V. HELYTÖRTÉNETI KONFERENCIÁRA

A KEMECSEI VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET LAPJA

Kemecsei Helytörténeti Krónika MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE

2009. V. évfolyam 1. szám

Kemecse Város Önkormányzata, Kemecsei Városvédő Egyesület és a Sz.-Sz.-B. Megyei Honismereti Egyesület Tisztelettel meghívja Önt az

V. HELYTÖRTÉNETI KONFERENCIÁRA Fővédnökök:

Seszták Oszkár, a Sz.-Sz.-B. Megyei Közgyűlés elnöke Dr. Gyulai Gábor, a Sz.-Sz.-B. Megyei Bíróság elnöke Ideje: 2009. március 7. (szombat) 10.00 – 13.00 Helye: Arany János Általános Iskola, 4501 Kemecse, Móricz Zsigmond u. 47.

Program 10.00 – 10.20 Dr. Szabó Géza történész, a Megyei Honismereti Egyesület elnöke: A Kemecsei Helytörténeti Krónika négy éve a helytörténet-kutatás tükrében 10.20 – 10.45 Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke: Megyery Géza „a magyar bírák mintaképe” c. köny lektori köszöntője 10.45 – 11.00 Dr. Kriveczky Béla történész: Komiszár Dénes: Megyery Géza „a magyar bírák mintaképe” c. könyvének bemutatása 11.00 – 11.25 Dr. Bene János, a Jósa András Múzeum igazgatója: A kemecsei járási székhely története 11.25 – 11.40 SZÜNET 11.40 – 12.05 Komiszár Dénes helytörténész: Megyery Géza és a tiszaeszlári-per 12.05 – 12.25 Lucza János helytörténész: Emlékek és képek a Krasznay-család történetéből 12.25 – 12.40 Krasznay László, Krasznay Péter ükunokája: Emlékek és személyek a Krasznay-család történetéből 12.40 – 12.55 Horváth Attila, Megyery Géza ükunokája: Emlékek és személyek a Horváth-család történetéből 12.55 – 13.00 Zárszó – Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke 13.00

Családi fotó készítése a kemecsei nemesi családokról. Állófogadás, népies ételkóstoló

2.

2009. 1. szám

Előszó „Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölében, ha eltemet, ki eltemet.” /József Attila: Ime, hát megleltem hazámat…/

Örömteli esemény, hogy immáron a harmadik helytörténeti könyv jelent meg Kemecse városról. Kozma Sándor: Kemecse című, nagy népszerűségnek örvendő, másodszorra is kiadott monográfiája és Kedves Gyula hadtörténész, Répásy Mihály 1848-as tábornokról írt értékes emlékkiadványa után városunk szülötte, dr. Megyery Géza kúriai bíró, felsőházi tag életrajzát ismertető kötetet tart kezében a tisztelt olvasó. Az egyik legrégebbi kemecsei nemesi família a vasmegyeri Megyery-család volt. Szabolcs vármegye területén ütötték fel ezelőtt több mint 1000 esztendővel sátrukat a Megyeryek. Az egész Európát lovon beszáguldozó honfoglaló magyarok között a Megyeryek ősei is segítették a magyar történelmet alakítani. A család szabolcsi ágának története erősen összeforrott a megye történelmével. Közülük sokan az ország és a vármegye történelmében jelentős tisztségviselők voltak, és váltak Kemecse kiemelkedő személyiségeivé. Megyery Gézának, a magyar bírói kar doyenjének kiváló judíciuma, széleskörű és alapos képzettsége, gyors felfogó- és áttekintőképessége, erélyes, mindig a törvényes korlátok között mozgó cselekedetei révén mély emberszeretet nyilvánult meg. Soha nem üldözött senkit, ellenben mindenkin igyekezett segíteni az igazság sérelme nélkül. A magyar bírák mintaképe volt. Agilis, sokoldalú ember, aki a közügyekben is aktívan részt vett; hat évtizeden át tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának. A megyegyűléseken gyakran hallatta szavát, amely mindig nagy súllyal bírt. A közügyek terén kifejtett munkásságára és az azok iránt tanúsított érdeklődésére volt jellemző, hogy nyolcvanon túl is megjelent a megye törvényhatósági bizottsági ülésein ősz fejével, példát adva fiatal képviselőtársainak. A hazához, a szeretett szülőföldjéhez való ragaszkodását jelzi, hogy ősei mellé, a régi római katolikus temetőben helyezték végső nyugalomra földi maradványait. A családi sírkertet önkormányzatunk felújíttatta, kegyeleti emlékparkká nyilváníttatta és helyi védelem alá helyezte. Tiszteletre méltó életútja szolgáljon példaképül mindenkinek, amelyet követendőnek tartok és figyelmébe ajánlom a fiatal, felnövekvő generációknak is.

