Utinapló Kertészet határok nélkül: Karva - Sopron
2012. április 18. - Szerda
A karvai szakközépiskola és a Lippai János szakközépiskola közösen nyert egy pályázatot. A pályázat elsı körében a soproni diákok utaztak hozzánk 2011. december 8. és 11-e között. A kiválasztott 15 ember reggel 8 órakor indult útnak Sopron felé.
Komáromon
keresztül jöttünk át az országhatáron, ahol rövid szünet után Gyırön keresztül a 85-ös, majd a 84-es fıúton 10 óra 30 perc körül megérkeztünk Sopronba a Park Hostelbe (1. ábra). A szálláson 12 lány volt egy szobában, emeletes ágyakon aludtunk és a szobában egy szekrény volt. Ebben annyi a jó, hogy mind együtt vagyunk és így tudunk beszélgetni, szórakozni.
1. ábra. Megérkeztünk Sopronba, szálláshelyünkre
A szálláshelyünkrıl az utunk az iskolába vezetett, ahol az igazgató Úr fogadott és köszöntött bennünket, majd az igazgatóhelyettes Asszony ismertette a programot. Utána elfogyasztottuk az
ebédet. Ebéd után elindultunk a soproni
városnézésre,
ahol
megismerkedtünk idegenvezetınkkel, Gyöngyi nénivel, aki sok érdekes információval gazdagított.
Az autóbusz a Kisvárkerületen tett ki bennünket, ahol a Festı közön keresztül lesétáltunk az Ikva patak partjára. Elmesélte nekünk, hogy a környéken Poncichter házak vannak - İk voltak a bortermelık és babot termesztettek a szılısorok között, ezért Bohnenzüchternek - poncichternek nevezték İket. A Vár romjai mellett besétáltunk a Fı térre. A Fı téren az éppen felújítás alatt lévı tőztoronyról hallottunk történeteket, miszerint innen jelezték, ha a városban tőz ütött
ki,
vagy
a
városban
idegen
borkereskedık vagy katonák közelítették meg. A Tőztorony után megnéztük a borostyánköves utat, ami egészen Rómáig vezet, ez a mostani szint alatt 3 méterrel volt (2. ábra). 2. ábra. A Szentháromság szobornál Továbbá betekintést nyertünk a Kecsketemplomba, ahol elmesélték a történetét. Utunk a Széchenyi térre vezetett, megnéztük Széchenyi István szobrát, a hőségzászlót, majd csoportképet készítettünk. Ezt követıen a Várkerültrıl visszamentünk az Orsolya térre majd a Szent György templom megtekintését követıen elindultunk a buszhoz. Egy mókás dolog történt velünk, találkoztunk egy ismeretlen „idegenvezetıvel”, aki kiegészítette Gyöngyi néni beszédét. Ezután buszra szálltunk és elindultunk Nagycenkre, ahol megnéztük a Széchenyiek kriptáját, a mauzóleumot. Kivetítést is kaptunk a családfáról. Innen a Széchenyi kastélyba (3. ábra) tartott utunk, ahol megtekintettük a kastély látványosságait: pecsétek, mőszaki találmányok, Széchenyi család családfája,…
3. ábra. Látogatás a Nagycenki kastélyba Széchenyi István nemcsak Kossuth szemében, hanem az egész magyarság körében az egyik legnagyobb „magyar” ember volt. Megtekintettük a kastély parkját és utána átmentünk egy mozdonykiállításra, ami nagyon tetszett és még egy aranyos kutyussal is találkoztunk. Utána visszajöttünk az Iskola éttermébe, ahol megvacsoráztunk. Ezt követıen pihentünk és meglátogattuk a hotel szomszédságában lévı Lıvér pincészetet, ahol borkóstoláson vettünk részt és hallottuk a bor történetét. 8 fajta bort kóstolhattunk és ezek közül mindenkinek a késın szüretelt, magas cukortartalmú zöldveltelini ízlett a legjobban (4. ábra).
