Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf. 321/2010/56. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2010. év december hónap 16. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő V é g z é s t: A különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt Balázs László és társai ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2010. év január hónap 8. napján kelt 18.B.703/2006/445. számú ítéletét Balázs László I. r., Patonay Istvánné Cseri Magdolna II r., Hidvégi Béla III. r., Balázsné Mohai Éva IV. r., Balázs Péter V. r., dr. Ábók László VI r., Simonné Tóth Judit VII. r., Makadánné Gál Magdolna VIII. r., Somorjai Bertalan IX. r., dr. Endrédt Attila István XI. r. Balázs Attila XII. r. vádottak tekintetében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja. Balázs László I r. vádlott előzetes letartóztatását a megismételt eljárásra utasított bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig fenntartja. A végzés kényszerintézkedéssel kapcsolatos része ellen az ügyész, Balázs László I. r. vádlott és védője 8 napon belül jelenthet be fellebbezést; egyebekben az ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k l á s: A Fővárosi Bíróság a 2010. év január hónap 8. napján kihirdetett 18B.703/2006/445. számú ítéletével. Balázs László I. r. vádlottat 2. rb. hűtlen kezelés bűntette [Btk. 319. § (1) és egy esetben a (3) bekezdés d), egy esetben a (3) bekezdés b) ponja; csődbűntett (Btk. 290.§ (1) bekezdés b) és d) pont (2), (3) és (4) bekezdése; jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette [Btk. 298/D. §]; közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont]; 2. rb. folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése bűntette (Btk. 289. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a)pontja és a b) pont] és számvitel rendjének megsértése vétsége [Btk. 289.§ (1) bekezdés a) pont] miatt halmazati büntetésül 7 év börtönbüntetésre, 9 év közügyektől eltiltásra és 9.000.000,- forint pénzmellékbüntetésre ítélte; egyben őt az ellene tőkebefektetési csalás bűntette [Btk. 299/B. § ] és gazdasági adatszolgáltatás vétsége (Btk. 299.§) miatt emelt vád alól felmentette. Patonay Istvánné Cseri Magdolna II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett csődbűntett (Btk. 290. § (1) bekezdés b) és d) pont, (2), (3) és (4) bekezdés); bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette [Btk. 298/D.§ ) és számvitel rendjének megsértése bűntette (Btk. 289.§ (1) bekezdés a) pont. (3) 2 bekezdés a) és b) pont miatt halmazati büntetésül 1 év 8 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, egyben őt az ellene tőkebefektetési csalás bűntette [Btk. 299/B.§ ] miatt emelt vád alól felmentette. Hidvégi Béla III. r. vádlottat az ellene 4. rb. bűnpártolás bűntette (Btk. 244. §(2) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlottat az ellene bűnpártolás bűntette [Btk. 244.§ (2) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Balázs Péter V. r. vádlottat az ellene bűnpártolás bűntette [Btk. 244.§ (2) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Dr. Ábrók László VI. r. vádlottat 2. rb. bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettc [Btk. 319. § (1) és egy esetben a (3) bekezdés c), egy esetben a (3) bekezdés b) pont] és bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette [Btk. 298./D § ] miatt halmazati büntetésül 544 napi tétel, napi tételenként 600.- forint, öszesen 324.000.- forint pénzbüntetésre ítélte; egyben őt az ellene tőkebefektetési csalás bűntette (Btk. 299/B.§ ) miatt
