Maghar Akadémia
V. Károly terhes öröksége, avagy miért nem létesült világbirodalom? Szerző Deák Imre 2008. 05 24.
Cikkem témája Habsburg V. Károly világuralmi törekvései.
A cikk elsÅ‘, bevezetÅ‘ részében nagy vonalakban igyekszem bemutatni, hogy V. Károly császár mely országok felett uralkodott, és hogy jutott ezen országok trónjához. A második tárgyalás részben pedig uralkodásának fÅ‘bb eseményeit mutatom be nagy vonalakban. FÅ‘leg azt tárgyalom, hogy milyen háborúkat viselt, és hogy mi okból. Uralkodását országonként külön-külön fogom megvizsgálni, hogy az egyes országokban mit, miért tett. A befejezÅ‘ részben pedig azt vizsgálom, hogy ez az ígéretes jövÅ‘jű és nagy hatalmú ember miért vallott kudarcot, illetve, hogy miért nem sikerült országaiból egységes birodalmat létrehoznia. V. Károly öröksége.
V. Károly 1500. február 24-én született Gentben, Németalföldön. Atyja Habsburg Szép Fülöp (1478-1506) Anyja pedig (Å‘rül Johanna (1479-1555). A szülei házassága, mint abban a korban szinte minden uralkodók közti házasság politikai indíttatású volt. A házasságra 1496-ban került sor. Amikor a tizennyolc éves vÅ‘legény megjelent az Ibériai-félszigeten és találkoztak állítólag oly heves szerelemre lobbantak egymás iránt (vagy csak a lány) hogy nem akarták megvárni a két nappal késÅ‘bbre kitűzött esküvÅ‘t, hanem rögtön papot hozattak és összeházasodtak. Utána a fiatal pár elutazott Brüsszelbe, ugyanis Szép Fülöp, akkoriban Európa egyik leggazdagabb tartományának, Németalföldnek (a mai Hollandia, Belgium és Luxemburg területe) volt az ura. 1497-ben egy évvel az esküvÅ‘ után meghalt a spanyol trónörökös (egyes feljegyzések szerint halálát az okozta, hogy anyja Izabella, noha mérsékletre intette, a fiatal trónörökös túlságos szenvedéllyel vetette bele magát a szerelembe ifjú nejével). Egy év múlva meghalt a spanyol királyok, Izabella és Ferdinánd legidÅ‘sebb lánya a portugál királyné is, így Johanna vált Spanyolország örökösévé.
[1] Az ifjú Habsburg Fülöp viszont meglehetÅ‘sen csapodár életet élt és amikor csak tehette, megcsalta feleségét, Johannát, akit egy idÅ‘ után féltékenységi rohamok kezdtek gyötörni. 1504-ben meghalt Izabella Kasztília királynÅ‘je és a kasztíliai rendek nem a királynÅ‘ férjét Aragóniai Ferdinándot fogadták el uralkodójuknak, hanem Johannát és Habsburg Fülöpöt. Fülöp Spanyolországban is folytatta félrelépéseit, aminek következtében Johannán féltékenységi rohamok lettek úrrá. Férje Fülöp és atyja Ferdinánd ennek következtében örültnek nyilvánítatták és alkalmatlannak az uralkodásra. Szép Fülöp 1506-ban bekövetkezett halála után Aragóniai Ferdinánd uralkodott régensként lánya és unokái Károly és Ferdinánd nevében. Viszont saját országaiban (Aragónia és a Nápolyi Királyság) is akart örökösrÅ‘l gondoskodni, amit Navarrai Germaine de Foix-val kötött házasságából remélt. Ennek ürügyén 1512-ben megszállta Navarra nagyobb részét is. De a házasság terméketlen maradt. Károly herceg ekkor már Németalföldet kormányozta, ugyanis a kormányzati teendÅ‘ket 1515 januárjában vette át nagynénjétÅ‘l. 1516. január 23-án meghalt nagyapja Ferdinánd is, anélkül, hogy gyermeke született volna. EttÅ‘l kezdve Károly és tanácsadói legfontosabb célkitűzése a spanyol örökség biztosítása volt. Ezért 1516. augusztus 13-án a vele szinte egy idÅ‘ben trónra lépÅ‘ I Ferenc francia királlyal a noyoni szerzÅ‘dést, melynek értelmében a Francia király megtarthatta Milánót, de cserébe lemondott Nápolyi trónigényérÅ‘l. Károly viszont elállt a francia kézbe került burgundi területek visszaszerzésétÅ‘l és ígéretet tett Navarra visszaadására II. Henri d`Albret-nak. A jó viszony