Erdélyben jártunk…
Farkaslaka település önkormányzata a hagyományoknak megfelelően az idén is meghívta egyesületünket a Farkaslaki Szenes napokra. A kedves meghívásnak eleget téve Tolna Város Önkéntes Tűzoltó Egyesületének képviseletében egy 8 fős delegáció utazott Erdélybe, Farkaslakára. A delegáció vezetője ifj. Csőglei István elnök volt. A hajnali ébredést követően, a még félálomban lévő csapatunk 04:00 órakor útra kelt, hogy a Kárpátokat meghódítva megérkezzen erre a magyarok lakta, csodás, patakparti településre, Farkaslakára. A hosszú úton elcsigázott társaság nagy örömmel fogadta a szeme elé táruló csodás erdélyi tájat, fennsíkokat, fenyveseket, hegyeket és a köztük csörgedező, sekély vizű, sebes patakokat. Hosszú 11 órás autóutat követően végre felbukkant egy pici helységnév tábla, rajta ez állt: Lupeni. Ez magyarul annyit jelent: Farkaslaka. Végre megérkeztünk. A 9 személyes kisbuszból nagy nehezen kikecmergő csapatunkat kedves vendéglátás fogadta. Erdélyi szokásoknak megfelelően finom pálinkát kínáltak nekünk és máris megmutatták szálláshelyeinket, melyek egy szép, út menti panzióban voltak. Késő délután volt már és lassan közeledett a vacsora ideje. A tűzoltó szertár szomszédságában lévő vendéglátó egységben már vártak ránk. Kedves személyzet fogadott bennünket és persze a belépő, áldomást itt is meg kellett kóstolnunk. Rövid pohárköszöntő és már hozták is a finom Csorba-levest, amely savanykás ízével kicsit eltér a mi leveseinktől. Vacsora után átmentünk a helyi tűzoltószertárba és megtekintettük az újonnan vásárolt Magirus fecskendőt. Csodásan festett a már nem fiatal járgány, de tökéletesen működött. Kicsit átnéztük „szakértő” szemmel is, de kifogástalan volt, csupán néhány felszerelés és 1-2 légzőkészülék hiányzott róla. Szabó Dénessel segítettünk is az erdélyi testvér-tűzoltóknak, hogy az ülés melletti kis kar mi is lehet. Elmondták, hogy a szivattyút csak hátulról lehet kapcsolni, ezt felettébb furcsálltuk. Rövid eszmecsere, tanakodás után rájöttünk, hogy ezzel tutira a szivattyút (mellékhajtást) lehet kapcsolni. Indítás, kuplung, kar be és már ketyegett is a szivattyú. Áááá. Nagy volt az öröm, a szivattyút látogatásunk óta belülről is lehet kapcsolni a farkaslaki első szeren. Már ezért megérte kimennünk. Időközben megérkezett Sándor Tamás Úr is, a helyi Scorpion Trans (busztársaság) vezére. Meginvitált bennünket a Kalonda-tetőre, ahol csak holnap kezdődik a fesztivál, de elmondta, hogy a tűzoltók már fent vannak. Tettünk egy villámlátogatást a hegyen, megkóstoltuk a birkapörköltet is. Lassan teljes sötétség borult Erdélyre, ezért illedelmesen elköszöntünk, hazaszállítottak bennünket és kis faházainkban nyugovóra tértünk.
A második nap gyorsan eljött, hamar reggel lett. Nehezen ébredeztünk, majd reggelizni mentünk. Szállásadónk készített nekünk finom reggelit. Reggeli után elhatároztuk, hogy ellátogatunk Parajdra és megnézzük az ottani sóbánya hatalmas tárnáit. Sikerült is, rövid buszozás után leértünk a föld alá, ahol a párás, sós levegőn számos gyerek és felnőtt látogató „gyógyult”. A levegő összetétele tisztítja a légutakat, segít a légzési nehézségekkel küzdő betegeknek. A felszínre érve, buszunkat megkerestük és egy rövid élelmiszerbolt látogatás után, már indultunk is hazafelé, hiszen időre kellett mennünk, ebédelni. Ebédkor megint áldomás és már kanalaztuk is az ismét savanykás levest. Ebéd után ismét felmentünk a Kalonda-tetőre és kezdetét vette a fesztivál, azaz a Szenes Napok rendezvénysorozat. Jól éreztük magunkat fent a tűzoltókkal, hallgattuk az egymás után fellépő zenekarok koncertjét. Közben csapatunk átment „tűzoltóba” és nekiálltunk tömlőt gurigázni. Gyorsan telt az este, észre se vettük és már ismét eltelt egy nap.
Vasárnap reggel néhány óra alvás után ismét nehezen ébredeztünk. Reggeli után készülődtünk a misére a farkaslaki templomba. Részt vettünk a helyi misén, ami cirka 1,5 óra alatt lement. Ezt állva hallgattuk végig. Adakoztunk 1 lejt a helyi egyháznak fejenként és már mentünk is a koszorúzásra. A koszorúzást szoboravatás előzte meg, ahol a felszólaló 7-8 fő többoldalas beszédjét végighallgatva ismét eltelt 1,5 óra. Persze a hivatalos rész fontos, ezért álltuk a sarat. Tamási Áron szobrának avatását követően meg is koszorúztuk azt, Freund György és Bazsonyi Mihály társaságában jómagam is főt hajtottam a székely író előtt. Ezt ebéd követte, majd ismét felmentünk a Kalonda-tetőre, ahol a helyi mester már forgatta is az ökröt lassú tűzön. Megkóstoltuk, kicsit véres, de ízletes volt. Egy kis helyi, csíki sörrel le is kellett kísérni. Ismét este lett, szállásunkra mentünk és nyugovóra tértünk.
