Útikalauz az alvilághoz
Gyűjtötte és írta: Dr. Chast Nortman
Bevezetés Eme útikalauz szolgáljon mindenkinek, aki az alvilágba készül belépni. Ha ezt a művet elolvassa, nem érheti meglepetés odaát. Ez a kis gyűjtés Dante Alighieri, neves költő és filozófus műve alapján dolgoztuk ki. A mű végén színes illusztrációkkal tekinthetjük meg az alvilág mindegyik szegletét, amiből kilenc található. Kezdődjék hát a nagy utazás! Dante pokolképe a görög mitológia és keresztény elképzelések alapján jött létre. A Pokol bejárása hasonlít Odüsszeusz és Aeneas alvilági utazásához, de a túlvilágon élők sorsa egészen más, mint az ókori eposzokban. Dante poklában szenvednek a bűnösök, egyetlen céljuk a bűntől való megszabadulás, de ez nem lehetséges. A Dante-féle Pokol bejárata a Golgota hegyén, Jeruzsálem mellett található. Felépítését és alakját tekintve tölcsérszerű, egyre jobban szűkölő körökből épül fel. A bűnös lelkek, bűneik súlyosságától függően különböző fajtájú és súlyosságú büntetésben részesülnek, a következőképp:
Pokol tornáca: a meg nem keresztelt emberek (újszülöttek, és kerszténység előtt élt) Második kör: a szerelem bűnösei Harmadik kör: torkosok, falánkok Negyedik kör: fösvények, uzsorások, tékozlók Ötödik kör: haragosok Hatodik kör: eretnekek Hetedik kör: erőszaktevők szenvednek, mégpedig erőszakos tetteik fajtája szerint. Így a hetedik körnek három gyűrűje különíthető el:
Gyilkosok, vérengzők, rablók, zsiványok gyűrűje.
Öngyilkosok és saját vagyonuk eltékozlói.
Istenkáromlók. Nyolcadik kör: a megbízhatatlanok. Ez a kör tíz bugyorból áll, melyben bugyronként a következő bűnösöket találjuk:
kerítők, csábítók
hízelgők
szimóniákusok
varázslók, jósok
nyerészkedők, sikkasztók
képmutatók
rablók, tolvajok
rossz tanácsadók
viszályszítók
hamisítók
Kilencedik kör: az árulók bűnhődésének helyszíne. Négy különböző, névvel ellátott gyűrűből áll. A nevek az árulás fajtájára utalnak:
Kaina: rokonok árulói, testvérgyilkosok
Autenóra: hazaárulók
Ptolomea: vendégeiket árulták el
Judecca: jótevőik elárulói
A vadon Dante túlvilági zarándokútra indul, hogy morális megújulásával, irányt nyújtson embertársainak. Nemsokára azonban rémülten rádöbben, hogy letért a helyes útról s eltéved egy sötét erdőben. Azonban mikor sikerül kitörnie az erdős völgyből s a reggeli fénynél megpillantania célját, egy magas hegygerincet, vadállatok – a lélek és a firenzei társadalom sötét erői – törnek rá: : a gyönyörök és az irigység párduca; a gőg és az erőszak dühös oroszlánja és a féktelen kapzsiság mindig éhes nőstényfarkasa. Ekkor feltűnik az értelem és az erkölcsi tisztaság hőse, Vergilius, aki kivezeti a Dantét a veszedelemből és vezetőül kínálkozik „örök hely”, a pokol, illetve a purgatórium és a mennyország felé. Dante előbb elfogadja az ajánlatot, majd visszaretten és csak akkor indul el, amikor megtudja, hogy Vergilius az üdvözült szerelme, Beatrice követeként jött elé.
A Pokol kapuja Dante túlvilági vezetője, Vergilius, az utazást a Pokol bemutatásával kezdi. Először a Pokol kapujához érkeznek, melyen a következő felirat olvasható: „Én rajtam jutsz a kínnal telt házba, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába. Nagy Alkotóm vezette az igazság; Isten hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság. Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel, csupán örökkel és örökké állok. Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel.”