Adalékok Kemecse történetéhez

2009. 1. szám

3.

Komiszár Dénes fiatal helytörténész nagy jelentőségű feladatra vállalkozott azáltal, hogy a nagy múltú család oklevelei, korabeli források és dokumentumok segítségével, valamint visszaemlékezések nyomán megírja Megyery Géza életrajzát. Városunk és a Megyery-család tagjai nagy örömmel fogadták a kezdeményezést, amelyhez minden segítséget megadtunk. Legyen ez az értékes munka bíztatás a jövőnek, hogy városunk újabb helytörténeti munkákkal gyarapodjon. Jó szívvel ajánlom e könyvet minden olvasónak, aki érdeklődik Kemecse története iránt – tiszteletadással a múltnak, példamutatással a jövőnek! Kemecse, 2009. március 7. Lipők Sándor Kemecse város polgármester

Emlékek és képek a Krasznay-család történetéből Krasznay (Krasznai és mezőtelegdi). Krasznay Pál nemessége 1563-ban megujittatott. A család a mostani Szilágy vármegye hasonnevű községéből származik, onnan Szatmár, majd 1839-ben Szabolcs vármegyébe származott. Eőr, Kemecse, NagyHalász községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Pál 1550-ben a mármarosi sóbányák igazgatója: Miklós (1690) Kraszna vármegye alispánja; Imre (1730) Szatmárban főszolgabíró; Pál 1848-ban honvédőrnagy; Gábor 1848-ban honvéd-kapitány, majd Nyíregyháza polgármestere; Péter 1848-ban honvédhadnagy, jelenleg főszolgabíró. Czímer: aranyban, vízből kiemelkedő természetes párducz, jobbjában három liliomot tart. Sisakdísz: háromágú természetes liliom, melyre kígyó tekerődzik. Takarók: kék-arany. Forrás: Borovszky Samu – Szabolcs vármegye. A Krasznay család 1839 októberében költözött Kemecsére, az anyai ágon kemecsei család így vált véglegesen és teljes egészében kemecseivé. A Krasznay családot bő gyermekáldás kísérte, bár több gyermek nem érte meg a felnőttkort, példás, törődő, gondoskodó családban nevelkedtek. Katalin nevű lánygyermekük (1819-1868) Kriston Ignácz házasságából a Kriston ág, Eliz, Erzsébet, Julianna (1834-1899) Borbély Gáspárral kötött házasságával a Borbély családi ág eredeztetett. Az 1870-es évek alapjaiban minőségi változást eredményeztek Nyíregyháza történelmében. Az 1871. XVIII. és a XXXI. törvény alapozta meg Nyíregyháza megyeszékhellyé válásának lehetőségét.1873. január 9-10.-én egyhangúan Krasznay Gábort választották Nyíregyháza polgármesterévé, kinek működése alatt Nyíregyháza jelentős fejlődésnek indult.


4.

2009. 1. szám

Krasznay Péter eredeti gyászjelentése és Halotti Anyakönyvi Kivonata Forrás: Krasznay László ükunoka

Megyery Géza és a tiszaeszlári-per A közismert tiszaeszlári vérvád történetének eddig kevésbé ismert részei közé tartozik, hogy Megyery Géza vizsgálóbíróként vett részt benne. A rábízott feladatot becsülettel, helytállással végezte el. Esküjéhez híven az igazság csorbulása nélkül járt el feladatkörében. Itteni munkássága révén figyeltek fel rá és ismerték el emberi tulajdonságait. A per következtében a világsajtó jóideig Nyíregyházára szegezte tekintetét, hiszen lélegzetvisszafojtva kísérték figyelemmel a nyíregyházi kir. törvényszék tárgyalását és az ítéletét.


2009. 1. szám

5.

