GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görögkatolikus Egyházközség folyóirata V. évf. 2. (16. sz.)
2014. június
Az irgalmasság világrendje
A középkori teológusok szerint az embert teremtő és üdvözíteni akaró Isten három lehetséges világrend között választhatott: az ártatlan, a bűnös, és az irgalmas világrend között. Az elsőben nem lett volna szenvedés, halál, és mindaz, ami az ősbűn következménye. A bűnös világrendben mindez létezne, de nem lenne megváltás, nem lenne bűnbocsánat. Az üdvösség jelenlegi rendjét méltán nevezhetjük az irgalmasság világrendjének, mert az emberiség megváltásában különösen is megmutatkozott Isten jósága. Abban a világban amelyben élünk, jelen van a bűn, a szenvedés s a halál, de a megváltó Jézusnak köszönhetően jelen van a megbocsátás s az örök élet lehetősége is. Már Szent Ágoston rámutatott arra, hogy az Isten irgalma nem csak azt jelenti, hogy a mennyei Atya megbocsájtja bűneinket. A nagy hittudós szerint „az irgalom mint erény részvét érzése mások szüksége iránt, ami arra késztet, hogy erőnkhöz mérten mások segítségére siessünk”. Aki irgalmas, az jóindulatból és együttérzésből segíteni akar másokon. Hála Istennek, manapság is vannak olyan emberek, akik észreveszik a másik ember gondját, baját és segíteni akarnak rajta. Teológiai értelemben azt a készséget nevezzük irgalmasságnak, amelyet az Isten az üdvtörténetben kinyilvánított: tud megbocsátó lenni a bűnös emberrel szemben, és kész őt a természetfeletti üdvösségre elvezetni.
Isten irgalma megmutatkozott már rögtön a bűnbeesés után, amikor megígérte a Megváltó eljövetelét. Azután az Ő irgalmának jele a szövetségkötés. A választott nép fiai saját életükben, a nép történelmében sokszor megtapasztalták, hogy Jahve irgalmas és könyörülő Isten. Ezért kéri a zsoltáros: „Áldjátok az Urat, mert jó, mert az ő irgalmassága örökkévaló” (Zsoltár, 136). Isten irgalmas szeretete különösképpen is megmutatkozott a megtestesülésben, valamint a megváltó Jézus életében és a megváltás művében. A mi Urunk Jézus Krisztus tanításával és életével kinyilatkoztatta, hogy Isten, a mi mennyei Atyánk végtelenül irgalmas. Megtanított bennünket arra, hogy az
Isten olyan Atya, aki felkelti napját a jókra és a gonoszokra egyaránt. Az egyik példázata szerint az olyan Atya, aki nem engedi, hogy a búza közül kitépjék a konkolyt, mert időt és lehetőséget ad az embernek a bűnbánatra és a megtérésre. Az irgalom világrendjében jobban örülnek egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akiknek nincs szükségük a megtérésre. Ez a jóságos Atya, még egy eltékozolt élet után is visszafogadja az embert a szeretetébe, ha bűnbánatot tart. A bűnös, gyarló embernek nagy vigasztalás és bátorítás az Isten irgalma. Jó tudni, hogy olyan az Isten, aki a megroppant nádszálat nem töri le, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki /Mt. 12, 20/, aki keresni jött, ami elveszett, a megtört szívűeknek nyújt vigasztalást. Ezért az apostoli igehirdetés ezekkel a szavakkal buzdít bennünket: „Járuljunk bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk s kegyelmet kapjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. Lev. 4, 16). A most szentté avatott II. János Pál pápát több jelzővel is illetik az Egyházban és a világsajtóban is: Pl. „Utazó, zarándokpápa”, „Nagy Mária-tisztelő pápa”, „Az irgalom pápája” Tudjuk, hogy több pásztorlevelet, enciklikát adott ki szolgálati idejében. Ezek között van a Dives in misericordia, az Isten irgalmáról szóló tanítás. Ebben írja többek közt: „Az Egyháznak és a világnak (Folytatás a 2. oldalon.)