megerÅ‘sítése érdekében kilátásba helyezték Károly házasságát Ferenc akkor még csecsemÅ‘ lányával, Lujzával. Miután így rendezte a hátát 1517 Å‘szén Spanyolországba ment. Távolléte idejére Németalföld kormányzását nagynénjére, Margitra bízta. Kasztíliában és az aragón tartományokban nagyobb nehézségek nélkül sikerült elfogadtatnia uralmát, viszont a kíséretében érkezÅ‘ németalföldi tanácsosok és udvaroncok túlzott befolyása rövid idÅ‘ alatt elégedetlenséget váltott ki. Amikor Károly a császári cím átvételére indult Németországba 1520-ban akkor felkelések törtek ki uralma ellen. A közösségekbe (comunidad) tömörült kasztíliai városok felkelését csak 1522-ben sikerült megfékezni. A Német Birodalomban I. Miksa (1493-1519) sokat fáradozott azon, hogy még életében unokáját Károlyt római királlyá választassa, de 1919. január 12-én bekövetkezett halála ezt megakadályozta. A választás így nyílttá vált. Károly mellett akadtak támogatói fivérének Ferdinándnak is, de legnagyobb és legveszélyesebb ellenfele I. Ferenc Francia király volt. Végül a Fuggerek pénze (850 ezer aranyforint) és az ügyes, hazafias jellegű propaganda (valamit az a tény, hogy a német fejedelmek nem akartak egy erÅ‘s országgal és stabil anyagi háttérrel rendelkezÅ‘ uralkodót) segítségével Károly kerekedett felül. 1521-ben Wormsban Károly szerzÅ‘dést kötött öccsével Ferdinánddal, melyben megosztotta az uralma alá került területek kormányzását. Ferdinándé lett Alsó- és BelsÅ‘- Ausztria, majd egy második, egy ideig titokban tartott brüsszeli egyezmény (1522) értelmében Tirolt és ElÅ‘-Ausztriát is megkapta. Mivel Ferdinánd 1521-ben megkötötte 1516-ban elhatározott házasságát Jagelló Annával, ezért késÅ‘bb az országaihoz csatolhatta a http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 29 December, 2016, 10:50
Maghar Akadémia
magyar és cseh koronát is.[2] V. Károly uralma országaiban. Mint fentebb már említettem Károly 1515-ben vette át Németalföld kormányzását nagynénjétÅ‘l. A három európai hatalom a Német Birodalom, Franciaország és Anglia közé ékelÅ‘dött Németalföld névleg a Német-Római Császársághoz tartozott viszont a középkor végén jelentÅ‘s önállóságra tett szert. A politikai szabadság és a gazdasági fejlÅ‘dés kölcsönösen ösztönözték egymást. A három nagyhatalom erÅ‘egyensúlya pedig megakadályozta, hogy bármelyikük is tartósan megvesse a lábát a térségben. Viszont a zömében köztük lebonyolódó kereskedelem elÅ‘segítette a térség gazdasági fejlÅ‘dését. Németalföld posztótermékeit egész Európában keresték, mezÅ‘gazdasága pedig más európai országokban is példaképpé vált. Pedig a terület sem politikailag, sem gazdaságilag, sem társadalmilag, sem pedig etnikailag nem volt egységes. Nem volt közös kormányzata, 17 tartományból tevÅ‘dött össze, melyek élén saját hercegük, grófjuk vagy püspökük állt. A több mint 200 város megerÅ‘södÅ‘ polgársága, elsÅ‘sorban a gazdag flamand városok (Brugge, Gent) rivalizálása inkább akadályozta az egységesülést. Az északi tartományokban a germán nyelvcsaládhoz tartozó flamand, míg a déli tartományok vallonnak nevezett lakossága franciául beszélt. A tartomány 1382-tÅ‘l a Valois- család mellékágát képezÅ‘ burgundi hercegek birtokába került, akik nem sértették a tartományok autonómiáját és az azokból befolyt jelentÅ‘s pénzösszegeket a kultúra és a gazdaság felvirágzására használták. De a 15. század vége felé Merész Károly herceg (1467-1477) Németország és Franciaország közt akart köztes államot létrehozni és ezért konfliktusba keveredett szomszédaival, fÅ‘ ellenfele XI. Lajos Francia király (1461-1483) volt, aki sikeresen szövetségre lépett a svájciakkal és a herceg 