emelt vád alól felmentette. Simonné Tóth Judit VII. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzintézeti tevékenység vétsége [Btk. 298/D. §] miatt 1 évre próbára bocsátotta; egyben őt az ellene tőkebefektetési csalás bűntette [Btk 299/B. §] miatt emelt vád alól felmentette. Makadánné Gál Magdolna VIII. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzintézeti tevékenység vétsége (Btk. 298/D.§ ) miatt 1 évre próbára bocsátotta; egyben őt az ellene tőkebefektetési csalás bűntette (Btk. 299/B §) miatt emelt vád alól felmentette. Somorjai Bertalan IX. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzintézeti tevékenység vétsége (Btk. 298/D. §) miatt 1 évre próbára bocsátotta; egyben őt az ellene tőkebefektetési csalás bűntette [Btk 299/B. §] miatt emelt vád alól felmentette. Bajtek Tímea Sarolta X. r. vádlott ellen számviteli fegyelem megsértésének vétsége [Btk. 289. § (1) bekezdés a) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Dr. Endrédi Attila István XI. r. vádlottat bűnsegédként elköveteti hűtlen kezelés bűntette [Btk. 319. § (1) és (3) bekezdés b) pont] miatt 360 napi tétel, napi tételenként 400.- forint, összesen 144.000.- forint pénzbüntetésre ítélte; egyben a vele szemben számvitel rendjének megsértése bűntette [Btk. 289. § (1) bekezdés a) pont. (3) bekezdés a) pont) miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Balázs Attila XII. r. vádlottat számvitel rendjének megsértése vétsége [Btk. 289.§ (1) bekezdés a) pontja] miatt 1 évre próbára bocsátotta. Rendelkezett az előzetes fogvatartás beszámításáról, a pénzbüntetés és pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a bűnügyi költség viseléséről, valamennyi magánfél polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította, és a zár alá vételt megszüntette. 3 Jogorvoslattal élt Balázs László I. r., Patonay Istvánné Cseri Magdolna II. r., dr. Ábrók László VI. r., Simonná Tóth Judit VII. r., Makadánné Gál Magdolna VIII. r., Somorjai Bertalan IX. r.. és dr. Endrédi Attila István XI.r. vádlott és védőik felmentés végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2010. év október hónap 5. napján kelt BF. 621/2006/20I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést Bajtek Timea Sarolta X. r, vádlott vonatkozásában visszavonta és indítványozta a vádlottat érintően az ítélet jogerőre emelésének megállapítását, melyet a Fővárosi Ítélőtábla a 2010. év október hónap 21. napján a 3.Bf.321/2010/l . számú végzésével meg is tett. Ugyancsak visszavonta dr. Endrédi Attila István XI r. vádlott vonatkozásában a részfelmentést helyesen a rész-megszüntetést - támadó fellebbezést is. Egyebekben az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn: indítványozta a tényállás kiegészítését; a vádlottak terhére megállapított cselekmények részben eltérő minősítését; a felmentéssel érintett vádlottak terhére megállapított jogi felelősségének megállapítását; a kiszabott büntetések súlyosbítását és vagyonelkobzás alkalmazását. Utalt az elsőfokú ítélet - ezen belül a tárgyaláson szóban kihirdetett, valamint az indokolással is ellátott ügydöntő határozat - ellentmondásaira; indítványozta a polgári jogi igény elbírálását és a zár alá vétel fenntartását. Hidvégi Béla II.. r. vádlott tekintetében indítványozta a rendelkező résznek a vádlott hűtlen kezelés bűntette miatti felmentésre vonatkozó rendelkezéssel történő kiegészítését. A másodfokú eljárásban a tanácsülés kitűzését követően Balázs László I. r. vádlott több terjedelmes beadványban, Makadánné Gál Magdolna VIII. r. vádlott védője, Somorjai Bertalan IX. r. vádlott védője, valamint dr. Endrédi Attila István XI r. vádlott és védője írásbeli beadványaikban indokolták a fellebbezéseiket; korábbi előadásaikat megismételve indítványozták a felmentésüket, a velük és társaik ellen indított büntető eljárás megszüntetését. A Fővárosi Ítélőtábla eljárása során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a jelen formájában érdemi felülbírálatra alkalmas-e.