2
GÖRÖG OLDAL • 2014. június
(Folytatás az 1. oldalról.)
szüksége van az irgalomra, amelyben testet ölt a szeretet, amely erősebb a bűnnél és mindenfajta rossznál, amely az embert földi élete folyamán behálózza.” (79. p.) 2002 augusztusában egy debreceni csoporttal részt vettem a krakkói zarándoklaton. Jelen voltunk az Isteni Irgalom új templomának és bazilikájának felszentelésén. A pápa az alábbi imával ajánlotta a világot Isten irgalmába: „Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben,
a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény forrását. Örök Atya, Fiad keserves kínszenvedéséért és föltámadásáért irgalmazz nekünk és az egész világnak! Ámen! János Pál pápa magyarul is szólt hozzánk: „Vigyétek és hirdessétek: Isten kimeríthetetlen irgalmát!” Szenes József ny. esp. plébános
Fatemplomok Böszörményben
A hajdúböszörményi gö rögkatolikus hívek közül az ifjabb nemzedék tagjai talán nem is tudják, milyen viszontagságokat élt meg kedvenc templomuk. A Bocskai téri, református „Ócskatemplom” épülete is hordoz görögkeleti és görögkatolikus építészeti jellegzetességeket. Már az 1054-es nagy egyházszakadás idején is állt ezen a helyen templom. Azoknak a rácoknak, szerbeknek, akik 1428-ban érkeztek ide, Brankovics György szerb despota birtokszerzése kapcsán, nyilván első dolguk volt görögkeleti templomot építeni maguknak. Ezt az istenházat nevezte el a böszörményi közbeszéd „Angyélia templomának”. Azt tartják róla, hogy ez a bizonyos Angyélia Brankovics felesége vagy a leánya lett volna. Nos ez
így nem teljesen igaz, mivel Angyélia Brankovics György menye volt. Egy előkelő albán nemes, Arianiti György leányaként jött világra. Apja Szkander bég (vagyis a híres Kasztrióta György) oszmánellenes szabadságharcának egyik fő támogatója volt. Neki nem kevesebb, mint hét lánya és három fia született. A hét lányból az egyik, a legidősebb, Donika Szkander bég felesége lett. A hatodik leány, Angyélia, feleségül ment Brankovics György fiához, későbbi utódához, Brankovics István despotához. Két fia és két leánya született. 1485-ben, férje halála után, rokonaihoz költözött az özvegy Angyélia. Ekkor látogathatott el Böszörménybe, és építtette fel az első böszörményi görög(keleti) templomot.
Később délebbre költözött, a Szerémségbe, a ma Szerbiához tartozó Fruska Gora (régi magyar nevén Tarcal)-hegységbe. Belépett az itt élő apácák közé, és élete végéig a Krusedol nevű görögkeleti kolostorban élt. Ő lett az apátnő. Ott temették el őt is a kolostorban, ahogy a Brankovics-család csaknem valamennyi tagját. Angyélia megélte még a 16. század elejét is. Szentnek tartották őt. Kultusza mindmáig fennmaradt. A mai szerb ortodox görögkeleti egyház is tiszteli őt, Tiszteletreméltó Anya Angelina néven. Az ünnepe a szerb egyházban július 30.-án van. Angyélia leszármazottai között olyan neves történelmi alakok is akadnak, mint a Rares és a Lapusneanu nevű moldvai fejedelmi család tagjai, a
Angyélia 1440–1520 (szerb ikon)
Wisniowiecki lengyel hetmani nemzetség leszármazottai vagy a montferrati grófok nemzetsége. Sőt Angyélia egyik rokona, dédunokájának, Frangepán Katalinnak, férje nem volt más, mint a szigetvári hős, Zrínyi Miklós horvát bán. Az első fatemplom helyét egészen pontosan nem tudjuk behatárolni. Ott állhatott azonban, ahol most az „orosz oldal” van Hajdúböszörményben. A görögkatolikus néphagyomány a Bocskai térre helyezte. Egykorú képi
