Úti beszámoló egy színes áprilisról

Balog Ádám

A cseh kortárs építészet nyomában_vol.1

Úti beszámoló egy színes áprilisról 2015

Balog Ádám: Úti beszámoló egy színes áprilisról

A cseh kortárs építészet nyomában_vol. 1

Tartalom Nyeregtetős házak – dél-morva tájak………………….………………………………………………...…….04 A bor univerzalitása – Palava-hegy…………………..………………………….……………………………..07 Szigorú kapcsolat - Přerov………………………………………………………………………………………08 Identitáskeresés – Ostrava………………………………………………………………………………………09 Kultúra az ipar földjén – Opava…………………....……………………………………………………………17 Felfrissült terek és tömegek – Ostravából Brno felé………...………………………………………………..19 Egy kiforrott város – Brno………………………………………………………………………………………..22 Vidéki ízek – útban cseh földre……………………….……………………………………………………….31 Élő kísérlet – Písek.…………………..………………………………………………………………………….35 Nyugalmas hétköznapiság – cseh földön…………………………………………………..……………….…37

2



Húsvét után, néhány érdeklődő kollégával Csehországban jártunk, hogy testközelből láthassunk néhány fontos kortárs épületet. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem csak az építészet ragadja magával az embert, hanem maga a helyek is, ahol túránk főszereplői állnak. A cél az volt, hogy Csehország határain belül, régiókat átívelő építészeti kirándulás jöjjön létre, amely tartalmazza az elmúlt néhány év legjelentősebb kortárs épületeit. A házak között szerepeltek a korábbi tanulmányokból1 már ismerős épületek, de rengeteg olyan újonc is bekerült a válogatásba, amelyek sokszor nem a regionális és kulturális hatásokra reagáló alkotások, hanem inkább az ország határain túlról hoznak be friss gondolatokat. A túra programjának kialakításában nagy szerepet játszott Rostislav Švácha, cseh építészetteoretikus Czech Architecture and its Austerity2 című könyve, ahol ötven épület kerül bemutatásra az 1989 és 2004 közötti időszakból. Švacha tanulmányaiban, könyveiben a cseh építészetet elsősorban a modernizmus irányából szemléli. A könyv eredeti címe „Česká architektura a její přísnost”, ahol az igazán érdekes szó a „přísný”, amely magyarul szigorút jelent. Az angol fordításban már találunk ennél összetettebb jelentéstartalmakat is. Az „austerity” szó magyar jelentései: szigorúság, egyszerűség, mértékletesség, takarékosság. Švácha éppen e fogalmak mentén értékeli hazája kortárs építészetét. A legjelentősebb cseh teoretikus viszont, különös módon, nem szán nagy szerepet a cseh ipar építészetre gyakorolt hatásának, annak ellenére, hogy az országot járva lépten-nyomon találkozunk működő és már használaton kívüli ipari létesítményekkel, amelyek igen erősen rányomták bélyegüket a cseh tájra és városokra. A kirándulás 5 napja alatt 36 épületet jártunk körbe, és 18 kisebb-nagyobb településen fordultunk meg, Szilézától, Morvaországon át, cseh földre. Jelen írás beszámoló, amely a személyes tapasztalatok leírásán túl elméleti hivatkozásokkal is színesedik.

Palava-hegy Dél-Morvaország fotó: Miklós Zsófia

Balog Ádám: Őszinteség és identitás – kortárs cseh építészet a kulturális identitás tükrében – BME-TDK 2013 Balog Ádám: Kortalanság, modernitás, mértékletesség - kortárs cseh lakóház-építészet, in: Architektura Hungariae vol.13, no.2, 2014. 2 Rostislav Švácha: Fifty buildings 1989-2004, Czech Architecture and its Austerity, Prostor, Prague 2004 1

3



Nyeregtetős házak – dél-morva tájak A kora reggeli indulás után három óra alatt sikerült elérni első megállónkat, Stary Poddvorovot, ahol a Krasna Hora Borászat várt ránk. Húsvét hétfőre való tekintettel, az épületet belülről nem láthattuk, és emiatt a tulajdonosokkal sem tudtunk beszélgetni, így saját megállapításaimra kell hagyatkoznom. A falu morfológiája T betűt formáz, amely alapvetően a két főutat jelenti. A borászat a főutcával párhuzamos mellékutcában található, de onnan nagyon jól észrevehető pozícióban. A leágazó rövid utca szinte előtere a borászatnak, amely a telepítésével további kis teret képez az utca végén. Formálásában nem hoz újat az épület, mondhatnánk, hogy alkalmazkodik a környezet családi házaihoz, de ilyen nyeregtetős formát már csak elvétve találunk a faluban. A ház igazi nyeregtetős kortárs épületként, magányosan áll a környezetében, s az elé hamis tükröt tart. Az épület másik homlokzata már a szőlőre néz; az ember rögtön a dél-morva kultúrtájon találja magát, de még érezhető a falu jelenléte. A borászat környezete nagyon erős anonim építészettel rendelkezik, ám ez szinte érthetetlen okból, elkerülte az építészek figyelmét. Az egykori kis pince, amely kicsit eltartva az új épülettől, ma is áll, szintén jó szellemi alapot tudott volna adni, egy valóban erőteljes épület létrehozásához. A borászat alapvetően kompakt tömege, túlságosan elaprózott, még a családi házakhoz képest is. Térszervezésének talán legnagyobb értéke, hogy a borkóstoló terem emeletre került, ahonnan nagy üvegablakon keresztül léphetünk vizuális kapcsolatba a bor magzati állapotával, a szőlővel.

Tomáš Havliček Krasna Hora Borászat Starý Poddvorov 2011 fotó: BÁ

4



Štépán Denge Magángaléria Mikulov 2011 fotó: BÁ Mikulov a cseh-szlovák-osztrák határ találkozásánál emelkedő város, amely rögtön ad számunkra egy kis ízelítőt Csehország gazdag történeti építészeti értékeiből. Ezt az építészeti örökséget egy új alkotás is szeretné bővíteni. Joggal hihetjük ezt, hiszen a csiszolt mészkőlapokkal fedett, magángalériának otthont adó múzeum homogenitása már-már túlzottan is komolynak hat a kisváros egyik fontos terén. Az épület teljesen új, és helyi építész keze munkája, aki láthatóan figyeli a kortárs tendenciákat (azok közül is elsősorban a mediterrán országok építészetét), és végre kapott egy olyan megbízást, ahol bebizonyíthatta tájékozottságát. A nyeregtető szinte adott volt, hiszen a történelmi belváros szélén vagyunk, és a többi épület is ezt a formát követi. A galéria nagy pozitívumaként könyvelhető el, hogy nem csak befelé működik, hanem a térrel is intenzív kapcsolatban van (jó időben). Külön érdekesség még, hogy egy saját kis emeleti terasza is van, amely kiállítás megnyitókkor nagyon kellemes hellyé tud válni. Az épület kétszintes: alul helyezkedik el az információs pult, a kávézó és a mosdók, valamint egy kis kiállító előtér, ahol már kaphatunk némi ízelítőt a kínálatból. A fő kiállítótér az emeleten kapott helyet. Itt a nagy nyeregtető formája látható; magas térben járunk. A térben még egy lépcsős lelátó is helyet kapott, amely a filmvetítések nézőtereként szolgál. Az épület kívül-belül nagyon pontosan kivitelezett, viszont ennek ellenére érzékelhető benne az idegenség: az idő eldönti, hogy eggyé tud-e majd válni, a hihetetlenül szép természeti és építészeti környezettel, vagy idegen marad-e a város testén?

Štépán Denge Magángaléria Mikulov 2011 fotó: BÁ 5



Atelier Štépán Café Fara Klentnice 2012 fotó: BÁ A mikulovi galériánál érzékenyebbre sikerült a Klentnice faluban lévő fogadó, amely Café Fara néven ismert, ám több mint egyszerű kávézó. Maga a kávézó szó rendkívül rosszul hangzik ebben a szituációban, hiszen Klentnice egy néhány utcás, alig 600 lelket számláló település. A falu templomának lábánál, a régi parókia épületeiben és azok bővítésével alakult ki az összetett vendéglátóhely, amely kávézó, étterem és szállás is egyben. A hely felkapottságát az udvarba való belépéskor érzékelni lehetett, hiszen várni kellett egy kicsit a belépéssel egy hajókötél mögött. Sokan kíváncsiak a helyre, főleg túrázók, akik a környék gyönyörű borvidékén sétálnak. Ugyanakkor elképzelhető, hogy csak a húsvét miatt jöttek ide annyian. Marek Štepán építész főleg az egyházi épületeiről lett ismert a szakmában. Ez a munkája is annyiban egyházi, hogy egy régi parókia épületei között mozgunk, és a jól olvasható kortárs építészet lélekemelő hatással van az emberre. A képlet viszonylag egyszerű: minden ami új elem, az fából van; méghozzá kezeletlen fából, melynek színén már jól látszik az idő múlása (az épület alig 3 éve működik). Az egykori disznóól tetején kialakított szállásokból csak a szobákba való feljutás emelkedettségét észlelhettük, ám már az is jól mutatta az épület koncepcióját. A szokásosnál kisebb ajtónyílás és a szűk tornác aránytalan, azonban ez inkább kalandos érzéssel tölt el, mint bosszantással. Természetesen nem a mindennapos használhatóság volt a gondolat hátterében, hanem inkább ennek a falusi, mezőgazdasági hangulatnak a kihangsúlyozása. Az épületegyüttest lentről nézve, szembetűnő a beszürkült faburkolat vizuális egybeolvadása a heggyel, de jól látszódik, hogy a kompozíció még nem teljes, mert a faszerkezetű üvegház hiányzik a teljességhez (ez tervekről ismert).