1477-ben az általa kezdett háborúban elesett. Németalföldet a lányával kötött házassága révén Habsburg Miksa fÅ‘herceg, III. Frigyes császár (1440-1493) fia szerezte meg. V. Károly sem feledkezett meg szülÅ‘földjérÅ‘l, erre ösztönözte a térség erÅ‘s gazdasága is. Birodalma legjelentÅ‘sebb jövedelmei innen folytak be. A 17 tartomány ekkor kapott egységes közigazgatási szervezetet. Az uralkodó 1530-ban húgát, Máriát (II. Lajos magyar király özvegyét) nevezte ki a tartományok élére. Mária 1554-ig látta el ezt a feladatot. Választása nem is eshetett volna alkalmasabb személyre, hiszen a kiemelkedÅ‘ politikai és pénzügyi adottságokkal rendelkezÅ‘ asszony a Magyarországon szerzett katonai tapasztalataival fogott a kormányzáshoz. Károly és I. Ferenc közt kirobbant háborúkban mindig visszavonulásra kényszerítette a franciákat, majd erÅ‘dítmények építtetésével biztosította a térség védelmét. KiemelkedÅ‘ szerepet játszott abban, hogy a császár 1548-ban az augsburgi szerzÅ‘désben a 17 tartományt kivette a német birodalmi keretbÅ‘l és a spanyol kormányzat alá rendelte. Ugyanakkor rendezte a németalföldi kormányzás pénzügyi hátterét is, rendeletei a régi céhprivilégiumok ellenében a manufaktúrák fejlÅ‘désének kedveztek, a nemesség a központi hivatalokban és a hadseregben tudott elhelyezkedni. Viszont Mária sem tudott úrrá lenni a városi szegénység által keltett társadalmi feszültségeken, valamint a reformáción. Az 1539-40-es genti felkelés leveréséhez a császár segítségét kellett kérnie. Ez a kedvezÅ‘ helyzet V. Károly 1555-ös lemondása után megváltozott. Utóda fia a Spanyolországban nevelkedett II. Fülöp már egyáltalán nem érezte hazájának Németalföldet. Vallási türelmetlensége és a Németalföldi szokásjogok iránti érzéketlensége, valamint abszolutizmusa következtében az északi tartományok fellázadtak uralma ellen, ami több mint száz évig tartó felkelésbe és szabadságharcba torkollott, melynek eredményeként 1648-ban Hollandia névén létrejött a független Hollandia.[3] Mint fentebb már említettem Ferdinánd és Izabella házasságából született mindkét fiú, Juan és Miguel is meghalt, csak lányuk Johanna maradt életben. Így végül a két spanyol korona az unokáé Habsburg Károlyé lett. Johanna és Fülöp házasságának története tele van drámai elemekkel. A katolikus királyok halála után a kasztíliai és aragón cortes (rendi gyűlés) Johannát mentális betegsége miatt alkalmatlannak tartotta a trónra. Csapodár férje Fülöp halála után pedig még kolostorba is zárták, ahol 1555-ben bekövetkezett haláláig élt. I. Károly helyzete meglehetÅ‘sen furcsa volt. Hatalmas birodalom ura, de nincs állandó fÅ‘városa. Az 1520-as években kitört városi felkelések után elfogadta a spanyolok követeléseit: éljen spanyol földön, tanuljon meg spanyolul, portugál hercegnÅ‘t vett feleségül. 1525-ben mindezt meg is ígérte és 1526-ban el is vette portugáliai Izabellát. Uralkodói éveinek jó részét azonban a félszigeten kívül töltötte, Itália, Németország és Észak-Afrika hadszínterein. A császárt ügyei tartósan háborúba szólították 1529-33, 153536” 1539-41 és 1543-56 közt. Tehát uralkodásának harminckilenc évébÅ‘l 24-et töltött távol Spanyolországtól. Neki kellett felvennie a küzdelmet francia riválisa I. Ferenc, Németországban a reformáció terjedése, a Földközi-tengeren pedig a törökök terjeszkedése ellen.