Ennek során arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Fővárosi Bíróság az indokolási kötelezettségét nem teljesítette. A bírósági határozatok formai ás tartalmi kellékeiről az eljárási törvény a Be. XI. Fejezetében, a Bírósági eljárás általános szabályai között szól igen részletesen. A Be 258. § (2) bekezdésének c) pontja szerint az ítélet rendelkező részének kell tartalmaznia a vádlottnak a vád alóli felmentését. A Be. 258. § (3) bekezdése alapján pedig az ítélet indokolása összefüggően tartalmazza a vádra történő utalást, a vádirat szerinti jogi minősítést, szükség esetén a vádirati tényállás lényegének ismertetését; a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket, a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat; a bíróság által megállapított tényállást a bizonyítékok számbavételét és értékelését; a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény jogi minősítését, 4 büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása, illetőleg ezek mellőzése esetén e döntés indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével; végül a határozat egyéb rendelkezéseinek és az indítványok elutasításának indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével. Az elsőfokú ítélet a fenti jogszabályi előírásoknak nem mindenben felel meg. Amint arra a fellebbviteli főügyészi indítvány helyesen hivatkozik, Hídvégi Béla III.r. vádlottat a Fővárosi Bíróság az ítélete indokolásának 124. oldala ötödik bekezdésében írtak szerint az ellene a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja alapján minősülő hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól - is - felmentette bűncselekmény hiányában; mindezt azonban az ítélet rendelkező része nem tartalmazza. Ez - a Be. 258. § (2) bekezdés c) pontjával ellentétes ítéleti megszövegezés - adott esetben a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont b) alpontjában foglalt eljárási szabálysértésként is volna értékelhető; az más kérdés, hogy a felmentő rendelkezést a Fellebbviteli Főügyészség nem nehezményezi, hanem a rendelkező rész kiegészítését indítványozza. Alapjaiban sérült viszont a fentebb hivatkozott Be. 258.§ (3) bekezdésben - konkrétan annak d) pontjában - írt azon szabály, hogy az ítélet indokolásának tartalmaznia kell a bizonyítékok számbavételét és értékelését; amely viszont a Be. 373.§ (1) bekezdés III. pont a) alpontjában foglaltakat ténylegesen - és a jelen büntetőeljárás során már nem először - ki is meríti. Az elsőfokú bíróság már korábban is, a 83. sorszámú végzésében a zár alá vétel feloldására, valamint az eljárás megszüntetésére irányuló vádlotti indítványukat elutasította. E határozatát felülbírálva a Fővárosi Ítélőtábla a 2006. december 18. napján kelt Bkf. 10.940/2006/4. számú végzésében rámutatott: “A másodfokú eljárás során az ítélőtábla megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság a fellebbezésekkel megtámadott végzése az V. és a XI.r. vádlottak esetében érdemi felülbírálatra ún. abszolút szabálysértés miatt alkalmatlan, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság súlyosan megsértette az indoklási kötelezettségét.” „Méghozzá olyan mértékben, hogy a másodfokú bíróság emiatt nem kerülhetett abba a helyzetbe, hogy megállapítsa a Fővárosi Bíróság mire alapozta a döntését. A másodfokú bíróságnak ugyanis joga és kötelessége is azt ellenőrizni, hogy az elsőfokú bíróság figyelembe vette-e és értékelte-e a döntéshozatal szempontjából releváns érveket és ellenérveket. Ha ez a kontroll a másodfokú bíróság számára lehetetlen, akkor az elsőfokú bíróság határozata az érdemi felülbírálat alapjául nem szolgálhat. Az indokolási kötelezettséget súlyosan sértő, a bejelentett fellebbezés körében nem ellenőrizhető bírósági döntés ugyanis nem felel meg a jogállami követelményeknek, mert önkényes vagy legalábbis annak a látszatát kelti.” A fenti indokolással a Fővárosi Ítélőtábla a hivatkozott elsőfokú végzést a Be.373.§ (1) bekezdés III. pont a) alpontjára utalással hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Bíróságot új határozat meghozatalára utasította; melynek ez utóbbi eleget is tett 2007. január 15. napján kelt 95. sorszámú - érdemi rendelkezését tekintve a korábbival