GÖRÖG OLDAL – A Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség ingyenes lapja Kiadja a Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség. Felelős kiadó: Sási Péter esperes parochus Szerkesztő: Borók Imre. Nyomdai előállítás: Örökségünk Kiadó. Nyomdai előkészítés: Abari Gusztáv Megjelenik évente négy alkalommal. http://www.parochia.hu
3
GÖRÖG OLDAL • 2014. június ábrázolása nem maradt fent. Valószínűleg centrális elrendezésű, kicsiny, kápolnaszerű épület volt, központi templomtoron�nyal. A második fatemplomot talán akkor építették fel, amikor a hajdúk letelepedtek városunkban. Erről a hajdúböszörményi görögkeleti templomról sem maradt fent képi ábrázolás. Ez a templom akkor készülhetett el, mikor megalakult a hazai görögkatolikus egyház, vagyis 1646 környékén, az ungvári unió után. 1654-ben már görögkatolikus pap szolgálta a híveket, Busztik Bazil. Boronafalas technikával épülhetett fel a második fatemplom. Úgy nézhetett ki, mint az ún. „tiszamenti típusba” tartozó görögkatolikus templomok. Ezeknek a templomoknak az épületét külön nyeregtető fedte. Magyarországon a szentendrei múzeumfaluban, a skanzenben áll az ország egyetlen máig fennmaradt fatemploma, a mándoki, mely 1676-ban épült. Körülbelül olyan
A mándoki fatemplom (a szentendrei skanzenben)
lehetett a böszörményi is. Mivel a fatemplomok nem bizonyultak elég erősnek és tartósnak, az idő viharaival szemben, nyilván felmerült a kőtemplomok építésének gondolata. Ám a 17. század ideje nemigen volt alkalmas ilyen nagyszabású munka elvégzésére. Bár nyilván szerették volna a hajdúböszörményi görögkatolikus hívek, a korszak viharai nem engedték volna meg ezt az építkezést. Törökök és tatárok, kurucok és labancok tusáztak egymással az országban ekkortájt. 1711, a Rákóczi-szabadságharc lezárulta után,
Folyton imádkozzatok! Erre hív a Biblia és erre szólít fel a Zarándok… Az imádság csak válasz a teremtő, kezdeményező, hívó és megszólító Istennek. Tartozás, amit meg kell adni. Nem is nehéz. séta közben, nehéz feladat előtt, kérni vagy hálát adni. Párbeszéd Istennel. Ez felemel és örömöt ád. Sokféle imádság van. (A teljesség igénye nélkül:) prózai vagy énekes (az énekes tudjuk duplán számít) Egyedi vagy közös: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt. 18,20) Tanult vagy saját szavakkal mondott. Mélységét tekintve pedig egyszerű,
békésebb évtizedek következtek. Ekkoriban ismét felvetődött a kőtemplom építésének gondolata a hajdúböszörményi görögkatolikus hívek között. Ezt az építkezést nemcsak a pusztítások mértéke tette nehézzé, de a költségek hatalmas volta is. Egy ilyen kőtemplom felépítése többször annyiba került, mint a boronafalas fatemplom javítgatása. Igaz, ezt nem kellett olyan gyakran, szinte évenként felújítani. Hiszen hol a fatornyot kellett megreparálni, hol pedig magát az épületet. Ám még az építéséhez felhasznált
Imádság
elmélkedés ill. meditáció… De a legegyszerűbb csoportosítás a dicsőítő, hálaadó, engesztelő és kérő ima. Nos a kérő ima talán a leggyakoribb. Emberek vagyunk… De Jézus Krisztus is így tanít: „Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. Mindaz, aki kér kap… „ (Lk. 11, 9-10.) Persze nem mindig úgy „direkt módon” azonnal és azt kapjuk amit és ahogy kérünk. „…tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek még mielőtt kérnétek” (Mt. 6,8)