[4] A katolikus királyok idején a társadalomra és a gazdaságra nehezedÅ‘ új terhek és a politikai- vallási üldözés elsÅ‘sorban a városokat érintette, de tiltakozásukkal, mely 1519-21 közt elkeseredett háborúba torkollott V. Károlynak kellett szembenézni. A felkelÅ‘k Ferdinánd, mint nemzeti király uralmát nosztalgikusan emlegették, viszont a fÅ‘ probléma nem ez volt, hanem az, hogy Kasztília városi gazdaságainak (Burgosnak, Toledónak, Ávilának, Segoviának, Salamancának) a válsága abból való és kitörési kísérlete volt. A felkelÅ‘k közt a városok iparosait, kereskedÅ‘it és értelmiségeit is megtalálhatjuk. A városok szövetségeket (Juntákat) hoztak létre és a Központi Junta élén egy arisztokrata Juan Padilla állt. A harc fÅ‘ célpontjai a nagyhatalmú arisztokraták, a grandok voltak. A mozgalom viszont gyorsan radikalizálódott és Tordesillasban elfogadott határozataikból három fÅ‘ pont rajzolódott ki: a vagyon egyenlÅ‘ elosztása, a nemesség eltörlése és a monarchia megszüntetése. Valencia városában 13 tagú bizottság alakult a harc szervezésében. I. (V.) Károly csapatai a kasztíliai nemesek lelkes és gyors támogatásával Villalarnál szétverték a felkelÅ‘ket.[5] Miután Károly Német-Római császár lett kevéssé tudott koncentrálni spanyol ügyeire. A felkelés leverése után igyekezett kiépíteni a nyugodt, de erÅ‘s királyi hatalmat, melynek révén elegendÅ‘ anyagi erÅ‘forrást nyerhetett egyéb politikai törekvései megvalósításához. 1521-22 után ez sikerült is neki. Mivel maga keveset tartózkodott az Ibériai-félszigeten, helyette tanácsadói, elÅ‘bb a humanista Cisneros bíboros (1517-ig), majd Gattinara kancellár (1517-1530) végül felesége és fia a késÅ‘bbi II. Fülöp kormányoztak, akik továbbfejlesztették a tanácsok (inkvizíció tanácsa, igazságszolgáltatás stb.) rendszerét. ElÅ‘bb az Államtanács http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 29 December, 2016, 10:50
Maghar Akadémia
(1522) majd a Pénzügyi tanács (1523), végül a gyarmatok ügyeit igazgató Indiák tanácsa (1524) jelezték a központosítás folyamatát. A hivatalokban szakképzett hivatalnokokat alkalmaztak. A hatalmi ambíciók költségeit az uralkodó leginkább Kasztília adóiból fedezte. Az 1530-as években a kasztíliai jövedelmek megtízszerezÅ‘dtek. Amerikából csak 1540 (Potosí ezüstbányáinak feltárása után) folyt be jelentÅ‘sebb jövedelem. A rendi gyűlés viszont hosszú politikai egyeztetések után volt hajlandó megszavazni adókat, ezért Károly kölcsönökbÅ‘l fedezte kiadásait. A legelterjedtebb kölcsönforma az asientónak nevezett zálogszerzÅ‘dés volt, amikor az uralkodó földbirtokot, bányát vagy jövedelmet zálogosított el a kölcsönért. A folyamatos háborúk következtében a monarchia pénzügyi igényei eladósodáshoz vezettek. A kamatterhek 1527-ben a kasztíliai bevételek 59%-át tették ki, 1542-ben már 65%-ra, 1557-ben pedig államcsÅ‘dhöz vezetve 103%-ra rúgtak. Károly uralkodása az itáliai háborúk jegyében telt, melynek eredményeként országaihoz csatolta Nápoly mellett Milánót (1530) is. A török ellen jóval kevesebb lépést tett, öccsét fÅ‘leg pénzzel segítette, a Földközi tengeren pedig a Tunisz elleni sikeres (1535) és az Algír elleni sikertelen (1541) hadjáratokkal próbálta korlátozni a földközi tengeren az iszlám haditengerészet erejét. Károly élete során négyszer nÅ‘sült, ezek közül az elsÅ‘, portugáliai Izabellával kötött házasságából származik késÅ‘bbi utóda II. Fülöp is. A spanyol trónról Károly 1556-ban mondott le, és visszavonult a San Yuste kolostor melett épített palotájába, ahol hátralevÅ‘ két évét vallásos áhítatban töltötte.[6] A Német Birodalomban Károly I. Ferenc francia király ellenében a Fuggerek pénzügyi támogatásával került trónra. Megválasztása a német jogtörténet számára is fontos tényezÅ‘, hiszen a korábbiakkal ellentétben a császári cím is együtt járt.