5 azonos - végzését a Fővárosi Ítélőtábla a 2007. március 9. napján kelt 5.Bkf.10.128/2007/4. számú végzésével helyben hagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a 2010. január 8. napján kihirdetett 445. sorszámú érdemi ügydöntő határozatának felülbírálata során a következő indokolási hiányosságokat észlelte. Maga az elsőfokú ítélet rögzíti a 44. oldal utolsó bekezdésében - nyomban a megállapított tényállást követően, mintegy előrebocsátva - hogy „a klasszikusnak mondható ítéletszerkesztési technikától a bíróságnak ebben az esetben szerencsés eltekinteni. Az ügyben ugyanis bizonyítékok ütköztetésére, tények mérlegeléssel történő megállapítására csak korlátozott mértékben volt szükség. Hasznos tehát. ha a bíróság a bizonyítékokat nyomban a helyükön, a jogi értékeléssel együttesen értékeli. Mindezzel jobban kidomborítható az ügy megítélésének alapvetően jogi jellege. Mindazon esetekben természetesen, ahol klasszikus mérlegelésre szükség van, a bíróság ezt meg fogja tenni.” Ítélete 124. oldalának első bekezdésében s Fővárosi Bíróság visszatérően kiemeli döntése „indokolásának sajátos szerkezetét”. Az elsőfokú bíróság valóban - a fentiek szerint szándékolt módon tudatosan - eltért az általánosan követett ítéletszerkesztési gyakorlattól. A vád [elsőfokú ítélet 12 oldalától az I. pontban], a vádlottak személyi körülményei [14. oldaltól a II. pontban], majd a történeti tényállás [16. oldaltál a III. pontban] rögzítését követően a már hivatkozott 44. oldaltól a IV. pontban az ügy megítélése során az elsőbírói álláspont szerint szóbajöhető egyes jogszabályi rendelkezések elemzése, összevetése és értékelése - azaz a jogi indokolás - történik meg; majd a 124. oldaltól az V. pontban már a minősítéssel kapcsotatos elsőbírói álláspont kifejtése található; míg végül s 132. oldaltól VI. pontban az alkalmazott szankcióról ad számot az elsőfokú bíróság. Teljesen elmaradt azonban az egyes bizonyítékok bemutatása, akárcsak összefoglaló felsorolása; ezen belül különösen is a vádlotti vallomások, a védekezési irányok megjelenítése. Ezzel összefüggésben korántsem azt hiányolja a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság az ügy egyes szereplőinek, így a vádlottaknak, tanúknak, szakértőknek az eljárás egyes szakaszaiban tett nyilatkozatait, azok teljes tartalmát nem tette ítélete részévé. Az egyes vallomásokban foglaltak ítéletbe való bemásolása, azok részben vagy egészben való idézése értelemszerűen szükségtelen; annak megjelölése azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy e bizonyítási anyag lényegét tekintve egyénekre lebontva és összességében mit tartalmaz. Ennek hiányában ugyanis az egyes bizonyítékok összevetését, értékelését - azaz az elsőbírói mérlegelést - sem lehet tetten érni és ellenőrizni. 6 Márpedig az nem állítható, hogy az eljárás egyes szereplői, különösen pedig a vádlottak az eljárás során ne éltek volna a megnyilatkozás különféle lehetőségeivel. A másodfokú bíróság ehelyütt most csupán Balázs László I. r, vádlott vonatkozásában tesz teljesség igénye nélkül - utalásokat leszögezve azonban. hogy mindaz a további vádlottak tekintetében is elmondható. Konkrétan: Balázs László I.r. vádlott - csak az elsőfokú bírói szakot tekintve a vádirat kézbesítését követően 2006. október 2. napjával keltezetten száz oldalt meghaladó terjedelemben, nagyszámú mellékletet is csatolva tett a vádra észrevételt és indítványt [az elsőfokú bírósági iratok 16/1-2. sorszámú, valamint a 28. sorszámú iratai]. Továbbmenően - és csupán példálódzóan - utalni kell arra, hogy ezt követően is megnyilatkozott írásban az ügyben: jelesül 184. sorszámon a Szenczi Ottó által előadottakra tett észrevételben; illetve a 2009. február 13-16. napján tartott tárgyalás jegyzőkönyvéhez fűzött, és az iratoknál 399. sorszámon szereplő mintegy hetven oldalnyi iratban. A 390-I. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 48-61. oldalán foglaltak szerint az egyes tanúvallomások, míg a 399. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 5-10., valamint 25-31. oldalán írtak alapján a szakértői vélemények ütköztetése kapcsán nyilatkozott érdemben Balázs László;