követ is messze vidékről kellett beszerezniük, szekereken áthordaniuk a böszörményi görögkatolikus híveknek. Hozzánk legközelebb, Tokaj vidékén lehetett csak megfelelő minőségű építőanyaghoz jutni. Ám a hívek létszáma annyira megnövekedett, hogy már ez önmagában is megindokolta az építkezést. Sok erőfeszítés, jelentős pénzösszeg kellett a szervezéshez, a szállításhoz, de nem volt hiábavaló. A nehézségeket sikerült legyőzniük. Mária Terézia uralkodása alatt, 1746-ban valósulhatott meg a régi elképzelés, teljesülhetett be az álom, épülhetett fel az első görögkatolikus kőtemplom Hajdúböszörményben, a Benedek János utcán, a mai napközi otthon helyén. Ez régen gö rögkatolikus iskola volt. 1746-ban, Szent András havának(november) 21.napján szentelték fel. Az első böszörményi gö rögkatolikus kőtemplom első papja Kovács Simon főtisztelendő volt. Borók Imre
A „Legyen meg a Te akaratod” az Úr imájában erre int. Fogadjuk el. Jézus példája a szenvedések előtt a Getszemáni kertbe: Atyám, ha lehetséges kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.” (Mt.26,39.) Ne aggódjunk „Nézzétek a mezők liliomait…” (Mt. 6,28) Tehát kérhetünk, de Istent számon nem kérhetjük. Ő tudja, mit tesz, mi jó nekünk. Az Ő bölcsessége más és több. Kérjük az üdvösséget. Bizton megadja! Balla Sándor
4
GÖRÖG OLDAL • 2014. június
GÖRÖG OLDAL • 2014. június
„Egy dobbanás az ember szívén át”
5
Görögkatolikus templomunk, mint már oly sokszor 2014. március 14-ével kezdődő kultúrsorozatnak adott otthont az idén is. A rendezvénysorozat Sík Sándor életéről, szellemi örökségéről szóló előadó esttel kezdődött, Erdélyi Márta tolmácsolásában. Március 16-án a Toronygaléria újra megtelt „élettel”. Ünnepi beszéddel nyitotta meg a gyermekrajz kiállítást Sőrés István önkormányzati képviselő, iskola igazgató úr. Az alkotó kis kezek az 1848–49-es eseményeket elevenítették meg. Huszárok, zászlók, Petőfi Sándor arcképe, a kokárda ihlették a gyermek lelkeket. Március 22-étől a zene vette birtokába templomunkat. Vendégünk volt a Szent Efrén férfikar, és a Szent Damján Görögkatolikus Papnövendékek Kórusa. A hangversenyek közötti időszakban lelki gyakorlaton vettünk részt. „A szent lélek templomai vagyunk, úgy éljünk, hogy a Jóisten szívesen időzzön a szívünkben.” Többek között ezekkel a szavakkal erősítette lelkünket Hülvely Zoltán kálmánházi paróchus, aki a lelki gyakorlat meghívott vendége volt. Április 27-én a gyermekrajzokat Józsa Sándor grafikusművész képei váltották fel. A tárlat megtekintése Lovas Kiss Antal egyetemi docens, etnográfus megnyitó beszédével vette kezdetét. Ezek a programok felszabadították, kiragadták lelkünket egy kis időre a hétköznapok sodrásából. Rövid írásom címe Sík Sándor: Mozart hegedűverseny című verséből vett idézet, mely így folytatódik: „Ember, a szépség a hazád”. És ez valóban így is volt. Köszönet érte. Debreceniné Erdős Ibolya
Húsvéti pászkaszentelés