[7] Az új császárnak trónra lépése alkalmával egy választási kapitulációt is ki kellett adnia, melyben meghatározza a fejedelmek jogait és kiváltságait. Eszerint a törvényhozáshoz és a politikai döntésekhez a fejedelmek egyetértése is szükséges. Ezután Károly németországi uralkodásának két fÅ‘ célja – a középkori császári eszmény feltámasztásának jegyében- az Itáliáért folytatott harc és a reformáció elleni küzdelem volt. 1520-ban Luther három iratban összefoglalja programját a vallási reformáció jegyében. Károly a wormsi birodalmi gyűlés elé idézteti, ahol ediktum formájában kimondja rá a birodalmi átkot. Luthert III. Frigyes szász választó veszi védelmébe, Wartburg várában látszólag fogságba veti, ahol Luther németre fordítja a Bibliát. A gyűlésen Károly távolléte idejére 20 tagú birodalmi kormányt állítanak fel, melynek illetékességét azonban a sváb szövetség nem ismeri el. Közben megkezdÅ‘dik a franciák elleni elsÅ‘ háború (1521-26) is. Károly X. Leó pápával köt szövetséget, amihez a késÅ‘bbiek során VIII. Henrik angol király is csatlakozik. 1521-ben a császári seregek visszafoglalják Milánót, majd a Bicocca mellett aratott német gyÅ‘zelem (1522) nyomán csak Cremona marad francia kézen. 1523-ban Ferenc elveszti utolsó itáliai birtokát is, sÅ‘t Károly Franciaországba is betör, de Marseille sikertelen ostromával ez a vállalkozása 1524-ben kudarcba fullad. 1525. február 24-én a francia hadsereg Pavia mellett súlyos vereséget szenved, és a francia király is fogságba kerül. A háborút a madridi békével zárják le, ahol Károly Nápoly mellett megszerzi Milánót is.[8] Eközben Németországot felkelések egész sorozata rázkódtatja meg. 1518-23 közt helyi parasztlázadások törtek ki a Svábföldön, majd 1522-ben Franz von Sickingen vezetésével a sváb- és frankföldi lovagok lázadtak fel. Sickingen a trieri érsek ellen vonult, de Landshut ostrománál meghalt, így mozgalma 1523-ban elbukott. 1524-ben pedig a Fekete erdÅ‘ déli részén kezdÅ‘dik meg egy felkelés, mely késÅ‘bb egész Dél-Németországra kiterjedt. Luther a fejedelmek oldalára áll és követeli, hogy fékezzék meg a lázadó parasztokat. Munzer Tamás prédikátor vezetésével harcoló parasztseregeket a hesseni, a braunschweigi és a szász uralkodó veri le, Elzászban II. Antal lotharingiai herceg, Frankföldön Kázmér kulmbachi Å‘rgróf, Svábföldön pedig a Sváb szövetség állítja helyre a rendet 1526-ig. A wormsi ediktum ellenére a birodalmon belül megállíthatatlanul terjed a reformáció. Az új tanok ellen a katolikus fejedelmek 1524-ben megkötik a Regensburgi Konventet (Ausztria, Bajorország, délnémet püspökségek), 1525ben pedig a Dessaui Szövetséget (Brandenburg, Szász hercegség, Mainz, Magdeburg). A lutheránusok erre a Torgaui szövetséggel válaszolnak (szász választó, Mecklenburg, Braunschweig-Lüneburg, Annhalt, Hessen, Mansfeld, Ansbach). Miután Ferenc kiszabadult fogságából visszavonja a béke feltételeit és a pápa, milánó, Firenze, Velence és Anglia részvételével megalapítja a Cognaci Ligát (1526). Károly a második francia háborúban (1526-29) feldúlja Rómát (Sacco di Roma) és magát VII. Kelemen pápát is foglyul ejtik. Ferenc ezután ismét békére kényszerül, Cambrraiban lemondott minden Itáliára támasztott igényérÅ‘l, ezzel cserbenhagyta szövetségeseit is, ám Firenzét továbbra is harcra bujtja fel. Károly seregei 1530-ban veszik be a várost, ahova herceggént visszatérnek a Mediciek. Károly ezután Bolognában császárrá koronáztatta magát, ami az utolsó itáliai császárkoronázásként vált ismertté. Ezalatt Németországban a fejedelmek a reformáció szellemében megkezdik az egyházi birtokok kisajátítását. Az 1529-es második speyeri birodalmi gyűlésen a fejedelmek egy része és 14 város protestál a wormsi ediktum ellen. A császár 1521 óta ismét a birodalomba jön, de az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen a protestáns rendek kinyilvánítják az ágostai hitvallást (Confessio Augustana), majd 1531-ben védelmi célból a protestánsok megkötik a Schmalkaldeni Szövetséget. A közös hadsereggel és pénztárral rendelkezÅ‘ szövetség tagjai Hessen, a szász választó, Anhalt, Braunschweig-Lüneburg, Mansfeld, a birodalmi városok közül pedig Strassburg, Ulm, Magdeburg és Bréma.