Útinapló 3.nap Farkaslaka – Székelyudvarhely – Parajd – Szováta – Medve-tó – Felsősófalva -Korond Ma is csepergő esőre ébredtünk, de ez nem vette el a kedvünket, hiszen ma is sok-sok érdekes és új vár ránk! Első utunk Farkaslakára vezetett. Ez a falu Tamási Áron szülőhelye, és itt található a sírja is. A buszon meghallgattuk Tamási Áron életét Marika néni tolmácsolásában. Megtudtuk, hogyan kapta az Áron nevet az Ábel, és a János helyett; azt is elmondta, hogyan lett a parasztfiúból tanult ember egy baleset miatt; melyek voltak életének fontos állomásai és eseményei. Tamási Áron sírja a katolikus templom előtt, két cserfa árnyékában található, előtte egy emlékmű látható a székely nép jelképeivel. Itt elénekeltük a székely himnuszt, majd koszorút helyeztünk el Tamási Áron sírjánál. A sírt körbevevő kerítésen megszámlálhatatlan emlékező koszorút helyeztek el az ide látogatók, a mienk is tagja lett a kegyeletteljes emlékezésnek! A parkban a Trianon-emlékmű mellett idéztük fel a békekötés körülményeit, felolvastuk azokat az adatokat, amelyekből kiderült mit vesztettünk 1920. június 4-én. A komoly pillanatokat a vásárlás percei követték. A tanárainktól kapott szadadidőben mindenki kedvére válogathatott a sok szép kézzel készített, hagyományőrző portékák közül. Vettünk is minden szépet és jót: korondi fazekas termékeket, karkötőt, nyakláncot, hűtőmágnest és egyéb csecsebecsét. Farkaslakától nem messze fekszik a magyarok lakta székely város Székelyudvarhely. Ide vezetett az utunk. Miután leparkoltunk egy nagyobb sétát tettünk a városközpontban: megnéztük a Tanítóképző szépen felújított épületét /meghallgattuk a névadó Benedek Elek életét/, megálltunk a református templom épületénél, koszorúztunk a Hősök parkjában, sétáltunk a főtéri parkban, a szökőkút mellett. Különlegesen szép élmény volt amikor elhelyeztük iskolánk koszorúját Csaba királyfi szobránál a Hősök parkjában, ahol a magyar történelem és a székely nép nagyjait ábrázolja egy-egy szobor: Csaba királyfit, Szent László királyt, Bethlen Gábort, Nyírő Józsefet, Rákóczi Ferencet, Bem apó, Báthori Istvánt… Megható volt elénekelni a magyar Himnuszt, és elhelyezni az emlékezés koszorúját! Egy kis szabad program után Parajd felé vettük az irányt. A sóvidékre érkezve idegenvezetőnk elmondta, hogyan keletkeztek a sóhegyek. A parajdi bánya mélyére /120 méterrel a föld alá!/ busszal „ereszkedtünk” le. Ahová néztünk, és amit megérintettünk mindenütt só és só! Hihetetlen! Egyikünk sem látott még ilyet, hát még amikor beléptünk a hatalmas sóterembe, ahol igazi kalandparkot találtunk. Ámulva néztük a játékparkot, és ki is próbáltuk, amit csak lehetett. A játék után közösen mentünk a só-templomba. Csodálatos volt az oltár, a kis Betlehem, a hely áhítata! Csendben ültünk egy kicsit a padokban, valóban egy templomban voltunk a hegy gyomrában! Miután kigyönyörködtük magunkat ismét busz vitt minket a felszínre, indulás előtt még mindenki megérintette a sófalat! Nagy élmény volt!
A sóbánya megtekintése után Szovátára mentünk, hol a Szent József Gyermekotthonba vártak minket. Nagy szeretettel fogadtak bennünket! Először az otthon vezetője bemutatta nekünk az otthont, a kis lakókat. Rengeteg kérdésünk volt, mindegyikre szívesen válaszolt! Megtudtuk kik kerülhetnek ide, milyen rend szerint, hogyan élnek az itt lakók, ki lehet nevelőszülő, hogyan kerülhetnek ide, milyen munkát kell végezniük. A tájékoztatás után meglátogathattuk a kis családokat. Csoportokban egy-egy otthont különkülön látogattunk meg. Beszélgettünk a nevelőkkel, a gyerekekkel; megnézhettük a szobáikat, készítettünk közös fotókat, összebarátkoztunk. Indulás előtt átadtuk azt a sok és sokféle ajándékot, amit az otthon lakói számára hoztunk: ruhákat, könyveket, játékokat. Az elválás könnyes volt! Rövid idő alatt megkedveltük egymást… És nagyon jó érzés volt megtapasztalni, milyen jó dolog valakin segíteni, valakinek szeretetből adni! Feledhetetlen órát töltöttünk itt! A szovátai látogatás után a Medve-tó szépségében gyönyörködhettünk. Megismerhettük, hogy miért olyan különleges ez a tó: nemcsak azért mert kiterített medvebőrhöz hasonlít az alakja, hanem mert hőtározó képessége miatt második a világon. A turisták egyre inkább kedvelik, és az építkezéseket látva igyekeznek minél több turistát ide csábítani. Már nagyon izgatottak voltunk, mert öt órára Felsősófalvára kellett érnünk, ugyanis a tegnapi iskolalátogatáson megállapodtunk egy barátságos foci meccs lejátszásában. „Éppeg, hogy odaérünk” –jósolta Marika néni, és tényleg épp öt órára megérkeztünk! A fiaink átöltöztek, bemelegítettek, majd következett a kézfogás a két csapat tagjai között. A kétszer 15 perces mérkőzésen fej-fej mellett küzdött a két csapat: egyszer itt, egyszer ott egy-egy gól! A két iskola tanulói remek hangulatot teremtettek, csak úgy zúgott a „Hajrá, Fiúk!”. A félidő 5-5-ös döntetlennel zárult, majd a második félidőben sikerült elhúznunk, és végül 10-7re a mi csapatunk nyert! A hazaiak egy kicsit szomorúak voltak, mi pedig nagyon örültünk, de mindnyájan megállapítottuk: a legigazságosabb a döntetlen lett volna... Fáradtan, de annál nagyobb jókedvvel érkeztünk haza! A finom vacsora ma is jólesett!!! Az esti éneklés és beszélgetés pedig hab volt a tortán! Ez volt az utolsó esténk… Nagyon jól éreztük itt magunkat, és olyan hamar elrepült ez a néhány nap!!! Egymás szavába vágva meséltük az élményeinket! Kifogyhatatlanul mondtuk, mondtuk…
A NAP ARANYKÖPÉSEI: 1. „Éppeg odaérünk!”
A NAP FÉNYPONTJAI: 1. Koszorúzások /felemelő, lélekemelő!/ 2. Székely Himnuszt és a magyar Himnuszt énekelni /csodálatos!/ 3. Kisütött a nap…
A NAP… legkedvesebb pillanata: TALÁLKOZÁS A SZOVÁTAI GYEREKEKKEL fénypontja: 10-7-RE GYŐZTÜNK A FOCIMECCSEN !!!!!HURRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! modása:”ÉPPEG ODAÉRÜNK!” legszebb „épülete”: PARAJDI SÓBÁNYA embere: A FIÚK, A FOCICSAPATUNK :D legvidámabb eseménye: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL szomorúsága: HOLNAP INDULUNK HAZA, DE KÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁR legfinomabb étele: KÜRTŐS KALÁCS /10 LEJÉRT KETTEN, VAGY HÁRMAN/ hangja: HAJRÁ,FIÚK!!!!!!!
Pillanatképek a mai napról