6 A Vasvári Pál Társaság tagjaival 2014. május 17– 18-án Kiskőrös, Kalocsa, Hajós, Baja és Kiskunhalas nevezetesebb részeinek megismerésére szerveztünk kirándulást. Szakértő vezetőnk Balogh Gyárfás igazgató úr volt, aki Hajós szülötteként, ma is meghatározó személyisége a településnek, egyben a környék kitűnő ismerője. Történetünk úgy alakult, hogy első megállónkat Soltvadkerten tartottuk, ahol vezetőnk a nevezetes fagyizóba kísért minket. Nem volt egyszerű a választás a végeláthatatlan kínálatból! Akkora sikere volt a „nyalakodós” megállónak, hogy visszafelé is erre akart jönni csoport. Bár nem így szólt a terv, a végén mégis visszatértünk. Kiskőrösön Petőfi szülőházát ünnepi sátrak, pörkölttől illatozó üstök között vonulva találtuk meg. Tartalmas ismertetőt hallottunk a szőlőházban, majd megnéztük a múzeumot, és fotóztuk az udvaron a Petőfi fordítóiról készített szobrokat. Kalocsa szombat délutáni csendjében a Püspöki palotát, benne a híres
GÖRÖG OLDAL • 2014. június
Kirándultunk
könyvtárat kerestük fel. Itt kitűnő vezetés mellett szemlélhettük az ősnyomtatványok, kódexek, térképek, egységes kötésű könyvek gyűjteményét. A székesegyházat felújítják, most csak kívülről csodálhattuk impozáns homlokzatát, tornyait. Az Egyházi Kincstárban és a Paprika Múzeumban is vezetést kaptunk. A sétáló utcáig haladva a város történetéről mesélő épületeket, emléktáblákat láttunk, köztük a női börtön hatalmas tömbjét. A rövidke sétáló utcát a kalocsaiak egykori érsekeik szobrával, díszkúttal teszik érdekessé. Napsütésben értünk Hajósra. Balogh Gyárfás egyéb emlékhelyek mel-
lett, büszkén mutatta azt a hatalmas tölgyből faragott oszlopot, amelyet a szlovákiai kitelepítettek emlé-
mellett múlatták az időt az egyik présházban, Gyárfást meglátva megvendégelték vörös borral az egész társaságot. Finom pörköltöt kaptunk vacsorára, és a gondozott kerttel övezett Kovács Borházban pihenőre tértünk. Reggeli után indultunk Bajára. Először kisétáltunk oda, ahol a Dunából kilép a Sugovica. Ez a mellékág választja le a Petőfi-szigetet. Szemben sűrű lombú fákkal a Gemenci erdő, távolabb a nagy híd, fölöttünk a Türr István-kilátó. Még látszottak a két nappal előbbi
GÖRÖG OLDAL • 2014. június
Köszönöm édesanyám!
7
Legszebb magyar szavaink: a szeretet és az édesanya. másokra vigyázhasson. Ki lehet szebb a szerelmes leNincs sorrend közöttük, mert a kettő egymástól elvá- ánynál? A gyermeke fölé hajló Anya. Isten munkatársa laszthatatlan. Ő, a teremtés művének folytatója. Megtisztult a szerelemben, az Életre mondott Igenben, olyan ő, mint egy „Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, fehér rózsa, harmattiszták a szirmai, mert nem magáminden pillanatban gondolt ő reád. nak akart élni, hanem „királyfit” szült. Vedd kézbe ezt Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, a pólyatisztaságú rózsát, Édesanyám! Vedd úgy, mintha félretolt az útból, s elé ő feküdt. eléd tenné magát négy gyermeked, hogy gyönyörködAki jó volt hozzád, az volt az anyád, hess bennük. ha fáztál, a lelkét terítette rád. Édesanyám! Téged öregen is, betegen is szépnek látÁtvette terhedet, hogy azt ne te vidd, talak. Amikor madárka-könnyű testtel repdestél közötsimogatta sebed, sírta könnyeid. tünk – hiszen sohasem tudtunk megelőzni a szolgálatHogyha megbántottad – miért bántottad őt? ban -, karácsonyi áhítat költözött a szívünkbe… Te az Nem sírt ő sohasem a szemed előtt. utolsó napig adtál magadra. Még a kórházban is zavart, Nem hangzott ajkáról soha-soha vád, ha véletlenül egy morzsa maradt az ajkadon. Szerettél akihez rossz