[9] A császár öccsének, Ferdinándnak római királlyá történÅ‘ megválasztása elleni tiltakozásul a katolikus bajor hercegek is csatlakoztak a szövetséghez, valamint híre jött egy 1532-ben Magyarország elleni török támadásnak is, Károly az 1532es Nürnbergi birodalmi gyűlésen kihirdeti a vallásbékét. A szövetség 1534-ben felveszi a kapcsolatot I. Ferenccel. Ezalatt a török vazallus tuniszi kalózkirály, Haireddin Barbarossa a spanyol és itáliai partokat támadja, mire Károly 1535ben elfoglalja Tuniszt, ami meggyorsítja a török porta és Franciaország közeledését és 1536-ban szövetséget is köt a két hatalom egymással. A Sforza II. Ferenc herceg halálával 1535-ben Károly Milánót a birodalomhoz csatolja, amivel I. Ferenc ismét fenyegetve érzi magát és ismét háborút kezd a császárral (1536-38) a változatosság kedvéért ismét vereséget szenved és újból békét kellett kérnie a császártól, valamint meg kellett ígérnie, hogy eláll a Schmalkaldeni szövetség támogatásától. A császár 1539-ben Gent városának lázadását veri le, majd algír ellen vezet expedíciót, ami az idÅ‘járás viszontagsága miatt kudarcba fullad. I. Ferenc Itália és Németalföld elleni egyidejű támadásával elkezdi a császár elleni negyedik háborúját (1542-44), melyben elnyeri a törökök támogatását is. Miután VIII. Henrik angol király Károly mellé áll és seregei beveszik Boulogne-t, Franciaország megköti a crépyi http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 29 December, 2016, 10:50
Maghar Akadémia
békét, mely Milánót császári, Nápolyt pedig spanyol hűbérben hagyja. Mivel az 1540-41-es birodalmi gyűlések hitvitái eredménytelenül záródtak, Károly megígéri a protestánsok által is követelt zsinat összehívását. VII. Kelem erre nem hajlandó, utóda III. Pál viszont igen. Az 1545-63 közt ülésezÅ‘ tridenti zsinaton azonban a protestáns fejedelmek nem jelentek meg, de a Schmalkaldeni szövetség tagja tagjai nem jelentek meg az 1546-os regensburgi birodalomi gyűlésen sem.[10] A császár maga mellé állítja Móric szász herceget (aki állítólag részeg volt a szövetség megkötésekor), viszont a szövetség ellen vívott schmalkaldeni háborúban (1546-47) fÅ‘ támogatója volt. A háború az 1547-es mühlbergi gyÅ‘zelemmel ért véget, Hesseni Fülöp és I. János Frigyes szász választó Károly fogságába esett, kinek választófejedelemségét Móric nyerte el. Az ezt követÅ‘ Augsburgi birodalmi gyűlésen elfogadnak egy tervezetet mely engedélyezi a protestánsok számára a két szín alatti áldozást és a már meghatározott papoknak hitvesük megtartását. Móric viszont idÅ‘közben elárulta a császárt és a fejedelmek élére állva az új francia királlyal II. Henrikkel lép szövetségre, akinek a segítségért cserébe Metz, Toul és Verdun birodalmi városokat ajánlják fel cserébe. Az ötödik francia háború 1552-1556 közt zajlott. Móric csapatai betörnek Tirolba és Károly csapatok híján kénytelen volt elfogadni a passaui szerzÅ‘dést (1552) mely semmissé tette a Mühlbergi gyÅ‘zelmet. Móric beszünteti a harcot, majd 1553-ban Brandenburgi Albert ellen harcolva esik el Türingiában. 