Atelier Štépán Café Fara Klentnice 2012 fotó: BÁ 6



A bor univerzalitása – Palava-hegy „A bortermelés az európaiság közös alapja.” Josef Pleskot, a cseh kortárs építészet egyik legkiemelkedőbb és legelismertebb alakja általában ehhez hasonló tömörséggel képes megfogalmazni univerzálisnak ható igazságokat. A korábbi tanulmányok tematikájába (amelyek a regionális, kulturális sajátosságokat próbálták keresni és kimutatni a cseh építészetben) Pleskot építészete kimaradt, éppen az univerzalitása miatt. A Sonberk borászatot körbejárva semmiféle kulturális sajátosságra nem lesz figyelmes a szem, mivel minden a funkcióról és annak finomságokkal megtűzdelt részleteiről szól. A ház alapképlete itt is egyszerű: kemény beton alapon egy könnyű, terebélyes tető lebeg. Falakról szinte szó sincs, hiszen mindenki a tetőre figyel, annak logikus, didaktikus szerkesztettségére. A traktorgarázs és általában a gazdasági zóna a szőlő felé fordul, a vendégsereget pedig a Palava-hegy felé fordítja Pleskot; szinte kézenfekvő. A bejárat megtalálása a kíváncsi építész számára nehéz feladat volt, hiszen az épület körül végigfutó, tornácszerű átmeneti tér felé húzta be az embert a szeles és esős időjárás. Kicsit később vettem észre, hogy már eljöttem a bejárat mellett, amely mentes mindenféle ünnepélyességtől. Belépve az épületbe igazi megnyugvás fogadja a látogatót. Kinn fújt a szél, és esett az eső, ráadásul a borászat nagy szőlőbirtok közepén áll, szinte védtelenül. Belépve azonban védtelensége, védelemmé fordul: a nagy tető tényleg működik, nem csak fizikai, hanem szellemi értelemben is. Az épületben egyszerűen jó lenni. A borkóstolás, és beszélgetés közepette pedig az ember elveszhet a részletekben, a sok kicsi szögtörés jelentésének latolgatásában. Jan Stempel szerint a 2000. év óta ez a legjobb cseh ház3. Vitaindító kijelentésnek nem rossz Stempel megállapítása, azonban muszáj megjegyezni, hogy a ház regionális, kulturális kötődése helyett inkább univerzális igazságai emelhetők ki.

AP Atelier - Josef Pleskot Sonberk Borszáat Popice 2007 fotó: Vátyi Gergő „Ján Stempel szerint Josef Pleskot borászata egyszerűen 2000 óta a legjobb cseh épület. A borászat finoman illeszkedik a tájba, a minőségi borokért elkötelezett tulajdonosok – a szlovák Vajda és Nyitrai familia – egyfajta menedéke. Az épület beton alsó szintje talapzatként működik, ezen állnak az érlelő hordók, a tárolók és a laboratórium. Karcsú acéloszlopok tartják a tetőt, a merevségről vasbeton falak gondoskodnak, ezek között vannak a kóstoló helyiségek és vendégszobák. Mindezt egy minden irányban túlnyúló, a vitruviusi elvek szerint kialakított hullámzó tető védi, hangsúlyozottan az esővíz összegyűjtésének szándékával is. “A szándék az volt hogy olyan tető készüljön ami teljes mértékűen védi a teljes borászatot, már messziről karakteres megjelenést nyújt és érzékelhetővé teszi az elemeket.” (Josef Pleskot)” Ján Stempel: V4 Architekture 1990-2008, Kant, Prague 2009, 53. oldal (Fordítás forrása: https://praga2014.wordpress.com/2014/07/04/sonberk-boraszat/) 3

7



AP Atelier - Josef Pleskot Sonberk Borszáat Popice 2007 fotó: BÁ Szigorú kapcsolat - Přerov Přerov kisváros óvárosa mellett halad el a Bečva folyó, amelyen 1903-ban építettek egy hidat, amit a menekülő német hadsereg felrobbantott a II. világháború végén; hadászati okokból. A városban azóta több híd is épült, azonban ennek a hídnak a hiányát csak 1964-ben pótolták egy acélszerkezetű, gyenge esztétikai minőségű gyaloghíddal. Přerov város vezetése úgy döntött, hogy a történelmi óváros, és az új városrész nagyvonalúbb összekötése végett új hidat épít, amelyet a cseh kortárs építészet egyik legnagyobb mestere Alena Šramkova tervezhetett. Šramkova a századfordulós híd formáját vette alapul: a híd két lába a Bečvában áll, és erre támaszkodik három födémlemeze. A gesztus, hogy a híd két lába folyóban áll, a környezetvédők ellenállását váltotta ki, de végül is ez a formáció épült meg. A vasbeton szerkezet és a burkolatok anyaga jól elkülönül egymástól. A látszóbeton hídszerkezet járófelülete sárgás árnyalatú kockakő, a korlátok acél zártszelvényből készültek, és a korlát rúdjai között acélháló feszül, az egyes közlekedési eszközök sávjait finomra csiszolt beton púpok választják el egymástól. Az anyagbeli sokféleséget a színek összehangolásával próbálták oldani, azonban ez a megoldás sem segített a helyzeten. Šramkova a hidat, egy szobrászművésszel közösen, szobrokkal díszítette, hiszen szerinte „a cseh hidakat a barokk kor óta szobrok díszítik”; ide tartoznak a híd óvárosi oldalán álló eredeti kőpilonok is. A szobrok tovább fokozzák az anyagok tobzódását és a rendkívül alacsony esztétikai színvonalú acélhálós korlátkitöltés is csak olaj a tűzre. Az építményt messziről szemlélve nyugodtabb a kép, mivel megjelenésével és a történeti forma maivá tételével szerves részévé válik a város távlati képének.

Alena Šramkova Híd Přerov 2012 fotó: BÁ 8



Identitáskeresés - Ostrava „A meggyőző szépség új, erőteljes formái a technika magvas, tiszta szelleméből sarjadnak.” 4

A túra legerősebb, leginkább magával ragadóbb helye Ostrava volt, ahol az elmúlt időszakban rendkívül sok kortárs épület valósult meg. A város az 1990-es rendszerváltásig fontos ipari központja volt Csehszlovákiának. Manapság a michálkovice-i egykori szénbányában múzeum működik és egy-két épületet bérbe adtak néhány helyi cégnek. Idegenvezetőnk elmondása alapján, amíg a bányák és gyárak működtek Ostravában, addig ez a város a leggazdagabbak közé tartozott Csehszlovákiában. A belvárosban feltűnő a jó minőségű századfordulós és 30-as, 40-es években épült házak sokasága. A főtér tisztességesen felújított, úgy mint más cseh városokban. Azonban Ostravát nagyon nehéz lenne leírni csak a belvárossal, mivel sokkal több központja van. A város szinte szétfolyik a dombok között, és a különböző városrészeket kiterjedt erdők-mezők választják el egymástól. Az ember, ha autóval indul útnak a város egyik részéből a másikba, akkor több tíz percet kell autóznia; ha nincs autó, akkor pedig muszáj villamosra szállnia. A város léptéke szokatlanul nagy, és hangulata még napsütéses időben is egészen szürke. Az ipar és a 40 év kommunizmus hihetetlenül erős hangulatot hozott létre, azonban ez nem mindig pozitív értékként fogható fel. Ostrava még mindig keresi a rendszerváltás utáni arculatát, ez az útkeresés a kortárs építészeten is látszódik, azonban nagyon úgy tűnik, hogy az ipari múlt bizonyul majd a legjobb alapnak, egy új jövő építéséhez. Franz Kollmann: Schönheit der Technik (A technika szépsége), in.: Moravánszky Ákos, M. Gyöngy Katalin: Technika és természet, Terc Kiadó, Budapest 2013, 23. oldal 4

