V. Katonai Építéshatósági Konferencia Szentendre, 2006.V. 23. Az építésügyet érintő fontosabb jogszabályi változások (Kovács Imre) Az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági munkatársak tevékenysége, annak minősége: munkájuk szakszerűsége, jogszerűsége meghatározó az egész építésügy megítélésében. A hatósági munka az a terület, ahol az építtető szervezet, illetve állampolgár közvetlenül is találkozik a közhatalom képviselőivel, az építésügyi követelményekkel, előírásokkal, konkrét szakmai és eljárási kérdésekkel, érzékeli az egyéni igények szélesebb körű (mondhatni társadalmi) vonatkozásait (szomszédjog, közösségi érdek, stb). Természetesen a jogszabályi háttér sem közömbös, hiszen mind az említett jogszerűségnek, mind a szakszerűségnek ez adja a törvényes garanciáját. A következőkben ezért az építésügyet érintő néhány fontosabb jogszabályi változásról szólok, azt is leszűkítve az építésügyi törvényben megfogalmazott legutóbbi változásokra. Tehetem ezt praktikusan azért, mert az 1997. évi LXXVII. törvény az építésügy alaptörvénye, amely a legátfogóbb és legáltalánosabb követelményeket, eljárási szabályokat, intézményeket meghatározza, s amely megadja a szükséges intenciókat és felhatalmazásokat is a további részletesebb szabályozásra. Az építésügyi törvény az elmúlt bő fél év során három alkalommal is változott, igaz ebből két módosítást nem szűken vett szakmai igények, hanem más törvényhozói szándékok tettek szükségessé. 2005. június 5-én került kihirdetésre és július 15-én lépett hatályba az a törvénycsomag (2005. évi LXXVI. törvény) – s ennek részeként az építésügyi törvény módosítása is -, amely az építőipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatással összefüggő egyes törvények módosításáról szólt. A szabályozás egyértelműen összefügg azzal a kormányzati szándékkal, amely az illegális (fekete) munkavégzésnek kíván gátat szabni, s amely erőteljesen érinti az építőipari munkákat is.
A törvénymódosítás érintette még a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényt, a közbeszerzésekről szóló törvényt és az adózás rendjéről szóló hatályos törvényt is. A szabályozás lényege az, hogy a 10 millió forint kivitelezési értéket meghaladó, illetve a közbeszerzési törvény hatálya alá eső építési beruházások esetében a jogszabályban felsorolt adatokat (az építés adatai, a kivitelező, a felelős műszaki vezető, a műszaki ellenőr, a kiviteli terv készítője) az építtetőnek a tervezett munkálatok megkezdése előtt legalább 8 nappal be kell jelentenie az építésfelügyeleti feladatokat ellátó hatóságnak. Az új ebben a szabályozásban nem a bejelentés ténye hanem az, hogy a jogszabály megállapította a bejelentés tartalmát, bejelentendő adatokat is (éppen az
azaz a végzendő tevékenységgel kapcsolatos ellenőrizhetőség érdekében), s mindezt a kezdési
engedély-megadás feltételének nyilvánította. További új szabály, hogy a bejelentett adatokat az eljáró hatóságnak továbbítania kell az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség területi felügyelőségének és az APEH-nak is. Az építtetőt ezen bejelentési kötelezettség mellett egy másik is terheli: nevezetesen köteles a kivitelezési értéket közvetlenül az adóhivatalnak bejelenteni. Ez a bejelentés egyidejűleg történik az építésügyi hatóság és az APEH felé. A kivitelezési értéket ugyan nem kell az építésügyi hatóság felé bejelenteni, azonban ki kell számolni annak eldöntéséhez, hogy egyáltalán van-e az építtetőnek bejelentési kötelezettsége. Az adóhatóság felé teljesítendő bejelentési kötelezettségnek mind időpontjában, mind a kivitelezési érték számítási módszerében meg kell egyeznie az építésfelügyeleti hatóság felé teljesítendő bejelentéssel. A kivitelezési érték (szerződéses érték) – az APEH értelmezése szerint is – a teljes létesítmény összes költségeinek együttes összege.
A munkadíj az elvégzett munkáért a
szerződés szerint felszámított díj, amely nem azonos a munkabérrel. Az adatszolgáltatási
kötelezettség
a nemzetbiztonsági, a honvédelmi és a katonai célú
építményekre nem terjed ki, mindezeket az általánosabb körű tájékoztatás érdekében ismertettük. Ugyancsak 2005. júliusában fogadta el az Országgyűlés azt a tekintélyes terjedelmű másik törvénycsomagot is (2005. évi LXXXIII. tv), amely a „közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról” címet viseli. A törvénycsomag a számos módosított törvény között érintette, illetve módosította az építésügyi törvényt is.