1555-ben összeülÅ‘ augsburgi birodalmi gyűlésen a császár betegsége miatt teljhatalmat adott az öccsének, ahol megkötötték az augsburgi vallásbékét. A béke csak a lutheránusokra terjedt ki, biztosította az elkobzott egyházi javak megtartását és kimondja az „akié a föld, azé a vallás” elvét. Ezzel az alattvalók kötelesek a fejedelmeik vallását követni. Fontos pontja a békének, hogy a hitüket megváltoztató egyházi fejedelmeknek le kellett mondaniuk tisztségükrÅ‘l. A protestánsok és minden tervét, így a törökellenes háborút is meghiúsító Franciaország elleni sikertelen küzdelmekbe belefáradt Károly ezt követÅ‘en 1556-ban lemondott a német császári címrÅ‘l, öccse Ferdinánd javára.[11] Miért nem létesült világbirodalom? Láttuk tehát, hogy V. Károly a családi örökségei révén több különbözÅ‘ fejlettségű és jogállású terület urává vált. Viszont a térképre tekintve impozánsnak tűnÅ‘ birodalom komoly problémákkal küszködött. A királyi hatalom csak Spanyolországban, azon belül is Kasztíliában volt olyan erÅ‘s, hogy úgy kormányozhassa az országot, ahogy szívének kedves. Károly világhatalmi ambícióihoz is csak a Kasztíliából befolyó jövedelmekre számíthatott teljes biztonsággal. Az akkoriban felfedezett amerikai kincsek csak késÅ‘bb kezdtek Spanyolországba áramolni, fÅ‘leg a fia II. Fülöp uralkodása alatt. Aragónia rendjei ragaszkodtak saját függetlenségükhöz és szokásaikhoz, így azok csak nagyon kis mértékben járultak hozzá Károly hadjárataihoz. Uralkodásának nagy részét a franciák elleni itáliai háborúk és a protestantizmus elleni harc kötötte le, így nagyon kevés katonai akciót tudott indítani a terjeszkedÅ‘ török birodalom ellen, ami ennek köszönhetÅ‘en sikeresen teret nyert Közép- Kelet Európában. Károly uralkodása közepéig számtalan sikert és nagy gyÅ‘zelmet aratott ellenségein és katonai szempontból talán a korszak egyik legsikeresebb uralkodónak számított, viszont a háborúk költségei már meghaladták anyagi lehetÅ‘ségeit, ami Spanyolország eladósodásához vezetett, és még Károly életében 1557-ben a Spanyol állam kénytelen volt államcsÅ‘döt bejelenteni. Noha legjelentÅ‘sebb jövedelmei NémetalföldrÅ‘l származtak a különbözÅ‘ tartományok eltérÅ‘ jogállása és etnikai különbségei miatt nem tudott abszolút királyi hatalmat kiépíteni. A Német Birodalom egységesítésére tett kísérletei is eleve kudarcra voltak ítélve, hiszen a még nagyapja I. Miksa életében 1517-ben elkezdÅ‘dött reformáció Károly uralkodása alatt kulminálódott, ami lehetÅ‘vé tette a fejedelmeknek, hogy szembeszálljanak a császár akaratával, és függetlenségre tegyenek szert a birodalom keretein belül. Természetesen már az is jelezte Károly nehéz helyzetét, hogy megválasztása komoly összegekbe került, melyet az augsburgi Fuggerek folyósítottak neki, meglehetÅ‘sen magas kamatra, amit késÅ‘bb nagy nehézségek árán tudott visszafizetni. A francia királyok ellenségeskedésének okát is meg lehet érteni, hiszen Károly birodalma teljesen bekerítette hazájukat (délrÅ‘l Spanyolország, északról Németalföld, KeletrÅ‘l pedig a Német Birodalom). A francia Királyok Itália meghódításával próbáltak kitörni ebbÅ‘l a szorításból, de nem válogattak a császár ellenes eszközökben, még az akkori keresztény Európa legveszedelmesebb ellenségével a török birodalommal is szövetségre léptek, csakhogy bekerítsék Károly birodalmát. A Német-Római Császárságot a protestantizmus támogatásával osztották meg és ezáltal csökkentették Károly hatalmát országában, hogy Németország ne legyen képes Franciaország erÅ‘s ellenségévé válni. Tehát végsÅ‘ soron Károly bukását a korona túlköltekezései és a nagyhatalmi feladatok túlvállalása mellett Franciaország hatalmi mesterkedései okozták. Még a török elleni hadjáratokra sem tudott akkora katonai erÅ‘t felvonultatni, mint amekkorát szeretett volna.