1882. április 1-jén délben Tiszaeszláron, Solymosi Eszter – helybeli cselédlány –, akit édesanyja festékért küldött a falusi boltba, hazafelé eltűnt. Aznap volt a pészahot megelőző szombat (Sabbat Hagadol) ünnepe, amikor a falusi és a környékbeli zsidók a kántor- és metszőválasztásra messziről érkezett vendégekkel együtt a tiszaeszlári zsinagógában gyűltek össze. Az eredménytelen keresés után elterjedt a szóbeszéd, hogy Esztert megölték a zsidók. Édesanyja, Solymosi Jánosné feljelentést is tett ellenük április 3-án Farkas Gábor községi bírónál, majd április 4-én Jármy Jenő tiszalöki főszolgabírónál, de a hatóságok csak a lány országos körözését rendelték el. Április végén Scharf Samu, a zsidó templomszolga Scharf József négyéves kisfia arról kezdett beszélni, hogy az eltűnt lányt egy sakter ölte meg, a fiú apja és bátyja, Scharf Móric segítségével. Május 4-én Solymosiné erre hivatkozva ismét vizsgálatot követelt a zsidók ellen; a nyíregyházi törvényszék Bary József aljegyzőt jelölte ki vizsgálóbíróul. Bary május 19-én Tiszaeszlárra utazott, letartóztatta Scharf Józsefet és feleségét, és megkezdte a falubeliek kihallgatását, de a gyermek szavain kívül nem talált közvetlen bizonyítékot. Feljegyezte, hogy friss ásás nyomait látta a zsinagóga közelében, és hogy a falubeliek vallomása szerint Eszter eltűnése napján késő estig világosság és jövés-menés volt a zsinagógában, amire máskor nem volt példa. Az antiszemita érzelműek hamar meglátták a lehetőséget az esetben. Már május 20-án, Scharf Móric vallomástétele előtt megjelent a Magyar Állam c. lapban Adamovics József tiszaeszlári plébános levele, amelyben felelevenítette a korábbi vérvádeseteket, és felfestette a Solymosi Esztert rituálisan feláldozó zsidók képét. A magyar antiszemitizmus vezéralakjai, Ónody Géza és Istóczy Győző pár nap múlva a parlamentben is megismételték a vádakat, és a Tiszaeszláron megvádoltakat az egész zsidósággal azonosították. Ónody tiszaeszlári földbirtokosként a nyomozásban is résztvett. A vádak gyorsan terjedtek, annak ellenére, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök július 1-jén utasította a rendőrséget az antiszemita röplapok lefoglalására. Hatásukra zavargások törtek ki számos helységben,

többek között Nagyszombatban, Pozsonyszentgyörgyön, Szenicén és Pápán. A lassan vérvádspecialistává avanzsáló Ónody megkezdte egy, a vérvádakkal és a tiszaeszlári esettel foglalkozó könyv kidolgozását. Június 18-án tutajosok egy fiatal nő holttestét találták meg a Tisza partján, Tiszadada közelében, az ún. Csonkafüzesnél. A halott Solymosi Eszter ruháit viselte, és a helyi orvos 14 évesnek becsülte; a nyaka sértetlen volt. A rögtönzött halottszemlén a tömegből kiszólított falubeliek a holttestben Solymosi Esztert ismerték fel, édesanyja és annak húga, Solymosi Gáborné azonban tagadták, hogy Eszter lenne a halott. A másnapi halottszemlén már senki nem ismerte fel a testet. A három környékbeli szakértőből álló rögtönzött orvosi bizottság – tagjai: Kiss Jenő tiszalöki járási főorvos, Kéri Horváth László tiszalöki járásorvos és Trajtler Soma, Nyíregyháza legjelesebb orvosa; hatósági tanúk: Dobos Imre tiszalöki főszolgabíró, Miklós László megyei első aljegyző, Szabolcs vármegye későbbi alispánja – megállapította, hogy a halott 18-20 éves volt, és 8-10 napja hunyt el. Közben zavargásoktól tartva, a belügyminiszter Graefl József főispánt arra akarta rávenni, hogy karhatalmat vezényeljenek ki Eszlárra, ezzel is elejét véve az esetleges izgatásoknak. A főispán erélyesen visszautasította ezt, mondván, hogy a karhatalom jelenléte csak még tovább feszíteni az amúgy is pattanásig feszített húrt. Tetézte mindezt, hogy szárnyra keltek olyan álhírek Scharf József és neje elmondása nyomán, hogy bemocskolták és lerombolták a tiszaeszlári zsinagógát. A nyíregyházi kir. törvényszék helyszíni vizsgálatot rendelet el. Megyery Géza törvényszéki bírót és Ambrózy alügyészt küldték ki erre augusztus 20-án. A vizsgálat megállapította, hogy mindössze pár ablak tört be, megszentségtelenítésről szó sincs. 1882. szeptember 4-én Megyery Géza hallgatta ki a vizsgálati fogságban lévő Scharf Józsefet, Móric apját, aki kijelentette, hogy senkit sem bízott meg annak kérvényezésével, hogy fiát Pestre vigyék, s ő azt óhajtotta, hogy fia Nyíregyházán és a vármegyeházán maradjon (ekkor még nem épült meg a megyei bíróság épülete, így a városháza épületében működött a megyei törvényhatóság és a törvényszék is).