4. ábra Borkóstolás a Lıvér - pincénél
2012. április 19. Csütörtök
Korai, reggel 6 órai ébresztés után 7 órakor indultunk reggelizni az iskolába. Reggeli után sietnünk kellett, mivel 8.30-kor a fertıdi kutatóintézetben vártak minket, ahol bemutatták nekünk a ribiszkét, szamócát, bodza ültetvényeket, amelyeket mikro szaporítással állítanak elı. Lementünk a laboratóriumba, ahol megtekintettük a mikroszaporítás táptalajon történı növénynevelést. Ellátogattunk Sarródra és megtekintettük a tájházat (5. ábra), megismerkedtünk a 19. századbeli bútorokkal, berendezésekkel és megmutatták a sársodrást, amibıl lábtörlıt készítenek és ezt ki is próbálhattuk. Tartottak egy beszámolót a Fertı tóról, és a halászati módokról. Javasolták, hogy nézzük meg a Fertı tó természeti szépségeit.
5. ábra. Sarródi tájház
Utunk a Fertı tóhoz vezetett, ahol részünk volt megcsodálni a tó természeti szépségeit. Következı állomásunk az Esterházy kastély volt. A kastély egyik része a kertészeti szakközépiskola. A kastély elsı terme a zeneterem volt, ahol Haydn sokszor tartott hangversenyeket. Megtekintettük a kastély képtermét, a kor bútorait, óráit, festményeit. Érdekességként mesélték, hogy a nık legyezıvel jelezték, hogy hajlandóak-e a férfiakkal udvarolni. A legyezın megtalálható volt a park térképe, hogy könnyebben tudjanak tájékozódni. Az ágyak akkoriban nagyon kényelmetlenek voltak, mert az emberek
majdhogynem ülve aludtak, hogy elkerüljék a betegségeket. Az egyik teremben belehallgattunk Haydn egyik mővébe (6. ábra).
6. ábra. A Fertıdi - Eszterházi kastély lépcsıin
Mária Terézia ellátogatott ebbe a kastélyba, ahová szánon érkezett és tiszteletére egy hatalmas és gyönyörő tőzijátékot rendeztek. A kastély után a parkot tekinthettük meg, amely francia kertstílusban készült. A parkban domináltak a formára nyírt tiszafák és puszpángok. A buszból megnéztük a Fertı tót, Balf és Fertırákos között a borvidék szılıterületeinek egy részét, a fertırákosi kıfejtıt majd egy rövid idıre megálltunk az iskola tankertjében, Jánostelepen. Itt Varga Jenı tanár Úr, soproni vezetınk szakmai elıadást tartott a gyümölcsösrıl. 14 óra körül megebédeltünk, utána megtekintettük az iskola üvegházait, a fóliasátrakat és láthattuk a másnapi virágkötészeti eszközöket, növényeket. Rövid tájékoztatást kaptunk a pénteki programokról majd visszasétáltunk szálláshelyünkig. 4 óra körül jött a Gyöngyi néni aztán felsétáltunk a Taródi várhoz, ami sajnos érkezésünk elıtt zárt be. Azután hozzánk csatlakozott egy kutya, amely végig kísért bennünket a Botanikus kertig. Megtekintettük a Nyugat-Magyarországi Egyetemet, ahol hallhattunk a hagyományokról, és információt kaptunk az egyetemi öltözetrıl, a Walden viselésérıl, jelentésérıl. Innen a vacsorára sétáltunk, ezt követıen pedig ellátogattunk a Bruckner borozóba, ahol borkóstolóval fogadtak bennünket. Megízleltük a finom soproni borokat majd visszatértünk a szállásra.
2012. április 20. – Péntek
Reggel felébredtünk, elkészültünk és elindultunk reggelizni. Reggeli után az iskola épületébe mentünk, majd két csoportra oszlottunk. Az egyik csoport elment a virágkötészeti versenyre, a másik csoport pedig megismerkedett az itteni iskola diákjaival. Mi egy Stihl gépbemutatón vehettünk részt, és nagyon sok ajándékot szerezhettünk játékos feladatok elvégzése után. Késıbb közösen ellátogattunk a Deák-térre. A Deák téren Sopron város fıkertészének helyettese Sallai Krisztián vezetett körbe bennünket és mesélt a növénytelepítésekrıl, a munkálatokról, a tér jellegzetességérıl (7. ábra). A soproni Deák-tér Közép-Európa leghosszabb tere, amely kb. 1 km hosszú.