voltál, az volt az anyád. volna akkor is, ott is rendet tudni magad körül, pedig (Falu Tamás: Anyád) már a levegőt is ajándékba kaptad. Most már nem kell a piros. Itt már árva a fehér. Az álomképek az alvás állapotának „paradox” szaka- Fogadd el ezt a sárga rózsát ránk pazarolt életedért, szában jelentkeznek, melyekre jellemző a tudatos ellen- azaz a megnyert életért. Édesanyám! Mennyekből fiőrzés hiánya és az intenzív érzelmi színezet. Sigmund gyelő csillagom! Isten teraszáról fénylő napsugaram! Freud pszichoanalitikai szemléletmódjában az álom- Ablakomra leső holdsarlóm. Te mindig megleptél ajánképek tudat alatti vágyak közvetlen vagy szimbolikus dékkal. Most is ezt tetted, hogy itt a földön ne maradjak értelmű beteljesüléseként nyertek elismerést. egyedül, távolléted könnyebb legyen elviselni. Mondd, Régi emlék kopogtatott hozzám álom képében, mely- most milyen rózsát vihetek Neked? Nem ismerem a nek homályos ösvényein bizonyára megtalálom az utat mennyország színeit, csak hiszem, hogy a piros is, a fea fénylő erdei tisztásra. A történet kisiskolás koromra hér is, a sárga is ott van abban az Égi Rózsában, amit nyúlik vissza. Anyáknapi műsort adtunk a debreceni most odafönn kaptál. templomban, és édesanyám a kórusról figyelt bennünNagyenyedi Zoltán ket. Egyedül ő tudta, hogy királyfi vagyok: mindenkinél szebb és fontosabb, a többiek még a koronámat se látták. Nem gondoltam, hogy ez a műsor lesz az első és utolsó. Nehéz időket éltünk akkor. Szabó Ildikó: Láthatatlan történelem Azóta a kórusnál magasabb helyről nézel rám ÉdesPolitikai anekdoták: 1942–2012 anyám. Te földben virággá foszlott, égbe nőtt Asszony. (L’harmattan Kiadó, Budapest, 2013. 69. p.) Hallgasd meg, mit ír Neked a Te egykori királyfid! Papok, katonák Gondosan eltervezte a Rózsákat hoztam Anyák Napjára. Mondd, hova vitalálkozó minden részgyem őket? Csak az oltárra tehetem, ahogy Máriának A görög katolikusok letét. Ám ember tervez, illik, az Égi Szűz Virágnak” a kinyílt rózsának, akinek népszerű püspöke, Dudás Isten végez – a találkozó angyalok koszorúja zeng éneket.. Emlékszel, hányszor Miklós püspök úr, egy- váratlan fordulatot vett. A énekeltük együtt: szer, ebéd közben a kö- marsall meglátta a méltó„Ó, áldott Szűzanya, mennyei szép Rózsa, boldog vetkező történettel illuszt- ságteljesen feléje vonuló mennyországnak drága Gyöngyvirága” rálta az, hogy bizonyos püspök reverendájából Ugye most már személyesen is ismered Őt? helyzetekben mindenki kikandikáló Doxa órát az Anyu! Van egy kis időd? Gyere, nézd meg a csokrom! egyenlő: aranylánccal. „Episzkop, A háború alatt beszállá- davaj csasz!” – mondta Rózsákat hoztam. Az első szál egy piros rózsa, fiatalságod emlékére. Olyan szép a leány, amikor megváltoz- solták hozzá Malinovszkij üdvözlésképpen. Férfiatatja a szerelem. Egészen más lesz annak szemében, aki marsallt. Dudás Miklós san megszorongatta Duészrevette őt, s meglátta benne a csodát, aki mások előtt úgy gondolta, hogy – ha dás püspök feléje nyújtott el volt rejtve. Te Apám szemében találtad meg Magad, már így esett – püspök- kezét, majd saját kezűleg amikor ő Rád talált. Neki teremtett az Isten, azt akarta, ként, formálisan is üd- emelte ki a reverendából a hogy Te légy az ő rózsája, akire vigyáznia kell, hogy vözli a hívatlan vendéget. svájci órát.