míg végül az utolsó szó jogán több tárgyalási napon keresztül fejtette ki az álláspontját, az elhangzottakat a 444. sorszámú jegyzőkönyv a 177-314. oldalain tartalmazza. Ehhez képest az elsőfokú ítélet alig, és csupán utalásszerűen hivatkozik az ügyben általa szerint is központi szerepei játszó Balázs László vallomására; ráadásul olyan általános formában, mint ahogy történt az például a III. tényállási pont kapcsán az elsőfokú ítélet 95. oldalának ötödik bekezdésében: Balázs László I. r. vádlott – saját bevallása szerint is - maga határozott szerződési feltételeket, irányította a fiókokban történő betétgyűjtést”. Ugyanezen az oldalon a hatodik ás nyolcadik bekezdésben - nevük feltüntetése nélkül, csupán rendbeliségük megjelölésével csak annyit tartalmaz az elsőtokú ítélet, hogy Patonay Istvánné Cseri Magdolna II. r., dr. Ábrók László VI. r., Simonné Tóth Judit VII. r., Makadánné Gál Magdolna VIII.r. és Somorjal Bertalan IX. r. vádlottak vallomásukban arra hivatkoztak: Balázs László I. r. vádlottban megbíztak, elfogadták az előadását, egyébként pedig a működést nem látták át. Ezek a megfogalmazások ebben a formában és terjedelemben a vádlotti védekezések bemutatása elégtelenek és alkalmatlanok. Balázs László I. r. vádlott az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésének írásbeli indokolásában hivatkozott arra, hogy a köztük lévő érdekellentét miatt az ő, valamint dr. Endrédi Attila XI.r. vádlott védelmét ugyanaz a védő nem láthatta volna el. A Be. 373. § (1) bekezdés II. fordulat d) pontjának esetleges megvalósulását a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kellett; melyet azonban igen megnehezített, hogy a két érintett vádlott vallomása bemutatásának hiányába bármiféle érdekellentét feltárása az ítélet alapján nem lehetséges. Ez a tény is azt igazolja, hagy a bizonyítékok számbavétele és értékelése terén az elsőfokú ítélet teljes körben hiányos. 7 Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a védői összeférhetetlenség az elsőfokú eljárásnak is tárgya volt; Balázs László a 284. sorszámon kezelt beadványában kérte ennek okán más védő kirendelését, utóbb az ügyész és a közös védelmet ellátó dr. Vadon Gál egyaránt kérte a védő kizárását, melyet azonban az elsőfokú bíróság a 390-II. számú végzésével elutasított; a Fővárosi Ítélőtábla pedig a 2.Bkf.10.536/2009/3.számú végzésével e határozatot helyben hagyta. Összességében az egyes bizonyítékok bemutatása olyan mértékben hiányzik, hogy ez az ügy érdemi felülbírálatának éppen úgy akadályát képezi, mint a járulékos kérdések - például a fenti összeférhetetlenség megítélését. Továbbmenően: az elsőfokú bíróság hűtlen kezelés bűntettében, ezt meghaladóan pedig döntően gazdasági bűncselekményekben állapította meg egyes vádlottak büntetőjogi felelősségét, avagy hozott felmentő rendelkezést. Tette ezt azonban anélkül, hogy az érintett vádlottak esetében kimutatta volna a kérdéses gazdasági társaságban elfoglalt és gyakorolt tisztségükből rájuk háruló konkrét jogszabályi, szervezeti és működési szabályzatokból számukra irányadó előírásokat, vagyonkezelői kötelezettségeket; amelyek megszegése valamely tettesi vagy részesi magatartás megállapításának alapjául szolgálhat. Márpedig mindezek hiányában nem érhető tetten - az egyébként mégoly részletező jogi értékelés mellett sem - hogy valamely vádlott milyen kötelezettségének megszegése vagy elmulasztása okán vált a csődbűntett, számvitel rendje elleni bűncselekmény, vagy hűtlen kezelés bűntettének tettesi vagy részesi elkövetőjévé; vagy éppen ellenkezőleg: miért nem róható a terhére valamely bűncselekmény elkövetése. Az elsőfokú bíróság - noha igen széleskörű bizonyítást folytatott le, ugyanakkor - indokolási kötelezettségének a fentiek szerint nem tett eleget; annak pótlása a másodfokú bíróság részéről azt eredményezné, hogy a bizonyíték értékelésről annak módjáról lényegében ugyancsak a másodfokú bíróság adna számot, mely azonban az elsőfokú bíróság kizárólagos joga és kötelessége kell legyen. A Be. 373.§ (1) bekezdés III. pont a) alpontjának helyes értelmezéséről az 1/2007. BK vélemény C pontja ad részletes iránymutatást.