A feliratban a „Hatalom” az Istent jelenti, az „Okosság” Jézust, a „Szeretet” a Szentlelket. vagyis a Pokol Lucifer bukása miatt keletkezett, az „örök” egek és az angyalok után, de még a földi világ előtt. A Pokol kapujában Dante a közönyös emberek lelkeivel találkozik. Ezek az emberek, bár erényesen éltek, közönyösek voltak Isten és az ördög iránt is. A „közönyösek” Pokolba való helyezésével, Dante a Biblia egyik tanításának: „...nem vagy se hideg, se meleg, ezért kiköplek a számból” (Jelenések könyve 3.16) akar megfelelni. A közönyösek mögött az Acheron (Styx?) folyó húzódik, melyenKharón szállítja a lelkeket a túloldalra. Kharón csak az istennel meg nem békült lelkeket veszi fel a ladikjába, így Dantét visszautasítja. Később, rejtélyes módon, ájulásból feleszmélvén, mégis a túloldalt találja magát.
Első kör: a Pokol tornáca Akárcsak a többi, a kereszténység megjelenése előtt élt erényes ember, Vergilius is a Pokol lakója, mivel: „Bár későcskén, sub Julio születtem,/jó Augusztus alatt Rómában éltem, hívén a régi, hazug istenekben.” Ugyanakkor Dante kérdésére válaszolván Vergiliustól megtudjuk azt is, hogy a Pokol ezen köréből van remény a szabadulásra: egy a Mennyországból alászállt „Erős ” (Jézus) – aki halála után „szálla alá a poklokra” és felvitte a menybe az Ótestamentum prófétái és atyáit – kivitt innen már több lelket is: Ádámot és Évát, Ábelt, Noét,Mózest, Dávid zsidó királyt, Ábrahámot, Jiszráélt és feleségét Ráhelt, de még sok más mindenkit is. A tornác lakói, akiket Dante „a lebegők”nek nevez, semmilyen kíntól nem szenvednek, csak a kereszténység iránti vágyakozástól.
Második kör: A szerelem halottjai A szerelem halottjai. A kör bejáratánál Minósz ítélkezik. A Pokol ezen körében azok töltik büntetésüket kik életükben a kéjt keresték. A lelkek, nagy csapatba verődve, fel s le szállingóznak. A csapat élén Szemiramisz áll, mögötte a Dido aki Aeneasért hagyta el férjét, majd amikor Aeneas elutasította öngyilkos lett. Őket követi Kleopátra, Heléna, Akhilleusz, Parisz és Trisztán. Dante két szerelmest szólít meg, akik közel jöve hozzá elmesélik történetüket. A két szerelmes kiválasztása azonban nem véletlenszerű: Dante Ravennában, a Pó torkolatánál született Francesca da Rimini (valójában Francesca da Polenta) történetét meséli el. Francesca Gianciotto Malatestának, Rimini uralkodójának volt a felesége. Azonban miután Gianciotto szerelmi légyott közben lepte meg saját testvérét, Paolót és Francescat, megölte őket. Francesca és Gianciotto házassága politikai jellegű volt, mely arra szolgált, hogy a két család közötti vérbosszúnak véget vessen. Dante hőseinek védelmére az „édes új stílus” szerelmi elméletét hozza fel, mely szerint a szerelmi szenvedély csak nemes lelkű embert gyújtja fel (al cor gentil ratto s’apprende).