Olvastam valahol…
kére állítanak fel. Ekkor is, de a Pincefaluban tett sétánk során is tapasztaltuk, hogy egykori igazgatójához, barátjához, ismerőséhez menyire ragaszkodik a hajósi lakosság. Szálláshelyünkön borral köszöntöttek, a házigazda bemutatta a tufába vájt pincében sorakozó hordókat, palackokat, közben mesélt, mesélt a borászat titkairól. Az 1200 présházból álló Pincefaluban több élményünk adódott. Bementünk egy pincébe, majd kijöttünk egy másikból. Zeneszó
vihar nyomai. Baja hangulatos utcáit jártuk, Jelky András, Türr István szobrainál adóztunk emléküknek. Megcsodáltuk a bajai főteret, majd megkóstoltuk a bajai halászlevet. Kiskunhalason a Csipke Múzeumban a legszebb formákat és a készítés titkait láthattuk. Utunkat Soltvadkert felé kanyarítva, ismét megkóstoltuk a fagylaltcsodákat, azután indultunk haza. Tartalmas, emlékezetes utazásunk volt. Bagossi Gáborné
8
GÖRÖG OLDAL • 2014. június
Gyermekkori emlékeim 2.
Tavaly, egy kedves beszélgetés alkalmával Sási Péter esperes úr és a vele érkezett Borók Imre, a Görög Oldal szerkesztője, biztatott, írjam le néhány gyermekkori élményemet. Az újság decemberi számában meg is jelent a cikkem. Utólag is köszönöm. Szeretek emlékezni a fiatalságomra én is, mint általában mindenki, akkor is, ha nem minden volt benne örömteli. Sokat olvastam, naplót is vezettem. Megörökítettem azt az eseményt is, mikor görög katolikus templomunk megsérült, és a tornyát újra fel kellett építeni. Ennek az volt a története, hogy a második világháború után a szovjet és román csapatok megszállták városunkat. A német katonákat kiverték a városból, s ideiglenesen itt állomásoztak. Két szovjet pilóta, részegen, repülőgépeikkel versenyre keltek egymással. Azt akarták eldönteni, hogy ki a bátrabb, ki a jobb pilóta közülük. Úgy gondolták, az lesz ennek az eldöntésére a legjobb, ha a görögkatolikus templomunk két tornya között szállnak át vadászgépeikkel. (Akkor még a régi templom állt, és a két ikertorony között jóval nagyobb volt a nyílás, mint manapság.) Igen ám, de az alkoholos befolyásoltság miatt ez egyiküknek sem sikerült. Mind a ketten lezuhantak gépeikkel együtt a templomunk mögötti kertekbe. Az egyik szovjet pilóta túlélte ugyan az esztelen hősködést, ámde a másik balesetet szenvedett, s belepusztult a kalandba. Méghogy az alkohol nem halálos méreg! A két pilóta oktondisága miatt a görögkatolikus templom tornyai megsérültek. Nem dőltek össze ugyan teljesen, de sürgősen ki kellett javítani a károkat. Az újjáépített templomot Dudás Miklós püspök urunk szentelte fel. Véghseő Sándor, a hitoktatónk, nekem szánta azt a szép feladatot, hogy köszöntsem a magas rangú vendéget. Az elsőáldozásra kapott kis fehér magyaros ruhámban voltam. Ma is emlékszem rá, hogy nagyon izgultam, de sikerült hiba nélkül, kipirult arccal – lázasan – elmondanom a köszöntőt. A templom előtti téren volt ez az esemény, nagyszámú közönség jelenlétében. Akkor kaptam Dudás püspök úrtól a személyes áldását, miután