A Legfelsőbb Bíróság is már több eseti döntésében [Bfv.III.166/2009/6; Bfv. III.426/2010/5; Bfv.III 927/2010/4] fejtette ki az irányadó jogi álláspontját. Az ezekben egyezően kifejtettek szerint az indoklási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdésekhez éppúgy, mint jogkérdésekhez. A jelen ügyben az előbbi vonatkozásában merül fel a vizsgálódás szükségessége. Az elsőfokú bíróság köteles ugyanis az indoklásában számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló másodfokú bíróság pedig ezt jogosult és köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása olyan mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle: az elsőfokú bíróság mire alapította a döntését, akkor nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége; s mindez az ítélet fenti jogszabályhelyen alapuló hatályon kívül helyezéshez vezet. 8 A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jelen ügyben a fentiek megvalósultak: azzal hogy az elsőfokú bíróság az általánosan követett ítéletszerkesztési gyakorlattól eltért, egyben adós is maradt annak megjelölésével, hogy döntése során mely, s milyen tartalmú bizonyítékokra volt figyelemmel; az ügy egyes szereplőire milyen rendelkezések, közgyűlési határozatokban foglaltak vonatkoztak; az érintettek mindezekkel összefüggésben milyen előadásokat tettek. A fentiek pótlására a megismételt eljárásban van mód; s csak e tények rögzítését követően, azok ismeretében lesz bárki - így a felülbíráló másodfokú bíróság is - abban a helyzetben, hogy az elsőbírói döntésről, annak helyességéről, vagy helytelenségéről érdemben állást foglaljon. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a Fővárosi Bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontja alapján a Be. 360.§ (l) bekezdés f) pontja szerinti tanácsülésen hatályon kívül helyezte. Tekintve, hogy a hatályon kívül helyezésre pusztán eljárási okból került sor, az új eljárásban valamennyi, a Be. 404. § (3) ás (4) bekezdésében foglalt - úgynevezett könnyítő rendelkezés alkalmazása indokolt. Figyelemmel az ügy terjedelmére célszerű, hogy a megismételt eljárásban ugyanazon bírói tanács járjon el. Az így megismételt eljárás kiemelt lényegi feladata a Be. 258. § (3) bekezdésének d) pontjában foglaltaknak – is - megfelelő határozat szerkesztése; azaz amelynek indokolása tartalmazza a bizonyítékok számbavételét, azoknak a szükséges, egyben elégséges mértékű bemutatását, majd pedig önmagukban és egymással összevetve történő értékelését. A több évtizede általánosan követett ítéletszerkesztési gyakorlat tekintetében számos jogirodalmi mű, kommentár áll rendelkezésre; ehelyütt most a másodfokú bíróság az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala gondozásában, a Magyar Bíróképző Akadémia által 2006. évben Határozatszerkesztés a büntetőeljárásban (Elvi és módszertani kérdések) megnevezésű kiadvány 85 - l 33. oldalán írtakra utal. Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás eredményeként meghozott új érdemi határozatában módja lesz a Fellebbviteli Főügyészség által is panaszolt pontatlanságok korrekciójára. Ismételten lehetősége nyílik az elsőfokú bíróságnak a járulékos kérdésekben, így a polgárjogi igény, valamint a zár alá vétellel kapcsolatos - az ügy valamennyi résztvevője által panaszolt – döntésének indoklására. Megjegyzendő, hogy polgári jogi igény érvényesíthetőségének lehetősége a vád kereteihez és a cselekmények jogi értékeléséhez kötődik. Amennyiben az elsőbírói álláspont szerint a nagyszámú, az ügyben feljelentéssel élő személy sértett magánfélként [Be. 54. §] nem résztvevője az eljárásnak, úgy vizsgálandó, hogy egyéb érdekeltnek [Be. 55.§] tekinthetők-e. Utóbbi esetben eljárási jogaikat - kézbesítés, jogorvoslati jogosultság - biztosítani kell. Amennyiben azonban a nevezettek érdekei a 9