Harmadik kör: „A gyomor mértéktelenjei” Cerberus és a torkos emberek lelkei a Pokol harmadik körében. Priamo della Quercia(15. század) festménye. A Pokol harmadik körét, a torkos lelkek körét, Kerberosz a falánk háromfejű kutya őrzi. Vergilius egy marék földet dobva a fenevad három szájába, megnyugtatja azt s így bántódás nélkül jutnak be a harmadik körbe. A harmadik körben a két utazót erős zápor fogadja, a földön pedig halott emberek lelkei hevertek szerte széjjel. Az egyik földön fekvő lélek hirtelen felugrott mikor a két utazó a közelébe ért: egy szellemes, vidám, firenzei „cimbora”: Ciacco. Torkosságáról Boccaccio is beszélt (Dekameron IX. 8). Dante, városa jövőbeli sorsáról érdeklődik Firenze polgárainak megtestesítőjétől, Ciaccotól. A kérdés a Dante korabeli Firenzére céloz, akkoriban ugyanis két ellenséges párt versenyzett egymással: a kevésbé gazdag „fehér” guelfek,[2] a Cerchi család által vezetett csoport, a „vadpárt” (Dante is közéjük tartozott) s a Donati által vezetett „fekete” guelfek – a leggazdagabb bankár családok. Ciacco jóslata szerint ez utóbbi párt fog végül győzni.
Negyedik kör: A pénz rabjai A negyedik körhöz érvén, a két utazót ördög nyelven megszólaló Plútusz ördög fogadja: „Pape Satan, pape Satan aleppe”.[3] felkiáltással. Vergilius azonban elkergeti útjukból Plútuszt és Dantéval belépnek a Pokol negyedik körébe. A negyedik körben a pénz rabjai bűnhődnek: a tékozlók és a kuporgók egyaránt. Hatalmas sziklákat gurítanak fel egy magas partra amely, akár Sziszüphosz köve, mindig visszagurul. Dante valószínűleg a földi kincsek hiábavalóságát akarta ezzel szemléltetni. Számos olyan pap, pápa és kardinális bűnhődik itt, akiket Dante egy olasz közmondásra hivatkozván – Dissipato fino a capelli (Még a haját is eltékozolná) – „még szőrük sem nőtt meg fejük búbján” -ként jellemez.nUgyancsak a negyedik körben bűnhődnek a haragosok is: ők egy Styx nevű tó „bíbornál is vörösebb”, sáros habjaiban egymást ütik, rúgják. A tóhoz, a két utazó, Nagypéntek után, éjfélkor érkezik.
Ötödik kör: Az indulatosok Az ötödik kör szélén, a Sztüx folyó partjához érve a két utas egy toronyhoz ért. A torony tetején jelzőtüzek égtek, a folyón pedig Flégiász, a Sztüx haragos révésze közeledett a part fele. Vergilius és Dante beszállván a csónakba, Flégiász átszállítja őket a haragos szellemekkel teli folyón. A folyó ezen szakaszán az életükben haragos, durva jellemű lelkek bűnhődnek. Vergilius elmondása szerint, számos a földi világban most is dicsőített király és uralkodó került ide, olyanok mint a lovát ezüst patkóval megpatkoltató Filippo d’Argeni, aki életében a durva embertelenségéről volt ismert.