9



Szénbánya Mihálkovice, Ostrava fotó: Váyti Gergő 10



Marek Štepánról korábban már volt szó. Ostravában bízták meg eddigi legnagyobb és legösszetettebb épületének megtervezésével, a Szentlélek római-katolikus templommal. A templom Ostrava egyik külső negyedében található, arctalan panelházak között. Az épület alapvetően univerzális igazságokra épül; ami jó választásnak tűnik, hiszen a kereszténységnek, és benne a katolikus vallásnak univerzális, globális szellemi üzeneteket kell közölnie a híveik felé. A templomok lokális sajátosságai egyre inkább lekopnak az épületekről. Talán ez lehetett Štepán ideológiájának a háttere a templom tervezésekor, amely a modernista templomépítészettel mutatja a legtöbb rokonságot. Az ellipszis alakú alaprajz szintén valami univerzalitás, valamint az örökkévalóság felé próbálja helyezni az épületet.5 Térszervezésében keveredik a centrális és a longitudinális forma, amely kis bizonytalanságra ad okot. A belső tér 3 szint magas, szinte túl magas, így jön létre a közel szabályos hengerszerű testet formáló szakrális tér, amely kisebb térbővületekkel (szeparálható közösségi terek, karzat) tovább formálódik. Anyaghasználatban a csontszínű, tört fehér és a fa kiegészítők játszanak szerepet, ám az ember nem tud igazán elveszni a részletekben, mert csak a nagy térre figyel; ez áll a középpontban.

Atelier Štépán Római-katolikus templom Ostrava 2007 fotó: BÁ Szintén egy külső kerületben található, a Kamil Mrva építésziroda által tervezett modern családi ház6 is, amivel már a korábbi tanulmányok során sokszor szó esett. A személyes benyomások közül az első az volt, hogy az épület nem fehér színű, hanem kékes-szürkés vakolattal van bevonva. A ház alapvetően nem akar illeszkedni a szűkebben vett környezetéhez, viszont a családi házas városrészben sokszor találni ehhez hasonló modern megjelenésű házakat. Ennek a háznak nem sikerült megragadnia Ostrava hangulatát, pedig ismerve az előtörténetet és a helyet erre lett volna lehetőség. „A négyzetes tér otthonos hétköznapiságát talán a sarkok megléte okozza, minden sarok egy-egy lehetséges hely. A kör alakú térben azonban nincsenek sarkok, csak folyamatosság, a végtelen körforgás. Ezek az érzések alátámasztják azokat az általános emberi tapasztalatokat, miszerint a kör a folyamatosság, végtelenség, örökkévalóság szimbóluma, a négyzet pedig a szilárdságé, az állandóságé, a mozdulatlanságé.” Cságoly Ferenc: Három könyv az építészetről. Használhatóság, Akadémiai Kiadó, Budapest 2013, 60. oldal 6 BME-TDK 2013, 25. oldal és Architektura Hungariae 2014. vol.13. no.2., 41.oldal 5

11



Vitkovice – a név fogalom Ostravában. Az egykori acélgyárat hívják így, amelyben 1998-ban szűnt meg véglegesen az ipari termelés, és azóta üresen, mementóként állt. A jövő csak a múlt tisztázásával és elfogadásával építhető tovább, ezért Vitkovice még nagyon sokáig az ostrava-i kortárs építészet egyik fő inspirációs forrása kell, hogy legyen. A volt acélműbe már most betette a lábát a turizmus (kilátó torony, a volt kohógépek látogatóbaráttá tétele, látogatóközpont kialakítása). Erős a hely. Szinte félelmetes látványt nyújtanak a korrodálódott acélkohók. A látogatóközpont egy ún. Tudomány és Technika Házával (TTH) is bővült, amelynek tervezésére Josef Pleskot-ot kérték fel (az egész terület rehabilitációját Pleskot irodája végzi, ám a munkálatok még zajlanak ezért érdemben csak a TTH-val foglalkozunk). Pleskot megállapítja, hogy Ostrava összetett hely: ipari múlt, szép természeti környezet és sokféle etnikum. E megállapítás a tervezés menetét ugyan nem befolyásolja, mégis fontos szellemi alapot ad a tervezés kezdetekor. Pleskot a TTH-t a kohók lábához tervezte, mintegy lezárva vele a területet. Ezt a sarokhelyzetet az épület formálásával is egyértelműsíti: lekerekíti a sarkot. A tömeg az acélmű felé úgy hat, mintha a sarokelemet elvágták volna, és a vágásba tükörlap (üveg) került volna. Pleskot saját bevallása szerint indirekt módon ebbe az épületbe is bele szerette volna csempészni az acélművet7, és a tükröződés kihasználása erre alkalmasnak bizonyult. Az épület nagy részét ez a tükröződő üvegfelület adja, másik része viszont szinte teljesen zárt megjelenésű és téglaburkolatot kapott (utalva a gyár azon épületeire, amelyekben nem közvetlenül acélgyártás folyt). A bejárat előtt Pleskot nagy lelépcsőző terepet képez; a bejárat az utcavonal alá kerül. Innen visszanézve új perspektívából tárul fel az acélmű. Nagyvonalú és hatásos gesztus, aminek funkciója, használhatósága kérdéses, de ha elfogadjuk, hogy az érzelmi hatás itt maga a funkció, akkor érthetővé válik e szabad tér szerepe a ház előtt. Az épület alaprajzát a mágneses erővonalak íves formája ihlette, s ez emelkedik térré. A későbbi fejlesztésekről közölt előzetes terveken arra utaló jeleket találni, hogy a területet a befektető be szeretné vonni az ostrava-i városszövetbe, amellyel az acélmű körüli üresség meg fog szűnni. Kíváncsian várjuk, mennyire lesz majd szellemi alapja a gyárterület ipari építészete az új épületeknek? Hogyan fog kinézni az elvesztett ipari múlt hangulatát megőrző ostrava-i kortárs építészet?

AP Atelier – Josef Pleskot Tudomány- és Technika Háza Ostrava 2014 fotó: BÁ „Látjuk, hogy ahol a mérnök minden esztétikai szándék nélkül, céltudatosan dolgozott az új anyagokkal és munkájába a művész nem avatkozhatott bele, ott sikerült eljutnia a tiszta és százszázalékig modern szépséghez. A gép nem azért készül, hogy feltűnést keltsen, hanem hogy használják, és mégis, a kilátás egy működő gyárra szédületes modern színház.” Karel Teige: A konstruktivizmus és „művészet” likvidálása, in.: Moravánszky Ákos, M. Gyöngy Katalin: Technika és természet, Terc Kiadó, Budapest 2013, 113. oldal 7

12



AP Atelier – Josef Pleskot Tudomány- és Technika Háza Ostrava 2014 fotó: BÁ

13



Petr M. Hájek, G. Minářová Bábszínház bővítése Ostrava 2011 fotó: BÁ Ostrava belvárosába érve, két kortárs épület várt bennünket. Az egyik a bábszínház bővítése, amely az amúgy is komplikált színháztömeget egy új toronyszerű kubussal egészíti ki. Az összkép rendkívül eklektikus; korok és esztétikai minőségek keverednek, amely nem nyújt megnyugtató látványt. A bővítésnek viszont szép téri eleme a földbe süllyesztett szabadtéri színpad, amellyel az intézmény a köztér felé is tesz egy gesztust. Nem messze a bábszínháztól, a város főterén átsétálva lehet eljutni a Kuba-Pilař iroda által tervezett apartman és irodaházig, amely már nyomokban előrevetítheti Ostrava jövőbeli építészetét. Az épület telepítésével logikusnak mondható, formájával követi a telek vonalát, és a két utca valamint a tér találkozásánál visszahúzott kétszintes földszint reagál a komplex városépítészeti szituációra. Az épület nyers szálcement burkolata a város alaphangulatát tükrözi, amely a tér felőli intimebb oldalon a loggiák piros színű burkolatával kicsit feloldódik. Az apartman házzal szemben, az utca túlsó oldalán kevésbé helyi sajátosságokra reagáló üveghomlokzatos épületek valósultak meg, amelyek inkább a magányosság eleganciájával állnak a belváros szélén.