[1] Kulcsár Zsuzsanna Rejtélyek és botrányok a középkorban. Gondolat kiadó Budapest. 1984. 463. o.
[2] Európa ezer éve: a középkor II. Szerk Klaniczay Gábor et. al. Osiris kiadó. Budapest. 2004. 345. o.
[3] Európa az újkorban. Szerk.: Orosz István et. al. Debrecen, University Press. 2006. 172. o. (a továbbiakban Orosz, 2006.) http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 29 December, 2016, 10:50
Maghar Akadémia
[4] Anderle Ádám Spanyolország története. Pannonica kiadó, Budapest. 1999. 72. o. (a továbbiakban Anderle, 1999.)
[5] Anderle, 1999. 73. o.
[6] Orosz, 2006. 149. o.
[7] Eddig a császári címet a német választott uralkodó csak a pápa általi császárrá koronázás alkalmával nyerte el, de I. Miksa (1493-1519) uralkodása alatt elérte, hogy a pápa a mindenkor megválasztott császárnak engedélyezze a választott római császári titulus használatát a koronázás elÅ‘tt is.
[8] Weiszhár Attila- Weiszhár Balázs Német királyok- római császárok. Maecenas kiadó, Budapest. 1998. 137. o. (a továbbiakban Weiszhár, 1998.)
[9] Weiszhár, 1998. 138. o.
[10] Weiszhár, 1998. 139. o.
[11] Weiszhár, 1998. 140. o.
Felhasznált Irodalom Anderle, 1999.: Anderle Ádám Spanyolország története. Pannonica kiadó, Budapest. 1999.
Európa ezer éve: a középkor II. Szerk Klaniczay Gábor et. al. Osiris kiadó. Budapest. 2004.
Kulcsár Zsuzsanna Rejtélyek és botrányok a középkorban. Gondolat kiadó Budapest. 1984.
Orosz, 2006.: Európa az újkorban. Szerk.: Orosz István et. al. Debrecen, University Press. 2006.
Weiszhár, 1998.: Weiszhár Attila- Weiszhár Balázs Német királyok- római császárok. Maecenas kiadó, Budapest. 1998. Képek: 1. ábra: V. Károly 1500-1558.
2. ábra: A spanyol és a Portugál gyarmatbirodalom a 16. században.
3. ábra: Spanyolország eltérÅ‘ jogállású részei (különbözÅ‘ színnel jelölve).
4. ábra V. Károly és öccse Ferdinánd birodalma.
5. ábra: Spanyol hajók (megfigyelhetÅ‘ rajtuk Kasztília zászlaja).
6. ábra: Az 1525-ben lezajlott paviai csata, mely V. Károly legnagyobb gyÅ‘zelmét jelentette.
7. ábra: Atahualpa elfogása, ami az Inka Birodalom végét jelentette 1535-ben. http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 29 December, 2016, 10:50
Maghar Akadémia
8. ábra: Spanyol conquistadorok (hódítók) Amerikában.
9. ábra: V. Károly címere
10. ábra: Kasztília zászlaja
11. ábra: Németalföld zászlaja.
12. ábra: A Német-Római Birodalom címere V. Károly uralkodása alatt.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 29 December, 2016, 10:50