Hatodik kör (Dis városa): Az eretnekek és a hitetlenek A folyó másik partján Dis vörösen lángoló városa tűnt fel a homályból.[4] Dante „mecsetnek” nevezi Dis város tornyait, utalva ezzel lakóinak hitetlenségére. A város várfalai mögül dühös lelkek, bukott angyalok követelik az élő Dante távozását az alvilágból. Míg Vergilius a bejutáson töri a fejét, Dantéban felmerül a kérdés, hogy ha őt letudta hozni ide Vergilius akkor lehetséges-e ennek fordítottja: felmehet-e holt lélek az élők világába. Vergilius igennel válaszol: Eritkó nevű thesszáliai boszorkány közvetlenül a halála után megidézte a lelkét és arra kérte, hogy hozzon fel az alvilágból egy lelket az árulók közül (Júdás köréből), hogy megtudhassa a pharszaloszi csata végkifejletét. Mindeközben Dante egy a városon belüli toronyra lesz figyelmes, amely a három „vén anyó”, a bosszúálló erinnüszök otthona. Ekkor a Stüxön átgázolva megjelenikCerberus akinek parancsára Dis városának kapui megnyílnak a két utazó előtt, ők pedig rögtön belépvén azon lelkek bűnhődésének színterére jutnak akik, nem hittek a halál utáni életben. Dis városában továbbhaladva Dante kérdéseire adott feleletekből megtudjuk, hogy a városfalain belüli lelket a végítélet napján sem számíthatnak feloldozásra: „Mind újra elcsukódnak,/ha Jozafátból ide visszatérnek/ testükkel, amelyek most még fennhagyódtak.” (Tizedik ének 10-12 sor.) Mivel nem hittek a halál utáni életben, Epikurosz és követői is itt töltik büntetésüket. Ugyancsak itt találkozik Dante Farinata degli Ubertivel, aki egyike volt a ghibellin pártvezéreknek, akik Montapertinél legyőzték a guelf Firenze seregét. Farinata azonban saját hazájának is érezte Firenzét, ezért hadseregének megtiltotta, hogy kifossza és lerombolja a várost. Farinata mellől egy másik szellem is kinéz a sírból: Guido Cavalcanti apja, akinek fia életében csúfolta Vergiliust, mivel az hitt a túlvilági életben. Farinata jóslatot mond Danténak száműzetésről és sikertelen visszatérési kísérletekről. Dantét 1302. január 27-én valóban száműzték, ekkor kezdődött bolyongása és sikertelen visszatérési kísérletei.
Hetedik kör: Az erőszakosak A hetedik körbe belépve, II. Anasztáz pápa sírja mellett halad el a két utazó.[5] A kört Minótaurosz, a bika ember, „Kréta szégyene” őrzi. E kör kör három gyűrűre van felosztva: Külső gyűrű: egy vérpatakban bűnhődnek mindazon lekelek akik földi
életük során a többi ember vagyonában, földi javaiban tettek kárt: a gyilkosok, rablók és a zsiványok. Itt van Attila és a firenzei útonállók többsége is. Három kentaur őrzi a gyűrű lakóit s mindenkit lenyilaznak, aki menekülni próbál. Középső gyűrű:e gyűrű lakói az öngyilkosok, „azok akik vidámság helyett voltak szomorúak” és a saját vagyonuk eltékozlói. Ezek a lelkek fákká vannak átalakulva, ha pedig letörik valamelyik águk véreznek. Belső gyűrű: mely egyben a legszűkebb gyűrű a három gyűrű közül, az Isten káromlók, a fajtalankodók és a szodomiták otthona. Itt vannak Szodoma és az uzsorásairól ismert francia város Caorsa lakói is. Ezek a lelkek tűzeső és lángoló homok között töltik napjaikat. A bűnhődők könnyeiből egy alvilági folyó fakad, a Phlegetón, mely a Kocitus tavába ömlik. Dante Poklának hetedik körének hármas felosztása Arisztotelész etikai tanítását – fegyelmezetlenség (akaratgyengeség), lelki rosszaság és állatiasság – követi. A két utazó, Dante és Vergilius, nagyszombat hajnalán (az égen a Halak csillagkép hajnal előtt három órával jelenik meg) hagyja el a hetedik kört.
Nyolcadik kör: „Rondabugyrod” A nyolcadik kör bűnösein Geyron nevű szörny uralkodik. E kígyótestű, emberarcú „két szőrős kézzel” rendelkező szörny a görög mitológiábólismert Gorgók. Poklában, Dante a csalás világának az őrévé teszi meg. A kör bejáratánál Dante újabb elkárhozott lelkekkel találkozik, melyek a tüzes parton ülve három különböző színű táskákat viselnek a nyakukban. A sárga táskát viselőknek kék oroszlán címer van ráhímezve a táskájukra; a piros táskások fehér ludat ábrázoló címert viselnek; a fehér táskások pedig kék disznót ábrázoló címert viselnek. Dante korában három uzsorás család viselte címerét a táskáján: a fehér alapon kék oroszán a fekete guelf Gianfigliazzik címere; a piros alapon fehér lúd, egy régi gibbelin család, az Obriaghi család címere; a fehér alapon kék disznó pedig a padovai Scrovegni család címere volt. Az uzsorásokkal való találkozás után Dante, Vergilius biztatására felmászik Geyron hátára és átkelnek a folyón. A folyó túlsó partjától kezdődik „Rondabugyrod”, ahol a csalók bűnhődnek: a táj koncentrikus körökben lejt; a tíz bugyor pedig tíz vasszínű kőből álló, tölcsérszerűen keskenyedő terasz, a középen a pokol kútjával.