A másnap reggel már kötetlen volt, szabad programunk volt. Reggeli után elmentünk a hivatalba és megkötöttük, aláírtuk az általunk készített megállapodást Kovács Lehel alpolgármester Úrral. Ezt egy hamarosan határidős pályázathoz kellett megtennünk. Szerencsére sikerrel jártunk és az önkormányzat készséggel állt a feladat elé. A hivatalban átadtuk az általunk vitt szerény ajándékokat és elköszöntünk.
Ezután a szomszédos Korond településre autóztunk, ahol megtekintettük a helyi kézműves ipar minden remekét. Rengeteg árus kínálta portékáját, vásároltunk is ezt-azt. Ezt követően Székelyudvarhelyre, a Scorpion Trans telephelyére voltunk hivatalosak. Sándor Tamás látott ismét vendégül minket. Megmutatta a birodalmát, csak ámultunk a sok buszon, a csodás irodáján és a személyzeten. Tamás elmondta, hogy meghívja a társaságot ebédelni Gizi néni csárdájába, ami véleményünk szerint helyi viszonylatban egy neves vendéglátó egység. Mosolyogtunk, mert a nálunk megszokott NONSTOP tábla helyén ez állt: Mindig nyitva. Lehet, hogy nálunk is ezt kellene, mégiscsak magyar a tulaj. A bőséges ebéd után még egy hegedűs cigányzenész is előkerült, és nótára serkentett minket. Igaz a végén már vicceket is mesélt. Hétfőn délután kettőkor cigányzene és mulatás? Vagy itt ilyen egy átlagos hétfő? Tamás tovább invitált minket, meghívta a csapatot a hétvégi házába. Hosszú hegyi utakon eljutottunk hozzá. A hegyek között és a patak mellett szép kétszintes faházak és csinos udvar fogadott. Volt ott hintaágy és padok rönkből, grillező és minden, ami a pihenéshez és a jó hangulathoz kell. Csodás volt ez is. Tamás gazdagsága és nem titkolt szerénysége többször elkápráztatott bennünket. Bevallom elég kicsinek éreztük magunkat a nagy buszos vezér mellett. Elköszöntünk Tamástól és hazautaztunk. Vacsoránál értékeltük ezt a néhány napot, amely nagyon gyorsan eltelt. Kicsit szomorúak is voltunk, de hát semmi sem tart örökké. Vacsora után ismét meglátogatott bennünket a „Skorpiókirály”, azaz Tamás és megtisztelt bennünket jelenlétével Kovács Lehel alpolgármester Úr is. Kicsit még beszélgettünk, majd elköszöntünk és megbeszéltük a korai indulást is. Az indulást máris el kellett halasztani, mert Tamás másnap reggelre, kávéra, a saját házába invitált minket. Reggel, ébredés után, gyors reggeli, bepakoltunk és már indultunk is Tamáshoz. Bementünk hozzá. Sok szépet lát az ember minden felé, de fehér márványlépcsőt magánházban még sosem láttam. Gyönyörű és hatalmas kétszintes háza volt. Kávéval kínált és süttetett nekünk finom, erdélyi, házi kenyeret is. Nem soká maradhattunk hiszen indulni kellett, hogy még időben hazaérjünk. Útközben több helyen megálltunk és a Király-hágóhoz érve még utoljára visszanéztünk Erdélyre. Ez a vidék magával ragadja az embert. Elbúcsúztunk Erdélytől és útnak indultunk hazafelé. Érkezésünk 18.00 tájban volt, elköszöntünk sorra mindenkitől. Kicsit szomorúak voltunk, hogy szétszéledt a csapat, de megbeszéltük, hogy hamarosan összejövünk újra. Látogatásunk mindenképpen hasznos volt, mert megállapodást írtunk alá, teljesítettünk az összes hivatalos programot, melyre meghívtak. Megismertük az önkormányzat vezetőit Albert Mátyás polgármester és Kovács Lehel alpolgármester Urakat. Segítettük a tűzoltókat, barátságokat kötöttünk és még jó is éreztük magunkat.
Utazó csapatunk névsora: • • • • • • • •
ifj. Csőglei István (elnök) Csőgleiné Varga Szilvia Bazsonyi Mihály Freund György (jegyző) Cseh Tünde Szabó Dénes Doszpod Laura Czemmel Tibor
Köszönetet mondunk Dr. Sümegi Zoltán polgármester Úrnak, hogy utazásunkhoz ingyenesen kisbuszt biztosított, valamint Gy. Szabó István Úrnak a köztestület parancsnokának, hogy anyagi segítséget nyújtott. Köszönet az ajándékokért Tolna város önkormányzatának és Verseghy Ferenc Úrnak a szép porcelánokért. Reméljük, hogy sikeres pályázatunk révén hamarosan mi is vendégül láthatjuk a romániai magyar testvér-tűzoltókat. Tolna, 2009. szeptember 14.
ifj. Csőglei István elnök Tolna Város Önkéntes Tűzoltó Egyesülete