Kuba Pilař Architekti Apartmanház irodákkal Ostrava 2010 fotó: BÁ 14



Ostrava egyik külterületén néhány évvel ezelőtt valósult meg egy nagyon egységes beépítés, tiszta modernista felfogású sorházakkal8. A lakótelep alig 7 éve alatt a sajtófotókhoz képes rendkívüli átalakuláson ment át. A modernizmusnak hagyománya van Csehországban, és külön ki kell emelni, hogy a cseh építészek a modernizmusnak mindig a szociális irányultságát támogatták, és nem az elitizálót (Mies van der Rohe cseh kortársai már megépülésekor élesen bírálták a Tugendhat család számára épített villáját, amelyet elitizmussal vádoltak). A telepen járva rögtön feltűnik, hogy az eredetileg szellős beépítést kerítésekkel tagolták, és itt-ott igazságtalan kertrészekre osztották. Az eredeti szabad-nyitott kert gondolata megbukott, és a lakók elkezdtek barikádokat építeni, vagy növeszteni (tujákból). A légies könnyedségű elegáns garázssor nyílásait betömték, és vegyes megjelenésű garázskapukkal látták el. Közelről megnézve az épület csomópontjai (ablakbeépítések, ablakpárkányok kiképzése) is átbillennek az egyszerűségből a piac által kínált olcsóbb építőipari termékek szerény lehetőségeinek esztétikai színvonalába. Silányság és puritanizmus között minőségi különbség van, és itt sajnos inkább az előbbi fogalom felé billen a mérleg nyelve. Hogy a szerény költségvetésnek, vagy az építészek kitalálatlan részleteinek, rossz döntéseinek az eredménye a jelentős átalakulás ezt nehéz megmondani, de összességében hatalmas csalódás az, ami most a slezská-ostrava-i lakótelepen látható, amit nem is lehet már a minőségi építészet kategóriájában említeni.

Kamil Mrva Architekti Sorházas lakótelep Ostrava 2008/2011 fotó: BÁ

8

BME-TDK 2013, 25. oldal

15



Ostravát egy tükröződő bukolatú, bohém kinézetű épülettel búcsúztattuk. A helyi építésziroda által egy nemzetközi fuvarozócég központjaként tervezett cégközpont egy régi szeszfőzde udvarában áll. Meglepő módon a ház egy átlakítás-bővítés eredménye (a régi gyári zuhanyzók épületének átalakítása). A meglévő épület jelenlétét csak a belső térben érzékeljük, ahol minden vakolatréteget és régi burkolatot eltávolítottak a falakról és a födémekről, ezzel láthatóvá téve a nyers építőanyagokat (tégla, fa, acél). A belső térbe új, nyers anyag is bekerült: a cseh kortárs építészetben gyakran használt OSB lapból készült el a padló, amelyet 6 lakréteggel tettek járhatóvá. Az épület külső megjelenésében egyáltalán nem hasonlít a régihez; csak a tetőhajlásszöget tartották meg a tervezők. Ott ahol az épületet bővítették, a ház el van emelve a talajtól. Negatív tényként megemlíthető, hogy a régi és új a belső térben a nagy irányító központ terében látható egyedül, ahol a régi födém és az új álmennyezet egy téren belül kerül egymás mellé. A külső burkolat tükröződése lévén az épület, mint egy kaméleon felveszi a környezete képét (a tervezők szerint), de egyben kontrasztot is képez a régi szeszfőzde épületeivel.

Projektstudio Fuvarozó cég központja Ostrava 2013 fotó: BÁ

16



Kultúra az ipar földjén – Opava Ostrava-tól csak 36 kilométernyire fekszik Cseh-Szilézia kulturális központja: Opava. A város nagyban eltér a hűvös és szürke hangulatú ipari várostól, és a szépen felújított cseh történeti városok hangulata köszön vissza itt. Gasztronómiailag is sokkal igényesebb a választék, mint Ostravában. Alapvetően három épület miatt érkeztünk ide. Az első egy foghíjbeépítéses családi ház a város külső pereméhez közel. Az utcai front Dny-i tájolású, ebből az következik, hogy a kert a sötétebb, hűvösebb oldalon van. Az utcáról a földszint szinte teljesen zárt; csak az előtér falára került nagy ablak. A kisebb ablakok, bár meglehet, logikusan szerkesztettek, kerülik az esztétizálást. A felső emeleten az utca felé néznek a gyerekszobák, amelyek előtt egy keskeny terasz fut végig, és a teraszt, az utcai homlokzattal egy síkban, falécek fedik. Ez a faléc aztán megjelenik a földszinten is, a kerítés-kapu kialakításakor, sőt a tervezők, még rá is futtatják egy kicsit a földszinti homlokzatra a fát. A homlokzat aránytalan szerkesztettségét még tovább fokozza a lábazat jelenléte, valamint az előtér nagy üvegfelülete melletti gépészeti dobozok. A fa itt is, mint azt már megszokhattuk, kezeletlen maradt, és szépen beszürkült az épület fennállásának alig három éve alatt.

WMA Architekti Családi ház Opava 2012 fotó: BÁ

17



Lévén, hogy Cseh-Szilézia kulturális központja, Opavában nem egy kultúrház és múzeum várja az ide látogatókat és a helyieket. A Rybníčku Művelődési ház az óváros szélén található egy árnyas kis park tövében. A meglévő épületet a századfordulón emelték és a bővítés ehhez a hangulathoz semmilyen módon nem akart hasonlítani. Az új szárny ellenmondásokkal teli, hiszen a régi épület rendszerébe épül be, de anyaghasználatában és formájában is nagyban eltér attól. Az építészek még egy kis dilatációt is tettek a két épület közé, mert valójában két épületről van szó megjelenésben, azonban a funkciót tekintve a régi folytatásaként értékelhető az új szárny. Az étterem-kávézó, valami érthetetlen okból, az alagsorba került, így nem tud létre jönni a külvilággal a közvetlen kapcsolat.

Atelier 90 Kultúrház bővítés Opava 2012 fotó: Vátyi Gergő A túra legfrissebb épülete a Kamil Mrva iroda apartman háza volt, amely a cseh modernizmus tovább gondolásaként értelmezhető. Az épület alapvető formai megjelenését a magas terasz és ablak parapetek egymás felett lebegése adja, amelyek itt-ott, mindig valamelyik irányba kicsit kilógnak a többihez képest. E három nagy lebegő konzol nagyon erős tektonikusságot ad az épületnek, s a lakások minőségéhez illő hangulatot teremt. A modernt tovább gondoló építészet egyik legszebb kortárs képviselője ez a ház, amely további tanulmányozásra is érdemes lesz.

Kamil Mrva Architekti Apartmanház Opava 2014 fotó: BÁ 18



Felfrissült terek és tömegek – Ostravából Brno felé Egyik esős napon, amikor elhagytuk Cseh-Sziléziát, az első utunk az UAX, egyedi design tárgyakat és ruhákat gyártó cég központjához vezetett, Bernartice nad Odrou faluba9. Az eső ellenére is érezhető volt, az épület konzekvens viselkedése. A régi 60-as években épült irodaházra egy gyalulatlan fenyőfaléc burkolat került, amely a bővítésen is látszódik. Személyes élmény, amit semmilyen sajtófotó nem tud visszaadni, hogy az új burkolat alatt még felsejlik az eredeti ház kőporos vakolatának szürke és piros árnyalata. E házról már volt szó egy korábbi tanulmány kapcsán, és az akkori méltatás a személyes megtekintés után sem vesztett hitelességéből. Velka Bystrice kis morva falu, amelynek főterét öt évvel ezelőtt újították fel. A főtér egyik térfalát a kastély adja, a másik térfalát pedig a posta épülete. Az utca felé nyitott a tér, és egy kis patak adja a határt, amihez néhány lépcsőn keresztül le is lehet jutni. Ahol nincs térfal, ott most egy földszint magas tömör fal fut körbe, amely a park felé át van törve, és itt rögtön a parkban lévő amfiteátrumhoz jutunk ki. A tér még érezhetően befejezetlen, de érdekes látni, hogy a falu jelzi a jövő felé a szándékait. Talán egyszer a fal helyén valódi térfalak, épületek fognak állni.