Első bugyor – Itt a kerítők és csábítók bűnhődnek: meztelenül járnak
körbe-körbe, mindeközben ördögök ostorozzák őket. Itt találkozik Dante Venedico Cacciamenicóval, azzal a bolognai nemessel aki – Dante elmondása szerint – saját nővérét Ghisolabellát kerítette meg a ferrarai gróf, Obiezzo d’Este számára. Ugyancsak az első bugyor lakói közt található: a görög mitológiából ismert Jázón, az argonauták vezére, aki Kolkhiszból elhozta az aranygyapjút és aki elcsábította Isziphilét és Kreuszát, Médeát pedig teherbe ejtette majd elhagyta. Második bugyor – A második bugyor a hízelgők kínszenvedésének a helye. A hízelgők „rondaságban nyakig fulladozva,/ amely árnyékszékből szokott lecsúszni” úsznak. Harmadik bugyor – Ezen a helyen szentségárulók szenvednek. Itt találjuk Simon mágust és követőit, valamint azokat akik egyházi javakat adtak és vettek pénzért. A lelkek fejjel lefele kőlyukakba vannak beszorítva, talpukat pedig tűz égeti. A kőlyukakat Dante a Battisterotemplom keresztelő kútján levő lyukakhoz hasonlítja. Dante egyszer az egyik ilyen kőlyukon keresztül, a vizes edénybe becsúszott kisgyereket mentett meg a fulladástól, kortársai azonban nem egy emberi élet megmentését látták Dante tettében, hanem szentségtörést. Negyedik bugyor – A jósok és varázslók bűnhődésének helyszíne. Itt ki-ki abban bűnhődik, amiben vétkezett, de ellentétes értelemben. A jósok a nem látható jövőt nézik, ezért most arccal hátrafelé kell menetelniük. Dante és Vergilius nagyszombat reggelén ér a negyedik bugyor alsó határához. Ötödik bugyor – Csalók és nyerészkedők bűnhődésének helyszíne. A lelkek szurokkal teli üstökben főnek, mindeközben ördögök szurkálják őket vasvillákkal. Hatodik bugyor – A képmutatók szenvedéseinek helyszíne. Az elkárhozott lelkek súlyos csuhát viselnek, melyek kívülről vakító aranyozással voltak bevonva, belül pedig súlyos ólomból készültek. Itt találkozik Dante a „víg barátokkal”. A víg barátok a Dicsőséges Szűzanyáról elnevezett lovagrend volt, feladatuk pedig a gyengék védelme lett volna. A „víg barát” jelzőt pedig életmódjuk miatt kapták, ugyanis a test élvezeteit nem vetették meg, hanem ellenkezőleg szerettek „vígan” élni. Az ólomruhások lába alatt pedig Kaifás főpap feküdt, aki azzal okolta meg Jézus halálát, hogy „inkább egy ember haljon meg, mint a nép vesszen el”. Hetedik bugyor – A tolvajok bűnhődésének helyszíne. Mivel életükben, kígyókhoz hasonlóan, alattomosan azok közelébe siklottak akiket kiakartak rabolni, mérges kígyók marják őket. A marások következtében elporladnak a testek, azonban – akár a legendás főnix madár – mindig újjá élednek és elölről kezdik büntetésüket. Dante itt meteorológiai jelenségekbe burkolva politikai jóslatot mond: a pistoiai síkságon a fekete guelfek Moroello Malaspina segítségével fognak győzelmet aratni. A győzelem után a fekete guelfek elfoglalják a várost, ami nagy szomorúságot okoz a fehér guelfeknek, közöttük Dantenak is.