7. ábra Közös fotó a Deák-téren a soproni diákok egy csoportjával
A sétát követıen megebédeltünk majd betekintünk a virágkötık munkáiba. Egy rövid kiértékelés után következhetett az eredményhirdetés. Nagyon jól sikerült a verseny, mert az elsı és a harmadik helyezést is meg tudtuk szerezni a soproni diákokkal szemben. Mindenki párokban versenyzett és készített el vagy egy virágcsokrot, vagy egy ajándékcsomagolást, esetleg egy kopogtatót. Az elsı helyet Pálfi Anita és Varga Angéla (8. ábra), a harmadikat pedig Kovács Dóra és Tóth Nikolasz (9. ábra) érte el. Nagyon örülünk, hogy ilyen ügyesek voltak, és ráadásul az oklevél mellé még egy emléket, egy ajándékkönyvet is kaptak.
8. ábra. Pálfi Anita és Varga Angéla az 1. helyezés díjával és munkájukkal
9. ábra. Kovács Dóra és Tóth Nikolasz a 3. helyezés díjával és munkájukkal
Az eredményhirdetés után csoportképen örökítették meg a két iskolából kiválasztott résztvevı diákokat, majd szabadidıt kaptunk és elvittek bennünket vásárolni. Mindenki kapott lehetıséget, hogy vegyen valami kis ajándékot az otthoniaknak. Vásárlás után visszajöttünk vacsorázni majd utána megint szabadidıt kaptunk. A szabadidı után visszamentünk a hotelbe és szórakoztunk egy picit, majd lefeküdtünk.
2012. április 21. Szombat Sajnos elérkezett hazautazásunk napja, pedig még maradtunk volna. 8 órakor kaptunk reggelit, ami ma is nagyon finom volt. Ekkor az iskolában már nagy volt a mozgás, hiszen ezen a napon tartották az iskola diáknapját, a Lippai napokat. Ilyenkor, mint a diákok mesélték rengeteg sportvetélkedı, és játékos programok adják a napi programot. Sajnos ezen már mi nem vehettünk részt, hiszen indulnunk kellett Kıszegre. Útunk Ausztrián keresztül vezetett, és 9 óra után már meg is érkeztünk. Elıször a Jurisics várat (10. ábra) nézhettük meg, majd a fıtérre sétáltunk. Gyöngyi néni nagyon sok érdekes dolgot mesélt, például arról is beszélt, hogy a törökök miért nem tudták bevenni Jurisics Miklós várát, és miért harangoznak Kıszegen 11 órakor. Sétánk végén kaptunk egy kis idıt vásárlásra, fagyizásra.
10. ábra. Elıadás a Jurisics várnál Kıszegen
Kıszegrıl Kámba mentünk át, ahol a Jeli arborétumot néztük meg. Olvashattunk, hogy az arborétum több mint 70 hektár területen található, így sajnos csak egy részét tudtuk megnézni. A séta így is elég nagyra sikerült. Láthattunk több virágzó rododendront is, igaz a teljes virágzásukhoz még pár hét kellet. A kertben Csaba Tanár Úr ismertette a növényeket és egészítette ki a tájékoztató táblák feliratait. Sok különleges fenyıfélével is találkoztunk és megnéztük a Hét – forrást is (11. ábra).
11. ábra Pihenı a Hét – forrásnál a Jeli arborétumban
Túránk végén elköszöntünk vendéglátóinktól, Varga Jenı Tanár Úrtól, feleségétıl és Gyöngyi nénitıl. İk ugyanis innen már másik útvonalon indultak, mint mi. Mi Gyır felé vettük az irányt, ahol több diákért is eljöttek a szülei, és ott szálltak ki a buszból. Ezután még megálltunk Komáromba, majd 5 óra körül hazaértünk Karvára. A kirándulás mindenkinek nagyon tetszett és reméljük, hogy lesz még folytatása, mert nagyon jó volt a Sopronban eltöltött pár nap.