6.

Hogy milyen volt akkoriban a közhangulat, jól példázza a „Függyetlenség” című, Eötvös Károly köréhez tartozó újság szeptember 3-i cikke, amelyben az egész igazságszolgáltatást övön aluli támadásban részesítette: „(…) a vizsgálóbíró (Megyery Géza), alügyész (Ambrózy), alispán (Zoltán János), törvényszéki elnök (Korniss Ferenc), csendbiztos, börtönőr az mind hóhér, kínvallató. (…) ” 1882. szeptember 1-én Megyery Géza kihallgatta az egyik fogházőrt (Karancsayt), mert azzal vádolták meg, hogy bántalmazta a fogvatartottakat. Később bebizonyosodott, hogy ez az állítás is alaptalan. 1882. szeptember közepén a védők indítványára a holttestet exhumálták és felboncolták a budapesti egyetem kirendelt tanárai: Scheuthauer, Belley és Mihalkovics professzor. Az előbbi, vidéki orvosokból álló bizottság véleményét tudománytalannak és valótlannak minősítették, ezt a véleményüket később a törvényszéki tárgyaláson is megerősítették. A szakértő tanárok a holttestet már felbomlott állapotban találták, így számos tényt nem tudtak tisztázni, azt viszont megállapították, hogy a holttest nyaka ép, így a nyakelvágás mint a halál oka kizárható. A bíróság ítéletének indoklása szerint a megtalált holttest azonossága Solymosi Eszterrel kétséges volt, ezért nem fogadta el azt bizonyítéknak a vádlottak felmentéséhez. Csongrádon, 1882. november elején egy fejetlen holttestet fogtak ki a Tiszából. Az első pillanatokban még kétséges volt, nem Solymosi Eszter holttestét vetette-e ki a folyó; a nyíregyházi törvényszéket értesítették a holttest megtalálásáról, s miután az összefüggésben látszott lenni a tiszaeszlári üggyel, a törvényszék intézkedett a hullaszemléről is. Korniss Ferenc Megyery Gézát küldte ki Csongrádra. A csonkafüzesi holttest exhumálásánál és újabb vizsgálatánál ugyancsak Korniss rendelkezése folytán végezte Megyery a vizsgálóbírói teendőket. Az újabb halottszemle 1882. december 7-i vezetésére Megyery Gézát, mint „a törvényszék legkiválóbb bíróját” jelölték ki. A boncoláson jelen volt Miklós László vármegyei aljegyző, Jármy Jenő főszolgabíró és dr. Jósa András, Szabolcs vármegye főorvosa is. Megyery Géza hallgatta ki azt az őrt, akit a sír mellé rendeltek ki, nehogy azt valaki megbolygassa. Megyery Géza körültekintően