Nyolcadik bugyor – A tisztességtelen tanácsadók és a másokat
becsapók szenvedéseinek helyszíne. A bűnösök lángnyelvekben állnak, kivéve Odüsszeuszt és Diomédészt akik kettős lángnyelvek között állnak, mivel együtt harcoltak. Azért kell itt bűnhődniük, mert Tróját csellel foglalt el. Ugyancsak itt találkozik Dante a Laterán körül lakó Colonna család tagjával, Guido di Mentefeltróval, aki a Dante által átkozott VIII. Bonifác pápa ellen harcolt. Guido élete utolsó éveit ferences szerzetesként töltötte, azonban a költő szerint a lelke pokolra jutott, mivel gonosz tanácsot adott a pápának. Kilencedik bugyor – Itt a viszályt szítók s a hitszakadások okozói bűnhődnek felnyitott testtel. Dante elmondása szerint az iszlám alapítója Mohamed és a később hitszakadást okozott veje, Ali is itt bűnhődnek. Tizedik bugyor – a hamisítók a hazugok és a képmutatók. Rühesek, ronda sebeiket tépik, szaggatják körmeikkel, olthatatlan szomjúság kínozza őket. Itt van Putifárné, aki Józsefet akarta elcsábítani, itt van Szinón, aki rábeszélte a trójaiakat, hogy vigyék be a falovat városukba, valamint sok firenzei polgár is van itt.
Kilencedik kör: A Pokol kútja A kilencedik kör a Pokol legutolsó, egyben a legalsó köre. Közepén egy kút található, a Pokol vagy a Gigászok kútja. Ezen a kúton keresztül jutnak le a pokol legmélyére a Gigászok. A kút további négy al-körre oszlik: az első al-körben a testvérgyilkosok bűnhődnek, a másodikban a hazaárulók, a harmadikban azok, akik vendégeiket árulták el, a negyedikben pedig a jótevőiket elárulók. Itt van maga Dis, azaz Lucifer, aki a legszebb angyal volt, de fellázadt ura ellen, s emiatt pokol mélyére lett száműzve,ahol a legszörnyűbb ördög lett belőle. Három feje van (ez a három emberfaj, a fehér, a fekete és a sárga, azaz az egész emberiség bűnét testesíti meg). Hatalmas denevérszárnyai megdermesztik, megfagyasztják a Cocitus tó vizét, ebbe fagyott bele Lucifer, de olyan hatalmas, hogy a szőre embervastagságú rést tart teste és a jég között. A három fejével az emberiség három legnagyobb bűnösét marcangolja: Caius Cassiust és Brutust, Caesar gyilkosait és Júdást, aki mesterét árulta el. A Pokol mélypontján egy titkos ajtó vezet ki, ez egyben az Isteni színjáték Pokol fejezetének zárómondata: „és így jutunk ki a csillagokhoz” —„Sic itur ad astra”. És most következzenek az illusztrációk, Giovanni di Paolo festményei a Pokolról. A legkorabelibb elképzelés a pokolról.
A Vadon (Dante találkozása Vergiliussal)
A Pokol kapujában (Első kör)
Második kör (A szerelem bűnösei)
A Pokol tornáca
Harmadik kör (falánkságért szenvedők)
Negyedik kör (Kapzsi emberek gyűjtőhelye)
Ötödik kör (Indulatos lelkek)
Hatodik kör (Eretnekek)
Hetedik kör (Erőszakos bitangok)
Nyolcadik kör (Rondabugyrod)
Kilencedik kör (A Pokol feneke)
A Pokol Kútja
A Pokol Térképe (Giovanni Stradano műve)