Szerzői kollektíva Főtér Velká Bystřice 2010 fotó: BÁ Olomouc Morvaország egyik központja. Kortárs építészete tartalmaz néhány szép példát, itt külön kiemelve a főtér felújítását, ahol finoman a burkolatba rejtve kapunk információkat a tér történetéről, korrétegeiről. A HŠH iroda által tervezett tér központi elemei a piros padok voltak, melyek esetenként mozgathatóak. Ottlétünkkor megpróbáltunk elmozdítani egy padot, de az olyan nehéz volt, hogy még két ember sem bírta el, így ez a tervezési cél sikertelennek bizonyult. Szintén a HŠH építésziroda munkája az Érseki Palota Múzeumának10 kialakítása. A történet 1998-ba nyúlik vissza, amikor Olomouc érseke úgy döntött, hogy a palotát feláldozza a közművelődés oltárán és múzeumot alakíttat ki belőle11. Az összetett épület több periódusban épült, a föld alatt is hitetlen sok BME-TDK 2013, 48. oldal BME-TDK 2013, 49. oldal 11 A Hájek-Hradečny-Šépka-csapat főként azért nyerte meg a rekonstrukcióra kiírt tervpályázatot, mert a komplex rendszerbe csak minimális avatkoztak be. A régi műemlék értéke egyáltalán nem csökkent, és az új elemek úgy egészítik ki a tereket, mintha valaki ékszereket helyezne magára.” Rostislav Švácha: Fifty buildings 1989-2004, Czech Architecture and its Austerity, Prostor, Prague 2004, 225. oldal (fordítás: Balog Ádám) 9

10

19



korréteg halmozódott fel. Az építészeti tervezésre pályázatot írtak ki, amelyet a HŠH nyert. A zsűri azzal indokolta a döntését, hogy a leginkább érzékeny tervet választották, amely kevés építészeti eszközzel nagy múzeumi élménnyel tud szolgálni, és az eredeti épületet is tiszteletben tartja. Rögtön az elején le kell szögezni, hogy kiváló kivitelezési minőségben valósult meg a múzeum, és tényleg nagyon különleges tereket sikerült létre hozni. Egyik fájó pontja a történetnek, hogy mint köztudott, a HŠH nem csak az épületet, hanem magát a kiállítást is megtervezhette, annak működési logikájával együtt. Zavaró volt az kiállítóterek logikátlan egymásutánisága, és az, hogy a múzeumi teremőrök segítsége nélkül a látogató nem ismeri ki magát a terekben. Az előcsarnokon többször áthaladtunk a kiállítás megtekintése során, mert nem egyenes útra van felfűzve a kiállítás, hanem a látogató szinte középre érkezik, és mindig vissza kell menni ugyanarra a pontra, ahol bejött, hogy tovább tudjon menni egy másik múzeumi egységbe. Meglepő volt például, hogy már éppen a ruhatárnál és a múzeumi boltnál tartottunk, amikor a boltos figyelmeztetett minket, hogy a kis ajtó mögött, amire azt hittük személyzeti ajtó, van még egy kiállítótér, méghozzá a legizgalmasabb. Mindent összevetve eléggé kaotikus a kiállítás működési logikája. Az anyaghasználatban a látszóbeton és a fekete fémlemez dominál. A fekete dobozok a térben nagyon kontrasztosan hatnak, ami kifejezetten célja volt az építészeknek. Meg lehet még említeni, hogy az irodából két építésznek Emil Přikryl volt a mestere, aki a cseh építészetben egy érzelmesebb irányvonalat képvisel, és többek között a Louny-ban lévő sörgyárból lett múzeumot12 tervezte, ahol nem a kontrasztképzés volt a cél, hanem hogy az épület történetét folytassák. Olomoucban régi és új viszonya meglehetősen didaktikusan olvasható, a beépített új tömegekkel a tervezők a cserélhetőség, ideiglenesség hatását érték el.

HŠH Architekti Érseki palota múzeuma Olomouc 2006 fotó: BÁ 12

Rostislav Švácha: Fifty buildings 1989-2004, Czech Architecture and its Austerity, Prostor, Prague 2004, 40-47. oldal

20



Tomáš Pejpek, Szymon Rozvałka Családi ház a siló tetején Olomouc 2007 fotó: BÁ Olomouc-ot két házzal búcsúztattuk, amelyeknél csak rövid időt töltöttünk. Az egyik egy betonsiló tetejére épített családi ház, amely ugyan érdekes, de melléolvasva a történeteket már nem annyira tűnik szimpatikusnak (pl. a betonsilóba több tonna betonszerkezetet kellett felépíteni, hogy elbírja az új terhelést). Innen nem messze a Morva folyó partján pedig felépült az 1990-es évek közepén egy irodaház-laboratórium, amely a cseh kritikai regionalizmus egyik szép példája; a meglehetősen kevés közül. A ház időtlen állításokat fogalmaz meg: követi a folyó ívét, homlokzatszerkesztésében konzervatív marad, anyaghasználatában időtálló. Egyetlen nagyon nagy hibát vél felfedezni a látogató, ha éppen arra jár, mégpedig az íves tömeghez hozzáépített gyenge esztétikai megjelenésű csarnokot, amely úgy hat, mintha utólag, terv nélkül lenne hozzáépítve az egyébként nagyon kortalan főépülethez.

Atelier Brno Irodaház és laboratórium Olomouc 1996 fotó: BÁ 21



Egy kiforrott város – Brno Ha Ostravát az útkeresés, akkor Brno-t a kiforrottság jellemzi. A két város hangulatát össze sem lehet hasonlítani, ráadásul Brno még megmaradt élhetőnek, még Prágával szemben is. Brno építészeti szempontból igen fontos állomás, hiszen Prága mellett itt van a legnevesebb legnagyobb építészeti kar, ahol olyan tanárok oktatnak, mint Miroslav Masák vagy Ladislav Kuba, és kiemelkedő még az ún. Obecní dům egyesület, amely szintén az építészet köré szerveződik, és komoly szakmai viták folynak benne a rendszerváltás óta.13

Pelčák Architekti Filozófiai Kar 2014 Brno fotó: Vátyi Gergő A Brnoi Egyetem Filozófiai Kara igen nagy átalakuláson megy át manapság is, ám a folyamat a 2001ben megépült könyvtár épülettel kezdődött. A Kuba+Pilař iroda által készített könyvtár épület az eddigi tanulmányokból méltatlanul kimaradt, pedig igen fontos mérföldkő volt a cseh kortárs építészetben. A túrán látott épületek közül az egyik legjózanabb és legesztétikusabb épületek közé tartozott. A kivitelezési minőség kifogástalan, a belső terei gyönyörűek, itt külön kiemelve a lépcsőházat. Az épületbe egy rámpán keresztül vezet az út, és a látogató folyamatosan tart a tölgyfalamellás homlokzat egyetlen nyílása, a bejárat felé. Az épület mintegy nyugodt testként áll a városi tömb belsejében, ahol körbe nézve igen vegyesek a vizuális hatások. A könyvtár az elmélyülés helye, mintha szótlanságával ezt szeretné közölni az épület. Megépülésekor sok kritikus túlságosan „nyugati” épületnek tartotta a könyvtár épületét, ami (szerintük) magasztos szótlanságával rossz üzenetet hordoz a használók számára („Virtually zero style”14). Az egyetem egyik oktatója még odáig is elment, hogy a megépült könyvtárat egy elvesztegetett esélynek nevezte, mert nem a fényről szól, mint a római Bibliotheka Herziana15. Rostislav Svácha: Czech Architecture 1989-2007. Education. in: Jan Stempel: Architecture V4 1990-2008, Kant, Prague 2009, 15. oldal 14 Rostislav Švácha: Fifty buildings 1989-2004, Czech Architecture and its Austerity, Prostor, Prague 2004, 233. oldal 15 Az eredeti épülethez Juan Navarro Baldeweg tervezett egy fényben úszó belső terű bővítést. 13

22



Kuba Pilař Architekti Könyvtár (részlet) Brno 2001 fotó: Vátyi Gergő

23



Jan Vísek Modernista lakótelep (részlet) Brno 1928 fotó: Váyti Gergő Brno tanulmányozhatatlan, építészeti szempontból, a modernizmus nélkül, hiszen míg Ostrava az új identitását az iparban kezdi megtalálni, addig Brnoban az építészet elsőszámú forrása a modernizmus. Ez nagyban köszönhető az itt álló Tugendhat villának is, de ennek elemzésére nem érdemes kitérni, hiszen tengernyi irodalom látott már napvilágot róla. Érdekes lehet viszont néhány szót ejteni azoknak az építészeknek a lakótelepéről, akik éppen a Tugendhat villa elitizmusával szembeni szociális modernizmust hirdették. Fuchs, Wiesner, Vísek, Kroha és társaik közösen hozták létre Brno nyugati részén, a dombon elterülő Wilson-erdő aljában, azt a szabadon álló beépítést, amit a csehek „Weisenhof Siedlung”-jának nevezhetnénk (annál persze sokkal kisebb léptékben). Meglepő az egykori szabadon álló beépítés, mára szinte sorházivá vált, de a toldások ellenére is, az eredeti állapot szellemisége érezhető a lakóházakon.

24



A DRNH építésziroda által tervezett gondozószolgálatos lakások16 is kellemes meglepetést hoztak. Az építészet szép, korrekt, a beépítés működik, az anyaghasználat tud érdekes lenni, de a perforált fémlemez Brnoban (a város megismerése után) szokatlannak hat. A korábbi tanulmányban szereplő méltatás az épületről alapvetően helyénvalónak bizonyul.