2009. 1. szám

vizsgálta meg a sírt; a sírhalmon nőtt növényzetet, azok gyökereit, mélységét és vastagságát, hogy ebből állapítsa meg: nem ásták-e fel és cserélték ki időközben a koporsót, s a nyomok eltüntetése végett nem ültették-e be a sírt valamilyen gyorsan növő fűfélével. A kiásott tetem boncolására Megyery Géza Farkas András lakatlanul álló házát jelölte ki. Innentől kezdve Eötvös Károly könyvében – A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége – Megyery Géza neve alatt „az elfogult bíróság”-ot érti. Hosszas huzavona után elkészült a jegyzőkönyv is. Eötvösék mindenféle csűrés-csavarási technikát felhasználtak ahhoz, hogy minél lassabban végződjön a vizsgálat. Bebizonyosodott, hogy a halott azonos a csonkafüzesi hullával. Eötvösék mindenáron be akarták bizonyítani, hogy ez a holttest Solyomosi Eszteré. Előkerítették Eszter legközelebbi rokonait – édesanyját, nagynénjét –, legjobb barátnőjét, előbbi szolgálatadóit és megnézették velük a tetemet. Egybehangzóan nyilatkozták, hogy a halott nem Solymosi Eszter. Kora sem egyezett meg, lévén, hogy ez idősebb Eszternél. 1883. április 15-én érkezett meg a vádirat a nyíregyházi kir. törvényszékhez. A vádirat elkészítésével és a végtárgyaláson a vádnak képviseletével Kozma Sándor kir. főügyész Szeyffert Ede budapesti főügyészhelyettest bízta meg. Tizenöt személy ellen indítottak eljárást, helyezték őket előzetes letartóztatásba, majd nyújtotta be ellenük egy év múltán a Királyi Ügyészség mint vádhatóság 1883. április 14-én a vádiratot a nyíregyházi kir. törvényszékre. A megvádoltak védelmét Eötvös Károly képviselő és ügyvéd vállalta el, szembeszállva saját pártja, a Függetlenségi Párt ellenzésével. Védőtársaival, Funták Sándorral, Friedmann Bernáttal és Székely Miksával együtt minden mozzanatában feltárta az ügyet, így a koholt vádak szövevényével szembe tudták szegezni a valóság részleteit. A tiszaeszlári vérvád-per Nyíregyházán 1883. június 20-tól augusztus 3-ig lefolytatott végtárgyalásán az ügyészi feladatokat ellátó Szeyffert Ede királyi főügyészhelyettes július 27-i vádbeszédében maga is a vádlottak felmentését indítványozta.


2009. 1. szám

7.

Eötvös híres, hétórás védőbeszéde július 30-án reggel háromnegyed 9-től délután 4 óráig tartott. Az augusztus 3-án kihirdetett ítélet kimondta a megvádolt zsidók felmentését. A vádlottakat bizonyíték, nem pedig bűncselekmény elkövetésének hiányában mentették fel. A fellebbezés után a jogerős felmentő ítéletet 1884. május 10-én hozták meg. Korniss Ferenc a tiszaeszlári per lezárása után visszavonult az elnöki székből. Benyújtotta lemondását az igazságügy-miniszternek, aki azt elfogadta. Új elnöke lett a nyíregyházi kir. törvényszéknek. A választás Megyery Gézára esett. Nyírvidék, 1885. február 15., 7. szám: „A már hetek óta szárnyaló hirt, amely szerént a Kornis Ferencz lemondása folytán megüresedett nyiregyházai törvényszéki elnöki állására Megyery Géza ugyancsak e törvényszék egyik birája neveztetnék ki, a hivatalos lap f. é. február 12-rőli száma végre

megerősitette. A nyiregyházai törvényszék elnöke tehát Megyery Géza általános tiszteletnek örvendő biró lett. Tartsa meg őt e szép állásában a gondviselés számos évekig, hazai igazságügyünk diszére és tovább fejlesztésére!” A magyar bíróság lelkiismeretét, becsületét, pártatlanságát, a nyíregyházi törvényszék ércjellemű elnökével, Korniss Ferenccel az élen sok kavargó szenny és piszok között is csorbítatlanul megőrizte. Graefl József fő- és Zoltán János alispán helyzetfelismerésének köszönhető, hogy a megyében nem követtek el atrocitásokat a zsidó lakosok ellen. Megyery Géza a tiszaeszlári perben nyújtott kimagasló tevékenységével érdemelte ki, hogy a nyíregyházi kir. törvényszék elnöke lett. Forrás: Komiszár Dénes helytörténész