jelen ügyben a vád keretei okán nem érvényesíthetők - tekintve, hogy a vádirati tényállásban sértettként nem szerepelnek - úgy az ő nyomozati szakban történt fellépésük nyomán foganatosított zár alá vételekkel kapcsolatos rendelkezés sem lehet feladata a jelen büntető eljárásnak [ BH 1993. 345.], azaz arról a bíróság a törvényes vád kereteit meghaladva nem dönthet. A polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasító rendelkezésénél hasonló szabályok érvényesülnek, annak elbírálására a büntetőeljárásban sértettként szereplő természetes, vagy jogi személyek esetében kerülhet sor. A jogosulatlanul, vagy jogosultan előterjesztett indítványok esetében nem mellőzhető a rendelkező részben a névszerinti megjelölés és a határozatot az érdekeltek részére is kézbesíteni kell, amennyiben őket érintő döntés születik. A meg nem ítélt polgári jogi igény, illetve a zár alá vétellel kapcsolatos rendelkezés hiánya - mivel joghatást nem von maga után nem tekinthető olyan határozatnak, mint amelyet a bíróság kézbesíteni köteles; azonban az érintettek részére felvilágosítás, tájékoztatás ebben a körben adható. Utal még a másodfokú bíróság arra, hogy az elsőfokú bíróság tízmillió forintos nagyságrendet meghaladó bűnügyi költség viseléséről döntött. Ítéletének utolsó bekezdésében a hat sort alig meghaladóan adott megnyilatkozás semmilyen vonatkozásban nem tekinthető felülbírálatra alkalmas, indokolt bírói döntésnek, abból nem állapítható meg, hogy a költséget milyen érvek alapján osztotta el a bíróság a vádlottak között, és az “arányosnak” mondott mentesítések összegei, okai sem kerültek megjelölésre. Végezetül a Be. 368.§-ban foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróságnak rendelkezni kellett Balázs László I. r. vádlott előzetes letartóztatásáról. Balázs László I. r. vádlott előzetes letartóztatását - megváltoztatva a Fővárosi Bíróság 2010. január 8. napján kihirdetett 18.B.703/2006/445 számú végzését - a Fővárosi Ítélőtábla a 2010. március 18. napján kelt 3.Bkf.10170/2010/4. számú végzésével rendelte el a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig, annak foganatbavételére 2010. március 18. napján került sor. A kényszerintézkedés indokoltságának Be. 132.§ (1) és (2) bekezdése szerinti 6 hónapos felülvizsgálata során azt a Fővárosi Ítélőtábla a 2010. november 15 napján kelt 3.Bf.321/2010/30. számú végzésével továbbra is fenntartotta. E döntés ellen az I. r. vádlott és védője fellebbezett, a jogorvoslati nyilatkozatok utóbb ugyan visszavonásra kerültek, ám nem a Be. 357.§ (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően; Balázs. László I. r. vádlott pedig újabb indítványt terjesztett elő az előzetes letartóztatásának megszüntetése érdekében. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla rendelkezett a résziratok felterjesztéséről; a 30. sorszámú végzése még nem jogerős. 10 A Fővárosi Ítélőtáblának a Fővárosi Bíróság ítélete hatályon kívül helyezésekor a törvény kötelező rendelkezéséből következően most újból döntenie kellett Balázs László I. r. vádlott kényszerintézkedése tárgyában. Figyelemmel arra, hogy az érdemi elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésre kizárólag eljárási szabálysértés okából került sor, a korábbi kiszabott szabadságvesztés tartamának tükrében korántsem mondható, hogy a jelentős tárgyi súlyú, magas törvényi büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőügyben a szökés- elrejtőzés veszélye tekintetében bármely - változás beállt volna. A kényszerintézkedés jelen formában való további fenntartásának törvényi indoka a korábbiaktól eltérően már nem a Be 129.§ (2) bekezdése, hanem a Be. 129. § (2) bekezdésének b) pontja; az a Be. 131.§ (5) bekezdése alapján a megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig tart. A kényszerintézkedés fenntartásával kapcsolatos rendelkezés ellen az általános szabályok szerint élhet fellebbezéssel az érintett I r. vádlott, védője és az ügyész; míg egyebekben a jelen végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs.
B u d u p e s t, 2010. év december hónap 16. napján
Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke
Kiadmány hiteléül Horváth Anita bírósági ügyintéző
Dr. Székely Ákos s.k. Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. előadó bíró bíró