DRNH Architekti Lakások gondozói szolgálattal Brno 2006 fotó: Vátyi Gergő A kortárs cseh építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása is Brno-ban található. A templomból átalakított gyógyszertárat szintén a DRNH iroda tervezte, és a cseh őszinte építészetről szóló tanulmány záróakkordja volt17. A sajtófotókkal ellentétben annyi különbség érezhető, hogy az ember érzékeli a teret, amelyben a patikapontosságú üvegdoboz helyet kapott. A tér szűknek hat, de még így is élményt nyújt; elsősorban az építész közönség számára, mert a mindennapos használóit nem az élmény érdekli. Egy segítőkész gyógyszerész jóvoltából körbe járhattuk a tereket, hiszen az épület nagy része el van zárva a látogatók elől; a kiszolgáló tér igen kicsi az épület egészéhez képest. Az üvegdoboz közelről nagyon precíz, a régi templom épületének fala pedig sajnos vizesedik, így az oltárban helyet kapott irodákban le van verve a vakolat, hogy jobban tudjon szellőzni a fal. Az épület 12 éves működése után már érzékelhető, hogy használatba vették a dolgozók. Nem az a rend fogadott bennünket, amit az üvegdoboz tisztasága jelentene. A használók részéről némi kritika is elhangzott, ami nem az építészetet érintette elsősorban: a szellőzőrendszer alulméretezett, így nyáron nagyon felmelegszik az épület. Azt pedig csak a személyes látogatás után jegyezném meg, inkább kérdésként, hogy milyen lehet egy olyan épületben dolgozni, amelynek minden ablaka magasan a szemmagasság felett helyezkedik el. A templomból történő átalakítás talán nem meghökkentő Csehországban18, hiszen egy friss kutatás alapján a cseh Európa 2. legateistább nemzete a svédek után, és a világon is a 4. helyet foglalják el ebben a témában. BME-TDK 2013, 27.oldal BME-TDK 2013, 52-54..oldal 18 Egy svájci napilap jelentése szerint a Csehországban megkérdezetteknek mindössze 23%-a vallásos, és ezzel a világon a 4. helyet foglalják el. „Das Image der Religionen hat die letzten Jahre gelitten” in.: 20Minuten, Freitag, 17. April 2015. www.20min.ch 16 17

25



DRNH Architekti Gyógyszertár a templomban Brno 2002 fotó: Vátyi Gergő 26



Utunk Brno dimbes-dombos városi tájára vezetett, a vár aljához, ahol a Morva Galéria rekonstrukciója volt a cél. A 19. század végén épült épület belső udvara le lett fedve, és az udvar által elválasztott két épületrészt hidakkal kötötték össze a tervezők. A hidak inkább a funkció, mint az esztétika oldaláról közelítve jelennek meg a térben; az udvar tagozatos, historizáló homlokzata sérül, a hidak megjelenése miatt. Az érzékenynek tűnő, mértékletes hidakból, uralkodó kortárs elemek lesznek. Maga a térlefedés jó választásnak bizonyul, hiszen nem az volt a cél, hogy egy fényben fürdő udvart hozzanak létre, hanem inkább a szűrt fény derengő hatását használták ki a tervezők.

Ivan Koláček, Atelier Rudiš+Rudiš Morva Galéria rekonstrukciója Brno 2001 fotó: Vátyi Gergő Innen nem messze épült fel egy zártsorú beépítés kerti nyúlványaként egy környezetvédelemre szakosodott civil szervezet új oktatási- és közösségi épülete. Az épület kívülről egyáltalán nem hivalkodó, nem is látszódik, csak az tudja, hogy létezik, aki céllal megy oda. Ez kissé ellentmondásos is lehet, hiszen az épület demonstrációs céllal jött létre: minden nap iskolai csoportok járnak erre az elrejtett helyre, hogy közelebb kerüljenek a természethez. Az épület Brno központjában a várdomb tövében található, egy hatalmas erdős domb oldalában. Maga a beépítés példaértékű lehet a területen a jövőre nézve, hiszen a ház szinte észrevétlenül emelkedik ki a domboldalból. Az építész látogatókat külön megtisztelik egy az épület gépészetéről szóló vezetett túra lehetőségével. A ház a későbbiekben még jobban eggyé fog válni a természettel, hiszen a lazán rakott faburkolatos homlokzat igazából egy növényfuttató hálóként funkcionál, azaz egy igazi kelet-európai zöldfallá válik majd néhány éven belül. Sajnos mind az épületet, mind a természeti környezetet rombolja, egy az épülettel egybeépült virító sárga vakolatos ház, aminek a jelenlétét, mint sajnálatos tényt vettük tudomásul. 27



Projektil Architekti Civil szervezet székháza Brno 2012 fotó: BÁ 28



Brno külvárosában található egy kiterjedt gyárterület, amelynek épületei ma már bevásárlóközpontként és kiállítóhelyként funkcionálnak. A kiállítótér neve Adam Gallery, amely Richard Adam magángyűjteményéből válogatja a kiállítások anyagát. A régi gépgyárban megvalósuló galéria tervezői teljes mértékig tiszteletben tartották a régi gyárépületet, és annak kézműves időket idéző épületét. A régi gyár épületei impozánsak, az új elemek, amik főleg lépcsők, kialakítása az ilyenkor megszokott szűkszavúsággal állnak be a térbe. Az épülethez bővítés is készült, amely látszóbeton szerkezetekkel (kazettás mennyezet) próbálja visszacsempészni a gépgyár épülésekor volt kézműves építészetet. A kiállított anyag, a múzeum épülete, és a nagyon kedves idegenvezető minden esélyt megad arra, hogy európai léptékkel mérhető kulturális intézménnyé váljon a galéria.

DRNH Architekti Adam Gallery Brno 2005 fotó: BÁ Brno elhagyása előtt, még a külvárosban, a város egyik dombos részén volt az utolsó megállónk. Az új lakópark építése a város határában 2006-ban kezdődött, és még ma is folytatódik. Az Atelier Brno által tervezett házak szigorú, modernista felfogásban valósultak meg, viszont az utca felé a cseh reneszánsz házak hangulatát idézik meg (kőburkolatos ablakbélletek). A lakások alapvetően a házak által közrefogott térre néznek, ahol kis erkélyeik is vannak, amelyeket persze a tulajdonosok egy része elkezdett nádfonatokkal ellátni. A bejáratok előtt kővel burkolt kerti válaszfalak állnak. A kő (simára csiszolva és gabion falként) kicsit mediterrán hangulata és a szürke vakolat, a horganyzott acél balkonkorláttal hoz némi hangulati zavart a történetbe. Az viszont kiemelhető, hogy itt a tervezők valószínűleg számoltak azzal, hogy a földszinti privát kertek tulajdonosai igényelni fogják a vizuális elválasztást az utcától, s nem adtak lehetőséget a tulajdonosok öncélú hely- és térfoglalásának, mint ahogy azt Slezská-Ostrava-ban láthattuk. Ezen az épületen is érződik még valami abból a kézműves építészetből, amelyet az előzőleg bemutatott gépgyárból átalakított galérián éreztünk, viszont a legújabb épületek már sokkal inkább a legújabb energetikai követelmények, és az építőanyag piacon elérhető átlagos anyagok gyenge esztétikai alapjából építkeznek. Valami elveszni látszik, pedig nem annyira sok év telt el a két megvalósulási ütem között. 29



Atelier Brno Lakások Brno 2009 fotó: BÁ

30



Vidéki ízek – útban cseh földre A nagyvárost elhagyva a morva vidék egyik kis faluja, Mala Lhota felé vettük az irányt, amit egy családi ház ürügyén látogattunk meg19. A falu Brno-tól huszonöt percnyi autóútra fekszik a dombvidék ölelésében. A sajtófotókon is érezhető volt, hogy a ház, annak ellenére, hogy a hagyományokból táplálkozik, különcként hat a faluban, s a helyszínen sem a részletek izgattak, hanem inkább a ház településbe való beágyazódása. Egyre távolabb mentem, és egyre inkább műtárgyként hatott az épület. Nem túlzás azt állítani, hogy a faluban régóta ez volt az egyetlen új építésű ház, és megjelenésével, minőségével szinte felforgatta a település addigi életét. Egy ilyen környezetben nagyon nehéz megítélni az épületet a még nem létező „időtényező” nélkül (alig öt éve épült fel), mert jelenlegi fénye szinte a múlhatatlanság látszatát kelti a szemlélőben. „A házban emberek laknak, megvédi őket az esőtől és a külvilág hidegétől. A ház életünk tartálya, majdhogynem közös testük és minden egyes alkotórésze értelmes. A tér, amelybe az élet beköltözik, a fal, amely rejti, a padló, amely tartja, az ajtó, amely a teret nyitja és zárja, az ablak, amelyen keresztül az ember ki- és a világ benéz, mindezeknek, az egésznek értelme van, hogy a lakhatatlan mindenségben testének és lelkének otthont találjon az ember.”20