Enyedi Sándor: „Emlékül a kender költéséről” I. rész

A kender, csepű, orsó, tiló szavaink bolgár-török eredetűek, melyekből lehet következtetni, hogy már a honfoglalás előtt a magyarság egyik legősibb mestersége volt a szövés, fonás, hisz őseinknek már lehettek vászonból készült eszközei, ruhadarabjai. Minden arra utal, hogy a szövés, fonás mesterségét a szláv népektől vettük át, hisz a gereben, guzsaly, motolla, cséve, esztaváta és annak részei: a borda, nyüst, sőt a szövéssel foglalkozó mesterember (takács) általános megnevezése is szláv eredetű név. A kender vetése általában Zsófia napjára esett (május 15.) mivel fagyérzékeny. Arra törekedtek, hogy a fagyos szentek napja előtt ne kelljen ki a földből, és le ne fagyjon. A kender a barna kötött talajt kedveli, sűrűre kell vetni, hogy vékony szár is legyen, mert ebből volt a jó minőségű szösz. A kendertábla szélén növő kender az általában felmagzott és ennek a magját szedték meg a következő évi kendervetéshez. Ennek a rostjából már nem lehetett jó minőségű szöszt előállítani, már csak köteleket lehetett készíteni belőle. A kendert július végén, augusztus elején kellett kinyűni, pár napig hagyták száradni. Olyan vizet kerestek, ahol áztatni lehetett. Ez Kemecsén általában a zsadányi vízmederben volt. Akiknek lovas fogata volt, azok a Holt-Tiszára is elvitték. Az áztatáshoz derékig érő víz kellett. A férfiak a vízben 4db karót levertek és e közé tették a kendert, hogy a víz el ne vigye, általában sárral fedték a tetejét. A vízben 8-9 napig ázott, az ázás időjárás függvénye volt. Ha meleg volt, hamarabb ázott. 5-6 nap után mintát vittek haza, hogy jó-e, vagy még áztatni kell. Ha nem volt jó, akkor a szösz minősége rossz lett. Mikor a vízből kiszedték, ezt a munkát a kender költésének hívták. A sártól ilyenkor alaposan ki kellett mosni, s utána szét kellett rakni, hogy a víz lecsorogjon róla. Mikor megszikkadt, akkor rakták szekérre és vitték haza, ahol az udvaron szintén szétrakták, hogy alaposabban száradjon ki. Ha kiszáradt, következett a kender legnehezebb munkája, a kender-törés. Ez azért is volt nehéz, mert a forró napon kellett ezt a munkát elvégezni, ugyanígy csak a forró napon törik össze a jó pozdorja. A kenderből kikerülő pozdorját általában főzésre használták.


8.

2009. 1. szám

A megtört kenderből kikerülő szöszt újra kiterítették és szárították. Ezután tilolták, ami jóval könnyebb eljárás volt, de azt is melegítőben kellett elvégezni. Ezek a munkák augusztus hónapban zajlottak le. Majd szeptemberben következett a dörzsölés ideje, amely az akkori fiatalok kedvelt szórakozási eseménye volt. A szöszt összegömbölyítették és csupasz lábbal puhították. A lakások tornáclábaihoz vendégoldal rudakat erősítettek és abba fogózkodtak. Közben ment a nótázás, a fiatal emberek ezt meghallották, hogy melyik irányból szól a nóta, és ahhoz a házhoz mentek. A munka vége ilyenkor tánccal fejeződött be.

Fonó a Református Iskolában

Alsó sor: Juhász Júlia, Molnár Sándor református lelkész, negyedik Pethő Borbála (Kriston Józsefné), mellette Bíró Manci Első sor balról jobbrra: Nagy Etelka (Kövér Gyuláné), Stahl Ilona, Márkus Jolán (Kovács Andrásné), Lábas Emma, Lábas Irén, Jagos Irma, Nagy Mária, Faják Erzsébet, Fintor Ilona, Bíró Eszter, Márton Emma, Juhász Júlia Második sor balról jobbra: Deák Ilona, Blaner Antal, Lipők Ilona (Lukács Imréné), Bogár Lajos Fent: Jakab Bertalan, Szendrei Ferenc, Szalánczy László, Blaner János Felelős szerkesztő: Lucza János E-mail: [email protected] Letölthető: www.kemecse.hu Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Kiadja: Kemecsei Városvédő Egyesület Nyomdai munka: Fodor Irodagép, Nyíregyháza

V. HELYTÖRTÉNETI KONFERENCIÁRA

Recommend Documents