megcsókoltam a felém nyújtott kezén lévő gyűrűjét. Ez az esemény nagyon fontos volt a számomra. Ettől kezdve, egész életemben mindig eszembe jutott ez az élmény, s mindig éreztem jótékony hatását, amikor öröm ért, vagy bajaimban megsegített. Ma is hiszem és vallom, hogy különleges csodák történtek velem. Tarczy Péter, újságíró és író, a hajdúböszörmény Szabadhajdú című városi hetilap szerkesztője, „Kék – fehér ég alatt” című művében is olvasható egy rólam szóló cikk. 1992-ben, budai lakásunkon felkeresett az akkoriban még szintén Böszörményben dolgozó barátjával,
Csontos János újságíróval együtt, aki akkor a lap főszerkesztője volt. Ez a látogatás abból az alkalomból történt, hogy második férjem, Veress Ferenc halála után, Böszörmény szakközépiskolája felvette az Ő nevét. Így most is Veress Ferenc Szakképző Iskola az intézmény neve. Mint a névadó feltaláló özvegye, szívesen és nagyon őszintén válaszoltam Csontos János kérdéseire. Cikkének ezt a címet adta: „Úgy éreztem: „ő a megváltóm”. Valóban, ez is a velem történt csodák egyike, ő volt életem „Megváltója”. Talán ez a legnagyobb a sok közül, hiszen a szüleimet is felvihettem magammal, házasságkötésünk után, a gyönyörű budai környezetbe, a XII. kerületbe, a Hegyvidékre. A Mártonhegyi út 26ban laktunk. Az iskola, ahol tanítottam, ugyanabban az utcában, a 34. szám alatt volt – szinte a szomszédban. Huszonöt évig, nyugdíjazásomig dolgoztam itt. Édesanyámék, férjem halála után, még tíz esztendeig éltek velem, halálukig. Édesapám 87, édesanyám 84 éves volt, mikor eltávozott mellőlem. Ha akarnám, még ma is a Mártonhegyi úton lakhatnék, hiszen haszonélvezeti jogom volt a lakásunkra. De szüleim halála után a hajdúböszörményi temetőbe vitettem őket, ahogy ők kívánták. Férjem is itt nyugszik, ahogy szerette volna. Ő díszsírhelyet kapott Hajdúböszörmény akkor vezetésétől. Én 2000-ben, huszonöt éves budapesti munka után, nyugdíjazásom kezdetekor költöztem ide. Azért költöztem ide haza, szülővárosomba, mivel nemcsak a halottaim, de szeretett rokonaim közül többen, jelenleg is Hajdúböszörményben élnek. Akadnak, akik Debrecenben élnek, mint négy keresztgyermekem közül ketten. (A másik kettő szintén Böszörményben él.) Még említek egy számomra kedves cikket, mely 2009-ben jelent meg, Tarczy Péter író, újságíró, szerkesztő tollából. A kötet címe: Vendégkönyv - böszörményi kötődések. Nekem így dedikálta a szerző: „Gizikének, akit irigylek azért, mert Isten tenyerén ül, szeretettel” Ez is a velem történt csoda-áldás, hogy nagyszerű művészekkel, emberekkel kerülhettem be ebbe az értékes könyvbe. Köszönöm! Köszönöm Istenem! Szeretnék még néhány esztendeig maradni ott, ahová az írói képzelet ültetett. „Akitől nincs messze az élet határa, Nem előre szeret nézni, hanem hátra” (Petőfi Sándor: A téli esték) Nekem férjem versei közül a legszebb: „Idegvilágom rendezem, s mielőtt sírba szállok. mindenkinek, aki ellenem vétkezett – megbocsátok.” (Veres Ferenc) Veressné Takács Gizella