JRA Architekti Családi ház Mala Lhota 2010 fotó: BÁ BME-TDK 2013, 14-15. oldal és Architektura Hungariae 2014. vol.13. no.2, 39-40. oldal Rudolf Schwarz: A táj. Réteg és fuga, in.: Moravánszky Ákos, M. Gyöngy Katalin: Technika és természet, Terc Kiadó, Budapest 2013, 174. oldal 19 20

31



Ladislav Kuba Kápolna Jestřebí 1996 fotó: BÁ Morvaországból viszonylag hosszú és lassú út vezetett első cseh földön lévő házunk megtekintéséhez. Jestřebi faluba érve rögtön megtaláltuk a kis kápolnát; sőt bejutni is sikerült, mert egy - nem messze a kápolnától lakó - idős úr jött a segítségünkre. Az épület kívülről a cseh gótikus építészet hagyományaira épül. Ladislav Kuba saját elmondása szerint, nem szeretett volna egy modernista ízű épületet tervezni, mert az még tovább fokozta volna az ellentétet a falu jelenleg igen színes (és hagyományosnak már nem nevezhető) képe és a kápolna között. Kuba inkább valami elvesztett hagyományt próbált visszacsempészni, ami az emberek lelkében még mindig őszintébbnek hat, mint a modernizmus. Az építész Brnoban dolgozik, az egyik legismertebb iroda egyik tulajdonosaként (Kuba+Pliař) és tagja a Obecní dům nevű építészeti egyesületnek, ahol a rendszerváltás óta zajlik a vita a „modern vagy hagyományos” témakörben21. Kuba ebben a szituációban, azt hiszem nem választhatott volna jobban. A kápolna egyszerűen szép, nem bonyolult szellemi tartalmakat fogalmaz meg, már-már profán épület, amely talán a kereszténység korai időszakába, a háztemplomok korába repít vissza bennünket: a kis bejárati ajtó, a parányi egyetlen fényforrás, egy ablak, az emberléptékű tér, ami a Teremetőt nem eltávolítja, hanem közelebb hozza az emberhez. „Jestřebí falu központja megsérült a 20. század közepének bontásai és a különböző amatőr hozzáépítések miatt. Kuba szükségesnek érezte a faluközpont vidéki ízének visszaállítását, hogy mentse a helyzetet. Arra a meggyőződére jutott, hogy a feladat – egy kápolna tervezése – nem szülhet meglepően modern megoldást, különösen nem az egykori szocialista blokk országaiban. Kuba szerint, az erős modern formák még tovább súlyosbítanák a káoszt. A másik aggályos dolog az volt, hogy az építész túlzott technikai és anyagi követelményei ne meghaladják meg a helyiek technikai képességeit, akik többé-kevésbé saját erejükből építették fel a kápolnát. A hagyomány lett a kápolna formájának az alapja. Azonban az építész nem a tiszta források útján jutott el ehhez a régi modellhez: inkább arra törekedett, hogy a hagyományt önmagában fogja át, hogy „megragadja a hagyomány lényegét”, ahogy 1999-ben írta.” Rostislav Švácha: Fifty buildings 1989-2004, Czech Architecture and its Austerity, Prostor, Prague 2004, 181. oldal (fordítás: Balog Ádám) 21

32



Ladislav Kuba Kápolna Jestřebí 1996 fotó: Vátyi Gergő

33



A kápolnánál töltött szép pillanatok után kissé csalódás volt a közvetlenül utána következő ház, Jihlavában. A mjölk iroda által jegyzett rekonstrukció és bővítés talán az Opavában látott kultúrház bővítéssel említhető egy kategóriában, annyiban, hogy ott a régi és új elem összeforrasztásának hiányát emeltük ki, míg ebben az esetben a rétegek összeolvasztásáról beszélhetünk. Az épület igen kritikusan oldja meg bővítést: az új elem csak formailag különbözik a régitől, mintha azzal karambolozott volna és a baleset után egybeforrtak volna. A karambol szellemi értelemben is erősen érződik, mivel két nagyon ellentétes világ találkozik és ezek talán soha nem is fog igazán összeforrni.

mjölk Architekti Műanyaggyártó cég székháza Jihlava 2013 fotó: BÁ 34



Élő kísérlet – Písek A kortárs cseh építészet mellőzhetetlen szereplője Martin Rajniš (egykor e-mrak architekti, ma Hut’architektury), aki főként a 2010-es Velencei Biennále után vált Európa szerte is ismertté. A Písekben felépült erdészeti központban abban a szerencsében volt részünk, hogy a használók nagyon készségesen körbevezettek bennünket a házban, és elmondták a tapasztalataikat. A TDK dolgozatban már volt szó arról, hogy Martin Rajniš gondolkodásmódja az építészetről igazán az olyan építményeknél tud működik, amelyektől az ember nem várja el az épületektől megszokott általános használhatósági elvárásokat (eső és szélvédelem, belső téri klímaszabályzás). Kilátóknál, kerti építményeknél, pajtáknál működőképesek tudnak lenni az innovatív faépítészet tézisei, azonban Písekben túlságosan nehéz követelményeknek kellett megfelelni.

e-MRAK – Martin Rajniš Erdészeti központ Písek 2010 fotó: Vátyi Gergő A használók (erdészek) nem foglalkoznak minden nap építészettel, művészettel, és nem tudják átélni a Rajniš által megfogalmazott „természetes építészet” filozófiáját, ezért már a beszélgetés legelején a problémák felsorolásával kezdték. Kiderült, hogy semmilyen módon nem tudják tolerálni az épület számtalan működési hibáját, ami egy határon már tényleg túllépett. A ház télen hideg, nyáron nagyon felmelegszik, a sok üvegfelület miatt. Az épületnek semmilyen hőtároló tömege nincs, könnyűszerkezetes az egész, még a talajtól is el van emelve. Az épület méretéhez képest aránytalanul nagy tetőszerkezet alatt egy fedett teraszon kívül semmi nincs, azaz teljesen kihasználatlan; bár lehet, hogy, csak rosszul használják. A szerkezetekkel már az építés elején probléma volt, ugyanis a faszerkezet, bizonyos helyeken nem bírta az üvegtáblák terhelését, és a fagerendák lehajlottak, aminek következtében sorra törtek ki a tetőablakok. Az úgynevezett „klímahomlokzat”, ami a déli oldalon lévő dupla üvegfalat jelenti, láthatóan rosszul működik, hiszen csak csekély mértékben lehet átszellőztetni. 35



e-MRAK – Martin Rajniš Erdészeti központ Písek 2010 fotó: Vátyi Gergő A használók folyamatos sérelmeik elsorolása után, már nem is merte megkérdezni senki, hogy melyik részét találják a legjobbnak a háznak? Az épület külső megjelenése már sokat vesztett fényéből, pedig még csak öt éve működik. A fa beszürkült, látványra szinte eggyé vált a mögötte lévő erdővel. A használók azt mondták a beszélgetés végén, hogy „ők csak egy egyszerű, kisebb léptékű házra vágytak, ami jól működik, mert az ő munkahelyük igazából az a többhektárnyi erdő, ami az épület mögött van”. Az építészeti tervpályázatkor nem kérdezték meg őket, hogy akarják-e ezt a házat, bár feltételezhető, hogy a problémákat talán csak az építészettel komolyabban foglalkozó szakemberek láthatták előre, itt külön kiemelve az épületgépészek szerepét, már ha egyáltalán be lettek vonva a tervezésbe. Arról nincsenek információim, hogy ki hibázott, de a használók szemében egyértelműen Martin Rajniš a felelős azért, ami végül is létre jött.

e-MRAK – Martin Rajniš Erdészeti központ Písek 2010 fotó: BÁ 36



Nyugalmas hétköznapiság – cseh földön A túra végén négy épületet tekintettünk még meg, amelyek nem a kísérletezésről szólnak, hanem inkább egy olyan mértékletességről, amely a mindennapok nyugalmának vágyát tükrözik. Elsőként álljon itt egy fiatal építésziroda munkája Radomyšl-ben, amely a falu központjában helyezkedik el. Az idősek otthona a templom mellett kapott helyet egy kis tér, a fő utca, és egy kis köz ölelésében. Az épület L alakú tömege nyeregtetős, a sarkon a tető átfordul, és nem történik tömegbeli váltás, amely logikus és egyszerű megoldás, míg a ház két végén a nyeregtető oromfallal záródik. A homlokzati nyílások az utcai homlokzaton látszólag szabálytalan ritmusúak, azonban észre lehet venni, hogy a földszint és az emelet ablakai önmagukhoz képest ritmusban vannak, viszont a két szint egymástól kissé el van csúsztatva, ami a földszinti bejárat miatti következmény. Az utcai homlokzat zártnak hat, a nyílás-tömeg arány egyértelműen a tömeg javára dől el. A kerti homlokzat védett, de sokkal nagyobb ablakok vannak és megjelennek a balkonok is. Az anyaghasználat terén nem látni semmiféle újdonságot: a településen megszokott vakolat (kékes-szürke árnyalatú) és a téglavörös tetőcserép az uralkodó anyagok; a bádogos munkák szabálytalanul kavarognak a házon. Az épület környezetében van néhány nagyon kiemelkedő anonim építészeti teljesítmény, és úgy tűnik, hogy a tervezők, nagyon helyesen, nem szerették volna túlbonyolítani az épületet, amin most még az ablakok mögött lévő csipkefüggönyök sem hatnak furcsán.