A törvény hatálybalépésének időpontja: 2005. november 1, természetszerűleg megegyezik a közigazgatási eljárási törvény (Ket) hatálybalépésével. Az építésügyet érintő szabályok közül kiemelendők a fennmaradási engedélyezési eljárásról szóló előírások (tisztázza az eljárás pontos menetét), a kártalanítási igény érvényesítésének egyfokozatúvá tétele, illetve a KET ügyfél-fogalmának és az elektronikus ügyintézésre vonatkozó előírásainak szakma-specifikus szabályozása. Az ügyfél fogalom KET-ben lévő szabályozása lehetővé teszi, hogy jogszabály (törvény) ettől eltérő, pontosabb, illetve differenciáltabb megfogalmazást alkalmazzon. Ezzel a lehetőséggel él az Étv. említett módosítása, amely szerint „ügyfélnek minősül az a természetes vagy jogi személy,továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, továbbá akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, valamint akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás az adott üggyel összefüggésben adatokat tartalmaz, így különösen az építtető, valamint hanem azonos az építtetővel, az ingatlannal rendelkezni jogosult, közterület kivételével a közvetlenül szomszédos … telekkel rendelkezni jogosult, illetve jogszabályban meghatározott esetekben a tervező, a felelős műszaki vezető, az építési műszaki ellenőr lés a kivitelező.” A Ket. ügyfél fogalma - létesítmények esetében – az ügyféli körbe tartozónak tekinti a hatásterületen lévő valamennyi ingatlan tulajdonosát is. „Hatásterület: a Magyar Köztársaság területén fekvő, jogszabályban meghatározott módon megállapított földrajzi terület, amelyre a tervezett létesítmény vagy tevékenység rendes üzemvitel mellett, folyamatosan vagy rendszeresen számottevő mértékű hátrányos fizkai hatást (pl. árnyékolást, zajterhelést, légszennyezést) gyakorol.” Az Étv. fogalma nem ismeri a hatásterület ilyen fogalmát, mert ez általános körűen, minden építményre vonatkoztatva gyakorlatilag végrehajthatatlan lenne. Fontos megjegyezni, hogy a KET az ügyfél-fogalmat „létesítménnyel” kapcsolatban definiálja. Az Étv. és annak végrehajtási rendeletei nem ismerik a „létesítmény” fogalmat, az Étv. szerinti általános hatáskörű építésügyi hatóságoknak az idézett „ügyfél”meghatározás szerint kell eljárniuk. Azonban ha a sajátos építményfajta szerinti építésügyi hatóság (és ide tartoznak a katonai célú létesítmények is)
a saját ágazati törvényében definiált „létesítmény” fogalom alapján azzal
összefüggésben határterületet állapít meg, ezt szakhatóságként eljárva, az Étv. szerinti építésügyi hatóságok előírásaiban is érvényre kell juttatnia. Ilyen esetben a határterületet ezen
sajátos építményfajta szerinti építésügyi hatóságnak, mint szakhatóságnak magának kell lehatárolnia, megjelölve a határterületen ügyféli jogállást nyert állampolgárok körét is. Az elektronikus ügyintézés lehetőségéről az Étv. módosított 53/A. (1) bekezdése rendelkezik. Eszerint elektronikus úton a panaszügyek, továbbá az eljárás megindításáról tájékoztató értesítések közölhetők de ezek is csak akkor, ha az ügyfél ezt kéri, és ennek információtechnológiai feltétlei fennállnak. Más építéshatósági ügy elektronikus úton jelenleg nem bonyolítható. Az Étv. nek a Ket-tel összefüggő további módosításai közül kiemelendők az értesítésre, a hiánypótlásra, a szakhatósági állásfoglalások értelmezésére vonatkozó pontosító szabályok. Végezetül szólunk, de fontosságát tekintve elsőként kellett volna beszélni az Étv. ez év februárjában elfogadott módosításáról (2006. évi L. törvény), amely 2006. május 1-én lépett, illetve egyes előírásaiban 2007. január 1-én lép hatályba. Ez a jelentős módosítás az Étv. paragrafusainak közel felét érinti, megalkotására hosszas szakmai előkészítés után került sor. Arra természetesen nincs sem idő, sem mód, hogy az Étv. fenti módosításának minden lényeges változásról szóljunk. Ehelyett azokat a legfontosabb célkitűzéseket említjük, amelynek érdekében a törvénymódosításra sor került. Ezek: - A több mint 8 éves jogalkalmazói tapasztalatok érvényre juttatása (kiterjed mind a településrendezésre, mind az építés teljes folyamatára, ide értve az építészeti értékek védelmét is. - Az intézményrendszer javítása (építésügyért felelős miniszter hatásköre, tervtanácsok, építésügyi hatóságok, építésfelügyelet). - A felelősségi viszonyok (építtető, tervező, kivitelező) egyértelműbb meghatározása. Külön is ki kell emelni
az építészeti minőséget, az
építészeti értékvédelmet érintő
előírásokat. Az építészeti érték és az építészeti örökség fogalmai most kerültek be a törvénybe, ezek fokozottabb érvényesítését mind a tervezőktől, mind a hatóságoktól megkövetelik a jövőben. A tervtanácsok hatásköre megerősödik, szakmai véleményüket – különösen az építészeti értékvédelmet érintő véleményüket – a hatósági döntéshozatalnál figyelembe kell venni. (A tervtanácsok azonban természetesen ezután sem lesznek szakhatóságok!)
Az építésügyi hatóságok számát és illetékességi területét stabilizálja a törvény, amennyiben elsőfokú hatósági jogkört a jövőbe (2007. január 1. után) csak az ilyen jogot 2004. január 1. előtt elnyert önkormányzati jegyzők gyakorolhatnak. Az építésfelügyeletek számban és hatáskörben is megerősödnek, szervezetileg a közigazgatási hivatalok önálló igazgatási szerveiként működnek 2007. január 1-től. Új előírás a kivitelezők és felelős műszaki vezetők kötelező szakmai felelősségbiztosítása, erre ugyancsak 2007. január 1-től vonatkozik a szabályozás.
