a rosszabb konjunkturális helyzetben levő vállalkozások körében gyakori. Az alkalmazott válságkezelő lépések és az üzleti helyzet között fennálló oksági viszony úgy értelmezhető, hogy a rosszabb helyzetben levő vállalkozások inkább rövid távú költségcsökkentéssel reagáltak a romló gazdasági körülményekre, a kedvezőbb helyzetben levő vállalatok viszont inkább hosszabb távú, stratégiai lépésekkel igyekeztek elhárítani a gazdasági válság kedvezőtlen hatásait. 4. Következtetések A rendelkezésünkre álló adatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a gazdasági válság első időszakában főként az exportáló, valamint a külföldi tulajdonú vállalatok üzleti helyzete romlott, mivel ezeket érintette legérzékenyebben a nyugateurópai exportpiac keresletének visszaesése. A romló gazdasági helyzet legkevésbé a nagy létszámú vállalatok konjunkturális helyzetére nyomta rá bélyegét. Az adatok tanulsága szerint a jobb üzleti helyzetben levő vállalatok a válság negatív hatásainak gyorsabb megszűnésére számítanak, mint a rosszabb konjunkturális helyzetű cégek. A válságkezelő lépések alkalmazásának tekintetében az adatok 2009 márciusa és júniusa között még mutattak némi mozgást, de 2009 nyara és 2010 márciusa között már alig figyelhető meg változás. Ez arra utal, hogy a magyar vállalatok 2009 nyarára már kialakították a válsággal szembeni védekezés taktikáját, és ezen a későbbiekben már általában nem változtattak. Általában elmondható, hogy az exportáló vállalatok körében magasabb az egyes alkalmazkodási lépéseket alkalmazó cégek aránya, mint a kizárólag hazai piacra termelők között. A megtett válságkezelő lépések száma nagyban függ a konjunkturális helyzettől: az adatok azt mutatják, hogy a válság negatív hatásait jobban megszenvedő vállalatok rákényszerültek, hogy több válságkezelő eszközt is bevessenek a kedvezőtlen gazdasági hatások kivédése érdekében, míg a jobb helyzetben levő cégek számára kevesebb lépés is elégségesnek bizonyult. A megtett lépések jellege szintén függ az üzleti helyzettől: az alapvetően jó helyzetben levő vállalatokról elmondható, hogy a válság kevésbé billentette ki őket szokásos üzletmenetükből, így a krízis időszakában is képesek voltak hosszú távú, stratégiai jellegű lépéseket tenni. A rosszabb helyzetben levő vállalkozások számára azonban a válságkezelés gyakran a létért való küzdelmet jelentette, így általában rövid távú termelés-visszafogás és költségcsökkentés révén védekeztek a válság kedvezőtlen hatásai ellen. Az cégek internet-használati szokásait feltérképező elemzés azt mutatja, hogy az exportáló és a külföldi tulajdonhányaddal rendelkező vállalatok jobban kihasználják a világháló nyújtotta lehetőségeket, mint a csak hazai piacra termelő, illetve a tisztán magyar kézben levő cégek. Modelljeink azonban nem mutattak ki szignifikáns összefüggést az internethasználat és a vállalatok konjunkturális helyzete között.

30 / 32


Irodalomjegyzék Rita Ramalho – Jorge Rodríguez-Meza – Judy Yang (2009): How Are Firms in Eastern and Central Europe Reacting to the Financial Crisis? http://www.enterprisesurveys.org/documents/EnterpriseNotes/Note8.pdf Paulo Correa – Mariana Iootty (2010): The Impact of the Global Economic Crisis on the Corporate Sector in Europe and Central Asia: Evidence from a Firm-Level Survey http://www.enterprisesurveys.org/documents/ECA-Note.pdf

31 / 32


32 / 32

VÁLLALATI VÁLASZOK A GAZDASÁGI VÁLSÁGRA A MAGYAR ESET

Recommend Documents