Uhlík Architekti Idősek otthona Radomyšl 2003 fotó: BÁ 37



Horazd’ovidce kisváros néhány évvel ezelőtt két híres cseh építész munkájával gazdagodott. Az akkori polgármester fontosnak érezte, hogy az országos lakásépítési program keretében megvalósuló épületek valóban jó minőségben jöjjenek létre. E a cél eléréséhez nyújtott valamelyest garanciát, hogy a cseh kortárs építészet két emblematikus alakja, Alena Šramkova és Josef Pleskot dolgozhattak a városban. Az óváros határától nem messze épült fel a Josef Pleskot és csapata által tervezett lakóépület egy gabonasiló lábánál. Pleskot ostravai épülete (Vitkovice látogatóközpont) rokonítható ezzel a lakóházzal, mivel ott az acélmű, itt pedig a gabonasiló játszik fontos vizuális kapcsolatot, mintegy hátteret adva az új épületnek. Az L alakú épület két szára eltérő léptékű, mivel az első magasságában igazodik a mellette lévő századforduló táján épült házhoz. Az L másik szára úgy fordul be az épület parkolója előtt, hogy még az utcáról érezhető a magasságbeli különbség, ráadásul összeépítettségük ellenére, a két szár két külön tömegként értelmezhető – kiemelve itt azt az eszközt, hogy az utcára merőleges szár homlokfala ablaktalanul kapcsolódik az utcához igazított épületrészhez. A durva vakolat és a beszürkült falamellák semleges képet adnak az épületnek, és ezzel az erős formájú gabonasiló is érzékelhetővé válik; Pleskot szinte ráirányítja a figyelmet. Egyedüli érthetetlen formai eszközként a lamellák egymásra és ferdén rakott megjelenése említhető, amire semmilyen forrásból nem lehetett megnyugtató magyarázatot találni, a helyszínen pedig nem érti az ember a miértjét.

AP Atelier – Josef Pleskot Lakások Horažd’ovice 1999 fotó: BÁ 38



AP Atelier – Josef Pleskot Lakások Horažd’ovice 1999 fotó: BÁ Míg Pleskot lakóháza hemzseg az érzékeny, de néha ellentmondásos részletektől, addig Šramkova az általa képviselt szigorú racionalista irány szerint képzelte el a lakóházat. A minőségét tekintve talán jobbnak mondható ház pontos, érzelemmentes részletei egyértelműen a használhatóságot, és a hosszútávú fenntarthatóságot tükrözik. Kortalan, azaz minden időben modern és aktuális, így lehetne összefoglalni a cseh racionalizmus ma is élő hagyományát22.

Alena Šramkova Lakások Horažd’ovice 2002 fotó: BÁ „Csak valami egyszerűnek lehet morális hatása, azonban az egyszerűséggel az a probléma, hogy az „alkotói kockázatok” hiányától szenved, és ha előtérbe kerül, akkor szerénytelenné és hivalkodóvá válik.” Alena Šramkova in: Rostislav Švácha: Fifty buildings 1989-2004, Czech Architecture and its Austerity, Prostor, Prague 2004, 249. oldal (fordítás: Balog Ádám) 22

39



Alena Šramkova Lakások Horažd’ovice 2002 fotó: BÁ A túra utolsó állomása České Budéjovice volt, ahol a főtéren álló, A. E. Martinelli, Habsburg udvari építész városházájának bővítését néztük meg. Az alapvetően csendes, szimmetrikusan szerkesztett homlokzat két részre osztott megjelenése a reneszánsz paloták átértelmezése lehetne, csak úgy mint a városházához rendelt toronyépítmény is (amiből, már az eredeti épületen is volt egy). A bővítés olyan szituációban áll, amelyben akár merészebb épület is elképzelhető lett volna, de a tervezők szerencsére a szerénység mellett döntöttek, bár az eredmény nem csak szerény, de sajnos erőtlen is lett23.

Zdeněk Jiran, Michal Kohout Városháza bővítés Česke Budejovice 2000 fotó: BÁ „A ablakokkal rendelkező ház időtlen sémája garantálta épületük hagyományos és kontextuális dimenzióját, csak úgy, mint a jó minőségű kivitelezés és anyagok, külön kiemelve a speciálisan megmunkált vakolatot. Azonban a hozzáépítés legérdekesebb gondolata a "transzparenciájában" rejlik - a demokratikus intézmény nyílt megközelítés az állampolgárokhoz. Jiran azt mondja, hogy maga Benes polgármester volt, aki nem szerette azt a tényt, hogy a városháza belső tere megőrizte az Osztrák-Magyar Monarchia sötétségét, Franz Kafka novelláinak hangulatát: „folyosók, ahol az ember áthalad a kafkai irodán és kopogtat az ajtókon… Egy nő egy csésze kávéval elmegy mellettünk, ügyet sem vetve ránk. A demokratikus tisztaság és átláthatóság ötletét a négyemeletes átrium szintjeivel fejezték ki, amely régi és új szárny között lévő transzparens födémszerkezettel lett megformálva.” Rostislav Švácha: Fifty buildings 1989-2004, Czech Architecture and its Austerity, Prostor, Prague 2004, 197. oldal (fordítás: Balog Ádám) 23

40



Csehországtól fájó szívvel vettünk búcsút, hiszen az eltöltött öt nap alatt rengeteg impressziót gyűjtöttünk, amelyek között voltak nagyon kiemelkedő pillanatok. Ostrava város erős ipari hangulata, a brno-i egyetemi könyvtár és a város kocsmái, a mala lhotai családi ház faluba való illeszkedésének kérdése, a píseki erdőközpont használóinak épületbemutatása, mind igen kiemelkedő pillanatok voltak. A korábbi tanulmányokban eddig nem említett építészek közül talán Josef Pleskot, Ladislav Kuba és Tomaš Pilař munkásága érdemelne komolyabb elemzést, még akkor is, ha munkáikkal inkább képviselik az egyetemes építészetet, mint a lokális ízt. Persze itt rögtön felmerül a kérdés, hogy mérhető-e egyáltalán a lokalitás? De erre majd a közelmúlt tanulmányaiban lehet keresni a választ. Mindent összevetve, nagyon jó volt látni és átélni, hogy ilyen sok arca van Csehország minőségi kortárs építészetének. „Az építészetről itt tényleg eltávolították a formalista gesztusokat, megtisztították minden felesleges elemtől, és átitatták a gyakorlati gondolkodás szellemével, egészen addig, míg csak az épület csupasz csontja maradt. Az igazság keresése itt gyakran a plaszticitás tagadásához, a „nem-architektúrához” vezetett. Érdekes, hogy a különböző országok mennyire másként vélekednek egy és ugyanazon rendeltetésről, és milyen különböző módon ragadják azt meg. A több hasonlóan működő alternatíva közül, egy francia szeretné a legelegánsabbat kiválasztani, egy német azt, amely a leginkább emlékeztet a német gótikára, és egy cseh pedig azt az alternatívát, amely a lehető legegyszerűbb és legkevésbé kirívó.”24

Zdeněk Jiran, Michal Kohout Városháza bővítés Česke Budejovice 2000 fotó: BÁ Karel Honzík: Úvaha o výrazu českého stavebnitví (Értekezés a cseh építészet formai megjelenéséről), in.: Rostislav Švácha: Fifty buildings 1989-2004, Czech Architecture and its Austerity, Prostor, Prague 2004, 15. oldal (fordítás: Balog Ádám) 24

41

Úti beszámoló egy színes áprilisról

Recommend Documents